A forradalom vérbe fojtására emlékeztek
Többnyire az érintettek és hozzátartozóik jelentek meg szombaton a Székely Nemzeti Múzeumban az 1956-os forradalom vérbe fojtása alkalmából tartott megemlékezésen, amelyet a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetsége szervezett. A délután folyamán Mohi Sándor és Nagy Ernő 1956 Erdélyben című dokumentumfilmjét tekintették meg az érdeklődők, majd az ’56-os emlékparkban folytatódott a megemlékezés.
A múzeumban elsőként az esemény házigazdája, Vargha Mihály köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, az általa vezetett intézménynek mint a háromszéki kulturális élet egyik bástyájának kötelessége, hogy az 1956-os szabadságharc és forradalom ügyét támogassa. Ezt az estet is azért szervezték, hogy ne csak az egykori forradalmárok korosztálya, a 60–70 évesek érezzék át ezeknek az eseményeknek a súlyát, hanem a fiatalabb nemzedék is. Próbálnak minél több fiatalt és tanárt bevonzani az ilyen rendezvényekre, hogy a forradalom emléke ne halványuljon el. Örömmel tapasztalja, hogy fiatal kutatók egész sora foglalkozik az ’56-os eseményekkel. A szakember szerint téves az a nézet, miszerint ez a forradalom a magyarországi magyarság ügye, aki ezt gondolja, nem tudja, hogy az anyaország határain kívül is milyen eszméletlen kegyetlenséggel csapott le a kommunista hatalom mindazokra, akiknek szívében lángra kapott a szabadság szikrája. A románság elitje is hatása alá került a budapesti eseményeknek, ’56 a nemzetek közötti összefogást is jelképezi. Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetségének vezetője örömét fejezte ki, hogy itthon köszöntheti a dokumentumfilm rendezőjét, a magyarországi, valamint a gyergyói, udvarhelyi és érmelléki sorstársakat. Szerinte azért fontos, hogy a fiatalok is megismerjék ezeket az eseményeket, mert ők másképp gondolkodnak, mint az ’56-os ifjak, de a film hatására átértékelődhet bennük sok minden. Szeretnék felajánlani a film egy-egy másolatát a sepsiszentgyörgyi iskoláknak, hogy minél több diáknak levetíthessék azt. Mohi Sándor rendező vallomással kezdte köszöntőjét – mindig nagyra becsülte a székelyeket, ez a tisztelet pedig csak fokozódott benne a forgatás alatt –, majd a film készítésének ötletéről és támogatóiról beszélt, végezetül pedig röviden bemutatta azt a közönségnek. A produkció négy alapegységből áll: az első a tavalyi csíkszentdomokosi ünnepi szentmiséről tudósít, amely során a helybeli plébános szólt az ’56-osokhoz, a másodikban a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének vezetője, Domokos Miklós megrázó vallomásai hallhatóak, a harmadik részben az egykori szövetség további tagjai mesélnek a forradalmi és azt követő drámai eseményekről, az utolsó rész pedig a székelyek kálváriájáról szól. A vetítés végén Török József lapunknak megjegyezte, sajnálatos, hogy egyetlen tanár sem vett részt a vetítésen, nem csoda, hogy a fiatalok nem sokat tudnak ’56-ról. Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adómentesek a műemlék épületek
Klaus Johannis államfő kihirdette pénteken az adótörvénykönyvet módosító jogszabályt, amely szerint nem kell adót fizetni a műemlék épületek után. A törvény szerint tulajdonostól függetlenül mentesülnek az adó alól azok a műemlék épületek, múzeumok és emlékházak – a hozzájuk tartozó területtel együtt –, amelyek utcai frontját felújították, és amelyekben nem kereskedelmi tevékenység folyik. Abban az esetben, ha az épület homlokzata nincs felújítva, a helyi tanács eldöntheti, hogy kivet-e adót az épületre vagy sem. A törvénymódosítást Kelemen Hunor és Márton Árpád RMDSZ-es képviselők dolgozták ki. AGERPRES; Népújság (Marosvásárhely)

Korunk, 2017. november
Az erdélyi magyarság az elmúlt századok értékteremtő munkája során számtalan kiemelkedő alkotással gazdagította szűkebb és tágabb környezetét. A hungarikumok európai regesztrumában ott a helyük a sajátos erdélyi magyar értékalakzatoknak is. A tizenegy civil szervezet összefogásával Kolozsváron létrejött Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság vállalkozott az értékek beazonosítására, valamint ezek felterjesztésére. Az értékkategóriák átfogják az épített környezet, a kulturális örökség, az agrár- és élelmiszer-gazdaság, az egészséges életmód, az ipari és műszaki megoldások, a sport, a természeti környezet, a turizmus és vendéglátás területeit.
Az Erdélyi értéktár című lapszám ennek a regisztrációs munkának a folyamatát (annak nehézségeit) igyekszik bemutatni. A történelmi távlatot az Ezer éve Erdélyben, száz éve Romániában (Hegedüs Csilla – Újvári Dorottya), illetve a Szent László király útja (Kádár Magor) jelzi, az örökségvédelem és közösségépítés témáját Furu Árpád tárgyalja, ezek Kárpát-medencei összefüggéseiről Muhi Sándor értekezik. Péntek János nyelvészprofesszor megörökíti a néprajzoktatás és -kutatás harmadik újrakezdését. Irodalomtörténeti vonatkozásban ugyancsak „értékgyarapító” a Korunk értéktára, hiszen itt jelzi először Kántor Lajos az új „Kántor-Láng” (1918-2018) elkészültét, Cseke Gábor pedig az 1967-es Vitorla-ének „újratöltött” kiadását. Népújság (Marosvásárhely)

Ahol egy magyar is számít
Szórványsors
Alighogy elhagyjuk Szászrégent Beresztelke irányába, nyugatnak tartva a mezőségi kietlen dombok között kanyarog az út. Bármerre tartunk, ugyanaz a táj fogad. Valamikor erdő borította a vidéket, de annak még a történelmi emléke is halovány. Pedig itt hajdanában járt besenyő, kun, honfoglaló magyar, tatár, aztán az évszázadok során letelepedett és elment, vagy maradt szász, román és roma. Feltűnik a faragói tó, amelynek partja helyenként a Duna-delta sásrengetegére emlékeztet. Erdőtaréjjal tarkított domb alatt visz a köves út Nagyercsébe, ahonnan egy domb választ el a községközponttól, Balától. Ide azonban könnyebben jutunk el arról a megyei útról, amely Sárpatakig, s onnan vissza a Maros völgyéig vezet.
A Baláról szóló első hivatalos dokumentumot 1327-ben keltezték. A falu nevét egykori lakójáról kapta. Ercsét először 1439-ben említik az okiratok. A község hivatalos honlapján a 2011-es népszámlálási adatok szerint 756 lakosa van Balának, ebből 86,9%-a románnak, a 7,01%-a cigánynak, míg 1,98%-a magyarnak vallotta magát, és 4,1%-uk nem tartozott egyik etnikumhoz sem. A vallásfelekezeti eloszlást illetően: 92,33% ortodox, 1,59%-a református, 1,06%-a görögkatolikus, míg 4,37%-a nem hívő.
Nagyercse a magyarfülpösi református egyházközséghez tartozik. Ady István lelkipásztor 1984-ben vette át a gyülekezetet. Ekkor a faluban négy református volt. 1998 márciusában a Népújság (Lokodi Imre) riportban számolt be az utolsó magyarokról, Nagy Ilonáról és fiáról, Györgyről. Ő mesélt arról, hogy valamikor az 1960-as években több mint száz magyar volt Nagyercsében. Aztán mind elmentek, a pap is elköltözött, közel 40 éve filiálé lettek. 2016 januárjában eltemették az utolsó református magyart is, a templom árván maradt. Vagy mégsem?
2002. április 12-én Marosvásárhelyről kiköltözött egy vegyes ajkú család, Oprea Bulat Gheorghe és felesége, Emese. Elmondásuk szerint a férfi kőműves volt a hajdani állami építkezési vállalatnál (TCM), a nő a Rotecom Rt.-nél elárusító. Mindkét cég csődbe ment, munka nélkül maradtak. Meggyesfalván laktak egy garzonban, nem bírták fizetni a közköltséget, a lakásfenntartást, ezért eladták. Ebből a pénzből vásároltak házat Nagyercsében, és kiköltöztek. A férfi ortodox, a nő római katolikus, amikor meghalt az utolsó református, ő maradt az egyetlen magyar a faluban.
Ady István lelkipásztorral egy falcsempével kicifrázott kicsi ház előtt állunk meg. Az udvarról visszaköszön a szegénység. Bulat Emese fogad, de nincs ahova leülni a házban. Mindenük össze van zsúfolva egy szobába, talán azért, hogy ne kelljen a másikat is fűteni. Ez a konyha, a hálószoba, nappali, kamra s minden. Nem időzünk. A templomba megyünk. Közben előkerül a férj is, és vele együtt a templomkulcs. Menet közben mondja Emese, hogy most sincs jövedelmük, csak a segély, amit a gyerek után kapnak. Az egyikért, a negyedikes fiúért, mert van egy 29 éves fiuk is, de ő Konstancán van, ahol őrként dolgozik. Még néha idénymunkából csurran-cseppen nagy ritkán.
– Amikor ideköltöztünk, megkérte a tiszteletes úr az uramat, hogy harangozzon, ha valami történik Nagy Károllyal, mert ő volt az utolsó gondnok és harangozó is egyben. Így amikor Károly elment a mezőre az állatokkal, volt aki harangozzon – mondta Emese.
A templom felé tartunk, amely egy domboldalon van, mintha uralná azt a kis völgyet, ahol szerényen meghúzódnak a házak. Különálló fa harangláb áll az udvaron, ahova egy szerényen faragott kapun lehet bejutni, rajta bevésve egy évszám: 1946. Felérünk, nyikorogva nyílik a kapu, majd a templomajtó is kitárul előttünk. Csodálatos kazettamennyezetes, hajdanában festett mellvédes karzattal, csipkézett barokk díszítésű padokkal, kopott, de így is remekmívű szószékkoronával berendezett helyiségben vagyunk. Egykor egyhajós katolikus templom lehetett, amelynek oltára helyén két igen jó állapotban megmaradt címer áll, alatta kőbe vésett latin felirat az 1762-es évszámmal.
Megtudom, hogy a XV. század előtt már állt itt középkori templom. Sajnos, oklevél nem maradt fenn róla. A már említett Toldalagi- és Losonczi–Bánffy-címer alatti felirat az 1762-es átépítésről tanúskodik. Nem véletlenül, hiszen a koronkai kastélyt is építtető nagyercsei és nagyiklódi Tholdalagi család Erdély régi mágnás családjainak egyike, nevét a család Toldalag helységről kapta, ősi birtokaikhoz tartozott a település. Az egyik kazettában az 1772-es évszám olvasható. 1924-ben felújították, azóta csak kisebb javításokat, karbantartási munkát végeztek az épületen. Legutóbb idén a Teleki László Alapítvány támogatásával a Römer-program keretében járt kint három marosvásárhelyi szakember, akik, a tancsi templomhoz hasonlóan, a kazettamennyezetet megszabadították a szútól. Mivel műemlék templomról van szó, bármilyen javítási, állagmegőrzési munkálatot csak különleges engedéllyel lehet végezni.
A templomban folytatjuk a beszélgetést a Bulat családdal.
– Miután meghalt Károly, mondtam az uramnak, álljunk át a reformátusokhoz, úgyis már több mint 10 éve ő húzza a harangot. Azért tartjuk fontosnak, hogy reformátusok legyünk, mert nekem nincs templomom. A férjem ortodox, de katolikus templomban esküdtünk. Amikor Nagyercsébe költöztünk, megkérdezte a férjemet az ortodox pópa, hogy beáll-e a közösségbe. Nem akart. Nekem pedig nagyon jólesik, amikor magyar szót hallok az istentiszteleten. Azt mondtam a református tiszteletesnek, hogy ha már nem tudok áldozni és gyónni, akkor legalább egy évben kétszer vehessek úrvacsorát. Aztán, ameddig élek, egyedüli magyarként gondját viselem a templomnak – magyarázza Emese.
Kimegyünk az istenházából, megtekintjük a haranglábat. A harangon gr. Toldalagi Ferenc és gr. Bánffy Kata neve áll. A faépítmény gerendázata szűk lépcsőt zár körbe. Fentről messze lehet ellátni, s jó, hogy szombaton délután még van aki meghúzza a harangokat, s a messzi völgyekbe is eljuttatja az üzenetet.
Az udvaron lovak, tehenek legelnek. A tiszteletes megjegyzi, azért ezt nem kellene engedni. Bulát Emese románul szólítja fel a férjét, intézkedjen, mert hát szomszéd ide vagy oda, azért mégse lehet, hogy a helyet legelőnek tekintsék.
Útközben Bala polgármesterével, Vlad Marianával találkozunk, aki 2000-től áll a falu élén. Pályázati támogatásnak köszönhetően újjáépítik a nagyercsei kultúrotthont, egy óriási tábla hirdeti, hogy vidékfejlesztési alapból a községi utat is felújítják. Ady István lelkész megemlíti, hogy a református műemlék templom is főjavításra szorul. A polgármester megígéri, amennyiben lehet, támogatja a kezdeményezést. Majd büszkén mondja: nem hagyja magát, tisztában van a templom értékével.
Miután elköszönünk a polgármestertől, a tiszteletes hozzáteszi:
– Benépesítjük az elárvult templomot. Eddig háromszor szerveztünk kihelyezett istentiszteletet, amikor az egyházközségből egy nagy autóbusznyi magyarfülpösi atyafival jöttünk ide. November 8-án újra készülünk, s addig, remélem, nagyercsei „gazdája” is lesz a templomnak. S ha Isten megsegít, sikerül felújítani és az utókor számára megőrizni örökségünk.
Amint a gépkocsival Marosvásárhely felé tartunk, azon gondolkodom, hogy talán nem ártana szórványmentő programként Erdélyben támogatni azokat, akik kihalófélben levő – hajdanában magyarok által lakott – faluba költöznének. Mert lehet, hogy egy ember vagy egy család ilyen helyen többet tehet a közösségért, mint sokan mások, akik máshol keresik a boldogságot, s házat, hazát feladva talán sohasem lelik meg. Vajda György / Népújság (Marosvásárhely)

