Autonómiatervezet alkotmánymódosítással
Alkotmánymódosító csomaggal együtt fogja a bukaresti parlament elé terjeszteni az RMDSZ a székelyföldi autonómia tervezetét, amelyet a magyar fordítás elkészülte és az RMDSZ elnökségi ülése után bocsátanak közvitára – nyilatkozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Hozzátette: nemcsak a székelyföldi autonómia tervezete, hanem a parlamentbe korábban beterjesztett, kulturális autonómiáról szóló kisebbségi kerettörvény sem állná ki az alkotmányosság próbáját a jelenlegi román alkotmány keretei között. Kelemen Hunor butaságnak nevezte és elutasította Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke következtetését, miszerint – alkotmányos realitás híján – az RMDSZ így csak „szavazatvadászatra kívánja használni az autonómiát”. Elmondta: az RMDSZ már korábbi alkotmánymódosító javaslatait is úgy fogalmazta meg, hogy azok megteremtsék a székelyföldi (területi), illetve a kulturális autonómia alkotmányos feltételeit. Miután ezeket a javaslatokat az alkotmánybíróság elutasította, Kelemen Hunor szerint világossá vált, hogy nem a jelenlegi alaptörvény foltozgatására, hanem új alkotmányra van szükség Romániában. Elismerte: korábban felmerült egy olyan autonómiatervezet elkészítésének lehetősége, amely belekényszeríthető a mostani alkotmány kereteibe. „Rájöttünk azonban, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között nem dolgozható ki olyan jogszabály, amely legalább megközelíti azt, amit mi az autonómiáról gondolunk. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy felvázoljuk elképzeléseinket az autonómiáról, és ehhez hozzátesszük, hogy érvényesítésükhöz alkotmánymódosításra van szükség” – összegezett. A székelyföldi autonómiatervezetet románul szövegezték az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt szakértői, a magyar nyelvű változatnál néhány terminológiai kérdést kell még tisztázni – mondotta a politikus. Hozzátette: az RMDSZ elnöksége augusztus 5–20. között ülhet össze, és ezt követően kerülhet nyilvánosságra a tervezet.
A statútum kidolgozását eredetileg tavaly decemberre ígérte az RMDSZ.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lovasok Székelyföldért
Szombat déltől vasárnap hajnalig, 15 óra alatt 168 kilométert tesz meg Háromszéken az a 68 lovas, aki részt vesz a Székely Lovasok Székelyföldért lovas váltóban. A staféta a csíkcsicsói Csodaszarvas Egyesület vezetője, Lutz Levente ötlete.
Indulási pontja Csíkcsicsó volt, háromszéki utolsó állomáshelye Kézdiszentlélek, onnan tér vissza. A váltó célja körbejárni Székelyföld etnikai határait, egyúttal összefogni a székelyföldi lovas- – és magyar érzelmű – társadalmat. Az előrejelzések szerint a Székely Vágta után ez lesz Székelyföld második legnagyobb lovas megmozdulása.
A váltó szakaszait nappal kettő, éjjel három lovas teljesíti. Az egyik lovas székely zászló mintájú tarisznyát visz, benne GPS-készülékkel, mely az útvonalat, az egyéb adatokat rögzíti. A másik lovas székely zászlóval vonul, az éjjelente harmadiknak bekacsolódó lovas biztonsági szerepet vállal. Sötétedés után fáklyafénynél folytatják útjukat.
A váltó háromszéki szervezője, Jakab Kevend István érdeklődésünkre elmondta, nem sikerül valójában körbejárni Székelyföld etnikai határait. Ez többek között némely települések lovastársadalmának hiányával magyarázható. Az is közrejátszik, hogy a biztonságot nem kockáztatják a teljes területi lefedéssel – ezért nem érinti a staféta Kézdivásárhelyt. Orbaiszéken sem tudták a pontos határok vonalát tartani, nem jutnak el Zágonba, Kommandóra, Kovásznára – pedig ezen települések közelében húzták meg egykor Magyarország határát. Objektív okok miatt marad ki az útvonalból Maros megye is. A lovas stafétát minden évben meg szeretnék szervezni, jövőre úgy tervezik az útvonalat, hogy az valóban egybevethető legyen Székelyföld tulajdonképpeni határaival. A stafétát több településen ünnepélyes keretek között fogadják, civil szervezetek, magánszemélyek mellett a helyi önkormányzatok, a megyeháza is hozzájárul az esemény sikeréhez, Tamás Sándor megyeitanács-elnök is végiglovagolja az egyik szakaszt.
A váltó a következő időpontokban érinti a megye településeit: 12.45 Vargyas, 13.30 Barót vargyasi bejárata, 14.45 Szárazajta, 17.20 Árkos (a központban), 18.10 Sepsiszentgyörgy (a Kovács vendéglőnél), 19.20 Kökös (a Gábor Áron-emlékműnél), 21.50 Szörcse, 22.40 Székelypetőfalva, 23.10 Imecsfalva, 23.40 Gelence. Éjfélkor Hilibben lesznek, negyedóra múlva Ozsdolán, 1.30-kor Nyujtódon, kettőkor Alsólemhényben, 2.30-kor Kézdialmáson, 2.50-kor Esztelneken, 3.25-kor Bélafalván, 3.50-kor Kézdiszentkereszten vonulnak át. 4.30-kor Szentléleken jelennek meg, innen Torjára lovagolnak, ahol a csíki lovasok veszik át a tarisznyát és a székely zászlót, mely visszaér Csíkcsicsóba.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Különös békeszerződés – Sepsiszentgyörgy az első világháború idején (7.)
„A Monarchia és Németország 1917. december 9-én Focşani-ban fegyverszünetet, majd 1918. május 7-én Bukarestben békeszerződést kötött Romániával. Ez a szerződés, mondhatni, a világtörténelem legenyhébb békefeltételeire épült: a Monarchia egészen keskeny sávban kapott határkiigazítást a Kárpátokban, egyszerűen avégett, hogy a román tüzérség ne tudjon a hegygerinc nyugati, illetve északi oldaláról támadóállást elfoglalni. A megszerzett területen különben alig élt számottevő lakosság, így Erdély etnikai képe nem változott meg. A békeszerződés értelmében a román hadsereg megtarthatta teljes fegyverzetét. Ezekkel a fegyverekkel vonult be Erdélybe néhány hónappal később, a Monarchia hadseregének összeomlása után.” (Pomogáts Béla: Ember az embertelenségben)
Belső hadszíntér
A hirtelen rázúduló veszedelem következtében a vármegye lakossága fokozott mértékben károsodott. A helyzetet tovább rontotta, hogy mire az emberek visszatérhettek otthonaikba, a szövetséges katonákat találták ott, akik a maradék tartalékaikat is felélték vagy rekvirálták. Készült egy másik, a miniszterelnökhöz küldött felirat is, amelyben a kárpótlás elmaradását sérelmezték, a legfőbb vezetést figyelmeztették, hogy a vármegye lakossága kárpótlás nélkül már nem bírhat ki még egy telet. A kialakult siralmas állapotokról dr. Török Andor alispán 1918 májusában számolt be, hogy a megye már 20 hónapja belső hadműveleti területnek számít, emiatt a postai, távíró szolgálat szünetelt, de rendkívüli nehézségekbe ütközött a szállítás is. 1917-ben katasztrofálisan rossz termés volt. A hiányt csak az Alföldről lehetett volna pótolni, de a szállítási fennakadások következtében ez csak nagy nehézségek árán sikerülhetett. Gyakorlatilag élelmiszerhiány alakult ki. 1917. október 4-én a városi képviselő-testület megállapította, hogy a közélelmezés a háborús viszonyok között a hatóság legnehezebb feladata. Szükségessé vált a jegyrendszer általánosítása. A lakosság ellátásával kapcsolatos súlyos fennakadások kötelezővé tették a közélelmezési ügyosztály felállítását. Az élelmiszerhiány ugyanakkor lehetőséget kínált némelyek számára, hogy uzsoraáron értékesítsék eltitkolt készleteiket. 1917 márciusában a kenyérnek fogyasztási igazolvány nélküli forgalmazásáért Apor Jánost a rendőrség 150, Voloncs Mihálynét 75 koronával büntette. Tejdrágítás miatt Juga Józsefnét 60 koronával bírságolták. A cukornak jegy nélküli árusításáért Kozma Lajosnét 60 koronával, szalonnadrágítás vétségéért Pál Lajost 75 koronával büntették. A hatóságok számára az 1917-es év kiemelkedő fontosságú feladatát jelentette a román megszállás elől Kelet-Magyarországra menekültek hazatelepítésének megszervezése. A türelmetlenebbek a román visszavonulás után mindjárt hazaindultak ugyanolyan módon, ahogy azt fél évvel korábban tették, szekereik és lovaik segítségével. 1917 február elején a belügyminisztérium megállapodott a központi vasúti igazgatósággal, hogy a sok ezerre tehető menekült számára naponta két-két szerelvényt biztosítson. Jó hírként nyugtázták, hogy az Udvarhely, Brassó és Háromszék vármegyei hazatérőket már útnak is indították.
1917. október elején Sepsiszentgyörgy felszabadításának első évfordulóját a katolikus és református templomban is istentiszteleten ünnepelték meg.
A meglévő súlyos gondok mellett más természetű, aggodalomra okot adó jelenség is izgatta a hatóságokat. Alispáni jelentés szerint kormányértesülésekből tudható volt, hogy orosz fogságban lévő magyarok körében a forradalmi ideológiát elsajátítók száma igen magas, és várni lehetett az ilyen személyek tömeges hazatérését. A főszolgabírák figyelmébe ajánlotta, hogy készüljenek fel erre, és jelentsék az estleges baloldali agitációt körzetükben. Sepsiszentgyörgyre ugyanakkor nagyobb számú hadifoglyot irányítottak. Két okból is elrendelték a hazatérő rokkant katonák ideiglenes elkülönítését: a járványfertőzések miatt, másrészt a „szellemi mételytől”, a különböző forradalmi, főleg bolsevik eszméktől való fertőzöttségük okán. Közben a szegénység egyre nagyobb méreteket öltött, ezt csak fokozták az általánossá váló rekvirálások. A szarvasmarhákat rendszeresen potom áron eltulajdonították a gazdáktól. A Székely Nép 1918. január 16-án írta: „Ha ezt a brutális eljárást be nem szüntetik, rövidesen összeomlik a székely gazdasági élet. Követeljük, hogy azonnal vessenek véget ennek a rekvirálásnak, amely az ellenséges betörés kárát megismétli.” 1918 februárjában az hír járta Sepsiszentgyörgyön, hogy a rekvirálás mindenre kiterjed, most már nemcsak élelmiszert, hanem még a fehérneműt is elviszik. A hírek arról is szóltak, hogy mindent visznek a hatóságok, még a létfenntartáshoz szükséges élelmet is. Más alkalommal azzal riogatták az embereket, hogy a lakosság teljes burgonyakészletét elkobozzák, még a vetőmagot is.
Új román invázió
1918. november 11-én dr. Török Andor alispán a bonyolult katonai, politikai és nemzetbiztonsági helyzetről tartott közgyűlési beszámolót. Újabb román invázió valószínűségét említette, miközben Magyarországon kitört a forradalom, ami a háború befejezését vonta maga után Magyarország számára. Az új hatalom az államiságot más alapokra helyezte. A kormányzást az Országos Nemzeti Tanács ragadta magához. Mindenütt megalakultak ennek a helyi szervei, így történt Háromszék vármegyében is. Az alispán hangsúlyozta, hogy nincs fontosabb teendő, mint a közrend, köznyugalom, a személyi és vagyonbiztonság helyreállítása. Az ellenséges betörés esetén senki sem kötelezett távozásra, aki csak teheti, maradjon helyben, mert ezzel javait jobban védheti. Véleménye szerint: „Mivel már nem vagyunk hadviselő felek, az idegen csapatok csak bevonulnának hozzánk, és mi az egész világ nemzetközi oltalmába ajánlanánk magunkat.” 1918. november 2-án a városi tanács polgárai számára hirdetést bocsátott ki arról, hogy a független, szabad és önálló Magyarország kormánya a nemzeti tanács elvei alapján Károlyi Mihály vezetésével megalakult. A városi tanács sürgönyileg köszöntötte az új miniszterelnököt. 1918. november 14-én belügyminisztériumi távirat értesítette a törvényhatóságot az idegen megszállás közeli bekövetkezéséről. Sepsiszentgyörgy képviselő-testülete kimondta, hogy a városi hatóságok idegen csapatok általi megszállás esetén helyükön maradnak, munkájukat tovább folytatják, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a megszálló csapatok jóakaratát a lakosság részére megnyerjék. Időközben Ojtozban és Bereckben román katonák jelentek meg. 1918. december 14-én pedig már a megszállás tényéről tett jelentést a polgármester. Dumitru Tigoianu százados parancsnoksága alatt mintegy 120 főből álló katonaság érkezett a városba. Ez ugyanakkor azt is jelentette, hogy a megszállás már nem rövid lejáratú kalandnak minősült, mint korábban, hanem immár a győztes hatalmak diktálták a vesztesek számára kötelező békefeltételeket. Ez pedig Magyarország területe kétharmadának, ezzel együtt Erdély elvesztéséhez is vezetett.
Vége
Cserey Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mégiscsak elözönlötték a románok és a bolgárok Nagy-Britanniát?
A Brit Statisztikai Hivatal szerint a romániai és bulgáriai bevándorlók száma az idei év második negyedévében meghaladta a 150 ezret – írja a The Telegraph napilap. Ez 2012 ugyanezen időszakához képest 47 százalékos, míg 2011 második negyedévéhez képest 59 százalékos növekedést jelent. A növekedést annak tudják be, hogy a két ország állampolgárai számára idén január elsejétől nem érvényesek a korábbi munkavállalási korlátozások, azonban azt is megemlítik, hogy a legutóbbi adatokat a szezonális mezőgazdasági munkások is növelhetik.
(Transindex), Nyugati Jelen (Arad),

