Több mint négy tonna ajándékot vitt Marosvásárhelyre az Ökumenikus Segélyszervezet
Több mint négy tonna, erdélyi árváknak, idősöknek és rászoruló családoknak szánt karácsonyi ajándékot adott át Marosvásárhelyen az Ökumenikus Segélyszervezet pénteken.
A szervezet nevében Lévai Anikó jószolgálati nagykövet és Lehel László, a szervezet elnök-igazgatója vett részt a fogadó Lazarenum Alapítvány által szervezett ünnepi rendezvényen. 
Lévai Anikó az esemény előtt a közmédiának elmondta: több mint tíz éve állnak kapcsolatban a Lazarenum Alapítvánnyal, és úgy látják, hogy amikor a marosvásárhelyi szervezetet támogatják, nem feneketlen zsákba szórják a pénzt. 
Olyan családok is vannak a támogatottjaik között, amelyek időben, megfelelő segítséget kaptak, és kiléphettek a támogatottak sorából. "Ez is célunk, hogy ne egy nehéz sorsú rendszert tartsunk fenn, hanem próbáljuk onnan kiléptetni az embereket" - közölte Lévai Anikó. 
Lehel László elmondta, hogy a segélyszervezet mindig pénzadományokat gyűjt Magyarországon, és abból vásárolják meg azokat a termékeket, amelyeket a partnereik kérnek. Elmondta, hogy a mostani szállítmányban a legfontosabb tartós élelmiszereket, olajat, lisztet, rizst, húskonzerveket és tésztát hoztak, de a karácsony közeledte miatt az édesség sem maradt ki. 
Az Ökumenikus Segélyszervezet évről évre támogatja a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány által segített szegény sorsú és árva gyermekeket és az idősotthon lakóit. A több mint 100 gyermeket és idős lakót segítő akció három (téli) hónapra biztosítja az intézmény tartósélelmiszer-ellátását. A segélyakció az alapítvány látókörében lévő 170 nehéz sorsú Maros megyei családra is kiterjed.
[MTI] itthon.ma//karpatmedence

A csíkszeredai Szabadság téren sem loboghat a székely zászló
Nem lehet felhúzni a júniusban a rendőrség által levett és elkobzott székely zászlót a csíkszeredai Szabadság téren a Hargita Megyei Törvényszék döntése értelmében – írja Kovács Attila a szekelyhon.ro -n. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezés nyújtható be.
A törvényszék döntése nem a székely zászló felhúzásának tiltására vonatkozik, hanem azokra a lépésekre, amelyek ezt megelőzték. Így elsőként érvénytelenítették azt a 277-es számú, a zászlórúd által elfoglalt területre vonatkozó bérleti szerződést, amelyet a Csíkszereda Polgármesteri Hivatala kötött idén az Erdélyi Magyar Néppárttal. Ugyanakkor érvénytelenítették a május 30-án kiadott, 64-es számú építési engedélyt, amelyet a polgármesteri hivatal a néppárt nevére állított ki. Harmadik pontként pedig a törvényszék elutasította a néppártnak a perbe avatkozás érdekében benyújtott kérését. Az építési engedély érvénytelenítése érdekében Hargita megye prefektusa nyújtott be keresetet a törvényszékre, ezt a zászlófelvonás napján, június 3-án iktatták. Erre hivatkoztak a rendőrök is, amikor a zászló felhúzása után azonnal közbeléptek, a lobogót levették és elvitték. A rendőrségi szóvivő akkor azt mondta, mivel az építési engedély közigazgatási per tárgyát képezi, a 2015-ből származó 141-es törvény értelmében kihágásnak minősül a zászlófelvonás is. Utóbbi törvény a területi közigazgatási egységek – megyék, települések – zászlóira vonatkozik, és előírja, hogy ezeket az intézmények székhelyén lehet kitűzni, Románia és az Európai Unió lobogójával együtt.
A prefektus által benyújtott keresetlevél szerint viszont az építési engedély megsérti az építkezésekre vonatkozó 1991-ből származó 50-es, és a 2001-ből származó 350-es számú, valamint a reklámhordozók elhelyezésére és engedélyezésére vonatkozó 2013-ből származó 185-ös törvényeket. A kereset megemlíti, hogy az engedélyt egy zászlórúd felállítására és egy zászló felvonására adták ki, ebben az esetben pedig be kell tartani a 185-ös törvényt, mert meghatározott időszakra vonatkozó reklámozásról van szó. A beadvány végül kitér a már említett, helyi zászlókra vonatkozó 141-es törvényre is, kiemelve, hogy az előírások be nem tartása 5000-től 10 000 lejig terjedő pénzbírságot von maga után.
A zászlót évekkel ezelőtt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai szervezete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére helyezték ki a Szabadság térre, a korábbi zászlórúd azon a helyen volt, ahol most a Márton Áron-szoborcsoport áll. A szoborállítás előtt új helyet kerestek a zászlónak, amelynek tartórúdját a Szabadság tér megyeháza felőli oldalán, a Szakszervezetek Művelődési Házával szemben, egy zöldövezeti részen állították fel. A korábbi helyszínen levő székely zászló eltávolítása érdekében a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület indított pert, és ezt mind első-, mind másodfokon megnyerte.
A mostani elsőfokú ítélet ellen a perbe avatkozásának elfogadását kérő fellebbezést nyújt be a néppárt a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán – közölte a szekelyhon.ro megkeresésére Tőke Ervin, az EMNP csíkszéki elnöke. Erdély.ma

Orbán: hiba lenne kimaradni a román parlamentből
Nagy hiba lenne kimaradni a bukaresti törvényhozásból, a vasárnapi romániai parlamenti választások tétje szoros összefüggésben van az erdélyi, partiumi magyarság megmaradásával – mutatott rá Orbán Viktor az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) nyilatkozva.
A miniszterelnök Szatmárnémetiben tett csütörtöki látogatása alkalmával adott interjút az erdélyi médiumnak, amelyet pénteken internetes videómegosztó-csatornáján is elérhetővé tett az ETV.
„Aki nem áll ki saját magáért, azon a többség egyszerűen átlép, és még jó, ha át- és nem rálép" – mondta Orbán Viktor. A kormányfő arra figyelmeztetett, ha a magyarok méltó életet akarnak Erdélyben, és elvárják, hogy a románság adja meg a nekik kijáró tiszteletet, megbecsülést és jogokat, akkor ki kell állniuk közösségükért, el kell menniük választani. Megállapította: amennyiben az erdélyi magyarság nem képviseltetné magát a bukaresti parlamentben, azzal azt üzenné a románságnak, hogy átnézhet rajta, annyit sem kell törődnie vele, mint eddig.
„Gyengeséget mutatni, jelentéktelenségbe süllyedni a legrosszabb politika, ami elképzelhető. Márpedig csak akkor lesz ott a magyarság a bukaresti törvényhozásban, ha a magyar emberek elmennek választani, és fölhatalmazzák az összefogást létrehozott magyar politikai erőket arra, hogy képviseljék az ő érdeküket és hallassák a hangjukat. A mostani választás tétje a lehető legszorosabb összefüggésben van az erdélyi és partiumi magyarság megmaradásával" – mondta az ETV-ben Orbán Viktor. Az erdélyi magyarok jogainak csorbulására, legeredményesebb vezetőik meghurcolására vonatkozó kérdésre Orbán Viktor kifejtette: az utódállamokban élő magyar közösségeknek változó, hullámzó a viszonya az adott államok többségi társadalmával. „Amit el tudunk érni, az az, hogy az együttműködés által motivált és ihletett többségi kormányzatok hosszabb időtartamokra tudjanak jó együttműködést kialakítani a magyar közösségekkel" – magyarázta, hozzátéve, hogy szinte lehetetlen megszüntetni a magyarellenesség lehetőségét az adott történelmi helyzetben.
Rámutatott: míg Szerbiában ma sokkal könnyebb a magyarok helyzete, mint korábban bármikor volt, Romániában inkább visszalépést lehet tapasztalni, és nehezen lehet elválasztani a jogszerűség helyreállítását célzó romániai folyamatokat a magyarellenességgel motivált politikai cselekvésektől. „Az itt élő magyarok így élik meg azt, ami történik velük. Nekünk Budapesten az a dolgunk, hogy ezt úgy vegyük, ahogy az itt élő magyarok ezt látják, ezért bennünket is aggasztanak ezek a jelenségek" – mondta Orbán Viktor az Erdélyi Magyar Televíziónak adott interjúban.
A miniszterelnök az RMDSZ vezetőivel és parlamenti jelöltjeivel találkozott csütörtökön Szatmárnémetiben, majd Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közös sajtóértekezletén minél nagyobb arányú részvételre biztatta az erdélyi magyarságot a vasárnapi romániai parlamenti választásokon.
MTI Erdély.ma

