Kézzelfogható munkaerőhiány a mezőgazdaságban
Egyre jelentősebb munkaerőhiánnyal küzdenek a mezőgazdasági profilú vállalkozások, a nyugati megyékben sokan a határon túlról toboroznak embereket. A gazdaszervezetek a szakoktatás felélesztését sürgetik.
A romániai mezőgazdaság egészét károsan befolyásolhatja az elkövetkező időszakban az ágazatban soha nem tapasztalt mértékű munkaerőhiány: az agrárvállalkozások nem találnak embert a kézimunka-igényes termények leszedésére, ráadásul szakképzett munkásokból is egyre kevesebb van.
Az aggasztó jelenségre a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségének (LAPAR) elnöke, Laurenţiu Baciu hívta fel a figyelmet, aki szerint a probléma az ország nyugati megyéiben a legsúlyosabb, ahol tudomása szerint az állások alig 50 százalékát tudják betölteni. A News.ro hírportálon idézett Baciu rámutatott: a régióban egyes vállalkozásoknak határon túli – elsősorban magyarországi – szakembereket kell alkalmazniuk a termelés folytonossága érdekében, mivel hazai pályán már alig találnak megfelelő munkaerőt. Arról már nem is beszélve, hogy vannak olyan nagyobb állattenyésztő farmok az országban, ahol korábban pakisztáni és Fülöp-szigeteki munkásokat is felvettek – tette hozzá a LAPAR-elnök. Mint mondta, a kisebb vállalkozások esetében az sem ritka, hogy egyszerűen elegük lesz az állandó bizonytalanságból, és felhagynak a termeléssel. „Súlyos krízis van, amit a hatóságok még mindig nem vesznek komolyan. Nagyon sokan az ágazatban közel állnak a nyugdíjazáshoz, az utánpótlás pedig nem nagyon jelentkezik” – fogalmazott a szakember.
A szakoktatás feltámasztását sürgetik
A szakszervezeti vezető szerint a külföldi munkavállalás és az elöregedés mellett a munkaerőhiány legfőbb oka, hogy a szakmunkás- és technikusképzés mélypontra jutott, „felélesztése nélkül pedig az agrárium holtvágányra kerül”.
„A mezőgazdasági minisztérium megígérte, sürgetni fogja a mezőgazdasági profilú szakiskolák beindítását minden megyében, a problémákra azonban azonnali megoldásokat kell találni, a szakoktatás rendbetétele pedig fontos, de hosszabb távú intézkedés” – mutatott rá Laurenţiu Baciu, aki szerint az agárvállalkozók már több ízben is felajánlották, segítenek a tanintézeteknek a gyakorlati képzés megszervezésében.
A mezőgazdasági idénymunkát illetően az agrárszakember elmondta, a helyi hatóságok „gyakorlatilag támogatják a semmittevést azzal, hogy nagyvonalúan osztogatják a szociális segélyeket”, ezért is nehéz embereket találni kétkezi munkára.
Elhibázott támogatási politika
Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét (EMGESZ) vezető Csomortányi István lapunk kérdésére elmondta, Bihar megyében is évek óta akut problémát jelent a munkaerőhiány az agráriumban, főként a kétkezi munkavégzést igénylő mezőgazdasági szakágazatok – a kertészek, zöldség- és gyümölcstermesztők – panaszkodnak emiatt. Példaként említette, hogy Dél-Biharban uborkaszedéskor egyre nehezebb megfelelő létszámban napszámosokat toborozni. Arról azonban nem tud, hogy a régióra jellemző lenne a külföldi munkaerő alkalmazása. „Nem újdonság, hogy a környékről sokan a nyugati országokban vállalnak munkát ebben az ágazatban, hiszen a jó esetben 18-20 eurós napidíjat ajánló itthoni gazdák nem tudnak versenyezni a kinti fizetésekkel” – jegyezte meg az EMGESZ elnöke. Szakképzett munkaerőből évek óta hiány van, és ez nemcsak a nyugati megyékre, az egész országra jellemező Csomortányi szerint, aki úgy véli, a mezőgazdasági minisztériumnak sok mindent újra kellene gondolnia az ágazati támogatást illetően. „Azt látjuk, hogy a támogatási politika elsősorban a nagyvállalkozókat segíti, és nem a kisebb, családi vállalkozásokat, pedig mindenki számára evidens, hogy az utóbbiak vannak többségben. Ugyanakkor az sem korrekt, hogy a támogatási struktúrákat a regáti viszonyokra alapozva állítják össze, hiszen az ottani lobbi jóval erősebb, mint az erdélyi. Amennyiben az erdélyi gazdák szempontjait is sikerülne hatékonyabban érvényesíteni, a fiatalok is bátrabban vállalnának szerepet az agráriumban” – mondta Csomortányi István.
Versenyképes fizetések kellenek
A Digi24 hírtelevíziónak nyilatkozó Emil Dumitru, a Pro Agro élelmiszeripari szövetség elnöke vészjóslónak nevezte, hogy az ágazat 2010 és 2015 között 400 ezer munkavállalót veszített el – a szakszervezeti vezető szerint ez a legfrissebb adat a témában –, a szám pedig várhatóan tovább növekedett az elmúlt másfél évben. Dumitru példaként említette, hogy munkaerő hiánya miatt a 7600 hektáron gazdálkodó kürtösi agráripari kombinátnál egy gépkezelő szakembernek már 2000 eurós fizetést ajánlanak azért, hogy hosszabb távon megtarthassák. „Tisztában kell lennünk vele, amennyiben nem biztosítunk versenyképes, európai fizetéseket, nem lesz, aki elvégezze a munkát, ez ilyen egyszerű” – szögezte le a Pro Agro vezetője.
Folyamatosan panaszkodnak az Arad megyei vállalatok is, sokan magyarországi szakcégekkel kötnek szerződést különböző – szakmai tudást igénylő – munkálatokra, tette hozzá Dimitre Muscă, az Aragra 2008 gazdaszervezet elnöke.
„Olyan farmról is tudok, ahol németországi mezőgazdasági profilú szakiskolákból érkező diákokat fogadnak gyakorlatra. A saját cégemmel oda jutottam, hogy négy osztályt végzett munkavállalókat taníttattam be különböző munkálatokra, mert nem találtam szakembert a környéken” – magyarázta Dimitre Muscă, aki a szakoktatás felélesztését tartja a legsürgetőbb feladatnak.
Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Kulcsár-Terza őszig kapott haladékot az autonómia-tervezet beterjesztésére
Számon kérte Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőn a Székely Nemzeti Tanács (SZKT) az autonómiastatútum parlamenti beterjesztését. A sepsiszéki SZNT-küldöttként tevékenykedő honatya őszig kapott haladékot a szervezettől.
A politikusnak Sepsiszentgyörgyön, a Sepsiszéki Székely Tanács (SszT) szerdán rendezett tisztújító ülésén „olvastak be”. Az SZNT csütörtöki közleménye szerint a küldöttgyűlésen számon kérték Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőn az autonómiastatútum parlamenti beterjesztését. A Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke (aki sepsiszéki SZNT-küldöttként is tevékenykedik) újabb haladékot kapott őszig – amint a közlemény fogalmaz – „a megállapodás és a bizalom jegyében ígéretének valóra váltására.
Az RMDSZ színeiben képviselői mandátumot szerzett Kulcsár-Terza legutóbb egy májusi sajtóértekezleten jelentette ki, hogy az autonómiastatútumot még az idén be kell terjeszteni a bukaresti parlamentbe.
Szerinte ugyanis ha jövőre, a román egyesülés centenáriumának évfordulójára halasztják, szerinte a románok heccként értelmezhetik. A politikus úgy nyilatkozott, prioritás a területi autonómiát célzó dokumentum beterjesztése, ugyanakkor szerinte a magyar szervezetek egyetlen, közösen elfogadott tervezet mellett kellene kiálljanak.
Mint ismert, az SZNT-nek önálló autonómiastatútuma van, az RMDSZ pedig az MPP-vel közösen dolgozott ki törvénytervezetet a Székelyföld területi autonómiájáról. Különben a sepsiszentgyörgyi tisztújítások során megerősítették a korábbi elnökök megbízatását: a sepsiszentgyörgyi szervezet élén újabb négy évre Csinta Samu áll, míg a sepsiszékit Gazda Zoltán vezeti. A SSzT küldöttei titkos szavazással a Székely Nemzeti Tanács őszi tisztújító küldöttgyűlésének Izsák Balázst jelölték az SZNT elnöki tisztségére.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Lovas ünnep Maksa fölött (Hetedik Székely Vágta)
A lovassport iránt elkötelezettek, futamokon indulók, hagyományőrző huszárok, szervezők vonultak fel szombat délben immár hetedik alkalommal az Óriáspince-tetőn kialakított körpályán. Az idén jubiláló Nemzeti Vágta hivatalos előfutamán, a Székely Vágta megnyitóján hatalmas székely zászlót vontak fel, s az első napon egyebek mellett megtartották két versenyszám előfutamait, este pedig A csillagösvény népe eredettörténeti táncköltemény ősbemutatóját is. Tegnap délután a nézők két döntőn is szurkolhattak, a Góbé futam, illetve a Székely Vágta legjobbjainak. Az előbbit a csíkkozmási Bálint András, utóbbit a kézdivásárhelyi Berde Loránd nyerte.
Barátságtalanul indult ugyan a szombat, ám az Óriáspince-tetőre folyamatosan érkeztek az érdeklődők, akiket elsőként a rétyi fúvósok rövid műsora fogadott, s készültek a lovas ünnepre a két éve felújított emlékmű körül gyülekező vásárosok, lacikonyhák, gyermekfoglalkozások szervezői egyaránt. „Székelyföldet mi a lelkünkben hordozzuk” – fogalmazott köszöntőjében Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető, aki hangsúlyozta: sokan még nem tudják, hogy éppen ezért nem lehet tőlünk elvenni. „Amit a földrajzi Székelyföldtől idegen hatalmak elvettek, az a lelki Székelyföldnek mindig része maradt” – mondta. Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke kifejtette: Székelyföldön a nagyközönség számára a Székely Vágta méltán a legismertebb lovasverseny, emellett azonban fontos a hagyományos lovassportok fennmaradására is figyelni. Az előfutamok előkészületeit és első köreit már számos látogató követte, közben a körpálya fölötti tér, valamint a kézművesvásár is benépesülni látszott. Bőrművesek, fafaragók, gyöngyfűzők hozták el portékáikat, s kínáltak lószerszámokat, kiegészítőket, kerámiatárgyakat, játékokat, könyveket, a levendula és hagyományos népviselet mellett szőnyegeket, varrottasokat, mézeskalácsot, szalmakalapot és dísztárgyakat is felsorakoztattak a kézművesek. Közelükben három sátorban fogadták a gyermekeket különféle foglalkozásokra, és nagy sikert aratott, főként a fiúk körében, a kisvasút: többen kézbe is vették a távirányítót, próbálkoztak a szerelvények mozgatásával. Az idei Székely Vágta programjai közt érdekes színfoltot jelentett a Balassi Intézet kiállítása, mely annak a ménesnek állít emléket, amelyet 1689-ben Bánffy György, a későbbi gubernátor alapított, s amelyet 1944-ben a szovjet hadsereg a menekítés ellenére elpusztított. Szebeni Zsuzsa igazgató, A Varázslatos-Bánffy-ménes című tárlat kurátora lapunknak elmondta: régi álma valósult meg azzal, hogy a Székely Vágtán jelen lehetett az erdélyi ménesek egyik legjelentősebbikének és legrégebbikének emléket állító kiállítás. Az anyaggyűjtés kapcsán megjegyezte: felfigyelt arra, hogy a Bánffy-dokumentumok szinte mindegyike magában foglal a lovakra vonatkozó valamilyen információt. A gazdagon illusztrált kiállítás révén az érdeklődők gróf Bánffy Miklós lovas és lótenyésztő elköteleződését is megismerhetik. Akinek pedig nem nyílt alkalma a Székely Vágtán betérni a tárlatot befogadó sátorba, az augusztusban tájékozódhat a Bánffy-ménesről, Sepsiszentgyörgyön immár kibővített változatban mutatják be történetét.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Törvényszegők pártfogói
Nagy gondjuk van a törvényhozóknak a börtönben ülőkre: a Klaus Iohannis államfő által pénteken aláírt büntetés-végrehajtási törvény módosítása jelentősen lerövidíti az elítéltek rabságának idejét, ha a körülmények rosszak – hol nem azok? – és ha a bűnöző dolgozik. A kedvezmények összeadhatók, így az ügyesebbek akár félidőre is szabadulhatnak a rács mögül.