Dévai és csernakeresztúri hagyományőrzők a XXV. „Bukovinai Találkozások” Nemzetközi Folklórfesztiválon
Megénekelték a bonyhádi rokonokat
Harmadik alkalommal vett részt a dévai Segesvári Miklós Pál Egyesület Szivárvány Nyugdíjasklubjának népdalcsoportja a Bonyhádon megrendezett „Bukovinai találkozások”-on. Az Országos Székely Szövetség által immár 25. alkalommal megszervezett nemzetközi folklórfesztiválra évről évre meghívást kapnak a Bukovinából elszármazottak, illetve ma is itt élők hagyományőrző csoportjai. Idén a házigazdák, illetve erdélyi (dévai és csernakeresztúri) néptáncosok, énekkarok mellett Lengyelországból, Moldova Köztársaságból, Felvidékről, Szlovéniából is érkeztek résztvevők.
A három napig tartó rendezvény jól bevált programja szerint idén is a táncos-dalos utcai felvonulás jelentette a fesztivál fénypontját. – Bonyhádon ilyenkor a lakosság apraja-nagyja részt vesz a szervezésben, egész nap az utcán zajlik az élet, a települést áthatja az ünnepi hangulat. Az utcai felvonulást is nagyon jól megszervezik, mindenkinek alkalma van bemutatni a magával hozott táncokat, dalokat. Ezt megelőzően azonban mindig van egy nagyon-nagyon színvonalas nyitógála, illetve évről évre alkalma adódik egy-egy székely településnek a bemutatkozásra. Idén a madefalviak ismertették a faluban élő hagyományokat: táncot, muzsikát, sajátos székely termékeiket – meséli Lengyel Izabella, a dévai népdalcsoport karvezetője, aki idén 25 fős énekkarral érkezett Bonyhádra.
A résztvevők számára azonban a fesztivál második napja, a Szomszédolás a legvonzóbb, amikor a Bonyhád körüli települések (Cikó, Dombóvár, Bátaszék, Kéty, Somberek, Gara) meghívnak egy-két együttest, hogy bemutassa műsorát. – Mi idén Dombóvárra kaptunk meghívást, ahol csodálatos vendégszeretetben volt részünk. Számomra mindig megható az az odaadás, amellyel minket fogadnak. Bonyhádon elég sok Déváról elszármazott család él, és csodálatos megtapasztalni a rokoni találkozások örömét – meséli Lengyel Izabella. Mint mondja, a dévai népdalcsoport igyekezett színvonalas előadással meghálálni a gondos vendégszeretetet. – Repertoárunkban első perctől előtérben voltak a Zsók Béla, dévai néprajzgyűjtő által lejegyzett bukovinai székely dalok. Idén azonban már a kakasdi Sebestyén Ádám által gyűjtött dalokból is előadtunk néhányat. Nagy öröm számomra, hogy bár az énekkar a nyugdíjasklub keretében alakult, egyre több fiatal kapcsolódik be és teljesen átragad rájuk az idős nénik-bácsik irigylésre méltó örök vidámsága, vállalkozókészsége. Ez nem csupán a próbákon, helybeli előadásokon nyilvánul meg, de mindig pozitívan reagálnak az olyan felkérésekre is, amelyhez több száz kilométert kell utazni. Ezúttal is vállalták a közel ezer kilométeres utat és valamennyien a saját kis nyugdíjukból is hozzájárultak a költségekhez. Idén azonban két jó szándékú támogatónk is akadt Winkler Gyula EP-képviselő személyében, illetve Takács Aranka vajdahunyadi városi tanácsos közbenjárására a Kovászna megyei tanács is jelentős összeggel támogatta az utunkat. Köszönet érte! – mondta Lengyel Izabella karvezető.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Maffiák harca
Egyre jobban közeleg az államelnök-választási kampány, és sokasodnak azok a korrupciós vizsgálatok, amelyek a kampányban részt vevő politikusokat érintik.
Ez rendjén van, láttuk, hogy a Dan Voiculescu bezárása milyen zsigeri indulatokat ébresztett, miután emberek ezreit manipulálta a tíz évre elzárt politikus érdekeit védő hírhedt hírtelevízió. Csakhogy a manipuláció nem egyoldalú, hanem mindkét irányból tetten érhető. Az ügyészség szépen sorban a Szociáldemokrata Párt (PSD) valamennyi vezető politikusát kikezdte. Liviu Dragnea és Dan Şova, vagyis Victor Ponta két legközelebbi munkatársa került mostanában az ügyészség látókörébe, és nem kizárt, hogy hamarosan magát a miniszterelnököt is előszedik. Traian Băsescu államfő még el volt ragadtatva a májusi európai parlamenti választások előtt attól, hogy a korrupcióellenes ügyészség nem avatkozott bele a kampányba, és nem állt elő olyan, vezető politikusokat érintő, nagy médiaérdeklődésre számot tartó ügyekkel, amelyekkel megbolygathatták volna a kampányt. Az államelnök-választás tétje azonban jóval nagyobb, így kérdéses, hogy a vádhatóság meg tudja-e majd őrizni pártatlanságát ebben a kényes időszakban, amikor a vádhatóságra rendszerint minden irányból jelentős nyomás nehezedik.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Nyolcszázalékos küszöböt!
Geréd Imre kolozsvári RMDSZ-es városi tanácsos a kezdeményezője annak a folyamatnak, amelynek célja törvénymódosítással elérni a kisebbségi nyelvek használatát egy adott településen úgy, hogy a jelenlegi 20 százalékos lakossági részarány helyett a 8 százalékos legyen érvényben.
Mint tegnapi sajtótájékoztatóján kiderült, a fiatal önkormányzati képviselő az EU-ban elismert finn modellt vette alapul, amely szerint a svéd a második hivatalos nyelv minden olyan településen, ahol a lakosság 8 százaléka, vagy legalább 3 ezer személy svéd. De ha az illető önkormányzat úgy ítéli meg, hogy az hasznára válik, az ennél kisebb svéd közösségeket is felruházhatja ezzel a joggal.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

„A tánc összeköt bennünket”
IV. Nemzetközi Néptáncfesztivál Nagyenyeden
Negyedik alkalommal mutatkozott be a Nemzetközi Néptáncfesztivál Nagyenyeden.
Az együttesek közül a múlt években már többen szerepeltek a rendezvényen, mások most jöttek először. Ezúttal több belföldi és kevesebb külföldi együttes érkezett a Maros-parti kisváros ünnepi eseményére. Utóbbiak közül itt volt a görög filyroi Thessalonik, a montenegrói zaahumljei Niksic, a grúziai Ozurgeti, valamint a Róna együttes a vajdasági (Szerbia) Szabadkáról. Utolsó két nap megérkeztek a spanyolok is, és a városi felvonuláson, majd a gálán is részt vettek. Legalább tíz-tizenöt hazai együttes lépett fel a piactéri nagyszínpadon. Több mint négyszáz vendég érkezett, úgyhogy Marosújvártól kezdve Enyeden át Tövisig minden szálloda megtelt. A Fehér Megyei Tanács, az Enyedi Polgármesteri Hivatal, a Liviu Rebreanu Kulturális Központ és az Augustin Bena Gyulafehérvári Művelődési Ház jól megtervezte és megszervezte a programot.
BAKÓ BOTOND, Szabadság (Kolozsvár)

Harmadszor is megyei tanácselnök Vákár István
Törvénytelen, ezért támadta meg másodszor is Mihai Seplecan (PNL) megyei tanácsi alelnöki kinevezését és Ioan Oleleu (PSD) korábbi alelnök menesztését a Kolozs Megyei Prefektúra tegnap a közigazgatási bíróságon.
A Kolozs megyei tanács ilyen irányú határozatai tehát most érvénytelenné válnak, és újra feláll a korábbi status quo: Ioan Oleleu a Kolozs Megyei Tanács alelnöke lesz, Mihai Seplecan pusztán megyei tanácsos. Vákár István (képünkön) pedig két és fél hónap alatt harmadszor is elnöki jogkörben találja magát. A megyei tanács július 31-i döntései azért törvénytelenek, mert a 215/2001-es törvény „semmiféleképpen nem rendelkezik a megyei tanács alelnöki tisztségének visszavonásáról, egyszerűen nem létezik semmiféle előírás az ilyen helyzetben szükséges feltételekre, okokra és eljárásra vonatkozóan” – nyilatkozta Ana Maria Danciu, a prefektúra szóvivője.
A törvény csak a megyei tanácsi alelnök felmentésének körülményeit szabályozza, ám ennek visszamenőleges hatása is van. „Ioan Oleleu az utóbbi két évben látta el az alelnöki feladatokat, mégsem lehet eltörölni a tisztségéből fakadó minden korábbi következményt” – magyarázza a szóvivő hozzátéve: a törvény tiltja két azonos tartalmú államigazgatási okirat elfogadását, márpedig ebben az esetben a megyei tanács korábbi ülésén már született egy Oleleut felmentő határozat.
Szabadság (Kolozsvár)

Sikeres munkát végez az Ifjúsági Karaván Beszterce-Naszód megyében
Az Ifjúsági Karaván fogadtatása ezen a nyáron is azt bizonyítja, hogy a rendezvény egyre sikeresebb – tájékoztatta lapunkat Sipos Tímea, a besztercei Magyar Demokrata Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnöke. A szervezet által harmadik alkalommal megszervezett karaván megállói közé ezúttal Beszterce-Naszód megye hét, magyarlakta települése tartozott: Zselyk, Óradna, Somkerék, Felőr, Apanagyfalu, Vice, Mezőveresegyháza. A projekt célja az volt, hogy népszerűsítse a magyar kultúrát és szokásokat olyan településeken, ahol ritkán adódik lehetőség kulturális műsorok megtekintésére, továbbá növelje a kulturális színvonalat a magyarlakta településeken.
Szabadság (Kolozsvár)

