Baszk–székely eszmecsere az autonómiáról
Bilbaóban folytat eszmecserét a Székely Nemzeti Tanács Izsák Balázs elnök által vezetett küldöttsége a Baszk Nemzeti Párt (Euzko Alderdi Jeltzalea) meghívására.
Kedden a párt székházában Ińigo Urkullu elnök, Ińaki Goikoetxeta és Aitor Olaizola, a vezetőtanács tagjai, valamint José Mari Etxebarria külkapcsolati koordinátor fogadta a vendégeket.
A küldöttségben részt vett Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke, Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár, az SZNT elnökének tanácsadója és Dabis Attila, a szervezet külügyi megbízottja – írja a Krónika.
Izsák Balázs ismertette a házigazdákkal a székelyek önrendelkezési törekvését, átadta a házigazdáknak Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét, valamint a régió zászlaját és térképét. A baszk párt vezetői pártjuk programfüzetével ajándékozták meg a vendégeket, beszéltek Baszkföld jelenlegi helyzetéről és a közelgő választásokról.
A tárgyalások során mérlegelték az együttműködés lehetőségét a két alakulat között, és szóba került az SZNT elképzelése a nemzeti régiók védelmében elindítandó európai polgári kezdeményezésről. A házigazdák ígéretet tettek arra, hogy elemezni fogják a kezdeményezést és a baszkföldi választások utáni időszakra rögzítették az intenzívebb együttműködés kezdetét.
Az SZNT küldöttsége ellátogatott a bilbaói városházára is, ahol Ibone Bengoetxea Otaolea polgármester-helyettes, a Baszk Önkormányzati Szövetség elnöke és Andoni Aldekoa városmenedzser fogadta őket. Bizkaia regionális kormányának székhelyén Juan Mari Aburto alelnök ismertette a vendégekkel a baszk autonómia fontos elemének tekintett adóügyi megállapodást Baszkföld és a központi kormányzat között. José Mari Etxebarria a Vitoria-Gasteiz-be kalauzolta el a székelyek követeit, ahol ellátogattak a baszk parlament épületébe. kitekinto.hu / kronika.ro
Erdély.ma,

Izsák Balázs kételkedik Ponta őszinteségében
A székelyföldi autonómiáról folytatott párbeszéd iránti hajlandóságot hiányolta Victor Ponta román miniszterelnöknek szerdán Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében elhangzott beszédével kapcsolatban Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
A szintén Strasbourgban tartózkodó székelyföldi politikus az MTI-nek telefonon úgy nyilatkozott, hogy sajnálkozva állapította meg, hogy a román kormányfő elkötelezettnek nevezte magát az európai értékek mellett, a székelyföldi autonómia híveit viszont szélsőségeseknek nevezte. Izsák Balázs arra is kitért, hogy a székelység majdnem 100 százaléka elkötelezett az autonómia mellett, és az annak az RMDSZ-nek a programjában is szerepel, amelyet Ponta beszédében partnerként említett.
"Székelyföld autonómiájával kapcsolatban a minimum a párbeszédkészség lett volna" - fogalmazott az SZNT elnöke, aki arra is rámutatott, hogy a székelyföldi autonómia kérdésében nincs ellentét az SZNT és az RMDSZ között.
"A párbeszédet azt hiszem, ki is lehet kényszeríteni, hiszen ez az egyetlen elfogadott, normális politikai magatartás Európában" - húzta alá Izsák Balázs, aki egyúttal kijelentette: az SZNT kész az egyeztetésre, de szerinte a román kormányfőnek a beszéd után bizonyítania is kellene, hogy ő is híve a párbeszédnek. Izsák Balázs arról is említést tett, hogy az autonómia azt is szolgálná, hogy a magyarság jogainak kérdése ne legyen többé a pártok közötti vita része.
"Meg kell szűnnie annak az áldatlan állapotnak, hogy a román pártok közötti politikai versenyben a magyar kártya tényező legyen, az autonómia pedig pontosan ezt szolgálná" - hangsúlyozta az SZNT vezetője.
Dabis Attila, az SZNT külügyi megbízottja, Izsák Balázs SZNT-elnök és Árus Zsolt, a Gyegyószéki Székely Tanács elnöke volt jelen Strasbourgban
Hiányolta a konkrétumokat
Izsák Balázs hiányolta a miniszterelnök beszédéből a konkrétumokat arra vonatkozóan, hogyan tervezi Bukarest átalakítani a régiók rendszerét, a közigazgatást. "Én kételkedem (a kormány) őszinteségében" - mondta az MTI-nek Izsák, aki szerint helyi népszavazásra kellene bocsátani a kérdést, a helyi közösségek akaratát is figyelembe kellene venni.
A marosvásárhelyi orvosi egyetemen kialakult helyzettel kapcsolatban Izsák arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyetem román vezetősége részéről a "legkisebb hajlandóság" sem tapasztalható a kompromisszumra vagy a törvényi előírások betartására. "A magyar nyelvű orvosképzés jövője végveszélyben van" - nyomatékosította az SZNT elnöke.
Maszol.ro

Újraválasztották Izsák Balázs SZNT-elnököt
A Székely Nemzeti Tanács szombati marosvásárhelyi küldöttgyűlésén újraválasztották Izsák Balázs elnököt és több határozatot is elfogadtak. Első román nemzetiségű tisztségviselőként a rendezvényen jelen volt Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is.
Az SZNT tizenhatodik ülését tartotta június 22-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amelynek színpadán a román, a magyar és a székely zászló mellett kitűzték a baszk és a katalán lobogót is. A rendezvényen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester elmondta, konfliktusok helyett közös erővel kell támogatni, hogy Marosvásárhely régióközpont legyen. „A magyarságot ne alázzák meg olyan képviselők, akik nem az értékeket helyezik előtérbe. Az egyetemek, a fiatalok a jövő, az egészségügy, a kórház, az orvoslás megerősítése, a nagyvárosi övezet megvalósítása vezethet előre. Partner leszek Marosvásárhely építésében” – mondta az elöljáró, majd Kecskés Csaba unitárius főesperes áldást kért az ülésre.
Ismét benyújtják az autonómiastatútumot
Izsák Balázs elnöki beszámolójában az elmúlt öt és fél év eredményeit ismertette. Elmondta, a 153 székelyföldi önkormányzat 851 települése közül 180-ban megalakultak a székely tanácsok, a küldöttek száma a kezdeti 97-ről immár 230-ra emelkedett, az üzenet eljuttatásához pedig létrehozták a Székely Nép című kiadványt, amelynek terjesztését fejleszteni fogják. „Maros megyében elsőként 2009-ben Makfalván tűzték ki a székely zászlót, és következett a székelyek jelképei elleni támadássorozat. A székely zászló használata immár alkotmányos jog, mégis úgy vélem, hogy ami természetes, azt nem kell törvényben jóváhagyni. A gáncsoskodók előremozdították az autonómia ügyét, és mindeddig 35 székely önkormányzat írt ki népszavazást arról, hogy Székelyföldhöz akar tartozni. A régiókat nem kijelölni, hanem elfogadni kell” – ismertette, majd kitért a magyar kormány támogatására, mondván: Dél-Tirol autonómiája sem valósulhatott volna meg Ausztria támogatása nélkül. Hozzátette, a március 10-ei Székely Szabadság Napján Románia kormányához intézett beadványra még nem kaptak választ, az autonómiastatútumot pedig – amelyet eddig kétszer utasított el a bukaresti parlament – ismét beterjesztik.
Székelyföldi magyar szavazókörzet
A hozzászólók közül Korpos Levente, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke a 2011-es népszámlálás alkalmával tett nyilatkozatokat bírálta (magyarnak vagy székelynek valljuk magunkat), Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi választások alkalmával Székelyföldet tekintsék külhoni szavazókörzetnek, amely képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. Izsák Balázs válaszában elmondta: „Székelyek vagyunk, de a magyar nemzethez tartozunk. A székely szavazókörzetre vonatkozó javaslatot benyújtottuk és fenntartjuk, de erről egyelőre nem született döntés.”
Utcára kell vonulni!
Az elnöki tisztségre tett javaslataikat a széki székely tanácsok elnökei ismertették. Izsák Balázst, egyedüli jelöltként, egyöntetűen megszavazta a 171 küldött. „Ha minden székely falu csatlakozik, akkor több mint 700 küldöttünk lesz, ami majdnem ezer, s egy ezreddel bármit be lehet venni. A nemes cél érdekében fegyelemre, céltudatosságra, bátorságra, szervezettségre és bajtársiasságra van szükség” – fogalmazott az újraválasztott elnök.
A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy élni kell a polgári engedetlenség eszközeivel, utcára kell vonulni, félre kell tenni az egyéni és pártérdekeket és össze kell zárni sorainkat. Végül a küldöttgyűlés határozatot fogadott el Székelyföld önálló közigazgatási régió, Székelyföld autonómiájának, az európai nemzeti régiók védelmének támogatásáról, a Székely Szabadság Napjáról, a Kárpátok Őre szobrának felállításáról és a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés támogatásáról.
Augusztus 18. – eldől, hogy kezdődhet-e az aláírásgyűjtés
Az SZNT külügyi megbízottja, Dabis Attila elmondta, június 18-án benyújtották a polgári kezdeményezésre vonatkozó tervezetüket, az elbírálásra pedig két hónapja van az európai testületnek, így augusztus 18-áig választ kell adniuk, hogy elfogadják-e, vagy sem. „Nem hiszem, hogy elutasítanák, hiszen olyan témában terjesztettük be, amely a hatáskörükbe tartozik, és a beadvány megfelelt az előírásoknak. Ha elfogadják, akkor 12 hónap áll rendelkezésre, hogy az unió legalább 7 tagállamából összegyűjtsük az egymillió támogató aláírást. Ezt meg lehet tenni a nemzetiregiok.eu honlapon is” – ismertette a székelyek „első külügyminisztere”.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Uniós polgári kezdeményezések a Kisebbségi Intergroup meghallgatásán
A Székely Nemzeti Tanács küldöttsége – Izsák Balázs, elnök, Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke és Dabis Attila, külügyi megbízott – szerdán Strasbourgban részt vett azon a meghallgatáson, amelyet az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportja, a Kisebbségi Intergroup tartott, a kisebbségeket érintő európai polgári kezdeményezések tárgyában.
A megbeszélésen részt vettek az RMDSZ és a FUEN képviselői, valamint Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Bizottságot Jens Nymand Christiensen, az Európai Parlamenttel, a parlamenti bizottságokkal és általános intézményi ügyekkel foglalkozó igazgatóság igazgatója. Ez utóbbi ismertette a két polgári kezdeményezés elutasításának indokait.
Izsák Balázs hangsúlyozta, a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott polgári kezdeményezés nem kisebbségvédelmi javaslat, hiszen az unió kohéziós politikájának elmélyítését célozza, így az EU jogalkotási hatáskörén belül van, azzal együtt, hogy a javasolt jogszabály pozitív hatással lenne az EU kisebbségeinek helyzetére is. Mint ahogy az Uniónak számos olyan jogi szabályozása van, amely jótékony hatással van a kisebbségekre. Izsák Balázs közölte, a kezdeményezés polgári bizottsága nevében szeptember 27-én iktatták keresetüket a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságán, az általuk benyújtott polgári kezdeményezés elutasítása tárgyában.
Válaszában Jens Nymand Christiensen elismerte, hogy az SZNT által kidolgozott kezdeményezés az EU jogalkotási körén belül van, hiszen az uniós szerződés konkrét cikkelyeit érinti, a vita a 174-es cikkely értelmezésében van, amely nem sorolja tételesen a kiemelt figyelmet igénylő régiók közé a kisebbségek által lakott térségeket. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kezdeményezők és a Bizottság jogvitájában a luxemburgi bíróság illetékes.
A Székely Nemzeti Tanács küldöttsége szerdán külön találkozott az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) vezetőivel, Hans Heinrich Hansen elnökkel, valamint Jan Diedrichsen főtitkárral, a megbeszélésen a szervezeti együttműködés lehetőségeit tekintették át.
SZNT közlemény
Erdély.ma

Katalán és baszk vendégek Sepsiszentgyörgyön
Székelyföldi körútja során kedden Iker Merodio baszkföldi újságíró, Marc Gafarot Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője és Daniel Laspra i Roig, a CADCI vállalkozói szövetség titkára Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke kíséretében Sepsiszentgyörgyre látogatott.
A vendégek a város néhány nevezetességét járták körül, meglátogatták szerkesztőségünket, majd a Sepsi Rádió élő adásában a megélt autonómia gyakorlati kérdéseiről beszélgettek. A vendégek hétfőn részt vettek a székely szabadság napján, a marosvásárhelyi postaréten a katalán és a baszk nép üzenetét tolmácsolták, útjuk során több erdélyi várost érintenek, illetve magyar szerkesztőségekbe látogatnak el. Céljuk az autonómia népszerűsítése, a kapcsolatépítés. (Ferencz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Gyergyóba költöztetik az autonómiatüntetést
Marosvásárhelyen nem kerülhet sor a Székely Szabadság Napjára szervezett tüntetésre, ezért a Székely Nemzeti Tanács Gyergyószentmiklósra hívja mindazokat, akik ott lettek volna Vásárhelyen, és azokat is, akik a tömegrendezvény gátolása miatt háborodtak fel. Cél: kifejezni az autonómiaakaratot úgy, ahogyan az Marosvásárhelyen történt volna. Ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön is tartanak megemlékezést.
Március 10-én, a Székely Szabadság Napján Gyergyószentmiklóson kerül sor arra a tüntetésre, amit eredetileg Marosvásárhelyen, a Székely Vértanúk emlékművénél szerettek volna megszervezni, úgy ahogyan tavaly és tavalyelőtt is történt. Ez nem lehetséges, a város polgármestere idén betiltotta az aznapra tervezett tiltakozó felvonulást és tüntetést, ezért a Székely Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy a megemlékezést sem szervezi meg, így tiltakozik a hatalmi jogsértés ellen. A tüntetésre azonban sor kerül – Gyergyószentmiklóson.
„Fontos hangsúlyozni: ami Vásárhelyen történt, az nem az SZNT ellen van, és nem Dorin Florea és Izsák Balázs ügye, itt az egész székely néppel szemben követték el egy megengedhetetlen dolgot. A Székely Szabadság Napja nem az SZNT ünnepe, hanem a székely nép ünnepe. Ebből következik, hogy nem lehetünk kívülállók a vásárhelyi történésben, mert ez mindannyiunkat érinti, közösen kell választ adjunk” – mondta megkeresésünkre Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke. A tüntetésre várnak mindenkit, aki ott lett volna Marosvásárhelyen, és azokat is, akik éppen a tüntetés tiltása miatti felháborodásukat szeretnék kifejezni. „Fel kell mutatni a közakaratot. Ha egy tüntetést betiltanak, akkor ne gondolják azt Bukarestben és Vásárhelyen, hogy amit ki akarnak mondani az emberek, az nem lesz kimondva. Igenis ki fogjuk mondani, helyszíntől függetlenül, az üzenet pedig el lesz juttatva a kormányhoz, a parlamenthez” – vélte Árus.
Az üzenet egy petíció formájában lesz megfogalmazva, amelynek lényege, hogy a székelyföldiek egy közigazgatási régióban, Székelyföld régióban szeretnének élni. Ilyen petíciót fogadott el az SZNT felhívására már 49 település, és most ennek a népi megerősítése fog megtörténni a tüntetésen.
Árus Zsolt ugyanakkor javasolja a többi székelyföldi önkormányzatnak, hogy szimbolikus módon éppen március 10-re hívjanak össze rendkívüli tanácsülést, és ott szavazzák meg a maguk petícióját. Ez azért is időszerű lenne, mert március 24-én az Európa Tanács monitoring bizottsága tárgyalja a székelyföldi követelések ügyét. Itt a székelyföldi fél érvelésének igazi „bizonyítékai” az önkormányzatok által megszavazott petíciók lennének, és minél vastagabb az ezeket tartalmazó dosszié, annál erősebbnek számítanának az érvek – fejtette ki Árus Zsolt.
A gyergyószentmiklósi tüntetés március 10-én 17 óra 30 perctől zajlik majd a Művelődési Központ előtti téren. Az esemény szervezői a Gyergyószéki Székely Tanács, társszervezők az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt helyi szervezetei. Az RMDSZ nincs a társzervezők között. Amint Árus Zsolt elmondta, a Szövetség helyi vezetői támogatták a rendezvényt, de aztán az országos vezetés úgy határozott, nem vesz részt a rendezvény közös szervezésében. Árus szerint az az indoklásuk, hogy a tavalyi államelnök-választáson Izsák Balázs az EMNP jelöltje mellett kampányolt. Árus mindemellett bízik abban, hogy az RMDSZ helyi szervezete mégis társszervezői szerepet vállal.
„Tegyük nyilvánvalóvá, hogy nem lehet minket elhallgattatni, békésen, törvénytisztelő módon, de határozottan kimondjuk azt, hogy miképpen képzeljük el Székelyföld jövőjét!” – olvasható a tüntetés-felhívásban.
Ezzel egy időben a Sepsiszéki Székely Tanács keddi közleményében közölte, a sepsiszentgyörgyi turulszobornál tart tiltakozó megmozdulást március 10-én 16 órától. A mozgósításhoz a politikai pártok, az érdekvédelmi szervezetek és a történelmi magyar egyházak segítségét kérik.
Közben Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak alárendelt rendőrség vezetője leszögezte: bűnvádi eljárás indul a felbujtók ellen, ha március 10-én, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóján tömeg gyűlik össze a vértanúk emlékművénél.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Nem marad el a tiltakozás (A székely szabadság napja)
A Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatal által megtiltott tömegmegmozdulás helyett Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön tartanak tiltakozó megmozdulásokat március 10-én, a székely szabadság napján. A szervezők az alkotmányos jogokért, a székelységet érő, lassan állandósuló jogtiprások ellen hívnak utcára mindenkit az egész Székelyföldön.
A Sepsiszéki Székely Tanács tegnap közleményben tudatta, hogy a sepsiszentgyörgyi turulszobornál szerveznek tiltakozó megmozdulást. A mozgósításhoz a politikai pártok, az érdekvédelmi szervezetek és a történelmi magyar egyházak segítségét kérte a mozgósítás és a részvétel tekintetében egyaránt. A tanács képviselői emlékeztetnek: törvénytelen hatósági tiltás miatt az SZNT kénytelen volt elállni az idei, Marosvásárhelyre tervezett március 10-i rendezvények megszervezésétől, viszont a világ minden emberi jogi intézményének, minden nemzetközi fórumnak tudomására hozzák, hogy Romániában milyen szinten sértik meg az alapvető emberi jogokat, ami nem a Székely Nemzeti Tanács, hanem Székelyföld közössége ellen irányul. Ezen üzenet eljuttatását szolgálja a sepsiszentgyörgyi rendezvény a székely vértanúk áldozata előtti tisztelgés mellett.
A gyergyószentmiklósi kezdeményezők – a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke, illetve az EMNT, az EMNP és az MPP helyi vezetői – tegnap közzétett felhívásukban egész Székelyföld lakóit városukba hívják tüntetni a kormány által tervezett közigazgatási átszervezés, illetve tiltakozni a gyülekezési jog marosvásárhelyi korlátozása ellen. Emellett kiemelten a marosvásárhelyieket arra buzdítják, hogy a tömegmegmozdulás betiltása ellenére gyertyával és virággal róják le kegyeletüket a postaréti székely vértanúk emlékművénél, a tanárokat és a művelődési intézmények vezetőit pedig arra, hogy emlékezzenek meg a három vértanúról, és végül a vállalkozókat arra kérik: engedélyezzenek rövidített munkaidőt, vagy adjanak szabadnapot alkalmazottaiknak, hogy részt tudjanak venni a rendezvényeken. „Tegyük nyilvánvalóvá, hogy nem lehet minket elhallgattatni, békésen, törvénytisztelő módon, de határozottan kimondjuk azt, hogy miképpen képzeljük el Székelyföld jövőjét!” – áll a gyergyószentmiklósi felhívásban. Mindkét rendezvényen a kormánynak címzett petíciót kívánnak elfogadtatni a tömeggel. A tervezett dokumentum az alapvető emberi jogok lábbal tiprása és a székelység számára hátrányos közigazgatási átalakítási tervek ellen emeli fel szavát.
A sepsiszentgyörgyi és a gyergyószentmiklósi rendezvények szervezői egyaránt megismételték korábban már megfogalmazott kérésüket azon székelyföldi önkormányzatokhoz, amelyek még nem fogadták el az SZNT által kezdeményezett autonómiapárti határozatot, hogy azt március 10-én rendkívüli tanácsülésen tegyék meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A zsarnokság ellen tenni kell
Ebben az országban zsarnokság van, jogainkat nap mint nap megtagadják tőlünk. Ha a zsarnokságnak véget akarunk vetni, akkor mindannyiunknak tennünk kell – hangzott el a székely szabadság napja alkalmával szervezett gyergyószentmiklósi tüntetésen.
Ahogy Székelyföld több településén, Gyergyószentmiklóson is közfelkiáltással jelezték az egybegyűltek, hogy a felolvasott petícióban elhangzottakkal, annak mondanivalójával egyetértenek.
A művelődési ház előtti térre Gyergyószék szinte minden településéről érkeztek tüntetők, akik először Fórika Sebestyén szónoklatát hallgathatták meg. Ebben elhangzott, csak a gonosz, önző elméletek képesek embereket gyökereiktől elszakítani, szabadságuktól megfosztani. A jogfosztás azonban nem egy rendkívüli dolog, sajnos nagyon is mindennapos Erdélyben, pedig ez nem volt mindig így. „A székely nemzet évezredek alatt mindig befogadta és befogadja a betelepülő népeket, hiszen otthonhoz, hazához bárhol a világon mindenkinek joga van nyelvtől és nemzetiségtől függetlenül. A tolerancia és összefogás valamikor természetes velejárója volt a mindennapoknak. Ezt bizonyítja a Kárpát-medence nemzetiségi sokszínűsége is” – fogalmazott Fórika.
„Nem érezzük jól magunkat az országban, ahol nap mint nap kellemetlen élményei vannak az embernek, csak azért, mert székely vagy magyar” – jelentette ki Árus Zsolt, a Gyergyószéki SZNT alelnöke. Tanáremberek kerülnek ügyészségre, mert részt vettek egy irodalmi esten – utalt a Nyírő József-megemlékezés vagy a Wass Albert-felolvasás után történtekre. Hozzátette: eközben a fasiszta Noua Dreapta szimpatizánsai szabadon vonulhatnak a város főterén. Őket senki nem háborítja.
„Minket itt elnyomnak. Itt Romániában zsarnokság van. Azért tiltakozunk, mert másodrangú állampolgárként kezelnek, hogy életünkre törnek ebben az országban, olyan közigazgatási átszervezést szerveznek, amely Székelyföld végét jelentené. Jogainkat nap mint nap megtagadják tőlünk” – fogalmazott Árus Zsolt.
Leszögezte: ha a zsarnokságnak véget akarunk vetni, akkor mindannyiunknak tenni kell, nem szabad azoknak a politikusoknak hinni, akik azt sugallják, ne tegyünk semmit, majd ők Bukarestben mindent megoldanak. Szerte a világban, ahol az emberek igazán akarták, kiálltak jogaikért, és idővel elérték, hogy elismerjék azokat. Nem szabad karba tett kézzel várni. Mindenkinek a maga helyén tennie kell, tegyen a célok eléréséért, amennyit lehet. „A bukaresti hatalom abban reménykedik, hogy lankadni fogunk, kifulladunk, elfáradunk. Azonban ha kitartunk, az ország által vállalt kötelezettségek előbb-utóbb azt fogják eredményezni, hogy Székelyföld autonóm lesz” – hangzott el.
A szónoklatok után Tőkés-Bencze Zsuzsanna unitárius lelkész mondott áldást, majd a tüntetést a székely himnusz eléneklése zárta a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar kíséretével. A művelődési ház előtti főút le volt zárva a közlekedés elől, a forgalom így nem zavarta a tüntetés hangulatát. Más szempontból azonban nem lett volna szükség az út lezárására. A parkoló is elég volt a tömeg befogadására. Az eseményen 300-400 személy vett részt.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Nyílt levél az alkotmány módosítását előkészítő parlamenti bizottsághoz
Nyílt levélben fordult az alkotmány módosítását előkészítő parlamenti bizottsághoz Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke, amelyben Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke két héttel korábbi strasbourgi, az ukrajnai alkotmányos reform kapcsán mondott beszédére hívja fel a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy Gianni Buquicchio hangsúlyozta, Ukrajnában decentralizáció megy végbe és nem föderalizáció. Ezt pedig nem azért kell végrehajtani, mert az ország keleti részében konfliktus tört ki, hanem azért, mert a decentralizáció egy demokratikus folyamat, amely versenyképesebbé és európaibbá tesz egy országot.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a decentralizáció olyan eszköz, ami megkönnyíti egy ország lakosságának, hogy azonosuljon a hazájával, s ellentétben egyes hiedelmekkel, nem vezet szeparatizmushoz, sőt, az alternatívája a szeparatizmusnak. Segítette Olaszországot abban, hogy integrálja Dél-Tirolt, megelőzte Spanyolország széthullását a Franco- rezsim bukása után, de vannak pozitív példák Kelet-Európában is, mint a gagauz autonóm régió Moldova Köztársaságban.
Figyelembe véve a minszki megállapodás előírásait, egy olyan alkotmány, amely tisztán szimmetrikus előírásokat tartalmaz, amelyeket egységesen alkalmaznak Ukrajna egész területén, nem elfogadható. Bár a lakosság egy része nehezen fogadja el ezt, az új alkotmány sajátos előírásokat kell tartalmazzon egyes régiók számára. Ez azonban összhangban van az Európa Tanács dokumentumaival és értékeivel, következésképpen nem jelent veszélyt Ukrajna egységére.
Árus Zsolt rámutatott: a Székely Nemzeti Tanács 11 éve küzd Székelyföld területi autonómiájáért, létezik tehát hasonlóság Románia és Ukrajna között, azzal a lényeges eltéréssel, hogy az SZNT kizárólag demokratikus és békés eszközöket használ. "Az Európa Tanács elvei, értékei és szabályai azonban mindkét ország esetében ugyanazok, s amit a Velencei Bizottság elnöke Ukrajna viszonylatában elmondott, az teljes mértékben érvényes Romániára is. Álláspontunk szerint az ország érvényben levő alkotmánya nem tiltja egy autonóm régió létrehozását, de az is igaz, hogy nem is kötelezi a hatóságokat arra, hogy létrehozzanak egy ilyent, ha valamely régió lakói kifejezik arra vonatkozó igényüket. Kérésünk tehát az, hogy tartsák szem előtt a Buquicchio úr által kifejtett elveket, s az alkotmány módosítására teendő javaslatok közé foglaljanak be olyan előírásokat, illetve garanciákat, amelyek megteremtik a feltételeit, hogy a parlament elfogadja Székelyföld autonómiastatútumát, azt a törvénytervezetet, amit a Székely Nemzeti Tanács dolgozott ki, s amelyet hamarosan újra be fog nyújtani. Konkrétan azt kérjük, hogy kerüljön be az alkotmányba a következő két elv:
1. Az ország területi-közigazgatási egységei azon települések szabadon kifejezett társulása révén jönnek létre, melyek egy közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
2. Minden közigazgatási régió jogosult sajátos jogállást elnyerni egy, a parlament által elfogadott sarkalatos törvény révén, amennyiben a régió szintjén megszervezett helyi népszavazáson ennek lakói kinyilvánítják erre vonatkozó akaratukat" – olvasható végül a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke, Árus Zsolt által aláírt nyílt levélben.
Népújság (Marosvásárhely)

Az ügyészséghez fordult Árus Zsolt
Vélt titkosszolgálati lejárató és megfélemlítő kampány miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen a romániai főügyésznél Árus Zsolt gyergyószentmiklósi vállalkozó, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke.
Ügyészségi beadványban Árus Zsolt közölte, március eleje óta módszeres lejáratási kampány folyik ellene. Különböző címekről küldött internetes levelekben, illetve Gyergyószentmiklós utcáin elszórt nyomtatott anyagokban róla és vállalkozásáról valótlan állításokat terjesztenek.
Árus Zsolt szerint a lejárató levelek – melyek Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét és Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós tisztségéből felfüggesztett polgármesterét is említik – voltaképpen a Székely Nemzeti Tanács ellen irányulnak.
A vállalkozó szerint a levelek rá vonatkozó valós információfoszlányait csakis titkosszolgálati módszerekkel lehetett összegyűjteni. A módszerek felsorolásában telefonbeszélgetései lehallgatását, elektronikus levelezésének megfigyelését és személyes mozgásainak megfigyelését említette.
Árus elmondta, egy ismeretlen személy áprilisban behatolt a háza udvarára, és egy műanyagszatyrot hagyott ott egy fenyegető levéllel és egy csíkos pizsamával. Árus Zsolt közölte, az ügyészség mellett a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI), és a SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottságnak is elküldte a beadványát.
Székelyhon.ro

Beperelte Hargita megye prefektusát Árus Zsolt
Beperelte Hargita megye prefektusát a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke, Árus Zsolt, mert szerinte a prefektus nem tartatja be a magyar közösség nyelvi jogait biztosító törvényeket.
Árus Zsolt egy szerdai gyergyószentmiklósi sajtótájékoztatón ismertette a prefektus elleni kifogásait, amelyeket személyes blogján is közzétett. Amint leírja, tavaly szeptemberben figyelt fel arra, hogy a székelyföldi Hargita megye egyetlen román többségű városában, Maroshévízen (Toplita) sem a település, sem az intézmények nevei nincsenek kiírva magyarul. Emlékeztetett arra, hogy a román törvények kötelezik az önkormányzatokat a többnyelvű feliratozásra ha egy kisebbség helyi aránya meghaladja a 20 százalékot, és Maroshévízen a magyarok a lakosság 21 százalékát teszik ki.
A maroshévízi jogsérelemről több rendben tájékoztatta írásban Hargita megye prefektusát, és kérte a törvény betartatását, de beadványaira nem kapott választ, és a többnyelvű feliratok sem jelentek meg a városban. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) aktivistája arra figyelmeztetett, hogy a kormány helyi képviseletét ellátó prefektus a törvényesség őre kellene hogy legyen a megyében, de azzal is törvényt sértett, hogy válasz nélkül hagyta a beadványait, és azzal is, hogy nem lépett fel a magyarok nyelvi jogainak az érvényesítéséért.
Árus Zsolt az MTI-nek elmondta, mindez tulajdonképpen a prefektus etnikai alapú részrehajlását jelzi, hiszen a kormány képviselője rendszeresen fellép az olyan ügyekben, amikor a Hargita megyében 13 százalékot kitevő románok vélt érdekei sérülnek.
A maroshévízi kétnyelvűség azért is kényes ügynek számít, mert korábban ennek a városnak volt a polgármestere Mircea Dusa jelenlegi védelmi miniszter, akit Victor Ponta kormányfő többször kormánya magyar ügyekben illetékes szakértőjének nevezett. A nyelvi jogokat is biztosító önkormányzati törvény életbe lépése idején Mircea Dusa éppen Hargita megye prefektusa volt.
MTI
Erdély.ma

Székelyföld autonóm régió létrejöttének esélyei (1.)
Románia közigazgatási átszervezése, melynek során a területi szervezés új szintjét – a közigazgatási régiókat – is be akarják vezetni, évek óta napirenden van.
Előzmények, a jelenlegi helyzet
Románia közigazgatási átszervezése, melynek során a területi szervezés új szintjét – a közigazgatási régiókat – is be akarják vezetni, évek óta napirenden van, ráadásul az egyes politikai pártok között gyakorlatilag egyetértés van azt illetően, hogy a már évekkel korábban létrehozott fejlesztési régiókat ruházzák fel közigazgatási hatáskörökkel.
Ennek ellenére még mindig csak beszélnek róla, konkrét lépés mindössze annyi történt, hogy elkészült egy alkotmánymódosító törvénytervezet, illetve lezajlott néhány közvitának nevezett rendezvény. Ahol a megnevezéssel ellentétben mindössze az történt, hogy a miniszterelnök-helyettes lényegében kész tényként ismertette a kormány elképzelését (ami szinte kizárólag a régiók behatárolásáról szólt, azok kompetenciáiról, működéséről kevés szó esett), s maximum meghallgatta a jelenlévők véleményét, de fel sem merült, hogy azokat valaki figyelembe vegye, netán módosítsa a kormány elképzelését.
Egy lehetséges magyarázat erre a lassú előrehaladásra az, hogy a 2003-as alkotmány több ponton is módosításra szorul, ráadásul az egyes pártok – a jelek szerint nem értve egy alkotmány szerepét – napi politikai érdekeik alapján fogalmazták meg módosító indítványok tömkelegét. Tekintettel ezek számára is, nem véletlenül merült fel többször az, hogy módosítás helyett célszerűbb lenne egy új alkotmányt kidolgozni. Ennek ellenére ilyen irányú konkrét lépések nem történtek, a módosítás folyamata pedig jó ideje be van fagyasztva.
Azt hogy gyökeresebb módosításokra van szükség, az alkotmányjogi szakértőkből álló Stanomir-bi­zottság is megfogalmazta 2009-ben közzétett jelentésében. A bizottság – amelynek elnöke a jelentés közzétételekor fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy mindenféle politikai nyomástól és elvárástól mentesen, kizárólag szakmai szempontok figyelembevételével készítették el a 86 oldalas, igen részletes dokumentumot – nem­csak az ország közigazgatási átszervezése kapcsán, hanem más összefüggésben is említést tesz az Európa Tanács több dokumentumáról, kritizálva a jelenlegi alkotmányt azért is, ahogyan a nemzeti kisebbségek kérdését kezeli.
Rámutat, hogy túl kell lépni a kilencvenes éveken, amikor az egyes cikkelyek megfogalmazását jelentős mértékben befolyásolták a „szeparatizmustól” való félelem és egyéb irracionális elgondolások. A területi-közigazgatási szervezés kapcsán pedig a jelentés egyértelműen kimondja, hogy azon változtatni kell, ugyanakkor nem kerüli meg – sőt kiemeli – azt a sokak számára kényes tényt, hogy ebben a folyamatban sajátos szerep hárul a nemzeti kisebbségekre, illetve az általuk lakott területekre, ugyanis Románia be kell tartsa a vállalt nemzetközi kötelezettségeit. Márpedig ilyen téren három is van, amiket mind figyelembe kell venni.
Tekintettel arra, hogy a jelentés részletes áttekintést nyújt az 1989 utáni alkotmányos helyzetről, összevetve azt nemcsak a hazai valósággal, de más európai országok gyakorlatával, alkotmányainak alakulásával, s mindezek alapján fogalmaz meg részletes szakmai javaslatokat egy kidolgozandó új alkotmányra vonatkozóan, ezek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó megállapítások jellemző módon inkább csak utalások, nincsenek részletesen kifejtve. Jelen írás célja ellenben kizárólag az, hogy a közigazgatási átszervezésnek a székelyföldi vonatkozásait tárgyalja, ilyen értelemben nemcsak lehetősége, de kötelessége is a téma részletes elemzése, a vonatkozó dokumentumok minél teljesebb körének, illetve a közöttük lévő összefüggéseknek a bemutatása.
Az Európa Tanács vonatkozó dokumentumai
Tudatában annak, hogy egyéb nemzetközi szervezeteknek is léteznek releváns dokumentumai, alább csak az Európa Tanács által kibocsátottak kerülnek bemutatásra. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ezek meggyőző és kellőképpen átfogó módon szabályozzák ezt a területet. Az Európa Tanács egy meglehetősen bonyolult intézményrendszer, mely az elmúlt évtizedekben számos, a témához kapcsolódó dokumentumot dolgozott ki. Ezek két nagy csoportba sorolhatóak: vannak olyanok, amelyek betartása a dokumentumot ratifikáló tagálla­mok számára kötelező, és vannak olyanok, amelyek iránymutatóak, csak kifejezik az Európa Tanács álláspontját. Az összes releváns dokumentumot még listázni sem volna könnyű feladat, ezért a következőkben mindkét csoportból a jelentősebbeket ismertetem.
1. Kötelező érvényű dokumentumok
1.1. A Helyi Autonómia Európai Chartája
Az 1985-ben született chartát Románia 1997-ben ratifikálta, s az 1997/199-es számú törvényként lett a hazai jogrend része. Ez nem kisebbségvédelmi dokumentum, ellenben van két előírása is, ami jelen írás tárgya szempontjából releváns. Egyrészt ott van a negyedik cikkely hatodik bekezdése, ami kimondja, hogy a helyi hatóságokkal időben és érdemben konzultálni kell minden őket közvetlenül érintő kérdésben. Márpedig az nem kétséges, hogy adott település szempontjából igen lényeges kérdés az, hogy milyen közigazgatási régióba kerül, illetve még pontosabban az, hogy mely településekkel együtt fog majd egy régiót alkotni.
Nyilvánvaló, hogy minden településnek léteznek hagyományos kapcsolatai, illetve hogy a közös múlt, a kultúra, a lakosság identitása (legyen az nemzeti vagy regionális) ilyen téren meghatározó tényezők. Másrészt releváns még az ötödik cikkely, ami ugyan a településhatárok megváltoztatására vonatkozik (s azt mondja ki, hogy azokat csak a helyi közösség megkérdezése után szabad módosítani), ám – mutatis mutandis – az elv jóhiszeműen kiterjesztendő a régióra is, s egyaránt betartandó azok határainak kijelölésekor, illetve esetleges módosításakor.
Ha tehát a régiók létrehozása során Románia parlamentje és kormánya tiszteletben fogja tartani a charta előírásait, akkor az egyik létrejövő régió várhatóan pontosan azokat a településeket fogja tartalmazni, amelyek a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiastatútum mellékletében fel vannak sorolva, kizárt annak a lehetősége, hogy székelyföldi települések más régiókba kerüljenek, vagy hogy a Székelyföldet mindenestől beolvasszák egy nagyobb régióba.
1.2. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája
Ezt hét évvel az önkormányzati charta elfogadása után, 1992-ben fogadta el az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, Románia azonban nem siette el a ratifikálását, kerek 15 évig kellett várni arra (2007/282-es törvény). Ez a dokumentum elsősorban – mint a címe is mutatja – nyelvi jogokról és azok gyakorlásáról szól, ellenben ezek közül nem egy esetében óhatatlanul felmerül azon terület, ahol valamely kisebbségi vagy regionális nyelvet beszélik.
Maga a charta egyfajta menü, amely a közélet területei (oktatás, kultúra, igazságszolgáltatás, közigazgatás, stb.) szerint csoportosítva felsorol számos, a nyelvhasználattal kapcsolatos jogot (például az anyanyelv használata a hivatali ügyintézésben), s minden egyes ratifikáló ország maga döntheti el, hogy mely nyelv beszélői számára melyiket biztosítja ezen jogok közül, figyelembe véve az adott országban lévő konkrét helyzetet.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Románia lényegesen több és „erősebb” jogot biztosít a területén élő magyaroknak, mint például a tatároknak. A charta kidolgozói arra is odafigyeltek, hogy ne lehessen azt csak „szemkiszúrásból” ratifikálni (értsd: egy tagország ratifikálja, de a jogok közül szinte semmit nem garantál), ezért feltételként szerepel, hogy az adott ország területén elismert minden nyelv esetében minimum 35 jogot kell garantálni, s ezen belül még az is meg van szabva, hogy minden egyes terület esetén minimum hányat (például minimum három jogot az oktatás és a kultúra területén).
Amint már említettem, a nyelvi charta tipikusan a nyelvhasználati jogokról szól, ellenben a hetedik cikkely – mely a célokról és elvekről szól – kimondja, hogy a dokumentumot ratifikáló államok jogalkotásukat és gyakorlatukat arra a célra és elvre alapozzák, hogy minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv körzetét oly módon tartják tiszteletben, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási határvonalak ne jelentsék e kisebbségi vagy regionális nyelv támogatásának az akadályát (kiemelések tőlem).
A charta olyan területekről beszél, ahol az adott nyelvet beszélők jelentős számban élnek, ez Románia esetében úgy néz ki, hogy számos nyelvi jogot konkrét (20 százalékos, 1/3-os, stb.) küszöb eléréséhez kötöttek. Ebből egyenesen következik, hogy a leendő régiók kialakításánál – szöges ellentétben azzal, amit a román politikusok hangoztatnak folyamatosan – kötelezően figyelembe kell venni a nyelvi határokat, tilos szándékosan olyan határokat meghúzni, amelyek jelentős számban magyarok lakta településeket túlnyomóan román többségű régióba sorolnának, illetve tilos a Székelyföld egészét egy olyan régióba olvasztani, mint a közép fejlesztési régió, ahol a magyarok részaránya mindössze 30 százalék körüli. Ha az ország jóhiszeműen tartja tiszteletben a 2007/282-es törvény előírásait, akkor akár az érintett települések megkérdezése nélkül is – pusztán a hetedik cikkely értelmében – létre kell hozza azt a régiót, ami pontosan lefedi a Székelyföldet.
1.3. Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről
A nemzeti kisebbségek jogai azonban nem korlátozhatóak kizárólag a nyelvhasználatra, ezek ki kell terjedjenek az élet minden területére. Ezt tükrözi a nyelvi charta után három évvel, 1995-ben elfogadott (Románia által még az elfogadás évében, az 1995/33-as számú törvény révén ratifikált) kisebbségi keretegyezmény. Ez már a harmadik cikkelyben leszögezi, hogy a kisebbségi jogok nemcsak egyéniek (amint azt előszeretettel állítják román politikusok, illetve hatóságok), azok jelentős része csak közösségként gyakorolható.
A témánk szempontjából releváns cikkelyek a 10. és a 16. Az első azt mondja ki, hogy a kisebbségek által lakott területeken a hatóságoknak azon kell lenniük, hogy tegyék lehetővé a kisebbség nyelvének használatát a közhivatalokban. A szöveg közhivatalokat említ, ez tehát egyértelműen vonatkozik nemcsak a helyi hivatalokra, hanem az összesre, ideértve a központi hatóságok helyi kirendeltségeit. Ez egy újabb olyan előírás, ami a nyelvi jogok gyakorlását területhez, nevezetesen a kisebbségek által jelentős létszámban lakott területhez köti. A 16. cikkely megtiltja a keretegyezményt aláíró országoknak, hogy módosítsák a lakosság nemzetiségi összetételét azon területeken, ahol kisebbségek élnek azzal a céllal, hogy ily módon korlátozzák ezeket a keretegyezményben rögzített jogok gyakorlásában.
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Árus Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Egyszemélyes háború a román hatóságok jogsértései ellen
Árus Zsolt, a gyergyószéki Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke egyszemélyes háborút indított a román hatóságok és intézmények jogsértései ellen.
Árus Zsolttal, akinek jelenleg 20 pere van a román hatóságokkal és intézményekkel, Oláh-Gál Elvira beszélgetett sajátos harcáról.
Árus elmondta: a pereit az köti össze, hogy ő magyar ember, és emiatt a különböző hatóságok és állami szervek őt diszkriminálják.
A perei közül kettő Romániában már lezárult, ezek jelenleg az európai emberjogi bíróságnál vannak, ahol évekig is elhúzódhatnak, de semmi kétsége nem lehet arról, hogy ott nyerni fog – jelentette ki Árus Zsolt.
Azon perek közül, amelyek szinte mindenkit érdekelnek, Árus az érettségire vonatkozó perét említette. Ugyanis szerinte ez diszkriminálja a magyar diákokat, mivel ők a román diákoktól eltérően pihenőnap nélkül kell megjelenjenek a vizsgákon. Ez az ügy az Alkotmánybíróság elé került, az pedig októberben fogja kimondani, hogy az oktatási törvény alkotmányos, vagy nem.
A legszövevényesebb ügyének azt a pert említette, amikor adóbevallását magyar nyelven tette le, és ezért a maximális pénzbüntetést kapta. Ezt a pert Árus Zsolt alapfokon kétszer is elvesztette, de a fellebbezése során ebből négy külön ügy lett négy különböző bíróságon.
Románia folyamatosan azzal kérkedik, hogy példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést. Az ő harcának pedig az a célja, hogy konkrétan, bírósági ítéletekkel bebizonyítani: ez nem így van, a magyarok Romániában még mindig diszkriminálva vannak – fejtette ki az SZNT elnöke. Árus Zsolt bízik abban, hogy Strasbourgban megnyeri ezeket a pereket, és akkor majd a román hatalom kénytelen lesz betartani a törvényeket.
A beszélgetés végén Árus szólt a jogsegélyszolgálatról is, amelynek beindítása már folyamatban van. Kossuth Rádió
Erdély.ma

Székelyföld autonóm régió létrejöttének esélyei (3.)
Románia közigazgatási átszervezése az Európa Tanács dokumentumainak a fényében – folytatás a múlt heti Szempontból.
A dokumentum leszögezi (13. pont), hogy a területi autonómia intézménye lényegében bármilyen szervezésű államban gyakorlatba ültethető, kezdve az egységes államokkal, s befejezve a szövetségi berendezkedésűekkel. Megállapítja ugyanakkor azt is (16. pont), hogy ha egy államnak célja a belső feszültségek megelőzése vagy csökkentése, akkor megértéssel kell kezelnie, ha egy kisebbségi csoport nagyobb önállóságra tart igényt.
Ez a megértés – jóhiszeműen értelmezve – természetesen nem merülhet ki abban, hogy nem alkalmaz retorziót azokkal szemben, akik az igényt megfogalmazzák. A pozitív példák említése nyilvánvalóvá teszi, hogy az önmagában nem elégséges, ha a közösségnek joga van kérni, a feszültség megoldásához szükség van arra, hogy az állam hallgassa meg a kéréseket, legyen hajlandó és képes azokról egyeztetni és megállapodásra jutni az adott közösség képviselőivel.
A határozat fontos hozadéka az, hogy nyilvánvalóvá teszi: ahol az állam autonómiát biztosított valamely közösségnek, ott ennek pozitív hatása volt az ország egészére. Egyrészt azért, mert a feszültségek megszűntek, másrészt azért, mert egy közösség autonómiája törvényszerűen vezet el alkotó energiák felszabadulásához, ami gazdasági fejlődést eredményez. Ilyen körülmények között elmondható, hogy ugyan ez a határozat nem kötelező jellegű, de teljesen figyelmen kívül sem hagyható, hisz az kínos kérdéseket vet fel azon országok viszonylatában, amelyek azt teszik.
Következésképpen egyfajta puha nyomásgyakorlásra mindenképp alkalmas. Azon államokat pedig, amelyek úgy döntenek, hogy autonómiát adnak valamely régiónak vagy közösségnek, a parlamenti közgyűlés felszólítja (22. pont), hogy tartsanak tiszteletben 9 alapelvet. Köztük azt, hogy a központi hatalom és a leendő autonóm közösség közötti megállapodás legfontosabb pontjait – a kellő garancia biztosítása érdekében – foglalják bele az ország alkotmányába. S hogy ezek nemcsak szavak a szélben, azt jól példázza az ukrajnai helyzet (lásd alább).
2.3. A miniszterek tanácsának 2004/12-es ajánlása
Ismét „csak” ajánlás, de az Európa Tanács legnagyobb súllyal rendelkező testülete, a miniszterek tanácsa adta ki, a témája pedig a helyi és regionális közigazgatás megszervezése, illetve átszervezése, különös tekintettel a közigazgatási egységek határaira. S azt még valóban csak ajánlja, hogy a közigazgatási reformba kezdő tagállamok nagyon körültekintően készítsék elő és vigyék végbe, szem előtt tartva a létező jó példákat, illetve azt, hogy amit tesznek, az legyen összhangban a Helyi Autonómia Európai Chartájával.
A következő bekezdés azonban már sokkal szigorúbb, amikor azt fogalmazza meg, hogy ahol az esedékes, az illető állam köteles tiszteletben tartani a nyelvi charta 7., illetve a kisebbségi keretegyezmény 16. pontjának az előírásait. Az ajánlás ugyanakkor igen hasznos dokumentum, mert egy nagyon részletes útmutatót, receptet kínál. Ha egy ország odafigyel az abban megfogalmazott gondolatokra, és betartja az általa ajánlott lépéseket, akkor jó eséllyel sikeres (át)szervezést fog végrehajtani. Többek közt arra is felhívják a figyelmet, hogy az összes érintett felet már a tervezés kezdetétől fogva be kell vonni a folyamatba, illetve hogy kudarcra van ítélve egy olyan közigazgatási reform, ami nem bírja az érintettek támogatását.
2.4. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2007/1811-es ajánlása
Lluís Maria de Puig katalán képviselő (a parlamenti közgyűlés elnöke) jelentése alapján készült ez az ajánlás, aminek a címe: Régiósítás Európában. A dokumentum megállapítja, hogy ugyan vannak még európai országok, amelyek elutasítanak mindenféle régiósítást, de ez a kivétel, a legtöbb állam a gyakorlatban is alkalmazza a szubszidiaritás elvét, közelebb viszi a döntéshozást és a végrehajtást az állampolgárokhoz, s ennek konkrét eredményei vannak.
Külön értékeli, hogy az Európai Unió a területfejlesztés és felzárkóztatás terén eleve a régiókat tekinti partnernek, azok számára biztosít forrásokat. Megállapítja, hogy Európa számos országában léteznek etnikai alapú, gyökerű belső konfliktusok, s meggyőződését fejezi ki, hogy ezeket meg lehet oldani demokratikus úton, tárgyalások, ha kell, alkotmányos vagy intézményi reform révén. A lényeg az, hogy mindez az állampolgárok akarata szerint, az ő bevonásukkal történjen meg. Azt pedig tényként állapítja meg, hogy kifejezetten sikeresek a szubszidiaritás elvét következetesen alkalmazó, régiósítást megvalósító államok, mint Ausztria, Belgium, Németország, Olaszország stb. Éppen ezért üdvözli a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának azon kezdeményezését, hogy a Helyi Autonómia Európai Chartája mintájára kidolgozza a Regionális Autonómia Európai Chartáját, ami az előzőhöz hasonlóan kötelező érvényű dokumentum lenne.
Az ajánlás ezen megállapításokon túl felhívásokat, felkéréseket is megfogalmaz a miniszterek tanácsa, a parlamenti közgyűlés, illetve az Európai Unió irányába. Témánk szempontjából ezek közül kiemelendők a következők. A miniszterek tanácsa kövesse szigorúan figyelemmel, hogy a tagországok tartsák tiszteletben a kisebbségi jogokat, melyek konkrét gyakorlatba ültetésének egyik lehetséges módja pont az Európa Tanács elveivel összhangban megvalósított régiósítás. A miniszterek tanácsa szólítsa fel az ET azon tagországait amelyek még nem tették azt meg, hogy hozzák létre a közigazgatási régiókat. Ez kiemelten ajánlott olyan esetekben, amikor egy ország valamely régiója az önkormányzás igényével lép fel, hisz ily módon államon belüli megoldás révén lehet ezen igényt kielégíteni.
A képet árnyalandó hadd említsem meg itt, hogy az ajánlásban említett regionális autonómia charta kidolgozását még 1994-ben kezdeményezte, s a tervezetet 1997-ben jóvá is hagyta (34-es ajánlás) a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa, ellenben az ügy ott elakadt, annak ellenére, hogy a parlamenti közgyűlésben volt támogatottsága, amint a tíz évvel később született 1811-es ajánlás is jelzi.
2.5. A Regionális Demokrácia Referencia Keretszabályzata
Az előző pontban említett regionális charta elfogadását a kongresszus és a parlamenti közgyűlés is újra meg újra szorgalmazta, s ugyan arra mindmáig nem került sor, a charta tervezete alapján 2009-ben Utrechtben a helyi és regionális kormányzásért felelős miniszterek elfogadták ezt a keretszabályzatot, aminek kettős szerepet szántak. Egyrészt ihletforrást jelent azon országok számára, amelyek közigazgatási régiókat szándékoznak létrehozni, másrészt – s ez témánk szempontjából legalább olyan fontos – olyan elvek gyűjteménye, amelyekre a kongresszus támaszkodni tud, amikor értékeli valamely tagországban a regionális demokrácia állapotát.
A keretszabályzat rögzíti, hogy a regionális kultúra promoválása, illetve a régió kulturális örökségének – beleértve a régió nyelvét – a védelme és fejlesztése a regionális hatóságok felelőssége. Ez természetesen azt feltételezi, hogy a régióhatárok essenek egybe a kulturális határokkal. A régióhatárok kapcsán a szabályzat ugyanazt az elvet fogalmazza meg, mint a helyi autonómia chartája: azokat módosítani (s nyilván kijelölni is) csak az érintettekkel egyetértésben szabad.
2.6. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2014/1985-ös határozata
Időrendben ez a legújabb dokumentum, Kalmár Ferenc jelentése alapján készült, s a testület nagy többséggel szavazta meg a román küldöttség erőfeszítései ellenére. (Ez azért fontos információ, mert arra mutat rá, hogy Románia ugyan mindig azzal dicsekszik, hogy eleget tesz minden európai elvárásnak, de ebből nem az következik elsősorban, hogy olyan nagyon barátságos környezetet teremt a területén élő nemzeti kisebbségeknek. Hanem sokkal inkább az, hogy komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ezek az európai elvárások a lehető legalacsonyabbak legyenek.) Bevezetőben egyfajta összegzését adja az itt fennebb említett dokumentumoknak, majd megállapítja, hogy ezek létezése ellenére a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak biztosítása terén bőven van még tennivaló.
Ezt követően konkrét cselekvésre szólítja fel az Európa Tanács tagállamait a nemzetközi jogi normák gyakorlatba ültetése, az identitáshoz való jog védelme a területmegállapodások és konfliktusmegelőzés, az oktatás és a nyelvhasználat, valamint a diszkrimináció elleni küzdelem terén. A területi megállapodások kapcsán a határozat felszólítja a tagállamokat, hogy az érdekelt közösségekkel egyetértésben ültessenek gyakorlatba területi önigazgatási megállapodásokat (magyarán hozzanak létre sajátos jogállású közigazgatási egységeket), illetve hogy – akár a gazdasági megfontolások ellenében is – területi közigazgatási struktúrák kialakításánál vagy megváltoztatásánál részesítsék előnyben a hagyományos, sajátos nyelvi, kulturális és vallási jellemzőkkel bíró történelmi régiókat.
3. Romániára vonatkozó dokumentumok
Külön kategóriát képeznek azok a dokumentumok, amelyeket az Európa Tanács különböző intézményei kifejezetten Románia vonatkozásában fogadtak el. Nem kevés ilyen van, itt csak azokra térek ki, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a közigazgatás átszervezésével.
3.1. A 2002-es, a romániai regionalizációról szervezett kollokvium konklúziói
A kollokviumot a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa és Románia kormánya, valamint a helyi és a megyei önkormányzatok országos szövetségei szervezték 2002 őszén Sinaián. Minekutána rögzíti a közigazgatási régiók létrehozásának általánosan elfogadott előnyeit, illetve a kompetenciákat, amelyekkel a régióknak rendelkezniük kell, a dokumentum Románia konkrét esetében üdvözli a hatóságok nyitottságát, valamint azt, hogy a miniszterelnök széles körű konzultációt kezdeményezett annak érdekében, hogy a 2004-ben hivatalba lépő kormány tudja gyakorlatba ültetni a régiók létrehozásához szükséges intézkedéseket. (Ezt 2015-ben olvasva az emberben óhatatlanul az fogalmazódik meg, hogy igen, ez Románia!)
Témánk szempontjából fontos megállapítás, hogy a régiók létrehozásánál figyelembe kell venni a szociokulturális, gazdasági és történelmi szempontokat. Ugyanakkor felveti azt a gondolatot, amit később a Székely Nemzeti Tanács is lehetséges megoldásnak nevezett a Székelyföld autonóm régió létrehozása szempontjából: a régiósítás alkotmánymódosítás nélkül is végbevihető oly módon, hogy az említett szempontok figyelembevételével módosítják a létező megyék határait, majd az így létrejövő nagyobb megyéknek nagyobb hatásköröket és forrásokat juttatnak.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a kollokviumot szervező és azon részt vevő, elsősorban román politikusok és szakemberek felvetése, nem valami kívülről az országra erőltetett szabály, ami ellen később joggal tiltakoznak. A dokumentum azzal zárul, hogy az európai intézmények készek megadni minden szakmai segítséget ahhoz, hogy a régiósítás sikeres legyen. Ez fontos hivatkozási alap két szempontból is: egyrészt a kollokvium román résztvevői nem tiltakoztak ellene, tehát később sem utasíthatják el külső beavatkozásként az európai intézmények segítségét, másrészt pedig joggal lehet ezekhez fordulni azzal a kéréssel, hogy tegyenek eleget az ígéretnek és vállaljanak szerepet a romániai régiósítás folyamatában.
3.2. A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának 2011/300-as ajánlása
Az ajánlás címe Helyi és regionális demokrácia Romániában, s minekutána jelzi, hogy a kongresszus megelégedéssel tapasztalja a Románia által 1995 után elért eredményeket (ezeket öt pontban nevesítve), következik a feketeleves: aggodalommal tapasztalja a továbbra is fennálló hiányosságokat (négy pontban), majd ajánlásokat fogalmaz meg a miniszterek tanácsának arra nézve, hogy ez milyen elvárásokat fogalmazzon meg Románia irányába. Ezen elvárások száma pedig nem kevesebb, mint pontosan egy tucat.
Ezek között első helyen (a. pont) szerepel, hogy Románia folytassa a megkezdett közigazgatási reformot, és hozza létre a közigazgatási régiókat összhangban a Regionális Demokrácia Referencia Keretszabályzatával. Az e. pontban az áll, hogy Románia javítsa a helyi autonómia chartája negyedik cikkelyének hatodik bekezdésében rögzített egyeztetési mechanizmusokat, hogy a helyi önkormányzatokat rendszeresen, időben és kellő módon konzultálják minden olyan kérdésben, ami azokat közvetlenül érinti. Végül az i. pont tételesen a nemzeti kisebbségekről szól, illetve arról, hogy meg kell könnyíteni számukra a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Hogyan működnek ezek az elvek és dokumentumok a gyakorlatban
Amint már korábban említettem, az Európa Tanács dokumentumainak a tiszteletben tartása – még azok esetében is, amelyek a tagállamok által aláírandó és ratifikálandó nemzetközi egyezmény formájában léteznek – az önkéntesség elvén alapszik. Téved azonban, aki erre legyint, s azt mondja, hogy akkor hagyjuk az egészet, hisz közismert és jellemző módon Románia erős oldala, hogy az ígéreteit nem tartja be. Annak alátámasztására, hogy ezek a dokumentumok mégis hatásosak tudnak lenni, álljon itt két releváns példa.
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Árus Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld autonóm régió létrejöttének esélyei (4.)
Románia közigazgatási átszervezése az Európa Tanács dokumentumainak a fényében – folytatás a múlt heti Szempontból.
Az első példa főszereplője pontosan Románia, ahol 2012 nyarán a parlament felfüggesztette tisztségéből az államelnököt, majd népszavazást írtak ki a leváltásáról. A pár hónappal korábban szokatlan módon kormányra került, s hatalmát az év végi választáson megerősíteni szándékozó Szociáldemokrata Párt (PSD) teljes gátlástalansággal, minden eszközt bevetve, a jogállam alapelveit felrúgva készült a népszavazásra, s minden jel arra mutatott, hogy Traian Băsescu elnök napjai a Cotroceni-palotában meg vannak számlálva.
Hogy a dolgok végül másképp alakultak, abban döntő szerepe volt az Európa Tanácsnak, illetve az Európai Uniónak. Az külön fájdalmas meglepetés lehetett Victor Pontának, hogy az Európai Parlament szintén szocialista elnöke volt egyike azoknak, aki elmagyarázták neki, hogy a demokrácia játékszabályait illik betartani. A végeredmény pedig az lett, hogy a szociáldemokraták visszakoztak, lemondtak a játékszabályok menet közbeni változtatásáról, a népszavazás pedig eredménytelen lett.
A másik példa teljesen friss, és térben is közel van: Ukrajna. Soknemzetiségű állam, ahol az erőszakos konfliktus kirobbanásának egyik deklarált oka pont a nyelvi jogok megnyirbálása volt. Fontos ugyanakkor rögzíteni, hogy miközben Oroszország ukrajnai szerepvállalását másokkal együtt az Európa Tanács is elítélte (sőt ennél tovább ment, a parlamenti közgyűlés konkrét szankciókat is gyakorlatba ültetett az orosz küldöttséggel szemben), ez nem jelenti azt, hogy teljes mellszélességgel támogatja az új ukrán vezetés minden elképzelését, sőt. Világosan az elnök és a parlament tudtára adta, hogy a konfliktust az Európa Tanács dokumentumainak a szellemében kell megoldani, azaz módosítani kell az ukrán alkotmányt, és el kell fogadni azokat a törvényeket, amelyek az ország jogrendjét ezekhez a dokumentumokhoz igazítják.
S hogy ezek nemcsak szavak a szélben, azt jól mutatja, hogy a mostani tűzszünethez vezető minszki megállapodás ezeket a feltételeket tételesen tartalmazza, magyarán Ukrajna a megállapodást tető alá hozó országokkal szemben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezeket a lépéseket megteszi. S ha az időt húzva, ímmel-ámmal, de eleget fog tenni ezeknek a vállalásainak még akkor is, ha az komoly utcai zavargásokat okoz, mint történt ez nemrég.
Arra, hogy milyen határozott tud lenni adott esetben az Európa Tanács, jó példa a Velencei Bizottság elnökének a beszéde, amit idén tavasszal tartott a parlamenti közgyűlés plenáris ülésszakán. Gianni Buquicchio világosan elmondta, az Európa Tanács elvárja, hogy a kijevi vezetés tartsa be a minszki megállapodást, ami magában foglalja egy olyan alkotmány elfogadását, ami garanciát jelent a valós decentralizációra, illetve lehetőséget teremt arra, hogy egyes régiók sajátos jogállást nyerjenek.
Ugyanakkor azt a sajnálatos tényt is figyelembe kell venni, hogy a nemzetközi szervezetek akkor lesznek nagyon érzékenyek és aktívak, amikor valahol kitört a vihar, a megelőző tevékenység nem erős oldaluk. Ez természetesen rontja a székelyek esélyeit, ellenben itt is célszerű a csüggedés helyett a pozitív megközelítés. Lehet azt feladatnak tekinteni, s azon dolgozni, hogy az Európa Tanács indítson egy mintaprojektet, tegyen egy gyakorlati kísérletet annak a tételnek az igazolására, hogy egyszerűbb és olcsóbb a bajt megelőzni, mint kezelni. Igazi kihívás ez a Székely Nemzeti Tanács, illetve a székely nép számára, de ugyanakkor kihívás az Európa Tanács számára is, hisz kétségtelenül növelné a tekintélyét, ha annyi költséges és fájdalmas konfliktuskezelés után egyszer sikerülne időben beavatkoznia és határozott fellépéssel, diplomáciai eszközökkel a bajt megelőznie.
Mit akar a Székely Nemzeti Tanács, és mi ennek a realitása?
Mint köztudott, a Székely Nemzeti Tanácsnak egyetlen célja van: elérni azt, hogy létrejöjjön a Székelyföld autonóm közigazgatási régió. Amint az előzőekből egyértelműen következik, ez tökéletes összhangban van az Európa Tanács összes vonatkozó dokumentumával. A megvalósításnak két lehetséges módja van:
– egyedi esetként, mintegy kivételként, a parlament elfogadja a Székelyföld autonómiastatútumát, illetve
– egy átfogó folyamat részeként, az alkotmányreform és a régiósítás keretében jön létre Székelyföld autonóm régió.
Elméletileg egyszerűbbnek tűnik egy nagy rendszernek egy kis darabkáját módosítani, mint magát az egész rendszert. Ellenben ismerve a román hatóságok (illetve az egész román társadalom) viszonyulását a magyar közösséghez és az autonómia intézményéhez, ebben a konkrét esetben megeshet, hogy könnyebb lesz az átfogó reform révén célt érni. Ez nem jelenti azt, hogy eleve le kell mondani az első lehetőségről, és be sem kell terjeszteni a parlamentbe harmadszor is a Székelyföld autonómiastatútumát, hisz még ha nem is fogadják el azt, magának a beterjesztésnek a kapcsán mód van a közbeszéd részévé tenni fontos dolgokat, lefolytatni tisztázó vitákat, akár megváltoztatni hozzáállásokat és álláspontokat, egyszóval előbbre vinni a Székelyföld ügyét.
Ezzel együtt azonban célszerű erőfeszítéseket tenni azért is, hogy haladjon előre a közigazgatási átszervezés ügye, illetve hogy azzal kapcsolatban a Székely Nemzeti Tanács megfogalmazza a maga álláspontját, hívja fel a figyelmet azokra a szempontokra és dokumentumokra, amelyek ebben a témában relevánsak. Egyértelművé kell tennie azt, hogy érdekelt a közigazgatási átszervezés mihamarabbi megvalósulásában, illetve azzal együtt azt is, hogy ezt Románia – amennyiben tiszteletben tartja saját törvényeit és vállalt kötelezettségeit – csak oly módon viheti végbe, hogy általa létrejön a Székelyföld közigazgatási régió (azokból a településekből, amelyek a statútum melléklétében fel vannak sorolva), s ennek a régiónak akár már létrejöttekor (de legrosszabb esetben azután nem sokkal) sajátos jogkörei kell legyenek a régió lakói igényeinek megfelelően.
Nemcsak magánemberek, de néha felelős beosztásban lévő politikusok is pesszimistán nyilatkoznak a Székelyföld autonómiájának esélyeiről, hivatkozván a magyarok széthúzásától kezdve a balsorson keresztül a mindig nagyszerű román diplomáciára. Ennek kapcsán azt le kell szögezni, hogy hit, akarat, tudás és cselekvés nélkül célt elérni nem lehet, s ez érvényes ebben az esetben is. Nem véletlen, hogy 1989 után közel másfél évtizeden keresztül, pont akkor, amikor a körülmények a legkedvezőbbek voltak (hogy csak három dolgot említsek: hála a „cseppfolyós állapotoknak”, a NATO és az EU-csatlakozás idején a hatóságokban meglévő megfelelési kényszernek és a székely közösség alapvetően pozitív és optimista lelkiállapotának), szinte semmi előrelépés nem történt.
Hisz az akkori egyetlen magyar politikai párt vezetőiben (tisztelet a ritka kivételnek) se hit, se akarat, se tudás nem volt, a cselekedeteiket pedig egészen más vezérelte (lásd az időszak máig is legemlékezetesebb folyamatát, ami a neptuni „egyezményben” csúcsosodott ki), így az alatt a 14 év alatt a Székelyföld autonómiájának az esélyei nemhogy nőttek volna, de lényegesen romlottak. A Székely Nemzeti Tanács megalakulásával gyökeres fordulat következett be, így újabb bő egy évtized múltán nem túlzás azt mondani, hogy a tudást és tapasztalatot szorgalmasan gyarapítva, a munkát következetesen folytatva és a hazai és nemzetközi helyzet alakulása adta lehetőségeket kihasználva a Székelyföld autonómiájának kivívása nem lehetetlen, nem is a távoli jövőbe vesző, hanem években mérhető távon belül elérhető cél. S hogy ehhez mire van szükség? Konkrétan három lépés megtételére:
A parlament el kell fogadja az alkotmánymódosító törvényt, majd népszavazáson a lakosság meg kell erősítse az alkotmány módosított változatát. Ebben föltétlen szerepelnie kell a közigazgatás új szintjeként a régióknak, illetve fontos, hogy szerepeljen benne a régiók határai kijelölésének a módja (önkormányzatok szabad társulásaként, esetleg népszavazással megerősítve), valamint az asszimetrikus regionalizmus lehetősége. Vagyis annak a rögzítése, hogy egyes régiók, azok lakóinak az igénye szerint, többlethatásköröket, illetve különleges jogosítványokat kaphatnak. Sőt az ETPK 1334-es határozatára hivatkozva joggal lehet elvárni azt, hogy nemcsak a sajátos jogállás lehetőségét, hanem annak mibenlétét is rögzítse az alkotmány.
El kell fogadni a régiókra vonatkozó kerettörvényt, ami tartalmazza ezek hatásköreit, működését, viszonyát a helyi, megyei és országos hatóságokhoz. Ez lehet egy önálló törvény, de elképzelhető az is, hogy a 2001/215-ös, a helyi közigazgatásról szóló törvényt egészítsék ki egy újabb fejezettel. Ezek után már csak a konkrét régiók törvény általi létrehozása van hátra. Ez lehet egyetlen törvény, amely felsorolja az összes létrejövő régiót, azok összetételét és székhelyét, illetve – amennyiben asszimetrikus regionalizmusban gondolkozunk – lehet külön törvény minden régió esetében, amely tartalmazza az adott régió hatásköreit, s esetleg azok gyakorlásának módját is.
Ha tömören akarunk válaszolni a fenti alcím második felében szereplő kérdésre (mik ennek az esélyei?), akkor azt mondhatjuk, hogy a Székelyföldnek – s így a Székely Nemzeti Tanácsnak is – alapvető érdeke, hogy az ország közigazgatási átszervezése megtörténjen, mert ez reális lehetőség arra, hogy létrejöjjön a Székelyföld közigazgatási régió. Hogy az létrejön-e, és ha igen, akkor milyen lesz, az jelentős mértékben függ attól, hogy az érdekelt székely (illetve magyar) szervezetek (kiemelten a hazai magyar pártok, a Székely Nemzeti Tanács, illetve a székelyföldi önkormányzatok) mennyit és hogyan dolgoznak ennek érdekében.
Mint láthatjuk, hivatkozható dokumentumok vannak bőségesen, a közösség támogatása is adott, a jó helyzetfelismerés és kreatív gondolkozás pedig mindig is sajátja volt a székelyeknek. Mindez persze nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy az eredmény kizárólag a székelyeken múlik, de az kétségtelen, hogy lehetőségeik – s azzal együtt a felelősségük is – jelentősek. Az utóbbi években számos fontos lépés történt (a teljesség igénye nélkül: az autonómiaigény kinyilvánítása; a statútum parlamenti benyújtása, illetve népszavazás általi megerősítése; nagy tömegeket megmozgató rendezvények, amelyekre a világ is felfigyelt; az európai intézmények folyamatos tájékoztatása, a figyelmük Székelyföldre irányítása; a Székelyföld régióra vonatkozó konkrét igény önkormányzatok általi megfogalmazása és kinyilvánítása), a továbbiakban is folytatni kell a tájékoztatást, illetve a nemzetközi figyelem ébren tartását.
Ugyanakkor célszerű aktívan bekapcsolódniuk az alkotmánymódosítás, illetve a régiósítás folyamatába. Meg kell fogalmazniuk azokat a konkrét előírásokat, amelyeket a székelyek viszont akarnak látni az alkotmányban, illetve nyilvánvalóvá kell tenniük nemcsak a román politikai osztály, de a közvélemény számára is, hogy milyen európai dokumentumok alapján milyen régiósítás elfogadható a székelyek számára. Mindezekhez fontos román partnereket is találniuk, ami első látásra ugyan reménytelennek tűnik, de ha a Helyi Autonómia Európai Chartájának csak papíron létező előírásait nézzük, akkor elképzelhető, hogy kerülnek olyan román önkormányzatok, amelyek azok gyakorlatba ültetése érdekében hajlandóak lesznek a székelyföldiekkel szövetkezni. A lényeg az, hogy aktívnak kell lenniük, észrevenni és kihasználni minden lehetőséget, ami közelebb visz a Székelyföld autonómiájához.
A közigazgatási átszervezés várható következményei
Amennyiben Románia a közigazgatási átszervezést az Európa Tanács vonatkozó dokumentumainak megfelelően hajtja végre, illetve – nem mellékesen – végre gyakorlatba ülteti a Helyi Autonómia Európai Chartájának a többi előírását is, úgy a szubszidiaritás elvének alkalmazása és a demokrácia elmélyülése jótékony hatással lesz az egész országra, akár látványos eredményeket is hozhat rövid idő alatt az élet minden területén. Mindez attól függ, hogy milyen mértékben sikerül nem csak írott malaszttá, hanem a mindennapi élet meghatározó részévé tenni ezeket az elveket.
A romániai realitásokat ismerők valószínűleg azt fogják mondani, hogy semmi ok a túlzott optimizmusra, s magam is hajlok arra, hogy igazat adjak nekik. Egy dolog azonban biztos: ha létrejönnek a régiók, akkor azoknak módjuk lesz arra, hogy a helyi lehetőségeket és adottságokat maximálisan kamatoztassák a helyi közösség javára. Ilyen szempontból a Székelyföld viszonylatában meghatározó lesz az is, hogy sikerül-e a székely emberek mentalitását kigyógyítani a most eluralkodni látszó balkanizmusból. Ha ugyanis létrejön a Székelyföld régió, és elnyeri bár nagy vonalakban azokat a hatásköröket, amelyek egy európai demokratikus országban a régióknak járnak, illetve sikerül kivívnia kezdetben bár részben azokat a többlethatásköröket, amelyek a székely identitás megőrzéséhez és fejlesztéséhez fontosak, akkor már csak a saját vezetőkön, illetve magukon a székelyeken múlik a régió sorsa, nem lehet többet (okkal, de néha ok nélkül is) a központi hatóságokra mutogatni.
Ha figyelemmel kísérjük akár csak a sajtó tudósításait, tapasztalhatjuk, hogy a regionális identitások fejlődése, a közbeszédben való megnyilvánulása, illetve a mostani centralizált rendszer miatti elégedetlenség kinyilvánítása nem valamiféle székely specifikum. A tervbe vett közigazgatási reformnak a fent vázolt módon történő véghezvitele tehát nemcsak a Székelyföld és a székely nép érdeke, ilyen téren bízvást számíthatunk arra, hogy más régiók is megfogalmazzák ugyanezen elvárásokat. Az már más kérdés, hogy ez a reform kielégít-e minden kimondott vagy még kimondatlan igényt, illetve az már most kijelenthető, hogy például az erősödő transzszilvanista mozgalmak szempontjából a megoldás az ország föderalizálása. Ez azonban már egy más téma, túlmutat ezen írás keretein.
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Dokumentumok:
A Stanomir-jelentés
A Helyi Autonómia Európai Chartája
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája
Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201 (1993)-as ajánlása
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 176/1993-as véleménye Románia felvételi kérelméről
A Velencei Bizottság véleményezése az 1201 (1993)-as ajánlás 11. cikkelyéről
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1123 (1997)-es határozata
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1334 (2003)-as határozata
A Miniszterek Tanácsának 12 (2004)-es ajánlása
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1811 (2007)-es ajánlása
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának 34 (1997)-es ajánlása
A Velencei Bizottság elnökékenek a beszéde Strasbourgban, az ETPK 2015 márciusi plenáris ülésén
A Regionális Demokrácia Referencia Keretszabályzata
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1985 (2014)-es határozata
A romániai regionalizációról 2002 októberében Sinaián szervezett kollokvium konklúziói
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Konngresszusának 300 (2011)-es ajánlása
Árus Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Lefoglalta a rendőrség a gyergyószentmiklósi őrtűzre szánt fát
A Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke saját tüzelőjéből szállított mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor a rendőrök megállították.
Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke elmondta, egy nyitott rakterű gépkocsival szállított szombaton délután a háza udvaráról a saját tüzelőjéből mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor rendőri intézkedés történt vele szemben. Elmondta, hazament a fa eredetét igazoló iratokért, de a rendőrség olyan szállítási iratot kért tőle, amivel nem rendelkezik. Hozzátette, a jegyzőkönyv kiállítása folyamatban van.
A Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke hozzátette, már korábban a helyszínre szállította a tűzgyújtásra szánt kisebb fahasábokat, így a gyergyószentmiklósi lovas pályán sem marad el teljesen az őrtűzgyújtás.
Székelyföld „peremtelepülésein" több száz helyszínen gyújtanak őrtüzet szombat este a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó akciója keretében a régió önkormányzási jogát követelve.
MTI
Erdély.ma

A szervezők becslése szerint pár tízezren vettek részt Székelyföld határainak a kivilágításán
A szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) előzetes becslése szerint pár tízezren vettek részt szombat este azon a tömegrendezvényen, amely keretében Székelyföld határainak a kivilágításával követelték a régió önkormányzáshoz való jogát.
Az SZNT sajtószolgálata vasárnap azt közölte: a szervezők nem tudnak arról, hogy valamely helyszínen rendbontás történt volna. A megmozdulás keretében 68 helyszínen tartottak ökumenikus istentiszteletet. Ezt követően mentek ki a résztvevők a közeli magaslatokra őrtüzeket gyújtani. A gyülekezési helyektől távolabb eső határszakaszokon mintegy száz kivilágítási ponton reflektorok jelezték Székelyföld határát.
A szervezők szerint elsősorban a határ menti települések lakosai vettek részt a megmozduláson, de Székelyföld belső településeiről, és távolabbról is érkeztek vendégek. A közlemény olyan kis településről is említést tesz, ahol a lakosság fele kivonult a közeli határdűlőre.
A közigazgatásilag Brassó megyéhez tartozó Apáca, Felsőrákos és Ürmös lakói a megmozdulás révén először élhették meg tömegrendezvényen Székelyföldhöz való tartozásuk érzését. A közlemény azt is megemlíti, hogy Csomakőrösön kicsiben is világítottak Székelyföld határai. A helyi szervezők ugyanis gázolajjal átitatott fűrészporból rajzolták ki és gyújtották meg a régió körvonalát. Az SZNT említést tesz arról is, hogy a rendőrség röviddel a megmozdulás kezdése előtt elkobozta a gyergyószentmiklósi egyik őrtűzre szánt fát. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke az MTI-nek elmondta, a hatóság fellépése nem akadályozta meg az őrtűz meggyújtását, mert a résztvevők pótolták a fát. A rendőrség 2000 lejes (140 ezer forint) bírságot rótt ki a gépkocsivezetőnek, mert előzetes regisztráció nélkül szállította a hatóság által 0,2 köbméterre becsült tűzifát. Árus Zsolt elmondta, a bíróságon kérik a bírságolási jegyzőkönyv érvénytelenítését.
A megmozdulás valamennyi helyszínén felolvasott kiáltványban kinyilvánították: a határok kivilágításával a román kormány és a világ tudomására kívánják hozni, hogy Székelyföld létezik, és élni akar az önrendelkezés jogával. „E jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé" – áll a kiáltványban. MTI
Erdély.ma

