Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. szeptember 1.
Öt gyereket cipeltek magukkal a migránsok
Öt gyermek is volt abban a migránscsoportban, melyet csütörtökön hajnali 3 óra körül vettek észre a nagylaki határrendőrök. Az iraki és szíriai menekültek a román–magyar határ nagylaki szakaszánál próbáltak volna átszökni, a csoport – 3 nő, 12 férfi és 5 kiskorú – a mezőn gyalogolt, amikor a járőrkocsiból észrevették őket. A csoport 4 és 49 év közötti tagjait a határvonaltól mintegy 50 méterre fogták el a csendőrök közreműködésével. Tiltott határátkelés gyanújával indult eljárás ellenük.
Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)
Öt gyermek is volt abban a migránscsoportban, melyet csütörtökön hajnali 3 óra körül vettek észre a nagylaki határrendőrök. Az iraki és szíriai menekültek a román–magyar határ nagylaki szakaszánál próbáltak volna átszökni, a csoport – 3 nő, 12 férfi és 5 kiskorú – a mezőn gyalogolt, amikor a járőrkocsiból észrevették őket. A csoport 4 és 49 év közötti tagjait a határvonaltól mintegy 50 méterre fogták el a csendőrök közreműködésével. Tiltott határátkelés gyanújával indult eljárás ellenük.
Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 1.
Templombúcsú a 760 éves Máriaföldén
Szeptember 3-án, vasárnap templombúcsút tartanak Temes megye egyik legrégebbi településén, Máriaföldén. Az idén 760 éves települést először 1257-ben említik hivatalos okiratban Villa Therimthelwk néven. A búcsús ünnepség vasárnap 11.30 órakor a népviseletbe öltözött hagyományőrző csoportok felvonulásával kezdődik. 12 órától kerül sor az ünnepi istentiszteletre a helyi római katolikus templomban. 13.20 órakor felszentelik a templom előtt állított keresztet. A helyi Kultúrotthonban 14 órakor kezdődik az ünnepi műsor, ahol Szekernyés János helytörténész a település történetéről tart előadást. A műsor keretében fellép a nagyszentmiklósi Kék ibolya néptánccsoport.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)
Szeptember 3-án, vasárnap templombúcsút tartanak Temes megye egyik legrégebbi településén, Máriaföldén. Az idén 760 éves települést először 1257-ben említik hivatalos okiratban Villa Therimthelwk néven. A búcsús ünnepség vasárnap 11.30 órakor a népviseletbe öltözött hagyományőrző csoportok felvonulásával kezdődik. 12 órától kerül sor az ünnepi istentiszteletre a helyi római katolikus templomban. 13.20 órakor felszentelik a templom előtt állított keresztet. A helyi Kultúrotthonban 14 órakor kezdődik az ünnepi műsor, ahol Szekernyés János helytörténész a település történetéről tart előadást. A műsor keretében fellép a nagyszentmiklósi Kék ibolya néptánccsoport.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 1.
A megszűnés küszöbére jutott a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium
A megszűnés küszöbére jutott a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium azt követően, hogy a bíróság jogerősen is felfüggesztette azt a 2015-ben hozott tanfelügyelőségi határozatot, amely az iskolába sorolta az Unirea Főgimnázium magyar osztályait.
A katolikus gimnázium helyzetéről az iskolában tanuló gyermekek szülei sajtótájékoztatón számoltak be csütörtök délután. Állításaikat Székely Szilárd, az intézmény ideiglenes igazgatója is megerősítette az MTI-nek adott nyilatkozatában.
A hazai bíróságok portálján közölt adatok szerint a marosvásárhelyi táblabíróság augusztus 2-án hozta az iskolai osztályokat átcsoportosító tanfelügyelőségi határozatot felfüggesztő ítéletét. Székely Szilárd a Maros megyei főtanfelügyelővel folytatott szerdai megbeszélés alapján elmondta: a tanfelügyelőség már csak az ítélet hivatalos kiközlésére vár az intézmény feloszlatásának a kinyilvánításához. Hozzátette: egyelőre a tanfelügyelőségi határozat felfüggesztésére vonatkozó határozat vált jogerőssé, de per tárgyát képezi a határozat érvénytelenítése is. Ebben a perben egyelőre csak első fokon született az iskola számára kedvezőtlen ítélet
Az igazgató elmondta: a tanfelügyelőség jogértelmezése szerint az iskola osztályait vissza kell szervezni azokba az intézményekbe, amelyekből 2015-ben a katolikus gimnáziumot létrehozták. Az osztályok egyik részének az Unirea Főgimnáziumba, a másiknak a Bolyai Farkas Gimnáziumba kellene betagolódnia, de az igazgató nyílt titokként említette, hogy a szülők egyáltalán nem akarják a gyerekeiket az Unirea Főgimnáziumba járatni. Hozzátette: tudomása szerint a - magyar osztályok távozásával román tannyelvűvé vált - iskola sem szívesen alakulna ismét kétnyelvűvé.
Székely Szilárd - akinek a nap folyamán lejár az igazgatói megbízása - úgy vélte: a minisztériumnak hatalmában áll, hogy az iskola valamennyi osztályát egy intézménynek rendelje alá. Hozzátette: ezt ugyan nyíltan senki nem mondta ki, de csakis a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Gimnázium struktúrájába való betagolódás jöhet számításba.
A szülők nevében megszólaló Zsigmond Imola azt sérelmezte: hogy a hatóságok félrevezették az érdekelteket, amikor a múlt hét végén azt közölték szóban a pápai nunciussal, hogy a cikluskezdő osztályok is elindulhatnak az iskolában, ha megfelelő számú gyermek jelentkezik ezekbe. Az édesanya szerint csúfot űztek a szülőkből, akik - hitelt adván a Tanügyminisztérium szóbeli üzenetének - a múlt hét vége óta 114 diák szüleitől gyűjtöttek be arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy gyermeküket a Római Katolikus Gimnázium cikluskezdő osztályaiba íratják.
A szülők a Vatikán bukaresti nagykövete által értesültek arról, hogy hiába toborozták a gyermekeket az iskolába, az intézményt az augusztus 2-án hozott, de hivatalosan még nem közölt jogerős bírósági ítélet alapján felosztják.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)
A megszűnés küszöbére jutott a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium azt követően, hogy a bíróság jogerősen is felfüggesztette azt a 2015-ben hozott tanfelügyelőségi határozatot, amely az iskolába sorolta az Unirea Főgimnázium magyar osztályait.
A katolikus gimnázium helyzetéről az iskolában tanuló gyermekek szülei sajtótájékoztatón számoltak be csütörtök délután. Állításaikat Székely Szilárd, az intézmény ideiglenes igazgatója is megerősítette az MTI-nek adott nyilatkozatában.
A hazai bíróságok portálján közölt adatok szerint a marosvásárhelyi táblabíróság augusztus 2-án hozta az iskolai osztályokat átcsoportosító tanfelügyelőségi határozatot felfüggesztő ítéletét. Székely Szilárd a Maros megyei főtanfelügyelővel folytatott szerdai megbeszélés alapján elmondta: a tanfelügyelőség már csak az ítélet hivatalos kiközlésére vár az intézmény feloszlatásának a kinyilvánításához. Hozzátette: egyelőre a tanfelügyelőségi határozat felfüggesztésére vonatkozó határozat vált jogerőssé, de per tárgyát képezi a határozat érvénytelenítése is. Ebben a perben egyelőre csak első fokon született az iskola számára kedvezőtlen ítélet
Az igazgató elmondta: a tanfelügyelőség jogértelmezése szerint az iskola osztályait vissza kell szervezni azokba az intézményekbe, amelyekből 2015-ben a katolikus gimnáziumot létrehozták. Az osztályok egyik részének az Unirea Főgimnáziumba, a másiknak a Bolyai Farkas Gimnáziumba kellene betagolódnia, de az igazgató nyílt titokként említette, hogy a szülők egyáltalán nem akarják a gyerekeiket az Unirea Főgimnáziumba járatni. Hozzátette: tudomása szerint a - magyar osztályok távozásával román tannyelvűvé vált - iskola sem szívesen alakulna ismét kétnyelvűvé.
Székely Szilárd - akinek a nap folyamán lejár az igazgatói megbízása - úgy vélte: a minisztériumnak hatalmában áll, hogy az iskola valamennyi osztályát egy intézménynek rendelje alá. Hozzátette: ezt ugyan nyíltan senki nem mondta ki, de csakis a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Gimnázium struktúrájába való betagolódás jöhet számításba.
A szülők nevében megszólaló Zsigmond Imola azt sérelmezte: hogy a hatóságok félrevezették az érdekelteket, amikor a múlt hét végén azt közölték szóban a pápai nunciussal, hogy a cikluskezdő osztályok is elindulhatnak az iskolában, ha megfelelő számú gyermek jelentkezik ezekbe. Az édesanya szerint csúfot űztek a szülőkből, akik - hitelt adván a Tanügyminisztérium szóbeli üzenetének - a múlt hét vége óta 114 diák szüleitől gyűjtöttek be arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy gyermeküket a Római Katolikus Gimnázium cikluskezdő osztályaiba íratják.
A szülők a Vatikán bukaresti nagykövete által értesültek arról, hogy hiába toborozták a gyermekeket az iskolába, az intézményt az augusztus 2-án hozott, de hivatalosan még nem közölt jogerős bírósági ítélet alapján felosztják.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 1.
Őrizetbe vették az egészségbiztosítási pénztár több illetékesét
Tizennégy ember került őrizetbe az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) által végzett illegális költségtérítések miatt, köztük a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egyik volt tanácsadóját, illetve a CNAS elnökét, Marian Burceát – közölte az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA).
Sergiu Ciobanu volt SRI-s tanácsadót befolyással való üzérkedéssel és erre való felbujtással gyanúsítják, az egészségbiztosító elnöke, Marian Burcea ellen pedig bűnszervezet létrehozása és szintén befolyással való üzérkedés miatt indult eljárás.
Kettőjükön kívül további 12 köztisztviselőt, cégek képviselőit, illetve egy ügyvédet is őrizetbe vettek a nyomozók. Őket szintén bűnszervezet alapítása, illetve hivatali visszaélés, befolyással való üzérkedés és jogtalan haszonszerzés miatt vitték be.
A bizonyítékok szerint a gyanúsítottak csaknem hárommillió euró értékű kárt okoztak a bukaresti egészségbiztosítási pénztárnak.
„2016 januárja és 2017 augusztusa között bűnszervezet alakult, amely összesen 13 189 553,76 lejt csalt el a bukaresti egészségbiztosítási pénztár költségvetéséből, miután fiktív, otthoni orvosi szolgáltatások költségeit térítették meg, hamis orvosi papírok alapján, a pénztár egyes tisztviselőinek bevonásával, az intézmény, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) vezetőségében dolgozó bizonyos személyek védelme alatt. Sok esetben a fiktív betegekről szóló orvosi dokumentumoknak elsőbbségük volt a költségtérítésben, miközben a valós, biztosítással rendelkező betegek kéréseit, akiknek joguk lett volna otthoni ellátásban részesülni, elutasították. A csalások elfedésére hamis havi orvosi jelentéseket állítottak elő a térítéshez, ezzel párhuzamosan pedig a CNAS adatbázisába jogtalanul vezettek be, illetve töröltek ki onnan adatokat, hogy úgy tűnjön, hogy a megtérített szolgáltatásokat valóban elvégezték” – mutat rá a DNA.
Az ügyben további személyek elleni is bűnvádi eljárás indult.
Medifax; Szabadság (Kolozsvár)
Tizennégy ember került őrizetbe az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) által végzett illegális költségtérítések miatt, köztük a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egyik volt tanácsadóját, illetve a CNAS elnökét, Marian Burceát – közölte az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA).
Sergiu Ciobanu volt SRI-s tanácsadót befolyással való üzérkedéssel és erre való felbujtással gyanúsítják, az egészségbiztosító elnöke, Marian Burcea ellen pedig bűnszervezet létrehozása és szintén befolyással való üzérkedés miatt indult eljárás.
Kettőjükön kívül további 12 köztisztviselőt, cégek képviselőit, illetve egy ügyvédet is őrizetbe vettek a nyomozók. Őket szintén bűnszervezet alapítása, illetve hivatali visszaélés, befolyással való üzérkedés és jogtalan haszonszerzés miatt vitték be.
A bizonyítékok szerint a gyanúsítottak csaknem hárommillió euró értékű kárt okoztak a bukaresti egészségbiztosítási pénztárnak.
„2016 januárja és 2017 augusztusa között bűnszervezet alakult, amely összesen 13 189 553,76 lejt csalt el a bukaresti egészségbiztosítási pénztár költségvetéséből, miután fiktív, otthoni orvosi szolgáltatások költségeit térítették meg, hamis orvosi papírok alapján, a pénztár egyes tisztviselőinek bevonásával, az intézmény, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) vezetőségében dolgozó bizonyos személyek védelme alatt. Sok esetben a fiktív betegekről szóló orvosi dokumentumoknak elsőbbségük volt a költségtérítésben, miközben a valós, biztosítással rendelkező betegek kéréseit, akiknek joguk lett volna otthoni ellátásban részesülni, elutasították. A csalások elfedésére hamis havi orvosi jelentéseket állítottak elő a térítéshez, ezzel párhuzamosan pedig a CNAS adatbázisába jogtalanul vezettek be, illetve töröltek ki onnan adatokat, hogy úgy tűnjön, hogy a megtérített szolgáltatásokat valóban elvégezték” – mutat rá a DNA.
Az ügyben további személyek elleni is bűnvádi eljárás indult.
Medifax; Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 1.
Hagymafesztivál parasztolimpiával Szilágyperecsenben
Szeptember 2-án és 3-án szervezik meg a hagyományos Hagymafesztivált Szilágyperecsenben, amelyet idén Kádár Zoltán, a Magyarországi Nemzetpolitikáért felelős államtitkári kabinet főnöke nyit meg hivatalosan 11 órakor.
Ugyanekkor kezdődik a fesztivál keretében a Parasztolimpia, avagy a szilágyperecseni ötkerekes – avagy hagymakarikás – játékok, amelyen a beiratkozott csapatok ügyességi- és erőversenyeken bizonyíthatják rátermettségüket: lesz többek között petrencehordás, kakas súlyának saccolása, vízhordás, farönk hasogatás, gumicsizma-hajítás, szalmabála-cipelés, asszonytolás talicskán, sodrófahajítás, ostorcsattogtatás és még sok más próba.
Este fél 8-tól egyházzenei koncertre várják az érdeklődőket a református templomba, majd a napot buli zárja a sportbázison.
Vasárnap délben a falu emlékműveinél koszorúznak, délután 4 órától pedig előbb néptánc- és népzenei bemutatóval, 6 órától könnyűzenei koncertekkel várják az érdeklődőket – utóbbin fellép az Insect, Alexandra Chira, László Attila, Kozsó és az Ámokfutók. A napot este 10 órakor tűzijáték zárja, illetve az azt követő újabb buli. Szabadság (Kolozsvár)
Szeptember 2-án és 3-án szervezik meg a hagyományos Hagymafesztivált Szilágyperecsenben, amelyet idén Kádár Zoltán, a Magyarországi Nemzetpolitikáért felelős államtitkári kabinet főnöke nyit meg hivatalosan 11 órakor.
Ugyanekkor kezdődik a fesztivál keretében a Parasztolimpia, avagy a szilágyperecseni ötkerekes – avagy hagymakarikás – játékok, amelyen a beiratkozott csapatok ügyességi- és erőversenyeken bizonyíthatják rátermettségüket: lesz többek között petrencehordás, kakas súlyának saccolása, vízhordás, farönk hasogatás, gumicsizma-hajítás, szalmabála-cipelés, asszonytolás talicskán, sodrófahajítás, ostorcsattogtatás és még sok más próba.
Este fél 8-tól egyházzenei koncertre várják az érdeklődőket a református templomba, majd a napot buli zárja a sportbázison.
Vasárnap délben a falu emlékműveinél koszorúznak, délután 4 órától pedig előbb néptánc- és népzenei bemutatóval, 6 órától könnyűzenei koncertekkel várják az érdeklődőket – utóbbin fellép az Insect, Alexandra Chira, László Attila, Kozsó és az Ámokfutók. A napot este 10 órakor tűzijáték zárja, illetve az azt követő újabb buli. Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 1.
A Quarto d'Oro újabb sikere
Pár éve jött létre Kolozsváron a Quarto d'Oro barokk együttes, négy tehetséges, a régizene iránt érdeklődő és elkötelezett fiatal előadó jóvoltából. Mondhatni már első szárnybontogatásaikat siker koronázta, hiszen a kolozsvári zeneakadémia oktatója, Erich Türk által szervezett La Stravaganza barokk zenei fesztivál során megrendezett versenyen már 2015-ben első díjat nyertek. Azóta eltelt két év, de az együttes megmaradt, több helyen lépett fel.
Például augusztus 30-án a Farkas utcai református templomban szervezett nyári hangversenysorozaton. Igaz, ez alkalommal az együttes kiegészült Csata Istvánnal (viola da gamba), aki egy épp távol lévő zenésztársat helyettesített. Műsorukon természetesen barokk szerzők művei szerepeltek. A koncert egyik érdekessége az volt, hogy Gebe-Fügi Renátát kettős minőségben hallgathattuk meg: hegedült és szoprán szólót is énekelt.
Mindig jó érzés fiatal előadókat hallgatni, főleg ha azok régizenét játszanak. Gebe-Fügi Renáta (hegedű, szoprán), Kővári Aranka (furulya), Csata István (viola da gamba) és Miriam Marinescu (csembaló) szép összjátékkal örvendeztette meg a népes közönséget. Első perctől hallható volt, hogy az együttmuzsikálás számukra természetes, ugyanakkor örömszerző tevékenység. Mind a négyen jól képzett muzsikusok, akik már pályájuk elején elkötelezték magukat a régizene előadása mellett. Ezért több mesterkurzuson, versenyen vettek részt, koncerteken léptek fel Erdély szerte, emellett pedig többségük főállású zenész: előadó vagy tanár. Minden bizonnyal ők is tudják, hogy még van mit tanulniuk, de a meglévő zenei alapok és az eddigi sikerek hallatán bízhatunk abban, hogy ez az együttes megmarad, és szép pályát fut be. Kolozsvár komolyzenei élete csak gazdagodhat ilyen fiatalokkal.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)
Pár éve jött létre Kolozsváron a Quarto d'Oro barokk együttes, négy tehetséges, a régizene iránt érdeklődő és elkötelezett fiatal előadó jóvoltából. Mondhatni már első szárnybontogatásaikat siker koronázta, hiszen a kolozsvári zeneakadémia oktatója, Erich Türk által szervezett La Stravaganza barokk zenei fesztivál során megrendezett versenyen már 2015-ben első díjat nyertek. Azóta eltelt két év, de az együttes megmaradt, több helyen lépett fel.
Például augusztus 30-án a Farkas utcai református templomban szervezett nyári hangversenysorozaton. Igaz, ez alkalommal az együttes kiegészült Csata Istvánnal (viola da gamba), aki egy épp távol lévő zenésztársat helyettesített. Műsorukon természetesen barokk szerzők művei szerepeltek. A koncert egyik érdekessége az volt, hogy Gebe-Fügi Renátát kettős minőségben hallgathattuk meg: hegedült és szoprán szólót is énekelt.
Mindig jó érzés fiatal előadókat hallgatni, főleg ha azok régizenét játszanak. Gebe-Fügi Renáta (hegedű, szoprán), Kővári Aranka (furulya), Csata István (viola da gamba) és Miriam Marinescu (csembaló) szép összjátékkal örvendeztette meg a népes közönséget. Első perctől hallható volt, hogy az együttmuzsikálás számukra természetes, ugyanakkor örömszerző tevékenység. Mind a négyen jól képzett muzsikusok, akik már pályájuk elején elkötelezték magukat a régizene előadása mellett. Ezért több mesterkurzuson, versenyen vettek részt, koncerteken léptek fel Erdély szerte, emellett pedig többségük főállású zenész: előadó vagy tanár. Minden bizonnyal ők is tudják, hogy még van mit tanulniuk, de a meglévő zenei alapok és az eddigi sikerek hallatán bízhatunk abban, hogy ez az együttes megmarad, és szép pályát fut be. Kolozsvár komolyzenei élete csak gazdagodhat ilyen fiatalokkal.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 1.
Bukarest érdeke a nyitás: Szász Alpár Zoltán politológus a magyar–román diplomáciai viszony enyhüléséről
Románia jól felfogott érdeke, hogy a kétoldalú viszony felmelegítésére törekedjen Magyarországgal – nyilatkozta a Krónikának Szász Alpár Zoltán politológus, aki szerint Románia számára már eddig is kedvező volt, hogy Magyarország erdélyi projekteket finanszíroz.
Az ország külföldi megítélésének javítása, valamint a jól felfogott gazdasági érdek is oka annak, hogy Románia a magyar–román viszony enyhülésére tett lépéseket – jelentette ki a Krónikának csütörtökön Szász Alpár Zoltán kolozsvári politológus a szerdán Bukarestben Szijjártó Péter magyar és Teodor Melescanu román külügyminiszter között lezajlott találkozó kapcsán. Ezen két határátkelő állandóvá alakításáról és a kolozsvári magyar kulturális intézet létrehozásáról állapodtak meg.
„Nem mindegy, milyen Románia külföldi megítélése. Az utóbbi két-három évben változott az RMDSZ politikájához való viszonya, barátságtalanabb volt a magyarkérdésekben, és egyre inkább letért a normalitás felé vezető útról.
A határátkelők megnyitása EU-konform-lépés is, ami egy európai uniós alapelv, a személyek és áruk szabad mozgásának elvén alapul. Ezzel Románia visszatérni látszik a normalitás felé vezető útra” – mutatott rá Szász.
A szakértő nem gondolja, hogy Románia valamit kért cserében azért, hogy beleegyezett a határátkelők és a kulturális intézet megnyitásába. Úgy véli, Bukarest csak azt tette meg, amit mindenképpen meg kellett tennie.
„Ha az ország tényleg hosszú távon akarja rendezni a kapcsolatokat, akkor a normalitás ezen lépései szükségesek” – mutatott rá. Szász Alpár Zoltán mindemellett felhívta a figyelmet arra, hogy a román fél egyébként már eddig is profitált a magyar állam jóvoltából.
Emlékeztetett, hogy a magánkézben levő magyar felsőoktatási intézményeket – vagyis a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet – már évek óta Magyarország finanszírozza, miközben a román állam nem száll be a finanszírozásukba, holott romániai adófizető polgárok gyerekei járnak oda.
Ennek a mintájára indítja be Magyarország Erdélyben is azt a gazdaságélénkítő programot, amelynek célja szintén a román állampolgársággal rendelkező itteni magyar vállalkozók támogatása, vagyis megint csak egy olyan állami feladatot vesz át, amely a román állam feladata volna.
„Vagyis továbbra is fennáll az a helyzet, amely miatt Iuliu Maniu már a 30-as években levélben marasztalta el a román államot, nevezetesen hogy nem finanszírozza megfelelően az erdélyi területeket” – ecsetelte Szász, aki leszögezte: ennek nyomán a román magatartás nem egyoldalú lépés, sőt a román fél az, amely többet kap, hiszen a magyar támogatás nem csupán az erdélyi magyarok, hanem a románok számára is kedvező eredményekkel jár.
A gazdaság kapcsán megjegyezte: a kétoldalú kapcsolatok javulása annak is köszönhető, hogy a magyar és a román gazdaság is fejlődik, bár román oldalon most lassulni látszik a felívelés. Ennek nyomán a politikai és gazdasági konjunktúra kihasználása jól megfontolt politikai lépés Bukarest részéről.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
Románia jól felfogott érdeke, hogy a kétoldalú viszony felmelegítésére törekedjen Magyarországgal – nyilatkozta a Krónikának Szász Alpár Zoltán politológus, aki szerint Románia számára már eddig is kedvező volt, hogy Magyarország erdélyi projekteket finanszíroz.
Az ország külföldi megítélésének javítása, valamint a jól felfogott gazdasági érdek is oka annak, hogy Románia a magyar–román viszony enyhülésére tett lépéseket – jelentette ki a Krónikának csütörtökön Szász Alpár Zoltán kolozsvári politológus a szerdán Bukarestben Szijjártó Péter magyar és Teodor Melescanu román külügyminiszter között lezajlott találkozó kapcsán. Ezen két határátkelő állandóvá alakításáról és a kolozsvári magyar kulturális intézet létrehozásáról állapodtak meg.
„Nem mindegy, milyen Románia külföldi megítélése. Az utóbbi két-három évben változott az RMDSZ politikájához való viszonya, barátságtalanabb volt a magyarkérdésekben, és egyre inkább letért a normalitás felé vezető útról.
A határátkelők megnyitása EU-konform-lépés is, ami egy európai uniós alapelv, a személyek és áruk szabad mozgásának elvén alapul. Ezzel Románia visszatérni látszik a normalitás felé vezető útra” – mutatott rá Szász.
A szakértő nem gondolja, hogy Románia valamit kért cserében azért, hogy beleegyezett a határátkelők és a kulturális intézet megnyitásába. Úgy véli, Bukarest csak azt tette meg, amit mindenképpen meg kellett tennie.
