Az igazság jegyében
Jelentős események zajlanak mostanában a kommunista rendszer idején vezető pozíciót betöltő személyek felelősségre vonása terén.
A legfelsőbb bíróság immár a második, politikai foglyok tucatjainak haláláért vagy súlyos bántalmazásáért felelős egykori börtönparancsnok ellen emelt vádat, miután a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet az egykori bűnösök felkutatását célzó akciója során leleplezte, majd feljelentést tett ellene emberiesség elleni bűnök miatt.
Persze Ioan Ficior, a peripravai láger egykori parancsnoka csupán csepp a tengerben, akárcsak másik harmincnégy egykori kollégája, akit az említett intézet már leleplezett, vagy leleplezni készül. Mégis bíróság elé állítása legalább részben elégtételt jelenthet, és nem csupán a közvetlenül érintettek – áldozatainak hozzátartozói vagy az általa meghonosított embertelen börtönviszonyok túlélői – számára, hanem mindenkinek, aki valamilyen formában elszenvedője volt a kommunizmus rémuralmának.
És a kedvező folyamatok kapcsán engedtessék meg párhuzamot vonnunk egy másik igazságszolgáltatási ügy és az egykori pribékek elleni eljárások között. Dan Voiculescu médiamogul esetéről van szó, akit néhány napja ítéltek tíz év szabadságvesztésre törvénytelen üzleti ügyei miatt.
Bár ő a rendszerváltás után követte el a terhére rótt bűncselekményeket, ügye mégis az 1989 előtti időszakhoz kapcsolódik, hiszen, mint kiderült, vagyonát a kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté külföldi ügyeletek bonyolítására létrehozott cégének pénzéből alapozta meg kétes körülmények között, és amúgy ő maga is együttműködött a szekuval. Vagyis az igazságszolgáltatás ha lassan is, de elkezdett működni.
Kár, hogy ennyit kellett várni, hiszen az 1989 előtti rendszer számos magas beosztású fenntartója azóta elhunyt, addig viszont boldog nyugdíjasként, jelentős állami apanázst élvezve élhetett. Ráadásul a hiányérzetünket az is növeli, hogy Ficior is, Voiculescu is csupán kishal, a legjobb esetben középkáder volt. Az igazi nagy dobás az lenne, ha ma is élő egykori feletteseiket, a kommunista hierarchia egykori „csúcsragadozóit” is sikerülne végre leleplezni és bíróság elé állítani.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Élete fellépésére készül Tamás Gábor a Kolozsvári Magyar Napokon
Élete koncertjére készül, ugyanis régebben elérhetetlen vágyálomnak tűnt, hogy szülővárosában, Kolozsváron, Mátyás király lovasszobra előtt lépjen fel családja, barátai, ismerősei előtt – jelentette ki Tamás Gábor a kolozsvári TIFF-házban tartott hétfői közönségtalálkozóján.
A Kolozsvári Magyar Napok keretében kedd este fél kilenckor a Főtéren fellépő énekes elmondta, a héttagú ceglédi Gríz zenekar kíséri élőben, és hatfős tánccsoport színesíti a produkciót. „Minden koncert fontos, de ami most jön, az lesz életem koncertje” – nyilatkozta Tamás Gábor a Paprika Rádió által élőben közvetített közönségtalálkozón.
A Svédországban elő előadó felelevenítette pályafutásának első szakaszát, amikor a kincses város szórakozóhelyein kezdett énekelni. Mostani koncertjével kapcsolatban elmondta: nehéz volt 94 dala közül kiválogatni azt a harminckettőt, amelyet ma énekel el. Mint részletezte, legismertebb dalai is felcsendülnek, ugyanakkor a november 8-án bemutatandó új lemezéről is hangzanak el dalok.
Hozzáfűzte, a ceglédi kísérő zenekar is évek óta vágyik már arra, hogy felléphessen Erdélyben. A koncert különlegessége az lesz, hogy fellép az Apáczai Csere János Gimnázium 35-40 fős gyerekkórusa is – néhány napja tartották a főpróbát a Kolozsvári Magyar Operában.
Arra kérdésre, hogy a Kolozsvári Magyar Napok milyen programjaira kíváncsi, Tamás Gábor úgy válaszolt, az Illés 50 koncertre fog elmenni, érdekesnek ígérkezik a Quimby fellépése is, de elsősorban a hangulat kedvéért marad pár napot a kincses városban. Hozzáfűzte, feldolgozásokat is előad a koncerten, így természetesen nem fog hiányozni a dalok közül a Quimby legnagyobb slágere, a Most múlik pontosan sem.
Tamás Gábor azt is elmondta, hogy a régi nagy eladók közül Horváth Charlie, Somló Tamás, Homonyik Sándor és az Apostol együttes a kedvencei, míg a legújabbak közül Tóth Vera. Azt is kifejtette, nem tetszik neki, hogy a magyarországi kereskedelmi rádiókban 5-6 külföldi dalra mindössze egy magyar jut.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

Épített örökségünk: kérdőjel és felkiáltójel között
Nyilván a szervezők is tudták, hogy érzékeny pontra tapintanak, amikor egy asztalhoz invitálnak nyilvános beszélgetésre olyan személyiségeket, akiknek mind más-más okokból fáj a romániai műemlékvédelem áldatlan helyzete. A Megújuló épített örökségünk cím optimista felütést sejtet, és a kolozsvári ferences kolostor refektóriumában kiállított képi dokumentáció is reménykeltő – a beszélgetésből mégis az derült ki, hogy a nagyja s neheze még hátravan.
A ferences kolostor refektóriumában megtekinthető, igényes kiállítás a Kárpát-medencei műemlék épületek megmentésére tett erőfeszítéseket dokumentálja fotókkal, tervrajzokkal és rövid ismertető szövegekkel. Az értékmentés valóban fel tud mutatni sikertörténeteket – Magdó János főkonzul pozitív példaként említette a Házsongárd esetét, ahol az utóbbi időben a magyar kormány erőfeszítéseinek eredményeképpen közel 400 sírt műemlékké nyilvánítottak, megmentettek a pusztulástól, a román politikum pedig ma már kénytelen tudomásul venni, hogy erdélyi nemzeti panteonról van szó. De még itt is sok a tennivaló, hívta fel a figyelmet Magdó János, és ezért nemcsak a politikai szféra és a helyi adminisztráció a felelős, hanem a kolozsvári civil lakosság is.
A fórumon részt vett Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere is, aki úgy fogalmazott: „kérdőjel és felkiáltójel között őrlődik”, amikor a műemlékvédelemről van szó. A városvezető kendőzetlenül tárta fel az értékmentést és -megőrzést gátoló tényezőket a helyi adminisztrációban: az úgynevezett konzultatív testületek tagjai ingyen dolgoznak, a város főépítésze teljes passzivitást mutat, és – hacsak nincs nagyon erős civil nyomás – a műemlékvédelmi szempontokat sokan fölösleges nyűgnek tartják a városházán, sőt, erről igyekeznek meggyőzni Emil Boc polgármestert is. Habár elmúlt az az idő, amikor a román közigazgatás megpróbálta minden eszközzel eltüntetni a múlt nyomait, igazából a városházán most is olyan hangulat uralkodik, hogy „ha új a főnök, másként beszélünk, de ugyanúgy cselekszünk.”
„Nagyon nehéz változásokat bevezetni egy olyan intézményben, ahol 20-25 éve ugyanazok az emberek dolgoznak” – jelentette ki Horváth Anna, aki ugyanakkor pozitív példaként említette a Farkas utcába tervezett mélygarázs esetét, amely a civil összefogás eredményeképpen hiúsult meg az utolsó pillanatban.
A nehéz helyzetben lévő műemlék épület-tulajdonosokat képviselte a házigazda, az Erdélyi Ferences Rendtartomány vezetője, Orbán Szabolcs provinciális miniszter.
Szavaival ráerősített arra, amit a jelenlévő műemlékvédők – Gaal György, Guttman Szabolcs, Moszku Katalin és Maksay Ádám – is a problémák egyik fő gócpontjaként neveztek meg: jelesül, hogy a műemlék-épületek tulajdonosai rendkívül nehéz feladat előtt állnak. Helyzetüket a rossz törvények, a lassú visszaszolgáltatás és persze a pénzhiány tovább rontja. „A visszaszolgáltatás nyomán számos hatalmas, 1900 körül épült bérház minden egyes lakásának van már tulajdonosa, csak éppen magának a háznak nincs gazdája” – summázta a helyzetet a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. A közbeszerzési törvény is tévútra viszi az értékmegőrzést, hisz nem a legprofibb, hanem a legolcsóbb tervet fogadják el. Így aztán országszerte általános jelenség, hogy műemlék épületeket kívülről, polisztirénréteggel szigetelnek, teljesen letakarva az eredeti díszítéseket. Sajnos sem a tulajdonost, sem a kivitelezőt nem lehet megbüntetni ezért.
Hogy a téma mennyire húsba vág, az kiderül a szenvedélyes hozzászólásokból is. A közönség soraiból örömök, panaszok és javaslatok egyaránt elhangzottak: például, hogy legyen a műemlékvédelem kötelező tantárgy. És ne csak a magyar osztályokban.
T. Koós Imola
Krónika (Kolozsvár)

Felemelt kézzel negyven esztendeje
Napra pontosan negyven esztendővel ezelőtt – 1974. augusztus 19-én – leplezték le a Felszabadító Román Katona szobrát Csíkszeredában. Az emlékmű időközben nevet váltott: manapság már Ismeretlen Katona Emlékműveként emlegetik. A köznyelv „Bronz Bélaként” is ismeri.
A korabeli lap, az avatáskor hetilapként megjelent Hargita egy rövid tudósításban számolt be az eseményről. Abból tudjuk, hogy a szobor Marius Butunoiu bukaresti szobrász alkotása. Mint írták, az 1974. augusztus 19-i, hétfői eseményen részt vett Fazekas Lajos, a Román Kommunista Párt Hargita Megyei Bizottságának első titkára is.
A mai olvasatban idegennek tűnő szövegkörnyezetű beszámoló szerint 11 órakor felhangzott az ország himnusza, majd Csíkszereda akkori polgármestere, „Ráduly Elek elvtárs megnyitó szavai után a Hősök Himnuszának méltóságteljes akkordjai mellett” leleplezték a szobrot. A rendezvény végén „hazafias lelkesedés légkörében az ünnepség résztvevői táviratot intéztek Nicolae Ceaușescu elvtárshoz (...)”
Felszámoltatták volna
Csíkszereda központjában, a városi parkba benyúló alkotás időközben névváltoztatáson esett át: Felszabadító Román Katonából az Ismeretlen Katona Emlékműve lett. A katonaság évente tart koszorús megemlékezést a szobornál, más eseményeket viszont ritkán szerveznek ott. Legutóbb, négy esztendővel ezelőtt az emlékmű felszámolását szerette volna elérni civil kezdeményezésével egy csíkszeredai lakos. Ennek érdekében beadvánnyal fordult a városházához, kérvén az aláírásgyűjtéshez szükséges űrlapok rendelkezésére bocsátását. A kezdeményező csíkszeredai lakos, Csibi Barna beadványa végül nem ért célt.
Az alkotás jövője
Az alkotás sorsáról Antal Attilánál, Csíkszereda alpolgármesterénél tájékozódtunk. „Nem szerepel napirenden a szobor mozgatása. Azt viszont szeretnénk, ha az alkotás hosszan elnyúló talapzata nem érne ki a járdáig, kettészelve a városi park sétányát. Erről a változtatásról már zajlottak belső szakmai beszélgetések” – nyilatkozta Antal Attila. Az esetleges változtatás minden bizonnyal „kiveri a biztosítékot” az illetékes állami szerveknél.
Kozán István, Székelyhon.ro

