Vetítővászonba öltözött Kolozsvár
Megértéssel, humorral és nyitottsággal nézzék a Kolozsváron immár tizenharmadik alkalommal megszervezett Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) felvonultatott valamennyi filmet, úgy, ahogyan Philomena, a rendezvény hivatalos nyitófilmjének főhőse vágott neki élete legnagyobb és legmegrázóbb kalandjának – erre kérte a nézőket Mihai Chirilov, a TIFF művészeti igazgatója a fesztivál péntek esti nyitógáláján.
Az eső miatt ezúttal nem a Főtéren, hanem rövid időeltéréssel két helyszínen – a Diákművelődési Házban és a Florin Piersic-moziban – tartott megnyitó résztvevői azon kevés szerencsések közé tartoztak, akik hazai filmszínházban tekinthették meg Stephen Frears idén a legjobb film kategóriában Oscar-díjra jelölt alkotását.
Chirilov elmondása szerint ugyanis a Philomenát Romániában nem forgalmazzák, így aki nem szeretne lemaradni egy igazán megható, egyszerre nevettető, megindító és dühítő történetről, az pénteken, június 6-án 14 órától a Diákművelődési Házban nézheti meg a filmet a TIFF keretében.
Stephen Frears igaz történeten alapuló alkotásának címszereplője, Philomena (Judi Dench) a tipikus vidéki idős szomszédnéni: a világban meglehetősen tájékozatlan, a vicceket meg nem értő, folyamatosan beszélő, viszont végtelenül kedves, céldutatos és megértő figura, aki igaz emberségről tesz tanúságot a megbocsájtáson és megváltoztathatatlan események elfogadásán keresztül.
Megbocsátani azt, amit nem lehet felejteni
A film valós alapszituációból indul ki: az ötvenes évek Írországában járunk, ahol a házasságon kívül teherbe esett lányokat apácazárdába küldik. Az orvos és bába nélkül lebonyolított szülésekbe bele nem haló lányok naponta egy órát láthatják gyermeküket, egészen addig, amíg a katolikus egyház gyakorlatilag eladja a kicsiket jellemzően amerikai örökbefogadóknak.
A valós figurát alakító, időközben családot alapító Philomena 50 évig tartja titokban történetét, egy napon azonban lánya buzdítására úgy dönt: megkeresi fél évszázada nem látott fiát. A címszereplőt nem a családegyesítés szándéka hajtja, nem is az elvesztegetett évek visszaszerzésének lehetetlen óhaja, mindössze azt szeretné tudni, hogy Anthony gondolt-e valaha egykori hazájára, de főként tőle igazságtalanul elszakított anyjára.
Philomenát a BBC-tudósítói állásából frissen elbocsátott újságíró, Martin Sixsmith (Steve Coogan) segíti, aki eleinte kattintást, illetve olvasókat hozó sztorit lát a történetben, a két főszereplő között kialakuló szoros kapcsolat nyomán azonban végül azt is felajánlja, hogy mégsem hozza nyilvánosságra az „ördögi apácákról” szóló történetet.
A teljesen különböző karakterek egymás mellé állítása rendszeresen a humor forrása a tragikus történet ellenére: a mélyen vallásos, a szörnyű eseményekre is választ találó vidéki asszony és a pragmatikus, folyamatosan megválaszolhatatlan kérdéseket feltevő, a történtekbe belenyugodni nem tudó újságíró mintha időnként elbeszélne egymás mellett, mégis olyan mély kapcsolat alakul ki közöttük, ami túlmutat azon, ami eredetileg összehozta őket.
Stephen Frears úgy építette fel a karaktereket és a köztük lévő köteléket, hogy közben egy pillanatig sem túlzott, történetüket nem öntötte nyakon egy vödörnyi giccsel. Amint Mihai Chirilov a vetítés előtt megjegyezte: talán ez az első alkalom a TIFF tizenhárom éves történetében, hogy a fesztivált szivszorítóan megható filmmel indítják. „Remélem, mindenki hozott magával zsebkendőt” – szólt az igazgatói felszólítás.
„Mindenki a babonák betegségében szenved”
A nyitógálán egyébként a szervezők mintha a korábbi évekhez képest is jobban kitettek volna magukért: a fehér öltönybe bújt Tudor Giurgiu fesztiváligazgató vezényletével zajlott eseményen a szokásos köszöntések és a „hogyan zajlott a tavalyi TIFF”, illetve „hogyan készültünk az ideire” klipek mellet számos érdekesség várta a nézőket.
„A tizenharmadik kiadáshoz érkeztünk, és mindenki a babonák betegségében szenved” – kezdte Giurgiu, majd rögtön be is mutatott egy TIFF-beharangozó videót, amelynek főszereplője stílusosan egy fekete macska. Az igazgató emlékeztetett: az idei legfőbb változás az új helyszínek – a Sapientia EMTE épülete, a Győzelem mozival egy épületben található katonai központ, és a román állami filmforgalmazó (RADEF) egykori filmraktára – jelenléte, valamint a város két bevásárlóközpontjában található multiplex mozikkal való szakítás.
„A katonai központ, Kolozsvár egyik gyöngyszemének beüzemelése az egyik legnagyobb meglepetés mindenki számára, bár egy ismerősöm megjegyezte, ódzkodik attól, hogy oda menjen, inkább más helyszínekre váltott jegyet. Senkinek nincs oka aggodalmaskodni, az épületben régen patinás mozi működött, mindenképpen érdemes oda ellátogatni” – fejtette ki Giurgiu, majd képekkel is igazolta: a védelmi minisztérium által rendelkezésükre bocsátott épületben valóban moziterem van.
Mentsük meg együtt a mozit!
A megnyitó egy másik fontos momentuma a néhány hete elindított Mentsük meg a mozit! kampány beharangozója volt, amelynek egyik fontos projektje a már említett egykori kolozsvári filmraktár felújítása. „Nem hiszem, hogy utópia lenne: az épületben néhány éven belül kulturális központot, illetve filmmúzeumot alakítanánk ki. Nem hagyhatjuk elveszni a filmraktárat egy olyan városban, amely a huszadik század elején Janovics Jenőnek köszönhetően filmközponttá vált. Az épület ma egy koszfészek, a fertőtlenítéshez és a felújításhoz hétezer euróra lenne szükség. Ezt adományokból és szponzoroktól gyűjtenénk össze” – magyarázta a fesztiváligazgató.
Az adományokat már a fesztivál alatt, a Főtéren, a Florin Piersic moziban és a TIFF-házban gyűjtik. A vasútállomáson túl található épület egyébként évtizedekkel ezelőtt nem raktárként működött, hanem innen hordták szét Erdély 12 megyéjének filmszínházába a vetítendő filmszalagokat, szigorúan azt követően, hogy a raktár 20 férőhelyes mozitermében az arra illetékesek megtekintették és „véleményezték” előzetesen az alkotásokat.
A rossz időért Boc vállalja a felelőséget
Noha a TIFF első napján az időjárás nem kedvezett a fesztiválnak, Giurgiu elmondása szerint az idei jegyeladások máris mintegy 13 százalékkal megelőzték a tavalyiakat, a szervezőknek pedig úgy tűnik, hogy immár az eső miatt sem kell aggodalmaskodniuk. „Hibáztassák nyugodtan a polgármestert, ne terheljék ezzel a szervezőket” – javasolta a megnyitón Emil Boc elöljáró, aki hozzátette: több projektet elindítottak már, amivel néhány éven belül Kolozsvárt Erdély Hollywoodjává tennék.
Kihagyhatatlan alkotások a TIFF-en
A Kolozsváron tizenharmadik alkalommal zajló, pénteken elkezdődött Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) több mint kétszáz filmjét ugyan lehetetlen tíz nap alatt megnézni, nem beszélve a töménytelen kísérőrendezvényről, a szervezők javaslata alapján azonban több produkciót kár lenne idén kihagyni.
Szombaton máris két premiert láthatnak a nézők: a Győzelem moziban 19 órától Európában első ízben vetítik a versenyszekcióban szereplő új-zélandi Everything we loved című filmet, a Művész moziban pedig este fél nyolctól, a fiatal német filmeseket központba állító szekcióban helyet kapó 28 és fél című alkotást tekinthetik meg a nézők.
Tudor Giurgiu fesztiváligazgató szerint kihagyhatatlan a szerdán és csütörtökön az evangélikus-lutheránus templomban 21 órától vetítendő, 1926-ban készült Faust című némafilm, amelyet élő orgonakísérettel tekinthetnek meg a nézők. Giurgiu felhívta a figyelmet: mindkét eseményre már csak néhány jegyet lehet váltani.
Kedden 18 órától érdemes ellátogatni a Florin Piersic moziba, ahol a Cathedrals of Culture című 3D-s alkotást vetítik, amelyben hat kiváló rendező keres választ arra a kérdésre, hogy mit mesélnének rólunk az épületek, ha beszélni tudnának? Az erős idegzetűeket minden nap éjfélkor várják a Művész moziban, ahol a nézőt a leginkább provokáló, szélsőséges filmeket vetítenek, aki pedig kedden ingyen nézné meg a Cockneys vs Zombies című brit filmet, nem kell mást tennie, mint hogy zombinak öltözzön a vetítésre.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Egy csésze tolerancia
Önmagában már annak elég nagy a hírértéke, ha egy államfő egyszerű polgárokkal elfogyaszt egy pohár italt, ráadásul mindezt nem kampányidőszakban teszi.
Egy erdélyi magyar újságíró kolléga néha ma is felidézi, miként kávézott évekkel ezelőtt Kézdivásárhelyen Traian Băsescuval az elnök egyik székelyföldi magánlátogatása alkalmával. Az etnikai kérdésekre különösen érzékeny közép-kelet-európai térségünkben az effajta gesztusok mindig nagy jelentőséggel bírnak, még akkor is, ha csak egy közméltóság közvetlenségéről van szó.
Szlovákiában azonban olyasmi történt, ami a pozsonyi hatóságok kisebbségpolitikájának ismeretében méltán nevezhető példátlannak. A magyarokkal szemben zsigeri ellenérzést tápláló fiatal állam legmagasabb rangú képviselője a napokban kávézni hívta azt a két magyar nőt, akit még hivatalban lévő elődjének egyik osztályvezetője etnikai hovatartozása miatt durván megalázott.
Az elnökválasztás március végi második fordulójában Robert Fico kormányfő legyőzésével nem kis meglepetést keltő Andrej Kiska megkövette az áldozatokat, a segítségükre siető – mellesleg szlovák nemzetiségű – fiatalembereknek pedig megköszönte a példaértékű kiállást. A köztársasági elnöki posztot függetlenként elhódító politikus ezáltal olyan gesztust gyakorolt, amellyel remélhetőleg új fejezetet nyit a szlovák–magyar együttélés történelemkönyvében.
Ne feledjük, arról a Szlovákiáról van szó, ahol a hatályos törvények a magyar honosításra adott válaszként büntetik a kettős állampolgárságot, az állami hatóságok pedig éveken keresztül lejárató kampányt folytattak Malina Hedvig ellen amiatt, hogy azt állította: 2006-ban azért verték meg Nyitrán a nyílt utcán, mert mobiltelefonján magyarul beszélt. A hatósági zaklatásba belefáradt nő nemrég áttelepedett Magyarországra, miután a szlovák főügyészség hamis tanúzás és hamis eskü miatt vádat emelt ellene.
Erre reagálva Kiska még a választások előtt kijelentette, hogy kegyelmet adna neki elítélése esetén. Lám, még hivatalába sem lépett, és Szlovákia új elnöke többet tett a többség és kisebbség viszonyának rendezéséért, mint elődei együttvéve. Nem ártana, ha egy kávé mellett mesélne egy kicsit térségbeli kollégáinak is, talán tanulnak tőle...
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Versgyűjtemények hangzó csodái
Számos könyvbemutató, közönségtalálkozó, koncert várta a felnőtt és gyerekközönséget a hét végén Kolozsváron a több helyszínen, az RMDSZ főtitkársága, a Romániai Magyar Könyves Céh és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett, 4. Ünnepi Könyvhéten.
A korábban a Mátyás király szülőháza előtti téren zajló vásárnak azért is változtatták meg a fő helyszínét, mert a szervezők a Bánffy-emlékév programjaiba is bekapcsolódtak: konferenciát tartottak Bánffy Milkós (utó)életei címmel. A könyves standokat a Szépművészeti Múzeumnak otthont adó impozáns főtéri ingatlan emeletén állították fel, ahol a kiadók gazdag kínálata várta a közönséget.
A nátha mint ihletforrás
A rendezvény egyik kiemelt meghívottja idén a gyermek- és felnőttverseiről, illetve színpadi műveiről egyaránt ismert és népszerű budapesti Varró Dániel volt, aki pénteken délután lépett fel a Bánffy-palota udvarán található színpadon.
A „fiatalítás” jegyében egyébként a fiatalok körében egyre népszerűbb slam poetry műfaj helyi és budapesti képviselői is felléptek ugyanott.
A leginkább az évszakok változása, a szerelem és a nátha azok az ihletforrások, amelyek versírásra késztetik – jelentette ki a József Attila-díjas költő, műfordító a közönségtalálkozón.
A 4. Kolozsvári Ünnepi Könnyhét keretében megrendezett eseményre a borús időjárás ellenére szép számú érdeklődő volt kíváncsi a felolvasásra. A költő hűséges olvasói pedig megragadták az alkalmat, hogy dedikáltassák könyveiket. Náthájára hivatkozva Varró Dániel ezúttal inkább „nátha-verseiből olvasott” fel. Mint tréfásan kifejtette: a versíráshoz meg kell legyen egy kicsit zavarodva az ember feje, és mivel ő nem fogyaszt szeszes italt, maradt számára e célra a nátha.
A szellemes rímeivel a laikus nézőkből is mosolyt kicsaló költő többek közt felolvasta 1999-ben írt első, nátháról szóló versét. Ezt követően pedig a Boci, boci, tarka gyerekdal kortárs költők stílusában átírt változataival szórakoztatta közönségét Varró Dániel.
Két felolvasás közt elmesélte, kritikusai a posztinfantilizmus előfutárának nevezték, majd ötsoros, csattanóval végződő versek, úgynevezett limerickek következtek. Varró Dániel a vers „gyakorlati felhasználhatóságát” bizonyítandó elmondta, amikor újszülött kisfiát a szülészeten a kezébe adták és sírt, egy Ady vers nyugtatta meg. Sajnos épp a Párizsban járt Ősz jutott eszébe, viszont egy csecsemőnek mégse Adyval kellene kezdeni – jegyezte meg.
Lászlóffy Aladár „repülőszőnyege”
Lászlóffy Aladár személyiségét elevenítette, költői pályáját vázolta fel az a beszélgetés, amelyet szintén a könyvhét keretében tartottak a hét végén. A 2009-ben, 72 éves korában elhunyt Kossuth-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő verseiből a Kriterion kiadásában megjelent, Séta két kor között című kötetet a kiadvány szerkesztője, a költő pályatársa, barátja, Kántor Lajos mutatta be.
A Kolozsvár társaságnál tartott rendezvény keretében személyes emlékeket idézett fel az irodalomtörténész a költőről a Golyószórásban, repülőszőnyegen – kettős portrék Lászlóffy Aladárral című, általa írt kötet vonatkozásában. A Lászlóffy-életmű alkotásai, levelek és személyes emlékek alapján született könyv irodalomtörténeti, politikatörténeti, közéleti vonatkozásokra összpontosít a két tollforgató mély, több évtizedet felölelő barátsága tükrében.
Mint H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója fogalmazott, Kántor Lajos ezzel a két kötettel mintegy elindítja a halhatatlanság felé a Lászlóffy életművet. „A kötetek szerkesztésekor, illetve írásakor természetesen nem tudtam kikapcsolni a személyességet, hiszen megannyi szálon kapcsolódott össze az életünk” – fogalmazott Kántor, aki közös középiskolás éveiktől, emlékeiktől kezdve az első hivatalos, 1958-ban történt irodalmi jelentkezésükön, az egyetemi időszak alatt elmélyülő emberi, költői barátságukon keresztül egészen Lászlóffy késői, Budapesten töltött éveiig, illetve haláláig tartó időszakot elevenítette fel.
Az irodalomtörténész többek között szólt a Forrás-sorozat, illetve a Forrás-nemzedék indulásáról, a pályatársakról – Szilágyi Domokosról, Lászlóffy Aladár szintén költő testvéréről, Lászlóffy Csabáról, Veress Zoltánról, Bálint Tiborról, Jancsik Pálról, a köztük költészeten innen és túl szövődött barátságokról éppúgy, mint Lászlóffy költészetének jelentőségéről, életműve esztétikai megítélésének változásairól.
Külön kiemelte a Lászlóffy és Szilágyi Domokos közti barátságot, szoros emberi, költői szakmai kapcsolatot. A Lászlóffy-életműről szólva úgy fogalmazott, a költő igazán jelentőset a történelmi víziójú, erősen gondolati és izgalmas, „áradásos” kompozíciójú beszédmóddal megírt költeményekben alkotott, de kötött versformában írott költeményei közül is sok a jelentős. „A Lászlóffy-örökség valóban fontos részét a 60-70-es években megjelent kötetekben olvasható nagy lélegzetű szabadversek alkotják. Az életműre szükségünk van, és reméljük, nem jár úgy, mint sok erdélyi költő életműve, hogy a feledés homályába vész” – fogalmazott Kántor Lajos.
Visszatérő motívumok és traumák
Az foglalkoztatja, hogy az ember emberségéhez hozzátartozik, hogy jelentőséget ad a fájdalomnak – mondta el Serestély Zalán Feltételes átkelés című verseskötetének bemutatóján, a Bulgakov irodalmi kávéházban. A fiatal költő kötetét bemutató költőtárs, Borbély András vitaindítóként azt ecsetelte, hogy az erdélyi költészet visszatérő motívuma a gyöngyházkagyló, amely Serestély verseiben is felbukkan.
Az Erdélyi Hiradó Kiadó gondozásában megjelent kiadványt ismertető Borbély András ugyanakkor arról értkezett, hogy a keresztény hagyományban a szenvedés út, amely vezet valahová, míg Serestély Zalánnál ez a szenvedés értelmetlen. Ennél a pontnál rövid filozófiatörténeti kitérőt vett a beszélgetés – Borbély ugyanis megjegyezte, hogy a szenvedés értelmetlensége nietzschei gondolat, amelyre Serestély azzal válaszolt, hogy már Spinozánál megjelenik.
Borbély felvetésére, hogy a családtagjainak ajánlott versekkel velük szeretne-e kommunikálni, Serestély határozott nemmel felelt, mondván, családja elég nagy trauma az életében. „Mit kezd az ember a nagyon szép gyerekkori emlékekkel, miközben itt van a csúf jelen?” – tette fel a költői kérdést Serestély.
Mint fogalmazott, Erdélyben a család fogalma válságban van, nincs magától értetődő közösség, hiába tűnik annak a család. Amikor a családi háttér mintegy megfogyatkozott mögüle, akkor jött rá, mint jelentenek a barátságok – vallotta a szerző. Borbély András azt is elmondta, a kötetben olvasható versekben éles politikai kérdések is megjelennek. Végezetül a beszélgetőtársak az irodalomelmélet és az „irodalomcsinálás” vszonyát boncolgatva arra a következtetésre jutottak, hogy a kettő nem választható teljesen külön egymástól: az irodalomelmélet visszahat az irodalomra.
Egy alien „filmversei”
A „hagyományos” líra, a sci-fi irodalom és a filmes látásmód keveredik lapunk volt munkatársa, Papp Attila Zsolt harmadik, Vízimozi című verseskötetében, amelyet szombat este mutattak be a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a Bulgakov kávéházban. Bár a bemutató számos rendezvénnyel esett egybe – hiszen a kincses városban most zajlik a TIFF, aznap este pedig slam poetry verseny is volt –, számos érdeklődő összegyűlt a kötet ismertetőjén.
Szántai János író ismertetőjében elmondta: bár ez verseskötet esetében számára ritka, együltő helyében olvasta végig a 84 oldalas versgyűjteményt, amely nemcsak remek olvasmány-, de 114 perces (ennyi idő alatt olvasta el a kötetet) moziélménnyel is megajéndékozta.
A szerző elmondta: ebben a kötetben kerültek legközelebb egymáshoz azok a motívumok, amelyeket korábban is előszeretettel használt verseiben: a víz, a Hold, a files látásmód, az űrséták és a földönkívüliek (Papp Attila Zsolt a sci-fi irodalom rajongója is), amelyek a szerkesztőjével, Gáll Attilával való közös munka eredményeképpen álltak össze végül egy jól összerakott feszes kötetté.
A szerző háromgyerekes családapa, a Főtér szemleportál főszerkesztője, a Helikon és a Filmtett szerkesztője, így saját bevallása szerint igen kevés ideje marad versírásra, inkább éjszaka hódol ennek a „szenvedélynek”. Ez azonban szerinte nem lehet kifogás, hiszen „a vers vagy megíratja magát vagy nem”, Szántai kérdésére pedig azt is hozzátette, hogy a verseiben többször felbukkanó alien, földönkívüli lény maga a versek szerzője, vagy az, aki arra ösztönzi a szerzőt, „hogy ilyen haszontalan dolgokkal foglalkozzon”.
Papp – aki politikai, közéleti témákban is igen érzékeny, publicistaként is gyakran hallatja hangját – elmondta: az újabban ismét divatba jött közéleti költészetet mégsem érzi sajátjának, mert a különböző témákhoz szerinte különféle műfajok illenek, „verses pulicisztikát” pedig nem szeretne írni. A közönség több alkotást meg is hallgathatott a szerző előadásában az est során.
Vasárnap este lapunk szerkesztőjének, Varga László Edgárnak első, Cseréptavasz kötetét mutatják be szintén a Bulgakov kávéházban.
Délután kisgyerekes családok, egyetemisták, és idősebbek vettek részt a Hangzó csoda című közösségi versmondáson, amelynek keretében a Bánffy-palota udvarán László Noémi versét olvasták közösen. A könyvhét rendezvényei közt számos koncert is szerepelt, így péntek este a magyarországi Magashegyi Underground koncertjére bulizhatott a közönség – az alternatív zenekar dalait a csíkszentmártoni származású Bocskor Bíborka énekelte nagy sikerrel.
Kiss Előd-Gergely, Kiss Judit, Varga László. Krónika (Kolozsvár)

