Azé a tér, aki belakja…”
Ezt hallhattuk számtalanszor a Főtér esetében is. Ennek tükrében érdemes egy pillantást vetni a Mátyás-szoborcsoport újraavatására, illetve az azt követő sajtóvisszhangokra.
A nacionalista román politikusok és újságírók az esemény hangsúlyosan magyar jellegét kifogásolták, pontosabban, hogy kevés volt a román beszéd, a román zászló, ellenben volt sok magyar. A magyaroknak pedig egyik fő kifogása az volt, hogy miért nem a téren rendezték az ünnepi Ghymes koncertet. A két fő kifogást érdemes a címbeli mondás segítségével elemezni.
Román hiányérzetek
A románok esetében erre az eseményre vonatkoztatva ezúttal jogos volt a hiányérzet. Továbbvihetjük a gondolatot, hogy ez konkrétan abból is adódik, miszerint azé a történelmi személy, aki azt magáénak érzi. A románok számára ez az esemény nem volt esemény, Mátyás személyét nem érzik magukénak. Tulajdonképpen emiatt is volt magyar nemzeti ünnep jellege az egész rendezvénynek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szobrot a többségi lakosság a sajátjának is tekintheti olyanformán, mint Románia területén levő műalkotás, de a műalkotást ihlető Mátyást, vagyis a történelmi személyt és vezéreit nemigen van okuk magukénak érezni. Ezúttal azonban nem is a történelmi tények tisztázása a célom, megtették ezt a magyar történészek sokszor.
Mátyás románosítása, akárhogy is szépítjük, egy történelmi frusztráció eredménye, amely minden magyar pozitív történelmi személyt románosítani akar: ha már nem lehet tagadni fontosságát és történelmi nagyságát, hát akkor legyen román. Akárcsak Hunyadi János, Kinizsi, Bethlen, Dózsa és megannyi lefordított, románosított nevű erdélyi személyiség, akik összességükben Erdély magyar történelmének magyar jellegét is erősítik. A történészek átírhatják a Mátyás nevét, származását, ellenben attól még nem lesz népszerű a román tömegek körében. Amíg a román közbeszéd leragad annál, s csupán annyit tart fontosnak, hogy nagy király volt, meg ráadásul Magyarország királya – s állítják ők, hogy román létére –, addig azonban nem vonul be a román legendáriumba, nem lesz a népszerű mesék hőse, s így nem lesznek kíváncsiak a valós történelmi személyiség valós történelmi tettére sem. Addig bizonyítani és tudni is csak azt kell, netán illik és érdemes, hogy román volt, s esetleg azt is, hogy egy csatában azért mégis megverték a románok. Pontosabban a moldovaiak, mert a román szó akkor még nem létezett. Ami szintén nem fedi a valóságot (a Szabadság oldalain is megjelent nemrég egy ezt bizonyító cikk, amelyben korabeli pontos adatokat dolgozott fel egy történész). Jellemző módon, a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyilatkozatában a helyi szervezet elnöke, Remus Lăpuşan városi tanácsos ezt a hülyeséget hirdető Iorga idézetes tábla hiányát kérte számon a restaurált szobron és fenyegetőzött, hogy amint hatalomra kerülnek, visszahelyezik a táblát.
Néhány frusztrált politikus még felemlegette a román jelleg hiányát, megpróbált politikai tőkét kovácsolni magának a soviniszta indulatokból, de még román publicisták, fórumozók egy része is azzal válaszolt, hogy ugyan ki akadályozta meg őket vagy a román tömegeket abban, hogy kivonuljanak román zászlókkal ünnepelni? Senki. Csak egyszerűen nem érzik magukénak Mátyást, a román történetírásra rátelepedett politikai propaganda ellenérzéseket tudott szülni, pozitív elfogadást nem. Ilyen egyszerű. A Demokrata Liberális Párt képviselőjét, Mircia Giurgiut is zavarta a sok magyar zászló és egyes fordítások hiánya, ezt utólag nyilatkozta. Legfeljebb azt tapasztalhatta ő is, amit egy átlagmagyar, ha bármelyik román ünnepre téved. Azzal a különbséggel, hogy a hivatalos román ünnepségeken egyáltalán nincs fordítás.
Szóval hiányérzetüket, frusztrációjukat illetően rossz helyen tapogatóznak a román nacionalisták: nem a román jelleg hiányával kellett volna bajlódniuk, hanem azt tudomásul venni, hogy Mátyás király hiányzik a román nemzeti panteonból, bármennyire is erőltetik románságát.
Magyar hiányérzetek: okok, pletykák
A magyarok, főleg a fiatalok azt kérték számon, hogy miért nem ünnepelhettek este is a Főtéren? Román együtteseknek szabad, magyaroknak nem? Minduntalan visszatérő, nem nyilvános kérdés volt, többek között a blog-szférában (például Kiss Olivér blogján– www.koliver.wordpress.com –, ahol több kommentárt is lehetett olvasni.)
A Főtér átrendezésekor többen hangoztatták, még magyarok is, hogy rock-koncertet nem szabad tartani a Főtéren. Tetszik, nem tetszik, a Főteret azóta már átalakították, a külalak megváltoztatásával pedig a tér funkciója is megváltozott: dísztérből, reprezentatív főtérből, korzóból, parkosított pihenőtérből régészeti bemutatóhely lett, télen korcsolyapálya, időnként zsibvásár, könyvvásár, de mindenek előtt városi rendezvények helyszíne lett. Ilyenformán hatványozottan érvényes az, amit a tér átalakítása mellett érvelők hangoztattak: a tér azé, aki „belakja”, megtölti tartalommal. Ha ebből kivonjuk magunkat, akkor az „olyan-amilyen” térről mi magunk mondunk le. Ezen változtatni egyhamar most már nem lehet, de még „belakhatjuk” a teret, rendezvények helyszíneként mi is használhatjuk, ha már ez lett egyik fő funkciója.
A Kolozsvári Magyar Napokon a Beatrice koncertet szintén száműzték a Főtérről, az Apáczai líceum fogadta be udvarára. Elzártsága miatt jóval kevesebben vettek részt rajta, mint amennyi nézőt-hallgatót vonzott volna főtéri rendezvényként. Nem lehet tudni, hogy a szoborcsoport újraavatása alkalmával miért nem koncertezhetett a Ghymes sem a Főtéren, hivatalos verzió nincs, az említett blogon is csak találgatások jelentek meg. Hivatalos magyarázat híján pletykák, gyanúsítgatások terjedtek. Feltételezem, hogy nem a román polgármester vagy más román személy akadályozta meg, hiszen akkor már régen megnevezték volna a bűnöst, lenne kire ujjal mutatni, és lehetne mártíroskodni. Két változat lehetséges: vagy szervezési hiba volt, vagy kishitűség illetve gyávaság. Első esetben az EMNT, második esetben az RMDSZ térfelén van a labda valakinél. Vagy a szervezők tévedtek a hivatalos eljárásban, későn vagy nem megfelelően adtak le kérvényt (tény, hogy a reklámozás is elég későn indult), vagy egy(es) magyar (valószínűleg választott), döntéshelyzetben levő vezető(k) kishitűségből nem merték felvállalni, engedélyezni, engedélyeztetni azt, hogy egy nagy méretű magyar koncertet tartsanak a Főtéren, és ezáltal belakjuk a teret, szabadon ünnepeljünk.
Netán lehet egy harmadik, bár kevésbé valószínű változat is, ami nem jelenik meg a Kiss Olivér blogján levő kommentek közt sem: korlátoltságból, tudatlanságból, stílusa miatt nem engedték, nem akarták, mert nem ismerték a Ghymest, népszerűsége alapján rock-zenekarra számítottak, netán nem merték maguk ellen hangolni azokat, akik így gondolkoznak az együttesről vagy elítélően vélekednek a koncert Főtéren tartásáról. Mert voltak, akik korábban a sajtóban is azon meggyőződésüket hangoztatták, hogy rock-koncertnek nincs helye a Főtéren. A konzervatív, elsősorban az idősebb, s talán még befolyásos magyar generáció egy része valóban idegenkedik, irtózik e műfajtól. A Magyar Napokon egy rock-zenekarról volt szó, most meg egy enyhén rockos beütéseket is tartalmazó, de elsősorban magyar népzenén alapuló, egyedi hangzásvilágú együttesről volt szó. A tiltakozó réteg, generáció általában nem is megy el ezekre a koncertekre, ezért nem az ő véleményük kellene mérvadó legyen, nem eszerint kellene helyszínt választani egy koncertnek.
Amennyiben kishitűségből, a Noua Dreaptă vagy egyéb hőzöngőktől való félelmükben nem merték felvállalni helyszínként a Főteret elkényelmesedett döntéshozó(k), akkor az illető(k) gyakorlatilag már feladtá(k) a Főteret. Ebben az esetben már nem a képviselt közösség érdekeit képviseli(k) az illető döntéshozó(k).
Ünneplés, önünneplés, PR
Hiányoltam, hogy nemigen jelent meg kritika magyar oldalon a szoboravatás programjáról, tartalmáról: ez a március 15-i ünnepségekre emlékeztetett, és pont a hangulatbeli közös elem szúrta a szemet leginkább. Konkrétan az, hogy a politikusok önünneplésre rendezkedtek be. Emiatt sokan már egyre ritkábban, vagy egyáltalán nem mennek el az ilyen jellegű ünnepségekre: egy kis emelvényen valakik mondják a se vége, se hossza szövegüket, amit egy idő után a tömeg iszonyúan un. Ráadásul az egyszerű emberek világától nagyon távol állnak az elhangzó szövegek. Az ünnepünk abban merül ki, hogy érezzük, jelen vagyunk, mint közösség: tömeget tudunk felmutatni, netán a közösségi jelenlét megjelenítésének további szimbolikus elemeit is felmutatjuk (népviselet, zászlók), és rég nem látott, itthon maradt vagy az ünnepre idelátogató ismerősökkel találkozunk. Érezzük, hogy jelen vagyunk makró és mikró szinten, ami nem rossz, de ennél több is lehetne egy nemzeti ünnep. Egyesek szervezeteik jelenlétét is igyekeznek kihangsúlyozni zászlaikkal, mintha egyúttal szervezetek névsorolvasása is zajlana az ünnep idején. Ezt a zászló alatt gyülekezők egy része büszkén, identitás- és csoportmegtartó tényezőként élik meg, mások pedig (kívülállók számára inkább zavaró) marketingfogásként, PR-ként. Továbbá vannak olyanok is, akik közömbösek, „zászlóimmunisok”.
Több is lehetne egy nemzeti ünnep a jelenlét felemelő érzésénél. Az ünnepi műsorok tartalma szintén lehetne felemelő, vagy legalábbis ünnepet sugárzó (mint például a Ghymes koncert, vagy a sajnos későn és csak egyszeri alkalomra meghirdetett, Szabók bástyájánál tartott rendezvények, vagy a szintén rövid idejű kiállítás – amelyeket az EMNT által összefogott, irányított civilek szerveztek).
A hivatalos szoboravatás elején, akár a március 15-i rendezvényeken, megpróbálunk figyelni, majd a figyelem – a rossz hangosítás, majd a szövegek monotonitása miatt is – lankad, és a rég nem látott ismerősök kis csoportokba verődve csevegnek, miközben a szónokok egymásnak adják át a szót/mikrofont. Az életidegen szónoklatdömpingben elhangzó érdekes gondolatok is sokak számára elvesznek, mert alig figyelték a szövegeket. Mindez különösen akkor volt szembetűnő, amikor végre egy olyan esemény következett, amelynek valóban ott volt a helye, és amire tényleg kíváncsi volt a tömeg. A reneszánsz táncra gondolok, amit Mátyás korabeli zenére adtak elő korhű ruhákba öltözött nagyenyedi iskolások, és amire hirtelen felfigyeltek az emberek, sokan abbahagyták a halk csevegést és előbbre mentek, ágaskodtak, szorosabbra zárult az ünneplők gyűrűje, meghatványozódott az érdeklődés. Viszont sokan hiába ágaskodtak, nem láthattak semmit, mert színpad nem volt, amire a fiatal táncosok kiállhattak volna. Csak az első sorokban élvezhették a jelenetet, a hátsók csupán a zenét hallhatták. Hihetetlen, hogy egy ilyen eseményre, amelyre a két kormány és a helyi közigazgatás képviselői, a hazai magyar politikai elit hónapok óta készült, nem tudtak legalább egyméteres magas színpadot emeltetni. A csömört kiváltó politikai presztízsháború helyett hasznosabb lett volna egy kis színpadot bérelni, s a tömeg egy látvánnyal gazdagabb lett volna. Nyilván a szándék hiányzott, hisz bármelyik szónokló notabilitás akár a zsebéből is lazán kifizethette volna a színpad árát.
Ekkor vált világossá a presztízsháború tétje, illetve az önzetlenség, az őszinte ünnep hiánya. A főtéri eseményt szervező politikusok az önünneplésre, saját szónoklatukra rendezkedtek be, a tömegre csak mint a legitimitásukat visszaigazoló díszletre volt szükség. A Transindexen megjelent cikk is utal rá, hogy kissé PR, marketingeseménnyé degradálódott az esemény. RMDSZ-es zászlók hada volt, de a restaurátorokat például teljességgel mellőzték (egyetlen szónok, Szőcs Géza említette a szobor restaurátorának, Kolozsi Tibornak a nevét). Egy akkora emelvény volt csupán, amire a szónokoló notabilitások kiállhattak, az igazi látványra, amire a tömeg valóban kíváncsi volt, arra nem szántak színpadot. Sőt, még időt sem. Hiszen sokkal pergősebb, tartalmasabb lett volna a műsor, ha az arányok is fordítottak lettek volna: a táncosok (és Mátyás korának hangulatát megidéző egyéb helyszíni előadások) töltötték volna ki az avatóünnepség körülbelül 99 százalékát, míg a fennmaradó egy százalékot a szónoklatok.
HERÉDI ZSOLT 
Szabadság (Kolozsvár),