Felavatják a küküllőkeményfalvi kultúrházat
Szombaton, augusztus 23-án 13 órakor avatóünnepséget tartanak a Fenyéd községhez tartozó településen. Több évtizedes álom valósult meg a közösségi létesítmény használatba adásával. Ugyanakkor rendkívüli ajándékot is kap a szülőfalu népe Bíró János Antal ferences atyától: erre az alkalomra írta legújabb könyvét a Gyulafehérvári Főegyházmegye legidősebb papja. Az eseményre meghívták Böjte Csaba ferences szerzetest is.
2011-ben tették le a művelődés helyi hajlékának alapkövét – tudtuk meg Bokor Botond polgármestertől. „Hála Istennek rövid idő alatt sikerült befejeznünk. Olyan településen épült kultúrház, ahol eddig nem volt. Legnagyobb igénye erre volt a falunak, amit meg is fogalmaztak – összegezte a településvezető. A saját források mellett Hargita megye tanácsa finanszírozta a beruházást, és kormánypénzt is sikerült bevonni.
„Erre az alkalomra egy könyvecskével szeretném meglepni honfitársaimat. Falumban a kultúrház építésével szélesre nyílnak a szellemi kultúra ajtói, mert ez az első komoly lépés a falu emelkedése felé” – írja a Hetvenöt év Isten szolgálatában című kiadvány előszavában Antal atya, a település díszpolgára. 1918. szeptember 15-én született Küküllőkeményfalván, és jelenleg Szászvárosban él. A kötetbe, amely évszázadnyi időt ölel át, belefogalmazta sorsát. Ugyanakkor helyet kaptak benne azok a versek is, amelyeket zömmel 90 éves kora után írt.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

Gyergyószéken is fellobbannak a nemzeti összetartozás lángjai
A Magyar Szolidaritás Tüze idén is fellángol Gyergyószéken, akárcsak a világ más magyarlakta területein. Augusztus 20-án, szerdán 21 órakor gyújtják meg a nemzeti összetartozást jelképező lángokat egyszerre a Pricske-tetőn és a ditrói cengelléri utászháznál. A láng körbeutazza a világ magyarlakta pontjait, jelezve a magyar összetartozást.
Az első ilyen kezdeményezésre 1933-ban került sor a Magyar Cserkészszövetség szervezésében. Ekkor a Magyar Szolidaritás Napján egyszerre gyújtottak tábortüzet Magyarországon és az elcsatolt területeken. 2003-ban a Külföldi Magyar Cserkészszövetség felelevenítette a kezdeményezést. Azóta a Föld minden magyarlakta településén, kelettől nyugatig, mindenhol helyi időszámítás szerint 21 órakor fellángolnak a tábortüzek. Az összetartozás lángja Honoluluban alszik ki.
A szentmiklósiak a Pricske-tetőn gyújtják meg a tüzet
Gyergyószentmiklóson az érdeklődők szerdán 16 órakor az örmény templomtól indulhatnak az EKE-sek és cserkészek társaságában, akikkel hozzávetőleg négy órás gyalogtúra után 21 órakor gyújtják meg az összetartozás lángját a Pricske-tetőn. A tervek szerint éjfélig fog égni a tábortűz. Bárki csatlakozhat, akinek fontos az összetartozás és a magyar sors. A szervezők besegítenek a gyalogosoknak,a sátrakat és a nehezebb csomagokat autóval szállítják. Nem árt vinni sátrat, hálózsákot, elegendő elemózsiát – tudtuk meg, hiszen „kintalvósra” kell készülni, mivel nem ajánlatos éjszaka lejönni a tetőről.
A ditróiakat a cengelléri utászház mellett várják
Gyergyóditróban szerdán 14 órakor a kőhídi iskolánál gyülekeznek és a cengelléri utászház közelében gyújtják meg a tüzet pontban 21 órakor, és mint mindenhol, a tábortűz körül ismertetik a Magyar Szolidaritás Tüzének történetét.
Akik nem tudnak elmenni egyik helyszínre sem, de szeretnének csatlakozni, gyújtsanak meg otthon egy gyertyát, és gondoljanak az összetartozásra – ajánlják a szervezők. A sötétben megjelenő világító pontok jelzik a világban szétszórt magyarságot, akik távol vannak egymástól, mégis összetartoznak.
Baricz Tamás Imola, Székelyhon.ro

A magyar államalapítást ünneplik Csíkszeredában
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) csíkszéki szervezete és a Minta ifjúsági egyesület Szent István király napján, augusztus 20-án, 18 órakor a Csíki Székely Múzeum belső udvarán szervez ünnepséget a magyar államalapítás évfordulója alkalmából.
Az ünnepség a történelmi magyar egyházak áldásával és a szervezők köszöntő beszédeivel kezdődik, majd fellép a szentegyházi Kartal Együttes, a ROLE zenekar és a Csíkzsögödi Harom Néptáncegyüttes. A Csíki Székely Múzeum belső udvarán szervezett rendezvényt megelőzően (17.30 óra) ünnepélyes székelyzászló-felvonásra kerül sor a csíkszeredai Szabadság téren.
itthon.ma

Az űrlap alja
Zárult a kántorképző tanfolyam
Kilencedik évfolyamához érkezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kántorképző Tanfolyama. Az elmúlt kilenc évben átlagosan harminc kántor vett részt a tanfolyamokon, és az idei végzősökkel együtt összesen tíz kántor kapott egyházkerületi kántori oklevelet, ami „C” kategóriás, tehát legmagasabb fokú kántori minősítést jelent.
„Nagyon sokat tanultam tőletek” – ezekkel a szavakkal búcsúzott el Marczi Ernő, a debreceni kántorképző titkára, aki vendégtanárként tanított az idei nagyváradi tanfolyamon. A három héten át tartott kurzus a Nagyvárad-réti templomban végződött, ahol már néhány éve a karvezetés vizsgák zajlanak az utolsó napon. Ezt követően került sor az oklevelek kiosztására is, melyeket 22 hallgató vehetett át szombaton délben, közöttük ketten már a tanfolyam végét jelző Református Kántori Oklevelet is.
A háromhetes tanfolyam kezdetén tíz új hallgató kapcsolódott be az itt folyó oktatásba, köztük több 13 éves fiatal, de gazdálkodó, kőműves és egy négy gyermekes anyuka is volt. A különböző felkészültséggel érkező, kevés vagy szinte semmi zenei előképzettséget nem hozó bátor jelentkezők jogosan hihették azt, hogy nem lesz könnyű helytállni. Tíz tanár oktatott s mindenkinek az egyéni adottságaihoz igyekeztek alkalmazkodni, ezért is van több szintű képzés, mert mindenkinek azt igyekszik nyújtani, amire a legjobban szüksége van, és amiben a legjobban tud haladni. Van, aki nagyon könnyen tanul éneket, hamar megragadja az elméleti ismereteket és van, aki nagyon ügyes hangszeres, vannak tehetséges fiatalok, akiknek az általános műveltségük is bővül az itt szerzett ismeretekkel. Gyülekezeti ének, zenei ismeretek, egyéni hangszeroktatás, kórus és karvezetés, zenetörténet, a felsőbb csoportban tanulóknak orgonaismeret, himnológia, énektanítás és liturgika tantárgyak is vannak. A tanfolyam első két napján Berkesi Sándor tanár úr is közöttünk volt, valamint két napon át tartott liturgika órákat Csűry István püspök úr.
Mi az, ami megmarad a hallgatókban a képző három hetének eseményei közül? Bizonyára mindenkinek más élmény. Az első héten meghallgatott orgonakoncert a nagyvárad-szőllősi római katolikus templomban volt, ahová szakadó esőben érkeztünk meg bőrig ázva, és a templomba beesve már kezdődött is a hangverseny egy németországi vendégművésszel. Még megtörölközni sem volt idő, a Szent Antal szobor előtt tocsogó víz gyűlt össze a koncert végére az esernyőkről és a hallgatókról. A tüdőgyulladást egy forró citromos teával próbáltuk otthon megelőzni a koncert után.
A második héten tartott „görbe est”, amelyen kiparodizálták a hallgatók a tanárokat, saját költésű dalokat adtak elő ismert dallamokra a tanfolyam életéből, mindenki nagy derültségére. A tehetségesebb és gyakorlottabb lakodalmi zenészek a hangszerek és a mikrofon mellett sorra váltották egymást, bemutatva, hogy más zenei műfajokban is megállják a helyüket. Sokat szenvedtünk a szúnyogok és a meleg miatt, éjszakánként sűrű csapkodások verték fel a szunnyadni próbálók nyugalmát. Az éjfélig tartó szolmizálások és éneklések a következő napra feladott énekekből, a hajnali gyakorlás és a hieroglifáknak tűnő szolfézs gyakorlatok. Nagy élmény volt sokaknak meglátni és kipróbálni a rogériuszi református templom orgonáját. Három héten át boldogítottuk a nagyvárad-újvárosi lelkészeket és híveket a gyülekezeti teremben tartott hangszerórákkal és gyakorlókkal, a nagykapu egész nap tárva-nyitva várta a soron következő gyakorlót. Mindennek ellenére nagy szeretettel fogadtak bennünket, és elviselték ügyetlenkedéseinket. Naponta reggeli és esti áhítatok foglalták keretbe a programot. Reggel kora protestáns énekes liturgia szerint zajlott a szertartás, esténként pedig nagyváradi lelkipásztorok szolgáltak, és a végzős csoport hallgatói vagy tanáraink kántorizáltak a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók termében. Szükség volt a lelki megerősítésre is, hiszen nemcsak tudásban, de hitben is próbáltunk fejlődni, erősödni, mert a hit és a szolgálat egymástól elválaszthatatlan. Az egyetem zenetanszékén jó volt a hűvös termekben tanulni akkor, mikor kint elviselhetetlennek tűnt a hőség.
Nagy élmény volt a harmadik héten kimenni a Fő utcára énekelni, a tavalyi incidens után az idén kiváltottuk az engedélyt a csendőrségtől az utcai énekléshez. Jó néhány éve már missziós feladatot teljesítünk azzal, hogy kimegyünk az emberek közé, és református énekeket, kórusműveket adunk elő a Fő utca templomai előtt. A vidám kis csapat a teraszokon üldögélő embereknek spirituálét énekelve vonult a Barátok templomától a Holnaposok szoborcsoportig. Az elmúlt csütörtökön este pedig két vizsga-istentisztelet is volt az újvárosi templomban, melyen a végzős hallgatók szolgáltak: Tordai Ildikó szilágyballai és Boér László szilágynagyfalusi kántor.
A tanfolyamot záró ünnepi istentisztelet minden évben az az alkalom, amelyen tudásuk legjavát mutatják be a hallgatók. A nagyvárad-újvárosi templomban tartott záró alkalmon Lukács József egyházkerületi főjegyző hirdette az igét, és öt orgonista végzett szolgálatot. Az igehirdetés a Zsidókhoz írt levél első részének 5–14. verse alapján Isten mindenhatóságáról, az Isten szolgálatában végzett munkáról szólt. Az Istent dicsőítő ének örömhír kell, hogy legyen, amely elnémít minden más emberi hangot ebben a világban. Az énekes, zenés szolgálatban Boér László végzős hallgató C. Franck Esz-dúr Andante című miniatűrjét játszotta, valamint Halmos László Minden földek Istent dicsérjétek! című művét vezényelte. Kapitán Erzsébet dirigálta Berkesi Sándor Jöjj, az Úr vár reád című énekfeldolgozását, orgonán kísért Pop György. Palestrina Úr Jézus, győztes nagy király című művét Tordai Ildikó, szintén végzős hallgató vezényelte. Elhangzott Lowell Mason Mindig velem című énekfeldolgozása Csáki Melinda vezényletével, majd Ruzsa Katalin vezényelte Liszt Él a Krisztus! című kórusművét, melyet szintén Pop György kísért orgonán. Az istentisztelet Rácz Lóránd és Marczi Ernő tanárok orgonaszolgálatával fejeződött be.
A hallgatók megköszönték Marczi Ernő, Leopold László, Márkus Zoltán, Kozma Gyula, Rácz Lóránd, Józsa Domokos, Pünkösti Apor, Nagy Judit Noémi valamint a szervező, Orosz Otília háromheti munkáját. Ugyancsak köszönettel tartozunk a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, a Bethlen Alapnak, a budapesti Erdélyi Gyülekezet Legato Alapítványának és a Bihar megyei tanácsnak az anyagi támogatásért. Megköszönjük a Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Nagyvárad-újvárosi Református Egyházközségnek, hogy helyet biztosítottak a tanuláshoz, gyakorláshoz a három hét alatt. Továbbá köszönet illeti azt a 22 gyülekezetet, amelyek kántorképzős hallgatót küldtek a tanfolyamra, és akiket anyagi támogatásban is részesítettek. Adja Isten, hogy az elvetett mag nagy fává nőjön a kellő időben.
Orosz Otília Valéria, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kijelölték a Maros megyei alprefektus feladatkörét
Kijelölték a Maros megyei magyar alprefektus, Nagy Zsigmond feladatkörét.
Nagy Zsigmond úgy nyilatkozott az Erdély FM rádiónak, hogy eszerint nem szólhat bele a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium létrehozásába. Mint mondta, nem akadályozhatná meg azt, hogy Liviu Oprea prefektus megtámadja a gimnáziumot létrehozó tanácshatározatot, mert az ügy nem tartozik hatáskörébe.
Ugyanakkor hangsúlyozta: szerinte nincs jogi akadálya az iskola működésének. A marosvásárhelyi tanács múlt hónap végén megszavazta a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium létrehozását.
Ahhoz, hogy elinduljon a felekezeti iskola, az oktatási minisztérium engedélyére van még szükség. A tanácsi határozatot azonban megóvhatja, vagy visszaküldheti a prefektus.
marosvasarhelyiradio.ro / erdely.fm, Erdély.ma

Szilágyi Zsolt: magyar a magyarnak szövetségese kell legyen
Az őszi államfőválasztáson két magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is indít jelöltet, akiknek, ahogy a többi jelöltnek is 200 ezer aláírást kell összegyűjteni, ahhoz, hogy induljanak a választáson.
Már az aláírásgyűjtés körül is vita van, de a felröppenő hírek szerint a magyar kormányfő nem támogatja az EMNP részvételét az államfőválasztáson.
A kialakult helyzetről Ionescu Nikolett, a Kossuth Rádió munkatársa Szilágyi Zsoltot, az EMNP államfőjelöltjét kérdezte.
Szilágyi Zsolt szerint azzal mindenki tisztában van, hogy nem lehet egy erdélyi magyar Románia államfője, viszont a kampány során a magyar jelölt megjelenítheti az erdélyi magyarok igényeit, az autonómiaprogramot, és azt, hogy mit várnak el az erdélyi magyarok a román államtól. Az EMNP jelöltje egy őszinte párbeszédben reménykedik a román társadalommal az autonómiaprogramról, illetve Románia föderalizálásáról.
Arra a kérdésre, hogy miért jó az, az erdélyi magyarság számára, ha két magyar államfőjelölt van, Szilágyi azt mondta: két hang erősebb, mint egy hang, ez a helyzet egy nemes versenyt eredményezhet, ebből csak nyerhetnek a magyarok.
Az indulásához szükséges aláírásgyűjtésről Szilágyi bizakodóan azt mondta, hogy visszajelzések alapján már a határidő előtt sikerül összegyűjteni a törvény által kért 200 ezer aláírást.
Arra a kérdésfelvetésre, miszerint az erdélyi magyar sajtó szerint a magyar miniszterelnök nem támogatja, hogy az EMNP jelöltet indítson az államfőválasztásra, és, hogy Orbán Viktor nem is fogadta Szilágyi Zsoltot, az EMPN jelöltje azt mondta: ő többször találkozott a miniszterelnökkel, közöttük egy korrekt partneri viszony van és nem érdemes foglalkozni az RMDSZ tulajdonában levő sajtó méregkeverésével.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének kezdeményezéséről, miszerint a két magyar jelöltnek, az autonómia hirdetésének jegyében össze kellene fognia. Szilágyi Zsolt azt mondta: az SZNT autonómia-tervezete az EMNP teljes támogatását élvezi, az SZNT nélkül nagyon nehéz lenne az autonómiaharc, az aláírásokat pedig az ők segítőikkel gyűjtik. Magyar a magyarral össze kell fogjon, magyar a magyarnak szövetségese kell legyen a székely autonómiáért, ennek pedig az a feltétele, hogy mindegyik egyformán akarja az autonómiát, és inkább a magyar politikus társát tekintse partnernek, mintsem a bukaresti pártokat – fogalmazott az EMNP államfőjelöltje.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Csíkmenaság jeleskedik az emlékápolásban
1914 július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának, ezzel lángba borult a világ, a pusztítás, a pusztulás négy évig tartott. A centenárium Székelyföldön is a hősi tettek, és az áldozatok számbavételének ideje. Csíkmenaság minden bizonnyal jeleskedik az emlékápolásban.
Katonás rendben álltak a fényképek, fiatal legények tekintettek le a falakról a csíkmenasági Repülj Madár Egyesület katonafotográfiákat bemutató kiállításán. A tárlat több éves gyűjtőmunka eredménye, a kezdeményező Károly Veronka pedig csaknem minden kép történetét ismeri.
Csíkmenaság mindig tisztelte hőseit, a település az első falvak között állított emlékművet a világháborús áldozatoknak. Szervátiusz Jenő alkotásának avatóünnepségén, 1940 őszén 89 hősi hallottért imádkozott a falu, 70 évvel később, 2010-ben a két világháború hőseinek emlékére állítottak szobrot a magyarországi felcsútiak támogatásával. Akkor, a 89-ből már csak 14 nevet őrzött az emlékezet.
Özvegyek, árvák, bánat és könny járt a nagy háború nyomában. 1918-ban a csíkmenasági György Gábor plébános a veszteséget így összegezte: „bárki lész olvasóm, ne feledd el, hogy a magyar-székelynép s papja megtette a fronton, és idehaza kötelességét, s ha az ezer éves ország elveszett, a történelem akarta így.”
dunatv.hu, Erdély.ma

