Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. június 17.
Kántor Lajos
VÁLASZ DEMÉNY PÉTERNEK
Apák, anyák, fiúk, lányok – unokák
Önámítás – a miénk is az volt –, hogy vannak bűntelen nemzedékek.
Kedves Péter, három nappal a sétatéri színház emeleti előcsarnokában lezajlott beszélgetés után (Te ugyan nem voltál ott, de szövegedből kihallani vélem Könczei Csilla általa nemzedéki szempontúnak mondott vádjait), a világbajnokság jobb mérkőzéseit nézve, egy kis szünetet tartva, nem állom meg, hogy válasz nélkül hagyjam kiáltványodat. Fiaim jó pár évvel idősebbek nálad, most érettségizett legnagyobb unokám a napokban töltötte a húszat, így hát gondolkodom, magamra vegyem-e a megszólítást, vagyis az általad elmarasztalt apákhoz soroljam-e magam, vagy vállaljam a nagyapai szerepet. Úgy gondolom, mindkettőt vállalhatom, és így vitázom veled, miközben bizonyos dolgokban egyetértünk.
A fő kérdés az, amit Te az „elkenés szenvedélye”-ként nevezel meg, Csilla a színházi vitában „összezárásról”, lényegében a szőnyeg alá seprésről beszélt. A kérdés felvetését olyan fontosnak tartom, hogy a nagyobb nyilvánosságot vállalom, noha időm (és kedvem) nemigen egyeztethető a facebookoló szokásokkal.
Visszaemlékszem az ötvenes évek végi, hatvanasok eleji – akkor nem a kereszténységre meg a nemzeti szempontokra hivatkozó – hivatalos elvárásokra, Korunk-szerkesztőségi meg az Utunk külső munkatársaként írt szövegeimre (nem mindegyiket sorolhatom ide, nyilván) meg az akkori vitákra, Forrás-nemzedék előtti és első Forrás korabeli összemenésekre. Ha emlékezetem meg nem csal – az 1961-től követhető szekus megfigyelési dossziéim igazolják vissza, bizony még barátaim rólam írt jelentései is –, nem éppen „tájba simuló”, az elkenés szenvedélyétől áthatott ifjúként tartottak számon. (Bretter Gyurit, akit emlegetsz, már nem hívhatom tanúnak. De egykori barátját, nekem volt főnökömet, Rácz Győzőt sem, pedig szintén tanúskodhatna, ahogy tanúskodott is ellenem, például amikor 1987-ben a fő pártelvtársak ki akartak rúgni a Korunktól. Mellesleg az első ilyen nyílt szándék 1962-ből való. (Erre is vannak utalások a besúgói jelentésekben.) Ezzel korántsem azt akarom sugallni, hogy engem mentesíts az apákat érintő vádjaid alól, Illyés Gyulának (és utolsó könyve címében Gyimesi Évának) igaza van, a „mindenki szem a láncban” igazsága fájdalmasan érvényes – legfeljebb azt tenném hozzá, hogy ez nem csupán a régmúltra érvényes, hanem mai országokra és rendszerekre ugyanúgy! Mert önámítás – a miénk is az volt –, hogy vannak bűntelen nemzedékek.
Az „apák” közt tűnik fel kiáltványodban Szabédi László neve. Valahogy úgy fogalmazol, hogy ők, az apák mintha az áldozatvállalás, vagyis az öngyilkosság miatt tisztelték volna Szabédit. Aztán írsz „szabédizés”-ről is (hasonlót szegény Gyimesi Évától hallottam, Budapest és Kolozsvár közt a vonaton vitatkoztunk, ő sokallta a Szabédi Napok sorozatát).
Hát én azt tanácsolom neked, Péter, ha még ebben az évben nagy Szabédi-válogatásunk megjelenik (versek, próza, napló mellett levelekkel), olvasd el figyelmesen. Azt gondolom, nem marad kétely benned, hogy Szabédi volt egyike azon elődöknek, akik nem ismerték az „elkenés szenvedélyét”, igazi vitatkozó volt, politikában is, magyarság-szemléletben is – barátait sem kímélte. Persze, ő is megalkudott, erről írta a Mórokat Székely János. Kitűnő a dráma, még ha közvetlenül Szabédira vonatkoztatva nem minden igaz.
Ide kapcsolódik az erdélyiség, az erdélyi magyarság, a magyarság kérdése. (Valószínűnek tartom, hogy az én Konglomerátomat nem volt időd elolvasni, mellesleg ez a könyv nem csupán a címét kölcsönözte Szabéditól. Akit igenis tanáromnak mondok ma is, ahogy ezt mondta Szilágyi Domokos és Lászlóffy Aladár önmagáról.) Általánosítani itt is nagy hiba. Ennek kifejtése már nem fér be ebbe a levélbe. És itt nem Erdély és a Szabédi ifjúkori naplójában emlegetett Kismagyar viszonyára utalok. Hanem a lassan évszázados reális traumára visszamenő Trianon-szindromára, állandó hivatkozásunkra, mentegetőzésünkre, és az általam ugyanebbe a gondolkodásmódba illeszthetőnek vélt büszkeség-forrásunkra, az „aranycsapatra”, az én ifjúságomban még valóságosan (a távolból) megélt 6:3-ra. Ez nem külön erdélyi, ez összmagyar – és összefüggő – magyar betegség. A holland-spanyol meg az olasz-angol és a német-portugál meccs után gondolj a mai, jelenleg épp Pintér Attila összeállította magyar válogatottra. Ebben a vonatkozásban én is intéznék kiáltványt – talán veled egyetértésben – nem feltétlenül az apákhoz, hanem minden magyarokhoz. A józanság jegyében.
Mert a legfontosabb volna nem siránkozni, nem büszkélkedni, másokat lenézni, hanem önmagunkba nézni és a körülöttünk lévő világra figyelni. Transindex.ro
VÁLASZ DEMÉNY PÉTERNEK
Apák, anyák, fiúk, lányok – unokák
Önámítás – a miénk is az volt –, hogy vannak bűntelen nemzedékek.
Kedves Péter, három nappal a sétatéri színház emeleti előcsarnokában lezajlott beszélgetés után (Te ugyan nem voltál ott, de szövegedből kihallani vélem Könczei Csilla általa nemzedéki szempontúnak mondott vádjait), a világbajnokság jobb mérkőzéseit nézve, egy kis szünetet tartva, nem állom meg, hogy válasz nélkül hagyjam kiáltványodat. Fiaim jó pár évvel idősebbek nálad, most érettségizett legnagyobb unokám a napokban töltötte a húszat, így hát gondolkodom, magamra vegyem-e a megszólítást, vagyis az általad elmarasztalt apákhoz soroljam-e magam, vagy vállaljam a nagyapai szerepet. Úgy gondolom, mindkettőt vállalhatom, és így vitázom veled, miközben bizonyos dolgokban egyetértünk.
A fő kérdés az, amit Te az „elkenés szenvedélye”-ként nevezel meg, Csilla a színházi vitában „összezárásról”, lényegében a szőnyeg alá seprésről beszélt. A kérdés felvetését olyan fontosnak tartom, hogy a nagyobb nyilvánosságot vállalom, noha időm (és kedvem) nemigen egyeztethető a facebookoló szokásokkal.
Visszaemlékszem az ötvenes évek végi, hatvanasok eleji – akkor nem a kereszténységre meg a nemzeti szempontokra hivatkozó – hivatalos elvárásokra, Korunk-szerkesztőségi meg az Utunk külső munkatársaként írt szövegeimre (nem mindegyiket sorolhatom ide, nyilván) meg az akkori vitákra, Forrás-nemzedék előtti és első Forrás korabeli összemenésekre. Ha emlékezetem meg nem csal – az 1961-től követhető szekus megfigyelési dossziéim igazolják vissza, bizony még barátaim rólam írt jelentései is –, nem éppen „tájba simuló”, az elkenés szenvedélyétől áthatott ifjúként tartottak számon. (Bretter Gyurit, akit emlegetsz, már nem hívhatom tanúnak. De egykori barátját, nekem volt főnökömet, Rácz Győzőt sem, pedig szintén tanúskodhatna, ahogy tanúskodott is ellenem, például amikor 1987-ben a fő pártelvtársak ki akartak rúgni a Korunktól. Mellesleg az első ilyen nyílt szándék 1962-ből való. (Erre is vannak utalások a besúgói jelentésekben.) Ezzel korántsem azt akarom sugallni, hogy engem mentesíts az apákat érintő vádjaid alól, Illyés Gyulának (és utolsó könyve címében Gyimesi Évának) igaza van, a „mindenki szem a láncban” igazsága fájdalmasan érvényes – legfeljebb azt tenném hozzá, hogy ez nem csupán a régmúltra érvényes, hanem mai országokra és rendszerekre ugyanúgy! Mert önámítás – a miénk is az volt –, hogy vannak bűntelen nemzedékek.
Az „apák” közt tűnik fel kiáltványodban Szabédi László neve. Valahogy úgy fogalmazol, hogy ők, az apák mintha az áldozatvállalás, vagyis az öngyilkosság miatt tisztelték volna Szabédit. Aztán írsz „szabédizés”-ről is (hasonlót szegény Gyimesi Évától hallottam, Budapest és Kolozsvár közt a vonaton vitatkoztunk, ő sokallta a Szabédi Napok sorozatát).
Hát én azt tanácsolom neked, Péter, ha még ebben az évben nagy Szabédi-válogatásunk megjelenik (versek, próza, napló mellett levelekkel), olvasd el figyelmesen. Azt gondolom, nem marad kétely benned, hogy Szabédi volt egyike azon elődöknek, akik nem ismerték az „elkenés szenvedélyét”, igazi vitatkozó volt, politikában is, magyarság-szemléletben is – barátait sem kímélte. Persze, ő is megalkudott, erről írta a Mórokat Székely János. Kitűnő a dráma, még ha közvetlenül Szabédira vonatkoztatva nem minden igaz.
Ide kapcsolódik az erdélyiség, az erdélyi magyarság, a magyarság kérdése. (Valószínűnek tartom, hogy az én Konglomerátomat nem volt időd elolvasni, mellesleg ez a könyv nem csupán a címét kölcsönözte Szabéditól. Akit igenis tanáromnak mondok ma is, ahogy ezt mondta Szilágyi Domokos és Lászlóffy Aladár önmagáról.) Általánosítani itt is nagy hiba. Ennek kifejtése már nem fér be ebbe a levélbe. És itt nem Erdély és a Szabédi ifjúkori naplójában emlegetett Kismagyar viszonyára utalok. Hanem a lassan évszázados reális traumára visszamenő Trianon-szindromára, állandó hivatkozásunkra, mentegetőzésünkre, és az általam ugyanebbe a gondolkodásmódba illeszthetőnek vélt büszkeség-forrásunkra, az „aranycsapatra”, az én ifjúságomban még valóságosan (a távolból) megélt 6:3-ra. Ez nem külön erdélyi, ez összmagyar – és összefüggő – magyar betegség. A holland-spanyol meg az olasz-angol és a német-portugál meccs után gondolj a mai, jelenleg épp Pintér Attila összeállította magyar válogatottra. Ebben a vonatkozásban én is intéznék kiáltványt – talán veled egyetértésben – nem feltétlenül az apákhoz, hanem minden magyarokhoz. A józanság jegyében.
Mert a legfontosabb volna nem siránkozni, nem büszkélkedni, másokat lenézni, hanem önmagunkba nézni és a körülöttünk lévő világra figyelni. Transindex.ro
2014. június 17.
Útszéli keresztek felújítása Szárhegyen
Árvíz, tűzvész után, betegségből való felgyógyulást követően állították az útszéli kereszteket. Szárhegyen ezek száma harminckettő, felújításukat egy helybéli kezdeményezte, de sokan siettek segítségére. A községben úgy tartják, a fiatalságot nem szabad keresztvetőhely nélkül hagyni.
Az út menti keresztfák állapotának feljavításán dolgoznak Szárhegyen, ehhez adott 3000 lejes támogatást a község önkormányzata. A harminckét keresztből több mint húsz valamilyen beavatkozást igényel. Czimbalmos Attila restaurátorként elmondta: „Lévén, hogy fakeresztekről van szó, és esőnek, hónak kitett helyen állnak, ráadásul hagyományos módszerrel, enyves krétával festették le annak idején, a korhadás veszélyezteti. Ezt a romlást kell megállítani, szem előtt tartva a legfőbb szabályt: módosítani tilos, az eredeti állapotot kell megtartani, az állagot megőrizni”. Nem mond ellent kijelentésének az sem, hogy néhány bádogtetős keresztre most zsindely kerül. Ez ugyanis az eredeti állapot, a 100-150 esztendős keresztfák teteje eredetileg zsindely volt, később cserélték bádogra.
Segítőkész szárhegyiek
Már feljavítottak öt keresztfát, a munka folytatódik, év végéig a tervek szerint be is fejezik. Az anyagi alap megpályázását, a koordinálást a Torzsások Kulturális és Turisztikai Egyesülete vállalta fel, ám az értékmentő munkáért még sokakat illet köszönet. Szívesen segítenek a keresztek szomszédságában lakók, vállalkozók, szilárdítják a talapzatokat, szárhegyi asztalosműhelyekben is zajlik a munka, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ számos alkalmazottja egyaránt kiveszi részét a felújításból.
A „keresztes” kezdeményező
A torzsások és segítőik az útszéli keresztek jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet, példát mutatni akár Székelyföld többi településének is, hogy nem szabad ezen értékeket veszni hagyni. Mindannyiszor megemlítik a kezdeményező falustársuk, Szabó József nevét is, aki éppen egy esztendeje látott hozzá az első köztéri kereszt felújításához. A nyugdíjas cipész a tavalyi Szent Antal-búcsúra fejezte be a kolostor melletti kereszt rendbetételét, újrafestette a korpuszt, mi több, a virágtartót is. Hogy mi ösztönözte e cselekedetre? Röviden válaszolt: „Mert kereszt kell mindenkinek, a fiatalságot sem hagyhatjuk keresztvetőhely nélkül”. Szintén Szabó József vette számba a községben fellelhető többi keresztet, az általa készített fényképekből a káposztafesztiválon nyílt kiállítás és született ösztönzés az összefogásra.
Keresztbe foglalt történetek
„Ezeket cifrázni nem szabad, de veszni hagyni sem, mert mindegyiket a hála, a remény, a hit állította” – mondogatta tavaly a nyugdíjas ember, és idős társaival együtt ő is több történetet tud, mely egy-egy kereszt állításának okára világít rá. A leggyakrabban emlegetett a központi kereszt múltja. Az egykori néptanács előtti feszület léte a múlt rendszerben bosszantotta az elvtársakat, s jött a parancs: el kell onnan tüntetni. Nehéz, kő alapú volt, kézzel nem lehetett volna továbbtenni, de nem került gazda, aki ökreit e célra befogta volna. Egy traktorista jelentkezett, vállalja ő a munkát, de amikor megkötötték a keresztet, a férfi beült a traktorba, elsötétedett előtte a világ. Hogy mit érzett, mit látott, sosem derül ki, de amint összeszedte magát, kiugrott a traktorból, eloldozta a köteleket, s azt mondta a fejeseknek, erre a munkára helyette keressenek mást.
Azóta is ott van a kereszt, s nem lenne ember, aki elhúzassa, igaz, a vezetőknek sem ez mostanság a céljuk, inkább a szándék mellé anyagi segítséget biztosítanak, a kezdeményező pedig szorgosan gyűjtögeti a többi keresztről szóló történeteket is.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro
Árvíz, tűzvész után, betegségből való felgyógyulást követően állították az útszéli kereszteket. Szárhegyen ezek száma harminckettő, felújításukat egy helybéli kezdeményezte, de sokan siettek segítségére. A községben úgy tartják, a fiatalságot nem szabad keresztvetőhely nélkül hagyni.
Az út menti keresztfák állapotának feljavításán dolgoznak Szárhegyen, ehhez adott 3000 lejes támogatást a község önkormányzata. A harminckét keresztből több mint húsz valamilyen beavatkozást igényel. Czimbalmos Attila restaurátorként elmondta: „Lévén, hogy fakeresztekről van szó, és esőnek, hónak kitett helyen állnak, ráadásul hagyományos módszerrel, enyves krétával festették le annak idején, a korhadás veszélyezteti. Ezt a romlást kell megállítani, szem előtt tartva a legfőbb szabályt: módosítani tilos, az eredeti állapotot kell megtartani, az állagot megőrizni”. Nem mond ellent kijelentésének az sem, hogy néhány bádogtetős keresztre most zsindely kerül. Ez ugyanis az eredeti állapot, a 100-150 esztendős keresztfák teteje eredetileg zsindely volt, később cserélték bádogra.
Segítőkész szárhegyiek
Már feljavítottak öt keresztfát, a munka folytatódik, év végéig a tervek szerint be is fejezik. Az anyagi alap megpályázását, a koordinálást a Torzsások Kulturális és Turisztikai Egyesülete vállalta fel, ám az értékmentő munkáért még sokakat illet köszönet. Szívesen segítenek a keresztek szomszédságában lakók, vállalkozók, szilárdítják a talapzatokat, szárhegyi asztalosműhelyekben is zajlik a munka, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ számos alkalmazottja egyaránt kiveszi részét a felújításból.
A „keresztes” kezdeményező
A torzsások és segítőik az útszéli keresztek jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet, példát mutatni akár Székelyföld többi településének is, hogy nem szabad ezen értékeket veszni hagyni. Mindannyiszor megemlítik a kezdeményező falustársuk, Szabó József nevét is, aki éppen egy esztendeje látott hozzá az első köztéri kereszt felújításához. A nyugdíjas cipész a tavalyi Szent Antal-búcsúra fejezte be a kolostor melletti kereszt rendbetételét, újrafestette a korpuszt, mi több, a virágtartót is. Hogy mi ösztönözte e cselekedetre? Röviden válaszolt: „Mert kereszt kell mindenkinek, a fiatalságot sem hagyhatjuk keresztvetőhely nélkül”. Szintén Szabó József vette számba a községben fellelhető többi keresztet, az általa készített fényképekből a káposztafesztiválon nyílt kiállítás és született ösztönzés az összefogásra.
Keresztbe foglalt történetek
„Ezeket cifrázni nem szabad, de veszni hagyni sem, mert mindegyiket a hála, a remény, a hit állította” – mondogatta tavaly a nyugdíjas ember, és idős társaival együtt ő is több történetet tud, mely egy-egy kereszt állításának okára világít rá. A leggyakrabban emlegetett a központi kereszt múltja. Az egykori néptanács előtti feszület léte a múlt rendszerben bosszantotta az elvtársakat, s jött a parancs: el kell onnan tüntetni. Nehéz, kő alapú volt, kézzel nem lehetett volna továbbtenni, de nem került gazda, aki ökreit e célra befogta volna. Egy traktorista jelentkezett, vállalja ő a munkát, de amikor megkötötték a keresztet, a férfi beült a traktorba, elsötétedett előtte a világ. Hogy mit érzett, mit látott, sosem derül ki, de amint összeszedte magát, kiugrott a traktorból, eloldozta a köteleket, s azt mondta a fejeseknek, erre a munkára helyette keressenek mást.
Azóta is ott van a kereszt, s nem lenne ember, aki elhúzassa, igaz, a vezetőknek sem ez mostanság a céljuk, inkább a szándék mellé anyagi segítséget biztosítanak, a kezdeményező pedig szorgosan gyűjtögeti a többi keresztről szóló történeteket is.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro
2014. június 17.
Igazságszolgáltatás vagy megfélemlítés?
Egy 1946-os koncepciós per ítélete alapján zajlik tovább Wass Albert emlékének üldözése Romániában úgy, hogy a hatósági túlkapás is az eszköztár része maradt.
Kisné Portik Irént és Selyem Antóniát meghurcolta tavaly januárban a gyergyószentmiklósi ügyészség, mivel Wass Albert születésének 105. évfordulója kapcsán a népszerű író tiszteletére megemlékezési ünnepséget tartottak. A csíksomlyói pünkösdi búcsún idén Wass Albert-köteteket áruló eladót kényszerítettek a rendőrök, hogy a standokról és a polcokról az író köteteit leszedje, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni. Szovátán pedig nemrégiben Tóth Ferenctől elkobozták a saját területén felállított Wass-szobrot.
Eddig egyik esetben sem született ítélet, de hát szerintem nem is lesz, hiszen az egész egy abszurd erőfitogtatási, megfélemlítési játék a meghurcolók részéről. Wass Albertet 1946-ban – több mint valószínű – koncepciós per nyomán ítélték – távollétében – halálra zsidóüldözés és civilek legyilkolására való buzdítás vádjával. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd kiderítette, hogy Wass Albert nem is tartózkodott Szentgotthárdon, vagyis azon a helyszínen, ahol gyilkosságok történtek, mégis a perújrafelvételi kérelmét a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította.
Ugyancsak az író ártatlanságára utal, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem szolgáltatta ki őt a román hatóságoknak, hogyha lett volna az ellene felhozott vádakra bizonyíték, biztos kiadták volna. Ezeknek tükrében úgy tűnik, a hatóságok visszaélnek a hatalmukkal. Egyértelmű, hogy meg akarják félemlíteni a kötetek terjesztőit vagy azokat a romániai állampolgárokat, akik Wass Albert emlékét éltetik.
Különben is Wass Albert kötetei a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában látnak napvilágot már közel két évtizede, ha a könyvek tiltólistán szerepeltek volna, akkor nem kaphattak volna a kiadáshoz engedélyt. Nem is lehet életművében olyan sorokat találni, amelyek az író idegengyűlöletéről, antiszemita mivoltáról tanúskodnának. Az EMNT és EMNP jogi úton szándékszik fellépni a fentebb említett súlyos visszaélések elkövetőivel szemben. Kíváncsi vagyok, hogy milyen döntés születik ebben az ügyben, be lesznek tartva a demokrácia szabályai, avagy Románia igazságszolgáltatása ismét bukik egyet, és továbbra is zöld utat kapnak a hasonló megfélemlítési akciók.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro
Egy 1946-os koncepciós per ítélete alapján zajlik tovább Wass Albert emlékének üldözése Romániában úgy, hogy a hatósági túlkapás is az eszköztár része maradt.
Kisné Portik Irént és Selyem Antóniát meghurcolta tavaly januárban a gyergyószentmiklósi ügyészség, mivel Wass Albert születésének 105. évfordulója kapcsán a népszerű író tiszteletére megemlékezési ünnepséget tartottak. A csíksomlyói pünkösdi búcsún idén Wass Albert-köteteket áruló eladót kényszerítettek a rendőrök, hogy a standokról és a polcokról az író köteteit leszedje, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni. Szovátán pedig nemrégiben Tóth Ferenctől elkobozták a saját területén felállított Wass-szobrot.