„Ha az ország tényleg hosszú távon akarja rendezni a kapcsolatokat, akkor a normalitás ezen lépései szükségesek” – mutatott rá. Szász Alpár Zoltán mindemellett felhívta a figyelmet arra, hogy a román fél egyébként már eddig is profitált a magyar állam jóvoltából.
Emlékeztetett, hogy a magánkézben levő magyar felsőoktatási intézményeket – vagyis a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet – már évek óta Magyarország finanszírozza, miközben a román állam nem száll be a finanszírozásukba, holott romániai adófizető polgárok gyerekei járnak oda.
Ennek a mintájára indítja be Magyarország Erdélyben is azt a gazdaságélénkítő programot, amelynek célja szintén a román állampolgársággal rendelkező itteni magyar vállalkozók támogatása, vagyis megint csak egy olyan állami feladatot vesz át, amely a román állam feladata volna.
„Vagyis továbbra is fennáll az a helyzet, amely miatt Iuliu Maniu már a 30-as években levélben marasztalta el a román államot, nevezetesen hogy nem finanszírozza megfelelően az erdélyi területeket” – ecsetelte Szász, aki leszögezte: ennek nyomán a román magatartás nem egyoldalú lépés, sőt a román fél az, amely többet kap, hiszen a magyar támogatás nem csupán az erdélyi magyarok, hanem a románok számára is kedvező eredményekkel jár.
A gazdaság kapcsán megjegyezte: a kétoldalú kapcsolatok javulása annak is köszönhető, hogy a magyar és a román gazdaság is fejlődik, bár román oldalon most lassulni látszik a felívelés. Ennek nyomán a politikai és gazdasági konjunktúra kihasználása jól megfontolt politikai lépés Bukarest részéről.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
2017. szeptember 1.
Az Unirea Főgimnáziumot is veszélyezteti a katolikus iskola megszűnése
Marosvásárhely legrangosabb román nyelvű iskolájának, az Unirea Főgimnáziumnak a működését is fenyegeti a Római Katolikus Gimnázium küszöbön álló megszüntetése. Egy szerződés értelmében ugyanis az iskola addig használhatja a római katolikus egyház épületét, amíg működik a katolikus iskola.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye vagyonkezelője, a Római Katolikus Státus 2014-ben kötötte a legutóbbi szerződést Marosvásárhely polgármesteri hivatalával - a város iskoláinak a fenntartójával - a tulajdonában levő iskolaépületek bérbe adásáról.
A szerződés rögzíti, hogy az egyház tulajdonában levő iskolaépületeken - az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületein - 2014 és 2019 között miként osztozik az Unirea Főgimnázium és a Római Katolikus Gimnázium. A szerződés külön cikkelyben rögzíti:
„Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti”. Holló László, a Római Katolikus Státus igazgatója az MTI-nek nyilatkozva elmondta, korábban már egyszer kénytelenek voltak felbontani az Unirea Főgimnázium bérleti szerződését, mert a város nem teljesítette az abban foglalt feltételeket.
Elismerte: 2014-ben - amikor az újabb bérleti szerződést kötötték - jó alkupozícióban volt az egyház, és a hosszú tárgyalások során kölcsönös kompromisszumokkal kialakított bérleti szerződés nagymértékben segítette a Római Katolikus Gimnázium létrehozását.
„Ez az út látszott lehetségesnek az iskola létrehozására, mert különben Marosvásárhelyen elég nehéz katolikus magyar iskolát létrehozni. Ez bizonyos értelemben kényszerítő körülmény volt a polgármesteri hivatal számára” - magyarázta Holló László.
Azt is elmondta: februárban átiratban figyelmeztette a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, hogy a Római Katolikus Gimnázium megszűnése a bérleti szerződést is veszélyezteti.
A Római Katolikus Státus igazgatója ugyanakkor megjegyezte: a szerződés a katolikus iskola megszűnte után is érvényben maradhat, ha a felek hallgatólagosan érvényben tartják.
Úgy vélte: ha az egyház bejelentené, hogy a szerződést felbontottnak tekinti, a bejelentés azonnali következménye az lenne, hogy a város nem tudná már törvényesen fizetni az iskolák számláit a közüzemi szolgáltatók felé, és az iskolaépületek minden bizonnyal hónapokon belül áram és víz nélkül maradnának. „Rendkívül kellemetlen, hogy egyáltalán ilyesmiről kell gondolkodnunk, de amennyiben az iskolánkat megszüntetik, a szerződés feltételeit nem tartották be” - fogalmazott Holló László. A Római Katolikus Státus vezetője elmondta: szeptember közepére hívták össze azt a közgyűlést, amelyen tárgyalni akartak a kialakult helyzetről, de valószínűsítette, hogy az utóbbi napok fejleményei arra kényszerítik az egyházi szervezetet, hogy már korábban állást foglaljon.
Csütörtökön bizonyossá vált, hogy az állami hatóságok a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium megszüntetését készítik elő. Erről Liviu Pop tanügyminiszter tájékoztatta Miguel Maury Buendía pápai nunciust.
A Maros megyei tanfelügyelőség egy augusztus 2-án kimondott jogerős ítélet hivatalos közlésére vár ahhoz, hogy a gimnázium feloszlatását kinyilvánítsa. Szeptember 11-én kezdődik a 2017-2018-as tanév, a katolikus gimnázium több mint háromszáz diákjának és tanárainak még mindig rendezetlen a helyzete.
MTI; Krónika (Kolozsvár)
Marosvásárhely legrangosabb román nyelvű iskolájának, az Unirea Főgimnáziumnak a működését is fenyegeti a Római Katolikus Gimnázium küszöbön álló megszüntetése. Egy szerződés értelmében ugyanis az iskola addig használhatja a római katolikus egyház épületét, amíg működik a katolikus iskola.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye vagyonkezelője, a Római Katolikus Státus 2014-ben kötötte a legutóbbi szerződést Marosvásárhely polgármesteri hivatalával - a város iskoláinak a fenntartójával - a tulajdonában levő iskolaépületek bérbe adásáról.
A szerződés rögzíti, hogy az egyház tulajdonában levő iskolaépületeken - az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium épületein - 2014 és 2019 között miként osztozik az Unirea Főgimnázium és a Római Katolikus Gimnázium. A szerződés külön cikkelyben rögzíti:
„Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti”. Holló László, a Római Katolikus Státus igazgatója az MTI-nek nyilatkozva elmondta, korábban már egyszer kénytelenek voltak felbontani az Unirea Főgimnázium bérleti szerződését, mert a város nem teljesítette az abban foglalt feltételeket.
Elismerte: 2014-ben - amikor az újabb bérleti szerződést kötötték - jó alkupozícióban volt az egyház, és a hosszú tárgyalások során kölcsönös kompromisszumokkal kialakított bérleti szerződés nagymértékben segítette a Római Katolikus Gimnázium létrehozását.
„Ez az út látszott lehetségesnek az iskola létrehozására, mert különben Marosvásárhelyen elég nehéz katolikus magyar iskolát létrehozni. Ez bizonyos értelemben kényszerítő körülmény volt a polgármesteri hivatal számára” - magyarázta Holló László.
Azt is elmondta: februárban átiratban figyelmeztette a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, hogy a Római Katolikus Gimnázium megszűnése a bérleti szerződést is veszélyezteti.
A Római Katolikus Státus igazgatója ugyanakkor megjegyezte: a szerződés a katolikus iskola megszűnte után is érvényben maradhat, ha a felek hallgatólagosan érvényben tartják.
Úgy vélte: ha az egyház bejelentené, hogy a szerződést felbontottnak tekinti, a bejelentés azonnali következménye az lenne, hogy a város nem tudná már törvényesen fizetni az iskolák számláit a közüzemi szolgáltatók felé, és az iskolaépületek minden bizonnyal hónapokon belül áram és víz nélkül maradnának. „Rendkívül kellemetlen, hogy egyáltalán ilyesmiről kell gondolkodnunk, de amennyiben az iskolánkat megszüntetik, a szerződés feltételeit nem tartották be” - fogalmazott Holló László. A Római Katolikus Státus vezetője elmondta: szeptember közepére hívták össze azt a közgyűlést, amelyen tárgyalni akartak a kialakult helyzetről, de valószínűsítette, hogy az utóbbi napok fejleményei arra kényszerítik az egyházi szervezetet, hogy már korábban állást foglaljon.
Csütörtökön bizonyossá vált, hogy az állami hatóságok a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium megszüntetését készítik elő. Erről Liviu Pop tanügyminiszter tájékoztatta Miguel Maury Buendía pápai nunciust.
A Maros megyei tanfelügyelőség egy augusztus 2-án kimondott jogerős ítélet hivatalos közlésére vár ahhoz, hogy a gimnázium feloszlatását kinyilvánítsa. Szeptember 11-én kezdődik a 2017-2018-as tanév, a katolikus gimnázium több mint háromszáz diákjának és tanárainak még mindig rendezetlen a helyzete.
MTI; Krónika (Kolozsvár)
2017. szeptember 1.
„Az RMDSZ-nek nem lesz hozzáférése a pénzforrásokhoz”
Szokatlanul éles és nyílt ellenségeskedésbe torkollott a tegnap délutáni nagyváradi helyi tanácsülés, ami azzal kezdődött, hogy a testület RMDSZ-frakciója javaslatokat fűzött ahhoz a határozat-tervezethez, amely Románia nemzeti ünnepének jövő évi, száz éves évfordulójára elkészítendő szoborcsoport elkészítésére vonatkozik.
Kirei Melinda tanácsos felvetette: amennyiben figuratív elemei lesznek a szoborcsoportnak, akkor az egyik alak ábrázolja Szent Lászlót, illetve a szoborkompozíción valahol valamilyen formában fel kellene tüntetni a Gyulafehérvári Nyilatkozatban elfogadott hat alepelvet. Erre reagálva Ilie Bolojan polgármester visszafojtott méreggel a hangában megjegyezte: „bizonyos esetekben nem ártana, ha a helyi tanácsosok illendőséget tanúsítanának, amikor javaslatokat fogalmaznak meg”. Válaszában Kirei Melinda elmondta, hogy nem tartja illetlennek a javaslatot, hiszen Szent László alapította Nagyváradot, és az ő történelmi tette nélkül amúgy nem lehetne ünnepelni semmit itt.
Nem lesz Szent László
Az eredeti határozattervezetet egyébként a liberális frakció igen szavazataival fogadta el a helyi tanács, az RMDSZ-frakció tartózkodott, a szociáldemokrata tanácsosok nemmel szavaztak. Az elfogadott határozat értelmében felújítják és közúti híddá alakítják át a Principatelor Unite és az Emilian Mircea Chitul utcákat összekötő gyalogos hidat, mely az átalakítás után a Centenárium Hídja elnevezést kapja majd. Az új hidat, valamint a szintén e történelmi eseményre emlékeztető, hat elemből álló szoborkompozíciót 2018. december 1-jén akarják majd átadni. A kompozíció hat eleméből négy a híd két hídfőjénél helyezkedik majd el, egy másik az Ady Endre, az András apostol és a Szigligeti Ede utcák kereszteződésében kialakítandó körforgalomban, egy pedig a Tímár (Plevnei), a Lovas (Călăraşilor) és a Principatele Unite utcák kereszteződésében kialakítandó körforgalomban fog állni. A szoborkompozíció kialakítására versenypályázatot hirdet a város, a beérkezett terveket egy hét tagból álló zsűri fogja elbírálni. A polgármestert felzaklathatta az RMDSZ-es tanácsos felvetése, hiszen a későbbiekben, egy másik napirendi pont vitáján tőle egyébként szokatlan módon a nyilvánosság előtt tett gúnyos megjegyzést Kirei Melindára, aki mint általában, ez alkalommal is papírról olvasta fel a javaslatát. A polgármester, miután elmagyarázta, miért nem ért egyet az RMDSZ-es helyi tanácsos javaslatával, megjegyezte: „mi történne akkor, ha nem lenne leírva az, amiket felolvas…” „Azért olvasok papírról, mert izgulok, és mert másképp dadognék” – hozta a polgármester tudomására a plénum előtt Kirei Melinda azt, hogy miért olvassa fel a javaslatait.
Tiszteletlenség
A Bolojan-RMDSZ csörte a tanácsülés végén folytatódott. Pető Dalma tanácsos kifogásolta azt, hogy az önkormányzat turisztikai egyesületének igazgatója, Mihai Jurca nem tiszteli a helyi tanács intézményét, ugyanis illetlen hangnemben, ráadásul érdemi információt nem szolgáltatva válaszolt az ő beadványára. Az eset előzménye az, hogy a váradi Szigligeti Színház idén márciusban benyújtott egy kérvényt a polgármesteri hivatalhoz, amelyben támogatást kért a különböző rendezvényeinek a lebonyolításához. A kérés átkerült a város turisztikai egyesületéhez, amelytől a színház azóta sem kapott választ. Pető Dalma július 10-én fordult írásos kérdéssel Mihai Jurcahoz, hogy megtudja, mi lett a Szigligeti Színház beadványával. Erre már érkezett válasz augusztus 10-i keltezéssel, amelyben Mihai Jurca tárgytalannak minősíti Pető Dalma kérését, lévén, hogy Jurca megítélése szerint a tanácsos jól ismeri a finanszírozási eljárást, illetve azért, mert a „Szigligheti” Színház nem nyújtott be finanszírozási pályázatot. Az RMDSZ-es tanácsos a testületi ülés végén leszögzete: megengedhetetlen az, hogy a polgármesteri hivatal egyik intézményvezetője egy hivatalos megkeresére, hivatalos válasz helyett magát a kérést minősíti, és arra kérte az egyébként az ülésen jelen nem lévő Mihai Jurcat, hogy a jövőben tartózkodjon az effajta megnyilvánulásoktól. Hozzászólt az esethez Kis Gábor RMDSZ-es tanácsos is, megjegyezve, hogy a színházakat nem kellene a civil szervezetekkel egy kalap alatt kezelni.
Színházak is belekeverve
Ilie Bolojan természetesen nem hagyta szó nélkül az elhangzottakat. Elmondta: az RMDSZ-nek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy nem fér többé hozzá azokhoz a pénzforrásokhoz, amelyekkel az önkormányzat a városban megrendezésre kerülő eseményeket támogatja. „A polgármesteri hivatal az elkövetkező években is fog a város lakosainak szóló rendezvényeket szervezni bizonyos arányossági elvek alapján. Ha az RMDSZ is akar a városban eseményeket szervezni a magyar közösségnek, vagy minden váradinak, hát csak tessék, de néha ez már kínossá válik: egymásnak ellentmondó közlemények látnak napvilágot, egymásra szerveznek sajtótájékoztatókat”. Kis Gábor válaszában arra hívta fel a polgármester figyelmét, hogy a városnak két színháza van, és ezen intézmények egyike sem az RMDSZ, vagy Szociáldemokrata Párt kulturális intézménye. Hozzátette:ebben az egész ügyben az is nagyon zavaró, hogy a Szigligeti Színház négy hónap alatt egyáltalán nem is kapott választ. Bolojan erre reagálva megjegyezte: „nem tudom, hogy konkrétan mire utal a tanácsos úr, de a színházakat a Bihar Megyei Tanács tartja fenn, és tudomásom szerint a Szigligeti Színház költségvetése az idén nagyobb volt a Mária Királyné Színházénál.”
Pap István / erdon.ro
Szokatlanul éles és nyílt ellenségeskedésbe torkollott a tegnap délutáni nagyváradi helyi tanácsülés, ami azzal kezdődött, hogy a testület RMDSZ-frakciója javaslatokat fűzött ahhoz a határozat-tervezethez, amely Románia nemzeti ünnepének jövő évi, száz éves évfordulójára elkészítendő szoborcsoport elkészítésére vonatkozik.
Kirei Melinda tanácsos felvetette: amennyiben figuratív elemei lesznek a szoborcsoportnak, akkor az egyik alak ábrázolja Szent Lászlót, illetve a szoborkompozíción valahol valamilyen formában fel kellene tüntetni a Gyulafehérvári Nyilatkozatban elfogadott hat alepelvet. Erre reagálva Ilie Bolojan polgármester visszafojtott méreggel a hangában megjegyezte: „bizonyos esetekben nem ártana, ha a helyi tanácsosok illendőséget tanúsítanának, amikor javaslatokat fogalmaznak meg”. Válaszában Kirei Melinda elmondta, hogy nem tartja illetlennek a javaslatot, hiszen Szent László alapította Nagyváradot, és az ő történelmi tette nélkül amúgy nem lehetne ünnepelni semmit itt.
Nem lesz Szent László
Az eredeti határozattervezetet egyébként a liberális frakció igen szavazataival fogadta el a helyi tanács, az RMDSZ-frakció tartózkodott, a szociáldemokrata tanácsosok nemmel szavaztak. Az elfogadott határozat értelmében felújítják és közúti híddá alakítják át a Principatelor Unite és az Emilian Mircea Chitul utcákat összekötő gyalogos hidat, mely az átalakítás után a Centenárium Hídja elnevezést kapja majd. Az új hidat, valamint a szintén e történelmi eseményre emlékeztető, hat elemből álló szoborkompozíciót 2018. december 1-jén akarják majd átadni. A kompozíció hat eleméből négy a híd két hídfőjénél helyezkedik majd el, egy másik az Ady Endre, az András apostol és a Szigligeti Ede utcák kereszteződésében kialakítandó körforgalomban, egy pedig a Tímár (Plevnei), a Lovas (Călăraşilor) és a Principatele Unite utcák kereszteződésében kialakítandó körforgalomban fog állni. A szoborkompozíció kialakítására versenypályázatot hirdet a város, a beérkezett terveket egy hét tagból álló zsűri fogja elbírálni. A polgármestert felzaklathatta az RMDSZ-es tanácsos felvetése, hiszen a későbbiekben, egy másik napirendi pont vitáján tőle egyébként szokatlan módon a nyilvánosság előtt tett gúnyos megjegyzést Kirei Melindára, aki mint általában, ez alkalommal is papírról olvasta fel a javaslatát. A polgármester, miután elmagyarázta, miért nem ért egyet az RMDSZ-es helyi tanácsos javaslatával, megjegyezte: „mi történne akkor, ha nem lenne leírva az, amiket felolvas…” „Azért olvasok papírról, mert izgulok, és mert másképp dadognék” – hozta a polgármester tudomására a plénum előtt Kirei Melinda azt, hogy miért olvassa fel a javaslatait.
Tiszteletlenség
A Bolojan-RMDSZ csörte a tanácsülés végén folytatódott. Pető Dalma tanácsos kifogásolta azt, hogy az önkormányzat turisztikai egyesületének igazgatója, Mihai Jurca nem tiszteli a helyi tanács intézményét, ugyanis illetlen hangnemben, ráadásul érdemi információt nem szolgáltatva válaszolt az ő beadványára. Az eset előzménye az, hogy a váradi Szigligeti Színház idén márciusban benyújtott egy kérvényt a polgármesteri hivatalhoz, amelyben támogatást kért a különböző rendezvényeinek a lebonyolításához. A kérés átkerült a város turisztikai egyesületéhez, amelytől a színház azóta sem kapott választ. Pető Dalma július 10-én fordult írásos kérdéssel Mihai Jurcahoz, hogy megtudja, mi lett a Szigligeti Színház beadványával. Erre már érkezett válasz augusztus 10-i keltezéssel, amelyben Mihai Jurca tárgytalannak minősíti Pető Dalma kérését, lévén, hogy Jurca megítélése szerint a tanácsos jól ismeri a finanszírozási eljárást, illetve azért, mert a „Szigligheti” Színház nem nyújtott be finanszírozási pályázatot. Az RMDSZ-es tanácsos a testületi ülés végén leszögzete: megengedhetetlen az, hogy a polgármesteri hivatal egyik intézményvezetője egy hivatalos megkeresére, hivatalos válasz helyett magát a kérést minősíti, és arra kérte az egyébként az ülésen jelen nem lévő Mihai Jurcat, hogy a jövőben tartózkodjon az effajta megnyilvánulásoktól. Hozzászólt az esethez Kis Gábor RMDSZ-es tanácsos is, megjegyezve, hogy a színházakat nem kellene a civil szervezetekkel egy kalap alatt kezelni.
Színházak is belekeverve
Ilie Bolojan természetesen nem hagyta szó nélkül az elhangzottakat. Elmondta: az RMDSZ-nek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy nem fér többé hozzá azokhoz a pénzforrásokhoz, amelyekkel az önkormányzat a városban megrendezésre kerülő eseményeket támogatja. „A polgármesteri hivatal az elkövetkező években is fog a város lakosainak szóló rendezvényeket szervezni bizonyos arányossági elvek alapján. Ha az RMDSZ is akar a városban eseményeket szervezni a magyar közösségnek, vagy minden váradinak, hát csak tessék, de néha ez már kínossá válik: egymásnak ellentmondó közlemények látnak napvilágot, egymásra szerveznek sajtótájékoztatókat”. Kis Gábor válaszában arra hívta fel a polgármester figyelmét, hogy a városnak két színháza van, és ezen intézmények egyike sem az RMDSZ, vagy Szociáldemokrata Párt kulturális intézménye. Hozzátette:ebben az egész ügyben az is nagyon zavaró, hogy a Szigligeti Színház négy hónap alatt egyáltalán nem is kapott választ. Bolojan erre reagálva megjegyezte: „nem tudom, hogy konkrétan mire utal a tanácsos úr, de a színházakat a Bihar Megyei Tanács tartja fenn, és tudomásom szerint a Szigligeti Színház költségvetése az idén nagyobb volt a Mária Királyné Színházénál.”
Pap István / erdon.ro
2017. szeptember 1.
Nem ért egyet az RMDSZ elnöke az adótörvénykönyv módosításaival
Nem ért egyet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az adótörvénykönyv tervezett módosításaival, amelyek szerinte az ország hitelvesztéséhez vezethetnek.
A Radio France Internationale (RFI) román adásának nyilatkozva a politikus kifejtette, az adóemelés megoldás lehet az államháztartási hiány csökkentésére, ezt azonban nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, komoly indoklás, érvek és egy hosszú távú elképzelés vázolása nélkül.
"Az üzleti szférának kiszámíthatóságra, stabilitásra van szüksége. Azzal, hogy félévente vagy évente háromszor változtatunk az áfán, a jövedéki adón és más adónemeken, nem teszünk jót a gazdaságnak, elveszítjük a hitelünket" - mondta a szövetségi elnök.
Kelemen a nyugdíjrendszer második pillérével kapcsolatos tervezett módosításokkal sem ért egyet. Mint mondta, nem támogatná a magánnyugdíjak államosítását, szerinte olyan megoldást kell találni az állami nyugdíjalap hiányának csökkentésére, amely hosszú távon nem hat ki a magánnyugdíjalapra.
"Tavaly több mint 200 000 állampolgár távozott az országból, olyanok, akik dolgoztak, termeltek, nem munkanélküliek voltak. Ha ebben az ütemben folytatjuk, hosszú távon sem az állami, sem a magánnyugdíjrendszer nem lesz fenntartható" - mutatott rá a szövetségi elnök. maszol.ro
Nem ért egyet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az adótörvénykönyv tervezett módosításaival, amelyek szerinte az ország hitelvesztéséhez vezethetnek.
A Radio France Internationale (RFI) román adásának nyilatkozva a politikus kifejtette, az adóemelés megoldás lehet az államháztartási hiány csökkentésére, ezt azonban nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, komoly indoklás, érvek és egy hosszú távú elképzelés vázolása nélkül.
"Az üzleti szférának kiszámíthatóságra, stabilitásra van szüksége. Azzal, hogy félévente vagy évente háromszor változtatunk az áfán, a jövedéki adón és más adónemeken, nem teszünk jót a gazdaságnak, elveszítjük a hitelünket" - mondta a szövetségi elnök.
Kelemen a nyugdíjrendszer második pillérével kapcsolatos tervezett módosításokkal sem ért egyet. Mint mondta, nem támogatná a magánnyugdíjak államosítását, szerinte olyan megoldást kell találni az állami nyugdíjalap hiányának csökkentésére, amely hosszú távon nem hat ki a magánnyugdíjalapra.
"Tavaly több mint 200 000 állampolgár távozott az országból, olyanok, akik dolgoztak, termeltek, nem munkanélküliek voltak. Ha ebben az ütemben folytatjuk, hosszú távon sem az állami, sem a magánnyugdíjrendszer nem lesz fenntartható" - mutatott rá a szövetségi elnök. maszol.ro
2017. szeptember 1.
Letették az új Árva Bethlen Kata óvoda alapkövét
Magyarország kormánya három szatmárnémeti református óvoda építését-bővítését finanszírozza.
A Szamos-negyedi Árva Bethlen Kata Óvoda alapkőletételére került sor péntek délben a reformáció 500 éves évfordulóját ünneplő rendezvénysorozat nyitányaként. Az alapkő-letétel ebben az esetben furcsa kifejezés, hiszen az óvoda áll, ám a magyar kormánytól kapott támogatásból mind szolgáltatások, mind az épület szempontjából kibővítik az ovit.