SZNT: szítja a tüzet a hatóság
Pénzügyi ellenőrzést tartottak a hatóságok annál a két székelyföldi egyesületnél, amelyek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) legutóbbi tömegmegmozdulásának szervezésében vállaltak szerepet, az egyiket meg is bírságolták – közölte szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében az SZNT sajtószolgálata.
Az Országos Adóhatóság (ANAF) csalás elleni főosztályának Nagyszebenből kivezényelt ellenőrei szerdán ellenőrizték az Izsák Balázs SZNT-elnök képviselte marosvásárhelyi Siculitas Egyesületet és a Gazda Zoltán által képviselt sepsiszentgyörgyi Sepsireform Egyesületet. A Siculitas Egyesületet 10 ezer lejre büntették meg, a Sepsireform Egyesület gazdálkodásában nem találtak hibát.
Amint az SZNT közölte, a Siculitas Egyesületet azért büntették az ellenőrök, mert nem jelentett be a pénzmosás elleni hatóságoknál egy júniusban kapott magyarországi támogatást. A szervezet álljtja: a pénzösszeg átlátható és ellenőrizhető módon, banki átutalással érkezett az egyesület bankszámlájára. A Siculitas Egyesület – az SZNT közleménye szerint – élni fog a jogorvoslat lehetőségével.
Izsák Balázs SZNT-elnök a Krónikának elmondta, meglehetősen furcsának találja, hogy négy nappal a Székelyföld határainak kivilágítása után egyazon órában végeztek ellenőrzést az SZNT háttérszervezeteiként működő egyesületeknél. „Ezt egy kis valószínűségű véletlennek, a székelyföldi szervezetek, vállalkozók ellen irányuló megfélemlítő folyamat részének nevezném, függetlenül attól, hogy épp az adóhatóságról, a korrupcióellenes ügyosztályról vagy a fogyasztóvédelmi hatóságról van szó” – fogalmazott Izsák Balázs.
Eközben Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján indokolatlannak és bizonyos szempontból törvénytelennek nevezte azt a szombati rendőrségi eljárást, melynek nyomán lefoglalták a tűzifát, amit a gyergyószentmiklósi lovas pályára tervezett őrtűzhöz szállítottak a helyi szervezők.
Árus Zsolt elmondta, egy nyitott rakterű gépkocsival szállíttatott szombaton délután a háza udvaráról a saját tüzelőjéből mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor rendőri intézkedés történt vele szemben. Elmondta, hazament a fa eredetét igazoló iratokért, de a rendőrség olyan szállítási iratot kért tőle, amivel nem rendelkezik.
„A 2000 lejes büntetés kétségkívül nem a fuvart vállaló személynek szól, hanem a Székelyföld oszthatatlanságát hirdető rendezvény és annak szervezői ellen irányult – szögezte le Árus. – Az illető csak annyiban érintett az ügyben, hogy elvállalta a fa fuvarozását a lakásomtól a rendezvény helyszínéig. Mivel a büntetés neki szólt, nyilván neki kellett fellebbeznie ellene, de ehhez az SZNT biztosít támogatást”.
A fellebbezésben megemlítik, hogy a rendőrségi eljárás a törvényekkel ellentétes volt, hiszen magánterületen történt az intézkedés, amihez a rendőröknek ebben a formában nem lett volna joguk. A másik ok, amiért támadható a büntetési jegyzőkönyv, hogy abban az áll, az elkobzott famennyiség 0,12 köbmétert tesz ki.
Ez azért lényeges, mert a fát a senki nem mérte meg, azaz találomra írták be ezt a számot. Éppen akkora értéket, amekkora miatt büntetést lehetett kiróni, a törvény szerint ugyanis 0,1 köbméternél kisebb famennyiség szállításánál nem szükséges fuvarlevél. A büntetést pedig arra hivatkozva rótták ki, hogy a szállító nem rendelkezett fuvarlevéllel. Árus Zsolt hiába mutatta be a fa vásárlásakor kapott bizonylatokat, a rendőrök csak aznapi, október 24-ei fuvarlevelet fogadtak volna el. Árus megjegyezte, az elkobzott fát a helyi erdészet udvarára szállították, és ott tárolják.
„Ha kiderül, hogy ez kevesebb, mint 0,1 köbméter, akkor eleve tárgytalanná válik a büntetés, ha pedig valamivel mégis többnek bizonyul a határértéknél, akkor a büntetés mértékének indokolatlansága merül fel, hiszen öszszesen mintegy 80 lej értékű faanyag szállításáért róttak ki 2000 lejes büntetést” – magyarázta Árus Zsolt.
Az SZNT-s tisztségviselő leszögezte, meglátása szerint egyértelmű rendőrségi túlkapásról van szó, amelynek célja, hogy az emberek legközelebb távol maradjanak a jogos követeléseik kifejezését lehetővé tevő rendezvényektől. Hozzátette, valószínű, hogy különböző hatóságokkal szemben korábban indított perei miatt különösen is figyelték őt, hiszen a közel 200, Székelyföld-szerte meggyújtott máglya mindegyikéhez szállított fát valahonnan valaki, és a rendőrök sehol nem igazoltatták őket. Árus elmondta, a fa vétlen szállítóját az SZNT minden jogi eszközt bevetve meg fogja védeni.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács a székelység közképviseleti testületeként határozza meg magát, ezért nem is rendelkezik jogi személyiséggel. Azokban az esetekben, amikor az állam intézményeiben kell hivatalos iratokat letennie, a háttérszervezeteiként működő egyesületek járnak el a nevében.
A Székelyföld határainak október 24-ei kivilágítása előtt ez a két szervezet fordult a közel 60 határ menti önkormányzathoz, illetve a megyei csendőrségekhez és rendőrségekhez, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően bejelentse a tiltakozó akciót. A szervezet becslése szerint több tízezren vettek részt múlt szombaton a tömegrendezvényen.
Bíró Blanka, Gergely Imre, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

A kétnyelvűség betartatására kötelezte a törvényszék Hargita megye prefektusát
A kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte egy kedden kimondott ítéletben a Hargita megyei törvényszék Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát. Az ítélet nem jogerős.
A prefektust Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke perelte be egy évvel ezelőtt, amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek elmondta, Maroshévízen (Toplita) tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
„Jeleztem, hogy nem egyedi esetről van szó, és arra kértem a prefektust, hogy szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, és az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordultam a törvényszékhez" – magyarázta Árus Zsolt.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében" – tette hozzá Árus Zsolt.
MTI
Erdély.ma

Pert nyert Árus Zsolt: a törvény betartatására kötelezik a prefektust
A kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte ítéletében a Hargita megyei törvényszék Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát. Az ítélet nem jogerős.
A prefektust Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke perelte be egy évvel ezelőtt, azért mert a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el a nyelvhasználati jogok betartatását követelő beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek elmondta, Maroshévízen tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot.
A prefektus válasza szerint felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban. „Jeleztem, hogy nem egyedi esetről van szó, és arra kértem a prefektust, hogy szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, és az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordultam a törvényszékhez” – magyarázta Árus Zsolt.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében” – tette hozzá Árus Zsolt.
Krónika (Kolozsvár)

Önkormányzatokhoz szól az SZNT
Románia ültesse gyakorlatba a Helyi Autonómia Európai Chartáját, amely előírja, hogy miként kell megoldani az önkormányzatok finanszírozását. A Székely Nemzeti Tanács erre szeretné rávenni az ország vezetését, települések polgármestereit kéri, levélben szólítsák fel erre a kormányt, parlamentet, államelnököt.
Levelet küld az ország minden helyi önkormányzatához a Gyergyószéki Székely Tanács, amelyben arra kérik a polgármestereket, hogy szólaljanak fel a Helyi Autonómia Európai Chartája életbe léptetéséért – jelentette be Árus Zsolt, az SZNT gyergyószéki vezetője.
Árus leszögezi, a charta az önkormányzatok finanszírozására vonatkozóan világos előírásokat tartalmaz. Románia ugyan már 18 éve, 1997-ben ratifikálta a chartát, de annak előírásait azóta sem tartja be. A helyi önkormányzatok alulfinanszírozottsága egy akut probléma, ami évtizedek óta megoldásra vár. Ha a Helyi Autonómia Európai Chartáját betartaná az állam, ez a helyzet azonnal megoldódna – véli az SZNT tisztségviselő.
A Gyergyószéki SZNT egy kezdeményezést indított, kérik az ország minden egyes polgármesterét, hogy forduljanak levélben a kormányhoz, és szólítsák fel, hogy a 2016-os költségvetési törvény tervezetét a charta előírásainak szigorú figyelembevételével készítsék el. Kérjék ugyanakkor a parlamenttől azt, hogy ha ez nem így lesz, akkor a törvényt ne szavazzák meg, illetve az államelnöktől azt, hogy ha az első kettő figyelmen kívül hagyja a kérést, akkor ne hirdesse ki a törvényt. .
A kezdeményezéssel először a Gyergyói-medence nyolc polgármesterét keresték meg, (Gyergyószentmiklós, Remete, Ditró, Szárhegy, Alfalu, Csomafalva, Újfalu és Vasláb). A Bukarestbe küldött első levélre egyelőre Gyergyószentmiklós és Újfalu polgármesterének aláírása került. Árus Zsolt megjegyzi, az előzetes egyeztetések során az összes vezető elmondta, hogy egyetért a kezdeményezéssel, de az aláírással egymásra várnak, de volt olyan is köztük, aki szerint ez most nem aktuális. A kezdeményező bízik abban, hogy a következőkben azok is aláírják, és elküldik a levelet, akik első körben még nem.
Árus Zsolt leszögezi, ez a kezdeményezés a lakosság nemzetiségi összetételétől függően minden önkormányzatra egyaránt érvényes, hiszen minden polgármester érzi annak terhét, hogy nincs elegendő pénze a települése működtetésére és fejlesztésére. A mindenkori kormányok pedig a külön támogatások reményében vagy annak megvonásának fenyegetésével lekötelezetté, kiszolgáltatottá teszik a polgármestereket.
A Gyergyószéki SZNT-vezető ugyanakkor arra számít, hogy az ország polgármesterei, felismerve a charta által előírt helyi autonómia általános elveinek hasznosságát, jó eséllyel járulna hozzá az autonómiával szembeni általános idegenkedés csökkentéséhez. Árus végül hozzáteszi: „kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a válasz a párbeszéd és nyitottság fontosságát sokszor hangoztató szakértői kormány részéről”.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Újabb vitát szít a kék-arany lobogó
A székely lobogót fogadta el a megyei önkormányzat képviselő-testülete Hargita megye hivatalos zászlajaként pénteken Zetelakán tartott ülésén. A Magyar Polgári Párt frakciója nem támogatta a kezdeményezést, és a Gyergyószéki Székely Tanács is jelezte már: nem értenek egyet azzal, hogy a Hargita megyei önkormányzat kisajátítsa a kék-arany lobogót. Adrian-Jean Andrei prefektus a román közösség jelképeit hiányolja a zászlóról.
A székely lobogót fogadta el a megyei önkormányzat képviselő-testülete Hargita megye hivatalos zászlajaként pénteken Zetelakán tartott ülésén.
A tanácsban többséggel rendelkező RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) frakciói támogatták a döntést, a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői tartózkodtak a voksoláson. A székelyföldi megye döntéshozó testületében kisebbségben lévő román tanácsosok azt kérték, hogy a – világoskék alapon arany sávot és a székely nap-hold jelképeket tartalmazó – lobogóra egy piros színű tölgyfalevél is kerüljön fel a románság jelképeként, javaslatukat azonban leszavazták.
A székely zászlót még pénteken ismét kitűzték Csíkszeredában a megyeházára. A jelkép korábban is ott lobogott az épület homlokzatán, de két hete eltűnt anélkül, hogy erre az önkormányzat vezetői magyarázattal szolgáltak volna. Incze Csongor, a Hargita Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke elmondta: nem tartja kizártnak, hogy a prefektus megtámadja a zászlóval kapcsolatos megyei határozatot, azonban mindaddig a székely lobogó ott marad a megyeházán.
A zetelaki ülésen a képviselők ötféle elképzelés közül találták a székely lobogót a legmegfelelőbbnek arra, hogy Hargita megye hivatalos zászlója legyen. Az MPP-frakció tartózkodását Thamó Csaba képviselő azzal indokolta: nem értenek egyet azzal, hogy a székely zászlót bármely település is kisajátítsa. A helyi zászlók használatáról májusban elfogadott törvény szerint ugyanis két vagy több közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlaja. Thamó szerint a törvényhozók ezzel azt akarták meggátolni, hogy a Székelyföldön mindenhol a székely lobogót fogadják el hivatalos zászlónak.
Nem tetszik a zetelaki döntés a Gyergyószéki Székely Tanácsnak sem: a szervezet közleménye szerint a Hargita Megyei Tanács ismét kisajátította és megyezászlóvá fokozta le a székely lobogót. „A Székely Nemzeti Tanács már jelezte, hogy ez a lépés elfogadhatatlan, illetve annak ellenére, hogy ez a kísérlet is nyilvánvaló kudarcra van ítélve, a kezdeményezőnek egyetlen célja van vele, a saját politikai karrierjének az építése” – olvasható a közleményben.
Adrian-Jean Andrei, Hargita megye prefektusa az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva szombaton azt kifogásolta, hogy a zászlóba nem foglalták bele a székelyföldi megye román közösségének a jelképeit is. „Megengedhetetlen, hogy a megyei tanács határozata ne legyen tekintettel Hargita megye valamennyi lakosának az érdekére” – nyomatékosította a prefektus. Hozzátette, a megyezászlóról szóló határozatot egyelőre csak tervezetnek kell tekinteni.
A törvény értelmében a közigazgatási egységek által elfogadott zászló azt követően válik hivatalossá, hogy a Román Akadémia heraldikai bizottsága véleményezi, és a kormány határozatot fogad el róla. A prefektus azt is kifogásolta, hogy Hargita megye „ugyanazt a zászlót fogadta el megyezászlónak, amelyről egyszer már egy törvényerővel bíró, jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy nem Hargita megye zászlaja”.
A Hargita megyei önkormányzat – mint ismeretes – nem először hozott ilyen döntést: a testület már 2009-ben határozatba foglalta, hogy a székely zászló a megye jelképe, a Maros megyei táblabíróság azonban ezt a döntést 2012 szeptemberében jogerősen megsemmisítette.
A világoskék tónusú, hosszanti arany sávot, valamint a holdat és a csillagot ábrázoló székely zászlót 2004-ben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) fogadta el saját szimbólumaként. A lobogó oly sikeresnek bizonyult, hogy az SZNT 2009-ben tartott székelyföldi önkormányzati nagygyűlésén egész Székelyföld szimbólumává nyilvánították. A román hatóságok az utóbbi években perek tucatjait indítva igyekeztek megakadályozni, hogy a közösségi jelképet a székelyföldi intézményekre is kitűzzék.
Fülöp-Székely Botond, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Magyar feliratokat
Beadvánnyal fordult a múlt hónapban Kovászna megye prefektusához Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke. Kérte az elöljárót: gondoskodjon arról, hogy a megyében működő közintézményekben tartsák be a magyar nyelv használatára vonatkozó jogszabályokat, különös tekintettel a kétnyelvű táblákra.
Árus blogján teszi közzé a választ, megjegyezve: egyáltalán nem elégedett azzal, és újabb levelet küld, amelyben tételesen jelzi a törvénytelenségeket. Ugyanakkor felhívással is fordul mindazokhoz, akik a nyelvi jogok terén segíteni szeretnének, hogy a jogaink@sic.hu címre minél több fényképfelvételt küldjenek olyan intézményi névtáblákról, intézményeken belüli feliratokról, amelyek csak román nyelvűek. (fer-)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A prefektusnak ki kell állnia a kétnyelvűség mellett
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az az ítélet, melyben a Hargita megyei törvényszék tavaly novemberben a kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát.
Minderről a felperes Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke számolt be blogján pénteken. A prefektust Árus Zsolt 2014-ben perelte be amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek korábban elmondta, Maroshévízen tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy nem egyedi esetről van szó, arra kérte a prefektust: szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására, majd munkatársai révén ellenőrizze az intézményeket, és indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlel. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, ahogy az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordult a törvényszékhez.
Árus Zsolt a blogján jelezte, hogy a harmincnapos határidőből, melyet a törvény szab a hivataloknak a panaszos ügyek rendezésére, tíz nap már el is telt azóta, hogy jogerőre emelkedett az ítélet. „Remélem, dolgoznak keményen a prefektúrán!” – jegyezte meg blogbejegyzésében Árus Zsolt. Hozzátette, kérése a megye összes közintézményére vonatkozott, tehát a prefektusnak a rendőrséget és az ügyészséget is fel kell szólítania a kétnyelvű feliratozásra.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében” – nyilatkozott korábban az MTI-nek Árus Zsolt. Krónika (Kolozsvár)

Jogerős: a kétnyelvűség betartatására kötelezik Hargita megye prefektusát
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az az ítélet, melyben a Hargita megyei törvényszék tavaly novemberben a kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát. Minderről a felperes Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke számolt be blogján pénteken. A prefektust Árus Zsolt 2014-ben perelte be amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek korábban elmondta, Maroshévízen (Toplița) tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy nem egyedi esetről van szó, arra kérte a prefektust: szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására, majd munkatársai révén ellenőrizze az intézményeket, és indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlel. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, ahogy az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordult a törvényszékhez.
Árus Zsolt a blogján jelezte, hogy a harmincnapos határidőből, melyet a törvény szab a hivataloknak a panaszos ügyek rendezésére, tíz nap már el is telt azóta, hogy jogerőre emelkedett az ítélet. „Remélem dolgoznak keményen a prefektúrán!” – jegyezte meg blogbejegyzésében Árus Zsolt. Hozzátette, kérése a megye összes közintézményére vonatkozott, tehát a prefektusnak a rendőrséget és az ügyészséget is fel kell szólítania a kétnyelvű feliratozásra.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében” – nyilatkozott korábban az MTI-nek Árus Zsolt. 
MTI. Erdély.ma

Jogerős ítélet kötelez a kétnyelvűség betartatására
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az az ítélet, melyben a Hargita megyei törvényszék tavaly novemberben a kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát.
Minderről a felperes Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke számolt be blogján a múlt hét végén. A prefektust Árus Zsolt 2014-ben perelte be amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus korábban elmondta, Maroshévízen tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy nem egyedi esetről van szó, arra kérte a prefektust: szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására, majd munkatársai révén ellenőrizze az intézményeket, és indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlel. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, ahogy az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordult a törvényszékhez.
Árus Zsolt a blogján jelezte, hogy a harmincnapos határidőből, melyet a törvény szab a hivataloknak a panaszos ügyek rendezésére, tíz nap már el is telt azóta, hogy jogerőre emelkedett az ítélet. "Remélem, dolgoznak keményen a prefektúrán!" – jegyezte meg blogbejegyzésében Árus Zsolt. Hozzátette, kérése a megye összes közintézményére vonatkozott, tehát a prefektusnak a rendőrséget és az ügyészséget is fel kell szólítania a kétnyelvű feliratozásra.
"A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében" – nyilatkozta korábban Árus Zsolt. Népújság (Marosvásárhely)

A megbélyegzés ellen tüntetnek Gyergyószentmiklóson
Tüntetésre várja a gyergyóiakat szombaton 16 órára, Gyergyószentmiklós főterére a Gyergyószéki Székely Tanács. A megmozdulással a meghurcoltatásra, az elnyomásra a megbélyegzésre, valamint a román hatóságok által alkalmazott kettős mércére szeretnék felhívni a figyelmet.
„Hiba volt bízni a román hatóságok pártatlanságában és korrektségében, amikor tavaly januárban elkezdődött az az ügysorozat, amely során különböző magyar közéleti személyiségeket vádoltak meg és tartóztattak le, és akik ellen eljárások zajlanak” – szögezi le a Székely Nemzeti Tanács újonnan kinevezett gyergyószéki szervezetének elnöke, Árus Zsolt. Az SZNT tüntetésre hívja az embereket, hogy igazságos eljárást követeljenek minden meghurcolt magyarnak. A tüntetést szombaton 16 órától tartják Gyergyószentmiklós főterén.
Árus Zsolt szerint a hatóságok vérszemet kaptak, amikor azt látták, a magyar közéleti személyiségek megvádolásakor nem született egy nagyon határozott közösségi kiállás és állásfoglalás. Így jutottak el odáig, hogy Kézdivásárhelyen egyenesen a terrorizmus lett a vád. Ezzel a hatóságok átléptek egy olyan határt, amit már végképpen nem lehet szótlanul nézni és tűrni – szól a tüntetésre való felhívás.
A tüntetés célja, kiállni a jogállam mellett, gyors és igazságos eljárást követelni minden meghurcolt magyarnak Mezei Jánostól Beke Istvánig. A másik cél, hogy a tüntetés elítélje a magyarság kollektív megbélyegzését, amely december óta a hazai román közbeszédet jellemzi. A tüntetés szervezői kijelentik, semmilyen formában nem akarnak állást foglalni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elvei mellett vagy ellene, de semmilyen más szervezet mellett vagy ellen sem.
„Azt várjuk el, hogy a magyarokat ne érje semmiféle diszkrimináció a hatóságok részéről pusztán nemzetiségük miatt, illetve hogy ügyükben szülessen a lehető legrövidebb időn belül jogerős és igazságos ítélet” – szól a felhívás.
Éppen ezért székely zászlót és a tüntetés céljaival összhangban lévő tiltakozó feliratokat szívesen látnak a tüntetésen, de nem szeretnék, ha bármely szervezet jelképei megjelennének, vagy oda nem illő skandálások hangzanának el. A gyergyószentmiklósi tüntetés nemcsak egy alkalmat jelent, a következő szombaton is megrendeznék. Ugyanakkor felhívással fordulnak a többi széki székely tanácshoz és a magyar pártokhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz, legyen az Székelyföld szintjén egységes.
Gergely Imre. Székelyhon.ro

Százan tüntettek és imádkoztak az igazságért
Hol nincs éhségérzet az igazság után, ott veszélyben a közösség élete – hangzott el szombaton Gyergyószentmiklós főterén. A székelyföldi városok vezetői ellen indult eljárások esetében igazságos ítéletekért, illetve „a romániai magyarságra irányuló kollektív megbélyegzés” ellen gyűltek össze a tüntetők.
A tiltakozó megmozdulást a Gyergyószéki Székely Tanács hirdette meg. Ennek vezetője, Árus Zsolt megfogalmazása szerint a tüntetés célja kimondani, hogy Románia jogállam, és követelni, hogy az illetékes hatóságok jogállamhoz méltón – átlátható, törvényes, tisztességes eljárás során, időhúzás nélkül – vizsgálják ki Gyergyószentmiklós és Csíkszereda városvezetői, illetve a kézdivásárhelyi, terrorizmussal vádolt magyar fiatalok ellen indult eljárásokat. Szülessenek igazságos ítéletek – tette hozzá Árus.
Az esemény egyben „a Romániában december óta jellemző, magyar közösség ellen irányuló kollektív megbélyegzés” elleni tiltakozás is volt. Ez a kollektív megbélyegzés büntetendő – hangzott el. A tüntetők „Igazságot a meghurcoltaknak!”, „Tiltakozunk a megbélyegzés ellen!”, illetve hasonló feliratokat a magasba emelve vonultak fel. 
„Az igazság nem létszámban, nem hangerőben mérhető, az igazság az igazság” – fogalmazott Árus, a közel száz tüntető előtt. Az SZNT tisztségviselője után Fórika Sebestyén, a gyergyószentmiklósi művelődési központ igazgatója mondott beszédet, majd a helybéli katolikus papok, Keresztes Zoltán, Gál Hunor és Portik Hegyi Kelemen, valamint a református lelkész, Bíró Sándor szóltak az egybegyűltekhez. Az igazságért imádkoztak.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot – hangzott el a bibiliai idézet. Hol nincs éhségérzet az igazság után, ott veszélyben van a közösség élet – szólt a folytatás.
A tüntetés a székely himnusz eléneklésével zárult. A megmozdulást kiemelt figyelemmel követték a hatóságok, többen fényképezték és filmezték a jelenlévőket. Nem egyedi alkalomról volt szó a szombati: egy hét múlva, január 30-án 16 órakor ismét összegyűlnek a tiltakozók Gyergyószentmiklós főterén.
Gergely Imre. Székelyhon.ro

Árus: többen is aggodalmukat fejezték ki a tüntetés miatt
Tiltakozó megmozdulást szervezett másodjára is a Gyergyószéki Székely Tanács. Ennek vezetője, Árus Zsolt megfogalmazása szerint a tüntetés célja követelni, hogy az illetékes hatóságok jogállamhoz méltón – átlátható, törvényes, tisztességes eljárás során, időhúzás nélkül vizsgáljon ki minden ügyet megnyugtató módon, hogy legyen vége a bizonytalanságnak. Kitért arra is, hogy voltak, akik aggódtak a rendezvény miatt.
Gyergyószentmiklós központjában szombaton délután tartott tiltakozó megmozduláson több mint hetvenen vettek részt.
„Egy ilyen tüntetést is mint ez, előzetesen be kell jelenteni a városházán és ezt egy véleményező bizottságnak meg kell vizsgálni. Ennek a bizottságnak két tagja aggódott, kifogást emelt a tüntetés ellen. Ezek közül az első egy helyi képviselő, ő azért aggódott, hogy hogyan fogjuk biztosítani a rendet, a fegyelmet, nem azt mondta, hogy én mint a polgárőrség vezetője hozom az embereimet, és segítek a rendfenntartásban, hanem aggódott. A másik, aki kifogást emelt az a rendőrség képviselője volt, aki azt mondta, tulajdonképpen attól fél, hogy az igazságszolgáltatás befolyásoláslására törekszünk, azért tartjuk ezt a rendezvényt. Ez telitalálat, mert valóban így van, azért gyűltünk össze, hogy befolyásoljuk az igazságszolgáltatást. Csak nem úgy ahogy ő gondolja, mert ezért nem nekünk kell szégyenkezni, hanem az igazságszolgáltatásnak, mert számos jel van, ami arra utal, hogy azzal szemben, amit mi szeretnénk, hogy igazságosan, becsületesen, tisztességesen, törvényesen járjanak el, az eljárásaik számos esetben nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek” – mondta el Árus Zsolt.
Beszédében számszerűen ismertette Mezei János ügyét, hosszasan sorolva hány személyt hallgattak ki, hány házkutatást végeztek, hány járművet, számítógépet kutattak át. Mezei esetében több mint egy évvel az eljárás kezdete óta még mindig nem került sor az első érdemi tárgyalásra, tovább zajlik a halogatás” – mondta. Részletesen kitért ugyanakkor a kézdivásárhelyi fiatalok ügyére is, mint mondta, ott is felmerülnek hasonló problémák, ami igencsak elgondolkodtató.
„Egy közösség akkor erős, ha összetartó, de ugyanakkor egyenként minden tagja nyitott szemmel jár és nem tűri szó nélkül, ha őt vagy közösségét jogsértés éri. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a székelység tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ilyen közösség ma is. (...) Közösségünk vezetői ennek tudatában kell legyenek, s tudniuk kell azt is, hogy többet és jobbat várunk el részükről is!” – hangsúlyozta Árus Zsolt.
Helybéli lelkészek is szóltak a tiltakozó megmozduláson, az igazság utáni vágyat, az Isten útjára való lépés fontosságát hangsúlyozva, majd imára szólították a jelenlévőket. A tüntetés a székely himnusz eléneklésével zárult. A megmozdulást ezúttal is kiemelt figyelemmel követték a hatóságok. „Hogy mi lesz tovább, az attól függ milyen jogerős döntés születik a kézdivásárhelyi ügyben, és hogyan alakulnak a további perek” – ismertette Árus Zsolt.
Baricz Tamás Imola. Székelyhon.ro

Árus: Románia vezetői elzárkóznak a párbeszédtől
Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék Székely Tanácsainak az elnökei tavaly decemberben kapcsolatot kerestek, párbeszédet szerettek volna kezdeményezni az ország két vezetőjével. Az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz címzett kérésükre azonban semmilyen válasz nem érkezett – írja Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke.
Közleményében tudatja, a két tisztségviselőt arra kérték, fogadják székelyföldi önkormányzati és politikai vezetők egy küldöttségét, hogy párbeszéd útján közösen keressenek kiutat a fennálló helyzetből. Ezt indokolja, hogy – Árus Zsolt szavai szerint – az utóbbi évben a romániai magyar közösség helyzete radikálisan rosszabb lett.
Példaként említi egyebek mellett, hogy az ország közbiztonsági stratégiájának a tervezetében az autonómia igényének a kinyilvánítása kockázati tényezőként, a társadalmi béke veszélyeztetőjeként jelent meg, és azt is, hogy futószalagon születnek a magyar feliratok, illetve magyar és székely jelképek eltávolítására kötelező bírósági ítéletek. Ebből kiindulva „érthető és jogos tehát a közösség körében egyre nagyobb méreteket öltő elégedetlenség, ami petíciók és köztéri tüntetések egész sorát eredményezte” – írja közleményében Árus. 
Az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz az év végén írt levelet januárban ezért újra elküldték – és szintén nem jött válasz.
„Elfogadhatatlan, de veszélyes is az a mód, ahogyan ez a két elöljáró ebben a helyzetben viselkedik. Véleményünk szerint felelős vezetőkként kötelességük az egyre növekvő társadalmi feszültség mielőbbi csökkentése, Székelyföld helyzetének Románia kötelezettségvállalásaival összhangban való rendezése, ehhez pedig párbeszédre van szükség. Ezúton nyilvánosan is felszólítom tehát őket, hogy minél hamarabb fogadják az általunk említett küldöttséget, vállalják a helyzet rendezésében rájuk háruló feladatot” – áll a közleményben. Székelyhon.ro