A karaván halad (Sarkos szavak)
Jellemző a mai(?) magyar politikai közéletre: ha nemzetpolitikai kérdésről van szó, az első felvetés mindig erről szól: jó ez a kormánypártnak? Az ellenzéknek? A határon túliaknak? A palesztin–izraeli konfliktusnak? Vagy a szlovákoknak, vagy a csendes-óceáni bennszülötteknek?
És mindez mindig külön-külön, valakinek, nyilván, sose jó.
Amúgy, ami sosem jó a fentebb felsoroltaknak és ezer más tényezőnek, azok kivétel nélkül mindig a nemzet egészét érintő kérdések.
A magyar nemzetét, nyilván.
Legyen az státustörvény, kedvezményes honosítás, alkotmány, Szent Korona említése, nyugdíjpénztár, a pingvinek vagy a magyar tengeralattjáró-flotta fejlesztése:
1. Ha magyar, az rossz, és senkinek nem használ.
2. Már rég megmondták, nem jó ez így.
A baj “csak” azzal van, hogy mindezt folyamatosan azok mondják, akik csődbe vitték az országot gazdaságilag, erkölcsileg, kulturálisan és önbecsülés szempontjából egyaránt.
Ettől még mindig ők a megmondóemberek, a “független” szakértők, akik lehetnek, huszonéves újoncok, vagy veterán kommunisták, egy közös bennük: nem sok közük van a való élethez. De azért ők azok, akik mindig, pártkurzustól és kormánytól függetlenül nyilatkoznak: nem jó, ami a magyar nemzetpolitikát építi.
Persze, ezt nem így mondják. Most éppen nem, mert nem merik. Lehet ezt másképp is mondani, hogy például, a határon túliaknak azért nem szabad megadni a választójogot, mert: “Nem ismerjük a határon túli magyarok pártszimpátiáját, és az sem valószínű, hogy túlságosan érdeklődnének a magyar belpolitika iránt.”
Cinizmusból jeles. Ha már ez is szempont... hogy nem ismerik a pártszimpátiát. Miért, ehhez kellene kötni a szavazati jogot, és nem a magyar állampolgársághoz?! És hogy nem valószínű az érdeklődés... Azért megkérném Orsolyát, a Nézőpont Intézet munkatársát, aki ezt a Transindex kérdésére válaszolta, nézzen már szét kicsit az erdélyi prérin, és ne csak a Transindexből informálódjon. Az erdélyi ember, ahogyan a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki: határon túli, de nem hülye.
Ha hülye lenne, nem kérne magyar állampolgárságot, szavazati jogot, egyáltalán: élne, csak úgy “a világba”, és ha állást kapna egy intézettől, politikai elemzéseket írna arról, hogy miért nem jó, ha a magyarok magyarokra szavazhatnak.
Azért az elemzők dacára, vagy éppen ezért: a helyzet biztató. Jelen pillanatig 70 000 ember kérte a magyar állampolgárságot, év végéig bőven meglesz a 150 000. Magyarország nem fogy, a “természetes” fogyás dacára, hanem nő. Hatvanöt éve a magyarság intézményesen is egyesül. Nem csak névlegesen, hanem ténylegesen.
Ilyenkor már értem is, miért nem jó ez, és miért fanyalognak ilyenkor a hivatásos elemzők azon, hogy, jaj, ez ennek nem jó, de annak sem jó.
Arról véletlenül sincs szó: ez tizenötmillió embernek jó. Akkor is, ha még nem tudja. A nemzet sorsa nem egyéni, és még kevésbé a pillanatnyi politikai érdekek döntése. Végre ezt is megértük, hogy volt, aki ezt felismerte: kétharmadnyi többséggel.
Hogy mi jó nekik, mi jó nekünk, mi jó a magyaroknak: hadd ne mondja meg nekünk az, aki eddig csupa vesztes és nemzetellenes ügy mellett tette le voksát.
Illetve hadd mondja: csak ne figyeljünk rá.
A karaván halad, a kutya üget mellette.
György Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés nem mond igazat – EVZ: magyar közpénzekből finanszírozzák az EMNT demokráciaközpontjait
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokrácia-központok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekből működnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jószándékú támogatóinknak tartozunk” – írta április 6-án keltezett közleményében Tőkés László. Az Evenimentul zilei azonban tegnap kiderítette, az EMNT elnöke valótlanságokat hozott a közvélemény tudomására.
Tényfeltáró anyagában a lap arról írt, hogy Tőkés Lászlóék az elmúlt hónapokban összesen 2,2 milló lejt, azaz félmillió eurót kaptak magyarországi közpénzekből a demokrácia-központok működtetésére.
A cikk szerint a pénzek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó egyik alapítványtól (vélhetően az egyik magyarországi közalapítványtól – szerk. megj.) érkeztek, több részletben az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom nevű civil szervezet számlájára. Mint ismert, Tőkés Lászlóék tavaly júliusban ezen a néven jegyezték be a bíróságon az EMNT. A támogatást a magyar állampolgárságot igénylő romániai magyarok tájékoztatása kapcsán felmerülő költségek fedezésére kapták a demokrácia-központok.
Az Evenimentul zilei kolozsvári tudósítója, Mihai Şoica szerint az összegekre „több romániai intézmény” ellenőrzési akciói során derült fény. A szerző nem nevezte meg ezeket az intézményeket, ám vélhetően közéjük tartozik a pénzügyőrség is, amelynek ellenőrei néhány hete vizsgálódtak a demokrácia-központoknál.
A lap szerint az EMNT eddig két részletben kapott pénzt a magyar államtól. Az első, 50 millió forintos – 775 ezer lejes – részlet tavaly októberben érkezett meg az EMNT-hez. Idén májusban további összegek érkeztek: egy 95 millió forintot, vagyis 1,5 millió lejt kitevő támogatás folyt be az EMNT számlájára.
Ezereurós fizetések?
A demokrácia-központoknak több mint száz alkalmazottja van. Az Evenimentul zilei szerint az alkalmazottak listáján mind Tőkés László EMNT-elnök, mind Toró T. Tibor ügyvezető elnök rokonai, illetve a bejegyzés alatt álló Erdélyi Magyar Néppárt vezetőségi tagjainak neve is szerepel.
A legnagyobb – havi 4100 lejes – fizetésben Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régiójának elnöke részesül. Papp Előd, az EMNT alelnöke, az EMNP ideiglenes vezetőségének tagja havi 4000 lejt keres. Az ideiglenes vezetőség egy másik tagja, Zatykó Gyula, illetve Kovács Csaba újságíró ugyancsak 4000 lejt kap. Juhász Péter területi EMNT-vezető 3400 lejt keres. A demokrácia-központok alkalmazottai 921 lej és 1500 lej közötti fizetésben részesülnek.
Gergely: megdolgoztunk a pénzért
Tegnapi megkeresésünkkor Gergely Balázs a tárgyban írt Facebook-bejegyzését ajánlotta figyelmünkbe. Ebben az EMNT régióelnöke emlékeztetett arra, hogy már korábban lemondott a demokráciaközpont-hálózat koordinátori tisztségéről. Gergely ugyanakkor elismerte, hogy a cikkben felsorolt személyek munkájukért javadalmazást kaptak, ám szerinte korántsem akkorát, mint amekkora összegről a román lap beszámol.
Ironikus hangnemben megírt bejegyzésében a politikus arra hívja fel a figyelmet, hogy pénzükért a javadalmazottak megdolgoztak. „Kedves bukaresti jóakaróink, tény, hogy ennek a »szörnyű« rendszernek a mintegy százfős csapata húszezer-háromszáztizenhat honosítási dossziét állított össze öt hónap leforgása alatt. 20.316 dosszié, ami több mint negyvenezer embert érint, és igencsak sok munkával jár!” – reagált a cikkre Gergely Balázs.
Toró: pontatlanok az információk
A Transindexnek tegnap sikerült elérnie Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezető elnökét is. A portálnak a politikus kijelentette, több helyen pontatlan az EVZ által közzétett információ, mely szerint az EMNT 2,25 millió lejt kapott a magyar kormánytól. Toró azonban nem részletezte, hogy milyen pontatlanságokra utalt, hanem közölte, hogy „hamarosan” közleményben reagálnak a lapban megjelentekre.
Toró egyébként az EVZ-nek beismerte, hogy az összegek egy része – pályázatok révén – Magyarországról érkezik, azonban azt nyilatkozta, nem tudja, hogy melyik minisztériumtól. Elmondta, nem tudja, ki küldte ki az ellenőröket, vagy hogy ezek pontosan mit keresnek, de azt biztosan tudja, hogy mindent rendben fognak találni.
A magyar kormány tavaly novemberben írt alá együttműködési megállapodást az EMNT-vel a demokrácia-központok működtetéséről. A szerződésben nem szerepel az, hogy a magyar állam anyagi segítséget nyújt az irodák tevékenységéhez.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Alanyi jogú sajtó?
Nem hozott meglepetést a Bethlen Gábor Alap döntése az Új Magyar Szó támogatási pályázatáról: a magyar állam 2011-ben is nulla forinttal járul hozzá az egyetlen országos romániai magyar napilap megjelenéséhez.
A határon túli magyar kultúra támogatására létrehozott Bethlen Gábor Alapnak (BGA) a napokban közzétett pályázati eredményhirdetése szerint ugyanis hasonló döntés született, mint a Szülőföld Alap (a BGA elődje) tavaly őszi pályázatainak esetében: az akkor szétosztott, összesen 1,315 milliárd forint összegű támogatásból egyetlen forint sem jutott az ÚMSZ-nek, miközben a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdálkodó intézmény bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány „szívének kedves” erdélyi magyar médiával.
Akadályverseny
Az idei, két részletben meghirdetett támogatások esetében újdonság, hogy – a korábbi gyakorlattal ellentétben – gazdasági vállalkozások nem pályázhattak, ami – legalábbis formálisan – leszűkítette a médiaintézmények pályázási lehetőségeit, a sajtóintézményeket ugyanis zömmel kereskedelmi társaságok – korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok – működtetik. Ez nem jelentett azonban áthághatatlan akadályt a pályázni szándékozóknak, ugyanis – mint ahogyan tette azt például az Új Magyar Szó vagy a kolozsvári Szabadság napilap – az illető médiaintézmények a tulajdonos civil szervezetekkel pályáztak: a Free Press Alapítvánnyal, illetőleg a Minerva Művelődési Egyesülettel.
Utóbbi sikerrel, még ha a támogatás összegével aligha lehetnek elégedettek kolozsvári lap pénzügyeinek irányítói: a kért ötmillió forintból alig 600 ezret ítélt meg számukra a Bethlen-alap az „első körben”. Igaz, a „második körben” ezt megtoldották további 700 ezer forinttal.
Hasonlóan kis összeget kapott a Média Index egyesülettel pályázó Transindex portál, amelynek meg kellett elégednie szintén 600 ezer forinttal, a „második körben” azonban a „transindexesek” már nem jártak sikerrel: a Pénzcsinálók.ro honlap működtetésére vonatkozó pályázatukra nem kaptak támogatást.
Magyarázatok
Első látásra meglepőnek tűnhet, hogy nem jelennek meg a korábban menetrendszerűen pályázó médiaintézmények sorában a tavaly ősszel bőkezűen támogatott, a Fideszhez közel állónak tartott sajtóorgánumok.
A 2010 őszi kiírás során a legnagyobb összegű támogatásban részesült Krónika lapigazgatója, Marton Sándor az ÚMSZ megkeresésére elmondta: az tántorította el őket a pályázástól, hogy idén csak civil szervezetek jelentkezhettek támogatásért. (A kiírás eme feltételét figyelmen kívül hagyó Hargita Népe Lapkiadó Kft. pályázatát például érvénytelennek is tekintették – szerk. megj.) Hasonlóan nem jelenik meg a pályázók listáján a tavaly szintén kiemelten támogatott Erdélyi Napló hetilap, illetve a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap.
A kérdés kulcsa?
Aligha hihető azonban, hogy éppen a magyar kormány szívéhez közel álló erdélyi médiaintézmények mondtak le a budapesti költségvetési pénzekről. A választ alighanem a budapesti kormánynak a határon túli támogatásokért felelős, azóta leváltott miniszteri biztosa lapunknak adott korábbi nyilatkozatában kell keresni. Néhány hónappal ezelőtt Ulicsák Szilárd az ÚMSZ-nek a Szülőfüld Alaphoz benyújtott pályázatok nagy mennyisége miatti „kezelhetetlenségre” panaszkodott.
Ulicsák akkor elmondta, a tervek szerint a 2011-ben külön járnak el a „kis pályázókkal”, akik néhány százezer, legtöbb 2-3 millió forint összegű támogatásra számíthatnak – ha egyáltalán –, miközben az úgynevezett „kiemelt jelentőségű” intézményeket normatív alapon támogatják. Így vélhetően a Fidesz-közelinek tartott határon túli sajtó is lemondott az apró-cseprő támogatásokkal való bíbelődésről, és normatív alapon, tehát alanyi jogon jut magyar költségvetési támogatáshoz.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kastélynap Gernyeszegen
Turisztikai márkajegy lehetne
Reménysugarat jelenthez az erdélyi nemesi családok leszármazottainak, akiknek elődeit a kommunista rezsim megfosztotta kastélyaiktól, és az 1989 utáni demokratikus kormányok visszaszolgáltatták az épületeket – ahhoz, hogy ezeket hasznosítsák a jövőben – az a vetélkedő, amelyet a PONT Csoport, a Transindex, a Transilvania Trust Alapítvány és az Élő Erdély Egyesület kezdeményezett a világhálón. A Webkastély felhívására 23 csapat nevezett be 200-nál több önkéntessel, hogy egy-egy erdélyi kastélyt felkaroljanak, elsősorban idegenforgalmi szempontok szerint értékesítsenek.
A kezdeményezés sikerét igazolta a szombaton délután a gernyeszegi Teleki-kastélyban szervezett kastélynap. Néhány óra alatt a hajdani tébécépreventóriumot – a néhány hónapja gróf Teleki Károlynak és testvéreinek visszaszolgáltatott ősi rezidenciát – több mint 1000 érdeklődő kereste fel. A kastélynap része volt annak a vetélkedőnek, amiben a benevezett csapatok többek között információkat kell szerezzenek a gondozásukba vett kastélyokról, illetve meg kell tervezzék a jövőjét.
Megyénkből a gernyeszegi Udvarmesterek mellett a Ludas melletti Magyarózdon a Radák-Pekry-kastélyban szociális intézményt működtető Bonus Pásztorok, illetve az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt kezelésbe vevő Grófok neveztek be.
Nem könnyű a megyénkbeli csapatok dolga, hiszen méltó ellenfeleik vannak, vetélytársaik Erdély igen jelentős főúri épületeinek (Szilágynagyfalu – báró Bánffy-kastély, Szamosújvár – Kornis-kastély, Magyarberkesz – Péchy-kúria, Marosillye – Veres bástya, Csíkszentimre – Henter-kúria, Erdőd – erdődi vár, Vajdahunyad – várkastély, Gyergyószentmiklós – Lázár-kastély, Nagykároly – Károlyi-kastély, Sándorhomok – Berenczei Kováts-kúria, Csíkszereda – Lázár-kúria, Zabola – Mikes-kastély, Székelyhíd – Stubemberg-kastély, Olasztelek – Daniel-kastély, Árkos – Szentkereszty-kastély, Székelytamásfalva – Thury-Bányai-kúria, Balázsfalva – Apafi-kastély, Maroshévíz – Urmánczy-kastély, Válaszút – Bánffy- kastély, Csíkszereda – Mikó-vár) az elővitelét, promoválását vállalták fel. (Sz. m.: részletek a www.webkastely.ro – honlapon.)
Gernyeszegen az önkéntes idegenvezetőknek szusszanásnyi idejük sem volt, annyian várakoztak a kastély kapujában, hogy csoportonként végigjárják a volt egészségügyi intézmény által kiüresített épület termeit. S bár a kiállított fényképeken láthattuk, hogy régi pompájából szinte semmi sem maradt, azért akadt látnivaló: az ebédlő freskói és csillárai, a szépen faragott ajtók, néhány kandalló, az ötletes korabeli fűtésrendszer, a nagy tálalót ellátó kiszolgálórendszer (étellift a konyhából és falba épített vízmelegítő üst), amely megúszta a szocializmus éveinek rombolását. Voltak olyanok is, akik távoli városokból, sőt többen a fővárosból látogattak el Gernyeszegre. Több helybéli évtizedek óta először lépte át a kastély kapuját, s olyan idősek is voltak, akik még emlékeztek és találkoztak is az államosítás előtti tulajdonosokkal. Mi több, beszélhettünk a hajdani angolkertet gondozó kertész dédunokájával, aki büszkén készített fényképet az igen ritka, több száz éves páfrányfenyő előtt, amelyet valószínűleg az őse ültethetett.
Weisz Szidónia történész – csoportunk idegenvezetője – elmondta, a kastély örökösei örömmel fogadták a kezdeményezést és anyagilag is támogatták a rendezvényt sok más szponzor mellett. Még nem döntötték el, miként hasznosítják az épületet, amely igen nagy befektetést igényel, hiszen sürgős állagmegőrzési munkálatokat kell végezni rajta. A parkot is felújítanák, s ez is jelentős anyagi ráfordítást igényel. A webkastély csapatának tudomása szerint a Brüsszelben élő Teleki Kálmán hazaköltözne, hogy személyesen is tegyen valamit az örökség megőrzéséért, értékesítéséért. A Grófok csapatának ötletei is kiegészítik majd azt az elképzelést, amely egy új korszakot nyithat a gernyeszegi kastély életében, amely akár része lehet egy – a franciaroszági Loire völgye mintájára összeállított – eredeti turisztikai márkajegynek, a Maros menti kastélytúrának. S az sem kizárt, hogy a vetélkedőnek köszönhetően akár Erdély-szerte fellendül a kastélyturizmus és természetesen az ezt kiegészítő idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek fogódzók lehetnek a gazdasági válságban.
A gernyeszegi kastélynap látogatási naplójának bejegyzéséből ítélve lenne igény erre határon innen és túlról is, csupán összefogás kellene – önkormányzatok, civil szféra, magántőke –, hogy a több évtizedes történelmi sebeket begyógyítsák. Hosszú távon megéri!
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Cáfolja Kovács Pétert a Német Néppárti Delegáció
Mint ismeretes, Tőkés László erdélyi EP-képviselő úgy döntött, hogy a ciklus második felére nem vállalja az alelnöki tisztséget, mert amint azt a Szájer József képviselőhöz, az Európai Néppárti Frakció alelnökéhez, valamint Gyürk András képviselőhöz, a Magyarországi Néppárti Küldöttség vezetőjéhez írott december 2-i levelében megfogalmazta: „... az EP-képviselői vállalásaim mellett a rendelkezésemre álló minden időmet és energiámat az erdélyi magyarság otthoni szolgálatára kívánom fordítani, különös tekintettel a tavaly elkezdődött nemzetpolitikai rendszerváltozásra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmi és intézményi tevékenységének a kiterjedésére, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttére és az abban betöltött védnöki szerepkörömre."
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára – korábbi, facebookos ámokfutását megkoronázva, ahol „folyósólyi" pletykákra alapozva azt állította, hogy „Tőkés László nem indul alelnöknek, mert a németek nem támogatják, a magyar delegáció pedig fenntartásokat fogalmazott meg" – a Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi, múlt hétvégi ülése alkalmából „élete legrövidebb felszólalásán" a következőket ismételgette Tőkés László alelnökségének folytatása kapcsán: „Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja." (Lásd: http://kovacspetereu.wordpress.com/2011/12/17/az-elmult-10-ev-szkt-uleseinek-legrovidebb-felszolalasat-ejtettem-meg/) Kovács Péter annak ellenére hazudott párttársai és közvetve választói szemébe, hogy a Magyar Néppárti Delegáció már 2011. december 8-án világosan megfogalmazta a (sajtóhírek szerint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő) Transindex hírportál újságírójának a kérdésére válaszolva: „Téves lapjának azon értesülése, miszerint Tőkés Lászlót a Fidesz EP-delegációja ne támogatta volna, amennyiben újra elindult volna az EP alelnöki tisztségért. Emlékeztetném, Tőkés Lászlót, mint a magyar néppárti képviselőcsoport tiszteletbeli elnökét a Fidesz EP-delegáció jelölte másfél évvel ezelőtt az EP alelnöki tisztségére. Ez a bizalom és támogatás irányába a delegáció részéről azóta is töretlen. A Fidesz EP-delegáció tiszteletben tartja Tőkés László döntését, és ahogy eddig is, ezután is számíthat a képviselőcsoport támogatására."
Mai napon Markus Arend, a Német Néppárti Csoport főtitkára Dr. Werner Langen, a Német Néppárti Delegáció elnökének megbízásából levélben tette egyértelművé a német kollégák álláspontját: „A német delegáció elnöksége csupán hétfőn (december 12-án, Strasbourgban) az esti szokásos ülésén a Néppárti Csoport főtitkára által küldött e-mailből értesült arról, hogy Tőkés alelnök úr nem indul a választáson. Remélem, ez az információ világossá teszi, hogy a német delegáció nem tett semmilyen lépést Tőkés alelnök úr ellen. Épp ellenkezőleg, a német delegáció mindig is nagyra értékelte Tőkés alelnök úr munkáját."
Emlékeztetésképpen: Tőkés Lászlót 2010. június 15-én a Magyar Néppárti Delegáció javaslatára a jelenlegi magyar államfő, Schmitt Pál helyére választották meg alelnökké. Megválasztását az Európai Néppárt frakciója, ezen belül a román delegáció is támogatta.
Brüsszel, 2011. december 20.
Erdély.ma