Szent István árkosi áldása
A nagy király áldása most mutatta meg erejét ebben a községben. Kettős itt a csoda, mert a lepergett huszonöt esztendő alatt háromszázhetvenre növekedett – ebben a zömében protestáns faluban – az egyházfenntartó római katolikusok száma.
S mert szűkössé lett a kápolnájuk, amit a báró Szentkereszti család építtetett 1824–25-ben majdnem önerejéből, sok jóakaratú hívő ember és a helybeli kalákások segítségével tágasabbra bővítették. Így most már templomként fogadja a vasárnap, augusztus 24-én délután 4 órára Szent István-napi búcsúra idesereglőket. – Régi álma a kápolnabővítés az árkosi katolikusoknak – mondta Duka Antal, a filia gondnoka –, már édesapámék is készítettek erre egy tervet a régi rendszer idején, de akkor nem jöttek össze az anyagiak. Élő egyház vagyunk: több a születés, mint a temetés. Gyűjtést szerveztünk a faluban, nem akadt olyan család, amely erre az alkalomra ne áldozott volna pénzt. Fekete József plébánosunkkal megjártuk a gyulafehérvári érsekséget, ahonnan 10 ezer lej kamatmentes kölcsönt kaptunk, mert a sepsikőröspataki anyaegyházhoz tartozunk, de kaptunk pénzsegélyt a katolikus testvéregyházaktól is. A gyűjtésből összejött összegből fizettük ki a rajzot és az engedélyt. A munkálatokat hozzáértő szakemberek végzik, és hihetetlen, de közmunkában! – folytatta a gondnok. György János székely ezermester az édesapjával kalákázott, Váncsa Árpád az asztalos-, Váncsa Kálmán pedig a kőművesmunkát végezte, a tetőzetet Váncsa Mátyásék ácsolták, s az új falat id. Rétyi Ödön kőművescsoportja vakolta le költségmentesen. Anyagilag támogatott Göncz Pál és családja, a Váncsa Lajos vezette helybeli Vadas erdő-közbirtokosság vezetősége 11 köbméter fenyőfát adományozott, Kató György traktorista pedig meszet, és bármikor, bárhonnan vállalta az anyagszállítást, a kőröspataki fűrészüzem 100 négyzetméter padlódeszkával segített. Nem említem név szerint a mindennapi kalákásokat, mert olyan napom is volt, hogy tizenöten jöttek segíteni. Persze, a kínálmációt nem akarom elfelejteni, mert György Ignác katolikus kertészmérnök és családja szilvapálinkát adományozott erre a célra. A tetőzet befejezésekor vaddisznóhúsból tokányolást szerveztünk: én vagyok a vadász, feleségem a szakács! A jó Istennek adnak hálát az árkosi templombővítők. Újraépítették a harangtornyocskát, György János villanyra szerelte a két harangot, és megígérte, hogy a munkálatok koronájaként öntet még egyet, mert – mint elhangzott –„ a kápolnában valamikor három kisharang szólt!”
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldieket is elismertek (Külhoni Magyarságért Díj)
Tizenegy szervezet képviselője, illetve személyiség vehette át a Külhoni Magyarságért Díjat Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkártól tegnap Budapesten a Parlamentben. Elismerésben részesült a Diakónia Keresztyén Alapítvány és a Gyulafehévári Caritas, illetve a csernátoni Haszmann Pál Múzeum is.
Semjén Zsolt köszöntőjében arról beszélt: a magyar nemzet egy és oszthatatlan, és csak akkor tudunk megmaradni csonkítatlanul, ha minden nemzetrész megőrzi örökségét. A díjról azt mondta: az annak az elismerése és köszönete, hogy a kitüntetettek megőrzik és továbbépítik sajátosságaikat, és ezzel az egyetemes magyarságot őrzik meg. Potápi Árpád János beszédében azt mondta: 2011 óta minden évben olyan személyeknek, illetve szervezeteknek adják át az elismerést, akik a Szent István-i örökség továbbörökítői, akik a határokon túl élő magyar közösségek érdekében a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, a gazdasági életben kiemelkedő tevékenységet végeznek. Idén megkapta az elismerést az Erdélyi Református Egyházkerület által alapított Diakónia Keresztyén Alapítvány, amely az élet megóvását, a betegek és hátrányos helyzetűek segítését, keresztény értékek képviseletét, az egyén és közösségi felelősségvállalás erősítését vallja feladatának, és jelenleg négyszáz gyermekkel foglalkozik. Ugyancsak elismerést kapott a Gyulafehévári Caritas, amelynek célja a szegénységben élők társadalmi reintegrációja, motivált és szakképzett személyzet biztosítása, mindezek által a helyi közösségek fejlesztése. A csernátoni Haszmann Pál Múzeum szintén a díjazottak között szerepel, az intézmény 1973-ban nyitotta meg kapuját, azóta immár művelődési központként határainkon túl is számon tartják. Haszmann Pál pedagógus és Haszmanné Cseh Ida magángyűjteményüket ajánlották fel múzeumalapítás céljából a székely magyar közösségnek.
A 2005-ben alakult Alsózelei Zele törzs elsődleges feladatának hagyományaink megőrzését, a népi kultúra értékeinek gyűjtését és védelmét tekinti, munkájukat az elismeréssel jutalmazták. A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok méltatása során elhangzott: az 1968. márciusi Csemadok-program igazi demokratikus áttörés volt a kisebbségi magyar politikában. A nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozóan az önigazgatás és a kollektív kisebbségi jogok alapján fogalmazta meg javaslatait. A nemzetiségi alkotmánytörvény kidolgozása mellett javasolta az államhatalmi és végrehajtó szervek melletti nemzetiségi szervek, köztük nemzetiségi minisztérium létrehozását, a magyarok számára hátrányos, 1960. évi közigazgatási elrendezés kiigazítását, valamint az 1945 után hozott magyarellenes jogszabályok felülvizsgálatát. A Csemadok 1989-ben párttá alakult, ennek ellenére 50 ezres tagságát mindmáig hatékonyan képes mozgósítani. A díjazottak közt szerepel Tamás Aladárné Szűcs Ilona tanítónő, aki 2011-ben felvette a magyar állampolgárságot, ezt követően a szlovák kormány megfosztotta szlovák állampolgárságától. Az idén 70 éves Magyar Szó napilapot is elismeréssel jutalmazták, a méltatás során elhangzott: 1955-től a világ legjobb magyar nyelvű napilapjaként tekintettek rá, számított, mit ír a Magyar Szó. A vajdasági újság felemelte szavát a délszláv háború esztelensége, a kényszermozgósítások, a kisebbségi jogok durva megsértése, csorbítása ellen. A vajdasági magyar közösségért, nemzeti önazonosságának megtartásáért és fejlesztéséért kapott kitüntetést a 47 éve működő civil szervezet, a Középiskolások Művészeti Vetélkedője. A regionális vetélkedő évente 600 középiskolásnak ad alkalmat a bemutatkozásra, tudásuk összemérésére.
Szintén a díjazottak közt szerepel a Kárpátalja hetilap. A jelenleg 110 településre eljutó újságot a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapította, amely fontosnak tartja a magyar lakosság objektív tájékoztatását.
A kitüntetett svédországi Őrszavak Anyanyelvápoló Egyesületet a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége alapította 1996-ban azzal a céllal, hogy évente rendezzen anyanyelvi táborokat, valamint szakmailag hangolja össze a svédországi magyar anyanyelv oktatását. A 9–10 napos anyanyelvi táborok témája minden évben egy magyar történelmi kor, mely kiegészül a Kárpát-medence földrajzának oktatásával. Idén Hunyadi Mátyás és kora lesz a fő téma.
A Kanadai Magyar Kulturális Tanács szintén elismerésben részesült, a szervezet célja összefogni a Kanadában működő magyar szervezeteket felekezeti hovatartozástól függetlenül, magyarságmegtartó munkájuk segítése és támogatása, megakadályozni minden romboló törekvést, és segítő kezet nyújtani a problémák megoldására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A népművészet mesterei
Tíz alkotónak adományozott Népművészet Mestere-díjat a magyar kormány nevében Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Budapesten.
A Mesterségek Ünnepe keretében, a Budai Várban megtartott ünnepségen díjat vehetett át Csiszár Aladár, a magyarországi táncházak, táborok rendszeresen meghívott adatközlője, napjainkig a jobbágytelki Marosszéki Népzene- és Néptánctábor hegedűoktatója, Fodor János, az erdélyi Mezőség tánckultúráját és néphagyományait kiválóan ismerő táncos, énekes és tanítómester, valamint Gaál János, a Néprajzi Múzeum egyházi- és bútorgyűjteményének restaurátora, famennyezet-készítő is. Az elismerést megkapta Holecz Ferencné Gyepes Ilona énekes, a Nyitra-vidéki Zoboralja magyar nyelvsziget helyi népdalkincseinek, különösen balladáinak gyűjtője és megőrzője, Horváth Elek, a magyar népzene egyik meghatározó adatközlője, a reneszánsz korig visszanyúló magyar zenei hagyomány őrzője, előadója és terjesztője, Kanalas János kosárfonó népi iparművész, oktató, Porkoláb Ferenc szűrrátét-készítő népi iparművész, Reszeginé Nagy Mária szalmafonó népi iparművész, Sebestyén István bukovinai székely mesemondó, népdalénekes, továbbá Szabó Ferencné Balázs Róza, a válaszúti magyar, román, cigány néptánc- és népdalkincs ápolója, megőrzője is. A Népművészet Mestere-díjat azok a nem hivatásos alkotók kaphatják meg, akik hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságukban kiemelkedő teljesítményt értek el a népművészet területén. A négy kategóriában odaítélt díjat, amelyet idén adtak át 61. alkalommal, mára több mint 500 tárgyalkotó, zenész, mesemondó, énekes és táncos nyerte el.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újra lobog a székely zászló Nyujtódon
Tegnap délután Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Szima Csaba, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnöke, Lőrincz József falufelelős és Lukács János nyugdíjas mezőgazdász új székely zászlót vont fel az ötméteres tartórúdra. Mint tegnapi lapszámunkban jeleztük, a lobogót pénteken éjszaka egy ismeretlen személy vágta le.
(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Szakmailag helyes döntéseket hoztunk"
Pécsi orvoskonferencián tartott előadást Cseke Attila
"A költségvetésben 700 millió eurós ’lyukkal’ vettem át az Egészségügyi Minisztérium vezetését 2009 végén, és ezt a hiányt természetesen az új vezetőknek kellett kigazdálkodniuk. Talán naivság volt, de ezzel az adattal és ténnyel nagyon ritkán éltem az utólagos politikai viharokban, mert úgy gondolom, hogy azért lesz valaki miniszter, mert meg akarja mutatni, hogy jobban tudja csinálni, mint az elődei. Ebbe pedig, nézetem szerint, nem illik bele az állandó nehéz örökségre való utalás" – mondta Cseke Attila RMDSZ-képviselő, volt romániai egészségügyi miniszter Pécsett, a magyar orvosok idei világtalálkozóján tartott előadásán. Hangsúlyozta, olyan egészségügyi rendszer vezetéséről van szó, amelynek költségvetése nehezen éri el a bruttó nemzeti össztermék 4%-át, és ezáltal az országot messze utolsó helyre helyezi az Európai Unióban.
Idén augusztus 13–17. között Magyarországon, Pécsett rendezte meg a Magyar Egészségügyi Társaság és a Pécsi Tudományegyetem a Magyar Orvosok, Gyógyszerészek és Szakdolgozók VIII. Világtalálkozóját. Ennek egyik szekcióülését, dr. Széman Péter levezető elnök javaslatára, Magyar vezetők reformja a román egészségügyben címmel szervezték meg.
Cseke Attila ismételten kijelentette: miniszterként a legnagyobb megvalósításának a kórházak decentralizációját tartja, amely révén 373 egészségügyi intézmény került át az önkormányzatokhoz, és lett ezáltal a helyi közösségeknek közvetlen igazgatási joga ezen a területen. Ez az intézkedés kiállta az évek próbáit, és elmondható róla, hogy az elmúlt 15 év legfontosabb decentralizációja volt a román közigazgatásban. Kapcsolódott hozzá az országos ágyszámkapacitás szabályozása (a biztosítóval szerződésben lévő ellátásra), amelynek lehetőségét 2006-ban megteremtette az akkor elfogadott új egészségügyi törvény, de az évek során 2010-ig soha nem dolgozták ki. "Ma a második hároméves szabályozás van életben, ami igazolja a szükségességét. Sajnos, szerintem a mostani nem tartotta meg az általunk elindított vonalat, ami nem szerencsés" – mondta Cseke Attila.
A nem megfelelő kórházak bezárásáról, illetve az ellátók rendeltetésének megváltoztatásáról az exminiszter kifejtette: mandátuma megkezdése előtt legalább három korábbi tárcavezető pontos számokban is kifejtette, hogy hány kórházat kellene bezárni – anélkül, hogy bármelyikük is alternatívát ajánlott volna az illető területeken. "Ma is úgy gondolom, hogy azok az intézmények csak elfekvők, nem kórházak. Ez indokolta az átalakításukat úgynevezett szociomedikális intézményekké. A döntésről, a rendszer racionalizálásának szükségszerűségéről csak annyit: ma Romániában a megyei sürgősségi kórházak mintegy háromnegyede nem képes egy akut szívinfarktusos beteget ellátni, a kómában lévő agyvérzéses betegekhez a megyei sürgősségi kórházak fele nem nyúl hozzá, azonnal továbbküldi. De a rendszerben megmaradtak községi és kisvárosi 30-80 ágyas, csupán feliratuk szerint kórházak, amelyekben a téli meleg mellett némi teát és aszpirint kaphatott a többnyire szociális problémákkal küzdő állampolgár. Mi komoly pénzügyi forrásösszevonást és – nem elhanyagolandó – humánerőforrás-koncentrációt javasoltunk helyettük, megtoldva az egyébként jól működő sürgősségi rendszer továbbfejlesztésével" – magyarázta, emlékeztetve a hallgatóságot, hogy az összes (mind a nyolc) ma Romániában sürgősségi rendszerben üzemelő mentőhelikoptert magyar miniszterek idején vásárolták: az első kettőt Hajdú Gábor, a többit a Cseke Attila mandátuma idején kötött keretszerződés értelmében.
A képviselő kitért máig megmaradt elégedetlenségeire is, amelyekből, mint mondta, sikerült tanulságokat levonnia. Ezek közé sorolta az egészségügyi rendszer kétfejű vezetését, amelyet nem sikerült megszüntetni. "Romániában 2010-ben mindenki úgy gondolta, hogy a miniszter vezeti a rendszert, és ő a felelős az egészségügy minden problémájáért – miközben a költségvetési források 85%- át az Országos Egészségbiztosítási Pénztár irányítja, amely felett a minisztériumnak semmi hatalma nincs. S akkor rájöhetünk, hogy az a korrekt mind egészségpolitikai szempontból, mind a beteg szempontjából, hogy egy helyre összpontosuljanak a döntési mechanizmusok. Elismerem, kívülről figyelve a rendszert, nem tűnik logikus megoldásnak, és én is így gondoltam, mielőtt miniszter lettem. Ma viszont, egységes stratégia mentén, egyedi döntési jogot és természetesen ezzel járó felelősséget látok elengedhetetlennek az egészségügyben. A kétfejűségnek is tulajdonítható, hogy a román állampolgároknak ma sincs egészségbiztosítási kártyájuk (Magyarországon TAJ-kártya), mert, ha egyszerűen akarom leírni ennek az én mandátumomra eső történetét, akkor úgy fogalmazhatnék: a miniszter nagyon akarta, a biztosító viszont – amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozik ma is a téma… –, hogy ne mondjak mást, maradjunk annyiban, hogy halogatta."
20 hónap alatt, a jelentős összegű, több megyében, számos kórházban történt infrastrukturális fejlesztések mellett sok egyéb, egyedi rendelkezést hozott a Cseke Attila vezette Egészségügyi Minisztérium. Ezek közé tartozik a kórházi esetek elszámolási tarifáinak kiegyenlítése, a kórházak első klasszifikációja, a rezidensvizsga decentralizálása hat egyetemi központba Bukarest helyett, a többéves költségvetés bevezetése az egészségbiztosításban (amelyet azóta is alkalmaznak azok is, akik kritizálták annak bevezetését), az etnobotanikus szerek forgalmazására vonatkozó törvénykezés megalkotása, a családorvosi ügyeleti központok hálózatának jelentős bővítése, valamint az országos akut kardiológiai intervenciós program bevezetése, ami mára (2010 óta) felére csökkentette a szívinfarktus okozta elhalálozást, több száz beteg életét mentve meg.
A volt egészségügyi miniszter azzal a gondolattal zárta előadását, hogy a demagógiának nem szabad helyet engedni ebben a rendszerben. "Az egészségügyi rendszer mostani helyzetének egyik oka az, ahogyan egyesek képzelik annak vezetését: a problémák többségét elhallgatva, besöpörve a szőnyeg alá. Mi nem így tettünk! Voltak, akiknek emiatt nem voltunk szimpatikusak, de akkor is meggyőződésem, hogy a gondokat felszínre kell hozni, mert csak így tudunk megoldást találni rájuk. Az egészségügyi rendszer vezetésében meg kell szüntetni a demagógiát, még ha emiatt nem is leszel szimpatikus mindenkinek. A vezetőnek meg kell próbálni megoldania a problémákat, és nem elhallgatnia azokat, ahogyan sokan tették és teszik a román egészségügy vezetői közül. Ez rossz irány, nem vezet megoldásokhoz" – fejtette ki expozéjában Cseke Attila. "Csakis szakmai érvek mentén döntöttünk, és ezért sikerült 20 hónapig túlélni a sokszor állandó médiakampányt, azokat a pillanatokat, amikor a minisztérium előtt a felheccelt tömeg azt skandálta, hogy ki kell kergetni a magyarokat az országból. Hogy kik álltak a sajtókampány mögött, sejthető, de nem bizonyítható. Szerencse, hogy szakmailag előre felkészültünk, mert másképp emberileg sem bírtuk volna ki a csapatommal" – fogalmazott.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett – a korábbi tárcavezető mellett – a volt miniszteri tanácsosok egy része: dr. Molnár Géza (korábban államtitkár), dr. Sipos Emese gyógyszerész, egyetemi docens, dr. Vass Levente főorvos, valamint Rácz Éva újságíró, a miniszter volt kommunikációs tanácsadója.
1989–2014 között Romániának négy magyar nemzetiségű egészségügyi minisztere volt: dr. Bárányi Ferenc (1998. ápr. 17 – jún. 24.), Hajdú Gábor (1998. július 10 – 2000. dec. 28.), Cseke Attila (2009. dec. 23 – 2011. aug. 17.) és dr. Ritli László (2011. aug. 17 – 2012. ápr. 27.).
Népújság (Marosvásárhely)

A magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés aggasztó helyzete a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) az egyetlen olyan intézmény, ahol a közel másfél milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezhetné gyógyítóit. Az egyetemet 1945-ben – a párizsi béketárgyalások előtt – királyi rendelettel kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés biztosítása végett hozták létre. 1962-ben a Román Kommunista Párt Politikai Bizottsága telefonon elrendelte a román tagozat létrehozását. Ezzel kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása. A teljes körű magyar oktatás visszaállítását huszonegy évvel a nacionál-kommunista diktatúra megdöntése után (!) a 2011. évi 1-es tanügyi törvény írta elő.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a kétharmados román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva módszeresen elutasította az új román tanügyi törvény anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezéseinek az egyetemi chartában történő rögzítését és azok alkalmazását. Számos tevékenység esetén a román nyelv kizárólagos használatát írták elő. Látván, hogy politikai nyomással nem lehet kikényszeríteni a törvény alkalmazását, jogi útra tereltük az ügyet.
Az RMOGYKE (elnöke prof. dr. Kincses-Ajtay Mária) és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (elnöke Tubák Nimród) 2013 novemberében a Bukaresti Táblabírósághoz fordult. Azt szerettük volna elérni, hogy állapítsák meg: a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hivatal (ARACIS) marosvásárhelyi használatra megalkotott szabálya (sztenderdje) érvénytelen. A kifogásolt sztenderd kimondta, hogy a klinikai gyakorlatok kizárólag román nyelven folyhatnak, vagyis a magyar diák a kórteremben csak románul szólhatna a románul alig beszélő idős nagymamájához… Ezt a diszkriminatív tiltást a MOGYE szenátusának román kétharmada a klinikai gyakorlatokon kívül kiterjesztette a preklinikai gyakorlatokra (beleértve az anatómiát, noha a halottak már nem beszélnek), a szemináriumokra és a diplomavizsgákra is.
A két felperes (az RMOGYKE és az MMDSZ) körlevélben felkérte az RMDSZ, az EMNT, az EMNP és az MPP elnökeit, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés védelmében lépjenek be a bukaresti perbe. Sajnos, csak az EMNT és az EMNP érezte át az ügy fontosságát, az ismét kormányra került RMDSZ és az MPP nem volt hajlandó beavatkozni a közigazgatási eljárásba. Az RMDSZ- vezetés elutasító döntése szerfelett meggondolkoztató, és akarva-akaratlanul igazolja Victor Ponta miniszterelnök érvelését, aki azzal indokolta az RMDSZ újabb kormányba léptetését, hogy ezáltal "megszelídíti" a magyarság képviseletét. Felidézem, az RMDSZ-vezetés azt hangoztatta, hogy azért is lépett be a kormánykoalícióba, hogy meg tudja oldani a MOGYE-n a magyar oktatás ügyét. Az RMDSZ a 2011-ben indított marosvásárhelyi közigazgatási perbe is csak a koalíciós Ungureanu-kormány megbuktatása után vállalta fel a támogató beavatkozást. Tehát ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar orvos- és gyógyszerészképzés érdekében csak akkor áll a sarkára az érdekvédelminek mondott szövetség, ha ellenzékben van?! Az RMDSZ passzivitása nehezen védhető, mivel a magyar oktatás visszaállítása ügyében csak jogi úton vagy polgári engedetlenséggel lehetne előre lépni. A Ponta-kormány "születési hibájának" következtében – ti. a MOGYE-n a magyar fakultás létrehozását elrendelő kormányhatározat ellen benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg az Ungureanu-kormányt – nincs abban a helyzetben, hogy kormányhatározattal törje meg a szenátus román kétharmadának csökönyös ellenállását.
A magyar oktatók megelégelték, hogy a MOGYE szenátusának román kétharmada nemcsak a tanügyi törvényt, hanem annak politikai nyomásra felpuhított, 2012 szeptemberében megkötött egyezségbe foglalt előírásait sem hajlandó betartani. Közgyűlésükön eldöntötték, hogy a vezető tisztségeket betöltő képviselőik tiltakozásképpen beadják lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét mindaddig, amíg nem állítják helyre a törvényességet. Szinte érthetetlen, hogy Markó Béla volt RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor jelenlegi elnök és Király András tanügyi államtitkár miért száll szembe a törvény által biztosított jogok alkalmazását kicsikarni akaró magyar tanerők tiltakozó lépéseivel. Sajnálatos módon az RMDSZ-es illetékesek "elfelejtették", hogy ma már senki sem beszél az önálló kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállításáról. A politikai pipogyaság és az idő múlása oda vezetett, hogy jelenleg szóba sem kerül az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, e jogos követelés teljesen lekerült a napirendről. Ha a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésből hiányzó hetven százalékot nem sikerül visszapótolni, itt, Marosvásárhelyen is beállhat a Bolyai-szindróma. A politikai ellenszélben küzdő magyar oktatók és diákok elfásulnak, beletörődnek a jelenlegi helyzetbe. Az egyetem vezetősége a hangadó magyar professzorokat újabban bűnvádi feljelentésekkel és munkajogi eljárásokkal vegzálja! Szerencsére a MOGYE- ügyben nincs egyetértés a Fidesz-kormány és az RMDSZ-vezetés között – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes határozottan kijelentette, hogy 100%-ig támogatja a magyar tanerők tiltakozó lépéseit.
Az általunk szorgalmazott jogi megoldás a Bukaresti Legfelső Ítélőtábla és Semmítőszék kezében van. Ha a fellebbezési eljárásban kedvező ítélet születik, akkor annak azonnal érvényt lehet szerezni a MOGYE-n. A Bukaresti Táblabíróságon lefolytatott bizonyítási eljárás során kiderült, hogy az ominózus, a magyar nyelv kitiltását rögzítő jogszabály valójában nem is létezik. A Bukaresti Táblabíróság mindezek ellenére elutasította az RMOGYKE és az MMDSZ abszolút megalapozott közigazgatási keresetét, sőt ezzel sem elégedett meg, hanem érdemben helyben hagyta a MOGYE magyaroktatás-ellenes beavatkozását. Az Azamfirei rektor által aláírt beavatkozás tételesen tartalmazza azt, hogy az elméleti oktatáson kívüli tevékenységek, vagyis a gyakorlatok, szemináriumok, záróvizsgák nyelve a román, kijelentve azt is, hogy ez a helyzet nem diszkriminálja a magyar oktatást!? Érvként hozzáfűzi, hogy sok magyar diák olyan előrelátó, hogy eleve a román tagozatra iratkozik be… Tehát oda jutottunk, hogy ezt az alkotmányt- és tanügyi törvényt, nemzetközi egyezményeket sértő álláspontot az elsőfokú ítélet helyben hagyta. Méghozzá úgy, hogy ennek érdekében egy nem létező jogszabályt alkalmazott! Ezt a lehetetlen helyzetet a Bukaresti Legfelső Ítélőtábla előtt sorra kerülő fellebbezési eljárásban mindenképpen meg kell változtatni! Mindehhez a nemzetközi figyelemfelkeltés, az összmagyar összefogás elengedhetetlen. A Legfelső Ítélőtáblán szeptember 19-én sorra kerülő sorsdöntő tárgyalás előtt feltétlen tudatosítanunk kell a román vezetésben azt, hogy egy ilyen ítélet milyen rossz fényt vet a román igazságszolgáltatásra, súlyosan sértve az európai normákat, a román alkotmányt és a tanügyi törvényt. Bármilyen nehéz, de át kell törni a román média és politikum által felállított hallgatás falát. Ha a szeptemberi bukaresti fellebbezési tárgyalás mégsem hoz változást, akkor be kell látnunk, hogy az 1945/46-os Romániával szemben 2014 Romániája nem hajlandó biztosítani a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést. Ez esetben vissza kell térni az 1946-os megoldáshoz, amikor Marosvásárhelyen az orvos- és gyógyszerészképzés magyarországi professzorokkal indult el, akik azután kinevelték az erdélyi utánpótlást is. A Sapientia egyetem keretében vagy a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést támogató anyaországi egyetemek kihelyezett tagozataként lehet megoldást találni erre az égető és fájó kérdésre.
Kincses Előd, Népújság (Marosvásárhely)

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet az V. Kolozsvári Magyar Napokon
A Kolozsvári Magyar Napok olyan kulturális eseménysorozat, amely programkínálatával, sokszínűségével kiemelkedik a nyári fesztiválok sorából, kisugárzása pedig messze túlmutat határain. A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet fontosnak tartja, hogy a nyári fesztiválszezon ezen eseményén is jelen legyen, programjaival színesítse a kultúrák együttéléséről, a magyarság és művészet viszonyáról szóló rendezvény kínálatát. A BI-BMI programjait minden alkalommal partnereivel együttműködésben valósítja meg, így érve el minél több kultúrakedvelőhöz, erősítve azok hatókörét.
Augusztus 20-án, ma 17 órától az Élő Erdély Egyesület által működtetett Erdély Café sátorban az Erdély másfél évszázados történetét feldolgozó bukaresti történelmi előadás-sorozat kihelyezett alkalmára kerül sor. Az Erdélyről magyaroktól, a közös román- magyar történelemről nevet viselő sorozat mostani állomásának címe Fejezetek a bukaresti magyarság és kolozsvári románság 1920 utáni társadalomtörténetéből. A két világháború közötti bukaresti magyarság történetének vonatkozásában Rostás Zoltán szociológus, a Bukaresti Tudományegyetem Sajtó- és Kommunikációtudományi Karának, illetve a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Tanszé-kének oktatója tart előadást, a két világháború közötti kolozsvári románságról pedig Lucian Nastasa Kovács történész, a kolozsvári George Baritiu Történeti Intézet munkatársa fog értekezni. Az előadásokat vita követi, amelybe természetesen bárki bekapcsolódhat.
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet kiemelten fontosnak tartja a magyar borkultúra népszerűsítését, s ennek kapcsán a kolozsvári Borvadász Társasággal évek óta szervez közös eseményeket. 2012 decemberétől havonta kerül sor Bukarestben a Vinum Hungaricum Estekre, melyek keretében a román főváros borélvezői ismerkedhetnek a magyar borral, borvidékekkel, borászokkal. A Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztus 22-én, pénteken és 23-án, szombaton 17-18 óra között Kósa András László, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatója beáll a pult mögé. A Borsarock asztalánál ő szolgálja ki a vendégeket.
A Kolozsvári Magyar Napok zárónapján Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint, a kiváló énekesnő és gitáros különleges atmoszférájú kettőse koncertezik 18 órától a legendás New York Kávéházban. 2013-ban a Művészetek Palotája hangversenytermében mutatták be a Lifelover című lemezüket, amely Japánban a Whereabout Records, Nyugat-Európában pedig a Traumton Records gondozásában jelent meg. Romániai koncertsorozatuk alkalmával – melynek első állomása a Kolozsvári Magyar Napokon lesz – ezt a lemezt mutatják be. A koncertturné további helyszínei: Nagyszeben (Atrium Classic Café), Marosvásárhely (Vásárhelyi Forgatag nyitónapján), Vama Veche (Vama sub Lumini de Oscar sorozat keretében a Papa la Soniban), Tulcea (Rowmania Fesztivál).
Kósa András László igazgató
Népújság (Marosvásárhely)

Cserkésztüzek Szent István napján
Világszerte egyszerre gyújtanak tüzet a magyar cserkészek Szent István napján. A lángok mindenhol helyi idő szerint este kilenckor lobbannak fel a nemzeti összetartozás jeleként. A Magyar Cserkészszövetség hétfői közleménye szerint a Magyar Szolidaritás Tüze nemzetközi kezdeményezéshez az 1989-ben újraalapított Magyar Cserkészszövetség idén csatlakozik először. A nemzeti összetartozásra emlékeztető láng a legkeletibb időzónából, Új- Zélandról indul nyugat felé, és a Hawaii-szigeteken, Honolulun alszik ki utoljára – olvasható a közleményben. A cserkészszövetség az 1933-as gödöllői cserkész-világtalálkozó ideje alatt rendezte meg először a magyar szolidaritás napját, amelyen a cserkészek tábortüzeket gyújtottak Magyarországon és a határon túli magyarok lakta településeken. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség 2003 augusztusában újította fel a hagyományt. Világszerte 38 millió, a magyarság körében tizenötezer, Magyarországon tízezer taggal a cserkészet a világ legnagyobb ifjúságnevelő mozgalma.
Népújság (Marosvásárhely)

Ma, Szent István-napi búcsú Zimándközön
A Szent István tiszteletére felszentelt zimándközi katolikus templom búcsúünnepsége ma, szerdán 19 órakor kezdődik. A szertartás ünnepi szónoka, főcelebránsa ft. Máthé Zoltán temesvár-mehalai káplán. Orgonán közreműködik, koncertet ad Sultz Karsten orgonaművész Freiburgból. A templombúcsúra szeretettel várják a helybeli és a környékbeli híveket.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Összehozta a Minerva Kolozsvárt és Sopront
Kolozsvár és Sopron újratalálkozásának helyszínéül szolgált tegnap délután a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület Jókai utcai székháza.
A pincegalériában Hipságh Gyöngyinek, a Soproni Fotóklub elnökének nyílt kiállítása, majd az emeleten, a Cs. Gyimesi Éva-teremben László Miklós és Miklóssy Gyula Kolozsvári képek című tárlatát tekinthette meg a közönség. A Kolozsvár Társaság és a Korunk által szervezett esemény folytatásában az idén tavasszal Sopronban tartott Kolozsvári Művészeti Napok emlékezetes pillanatai elevenedtek meg. Fábián Attila, a Győr-Moson-Sopron megyei városban működő Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdasági Karának dékánja mutatta be intézményük Kárpát-medencei programját – amelynek része volt a márciusi rendezvénysorozat –, majd egy rövid filmet láthattak a találkozóról.
Szabadság (Kolozsvár)