Kiss József egyházmegyei főjegyző az oktatás fontosságáról, a református egyházi oktatás múltjáról beszélt, és arról, hogy jelenleg sok gonddal küzdenek. Sokan kétkednek az óvodaépítés-bővítés kapcsán, hiszen mostanság sok magyar család román óvodába adja a gyermekét. "Ha elhisszük azt, hogy ebben az óvodában lesznek gyerekek, lesz jövőnk. A kegyelem Istene megtölti az óvodánkat, a gyerekeket pedig az Ő dicsőségére kell neveljük" - mondta.
Bogya Kiss Mária lelkész felelevenítette a most álló óvoda alapításának körülményeit - ez az óvoda 17 éve szolgálja a közösséget.
Grezsa István miniszteri biztos beszédében kijelentette: világos és jól átlátható a Magyrország Kormányának külhoni magyarokkal kapcsolatos nemzetpolitikája, ennek részeként a 17 milliárd forintos óvodafejlesztési programban 65 Kárpát-medencei óvoda építését támogatják. "Ez az egyik gyakorlati megvalósulása a nyolc éve tartó nemzetegyesítő politikának" - mondta. Király Lajos esperes köszönetet mondott a szerető gondoskodásért, amit Magyaroszág Kormányától kaptak.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere elmondta: decemberben beszélt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az óvodaépítési programról, akkor nem hitte, hogy kilenc hónap múlva már az alapkőletételre is sor kerül.
Mint Rácz Ervin református lelkésztől és sajtóreferenstől megtudtuk: eddig az Árva Bethlen Kata Óvoda 9 és 12 óra között fogadta a gyerekeket. Most, az építésbővítést követően három óvodai csoport fog itt működni, a gyerekekkel pedig 8 és 16 óra között nevelik majd az óvónénik.
A Szamos-negyedi óvoda mellett Szatmárnémetiben a Szatmár-Kültelek egyházközség óvodája új épületbe költözik majd, a Szatmár-Németi egyházközségben pedig egyelőre nem volt óvoda, most egy új építésű épületben kezdi majd meg a működését.
A tervek szerint az új Árva Bethlen Kata Óvoda felavatását jövő szeptemberben fogják tartani. szatmar.ro
Magyarország kormánya három szatmárnémeti református óvoda építését-bővítését finanszírozza.
A Szamos-negyedi Árva Bethlen Kata Óvoda alapkőletételére került sor péntek délben a reformáció 500 éves évfordulóját ünneplő rendezvénysorozat nyitányaként. Az alapkő-letétel ebben az esetben furcsa kifejezés, hiszen az óvoda áll, ám a magyar kormánytól kapott támogatásból mind szolgáltatások, mind az épület szempontjából kibővítik az ovit.
Kiss József egyházmegyei főjegyző az oktatás fontosságáról, a református egyházi oktatás múltjáról beszélt, és arról, hogy jelenleg sok gonddal küzdenek. Sokan kétkednek az óvodaépítés-bővítés kapcsán, hiszen mostanság sok magyar család román óvodába adja a gyermekét. "Ha elhisszük azt, hogy ebben az óvodában lesznek gyerekek, lesz jövőnk. A kegyelem Istene megtölti az óvodánkat, a gyerekeket pedig az Ő dicsőségére kell neveljük" - mondta.
Bogya Kiss Mária lelkész felelevenítette a most álló óvoda alapításának körülményeit - ez az óvoda 17 éve szolgálja a közösséget.
Grezsa István miniszteri biztos beszédében kijelentette: világos és jól átlátható a Magyrország Kormányának külhoni magyarokkal kapcsolatos nemzetpolitikája, ennek részeként a 17 milliárd forintos óvodafejlesztési programban 65 Kárpát-medencei óvoda építését támogatják. "Ez az egyik gyakorlati megvalósulása a nyolc éve tartó nemzetegyesítő politikának" - mondta. Király Lajos esperes köszönetet mondott a szerető gondoskodásért, amit Magyaroszág Kormányától kaptak.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere elmondta: decemberben beszélt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az óvodaépítési programról, akkor nem hitte, hogy kilenc hónap múlva már az alapkőletételre is sor kerül.
Mint Rácz Ervin református lelkésztől és sajtóreferenstől megtudtuk: eddig az Árva Bethlen Kata Óvoda 9 és 12 óra között fogadta a gyerekeket. Most, az építésbővítést követően három óvodai csoport fog itt működni, a gyerekekkel pedig 8 és 16 óra között nevelik majd az óvónénik.
A Szamos-negyedi óvoda mellett Szatmárnémetiben a Szatmár-Kültelek egyházközség óvodája új épületbe költözik majd, a Szatmár-Németi egyházközségben pedig egyelőre nem volt óvoda, most egy új építésű épületben kezdi majd meg a működését.
A tervek szerint az új Árva Bethlen Kata Óvoda felavatását jövő szeptemberben fogják tartani. szatmar.ro
2017. szeptember 1.
Elfeledett grófi emlékezet a Wass család földjén
A czegei Wass család 1142-ben királyi adományként kapta meg a vasasszentgothárdi birtokot, amely nyolc évszázadon át megszakítás nélkül a család ősi fészke volt. Egyúttal az erdélyi arisztokrácia egyik jelentős helye, alappillére. Megnéztük, ma mi maradt belőle.
Vasas)szentgothárd, C(z)ege, Szentegyed és környéke hosszú évszázadokon át Erdély eleven részeként eseménytelennek korántsem tekinthető, igencsak változatos korok részese volt. Örömök és bánatok, sikerek és megpróbáltatások tanúja, a család számára biztos pontot jelentő otthon, amely Wass Albert megszületéséig az otthonosság érzését nyújtotta nemzedékről nemzedékre, a mindenkori adottságokat, lehetőségeket és kihívásokat figyelembe véve. Például a tatár-török pusztítást követő népesedési változásokat, a kor szellemének megfelelő közigazgatási viszonyokat, vagy éppenséggel az Európára és azon belül Magyarországra, Erdélyre is ránehezedő nemzetiségi problémákat.
Wass Albert felhőtlen gyermekkora idején, kamaszkorához közeledve tapasztalhatta meg, hogy ősei fészkét, gyermekkori barangolásai helyszíneit erősen megcsonkította az új román hatalom. Két évtized múlva, ifjúkora delén pedig azt élte meg, hogy a Bécsben megrajzolt új határ Románia és Magyarország között az otthonunktól körülbelül egy mérföldnyire húzódott, saját birtokukat is kettészelve. Mindkét esemény egész életre szóló meghatározó érzést nyújtott az írónak, és számos gondolatában, írásában visszatükröződött, emberi és alkotói pályáját meghatározta. Vasasszentgothárd és Cege Sors vagy sorstalanság? Érdemes ellátogatni Vasasszentgothárdra és Cegébe nem csupán a napjainkban egyik legolvasottabb magyar író iránti kegyeletből, hanem az új évezred kihívásainak a jegyében is. Háromnegyed századdal azután, hogy az író szülőföldje elhagyására kényszerült, két évtizeddel halálát követően. Továbbá egy évtizeddel azután, hogy Románia (is) az Európai Unió tagja lett, és ezáltal bizonyos kötelezettségek teljesítését felvállalta.
Vasasszentgothárdon (románul Sucutard) a legutóbbi népszámlálási adatok szerint összesen három magyar él a 367 lakosból. A település első írásos említése 1317-ből való Zentguthard (Szentgothárd) néven. Wass Albert születése táján, 1910-ben 872 lakosából 104 volt magyar, többnyire református. Ma Gyeke községhez tartozó falu.
Mára minden nyoma eltűnt a Wass család nyolcszáz éves jelenlétének.
Cege (Țaga) az azonos nevű község központja, a 2011-es népszámláskor 756 lakosából 42-en vallották magukat magyarnak. Szamosújvártól 19 km-re fekszik, a mezőségi Tóvidék része. Cegén (Czege) a Wass család két kastélyt építtetett, de csak a kisebbik maradt fenn, a nagyobbikat a második világháború után teljesen lerombolták.
A fennmaradt kastélyt Wass Ádám építtette 1769-ben erdélyi barokk stílusban, közelében kripták találhatók. Miután 1946-ban a kolozsvári népbíróság halálra ítélte Wass Albertet, a kastély az állami mezőgazdasági vállalat székhelye lett. A kis Wass-kastély (a megkülönböztető megnevezésre a Kis Trianon és a Nagy Trianon palota jut eszembe) helyi ügyintézője Septimiu Șom, aki családjával együtt ott lakik a szomszédságban, ő rendezi az épületet és környékét.
A visszaigénylési lehetőséggel élő, a hosszas visszaszolgáltatási eljárás buktatóit vállaló mai tulajdonos legfeljebb egy hónapot tölt Cegén, ilyenkor élettel telt és látogatható a kastély. Máskor a megszokott módon csend honol körülötte.
A mai Cege falu magába foglalja a korábbi Göc települést. Szamosújvár felől jövet balra van a letérő, majd a domboldalon nemrég meszelt kis református templom ágaskodik.
Sajnos évente csak egyszer népesül be, június utolsó vasárnapján nyitják ki a templomajtót a prédikációra hívó képzeletbeli harangszóra.
Ilyenkor egybegyűlnek a szórványpapok közül néhányan, eljönnek a szomszédos Feketelak református hívei, szeretetvendégséget tartanak. Amúgy a cegei református templomban minden második vasárnap tartanak istentiszteletet. A torony nélküli istenházán meglátszik a használat, hiszen körülötte le van kaszálva a fű, és kutya ugat a telek végében. A ma már használatlan parókia körül viszont egyre nő a gaz. A megözvegyült Szabó Irma egyedül él, nála lehet megtalálni a templom kulcsát. Hatvan évvel ezelőtt Göcre jött férjhez, amikor még különálló település volt, és húszan is eljöttek vasárnapról vasárnapra a templomba. „Itt már régen nincs reménység. Örülök, ha jön valaki, akitől magyar szót hallok” – összegzi a valós helyzetet Irma néni. Két gyermeke Kolozsváron él, három unokája van. Az egyik éppen egyetemista idénymunkát végez az Egyesült Államokban. Mosogat vagy valamelyik amerikai szállodában takarít – mondanánk.
Régészeti park az ősi fészek helyén
Az 1989-es rendszerváltást követően, a népesedési helyzetnek és a kondukátor agymosó politikájának is köszönhetően a magyar–román együttélés már nem téma a Wass család egykori földjén. Annál inkább előtérbe kerültek a vallási ellentétek. Sajátos lelkületre vall, hogy az ortodox hívek 2006-ban előbb körülépítették, majd lerombolták a hatvanas években egy korábbi fatemplom helyére épült göci templomukat, mert féltek, hogy a bíróság visszaítéli a görög katolikus egyháznak.
No meg az is, hogy a Wass család nyolcszáz-kilencszáz éves ősi fészkén régészeti parkot nyitottak, egyelőre egy neolit és egy dák házzal, hogy az ezeréves erdélyi történelem folytonosságát legalább kétezer évesre hosszabbítsák meg.
Ennek a táguló „ördögi körnek”, a nacionalista uszításnak terméke a Jurnalul Naţional című lap megállapítása egyik förmedvényében: „A terrorizált falvak utódai nem tudják elfogadni Wass gróf rehabilitálását”; „Tanúvallomásaik ma is vádolhatnák őt.”; „Az ilyesmit nem lehet elfelejteni!” Wass Albert?! „Többé ne térjen vissza, míg a világ világ!” Primitív módszer ez a hatalom önigazolására, az amúgy közömbös lakosság izgatására. Hiszen a közembert ma már nem érdeklik az ilyen és hasonló szólamok. Élni, jól élni szeretne. Szülőföldjén vagy másutt, akár angolul vagy franciául. A fentiek igazolására, a nehezen érzékelhető kontrasztok bemutatására, a Tóvidéken való átutazásom során (oda-vissza Szatmárnémetibe) szóba álltam néhány román személlyel.
Ioan Mureșan Vasasszentgothárdon született 1948-ban (majdnem akkor, amikor Wass Albertnek végleg el kellett hagynia ősei földjét, hogy emigrációban töltse le életét – szerk. megj.), és bár felesége van, két lánya és unokái, mégis egyedül tengeti az életét a szülőhelyén.
A lányai, Corina és Ioana még a kilencvenes évek elején kivándoroltak Új-Zélandra, később átköltöztek Ausztráliába, ahol fogorvosként és tanítóként dolgoznak.
Amikor tizenöt éve megszületett az első unoka, a felesége a nagyanyai teendőket részesítette előnyben. Azóta évente egyszer hazajönnek, együtt vannak. Az unokákkal úgy értekezik, ahogyan tud. Hívták, hogy látogassa meg őket a kenguruk országában, de nem megy. Amerikába is hívta az egyik kitelepedett beosztottja, de nem ment, ellenállt a kísértésnek, mert félt attól, hogy ottmarad.
Ma is elsírja magát, amikor visszaemlékezik arra a napra, amikor a lánya bejelentette, hogy elmegy. Akkoriban Szamosújváron laktak, palacsintást, kocsmát, üzletet működtetett. Igazán jól ment a cég, de nem volt ki továbbvigye. Így hát hazaköltözött, a kis nyugdíjából és a háztájiból él. És ki-kijár a temetőbe meglocsolni a virágokat a szülei sírján.
Maria Câncean Cegén (Göc) él, férje rendőrként ment nyugdíjba (már). A négy gyermeke közül kettő Londont cserélte fel a szülőhellyel, három éve ott dolgoznak: az egyik üzleti menedzser, a másik hátrányos gyermekeket gondoz. A lánya és két unokája Apahidán laknak, a legkisebbik gyermeke sajnos kórházi kezelésre szorul. Szeret itt élni, szerinte csend és béke van. Elújságolja, hogy a polgármestert többször újraválasztották, rendes ember, vendéglőt és pékséget működtet. A tavak környékét is szépen rendbehozták.
A cegei tó magánvállalkozó tulajdonába került, szívesen látják a vendégeket.
Napi harminc lej a horgászat, százötven lej két személynek a faházikós szállás. Meleg vizes fürdővel és horgászattal együtt. Nyári hétvégén sokan jönnek. Bár nem szabad fürdeni, de van egy homokos rész, ahol nyugodtan csobbanni lehet. Ez Románia!
„Hallottatok-e Wass Albert magyar íróról?” Beszélgetőtársaimtól Wass Albert felől is érdeklődök. Az idősek azt vallják, hogy hallottak róla, de ennél több részlettel nem szolgálnak. Mentségükre felhozzák, hogy sok mindent elfelejtettek már. A fiatalabbak kérdésemre kérdéssel felelnek: „Akinek a kastélya a domboldalban van?”
Cege központjában a kultúrotthon lépcsőjén üldögélő és viháncoló fiatalokat is megszólítok, természetesen románul: „Hallottatok-e Wass Albert magyar íróról?” – kérdezem. „Nem hallottunk!” – hangzik a rövid és velős válasz. Szóval, vegyes a „fogadtatás”. Szabó Irma néni az érem másik oldalára világít rá: „Nem szeretik, mert azt mondják, hogy megöletett nem tudom hányat.
A cegei tó mellett voltak meglőve, keresztet állítottak az emlékükre (a fakereszt szövege szerint a bécsi diktátum áldozatainak – szerk. megj.), és a hozzátartozók állítólag évente jönnek megemlékezni. Azt én nem tudom, hogy ki volt a hibás. Nem olvastam, nem érdekelt. Nem is tudom, miért történt. Akkor gyermek voltam, hat éves. Szüleim dolgoztak a gróféknál, édesapám erdőhajtó volt, édesanyám kenyeret sütött. Én nem emlékszem már arra az időre.”
Aki a Tóvidéken jár Cege határában, annak feltűnik, hogy a táj jellege teljesen eltér a megszokott mezőségi látványtól. Kopár barnásszürke dombok helyett élénkzöld fenyvesek váltogatják egymást, és máris összefüggő vadászterületet alkotnak. A vadászat ugyanis mindenkoron úribb foglalatosság volt a horgászatnál. Igaz, a szülőföld szomszédságába telepített fenyőerdő sohasem pótolhatta az Istenszéke lábánál elterülő erdőséget. Meg az elvesztésük fájdalmát hordozó hegyeket. A fenyő örökzöld, a szakszerűen gondozott erdő majdhogynem örök életű. És miközben emberöltönyi idő alatt oly sokat változott, változik, változhat a társadalmi életünk, a természet legyőzhetetlenül magasodik felénk. De mikor leszünk képesek mi, emberek, a természet méltó magasságába eljutni?
Keresni a másikban a jót
A Pusztakamarás–Szamosújvár közötti útszakasz néhány gödörtől eltekintve jól járható autóval. A forgalom nem túl nagy, rendőrrel a megszokottnál ritkábban lehet találkozni. A Tóvidék településeinek életében meghatározóak ma is a környező tavak, az „őshonos Wassoktól” független örökség, miszerint a Cegei-tavat már a 16. század elején Erdély legnagyobb állóvizének tartották.
Turisztikailag kedvező a vidék, amely még számos kihasználatlan lehetőséget tartogat a turisztika számára. Mert azon túl, hogy a kolozsváriak nyaralóövezete és a horgászok paradicsoma, mások számára is érdemes (lenne) egy-két napot eltölteni itt. Románoknak és magyaroknak, a Kárpátokon túliaknak és a magyarországiaknak, a Németországból vagy éppenséggel Amerikából érkezőknek egyaránt.
Nekünk különösen fontos Wass Albert emlékezete. Ugyanakkor a kis kitérővel megközelíthető Magyarpalatka és Szék egyedisége, Ördöngősfüzes tánckultúrája vagy éppenséggel az örmények (örménymagyarok) alkotta város, a közeli Szamosújvár szellemisége. De vajon mikor jön el az a hatalmi szlogenektől szabad világ, amikor éppenséggel Wass Albert író reklámja fogja hívogatni a látogatókat?
Vagy éppen a Gheorghe Șincaié, aki itt írta A románok és sok más nép krónikája című műve nagy részét. Amikor a vidék az egészséges nemzeti érzést mellőző érdekek csatározása helyett a nemzeti hovatartozást nem ismerő gazdasági jólét fészke lesz. Amikor sérelmeinket elfeledve, a keresztyéni megbocsátás nevében a másikban a jót fogjuk keresni. Vagy mindez örök utópia marad csupán?
Ábrám Zoltán / liget.ro
A czegei Wass család 1142-ben királyi adományként kapta meg a vasasszentgothárdi birtokot, amely nyolc évszázadon át megszakítás nélkül a család ősi fészke volt. Egyúttal az erdélyi arisztokrácia egyik jelentős helye, alappillére. Megnéztük, ma mi maradt belőle.
Vasas)szentgothárd, C(z)ege, Szentegyed és környéke hosszú évszázadokon át Erdély eleven részeként eseménytelennek korántsem tekinthető, igencsak változatos korok részese volt. Örömök és bánatok, sikerek és megpróbáltatások tanúja, a család számára biztos pontot jelentő otthon, amely Wass Albert megszületéséig az otthonosság érzését nyújtotta nemzedékről nemzedékre, a mindenkori adottságokat, lehetőségeket és kihívásokat figyelembe véve. Például a tatár-török pusztítást követő népesedési változásokat, a kor szellemének megfelelő közigazgatási viszonyokat, vagy éppenséggel az Európára és azon belül Magyarországra, Erdélyre is ránehezedő nemzetiségi problémákat.
Wass Albert felhőtlen gyermekkora idején, kamaszkorához közeledve tapasztalhatta meg, hogy ősei fészkét, gyermekkori barangolásai helyszíneit erősen megcsonkította az új román hatalom. Két évtized múlva, ifjúkora delén pedig azt élte meg, hogy a Bécsben megrajzolt új határ Románia és Magyarország között az otthonunktól körülbelül egy mérföldnyire húzódott, saját birtokukat is kettészelve. Mindkét esemény egész életre szóló meghatározó érzést nyújtott az írónak, és számos gondolatában, írásában visszatükröződött, emberi és alkotói pályáját meghatározta. Vasasszentgothárd és Cege Sors vagy sorstalanság? Érdemes ellátogatni Vasasszentgothárdra és Cegébe nem csupán a napjainkban egyik legolvasottabb magyar író iránti kegyeletből, hanem az új évezred kihívásainak a jegyében is. Háromnegyed századdal azután, hogy az író szülőföldje elhagyására kényszerült, két évtizeddel halálát követően. Továbbá egy évtizeddel azután, hogy Románia (is) az Európai Unió tagja lett, és ezáltal bizonyos kötelezettségek teljesítését felvállalta.
Vasasszentgothárdon (románul Sucutard) a legutóbbi népszámlálási adatok szerint összesen három magyar él a 367 lakosból. A település első írásos említése 1317-ből való Zentguthard (Szentgothárd) néven. Wass Albert születése táján, 1910-ben 872 lakosából 104 volt magyar, többnyire református. Ma Gyeke községhez tartozó falu.
Mára minden nyoma eltűnt a Wass család nyolcszáz éves jelenlétének.
Cege (Țaga) az azonos nevű község központja, a 2011-es népszámláskor 756 lakosából 42-en vallották magukat magyarnak. Szamosújvártól 19 km-re fekszik, a mezőségi Tóvidék része. Cegén (Czege) a Wass család két kastélyt építtetett, de csak a kisebbik maradt fenn, a nagyobbikat a második világháború után teljesen lerombolták.
A fennmaradt kastélyt Wass Ádám építtette 1769-ben erdélyi barokk stílusban, közelében kripták találhatók. Miután 1946-ban a kolozsvári népbíróság halálra ítélte Wass Albertet, a kastély az állami mezőgazdasági vállalat székhelye lett. A kis Wass-kastély (a megkülönböztető megnevezésre a Kis Trianon és a Nagy Trianon palota jut eszembe) helyi ügyintézője Septimiu Șom, aki családjával együtt ott lakik a szomszédságban, ő rendezi az épületet és környékét.
A visszaigénylési lehetőséggel élő, a hosszas visszaszolgáltatási eljárás buktatóit vállaló mai tulajdonos legfeljebb egy hónapot tölt Cegén, ilyenkor élettel telt és látogatható a kastély. Máskor a megszokott módon csend honol körülötte.
A mai Cege falu magába foglalja a korábbi Göc települést. Szamosújvár felől jövet balra van a letérő, majd a domboldalon nemrég meszelt kis református templom ágaskodik.
Sajnos évente csak egyszer népesül be, június utolsó vasárnapján nyitják ki a templomajtót a prédikációra hívó képzeletbeli harangszóra.
Ilyenkor egybegyűlnek a szórványpapok közül néhányan, eljönnek a szomszédos Feketelak református hívei, szeretetvendégséget tartanak. Amúgy a cegei református templomban minden második vasárnap tartanak istentiszteletet. A torony nélküli istenházán meglátszik a használat, hiszen körülötte le van kaszálva a fű, és kutya ugat a telek végében. A ma már használatlan parókia körül viszont egyre nő a gaz. A megözvegyült Szabó Irma egyedül él, nála lehet megtalálni a templom kulcsát. Hatvan évvel ezelőtt Göcre jött férjhez, amikor még különálló település volt, és húszan is eljöttek vasárnapról vasárnapra a templomba. „Itt már régen nincs reménység. Örülök, ha jön valaki, akitől magyar szót hallok” – összegzi a valós helyzetet Irma néni. Két gyermeke Kolozsváron él, három unokája van. Az egyik éppen egyetemista idénymunkát végez az Egyesült Államokban. Mosogat vagy valamelyik amerikai szállodában takarít – mondanánk.
Régészeti park az ősi fészek helyén
Az 1989-es rendszerváltást követően, a népesedési helyzetnek és a kondukátor agymosó politikájának is köszönhetően a magyar–román együttélés már nem téma a Wass család egykori földjén. Annál inkább előtérbe kerültek a vallási ellentétek. Sajátos lelkületre vall, hogy az ortodox hívek 2006-ban előbb körülépítették, majd lerombolták a hatvanas években egy korábbi fatemplom helyére épült göci templomukat, mert féltek, hogy a bíróság visszaítéli a görög katolikus egyháznak.
No meg az is, hogy a Wass család nyolcszáz-kilencszáz éves ősi fészkén régészeti parkot nyitottak, egyelőre egy neolit és egy dák házzal, hogy az ezeréves erdélyi történelem folytonosságát legalább kétezer évesre hosszabbítsák meg.
Ennek a táguló „ördögi körnek”, a nacionalista uszításnak terméke a Jurnalul Naţional című lap megállapítása egyik förmedvényében: „A terrorizált falvak utódai nem tudják elfogadni Wass gróf rehabilitálását”; „Tanúvallomásaik ma is vádolhatnák őt.”; „Az ilyesmit nem lehet elfelejteni!” Wass Albert?! „Többé ne térjen vissza, míg a világ világ!” Primitív módszer ez a hatalom önigazolására, az amúgy közömbös lakosság izgatására. Hiszen a közembert ma már nem érdeklik az ilyen és hasonló szólamok. Élni, jól élni szeretne. Szülőföldjén vagy másutt, akár angolul vagy franciául. A fentiek igazolására, a nehezen érzékelhető kontrasztok bemutatására, a Tóvidéken való átutazásom során (oda-vissza Szatmárnémetibe) szóba álltam néhány román személlyel.