Informatika, informatika és környezetvédelem a Neumann-táborban
„Büszke vagyok arra, hogyan nőtte ki magát az a tábor, amelyet valamikor mi magunk indítottunk el a MIÉRT-MAKOSZ együttműködés jegyében. Örömmel tapasztalom, hogy a Medgyesi Magyar Diáktanács, amelynek az alapításában 2003-ban én is részt vettem, még mindig hangsúlyos szerepet vállal a MAKOSZ országos rendezvények megszervezésében, úgy ahogy ezt annak idején mi is tettük” – szólalt fel Jakab Adorján MIÉRT elnökhelyettes a „Fapados demokrácia” jeligét viselő Neumann Tábor megnyitóján augusztus 12-én, a Szeben megyei Vízaknán – olvasható a MIÉRT mai sajtóközleményében.
„A Magyar Ifjúsági Értekezlet feladatai között szerepel, hogy összefogja a tagszervezeteit, és segítséget nyújtson nekik a rendezvényeik megszervezésében, megvalósításában. Lehetőségeinkhez mérten maximálisan igyekszünk támogatást nyújtani a MAKOSZ-nak, a MIÉRT társult országos szervezetének, mert fontos, hogy a fiatalok már középiskolában elkezdjék az önkéntes munkát, és tanulmányaik befejeztével élni tudjanak az új önkéntességi törvény által nyújtotta lehetőségekkel” – mutatott rá Jakab Adorján.
A MIÉRT elnökhelyettes véleménye szerint teret kell adni a középiskolások tevékenységeinek, lehetőséget biztosítva nekik a saját elképzeléseik kivitelezésére, és ezt alátámasztva a MIÉRT-MAKOSZ együttműködés fontosságának egyik legemlékezetesebb példáját, a 2007-es gyerekpénz-esetét osztotta meg a táborozókkal.
- A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, mint érdekvédelmi, érdekérvényesítési szervezet egyet nem értését kívánta kifejezni a Munka-, Család- és Esélyegyenlőségi Minisztérium által kiadott sürgősségi rendelet 18 éven felüli diákokra vonatkozó törvénykezésére, amely szerint habár még ők tanulnak, de nem részesülnek már gyerekpénz támogatásban. A MAKOSZ maga legjobb tudása szerint kidolgozta a törvénytervezet módosítását, majd a MIÉRT és az RMDSZ szakmai támogatásával sikerült elérnie, hogy megváltoztassák a tanulók számára kedvezőtlen határozatot. Úgy a diáktanácsok, mint a MIÉRT és a Szövetség életében az eset legnagyobb eredménye az volt, hogy megmutathattuk az ifjúság hangjának erejét és fontosságát – fejtette ki.
A megnyitó folytatásában Jakab a Neumann Tábor történetéről mesélt a résztvevőknek, láttatva hogyan lesz egy informatikai, majd informatikai-környezetvédelmi táborból egy multimédia tematikákat átlelő rendezvény, ahol már nem a számítógép kezelése, hanem a hangvágás, filmvágás és a digitális képfeldolgozás jelenti a központi témát – áll a sajtóközleményben.
Szabadság (Kolozsvár)

Templomot építeni jött, nem bezárni
„Magyarkályán? Így, hogy magyar?” – csodálkozik el a középkorú helybéli román atyafi, mint aki soha nem hallotta volna ezt a településnevet, amikor a Nagysármás és Apahida közötti mezőségi útról letérve, a hét évszázados múltra visszatekintő Kolozs megyei faluról érdeklődünk.
Aztán némi gondolkodás meg a szomszéddal való tanakodás után így válaszol: „Nem, a magyarok nem ott élnek, hanem itt, Kiskályánban”.
Ami egyébként – ma már – igaz is. Pedig valamikor, évszázadokkal ezelőtt a patakon túl, az 1300-as években Kályánpatakának emlegetett faluban, a dálnoki Gálék birtokán telepedett meg a tömbmagyarság. Az első világégés után még négyszázan voltak, ma már alig húszan maradtak. A lövedék érte domboldali templomukat sem építették újra, inkább lebontottak és vártak, vártak…
Bő nyolcvan esztendőt, amíg a Fennvaló és földi helytartója, a kolozsvári püspök Páll Zoltán személyében olyan lelkészt küldött a környék gyülekezeteibe, akinek fontos volt Isten házát újraépíteni. Ekkorra viszont a magyarkályáni magyarság csaknem húsz főre apadt. Igaz, a vele összenőtt Kiskályánban a Trianon előtti tizenkét fős közösség mára nyolcvanra duzzadt. Mindez legfőképpen a főút közelségének köszönhetően.
Az ipszilonnal megvan, csak a sorrend más
A Magyarkályánnal teljesen összenőtt Kiskályán egyike azon kevés mezőségi településeknek, ahol, bár rozsdázó, de aránylag érintetlen kétnyelvű helységnévtábla hirdeti, hogy a faluban magyarok is élnek. Igaz, helytelen helyesírással, de nem a román községvezetők rosszindulatából. Amikor a település református lelkésze szólt Vasile Pop polgármesternek, hogy ideje lenne kitenni a kétnyelvű táblát, az gondolkodás nélkül rábólintott. Aztán ugyanúgy rendelte meg a feliratot is.
„Amikor mondtam, Popică, én leírom a falu nevét, a bíró azt mondta, ne aggódjak, mert ő tudja, hogy mit kell papírra vetnie. Ipszilonnal – hangoztatta büszkén, én meg gyanútlanul bólintottam. Valóban ipszilonnal írta, csakhogy felcserélte a sorrendet” – mosolyodik el a lelkész. Így lett az egykori téesz-alkalmazottból polgármesterré avanzsált ügyködése által Kályánból Kálány. Ami mellesleg Kolozs megye magyar elöljáróinak eddig vagy fel sem tűnt, vagy így is a célnak megfelelőnek tartják. Pedig községi szinten a magyarok aránya megközelíti a románokét.
Oda sietett, ahonnan mások menekültek
Páll Zoltán alig két héttel a ’89-es népfelkelés előtt került a faluba. Nagy Gyula akkori egyházfő azzal indította útnak, hogy „fiam, nem tudom, te ott mit fogsz csinálni”. A kihelyezését maga kérő lelkész viszont nagyon jól tudta. Az elején valóban szomorúság töltötte el a Mezőséget és annak szórványvilágát jól ismerő férfit – aki Pusztakamaráson nőtt fel és jó ideig a Beszterce-Naszód megyei Szászzsomboron szolgált –, azonban a kesergését hamarosan felülírta a tenni akarás.
„Magyarkályánban mindössze egy rozoga épület várt, ahol óvoda, iskola és könyvtár működött, és az egyháznak csak egy kis terem maradt. Az államtól egyszerűen visszafoglaltam a valamikor özvegy Makkai Ferencné által az EMKE-nek, a közművelődési egyesület által meg a református egyháznak adományozott ingatlant, és bejelentettem, hogy lebontatom, helyébe meg templomot építek. Az egyik presbiter, Felházy Sándor, Isten nyugtassa, szét is kürtölte: Ennek a papnak nincs esze! Utólag nekem is bevallotta, hogy hülyének nézett” – idézi fel a két, egymással összeolvadt kályáni egyház modernkori újjászületésének első mozzanatait Páll.
A lelkipásztor már az elején megnyugtatta híveit: bízzanak mindent rá, ő majd intézkedik; senkinek nem kell a zsebébe nyúlnia. „Hermann János mezőségi kollégámon keresztül megismerkedtem egy holland házaspárral, Sturingékkal, akik az építőanyagok költségeit magukra vállalták. Én csak annyit kértem a helyi reformátusoktól, hogy naponta húszan jöjjenek el közmunkázni. Ehhez képest volt olyan alkalom, hogy kilencvenen szorgoskodtak a templom felhúzásán” – meséli a pap.
Isten háza 2000-ben készült el. Páll Zoltán viszont nem állt meg itt. Mint mondja, hamarosan ráébredt, hogy a környező települések szórványmagyarsága is igényli a papot és a rendszeres istentiszteletet. Ekkor fogalmazódott meg benne az egyházközség missziósításának a szükségszerűsége.
Misszió a környező szórványtelepüléseken
Felbuzdulva a magyarkályáni templomépítés sikerén, Páll eldöntötte, hogy Romángyéresen is belevág az építkezésbe. Az ottani, körülbelül alig húsz református addig a jó pár kilométerre fekvő Mócsra járt istentiszteletre.
„Annyira meghatott, amikor az egyik hívem, az akkor már betegeskedő Veress Dániel azt kérdezte, hogy vajon ő megéri-e, hogy szülőfalujában református templom is legyen, hogy csakis igennel válaszolhattam. Ennek tudatában cselekedtem. Veress bácsi egy kis telket adományozott a falu közepén, mondván, hogy lássa csak az ortodox pópa, hogy a magyaroknak is futotta templomra” – idézi fel az azóta elhunyt hívének kérését a missziós lelkipásztor.
Akárcsak a kályáni templom esetében, Romángyéresen is lehetett számítani a Sturing családra, de jól jött a Hollandiából érkező és itthon értékesített használtruha meg a püspökségi támogatás. Az építkezést Zoltán István, Páll közgazdász, de rendkívüli kézügyességgel megáldott barátja ingyen vállalta fel, aki egyetlen segítséggel, 2009 áprilisától augusztusáig fel is húzta a kis, kápolnanagyságú épületet.
A kolozsvári jótevő már nem lehetett ott az első istentiszteleten: amint bejelentette, hogy végzett a munkájával, rosszul lett, kórházba került, és harmadnap meghalt. A telekadományozó nagynénje, a 86 esztendős Veress Rubinka, aki a templom harangozója, takarítónője és egyben mindenese, csak azt sajnálja, hogy a falu fiatalok nélkül maradt, s alig gyűlnek össze egy páran Isten házában.
Ahol a harang nem némulhat el
Páll Zoltán nem érte be a két gyülekezettel, mezőszavai szolgálatát is felajánlotta a püspöknek. Wass Albert valamikori vadászterületét gyermekkori, ágy alatt rejtegetett olvasmányaiból és az apja elmeséléseiből ismerte, hisz az öreg Páll személyes kapcsolatban állt a cegei gróffal. Mezőszaván sikerült rendbe tenni a templomot és 2013-ban újraavatni a hét évtizedig üresen álló parókiát, mely gyülekezeti teremként szolgálja a megmaradt húsz lelket. Idén a Diaszpóra Alapítvány láncfűrészekkel, kisbaltákkal és metszőollókkal felszerelkezett önkénteseinek segítségével az elbozótosodott temetőt is kitakarították.
Az egyház harangozója, Salak Sándor immár húsz esztendeje húzza a köteleket. Mint mondja, ő maga 68 éves, de nem talál fiatalabbat, aki vállalná a feladatot. És különben is, állítja, a szavai fiatalok, ha tehetik, kerülik a munkát. Bezzeg amikor ő volt fiatal… – jegyzi meg. Aztán elmondja, hogy az apja már hatévesen kiküldte a marhákkal az erdőbe. Általában csak a második évharmadban járt iskolába, mert a nyári vakáción kívül tavasszal és ősszel is a gazdaságban kellett ténykednie.
Szerencséje volt az akkori, rendkívül megértő tanítójával, Székely Jóska bácsival, akire ma is szeretettel emlékszik. „Azt, hogy ne harangozzunk mi, reformátusok, szégyellném. Ezért inkább húzom, amíg az erőm engedi” – mondja, hozzátéve, hogy nem csupán istentisztelet előtt és temetéskor kongatja, hanem akkor is húzza, amikor közeledik a „nagy idő”. „A harangszó eloszlatja a felhőket” – magyarázza.
Az öregek már csak tudják ezt, hisz szüleiktől sok mindent hallottak az 1902-es, Szent Konstantin és Eléna napján pusztító jégesőről. Azóta szombatonként, május 21-től Nagyboldogasszony napjáig senki nem hajlandó mezei munkát végezni. A téeszek korszakában efölött még az elvtársak is kénytelenek voltak szemet hunyni.
Sándor bácsi igencsak lelkén viseli a harang és annak kongatásának sorsát. Mint meséli, amikor a harang nyelve megkopott, háromszor is képes volt saját költségén Temesvárig utazni, csakhogy öntessen egy új nyelvet. Heccelődtek is a román szomszédok, de a szemükbe mondta, hogy úgy cseng egy félnyelvű harang, mint ahogy az ő beszédük szólna, ha szájukban csak fél nyelv volna. A munkamorálról a Kolozsvárról kiköltözött gondnokházaspárnak, Nagy Sándornak és Erzsébetnek is megvan a véleménye. Az asszony, aki a falu üzletese, a saját bőrén és pénztárcáján tapasztalja, mit jelent hitelben szolgálni (főként) italt, majd veszteségként elkönyvelni a jótettet.
Munkahelyfüggő gyülekezetek
A mezőszavainál a kötelendi gyülekezet is kisebb: itt mindössze öt reformátust tartanak számon. Míg az egyház és Páll Zoltán számára ők is fontosnak számítanak, a színortodox önkormányzati vezetők egyáltalán nem így gondolják. A zsuki polgármesteri hivatal inkább bérbe adta egy vállalkozónak a ’48-ban államosított és gabonaraktárként használt templomot, mintsem hogy visszaszolgáltassa a maroknyi magyarságnak.
A községközpontban pedig szóba sem jöhetett az esetleges templomépítés, pedig a Nokia idejében csaknem negyven lelket tartott nyilván Páll Zoltán. A finn telefongyártó kivonulása után kiürült a gyülekezet, ám a Bosch megjelenésével újból gyarapodni látszik a hívek száma. Hasonlóan munkahelyfüggő gyülekezetnek bizonyult a lárgai is. Amíg működött az állami gazdaság, akár ötvenen is vettek úrvacsorát, mára azonban mindössze hét református maradt a faluban. Apahidán, a gyors léptekben növekvő nagyközségben harminc hívet tart számon a lelkész, s mint mondja, valamennyien a kiskályáni templomot látogatják.
Lakat helyett szobor
Páll Zoltán három évvel ezelőtt szobrot szeretett volna állíttatni Kájoni Jánosnak, azonban miután megtudta, hogy a Beszterce-Naszód megyei Románkályán is azon van, hogy kisajátítsa magának az 1629. március 8-án Kiskályánban született szerzetest, orgonistát és orgonaépítőt, énekszerzőt és fordítót, valamelyest eltántorodott. „Egyesek Ioan Căianu néven emlegetik, de jegenyei, csíksomlyói és gyergyószárhegyi jezsuita szerzetesként aligha lehetett román” – véli a lelkész, aki eldöntötte: nem hagyja magát, és nyugdíjazásáig csak elkészítteti a kódexíró szobrát.
Álmai valóra váltásában Páll tiszteletest a közösség – még ha olykor kétkedéssel is fogadja – nem hagyja magára. Győry Zsigmond, a missziós kurátor a pap jobb kezének számít. „Ő a mindenes – jellemzi Páll Zoltán. – Ő intéz, ő szervez mindent, első sorban a közmunkát meg a betegellátást. Mindenben jártas, mindenki ismeri”. Ismerheti is, hisz három évtizedig buszsofőrként dolgozott Kolozsváron, ennek az időszaknak javarészét a 8-as vonalon, az egykori Széchenyi tér és a röptér között töltötte.
Ha már a Bethlentől tizenegynéhány kilométerre fekvő faluban iskolát neveztek el a Căianunak vélt Kájoniról, a mezőségi Kályánokban most lelkész és kurátor együtt tervezi a szoborállítást. Már csak azért is, mert Páll Zoltán nem hinné, hogy utódja vagy az utódjának az utódja valaha is lakatot kellene hogy tegyen a kis közösségek templomára. „Látom, hogy egyre többen költöznek haza, falura. Hiszem, hogy Isten megsegít” – vallja.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

KMN: középpontban a kultúra romos fellegvára
Utcai performanszfesztivállal és kortárs kiállításokkal igyekeznek minél több embert a kolozsvári New York (Continental) Szállóba csábítani az Origo Egyesület képzőművészei a Kolozsvári Magyar Napokon – jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Márkos Tünde, a főtéri műemlék épületben zajló kulturális programok főszervezője.
Hozzáfűzte: vegyes érzésekkel lakják be az egykori New York Szállót, a műemlék ingatlan állapota ugyanis továbbra is elszomorító, ezért erre idén is fel szeretnék hívni a figyelmet a művészeti programok révén.
Mint részletezte, a New York Szálló – Telt ház című eseménysorozatot két téma köré csoportosították. Közülük az első az utcai performanszfesztivál. A Mimesis 0. Edition – Az Erőszak és a Szent elnevezésű akció keretében a részt vevő alkotók végigjárják a Kolozsvár belvárosában „megrajzolt”, keresztet formázó Via Dolorosát (Kolozsvár belvárosának térképén egy keresztforma által lefedett utcák összessége), és az egyes stációkban performanszokat mutatnak be.
A keresztút végpontja a keresztény hagyomány szerint a Golgota, ez esetben a New York Szálló. Kalló Angéla, a keresztút szervezője ugyanakkor elmondta: a performanszokat meglepetésnek szánják, ezért előzetesen nem árulják el, hogy pontosan milyen produkciókra kerül sor. Mint részletezte, a keresztút végigjárása során a Via Dolorosa stációit jelképező 12 helyszínen mutatják be a performanszokat. Előbb a Mátyás szülőházához mennek, ez a kereszt talpa, a képzeletbeli kereszt teteje pedig a Farkas utca elejére esik.
A keresztút célja a kereszt „bal hónaljában” elhelyezkedő New York Szálló. Míg a keresztút Jézus életének utolsó momentumait eleveníti fel, addig a tárlatok nem annyira a vallásos értelemben vett stációkra emlékeztetik majd a résztvevőket, hanem a társadalomban megnyilvánuló erőszak és szentség viszonyáról gondolkodtatnak el.
A New York Szálló – Telt ház címmel futó kulturális rendezvénysorozat másik szervező témája a Second Floor nevet viseli, ugyanis a második emeleten 12 kolozsvári és Kolozsvárhoz kötődő képzőművész tárlata nyílik meg. A különleges akcióval idén még több kolozsvárit szeretnének odacsábítani. A tavalyi New York, New York! – Avagy ki jön velem szobára? elnevezésű projekt keretében is 12 művész tárlatát lehetett megtekinteni, miközben a látogató a műemlék épület romos állapotával is szembesült.
A tárlatok elsősorban a 30 év alatti képzőművészeknek nyújtanak lehetőséget arra, hogy bemutassák tudásukat a nagyközönségnek. Az akciósorozatot hétfőn 15 órakor nyitják meg. A performanszok és kiállítások mellett ugyanakkor kerekasztal-beszélgetések és előadások is szerepelnek a programkínálatban. A New York Szálló a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt minden este afterpartiknak is otthont ad, ahová a belépés díjtalan.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

Nyolc ország hagyományőrzői a Szent István-napi Néptánctalálkozón
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a SzINT Kulturális Egyesület és a Szarkaláb Néptáncegyüttes augusztus 20-24. között szervezi meg a 8 ország (Magyarország, Felvidék/Szlovákia, Vajdaság/Szerbia, Kárpátalja/Ukrajna, Lengyelország, Görögország, Horvátország, Erdély) 13 kisebbségi kultúráját képviselő néptáncegyüttesét, és 8 Kolozs, Szilágy és Fehér megyei település mintegy 180 hagyományőrző fiatalját egybegyűjtő 16. Szent István-napi Néptánctalálkozót.
A fesztivál kolozsvári programjai szerves részét képezik az ötödször megszervezendő Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatának is.
„Örömmel tapasztaltuk, hogy a fesztivál Erdélyben egyre fontosabb identitásmegőrző és kisközösségi önszerveződést gerjesztő szerepet játszik és erdélyi magyar közösségünk autonóm nemzetközi kulturális kapcsolatépítésének elvitathatatlan tényezőjévé vált. Ugyanakkor – az iránta megnyilvánuló fokozódó érdeklődésből ítélve – ma már az egyik legrangosabb Kárpát-medencei Szent István-napi rendezvénnyé fejlődött, és az európai kisebbségi és regionális kultúrák számontartott találkozóhelyévé vált” – írták közleményükben a szervezők.
A fesztivált ismét Kolozs, Szilágy és Fehér megyében tartják, Kolozsvár mellett Magyarfenesen, Zsobokon, Mákófalván, Désen, Gyaluban, Kalotaszentkirályon és Miriszlón szervezve ünnepi rendezvényeket.
A rendezvény szerdán délben kezdődik a kolozsvári és Kolozsvár környéki néptáncegyüttesek bemutatkozásával a Farkas utcai színpadon, majd este a nyitógálával. Másnap délelőtt a résztvevők Emil Boc kolozsvári polgármesterre és más hivatalosságokkal találkoznak a sétatéri Kaszinóban, majd a meghívott néptáncegyüttesek táncos bemutatkozása következik előbb a Farkas utcában, majd a Főtéren.
Délután gasztronómiai bemutatóra kerül sor. Pénteken a meghívottak és a házigazdák Mákófalvára, Zsobokra, Gyaluba és Désre, szombaton Magyarfenesre, vasárnap pedig Miriszlóra és Kalotaszentkirályra látogatnak ki. Vasárnap délben ugyanakkor Kolozsváron kerül sor a látványos népviseleti felvonulásra és tánckavalkádra. A résztvevők a Farkas utcai Szent György-szobor elől vonulnak ki a főtérre, ahol látványos táncos bemutató veszi kezdetét.
Krónika (Kolozsvár)

Nem adott igazat a Diakóniának a diszkriminációellenes tanács
Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, hogy a civil szervezetek által működtetett szociális központok kevesebb állami támogatást kapnak, mint az állami hatáskörbe tartozó intézmények – döntött az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD).
A hivatalhoz év elején nyújtott be panaszt a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány, amely azt kifogásolta, hogy a támogatásbeli különbségek miatt hátrányos megkülönböztetés éri azokat a fogyatékos személyeket, akik számára alapítványi vagy civil szerveződési formában biztosítanak ellátást.
Makkai Péter, az alapítvány vezetője rámutatott: a Diakónia által működtetett központ a foglalkoztatott hátrányos helyzetű személyek után fejenként 65 lej támogatást kap, míg egy állami intézményben a finanszírozás értéke 170 lej. Elmondása szerint ehhez képest egy fogyatékos személy ellátása az általuk működtetett Írisz Házban havonta 300 lejbe kerül. „A helyzet felháborító, főként mivel az állam évente 24 ezer eurót hajt be adóként az alapítványtól” – panaszolta Makkai.
A diszkriminációellenes tanács ehhez képest úgy vélekedett: a támogatások közti szakadék ellenére nem történt hátrányos megkülönböztetés. Asztalos Csaba, a CNCD elnöke kifejtette: az állami finanszírozások mértékét a szociális munkások képzettsége alapján állapították meg. „A támogatást csak a felsőfokú alkalmazottak esetében biztosítják, a középfokú szociális munkásoknak nem jár a finanszírozás, ezt előre közölte is az állam” – magyarázta Asztalos. H
ozzátette: az alapítványnak továbbított válaszlevélben ugyanakkor javaslatot tettek arra, hogy az állam módosítsa a támogatási rendszert – a finanszírozást ne az ellátást végző intézmény háttere alapján, hanem a fogyatékosok száma, illetve állapota szerint ossza szét.
Makkai Péter a döntésre reagálva elmondta: a tanács indoklása helytálló, azonban nem világos, hogy tavaly miért kaptak jóval nagyobb támogatást, holott személyzetük összetétele nem változott. Kifejtette: a finanszírozás megvonása miatt kieső bevételt termelőegységeik átszervezése nyomán próbálják pótolni.
Az igazgató ugyanakkor üdvözölte a rendszer módosítására vonatkozó javaslatot, elmondása szerint számos civil szervezet már régóta kéri ezt. Mint kifejtette: a leghatékonyabb az lenne, ha a kormány a civil szervezetek bevonásával döntene a támogatási rendszerről. Makkaitól azt is megtudtuk: az alapítvány Kovászna megyében mintegy négyezer fogyatékost tart nyilván, azonban alig pár százan férnek hozzá az intézmények szolgáltatásaihoz.
Szabó Enikő
Krónika (Kolozsvár)

Leépítések a tanügyben Hargita megyében
Ősztől 196 tanügyi állást kell megszüntetniük a Hargita megyei tanintézeteknek. A megyei tanfelügyelőség szerint a költségcsökkentő intézkedés a megyében működő tanintézetek közel 80 százalékát érinti.
Bartolf Hedvig főtanfelügyelő (képünkön) a téma kapcsán elmondta, a szaktárca év eleji rendelete szerint 253 állást kellett volna megszüntetniük, de miután 57 személyt – iskolai tanácsadókat, speciális oktatásban dolgozó fejlesztő pedagógusokat – átvettek a megyei önkormányzatok, „csak” 196 állást kell megszüntetni.
Megjegyezte, mindent megtettek az elbocsátások megakadályozása érdekében, de nem jártak sikerrel. „Beszélgettem az igazgatókkal, gyűléseket tartottunk, tárgyaltuk a lehetséges megoldásokat a vezetőtanáccsal, azt szerettük volna elérni, hogy minél kevesebb embert érintsen ez az intézkedés” – magyarázta Bartolf.
Mint megtudtuk, a javaslatokat már júliusban megosztották a tanintézetekkel, így volt idő átgondolni, hogyan oldják meg az állások csökkentését. A nagyobb iskoláknak, főként a gimnáziumoknak legtöbb öt-hat állással kell csökkenteniük az alkalmazottak számát, akadnak azonban olyanok is, ahol nem kell megválni egyetlen alkalmazottól sem.
A tanintézeteknek egyébként házon belül kell megoldaniuk a létszámcsökkentést. Több módszerrel is élhetnek, például nyugdíjba küldhetik azokat, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy csökkentik az alapóraszám másfélszeresét teljesítő pedagógusok normáját. „Az elbocsátottak közül legtöbben a kisegítő személyzet köréből fognak kikerülni. Tudjuk, hogy a számok mögött emberek vannak, és elég fájdalmas ezt a lépést megtenni, mert minden ember hiánya érződik. A másik probléma az, hogy a leépített alkalmazottak feladatait a kollégáiknak kell átvenniük” – vázolta a helyzetet a főtanfelügyelő.
Hargita megyében egyébként idén hozzávetőleg 20 millió lejes költségvetés-kiegészítésre számítanak. A tanfelügyelőség közölte, a legdrasztikusabb költségcsökkentő intézkedést Balánbányán kellett végrehajtani, ahol emiatt összevonták az 1-es számú és a Geo Bogza Általános Iskolát.
Barabás Hajnal
Krónika (Kolozsvár)

Változatok anyaországra
Számos tanulsággal szolgálnak az összrománság helyzetének és gondjainak kibeszélése céljából tizenkét évvel ezelőtt létrehozott marosfői nyári szabadegyetem idei előadásai, mindenekelőtt Bukarest számára.
Az előző években a többnyire a székelyföldi autonómiatörekvések miatti hisztéria, az ottani románságot ért „jogtiprások” feletti kesergés jellemezte rendezvény résztvevői ezúttal éppenséggel a román államot, annak határon túli politikáját vették célkeresztbe.
A szerbiai, ukrajnai és transznisztriai románság képviselői egyaránt arra panaszkodnak, hogy Bukarest elengedte a kezüket, sorsukra hagyta a környező országokban őshonos, erős asszimilációnak kitett kisebbségi közösségeket, amelyek a nemzeti identitásuk megőrzéséért folytatott küzdelem terén tulajdonképpen nem számíthatnak Romániára.
„Folyamatosan érezzük anyaországunk támogatásának hiányát” – fogalmazott a szerbiai románok képviselője. Hozzátette: nemcsak egy évente megrendezendő néptánctalálkozó szponzorálását várják Romániától, hanem hogy biztosítsa a külhoni románok oktatási és kulturális intézményrendszerének létrehozásához és fenntarthatóságához szükséges alapokat, ahogy teszi azt Magyarország az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági magyarok esetében.
Micsoda érdekes kontrasztok! Miközben Bukarest folyamatosan azt hangoztatja, hogy Budapest retrográd, a 21. századi multikulturalizmussal és szomszédságpolitikával összeegyeztethetetlen nemzetpolitikát folytat, a szomszédos országokban élő románok épp ezt hiányolják anyaországuktól.
Rendkívül ellentmondásos, hogy amíg a magyarországi közméltóságok rendszeresen ellátogatnak az elcsatolt területekre (apropó: októberben Orbán Viktor kormányfőt Kolozsvárra várják), addig az ukrajnai románok fájdalmára Odesszában legutóbb 17 éve fordult meg bukaresti politikus. Akik közül a jövőben remélhetőleg kevesebben teszik majd szóvá a budapesti hivatalosságok erdélyi „jövés-menését”.
Sőt hátha külhoni nemzettársaik méltatlankodása nyomán ismerik fel egy anyaország felelősségét és azt, hogy az ebből fakadó kötelezettségek teljesítése megkerülhetetlen.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi és magyarországi turnékkal kezd a Hargita együttes
Rövid vakáció után augusztus 16-án egy szentábrahámi előadással kezdi újabb évadját a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – tudtuk meg András Mihály igazgatótól.
A csíkszeredai csapat egyelőre nem készül újabb folklórműsorokkal, mivel az előző évad ilyen szempontból rendkívül termékeny volt, és nem játszottak ki mindent – véli az együttes vezetője.
„Sok tartalékműsorunk van, mint például a Vándorúton, A sóvidéki kalapács, a Madéfalvi veszedelem és a Júlia szép leány. Ezeket igénylik sokan, a János vitézt is kérik még, így felesleges, hogy a próbatermekben töltsük az időt, ehelyett turnékra készülünk. – hangsúlyozta András Mihály. – Persze azért az új műsorokra is gondolunk, legalábbis terv szintjén. Jelenleg a gyergyói származású Kelemen Lászlóval, a Hagyományok Háza igazgatójával egyeztetünk, aki az Örökségünk című előadásunk zenei szerkesztője volt. Az új évadban mindenképpen szeretnénk Kelemennel egy előadást készíteni, ennek a koreográfusa valószínűleg Szűcs Gábor lesz.”
Szentábrahám után augusztus 30-án a Gyimesekben, a 9. Csángó Túrós Puliszka Fesztivál keretében lépnek fel, az eseményről közvetít a Román Televízió bukaresti stúdiójának magyar adása is.
Szeptember 12-én egy több mint kéthetes turnéra indulnak Magyarországra. A Vándorúton, a János vitéz és az Örökségünk című műsorokkal szerepelnek több mint tíz helyszínen, többek között Budapesten a Művészetek Palotájában (Müpa), a Nemzeti Táncszínházban, a Hagyományok Házában, valamint Mórahalmon és Szegeden.
Októberben és novemberben az együttes a kiemelt programjaira készül. Október 16. és 19. között az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozójának a Hargita együttes lesz a házigazdája. „Fontos Csíkszeredának ez az esemény, mert éppen a 10. találkozóról van szó, ilyenkor a hivatásos együttesek a legerősebb oldalukat szokták mutatni, másfelől ez a rendezvény számunkra szakmai fórumként működik” – mondta az együttesvezető.
Az Erdélyi Prímások Találkozóját november 13–14-én szervezik, ezzel kapcsolatosan András Mihály kiemelte, hogy tavaly Pávai István zenekutató közreműködésével új lendületet kapott a rendezvény. Idén is meghívják a szakembert, hogy az adatközlő prímások napját segítse, moderálja. Még egy kiemelt meghívottra számítanak, Pál István (Szalonna), a Magyar Állami Népi Együttes prímása is jelezte, hogy ott lesz a rendezvényen. A kárpátaljai származású zenészt legutóbb a Fölszállott a páva népi tehetségkutató műsorban hallhatták muzsikálni a népzene kedvelői.
Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)

Az együttélés „gyönyörűségei”
Nem akarok én ítélkezni az újabb kézdiszentléleki cigánycirkuszban, hiszen sem szemtanúja, sem részese nem voltam a szégyenteljes történetnek. Annyit azonban elmondanék, hogy teljesen igazat adok azoknak, akik az ügyet az olaszliszkai tanárlincseléshez hasonlítják, ahol a roma csürhe kiskorú gyermekei szeme láttára verte agyon a teljesen vétlen embert – úgymond –, hogy a rajtuk esett sérelmet megtorolják. A szentléleki história vészesen hasonlít arra, hiszen mind a halott motoros, mind a segítséget nyújtani szándékozó kollégája teljesen vétlen volt abban, amiért egyik meghalt, a másikat pedig félholtra verték, késelték az önbíráskodó cigányok. Egyikük sem bántalmazta szándékosan a baleset során megsérült gyereket.
A tragikus balesetben játszott felelősséget a szakembereknek kell megállapítania, nem a feldühödött romákra tartozna az „igazságtétel”. Lehet, hogy az általuk tanúsított bestialitásért egyiküket-másikukat felelősségre is vonják, de ezzel semmit nem változtatnak azon az igazságon, hogy e félnomád társasággal való békés és civilizált együttélés nagyon nehezen képzelhető el. De erről maholnap nem ildomos – lassan pedig egyenesen önveszélyes – beszélni. Pedig nem igaz az, hogy a törvények betartásával élő többségi lakosság keltené a romák rossz hírét. Arról maguk gondoskodnak, s a munkátlanságra, a kunyerálásra, tolvajkodásra, szélhámosságra alapozott életükhöz a híres liberálisok szállítják az ideológiai támogatást, esetleg a helyi hatalom is, mely soha és sehol nem jár el érdemben a törvénytelenkedéseik megtorlásában. Törvények vannak, de szinte cinkos és cinikus módon nem vonatkoztatják rájuk. Oda költöznek, ahová akarnak, ott foglalnak el területeket, ahol nekik tetszik, s ha sikerül a szomszédok földjére rászabadítani őket, hát még a kezüket is dörzsölik az ügyben illetékes hivatalok. Ebben az egész nagy ajnározgatásban, babusgatásban van egy parányi igazságmag is: nekik is kell élni valahol. De nem így, és nem a tisztességes emberek kárára, azok munkájának megdézsmálásával, tulajdonaik megrövidítésével.
Én nem vagyok olyan bölcs, hogy igazán humánus és hatékony megoldási receptet tudnék mondani a szaporodó bajokra. Ám egy dolog biztos: az integrálás szép rablómeséje naponta befuccsol, s az álszent ajnározgatás csak a törvénytelenségek sokasodásához vezet.
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Már lincselik a jósokat is
avagy: cigány önrendelkezés Erdélyben
Nem vagyok jós. Nem vagyunk már messze attól a kortól, amikor nálunkfelé már a jósokat is lincselik. Aki belelát rengeteg tapasztalata nyomán a nem is titkolt jövendőbe, az nem is jós még.
Amikor Magyarországon, Olaszliszkán (Zemplén megye, Tokaj mellett) tanúi lehettünk pár évvel ezelőtt a cigányság sajátos önrendelkezési jogának, a lincselés háztáji gyakorlásának, minden szívszeretet nélkül hívtam föl a sajtóban a figyelmet a jelenségre – na, nem csak én –, aztán arra is, hogy Európa sajátos jelenségnek, egy gátlástalan népesség rohamszerű elszaporodásának lehet tanúja. Továbbá annak, hogy az ún. demokrácia lovat ad – lopott lovat – e népesség alá, mely ötszáz éve nem épített egyetlen kultúrházat, egyetlen iskolát, templomot, és amit kapott ingyen, azt tönkretette. Nem utolsósorban teszem szóvá azt is, hogy ezeket a munkakerülő, fürdőt és munkahelyet hírből sem ismerő embereket nekünk saját munkánk után el kell tartanunk!
Hadd tegyem hozzá: akkor tévedtem, azt állítván, hogy harminc éven belül több európai országban kerülnek többségbe, s uralkodni fognak; nem harminc, 15 év is elegendő, hogy hajlongva kérjünk majd építkezési engedélyeket a cigány többségtől.
Olaszliszkán elsodort egy magyar ember, tanár egy szabálytalanul közlekedő kerékpáros cigánylánykát, a tanár kiugrott a kocsiból, benne hagyván két kisgyermekét, segíteni akart a cigánygyermeknek, de annak nem lett semmi baja. Ám üvöltések verték fel a falut, a tanárt saját kisgyerekei szeme láttára halálra verték, kivégezték a cigányok ott, helyben. És megjelent a Jobbik Magyarországért párt civil védegylete, a Magyar Gárda szótlan csoportja, dermedten állt, tiltakozásul. És elment.
Üvöltött ám a Szabad Demokraták Szövetsége is – ma már döglött párt –, hogy fajüldözés stb. Három nappal ezelőtt Kézdiszentléleken ugyanez ismétlődött. Kézdiszentléleken, ahol száz évvel ezelőtt a 2006 lakosból négy volt cigány! Ez nem véletlen, kérem, ez minálunk az élet. És Európa csendes, ismét csendes: őrzi a látszatdemokráciát. És új ruhában, zsebpénzzel dédelgeti haza-vissza a cigányainkat a Szent Márk térről, Londonból, Párizsból. Budapestről nem. Ott nincs „fajüldözés”.
Mondom, nem kell már 15 év.
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyarország a romániai magyarság ügyeit nem tekinti román belügynek
Az autonómia kérdése nem sérti a magyar-román alapszerződést, hiszen éppen ez a dokumentum emeli a kisebbségi ügyeket a kétoldalú kérdések közé – mondta Nagy Anna külügyi szóvivő pénteken az MTI érdeklődésére.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) szóvivője arra reagált, hogy Titus Corlăţean román külügyminiszter a magyar-román alapszerződés megsértésének minősítette csütörtökön a magyarországi döntéshozóknak az etnikai autonómiát támogató nyilatkozatait.
Nagy Anna kiemelte: Magyarország már többször is világossá tette Románia előtt, hogy a kétoldalú alapszerződés értelmében a romániai magyarság ügyeit nem tekinti román belügynek. Martonyi János korábbi külügyminiszter például tavaly márciusi bukaresti látogatása alkalmával is kifejtette ezt az álláspontot – emlékeztetett. Hangsúlyozta: az autonómia kérdésében „a román kormány nem Magyarországgal vitatkozik, hanem a saját állampolgáraival”.
Ugyanakkor történelmi példák is azt mutatják, hogy az autonómia kivívásához szükség van az anyaország támogatására – közölte a szóvivő. Hozzátette: a magyar kezdeményezések nem az etnikai alapú területi autonómiáról szólnak, de „a román reakciók gyakran félreértelmezik ezt”.
Titus Corlățean a Mediafax hírügynökség pénteki közlése szerint egy előző napi székelyföldi rendezvényen, a külhoni románságnak szervezett Marosfői Nyári Egyetemen fejtette ki álláspontját a székely autonómiaigényről. „A magyarországi döntéshozóknak a kollektív jogokat, vagy az etnikai alapú területi autonómiát szorgalmazó nyilatkozatai, amelyeket nem egyszer román területen fogalmaznak meg, gyakorlatilag megkérdőjelezik a Románia és Magyarország közötti alapszerződés érvényességét, ami nagyon súlyos, vagy éppenséggel a szerződés megsértését jelenthetik” – jelentette ki a román diplomácia vezetője.
Corlățean szerint politikailag, jogilag és közigazgatásilag is elfogadhatatlan az „úgynevezett székelyföldi autonómia mesterséges témájának” felvetése a magyarországi döntéshozók részéről. „A mindkét fél által elfogadott alapszerződés 15. cikkelye és melléklete azt szögezi le összefoglalva, hogy kétoldalú kapcsolatokban nem fogadjuk el a kollektív jogokat és az etnikai alapú autonómiákat” – érvelt a román külügyminiszter.
MTI, Székelyhon.ro