Díszoklevél a távozó főkonzulnak
Kerekasztal-beszélgetéssel, dokumentumfilm-vetítéssel, kiállítással ünnepelték tegnap délután a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Györkös Mányi Albert Emlékház 20 éves fennállását.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében megtartott rendezvényen az EMKE Országos Elnöksége döntése értelmében Magdó Jánosnak, Magyarország leköszönő főkonzuljának díszoklevelet nyújtottak át, a magyar közösség társadalmi és szellemi értékeinek megőrzésében való tevékeny és hatékony szerepvállalásáért, az értékteremtő kultúraművelés ösztönzéséért, az erdélyi magyarság otthonosságérzésének építésében, a nemzetrészek integrációja érdekében szerzett érdemeiért. A rendezvény részleteire még visszatérünk.
Szabadság (Kolozsvár)

Szent István napja: Kolozsváron is szelnek a Magyarok kenyeréből
Tordaszentlászlón a Magyarok, Szolnokon a Kárpát-medence kenyere sült
Szent István napján, az ünnep jelképe mellett az összetartás, együvé tartozás szimbolikus jelentésével is bír a Magyarok kenyere, valamint a Kárpát-medence kenyere, amelyet ma ünnepélyes keretek között felszentelnek, megszelnek és szétosztanak Kolozsváron is.
A Magyarok kenyerét Pécsről érkezett, de a Kárpát-medencéből összegyűjtött búzából őrölt lisztből sütötték ki tegnap Tordaszentlászlón, a Kárpát-medence 200 kilós kenyerét pedig Szolnokon sütötték és ajánlották fel a Kolozsvári Magyar Napokra. A szolnoki testvérkenyeret délután 5 órakor Kolozsvár Főterén, egyházi méltóságok jelenlétében osztják szét, a nemzeti összetartozás jelképeként, a Magyarok kenyerének megáldására pedig délután 6 órakor kerül sor, a Donát úti Szent István-templom búcsúja alkalmából. Ugyancsak ma délután a 16. Szent István-napi Néptánctalálkozó nyitógáláját tartják, a KMN keretében.
Szabadság (Kolozsvár)

Engedélyeztetik a váradi Rhédey-szobrot
Elkezdték a szükséges engedélyek beszerzését a nagyváradi Rhédey-kertbe (Bălcescu park) tervezett szobor felállításához, miután a helyi önkormányzat korábban beleegyezett abba, hogy a park adományozójának, gróf Rhédey Lajosnak az emlékműve visszakerüljön egykori birtokára – tájékoztatta lapunkat Nagy József Barna, a projektet kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi alelnöke.
Mint rámutatott: a júniusban rendezett Szent László Napok alatt elindított adománygyűjtést augusztus végén folytatják, addig azonban egyéb pályázati lehetőségekről is tárgyalnak a szobor felállítása érdekében.
Mint ismeretes, nemrég Török Sándor, az EMNT Bihar megyei vezetője mutatott rá, hogy a Bălcescu-szobor helyén valamikor a gróf mellszobra állhatott, és szeretnék kideríteni, hová került az alkotás. Ennek érdekében továbbra is várják mindazokat, akik segíteni tudnak, illetve azok jelentkezését is, akik régi fényképet vagy képeslapot őriznek a büsztről.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Székelyudvarhelyen a Szóra bírt csontjaink című tárlat
A Szóra bírt csontjaink című vándorkiállítás nyílt meg kedden a Haáz Rezső Múzeumban – a tárlat a Magyar Természettudományi Múzeum jóvoltából jutott el Székelyudvarhelyre.
A látogató megismerkedhet az antropológusok munkájával, betekintést nyerhet a kutatói műhelyekbe, ahol az embertan művelői az ásatások során a Kárpát-medencében felszínre került maradványokat „faggatják” arról, hogy elődeink milyen munkákat végeztek, hogyan táplálkoztak, s a különböző betegségek milyen nyomokat hagytak a csontjaikon.
Mivel Magyarországon éppen nemzeti ünnep van, a kölcsönző intézmény munkatársai nem tudtak részt venni a megnyitón, úgyhogy egy kiváló „helyi” szakemberre, a Maros Megyei Múzeumnál dolgozó Gáll Szilárd András antropológusra bízták a kiállítás szakavatott és ünnepélyes megnyitását.
A tárlat bemutatja a viszonylag új tudományágat, a legmodernebb technikai eszközökkel végzett arcrekonstrukciót is, amely segítségével „megelevenedik” a különböző történeti korokban élt személyiségek arca. Janus Pannonius, Szent László király, Dobó István és közemberek tekintenek vissza ránk a tárlókból és a több évszázados „távlatból”.
Az itt látható anyagnak van egy helyi vonatkozású része is, hiszen az elmúlt évtizedben mintegy kéttucatnyi helyszínen zajlottak olyan ásatások a Székelyföldön – többek között Székelypálfalván, Zabolán, Kányádban, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Szentábrahámon, Csíkszenttamáson, Csíksomlyón és Gyergyószárhegyen – a létező és romos templomok körül, illetve felhagyott és ma is használatos temetőkertekben, amelyek során felszínre kerültek az itt élt elődök maradványai.
Megismerhetjük antropológiai sajátosságaikat, illetve következtethetünk táplálkozásukra, a gyakorolt szakmákra és arra is, hogy mely életkorban, természetes körülmények közepette, járványok, betegségek vagy éppen erőszak hatására hunytak-e el. A kiállítás hasznos kiegészítője lehet az általános és a középiskolai képzésnek, érdekes adalékokkal szolgálhat felnőtt és iskoláskorú érdeklődőknek egyaránt, felkeltheti, erősítheti az érdeklődést a fiatalokban az embertan iránt.
A múzeum munkatársai úgy időzítették a Szóra bírt csontjaink című kiállítást – amely október 31-ig lesz megtekinthető –, hogy a következő időszakban iskolai csoportoknak szervezhessenek tárlatvezetéseket. A Láthatatlan Udvarhelyszék című – ugyancsak a napokban megnyílt kiállítással együtt – ez az anyag kiválóan alkalmas lesz arra, hogy az általános és középiskolai tanárok hathatósan szemléltessék a diákoknak az antropológiai és a régészet új eredeményeit. A Haáz Rezső Múzeum ezt a munkát két múzeumpedagógus állandó közreműködével végzi majd.
Simó Márton, Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár, az apolitikus
Politikamentes legyen a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata, vagy sem? A kérdés így, vagylagosan megfogalmazva, belátom, nem életszerű.
A politikusok ugyanis köztünk járnak, s ha valaki összefut Kelemen Hunorral vagy Szilágyi Zsolttal a Farkas utcai vásársoron, aligha arra gondol elsősorban, hogy milyen érdeklődve nézi a portékát ez a két szimpatikus férfi. Már persze, aki ismeri és felismeri őket. Hiába, így van ez kódolva, s legalább annyira keresgélhetjük a hibát magunkban, mint amennyire haragszunk ilyenkor a politikusok imázsformálóira. A kampányidőszakok emelt szintű „mérgezettségi” fokáról nem is beszélve.
Más kérdés persze, ha az esti rockbanda frontembere két szám között arra buzdít, hogy tapsoljuk meg a háttérben szolidan bulizó elnökjelöltet. Ilyenkor ugyanis még kevésbé hiszi el bárki is, hogy az illető diszkrét elvegyülési szándékkal ácsorog a decibelek között. A frontembernek persze két gyémántkemény gitárfutam között is jogában áll kifejezni politikai preferenciáit, egyebet nem kockáztat vele, mint a beskatulyázást, illetve azt, hogy jövőre nem hívják meg a szervezők.
De ez is csak részben lehet igaz, hála istennek leáldozóban a politikai korrektség sehová nem vezető trendje, legyen csak nyugodtan véleményünk, arcunk, karakterünk. Alaposan meggondolandó kérdés viszont, hogy ildomos-e meggyőződéseinket valamennyi jelenlévő arcába vágni egy olyan rendezvényen, ahol a többség a legkevésbé sem erre vágyik. Ilyenkor talán valóban többet jelent a kevesebb, a visszafogottság, a másik tisztelete, csupa olyan humán-erőforrási befektetés, amely nem hoz azonnali, melegházi termést.
Kolozsvár bámulatoson kivirágzó magyar napjai igazából csak most kezdődnek. Kedden még épültek a standok, eddig elsősorban a falak mögött kaphatták be az első kultúrfalatokat az arra vágyók. Mától azonban utcára vonul a város, s mellette fél Erdély. Kétségtelenül remek terep politikai tőkekovácsoláshoz. De leginkább ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egymás, valamint Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt társaságában.
Csinta Samu,Krónika (Kolozsvár)

„Aki Kelemenre szavaz, az Pontára szavaz”
Optimista hangvételű sajtótájékoztatón ismertette terveit tegnap Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államelnökjelöltje egy tegnap, nagyváradon megtartott sajtótájékoztatón, melyen részt vett Csomortányi István az EMNP Bihar megyei elnöke is. Szilágyi elmondta, első ízben adatik meg az erdélyi magyarságnak, hogy valóban választhasson, hiszen első alkalommal alakult úgy az államelnök-jelölti lista, hogy azon két erdélyi magyar is szerepel. Persze felvetődik a kérdés, mit is keres, egy, vagy éppenséggel két magyar a román elnöki posztért való versengésben, azonban mindenki számára világos, a jelöltek ez esetben arra fektetik a hangsúlyt, hogy tabuk nélküli dialógusban ismertessék Erdély jövőjével, az itteni magyarság sorsával kapcsolatos terveiket. Az EMNP-nek 200 ezer aláírást kell összegyűjtenie, hogy Szilágyi indulhasson az államelnöki választáson, s mint azt Csomortányi elmondta, eddig a vártnál jobb eredményt, azaz több aláírást értek máris el, csak Biharban tegnapig 10 ezer aláírás gyűlt össze. Az EMNP jelöltje elmondta, tisztában vannak azzal, az RMDSZ kisebbségellenes politikája nagyon sok erdélyi magyarnak vette el a kedvét a szavazástól, a tulipános pártapparátus pedig szinte automatikus szavazásra szoktatta szavazótáborát, de ha a polgárok nyitott, tabuktól mentes terveket ismernek meg az autonómiáról, a kisebbségi jövőről, remélhetőleg ismét hajlandóak lesznek szavazatokkal is irányítani sorsukat és jövőjüket. Arra kérdésre, igaz az, amit az RMDSZ-közeli Transidex hírportál tegnapelőtt nyilvánosságra hozott, miszerint a Fidesz és maga Orbán Viktor magyar kormányfő „támogatásmegvonással fenyegette” meg a néppártot, ha önálló jelöltet indít, Szilágyi azt felelte, ez az egész olcsó spekuláció, ami azt bizonyítja, hogy az RMDSZ tisztában van azzal, hogy nem jól áll a szénája az erdélyi szavazók előtt. Az, hogy Kelemen Hunor a múlt heti Orbán Viktorral való találkozójával is igyekszik kampányolni, nem más, mint kétségbeesett kampányfogás, hiszen a Bálványosi Nyári Egyetemen az RMDSZ vezetőjének nem sikerült a magyar miniszterelnökkel találkozzon. Egy legyen világos, sommázott Szilágyi, aki most Kelemen Hunorra adja a voksát, az a szociáldemokrata Victor Pontát támogatja.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az űrlap alja
Jóslat
A régi rendszerben nem kellett politizálni, csak beállni a pártba, nyalni, és máris lehettél Valaki. Az új éra megutáltatta a politikát, így nem csoda, hogy politizálás nélkül kis Senki maradtam. Fáj? Ugyan dehogy, sőt büszke vagyok a státuszomra, mert nem vagyok ezzel egyedül. Milliónyian vagyunk, általában rendes, becsületes fickók.
Azért néha halkan belekottyantok bizonyos dolgokba, mert a szemem lát, a fülem hall, és – állítólag – gondolkodni is tudok. Újabban az államfőválasztás körüli cirkuszt figyelem, élvezem. Hát, ha még ingyenes is lenne! De nem babra, a mi zsebünkre megy a játék.
No de térjünk a tárgyra. Az egyik jelölttel kapcsolatban vannak némi észrevételeim. Klaus Johannisról van szó. Akkorát csalódtam benne, mint legnagyobb szerelmemben, aki egy mulatt fiú kedvéért képes volt a Föld másik felére költözni. Meg is bűnhődött érte…, de ez már sovány vigasz, az élet elszaladt…
Szóval csalódtam Johannisban. Azt hittem róla, alapos, okos, tehetséges ember. Nos, kiderült, hogy tévedtem. Ő egy naiv, törtető, köpönyegforgató, pénzéhes személy. Lássuk sorra e tulajdonságait.
Naiv, mert azt hiszi, Románia államfője lehet, amolyan második Obama. Csakhogy Románia nem Amerika, még csak nem is Szeben, Johannis meg nem Obama. Ködbevész az a jövő, amikor Romániának nem román nemzetiségű államfője lehet, hamarabbra jósolható a nemzetiségek szinte teljes eltűnése.
Törtető, mert nem elégedett meg a szebeni polgármesteri funkcióval, ahol megbecsült, tisztelt, elismert, jólfizetett volt. Bement a regáti dzsungelbe, ahonnan nagyon nehéz lesz kikecmeregni, és ha sikerül is, nagyon megtépázottan.
Köpönyegforgató, mert szász létére a legnagyobb román akar lenni. A nemzetiségiek elvárnák tőle, hogy felvállalja ügyeik pártolását, ő meg erre kijelenti, hogy ha megválasztják (a románok, mert a többiek szavazatai füstbe mentek!), nem lesz itt etnikai autonómia. Szerencsére a józan ész szerint – ami nála, úgy látszik, hiánycikk – ő nem lesz sem most, sem máskor államfő. Őszintén szólva: ne is legyen.
Pénzéhes. Mellbe vágott a hír, hogy hat háza van. Ha lenne hat gyereke, üsse kő, megérteném. De nincs, nem is lesz. Öregségükre, két jó nyugdíjjal, igazán semmi okuk az éhhaláltól félni. Akkor meg minek a rengeteg vagyon? És miért kell még több? Valami bűzlik itt. Állítása szerint magánórákból, fizetésekből vette a házakat. Épeszű ember ezt nem veszi be. Valószínű mindenkit hülyének néz, no de ennyire?! Ránk nézve „kissé” sértő…
Summa summarum, akkor lesz belőle államfő, amikor belőlem katolikus püspök. Az esély: 0,00! Lehet menni, szavazni!
Szegedi László, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Vízaknán jártunk, múlt és jelen találkozásánál
Vízakna sós tavai régebben is, most is sok látogatót, strandolót vonzanak. Sajátos múltjának és jelenének egyedi hangulatát a helyszínen próbáltuk felfedezni.
A város központjában, illetve attól északra található a hatalmas kiterjedésű, több tóval rendelkező strand. A gépkocsi parkoló zsúfolásig, a látvány kissé elriaszt: mi lehet bent? Ám a kerítésen átnézve nincs tömeg. A belépő ára 15 lej. Ezért zuhanyozók, mellékhelyiségek, öltözők használhatók. Vendéglő, kávézó is működik a strand területén, a kicsiknek játszótér és gyerekmedencék teszik kellemesebbé az ott tartózkodást.
Különleges hangulatot áraszt a sok-sok tölcsérszerű, más-más színű tó, amelyek falépcsőkkel vannak ellátva, egyébként gazos a környezetük. A tömeget nem észleljük, nem tűnik zsúfoltnak a hely. Az általunk kipróbált tónak meleg volt a vize, sókoncentrátuma miatt jóformán úszni sem lehetett benne, csupán lebegni a felszínén.
Vízakna, románul Ocna Sibiului (korábban Vizocna, vagy Ocna), Németül Salzburg Marosvásárhelytől 112, Szebentől mindössze 18 kilométerre található. Petőfi Sándor 1849 január 29-e és február 4-e között Wilhelm David szász polgár házában szállt meg. A ház most is áll a város főterén, homlokzatán magyar nyelvű emléktábla jelzi Petőfi ott tartózkodását.
Elöregedik a település
Védőfallal körülvett református temploma eredetileg román stílusban, a 13. század elején épült - meséli a történetét Csíki Mákszem Lóránd lelkipásztor, többek közt azt, hogy 1441-ben a portyázó törökök lőszerraktárként használták és Hunyadi János közeledtének hírére felrobbantották. Ezt követően gótikus stílusban építették újjá. A szószék koronája a 17. század vége fele készülhetett, körülbelül egyidős a nemrég restaurált, úgynevezett papi székkel, amely, akárcsak régi Bibliái, kelyhei egy erre a célra elkülönítetett sarokban tekinthetők meg.
Vízaknán jelenleg 300 református él és hozzávetőlegesen 50 római katolikus. Működik magyar óvoda és magyar tannyelvű összevont 1-4 osztályos iskola. A református templomban két-három évente keresztelnek egy gyereket, de 2010-2013 között egyet sem kereszteltek – ismerteti a lelkész a mai állapotokat. Az elmúlt esztendőkben két-három személyt temettek el évente. Mostanra viszonylag stabilizálódott a közösség száma, amelyre mégis az elöregedés jellemző. A fiatalok zöme vegyes házasságot köt.
Sós tavai vonzzák a fürdővendégeket
Vízakna leginkább, mint sóban gazdag vidék volt ismeretes már a rómaiak kora óta. A sós tavak sok fürdővendéget vonzottak a vidékre, ezért szállodák, vendégfogadók működtek a városban. Talán az egyik legszebb és leglátványosabb a Lechner Ödön “magyaros szecessziós” stílusától ihletett Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint 1906–1908-ban épült gyógyszálló. A tíz sóstó közül négy (a Belső- és Külső-Vörös és a Belső- és Külső-Zöld-tó) található a fürdőkomplexum területén, a többi pedig a város, a vasút, a főút és a késgyár közötti területen.
Utóbbiak közül az egykori Ferenc-akna helyén 1775-ben keletkezett, 34,5 méteres mélységű Feneketlen-tó természetvédelmi terület, jelentős sórákpopuláció élőhelye. A Thököly- (Brâncoveanu-) tó Románia legmagasabb sókoncentrációjú tava (415 g/l). A várostól északra fekvő 132,5 méter mély Nagyaknát (Honvéd-tó, Lacul Mare v. Avram Iancu, Grosse Grube) Románia legmélyebb ember alkotta tavának tartják.
Négy nap dörgött az ágyú Vízakna s Déva közt - írja Petőfi. Cseres Tibor a Vízaknai csaták című regényében örökíti meg a település nevét és annak történetét. Ugyancsak Vízakna történetéről szól Mészöly Miklós Pontos történetek útközben című prózakötete, illetve ott játszódik Polcz Alaine kisregénye, a Karácsonyi utazás is.
A vízaknai ütközetet, az 1949-es vesztes csatát követően, februárban több mint 300 honvéd holttestét egy elhagyott tárnába dobták. Egy 1890-es hatalmas felhőszakadás során a víz 5, - a só által teljesen konzervált -, holttestet hozott a felszínre. A tavat azóta hívják Honvéd-tónak. Lemerülni a tóba nem lehet, még a legképzettebb búvároknak sem, ellenőrizni, vagy felkutatni, hogy valóban ott van-e a többi honvéd holtteste is, ugyanis a víz só koncentrációja ezt nem teszi lehetővé. Az elesett honvédek emlékére egy kopjafát állítottak a református templom udvarán.
Antal Erika, maszol.ro

István, a király rockopera Nagyváradon
Augusztus 21-én, csütörtökön este 21 órától a Szörényi-Bródy szerzőpáros István, a király című rockoperáját láthatják a 3. Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál keretében.
A történet közismert, főhősei az első magyar király, István, aki az országot a keresztény Európába integrálta, valamint a törzsi-nemzetségi kötelékekhez ragaszkodó, az ősi tradíciókat őrző-védelmező Koppány.
Az országba Gizellával érkezett lovagokat és papokat Asztrik apát vezeti István és a kereszténység pártján, Laborc és Torda táltos pedig Koppány mellett sorakozik fel a békétlen magyar főurakkal együtt. Géza halála után Koppány ősi szokás szerint feleségül kéreti Saroltot és át akarja venni Géza örökét. Véres összeütközésre kerül sor, amelyben István seregei győznek. Bár Réka, Koppány kereszténnyé lett leánya méltón el akarja temettetni apját, Sarolt ragaszkodik az elrettentő példastatuáláshoz, így Koppányt felnégyelik. István magányosan vívódik a rá váró feladatok súlya alatt, de vállalja sorsát. Az 1000. év decemberének 25. napján királlyá koronázzák.
A Mandala Dalszínház több mint kétszázszor játszotta a darabot, ez alkalommal Varga Miklós és Kalapács József mellett Bencze István, Bódis Gábor, Cserjési Beatrix, Kovács Attila, Nagy Fruzsina, Nagy Zoltán, Szántó Gábor, Vajnárovics Viktória és sokan mások láthatók.
Fried Noémi Lujza, maszol.ro