Marosvásárhelyen a Bernády Művelődési Központban június 21-én létrehozzák a Sütő András Baráti Egyesületet. Az egyesület alapvető célkitűzése a közelmúltban elhunyt erdélyi magyar író emlékének ébren tartása, gazdag életműve jelentőségének tudatosítása. Ennek érdekében Sütő András születésnapján, június 17-én évente ünnepi találkozót rendeznek. Támogatja azt, hogy az író pusztakamarási szülői háza a közösségi kultúra otthona legyen. /Bölöni Domokos: Megalakul a Sütő András Baráti Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

Megalakult Marosvásárhelyen a Sütő András Baráti Egyesület Nagy Pál irodalomtörténész elnökletével, melyre Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és Debrecenből is érkeztek értelmiségiek. A szervezetet az elnökkel együtt Borbély László politikus, Demeter József szászrégeni református lelkész, Gálfalvi Zsolt publicista, Kincses Előd ügyvéd, Szalkay József közgazdász és Székely Emese tanár, iskolaigazgató hozta létre. „Minden eszközzel támogatni szeretnénk a mezőségi gyerekek magyar nyelvű oktatását, és azt is kezdeményezzük, hogy utcákat, iskolákat nevezzenek el az íróról, szobrot állítsanak neki a magyarlakta településeken” – mondta Demeter József lelkész, az író unokatestvére, az egyesület kezdeményezője. Az író emlékére létrehozott egyesületnek bárki tagja lehet, aki elfogadja annak célkitűzéseit. Bertha Zoltán debreceni egyetemi tanár, irodalomkritikus Sütő András sajátos látásmódú, biblikus stílusú, világirodalmi jelentőségű színdarabjait és műfajteremtő szerepét emelte ki. Cs. Nagy Ibolya debreceni szerkesztő, irodalomkritikus beszámolója szerint a magyarországi Helikon Kiadó elkezdte a teljes életmű kiadását, az első kötet már megjelent. Cs. Nagy Ibolya Ablonczy Lászlóval, a Sütő-monográfia írójával szerkesztette Sütő András utolsó, a Hétvégi hajrában című publicisztikakötetét. Először Debrecenben neveztek el utcát a pusztakamarási íróról, Advent a Hargitán című drámáját pedig hamarosan bemutatják Írországban. Nagy Pál szerint az író népszerűsége nem csökken, bár életében és halála után is lejárató kampányok folytak ellene. A közgyűlésen bemutatták Székely Ferenc, az erdőszentgyörgyi iskolaközpont könyvtárosa, Sütő András unokatestvére által összeállított Nyolcvan nyugtalan esztendő /Mentor Kiadó/ című kötetet is, amely az író nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett megemlékezésen elhangzott méltatásokat tartalmazza. /Máthé Éva: Az író hagyatékát ápolják. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./ – Sütő András sokat tett azért, hogy a magyar szellem, a magyar lélek és a nemzetegység spirituális temploma fölépüljön – hangsúlyozta dr. Bertha Zoltán. „Ha porból lettünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában”. Sütő András szállóigék seregét hagyta ránk: A fű lehajlik a szélben, és megmarad. Addig élünk, amíg módunkban áll visszafelé tekinteni. Nyelvéből kiesve létének céljából is kiesik az ember. A szabadság nem külsőség, hanem a belső ember. Ott kezdődik az ember, amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották. Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Maradok, másként nem tehetek. Vagyunk, akik voltunk, leszünk, akik vagyunk. Maradunk, ahol voltunk, és leszünk, ahol vagyunk. Népének, közösségének halhatatlan szószólója volt. Azt jelenti számunkra Sütő András, hogy a XXI. században, a harmadik évezredben is folytatódik az a klasszikus nemzeti sorsirodalom, amely – csak a XX. században – Adytól Németh Lászlóig, Illyés Gyuláig, és tovább, Kányádi Sándorig és Csoóri Sándorig ívelt. Sütő András életműve folytatás is, a nagy elődök folytatása, és további példa, útmutatás, intelem, közösségi, kollektív parainesis. – Sütő munkássága temploma lesz a magyar önismeretnek és önszemléletnek – fejtette ki dr. Bertha Zoltán. Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus, Sütő András több kötetének szerkesztője arról számolt be, hogy milyen könyvei jelentek meg az író halála óta. Nagy Pál ismertette az itthon és Magyarországon megjelent Sütő-könyveket, kiemelve a Helikon Kiadó által gondozott életműsorozat elindítását, majd bemutatta a Sütő emlékének adózó legfrissebb kiadványt, a Nyolcvan nyugtalan esztendő című kis kötetet, amely a Mentor Kiadó jóvoltából az író 80. születésnapján (tavaly) a marosvásárhelyi emléktábla-avatáskor és a pusztakamarási emlékezésen elhangzott beszédeket, előadásokat, leveleket, üzeneteket foglalja magába, Székely Ferenc szerkesztésében. Az író rádiós vallomásait, interjúit tartalmazó hangtár létesítését javasolta Jászberényi Emese. Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök a kolozsvári Szabédi-ház példájára hivatkozva ajánlotta föl segítségét az írói hagyatékok feldolgozásában, amennyiben létrejön a Sütő András-emlékház és művelődési központ, melynek létesítését Tófalvi Zoltán is szorgalmazta. Tófalvi felajánlotta a Sütővel készített filmanyagot a Háznak. Vetési László tolmácsolta az amerikai magyarság támogatási szándékát a hagyaték és az életmű ápolásában és megőrzésében. Papp Kincses Emese Sütő András-prózadíj létrehozását javasolta. /Bölöni Domokos: Megalakult a Sütő András Baráti Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Június 14-én megalakult a Sütő András Baráti Egyesület Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Bölöni Domokos „Úgy szeretem Marosvásárhelyt, hogy sosem feledhetem Pusztakamarást” címmel számolt be az eseményről a Népújságban /jún. 23./ „Sütő András sokat tett azért, hogy a magyar szellem, a magyar lélek, és a nemzetegység spirituális temploma fölépüljön” – hangsúlyozta előadásában dr. Bertha Zoltán egyetemi tanár, irodalomkritikus. Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus, Sütő András több kötetének szerkesztője arról számolt be, milyen könyvei jelentek meg az író halála óta. Cs. Nagy Ibolya szavait hallhatta félre mind Kovács András Ferenc, aki elhagyta a helyszínt, mind Sebestyén-Spielmann Mihály, a neves történész-levéltáros, aki a jeles költő és főszerkesztő távozta után nyomban KAF „védelmére kelt”. Cs. Nagy Ibolya hiába próbálta magyarázni az álláspontját, Sebestyén kikérte magának, hogy őt szülővárosában idegenek oktassák ki Sütőből és helytállásból. A marosvásárhelyi Vásárhelyi Hírlap június 27-i számában megjelent egy glossza, Sebestyén Mihály tollából. Azt írta, hogy „a meghívott előadó, debreceni egyetemi tanár gyöngécske apológiával, méltatlan színvonalon méltatta Sütő András munkásságát, irodalomtörténeti helyét. Vásárhely többet érdemel. A felkért szerkesztő, Cs. Nagy Ibolya az „erdélyi magyar irodalom megosztására tett kísérletet”. A hölgy a debreceni Digitális Irodalmi Akadémia bennfenteseként közölte, hogy az idei díjazott Kovács András Ferenc, »különben nagyon tehetséges költő« lett, de ezzel ki- vagy elütötte az elismeréstől Szilágyi István (Kő hull apadó kútba) kolozsvári főszerkesztőt, Kossuth-díjast. A kormányzat beleszólt, és most különböző írói csoportosulások szavazhatnak be akárkit, „olyan jöttment nemzetietlen taknyosokat is, mint KAF. ” Sebestyén Mihály felállt, jelezte, hogy „nem kérnek a magyarhonui pártvitákból és országmegosztó agyarkodásból, a hölgy férje, maga is nevetlen irodalomtörténész, felkért, hogy tartsam a számat. ” Az ügyben Bölöni Domokos megkérdette Cs. Nagy Ibolya véleményét, idézett leveléből. Cs. Nagy Ibolya leszögezte, nem tett kísérletet az erdélyi magyar irodalom megosztására. Nincs mit megosztani: nincs egységes erdélyi magyar irodalom. Ennek n kirívó példája lehet a három évvel ezelőtti esemény is: amikor a Sütő András elleni, A Hét-beli sajtóhadjárat miatt szükség lett volna az »egységes« erdélyi (de legalább vásárhelyi) magyar irodalmi kiállásra, az író védelemére. Mellesleg kik írták a Sütő-monográfiákat (az elsőt már 1986-ban): a „nevetlen“ magyarországi irodalomtörténészek, vagy az egységes erdélyi magyar irodalomtörténetírás jelesei? Cs. Nagy Ibolya sorolta Sebestyén tévedéseit: nincs »debreceni Digitális Akadémia«, s ő nem »bennfentes«., nem mondta, hogy Kovács András Ferenc »ki- vagy elütötte« az »elismeréstől« Szilágyi Istvánt, nem mondta, hogy a »kormányzat beleszólt«, és átalakította a régi rendszert, nem mondtam, hogy »KAF jöttment, nemzetietlen taknyos«. A másik »nevetlen irodalomtörténész«, a »hölgy férje«, nem mondta, hogy Sebestyén »tartsa a száját«, a »magyar demokratikus chartáról« sem esett egyetlen szó sem. A két megrótt irodalomtörténész, Bertha Zoltán és Márkus Béla csak azért nevetlenek, mert Sebestyén Mihály nem írta le a nevüket. Bölöni Domokos jelen volt, jegyzetelt, tanúsíthatja: Cs. Nagy Ibolya igazat mondott. /Bölöni Domokos: Amik elhangzottak és amik nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

Nagy Pál irodalomtörténész, szerkesztő a nemrég létrehozott Sütő András Baráti Egyesület alapításáról beszélt. Szászrégenben Demeter József tiszteletes megpendítette: jó lenne létrehozni baráti kört Sütő András emlékének ápolására. Nagy Pál egyetértett a kitűnő ötlettel, s hozzákezdett a tájékozódáshoz: felkeresett több írókollégát, újságírókat, közéleti embereket, művészeket, irodalombarátokat, érdeklődvén a véleményeket illetően. Egyetértés volt a szükségességében. Létrehoztak egy héttagú kezdeményező bizottságot, megfogalmazták az alapvető célkitűzéseket. Június 21-én Marosvásárhelyen megalakították a Sütő András Baráti Egyesületet. Folyamatos a jelentkezés; eddig legalább százan nyilatkoztak. Hosszadalmas lenne felsorolni mindazokat, akiket már az egyesület tagjai, köztük van Gróf László egyetemi professzor Oxfordból, Lauer Edith az Egyesült Államokból, Csoóri Sándor költő Budapestről, Egyed Ákos történész Kolozsvárról, Görömbei András irodalomtörténész Debrecenből, Fodor Sándor író Kolozsvárról. Sajnálatos módon volt az eseménynek furcsa "utórezgése" is. A Vásárhelyi Hírlap munkatársa "konkolyhintő", "kútmérgező" vélekedés megnyilatkozását fedezte fel az előadásokban, megjegyezve egyebek között: "Nem kérünk a magyarhoni pártvitákból és országmegosztó acsarkodásból (...)" Ugyanekkor "gyöngécske apológiának" titulálta a jeles debreceni irodalomtörténésznek, Bertha Zoltánnak – Sütő egyik monográfusának – az előadását, és "nevetlen"-nek azt a Márkus Bélát, aki feleségével, Cs. Nagy Ibolyával együtt kötetekre menő tanulmányt írt az idők során irodalmunkról, nem utolsósorban éppen Sütő Andrásról is. Mindezekkel szemben az az igazság, hogy szó sem volt itt semmiféle "konkolyhintésről", "országmegosztó acsarkodásról". /Bölöni Domokos: Épülő szellemi "szálláshely". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Illyés Gyula nevezte a fiatal Sütőt a magyar irodalom egyik legnagyobb vigaszának. Életműve azóta beért, kiteljesedett, ő pedig búcsút mondott e földi világnak. Szeptember 30-án virággal borították Sütő András kopjafás sírját, halálának második évfordulóján tisztelői a marosvásárhelyi református temetőben. A nevét viselő baráti egyesület nevében Nagy Pál elnök helyezte el a kegyelet koszorúját. Elmondta: minden évben a születésnapon (június 17-én) ünnepi rendezvénnyel tisztelegnek a nagy író életműve előtt, halála napján, szeptember 30-án pedig megkoszorúzzák a sírt. /(bölöni): Vigaszunk, Sütő András. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./ Két éve hunyt el Sütő András Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író, az évforduló alkalmából, az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának képviselői koszorút helyeztek el az író sírjánál. Sütő András halálával a magyar irodalom kiemelkedő alkotóját, ugyanakkor erdélyi magyar közösség egyik jelenkori szellemi vezetőjét veszítettük el – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök két évvel ezelőtti részvétnyilvánításában. /Két éve hunyt el Sütő András. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

2008. június 21-én Marosvásárhelyen, a Bernády Házban közel száz jelenlévő részvételével megalakult a Sütő András Baráti Egyesület. Alapvető célkitűzése a közelmúltban elhunyt erdélyi magyar író emlékének ébren tartása, ápolása, életműve jelentőségének tudatosítása. Az egyesület az író születésnapja (június 17.) közelében minden esztendőben ünnepi találkozót rendez. Nagy Pál irodalomtörténész, az egyesület elnöke elmondta, folyamatban van a júniusi találkozó szervezése. Az egyesület vezetősége javasolta: Marosvásárhelyen nevezzenek el utcát Sütő Andrásról. A marosvásárhelyi családi ház valamikor emlékház legyen, ez távlati terve a Sütő András Baráti Egyesületnek. /Bölöni Domokos: Mi újság a Sütő András Baráti Egyesületben? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

Június 27-én és 28-án rendezvénysorozattal idézték fel Sütő András emlékét barátai és tisztelői, Marosvásárhelyen, illetve a szülőfalujában, Pusztakamaráson. A Sütő András Baráti Társaság tagjai az első napon marosvásárhelyi református temetőben megkoszorúzták az író sírját, majd Gálfalvi Zsolt kritikus mondott beszédet. A rendezvény a Bernády Házban folytatódott. Nagy Pál, a Sütő András Baráti Társaság elnökének moderálásával jeles magyarországi, felvidéki és erdélyi irodalmárok, közéleti személyiségek és politikusok osztották meg a hallgatósággal az író személyiségéhez, életművéhez kapcsolódó gondolataikat. Csoóri Sándor Beszélgetések és álmok című prózáját olvasta fel, kiemelve azt az alapgondolatot, miszerint a „trianoni mocskos ügynek” mai napig tartanak a következményei, és hiába az uniós tagság, megoldás még nem született a kisebbségi lét számára. A tudományos ülésszak előadásai után a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós társulatának tagjai előadtak egy részletet Sütő Káin és Ábel című drámájából, Kilyén Ilka színművész pedig az Ugató madár című darabból kiragadott monológot. Végezetül levetítették a Duna televízió Sütő Andrásról készített portréfilmjét. A pusztakamarási református templomban Demeter József szászrégeni lelkész kiemelte, Sütő András minden egyes művében, nyíltan vagy metaforikusan, de jelen van a helyben maradás gondolata. Oroszhegyi Attila Zsolt helyi lelkész elmondta: az idelátogatók gyakran megcsodálják a templom díszeit, az Isten házából azonban épp a gyülekezet fogyatkozott meg. A reformátusok lélekszáma a faluban 136 fő, a létszám pedig egyre apad. A Révkomáromból érkezett Aranyosi Zsolt diák mondta el Sütő: Te leszel az angyal című rövid írását. Tanára, Jókai Tiborné elmondta, hogy az ifjú tehetség ezzel a prózával nyerte meg idén a rangos rimaszombati Tompa Mihály országos vers- ás prózamondó versenyt. Vetési László lelkész, szórványügyi előadó kiemelte, a Mezőség rengeteg nagy egyéniséget adott a magyarságnak, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Mezőség megmaradjon. Pusztakamaráson a szülői ház tornácán Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi közíró tartott személyes élményekkel átitatott előadást azokról az időkről, amikor a szentgyörgyi színház igazgatójaként csaknem az összes Sütő-drámát műsorra tűzhette. /Sándor Boglárka Ágnes: A jövő feladata megőrizni a Mezőség magyarságát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./ A felszólalók közül Dobos László pozsonyi író történelmi szempontok alapján beszélt, míg Szakolczay Lajos budapesti irodalomtörténész és Lázok János, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tanára, Sütő-kutató elsősorban stilisztikailag elemezte az író életművét. Markó Béla emlékeztetett, Sütőnek volt 1989 előtt magyar nyelvterületen a legnagyobb kultusza. Utána úgy tűnt: mindez nem annyira elsőbbségi kérdés, hiába a Sütő András-i dráma, rövidpróza, regény, mondandó és mondat. Ma azonban újra szükség van az életmű jó értelemben vett kultuszára. Ahogy az ő közéleti szerepvállalásának kultuszára is. Megszólalását kényszerhelyzet szülte, ő az itthon maradott, áldozatvállaló emberek közé tartozott. Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke bejelentette, ősszel bemutatják a tizenkét órás dokumentumfilmet az 1990-es márciusi eseményekről. Felvállalták a Sütő Andrásról elnevezett utcanév megadásának és az író marosvásárhelyi szobra felállításának megoldását is. Ablonczy László elmondta, tizenhat fejezetes sorozatot állított össze Sütő Andrásról, aki jelenleg nincs a magyarországi tanmeneti és nemzetmeneti gondolatban. Pedig ő Bethlen Gábor-i magasságból és mélységgel nézte a magyarságot. Elmondhatatlan dráma volt az élete. Miközben folyt a lapítás, ő az életét tette a tisztességre. És most egy bibliográfiás senkiházi mocskolódik az életével az interneten, tette hozzá. Cs. Nagy Ibolya a Káin és Ábel című, emberi ősállapotokat tükröző tudatdrámát elemezte behatóan. Végül Pálfy G. István beszélt az általa és Cselényi László által 2001-ben készített Sütő András-dokumentumfilmről. Levetítették a Történelmet hazudni nem lehet című film félórás részletét. /Nagy Botond: Történelmet hazudni nem lehet… Sütő András-emléknap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./ A bibliográfiás senkiházival Kuszálik Péterre célzott.

Kiskenden az új művelődési otthon Sütő András nevét viseli mostantól. Fülöp Kálmán házavató versével jelentette be mindezt. Öt éve fogtak hozzá, Máté János polgármestersége idején, és mára megszületett a korszerű terem, tágas színpad. A névtáblát Nagy Pál irodalomkritikus, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke leplezte le. Pál András helybeli lelkész – a névadás egyik kezdeményezője – Sütő Andrásról, az íróról és az emberről beszélt. Eljött az ünnepségre Gábor József őrmester, akinek Sütő András 1990 márciusának rémnapján az életét köszönhette. A padlástéri kisgalériában helyi származású népművészek, iparművészek, műkedvelő festők állítottak ki. /Bölöni Domokos: Az a miénk, amit kiküzdünk magunknak. Sütő András hervadatlan emléke. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

Július 9-12-e között Kecskemét látta vendégül a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ) vándorgyűlését. A KITÁSZ közel két évtizede működik, és a teljes Duna-tájat lefedi, számos tagszervezete van a Kárpát-medence különböző pontjain. A magyar nemzet békés újraegyesítése meglehetősen lassan és keservesen halad előre, ha ugyan halad, nyilatkozta Medvigy Endre irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke. „A magunk szerény eszközeivel megpróbálunk valamit tenni a magyarság szellemi egységének erősítéséért. ” Az idei vándorgyűlés címe: Határtalan hazában. Eljöttek a Berzsenyi Társaság, a Székelyföldön működő kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, a Muravidék Baráti Kör tagjai, és érkeztek Kassáról, Zentáról és a Kárpátaljáról is vendégek. A kecskeméti vándorgyűlést Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológus, a Katona József Emlékház vezetője és Medvigy Endre elnök nyitotta meg. Számos érdekfeszítő előadás hangzott el, többek között: Szabó Dezsőről (Szőcs Zoltán közíró, a Szabó Dezső Emléktársaság elnöke), Kőrösi Csoma Sándor és a mai magyar nemzettudat (Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Egyesület elnöke), Petelei István és az erdélyi novellaköltészet a századfordulón (Boros Erika irodalomtörténész, egyetemi docens), Sütő Andrásról (Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke), Lászlóffy Aladárról (Bertha Zoltán irodalomtörténész), A délvidéki magyar irodalom és a magyarkanizsai alkotótábor antológiája (Tari István költő), Czine Mihályról (N. Pál József irodalomtörténész), Esterházy János élete és halála (Molnár Imre történész), Az írás szerepe a moldvai csángómagyarság sorsában (Halász Péter néprajztudós, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára). Nagy Pál irodalomtörténészt a Sütő András Baráti Egyesület elnöke számára nagy élmény volt a vándorgyűlés. Sokan kérdeztek Sütővel kapcsolatos dolgokat, hiszen a találkozó résztvevői, a kárpátaljai, muraközi egyesületek, irodalmi társaságok vezetői és a kecskeméti irodalmárok ismerik és nagyra becsülik Sütő András életművét. A KITÁSZ semmiféle anyagi támogatást nem kap a jelenlegi magyar hatóságoktól. /Bölöni Domokos: Katona József és Kodály Zoltán szellemiségének őrzői. Határtalan hazában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./

Szalkay József, a Sütő András Barátai Egyesület vezetőségi tagja elmondta, hogy a Kossuth- és Herder-díjas író szobrának felállítása ügyében az egyesület a marosvásárhelyi tanácshoz kérvényt nyújtott be. Elképzeléseik szerint a szobrot a Marasti utcai parkban helyeznék el. Az emlékházzal kapcsolatban az egyesületnek két célja van: anyagi forrásokat teremteni, hogy megvásárolhassa Sütő András marosvásárhelyi házát, ugyanakkor Pusztakamaráson is emlékházat szeretnének avatni. Az utóbbira megnyertek egy-egy pályázatot a Communitas Alapítványtól és a Szülőföld Alaptól. A marosvásárhelyi emlékház létrehozásának kicsi a valószínűsége, mert a család el akarja adni az ingatlant. /(mózes): Lesz-e Sütő András-szobor és -emlékház Marosvásárhelyen? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./

A Stefan Gusa tábornoknak állítandó köztéri szoborról szóló határozat megsemmisítését kéri majd a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció, amennyiben a Román Akadémiához eljuttatott kérdésére azt a választ kapja, hogy az 1989-s forradalomban szerepet vállaló katonatiszt több tucat temesvári forradalmár haláláért felelős. Benedek István, a városi tanács RMDSZ-frakciójának a vezetője elmondta, létezik egy megegyezés a magyar és román tanácsosok között, amely szerint mindkét fél javasolhatja, hogy az általa nagyra becsült személyiségeknek szobrot állítson. A Sütő András Baráti Egyesület vezetőségének tiltakozott amiatt, hogy Sütő András nevét egybekapcsolják Stefan Gusa tábornokkal. /Antal Erika: Átvilágítják Gusát. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Többen kérdezték Kincses Elődtől, mit szól Kuszálik Péternek a Sütő Andrásról írott legújabb irományához (Purgatórium, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009). Sütő András tevékenységét Kuszálik is két fő szakaszra bontja, a második szakasz 1970-től, Az anyám könnyű álmot ígér megjelenésétől számítható. Azoknak, akik a nyílt elnyomás időszakában olvasták a művet, nem kell bizonygatni, hogy milyen katartikus élményt jelentett. Sütő András 1970 előtti korszakáról kortársai sokat írtak, ezzel az időszakkal nem foglalkozik, írta Kincses Előd, de nem hagyhatja szó nélkül Kuszáliknak az 1970 utáni időszakkal kapcsolatos tévedéseit, inszinuációit. Kuszálik hosszú oldalakon keresztül bizonygatja azt a koncepciós álláspontját, hogy Sütő Andrást a román kommunista hatalom részéről tulajdonképpen semmilyen retorzió sem érte. Ezzel szemben a nyolcvanas években már az is bűnnek számított, ha valaki baráti viszonyt ápolt a neves íróval. Kincses állítását saját szekuritátés megfigyelési dossziéjából származó, a Maros megyei pártvezetésnek szánt jelentéssel támasztja alá, amelyet az akkori megyei parancsnok, Constantin Ioana vezérőrnagy jegyzett. A következőket állította: „a fentnevezett (Kincses Előd) a nacionalista megnyilvánulásairól ismert Sütő András íróhoz közeli személy, családilag látogatják egymást és gyakran találkoznak más, külföldön és belföldön hasonlóan megnyilvánuló alakokkal, elsősorban a Magyar N. K. -ból. ” A parancsnok a jellemzést a következőképpen zárja: „véleményünk szerint (Kincses Előd) ellenséges viselkedése és az a magatartás, amely jellemzi, nem egyeztethető össze a Maros Megyei Ügyvédi Kamara alelnöki tisztségével. ” Ebből a tisztségéből le is váltották, és helyette egy olyan magyar kollégát választottak, aki nem volt Sütő András barátja. Kincses édesanyja ruhásszekrényébe rejtette el – az író kérésére – azokat az írásokat, amelyeket Sütő András meg akart óvni egy esetleges házkutatás esetén. A fordulat évének őszén pedig édesanyja hetente látogatta a Sütő családot és csak tőle tudhatta meg – telefonon – a Budapesten élő Ágnes lányuk azt, hogy apja egyelőre szabadlábon van, mivel Sütő Andrást telefonon külföldről nem lehetett hívni! Elfogadhatatlan kuszáliki okfejtés az 1990-es marosvásárhelyi fekete március történelemhamisító bemutatása. A szerző két olyan „tekintélyre” hivatkozik, akik történetesen Kolozsváron élték át a pogromkísérletet. Gáll Ernőtől idézte: „a pogrom, amelynek kockázatát – mint néhány nappal ezelőtt írtam – Sütő kész volt vállalni, kitört és egyik áldozata éppen ő lett, akit félig agyonvertek és fél szemét is elvesztette” és „emlékezzünk csak Szabó Gyula mondására (1992-ből): „aki bottal köszön, annak doronggal felelnek”. Kuszálik azzal is dicsekedett, hogy március 20-án nem volt ott a főtéren, mivel voksait „a parlamentáris demokrácia elsőbbségét vallókra” adja. Abban az időben Romániának nem is volt parlamentje, a későbbiekben az általa létrehozott parlamenti rendszert maga Ion Iliescu volt államelnök is eredeti, „originális” demokráciaként határozta meg. A marosvásárhelyiek jól emlékeznek arra, hogy 1990 januárjától milyen magyarellenes uszításba kezdett az akkor egyetlen helyi román napilap, a Cuvantul Liber és a bukaresti televízió, noha akkor még szó sem volt a Kuszálik által elítélt február 10-i gyertyás-könyves tüntetésről. És azt is illene tudnia, hogy néhány román értelmiségi, egy nappal azután, hogy 1989. december 26-án aláírta a „Barátság platformját”, a Papiu líceum tanári szobájában létrehozta a Vatra Romaneascat! Sütő András 1990. március 19-én nem „bottal köszönt”, hanem az RMDSZ-székház előtt a Kincses Előd lemondatása ellen utcai tüntetésre készülő, elég jelentős számú magyart arról győzte meg, hogy menjenek haza, mert nem akarnak erőszakos összecsapásokat. Ezt a közismert, nagy nyilvánosság előtt történt Sütő-beszédet meg nem történtté tenni valóban csak egy „ördög”(i) ügyvéd teheti, egy igazi ügyvéd teljesen elveszítené a hitelét. Még egy tipikus, felelőtlen kuszáliki szurka-piszka: a Sütő András Baráti Egyesületről lábjegyzetben közli: „Marosvásárhelyen 2008 júniusában létrehozott szűk körű társaság alakuló ülésén mérges vita alakult ki arról, hogy ki a legérdemesebb az egyesület vezetésére”. Az egyesület alapító okiratát Kincses szerkesztette, ott volt az alakuló ülésen, egyáltalán nem volt vita arról, hogy ki legyen az elnök, mindnyájan az egyesület megalapításának ötletgazdáját, Sütő régi barátját és harcostársát, Nagy Pált kérték, hogy vállalja el e tisztséget, amit rövid szabódás után meg is tett. Kuszálik még azt is hozzáfűzte, hogy e kis epizódhoz illő a közismert mondás: „a nagy emberek sírján dudva terem és barátok”. Kincses megkérdezi: ki itt a dudva és ki a barát? /Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12., újraközölte: Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Kuszálik Péter válaszolt Kincses Elődnek, aki felsorolta kifogásait, helyesbítéseit Purgatórium című kötetével kapcsolatban. Kincses Előd cáfolta Kuszálik állítását, hogy Sütő Andrást a román kommunista hatalom részéről semmilyen retorzió sem érte. Sütő telefonját is lehallgatták. Kuszálik szerint másokét is lehallgatták. A Sütő András Baráti Egyesület ötletgazdája Kuszálik szerint Székely Ferenc volt, nem Nagy Pál. Kincses Előd viszont szemtanúként emlékezett: „Az egyesület alapító okiratát én szerkesztettem, ott voltam az alakuló ülésen, egyáltalán nem volt vita arról, hogy ki legyen az elnök, mindnyájan az egyesület megalapításának ötletgazdáját, Sütő régi barátját és harcostársát, Nagy Pált kértük, hogy vállalja el e tisztséget, amit rövid szabódás után meg is tett. ” /Kuszálik Péter: Válasz Kincses Elődnek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./ Előzmény: Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), 2009. nov. 12./

Sikeres volt a Sütő András sárral való fröcskölése az elmúlt héten. Alig két nap alatt (november 12-én és 14-én) pro és kontra írások jelentek meg a Népújság hasábjain Kincses Előd és Kuszálik Péter tollából. Székely Ferenc pontosított: sohasem tekintette saját ötletének a Sütő András Baráti Egyesület megalakításának gondolatát. Egy Sütő-alapítvány (akkor még ez is szóba jött) vagy egy egyesület megalakításának aktualitása szóba került. Az egyesület pontos megnevezése, azaz SÜTŐ ANDRÁS BARÁTI EGYESÜLET mindenképpen Nagy Pálnak tulajdonítható.) Nagy Pál vette át az irányítást. 2008. június 21-én Marosvásárhelyen hivatalosan megalakult a Sütő András Baráti Egyesület. A szóváltás nem Nagy Pál író, szerkesztő, közösségszervező elnök alkalmasságát kérdőjelezte meg. Az utóbbi időben elszaporodtak a Sütő Andrást célzó vagdalkozó írások a Népújság lap hasábjain. Székely Ferenc ezzel nem értett egyet. /Székely Ferenc: Nehéz(kes) álom. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./ A két írás: Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), 2009. nov. 12./ Kuszálik Péter: Válasz Kincses Elődnek. = Népújság (Marosvásárhely), 2009. nov. 14./

November 29-én Bözödi Györgyre /Bözöd, 1913. márc. 9. – Budapest. 1989. nov. 25./ emlékeztek faluja unitárius templomában. Bözödi György Budapesten halt meg, 1990. január 12-én szülőfalujában, Bözödön temették el. Az emlékezést az egyházzal karöltve szervezte a marosvásárhelyi Sütő András Baráti Egyesület. Nagy Pál irodalomtörténész, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket. Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő a költő Régi kertünk című versét adta elő. Cseke Péter egyetemi tanár Bözödi György írói, szociográfusi, történészi és fordítói munkásságáról beszélt. „Mikor elvesztettük a hazánkat, felfedeztük a szülőföldet. Hamis történelemre nem lehet építkezni” – vallotta Bözödi. Mindössze 22 éves volt, amikor megírta főművét, a Székely bánja című faluszociográfiát, amely 1938 után öt alkalommal látott napvilágot. A résztvevők elsétáltak a Bözödi-házhoz. Falára Nagy Pál koszorút helyezett el. /Székely Ferenc: Egy szál gyertya Jakab úr emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

Tanúvallomást tesz, írta Kuti Márta, ugyanis port kavart az utóbbi időben egy Kuszálik Péter nevű gépészmérnök Sütő Andrásról szóló rágalomhadjárata. Kuszálik szórja a sarat azokra, akik megpróbálták túlélhetővé tenni a diktatúrát, fontoskodik, ezért rúgták ki a Látó folyóirattól, illetve az Aranka György Alapítványtól is. Kár, hogy sok jeles magyar értelmiségi komolyan vette, és bedőlt a provokációjának Kuti Márta 1968 augusztusától az Igaz Szó szerkesztőségében dolgozott korrektorként, majd kép- és tördelő-, meg olvasószerkesztőként, és a Látóban is folytatta ezt a munkát 2003-ig. A földszinten az Új Életet szerkesztették, amelynek főszerkesztője Sütő András volt. A 60-as évek végétől, Az anyám könnyű álmot ígér részleteinek megjelenésétől az Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámán át, a Csillag a máglyán keresztül, a csodálatos esszén, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat felkavaró élményétől Sütő szinte minden ekkor született műve átment Kuti Márta kezén, gondozta szövegeit, észrevételeket tette, és minden apró észrevételért hálás volt, ami egyik jele a tehetségnek és nagyságnak. Sütő András a magyarságot, a nyelvet, a nemzet megmaradását érintő kérdésekben mindig is hajlíthatatlan volt. Ha valamiért kompromisszumot kötött vagy látszólag megalkudott, azért tette, mert úgy vélte, a magyarság és nem utolsósorban a magyar nyelv érdekei ezt kívánják. Sütő jelen volt a magyarság művelődési életében, a 75-80-as években már lélegzethez sem jutott otthon. Magyarországra csempészték ki műveit, egyszer Kuti Márta is postás volt. Legfontosabb írói korszakában Kuti Márta a közelében volt, látta, hogyan jut az üldözöttek sorsára, mint sok más magyar író Romániában. A hatalomnak kifinomult eszközei voltak az ellenállók megalázására. Egy tanárt, orvost kirúgtak az állásából, egy neves, népszerű íróval ezt nem merték megtenni. A legnagyobbat mégis ő zuhant, mert egyrészt csalódnia kellett abban, amit fiatal fejjel annyian megváltásnak véltek a magyar értelmiségiek közül, magas politikai tisztségeit fokozatosan elorozta előle a barátja, Hajdu Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, aki árulásával egyre magasabbra emelkedett. A cikkíró úgy véli, szerencsésebb lenne, ha a Sütő András Baráti Egyesület nem Sütőt, hanem az általa képviselt eszméket tűzné zászlajára. Sütő András olyan értékes műveket írt, melyek mindenféle baráti társaság nélkül is megállják a helyüket. /Kuti Márta: Sütő Andrásról szubjektív hitelességgel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./

Emlékek tűzhelye Pusztakamaráson
Nemcsak irodalmi zarándokok, hanem az Erdélybe látogató "alkalmi" turisták is egyre gyakrabban választják Kolozsvárról Marosvásárhelyre jövet a mezőségi vonalat, útba ejtve Pusztakamarást, ahol Kemény Zsigmond nyugossza örök álmát, és ahol Sütő András született s töltötte gyermekkorának boldogabbik felét. A kirándulók és olvasóink is többször szóvá tették egy eligazító füzetecske hiányát, amelyet magukkal vihetnének, amikor kilépnek a szülői ház kis portájáról. Amelyet esetleg ajándékul adhatnak a nyomukban érkezőknek. Nos, a Sütő András Baráti Egyesület gondoskodott róla, hogy a látogatók megtegyék az első lépéseket az életműhöz vezető ösvényen. Magyarul és románul egyaránt hozzáférhető az Emlékek tűzhelye című kis kalauz, amelyben – az egyesület elnöke, Nagy Pál szerkesztésében – a főbb életrajzi adatok, fontosabb műveinek jegyzéke, az író néhány torokszorító gondolata, Illyés Gyula 1977-ben fogant értékelése ("A jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb vigasza Sütő András."), valamint a kamarási ház képe, két portré (az egyik Vígh István rajza) és két fontos könyvének címlapfotója kapott helyet.
b.d. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Sütő Andrásra emlékeznek
83 évvel ezelőtt ezen a napon született a négy esztendeje elhunyt író. Az emlékét elevenen tartó marosvásárhelyi civil szervezet, a Sütő András Baráti Egyesület kétnapos emlékrendezvényen idézi fel a Kossuth- és Herder- díjas alkotó személyiségét, életművét. Június 19-én, szombaton a megyeszékhely a születésnapi események helyszíne. Délután 3 órakor Sütő András sírjánál lesz koszorúzás a református temetőben. 4 órára a Bernády Házba várják a közönséget. Kincses Előd, Kötő József, Nagy Pál és Bertha Csilla előadását, Kilyén Ilka versműsorát és a Tiberius vonósnégyes zenélését hallgathatják meg a jelenlevők.
Vasárnap az író szülőfalujában, Pusztakamaráson folytatódnak a rendezvények. Vásárhelyről reggel 9 órakor lesz az indulás a Bernády téri Teleky-ház elől. A pusztakamarási istentisztelet 11 órakor kezdődik a református templomban. Az íróról Pomogáts Béla irodalomtörténész beszél. Levetítik Vetési László filmjét a Mezőségről. Verset mond Kilyén Ilka. A szülői háznál koszorúzási ünnepség zajlik.
Az egyesület meghívójában Csoóri Sándor Hol vagy, Sütő András? című írásából idéznek részletet. Ebből ragadunk ki egy gondolatot a mai születésnapon: "Sütő András azok közé a magyar írók közé tartozik, akik a nyelv lángelméi és utcaseprői voltak egy személyben. Kosztolányi Dezső, Németh László, Cs. Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Tamási Áron, Nagy László, Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János és még jó lélekkel szaporíthatnám a névsort. Lapról lapra ilyen mondatokat olvashatunk minden művében: Tengerek nélkül is hajótöröttek vagyunk."
A legméltóbb emlékezés, ha olvassuk műveit.
Népújság (Marosvásárhely)

Ránk hagyott testamentum
Sütő Andrásra emlékeztek
Sütő Andrásra emlékezett a hét végén Marosvásárhelyen és Pusztakamaráson az író nevét viselő baráti egyesület.
A kétnapos rendezvénysorozat szombat délután három órakor vette kezdetét a vásárhelyi református temetőben. Sütő András sírjánál Demeter József lelkipásztor tartott rövid megemlékező áhítatot. Mint mondta, Jézus sírja elől a kő el volt hengerítve. Sütő is elhengerítette életünk köveit, azokat a köveket, amelyeket nemzeti öntudatunk, megmaradásunk elé dobtak. De elhozta gyémántköveit is, amelyekkel életünk egyik legnagyobb vigasza lett. Őt nem a holtak, hanem az élők között kell keresnünk. Nem kellett feltámadnia, mert csak test szerint halt meg. Ott él a Kárpát-medencei nemzet szívében és azoknak a népeknek a tudatában, akik saját anyanyelvükön olvassák csodálatos sorait. Mert amit ránk hagyott, az második Hegyi beszédnek is mondható.
A koszorúzással záruló, temetőbeli megemlékezés után a szépszámú közönség a Bernády Házba sétált, ahol a soron következő előadás-sorozat, rövid konferencia kezdetére már telt házassá növekedett a publikum. A résztvevőket, magyarországi és hazai vendégeket Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke köszöntötte, majd Csegzi Sándor alpolgármester vette át a szót. – A tavalyi, hasonló megemlékezésen Marosvásárhely nagyjai között említettem Sütő Andrást. Életemben írásai, színdarabjai által mély nyomot hagyott, megelőlegezett bizalma önkormányzati pályámon számomra meghatározó erővel bírt – mondta az alpolgármester, majd a személyes találkozások emlékeit elevenítette fel. – Sütő András félt a lakásában. Figyelték '89 előtt és után. Fontos volt a másik oldalnak, mert tudták, hogy fontos nekünk. Kopjafáján egy lámpást láthatunk. Ez számomra azt a fényt jelképezi, amit Sütő András jelent.
Pusztakamarás polgármestere hozzászólásában megjegyezte, megtiszteltetésnek érzi, hogy részt vehet a megemlékezésen. Elmondta, a kamarásiak tisztában vannak Sütő nagyságával, emléke ápolását nagyon fontosnak tartják és mindenkit szeretettel várnak, aki az író emléke előtt tiszteleg vagy a szülői házat kívánja megtekinteni.
Kincses Előd András napjától a fekete márciusig címmel tartott igen érdekes előadást Sütő András 1990 márciusa előtt megélt napjairól. A kulisszák mögötti történésekről, politikai játszmákról és ok-okozati viszonyokról, amelyek következménye mindenki előtt ismert: Sütő megveretése, fél szemének elvesztése. A kezdetek RMDSZ-éről, amelynek Sütő megyei elnöke volt, a forradalom utáni magyar–román összefogásról és a másik fél szürke eminenciásainak ezt szándékosan szétzüllesztő tevékenységéről, a sajtóban megjelent hamisításoktól a TVR-s botrányig. Emlékeztetett arra, hogy Sütő 1989. december 22-e és 1990. március 19-e között milyen magas szinten képviselte az erdélyi, romániai magyarság ügyét, de sajnos a szekus túlerővel és profizmussal szemben nem sokat tehetett.
Kilyén Ilka színművésznő Nagy Gáspár Sütőnek dedikált versét szavalta el, majd a szom.bati rendezvénysorozat zárásaként Kötő József tartott előadást Sütő András színházi – elsősorban kolozsvári magyar színházi – kapcsolatairól.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Az erdélyi magyarságnak tartozása van Sütő Andrással szemben
Marosvásárhelyen, illetve szülőfalujában, a Kolozs megyei Pusztakamaráson emlékeztek a hét végén Sütő András íróra. A Sütő András Baráti Egyesület koszorút helyezett el a marosvásárhelyi református temetőben levő sírján, majd a Bernády-házban előadások keretében emlékeztek az íróra.
Vasárnap szülőfalujában, Pusztakamaráson a református templomban istentiszteleten idézték meg, majd az egykori barátok, pályatársak a szülői háznál koszorút helyeztek el.
– Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, és ezt a tartozást rója le apránként áldozatos munkával a Sütő András Baráti Egyesület – hangsúlyozta beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szerint az író életműve bizonyítja, nem összeférhetetlen a közéleti magatartás a legmagasabb színvonalú irodalomértéssel és életmű megalkotásával. – Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, nemcsak az íróval, alkotóval, hanem a közéleti emberrel, a köz iránt mindvégig elkötelezett Sütő Andrással szemben. Sütő András tartása hiányzik nekünk: az az állandó érzékenység, odafigyelés, amellyel dolgaink alakulását követte – fogalmazott a szövetségi elnök, aki arra figyelmeztetett, a nagy elődök emlékét, kultuszát ápolni kell, hiszen nincs eleve hálás utókor, csak akkor, ha tudatosan éberen tartjuk nagyjaink emlékét.
Kötő József színházkritikus Sütő András és a színház viszonyáról értekezett, az író elévülhetetlen érdemeit húzva alá. Leszögezte, perújrafelvételt kezdeményezek Sütő András ügyében, „mert mostanában elsősorban nem az irodalmi értékeiről esik szó, hanem a napi politika mocsarába rángatták bele az írót”, amit méltatlannak tart egy olyan íróhoz, „akinek a nemzeti panteonban van a helye”. Kötő szerint a híres Sütő-drámák „a felemelt fő ideológiáját vitték be az erdélyi köztudatba”. Nagy Pál irodalomtörténész, aki évtizedeken keresztül munkatársa, barátja volt az írónak, Sütő András szerkesztői munkásságát vázolta, értékelte, attól az időszaktól, amikor még gyerekkorában, Pusztakamaráson lapot indított, amelyet a helyi segédjegyző lefordíttatott románra, majd megnyugodott attól, hogy nincs benne politika, egészen addig, hogy 1989 nyarán Sütő András lemondott az Új Élet című, kéthetente megjelenő lap vezetéséről, mert már nem lehetett elviselni a légkört, amiben élnie és alkotnia adatott.
(RMDSZ-sajtóiroda)
Nyugati Jelen (Arad)

Pusztakamarási etűdök
Sütő András 85 éves lenne
A pusztakamarási református templom harangszava még elidőz egy kicsit a mezőségi dombok hátán, aztán a torony némán szemléli, ahogy fekete kendős nénik, hajlott hátú bácsik csendben, sorban bevonulnak az istentiszteletre. Ma valamivel többen vannak, mint máskor, mivel a falu egyik nagy szülöttére, Sütő András íróra emlékeznek volt barátai, tisztelői, munkatársai, jó ismerősei: 85 éves lenne. 2006 óta nélküle tartják meg születésnapját a pusztakamarási családi háznál, ahova máskor oly szívesen jött el a barátaival. Az istentisztelet azért is különleges, mert a Sütő András Baráti Egyesületnek köszönhetően ezen a vasárnapon megtelt a templom.
Az igehirdetés sem szokványos: Tamásné Demeter Orsolya lelkipásztor unokabátyjáról, Sütő Andrásról beszél. A tőle hallott történetet eleveníti fel. Gyerekkorában édesapja – volt barátai megőrzött leveleinek újraolvasásakor, hajdan készült fotók megtekintésekor – az emlékezés gyógyító és megtartó erejére tanította az írót, abban a házban, amely ma már neki állít emléket. Olyan környezetből indult el pályájára, amelyben az 1930-as évek elején sem volt könnyű megmaradni a szegénység, a kisebbségi lét miatt. S bár mondtak róla jót és rosszat is eleget, kétségkívül nagyjaink közé nőtte ki magát. Értéket hagyott ránk, nemcsak könyveiben, hanem ahogyan élt és szólt kisebbségi sorsunkról – hangzott el, többek között, a megemlékező istentiszteleten.
A szószék elé felhúzott vetítővásznon időutazást teszünk a közelmúltba. Vetési László lelkipásztor, szórványtanácsos évekig barangolt a Mezőségen. Sütő András szülőföldjéről mesélnek képei. Aztán a 75. születésnap derűs fotóit láthatjuk. Az írót pályatársai köszöntik a családi ház udvarán. Majd erőfeszítéseit örökítik a felvételek azért, hogy a modern technika eszközeivel a magyar nyelvet megszólaltassák az itthon maradt pusztakamarási magyarok otthonaiban. Televíziós vevőkészüléket ajándékoztak néhány magyar családnak. A templombeli előadás ráadása a jó barát Bálint Zsigmond mezőségi felvételeinek bemutatása.
Amint Sütő András papírra vetette az Anyám könnyű álmot ígér című művében, a Mezőségen megállt az idő. Erre utal Pomogáts Béla irodalomtörténésznek a naplójegyzetekről szóló írása is, amelyet Nagy Pál irodalomkritikus olvasott fel. Holt-tengeri utazás ez, ahogy írta, s sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy jóslata egyre inkább valóra válik. A falu "negyedrésze", amelytől "élmény- világát, a küszködő nyelvet" kapta igencsak megcsappant. Több mint 10 éve nincs magyar tagozat a falu iskolájában. A gyerekek Sármásra, Válaszútra, Kolozsvárra ingáznak. A harangozó mondja, alig 80 magyar család él a faluban, nagyrészük vegyes házasságban, sokan csak hétvégén térnek haza, mert aki tehette városba vagy külföldre költözött. A román óvodába járó gyerekek identitástudattal küszködnek, azt kérdezgetik: otthon miért beszélnek másként, mint a tanintézetben? A harangok mostanában inkább a temetésre hívják össze a közösséget. Az ajándék parabolaantennán bejövő magyar adókról egyre gyakrabban másra kapcsolnak.
A Sütő András-emlékházhoz a faluban nemrég kihelyezett irányítótáblák vezetnek. A baráti egyesület kezdeményezését felkarolta Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke és Mocean Iancu Marcel Pusztakamarás polgármestere is, aki a templomban elmondta, büszke arra, hogy ápolják az író – a falu szülötte – emlékét. Kérdésével Demeter József lelkipásztor, az egyesület elnöke "sarokba szorítja": lesz-e Sütő András utca Pusztakamaráson? A községvezető megígéri: megtesz mindent annak érdekében, hogy az utcanév- változtatás ne okozzon gondot az ott lakóknak. Nincs ellenvetése, csak le kell küzdenie a bürokrácia akadályait – hallhattuk a diplomatikus választ.
Az emlékház rendbe van téve, erről Orbán Ilus gondoskodik, aki házigazdaként fogad mindenkit. A porta az öreg kúttal, a csűrrel és a fáskamrával együtt olyan, mintha csak azért lenne üres, mert a gazda kiballagott a jószágok után a közeli legelőre. A homlokzatra és a bejárat fölé helyezett feliratok sajnos már másról árulkodnak:"ebben a házban ígért könnyű álmot András fiának a jó édesanya". Hunyadi László féldomborműve a tornácra került. Mintha a hazatérő András nézne ránk, házba híva az idelátogatókat. Vasárnaptól újabb dombormű került az épület falára. Simon Attila 29 éves autodidakta szobrász ajánlotta fel a baráti társaságnak az író portréját úgy, ahogy ő képzelte el irodalmi tanulmányainak tükrében. Ez már az ifjabb nemzedék ajándéka…
Az ünnepi ebédre az iskola udvarán felállított fedett színpadon kerül sor. Néhány pohár vörös és fehér bor után népdal fakad a társaság ajkán. Sütő András volt barátai mondják:"ez így van rendjén, hiszen Andris is rázendítene, ha itt volna köztünk…"A magyar nóta hangja bejárja a környéket, végigsimítva a bokrok közt rejtőző, alig fellelhető Kemény-sírokat, a földfelszínig lerombolt kastélyt, a néhai kastélykertből konokul kitartó évszázados fákat, a romosodó téesz-épületeket, egy kicsit elidőz az emlékház portáján, aztán belecsitul a mezőségi "nagy Semmibe".
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Ülésezett a Sütő András-szoborbizottság
Sok még a bizonytalansági tényező, egy azonban biztos: a Sütő András Baráti Egyesület mindent megtesz, hogy 2011. szeptember 30-ra, az író halálának 5. évfordulójára marosvásárhelyi köztéren álljon a Kossuth- és Herder-díjas alkotó szobra.
Ebbeli szándékában a kezdeményező testület számíthat az RMDSZ és más szervezetek, közösségek valamint bizonyára számos magánszemély támogatására is. A kitűzött dátumig elég rövid az idő, annál több az ilyenkor szokásos intéznivaló. A névadója emlékét ápoló társaság bizottságot hozott létre, hogy ez intézze minél operatívabban a szoborállítás ügyeit. Az öttagú testület már többször összeült, hétfőn pedig kidolgozta a tennivalók menetrendjét.
Az egyik legvitatottabb kérdés az emlékmű helye. Köztudott, mekkora közéleti botrány, bonyodalom, felzúdulás, vita követte a marosvásárhelyi tanács tavalyi határozatát, amikor paritásos alapon párba helyezték, és így akarták kezelni a népbe lövető egykori tábornok, illetve a humanizmus, a békés együttélés eszméjét hirdető író szoborállítási folyamatát. Azóta valamelyest kellő kerékvágásba terelődtek a dolgok, létezik azonban a tanácsi határozat, amely szerint a Marasti téren lehetne Sütő András bronz szobormása. A főtértől nincs messze a tér, de eléggé félreeső hely, a marosvásárhelyieknek meg kellene barátkozniuk vele. Több érv is szólhat mellette. Nyitott, tágas a tér, megemlékezésekkor sokan gyűlhetnének ott össze. És a leglényegesebb, hogy közel van az író lakóházához. Ezenkívül elképzelhető, hogy a tér meg az utcának az a része előbb-utóbb Sütő András nevét is felvehetné. Persze ellenérvek is felmerültek a kiválasztandó köztér kapcsán, a bizottság mindezt mérlegeli, de minél hamarabb dönteni kell. Szóba került a Szentgyörgy téri park is. Ez is közel található Sütőék otthonához, és a tősgyökeres vásárhelyiek kedvelt helye. A Vár sétányra is lehetne gondolni. Az életét eleink, anyanyelvünk ügyére feltevő Kőrösi Csoma Sándor, egykori nagyenyedi diák szobra szomszédságában jó helyen lenne a hasonló szellemiségű Sütő András szobormása. A szoborbizottságot képviselő Csegzi Sándor alpolgármester és Nagy Pál, a baráti egyesület elnöke elmondta, hogy voltak javaslattevők, akik a Színház téren, esetleg a Bolyai téren látnák szívesebben az emlékművet. Kissé általánosít ez az utóbbi kifejezés, de az magyarázza használatát, hogy a megformálandó alkotás a kijelölt hely függvényében lehet mellszobor, de nagyobb, emlékműszerű kompozíció egyaránt.
A Sütő András Baráti Egyesület rövidesen meghirdeti hivatásos művészeket megszólító pályázatát, a beküldendő pályamunkákra vonatkozó pontosításokkal együtt. A szoborállítás hivatalos engedélyeztetési folyamatának következő lépései is remélhetőleg minél rövidebb időn belül napirendre kerülnek a marosvásárhelyi városi tanácsban. És minden mehet zavartalanul a maga útján. A fejleményekről a továbbiakban is tájékoztatjuk olvasóinkat.
(nk) Népújság (Marosvásárhely)

;;;?Nagy Pál a Magyar Kultúra Lovagja
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány nyilvánosságra hozta azoknak a személyiségeknek a nevét, akik civil szervezetek jelölése alapján 2011-ben Magyar Kultúra Lovagja elismerésben részesülnek.
Január 22-én a Corinthia Hotel Budapest dísztermében megrendezésre kerülő XV. Magyar Kultúra Napja Gálán 7 ország 36 személyisége veszi át a kultúra lovagja címet a magyar és egyetemes kulturális örökség ápolása, közkinccsé tétele, alkotó fejlesztése, a kultúrák nemzetközi együttműködésének elősegítése, valamint a kulturális tevékenység támogatása érdekében huzamos időn át kifejtett önzetlen tevékenységéért. A kitüntetettek közül ketten erdélyiek, a marosvásárhelyi Nagy Pál és a gyergyóditrói Bardócz Ferenc. Nagy Pál kitüntetését a Székely Színház Egyesület és az EMKE Maros megyei szervezete javasolta. Az alábbiakban az ajánlók méltató szövegéből idézünk.
"Nagy Pál, nagy idők nagy krónikása, a Székely Színház szellemiségét követni, folytatni szándékozó Székely Színház Egyesület tiszteletbeli tagja szoros kapcsolatot ápol a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal, annak művészeivel. Fáradhatatlan lendülettel és hittel tevékenykedik a magyarság ügyéért, a magyarságtudat erősítéséért.
Hiányt pótló könyvek szerkesztésével, írásával kisebbségi magyar létünk számtalan vetületét öleli fel, ezrekben tudatosítva, kik vagyunk, elődeink mit testáltak ránk, miket kell ápolnunk, továbbadnunk utódainknak.
Örökmozgó szellemi napszámosként könyvbemutatókat szervez, jeles magyar irodalmi és kultúrtörténeti évfordulókra hívja fel a figyelmet. Konferenciái, könyvbemutatói azt bizonyítják, hogy Nagy Pál a magyar irodalmat és kultúrát egységes egésznek látja és értelmezi, ezzel is erősítve szétszakított nemzetünkben az összetartozás érzését.
A kisebbségi létben a nemzettudat megőrzésének egyik fellegvára a színház. Mint a Sütő András Baráti Társaság elnöke konferenciákat, emlékutakat szervez Marosvásárhelyen élő színművészek közreműködésével, mintegy felmutatva a világnak, hogy a nagy színészelődök mértékadó szellemiségének vannak követői napjainkban is. Nagy Pál, mint igaz őrző a strázsán, olyan jól kipróbált, bevált és örök színházművészeti értékek mellett tanúskodik, amelyek a marosvásárhelyi hajdani Székely Színházat jellemezték, naggyá tették, és amelyek ma is mérceként állnak (vagy kellene álljanak) azok előtt, akik a színházművészettel szegődtek a nemzetszolgálat ügye mellé.
Szívesen és példaadó igényességgel, alázattal vállal közérdekű tevékenységet. Diákdolgozatokat javít és bírál, versenyeken zsűrizik, mint olyan ember, akinek fontos a közösségépítés, a nemzethez való hűség.
Helytállása példaadó!
A Székely Színház Egyesület, a Maros megyei EMKE és a magam nevében igaz meggyőződéssel ajánlom Nagy Pál irodalomtörténészt, színház- és irodalomkritikust, művelődési életünk meghatározó személyiségét a Magyar Kultúra Lovagja címre" – olvasható a Kilyén Ilka illetve dr. Ábrám Zoltán szignálta ajánlóban. Népújság (Marosvásárhely)

Sütő-szobor az évfordulóra
Szeptemberre, az író halálának ötödik évfordulójára tervezik Sütő András szobrának felállítását. Az emlékmű a jelenlegi Mărăşeşti téren fog állni, közel az író márványtáblával jelölt házához.
A Sütő András Baráti Egyesület még a múlt évben kezdeményezte a szoborállítást, amit azonnal felkarolt az RMDSZ is, kivitelezését személyesen Markó Béla és Borbély László támogatta. Nagy Pál, az egyesület elnöke lapunknak elmondta, az író halálának ötödik évfordulójára, szeptember végére szeretnék, ha elkészülne a szobor. Az ötletet a helyhatóság is támogatja, Csegzi Sándor alpolgármester, illetve a megyei tanács részéről Szalkay József önkormányzati képviselő állt a szoborállítás mellé.
A szobor helye a jelenlegi Mărăşeşti tér lesz, amelynek közelében áll Sütő András egykori lakása is. Nagy Pál az ÚMSZ-nek elmondta, az is szóba került, hogy előbb-utóbba Mărăşti utcát is elnevezik Sütő Andrásról. „Csegzi Sándor megígérte, hogy a polgármesteri hivatal fogja finanszírozni a szobor talapzatának elkészítését, illetve a park elrendezését, amely miután felújítják, és padokkal, virágokkal teszik kellemessé, egy kvázi irodalmi zarándokhely lehet, irodalmi találkozóknak is megfelelő helyszín” – mondta Nagy Pál.
A szoborra pályázatot hirdettek, de még azt megelőzően létrehoztak egy szoborállító bizottságot, amelynek elnöke Csegzi Sándor, tagjai Bocskai Vince szovátai és Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművész, Nagy Miklós Kund művészeti író, a Népújság főszerkesztője és Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke. A pályázat meghívásos alapon működik, a pályázóknak március 15-ig kell jelentkezniük munkáikkal.
Nagy Pál egyelőre neveket nem akart elárulni, annyit mondott, hogy már visszajeleztek néhányan, nemcsak erdélyi, de magyarországi alkotók is. Azt nem szögezte le a bizottság, hogy mellszobor vagy egész alakos szobor legyen-e, mindkét változatot elfogadják a meghívott pályázóktól.
A szoborállítás anyagi hátterének megteremtésére többen tettek ígéretet, így Csegzi Sándor a város részéről, Szalkay József megyei tanácsos, és Markó Béla is megígérte, hogy a Communitas Alapítvány támogatást fog nyújtani. Az Amerikában élő magyarok körében Laurer Edit jelezte, hogy szeretne gyűjtést szervezni a szobor költségeire, tudtuk meg Nagy Páltól.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Sütő András világa
Nagy érdeklődés kísérte a hétfői könyvbemutatót a Bernády Házban. Az est vendége jeles személyiség, Gróf László térképtörténész, a Királyi Földrajzi Társaság (Oxford) tagja volt. Szombathelyen született tősgyökeres “vasi” pedagóguscsaládból, ősei már a 17. század elején Sárvár mezőváros polgárai voltak. Iskoláit Sárváron, Szombathelyen és Budapesten végezte. Katonaéveit a honvéd térképészet kötelékében töltötte. 1956-ban került külföldre. Diplomáját summa cum laude szerezte meg az Oxfordi Egyetemen. Angliában él, nyugalmazott egyetemi professzor. Szenvedélyesen gyűjti a történelmi Magyarország 16-19. századi térképeit, amelyből megalapította a Carta Hungarica térképgyűjteményt. Gróf László jó ideje járja Erdélyt, történelmi és néprajzi múltja után kutatva, erdélyi címerekről és térképekről tart előadásokat. A Bernády Házban viszont Sütő Andrásról beszélt, a budapesti Officina Kiadónál nemrég megjelent Sütő András világa című album marosvásárhelyi bemutatóján. A rendezvényt a Sütő András Baráti Egyesület szervezte, az előadót Nagy Pál elnök mutatta be: “Sütő Andrásnak régi kedves barátja, éleművének egyik kiváló ismerője ugyanakkor. Gyakran találkoztak, gyakran voltak együtt, ezek emlékezetes napok maradtak, olyannyira, hogy Gróf László azóta is gyakran eljön, ellátogat a sírhoz, elhelyezi a virágait, és az emlékezés elevenen él benne.” A Sütő-album ötlete is Gróf Lászlótól való. Nagy Pál aláhúzta, hogy az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő erdélyi képviselője előtt tisztelgő kötet Sütő András életútját, irodalmi pályafutását követi nyomon. Megismerjük a pusztakamarási szülőházban eltöltött gyermekkora, majd nagyenyedi tanulóévei eseményeit, a számos nehézség, akadályoztatás ellenére kibontakozó írói pálya állomásait. Mindez maga az író, Sütő András műveinek idézeteiből, levelezéséből áll össze hiteles életpályaképpé, melyet még közelebb hoz az olvasóhoz a könyvet kísérő mintegy 150 archív fénykép. Szerkesztője Karádi Ilona, előszavát Cs. Nagy Ibolya debreceni irodalomtörténész, kritikus jegyzi. A szövegválogatás Ablonczy László budapesti irodalomtörténész érdeme.
”Sütő Andráshoz baráti kapcsolatok fűztek, és elmondhatom, hogy jól ismerem a Mezőséget, azt a »sáros szegénységet«, ahonnan Ő elindult.” Az íróval az 1970-es években “találkozott”, az Anyám könnyű álmot ígér című könyvének olvasásakor. Rokonszenvük alapja a sok mindenben közös gyermekkori és tájélmény, a sorsvállalás, és persze a páratlan nyelvezet. Sütő néhány magyar szóval a tarisznyájában indult, és hihetetlenül nagy talentummal. És eljutott a csúcsra. Az emlékezőt főleg az ragadta meg, hogy a kollegista Sütő nem felfelé akart “törni”, hanem vissza, azok közé, ahonnan elindult. “És erről az Édesapám jutott eszembe, aki ugyancsak tanító, kántortanító volt, és az volt a vágya, hogy a magyar gyermekeket nevelje.” Amikor aztán személyesen is találkoztak Marosvásárhelyen, életre szóló barátság szövődött közöttük.
Kedves közjátékként Kilyén Ilka színművésznő olvasott fel Sütő Andrástól származó részleteket, és Gali Teréz nagyszalontai énekes dalolt, gitárkísérettel; mintegy zárómomentumként pedig éppen egy Gróf Lászlótól származó balladai hangvételű szöveget adott elő.
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Halasztódik a vásárhelyi a Sütő-szobor felállítása
Valószínűleg az idén nem állítják fel Sütő András szobrát – fejtette ki tegnap lapunknak Csegzi Sándor. A Sütő András szoborbizottság elnökeként nyilatkozó marosvásárhelyi alpolgármester szerint inkább várnának egy olyan művészi munka elkészítéséig, ami méltó az öt éve elhunyt író emlékéhez, minthogy elsiessék a szoborállítást.
Nagy Pál, a Sütő András Baráti Társaság elnöke a kérdés kapcsán ÚMSZ-nek elmondta, a bizottság a napokban összeült, és úgy döntött, a beküldött pályamunkákon még némi változtatást kér a művészektől. „Egyik pályázat sem felelt meg tökéletesen azoknak a kívánalmaknak, amelyet a bizottság elvárt. Ezért úgy döntöttünk, időt hagyunk még a szobrászoknak, hogy további változtatásokat végezhessenek a maketteken egészen augusztus 1-ig” – számolt be a helyzetről Nagy Pál.
Mint elmondta, annak idején hat szobrásznak küldték el a pályázati felkérést, de közülük csak hárman válaszoltak érdemben: Hunyadi László és Kiss Levente marosvásárhelyi, illetve Györfi Sándor karcagi szobrászművész. A bizottság tagjai – Csegzi Sándor alpolgármester, elnök, Demeter József lelkész, Bocskay Vince, Gyarmathy János és Kolozsi Tibor szobrászok, Nagy Miklós Kund művészeti író és Nagy Pál irodalomtörténész – abban egyetértettek, hogy valamennyi bemutatott szoborpályázat művészileg is értékes, de nem felel meg eléggé az elvárásoknak.
„Mivel az alkotók az idő rövidségére panaszkodtak, lehetőséget adunk még arra, hogy átgondolják ezeket a munkákat, esetleg újabb változatokat készítsenek” – mondta az ÚMSZ-nek Csegzi, hozzátéve, hogy a zsűri elsősorban azt várja, hogy az arc felismerhetően Sütő Andrásé legyen.
„Abban maradtunk: az idén már nem valószínű, hogy fel is állítható a szobor” – jelentette ki az alpolgármester. Az eredeti elképzelés szerint a szoboravatást az író halálának ötödik vagy születésének 85. évfordulójához kötötték volna, de most megfogalmazódott, hogy „a szobrot a szoborért kell felállítani, akkor, amikor elkészült”, és „nem szabad elkapkodni”.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Döntött a Sütő-szoborpályázat zsűrije
Egy lépéssel ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy Sütő András emlékét bronzszobor őrizze Marosvásárhelyen. Az emlékműállítás kezdeményezője a Sütő András Baráti Társaság vezetősége, amely miután kinyilvánította szándékát, hogy szobrot állít a Kossuth- és Herder-díjas írónak, és erre a jóváhagyást a városi tanács meg is adta, meghívásos pályázaton több jeles hazai és magyarországi szobrászművészt kért fel a köztéri mű megtervezésére. Mint arról korábban már tudomást szerezhetett a közvélemény, hárman válaszoltak pozitívan a felkérésre, és határidőre el is készítették a pályatervüket.
A társaság által összehívott bírálóbizottság úgy találta, hogy a pályázati kiírás elvárásaihoz Kiss Levente szobrászművész pályamunkája áll a legközelebb, őt kérte fel, hogy tökéletesítve kompozíciós szobortervét, folytassa a munkálatot. A művész szerda délután mutatta be a zsűrinek továbbfejlesztett pályatervét, egy kővel kombinált, egész alakos bronzkompozíciót, amelyet elkészülte után a tanács által jóváhagyott helyen, az író egykori családi otthona közelében, a Marasesti téren az alkotáshoz illően kialakítandó környezetben állítanak majd fel. A bírálóbizottság úgy döntött, hogy a pályamű a jelzett igények szerint módosult és megfelel az elvárásoknak, megbízta tehát Kiss Leventét, hogy véglegesítse a kompozíciót. A Sütő András Baráti Társaság pedig haladéktalanul elindítja a szoborállítási eljárás sokrétű folyamatát. A remények szerint egy éven belül avatásra kész lehet a szobor.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

… "a szülőföldnek még mindig akad mondandója rólunk"
Sütő András közelében
Időkút fölé hajoló barátok, pályatársak, hangszalagon és filmkockákon rögzített pillanatok hozták vissza az emlékezni vágyók közé Sütő Andrást szombat délután. A 85 éve született író nevét viselő baráti egyesület a marosvásárhelyi református temetőben, Sütő sírjánál gyülekezett. A koszorúzás előtt Gálfalvi György elevenített fel néhány emléket: Sütő 1987-ben a diktatúra által megtiltott, az Új élet szerkesztőségében mégis megtartott születésnapi ünnepségét, amely annyira meglepte a kommunista hatalmat, hogy elmaradt a leszámolás, és a tíz évvel későbbi születésnapot, amelyet a Kultúrpalotában óriási tömeg előtt ünnepeltek.
– Nemtelen támadások sorozata érte őt az évek során, és mi nem mindig találtuk meg a módját, hogy megvédjük. (…) Most már kezdjük megtalálni az arányokat, kezdjük megérteni, hogy mit jelentett, mit jelent nekünk Sütő András. (…) Nekünk van szükségünk az ő tisztánlátására, elemzőkészségére, szavai univerzumára – mondta Gálfalvi György. Az emlékezők Demeter József református lelkésszel imádkoztak, majd közösen elénekelték az író kedvenc zsoltárát, a 90. zsoltárt, mely így kezdődik: Tebenned bíztunk elejitől fogva...
Az emléknap a Bernády Házban folytatódott, ahol az első felszólalások előtt kivetített fekete- fehér fényképek meséltek Sütő gyermekkoráról, ifjúságáról, későbbi éveiről. Nagy Pál író, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke az ünnepségre hivatalos, külföldön élő családtagok, ismerősök, pályatársak leveleit olvasta fel, melyben a meghívottak sajnálatukat fejezték ki, amiért nem tudtak jelen lenni a rendezvényen, majd Farkas Ernő magyar szakos tanár izgalmas, mozaikszerű előadásban a mai Sütő-recepciót járta körbe. A mindennapok világából kiemelt szövegdarabokkal illusztrálva mondandóját, Sütő periferizálásáról, kánonból való kimozdításáról értekezett a magát "gyalogos olvasónak" nevező pedagógus.
– Az új európai értékrendbe nem fér bele a transzszilvanizmus. Ami a globális, univerzális mintától eltér, az torzult, törmelék. A Sütő-támadások egy értékrend eltörlését célozzák. Az új kánon szerint az irodalomnak nem feladata a tanítás. Ez megfelel a gyökértelenítés követelményeinek – szögezte le az értekező, majd az író műveit valamilyen módon lefokozó, vagy éppenséggel az írót vállon veregető irodalomtörténetekből idézett. Farkas Ernő arra is felhívta a figyelmet, hogy a tankönyvekből az utóbbi időben eltűnt a romániai magyar irodalom.
A Trianon utáni magyar irodalmat ki kell zárni, mert regionális. Csak a politikában van régió – jegyezte meg a pedagógus, aki szerint a Sütő-recepció egyik akadálya a terek lemorzsolódása.
Napjainkban a tér leküzdendő. Sütőt nem érti, aki nem ismeri a mezőségi tájat, a sarat, a magányos akácfákkal körülvett tanyát. A Sütő-hely benn ég minden művében.
Kiss Jenő soraival idézte meg ezt a világot az értekező, majd így zárta mondandóját:
Isten éltesse Sütő Andrást.
Jászberényi Emese, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője egy 1982-ben készült interjúval tette még közvetlenebbé, élőbbé az együttlétet az íróval, akit 1962-ben ismert meg, és akiről számos hanganyagot készített az évtizedek során. A felvétel Sütő 55. születésnapja alkalmából készült. Versírásról, az orgonajáték szeretetéről, első színházélményéről, a vígjátékokról a drámára való áttérésről kérdezte a riporter az alkotót, és kedvenc nótáját is elénekeltette vele. Művei lefordítása kapcsán mintha Farkas Ernő gondolatait támasztotta volna alá az író, amikor arról beszélt, nem fordították le olyan sok nyelvre ezeket az alkotásokat, amennyire szerette volna, "lehetséges, hogy az abszolút világgal nem tudom felvenni a versenyt". Az interjúból az is kiderült, mennyire szórakoztatta Sütő Andrást, amikor ifjú korában, az ötvenes években összetévesztették Majtényi Erikkel. A felvétel az író egész életművét átható idézettel zárult: "Amikor mindenhol elfelejtettek, a szülőföldnek még mindig akad mondandója rólunk." Tízperces szünet után Györffy András színművész tolmácsolta az író gondolatait, majd Sándor Csaba, a marosvásárhelyi márciusi események szemtanújaként elevenítette fel azt a napot, amelynek egyik áldozata Sütő volt. A megrázó múltidézés után Kincses Elemér író, rendező pillanatok alatt vidám hangulatot teremtett, az íróval közösen átélt, mulatságos történetekkel nevettette meg az egybegyűlteket – ha azt mondták neki, hogy valaki férjhez megy, azt kérdezte, ki ellen?, emlékezett az egykori jó barát –, majd levetítette a Sütőről készült utolsó videofelvételt.
– Az a feladatunk, hogy hallgassuk a könyveit – mondta zárszóként Kincses Elemér.
Az utolsó utáni percben, mikor az emlékezők már felálltak helyeikről, egy idős hölgy, Holitska Magdolna osztotta meg váratlanul megható Sütő-élményét az egybegyűltekkel.
– 1986-ban vagy 87-ben az Advent a Hargitán budapesti bemutatóján a nézőtéren az egyik szék üresen állt, egy kosár virág volt rajta. Ott kellett volna ülnie Sütő Andrásnak, de nem engedték ki az országból. A szervezők azt kérdezték, jött-e valaki Marosvásárhelyről, és amikor szóltam, hogy én vagyok az, megkértek, hogy üljek oda, Sütő székére.
Az emlékezés vasárnap, Sütő András születésnapján szülőfalujában, Pusztakamaráson folytatódott.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

KITÁSZ vándorgyűlés Marosvásárhelyt
Előadás-sorozat szellemi értékeinkről
A közelgő hétvégén, július 12-e és 15-e között tartja XXI. vándorgyűlését a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége. A közhasznú szervezet ez évben Marosvásárhelyen szervezi meg nyilvános és díjmentesen látogatható előadásainak sorozatát Az erdélyi magyarság szellemi értékei címmel. A szentendrei székhelyű szövetség Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című versének sorait választotta a vándorgyűlés mottójaként, nem véletlenül: "Vajha Moldvának is kies parlagjai,/ Ameddig terjednek a Pontus habjai,/ Magyar Koronánknak árnyékába menne,/ S a csángó magyar is polgártársunk lenne!" Az eseménysorozatnak a Bod Péter Diakóniai Központ (Erdő utca 7b sz.) ad otthont, a vándorgyűlés programját az alábbiakban olvashatják.
Július 13., péntek: 9.00 – A vándorgyűlést megnyitja Kilyén Ilka a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület nevében és Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, kiadói főszerkesztő, a KITÁSZ elnöke (Szentendre). 9.20: Az ,,ismeretlen" Marosvásárhely – múlt és jelen. Előadó: Balás Árpád főiskolai tanár. 9.50: A vallás, a múlt, a mai kultúra összefonódása. Előadó: Henter György református lelkész. 10.20: Képzőművészet, kultúra, a város nagyjai. Előadó: Nagy Miklós Kund közíró. 10.50: Kávészünet. 11.05: Nyirő József néma küzdelme, emigrációs évei és három temetése. Előadó: dr. Medvigy Endre irodalomkutató, a KITÁSZ leköszönő elnöke (Budapest). 11.35: ,,Addig élünk, amíg módunkban áll visszafele tekinteni". Előadó: Farkas Ernő magyar szakos tanár, a Sütő András Társaság tagja. 12.05: Tamási Gáspár ,,vadon nőtt gyöngyvirágai". Előadó: Molnár Péterné, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vezetőségi tagja, a KITÁSZ ügyvezető elnöke (Kunszentmiklós). 12.35: A város irodalmi értékei. Előadó: Kuti Márta szerkesztő-újságíró, tanár. 13.05: Ebéd. 14.00-17.00: Helytörténeti séta Balás Árpád idegenvezető, földrajztanár vezetésével. 17.30: Sütő András és Molter Károly sírjának megkoszorúzása a református temetőben.
Július 14., szombat – 9.00: Erdélyország története. Szilágyi Sándor, az első Erdély-történet szerzője. Előadó: Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, kiadói főszerkesztő, a KITÁSZ megválasztott elnöke (Szentendre). 9.30: Németh László erdélyi témájú esszéi és drámái. Előadó: dr. Cs. Varga István irodalomtörténész professzor (Budapest). 10.00: ,,Márton Áron üzenete" – verseiből olvas fel Gál Éva Emese költő (Gyergyószentmiklós). 10.30: Kávészünet. 10.45: Tamási Áron publicisztikája és a Vásárhelyi Találkozó. Előadó: Nagy Pál irodalomtörténész. 11.15: A népi írók gondolatait közvetítő kolozsvári Termés című irodalmi folyóirat (1942-1944) mának szóló üzenete. Előadó: dr. Neszmélyi Károly címzetes egyetemi tanár, a Népi Írók Baráti Társasága társelnöke (Budapest). 11.45: Kolozsvári Vasárnap és a Vasárnapi Újság 1921-1925-ben. Előadó: Szabó Zsolt főszerkesztő (Kolozsvár). 12.15: A költő feltámadása – Dsida Jenő költészete. Előadó: dr. Lisztóczky László irodalomtörténész (Eger). 12.45: Gazda József A harmadik ág című könyvét bemutatja a szerző (Kovászna). 13.15: Ebéd. 14.30: KITÁSZ-közgyűlés. 17.00: Petelei István, a novellista és hírlapíró. Előadó: dr. Kozma Dezső professzor (Kolozsvár). 17.30: A Népújság irodalmi mellékletét, a Múzsát bemutatja Nagy Miklós Kund közíró. 19.00: Vacsora. 20.00: Kilyén Ilka színművész műsora.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Ismét Sütő-szobrot terveznek
Sütő András ülő szobrának felállítását kéri Marosvásárhelyen Peti András RMDSZ-es önkormányzati képviselő hétfőn benyújtott határozattervezetében.
Az elképzelés szerint a szobor a Színház téren kapna helyet. Az elöljáró a mostanában egyre divatosabb szobormodellben gondolkodik: az író egész alakos szobra egy padon foglalna helyet, így a járókelők, a fényképezkedni vágyók helyet foglalhatnának mellette.
A szoborállítás kezdeményezője elmondta, hogy a Sütő András Baráti Társaság ötletét felkarolva nyújtotta be a határozatot. „Többször szóba került, hogy a volt Zrínyi (jelenleg Mărăşti) térre állítsunk fel egy Sütő András-szobrot. De az egy elég eldugott hely, távol esik a turisztikai útvonalaktól, holott az író megérdemli, hogy méltó helyet kapjon. Szomorú, hogy Sopronban már van Sütő András-szobor, de Marosvásárhelyen, ahol az író sokáig élt és alkotott, még nincs. Azt szeretnénk, hogy a Színház téren legyen egy kis szoborpark, ahol neves íróknak, költőknek állíthatunk emléket. Ennek az első darabja lenne az ülő Sütő-szobor. Európa több városában van hasonló ülő szobor, és az mindenhol a turisták kedvence” – nyilatkozta Peti András, aki a tervezetbe azt is belefoglalta, hogy Marosvásárhely megpályázhatná az Európa Kulturális Fővárosa címet, és akkor előnyt jelentenének az értékes köztéri szobrok. Amennyiben a jövő héten tartandó tanácsülésen a városatyák rábólintanak a Színház téri szobor felállítására, a Sütő András Baráti Társaság újabb pályázatot hirdet meg az alkotás elkészítésére. Mint ismeretes, egy kilenctagú zsűrinek 2011 áprilisában kellett volna kiválasztania, azt a szoborvázlatot, amelynek alapján elkészíthetik a köztéri alkotást. Akkor a zsűri úgy döntött, hogy egyik terv sem felel meg az elvárásoknak. Később a helyi Kiss Levente szoborvázlatát fogadták el, a támogatási gondok és az elhúzódó bürokrácia miatt azonban a szoborállítás végül elmaradt.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár),