Az RMPSZ váltja az Iskola Alapítványt?
Miközben a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, jelen pillanatban még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a magyarul (is) tanuló diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke úgy tudja, a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ működtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ). Erre azért is van szükség, mivel az RMDSZ számos esetben és sok helyütt saját népszerűsítésére, kampányfogásként használta a magyarországi támogatás folyósítását. Az igénylő űrlapokat a párt székházaiban lehetett beszerezni vagy a párt aktivistái osztogatták, a magyarok lakta vidékeken – különösen a szórványban és az eldugottabb településeken – az emberek úgy tudták, hogy ezek a többnyire jelképes összegek „az RMDSZ-től jönnek”. Az új magyar kormányzat nem kívánja egyik vagy másik romániai politikai szervezetet előnybe hozni azáltal, hogy a magyar adófizetők pénze fölött diszponálhat.
Az RMDSZ sajtója és az Iskola Alapítvány nyilatkozatháborút indított az Orbán-kormány ellen e támogatás ürügyén is, mondván, nincs semmi ok arra, hogy elvegyék a párt alapítványától ezen összegek folyósításának lehetőségét. Ráadásul szerintük kormányközi egyezmény kötelezi Budapestet arra, hogy az ebben nevesített Iskola Alapítványnak adja ezt a jogosultságot. A nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani ezt – szögezte le a pártsajtónak Nagy Zoltán alapítványi igazgató, aki nem mellékesen Markó Béla miniszterelnök-helyettes mellett államtanácsosként van fizetve. Ez alig burkolt utalás arra, hogy diplomáciai vita származhat abból, ha Budapest elveszi az RMDSZ-től a forintmilliók kezelését.
A kormánypárti magyar média úgy tudja, hogy a kabinet berkeiben megszületett az elvi döntés arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelése nyolc év után visszakerül a pedagógusszervezethez. Romániában ugyanis az első Orbán-kormány idején az RMPSZ utalta a finanszírozást, a diáktámogatás bevezetése is annak köszönhető, az MSZP és az SZDSZ hatalomra kerülése után bízta meg a Medgyessy-kabinet az RMDSZ Iskola Alapítványát a program lebonyolításával.
A támogatások kiírása ügyében különben azután gyorsultak fel az események, hogy április 18-án a budapesti Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyarság forrásai fölött a jövőben rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő bejegyzése, ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől; az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik. A Szülőföldön magyarul program keretében az a határon túli szülő jogosult a 20 ezer forintos támogatásra, aki magyar nyelvű képzésben vagy oktatásban részesíti gyermekét; idén a támogatottak köre kibővül az óvodásokra is. A nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő közleménye szerint már ezen a héten megjelennek az oktatási-nevelési pályázatok, amelyek szakmai előkészítése befejezés előtt áll, a nyári programok pályázatait pedig előreláthatólag május közepén írják ki. Emlékeztettek arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a jogosult határon túli magyar általános és középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók a következő tanév szeptemberétől jutottak hozzá a támogatáshoz, a lebonyolításban részt vevő szakmai szervezetek segítségével ezt a határidőt az idén is tartani fogják.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kiéheztetés
Nem lehet nem érzékelni azt az idegességet, amely az RMDSZ háza táján mutatkozik akkor, amikor a magyar kormány nem a szövetség érdekeltségi körébe tartozó szervezetre bíz egy-egy népszerű feladatot. Az RMDSZ vezetőinél korábban az verte ki a biztosítékot, hogy a magyar állampolgárság igénylésével kapcsolatos tanácsadást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bízták, most pedig az oktatási-nevelési támogatások kiosztása körül forrósodik a levegő.
Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az Orbán-kormány a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez fordul a pénzosztás feladatával, és ejti a Kelemen Hunor által vezetett Iskola Alapítványt, mely az elmúlt hét évben bonyolította le a támogatás folyósítását. Ha így történne, a Fidesz-kormány ahhoz a szervezethez térne vissza, amelytől a magyarországi balliberális kormányzás idején elvették, és az RMDSZ házi alapítványához menekítették a feladatot. De miért is fűződik ennyi indulat bizonyos feladatokhoz? – teheti fel a kérdést a szemlélő. Az erdélyi magyar polgár szemszögéből ugyanis alig van jelentősége annak, hogy az egyik vagy a másik szervezetnek kell címezni a levelet. A kérdés megválaszolhatatlan, ha nem vesszük figyelembe a tájékoztatói, pénzosztói munka presztízsvonatkozásait és anyagi hátterét. A népszerű feladatok ugyanis a lebonyolítók népszerűségét is öregbítik. Ha Teréz néni arra emlékszik, hogy Kelemen Hunor alapítványához kellett folyamodnia gyermekei oktatási támogatásáért, a szavazófülkében is eszébe juthat a tulipán. Ha Pista bácsinak az marad meg a tudatában, hogy nem boldogult volna a magyar állampolgársági kérvény kitöltésével, ha nem fordul a demokrácia-központhoz, a szavazófülkében Tőkés László pártja fog eszébe jutni. De talán ennél is fontosabb, hogy a magyar állam pénzt is rendel az általa leosztott feladatok elvégzésére. Pénzt, amelyből irodákat, gépkocsikat lehet fenntartani, a párthoz kötődő emberek tucatjainak lehet fizetést adni. Az RMDSZ eddig a Progress és az Iskola Alapítványon keresztül a magyarországi forrásokat fölözte le, a Communitas Alapítványon keresztül pedig a román költségvetés kisebbségi támogatásait zsebelte be. A szövetség mostani magyarországi kiéheztetése talán elvezet oda, hogy előbb-utóbb a romániai magyar közösségen belül is nyílt vita kezdődjék a közpénzek felhasználásáról.
Gazdag Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Zavarja az RMDSZ-t, hogy az RMPSZ kezeli az oktatási támogatásokat
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) – elfogadva a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. felkérését – vállalja a 2010–2011-es tanévben a Szülőföldön magyarul pályázati folyamat lebonyolítását – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ újonnan megválasztott elnöke, illetve Lászlófy Pál, a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke.
Mint hangsúlyozták, csupán a lebonyolításban vállalnak szerepet, eljuttatják a pályázati csomagokat a megfelelő helyekre, begyűjtik és ellenőrzik azokat, majd javaslatot tesznek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél, a pályázatok elbírálását és a támogatások kiosztását pedig már ez utóbbi végzi.
Lászlófy Pál azért tartotta fontosnak többször is megemlíteni, hogy a kifizetésekkel nem ők foglalkoznak, mivel ők csak működési támogatásban részesülnek, és maga a pályázati folyamat sikeres lebonyolítása inkább erkölcsi sikert fog számukra jelenteni. „Ez a feladat erkölcsi felelősség, és csak erkölcsi sikerünk lehet” – fogalmazta meg Lászlófy, aki szerint ez a feladat a szervezet megerősödésében is nagy szerepet játszhat. A pályázat lebonyolításában egyébként már van tapasztalata a pedagógusszövetségnek, hiszen 2003 előtt két évig tevékenykedett ezen a területen, mielőtt megszűnt a megbízatásuk, mivel a 2002-ben hatalomra került MSZP-kormány az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványra bízta a feladatot.
RMDSZ-es ágálás
Az RMDSZ így érthető módon ellenzi a magyar kormány döntését, amelyet szerdán Répás Zsuzsanna államtitkár-helyettes személyesen közölt Nagy Zoltánnal, az Iskola Alapítvány igazgatójával. Kelemen Hunor csütörtökön a Krónikának politikai lépésként értékelte, hogy immár nem a szövetség szervezete kezeli az oktatási-nevelési támogatást, további kérdésünkre azonban azt már nem nevezte politikai gesztusnak, hogy 2003-ban a Năstase- és a Medgyessy-kormány éppen a pedagógusszövetségtől irányította át a program lebonyolítását az Iskolához. Az RMDSZ elnöke szerint amikor két miniszterelnök aláír egy megállapodást, azt lehet politikai egyezségnek nevezni, emlékeztetett azonban, hogy 2002-ben egy hasonló, Adrian Năstase és Orbán Viktor szentesítette kormányközi megállapodás alapján lehetett igényelni a magyarigazolványt.
„Szakmailag nehezen lehet indokolni a megállapodás felrúgását, hiszen az Iskola Alapítvány kifogástalanul bonyolította le a programot. Egy kormányközi megegyezés egyoldalú felbontása nemzetközi jogszabályokba ütközne, másrészt ehhez hozzá kell járulnia a román kormánynak is, amelynek, ne feledjük, tagja az RMDSZ is” – jelentette ki Kelemen, hozzátéve: ha a magyar kormány a Năstase–Medgyessy-paktumot kikerülve bízná az RMPSZ-re az ösztöndíjak folyósítását, akkor megtörténhet, hogy a támogatások adókötelesek lesznek Romániában, ugyanakkor a program a személyi adatgyűjtést szabályozó szigorú feltételeknek sem felelne meg.
Az óvodásoknak is jár támogatás
Az idei támogatások kapcsán Burus-Siklódi Botond elmondta, bár késett a pályázat kiírása, mindenkinek lesz lehetősége bekapcsolódni, „senki nem fog sérülni jogaiban”. Az idei évtől ugyanakkor szeretnék komolyabban venni az ellenőrzést, hiszen előfordulhat, hogy valakik hamis adatokkal pályáznak, így szúrópróbaszerű ellenőrzéseket iktatnak be ezek kiiktatására. Újdonság továbbá, hogy idéntől a nevelési, oktatási támogatásra (20 000 Ft), valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatásra (2400 Ft) nemcsak az iskolások, hanem óvodások is pályázhatnak, de szintén benyújthatnak űrlapot hallgatói támogatásra (2800 Ft) azok az egyetemisták, akik Románia valamely felsőoktatási intézményében magyarul tanulnak. Egyéni elbírálásban részesülnek azok a diákok, akik még középiskolások, de már betöltötték a 18 évet, valamint a fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesülők. „Lényegi változás a pályázók szempontjából nem történt, csupán a postacím, ahová pályázataikat továbbítaniuk kell” – mutatott rá az RMPSZ elnöke. Idéntől ugyanis a szervezet Teleki Oktatási Központjába várják az űrlapokat, Szovátára.
Idén 30–40 ezer óvodás, 120–125 ezer iskolás és mintegy 6–7 ezer egyetemi hallgatói pályázat benyújtására számítanak. A pályázati űrlapokat a remények szerint május 15-éig valamennyi tanintézetbe eljuttatják, de már most is elérhető az RMPSZ honlapján, valamint a www.szulofoldonmagyarul.ro oldalon. A pályázatok leadási határideje június 30., a támogatások kiosztására szeptemberben kerülhet sor.