A jogszabályt már május elején elfogadta a parlament, amelynek tagjai között jó néhány korrupciós ügyben érintett személy is díszeleg, kezdve a kormánykoalíció vezetőitől: a választási csalásért már elítélt Liviu Dragnea képviselőházi és SZDP-elnöknek a folyamatban levő pere mellett újabbak is indulhatnak, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnököt hamis tanúzással vádolják, és mögöttük hosszú sorban állnak azok, akik szintén aggódva néznek az igazságszolgáltatás elé. Nem csupán a törvényhozásban, hanem sok központi és vidéki intézményben is. Elsősorban nekik van szükségük enyhébb törvényekre – nem a tyúktolvajok, csencselők és késelők sorsán kívánnak javítani –, ezért próbálkoztak a 13-as sürgősségi kormányrendelettel is, és mivel a büntető törvénykönyv saját céljaikat szolgáló módosítása, illetve a kegyelmi törvénytervezet a lakosság és az államfő ellenállásán megbukott (legalábbis egyelőre), most másik oldalról próbálkoznak, a bezártságot próbálják a lehető legjobban lefaragni és megkönnyíteni. Milyen kapóra jön a strasbourgi emberjogi bíróság: lehet azzal takarózni, hogy elmarasztalták Romániát, mert nem európai polgárhoz illő szűk, sötét, kényelmetlen helyen huzamosan tartózkodni. Persze a honatyák legkevésbé a kifizetendő kártérítéseket bánják: fizetünk már a politikai üldözöttekért, az elmaradt visszaszolgáltatásokért, újabban még a szemétért is, és senki nem tesz ellene semmit. Mennyivel jobb lenne, ha minden EU-s előírást és ajánlást ilyen jó tanuló módra alkalmazna Bukarest, vagy legalább néhány olyant, ami a lakosságnak is előnyös, nem csak a magas polcon ülő törvényszegők szűk csoportjának kedvezne! Van orvosolnivaló épp elég, leginkább a kórházakban, ahol többnyire szintén túlzsúfolt, rosszul szellőztetett, kánikulában izzasztókamraként szolgáló, esőben beázó, sokszor hámló vakolatú termekben fekszenek a betegek, és jobb időtöltés híján az elvonuló bogarakat számolják. A konyha szegényes, az illemhelyek állapota méltatlan a civilizált emberhez, a levegőzési lehetőségek ott sem mindig adottak, ahol udvar és kert is van. A falusi iskolák, óvodák jelentős része nem EU-konform, de mindez nem számít. Csak a börtönben legyen hajszárító, mert Elena Udrea volt fejlesztési miniszter azt hiányolta, és a képviselőházban légkondicionáló, akkor is, ha csak négy rövid nap a munkahét (már annak, aki bejár), és nyáron egyáltalán nem dolgoznak. Vajon ráérnek valamikor arra, hogy a törvénytisztelő polgárokra is odafigyeljenek?
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A színházi ember (Sylvester Lajos-emléknap)
A csernátoni községi könyvtárban a névadó Sylvester Lajosra (1934–2012) emlékeztek tegnap. Az író, drámaíró, újságíró, művelődésszervező, volt színházigazgató, a Háromszék főmunkatársa nevét 2013-ban vette fel a szülőfalu könyvtára Haszmann Pál muzeológus javaslatára.
A zsúfolásig telt központi teremben Ágoston János könyvtáros köszöntötte a közönséget, kiemelve, Sylvester Lajos annyi terhet vett vállára, amennyit három-négy ember nem bírt volna el, mindenütt ott volt. Váry O. Péter újságíró, író, Sylevester Lajos veje, hagyatékának gondozója felelevenítette, a névadás után igény mutatkozott arra, hogy évente emlékezzenek Sylvester Lajosra. 2014-ben a szobor- és emlékműállító, utána a historizáló Sylvester Lajosra emlékeztek, tavaly objektív okokból szüneteltek, idén a színházi ember került előtérbe. Éppen ezért – az előadások mellett – az épület alagsorában a témához illő kiállítást, állandó tárlatot rendeztek be. Váry O. Péter kurátor elmondta, annak első része a csernátoni népi színjátszást mutatja be, a második Sylvester Lajos színházigazgatói tevékenységét eleveníti fel. Fülöp Margit nyugalmazott tanítónő a csernátoni népszínjátszás korszakát elevenítette fel, hiszen Sylvester Lajos 1957–1958-ban ott tanított, és az iskola oktatóiból álló színjátszó csoport tagja volt. Bródy Sándor A tanítónő című darabjában szerepelt, mégpedig kiválóan, mondotta az előadó, hozzátéve, Sylvester párja későbbi felesége, Kacsó Teodóra volt. László Károly színművész, mindenki Puki bácsija a színházigazgató Sylvester Lajosra emlékezett. Ugyanis a szoborállító megyei kultúrbizottsági vezetőt, aki kényelmetlen volt az akkori rendszer számára, fölfelé buktatták, meglehet azért, hogy civilként a színházi világ kikészítse. De nem ez történt. Sylvester Lajos 1973 és 1985 között állt a színház élén, addig, amíg ténylegesen kihúzták a talajt a lába alól. László Károly személyes élményekről számolt be, verseket dalolt Sylvester Lajos emlékére. Mint fogalmazott, Sylvester rendetlenség helyett viselkedésbeni mértéktartást hozott, mellébeszélés helyett őszinte szót, hatalmas kultúrát, kitekintése volt a hazai és a világirodalomra, belelátott az ember lelkébe, megbecsülte azt az embert is, aki őt nem szerette, ez nagyon fontos, hangsúlyozta Puki bácsi, kiemelve, nem volt megalkuvó, de bölcs humorral és toleranciakészséggel a székely virtust úgy tudta fékezni, hogy minden közegben megtalálta a megfelelő hangot ahhoz, hogy célját elérje. Nemzetiségi színházi kollokviumot szervezett, ennek harmadik kiadását már nem engedték megtartani. Ő nyitotta meg a színház számára a kaput Európába – hangsúlyozta László Károly. Nagy B. Sándor dramaturg, a Háromszék munkatársa a sepsiszentgyörgyi színház történetét elevenítette fel, Sylvester Lajos igazgatóságának idejére fókuszálva. Kiemelte szervezőkészségét, társulatépítő szerepét, műsorpolitikáját, mely az identitásmegőrzésen alapult. A nemzetiségi színházi kollokviumok fontosságát ecsetelve ezeket a mai Reflex színházi fesztivál előképeként jellemezte. Nagy B. Sándor szólt a külföldi előadásokról, a veszprémi színházzal ápolt testvéri kapcsolatról. Kiemelte a színház által játszott Tamási-ciklust – talán ezért is nevezték el Tamási Áronról a színházat, tette hozzá. Szólt még Sylvester Lajos művészi alkotómunkájáról, a drámaírásról is.
Az előadások végeztével, a kiállítás megtekintése előtt megkoszorúzták a könyvtár utcai homlokzatán elhelyezett Sylvester Lajos-emléktáblát, Vargha Mihály alkotását.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos, a biztos pont
A 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) sajátos keveréke a fesztiválnak és a szabadegyetemnek – mondta az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában. Németh Zsolt úgy fogalmazott, Tusványos a legkomolyabb fesztivál és a leglazább szabadegyetem a Kárpát-medencében. Mint mondta, a rendezvénnyel kapcsolatban magasak az elvárások, több tízezer vendéget várnak.
Számos miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök is elmegy majd a rendezvényre, de a szellemi, gazdasági, társadalmi élet meghatározó szereplői, határon túli vezetők, pártelnökök, nemzetközi meghívottak is ellátogatnak Tusnádfürdőre – tette hozzá. Németh Zsolt jelezte, a rendezvény idei mottója A biztos pont. A hosszú vita után választott mottó arra utal, hogy „egy recsegő-ropogó világban” nagyon fontos a politika számára is, hogy megtalálja azt a biztos pontot, amelyből „ki lehet fordítani a megoldást”. „A magyar egy megosztott nemzet, és fontos, hogy a határon túli magyarok és Magyarország is tudatában legyenek a megosztottságnak és az ebből fakadó feladatoknak. Az elmúlt években képesek voltunk arra, hogy felépítsünk egy olyan határokat átívelő nemzetegyesítő politikát, amely megkülönböztethetővé tett bennünket, hogy elkötelezettek vagyunk a nemzetegyesítés és az ehhez szorosan kapcsolódó autonómia ügye mellett” – fogalmazott Németh Zsolt. A politikus azt mondta, bízik abban, a határon túli magyarok is tudatosítják, hogy a jövő évi választásoknál „nem babra megy a játék”, és magyar állampolgárként alakítaniuk kell a magyarországi politikát is.
A „28 éves intézményt” bemutató pénteki sajtótájékoztatón Németh Zsolt megemlítette, Tusványoson első alkalommal lép fel a Skorpió, illetve felhívta a figyelmet a népzenei sátorra, és arra, hogy a rendezvény vendége lesz Fa Nándor vitorlázó. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke a rendezvényt közéleti inkubátornak nevezte. Jó látni – mondta –, hogy amiről úgy gondolták, csak egy jó buli lesz, már a harmincadik évéhez közeledik, átívelve pártpolitikán, pártokon. Tusnádra csak az nem jön el, aki nem akar eljönni – jelentette ki, közölve: idén is jelen lesznek RMDSZ-es politikusok. Véleménye szerint mára politikai presztízsnek számít a részvétel. Jelezte: Orbán Viktor mellett ott lesz Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, Süli János tárca nélküli miniszter, több államtitkár, helyettes államtitkár, és erdélyi magyar politikusok, határon túli magyar vezetők is részt vesznek a programokon. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
EGYHÁZI BOTRÁNY. A pátriárka hivatalának szóvivője elismerte: Huşi püspöke, Corneliu Bârlădeanu szerepel azon a média birtokába került videón, amelyen egy papi ruhát viselő férfi más férfiakkal enyeleg. A szóvivő valószínűsítette, hogy a román ortodox egyház vezetése eltanácsolja egyházi tisztség viselésétől a püspököt. Korábban a moldvai püspökség képviselője, illetve a püspök ügyvédje még azt állította, valótlanok és meghamisították a felvételeket zsarolási céllal, amiért büntetőeljárás is folyik. Június végén a korrupcióellenes ügyészség vádat emelt három ortodox pap ellen, mert megzsarolták Corneliu Bârlădeanut: tisztségeket és pénzt kértek azért, hogy ne hozzák nyilvánosságra a felvételt. Főtér; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jó hangulatban zárult a marosszéki tábor
A szokásos számban, de több külföldivel
Vasárnap zárta kapuit a tizenkilencedik alkalommal megrendezett marosszéki népzene- és néptánctábor Jobbágytelkén. Idén is számos tánc, ének, hangszer várt a tanulni vágyókra, még több kézműves-foglalkozás, népi mesterség a gyerekekre. Esténként pedig fergeteges táncházba és folkkocsmába vártak mindenkit.
Nyár közepén szinte megkétszereződik a népesség Jobbágytelkén, népzenét és néptáncot kedvelő hazaiak és külföldiek lepik el az utcákat, vernek sátortábort a Nyíri utcában, de a tánctábor idején szinte minden helyi családhoz is jönnek vendégek, hazatérnek a rokonok, érkeznek a barátok, akik az oktatáson kevésbé vesznek részt, de esténként szívesen betérnek a kultúrotthonba megnézni egy táncot, esetleg részt venni a táncházban, elbeszélgetni ismerősökkel, falubeliekkel a kocsmában. A máskor csendesebb települést egy héten át ének- és zeneszó, jókedv és fergeteges tánc uralja, a napi munkában megfáradt helyieknek pedig választaniuk kell: esténként vagy a kultúrotthonban nézik végig, élik meg a jó hangulatot, vagy otthon párnára hajtva fejüket hallgatják elalvásig a zene taktusát, a tácos lábak dobbantását, a felszabadult éneklés ihaj-csuhaját. A szervező marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány két jelszóval hirdeti a tábort: „Ha pihenni jöttél, rossz helyre érkeztél” és „A pihenésre vágyók tartózkodjanak a táborban való részvételtől”.
Tanulni, szórakozni, tanulni
Egy héten át nyílt alkalmuk tanulni az ide érkezőknek. A kultúrotthonban és az iskolában László Csaba, László Ildikó, László Zsolt, Fazakas János, Molnár Rozália nyárádselyei és marossárpataki táncokat oktattak, és újdonságként idén a jobbágytelki táncokat helyi fiatalok – Orbán Csaba, Orbán Kálmán, Simó Rita, Bereczki Hajnal, Orbán Rita, Dániel Kinga, Bereczki Szilárd, Mosoni Csongor – tanították a kezdőknek és a haladóknak. A hangszeres oktatás is bővült az idén, a hegedű, brácsa, bőgő mellé a cimbalom is felsorakozott: a kezdőket Sinkó András, a haladókat a már 80 esztendős Csiszár Aladár által vezetett magyarpéterlaki cigány zenészek okították. Népdalokat ezúttal is Kásler Magda tanított az érdeklődőknek. Esténként a napi „táncmenü” egy többlettel bővült, „ínyencségként” mezőkölpényi táncokat is oktattak egy-egy órán át nemcsak haladóknak, hanem idéntől kezdőknek is, ugyanennyi időt szántak arra is, hogy a tanult vagy tanulandó táncrendet egy-egy pár bemutassa minden este. Majd kezdődhetett a fergeteges táncház, ahol a moldvaitól a nyárádmentin át a székiig, kalotaszegiig egyaránt ropni lehetett hajnalig, a folkkocsmában pedig nemcsak a sör, hanem a zenészek ereje és hangszereik húrjai is fogyatkozni kezdett hajnalra.