Első román Hamvas-fordítás
Sokan méltatták a szentgyörgyi fordító munkáját
A hétvégén mutatták be a bukaresti Bookfest-en az első, román nyelvre lefordított Hamvas Béla művet. A bor filozófiája (Filosofia vinului) című könyvet a sepsiszentgyörgyi Hubbes László Attila fordította.
Hubbes László Attila, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai műszaki és társadalmi karának oktatója, kommunikáció-tudomány tárgyakat tanít. Bölcsészetből doktorált, az apokalipszis esztétikájából. Elmondása szerint Hamvas Béla műveit elsőéves egyetemista korában kezdte olvasni, és azóta is lelkes olvasója a szerzőnek.
A fordításhoz azért kezdett hozzá, mert igazságtalannak tartotta, hogy Hamvas ennyire ismeretlen román kulturális körökben, miközben már német, angol és francia nyelvterületeken beindult egy folyamat, a magyar író műveit sokan ismerik. A kilencvenes évek végére például szinte minden írását lefordították szerb nyelvre.
– Láttam, hogy a szerbeknél mennyire népszerű lett Hamvas, és azon gondolkodtam, ez a román olvasók esetében is működne, mert tudom, hogy a román olvasóközönség nagyon kedveli a két világháború közötti szellemi jobboldalt, például Mircea Eliade vagy Constantin Noica műveit – mondja.
Abban az időben, amikor a könyvet fordítani kezdte, Hubbes könyvtárosként dolgozott a Bod Péter Megyei Könyvtárban, és arra gondolt, megpróbálja, egyáltalán képes-e átültetni a nehéz nyelvezetet. Reggelente ujjgyakorlatszerűen a kávé mellett lefordított egy-egy mondatot. A munkával egy év alatt végzett, de akkor felmerült a kérdés, mihez kezdjen egy lefordított könyvvel?
A család és a barátai biztatták, keressen neki kiadót. Először nem voltak pozitív visszajelzések, azt gondolta, nem jó a fordítás, ezért átdolgozta. Közben román irodalmároktól is számos pozitív visszajelzést kapott, például Marius Dobrin írótól, vagy a Párizsban élő Dan Culcertől.
– Kiadót azért is nehéz volt találni, mert a jogörökösnek az volt az igénye, hogy csak minőségi, eminens kiadónál jelenhet meg a fordítás. Végül Nina Tînţar, egy sepsiszentgyörgyi román dramaturg nyújtotta a legnagyobb segítséget, aki stilisztikailag is rendbe tette a szöveget.
A lefordított mű legalább négy ember kezén ment keresztül, és körülbelül tíz ember segített javaslatokkal, tanácsokkal. Végül a kiadó keresésénél az hozta a változást, hogy Lakatos Mihály, a Balassi Bálint Kulturális Intézet igazgatója Sepsiszentgyörgyre került. Ő vette fel a kapcsolatot több kiadóval, s a Curtea Veche jelezte a készségét, hogy a könyvet megjelentetnék.
A Curtea Veche nagyon sok magyar művet adott ki román nyelven, többek közt Márai, Eszterházy, Nádas Péter könyveit. A kiadás anyagi költségeit a Balassi Intézet állta, a fordítót a Magyar Fordítóház Alapítvány fordítói ösztöndíjjal is támogatta.
A bor filozófiája az első Hamvas-mű, amelyet román nyelvre fordítottak.
– Már rég gondolkodom egy olyan könyvről, amely igazi álmodozóvá tesz. Boldog és beteljesült, egy rokonlélek, amely úgy beszél, mintha én mondanám. Nem jön, hogy elhiggyem, de rátaláltam – így ír az Ochiuldeveghe bloggere Hamvas művéről.
A kiadó reményét fejezte ki, hogy nem ez az utolsó együttműködés Hubbes Lászlóval, aki azt tervezi, saját válogatású Hamvas-esszékötettel kopogtat legközelebb náluk.
Orosz Anna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bemutatták a Teleki-kastélyról készült filmet Gernyeszegen
A gernyeszegi Teleki-kastélyról készült filmet mutatták be a szombaton a falu kultúrházában. Berekméri Gabriella vizsgafilmjére közel százan voltak kíváncsiak, eljöttek a filmben megszólaltatott falubeliek, illetve a jelenlegei tulajdonos, gróf Teleki Kálmán is.
Az újságíró szakos végzős hallgató mellett bemutatkozott a stáb többi tagja is: dr. Simonffy Katalin egyetemi tanár, Szabó Ádám operatőr és Osváth Emese riporter. Keresztes Péter operatőr és vágó nem lehetett jelen a vetítésen temesvári munkája miatt.
Kanyarog a vonat Gernyeszeg határában, majd megjelenik a kastély, amelyet Apafi fejedelem adományozott 1675-ben Teleki Mihály kancellárnak – indul a film, amelyről azt is megtudjuk, hogy a felvételek, interjúk elkészítését követően interneten folyt annak megmunkálása, vágója Keresztes Péter ugyanis Temesváron dolgozik, nem tudott személyesen is jelen lenni az utómunkálatoknál.
A Visszatérőben a Teleki kastély címet viselő film annak a médiatábornak az eredménye, amelyet 2013 őszén szerveztek a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem újságírószakos hallgatóinak és amely már a negyedik abban a sorozatban, amely a legnevesebb erdélyi főúri családok kastélyait mutatja be. Simonffy Katalin a maszol.ro-nak elmondta, Keresden indult a médiatábor, azt követte a boncidai, a marosvécsi és legutóbb a gernyeszegi.
„Nagyjából mindenkinek az a története: a második világháború alatt kirabolják a németek, aztán az oroszok, majd a helybeliek hordják szét, ami még marad, végül az államosítás következik. Mégis más-más történeteket hallunk, másként alakult a tulajdonosok, azok családjainak az élete” – meséli az egyetemi tanár.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem újságírás és média szakos diákjai és oktatói, valamint az Erdélyi Televízió munkatársai közül kikerült hatszemélyes stáb tizenhét helybéli és két körtvélyfáji lakossal készítette el az interjúkat, amelyekre a film alapoz, emellett az épület jelenlegi tulajdonosa, Teleki Kálmán is megszólal. A film célja bemutatni a kastélyt, annak virágkorát, múlt századi történetét, tulajdonosváltásainak következményeit, hanyatlását a helybeliek szemével, teljesen szubjektív nézőpontból.
A filmben megszólalt Bálint Hunor, Berekméri Ferenc, id. Berekméri János és ifj. Berekméri János, Berekméri Magda, Demeter János, Ercse József és Ilona, Hajdu Irén, Kulcsár Ignác és Margit, Szabó Ilona és Margit, Szabó Róbert, Vajda Gábor, Vajda Ilona, Zolti Dóra, Zsók Gabriella. Interjú készült a jelenlegi tulajdonossal, valamint részleteket vágtak be a Teleki Mihállyal, a világégés előtti utolsó tulajdonossal készített archiv interjúból.
A gernyeszegi kultúrház megtelt az érdeklődőkkel, eljöttek a falubeli idősek és fiatalok, a vetítés után pedig néhányan elmondták véleményüket, megjegyzéseiket. Simonffy Katalin tavaly a kastélynapon találkozott gróf Teleki Kálmánnal – árulta el a jelenlevőknek, akkor született a film ötlete. Berekméri Gabriella az idén végzett az újságíró szakon, a film a dimplomamunkájának a része, gernyeszegi, ami nagyban megkönnyítette a munkáját.
„Itt nőttem fel a kastély árnyékában, a családi összejöveteleken sokat meséltek a nagyszüleim annak múltjáról” – mondta érdeklődésünkre a frissen végzett újságíró, aki előtt az emberek is szívesen megnyíltak, megosztották emlékeiket, élményeiket a kastéllyal, annak tulajdonosaival kapcsolatban.
„Az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk a kastélytól, most, hogy ennyien eljöttek, azt jelenti érdekli az embereket annak további sorsa” – magyarázta Berekméri Gabriella. A filma Balogh József vállalkozó anyagi támogatásával jött létre és nem utolsósorban Berekméri Regina, a Gabriella édesanyja szervezői munkájának is köszönhetően, aki felkereste azokat az embereket, aki emlékeztek a kastély korábbi állapotára, annak tulajdonosaira és megszervezte az interjúkat.
A vetítést követően Teleki Kálmán is elmondta véleményét, amely “a falubeliek gondolatait tükrözi”, beszélt az önkéntes munkáról, amelyre nagyon számít a genryeszegiek részéről, hogy segítséget nyújtanak a kastély felújításában, a park helyrehozatalában. Ugyanakkor köszöntetet mondott az egyiik idős falubelinek, “János bácsinak, akinek köszönhetően olyan fényképek kerültek vissza a tulajdonunkba, amelyekről még mi sem tudtunk, a családunkról”- fogalmazott.
“A vadludak közül a vezérludat, ha kilövik, akkor szétesik a közösség” – hangzott el a legvégén a tömör következtetés, amely az erdélyi nemesi családok kastélyainak, birtokainak, az általuk képviselt értékeknek a szétverését, megsemmisítését jelentette.
Antal Erika. maszol.ro