Karácsonyra hangoló (Mesterségek vására Sepsiszentgyörgyön)
Már most beszerezhetőek a különleges, kézzel előállított, egyedi karácsonyi ajándékok a Sepsiszentgyörgy főterén felállított óriássátorban. A Gál Andrea és Várallyay Réka nevével fémjelzett Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület és a városi Kónya Ádám Művelődési Ház közösen szervezett Mesterségek nagyvására a tegnapi nyitány után még ma várja az érdeklődőket.
A forralt bor kellemes illata csapja meg a sátorba betérőt. Nem csoda, hisz már a bejárat mellett főzik a teát, melegítik a fűszeres bort, s harapnivalónak zsíros kenyeret kínálnak az ital mellé. A sátor nagy, de mégis kicsinek bizonyult. Árusok kínálják benn portékáikat, ha rajtuk kívül nem lenne senki, jól megférnének, de a vásárolni szándékozók vagy csak kíváncsiskodók hada zsúfolja a teret. Igaz, mintha így is valamicskével szellősebb lenne a tér, mint az elmúlt években a Székely Nemzeti Múzeum termeiben szervezett hasonló karácsonyi kézművesvásárokon. Gál Andrea szervező érdeklődésünkre elmondta, a jelentkezők közül hatvanöt vásárost választottak ki, hisz nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekedtek.
Van itt mindenféle kézművestermék, a hagyományostól a ma ízlésének megfelelően formatervezett darabokig, mint például mintás textíliából varrt övtáska vagy válltáska. De nézzünk csak körül: kaphatóak fazekastermékek, bőrdíszművek, nemezelt tárgyak népi motívumokkal, meg korszerű tervezésben is, tűzzománc ékszerek, gyöngyből fűzöttek, méz és cifra mézeskalács, különböző gyümölcslevek és szörpök, díszes üvegtárgyak, rongybabák, ruhák, fából faragott dísz- és használati tárgyak, játékfigurák, fából készült, népi mintákkal festett tárgyak, nemezelt papucsok, karácsonyfadíszek, illatos háziszappanok, szőttesek, ruhanemű, szaloncukor, édesség, gyerekjáték, keksznyomó, mézeskalácsütő fa, de még egyedi kályhacsempe is, és bizonyára akad, ami kimaradt a felsorolásból. A tegnap esti programban szerepelt István Ildikó és a Folker zenekar műsora. A nagyvásár ma is folytatódik, várja a látogatókat délelőtt tíztől este fél nyolcig.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kettős mérce
A választási kampány véghajrájában igen sebesen menesztette Dacian Cioloş miniszterelnök Temes megye magyar alprefektusát, mert egy szerdai interjúban autonómiáról és nemzetállamról mert beszélni. Csütörtökön már ki is tették a szűrét. Nem az a dolga, hogy kommentálja, hanem hogy betartsa az alkotmányt, hangzott a kormányülést követő verdikt, mely kísértetiesen emlékeztet a fegyveres alakulatok szállóigéjére, miszerint a parancsot végrehajtják és nem kommentálják. Már-már azonos kaliberű a kilencvenes években a bányászok által megfogalmazott gyöngyszemmel, mely szerint „mi dolgozunk és nem gondolkozunk”.
Egy nap leforgása alatt repítették tehát a bánsági magyar alprefektust, s bizony, december tizenegyedike előtt e nyolcadikai gyorsaság igen beszédes és aggályos is egyben. Furcsa, de e gesztussal azt üzenik, legalábbis nekünk, hogy egy vezető magyar kormányhivatalnoknak nem lehet véleménye. Pedig, Cioloş és társai éppen véleményük okán tűntek elfogadhatóbbaknak, ám nincs olyan politikai alakulat, olyan réteg, mely választási esztendőben, különösen a kampány finisében ne rántaná elő a magyar kártyát. Cioloş sem volt elég erős, hogy elvesse belügyminisztere javaslatát, inkább leépítette bánsági alárendeltjét. Kár volt, többet veszített, mint amennyit nyert.  Mert Marossy Zoltán csak annyit mondott, hogy egy terület autonómiája nem azonos a terület elszakadásával, és az autonómia Európában arra megoldás, hogy a döntéseket minél közelebb hozzák az állampolgárokhoz. „Ez pedig Romániában is kívánatos. Én is szeretném, hogy legyen autonómia” – hangsúlyozta. Valójában Romániában számos gondolkodó román ember szeretné, hogy centralizáció helyett inkább autonómia legyen, csak hát ez jelen viszonyok közepette vállalhatatlan nézet. Ám Marossy még azt is kifejtette, a román alkotmány elhibázottan tekinti nemzetállamnak Romániát, mert a nemzetállam fogalma nem számol Románia más nemzetiségű lakóival, és ez már végképp emészthetetlennek bizonyult, a jelek szerint nem csak a nacionalizmus zászlaját lengetőknek. Pedig csak mérlegelni kellene, a másik fél szempontjaira is gondolni. Arról nem is beszélve, hogy a székelyföldi túlbuzgó kormányőrök és főhivatalnokok a jogszerűségre hivatkozva rendületlenül gyárthatják zászló- és feliratos ügyeiket, sorozatosan megalázhatják a magyarságot, e kérdéskör valahogy nem kerül a kabinet asztalára, emiatt egyetlen kormányhivatalnoknak sem kell bűnhődnie. Így Cioloşék gesztusa azt erősíti meg, kettős a mérce, s kérdés, hogy ez változhat-e valaha.
Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Andrei Pleșu: A románok a történelem nagy vesztesei 
Egyre hangosabb és a nép által állítólag egyre inkább elfogadott a nacionalista diskurzus, annak legtriviálisabb-kiszámíthatóbb formájában: külföldről (Brüsszel–AEÁ–Soros–magyarok–szabadkőművesek–háttérhatalom) irányítanak minket, centiről centire vásárolják fel hazánkat (nem világos, hogy ki adja el), Románia a szétdarabolás küszöbén áll. (Bizonyíték: egy amerikai filmecske, mely a tudatlan közönségnek elmagyarázza, hol vagyunk a térképen, melyik a nemzeti terület három nagy választóvonala a Kárpátok mentén és miként határozta meg történelmünket az egységre törekvés. Ergo: a filmecske, aljas módon, Románia nagy felosztását jósolja meg legalább három különálló régióra, bizonyos kapzsi jövevények javára.)
OK! Legyünk résen! Bárki, aki „románul érez”, az örök áldozat keserű könnye (az egész bolygónak van valami baja velünk) és az ellenségnek végső leckét adni kész ősi vitézség harci kiáltása között ingadozik. Úgy tűnik, az ilyenfajta diskurzus hangoztatói nem fogják fel, hogy nagy imázskárt okoznak a románoknak: mindebből az következik, hogy a történelem nagy vesztesei vagyunk, akiket állandóan elnyomnak, meglopnak, üldöznek, átvernek, fenyegetnek.
Egyfajta szomorú angyalkák vagyunk, akik rossz helyen vannak, és akiket végül a kiirtás felé hajtanak. Csak annyit tudunk a magunk javára mondani, hogy időről időre hisztérikussá válunk: robban a puliszka. Készek vagyunk feláldozni magunkat, megvédeni „szegénységünket és szükségeinket és nemzetségünket”, és mindenesetre Isten a mi oldalunkon áll. Isten annyira beleszeretett a jó tulajdonságainkba, hogy biztosak lehetünk abban, egyszer majd győzelemre segít minket.  Eddig még úgy-ahogy elmenne. De a dolgok nagyon gyorsan haladnak a döbbenet felé. A haza falvaiban (a honi lélek „vátrájában”) készített tragikomikus riportok sokasága azt mutatja, hogy váratlanul sok, mindenféle korú falusi nem tudja, hol van Románia, az ország nevét nem tudja Európához kötni, és fogalma sincs a román zászló színeiről! „Nem tudom!”, „Nem láttam!”, „Talán van benne valami kék”, „Valami barna is van a közepe táján” – íme, a megkérdezettek néhány „tapogatózása”. De ez még semmi. Sokkal meglepőbb az, amit a legutóbbi felmérések mutatnak: az elnyomott románizmus lobogóját eltökélt vehemenciával lobogtató párt, a leghevesebb nacionalista diskurzusú, nem szerezne három százaléknál többet a hazafias választók voksaiból. Az egyik magyarázat az lehetne, hogy a románok intelligensek: nem hagyják átverni magukat néhány szavazatvásárló olcsó locsogása által. Egy másik magyarázat az lehetne, hogy a románok pragmatikusak: szeretnek sóvárgásról és fájdalomról szóló dalokat hallgatni, szeretik, ha azt mondják nekik, hogy minden rosszért a külföldiek a hibásak, de amikor szavazásról van szó, akkor előítélet nélkül váltanak: az országféltők riogatása sokkal inkább csak egy „lelki” ügy. Mi azt a pártot szeretjük, mely nagyobb nyugdíjakat és kisebb adókat ígér. Ami meg a hazácskát illeti… még meglátjuk. Egyelőre jó lenne némi dohány a zsebünkbe. A román jól helyezkedik: tudja, hogy egyeseknek szentimentális tereferéjük van, másoknak meg költségvetésük. Egy fröccs mellett szívesen és sóhajtozva elhallgatják a tereferét. De csak az „okos fiúk” számítanak. Rendben: „eddig, és ne tovább!”, de mindent egybevetve nekünk is emberi módra túl kell élnünk, csapunk időnként egy jó nagy murit, bojkottáljuk egy picit a történelmet… Különben is, a pártokban ücsörgő románok a választások küszöbén a külföldiek beavatkozása nélkül is egymás torkának ugranak. Nincs szükségünk árulókra, szócsövekre és románellenes ügynökségekre, hogy beverjük a „másik táborhoz” tartozó nemzettársaink fejét. Nélkülük is boldogulunk: „Le a minket nem szerető és ránk nem szavazó románokkal!”, „Kivesszük a hatalmat a másik oldalon álló pártokban lévő románok kezéből”, „Úgy a földhöz teremtjük őket (a be nem tagozódott románokat), hogy abból koldulnak!”. Vissza az egypártisághoz! Romániát elgázolva fogunk a románizmussal győzni…
Másik döbbenet: nem tudom, hogy mi az oka, de a hazafias retorikát – mely kétségtelenül legitim, ha bölcsességgel és mértékletességgel használják, bunkó rikkantások, másodkézből vett románcok, kofai szlogenek nélkül – általában nyilvánvalóan a középszerűek sajátítják ki. Olyan alakok, akik rosszul vagy kezdetlegesen használják az anyanyelvüket, nyilvánvalóan idegen tőlük a nemzeti kultúra, híján vannak az igazi emberi nagyságnak, és bőbeszédűségüket kizárólag a nemzeti „elkötelezettség” legkonvencionálisabb vetületén gyakorolják.
Egy-egy tehetséges, de öregkorára a hazafias show csábítása által elragadott színészecske, aki – valószínűleg – meg van arról győződve, hogy Tudor Vladimirescu egyfajta reinkarnációja, egy-egy kvázi-névtelen ügyvédecske, a Spiru Haret Tudományegyetemen vagy a rendőrakadémián szerzett oklevéllel, egy-egy gyanús életrajzú (nem hiába milliomos euróban) ügyeskedő senkiházi és mindenféle egyéb „sápadtarcú” vergődik hiábavalóan az összes tévécsatornán: nincs körvonaluk, nincs tartalmuk, nincs karizmájuk. És főleg, nincs semmi, ami azt bizonyítaná, hogy bármit is megérdemelnének a hazától: valamilyen nemes áldozat, valamilyen döntő hatású tett, valamilyen impozáns teljesítmény. Semmi. Csak „szájalás” és zajos egy helyben topogás. Ilyen „vezérekkel” a „románizmus” csakis gallyra mehet.
Másik döbbenet, az előbbi folytatásaként: nem tudom, mi az oka annak, hogy Románia tele van üres karrierű emberekkel.
Kétséges minőségű vagy gyógyíthatatlan sekélyességű alakok kerülnek gyakran csúcstisztségekbe. Olyan hölgyek, akik egy lakótelepi élelmiszerboltot simán elvezethettek volna, vagy jók lettek volna lakóbizalminak, „bizottsági” urak, akik inkább csak a focihoz értenek, ügyetlen butikosok, hajdan peckes katonák, unalmas demagógok, tucatjogászok stb. – (szavazással? banda-megállapodásokkal? honi zűrzavar révén?) sztárpozíciókba kerülnek, melyekhez csak a pofátlanságuk van meg: képviselők, szenátorok, polgármesterek, pártbéli nagykutyák, politikai elemzők, minden lehetséges tudomány doktorai. Röviden: született imposztorokká, a győzedelmes semmirekellőség jelképeivé válnak. Mindezen megdöbbentő tények végén (és van még néhány) Constantin Noica egyik mondása jut eszembe: Az országért valamit tenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy megszabadulunk a „román giccstől” (eredeti románban: lăutarism).
(ADEVĂRUL, Főtér) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Angyaljárás Menyőben (Emlékező beszélgetés Tőkés Lászlóval a 27 évvel ezelőtti Temesvár forradalmi napjairól)
Huszonhét évvel ezelőtt félelmek és elszántság között vergődött a temesvári református gyülekezet: hogyan akadályozza meg a gyorsan népszerűvé vált ifjú lelkész eltávolítását. Emlékezés Tőkés Lászlóval az 1989-es rendszerváltó események előéletére.
– Segédlelkészként került 1986-ban Temesvárra, a falurombolás elleni 1988-as aradi tiltakozással, rendbontó egyházi rendezvényekkel „melegített” egy évvel későbbi forradalmár fellépésére. Tudatosan alakította magában a „lámpás” identitást?
– Nem sokkal az odaérkezésemet követően Pauker Leó lelkész elődöm – akinek irodájában Ceauşescu képe díszelgett – halálával lezárult egy békepap-éra az egyházközség életében. Az addig harminc főt alig meghaladó templomlátogatottság hamarosan megsokszorozódott, egyre több fiatal konfirmált, megkerestük az „elkallódott” gyülekezeti tagokat, pezsgett a gyülekezeti élet. Bár az elődöm halála után Papp László nagyváradi püspök megígérte, hogy nem ellenzi a megválasztásomat, a Securitate bábjaként mindent megtett az eltávolításom érdekében. A gyülekezet és a presbitérium egységes kiállása jelentette temesvári ellenállásom kulcsát. Az 1989. április elsejei püspöki döntés ellen – amely a Szilágymenyőbe való áthelyezésemről szólt – nem azért tiltakoztam, mert nem szerettem volna menyői pap lenni, egyszerűen nem tudtam elfogadni a püspök törvénytelen és önkényes döntését.
– Nem kellett szembesülnie a gyülekezeti tagok félelmének falával? – A presbitérium hamar megtapasztalta és elhitte, hogy a kommunizmus körülményei között is létezhet igazi gyülekezeti élet. Vasárnapról vasárnapra kétszer annyian jelentek meg a templomban, mint ahány ülőhely volt, egyre többen győződtek meg afelől, hogy érdemes erős csapatba kovácsolódni. Amikor a gyülekezet tudomást szerzett a falurombolás elleni tiltakozásról, majd az 1988-as reformáció ünnepén bemutatott Dsida-előadás után kirobbant szekus hercehurcáról, egy emberként álltak mögém. Számomra is döbbenetes tapasztalat volt: ha az emberek tisztán látnak, céltudatosak és azonosulni tudnak egy üggyel, nehéz őket eltántorítani. – Újvárossy Ernő presbiter 1989. szeptemberi halála sem ingatta meg a gyülekezet elszántságát?  – Mindenkit megdöbbentett az eset, a temetés hatalmas néma rendszerellenes tiltakozás volt. A holttestet a temesvári Vadász-erdőben találták meg, előzetesen Ernőt is többször behívatta a Securitate, mivel tagja volt a hol a püspökségnél, hol a vallásügyi államtitkárnál, hol a városvezetőségnél és pártbizottságnál érdekemben fellépő küldöttségnek. Testét zárt koporsóban adták át a családnak, a hozzátartozók sem nézhették meg. A hivatalos változat szerint mérget vett be, azonban nagy valószínűséggel megkínozták, azt követően lett öngyilkos. – A gyülekezet mégis csak jövőt félő, gyarló emberekből állt. Hogyan próbálta tartani a lelket bennük és önmagában?
– A nyilvánosságban bíztam leginkább Isten után, akinek a gondviselésében hittem és igéjét hirdettem. Ne féljetek, ne csüggedjetek, ne aggodalmaskodjatok; Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek; a szeretet elűzi a félelmet – ezekkel az alapigékkel bátorítottam a híveket. Rájöttem, hogy a nyilvánosság a legjobb önvédelem. Az istentisztelet utáni hirdetések műfaját egyféle fórummá változtattam, minden vasárnap elmondtam a híveknek, mi történt velem, illetve azokkal a presbiterekkel, akiket zaklatott, megkeresett, behívatott a Securitate. Minden fenyegetés, püspöki átirat, névtelen levél a templomi nyilvánosság elé került, a szekusok meg csak kapkodtak a levegő után, amikor rádöbbentek, hogy egy elhallgatásra és titoktartásra épülő rendszerben egy református lelkész a szószékről bontja meg a hallgatás falát. Az azóta nyilvánosságra került iratcsomók egyértelműen jelzik a szekus tisztek dühét és zavarodottságát. Óriási szerepe volt a két „médiatámogatómnak” is: 1989 nyarától a Magyar Televízióban Chrudinák Alajos Panoráma című műsora, a Magyar Rádióban pedig a Győri Béla által vezetett Reggeli Újság széles nyilvánossága tartotta sakkban a hatóságokat.
– Rokonai, barátai végig Ön mellett álltak. De hogyan jutottak be a parókiára az „ostromzár” körülményei között?
– Decemberben már nagyon nehezen vagy sehogy. Néhai édesapámat például a temesvári vasútállomásról azzal küldték haza, hogy az általa megadott címen nem lakik Tőkés László nevű egyén. Hiába bizonygatta az ellenkezőjét, az első visszainduló vonattal egy milicista kísérte haza Kolozsvárra. Egyszer krimibe illő viszontagságok között, személygépkocsiban Kolozsvárról Temesvárra átcsempészve mégis eljutott hozzám, a temesvári barátokkal december 10-én tartott Judit napon találkoztunk utoljára a rendszerváltás előtt. Akkor, a vasárnapi istentiszteleten jelentettem be a bírósági végzés nyomán kézhez kapott kitelepítési parancsot is. Az utolsó két-három hónapban a parókiát csak temetések alkalmával hagytam el. A titkosszolgálat emberei mindenhová követtek, mindenhol ott voltak. A temetések ideje alatt rendszeresen kivágták az engem szállító presbiter autójának gumiját, a végén már csak taxival mertünk menni. A parókiát éjjel-nappal őrizte a rendőrség és a Securitate, decemberben az istentiszteleteket kivéve már alig lehetett ki-bejárni. – Az 1989. december 16-i temesvári szimpátiatüntetésen készült egyik legendás fényképen az utcán összegyűlt tömeghez beszél a parókia ablakából. Emlékszik még, mint mondott? – Miután az volt az utca kívánsága, hogy időről időre jelenjek meg az ablakban, hadd lássák, jól vagyok-e, óránként szóltam a tömeghez, igei beszédeket tartottam. A december 15-re meghirdetett kilakoltatás hírére már a reggeli órákban érkeztek a gyülekezet tagjai, rövidesen nagy tömeg gyűlt össze, a városban pedig futótűzként terjedt el a hír, hogy a református templom előtt történik valami. A kilakoltatásra érkező civil és egyenruhás rendőrök tanácstalanok voltak, nem számítottak ekkora tömegre. Nem jöhettem ki, de az ablakon át, a rendőrök feje fölött angolul tájékoztattam a helyzetünkről az amerikai nagykövetség másodtitkárát, Denis Curriert. A hatalom emberei sürgősen el is vitték onnan, és kiutasították a városból. Ez dühítette fel az embereket, akik elkergették a rendőröket, a szimpátiamegmozdulás pedig hamarosan rendszer- és Ceaușescu-ellenes tüntetésbe fordult. – A rendőrök távozása reménnyel töltötte el az embereket, vagy inkább megtorlásra számítottak? – Előző este a polgármester eljött a parókia elé, és az utcán lévők kérésére megválasztott bizottsággal egyeztetett követeléseinkről. Azt kértük, hagyják abba a zaklatásunkat, ne kelljen elhagynunk Temesvárt, cseréljék ki az előző napokban betört ablaküvegeket. Másnap reggel valóban eljöttek a városháza munkásai, és kicserélték az ablakszemeket. Egyre több gyanús arc – valószínűleg a Securitate emberei – jelent meg azonban, ők tüzelték a tömeget. Arra is megpróbálták rávenni a tüntetőket, hogy hatoljanak be a parókiára és a templomba, mert odabenn szekus ügynökök vannak. Valószínű arra utaztak, hogy a békés tömeg behatolásával alkalmat találjanak a közbelépésre, oszlatásra és letartóztatásokra.
– Állítólag végig elképesztő nyugodtságot sugárzott. Vagy csak jól álcázta az idegességét?
– A drámai pillanatok ellenére valóban sikerült megőriznem a lélekjelenlétemet. A hatósági zaklatások részben hozzászoktattak a helyzethez, de azt is tudtam, hogy a kilakoltatásom ellen nincs apelláta, jöjjön hát, aminek jönnie kell. Többször is megpróbáltam hazaküldeni az egybegyűlteket, nem szerettem volna, ha miattam tartóztatnak le bárkit is. A gyülekezet tagjait sem buzdítottam ellenállásra az istentiszteleten, mindössze azt akartam, hogy lássák, mire képes a kommunista hatalom. – Arra is „képesnek” tartotta, hogy megbukjon egy református lelkész melletti szimpátiatüntetés nyomán? – Nem hittük, hogy a Ceauşescu-rendszer megbuktatható, bár akkor már szerte Európában zajlottak a rendszerváltó folyamatok. A fejleményekről már elhurcolásunk után, Szilágymenyőn értesültünk a rádióból. A községközpontban, Szilágyszegen zajlott a kihallgatás, amelyen visszatérő motívum volt: ismerjem el a román televízió adásában, hogy külföldi kém vagyok, az ellenállásomat is külföldről finanszírozzák és szervezik. Azt hiszem, csak azért nem vertek meg, hogy az esetleges tévéfelvételen ne látsszanak az ütések nyomai. A parókiát körbevették reflektorokkal, hogy éjjel se tudjunk megszökni. A falu határában egyenruhások járőröztek, nehogy valaki a közelembe férkőzhessen. December 20-án fogyott el a szekus tisztek türelme, aznap este mondta el Ceauşescu a temesvári huligánokat elítélő beszédét, amelyet a községházán nekünk vigyázzállásban kellett meghallgatnunk. Utána a szekusok egyértelműsítették: ne nézzem őket hülyének, vége a megértésüknek, más módszereik is vannak, mondjam el, hogy a CIA, a KGB vagy a magyar titkosszolgálat ügynöke vagyok-e. Soha életemben nem éreztem olyan félelmet, mint akkor.
– Mikor vált érezhetővé a december 21-i bukaresti történések hatása?
– Aznap estig gondolni sem mertem arra, hogy megdőlhet a Ceaușescu-rendszer. A kihallgatás viszont egyre vontatottabban haladt, délután pedig elém tettek egy papírlapot, és nyilatkozatot diktáltak: elismerem, hogy nem követtek el törvénytelenséget, civilizáltan, jól bántak velem. Nyilván valami történt a kulisszák mögött, a kihallgatóim akkor már számítottak a rendszer bukásának eshetőségére is, igazolniuk kell magukat. Tragikomikus volt, ahogy a községi rendőr felesége által főzött vacsorához engem is odaültettek, mintha mi sem történt volna. Másnap reggel már nem jöttek értünk, dél körül pedig bekanyarodott a ház elé egy nagy fekete Volga. Rosszat sejtetett, de meglepetésünkre a feleségem nagybátyja, Márton Rudolf és apósom állított be. Miközben ölelgettük egymást, és szólt a harang, hallottuk a rádióban, hogy Ceauşescu menekül. A szerdai mélypont után pénteken életem legboldogabb pillanatát élhettem meg. Fél órán belül megindult a falu, a vidék, jöttek az emberek, a szabadság érzése többnapos zarándoklatot váltott ki. Karácsonyig népgyűlésszerű, szabadtéri istentiszteletek követték egymást, a szabadulás a karácsonyba torkollot. Menyőből megérkezett az angyal!
Csinta Samu Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 39. (részletek)
Lehet még szó a holnapról?
Ceaușescunak sikerült megalkotnia az új embert, aki kettős nyelvezetet használt, akinek a hazugság léte természetes velejárójává vált, aki megjátszotta a lelkesedést és a „mélységes hálát” megalázója és kínzója iránt. Nem csoda, hogy a leghevesebb és legvadabb tapsolnokok szempillantásnyi idő alatt és minden nehézség nélkül meggyőződéses demokratává váltak. A román társadalom mindmáig tartó súlyos erkölcsi válsága miatt lehetetlen megtudni, hogy az 1989. decemberi eseményekben élen járók közül ki volt jóhiszemű résztvevő, és ki teljesített még ekkor is „megfigyelői” szolgálatot, vagy kinek kellett feladatként társait, barátait, a tömeget befolyásolnia, manipulálnia. 
Az állambiztonsági hivatalok dossziéinak nyilvánosságra hozatala más volt a kommunista országokban (részben Romániában is megtörtént), nyilvánvalóvá tette, hogy nemegyszer a legjobb barát volt a feljelentő; a magyarokat amúgy is mindig szemmel tartotta a Securitate. A kétszínűség, a kiváltságokért folyó hajsza, a szolgalelkűség, gyávaság, az opportunizmus, a felkapaszkodás biztos útját egyengető feljelentések olyan jellembeli vagy magatartásbeli tulajdonságok, amelyek akadályozták a társadalom 1989 utáni újjászületéséhez minden téren égetően fontos és gyökeres változásokat. Az értékzavar, és a Securitate ügynökeinek sokarcúsága szempontjából is sokatmondó a december 21–22-i bukaresti események egyik résztvevője, az ellentmondásos Iosif Dan (1950–2007) figurája. Barátai Ioșcának becézték (a magyar Jóskából), és valóban jól tudott magyarul. Nem egészen tiszta, hogy a barikád melyik oldalán állt azokban a szörnyű napokban. Később mindig vadul támadta a demokratikus erőket, és hevesen védte a forradalmárok előjogait, a szenátus elé láncolta magát, pedig akiknek védelmére kelt, javarészt szélhámosok voltak, kik csak megvásárolták a kiapadhatatlan kiváltságokkal járó forradalmárigazolványaikat. Rejtély marad, hogyan sikerült a rendszerváltás után mindig a hatalom közelében maradnia képviselőként és Ion Iliescu elnök tanácsadójaként. Még a Hűséges Szolgálat Érdemrend lovagi fokozatával is kitüntették. 
A 17 bukaresti értelmiségivel készített interjúi során Bányai Éva a kollaboráció és az akarva-akaratlan megkötött kompromisszumok kérdését is felvetette. A megkérdezettek ekkor is, de más alkalmakkal is tagadták, hogy az egykori titkosszolgálat  ügynökei vagy aktív tisztjei lettek volna, habár 1989-ben szárnyra keltek kósza hírek a Securitatéval kollaboráló magyarokról, mi több, a kilencvenes évek elején még meg is jelent néhány újságcikk a témában, később azonban teljes lett a csend. A híresztelések szerint ezen a 17-es listán is található néhány feltételezett kollaboráns, és talán ez még csak a jéghegy csúcsa. 
A vezető állást betöltőknek kötelességük volt együttműködni a Securitatéval, nyilatkozta egyszer egy hivatalnoknő, aki egész életében az egyházi főosztályon dolgozott. Úgy tűnik azonban, nem csak a vezetők voltak a Securitatete potenciális ügynökei, a beszervezésnek léteztek sokkal perverzebb módszerei és eszközei. Közismert, hogy a kommunista hatalom legszívesebben Isten minden szolgáját beszervezte volna, és tegyük hozzá, ezen a téren elért eredményei nem voltak jelentéktelenek, hisz láthattuk,  milyen pánikba estek a papok, és kérték, hogy vegyék ki őket a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság működését szabályozó törvény kollaboránsok felfedésére vonatkozó részének hatálya alól. A Szegedre áttelepedett történész, Molnár János Szigorúan ellenőrzött Evangélium című könyve fellebbenti kissé a fátylat az egykor együttműködő lelkészek tevékenységéről. Adatai az országos bizottság bukaresti levéltári anyagának feldolgozásából származnak, és csak a romániai magyar protestáns (kálvinista, lutheránus és unitárius) papokra vonatkoznak. A szerző saját bevallása szerint a leleplezések miatt az egyik leggyűlöltebb magyarrá vált. Listáin több bukaresti pap is szerepel: Rapp Károly evangélikus lelkész (fedőnevei Radu Ioan/Enyedi Zoltán), a reformátusok közül Székely Károly (fedőneve Tisza, őt kizárásos alapon azonosították), Albu Zoltán (fedőnevei Albert/István/Zamfir; összekötő tisztje Marin Dumitru) és Szőcs Endre, az egyházi főosztály felügyelője (fedőneve: Zöldi). 
Párhuzamosan feltűnik egy Buick fedőnevű informátor, aki szintén az egyházi főosztályon dolgozott 1952 körül, és egy másik, Traian fedőnevű, aki úgy tűnik, a Petőfi Ház 80-as évekbeli igazgatója lehetett. A galaci pap, Szőcs György Endre (fedőneve Kelemen Jozsef/Szatmari és Szilaghi – 1989) neve is szerepel a besúgók közt.
A magyarság vezetői kerülték a besúgók/kollaboránsok átvilágítását, és ez alkalmat teremtett egyeseknek, hogy a magyarok jogainak védője szerepében tetszeleghessenek. Az is igaz, hogy a vonatkozó törvény is későn, csak 1999 végén jelent meg, hatévnyi huzavona és a Constantin-Ticu Dumitrescu, egykori politikai fogoly által benyújtott tervezet nagymértékű megváltoztatása után. A törvény fő hiányossága, hogy csak az együttműködőket és besúgókat fedi föl, akik közül nem is kevesen valójában a kommunista terror áldozatai voltak, de nem lép fel az életek ezreit tönkretevő terror és megtorlások igazi végrehajtóival szemben.
Az egykori besúgók felfedése annál is inkább szükséges lett volna, mivel a több évtizedes együttélés a balkáni erkölcsökkel nagymértékben megváltoztatta a magyarok magatartását. Már nem igaz az erdélyiekről és a magyarokról kialakult modernkori bukaresti kép, melyet Adrian Majuru még így fogalmazott meg: a komoly és becsületes „erdélyieket együttesen és általában teljesen megbízhatónak, tiszteletre méltónak, mindig figyelmesnek tekintik”. Átkelve a Kárpátokon a magyarok más, sokkal lazább, kényelmesebb értékrenddel találkoztak, melyhez nagyon gyorsan alkalmazkodtak, igyekezvén minél többet átvenni a „regáti dörzsöltségből”, hogy ne verjék őket át, ne legyenek balekok, áldozatok. A becsületes és jól elvégzett munka, a lelkiismeretesség, felelősségtudat, szorgalom már rég nem volt kifizetődő. Szilágyi N. Sándor, a Kriterion egykori szerkesztője, aki 18 évig élt Bukarestben, is utal ezekre az új „értékekre”, de ő még hisz az erdélyiek erényeiben: ,,Ebben a világban az életrevalóság igen magasan helyezkedik el az értékskálán, jóval a mi fogalmaink szerinti becsületesség vagy az igazmondás fölött”, az átejtés a román kultúra lényegi összetevője.  Az 1989. decemberi események kavarodásában a bukaresti magyarok nagyon gyorsan szerveződni kezdtek, Domokos Gézát már december 22-én bevették a Nemzeti Megmentési Front vezetésébe. Egy ausztrál újságíróval folytatott telefonbeszélgetésében tette közhírré a Magyar Demokrata Tanács megalakulását, és hogy reméli, az ország új vezetése, de a román nép is támogatja majd, hogy a magyarok visszaszerezzék régi iskoláikat és újraalakítsák régi kulturális intézményeiket. Domokos Géza erkölcsi kötelességnek tartotta a magyarok identitásának megőrzését, jogaik védelmét, de a románok és magyarok közti összhang megteremtését is. 
Másnap reggel meglátogatta régi barátja, Demény Lajos, három másik bukarestivel, Tüdős István pszichológussal és két vegyészmérnökkel, Verestóy Attila kutatóval és Lányi Szabolcs egyetemi adjunktussal. Lányi részt vett a forradalom eseményeiben, és december 21–22-én börtönben ült Jilaván. A négy vendég már egy előre megírt szöveggel érkezett, amely  szerint bejelentik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (az RMDSZ) megalakulását. Az új alakulat 1990. január 26-án vált jogi személlyé. A székhelye több mint egy évtizedig a Herăstrău utca 13. szám alatt volt, az RKP vezetőségének egyik korábbi protokollvillájában. A villa a szövetség tulajdonába került, de az épület visszaszolgáltatása után a székhely átköltözött az Avram Iancu utca 8. szám alá, a Foișorul de Foc (Tűztorony) környékére.
Az új politikai alakulat emblémáját, a stilizált tulipánt az ekkor még egyetemista Bitay András Ödön (sz. 1963, Bukarest) készítette, ő 1991-ben végzett a Képzőművészeti Intézetben.  Hamarosan kitört a román közmédiában a magyarellenes hisztéria, amely aztán évekig eltartott. Az egész egy, a köztelevízióban sugárzott hírrel kezdődött, amelyben beszámoltak néhány milicista meggyilkolásáról Székelyföldön. Mivel ezt románellenes cselekedetként könyvelték el, a vétkesekre nem volt érvényes a több mint 1000 áldozatot követelő forradalom idején elkövetett tettekre vonatkozó amnesztia. A kirobbanó román nacionalizmus arra kényszerítette a magyarokat, hogy félretegyék erkölcsi aggályaikat, és így sokszor egykori párttitkárok kerültek felelős állásokba, vagy éppen olyan személyek, akik legalábbis bocsánatkéréssel tartoztak volna a Ceaușescu rendszer alatti magatartásukért, állapította meg Domokos Géza. Sokkal fontosabbnak tűnt, hogy a magyarság egységes maradjon, és ez nagyon megfelelt az egykori besúgóknak és pártembereknek. Hamarosan a magyarságon belül is feszültségekhez vezetett a hatalomért folyó harc. Ezt tetézték a román nacionalisták, a Vatra Românească vagy a Radu Ciontea, majd Gheorghe Funar vezette Román Nemzeti Egységpárt, de a Corneliu Vadim Tudor-féle Nagyrománia Párt vad támadásai is. Ezt csak szította Ion Iliescu elnök és Petre Roman miniszterelnök intoleráns viszonyulása a magyarokhoz, akiket nem övezett szimpátia a többi párt részéről sem, senki sem merte pártfogolni őket, mivel a botrányokkal teli szélsőséges nacionalista lapoknak nagyszámú, hűséges és fanatikus magyarellenes olvasótábora volt, és féltek elveszítik ezek szavazatait. A toleránsabb románok eléggé nehéz helyzetbe kerültek, ahogy ezt Tamás Gáspár Miklós megállapította: ,,Nem irigylem a magyarok jogaikért küzdő román barátainkat. Harcolniuk kell önmagukkal, ellenfeleikkel, partnereikkel, végső soron Románia egész múltjával.” A demokratikusnak mondott lapok, mint a România liberă, sem rettentek vissza attól, hogy állandóan támadják a magyarokat, és akár a történelmet is elferdítsék. (folytatjuk)
JÁNOS ANDRÁS fordítása Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az 1956-os szabadságharcra emlékeztek Marosvásárhelyen
„Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra”
„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben” – írta a Nobel-díjas francia író és filozófus, Albert Camus A magyarok vére című kiadványában 1957-ben. Sorait Kilyén László színművész olvasta fel kedden este Marosvásárhelyen, a Jazz & Blues Clubban, ahol az 1956-os szabadságharcról emlékeztek meg. A kulturális est szervezői Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Marosvásárhelyért Egyesület voltak. 
A város ismert előadóművészeinek közreműködésével került sor az ünnepi műsorra, amelyen arra emlékeztek, hogy a szabadságharc s az azt követő megtorlás Marosvásárhelyen is éreztette hatását. 
Köszöntő gyanánt Kilyén László színművész Albert Camus 1957 októberében, Párizsban írt írását olvasta fel. A magyar forradalom ügye mellett kiállt francia író a szabadság évfordulóján azt kívánta: a magyar ellenállás maradjon meg addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.”  
Az est házigazdája, dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul köszöntőbeszédében hangsúlyozta, e formabontó, lélekemelő rendezvénnyel kívántak emléket állítani 1956-nak, mintegy lezárva az október 23-ához kötődő rendezvénysorozatot. A kiemelt események sorában említette az október 2-i népszavazást, amelyen az erdélyi magyarok nagy számban vettek részt, ugyanakkor a romániai parlamenti választásokat. 
Novák Csaba történész Marosvásárhely 1956 szemszögéből címmel tartott előadást, Kilyén Ilka színművésznő a Gyanútlanok forradalma írással az 1956-os forradalom erdélyi elítéltjeire emlékezett, a forradalom utáni években meghurcolt emberekre, az ezer években mérhető szabadságvesztésre, életfogytiglani börtönbüntetésre vagy éppen halálra ítéltekre, a munkatáborokban életüket vesztettekre, akikre mindenkor kegyelettel kell gondolnunk. Budapestiekre és itthoniakra is. 
A Buta Árpád Attila által előadott Bánk bán nagyáriája, Kilyén Ilka szavalatai, Boros Emese énekei, a Tiberius vonósnégyes előadása,  Molnár Ede és Ritziu Ilka Krisztina közös fellépése és nem utolsósorban a Maros Művészegyüttes táncosai által előadott kalotaszegi legényes emelte a rendezvény színvonalát. Kilyén Ilka Márai Sándor Mennyből az angyal című versének elszavalása után a Mennyből az angyal karácsonyi dal közös eléneklésével zárult az advent időszakában lezajlott ünnepi est. 
 ANTALFI IMOLA Népújság (Marosvásárhely)

Erdélyi kastélyok – hidak közösségek és kultúrák között
A kisebbségek napja alkalmából Kolozsváron került megrendezésre a Pont Csoport és a Kastély Erdélyben program előadás-sorozata, amely az erdélyi kastélyok felmérésével, bemutatásával és rehabilitációjával foglalkozó kezdeményezéseket ismertette az érdeklődőkkel. A Kastély Erdélyben stratégia 2016 – 2025 –ös programfüzet és dokumentum ismertetésén túl az előadások a konferencia címéhez híven hidat teremtettek több, hasonló romániai kezdeményezés és ifjúsági szervezet között valamint élő párbeszédet nyitott a magyar és román műemlékvédelmi csoportok között.
Farkas András, a Pont Csoport társalapítója és a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója (képünkön) kétnyelvű, román és magyar köszöntőjében röviden bemutatta a Kastély Erdélyben stratégiai terveit és jövőképét. A jelenleg 301 épületet tartalmazó háromnyelvű (magyar, román, angol) adatbázis Erdély, Partium és a Bánát minden területéről tartalmaz kúriákat és kastélyokat tartalmaz. A projektről tájékoztató füzetben részletes leírást talál az olvasó a nemzeti kulturális örökség területén 2014-2020-as Kulturális ágazati stratégia kulcsfogalmairól (kutatás, konzerválás, szakmai képzés, oktatás, revitalizáció). Az eddigi tevékenységek bemutatásán túl azonban részletesen bemutatásra került az általános jövőkép és célkitűzések, amely az erdélyi kastélyokat, nemcsak mint műemlékvédelmi emléket, de fejleszthető gazdasági, kulturális és közösségi egységeket is elemzi. Farkas András elmondta, hogy úgy kívánják hosszú távon az erdélyi kastélyokat revitalizálni, hogy hidat teremtsenek a román és magyar fél között és az okostelefonok korában interaktív módon közelebb hozzák a régi magyar nemesi kúriákat és kastélyokat a nagyközönséghez és gyerekekhez is.
A Kastély Erdélyben projekthez hasonló kezdeményezésként ismert a bukaresti Arché Egyesület által indított Monumente Uitate (Elfelejtett Emlékművek) és Újraélesztett Kastélyok című projekt, melyeket Raluca Bărbulescu mutatott be. A fiatal hallgatókat tömörítő csapat munkájának eredménye az a nagyszabású és állandóan bővülő adatbázis, amely immár 1300 kúriát és kastélyt tartalmaz Románia minden területéről. Ezek döntő többsége (több, mint 600) Erdély és a Bánát területéről származik. Az Arché Egyesület vezetője elmondta, hogy különösen a bánsági emlékművek állapota aggasztó, közel 300 épület szerepel az „eltűnt” vagy „teljesen romos” kategóriákban.  Az Újraélesztett Kastélyok programjukban számos nyári tábort és közösségi programot szerveztek Románia több településén is, amelynek célja nemcsak az épületek karbantartása, műemlékvédelmi állagfelmérése, de azok népszerűsítése és bemutatása a nagyközönség számára. A Teleki család tagjaival rendezett gernyeszegi kastély-találkozón a nagyközönség – románok és magyarok egyaránt – élő kapcsolatot és párbeszédet alakíthattak ki gróffal és megismerhették településük kastélyának történetét. Raluca Bărbulescu hangsúlyozta, hogy az ilyen programok élővé teszik az egykor romos épületekként álló emlékműveket és tudatosítják a helyi lakosságot településük kulturális gazdagságáról és a kastélyokban rejlő turisztikai potenciálról is.
Ezt követően került bemutatásra a Korzo Egyesület tevékenysége amelyet Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya előadásából ismert meg a hallgatóság. A kolozsvári tematikus várostúrák szervezésével és a város történetét és épületeit interaktív módon bemutató kiadványairól ismert egyesület bemutatta az eddigi tematikus várostúráikat, a nemrég megjelent Kolozsvár 700 családi munkafüzetet és városismertető kiadványt, és kitértek az egyesület jövő évi terveire is, amelyek között szerepel egy új tematikus várostúra, amely Kolozsvár reformációhoz köthető emlékeit és történeteit fogja feleleveníteni a helyi lakosság és a turisták számára.
A konferencián felszólalt Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselő-jelöltje is, aki az Örökségünk Őrei című projekt eddigi sikereit és eredményeit mutatta be. Az eredetileg Hunyad megyei szórványmagyarság diákságát megmozgató kezdeményezés ma már 8 erdélyi megyében, így Kolozs megyében is nagy sikerrel működik mintegy 2000 diák részvételével. Csak Kolozs megyében 21 iskola vett részt tavaly az akcióban, amelynek eredményeképp többnyelvű Wikipédia oldalak, eseménysorozatok, Facebook népszerűsítő honlapok jöttek létre számos kolozsvári épület számára. A program sikerét mutatja, hogy számos olyan történelmi épület került a fiatalok érdeklődési körébe, amelyről addig alig tudtak valamit. A programnak köszönhetően nemcsak rég elfeledett műemlékeinkről tudunk ma többet, de egy olyan fiatal generációt is sikerült nevelni, amely sokkal tudatosabb a mindennapjainkat meghatározó és minket naponta körülvevő épített örökség védelmét tekintve.
A négy nagyszerű kezdeményezés – Kastélyok Erdélyben, Monumente Uitate, Korzo Egyesület, Örökségünk Őrei – újra térképre helyezték Románia kúriáit és kastélyait, tudatosították a nagyközönség előtt azok kulturális jelentőségét valamint sikeresen revitalizáltak számos kastélyt. A sikertörténetek némelyikét – így a nagykárolyi kastélyt, a csíkszeredai Mikó várat, enyedszentkirályi kastélyt vagy a feléledő bonchidai Bánffy kastélyt – a K+Közösségi Térben bemutatott fotókiállítás is népszerűsíti. 
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)