Eddig egyik esetben sem született ítélet, de hát szerintem nem is lesz, hiszen az egész egy abszurd erőfitogtatási, megfélemlítési játék a meghurcolók részéről. Wass Albertet 1946-ban – több mint valószínű – koncepciós per nyomán ítélték – távollétében – halálra zsidóüldözés és civilek legyilkolására való buzdítás vádjával. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd kiderítette, hogy Wass Albert nem is tartózkodott Szentgotthárdon, vagyis azon a helyszínen, ahol gyilkosságok történtek, mégis a perújrafelvételi kérelmét a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította.
Ugyancsak az író ártatlanságára utal, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem szolgáltatta ki őt a román hatóságoknak, hogyha lett volna az ellene felhozott vádakra bizonyíték, biztos kiadták volna. Ezeknek tükrében úgy tűnik, a hatóságok visszaélnek a hatalmukkal. Egyértelmű, hogy meg akarják félemlíteni a kötetek terjesztőit vagy azokat a romániai állampolgárokat, akik Wass Albert emlékét éltetik.
Különben is Wass Albert kötetei a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában látnak napvilágot már közel két évtizede, ha a könyvek tiltólistán szerepeltek volna, akkor nem kaphattak volna a kiadáshoz engedélyt. Nem is lehet életművében olyan sorokat találni, amelyek az író idegengyűlöletéről, antiszemita mivoltáról tanúskodnának. Az EMNT és EMNP jogi úton szándékszik fellépni a fentebb említett súlyos visszaélések elkövetőivel szemben. Kíváncsi vagyok, hogy milyen döntés születik ebben az ügyben, be lesznek tartva a demokrácia szabályai, avagy Románia igazságszolgáltatása ismét bukik egyet, és továbbra is zöld utat kapnak a hasonló megfélemlítési akciók.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro
2014. június 17.
Fókuszban a hagyományápolás, valamint nemzeti és népi értékeink
A Szent László Napok egyik fontos célkitűzése a hagyományápolás, valamint a népi és nemzeti értékeink széles körű népszerűsítése. Ennek jegyében több programot is szervezünk a rendezvény négy napja során.
A Hagyományok kézről kézre jelszóval meghirdetett kézművesvásár keretében az érdeklődőket színes kínálat várja: megismerkedhetnek a csuhéfonás fortélyaival, találkozhatnak karikás ostorkészítő mesterrel és kipróbálhatják az üvegfújást is. Több mint húsz kézműves kínálja majd portékáit, köztük iparművész, fazekasmester, keramikus, szarufaragó, bútorfestő, gyékényfonó, bőrdíszműves, valamint ékszerkészítő is. A szombaton 12 órától kezdődő néptánctalálkozón fellép a Jászság Népi Együttes (a Fölszállott a páva elnevezésű tehetségkutató verseny győztese tánc kategóriában), a Csillagocska néptáncegyüttes (Nagyvárad), a Galagonya néptáncegyüttes (Bors), az Egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes (Szatmár megye), az Aranyosszék Hagyományörző Néptánccsoport (Kolozs megye), az Ombodi Néptánccsoport (Szatmár megye), valamint a Regős Néptáncegyüttes (Győr). A néptánctalálkozóval párhuzamosan Magyar ízek kóstolója címmel örömfőzést szerveznek, amelynek során többek között honfoglaláskori ételeket lehet majd megkóstolni. Közben fellépnek a Köröstárkányi Gyermekzenekar és Bertalan Attila citeramuzsikus. A szervezők a gyermekprogramokat is úgy állították össze, hogy minél nagyobb hagngsúlyt kapjanak a népi játékok. Többek között lesz jurtabemutató, nemezelés, kosárfonás, üvegfújás, csuhézás, agyagozás, rovásírás-oktatás, karikásostor csattogtató, baranta, ugyanakkor jelen lesz a Székelyföldi Legendárium csapata is. A hungarikumokról péntek délután Birinyi József, a Hungarikum Szövetség elnöke fog előadást tartani, Az érték a mérték címmel. Továbbá a hungarikumnak minősülő solymászattal június 28-án, 12 órától a Rhédey-kertben ismerkedhetnek meg testközelből a résztvevők.
Szent László Egyesület
erdon.ro
A Szent László Napok egyik fontos célkitűzése a hagyományápolás, valamint a népi és nemzeti értékeink széles körű népszerűsítése. Ennek jegyében több programot is szervezünk a rendezvény négy napja során.
A Hagyományok kézről kézre jelszóval meghirdetett kézművesvásár keretében az érdeklődőket színes kínálat várja: megismerkedhetnek a csuhéfonás fortélyaival, találkozhatnak karikás ostorkészítő mesterrel és kipróbálhatják az üvegfújást is. Több mint húsz kézműves kínálja majd portékáit, köztük iparművész, fazekasmester, keramikus, szarufaragó, bútorfestő, gyékényfonó, bőrdíszműves, valamint ékszerkészítő is. A szombaton 12 órától kezdődő néptánctalálkozón fellép a Jászság Népi Együttes (a Fölszállott a páva elnevezésű tehetségkutató verseny győztese tánc kategóriában), a Csillagocska néptáncegyüttes (Nagyvárad), a Galagonya néptáncegyüttes (Bors), az Egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes (Szatmár megye), az Aranyosszék Hagyományörző Néptánccsoport (Kolozs megye), az Ombodi Néptánccsoport (Szatmár megye), valamint a Regős Néptáncegyüttes (Győr). A néptánctalálkozóval párhuzamosan Magyar ízek kóstolója címmel örömfőzést szerveznek, amelynek során többek között honfoglaláskori ételeket lehet majd megkóstolni. Közben fellépnek a Köröstárkányi Gyermekzenekar és Bertalan Attila citeramuzsikus. A szervezők a gyermekprogramokat is úgy állították össze, hogy minél nagyobb hagngsúlyt kapjanak a népi játékok. Többek között lesz jurtabemutató, nemezelés, kosárfonás, üvegfújás, csuhézás, agyagozás, rovásírás-oktatás, karikásostor csattogtató, baranta, ugyanakkor jelen lesz a Székelyföldi Legendárium csapata is. A hungarikumokról péntek délután Birinyi József, a Hungarikum Szövetség elnöke fog előadást tartani, Az érték a mérték címmel. Továbbá a hungarikumnak minősülő solymászattal június 28-án, 12 órától a Rhédey-kertben ismerkedhetnek meg testközelből a résztvevők.
Szent László Egyesület
erdon.ro
2014. június 17.
Sipos Zoltán
PÁLYÁZAT NÉLKÜL
Három év alatt 2,6 millió eurót toltak be a székelyföldi sajtótrösztbe
Magyarországi, állami nagyvállalatok adományaiból építi romániai vállalkozását a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány.
Az utóbbi három évben bő 800 millió forinttal, mai árfolyamon számolva mintegy 2,6 millió euróval finanszírozta a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány azt az Udvarhelyi Híradó Kft.-t, mely több székelyföldi városban ad ki napilapot, illetve működtet internetes portált.
Korábbi, az EMNP finanszírozásáról szóló anyagunkban már megírtuk, hogy a Szerencsejáték Zrt. bőkezű adományban részesítette a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítványt. Jelen anyagunk annyiban jelent újdonságot, hogy közöljük az alapítvány összes támogatóját, illetve a támogatások kedvezményezettjeit. Az Erdélyben és kisebb mértékben Felvidéken elosztásra kerülő pénz magyarországi, állami tulajdonban levő nagyvállalatoktól, többek között a Magyar Villamos Művek Zrt.-től, a Paksi Atomerőmű Zrt.-től valamint a Szerencsejáték Zrt.-től érkezik – derül ki a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány közhasznúsági jelentéseiből.
Több, kisebb médiaorgánum a támogatottak között
Az utóbbi évek legfőbb támogatottja az Udvarhelyi Híradó Kft.: a pénz mintegy felét ez a vállalkozás kapta. A támogatottak között megtaláljuk még a tavaly indult foter.ro portált kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületet, valamint a Háromszék napilap kiadóját, a H-Press Kft.-t. Előbbi 14 millió forintot (45 ezer euró), utóbbi viszont 10 millió forintot (32 ezer euró) kapott.
A támogatottak között szerepel még a Hungarom Média (a Krónika volt tulajdonosa) és a Kalauz SRL (az Erdélyi Napló volt kiadója). Megtalálunk még egy sor felvidéki kiadót, illetve civil szervezetet is a listán.
2010 2011 2012 2013
Udvarhelyi Híradó SRL na 235165 311500 263000
Krónika (Hungarom Média) na 65000 6000 4000
Erdélyi Médiatér Egyesület na 0 0 14471
Kaluz Kft. na 3650 0 0
H-Press Kft. na 6000 0 10000
Pro Civis Polgári Társulás na 0 5846 10654
Danubius Kiadóvállalat na 0 1200 0
Vox Juventae Polgári Társulás na 0 1500 0
Mediaimpress sro na 0 0 39000
Pritom International na 0 0 2500
Összesen (ezer Ft) na 309815 326046 343625
A támogatottak (ezer forintban)
A pénz nagy része saját magánvállalkozására megy
A mellékelt táblázatból azonban kitűnik, az utóbbi három évben a támogatások oroszlánrésze az Udvarhelyi Híradó Kft.-hez került. Magyarországi jogászok szerint legalábbis felveti a törvénytelenség gyanúját az a gyakorlat, hogy egy magyarországi alapítvány saját tulajdonában álló magánvállalkozást támogat.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény előírja, hogy az alapítványok alapító okiratainak kötelező elemei közt szerepelniük kell a vagyon felhasználásáról szóló kitételeknek.
Határon túli magyar sajtótevékenységet támogat
A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány 2010-ben lett megalapítva a Magyar Nemzet kiadója, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. kezdeményezésére, célja a „határon túli magyar sajtótevékenység támogatása”.
Az alapítványnak honlapja nincs, és nem tudunk arról, hogy valaha nyilvános pályázatot hirdettek volna a határon túli magyar sajtótermékek számára.
Az egyik beszámolóban mindenesetre az áll, hogy az „Alapítvány alapvető, stratégiai célja a támogatásban résztvevő, illetve megvásárolt lapok illetve internetes honlapok megmaradása, illetve önfenntartóvá válása. Alapítványunk elsősorban a határon túli, magyar nyelven folytatott sajtótevékenységeknek, sajtószervezeteknek, ilyen tevékenységet folytató újságíróknak nyújt támogatást. A támogatási kérelmek elbírálása, illetve a támogatások odaítélése a Kuratórium feladata.” Az alapítvány kuratóriumi elnöke az a Dr. Korda Éva Judit, aki 2005 és 2007 között a Hír TV-t működtető Hír TV Műsorszolgáltató és Hirdetésszervező Zrt. vezérigazgatója volt, székhelye pedig Budapesten, a Bíró Lajos utca 23. alatt található – ugyanott, ahol az egykori Krónika-tulajdonos Hungarom Média Kft. székhelye is volt.
Az alapítvány alapítása (2010.12.11) után mintegy két héttel (2010.12.27) 250 millió forintos (800 ezer euró) adományban részesül a Szerencsejáték Zrt. jóvoltából. 2011 nyarán aztán 90 százalékos tulajdonrészt szerez az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben (10 százalék tulajdonrész a BAP Agency Kft. birtokában van).
Ugyanebben az évben szerez részesedést a Krónika mögött álló Hungarom Média Kft.-ben, illetve az Erdélyi Naplót kiadó Kalauz Kft.-ben (mindkét cég felszámolás alatt jelenleg). A tulajdonosi részesedést jelentő befektetés könyv szerinti értéke ebben az évben 282 millió forint (900 ezer euró), a beszámoló azonban nem részletezi, hogy egy-egy cég megvásárlására mennyit költöttek.
Jelenleg a Krónikát és az Erdélyi Naplót az Udvarhelyi Híradó Kft. jelenteti meg, négy regionális (Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap, a Gyergyói Hírlap) lap mellett. A kiadóhoz tartozik még a Szekelyhon.ro hírportál is.
A pénzügyminisztérium honlapján közzétett adatok szerint a cég nettó üzleti forgalma 10 millió lej (2,2 millió euró) volt 2013-ban. Nettó profitja 11 ezer lej (2600 euró), adósságállománya 3,7 millió lejre (850 ezer euró) rúgott. Transindex.ro
PÁLYÁZAT NÉLKÜL
Három év alatt 2,6 millió eurót toltak be a székelyföldi sajtótrösztbe
Magyarországi, állami nagyvállalatok adományaiból építi romániai vállalkozását a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány.
Az utóbbi három évben bő 800 millió forinttal, mai árfolyamon számolva mintegy 2,6 millió euróval finanszírozta a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány azt az Udvarhelyi Híradó Kft.-t, mely több székelyföldi városban ad ki napilapot, illetve működtet internetes portált.
Korábbi, az EMNP finanszírozásáról szóló anyagunkban már megírtuk, hogy a Szerencsejáték Zrt. bőkezű adományban részesítette a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítványt. Jelen anyagunk annyiban jelent újdonságot, hogy közöljük az alapítvány összes támogatóját, illetve a támogatások kedvezményezettjeit. Az Erdélyben és kisebb mértékben Felvidéken elosztásra kerülő pénz magyarországi, állami tulajdonban levő nagyvállalatoktól, többek között a Magyar Villamos Művek Zrt.-től, a Paksi Atomerőmű Zrt.-től valamint a Szerencsejáték Zrt.-től érkezik – derül ki a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány közhasznúsági jelentéseiből.
Több, kisebb médiaorgánum a támogatottak között
Az utóbbi évek legfőbb támogatottja az Udvarhelyi Híradó Kft.: a pénz mintegy felét ez a vállalkozás kapta. A támogatottak között megtaláljuk még a tavaly indult foter.ro portált kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületet, valamint a Háromszék napilap kiadóját, a H-Press Kft.-t. Előbbi 14 millió forintot (45 ezer euró), utóbbi viszont 10 millió forintot (32 ezer euró) kapott.
A támogatottak között szerepel még a Hungarom Média (a Krónika volt tulajdonosa) és a Kalauz SRL (az Erdélyi Napló volt kiadója). Megtalálunk még egy sor felvidéki kiadót, illetve civil szervezetet is a listán.
2010 2011 2012 2013
Udvarhelyi Híradó SRL na 235165 311500 263000
Krónika (Hungarom Média) na 65000 6000 4000
Erdélyi Médiatér Egyesület na 0 0 14471
Kaluz Kft. na 3650 0 0
H-Press Kft. na 6000 0 10000
Pro Civis Polgári Társulás na 0 5846 10654
Danubius Kiadóvállalat na 0 1200 0
Vox Juventae Polgári Társulás na 0 1500 0
Mediaimpress sro na 0 0 39000
Pritom International na 0 0 2500
Összesen (ezer Ft) na 309815 326046 343625
A támogatottak (ezer forintban)
A pénz nagy része saját magánvállalkozására megy
A mellékelt táblázatból azonban kitűnik, az utóbbi három évben a támogatások oroszlánrésze az Udvarhelyi Híradó Kft.-hez került. Magyarországi jogászok szerint legalábbis felveti a törvénytelenség gyanúját az a gyakorlat, hogy egy magyarországi alapítvány saját tulajdonában álló magánvállalkozást támogat.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény előírja, hogy az alapítványok alapító okiratainak kötelező elemei közt szerepelniük kell a vagyon felhasználásáról szóló kitételeknek.
Határon túli magyar sajtótevékenységet támogat
A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány 2010-ben lett megalapítva a Magyar Nemzet kiadója, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. kezdeményezésére, célja a „határon túli magyar sajtótevékenység támogatása”.
Az alapítványnak honlapja nincs, és nem tudunk arról, hogy valaha nyilvános pályázatot hirdettek volna a határon túli magyar sajtótermékek számára.
Az egyik beszámolóban mindenesetre az áll, hogy az „Alapítvány alapvető, stratégiai célja a támogatásban résztvevő, illetve megvásárolt lapok illetve internetes honlapok megmaradása, illetve önfenntartóvá válása. Alapítványunk elsősorban a határon túli, magyar nyelven folytatott sajtótevékenységeknek, sajtószervezeteknek, ilyen tevékenységet folytató újságíróknak nyújt támogatást. A támogatási kérelmek elbírálása, illetve a támogatások odaítélése a Kuratórium feladata.” Az alapítvány kuratóriumi elnöke az a Dr. Korda Éva Judit, aki 2005 és 2007 között a Hír TV-t működtető Hír TV Műsorszolgáltató és Hirdetésszervező Zrt. vezérigazgatója volt, székhelye pedig Budapesten, a Bíró Lajos utca 23. alatt található – ugyanott, ahol az egykori Krónika-tulajdonos Hungarom Média Kft. székhelye is volt.
Az alapítvány alapítása (2010.12.11) után mintegy két héttel (2010.12.27) 250 millió forintos (800 ezer euró) adományban részesül a Szerencsejáték Zrt. jóvoltából. 2011 nyarán aztán 90 százalékos tulajdonrészt szerez az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben (10 százalék tulajdonrész a BAP Agency Kft. birtokában van).
Ugyanebben az évben szerez részesedést a Krónika mögött álló Hungarom Média Kft.-ben, illetve az Erdélyi Naplót kiadó Kalauz Kft.-ben (mindkét cég felszámolás alatt jelenleg). A tulajdonosi részesedést jelentő befektetés könyv szerinti értéke ebben az évben 282 millió forint (900 ezer euró), a beszámoló azonban nem részletezi, hogy egy-egy cég megvásárlására mennyit költöttek.
Jelenleg a Krónikát és az Erdélyi Naplót az Udvarhelyi Híradó Kft. jelenteti meg, négy regionális (Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap, a Gyergyói Hírlap) lap mellett. A kiadóhoz tartozik még a Szekelyhon.ro hírportál is.
A pénzügyminisztérium honlapján közzétett adatok szerint a cég nettó üzleti forgalma 10 millió lej (2,2 millió euró) volt 2013-ban. Nettó profitja 11 ezer lej (2600 euró), adósságállománya 3,7 millió lejre (850 ezer euró) rúgott. Transindex.ro
2014. június 18.
Helyes úton járunk – Az SZNT közleménye
Kovászna megye prefektusa körlevélben szólítja fel Háromszék önkormányzatait, hogy ne fogadjanak el az uzonihoz hasonló, „memorandumnak nevezett petíciót, amelyben az etnikai alapú területi szeparatizmust mozdítják elő”. Marius Popica „jogi” érvei között szerepel az is, hogy „egy ilyen tartalmú határozat törvénytelen, jogi alap nélküli, mert az alkotmány és a hatályos törvények által adott hatásköröket meghaladva hozzák meg azokat”. A prefektus ugyanakkor felszólítja a jegyzőket, hogy ne ellenjegyezzék a „mélységesen törvénytelen” határozatokat.
A februárban kezdeményezett határozatok értelmében a székelyföldi önkormányzatoknak olyan petíciót kellene elfogadniuk, amelyben egységesen nyilvánítják ki az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét, és teszik láthatóvá a nagyvilág számára azt, amit a prefektusi önkény a népszavazások korábbi meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. További igényük az, hogy ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar is.
Kovászna megye prefektusának állításával ellentétben tehát szó sincs etnikai alapú területi szeparatizmusról, hiszen a hozott határozatok Székelyföld történelmi gyökerű egységének önkormányzati kinyilvánítását jelentik, autonómiája pedig minden itt lakó állampolgár közös értéke lesz. A körlevél arra az előítéletre épül, amelyet a román politikai elit alkalmaz, ha Székelyföldről van szó.
Beszédes, hogy ezzel a körlevéllel szinte egy időben hozta nyilvánosságra Hargita megye prefektusa, hogy hónapokkal korábban már megtámadta a közigazgatási bíróságon a Hargita megyében elfogadott határozatokat. Ellentmondásos érvelésének logikája szerint a kormány közigazgatási „reformtervezete” is alkotmányellenesnek minősül, hiszen „az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik”. Nyilvánvaló, hogy központilag összehangolt megfélemlítési kísérletről van szó, a bukaresti hatalom vissza akarja rettenteni az önkormányzatokat attól, hogy azok megjelenítsék az őket megválasztó helyi közösségek akaratát.
Az önkormányzatok a határozat meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el. A határozat elfogadása, illetve nemzetközi megismertetése azonban komoly és megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremt a közigazgatási reform során, és hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon az évek óta sürgetett hivatalos párbeszéd Székelyföld autonóm jogállásáról, éppen ezért szükséges, hogy minél több önkormányzat szavazza azt meg.
A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata. Erdély.ma
Kovászna megye prefektusa körlevélben szólítja fel Háromszék önkormányzatait, hogy ne fogadjanak el az uzonihoz hasonló, „memorandumnak nevezett petíciót, amelyben az etnikai alapú területi szeparatizmust mozdítják elő”. Marius Popica „jogi” érvei között szerepel az is, hogy „egy ilyen tartalmú határozat törvénytelen, jogi alap nélküli, mert az alkotmány és a hatályos törvények által adott hatásköröket meghaladva hozzák meg azokat”. A prefektus ugyanakkor felszólítja a jegyzőket, hogy ne ellenjegyezzék a „mélységesen törvénytelen” határozatokat.
A februárban kezdeményezett határozatok értelmében a székelyföldi önkormányzatoknak olyan petíciót kellene elfogadniuk, amelyben egységesen nyilvánítják ki az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét, és teszik láthatóvá a nagyvilág számára azt, amit a prefektusi önkény a népszavazások korábbi meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. További igényük az, hogy ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar is.
Kovászna megye prefektusának állításával ellentétben tehát szó sincs etnikai alapú területi szeparatizmusról, hiszen a hozott határozatok Székelyföld történelmi gyökerű egységének önkormányzati kinyilvánítását jelentik, autonómiája pedig minden itt lakó állampolgár közös értéke lesz. A körlevél arra az előítéletre épül, amelyet a román politikai elit alkalmaz, ha Székelyföldről van szó.
Beszédes, hogy ezzel a körlevéllel szinte egy időben hozta nyilvánosságra Hargita megye prefektusa, hogy hónapokkal korábban már megtámadta a közigazgatási bíróságon a Hargita megyében elfogadott határozatokat. Ellentmondásos érvelésének logikája szerint a kormány közigazgatási „reformtervezete” is alkotmányellenesnek minősül, hiszen „az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik”. Nyilvánvaló, hogy központilag összehangolt megfélemlítési kísérletről van szó, a bukaresti hatalom vissza akarja rettenteni az önkormányzatokat attól, hogy azok megjelenítsék az őket megválasztó helyi közösségek akaratát.
Az önkormányzatok a határozat meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el. A határozat elfogadása, illetve nemzetközi megismertetése azonban komoly és megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremt a közigazgatási reform során, és hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon az évek óta sürgetett hivatalos párbeszéd Székelyföld autonóm jogállásáról, éppen ezért szükséges, hogy minél több önkormányzat szavazza azt meg.