A tartalom lenne a lényeg
A székelyföldi megyék és az azonos nevű városok szorosabb együttműködését, amolyan testvértelepülési szerződés megkötését szorgalmazzák az elöljárók.
A Szereda és Szentgyörgy nevű városok közötti testvértelepülési szerződés megkötését javasolta és szorgalmazza Tóth Sándor nyárádszeredai polgármester. Nyárádszereda Csíkszeredával, Erdőszentgyörgy Sepsiszentgyörggyel köthet megállapodást a közeljövőben – jelentette be a napokban Tóth Sándor. Szavait Ráduly Róbert csíkszeredai elöljáró is megerősítette, amikor múlt héten a Székelyföldi Kerékpáros Körverseny nyárádmenti szakaszának megnyitóján a városban tartózkodott. Elmondta: egy szélesebb körű testvérkapcsolat kialakítására készülnek a két Szereda között, és szép kezdete lehet ennek a kerékpárverseny, amely Nyárádszeredából indult és a Csíkszeredához tartozó Hargitafürdőn ért véget.
Tóth Sándor nyárádszeredai városvezető érdeklődésünkre kifejtette: körvonalazódnak a kapcsolatok, mindenki akarja azokat, és már csak az van hátra, hogy leüljenek és megbeszéljék ennek tartalmi részét. Nem bármilyen, hanem tartalommal rendelkező testvértelepülési szerződés aláírására készülnek. Mindenkinek van magyarországi kapcsolata, most itt az ideje a székely megyék és települések közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának úgy, hogy abból mindenkinek haszna legyen.
Erdőszentgyörgy polgármestere, Csibi Attila Zoltán egyelőre nem nyilatkozott az együttműködésről, csak annyit mondott el portálunknak, hogy már egyeztettek a sepsiszentgyörgyi polgármesterrel, szeptemberben pedig sor kerül a kapcsolat megalapozására. „Mindig fontosnak tartottuk a székelyföldi önkormányzatok közötti jó együttműködést” – fogalmazott Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elöljáró, rámutatva, hogy Hargita és Kovászna megye önkormányzatai között ez már működik. Néhány éve megfogalmazódott: a Maros megyei településeket is be kell vonni, de eddig csupán Szovátával sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot.
„Adjuk át egymásnak a tapasztalatokat, tudást, és mint nagyobbak, segítsük amiben lehet Nyárádszeredát és Erdőszentgyörgyöt” – ez célja Antal szerint a székelyföldi négyes kapcsolat kialakításának. Ami a tartalmat illeti, az elöljáró főleg a gazdasági és kulturális oldal erősítését tartja fontosnak. Miért ne látogathatnák egymás rendezvényeit, miért ne menne Maros megyébe kirándulni a sepsiszentgyörgyi gyerek is? – tette fel a kérdést az elöljáró, kiemelve, hogy a vállalkozók találkozási lehetőségei is fontos szerepet kaphatnának. Minden kapcsolat annyit ér, amennyi tartalommal töltik fel – szögezte le Antal Árpád, aki szerint nem feltétlenül a politikusoknak vagy a városvezetőknek a feladata egy ilyen kapcsolat fenntartása: ők megadják a keretet, de annak tartalmi feltöltése mások joga és feladata is lehet.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Ideje a megmérettetésnek
A párt országos választmányának múlt vasárnap ismertetett szándéka szerint az Erdélyi Magyar Néppárt saját jelöltet indít a novemberi államelnök-választáson.
Tudjuk, az RMDSZ 1996 óta – aktuálpolitikai megfontolásokból – minden egyes alkalommal saját jelöltet állított. A mindenáron kormányzásra törő „szövetség” alkupozícióinak erősítését remélte ezáltal, s reméli ezúttal is. Az, hogy 1996 és 2009 között a felére csökkent a jelöltjére leadott szavazatok száma, a jelek szerint senkit nem aggaszt az RMDSZ-ben.
A Néppárt nyilván nem a fenti megfontolásokból döntött a jelöltállítás mellett. Talán az EP-választásokról való – komoly presztízsveszteséggel járó – távolmaradását próbálja valamiképpen feledtetni. Egyben pedig egyértelművé tenni, hogy a távolmaradás oka nem az attól való félelem volt, hogy nem lennének képesek a szükséges 200 ezer támogató aláírást összegyűjteni. Milyen lehetséges érvek szólnak a jelöltállítás mellett? Elsősorban azok a médiaszereplési lehetőségek, amelyek által a jelölt és az őt támogató erők ismertethetik – ebben az esetben elsősorban a román választópolgárok előtt, de a magyar közösség felé is – az általuk szorgalmazott különböző autonómiaformákra, illetve a többség-kisebbség, azaz a román–magyar viszony rendezésére vonatkozó elképzeléseiket.
Nem mellékes az sem, hogy nyílt színvallásra kényszeríthetik az utóbbi időben az RMDSZ-szel önfeladó módon kollaboráló Magyar Polgári Pártot, amely nem térhet ki a döntés elől: megmarad végérvényesen – és kiszolgáltatottan! – a „Nagy Testvér” árnyékában, amelynek alternatívájaként képzelték el megalakítói, vagy rendezi viszonyát a vele – legalábbis nyíltan ezt még senki sem cáfolta – azonos értékeket valló és célokat követő Néppárttal.
Tusványoson megtörtént az első, igaz, tétova, de nagy lelkierőt követelő lépés: a Néppárt elnöke elismerte, hogy elhamarkodott, kellően át nem gondolt lépés volt a pártalapítás. Azóta az MPP térfelén pattog a labda… Még az MPP vezetői előtt is evidenciának kell lennie – amíg ezt nem ismerik el, addig inkább az RMDSZ felé navigálnak –, hogy az erdélyi magyar politikában igenis meglévő törésvonal az autonomisták és a kollaboránsok, az elvi politikát követők és a román hatalomba beépülők között húzódik, s ezért minél hamarabb tiszta vizet kell önteni a pohárba. Mindenesetre komoly erőpróba már a jelöltállításhoz szükséges támogató aláírások összegyűjtése is. Ha erre képes lesz a Néppárt, már az erkölcsi győzelemnek számít. Magán a választáson pedig, ha annyi voksot gyűjt majd, mint ahány aláírást, már bizonyíthatja, helye van az erdélyi magyar politikai porondon.
És végül néhány szót a jelölt személyéről. Szilágyi Zsolt egyike a rendszerváltás utáni időszak legtehetségesebb, legfelkészültebb politikusainak. 1990-től 2004-ig tagja a román törvényhozásnak, 1996-tól az RMDSZ Reform Tömörülés nevű belső ellenzéki csoportosulásának meghatározó egyénisége. A Magyar Polgári Szövetség és a belőle kinövő párt alelnöke, majd az Erdélyi Magyar Néppárt alapítója és alelnöke. Egy sikeres választási szereplés után személye körül szerveződhet újra az erdélyi magyar nemzeti, konzervatív, polgári oldal.
Szentgyörgyi László, Székelyhon.ro

Máthé András emlékére
Nehéz dolog rekviemet írni arról, aki számomra még élő. Hiába rebesgették, hogy beteg, nekem úgy maradt meg az emlékeimben, ahogy agilisan, mosolyogva ül az igazgatói irodában és intézkedik.
Mindenkire jut ideje, eréllyel vezeti a reformnak nevezett zűrzavarban is az iskolát, melynek élére kiválasztották, mint hajdan a fejedelmeket, mert rátermett volt és érdemben végezte a rámért munkát. Emberi, gyermekbarát iskolát szeretett volna teremteni. Ezért irt tankönyveket, gyermek és tanár számára egyformán élvezhető szinten. Ezért akarta a hajdani iskoláját, az Orbán Balázs Általános Iskolát olyan szintre emelni, ahonnan nyugodtan, jól feltarisznyálva indulhattak a jövendő értelmiségei. De megbéklyózva nehéz táncolni. És hányféle béklyó köti a tanügyit! Minisztériumi reformok, sűrűn változó tanügyi intézkedések, szülői értetlenség, kollegiális gáncs... Bandi azért jól egyensúlyozott a tanügy Szkhüllái és Karübdiszei között. Megtett mindent, amit ember megtehetett. Ha kellett a katedrán, ha kellett az igazgatói székben. Soha nem félt sem a munkától, sem a harctól. Az ember földi élete két dátum közé van szorítva. Néhány sivár adat jelzi az élet mandalájának irányait. De az ember jóval több ennél. Vágyak, törekvések, tervek, harcok és érzések sorozata.
Máthé Bandi 1946-ban született Szentpálon. Elemi iskoláit ott járta, majd Székelyudvarhelyen, a mostani Tamási Áron Gimnáziumban folytatta a tanulmányait. Marosvásárhelyen vált tanárrá. 1969-től haláláig tanított. Eleinte Homoródszentmártonban, majd Udvarhelyen. Magánélete is mintaszerű volt. 1970-ben vette feleségül Vilmát, akitől két gyereke született: András és Andrea.
Teljes értékű élete volt, szüntelen tevékenységben. Szegényebbek lettünk egy jó baráttal, egy karakteres tanárral...
Bandi az irodalom és a természet szerelmese volt. Szenvedéllyel járta az erdőt, gyakran puskával a vállán, de nem annyira a vadászszenvedély, mint inkább az erdő-mező csendjének, szépségének a szeretete vezérelte.
Tanítványai szerették, mert ő is szeretettel nevelte őket. Bár lelke, levetve földi ruháját, átköltözött a Teremtőjéhez, a szavai, tanításai tovább élnek a tanítványaiban. Nem hal meg igazán, mert Beke György szavai szerint: „aki a lélek falát építi, az nem hal meg soha.”
Temetése szombaton lesz, 16 órától a Bethlen-negyedi unitárius templomból a Tábor-negyedi Unitárius temetőben. Részvétnyilvánítást, a temetés előtt két órával fogad a gyászoló család.
Fischer Alfréd
Székelyhon.ro