Jubileumi unitárius zarándoklat Déva várában
Szellemi megújulás örök értékek alapján
Mint minden év novemberében, szombaton több száz erdélyi magyar unitárius zarándokolt el magas Déva várába, hogy lerója kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál. Erdély minden részéről érkeztek, Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból, a Zsil-völgyéből és természetesen Székelyföldről. Szellemi feltöltődésért jöttek, erőt meríteni a nagy reformátor tanaiból, meríteni abból a történelmi örökségből, melyet e várfalak őriznek. És az Erdély sorsát is lényegesen megváltoztató egyetemes reformációt ünnepelni.
A szombati ünnepség a kettős jubileum jegyében zajlott, ez volt ugyanis 20. modernkori zarándoklat, a reformáció 500. évfordulóján.
Új bor új tömlőben
A tizenhatodik század elején érési folyamat teljesedett be Európában, a hit szabad megélésének óhaja, az Istennel való közvetlen kapcsolat eszméje ért be. A hitbéli reformáció eszmeáradata futótűzként terjedt el a kontinensen, noha a kommunikációs eszközök meglehetősen kezdetlegesek voltak. Az új bor azonban kiforrt, az új szellemiség kibontakozott, már nem lehetett megállítani.
Új borhoz pedig új tömlő kell – erre építette ünnepi igehirdetését Rácz Mária kolozsvári lelkész asszony. Az új tömlő meg is lett, akár a nagy reformátorok elképzelése ellenére is. Az isteni akarat rendelte el, az új vallási szemlélet nem tudott kibontakozni az akkori egyház kereteiben. Új felekezetek keletkeztek. Új, rugalmas tömlők az új bor tárolására. A bor ugyanis átveszi az edény alakját, olyan, mint a lélek az emberben. A különféle protestáns egyházak is a reformáció különféle irányzatainak alakját vették fel. Mint a magyar unitárius egyház Erdélyben, amely Dávid Ferenc tanainak biztosít keretet.
A megújulás azonban nem lezárt dolog, hanem egy állandó folyamat. Néha gyorsabb, néha lassabb ütemű, de mindig is jelen van, mindig is szükség van rá. Mindkét vonatkozásban, szellemi és formai szempontból egyaránt. A lelket, a hitet ugyanúgy kell feltölteni szellemi frissességgel, mint annak keretét, az egyházat – erről szól a reformáció szellemisége.
Mindezt megfontolt óvatossággal, bölcsességgel kell megvalósítani, a régiből is meg kell tartani a jót. Az új bor is a régi eljárással készül. A keresztény hit is örök értékekből, örök igazságokból áll, ezek jelentik az alapot, amire építeni, újítani kell. A szertartást többi részét a szónok asszony férje, Rácz Norbert szintén kolozsvári lelkész végezte.
Erdély szellemiségének üzenete
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyházában is milyen sokan zarándokolnak el Dévára, a tiszta forráshoz, az egyházalapító sírjához, hogy bölcsességgel és szellemi erővel töltődjenek fel.
A reformációnak köszönhetően manapság már természetes az, ami korábban nem volt. Mindenekelőtt a lelkiismeret szabadsága és a kölcsönös tolerancia, üzente az unitárius zarándokoknak Rátoni Csaba dévai református lelkipásztor. A reformáció minden protestáns egyház közös ünnepe, a vallási tolerancia pedig Erdély jellegzetessége, a világon először a tordai országgyűlés nyilvánította ki azt 1568-ban. Olyan közös örökség, amelyre valamennyi felekezet híve büszke.
Kettős kisebbségből sem vagyunk kevesebbek, mint mások, üzente házigazdaként Koppándi Zoltán, a dévai unitárius gyülekezet lelkipásztora. Itt, a szórványban is erős a hit összetartó ereje, Déva vára biztos pont, a történelmi gyökerek és ugyanakkor a megújulás helye, az isteni gondviselés jelképe.
Dávid Ferenc öröksége nemcsak az unitárius magyaroknak fontos, hanem Déva számára is, üzente az egybegyűlteknek Răzvan Mareş alpolgármester, azt ígérvén, hogy a városvezetés igyekszik a jövőben még méltóbb körülményeket biztosítani a zarándoklatnak, konkrétan a belső udvar felújítását. A 2008 és 2016 közötti nagy renoválás nem érintette a belső udvart, az továbbra is zárva van a látogatók számára, csak az unitárius zarándoklat alkalmával nyitják meg.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél. A várbéli ünnepség után a zarándokok a dévai templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitárius gyülekezet meleg teával és aprósüteményekkel fogadta a vendégeket. A fiatalokat az azzal szemben lévő Melite református házban várta hasonló fogadtatás, a két erdélyi magyar protestáns felekezet testvérisége megtestesítőjeként. Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)

Több ezren tüntettek az országban és Kolozsváron
Az igazságszolgáltatási jogszabályok tervezett módosítása, továbbá más törvénytervezetek, a politikusok és a kormányzó pártok ellen tüntettek vasárnap délután és este Bukarestben valamint az ország több nagyvárosában. A hírügynökségek jelentése szerint a fővárosban este nyolc órakor már húszezres tömeg tiltakozott a kormány ellen, és követelte az igazságügyi minister lemondását, majd a tüntetők elindultak a kormány épületétől a parlament épülete felé.
Szintén sok embert sikerült mozgósítani az ország több más nagyvárosában: Nagyszeben központjában körülbelül kétezren gyűltek össze és a Szocáldemokrata Párt elleni jelszavakat skandáltak; több százan tiltakoztak a „tolvaj kormány” ellen Ploiesti és Jászvásár központjában, előrehozott választásokat követelve; Konstancán körülbelül 200, Besztercén néhány tíz tüntető gyűlt össze, Temesváron pedig már közel 700 személy, a felszólalók pedig azt hangoztatták, értse meg a kormány, hogy Romániában az erőt a nép képviseli.
Kolozsváron egyes becslések szerint körülbelül négyezer ember gyűlt össze, kezdetben a Főtéren, majd a tavalyi téli tüntetésekhez hasonló útvonalat járták be. Délután hat órakor kezdtek gyülekezni a tiltakozók, a Facebook közösségi portálon szervezett esemény iránt több mint 12 ezer ember mutatott érdeklődést, és közel négyezren jelezték részvételi szándékukat. A szervezők arra buzdítottak, hogy senki ne várjon csodákat vagy változást egyik napról a másikra, épp ezért ne csüggedjenek el hamar, és ne veszítsék szem elől a tiltakozás célját valamint okát: az igazságszolgáltatási törvénymódosítás már a parlament előtt van, meg kell tehát akadályozni, hogy korrupt politikusok ellenőrizzék az igazságszolgáltatást. A törvénymódosítással az is lehetővé válna, hogy akár egy köztörvényes bűnöző is államelnök lehessen – írták a szervezők. Hasonló tiltakozást november 9-ére és 12-ére is szerveznek. Szabadság (Kolozsvár)

Útjára indult az Erdélyi Politikai Iskola
Minél többen vegyenek részt a közéletben
Az Erdélyi Politikai Iskola megnyitóját tartották vasárnap, november 5-én Kolozsváron, a képzést a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezi a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) partnerségében – olvasható az RMDSZ és a MIÉRT sajtóközleményében. Az Erdélyi Politikai Iskola idén november és jövő év májusa között négy hétvégi képzési alkalmat (Kolozsvár, Bukarest, Budapest, Kolozsvár), valamint a képzési alkalmak között megoldandó feladatokat foglal magában, a program első hétvégéje most zajlott le, Kolozsváron.
A megnyitón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arról beszélt, hogy minden nemzedéknek újra kell kezdeni a párbeszédet a többséggel: ez nemcsak politikai, de kulturális kérdés is. Annak a magyar embernek, aki ma közéleti szerepet vállal, képesnek kell lennie a párbeszédre, feladatszerűen kell megszólítania a többséget, világosan és egyenesen kell elmondani, mit akar a magyar közösség – fogalmaznak a közleményben. A szövetségi elnök szerint nagyon fontos, hogy a továbbképzés, a szakképzés lehetőségét keressék azok, akik közéleti és politikai szerepre vállalkoznak – ez egy olyan létkérdés politikai értelemben, amely abban segít, hogy a politikusi és közéleti szakma művelhetővé váljon, amellyel az RMDSZ az elmúlt évtizedekben is foglalkozott, és amelyet ezután sem kíván megkerülni. Hozzátette: a szövetségnek etnikai alapú szervezetként a következő évtizedekben is azon a pályán kell maradnia, amelyen eddig is járt, hiszen egyetlenegy román pártnak sincs ajánlata a magyar közösség számára, nem kíván a magyar üggyel foglalkozni. Meggyőződése, hogy a politikára egy pillanatig sem szabad cinikusan tekinteni, mint a hatalom megszerzésének-megtartásának technikájára. „Vannak olyan alapértékek, amelyek hiányát egy társadalmon belül mindig a kisebbségi közösségek éreznek meg a leghamarabb. Ma is szükségszerű feltenni a kényelmetlen kérdéseket, amelyekre ha válaszolunk, megtudjuk, hogyan is áll 28 évvel a rendszerváltást követően a jogállamiság. Azt látjuk, szinte mindenki jogállamról beszél, de mindenki mást ért ez alatt. Egyesek úgy gondolják, hogy a bűnüldözésnek és a titkosszolgálatnak kézen fogva kell járni egymással, mások nem így vélik. A hatalmi ágak szétválasztásának kérdésében is megoszlanak a táborok. Mi van akkor, ha egymásra csúsznak a hatalmi ágak, ha a kormány eszméletlenül gyakran visszaél a sürgősségi kormányrendeletekkel? Miért gondolják azt egyesek, hogy az igazságszolgáltatás területén csak az önszabályozás a járható út, hogy támadásként kell értelmezni minden, a parlament részéről érkező korrekciót? Kik hozzák ma a politikai döntéseket, azok, akiket az állampolgárok ruháztak fel, vagy azok, akiket a társadalom nem tud felelősségre vonni?”– Kelemen Hunor szerint ha nem tudunk jó válaszokat adni ezekre a kérdésekre, az egyensúlyok nagyon hosszú időre elcsúsznak a társadalmon belül, rossz irányba halad majd az ország.
A szabadságjogok-biztonság összefüggéséről elmondta: amikor az állam ma – a hibridháború és terrorizmus idején – korlátozni akarja a szabadságjogokat, mindig a biztonságra hivatkozik. A biztonságot értékesebbnek tekinti a szabadságjogok gyakorlásánál, tulajdonképpen elfogadhatóvá teszi, hogy korlátozzák a szabadságjogokat: „ha nem találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a két tényező között, rendőri államot építünk ki. Azzal szembesülünk majd, amelyet már ma is érzünk: az állam bizonyos része, az erőszakszervek és a titkosszolgálatok kontroll alatt tartják társadalmat. Ez pedig nem helyes”
Azoknak, akik közéleti szerepet vállalnak, oda kell figyelniük a román-magyar párbeszéd kérdésére – véli az RMDSZ elnöke. A két közösség között ma alacsony a bizalom szintje, egy társadalom sem lehet sikeres akkor, ha gyanakodva néznek egymásra az együtt élő nemzetek.
Az RMDSZ elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a képzés létrejöttéhez, a résztvevőknek pedig azt kívánta: soha se adják fel azt, hogy kérdezzenek, soha se tekintsenek semmit adottnak. Oltean Csongor MIÉRT-elnök felszólalásában kiemelte, hiánypótló rendezvényről van szó, hiszen nemcsak az RMDSZ-es struktúrákban jelen lévő fiatalok számára szervezték, hanem a kívülről érkezőnek is – a jelentkezők pedig fele-fele arányban vannak. Elmondta, egy ilyen rendezvénynek kettős célja van: az, hogy a fiatalok minél inkább bele tudjanak szólni a közéleti kérdésekbe, illetve, hogy minél többen legyenek, akik részt vesznek ebben a folyamatban. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője annak fontosságáról beszélt, hogy kineveljék azt az elitet, amely a kisebbségi magyarok megmaradását szavatolja. Szólt az anyaországi és kisebbségben élők viszonyának javulásáról is, 2010 óta. Szalai Zoltán, az MCC ügyvezető igazgatója a jelentkezőknek is köszönetet mondott, amiért hajlandók többet tenni a társaiknál. Szabadság (Kolozsvár)

Újra magyarokat vertek szájba
Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?
Ez a kérdés cikázott át az agyamon először, amikor Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere reakcióját olvastam a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) beadványa kapcsán. (Arra, hogy kívülről ne szóljanak be egy város életébe, inkább nem is reagálnék, hiszen az a jelen kontextusban inkább egy szélsőséges román politikus által vezetett városra illene, nem Szatmárnémetire.)
A kérdésre a válasz pedig egyértelműen nem. Mint ahogy egyértelműen nem lenne a válasz akkor is, ha nem Szatmárnémetiről lenne szó, hanem Kolozsvárról, ahol jelenleg a magyar lakosság számaránya nem is éri el a hatályos törvény által rögzített 20 százalékot.
Kereskényi kijelentéséről óhatatlanul Kelemen Hunor október 6-ai aradi sajtótájékoztatójának fő üzenete jutott eszembe, amikor az RMDSZ-elnök arról beszélt, rossz üzenetnek tartja, hogy a román pártok még a párbeszédet is elutasították az anyanyelvhasználati jogok bővítéséről; szerinte ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy a „magyarokat szájba verték”.
Az elmúlt héten újra magyarokat vertek szájba, csak ezúttal egy magyar elöljáró tette, aki ráadásul magát az anyanyelvhasználat nagykövetének tartja. Értjük mi, hogy a per nem ellene, hanem elődje, Dorel Coica román nemzetiségű polgármester ellen irányult, a Cemo azonban folytatta a kétnyelvűség kikövetelésének jogi útra terelését azután is, hogy azt tapasztalta, a közben megválasztott magyar elöljáró sem tesz sokat a közterek kétnyelvű feliratozása érdekében. A friss reakció pedig a civil mozgalmároknak adott igazat.
„Románia következetesen ideális képet fest a kisebbségek helyzetéről, nem veszi komolyan a saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit. Igaz ez a közigazgatásban az anyanyelvhasználatot előíró törvényre is” – fogalmazott nemrég egy interjúban Laczikó Enikő.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkárrangú RMDSZ-es vezetője akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy „nekünk is jobban kell figyelnünk arra, hogy a törvényes jogainkat érvényesítsük. Fontos, hogy a döntéshozatalban és állampolgárként is igényeljük a minket megillető jogosultságokat, mert ha mi nem élünk a nyelvi jogainkkal, akkor fölöslegessé válik minden törvény és szankció”. „Azt kell alapul venni, hogy nekünk milyen igényeink vannak, mit szeretnénk elérni, és ezt úgy kell megvalósítanunk, hogy ezek érvényessége ne a helyi vagy magasabb szintű politikai önkénytől függjön” – hangsúlyozta az államtitkár.
Ezekhez a kijelentésekhez azt hiszem, nem szükséges különösebb kommentár. Így csak azt kívánjuk, hogy minden helyi vagy megyei magyar elöljáró és a döntéshozatal közelében levő magyar alpolgármester, megyei közgyűlési alelnök, önkormányzati képviselő tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne érezzünk magunkat másodrendű állampolgároknak azokon a településeken, amelyeknek becsületes adófizető polgárai vagyunk. Ezt a jelenleg hatályos törvények is lehetővé teszik.
Ha pedig azokat mi sem tartjuk be, és olyan banális kifogásokra hivatkozunk, hogy nincs pénz, meg amúgy sem kötelező érvényű a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája – ez egyébként valótlanság, erősítette meg a napokban Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke is, amikor leszögezte, a romániai törvényszékeknek ki kellene mondaniuk: a nyelvi kartát ratifikáló törvény ugyanolyan értékű jogszabály, mint a közigazgatási törvény –, ráadásul magyar elöljárók szajkózzák azt, hogyne szóljanak bele „kívülről” a városvezetés dolgaiba, akkor milyen alapon várnánk el román többségű önkormányzatoktól az anyanyelvhasználat teljes körű biztosítását? Bálint Eszter / Krónika (Kolozsvár)

Cemo: ha akarná, Szatmárnémeti polgármestere már megoldotta volna az utcanévügyet
Elfogadhatatlannak tartja a szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érveket a Cemo. A szervezet szerint még egy magyar polgármester sem feltétlenül jelent garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére.
A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) azután bocsátott ki állásfoglalást, hogy elveszítette Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere ellen azt a pert, amelyben a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére szerette volna kötelezni az elöljárót és a város önkormányzatát. Mint ismert, az ügy kapcsán Kereskényi leszögezte: a kétnyelvű feliratozás élharcosának tekinti magát, de nem fogadhatja el, hogy kívülről kényszerítsék erre. Az MTI-nek nyilatkozva az RMDSZ-es elöljáró megemlítette, hogy 2010-ben egy önkormányzati képviselőtársával maga nyújtott be határozati javaslatot arról, hogy a város valamennyi utcájára írják ki magyarul is az utcanevet, ezt azonban akkor a testület elvetette. „Jó lenne, ha legalább nem ártanának azok, akik nem tudnak segíteni a szatmárnémeti problémák megoldásában” – nyilatkozta a távirati irodának Kereskényi. Kereskényi a törvényszéknek panaszkodott a kétnyelvűsítés magas költségeire Védelmébe vette az RMDSZ Kereskényi Gábort, Szatmárnémeti polgármesterét az utcanévtábla-ügyben. Csakhogy az elöljáró olyan érveket sorakoztatott fel a táblabíróságon a Cemo által indított perben, amelyek szembemennek a szövetség által hangoztatott elvekkel.
A Cemo fontosnak tartotta pontosítani: azért nem szüntette meg a 2016-ban, még Dorel Coica előző polgármester mandátuma alatt indított pert, mivel a partiumi megyeszékhely új, immár magyar vezetőség sem változtatott az általuk jogsértőnek vélt helyzeten, holott erre a szervezet szerint minden törvényi lehetősége meglett volna.
A szervezet álláspontja szerint a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét állami kötelezettségekre épül.
1995-ben Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségi Keretegyezményt, melyben kötelezettséget vállalt, hogy a hagyományosan nemzetközi kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakott körzetekben a helység- és utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják.
„Ugyan a 2001-ben módosított helyi közigazgatási törvénybe nem kerültek be a Keretegyezménynek az utcanévtáblákra vonatkozó cikkelyei, a román állam által ratifikált egyezmények a hazai jog részét képezik és a román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesítse az általa részes félként aláírt szerződésekből fakadó kötelezettségeket (Románia Alkotmánya, 11. szakasz). 2008-ban a az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája (Nyelvi Karta) is ratifikálásra került, mely szintén biztosítja ezen nyelvi jogokat” – állapítja meg a Cemo.
A szervezet emlékeztet, hogy Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester a Szatmár megyei törvényszékhez beterjesztett átiratában azzal indokolta a kétnyelvű utcanévtáblák elutasítását, hogy azok kihelyezése megterhelné a város költségvetését, továbbá azzal érvelt, hogy nem létezik törvényes szabályozás a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének rendezésére. A releváns kisebbségi jogi nemzetközi szerződésekről – mint például a Nyelvi Kartáról – pedig azt állította, hogy az egyezmény csak irányadó elveket (principii orientative) tartalmaz. Kereskényi nem kér a kioktatásból: pert vesztett a szatmárnémeti utcanévtáblák ügyében a Cemo Jogerősen pert nyert Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ellen, mely bírósági úton szerette volna a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére kötelezni a polgármestert és a város önkormányzatát.
A Cemo szerint elfogadhatatlan az az érv, amely szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése többletterheket róna az önkormányzatra, hiszen többletkiadás nem indokolhat jogsértést. „A romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, ezen kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget) Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését” – hangsúlyozta a szervezet állásfoglalása. A Cemo szerint akárcsak a megyeszékhely előző polgármestere, Dorel Coica, Szatmárnémeti mostani magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését.
Mindez a Cemo szerint egyértelműen rámutat a kisebbség politikai részvételének egyik nagy hiányosságára: sem egy magyar polgármester, sem a helyi tanács 40 százalékos magyar frakciója nem jelent feltétlenül garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére. A szervezet úgy véli, Szatmárnémeti jelenlegi vezetősége megoldhatta volna a problémát és megszüntethette volna a kisebbségi jogot sértő állapotot azzal, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően kiteszi a kétnyelvű utcatáblákat, hiszen azok kihelyezését egyetlen helyi törvény sem tiltja. Krónika (Kolozsvár)

Kerek évforduló Olasziban
A nagyvárad-olaszi református templom felépítésének 230. évfordulóján ünnepi istentisztelet, könyvbemutató és emléktábla avatás zajlott.
Amint Veres-Kovács Attila lelkipásztor a vasárnapi istentiszteleten bevezetőként elmondta, többszörösen is ünnepelnek vasárnap délelőtt a nagyvárad-olaszi református templomban, hiszen 230 éve épült meg a templom, s ennek alkalmából bemutatták Dr. Pálfi József nagyvárad-réti lelkipásztor, a Partiumi Keresztény egyetem rektorának Keresztesi József templomépítő prédikátorról írt könyvét, továbbá azt a három emléktáblát is felavatták, mely a templom összes tiszteletesének nevét megörökíti. A nagyvárad-réti lelkipásztor rendhagyó igehirdetése következett, melynek során Keresztesi Józsefnek, a várad-olaszi templom egykori tiszteletesének 1786-ban írt igehirdetését olvasta fel, melyben csak az archaikus kifejezéseket helyettesítette.
Noéról szólt
Az ige Noéról szólt, akinek Isten szólt – akkor az orákulumok ideje volt, most viszont Isten a Szentírás által tudatja velünk akaratát, s az ő döntését csak az nem látja, aki nem akarja. Isten nem rekesztette ki a többieket, hiszen ők is építhettek volna bárkát Noé után, de ehelyett kinevették intéseit, s így ők maguk tették magukat menthetetlenné. Lett volna idejük, hiszen a bárka száz évig épült, de elvesztek, mert bezárták füleiket minden jótanácsra. Hasonlóság van közöttünk és e történet szereplői között, hangzott el, hiszen az eklézsia is egy bárkácska, mely azért épül, hogy Isten tiszteltessék és az ő szava prédikáltassék. Mégis, vannak, akik a templom építését akadályozzák – s akiknek a képmutatása nem is derült volna ki másképp. S ez a templom még többeket fog kárhoztatni. „Ne keményítsétek meg szíveteket, meg ne csaljátok magatokat, ha földi bíró nem is vádol benneteket, ne gondoljátok, hogy nincs okotok a félelemre” – hangzott a több mint két évszázaddal ezelőtti igehirdetés szövege. Az ünnepi istentisztelet könyvbemutatóval folytatódott.
A kötet címe „Bátor szívvel és okos ésszel Isten nyája körül…”, s annak a Keresztesi Józsefnek az életét mutatja be, aki a várad-olaszi templomot felépíttette. Mint elhangzott, az 1748-ban született templomépítő prédikátor polihisztor volt, nemcsak teológus, hanem történész, nyelvész is, aki a numizmatikát is művelte, e mellett egyben költő és író. Élete során rengeteget alkotott, kéziratait Kolozsváron, Budapesten, Debrecenben, Sárospatakon, Prágában őrzik. Nagyon sok munkája maradt kézirat formában, s ezek értelmezése, megjelentetése nagy munka lenne.
Nehéz időszak
Dr. Baráth Béla Levente szólt a korszakról is, melyben Keresztesi József élt, s arról, hogy – amint a kötetből is kiderül – a tehetséges fiatalember Veszprém mellett született, Miskolcon járt gimnáziumba, s a Debreceni Református Kollégiumot végezte el, majd Hajdúböszörményen volt tanító, de Hollandiában is járt egyetemre. 1784-ben fogadta el a nagyváradi állást, s egy nehéz, bonyodalmas időszakot élt át itt, melynek eredményeként felépült a várad-olaszi templom; azonban a lelkipásztor életének sikertelenségei is voltak, például kevéssel a templom felépülése előtt összeveszett a presbitériummal, s Szalacsra távozott, ahol további két évtizeden át volt lelkipásztor. Ő indította el a születési és elhalálozási anyakönyvek vezetését Váradon, de hosszútávon nem ő vezette ezeket. A kötet első része Keresztesi József életét mutatja be: naplóíró ember volt, ezenkívül latin és magyar verseket egyaránt írt. A róla szóló könyv széles, áttekintő munka, mely a források szintjén mutatja be a prédikátort.
A későbbiek során felolvasta néhány versét is – a tiszteletes Váradról való elmenetelét is versben örökítette meg, de korábban annak kapcsán is verset írt, hogy a Habsburg hatalom megszüntette a debreceni diákok hagyományos, a magyar nemzeti függetlenséget is jelképező öltözetét. Ezért a verséért utóbb majdnem kirúgták az egyetemről.
A könyv megjelenését többek között a Szalacsi, a Nagyvárad-Olaszi, valamint a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség támogatta. Amint a kötet elején olvasható: a szerző ezzel a kötettel tiszteleg az 500 éves reformáció emléke előtt.
Három emléktábla
A könyvbemutatót követően Veres-Kovács Attila parókus lelkész elmondta: a lelkipásztorok szolgálata nélkül a 230 éve felépített templom csak lakatlan ház lett volna, épp ezért fontosnak tartották, hogy a gyülekezetek közreműködésével begyűjtsék az emlékeket, s összeállítsák a Nagyváradon valaha szolgált református lelkészek névsorát. A sehol másutt fel nem lelhető névsort három emléktáblán örökítették meg: ezeken, merített papírra írva sorakoznak az 1557-től 1660-ig, azaz a török-vészig szolgáló lelkészek nevei, illetve az 1696-tól napjainkig az olaszi gyülekezetben szolgáló lelkészek nevei. Egyúttal köszönetet mondott a szentendrei Vinczemill tulajdonosának, Vincze László mérnöknek, aki önzetlenül, ajándékba készítette el a nagy értékű emléktáblákat.
Ezt követően a parókus lelkész átadta a Czeglédi György-díjat a nagyvárad-olaszi nőszövetség képviselőjének. Mint elhangzott, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott közös ünnepi istentiszteleten jutalmazták a nőszövetséget eddigi munkájáért. Neumann Andrea / erdon.ro