Sipos Zoltán AZ OROSZ SZÁL Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II. Az erőszak legitim eszköz a központi irányítás nélkül szerveződő Hatvannégy Vármegyések számára, akik nem félnek attól, hogy elveszítik támogatóikat.
Nincs olyan, hogy egy akció túlságosan radikális. Sőt, utólag általában nincsenek megelégedve, sokszor hangzik el, hogy keményebben is kiállhattak volna. „Maximalisták vagyunk” – jegyzi meg Szőcs Zoltán. Cikksorozatunk második részében bemutatjuk a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szervezetét.
Az egészen kis csoportokat leszámítva jelenleg három-négy fontosabb magyar radikális szervezet is működik Romániában. Bár mindegyik kapcsolódik ilyen vagy olyan formában valamelyik magyarországi szélsőséges szervezethez, ezek nem a magyarországi szervezetek kicsinyített másai.
A legfeltűnőbb különbség a nyilvános diskurzusban érhető tetten: míg Magyarországon főként az euroatlanti szervezetekkel kapcsolatos szkepticizmus, az antiszemitizmus és a cigányság problematikája foglalkoztatja a nemzeti radikálisokat, addig Erdélyben inkább a kisebbségi lét különféle problémáit, Székelyföld autonómiáját tematizálják.
Foglalkoznak még szimbólumhasználattal (a székely zászló használata állandóan szálka a román hatóságok szemében), nyelvi jogokkal. Ezen kívül tüntetéseken, megemlékezéseken vesznek részt, koszorúznak. Ezek a témák egyébként a mainstream erdélyi magyar pártokra is jellemzőek. A radikális szervezetek annyiban képviselnek mást, hogy azok sokszor nem ismerik el a trianoni határokat, és esetenként az erőszakra mint a cél eléréséhez szükséges, legitim eszközre tekintenek.
Jelen sorozat az említett négy szervezet vezéregyéniségeivel való háttérbeszélgetéseken alapul. Bár tisztában vagyunk vele, hogy ezen szervezetek között óriási különbségek vannak, az anyag egységes keretét az képezi, hogy a beszélgetések során főleg a szervezeti felépítésre, célkitűzésekre, finanszírozásra és más szervezetekkel való együttműködésekre kérdeztünk rá.
Az erdélyi HVIM 2003-ban alakult, jelenleg 14 erdélyi településen létezik HVIM csoport. Ezek egy részének azonban minimális a tevékenysége – úgy tudjuk, jelenleg Kézdivásárhelyen és Kolozsváron van számottevő HVIM-sejt, emellett Erdővidéken, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön van folyamatos aktivitás.
Szőcs Zoltán, az erdélyi Vármegye elnöke szerint az erdélyi sejtekben összesen 350 személy aktivál. A legfontosabb különbség a HVIM és a többi, nemzeti oldalon álló erdélyi szervezet között, hogy a HVIM nem ismeri el a trianoni határokat. Székelyföld autonómiáját nem célként, hanem a Szent Korona Országa visszaállításának egy lépéseként fogják fel.
„Vér nélkül nem lehet”
És míg a mainstream Székelyföld autonómiáját csakis békés eszközökkel kívánja kivívni, Szőcs Zoltán szerint „a tettek mezejére kell lépni, fizikailag ki kell harcolni mindent, vér nélkül nem lehet”. A szervezet felépítése kevéssé központosított, nagyjából önállóan akciózó sejtekből áll. Szőccsel ugyan konzultálnak a helyi szervezetek, mielőtt egy döntést meghoznának, azonban az erdélyi elnök sosem ad konkrét utasítást semmire.
„Eddig sosem volt olyan, hogy amit egy tagszervezet akar, azt ne csinálná meg. Rálátok dolgokra, kikérik a véleményem, de úgysem rendelkezem azzal a terepismerettel, mint a helyiek, így a helyi vezetőkre van bízva a döntés” – így Szőcs.
Az elnök szerint a sejtek vezetői „természetes kiválasztással” kerülnek pozícióba, aszerint, hogy ki mennyit dolgozik. A tagok nem szavaznak tehát személyükről, ugyanakkor állítása szerint Budapestnek sincs beleszólása ebbe (egy másik interjúalanyunk viszont azt állította, a vezetőket Budapestről nevezik ki).
Maximalisták A budapesti „központtal” is nagyjából hasonló a helyzet: néha kérnek tanácsot ugyan, hiszen ők „jóval tapasztaltabbak”, azonban az erdélyieknek senki nem mondja meg, hogy mit csináljanak. „Nem félünk, hogy elveszítjük a támogatást, szponzorációt”.
Elnökként Szőcs nem emlékszik arra, hogy valamikor leállított volna egy akciót azért, mert túl radikálisnak ítélte. Sőt, utólag általában nincsenek megelégedve egy-egy fellépéssel, sokszor hangzik el, hogy keményebben is kiállhattak volna. „Maximalisták vagyunk” – jegyzi meg az elnök.
Szőcs úgy látja, az erdélyi HVIM a szervezés időszakát éli. Egyre többen vannak jelen a rendezvényeiken, és bár a sejtek a maguk útját járják, ezek az utak „sokszor keresztezik egymást” más szervezetekkel.
Orosz kapcsolat
Bár őket „békésebbnek” tartják, azért jó kapcsolatot ápolnak az EMI-vel, egymás rendezvényeit támogatják, sőt, Kézdivásárhelyen össze is dolgoznak. A HVIM a Jobbikkal is szoros kapcsolatban áll, annak ellenére, hogy a HVIM elutasítja a politikai eszközöket.
Az erdélyi HVIM tavaly télen a Moldovai Köztársaságban járt tapasztalatcserén: a Mişcarea Naţional Democrată (MND) nevű, moldáv oroszpárti szervezettel találkoztak. Az MND egyébként viszonozta is a látogatást: a Magyar Szigeten vakációztak, az elnökük interjút is adott a Barikádnak.
A találkozónak idén is lesz folytatása, alakul a testvérszervezeti viszony. Szőcs szerint ezúttal egy oroszországi szervezet is jelen lesz a megbeszéléseken. „Kíváncsiak arra, hogyan építettük fel ezt a szervezetet, akarnak tőlünk tanulni” – mondta, hozzátéve: „az EU a székelységnek jót nem hozott. Putyin előtt le a kalappal, az oroszokra számíthatunk”.
„A szervezés időszakát éljük. Kapcsolatokat építünk, ápolunk, és majd ha kell, lépünk is” – így Szőcs.
Egyébként nemrég posztoltak a HVIM Erdély Facebook-oldalára egy, „Hazafias kiállás Oroszország mellett” című közleményt. Az orosz szerveren működő Deres TV-n publikált anyag szerint „Erdélyi hazafiak juttatak el szerkesztőségünkbe két képet, és egy rövid üzenetet. A nyugati liberális eszmékkel szemben, az igazság jegyében, kiállunk a szabadságukért harcoló orosz emberek mellet! Igenis kijelentjük, hogy Kárpátalja nem Ukrajna, Székelyföld nem Románia! Szabadságharcosokká kell válnunk és harcolnunk kell a függetlenségünkért, Kelet lándzsahegyeként!” A közlemény mellett két fotó is található, maszkos, fegyveres férfiak állnak körül egy Székelyföld függetlenségét kérő bannert. Két oldalt az orosz és a székely zászló látható.
Marosvásárhelyen „a tettek mezejére léptek”
Az elnök az erdélyi HVIM sikeres akciójának nevezte a március 10-i autonómia-tüntetést Marosvásárhelyen. A több ezer fős, békés tüntetésen a radikálisok dulakodni kezdtek a csendőrökkel, miközben azt skandálták: „Székelyföld nem Románia!” és „Idegenek, menjetek haza!”.
(Képaláírás: HVIM-esek csapnak össze a csendőrökkel Marosvásárhelyen, 2014 március 10-én. A szervezet kilenc tagja összesen mintegy 1,5 millió forintnyi büntetést kapott.)
A tüntetés után néhány nappal a Terrorizmus és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyosztály (DIICOT) vizsgálatot indított a Jobbik több aktivistája ellen „alkotmányos rend felforgatása” gyanújával. A Belügyminisztérium akkor kiadott közleménye szerint nemzetbiztonság és közrend veszélyeztetése miatt kitiltottak az országból több, Magyar Gárdához, Betyársereghez, Jobbikhoz és HVIM-hez köthető magyar állampolgárt.
Azóta a kitiltottak neveit is ismerjük: ők Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője, Zagyva György Gyula, a Jobbik országgyűlési képviselője (a HVIM volt vezetője), Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke, valamint Mikola Béla, az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakaszának vezetője, aki egyébként évek óta Marosvásárhelyen él.
Nem ez az első eset, amikor magyarországi radikálist tiltanak ki az országból: például 2013. októberében a román hatóságok a határról visszafordították Toroczkai László HVIM-elnököt.
Egyre több a névtelen támogató
A HVIM egyébként nem utolsósorban azért vállalja a konfrontációt, mert ettől remélik, hogy Székelyföld autonómiája napirenden marad. „Ha nem lettünk volna, a román médiában egy 10-15 másodperces tudósítással elintézték volna. Így egész Románia erről beszélt” – ecsetelte.
A HVIM-nek Erdélyben nincsen jogi személyisége, ellenben Szőcs Zoltán az elnöke a Szent László Serege Egyesületnek. Ez az egyesület gyűjti például a 2%-os felajánlásokat, hogy aztán ebből a pénzből a HVIM-mel közös rendezvényeket szervezzen. Ez az egyesület békésebb rendezvényeket, például gyermektáborokat is szervez.
A HVIM-nek egyébként egyre több támogatója van – állítja Szőcs. Ők helyi vállalkozók, magánszemélyek, akik politikai okok miatt nem vállalják fel az identitásukat.
Székely Szigetből családi nap
A HVIM a Magyar Sziget mintájára 2009 óta szervez saját nyári tábort, a Székely Szigetet. A rendezvény néhány évig a Kézdivásárhely és Nyergestető között található Katrosában, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ ügykezelésébe tartozó, katrosai Erdős Vidéki Iskola (EVITA) táborban lett megszervezve. Az oktatási központ igazgatója azonban 2013-ban közölte, az országos botrány miatt nem tudja felvállalni a tábort.
Tavaly így a Székely Sziget – Családi Nap 2013 néven a kézdivásárhelyi sportcsarnokban lett megszervezve az éves rendezvény, ahol többek között Zagyva György Gyula tartott előadást „Nemzeti ellenállás” címmel.
Szőcs egyébként tömegrendezvény helyett nyugodtabb, családiasabb táborként képzeli el a Székely Szigetet ezúttal Erdővidéken, Baróton. Nem lesznek koncertek, ehelyett tábortűz, gitár várja a látogatókat. A korábbi kiadásokon ugyanis sokan voltak, akik kizárólag a buli kedvéért látogattak el a táborba. „Sokan csak a zenekarok miatt jöttek, leitták magukat, nem tanultak semmit” – így Szőcs.
Egy elszámolási vita után egyébként 2010-ben kivált a Székely Sziget egyik szervezője, és megalapította a Székely Félszigetet. A Székely Pajzs Egyesület által szervezett rendezvénynek nem lett folytatása.
A belépés nem egyszerű
A HVIM iránt érdeklődő fiatalok mintegy 60 százaléka bírja ki az egyéves próbaidőt. Szőcs szerint a jelentkezőket a helyi sejt elnökéhez irányítják, aki egy évig figyeli a jelöltet. Mindenkinek kell valamilyen sportot űzni, ugyanakkor megvizsgálják, ki miben jó, milyen szerepben lehet használni a mozgalomban.
„Van, aki fizikailag erős, viszont nem tud beszélni. Mások inkább írni tudnak. Mindenki számára megtaláljuk a megfelelő szerepet, azonban a legfontosabb az, hogy ennek belülről kell jönnie. Enélkül nem lehet” – így az elnök.
(A cikksorozat eredetileg az Atlatszo.hu-n jelent meg. A cikksorozat következő részében a a Jobbik erdélyi tagszervezetei mellett bemutatjuk a Székely Gárdát is.) Transindex.ro

Az egyház feladata a közösségépítés
Történelmi eseménynek számított a csíkszeredai unitáriusok körében a néhány nappal ezelőtt lezajlott püspöki vizitáció. Harmincegy éve látogatta meg utoljára ilyen magas rangú egyházi küldöttség a megyeszékhely unitárius híveit. Bálint Benczédi Ferenccel, az erdélyi unitárius egyház püspökével a megyeszékhelyi szórványközösség helyzetéről és jövőjéről beszélgettünk.
– Hogyan jellemezné a csíkszeredai egyházközség helyzetét, az elmúlt években megtett utat?
– Egyházunkban a csíkszeredai az egyik legfiatalabb gyülekezet. Születése a 1960-70-es évek gazdasági politikájának az eredménye, amikor Csíkszereda elkezdett ipari központ lenni, és nagyon sok munkaerőt szippantott fel vidékről. Így került a Homoród-, a Nyikó-, a Nyárádmentéről sok értelmiségi és munkát kereső ember Csíkszeredába. A negyven év alatt egy felnövekvő, erős, kedves kis gyülekezet jött létre. Sikerült templomot építeni, megerősíteni a közösséget. És nyilvánvaló, hogy mindazok, akik ide kerültek, ebben a kompakt katolikus közösségben igazolni tudták azt, hogy ők igazi keresztényi lelkülettel, felelősségteljesen élnek.
– A kiinduló helyzethez képest viszont mára sok minden változott...
– Jelen pillanatban ez a bizonyos migráció másfajta képet mutat. Szomorú jelenség, hogy a fiatalság idegenben keresi a megélhetést. Ez az egyik probléma, ami általános jelenség Erdélyben, és nemcsak az egyházak számára okoz fejtörést. Csíkszereda ezzel kapcsolatos gondját is megfogalmazta már. Nincs még nagy baj, de azért látszik, hogy a jövőben nem lesz ez egy növekvő gyülekezet. De legalább a maga jelenlétével és hitéletével egy színes foltja a csíki térség vallásos közéletének.
– Milyen kihívásokkal szembesülhet manapság egy olyan szórvány egyházközség, mint a csíkszeredai?
– Először is, mint minden tevékenységhez, a hitélethez is kell egy biztonságos gazdasági háttér. A hagyományos régi gyülekezeteink rendelkeznek azokkal a forrásokkal, akár földterület, erdő, vagy bérbe adott épületek, amelyek segítik a gyülekezet gazdasági életét. Tehát olyan pénzbeli forrásokhoz tudnak jutni, amelyek a tevékenységet segítik.
– A csíkszeredai gyülekezetre ez nem igazán mondható.
– Csíkszereda ebben az esetben egy különálló eset, hiszen nincs birtoka. Birtoka az a szellemi állomány, amiből összetevődik a gyülekezet. Van viszont az a lehetősége, hogy különböző célok elérésére pályázni tud. Ugyanakkor próbálják a vallásos kulturális életet oly módon felfokozni, hogy a térségben felfigyeljenek rájuk. Ez egyben feladat és cél is. Hiszen a gyülekezet építése nemcsak az igehirdetésből áll, nemcsak egy vasárnapi istentiszteleti szolgálatból, hanem abból a szociális hálózat kiépítéséből, abból a szeretetszolgálatból, amit hétköznap is végezni kell. Nem elég például csak utolérni a gyerekeket, és az iskola falai között megtartani a vallásórákat, a gyerekeknek, ifjaknak szabadidejükben, vakációkban olyan programokat kell felkínálni, hogy egy magasabb rendű, erkölcsileg tisztább élet megélésére kapjanak ösztönzést. Itt a szórványban ez is egy feladat: nem elhatárolódni a felekezetek között, hanem éppenséggel megtalálni azt a közös aktivitást, tevékenységet, ahol minden felekezethez tartozó ifjú jól tudja érezni magát. És ezzel hozzá tudja tenni a közösséghez azt az ő személyes többletét, amivel rendelkezik.
– Saját hitvallásában írta, hogy személyes kapcsolatok révén kell erősíteni a valláserkölcsi közösségeket. Hogyan lehet ezt megvalósítani a mai, felgyorsult világban?
– Amikor szinte naponta találkozunk a családban azzal a jelenséggel, hogy sms-ben vagy a jégszekrény oldalára felragasztott cédulákkal kommunikálunk, akkor valóban feltevődik ez a kérdés. De meg kell keresni minden alkalmat, amikor több ember le tud ülni, és el tud beszélgetni. Jó értelemben véve, egy kicsit furcsa, hogy lelkész létemre ezt mondom, de azt a fajta klubéletet kell kialakítani, ahol az emberek leülnek, elbeszélgetnek, terveznek, játszanak. A családi élet egyik kínja vagy éppenséggel feszültsége az, hogy ebben a rohanó világban meg kell találni azokat az alkalmakat, azokat a közös ebédeket, vacsorákat, közös tevékenységet, melyek révén meg lehet tapasztalni a közösségnek a megtartó erejét. Egy ilyen világban, ahol nagyon hangsúlyozottan az individuum van előtérben, ez az a rákfene, ami kikezdi a közösségeket. Az egyháznak elengedhetetlen feladata, hogy megteremtse ezeket a találkozási alkalmakat.
– Egyre nehezebb a fiatalokat bevonni az egyházi tevékenységbe, a vallási értékrendeket elsajátíttatni velük. Mi lehet a megoldás erre?
– Tulajdonképpen olyan tevékenységet kell felkínáljon számukra az egyház, hogy megkívánják azt. Fel kell mutatni egy magasabb értékű emberi életet. A mai fiatalt lényegesen több hatás éri. És ebben az összekuszálódott értékű világban nagyon nehéz ilyennel előrukkolni. Ezért kellenek a pozitív személyes példák, hogy választani tudjanak az értékes és értéktelen dolgok között.
– Ez viszont nem is olyan könnyű feladat.
– Valóban, ma tulajdonképpen szinte intézményesen arra törekszenek, hogy mindent összevegyítsenek. Meg kell tanítani az otthonban, az iskolában a gyereket, hogy tudjon válogatni. A szentírás is arra tanít bennünket, hogy mindent megpróbáljunk, és ami jó, azt megtartsuk. Nos, mi jó? Az, amikor az emberi lélek kisimul, amikor az ember magabiztosan tud a holnapokba nézni, vagy az, hogy örökké rettegésben él, és fél megvallani saját gondolatait és érzéseit? A fiataloknak fel kell mutatni azt az életszemléletet, ahol nem egymásnak a versenytársai vagyunk, nem egymás fölött akarunk uralkodni, nem egyik a másikat elhasználni, vagy kihasználni akarjuk, hanem egymással közösen tovább gyalogolunk életutunkon. Persze, ez nem könnyű, de szerintem ez az egyetlen járható út.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

Károk több száz hektáron
A múlt keddi felhőszakadás több száz hektárnyi takarmánynövényben tett kárt a csíkszentmártoni és csíkkozmási mezőgazdasági területeken. A fél óra alatt lehullt, négyzetméterenkénti 50 liter csapadék a pityóka-, illetve a cukorrépatermést károsította meg jelentősen. Ha a továbbiakban is folyamatosan esik az eső, gondot okozhat a gabona levélbetegségeinek megjelenése, amelyek ellen már kellene permetezni.
Az elmúlt hetben megszűnt a talaj eddigi szárazsága, a Csíkszéken napi rendszerességgel lehulló négyzetméterenkénti 5-6 liter csapadék pedig nem tesz kárt a takarmánynövényekben – mutatott rá Török Jenő. A Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője hozzátette, a rendszeres esőzés viszont zavarja a mezei munkát, ellehetetleníti a takarmányok kezelésének megfelelő elvégzését. „Ha a továbbiakban is folyamatosan esik az eső, akkor gondot okozhat a gabona levélbetegségeinek megjelenése, amelyek ellen már kellene permetezni. Ilyen időjárási viszonyok között nemsokára a burgonyavész és a kolorádóbogár ellen is ajánlott lesz védekezni” – hívta fel a figyelmet a szakember.
Több száz hektár takarmány károsult
Annak ellenére, hogy a megye legnagyobb területén nem jelentett gondot az elmúlt napok esőzése, a Csíkszentmárton és Csíkkozmás mezőgazdasági területeit érintő keddi felhőszakadás több száz hektáron okozott károkat. A fél óra alatt lehullt négyzetméterenkénti 50 liter csapadék, valamint a zivatarral járó erős szél és jégeső a csíkszentmártoni parcellákon öt hektárnyi pityóka-, illetve húsz hektárnyi cukorrépatermést károsított jelentősen. Emellett negyvenhat hektáron kisebb (10 százalékos) kár keletkezett – tudtuk meg az intézményvezetőtől. „Kozmáson 10 hektárnyi cukorrépában, 410 hektárnyi pityókában és 400 hektárnyi búzában van nagyobb kár” – tette hozzá.
A további esőzés további veszélyeket rejt
Török kiemelte, a közölt adatok az előzetes felmérésből származnak, a végleges vizsgálatot hétfőn végzik el a szakemberek, mivel most mérhető fel pontosan a kárérték. Mint megtudtuk, a legérzékenyebb takarmány – a fejlettségi szintje miatt – a cukorrépa, amelyben valószínű a legnagyobb kárt tehette a jégesővel járó felhőszakadás. Emellett a pityóka is teljesen kiveszhet, ha a sorokat öt-hat napig teljesen ellepi az esővíz. Ha csak a sorok között áll meg a víz és az fel tud szívódni két-három napon belül, akkor a gumók nem rothadnak el a földben – részletezte az illetékes.
„Problémát jelenthet az is, hogy az elkövetkező napokra szintén esőt mondanak, s ha a két eső között nem tudja felszívni a vizet a talaj, s a mélyebb pontokon megáll, akkor valószínű ott ki fog veszni a termés” – vázolta a kedvezőtlen lehetőséget az igazgató.
Százötvenezer lejes kár
Egyelőre még nem tudtak mezőgazdasági gépekkel rámenni a csíkkozmási Nyerges Társulás azon földterületeire, amelyekben kárt tett a keddi zivatar, mivel még nem száradt fel megfelelőképpen a talaj – tudtuk meg Vitos Lászlótól. A társulás vezetője kifejtette, becslésük szerint eddig 150 ezer lejes káruk származik az alig több mint félórás jégesővel és erős széllel járó zivatarból. A cukorrépaföldeken 15-18 hektáron, a lucernával beültetett területekből pedig 6 hektáron valószínűsíthető teljes kár, a pityókaföldek 5-6 hektárán áll a víz, emellett további 10-15 hektárnyi gabona veszett kárba – részletezte.
Újraültetik a parcellákat
Azokat a területeket, amelyen teljesen kiveszik a takarmány, a felszáradásuk után újraszántják és cukorrépával ültetik be – osztotta meg velünk Vitos. Amennyiben nem esik további eső, ezt már a héten meg tudják tenni, így reményeik szerint őszre az érintett területek is teremhetnek.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro

Betiltaná az autonómia népszerűsítését Diaconu
A területi autonómia és „mindenféle szakadár törekvés” betiltásáról terjesztett törvénytervezetet hétfőn a bukaresti parlament elé Bogdan Diaconu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője.
A tiltást megszegő magánszemélyeket a törvény egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtaná, az ellene vétő szervezeteket pedig feloszlatná.
Diaconu szerint Romániát erősödő szakadár törekvések fenyegetik, ezért olyan eszközökre van szüksége, amelyek megakadályozzák, hogy a területén működő és Magyarország támogatását élvező szervezetek a területi autonómia eszméjét terjesszék. Székelyhon.ro

Meghalt Bárányi Ildikó orvos, író, a bánsági magyar közélet kiemelkedő alakja
Élete 77. évében elhunyt Bárányi Ildikó temesvári orvos, író, a Máltai Segélyszolgálat temesvári fiókszervezetének az alapítója, elnöke, a bánsági magyar közélet kiemelkedő alakja – közölte honlapján a segélyszolgálat.
Bárányi Ildikó 1937. június 8-án született a székelyföldi Csíkcsicsóban. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi szakán szerzett diplomát 1960-ban. Férjével, Bárányi Ferenc orvos-íróval, korábbi romániai egészségügyi miniszterrel jelentős szerepet vállalt a bánsági, temesvári magyar közélet szervezésében.
1991-ben létrehozta a Máltai Segélyszervezet temesvári fiókszervezetét, amelynek azóta is önkéntes vezetője volt. A szervezet jelentős szerepet vállalt az idősek gondozásában, a beteggondozásban, és szociális konyhát is működtet Temesváron.
Bárányi Ildikó több regény és ismeretterjesztő orvosi könyv szerzője. Rendszeresen közölt szépirodalmi alkotásokat és orvosi szakcikkeket az erdélyi magyar sajtóban. Tagja volt a Romániai Írószövetségnek, a Magyar Orvosírók Szövetségének, a Magyar Egészségügyi Társaságnak, és bánsági regionális megbízottja volt a Segítő Jobb Egészségügyi Humanitárius Alapítványnak. Szociális és írói munkásságát az évek során számos kitüntetéssel ismerték el.
Bárányi Ildikó rövid lefolyású súlyos betegség után Budapesten hunyt el május 31-én, szombaton. Temetéséről a család később intézkedik.
MTI. Székelyhon.ro

Czimbalmos lesz az igazgató
Június másodikán került nyilvánosságra a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetői állására meghirdetett versenyvizsga eredménye. Ennek értelmében Czimbalmos Attila vizsgázott sikeresen.
A részletekről Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke tájékoztatott: „A versenyvizsgán az egyetlen résztvevő, Czimbalmos Attila 8,60-as végső pontszámot ért el, így a vizsgáztatóbizottság javasolta a menedzseri szerződés megkötését”.
Mint már olvashattak róla, a menedzseri munkakörre kiírt versenyvizsgát ketten pályázták meg, Czimbalmos mellett Kolcsár András is jelentkezett, ám az utóbbi aktacsomóját visszautasították, azzal indokolva, hogy nem teljesíti a kiírás feltételeit. Kolcsár fellebbezési szándékot fogalmazott meg, ám sikertelenül. Ennek kapcsán Borboly elmondta: „Kolcsár András fellebbezett az ellen, hogy nem vehetett részt a vizsgán, de az óvásokat elbíráló bizottság elutasította azt, helyt adva azon indoklásunknak, hogy nem felel meg a kiírt feltételeknek, azaz nincs meg a felsőfokú diploma megszerzésétől számított legkevesebb ötéves tapasztalata.”
Megtudtuk, a törvény értelmében az új menedzserrel a vizsgaeredmény kihirdetésétől számított 30 napon belül meg kell kötni a szerződést, és utána rögtön megkezdheti a munkát. Rákérdeztünk arra is, milyen elvárásai vannak a megye első emberének e munkakör betöltőjével szemben. „Szeretném, ha az új vezető fellendítené a művészeti és kulturális központ tevékenységét a jelenlegi áldatlan állapotban is, és megoldást találna valamilyen formában a jelenlegi helyzetre. A központnak továbbra is azt a szerepet kell betöltenie, amit eddig, azazhogy a képzőművészek számára a Budapest–Kolozsvár–Bukarest-tengelyen helyezkedjen el” – válaszolt kérdésünkre Borboly Csaba.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Megyénkénti RMDSZ-eredmények, meglepetésekkel

Nemzeti összetartozás napja immár negyedszer
Negyedik alkalommal emlékeznek meg június 4-én a Nemzeti összetartozás napjáról, a trianoni békediktátum aláírásához kapcsolódva. Ezen a napon számos program várja az érdeklődőket a fővárosban és az ország több pontján.
A közigazgatási tárca MTI-hez eljuttatott tájékoztatója szerint a nemzeti rendezvény programjai ezúttal is a kultúra határon átívelő egysége, illetve az anyaországi és a külhoni magyarság kapcsolatainak erősítése köré épülnek fel.
Délelőtt a fővárosban a Magyarság Házában tartandó megemlékezésen ünnepi köszöntőt mond Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. A műsorban fellépnek a Magyarság Háza tehetséggondozó programjában részt vevő külhoni népzenészek és néptáncosok, valamint a Kárpát-medencéből érkező versmondók.
Este 19 órától "Éltető Hagyomány - Kárpát-medencei Örökségünk" címmel gálaműsort rendeznek, amelyen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere mond köszöntőt. A műsorban közreműködnek a Magyarság Háza tehetséggondozó programjában részt vevő Kárpát-medencei néptáncosok és népzenészek, valamint a Fölszállott a páva című tehetségkutató verseny szereplői.
A június 4-i nemzeti összetartozás napján a Rákóczi Szövetség szervezésében 78 Kárpát-medencei középiskola több mint 2800 diákja utazhat legalább egy határ átlépésével egy másik magyar iskolához.
Kaposvárott a trianoni békediktátum 94. évfordulója és a nemzeti összetartozás napja alkalmából Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke mond beszédet. Pécsett Hoppál Péter (Fidesz) országgyűlési képviselő és Páva Zsolt Pécs polgármestere szólal fel, Óbuda-Békásmegyer ünnepi programján pedig Bús Balázs polgármester mond beszédet.
A Hungarikum Bizottság a Büszkeségeink a Hungarikumok elnevezéssel tart rendezvényt, melynek célja a kiemelkedő nemzeti értékek bemutatása, megismertetése, és népszerűsítése a fiatal generáció számára. Fellépnek Kállay-Saunders András, Vastag Csaba és a Budapesti Operettszínház, valamint a 100 Tagú Cigányzenekar művészei.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját a Nemzeti Összetartozás Napjává.
Az erről szóló törvényben az Országgyűlés rögzítette, hogy kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. MTI

Már csak Vass Levente maradt
Már csak Vass Levente várja államtitkári kinevezését, miután hétfőn Victor Ponta miniszterelnök aláírta a Nagy Zoltán Levente és a Horváth Levente Ákos kinevezéséről szóló határozatokat.
A marosvásárhelyi Studium Alapítvány ügyvezetőjét, Cseke Attila korábbi egészségügyi miniszter tanácsadóját, Vass Levente urológus főorvost 76 nappal ezelőtt nevesítette az RMDSZ az egészségügyi szaktárca államtitkári tisztségébe, azután, hogy a PSD oldalán a kormányra lépésről döntöttek.
Kinevezését azonban mindmáig nem kapta meg, és helyette nem nevesítettek mást, így ő maradt az utolsó az RMDSZ által magas rangú tisztségviselői rangba jelöltek közül akit nem neveztek ki, hétfőn ugyanis Victor Ponta kormányfő aláírta két RMDSZ-es államtitkár kinevezését. Nagy Zoltán Leventét az Országos Környezetvédelmi Ügynökség államtitkári rangú vezetőjének – aki a Tăriceanu-kormány alatt vezette már az ügynökséget –, Horváth Levente Ákost pedig a munkaügyi minisztérium államtitkári tisztségébe nevezték ki. Utóbbi az aradi munkaerő-közvetítő ügynökség aligazgatójaként tevékenykedett, és Arad megye alprefektusi tisztségét is betöltötte már a Tăriceanu- és a Boc-kormányok idején, 2013 augusztusáig pedig egy kormányzati felügyelői tisztséget is betöltött, amikor Victor Ponta leváltotta.
A koalíciós megállapodás értelmében az RMDSZ-nek 14 államtitkára vagy államtitkári rangú tisztségviselője lesz a harmadik Ponta-kormányban.
Gáspár Botond. Erdély.ma

Végleges: nem lesz aranybánya Verespatakon
Elutasították a cianidos aranybánya megnyitását elősegítő tervezetet.
A szenátus után kedden a képviselőház is elutasította a verespataki aranybánya-beruházást elősegítő törvénytervezetet, amit tavaly augusztusban a bukaresti kormány terjesztett a törvényhozói testület elé. Korábban a szenátus is elvetette a tervezetet, amely így a képviselőházi voksolás után végleg elutasítottnak tekinthető. A cianidos aranybánya megnyitását elősegítő jogszabályt először, tavaly novemberben az úgynevezett verespataki parlamenti különbizottság utasította el.
A tervezet ellen akkor a még kormányon lévő Nemzeti Liberális Párt (PNL) érvelt. A liberálisok azt nehezményezték, hogy Victor Ponta miniszterelnök vezette kabinet a kormánykoalícióban lévő liberálisok tájékoztatása nélkül terjesztette a parlament elé a törvényt. Ez volt akkor Ponta és Crin Antonescu, a PNL most távozó elnöke között az egyik első olyan nagyszabású vita, amely végül a néhai Szociálliberális Szövetség (USL) idei felbomlásához vezetett.
Romániában tavaly ősszel számos utcai tüntetés volt, Bukarestben több ezer ember vonult fel, és a beruházást elősegítő törvénytervezet megbuktatását követelte a parlamenttől. A tavaly novemberi különbizottsági és szenátusi elutasítást követően a képviselőház sokáig nem tűzte napirendre a tervezetet. Az USL ugyan megszűnt, de a pártok álláspontja nem változott, hiszen korábban a képviselőházban a cikkelyenkénti vita során szinte valamennyi frakció a tervezet ellen foglalt állást. A keddi végszavazáskor is 302 törvényhozó szavazott a beruházást elősegítő tervezet elutasítása mellett, egy az elutasítás ellen, és hárman tartózkodtak.
A Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román vegyesvállalat 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kibányászni Verespatak környékéről cianidos technológia alkalmazásával. A román állam nem mondott le végleg az ásványkincs kitermeléséről.
MTI. Erdély.ma

EMNP: 25 év legjobb kampánya után bűnbakot keres az RMDSZ
Papp Előd, az EMNP alelnöke a Duna Tv Közbeszéd című műsorában Száva Enikővel beszélgetve. Biró ugyanis az Erdélyi Magyar Néppártra utalt, amikor ennek néhány képviselője a választási kampányban az RMDSZ elleni tiltakozó szavazásra buzdított.
Papp Előd megdöbbentőnek nevezte Biró Zsolt kijelentését. Ez a „politikának a legalja” – tette hozzá az EMNP alelnöke, aki cáfolva a vádakat, úgy fogalmazott, hogy az MPP zárta ki magát a „rendes politikai pártok soraiból”, amikor „letérdepeltek, és elfoglalták a kisszéket az RMDSZ konyhájában”. Száva Enikő azon felvétésére, hogy a választások előtt az EMNP vezetői homályosan fogalmaztak, amikor arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy mire buzdítják szimpatizánsaikat, Papp kitérő választ adva arról beszélt, hogy most már tény: ha az EMNP is külön részt vesz a választásokon, most egy erdélyi magyar képviselő sem lenne Brüsszelben.
Papp Előd szerint most bűnbakot keres az RMDSZ, a megoldás pedig egy közös választási lista lett volna, csak így lenne három erdélyi magyar képviselő az Európai Parlamentben.
Az EMNP alelnöke ezután nem csak ironikusan beszélt az elmúlt 20 év legjobb kampányáról, amit az RMDSZ folytatott, elmondva, hogy Kovács Péter főtitkár szerint a mostani két képviselő több mint a néhai három képviselő, a 8,94 százalék pedig kevesebb, mint a 6,3 százalék, hanem olyan részletekről is beszélt, miszerint az RMDSZ gépkocsivezetői, akik szavazni vitték az embereket, teljesítménybérezést kaptak.
Papp Előd az EMNP által szervezett autonómiakaravánról elmondta, hogy ennek célja népszerűsíteni az autonómia gondolatát, és nem fognak ezzel leállni, mert a következőkben városok után a falvakra is elviszik az autonómiakaravánt.
Az EMNP alelnöke arról is beszélt, hogy ők a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetét elfogadják „úgy, ahogy van”, esetleg csupán minimális változtatásokat eszközölnének rajta.
Papp Előd a beszélgetés végén kifejtette azon véleményét, hogy az RMDSZ „erősebb hangon” kellene beszéljen kormánykoalíciós partnerével, amikor ennek képviselői támadják az erdélyi magyarságot. dunatv.hu. Erdély.ma

Barti Tihamér lehet a megyei tanács alelnöke
A megyei tanács megüresedett alelnöki székét Barti Tihamér foglalhatja el, a Gyergyó Területi RMDSZ-ben megkapta az ehhez szükséges többségi támogatást – számolt be a keddi TKT után Bende Sándor területi elnök.
Megtudtuk, a titkos szavazást megelőzően pro és kontra érvek is elhangzottak Barti Tihamér jelölésével kapcsolatban. Ő volt ugyanis az egyetlen potenciális jelölt e tisztségre, lévén, hogy a többi gyergyói megyei tanácsos, Bende Sándor, Bege Károly és Magyari Vencel nem kívánt versenybe szállni az alelnöki helyért.
A Gyergyószentmiklósi RMDSZ – melynek egyébként Barti is tagja – nem támogatta a jelöltet, a korábban hozott választmányi döntés ellene szólt. Információink szerint az is felvetődött, hogy a lehetőséget más jelölt híján inkább Csík vagy Udvarhely térségének kellene átadni. Bende Sándor kérdésünkre cáfolta, hogy ugyanez a TKT-n is elhangzott volna, azt erősítette meg, hogy a jelölt a területi küldöttek többségének bizalmát nyerte el. Lévén, hogy a személyre szóló szavazás titkos, nem lehet tudni, ki hogyan voksolt.
Petres Sándor helyét viszont csak akkor foglalhatja el Barti, ha a gyergyóiak döntése – miután tudomásul veszi a Hargita Megyei Egyeztető Tanács és megyei tanács RMDSZ-frakciója – a megyei tanács rendes ülésén megkapja a többségi szavazatot.
Petres egyébként rövid ideig jelen volt a keddi ülésen, többek között kijelentve: „Azzal búcsúzok, hogy nem búcsúzok. Mindenkinek üzenem: számítsanak rám, de számoljanak vele: én úgy gondolom, vissza fogok jönni.”
Választási kiértékelő
A TKT napirendjén szerepelt az európai parlamenti választás kiértékelése is, mely először történt a sajtó nyilvánossága előtt. Laczkó-Albert Elemér kampányfőnök vetített képes előadásához egy mottót is választott: „Az eredmény csak a szótárban előzi meg a munkát”.
Swot-analízissel világított rá az eredményekre és hiányosságokra egyaránt. Az erősségek között szerepelt a csapatmunka, hitelesség, kézfogás az MPP-vel, melyről elmondta, hogy mennyit ér, azt mindenki maga tudja, de történt valami, amire alapozni lehet. A mozgóurnák jelentőségét is hangsúlyozta: „aki rá van szorulva, úgy várja a szavazóbizottságot, mint a papot”.
A gyengeségek sorában első volt a polgármesterek ígért, de csak részben beváltott segítségnyújtása, egyesek részéről szervezetlenség, meggyőződés hiánya, magánérdek miatt programtól való eltérés, valamint a demoralizáló magas célszám. Lehetőség van csapatképzésre, közösségépítésre és az MPP-vel való együttműködésre, ám veszély lehet, ha szétesik a csapat, ha elkényelmesednek a választók (hozzászokva, hogy autóval viszik választani), ha a román pártok elvonják a magyarokat a szavazóbizottságba. A veszélyek sorát zárta egy továbbított vélemény: rossz ez a koalíció a kormányban, eltávolítja az RMDSZ-től a tagságot.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Magyarok a magyarokkal a magyarokért
A trianoni diktátum aláírásának évfordulóját, június 4-ét 2010-ben az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Ebből az alkalomból a Rákóczi Szövetség a diákok határok feletti kapcsolatépítésére helyezi a hangsúlyt.
A Kárpát-medencei magyar középiskolásoknak kínál utazási lehetőséget a budapesti Rákóczi Szövetség minden év június 4-e körül, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. A program célja, hogy a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyar középiskolások ellátogassanak egy másik Kárpát-medencei ország településén működő magyar középiskolához, és így minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között. A pályázat feltétele, hogy az utazó középiskolás csoport a Kárpát-medencében legalább egy határt átlépjen és egy másik iskolával közös programot szervezzen. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség utazási támogatást ajánl fel.
Marosvásárhelyről a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai vesznek részt a programban – tájékoztatott a helyi Rákóczi Szövetség elnöke, Benedek Zsolt. „Negyven-negyven diák utazik a program révén. A bolyaisokat Debrecenben a Református Kollégium, a marosvásárhelyi Református Kollégium diákjait pedig az Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközépiskola fogadja. Vásárhelyre a Bolyaiba zentaiak érkeznek. A fogadó városokban rövid megemlékezéseken veszünk részt, majd városnézés, kapcsolatépítés és ismerkedés következik a három nap alatt, péntektől vasárnapig. A zentaiak megtekintik Marosvásárhely nevezetességeit, majd koszorúznak a temetőben” – vázolta Benedek Zsolt. Hozzátette, a diákutaztatási program nagyszerű lehetőség a magyar-magyar kapcsolatok ápolására.
„A kirándulás lehetőséget biztosít arra, hogy a magyar iskolák diákjai elhagyják az országhatárt és felvegyék a kapcsolatot egy másik országban található magyar iskolával. Ezek a kirándulások erősítik a nemzeti öntudatot, annál is inkább, mert június 4-e körül kerül erre sor” – fogalmazott a történelemtanár, akitől azt is megtudtuk, hogy a marosvásárhelyi diákok hasonló céllal évente legalább kétszer átlépik az országhatárt.
A Magyar Országgyűlés 2010-ben fogadta el a XLV. törvényt a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről. A jogszabály 3. paragrafusa kimondja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ennek szellemében az Országgyűlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
Marosvásárhelyi események
Marosvásárhelyen a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából megemlékezést szervez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete június 4-én 17 órától a Bolyai téri unitárius templom udvarán. Az emlékünnepségen részt vesznek a történelmi egyházak képviselői, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor, valamint kiemelt vendége Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A megemlékezésen ünnepi műsorra is sor kerül, a Református Kollégium Vegyeskara is fellép, elhangzik Kárpáti Piroska Üzenet Erdélyből című verse Nagy Árkosi Árpád tolmácsolásában. Az egyórás megemlékezés után levetítik az egyházközség tanácstermében Koltai Gábor Trianon című filmjét.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom marosvásárhelyi szervezetei, valamint az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakasza a trianoni diktátum aláírásának évfordulóján szerdán 17.30-tól tart megemlékezést a református temetőben a Világháborús Hősök emlékművénél.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro

Trianon és nemzeti összetartozás napja Háromszéken
Filmvetítéssel és különböző rendezvényekkel emlékeznek a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára kedden és szerdán Háromszéken.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet kedden hat órától tart megemlékezést a Trianoni szerződés aláírásának évfordulója alkalmából. A tervezett program szerint a vargyasi unitárius parókia előtt tartanak megemlékezést, ezt követően pedig a helyi szeretetotthonban hét órától levetítik az Így veszett el Erdélyország című filmet.
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából ünnepi műsort szervez közösen Magyarország Kulturális Központja és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala szerdán, 16 órától a városban található Turul-téren. Rossz idő esetén nem a Kőrösi Csoma Sándor utca és Templom utca kereszteződésénél található téren, hanem a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében tartják a rendezvényt.
Ezt követően fél hattól a Magyar Polgári Párt tart megemlékezést az Erzsébet Parkban található székely zászló alatt. Az eseményen felszólalási lehetőséget kapnak az RMDSZ és az EMNP pártok képviselői, illetve az Erdélyi Magyar Ifjak, továbbá a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai. Harangszó jelzi majd a megemlékezés kezdetét.
A HVIM kézdivásárhelyi szervezete szerdán megemlékező felvonulást tart Kézdivásárhelyen fél hattól a Dózsa György és a Szabadság utca kereszteződésénél. Innen indul a felvonulás a Hősök terére, ahol rövid megemlékezésre kerül sor.
A trianoni békediktátum okán emlékeznek szerdán öt órától a vajnafalvi református templom kertjében is, közvetlenül a Trianon-emlékmű mellett.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Lélekszám függvényében osztott támogatások
Az össztámogatás arányában az ortodox gyülekezetek, számszerűen a római katolikus plébániák kapták a legnagyobb támogatásokat idén Maros Megye Tanácsától.
Közzétették a megyei önkormányzat által a megyében működő felekezeteknek nyújtott, vissza nem térítendő támogatásokat. A benyújtott pályázatok elbírálása során a Ciprian Dobre elnök által kezdeményezett alapelvet alkalmazták: a rendelkezésre álló pénzösszeget elosztották a felekezetek között, a lélekszám függvényében. Így a 400 ezer lejnek 53,4 százalékára az ortodox egyház tarthatott igényt, 27 százalék, mintegy 108 ezer lej jutott a református gyülekezeteknek, 9,5 százalék a római katolikusoknak, 2,5 százalék az unitáriusoknak, és majdnem ugyanennyi a görög katolikusoknak is, míg más, hivatalos felekezeteknek 5,3 százalékot, azaz 21 200 lejt biztosítottak.
Idén a legnagyobb összegeket a római katolikus plébániák kapták, mert nekik legtöbb esetben a főesperesi hivatal pályázott, így kevesebb pályázatot nyújtottak be, és csakis azok számára, akinek a legnagyobb szüksége volt az állami támogatásra. Marosvásárhelyen a remeteszegi Szentcsalád római katolikus plébániatemplom kapott 3000 lejt, és a főtéri plébánia 2900 lejt a Brăila utcai imaház javítására. Vidéken 3100 lejt kapott a radnóti és a búzásbesenyői római katolikus plébánia, 2900-at a marosludasi római katolikusok. Szintén állami támogatásban részesültek a nyárádtői és a maroskeresztúri római katolikusok is. Baróti Csaba plébános a Székelyhonnak elmondta, hogy Maroskeresztúrra 2900 lejt kaptak a fűtésrendszer felújítására, ugyanakkor a nyárádtői plébániához tartozó lőrincfalvi imaház befedésére újabb 2500 lejt. „Hálásak vagyunk ezekért a támogatásokért, de sajnálatos módon ezek csupán a munkálatok egy részét fedezik, a többit más forrásból kell előteremtenünk” – mondta a plébános, aki a maximális 10 ezer lejt kérte.
A legkevesebbet a marosvásárhelyi és a segesvári baptista gyülekezetek kapták, 600 lejt, de a segesvári és a fehéregyházi unitáriusok is meg kell elégedjenek a 800-800 lejes támogatással. A református gyülekezetek átlagban 1100-1400 lej közötti pénzösszeget kaptak építkezésre, javításokra, felújításokra.
Egyébként összesen 244 gyülekezetet támogat idén Maros Megye Tanácsa.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Kétéves a Berde Mózsa Kör
A Turulmadár Ifjúsági Irodában 2012. júniusának elején indították a Berde Mózsa Kört, amely szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek számára nyújt iskolán kívüli fejlődési lehetőséget.
Deregus Ildikó pedagógus, a foglalkozások egyik vezetője elmondta, jelenleg megközelítőleg tizennyolc – 7 és 14 év közötti – állandó látogatója van a körnek, ugyanakkor rajtuk kívül esetenként más érdeklődők is részt vesznek a tevékenységeken.
A pedagógus kifejtette, főként olyan gyermekekkel foglalkoznak, akik félárvák, netalán szüleik külföldön élnek, esetleg elváltak. Mint mondta, ez alatt a két év alatt meglepődve vonta le a következtetést, hogy gyakran olyan fiatalok is jelentkeznek a tevékenységeken, akik a város „elit” iskoláiban tanulnak.
„Sokszor találkozunk nagyon intelligens, de láthatóan lelki sérült fiatalokkal, nekik segítünk a traumák feldolgozásában, és tartalmas elfoglaltságot nyújtunk. Jóra és szépre szeretnénk nevelni őket” – tette hozzá Deregus. A találkozásokon önismereti gyakorlatokat végeznek, kézműves foglalkozásokat tartanak, filmet vetítenek, továbbá a drámapedagógia eszközeit is felhasználják.
A Berde Mózsa Körnek jelenleg két vezetője van, Deregus Ildikó mellett Szabó Adél Júlia lelkész, mentálhigiéniás szakember is tart foglalkozásokat a gyermekeknek. A két szakember munkáját több önkéntes is segíti. Furus Levente, a Turulmadár Ifjúsági Iroda elnöke érdeklődésünkre elmondta, a jelenlegi csapat összeszokott, ám ezzel párhuzamosan a jövőbeni célok között egy újabb csoport indítása is szerepel.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Nyílt támadások – háttérből
Romániában nincsenek szélsőséges pártok – dicsekszik a román kormány, és erről értekezik szinte irigykedve a magyarországi jeles szoclib publicista, arra a következtetésre jutva, hogy az a tény, miszerint nincs szélsőjobboldali párt e tájakon, azt jelenti, hogy rég az ideje, még a kilencvenes években világossá vált mindenki számára, hogy ezek zsákutcába vezetnek.
A helyzet korántsem ilyen rózsás. Igaz, Vadim Tudor már annyit hőbörgött, hogy mindenki unja, Gheorghe Funar meg olyan korlátolt, fafejű, olyan átlátszóan hazug adatokkal próbál gyűlöletet szítani, hogy még megfogyatkozott számú hívei is tamáskodva fogadják nagyotmondásait. Ám óriási tévedés azt hinni, hogy a nemzetféltő, szélsőséges nacionalizmus vagy a magyarellenesség eltűnt a román politikából. Igaz, a válogatás nélkül mindent magába szívó Ponta-féle Szociáldemokrata Párt nyíltan és programszerűen nem vállalja fel a magyarellenességet – hogy is tehetné, mikor törékeny többségét épp az RMDSZ támogatja –, de számos olyan szószólója van, ki ezzel tartja felszínen magát, s kimondja, amit a párt vezetői nem tehetnek. Jellemző példa: Tőkés László kitüntetésének megvonását például egyetlen ellenszavazat nélkül javasolták az államelnöknek. De az a cirkusz, amit a Sütő-szobor felállítása vagy a MOGYE magyar tagozatának újraalakítása ellen vívnak a román civil szervezetek, jól mutatja, ha pártjuk nincs is, léteznek, dolgoznak, bomlasztanak.
A szocdemeknek van egy képviselőjük, bizonyos Bogdan Diaconu, aki – a román tolerancia legnagyobb dicsőségére – épp tegnap mutatta be törvénytervezetét, mely még az autonómia szó kiejtését is börtönnel sújtaná, s egytől öt évig rács mögé dugná azokat, kik kiállnak az önrendelkezés mellett. Feloszlatna minden olyan szervezetet, mely e cél érdekében küzd, s melyeket – állítja – természetesen Budapestről támogatnak. Pénzzel és paripával. Ha Diaconu törvényjavaslatát elfogadnák, nem lehetnének autonómiatüntetések, e témáról szervezett nyilvános viták, konferenciák, tudományos értekezletek, tilos lenne az ilyen jellegű plakátok, zászlók, reklámanyagok használata. A jeles férfiú azt sem átallja kijelenteni: Orbán Viktor és az RMDSZ egyre javuló kapcsolata valójában az egységes és oszthatatlan román nemzetállamot veszélyezteti, hisz a magyar miniszterelnök beiktató beszédében vállalta a határon túli közösségek autonómiaigényeinek támogatását.
Ritkán beszélünk a Spanyol honban kóborlovagló Dan Tănaséról, aki szinte napi rendszerességgel törne rá Székelyföldre, koholt információkkal, mérgezett csemegékkel látva el a román hírtelevíziókat s az egyébként Hargita aljáról származó, magyarellenességét véka alá nem rejtő nemzetvédelmi minisztert.
Kár tehát arról értekezni, hogy Románia a kilencvenes években kinőtte az agresszív nacionalizmust. Él és virágzik az ma is, jó esetben néhányan, kik ebből éltek, levitézlettek. De itt dübörögnek a legújabb nagyhangúak.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Őszre ígérik az autonómiastatútumot
A legújabb változat szerint őszre tervezi a székelyföldi autonómiastatútum véglegesítését és parlamenti beterjesztését az RMDSZ és az MPP közös munkacsoportja – derült ki Kulcsár-Terza József háromszéki MPP-elnök tegnapi sajtótájékoztatóján. A két héttel ezelőtti első – és eddig utolsó – találkozón abban állapodtak meg, hogy a vakáció alatt idejük és lehetőségük lesz az egyeztetésre.
Kulcsár-Terza József elmondta: az említett találkozón az MPP küldöttsége átadta az RMDSZ-es delegációnak a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiastatútumát. Leszögezték: ők ezt tekintik alapnak, és azt is közölték, hogy csak a történelmi Székelyföldet tudják elképzelni autonóm területként, nem tartják elfogadhatónak a három megyére kidolgozott változatot. Abban állapodtak meg, hogy az RMDSZ megbízottjai – Márton Árpád, Antal Árpád és Székely István – tanulmányozzák a kérdést, és folytatják a megbeszélést. „Azóta nem kerestek minket, most az ő térfelükön a labda, várjuk hívásukat” – nyilatkozta az MPP háromszéki elnöke. Konkrétumot keveset árult el a megbeszélésről, a tartalmi részéről csak annyit mondott, hogy jónak találták Antal Árpád ötletét, miszerint a jogszabályba bele kell foglalni a románok jogait is. Kulcsár-Terza szerint a nyári vakáció alatt alkalom és lehetőség lesz újabb egyeztetésekre, egy végleges törvénytervezet kidolgozása meglátása szerint is hosszabb folyamat. Úgy véli, ősszel befejezhetik a munkát – ez a határidő az egyeztetésen is elhangzott az RMDSZ-es küldöttek szájából –, és év végéig beterjeszthetik a parlamentbe a statútumot.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke előbb tavaly decembert szabta határidőként, majd februárra, utóbb májusra módosította, tavasszal több ízben ígérte, a nyári vakáció kezdete előtt a parlament elé terjesztik a közvitán kiegészített változatot.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Városnyi elhagyott gyermek
Csaknem 62 ezer elhagyott vagy árva gyermek él állami gondozásban Romániában, az utóbbi három évben pedig kevesebb mint kétezer gyermeket fogadtak örökbe – közölte az egyik gyermekvédelmi civil szervezet.
Romániában tegnap első alkalommal rendezték meg az országos örökbefogadási napot, amellyel az elhagyott gyermekek gondjaira, az örökbefogadást nehezítő bürokráciára akarják felhívni a figyelmet. Az Ador Copiii Egyesület statisztikái szerint az utóbbi három évben csökkent az állami gondozásba kerülő kiskorúak száma, de továbbra is évente mintegy 1400 gyereket hagynak el a szülészeteken. Ugyanebben az időszakban 6900 gyereket nyilvánítottak örökbe fogadhatóvá, de csak 1900-at fogadott ténylegesen örökbe az a 4660 család, amelyet a hatóságok alkalmassá nyilvánítottak erre. Két éve automatikusan örökbe fogadhatóvá nyilvánítanak minden olyan gyereket, aki iránt sem a biológiai szülők, sem a rokonok nem érdeklődnek egy éven keresztül, de a folyamat így is legalább másfél évig tart. Azoknak a gyermekeknek, akiket két-három éves koruk előtt nem fogadtak örökbe, már alig van esélyük arra, hogy egy szeretetteljes családban nőjenek fel. Románia 2001 októberében hirdetett moratóriumot a külföldi örökbefogadásokra, miután a nemzetközi sajtó – Oroszország és Kína után – a világ harmadik legnagyobb gyermekexportőrének nevezte. Az ezredfordulón azt írták, hogy a közvetítők annak adják az árva gyermekeket, aki többet fizet. Emiatt 2004-ben olyan szigorú szabályokat vezettek be, amelyek nagyon megnehezítették az örökbefogadást. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beismeri tévedését a csendőrség (Vetró-ügy)
A Sabin Motora ezredes nevét viselő Maros Megyei Csendőr-Felügyelőség április 28-án keltezett beadványában arra kérte a Marosvásárhelyi Bíróságot, hogy tekintsék semmisnek Vetró-Bodoni András nevére általuk március 14-én kibocsátott büntető jegyzőkönyvet.
A hatóság ugyanakkor azt is kérte, a csendőr-felügyelőség képviselőjének jelenléte nélkül is hozzanak döntést a június 4-i tárgyaláson. Vetró-Bodoni András szobrász tegnap lapunknak elmondta: minden valószínűség szerint a csendőrség rájött, hogy tévedett, amikor olyan személy nevére állította ki a 3000 lejről szóló büntető jegyzőkönyvet, aki nem volt jelen a március 10-i marosvásárhelyi „polgári sétán”. Azt is közölte, nem kíván tovább pereskedni, habár megtehetné, hiszen zaklatásért erkölcsi kártérítést is kérhetne a csendőrségtől.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felvételi 2014
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kara felvételit hirdet a 2014−2015-ös tanévre. Az alapképzésre jelentkezők magyar tagozaton, nappali képzésen, négy szakterületen összesen hét szakképesítés (Történelem, Régészet, Művészettörténet, Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok, Levéltártan, Kulturális Turizmus, valamint Könyvtár- és Információtudományok) közül választhatnak. A nappali alapképzés mellett Történelem szakterületen Történelem szakképesítés távoktatásos formában is indul. http://kmti.hiphi.ubbcluj.ro/

Jó helyszínnek bizonyult a Bánffy-palota
Vasárnap, június 1-jén zárult az RMDSZ Főtitkársága, a Romániai Magyar Könyves Céh és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét negyedik kiadása. A négynapos rendezvény idén új helyszínen, a Bánffy-palota udvarán várta változatos kulturális és szórakoztató jellegű programokkal a magyar könyvek kedvelőit.
"Évről évre azon dolgozunk, hogy minél gazdagabb programmal rukkoljunk elő: idén több mint 30 kiadó kapcsolódott be, továbbá partnereink segítségével közel 100 programot, könyvbemutatókat, dedikálásokat, előadásokat és koncerteket tudtunk a kolozsvári közönség elé tárni"– fejtette ki Bodor László, az RMDSZ főtitkárhelyettese. A 2014-es rendezvény újításai kapcsán elmondta: "a Bánffy Miklós-emlékév a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét során mind a programok kialakításában – ezek 20 százaléka épült az erdélyi emblematikus személyiség emléke köré –, mind az új helyszín kiválasztása során megmutatkozott. A Bánffy-palota udvara szimbolikus és gyakorlati megközelítésben is megfelelő térnek bizonyult egy ilyen jellegű, a magyar kultúrára és közösségre koncentráló rendezvény befogadására".
A jövőre vonatkozóan Bodor László kiemelte: "a rendezvényt a jövőben is megszervezzük, hisz az RMDSZ-nek fontos, hogy megteremtse a magyar írók és olvasók találkozásának lehetőségét. Úgy gondolom, hogy szükség van az idei rendezvénynek a partnereinkkel és a kiadókkal való közös kiértékelésére, annak érdekében, hogy bővíteni és fejleszteni tudjuk, valamint úgy alakítani, hogy a most kipróbált helyszínt 2015-ben a legelőnyösebb formában lakja be a magyar könyvek ünnepe".
"A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét negyedik kiadása révén sikerült egy újabb, a magyar kultúrához köthető szeletét jelképesen visszafoglalnunk a kincses városnak" – nyilatkozta H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke. "Örömömre szolgál, hogy idén is ilyen sok kiadó kapcsolódott be a rendezvénybe, amelyek szervesen hozzájárultak ahhoz, hogy ez a város igazi szellemi központja legyen a régiónak" – hangsúlyozta, hozzátéve: "minket ez a cél vezérelt a kiemelkedő hagyomány újjáélesztésében, mint ennek a munkának a folytatásában és reméljük, hogy évről évre egyre többet fogunk tenni az erdélyi magyar kiadókért, a magyar könyvekért és olvasóikért". Népújság (Marosvásárhely)