Ioan Mureșan Vasasszentgothárdon született 1948-ban (majdnem akkor, amikor Wass Albertnek végleg el kellett hagynia ősei földjét, hogy emigrációban töltse le életét – szerk. megj.), és bár felesége van, két lánya és unokái, mégis egyedül tengeti az életét a szülőhelyén.
A lányai, Corina és Ioana még a kilencvenes évek elején kivándoroltak Új-Zélandra, később átköltöztek Ausztráliába, ahol fogorvosként és tanítóként dolgoznak.
Amikor tizenöt éve megszületett az első unoka, a felesége a nagyanyai teendőket részesítette előnyben. Azóta évente egyszer hazajönnek, együtt vannak. Az unokákkal úgy értekezik, ahogyan tud. Hívták, hogy látogassa meg őket a kenguruk országában, de nem megy. Amerikába is hívta az egyik kitelepedett beosztottja, de nem ment, ellenállt a kísértésnek, mert félt attól, hogy ottmarad.
Ma is elsírja magát, amikor visszaemlékezik arra a napra, amikor a lánya bejelentette, hogy elmegy. Akkoriban Szamosújváron laktak, palacsintást, kocsmát, üzletet működtetett. Igazán jól ment a cég, de nem volt ki továbbvigye. Így hát hazaköltözött, a kis nyugdíjából és a háztájiból él. És ki-kijár a temetőbe meglocsolni a virágokat a szülei sírján.
Maria Câncean Cegén (Göc) él, férje rendőrként ment nyugdíjba (már). A négy gyermeke közül kettő Londont cserélte fel a szülőhellyel, három éve ott dolgoznak: az egyik üzleti menedzser, a másik hátrányos gyermekeket gondoz. A lánya és két unokája Apahidán laknak, a legkisebbik gyermeke sajnos kórházi kezelésre szorul. Szeret itt élni, szerinte csend és béke van. Elújságolja, hogy a polgármestert többször újraválasztották, rendes ember, vendéglőt és pékséget működtet. A tavak környékét is szépen rendbehozták.
A cegei tó magánvállalkozó tulajdonába került, szívesen látják a vendégeket.
Napi harminc lej a horgászat, százötven lej két személynek a faházikós szállás. Meleg vizes fürdővel és horgászattal együtt. Nyári hétvégén sokan jönnek. Bár nem szabad fürdeni, de van egy homokos rész, ahol nyugodtan csobbanni lehet. Ez Románia!
„Hallottatok-e Wass Albert magyar íróról?” Beszélgetőtársaimtól Wass Albert felől is érdeklődök. Az idősek azt vallják, hogy hallottak róla, de ennél több részlettel nem szolgálnak. Mentségükre felhozzák, hogy sok mindent elfelejtettek már. A fiatalabbak kérdésemre kérdéssel felelnek: „Akinek a kastélya a domboldalban van?”
Cege központjában a kultúrotthon lépcsőjén üldögélő és viháncoló fiatalokat is megszólítok, természetesen románul: „Hallottatok-e Wass Albert magyar íróról?” – kérdezem. „Nem hallottunk!” – hangzik a rövid és velős válasz. Szóval, vegyes a „fogadtatás”. Szabó Irma néni az érem másik oldalára világít rá: „Nem szeretik, mert azt mondják, hogy megöletett nem tudom hányat.
A cegei tó mellett voltak meglőve, keresztet állítottak az emlékükre (a fakereszt szövege szerint a bécsi diktátum áldozatainak – szerk. megj.), és a hozzátartozók állítólag évente jönnek megemlékezni. Azt én nem tudom, hogy ki volt a hibás. Nem olvastam, nem érdekelt. Nem is tudom, miért történt. Akkor gyermek voltam, hat éves. Szüleim dolgoztak a gróféknál, édesapám erdőhajtó volt, édesanyám kenyeret sütött. Én nem emlékszem már arra az időre.”
Aki a Tóvidéken jár Cege határában, annak feltűnik, hogy a táj jellege teljesen eltér a megszokott mezőségi látványtól. Kopár barnásszürke dombok helyett élénkzöld fenyvesek váltogatják egymást, és máris összefüggő vadászterületet alkotnak. A vadászat ugyanis mindenkoron úribb foglalatosság volt a horgászatnál. Igaz, a szülőföld szomszédságába telepített fenyőerdő sohasem pótolhatta az Istenszéke lábánál elterülő erdőséget. Meg az elvesztésük fájdalmát hordozó hegyeket. A fenyő örökzöld, a szakszerűen gondozott erdő majdhogynem örök életű. És miközben emberöltönyi idő alatt oly sokat változott, változik, változhat a társadalmi életünk, a természet legyőzhetetlenül magasodik felénk. De mikor leszünk képesek mi, emberek, a természet méltó magasságába eljutni?
Keresni a másikban a jót
A Pusztakamarás–Szamosújvár közötti útszakasz néhány gödörtől eltekintve jól járható autóval. A forgalom nem túl nagy, rendőrrel a megszokottnál ritkábban lehet találkozni. A Tóvidék településeinek életében meghatározóak ma is a környező tavak, az „őshonos Wassoktól” független örökség, miszerint a Cegei-tavat már a 16. század elején Erdély legnagyobb állóvizének tartották.
Turisztikailag kedvező a vidék, amely még számos kihasználatlan lehetőséget tartogat a turisztika számára. Mert azon túl, hogy a kolozsváriak nyaralóövezete és a horgászok paradicsoma, mások számára is érdemes (lenne) egy-két napot eltölteni itt. Románoknak és magyaroknak, a Kárpátokon túliaknak és a magyarországiaknak, a Németországból vagy éppenséggel Amerikából érkezőknek egyaránt.
Nekünk különösen fontos Wass Albert emlékezete. Ugyanakkor a kis kitérővel megközelíthető Magyarpalatka és Szék egyedisége, Ördöngősfüzes tánckultúrája vagy éppenséggel az örmények (örménymagyarok) alkotta város, a közeli Szamosújvár szellemisége. De vajon mikor jön el az a hatalmi szlogenektől szabad világ, amikor éppenséggel Wass Albert író reklámja fogja hívogatni a látogatókat?
Vagy éppen a Gheorghe Șincaié, aki itt írta A románok és sok más nép krónikája című műve nagy részét. Amikor a vidék az egészséges nemzeti érzést mellőző érdekek csatározása helyett a nemzeti hovatartozást nem ismerő gazdasági jólét fészke lesz. Amikor sérelmeinket elfeledve, a keresztyéni megbocsátás nevében a másikban a jót fogjuk keresni. Vagy mindez örök utópia marad csupán?
Ábrám Zoltán / liget.ro
2017. szeptember 1.
Mit akar Románia Magyarországtól?
Bukarestben negkezdődött a román diplomácia éves összejövetele, melyre Magyarország külügyminiszterét, Szijjártó Pétert is meghívták.
A román diplomáciát éppen habozásai, implicit és célozgatásokon alapuló stílusa miatt nem könnyű meghatározni. Ráadásul az elnök és egy eltérő irányultságokkal rendelkező politikai szövetség közötti jelenlegi társbérlet még tovább bonyolítja a helyzetet. Az érintett szereplők tapintata – szerencsére – lehetővé tette, hogy a külpolitika terén eddig semmilyen nézetkülönbség se érződjön, annak ellenére, hogy a belpolitika alapján találhattunk volna lehetséges konfliktusforrásokat.
Sőt, azt mondhatnánk, hogy Klaus Iohannis elnöknek és Teodor Melescanu külügyminiszternek együttesen, eltérő elképzeléseket és nézőpontokat összevetve, sikerült szélesíteniük a terítéken lévő kérdések körét.
A külügyminiszter, például, azt a benyomást keltette, hogy különleges jelentőséget tulajdonít a kétoldalú kapcsolatoknak, az Európai Unión belül is, és elsősorban Románia szomszédjaira összpontosít. Míg a Németországgal, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal meglévő „nagy” kapcsolatot az elnökre bízta, a külügyminiszter átvette a szomszédokkal való tárgyalás szerényebb feladatát, melynek keretében talán a budapesti volt a legfontosabb látogatása. Más körülmények között egy magyarországi látogatás észrevétlen maradt volna, de a Nyugat-Európa és Visegrádi Csoport közötti politikai nézetkülönbség, valamint az AEÁ és Oroszország kapcsolatait is érintő szélesebb kontextus miatt a román külügyminiszter irányválasztása különösen felkeltette a figyelmet. A román diplomácia kedden kezdődött éves összejövetelére, különben, Magyarország külügyminiszterét, Szijjártó Pétert is meghívták, akinek alkalma van a román diplomaták előtt ismertetni Európára vonatkozó saját elképzelését.
Vajon a Visegrádi Csoport politikájához igyekezett közelebb kerülni a román külügyminiszter?
Azt mondanánk, hogy nem annyira, inkább Magyarországgal kívánta oly módon megújítani a kapcsolatokat, hogy diplomáciai mozgástere legyen, ha az európai fejlemények hirtelen új irányt vennének. Úgy tűnik, Romániának nincs semmilyen kiváltságos horgonya Európában, bár iszonyatosan szeretné ezt hinni. Iohannis elnök, például, a Macron elnökkel tartott sajtókonferencián megemlítette a Franciaországgal meglévő stratégiai partnerséget, de kollégája – bár nem cáfolta meg nyíltan – inkább megerősített partnerségről beszélt, ami nyilvánvalóan mást jelent. Egy stratégiai partnerség azonos előfeltételezéseket osztó országok közötti, közös célokon alapuló kapcsolatot feltételez, márpedig a franciák sohasem rejtették véka alá, hogy Romániát periférikus országnak tekinti, ahol mindent teljesen más mérce szerint mérnek. E tekintetben rendkívül tanulságos volt a franciaországi elnökválasztás összes jelöltjét felvonultató tévévita, melynek során Románia maximálisan bántó hangon zajló vita témája lett. Végül a román példa (a munkanap hossza) „kikerült”, mert méltatlan volt egy európai vitához.
Következésképpen nem árt a kisebb lélegzetű, közelebbi – többek között földrajzi értelemben is – és végső soron hitelesebb kapcsolatokat is jó állapotban tartani azokkal, akik sok tekintetben jobban hasonlítanak rád. A „kétsebességes Európa” előrehaladtával (a román hivatalosságok meggyőződésével ellentétben) egyre értékesebbnek bizonyulnak majd az azonos kategóriába tartozó országokkal fenntartott szoros kapcsolatok.
Teodor Meleşcanu miniszter keddi, a diplomaták összejövetelén mondott nyitóbeszédében különben külön részt tartott fenn a Magyarországgal meglévő kapcsolatnak: „Országaink és polgáraink számára alapvető közös európai jelenünk és jövőnk van. Közös kulturális örökségünk van, mely bizonyos történelmi folyamatok eredménye, ezek közül sok rendszerjellegű, nem kizárólag kétoldalú. Olyan kisebbségeink vannak, melyek potenciálisan elősegíthetik a jobb kölcsönös megértést. Budapesten is amellett érveltem és kihasználom összejövetelünket, melyet jelenlétével megtisztel majd a magyar kollégám, hogy kiálljak kétoldalú partnerségünk újraindítása mellett, az 1996-os alapszerzőségben bevezetett elvek alapján: kölcsönös tisztelet, több téren zajló együttműködés, jószomszédság. Nagyon szoros gazdasági kapcsolataink vannak és számos határokon átnyúló projektünk. Számunkra Németország mögött Magyarország a második legfontosabb gazdasági partner az EU-ban”.
De ahogy azt az elején mondtuk, mindezek nem igazán tisztázzák a román diplomácia irányát, sokkal inkább a bizonytalanságait növelik.
szerző: Horaţiu Pepine / foter.ro; szekelyfold.ma
Bukarestben negkezdődött a román diplomácia éves összejövetele, melyre Magyarország külügyminiszterét, Szijjártó Pétert is meghívták.
A román diplomáciát éppen habozásai, implicit és célozgatásokon alapuló stílusa miatt nem könnyű meghatározni. Ráadásul az elnök és egy eltérő irányultságokkal rendelkező politikai szövetség közötti jelenlegi társbérlet még tovább bonyolítja a helyzetet. Az érintett szereplők tapintata – szerencsére – lehetővé tette, hogy a külpolitika terén eddig semmilyen nézetkülönbség se érződjön, annak ellenére, hogy a belpolitika alapján találhattunk volna lehetséges konfliktusforrásokat.
Sőt, azt mondhatnánk, hogy Klaus Iohannis elnöknek és Teodor Melescanu külügyminiszternek együttesen, eltérő elképzeléseket és nézőpontokat összevetve, sikerült szélesíteniük a terítéken lévő kérdések körét.
A külügyminiszter, például, azt a benyomást keltette, hogy különleges jelentőséget tulajdonít a kétoldalú kapcsolatoknak, az Európai Unión belül is, és elsősorban Románia szomszédjaira összpontosít. Míg a Németországgal, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal meglévő „nagy” kapcsolatot az elnökre bízta, a külügyminiszter átvette a szomszédokkal való tárgyalás szerényebb feladatát, melynek keretében talán a budapesti volt a legfontosabb látogatása. Más körülmények között egy magyarországi látogatás észrevétlen maradt volna, de a Nyugat-Európa és Visegrádi Csoport közötti politikai nézetkülönbség, valamint az AEÁ és Oroszország kapcsolatait is érintő szélesebb kontextus miatt a román külügyminiszter irányválasztása különösen felkeltette a figyelmet. A román diplomácia kedden kezdődött éves összejövetelére, különben, Magyarország külügyminiszterét, Szijjártó Pétert is meghívták, akinek alkalma van a román diplomaták előtt ismertetni Európára vonatkozó saját elképzelését.
Vajon a Visegrádi Csoport politikájához igyekezett közelebb kerülni a román külügyminiszter?
Azt mondanánk, hogy nem annyira, inkább Magyarországgal kívánta oly módon megújítani a kapcsolatokat, hogy diplomáciai mozgástere legyen, ha az európai fejlemények hirtelen új irányt vennének. Úgy tűnik, Romániának nincs semmilyen kiváltságos horgonya Európában, bár iszonyatosan szeretné ezt hinni. Iohannis elnök, például, a Macron elnökkel tartott sajtókonferencián megemlítette a Franciaországgal meglévő stratégiai partnerséget, de kollégája – bár nem cáfolta meg nyíltan – inkább megerősített partnerségről beszélt, ami nyilvánvalóan mást jelent. Egy stratégiai partnerség azonos előfeltételezéseket osztó országok közötti, közös célokon alapuló kapcsolatot feltételez, márpedig a franciák sohasem rejtették véka alá, hogy Romániát periférikus országnak tekinti, ahol mindent teljesen más mérce szerint mérnek. E tekintetben rendkívül tanulságos volt a franciaországi elnökválasztás összes jelöltjét felvonultató tévévita, melynek során Románia maximálisan bántó hangon zajló vita témája lett. Végül a román példa (a munkanap hossza) „kikerült”, mert méltatlan volt egy európai vitához.
Következésképpen nem árt a kisebb lélegzetű, közelebbi – többek között földrajzi értelemben is – és végső soron hitelesebb kapcsolatokat is jó állapotban tartani azokkal, akik sok tekintetben jobban hasonlítanak rád. A „kétsebességes Európa” előrehaladtával (a román hivatalosságok meggyőződésével ellentétben) egyre értékesebbnek bizonyulnak majd az azonos kategóriába tartozó országokkal fenntartott szoros kapcsolatok.
Teodor Meleşcanu miniszter keddi, a diplomaták összejövetelén mondott nyitóbeszédében különben külön részt tartott fenn a Magyarországgal meglévő kapcsolatnak: „Országaink és polgáraink számára alapvető közös európai jelenünk és jövőnk van. Közös kulturális örökségünk van, mely bizonyos történelmi folyamatok eredménye, ezek közül sok rendszerjellegű, nem kizárólag kétoldalú. Olyan kisebbségeink vannak, melyek potenciálisan elősegíthetik a jobb kölcsönös megértést. Budapesten is amellett érveltem és kihasználom összejövetelünket, melyet jelenlétével megtisztel majd a magyar kollégám, hogy kiálljak kétoldalú partnerségünk újraindítása mellett, az 1996-os alapszerzőségben bevezetett elvek alapján: kölcsönös tisztelet, több téren zajló együttműködés, jószomszédság. Nagyon szoros gazdasági kapcsolataink vannak és számos határokon átnyúló projektünk. Számunkra Németország mögött Magyarország a második legfontosabb gazdasági partner az EU-ban”.
De ahogy azt az elején mondtuk, mindezek nem igazán tisztázzák a román diplomácia irányát, sokkal inkább a bizonytalanságait növelik.
szerző: Horaţiu Pepine / foter.ro; szekelyfold.ma
2017. szeptember 1.
Fancsali feljelenti a magyarok ellen uszító műsorvezetőt
Radu Banciu már megint túltolta a magyarellenességet a székelyudvarhelyi sztori kapcsán a B1 TV élő adásában.
Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Facebook-oldalán közölte, hogy ismét feljelentést tesz Radu Banciu ellen a székelyudvarhelyi esettel kapcsolatosan tanúsított provokáló hangneme miatt
„Romániában lehetetlen megállítani a nacionalista provokációk terjedését. Egy valamit viszont meg lehet tenni, fel lehet jelenteni azokat, akik ezeket erősítik.” – írja. Véleménye szerint „csak erkölcsi fölénnyel lehet erre válaszolni, és nem az ő szintjükre süllyedve bedőlni a provokációnak”
Radu Banciu augusztus 31-i adásában többek között azt mondta, hogy az elmúlt húsz évben egyszer sem fordult elő, hogy valaki magyarul kérjen kenyeret például Marosvásárhelyen, és ne szolgálják ki, míg fordítva ez rendszeresen megtörténik. Ezt a megaláztatást egyetlen más országban sem tűrik a „szerencsétlenektől”, csak Romániában. Hozzátette, ha Ceaușescu idejében történt volna mindez, akkor már rég vízágyúkkal lőtték volna ki az összes magyart.
A teljes felvétel a B1 honlapján – jelen pillanatban – nem elérhető, de a botrányt okozó vlogger feltöltötte saját Youtube-csatornájára.
Radu Banciu nem először fröcsögi tele esti műsorát magyarellenes kijelentésekkel. A B1 tévécsatornát korábban többször is megbüntették Banciu botrányos megnyilvánulásai miatt. foter.ro/cikk
Radu Banciu már megint túltolta a magyarellenességet a székelyudvarhelyi sztori kapcsán a B1 TV élő adásában.
Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Facebook-oldalán közölte, hogy ismét feljelentést tesz Radu Banciu ellen a székelyudvarhelyi esettel kapcsolatosan tanúsított provokáló hangneme miatt
„Romániában lehetetlen megállítani a nacionalista provokációk terjedését. Egy valamit viszont meg lehet tenni, fel lehet jelenteni azokat, akik ezeket erősítik.” – írja. Véleménye szerint „csak erkölcsi fölénnyel lehet erre válaszolni, és nem az ő szintjükre süllyedve bedőlni a provokációnak”
Radu Banciu augusztus 31-i adásában többek között azt mondta, hogy az elmúlt húsz évben egyszer sem fordult elő, hogy valaki magyarul kérjen kenyeret például Marosvásárhelyen, és ne szolgálják ki, míg fordítva ez rendszeresen megtörténik. Ezt a megaláztatást egyetlen más országban sem tűrik a „szerencsétlenektől”, csak Romániában. Hozzátette, ha Ceaușescu idejében történt volna mindez, akkor már rég vízágyúkkal lőtték volna ki az összes magyart.
A teljes felvétel a B1 honlapján – jelen pillanatban – nem elérhető, de a botrányt okozó vlogger feltöltötte saját Youtube-csatornájára.
Radu Banciu nem először fröcsögi tele esti műsorát magyarellenes kijelentésekkel. A B1 tévécsatornát korábban többször is megbüntették Banciu botrányos megnyilvánulásai miatt. foter.ro/cikk
2017. szeptember 2.
TORJÁN LESZERELTÉK A SZÉKELY ZÁSZLÓT
Ezen a héten levették a székely lobogót és a községzászlót a torjai községháza előtti kis parkban, és az árbócokat is leszerelték. A legutóbbi tanácsülésen, csütörtökön Daragus Attila, Torja község polgármestere felolvasta az önkormányzati képviselőknek a székely zászló eltávolítására vonatkozó prefektusi felszólítást.
Tegnapi megkeresésünkre Daragus Attila elmondta: valóban levették a két zászlót, mivel jelenleg a községháza külső-belső felújítása zajlik, amely a szeptember 9–10-i falunapokra készül el.
A falunapokra a két zászló visszakerül a régi helyére – nyugtatott meg az elöljáró.
(iochom) / Erdély.ma
Ezen a héten levették a székely lobogót és a községzászlót a torjai községháza előtti kis parkban, és az árbócokat is leszerelték. A legutóbbi tanácsülésen, csütörtökön Daragus Attila, Torja község polgármestere felolvasta az önkormányzati képviselőknek a székely zászló eltávolítására vonatkozó prefektusi felszólítást.
Tegnapi megkeresésünkre Daragus Attila elmondta: valóban levették a két zászlót, mivel jelenleg a községháza külső-belső felújítása zajlik, amely a szeptember 9–10-i falunapokra készül el.
A falunapokra a két zászló visszakerül a régi helyére – nyugtatott meg az elöljáró.
(iochom) / Erdély.ma
2017. szeptember 2.
Így is el lehet sajátítani a román nyelv alapjait
Játékos formában tanulják a román nyelvet a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerben lévő gyermekek a csíkzsögödi Cari Táborban. Az augusztus 29. és szeptember 4. között zajló román nyelvtábort ötödik alkalommal tartják meg.
„A tábor célja, hogy kedvet kapjanak a gyermekek a román nyelv elsajátításához” – mondta Chițu Margareta Adela, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa, a román nyelvtábor kezdeményezője és szervezője.
Éppen ezért – összevonva a kellemeset a hasznossal – játékos feladatokon, tevékenységeken keresztül tanítja a román nyelvet. A táborban 22 gyermek vesz részt, elsősöktől kezdve a 12. osztályosokig, főként a csíki gyermekelhelyező központokból, de csatlakozott négy, román nyelvű tanuló is, akik Gyergyóvárhegyről érkeztek.
Egymástól is tanulnak, és ez jó. Ha 10 új szóval bővül a gyermekek szókincse, ha magabiztosabbak lesznek, már az is eredmény – magyarázta a tábor vezetője. Chițu Margareta elmondta, nem szerette volna, hogy a tábor 5 éves hagyománya megszakadjon, ezért a költségek felét idén saját zsebből fedezte, tekintve, hogy a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság költségvetését jelentősen megterhelték a fizetésemelések, így kevesebb pénzt tudtak biztosítani erre a célra. Hozzátette, a tábort jövőben is szeretné megtartani.
Barabás Hajnal / Székelyhon.ro
Játékos formában tanulják a román nyelvet a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerben lévő gyermekek a csíkzsögödi Cari Táborban. Az augusztus 29. és szeptember 4. között zajló román nyelvtábort ötödik alkalommal tartják meg.
„A tábor célja, hogy kedvet kapjanak a gyermekek a román nyelv elsajátításához” – mondta Chițu Margareta Adela, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa, a román nyelvtábor kezdeményezője és szervezője.
Éppen ezért – összevonva a kellemeset a hasznossal – játékos feladatokon, tevékenységeken keresztül tanítja a román nyelvet. A táborban 22 gyermek vesz részt, elsősöktől kezdve a 12. osztályosokig, főként a csíki gyermekelhelyező központokból, de csatlakozott négy, román nyelvű tanuló is, akik Gyergyóvárhegyről érkeztek.
Egymástól is tanulnak, és ez jó. Ha 10 új szóval bővül a gyermekek szókincse, ha magabiztosabbak lesznek, már az is eredmény – magyarázta a tábor vezetője. Chițu Margareta elmondta, nem szerette volna, hogy a tábor 5 éves hagyománya megszakadjon, ezért a költségek felét idén saját zsebből fedezte, tekintve, hogy a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság költségvetését jelentősen megterhelték a fizetésemelések, így kevesebb pénzt tudtak biztosítani erre a célra. Hozzátette, a tábort jövőben is szeretné megtartani.
Barabás Hajnal / Székelyhon.ro
2017. szeptember 2.
Jubileumi városnapok Kovásznán
Huszadik alkalommal szervezték meg Kovásznán a városnapokat. A háromnapos rendezvény hivatalos megnyitójára tegnap délután került sor, de már keddtől zajlottak a kulturális hét eseményei. A város központja megtelt emberekkel, a színpadon zajló eseményeket érdeklődve követték, a kézművesek sora, az árusok utcája igazi vásári hangulatot árasztott, a lacikonyhák is teljes gőzzel működtek. Az ünnepen részt vettek Kovászna testvértelepüléseinek – a magyarországi Pápa, Gyula, Csenger és Nagykanizsa, valamint a moldovai köztársasági Călărași – küldöttségei.
Már kora délután hallatszott a városban a Kertész Barna vezette kovásznai ifjúsági fúvószenekar toborzója. A központi színpadon fellépő fiatal muzsikusokat vastapssal jutalmazta a közönség. Gyerő József polgármester a városháza, a helyi tanács nevében köszöntötte a jelen lévő polgárokat, barátokat, meghívottakat, vendégeket. Jubileumi évfordulóhoz érkeztek a városnapok, a hagyományhoz híven szeptember első teljes hétvégéjén huszadik alkalommal szervezték meg. Ugyanakkor Kovászna városi rangra való emelésének 65. évfordulóját is ünneplik – hangoztatta. Húsz évvel ezelőtt kis költségvetésből kisvárosi városnapokat szerveztek, mostanra országos érdekeltségű fürdővároshoz méltó, az országban és a határon túl is ismert eseménnyé nőtte ki magát Kovászna ünnepe. Tegnap délután nem volt hiány programokból. A színpadon fellépett a Kovásznai Tanulók Klubjának tánccsoportja, a Mikado Karateklub látványos bemutatót tartott. A Diákszínpad idén is kirukkolt a hagyományos szoborparkkal, a parkbeli sportpályán görkorcsolya-bemutatót és -versenyt szerveztek. A Kádár László Képtárban Deák Barna és Deák M. Ria képzőművészek tárlatát nyitották meg. A kiállítás anyaga válogatás a Kovásznán élő művész házaspár életművéből, a teljes anyagot korábban Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban állították ki – mondta bevezetőjében Konnáth Rita képtárvezető. A tárlat anyagát Gazda József méltatta, az eseményen közreműködött a vajnafalvi református egyház Hozsanna kamarakórusa Gyerő Katalin vezetésével és a megyeszékhelyi művészeti iskola kovásznai karának gitárosai Kurta Béla irányításával. A napot a helyi PinceBAND, majd Antonia, valamint a Pokolgép koncertje zárta. A mai nap további érdekes eseményeket kínál. A programban kulturális és sportesemények szerepelnek, fűszerként főzőversenyt rendeznek. Ünnepi tanácsülést tartanak a testvértelepülések küldötteinek részvételével, köszöntik az arany- és gyémántlakodalmas házaspárokat. Este a nagyszínpadon Betli Duó-, Dreamlands Residents- és Abborn ABBA-emlékzenekar-, 3 Sud Est-, valamint Mennydörgő Madár-koncertre kerül sor. Vasárnap este Retro Roll-, Lidia Buble- és EDDA-koncertre várják a zenekedvelőket, s nem marad el a tűzijáték sem.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Huszadik alkalommal szervezték meg Kovásznán a városnapokat. A háromnapos rendezvény hivatalos megnyitójára tegnap délután került sor, de már keddtől zajlottak a kulturális hét eseményei. A város központja megtelt emberekkel, a színpadon zajló eseményeket érdeklődve követték, a kézművesek sora, az árusok utcája igazi vásári hangulatot árasztott, a lacikonyhák is teljes gőzzel működtek. Az ünnepen részt vettek Kovászna testvértelepüléseinek – a magyarországi Pápa, Gyula, Csenger és Nagykanizsa, valamint a moldovai köztársasági Călărași – küldöttségei.
Már kora délután hallatszott a városban a Kertész Barna vezette kovásznai ifjúsági fúvószenekar toborzója. A központi színpadon fellépő fiatal muzsikusokat vastapssal jutalmazta a közönség. Gyerő József polgármester a városháza, a helyi tanács nevében köszöntötte a jelen lévő polgárokat, barátokat, meghívottakat, vendégeket. Jubileumi évfordulóhoz érkeztek a városnapok, a hagyományhoz híven szeptember első teljes hétvégéjén huszadik alkalommal szervezték meg. Ugyanakkor Kovászna városi rangra való emelésének 65. évfordulóját is ünneplik – hangoztatta. Húsz évvel ezelőtt kis költségvetésből kisvárosi városnapokat szerveztek, mostanra országos érdekeltségű fürdővároshoz méltó, az országban és a határon túl is ismert eseménnyé nőtte ki magát Kovászna ünnepe. Tegnap délután nem volt hiány programokból. A színpadon fellépett a Kovásznai Tanulók Klubjának tánccsoportja, a Mikado Karateklub látványos bemutatót tartott. A Diákszínpad idén is kirukkolt a hagyományos szoborparkkal, a parkbeli sportpályán görkorcsolya-bemutatót és -versenyt szerveztek. A Kádár László Képtárban Deák Barna és Deák M. Ria képzőművészek tárlatát nyitották meg. A kiállítás anyaga válogatás a Kovásznán élő művész házaspár életművéből, a teljes anyagot korábban Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban állították ki – mondta bevezetőjében Konnáth Rita képtárvezető. A tárlat anyagát Gazda József méltatta, az eseményen közreműködött a vajnafalvi református egyház Hozsanna kamarakórusa Gyerő Katalin vezetésével és a megyeszékhelyi művészeti iskola kovásznai karának gitárosai Kurta Béla irányításával. A napot a helyi PinceBAND, majd Antonia, valamint a Pokolgép koncertje zárta. A mai nap további érdekes eseményeket kínál. A programban kulturális és sportesemények szerepelnek, fűszerként főzőversenyt rendeznek. Ünnepi tanácsülést tartanak a testvértelepülések küldötteinek részvételével, köszöntik az arany- és gyémántlakodalmas házaspárokat. Este a nagyszínpadon Betli Duó-, Dreamlands Residents- és Abborn ABBA-emlékzenekar-, 3 Sud Est-, valamint Mennydörgő Madár-koncertre kerül sor. Vasárnap este Retro Roll-, Lidia Buble- és EDDA-koncertre várják a zenekedvelőket, s nem marad el a tűzijáték sem.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 2.
Evangelizációs gyermektábor Csernátonban
Ma a szülők estjével ér véget az IKA Ifjúsági Egyesület és az IKE-csoport által Alsócsernátonban az erdődített református műemlék templomban és annak kertjében tizenhetedik alkalommal megszervezett, hétfőtől tartó Báránykák Evangelizációs Gyermektábor.
Az idei táborban 110 öt és tizenegy év közötti csernátoni „bárányka” és harminchat önkéntes vett részt. Az első tábort 2001-ben tartották az IKE-sek pécsi barátaik segítségével, és azóta megszakítás nélkül minden nyáron megszervezik azzal a céllal, hogy az evangélium terjedjen a gyermekek között. Az idei bibliahét tematikai anyagát az előző évekhez hasonlóan a KOEN Alapítvány dolgozta ki, amelynek mottója a Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját volt. Virág Ágota táborvezető elmondása szerint minden napnak más és más témája volt. Tegnap délelőtt Kedves Tibor alsócsernátoni római katolikus plébános tartott vetített képes előadást, majd kiscsoportos műhelymunkák következtek. Ma este a szülők jelenlétében a szervezők összefoglalják a tábor mondanivalóját. A táncolás keresztény dalokra történt, amit nagyon szeretnek a gyermekek, ezért is a legtöbb visszajáró táborozó – hangsúlyozta Virág Ágota, akitől azt is megtudtuk: akik kinőtték a gyermektábort, a következő esztendőben mint kisegítők vehetnek részt. Azt is szem előtt kell tartani, hogy ökumenikus táborról van szó, ahol minden felekezet megfér – összegzett a táborvezető.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ma a szülők estjével ér véget az IKA Ifjúsági Egyesület és az IKE-csoport által Alsócsernátonban az erdődített református műemlék templomban és annak kertjében tizenhetedik alkalommal megszervezett, hétfőtől tartó Báránykák Evangelizációs Gyermektábor.
Az idei táborban 110 öt és tizenegy év közötti csernátoni „bárányka” és harminchat önkéntes vett részt. Az első tábort 2001-ben tartották az IKE-sek pécsi barátaik segítségével, és azóta megszakítás nélkül minden nyáron megszervezik azzal a céllal, hogy az evangélium terjedjen a gyermekek között. Az idei bibliahét tematikai anyagát az előző évekhez hasonlóan a KOEN Alapítvány dolgozta ki, amelynek mottója a Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját volt. Virág Ágota táborvezető elmondása szerint minden napnak más és más témája volt. Tegnap délelőtt Kedves Tibor alsócsernátoni római katolikus plébános tartott vetített képes előadást, majd kiscsoportos műhelymunkák következtek. Ma este a szülők jelenlétében a szervezők összefoglalják a tábor mondanivalóját. A táncolás keresztény dalokra történt, amit nagyon szeretnek a gyermekek, ezért is a legtöbb visszajáró táborozó – hangsúlyozta Virág Ágota, akitől azt is megtudtuk: akik kinőtték a gyermektábort, a következő esztendőben mint kisegítők vehetnek részt. Azt is szem előtt kell tartani, hogy ökumenikus táborról van szó, ahol minden felekezet megfér – összegzett a táborvezető.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 2.
Nem a románsága volt a gond (Provokáció a székelyudvarhelyi Kaufland áruháznál)
Kevesebb mint egy nap alatt országos szintű médiabotránnyá nőtte ki magát, illetve kemény hatósági fellépést is előidézett egy magyarul nem beszélő román vásárlónak a Kaufland áruházlánc székelyudvarhelyi boltja büféjében történt állítólagos hátrányos megkülönböztetése. Az áruházlánc belső vizsgálata végül kiderítette, hogy tulajdonképpen provokáció történt, hiszen a magát bukarestinek mondó, de valójában kolozsvári vlogger férfit nem a románsága miatt nem szolgálták ki, hanem azért, mert nyitás előtt próbált vásárolni.
Az esetről telefonnal készített videófelvétel csütörtökön, a román nyelv napján jelent meg az egyik videómegosztón és közösségi portálon Idegen a saját hazámban címmel. A filmet 24 óra alatt 286 ezren nézték meg. A négyperces felvételen egy román nemzetiségű férfi elmondja: azzal a szándékkal megy a székelyudvarhelyi áruház büféjébe, hogy ellenőrizze: igaz-e, hogy ott nem szolgálják ki azokat, akik románul szólítják meg az eladót. A pult mögötti fiatal nő láthatóan zavarban van a román kérés hallatán, de elveszi a pénzt, eltávolodik a pulttól, matat, valamit mond magában, ami a filmen nem hallható. Motyogását a férfi káromkodásnak tekinti, és hangosan felelősségre vonja az eladót emiatt. A nő a pultnál álló többi vevőnek magyarul azt mondja, hogy eladóként úgyis őt fogják leteremteni a történetért. A szóváltásba a többi vevő, többek között az eladó jelen lévő édesapja is beavatkozik, aki elmondja, hogy a lánya nem tud románul. Hozzáteszi, hogy Székelyföldön tanuljanak meg a románok is magyarul. A kiszolgáló végül visszaadja a pénzt, a férfi hangosan sérelmezi, hogy románsága miatt nem szolgálják ki, a jelenlévők pedig indulatosan azt mondják neki, hogy menjen vissza oda, ahonnan jött. A kisfilmet csütörtök este több román televízió is bemutatta és több román lap is közzétette internetes oldalán. Az áruházlánc közleményben kért elnézést a történtek miatt. Közölte: minőségi szolgáltatást kívánnak nyújtani valamennyi kliensüknek, megkülönböztetés nélkül. Azt is hozzátette: mindent megtesznek azért, hogy korrekt módon kommunikáljanak minden vásárlójukkal, és éppen a hasonló esetek elkerülése végett alkalmazottjaik időszakosan képzéseken vesznek részt. Tegnap délután a honlapján publikált újabb közleményben ismertette a belső vizsgálata előzetes eredményeit. Térfigyelő kamerái felvételei alapján az áruház megállapította, hogy a közzétett felvétel a férfi harmadik vásárlási próbálkozásának az eseményeit rögzíti. Először fél órával a nyitás előtt próbált vásárolni, amikor az elárusító tájékoztatta arról, hogy csak nyitás után tudja kiszolgálni. A közzétett filmen látható vásárlási próbálkozás alkalmával az elárusító elvette a pénzt, de miután megállapította, hogy a kasszagép még nem működik, visszaadta a bankjegyet. A Kaufland közleményének írói leszögezik: „A film készítője elmulasztotta pontosítani, hogy az interneten is közzétett felvételen már harmadszor beszél az alkalmazottunkkal.” Az áruházlánc közölte: mindent megtesz, akár román nyelvtanfolyamokat is szervez alkalmazottjainak, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset. Azt is megjegyezte azonban, hogy a filmen bemutatott alkalmazottal kapcsolatos döntéseit bizalmasan kezeli, mert tiszteli alkalmazottjai magánélethez való jogát. A történteket a provokáció és a médiamanipuláció tipikus eseteként mutatta be portálján Hans Hedrich civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke, akinek a film készítője maga is elismerte, hogy végtére is csak azt sérelmezi, hogy az eladó nem tudott románul. Mind a román Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság brassói területi hivatala, mind pedig az Országos Diszkriminációellenes Tanács bejelentette tegnap, hogy hivatalból vizsgálatot indít az ügyben. A fogyasztóvédelmi hatóság később azt tudatta, hogy két elárusító hiányos románnyelv-tudása miatt tízezer lejes bírságot rótt ki pénteken a székelyudvarhelyi áruházra. A fogyasztóvédelmi felügyelőség Hargita megyei illetékese, Laurenţiu Moldovan elmondta, a délelőtt tartott ellenőrzés során kiderült, hogy az áruház egyik alkalmazottja egyáltalán nem beszél románul, egy másik alkalmazott pedig alig tudja kifejezni magát, ezért „a felhasználókkal szembeni nem megfelelő viselkedés” miatt bírságoltak. Azt is hozzátette: a videófelvételen látszó elárusítót nem találták a munkahelyén. A Mediafax hírügynökség értesülései szerint az ellenőrök úgy jutottak ezekre a következtetésekre, hogy állítólag őket sem szolgálták ki, miután román nyelven rendeltek. A hatóság szerint 2015-ben egyszer már megbírságolták a székelyudvarhelyi áruházat, mert csak magyar nyelvű szórólapot használt. Az utóbbi években több panasz is érkezett a hatósághoz, és több bírságot is kiróttak a fogyasztók román nyelvű tájékoztatására vonatkozó törvényi előírások székelyföldi megsértése miatt.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kevesebb mint egy nap alatt országos szintű médiabotránnyá nőtte ki magát, illetve kemény hatósági fellépést is előidézett egy magyarul nem beszélő román vásárlónak a Kaufland áruházlánc székelyudvarhelyi boltja büféjében történt állítólagos hátrányos megkülönböztetése. Az áruházlánc belső vizsgálata végül kiderítette, hogy tulajdonképpen provokáció történt, hiszen a magát bukarestinek mondó, de valójában kolozsvári vlogger férfit nem a románsága miatt nem szolgálták ki, hanem azért, mert nyitás előtt próbált vásárolni.
Az esetről telefonnal készített videófelvétel csütörtökön, a román nyelv napján jelent meg az egyik videómegosztón és közösségi portálon Idegen a saját hazámban címmel. A filmet 24 óra alatt 286 ezren nézték meg. A négyperces felvételen egy román nemzetiségű férfi elmondja: azzal a szándékkal megy a székelyudvarhelyi áruház büféjébe, hogy ellenőrizze: igaz-e, hogy ott nem szolgálják ki azokat, akik románul szólítják meg az eladót. A pult mögötti fiatal nő láthatóan zavarban van a román kérés hallatán, de elveszi a pénzt, eltávolodik a pulttól, matat, valamit mond magában, ami a filmen nem hallható. Motyogását a férfi káromkodásnak tekinti, és hangosan felelősségre vonja az eladót emiatt. A nő a pultnál álló többi vevőnek magyarul azt mondja, hogy eladóként úgyis őt fogják leteremteni a történetért. A szóváltásba a többi vevő, többek között az eladó jelen lévő édesapja is beavatkozik, aki elmondja, hogy a lánya nem tud románul. Hozzáteszi, hogy Székelyföldön tanuljanak meg a románok is magyarul. A kiszolgáló végül visszaadja a pénzt, a férfi hangosan sérelmezi, hogy románsága miatt nem szolgálják ki, a jelenlévők pedig indulatosan azt mondják neki, hogy menjen vissza oda, ahonnan jött. A kisfilmet csütörtök este több román televízió is bemutatta és több román lap is közzétette internetes oldalán. Az áruházlánc közleményben kért elnézést a történtek miatt. Közölte: minőségi szolgáltatást kívánnak nyújtani valamennyi kliensüknek, megkülönböztetés nélkül. Azt is hozzátette: mindent megtesznek azért, hogy korrekt módon kommunikáljanak minden vásárlójukkal, és éppen a hasonló esetek elkerülése végett alkalmazottjaik időszakosan képzéseken vesznek részt. Tegnap délután a honlapján publikált újabb közleményben ismertette a belső vizsgálata előzetes eredményeit. Térfigyelő kamerái felvételei alapján az áruház megállapította, hogy a közzétett felvétel a férfi harmadik vásárlási próbálkozásának az eseményeit rögzíti. Először fél órával a nyitás előtt próbált vásárolni, amikor az elárusító tájékoztatta arról, hogy csak nyitás után tudja kiszolgálni. A közzétett filmen látható vásárlási próbálkozás alkalmával az elárusító elvette a pénzt, de miután megállapította, hogy a kasszagép még nem működik, visszaadta a bankjegyet. A Kaufland közleményének írói leszögezik: „A film készítője elmulasztotta pontosítani, hogy az interneten is közzétett felvételen már harmadszor beszél az alkalmazottunkkal.” Az áruházlánc közölte: mindent megtesz, akár román nyelvtanfolyamokat is szervez alkalmazottjainak, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset. Azt is megjegyezte azonban, hogy a filmen bemutatott alkalmazottal kapcsolatos döntéseit bizalmasan kezeli, mert tiszteli alkalmazottjai magánélethez való jogát. A történteket a provokáció és a médiamanipuláció tipikus eseteként mutatta be portálján Hans Hedrich civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke, akinek a film készítője maga is elismerte, hogy végtére is csak azt sérelmezi, hogy az eladó nem tudott románul. Mind a román Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság brassói területi hivatala, mind pedig az Országos Diszkriminációellenes Tanács bejelentette tegnap, hogy hivatalból vizsgálatot indít az ügyben. A fogyasztóvédelmi hatóság később azt tudatta, hogy két elárusító hiányos románnyelv-tudása miatt tízezer lejes bírságot rótt ki pénteken a székelyudvarhelyi áruházra. A fogyasztóvédelmi felügyelőség Hargita megyei illetékese, Laurenţiu Moldovan elmondta, a délelőtt tartott ellenőrzés során kiderült, hogy az áruház egyik alkalmazottja egyáltalán nem beszél románul, egy másik alkalmazott pedig alig tudja kifejezni magát, ezért „a felhasználókkal szembeni nem megfelelő viselkedés” miatt bírságoltak. Azt is hozzátette: a videófelvételen látszó elárusítót nem találták a munkahelyén. A Mediafax hírügynökség értesülései szerint az ellenőrök úgy jutottak ezekre a következtetésekre, hogy állítólag őket sem szolgálták ki, miután román nyelven rendeltek. A hatóság szerint 2015-ben egyszer már megbírságolták a székelyudvarhelyi áruházat, mert csak magyar nyelvű szórólapot használt. Az utóbbi években több panasz is érkezett a hatósághoz, és több bírságot is kiróttak a fogyasztók román nyelvű tájékoztatására vonatkozó törvényi előírások székelyföldi megsértése miatt.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 2.
Sabin Gherman: Iohannis, most vasárnap velünk kell az utcára vonulnia!
Igen, tudom – egyes tanácsadói azt mondhatnák, hogy minden áron stabilitásra van szükség; de nincs nagyobb annál a pornál és hamunál, amit ezek most az országra szórnak.
A gonosz stabilizálódása, vagy ha tetszik, banálissá válása zajlik, lassan behatol a vérünkbe és elfáradtunk. A daganattól nem lehet csak kibeszéléssel megszabadulni. A megvédendőket sem lehet csak a Facebookon megvédeni, tetszikeket küldve annak a néhány tucatnyi embernek, aki még kitart a Győzelem (Victoriei) téren. Már nem elég egyik intézménytől a másikig sétálgatni, a himnuszt énekelve és „Az SZDP a vörös pestis!”-t skandálva; őket már nem érdekli, nem vagyunk intézmény. Az elején még megijedtek, de már kész. Iohannis nem öltheti magára a – tankönyvekben szándékosan eltorzított – néma királyi szerepet, mint 1947-ben; ők erre számítanak (ha a szerző I. Mihály király „sztrájkjára” utal, akkor az 1945. augusztus 21-e és 1946. január 7-e között zajlott – a szerk.). Ezek végső rohamot indítottak minden ellen, ami még normális volt ebben az országban. Mindenekelőtt a korrupció elleni harcot törnék le. És nemcsak az igazságügy élén álló nyájas alakról van szó, a hajtók kéz a kézben járnak. Az oktatás romokban, és már nem sok hiányzik ezeknek, hogy egy egész nemzedéket alája temessenek; a közpénz elpazarlása példátlan a történelemben, az állam már hét bőrt nyúz le rólunk úgy, hogy még egy autópályát, iskolát, kórházat sem ad érte cserébe. Nagy a nyüzsgés, az intézmények megteltek rokonokkal és haverokkal, autószerelők és járművezetők kerülnek stratégiai intézmények élére, a Parlament tele van a pártok közötti régi haverságok maradványaival. Iohannis, tudnia kell, hogy nekünk mindezeket jól meg kell fizetnünk, jobban, mint egy professzort vagy orvost, és ha majd csődbe megy ez az ország, ők azért is minket fognak hibáztatni. Vagy a külföldieket. Vagy a „cotroceni-i dajcsot”. De akkor már mindegy lesz. Iohannis, senki sem érdemli azt, ami napjainkban történik. Senki sem egy Rollsért vagy egy Rolexért hagyta itt ezt az országot, hanem azért, mert már nem bíztak; megrémültek, amikor meglátták gyermekeik fényképét, tízeseiket, színjelességük megünneplését. Eljön a pillanat, amikor már nem tudod feldolgozni a méreganyagokat, egyszerűen maga alá gyűr a helyzet, és hónapokon keresztül hajnali négykor riadsz fel: vajon milyen sorsunk lenne, ha elmennénk? Beszélnem kell a komámmal, mert már tíz éve „odaát” van… És repülőre ülsz és elmész és körülszimatolsz a másik, idegen országban, és azt látod, hogy az idegenség valójában itt van, abban az országban, ahol születtél és karácsonykor kántálni jártál. És nem akarsz elmenni, súlyos kövek nőnek a szívedre és nehézzé teszik azt; de „értük, a gyermekekért megyünk el; legalább nekik legyen jövőjük”… Iohannis, ez nem SZDP elleni harc. És nem az ellenzék (sic!) kedvéért kell lejönni az utcára. A régmúlt szovjet tankjait a mostaniak bunkósága és cinizmusa váltotta fel: két évismétlő a társa a hatalomban; igen, a kettes számú ember és a hármas számú ember szó szerint évismétlő; sőt, az egyik elítélt bűnöző, a másik még bíróság előtt áll. Ezek az ostoba tolvajok a végsőkig elmennek majd az uralkodási kiváltságért. Nem ezt érdemeljük. Az utcának támaszra van szüksége. Az ön érdekében, Iohannis, egyesek több száz kilométert tettek meg és a szavazófülke előtt beálltak a sorba. Vasútállomásaink fiatalokkal voltak tele, és egyik sem érezte úgy, hogy az idejét vesztegeti órákat állva azokban a pokoli sorokban. Mások a munkahelyüket kockáztatták arról beszélve nyilvánosan, hogy mit jelentene, ha Ponta lenne az elnök. Mások, sokan, mindent elkövettek és meggyőzték az öregeket, hogy önre szavazzanak – mert az öregek már belefáradtak a sok semmibe foszlott reménykedésbe. Ezeknek az embereknek támaszra van szükségük – hogy ne öregedjenek bele időnek előtte ebbe a sok reménykedésbe. Ha most nem ad határozott jelzést az utcának, ez az ország hosszú időre megbetegszik. Eddig csak olvastunk a két világháború közötti nacionalizmusról, most akár újra is élhetjük. A kormányon lévők már most is megtalálják az ügyeletes bűnösöket minden rosszért. A külföldi bankokat. A magyarokat. A zsidókat. Merkelt. Brüsszelt. Mi nem, mi szentek vagyunk, akik autópályákra és iskolákra és kórházakra és öntözőrendszerekre gondolva kormányzunk, de az idegenek nem hagyják – ezzel tömjük az Európai Unió legképzetlenebb és legbetegebb népének a fejét. Iohannis, láthatta, hogy az emberek már nem vonulnak apróságokért az utcákra, mindenki megtalálta az életcélját és mindenki igyekszik – jól-rosszul – saját maga sorsának kovácsa lenni. A mozgássérültek azért mentek a kormány épülete elé, mert csak dolgozni akarnak – igen, ők, az egykezűek, vagy egylábúak, vagy a kerekesszékbe kényszerítettek dolgozni akarnak ebben az országban, mely jobban törődik a segélyezettekkel, mint a dolgozókkal. Ezek az emberek a csúfság ellen vonultak utcára – igen, a csúfság az ok, amiért most egymás mellett vonulnak az utcákon az egészségesek és a betegek; és igen, minden betegségük ellenére azért vonulnak, hogy gyógyítsanak. Azt is láthatta, hogy üzletemberek összegyűlnek és a pazarlásról beszélnek riadtan, azt is láthatta, hogy falusi öregasszonyok a szájuk elé kapják a kezüket és hallgatnak – mert így csináltak az ő nagyszüleik is, amikor félreverték a harangokat. Menjen ki az utcára, és nézze meg az embereket – szürkék, gondterheltek. A bizalom utolsó morzsái vesznek oda, „és mi van akkor, ha benne vagyunk a NATO-ban, és mi van akkor, ha benne vagyunk az Európai Unióban? Hisz a tolvajlástól így sem szabadulunk meg…”. Tudja, hogy mit jelent ez, Iohannis? Egy történelmi korszak elpazarlását, a modernitás újabb elpuskázását. România liberă; Főtér.ro; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Igen, tudom – egyes tanácsadói azt mondhatnák, hogy minden áron stabilitásra van szükség; de nincs nagyobb annál a pornál és hamunál, amit ezek most az országra szórnak.
A gonosz stabilizálódása, vagy ha tetszik, banálissá válása zajlik, lassan behatol a vérünkbe és elfáradtunk. A daganattól nem lehet csak kibeszéléssel megszabadulni. A megvédendőket sem lehet csak a Facebookon megvédeni, tetszikeket küldve annak a néhány tucatnyi embernek, aki még kitart a Győzelem (Victoriei) téren. Már nem elég egyik intézménytől a másikig sétálgatni, a himnuszt énekelve és „Az SZDP a vörös pestis!”-t skandálva; őket már nem érdekli, nem vagyunk intézmény. Az elején még megijedtek, de már kész. Iohannis nem öltheti magára a – tankönyvekben szándékosan eltorzított – néma királyi szerepet, mint 1947-ben; ők erre számítanak (ha a szerző I. Mihály király „sztrájkjára” utal, akkor az 1945. augusztus 21-e és 1946. január 7-e között zajlott – a szerk.). Ezek végső rohamot indítottak minden ellen, ami még normális volt ebben az országban. Mindenekelőtt a korrupció elleni harcot törnék le. És nemcsak az igazságügy élén álló nyájas alakról van szó, a hajtók kéz a kézben járnak. Az oktatás romokban, és már nem sok hiányzik ezeknek, hogy egy egész nemzedéket alája temessenek; a közpénz elpazarlása példátlan a történelemben, az állam már hét bőrt nyúz le rólunk úgy, hogy még egy autópályát, iskolát, kórházat sem ad érte cserébe. Nagy a nyüzsgés, az intézmények megteltek rokonokkal és haverokkal, autószerelők és járművezetők kerülnek stratégiai intézmények élére, a Parlament tele van a pártok közötti régi haverságok maradványaival. Iohannis, tudnia kell, hogy nekünk mindezeket jól meg kell fizetnünk, jobban, mint egy professzort vagy orvost, és ha majd csődbe megy ez az ország, ők azért is minket fognak hibáztatni. Vagy a külföldieket. Vagy a „cotroceni-i dajcsot”. De akkor már mindegy lesz. Iohannis, senki sem érdemli azt, ami napjainkban történik. Senki sem egy Rollsért vagy egy Rolexért hagyta itt ezt az országot, hanem azért, mert már nem bíztak; megrémültek, amikor meglátták gyermekeik fényképét, tízeseiket, színjelességük megünneplését. Eljön a pillanat, amikor már nem tudod feldolgozni a méreganyagokat, egyszerűen maga alá gyűr a helyzet, és hónapokon keresztül hajnali négykor riadsz fel: vajon milyen sorsunk lenne, ha elmennénk? Beszélnem kell a komámmal, mert már tíz éve „odaát” van… És repülőre ülsz és elmész és körülszimatolsz a másik, idegen országban, és azt látod, hogy az idegenség valójában itt van, abban az országban, ahol születtél és karácsonykor kántálni jártál. És nem akarsz elmenni, súlyos kövek nőnek a szívedre és nehézzé teszik azt; de „értük, a gyermekekért megyünk el; legalább nekik legyen jövőjük”… Iohannis, ez nem SZDP elleni harc. És nem az ellenzék (sic!) kedvéért kell lejönni az utcára. A régmúlt szovjet tankjait a mostaniak bunkósága és cinizmusa váltotta fel: két évismétlő a társa a hatalomban; igen, a kettes számú ember és a hármas számú ember szó szerint évismétlő; sőt, az egyik elítélt bűnöző, a másik még bíróság előtt áll. Ezek az ostoba tolvajok a végsőkig elmennek majd az uralkodási kiváltságért. Nem ezt érdemeljük. Az utcának támaszra van szüksége. Az ön érdekében, Iohannis, egyesek több száz kilométert tettek meg és a szavazófülke előtt beálltak a sorba. Vasútállomásaink fiatalokkal voltak tele, és egyik sem érezte úgy, hogy az idejét vesztegeti órákat állva azokban a pokoli sorokban. Mások a munkahelyüket kockáztatták arról beszélve nyilvánosan, hogy mit jelentene, ha Ponta lenne az elnök. Mások, sokan, mindent elkövettek és meggyőzték az öregeket, hogy önre szavazzanak – mert az öregek már belefáradtak a sok semmibe foszlott reménykedésbe. Ezeknek az embereknek támaszra van szükségük – hogy ne öregedjenek bele időnek előtte ebbe a sok reménykedésbe. Ha most nem ad határozott jelzést az utcának, ez az ország hosszú időre megbetegszik. Eddig csak olvastunk a két világháború közötti nacionalizmusról, most akár újra is élhetjük. A kormányon lévők már most is megtalálják az ügyeletes bűnösöket minden rosszért. A külföldi bankokat. A magyarokat. A zsidókat. Merkelt. Brüsszelt. Mi nem, mi szentek vagyunk, akik autópályákra és iskolákra és kórházakra és öntözőrendszerekre gondolva kormányzunk, de az idegenek nem hagyják – ezzel tömjük az Európai Unió legképzetlenebb és legbetegebb népének a fejét. Iohannis, láthatta, hogy az emberek már nem vonulnak apróságokért az utcákra, mindenki megtalálta az életcélját és mindenki igyekszik – jól-rosszul – saját maga sorsának kovácsa lenni. A mozgássérültek azért mentek a kormány épülete elé, mert csak dolgozni akarnak – igen, ők, az egykezűek, vagy egylábúak, vagy a kerekesszékbe kényszerítettek dolgozni akarnak ebben az országban, mely jobban törődik a segélyezettekkel, mint a dolgozókkal. Ezek az emberek a csúfság ellen vonultak utcára – igen, a csúfság az ok, amiért most egymás mellett vonulnak az utcákon az egészségesek és a betegek; és igen, minden betegségük ellenére azért vonulnak, hogy gyógyítsanak. Azt is láthatta, hogy üzletemberek összegyűlnek és a pazarlásról beszélnek riadtan, azt is láthatta, hogy falusi öregasszonyok a szájuk elé kapják a kezüket és hallgatnak – mert így csináltak az ő nagyszüleik is, amikor félreverték a harangokat. Menjen ki az utcára, és nézze meg az embereket – szürkék, gondterheltek. A bizalom utolsó morzsái vesznek oda, „és mi van akkor, ha benne vagyunk a NATO-ban, és mi van akkor, ha benne vagyunk az Európai Unióban? Hisz a tolvajlástól így sem szabadulunk meg…”. Tudja, hogy mit jelent ez, Iohannis? Egy történelmi korszak elpazarlását, a modernitás újabb elpuskázását. România liberă; Főtér.ro; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 2.
Shakespeare-től Sütőig
Kezdődik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 73. évada!
Amint arról korábban röviden hírt adtunk, évadkezdő sajtótájékoztatót tartott szerda délben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezetősége. A főtéri Scarlet Café emeleti részén többek között Gáspárik Attila vezérigazgató, Keresztes Attila rendező, a Tompa Miklós Társulat művészeti vezetője, valamint Alina Nelega rendező és Sebestyén Aba színművész és rendező beszélt az új évadról. Mint megtudtuk, számos jelentős szerző színművét műsorra tűzi mindkét társulat, közöttük olyan alkotók drámáit, mint William Shakespeare, Sütő András, Henrik Ibsen, William Golding, avagy Molière.
– Új évadot kezdünk egy összetartó és tehetséges csapattal, úgy gondoljuk, hogy folyamatosan képesek vagyunk a fejlődésre. Meghatározó szereplője szeretnénk lenni nemcsak a helyi, hanem az országos művészeti életnek is, de legfontosabb célunk továbbra is a marosvásárhelyi közönség és színházi élet szolgálata. A soron következő időszakban számos, igencsak fontos meghívásnak teszünk eleget mind az országban, mind külföldön – számunkra kiemelkedő jelentőséggel bír a bukaresti Országos Színházi Találkozón való részvétel, amelyen a színház mindkét társulata fellép, ezután Csehországba utazunk, a Liviu Rebreanu Társulat pedig Kisinyovba indul. Különlegesen jó évadnak nézünk elébe, igencsak híres szerzők műveit neves rendezők viszik majd színre, reméljük, hogy anyagilag is eleget tudunk tenni az elvárásoknak. Arra pedig, hogy miként gondolnak el a művészeink egy népünnepélyt, a szeptember 9-i, egész napos évadnyitó eseményünkkel keressük a választ. Marosvásárhelyen számos magyar és román nyelven zajló rendezvény van, mi közösen próbálunk egyedi formátumot adni az évadnyitónknak – mondta Gáspárik Attila.
Alina Nelega a román társulat új bemutatóiról beszélt. – Október elején román nyelvű ősbemutatóra várjuk a nézőket, a művet a magyar nyelvterületről emeltük át. A dzsungel könyve című musicalről van szó, Dés László, Geszti Péter és Békés Pál szerzeményéről, amely Maugli kalandjait dolgozza fel. Ezt két fontos projekt követi, az egyik egy új szöveg, Gabriel Sandu drámája, amely egy olyan család életéről szól, ahol mindkét szülő pap. A másik bemutatónk az Identitások címet viseli, amelynek szövegét Alina Nelega írta és Gavril Cadariu viszi színre, illetve lesz még egy premierünk: a
Teatru3G-vel közösen készül az Europinions című, hat rövid darabból álló sorozat, amely egy drámaírói verseny színpadi testet öltése. Hat színművész és két rendező viszi színre, Andi Gherghe és Olga Martinici. A gond az, hogy a kiemelkedő fontosságú előadások színreviteléhez és Marosvásárhelynek a nemzetközi színházi élet térképére való helyezéséhez infrastruktúrára van szükség, olyanra, amelyek minden más nagyobb városban megtalálhatók. Sokan nem hinnék, de az a tény, hogy Vásárhelynek nincsen például működő repülőtere, hatalmas akadályt jelent számunkra is, hiszen nem tudunk például neves külföldi rendezőket meghívni. A Fabula Mundi című, igen fontos projektünk egy részét Bukarestben kellett rendeznünk az Odeon Színházban, és mi is fizetünk érte. Mindezt azért, mert a meghívottaink reptér híján nem tudnak eljutni Marosvásárhelyre! Az infrastruktúra hiánya, illetve kezdetlegessége miatt a város sajnos továbbra is provincia marad nemcsak földrajzi szempontból, hanem a román és a magyar kulturális élet szemszögéből is. Összeköttetésekre van szükségünk, arra, hogy fizikailag is bekapcsolódhassunk a nemzetközi művészeti élet vérkeringésébe.
Keresztes Attila hozzátette: – Az elmúlt öt évben elkezdtünk egy igen jó csapatot formálni, és úgy gondolom, hogy ez sikerült. A Tompa Miklós Társulatot immár az összes hazai és magyarországi színházi fesztiválra meghívják. A jelenlegi feladatunk egy olyan évad megszervezése, amellyel eleget tudunk tenni az elvárásoknak és nyitunk Európa és a világ felé is. A költségvetés miatt az évad első részét saját forrásokból kell összehoznunk, Sebestyén Aba és én rendezem majd az előadásokat. A Macbethtel kezdünk, majd előadásainkkal megemlékezünk a 90 évvel ezelőtt született Sütő Andrásról, valamint a reformáció 500. évfordulójáról is. Sebestyén Aba színre viszi az Egy lócsiszár virágvasárnapját, ezt követően pedig én rendezem a Hedda Gabler drámát. Szilveszterkor a Fekete Péter című komédiát játsszuk, az évad második részében pedig ismét meglepetés-előadást jegyez Radu Afrim – árulta el Keresztes Attila. Reméljük, hogy jó évadunk lesz – pénzünk ugyan nincsen, de jó színművészeink vannak.
Sebestyén Aba elmondta, Sütő András szóban forgó drámája mindig aktuális, az egyén esélyeiről beszél egy olyan rezsimben, amelyben a törvényhozók elsőkként hágják át a törvényeket, amelyben a törvényeket saját előnyeikhez igazítják. – Mindez nagyon aktuális ma is, Marosvásárhelyen is – kötelességünk időnként Sütő egy-egy szövegét színpadra vinni, mert tematikái, kérdésfelvetései igazán időszerűek. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja az egyén kiszolgáltatottságáról szól egy olyan rendszerben, amelyben a jog alkotói elsőkként tiporják lábbal az igazságot. Mit jelent manapság nekünk a reformáció, az ember megreformálása, Luther tanítása? Ki számunkra Luther Márton? A mindenkori forradalmak visszásságáról, erkölcsi etikájáról szól a darab, amelyet egy csodálatos társulattal viszek színre és örvendek, hogy megrendezhetem – mondta a színművész-rendező.
Ami a kezdődő, immár 73. évad előadásainak részletes ismertetését illeti, 8 új bemutatóval és 19 műsoron tartott, az előző évadok szakmai és közönségkedvenc előadásaival várja közönségét a Tompa Miklós Társulat.
Az első bemutató Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című tragikomédiája Harsányi Zsolt rendezésében és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelyének koprodukciójában kerül színpadra a Kisteremben. Ezt követi Keresztes Attila nagytermi stúdiótérben játszott Macbeth-rendezése, majd a reformáció 500. évfordulója alkalmából Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájának nagytermi bemutatója Sebestyén Aba rendezésében. Szintén Keresztes Attila állítja színpadra Henrik Ibsen Hedda Gabler című színművét, valamint az óévet búcsúztató előadást: Somogyi Gyula–Eisemann Mihály–Zágon István Fekete Péter című zenés darabját.
A társulattal való korábbi sikeres együttműködések fényében Radu Afrim rendező ebben az évadban immár negyedik alkalommal fog dolgozni a Tompa Miklós Társulat színészeivel. Az egyelőre Meglepetés-előadás 4. munkacímet viselő produkció ezúttal a Kisteremben lesz látható. Az idei repertoárból sem hiányozhat a fiatalabb generációt megszólító előadás: William Golding nagy sikerű ifjúsági regényének, A legyek urának színpadi változatát Vidovszky György állítja színpadra. A „túlélőjáték” műfaji meghatározással fémjelzett előadás különlegessége pedig, hogy a gyerekszerepeket iskolás korú fiatalok játsszák majd. Az évad Molière komédiájával zárul, amely Bodolay Géza átiratában és rendezésében Le misanthrope/Az új embergyűlölő címmel kerül bemutatásra a Kisteremben.
Ami a soron következő fesztiválszerepléseket illeti, szeptember és október folyamán a Tompa Miklós Társulat fontos nemzetközi és hazai színházfesztiválokon vesz részt. A számos díjat és fesztiválszereplést maga mögött tudó Bartis Attila-darab, A nyugalom (r.: Radu Afrim) ezúttal Csehországban, a 25. Nemzetközi Pilseni Színházfesztiválon mutatkozik be szeptember 15-én. Ezt követően, szeptember 22-én Timur Vermestől a Nézd, ki van itt! (r.: Theodor-Cristian Popescu) című produkció vendégszerepel Szatmárnémetiben, a TRANZIT FESZT multikulturális színházfesztivál keretén belül. Csehov műve, a Sirály (r.: Keresztes Attila) az Újvidéken megrendezésre kerülő Synergy#WTF (World Theater Festival) programjába kapott meghívást, ahol október elején láthatja majd a szerbiai közönség. A Tompa Miklós Társulat idén Radu Afrim Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan című előadásával képviselteti magát az ország legrangosabb, idén 27. alkalommal megszer- vezendő színházi szemléjén, az Országos Színházi Fesztiválon (FNT) október 22-én, Bukarestben.
A közönség igényeit figyelembe véve a 2017/2018-as évad bérletajánlata két újdonságot tartalmaz. Az idei évadtól kezdődően a Kovács György-felnőttbérlet megszűnik. Helyét a 4, 6 vagy 8 egységes szabadbérletek veszik át, amelyek a helyhez és időponthoz kötött felnőttbérlethez képest nagyfokú rugalmasságot biztosítanak mind a megtekintendő előadás, mind pedig a színházlátogatás időpontját illetően. Újdonságként ajánlják a Molter Károly nyugdíjas-szabadbérletet, amely kedvezményes áron 4 szabadon választott, az idei évadban a Nagyteremben bemutatásra kerülő előadás megtekintését teszi lehetővé.
A további bérletek a következők. Helyre szóló és időponthoz kötött bérletek: Bernády György-mecénásbérlet (érvényes a Tompa Miklós Társulat összes bemutatójára, továbbá garancia arra, hogy a néző az összes színházi rendezvényről elsőként értesül – 730 lej). Kemény János-bemutatóbérlet (érvényes a Tompa Miklós Társulat 4 nagytermi előadásának bemutatójára – 120 lej). Kántorné-nyugdíjasbérlet /17 óra/ (érvényes a Tompa Miklós Társulat 4 nagytermi előadására – 30 lej). Delly Ferenc-nyugdíjasbérlet /19 óra/ (érvényes a Tompa Miklós Társulat 4 nagytermi előadására – 30 lej).
Szabadbérletek – a bérletek nincsenek előre meghatározott dátumhoz, időponthoz kötve, és nem helyre szólóak. Harag György-egyetemistabérlet (kedvezményes négy egységes szabadbérlet – 30 lej). Bolyai János-diákbérlet (kedvezményes négy egységes szabadbérlet – 30 lej). Köteles Sámuel pedagógusbérlet (kedvezményes négy egységes szabadbérlet – 40 lej) Molter Károly nyugdíjas-szabadbérlet (kedvezményes 4 egységes szabadbérlet – 30 lej). 4, 6 és 8 egységes szabadbérlet (a bemutatók és vendégelőadások kivételével bármikor felhasználhatók a Tompa Miklós Társulat repertoárján levő bármely előadás megtekintésére – 60, 80 és 100 lej). Jegyek és bérletek már válthatók a www.biletmaster.ro honlapon és a színházban működő jegypénztárban hétköznaponként 9-15 óra között valamint előadások előtt egy órával (telefon: 0365-806.865). A Kultúrpalotában működő jegypénztár szeptember 11-től tart nyitva hétköznaponként 12-17.30 óra között. A tavalyi bérletesek helyét szeptember 30-ig fenntartják.
K. NAGY BOTOND / Népújság (Marosvásárhely)
Kezdődik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 73. évada!
Amint arról korábban röviden hírt adtunk, évadkezdő sajtótájékoztatót tartott szerda délben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezetősége. A főtéri Scarlet Café emeleti részén többek között Gáspárik Attila vezérigazgató, Keresztes Attila rendező, a Tompa Miklós Társulat művészeti vezetője, valamint Alina Nelega rendező és Sebestyén Aba színművész és rendező beszélt az új évadról. Mint megtudtuk, számos jelentős szerző színművét műsorra tűzi mindkét társulat, közöttük olyan alkotók drámáit, mint William Shakespeare, Sütő András, Henrik Ibsen, William Golding, avagy Molière.
– Új évadot kezdünk egy összetartó és tehetséges csapattal, úgy gondoljuk, hogy folyamatosan képesek vagyunk a fejlődésre. Meghatározó szereplője szeretnénk lenni nemcsak a helyi, hanem az országos művészeti életnek is, de legfontosabb célunk továbbra is a marosvásárhelyi közönség és színházi élet szolgálata. A soron következő időszakban számos, igencsak fontos meghívásnak teszünk eleget mind az országban, mind külföldön – számunkra kiemelkedő jelentőséggel bír a bukaresti Országos Színházi Találkozón való részvétel, amelyen a színház mindkét társulata fellép, ezután Csehországba utazunk, a Liviu Rebreanu Társulat pedig Kisinyovba indul. Különlegesen jó évadnak nézünk elébe, igencsak híres szerzők műveit neves rendezők viszik majd színre, reméljük, hogy anyagilag is eleget tudunk tenni az elvárásoknak. Arra pedig, hogy miként gondolnak el a művészeink egy népünnepélyt, a szeptember 9-i, egész napos évadnyitó eseményünkkel keressük a választ. Marosvásárhelyen számos magyar és román nyelven zajló rendezvény van, mi közösen próbálunk egyedi formátumot adni az évadnyitónknak – mondta Gáspárik Attila.
Alina Nelega a román társulat új bemutatóiról beszélt. – Október elején román nyelvű ősbemutatóra várjuk a nézőket, a művet a magyar nyelvterületről emeltük át. A dzsungel könyve című musicalről van szó, Dés László, Geszti Péter és Békés Pál szerzeményéről, amely Maugli kalandjait dolgozza fel. Ezt két fontos projekt követi, az egyik egy új szöveg, Gabriel Sandu drámája, amely egy olyan család életéről szól, ahol mindkét szülő pap. A másik bemutatónk az Identitások címet viseli, amelynek szövegét Alina Nelega írta és Gavril Cadariu viszi színre, illetve lesz még egy premierünk: a
Teatru3G-vel közösen készül az Europinions című, hat rövid darabból álló sorozat, amely egy drámaírói verseny színpadi testet öltése. Hat színművész és két rendező viszi színre, Andi Gherghe és Olga Martinici. A gond az, hogy a kiemelkedő fontosságú előadások színreviteléhez és Marosvásárhelynek a nemzetközi színházi élet térképére való helyezéséhez infrastruktúrára van szükség, olyanra, amelyek minden más nagyobb városban megtalálhatók. Sokan nem hinnék, de az a tény, hogy Vásárhelynek nincsen például működő repülőtere, hatalmas akadályt jelent számunkra is, hiszen nem tudunk például neves külföldi rendezőket meghívni. A Fabula Mundi című, igen fontos projektünk egy részét Bukarestben kellett rendeznünk az Odeon Színházban, és mi is fizetünk érte. Mindezt azért, mert a meghívottaink reptér híján nem tudnak eljutni Marosvásárhelyre! Az infrastruktúra hiánya, illetve kezdetlegessége miatt a város sajnos továbbra is provincia marad nemcsak földrajzi szempontból, hanem a román és a magyar kulturális élet szemszögéből is. Összeköttetésekre van szükségünk, arra, hogy fizikailag is bekapcsolódhassunk a nemzetközi művészeti élet vérkeringésébe.
Keresztes Attila hozzátette: – Az elmúlt öt évben elkezdtünk egy igen jó csapatot formálni, és úgy gondolom, hogy ez sikerült. A Tompa Miklós Társulatot immár az összes hazai és magyarországi színházi fesztiválra meghívják. A jelenlegi feladatunk egy olyan évad megszervezése, amellyel eleget tudunk tenni az elvárásoknak és nyitunk Európa és a világ felé is. A költségvetés miatt az évad első részét saját forrásokból kell összehoznunk, Sebestyén Aba és én rendezem majd az előadásokat. A Macbethtel kezdünk, majd előadásainkkal megemlékezünk a 90 évvel ezelőtt született Sütő Andrásról, valamint a reformáció 500. évfordulójáról is. Sebestyén Aba színre viszi az Egy lócsiszár virágvasárnapját, ezt követően pedig én rendezem a Hedda Gabler drámát. Szilveszterkor a Fekete Péter című komédiát játsszuk, az évad második részében pedig ismét meglepetés-előadást jegyez Radu Afrim – árulta el Keresztes Attila. Reméljük, hogy jó évadunk lesz – pénzünk ugyan nincsen, de jó színművészeink vannak.
Sebestyén Aba elmondta, Sütő András szóban forgó drámája mindig aktuális, az egyén esélyeiről beszél egy olyan rezsimben, amelyben a törvényhozók elsőkként hágják át a törvényeket, amelyben a törvényeket saját előnyeikhez igazítják. – Mindez nagyon aktuális ma is, Marosvásárhelyen is – kötelességünk időnként Sütő egy-egy szövegét színpadra vinni, mert tematikái, kérdésfelvetései igazán időszerűek. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja az egyén kiszolgáltatottságáról szól egy olyan rendszerben, amelyben a jog alkotói elsőkként tiporják lábbal az igazságot. Mit jelent manapság nekünk a reformáció, az ember megreformálása, Luther tanítása? Ki számunkra Luther Márton? A mindenkori forradalmak visszásságáról, erkölcsi etikájáról szól a darab, amelyet egy csodálatos társulattal viszek színre és örvendek, hogy megrendezhetem – mondta a színművész-rendező.
Ami a kezdődő, immár 73. évad előadásainak részletes ismertetését illeti, 8 új bemutatóval és 19 műsoron tartott, az előző évadok szakmai és közönségkedvenc előadásaival várja közönségét a Tompa Miklós Társulat.
Az első bemutató Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című tragikomédiája Harsányi Zsolt rendezésében és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelyének koprodukciójában kerül színpadra a Kisteremben. Ezt követi Keresztes Attila nagytermi stúdiótérben játszott Macbeth-rendezése, majd a reformáció 500. évfordulója alkalmából Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájának nagytermi bemutatója Sebestyén Aba rendezésében. Szintén Keresztes Attila állítja színpadra Henrik Ibsen Hedda Gabler című színművét, valamint az óévet búcsúztató előadást: Somogyi Gyula–Eisemann Mihály–Zágon István Fekete Péter című zenés darabját.
A társulattal való korábbi sikeres együttműködések fényében Radu Afrim rendező ebben az évadban immár negyedik alkalommal fog dolgozni a Tompa Miklós Társulat színészeivel. Az egyelőre Meglepetés-előadás 4. munkacímet viselő produkció ezúttal a Kisteremben lesz látható. Az idei repertoárból sem hiányozhat a fiatalabb generációt megszólító előadás: William Golding nagy sikerű ifjúsági regényének, A legyek urának színpadi változatát Vidovszky György állítja színpadra. A „túlélőjáték” műfaji meghatározással fémjelzett előadás különlegessége pedig, hogy a gyerekszerepeket iskolás korú fiatalok játsszák majd. Az évad Molière komédiájával zárul, amely Bodolay Géza átiratában és rendezésében Le misanthrope/Az új embergyűlölő címmel kerül bemutatásra a Kisteremben.
Ami a soron következő fesztiválszerepléseket illeti, szeptember és október folyamán a Tompa Miklós Társulat fontos nemzetközi és hazai színházfesztiválokon vesz részt. A számos díjat és fesztiválszereplést maga mögött tudó Bartis Attila-darab, A nyugalom (r.: Radu Afrim) ezúttal Csehországban, a 25. Nemzetközi Pilseni Színházfesztiválon mutatkozik be szeptember 15-én. Ezt követően, szeptember 22-én Timur Vermestől a Nézd, ki van itt! (r.: Theodor-Cristian Popescu) című produkció vendégszerepel Szatmárnémetiben, a TRANZIT FESZT multikulturális színházfesztivál keretén belül. Csehov műve, a Sirály (r.: Keresztes Attila) az Újvidéken megrendezésre kerülő Synergy#WTF (World Theater Festival) programjába kapott meghívást, ahol október elején láthatja majd a szerbiai közönség. A Tompa Miklós Társulat idén Radu Afrim Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan című előadásával képviselteti magát az ország legrangosabb, idén 27. alkalommal megszer- vezendő színházi szemléjén, az Országos Színházi Fesztiválon (FNT) október 22-én, Bukarestben.
A közönség igényeit figyelembe véve a 2017/2018-as évad bérletajánlata két újdonságot tartalmaz. Az idei évadtól kezdődően a Kovács György-felnőttbérlet megszűnik. Helyét a 4, 6 vagy 8 egységes szabadbérletek veszik át, amelyek a helyhez és időponthoz kötött felnőttbérlethez képest nagyfokú rugalmasságot biztosítanak mind a megtekintendő előadás, mind pedig a színházlátogatás időpontját illetően. Újdonságként ajánlják a Molter Károly nyugdíjas-szabadbérletet, amely kedvezményes áron 4 szabadon választott, az idei évadban a Nagyteremben bemutatásra kerülő előadás megtekintését teszi lehetővé.
A további bérletek a következők. Helyre szóló és időponthoz kötött bérletek: Bernády György-mecénásbérlet (érvényes a Tompa Miklós Társulat összes bemutatójára, továbbá garancia arra, hogy a néző az összes színházi rendezvényről elsőként értesül – 730 lej). Kemény János-bemutatóbérlet (érvényes a Tompa Miklós Társulat 4 nagytermi előadásának bemutatójára – 120 lej). Kántorné-nyugdíjasbérlet /17 óra/ (érvényes a Tompa Miklós Társulat 4 nagytermi előadására – 30 lej). Delly Ferenc-nyugdíjasbérlet /19 óra/ (érvényes a Tompa Miklós Társulat 4 nagytermi előadására – 30 lej).
Szabadbérletek – a bérletek nincsenek előre meghatározott dátumhoz, időponthoz kötve, és nem helyre szólóak. Harag György-egyetemistabérlet (kedvezményes négy egységes szabadbérlet – 30 lej). Bolyai János-diákbérlet (kedvezményes négy egységes szabadbérlet – 30 lej). Köteles Sámuel pedagógusbérlet (kedvezményes négy egységes szabadbérlet – 40 lej) Molter Károly nyugdíjas-szabadbérlet (kedvezményes 4 egységes szabadbérlet – 30 lej). 4, 6 és 8 egységes szabadbérlet (a bemutatók és vendégelőadások kivételével bármikor felhasználhatók a Tompa Miklós Társulat repertoárján levő bármely előadás megtekintésére – 60, 80 és 100 lej). Jegyek és bérletek már válthatók a www.biletmaster.ro honlapon és a színházban működő jegypénztárban hétköznaponként 9-15 óra között valamint előadások előtt egy órával (telefon: 0365-806.865). A Kultúrpalotában működő jegypénztár szeptember 11-től tart nyitva hétköznaponként 12-17.30 óra között. A tavalyi bérletesek helyét szeptember 30-ig fenntartják.
K. NAGY BOTOND / Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 2.
Borsos Lőrinc Marosvásárhelyen
Az anyag az új Blaek
Igencsak érdekes tárlatnyitónak és beszélgetésnek adott otthont e hét elején a marosvásárhelyi b5 stúdió. A Bolyai utca 5. szám alatti egykori műteremben két vendégművész, Borsos Lőrinc állította ki alkotásait, illetve beszélt eddigi munkásságáról. Az előbbi mondatban nincsen elírás: Borsos Lőrinc nem egy személyt, hanem egy művészpárt takar – Borsos János és Lőrinc Lilla ezen új identitás alatt alkot újszerű, mai, olykor kényelmetlenül aktuális képző- és vizuálművészeti munkákat. Marosvásárhelyre az ArtEast Alapítvány In Situ című rezidensprogramjának keretében érkeztek, és itt töltöttek tíz napot. Ezen itt-tartózkodás eredménye volt a tárlatnyitó és a szűk körű, de annál érdekesebb beszélgetés, amelynek során a művészpár eddigi életművéről is beszélt, a sokszor interaktív jellegű munkákat kivetítő segítségével tekinthettük meg.
Borsos Lőrinccel a galériavezető, Bartha József képző- és vizuális művész beszélgetett, román nyelvre Ungvári Zrínyi Imre tolmácsolt. Mint megtudtuk, és amint az a művészpár honlapján is áll, Lőrinc Lilla (1980) és Borsos János (1979) 2008 óta dolgoznak együtt mint Borsos Lőrinc. A név egy külön alkotói öntudattal bíró entitást takar. Kora aktuálisan 9 év. Nemére, szexuális orientációjára, intellektusára egyaránt a bipolaritás jellemző. Létezésének alapja a szélsőségek egyidejűsége, de valódi célja a kétlényegűség feloldása. Az átmenet élteti. Kedvenc építménye a híd, lakhelye a határátkelőhely. Szellemi eledele a paradoxon, az egymással ellentétes világok metszéspontjai. Tipikusan a két szék közül a padló esete, de a padló választása vállalt. A művész a nagyobb egész megpillantására hajt: egy rész választása helyett a részek egymáshoz való viszonyítgatása izgatja.
Megveti a hierarchiát és az annak nyomán létrejött társadalmi megosztottságot és kirekesztést. Ezekkel szembe saját létezését/nem létezését állítja. Művészetének része a médiumra való rákérdezés és a társadalmi reflexió. Párbeszéd az anyaggal, párbeszéd a közeggel. Hely és szituáció specifikus munkák. Egyszerre refltektál az aktuálisra és mélyül el hosszabb projektekben. A művészet számára a morálon túl válik igazán érdekessé, amikor az ötlet születése pillanatát követően még szűretlen állapotban létezik. Itt még nincs politikai korrektség, sem öncenzúra.
Borsos Lőrinc választott színe a fényes fekete (Blaek), anyaga az ipari zománcfesték, ami jól tükrözi személyiségét. Önreprezentációra szánt lakkfekete zászlaját szél nem lengeti, gyorskötözőkkel van a rúdra szorítva. Szükség esetén vállalja az orvosi ló, a mártír vagy a bűnbak szerepét, hogy a mögötte álló alkotók irháját mentse. Kezdetben a hivatalos nemzeti reprezentáció ellenpontozásaképp alternatív országimázst épített, majd nyitásként fókuszt váltva, a vizsgált jelenségek természetét világtenden- ciákban kezdte el kutatni. Ezt a változást főként az aktuálpolitikától beállt csömör, és a pár évesen megélt életközepi válság indította be. Erre a válsághelyzetre adott válaszként a kritikát önmaga ellen fordította, és belevágott egy 3 évig tartó komplex önelemző rémálomba terapeuták, egy festőművész és egy kurátor segítségével (Önkritikus portré). A terapeuta megfejtése szerint ő csupán gyerekpótlék, bálvány. A bálványok hallgatnak, a művész viszont kikéri magának. Lénye elválaszthatatlan az őt életre hívó művészektől, az ő alkotói egységüket jeleníti meg és katalizálja.
A fényes fekete zománcfesték, más néven „Blaek” Borsos Lőrinc fő identifikációs eleme, mely praxisának kezdetétől megjelenik munkáiban. A kifejezés óangol eredetű és a fényes, úgynevezett „jó feketét” jelölték vele, szemben a matt vagy „rossz feketét” jelölö Swart* szóval. A fényes fekete ipari zománcfesték egymással ellentétes tulajdonságokkal bír: egyszerre nyeli el és tükrözi vissza a fényt. Csupán a szemlélő pozícióján múlik épp, hogy melyik tulajdonsága válik dominánssá a másikkal szemben. A festék által képzett közeg a művész szándékai szerint – profán volta ellenére – misztikus dimenziókat képes megnyitni, szimbolikus féreglyukat ütve idők és témák, és egymással ellentétes tartalmak között. Elfed és elszemélytelenít, elválaszt vagy éppen összekapcsol. Az anyag nehezen kontrollálható, amely előre vetíti a benne rejlő experimentalitás lehetőségét.
A művész az esélytelenek nyugalmát keresi. *Michael Pastoureau: A fekete (Egy szín története) (Princeton 2008). Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 2.
Színes új évad kezdődik az Ariel Színháznál
Új programok, bemutatók, fesztiválok, felújítások, kiszállások várják az Ariel csapatát és a kedves nézőket, már az új évad első napjaiban is – közölte lapunkkal a marosvásárhelyi teátrum.
Szeptember 8-án délután 6 órakor nyitja az Ariel Színház az idei évadot, a közismert Évszakok című előadásával. A picinyeknek (0-4 évesek) szóló előadásra a 0740-566-454 telefonszámon lehet jegyet foglalni.
Szeptember 24-én, vasárnap délelőtt 11 órától újból műsorra kerül a 2012-ben bemutatott Az égig érő paszuly, Georgeta Lozincă rendezésében. Emellett a gyerekek viszontláthatják az idén áprilisban bemutatott Tejkút mulatságos hőseit is, ifj. Király István rendezésében.
Szeptember végén indul a Kupaktanács, a 12-18 éveseket célzó, ingyenes színházi nevelési program (TIE – Theatre in Education), amelyet egyelőre egy-egy meghívott iskolai osztálynak kínál az Ariel Színház. A program legelső előadásának forgatókönyve Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című regényének motívumaira, karaktereire épül; az alkotók a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dramaturg szakos hallgatói, Brassai Eszter és Markó Orsolya, akik részt vettek a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ képzésein, illetve a Kerekasztal útmutatásával maguk is hoztak létre színházi nevelési programot.
Október a fesztiválok hónapja lesz – a Tűzmadár a nagyváradi FUX Fesztiválra (Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiváljára) utazik, A brémai muzsikusok Budapestre, a 9. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemlére látogat, A kis hableány című előadást vendégül látja a kolozsvári Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválja, a felnőtteknek szóló Madame de Sade című produkció meghívást kapott a gyergyószentmiklósi nemzetiségi színházi kollokviumra.
A színház a téli hónapokban mutatja be A téli tücsök meséi című, 4-8 éveseknek ajánlott előadást. A történet főszereplője, a kíváncsi tücsök a szigeten hagyott hátizsák zsebében elalszik, és egy szoba magányában ébred, ahol felidézi szigetlakó barátait és színes világukat. A Csukás István meseregényének motívumait felhasználó előadást Barabás Olga rendezi, a tervező Matyi Ágota magyarországi vendégművész.
Februárban újabb, szintén 4 év fölöttieknek ajánlott bemutatóra készül az Ariel Színház. A Fogadó a kíváncsi hörcsöghöz című előadás rendezője ezúttal a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója, Sramó Gábor lesz, a tervező pedig ezúttal is Matyi Ágota, a színház visszatérő vendége. Népújság (Marosvásárhely)
Új programok, bemutatók, fesztiválok, felújítások, kiszállások várják az Ariel csapatát és a kedves nézőket, már az új évad első napjaiban is – közölte lapunkkal a marosvásárhelyi teátrum.
Szeptember 8-án délután 6 órakor nyitja az Ariel Színház az idei évadot, a közismert Évszakok című előadásával. A picinyeknek (0-4 évesek) szóló előadásra a 0740-566-454 telefonszámon lehet jegyet foglalni.
Szeptember 24-én, vasárnap délelőtt 11 órától újból műsorra kerül a 2012-ben bemutatott Az égig érő paszuly, Georgeta Lozincă rendezésében. Emellett a gyerekek viszontláthatják az idén áprilisban bemutatott Tejkút mulatságos hőseit is, ifj. Király István rendezésében.
Szeptember végén indul a Kupaktanács, a 12-18 éveseket célzó, ingyenes színházi nevelési program (TIE – Theatre in Education), amelyet egyelőre egy-egy meghívott iskolai osztálynak kínál az Ariel Színház. A program legelső előadásának forgatókönyve Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című regényének motívumaira, karaktereire épül; az alkotók a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dramaturg szakos hallgatói, Brassai Eszter és Markó Orsolya, akik részt vettek a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ képzésein, illetve a Kerekasztal útmutatásával maguk is hoztak létre színházi nevelési programot.
Október a fesztiválok hónapja lesz – a Tűzmadár a nagyváradi FUX Fesztiválra (Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiváljára) utazik, A brémai muzsikusok Budapestre, a 9. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemlére látogat, A kis hableány című előadást vendégül látja a kolozsvári Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválja, a felnőtteknek szóló Madame de Sade című produkció meghívást kapott a gyergyószentmiklósi nemzetiségi színházi kollokviumra.
A színház a téli hónapokban mutatja be A téli tücsök meséi című, 4-8 éveseknek ajánlott előadást. A történet főszereplője, a kíváncsi tücsök a szigeten hagyott hátizsák zsebében elalszik, és egy szoba magányában ébred, ahol felidézi szigetlakó barátait és színes világukat. A Csukás István meseregényének motívumait felhasználó előadást Barabás Olga rendezi, a tervező Matyi Ágota magyarországi vendégművész.
Februárban újabb, szintén 4 év fölöttieknek ajánlott bemutatóra készül az Ariel Színház. A Fogadó a kíváncsi hörcsöghöz című előadás rendezője ezúttal a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója, Sramó Gábor lesz, a tervező pedig ezúttal is Matyi Ágota, a színház visszatérő vendége. Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 2.
Aradiak is csatlakoztak a Tudose-kormány ellenes akcióhoz
„Nem adjuk Verespatakot!”
Aradiak is csatlakoztak ahhoz az országos méretű akcióhoz, melyben a Tudose-kormány Verespatakkal kapcsolatos elképzelései ellen tiltakoztak. Amint azt a központi sajtóban is olvashatták, Tudose kormányfő legutóbb azt nyilatkozta, hogy vissza fogja vonni Verespatak előterjesztését a világörökségi listára. Mint köztudott, Dacian Cioloș volt romániai miniszterelnök még leköszönése előtt, a kormány utolsó munkanapján a világörökség részének javasolta az UNESCO-nál Verespatakot. A hír akkor nagy elismerést váltott ki a természetvédők körében, tudván, hogy Verespatak átminősítése után már törvény fogja gátolni a kétezer éves, római kori föld alatti leleteket veszélyeztető aranykitermelést.
A jelenlegi kormány kijelentése után a természetvédelmi szervezetek háborogni kezdtek, sőt egy országos tiltakozást is elindítottak „Nem adjuk Verespatakot!” címmel.
Arad városban a Zaránd Barangolói Egyesület (Asociaţia Hoinarii Zărandului) irányításával szeptember elsején, pénteken este 7 órára hívták össze az aradiakat a Városháza elé hangot adni a Tudose-kormány intézkedéseivel szembeni elégedetlenségeknek.
A tiltakozók három dolgot kérnek: ne vonják vissza Verespatak dossziéját az UNESCO listájáról, ne mondjon le a román állam a Gabriel Resources kanadai vállalattal folytatott jogvitáról, ugyanakkor azt is követelik, hogy ne a kanadai cég javára módosítsák a román bányatörvényt.
Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)
„Nem adjuk Verespatakot!”
Aradiak is csatlakoztak ahhoz az országos méretű akcióhoz, melyben a Tudose-kormány Verespatakkal kapcsolatos elképzelései ellen tiltakoztak. Amint azt a központi sajtóban is olvashatták, Tudose kormányfő legutóbb azt nyilatkozta, hogy vissza fogja vonni Verespatak előterjesztését a világörökségi listára. Mint köztudott, Dacian Cioloș volt romániai miniszterelnök még leköszönése előtt, a kormány utolsó munkanapján a világörökség részének javasolta az UNESCO-nál Verespatakot. A hír akkor nagy elismerést váltott ki a természetvédők körében, tudván, hogy Verespatak átminősítése után már törvény fogja gátolni a kétezer éves, római kori föld alatti leleteket veszélyeztető aranykitermelést.
A jelenlegi kormány kijelentése után a természetvédelmi szervezetek háborogni kezdtek, sőt egy országos tiltakozást is elindítottak „Nem adjuk Verespatakot!” címmel.
Arad városban a Zaránd Barangolói Egyesület (Asociaţia Hoinarii Zărandului) irányításával szeptember elsején, pénteken este 7 órára hívták össze az aradiakat a Városháza elé hangot adni a Tudose-kormány intézkedéseivel szembeni elégedetlenségeknek.
A tiltakozók három dolgot kérnek: ne vonják vissza Verespatak dossziéját az UNESCO listájáról, ne mondjon le a román állam a Gabriel Resources kanadai vállalattal folytatott jogvitáról, ugyanakkor azt is követelik, hogy ne a kanadai cég javára módosítsák a román bányatörvényt.
Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 2.
Újabb látogatásra érkezik az EB küldöttsége Romániába
Szeptember 18–21. között újabb látogatást tesznek Romániában az Európai Bizottság együttműködési és megfigyelési mechanizmusának (EMM) képviselői. A látogatásra épp akkor kerül sor, amikor az országban az igazságszolgáltatási törvények módosításait tárgyalják majd.
A szenátust és a képviselőházat felkérték, hogy szervezzenek találkozót a két ház jogi bizottságainak elnökeivel szeptember 19-én, ugyanakkor személyesen vagy képviselőn keresztül legyenek jelen az aznapi és 20-ai együttes üléseken.
Az EM ugyanakkor felszólította a parlamentet, szeptember negyedikéig írásban közölje, milyen lépéseket tett júniustól augusztus végéig az EMM ajánlásainak teljesítésére.
„Hangsúlyozzuk, hogy szeptember 19-én a Bizottság delegációjában Paraskevi Michou asszony, az Európai Bizottság EMM-ért felelős főtitkárhelyettese, illetve William Sleath úr, a Bizottság főtitkárságának politikákért felelős koordinátora is részt vesz” – áll az Európai Bizottság értesítésében.
Az EB szakértőinek látogatása a román igazságszolgáltatás számára igen feszült időszakban történik, ekkor ugyanis a bírók és ügyészek épp vitatják majd az igazságszolgáltatási törvények tervezett módosításait. Szabadság (Kolozsvár)
Szeptember 18–21. között újabb látogatást tesznek Romániában az Európai Bizottság együttműködési és megfigyelési mechanizmusának (EMM) képviselői. A látogatásra épp akkor kerül sor, amikor az országban az igazságszolgáltatási törvények módosításait tárgyalják majd.
A szenátust és a képviselőházat felkérték, hogy szervezzenek találkozót a két ház jogi bizottságainak elnökeivel szeptember 19-én, ugyanakkor személyesen vagy képviselőn keresztül legyenek jelen az aznapi és 20-ai együttes üléseken.
Az EM ugyanakkor felszólította a parlamentet, szeptember negyedikéig írásban közölje, milyen lépéseket tett júniustól augusztus végéig az EMM ajánlásainak teljesítésére.
„Hangsúlyozzuk, hogy szeptember 19-én a Bizottság delegációjában Paraskevi Michou asszony, az Európai Bizottság EMM-ért felelős főtitkárhelyettese, illetve William Sleath úr, a Bizottság főtitkárságának politikákért felelős koordinátora is részt vesz” – áll az Európai Bizottság értesítésében.
Az EB szakértőinek látogatása a román igazságszolgáltatás számára igen feszült időszakban történik, ekkor ugyanis a bírók és ügyészek épp vitatják majd az igazságszolgáltatási törvények tervezett módosításait. Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 2.
Egyenlőtlenségek
Elég, ha kicsit elindul az ember az országban, máris szembeötlik, mekkora szakadék tátong különböző régiók és városok között. Elsősorban a gazdasági különbségekre gondolok. A statisztikákban már régóta látszik, hogy Bukarest mellett csak Brassó, Kolozsvár, Temesvár és Szeben tudja tartani fejlődésben a lépést, bár felfele ívelő pályán van Nagyvárad is. Igaz, ez utóbbinak elég nagy hátrányt kell még ledolgoznia.
Bukaresttel igazából csak Erdély tudja felvenni a versenyt a történelmi régiók közül, és annak ellenére, hogy az elmúlt száz évben Bukarest megpróbálta visszahúzni az 1918-ban megszerzett területet, nem sikerült neki egyértelműen és az elkövetkező években ez még kevésbé fog sikerülni. Az elmúlt csaknem harminc év piacgazdasága máris elegendő volt ahhoz, hogy felszínre hozza az Erdélyben rejlő lehetőségeket. Az ország központi részének előnye származik pusztán a földrajzi elhelyezkedéséből, hiszen a nyugati cégek elsősorban Erdélyben akarnak megtelepedni. A katasztrofális infrastrukturális állapotok miatt elég számukra, ha Temesvárról, Nagyváradról vagy Kolozsvárról exportálják a Romániában megtermelt árut, nagyon kevesen vállalják a rizikót, hogy a korszerű infrastruktúra hiánya miatt az ország távol eső keleti, dél-keleti részében hozzanak létre termelési kapacitást.
De még mielőtt valamiféle Tündérkertről kezdenénk álmodozni, azt is jó látni, hogy Erdély cseppet sem homogén terület a gazdasági fejlettség szempontjából. Az említett gócpontoknak köszönhetően egy tágabb értelemben vett város és annak környéke egészen jól viszi, a bérek magasak, vannak munkahelyek, ugyanakkor a sok ingázó miatt vagy odatelepedett lakos miatt rendkívül zsúfoltakká váltak ezek a rohamosan fejlődő városok. Elég, ha csak Kolozsvárra gondolunk, ahol kereskedők szégyen nélkül elkérnek bizonyos szolgáltatásokért ugyanannyit, amennyit Bukarestben, ahol kiugróan magasak a bérek az ország többi részéhez viszonyítva. Ez is mutatja, hogy mennyire megnőtt például a kolozsvári lakosság vásárlóereje. Természetesen, nem mindenkié, a kincses városban is jelentős különbségek vannak annak függvényében, hogy ki milyen ágazatban dolgozik.
Sokaknak mentőövet jelent, hogy kitelepedett családtagjaik segítik, ez a nem elhanyagolandó tényező is felfele tolja a hazai jövedelmeket, ami a statisztikákban kevésbé követhető nyomon.
A különbségek szembeötlőek a lakosság számát tekintve is. Annak ellenére, hogy Szeben és Brassó tolja előre Dél-Erdélyt az ott megtelepedett, többnyire német járműipari cégeknek köszönhetően, a régióban vannak olyan falvak, amelyek az elvándorlás miatt szinte teljesen kihaltak. Székelyföldön nincsenek akkora különbségek, hiszen Maros megye is csak közepesen fejlett megyének számít, de ez csak azt jelenti, hogy az emberek kevésbé irigykedhetnek egymásra. Egyébként gazdasági értelemben Székelyföld sem teljesít jól.
Ugyanakkor Moldova, Dobrudzsa és Olténia irigykedve nézi Erdélyt, amelynek gazdasági gócpontjairól sokat lehet hallani a médiában. De azért ne csapjuk be magunkat, ez a fejlődés nem egyenletes, szórása igen csak szűk körű. Az egyenlőtlenségek hatalmas fejlődési lehetőséget jelentenek, hiszen ha Románia ilyen körülmények között is képes csaknem 6 százalékos gazdasági növekedést produkálni, akkor az elmaradottabb térségek felzárkóztatásával akár a két számjegyű GDP-bővülést is el lehetne érni.
Ehhez vízióra, jövőképre lenne szükség. Olyan kormány kellene az ország élére, amely tudatosan fejleszti az infrastruktúrát az elmaradott vidékeken is, ez utóbbiaknak felzárkóztatási programokat dolgoz ki, hogy őket is bekapcsolja a gazdasági vérkeringésbe. Ilyen terveknek azonban nyoma sem látszik, amiből az következik, hogy a következő két-három évtizedben a jelenlegi különbségek nemhogy csökkenni, hanem éppen ellenkezőleg, nőni fognak. Románia következő száz éves országterve ezeknek a különbségeknek a csökkentése kellene hogy legyen, ugyanis csak ez biztosíthat olyan gazdasági stabilitást, ami szavatolná Romániának a következő száz évre is a szilárd alapokat. Szabadság (Kolozsvár)
Elég, ha kicsit elindul az ember az országban, máris szembeötlik, mekkora szakadék tátong különböző régiók és városok között. Elsősorban a gazdasági különbségekre gondolok. A statisztikákban már régóta látszik, hogy Bukarest mellett csak Brassó, Kolozsvár, Temesvár és Szeben tudja tartani fejlődésben a lépést, bár felfele ívelő pályán van Nagyvárad is. Igaz, ez utóbbinak elég nagy hátrányt kell még ledolgoznia.
Bukaresttel igazából csak Erdély tudja felvenni a versenyt a történelmi régiók közül, és annak ellenére, hogy az elmúlt száz évben Bukarest megpróbálta visszahúzni az 1918-ban megszerzett területet, nem sikerült neki egyértelműen és az elkövetkező években ez még kevésbé fog sikerülni. Az elmúlt csaknem harminc év piacgazdasága máris elegendő volt ahhoz, hogy felszínre hozza az Erdélyben rejlő lehetőségeket. Az ország központi részének előnye származik pusztán a földrajzi elhelyezkedéséből, hiszen a nyugati cégek elsősorban Erdélyben akarnak megtelepedni. A katasztrofális infrastrukturális állapotok miatt elég számukra, ha Temesvárról, Nagyváradról vagy Kolozsvárról exportálják a Romániában megtermelt árut, nagyon kevesen vállalják a rizikót, hogy a korszerű infrastruktúra hiánya miatt az ország távol eső keleti, dél-keleti részében hozzanak létre termelési kapacitást.
De még mielőtt valamiféle Tündérkertről kezdenénk álmodozni, azt is jó látni, hogy Erdély cseppet sem homogén terület a gazdasági fejlettség szempontjából. Az említett gócpontoknak köszönhetően egy tágabb értelemben vett város és annak környéke egészen jól viszi, a bérek magasak, vannak munkahelyek, ugyanakkor a sok ingázó miatt vagy odatelepedett lakos miatt rendkívül zsúfoltakká váltak ezek a rohamosan fejlődő városok. Elég, ha csak Kolozsvárra gondolunk, ahol kereskedők szégyen nélkül elkérnek bizonyos szolgáltatásokért ugyanannyit, amennyit Bukarestben, ahol kiugróan magasak a bérek az ország többi részéhez viszonyítva. Ez is mutatja, hogy mennyire megnőtt például a kolozsvári lakosság vásárlóereje. Természetesen, nem mindenkié, a kincses városban is jelentős különbségek vannak annak függvényében, hogy ki milyen ágazatban dolgozik.
Sokaknak mentőövet jelent, hogy kitelepedett családtagjaik segítik, ez a nem elhanyagolandó tényező is felfele tolja a hazai jövedelmeket, ami a statisztikákban kevésbé követhető nyomon.
A különbségek szembeötlőek a lakosság számát tekintve is. Annak ellenére, hogy Szeben és Brassó tolja előre Dél-Erdélyt az ott megtelepedett, többnyire német járműipari cégeknek köszönhetően, a régióban vannak olyan falvak, amelyek az elvándorlás miatt szinte teljesen kihaltak. Székelyföldön nincsenek akkora különbségek, hiszen Maros megye is csak közepesen fejlett megyének számít, de ez csak azt jelenti, hogy az emberek kevésbé irigykedhetnek egymásra. Egyébként gazdasági értelemben Székelyföld sem teljesít jól.
Ugyanakkor Moldova, Dobrudzsa és Olténia irigykedve nézi Erdélyt, amelynek gazdasági gócpontjairól sokat lehet hallani a médiában. De azért ne csapjuk be magunkat, ez a fejlődés nem egyenletes, szórása igen csak szűk körű. Az egyenlőtlenségek hatalmas fejlődési lehetőséget jelentenek, hiszen ha Románia ilyen körülmények között is képes csaknem 6 százalékos gazdasági növekedést produkálni, akkor az elmaradottabb térségek felzárkóztatásával akár a két számjegyű GDP-bővülést is el lehetne érni.
Ehhez vízióra, jövőképre lenne szükség. Olyan kormány kellene az ország élére, amely tudatosan fejleszti az infrastruktúrát az elmaradott vidékeken is, ez utóbbiaknak felzárkóztatási programokat dolgoz ki, hogy őket is bekapcsolja a gazdasági vérkeringésbe. Ilyen terveknek azonban nyoma sem látszik, amiből az következik, hogy a következő két-három évtizedben a jelenlegi különbségek nemhogy csökkenni, hanem éppen ellenkezőleg, nőni fognak. Románia következő száz éves országterve ezeknek a különbségeknek a csökkentése kellene hogy legyen, ugyanis csak ez biztosíthat olyan gazdasági stabilitást, ami szavatolná Romániának a következő száz évre is a szilárd alapokat. Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 2.
Marosvásárhelyi katolikus líceum: tüntetésre hívja a híveket Jakubinyi György érsek
Tüntetésre hívja a híveket Jakubinyi György érsek, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke a Maros Megyei Prefektúra elé szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától. Mai közleménye az alábbiakban olvasható.
„A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum körül az utóbbi egy évben és különösen az utóbbi napokban kialakult események mindannyiunk számára ismeretesek lehetnek. Az iskola helyzete még most, a gyerekek iskolába indulása előtt egy héttel is tisztázatlan, az illetékes intézmények a szülőket továbbra is teljes bizonytalanságban tartják. Az iskola igazgatójának, dr. Tamási Zsoltnak felügyeletét, vádemelés nélkül, ismételten meghosszabbították.
Anyaszentegyházunk az igazságot rendszerint nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban és – ha szükséges – a törvényszéken keresi. Jelen helyzetben az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány egy újabb figyelemfelhívó kezdeményezés keretében ismét az utcán kényszerül az igazságot keresni, az igazságért kiáltani, mellette kiállni.
2017. szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától tüntetést szervezünk, melynek tervezett helyszíne a Maros Megyei Prefektúra épülete előtti tér (Marosvásárhely, Győzelem tér 1. szám).
Szeretettel kérjük híveinket és minden jóakaratú embert, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, hogy a szülők, illetve gyermekeink iskolaválasztási jogának megvédése érdekében csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz.
Kérjük papjainkat és a testvéregyházak lelkészeit, hogy a vasárnapi szentmisék és istentiszteletek keretében hirdessék ki tervezett megmozdulásunkat, és aki teheti reverendában vagy palástban, maga is vegyen részt a megmozduláson híveivel együtt.” szabadsag.ro
Tüntetésre hívja a híveket Jakubinyi György érsek, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke a Maros Megyei Prefektúra elé szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától. Mai közleménye az alábbiakban olvasható.
„A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum körül az utóbbi egy évben és különösen az utóbbi napokban kialakult események mindannyiunk számára ismeretesek lehetnek. Az iskola helyzete még most, a gyerekek iskolába indulása előtt egy héttel is tisztázatlan, az illetékes intézmények a szülőket továbbra is teljes bizonytalanságban tartják. Az iskola igazgatójának, dr. Tamási Zsoltnak felügyeletét, vádemelés nélkül, ismételten meghosszabbították.
Anyaszentegyházunk az igazságot rendszerint nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban és – ha szükséges – a törvényszéken keresi. Jelen helyzetben az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány egy újabb figyelemfelhívó kezdeményezés keretében ismét az utcán kényszerül az igazságot keresni, az igazságért kiáltani, mellette kiállni.
2017. szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától tüntetést szervezünk, melynek tervezett helyszíne a Maros Megyei Prefektúra épülete előtti tér (Marosvásárhely, Győzelem tér 1. szám).
Szeretettel kérjük híveinket és minden jóakaratú embert, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, hogy a szülők, illetve gyermekeink iskolaválasztási jogának megvédése érdekében csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz.
Kérjük papjainkat és a testvéregyházak lelkészeit, hogy a vasárnapi szentmisék és istentiszteletek keretében hirdessék ki tervezett megmozdulásunkat, és aki teheti reverendában vagy palástban, maga is vegyen részt a megmozduláson híveivel együtt.” szabadsag.ro
2017. szeptember 2.
Szabadtéri istentiszteletet tartottak Szatmárnémeti új főterén
A Reformáció 500 éves évfordulóját ünneplő programsorozat részeként sok százan vonultak a Református Gimnáziumtól az új főtéren tartott istentiszteletre.
Az évforduló alkalmából pénteken is több rendezvényt tartottak, ám szombaton került sor a legfontosabb programpontokra. Több rendezvény is zajlott 10 órától. SZIKE-istentiszteletet tartottak a Németi-templomban, nőszövetségi konferenciát a Láncos-templomban, presbiteri konferencia volt a Kálvin János imaházban. 14 órakor református emlékjelet avattak a Kálvin János téren, amit zászlós felvonulás követett az újközpontig, ahol ünnepi istentiszteletet tartottak.
Sok százan vettek részt a felvonuláson, amelyen az egyházmegye teljes papsága mellett a szomszéd egyházmegyék lelkipásztorai is részt vettek, világi előljárókkal és a hívekkel együtt.
Az új főtéren frissítő víz várta a vonulókat, majd kezdetét vette az istentisztelet. Előbb egy filmet vetítettek a szatmári reformációról, majd következtek a köszöntők. Beszélt Kiss József, az egyházmegye főjegyzője, Király Lajos esperes, Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok és Kereskényi Gábor polgármester is. Áder Jánosnak, Magyarország államfőjének üzenetét Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete tolmácsolta.
Az istentiszteleten Csűry István püspök hirdetett igét, figyelmeztetve a hallgatóságot: ötszáz év van mögöttünk, de legalább ötszáz év áll még a református egyház előtt, hiszen Jézus Krisztus volt, van és lesz. Az egyházi előljáró a rendezvény mottójának - Megújulás - jelentését is körüljárta, értelmezte beszédében.
Ezt követően a résztvevők a téren felállított, összesen tíz Úr asztalához járultak és úrvacsorát vettek, majd kulturális programot követhettek figyelemmel a téren tartózkodók. szatmar.ro
A Reformáció 500 éves évfordulóját ünneplő programsorozat részeként sok százan vonultak a Református Gimnáziumtól az új főtéren tartott istentiszteletre.
Az évforduló alkalmából pénteken is több rendezvényt tartottak, ám szombaton került sor a legfontosabb programpontokra. Több rendezvény is zajlott 10 órától. SZIKE-istentiszteletet tartottak a Németi-templomban, nőszövetségi konferenciát a Láncos-templomban, presbiteri konferencia volt a Kálvin János imaházban. 14 órakor református emlékjelet avattak a Kálvin János téren, amit zászlós felvonulás követett az újközpontig, ahol ünnepi istentiszteletet tartottak.
Sok százan vettek részt a felvonuláson, amelyen az egyházmegye teljes papsága mellett a szomszéd egyházmegyék lelkipásztorai is részt vettek, világi előljárókkal és a hívekkel együtt.
Az új főtéren frissítő víz várta a vonulókat, majd kezdetét vette az istentisztelet. Előbb egy filmet vetítettek a szatmári reformációról, majd következtek a köszöntők. Beszélt Kiss József, az egyházmegye főjegyzője, Király Lajos esperes, Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok és Kereskényi Gábor polgármester is. Áder Jánosnak, Magyarország államfőjének üzenetét Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete tolmácsolta.
Az istentiszteleten Csűry István püspök hirdetett igét, figyelmeztetve a hallgatóságot: ötszáz év van mögöttünk, de legalább ötszáz év áll még a református egyház előtt, hiszen Jézus Krisztus volt, van és lesz. Az egyházi előljáró a rendezvény mottójának - Megújulás - jelentését is körüljárta, értelmezte beszédében.
Ezt követően a résztvevők a téren felállított, összesen tíz Úr asztalához járultak és úrvacsorát vettek, majd kulturális programot követhettek figyelemmel a téren tartózkodók. szatmar.ro
2017. szeptember 2.
Emléktáblát avattak a reformáció tiszteletére az Emlékezés és Megújulás Erdejében
„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát” - ez a Martin Luthertől származó idézet díszíti azt az emléktáblát, amelyet péntek délután az Emlékezés és megújulás erdejében avattak fel Vetésen.
„Az erdő célja, hogy lelkünk épüljön általa! Mert Isten és Jézus Krisztus ott van a templomban, de ott van annak falain kívül is”, fogalmazott áhítatában Máté Róbert. A vetési lelkipásztor illata és termése miatt az olajfához hasonlította az Emlékezés és Megújulás Erdejének hársfáit, emlékeztetve Isten és a természet szoros kapcsolatára.
„Aki a természetet pusztítja, az önmagát pusztítja, Isten munkáját pusztítja”, folytatta a gondolatot Király Lajos esperes. Aki szerint, ha a világ nem jó, azt mi rontottuk el! „A teremtés harmadik napján az Isten mondá: Jó! Mi meg a XXI. században azt mondjuk, nem jó. Akkor csakis mi ronthattuk el”, fogalmazott. Az esperes szerint az Emlékezés és megújulás erdeje is hozzásegíti majd a híveket, hogy a természet csendjében megtalálják a harmóniát.
Az Emlékezés és Megújulás Erdejének ültetése Békéssy Erzsébet, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatójának ötlete volt. Elképzelése szerint az adományokból, közösségi munkával megvalósuló erdő remekül szolgálja egyszerre múltat, jelent és jövőt. Vetés községre azért is esett a választás, mert az 1554-es óvári zsinat révén jelentős szerepet játszott az erdélyi reformációban. Ekkor választották Tordai Demeter óvári lelkészt szuperintendensnek, azaz püspöknek. Az emlékpark e méltatlanul kevesek által ismert ténynek is emléket állít.
Miután Máté Róbert és Békéssy Erzsébet lerántotta a leplet az emlékkőről, Hankovszki Ilonka szavalta el saját költeményét.
Az ünnepi eseményt Ilyés Gyula polgármester szavai zárták. A község első közméltósága „különleges kezdeményezésnek” nevezte az ötszáz hársfa elültetésével kialakított emlékpartot és „nagy örömnek” nevezte, hogy a vetési templomkertre esett a választás. „Nem csak a hársfáknak kell élniük, hanem a közösségnek is élni, fejlődni kell. Ehhez kell hozzájárulnunk fizikai és szellemi munkával”, mondta.
A reformáció emlékére rendezett ünnepsorozat szerves részét képező esemény zárásaként a helyi nőszövetség tagjai isteni finom sajtos-tejfölös lángossal vendégelték meg az egybegyűlteket.
Kocsis Zoltán / szatmar.ro
„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát” - ez a Martin Luthertől származó idézet díszíti azt az emléktáblát, amelyet péntek délután az Emlékezés és megújulás erdejében avattak fel Vetésen.
„Az erdő célja, hogy lelkünk épüljön általa! Mert Isten és Jézus Krisztus ott van a templomban, de ott van annak falain kívül is”, fogalmazott áhítatában Máté Róbert. A vetési lelkipásztor illata és termése miatt az olajfához hasonlította az Emlékezés és Megújulás Erdejének hársfáit, emlékeztetve Isten és a természet szoros kapcsolatára.
„Aki a természetet pusztítja, az önmagát pusztítja, Isten munkáját pusztítja”, folytatta a gondolatot Király Lajos esperes. Aki szerint, ha a világ nem jó, azt mi rontottuk el! „A teremtés harmadik napján az Isten mondá: Jó! Mi meg a XXI. században azt mondjuk, nem jó. Akkor csakis mi ronthattuk el”, fogalmazott. Az esperes szerint az Emlékezés és megújulás erdeje is hozzásegíti majd a híveket, hogy a természet csendjében megtalálják a harmóniát.
Az Emlékezés és Megújulás Erdejének ültetése Békéssy Erzsébet, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatójának ötlete volt. Elképzelése szerint az adományokból, közösségi munkával megvalósuló erdő remekül szolgálja egyszerre múltat, jelent és jövőt. Vetés községre azért is esett a választás, mert az 1554-es óvári zsinat révén jelentős szerepet játszott az erdélyi reformációban. Ekkor választották Tordai Demeter óvári lelkészt szuperintendensnek, azaz püspöknek. Az emlékpark e méltatlanul kevesek által ismert ténynek is emléket állít.
Miután Máté Róbert és Békéssy Erzsébet lerántotta a leplet az emlékkőről, Hankovszki Ilonka szavalta el saját költeményét.
Az ünnepi eseményt Ilyés Gyula polgármester szavai zárták. A község első közméltósága „különleges kezdeményezésnek” nevezte az ötszáz hársfa elültetésével kialakított emlékpartot és „nagy örömnek” nevezte, hogy a vetési templomkertre esett a választás. „Nem csak a hársfáknak kell élniük, hanem a közösségnek is élni, fejlődni kell. Ehhez kell hozzájárulnunk fizikai és szellemi munkával”, mondta.
A reformáció emlékére rendezett ünnepsorozat szerves részét képező esemény zárásaként a helyi nőszövetség tagjai isteni finom sajtos-tejfölös lángossal vendégelték meg az egybegyűlteket.
Kocsis Zoltán / szatmar.ro
2017. szeptember 2.
Tüntetés Verespatakért: „Felháborít, hogy hülyének nézi a kormány a polgárokat”
Körülbelül ötszázan tüntettek pénteken Kolozsvár főterén, amiért a kormány vissza akarja vonni Verespatak UNESCO-pályázatát. A tiltakozókat leginkább az háborította fel, hogy a Tudose-kormány figyelmen kívül hagyja a 2013-as, több hónapon át tartó tüntetéshullámot, amelyen rengetegen kifejezték: Verespatak sorsát nem a cianidos aranykitermelés menti meg.
Mihai Tudose miniszterelnök néhány nappal ezelőtt jelentette be, visszavonja a kormány Verespatak előterjesztését az UNESCO világörökségi listájára. A lépést azzal indokolta, hogy ha a térség az UNESCO oltalma alá kerül, többé nem termelhetők ki az altalajkincsei, ugyanakkor ez hátrányos helyzetbe hozza az államot abban a kárpótlási perben, amelyet a Verespatakon aranybányászatot tervező Gabriel Resources indított ellene. A kanadai vállalat 4,4 milliárd dollár kártérítést követel az államtól, amiért az megakadályozta a beruházás megvalósítását.
„Négy éve folyik a civil és utcai tiltakozás, és már számtalanszor elmondták az emberek, hogy nem szeretnének jelen körülmények között Verespatakon aranykitermelést, és hogy egy UNESCO világörökségi lista számos új lehetőséget hozhatna a településnek. Jó lenne most már egyszer s mindenkorra letudni ezt a kérdést. Jó lenne, ha Verespatak végre védettséget kapna mindenféle kormánnyal szemben. Nem lehet politikai játékszer az ott élők élete, el kellene kezdeni a hosszú távú stratégia kiépítését" - mondta az egyik tüntető Kolozsvár főterén. Hozzátette, meglátása szerint Romániát nem lehet számon kérni azért, mert egy vállalat nem volt képes betartani a hatályos környezetvédelmi törvényeket, és amiatt nem tudta megvalósítani a beruházást. Hozzátette, egyetlen szakértő sem erősítette meg, hogy a 4,3 milliárd dolláros követelés megalapozott lenne.
„Az háborít fel, hogy annyira hülyének nézik az állampolgárokat, hogy azt gondolják, akik 2013-ban hónapokon keresztül az utcán tiltakoztak Verespatakért, azok pár év alatt mindent elfelejtettek. Hátsó kapukat keresnek ahhoz, hogy hogyan lehetne az állampolgárok figyelmét kijátszani. Most az a kérdés, hogy mennyire vagyunk éberek” - mondta egy másik tiltakozó.
Egy harmadik szerint elkeserítő, hogy egy olyan örökséget, amelyből hosszú távon hasznot tudnának faragni, beáldozzák a rövid távú problémák miatt.
„Ami végképp felháborított és ismét az utcára hozott, az a miniszterelnök nyilatkozata, éspedig: az arany azért van, hogy kitermeljük. Emiatt a cinikus, anyagias, haszonleső nyilatkozat miatt vagyok itt. De már maga a pályázat visszavonása is ..., röhejessé teszi nemcsak saját magát, hanem az országot is, amelyben én is élek” - vélekedett egy másik tüntető.
Bár Tudose elismerte, hogy a pályázat visszavonásával „furcsa helyzetbe kerül Románia a nemzetközi szervezet előtt”, ez mégsem tántorítja el a kormányt attól, hogy levelet írjanak az UNESCO-nak, amelyben közlik: nem tartják fenn korábbi álláspontjukat.
A kormány döntése miatt többek között Bukarestben is tiltakoztak pénteken. maszol.ro
Körülbelül ötszázan tüntettek pénteken Kolozsvár főterén, amiért a kormány vissza akarja vonni Verespatak UNESCO-pályázatát. A tiltakozókat leginkább az háborította fel, hogy a Tudose-kormány figyelmen kívül hagyja a 2013-as, több hónapon át tartó tüntetéshullámot, amelyen rengetegen kifejezték: Verespatak sorsát nem a cianidos aranykitermelés menti meg.
Mihai Tudose miniszterelnök néhány nappal ezelőtt jelentette be, visszavonja a kormány Verespatak előterjesztését az UNESCO világörökségi listájára. A lépést azzal indokolta, hogy ha a térség az UNESCO oltalma alá kerül, többé nem termelhetők ki az altalajkincsei, ugyanakkor ez hátrányos helyzetbe hozza az államot abban a kárpótlási perben, amelyet a Verespatakon aranybányászatot tervező Gabriel Resources indított ellene. A kanadai vállalat 4,4 milliárd dollár kártérítést követel az államtól, amiért az megakadályozta a beruházás megvalósítását.
„Négy éve folyik a civil és utcai tiltakozás, és már számtalanszor elmondták az emberek, hogy nem szeretnének jelen körülmények között Verespatakon aranykitermelést, és hogy egy UNESCO világörökségi lista számos új lehetőséget hozhatna a településnek. Jó lenne most már egyszer s mindenkorra letudni ezt a kérdést. Jó lenne, ha Verespatak végre védettséget kapna mindenféle kormánnyal szemben. Nem lehet politikai játékszer az ott élők élete, el kellene kezdeni a hosszú távú stratégia kiépítését" - mondta az egyik tüntető Kolozsvár főterén. Hozzátette, meglátása szerint Romániát nem lehet számon kérni azért, mert egy vállalat nem volt képes betartani a hatályos környezetvédelmi törvényeket, és amiatt nem tudta megvalósítani a beruházást. Hozzátette, egyetlen szakértő sem erősítette meg, hogy a 4,3 milliárd dolláros követelés megalapozott lenne.
„Az háborít fel, hogy annyira hülyének nézik az állampolgárokat, hogy azt gondolják, akik 2013-ban hónapokon keresztül az utcán tiltakoztak Verespatakért, azok pár év alatt mindent elfelejtettek. Hátsó kapukat keresnek ahhoz, hogy hogyan lehetne az állampolgárok figyelmét kijátszani. Most az a kérdés, hogy mennyire vagyunk éberek” - mondta egy másik tiltakozó.
Egy harmadik szerint elkeserítő, hogy egy olyan örökséget, amelyből hosszú távon hasznot tudnának faragni, beáldozzák a rövid távú problémák miatt.
„Ami végképp felháborított és ismét az utcára hozott, az a miniszterelnök nyilatkozata, éspedig: az arany azért van, hogy kitermeljük. Emiatt a cinikus, anyagias, haszonleső nyilatkozat miatt vagyok itt. De már maga a pályázat visszavonása is ..., röhejessé teszi nemcsak saját magát, hanem az országot is, amelyben én is élek” - vélekedett egy másik tüntető.
Bár Tudose elismerte, hogy a pályázat visszavonásával „furcsa helyzetbe kerül Románia a nemzetközi szervezet előtt”, ez mégsem tántorítja el a kormányt attól, hogy levelet írjanak az UNESCO-nak, amelyben közlik: nem tartják fenn korábbi álláspontjukat.
A kormány döntése miatt többek között Bukarestben is tiltakoztak pénteken. maszol.ro