Balog: Partium akkor is középen van, ha csak egy résznek is érzi magát
Az Isten azt akarja, hogy a magyarok kiválasztottak legyenek és benne legyenek az élet közepében – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Bere felújított református templomában augusztus 16-án, szombaton.
A politikus, református lelkész igehirdetésében szorongató érzésnek nevezte, hogy a magyar nemzet az idők folyamán az „élet közepéről" a történelem szélére került, ezzel pedig a Partiumban élő magyarok is a periférián, Magyarország és Románia közé szorulva érezhetik magukat.
Partium neve az önismeretre és az alázatra vall, de azt üzeni számára az ige, hogy ez a vidék akkor is középen van, ha csak egy résznek is érzi magát, azaz „kézbe van véve" – fogalmazott Balog Zoltán. A miniszter szavai szerint „ha követjük az Isten igéjét, akkor rájöhetünk, hogy a magyarok sorsát, sodortatását nem a történelem alakítja", nem Washingtonban, Moszkvában, Bukarestben vagy Budapesten intézik, hanem ott, ahová a templomnak a tornya mutat.
Azért mutat felfelé, hogy „tudd, hogy a te sorsodat ott intézik Jézus Krisztus által" – mondta a miniszter, hozzátéve, „a te sorsod a megtartatás, a te sorsod az élet, a te sorsod a megmaradás". Balog Zoltán szavai szerint az egyháznak az a küldetése, hogy egyfajta felemelt mutatóujjként, figyelmeztető jelként ott legyen a világban, a tágabb és szűkebb közösségekben és rámutasson arra az igazságra és teljes üdvösségre, ami nélkül az élet nagyon keveset érne.
Az egyház szolgálata mellett Istennek és a Bibliának a szava is egy mutatóujj – folytatta -, egy igazodási pont, amely egyedül az üdvösség szerzőjére, a szabadítóra, Jézus Krisztusra mutat. Ez a rámutatás azonban nemcsak például a papok, hanem „mindannyiunk dolga".
Ezért figyelni kell az Isten által elmondottakra, mert ha nem így teszünk, akkor elsodródunk a célunktól – figyelmeztetett Balog Zoltán. Az összefogás fontosságára utalva Balog Zoltán jelezte, „ha együtt vagyunk és együtt maradunk, akkor nagy baj már nem történhet."
A magyar-román határ mellett, Nagykároly közelében fekvő Bere református műemlék templomát a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében, mintegy 100 ezer euró költséggel újították fel. A munkálatok során a templom falain páratlan, Zsigmond-korabeli freskókra bukkantak.
A szentelési ünnepségen Balog Zoltán mellett részt vett és beszédet mondott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, illetve több világi és egyházi méltóság is.
MTI, Erdély.ma

Toronymúzeumot avattak Nagyboldogasszony búcsúján
Liturgikus tárgyak, egyháztörténeti emlékek tekinthetők meg a csíkkarcfalvi vártemplom tornyában újonnan kialakított négyszintes múzeumban. A kiállítást a XV. Nagyboldogasszony Napok részeként, a pénteki szentmisét követően nyitották meg a nagyközönség számára.
A toronymúzeumban megnyílt tárlat legérdekesebb darabjának többek között a 18. századi barokk stílusú oltárépítmény, a csíkkarcfalvi vártemplom egykori főoltárának megmaradt részei számítanak, ugyanakkor az 1922-ből származó kis repedt öntött harang, a mozsárágyúk, az egykori toronyóra tartozékai, miseruhák, gyertyatartók és még számos érdekes tárgy és kép is a kiállítás részét képezi. Többek között megemlékeztek Mártonffy Györgyről, a csíkkarcfalvi születési erdélyi katolikus püspökről, továbbá a 15-16. században használt kelyhekről, monstranciáról fotókat lehet megtekinteni.
Régmúlt történeteket idéznek
Az egyháztörténeti tárlatot a Nagyboldogasszony búcsús szentmiséjének végén mutatta be a jelenlévő karcfalviaknak és csíkjenőfalviaknak Hegedűs Enikő művészettörténész, a gyulafehérvári érsekség megbízottja. „A kiállítás az egyházközség egykori életére világít rá, a régmúlt tárgyi emlékek történeteket hordoznak. Felidéznek egyháztanácsi gyűléseket, plébánosokat, adományozókat, valamint ennek a közösségnek egy évszázadnyi történetét” – összegzett a szakember.
Atyáink öröksége
Kelemen Hunor, volt kulturális miniszter is részt vett a falu ünnepén. „Az atyák örökségét ismernünk kell. Ez a kis kiállítás, – amelyet a toronyban a négy emeleten készítettek el –, ahhoz járul hozzá, hogy ismereteink gazdagodjanak atyáink örökségéről, az egyházközség történetéről, Jenőfalvának, Karcfalvának életéről, múltjáról. Ez az ismeret erősíti a nemzeti identitásunkat” – fogalmazott Kelemen.
Toronymúzeum
„Nagyon fontos ez a múzeum a falu életében. Nagyon fontos, hogy ki tudtuk használni a templomtoronynak a belső részét, és ki tudtuk állítani azokat a tárgyakat, amelyeket a faluban még nem láttak: például a régi harangot, a régi miseruhákat, vagy éppen a keresztúti stációképeket” – sorolta Gábor Tibor, Karcfalva polgármestere.
A kiállítást Balla Árpád, szászrégeni plébános áldotta meg, aki a búcsús szentmisét celebrálta. Az ünnepi alkalomból az 1541-ből származó kehelyt használta. Farkas Árpád, a Nagyboldogasszony egyházközség plébánosa pedig köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak a toronymúzeum megvalósításához.
A XV. Nagyboldogasszony Napokon, a toronymúzeum megnyitását követően a falu központjában felállított színpadon fellépett helyi fúvószenekar, majd este könnyűzenei koncertek szórakoztatták a helyi közösséget.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Saját kulturális adottságainkon keresztül megélni a hitet
Első alkalommal tartanak Szent István Napokat Máramarosszigeten, a rendezvénysorozat már elkezdődött, és augusztus 18-ig tart. Nagyrészt kolozsvári vendégművészek tartanak orgona- és trombitakoncerteket, kamarazenei előadásokat, de helyi vallástörténeti előadással is megemlékeznek az államalapító szent királyról.
A városban aktív piarista élet, egyházi oktatás folyt közel 200 évig, amíg 1948-ban államosították az iskolát, és a rendházat. Ezeket máig sem kapta vissza az egyház.
Máramarosszigeten a lakosságnak csak 13 százaléka magyar, ezért az ilyen rendezvényeknek óriási közösségépítő szerepük van.
Az eseménnyel kapcsolatosan Zahoránszki Brigitta Orosz Krisztofert, a Simoncsics Incze Kulturális Egyesület vezetőjét kérdezte, aki elmondta, hogy a Máramarosszigeti Római Katolikus Főesperesi Hivatal megbízásából vállalták el Szent István Napok megszervezését.
Orosz Krisztofer arról is beszélt, hogy reméli, az első ízben megszervezett esemény „kinövi magát”, és jövőre egy ennél sokkal „díszesebb és monumentálisabb” rendezvényre kerülhet sor. Hozzátette: ezért tűzték ki célul egy ernyőszervezet létrehozását, a Történelmi Máramaros Egyeztető tanácsát, amelynek tagja lesz minden magyar civil szervezet, és a két történelmi magyar egyház is.
Cél az utóbbi időben magára hagyott történelmi Máramaros kulturális, tudományos, és szociális felkarolása – szögezte le Orosz.
A Simoncsics Incze Kulturális Egyesület elnöke szerint a kultúrát össze kell kapcsolni a hittel, mert a kettő csak erősítheti egymást, ez pedig szórványban hatványozottan igaz.
Erős, minden időkben megedzett a máramarosszigeti magyar római katolikusok közössége, amelynek mindig is küzdenie kellett a megmaradásért, viszont az szomorú, hogy ez a közösség egyre kiöregedik, mivel évente legalább 60-70 embert temetnek, miközben csak 10-12 gyermeket keresztelnek, akiknek egy része vegyes házasságból származik – magyarázta Orosz Krisztofer.
A közösség jelenleg 5000 lélekszámot számlál, és ennek most már egy komoly hányada román ajkú hívő, mert sokan a kulturális behatásra vallják magukat románnak, ezért fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a saját kulturális adottságainkon keresztül éljük meg a hitet – fogalmazott az elnök.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Diaconescu: Budapest úgy értelmez, mint Oroszország
Az, ahogyan a magyar külügyminisztérium értelmezi az autonómia ügyében a magyar–román alapszerződést, nagyon hasonlít ahhoz, amire Oroszország hivatkozott a Krím annektálásakor – jelentette ki augusztus 16-án, szombaton a Mediafax hírügynökségnek Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP) államfőjelöltje.
A leköszönő Traian Basescu elnök által támogatott PMP politikusa hozzátette: Magyarország feleslegesen igyekszik a nemzetközi jogban legitimitást keresni az etnikai alapú területi autonómiáról szóló elképzeléseihez. Úgy vélte, ezt az Európai Bizottság döntése is nyilvánvalóvá tette, amikor – a tagállamok hatáskörébe tartozó területként – elutasította a RMDSZ Magyarország által is támogatott európai polgári kezdeményezését.
A korábbi külügyminiszter szerint – működése idején – az alapszerződés értelmében megalakult kisebbségi vegyesbizottság is azt az elvet tartotta szem előtt, hogy az uniós tagállamok saját hatáskörben biztosítják a kisebbségi jogokat.
Az elnökválasztásra készülő Diaconescu a hét elején az államfői tisztségre szintén pályázó Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnököt is bírálta, amiért részt vett a székelyföldi nyergestetői csata múlt vasárnapi évfordulóján. Diaconescu azt hangoztatta, hogy a magyar többségű Hargita és Kovászna megyében korlátozzák a románok munkához, kultúrához és nemzeti önkifejezéshez való jogát.
A román és a magyar külügyminisztérium között – sajtónyilatkozatok szintjén – nyilvános vita alakult ki pénteken arról: belügy-e a kisebbségi kérdés, és sérti-e a kétoldalú alapszerződést az, ha a magyarországi döntéshozók nyilatkozataikban támogatásukról biztosítják az erdélyi magyarok autonómiaigényét.
Románia szerint saját állampolgáraihoz fűződő viszonya nem tartozik Magyarországra és az 1996-ban aláírt alapszerződés nem jogosítja fel Magyarországot, hogy etnikai alapú területi autonómiát, vagy kollektív jogokat követeljen a kisebbségek számára. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) szóvivője ezzel szemben azt állította: az autonómia kérdése nem sérti a magyar–román alapszerződést, hiszen éppen ez a dokumentum emeli a kisebbségi ügyeket a kétoldalú kérdések közé.
A KKM szóvivője szerint Románia saját állampolgáraival vitatkozik, a magyar kezdeményezések pedig nem az etnikai alapú területi autonómiáról szólnak, de „a román reakciók gyakran félreértelmezik ezt”.
Szabadság (Kolozsvár)