A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata. Erdély.ma
2014. június 18.
Gyengülő láncszemek
Már egy tisztességes falunapot sem lehet megtartani a betelepültek ünneprontó tiltakozásai miatt. A közösség kultúrájától és hagyományaitól idegen jövevények teret követelve átprogramoznák még a táncrendet is. Tájidegen gúnyáikban bizonyítani akarják – önmaguk számára is – történelmi ottlétüket. Pedig csak egy-két évtizede települtek be, a kedvezőbb ingatlanfejlesztési láz hatására. A Marosvásárhely környéki magyar többségű falvak elkorcsosodása aggasztó méreteket öltött. Miközben mi csak az egykori székely fővárosbeli térvesztésen siránkozunk, lassan elveszítjük a peremtelepülések éltető közegét is. A legkirívóbb talán Koronka esete.
Míg huszonöt évvel ezelőtt még a három százalékot sem érte el a román ajkúak jelenléte, addig mára vészesen közeledik a fele-fele arányhoz. Ez pedig számunkra nem egy döntetlen állást jelez, hanem elvesztett mérkőzést.
Pénzben is mérhetőt. Mert közművesítést és aszfaltutat követelnek a szántóföldeken kinőtt villasorokhoz. Igaz, ez adófizetői joguk, de a többgenerációs „bennszülötteknek” is vannak jogos elvárásaik. Az eddigi békés település lakói kerülni szeretnék a fölösleges etnikai kiszorítósdit.
Most ők kényszerültek arra, hogy a falunapokon mellőzött betelepülteket kövessék meg. Ez utóbbiak hívatlan prókátorai mind a diszkriminációellenes tanácsnál, mind a főispáni hivatal ellenőrző testületénél feljelentették – még a tavaly – a polgármesteri hivatalt. Most a jövő hónapra, ünnepség előtt már fenik a tollukat. Nem kizárt, vérmesebb hadjáratra számíthatunk.
Hisz jól tudható, ez a falunapi rendezvénysorozat csak ürügy a jelenlegi községvezetés meggyengítésére a tanácsosi, polgármesteri székek átvételi hadjáratában. Ugyanis az európai út mellett létrehozott villanegyedek lakói annyira idegenek a településen, hogy sokan közülük még a falu központjában sem jártak. Nem esik útba. Gyerekeiket többynire a városi iskolákba járatják. Hétvégeken mezőségi vagy Görgény-völgyi falujukban érzik otthon magukat, és nem ebben a székely közösségben.
De sajnos a falovat már becsempészték a romosodó Toldalagi-kastély kertjébe. Ennek ellenére talán nincs még minden veszve, és a Sapientia egyetem nemcsak szellemiségében, hanem közösségmegtartó rendezvényeivel, beruházásaival a település magyar jellegének megújulásához is hozzájárulhat. A várost övező települések közül Koronka talán nem bizonyul majd a következő évtizedekben sem gyenge láncszemnek.
Karácsonyi Zsigmond
e-nepujsag.ro. Erdély.ma
Már egy tisztességes falunapot sem lehet megtartani a betelepültek ünneprontó tiltakozásai miatt. A közösség kultúrájától és hagyományaitól idegen jövevények teret követelve átprogramoznák még a táncrendet is. Tájidegen gúnyáikban bizonyítani akarják – önmaguk számára is – történelmi ottlétüket. Pedig csak egy-két évtizede települtek be, a kedvezőbb ingatlanfejlesztési láz hatására. A Marosvásárhely környéki magyar többségű falvak elkorcsosodása aggasztó méreteket öltött. Miközben mi csak az egykori székely fővárosbeli térvesztésen siránkozunk, lassan elveszítjük a peremtelepülések éltető közegét is. A legkirívóbb talán Koronka esete.
Míg huszonöt évvel ezelőtt még a három százalékot sem érte el a román ajkúak jelenléte, addig mára vészesen közeledik a fele-fele arányhoz. Ez pedig számunkra nem egy döntetlen állást jelez, hanem elvesztett mérkőzést.
Pénzben is mérhetőt. Mert közművesítést és aszfaltutat követelnek a szántóföldeken kinőtt villasorokhoz. Igaz, ez adófizetői joguk, de a többgenerációs „bennszülötteknek” is vannak jogos elvárásaik. Az eddigi békés település lakói kerülni szeretnék a fölösleges etnikai kiszorítósdit.
Most ők kényszerültek arra, hogy a falunapokon mellőzött betelepülteket kövessék meg. Ez utóbbiak hívatlan prókátorai mind a diszkriminációellenes tanácsnál, mind a főispáni hivatal ellenőrző testületénél feljelentették – még a tavaly – a polgármesteri hivatalt. Most a jövő hónapra, ünnepség előtt már fenik a tollukat. Nem kizárt, vérmesebb hadjáratra számíthatunk.
Hisz jól tudható, ez a falunapi rendezvénysorozat csak ürügy a jelenlegi községvezetés meggyengítésére a tanácsosi, polgármesteri székek átvételi hadjáratában. Ugyanis az európai út mellett létrehozott villanegyedek lakói annyira idegenek a településen, hogy sokan közülük még a falu központjában sem jártak. Nem esik útba. Gyerekeiket többynire a városi iskolákba járatják. Hétvégeken mezőségi vagy Görgény-völgyi falujukban érzik otthon magukat, és nem ebben a székely közösségben.
De sajnos a falovat már becsempészték a romosodó Toldalagi-kastély kertjébe. Ennek ellenére talán nincs még minden veszve, és a Sapientia egyetem nemcsak szellemiségében, hanem közösségmegtartó rendezvényeivel, beruházásaival a település magyar jellegének megújulásához is hozzájárulhat. A várost övező települések közül Koronka talán nem bizonyul majd a következő évtizedekben sem gyenge láncszemnek.
Karácsonyi Zsigmond
e-nepujsag.ro. Erdély.ma
2014. június 18.
Egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácsos a magyar nyelv miatt
Durván egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácstag a magyar nyelv használata miatt. A Szociáldemokrata Párti (PSD) Rodica Pârvan börtönbe kívánta, nemzetárulónak titulálta és Isten csapását kérte Nemzeti Liberális Párti (PNL) kollégájára Mădălin Guruianura, aki azt nyilatkozta: természetesnek tartja, hogy a magyar tanácstagok anyanyelvükön beszéljenek a bizottságokban. A magyar tanácstagok elképedve hallgatták a szociáldemokrata párti képviselő kirohanását.
Az eset előzménye, hogy múlt hónaptól az RMDSZ frakció javaslatára az önkormányzat bizottsági ülései is magyar nyelven zajlanak, és az elhangzottakat tolmács fordítja románra. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésein már a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény elfogadása óta, tehát 13 éve anyanyelven zajlanak a tanácsülések, most a nyelvhasználatot kibővítették azzal, hogy a bizottsági üléseken is minden tanácstag anyanyelvén szólalhat meg.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) tanácstagja Rodica Pârvan viszont sérelmezi ezt, és a szerdai tanácsülésen kifejtette: a magyar nyelv használatával a román közösség képviselőit meg akarják félemlíteni és szerinte a magyar tanácstagok visszaélnek a helyi közigazgatási törvény előírásaival, pénzt és időt veszítenek, mert tolmácsra bízzák a fordítást.
Antal Árpád polgármester válaszában elfogadhatatlanak nevezte, hogy a szociáldemokrata párti képviselő megfélemlítésként értelmezze azt, ha magyar beszédet hall, és rámutatott: az Európai Unióban egyformán hivatalos a magyar és a román nyelv. Az elöljáró azt is elutasította, hogy visszaélés lenne egy 13 éve hatályban lévő törvény használata, valójában ezt az intézkedést 2001-ben kellett volna meghozni, mondta a polgármester, aki szerint egyik idős helyi tanácsos hívta fel nemrégiben a figyelmet erre a hiányosságra.
Antal Árpád emlékeztette a szociáldemokrata tanácstagot, hogy a Románia 2008-ban ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Kartáját, amely a belső törvénykezés részévé vált. Az szerint pedig minden nyelvi jogot biztosító költség, így a kétnyelvű utcatáblák, a kétnyelvű intézmény-feliratok, de akár a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tolmácsának költsége is az államot kellene terhelje. „A multikulturalitás költséges és időigényes, de európai és fontos élni ezzel a joggal”, mondta Antal Árpád.
Ezt követően Mădălin Guruianu a Nemzeti Liberális Párt tanácstagja szólalt fel és kifejtette, hogy nem zavarja őt, hogy magyar kollégái anyanyelvükön beszélnek, és természetesnek tartja, hogy élnek a nyelvi jogaikkal. Mădălin Guruianu szerint Rodica Pârvan problémafelvetése manipuláló, hiszen a 215/2001-es közigazgatási törvényt a PSD-s Adrian Năstase kormány fogadta el, ezért ellentmondásos, hogy 13 év elteltével egy szociáldemokrata tanácsos panaszkodjon emiatt.
Ekkor Rodica Pârvan kifejtette: előbb utóbb mindenki megkapja Isteni büntetését, így járt Adrian Năstase is, aki jelenleg börtönben tartózkodik, és figyelmeztette liberális párti kollégáját, hogy ő is oda juthat.
A vita folytatásában Mădăin Guruianu azt kérdezte Rodica Pârvantól, hogy szerinte azért került Năstase börtönbe, mert kormánya elfogadta a kisebbségeknek nyelvi jogokat biztosító törvényt? Válaszul Rodica Pârvan nemzetárulónak titulálta liberális párti kollégáját és azt nyilatkozta: azt várja mikor éri őt el az Isteni igazságszolgáltatás.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro. Erdély.ma
Durván egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácstag a magyar nyelv használata miatt. A Szociáldemokrata Párti (PSD) Rodica Pârvan börtönbe kívánta, nemzetárulónak titulálta és Isten csapását kérte Nemzeti Liberális Párti (PNL) kollégájára Mădălin Guruianura, aki azt nyilatkozta: természetesnek tartja, hogy a magyar tanácstagok anyanyelvükön beszéljenek a bizottságokban. A magyar tanácstagok elképedve hallgatták a szociáldemokrata párti képviselő kirohanását.
Az eset előzménye, hogy múlt hónaptól az RMDSZ frakció javaslatára az önkormányzat bizottsági ülései is magyar nyelven zajlanak, és az elhangzottakat tolmács fordítja románra. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésein már a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény elfogadása óta, tehát 13 éve anyanyelven zajlanak a tanácsülések, most a nyelvhasználatot kibővítették azzal, hogy a bizottsági üléseken is minden tanácstag anyanyelvén szólalhat meg.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) tanácstagja Rodica Pârvan viszont sérelmezi ezt, és a szerdai tanácsülésen kifejtette: a magyar nyelv használatával a román közösség képviselőit meg akarják félemlíteni és szerinte a magyar tanácstagok visszaélnek a helyi közigazgatási törvény előírásaival, pénzt és időt veszítenek, mert tolmácsra bízzák a fordítást.
Antal Árpád polgármester válaszában elfogadhatatlanak nevezte, hogy a szociáldemokrata párti képviselő megfélemlítésként értelmezze azt, ha magyar beszédet hall, és rámutatott: az Európai Unióban egyformán hivatalos a magyar és a román nyelv. Az elöljáró azt is elutasította, hogy visszaélés lenne egy 13 éve hatályban lévő törvény használata, valójában ezt az intézkedést 2001-ben kellett volna meghozni, mondta a polgármester, aki szerint egyik idős helyi tanácsos hívta fel nemrégiben a figyelmet erre a hiányosságra.
Antal Árpád emlékeztette a szociáldemokrata tanácstagot, hogy a Románia 2008-ban ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Kartáját, amely a belső törvénykezés részévé vált. Az szerint pedig minden nyelvi jogot biztosító költség, így a kétnyelvű utcatáblák, a kétnyelvű intézmény-feliratok, de akár a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tolmácsának költsége is az államot kellene terhelje. „A multikulturalitás költséges és időigényes, de európai és fontos élni ezzel a joggal”, mondta Antal Árpád.
Ezt követően Mădălin Guruianu a Nemzeti Liberális Párt tanácstagja szólalt fel és kifejtette, hogy nem zavarja őt, hogy magyar kollégái anyanyelvükön beszélnek, és természetesnek tartja, hogy élnek a nyelvi jogaikkal. Mădălin Guruianu szerint Rodica Pârvan problémafelvetése manipuláló, hiszen a 215/2001-es közigazgatási törvényt a PSD-s Adrian Năstase kormány fogadta el, ezért ellentmondásos, hogy 13 év elteltével egy szociáldemokrata tanácsos panaszkodjon emiatt.
Ekkor Rodica Pârvan kifejtette: előbb utóbb mindenki megkapja Isteni büntetését, így járt Adrian Năstase is, aki jelenleg börtönben tartózkodik, és figyelmeztette liberális párti kollégáját, hogy ő is oda juthat.
A vita folytatásában Mădăin Guruianu azt kérdezte Rodica Pârvantól, hogy szerinte azért került Năstase börtönbe, mert kormánya elfogadta a kisebbségeknek nyelvi jogokat biztosító törvényt? Válaszul Rodica Pârvan nemzetárulónak titulálta liberális párti kollégáját és azt nyilatkozta: azt várja mikor éri őt el az Isteni igazságszolgáltatás.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro. Erdély.ma
2014. június 18.
Vádat emeltek Visinescu volt kommunista börtönparancsnok ellen
Emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt vádat emelt a román legfőbb ügyészség egy volt kommunista börtönparancsnok ellen – közölte szerdán a vádhatóság.
Alexandru Visinescut tavaly júliusban jelentette fel a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER). Visinescu 1956 és 1963 között a hírhedt Ramnicu Sarati börtönt irányította, ahol a politikai foglyokat kegyetlen testi és lelki kínzásnak vetették alá. Visinescu az első volt kommunista börtönparancsnok, akit bíróság elé állítanak Romániában.
A hatóság közleménye által idézett vádirati részletek szerint a volt börtönparancsnok rendszeresen megsértette a politikai foglyok alapvető emberi jogait. Olyan feltételeknek és bánásmódnak voltak alávetve, ami a fizikai megsemmisülésükre irányult. Így például nem biztosították számukra a legszükségesebb gyógyszereket, orvosi kezelést, megtagadták a betegek börtönkórházba szállítását, éheztették a foglyokat és emberetlen körülmények között tartották őket.
A vádirat megállapítja, hogy a történelmi dokumentumok és az áldozatok vallomása szerint a Visinescu által vezetett börtönben a minimális túlélési feltételek hosszú távon nem voltak biztosítva, miközben a legtöbb ítélet több mint tíz évi szabadságvesztést rótt ki a politikai foglyokra. „A politikai foglyok halála lassú folyamat nyomán állt be fizikai és pszichikai kínzásuk miatt" – olvasható a dokumentumban.
Az eddig tanulmányozott dokumentumok szerint 138 személyt azonosítottak, akik 1956 és 1963 között a Ramnicu Sarati börtönben raboskodtak.
A vádirat megállapítja, hogy a börtönparancsnoknak személyes felelőssége van, hiszen az akkori börtönviszonyokat szabályozó hivatalos rendelkezések csak az előfeltételeit teremtették meg a kiirtást célzó börtönök és munkatáborok felállításának. A politikai foglyok megsemmisítésére irányuló konkrét intézkedéseket a börtönparancsnokokra bízták – olvasható a dokumentumban.
A pert a bukaresti táblabíróság fogja tárgyalni.
MTI. Erdély.ma
Emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt vádat emelt a román legfőbb ügyészség egy volt kommunista börtönparancsnok ellen – közölte szerdán a vádhatóság.
Alexandru Visinescut tavaly júliusban jelentette fel a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER). Visinescu 1956 és 1963 között a hírhedt Ramnicu Sarati börtönt irányította, ahol a politikai foglyokat kegyetlen testi és lelki kínzásnak vetették alá. Visinescu az első volt kommunista börtönparancsnok, akit bíróság elé állítanak Romániában.
A hatóság közleménye által idézett vádirati részletek szerint a volt börtönparancsnok rendszeresen megsértette a politikai foglyok alapvető emberi jogait. Olyan feltételeknek és bánásmódnak voltak alávetve, ami a fizikai megsemmisülésükre irányult. Így például nem biztosították számukra a legszükségesebb gyógyszereket, orvosi kezelést, megtagadták a betegek börtönkórházba szállítását, éheztették a foglyokat és emberetlen körülmények között tartották őket.
A vádirat megállapítja, hogy a történelmi dokumentumok és az áldozatok vallomása szerint a Visinescu által vezetett börtönben a minimális túlélési feltételek hosszú távon nem voltak biztosítva, miközben a legtöbb ítélet több mint tíz évi szabadságvesztést rótt ki a politikai foglyokra. „A politikai foglyok halála lassú folyamat nyomán állt be fizikai és pszichikai kínzásuk miatt" – olvasható a dokumentumban.
Az eddig tanulmányozott dokumentumok szerint 138 személyt azonosítottak, akik 1956 és 1963 között a Ramnicu Sarati börtönben raboskodtak.
A vádirat megállapítja, hogy a börtönparancsnoknak személyes felelőssége van, hiszen az akkori börtönviszonyokat szabályozó hivatalos rendelkezések csak az előfeltételeit teremtették meg a kiirtást célzó börtönök és munkatáborok felállításának. A politikai foglyok megsemmisítésére irányuló konkrét intézkedéseket a börtönparancsnokokra bízták – olvasható a dokumentumban.
A pert a bukaresti táblabíróság fogja tárgyalni.
MTI. Erdély.ma
2014. június 18.
Visszakéri a Wass Albert-szobrot Tóth Ferenc
Halasztást kért és kapott ügyvédje, ezért csak csütörtökön kell jelentkeznie kihallgatásra a megyei rendőrségen a szovátai Tóth Ferencnek – adta hírül Gligor Róbert László a szekelyhon.ro portálon. Tóth Ferencet a Wass-szobor ügyében idéztek be, mert háborús bűnös kultuszának ápolásával gyanúsítják. A szekelyhon.ro érdeklődésére Tóth Ferenc elmondta: időközben több kérdés is megfogalmazódott benne, az egyik, hogy ki jelentette fel. Tudomása szerint magánszemély feljelentése miatt az ügyészség és a megyei rendőrség nem nyomoz, lakossági feljelentés esetén pedig a szovátai rendőrség munkatársainak kellett volna helyszínelniük nála. Az, hogy a segesvári ügyészség és a megyei rendőrség tartott nála házkutatást és lefoglalta a Wass Albert-szobrot, számára azt sugallja, hogy magasabb hatósági lépésről van szó. Joga van tudni, ki jelentette fel, és ezzel a jogával élni is fog – szögezte le a szovátai szoborállító.
Másik érdekes kérdése az ellene indított vizsgálathoz kapcsolódik. Ugyanis néhány napja hozzájutott az ítélethez, amely soha nem került a nagy nyilvánosság elé, de amelyben a legfelsőbb semmítőszék melletti ügyészség egy 2004-es dosszié ügyében kimondja, hogy az 1946-os népbíróság Wass Albertet nem ítélte el az emberiség és béke elleni cselekedetek vádjával. Ennek ismeretében joggal vetődik fel benne az a kérdés, hogy ha Wass nem volt háborús bűnös, mit cselekednek vele most a hatóságok? Miért nem ismeri ezt az ítéletet a nyomozóhatóság, és miért nem ennek szellemében cselekszik? Milyen alapon hurcoltatják meg őt, és kinek áll az érdekében az egész ügy? – sorolta a szovátai férfi. „Ha így állnak a dolgok, az lesz a kérésem a hatóságok felé, hogy állítsák vissza a helyére az elvett szobrot” – nyomatékosított Tóth Ferenc a szekelyhon.ro-nak. Erdély.ma
Halasztást kért és kapott ügyvédje, ezért csak csütörtökön kell jelentkeznie kihallgatásra a megyei rendőrségen a szovátai Tóth Ferencnek – adta hírül Gligor Róbert László a szekelyhon.ro portálon. Tóth Ferencet a Wass-szobor ügyében idéztek be, mert háborús bűnös kultuszának ápolásával gyanúsítják. A szekelyhon.ro érdeklődésére Tóth Ferenc elmondta: időközben több kérdés is megfogalmazódott benne, az egyik, hogy ki jelentette fel. Tudomása szerint magánszemély feljelentése miatt az ügyészség és a megyei rendőrség nem nyomoz, lakossági feljelentés esetén pedig a szovátai rendőrség munkatársainak kellett volna helyszínelniük nála. Az, hogy a segesvári ügyészség és a megyei rendőrség tartott nála házkutatást és lefoglalta a Wass Albert-szobrot, számára azt sugallja, hogy magasabb hatósági lépésről van szó. Joga van tudni, ki jelentette fel, és ezzel a jogával élni is fog – szögezte le a szovátai szoborállító.
Másik érdekes kérdése az ellene indított vizsgálathoz kapcsolódik. Ugyanis néhány napja hozzájutott az ítélethez, amely soha nem került a nagy nyilvánosság elé, de amelyben a legfelsőbb semmítőszék melletti ügyészség egy 2004-es dosszié ügyében kimondja, hogy az 1946-os népbíróság Wass Albertet nem ítélte el az emberiség és béke elleni cselekedetek vádjával. Ennek ismeretében joggal vetődik fel benne az a kérdés, hogy ha Wass nem volt háborús bűnös, mit cselekednek vele most a hatóságok? Miért nem ismeri ezt az ítéletet a nyomozóhatóság, és miért nem ennek szellemében cselekszik? Milyen alapon hurcoltatják meg őt, és kinek áll az érdekében az egész ügy? – sorolta a szovátai férfi. „Ha így állnak a dolgok, az lesz a kérésem a hatóságok felé, hogy állítsák vissza a helyére az elvett szobrot” – nyomatékosított Tóth Ferenc a szekelyhon.ro-nak. Erdély.ma
2014. június 18.
Két levél, egy feladó?
Két válaszlevél. Egyik mintegy hete került nyilvánosságra, és a kormány véleményét tartalmazza a Székely Nemzeti Tanács autonómiát követelő petíciójára, melyet március 10-én Marosvásárhelyen több tízezren nyomatékosítottak. Másikat hétfőn közölte az RMDSZ, az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre válaszolnak. Két válaszlevél, egyik a román kormánytól, másik a magyar érdekképviselettől – de mindkettőt Bukarestből küldték.
A román reakció aligha számított meglepetésnek: már szinte eredménynek könyveltük el, hogy hosszú évek után végre válaszra méltatják az SZNT-t. Azon senki sem csodálkozott, hogy a kormány voltaképpen hárította a felelősséget, és ismét csak azzal a jól ismert érveléssel állt elő, miszerint Románia tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségek minden jogát, a nemzetközi szerződések pedig nem kötelezik Bukarestet arra, hogy autonómiát biztosítson számukra. Tipikus bukaresti reakció tehát, amely mindazonáltal újra megerősítette: a román hatalom csakis a külföld által elvárt minimumot hajlandó teljesíteni kisebbségi ügyekben.