Sepsiszentgyörgyön vendégszerepel a Harag György Társulat
A Tamási Áron Színház meghívására november 6–9. között Sepsiszentgyörgyön vendégszerepel a Harag György Társulat a Tévedések vígjátéka című előadással.
A társulat négy alkalommal lép színpadra a rendkívül sikeres produkcióval, amelyet már több rangos fesztiválon – mások mellett a Gyulán tartott nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, a nagyváradi Varadium Fesztiválon és a gyergyószentmiklósi Kisebbségi Színházi Kollokviumán – is bemutattak, november 20-án pedig a budapesti Nemzeti Színház színpadán játsszák.
Az előadás szereplői Kovács Nikolett, Rappert-Vencz Gábor, Diószegi Attila, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt, Bodea Tibor, Bessenyei István, Nagy Orbán, Frumen Gergő, Varga Sándor, Nagy Tamás, Méhes Kati, Moldován Blanka, Budizsa Evelyn, Keresztes Ágnes, valamint: Ferenczik György, Kecskés Szabolcs, Varga Gyula és Budai József.
Rendezője a kétszeres UNITER- és Jászai-díjas rendező, Bocsárdi László, dramaturgja Benedek Zsolt, zeneszerzője Boros Csaba. A produkció jelmezeit Kiss Zsuzsa, díszleteit pedig Bartha József UNITER-díjas tervező, vizuális művész, egyetemi oktató készítette. Az előadás fénytervezője Bányai Tamás, Jászai-díjas light-designer volt, rendező- és tervezőasszisztensekként pedig Poszet Nándor, Fornvald Gréti és Szabó Anna segítették a stáb munkáját. Az előadás létrejöttében ügyelőként és súgóként Fábry Zoltán és Nagy Anikó vett részt.
A sepsiszentgyörgyi vendégszereplés bérletcsere keretében történik, a Tamási Áron Színház társulata pedig november végén játssza Szatmárnémetiben a Vízkereszt, vagy amire vágytok című előadást, amelynek szintén Bocsárdi László a rendezője. szatmar.ro

A forradalom áldozataira emlékeztek
1956 Erdélyben
Az 1956-os forradalom vérbefojtására emlékezett szombaton a Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ). Ebből az alkalomból a Székely Nemzeti Múzeumban levetítették Mohi Sándor és Nagy Ernő 1956 Erdélyben című dokumentumfilmjét.
A Székely Nemzeti Múzeumnak, mint a „háromszéki kultúra bástyájának” kötelessége ápolni az 1956-os forradalom emlékét – hangoztatta Vargha Mihály igazgató, aki célként azt fogalmazta meg, hogy a fiatal generációba is beoltsák 61 évvel ezelőtt történtek fontosságát. Török József, a VPSZ elnöke szintén a fiatalokról beszélt, Mohi Sándor rendező pedig felajánlott egy-egy DVD-t minden tanárnak, aki jelen van, hogy vigye el iskolájába és mutassa be a filmet.
A dokumentumértékű alkotásra, amely Nagyváradtól Barcaságig veszi sorra az 1956-os eseményekbe bekapcsolódó erdélyi fiatalokat, akikre több ezer év börtönt rótt ki a román elnyomó gépezet pusztán csak azért, mert szimpatizálni merészeltek a forradalommal, egyetlen aktív tanárember sem volt kíváncsi. Így aligha ér el a fiatalokhoz a sepsiszentgyörgyi Zsók László volt politikai fogoly által megfogalmazott üzenet: „becsüljék meg azt a szabadságot, amit az 56-osok áldozata révén kaptak”. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Gyakran egyoldalú harc a pszichiátereké
Az öngyilkosságok megelőzésének világnapja alkalmából harmadszor tartottak konferenciát neves pszichiáterek közreműködésével. A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban a csíkszeredai székelyű, dr. Veress Albert pszichiáter által létrehozott Cry For Help Alapítvány, valamint a kolozsvári Román Öngyilkosság-megelőzési Szövetség közös hétvégi rendezvényén másodszor adták át a Pro Vita Veress-díjat.
A múlt hétvégén, pénteken és szombaton zajló nemzetközi konferencián a hazai neves pszichiáterek mellett magyarországi és moldáviai szakemberek is tartottak előadásokat. A konferenciát először szervezték meg Csíkszeredában, az első két alkalomnak Kolozsvár adott otthont.
A mentálhigiéné terjedését elősegítő törvényekre van szükség
Az ünnepélyes megnyitón Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntötte elsőként a résztvevőket. Beszédében a pszichiátereknek üzenve elmondta, hogy hivatásuk még az orvos szakmán belül is sajátságos. Hozzátette, érti és érzi a küldetéstudatukat, amely arra ösztönzi őket, hogy a kilátástalan helyzetbe került emberek sajátos állapotára gyógyírt találjanak, illetve erősítsék vagy újraélesszék bennük az élet iránti vágyat, még akkor is, ha néha egyoldalú harcnak érzik törekvéseiket.
Dr. Demeter Ferenc, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere elöljáróban elmondta, hogy az öngyilkosságok aránya Dél-Európában jóval kisebb, mint Észak-Európában, furcsamód az emberek többsége mégis az utóbbiba vágyik. Hozzátette, az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozó szervezetek munkája hatékony: 2010 óta – amióta egyre több ilyen csoport működik – jelentősen csökkent az ifjúkori öngyilkos cselekedetek száma. Ezután dr. Veress Albert pszichiáter főorvoshoz fordulva elmondta, hogy ő mindig is humorral végezte a munkáját, amely ebben a szakmában kiemelkedően fontos. A kórházmenedzser is humorral viszonyult ehhez: bohócos nyakkendőjét Veress Albertnek ajándékozta, és kinevezte őt comicus maximusszá.
Dr. Doina Cozman kolozsvári pszichiáter, egyetemi tanár, a Román Öngyilkosság-megelőzési Szövetség elnöke kijelentette, hogy a halál demokratikus, nem válogat életkor és nemek között. – Nagyobb gond azonban, hogy az öngyilkosság is demokratikus, ezért rendkívül nehéz munka a megelőzés, de meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a kockázati tényezőkről beszéljünk. Az országban gondot jelent, hogy nem létezik mentálhigiénére vonatkozó törvény, ennek megváltoztatása érdekében szántuk el magunkat arra, hogy az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozó civil szervezeteket az ügy mellé állítjuk – részletezte Doina Cozman. Dr. Rihmer Zoltán pszichiáter, a budapesti Semmelweis Egyetem tanára elmondta, hogy a román és magyar pszichiátriai társaságok között egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Az általa később tartott előadására utalva néhány szóban beszámolt új kutatási eredményeiről is, amely azt hivatott bizonyítani, hogy egyes földrajzi régiókban a vízben található megnövekedett arzénmennyiség magyarázat lehet az öngyilkosságok magasabb arányára. Ez Székelyföldön is befolyásoló tényező lehet.
A köszöntőbeszédek után Veress Albert átadta a Pro Vita Veress-díjat, amelyet olyan személynek adományoznak, aki sokat tett az öngyilkosságok megelőzéséért. A másodszor kiosztott, 500 euró értékű elismerést idén Simó Irma, az Áradat Egyesület elnöke kapta meg, elsősorban a telefonos Lelkisegély-szolgálat 2005-ben történt létrehozásáért és fenntartásáért, amellyel elsődleges célja a Hargita megyei öngyilkosságok megelőzése volt.
Megelőzi vagy elősegíti a média az öngyilkosságot?
A pénteki előadásokat követően kerekasztal-beszélgetés zajlott újságírók és pszichiáterek részvételével, akik a média öngyilkosságok elkövetésében, illetve megelőzésében betöltött szerepéről osztották meg gondolataikat. A beszélgetést dr. Doina Cozman kolozsvári pszichiáter, egyetemi tanár moderálta asszisztense, Herţa Dana-Cristina segítségével. Részt vett továbbá dr. Gabriela Costea pszichiáter, a Mina Minovici Országos Törvényszéki Orvostani Intézet munkatársa, dr. Mălinescu Bogdan, az Ilfov Megyei Törvényszéki Orvostan igazgatója, dr. Lavinia Duică Nagyszebenben oktató egyetemi tanár és pszichiáter, dr. Veress Albert, valamint helyi újságírók.
A bukaresti szakemberek saját, többnyire negatív, sajtóval kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg: mint mondták, a bukaresti kereskedelmi televízióadók munkatársai hajlamosak arra, hogy ott is szenzációt sejtessenek, ahol nem kellene. A törvényszéki orvos elmondta, hogy a televízió híradóiban gyakori, hogy az ismert emberek kapcsán, akik saját kezükkel vetnek véget az életüknek, különböző összeesküvés-elméleteket gyártanak, hogy azt sejtessék, gyilkosság történt.
Doina Cozman hozzátette, hogy a televíziók igyekeznek szakértői véleménynek is teret adni a műsorukban, ezért elhívják a pszichiátereket is az adásba, azonban a műsor következtetéseiben ritkán érvényesül a tudományos magyarázat.
Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője ismertette az Országos Audiovizuális Tanács, valamint a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének azon ajánlásait, amelyek az öngyilkosságok mediatizálására vonatkoznak. Ezek megegyeznek a pszichiáterek által javasoltakkal: a sajtó lehetőleg minél kevesebb részletet közöljön a tett körülményeiről, ne ismertesse az indokokat vagy adott esetben a búcsúlevél tartalmát, ne közöljön képet sem az elkövetőről, sem pedig a helyszínről, ahol az öngyilkosság történt. A kerekasztal-beszélgetés egyik legfontosabb következtetése az volt, hogy a médiában dolgozók és a pszichiáterek között párbeszédnek kell kialakulnia annak érdekében, hogy a média partner legyen az öngyilkosságok megelőzésében, nem pedig ötletadó, „követendő” mintát szolgáltató felület. Márk Boglárka / Hargita Népe (Csíkszereda)

Polgármesterekkel találkozott Kelemen
Gyurcsány kérjen bocsánatot!
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke felháborítónak tartja Gyurcsány Ferenc azon bejelentését, miszerint aláírásgyűjtést indít azért, hogy ne szavazhassanak, akik soha nem éltek Magyarországon. Szerinte a Demokratikus Koalíció (DK) elnökének bocsánatot kellene kérnie az erdélyi magyaroktól.
Tamás Sándort azon pénteki zártkörű találkozóról kérdeztük, amelyen háromszéki polgármesterekkel és a területi RMDSZ Állandó Tanácsának tagjaival folytatott megbeszélést Kelemen Hunor szövetségi elnök. „A találkozón egyrészt megköszöntük a polgármestereinknek azt a munkát, amit a Minority SafePack polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése során fejtettek ki, hiszen 31 ezer aláírás gyűlt össze Háromszéken a vállalt 30 ezerrel szemben. Másrészt áttekintettük az elkövetkező időszak tennivalóit, és ezek közül az egyik legfontosabb a magyarországi választásokat megelőző regisztrációs kampányra vonatkozik”, mondta el.
A határon túli magyarok szavazati jogának megvonására vonatkozó javaslatról is kérdeztük: „Már korábban is láttuk, hogy mire képes Gyurcsány Ferenc és társasága, tehát nincsenek illúzióink ebben a tekintetben. Én azt hiszem, hogy a szava nem hallatszik az égben, és egészen biztos vagyok benne, ha Gyurcsány Erdélyben élne, nem a magyar ügyet képviselné egyetlen szervezetben sem, hanem mások ügyét. Azonban felháborító az a cinizmus, hogy letegezte a határon túli magyarokat. Még élnek azok az emberek, akik a második világháborúban a magyar hazáért harcoltak, és őket is letegezte. Ezúttal felkérem Gyurcsány Ferencet, kérjen bocsánatot az erdélyi magyar emberektől”, nyomatékosította az RMDSZ területi elnöke. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb bűnvádi eljárás indul a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében
Több személyt is beidézett hétfőn a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozásával kapcsolatban kezdeményezett újabb bűnvádi eljárás keretében – tudta meg az Agerpres vádhatósági forrásokból.
A DNA-hoz a Romániai Közoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökség (ARACIP) elnökét, Constantin-Şerban Iosifescut, az oktatási minisztérium korábbi államtitkárát, Monica Cristina Anisiét és néhány minisztériumi igazgatót idézték be.
Az ügyészséghez közel álló források szerint az újabb bűnvádi eljárást a katolikus gimnázium megalapításával kapcsolatos bűnvádi dossziéból választották le, amelynek Ştefan Someşan volt Maros megyei főtanfelügyelő és Tamási Zsolt-József, a gimnázium volt igazgatója a vádlottjai.
Az ügyészek szerint az ARACIP annak ellenére javasolta a katolikus gimnáziumban induló képzések minisztériumi engedélyezését, hogy nem teljesültek a tanintézmény megalapításának feltételei. Az oktatás minősége ellenőrzésének időpontjában ugyanis az iskola létrehozásának jogalapjául mindössze a Ştefan Someşan főtanfelügyelő vonatkozó rendelete szolgált – állítja a vádhatóság. Agerpres; maszol.ro

Román képviselő: Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem
Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem – állította hétfőn közreadott közleményében Răzvan Rotaru, a bukaresti kormány vezető erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) Botosani megyei képviselője, hozzátéve, hogy pártja számára kizárólag Románia létezik, és a PSD sosem támogatná valamely régió autonómiáját.
A képviselőház külügyi bizottságának tagja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltlistáján parlamenti mandátumhoz jutott Biró Zsolt képviselőnek, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének egy múlt heti Facebook-bejegyzésével szállt vitába, amelyről az Agerpres hírügynökség is beszámolt. A magyar képviselő a katalán függetlenedési kísérletre érkezett reakciókból azt a következtetést vonta le, hogy Európa nem támogatja az elszakadást, de az autonómiát igen. Hozzátette: a kisebbségek ügyét a nemzetállamok keretében kell rendezni, a megoldás pedig az autonómia, a romániai magyarság is száz éve erre vár.
„Az európai nemzetállamok viszonyulását figyelve megállapítható, hogy azt, amit mi Erdély és különösen Székelyföld tekintetében mindig is hangsúlyoztunk, most az európai politika szereplői is egyre nyíltabban hangoztatják, nevezetesen azt, hogy az autonómia legitim, pozitív, és biztonságpolitikai szempontból stabilitást jelent; az egyoldalú területi elszakadás pedig negatív, illegitim és biztonságpolitikai szempontból instabilitást generál” – írta közösségi oldalán az MPP elnöke.
Răzvan Rotaru a PSD által közreadott állásfoglalásában arra emlékeztet: Románia nem szövetségi állam, nem régiók alkotják, mint más európai államokat.
„Azt üzenem Biró Zsoltnak és kollégáinak, hogy Erdély azonos Romániával, és Románia azonos Erdéllyel. Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem. Romániában csak – különböző etnikumú – román állampolgárok léteznek” – szögezte le a PSD képviselője.
Hozzátette: az Egyesült Államoktól az Európai Unió valamennyi tagjáig minden állam Spanyolország részének tekinti Katalóniát, és nem ismeri el függetlenségét, Románia pedig mindig is egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam marad.
„Arra kérem az országunk történelmében jártas RMDSZ-eseket: magyarázzák el Biró Zsolt képviselő kollégának, hogy nem létezik semmilyen Székelyföld, csak Hargita és Kovászna megye, valamint magyar etnikumú román állampolgárok” – írta közleményében Rotaru, felhívást intézve az RMDSZ-hez, hogy ne szítson mesterséges vitát az autonómiáról a román és magyar etnikumúak között a többségében magyarok alkotta közösségekben. MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Határon túli ifjúsági konferenciát szerveztek nagyváradon
A Nagyváradi Ifjúsági Napok keretében, a Partiumi Keresztény Egyetem új szárnyának amfiteátrumában, november 3–5. között szervezte meg az Erdélyi Magyar Néppárt és a MINTA ifjúsági szervezet a II. Határon túli Ifjúsági Konferenciát, mely során a közélet számos területén tevékenykedő politikusok és szakértők előadásait hallgathatták meg a résztvevők.
A szombat délelőtti program Csizi Péter országgyűlési képviselőnek (FIDESZ) és Szilágyi Zsoltnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének előadásával kezdődött, mely során nemzetközi és belföldi aktuálpolitikai kérdésekről beszéltek. Csizi Péter felszólalásában kitért az európai migrációs válság és az elhibázott brüsszeli bevándorlás-politika következményeire, majd hozzátette: nem véletlen, hogy a szemünk előtt zajló folyamatokban sokan összefüggést vélnek felfedezni, hiszen az európai balliberális oldal felmérte, hogy a zömében jobboldali és keresztény értékrend mentén szerveződő pártokkal szemben csak úgy tudnak előnyhöz jutni, ha a szavazók többsége zsigerből elutasítja a keresztény európai értékrendet. „Számunkra az a kérdés, hogy elfogadjuk és beletörődünk e folyamatba, s így igent mondunk a kötelező betelepítési kvótára is, vagy mint a történelemben már oly sokszor, megvédjük országunkat, s ezzel együtt a kárpát-medencei térséget is?” – tette fel a kérdést az országgyűlési képviselő.
Szilágyi Zsolt a magyar kormány külpolitikáját elemezve elmondta: Magyarország szomszédságpolitikájának egyik erőssége, hogy a vagy-vagy elvét felváltotta az is-is elve, mely értelmében a magyar külpolitika szereplői – a nemzeti érdek szem előtt tartásával – megpróbálnak a lehető legszélesebb körben tárgyalni. A Néppárt elnöke rámutatott: e széles körű párbeszéd és kapcsolatépítés az EU-s érdekérvényesítés során is kiemelt jelentőséggel bírhat. Az autonómiaküzdelem jelenlegi állapota kapcsán Szilágyi elmondta: az RMDSZ képviselői, bár kisebb megszakításokat kivéve szinte folyamatosan kormányon voltak, s számos alkalmuk lett volna rá, soha nem teremtettek olyan tárgyalási helyzetet, mely során egy-egy megállapodás feltételévé tették volna az önrendelkezést. „Látnunk kell, hogy célkitűzéseink megvalósításához román partnereket is szerezhetünk, hiszen az erdélyi románság sem elégedett Bukarest túlközpontosított politikájával. A rendszerváltás óta közel félmillió magyarral lett kevesebb Erdélyben, s belátható közelségbe került kultúránk és közösségünk teljes eltűnése. E folyamat mihamarabbi megállítása érdekében kell végeznünk munkánkat” – jelentette ki Szilágyi. A Néppárt elnöke ismertette az Európai Szabad Szövetség munkáját, a katalán helyzet kapcsán pedig elmondta: a spanyol többségnek és a madridi vezetésnek komoly felelőssége van a történtekben, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Néppárt álláspontja szerint kizárólag a békés párbeszéd jelenthet megoldást.
A testvérvárosi kapcsolatok témakörében Decsi Istvánnal, Pécs város alpolgármesterével Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke, nagyváradi polgármesteri tanácsadó beszélgetett. Decsi felszólalásában röviden ismertette városa kulturális és gazdasági sajátosságait, majd kijelentette: egyik testvérvárosuk, a horvátországi Eszék, példája is jól mutatja, hogy a hamarosan a két város között létrejövő autópályás összeköttetés előnyeit a magyarországi és a horvátországi magyarok is megérezhetik. Az alpolgármester kitért a Pécs—Kolozsvár testvérvárosi kapcsolatra is, melynek gyökerei a 1990-es évekre nyúlnak vissza, amikor azonban – a Funar-érának köszönhetően – ez csakhamar el is hidegült, s csak azt követően, a Néppárt helyi szervezetének hathatós közbenjárására, normalizálódhatott újra e kapcsolat. „A helyi néppártosok motorjai voltak ennek a mára már gyümölcsöző együttműködésnek, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy az elmúlt években többször is részt vehettünk a Kolozsvári Magyar Napokon, ifjúsági csereprogramokat bonyolítottunk le, az elkövetkezendőkben pedig a kolozsvári és pécsi egyetemek műszaki és informatikai tanszékeinek együttműködését is meg szeretnénk valósítani” – mondta Decsi István.
Az ebédet követően az ifjúság kárpát-medencei helyzetéről tartottak kerekasztal-beszélgetést a jelenlévő ifjúsági szervezetek vezetői, majd Bogár Ildikó Nyolcszázezer – elhallgatott történelem, interjúk a Gulág túlélőivel című kötetét mutatták be. Varga Csaba nagyváradi hegymászó legutóbbi nepáli expedíciójáról tartott vetítéssel egybekötött beszámolót. Az esemény a nagyváradi Polgármesteri Hivatal tanácstermében ért véget, ahol Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke köszönte meg a résztvevők jelenlétét. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája; Erdély.ma

Terjesszék be az autonómiastatútumot (MPP)
Még ebben az évben, lehetőleg december elseje előtt be kell terjeszteni a törvényhozásban az autonómiastatútumot – szorgalmazzák a Magyar Polgári Párt háromszéki területi szervezeteinek elnökei. Tegnapi közös sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatójukon hangsúlyozták, pártjuk elkötelezett az autonómia ügye mellett, és támogatják, hogy képviselőik mielőbb benyújtsák a parlamentben a dokumentumot.
Szeptember 9-én ülésezett az MPP választmánya Gyergyószentmiklóson, ahol többek között döntöttek a kérdésben, a pártnak pedig két képviselője van az RMDSZ-frakcióban, akik feladatul kapták, hogy ezt megtegyék – idézte fel tegnap Pethő István. Az alakulat háromszéki alelnöke reményét fejezte ki, hogy az autonómiastatútum beterjesztését a többi frakciótag – szenátusi és képviselőházi – is támogatja majd. „Úgy gondolom, lejárt a konferenciák ideje, cselekedni kellene, s nyilvánvalóan azt is egyértelművé kell tenni, hogy ez a lépés az autonómiáról szól, nem szabad összemosni a jelenlegi katalán törekvésekkel” – szögezte le.
Újságírói kérdésre válaszolva Pethő István elmondta, szerették volna, hogy csak egy statútum legyen, jelenleg ugyanis két dokumentum van terítéken, az SZNT-féle, illetve az MPP és az RMDSZ által közösen kidolgozott dokumentum; előbbi a székekre alapoz, a másik pedig a megyék szerkezetére – mutatott rá a különbségekre.
Lényegében bármelyiket be lehetne nyújtani – mondta, de arra számítanak, a közösen kidolgozott autonómiastatútumot az RMDSZ is támogatni fogja, így ezt terjesztik be.
Nagy Gábor Levente, a sepsiszentgyörgyi szervezet vezetője hangsúlyozta, minden alkalmat megragadnak az autonómia ügyének előmozdítása érdekében. „Egyes politikai szereplők, vezetők megpróbálják minden lehetséges úton megakadályozni ezt, legyen szó zsarolásról, egyezkedésről, politikusok általi nyomásgyakorlásról, de autonómiaügyben nincs egyezkedés, nincs kompromisszum” – szögezte le. Mindaddig, amíg nincs autonómia, időszerű a statútum beterjesztése – vélekedett Erdővidék képviseletében Román Attila. Hozzáfűzte, a centenáriumi év küszöbén emlékeztetni kell a románságot a Gyulafehérváron tett 1918-as ígéreteire, s még 2018 előtt kell benyújtani az említett határozattervezetet, hogy a román közösség ne provokációként értelmezze azt. „Székelyföld magyar lakossága rohamosan fogy, úgy érezzük, csak az autonómia a megoldás arra, hogy mi irányítsuk saját sorsunkat. Fiataljaink elmennek, valamit tenni kell, hogy akik már távoztak, visszatérjenek, akik pedig indulóban vannak, azok itthon maradjanak” – fűzte hozzá az Orbaiszéket képviselő Ferencz Botond.
Az autonómiastatútum beterjesztése Pethő István szerint külpolitikai tekintetben is fontos, rásegíthet a FUEN által felvállalt és az RMDSZ által is támogatott Minority SafePack kezdeményezésre. Mindenfajta eszközt meg kell ragadni az autonómiáért, ebben a kérdésben kompromisszumokról szó sem lehet, most cselekedni kell – szögezte le.? Demeter Virág Katalin / Háromszék; Erdély.ma

Gyurcsány manővere
A kőkemény és konok nemzetellenességéről elhíresült, mára méltán a történelem szemétdombjára került SZDSZ-nek szellemi örököse a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció. Nem véletlen, hogy itt talált politikai otthonra a Székelyek Nagy Menetelése ellen fellépő Ara-Kovács Attila vagy a trianoni békeparancsot ismételten igazságosnak nevező Bauer Tamás.
Elnökük, Gyurcsány Ferenc, aki a „23 millió román” Magyarországra özönlésével riogató 2002-es MSZP-s kampányt kiötlötte, majd 2004-ben a kettős állampolgárság ügyében élére állt a magyart magyar ellen uszító kampánynak, egyike volt azon három címeres nemzetárulónak, aki nem szavazta meg a magyar állampolgárság kiterjesztését 2010-ben.
Ma, amikor aláírásgyűjtési akciót indít a határon kívül rekedt magyarok szavazati jogának megvonása érdekében, tulajdonképpen csak következetes önmagához, saját nemzetellenes, idegen érdekeket szolgáló magatartásához. Sikerült megtalálnia azt a kérdést, mellyel maga ellen hergeli ugyan a határon túli magyarokat, mobilizálja is őket a Fidesz oldalán, viszályt szít a baloldalon, de ugyanakkor jó eséllyel beviszi a maga szervezetét a parlamentbe. Nem csoda, hogy megjelentek a világhálón az olyan montázsok, félkomoly vagy a szerzőjük által teljes mértékben komolyan vett feltételezések, miszerint Gyurcsány lényegében összejátszik a Fidesszel. Ami persze alaptalan hipotézis.
Tény viszont, hogy ez a manőver a Demokratikus Koalíció szűk értelemben vett pártérdekét szolgálja. Nem jó az ellenzéknek, mert nehezíti a szétforgácsolt erők összefogását, de nem jó a nemzeti oldalnak sem, mert szembeállítja a magyart a magyarral. A Fidesz remélhet ettől némi párthasznot, de egy olyan kérdés élre állítása, melyben még a Fidesz tábora is megosztott, bizony káros.
A Jobbik nem tudja követni ebben a kérdésben Gyurcsányt, az túl nagy pofon lenne azon nemzetben gondolkodó szavazók számára, akik valamilyen rejtélyes okból még mindig azt remélik, hogy a Jobbik lesz még valaha nemzeti párt. Ugyanakkor, aki kíváncsi a Jobbik szavazótáborának mai hangulatára, az olvasson bele a párt világhálós portálján, az alfahíren a hozzászólásokba. Hogy is mondja Vona a Fidesz-szavazó nyugdíjasokról? Szennyvíz folyik a szájukból. Nos, ez teljes mértékben igaz a „neo-jobbikosokra”. Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó; Erdély.ma

A legújabb kutatási eredményeket osztják meg egymással a régészek
A székelyföldi régészettudomány legújabb eredményeiről tartanak konferenciát a magyar tudomány napja alkalmából szombaton Székelyudvarhelyen.
Tizenegyedik alkalommal ünneplik meg Székelyudvarhelyen a magyar tudomány napját, az Areopolisz Egyesület a Haáz Rezső Múzeummal, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalával és Hargita Megye Tanácsával együtt szombaton tudományos konferenciát tart a városháza Szent István-termében. Az értekezés délelőtt fél tízkor a köszöntőbeszédekkel kezdődik, majd Sófalvi András régész számol be a kadicsfalvi réten feltárt vizigót településről.
Ezt követően Berecki Sándor az erdélyi késő vaskor kutatásában alkalmazott archeometriai módszerek alkalmazásáról beszél, Nyulas Dorottya pedig a Mikházáról származó különleges római vasmécsesről értekezik. Pánczél Szilamér, Sidó Katalin, Sófalvi András Hagymás vára újratöltve címmel tart előadást. A kávészünet után László Keve régész a harcói református templom körül végzett régészeti kutatásokat, Nyárádi Zsolt pedig a Városfalva határában feltárt középkori temetőt mutatja be. Bordi Zsigmond Loránd a komollói várról, Háromszék ismeretlen középkori erődítményéről tart előadást, az uzoni Béldi–Mikes-kastélyban végzett régészeti kutatásokról pedig Hőgyes Mihály Huba, Lokodi Alpár Imre és Sztáncsuj Sándor József számol be. Az újabb szünetet követően elsőként Gál Szilárd tart előadást Maros megye 14–17. századi temetőiben végzett fogmorfológiai kutatásokról, Györfi Zalán Marosvásárhely késő középkori és kora újkori várairól értekezik, Demjén Andrea pedig a piricskei erőd régészeti kutatásairól számol be. A konferencia a Légből kapott lövészárkok prezentációval zárul, amelyet Györfi Zalán, Pánczél Szilamér és Szabó Máté fog tartani délután fél háromtól. Az előadásblokkok után kérdéseket lehet feltenni a szakembereknek, négytől pedig régészeti kerekasztal-beszélgetés lesz a Haáz Rezső Múzeumban. A tudományos konferenciára a belépés ingyenes. Veres Réka / Erdély.ma

A székely-magyar identitás erősítéséért (A székelység története – Kádár Gyula Emlékverseny)
Az elmúlt hétvégén tartották A székelység története – Kádár Gyula Emlékverseny harmadik kiadásának döntőjét, amelyben kilenc csapat versengett egymással. A vetélkedő Sepsiszentgyörgyön a Tanulók Házában kezdődött pénteken, majd tanulmányi, egyben jutalomkirándulás részeként folytatódott szombaton. Idei újdonság, hogy a Kovászna megyei tanfelügyelőség a vetélkedőt felvette versenynaptárába – jelezte Pénzes Loránd történelemtanár, főszervező. A pénteki megnyitón Keresztes László ötletgazda, a kezdeményező Székely Mikó Kollégium Alapítvány alelnöke és Incze Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, volt esperes, az alapítvány elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a zsűri elnöke – alulírott – a verseny névadója, Kádár Gyula (1953–2015) illyefalvi-sepsiszentgyörgyi történész alakját és munkásságát elevenítette fel. Keresztes László elmondta, a vetélkedő célja a székely-magyar identitás erősítése, segítségnyújtás abban, hogy az ifjak kutassák hagyományainkat, mert azok egy életre meghatározzák a nemzethez való tartozásukat. A verseny ötlete úgy született, hogy látta, a nemrég megjelent, A székelység története című segédkönyvet ahhoz mérten, hogy mily nagy példányszámban adták ki, nagyon kevesen használják. Annak tanulmányozására is ösztönözni kívánják az iskolásokat.
Az idei verseny témája az első világháború volt. A tavaszi első forduló után tíz csapat jutott a döntőbe, ám csak kilenc vett részt a megmérettetésen, a csíkszentmihályiak nem jöttek el. Viszont a tavalyhoz hasonlóan a vajdasági Adáról ismét volt egy csapat. A feladatokat Pénzes Loránd, a Székely Mikó Kollégium tanára állította össze, a segédeszközöket Szász Etelka Zita, a Tanulók Házának munkatársa, ugyancsak ő végezte a verseny lebonyolítását. Szombaton az Úz völgyébe tartó kirándulás során folytatódott a vetélkedő. Közben Sósmezőn a hősök temetőjénél Pénzes Loránd ismertette az Ojtozi-szorosban zajlott harcokat és a temető kialakulásának történetét. Az Úz völgyében a csíkszentmártoni Aklos Közbirtokosság két képviselője, Borbáth Gusztáv és Gergely József főerdész fogadta a kirándulókat. Előbbi Csíkszentmárton történetéről szólt, utóbbi vezetésével megtekintették a hősi temetőt, a 11. munkácsi gyalogezred által épített kápolnát, a Mátyás-erődöt, az ahhoz tartozó tankakadályokat, lőszerraktárat, bunkereket, géppuska- és ütegállásokat. Az Aklos által biztosított ebéd után a közbirtokossági ház emeleti termében megtartották a döntő második részét. A csapatoknak az ojtozi, sósmezői és Úz-völgyi világháborús eseményekhez kapcsolódó feladatlapot kellett megoldaniuk. A visszautat Csernátonban megszakították, a Haszmann Pál Múzeumban az alapító unokája, D. Haszmann Orsolya múzeumvezető bemutatta az első világháborús kiállítást. Ott zajlott az eredményhirdetés is.
Az első két helyezettet Fülöp Ildikó készítette fel. Első az illyefalvi Bagolyvár csapat, második a barátosi Kockás Liliom. Harmadik a zágoni Székely Ifjak (felkészítő Szabó Búcs Réka). A további döntősök: a sepsiszentgyörgyi Váradi József-iskola Magna Transilvania csapata, a Székely Mikó Kollégium Turulmadár, a Plugor Sándor Művészeti Líceum Székely művészek csapata, a Nagyborosnyói székelyek, az Uzoni csapat és nem utolsósorban az adai Cseh Károly Általános Iskola Délvidék nevű csapata.
A zsűrizésben közreműködött Cserey Zoltán történész, Pénzes Loránd, Bogyó Attila és Lőrinczi Dénes történelemtanár. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pokolra menni kell (Kürti László Sepsiszentgyörgyön)
Azon a hírhedt Szent György-napi közönségtalálkozón (amikor Jónás Tamással ketten kellett volna irodalomról beszélniük, de a Tein teraszán lezajlott találkozó végül kocsmai hőzöngés szintjére alacsonyodott költőtársa miatt) kimaradtak fontos versek, és azóta megjelent egy hangoskönyve is, amelyen Magyarország leghíresebb színészei szavalják verseit – ezzel indokolta vasárnap esti teinbeli jelenlétét Kürti László költő.
Mostani beszélgetőtársa, Tamás Dénes indulásáról, költővé válásának folyamatáról faggatta („első két kötetemben még sok a hiba, hiányzott egy költőiskola, ami akkor még nem volt, bár fel sem merült esetemben, hogy szükségem legyen rá – de a szabályokat meg kell tanulni”), illetve arról – korábbi kötete, A csalásról című kapcsán –, mennyire szabad kitárulkoznia a költőnek, mit vállalhat be magánéletéből, vagyis hogy a vallomásos lírának vannak-e határai. Hiszen, mint a hangoskönyvről elhangzó, valamint a Kürti László által felolvasott versek „utóéletéből” kiderült, a szerepjátékot még családtagjai is komolyan vették. „Nem kell bizonyos dolgoknak megtörténniük, csak az író fejében, és azt az igazságot kell leírni, amely az ember fejében igaz” – mondta Kürti László, hozzátéve: „pokolra menni kell, azt nem ússza meg az ember”, de akkor is „meg kell mondani az igazságot, mert az a dolgod”. Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borszék után Sepsiszentgyörgy következik (Székelyföldi geológustalálkozó)
Hagyományosan október utolsó hétvégéjén tartották a Székelyföldi Geológustalálkozót – közölte lapunkkal Papucs András. A vándorrendezvényt tizenkilencedik alkalommal szervezték meg, a jövő évi jubileumi kiadás helyszíne újra Sepsiszentgyörgy lesz.
Mint fogalmazott, a találkozó célja fórumot teremteni a székelyföldi és az innen elszármazott, illetve a magyarországi és más államokbeli szakembereknek, lehetőséget kínálni a Székelyföld földtanával foglalkozó szakembereknek munkásságuk bemutatására, alkalmat adni fiatal kutatóknak, diákoknak a bemutatkozásra. A rendezvényen százan vettek részt, a szervezők csapatában gyergyói geológusok, a kolozsvári egyetemek oktatói és diákjai, valamint Dévára elszármazottak egyaránt dolgoztak.
A szakmai kiránduláson a résztvevők Borszék környékével ismerkedtek a helybéli turisztikai iroda munkatársának vezetésével, megtekintették a borvízforrásokat, az ásványvíztöltődét, a Borvízmúzeumot, a talk- és mésztufabányát, valamint a Kerek-szék rezervátumot. A konferencián tíz, Székelyföld geológiájához kötődő előadást mutattak be. Papucs András szerint Borszék kellemes meglepetést jelentett a résztvevőknek, mint közölte, Mik József polgármester beszámolójából kiderült, hogy a fénykorában hatezer szálláshellyel rendelkező fürdőtelep a magánosítások után elveszítette fürdővárosi rangját is, a szálláshelyek száma pedig 90 alá csökkent. Ezen az áldatlan állapoton csak 2008 után tudtak változtatni, a borszéki önkormányzat mostani célja, hogy néhány éven belül elérjék a 2500 szálláshelyet. A hegyvidéki település visszaszerezte az országos jelentőségű fürdőhely minősítést, az épülő kezelőközpont befejezése után szeretnék újra megkapni a balneológiai fürdőhely címet is, a vendégeket téli időszakban sípálya is várja.
Jövőre újra Sepsiszentgyörgy ad otthont a kerek évfordulós találkozónak, mely tizenkilenc évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön indult Papucs András kezdeményezésére, azóta más székelyföldi települések mellett Baróton, Kézdivásárhelyen és Kovásznán is fogadták a geológusokat. Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kezdődik a 25. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál
Szerdán délután ismét kezdetét veszi Marosvásárhely egyik legrégebbi és legismertebb (össz)művészeti szemléje, a létezésének immár negyedszázados évfordulóját ünneplő Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. A közelgő szemlével kapcsolatosan a Sörház utcai Jazz&Blues Club Piano termében tartottak sajtótájékoztatót a szervezők hétfőn délben, amelyen Libeg Zsuzsanna, a szemle sajtófelelőse üdvözölte a megjelenteket, majd Sipos Levente fesztiváligazgató szólt a részletekről.
– Eltelt egy újabb év és ismét itt vagyunk, szerdán a Kultúrpalotában újra kezdetét veszi a fesztivál, Marosvásárhely egyik legjelentősebb kulturális eseménye. Idén jóval több helyszínen lesznek műsorok, mint az elmúlt években: első alkalommal kerül sor a szemle keretében táncszínházi előadásra a régi zsinagógában, két nagyjátékfilmet vetítünk majd az Office Clubban, ahol a Soul Serenade együttes is fellép pénteken. Próbáljuk elérni, hogy a látogatók minél több helyszínen kapcsolatba léphessenek a fesztivállal, ezáltal pedig további nézőket nyerjünk. Az utóbbi években nem tapasztalt módon érdeklődnek a jegyek iránt, elsősorban a Kincsem vetítésére és az Erdélyben először látható, Hobo által jegyzett Bob Dylan-koncert iránt nagy az érdeklődés. Olyan műsort sikerült összeállítanunk, amelyben nagyon jó, Erdélyben még nem látott filmek szerepelnek, és amelynek keretében például a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház felolvasószínházi ősbemutatóként viszi színre a Kultúrpalota kistermében Döbrentei Sarolta Egyszervolt lányok című színművét. Mindezek, illetve a versenyprogram, a koncertek és a számos kiegészítő rendezvény mellett a Kincsem szombat esti vetítésén és az azt követő közönségtalálkozón jelen lesz a forgatókönyvíró, és reméljük, a rendező, Herendi Gábor is.
– Amikor huszonöt évvel ezelőtt elkezdtük szervezni a fesztivált, még nem volt internet, szinte alig voltak tévéadások, nekünk pedig fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan kell fesztivált szervezni, ennek ellenére a szemle nagyon sikeres lett, mert újdonságot hozott. Nem gondoltunk arra, hogy 25 év múlva még létezni fogunk, a filmet akartuk mint legelhanyagoltabb művészeti ágat elhozni Vásárhelyre – tette hozzá Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója. – Nagyon sok alkotónak ez volt az első találkozása a nemzetközi poronddal. A szemlét azóta is mint közösségi élményt igyekszünk megélni, akkor is és most is próbáljuk segíteni a fiatal művészeket. Nem tudunk és nem is akarunk sztárokat hozni Vásárhelyre. Számunkra az a büszkeség, hogy számos, később igen híressé vált rendező nálunk mutatkozott be: ilyen alkotó például Radu Afrim vagy Felméri Cecília. Radu Solomon itt nyert először díjat, Mungiu egykori filmje pedig be sem jutott a versenyprogramba. Számos mai filmkritikus is itt mutatkozott be először, például Gyenge Zsolt, aki azóta Cannes-ban díszmeghívottként van jelen. Cristi Puiu első bemutatkozása – Svájcból való visszatérése után – ugyancsak nálunk volt. A szemle megmaradásának legnagyobb kulcsa egyrészt a szervezők fanatizmusa, másrészt az, hogy szakmailag és anyagilag senki sem érdekelt a fesztiválban, itt mindenki önkéntes munkát végez, és egyik szervező sem filmes alkotó. Talán a miénk az egyetlen fesztivál, amely szervezőinek nincs köze a filmkészítéshez, így érdekünk sem fűződik senki meghívásához – mondta Gáspárik Attila.
A 25. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál november 8-án, szerdán délután 5 órától veszi kezdetét, és 12-én, vasárnap délután 4 órakor ér véget. K. Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Nagyobb hatalmat a rendőröknek
Engedély nélkül is behatolhatnak a lakásba
Engedély nélkül is beléphetnek (behatolhatnak) egy magánlakásba a rendőrök, számos szabálysértés pedig bűncselekménynek minősül abban a törvénytervezetben, melyet a román belügyi tárca javasolt, és amely már tanulmányozható a minisztérium honlapján (http://www.mai.gov.ro/).
Az újdonságokról hétfőn tájékoztatták a sajtó képviselőit az Arad Megyei Rendőr-felügyelőségen. A lakosság pontos felvilágosítása érdekében Tamaș Ioan Marcu parancsnok igyekezett egy csokorba fogni a leglényegesebb módosításokat, melyekben nagyobb hatalommal ruházzák fel a rendőröket, ami a belügyisek szerint elsősorban a lakosok védelmét szolgálná.
Például nem lesz többet szükség ügyészi engedélyre ahhoz, hogy egy rendőr 24 órás őrizetbe vegyen egy gyanús polgárt. Másik újdonság és talán az egyik legszembetűnőbb, hogy a rendőröknek nem lesz szükségük engedélyre ahhoz, hogy egy magánlakásba vagy bármilyen más zárt helyiségbe belépjenek. S, hogy milyen esetekben törheti be (engedély nélkül) akár az ajtót egy rendőr? Amennyiben bizonyítékai vannak, hogy a helyiségben veszélyeztetik egy ember életét, vagy, ha tudomása van arról, hogy ott egy holttest található. Hasonlóan járhat el akkor is, ha a helyiségben egy tettenérésen leleplezett bűncselekmény elkövetője tartózkodik, amennyiben a bűntényt egy fegyverrel, robbanó, kábító vagy bénító szerrel, erőszakkal követték el, vagy ha az elkövető álarcot viselt. És végül akkor is behatolhat a lakásba engedély nélkül, ha ott egy terrorista tartózkodik. A sajtóértekezleten hangsúlyozták, a felsorolt esetek újdonságoknak számítanak, melyekkel a rendőrök „szabadabb” kezet kapnak a bűncselekmények felkutatásában, a bűnözők elfogásában.
Hasznos javaslat Tamaș parancsnok szerint, hogy bizonyos esetekben az eddig szabálysértésként „kezelt” tetteket az új jogszabállyal bűncselekményekké minősítik át, és 3 hónaptól akár két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják. Például, ha egy lakó többszöri figyelmeztetés után sem hagyja abba a csendháborítást – például éjnek évadán bömbölteti a zenét a tömbházlakásában – pénzbírság helyett akár le is csukhatják (ez már a bírótól függ). A törvénytervezet egy időintervallumot is kiszab az ún. „csendórákra”, ennek értelmében 22 és 8, valamint 13 és 14 óra között a lakóknak nem árt csöndben lenniük.
A közlekedési kihágások tekintetében szigorúbban járnának el továbbá azokkal a gépjárművezetőkkel, akik közúti ellenőrzések során megtagadják a rendőrségi igazoltatást. Az ő esetükben 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönt vagy bírságot javasol a belügyi tárca.
Az igazoltatásnál maradva, ha eddig 100-tól 500 lejig terjedő pénzbírsággal büntették azt a személyt, aki a rendőr kérésére nem akarja magát igazolni vagy nem jelenik meg a rendőrségen, a büntetés legfelsőbb határát most 1500 lejig tolnák ki.
A tervezetben megjelenik öt olyan új helyzet is, melyben egy személyt bekísérhetnek a rendőrségre. Amennyiben nem tudták azonosítani, amennyiben fennáll a gyanúja, hogy bűncselekményt tervez elkövetni (vagy már elkövette azt), ha veszélyezteti mások életét, egészségét, testi épségét, a közrendet vagy más „társadalmi értékeket”, ha tetten érték, illetve ha körözött személyről van szó. Ezek az esetek eddig, ilyen formában nem szerepeltek a jelenleg érvényben lévő jogszabályokban.
A rendőrség székhelyén tartott sajtóértekezleten az intézmény vezetői hangsúlyozták, hasznos és régóta várt tervezetről van szó, mely szerintük elsősorban a polgárok érdekeit és védelmét szolgálja. Másrészt a rendőrök dolgát is megkönnyíti, mivel munkájukat – különösen bűncselekmények felderítésénél – nagyon gyakran hátráltatták a jogi megszorítások és hiányosságok.
A belügyi tárca alárendeltségében működő hatóságok hatalmát megerősíteni hivatott tervezetet a http://www.mai.gov.ro/ honlapon lehet tanulmányozni. Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)

XV. Pécskai Nemzetközi Néptánctalálkozó
Színvonalas koreográfiák és a népzene sikere
A Pécskai Búzavirág Egyesület és Búzavirág Néptáncegyüttes, november 3–5. között ismét megszervezte a Nemzetközi Néptánctalálkozót magyar népzenészek és néptánccsoportok részvételével. Idén a választás a magyarországi Dobroda zenekarra, a szlovákiai Borostyán ifjúsági és felnőtt néptáncegyüttesre, az aradi Viola néptánccsoportra, az aradi Csiky Gergely Főgimnázium néptánccsoportjára, valamint a szegedi Ménkű Bandára esett. Természetesen a házigazda mind a négy csoportja is szerepelt a szombati gálán, a Bojtocska, a Kisboglárka, a Nagyboglárka és a Búzavirág.
A szlovákiai csoport még pénteken érkezett, és közös próbát tartott a Búzavirág és a Nagyboglárka csoporttal.
Szombaton 18 órától kezdődött a gála a salgótarjáni Dobroda zenekar jubileumi koncertjével, majd 19 órától a néptáncosoké volt a színpad. A nyitótánc, mint mindig, a legkisebbeké volt, a Bojtocska gyermekjátékokat mutatott be Pap Enikő koreografálásában. Utána a dernői Borostyán néptáncegyüttes ifjúsági csoportja vette át a teret, az ő előadásukban előbb bodrogközi csárdást, majd gömöri csárdást láthatott a nagyérdemű. Az aradi Viola néptánccsoport is nagy sikert aratott mindkét táncával. A Kisboglárka és Nagyboglárka csoportok közös koreográfiákat mutattak be a Búzavirág csoporttal. Osztatlan sikert aratott a dernői Borostyán felnőtt csoport is bodrogközi és magyarbődi táncrendjeikkel, valamint a Búzavirág csoport a szászcsávási cigány tánccal. A néptánccsoportoknak a talpalávalót a szegedi Ménkű Banda, a Dobroda zenekar, valamint a Gazdag testvérek biztosították.
A műsor végén a Búzavirág Egyesület elnöke, Engi Márta Ildikó megköszönte Antal Péter polgármesternek és Miodrag Stanoiov alpolgármesternek, Pécska Város Tanácsának, az Arad Megyei Kulturális Központnak a támogatást, valamint az Egyesület vezetőségének, a szülőknek, mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvény sikeréhez.
A résztvevők oklevelet, pécskai kenyeret és virágot vehettek át a műsor végén. Az est közös vacsorával és táncházzal zárult. A XV. Pécskai Nemzetközi Néptánctalálkozó ezúttal is magasra állította a népi mozgáskultúra és népzene mércéjét. Engi Márta Ildikó / Nyugati Jelen (Arad)

Újabb levélben kérte Borboly Csaba a medvék kilövésének engedélyezését
Újabb levélben kérte Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke Grațiela Gavrilescu környezetvédelmi minisztert, hogy engedélyezze a megyében élő medvék kilövését.
Amint az Agerpres hírügynökség közölte, a székelyföldi elöljáró többek között a tusnádfürdői temetőben készített fényképekkel illusztrálta a székelyföldi medvehelyzetet. A település környékén élő medvék feldúlták a halottak napjára virágokkal és mécsesekkel díszített sírokat a temetőben.
Borboly Csaba a levélben megemlítette: Tusnádfürdőn egyre kevésbé elviselhető a medvék jelenléte. Hozzátette: ebben az évben Hargita megyében 15 ember esett medvetámadás áldozatául, és noha a helyi vadásztársaságok hetven veszélyes nagyvadat azonosítottak, a minisztérium csak hat medve kilövését engedélyezte.
Domokos László a Hargita megyei környezetvédelmi ügynökség igazgatója az Agerpresnek elmondta: a megyében összesen 73 medve és 12 farkas kilövésének az engedélyezését kérték, és a minisztérium mindeddig csak hat medve kilövését engedélyezte.
Hozzátette, hogy az év eleje óta 344 esetben érkezett bejelentés az ügynökséghez vadállatok okozta károkról, a bejelentések 80 százaléka medve, 15 százaléka farkas, öt százaléka pedig más állat kártevésére vonatkozott.
Gheorghe Suciu, a Hargita megyei csendőrség szóvivője szerint az év eleje óta 27 esetben kértek medvék miatt segítséget az 112-es segélyhívó számon, de a kivonuló csendőröknek csak két esetben kellett elhajtani a medvéket. Más esetekben az állatok maguktól távoztak.
Romániában azóta sokasodtak meg a medvetámadások, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium tavaly a populációt szabályozó medvevadászatot is betiltotta.
Korábban a tárca évente 400-450 medve kilövésére adott engedélyt a vadásztársaságoknak. A székelyföldi károsultak tiltakozásai nyomán szeptember elején a minisztérium 140 veszélyesnek talált medve és 97 farkas kilövését vagy áttelepítését tette lehetővé, de minden egyes kilövési vagy áttelepítési kérelmet a minisztériumnak kell jóváhagynia.
Egy héttel ezelőtt a tárca az MTI kérdésére azt közölte, hogy eddig 23 medve kilövését hagyta jóvá, tízet Kovászna megyében és hetet Hargita megyében.
Az év eleji állománybecslés adatai szerint Romániában mintegy 6800 medve él, a medveállomány túlnyomó része, mintegy 5300 példány a székelyföldi Hargita, Kovászna és Maros, valamint a szomszédos Brassó megyében található. Szabadság (Kolozsvár)

Nagy Botond a legjobb DbutanT rendező
Nagy Botond rendező nyerte a DbutanT Országos Színházi Fesztivál első díját az Anyegin című előadás rendezéséért, amelyet a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vitt színre. A második alkalommal megrendezett színházi fesztivál október 30. és november 4. között zajlott a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színházban, idén a fiatal, pályakezdő rendezőket állította a reflektorfénybe – közölte az Agerpress hírügynökség.
A brassói születésű 24 éves Nagy Botond a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanult, majd 2015-ben a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett Bocsárdi László rendező osztályában. Az utóbbi két évben megfordult a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál, a nagybányai ArtSCAPE Független Színháznál, a marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban is.
A fesztivál második helyezettje Adina Lazăr lett, a kolozsvári Creat.Act.Enjoy Pena című előadásának rendezéséért kapta az elismerést, míg harmadik helyezést, az Andrei Mureșanu Színház 7 című produkciójának rendezéséért Sebastian Marina kapta.
A DbutanT fesztivál találkozási és szembesítési hely is a pályakezdők – színészek, rendezők, díszlettervezők, koreográfusok, dramaturgok és színházi zeneszerzők – számára, de lehetőséget nyújt a tehetségesek megtalálására is. A nyertes díjához tartozik, hogy együttműködhet az Andrei Mureșanu Színházzal, mondta el a hírügynökségnek Anna Maria Popa, az Andrei Mureșanu Színház igazgatója.
– A fesztivál egy keresőmotor, így biztosít színházunk lehetőséget a fiatal nemzedéknek. Mivel széles palettát akarunk lefedni, minden évben változtatjuk a szakterületet. Tavaly debütáló színészekkel kezdtük, idén debütáló rendezőkkel folytattuk, jövőre a pályakezdő díszlettervezőké lesz a főszerep – mesélt a fesztivál céljáról a sepsiszentgyörgyi intézmény igazgatója. Szabadság (Kolozsvár)

Haynald Lajos, a kimagasló főpásztor, bíboros és híres botanikus
A 165 éve – 1852. augusztus 15-én – püspökké szentelt tudós Haynald Lajos erdélyi római katolikus püspökről, kalocsai érsekről, bíborosról és botanikusról emlékeztek meg a napokban rangos konferencia keretében Kolozsváron az Erdélyi Múzuem-Egyesület természettudományi szakosztálya, valamint a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesség szervezésében. A rendezvénynek, amelyet Kékedy László nyugalmazott egyetemi tanár, szakosztályi elnök nyitott meg, a Római Katolikus Nőszövetség díszterme adott otthont. A megnyitó után négy előadás hangzott el.
Dr. Bauer Norbert, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának főmuzeológusa a főpap sokoldalú tudományos munkásságát fejtette ki, amely nemcsak egyházi- és nevelésügyi, hanem művészeti, irodalmi, zenei, festészeti és kegyeleti célokat is szolgált. Ugyanakkor számon tartjuk a magyar botanika jeles művelői és támogatói között is. Nemzetközi cserék, gyűjteményvásárlások és saját gyűjtései révén létrehozta a 19. század egyik legnagyobb, méltán világhírű magánherbáriumát, amelyet később gazdag botanikai szakkönyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyott. Haynaldról növényeket neveztek el és a korabeli sajtó „igen szenvedélyes botanikusként” jellemezte: majdnem romantikus szenvedéllyel viszonyult a természethez, ami már gyermekkorában megmutatkozott. Az előadó kiemelte a főpap 12 éven át erdélyi püspökként töltött időszakának flórakutatását. Gyulafehérvári évei alatt az ifjúság természetrajzi neveléséről is gondoskodott, papneveldéjében a kispapok részére kirándulásokat szervezett, meteorológiai megfigyeléshez pedig műszereket biztosított, igyekezve felkelteni érdeklődésüket a természet és a természettudományok iránt. Ráébredt, hogy az erdélyi táj növényvilága akkor szinte teljesen ismeretlen volt, fehér folt a növénytani szakirodalomban. Többek között gyűjtött a Tordai-hasadékban is, ugyanakkor bőkezűen támogatta az Erdélyben dolgozó botanikusok munkáját. Római szolgálata idején Haynald botanikai érdeklődésére nagy hatással volt a mediterrán növényvilág megismerése. Bejárta Itáliát, Franciaországot, Németországot, Ausztriát, az Alpok magasabb hegyeit, utazásai során megismerhette szinte egész Európa flóráját. Kalocsai érsekként csillagászati obszervatóriumot építtetett, Európa-szerte híres érseki kertet létesített, amely botanikai kutatóhelyként is működött. Mindmáig felbecsülhetetlen értékű a Haynald-könyvtár Kalocsán.
Kovács Sándor főesperes-plébános Haynald Lajos egyházi életútjáról értekezett. Bemutatta a főpap gyermek- és ifjúkorát, papi és főpásztori szolgálatának fontosabb állomásait, eseményeit. Erdélyi szolgálatával kapcsolatban elmondta, hogy miután Scitovszky János hercegprímás püspökké szentelte Esztergomban, 1852. augusztus 31-én érkezett meg Gyulafehérvárra. Az idős Kovács Miklós püspök október 15-én bekövetkezett halálától lett az egyházmegye teljes jogú ordináriusa. Haynald életében az erdélyi évek jelentették lelkipásztori munkássága csúcsát, amelynek eredményeként a csupán 35 évesen kinevezett, fiatal püspök egy évtized alatt egész Erdélyben közkedvelt, sőt országszerte ismert és Rómában is elismert főpap lett. Többször bejárta egyházmegyéjét, szónoki tehetségét maximálisan kiaknázta. Feljegyezték, hogy 1853-ban egy bérmakörútja alkalmával 37 nap alatt mintegy 53 beszédet mondott. Szolgálatának érdekes epizódja volt az erdélyi püspökség érseki rangra emelésének kísérlete, ezt a kérését azonban végül sem Bécsben, sem Rómában nem támogatták. Tevékenyen részt vett a Magyarország és Erdély unióját, egyesülését célzó küzdelmekben. A legnagyobb körültekintéssel és apostoli buzgósággal kormányozta nagy kiterjedésű egyházmegyéjét és minden idejét annak helyreállítására szentelte. Több helyen alapított plébániát, jelentősen támogatta templomok építését, az iskolák és plébániaépületek felszerelését. Bőkezű alapítóként példát adott a nyugdíjalapok, jótékonysági egyesületek, iskolák, kórházak megteremtésében. 1863-ban megalapította a gyulafehérvári kórházat, amelyet az irgalmas nővérek vezetésére bízott. Szerette volna felújíttatni a székesegyházat is, de mivel a szükséges pénzt nem tudta előteremteni, meg kellett elégednie a külső és belső falak legszükségesebb kijavításával. Megteremtette a tanítói és kántortanítói nyugdíjintézet alapját, jelentős összeget tett a káptalani és a vallásalapba. Állandó alapítvánnyal javította a szegényebb alsó papság és a kántortanítók kevés fizetését. Sokat adományozott elemi iskoláknak és gimnáziumoknak. Haynald Lajos felelősségének tudatában átérezte a nőnevelés fontosságát is: látva azt, hogy az ateizmus társadalomromboló hatásának csak a nők keresztényi és vallásos nevelése tudott gátat vetni, egyházmegyéjében is rengeteget áldozott erre a célra. Haynald a bécsi udvar neheztelésével nem törődve kitartóan harcolt Erdély alkotmányos jogaiért. A püspöknek a magyar országgyűlésen, az erdélyi guberniumi üléseken és politikai tanácskozásokon számos alkalommal megnyilvánuló, határozott fellépése 1861–1863 között egyre mélyebb konfliktusokat eredményezett a bécsi kormánnyal, és végül Ferenc József osztrák császár és – akkor még megkoronázatlan – magyar király személyes kívánságára, 1863. december 31-én lemondásához vezetett. A hosszú, kínos egyeztetés a száműzött püspök sorsáról mégis a karrier további emelkedéséhez vezetett. IX. Pius pápa címzetes karthágói érsekké nevezte ki, majd Rómába hívta, ahol 1865 júniusában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának nagy felelősséggel járó tanácsosa lett. Fodor György / Szabadság (Kolozsvár)

Bodolai Balázs kapja a Bánffy Miklós-vándordíjat
Az Amerika című előadásban alakított szerepéért Bodolai Balázsnak ítélte a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti tanácsa a 2015/2016-os évad Bánffy Miklós-vándordíját. A 2015. november 2-án bemutatott, Franz Kafka regény alapján készült Amerika című előadásban Bodolai Balázs Karl Rossmannt alakítja.
Michal Dočekal rendező így nyilatkozott az előadásról: „Karl Rossmann – mi vagyunk. Mi, a kommunista rendszer országaiból huszonöt évvel ezelőtt, akárcsak Karl, nagy lelkesedéssel és várakozással léptük át a szabad világ kapuját, de hamarosan felismertük annak – vagyis az oly nagyon vágyott „Amerikának” – határait, útvesztőit és veszélyeit. Mára elkerülhetetlenné vált a kérdés, hogy az eltelt negyed évszázad alatt megélt kudarcainkat és csalódásainkat nem mi magunk okoztuk-e?”
A díj átadására november 12-én, vasárnap a 19 órától kezdődő Amerika előadást követően kerül sor a kolozsvári színház nagyszínpadára épített stúdiótérben.
A Bánffy Miklós-vándordíjat 1992-ben, a színház megalakulásának 200 éves évfordulóján alapította az intézmény művészeti tanácsa, a testület évente titkos szavazással dönt az előző évad legkiemelkedőbbnek ítélt művészi teljesítményéről. Szabadság (Kolozsvár)