Támogatás a nagysármási szórványbentlakásnak
"Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!"
Reményik Templom és iskola című verse ma talán még aktuálisabbá vált, mint az elmúlt rendszerben. Erdély-szerte meg kellene húzni a vészharangokat: "Figyelem, magyarok, nyelvében él a nemzet! Tanítsátok gyermekeiteket magyarul beszélni, írni, olvasni, imádkozni, énekelni, és főleg magyarként magyarul gondolkodni!"
Zűrzavaros időket élünk: már nemcsak a vegyes házasságokból született gyermekek, hanem sajnos, magyar anya és apa gyermekei is más nyelvű iskolába járnak, s ezek a gyerekek már otthon a családban is más nyelven szólnak a szüleikhez.
Vészharangjainkat meghallotta 2012-ben a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, amely munkásságával példát mutat már körülbelül 20 éve. A Kallós Zoltán Szórványkollégium otthont és biztonságot nyújt kb. száz gyereknek, akik magyarul akarnak tanulni. Nagy segítséggel fordultak felénk, lehetőséget nyújtva számunkra, hogy ugyanattól a tanévtől a sármási magyar tagozatra három aranylábútusoni és négy mezőzáhi gyerek ingázzon.
Az idei tanévtől kezdve egy kicsit bővült a gyerekek létszáma, mivel egy nagycsoportos óvodás kisfiú Szentmártonból beköltözött egy hétre Nagysármásra az óvó nénihez, hogy lehetősége legyen a magyar nyelvű oktatásra való felkészülésre. Büszkék is vagyunk rá, mivel ő a legkisebb a sorban, de a legbátrabb, példát mutatva más gyerekeknek azzal, hogy egy hétre megválik a családjától, hogy anyanyelvén tanulhasson, beszélhessen, játszódjon, énekeljen, táncoljon. De ezeknek a gyermekeknek nemcsak az ingáztatásával kell számolni, hanem kosztoztatásával és a délutáni tanításukkal is.
A délutáni foglalkozáson három sármási gyerek is szívesen vesz részt, egyrészt, mert vegyes házasságból származnak, és nehezebben boldogulnak a tanulásban, másrészt segítünk nekik egy ingyenebéddel, mivel szociálisan nehezebb sorsú gyerekekről van szó.
Biztosítjuk a Nagysármás környéki falvakban élő, móruczi, báldi, lárgai magyar gyerekek ingáztatását is.
A múlt év folyamán is kaptunk támogatást, s az idén is bővült a támogatók száma. Olyan jóérzésű emberek, akik nélkül ezeknek a gyerekeknek nem lett volna esélyük felkapaszkodni a tudás és tanulás lépcsőjén. Örömmel megemlíteném Konrád Béla nyugalmazott tanárt, aki Nagysármáson tanított kedves feleségével, Konrád Ibolyával a ’60-as években, és aki jelentős összeggel támogatott mindkét tanévben, ifj. dr. Hermann János teológiai tanárt, a "Mezőség apostolaként " emlegetett idős Hermann János fiát. Ifj. Hermann János és kedves felesége, Hannie asszony első beszélgetésünkből megértették, hogy mire és miért van szükség a támogatásra. Nekik is megköszönjük jelentős összegű adományaikat.
Nagy támogatást ajánlott fel a nagysármási adventista egyház, akik közösségként példát mutattak arra, hogy összefogással nagy eredményeket lehet elérni. A közös gyűjtésből származó összeg mellett mind a tavalyi, mind az idei tanévben díjmentesen helyet adtak az imaház termeiben a délutáni foglalkozásoknak. Mások sem feledkeztek meg rólunk, mint például Csergedi György magánvállalkozó, aki az anyagi segítség mellett azon is fáradozott, hogy más támogatókat keressen. Kelemen Bernát magánvállalkozó saját maga ajánlotta fel anyagi támogatását éppen egy olyan pillanatban, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Egy másik nagylelkű vállalkozó, dr. Salat Csaba is anyagilag támogatta ügyünket. A marosvásárhelyi alsóvárosi református egyházközség, Lőrincz István lelkésszel az élen szép összeggel ajándékozott meg. A marosvásárhelyi Vártemplom Diakóniai Központja részéről, Fülöp G. Dénesné révén tanszercsomagokat kaptunk iskolakezdésre.
Ugyanakkor köszönjük azoknak a sármási és nem sármási polgároknak, akik adójuk két százalékával próbáltak enyhíteni a problémáinkon.
Szeretném megköszönni lelkész testvéreinknek, akik hittek az ügyünkben és fáradságot nem kímélve útbaigazítottak és elkísértek a szórványban élő magyar családokhoz. Ők is besegítenek a munkánkba azzal, hogy a vallásórákon magyarul is tanítják a szórványban élő gyerekeket. A lelkes fiatal lelkészek között említjük Lakó Jenő mezőzáhi és Kiss Szabolcs uzdiszentpéteri tiszteleteseket.
Dicséret jár azoknak a pedagógusoknak is, akik immár második éve részt vesznek az önkéntes munkában, vagyis tanítanak a délutáni foglalkozásokon, mint például Györfi Apollónia, Bartha Erzsébet, Kovács Emese, Székely Szabina tanítónők, Fekete Erzsébet, Szántó Réka, Nagy Amália, Fazakas Piroska tanárnők, Lukács Melinda és Kecskés Izabella óvónők.
Györfi Apollónia tanítónő kolléganőmmel mertünk nagyot álmodni és találtunk támogatókat, hogy az elképzeléseinket megvalósítsuk.
Reméljük, hogy még találunk olyan rokon lelkeket, akik szívesen adományoznának egy kevés összeget a szórványban élő gyerekek anyanyelvű oktatásának a támogatására. Szívesen fogadunk minden segítséget, nem csak pénzbeli adományokat, lehet ruházat, régi bútor, háztartási eszközök vagy éppen elektronikai cikkek és más olyan tárgyak, amelyeket fel lehetne használni az épülő bentlakás berendezésére.
Ez a bentlakás szintén a Kallós Zoltán Alapítvány támogatásával készül, a sármási régi parókia felújításával lehetőséget nyújtva nemcsak az ingázó gyerekek tanítására, hanem az elszállásolásukra is.
Kötelességem megköszönni Balázs Lajos nagysármási lelkésznek és Szilágyi János nagysármási gondnoknak a megértést és a bentlakás építéséhez való hozzájárulást.
Hisszük, hogy Reményik üzenete megérinti minden erdélyi, és nem csak erdélyi magyar szívét és segíteni fognak nekünk abban, hogy célunkat és feladatunkat továbbra is folytassuk, és esélyt adjunk minden kis faluban élő magyar gyereknek, hogy anyanyelvén tanulhasson.
Őszinte hálával
Györfi Apollónia tanítónő
és Lukács Melinda óvónő, történelemtanárnő. Népújság (Marosvásárhely)

A Kölcsey Egyesület tudományos ülésszaka
Város a Partium és Bánság határán
Szívből üdvözöljük az Aradi Kölcsey Egyesület kezdeményezését egy tudományos ülésszak megrendezésére. Aki nem próbálta, nem tudhatja, mennyi munkával, vesződséggel, egyeztetéssel jár egy ilyen rendezvény megszervezése. De vállalták és sikerrel teljesítették. Az ülésszakra Arad bizonyára legszebb és legpatinásabb helyiségében, az aradi Városháza (ma Ferdinánd román királyról elnevezett) gyönyörűen felújított dísztermében került sor, anyagából a Fecskés Könyvek sorozatban kötetet adtak ki, amelyet az ülésszak végén a résztvevők (aláírás fejében) díjmentesen megkaptak.
A több mint 170 oldalas kötet pedig (Arad és a Kölcsey Egyesület a Bánság és a Partium határán) a tudományos ülésszakon elhangzott előadásokat tartalmazza – azt a kettőt is, amelyeket szerzőik, egyéb elfoglaltságuk miatt, nem tarthattak meg. A két és fél órás szimpózium így is a mai Kölcsey Egyesület egyik legsikeresebb rendezvényének minősíthető.
Bevezetésként Fekete Károly, az Egyesület titkára olvasott fel terjedelmes részletet Krenner Miklós, a két világháború közötti romániai magyar újságírás legendás Spectatorjának, a Kölcsey Egyesület valamikori elnökének Arad c. írásából, amely, meghatározása szerint „az igazi lokálpatriotizmus, az aradiság csodálatos példája”. „Akár a nagy Magyar Alföld, Budapest, Nagyvárad, Temesvár felől közeledünk hozzá, akár a hűvös és rejtélyes Erdély felől ereszkedünk le hozzá, valami furcsa, nyomasztó hangulatunk támad. Önkéntelenül fölébred bennünk a kérdés, ugyan miért van Arad ott, ahol van”” – írja 1930-ban megjelent tanulmányában. Ma, több mint nyolcvan esztendővel utána, a tudományos ülésszak a mai Románia három nyugati, viszonylag közeli nagyvárosa, Nagyvárad–Arad–Temesvár viszonylatában vizsgálta, hogyan alakultak modern városokká, milyen volt egymáshoz való viszonyuk a természetes és egészséges, tettekre serkentő versengés közepette a XIX. század utolsó évtizedeitől nagyjából a második világháborúig. A városukra méltán büszke lokálpatrióták számára bizonyára rendkívül fontos, hogy Várad, Arad vagy Temesvár közül melyik volt és mikor a többi fölött jelentős városfejlesztési eredményekben (a lakosság száma, a jelentős köz- és egyházi épületek, vízvezeték, csatornázás, villanyvilágítás, városi közlekedés, gazdasági és pénzügyi élet, telefon, sajtó, színházi élet stb. – az idők során mindegyiküknek vannak elsőségeik). Dr. habil Fleisz János nagyváradi történész, Muntean Tibor és Lehotszky Attila aradi történelemtanár (örvendetes, hogy a helytörténeti kutatásokban a fiatalabbak is szerepet vállalnak), Piroska Katalin aradi származású, ma Magyarországon élő színháztörténész, dr. Bodó Barna szociológus, egyetemi tanár, Temesvár) átfogó képet kapott a hallgató egy egész régió, és különösen Arad – nem is kimondottan Partium, nem is Bánság, hanem a kettő közötti átmenet – gyors felemelkedéséről (1910-ben még a három közül a legnépesebb város volt, rendkívül erős gazdasági és pénzügyi élettel), majd 1918-1920 után viszonylagos hanyatlásáról. Egy beszámoló keretében nem részletezhető az öt, tényekben, adatokban rendkívül gazdag előadás (amelyeket a könyvben Puskel Péter és Makai Zoltán tanulmányai egészítenek ki): érdemes a kötetet részletesen tanulmányoznia annak, akit e térség utóbbi jó másfél évszázadának történései érdekelnek.
Az ülésszak megnyitójában Jankó András Kölcsey-elnök a szimpózium megszületésének ötletéről szólva azt is megemlítette, hogy szándékaik szerint ezután évente rendeznek hasonlót. Köszönetet mondott nemcsak valamennyi előadónak és a résztvevőknek, hanem a városi tanácsnak is, amely jelentős anyagi támogatást biztosított a rendezvénynek és az ez alkalommal megjelentetett fontos kiadványnak. Bognár Levente alpolgármester, egy előző felszólalóra utalva, természetesnek mondta, hogy „a városháza a polgároké”, és hogy maga, Cziszter Kálmán tanácsos társával együtt minden tőle telhetőt megtesz a magyar kulturális és tudományos rendezvények támogatása érdekében.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)

Hűség napja
Bukovinai daloktól visszhangzott vasárnap a dévai Magyar Ház minden sarka. Hajdani építőinek leszármazottai a Hűség napját ünnepelték, azt a sajátos ünnepet, melyen előtérbe kerül a hit, a nyelvi, vallási identitásőrzés – mindaz, ami megtartó erőként van jelen a közösség életében.
A rendezvény hagyományosan, ünnepi szentmisével kezdődött, melyen Albert Leánder OFM, dévai plébános mindenekelőtt Isten hűségére és személyes gondoskodására fordította az ünneplők figyelmét. Illetve párhuzamot vonva a megmaradásáért küzdő dévai közösség és a kihalt mezőségi települések között, rávilágított a töretlen hit megtartó erejére.
A Dévára telepedett bukovinai székelyeknek új hazájukban is számos megpróbáltatással kellett szembesülniük. Mégis, ma is megvan az ünneplő viselet, amit fel lehet ölteni, ma is vannak unokák, akiket kézen lehet fogni. És van hova eljönni, együtt ünnepelni. Abba a templomba, melyet a közösség maga épített, Istenben bízva, az Ő segítségével – fogalmazott a dévai plébános.
Az ünnepség fontos és szintén hagyományos mozzanata a közösen elköltött ebéd, melynek idén fő fogása a Székely László és Molnár Gyula által főzött ízes gulyás volt. A leghatásosabb fűszernek azonban a humor bizonyult, melyet a vőfély-szerepet vállaló Aczél Imre és Hompót Imre szolgáltatott. A hangulatteremtésből a dévai Szivárvány nyugdíjasklub kórusa is jócskán kivette a részét, hiszen még az asztali áldás előtt bukovinai székely dalokkal köszöntötte az egybegyűlteket, majd ebéd közben teljes repertoárjukat végigénekelték. Közben a dévai Renaissance együttes is fellépett a Magyar ház színpadán, az udvaron pedig íjász–madarász bemutató zajlott. – A sokféle játékból, mellyel ez alkalomra készültünk, az eső miatt jóformán semmit sem tudtunk bemutatni, eljátszani. Pedig volt a tarsolyunkban lovaglós vetélkedő, staféta, interaktív malmozás és sok egyéb érdekes szabadtéri játék. De a gyermekeknek így is került szórakozás. Három cserkészünk, korabeli ruhában tartott vadászsólyom bemutatót – mesélt a Magyar Ház udvarán zajló eseményekről Daradics János cserkésztiszt. Majd hozzátette: számára idén a legnagyobb hűségnapi élményt az jelentette, hogy az egyházközség keretében működő közösségek a szervezési buktatók és a kedvezőtlen időjárás ellenére nagyszerűen feltalálták magukat és igazi, jó hangulatú közösségi napot kerekítettek a rendezvényből.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)