De arra bizony nem sokan számítottak, hogy ehhez a véleményhez majdhogynem felzárkózik az RMDSZ is. Az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre – melyek sommája, hogy kormányzati pozícióból az RMDSZ elő tudja-e mozdítani az autonómia ügyét – küldött válaszlevél ugyanis a kormány reakciójának majdhogynem valamennyi jegyét magán hordozza – leszámítva talán azt, hogy ez időben, néhány nap után született. Különben ez is a felelősség hárításáról szól: a jogos felháborodás, a kormány reakciója elleni tiltakozás helyett például mintegy igazolja, hogy a kormányfőnek nem kötelessége konzultálnia koalíciós partnereivel. Az a passzus, hogy az RMDSZ mennyire elkötelezett az autonómia iránt immár 1993-tól, kísértetiesen hasonlít arra az önigazoló magyarázkodásra, melyben a román kormány azt hangsúlyozza, márpedig ők mindent megtesznek az országban élő nemzeti kisebbségekért. Végül pedig azt kiemelni, hogy mennyire nem kötelező az autonómia a nemzetközi jog szerint – miként az a kormány levelében is áll –, taktikai öngyilkosság, nagyjából azzal egyenértékű, mintha úgy akarnánk bevenni az ellenfél kapuját, hogy saját kapunkra kezdünk el lövöldözni.
Ezek után már csak az nem világos: ha a biztató jeleket keresve a kormány válasza után azt mondtuk, értékelendő, hogy legalább válaszra méltatják autonómiakövetelésünket, ezúttal vajon mit tekinthetünk eredménynek? Talán azt, hogy amikor már régóta az egységes stratégia életbe ültetésének lenne itt az ideje, végre beindulni látszik a levelezés az erdélyi magyar szervezetek között? Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Két válaszlevél. Egyik mintegy hete került nyilvánosságra, és a kormány véleményét tartalmazza a Székely Nemzeti Tanács autonómiát követelő petíciójára, melyet március 10-én Marosvásárhelyen több tízezren nyomatékosítottak. Másikat hétfőn közölte az RMDSZ, az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre válaszolnak. Két válaszlevél, egyik a román kormánytól, másik a magyar érdekképviselettől – de mindkettőt Bukarestből küldték.
A román reakció aligha számított meglepetésnek: már szinte eredménynek könyveltük el, hogy hosszú évek után végre válaszra méltatják az SZNT-t. Azon senki sem csodálkozott, hogy a kormány voltaképpen hárította a felelősséget, és ismét csak azzal a jól ismert érveléssel állt elő, miszerint Románia tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségek minden jogát, a nemzetközi szerződések pedig nem kötelezik Bukarestet arra, hogy autonómiát biztosítson számukra. Tipikus bukaresti reakció tehát, amely mindazonáltal újra megerősítette: a román hatalom csakis a külföld által elvárt minimumot hajlandó teljesíteni kisebbségi ügyekben.
De arra bizony nem sokan számítottak, hogy ehhez a véleményhez majdhogynem felzárkózik az RMDSZ is. Az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre – melyek sommája, hogy kormányzati pozícióból az RMDSZ elő tudja-e mozdítani az autonómia ügyét – küldött válaszlevél ugyanis a kormány reakciójának majdhogynem valamennyi jegyét magán hordozza – leszámítva talán azt, hogy ez időben, néhány nap után született. Különben ez is a felelősség hárításáról szól: a jogos felháborodás, a kormány reakciója elleni tiltakozás helyett például mintegy igazolja, hogy a kormányfőnek nem kötelessége konzultálnia koalíciós partnereivel. Az a passzus, hogy az RMDSZ mennyire elkötelezett az autonómia iránt immár 1993-tól, kísértetiesen hasonlít arra az önigazoló magyarázkodásra, melyben a román kormány azt hangsúlyozza, márpedig ők mindent megtesznek az országban élő nemzeti kisebbségekért. Végül pedig azt kiemelni, hogy mennyire nem kötelező az autonómia a nemzetközi jog szerint – miként az a kormány levelében is áll –, taktikai öngyilkosság, nagyjából azzal egyenértékű, mintha úgy akarnánk bevenni az ellenfél kapuját, hogy saját kapunkra kezdünk el lövöldözni.
Ezek után már csak az nem világos: ha a biztató jeleket keresve a kormány válasza után azt mondtuk, értékelendő, hogy legalább válaszra méltatják autonómiakövetelésünket, ezúttal vajon mit tekinthetünk eredménynek? Talán azt, hogy amikor már régóta az egységes stratégia életbe ültetésének lenne itt az ideje, végre beindulni látszik a levelezés az erdélyi magyar szervezetek között? Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. június 18.
Támad a hargitai prefektus (Önkormányzati határozatok az autonómiáért)
Négy település autonómiapárti határozatát támadta meg a közigazgatási bíróságon Hargita megye prefektusa. Adrian Jean Andrei tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Gyergyóditró, Gyergyószárhegy, Gyergyóújfalu és Gyergyószentmiklós autonómiapárti határozata ellen nyújtott be törvényszéki keresetet. Álláspontja szerint ezek a határozatok azért érvénytelenek, mert az önkormányzatoknak nincs törvényi felhatalmazásuk ilyen döntések meghozatalára.
A prefektus szerint a határozatok súlyosan sértik Románia alkotmányát, amelynek értelmében az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik. A Székelyföld területi autonómiájához szerinte alkotmánymódosításra van szükség. „Minden efféle kezdeményezés megalapozatlan és törvénytelen” – jelentette ki Adrian Jean Andrei. Hozzátette, számít arra, hogy az elkövetkező időszakban más önkormányzatok is hoznak hasonló határozatokat. „Szeretném tudatni, hogy ezek a kezdeményezések törvénytelenek, és minden olyan határozatot, amely egy a törvény által nem szentesített közigazgatási egység létrehozására vonatkozik, meg fogok támadni a törvényszéken. (...) A prefektusi hivatal a törvény betartását szavatolja, ez nem lehet vita vagy egyezkedés tárgya” – mondta a prefektus.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) február 12-én fordult nyílt levéllel a székelyföldi önkormányzatokhoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el. Az SZNT által elkészített határozattervezetet eddig Hargita megyében Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Maros megyében pedig Makfalva önkormányzati testülete fogadta el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Négy település autonómiapárti határozatát támadta meg a közigazgatási bíróságon Hargita megye prefektusa. Adrian Jean Andrei tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Gyergyóditró, Gyergyószárhegy, Gyergyóújfalu és Gyergyószentmiklós autonómiapárti határozata ellen nyújtott be törvényszéki keresetet. Álláspontja szerint ezek a határozatok azért érvénytelenek, mert az önkormányzatoknak nincs törvényi felhatalmazásuk ilyen döntések meghozatalára.
A prefektus szerint a határozatok súlyosan sértik Románia alkotmányát, amelynek értelmében az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik. A Székelyföld területi autonómiájához szerinte alkotmánymódosításra van szükség. „Minden efféle kezdeményezés megalapozatlan és törvénytelen” – jelentette ki Adrian Jean Andrei. Hozzátette, számít arra, hogy az elkövetkező időszakban más önkormányzatok is hoznak hasonló határozatokat. „Szeretném tudatni, hogy ezek a kezdeményezések törvénytelenek, és minden olyan határozatot, amely egy a törvény által nem szentesített közigazgatási egység létrehozására vonatkozik, meg fogok támadni a törvényszéken. (...) A prefektusi hivatal a törvény betartását szavatolja, ez nem lehet vita vagy egyezkedés tárgya” – mondta a prefektus.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) február 12-én fordult nyílt levéllel a székelyföldi önkormányzatokhoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el. Az SZNT által elkészített határozattervezetet eddig Hargita megyében Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Maros megyében pedig Makfalva önkormányzati testülete fogadta el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. június 18.
Meghiúsult zászló-újrafelvonás Kézdivásárhelyen
Tegnap a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács vezetői megkísérelték, hogy székely lobogókat vonjanak fel a Gábor Áron-szobor melletti tartórudakra. A végleges táblabírósági ítélettel eltávolított székely zászlók helyére ugyanakkorákat szándékoztak felhúzni Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke jelenlétében, ám kísérletük kudarcot vallott.
Péter János, az SZNT alelnöke elmondása szerint Szima Csabával, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnökével keresték fel Bokor Tibor polgármestert, vele egyeztettek szándékukról. A városvezető azonban cáfolta állításukat, szerinte valaki nem mond igazat. Az SZNT helyi képviselői szerint arról volt szó, hogy a városháza munkatársai segítenek nekik, és visszaszerelik a zászlórudakra a drótokat.
Tegnap Izsák Balázs és kísérete Kézdiszentléleken értesült arról, hogy a polgármesteri hivatal munkatársai leszerelték a tartórudakat. Visszatérésükkor látták, a hír igaz, meghiúsult a zászló-újrafelvonás, csupán egy percig lobogtatta azokat a Nemere szele a szobor előtt, amíg a fotó elkészült. Bokor Tibor polgármester véleményét is kikértük. Az elöljáró elmondta: azért szerelték le a Gábor Áron téren álló rudakat, hogy azokat ismét felállítsák az egykori kaszárnya előtt levő világháborús emlékműnél. Nem kell elfelejteni, hogy végleges táblabírósági döntés született a székely zászlók eltávolításáról – hangsúlyozta a céhes város polgármestere.
A sikertelen zászló-újrafelvonási kísérlet után Izsák Balázs lapunknak az alábbiakat nyilatkozta: a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság negyedik, Romániáról szóló jelentésének székely zászlóra vonatkozó passzusát Kézdivásárhelyen is érvényesíteni kell. „Ma már nyilvánvaló, hogy nem csak mi mondjuk azt, hogy jogtalan a román hatóságok minden, székely zászlók eltávolítására irányuló lépése. Ezt egy európai független fórum is megállapította, és fel is szólította Romániát, hogy fejezze be a székely zászlók elleni hadjáratot” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Elmondta, maga ajánlotta a Kézdiszéki Székely Tanácsnak, hogy szívesen részt vesz a székely zászlók ismételt kitűzésén a város főterén, ám az a kellemetlen meglepetés érte, hogy érkezése napján előbb csak a zászlótartó kellékek tűntek el a két zászlótartó oszlopról, majd rövid időn belül a két oszlop is. „A zászlótartók leszerelése sem az autonómiatörekvést, sem a székely zászló terjedését nem fogja megállítani. Ma nem került sor a lobogók újrafelvonására, de én bízom a kézdivásárhelyiekben, bízom a Kézdivásárhelyi Székely Tanácsban, és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb visszakerül a helyére a két székely zászló” – fogalmazott Izsák Balázs.
Lukács Lóránt, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megkeresésünkre az alábbiakat nyilatkozta: azt üzenem székely testvéreimnek, hogy bátran emeljék a magasba a székely szimbólumokat, hiszen ezeket senki nem veheti el tőlünk, ez a mi örökségünk, amit őseink hagytak ránk. Az volt a szándékunk, hogy ismét lobogjon a székely zászló a város főterén, de erre nem kerülhetett sor, sajnos, nem tudtuk megvalósítani tervünket. Mi, székelyek fogjunk össze, hogy őrizzük meg, védjük meg jelképeinket, és próbáljunk közösen fellépni a Székelyföld területi autonómiájának megteremtése érdekében.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tegnap a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács vezetői megkísérelték, hogy székely lobogókat vonjanak fel a Gábor Áron-szobor melletti tartórudakra. A végleges táblabírósági ítélettel eltávolított székely zászlók helyére ugyanakkorákat szándékoztak felhúzni Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke jelenlétében, ám kísérletük kudarcot vallott.
Péter János, az SZNT alelnöke elmondása szerint Szima Csabával, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnökével keresték fel Bokor Tibor polgármestert, vele egyeztettek szándékukról. A városvezető azonban cáfolta állításukat, szerinte valaki nem mond igazat. Az SZNT helyi képviselői szerint arról volt szó, hogy a városháza munkatársai segítenek nekik, és visszaszerelik a zászlórudakra a drótokat.
Tegnap Izsák Balázs és kísérete Kézdiszentléleken értesült arról, hogy a polgármesteri hivatal munkatársai leszerelték a tartórudakat. Visszatérésükkor látták, a hír igaz, meghiúsult a zászló-újrafelvonás, csupán egy percig lobogtatta azokat a Nemere szele a szobor előtt, amíg a fotó elkészült. Bokor Tibor polgármester véleményét is kikértük. Az elöljáró elmondta: azért szerelték le a Gábor Áron téren álló rudakat, hogy azokat ismét felállítsák az egykori kaszárnya előtt levő világháborús emlékműnél. Nem kell elfelejteni, hogy végleges táblabírósági döntés született a székely zászlók eltávolításáról – hangsúlyozta a céhes város polgármestere.
A sikertelen zászló-újrafelvonási kísérlet után Izsák Balázs lapunknak az alábbiakat nyilatkozta: a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság negyedik, Romániáról szóló jelentésének székely zászlóra vonatkozó passzusát Kézdivásárhelyen is érvényesíteni kell. „Ma már nyilvánvaló, hogy nem csak mi mondjuk azt, hogy jogtalan a román hatóságok minden, székely zászlók eltávolítására irányuló lépése. Ezt egy európai független fórum is megállapította, és fel is szólította Romániát, hogy fejezze be a székely zászlók elleni hadjáratot” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Elmondta, maga ajánlotta a Kézdiszéki Székely Tanácsnak, hogy szívesen részt vesz a székely zászlók ismételt kitűzésén a város főterén, ám az a kellemetlen meglepetés érte, hogy érkezése napján előbb csak a zászlótartó kellékek tűntek el a két zászlótartó oszlopról, majd rövid időn belül a két oszlop is. „A zászlótartók leszerelése sem az autonómiatörekvést, sem a székely zászló terjedését nem fogja megállítani. Ma nem került sor a lobogók újrafelvonására, de én bízom a kézdivásárhelyiekben, bízom a Kézdivásárhelyi Székely Tanácsban, és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb visszakerül a helyére a két székely zászló” – fogalmazott Izsák Balázs.
Lukács Lóránt, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megkeresésünkre az alábbiakat nyilatkozta: azt üzenem székely testvéreimnek, hogy bátran emeljék a magasba a székely szimbólumokat, hiszen ezeket senki nem veheti el tőlünk, ez a mi örökségünk, amit őseink hagytak ránk. Az volt a szándékunk, hogy ismét lobogjon a székely zászló a város főterén, de erre nem kerülhetett sor, sajnos, nem tudtuk megvalósítani tervünket. Mi, székelyek fogjunk össze, hogy őrizzük meg, védjük meg jelképeinket, és próbáljunk közösen fellépni a Székelyföld területi autonómiájának megteremtése érdekében.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. június 18.
"Sütőnek van ideje, nekünk nincs"
Kedden a marosvásárhelyi református temetőben a Herder- és Kossuth-díjas író, drámaíró születésnapján a Sütő András Baráti Egyesület tartott koszorúzással egybekötött megemlékezést. A Baráti Egyesület alapvető célkitűzése az erdélyi magyar író emlékének ébrentartása, ápolása. Az egyesület, mely elsőrendű feladatának tekinti Sütő András írói hagyatékának a megőrzését és gondozását, születésnapján, június 17-én minden esztendőben megemlékezést tart.
Gálfalvi Zsolt az Udvarhelyen felavatott Sütő-szobor kapcsán emlékezett az íróra. Mint mondta, nem elmarasztalni szeretné azt a várost, ahol az író élt és alkotott, csupán a történelmi igazságtételre figyelmeztetne. Az egyre szaporodó szobrok láttán úgy érzi, talán szerencsések is azok, akiknek nem állítottak szobrot. A Sütő András-szobor felállítását tudatosan és szándékosan akadályozóknak azonban nem sikerül emberi és írói nagyságát csorbítani. Mint elhangzott, várhatunk rá. Sütőnek van ideje, nekünk van kevesebb, de annyi időnk kell legyen, hogy észrevegyük, hogy azokkal az eszközökkel és olyan módszerekkel akadályozzák a helyi illetékes szervek ennek a szobornak a felállítását, amelyek ellen az író életében minden eszközzel harcolt. Sütő nemzetközi tekintélye sokkal nagyobb annál, minthogy cseretárgyként lehessen felhasználni. Más dimenziókról van szó, ezért nem lehet politikai alku tárgya. A magyar nyelv mestere volt és marad, ezért mindannyiunk kötelessége nyelvünk értékeinek védelme – mondta.
Lázok János bejelentette a Művészeti Egyetemen tartandó Sütő András Műhelykonferenciát, melynek címe (M)ilyen gazdagok vagyunk?
A megemlékezés koszorúit Székely Emese, Kilyén Ilka, Szalkay József helyezte el az író és felesége kopjafás síremlékén.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)
Kedden a marosvásárhelyi református temetőben a Herder- és Kossuth-díjas író, drámaíró születésnapján a Sütő András Baráti Egyesület tartott koszorúzással egybekötött megemlékezést. A Baráti Egyesület alapvető célkitűzése az erdélyi magyar író emlékének ébrentartása, ápolása. Az egyesület, mely elsőrendű feladatának tekinti Sütő András írói hagyatékának a megőrzését és gondozását, születésnapján, június 17-én minden esztendőben megemlékezést tart.
Gálfalvi Zsolt az Udvarhelyen felavatott Sütő-szobor kapcsán emlékezett az íróra. Mint mondta, nem elmarasztalni szeretné azt a várost, ahol az író élt és alkotott, csupán a történelmi igazságtételre figyelmeztetne. Az egyre szaporodó szobrok láttán úgy érzi, talán szerencsések is azok, akiknek nem állítottak szobrot. A Sütő András-szobor felállítását tudatosan és szándékosan akadályozóknak azonban nem sikerül emberi és írói nagyságát csorbítani. Mint elhangzott, várhatunk rá. Sütőnek van ideje, nekünk van kevesebb, de annyi időnk kell legyen, hogy észrevegyük, hogy azokkal az eszközökkel és olyan módszerekkel akadályozzák a helyi illetékes szervek ennek a szobornak a felállítását, amelyek ellen az író életében minden eszközzel harcolt. Sütő nemzetközi tekintélye sokkal nagyobb annál, minthogy cseretárgyként lehessen felhasználni. Más dimenziókról van szó, ezért nem lehet politikai alku tárgya. A magyar nyelv mestere volt és marad, ezért mindannyiunk kötelessége nyelvünk értékeinek védelme – mondta.
Lázok János bejelentette a Művészeti Egyetemen tartandó Sütő András Műhelykonferenciát, melynek címe (M)ilyen gazdagok vagyunk?
A megemlékezés koszorúit Székely Emese, Kilyén Ilka, Szalkay József helyezte el az író és felesége kopjafás síremlékén.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)
2014. június 18.
Rippl-Rónai-kiállítás – ajándék a székelyföldiek, az erdélyiek számára
Beszélgetés Gyarmati Zsolttal, a Csíki Székely Múzeum igazgatójával
A magyar festészet első modern mesterének 95 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők október végéig a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban, az intézmény, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria együttműködésében. A Rippl-Rónai József (1861−1927) életművének fontosabb korszakait és az általa használt minden technikát bemutató kiállítás apropóján Gyarmati Zsolt múzeumigazgatóval beszélgettünk, többek között Csíkszereda kulturális, művészeti szerepvállalásának kérdését is érintve.
– Képletesen szólva ismét Csíkszeredába érkezett a kultúra, Rippl-Rónai József különböző alkotói periódusainak legjavát csodálhatjuk meg a múzeum emeleti termeiben: a fekete és az enteriőr képek korszaka után a Róma-villa és a „kukoricás” stílus tárul elénk, majd a „pasztell arcképek” következnek. Köztudott a művészről, hogy egy idő után terhes lett számára mestere, Munkácsy Mihály segédeként dolgozni, saját útját kívánta járni, s voltaképpen ez a fajta, eltökéltséggel párosuló tehetség hozta meg számára a sikert. Hogyan esett rá a választás?
– Az erdélyi kultúrakedvelők megszokhatták, hogy jelentős művészek alkotásait mutatjuk be a Csíki Székely Múzeum nagyszabású kiállítások sorozatában. Két évig szünetelt a folyamat, ugyanis ez idő alatt kívül-belül megújult a Mikó-vár, általános műemléki rekonstrukció zajlott, így immár új köntösben fogadhatjuk a látogatókat. Sokat gondolkodtunk azon, hogy ki legyen a következő nagy név a sorozatban. Igazából mindig egy intellektuális kaland a választás, több szempont merül fel ilyenkor: ki az, aki még nem volt itt, viszont lenne rá igény, élvonalba tartozó művész, de nem elcsépelt… Valahogy így esett a választásunk Rippl-Rónai Józsefre, a magyar festészet emblematikus figurájára, aki érdekes módon soha nem járt Erdélyben, sőt, kiállításai sem voltak errefelé. Ez a törekvésünk, hogy újra egy nagy művészt hozzunk, találkozott Kaposvár és Csíkszereda testvérvárosi kapcsolatával, így döntöttünk Kaposvár híres festője mellett. A tárlat kurátora, Horváth János kaposvári művészettörténész 85 képet választott ki a város határában lévő Róma-villa gyűjteményéből, majd közösen úgy határoztunk, hogy ezt az anyagot kiegészítjük még 10, szintén nagyon jelentős festménnyel a Magyar Nemzeti Galériából. Így összesen 95 alkotás látható június 6-a óta a múzeum öt termében, átfogó képet nyújtva Rippl-Rónai József munkásságáról. Modern volt ő a szó legnemesebb értelmében: megújította a festészetet, mindazt, amit addig Munkácsyék, Benczúrék, Székely Bertalanék képviseltek. Olyan volt a festészetben, mint Ady Endre az irodalomban, a modernitást képviselte, és hisszük, hogy ennek mindig van aktualitása.
– Térjünk vissza a Magyar Nemzeti Galériából származó képekhez, hogyan választották ki ezeket?
– Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatójával és csapatával több évre visszamenőleg jó kapcsolatot ápolunk, kölcsönöztünk tőlük képeket a Munkácsy-kiállításhoz, majd 2008-ban tőlük hoztuk a nagybányai anyagot, és a Barabás-, Munkácsy-, Szinyei-kiállításunk java része is onnan származott.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)
Beszélgetés Gyarmati Zsolttal, a Csíki Székely Múzeum igazgatójával
A magyar festészet első modern mesterének 95 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők október végéig a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban, az intézmény, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria együttműködésében. A Rippl-Rónai József (1861−1927) életművének fontosabb korszakait és az általa használt minden technikát bemutató kiállítás apropóján Gyarmati Zsolt múzeumigazgatóval beszélgettünk, többek között Csíkszereda kulturális, művészeti szerepvállalásának kérdését is érintve.
– Képletesen szólva ismét Csíkszeredába érkezett a kultúra, Rippl-Rónai József különböző alkotói periódusainak legjavát csodálhatjuk meg a múzeum emeleti termeiben: a fekete és az enteriőr képek korszaka után a Róma-villa és a „kukoricás” stílus tárul elénk, majd a „pasztell arcképek” következnek. Köztudott a művészről, hogy egy idő után terhes lett számára mestere, Munkácsy Mihály segédeként dolgozni, saját útját kívánta járni, s voltaképpen ez a fajta, eltökéltséggel párosuló tehetség hozta meg számára a sikert. Hogyan esett rá a választás?
– Az erdélyi kultúrakedvelők megszokhatták, hogy jelentős művészek alkotásait mutatjuk be a Csíki Székely Múzeum nagyszabású kiállítások sorozatában. Két évig szünetelt a folyamat, ugyanis ez idő alatt kívül-belül megújult a Mikó-vár, általános műemléki rekonstrukció zajlott, így immár új köntösben fogadhatjuk a látogatókat. Sokat gondolkodtunk azon, hogy ki legyen a következő nagy név a sorozatban. Igazából mindig egy intellektuális kaland a választás, több szempont merül fel ilyenkor: ki az, aki még nem volt itt, viszont lenne rá igény, élvonalba tartozó művész, de nem elcsépelt… Valahogy így esett a választásunk Rippl-Rónai Józsefre, a magyar festészet emblematikus figurájára, aki érdekes módon soha nem járt Erdélyben, sőt, kiállításai sem voltak errefelé. Ez a törekvésünk, hogy újra egy nagy művészt hozzunk, találkozott Kaposvár és Csíkszereda testvérvárosi kapcsolatával, így döntöttünk Kaposvár híres festője mellett. A tárlat kurátora, Horváth János kaposvári művészettörténész 85 képet választott ki a város határában lévő Róma-villa gyűjteményéből, majd közösen úgy határoztunk, hogy ezt az anyagot kiegészítjük még 10, szintén nagyon jelentős festménnyel a Magyar Nemzeti Galériából. Így összesen 95 alkotás látható június 6-a óta a múzeum öt termében, átfogó képet nyújtva Rippl-Rónai József munkásságáról. Modern volt ő a szó legnemesebb értelmében: megújította a festészetet, mindazt, amit addig Munkácsyék, Benczúrék, Székely Bertalanék képviseltek. Olyan volt a festészetben, mint Ady Endre az irodalomban, a modernitást képviselte, és hisszük, hogy ennek mindig van aktualitása.
– Térjünk vissza a Magyar Nemzeti Galériából származó képekhez, hogyan választották ki ezeket?
– Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatójával és csapatával több évre visszamenőleg jó kapcsolatot ápolunk, kölcsönöztünk tőlük képeket a Munkácsy-kiállításhoz, majd 2008-ban tőlük hoztuk a nagybányai anyagot, és a Barabás-, Munkácsy-, Szinyei-kiállításunk java része is onnan származott.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)
2014. június 18.
In memoriam Mezei József
Június 13-án Bukarestben elhunyt Mezei József. Újságíróként kezdte pályáját Kolozsváron, majd Bukarestben folytatta. Képzőművészeti kiállításokról írt beszámolókat, román és magyar művészekről tanulmányokat, monográfiákat a legmagasabb szakmai szinten, nem irodalmat írt a látványról.
A képi-vizuális művészet forrásához vezetett közelebb, ami megfogalmazhatatlan, de élmény – az emberi lélek. Így fogalmaz egyik írásában: „a világlistán is magasra helyezem azokat a művészeket, akik a két világháború időszakában egyedülálló erdélyi szellemiséget képviselnek a festészetben, Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Incze János Dés…”.
Isten vele.
Kancsura István
Mezei József /Kolozsvár, 1938. szept. 6. – Bukarest, 2014. június13./ az 1990-ben újraindult Művelődés folyóirat főszerkesztője, 1991-től főszerkesztő-helyettese. Balogh Péter szobrászművésztől írt monográfiát: Balogh Péter (1976). Szabadság (Kolozsvár)
Június 13-án Bukarestben elhunyt Mezei József. Újságíróként kezdte pályáját Kolozsváron, majd Bukarestben folytatta. Képzőművészeti kiállításokról írt beszámolókat, román és magyar művészekről tanulmányokat, monográfiákat a legmagasabb szakmai szinten, nem irodalmat írt a látványról.
A képi-vizuális művészet forrásához vezetett közelebb, ami megfogalmazhatatlan, de élmény – az emberi lélek. Így fogalmaz egyik írásában: „a világlistán is magasra helyezem azokat a művészeket, akik a két világháború időszakában egyedülálló erdélyi szellemiséget képviselnek a festészetben, Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Incze János Dés…”.
Isten vele.
Kancsura István
Mezei József /Kolozsvár, 1938. szept. 6. – Bukarest, 2014. június13./ az 1990-ben újraindult Művelődés folyóirat főszerkesztője, 1991-től főszerkesztő-helyettese. Balogh Péter szobrászművésztől írt monográfiát: Balogh Péter (1976). Szabadság (Kolozsvár)
2014. június 18.
Ragyog a mindenség: líra, grafika és zene találkozása
Beszélgetés Tőzsér Lászlóval, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó vezetőjével
A vers, a rajz és a zene közös találkahelyére vezeti el az érdeklődőket a csíkszeredai Gutenberg Kiadó Ragyog a mindenség című erdélyi gyermekvers-antológiája, amelyet rendhagyó módon, a kötethez társuló cédé bemutatásával ajánlanak kicsik és nagyok figyelmébe ezekben a napokban, Kolozsvár után Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön is. Hétfőn este a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében koncertezett a Kaláka együttes, amelynek tolmácsolásában régebbi slágerek – Fakatona, A nandu, Ukulele stb. – is felcsendültek a kiadványban szereplő versek mellett. A hangulatos műsor után az emeleti előcsarnokban dedikáltak a zenészek, valamint az antológia összeállításában szerepet vállaló költők, illusztrátorok közül is jó néhányan, ekkor beszélgettünk az ötletgazdával, Tőzsér László kiadóvezetővel.
– Mintha egy nagy családdal találkozna, olyan érzése támadhat az embernek, ha fellapozza a 24 költő, 14 illusztrátor és a négy zenész – Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – munkáját dicsérő kötetet. Hogyan indult a projekt?
– Körülbelül három éve kezdtünk ábrándozni: éppen a Mátyás királyról szóló köteteinket mutattuk be Kolozsváron, a Mátyás király szülőházában, hazafele pedig, Makkai Kingával beszélgetve szó esett arról, hogy szükség lenne egy színvonalas antológiára. Már akkor elterveztük, hogy tematikus fejezetekbe gyűjtjük a verseket, és nagyjából a szerzőket is kiválasztottuk, majd Makkai Kinga gyűjtötte össze a verseket. Az erdélyi lírából akár minden héten válogathatnánk egy kötetrevalót, annyira gazdag a rendelkezésre álló anyag, szempont volt viszont, hogy ez a mostani gyűjtemény egyedi legyen, próbáljunk úgy eljárni, hogy ezenfelül még valamilyen értéket tudjunk hozzárendelni. Eldöntöttük tehát, hogy a líra mellé a grafikát és a muzsikát is társítjuk, hogy egy nagy találkozás legyen ez az antológia. Eleinte még egyetlen grafikusra gondoltunk, de menetközben kiderült, hogy rettenetesen sok időbe telne egy személy számára, hogy 230 oldalt illusztráljon; így jött az ötlet, hogy ha már versantológiáról van szó, akkor alkossuk meg az erdélyi illusztrátorok gyűjteményét. Véleményem szerint sikeresen megvalósultak az elképzeléseink, hiszen 14 erdélyi grafikus mutathatta meg a stílusát a 24 erdélyi költő mellett, és a Kaláka együttessel lett teljes a kép. Annak ellenére, hogy a bemutatón nem volt jelen az összes szerző és grafikus, itt, Kolozsváron éreztem azt, hogy egy nagy család gyűlt össze, meghatározó élmény ez számomra. Szabadság (Kolozsvár)
Beszélgetés Tőzsér Lászlóval, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó vezetőjével
A vers, a rajz és a zene közös találkahelyére vezeti el az érdeklődőket a csíkszeredai Gutenberg Kiadó Ragyog a mindenség című erdélyi gyermekvers-antológiája, amelyet rendhagyó módon, a kötethez társuló cédé bemutatásával ajánlanak kicsik és nagyok figyelmébe ezekben a napokban, Kolozsvár után Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön is. Hétfőn este a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében koncertezett a Kaláka együttes, amelynek tolmácsolásában régebbi slágerek – Fakatona, A nandu, Ukulele stb. – is felcsendültek a kiadványban szereplő versek mellett. A hangulatos műsor után az emeleti előcsarnokban dedikáltak a zenészek, valamint az antológia összeállításában szerepet vállaló költők, illusztrátorok közül is jó néhányan, ekkor beszélgettünk az ötletgazdával, Tőzsér László kiadóvezetővel.
– Mintha egy nagy családdal találkozna, olyan érzése támadhat az embernek, ha fellapozza a 24 költő, 14 illusztrátor és a négy zenész – Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – munkáját dicsérő kötetet. Hogyan indult a projekt?
– Körülbelül három éve kezdtünk ábrándozni: éppen a Mátyás királyról szóló köteteinket mutattuk be Kolozsváron, a Mátyás király szülőházában, hazafele pedig, Makkai Kingával beszélgetve szó esett arról, hogy szükség lenne egy színvonalas antológiára. Már akkor elterveztük, hogy tematikus fejezetekbe gyűjtjük a verseket, és nagyjából a szerzőket is kiválasztottuk, majd Makkai Kinga gyűjtötte össze a verseket. Az erdélyi lírából akár minden héten válogathatnánk egy kötetrevalót, annyira gazdag a rendelkezésre álló anyag, szempont volt viszont, hogy ez a mostani gyűjtemény egyedi legyen, próbáljunk úgy eljárni, hogy ezenfelül még valamilyen értéket tudjunk hozzárendelni. Eldöntöttük tehát, hogy a líra mellé a grafikát és a muzsikát is társítjuk, hogy egy nagy találkozás legyen ez az antológia. Eleinte még egyetlen grafikusra gondoltunk, de menetközben kiderült, hogy rettenetesen sok időbe telne egy személy számára, hogy 230 oldalt illusztráljon; így jött az ötlet, hogy ha már versantológiáról van szó, akkor alkossuk meg az erdélyi illusztrátorok gyűjteményét. Véleményem szerint sikeresen megvalósultak az elképzeléseink, hiszen 14 erdélyi grafikus mutathatta meg a stílusát a 24 erdélyi költő mellett, és a Kaláka együttessel lett teljes a kép. Annak ellenére, hogy a bemutatón nem volt jelen az összes szerző és grafikus, itt, Kolozsváron éreztem azt, hogy egy nagy család gyűlt össze, meghatározó élmény ez számomra. Szabadság (Kolozsvár)
2014. június 18.
Rágalmazott az RMDSZ az EMNP szerint
Rágalmazásnak minősítette az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) érő vádakat Csomortányi István, amelyek az RMDSZ Bihar megyei szervezetének múlt hétvégi választmányi ülésén elhangzottak.
A néppárt megyei vezetője kedden pontról pontra reagált Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön képviselő szavaira, akik a május végi európai parlamenti választások kiértékelésekor a néppártosok szerepvállalását támadták hétvégi felszólalásukban.
Csomortányi újfent leszögezte: hamis az az állítás, miszerint ők a román Polgári Erő (FC) pártját támogatták. „Mi soha nem kampányoltunk román pártnak, nem úgy, mint az RMDSZ, amely már két államelnök-választáson is a PSD-t támogatta, és most úgy tűnik, ismét meg fogja tenni” – fogalmazta meg.
Bevallása szerint nem is érti pontosan, hogy Szabó Ödön mire gondolhatott, amikor úgy fogalmazott, hogy a néppártosokkal ellentétben az RMDSZ-sek sohasem jelentenének fel magyarokat, hisz kiderült: épp volt RMDSZ-es minisztériumi tisztségviselők feljelentése miatt zaklatta a rendőrség a néppárt három évvel ezelőtti bejegyzési listáját aláíró több száz Beszterce-Naszód megyei szimpatizánsukat. „Felelőtlen politizálással vádoltak, miközben a néppárt volt az, amely az általuk elutasított koalíció hiányában nem indult az EP-választásokon, hogy teret engedjen az RMDSZ biztos bejutásának” – emlékeztetett Csomortányi.
„Teljes tévúton járnak, ha a magyar–magyar összefogás helyett a magyarellenes PSD-vel és a Dan Diaconescu-féle botránypárttal működnek együtt. Kérést intézünk az RMDSZ szervezetének tagságához és vezérkarához, hogy ha már a tisztújítás nem is lehetséges, de próbálják meg a vezetőiket rávenni arra, hogy ne a néppártban keressék az ellenséget, hiszen közösek az érdekeink” – szögezte le. Krónika (Kolozsvár)
Rágalmazásnak minősítette az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) érő vádakat Csomortányi István, amelyek az RMDSZ Bihar megyei szervezetének múlt hétvégi választmányi ülésén elhangzottak.
A néppárt megyei vezetője kedden pontról pontra reagált Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön képviselő szavaira, akik a május végi európai parlamenti választások kiértékelésekor a néppártosok szerepvállalását támadták hétvégi felszólalásukban.
Csomortányi újfent leszögezte: hamis az az állítás, miszerint ők a román Polgári Erő (FC) pártját támogatták. „Mi soha nem kampányoltunk román pártnak, nem úgy, mint az RMDSZ, amely már két államelnök-választáson is a PSD-t támogatta, és most úgy tűnik, ismét meg fogja tenni” – fogalmazta meg.
Bevallása szerint nem is érti pontosan, hogy Szabó Ödön mire gondolhatott, amikor úgy fogalmazott, hogy a néppártosokkal ellentétben az RMDSZ-sek sohasem jelentenének fel magyarokat, hisz kiderült: épp volt RMDSZ-es minisztériumi tisztségviselők feljelentése miatt zaklatta a rendőrség a néppárt három évvel ezelőtti bejegyzési listáját aláíró több száz Beszterce-Naszód megyei szimpatizánsukat. „Felelőtlen politizálással vádoltak, miközben a néppárt volt az, amely az általuk elutasított koalíció hiányában nem indult az EP-választásokon, hogy teret engedjen az RMDSZ biztos bejutásának” – emlékeztetett Csomortányi.
„Teljes tévúton járnak, ha a magyar–magyar összefogás helyett a magyarellenes PSD-vel és a Dan Diaconescu-féle botránypárttal működnek együtt. Kérést intézünk az RMDSZ szervezetének tagságához és vezérkarához, hogy ha már a tisztújítás nem is lehetséges, de próbálják meg a vezetőiket rávenni arra, hogy ne a néppártban keressék az ellenséget, hiszen közösek az érdekeink” – szögezte le. Krónika (Kolozsvár)
2014. június 18.
Struccok a prefektúrán
Körlevélben szólította fel az önkormányzatokat előbb Kovászna megye, majd Hargita megye prefektusa, hogy ne fogadjanak el „memorandumnak nevezett petíciót, amelyben az etnikai alapú területi szeparatizmust promoválják”.
Olyat, amilyet Uzonban szavaztak meg nemrég, elszabadítva azzal az etnikai elkülönülés újabb szellemseregeit. A kovásznai születésű, a magyarságközelséget a vajnafalvi porral és ordával együtt magába szívó Marius Popică „jogi” érvei között szerepel az is, hogy „egy ilyen tartalmú határozat törvénytelen, jogi alap nélküli, mert az alkotmány és a hatályos törvények által adott hatásköröket meghaladva hozzák meg azokat”.
A kormánybiztos ugyanakkor felszólítja a jegyzőket, hogy ne ellenjegyezzék az „alapvetően törvénytelen” határozatokat. Mint ismeretes, az idén februárban kezdeményezett határozatok értelmében 153 székelyföldi önkormányzat olyan memorandumot fogadott el, amelyben egységesen nyilvánítják ki az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét, és igyekeznek láthatóvá tenni a nagyvilág számára. Arról van szó, hogy a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
A Székelyföld elnevezésű közigazgatási egységhez való tartozás akaratának kinyilvánítása azonban a jelek szerint a törvénytelenség stigmáját kapta. Az úzus a szokásos: a törvény ugyan nem tiltja, de nem is engedélyezi, ezért aztán szabad prédául szolgál a többségi jogértelmezés számára. E testületi határozatok elrejtését célzó prefektusi önkény a népszavazásokkal szembeni korábbi gyakorlatot idézi. Bukarestben ma már pontosan tudják, mit akarnak a Székelyföld lakói, a jogos igény teljesítésével szemben viszont egyelőre igyekeznek nem létezővé tenni azt.
Nem lehet kétségünk afelől: azért, mert tudják, ha az igény nyilvánvalóvá válik, elkerülhetetlen lesz róla egyeztetni az érintett közösség képviselőivel. A határozatok elfogadása ígéretes pálya a Székelyföld autonómiájáról szóló hivatalos párbeszéd beindításához, ezért jó, ha az önkormányzatok tudják: a döntések meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el.
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)
Körlevélben szólította fel az önkormányzatokat előbb Kovászna megye, majd Hargita megye prefektusa, hogy ne fogadjanak el „memorandumnak nevezett petíciót, amelyben az etnikai alapú területi szeparatizmust promoválják”.
Olyat, amilyet Uzonban szavaztak meg nemrég, elszabadítva azzal az etnikai elkülönülés újabb szellemseregeit. A kovásznai születésű, a magyarságközelséget a vajnafalvi porral és ordával együtt magába szívó Marius Popică „jogi” érvei között szerepel az is, hogy „egy ilyen tartalmú határozat törvénytelen, jogi alap nélküli, mert az alkotmány és a hatályos törvények által adott hatásköröket meghaladva hozzák meg azokat”.
A kormánybiztos ugyanakkor felszólítja a jegyzőket, hogy ne ellenjegyezzék az „alapvetően törvénytelen” határozatokat. Mint ismeretes, az idén februárban kezdeményezett határozatok értelmében 153 székelyföldi önkormányzat olyan memorandumot fogadott el, amelyben egységesen nyilvánítják ki az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét, és igyekeznek láthatóvá tenni a nagyvilág számára. Arról van szó, hogy a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
A Székelyföld elnevezésű közigazgatási egységhez való tartozás akaratának kinyilvánítása azonban a jelek szerint a törvénytelenség stigmáját kapta. Az úzus a szokásos: a törvény ugyan nem tiltja, de nem is engedélyezi, ezért aztán szabad prédául szolgál a többségi jogértelmezés számára. E testületi határozatok elrejtését célzó prefektusi önkény a népszavazásokkal szembeni korábbi gyakorlatot idézi. Bukarestben ma már pontosan tudják, mit akarnak a Székelyföld lakói, a jogos igény teljesítésével szemben viszont egyelőre igyekeznek nem létezővé tenni azt.
Nem lehet kétségünk afelől: azért, mert tudják, ha az igény nyilvánvalóvá válik, elkerülhetetlen lesz róla egyeztetni az érintett közösség képviselőivel. A határozatok elfogadása ígéretes pálya a Székelyföld autonómiájáról szóló hivatalos párbeszéd beindításához, ezért jó, ha az önkormányzatok tudják: a döntések meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el.
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)
2014. június 18.
Összehangolt megfélemlítés autonómiaügyben
Központilag összehangolt megfélemlítési kísérletnek minősíti a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Hargita és Kovászna megyei prefektus negatív viszonyulását az önkormányzati autonómiahatározatokhoz.
Az SZNT közleményében hangsúlyozza: az önkormányzatok a határozat meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el, ezeknek a dokumentumoknak az a céljuk, hogy megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremtsenek a közigazgatási reform során, és hozzájárulnak ahhoz, hogy beinduljon a párbeszéd a Székelyföld autonóm jogállásáról.
Izsák Balázs SZNT-elnök szerdán portálunknak elmondta, a székelyföldi polgármestereket nem rettentette el a prefektusok megfélemlítő akciója. A Székely Nemzeti Tanács elnöke a kézdiszéki önkormányzatokat kereste meg, hogy az autonómiahatározat elfogadásáról tárgyaljon. Tavasszal már sepsiszéki, udvarhelyszéki polgármesterekkel is tárgyalt, körútját folytatja.
„Nagyon fontosnak tartom a székely önkormányzatok szerepét az autonómiaküzdelemben. Ezeket az önkormányzatokat a székely emberek választották meg, amíg nincs autonómiánk, regionális parlamentünk, ezek a legmagasabb szintű testületek, melyek a székelyeket képviselik” – szögezte le az SZNT elnöke.
Izsák Balázs elmondta, eddigi tárgyalásai során azt tapasztalta, hogy a székelyföldi elöljárók nyitottak, ismerik az autonómiahatározat tervezetét, többen már készen állnak rá, hogy napirendre tűzzék. „Nem fogalmaztak meg kételyeket, sőt azt is pontosan tudják, hogy a prefektus az autonómiahatározatok elleni körlevelével tulajdonképpen túllépte a hatáskörét, nem utasíthatja erre őket, a körlevélnek jogilag nincs semmilyen kötelező ereje” – mondta Izsák.
Az SZNT javasolta határozatok értelmében a székelyföldi önkormányzatoknak olyan petíciót kellene elfogadniuk, amelyben egységesen nyilvánítják ki, hogy egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
Nem volt hely a zászlónak Kézdin
A Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács Izsák Balázs jelenlétében saját felelősségére új székely zászlót akart felvonni Kézdivásárhely főterén, a Gábor Áron szobor mellett. A lobogót azonban mégsem tudták felhúzni, mert időközben a városgazdálkodási osztály munkatársai leszerelték a zászlótartó rudakat. Az udvarterek városában a két székely lobogót tavaly március 15-én Bokor Tibor polgármester és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes húzta fel, a prefektúra azonban pert indított emiatt, és a bírósági döntés értelmében a zászlók lekerültek a helyükről. A polgármester szerint a zászlókat az egykori kaszárnya előtti világháborús emlékműnél vonják fel újra.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro
Központilag összehangolt megfélemlítési kísérletnek minősíti a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Hargita és Kovászna megyei prefektus negatív viszonyulását az önkormányzati autonómiahatározatokhoz.
Az SZNT közleményében hangsúlyozza: az önkormányzatok a határozat meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el, ezeknek a dokumentumoknak az a céljuk, hogy megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremtsenek a közigazgatási reform során, és hozzájárulnak ahhoz, hogy beinduljon a párbeszéd a Székelyföld autonóm jogállásáról.
Izsák Balázs SZNT-elnök szerdán portálunknak elmondta, a székelyföldi polgármestereket nem rettentette el a prefektusok megfélemlítő akciója. A Székely Nemzeti Tanács elnöke a kézdiszéki önkormányzatokat kereste meg, hogy az autonómiahatározat elfogadásáról tárgyaljon. Tavasszal már sepsiszéki, udvarhelyszéki polgármesterekkel is tárgyalt, körútját folytatja.
„Nagyon fontosnak tartom a székely önkormányzatok szerepét az autonómiaküzdelemben. Ezeket az önkormányzatokat a székely emberek választották meg, amíg nincs autonómiánk, regionális parlamentünk, ezek a legmagasabb szintű testületek, melyek a székelyeket képviselik” – szögezte le az SZNT elnöke.
Izsák Balázs elmondta, eddigi tárgyalásai során azt tapasztalta, hogy a székelyföldi elöljárók nyitottak, ismerik az autonómiahatározat tervezetét, többen már készen állnak rá, hogy napirendre tűzzék. „Nem fogalmaztak meg kételyeket, sőt azt is pontosan tudják, hogy a prefektus az autonómiahatározatok elleni körlevelével tulajdonképpen túllépte a hatáskörét, nem utasíthatja erre őket, a körlevélnek jogilag nincs semmilyen kötelező ereje” – mondta Izsák.
Az SZNT javasolta határozatok értelmében a székelyföldi önkormányzatoknak olyan petíciót kellene elfogadniuk, amelyben egységesen nyilvánítják ki, hogy egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
Nem volt hely a zászlónak Kézdin
A Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács Izsák Balázs jelenlétében saját felelősségére új székely zászlót akart felvonni Kézdivásárhely főterén, a Gábor Áron szobor mellett. A lobogót azonban mégsem tudták felhúzni, mert időközben a városgazdálkodási osztály munkatársai leszerelték a zászlótartó rudakat. Az udvarterek városában a két székely lobogót tavaly március 15-én Bokor Tibor polgármester és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes húzta fel, a prefektúra azonban pert indított emiatt, és a bírósági döntés értelmében a zászlók lekerültek a helyükről. A polgármester szerint a zászlókat az egykori kaszárnya előtti világháborús emlékműnél vonják fel újra.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro
2014. június 18.
Kigyomlált erdőtörvény
Romániában körülbelül 366 ezer hektárnyi erdőt taroltak le, 80 millió köbméter fát vágtak ki és értékesítettek törvénytelen módon. Mindez a Számvevőszék könyvvizsgálói jelentéséből derül ki, (Situaţia patrimonială a fondului forestier din România în perioada 1990–2012 – A romániai erdőalap vagyoni helyzete az 1990–2012-es időszakban). A 112 oldalnyi jelentést olvasva az az érzésünk, mintha valamiféle új zöld Eldorádó kifosztásának lehetnénk tanúi, holott ez egy ősidőkre visszanyúló hazai „sportág”.
Így ír Victor Giurgiu akadémikus a Revista pădurilor 2010/2-es számában a hazai erdőirtó hagyományokról: minden olyan jelentős politikai esemény után, amikor Románia sorsa kedvezőbbre fordult, masszív erdőirtásba fogtunk, és az erdőterületek drasztikusan csökkentek. A távoli múltban Románia területének 80 százaléka volt erdős, ez az arány a 19. század elején 55-60 százalékra csökkent, a Statisztikai Hivatal 2009-es adatai szerint pedig 27 százalékra. Az akadémikus szerint az eredeti erdőörökségünknek mindössze egyharmadát kaptuk a 21. század elejére. A legkegyetlenebb erdőtlenítés a Nyugati Alföldön (3,2 százalék erdő), a Bărăgan (3,5 százalék), a Moldvai Alföld (4,1 százalék), Olténia (5,3 százalék) és az erdélyi Mezőség (6,8 százalék). Miközben az erdőterületek optimális arányának 30-25 százaléknyinak kellene lennie az alföldeken, nálunk ez 3-10 százalékra zsugorodott, a dombvidéken a 40-60 helyett 20-30 százalékra, a hegyvidéken pedig 60-80 helyett 55-60 százalékra.
A nagy újjáépítéseket és a gazdaság újraindítását mindig az erdő feláldozása révén finanszírozták. Így történt a római hódítások, a román kenézségek és vajdaságok megalakulása után, erdőirtás folyt a drinápolyi béke után (1829), a román fejedelemségek egyesülését követően (1859), 1878, 1918 után – és természetesen 1989 után is. Az 1858-1890-es időszakban az erdőterület 3 millió hektárral csökkent, az 1919-1937-es agrárreformok idején 1,3 millió hektárral, a kommunizmus idején 600 ezerrel. Az akadémikus azt állítja, a legnagyobb gond ma a feldaraboltság: 1922-ben még 80 ezer erdőtulajdonos volt, 183 ezer 1930-ban, 500 ezer tulajdonos 1947-ben és körülbelül egymillió erdőtulajdonos 2010-ben. A jelenlegi erdőtörvénnyel képtelenség gazdálkodni, változtatni kell rajta.
Willman Walter. Székelyhon.ro
Romániában körülbelül 366 ezer hektárnyi erdőt taroltak le, 80 millió köbméter fát vágtak ki és értékesítettek törvénytelen módon. Mindez a Számvevőszék könyvvizsgálói jelentéséből derül ki, (Situaţia patrimonială a fondului forestier din România în perioada 1990–2012 – A romániai erdőalap vagyoni helyzete az 1990–2012-es időszakban). A 112 oldalnyi jelentést olvasva az az érzésünk, mintha valamiféle új zöld Eldorádó kifosztásának lehetnénk tanúi, holott ez egy ősidőkre visszanyúló hazai „sportág”.
Így ír Victor Giurgiu akadémikus a Revista pădurilor 2010/2-es számában a hazai erdőirtó hagyományokról: minden olyan jelentős politikai esemény után, amikor Románia sorsa kedvezőbbre fordult, masszív erdőirtásba fogtunk, és az erdőterületek drasztikusan csökkentek. A távoli múltban Románia területének 80 százaléka volt erdős, ez az arány a 19. század elején 55-60 százalékra csökkent, a Statisztikai Hivatal 2009-es adatai szerint pedig 27 százalékra. Az akadémikus szerint az eredeti erdőörökségünknek mindössze egyharmadát kaptuk a 21. század elejére. A legkegyetlenebb erdőtlenítés a Nyugati Alföldön (3,2 százalék erdő), a Bărăgan (3,5 százalék), a Moldvai Alföld (4,1 százalék), Olténia (5,3 százalék) és az erdélyi Mezőség (6,8 százalék). Miközben az erdőterületek optimális arányának 30-25 százaléknyinak kellene lennie az alföldeken, nálunk ez 3-10 százalékra zsugorodott, a dombvidéken a 40-60 helyett 20-30 százalékra, a hegyvidéken pedig 60-80 helyett 55-60 százalékra.
A nagy újjáépítéseket és a gazdaság újraindítását mindig az erdő feláldozása révén finanszírozták. Így történt a római hódítások, a román kenézségek és vajdaságok megalakulása után, erdőirtás folyt a drinápolyi béke után (1829), a román fejedelemségek egyesülését követően (1859), 1878, 1918 után – és természetesen 1989 után is. Az 1858-1890-es időszakban az erdőterület 3 millió hektárral csökkent, az 1919-1937-es agrárreformok idején 1,3 millió hektárral, a kommunizmus idején 600 ezerrel. Az akadémikus azt állítja, a legnagyobb gond ma a feldaraboltság: 1922-ben még 80 ezer erdőtulajdonos volt, 183 ezer 1930-ban, 500 ezer tulajdonos 1947-ben és körülbelül egymillió erdőtulajdonos 2010-ben. A jelenlegi erdőtörvénnyel képtelenség gazdálkodni, változtatni kell rajta.
Willman Walter. Székelyhon.ro
2014. június 18.
Vár legyen a Cetății sétány!
A kétnyelvű utcanév-táblák kihelyezéséért szervezett villámcsődületet szerdán délelőtt egy kezdeményező csoport Marosvásárhelyen, sokatmondóan éppen a „B-dul Cetății sétány” feliratú tábla alatt. Üzenetük: valós kétnyelvűséget kérnek, hiszen ez csak szándék kérdése, a törvényes keret adott.
Marosvásárhelyi magyar ajkú lakosok, a Kétnyelvű utcanév-táblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő ügy kezdeményezői szerveztek villámcsődületet, azaz flashmobot szerda délelőtt a Vár sétány alsó részén, a Rákóczi szobornál. Nyakukban a Plătitor de taxe, Protecția minorităților és Votant UDMR, illetve Adófizető, Kisebbségvédelem és RMDSZ-szavazó feliratú táblákkal elmondták: adófizetők, de csak ennyit kapnak a pénzükért; anyanyelvükön nem szerepel az utcanév; itt nem alkalmazzák a romániai példaértékű kisebbségvédelmet. Ezután molinón hirdették az RMDSZ Minden magyar számít szlogenjét, illetve Dorin Florea polgármester Marosvásárhely, a harmónia városa jelmondatát.
A csoport szóvivője, Barabás Miklós a Székelyhon.ro-nak elmondta, az 1989-es politikai fordulat óta, vagyis huszonöt éve még mindig nincs valós kétnyelvűség Marosvásárhelyen, ráadásul az elmúlt egy hónapban – amióta a kezdeményező csoport létrejött – sem történt előrelépés az ügyben. „Az érintett politikusok hárítanak, a sajtón keresztül üzengetnek, de semmi változás nem történt. Az ügynek két vetülete van: a magyar érdekvédelmi szervezet marosvásárhelyi vezetője azt nyilatkozta, hogy a probléma meg van oldva, holott mindenki láthatja a szomorú valóságot, ebből azt következtetjük, hogy ez számukra nem prioritás. Másrészt a polgármester úgy állítja be magát a nyilvánosság előtt, hogy a magyar közösséget is képviseli, de a kétnyelvű utcanévtáblák esetében arra hivatkozik, hogy kihelyezésükre nincs törvényes lehetőség, márpedig van. A közigazgatási törvény és a Románia által ratifikált, 2008. május elsejétől kötelező Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája is szabályozza ezt a kérdést” – ismertette Barabás Miklós.
A csoport álláspontja szerint Marosvásárhelyen egyfajta „ál-kétnyelvűséget” ültettek gyakorlatba, amelyben az utca, a tér, a sétány felirat ugyan megjelenik magyar nyelven, a köztér neve viszont nincs lefordítva. Marosvásárhely környékén is több településen megoldották ezt a kérdést a hatóságok, Marosszentgyörgyön, Marosszentkirályon, Marosszentannán, Nyárádszeredában, Bihar megyében Élesden, Kolozs megyében Bánffyhunyadon és Kisbácson, de még Hunyad megyében is Csernakeresztúron.
Megkerestük az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökét, Marosvásárhely alpolgármesterét, Peti Andrást is, aki elmondta: amikor azt mondta, hogy a kétnyelvűség el van intézve, arra célzott, hogy a helyi önkormányzat minden törvényes lépést megtett ezért. „A kétnyelvűségre megvan a törvényes keret. Mai napig érvényes a 2001-es határozat, és 2007-ben hivatalosan is elfogadta a testület a kétnyelvű utcanév-jegyzéket. Azóta mintegy 45 utcának adtunk nevet, és a helyi tanácsi határozatokba mindenik románul és magyarul is bekerült. A kivitelezés az más kérdés, de azon leszek, hogy jövő héttől kikerüljenek a valós kétnyelvű utcanév-táblák” – mondta a Székelyhon.ronak Peti András. Hozzátette, alpolgármesterként ez a kérdés is kiemelten fontos, és az anyanyelvhasználat terén több siker is született: tanulmányi oklevelek, víkendtelepi rádió, tanintézmények kétnyelvű táblái, a 7. és 8. osztályosok felmérése magyar nyelvű kérdőíven, vagy a biztonságos és civilizált közlekedés ismertetői magyar nyelven.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro
A kétnyelvű utcanév-táblák kihelyezéséért szervezett villámcsődületet szerdán délelőtt egy kezdeményező csoport Marosvásárhelyen, sokatmondóan éppen a „B-dul Cetății sétány” feliratú tábla alatt. Üzenetük: valós kétnyelvűséget kérnek, hiszen ez csak szándék kérdése, a törvényes keret adott.
Marosvásárhelyi magyar ajkú lakosok, a Kétnyelvű utcanév-táblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő ügy kezdeményezői szerveztek villámcsődületet, azaz flashmobot szerda délelőtt a Vár sétány alsó részén, a Rákóczi szobornál. Nyakukban a Plătitor de taxe, Protecția minorităților és Votant UDMR, illetve Adófizető, Kisebbségvédelem és RMDSZ-szavazó feliratú táblákkal elmondták: adófizetők, de csak ennyit kapnak a pénzükért; anyanyelvükön nem szerepel az utcanév; itt nem alkalmazzák a romániai példaértékű kisebbségvédelmet. Ezután molinón hirdették az RMDSZ Minden magyar számít szlogenjét, illetve Dorin Florea polgármester Marosvásárhely, a harmónia városa jelmondatát.
A csoport szóvivője, Barabás Miklós a Székelyhon.ro-nak elmondta, az 1989-es politikai fordulat óta, vagyis huszonöt éve még mindig nincs valós kétnyelvűség Marosvásárhelyen, ráadásul az elmúlt egy hónapban – amióta a kezdeményező csoport létrejött – sem történt előrelépés az ügyben. „Az érintett politikusok hárítanak, a sajtón keresztül üzengetnek, de semmi változás nem történt. Az ügynek két vetülete van: a magyar érdekvédelmi szervezet marosvásárhelyi vezetője azt nyilatkozta, hogy a probléma meg van oldva, holott mindenki láthatja a szomorú valóságot, ebből azt következtetjük, hogy ez számukra nem prioritás. Másrészt a polgármester úgy állítja be magát a nyilvánosság előtt, hogy a magyar közösséget is képviseli, de a kétnyelvű utcanévtáblák esetében arra hivatkozik, hogy kihelyezésükre nincs törvényes lehetőség, márpedig van. A közigazgatási törvény és a Románia által ratifikált, 2008. május elsejétől kötelező Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája is szabályozza ezt a kérdést” – ismertette Barabás Miklós.
A csoport álláspontja szerint Marosvásárhelyen egyfajta „ál-kétnyelvűséget” ültettek gyakorlatba, amelyben az utca, a tér, a sétány felirat ugyan megjelenik magyar nyelven, a köztér neve viszont nincs lefordítva. Marosvásárhely környékén is több településen megoldották ezt a kérdést a hatóságok, Marosszentgyörgyön, Marosszentkirályon, Marosszentannán, Nyárádszeredában, Bihar megyében Élesden, Kolozs megyében Bánffyhunyadon és Kisbácson, de még Hunyad megyében is Csernakeresztúron.
Megkerestük az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökét, Marosvásárhely alpolgármesterét, Peti Andrást is, aki elmondta: amikor azt mondta, hogy a kétnyelvűség el van intézve, arra célzott, hogy a helyi önkormányzat minden törvényes lépést megtett ezért. „A kétnyelvűségre megvan a törvényes keret. Mai napig érvényes a 2001-es határozat, és 2007-ben hivatalosan is elfogadta a testület a kétnyelvű utcanév-jegyzéket. Azóta mintegy 45 utcának adtunk nevet, és a helyi tanácsi határozatokba mindenik románul és magyarul is bekerült. A kivitelezés az más kérdés, de azon leszek, hogy jövő héttől kikerüljenek a valós kétnyelvű utcanév-táblák” – mondta a Székelyhon.ronak Peti András. Hozzátette, alpolgármesterként ez a kérdés is kiemelten fontos, és az anyanyelvhasználat terén több siker is született: tanulmányi oklevelek, víkendtelepi rádió, tanintézmények kétnyelvű táblái, a 7. és 8. osztályosok felmérése magyar nyelvű kérdőíven, vagy a biztonságos és civilizált közlekedés ismertetői magyar nyelven.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro
2014. június 18.
Új főigazgató a BBTE sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán
A korábbi Közgazdaság- és gazdálkodástudományi kar tanszékvezetője, Olteanu Laura nyerte azt a választást, amelyet a BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatának főigazgatói tisztségének betöltésére írtak ki. Az új igazgató a jövőbeni tervekről beszélt portálunknak.
Nemrég érkezett haza Vama Vecheről, ugyanakkor eddig vizsgáztatott, ezért még tanszékvezetői irodájában fogadott a titkos szavazáson megválasztott Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának új főigazgatója, Olteanu Laura. Mint ismeretes, a professzor Nagy Attila korábbi vezetőt váltotta tisztségében, aki egészségügyi okokra hivatkozva még május elején mondott le. Az új igazgatóválasztáson – mint Olteanu mondta – az egyetem minden tituláris professzora részt vett, továbbá az előírásoknak megfelelően a folyamatot a legfiatalabb és a legidősebb tanár vezette le.
A jövőbeli tervekről beszélve Olteanu kifejtette, hogy szeretné bővíteni, fejleszteni az egyetem szolgáltatásait. „Ettől az évtől két új szak is indul alapképzésen, az egyik a marketing, míg a másik a környezettudomány szak. A bizottság mindkettőt engedélyeztette már, így a júliusi beiratkozásnál már ezeket is lehet választani” – magyarázta a főigazgató, aki a jövőben további karokat szeretne beindítani a kihelyezett tagozaton. Elsődleges célja, hogy minél több hallgatója legyen az intézménynek, hiszen a 3720 négyzetméternyi alapterületű, kétemeletes épületben jelenleg csak félezer diák tanul.
„Számos előnyt jelent, ha magas egy egyetem diáklétszáma, ugyanis ezzel nő az egész város aktivitása” – tette hozzá a főigazgató. Mint mondta, ez nem csupán az intézmény számára pozitívum, hanem a városnak is, hiszen sokan albérletbe költöznek, továbbá itt költik el pénzüket akár különböző szolgáltatásokra, akár különböző javakra. A főigazgató szeretne egy hallgatói egyesületet is bejegyeztetni, hogy lehetőség legyen pályázni a fiataloknak különböző rendezvények, konferenciák megszervezésére.
Elmesélte fontosnak tartja azt is, hogy a fiatalok ugyanakkor közel kerüljenek az egyetem életéhez, valamint a helyi közösséghez. Ennek érdekében például tovább folytatják majd az Oeconomicus Georgiensis szakismereti verseny megszervezését, amely első alkalommal idén volt meghirdetve líceumi diákoknak. Mint mondta, ez egy nagyon jó lehetőség a középiskolásoknak, hiszen még az érettségi előtt felmérhetik tudásukat matematika, illetve gazdaságtan területeken. Reményei szerint azonban jövőtől a meglevő rendezvények mellett újakat is életre kelthetnek.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
A korábbi Közgazdaság- és gazdálkodástudományi kar tanszékvezetője, Olteanu Laura nyerte azt a választást, amelyet a BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatának főigazgatói tisztségének betöltésére írtak ki. Az új igazgató a jövőbeni tervekről beszélt portálunknak.
Nemrég érkezett haza Vama Vecheről, ugyanakkor eddig vizsgáztatott, ezért még tanszékvezetői irodájában fogadott a titkos szavazáson megválasztott Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának új főigazgatója, Olteanu Laura. Mint ismeretes, a professzor Nagy Attila korábbi vezetőt váltotta tisztségében, aki egészségügyi okokra hivatkozva még május elején mondott le. Az új igazgatóválasztáson – mint Olteanu mondta – az egyetem minden tituláris professzora részt vett, továbbá az előírásoknak megfelelően a folyamatot a legfiatalabb és a legidősebb tanár vezette le.
A jövőbeli tervekről beszélve Olteanu kifejtette, hogy szeretné bővíteni, fejleszteni az egyetem szolgáltatásait. „Ettől az évtől két új szak is indul alapképzésen, az egyik a marketing, míg a másik a környezettudomány szak. A bizottság mindkettőt engedélyeztette már, így a júliusi beiratkozásnál már ezeket is lehet választani” – magyarázta a főigazgató, aki a jövőben további karokat szeretne beindítani a kihelyezett tagozaton. Elsődleges célja, hogy minél több hallgatója legyen az intézménynek, hiszen a 3720 négyzetméternyi alapterületű, kétemeletes épületben jelenleg csak félezer diák tanul.
„Számos előnyt jelent, ha magas egy egyetem diáklétszáma, ugyanis ezzel nő az egész város aktivitása” – tette hozzá a főigazgató. Mint mondta, ez nem csupán az intézmény számára pozitívum, hanem a városnak is, hiszen sokan albérletbe költöznek, továbbá itt költik el pénzüket akár különböző szolgáltatásokra, akár különböző javakra. A főigazgató szeretne egy hallgatói egyesületet is bejegyeztetni, hogy lehetőség legyen pályázni a fiataloknak különböző rendezvények, konferenciák megszervezésére.
Elmesélte fontosnak tartja azt is, hogy a fiatalok ugyanakkor közel kerüljenek az egyetem életéhez, valamint a helyi közösséghez. Ennek érdekében például tovább folytatják majd az Oeconomicus Georgiensis szakismereti verseny megszervezését, amely első alkalommal idén volt meghirdetve líceumi diákoknak. Mint mondta, ez egy nagyon jó lehetőség a középiskolásoknak, hiszen még az érettségi előtt felmérhetik tudásukat matematika, illetve gazdaságtan területeken. Reményei szerint azonban jövőtől a meglevő rendezvények mellett újakat is életre kelthetnek.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
2014. június 18.
Két új szak a BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatán
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán – a meglevők mellett – marketing és környezettudomány szakokra is iratkozhatnak az érdeklődők július közepén.
Korábban beszámoltunk arról, hogy a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán környezettudomány szakot indítanak. Ezt követően nemrégen kiderült, hogy az alapképzésre beiratkozók marketinget is választhatnak. Utóbbi még az engedélyeztetés folyamatában van, ám Olteanu Laura, a BBTE kihelyezett tagozatának főigazgatója megkeresésünkre elmondta: már biztos, hogy az idei felvételi alkalmával ezt a szakot is bejelölhetik a jelentkezők.
Az egyetem vezetője elárulta, előreláthatólag huszonöt helyet tudnak biztosítani, ebből tíz tandíjmentes, míg a megmaradó tizenöt tandíjkötelesnek számít. Egyelőre csak román nyelven tanulhatnak a jelentkezők. Arra a kérdésre, hogy bővítenék-e egy magyar vonallal is a szakot, a főigazgató azt a választ adta, hogy amennyiben most betelnek a helyek, és van igény rá, az is lehetséges volna.
Az intézmény keretein belül lehetőséget adnak a hallgatóknak cserediák programokban való részvételre is. A főigazgató kiemelte, hogy fontos, ha valaki akár fél évet külföldi felsőoktatási intézményben tanulhat, hiszen olyan tapasztalatokkal és információkkal gazdagodhat, amelyeket a jövőben majd kamatoztatni tud. Oltanu hozzátette, amennyiben a sepsiszentgyörgyi fiatalok az Erasmus programban szeretnének részt venni, akkor a kolozsváriakkal kell versenyezniük. „Szerencsére volt már rá példa, hogy a kihelyezett tagozat hallgatója nyerte el a pályázatot” – magyarázta az intézmény vezetője.
A marketing szakot elvégző hallgatók a jövőben több területen is elhelyezkednek, akár különböző vállalatok marketing osztályán, PR- és reklámügynökségeknél, de akár marketingesként vagy marketing asszisztensként is.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán – a meglevők mellett – marketing és környezettudomány szakokra is iratkozhatnak az érdeklődők július közepén.
Korábban beszámoltunk arról, hogy a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán környezettudomány szakot indítanak. Ezt követően nemrégen kiderült, hogy az alapképzésre beiratkozók marketinget is választhatnak. Utóbbi még az engedélyeztetés folyamatában van, ám Olteanu Laura, a BBTE kihelyezett tagozatának főigazgatója megkeresésünkre elmondta: már biztos, hogy az idei felvételi alkalmával ezt a szakot is bejelölhetik a jelentkezők.
Az egyetem vezetője elárulta, előreláthatólag huszonöt helyet tudnak biztosítani, ebből tíz tandíjmentes, míg a megmaradó tizenöt tandíjkötelesnek számít. Egyelőre csak román nyelven tanulhatnak a jelentkezők. Arra a kérdésre, hogy bővítenék-e egy magyar vonallal is a szakot, a főigazgató azt a választ adta, hogy amennyiben most betelnek a helyek, és van igény rá, az is lehetséges volna.
Az intézmény keretein belül lehetőséget adnak a hallgatóknak cserediák programokban való részvételre is. A főigazgató kiemelte, hogy fontos, ha valaki akár fél évet külföldi felsőoktatási intézményben tanulhat, hiszen olyan tapasztalatokkal és információkkal gazdagodhat, amelyeket a jövőben majd kamatoztatni tud. Oltanu hozzátette, amennyiben a sepsiszentgyörgyi fiatalok az Erasmus programban szeretnének részt venni, akkor a kolozsváriakkal kell versenyezniük. „Szerencsére volt már rá példa, hogy a kihelyezett tagozat hallgatója nyerte el a pályázatot” – magyarázta az intézmény vezetője.
A marketing szakot elvégző hallgatók a jövőben több területen is elhelyezkednek, akár különböző vállalatok marketing osztályán, PR- és reklámügynökségeknél, de akár marketingesként vagy marketing asszisztensként is.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
2014. június 18.
Történetek a Macskadombról
Olvassatok minél több verset, könyvet, mert nagyon szép a magyar nyelv, játékos, humoros. Aztán tanuljatok meg nagyon helyesen írni, mert az anyanyelvünk az egyetlen vagyonunk – biztatta kis hallgatóit Tóth Ágnes nagyváradi író Csíkszeredában.
A nagy érdeklődésre való tekintettel két író-olvasó találkozót is tartottak kedden délelőtt a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Tóth Ágnes Macskadombi versek című új gyermekkönyvét és gyermekdalos zenealbumát mutatta be a gyerekeknek, Nagy-György Erika gyermekkönyvtáros gitárkísérettel működött közre.
Tóth Ágnesnek ez a hatodik gyermekkönyve, verseit gyerekeinek kezdte írni. A most bemutatott kötet tavaly jelent meg Kovács Klaudia illusztrációival. A verseket Trifán László zenésítette meg, így született egy gyermekdalos CD is.
A kötetben 108 gyerekvers található különböző kategóriákban: színekről, évszakokról, az ünnepekről, a hétköznapokról, az emberi butaságról, Nagyvárad jellegzetességeiről, kerti növényekről, a gyerekek gondolatairól, az őket körülvevő világról szólnak a versek. A címben szereplő Macskadomb egy létező hely Nagyváradon – mondta el a szerző.
„A tövében nőttem fel, télen sokat szánkóztam rajta, nyáron sok bodzavirágot szedtem ott. De úgy látom, hogy bármit írok, mindenhová beleillik. Írhatom a verset Váradon, és ugyanúgy fogják a kolozsvári gyerekek szeretni, mint a máramarosiak vagy a csíki gyerekek, mert közel áll a szívükhöz. Mindenütt van egy patak, egy folyó vagy egy domb. Ami a gyerekekkel megtörténhet a családban vagy az iskolában, a környezetében, azt én megírom, és akkor a gyerek úgy érzi, hogy hozzá, róla íródott. A gyerekközönség nagyon hálás, nagy a befogadóképességük, és egy olyan embernek, akinek a lelke megmaradt gyermekinek, mert nagyon szép gyermekkora volt, mint nekem, annak nagyon könnyű kommunikálni velük. A gyermekverseimet a fiamnak, a lányomnak írtam, később pedig az unokámnak. Rengeteg kreatív rajza volt, és azokra írtam verseket. Aztán meg mindenről eszébe jut az ember lányának valami, és mindig mindenről írok valamit” – mesélte portálunknak Tóth Ágnes.
Az interaktív találkozó végén a gyerekek közösen énekelték el a szerző egyik alkotását. „Nagyon nagy öröm, amikor a gyerekek ilyen szeretettel fogadnak, feltöltődöm, új inspirációk születnek, úgy érzem, hogy nem hiába írok. Nagyon nehéz gyerekeknek írni, mert nem szabad nekik gügyeséget, butaságot írni, egy rím kedvéért sem szabad bugyuta dolgokat papírra vetni. Meg kell fogni azt, ami őket érdekli, és aki sokat van gyerekek között, az már tudja. Nehéz a gyerekeknek írni, viszont jó, mert hálásak” – véli.
Tóth Ágnes, aki korábban televíziós tudósítóként, szerkesztőként, újságíróként és riporterként dolgozott, délután a felnőtteknek mutatta be Az út elvisz valahová című novellagyűjteményét és a Pokol az emeleten című publicisztikai regényét. A szerzővel Csúcs Mária televíziós újságíró beszélgetett.
Péter Beáta. Székelyhon.ro
Olvassatok minél több verset, könyvet, mert nagyon szép a magyar nyelv, játékos, humoros. Aztán tanuljatok meg nagyon helyesen írni, mert az anyanyelvünk az egyetlen vagyonunk – biztatta kis hallgatóit Tóth Ágnes nagyváradi író Csíkszeredában.
A nagy érdeklődésre való tekintettel két író-olvasó találkozót is tartottak kedden délelőtt a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Tóth Ágnes Macskadombi versek című új gyermekkönyvét és gyermekdalos zenealbumát mutatta be a gyerekeknek, Nagy-György Erika gyermekkönyvtáros gitárkísérettel működött közre.
Tóth Ágnesnek ez a hatodik gyermekkönyve, verseit gyerekeinek kezdte írni. A most bemutatott kötet tavaly jelent meg Kovács Klaudia illusztrációival. A verseket Trifán László zenésítette meg, így született egy gyermekdalos CD is.
A kötetben 108 gyerekvers található különböző kategóriákban: színekről, évszakokról, az ünnepekről, a hétköznapokról, az emberi butaságról, Nagyvárad jellegzetességeiről, kerti növényekről, a gyerekek gondolatairól, az őket körülvevő világról szólnak a versek. A címben szereplő Macskadomb egy létező hely Nagyváradon – mondta el a szerző.
„A tövében nőttem fel, télen sokat szánkóztam rajta, nyáron sok bodzavirágot szedtem ott. De úgy látom, hogy bármit írok, mindenhová beleillik. Írhatom a verset Váradon, és ugyanúgy fogják a kolozsvári gyerekek szeretni, mint a máramarosiak vagy a csíki gyerekek, mert közel áll a szívükhöz. Mindenütt van egy patak, egy folyó vagy egy domb. Ami a gyerekekkel megtörténhet a családban vagy az iskolában, a környezetében, azt én megírom, és akkor a gyerek úgy érzi, hogy hozzá, róla íródott. A gyerekközönség nagyon hálás, nagy a befogadóképességük, és egy olyan embernek, akinek a lelke megmaradt gyermekinek, mert nagyon szép gyermekkora volt, mint nekem, annak nagyon könnyű kommunikálni velük. A gyermekverseimet a fiamnak, a lányomnak írtam, később pedig az unokámnak. Rengeteg kreatív rajza volt, és azokra írtam verseket. Aztán meg mindenről eszébe jut az ember lányának valami, és mindig mindenről írok valamit” – mesélte portálunknak Tóth Ágnes.
Az interaktív találkozó végén a gyerekek közösen énekelték el a szerző egyik alkotását. „Nagyon nagy öröm, amikor a gyerekek ilyen szeretettel fogadnak, feltöltődöm, új inspirációk születnek, úgy érzem, hogy nem hiába írok. Nagyon nehéz gyerekeknek írni, mert nem szabad nekik gügyeséget, butaságot írni, egy rím kedvéért sem szabad bugyuta dolgokat papírra vetni. Meg kell fogni azt, ami őket érdekli, és aki sokat van gyerekek között, az már tudja. Nehéz a gyerekeknek írni, viszont jó, mert hálásak” – véli.
Tóth Ágnes, aki korábban televíziós tudósítóként, szerkesztőként, újságíróként és riporterként dolgozott, délután a felnőtteknek mutatta be Az út elvisz valahová című novellagyűjteményét és a Pokol az emeleten című publicisztikai regényét. A szerzővel Csúcs Mária televíziós újságíró beszélgetett.
Péter Beáta. Székelyhon.ro
2014. június 18.
Frontmegye lett Háromszék Tamás Sándor szerint
A politikai viszonyok tekintetében Háromszék frontmegyének tekinthető – véli Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke az EP-választások tanulságairól, az RMDSZ és a Fidesz közeledéséről és az „autonómiázásról” beszélt az Erdélyi Riportnak adott interjúban.
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi kampányzáró sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy Háromszéken lesz a legnagyobb a részvétel az EP-választásokon. Végül a részvételi arány jóval az országos átlag alatt volt Kovászna megyében. Mi történt?
Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni az eredményeinkkel kapcsolatban. A részvételi arány Háromszéken valóban az országos átlag alatt volt, de a megye lakosságának 25 százaléka román nemzetiségű, ők nyilván román pártokra szavaztak. Ha megnézzük a településekre lebontott adatokat, akkor azt látjuk, hogy a szinte száz százalékban románok lakta Bodza-vidéken ötven százalékkal alacsonyabb volt a részvétel, mint a magyarok lakta régiókban. Ha a magyar többségű településeket nézzük, akkor éppen az országos átlagon vagyunk. Háromszék lakosságának 71,5 százaléka magyar, az RMDSZ-re pedig 76,7 százalék szavazott.
De elégedett az RMDSZ háromszéki eredményével?
Hiba volt a részünkről, hogy ennél többet vártunk el magunktól, és nyilván mások is többet vártak el tőlünk. Azért voltak nagyok ezek az elvárások, mert az elmúlt években a korábbi időszakhoz képest sokkal jobban teljesített az RMDSZ Háromszéken. Nagyon mélyről indultunk. Az RMDSZ a 2007-es európai parlamenti választásokon 20 ezer szavazatot kapott, most közel kétszer annyit. A helyhatósági választásokon is sokkal jobb eredményeket értünk el a 2007 előtti választásokhoz képest. Az is igaz, hogy 2009-ben, az összefogás révén már sokkal több szavazatot kapott a Tőkés László vezette RMDSZ-lista Kovászna megyében. A kérdésre válaszolva: az elégedettségem átlagos. Sokkal nagyobb volt a remény, nem akarok szépíteni. Ám tizedesre pontosan olyan arányban járultunk hozzá az RMDSZ mostani sikeréhez, mint amilyen arányban laknak magyar szavazók Háromszéken.
Háromszéken forró téma az osztrák Schweighofer rétyi beruházása, amelynek a megyei tanács megadta az építkezési engedélyt. Zöld szervezetek perelik is emiatt a megyei önkormányzatot. Ezt a beruházást sokan az RMDSZ-hez kötik. Volt-e ennek hatása a szavazási hajlandóságra?
Nem volt. A beruházás elleni kampányt olyan szervezetek, személyek kezdeményezték, akik már korábban az is az RMDSZ ellenzékéhez tartoztak. Az EMNP gyakorlatilag megpróbálta civil, szakmai köntösbe bujtatni a politikai megnyilvánulásait. Ami a beruházást illeti: senki nem beszél arról például, hogy jelenleg Háromszékről sokkal több farönk megy Kínába, mint amennyit a Schweighofer eddig elvitt a szászsebesi üzemébe, vagy amennyit ezután szállítana a rétyi gyárába. A kínai export után pedig nem marad semmi Háromszéken. Az osztrák beruházó azonban munkahelyeket teremt, adót fizet Kovászna megyében, és háromszéki beszállítói körének kialakításával újabb állásokat hoz létre.
Csakhogy a beruházást furcsaságok lengik körül. A napokban jelent meg tényfeltáró cikk a Transindexen arról, hogy az osztrák cég egy fontos RMDSZ-es politikushoz, az időközben szenátori mandátumáról megváló Olosz Gergelyhez közel álló cégtől vásárolta meg a beruházáshoz szükséges földterületeket. Nem lesz ennek egy politikai ára?
Nem értek hozzá, nincsenek információm a földvásárlásokról. De pontosan tudom, hogy ez egy kényes ügy. Azt is tudom, hogy jómagam és a munkatársaim is az építkezés engedélyeztetésének folyamatában törvényesen és tisztességesen jártunk el. Ebből a szempontból nyugodtan alszom. Sokat mérlegeltük egyébéként ezt a beruházást. Először is megkérdeztük a rétyieket, és 97 százalék rábólintott a befektetésre. Ám megkérdeztük a szakmát, az erdőtulajdonosokat és erdőgazdálkodókat, a közbirtokosságok vezetőit, a fakitermelőket, -szállítókat, -felhasználókat is. Senki nem fogalmazott meg negatív véleményt. Természetesen rengeteg kérdésük volt, összehoztuk őket a beruházóval, és találtak olyan közös pontokat, amelyek révén mindenki jól járjon. Ezek után nem okozott semmilyen gondot az, hogy az építkezési engedélyt – a törvények betartásával – megadjuk a beruházónak.
A kampány hajrájában Orbán Viktor Kelemen Hunor szövetségi elnökkel együtt buzdított Szatmárnémetiben szavazásra. Hogyan látja, volt-e a magyar kormányfő gesztusának mozgósító hatása?
Orbán Viktor és Kelemen Hunor szatmárnémeti kézfogása a választások tétjén túlmenően korszakváltást jelentett az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatában. Rendkívül fontos nemzetpolitikai döntésnek tartom azt, hogy a Fidesz elnöke és az RMDSZ elnöke közös üzenetet fogalmazott meg a választások előtt három nappal, ismerve a korábbi időszak hűvös viszonyait. Nyilván, ez a döntés nem egyik napról a másikra született meg, hanem hosszú politikai munka eredménye volt. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a közös mozgósító üzenet nem befolyásolta döntő módon az erdélyi magyarok szavazási hajlandóságát. Sok időnek kell eltelnie ugyanis addig, amíg a szatmárnémeti kézfogás híre eljut mondjuk Kézdikővárra. Faluhelyen a pénteki újságot hétfőn kapják meg, ráadásul a felmérések szerint az emberek harminc százaléka egyáltalán nem olvas újságot.
Mi a magyarázata annak, hogy ennyire megváltozott a Fidesz viszonyulása az RMDSZ-hez?
Mind a két fél részéről kellett hozzá egy fogadókészség. Ez megvolt Kelemen Hunorban és Orbán Viktorban is.
Köztudott, hogy több székelyföldi politikus – köztük ön is – jó személyes kapcsolatokat ápol a Fidesz vezetőivel. Ez is hozzájárult a Fidesz és az RMDSZ viszonyának javulásához?
Biztos, hogy igen, de ezt nem lehet mérni. Nyilván, a politikusok döntéseit is befolyásolhatják a barátságaik, az emberi kapcsolataik. Én akkor sem rejtettem véka alá, hogy Fidesz-támogató vagyok, amikor az RMDSZ-en belül snassz volt ezt kimondani. Azért volt erről snassz beszélni, mert az RMDSZ döntéshozó testületeinek nyolcvan százaléka másként gondolkodott. Tapasztaltam azt már azonban évekkel ezelőtt, hogyan tódultak a Fidesz-kongresszusra azok az RMDSZ-es politikusok, akik előtte és utána is szapulták Orbán Viktorékat. Én sohase se jártam baloldali pártok rendezvényeire, mert nem értettem egyet azzal, amit ezek a pártok képviselnek. Ez nem jelenti azt, hogy néhány politikusukkal – például Tabajdi Csabával – nem volt jó az együttműködésünk.
Akkor most én kérdem: nem snassz egy olyan párt, a Fidesz, támogatója lenni RMDSZ-es politikusként, amely politikai szervezeteket hozott létre Erdélyben az RMDSZ ellenében?
Szét kell választani a napi politikai hergelődést a nemzetpolitikai kérdésektől. Én ezen túl tudtam tenni magam, pedig volt eset 2008-ban, amikor Sepsiszentgyörgy főterén Orbán Viktor és Tőkés László a mi ellenfeleinknek kampányolt. A lényeget ott látom, hogy mi mindezek ellenére meg tudtunk állni a talpunkon. Az elmúlt évek munkája, politikai és gazdaságfejlesztési eredményei Székelyföldön minket igazolnak. Jól esik, hogy ezt még komoly magyarországi államférfiak is belátják. Most pedig azt látom, hogy a napi politikai kérdések kezdenek összhangba kerülni a nemzetpolitikai kérdésekkel.
Az utóbbi hónapokban, években konfliktusoktól hangos Háromszék: a székely zászló és a trikolóros kislány ügye, az EMNP és az RMDSZ közötti csatározások, szélsőséges erők (a Noua Dreapta és a Hatvannégy Vármegye) tüntetései és még sorolhatnám. Ezt mivel magyarázza?
A politikai viszonyok tekintetében Háromszék frontmegye, Sepsiszentgyörgy pedig frontváros. Frontmegye vagyunk, ha a román politika befolyásolási kísérleteit, Brassó közelségének negatív hatásait nézzük, de frontmegye vagyunk az erdélyi magyar politikai élet szempontjából is. Miközben az RMDSZ vezetői a Duna Tv-ben az EMNP-vel csatároztak, nekünk itt Háromszéken meg kellett vívnunk a politikai harcot a Néppárt elnökével, aki itt indult a parlamenti választásokon. Könnyű nyilatkozni a mikrofonnak, amikor nem a te területeden folyik a legnagyobb politikai küzdelem. Mi egyébként helyálltunk, politikai küzdelmünket az EMNP-vel megnyertük. Most arra törekszünk, hogy Háromszéken valamilyen módon nyugalmat teremtsünk. maszol/erdelyiriport.ro
A politikai viszonyok tekintetében Háromszék frontmegyének tekinthető – véli Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke az EP-választások tanulságairól, az RMDSZ és a Fidesz közeledéséről és az „autonómiázásról” beszélt az Erdélyi Riportnak adott interjúban.
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi kampányzáró sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy Háromszéken lesz a legnagyobb a részvétel az EP-választásokon. Végül a részvételi arány jóval az országos átlag alatt volt Kovászna megyében. Mi történt?
Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni az eredményeinkkel kapcsolatban. A részvételi arány Háromszéken valóban az országos átlag alatt volt, de a megye lakosságának 25 százaléka román nemzetiségű, ők nyilván román pártokra szavaztak. Ha megnézzük a településekre lebontott adatokat, akkor azt látjuk, hogy a szinte száz százalékban románok lakta Bodza-vidéken ötven százalékkal alacsonyabb volt a részvétel, mint a magyarok lakta régiókban. Ha a magyar többségű településeket nézzük, akkor éppen az országos átlagon vagyunk. Háromszék lakosságának 71,5 százaléka magyar, az RMDSZ-re pedig 76,7 százalék szavazott.
De elégedett az RMDSZ háromszéki eredményével?
Hiba volt a részünkről, hogy ennél többet vártunk el magunktól, és nyilván mások is többet vártak el tőlünk. Azért voltak nagyok ezek az elvárások, mert az elmúlt években a korábbi időszakhoz képest sokkal jobban teljesített az RMDSZ Háromszéken. Nagyon mélyről indultunk. Az RMDSZ a 2007-es európai parlamenti választásokon 20 ezer szavazatot kapott, most közel kétszer annyit. A helyhatósági választásokon is sokkal jobb eredményeket értünk el a 2007 előtti választásokhoz képest. Az is igaz, hogy 2009-ben, az összefogás révén már sokkal több szavazatot kapott a Tőkés László vezette RMDSZ-lista Kovászna megyében. A kérdésre válaszolva: az elégedettségem átlagos. Sokkal nagyobb volt a remény, nem akarok szépíteni. Ám tizedesre pontosan olyan arányban járultunk hozzá az RMDSZ mostani sikeréhez, mint amilyen arányban laknak magyar szavazók Háromszéken.
Háromszéken forró téma az osztrák Schweighofer rétyi beruházása, amelynek a megyei tanács megadta az építkezési engedélyt. Zöld szervezetek perelik is emiatt a megyei önkormányzatot. Ezt a beruházást sokan az RMDSZ-hez kötik. Volt-e ennek hatása a szavazási hajlandóságra?
Nem volt. A beruházás elleni kampányt olyan szervezetek, személyek kezdeményezték, akik már korábban az is az RMDSZ ellenzékéhez tartoztak. Az EMNP gyakorlatilag megpróbálta civil, szakmai köntösbe bujtatni a politikai megnyilvánulásait. Ami a beruházást illeti: senki nem beszél arról például, hogy jelenleg Háromszékről sokkal több farönk megy Kínába, mint amennyit a Schweighofer eddig elvitt a szászsebesi üzemébe, vagy amennyit ezután szállítana a rétyi gyárába. A kínai export után pedig nem marad semmi Háromszéken. Az osztrák beruházó azonban munkahelyeket teremt, adót fizet Kovászna megyében, és háromszéki beszállítói körének kialakításával újabb állásokat hoz létre.
Csakhogy a beruházást furcsaságok lengik körül. A napokban jelent meg tényfeltáró cikk a Transindexen arról, hogy az osztrák cég egy fontos RMDSZ-es politikushoz, az időközben szenátori mandátumáról megváló Olosz Gergelyhez közel álló cégtől vásárolta meg a beruházáshoz szükséges földterületeket. Nem lesz ennek egy politikai ára?