Tőkés sajtóirodája: Kovács Péter hazudott párttársainak és választóinak
Hazugsággal vádolja Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Egy kedden kiadott közlemény szerint mind a magyar, mind a német néppárti csoport cáfolta, hogy – amint azt Kovács állította – nem támogatta volna Tőkés indulását egy újabb mandátumért.
Tőkés sajtóirodája arra a kijelentésre reagált, amelyet Kovács Péter az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) hétvégi ülésén mondott beszédében tett, miszerint „Tőkés László mindent megtett azért, hogy az EP alelnöke maradjon. Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja”.
A sajtóiroda szerint ez a kijelentés csak megkoronázza az RMDSZ korábbi „facebookos ámokfutását”, amelynek során azt állította, hogy „Tőkés László nem indul alelnöknek, mert a németek nem támogatják, a magyar delegáció pedig fenntartásokat fogalmazott meg”.
A közlemény arra is kitér, hogy Kovács Péter az SZKT hétvégi ülésén mondott beszédében is kijelentette: „Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP-delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja”.
Kovács „párttársai és közvetve választói szemébe hazudott” – áll a közleményben –, mivel mind a magyar, mind pedig a német néppárti delegáció egyértelművé tette: nincs szó arról, hogy nem támogatták volna Tőkést.
A közlemény emlékeztet arra, hogy a magyar néppárti delegáció Panyi Miklóson, a Fidesz EP-képviselőcsoportjának sajtótitkárán keresztül korábban leszögezte a Kelemen Hunor érdekeltségébe tartozó Transindex hírportál újságírójának kérdésére válaszolva : „Téves lapjának azon értesülése, miszerint Tőkés Lászlót a Fidesz EP-delegációja ne támogatta volna, amennyiben újra elindult volna az EP alelnöki tisztségért. Emlékeztetném, Tőkés Lászlót, mint a magyar néppárti képviselőcsoport tiszteletbeli elnökét a Fidesz EP-delegáció jelölte másfél évvel ezelőtt az EP alelnöki tisztségére. Ez a bizalom és támogatás irányába a delegáció részéről azóta is töretlen. A Fidesz EP-delegáció tiszteletben tartja Tőkés László döntését, és ahogy eddig is, ezután is számíthat a képviselőcsoport támogatására”.
Tőkés sajtóirodája szerint Markus Arend, a német néppárti csoport főtitkára, Dr. Werner Langen, a delegáció elnökének megbízásából levélben tette egyértelművé kedden a német kollégák álláspontját: „ A német delegáció elnöksége csupán hétfőn (december 12-án, Strasbourgban) az esti szokásos ülésén a Néppárti Csoport főtitkára által küldött e-mailből értesült arról, hogy Tőkés alelnök úr nem indul a választáson. Remélem, ez az információ világossá teszi, hogy a német delegáció nem tett semmilyen lépést Tőkés alelnök úr ellen. Épp ellenkezőleg, a német delegáció mindig is nagyra értékelte Tőkés alelnök úr munkáját”.
Mint ismeretes, Tőkés László december elején levélben tájékoztatta Szájer József képviselőt, az Európai Néppárti Frakció alelnökét, valamint Gyürk András képviselőt, a Magyarországi Néppárti Küldöttség vezetőjét arról, hogy a parlamenti ciklus második felére nem kívánja meghosszabbíttatni EP-alelnöki mandátumát. Az EP-képviselő többet kíván foglalkozni az EMNT-vel, amelynek elnöke, valamint a szeptemberben bejegyzett EMNP-vel.
Krónika (Kolozsvár)

Kovács Péter RMDSZ-főtitkár cáfolja
Mint ismeretes, Tőkés László erdélyi EP-képviselő úgy döntött, hogy a ciklus második felére nem vállalja az alelnöki tisztséget, mert amint azt a Szájer József képviselőhöz, az Európai Néppárti Frakció alelnökéhez, valamint Gyürk András képviselőhöz, a Magyarországi Néppárti Küldöttség vezetőjéhez írott december 2-i levelében megfogalmazta.
“… az EP-képviselői vállalásaim mellett a rendelkezésemre álló minden időmet és energiámat az erdélyi magyarság otthoni szolgálatára kívánom fordítani, különös tekintettel a tavaly elkezdődött nemzetpolitikai rendszerváltozásra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmi és intézményi tevékenységének a kiterjedésére, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttére és az abban betöltött védnöki szerepkörömre.”
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára – korábbi, facebookos ámokfutását megkoronázva, ahol “folyósólyi” pletykákra alapozva állította ugyanezt több rendben, a Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi, múlt hétvégi ülése alkalmából “élete legrövidebb felszólalásán” a következőket ismételgette Tőkés László alelnökségének folytatása kapcsán: “Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja.” (Lásd: http://kovacspetereu.wordpress.com/2011/12/17/az-elmult-10-ev-szkt-uleseinek-legrovidebb-felszolalasat-ejtettem-meg/)
Kovács Péter annak ellenére hazudott párttársai és közvetve választói szemébe, hogy a Magyar Néppárti Delegáció már 2011. december 8-án világosan megfogalmazta a (sajtóhírek szerint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő) Transindex hírportál újságírója kérdésére válaszolva: “Téves lapjának azon értesülése, miszerint Tőkés Lászlót a Fidesz EP-delegációja ne támogatta volna, amennyiben újra elindult volna az EP alelnöki tisztségért. Emlékeztetném, Tőkés Lászlót, mint a magyar néppárti képviselőcsoport tiszteletbeli elnökét a Fidesz EP-delegáció jelölte másfél évvel ezelőtt az EP alelnöki tisztségére. Ez a bizalom és támogatás irányába a delegáció részéről azóta is töretlen. A Fidesz EP-delegáció tiszteletben tartja Tőkés László döntését, és ahogy eddig is, ezután is számíthat a képviselőcsoport támogatására.”
Mai napon Markus Arend, a Német Néppárti Csoport főtitkára Dr. Werner Langen, a Német Néppárti Delegáció elnökének megbízásából levélben tette egyértelművé a német kollégák álláspontját: “A német delegáció elnöksége csupán hétfőn (december 12-án, Strasbourgban) az esti szokásos ülésén a Néppárti Csoport főtitkára által küldött e-mailből értesült arról, hogy Tőkés alelnök úr nem indul a választáson. Remélem, ez az információ világossá teszi, hogy a német delegáció nem tett semmilyen lépést Tőkés alelnök úr ellen. Épp ellenkezőleg, a német delegáció mindig is nagyra értékelte Tőkés alelnök úr munkáját.”
Emlékeztetésképpen: Tőkés Lászlót 2010. június 15-én a Magyar Néppárti Delegáció javaslatára a jelenlegi magyar államfő, Schmitt Pál helyére választották meg alelnökké. Megválasztását az Európai Néppárt frakciója, ezen belül a román delegáció is támogatta.
Brüsszel, 2011. december 20.
Tőkés László
EP-alelnök 
Sajtóirodája
erdon.ro

Balliberális valóságtükrözés
1991. március 15-én a Múzeumkertben Antall József akkori miniszterelnök mondott beszédet. Szép ívű, történelmi ihletettségű, magvas gondolatokban bővelkedő, ízig-vérig magyar beszédet mondott. Pár lépessel előttem két suhanc egy molinót feszített ki, mikor Antall a mikrofonhoz lépett, melyre az volt felírva, hogy „Fasiszta, geci kormány”. A felirat pár másodpercig maradt a levegőben, mert a körülöttük állók széttépték, és a két kölyök is rosszabb véget érhetett volna, ha a rendezők pillanatok alatt ki nem vezetik őket a tömegből. Másnap azt olvasom a Népszabadságban, no nem szóról szóra, de körülbelül, hogy Antall József beszédét kisebb csoport zavarta meg, akik a kormányt gyalázó feliratot emeltek a magasba és kormányellenes jelszavakat kiabáltak. Nos, kisebb csoportról és jelszavak kiabálásáról szó sem lehetett, az akció pár másodperc alatt zajlott le. Akkor ízelítőt kaptam abból, hogy miként képes a balliberális sajtó bolhából, ha nem is elefántot, de egy kisebb egeret csinálni.
Később sorozatosan tapasztaltam hasonlókat, kezdve Göncz Árpád 1992. október 23-i kifütyülésétől, amit balliberális sajtó a szkinhedeket nyakába varrt, miközben a téren több ezer ember és néhány szkinhed volt (egyébként közel az egész tömeg kifütyülte Gönczöt, azért, mert nem írta alá a balliberális médiaelnökök Antall által javasolt menesztését, a szkinhedek az elnökkel netán szimpatizáló tömegben könnyen az Antallt gyalázó suhancok sorsára juthattak volna) el egészen az Eörsi Mátyás elleni EMI-s tiltakozóakcióig, amikor a sajtó úgy értékelte azt az egyetlen bekiabálást, hogy „Eörsi és Eckstein menjen inkább a gázai övezetbe tárgyalni”, hogy „a jelenlevők antiszemita jelszavakat skandáltak”.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy azt olvastam a legutóbbi SZKT-ről egy Transindexes beszámolóban, hogy Markó Béla szerint „nem volt egy hősi gesztus az EP-ben a Székely Jeruzsálem-plakáton leragasztani a nevem”. Mivel fogalmam sem volt, hogy mire utalt az RMDSZ volt elnöke, a megadott linken tovább mentem, s egy októberi keltezésű szövegben azt találtam, hogy „Tőkés az elmúlt héten az Európai Parlamentben gyalázkodó feliratokat ragasztatott a Markó Béla előadását hirdető plakátokra”. Mivel elég valószerűtlennek tűnt a történet, gondoltam, utánaérdeklődöm a valóságnak. S hamar ki is derült, miről szól a dolog. Markó Béla mutatta be Szávai Géza Bözödújfaluról szóló könyvét, Tőkés László asszisztense pedig egyetlen plakátra ragasztott egy feliratot mindössze tíz percre, azzal a szöveggel, hogy „Mit keres Cián Béla az EP-ben?” El lehet azon vitatkozgatni, hogy mennyire elegáns vagy taktikus egy ilyen gesztus, de az bizonyos, hogy ahhoz képest, hogy Markó Béla a nagy nyilvánosság előtt az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítását Magyarországról jövő ciánszennyezésnek nevezte, igencsak finom replika. Arról nem szólva, hogy micsoda perverz dolog, hogy pont Markó Béla mutat be egy falu elpusztításáról szóló könyvet, akinek szervezete most készül zöld utat engedni a lokális környezeti apokalipszissel járó verespataki beruházásnak. Ahhoz képest, ami Verespatakon készül, Bözödújfalu tragédiája maga a kommunista emberségesség.
Hát így állunk két évtized elteltével is az álobjektív balliberális médiaorgánumok valóságtükrözésével…
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Adatbank.ro: a kattintást hozó „netes akadémia”
Több mint egymillió látogatója volt tavaly a most megújult Adatbank Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtárnak – közölték tegnap az internetes portál működtetői.
Az erdélyi Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindex című hírportál 2001-ben indította el közös akadémiai portálját, amelynek célja, hogy lényegre törő és megbízható információkat nyújtson Erdélyről. Az Adatbank.ro oldalnak több aloldala (Szótár.ro, Lexikon.ro, Adatbankcafé.ro) is van.
Az átalakítás eredményeként az Adatbank.ro korszerűbb, átláthatóbb és használhatóbb felülettel gazdagodott – vélik a működtetők. A fontosabb bővítések között van a hírlevél, a kulcsszavas keresési lehetőségek, a név- és címmutatók kiemelése, illetve az oldal olyan sajátos tartalmakkal való színesítése, mint például a naponta meghallgatható madárhangok. Az adatbank fejlesztői elsősorban kutatóknak és oktatóknak szánják a portált, de azok számára is referenciakönyvtár lehet, akik böngészni szeretnek és kuriózumokat keresnek.
„Annak idején, mikor elindult az Adatbank.ro, kimondottan kutatók, akadémiai berkekben dolgozók számára érdekes tartalmak jelentek meg a felületen. Az idők során azonban főleg a szótárak és a lexikonok miatt bővült az érdeklődési köre a portálnak, és mára nagyon színes látogatói körrel számolunk” – magyarázta az ÚMSZ-nek Balázsi-Pál Ágnes, a Transindex portfólió-igazgatója. Tájékoztatása szerint a Szotar.ro és a Lexikon.ro oldalakat nagyon sok diák is látogatja. Mint mondta, a szótárak és lexikonok szócikkeinek szerzői szakemberek, de úgy állítják össze az oldalakon megjelenő anyagokat, hogy mindenki számára érthetőek, élvezhető legyenek. Mint megtudtuk, az oldalt sokáig a Szülőföld Alap, majd a Bethlen Gábor Alap is támogatta. Azonban nemcsak romániai és magyarországi pályázati források segítségével működtetik, hanem norvég és lichtensteini pályázati pénzekből is.
Györgyjakab Izabella, a projekt digitális vezetője szerint feladatuknak tekintik a digitalizált tartalom teljes értékű szövegként való biztosítását, így a szélesebb körű érdeklődésre számot tartó tartalmakat egyrétegű pdf fájlként, és html vagy dokumentumformátumban is hozzáférhetővé teszik olvasóik számára.
Az Adatbank.ro tartalma folyamatosan bővül. Jelenleg egyebek között kétnyelvű online lexikon, több száz kiemelten fontos Erdély-vonatkozású könyv, szótárak, térképgyűjtemények és fotótárak, kronológiák és statisztikák, folyóiratok és szövegtárak, természettudományi adatbázisok, írói és kutatói vendégoldalak alkotják a tartalmát.
S. M. Z.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Elektronikus adatbázis a kisebbségekre vonatkozó törvényekről
Elektronikus adatbázisban foglalta össze a romániai Kisebbségkutató Intézet azokat a romániai törvényeket, amelyek az ország nemzeti kisebbségeire vonatkoznak.
Az adatbázis több mint ötszáz jogszabályt tartalmaz. A MinLex nevű adatbázisban témakörök és kulcsszavak szerint lehet keresni – írta szerdán a Transindex internetes portál.
Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke szerint korábban is készültek már hasonló jogszabálygyűjtemények, de nyomtatott formában. Ez viszont olyan elektronikus adatbázis, amely rendszeresen frissül, és interneten bárki elérheti. Elsősorban a jogalkalmazóknak, például az önkormányzatoknak szánják, de kisebbségi ügyekkel foglalkozó újságírók és civil szervezetek jogi tanácsadói számára is hasznos lehet – tette hozzá.
Markó Attila államtitkár, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke beszámolt arról, hogy az Európa Tanács júniusban tette közzé a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája előírásainak romániai alkalmazásáról szóló jelentését, amelyben javasolták egyebek között a 20 százalékos kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentését.
Markó Attila szerint Románia jól áll a kisebbségi jogokkal kapcsolatos törvényi kerettel, a legnagyobb problémát a jogszabályok alkalmazása jelenti. Ez az adatbázis éppen a törvényalkalmazás szempontjából lehet hasznos, hiszen a döntéshozók már nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismernek egy-egy előírást – magyarázta az államtitkár.
MTI. Erdély.ma

Kovács Péter: nincs politikai jellege a sajtótámogatásnak
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elutasítja azokat a vádakat, miszerint a szövetség által működtetett Communitas Alapítvány politikai alapon osztotta el a magyar sajtó részére a román költségvetésből juttatott támogatást.
Mint arról beszámoltunk, Szekeres Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) alelnöke nyílt levélben kifogásolta, hogy a Communitas sajtószaktestületének döntésében egyetlen kritérium érvényesült a grémium rendelkezésére bocsátott 725 ezer lej elosztása során: az RMDSZ-szel ápolt jó viszony.
Kovács Péter az MTI-nek nyilatkozva elutasította a vádakat. Kijelentette, míg a Communitas által lebonyolított pályázatoknak több ezer nyertese és több tízezer kedvezményezettje van, valóban vannak olyanok is, akiknek nem jut támogatás, emiatt érthető, hogy ők elégedetlenek az eredménnyel. A főtitkár elmondta: a sajtópályázatokat véleményező szaktestületben újságírók vesznek részt, tagja a testületnek a MÚRE korábbi és jelenlegi elnöke is, Ambrus Attila, illetve Karácsonyi Zsigmond. „Nincsen politikai jellege az elbírálásnak, a nem nyerő pályázatok forrás hiányában nem kaptak támogatást” – jelentette ki Kovács.
Napilapok kategóriában egyébként a szaktestület idén a 21 pályázat közül kilencet részesített pozitív elbírálásban. Közülük 29 ezer lejt kapott például a Hargita megyei önkormányzat tulajdonában lévő Hargita Népe, 30 ezret a marosvásárhelyi Népújság (főszerkesztő Karácsonyi Zsigmond), 30 ezer lejt a kolozsvári Szabadság, érdekes módon pedig 34 ezret az Új Magyar Szó, holott az RMDSZ-hez közeli lap július elsejétől már nem jelenik meg nyomtatásban. Az általános sajtócsomagban a 120 pályázat közül 65 kapott pénzt, a legnagyobb összegű támogatásban részesült többek között a Brassói Lapok (37 ezer lej, főszerkesztő Ambrus Attila), az Erdélyi Riport hetilap (27 ezer lej, főszerkesztő Szűcs László, a Communitas sajtó szaktestületének tagja), a Várad folyóirat (25 ezer, főszerkesztő Szűcs László), a Transindex hírportál (23 ezer), a kulturális lapok közül a Székelyföld (28 ezer), a Helikon (25 ezer), Korunk (40 ezer), Látó (40 ezer).

Beszélni is engedd... (Fordulat következhet a románoktatásban - A román nyelv- és irodalomoktatásról Tódor Erika Máriával, a nyelvpedagógiai tudományok doktorával)
József Attilát parafrazálva, így fohászkodik szülő, tanár és diák évtizedek óta, valahányszor a román nyelv oktatásának nehéz terepén újabb bosszantó, szükségtelennek érzett akadályba ütközik. Ezzel magyarázható ama indulatos hang is, melyen a másfél évtizede tartó vita során nem egyszer lapunkban is hozzászóltunk a kérdéshez, miközben iparkodtunk ismertetni ama szakmai munkát, mely közben beindult, hogy a minisztériumnak ötleteket adhasson a reformhoz.
Tódor Erika Mária, a nyelvpedagógiai tudományok doktora, a Sapientia EMTE docense hangváltást kezdeményez, s erre, úgy érzi, legalább két nyomós oka van. Aki részt vett az egyetemen jó évtizede elkészült első alternatív tantervváltozat kidolgozásában (Balázs Lajossal és Lajos Katalinnal közösen), mára sokkal kézzelfoghatóbb eredményekről számolhat be. A szakhatósági döntés ugyan még várat magára, de figyelemre méltó újdonságokkal szolgálhatunk olvasóinknak.
Az elméleti háttér
– Az iskolai románoktatás szakszerűtlenségből, a célszerű nyelvoktatásétól elütő célokból stb. fakadóan olyan ballasztokat hurcolt magával a tárgy bevezetése óta, melyek sok szülő és tanuló életét keserítették meg. A reform tevékeny résztvevőjeként fordulatra számít. – Jelentős gyakorlati előrehaladás történt a folyamat elfogadtatásában. A két éve megszavazott új tanügyi törvény szövegébe bekerült az a cikkely, miszerint a kisebbségi tannyelvű iskolákban a román nyelvet sajátos tantervek szerint lehet oktatni. Hogyan jutottunk el idáig? Mindenképpen fontosnak bizonyult, hogy a kérdésnek volt egy tartalmi és ideológiai házigazdája, elsősorban a Sapientia EMTE, ahol több szinten és formában tárgyaltuk azt. Olyan írásokat jelentettünk meg, olyan továbbképzéseket, konferenciákat szerveztünk, amelyek a kérdéskör megbeszéléséről szóltak, s úgy gondolom, a törvény előkészítésében és megalapozásában lényeges volt eme elméleti háttér. Mivel kisebbségi oktatáspolitikai kérdésről van szó, e gondolatok nem tudtak volna érvényesülni a megfelelő politikai érdekképviselet nélkül, amely által bekerült a jogszabály szövegébe e kitétel. Készségfejlesztés – A törvény többet nem nyújthat, most következik az önök feladata, a módszertani rész. – A törvény alapján pontosítják a metodológiát, az valóban külön feladat. Szerintem a románnyelv-oktatás kérdése a kisebbségi iskolákban nagyon előnyös helyzetbe került, mivel sokat próbáltunk erről beszélni. Jelen pillanatban ugyanis nincs még kész a tantervjavaslat a román anyanyelvűek számára románból, miként a magyar tantervjavaslat sem készült el, nekünk viszont már van egy tervezetünk a román mint nem anyanyelv oktatása számára, amely egy saját logikára, egy koherens gondolatmenetre alapszik, megvan a saját filozófiája. Ehhez megfelelő tartalmak rendelhetők. Gyakorlatilag egy komoly identitással rendelkező tantervi kínálatunk van, s ha alkalmazni fogják, büszkék lehetünk rá. Vágyunk persze az lett volna, hogy e tantervi csomagot összekapcsolhassuk a két anyanyelvi tantervvel, erre nem volt lehetőség, mivel előre dolgoztunk. – A szülők, tanulók és pedagógusok miért örülhetnek neki, és hogyan viszonyul az önök által önkéntesen kidolgozott első változathoz? – Annak megvolt a maga haszna, mert egy gondolat érlelődéséhez fontosak a kísérletek, sok tapasztalattal és tanulsággal járt. Az idén elkészült tanterven egy más csapat dolgozott, és két szinten folyt a munka, volt egy előkészítő, az egy-négy osztályra összpontosító csoport és egy másik, amely az öt-nyolc és a líceumi osztályokkal foglalkozott. E csoportok egy helyen dolgoztak, és gyakorlatilag mindent megbeszéltünk egymással. Én az utóbbit irányítottam, a tartalmi hátteret és a struktúrát próbáltam meg egységesíteni. Gyakorlatilag a minisztérium égisze alatt dolgoztunk, azok a pedagógusok, akiket felkértek a közreműködésre, az ország különböző régióiból érkeztek, és külön felkészítőn vettek részt. Az utolsó megbeszélésen ott volt a minisztériumi kiküldött is, aki megismerkedett a terv logikájával, és ötletekkel szolgált a véglegesítést illetően. Nos, a tanterv logikája sokkal közelebb áll a kisebbségi léthez és az abban felnövő diákhoz olyan értelemben, hogy a nyelvelsajátítás már az elemiben nagyon komoly megalapozást nyer, a kommunikációs készség kialakítására tettük a fő hangsúlyt, azon marad a hangsúly az öt-kilencedik osztályokban is, továbbfejlesztve azt, és a líceumi szinten jön be a kulturális kompetenciák megalapozása. Ez is egy összehasonlító jellegű gondolkodásmódot diktál, ugyanis a román kultúra jelentősebb eseményeit az európai és a magyar művelődéssel párhuzamosan, szorosan összevetve kívántuk tárgyalni. Azt gondolom, hogy e szinten a tanulmányozásra javasolt szövegek sokkal érdekesebbek lesznek, a diákoknak életkorukhoz, nyelvtudásukhoz közelebb álló műveket próbáltunk ajánlani. No de visszatérve: az elemiben elsősorban a beszédkészség fejlesztése, a szóbeli kommunikáció gyakorlása kerül előtérbe, öt-hatodik osztályban e készség megalapozása folytatódik és kiegészül egy erős írásbeli kommunikációs készségfejlesztéssel. A fokozatossági elvet követve ezek kerülnek kiegészítésre, rögzítésre a hét-nyolc-kilencedik osztályokban. Sajátos e tantervben, hogy külön fejezetet szenteltünk benne azoknak a nyelvi jelenségeknek, melyek külön nehézségeket okoznak a magyar gyereknek, s amelyek a nemek egyeztetésében vagy az igemódok használatában jelentkeznek például. Ezekkel külön szintekre lebontva foglalkozunk. Ebből látható, a tanterv kimondottan a magyar gyerekeknek szól, ha szlovák vagy szerb iskolában használni akarják, akkor e fejezetet a saját nyelvi gondjaikat tárgyalóval kell helyettesíteniük. A tankönyveknek e tantervi logika alapján kell elkészülniük.
Aki nem tud magyarul
 A következő lépés az új tankönyvek elkészítése lesz tehát, mely még sok időt vehet igénybe. De hátra van egy salto mortale, ugyanis még a főhatósági jóváhagyás sem történt meg. Ez persze ismét szakmai politikai közreműködést igényel, ami után viszont valóban kiírható a tankönyvírási pályázat. Ezekről közelebbit Tódor Erika Mária nem tud még mondani, viszont érdemes firtatni további egy két dolgot. – Azok a romántanárok – és szép számmal vannak ilyenek –, akik kisebbségi iskoláinkban tanítanak, de maguk nem ismerik a gyerekek anyanyelvét, kultúráját, fognak-e tudni dolgozni e tanterv alapján? – Fognak tudni. Viszont mindenképpen kell majd olvasniuk erre vonatkozó szakirodalmat is, amire eddig talán nem voltak ráutalva. A tantervhez csatolunk egy javasolt szakirodalmat, mivel esetünkben két- vagy többnyelvű gyerekekről van szó, akik nyelvi viselkedése és egyénisége egészen más, mint az egynyelvűeké, sőt, a tanterv logikája szerint az egy- és kétnyelvű gyerekek teljesítményei sem hasonlíthatók össze, mi több, nem is egyazon eszközzel mérendők, mert két külön nyelvi helyzetről van szó. Hangsúlyozom: a két nyelvi viselkedés alapvetően különbözik, ezek fejlesztése más utakat követ. Ha tehát a tanár hatékonyan akar dolgozni, elmélyülten meg kell értenie a diákokat, akikkel foglalkozik, s ehhez szakirodalom áll a rendelkezésére. Én legfontosabbnak nem is annyira a tankönyvek elkészültét érzem, hanem a tanárok továbbképzését, hogy mindenki számára érthetővé váljon a koncepcióváltás. A tanítási logika, amiről beszéltem. Mert ha a gondolkodásban sor kerül e szemléletváltásra, akkor nyilván a tankönyvet is annak megfelelően fogom használni, ahogy a diákok, az osztály megköveteli. Ezért is hasznos, amit a Sapientia EMTE kínál a nyári továbbképzéskor, illetve ezért fontos, hogy román módszertani előadásokat is hallgassanak diákjaink.
A különbségtételről
– Módszertanilag a korábbi oktatási gyakorlat fő hibája az volt, hogy eltekintett a tanulók kisebbségi mivoltától, és szükségleteiket semmibe vette… – Igen, úgy akarták tanítani őket, mint az anyanyelvűeket. Úgy is akarták mérni a tudásukat, egyazon mércével, olyan elvárások voltak, amelyek csak kudarcélményt szülhettek mind a gyerek és szülő, mind a tanár munkájában, nem is beszélve a továbbtanulási esélyekről és a mobilitás megnehezítéséről, amivel már mindannyian szembesültünk. – Ha külön tanterv szerint és külön tankönyvekből tanulnak majd ezentúl, annak egyik következménye az lesz, hogy sokkal jobban tudnak majd beszélni és írni románul, mint eddig, hatékonyabb lesz a nyelvelsajátítás, másként fogják érezni magukat román közegben is, mint eddig. No de az említett mérce: külön érettségit is tehetnek-e majd? – Mikor két éve vitaindítómat a Transindex portálon közzétettem – a vita sajnos elmaradt –, megírtam, hogy a törvény erre vonatkozón nem pontosít. Nem derül ki a szövegből, hogy lehet vagy nem lehet majd alternatív érettségit szervezni. Én akkor azt írtam, nem tudjuk, milyen hátulütői lennének a társadalmi beilleszkedésben, a továbbtanulásban, s nem ismerjük, hogyan vélekednek erről a szülők, a diákok, ezért a kérdés nyitott marad. Tantervjavaslatunk azt tűzte ki célul, hogy aki a 12 osztályt elvégzi, képes legyen teljesíteni azokat a nyelvi kompetenciákat, amelyeket az egységes, minden nyelvre érvényes C2-es Európai Uniós referenciaszint előír. A Közös Európai Referenciakeretet (KER) követtük, amikor a kezdő, közepes és a haladó szintek – A, B, C – közt, és azokon belül az 1-es és 2-es alszintek között különbséget tettünk. Ennek elvárásait követtük, csak kiegészítettük azzal a szemlélettel, amire kisebbségiként lehet szüksége annak, aki nem anyanyelvként tanulja a tárgyat, de szüksége van – hogy a környezete műveltségét megértse – bizonyos kulturális fogódzókra. E kulturális elemeket vittük be a líceumi szintre. Az alsóbb osztályokban a hangsúly a kommunikációra esik, azt követően pedig az arra alapuló kulturális kompetenciákra. – Egy személyes élményem. A családban történt, szokatlan dologra figyeltem fel. Fiam valami egészen különös buzgalommal tanulja a tárgyat, holott korábban semmivel sem tudott jobban románul, mint a többi gyerek. Kiderült: olyan pedagógus foglalkozik velük, aki a tankönyvet eléggé szabadon kezelve, tulajdonképpen a saját maga tananyagából és élményszerűen tanít, ráadásul az aktivizálás kimondottan ügyes módszereinek felhasználásával. Magyarul ugyan nem tud, az összehasonlítást nem tudja elvégezni, de mindjárt első szövege egy csengő-bongó rímekkel ékes és könnyen érthető vers volt, mellyel nyilván a nyelv zeneiségére, jól hangzó voltára kívánta felhívni a figyelmet. Azóta is ébren tudta tartani az érdeklődést és a szorgalmat. Nem kellene-e megkezdeni kísérleti tananyag segítségével a kipróbálását annak, amit önök ajánlottak? – Én örülnék neki, nagyon bízom ebben a tantervben. Sokszor gondolkoztam azon, hogy amikor tankönyvet adunk a tanár kezébe, egy kicsit megalázzuk az ő kreativitását. Sokkal egyszerűbb lenne, ha logikai egységeket adnánk azzal: ezt te töltsd ki tartalommal. Felemelő dolog lenne sokaknak, hogy végre maguk választhatnának. Persze, biztosan sok gonddal járna, némelyeknek sikerülne, másoknak nem. A Bolyai Nyári Akadémia egyik szervezőjeként sajnos azt látom, évről évre romlik a tanári érdeklődés minősége, a háromévesre csökkentett képzés fájó dolgokat idéz elő… Márpedig minőség nélkül nincs hatékony oktatás. Nem a román nyelvoktatás miatt féltem a jövőnket, arra lehet okos megoldásokat találni, hanem az igénytelenség miatt, amely ha az iskolában terjed, különösen szembeötlő.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miből él a hazai magyar sajtó?
A hazai magyar sajtó épp csak éldegél. A politikai-közéleti napilapok példányszáma alacsony, reklámbevételeik – mert a megrendelések a példányszám függvényei – csak kiadásaik töredékét fedezik. Napi gondjait a lapok zöme vagy úgy győzte le, hogy teljes fegyverzetével a pénzt osztogató RMDSZ mellé állt, mi több, annak szócsövévé vált, vagy eladta magát magyarországi tulajdonosnak, ritkább esetben olvasótáborára szorítkozva megpróbált függetlenként megmaradni a piacon (lásd: Háromszék).
Végül is a túlélést a Communitas és a Szülőföld Alap biztosítja, mely egyeseket kisebb, másokat jelentősebb összegekkel támogat. A pénzelosztás mikéntjét általános homály fedi, ezért lehet jégtörőnek tekinteni a Tulipédián (tulipedia.info) a magyarországi sajtótámogatások elosztásáról szóló dokumentumokat. A portál a 2005 és 2010 között Magyarországról Erdélybe juttatott médiatámogatásokat vette górcső alá. Kiderült, hogy ez idő alatt a Szülőföld Alap 724 millió forintot utalt az erdélyi magyar sajtónak, s ennek egyharmadát néhány romániai magyar politikus nevéhez köthető médiacsoport nyerte el, kétharmadát több mint kétszáz pályázó között osztották szét. Maguk a szerzők úgy vélik, hogy e megítélés fölött áll néhány alapítvány. Nem pártérdekek és párttámogatók mentén nyert pályázatokat, hanem szakmai tevékenysége miatt a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Korunk Baráti Társaság, a Video Pontes Alapítvány, a Napsugár gyermeklap vagy a Filmtett Egyesület. Nagy pályázatnyerőnek hat egyesületet, alapítványt neveznek a dokumentum összeállítói, ők ugyanis a teljes pályázati összeg több mint ötödét kapták, azaz 137 705 000 forintot. A kolozsvári székhelyű EuroTrans Alapítvány támogatása 43 606 000 forintra rúg. A magyarországi Szülőföld Alap romániai lebonyolító szervezeteként pályáztak, de arról már nem lelhető föl információ, hogy az EuroTrans kinek osztotta tovább a pénzeket. Az RMDSZ-es politikusok közül a Tulipédia Biró Rozália és Seres Dénes nevét köti az alapítványhoz, mindketten kuratóriumi tagok. A Média Index Egyesület működteti a Transindex internetes portált. A szervezet 2005 és 2010 között minden évben kapott támogatást, melynek összege 28 500 000 forint. A kiadóban tulajdonos Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is, a portál kiadóigazgatója, Kelemen Attila Ármin pedig az RMDSZ által létrehozott Janovics Jenő Alapítvány által működtetett Erdély TV–Erdély FM projektfelelőse. A Scripta Kiadó Rt. indította újra az egykori Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként  2005-ben a bukaresti székhelyű Új Magyar Szót. Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben, és négy alkalommal 18 500 000 forint támogatást kapott. A Krónika 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium bérlistáján szerepel, és az újság több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét. Az Aranka György Alapítvány célja a Látó irodalmi és művészeti lap megjelenésének biztosítása. Emellett fiatal írókat és költőket támogatnak. A Látó főszerkesztője 1989–2005 között Markó Béla volt. Az alapítványnak az említett időszakban 17 305 000 forint támogatást sikerült szereznie. A Janovics Jenő Alapítvány 2004 áprilisában jött létre az erdélyi magyar köz- és művelődési élet jeles személyiségeinek kezdeményezésére. Az Erdélyi Magyar Televízió projektjének gyakorlati megvalósítása 2008 januárjában kezdődött, a kezdeti beruházás a stúdióhelyiségek kialakítására, illetve a műszaki eszközök, felszerelések beszerzésére irányult, a műsorsugárzás július 1-jén indult el. A Medgyessy-kormány több mint 300 millió forintot utalt át tévéalapításra, de a médiatámogatásról sem maradt le, a Szülőföld Alaptól 16 8000 000 forintot kaptak. Az alapítvány elnöke Nagy Zsolt, de a támogatója, mentora Markó Béla volt szövetségi elnök és Kelemen Hunor jelenlegi elnök is. Az Erdély Televízió négyéves működése alatt bizonyíthatóan az RMDSZ szócsövévé vált. Különben az elmúlt húsz esztendőben az RMDSZ-es politikusok nagy kedvvel fektettek be az írott, de főként az elektronikus médiába. Háromszéken több rádiót működtetnek RMDSZ-es politikusok (igaz, a tulajdonlást hivatalosan nem vállalják, bérbe adták vagy átíratták megbízható embereikre) közpénzekből – városi és községi tanácsok pár száz eurós folyamatos hozzájárulásával, a megyei és városi önkormányzatok reklámjainak kizárólagos közlésével támogatják például anyagilag is a Székely Hírmondót. Kolozsváron Eckstein-Kovács Péter Paprika Rádiója, Marosvásárhelyen Frunda György Gaga Rádiója áll az RMDSZ szolgálatában. Mind az írott, mind az elektronikus média jó befektetés az RMDSZ-politikusoknak, ha sok pénzt nem is hoz, politikai céljaikat igen harsányan és hangosan szolgálja – kicsit a demokrácia, a pluralizmus kárára.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új magyar–magyar képletre van szükség
A Transindex.ro kiadóigazgatója és az Erdély FM projektigazgatója interjúkötetet készített Markó Bélával, felszólalt a Milla tüntetésén. A nagyváradi, ma Kolozsváron és Marosvásárhelyen dolgozó Kelemen Attila Ármin lépten-nyomon megfogalmazza a véleményét a közéleti kérdésekről, kendőzetlenül közli az észrevételeit. Kustán Magyari Attila interjúja.
Nehéz eldönteni, melyik témával indíthatunk, de legyen a Transindex. Nem csupán egy hírportálról van szó, hanem – a maga szerteágazó kínálatával – egy intézményről. Egyetért ebben?
Ha van valaki, aki erre nem tud válaszolni, az én lennék – benne vagyok a közepében. A Transindexszel első vonalban mozgunk, innovatív médiának számítunk, és hogyha az elitet meg kell szólítania valakinek az online vonalon, akkor arra jelenleg mi vagyunk a leginkább képesek. Ez nem azt jelenti, hogy kipipálhatjuk a problémákat, mert rengeteg a dilemmánk. Egy motivált és nagyravágyó csapat működik itt, amelyiknek szembe kell néznie olyan erős, komplex változásokkal, mint amit a közösségi hálók hoztak. Az is dilemma, hogy a következő nemzedéknek mi a véleménye bizonyos dolgokról, a társadalom milyen szegmensét kell megszólítanunk – ma már nem akarunk improvizálni, mint öt-tíz éve, mert más a tét, más a nagyságrend.
Mennyire kihívás fennmaradni, akár egy ismert portálnak is, mint a Transindex?
Ez egy kicsi és nehéz piac, mert nem homogén sem fogyasztási, sem kulturális értelemben. Rengeteg a „zaj” is ezen a piacon, magyarországi szolgáltatók és olyan klónok mellett kell működnünk, akik szemmel tartják a mi mozgásunkat, s megpróbálják a maguk hasznára fordítani. Néhány éve már nem is bíztam az internetben, mert azt gondoltam, ami érdekes számomra, azt már kipróbáltuk, de az utóbbi időben úgy látom, sok az új lehetőség.
Az Erdély FM néhány hónapja új műsorráccsal jelentkezett. Miért érezték a változás szükségét?
Folyamatosan korrigálunk, él, mozog a műsorrácsunk, ezért ennek a változásnak nincs különösebb jelentősége. Az Erdély FM története úgy néz ki az én szempontomból, hogy a kuratórium felkért a megalapítására, arra, hogy vigyünk homokot a sivatagba, Marosvásárhelyen ugyanis működik egy nagy hallgatottságú kereskedelmi rádió, és ott a marosvásárhelyi közszolgálati is. Egy harmadik, egyikre sem hajazó rádiót lőttünk be, tízszázalékosra terveztük, amit meg is haladtunk. Sok jelzés jutott el hozzánk, s azt szűrtük le, hogy a többnyire kedvelt zenei kínálatot még bátrabbá tegyük, hogy amikor egyszer ránk kapcsolnak, már ne jöjjenek le rólunk. Most ebből hozzuk ki a maximumot, egy még komplexebb, szabadságszagúbb zenei kínálatot nyújtunk.
Tanulhat az Erdély FM szerkesztősége a közszolgálati rádióktól?
Szerintem mi azt tanulhatjuk tőlük, hogy milyennek nem szabad lennünk.
Az október 23-i, magyarországi Milla tüntetésen egyedüli erdélyi felszólalóként jelent meg Bajnai Gordon, Kónya Péter, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós társaságában. Miért vállalta a meghívást?
Abban az értelmezési keretben, ami uralja a romániai magyar vagy magyarországi nyilvánosságot, nem tudom elmondani érthetően és szabatosan a motivációimat. Ebben a keretben politikai-gazdasági érdekcsoportok mentén rabolnak túszokat, száműznek embereket. Sokat dilemmáztam a felszólalásomon, mert nem lehetett jó döntést hozni: ha elmegyek közéjük, akkor hiába mondom el kétszer a beszédemben, hogy csak magamat képviselem, mert lesz egy olyan aurája a szereplésnek, mintha a romániai magyarság nevében beszélnék. Ha pedig visszautasítom a szervezők felkérését, akkor a könnyebb megoldást választom, ahogy sok magyarországi teszi, amikor nem jön el a meghívásainkra. Azt láttam, hogy annyira heterogén a megjelenő csoport, hogy egy olyan erdélyi liberális is, amilyen én vagyok, elfér. Új kezdetet hirdetnek, én is azt szeretnék, így lesz, ami lesz: megjelenhetek.
Erdélyi politikusok, gondolkodók tucatjai mondhattak volna beszédet ezen a tüntetésen, mégsem került erre sor. Miért?
Nem tudom, hogy egyáltalán hívtak-e másokat innen, de azt fontos elmondanom, hogy amikor néhány nap gondolkodási időt kértem, több emberrel is beszélgettem a dilemmámról. Az akadémiai kör azt tanácsolta, mondjak nemet, mert beállok a célkeresztbe; aki üzletember vagy pragmatikus civil volt, az inkább azt mondta, ott kell lennem, szimbolikusan támogatni kell egy új kezdetet.
A beszédében elhangzott a felhívás az új magyar–magyar kezdetre. Mit ért ezen?
A határon átívelő kapcsolatok esetén teljesen új modellre van szükség: borzasztóan nevetséges sztereotípiák működnek, szánalmas színvonalon. A budapestiek nagy részének fogalma sincs arról például, hogy milyen jó kávét iszunk mi Kolozsváron, ez egyrészt őket minősíti, mert bemerevedtek a viszonyok, de mi is túlságosan gyakran mondtuk azt, hogy szükségünk van anyagi támogatásra, ami méltán rettenti el őket. Nem ismerjük egymást, ráadásul privatizálva van a téma, öt-tíz ember a téma lebutításából és kisajátításából él.
Milyen modellre volna szükség?
Ki kellene venni a politikum kezéből a témát, szakmai, civil szintekre hozni, többet találkozni, több közös „bűnt” elkövetni, de amíg a magyarországi mainstream média úgy mutat be minket, ahogy, addig problémák lesznek. Nem szívesen jönnek közénk, mert a szemükben széplelkek vagyunk, pedig ez nem is igaz – szerencsére. A termék már nem az, mint ami a címkén van.
A modernizáció elkötelezett hívének tartják. Hogyan lehet az erdélyi magyar társadalmat ebbe az irányba terelni?
Csapdában vagyunk, mert azt feltételezzük, hogy egy embernek nem lehet többes identitása, szép harmóniában. Ifjonti lelkesedésnek tudom be, hogy azt hittem, a modernizáció megoldás lehet, pedig nem az, ha nem szerves, és valamilyen módon, legalább részben, nem a sajátosságainkból indul ki. Az a fajta intolerancia, ami tíz éve engem is jellemzett a tradíciókkal szemben, butaság volt: azt hittük, hogy a meccset akkor nyerjük meg, ha beengedjük a nyertes képleteket, de közben rájöttünk, hogy így elvesztünk egyebet, a kultúránkról szóló alap metaforáinkat. A nemzeti identitás színes megélése és a különböző vívmányok iránti nyitottság nem ellentétes dolog.
A Markó Bélával készült interjúkötet kolozsvári bemutatóján is felmerült az értelmiségi réteg és a politikum viszonya. Hogyan látja, a két fél közti kapcsolatnak milyennek kell lennie?
Érdemes megjegyezni, hogy a politikát úgyis politikusok kell csinálják, ez egy olyan terület, amihez speciális képesség és tudás kell – egy pompás klasszika-filológus valószínűleg az első körben elbukna. Az értelmiségiek köre, ami nehezen behatárolható csoport, olyan viszonyképletben gondolkodik, amelyik szerint ők ugyan rendben vannak, a politika viszont nem. Ez a gondolkodásmód azért téves, mert a politika annyira oké, amennyire mi kényszerítjük. Hogyha nem foglalunk állást a közéleti kérdésekben, és nem lihegünk a politikusok fülébe – akik egyébként sokkal érzékenyebbek a megjegyzésekre, mint hinnénk –, akkor ne várjuk el, hogy meghallgassanak minket. A politikumnak nem igazán érdekes, hogy gyakran konzultáljon velünk, érvényt kell szereznünk szempontjainknak.
Milyen visszajelzéseket kapott a könyvről?
Sejtettem, hogy az lesz az interpretáció, miszerint egy értelmiségi fogta magát, és készített egy omázs-kötetet egy befolyásos politikusnak. Ez simán belefér, a legfontosabb számomra, hogy szabadnak érezzem magam intellektuálisan. A visszajelzések alapján azt érzem, hogy ez egy fontos kötet lett, erre felfigyelnek, ezt olvassák – Markó is ezeket a tapasztalatokat osztotta meg velem.
gy kolozsvári előadásában arról beszélt, hogy a romániai magyar politikusok miként használták fel a Facebookot a parlamenti választási kampányban. Milyen következtetéseket vont le?
Elsősorban azt, hogy nem értik a Facebook lényegét. Pedig ennek utána lehet olvasni… Azt szeretném, ha többé politikusok nem zavarnának a szabadidőmben, nem akarok több, a nemzethalálról szóló szónoklatot olvasni a közösségi hálón. Nem akarom egy posztban ugyanannak a politikusnak a fejét látni nyolcszor. És nem akarom, hogy félelemkeltésre használják a privát médiámat, a Facebook hírfolyamomat. Ez nem fair.
Viszont pragmatikus.
Inkább azt mondanám, hogy manipulatív. Nem tudom, hogy egyáltalán működnek-e ezek a trükkök. Általában a játszmázás, a zsarolás hatásos tud lenni szülő-gyerek, férj-feleség kapcsolatban, így valószínűleg politikus és szavazó között is.
Ami a két magyar párt viszonyát illeti a kampányban, azt hogyan értékeli?
Deklarált stratégia volt, hogy az RMDSZ nem reagál a Néppártra, de ezt végül nem tudták tartani, pedig nem tett jót nekik. A Néppárt érdekes képződmény számomra: létezik egy olyan szakadék benne, amit szerintem ők házon belül is tematizálnak. Vannak a jól szituált, húszas-harmincas, urbánus srácok, akik nem kaptak esélyt a romániai magyar társadalomtól, de megcsinálták magukat. Õk az EMNP-hez csapódtak, s ha nem is tapasztaltak ahhoz, hogy politikusok legyenek, egy szűk holdudvar számára hitelesek. A másik, párton belüli rész Tőkés és köre, akik gyakorlatilag bármilyen demagógiára hajlandók, ők a Fidesz cinikus politikai franchise-a. Egy fiatalítás nagy dobást jelentene a Néppárt számára, persze ez a párt mesterséges lélegeztetőn él, a konnektor vége pedig Magyarországon van.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Látogatóban a Minerva archívumában
Már az év első napjaiban sokan felkeresték a Minerva Művelődési Egyesület archívumát, ahol megannyi lexikon, kötet, folyóirat, tanulmány és tudományos dolgozat várja a média világa iránt érdeklődőket. A 2011 októberében megnyitott Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ keretében működő intézmény a tudomány valóságos tárházát kínálja az egyetemi hallgatók, a tanárok és a kutatók számára, akik a legfrissebb sajtótörténeti szakkönyvek, enciklopédiák és szótárak mellett a Szabadság napilap és elődje, az Igazság számait is fellapozhatják. A hasznos időtöltést és a munka gördülékenységét – a tudományos anyag mellett – Újvári Mária biztosítja.
Három évvel ezelőtt ismerkedtem meg személyesen Újvári Máriával, aki már akkor nagy szeretettel mesélt életéről, könyvtárosi tevékenységéről: harmincöt éven át volt a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár munkatársa, ahol elsőként a dokumentumok bibliográfiai leírásával foglalkozott, majd azok tartalmi feltárását végezte. Pályájának legszebb 12 évére, a Soros Könyvtárban eltöltött időszakra is visszaemlékezett, mesélt tanári és kutatói pályájáról, s egy nagy bölcsességet is megosztott: „csodálatos, ha az ember nem kötelességének érzi a munkáját, nem muszájnak, mert meg kell keresnie a kenyerét, hanem mindennapos élménynek, tanulásnak. Ebben az esetben sem belefáradni, beleunni, belekeseredni, sem pedig beleöregedni nem lehet a munkába, az ember ugyanúgy megőrzi az energiáját és a kíváncsiságát, mint tizenéves korában.” Hogy Újvári Mária valóban megőrizte az energiáját és a kíváncsiságát, arról magam is meggyőződhettem az elmúlt időszakban, hiszen a Szabadságot is megjelentető Minerva Művelődési Egyesület berkeiben munkatársak lettünk, s bár ebben a forgatagban, a napilapos taposómalomban csak nagyon kevés időnk jut egymással igazán mélyrehatóan elbeszélgetni, néhanapján bekíváncsiskodom birodalmába.
Így történt ez tegnap délután is, amikor örömmel újságolta: már az év első napjaiban sokan felkeresték az archívumot, végzős diákok mellett egyetemi tanárok, kutatók, valamint olyan szakemberek, akik az évek folyamán publikáltak a Szabadságban és az Igazságban, avagy érdeklődnek valamely téma iránt. Hiszen itt minden megtalálható, ami valaha nyomdafestéket látott a kolozsvári magyar napilapban, és még annál is több: a teljes Korunk-, Látó-, Me.dok és Krónika-gyűjtemény mellett évkönyvek sorakoznak a polcokon (Romániai magyar évkönyv, Hargita kalendárium stb.), valamint olyan kiadványok, didaktikai célú periodikai anyagok, amelyekből szintén sikerült összegyűjteni néhány lapszámot (Irodalmi jelen, Agria, Várad stb.). Mindenbe bele lehet lapozni, ahogyan az Igazság és a Szabadság kézikönyvtárának gyűjteményébe is – könnyen, gyorsan és egyszerűen, ebben könyvtárosunk lelkiismeretessége és segítőkészsége mellett a számítógépes feldolgozottság is segít (a szerző és a cím mellett témák szerint is lehet válogatni).
Az archívum gazdagságát bizonyítja, hogy az érdeklődők az újságírás alapjaival is megismerkedhetnek: a szótárak, lexikonok, tankönyvek és a klasszikus szerzők – Ady Endre, Móricz Zsigmond, Beke György stb. – írásai, tanulmányai, kötetei mellett a legfrissebb szótárak, szakkönyvek (Magyar szókincstár, Rövidítések enciklopédiája stb.) állnak rendelkezésre. – Cseke Péter közbenjárása révén magyarországi könyvkiadóktól is sikerült remek segédanyagot összegyűjtenünk: megtalálhatók itt az újságírói munkához nélkülözhetetlen legújabb szótárak, eligazító lexikonok – magyarázza Újvári Mária, s miközben az újonnan érkezett köteteket vesszük számba, egy érdekes címen akad meg a szemem: Első magyar sznobszótár. Nélkülözhetetlen segédkönyv mindazok számára, akik magyar szavaink helyett beszédjükben, írásukban idegen szókat kívánnak használni. Alkalomadtán hasznosnak bizonyulhat ugyan az idegen eredetű szavak ismerete (csak a példa kedvéért, az otromba szó változatai: rusztikus, prosztó, indiszkrét, triviális, ordenáré), ennél azonban fontosabb, hogy a hallgatók kezükbe vehetik az újságírás és kommunikáció szakokon korábban végzett társaik dolgozatait, részletesen is tanulmányozhatják egyik-másik munka felépítését, tartalmát, szakirodalmát, amelyekből aztán ihletet meríthetnek tudományos szövegeik megírásához.
Az egyetemi kurzusok írott változatai mellett tanárok által ajánlott kötelező könyvészet is megtalálható a gyűjteményben, akik pedig sport témákban kutatnának, azokat a László Ferenc sportújságíró hagyatéka várja, ebben több mint 400 kötet – lexikonok, évkönyvek –, újságok archívumtöredékei, értékes kordokumentumok, kéziratok és Frici bácsi használati eszközei (íróasztal, írógép, tollak, pénztárca stb.) találhatók. A teljesség igénye nélkül tudom csak számba venni az archívum további kínálatát: a Minerva kiadóval és nyomdával kapcsolatos korabeli nyomtatványokat, az 1920 és 1948 között megjelent kötetek több mint 2500 kiadványát tartalmazó bibliográfiai leírást, a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében és az épület alagsori galériájában szervezett események plakátjait, a filmes adatbázist, valamint az egyesület birtokában lévő mintegy 30–35 ezer sajtófotó-gyűjteményt, ez utóbbi feldolgozása az elkövetkező időszakban esedékes.
Hogy érzi magát ebben a hatalmas gyűjteményben, érdeklődöm tovább beszélgetőtársamtól, mire ő: „nagyon jól, imádom, amivel foglalkozom, hiszen látom azt, hogy értelme van, a visszajelzések is egyértelműen pozitívak”. Örömét leli abban, hogy eligazíthatja az archívumba betérőket – hogy melyik polcról, honnan kell levenni a keresett kötetet –, vagy hogy melyik kolozsvári könyvtárba érdemes betérni valamely kiadványért. S túl azon, hogy a gyűjteményben otthonosan mozog, az éppen aktuális témákat is körültekintően ismeri: minden reggel végigolvassa a Szabadságot, és a Transindexre is rá-rápillant, hiszen, mint mondja, egy archívum vezetőjének azt is tudnia kell, hogy aznap milyen olvasmányt érdemes ajánlania a betérőknek. Könyvtárosi tevékenysége mellett tudományos kutatásokat végez – a napokban jelenik meg két tudományos ülésszakon elhangzott dolgozatát is tartalmazó kötet –, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár méltán híres igazgatói közül, Szabó Károly és Erdélyi Pál után pedig ezúttal Ferenczi Zoltánról tervez tanulmányt írni.
Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, hogy tovább faggassa kedves munkatársunkat, és közben a médiatudomány világába is betekintsen, azt munkanapokon reggel 9-től délután 4 óráig várjuk a Minerva archívumába, a Jókai/Napoca utca 16. szám alá!
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár),

Új média – hatodszorra
Digitális kalózokról, tudáshordozókról, "én"- ről…
A marosvásárhelyi Sapientia kommunikáció szakán az elmúlt években hagyomány teremtődött az Új média konferencia megszervezésével, melyre idén hatodik alkalommal várták a hazai és határon túli előadókat. A kertész- és tájépítészmérnökök ülésszakával párhuzamosan péntek reggeltől szombat délig zajlott rendezvényről dr. Ármeán Otíliát, a Sapientia Műszaki és Humántudományok Karának adjunktusát kérdeztük.
– Amint azt az idei konferencia címe is mutatja – Új média – új tudáshordozók –, ezúttal a különféle új adatbázisokról, archívumokról, a könyvtárszervezésről, illetve a digitalizációról hangzottak el egyebek mellett előadások, a digitális identitásépítés kérdései kerültek megvitatásra, de szó esett a kalózkodásról, a szerzői jogok problematikájáról is. 28 előadót vártunk az ülésszakra, voltak, akik objektív okokból távolmaradtak, de ők is elküldték bemutatóikat. A Dunaújvárosi Főiskoláról, az ELTE-ről, a Budapesti Corvinus Egyetemről, a debreceni Déri Múzeumból érkeztek meghívottak, a hazai vendégek között a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, illetve a csíkszeredai Sapientia is képviseltetett.
– Az érintett témakörökön túl miben tért el az idei konferencia a korábbiaktól?
– Egyrészt arra próbáltunk odafigyelni, hogy tudományos jellegében is előrelépés legyen ez az ülésszak, éppen ezért két angol nyelvű szekcióval bővítettük a kínálatot, ezek közül az egyik megosztott nyelvű volt, angol, illetve román nyelven zajlott. Ugyanakkor azt szerettük volna, hogy legyen a konferenciának egy olyan része is, amely a közönség szélesebb rétegei felé nyit. Ennek érdekében egy beszélgetésre hívtunk meg digitalizációs munkában részt vevő könyvtárosokat, akik új szakmai tapasztalataikról számoltak be. Ezen a péntek esti beszélgetésen arra voltam kíváncsi, hogy hogyan érinti a digitalizáció az olvasási szokások változását. Az eszmecserén Lázok Klára, a Teleki Téka vezetője, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot képviselő Róth András Lajos, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárból érkezett Bodnár Róbert, illetve Györgyjakab Izabella, a Transindex virtuális adatbankjának vezetője vett részt.
– Vannak-e már elképzelések a hetedik konferenciáról?
– Mindkét irányban szeretnénk többet nyújtani, tehát egyrészt a tudományos igényességet növelnénk, másrészt a nagyközönséget szólítanánk meg erőteljesebben. Azért, hogy mindkét törekvésnek eleget tehessünk, elképzelhető, hogy a jövőben kétévente szervezzük majd meg a konferenciát.
n.sz.i.
Marosvásárhelyi Népújság (Marosvásárhely).

Adománygyűjtés a pusztakamarási Sütő András Művelődési Központért
Adománygyűjtést szervez az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a pusztakamarási Sütő András Művelődési Központ kialakításáért. Az EMKE az adományokból a 2006-ban Marosvásárhelyen elhunyt Sütő András Herder- és Kossuth-díjas író pusztakamarási szülőházát szeretné megvásárolni, amely mintegy 7 ezer euróba kerül. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke lapunk megkeresésére elmondta: az első és legfontosabb célkitűzésük az egyre rosszabb állapotban lévő egyszerű parasztház megmentése, amelyben emlékszobát is berendeznének az író tiszteletére, de mivel a házhoz tágas kert is tartozik, fiataloknak szóló irodalmi versenyek, táborok szervezésére is alkalmas lehet.
Ha a gyűjtés sikeres lesz, és a házat sikerül megvásárolni, az ott létrehozott művelődési központot a szamosújvári Téka Alapítvány működtetné, de Dáné szerint a ház felújítására is sor kerülne idővel.
Félig elintézve
Az EMKE elnöke lapunknak elmondta: Kötő József, a művelődési egyesület főtanácsosa egyelőre az író Magyarországon élő gyermekeivel tárgyalt. A ház a hozzá tartozó kerttel és ingóságokkal együtt egyébként a becslések szerint mintegy 8 ezer eurót ér, Sütő András lánya és fia azonban kész lemondani az EMKE javára az őket illető 4 ezer euróról. Az összeg másik fele Sütő András testvére, Sütő Gergely özvegyét és fiát illeti, velük az EMKE még nem folytatott tárgyalásokat. Az egyesület elnöke szerint még mintegy 3 ezer euróra lesz szükség az ingatlan átírásához, így jön ki a 7 ezer eurós végösszeg, amelyet adományokból gyűjtenének össze, hiszen Pusztakamarás a szórványban van, így önkormányzati támogatásra nem számíthatnak.
Lapunk megkereste Sütő Gergely fiát, Sütő Gergely Zsoltot, aki kifejtette ugyan a véleményét az üggyel kapcsolatban, végül mégis visszavonta a nyilatkozatát. Az viszont kétségtelen, hogy az örökös korábban hirdetést adott fel, amelyben saját és édesanyja részének tulajdonjogát kínálja eladásra, igaz azzal a feltétellel, ha a leendő tulajdonos elfogadja az ingatlan emlékházként való működését.
Sütő Gergely Zsolt a Népszabadságnak nyilatkozva február elején elmondta: terhére van az örökség, szeretne megszabadulni tőle, de azt kéri a leendő vásárlótól, működjön együtt az író gyermekeivel és a marosvásárhelyi székhelyű Sütő András Baráti Társasággal. A tulajdonjoga eladása mellett döntő örökös szerint a baráti társaság az utóbbi időben már csak az író születésnapján szervezett megemlékezéseket a pusztakamarási házban, annak romló állapotával azonban nem törődik.
Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd, a baráti társaság vezetőségi tagja ekkor ugyancsak a Népszabadságnak beszélt arról, hogy tavaly már született egy megállapodás az örökösökkel, amely szerint a házat a társaságnak ajándékozzák – így a karbantartásért és a működtetésért is ők felelnének – az író testvérének fia azonban visszakozott. Sütő Gergely Zsolt egyébként a Transindexen megjelent írásában „bulvárjegyzetnek” nevezte a Népszabadságban megjelent cikket, kifejtve, hogy az író „még életében a saját emlékházát menedzselte”, a harmadik testvér pedig jelenleg Magyarországon él – ő azonban a jelek szerint lemondott a ház őt illető harmadáról.
A Téka lesz az „elsőhegedűs”
Az EMKE elnöke egyébként már tárgyalt a szamosújvári Téka Alapítvány vezetőjével, Balázs-Bécsi Attilával arról, hogy nekik kellene működtetniük a művelődési központot, erről elvi megállapodás született, hiszen a szamosújvári szórványegyesület földrajzilag közelebb van a Kolozs megyei szórványtelepüléshez.
Az EMKE jelenleg két kolozsvári emlékházat működtet Kolozsváron: a Szabédi László erdélyi magyar költőről elnevezett házat, amely romániai magyar írók, költők, újságírók szellemi hagyatékát őrzi és dokumentációs központként, könyvtárként működik, valamint a Györkös Mányi Albert Emlékházat, amely számos kulturális és közművelődési rendezvénynek ad otthont. Dáné szerint azonban a pusztakamarási ház felügyeletében már csak azért is a Téka Alapítványnak kell vállalni az „elsőhegedűs” szerepet, mert ők ismerik a régió turisztikai lehetőségeit és kulturális értékeit, ráadásul tapasztalatuk is van ilyen téren, hiszen több táborozási lehetőséget is biztosítanak fiatalok számára a környéken.
A ház megvásárlására felajánlott adományokat elfogadnak a helyi EMKE-fiókoknál, illetve az alábbi bankszámla-számokon: (Banca Transilvania): RON: RO39 BTRL RONC RT02 1099 5101; HUF: RO02 BTRL HUFC RT02 1099 5101; EUR: RO86 BTRL EURC RT02 1099 5101. A támogatási összeget a következő megjegyzéssel utalhatják a felajánlók: „Donaţie pentru Casa Memorială Sütő András”.
Az adományok rendeltetésszerű, elszámoltatható felhasználásáról külön bizottság gondoskodik – írta korábbi közleményében az EMKE.
Varga László
Krónika (Kolozsvár).

A hatóságokhoz fordult a román Konzervatív Párt az EMNP-t ért vádak miatt
A román korrupcióellenes ügyészséghez, a választási hatósághoz és a hírszerzéshez fordult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vélt magyar finanszírozása miatt a román kormánykoalícióban részt vevő Konzervatív Párt (PC) csütörtökön.
A párt közleményében azt írta, hogy a pártfinanszírozási törvény értelmében Romániában tilos a pártok külföldi támogatása.
„A Székelyföld autonómiájáért és Románia föderalizálásáért küzdő párt hálózatát tulajdonképpen a magyar állam finanszírozza, közvetett csatornákon juttatva el a pénzeket, megkerülve a törvényt" – áll a PC közleményében.
A Transindex portál csütörtökön tette közzé a Freedom House Románia Alapítvány támogatásával készített terjedelmes tényfeltáró anyagot, amely azt állítja, hogy az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek a 2012-es romániai választási évben közel egymillió euró (300 millió forint) támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól.
Az EMNP csütörtökön kiadott közleményében azt írta, hogy az írás politikai megrendelésre készült. Emlékeztetett arra, hogy a Transindexet Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke működteti.
„Az RMDSZ így próbálja támadni a Néppártot, mivel másképpen nem tud fogást találni rajta és programján. A politikai megrendelést bizonyítja a cikk közzétételének időzítése is: egyértelmű, hogy a két nappal a Néppárt országos küldöttgyűlése előtt publikált írás célja RMDSZ-vezénylettel lejáratni a politikai ellenfelet, és megzavarni a Néppárt kongresszusát" – áll a közleményben. Kelemen Hunor visszautasította, hogy politikai megrendelésre készült volna a Transindex tényfeltáró írása. Hangsúlyozta: a tényfeltáró riportot a Freedom House Románia Alapítvány által szervezett Grants for Investigative Journalism program keretein belül írta a szerző, az amerikai külügyminisztérium és Franciaország bukaresti nagykövetségének anyagi támogatásával. MTI
Erdély.ma.

Az EMNP politikai támadásnak minősíti a Transindex cikkét
Politikai támadásnak minősítette az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Transindex portál csütörtökön közzétett írását, amely a párthoz köthető civil szervezetek magyarországi támogatásával foglalkozik.
Az EMNP csütörtökön kiadott közleményében kijelentette: „a Transindexen közölt írás politikai megrendelésre készült: a portál tulajdonosa, Kelemen Hunor", a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
„Az RMDSZ így próbálja támadni a Néppártot, mivel másképpen nem tud fogást találni rajta és programján. A politikai megrendelést bizonyítja a cikk közzétételének időzítése is: egyértelmű, hogy a két nappal a Néppárt országos küldöttgyűlése előtt publikált írás célja RMDSZ-vezénylettel lejáratni a politikai ellenfelet, és megzavarni a Néppárt kongresszusát" – áll az EMNP közleményében.
Az EMNP közölte, politikusai jelenleg a szombati küldöttgyűlés sikeres lebonyolítására összpontosítanak, csak a kongresszus után kívánnak „az RMDSZ irányából érkező támadással" foglalkozni. A közleményhez azt a levelet is csatolták, amellyel Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a tényfeltáró írás szerzőjének az interjúkérésére válaszolt. Toró azt javasolta, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen válaszoljanak a pártfinanszírozásra vonatkozó újságírói kérdésekre.
A Transindex portál csütörtökön közzétett cikke szerint a 2012-es romániai választási évben közel egymillió euró (300 millió forint) támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonú magyarországi vállalatoktól az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek. A Freedom House Románia alapítvány támogatásával végzett írás rövidített változatát az Adevarul napilap internetes kiadása is közölte csütörtökön.
MTI
Erdély.ma.

Transindex: egymillió euró magyarországi támogatást kaptak tavaly az EMNP civil szervezetei
A Transindex portál csütörtökön közzétett terjedelmes tényfeltáró anyaga szerint a 2012-es romániai választási évben közel egymillió euró (300 millió forint) támogatást kaptak a magyar költségvetésből és az állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek. A Tranxindex írása szerint a támogatásokat egyfelől a magyar állampolgárság igénylésének a folyamatában segédkező – az EMNT által létrehozott – demokráciaközpontok, másfelől az EMNT-hez és az EMNP-hez kötődő személyek által bejegyzett civil szervezetek kapták.
A támogatások egy része a magyar költségvetésből származik, de jelentős összegeket juttattak e civil szervezeteknek állami tulajdonban levő magyar vállalatok is, mint a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és a Magyar Villamosművek Zrt. A portál közlése szerint a támogatott civil szervezeteknek nincsen olyan tevékenysége, amely indokolttá tenné a támogatási összegeket.
A Transindex megállapította, az EMNT által létrehozott – az állampolgárság igénylésében segédkező – demokrácia központok megannyi EMNP-politikusnak biztosítanak megélhetést.
A tényfeltáró írás kitér az általa EMNT-EMNP közelinek tartott erdélyi magyar sajtó magyarországi támogatására is. Állítása szerint ezek a sajtóorgánumok 1,86 millió eurós (558 millió forintos) támogatást könyvelhettek el ugyanezekből a forrásokból.
Az erdélyi magyar portál a Freedom House Románia alapítványtól nyert támogatást az EMNT és az EMNP, valamint az ezekhez közel állónak tekintett erdélyi magyar sajtó magyarországi támogatási forrásait feltáró munkához.
MTI
Erdély.ma.

Magyarországi támogatás az EMNP-nek
A Transindex portál csütörtökön közzétett terjedelmes tényfeltáró anyaga szerint a 2012-es romániai választási évben közel egymillió euró (300 millió forint) támogatást kaptak a magyar költségvetésből és az állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek.
A Transindex megemlíti, a román törvények tiltják a pártok külföldi finanszírozását, az EMNP ennek ellenére jelentős magyarországi támogatásokhoz jutott 2012-ben. A tényfeltáró írás szerint a támogatásokat egyfelől a magyar állampolgárság igénylésének a folyamatában segédkező – az EMNT által létrehozott – demokráciaközpontok, másfelől az EMNT-hez és az EMNP-hez kötődő személyek által bejegyzett civil szervezetek kapták.
A támogatások egy része a magyar költségvetésből származik, de jelentős összegeket juttattak e civil szervezeteknek állami tulajdonban levő magyar vállalatok is, mint a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és a Magyar Villamosművek Zrt. A portál közlése szerint a támogatott civil szervezeteknek nincsen olyan tevékenysége, amely indokolttá tenné a támogatási összegeket.
A Transindex megállapította, az EMNT által létrehozott – az állampolgárság igénylésében segédkező – demokráciaközpontok megannyi EMNP-politikusnak biztosítanak megélhetést.
A tényfeltáró írás kitér az általa EMNT-EMNP közelinek tartott erdélyi magyar sajtó magyarországi támogatására is. Állítása szerint ezek a sajtóorgánumok 1,86 millió eurós (558 millió forintos) támogatást könyvelhettek el ugyanezekből a forrásokból.
Az erdélyi magyar portál a Freedom House Románia alapítványtól nyert támogatást az EMNT és az EMNP, valamint az ezekhez közel állónak tekintett erdélyi magyar sajtó magyarországi támogatási forrásait feltáró munkához.
A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában levő hírportálon, csütörtökön megjelent cikk nem más, mint politikai támadás az Erdélyi Magyar Néppárt ellen – szögezi le az EMNP sajtóirodája tegnapi közleményében. Mint írják: a napnál világosabb, hogy a Transindexen közölt írás politikai megrendelésre készült: a portál tulajdonosa, Kelemen Hunor, és az általa vezetett RMDSZ így próbálja támadni a néppártot, mivel másképpen nem tud fogást találni rajta és programján. A politikai megrendelést bizonyítja a cikk közzétételének időzítése is: egyértelmű, hogy a két nappal a néppárt Országos Küldöttgyűlése előtt publikált írás célja RMDSZ-vezénylettel lejáratni a politikai ellenfelet, és megzavarni a kongresszust. Leszögezik: az EMNP politikusai jelenleg a szombati Országos Küldöttgyűlés sikeres lebonyolítására összpontosítanak, az RMDSZ irányából érkező támadással csak a kongresszus után foglalkoznak majd.
Kelemen Hunor tegnapi válaszában határozottan visszautasította az RMDSZ nevében is az EMNP „rágalmazását”, miszerint a Transindexen megjelent tényfeltáró riport politikai megrendelésre készült volna. „Hangsúlyozom, hogy a megjelent írás nem az én személyes kérésemre készült, hanem amint azt a honlapon is olvashatják, a tényfeltáró riportot a Freedom House Romania Alapítvány által szervezett „Grants for Investigative Journalism” program keretein belül írta a szerző, az amerikai külügyminisztérium (U.S. Department of State) és Franciaország bukaresti nagykövetségének anyagi támogatásával.
A Konzervatív Párt tegnap közölte, hogy értesítette a korrupcióellenes ügyészséget, az Állandó Választási Hatóságot, a Román Hírszerző Szolgálatot arról, hogy a magyar állam finanszírozza az EMNP-t, ami sérti a román pártfinanszírozási törvényt.
Szabadság (Kolozsvár).

Politikai megrendelésre készült? (EMNP-RMDSZ vita egy Transindex-cikk miatt)
A Transindex portál tegnap közzétett terjedelmes tényfeltáró anyaga szerint a tavalyi választási évben közel egymillió euró támogatást kaptak a magyar költségvetésből és az állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek.
Az írás máris politikai vitát keltett, az EMNP azt állítja, a cikk politikai megrendelésre készült (lévén, hogy a Transindex portál tulajdonosa Kelemen Hunor), míg az RMDSZ elnöke határozottan visszautasítja a vádat. A Dan Voiculescu alapította Konzervatív Párt viszont máris feljelentést tett az illetékes román hatóságoknál az EMNP vélt magyar finanszírozása miatt. A Magyar állami vállalatok adományai segítik az EMNP-projektet? című, Sipos Zoltán által jegyzett tényfeltáró írás szerint a magyar költségvetésből és az állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól kapott közel egymillió eurós támogatásokat egyfelől a magyar állampolgárság igénylésének folyamatában segédkező – az EMNT által létrehozott – demokrácia-központok, másfelől az EMNT-hez és az EMNP-hez kötődő személyek által bejegyzett civil szervezetek kapták. A támogatások egy része a magyar költségvetésből származik, de jelentős összegeket juttattak e civil szervezeteknek állami tulajdonban levő magyar vállalatok is, mint a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és a Magyar Villamosművek Zrt. A portál közlése szerint a támogatott civil szervezetek – Civil Kurázsi Egyesület, Identitas Egyesület, 16 Patak Egyesület, Kézdiszékért Egyesület, Mikó Imre Egyesület, Pro Partium Egyesület, Reconstructio Egyesület – mindenikét 2011-ben vagy 2012-ben alapították szinte kivétel nélkül az EMNT-ben és/vagy az EMNP-ben aktiváló politikusok, és egyiknek sincs olyan tevékenysége, amely indokolttá tenné a támogatási összegeket. Az írás megállapítja azt is, a demokrácia-központok megannyi EMNP-politikusnak biztosítanak megélhetést, illetve kitér a szerző által EMNT–EMNP közelinek tartott erdélyi magyar sajtó magyarországi támogatására is. Állítása szerint ezek a sajtóorgánumok 1,86 millió eurós támogatást könyvelhettek el ugyanezekből a forrásokból. Utalva arra, hogy a Transindex tulajdonosa az RMDSZ elnöke, a hírportálon tegnap közzétett írást politikai támadásnak minősítette az EMNP, a Néppárt sajtóirodája által kiadott közlemény szerint „a Transindexen közölt írás politikai megrendelésre készült: a portál tulajdonosa Kelemen Hunor”. Az EMNP úgy véli, „az RMDSZ így próbálja támadni a Néppártot, mivel másképpen nem tud kifogást találni rajta és programján. A politikai megrendelést bizonyítja a cikk közzétételének időzítése is: egyértelmű, hogy a két nappal a Néppárt országos küldöttgyűlése előtt publikált írás célja RMDSZ-vezénylettel lejáratni a politikai ellenfelet, és megzavarni a Néppárt kongresszusát.” A közlemény szerint azonban az EMNP politikusai jelenleg a szombati küldöttgyűlés sikeres lebonyolítására összpontosítanak, és csak a kongresszus után kívánnak „az RMDSZ irányából érkező támadással” foglalkozni. A közleményhez azt a levelet is csatolták, amellyel Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a tényfeltáró írás szerzőjének az interjúkérésére válaszolt. Toró azt javasolta, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen válaszoljanak a pártfinanszírozásra vonatkozó újságírói kérdésekre. Kelemen Hunor nyilatkozatban reagált a Néppárt vádjára, határozottan visszautasítva az EMNP állítását, hogy politikai megrendelésre készült volna a Transindex tényfeltáró írása. „Hangsúlyozom, hogy a megjelent írás nem az én személyes kérésemre készült, hanem amint azt a honlapon is olvashatják, a tényfeltáró riportot a Freedom House Romania Alapítvány által szervezett Grants for Investigative Journalism program keretein belül írta a szerző, az amerikai külügyminisztérium és Franciaország bukaresti nagykövetségének anyagi támogatásával” – írja az RMDSZ elnöke. Toró T. Tibor azon felvetésére reagálva, hogy közösen nyilatkozzanak pártjaik finanszírozásáról, Kelemen Hunor kijelentette: „bízom abban, hogy az elkövetkezőkben Toró T. Tibor elnök úr anélkül is tud interjút adni, hogy fognám a kezét”. Az írás rövidített változatát az Adevărul napilap internetes kiadása is közölte tegnap. Ennek nyomán a Dan Voiculescu alapította, a kormánykoalícióban részt vevő Konzervatív Párt (KP) a korrupcióellenes ügyészséghez, a választási hatósághoz és a hírszerzéshez fordult az EMNP vélt magyar finanszírozása miatt. A párt közleményében azt írta, hogy a pártfinanszírozási törvény értelmében Romániában tilos a pártok külföldi támogatása. „A Székelyföld autonómiájáért és Románia föderalizálásáért küzdő párt hálózatát tulajdonképpen a magyar állam finanszírozza, közvetett csatornákon juttatva el a pénzeket, megkerülve a törvényt” – áll a KP közleményében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Németh Zsolt: Magyarország nem támogat romániai pártot
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára határozottan cáfolta Kolozsváron pénteken azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint Magyarország támogatást nyújt az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP).
A Transindex csütörtöki tényfeltáró írásával kapcsolatban - amelyben az erdélyi magyar portál az EMNP-hez és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) közel álló egyesületek magyarországi támogatásának csatornáit tárta fel - Németh Zsolt az MTI-nek kijelentette: "Magyarország semmilyen pártot és pártpolitikai tevékenységet nem támogat Romániában." Hozzátette: Magyarország maximálisan tiszteletben tartja Románia törvényeit, amelyek tiltják a pártok külföldi támogatását.
Az államtitkár szerint a Transindex által feltárt, Erdélybe érkező magyar állami támogatások "meghatározó módon a demokrácia-központokhoz érkeztek", amelyek a magyar állampolgárság igénylése folyamatában nyújtanak fontos segítséget az erdélyi magyaroknak.
A Transindex portál csütörtökön tett közzé egy terjedelmes tényfeltáró anyagot, amely azt állítja, hogy az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek a 2012-es romániai választási évben közel egymillió euró (300 millió forint) támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól.
Az EMNP csütörtökön kiadott közleményében azt írta, hogy az írás politikai megrendelésre készült. Emlékeztetett arra, hogy a Transindexet Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke működteti.
"Egyértelmű, hogy a két nappal a Néppárt országos küldöttgyűlése előtt publikált írás célja RMDSZ-vezénylettel lejáratni a politikai ellenfelet, és megzavarni a Néppárt kongresszusát" - fogalmazott az EMNP.
Kelemen Hunor visszautasította, hogy politikai megrendelésre készült volna a Transindex tényfeltáró írása.
A tényfeltáró riportot a Freedom House Románia Alapítvány által szervezett Grants for Investigative Journalism program keretein belül írta a szerző, az amerikai külügyminisztérium és Franciaország bukaresti nagykövetségének anyagi támogatásával - hangoztatta a politikus
MTI

Németh Zsolt: Magyarország semmilyen pártot és pártpolitikai tevékenységet nem támogat
Ők azok, akik kimondják azt, amit más nagyon sokszor különféle megfontolásból nem mond ki – jellemezte az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára, aki az EMNP mai kongresszusára utazott Kolozsvárra.
A csütörtökön a Transindexen megjelent tényfeltáró írásra utalva – amelyben az internetes portál az EMNP-hez és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) közel álló egyesületek magyarországi támogatásának csatornáit tárta fel –, Németh Zsolt határozottan cáfolta, hogy Magyarország támogatást nyújtott volna az EMNP-nek. „Magyarország semmilyen pártot és pártpolitikai tevékenységet nem támogat Romániában” – jelentette ki, hozzátéve: Magyarország maximálisan tiszteletben tartja Románia törvényeit, amelyek tiltják a pártok külföldi támogatását. Az államtitkár szerint a Transindex által feltárt, Erdélybe érkező magyar állami támogatások „meghatározó módon a demokrácia-központokhoz érkeztek”, az EMNT által létrehozott demokrácia-központok pedig a magyar állampolgárság igénylésének folyamatában nyújtanak fontos segítséget az erdélyi magyaroknak – hangsúlyozta. Németh Zsolt elmondta azt is, bár az EMNP kongresszusára érkezett Kolozsvárra, de minden alkalmat meg szokott ragadni arra, hogy a város elöljáróival – Emil Boc polgármesterrel, Horváth Anna alpolgármesterrel – találkozzon. Az államtitkár a román–magyar államközi viszony tekintetében az elmúlt egy év feszültségei utáni fontos fejleménynek tekintette, hogy sikerült elindítani a kétoldalú párbeszédet. Kiemelte, a városban korábban tapasztalt feszültségek „átadták a helyüket” a román–magyar együttműködés pozitív példáinak, ezek között a Mátyás-szoborcsoport közös restaurálását, a Házsongárdi temető történelmi magyar sírjainak műemlékké nyilvánítását, az Európa 2015-ös ifjúsági fővárosa cím elnyerésében kialakult román–magyar együttműködést említette. Azt is pozitív példának nevezte, hogy az önkormányzat jelentős támogatást nyújt a Félsziget fesztiválnak és a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatnak.

Mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra – Tőkés László beszéde
Az Erdélyi Magyar Néppárt II. országos küldöttgyűlése
Kolozsvár, 2013. április 20.
Kegyelem néktek és békesség, Istentől!
Magam is részvétemet fejezem ki Füzes Oszkár nagykövet úrnak, akinek felesége bensőséges testvéri érzéseket lopott a kegyetlen politika világába, és Erdély egyfajta nagyasszonyaként buzgólkodott minden jó ügyben, a határok feletti nemzetegyesítés szellemében.
Államtitkár úr, külön is részvétemet fejezem ki Szalai Annamária halála miatt a Fidesz–KDNP-szövetségnek. Kérem, tolmácsolja mindannyiunk részvétét!
Csép Sándorra pedig az általa meghonosított jelmondattal emlékezem: Áldást, népességet! – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai programjába is szorosan beletartozik, amit ez a jelszó kifejez.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves Testvéreim!
Mindenekelőtt röviden kitérnék a legutóbbi napok eseményeire, egyben azt is remélve, hogy mai felsereglésünk alkalmából ezután az érdemi dolgokkal tudjunk foglalkozni, rövid értékelésem tehát egyben a felvetett témakör lezárását is célozza.
Az elmúlt napokban az anyaországi magyar, az erdélyi magyar és a román médiában összehangolt módon támadták az Erdélyi Magyar Néppártot, melynek védnöke vagyok. A logika kísértetiesen hasonlít a pártbejegyzést követő médiahadjáratra: ha még emlékszünk rá, Kelemen Hunor tanácsosa, illetve az RMDSZ bukaresti szervezetének vezetője egy román ügyvéd megbízásából vizsgálta át a pártbejegyzést támogató aláírásokat, ezt követően pedig az Új Magyar Szó főszerkesztője Dan Voiculescu címzetes szekuskollaboráns lapjával, a Jurnalul Nationallal közösen „tényfeltáró” riportsorozatban tett meg mindent a Néppárt ellehetetlenítéséért. Az akkori célzatos támadássorozat következményeit a mai napig szenvedjük. Együttérzésemet és szolidaritásomat fejezem ki a meghurcoltak iránt. Azóta is néppártosokat hurcolnak a rendőrségre, mindezt egy mindez ideig még senki által nem azonosított személy feljelentésére hivatkozva.
Most, a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő Transindex újságírója tett közzé „tényfeltáró” riportot magyarul, illetve a székely zászló elleni hecckampány zászlóvivő médiumában, az Adevărul című bukaresti napilapban, románul. Majd ezt követően – minő meglepetés – a fentebb említett szekusbesúgó, Dan „Felix” Voiculescu zsebpártja, a Konzervatív Párt tett feljelentést az Erdélyi Magyar Néppárt ellen az Országos Választási Hatóságnál, a Korrupcióellenes Ügyészségnél és a Román Hírszerző Szolgálatnál.
Ezzel az ügy oda került, ahová való: szekusok zsebpártja támadja Románia egyetlen autonomista és föderalista pártját – Önökkel együtt –, az RMDSZ elnöke tulajdonában lévő lap információi alapján, és ezzel a kör bezárult.
De emlékszünk még arra is, amikor az RMDSZ vezetésével működő pénzügyőrség vizsgálgatta a demokrácia-központjaink működését, a vizsgálat eredményeit pedig egy másik bukaresti központi napilap hasábjain láttuk viszont.
Tanulságképpen megfogalmazhatjuk: kényelmetlen pártot hoztunk létre. Kényelmetlen elsősorban az RMDSZ-nek, mert vetélytársa akadt – és nem is akármilyen, hiszen amíg az Erdélyi Magyar Néppárt majdhogynem megduplázta támogatottságát, közel hetvenezer szavazatot szerezve a föderalizmus és az autonómia ügyének, a magát magyar érdekvédelmi szervezetnek nevező formáció a tavaly az önkormányzati választásokhoz képest az őszi parlamenti választásokra már rengeteg választót elveszített, gyakorlatilag a Kárpátokon túli, vélhetőleg román szavazatokkal csúsztak be éppenhogy, a küszöb fölött a román parlamentbe. Nem véletlenül köttetett a választások előtt a titkos paktum az RMDSZ és a Szociálliberális Unió között. Itt tartunk tehát: román szavazatokkal, hatalmi segédlettel tartják bent a parlamentben a számukra kényelmes magyar pártot és azokat, akik a román kormány magyar hangjaként szoktak működni. A román posztkommunista hatalomnak tehát kényelmetlen az autonomista nemzeti oldal. Azért kényelmetlen, mert minket nem tudnak megvásárolni. Mert mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra.
A román hatalom mindenkor talált magának komprádorokat, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz java: a Bukarestben átnevelődött magyarjainkról van szó. Az egészben az a leginkább abszurd, hogy: tolvaj kiált tolvajt! Bizonyítottan korrupt hatalmasságaink a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kapnak – és ezekkel az összegekkel még soha nem számoltak el az adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a Szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják, ennyi az ára annak, hogy itthon elmagyarázzák: éppenséggel miért nem időszerű az önrendelkezés ügye.
Valószínűleg az is fáj nekik, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat számolatlanul öntötte az adófizetők forintjait az ő alapítványaikba, példának okáért: csak 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 763.428.832 forintot, azaz mintegy 2.567.000 eurót zsebeltek be. (Csak tájékoztatásul jegyzem meg: az Iskola Alapítványnak például az oktatási-nevelési támogatás „menedzseléséhez” több mint 200 millió forintra volt szüksége évente, míg a Romániai Magyar Pedagógusszövetség ugyanezt a munkát, az összeg egyötödéért tudja elvégezni.) Ezt különösképpen a figyelmébe ajánlom Répás Zsuzsanna államtitkár asszonynak, aki ebben az ügyben közvetlenül illetékes.
Mindezeket szükséges volt ennyire részletekbe menően tisztáznunk, hogy világosan lássuk: az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elleni támadások mögött a román hatalom és az őt kiszolgáló magyar pártelit összjátéka áll. Valószínűleg a magyarországi elvtársak is fel fogják használni ezeket a nemzeti kormány elleni nemtelen harcukban, nem véletlenül borult egymás nyakába Markó Béla volt RMDSZ-elnök és Mesterházy Attila MSZP-elnök. Ennek a jelenségkörnek azonban egy másik dimenziója is van, éspedig az az általánosan jellemző magyarellenesség, mely a maga helyén az antiszemitizmushoz, a cigányellenességhez, vagy nyugati viszonylatban az iszlamofóbiához hasonlítható.
Közismert, hogy a 19. és 20. század fordulóján ‒ okkal vagy egy átfogó nemzetközi politikai manipuláció következményeképpen ‒ egy általánosan felgerjesztett nemzetközi magyarellenes közhangulat kialakításának is döntő szerepe volt Magyarország megbüntetésében, a nemzet szétszaggatásában. Ezeknek az időknek az emlékét idézi fel mindaz, ami éppen mostanság, az utóbbi két-három évben megy végbe nemzetközi téren, az Európai Unióban, és az Egyesült Államok viszonylatában, az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány, illetve Magyarország ellenében. Nemrégen elfogadtunk egy határozatot az Európai Parlamentben, a xenofóbia, a rasszizmus, az iszlamofóbia, a homofóbia ellenében lépve fel. Ekkor kezdtem irigyelni a homoszexuálisokat… Tudatom önökkel, hogy módosítónkat nem voltunk képesek keresztülvinni. A határozat elfogadását megelőzően, nem tudtuk bevenni ebbe a határozati szövegbe, hogy az Európai Unió fokozott mértékben lépjen fel a kisebbségellenes irányzatok ellen. Ezért irigyeltük az iszlám követőit, vagy a homoszexuálisokat, mert őket megvédik, de a hagyományos történelmi kisebbségek védelme még csak egy mellékmondat erejéig sem talált helyet egy európai alapdokumentumban.
Találóan mondja Gál Kinga EP-képviselő épp a napokban: milyen érdekes, hogy Reding asszony páratlan szigorúsággal védelmezi a jogállamot és a kisebbségeket Magyarország, a magyar kormány ellenében, de amikor a szlovákiai, felvidéki, romániai magyarokról van szó, panaszainkat, közbenjárásunkat, folyamodványainkat rendre visszautasítja, és ezeket az ügyeket az egyes tagországok illetékességi körébe utalja, vagyis kettős mércét használ.
Ugyanez a közvetett magyarellenesség nyilvánul meg abban a diverzióban, melynek éppen a múlt héten lehettünk tanúi Strasbourgban, illetve Bukarestben. Amint tudjuk, az Új Magyar Szó internetes kiadása, a maszol.ro a Fidesz ellen terjeszt tévhíreket – valószínűleg politikai megrendelésre –, azt állítva, hogy a Fideszt ki akarják tenni az Európai Néppártból, illetve hogy a Fidesz már titkos tárgyalásokat folytat az Európai Konzervatívok Pártjával, hogy átlépjen az ő frakciójukba, illetve pártjukba. Olyannyira elmérgesedett ez a helyzet, hogy Joseph Daul néppárti frakcióvezető külön cáfolatot intézett az Új Magyar Szóhoz. Íme, a sajtómanipuláció milyen méreteket ölt, és hol üti fel a fejét. Feltevődik a kérdés: kik juttatták el a diverziókeltő RMDSZ-es újságírót – mert hiszen az Új Magyar Szó bevallottan RMDSZ-es újság – Dubrovnikba, az Európai Néppárt büróülésének helyszínére? Kiknek a pénzén utazott oda ez az újságíró? Kik adták a transindexes Sipos nevű újságírónak a sípot a szájába? Kérdezem már csak a személyes érintettség jogán is, hiszen a napokban éppen engem gyaláztak az Adevărul és az Antena3 médiák.
Hölgyeim és Uraim, száz szónak is egy a vége: politikai és nacionál-kommunista visszarendeződésnek vagyunk tanúi Romániában. Erre nézve elég, hogyha néhány példát sorolok fel: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája a Bolyai Egyetem megszüntetésének időszakára emlékeztet bennünket. A területrendezési tervek a Ceauşescu-korabeli megyésítés időszakát juttatják eszünkbe. Magyar vidékeink elidegenítése, folytatódó asszimilációja, már-már az egykor tervbe vett falurombolás fenyegetésével veszélyeztetnek bennünket. Vagy itt van a tulajdonaink ügye: a restitúció kérdése. Huszonnégy év után még mindig ott tartunk, hogy teljesen bizonytalanná vált továbbra is birtokban tartott, elorozott épületeink sorsa. Elég, ha a Székely Mikó Kollégiumra, vagy a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumra emlékeztetek. És errefel megint az RMDSZ megalkuvásával találjuk szembe magunkat a restitúció kérdésében. De itt van a kétágú templom ügye, ahol egy újabb bukaresti plaza-botrány árnyéka vetül reánk. Még szerencse, hogy tó fakadt az építkezések helyszínén, és a romániai korrupció megintcsak hátráltatta a kétágú templom történelmi helyszínének a tönkretételét. A legrosszabb álmaimban sem gondoltam továbbá arra, hogy az az egyházkerület, amelynek én voltam közel két évtizedig a püspöke, paktumot köt az RMDSZ nomenklatúrájával, és abban a teremben, amelynek épületét mi szereztük vissza a megyei kommunista pártkabinet tulajdonából, most ott grasszálnak az RMDSZ etnobizniszen alapuló elitjének, illetve nomenklatúrájának a tagjai. Íme, már egyházaink közé is bevette magát ez a fajta visszarendeződés.
Nos, ebben a helyzetben, a nacionalizmusnak és a posztkommunizmusnak ebben az átmenetinek tekintett, de túlságosan hosszúra nyúlott időszakában, Kós Károly kiáltó szava juthat eszünkbe. Mi, mai magyarok, mai nagybányaiak, mai erdélyiek és partiumiak, újból felemelhetjük kiáltó szavunkat hitünk védelmében és érdekében. Makkai Sándorral együtt mondhatjuk azt, hogy így nem lehet, és nem mehet tovább. Márton Áronnal együtt mondjuk, aki nemcsak a zsidókat vette védelmébe, ahogy méltán emlegetni szokták, hanem magyarsága érdekében is felemelte szavát Gróza Péter kormánya előtt. Velük együtt, az ő példájukat követve, egyházaink erkölcsi többletével és hitével kell felemelnünk kiáltó szavunkat a magyarság védelmében és érdekében is. Ezt teszi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt.
De egyházainkra most is számítani akarunk. Előkerestem a romániai magyar történelmi egyházak vezetőinek 2006. november 3-án kelt támogató nyilatkozatát. Ebből idézek: „Romániában élő magyar nemzeti közösségünk szolgálatában álló egyházaink képviselőiként, hitből fakadó köteleztetésből kinyilvánítjuk a következőket: határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét. Ezen belül szintén erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét. Úgy ítéljük, hogy mindezek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között.” Az idézett szavak magukért beszélnek, és mi magunk is az Európai Parlamentben petíciót nyújtottunk be egyházi ingatlanaink ügyében. Várjuk a választ erre a petícióra. Segítségünkre volt ebben az Emberi Méltóság Tanácsa, az aláírók pedig: Sándor Krisztina, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök. Örömmel nyugtázom, hogy Victor Ponta miniszterelnök megkövette a román görögkatolikus egyházat az elkobzott tulajdonaik miatt. De pont így meg kellene követnie magyar egyházainkat, mint ahogy a Tismăneanu-jelentés is elismerte, hogy településeinket mesterséges módon románosították el. Már régóta várat magára egy román bocsánatkérés az elszenvedett hátrányok és elnyomatás miatt.
Hölgyeim és Uraim!
Az elmondottak arra vallanak, hogy jó úton járunk. Nemcsak magyar szempontból fontos, amit cselekszik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és és az Erdélyi Magyar Néppárt, hanem éppen ennyire román szempontból is. A Románia modernizációjaként értett föderalizálás, az erdélyi magyarság megmaradását szolgáló többszintű önrendelkezés, a temesvári eszmék megvédése olyan ügyek, amelyek mellett következetesen és megalkuvás nélkül ki kell állanunk. Mi megtaláltuk a helyes utat, a már előbb idézett Kós Károllyal együtt szólva, világosan látjuk a célt: a magyarság nemzeti autonómiáját. Emellett külön büszkeség számomra, hogy még a román nagypolitika számára is életképes alternatívákat tudunk az asztalra tenni: Románia szövetségi állammá alakítása egyre több román nemzetiségű számára élhetőnek tűnő jövőképet kínál. Regionalizációs koncepciónk a legmegalapozottabbak közé tartozik.
Ám a célok eléréséért még rengeteget kell dolgoznunk. Az őszi választásokon egyértelműen bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyar választópolgárok csalódottak, közönyösek és elfordultak a politikától. Több mint fele a választásra jogosultaknak vagy román pártokra szavazott (ez a kisebbik rész), vagy nem is élt alkotmányos jogával. Ez vészjelzőnek számít minden magyar politikai párt és minden tudatos magyar ember számára.
Az önfeladásból, a kicsinyes pártpolitikai adok-kapokból, a hatalom elvtelen megtartásából, a régi kommunista időket idéző úrhatnámságból, a civil szférát megfojtó klientúra-építésből, adólejeink elherdálásából az erdélyi magyaroknak elegük van. Mi még túl kevés időt töltöttünk a pályán ahhoz, hogy megmutassuk: másképpen is lehet politizálni. Lehet úgy képviselni az erdélyi magyarság ügyét, hogy nem bukaresti paktumokkal biztosítunk ideig-óráig bármikor visszavonható jogokat – hanem úgy, hogy minden rendelkezésünkre álló demokratikus eszközzel, konokul, kitartóan küzdünk az önrendelkezésért, azért, hogy javaink fölött mi rendelkezzünk, hogy a lehető legalacsonyabb szinten döntsünk adólejeink felhasználásáról, hogy önálló magyar oktatásunk legyen, hogy szabadon használhassuk anyanyelvünket – az Európai Unió egyik hivatalos nyelvét – közhivatalokban, közéletben, kórházainkban.
És lehet úgy politizálni, hogy nem utasítjuk el magyar testvéreink segítő jobbját, épp ellenkezőleg: az átkos kommunista „be nem avatkozás elvét” végképpen eltörölve, az egy magyar nemzet eszméjének jegyében figyelünk az egész Kárpát-medencei magyarságra, mint ahogyan azt is természetesnek vesszük, hogy egyemberként mozdul nemzetünk az egész világon, ha – példának okáért – székely szimbólumainkat gyalázza a posztkommunista román hatalom.
Hölgyeim és Uraim!
Nemrégen jártunk Hódmezővásárhelyen, Mártélyon tartottuk a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács soros ülését. Aztán Beregszászon is jártam – éppen itt üdvözölhetem Brenzovics Lászlót, akinek a vendégei voltunk. Kovács Miklós mondotta Beregszászon, hogy nem akarunk egy néprajzi kiállítás tárgyává lenni. Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Számomra nem érdekes ez a fajta játék. Nekem nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni, az Egyesült Európában.
Szerbia csatlakozási tárgyalásainak a folyamatára gondolok. Noha Csurogon már kezdik felépíteni a kivégzett, tömeggyilkosságnak áldozatul esett magyarok emlékművét, hadd idézzem Csorba Bélát, akit külön is köszöntök itt, most újan választott elnökként, aki k

EMNP-kongresszus – Az autonómiát ajánlották a kongresszus köszöntői
Németh Zsolt külügyi államtitkár szombaton Kolozsváron üdvözölte a szerb-koszovói viszony normalizálásáról pénteken elért megállapodást, míg Tőkés László Trianonért cserébe autonómiát kért az erdélyi magyarságnak.
Németh Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos küldöttgyűlésén arra hívta fel a figyelmet, hogy a nehéz történelmi korszakot lezáró szerb-koszovói megállapodásnak szerves része az autonómia. "Szeretném kérni, hogy a megállapodás szolgáljon számunkra is inspirációként" - jelentette ki az államtitkár, aki a 25 éves magyar néppártként bemutatott Fidesz üzenetét tolmácsolta az egyéves erdélyi néppártnak.
Németh Zsolt egyebek között arról szólt, hogy a román-magyar viszony korábbi "mézesheteit" az elmúlt egy évben a kihívások korszaka váltotta fel. E kihívások sorában említette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult román-magyar feszültségeket, a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás folyamatát, a székely zászló körüli feszültségeket, a régióátalakítás ügyét, a székely tankönyv miatti támadásokat. Úgy vélekedett, e kihívásokat akkor lehetne tragédiának tekinteni, ha az erdélyi magyarság nem nézne kitartással, bátorsággal és bölcsességgel szembe ezekkel.
A kitartás és a magyar összefogás szükségességét hangsúlyozta annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság elérhesse céljait. Úgy vélte, a magyar közösség által egységesen védelmezett régióhatárok nehezen lesznek figyelmen kívül hagyhatók a romániai régióátalakítás során. "Magyarország a teljes eszköztárral támogat és támogatni fog" - jelentette ki a kongresszushoz szólva Németh Zsolt.
Az államtitkár úgy vélekedett, hogy a magyar-román megegyezésnek az 1989-es Temesvár szellemében kell megtörténnie. Emlékeztetett arra, hogy a temesvári forradalomban románok és magyarok fogták meg egymás kezét, hogy élő láncot vonjanak a Ceausescu rezsim által meghurcolt Tőkés László köré.
Tőkés László, az EMNP védnöke beszédében a területért jogokat, Trianonért cserébe autonómiát kért. A védnök kijelentette, az erdélyi magyarság nem akar muzeális értékké degradálódni, a nemzeti autonómiát tekinti céljának. Az EMNP-közeli civil szervezetek magyarországi támogatásáról a napokban közölt Transindex-riportra, és az ezt követő feljelentésre utalva úgy fogalmazott, az EMNP elleni támadások mögött a román hatalom és az azt kiszolgáló magyarok állnak.
A romániai Transindex portál csütörtökön közölt írása azokat a csatornákat térképezte fel, amelyeken keresztül a riport állítása szerint az EMNP-hez közel álló egyesületek 2012-ben 300 millió forint magyarországi támogatásokhoz jutottak. Németh Zsolt pénteken határozottan cáfolta, hogy Magyarország romániai pártokat vagy politikai szervezeteket támogatott volna.
Tőkés László úgy vélte, "a tolvaj kiáltott tolvajt", s kijelentette, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) közel álló Iskola Alapítvány és Progress Alapítvány a magyarországi baloldali kormányzás idején 763 millió forint magyarországi támogatást kapott. Hozzátette, míg az Iskola Alapítvány 200 millió forintért osztotta Erdélyben a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) jelenleg ugyanezt a munkát ötödannyiért végzi el.
Répás Zsuzsa, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntésében intő jelnek nevezte az erdélyi magyarság fogyását, amelynek cselekvésre kell ösztönöznie a közösséget. Kijelentette, nincs magyar jövő Erdélyben az önálló állami magyar egyetem nélkül, a szimbólumok szabad használata nélkül, és nincs magyar jövő az autonómia nélkül. Hozzátette, az autonómiához az egész erdélyi magyarság közös fellépése a legfontosabb. "Az öntudatos polgárok együttmunkálkodása, a közösség elszánt kiállása" szükséges a célok eléréséhez - fogalmazott.
Gazda Árpád MTI

Toró: akik a bukaresti üzleti világban érzik jól magukat, nem akarnak autonómiát
Toró T. Tibort választották az Erdélyi Magyar Néppárt elnökévé a II. Országos Küldöttgyűlésen. Toró T. Tibor egyedüli jelölt volt az elnöki posztra.
Toró T. Tiborral a Duna Tv kolozsvári stúdiójában Maksay Ágnes beszélgetett.
Az erdélyi magyarság szülőföldön maradásának és boldogulásának eszköze az autonómia, de azok, aki Bukarestbe járnak, és az ottani üzleti világban érzik jól magukat, azok már nem is akarnak autonómiát, hanem mindig csak a saját mandátumuk meghosszabbítását, jelentette ki Toró. Aki még hozzáfűzte: de ez nem a Néppárt világa, ők Erdélyben látjuk a jövőt, azt szeretnék, ha Bukarestbe csak ezért kellene elmenjenek, hogy az autonómia közjogi kereteit megteremtsék.
Toró szerint Kelemen Hunor valószínűleg félreértette az ő jövőképekre vonatkozó kijelentését, és nem ért abban egyet az RMDSZ elnökével, hogy elvtelen paktumokat kell kötni, és elódázni a megoldást. Toró T. Tibor a prioritásaik között említette az EMNP szervezeti építésének a folytatását, valamint a romániai magyar társadalom gondjaira választ adó szakpolitikák kidolgozását. Az elnök úgy véli jó úton indultak el, szerinte ki kell egyensúlyozni az erdélyi magyar politikát, ehhez pedig nekik meg kell erősödniük, és akkor ez majd nemzetstratégiai együttműködéshez fog vezetni. Az EMNP elnöke a Transindex tényfeltáró riportjával kapcsolatosan elmondta: ízléstelen diverzióról van szó, a portál felfedezte, hogy Magyarország támogatja a külhoni magyar szervezeteket, amely amúgy az anyaországnak alkotmányos kötelezettsége.
Duna Tv
Erdély.ma

A remény hal meg utoljára
Fegyelem, figyelem, nyilvánosság és kreativitás eszközeivel építkezne tovább az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentette be Kolozsváron tartott második küldöttülésén a párt újraválasztott vezetője, Toró T. Tibor.
Igen nagy gondot fordítanának az elkövetkezőkben a szakmaiságra, összefogásra, szolidaritásra és természetesen a pártépítésre, hisz a csak másfél éve bejegyzett politikai alakulatnak valójában tizennégy megyében mindössze 179 helyi szervezte van, s bár némi eredményt fel tudtak mutatni a helyhatósági választásokon, mintegy 200 képviselőt juttatva az önkormányzatokba, a parlamentit már csúnyán elbukták. Félig-meddig elismerték, hogy őszi kampányuk erőtlen volt, de túl sok szót nem vesztegettek erre, inkább a jövőről beszéltek: a pártépítésről, szakpolitikák kidolgozásáról, partnerkeresésről a gazdasági élet szereplői körében a Mikó Imre gazdaságfejlesztési stratégiájukhoz, s elfogadták a párt koncepcióját Románia közigazgatási régióinak kialakításáról, a román alkotmány tervezett módosításáról. Nyíltan kiálltak az autonómiatörekevések mellett, hisz enélkül az erdélyi szórvány, de a tömbmagyarság is lassú halálra van ítélve. Bár megalakulásukkor a magyar politikai erők összefogását tűzték ki célul, eddig e tervük nem járt sikerrel, s ezért is hangsúlyozta Toró T. Tibor, hogy a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen a közösség újra felfedezte erejét, s nekik ezen erőre támaszkodva kell befolyást gyakorolniuk a romániai politikára. Az RMDSZ pont a kongresszus előtti hétre időzítette a Transindexben, Kelemen Hunor internetes portálján, valamint a román Adevărulban közzétett, leleplezőnek nevezett riportot, mely egymillió eurós, Magyarországról Erdélybe irányított pénzt kér számon az EMNP-n, megfeledkezve arról, hogy annak idején, amikor olyan magyar kormány vezette az anyaországot, mellyel ők ápoltak kifogástalan kapcsolatot, bővizű patakként folyt át a határon a nekik szánt forint vagy euró. Például a Medgyessy-kormány Erdély Televízió-alapításra szánt több mint 300 millió forintos adománya többszörösen megtérült, hisz az RMDSZ szócsöveként fittyet hányva a román audiovizuális törvényre, az ellenvéleményt teljesen kizárva csak gazdái dicséretét zengi. Az mindenesetre keserű tény, hogy a magyar szervezetek közti ellenségeskedés olyan fokra jutott, hogy a szövetség elnöke, Kelemen Hunor jelenlétével inkább a szocdemek kongresszusát tisztelte meg, s felszólalásában a magyarellenességéről elhíresült Crin Antonescut kérte fel az RMDSZ „újraértékelésére”, mint hogy elment volna az EMNP második kongresszusára. Toró T. Tibor, az örök optimista, a néppárt régi-új elnöke mindezek dacára – megeshet, talmi reménnyel – bízik abban, hogy „ki lehet egyensúlyozni az erdélyi magyar politikai viszonyokat, s ha ez megvan, gyermekjáték lesz akcióegységet teremteni”. Bár a próféta szólna belőle.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely Ervin: Tőkés, a jó helytartó
Az EMNP kongresszusán elhangzott védnöki beszédében Tőkés László szokatlanul nagy terjedelmet szentelt a párt magyarországi finanszírozását feltáró sajtóhíreknek. Ahogyan tőle megszokhattuk az EP képviselő és pártvédnök ismét keményen kiosztotta vélt vagy valós politikai ellenfeleit: az RMDSZ-t, a Transindexet, az Új Magyar Szót, az MSZP-t, Dan Voiculescut, az Adevărult, a Jurnalul Naţionalt és a sort még hosszan folytathatnám. Viszont egyetlen szóval sem cáfolta azt a tényt, hogy az EMNT-EMNP politikusainak tulajdonában lévő civil szervezetek csak 2012-ben mintegy egy millió eurós támogatást kaptak az Orbán-kormánytól, illetve magyar állami tulajdonban lévő cégektől. Ténynek kell tehát tekintenünk, hogy a magyar adófizetők pénzén az Orbán-kormány egy RMDSZ-ellenes magyar pártot gründol Erdélyben (amelyiknek a kongresszusán nagy erőkkel fel is vonult).
A kérdésnek nyilván vannak közigazgatási – netán büntetőjogi – vonatkozásai is, hiszen további vizsgálatok tárgya lehetne az, hogy mennyiben feleltek meg a hatályos közbeszerzési szabályozások előírásainak azok az eljárások, amelyeknek nyomán milliós támogatást irányítottak erdélyi politikusok vezette szervezetek számláira. De legyen ez a magyar számvevőszék, illetve az egyéb ellenőrző szervek gondja.
Személy szerint engem sokkal jobban érdekelnek azok a politikai következtetések, amelyeket az eset nyomán a romániai magyar érdekképviselet és a magyar kormányok viszonyával kapcsolatban meg lehet fogalmazni.
Ha mérni lehetne az EMNP támogatottságát, akkor érdemes lenne megfigyelni, hogy miképpen alakul a párt ázsiója a közvélemény-kutatásokban azt követően, hogy kiderült: ők a Fideszt és nem az erdélyi magyarságot képviselik.
Persze nincs abban semmi ördögtől való, ha egy kormányzat – legitim társadalmi felhatalmazás alapján – anyagi támogatást nyújt a határon túl élő nemzettársait tömörítő szervezeteknek. Ezt teszi a román kormány is, és ezt tette az MSZP kormány is. A Fidesz gyakorlata ezzel azért ellentétes, mert nem a határon túliak által megválasztott legitim szervezeteket, hanem saját zsoldosait támogatja Erdélyben (és vélhetően a Felvidéken, meg Kárpátalján is). A Fidesz kormány tehát nem a határon túli magyaroknak, hanem saját magának juttat pénzt, amennyiben az EMNT és EMNP nevű képződményeket csakis mint a magyar kormánypárt helyőrségeit értékelhetjük. Zárójelben jegyzem meg, hogy miközben a Fidesz egyetlen alkalmat sem mulaszt el arra, hogy kiálljon a romániai magyarság autonómiája mellett, ő az első, amelyik semmibe veszi ezt az autonómiát, hiszen képtelen elfogadni a romániai magyarság demokratikusan meghozott döntését (86%-14%).
Ha eltekintünk attól az egyébként korántsem kizárható lehetőségtől, hogy az Erdélybe irányított pénzek egy része valamilyen úton visszafolyik a magyar politikusok zsebeibe, és kizárólag a kérdés (nemzet)politikai vonatkozásait vizsgáljuk, akkor a Fidesz célja elsősorban belpolitikai. Azért akarja függőségi viszonyba hozni a határon túli magyar szervezeteket, mert a kettős állampolgárság intézményén keresztül a külhoni magyar szavazókat a saját választási eredményeinek javítására kívánja felhasználni. Szó nincs tehát kisebbségvédelemről, identitás-megőrzésről, autonómiáról egyáltalán elvekről! Csak politikai és gazdasági érdekek léteznek ebben a történetben, hiszen, ha nem így lenne, akkor a jelenlegi magyar kormány nem veszélyeztetné tudatosan a romániai magyarság érdekképviseletének parlamenti jelenlétét.
Tőkés agresszivitása, valamint az a tény, hogy pártja kongresszusán az üdvözlő beszéd tekintélyes részét ellenfelei ócsárlásának, nem pedig a saját elképzelése kifejtésének szánta, csakis ebben az összefüggésben nyer értelmet. A védnök meg akarja szolgálni kenyéradó gazdáinak az apanázst, bizonyítani kívánja, hogy a továbbiakban is szükség van itt rá (ha jó pásztor már nem, legalább jó helytartó legyen).
Maszol.ro