A tábor nemcsak a felnőtteknek szól, hanem a velük érkező gyerekeket is lefoglalják, a táncoktatás mellett megismerkedhetnek a falu számos jellegzetességével: a tóskerti vagy templom-közi csűrökben számos kézműves-foglalkozást tart számukra Szakács István és Szakács Júlia: sarlót, cséphadarót készítettek, ostort fontak, a három kismalac meséje példájára szalma-, fa- és kőházikókat építettek, agyagoztak, üveget díszítettek fonallal, különböző eljárásokkal festegettek, majd ellátogattak a kalapos és kovácsmesterek műhelyeibe, és kenyérsütést is tanultak. Délután a felnőtteknek is járt egy kis pihenő, de az sem tétlenkedésre, hanem beülhettek egy-egy előadásra: Kádár Elemér Marosszék táncairól, Csíki Emőke indiai barangolásairól, Györfi Zalán a mikházi ferences kolostorról mesélt nekik. Csütörtök este az Öves együttes tartott színpadi koncertet, szombaton délután pedig az esztenára kirándultak a táborozók, volt vetélkedő, tábortűz, hazatérve a gálaműsort a marossárpataki táncosok biztosították számukra, majd vasárnap kora reggelig még egy utolsó fergeteges táncháznak és mulatozásnak örülhettek mindannyian.
Sokan visszatérnek
Egy ilyen nyári táborban nagyon sokat lehet tanulni, de nyilván nemcsak tanulni érkeznek a résztvevők, hanem a vidékkel is ismerkednek, sokan elviszik csemetéiket kirándulni, ezért például a gyerekoktatáson részt vevők száma sem állandó – mondta el Fazakas János (Fazi), aki néhány évnyi szünetet leszámítva állandó oktató a táborban –, s hogy változatos legyen, idén nem jobbágytelki táncokat tanított a környékbeli és a táborbeli gyerekeknek, hanem gyermekjátékokat és csíki táncokat. Czerán Csaba szervező pedig azt emelte ki, hogy az előző évektől eltérően a mostani táborban a résztvevők meglepően nagyon pontosan és rendszeresen megjelennek az oktatáson, és ugyanezt elvárják társaiktól és az oktatóktól is. Puskás Attila szervező szerint idén is kétszáz körüli volt a táborozók száma, ami egy picivel kevesebb az elmúlt évekhez képest, de ők sosem a létszámot szándékoztak duzzasztani, inkább kicsi és hangulatos, mintsem nagy és élménytelen táborokra törekednek. Idén a résztvevők kevesebb mint fele hazai; legtöbben Magyarországról érkeztek, de egytizede nyugati vagy még távolabbi, hiszen jöttek résztvevők Németországból, Franciaországból, Finnországból, az Amerikai Egyesült Államokból, de a távoli Ausztráliából, Új-Zélandról és Hongkongból is. Ugyanakkor a Vajdaságból érkezők száma is megnőtt, hiszen eddig csak „Csalókáék” jártak ide, ők az első marosszéki táborokban voltak kitűnő hangulatzenészek, amikor a szerbiai háború idején Erdélyben dolgoztak. A tábor értéke a kultúra és a tanulás mellett a hangulatban rejlik, ennek köszönhetően járnak vissza évente az emberek, és jönnek újabbak is. Olyan nincs, aki mind a 19 táborban részt vett volna, hiszen néhány év után mást is kipróbálnak, de azért egy idő után szinte mindenki visszatér ide – részletezte a szervező.
Messze földről érkeztek
A hét forgatagában számos érdekes emberrel lehet itt találkozni, idén a távolabbról érkezőket kérdeztük meg. A finn és magyar szülőktől származó Heiler István harmadszor érkezett Jobbágytelkére, ahol nagyon jól érzi magát, nagyon jó a hangulat, az oktatók és az, hogy nincs zsúfoltság. Finnországban van egy kis magyar néptáncközösség, 2015-ben kezdett járni oda, s mivel kedvet kapott a táncoláshoz, azóta ide is eljön tanulni, szórakozni – mesélte. A kaliforniai John Rand (a „Doki”) viszont már hatodszor érkezett a magát „árnyéknak” nevező Debbyvel („Dokiné”). Ez már a huszonötödik alkalom, hogy erdélyi tánctáborban járnak, a zenéért és táncért jönnek ide, bár az étel is nagyon jó. Hazájukban sok magyar van, így járt magyar táncházban, és kétszer is szerveztek egyhetes tánctáborokat, ahová erdélyi és magyarországi táncoktatókat hívtak. Hasonló a Hongkongból érkező kínai John Yau esete is: először amerikai magyarokat hívtak Hongkongba táncot oktatni, később a marosvásárhelyi Fazakas János („Fazi”) és a budapesti Farkas Zoltán („Batyu”) is járt náluk, így került kapcsolatba és nagyon megszerette az erdélyi néptáncokat. Évente két néptánctáborba jön el a már nyugdíjas kínai férfi, járt már Válaszúton, Kalotaszentkirályon, Széken és Vajdaszentiványon, Jobbágytelkére viszont először érkezett. Az idénre három tánctábort tervezett be, így nem sok idő marad kipihenni a hét fáradalmait, hiszen várják az alsósófalvi és a kalotaszentkirályi néptánctáborokba is.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Bútorfestő tábor Szászrégenben
Másodszor szerveznek bútorfestő tábort Szászrégenben, ahol a hagyományos székelyföldi motívumvilágból építkező bútorfestés alapjaival ismerkedhetnek az érdeklődők, felnőttek és gyermekek egyaránt. Az idei tábort két egyesület közösen szervezi: a For Move Egyesület, mely a Bethlen Gábor Alaptól nyert támogatást népviseleti ruhák és íjak vásárlására, illetve a festőtábor faanyagának beszerzésére, valamint a Csillag Egyesület, mely a Communitas Alapítványtól kapott támogatást a szükséges faanyagokra és a szervezés egyéb költségeire fordítja. A tábor július 17-21. között zajlik az Alexandru Ceuşianu Általános Iskola épületében. Érdeklődni és jelentkezni a 0745-259-798-as telefonszámon, a szervezőknél, az esemény közösségi oldalán és a helyszínen lehet – tájékoztatott Kiss Andor programfelelős. Népújság (Marosvásárhely)

Pál Norbert maradt az AMISZ élén
Július 15-én megtartotta küldöttgyűlését az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet, ahol az egyik napirendi pont az elnökválasztás volt.
Pál Norbert mellett Wager Evelyn jelölt indult a címért, a titkos szavazás végeredménye alapján Pál Norbert 22 szavazattal megnyerte a választást. Ellenfele, Wager Evelyn 15 szavazatot kapott.
A régi-új elnök a tisztújítás után azt nyilatkozta: „Köszönöm szépen a bizalmat! Megyünk tovább! Hajrá AMISZ!”
Pál Norbert 2014. február 24-étől van az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet élén.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)

Tusványos: találkozók és témák
Július 18. és 23. között a székelyföldi Tusnádfürdőn rendezik meg a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, közismert nevén Tusványost, amelynek idei jelmondata A biztos pont. Melyek voltak a témák az évek során?
A Fidesz Pro Minoritate Alapítványa, a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a marosvásárhelyi székhelyű Pro Europa Liga, valamint más romániai és magyarországi társadalmi csoportok által kezdeményezett tanácskozás a román-magyar történelmi megbékélést kereső folyamat részeként indult. A rendezvény az 1990-es évek végére a román-magyar politikai párbeszéd jelentős, nem hivatalos fórumává vált. A hely és az időpont tudatos választás volt, hiszen az 1970-80-as években a Kovászna megyei Bálványosfürdőn rendezett nyári búcsú a magyarság egyfajta tiltakozását fejezte ki az akkori bukaresti vezetéssel szemben. A tábor 1997-ben átköltözött a közeli Tusnádfürdőre, a két helységnév összevonásából a rendezvényt azóta Tusványosnak is nevezik. Az eddigi találkozók és tematikájuk: 1990. július 21-29. - Az 1. Bálványosi Nemzetközi Ifjúsági Tábort fiatal romániai politikusok és a Fidesz vezetői - köztük Orbán Viktor és Németh Zsolt - részvételével rendezték meg, napirendjén a régió politikai szereplőit leginkább foglalkoztató kérdések szerepeltek. 1991. július 20-27. - A 2. bálványosi összejövetelen a román és más közép-kelet-európai társadalmakat megosztó kérdések lehetséges megoldása állt a középpontban. 1992. július 19-26. - A 3. szabadegyetem résztvevői a privatizáció, a jogbiztonság, az igazságtétel, a kisebbségvédelem, az oktatáspolitika, az állam-egyház viszonya és a média szerepének kérdéseit vitatták meg. 1993. július 20-24. - A 4. találkozó a Románia Kelet és Nyugat között, a Demokratikus Konvenció és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), Közép- és Kelet-Európa gazdasága és a prioritások Magyarország külpolitikájában témaköröket járta körül. 1994. július 20-24. - Az 5. nyári egyetem napirendjén a privatizáció, a helyi közigazgatás és önkormányzat, az oktatás, a kultúra, valamint az egyház és a vallás kérdései szerepeltek. 1995. július 16-23. - A 6. rendezvény kiemelt témája "A baloldali nosztalgia Közép- és Kelet-Európában" volt. 1996. július 21-28. - A 7. szabadegyetemen előadások hangzottak el a román-magyar kapcsolatok az euroatlanti integráció nézőpontjából, valamint a román és a magyar jogrendszer az emberi jogok szemszögéből témákban. 1997. július 21-25. - A Tusnádfürdőre költözött szabadegyetem nevében megtartotta a bálványosi jelzőt. A 8. összejövetelen "A posztkommunizmus nyomorúsága" gyűjtőcím alatt kerültek terítékre a NATO-bővítés, a romániai és a magyarországi polgárosodás, az oktatási reform és a kisebbségi oktatás kérdései. 1998. július 20-25. - A 9. szabadegyetemet "Kelet-Közép-Európából Európa felé" címmel tartották meg. 1999. július 19-24. - A 10. rendezvényen a regionalizmusról és az integrációról tanácskoztak. 2000. július 23-29. - A 11. nyári egyetem résztvevői a térség centrumpártjainak együttműködési lehetőségeiről, a román-magyar kapcsolatok időszerű kérdéseiről, a moldvai csángók helyzetéről cseréltek eszmét. 2001. július 23-28. - A 12., "Kényszerek és lehetőségek" átfogó címet viselő találkozón a schengeni határ és a státustörvény kérdése állt a viták középpontjában. 2002. július 22-28. - A 13. összejövetel fő témája "A polgári kibontakozás Európában" volt. 2003. július 20-27. - A 14. találkozó résztvevői az európai integráció világpolitikai vetületeit elemezték. 2004. július 18-25. - A 15. találkozó témája "Kelet-Közép-Európa az EU-bővítés után - országok, nemzetek, régiók Európája" volt. 2005. július 17-24. - A 16. találkozót "Összetartozunk - Az Európai Unió kihívása és lehetősége" címmel rendezték meg. 2006. július 18-23. - A 17. szabadegyetem fő témája a rendszerváltozás volt "Így is lehet - Egy másik Románia, egy másik Magyarország" mottóval. 2007. július 17-22. - A 18. rendezvénysorozaton Koszovó helyzetéről, az erdélyi magyar-magyar párbeszédről, valamint a regionalizmus politikájáról volt szó. 2008. július 15-20. - A 19. Tusványos főbb témái a nemzeti és társadalmi szolidaritás, az emberi jogok és a kisebbségvédelem Európában, továbbá gazdaságpolitikai és nemzetpolitikai kérdések voltak. 2009. július 14-18. - A 20. évfordulóját ünneplő szabadegyetemen a leghangsúlyosabban a gazdasági válság kérdése szerepelt, de szó esett az energiabiztonságról, az EU jövőjéről, az autonómia megvalósíthatóságáról is. 2010. július 21-24. - A 21. Tusványost a Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása jegyében tartották meg. 2011. július 20-23. - A 22. találkozót a magyar-magyar párbeszéd és a megújuló magyar nemzetpolitika jegyében rendezték meg. 2012. július 24-29. - "Tusványos a világ közepe" címmel szervezték meg a 23. szabadegyetemet, amelynek Magyarország és Közép-Európa megújulása volt a fő témája. 2013. július 23-28. - "A mi időnk" mottójú 24. szabadegyetemen a kiemelt témák között szerepelt a romániai régiósítás terve, az erdélyi magyar orvosképzés, a magyarországi és európai parlamenti választások, a székely jelképek használata. 2014. július 22-27. - A 25. Tusványoson a nemzetben gondolkodó közmédia szerepéről, a nemzetpolitikai és nemzetstratégiai célkitűzésekről, a nemzetpolitikáról, az autonómiáról és a válságkezelésről esett szó. 2015. július 21-26. - A 26. találkozó "Több mint fesztivál" mottója Tusványos "kettős identitására", a közéleti mellett a szórakoztató, fesztivál jellegű programokra helyezték a hangsúlyt. 2016. július 19-24. - A 27. szabadegyetemet Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában címmel rendezték meg.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Minority Safe Pack? Kelemen Hunor is aláírta
Ma elkezdődött az on-line aláírásgyűjtés a Minority Safe Pack ügyében. Az első aláíró Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke volt, aki a Skype segítségével jelentkezett be, s töltötte ki az internetes formanyomtatványt.
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: az on-line aláírásgyűjtés könnyű és biztos. Hozzátette: a papír alapú aláírásgyűjtést szeptembertől kezdik, és remélik, hogy év végéig meglesz az RMDSZ által felvállalt 250 ezer aláírás.
Rohonyi D. Iván / Szabadság (Kolozsvár)

Kövesi: senkit nem zárattam be
Soha semmilyen minőségemben nem kértem arra ügyészt, hogy valakit tartóztasson le, vagy hogy bizonyos módon járjon el egy bűnvádi dossziéban – jelentette ki egy interjúban Laura Codruţa Kövesi.
Ha ilyesmit kérek, az elmúlt tíz évben számtalanszor feljelentettek volna a Legfelsőbb Igazságszolgáltatásai Tanácsnál – jelentette ki a Ziare.com hírportálon vasárnap megjelent interjúban Laura Codruţa Kövesi.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezetője úgy nyilatkozott: nem eredeti az a neki tulajdonított hangfelvétel, amelyet nemrég hozott nyilvánosságra egy román hírtelevízió.
Mint ismert, ezen a beosztottai teljesítményével elégedetlen Kövesi hatékonyabb munkát és több „fontos” ügyet követel a DNA ügyészeitől, az azóta leváltott Sorin Grindeanura utalva pedig állítólag kijelenti: azt szeretné, ha a DNA „eljutna a miniszterelnökig” egy gyanús ingatlan-visszaszolgáltatási ügyben. A DNA vezető ügyésze közölte, a Liviu Dragnea PSD-elnöknek tulajdonított Tel Drum cég dossziéját vádemelési javaslat nélkül 2010-ben lezárták, ám indokolt esetben újraindulhat a nyomozás. Krónika (Kolozsvár)

Visszacsalogatná a kivándorolt románokat a kormány
Komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a külföldre vándorolt románok jelentős része hazatérjen Romániába, nyilatkozta szombaton Andreea Păstîrnac, a külhoni románokért felelős miniszter.
„Fontos, hogy az elvándorolt emberek vagy a második, harmadik generációs kivándorlók közül sokan visszatérjenek Romániába.Tíz napja indítottuk el a Start-up Diaszpóra programot, amely egy 76 millió eurós program. És reméljük, hogy a távol élők közül egyre többen fogják úgy gondolni, hogy Románia befektetési lehetőségekkel is rendelkezik” - nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a miniszter, aki Sulinán vett részt az ARC kormányzati programon.
Andreea Păstîrnac ugyanakkor elmondta, hogy az oktatási minisztérium lehetőséget biztosít a külhoni román egyetemi hallgatók számára, hogy több tanulmányi programban is részt vehessenek az ország felsőoktatási intézményeiben már az első tanévtől kezdődően. Krónika (Kolozsvár)

A külhoni magyar kultúrát támogató pályázatokat hirdet az Emmi
Meghívásos pályázatokat hirdet Irodalmi Karaván és Művészeti Karaván elnevezéssel a külhoni magyar kultúra támogatására az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkársága.
Az államtitkárság szombati közleménye szerint a tízmillió forint keretösszegű pályázatok célja a nemzeti összetartozás és a határon túli, magyarok lakta régiók egymás közötti kapcsolatainak erősítése, a külhoni magyar írószervezetek, közművelődési intézmények, egyesületek programjainak bővítése. Célja továbbá a kulturális értékekhez való hozzáférés szempontjából hátrányos helyzetű területek, a határon túli magyar irodalom, képző-, ipar- és fotóművészet, továbbá filmes műhelyek értékeinek megjelenítése, népszerűsítése, a kortárs irodalom és művészetek értékeinek széles rétegekhez történő eljuttatása, valamint a határon túli művészeti műhelyek megmutatkozási lehetőségeinek bővítése.
Az Irodalmi Karaván határon túli magyar írócsoportok, irodalmi műhelyek felolvasókörútjainak, irodalmi rendezvénysorozatainak megszervezéséhez és lebonyolításához nyújt támogatást. Pályázásra jogosult az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (Lendva), a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. A Művészeti Karaván a határon túli magyar képző-, ipar- és fotóművészeti kiállítások, valamint filmszakmai programok megszervezéséhez és lebonyolításához nyújt támogatást. Pályázat benyújtására jogosult az EMKE – Közép-Erdélyi Művelődési Intézet, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a beregszászi Pro Cultura Subcarpathica Egyesület, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Mindkét pályázaton 300 ezer és egymillió forint közötti összeget nyerhetnek el a pályázók. Az elbíráláskor előnyt élveznek azok a pályázók, amelyek programjaik közül legalább egyet a szórványmagyarság által lakott térségekbe terveznek. Krónika (Kolozsvár)

Elindult a Minority SafePack polgári kezdeményezés online aláírásgyűjtése
Elindult hétfőn a Minority SafePack polgári kezdeményezés online aláírásgyűjtése Romániában – jelentette be Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök Kolozsváron.
A Skype-on bejelentkező Kelemen Hunor elmondta, amikor a Minority SafePacket elindították, az érdekelte őket, hogy arra kényszerítsék az EU-t, találjanak megoldást a kisebbségek védelmére. Szavai szerint van olyan állam, ahol rendezték ezt a kérdést, de számos országban problémák vannak, még ha azt is állítják a döntéshozóik, hogy saját polgáraikat megvédik. „Az EU-nak valóban meg kell védenie azokat a kisebbségeket, akik értéket teremtettek és értéket akarnak teremteni, és nem akarnak asszimilálódni” – fogalmazott a politikus.
Kelemen emlékeztetett: a kisebbségügyi javaslatcsomag kiterjed a szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatra, az egyenlő bánásmódra, a nemzeti kisebbségi kultúrák megőrzésére. A kezdeményezést április első napjaiban regisztrálta a bizottság, jövő év április 3-ig kell összegyűjteni az egymillió aláírást. Ennek negyedét gyűjtenék össze Romániában – mondta el az RMDSZ elnöke.
Kelemen beszélt arról is: el kell érni az EU-s döntéshozókat és meggyőzni őket arról, hogy a fő cél az értékmegőrzés. „Ez azért fontos, mert a döntés a kormány- és államfők tanácsában születik majd meg” – tette hozzá. Ezt követően szövetségi elnök kitöltötte a támogató nyilatkozat formanyomtatványát ezen a honlapon.
Porcsalmi arra kér mindenkit, írja alá
„Azért fektetünk hangsúlyt az online aláírásgyűjtésre, mert egy egyszerű formanyomtatványt kell kitölteni ahhoz képest, hogy ez egy EU-s kezdeményezés – fogalmazott Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke. – Romániában negyedmillió, Magyarországon félmillió, Szlovákiában 50-70 ezer, Németországból százezer aláírást kell összegyűjteni, de Hollandiából is húszezer, Olaszországból 120 ezer aláírásra van szükség.”
A romá hatóságoknak az online aláírásokat is kell hitelesíteniük, így vélhetően a szerverről egy táblázatba viszik ki az adatokat, és a lakosságnyilvántartó hivatal végzi el az aláírók azonosítását. Ez azt jelenti, hogy csak egyszer kell aláírni a kezdeményezést, és csak egyetlen országban, kettős állampolgárként is.
Szeptemberben egy fizikai aláírásgyűjtés is elindul – közölte az ügyvezető elnök. Erdélyben már az év végéig befejeznék a gyűjtést, de vélhetően csak tavaszra fogják majd. Az adatokat legkésőbb július másodikáig kell leellenőrizni, majd az EB három hónapig tehet fel tisztázó kérdéseket, ellenőrizhet újra adatokat.
„Ez azt jelenti, hogy szeptemberben, de legkésőbb október másodikán el kell kezdődnie a jogalkotásnak” – fogalmazott Porcsalmi, aki arra kér mindenkit, írják alá, osszák meg, népszerűsítsék a kezdeményezést.
Az aláírásgyűjtést a FUEN Kolozsváron tartott májusi kongresszusa keretében indították el. A kongresszuson felszólaló Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár kijelentette, Magyarország és a határain kívül élő nemzetrészek kiveszik a részüket az egymillió aláírás összegyűjtéséből.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro

KISEBBSÉGBEN: Túlélés 1956, helyi geopolitika, titokgépezet
Sajátos benyomás, mondhatni kíméletlen fölismerés is, hogy a rendszerváltások története hol feledi, miközben máskor meg túlzottan fölértékeli a história meghatározó jelentőségű évfordulóit, egyes személyek perszonális memóriájának hatásait, belátási horizontját is.
Az 56-os emlékvilágból ma már jubileumi évtizedenként messzire kivilágít a nemzetpolitikai emlékezet-alkotás hatása, sőt célzatos törekvés is erre, de még mindig kevéske az érdeklődés a hazai szaktudományokban is a romániai magyarság körében a pesti és magyarországi eseményekkel egyidőben zajló tüntetések, felkelés, tiltakozások és megtorlások irányában. Az emlékező jelen és a szaktudományi elhivatottság egyik fontos lenyomatává lett éppen ezért az Erdély emlékezete sorozatban megjelent kötet, Tófalvi Zoltán munkája: 1956 erdélyi mártírjai. V. Az erdélyi kérdés, ahogy a túlélők látják.[1] A könyv címe is jelzi: ötödik kötet lévén előzményei is vannak, melyek hitelt érdemlő levéltári források alapján mutatják be a korszak leghírhedtebb romániai „hazaárulási” pert,[2] melyeknek forrásközlési jelentőségét kevesen volnának, akik túlértékelhetnék. A legutóbbi könyv ugyanakkor szerves része a korábbi négynek, a feltáró kutatás nyomán megismert és megtalált túlélőkkel folytatott beszélgetések ugyanis nemcsak a források értelmezésében segítenek, hanem tükrözik egyfelől a kollektív emlékezet cseleit, kihagyásait, hangsúlyos túlzásait, választékos trükkjeit is, ugyanakkor hangsúlyosan hitelesítik a tudnivalókat, tudatosítják a jelentéstartalmak árnyalatait, föloldják vagy tovább-bonyolítják az eljárásmódok, megismeréstechnikák problematikáit. Tófalvi évtizedes munkája immár nemcsak a helytörténet, erdélyi tudományosság, 56-os emlékezetkutatás, a sajátlagos zsarnoksági mentalitástörténet, a proletárdiktatúrák valódi diktatórikus karaktere, s egyúttal a határon túli, nemzetpolitikai szempontból is jelentőségteljessé vált kutatás tekintetében kiemelkedő, hanem abból fakadóan is, hogy mindezt helytörténeti—levéltár kutatási téren pótolhatatlanná tette a CNSAS és SRI titkosszolgálati levéltárak dossziéi közötti értékmentéssel. Az 56-os történések szempontjából is kulcsfontosságú eseménymenetben az „erdélyi kérdés” nem igazán ismert a mai történettudomány szűkebb szféráján túl, holott a földrajzi dimenziók, gazdasági terek, társadalmi csoportrétegződési problematikák, etnikai tagolódás és represszió, vallási konfrontációk és mindezek „Erdély lehetséges elszakításának feltételezett szándékára” visszavezetett megtorlási következményei ma már ugyanúgy részét kellene képezzék a hazai 56-os emlékezetpolitikának, mint a határokon túli magyarok, az 56-os diaszpóra, a láger- és börtönperek, ellenszegülések köztes-európai historikumának roppant sokféle más összefüggése is.[3]
Tófalvi könyve, s nemcsak interjúi, hanem a börtön-visszaemlékezések, hazaárulási koncepciós perek, mártírsorsok és „Erdélykérdés-megoldások” is kompakt egységben láthatók e kötetekben, igényes forráskritikával kezelt szövegekkel, a vallomástevők és emlékezők személyes jóváhagyásával, s túl az irattárak poros méltóságosságán, adatféltő bizalmatlanságán, történeti oktalanságán is.
Történeti számtan, 56 a 89-ben
Ötvenhat és nyolcvankilenc – ha nem is aránypárok, belső ritmusuk mellett tartalmi összefüggésük is közel evidens, amennyiben történelemről, rendszerváltozások évfordulóiról van szó. Molnár Adrienne önkényuralmi játszmákban bővelkedő kötete puszta számtani párhuzam helyett historikus kapcsolódást kínál, lehessen szó a kormány- és államváltás megannyi sajátlagos aspektusáról: hogyan vallanak az ötvenhatosok a nyolcvankilences rendszerváltásról, mikró- és családtörténeti meglátásokban, a tényleges ötvenhatos emlékezet és a rendszerátalakulás reményeinek 56-os időkbe kapcsolási percepcióiról. Molnár Adrienne könyve 89:56 Ötvenhatosok a rendszerváltásrólcímmel[4] három nagyobb fejezetbe szedi a rendszerváltó napok, hetek, évek, idők fontosabb tematikus történésmenetét, a kulcsjelenségeket és korszakfordító jeleneteket is mind egyfajta „ötvenhatos” aspektusból láttatja, miképpen a változásban érdekelt korosztályok is előképként, emlékezet-építő eszközként, szimbolikus szervezőerőként gondolnak a forradalom történéseire, jelentőségére, örökségére. A könyv az 1988–1992-ig felölelt időszak előzményi és utóhatási együttesét is magába foglalóan mintegy korjellemző interjú- és riportválogatással a historikus másképpgondolkodás előképét is megteremti. A megkérdezettek önvallomásai (példaképpen Hegedüs B. András, Forgách Pál, Andorka Rudolf, Donáth László, Ember Judit, Fejtő Ferenc, Göncz Árpád, Hann Endre, Karátson Gábor, Kuklay Antal, Szűrös Mátyás, Schiffer Péter, Vásárhelyi Miklós, Sárközi Mátyás, Pákh Tibor, Gyenes Judith, Horváth Ádám, összesen 89 interjú) egyfelől csupán csekély hányada az 56-os Intézet mintegy ezernél is több interjú-anyagából, másfelől ha nem is teljes létszámmal, de azok megidézését szolgálja, akik a politikai változásban ’56 szerepét látták valamiképpen, s akiknek 56-os szereplése szereptudatot adott akkor is, midőn a 89-es fordulat végbement. (Innen a kötetcím 89:56 tükörképzete is.) A múltértékelés és az Emlékbizottság (TIB), a gyászmunka feladata és az emlékezetközösség fennmaradásának életvezetési, hangulati, világnézeti megmaradási törvényei együttes hatásukkal ülnek ezen a köteten, beleértve a kritikai máskéntgondolás aspektusait is, például Litván György kérdését: „…hoz-e áttörést ezen a téren a félévszázados évforduló?”, vagy Mécs Imréét, aki nehezményezi, hogy az emlékezések egysíkúsága nemcsak a hatalmi gépezet kitermelte történeti kép, hanem a 89-es „ötvenhatozás” is sérelmet szenved, ha nem emlékezünk Rácz Sándor beszédére, de idézgetjük az ugyanott felszólalt Orbán Viktorét kultuszformálóan sokszor is.
A kötet mégis fontos, s ma már, a forradalomtól ismét egy évtizeddel később, de a rendszerváltás éveit még épp csak előkészítően, egészen más jelentésűvé válik, magára öltve az időközben elhunytak, az azóta pártoskodásba fulladók, az átírók, a lépésváltók vagy lépésváltási parancsot kiadók társas közegét. Molnár Adrienne munkája, ha nem is közvetlenül az ’56-ra emlékezést, de az életút-interjúk egyre nagyobb tömegének földolgozási aspektusai közül az egyiket idézik meg, kétségtelen dokumentáló erővel, az 56-os Intézet eredendő vállalásának szolgálatában.[5] Világok és korszakok között, átmenet-köztességben és értelmezésköziségben
Munkás, munkáslét, munkástanács.
Munkavilágok emlékező mozaikokban
Ha a történész gyűjtő és közlő munkája kellő távlatból (is) érdemes, értelmes egészet alkothat, s ha egy „munkás évekkel” eltöltött életút lehet többre érdemes, mint valami hétköznapi „meló”, akkor bizony alapkérdéssé válik, mitől is másabb—kevesebb, értéktelenebb vagy hőstelenebb a proletársors, a gyári meló, a „munka világa” és mindennapjai Csepelen, Ózdon, Ikarusban vagy a Rudabányai Vasércben…?
Három nagyobb blokkban jelenítette meg az Eszterházy Károly Egyetem Történettudományi Doktori Iskolája, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az 1956-os Intézet (OSZK) multidiszciplináris kötetében azt a tematikus konferenciát, ahol egyetemi oktatók és diákjaik prezentálják sorban a munkáslét és a történeti emlékezés viszonyát 1956 kapcsán. A Munkások ’56 című kötet, mely egyúttal az 56-os Intézet 2016–2017-es évkönyve is (XXII.),[6] az évforduló kapcsán „a XX. századi magyar történelem egyik legjelentősebb eseményéről” szól, „amely világosan jelezte a szovjet típusú rendszerek válságát. 1956 októbere után már nemigen lehetett azt gondolni a szocializmusról, mint előtte. Ezzel párhuzamosan átalakultak a szocialista diktatúrákhoz való hétköznapi viszonyulás módjai is. A magyar 1956 nem elszigetelt esemény: része egy hosszabb, Sztálin halálával kezdődő és még évekig tartó nemzetközi folyamatnak” (jelzik a szerkesztők, 7. old.). A három nagyobb gondolati egységben azután a „Közelítések” fejezet munkáslét, munkásság, munkástanácsok magyarországi korszakolását és történésrendjét összegzi Varga László és Valuch Tibor két áttekintő írásban (13—54. old.). A második nagyobb blokkban a forradalom pesti és vidéki történéseit, majd közvetlen következményeit járja körül Papp Andrea, Bódy Zsombor, Nagy Péter, Kiss András és Rainer M. János (57—153. old.). A befejező fejezet a munkástanácsok és a munkásönigazgatási kísérletek 1956 utáni időszakát fogja össze (157—259. old.) Bartha Eszter, Alabán Péter, Somlai Katalin és Szegő Iván Miklós írása révén.[7]
Mindezek körvonalai mentén persze szinte lehetetlen az egyes írások részletes bemutatása, bár megérné… Az alapvonalak mentén szinte az előadók—szerzők mindvégig azt kérdezik, taglalják, s tartják szem előtt, lehetséges-e a munkáslét és munkáshelyzet e korszakra, a 20. század mintegy jó felére—háromnegyedére jellemző időszakára vonatkoztatott alapkérdés, miszerint mit ígérhetett a nem kapitalista típusú fejlődés, az egyenlőtlenségek rendszerével szembeszegülő, a párt vezette bolsevik programosságra épülő társadalomszervezeti modell, mely a mindennapokban és hétköznapi életben a szociológiai, történeti, helyi életformában és társadalomfilozófiai stratégiában egyaránt a munkást, a munkásságot és munkáslétet tünteti ki stratégiai győztes szereppel. Az előadások kivonata, visszhangja is megtalálhatók az egri egyetemi és az 56-os intézeti weboldalakon, de itt az eredeti 258 jelentkezőből (javarészt hazai, de részint határokon túli diákokból, előadókból) válogatott tematikus írásokat találjuk meg, melyek fókuszában nemcsak az 56-os események vagy körülmények, hanem kifejezetten a társadalomtörténeti értelemben kiemelt fókuszba emelt munkásság tűnt fel főszereplőként. Ebben is külön rangot kapott, hogy a 60-as/80-as évek (elsősorban persze külföldi) monografikus feldolgozásai között bár feltűnt néhány szempont, de valójában a sejtelmes szocializmus évei alatt valójában fokozatosan elhalványult az a szempont, mely a munkásságot a munkástanácsok, az önigazgatás, a totalitárius rendszerrel szembeni attitűd mentén volt hajlamos figyelembe venni, s ez a szempont 1989 után szinte teljesen föl is számolódott. Ez utóbbi időponttól napjainkig „nem a radikális cselekvés, hanem a nemzeti vereség, a megtorlás és az ezért viselt felelősség játszotta a fő szerepet. A társadalmi s ezen belül a munkás-részvétel és annak sajátos, például intézményi formája néhány magányos kutató ügyévé vált” (9. old.). E magányosak egyike éppen a kötet vezető írását komponáló, összefoglaló „közelítést” alkotó kutató, Varga László volt, akinek 2016 végi halálakor még nem lehetett tudni, hogy utolsó írását közli e kötetben, amit azután a szerkesztők mint kollégának, pályatársnak s e témakör egyik kitartó kutatójának emlékére is ajánlottak.
A kötet két-és-félszáz oldala sűrűn megpakolt a szakirodalmi hivatkozásokkal, nézőpontokkal, tudományos hipotézisekkel, forrásközlésekkel, fotókkal, ábrázolási és értelmezési, feltárási és ideologikus részletkérdésekkel, sőt interferenciákkal is, vagyis a rokon tudásterületek (demográfia, valóságirodalom, emlékezéstörténet, állambiztonsági iratok, visszaemlékezések, helytörténet, mozgalomkutatás, filmszociográfia, munkásönigazgatási felfogásmódok, gyártörténetek, stb.) részletes fölidézésével, mint olyannal, ami ezt az ’56 előtti és utáni társadalomhistóriát széleskörűen jellemzi. Kevés, fölöttébb kevés ilyen tematikájú, munkáskultúra és munkáséletmód kutatási szakkönyv létezik, s főképp ebből a kritikai historiográfiai szempontból meg alig… Ezért is, a tanulmányok kiválasztott témaköreinek, a munkássá válásra következő életmód-csődök históriáinak, majd az életvilágok folyamatát is ábrázolni képes szemléletmódoknak hiánypótlása miatt is sajátlagos többletértékkel bír a kötet, tipográfiai színvonala és gyakorlatias tördelési megoldásai meg amúgy is az elegáns könyvritkaságok közé emelik. S ha már nem követhettem végig az összes írást (mind a tizenegyet), legalább kiemelhetném itt röviden Varga László nyomatékos áttekintését „Munkás – munkásság – munkástanácsok, történelmi távlatban” címmel, Valuch Tibor hosszú időtávú folyamatot leíró „Munkáslét Magyarországon” dolgozatát, az 56-os jelenségek kontinuitását és diszkontinuitását körvonalazó tanulmányt Bódy Zsombortól „Az 1956-os forradalom és következményei az Ikarus gyárban” témakörrel, valamint a több kiváló írás között Rainer M. János „horthysta” személyek és 56-os bűnösök állambiztonsági iratok alapján „burzsoá ellenforradalom” támogatásában részt vevő „elemek” ürügyén írott családi memoárját, továbbá Alabán Péter ózdi és domaházi munkavilágokat fölidéző, ezeknek dokumentumfilmekben követhető megjelenésmódjaiból komponált „Emlékező mozaikok” írását.
A kötet fontosságát többszörösen aláhúzhatnám itt…, de mi tagadás, nem az én minősítésem vagy besorolásom, hanem a könyv és szerzőinek erényei igazolják ezt sokkalta érzékletesebben… Többször juthatnánk az Intézet évkönyveihez, bizonnyal nemcsak az 56-os évforduló teszi, hogy fajsúlyos mű, valódi oral history-indíttatású és korrajz-szemlélető opusz született idén is.
[1] Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2012., 215 oldal.
[2] A megjelent kötetek: A Szoboszlai-csoport (2007); Az érmihályfalvi csoport(2007); A Dobai-csoport (2009); A Fodor Pál-csoport (2010).
[3] Lásd még a kötet bevezetőjét ehhez, 5-26. old.
[4] kiadta az 1956-os Intézet, Budapest, 2009., 286 oldal.
[5] munkássága, cikkei, s e kötet előszava is letölthető az 56-os Intézet weboldaláról! http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/89_56
[6] szerkesztette Rainer M. János és Valuch Tibor, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány, Budapest, 2017., 260 oldal
[7] A kötet tartalomjegyzéke és előszava elérhető az OSZK weboldalán,http://www.rev.hu/hu/evkonyv_2017
A.Gergely András / maszol.ro

Tusványos: bővülő programkínálattal kedden nyílik a tábor
Tuványos, a biztos pont címmel kedd este kezdődik a székelyföldi Tusnádfürdőn a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A magyarországi Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevű erdélyi ifjúsági ernyőszervezet minden eddiginél gazdagabb programkínálatot ígér erre az évre. Az utóbbi tíz évben, amióta a MIT látja el a tábor szervezésével kapcsolatos erdélyi feladatokat, megkétszereződött a rendezvénysátrak száma: idén már 34 partnerszervezet várja előadásokra, vitákra és tematikus beszélgetésekre az érdeklődőket - számolt be Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, a Tusványos politikai programfelelőse, a MIT volt elnöke. "Egy olyan erős brand lett Tusványos, egy olyan kommunikációs tér, ahol mindenki jelen akar lenni, de már olyan szinten be van lakva a tábor programsátrakkal, hogy ez már tényleg nem bővíthető. Hovatovább emeletet kell építeni a sportpályára, mert már nem férünk el" - ecsetelte ironikusan a kínálati oldalon tapasztalt megnövekedést a programfelelős. Történt ez annak ellenére, hogy a saját rendezvényhelyszínt igénylő jelentkezőket és a régebbi partnerszervezeteket is arra bíztatták: ne önálló sátrat nyissanak, hanem fogjanak össze két-három másik intézménnyel - tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy van-e ekkora kínálatra "fogyasztói" igény, azt válaszolta: olyan még nem volt, hogy érdeklődés hiányában elmaradt volna valamelyik politikai, kulturális vagy ismeretterjesztő rendezvény, aki a Tusványoson végigsétál a szabadegyetem sátrai között, az minden helyszínen talál legalább egy-két tucatnyi érdeklődőt. Elmondta: idén azért esett a szervezők választása a "Tusványos - a biztos pont" mottóra, mert annyi bizonytalanság veszi körül a magyarságot, hogy a jövőtervezéshez szükség van a biztos támaszokra. Ezekre a Kárpát-medencében zajló jövőképvitákra keres, illetve kínál válaszokat az idei Tusványos számos pódiumbeszélgetése, nyilvános vitája. A zárónapon a koncertszínpad előtti sportpályán kerül sor arra a hagyományos politikai fórumra, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke tart előadást és válaszol a hallgatóság soraiból érkező kérdésekre. A részletes program a Tusvanyos.ro honlapon található, és mobilalkalmazással is elérhető lesz. Bár a tábort egyedivé tevő szabadegyetem jelleget helyezi előtérbe, Sándor Krisztina megjegyezte: a Tusványos továbbra is a legolcsóbb fesztivál Erdélyben az egyre bővülő ifjúsági rendezvények között, ahol csak a délután négy óra után - tehát kifejezetten csak "bulizni" - érkezőknek kell alkalmanként tíz lejt (700 forint) fizetniük a karszalagért. Kedd este a Hooligans, valamint a Magashegyi Underground fellépésével kezdődik a koncertprogram. Szerdán a Balkan Fanatik, valamint Szabó Balázs Bandája, csütörtökön Nagy Feró és a Beatrice, majd Anna and the Barbies, pénteken a Margaret Island és a Magna cum Laude, míg szombaton a Skorpió és Kowalsky meg a Vega lép fel Tusványos nagyszínpadán. A "nulladik napi" koncertekkel kedden este kezdődik a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor vasárnap hajnalig tartó rendezvénysorozata, a szakmai-közéleti programok hivatalos megnyitójára szerda délelőtt kerül sor.
MTI; Transindex.ro

Öt háromszéki település a Nemzeti Vágtán
Kézdivásárhely nyerte a Székely Vágtát!
Kézdivásárhely nyerte az idei, hetedik Székely Vágtát: Berde Loránd Anci nevű magyar félvér kancáján. A döntő szempontjából „háromszéki vágtává” csinosuló rendezvényről Kézdivásárhely, Mikóújfalu, Nyujtód és Előpatak képviselői jutottak ki a Nemzeti Vágtára. A szeptember 15–17-e között a budapesti Hősök terén sorra kerülő eseményen, a rendező jogán Sepsiszentgyörgy lovasa is indulhat.
Annyit ember még nem kémlelte az eget, vagy inkább nem „simogatta” okostelefonját az Óriáspince-tetőn, mint pénteken, amikor hétágra sütött a nap, de minden előrejelzés több órás kemény esőt mutatott szombatra és vasárnapra. A Székely Vágta szervezői, akikben még erősen él az első vágta élménye (amikor szó szerint elvitte a vihar a vágtát), egy rossz, és egy még annál is rosszabb esetre érvényes forgatókönyvvel készültek.
A rossz forgatókönyv arról szólt, hogy a rossz idő miatt nem lehet megrendezni a döntőt. Ebben az esetben a két elődöntő első két helyezettje vehet részt a budapesti döntőn. A még ennél is rosszabb forgatókönyv azzal számolt, hogy nemhogy a döntőt, de még a középfutamokat sem lehet megtartani. Ebben az esetben a négy előfutam első helyezettjei képviselhették volna Székelyföldet a Nemzeti Vágtán.
Lett volna persze az eredeti program, azt azonban már senki sem merte vállalni. Így eleve úgy kalkuláltak, hogy „szombaton mindent meg kell csinálni, amit lehet” – ennek megfelelően a vágta vasárnapi középfutamait előhozták péntek estére, „hátha belefér”. Ami a sorsoláskor, a legelején történt, azt elolvashatják mai lapszámunk 3. oldalán, vadregényes történet, az indulók, elő-, középfutamokban részt vevők és döntősök névsorát az áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglaltuk.
Ügyes huszárok versenye
Pénteken este Mojzi Árpád megnyerte a Szent László-futamot Betyár nevű lovával. A hagyományőrző huszárok felkészültségét próbára tevő, tulajdonképpen ügyességi verseny forgatókönyvére, amit dr. Kádár László, hö. huszárőrnagy talált ki, panasz nem lehetett: el kellett menni a lányos házhoz, kaput nyitni, zárni, majd a kocsmába, egy sörre, karddal össze kellett szedni néhány koszorút. Természetesen mindezt lóháton, mert ez mégiscsak egy huszárverseny…
Szombaton csodálatos koreográfiával, zenével, ágyúlövéssel, himnusszal, felvonták a székely zászlót. Jobb hagyományokhoz híven, Nagy József, megbízott vágtafőkapitány románul is megfogalmazta a vágta üzenetét: a hagyományoknak, a történelemnek nem elválasztania, hanem összekötnie kell a szomszédos népeket.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke arról beszélt, hogy minden településen lovasklubot kell alakítani, Péter Ferenc, Maros megyei elnök azt mondta: a lovas hagyomány a magyar kultúra része, Tamás Sándor Kovászna megyei elnök szerint pedig a vágta a szabadság megtestesítése, ezért népszerű a székelyek között.
Példás rendben zajlottak az elő- és középfutamok
A vágta elő- és középfutamai példás rendben, minden probléma nélkül zajlottak, még startot sem kellett megismételni, ilyen nem volt az elmúlt hat évben. A Góbé futamban a tavalyi győztes László Pál (Gyergyószentmiklós) irányította a történéseket és Csíkkozmással együtt Hargita megyei fölényt alakított ki, Háromszékről csak Szotyor jutott a döntőbe. A Székely Vágta előfutamai sem hoztak nagy meglepetést: Nyujtód, Gyergyószentmiklós, Réty és Kézdivásárhely nyert.
Réty polgármestere nem járt esőtáncot az elődöntő után, pedig a település lovasa, a harmadik előfutam győzteseként, kijutott volna a Nemzeti Vágtára, ha a középdöntőt és a döntőt elmossa az eső. Nem az előfutamból kell kijutni, legyen rendes középfutam, nyerjük meg a vágtát, és úgy jussunk ki a Hősök terére – mondta Dombora Lehel. Nem jött be, Hunyadi Mátyás János elrontotta a startot a középfutamban és nem jutott a döntőbe…
A második középfutam hozta az addigi legnagyobb versenyt. Ugron Attila nagyszerűen használta ki, hogy a két körön keresztül vezető és csak egymásra figyelő előpataki és gyergyószentmiklósi lovas nem számol azzal, hogy valaki a negyedik helyről indulva körbelovagolja őket, és gyönyörű finissel megnyerte a futamot. A Székely Vágtában „tiszta” háromszéki döntő alakult ki: Kézdivásárhely, Nyujtód, Előpatak és Mikóújfalu részvételével.
És következtek a döntők…
A Góbé vágta döntője egyáltalán nem keltette az amatőr(ebb) lovasok versenyének érzését: a csíkkozmási Bálint András Szellő nevű 10 éves pej székely tájló kancáján 1 perc 35 másodperc alatt tekerte le az 1200 méteres versenytávot, ami simán elég lett volna ahhoz, hogy a vágta négy előfutamából kettőt, vagy akár az egyik középfutamot is megnyerje. Ezzel trónfosztásra került sor, hisz a hivatalban lévő „góbébajnok”, a gyergyószentmiklósi László Pál, csak a harmadik helyre tudta behozni Szellő nevű lovát, a második helyezett a szotyori Veress Bálint lett, az egzotikus nevű, Boszporuszi Naptűz nevű paripáján.
A Székely Vágta döntőjének startjában „beragadt” Kézdivásárhely és a többiek, különösen az előpataki Bartha Ferenc Pasadena nyergében több lóhossz előnyt szerzett, és az első kör végén vezetett. A verseny azonban nem egy körig tart, és a következő 200 méterben az Anci nevű 8 éves pej magyar félvér kancán versenyző kézdivásárhelyi Berde Loránd „lefutotta” a mezőnyt, és átvette a vezetést. Egy körrel a vége előtt Kézdivásárhely, Előpatak, Mikóújfalu, Nyujtód volt a sorrend. Az előpataki versenyző egyre jobban elfáradt, 200 méterrel a vége előtt a mikóújfalusi Tóth Barna My Missionnal megelőzte és „ráfutott” Berde Lorándra is, ám a kézdivásárhelyi versenyző tartani tudta első helyét és megnyerte a Székely Vágtát. Az utolsó métereken Ugron Attila is beérte
Csillag nevű lovával Bartha Ferencet, és a nyujtódi versenyző a továbbjutó harmadik helyen végzett. A rendezők méltányolták, hogy Bartha Ferenc „nagyszerűen versenyzett és sportszerűen viselkedett”, és őt is meghívták a Nemzeti Vágtára.
A Székely Vágta első helyezettjének a díja 5000 lejes pénzjutalom, és a jog, hogy Székelyföldet képviselje a budapesti Nemzeti Vágtán, egy teljes Tattini-Daslö lótextília szett, azaz egy nyári lótakaró, egy téli istállótakaró, egy izzasztó, egy szett kombinált fásli, valamint egy vízálló nyeregszállító táska az Equimundo Erdélyi Lovasbolt tulajdonosától, valamint egy 1845 mintájú lovastiszti vándorszablya, amelyet a Vágtafőkapitány adott át.
Az Aranyparipa-díjat a legápoltabb lovaknak adják, a díj célja felhívni a figyelmet a felelős állattartásra. Az idei győztes a kézdisárfalvi Imán volt, egy 14 éves arab telivér mén, Bódi Alberté.
Fogathajtó verseny: Bodó Zoltán lett a legjobb
Tizenöt fogat jelent meg a szombat délutáni fogathajtó versenyen, egyes-, kettes- és négyes fogatokkal indultak a versenyzők. Bodó Zoltán volt az abszolút győztes, a Váncsa-farm kettes- és négyes fogatával is sikerült a legjobb eredményt elérnie. Egyes fogattal György Adolf, póni fogattal Szász Csongor bizonyult a legügyesebbnek.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Három nap zenével, jókedvvel
Ünnep Baróton
Vasárnap délutánig az időjárás elég kegyesnek bizonyult azokhoz, akik hétvégi program gyanánt az idei Barót Napokon való részvételt választották. Csupán szombat délben szólt bele egy kiadós zápor az események sorába, illetve vasárnap indult meglehetősen szomorkásan a nap – ám szerencsére a nehéz felhők még a délelőtt folyamán szétoszoltak.
A vásár idén is a városközpontban zajlott, ahol enni-innivalóban nem volt hiány, a kiadott műsornak megfelelően pedig szórakozási lehetőségekből is bő volt a választék. Péntek délután előbb egy komoly eseménnyel kezdődött a háromnapos rendezvény: száz évet utazhattak vissza az időben azok, akik meghallgatták a Barót 1890–1920 című szabadtéri kiállítás bemutatóját, minekutána máris fúvószenétől lett hangos a tér, aztán a színpadon előadások, koncertek követték egymást.
A szombati nap kiemelkedő eseménye volt a műfüves sportpálya átadása, de több helyszínen több sportrendezvény is zajlott, ekkor nyitották meg hivatalosan a városnapokat, és az sem bánkódhatott, aki az ezt megelőző felvonulást, majd a néptáncosok előadásait végignézte.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A stadion a városé lesz
Sepsiszentgyörgyi polgárként megelégedéssel töltött el, hogy az utóbbi években városunk sportegyesületei jelentős sikereket értek el, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Nemrég élhettük meg azt a sporttörténelmi pillanatot is, amikor a város labdarúgócsapata megszerezte a román élvonalban való szereplés jogát. A bajnokság már el is kezdődött, de a városi stadion állapota nem teszi lehetővé, hogy a csapat hazai környezetben játssza itthoni mérkőzéseit.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzata nem rendelkezhet a sportbázis sorsa felett, és annak ellenére, hogy már több próbálkozás is történt arra nézve, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium tulajdonából átkerüljön az önkormányzat kezelésébe, minden ilyen irányú kezdeményezés kudarcba fulladt. Ugyanakkor sajnálatos, hogy éppen a megye prefektusa igyekszik megakadályozni azt, hogy a stadion önkormányzati tulajdonba kerüljön.
Tekintettel a kialakult helyzetre, parlamenti képviselőként kötelességemnek tartom, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek annak érdekében, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön. Éppen ezért tárgyalásokat folytattam Sebastian Cucu prefektussal, majd Bukarestben találkoztam Marcel Ciolacu miniszterelnök-helyettessel, akivel ismertettem a kialakult helyzetet. A találkozó sikeresnek mondható abból a szempontból, hogy Ciolacu szóbeli ígérete szerint a sepsiszentgyörgyi városi stadion belátható időn belül kormányhatározat által átkerül Sepsiszentgyörgy város tulajdonába. Bízom abban, hogy a román kormány megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a miniszterelnök-helyettes részéről most elhangzott ígéretet beváltják, és városunk önkormányzata mint saját tulajdona felett rendelkezhet a sportbázis felett.
Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

AJÁNLÓ
ÖTÉVES AZ OLVASÓTÁBOR
Ötödik kiadásához érkezett a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár és a csernátoni Haszmann Pál Múzeum szervezte, 5–8. osztályosoknak szóló olvasó- és kézművestábor. Ezt a kis léptékű, de jelentős évfordulót idén egy közös, emlékező délutánnal szeretnék megünnepelni a szervezők, amelyet Fűszál-koncert zár. Erre hívnak szeretettel július 21-én, pénteken 16 órára a csernátoni múzeumkertbe minden korábbi táborlakót, kísérőtanáraikkal együtt.
RAJZPÁLYÁZAT
Az Incze László Céhtörténeti Múzeum rajzpályázatot hirdet Városunk kincsei címmel, melynek célja az 590 éves Kézdivásárhely bemutatása. Nevezni a város történetével kapcsolatos esemény(ek) és helyszínek bármilyen technikával (vízfesték, tempera, ceruza, zsírkréta, kollázs, stb) történő ábrázolásával lehet, A4-es méretű munkákkal. Az augusztus 15-ig a múzeumba eljuttatott munkákat az Őszi Sokadalom idején állítják ki, 3–6, 7–10, 11–14 éves korcsoportokban egyet-egyet díjazunk. 15–18 éves korosztályban olyan pályamunkákat (szórólap, térkép, plakát stb.) várnak, amelyek minél érdekesebben, kreatívabban mutatják be és ajánlják Kézdivásárhely turisztikai látványosságait. A pályamunkák hátoldalára írják fel a munka címét, készítő nevét, életkorát, elérhetőségét.
KIÁLLÍTÁS
Július 20-án, csütörtökön 17 órától az Erdélyi Művészeti Központban Antal Imre a Németh–Kriza-gyűjtemény tükrében címmel nyílik kiállítás. Köszöntőt mond: Antal Árpád András polgármester, Sógor Csaba EU-parlamenti képviselő, Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. A kiállítás kurátora: Szepes Hédi művészettörténész. Közreműködnek: Fintu Dezső (furulya) és Csillag Gergely György (ének).
BARDOCZOK TALÁLKOZÓJA
Augusztus 6-án tartják a Bardócz, Bardocz, Bardoczi családok és leszármazottjaik világtalálkozóját a csíksomlyói kegytemplomban. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ilyen Pásztorjuk van?!
A pásztorok azért vannak, hogy a rájuk bízottakat pásztorolják. A bibliai „jó pásztor” ezt a példázatot adta, ezt a feladatot bízta a mindenkori közösségi és egyházi vezetőkre. Ez a küldetés a Bihar megyei RMDSZ újdonsült fennforgójára is érvényes kellene legyen, aki ráadásul nevében hordozza is ezt.
Pásztor Sándor tavaly lett a Bihar Megyei Tanács elnöke, a román szocialistákkal kötött politikai alku nyomán. S bár nem ő az RMDSZ első embere a megyében, funkciója – amit a bihari „keresztapaként” elhíresült Kiss Sándortól örökölt – afféle helyi kiskirállyá avanzsálta. Ráadásul évek óta Nagyvárad legmagyarabb városrészében, Biharpüspökiben, ahová szép házat építtetett magának, ő afféle kisisten: politikai, egyházi és civil vonalon egyaránt.
Noha Pásztor csupán egyike a Biharpüspöki Református Egyházközség presbitereinek, s így a szabályok szerint az ő szava is csak annyit ér, mint a többi presbiteré, az ő esete is azt igazolja, hogy vannak olyan pásztorok, akik bármit elművelhetnek a nyájjal, tetteiknek semmiféle következménye nincs.
A Biharpüspöki Református Egyházközségben a közelmúltban lelkészválasztás történt, minekutána az addig ott szolgált Szekeres Sándor nyugdíjba vonult. A zsinatpresbiteri alapon szerveződő református egyház törvényei szerint minden döntéshozatalban a legfőbb illetékes választott egyháztanács, a presbitérium úgy döntött, hogy meghívás útján akarja betölteni a kiköszönt lelkész helyét. Ilyenkor az a szokás, hogy a presbitérium kiszemel magának egy vagy akár több lelkészjelöltet, akikkel felveszik a kapcsolatot, meghallgatják őket, elbeszélgetnek velük. Ilyen úton figyelt fel a presbiterek egy része a nagyváradi születésű Megyasszai Attila resicabányai református lelkészre is, aki egyik esélyese lett a lelkészválasztásnak. A tiszteletes tizenvalahány évnyi áldozatos és eredményes szórványszolgálat után kerülhetett volna haza szülőhelyére.
Igen ám, de közbelépett a „jó” Pásztor, aki pártvonalon beavatkozott az egyházközség lelkészválasztásának az autonómiájába. Ahelyett, hogy az illetékes temesvári egyházmegye esperesétől kért volna hiteles jellemzést, tájékoztatást a pályázó lelkészről, a Krassó-Szörény megyei RMDSZ-elnöknél sietett „lekáderezni” Megyasszai tiszteletest. Kért és kapott is állítólagosan kompromittáló, lejárató „jellemzést” egy borítékban, s azt presbitertársai előtt meglebegtetve kezdett el ágálni a jelölt ellen. Amikor a többi presbiter kérte, hogy hadd lám, milyen információkat tartalmaz a Krassó-Szörény megyei RMDSZ-pecséttel ellátott borítékban található levél és CD, Pásztor Sándor megtagadta azok bemutatását. A presbitérium ekkor meghátrált a politikai tekintély és befolyás előtt. Ugyanakkor a megvádolt lelkésznek még esélye sem volt védekezni, mert az a lelkészválasztásra nézve úgymond nyílt beavatkozásnak minősült volna a részéről.
Mindezek után a Temesvári Egyházmegye esperese levelet írt és juttatott el a biharpüspöki presbitériumnak. Ez a levél Pásztor Sándorhoz is eljutott, az esperes kérte benne a Megyasszai Attilát „kompromittáló” dokumentumoknak az esperesi hivatalba való elküldését. Mind ez idáig ez nem történt meg.
Így járt hát el két megyei RMDSZ elnök-pásztor egy négygyermekes szórványlelkésszel, aki a dél-erdélyi megyei magyarság körében áldásos munkát végez immár tizenegy éve, s akinek legnagyobb bűne az volt – s ezt sokan tudják –, hogy gátat próbált vetni az egyre gyorsabb asszimilációnak, önfelszámolásnak, beolvadásnak.
Azt azért még el kell mondanunk, hogy Pásztor Sándor nem teljesen „érdektelenül” manipulálta presbitertársait, ugyanis neki és pártjának volt saját jelöltje a püspöki lelkészi állásra, mégpedig Kucharszki Zoltán hegyközszentimrei tiszteletes személyében. Ám a presbitériumban feltámadt az önérzet, s végül a békesség és kompromisszum kedvéért abban maradtak, hogy ha Megyasszai nem jöhet, akkor ne jöjjön Kucharszki sem. Maradjanak úgymond szolgálati helyeiken.
Végül egy látszólag „kívülállót” hívtak meg, Szigeti Ferenc magyarremetei lelkész személyében, aki nyilvánvalón készséggel hagyja oda a bihari szórványgyülekezetet a megyeszékhelyi állásért, ezért aligha vethet rá bárki követ. Az már csak pletykaszinten terjed az egyházmegyében, hogy őt nem más, mint maga Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ bihari ügyvezető elnöke „javasolta” a biharpüspökieknek. Aki római katolikus létére afféle szürke eminenciásként intézkedik a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben (is).
V. T. B. / itthon.ma

Kavarunk, szenátor úr, kavarunk?
A jelek szerint egyeseknek semmi sem drága, ha nem létező etnikai konfliktusok, különösen vélt magyar túlkapások miatt tiltakozva, a román érdekek védelmében fellépve némi politikai tőkére tehetnek szert. Feltehetőleg ez motiválhatta az utóbbi esetet is.
Szükségük is lenne erre, mert politikai alakulatuk, az egykori államelnök, Traian Băsescu pártjának népszerűsége a bányászbéka ülepe alatti szintre zuhant. Igaz, nem kizárólag ők vannak így ezzel.
A legfrissebb hasonló természetű konfliktus – vagy csupán annak látszata – Marosvásárhely tövében, Koronkán pattant ki, méghozzá régi ismerősünk, Marius Paşcan Maros megyei szenátor jóvoltából. Aki az előző években azzal dicsekedett, azt tartotta prefektusi, illetve törvényhozói mandátuma legfőbb eredményének, hogy sikerült megakadályoznia a Felső-Maros menti államosított erdők visszaszolgáltatását egykori – természetesen magyar – tulajdonosainak, illetve azok leszármazottainak. Szintén ő volt az, aki a március 10-i Székely Szabadság Napja megszervezése miatt perrel fenyegette a Székely Nemzeti Tanácsot. Sőt, megvádolta a magyar kormányt is, amiért az szerinte támogatja az „úgynevezett” Székelyföld autonómiáját, ami által a pattanásig feszültek az etnikumközi kapcsolatok. Azt is mondta emberünk, hogy „az ilyen uszítások, szeparatista és szegregációs törekvések, és a nemzeti alapú diszkrimináció folyamatosan jelen van Románia közepén az oktatásban, a köz- és egészségügyi intézményekben”.
Ha pedig nincs feszültség – mármint etnikai, amit természetesen a magyar kormány közreműködésével szítanak –, akkor kelt ő maga, természetesen hazafiúi felbuzdulásában. Amint tette ezt legutóbb éppen a koronkai iskolai évzáró esetében a minap. Facebook-bejegyzésében azt állította, hogy diszkrimináció érte a koronkai iskola román diákjait azáltal, hogy nem vehettek részt a magyar nyelven tartott tanévzárón, és csak magyar nyelvű okleveleket nyomtatott az iskola. A magyar oldal ezt cáfolta, igaza tudatában beadvánnyal fordult az oktatási illetékesekhez, illetve a prefektúrához, kérve, vizsgálják ki az ügyet. A tanfelügyelőség ezután vizsgálóbizottságot küldött a Tholdalagi Mihály Általános Iskolába, a vizsgálódás eredménye a magyar szülőket igazolta.
Mindez „úgynevezettet” aligha érdekli, ő megelégszik azzal, ha a hasonló gyűlöletkeltő, mondjuk ki: magyarellenes megnyilvánulásaival ideig-óráig az érdeklődés középpontjába kerül. Másként a kutya sem figyel rá. Véleményem szerint.
Szentgyörgyi László / Központ.ro; itthon.ma/szerintunk

Oravicabányai Magyar Napok
A Communitas Alapítvány támogatásával szervezi meg a Resicabányai Platanus Egyesület az oravicabányai magyar seregszemlét.
Első napján, hétfőn, július 17-én emléktáblát állítanak Mihalik Kálmán, a székely Himnusz zeneszerzőjének szülőházánál.
Kedden, július 18-án a fotókiállítás nyílik a Régi Színház halljában.
Szerdán, 19-én, 10 órakor az emléktábla felavatása és megszentelése. 11 órakor ünnepi műsor a Régi Színház színpadán (a bécsi Opera kicsinyített változata).
Fellépnek: Székelyudvarhelyről a Vegyeskórus, Gyuláról Kiss Ferenc mesterciterás és a resicabányai Hóvirág Daloskör.
A nap szeretetvendégséggel zárul 18 órakor, a Megyei Magyar Házban.
A szervezők mindenkit szeretettel várnak.
Tóth János, az Oravicabányai Magyar Napok programfelelőse
Szórvány.info; Erdély.ma

Klaus Johannis Csíkszeredában: többet fogok tudni az itt élők problémáiról
Több tucatnyi tüntető várta Csíkszeredában Szabadság téren Klaus Johannist, Románia elnökét székelyföldi látogatása alkalmából. Johannis az újságíróknak elmondta: tájékozódni jött az itt élő emberek problémáiról.
Klaus Johannist a csíkszeredai megyeháza előtt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntötte. Az államelnök a rá váró újságíróknak elmondta: a látogatása célja, hogy informálódjon a székelyföldi emberek problémáiról, és reméli, hogy a nap végére, már többet fog tudni az itteni emberekről. Az államelnök és kísérete ezután bevonult a megyeháza amfiteátrumába, ahol meghallgatták először a román himnuszt, majd a résztvevők elénekelték a székely himnuszt is. Borboly Csaba és Tamás Sándor tolmácsolták a két megye (Hargita és Kovászna) kéréseit, problémáit. Klaus Johannis magyarul is köszöntötte az egybegyűlteket és megköszönte, hogy elénekelték neki a székely himnuszt. Székelyhon.ro

Ne az államfő mondja meg (Székelyföldre várják Iohannist)
Ma érkezik egynapos hivatalos látogatásra Hargita és Kovászna megyébe Klaus Iohannis államelnök. Az elnöki vizit Csíkszeredában kezdődik, a megyei önkormányzat nagytermében a két megye képviselő-testületeinek vezetőivel, valamint a polgármesterekkel, alpolgármesterekkel találkozik, majd Csíksomlyóra is ellátogat, illetve Csíkszentkirályon megtekinti a Hargita Gyöngye borvízgyárat. Háromszék egy hivatalos, illetve egy informális találkozó helyszíne lesz. A székelyföldi elöljárók kényes kérdésekkel, illetve egy markáns üzenettel várják az államfőt,
A csíkszeredai megyeházára 10 órára összehívott találkozó (mely a hivatalos programban vitaként szerepel) a Következetesség és átláthatóság – a jó gyakorlat példái Hargita és Kovászna megyében címet viseli. A nagyjából kilencvenperces találkozót követően Iohannis déli 12 óra előtt tíz perccel a csíkszeredai Szent Miklós ortodox püspöki katedrálist keresi fel, majd kevesebb mint fél óra múltán a csíksomlyói kegytemplom következik. A Maszol hírportál értesülései szerint az államfő a kisbazilikában várhatóan húsz percet tölt el a ferences rend tagjaival, akik a kegyhely történetét ismertetik. Egy körülbelül háromperces orgonajátékot is meghallgat, majd a Szűz Mária-kegyszoborhoz járul, és ezt követően felkeresi a közelben található Szent István Otthont – részletezte a portál Urbán Erik ferences atyára, a kegytemplom igazgatójára hivatkozva. A csíkszéki látogatás egy óra előtt öt perccel a csíkszentkirályi borvíztöltő üzemben folytatódik és zárul. Két óra után pár perccel már Kovászna Megye Tanácsa épületéhez érkezik az elnöki konvoj. Klaus Iohannis először a három székely megye képviselő-testületeinek elnökeivel – Borboly Csabával, Péter Ferenccel és Tamás Sándorral –, valamint Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely és Gyergyószentmiklós polgármestereivel egyeztet zárt ajtós tanácskozáson. Ezt követően a romániai és székelyföldi klaszterek és közösségfejlesztési társulások képviselőivel találkozik. Iohannis nagyjából másfél órát tartózkodik Sepsiszentgyörgyön, 17 órától ugyanis már a Vrancea megyei mărăşti-i mauzóleumnál vesz részt az első világháborúban elesett román katonák emlékére szervezett ünnepségen. A látogatás ezzel a mozzanattal ér véget. Az államfő egyébként csak ez utóbbi helyszínen szólal fel – a hivatalos program szerint. A székelyföldi elöljárók korábban már jelezték, melyek azok a témakörök, amelyeket az államfő elé szándékoznak tárni a látogatás alkalmából. Ezek – Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke által a közösségi médiában is közzétettek szerint – az anyanyelv- és szimbólumhasználat, a csíksomlyói búcsúnak az UNESCO szellemi világörökségi listájára való felkerülésének elgáncsolása, az államelnöknek a magyar közösséggel kapcsolatos kijelentései (ideértve a kisebbségek romániai helyzetét illető, valamint a területi – etnikai alapú – autonómiára vonatkozó megnyilvánulásait), valamint az, hogy ő volt, aki visszavonta Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalom hőse címet. Tamás Sándor lapunknak korábban röviden ezt így foglalta össze: „olyan kérdésekről, melyekben másként látjuk a világ dolgait”. A kényesnek mondható kérdések egy részét várhatóan az informális találkozón szegezik majd az államfőnek. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat vezetője szerint a felsoroltak mellett a székelytermék-mozgalomra is fel szeretnék hívni az elnök figyelmét, illetve olyan sajátos problémákra, mint a medvekérdés. Sajtóértesülések szerint az elöljárók várhatóan a közigazgatásban tapasztalt nehézségekre is rámutatnak, illetve az ehhez kötődő törvénykezési problémákra, kiemelten a jogszabály alkalmazási gondjaira. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a háromszéki találkozó témáit illetően lapunk érdeklődésére annyira szorítkozott: minden olyan kérdést felhoznak, amely az erdélyi magyarságot foglalkoztatja. A találkozó célja „megoldást keresni minden egyes problémára, mely az erdélyi magyarság fejlődését, boldogulását befolyásolja”. A polgármester további részletekkel nem szolgált, mivel nem tartja szerencsésnek, hogy az államfő előzőleg a sajtóból értesüljön arról, amivel elé akarnak állni. Antal Árpád hozzátette: Iohannist egy félreérthetetlen üzenettel várják, mely szerint „ebben az országban, és bárhol máshol mindenkinek meg kell már végre értenie, hogy az erdélyi magyarság helyzete akkor lesz rendben, amikor ők maguk jól fogják érezni magukat itt, és nem más állítja ezt róluk. Még az államelnök sem jelentheti ki egyoldalúan, hogy az erdélyi magyarság jogai biztosítva vannak, miközben a valóság teljesen más” – fogalmazott. A politikus megjegyezte: igen érdekes, hogy a sepsiszentgyörgyi találkozó nem jelenik meg az államfői hivatal által közzétett hivatalos programban, míg például a katedrális meglátogatása (mely szintén zárt körű) igen. A polgármester korábban egyébként azt nyilatkozta: mérsékelt optimizmussal készül az államfői látogatásra, melyről úgy vélte: már 2015-ben meg kellett volna történnie. Antal Árpád szerint Iohannis eddigi elnöksége csalódást jelentett a székelység számára, a mostani látogatás viszont egy új kiindulópont lehet.
Tüntetés Csíkszeredában
Kétórás tiltakozás jelentett be az Erdélyi Magyar Néppárt. A párt a csíkszeredai megyeháza elé hívja szimpatizánsait, valamint „mindazokat, akik aggódnak az elmúlt időszak magyarellenes megnyilvánulásai miatt”. A tiltakozásra 9 és 11 óra között kerül sor – Klaus Iohannis államfő tíz órától Hargita és Kovászna megye önkormányzati vezetőivel találkozik a megyeháza nagytermében. Az EMNP tájékoztatása szerint a céljuk tudatni az államfővel: kiállnak az erdélyi magyarok jogaiért, és elfogadhatatlannak tartják az utóbbi időben a közösséget ért jogsértéseket. A résztvevőket ugyanakkor arra kérik, lehetőségeik szerint hozzanak magukkal székely zászlót, ezzel is jelezve a szabad szimbólumhasználathoz való jogot és határozott autonómiaigényüket.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kisebbségi jogok szavatolását várják (Az SZNT levele Klaus Iohannisnak)
Klaus Iohannis a tömegesen rá szavazó székelyeknek is köszönheti, hogy megnyerte az államfőválasztást 2014-ben, de várakozásaik nem teljesültek, helyzetük csak romlott, jogaik csorbultak – írja az államelnöknek címzett nyílt levelében Izsák Balázs.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke három követelést is megfogalmaz: Iohannis kérje számon Románia törvényekben is rögzített nemzetközi kötelezettségvállalásait, és szólítsa fel a hatóságokat arra, hogy szüntessék be a nyelvünk és jelképeink ellen folytatott háborút; vállaljon garanciákat a kétnyelvű ügyintézésre, és ne írjon alá olyan költségvetési törvényt, amely nem biztosítja az ehhez szükséges anyagi forrásokat; végül pedig azt kéri, hogy Iohannis „kezdjen párbeszédet Székelyföld képviselőivel a régió jövőjéről, és vállaljon aktív szerepet abban, hogy Románia fogadja el a székelyek által igényelt, Európa számos országában sikeresen működő autonómiát”, sőt – ha sor kerül az ország közigazgatási átszervezésére –, vállaljon garanciát arra, hogy a történelmi Székelyföld lesz az egyik régió. Izsák Balázs úgy véli: a székelyek abból a meggondolásból szavaztak Iohannisra, hogy „erdélyi szász lévén egyaránt ismeri a Romániában élő nemzeti közösségek gondjait és Erdély toleráns politikai hagyományait”, és bíztak abban, hogy elnöksége alatt változni fog a román hatóságok viszonyulása Székelyföldhöz. Várakozásaikból azonban két és fél év alatt semmi nem vált valóra: a hatóságok hozzáállása „inkább romlott, a prefektusok és egyéb állami tisztségviselők háborút folytatnak anyanyelvünkkel és jelképeinkkel, elvitatják azt a jogunkat is, hogy véleményt nyilvánítsunk olyan sarkalatos kérdésekről, melyek minket is közvetlenül érintenek, mint például az ország közigazgatási átszervezése”. Az SZNT elnöke a nyilvánvalóan törvénysértő bírósági ítéletekre is felhívja a figyelmet, és szóvá teszi, hogy mindez az államfő hallgatása mellett történik. Klaus Iohannis elzárkózik a párbeszédtől, semmitmondó válaszokat küld, vagy egyszerűen válasz nélkül hagyja az SZNT beadványait, noha törvényes kötelessége válaszolni. „Elzárkózik attól, hogy alkotmányos hatáskörének és feladatának megfelelően beavatkozzon, amikor az állam intézményei és hatóságai egyéni vagy közösségi jogokat sértenek meg. (...) Európai politikushoz méltatlan módon szót emel az ellen, hogy legalább társadalmi párbeszéd tárgya legyen Székelyföld autonómiája, egy olyan közjogi intézmény, amely számos európai országban működött és működik számbeli kisebbség és többség legnagyobb megelégedésére. A legközelebbi példa erre Erdély története, amely ennek 800 éves hagyományát ismerte, s egyik haszonélvezője pontosan az erdélyi szász közösség volt.” – olvasható a levélben. Izsák Balázs leszögezi: ha az államfő valóban azért látogat Székelyföldre, hogy „megismerje a helyi problémákat, a régió valóságát és fejlődési lehetőségeit”, „elkerülhetetlenül szembesülni fog számtalan hatósági jogsértéssel, illetve a székely nép autonómiaigényével, hisz meglátásunk szerint a régió autonómiája a jövendőbeli fejlődés legfontosabb záloga”, és reményét fejezi ki, hogy az államfő változtatni szándékszik hozzáállásán, hiszen ezekre a dolgokra már korábban is felhívták a figyelmét, de eredmény nélkül. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több mint hobbi
Tanulás szabadidőben a művészeti és népiskolában
Aki tehetséget, vonzalmat érez a képzőművészet, a hangszeres zene, a népi díszítőművészet, balett, tánc, éneklés iránt, de nem kívánja tanulmányait kizárólag ebben az irányban folytatni, művelheti mindezt amatőrként, de igazán igényesen csak akkor, ha az alapokat szakembertől tanulja meg. Erre van lehetőség a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában, ahol több mint húsz szakosztály működik, s bár a tanév már rég véget ért, még a napokban is az iskola tanítványainak hangszereitől volt hangos a zabolai Csipkés.
A jövőre ötvenéves intézmény az elmúlt tanévben huszonegy háromszéki településen működtette osztályait, a közel hatszáz tanítványnak több mint húsz tanár tartotta az elméleti és gyakorlati órákat. Gáj Nándor igazgató szerint a gyermekek esetében különösen fontos a művészeti oktatás, mert készségeket, képességeket fejleszt, és erre sajnos a hagyományos oktatás nem fektet hangsúlyt, a felnőtteket pedig abban segíti, hogy ne veszítsék el alkotókészségüket, és kikapcsolódásként is nagyon jó.
Hagyomány szerint a csoportok tanévzáró ünnepségeket tartanak, ilyenkor a közösséghez tartozás érzése is felerősödik a diákokban, a szülők, rokonok, barátok, ismerősök is láthatják, hallhatják, ki mennyit fejlődött. A bútorfestés, népi díszítőművészet osztály tanítványai nem csak otthonukat díszíthetik a maguk készítette tárgyakkal, többen vásárokban is megjelennek portékáikkal, a hangszeresek többsége együttesekben, táncházakban kamatoztatja tudását, a népdaltanulás szókincsbővítést is jelent, a balett a mozgáskoordinációban, egészséges testtartásban is segít, és kétség nem fér hozzá, a művészetekben való jártasság és azok művelése, valamint az esztétikai eszköztár bővítése olyan plusz a kulturális műveltség tekintetében, ami leginkább személyes tapasztalat által szerezhető meg.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszaszúrt Szilágyi Zsoltnak
Gorombaságnak tartja az EMNP-nek az autonómia témájában Klaus Iohannis államfőhöz intézett kérését Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Párt (NMP) Maros megyei képviselője, aki szerint oda fajultak a dolgok, hogy Erdélyben a románokat „másodrangú” polgárokként kezelik a magyarok.
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök az államfőnek címzett vasárnapi levelében arra kéri Klaus Iohannist, hogy kezdeményezzen román–magyar párbeszédet az autonómiáról, és a legmagasabb közjogi méltóságként legyen moderátora is ennek a párbeszédnek. Paşcan szerint az autonómia témáját időnként „újjáélesztik” a magyar pártok, ám ez az igény „területi igényeken alapuló, idegengyűlölő kérés”, aminek a célja Románia „etnikai enklávékra” történő felszabdalása. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)