Nem értek hozzá, nincsenek információm a földvásárlásokról. De pontosan tudom, hogy ez egy kényes ügy. Azt is tudom, hogy jómagam és a munkatársaim is az építkezés engedélyeztetésének folyamatában törvényesen és tisztességesen jártunk el. Ebből a szempontból nyugodtan alszom. Sokat mérlegeltük egyébéként ezt a beruházást. Először is megkérdeztük a rétyieket, és 97 százalék rábólintott a befektetésre. Ám megkérdeztük a szakmát, az erdőtulajdonosokat és erdőgazdálkodókat, a közbirtokosságok vezetőit, a fakitermelőket, -szállítókat, -felhasználókat is. Senki nem fogalmazott meg negatív véleményt. Természetesen rengeteg kérdésük volt, összehoztuk őket a beruházóval, és találtak olyan közös pontokat, amelyek révén mindenki jól járjon. Ezek után nem okozott semmilyen gondot az, hogy az építkezési engedélyt – a törvények betartásával – megadjuk a beruházónak.
A kampány hajrájában Orbán Viktor Kelemen Hunor szövetségi elnökkel együtt buzdított Szatmárnémetiben szavazásra. Hogyan látja, volt-e a magyar kormányfő gesztusának mozgósító hatása?
Orbán Viktor és Kelemen Hunor szatmárnémeti kézfogása a választások tétjén túlmenően korszakváltást jelentett az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatában. Rendkívül fontos nemzetpolitikai döntésnek tartom azt, hogy a Fidesz elnöke és az RMDSZ elnöke közös üzenetet fogalmazott meg a választások előtt három nappal, ismerve a korábbi időszak hűvös viszonyait. Nyilván, ez a döntés nem egyik napról a másikra született meg, hanem hosszú politikai munka eredménye volt. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a közös mozgósító üzenet nem befolyásolta döntő módon az erdélyi magyarok szavazási hajlandóságát. Sok időnek kell eltelnie ugyanis addig, amíg a szatmárnémeti kézfogás híre eljut mondjuk Kézdikővárra. Faluhelyen a pénteki újságot hétfőn kapják meg, ráadásul a felmérések szerint az emberek harminc százaléka egyáltalán nem olvas újságot.
Mi a magyarázata annak, hogy ennyire megváltozott a Fidesz viszonyulása az RMDSZ-hez?
Mind a két fél részéről kellett hozzá egy fogadókészség. Ez megvolt Kelemen Hunorban és Orbán Viktorban is.
Köztudott, hogy több székelyföldi politikus – köztük ön is – jó személyes kapcsolatokat ápol a Fidesz vezetőivel. Ez is hozzájárult a Fidesz és az RMDSZ viszonyának javulásához?
Biztos, hogy igen, de ezt nem lehet mérni. Nyilván, a politikusok döntéseit is befolyásolhatják a barátságaik, az emberi kapcsolataik. Én akkor sem rejtettem véka alá, hogy Fidesz-támogató vagyok, amikor az RMDSZ-en belül snassz volt ezt kimondani. Azért volt erről snassz beszélni, mert az RMDSZ döntéshozó testületeinek nyolcvan százaléka másként gondolkodott. Tapasztaltam azt már azonban évekkel ezelőtt, hogyan tódultak a Fidesz-kongresszusra azok az RMDSZ-es politikusok, akik előtte és utána is szapulták Orbán Viktorékat. Én sohase se jártam baloldali pártok rendezvényeire, mert nem értettem egyet azzal, amit ezek a pártok képviselnek. Ez nem jelenti azt, hogy néhány politikusukkal – például Tabajdi Csabával – nem volt jó az együttműködésünk.
Akkor most én kérdem: nem snassz egy olyan párt, a Fidesz, támogatója lenni RMDSZ-es politikusként, amely politikai szervezeteket hozott létre Erdélyben az RMDSZ ellenében?
Szét kell választani a napi politikai hergelődést a nemzetpolitikai kérdésektől. Én ezen túl tudtam tenni magam, pedig volt eset 2008-ban, amikor Sepsiszentgyörgy főterén Orbán Viktor és Tőkés László a mi ellenfeleinknek kampányolt. A lényeget ott látom, hogy mi mindezek ellenére meg tudtunk állni a talpunkon. Az elmúlt évek munkája, politikai és gazdaságfejlesztési eredményei Székelyföldön minket igazolnak. Jól esik, hogy ezt még komoly magyarországi államférfiak is belátják. Most pedig azt látom, hogy a napi politikai kérdések kezdenek összhangba kerülni a nemzetpolitikai kérdésekkel.
Az utóbbi hónapokban, években konfliktusoktól hangos Háromszék: a székely zászló és a trikolóros kislány ügye, az EMNP és az RMDSZ közötti csatározások, szélsőséges erők (a Noua Dreapta és a Hatvannégy Vármegye) tüntetései és még sorolhatnám. Ezt mivel magyarázza?
A politikai viszonyok tekintetében Háromszék frontmegye, Sepsiszentgyörgy pedig frontváros. Frontmegye vagyunk, ha a román politika befolyásolási kísérleteit, Brassó közelségének negatív hatásait nézzük, de frontmegye vagyunk az erdélyi magyar politikai élet szempontjából is. Miközben az RMDSZ vezetői a Duna Tv-ben az EMNP-vel csatároztak, nekünk itt Háromszéken meg kellett vívnunk a politikai harcot a Néppárt elnökével, aki itt indult a parlamenti választásokon. Könnyű nyilatkozni a mikrofonnak, amikor nem a te területeden folyik a legnagyobb politikai küzdelem. Mi egyébként helyálltunk, politikai küzdelmünket az EMNP-vel megnyertük. Most arra törekszünk, hogy Háromszéken valamilyen módon nyugalmat teremtsünk. maszol/erdelyiriport.ro
2014. június 18.
Gyurcsány Ara-Kovács Attilára bízza a külügyeket
A Demokratikus Koalíció elnöksége elfogadta a pártelnök javaslatát, hogy a párt újonnan felálló külügyi kabinetjének vezetésére Ara-Kovács Attilát kérjék fel - tájékoztatta lapunkat közleményben a párt.
Ara-Kovács Attila Nagyváradon született, a Kolozsvári Egyetem filozófia, pszichológia és történelem szakán végzett.
1980-1982 között az Ellenpontok című szamizdat folyóirat alapító főszerkesztője volt. 1982-ben letartóztatták, majd 1983-ban kitoloncolták Romániából. 1984 és 1992 között az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztője volt. Az EuroConnect elemzőjeként Párizsban és Hongkongban dolgozott 1993 és 1998 között.
1998-tól 2002-ig az SZDSZ külügyi irodavezetője volt, 2002 és 2008 között a Külügyminisztériumban volt a Stratégiai Tervező és Elemző Főosztály helyettes, majd megbízott vezetője.
2008 óta szabadúszó újságíróként az Együtt-PM szövetség tanácsadója volt. Népszabadság
A Demokratikus Koalíció elnöksége elfogadta a pártelnök javaslatát, hogy a párt újonnan felálló külügyi kabinetjének vezetésére Ara-Kovács Attilát kérjék fel - tájékoztatta lapunkat közleményben a párt.
Ara-Kovács Attila Nagyváradon született, a Kolozsvári Egyetem filozófia, pszichológia és történelem szakán végzett.
1980-1982 között az Ellenpontok című szamizdat folyóirat alapító főszerkesztője volt. 1982-ben letartóztatták, majd 1983-ban kitoloncolták Romániából. 1984 és 1992 között az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztője volt. Az EuroConnect elemzőjeként Párizsban és Hongkongban dolgozott 1993 és 1998 között.
1998-tól 2002-ig az SZDSZ külügyi irodavezetője volt, 2002 és 2008 között a Külügyminisztériumban volt a Stratégiai Tervező és Elemző Főosztály helyettes, majd megbízott vezetője.
2008 óta szabadúszó újságíróként az Együtt-PM szövetség tanácsadója volt. Népszabadság
2014. június 19.
Toró: a magyar kormány kezdeményezze a magyar–román alapszerződés felülvizsgálatát!
Noha tartalmilag minden elemében kedvezőtlen a kormány válasza, amelyet a Székely Nemzeti Tanács által benyújtott állampolgári petícióra küldött, mégis pozitívum, hogy végre megszületett egy hivatalos, érvekre alapozó állásfoglalás a Székelyföld különleges státuszára vonatkozóan, amelynek mentén érdemi vitát lehet kezdeni a román döntéshozókkal, politikusokkal – jelentette ki csütörtökön, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Toró szerint a kormány válasza két fő megállapításra alapoz. Egyrészt tovább élteti azt a mítoszt, miszerint Románia modellértékű kisebbségvédelmi rendszert működtet és amelyet a román diplomácia az elmúlt huszonöt évben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó diskurzusát alapozza.
Másrészt hamisan állítja, hogy Romániának semmiféle nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettsége arra, hogy területi autonómiát biztosítson a magyar közösségnek. A Néppárt elnöke szerint ez az állítás azért hamis, mivel Románia az Európa Tanácsba való felvételi kérelmében igenis vállalta a kötelezettséget, hogy tiszteletben tartja az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1201-es ajánlását, ez a vállalás pedig a ratifikálással a román jogrend részévé vált. Az 1201-es ajánlás – amely a nemzeti kisebbségek sajátos jogálláshoz, önálló közigazgatáshoz való jogát rögzíti – az 1996-ban aláírt magyar-román kétoldalú alapszerződés függelékében is visszaköszön, hiába próbálták egy lábjegyzetben felpuhítani.
Románia 1996 óta folyamatosan megszegi az alapszerződést – szögezte le Toró. Mivel az alapszerződés tíz évvel életbe lépésétől felülvizsgálhatóvá vált, és érvényessége módosítási javaslatok nélkül újabb öt évre meghosszabbodik, a 2006-os változatlanság után 2016-ban esély mutatkozik arra, hogy a felek módosítsák előírásait. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt felkéri Magyarország kormányát, hogy a módosítási határidőig, azaz 2015. szeptember 16-áig vizsgálja meg az alapszerződést és tegyen olyan módosító javaslatokat a román félnek, amelyek segítik az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket – mondta Toró. Hozzátette, az új magyar alaptörvény előírja, hogy a mindenkori kormánynak támogatnia kell a Magyarország határain kívül élő magyarok törekvéseit.
Ugyanakkor a magyar közösség képviseletét monopolizáló RMDSZ-nek el kell döntenie, hogy öncélnak tekinti-e a kormányzati szerepvállalást, vagy pedig eszköznek az autonómia megvalósításában, és hogy az autonómiát valóban stratégiai célnak tekinti-e, vagy csak szavazatszerző eszköznek, amellyel hatalomra lehet kerülni. Toró szerint eddig minden jel arra mutat, hogy az RMDSZ vezetői számára a cél a hatalomra kerülés, az autonómia ügye csak kommunikációs eszköz a hatalom megszerzésére.
Ezt bizonyítja, hogy több mint egy évvel az RMDSZ tavalyi kongresszusa után, ahol döntés született a Székelyföld autonómiastatútumának kidolgozásáról és parlamenti beterjesztéséről, ma sem létezik kézzelfogható statútum, még a Magyar Polgári Párttal közösen sem sikerült azt kidolgozni, sőt, a folyamatos halasztások azt mutatják, hogy még menetrendje nincs a folyamatnak – mondta Toró.
De ezt bizonyítja például az is, hogy Márton Árpád parlamenti képviselő a minap azt állította, hogy az RMDSZ korábban kétszer is benyújtotta az SZNT autonómiastatútumát a parlamentben, holott ez nem igaz: 2004-ben és 2005-ben RMDSZ-honatyák a frakció támogatbizonyíték az is, hogy az SZNT európai polgári kezdeményezésében, amelyet az Európai Bizottság elutasított, Korodi Attila is kezdeményező szerepet vállalt, de ő időközben a román kormány tagja lett, és így a bukaresti vezetést képviseli az ügyben.ása nélkül, saját kezdeményezésként nyújtották be a tervezetet. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Erdély.ma
Noha tartalmilag minden elemében kedvezőtlen a kormány válasza, amelyet a Székely Nemzeti Tanács által benyújtott állampolgári petícióra küldött, mégis pozitívum, hogy végre megszületett egy hivatalos, érvekre alapozó állásfoglalás a Székelyföld különleges státuszára vonatkozóan, amelynek mentén érdemi vitát lehet kezdeni a román döntéshozókkal, politikusokkal – jelentette ki csütörtökön, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Toró szerint a kormány válasza két fő megállapításra alapoz. Egyrészt tovább élteti azt a mítoszt, miszerint Románia modellértékű kisebbségvédelmi rendszert működtet és amelyet a román diplomácia az elmúlt huszonöt évben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó diskurzusát alapozza.
Másrészt hamisan állítja, hogy Romániának semmiféle nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettsége arra, hogy területi autonómiát biztosítson a magyar közösségnek. A Néppárt elnöke szerint ez az állítás azért hamis, mivel Románia az Európa Tanácsba való felvételi kérelmében igenis vállalta a kötelezettséget, hogy tiszteletben tartja az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1201-es ajánlását, ez a vállalás pedig a ratifikálással a román jogrend részévé vált. Az 1201-es ajánlás – amely a nemzeti kisebbségek sajátos jogálláshoz, önálló közigazgatáshoz való jogát rögzíti – az 1996-ban aláírt magyar-román kétoldalú alapszerződés függelékében is visszaköszön, hiába próbálták egy lábjegyzetben felpuhítani.
Románia 1996 óta folyamatosan megszegi az alapszerződést – szögezte le Toró. Mivel az alapszerződés tíz évvel életbe lépésétől felülvizsgálhatóvá vált, és érvényessége módosítási javaslatok nélkül újabb öt évre meghosszabbodik, a 2006-os változatlanság után 2016-ban esély mutatkozik arra, hogy a felek módosítsák előírásait. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt felkéri Magyarország kormányát, hogy a módosítási határidőig, azaz 2015. szeptember 16-áig vizsgálja meg az alapszerződést és tegyen olyan módosító javaslatokat a román félnek, amelyek segítik az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket – mondta Toró. Hozzátette, az új magyar alaptörvény előírja, hogy a mindenkori kormánynak támogatnia kell a Magyarország határain kívül élő magyarok törekvéseit.
Ugyanakkor a magyar közösség képviseletét monopolizáló RMDSZ-nek el kell döntenie, hogy öncélnak tekinti-e a kormányzati szerepvállalást, vagy pedig eszköznek az autonómia megvalósításában, és hogy az autonómiát valóban stratégiai célnak tekinti-e, vagy csak szavazatszerző eszköznek, amellyel hatalomra lehet kerülni. Toró szerint eddig minden jel arra mutat, hogy az RMDSZ vezetői számára a cél a hatalomra kerülés, az autonómia ügye csak kommunikációs eszköz a hatalom megszerzésére.
Ezt bizonyítja, hogy több mint egy évvel az RMDSZ tavalyi kongresszusa után, ahol döntés született a Székelyföld autonómiastatútumának kidolgozásáról és parlamenti beterjesztéséről, ma sem létezik kézzelfogható statútum, még a Magyar Polgári Párttal közösen sem sikerült azt kidolgozni, sőt, a folyamatos halasztások azt mutatják, hogy még menetrendje nincs a folyamatnak – mondta Toró.
De ezt bizonyítja például az is, hogy Márton Árpád parlamenti képviselő a minap azt állította, hogy az RMDSZ korábban kétszer is benyújtotta az SZNT autonómiastatútumát a parlamentben, holott ez nem igaz: 2004-ben és 2005-ben RMDSZ-honatyák a frakció támogatbizonyíték az is, hogy az SZNT európai polgári kezdeményezésében, amelyet az Európai Bizottság elutasított, Korodi Attila is kezdeményező szerepet vállalt, de ő időközben a román kormány tagja lett, és így a bukaresti vezetést képviseli az ügyben.ása nélkül, saját kezdeményezésként nyújtották be a tervezetet. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Erdély.ma
2014. június 19.
Újra lobognak a székely zászlók Kézdivásárhely főterén
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai újra kitűzték a Kézdivásárhely főteréről eltávolított székely zászlókat.
Az akciót ma, csütörtökön reggel hajtották végre, amely után egy rövid sajtótájékoztató keretében kijelentették: „nem tarthatunk tiszteletben olyan törvényeket, amelyek a szimbólumaink, nyelvünk, íróink ellen irányulnak. E törvények tiszteletben tartása a megalkuvó politikusok dolga."
A HVIM erdélyi szóvivője Tóth Bálint kijelentette: azokat a törvényeket azért alkották, hogy nyomást gyakoroljanak az erdélyi magyarságra. Hozzátette: mi a képviselők jóváhagyása nélkül is megvédjük a zászlónkat!
Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnöke azt üzente az erdélyi magyarságnak: ezen akció legyen példa arra, hogy ne várjunk a politikai ígéretekre, ők nem a nemzetnek akarnak megfelelni, hanem a megszálló kormánynak. „Mi nem politizálunk, nem beszélünk, hanem cselekedünk! Cselekedjen hát minden magyar!" – jelentette ki Szőcs.
Miközben a székely zászlók békésen lobognak Kézdivásárhelyen, a vármegyések Wass Albert írófejedelmünk könyveit olvasgatták a város főterén. Ezen tevékenységüket zavarta meg egy civilruhás belügyes, aki videófelvételt szeretett volna készíteni az ott összegyűlt csapatról. Ezek után két szolgálatban levő rendőr akarta igazoltatni a fiatalokat, akik nem tettek eleget a felszólításnak. A vármegyések indoka erre az volt, hogy a rendőrök nem közölték velük az igazoltatás okát, nem mutatkoztak be, és az igazoltatást kizárólag román nyelven akarták végrehajtani. Erdély.ma
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai újra kitűzték a Kézdivásárhely főteréről eltávolított székely zászlókat.
Az akciót ma, csütörtökön reggel hajtották végre, amely után egy rövid sajtótájékoztató keretében kijelentették: „nem tarthatunk tiszteletben olyan törvényeket, amelyek a szimbólumaink, nyelvünk, íróink ellen irányulnak. E törvények tiszteletben tartása a megalkuvó politikusok dolga."
A HVIM erdélyi szóvivője Tóth Bálint kijelentette: azokat a törvényeket azért alkották, hogy nyomást gyakoroljanak az erdélyi magyarságra. Hozzátette: mi a képviselők jóváhagyása nélkül is megvédjük a zászlónkat!
Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnöke azt üzente az erdélyi magyarságnak: ezen akció legyen példa arra, hogy ne várjunk a politikai ígéretekre, ők nem a nemzetnek akarnak megfelelni, hanem a megszálló kormánynak. „Mi nem politizálunk, nem beszélünk, hanem cselekedünk! Cselekedjen hát minden magyar!" – jelentette ki Szőcs.
Miközben a székely zászlók békésen lobognak Kézdivásárhelyen, a vármegyések Wass Albert írófejedelmünk könyveit olvasgatták a város főterén. Ezen tevékenységüket zavarta meg egy civilruhás belügyes, aki videófelvételt szeretett volna készíteni az ott összegyűlt csapatról. Ezek után két szolgálatban levő rendőr akarta igazoltatni a fiatalokat, akik nem tettek eleget a felszólításnak. A vármegyések indoka erre az volt, hogy a rendőrök nem közölték velük az igazoltatás okát, nem mutatkoztak be, és az igazoltatást kizárólag román nyelven akarták végrehajtani. Erdély.ma
2014. június 19.
Kolozsvári többnyelvűség: kiállítást szervez az Igen, tessék!
Az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség címmel a kolozsvári nyelvhasználat történelmét bemutató kiállítást szervez. A Főtéren tartandó kiállítást június 21–26-án, szombattól csütörtökig, naponta 10 és 18 óra között rendezik be.
Az előkészített anyagok a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják. A kiállított képeslapok, korabeli sajtómegjelenések, emléktáblák, plakátok és más hasonló dokumentumok a dualizmustól napjainkig tartó időszakot ölelik fel.
Kolozsvár az évszázadok során egy sajátos etnikai és vallási kirakós volt. A kiállítás különböző korszakokat mutat be, amelyek sajátos jogszabályokkal és gyakorlatokkal bírtak. A szervezők minden látogatót szeretettel várnak, hogy felfedezzék maguknak a kincses város nyelvi történelmét.
z Igen, tessék! arra törekszik, hogy Kolozsvár történelmi többnyelvűségét a kiállítási panók mellett a város jelenkori életében is gyakorlatba ültessék. A közel három éve működő civil szervezet a kereskedelmi anyanyelvű kiszolgálás és tájékoztatás bátorítója, gazdasági hálózatba szervezi azokat az erdélyi cégeket, amelyek magyarul is fogadják ügyfeleiket.
A kiállítás anyagainak válogatását Fodor János, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának doktorandusz hallgatója vezette, munkájában Fazakas László, Takács Kincső Eszter és Szabó Csongor mesteris diákok segítették.
A kiállítást Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és a város önkormányzata támogatja. A kezdeményezés ugyanakkor pártfogolja Kolozsvár jelöltségét az Európa kulturális fővárosa 2021-es címére. Az Igen, tessék! mozgalom sajtóközleménye. Erdély.ma
Az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség címmel a kolozsvári nyelvhasználat történelmét bemutató kiállítást szervez. A Főtéren tartandó kiállítást június 21–26-án, szombattól csütörtökig, naponta 10 és 18 óra között rendezik be.
Az előkészített anyagok a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják. A kiállított képeslapok, korabeli sajtómegjelenések, emléktáblák, plakátok és más hasonló dokumentumok a dualizmustól napjainkig tartó időszakot ölelik fel.
Kolozsvár az évszázadok során egy sajátos etnikai és vallási kirakós volt. A kiállítás különböző korszakokat mutat be, amelyek sajátos jogszabályokkal és gyakorlatokkal bírtak. A szervezők minden látogatót szeretettel várnak, hogy felfedezzék maguknak a kincses város nyelvi történelmét.
z Igen, tessék! arra törekszik, hogy Kolozsvár történelmi többnyelvűségét a kiállítási panók mellett a város jelenkori életében is gyakorlatba ültessék. A közel három éve működő civil szervezet a kereskedelmi anyanyelvű kiszolgálás és tájékoztatás bátorítója, gazdasági hálózatba szervezi azokat az erdélyi cégeket, amelyek magyarul is fogadják ügyfeleiket.
A kiállítás anyagainak válogatását Fodor János, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának doktorandusz hallgatója vezette, munkájában Fazakas László, Takács Kincső Eszter és Szabó Csongor mesteris diákok segítették.
A kiállítást Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és a város önkormányzata támogatja. A kezdeményezés ugyanakkor pártfogolja Kolozsvár jelöltségét az Európa kulturális fővárosa 2021-es címére. Az Igen, tessék! mozgalom sajtóközleménye. Erdély.ma