Többnyelvűség egykor és most
Ahogy számos más erdélyi városban, ahol a románság többséget alkot, úgy Kolozsváron sem természetes ma a többnyelvű feliratozás. A kérdésre érzékeny szemek szinte mindenhonnan hiányolhatják a magyar nyelvet a 16 százalékos kisebbségi jelenlét ellenére. A város képe sokat változott az elmúlt száz évben, a folyamatot Kustán Magyari Attila összegezte fiatal történészek munkája mentén.
Az Igen, tessék! mozgalom nemrég a város többnyelvűségét szemléltető, évszázados visszatekintésre vállalkozó kiállítást szervezett Kolozsvár főterén, ahol az érdeklődők megtekinthették, a különböző történelmi korokban milyen pozitív példákat találni a békés együttélésre román, magyar, zsidó részről egyaránt. A kiállítás célja a jó példák felsorakoztatása volt, így teljes kép nem rajzolódott ki, ezért arra vállalkoztunk, hogy az anyagot összeállító történészeket felkeresve leírjuk, milyen hangulat, törvénykezés uralta a korszakokat a dualizmustól napjainkig. A témát a kiállítás mellett az Acum-Most anonim szervezet akciója is aktuálissá teszi, miután néhány napig Kolozsvár Torda felőli bejáratánál a román mellé magyar és német helységnévtáblát helyeztek el. A feliratokat két nappal később ismeretlenek eltávolították.
Az elsikkadó többnyelvűség kora
A kiegyezést követően a nyelvhasználat egyike volt az országot érintő legkényesebb kérdéseknek, magyarázza Fazakas László történész. A törvényhatóságokon mindhárom nyelvet használták, a magyar és román mellett a németet is. Az átmeneti időben, a nemzetiségi törvény elfogadása előtt a kormány nagyon óvatos volt, de az „oszthatatlan egységes magyar nemzetet” kimondó törvény változtatott az addig sajátos erdélyi állapotokon, ez pedig vitathatatlanul rontott a románok és szászok nyelvhasználati helyzetén. 1869-ben feloszlatták az erdélyi Főkormányszéket, ami azt jelentette, hogy a törvényhatóságoknak ügyeik rendezésében most már a minisztériumokhoz kellett fordulniuk, ez viszont még nem jelentette az erdélyi nyelvhasználati szokásjog végleges eltűnését, hiszen egyes erdélyi hatóságok ezután is német és román nyelven küldték fel jelentéseiket a királyi biztosnak, továbbá Hunyad, Belső-Szolnok megyék, valamint Naszód és Fogaras vidéke és a szász törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelve a román, illetve a német maradt. A háromnyelvű hivatali nyelvhasználat bizonyos elemei a királyi biztos feloszlatásáig fennmaradtak, de ettől kezdődően a magyar nyelv térhódítása egyre inkább nyilvánvalóvá vált.
Kolozsvár, Cluj-Kolozsvár, Cluj
1918 karácsonyától Kolozsváron magyar impérium már nem létezett, a hatalmat fokozatosan a román állam kezdte el gyakorolni, Kolozsvár azonban – sok erdélyi városhoz hasonlóan – magyar többségű maradt. Szabó Csongor felvázolja, a város etnikai összetétele miatt is a magyar nyelv meghatározó maradt Kolozsváron, főleg az 1920-as években. A korabeli képeslapokon román és magyar nyelvű feliratok szerepelnek, emellett a héber és a német nyelv használata is számottevő. Érdekes eset a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara helyzete, ahol a jegyzőkönyveket 1926-ig román és magyar nyelven is vezették.
1926-tól Kolozsváron lehet használni a magyar nyelvet a közigazgatásban, azonban nem minden esetben bírálják el az ilyen beadványokat. 1937-től korlátozzák még nagyobb mértékben a kisebbségi nyelvhasználatot, az elnevezéseket, cégtáblákat csak román nyelven lehet használni. Ezek a hivatalos nyelvhasználatra vonatkoznak: sajtóorgánumok ugyan megjelenhettek anyanyelven, a település megnevezésekor azonban a Cluj-Kolozsvár volt használatos, 1937-től pedig csak a Cluj.
Az 1940-44 közti években aztán ismét a magyar állam részét képezte a város, így ekkor újra dominánssá vált a magyar nyelv, a korábbi román utca- és térneveket vissza-, vagy újramagyarosították (például a Mátyás-szoborra visszakerül a MÁTYÁS KIRÁLY felirat, a mai Horea utcát Horthy Miklósra nevezik át, míg a román hatalom alatt Ferdinánd király volt a neve).
A sötét korszak
Az első időszakban még volt ok a bizakodásra Takács Kincső-Eszter szerint, az erdélyi magyarság képviseletére önként vállalkozó Magyar Népi Szövetség és a Román Kommunista Párt között az együttműködés jegyében egy sor hangzatos elvárás és ígéret fogalmazódott meg, mint például a magyar anyanyelv hivatalos nyelvként való elismerése Erdélyben, a magyar nyelvű oktatás biztosítása az elemi iskolától az egyetemig.
Hatalmas fordulópont volt az erdélyi magyarság életében ‘56, utána Gheorghiu-Dej haláláig, 1965-ig több megtorlási hullám is végigsöpört az erdélyi magyarok fölött. A magyar egyenlő lett a szeparatizmussal és a nacionalizmussal, ez volt az az időszak is, amikor megtörtént a máig fájlalt egyetem-összevonás, a Babeşből és a Bolyaiból közös felsőoktatási intézmény lett.
A Ceauşescu éra első hét éve egy nyitottabb korszak volt, létrehozták a Kriterion Kiadót, a Román Televízió nemzetiségi adásait, de ezek nem sokat javítottak az általános kisebbségi helyzeten. Ekkor indultak meg a nagy betelepítési hullámok az iparosítás jegyében, 1972-től aztán már nem is csináltak többet titkot belőle, hogy Románia nemzetállam, ahol a kisebbségek asszimilációja megkövetelt és elkerülhetetlen. Az addigi hézagos többnyelvűség a nyolcvanas évektől aztán szinte teljesen eltűnt, a települések magyar neveit kivonták a forgalomból.
Erőtlen hangok
Ebben a korszakban nyilván voltak elvárásai a magyarságnak, a kérdés inkább az volt, hogy ezeket mennyire tudják publikusan hangoztatni. ‘56-ban sokan voltak, akik lehetőséget láttak a magyarországi eseményekben, de erre nagyon durva megtorlással válaszolt a hatalom. Utána sokáig nem lehetett megszólalni, a hetvenes évektől viszont egyre többen hangot adtak a panaszaiknak. Szamizdat kiadványok láttak napvilágot, a disszidensek is próbáltak elérni valamiféle változást, de fontos említeni Király Károlyt vagy Takács Lajost, a Nemzetiségi Minisztérium egykori államtitkárát (1947-1948), akik a hetvenes évek végén levélben, szóban intéztek felhívást a párthoz, többek között a magyar nyelv használatáért az oktatásban, a közigazgatásban. Ezek az egyéni megnyilvánulások, a szamizdat kiadványok, az értelmiségi vitakörök, levelek konkrét eredménnyel nem jártak, legalábbis nem azzal, amit elérni szándékoztak, de mégis fontos, hogy voltak hangok, akik mertek felszólalni, harcoltak az anyanyelv szabad használatáért, azért, hogy a magyar gyerekek magyarul tanulhassanak, egyáltalán merjenek megszólalni az utcán.
Funarizmus és fellélegzés
A rendszerváltás utáni első évek kapcsán Fodor János arról számolt be, hogy Kolozsváron olyan diskurzus indult be, amelyik közelítette a román és magyar közösséget. Sor került béketüntetésre is, amely a párbeszédet kínálta gyanakvás helyett, tárgyalásokat tartottak a Vatra Românească képviselőivel is, így késleltetve a nacionalista hangulatot.
Amikor viszont Funar lett a polgármester, minden megváltozott, és egészen a bukásáig partizánharc zajlott a magyar érdekekért. Az intézkedések negatívan érintették a magyarságot, a tiltakozások sem hatottak. Megemlítendő viszont, hogy abban az időben az egyetem korábbi rektora, Andrei Marga akadályozta meg a magyar tanszékek elsorvasztását, de több értelmiségi is hangoztatta, hogy nem a nyelvi különbségek, hanem a nemzeteken átívelő szolidaritás a fontos.
Emil Boc jelenlegi polgármester váltotta Funart 2004-ben. Ez egyértelműen a fellélegzés korszakát hozta el, folyamatosan csökkent a trikolórra mázolt padok és kukák száma, ugyanakkor beindult a gazdasági élénkülés, ami általában elfeledteti a nacionalista érzéseket. A korábban szándékosan legyengített szerveződések és magyar hangok mára közismerten felerősödtek, Kolozsvár pedig pozitív példaként említendő az erdélyi városok között a magyar-román együttélés tekintetében. Az elmúlt évszázad története azonban azt mutatja, hogy az együttélés néha jobb, néha konfliktusos, ezért a párbeszédre, az észérvek felsorakoztatásra és a békére így mindig készen kell állni.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Az RMDSZ 25 évét elemezték a szelterszi táborban
Az RMDSZ elmúlt negyedszázadáról szerveztek beszélgetést pénteken, az augusztus 14. és 17. között zajló szelterszi társadalomtudományi táborban. A résztvevő politológusok, szociológusok azt az utat elemezték, amelyet az érdekvédelmi szervezet bejárt a rendszerváltás óta.
Bakk Miklós politológus elmondta, az 1993-as brassói kongresszusig nem volt teljesen egyértelmű, hogy mit is akar az RMDSZ. Ekkor két alternatíva versengett: az egyik a félig párt, félig mozgalom elképzelés volt, a másik az, amit a kongresszuson sikerült végül keresztülvinni, a pluralista felfogást.
Felidézte: a kisebbségépítő koncepciót elsősorban Kántor Zoltán neve fémjelzi, hiszen ő volt, aki nacionalizmuskutatással foglalkozva ki tudta alakítani. Amikor integrálódni kezdett a román pártrendszerbe az RMDSZ, jelent meg az oszloptársadalom modell, később az etno-regionális párt fogalma. Bakk elmondta, fontos megvizsgálni, hogy mi az a sajátosság, mellyel az RMDSZ a román politikai rendszerbe épül be.
A neptuni és az autonomista paradigma
Borbély Zsolt Attila újságíró kifejtette, az egyik oldalon vannak, aki szembenállnak az elnyomó hatalommal, a másikon, akik paktálnak vele, a román hatalomhoz való viszonyban is léteznek a célorientáltak, és azok, akik elfogadják a helyzetet. Az RMDSZ több korszakot élt át, az 1992-es autonómianyilatkozat elfogadás, az 1996-os koalícióra lépés, a 2003-as kongresszus, amikor a belső pluralizmus külsővé vált, például az EMNT megjelenésével. Mint hosszan kifejtette, a neptuni paradigma nem összeegyeztethető az autonomistával.
Székely István Gergő szociológus arról beszélt: egy hipotézis szerint az etnikai pártoknak érdeke, hogy megmaradjon az állam szerkezete, céljuk csak az, hogy hozzáférhessenek a forrásokhoz. Más kisebbségi pártokkal összehasonítva az RMDSZ az egyetlen, amelyik minden irányba rendelkezik koalíciós potenciállal, míg például a bulgáriai törökök pártja szinte csak a baloldallal képes kormányozni, fejtette ki. Feltette a kérdést, ez a szövetség, vagy a román rendszer sajátossága, azt válaszolva erre: véleménye szerint az utóbbiról beszélhetünk.
Kiss: a bukaresti aréna szerepe megnőtt
Kiss Tamás szociológus elmondta, 2000-ben azt mérték, az erdélyi magyarok valamivel több mint fele mondta, hogy az igazi magyar az RMDSZ-re szavaz, ez azonban idővel visszaszorult. Szerinte ha rendszerváltás után kevéssel készítettek volna felmérést, valószínűleg a szavazók kilencven százaléka állítja ezt.
Kifejtette, az etnikai pártokra is racionális elképzelések mentén szavaznak az erdélyi magyarok, ugyanúgy források megszerzésének lehetőségét látják az RMDSZ-re szavazásban, mint ahogy a románok az általuk preferált pártok esetén. Elmondta, az RMDSZ lemondott arról, hogy nemzetközi szintre emelje az erdélyi magyarok problémáit, a bukaresti aréna szerepe azonban megnőtt, a párt mozgalmi jellege így megszűnt, törést okozva ezzel.
Toró Tibor politológus a 2008-2011 közötti parlamenti RMDSZ-es képviselők beszédeit elemezve kimutatta, a magyarok számára fontos ügyeket nem magyar ügyként tálalták, a saját választóinak azonban fenntartották a mi-ők határvonalat, etnicizáltak. Ez adhat magyarázatot arra, hogy miért tudnak könnyen lenni koalíciós partnerek, szögezte le.
Salat: a magyarság helyzete jobb
El kell mondani, hogy az RMDSZ teljesítményének köszönhetően a magyarság jogi, politikai helyzete Trianon óta jobb, mondta Salat Levente politológus. Hozzátette, mindez ingatag, hiszen mindaz, amit a román állam elfogadott, bármikor visszavonható. Véleménye szerint ez azért van, mert a román politikum nincs meggyőződve a megadott jogok megalapozottságáról, fogalmazott.
Kifejtette, jellemző az etnikai pártokra, hogy az elején identitáspolitikára koncentráltak, hangsúlyosan ellenzékiek, majd felfedezik sajátos koalíciós képességeiket, egyre inkább akarnak részt venni a forráselosztásban, ezért moderálják a kommunikációjukat – ez pedig az RMDSZ-re is jellemző. Egy pártnak nem csak a szavazó mozgósítás fontos funkciója, hanem a szavazótábor nevelése is, bevonása a jövőképzésbe, ezt pedig az RMDSZ elmulasztotta, vagy sikertelenül próbálta meg, kisajátította magának.
„Ma az RMDSZ teljesítményére a legnagyobb veszély a magyar nemzetpolitika. A szövetség letett arról, hogy üzeneteket fogalmazzanak meg az erdélyi magyarság számára, ahogyan pedig az emberek a kettős állampolgárság lehetőségére reagáltak, megmutatja, hogyan értékelik, hogy az RMDSZ elmulasztotta a jövőképzést” – fogalmazott Salat.
Székely: a belső ellenzék fújta le a belső választásokat
Székely István, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkár-helyettese elmondta, 1993-ban felrúgták az egyezményt, hogy az SZKT felel az egyensúly megtartásáért, azt követően „megingott a bizalom”. 1997-ben az RMDSZ belső ellenzéke fújta le a belső választásokat, az pedig, hogy 2003-ban az RMDSZ belső pluralitása külső lett, már 1998-ban meg lett alapozva, miután az akkori oktatási törvény kapcsán nagy botrány tört ki, a szövetség vezetése pedig nem vállalta többé, hogy elfogadja az ellenzéke programját.
„Azt mondták akkor, az emberek egy irányba menetelő élcsapatot akarnak látni, akik nem vitatkoznak, így a választók egyre kisebb hányada találta meg az RMDSZ-ben a saját arcát” – jelentette ki Székely.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro