Segítség lépésről lépésre: interjú Semjén Zsolttal
Egészen biztos, hogy a Kárpát-medencében, de nem Magyarországon élő magyar közösségek helyzetéről, a nekik nyújtható és nyújtandó segítség mértékéről és állapotáról más képe van egy magas posztot betöltő kormányzati tisztviselőnek, mint az érintetteknek. A MÁÉRT idei plenáris ülését követően Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest kérdeztük.
Ön szerint milyen helyzetben van ma a felvidéki Magyar Közösség Pártja?
A Magyar Közösség Pártja stabilizálta a helyét, ami egy rendkívül komoly teljesítmény. Nagyon erős és elkötelezett szavazóbázisa van, ami magas szlovákiai szavazói részvétel esetén viszont nem elég a pozsonyi parlamentbe szükséges 5 %-hoz, hanem annál ugyan nem sokkal, de alacsonyabb. Szerény szlovákiai választói aktivitás esetén viszont elég! Ugyanakkor akár bent vannak a pozsonyi parlamentben, akár nem, vitathatatlan, hogy a magyarlakta országrészekben regionális pártként ők a meghatározó erő. A Magyar Kormány számára nem elengedhetetlenül szükséges, hogy partnere parlamenti párt legyen az adott országban. Természetesen mi örülünk annak, ha ez mégis így van, és többnyire minden támogatást meg is adunk ehhez, de azt is nagyon nagy értéknek tekintjük, ha a magyar közösség egy stabil, regionális párttal rendelkezik. És az MKP ilyen!
A szavazóbázisa biztos, megújuló, és erős pártstruktúrával is rendelkezik. Ráadásul, miután a felvidéki magyarok a szlovák-magyar határ mentén élnek, ezért az ottani települések szoros együttműködést alakítottak ki a szomszédos magyarországi megyékkel. Ennek is szerepe van abban, hogy az MKP hosszú távon kiszámítható, komoly erő, amiből az is következik, hogy akár a következőkben is átlendülhet a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöbön, és akkor immár parlamenti párt lehet!
Mi a véleménye a vegyes pártot illetőleg?
A Most-Híd kérdését sem kívánom megkerülni, hiszen ők is Szlovákia politikai életének a formálói. Szerencsétlen és tragikus, hogy a magyarság abba a helyzetbe került, hogy egy tisztán etnikai és egy vegyes párt közül kellett választania! Ráadásul sokan arra a következtetésre jutottak, ha a helyzet ilyen, akkor inkább egyáltalán nem vesznek részt a választásokon, vagyis a magyar szavazóbázis széthullott!
Ha a Felvidéken többen lennénk, akkor megkerülhetetlenek lennénk. Akkor Szlovákiában nem lenne ilyen nyelvtörvény, és az állampolgársági törvény is más lenne, a V4-ek együttműködése pedig gyorsabb, és sikeresebb lenne, hiszen olajozottabban működne. A fő problémánk a Híddal a Kárpát-medencében főként az, hogy megalapozza a félelmünket. Ugyanis ha létrejön egy vegyes párt, utána könnyen bekövetkezhet, hogy ebben a vegyes szlovák pártban előbb lesz egy magyar tagozat, majd a magyar tagozat esetleges felbomlása esetén néhány magyar képviselő marad.
Ezért a MÁÉRT a statútumában ki is mondta, hogy a MÁÉRT tagszervezeteinek kizárólag az etnikai magyar pártokat tekinti. De abban például mi nem foglalunk állást, ha az MKP a Híddal tárgyal. Ha az ottani legitim magyar civil szervezetek: a Csemadoktól, a pedagógusok szövetségén át a Via Nováig ezt fontosnak látják, és ebben megegyezésre is tudnak jutni, nem fogjuk őket ebben akadályozni.
Mi a helyzet ugyanebben a kérdésben Erdélyben? Ott december 11-én parlamenti választások lesznek.
Erdélyi vonatkozásban tisztában kell lenni azzal, és itt a személyes pártszimpátiáknak nem szabad szerepet játszaniuk, hogy ha az RMDSZ megroppan és – ne adj Isten! – nem, vagy csak nagyon megroggyant állapotában jut be a bukaresti parlamentbe, mondjuk 5% alatti eredménnyel, akkor ennek nem az lesz a következménye, hogy egy másik magyar párt jut oda be, hanem nem lesz ott a magyarok közül senki. Veszélyes, hogy a magyar értelmiség ideológiailag a román pártstruktúrába kezd el integrálódni, hogy a székelyföldi polgármesterek esetleg elkezdenek kliensrendszeri alapon helyezkedni, hogy valamiképpen mégiscsak juthassanak forrásokhoz, mert ez az erdélyi magyar érdekképviselet végét jelentené!
Ezért van minden összefogásra és szavazatra szükség, és ezért kulcsfontosságú, hogy december 11-én legyen meg az 5 százalék, már csak azért is, mert Romániában az úgynevezett regionalizáció réme is fenyeget bennünket, melynek során Maros, Hargita és Kovászna megye tömbmagyarságát különböző régiókba sorolnák be. Ha a három megyével ezt megteszik, és egyiküket Brassóhoz, másikukat a kolozsvári régióhoz csatolják, ahol e jelentős iparterületek óriási román többséggel rendelkeznek, akkor ott a magyarság nyomasztó kisebbségbe szorul, ami a magyar érdekérvényesítés megroppanását jelentené. Mindezt csak úgy tudjuk megakadályozni, hogy az RMDSZ kellő súllyal jelen van a bukaresti parlamentben.
A MÁÉRT és a Magyar Kormány is felszólította a román állampolgársággal is rendelkező magyarokat, hogy vegyenek részt a választásokon. Ez végül is nem személyes szimpátia kérdése, mert Kövér László házelnök úrról például tudható, hogy volt konfliktusa az RMDSZ-szel. De az adott helyzetben a kérdés nem az, hogy valaki nekem szimpatikus-e, vagy volt-e vele vitám, hanem létfontosságú, hogy a magyar párt, a Magyar Összefogás bent legyen a bukaresti parlamentben!
Az utóbbi hónapokban a Vajdaság, majd utána Kárpátalja kapott jelentős gazdasági támogatást. A felvidéki politikusok között van, aki sérelmezi, hogy különösen a Felvidék keleti része: az Ipolyságtól a Királyhelmecig húzódó területsáv mostohagyermeke a szlovák államnak. Úgy látják, hogy a helyzet itt rosszabb, mint bárhol másutt. Erre persze a magyar politikusok mondhatják, hogy az aggteleki térség, vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megye Szlovákia határával érintkező járásai szintén Magyarország mostohagyermekeinek számítanak. Voltak-e, vannak-e az említett régió felemelésével kapcsolatos elképzeléseik, vagy a helyzet az, hogy bár voltak ilyenek, de egyszerűen nem jut rá anyagi erő?
Most jutottunk el először oda, hogy Magyarországon stabil állapotok vannak. A bővülő gazdaság gyümölcsét mindenki élvezheti: fizetés- és nyugdíjemelésről is szó van. Nagy összegű gazdasági támogatást tudunk ezért nyújtani – elsősorban a Vajdaságnak, majd Kárpátaljának is. Miért pont nekik? Azért, mert ők vannak az unión kívül. Vagyis uniós pénzekhez ők ilyen formában nem tudnak hozzájutni. Gazdasági értelemben Szlovákia nem szegényebb, mint Magyarország, Románia pedig szintén az Európai Unió része. Tehát nekünk az első segítséget oda kellett juttatni, ahol az ínség a legnagyobb és egy nem uniós ország nyilvánvalóan nehezebb helyzetben van, például azért is, mert nincs módja uniós pályázatokhoz hozzájutni. Ráadásul Kárpátalján kvázi háborús helyzet van…
Aminek következtében bármikor menekülésbe kezdhetnek az emberek…
Behívhatják őket katonának, vagyis a katonai behívó, de a nyomor és a kilátástalanság elől is útra kelhetnek. Kétségtelen, hogy a Felvidék keleti részén nehéz a helyzet. Persze az is igaz, hogy Miskolc és Kassa között a helyzet szintén hasonló, sőt, ettől keletre a magyar oldalon sem Kánaán például Borsod északi része. De azért mégsem hasonlítható össze azokkal az állapotokkal, amelyekkel Kárpátalján találkozik az ember.
Mindemellett nem teszünk le arról, hogy lépésről lépésre a Délvidék és Kárpátalja mellett az erdélyi és felvidéki vállalkozóknak is nyújtsunk segítséget.
Gecse Géza Felvidék.ma

Esterházyra és az 1956-os szabadsághősökre emlékeztek Rozsnyón
Rozsnyón ért véget az 1956-os koncert-, kiállítás- és előadássorozat március 31-én, ez alkalomból a forradalom mártírja, Esterházy János halálának 60. évfordulójáról is megemlékeztek
Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára emlékévet hirdetett a magyar kormány. A Pozsonyi Magyar Intézet ebből az alkalomból Vadkerti Imrével és zenészbarátaival közösen egy 1956-os koncert-, kiállítás- és előadássorozatot állított össze, amely Dél-Szlovákia több jelentős településén került bemutatásra a megnyitó óta.
Az „1956 – A szabadságért és a függetlenségért “című kiállítást Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Marek Maďarič kulturális miniszter nyitották meg 2016. október 20-án Pozsonyban. Ugyanezen a napon Az 1956-os magyar forradalom és (Cseh)Szlovákia címmel történész konferenciát, valamint a Magyar Művészeti Akadémia 1956-2016 című kiállításának megnyitóját tartották a Pozsonyi Magyar Intézetben.
A rendezvény utolsó állomása volt Rozsnyó. „Mivel március van, és ebben a hónapban van az évfordulója Esterházy János halálának, ezért ez a két évforduló, két emlékév ebben a hónapban keresztezi egymást, ezért itt Rozsnyón külön megemlékeztünk Esterházy János mártírhalálának 60. évfordulójáról is. Annál is inkább, mert őt az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége 1957-ben, halála után az 1956-os forradalom mártírjává avatta. A mírovi börtönben bekövetkezett halála egybeesett a magyar forradalmárok kivégzésének, letartóztatásának, börtönbe zárásának időszakával. Közös volt bennük, hogy Esterházy és a sok-sok 1956-os vértanú az életüket áldozták a szabadságért, azért, hogy nekünk ma jobb életünk, szebb jövőnk, szabad körülményeink legyenek. A kérdés az, hogy tudunk-e ezzel a szabadsággal élni. Meg tudjuk-e ezt úgy becsülni, ahogy ezt az 1956-os forradalmárok megbecsülték, vagy pedig Deák Ferenc szavaihoz leszünk hasonlóak, hogy „nem lehet tőlünk elvenni, csak akkor, ha magunk, önként mondunk le róla“ – fejtette ki Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.
A rozsnyói rendezvény teltházasra sikerült, amelyet a Csemadok Rozsnyói Alapszervezetének rendezésében, Magyarország Kassai Főkonzulátusának támogatásával tekinthettek meg az érdeklődők. Molnár Imrének, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójának történelmi előadását követően a dalok szóltak az időszak eseményeiről. „2016-ban az 1956-os forradalom 60. évfordulójára, Molnár Imre megkeresésére állítottuk össze a zenés műsort. A műsor mély üzeneteket hordoz. Az ´56-os Kormorán- és Korzár-dalok mellett Jónás Csaba, Wass Albert-díjas szavaló előadásában verseket is tartalmaz. Rengeteg szép dal van benne, amelyek nekünk sokat jelentenek” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Vadkerti Imre.
A koncerten közreműködött Jónás Csaba – versmondó, Madarász András – gitár, zongora, Sipos Dávid – szaxofon, Vadkerti Imre – ének, gitár, Zsapka Attila – ének, gitár. A csapat az összeállított műsort nyolc felvidéki helyszínen mutatta be. Többek között Kolonban, Komáromban, Rimaszombatban, Királyhelmecen, Nyitrán, majd fél év után Rozsnyón zárták a turnét.
Beke Beáta / Felvidék.ma

Bihariak is részt vettek a felvidéki tüntetésen
Több száz felvidéki, magyarországi, erdélyi és kárpátaljai gyűlt össze vasárnap a felvidéki Nagytárkányban a Ma nálatok! Holnap nálunk? jelszó alatt megtartott nagygyűlésen. A tüntetésen a résztvevők a szeptember 5-én elfogadott az új ukrán oktatási törvény ellen tiltakoztak.
A bihariakat Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei szervezetének elnöke képviselte. Az előzményekhez tartozik, hogy Petro Porosenko Ukrajna elnöke szeptember 25-én aláírta a kijevi parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvényt, amely a kisebbségi nyelveken történő oktatás visszaszorítása miatt éles vitát váltott ki belföldön, de több ország, köztük az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia, Moldávia és Lengyelország is tiltakozott a nemzetiségek anyanyelven történő oktatásának visszaszorítása ellen. A tiltakozó összejövetelre nagy számban érkeztek magyarországi, kárpátaljai és erdélyi tüntetők. Felvidék több régiójából is külön buszokkal érkeztek Nagytárkányba a kárpátaljai magyarokkal szolidáris részvevők. Az erdélyi magyarok üzenetét Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke tolmácsolta, aki többek között elmondta: „Értjük és jól tudjuk, hogy mi jár az ukrán vezetők fejében. Bátorítja őket az is, hogy az EU-nak fontosabb a papír nélkül érkezők sorsa, mint az őshonos nemzeté. Mi azonban azt valljuk, hogy a magyar nemzet sorsa egy és oszthatatlan.”
Hármas határ
A szlovák-magyar-ukrán hármas határ közelében a Magyar Közösség Pártja, a Csemadok, a Köz-Ért Polgári Körök, a Via Nova – Új Út, valamint a Via Nova Baráti Körök szervezésében került sor az említett tiltakozásra, amelyen többek között olyan közéleti személyiségek üzenetei hangzottak el, mint Kopasz József Nagytárkány polgármestere, Furik Csaba Kisgéres polgármestere, Kiss Beáta, a Magyar Közösség Pártja (MKP) oktatási alelnöke. Szlovákiában a 80-as és a 90-es években történtek próbálkozások az anyanyelvi oktatás megszüntetésére. Samu István, az MKP országos elnökségének tagja, aki szintén jelen volt a tüntetésen, fontosnak tartotta, hogy a felvidéki magyar közösség egységesen lépjen fel az ehhez hasonló kezdeményezések ellen. Nekünk, mint mondta, kötelességünk megmozdulni ez ügyben, jelezni nemcsak a kárpátaljai magyarok felé szolidaritásunkat, illetve azt, hogy tudjuk milyen veszélyt jelent, ha eltörlik az anyanyelvi oktatást, hanem a saját mindenkori kormányunk felé is, hogy ha hasonló akár csak megfordul a fejükben, akkor tudják, valószínűleg polgári engedetlenséghez fogunk nyúlni. Rendkívül sajnálatos és nekünk, felvidéki magyaroknak akár veszélyes is lehet, hogy a szlovák kormány eddig nem ítélte el az ukrán oktatási törvényt és nem tette ezt meg a Most-Híd vegyes párt sem, amely pedig magyar szavazatoknak is köszönheti a parlamentbe és a kormányba kerülését – jelentette ki Samu István.
Kárpátaljai magyarság
Az eseményen jelen volt Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke is, aki beszédében megköszönte a kárpátaljai magyarság melletti kiállást és azt hangoztatta, hogy nem adják fel a küzdelmet. Rámutatott, a KMKSZ és a történelmi egyházak korábban is figyelmeztettek erre a veszélyre, s ennek kapcsán 65 ezer aláírást is összegyűjtöttek. Most pedig, miután a törvény elfogadásra került és életbe lépett, az alkotmánybírósághoz kívánunk fordulni, illetve az Európa Tanácshoz és a Velencei Bizottsághoz, alkossanak erről véleményt. Nekünk meggyőződésünk, hogy ez a törvény alkotmányellenes és nem felel meg Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásának sem – hangsúlyozta Brenzovics László, majd hozzátette: érzik, és nagyon fontosnak tartják Magyarország és a többi külhoni magyar közösség mellettük való kiállását. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) és az Esterházy Akadémia nyilatkozattal csatlakozott a nagygyűléshez. Ide tartozik még, hogy a Tárkány nevű települések közötti kapcsolattartás jegyében évente megszervezik ezen települések találkozóját. Így koránt sem volt ismeretlen a bihari küldöttségnek az ukrán határtól alig pár kilométerre található Tisza-parti település.
Köröstárkányiak
A rendezvény végeztével a helyi polgármester meg is invitálta a helyi hivatalba a bihari és a kárpátaljai vendégeit. Csomortányi Istvánt a köröstárkányi Egyed Csaba néppártos önkormányzati képviselő (a helyi cserkészcsapat vezetője is egyben) és két ifjú cserkész is elkísérte, akik a tiltakozás teljes időtartama alatt díszőrséget álltak. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája; erdon.ro

A gazdaságélénkítő csomag létszükséglet
Bárdos Gyulát a Máérton kérdeztük benyomásairól és a felvidéki magyarok hogyan továbbjáról
Mi az, amit Bárdos Gyula, a Csemadok elnökeként az elhangzottakból a legfontosabbnak tart a felvidékiek számára?
Egyrészt magát a tényt. A Magyar Állandó Értekezlet számomra mindig egy ünnepnapot jelent, valamennyin itt voltam, tehát össze tudom hasonlítani. Ez az értékelés, amit a miniszterelnök úrtól hallottunk, magyar szempontból igen pozitív képet fest, és arra kell, hogy ösztönözzön mindenkit, bárhol él is magyarként, akár a diaszpórában, akár mi itt, a Kárpát-medencében, hogy úgy tegyük a dolgunkat, hogy azzal a nemzetet szolgáljuk. Ez a mai találkozás egy nagyszerű lehetőség, hogy beszéljünk egymással, beszéljünk egymásról, hallgassuk meg egymást, és a magunk módján tudjunk segíteni, szolidárisnak lenni, bárhol éljünk is. Ilyen szempontból nagyon örülök, hogy itt lehetek, és nagyon örülök annak is, amit hallottam. A Felvidék szempontjából biztató, ami most mögöttünk van ebben az egy esztendőben, de természetesen nagyon sok munka vár ránk ahhoz, hogy a felvidéki magyar közösségben tapasztaltakat jobb irányba fordítsuk, és a közösségi támogatottság még nagyobb legyen, mint a jelenlegi.
Most, a választások után, az eredményeknek örülve, de a hiányosságokat felmérve, talán jobban kell aktivizálni a felvidéki magyarokat?
Van fogadókészség a magyar ügyekben, és látok lehetőséget arra – ezt nem a kincstári optimizmus mondatja velem –, hogy lehet jobban mozgósítani, és ebben a szövetség is, amelynek élén állok, hogyan veheti ki jobban a részét, mert számunkra minden egyes megmérettetés, minden egyes aláírásgyűjtés, például most a Minority SafePack egy lehetőség, ahol megmutathatjuk, hogy vagyunk, hogy számíthatnak ránk, és nem adjuk fel. Nem lehet összehasonlítani a mi helyzetünket azzal a kegyelmi állapottal, ami például a Vajdaságban tapasztalható, de tennünk kell annak érdekében, hogy a lehetőségeink szerint próbáljunk úgy előbbre lépni, hogy a következő Magyar Állandó Értekezleten még többről számolhassunk be, hiszen a következő esztendőben jönnek a számunkra rendkívül fontos önkormányzati választások. Remélem, hogy akkor be tudunk számolni arról az előrelépésről, amely a mostani megyei választásokon elkezdődött.
Miért tartja kegyelmi állapotnak a vajdasági helyzetet? A kormányok közti viszony felhőtlenebb?
Tulajdonképpen, ha figyelembe vesszük, hogy mi volt korábban, a háborús borzalmak és az a politikai helyzet, ahhoz képest egyértelmű az a fejlődés, az a lehetőség, amit kihasználtak. Nem véletlen, hogy a gazdaság élénkítő csomag is ott kezdődött és ért el sikert.
Most önök, a felvidékiek következnek…
Nagyon örülök ennek, és itt szeretném megköszönni, hogy bekapcsolódhattunk mi is ebbe a folyamatba, és reméljük, hogy hasonló sikereket könyvelhetünk el ennek a gazdaságélénkítő csomagnak is köszönhetően, mint a Vajdaság.
Itteni, magyarországi magyarok azt gondolnánk, hogy egy olyan országban, amely az euroövezethez tartozik, és nagyon jók a gazdasági mutatói, talán nincs is jelentősége egy ilyen élénkítő csomagnak.
Ellenkezőleg! Nagyon is sokat jelent, sőt! A felvidéki magyarság az utolsó időszakban észlelt és nyilvántartott asszimilációs folyamata, és a csökkenés a magyar népességben egyértelműen azt mutatja, hogy nekünk ez létszükséglet, mert csak akkor tudjuk a magyar embereket ott tartani, ha gazdaságilag talpra tudunk állni. Nemcsak Pozsonyban és környékében gondolkodunk, noha én ott lakom, hanem Gömör, Bodrogköz, Ung-vidék magyarságában, azaz voltaképpen Pozsonytól Királyhelmecig végig, és minél messzebb megyünk Pozsonytól, annál nagyobb gazdasági problémáink vannak. Ebben van ennek a gazdaságélénkítő csomagnak a jelentősége, mert remélem, hogy ez a mi vállalkozóinkat, a fiatal vállalkozókat, a családjainkat hozzásegíti ahhoz, hogy felismerjék: igenis értelme van magyarnak megmaradni és a szülőföldünkön folytatni gazdasági tevékenységet, amely az egész közösség, és a velünk együtt élők javát is szolgálja. Cservenka Judit / Felvidék.ma