A Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat tizedik évfolyamához és századik, számához érkezett, ezt a jubileumi számot március 9-én Kolozsváron, a Bulgakov Irodalmi Kávéházban mutatták be. Szilágyi István, a Helikon /Kolozsvár/ irodalmi folyóirat főszerkesztője elmondta: bármennyire is fontos egy lap életében a legelső szám, a százas számjegy elérése mégis jelentősebb. /Kiss Bence: 100. számához ért a Székelyföld. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A csíkszeredai Székelyföld című kulturális folyóirat szinte teljes szerkesztősége jött el március 28-án Aradra. Magyarországi – békéscsabai és gyulai – bemutatkozás után aradi találkozóra is sor került, a Jelen Házban, a társszervező: Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete volt. Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen és a Nyugati Jelen főszerkesztője üdvözölte a székelyföldi író-költő kollégákat és méltatta a századik számához, tizedik évfolyamához érkezett Székelyföldet. Ferences István költő, főszerkesztő elmondta: élete legboldogabb tíz évének könyveli el az utóbbi, a folyóirat szerkesztésével eltöltött évtizedet: a Székelyföld ma 2000 példányszámban, jelenik meg, 1300 előfizetőhöz jut el és interneten is elérhető. /-r –a: A Székelyföld Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

Hagyományos ünneppé vált Csíkszentgyörgyön a Szent György-napok rendezvénysorozata, amelyet idén hatodik alkalommal szervezett meg a helyi Gátkötők Ifjúsági Egyesület. Sportvetélkedők és előadás mellett kézműves foglalkozás is lesz, de nem hiányzik a Szent György misztériumjáték bemutatása sem. /Szent György-napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./ 23/ Lőrincz György székelyudvarhelyi író hatvanéves /sz. Kápolnásfalu, 1946. ápr. 21./. Írói munkássága a kommunista diktatúra sötét éveiben kezdődött, amikor a sorskérdéseket, a kisebbségi helyzetet bemutató/elemző írásokhoz bátorságra is szükség volt. A kritika minden eddig megjelent – szám szerint tizenegy – művéről elismerően szólt. Legutóbbi, tavaly megjelent alkotása, a Pusztulás című, műfaját tekintve: regény. A jeles irodalomtörténész Pomogáts Béla egyebek mellett ezt írta a könyv utószavában: „Én Köblös Orsolya alakjának megformálását tartom a regény legnagyobb epikai, egyszersmind erkölcsi értékének. (...) Örvendetes lenne, ha Erdély magyar leányifjúsága bennük találná meg a maga hőseit és példaképeit.” Lőrincz György a művészi ábrázolás mellett kedvenc területének tarja az esszét és a szociográfiai publicisztikát is. Ez utóbbi műfajban kiemelkedő munkásságáért 2002 júniusában a Magyar Írószövetség Budapesten Szabó Zoltán-díjjal tüntette ki. Tanulmányait kötetbe foglalta (Imázskészítők, Pallas–Akadémiai Kiadó Csíkszereda, 2004). A magyarságtudat őrzése, az anyanyelvhez való hűség Lőrincz György kiemelt fontosságú témái közé tartozik. A Hargita Megyei Művelődési Tanács udvarhelyszéki szakirányítójaként szerepet vállalt köztéri szobrok felállításában, létrehozta az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványt, annak elnökeként rendszeresen szervez író-olvasó találkozókat, évfordulós köszöntőket, segítette az udvarhelyi színház és néptáncműhely megalakulását, tagja a román és a magyar írószövetségnek, állandó munkatársa a Székelyföld című kulturális folyóiratnak. /Komoróczy György: Amíg csak él az ember. Lőrincz György író köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Kása Zoltán professzor reagált az egyetemmel kapcsolatos cikkekre. Cs. Gyimesi Éva Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről (Élet és Irodalom, 2006/22.) bírálta az önálló magyar egyetemért küzdőket, azt állítva, így akarják magunkat előléptetni professzorrá ott, ahol még csupán adjunktusok lehetnek, „hiszen a tanszékvezetéshez rögtönözni kell a tudományos és tanári titulust.” Cs. Gyimesi Éva nagyon jól tudja, hogy ez nem lehetséges. Romániában a gyakornoki, tanársegédi, adjunktusi, docensi és professzori állásokat csak versenyvizsgával lehet elfoglalni. Az egyetemi szenátus javaslatát még jóvá kell hagynia a minisztérium mellett működő országos szakbizottságnak. Sokszor előfordul, hogy nem adják meg a beleegyezésüket. Ugyancsak Cs. Gyimesi Éva írta Szilágyi N. Sándor Mi-Egy-Más című könyve méltatása kapcsán (Élet és Irodalom, 2006/27.), hogy „ezt a könyvét is Erdélyben szinte teljes hallgatás övezi”. Valójában az egyetem bölcsészkarán volt a könyv bemutatója. Ezt a találkozót a Szabadság beharangozta, majd 2003. december 19-i számában részletesen beszámolt a bemutatóról, és méltatta a könyvet. A Transindex internetes újság szintén december 19-én részletes méltatást közölt, továbbá A Székelyföld c. folyóirat 2005. februári száma is foglalkozott a könyvvel. Ezek a cikkek a magyarországi olvasókat tájékoztatja arról, hogy az erdélyiek bezárkóznak, haragba vannak a románokkal, és általában elég elmaradottak. Ez fokozhatja bizonyos körökben a határon túli magyarok iránt kialakult ellenszenvet. „Ha ezt a véleményt Törzsök Erika fogalmazza meg a Szabadság hasábjain (jún. 23.), akkor sejtjük, miért teszi. De Cs. Gyímesi Évának miért érdeke ez?” Demény Péter A szükségtelen kiegyensúlyozottság c. cikkében (Szabadság, júl. 12.) hivatkozott egy régebbi írására, hogy „nem érzem még feltétlenül szükségesnek az önálló magyar egyetemet”, majd néhány gondolatot fogalmaz meg, talán épp ennek igazolására. Egyik: „A (bölcsész) diákok többsége nem elég tájékozott és felkészült, hogy egyetemista legyen – nem értem tehát, miért kellene növelni a hallgatók számát.” Miért növelné az önálló magyar egyetem a hallgatók számát? Esetleg elvonná máshonnan. Nem panaszkodni, inkább tenni kell valamit. Méghozzá egyetemi szinten. Kása professzor a matematika és informatika szakokon társaival már évek óta foglalkoznak azzal, hogy a jó képességű hallgatókat „felhozzák” a megfelelő szintre, Demény szerint: „A román államtól és a balkáni bürokráciától független Sapientia immár évek óta létezik, mégsem sikerül egyenletesen magas színvonalú oktatást biztosítania.” Milyen fogalmai lehetnek az egyetemi oktatásról annak, aki ilyesmit leír? Hogy lehet olyasmit elképzelni, hogy egy öt éve létező egyetem „egyenletesen magas színvonalú oktatást” biztosíthat? A Sapientián eddig végzettek sokkal nagyobb arányban államvizsgáztak sikeresen (állami egyetemeken!), mint ahogy azt az akkreditációs törvény kéri. /Kása Zoltán: Kánikulai gondolatok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Molnár Vilmos csíkszeredai író, irodalmilap-szerkesztő novellái, írásai kötetekben, a hazai és magyarországi rangos folyóiratokban látnak napvilágot. Néhányat közülük román, francia és svéd nyelvre is lefordítottak. A Tokaji Írótáborban újabb szakmai elismerésben részesült. Kifejtette, hogy csak egy egységes magyar irodalom létezik. Ahogy értelmetlen lenne dunántúli vagy felvidéki, esetleg hortobágyi irodalomról beszélni, éppúgy nonszensznek érzi külön székely irodalmat emlegetni. A székely nyelvjárás sajátos szavai, nyelvi fordulatai is bekerülhetnek egy itt élő vagy innen elszármazott író-költő munkáiba, de ettől az még nem lesz egy külön irodalom része. A magyar nyelv és a magyar irodalom van olyan gazdag, hogy egészen sajátos, egymástól mind szóhasználatban, mind stílusban eltérő variációkat magában tudjon foglalni. A Székelyföldön élő alkotók azonban helyzetüknél fogva érzékenyebbek a székelység, tágabban az egész magyarság sorsproblémáira. Többször kell szembesülniük olyan állapotokkal, viszonyokkal, amelyek az anyaországbeliek számára ismeretlenek. Molnár Vilmos pár évvel ezelőtt nekifogott megírni A. A. Milne világhírű Micimackójának a párját. Kihívásnak vette, meg tudja-e írni úgy, hogy ne epigon fércmű legyen. A Disney-cég megvásárolt a Milne-örökösöktől minden kiadási jogot, és mivel a Milne által megírt szereplők neveit használja, a Disney-képviselettől megtiltották, hogy más kiadónál jelenjen meg, mint ami az ő érdekeltségi körükbe tartozik. Írtak már Molnár Vilmos munkájáról tanulmányt a Korunkban, pedig a könyv pedig még sehol sincs. Molnár Vilmos a csíkszeredai Székelyföld című kulturális folyóirat szerkesztője. A folyóirat kilenc éve jött létre. Ez alatt a Kárpát-medencében megjelenő több tucat irodalmi, kulturális vagy művészeti folyóirat közül példányszámát tekintve a legelsők közé küzdötte fel magát. A szerkesztőkollégák ismert, neves költők, írók, képzőművészek. Ferenczes István költő, főszerkesztőnk nevét mindenki ismeri, de nem ismeretlen Fekete Vince, György Attila, Lövétei Lázár László költők, írók, műfordítók, a néprajzos Mirk Szidónia-Kata vagy a kritikus Zsigmond Andrea nevei sem. /Antal Ildikó: Az olvasó visszajelzése az igazi díj. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Gyergyószárhegyen a Lázár-kastély és ferences kolostor adott otthont idén az írótábornak, ahol – főként erdélyi – irodalmi műhelyek, folyóiratok, szervezetek és könyvkiadók képviselői, munkatársai találkozhattak egymással. A harmincnál több írót és költőt Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor költő, országgyűlési képviselő, valamint Petres Sándor, Hargita megye tanácsának alelnöke köszöntötte. Thomka Beáta, Elek Tibor és Demény Péter délelőtti, a jelenkori magyar irodalom egy-egy jelenségcsoportját vizsgáló előadásait délután, sőt másnap is vita és tucatnyi hozzászólás követte. A tábor hangulatát női felolvasóest és az Éneklő Borz hangos folyóirat fellépése tette még oldottabbá. Szóvivőnek újabb két esztendőre Egyed Pétert választották, akit munkájában a Székelyföld folyóirat munkatársai segítenek majd. /Gyergyószárhegyi írótábor az Éneklő Borzzal. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

A Székelyföld kulturális folyóirat októberi száma az 1956-os forradalomnak állított emléket. Közlik a Szoboszlay-per III. részét, illetve Szoboszlay Aladár két dolgozatát. A Ködoszlás rovat a negyvenes, ötvenes évek és az 56-os társadalmi viszonyokról közöl tanulmányokat. Dávid Gyula Írók és irodalom Erdélyben 1956-ban címmel emlékezett. /(bb): Székelyföld – 1956, Erdély. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 9./

Huszonhat évvel az első találkozó után szeptember 21-24-e között ismét írókat fogadott Gyergyószárhegy. Az 1980-as, elhíresült összejövetelt 1990-ben követte egy újabb, majd 2000-ben egy harmadik, rá egy évre pedig a hargitafürdői rendezvényen felmerült az írók jogaiért síkra szálló szervezet létrehozása (ebből született az Erdélyi Magyar Írók Ligája). Az 1980-as tábor kezdeményezője, szóvivője a Kriterion akkori szerkesztője, Domokos Géza volt, 1990-től pedig Egyed Péter, aki az idei rendezvény megszervezését is tető alá hozta, a Székelyföld szerkesztőjével, Fekete Vincével együtt. A Szárhegyi Írótábort a továbbiakban kétévente fogják megszervezni. A mostani tanácskozáson Molnár Vilmos, a Székelyföld szerkesztője könyvbuszok elindítását kezdeményezte. Egyed Emese tanszékvezető arról beszélt, hogy a tanterv a kortárs irodalmat majdnem kiszorítja a tananyagból. Elek Tibornak, a békéscsabai Bárka főszerkesztőjének előadása heves vitát váltott ki. Elek az egységes magyar irodalom visszaállítása mellett érvelt. /Szabó Róbert Csaba: Írók fóruma, Szárhegy. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

A magyar szolidaritási ünnepségen, a Budavárban a Háromszék napilap főszerkesztője, Farkas Árpád révén átvehette az idei Bethlen Gábor-díjat. Bakos Istvánnak, a kuratórium elnökének felvezető szövege szerint Székelyföld és a magyar közösség hiteles tájékoztatásáért kapták a díjat. Az autonómia a kitüntetés-átadások alapszavaként is értelmezhető. Az idei Tamási Áron-díjat Ferenczes István nyerte el, a székelyföldi, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság költő-főszerkesztője, s Sylvester Lajos Teleki Pál-érdemérmet kapott, mindez az erdélyi térségnek az autonómiaigényét emelte az érdeklődés középpontjába. A budapesti érdeklődésnek a kisugárzása eléri a világ legtávolabb lévő tájait is, ahol magyarok élnek. Az idei Márton Áron-díjat Sisa István, Egyesült Államokban élő közíró kapta, a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség társaságában. A Teleki Pál Emlékérem esetében. jelen van Ausztrália, Latin-Amerika, Észak-Amerika, Európa, a Kárpát-medence egésze, és a kurátorok nyitottságára jellemző, hogy a Trianon 86. évfordulóján Rieger Tibor szobrászművész Teleki-érdeméremmel jutalmazott 18 anyaországi kitüntetett mellé előbb 15 határon túli és nyugati szórványban élő magyar neve társult, akikhez a kitüntetések átadását megelőző napokban a Vértesaljai László atya neve is, Rómában és a forradalom 50. évében végzett magyarságszolgálata révén. Piotr Górecki pedig a Lengyel TV október 23-i hiteles tudósításáért és emberjogi kiállásáért kapott érdemérmet. Mindez a legkevésbé a magyarhoni sajtót érdekelte. /Sylvester Lajos: Díjat kapni öröm. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Tizedik alakalommal osztották ki a Székelyföld folyóirat nívódíjait. Ferenczes István főszerkesztő indoklása szerint azokat a szerzőket tünteti ki a szerkesztőség, akik az elmúlt évben (októbertől októberig) színvonalas írásaikkal jelen voltak a folyóirat hasábjain. Idén a kitüntetettek: Farkas Árpád, aki alapítóként és a folyóirat munkatársaként közöl a folyóiratban; Orbán János Dénes, aki szintén a Székelyföld alapításától kezdve közöl verseket, prózai írásokat; Orbók Ilona irodalomkritikáiért és recenzióiért kapott ,,debüt-díjat”. 2004-ben Fekete Vince főszerkesztő-helyettes javaslatára a Székelyföld szerkesztősége megalapította a Székely Bicska­rendet. A szerkesztőség nincs abban a helyzetben, hogy Napóleon-kardokat, lovagi szablyákat adományozzon, de jelképként a szarvasagancs nyelű, holddal, nappal és csillagokkal ékesített bicska a befogadást, az együvé tartozást jelképezi. Idén a Bicskarend első és utolsó fokozatával Nagy Gáspár és Kemény István budapesti költőket tüntették ki. /Oláh-Gál Elvira: Nívódíjakat osztott a Székelyföld. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

A csíkszeredai Corvina Könyvesház és a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége a Móra Könyvkiadó estjére hívta az érdeklődő könyvbarátokat, amelynek keretében bemutatták az új köntösbe bújt Tündérkert virágai című, erdélyi magyar költők gyermekverseiből válogatott kötetet. Ferenczes István és Fekete Vince válogatta a verseskötetet. /(Antal Ildikó): Erdélyi gyermeklíra virágai. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13./

A Holló Ernő Sajtóklubnak fennállása óta nem volt akkora sikere, mint november 22-én este, mikor a sepsiszentgyörgyi városi művelődési ház boltíves pincehelyiségét zsúfolásig megtöltötte a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld folyóirat munkatársaival – Ferenczes István főszerkesztő, Lövétei Lázár László szerkesztőségi titkár, György Attila és Molnár Vilmos szerkesztők – találkozni óhajtó közönség. A csupán tízéves folyóirat hatalmas népszerűségre tett szert. A folyóiratot Sylvester Lajos méltatta. /(vop): Székelyföld a pincében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

Jön a tél, megszaporodnak a könyvbemutatók, író-olvasó és szerkesztőségi találkozók is. Dr. Nagy Lajos a napokban a kovásznai szabadegyetem vendége volt. A körorvos szerzővel Réty impozáns, albumméretű, gazdagon illusztrált monográfiájáról beszélgettek, amelyet példaként lehetne állítani a településtörténettel foglalkozók elé. Dr. Nagy Lajos most szülőfaluja, Nagyernye monográfiáján dolgozik, kiadásra vár Rétyi Péter XVII. századi, több erdélyi fejedelem ,,gazdasági számadójáról” írt kézirata. Czegő Zoltán Budapestről érkezett otthonról haza, legújabb köteteivel. A Csíkszeredában kiadott Székelyföld szerkesztőgárdája tulajdonképpen hazajött Sepsiszentgyörgyre, hisz a Kárpát-medencében a legnagyobb példányszámban megjelenő és Nyugaton is terjesztett folyóiratnak főmunkatársai és külső munkatársai élnek errefelé. A magyarság súlyos erkölcsi válságba került, írta Sylvester Lajos. Ebbe vezetőik, politikusaik és az őket kiszolgáló érdekcsoportosulások, a médiaszolgák vitték bele. Egyre sűrűbben emlegetik az értelmiség felelősségét, amely a szekértoló behódolásban, a cinkosságban nyilvánul meg. Vannak, akik képesek közösséget vállalni a balatonőszödi hazugságokkal, a huszonhárommilliózó politikai imposztorokkal, a nemzetrészek kitagadásával, s akik képesek az állampolgárokat kardlapozó, gumibotozó, szétverő társasággal egy húron pendülni? Sylvester tehetséges budapesti újságíró leveléből idézett: ,,Budapesten egyre nehezebb az »életben maradás«. Mindenütt liberális vezetés áll a lapok élén, sok helyütt még a nemzeti oldalon is. Illetve a legnagyobb lapokhoz nem lehet bejutni.” /Sylvester Lajos: Írók meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

2000. november 4–5-én Klézsén, a Szeret–Klézse Alapítvány székházában ültek össze tanácskozásra azok, akik szívügyüknek érezték a moldvai csángók ügyét. Jelen voltak a minisztérium, az RMDSZ, az EMKE, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Székelyföld, a Moldvai Magyarság folyóiratok, a Domokos Pál Péter Alapítvány, valamint a Csángó Szövetség képviselői. Ezen a tanácskozáson fogalmazták meg a „szerény felkérést egy csángó nap szervezésére”. A jelenlévők célja az volt, hogy a csángó napok révén megismertessék a moldvai magyarok ügyét. A kezdeti lelkesedés következtében sok városban, településen szerveztek csángó napokat: Kolozsváron, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószárhegyen, Csomafalván. Azonban annyira következetesen, mint Csíkszeredában sehol nem folytatták a kezdeményezést. Itt önerőből, az önkormányzat és a helyi intézmények önzetlen támogatása segítségével szervezik minden évben a Csángó Napot – mondta el a főszervező, Borbáth Erzsébet. A december 3-án kezdődő Csángó Napon megnyitják Ignát Mónika kiállítását, találkozót szerveznek a Moldvai Magyarság szerkesztőivel, majd a pusztinai Szent István Egyesület Rómában járt tagjaival. /Takács Éva: VII. Csángó Nap Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 30./

Tanácskozást hívott össze Bunta Levente, Hargita megye tanácsának elnöke. A megye művelődési intézményeinek vezetői ismertették tevékenységüket, bővebben az elkövetkező esztendőkre tervezett elképzeléseiket. Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője beszámolt: egyre gyarapodik a folyóirat előfizetőinek tábora. Harmincnál több író-olvasó találkozót és más rendezvényt szerveztek 2006-ban. Apadnak a pályázati lehetőségek, de jó könyvek kiadásával is segítenek magukon. Péter Csaba, a Művészeti Népiskola igen változatos tevékenységét vázolta, amelyben jelenleg 750 diák vesz részt. Székhelygondokkal küszködnek Csíkszeredában. A Megyei Kulturális Központ vezetőjének, Karda Emesének szervezői tevékenységét országosan is példaértékűnek minősítette Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és vallásügyi alelnöke, a kolozsvári Állami Magyar Opera aligazgatója. Kassay Péter a Szárhegyen működő Megyei Alkotóközpontról készített elemzést. Kopacz Katalin elmondta, könyvállományuk elöregedett. Nincs megfelelő épületük, nincs szakemberük kutatómunkára, a helytörténeti bibliográfia kiegészítésére. /Bajna György: Bárcsak minden területen így állnánk. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Megjelent Bakk Pál tanító emlékezéseiből álló kötet Útravaló /Székelyföld, Csíkszereda/ címmel. Bakk Pál időnként előállt egy-egy írásával, ezekből született a könyv. Hetvenöt évesen írta, évekkel ezelőtt az első darabját. Könyvéből képet kaphat az olvasó arról, hogy miképpen történt a múlt században Háromszék vidékén a szénaosztás, a hagymafűzés, milyen volt a környékbeli fiatalok élete. A szerző beszámol a csángómagyarok között vállalt küldetéséről, az ötvenes évekről, majd a falujában vállalt népszolgálatról. Az Életmentő cigaretták című, e kötetbeli első írása a Székelyföld folyóiratban jelent meg. Később újabb anyag került ki Bakk Pál íróasztalának fiókjából. A szerző nemcsak falujának, hanem népének, nemzetének is elkötelezett szolgája volt. /Fekete Vince: Bakk Pál útravalója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

Február 3-án Csíky Csengele színművésznő pódiumműsorán Ferenczes István Didergés és a Minerálnájá Pesznyá című poémáit eleveníti fel Csíkszeredában. Az előadás utáni író-olvasó találkozót, a Ferenczes István költővel folytatott beszélgetést Papp Kincses Emese írónő moderálta. Arra a kérdését, hogy Ferenczes István miért tűnt el a politikai életből, amikor őt 1989 december 22-én az emberek a vállukon vitték a csíkszeredai Fehér Házba, és ott az erkélyről háromszor kellett elmondania A diktatúra közhelyei című versét, majd az akkor alakuló közösségi szervezet vezetőjének is őt választották. A József Attila-díjas költő azt válaszolta, az a helyes, ha mindenki azt végzi, amihez a leginkább ért. Ő a szerkesztést választotta, az idén tizedik születésnapját ülő Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztését felvállalta. Ferenczes István hangsúlyozta, hisz abban, hogy a globalizáló unió nem oldja fel a székely közösséget, de szomorú, hogy nem figyelünk oda sok mindenre. /Antal Ildikó: Verssort szülő beszélgetés. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

Vidám és tanulságos történetként jellemezte a Krónika kérdésére György Attila csíkszeredai író kilakoltatásának történetét. Az ismert publicista néhány hete kiköltözött abból a szolgálati lakásból, amelyet a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztőjeként bérelt a várostól. György Attila hat évvel ezelőtt költözött a kétszobás szolgálati lakásba, melyet az akkori helyi önkormányzat utalt ki számára. A szerződést a felek évente megújították, majd 2005 márciusától a városvezetés arra hivatkozva, hogy a polgármesteri hivatalnak szüksége van az ingatlanra, nem volt hajlandó a szerződést megújítani. György Attila szerint a városvezetők ily módon próbálnak leszámolni azokkal, akik az övékétől eltérő politikai nézeteket vallanak. Mint felidézte, Antal Attila alpolgármester ki is jelentette: a szolgálati lakást olyan személyeknek kell kiutalni, akik hasznosak a megyeszékhely számára. Ráduly Róbert polgármester cáfolta, hogy személyes konfliktus állna a kilakoltatás hátterében. „. „A Székelyföldet kiadó Hargita Kiadóvállalat a Hargita megyei önkormányzat tulajdonában van, tartsa hát el az, ne hárítsák kiadásaikat a városra” – összegezett Ráduly. /Csata Orsolya: Kiköltözött György Attila. = Krónika (Kolozsvár), febr. 28.;

A magyar sajtószabadság napja alkalmából március 10-én a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Veszely Károly-díjjal tünteti ki a Székelyföld kulturális folyóiratot. A Székelyföld című kulturális folyóirat főszerkesztője, Ferenczes István kifejtette, a Székelyföld tíz év alatt bebizonyította, hogy szabad, szuverén, független sajtótermék. Nem kizárólag irodalmi lap a Székelyföld, gerincét a társadalomtudományok és az irodalom testvérművészetei, a képzőművészet, a zene, a színház teszik ki. A lap szerkesztése mellett felvállalták a Moldvai Magyarság megjelentetését, könyveket is adnak ki, évi 5-6 könyvet. Költségvetésük 70-80 százalékát a megyei önkormányzat adja, a többit pályázzák. Az erdélyi magyar sajtó – tisztelet az egy-két kivételnek – főleg a napilapok esetében, továbbra is pártsajtó maradt, az RMDSZ-t szolgálják. /Takács Éva: Jobban kellene vigyázni a magyar nyelvre. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

A nemrég alapított Veszely Károly-díjjal jutalmazta a Székelyföld csíkszeredai irodalmi folyóirat szerkesztőségét és Graur Jánost, a temesvári Heti Új Szó főszerkesztőjét a Magyar Kulturális Koordinációs Központ és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Sepsiszentgyörgyön. Hagyományteremtés céljából hozták létre a lapírók munkáját elismerő és a díjat, melyet ezentúl évente osztanak ki két újságírónak vagy két szerkesztőségnek – ismertette Hadnagy Miklós, az MKKK igazgatója. A névadó Veszely Károly (1820-1896) a szabadságharc idején római-katolikus káplán volt Brassóban, ahol nyomdát alapított, valamint elindította és szerkesztette a Brassói Lapokat. /Veszely Károly-díjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Az irodalmi lapok és folyóiratok mellett elsősorban az RMDSZ-párti napi- és hetilapokat támogatta a Communitas Alapítvány sajtószaktestülete. Idén 790 000 lejt osztottak ki. Egyetlen lej támogatást sem kapott a kritikus Erdélyi Napló és a Krónika. A Háromszék a Roma Szombat mellékletére 3000 lejes támogatást vehet át. 30 000 lejes támogatást kap a Verestóy Attila szenátor tulajdonában lévő Erdélyi Riport, ennek főszerkesztője, Szűcs László a pénzosztó bizottság tagjaként egy másik, általa szerkesztett lapra, a Várad folyóiratra is szerzett 12 000 lejt. A bizottság másik tagja, Ambrus Attila, a MÚRE elnöke és a Brassói Lapok főszerkesztője nemcsak saját újságának lobbizott 15 000 lejt, de a MÚRE lapjának is 10 000-et. A Tamás Sándor képviselő tulajdonában levő Székely Hírmondó 15 000 lejt kapott. Kelemen Hunor a tulajdonában levő Transindex hírportálnak 25 000 lejes támogatást szerzett, miközben más internetes újságok jó esetben alig pár ezer lejt kapnak az alapítványtól. A napilapok közül a szintén Verestóy tulajdonában levő Új Magyar Szó és a marosvásárhelyi Népújság kapott jelentősebb anyagi segítséget, a Communitas Alapítvány 15 000-15 000 lejjel támogatja mellékleteiket. Az alapítvány ebben az évben is támogatja az irodalmi, művelődési lapokat, a legnagyobb összegeket a Látó, a Helikon, a Korunk és a Székelyföld kapja 40 000-40 000 lej értékben, de 30 000 lej jutott az RMDSZ vezetőségéhez közel állók által szerkesztett Magyar Kisebbség folyóiratnak is. A gyermeklapok közül 15 000 lejt kapott a Napsugár, 10 000-et a Szivárvány, 5000 lejjel támogatják a Cimbora megjelenését. /Farkas Réka: Megfizetik az RMDSZ-hűséget (Kiosztották a Communitas sajtótámogatásait). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Irodalmi konferenciát és költészetnapi felolvasóesteket szervezett az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) április 12-13-án Kolozsváron, Kánon(ok). Pantheon(ok). címmel. Április 12-én az erdélyi magyar irodalmi lapok vezető szerkesztői beszélgettek a magyarországi szerzők erdélyi irodalmi folyóiratokban való jelenlétéről. A rendezvényen részt vett Orbán János Dénes (Irodalmi Jelen), Szilágyi István, Karácsonyi Zsolt (Helikon), Kántor Lajos, Balázs Imre József (Korunk), Fekete Vince és Lövétei Lázár László (Székelyföld), a beszélgetést Egyed Emese vezette. Az eszmecsere „ikerrendezvényeként” délután az ELTE két professzora, Margócsy István és Tarján Tamás irodalomtörténész beszélgetett az erdélyi szerzők magyarországi recepciójáról. A költészetnapi rendezvénysorozat másnap az E-MIL közgyűlésével folytatódott, és erdélyi magyar költők felolvasóestjével zárult. Az ARTISJUS Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával tüntették ki Vida Gábor írót, a marosvásárhelyi Látó szerkesztőjét a Költészet Napján. A 90 éves Hubay Miklós, a magyar drámaírás klasszikusa, a Magyar Írószövetség és a PEN Club volt elnöke, a firenzei egyetem egykori tanára volt a Korunk Akadémia vendége április 15-én, a Kolozsvár Társaság székhelyén. /Hírek. = Helikon (Kolozsvár), máj. 10./

A felfüggesztett államfő találkozóin, választási beszédeiben a politikai elit romlottságáról panaszkodott. Markó Bélát is emlegette, aki szavai szerint közbenjárását kérte, hogy állítsák le a Korrupciós Ügyészségen az ellene folyó kivizsgálást. Az RMDSZ elnöke mindezt határozottan tagadta. Markó Béla honoráriumügye tavaly kavart vihart. Azon ütköztek meg, hogy amikor az ügy kirobbant, az Markó előbb nem akarta megnevezni a nagylelkű kiadót, majd közhírré tette, hogy a 2004-ben alapított csíkszeredai Bookarttal kötötte meg szerződést 2005 szeptemberében. A cég igazgatója, Hajdú Áron, az Alutus nyomda vezetője, az RMDSZ csíki szervezetének elnöke a Transindexnek adott interjújában annak idején elmondta, eddig nem adott ki könyveket, de most Markó gyermekeknek és ifjúságnak eddig megírt három és szerződésben vállalt újabb három kötetével forradalmasítani akarja a hazai könyvkiadást és -terjesztést, vonzó irodalmat kínálva úgy, hogy még a létező hazai és magyarországi támogatásokat sem veszi igénybe. A szerződés öt évre szól, a kiadó tulajdonába kerül az ez idő alatt írt minden Markó-mű, és újabb öt esztendőre fenntartja cége számára az említett szerző könyveinek terjesztési jogát. A könyvek nem jelentek meg, dacára annak, hogy az Evenimentul Zilei vizsgálódása szerint a Bookart évi teljes jövedelme 70 százalékát fizette ki Markó-jogdíjakra. A romániai magyar kiadók általában tízmillió alatti összegeket fizetnek egy-egy szerzőnek, legyen az neves irodalmár vagy elismert tudós. (Ennél kevesebb összeget juttatott idei támogatásként az RMDSZ által koordinált Communitas Alapítvány két romániai magyar irodalmi lapnak – Helikon, Székelyföld.) Markó azóta jegyzett könyveit mind más kiadónál jelentette meg. Oligarchaként emlegette Basescu Verestóy Attila RMDSZ-szenátort is, aki törvénytelen erdőkitermelésből, -feldolgozásból gazdagodott meg, s ráadásul – állította az államfő – a Hungastro cég, melynek tulajdonosa, nem épp ortodox eszközökkel jutott az ebédjegyek forgalmazási jogához. Verestóy a vádat visszautasította. Magyar tisztségviselők nevének meghurcolását Markó Béla szövetségi elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese RMDSZ- és magyarellenes kirohanásnak tartja. Basescuék cáfolják ezt, állítván: az RMDSZ-re és annak legszűkebb vezetésére gondol az államfő, mikor magyar neveket is szájára vesz. /Simó Erzsébet: A magyarokat vagy az RMDSZ vezetőit támadja Basescu? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Ferenczes István, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője felháborítónak tartja a cikkben (Apasággal vádolják Tisztit, Krónika, 2007. aug. 2.) idézett nyílt levelet, ez az emberi méltóságot is mélyen sértő förmedvényt. És teszik ezt egy mozgalom, platform nevében. Miféle párt, mozgalom, platform lehet az, miféle tagsága van, hogy megengedik elnöküknek és alelnöküknek ezt a hangnemet, ezt a zsigeri gyűlölettel teli beszédmódot? A Kelemen Kálmán elnök és Bárányi Ferenc alelnök által aláírt nyílt levélben az állították, hogy Gergely István plébánosnak gyereke van, ezért helyezik el. Az állították, hogy Jakubinyi György érsek ezt nem tette publikussá. Honnan tudják ezt, kérdezte Ferenczes István. Azt írják tovább a kereszténydemokrata mozgalmárok, hogy Gergely Istvánt a Lázár-lovagrend kizárta tagjai közül. Nem írták meg, hogy ezt kizárólag a jászvásári püspökség nyomására tették, azért, mert Tiszti időközönként magyarul misézett a csángómagyaroknak. /Ferenczes István, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője: Feszítsd meg? Olvasói levelek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Augusztus 19-én nagyszámú helybeli, kézdiszéki és távolabbról hazalátogató vendég, valamint az anyaországi testvértelepülések képviselőinek jelenlétében tartották a kézdiszéki írók, költők felolvasóestjét Kézdiszentlélek művelődési házában. A rendezvényt Borcsa István, a művelődési ház igazgatója nyitotta meg, ezt követően pedig Kanabé Erzsébet a falu közművelődési múltjáról szólt. Dr. Borcsa János irodalomkritikus bemutatta Áros Károly sportújságírót, a Háromszék belső munkatársát, Bakk Pál szentkatolnai nyugalmazott tanítót, helytörténészt, Beke Ernő kézdivásárhelyi képeslapgyűjtőt, Fekete Vince kézdivásárhelyi költőt, írót, a Székelyföld főszerkesztő-helyettesét, Gáll Attila Kolozsváron élő költőt és szerkesztőt, Muszka Sándor Kolozsváron élő költőt, Sántha Attila kézdivásárhelyi költőt, a Moldvai Magyarság felelős szerkesztőjét, valamint Ráduly Béla kézdiszentléleki népi emlékírót, valamennyien felolvastak munkáikból. Közreműködött a kantai egyházi kórus, fellépett a Gergely Zoltán vezette helybeli Perkő és Borsika népi táncegyüttes. A művelődési ház felvette Petőfi Sándor nevét, nagytermében alkalmi kiállítás nyílt népművészeti alkotásokból, régi képeslapokból és amatőr alkotók festményeiből. /Dévai István: Felolvasóest Kézdiszentléleken (Kistérségek Napja). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Fekete Vince, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese mutatta be Borcsa János új, hatodik könyvét. Az Őrzők és ébresztők címet viselő kötet a szerző 1974 és 2006 között lapokban megjelent, vagy tárlatmegnyitókon, könyvbemutatókon elhangzott szövegeit, publicisztikai írásait, valamint kritikáit tartalmazza. /Iochom István: Bemutatták Borcsa János új könyvét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

Október 16-án a csíkszeredai Corvina Könyvesházban Borsodi L. László költő Félemelet című verseskötetét Ferenczes István, a kötetet kiadó Hargita Kiadóhivatal igazgatója, a Székelyföld főszerkesztője és Fekete Vince írók mutatják be. Borsodi L. László költészetén átsejlik a csíksomlyói indíttatás és istenélmény. Az ima hangján megfogalmazott invokáció után jut el a szerző a lírai közöttiség állapotába, az ég és föld, élet és halál közötti félemeletre. /Félemelet – költői létállapot. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

Tíz gyönyörű év – összegezte Ferenczes István főszerkesztő a Székelyföld kulturális folyóirat egy évtizedet felölelő történetét. Az október 26-i ünnepségen bemutatták a kerek évfordulóra szánt két kiadványt, valamint méltatták a Bicskarend- és Székelyföld-díjakat kapott szerzőket. A Székelyföld kulturális folyóirat első Évkönyvéből Csíki Csengele színművésznő olvasott fel verseket. A másik kötet, az Academica Transsylvanica az erdélyi tudóstársadalom jeles képviselőivel készített interjúkat, a folyóirat rovatában megjelent beszélgetéseket tartalmazza. Az idei Székelyföld-díjasok: Kerényi Ferenc Petőfi-kutató, irodalom- és színháztörténész, Szőcs Géza író és költő, Balázs Lajos néprajzkutató és Lakatos Mihály író, valamint a Bicskarend-díjas Kenéz Ferenc költő. Szőcs Géza író, költő is úgy vélekedett, egy folyóirat élete olyan hosszú, mint amilyen erő rejlik a benne megjelenő gondolatokban, mint amilyen medret tud vájni neki a sok-sok irodalmi és tudományos írás. /Antal Ildikó: Tízéves a Székelyföld. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./

Tíz éves fennállását ünnepli a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége. Anyagi gondok miatt két alkalommal is fenyegette a megszűnés veszélye a Székelyföldet. Most két ünnepi kiadvánnyal jelentkeznek, a folyóirat első Évkönyvével, valamint az Academica Transsylvanica című, erdélyi tudósokkal folytatott beszélgetéseket összegző gazdag kötettel. Ferenczes István főszerkesztő, József Attila-díjas költő és író elmondta, régi álma volt, hogy kellene ide egy lap. Végül 1996–97-ben adódott lehetőség, hogy a megyei önkormányzatok létrehozhattak bizonyos kulturális és más jellegű intézményeket. Ezt használták ki, segítségükre volt Kolumbán Gábor. A kezdeti nehézségeket az okozta, hogy Csíkszeredában a folyóirat-szerkesztésnek nem volt előzménye, ráadásul semmiféle infrastruktúra nem volt. Egy táskaírógéppel kezdték a munkát, 1997 októberétől György Attilával és Molnár Vilmossal egy kölcsönkapott számítógépen dolgoztak. Majd érkezett Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Mirk Szidónia-Kata. 1990 után megjelent egy új írógeneráció Erdélyben. Kulturális folyóiratként határozták meg a lapot, így a társművészetek, a zene, a képzőművészet, a néprajz, a történelem, a szociológia stb. is beférhettek. Voltak nehéz időszakok, az RMDSZ által irányított kuratóriumoktól, a Communitas Alapítványtól, de az Illyés Közalapítványtól sem kapták meg azt a támogatást, amit a többi lapok. – A tíz év alatt harminc könyvet adtak ki az ugyancsak megyei tanácsi döntéssel 1999 áprilisában létrehozott Hargita Kiadóhivatal keretében. Olyan helytörténeti művek kiadására vállalkoztak, mint pl. a Csíki Székely Krónika. Amikor Sepsiszentgyörgyön 2000-ben megszűnt a Moldvai Magyarság csángó újság és két évig nem jelent meg, vállalták a kiadását. Azóta azt is itt szerkesztik, kétnyelvű lapként. Elindították a Biblioteca Moldaviensis-sorozatot is nemzeti és történelmi öntudatépítő szereppel. Közben ráébredtek, hogy vannak csángó származású írók, költők. Ők adták ki Duma András, Iancu Laura, Demse Márton és Gábor Felicia köteteit. A Székelyföld folyóiratnak 1200 előfizetője van. A folyóirat 1998 óta ad ki nívó-díjakat. Évente két-három szerzőt díjaznak. Idén kivételesen öt díjazottjuk van. A mostani díjazottak kezdettől fogva színvonalas írásokat közöltek a Székelyföldben, Szőcs Gézától az első lapszámoktól kezdve kapnak kéziratokat, Lakatos Mihály is állandó szerzőjük, Kenéz Ferenc az utóbbi időben lett hűséges munkatársuk, de Kerényi Ferenc Petőfi-kutató és kitűnő irodalomtörténész több írását is lehozták már, Balázs Lajos a csíkszentdomokosi néprajzi dolgozatainak nagy részét a folyóiratban közölte. Ferenczes Istvánnak ez alatt a tíz év alatt fontosabb volt a lap, mint a saját írásai. Nem írt annyit, amennyit szeretett volna. /Antal Ildikó: „Álmomban is a Székelyföldet szerkesztem” = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./ A Székelyföld folyóirat idei díjazottjai: Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész, Szőcs Géza (nívódíj), Balázs Lajos néprajzkutató, Lakatos Mihály író. A Fekete Vincze által kitalált és elkeresztelt Székely bicskarendet Kenéz Ferenc költőnek adományozta a szerkesztőség. /Tízéves a Székelyföld című folyóirat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

Megjelent a Székelyföld folyóirat 2008-as, első Évkönyve. A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat legújabb vállalkozásában, a bő négyszáz oldalas kötetben az 1997-ben indult havilap számaiban közölt irodalmi termés legjavát tették közzé. Hatvankilenc szerző tollából, gondolataiból a mai erdélyi lét keresztmetszete rajzolódik ki, a székelyföldiek mellett belső-erdélyi, partiumi, illetve magyarországi szerzők is szerepelnek. Ezzel az évkönyvvel és Erdélyről nyújtott képpel kíván ünnepelni a tizedik évét megért Székelyföld. /Benkő Levente: Irodalmi tükör magunkról. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./