Boldog kilencvenediket, drága Lujzi!
„Hát eszedbe jutott”, jegyezte meg örömmel, amikor felhívtam. – Persze, hogy eszembe jutott, mostanra már „megtanultam”, hogy téged nem december 19-én – mint tettem azt néhány évvel ezelőttig –, hanem december 4-én kell köszönteni. Isten éltessen, drága Lujzi!
Aztán még beszélgettünk erről-arról, megjegyzem, elég röviden, szokásunk ellenére, mert vendégei voltak. De megegyeztünk, hogy ha hazajövök Bergamóból, ahova épp készültem elutazni egy-két nap múlva, akkor majd elmegyek hozzá, és megünnepeljük a kilencvenediket. „Nincs azon mit ünnepelni, de legalább jól kibeszéljük magunkat”, jött a válasz.
Hogy ezzel a születésnapi dátummal valami nincs rendben, csak évekkel ezelőtt jöttem rá, pedig „végigcsináltunk” már egy könyvet Orosz Lujzával, de ezt valami miatt mégsem tisztáztuk. Vagy igen, de nem emlékeztem rá. Hiába, na, én is öregszem. A Magyar Színházművészeti Lexikon december 19-ét jelöli meg dátumként, és valami miatt én is ekkor hívtam fel egy ideig boldog születésnapot kívánni. Azon kicsit csodálkoztam, miért mondja, hogy „oh, már el is felejtettem, hogy születésnapom volt”, amíg aztán egyszercsak tisztáztuk: „azért késtem le”, mert nem 19-én, hanem december 4-én született.
Drága Lujzi, mára már megtanultam a dátumot, fel is hívtalak, a Facebokra is „kitettelek” két színházi fotó kíséretében, majd felolvasom neked a jókívánságokat, mikor hazamegyek.
Na, de nem olyan egyszerű dolog ám a nagy színésznők születésnapja! Mit ad Isten, a napokban elém kerül a videomegosztón egy rövid részlet az Országos Széchényi Könyvtár honlapjáról, ahol ez áll felvezető szövegként: „December 3-án ünnepli 90. születésnapját az erdélyi színjátszás egyik legmeghatározóbb személyisége, Orosz Lujza. Hanák Gábor 1997 és 2005 között sok alkalmas életinterjút készített a színésznővel, amely a Történeti Interjúk Tárában kutatható”.
Aha. Szóval akkor mégiscsak lekéstem idén is? Lejjebb görgetem a videorészletet megelőző szöveget, és íme a magyarázat: „Világéletemben úgy tudtam – és a család, a barátok is mindig ezen a napon köszöntenek –, hogy 1926. december 3-án születtem, egy malomban, egy aprócska faluban a Szilágyságban, Petenyén, ami ma már önálló településként nem is létezik. Nem olyan régen derült ki azonban, egy igazolványcsere során, hogy a hivatalos helyeken mindenhol december negyedike szerepel. Csak az történhetett, hogy molnár apámnak beletelt egy napba, mire eljutott a szomszédos nagyobb faluba bejelenteni, megszülettem.”
Ne csodálkozzon tehát a kedves olvasó, hogy csak ma, december 10-én látja ezt a születésnapi írást az újságban, elvégre ezek után Orosz Lujzát december 3-a és december 19-e között bármikor fel lehet köszönteni. Azt ugyan még nem fejtettem meg, hogy a Magyar Színházművészeti Lexikon miért jegyzi a 19-i dátumot, de idővel, hátha erre is fény derül.
Isten éltessen sokáig, drága Lujzi! 
Köllő Katalin Szabadság (Kolozsvár)

Zsidó kultúra a két világháború közötti Kolozsváron
Bemutatták Gidó Attila kötetét az EME székházában
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kiadója és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szervezésében csütörtökön délután mutatták be Gidó Attila, az erdélyi zsidóság történetének elismert kutatójának legújabb kötetét. A Két évtized. A kolozsvári zsidóság a két világháború között hosszú, több mint egy évtizedes kutatás eredményeként született. A Pakó László és Tibori Szabó Zoltán által ismertetett kötet nemcsak a kolozsvári zsidóság történetével foglalkozó munkák terén számít hiánypótlónak, de jelzi egy új, fiatal történész generáció térnyerését is az erdélyi jelenkortörténet-írásban.
Gidó Attila, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa 2011-ben megvédett doktori disszertációját 2014-ben román nyelven jelentette meg. Ennek a bővített, új kutatási eredményekkel gazdagított változatát adta ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület, gyarapítva ezáltal a kiadó által ritkán megjelentetett jelenkor-történeti monográfiákat is. A kolozsvári levéltári és sajtóforrásokon túl a kötet gazdagon idéz magyarországi, németországi és izraeli levéltári anyagokból is, első részletes szintézisét nyújtva a kolozsvári zsidóság 1918 és 1940 közötti történetének. Tibori Szabó Zoltán történész hangsúlyozta: a kiadvány nemcsak a kolozsvári zsidóság történetét tárja a nagyközönség elé, de a magyarságét is. Egy közös történet, amelynek aktualitását számos ponton megtalálhatja az olvasó a statisztikákban és lábjegyzetekben igen gazdag szakkönyvben. A szerző egy olyan kulturális és vallási kisebbség talán legnehezebb két évtizedét mutatja be, amely a két világháború közötti százezer lakosú Kolozsvárnak ugyanúgy a 16 százalékát tette ki, mint napjainkban a magyarság ugyanitt. Asszimilációs stratégiái, politikai dilemmái és választási lehetőségei nagyon sok tekintetben hasonlítanak az erdélyi magyarság mai sorsához, lehetőségeihez.
A szerző részletesen bemutatja a kolozsvári zsidóság megjelenését, demográfiai alakulását és topográfiai változásait, valamint annak hatását Kolozsvár városarculatára. Míg az 1918 előtti zsidóság története még elsősorban Budapesthez kötötte a közösséget, a két világháború közötti időszakban a kolozsvári zsidóknak is két főváros, Budapest és Bukarest között kellett választaniuk és egyensúlyt keresniük jogi, kulturális és gazdasági téren egyaránt. Gidó Attila kiemelte, hogy bár előszeretettel használjuk a „közösség” fogalmát, különösen a zsidóságra vonatkozóan, az 1918 és 1940 közötti korszak kolozsvári zsidói nem egy, hanem sokkal inkább pluralista közösségben értelmezhetők, hiszen számos kisebb csoport jelenléte különíthető el Kolozsváron.
A vegyes házasságok, asszimilációs politika és demográfiai változások bemutatása mellett a szerző minden fejezetben igyekszik néhány jelentős személyiség portréját megrajzolni, még szemléletesebben példázva ezáltal a zsidóság mindennapjait és egyre gyarapodó nehézségeit, majd tragédiáit. A kötet kitér az 1927-es ún. „utazó pogromra” is, amely a nagyváradi antiszemita kongresszust követően végigsöpört Erdély minden városán, súlyos károkat okozva a kolozsvári zsidóság számára is. Az ezt követő súlyos jogfosztások, antiszemita törvények számos részlete és új levéltári forrása elsőként kerül bemutatásra magyar nyelven ebben a kiadványban.
1945 után az erdélyi zsidóság történetével csak lexikon-szócikkek és rövid tanulmányok foglalkoztak, 1990 után szerencsés módon megszaporodtak a kutatások és a jelentős monográfiák a témában. Gidó Attila könyve fontos, hiánypótló munkaként nyújt újabb részleteket a kolozsvári zsidóság izgalmas és tragikus történetéhez
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)

Kultúrán át vezető út a nyelvismerethez
Magyarné Pápai Sarolta erdélyi származású hungarológus a magyar nyelv és kultúra külföldi népszerűsítéséről, elhivatottságáról, munkájáról beszélt a Krónikának.
– Erdélyből indultál külföldre a magyar nyelv és kultúra népszerűsítése felé: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végeztél angol–magyar szakon, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen hungarológia szakon. Hogyan vezetett az utad oda, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Magyar Nyelvi Képzésekért és Oktatásért Felelős Főosztálya munkatársaként, magyar lektorként több európai országban népszerűsítsd, tanítsd nyelvünket, kultúránkat?
– A magyarságomat és a kultúra szeretetét szüleimnek és nagyszüleimnek köszönhetem. Zilahi lány vagyok, aki a város legrégebbi magyar utcájának, a Kraszna utcának a hangulatát, lakóinak emberségét és büszkeségét szívta magába. Itt töltöttem nagyszüleimnél a vakációkat, itt értettem meg, mit üzen nekem az Ady-gimnázium, miért csodálatos Fadrusz János Wesselényi-szobra, milyen összetartó erő lakozik azokban az emberekben, akik büszkék a kultúrájukra. Gyerekkoromat Aradon töltöttem, ahol a szüleim rendszeresen vittek klasszikus zenei koncertekre, színházbérletünk volt a hozzánk érkező erdélyi társulatok előadásaira, múzeumokba jártunk minden utazásunk alkalmával, zongorázni tanultam – szóval a kultúra személyiségemnek szerves részévé vált. Tanári vénámat pedig nagymamáimtól örököltem. Kezdetben angol nyelvet tanítottam, majd a hungarológia szak elvégzése után egyértelművé vált számomra, hogy a magyar nyelv és kultúra megismertetése és terjesztése az én utam.
– Macedóniai, bolgár vagy olasz tanítványaidat az angol nyelven keresztül vezetted, vezeted a magyar kultúra felé, vagy közvetlenebb utakat keresel?
– Az angol közvetítőnyelvként segítség, de a tanításban nem mindig veszem hasznát, mert a hallgatóim kevésbé beszélik, így legtöbbször magyarul tanítom a magyart, amit igen hatékonynak tartok. Kultúránk megismertetését pedig leginkább magyar rendezvények szervezésével oldom meg: ilyen a magyar kultúra hete, magyar táncesték, magyar filmhét, gasztronómiai napok, képzőművészeti kiállítások, kortárstánc-előadások, komolyzenei koncertek és még sorolhatnám. Azt gondolom, hogy a kulturális élmények maradandó nyomot hagynak minden emberben. Igyekszem mindig olyan művészeket meghívni, akik nemcsak tehetségükkel és alkotásaikkal kápráztatják el a közönséget, hanem emberként is példát mutatnak mindenki számára.
– Biztosan találkoztál már olyan külföldiekkel, akik nem sokat tudnak nyelvünkről és kultúránkról, elsőként te tanítottad őket magyarul, te ismertetted meg velük a magyar kultúra elemeit. A közvélekedés szerint a magyar hangzása, nyelvtana miatt is rendkívül nehezen sajátítható el. Mi a tapasztalatod, tanítványaid megriadnak ezektől a nehézségektől? Milyen eszközökkel próbálod megkönnyíteni a folyamatot?
– Az a tapasztalatom, hogy minden országban máshogy tekintenek a nyelvünkre, kultúránkra. Ez részben attól is függ, hogy milyen az adott nép viszonya Magyarországhoz. Az olaszoknak például az Aranycsapat és Puskás Öcsi jut eszükbe rólunk, a macedónok szerint mi nagyon „cisto" ( = tiszta) ország vagyunk, a bolgárok pedig leginkább a bátorságunkat méltatják. A nyelvvel kapcsolatosan mindenhol ugyanaz az előítélet uralkodik: nagyon nehéz. Ezért, ha az adott egyetemen a magyar nem kötelező nyelvként szerepel a tantervben, akkor csak erős motivációval lehet eredményeket elérni: magyar elődök, szerelem, barátok, utazási élmények „segítségével".
Az ilyen hallgatókból ugyan kevés akad, de őket élvezet tanítani. Az alapot kapják meg tőlem, utána pedig ösztöndíjjal lehetőségük nyílik továbbtanulni Magyarország különböző egyetemein. Például egyik tanítványom, akinek a nagymamája vajdasági magyar, angol–német szakon végzett a szkopjei egyetemen, de végül a magyar nyelv hozta meg számára a boldogságot, és teremtett számára munkalehetőséget. Egy török hallgatóm Afrikába költözött, hogy az ottani gyerekeket tanítsa. Addig nem is akart a pedagógusi szakmáról hallani, amíg velem nem találkozott; aztán eljárt az óráimra, és valami megváltozott benne. Számomra a magyar nyelv tanítása a legfontosabb, élvezem minden percét, és mindent megteszek azért, hogy a tanítványaim megértsék és megérezzék, ennek a nyelvnek az elsajátításával milyen kincs kerül a birtokukba.
– Számos országban laktál már, és amiként te a magyar kultúrát odavitted, úgy más kultúrákba, szokásrendekbe belekóstoltál. Ha lehet röviden jellemezni, mit mondanál például a bolgárokról (most éppen Sumenben élsz), a macedónokról? Kialakult benned egy összegző „fantomkép" róluk?
– Mindig izgalommal költözöm ki néhány évre egy számomra ismeretlen országba. Alig várom, hogy megismerjem az ottani emberek gondolkodását, világnézetét, kultúráját és nyelvét. Ez is a munkám varázsa, hisz minden ország alakít rajtam is, kicsit más emberré válok, és ezért nagyon hálás vagyok. A macedónok például rugalmasságra tanítottak. Ők egy nagyon fiatal ország lakói, akik nemzeti öntudatukat most alakítják ki, és mindenre büszkék, amivel ezt bizonyíthatják. Nagyon izgalmas multikulturális közeg az övék, ahol a macedón, albán, török, aromán és roma kisebbség békében él együtt. Mediterrán nép, szeretnek élni, a család és barátok mindennél fontosabbak számukra, a munkánál is. Ráérnek elüldögélni egy kávé mellett akár órákig is, ha a szeretteik körében lehetnek, ilyenkor megfeledkeznek az idő múlásáról. A bolgárok mindenhova pontosan érkeznek, „csendesebb" nép, érzelmileg is zárkózottabbak és nyugodtabbak, de szeretnek ők is mulatni, és lehet számítani rájuk.
– Amellett, hogy nyelvtanárként és a magyar kultúra „követeként" dolgozol, számos más területen kipróbáltad már magadat, hiszen voltál már angol nyelvű színtársulat vezetője és rendezője, szerveztél színházi fesztiválokat, de tanítottál hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalokat is. Mi a közös ezekben a munkákban, ami miatt vonzanak, vonzottak téged?
– Talán „a másság" közös mindegyikben. Mindig olyasmi vonzott, ami eltért a megszokottól, és ami kihívást jelentett számomra. Persze a siker szintén fontos volt. Aztán, ahogy teltek az évek és gyűltek a tapasztalataim, tudatosult bennem, hogy a másság megértése, elfogadása és ennek a közvetítése egyik életfeladatom. Most a lektori munkám erre is lehetőséget ad, ami külön öröm számomra.
– Bár régóta Magyarországon élsz, és onnan vezetnek hosszabb utaid külföldre, erdélyiként ismerteted meg a magyar kultúrát külföldiekkel. Szoktál nekik mesélni Erdélyről is?
– Igen. A hepehupás vén Szilágyság szívem és lelkem része, erdélyi származásom pedig mindig büszkeséggel tölt el. Bárhol élek a világban, sok helyen érzem magam otthon, mégis egyedül Erdély bizseregteti meg a szívemet, a zsigereimben érzem, hogy oda tartozom. Ezért már bemutatkozáskor, az első két mondat után mindenki számára kiderül, hogy én honnan jöttem, és miért is vagyok büszke magyarságomra.
– Bulgáriában például megesett, hogy nem sikerült pályázaton támogatást kapni különféle, a magyar kultúrát népszerűsítő rendezvényekhez, ezért egyéni finanszírozással szerveztél programokat (mézeskalácssütés, húsvétitojás-festés). Ez azt jelenti, hogy ennyire szívügyednek, küldetésnek tekinted a munkádat? És ha küldetésnek, akkor hogyan fogalmaznád meg a lényegét?
– A munkámat hivatásomnak tekintem, ezért mindent megteszek azért, hogy ne az anyagiak határozzák meg sikerességét. Természetesen egy rendezvény pályázati finanszírozása jelentősen megkönnyíti annak megszervezését, de mégis mindig azok a programok a sikeresebbek, amelyek szerény körülmények között, és inkább a helyi közösségekkel összefogva szerveződnek. Abban hiszek, hogy az emberek tulajdonképpen mindenhol jók és boldogok szeretnének lenni, a közös nyelv pedig a szeretet. Én ezt a személyiségemmel, az erdélyiségemmel, a magyar nyelv tanításával közvetítem, bárhol élek a világon.
Magyarné Pápai Sarolta
Magyarné Pápai Sarolta Zilahon született, gyerekkora nagy részét ott töltötte. Tanulmányait Aradon, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végezte. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát angol nyelv és irodalom szakon, később hungarológia szakon is. Kezdetben angolt tanított, a SceneHouse angol nyelvű színtársulatot mendzselte, kortárs angol és amerikai szerzők műveit állította színpadra, közben népművelőként is dolgozott Magyarországon. Tíz éve dolgozik a magyar nyelv oktatójaként, lektorként, ez vált hivatásává. A Balassi Intézet vendégoktatójaként a szkopjei Szent Cirill és Metód Egyetemen tanított 4 évig, ahol több magyar kulturális rendezvényt is szervezett. Oktatói tevékenységét 2015 óta a Sumeni Egyetemen, Bulgáriában folytatja.
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)

Mindennapi könyv, nem mindennapi bemutató
Szokatlan könyvbemutatón jártunk péntek este: a kezdés előtt zsibaj, a bemutató közben rengeteg nevetés, a végén hosszas, de jól megérdemelt taps; majd annyian álltak sorba megvásárolni a könyvet, hogy nem is jutott mindenkinek – ezért a társaság egy része azért maradt húsz perccel többet, hogy megvárja a további példányok érkezését is. Botházi Mária Boldogság juszt is a tiéd című publicisztikakötetének bemutatóját a kolozsvári Minerva-házban tartották, a szerzővel Tofán-Koós Imola újságíró beszélgetett.
A bemutatón szó esett lapunk volt munkatársa, Botházi Mária írásainak sajátos stílusáról, amely azt tömöríti, ahogy a szerző az erdélyi világot, az itt élő magyar nők, családok mindennapjait látja, ezeket feltárja az olvasónak, azonban nem kommentálja. Mégis – amint Botházi Mária elmondta az olvasói visszajelzések alapján – a valóság egyszerű feltárása időnként indulatokat is kiválthat.
A kötetben megjelent szövegek, és Botházi Mária publicisztikái általában annyira emberközeliek, hogy az olvasónak sokszor az az érzése, saját életéből ihletődött a szerző. Azonban a szerző hangsúlyozta, fontos, hogy próbáljunk meg elvonatkoztatni a szöveg írójának magánéletétől: „Én nem az én életemet írom: a személyes élményeim is benne vannak, igaz, de nem blogot vezetek, és nem naplót írok". A téma kapcsán elkerülhetetlenül arról is szó esett, hogy a család hogyan kezeli a publicisztikákban feltárt mindennapokat. „Szerintem a családtagok nem gondolják, hogy ezeket a dolgokat róluk írom, és hogy ez micsoda szégyen – sőt nagyon erős, humoros és lezser családom van" – jelentette ki Botházi Mária.
Tofán-Koós Imola megállapította: ahogy Botházi Mari ír, abból az erdélyi magyar nő nagyjából magára ismer, és ebben biztosan szerepet játszik az újságírói agy, amely folyamatosan mindent megfigyel. „Az újságírói agy nagy áldás tud lenni. Én úgy tekintek a világra, hogy ha van fehér, akkor van fekete is, ha van bal oldal, akkor van jobb oldal is" – vallja Botházi Mária. A szerző írásstílusáról a beszélgetőpartner azt is megállapította, hogy helyenként rímekben ír, és fel is olvasott egy részt az egyik szövegből, hangsúlyt fektetve a ritmusra és a rímekre, majd megállapította, hogy „ha Amerikában születtél volna és fekete lennél, akkor valószínűleg rapper lennél". Erre habozás nélkül jött a tömör és humoros válasz: „én azt hittem, hogy rocker vagyok".
A kötet bemutatóján szóba került az erdélyi nők egyik jellemző tulajdonsága is: a megfelelni akarás. „Szerintem az erdélyi nőknek elkellene egy kis rock 'n roll, hogy hátradőljenek és lazítsanak. Szerintem ennek a férfiak is örülnének” – mondta a kötet szerzője. Végezetül pedig Balázs Imre József költő, irodalomtörténész a kötet szerkesztőjének munkáját méltatta, majd Szentes Zágonnak – aki a kötet borítóját készítette – és a felelős szerkesztőnek, Rostás-Péter Emesének mondott köszönetet.
Sárosi István Krónika (Kolozsvár)

Új közgyűlése lett KREK-nek
Pénteken az élesdi egyházközség templomában tartotta alakuló közgyűlését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Az ünnepségen lelkészeket szenteltek fel, és díjakat adtak át.
Az ünnepség kezdetén Csűry István királyhágómelléki református püspök hirdette Isten megtartó igéjét a Zsoltárok könyve 11 fejezetének 1-től 4-ig terjedő versei, ma is időszerű mondatai alapján. Párhuzamot vonva a bibliai idők és napjaink történései között, szószéki beszédében azt nyomatékosította: bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, a megpróbáltatások közepette is a bizalom emberei kell legyünk, és az élet minden területén olyan döntéseket szükséges hoznunk, ami az Úr irányába indít, és amelyeknek alapja Isten szeretete. Úgy fogalmazott: egy olyan világban, amikor az ellenség titkon és a sötétségben már készíti a nyílvesszőit, hogy kilője ránk, nekünk nem szabad félnünk, vagy meghátrálnunk, hanem bátran ki kell állnunk azzal a feladattal, hogy mindenkinek elmondjuk: a hit alapfalai még mindig állnak, és nekünk nyert ügyünk van, mivel Krisztus a mi sarokkövünk, a fundamentumunk.
Az istentisztelet után Farkas Zsolt közigazgatási előadótanácsos üdvözölte a jelenlevő egyházi és világi vezetőket, méltóságokat. A tulajdonképpeni alakuló közgyűlést Bara Lajos megválasztott főgondnok nyitotta meg. Arról beszélt: milyen kihívást jelent Isten meghívása és támogatása a szolgálatra, és fontos a tőle kapott erő abból a szempontból, hogy a szolgálatot végzők a legjobbat és a legtöbbet tudják kihozni magukból annak fényében, hogy Isten békességének engedelmes eszközei lehessenek abban a munkában, melyet az ő hívására fejtenek ki az üdvterv megvalósítása céljából.
Az egyházkerületi választói bizottság jelentését Kánya Zsolt Attila ismertette, majd Csűry István letette a püspöki esküjét Módi József aradi esperes előtt. Ezt követően az egyházkerületi tisztségviselők és zsinatok tagok esküjét vette be az egyházfő, majd a kántorok kórusa szolgált.
Lelkészszentelés
A köszöntések rendjén először Varga Attila leköszönt főgondnok, a Szatmárnémeti-Németi Református Gyülekezet presbitere szólt az egybegyűltekhez. Háláját fejezte ki az elmúlt hat esztendőért, mely szerinte az életének leggazdagabb időszaka volt a szellemi és lelki feltöltődés szempontjából. Szintén a személyes hangvétel lelkületével szólt Lukács József korábbi püspökhelyettes, felidézve a szép időket. Mikrofonhoz szólították a továbbiakban még Kántor Csabát, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjét, dr. Kállay Dezsőt, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektorát, Mile Lajost, Magyarország kolozsvári főkonzulját, Fülöp Attilát, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) helyettes államtitkárát, Szász Jenőt, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökét, valamint Cseke Attilát, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőjét.
Forró László püspökhelyettes lelkészszentelést hirdetett ki, a szertartás után pedig Bozsoky Jonathán Benjámin székelyhídi gyakornok lelkész mondta el a felszentelt lelkészek köszöntőjét.
Az alakuló közgyűlés nyilvános része tizenegy díjnak az átadásával zárult. Pro Partium Díjat érdemelt Németi János régész, kutató, a hollandiai Hulp Oost Europa Alapítvány, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma és Csanádi János tanár, folklórgyűjtő. Pro Ecclesia Díjat vehetett át Zsigmond József nyugalmazott várad-újvárosi tiszteletes, Kalous Jaroslav cseh lévita lelkész, az SLB Segítsünk Lelének Baráti Társaság, a kisnyégerfalvi egyházközség, a várad-csillagvárosi gyülekezet és a kémeri egyházközség. Az M. Nagy Ottó Díjban Bordás Mária margittai vallástanár részesült.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Érezzük magunkénak értékeinket
Csütörtökön délután a váradi Lorántffy központban mutatták be Dukrét Géza és Péter I. Zoltán közös munkáját, a Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége című kötetet.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) gondozásában megjelenő könyvet Mihálka Nándor, a PBMET ijúsági alelnöke méltatta a Lorántffy Központban megjelent szép számú közönség előtt, nem kevesebbett állítva, mint azt, hogy ez a kötet a helyi magyarság második Bibliája kellene hogy legyen, hiszen abban az itteni magyarság épített örökségének ezer éve van bemutatva. Kifejtette: nagyon fontos, hogy ezeket az értékeket magunkénak tudjuk érezni, mert az ebben a kötetben bemutatott épületek, építmények, műemlékek bizonyítják azt, hogy itt voltunk, itt vagyunk, és remélhetőleg itt leszünk – fogalmazott a méltató. Mihálka Nándor kitért arra is, hogy a könyv 250 oldalon mutatja be Bihar megye és a megyeszékhely legfontosabb épületeit. A bemutatás Nagyvárad épített örökségének ismertetésével kezdődik, és olyan ingatlanok is szerepelnek a kiadványban, amelyek mindeddig nem kaptak műemléki besorolást, noha mindenképpen megérdemelnék ezt. A méltatás után Mihálka Nándor a két szerzővel beszélgetett el. Dukrét Géza elmondta, hogy a kötet megszületésének apropója épített örökségünk bemutatása és megismertetése volt, különöd tekintettel a fiatal generációra, hiszen mint elmondta, ennek a könyvnek a megjelentetésével az is a céljuk, hogy a fiatalok legyenek büszkék arra, milyen épített örökségünk van. Elmondta továbbá, hogy a könyv először 2012-ben jelent meg, azóta több helyre újra el kellett mennie, hogy újrafényképezze az időközben jó esetben újravakolt, újrafestett épületeket. Kiemelte, hogy az arra érdemesült épületeknek mindössze egy harmada van rajta a műemléklistán, ezért a kötetben mindenképpen helyet biztosítottak azoknak az ingatlanoknak is, amelyek műemléki besorolást kellene kapjanak. Példaként említette a 13. században épült síteri templom, amely Európaszerte egyedi értéket képvisel, egyelőre mégsem élvez műemléki védelmet.
Péter I. Zoltán a maga során megköszönte a a könyv készítőinek, a Vojticsek házaspárnak a köttet igényes kivitelezését, majd arra a kérdésre, hogy milyen állapotban vannak a műemléképületek, elmondta, hogy vannak jobb és vannak rosszabb állapotban lévő épületek is, A Poynar ház példájával érzékeltette azt a Nagyváradon megfigyelhető jelenséget, hogy bár egyre több épület homlokzatát felújítják, viszont a legtöbb, általában több mint száz éves épületnek strukturális megerősítésre lenne szüksége, és ha ez neem történik meg, akkor NAgyvárad amolyan Patyomkin várossá változik, ahol a szép homlokzat mögött csak lepusztult épületek lesznek. Hozzátette, hogy nem csak a városvezetés, dde maguk a város lakói is ijobban kellene óvják épített örökségünket. Apró, de beszédes példát említve elmondta, hogy a halmozottan elrontott Sas-passzázs burkolatába beele vannak taposva az eldobott rágógumik, ami rendkívül elcsúfítja az amúgy sem különösebben sztétikus burkolatot. A kötetbemutató dedikációval zárult.
Pap István erdon.ro

Másfél milliárd forintot kapnak a magyar kormánytól jövőre az erdélyi magyar óvodák
Csaknem másfél milliárd forint jut Erdélybe a magyar kormány 2017-2018-ra meghirdetett óvodafejlesztési programja keretében - mondta Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár szombaton Sepsiszentgyörgyön, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Az államtitkár közölte,hogy 900 millió forintot mintegy kétszáz játszótér kialakítására fordíthatnak, 300 millió forint az óvodák eszközfejlesztésére jut, 227 millió forintot pedig módszertani fejlesztésekre költhetnek. Az államtitkár elmondta: számítanak az RMPSZ segítségére az összeg felhasználásában. Potápi továbbá elmondta, hogy az összeg annak a 17 milliárd forintos óvodafejlesztési programnak a része, amelyet november közepén hirdetett meg a magyar kormány. Király András, a romániai oktatási minisztérium államtitkára az 1989 után alakult romániai magyar szervezetek egyik legfontosabbikaként köszöntötte az RMPSZ-t. Beszédében elmondta, hogy nagy részben az RMPSZ-nek köszönhető, hogy ma Romániában 1400 oktatási intézményben folyik magyar nyelvű oktatás, amiben több mint tízezer magyar pedagógus vesz részt, és 74 önálló magyar tannyelvű gimnázium működik. Úgy vélte, az RMPSZ annak az útját találta meg, hogy ne politizáljon, hanem cselekedjen. Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa köszöntésében arról beszélt, hogy Magyarországon az Európai Unió finanszírozásával indul hétmilliárd forintos oktatásfejlesztési program, amelynek az a célja, hogy a magyar oktatás visszaszerezze azt a régiós versenyelőnyét, amellyel száz évvel ezelőtt rendelkezett. A miniszteri megbízott is kijelentette: számít az RMPSZ segítségére az egész Kárpát-medencére vonatkozó program erdélyi megvalósításában. Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke a magyar oktatási rendszer fejlesztését, a minőségi magyar nyelvű oktatás biztosítását jelölte meg a szövetség további céljának. Burus szerint a szövetség programjának megvalósítása az egész romániai magyar közösség közügye. A rendezvény keretében több kiváló erdélyi magyar oktatót tüntettek ki. Az RMPSZ jubileumi ünnepe előtt Potápi Árpád János államtitkár a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban adta át azokat a játékokból és pedagógiai eszközökből álló "csodasarkokat", amelyeket a nemzetpolitikai államtitkárság által meghirdetett Miénk a város című verseny székelyföldi győztesei nyertek iskoláik számára. (mti) Transindex.ro

RMDSZ-es feljelentés magyarellenes SMS-ek miatt
Feljelentést tesz az RMDSZ ismeretlen tettes ellen a rendőrségen a választások napján SMS-ben terjedő magyarellenes üzenetek miatt – mondta az MTI-nek Kovács Péter, a szövetség ügyvezető elnöke. A szövetség vasárnap közleményben számolt be arról, hogy több megyében is olyan SMS-eket küldözgetnek a választópolgároknak, amelyek arra buzdítják a román szavazókat, hogy járuljanak minél nagyobb számban az urnákhoz azért, hogy kiszorítsák a magyarokat a parlamentből.
A Țepeș gárdája nevében írt üzenetek arra buzdítják a választókat, hogy szavazzanak a szélsőségesen nacionalista Egyesült Románia Pártra (PRU). Kovács Péter elmondta, az RMDSZ jogászai dolgoznak a feljelentés szövegén. Hozzátette: azt kifogásolják, hogy az üzenet küldői megsértették a kampánycsendet és a nacionalista uszítás eszközét használták.
Fehér megyében a Szociáldemokrata Párt (PSD) ugyancsak a kampánycsend megsértése miatt tett feljelentést a megyei választási irodánál és a megyei rendőr-főkapitányságnál a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ellen, amely a PSD szerint a közösségi oldalakon folytatott tegnap kampányt. A panasz nyomán a választási iroda felszólította a PNL megyei szervezetét, hogy vonja vissza a kifogásolt bejegyzéseket. A rendőrség még vizsgálja az ügyet, egyelőre nem róttak ki semmilyen büntetést.
Fehér megyében – ugyancsak a PSD jelzése nyomán – szombat este derült fény arra, hogy a 440 választókerület közül 390-ben hibásak, azaz elírást tartalmaznak azok a pecsétek, amelyek az adott kerület nevét és számát tartalmazzák, illetve amelyekkel az urnabiztosok megjelölik a szavazólapokat. A megyei választási iroda – az országos hivatallal konzultálva – úgy döntött, hogy az elírás nem befolyásolja a voksolás menetét, így a hibás pecséteket használták, az érintett szavazókörzetekben pedig az urnák megnyitása előtt jegyzőkönyvben rögzítették az elírást.
Temes megyében egy szavazópolgár követett el kihágást: Temesrékás város egyik szavazóhelyiségében egy 62 éves asszonynál két személyi igazolvány volt, és azt nyújtotta át ellenőrzésre, amely már nem volt érvényes. A rendőrség bűnvádi eljárást indított, az eddigi vizsgálatok szerint pedig a bonyodalmat az okozta, hogy a hölgy nemrég váltott lakhelyet. A voksolók arányának tekintetében egyébként Temes megyében toronymagasan vezetett Dobrosd, Daniel ortodox pátriárka szülőfaluja, ahol már délután 4 óra előtt 121 százalékos volt a részvételi arány. Szeben megyében eközben két urnabiztos ellen indítottak bűnvádi eljárást, mivel abban a szavazókerületben voksoltak, ahol munkát vállaltak, holott nem oda szólt a személyi igazolványuk.
A Hunyad megyei Blezseny településen véletlenül, szemétbe való papírokkal együtt a tűzbe dobtak egy pecsétet, a történtek miatt viszont nem kellett leállítani a voksolást. Déván is figyelmetlenségből került egy pecsét a tűzbe még reggel, az urnák megnyitása előtt, ott rövid időn belül pótolták a hiányosságot. 
Kőrössy Andrea
kronika.ro Erdély.ma

A katolikus iskola tanárainak gyűjtenek
A marosvásárhelyi római katolikus templomokban jótékonysági gyűjtést szerveznek a napokban a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium tanárai javára, akik már két hónapja nem kaptak fizetést.
Amint Oláh Dénes főesperestől megtudtuk, a szentmiséket követően lehet adományozni a főtéri Keresztelő Szent János plébániatemplomban. Itt az oltárnál kihelyezett kosárba lehet tenni az adományt. „Megkértem paptársaimat, hogy templomaikban ők is tegyék lehetővé ezt a jótékonykodást” – mondta a főesperes.
A római katolikus gimnázium tanárai most már két hónapja nem kaptak fizetést, mivel Tamási Zsolt igazgató felfüggesztése után az új főtanfelügyelő nem nevezett ki aláírásjoggal rendelkező helyettest. A tanárok fizetésére szánt összeget a tanügyminisztérium átutalta, de mivel senki nem rendelkezik aláírási joggal, ezt nem lehet kiadni az iskola pedagógusainak.
Simon Virág Székelyhon.ro

KÖZLEMÉNY: Tőkés László a rendszerváltozás folytatása reményében szavazott
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke román állampolgárként és nagyváradi lakosként a bejelentett állandó lakhelye szerinti szavazókörben adta le voksát december 11-én, a romániai törvényhozási választások rendjén, a váradolaszi református templomban általa végzett igehirdetési szolgálatot követően.
Szilágyi Zsoltnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének; valamint egyes munkatársainak a társaságában érkezett a Fő utcai 113-as szavazókörbe.
A rendben lezajlott voksolás után Tőkés László elmondta: „Andrei Pleșu volt román külügyminiszter nem kevés szarkazmussal jelentette ki: románok vagyunk, nem tudjuk, kire szavazzunk. Az erdélyi magyarok még a románoknál is lehetetlenebb helyzetbe kerültek, hiszen számukra az egyetlen választási kínálat a régi egypártrendszer korszakát megtestesítő RMDSZ volt. Következésképpen az erdélyi magyar nem választhatott, hanem legfeljebb – kommunista módon – szavazhatott.
Én magam bihari magyarként nem adhattam szavazatomat a megyei listák korrupt jelöltjeire. Sem a magyar nemzeti önrendelkezés árulóira. A Ceaușescu-diktatúra bukásának évfordulójához közeledve a demokratikus rendszerváltozás lehetséges folytatására szavaztam.”
Nagyvárad, 2016. december 11.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája erdon.ro

Antal Árpád: Erdélyt megpróbálták lezülleszteni Ó-Románia szintjére
„Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Ó-Románia szintjére. Ezzel nem értünk egyet” – jelentette ki szavazata leadása után Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester.
Háromszék 45 településén 215 szavazókörzetben összesen 184 316 szavazót várnak vasárnap az urnákhoz, akik négy képviselő és két szenátor parlamenti bejutásáról dönthetnek. Reggel minden szavazókörzet megnyitott, egyelőre nem jeleztek rendellenességet.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester fél tizenkettőkor családjával jelent meg a Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben. Szavazata leadását követően kijelentette: „Erdélyért szavaztam, mert Erdély a mi hazánk, és ha mi nem állunk ki szülőföldünkért, mások nem fognak értünk kiállni. Igen szavaztam, mert jövőt csak igenekre lehet építeni”.
Az elöljáró arra kért minden erdélyi magyart, hogy éljen szavazati jogával, mert „ha este majd azt látjuk, hogy a Kárpátokon túli megyékben magasabb lesz a részvétel, azt üzenjük Bukarestnek, hogy lemondtunk Erdélyről”. Ez Antal szerint megengedhetetlen. „Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Órománia szintjére. Ezzel nem értünk egyet, és nem engedhetjük meg” – fogalmazott a politikus.
A Maszol érdeklődésére, hogy miként értékeli a háromszéki szavazókedvet, Antal Árpád kifejtette: a Kárpátokon túl 12-14 fok van és süt a nap, Székelyföldön hideg és kicsit köd van. „Arra kérek mindenkit, ha nem akarják azt, hogy a következő évtizedekben is ködben tartsanak bennünket, akkor vegyenek részt a választásokon, és estére érjük el azt, hogy ott legyünk legalább a középmezőnyben”, mondta a sepsiszentgyörgyi polgármester. 
Antal Árpáddal egy időben szavazott a sepsiszentgyörgyi Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben Kató Béla Erdélyi református egyházkerület püspöke is, aki kifejtette: azért tartotta fontosnak, hogy szavazzon, mert az egész erdélyi reformátusságot arra biztatták, hogy vegyenek részt a választáson.
„Ez a választás a tiszteletről szól”
 „A szavazás jogát drága áron szereztük meg, és ha ezzel nem élünk, értelmetlenné válik a közösségünk által 1989-ben és utána folytatott harc. Ha ezzel a utolsó demokratikus eszközzel sem élünk, nem is reménykedhetünk, hogy valami változik. Nagyon hajszálnyi a mi erőnk, de a sok hajszálból hajfonat lehet”, mondta a református püspök. 
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök Kézdivásárhelyen szavazott, majd kifejtette: „Ez a választás a tiszteletről szól: kevés szavazat kis tisztelet, sok szavazat nagyobb tisztelet. Nap mint nap azt tapasztaljuk hogy Bukarestben tiszteletlenül viselkednek velünk szemben. Éppen ezért az a legfontosabb, hogy minél többe menjenek el szavazni, mert nagyobb tiszteletet kell kivívnunk Bukarestben”, mondta a háromszéki tanácselnök.
Kovászna megye 45 településének 215 szavazókörzetét ugyanott rendezték be, ahol legutóbb júniusban az önkormányzati választásokkor is voltak. Háromszéken tizennégy tonna papírból összesen 404.000 szavazólapot nyomtattak a választópolgárok számára, ezek fele a szenátusi jelöltek-, másik fele a képviselőjelöltek neveit és pártjaik jelképeit tartalmazza. A szavazás menetét a napi szolgálatot teljesítőkön kívül ma még közel négyszáz rendőr biztosítja.
Kovács Zsolt maszol.ro

Reálpolitika
„Közjogilag tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke leszek, aki felelősséget érez tizenötmillió magyarért” – olykor nem árt ilyen mondatokat felidézni, amikor a Kárpát-medencei magyar néplélek hangulatváltozásait vizsgáljuk. Majdnem tizenöt éve Medgyessy Péter, a szocialisták akkori miniszterelnök-jelöltje volt képes ilyen szavakkal bemaszatolni az akkoriban amúgy is a kilátástalanság szakadékának a szélén egyensúlyozó határon túli nemzettársak együvé tartozásba vetett hitét. Aztán meg is magyarázta minden román, szerb, szlovák és ukrán nacionalista elégedettségére, hogy ő maga ugyan nagy tisztelője Antall József politikai életművének, de ezzel együtt úgy látja, hogy egykori kijelentése, miszerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni, félreérthető volt, „ami a politikában, különösen a mi térségünkben nem a legszerencsésebb”. A hátunkon futkosott a hideg szerte Erdélyben. Magyarországon élő barátainkat, rokonainkat buzdítottuk telefonon, levélben egyaránt: ha másért nem is, menjetek helyettünk szavazni, de ne engedjétek a határon túliakat csak a hátukra nőtt púpként kezelő szocialistákat a hatalom közelébe!
Nem így történt 2002 tavaszán.
Jött Medgyessy, majd Gyurcsány és Bajnai – no meg Törzsök Erika és Kovács „Merjünk Kicsik Lenni” László. És mind, mindannyian egy kórust alkottak, akik azt énekelték Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel együtt, hogy a kis lépések politikája elegendő az erdélyi magyar érdekek védelméhez. Aztán jött az autonómiaküzdelem budapesti elárulása, a huszonhárommillió románozás és 2004 decemberének ötödik, gyászos napja is.
Ezt látva pedig Bukarest sem volt rest. Ott ütöttek a románok, ahol tudtak. Magyar politikusokat hurcoltak meg, autópályát térítettek el, az oktatás minden szintjén fojtogatásba kezdtek. Továbbra is probléma a két nyelvű feliratozás, a magyar himnusz éneklése, a nemzeti szimbólumok szabad használata, és már nemcsak a bürokratikus akadályozása látszik a kommunista rendszer által elrabolt egyházi ingatlanok visszaadásának, hanem visszamenőleg is megkérdőjelezik ennek jogszerűségét.
Nyolc évvel Medgyessy pofátlan és a szavazatszerzésért a nemzet szellemét arcul köpő kijelentése után Antall József politikai örököse lett ismét minden magyar miniszterelnöke. Orbán Viktor nem számolgatta, kikért és milyen feltételek mellett tervez kiállni. Két dolgot kért: egységet és összefogást a sokszínűségben is. 
Nem titok, hogy a Fidesz bábáskodott az RMDSZ ellenzékéből verbuválódott két másik romániai magyar párt megszületésénél. Ahogy az sem titok, hogy az erdélyi magyarok az RMDSZ miatti csalódottságuk ellenére sem nagyon pártoltak el a romániai rendszerváltozás napjaiban létrejött érdekvédelmi szövetségtől. Az RMDSZ-é volt az elsőszülötti jog, ennek mentén tárgyalt, képviselt, szövetkezett és utasított el közeledéseket. Aztán az sem titok, hogy a Fidesz nem mindig tudott mit kezdeni főleg Markó Bélával és az általa, majd az utódja, Kelemen Hunor által képviselt irányvonallal – vagy fordítva.
A rátermett államférfiak és politikusok legfőbb tulajdonsága azonban a reálpolitikai lehetőségek felismerése és azok párhuzamba állítása egy adott közösséget emésztő fenyegetésekkel. A romániai magyarságot a bukaresti nacionalista hatalom pillanatnyilag a létében veszélyezteti. Vezetőit látványosan és mondvacsinált vádakkal, igazságszolgáltatásnak álcázott erőszaktétellel hurcolásszák a hatóságok. Az egykor a tisztségéről tartott népszavazáson Orbán Viktor által támogatott Traian Basescu volt államfő újabban a Tiszáig vizionálja Románia határait, és az egykor Budapesten masírozó román bakák csizmáinak csattogására emlékeztet. 
Ilyenkor törvényszerűen történik meg a sérelmeken való felülemelkedés. Amikor az összefogás fontosabbá válik, mint a szembenállás, amikor az erdélyi magyar pluralizmust szükségszerűen a háttérbe szorítja az acsarkodó nagyromán sovinizmus.
Minden magyar miniszterelnöke most nem tehetett egyebet, mint közölte: a magyaroknak nincs mit ünnepelniük Erdély elcsatolásának évfordulóján, a romániai magyarokat pedig Bukarest nem mindig tiszteli, ellenben fenyegetettségben tartja. E veszélyeket felismerve pedig összefogásra és történelmi méretű szavazói aktivitásra buzdított a vasárnapi parlamenti választásokon. Mert csak akkor lesz ott a magyarság a bukaresti törvényhozásban, ha a magyar emberek elmennek szavazni, és fölhatalmazzák az összefogást létrehozó magyar politikai erőket arra, hogy képviseljék az ő érdekeiket és hallassák a hangjukat. A mostani választás tétje az erdélyi és partiumi magyarság megmaradása, hangsúlyozta Orbán Viktor. 
A választóknak pedig jogos elvárása, hogy ne csak egy erős legitimációval rendelkező RMDSZ üljön a bukaresti törvényhozásban, hanem egy olyan szövetség, amely teljesíti a szavazóinak tett ígéreteit. Kelemen Hunor az elmúlt napokban azt nyilatkozta, nem veszik le napirendről az önrendelkezés kivívásának ügyét. Hát ne is vegyék.
Kristály Lehel Magyar Hírlap

Részeredmények: 6 százalék fölött az RMDSZ, hatpárti parlament alakul
Hatpárti palament alakulhat Romániában a vasárnapi választásokat követően, amelyeket nagy fölénnyel nyert meg a Szociáldemokrata Párt (PSD) – derült ki a központ választási bizottság (BEC) honlapján közzétett részeredményekből.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátorjelöltjeire a szavazók 46,09%-a, képviselőjelöltjeinek listáira pedig 45,9%-a voksolt – derül ki a 99%-os feldolgozottságú adatokból. Ezek értelmében a Nemzeti Liberális Párt szenátorjelöltjeinek a választópolgárok 20,26%-a, képviselőjelöltjeinek pedig 19,88%-a szavazott bizalmat – számol be az Agerpres.
A Központi Választási Iroda (BEC) honlapján feltüntetett adatok értelmében a harmadik helyen a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) végzett, amelynek szenátorjelöltjei a szavazatok 8,55%-át, képviselőjelöltjei pedig a voksok 8,49%-át szerezték meg.
Az RMDSZ a szenátusi listákra leadott szavazatok 6,28%-át és a képviselőházi listákra leadott voksok 6,29%-át kapta meg, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége pedig 6,07%-os, illetve 5,64%-os eredményt ért el.
Bejutott a parlamentbe a Népi Mozgalom Párt (PMP) is, amelynek szenátorjelöltjeire a választópolgárok 5,34%-a, képviselőjelöltjeire pedig 5,06%-a szavazott a voksok 99%-os feldolgozottsága alapján.
A számarányoknak megfelelő szavazatszám az RMDSZ-nek
A BEC honlapjára az éjszaka folyamán a voksolás után készült jegyzőkönyvek 94 százalékát töltötték fel, miután 6,8 millió szavazatot számoltak meg a leadott 7,2 millió közül – írta a Mediafax hírügynökség. A szavazási részvételi arány 39,5 százalékos volt.
Az előző esti exit pollok után a részeredmények is igazolják, hogy magabiztosan átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt az RMDSZ színeiben indult – a Magyar Polgári Párt két jelöltjét is parlamentbe juttató – magyar összefogás. Az RMDSZ-listára a voksok 6,35 százalékát adták, ami nagyjából megfelel a magyarság országos 6,5 százalékos számaranyának.
A Szociáldemokrata Párt több mint 46 százalékkal nyerte meg a választásokat, és szabadelvű szövetségese, az ALDE is kényelmesen bejut a parlamentbe 6,1 százalékkal. A baloldalon így meglesz a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többség.
A jobboldalon a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 20 százalékon áll, az internetgeneráció lázadóit tömörítő, idén alakult Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) pedig 8,4 százalékot ért el.
A szavazóhelyiségekből kilépők megkérdezésén alapuló felmérésben még kérdéses volt, de már a részeredmények szerint bejut a bukaresti parlamentbe a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Párt (PMP) is, amely az adatok 94 százalékának feldolgozása után 5,05 százalékon áll. Így viszonylag kevés – be nem jutott pártra adott – szavazatot kell újraosztani, és nem valószínű, hogy a szociáldemokraták 46 és fél százaléka 50 fölé emelkedjen.
Liviu Dragnea, a szociáldemokrata párt elnöke győzelmi beszédében vasárnap bejelentette, hogy pártja igényt tart a kormányzásra, és a Călin Popescu Tăriceanu vezette liberális ALDE-val akar koalícióra lépni. A román médiában megszólaltatott elemzők szerint nem kizárt, hogy az RMDSZ-t is megpróbálják bevonni a megalakítandó baloldali kormányba.
Frissítés: 99 százalékos feldolgozottságnál is 6 százalék fölött van az RMDSZ, bejutott a PMP is
MTI, Agerpres Székelyhon.ro

Választás után matekozás
A legtöbb voksot ugyan a jelenleg ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) kapta, az elsősége azonban nem elég ahhoz, hogy önállóan alakítson kormányt.
A különböző exit-poll adatok szerint a PSD a vasárnapi parlamenti választásokon a szavazatok 45,5-45,8, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 20,8-21,8, a Mentsük meg Romániát Szövetség (USR) 8,5-9,3, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 6-6,8, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 6-6,4 százalékát szerezte meg. Az este nyolc órai mérések szerint a határon billeg Traian Băsescu szervezete, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) 4,7-6 százalék körül mozgott.
A közvélemény-kutatók adatai szerint nem lépte át a parlamenti küszöböt több magyarellenes politikai szervezet, például a Bogdan Diaconu-féle Egyesült Románia Párt (PRU), a Nagy-Románia Párt (PRM), valamint a Mi Szövetségünk Románia (ANR) is kimarad a törvényhozásból.
A kormányalakítással kapcsolatosan már a választások előtt körvonalazódni látszott, hogy a PSD az ALDE-vel lépne kormányra szívesebben, míg a PNL az USR-vel szövetkezne, az eredmények alapján azonban ketten nem elég erősek, az RMDSZ mellett az ALDE-ra is szükségük van. Vagyis a jelek szerint a PSD kormányalakítását abban az esetben akadályozhatja meg a többi párt, ha mindannyian részt vesznek a koalícióban. Ezt kérdésessé teszi az ALDE szándéka, amely a PSD-vel szövetkezve kormánytényező lehet, ketten együtt hajszálvékony többséggel bebiztosíthatják ezt maguknak. De itt még minden megtörténhet, főként ha a PMP mégis bejut a parlamentbe. A szavazatok százszázalékos feldolgozottságát követően tisztulhat a kép. Székelyhon.ro

Több mint öt százalékkal nőnek a nyugdíjak jövőre
2017-ben 5,2 vagy 5,3 százalékkal nőnek a nyugdíjak – jelentette be pénteki sajtóértekezletén Dragoş Pîslaru munkaügyi miniszter.
„A kormány előkészítette már a jogszabályt az érvényben lévő törvények szerint, a növekedés 5,2 vagy 5,3 százalékos lesz” – mondta a miniszter.
Dragoş Pîslaru szerint minden jelenlegi „célozgatás” a jövő évi nyugdíjpolitikára színtiszta spekuláció, mert a költségvetést a következő kormánynak kell benyújtania és a következő parlamentnek elfogadnia.
2016. január 1-jén a nyugdíjpont értéke 871,7 lej volt. A nyugdíjpont értékét minden évben törvény által határozzák meg. A nyugdíjpont értékét minden évben emelik az éves középinflációval, amelyhez hozzájön a bruttó átlagfizetés növekedésének 50 százaléka. Székelyhon.ro

Ráduly: újabb lehetőséget kaptunk, hogy ezután másképp csináljuk
Példaértékű volt a csíkszeredaiak választásokon való részvétele – emelték ki hétfőn a városházán tartott sajtótájékoztatón. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szerint az RMDSZ-nek most nem az a legfontosabb, hogy kormányra kerüljön.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere elmondta, semmiféle gondról nem kaptak jelzést a választások idején, bár kifogásolta, hogy a választói névjegyzék adatai nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak. „Nehezemre esik elhinni, hogy egy olyan városban, ahol a 2011-es népszámláláson 38 966 főt vettek nyilvántartásba, és azóta a statisztikai hivatal évente közzétett becslései szerint talán inkább lefelé mozdult a népesség, hogy lehet 34 598 választópolgárt állandó listán tartani – mutatott rá a hiányosságra Ráduly, hozzátéve, hogy ez országos probléma is egyben, ezért szerinte a következő megoldandó feladata a mindenkori végrehajtó hatalomnak az, hogy tisztázza és a valóságnak megfelelően alakítsa át ezeket a választói névjegyzékeket Romániában.
16 401 szavazatot adtak le Csíkszeredában az országos választási iroda hétfőn közzétett, még nem teljesen végeleges adatai alapján. Ezek közül 15 758 szavazatot adtak le a parlamentbe bejutó hat párt valamelyikére, ennek eredményeképpen nagyon kevés volt a más pártra leadott, illetve érvénytelen szavazat, alig 3,5 százalék.
A pártok között a következőképpen oszlott meg a szavazatok száma a megyeszékhelyen: 12 871 szavazat az RMDSZ-re, ami a voksok 81,67 százalékát jelenti, 1460 szavazat a Szociáldemokrata Pártra (PSD), 777 szavazat a Nemzeti Liberális Pártra (PNL), 327 szavazat a Mentsétek meg Romániát Szövetségre (USR), 212 szavazat a Liberálisok és Demokraták Szövetségre (ALDE), valamint 111 a Népi Mozgalom Pártra (PMP).
„Hosszú ideje nem kapott tízezer fölötti szavazatokat a szövetség, most meghaladta a 12 ezret a szavazatok száma, ez egyrészt az új állapotoknak köszönhető, annak, hogy az RMDSZ egy megújulási folyamaton megy keresztül, sok mandátumot megélt személy köszönt el, nem kívánt újrázni – magyarázta Ráduly, hozzátéve, másrészt ez azzal is magyarázható, hogy a szövetség az MPP-vel együttműködik. Ugyanakkor kiemelte a felelős magyar kormány a FIDESZ és a KDNP is teljes mellszélességgel az erdélyi közös ügy mellé állt, és jelentősen hozzájárultak a mozgósításhoz, és ehhez a számukra sikeres állapothoz.
„Újabb lehetőséget kaptunk és jelentős támogatást az erdélyi magyar közösségtől, hogy ezután másképp csináljuk” – jegyezte meg Ráduly, aki szerint az RMDSZ-nek most nem az a legfontosabb, hogy kormányra kerüljön. „Nem szeretném, ha rövid távon az RMDSZ abba a belháborúba, ami ki fog alakulni, abban félként részt venne. Meg kell várni, hogy lecsillapodjanak a választások utáni kedélyek, ezután egy társadalmi párbeszédet, egyezséget kell elkezdjen az RMDSZ a magyar közösség helyéről és szerepéről, száz év után a gyulafehérvári nyilatkozatok tükrében” – osztotta meg véleményét a városvezető.
Ugyanakkor kifejtette, nehéz helyzetben vannak, mert „egyrészt kommunistákra, másrészt a szekus világra emlékeztető oldal között kellene megtalálnia a következő időszakban az RMDSZ-nek a helyét”.
Barabás Hajnal Székelyhon.ro

Gyergyói értékelés: a szavazók támogatták a politikusokat, most utóbbiakon a sor
Közel húszezer szavazatot kapott az RMDSZ Gyergyószéken, ami 3500-zal több, mint amennyit ezelőtt négy évvel, a 2012-es választásokon kapott. A szavazók tehát támogatták a politikusokat, most nekik kell megtenniük, ami a feladatuk – értékelik az eredményt helyi RMDSZ vezetők.
Nagyszerű eredmény, olyan, amilyenre rég, a 90-es évek óta nem volt példa, és ez azért is különösen értékes, mert összefogásnak köszönhető – jelentette ki Bende Sándor, az RMDSZ Gyergyó területi szervezetének elnöke, és egyben újdonsült parlamenti képviselő. A számok azt bizonyítják, hogy a közösség támogatta azt, hogy az RMDSZ és az MPP képes volt összefogni, hiszen a mostani szavazatszám több annál is, mint amit az akkor külön induló két magyar párt, azaz az RMDSZ és az EMNP összesen szerzett. Mindezt egyelőre nem a hivatalos, végleges adatok alapján, hanem az RMDSZ párhuzamos szavazatszámlálásának adatai alapján mondja Bende Sándor – láthatóan elégedetten. Gyergyószéken vasárnap 19 815 szavazatot kapott az RMDSZ képviselőházi listája, a szenátusi lista eredménye is egy pár szavazattal tér el. Négy éve ez a szám 16 280 volt, az EMNP pedig 2550 szavazatot kapott akkor.
A legfontosabb tanulsága a parlamenti választásoknak az, hogy a magyarság bebizonyította: amikor szükség van erre, össze tud fogni. A szavazatszámok azt bizonyítják, a parlamenti képviselet mögött létezik egy erős magyar közösség, amely pontosan tudja, mit akar – fogalmazott Bende. Hozzátette, ez az eredmény nagy felelősséget is jelent a megválasztott politikusok számára. A szavazók támogatták őket, most rajtuk a sor, hogy megtegyék, ami a feladatuk.
Gyergyószék egyébként ezzel az eredménnyel nemcsak a négy évvel ezelőttihez, de a megye két másik régiójának eredményéhez képest is sikeresnek mondhatja magát, hiszen a lakosság arányában ez a közel 20 ezer szavazat azt jelenti, hogy ha Csíkszék és Udvarhelyszék is hasonló eredményt ért volna el, 100 ezer RMDSZ szavazat is lehetett volna a megyében.
Gyergyószentmiklós az egyik, Borszék a másik véglet
Gyergyószéken elsősorban Gyergyószentmiklóson nőtt meg az RMDSZ-re szavazók száma 2012-ben 4018 pecsét került a tulipánra, most ez a szám – nem végleges adatok szerint – 5607. A térségben csaknem az összes településen jobb eredmény született RMDSZ szempontból, mint négy éve, de a helyhatósági választásokkal összehasonlítva is, mind a részvétel, mind a szavazatszámok tekintetében. Negatív példa viszont Borszék, ahol 1000 szavazatra számított az RMDSZ, ehhez képest 634-et kapott, kevesen mentek el szavazni. Bende Sándor szemmel láthatóan csalódott a borszéki eredmény miatt. Felhozta, hogy az utóbbi években Borszéket kiemelten segítette az RMDSZ, akár a parlamenti képviselet, akár a megyei önkormányzat, de ezt a borszékiek nem igazán honorálták. Többet várt volna el a város vezetésétől is, a mozgósítást illetően – mondta.
Barti Tihamér, a gyergyószentmiklósi RMDSZ szervezet nemrég megválasztott vezetője természetesen sikerként értékelte azt, hogy a városban közel 1600 szavazattal szereztek többet, mint 2012-ben.
Gyergyószentmiklós olyan helyzetbe kerülhet a következő időszakban, amire korábban nem nagyon volt példa, azaz, hogy a városvezetés, a megyei önkormányzat és a parlamenti képviselő között is jó viszony, együttműködés alakul ki, ami a városnak komoly hasznára lehet – hangzott el.
A sikerért köszönetet mondtak elsősorban a választóknak, de a településvezetőknek, egyházi személyeknek, és más tisztségviselőknek is, akik munkájukkal hozzájárultak a jó eredmény eléréséhez. Elmondták, külön köszönet illeti a Fideszt és Magyarország vezetőit, akik kiállása, és akár személyes jelenléte jelentős mértékben segített a mozgósításban.
Az első ígéretek
A kampányban számos rendezvényen elhangzott a felhívás, adjanak munkát, feladatot a résztvevők a jövőbeli képviselőnek. Hogy mi lesz az első ilyen megvalósuló feladat, arra Bende Sándor nem adott konkrét választ, mint elmondta, még nem lehet látni, az új parlamenti felállásban mekkora lobbiereje lesz az RMDSZ-nek, de azon lesz, hogy a kormány által megszabott prioritásoknak a magyar választók is nyertesei legyenek. Ha útépítés lesz a prioritás, akkor abból nyerjenek, ha tömbházszigetelés, akkor azon a téren – mondta.
Emellett azon akar dolgozni, hogy sok „sánta” törvényt módosítson a parlament. Az egyik ilyen elképzelés, hogy az ellenőrző hatóságoknak ne csak büntető, de tanácsadási joga és kötelessége is legyen. Azaz ne feltétlenül a bírságok kirovása legyen a cél, hanem az, hogy a vállalkozókat, intézményeket segítsék, hogy a törvények betartásával tudjanak működni. Jelenleg ugyanis nem adnak választ, ha tanácsot kérne tőlük valaki – vagy azt mondják, nem a feladatuk hogy segítsenek –, ellenben ellenőrzéskor pontosan tudják, miben tévedett az adott személy, és büntetnek.
Egy másik törvény, aminek elfogadásáért dolgozni akar, arról szólna, hogy akit egy hatóság megbüntet, de utóbb a bíróság megállapítja, hogy jogtalan volt a büntetés, akkor ne csak a büntetést töröljék el, hanem az állam fizesse vissza azonnal a pereskedés során felmerült költségeket.
Bende Sándor egyébként fontosnak tartaná, hogy a PSD által megnyert választásokon az RMDSZ kormányra kerüljön, de erről majd a későbbiekben fognak konzultálni a pártok – tette hozzá.
Gergely Imre Székelyhon.ro

Háromszék választott
A megyében leadott szavazatok valamivel több mint felének feldolgozottsága mellett már éjjel egykor kétségtelen volt, hogy három parlamenti képviselője, illetve két szenátora lesz Háromszéknek az RMDSZ színeiben az eljövendő négy évben a bukaresti törvényhozásban. A támogatottságot tekintve ez a szavazatok valamivel több mint hetven százalékát jelentette az említett feldolgozottság mellett.
Nem tülekedtek tegnap a háromszékiek az urnáknál, este kilenc óráig a lakosság 38,25 százaléka (70 221 polgár) szavazott, bő egy százalékkal kevesebben az országos átlagnál és a négy évvel ezelőtti részvételi aránynál. A nők közül kicsit többen voksoltak, mint a férfiak, és egy kicsivel nagyobb volt a városiak részvételi aránya, mint a falvakon élőké. Legnagyobb mértékben a 43 és 64 év közöttiek járultak az urnákhoz, és akárcsak országosan, megyénkben is gyenge volt a fiatalok szereplése, a 65 év fölöttiek közül jóval többen nyilvánítottak véleményt, mint a 35 év alattiak. A Beör-palotában már az urnazárás után két órával elkezdődött az ünneplés, az országos exit poll eredmények, illetve a párhuzamos számlálás alapján már sejteni lehetett, hogy a befutó helyen szereplők közül legkevesebb négyen bejutnak a törvényhozásba, majd a kezdetben nagyon lassan érkező adatok alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik képviselői mandátum is biztos. Egy órára már kialakult a végső sorrend: Benkő Erika, Márton Árpád, valamint Kulcsár-Terza József – az MPP részéről – képviselőként, míg Fejér László Ödön és Miklós Zoltán biztos szenátorként tevékenykedhet az eljövendő négy évben. Mivel az RMDSZ–MPP közös listára többen szavaztak, mint ahány a biztos mandátumokhoz szükséges volt, felvetődött a negyedik képviselői hely elnyerésének lehetősége Könczei Csaba által, de ennek esélyét mindenki alacsonyra taksálta. Tamás Sándor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke úgy vélte, van ok az örömre, mivel úgy tűnik, az emberek értékelték, hogy odafigyeltek a véleményükre, mely szerint nem jó a magyar–magyar testvérharc. Ennek eredménye, hogy támogatták a Magyar Polgári Párttal létrejött összefogást, és ezáltal tíz év után sikerült megtörni egy negatív spirált (a szavazatok számának választásról választásra csökkenése). Az elnök szerint fontos jel, hogy a magyarok nagyobb arányban mentek el szavazni. Tamás Sándor abbéli meggyőződésének is hangot adott: esély van arra, hogy megyeszinten akár a magyarság etnikai aránya fölötti szavazati aránnyal zárják a választást, azaz 73 százalék feletti eredmény szülessen. Ami az országos eredményeket illeti, Tamás Sándor szerint a szavazatok visszaosztása nyomán az RMDSZ mandátumbeli aránya elérheti a hét százalékot is a törvényhozásban, és ezáltal olyan tényezővé válhat, amelyet nem lehet megkerülni. Az elnök ugyanakkor elismerte, hogy a jobb forgatókönyv az RMDSZ számára az lett volna, ha a Szociáldemokrata Párt kevésbé nyeri túl magát, és a szövetség segítségére is szorul a parlamenti többség, és esetleg a kormányalakítás terén. A jelenlegi helyzet beszűkíti a szövetség mozgásterét, viszont még mindig jobb, mintha a román pártok 2018 előtt nagykoalíciót alkotnának – tette hozzá. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a szövetség megyeszékhelyi szervezetének vezetője is úgy vélte: a választások előtt meghirdetett összefogás, illetve az, hogy az RMDSZ megpróbálta a politikáját a magyar emberektől érkező visszajelzések alapján korrigálni, vezetett oda, hogy sikerült megtörni a választásról választásra való egyre gyengébb szereplés trendjét mind megyei, mind országos szinten. Antal Árpád szerint a szavazás bebizonyította, hogy az RMDSZ egy megújulásra képes alakulat (és ezt folytatni akarják, hogy minél nagyobb mértékben megfeleljenek az emberek elvárásainak). Ami a választások hozta helyzetet illeti, Antal Árpád úgy vélte: az RMDSZ-nek most arra kell törekednie, hogy minden számottevő román politikai alakulatot megkeressenek, és egy interetnikus paktum, egyfajta társadalmi szerződés jöhessen létre. A kormányra lépés akkor bír kiemelt fontossággal, amennyiben az egy ilyen társadalmi szerződés létrejöttét segíti elő – magyarázta.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vörösbe borult Románia
Történelmi győzelmet aratott a Szociáldemokrata Párt (SZDP), 1990 óta először ért el parlamenti választáson negyven százalék fölötti eredményt. A törvényhozást hat párt fogja alkotni: az SZDP, a nagyon gyenge eredményt elért Nemzeti Liberális Párt (NLP), a meglepetésként magas eredményt elérő Mentsétek meg Romániát Szövetség (MRSZ), az utóbbi parlamenti választásokon legmagasabb százalékot elért RMDSZ, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (LDSZ) és a Băsescu-féle Népi Mozgalom Pártja (NMP). Liviu Dragnea, az SZDP elnöke már a tegnap esti exit poll eredmények közzététele után bejelentette, őket illeti meg a kormányalakítás joga, a kormányba beveszik az LDSZ-t, és már nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy az RMDSZ-t is kormányba hívják. A kormányfőjelölt nevét egyelőre nem tette közzé, elemzők szerint ő vagy Vasile Dâncu lehet a miniszterelnök.
A választáson az országos részvétel ezúttal is alacsony volt, urnazárásig a szavazásra jogosultak 39,49 százaléka adta le voksát a Központi Választási Iroda (KVI) adatai szerint. A fővárosban élő választópolgárok 41,61 százaléka szavazott. Legmagasabb részvétel Olt megyében volt (a szavazásra jogosultak 47,16 százaléka voksolt), a legkevesebben Máramaros megyében (31,62) járultak az urnákhoz. Az erdélyi megyék közül Kovászna megyében 38,25, Maros megyében 38,35, Bihar megyében 43,80, Szatmár megyében 34,96, Kolozs megyében 40,49, Szilágy megyében 43,44 százalék járult az urnákhoz.
Az európai országok nagy részében vasárnap 22 órakor bezártak a szavazókörzetek. Addig mintegy 104 ezer külföldön élő román állampolgár adta le voksát a KVI hivatalos adatai szerint, a legnagyobb számban a Moldovai Köztársaságban: a számukra kialakított 35 szavazókörzetben több mint 30 ezren éltek alkotmányos jogukkal. Olaszországban az ott élő mintegy 1,15 millió román állampolgár közül 16 200-an szavaztak, Spanyolországban 12 100-an az ott élő mintegy 800 ezer közül.  Liviu Dragnea úgy vélte, a választók egyértelműen döntöttek, és az eredmények alapján az SZDP-nek kell kormányt alakítania. Ennek érdekében tárgyalni fognak a Călin Popescu Tăriceanu vezette LDSZ-szel. Dragnea kijelentette, a liberálisok a választási kampány idején úgy állították be, hogy Dacian Cioloş jelenlegi technokrata miniszterelnök és Dragnea közül kell választaniuk az állampolgároknak. Úgy vélte, a választók „egyértelműen döntöttek” a vasárnapi szavazáson. Călin Popescu Tăriceanu, az LDSZ társelnöke felszólította Klaus Iohannis államfőt, fogadja el a választói akaratot, és ne akadályozza meg egy legitim, demokratikus kormány megalakulását. Alina Gorghiu, az NLP elnöke rövid nyilatkozatában kijelentette: a játszma még nem ért véget, és nagymértékben függ a végeredménytől, hogy a liberálisok által kormányfőjelöltként támogatott Cioloş miniszterelnök maradhat vagy sem.
A választások győztesének nevezte magát az MRSZ is, amelynek elnöke, Nicuşor Dan a demokrácia győzelmének nevezte, hogy pártja újoncként bejutott a parlamentbe a harmadik legnagyobb politikai erőként úgy, hogy áprilisban még csak 40 alapító tagja volt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Demokráciára alkalmatlan
Nincs abban semmi meglepő, hogy az összes exit poll szerint fölényesen megnyerte a tegnapi parlamenti választást a Szociáldemokrata Párt – mégis, a 45 százalék körülire becsült eredmény nem egyszerűen lehangoló, hanem inkább kétségbeejtő. Némi vigaszt talán csak az jelenthet, hogy a részvételi adatok szerint a romániai magyar közösség ezúttal jobban ráérzett a voksolás tétjére, s az előző alkalmakhoz viszonyítva nagyobb arányban járult az urnákhoz.
Hogy ez mire lesz elég, az még kérdés, hiszen egyelőre nagyon úgy fest, kis szerencsével a visszaosztás után a szociáldemokraták akár önállóan is kormányt alakíthatnak, legfennebb az ugyancsak az ötszázalékos küszöb fölé várt Tăriceanu-féle párt támogatására szorulhatnak. Könnyen megeshet tehát az is, hogy Klaus Iohannis államelnök Liviu Dragnea személyében választási csalásért jogerősen elítélt bűnözőt lesz kénytelen kinevezni a miniszterelnöki tisztségbe – a szociáldemokrata pártelnök tegnap esti, már-már fenyegetőző kijelentéseit legalábbis így értelmezték az elemzők. Ezzel pedig olyan visszarendeződés veheti kezdetét, amely beláthatatlan következményekkel járhat nemcsak a korrupcióellenes küzdelem folytatását illetően – hisz a túlkapások ellenére ez a folyamat elengedhetetlen a közélet megtisztításához –, de jelentheti ez posztkommunista, nacionalista reflexek visszatérését, és megpecsételheti az ország gazdasági fejlődését, jövőjét, ha továbbra is a szociálisan rászorulókra kívánnak építkezni. De a legfájóbb nem ez. Az igazán riasztó kép akkor áll össze, ha eljátszadozunk kicsit a számokkal, s összeadjuk a nagyjából azonos ideológiai platformon levő, illetve ugyanazon tőről fakadó pártok eredményeit. Azt látjuk, hogy a szociáldemokraták és a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes pártok – a Bogdan Diaconu-féle Egységes Románia Pártja, a Marian Munteanu-féle alakulat – együtt a leadott voksok több mint felét elnyerték. Ha pedig ehhez hozzáadjuk az olyan lejárt szavatosságú politikusok irányította szervezetek, mint az egykori liberális Călin Popescu Tăriceanu vagy a szebb napokat is megélt Traian Băsescu exállamfő eredményét, azt látjuk: a posztkommunista, nacionalista, retrográd erők uralma töretlen Romániában. Elemzők egy része kellemes meglepetésként beszélt tegnap este a civil mozgalomból alakult Mentsétek meg Romániát Szövetség exit pollok által előre jelzett, tíz százalékot is meghaladó eredményéről. És ez szép teljesítmény egy alig pár hónapos alakulattól – de reménynek ez is édeskevés. Hisz nem az ország tizedéről remélhetjük, hogy megújulást akar, és tesz is érte a demokrácia szabályai szerint, hanem mindössze annak a 40 százaléknak a tíz százalékáról van szó, amely egyáltalán érdemesnek tartotta, hogy elmenjen voksolni. A választók közel kétharmada ugyanis – és igen, köztük az erdélyiek, a fiatalok jelentős része! – magasról tett a választásokra. Ismételten kiállítva a bizonyítványt az országról: demokráciára alkalmatlan.
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)