A pályázatot postai úton, ajánlott levél formájában, egy eredeti példányban, zárt borítékban kell benyújtani a következő címre: Teleki Oktatási Központ, 545500 Szováta, Rózsák útja 147., postafiók 1. További tájékoztatás az RMPSZ irodájában a 0266-371377-es, a Teleki Oktatási Központban a 0265-570725-ös telefonszámon, vagy a külön ebből a célból működtetett, a Romtelecom hálózatában ingyenesen hívható 080080039-es számon kérhető. (Bankszámlára küldik a pénzösszegeket. 5-6 milliárd forintos támogatással számol idén a magyar kormány – közölte Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a program meghirdetését követően. A forrásokat koordináló Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője elmondta, szeretnék a jelenlegi rendszert modernizálni. Eddig a támogatásokat jelentős arányban, például Erdélyben 80 százalékban, készpénzben fizették ki, s a járulékos és postaköltség, illetve az egyéb lebonyolítói költségek elérték a 10–30 százalékot. Ezt ötmilliárdos támogatásnál, átlag húsz százalékkal számolva több mint 500 millió forintot tett ki. Azt szeretnék, ha az érintettek közvetlenül, bankszámlára kapnák meg a támogatásokat, ezért tárgyalásokat folytatnak, hogy minél kedvezőbb feltételek mellett, akár ingyenesen bankszámlát nyithassanak a támogatási összeg fogadására, ami mellé ingyenesen bankkártya is járna, s az utalás is térítésmentes lenne. „A magyar államháztartásnak nem érdeke, hogy külföldi postai szolgáltatásokat finanszírozzon” – jegyezte meg Ulicsák, hozzátéve: az új rendszer akár már ősztől, az új iskolaévre, a támogatások utalására életbe léphetne.)
Forró Gyöngyvér, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének közleménye
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) 2011. május 4-én felkérést kapott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-től az általuk meghirdetett Szülőföldön magyarul című pályázat lebonyolítására. A pályázat óvodások és iskolások nevelési, oktatási, valamint tankönyv és taneszköz támogatására, illetve hallgatói támogatás igénylésére vonatkozik.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 20 éve a magyar tannyelvű óvodai, elemi és középiskolai oktatás szakmai, érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete. Négy területi oktatási központtal (a csíkszeredai Székelyföldi, a szovátai Teleki, a kolozsvári Gál Kelemen és a nagyváradi Partium) és 16 megyei szervezettel fogja át az ország magyar tannyelvű oktatási intézményhálózatát. Céljai közé tartozik a romániai magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztése; pedagógusainak széles körű, igényes és magas szintű továbbképzése. 
Az RMPSZ a 2002-ben induló Szülőföldön magyarul támogatás pályázatának első lebonyolítója volt, fejlett infrastrukturális háttere és adatbázisa megfelelő az idén meghirdetett pályázat lebonyolításához is. A 2010–2011-es tanévre vonatkozó Szülőföldön magyarul nevelési, oktatási, tankönyv és taneszköz támogatás pályázati csomagját (a kinyomtatott pályázati adatlapot és pályázati útmutatót tartalmazó, a pályázati iroda címével ellátott válasz- borítékban) szövetségünk megyei szervezetei bevonásával juttatja el az érintett pályázókhoz. A megyei szervezetek maguk alakítják ki azt a stratégiát, amely által a leggyorsabban és a leghatékonyabban tudják kézbesíteni a pályázati adatlapokat. Erről értesítik az érdekelteket. 
A pályázati adatlap letölthető a www.rmpsz.ro vagy a www.szulofoldonmagyarul.ro honlapokról is.
A kitöltött pályázati adatlapot a szükséges mellékletekkel a pályázó szülő a Teleki Oktatási Központ címére küldi be postai úton, ajánlott levélben (scrisoare recomandata) legkésőbb június 30-ig(postabélyegző dátuma). Postacím: 545500 Szováta, Rózsák útja, 147. sz.
Az adatokat ott összesítik, és továbbítják a pályáztatónak. Az RMPSZ tehát csak a pályázat lebonyolításával foglalkozik, nem osztja szét a támogatási összeget a jogosultaknak sem postán, sem banki átutalással.
A benyújtott pályázatok alapján a támogatás elnyeréséről és a kifizetés módjáról a kiíró Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt dönt. Erről postai úton értesíti a pályázókat.
Erdély.ma

Magyar–magyar iszony, vagy közös fellépés
A cím nem elírás, nem véletlenül írtam magyar–magyar viszony helyett magyar–magyar iszonyt. Az ijesztgetésnek, félelemkeltésnek is minősíthető kifejezést azért használom, mert az új politikai helyzetben, amennyiben a három romániai magyar párt, az RMDSZ, az MPP és most bejegyzési procedúra labirintusában bolyongó EMNP képtelen lesz már a jövő évi helyhatósági választásokon közös jelölteket állítani, és egységesen ezekre szavazni, iszonyatos veszteséget könyvelhetnek el valamennyien.
A félre- és mellébeszélések helyett próbáljuk előbb szemügyre venni azokat a belső folyamatokat, amelyek a hazai magyar politikai életben, a politikai preferenciák világában bekövetkeztek, és felerősödésük máris valóság, társadalmi térnyerésük pedig a továbbiakban előre borítékolható. A romániai magyar közélet a két évtizeddel ezelőtti (89–90-es fordulat utáni) állapothoz képest szétesett, szétforgácsolódott, és majdnem általánosnak minősíthető kiábrándultságba és közönybe süllyedt. Ezt a folyamatot a magyarság közképviseletének veszélyeztetettsége felől nézvést jól illusztrálja a magyarok választási kedvének lekonyuló grafikai görbéje.
Az okok firtatása helyett most csupán jelezzük, hogy az RMDSZ és az MPP kölcsönös és személyekre is szabott lejáratása megtette hatását. Helyben és országos, illetve erdélyi szinten egyaránt. A kölcsönös önkormányzati “betartások” és kakaskodások a ritka kivételektől eltekintve a közképviselet minőségét rontják, és a közjó érvényesülését akadályozzák. Ez az erdélyi és a Kárpát-medencei politikai légköri magasságokban is uralkodó folyamat a helyi politikai élet alakulásának, illetve romlásának fő oka. A helyzet eldurvulását és elmérgesedését érzékeltetik az internetes és a papíralapú kiadványok álneves kommentárjai, amelyek a vádaskodás, a szitkozódás és a fenyegető átkozódás szintjére süllyesztették a véleményformálást.
E negatív folyamatok következménye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Tőkés-féle párt, azaz az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásának szándéka és megvalósult ténye. És hogy a mellé- és félrebeszéléseknek elejét vegyük, egyik legutóbbi Tőkés-interjú alapján szögezzük le a következőket: – Már a jövő nyári önkormányzati választásokra együttműködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tőkés László, előválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát állítana – olvashatjuk a Krónikának adott interjúban. “Eme újfajta összefogás nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben” – állapítja meg Tőkés László.
– Az EMNT választási koalíciót, azaz közös jelöltállítást javasol a helyhatósági választásokra és a parlamenti képviselők jelölésére is. Ebben máris partnere a Székely Nemzeti Tanács. Ellenzője Szász Jenő személyében az MPP, amely az RMDSZ ellen szövetkezne az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal. Szász Jenő szerint a romániai magyarság 80 százaléka nem akar új pártot. Sértés ne essék, de a politikai környezet ismeretében ez légből kapottnak tűnik, mondhatott volna kilencven százalékot is.
– A közös jelöltállítás kérdését, egyelőre, mellékvágányra tolja az RMDSZ csúcsvezetése is. Ennek nem csak a rivális Tőkés-párt megjelenése az oka, hanem a magyarországi nemzetpolitikában bekövetkezett markáns stratégiai változás is. Az RMDSZ-nek, kétségtelen, erdélyi szinten kiépült szervezeti hálózata van. A helyi önkormányzati képviselők, a polgármesterek többsége az RMDSZ színeit képviseli. A mögöttük lévő, őket támogató tömegbázis viszont fellazult, elbizonytalanodott, kiábrándult. Az összefogás szükségessége maradéktalanul a szórványban érvényesül, ahol elképzelhetetlen a tanácsi, adott esetben polgármesteri képviselet megszerzése. – Az RMDSZ csúcsvezetése egyelőre sérelmi politizálást gyakorol. Ebben minden egymáshoz közeledést ellehetetlenítenek egyes – manipulálható – politikusi, és főleg újságírói túllihegések. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ellenzi ugyan az új párt létrehozását, de ennek bejegyzését nem próbálja megóvni, ami realitásérzékre vall, hisz ezzel csak tovább rontaná az RMDSZ közösségi megítélését. Az RMDSZ sérelmi politizálására érdemes kitérni, mert ez a magyar–magyar kapcsolatok végzetes megromlásához vezethet. Az RMDSZ politikai monopolhelyzetének elvesztését bizonyos újságírói reagálások ellenségeskedéssé torzítják, az anyaországban Gyurcsány és a szellemében tovább élő SZDSZ Orbán-ellenes indulatait plántálják át Erdélybe, negatív minősítési kampányukban már-már Jan Slotát, C. V. Tudort is túlharsogják.
A magyar nemzetpolitika gyökeres átalakulása erdélyi kivetítődésének első jele az RMDSZ kiépült, tehát meglévő struktúrájának mellőzése volt, amikor a könnyített eljárású állampolgári honosítás hatalmas munkájának elvégzésére az RMDSZ-től független hálózatot hozott létre, s kialakította a demokrácia központok ernyőjét. Az RMDSZ és az MPP is ragaszkodott a honosítás lebonyolításában való részvételhez, saját szolgálatait is felajánlotta, és hellyel-közzel gyakorolta is, jól érzékelve, hogy a demokrácia központok hálózatának kiépítése az EMNT malmára hajt üdítően friss vizet, hisz a Gyurcsány-garnitúra nemzetrészeket magyarságból kitagadó üzelmei a határon túli magyarok körében általános ellenérzést váltottak ki. Erre gyógyír a könnyített visszahonosítás.
Ezt a lépést követte az ugyancsak az RMDSZ struktúrájához tartozó státusirodák megszüntetése. Ezeknek a gyakorlati szerepük egykori küldetésük teljesítése után, az igények csökkenésének arányában beszűkült, de megszüntetésük újabb jele volt az RMDSZ-monopólium csorbulásának. A monopolhelyzet leépítésének legátfogóbb intézkedése az iskolai támogatások lebonyolításának és folyósításának a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség hatáskörébe való visszautalása volt. Hangsúlyozom a visszautalást, amiről a hazai kommentálók gyakran megfeledkeznek, mert eredetileg ez a feladatkör az első Orbán-kormány idején az RMPSZ hatáskörébe tartozott, s a Medgyessy–Gyurcsány-éra húzta ki a külhoni magyarok eme szimpátia-szőnyegét a civil szervezet alól. A támogatások folyósítása Kárpát-medence-szerte mintegy egymillió-hatszázezer óvodást, iskolást és egyetemistát érint. Az egyébként jól működő Iskola Alapítvány – elnöke éppen Kelemen Hunor – mellőzése ezért a legfájdalmasabban érinti az RMDSZ-vezetést.
Mindezt úgy is lehet minősíteni, mint valami “törlesztést” a magyar kormányzat részéről az RMDSZ-körökben máig is hangoztatott, a magyarországi politikai pártokkal való “egyenlő távolságtartás” doktrínája miatt, amely, mondjuk ki: az erdélyi magyar fülnek nyilallóan fájdalmas, ha a Gyurcsány-éra nemzetrészeket kirekesztő manővereire gondolunk. A magyar kormányzat nem tesz egyebet, mint maga is alkalmazza “a pártokkal való kapcsolattartásban az egyenlő távolságtartást”, civil szervezetekre alapoz, s ezzel az RMDSZ monopolhelyzetét szűkíti.
Egyébként szögezzük le: minden ellenkező híresztelés ellenére Tőkés László fontosnak tartja az erős parlamenti képviseletet, mindazokkal szemben, akik ezt valami ezoterikus mellénybe gombolkozva fölöslegesnek és inkább ártalmasnak, mint hasznosnak mondják. A képviselet biztosítását viszont a három párt és az EMNT összefogásában, közös jelöltállításban látja minden időkben. Az RMDSZ-nek pedig, tetszik, nem tetszik, a múltbéli sérelmek ellenére – ez egyébként mindkét féllel megesett – meg kell állapodnia az együttműködésben. Ez a kapu minden más előjelű nyilatkozat ellenére nyitva áll. És precedensként nagy nyomatékkal esik latba a sikeres EP-választás.
Csak a pártok közötti viszonyrendszer újragondolása biztosíthatja a parlamenti képviselet, az autonómiateremtés sikerét, és nem a tömeg felhajtóereje nélküli hőzöngés, autonómiát papolás. Az előválasztások idején a jobbító szándék és ennek megvalósítási képessége álljon versenybe, s a “győztes mindent vigyen”, minden párt egységesen adja rá a voksát. A jelenlegi magyar kormányzat és az európai képviselet számunkra kegyelmi időszakot biztosított, most kell élnünk ezzel a lehetőséggel, s akkor a pártok közötti viszony nem válik iszonnyá.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyeduralkodás helyett együttműködést ajánl az EMNP
A kezdeményezők célja a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről, az aláírásgyűjtési folyamat lezajlásáról, a leendő új politikai alakulat főbb célkitűzéseiről, a magyar választópolgárok lemorzsolódásának okairól tartott tegnap sajtótájékoztatót Kolozsváron Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régiójának vezetője és Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke. Toró T. Tibor közölte, hogy a párt bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: céljuk a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Úgy vélte, az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus, egyeduralkodó politikáról az együttműködés politikájára. Ezért Toró tárgyalásokat kezdeményezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében a három erdélyi politikai csoportosulás – RMDSZ, MPP és EMNP – képviselői között.
Az EMNT tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Csigi Levente elmondta: Kolozs megyén kívül Fehér és Hunyad megyében is segédkeztek az aláírások összegyűjtésében. Az EMNT Kolozs megyei elnöke közölte, Hunyad megyét kivéve, ahol Winkler Gyulának, az RMDSZ helyi elnökének az emberei burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtőket, többnyire mindenhol zökkenőmentesen zajlott az akció. Kolozs megyében, Kolozsvár mellett nagyon sok aláírást gyűjtöttek Széken, Körösfőn, Tordaszentlászlón, Magyarvistán és Várfalván. A legtöbbet, körülbelül ezret Kolozs megyében sikerült összegyűjteniük, a többi helyszínen ezek száma 850 körül tehető.
Nem az elvándorlás a fő ok
Gergely Balázs nem feltétlenül ért egyet a sajtóban napvilágot látott azon véleményekkel, amelyek szerint a magyar szavazók arányának csökkenése elsősorban a kivándorlással és a demográfiai visszaeséssel hozható kapcsolatba.
Az EMNT Közép-Erdélyi régiójának elnöke úgy véli: Kolozs megye esete jól példázza azt a folyamatot, amely egyébként országosan is megfigyelhető. Gergely emlékeztettet arra, hogy 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, ez majdnem 80 százaléka volt a teljes magyar választókorú lakosságnak. 2000-ben a szavazatok száma viszont 70 ezerre, 2004-ben 55 ezerre és 2008-ban 35 ezerre csökkent. Következésképpen nyolc év, azaz 2000 és 2008 között felére esett vissza a Kolozs megyei magyar voksok száma.
„Tekintettel arra, hogy a kilencvenes évek folyamán az elvándorlási hullám lejárt, a 2000-es éveknek nem ez a fő jellemzője. A lemorzsolódás okát tehát elsősorban abban látom, hogy 2003-ban Tőkés Lászlót megfosztották a tiszteletbeli elnöki tisztségtől, és ennek nyomán bekövetkezett egy törés a korábban többé-kevésbé egységes magyar érdekképviseletben” – mondta az EMNT politikusa.
Gheorghe Funar mozgósító ereje
Gergely Balázs hangsúlyozta: Kolozs megye esetében fontos mérföldkövet jelent a Funar-korszak lejárta, hiszen paradox módon ő volt az a polgármester, aki mozgósító hatást gyakorolt a magyar szavazóbázisra, „gyakorlatilag összetartotta és elkényelmesítette a nyájat”.
„Nem kellett az embereket különösebb módon mobilizálni, hanem maguktól járultak az urnákhoz” – fogalmazott a politikus, hozzáfűzve: ez a korszak a 2000-es évek első harmadának a végén lezárult, ezt követően pedig a megyei politikai elit nem találta meg azokat a válaszokat és eszközöket, amelyekkel a szavazóbázist egyben tudná tartani.
„Ezt a drasztikus csökkenést megállítani csak akkor lehet, ha komolyan megpróbáljuk megkeresni azokat az eszközöket, hívó szavakat és módszereket, amelyekkel újra mozgósítani tudjuk a magyar közösséget. Ezek a választók nem tűntek el, nem vándoroltak el, hanem itt vannak közöttünk. Az új magyar párt feladatát tehát abban látom, hogy minél nagyobb arányban tudja megszólítani az elmaradt szavazókat” – szögezte le Gergely Balázs.
A politikus kiemelte, hogy Kolozsvárnak mint Erdély fővárosának fontos helyet szánnak a párt programjában. Gergely Balázs közölte: szakértői csapatot alakítottak ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, huszonegyedik századi főváros-projekt szülessen meg. Ugyanakkor bejelentette, hogy a leendő pártban betöltendő szerepéből adódó összeférhetetlenségi okok miatt lemond a Demokrácia Központok igazgatói tisztségéről.
Toró együttműködő politikát ajánl
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: az új párt célkitűzése a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Közölte, hogy az EMNP bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Elmondása szerint heteken keresztül ellenőrizték a begyűlt aláírásokat, de egy párt bejegyzése nem kizárólag csak technikai és jogi ügy, hanem „kőkemény politikai kérdés”.
„Nagyrészt érthető, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tisztségviselői nem örülnek az új pártnak” – fejtette ki, hozzátéve: az RMDSZ-nek szép lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő politikára, ha továbbra is képviselni akarja a magyar érdekeket.
„Mi nem egy váltópártot akarunk építeni, amely a másikat félre akarja tenni, hanem olyan politikai eszközt akarunk a magyarság kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítés terén” – mondta Toró T. Tibor. Rámutatott: a kulcsszó az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás.
Az EMNT ügyvezető elnöke kitért Tőkés László EMNT-elnök javaslatára, amely szerint a jövő évi önkormányzati választások előtt szervezzenek előválasztást, és készítsék el az erdélyi magyarokat magába foglaló, választási névjegyzékként is működő nemzeti katasztert. Toró T. Tibor emlékeztetett arra, hogy a kataszter kérdése és a belső választások megszervezése hosszú éveken keresztül vita tárgyát képezte az RMDSZ-ben. Szép lassan azonban elfáradtak a szereplők, s kiszorították azokat, akik ezeket az elképzeléseket képviselték, a belső választásokat pedig egyfajta belső tisztújítássá degradálták – mutatott rá.
„Az a tény, hogy nem sikerült összeállítani a nemzeti katasztert és érvényesíteni a belső választásokat, az egyik fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült érvényesíteni a politikai pluralizmust a szövetségen belül” – mondta Toró T. Tibor.
A politikus közölte: levelet intézett Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez és a szövetség elnökségi tagjaihoz, amelyben Tőkés László javaslatának megfontolását szorgalmazza. Ugyanakkor javasolja, hogy a három politikai csoportosulás képviselői az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében beszéljék meg az esetleges együttműködés konkrét vonatkozásait.
„Remélem, hogy mindhárom csoportosulásban többen vannak olyanok, akik igazából ebben a modellben gondolkodnak, és kisebbségben találhatók a hegemonisztikus szemléletmódot előnyben részesítők” – jelentette ki Toró T. Tibor.
Vitán felüli kérdések
Hangsúlyozta: a feleknek meg kell beszélniük azokat a kérdéseket, amelyeket a pártpolitikai csatározások alól ki kell venni. Ilyen például a népszámlálás, a csángó- vagy a szórványkérdés stb., ezeket – szerinte – nem szabad átpolitizálni. Toró T. Tibor úgy vélte, az autonómiának is vitán felüli kérdésnek kell lennie.
A leendő párt anyagi hátterére vonatkozó kérdésre Toró elmondta: mint minden párt az EMNP is saját forrásokból – a tagság hozzájárulásából, a támogatóktól származó összegekből – gazdálkodik majd.
Az EMNT ügyvezető elnöke leszögezte: az EMNP nem Tőkés Lászlónak a pártja. Ez olyan értelemben Tőkés-párt, hogy a politikus által képviselt értékrendet akarja felvállalni.
„Tőkés László pártunk védnöke, nagyon szoros kapcsolatban vagyunk vele, és arra törekszünk, hogy ez így is maradjon, hiszen az ő elképzeléseit viszi tovább intézményesen a pártpolitika eszközeivel” – mondta.
• Az oktatási-nevelési támogatásokról szólva az EMNT ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor úgy vélte: pozitívnak tartja a támogatáspolitika reformját. Toró szerint jó jel, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását visszaadták a szakmai szervezetnek, azaz a Románia Magyar Pedagógusszövetségnek (RMPSZ), hiszen ez áll a legközelebb a gyermekekhez és a szülőkhöz.
Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)

Körvonalazódik az EMNP-program: Tusványoson mutatják be a vitairatát
Toró szerint az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus politikáról a konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket.
„Május 26-án lesz az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése kapcsán az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken” - jelentette be Toró T. Tibor, a párt ideiglenes vezetőtestületének vezetője, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke mai, kolozsvári sajtótájékoztatóján. Emlékeztetett, a pártbejegyzési folyamat kihirdetésétől számítva 15 naptári nap áll azoknak a rendelkezésére, akik kifogásokat emelnének a párt bejegyzése ellen. Elmondta, a kellemetlenségek elkerülése végett a kezdeményezők fokozottan figyeltek a törvényes feltételek teljesítésére: a hibákat elkerülendő, heteken keresztül ellenőrizték a begyűjtött aláírásokat. 
”Természetesen nemcsak jogi vonatkozásai vannak egy pártbejegyzésnek, hanem egy kőkemény politikai kérdés is. Minden új párt megjelenése felborzolja a kedélyeket, a reakciók ebben az esetben sem maradtak el. Az, hogy az RMDSZ vagy az MPP tisztségviselői nem örülnek, érthető. Az RMDSZ-nek lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő, konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket. Mi nem egy, a többi párt félreállítását célzó váltópártot akarunk építeni, hanem egy olyan politikai eszközt akarunk a magyar közösség kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítésre” - így Toró. Elmondta, az RMDSZ-re és az MPP-re egyelőre partnerként tekintenek, azonban ezek a politikai alakulatok egyelőre váltópártban gondolkodnak, tehát úgy állnak a kérdéshez, hogy vagy ők érvényesülnek a politikai porondon, vagy pedig versenytársaik. Toró szerint egy kisebbségi társadalomban ez a típusú szemlélet nem működik. “Mi számbeli kisebbségben élünk, egy kisebbségi társadalmat akarunk építeni, ahol a céljainkat a román nemzetállami logika ellenében akarjuk érvényesíteni. Az EMNP az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás kulcsszavakat tűzi zászlajára, és így indul csatába az érdekérvényesítésért” - jelentette ki Toró. Szerinte az, hogy Kelemen Hunor történelmi tévedésnek nevezi az új párt bejegyzésének elindítását, az érthető, hiszen neki kell szembesülnie azzal, amivel az elmúlt 20 évben elődei nem kívántak foglalkozni. Toró nehezményezte, és egyúttal visszautasította Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke vádjait, melyek szerint az új párt kezdeményezői magyarországi támogatásból finanszírozzák az EMNP megalakítását. Ugyanakkor azt sem veszi jó néven, hogy Borbély “ötleteket ad a különböző hatóságoknak”, hogy ezek vizsgálódni kezdjenek, miközben elfelejti, hogy neki is ugyanilyen jellegű vádakkal kellett szembesülnie, amikor a magyar civil társadalomnak juttatott, különböző legitim identitáserősítő támogatásokat politikai támogatásnak titulálta a szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges román közvélemény. Toró T. Tibor történelmi mulasztásnak nevezte az erdélyi magyarok nemzeti katasztere összeállításának elmaradását, amelyet már az RMDSZ indulását követően szorgalmazott a tiszteletbeli elnöki tisztséget betöltő Tőkés László. Elmondta, több határozat született arra vonatkozóan, hogy össze kell állítani ezt a választói névjegyzékként is működő összmagyar katasztert, amelynek alapján általános, titkos és közvetlen belső választásokat lehetett volna tartani. Szerinte akkoriban az RMDSZ-en belüli viszonyok eldöntésére szolgált volna egy ilyen választás, azonban ezt nem sikerült érvényesíteni, az ellenzéki hangot megütők kiszorultak a szövetségből.
”Azt hiszem, hogy ez a fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült a politikai pluralizmust megjeleníteni, amelynek eszköze a belső választás lehetett volna. Így született meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség – amelyből később kinőtt a Magyar Polgári Párt -, illetve a Székely Nemzeti Tanács” - vázolta. 
Gergely Balázs, az új párt ideiglenes vezetőségének tagja szerint az Erdélyi Magyar Néppártnak az lesz a nem kis kihívást jelentő feladata, hogy megszólítsa azokat az embereket, akik kiábrándultság miatt az utóbbi szavazásokkor nem járultak urnákhoz. Gergely emlékeztetett a Toró által a múlt héten, a párt bejegyzésének elindítása apropóján tartott sajtótájékoztatón elmondottakra, miszerint az elmúlt két évtizedben 1 millió magyar szavazóról 350-400 ezerre “sikerült letornázni” a választók számát. Gergely szerint nem feltétlenül igazak azok az állítások, melyek szerint a demográfiai csökkenések, a kivándorlás, lemorzsolódás, hanem inkább a mindenkori magyar politikai elit, azaz az RMDSZ a felelős ezért.
Kijelentése indoklásául Kolozs megyére vonatkozó adatokat ismertetett: 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, amely az akkori választási joggal bíró lakosságnak majdnem 80%-át tette ki. 2000-ben 90 ezerről 70 ezerre csökkent Kolozs megyében a magyar szavazók száma. 2004-ben ez a szám 55 ezerre, majd 2008-ban 35 ezerre csökkent. Nyolc év leforgása alatt felére csökkent a Kolozs megyei szavazóbázis, és ez szerinte nem magyarázható az elvándorlással, mert ez a tendencia a 2000-es években már lezárult. Gergely szerint ehhez a töréshez az is hozzájárult, hogy 2003-ban az RMDSZ megszüntette a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ami ennél is fontosabb, hogy ugyanekkor múlt el a Funar-korszak fenyegetése, amely egyébként mobilizáló hatással bírt a magyar szavazókra.
Szerinte a csökkenést a hívószavak, válaszok, eszközök megtalálásával lehet megállítani. Bejelentette, ehhez gyakorlatilag az EMNP programalkotása folyamatában Kolozsvárnak külön programot szán az új párt. Elmondta, ennek elkészítése elkezdődött, a munkát személyesen koordinálja. “Egy szakértői csapatot alakítottunk ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, modern, 21. századi erdélyi főváros projektet megírjunk” - jelentette ki.
Toró az EMNP országos programjáról beszélve elmondta, két oldalról közelítik meg a kérdést. “Egyrészt léteznek szakmai műhelyeink, amelyek az általános elveket tartalmazó keretprogramot dolgozzák ki. A keretprogramot három régióra bontanánk le: Közép-Erdélyre, a Székelyföldre és a Partiumra, továbbá az ágazati programokra is lebontanánk”. Ennek a keretprogramnak a vitairatát július harmadik hetében megszervezett Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktáborban mutatják be. Másrészt konzultációt is terveznek, amely során a közösségekkel, az emberekkel kommunikálnak, feltérképezik ezek problémáit. “Ez már a EMNP megszervezési folyamata, amikor is létrehozzuk a regionális, települési szervezeteket. Ezzel párhuzamosan a hegynek a túloldalán fúrjuk szakmai munkával az alagutat, és reméljük, hogy ez a két alagút találkozik, és fény is lesz benne, és ezt a fényt az EMNP fogja meggyújtani” - fogalmazott.
Toró elmondta, ugyanakkor léteznek olyan kérdések, amelyeknek ki kell kerülniük a pártpolitikai csatározások alól.
Ilyen témák a csángókérdés, a szórvány problémája, illetve a népszámlálás ügye. A Transindex kérdésére Toró elmondta, az autonómia kérdése is egy olyan ügy, amelynek felül kellene kerekednie a politikai vitán. “Jelenleg még nem tartunk ott, hogy depolitizáljuk az autonómia kérdését” ‒ mondta, hozzátéve, hogy ez a téma nemcsak arra való, hogy bekerüljön a választási kampányok során a programba, el kell jutni a munka leosztásához, ellenkező esetben nehéz lesz kiemelni a pártközi csatározások alól.
Toró reménykedik abban, hogy év végéig megszervezik a párt első országos gyűlését, amelyen megválasztják a párt legitim döntéshozó testületeit.
A Transindex érdeklődésére Toró elmondta, a párt finanszírozásához szükséges keretet tagságdíjból, szponzoroktól érkező támogatásokból gyűjtik össze. Elmondta, amennyiben az EMNP parlamenti szerephez jut, az állami támogatások is szóba jöhetnek majd.
Még elmondta, amint az anyagiak megengedik, konzultációt indítanak, amelyből kiderülhet, hogy melyek azok a célkitűzések, amelyeket az új pártnak érdemes felvállalni a magyar közösség elvárásainak megfelelően. Beszámolt arról, hogy a népszámlálás kérdésében mind az RMDSZ, mind az EMNT létrehozott egy munkacsoportot, ez a két csoport pedig elkezdett közeledni egymáshoz.
Toró üdvözölte azt a tényt, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítása átkerült a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséghez. Úgy véli, ez egy jelentő lépés a támogatások depolitizálása felé, amellyel elindult a támogatáspolitika reformja is. 
Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke beszámolt a Kolozs, Beszterce és Hunyad megyei aláírásgyűjtésről. Elmondta, az EMNT Kolozs megyei szervezete nemcsak Kolozs megyében, hanem Fehér és Hunyad megyében is segédkezett az Erdélyi Magyar Néppárt megalakításához szükséges aláírásgyűjtésekben. Csigi elmondta, az aláírásgyűjtés nagyjából zökkenőmentesen zajlott Kolozs és Fehér megyében, ám Hunyad megyében „Winkler Gyula emberei” burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtéssel foglalkozókat, ezért oda személyesen is kiszállt a Kolozs megyei csapat, hogy az aláírásgyűjtésben segítsen.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Engednek Budapestnek? – Az oktatási támogatásokról is tárgyal a román és a magyar külügyminiszter
A román Külügyminisztérium adatvédelmi szempontok miatt aggályosnak tartja, hogy a Budapest figyelmen kívül hagyja az oktatási támogatásokról szóló kormányközi megállapodást – értesült lapunk.
A magyarországi oktatási-nevelési támogatás kérdése lesz az egyik napirendi pontja Teodor Baconschi román és Martonyi János magyar külügyminiszter csütörtöki találkozójának – tudta meg lapunk. A juttatások ügyét a június elején ülésező román-magyar kisebbségi vegyes bizottság is napirendre tűzi. Mint ismert, a támogatások azután váltak diplomáciai kérdéssé, hogy az Orbán-kormány idéntől már nem az Iskola Alapítványon keresztül kívánja folyósítani a magyar oktatási intézményekben tanuló diákok számára a húszezer forintnak megfelelő összeget, hanem egy hatályban lévő román-magyar kormányközi megállapodást megszegve a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséget kérte fel a pályáztatás lebonyolítására.
Az intézményváltásnak nemcsak diplomáciai következményei vannak: kitolódik a pályázat határideje, az eddigiekkel ellentétben nem júniustól, hanem várhatóan csak ősztől kezdik folyósítani a támogatást. Változik a pályázat benyújtásának módja (az adatközlő űrlapokat a szovátai Teleki Oktatási Központhoz postán kell eljuttatni), illetve módosul a pályázati összeg kiutalásának rendszere is, amelyet a kedvezményezettek postai úton már nem, csak banki átutalással kaphatnak meg. Az ÚMSZ külügyminisztériumi forrásoktól úgy értesült: a bukaresti diplomácia adatvédelmi szempontok miatt tartja aggályosnak, hogy Budapest figyelmen kívül hagyja a támogatást szabályozó kormányközi megállapodást.
A magyar fél olyan adatokhoz jut a támogatási rendszer adminisztrációja révén, amelyekhez jogszerűen a román államnak is csak szigorú feltételek teljesítése mellett lehet hozzáférése. Az oktatási nevelési pályázat kiírója ugyanis olyan személyes adatok közléséhez (nemzetiség, lakcím, személyi szám, személyi igazolvány másolata, oktatási intézmény adatai, családi állapot, telefonszám) köti a támogatást, amelyeknek a rögzítésére és tárolására a magyar hatóságok nem jogosultak, s amelyeket a román állam is csak akkor rögzíthet, ha teljesíti az érvényes adatvédelmi előírásokat.
Budapestnek mindegy A szulofoldonmagyarul.ro webhelyről letölthető adatközlő lapon szereplő adatvédelmi záradék így hangzik: „Alulírott hozzájárulok a támogatás tényének nyilvánosságához, az igénylőlapon, valamint az adatlapon és a pótlapon szereplő személyes adatoknak a pályázat elbírálásával kapcsolatos kezeléséhez, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségére, valamint a Bethlen Gábor Alapra vonatkozó hatályos adatvédelmi jogszabályok szerint.”
A kiíró a 2001/677-es számú romániai adatvédelmi törvényt nevezi meg jogi alapként, azt azonban nem tisztázza, hogy a magyarországi jogi személyiséggel és felelősséggel bíró Bethlen Gábor Alap milyen nemzetközi szempontból is érvényes jogszabályok szerint jár el. A kormányközi szerződés egyébként – jelezte a román külügy neve elhallgatását kérő munkatársa – az Orbán- kormány a jelenlegi feltételek mellett nem is mondhatja fel egyoldalúan, ezért a következő hetek tárgyalásaitól függ, folyósítható-e az oktatási nevelési támogatás a magyar fél által szorgalmazott módon.
„Úgy látom, hogy a magyar diplomáciának egyelőre teljesen mindegy, hogy lesz-e ebből diplomáciai konfliktus, vagy sem, valóban eljut- e az a támogatás a romániai magyar gyerekekhez, vagy sem. A magyarok abban bíznak, hogy a felmerülő problémák az Orbán Viktor, Emil Boc és Traian Băsescu közötti jó kapcsolat révén rendezhetők” – tette hozzá forrásunk.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke lapunk megkeresésére jelezte, nem kíván ebben a kérdésben állást foglalni, közölte: a tárgyalások kimenetele a külügyminisztériumi egyeztetésektől függ. Még szerződés sincs A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (amelyet a kiíró „adatgyűjtőként” nevez meg a kiírásban) elnöke, Burus Siklódi Botond az ÚMSZ-nek elmondta: az RMPSZ nem vesz részt a pályázati pénzek kezelésében, és egyelőre szerződést sem kötött a magyar kormánnyal a pályázat lebonyolítására.
A szakmai szervezet vezetője szerint minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a romániai magyar diákok és óvodáskorú gyermekek pályázatának adminisztrációja rendben menjen. „A támogatás átutalásának mikéntjéről nem áll módomban nyilatkozni” – hárította el kérdésünket Burus Siklódi Botond. Az ÚMSZ többször fordult nyilatkozatért a Bethlen Gábor Alaphoz, de lapzártánkig nem kaptunk választ arra vonatkozóan: hogyan történik majd az oktatási nevelési támogatás átutalása, ha azt nem a romániai lebonyolító szervezet adminisztrálja, mint ahogyan azt sem tudni még milyen bankszámlára kapják meg a kedvezményezettek a pályázat összegét.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szülőföldön magyarul – Háromszékre megérkeztek a pályázati űrlapok 
Tegnaptól az óvodák és iskolák átvehetik a Szülőföldön magyarul oktatási és nevelési támogatás pályázati űrlapjait a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) megyei szervezetétől, a hallgatói támogatás pályázati csomagja egyelőre csak a www.szulofoldonmagyarul.ro honlapról tölthető le.
A csíkszeredai nyomdából húszezer nyomtatvány érkezett Háromszékre; tekintve, hogy a testvérek egyet kapnak, ez a mennyiség elegendő – közölte Kiss Imre RMPSZ-alelnök. A nyomtatványokért nem kell fizetni, minden óvodás és iskolás ingyen kapja meg, csak a postaköltség kerül pénzbe, a kitöltött űrlapokat ajánlva kell elküldeni a szovátai Teleki Oktatási Központ címére (a pályázati csomag felcímzett borítékot is tartalmaz).
A tanintézmények megkezdték az igazolások kibocsátását, miszerint a támogatást igénylő tanítványaik magyar nyelven tanulnak, egyes iskolákban ezt külön kérvényezniük kell a szülőknek, ami szórványvidéken lehet, hogy indokolt (főként olyan vegyes tannyelvű iskolákban, ahol az igazgató román nemzetiségű), Háromszéken azonban inkább meglepő, miként az is, hogy az igazolásért bizonyos iskolákban fizetni kell.
A 2010/2011-es tanévre vonatkozó, 20 000 forintnak megfelelő oktatási és nevelési támogatást, a 2400 forintos tankönyv- és taneszköz-támogatást, illetve a 2800 forint értékű hallgatói támogatást június 30-ig (postabélyegző dátuma) lehet igényelni.
Fekete Réka, Háromszék
Erdély.ma

Bánt a magyar leépülés – Interjú Nagy István Arad megyei EMNT-elnökkel
Az RMDSZ Arad Megyei Szervezete élén június 4-én megtörténő elnökváltás hírét sokan, sokféleképpen értelmezték, elemezték, de legfőképpen kommentálták.
Mivel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és a belőle alakuló Erdélyi Magyar Néppártnak sem mindegy, ki vezeti a Szövetséget, erről, de más aktuális, magyarságot érintő problémákról is megkérdeztük Nagy István megyei EMNT-elnök véleményét.
– Mivel Bognár Levente csak egyedül jelentkezett a megürülő elnöki tisztségre, június 4-én csak szavazás lesz. Mi a véleménye az új elnökről, a kialakult helyzetről? – Az, hogy egyedül jelentkezett, szerintem jelzés értékű. Számomra ez a tény azt üzeni, hogy pánikba estek, reményvesztettek. Ezért nincs ellenjelölt. Hetekkel a tisztújítás előtt mindent eldöntöttek. Már csak Bognár Leventében reménykednek. Pedig három évvel korábban még azt sem vette rossz néven Király András, hogy ifjú neveltjei a politikai alelnökét, korábbi mentorát, Cziszter Kálmánt is lenyomták, amikor városi tanácsosnak jelentkezett.A Fidesz kihúzott minden sámlit alóluk, hát most legyen nagy, ha tud, Bognár, akit amúgy nagyon utálnak az ifjak – gondolják. Király Andrásnak vannak kvalitásai, de legalább annyi rossz tulajdonsága is. Ezek a választmányi ülésen általa elmondottakból is látszanak. Megtanulta, hogyan lehet morzsákhoz jutni a román versenypártok vezetőitől, de a szervezet- és közösségépítésben csődöt mondott. Ezt ékesen mutatják a szavazatszámok.Király 2001-től megyei elnök, és 2000-ben, amikor kampányfőnök volt, az Arad megyei RMDSZ-szavazólapokra 21 500-an pecsételtek, de 2009-ben, a Tőkés László vezette EP-választáson már csak 10 003-an. Mi ez, ha nem a szervezet- és közösségépítés csődje?
– Bognár a lehető legrosszabb periódusban ugrik bele, mert egy dolog a Városháza, és más egy megyei szervezet.
– Hát ez az. Egyedüli jelölt, mert már senki sincs ott. Talán Bölöni György, de hát érettségivel, és lakatos szakmunkás múlttal meg gyalogos kényelmességével nem XXI. századi megyei elnökideál. Régebben Pénzes Gyulát emlegették, de őt elküldte a szervezet a közegészségügyi igazgatóságra, pénzt keresni. Tóth Csaba sosem volt számomra szimpatikus. Igazam lett. Nem kapta meg a szervezet által azt, ami szerinte járt neki, és így visszavonult. Régi RMDSZ-hagyomány a parlamenti képviselő-megyei elnök párosítás. Nem tudom, Faragó Péter miért nem vállalta. Egyik jó elemző azt mondta erre a váltásra, hogy „Bognár jó RMDSZ-elnök lesz, kellőképpen gyenge ahhoz, hogy bármi lehetséges legyen. Király nagy játékos, miután kellőképpen tönkreverte a szervezetet, elhúz és otthagyja ezt a Leventét.” Bognár Leventét jól ismerem. Mindig azt mondta, hogy hivatali teendői mellett nem lenne ideje és energiája a megyei elnökségre. Ha ez igaz volt tíz évvel korábban, akkor most sokszorosan igaz. De van egy esélye! Amennyiben nem a királyi úton halad tovább – „az önkormányzati választásokon mindenki magáért fog küzdeni”, az Erdélyi Magyar Néppárt „nincs mit ígérjen az erdélyi magyarságnak”, „a magyar–magyar viszonyról Arad megyében nincs mit beszélni, tárgyalni” –, hanem az Arad megyei magyar szavazatok maximalizálásáért fog dolgozni, akkor abban szerintem az EMNP partnere lesz. – Ehhez viszont nem kellene minden sámlit kihúznia a Fidesznek az RMDSZ alól. – Hogy mit húznak ki alóluk, miért, és miképpen, és mit hagynak meg, azt nem tudhatom. Nagyon nem is izgat. Sajnos, a sámlikkal vagy nélkülük, magyarságszervezésből nálam megbuktak. A gőgjük csak feltét mindezen. Kár, hogy ennyire leépült a szervezet. Amíg ott voltam, a szervezetért haragudtam, amióta eljöttem, már nem érdekelnek.
– Az eddig elmondottakból azért kiderül, hogy önt is érdekli a szervezet, a magyar közösség leépülése, másképp nem szólna be rendszeresen az RMDSZ-nek.
– Engem minden bánt, ami magyar leépülés. Nem azért teszem mindazt, amit, hogy egyre-másra a hátrálást, a szervezeti dölyföt lássam. De hát a királyi-markói praktika csak ezt képes kitermelni. Olyanokat, akik veszik a kalapjukat, ha nem kapják meg azt, ami szerintük nekik jár, akik két-három évet bírnak ki; én ott voltam 18-at, és akkor sem azért mentem el, mert nem kaptam hivatalt, hatalmat, széket.
– Még egyszer visszatérek, tetszik vagy sem a Fidesznek, de valami szerepet az RMDSZ-nek is kell adni, abszurdum leírni őket, mert képviselnek egy magyar közösséget.
– Kaphatnának, és kaptak is volna, ha hajlandók lettek volna tárgyalni az új fölállásban, de ők a megmondó gőgös, Gyurcsány-epigon szerepet vállalták. Arra játszanak még mindig, hogy a bukás után előjöjjenek az ördögi vigyorral.
– A Szülőföldön magyarul támogatás lebonyolítását is elvették, ön szerint nem túl nagy falat az erre a feladatra logisztikával nem rendelkező RMPSZ-nek?
– Tény, az RMPSZ belebukhat. De ez nem szükségszerű. Az óvónők, tanítók, tanárok minimális erőfeszítésével példásan meg tudják oldani a feladatot.Ha azt a lebonyolításra fordított 65 millió forintot, a ráfordított pénz 16 százalékát, amit most nem az RMDSZ-nek adnak majd, hanem legalább részben a pedagógusszövetségnek, akkor ott is lesz, hogy ki földolgozza a pályázatokat. Sajnos, az RMPSZ messze nem az, amire hivatott. Az utóbbi hét év tevékenységét tagdíjfizetőként ismerem. A szervezet nincs jelen a pedagógusközösségekben, két-három, tisztséggel rendelkező személy akciózik csupán.
– Ön is tudja, de vélhetően Tőkés László és Toró T. Tibor is, hogy ha holnap az EMNP a parlamentben lesz, akkor sincs másnap székelyföldi autonómia, mert Romániában ez törvényesen kivihetetlen. – Nincs semmi garancia arra, hogy az új párt megnöveli a magyar szavazatok számát, de ha nem jön létre, attól a tulipánra nem pecsételnek többen. 1990 óta mondom, írom a közösségépítést. Sajnos, településenként csupán két-három emberre lehet számítani. Mostanra zömük megkeseredett, megfizetésükre meg senki sem ad egy banit sem.Az alkotmánymódosítás nemzetállam dolgában nem közeli realitás, bár ki tudja. Ahhoz kell a parlamenti kétharmad, amire egyhamar nem látok esélyt. Bár jövő december után meglehet a szocdem-liberális-magyar triónak, ha az RMDSZ az összefogás útjára tér. De ehhez a mostani Antonescu-ultimátummal érdemben kellene foglalkozzon a szervezet.
Az Erdélyi Magyar Néppárt közösségépítésben érdekelt, és ezért is jön létre. Szerintem Orbán Viktor olyan összezárást vizionál Erdélyben – a létrehozandó kiegyezés nyomán –, mint ami Magyarországon nekik sikerült. Mondjuk 700 000 szavazatot, és ismét 41 képviselőt meg szenátort. Ehhez kellene az RMDSZ-nek is felnőnie.Az RMDSZ itt még nem pusztult annyira le, mint Magyarországon az MSZP, ezért nem verhető meg annyira a jövőre esedékes választásokon, mint amennyire a Fidesznek sikerült nyernie. Konszenzuálisan kellene vért izzadni a magyar szavazatok gyarapításáért, ezzel szemben a szatmárnémeti kongresszus óta dívik az RMDSZ-ben a kirekesztés és a legyűrő versenyeztetés, ami ide vezetett.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Répás: nem, szegtünk szerződést
Budapest nem sértette meg a magyar–román kormányközi szerződést azzal, hogy a Romániai Magyar Pedagógusszövetségnek adta át az oktatási-nevelési támogatási program koordinálását – jelentette ki a hét végén Répás Zsuzsanna.
A nemzetpolitikai államtitkárság vezetője azt mondta, értetlenül fogadta ezeket az aggodalmakat. Értelmezésük szerint Magyarország a szerződést nem sérti meg, csak alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.
„Nagyon hosszú idő telt az oktatási-nevelési támogatások folyósításának kezdetétől, és azóta mind a két ország uniós tag lett” – érvelt a helyettes államtitkár. Szerinte fontos volt a rendszer megújítása, hiszen az utalási költségek nagyon magasak voltak, több milliárd forintot tettek ki, és ezt a forrást sokkal jobb célokra is el lehet költeni. Hangsúlyozta: a helyi lebonyolítók feladatköre is megváltozik, kifejezetten szakmaivá alakul, s az ő dolguk az lesz, hogy iskolákkal, tanulókkal tartsák a kapcsolatot, az igényeket felmérjék.
Mint ismert, egy 2003-es román-magyar kormányközi egyezség értelmében a magyar állam az Iskola Alapítványt bízta meg az oktatási-nevelési támogatási program romániai lebonyolításával. Az RMDSZ szerint a Fidesz-kormány egyoldalúan megszegte ezt az egyezséget azáltal, hogy a program lebonyolítását az RMPSZ-re ruházta.
Az Iskola Alapítvány igazgatója, Nagy Zoltán kitart álláspontja mellett. Szerinte butaság Répás Zsuzsanna érve, miszerint a két ország már uniós tagállam. „Az uniós tagság nem írja felül a korábbi államközi szerződéseket” – érvelt a miniszterelnök-helyettesi kabinet államtitkára. Nagy szerint a magyar kormány azért nem meri az RMPSZ-nek utalni az oktatási támogatások összegét, mert tudja, hogy ezzel megszegné az államközi egyezséget. „Ehelyett egyenként utalják majd a pénzt az arra jogosultaknak. Ki lehet számolni, hogy ez mekkora plusz költséggel jár majd” – mondta az Iskola Alapítvány igazgatója.
Répás egyébként korábban Nagy Zoltánnak arról beszélt, diplomáciai úton próbálják majd elhárítani az oktatási támogatások körüli változásokkal szembeni esetleges román fenntartásokat. Lapunk értesülése szerint Teodor Baconschi román külügyminiszter Martonyi János magyar kollegájával tartott csütörtöki budapesti találkozóján készült is felvetni ezt a kérdést, ám ez végül nem történt még. Az oktatási támogatások ügye a román-magyar vegyes bizottság júniusi ülésén kerül majd terítékre.
Külön keret a nagyobb szervezeteknek
A határon túli magyar szervezetek 1,2 milliárd forintos keretre adhatnak be kérelmet a Bethlen Gábor Alaphoz – közölte Répás Zsuzsanna. Hozzátette: a nagyobb szervezetek a jövőben meghatározott, világos kritériumok alapján normatív támogatást kapnak majd. Kifejtette: azt szeretnék, ha ezek a szervezetek ne vonják el a forrásokat a kisebb tömörülésektől és programjaiktól. A nagyobb, nemzeti jelentőségű intézményeket és programokat jelentő szervezetek számára előre kiszámítható, hosszú távú finanszírozást szeretnének.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Erőpróba és erőfitogtatás
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megjelenése, az Erdélyi Magyar Néppárt születése a politikai porondon szerfölött megélénkítette a hazai magyar közéletet, és serkentette a román politikai csoportosulások, az új nemzetpolitikával jelentkező magyar kormányzat reakcióit is. Ez így rendjén való, amióta nyelvünkre vehettük és gondolatainkba égethettük „a langyosokat kiköpi az Isten” szállóigévé vált verssort.
Aki akár közelebbről, akár nagyobb távolságból figyeli közéletünk alakulását, illetve ennek átrendeződését, az érzékelheti, micsoda erők és indulatok, minő emberi gyengeségek ütköznek, micsoda szóerupciók lövellnek politikai port a magasba. A hazai és Kárpát-medencei politikai átrendeződéseket figyelve fontos folyamatok sodorvonala érzékelhető. Először is kiépült az erős szervezeti struktúrával és parlamenti, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező, pillanatnyilag a kormányzati mérleg nyelveként szereplő, de az erre-arra lengés képességét is talonban tartó RMDSZ. Most a szövetség a két évtized alatt kiépített érdek-képviseleti monopóliumát látja a hazai és magyarországi térfélen is veszélyeztetve. Képviselői agresszív megnyilvánulásainak eredőjét, a politikai élet rejtett aknáit legtöbbször itt kell erre alkalmas detektorral keresni.
Máris markáns – és ártalmas – szembenállás erővonala alakult ki az RMDSZ némely képviselői és a magyar kormányzat új nemzetpolitikáját megjelenítő politikusai között. Az elmarasztaló szemrehányások a Fidesz ellen, miszerint „az RMDSZ-nek szembe kell néznie azzal, hogy Magyarország és a magyar kormány részéről barátságtalan üzenetek, rossz, szelektív szimpátiák, valamint ellenszenvek alapján meghozott döntések születnek” (Markó Béla). Túlzott mértékben negligálják egy erős magyar képviselet súlyát és jelentőségét a szövetség által is felvállalt (vagy nem erről van szó?) alapvető kérdések, a régiók újraszabása, az autonómia, a kisebbségi törvény összehozásában. Az úgynevezett „kiszorítási kísérleteket” – nincs más mód – tudomásul kell venni. A demokrácia központok kiépítése, a státustörvény alkalmazásával járó feladatkör átruházása, az oktatási támogatást kezelő, az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítvány „kisemmizése” és a feladatkörnek a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) hatáskörébe való átutalása világosan jelzi, hogy az új magyar nemzetpolitika képviselői valóban a kialakult RMDSZ hatalmi monopóliumát óhajtják a civil szervezetek bevonásával korlátozni.
Ennek oka nem az RMDSZ bukaresti, illetve parlamenti és kormányzati szerepvállalásában, hanem a két évtized során ide-oda, hol a liberális jobb-, hol a balliberális oldal, hol a szocialisták felhajtó- erejének áramlásával sodródó politikában keresendő. Ugyanez volt tapasztalható a magyarországi kapcsolatokban is. „A pártoktól való egyenlő távolságtartás” elve és gyakorlata a határon kívül rekedt magyar nemzetrészek kirekesztésének elfogadását eredményezte. Kitagadtak bennünket a nemzetből, de együtt koccintgattak a nagy nemzeti ünnepségeken kitagadóinkkal.
Észre kellene venni, hogy ez a politikai kétlakiság és kétkulacsosság milyen morális károkat okozott és okoz ma is a magyar érdekképviseletnek. Oda kellene figyelni a közvélekedésre is, ehelyett viszont újabb politikai preferenciák körvonalazódnak. Adrian Năstase jól érzékeli, hogy az RMDSZ romló viszonya a magyar nemzetpolitika képviselőivel, s a hazai magyar kormányzati szerepvállalás közötti magyar vergődés jó alkalom egyrészt arra, hogy a mérleg nyelvének szerepkörét betöltő RMDSZ kormányzatból való kilépése a kormány várva várt biztos bukását eredményezze, és politikai ide-oda csapódása a szövetség jó hírnevét hívei körében is további erózió alá fogja.
Csapdahelyzet ez, mert például a tanügyi törvény kikezdésének minősíthetetlen politikai manővere, a kisebbségi törvény elfogadásának toszogatása – és, ha elfogadják, milyen is lesz ez, mit hoz a „konyhára? –, szóval, ha a kormányzatból kilép az RMDSZ, a mai ellenzék politikai mellékvágányai felé sodródik, s tömegbázisának lemorzsolódása miatt a következő választások alkalmával esetleg a parlamenti bejutási küszöböt sem éri el.
Eme sodorvonal áramlásának felerősödését hajtja az MPP-s hátszél, amely csak az erdélyi jobboldali pártokkal képzel el választási koalíciót, s úgy tűnik, mindenik szekértáborban immár elég sokan érzékelik, hogy alapvető kérdésekben együttes fellépésre, választási koalícióra, közös jelöltállításra van szükség, de újfent felerősödnek – lásd Marosvásárhelyt és Kolozsvárt – a „csak a mi jelöltünket támogatjuk” önpusztító botorságok.
Ennek így nem lesz jó vége.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Szeresd ezt a fölrdet, Erdélyt, és képes legyél érte áldozatot hozni”. Beszélgetés Kovács Kuruc János zilahi helytörténész-tanárral
Kovács Kuruc János helytörténész a Szilágysággal szomszédos tájegység, Kalotaszeg szülöttje. Körösfőhöz kapcsolódik gazdag helytörténészi munkássága, helyismerete szilágyságivá nemesítette. Családtagjaival együtt ragaszkodik választott hazájához, amit a Szilágyságban végzett munkássága, az elismerések hitelesítenek. Felsoroljuk – a teljesség igénye nélkül – azokat a munkákat, elismeréseket, amelyeket zilahi éveiben szerzett. 1990-től a Szilágy megyei Tanfelügyelőség szakmai irányítója kisebbségi és egyetemes történelemből, a Szilágy megyei történelemtanárok Konzultatív Tanácsának tagja. Szakmai, társadalmi, kulturális és politikai tevékenységéért számos kitüntetést, oklevelet és emlékérmet kapott: Szilágysági Magyarok (Báthory István Alapítvány – 2002); Vasvári Pál-díj (Körösfő – 2003); Életműdíj (Pro Zilah – 2006); Diplomă de Excelență (Történelmi és Művészeti Múzeum, Zilah – 2006); EMKE-díj (2008); Körösfő díszpolgára (2010).
Tagja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének; a Romániai Történelemtanárok Társaságának; a Pro Körösfő Baráti Társaságnak; a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületnek; a Zilahi Református Kollégium Baráti Társaságának; a Báthory István Alapítványnak; a Tövishát Kulturális Társaságnak; a Pro Zilah Egyesületnek és a Katz Pál alapította Holocaust Társaságnak; az 1990-ben újraindított Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, melynek keretében 2003-tól az EME Zilah és Vidéke fiókszervezet megalapítója és alelnöke lett. Alapító tagja a 2002 januárjában beindított Hepehupa művelődési folyóiratnak. Szakmai és közérdekű cikkeket és tanulmányokat közöl folyamatosan a Művelődés, a Hepehupa, a Limes, a Caiete Silvane, a Gazeta de Duminică, a Școala Noastră, a Romániai Magyar Szó, a Szabadság, a Kalotaszeg, a Szilágysági Szó, a Kraszna, a Szilágyság, a Sarmasági Hírmondó, a Szilágysági Vidéki Napló, az Árkád folyóiratokban, valamint a Nemzetiségi Fesztivál Füzetekben (1991–2000).
Fejér Lászlóval és Kovács Sándorral együtt kiadta Fazakas Ferenc: Életemet elmesélem című könyvét (Kriterion, 1998); A grundtól az olimpiáig helytörténeti füzetet (Zilah, 2001), több kollégával közösen Körösfő képes monográfiáját (2001). Egyik legjelentősebb alkotása a Szilágysági magyarok című monográfia munkaközösségének megszervezése (Kriterion, 1999), amelynek második kötete kiadóra vár.
– Mindenekelőtt arra kérlek, mutatkozzál be néhány mondatban olvasóinknak: mikor és hol születtél, hol jártál iskolába, milyen intelmekkel tarisznyáltak fel szüleid, amikor útnak indítottak, hogy keresd és megtaláld helyedet a világban?
– Kezdhetném hagyományosan: a kalotaszegi Körösfőn születtem 1951. március 13-án, kézműves-háziiparos családban. Négyen voltunk testvérek, közülünk sajnos az egyik kishúgom orvosi műhiba miatt nyolcvanegy napos korában tüdőgyulladásban meghalt. A négygyermekes család megszokott volt körösfői viszonylatban akkor, az egykézés nem volt jellemző még Felszegen, mint a nádasmenti falvakban. Édesanyámék családjához képest viszont visszalépés volt, mivel ők a Nagy Péntekek famíliájából nyolcan érték meg a felnőtt kort.
A második világháború utáni Körösfőn elég nehéz világba születtem és nevelkedtem. Sok család siratta elhunyt vagy eltűnt szeretteit. Emlékszem, hogy dédnagyanyám haláláig (1966) nem nyugodott bele, hogy az első világégésben férjét elvesztette. Férje, Mihály János Cika a galíciai front első csatájának első áldozatai közt halt hősi halált Halics mellett 1914. szeptember 31-én, nagyon fiatalon, és három árvát hagyott maga után. Dédapámról még csak annyit, hogy tehetséges fafaragó volt, és részt vett abban a csapatban, amely Bartók Bélának készítette a híres kalotaszegi hímes bútorát.
A második világégés sem kegyelmezett családunknak, két nagybátyám pusztult el, amihez hozzáadható a falunk létét megrendítő esemény, amikor 1944. október 11-én, a front átvonulása után a szomszédos hegyi lakosok (főleg a hitványabb bedecsiek vezetésével) irgalmatlanul kirabolták Körösfőt. Állatok, szekerek, élelem, ruha, kályha és lábbeli nélkül hagyták a háborútól amúgy is sokat szenvedett, férfiak nélkül maradt, védtelen, kétségbeesett asszonyokat. A 15 éves édesanyámnak Bungar Iosif rángatta le erőszakkal egyetlen pár csizmáját, mezítláb indítván neki a télnek. Kuruc Pisti bátyánkat, a Hangya Szövetkezet raktárosát félholtra verték és két napig vallatták a hideg vizes hordóban eldugott kincseket keresve rajta. Hasonló dolgok történtek a környező magyar falvakban is. Feleségem nagyapjának mondta egyik román szomszédja: magyarok vagytok, szenvedjetek, örüljetek, ha a gúnyátok megmarad rajtatok. Aztán végig kellett néznie, amint román szolgája szekérre felrak minden értékes holmit és élelmet, majd indulás előtt köszönetképpen ostorával végigvágott egykori kenyéradója hátán.
Falunkat a teljes pusztulástól az orosz hadsereg egyik tisztje mentette meg, az első világháborút megjárt oroszul még tudó öregek könyörgésére. Elképzelhető, milyen lehetett a Völgyön szekéren közeledő rablóbanda meglepetése, mikor gépfegyvertűz fogadta őket a Kuruc oldalról. Erről tanúskodik a református egyház első Családkönyve: „Ezt a családkönyvet megmentettem az elpusztulástól 1944. október 12-én, amikor megszállták az oroszok Körösfőt. (Péntek Márton Piszkiri presbiter)”.
A nehéz világ tovább hitványodott, mert szovjet mintára megkezdték a közös gazdaságok szervezését, először társulásokba, majd termelőszövetkezetekbe való csalogatással, végül a legdurvább erőszakkal. A túléléshez, a mindennapi előteremtéséhez a gyenge lábakon tipegő háziipar nyújtott megoldást, ami hatalmas áldozatot követelt a vállalkozó szellemű emberektől. Édesanyámat idős koráig sosem láttam éjfél előtt ágyba térni, aztán korán, a tehéncsorda kihajtása előtt már a műhelyben görnyedve, az eszterga előtt vagy az asztalnál fűzögetve találta a hajnal. Így sikerült lábra állniuk, házat építeniük, minket iskolába járatniuk, hiszen esküvőjükön nagyapám egy rendes pár csizmát sem biztosított kisebbik fiának. Korán, már ötödikes tanuló koromban, fejlett fizikumomnak köszönhetően, rendesen tudtam esztergálni (a vésőt fogni), annyira megszerettem, hogy vakációimat egyetemista és tanár koromban is édesapám 2001-ben bekövetkezett haláláig mindig otthon, a műhelyben esztergálva töltöttem.
– Milyen hangulata volt gyermekkorodban szülőfaludnak, mi változott azóta? Mit jelentett Kalotaszegen körösfői magyar gyermeknek, fiatalnak lenni? Volt részed ezért hátrányos megkülönböztetésben, az iskolában, egyetemen vagy később a katonaságnál, bárhol?
– Körösfő lakosságának száma sosem haladta meg a másfél ezret (mára már ezren alig élnek a faluban), gyerekáldás azért bőven volt, hiszen pajtásaimmal harmincan szorongtunk a régi, egykori felekezeti iskola egyik osztályában. Az új, emeletes iskolában az 1952-ben születettek végeztek legelőször. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2010-ben Antal István ifjú igazgató meghívására részt vehettünk az iskola Kós Károly névre való keresztelésének ünnepén, s újra találkozhattunk kedves tanító néninkkel s még élő tanárainkkal: Szabó T. E. Attilával, Mártonné Tőrös Ilonkával és Mihályné Tóth Annával, Fekete Károllyal és Fekete Ernővel. Aránylag jó magaviseletű gyereknek számítottam, azért én is belekóstoltam párszor a körmös, a tenyeres, vagy a kukoricaszemen való térdepelés, a nádpálca és a nadrágszíj élményeibe. Alig vártuk a hétvégét, amikor sorjában kipróbáltuk az egyetlen, a háborúból maradt Eska típusú biciklit (10 banit fizettünk egy fordulóért). Vasárnap délutánonként darabjaira rúgtuk a rongylabdákat. A villany bevezetéséig mozikaraván járt filmeket vetíteni a kultúrház falára. Visszaemlékszem az 1954-es foci világbajnokságra is, amikor apró gyerekként lábatlankodtam a nagybátyám, Cika Gyuri telepes rádióját hallgató és a magyar válogatottnak – Puskásnak, Kocsisnak, Grosicsnak – szurkoló falubeliek között. Ugyanúgy emlékszem az 1956-os eseményekre, s most is látom a megdöbbent arcokat, a kétségbeesést a megtorlások és a véres események hallatán.
A román nyelv elsajátítása számomra könnyűnek tűnt, mivel sok román könyvet olvastam, és néha beszélgethettem az egyik nagynéném román férjével. Főleg a téli vakációban, az ünnepek idején, disznóvágáskor tartózkodtak huzamosabb ideig otthon. A téli esték különösen vidáman teltek nekem és a románul szintén folyékonyan beszélő unokaöcsémnek, amikor a tolmács szerepét játszottuk a románul vajmi keveset beszélő nagyanyám és a magyarul ugyanannyit értő Nelu sógor (Bota Ioan) között. Őszintén elmondhatom, hogy származásom, nevem miatt nyíltan sosem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést. Az általános iskolában a romántanárnő nagyon kedvelt, amiért olyan sokat olvastam és szépen beszéltem. A katonaságnál és az egyetemen sem éreztem megkülönböztetést. Sőt a nevem miatt nagy becsületem volt Ioan Piersic őrnagynál, a híres színész, Florin Piersic nagybátyjánál. Akkoriban nagyon megbíztak katonáéknál a magyar bakákban. Az egyetemen sok román jó barátom volt, akikkel végig egy szobában laktunk. Sokat hülyültünk s autonómiákat osztottunk Erdély egyes részeinek (attól függően, honnan származtunk), engem elfogadtak és megválasztottak ezelőtt 36 évvel az önálló Erdély gubernátorának. Egyformán befogadóak voltunk és vallottuk: a lényeg az, hogy eléggé szeresd ezt a szülőföldet, amit Erdélynek hívnak és képes legyél érte áldozatot hozni, küzdeni; megelégedjél azzal a kevéssel, amit nyújthat, amely azonban nagyon édes és kedves lehet. Mert tudod, hogy a tied, és azt senki tőled el nem veheti. Nekem érthetetlen az a magatartás, hogy még most is bizonyos szülők nem anyanyelven taníttatják gyereküket, mondván, hogy jobban tudnak majd érvényesülni az életben. Ez hamis állítás volt mindig. Ennek ellenkezőjét tanítottam diákjaimnak. Ebben nevelkedtek gyermekeim is, akik itthon maradtak, megtalálták helyüket és számításukat. Azt szeretném, ha unokáim is ugyanúgy éreznének, élnének, gondolkodnának és cselekednének.
– Kik befolyásolták fejlődésedet? Kihez szerettél volna hasonlítani? Miért lettél történész, kik voltak kedvenc tanítóid, mestereid? Mit tudtál megtanulni a családban, szülőfaludban és mit tehettél hozzá a kolozsvári egyetemen?
– Szülőfalum vonzása még most is erőteljes, hiszen ott nyugszanak őseim, ott élnek rokonaim, ismerőseim és kedves barátaim. Divat volt régebben a kalákában történő segítségnyújtás komolyabb munkálatoknál (például házépítésnél), de kalákában folyt a kukoricahántás is, ahol a kukoricacsövekről leszedett panusában kedvünkre hempereghettünk, birkózhattunk és bajszokat aggathattunk egymásnak. A visítozó lányoknak alaposan teletömtük alsóneműiket puha panusával.
Téli estéken a férfiak összeültek beszélgetni, pipázgatni, italozni. Fahordás és friss vízhozatal ellenében minket, gyerekeket is beengedtek. A kályha melletti sarokba kucorodtunk, és tátott szájjal hallgattuk egy évszázad eseményeit, a két világháború történéseit, szemtanúk által egyes szám első személyben elmesélve. Harcolni láttuk őket a szerb fronton, Galíciában az oroszokkal, Isonzónál az olaszokkal, vagy dideregve, vacogva, vonszolva magukat a Don-kanyarnál, éhezni az orosz lágerekben. A disznótor az egyik legszebb élménynek számított Mikulás napja környékén. Mi, gyermekek már napokkal előtte izgultunk és készültünk egy kis tüzelődésre, hiszen abban az időben még szalmával perzselték a göndörszőrű mangalicát.
A tanulás, a könyv szeretete hagyomány volt családunkban, rongyosra olvastuk a faluban létező könyveket, az érdekesebbek fejezetre bontva jártak kézről kézre. Abban a szegény világban anyám testvérei közül Laci, Miki, Anna Kolozsvárt tanultak, Kati néném egy hegyközszentmiklósi időszakot követően nyugdíjazásáig volt tanítónő a faluban. Keresztapám, az utolsó Mihály János Cika a bánffyhunyadi kereskedelmi szövetkezet elnöke volt. Unokatestvérem, Mihály Éva Cika pedig gyerekorvosként tevékenykedett. Azt, hogy én is jól tanultam, szüleimnek, tanáraimnak és jó kollégáimnak köszönhetem. Hogy tanár lettem, osztályfőnököm, Makfalvi Erzsike példamutatásának eredménye. A középiskolában végig párhuzamosan szerettem a történelmet és a földrajzot, de a biológiatanárom, Vasas Samu egyénisége hatott rám különösen, akitől megtanultam az egyenes tartást, a népi hagyományok tiszteletét és becsülését. Vele tanultuk meg és barangoltuk végig nagy sikerrel Szentimrei Jenő: Csáki bíró lánya című népszínművével egész Romániát. Játszottunk a kolozsvári és a szentgyörgyi színházban is, valamint Kalotaszeg és Székelyföld számtalan településén, Körösfőtől Csíkszentsimonig, sőt Bukarestben és Budapesten is. Én a vőlegény szerepét játszottam, Árvadi csizmadia fiát, aki menyasszonyát halálra táncoltatta.
Vasas Samutól kaptam az első megbízatást a Kalotaszeg folyóirat új sorozatának beindítása után, ahol ő volt a mindenes szerkesztő, hogy írjam meg folytatásos cikkekben a magyarok történetét. Egyetemi éveim alatt Jakó Zsigmond professzor volt számomra az alaposság és a komolyság mintaképe, Kovács József a szakmai megbízhatóság megtestesítője, míg Imreh István szakmai igényességre nevelt, államvizsga dolgozatom türelmes irányításával is. A szülőfalumból származó Péntek János nyelvészprofesszor mai napig fő támaszom és tanácsadóm, 2001-ben közösen szerkesztettük Körösfő kismonográfiáját. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraindítása óta Egyed Ákos akadémikust tekintem tanítómesteremnek és második apámnak.
Az egyetem elvégzése után Zilahon tanítottam különböző iskolákban, főleg románul. Az 1989-es váltás után bekapcsolódtam a Szilágyság szellemi és politikai életébe. Az első napokban megjelent Szilágysági Szóban, majd a Szilágyságban közérdekű cikkekkel jelentkeztem, majd Joikits Attilával magyarságtörténelem leckéket közöltünk sorozatban tanároknak és diákoknak. 1994 és 1995 között a Bemutatjuk falvainkat sorozatban megírtam Kalotaszeg Szilágy megyéhez szakadt alszegi falvainak rövid történetét (Magyarzsombor, Nagypetri, Kispetri, Középlak, Váralmás, Bábony, Farnas, Zsobok, Sztána és Ketesd). Ez felbátorított egy szilágysági monográfia megszerkesztéséhez, kezdetben Major Miklós szilágynagyfalusi kollégámmal és Sipos László bogdándi iskolaigazgatóval, majd egyre bővülő szerzőgárdával. Ebből született meg 1999-ben a Szilágysági magyarok első kötete, amely kétezer példányban kelt el, és lendületet adott a második és harmadik kötet megírásához és szerkesztéséhez.
– Mikor nősültél? Milyen körülmények között kezdted el helytörténészi munkásságodat, hogyan született meg a Szilágysági magyarok nagy sikerű kötet, és mikor olvashatjuk a folytatást, a képes krónikát? Hogyan működik az EME Zilah és Vidéke fiókszervezete?
– Feleségem, Erzsébet, nyárszói születésű, már bánffyhunyadi középiskolás korunk óta udvaroltam neki, együtt ingáztunk. Az esküvőnk első éves egyetemista koromban történt a nyárszói református templomban. Két szép gyerekkel áldott meg az Isten. Egyetem után, 1977-ben Zilahra költöztünk. A zilahi 2-es számú Általános Iskolába kerültem, Vártelekre, ahol románul kellett tanítani. Kiderült, hogy nem is volt olyan rossz választás, Erdély bejáratánál, a Meszesi kapunál tanítani, az ókori Porolissum szomszédságában. Sok jó és tehetséges tanulóm származott Mojgrádról, akikkel tavaszonként (hisz akkor még szántották a mojgrádi tetőn a római vár területét) sok értékes római leletet gyűjtöttünk az iskola múzeumi sarkába, amiket a fordulat előtt egy évvel át kellett hogy adjak a Zilahi Múzeumnak. Azokban a sötét években, amelyeknek fiatalságunk leggyönyörűbb éveinek kellett volna lenniük, nem bízhattál majdnem senkiben, még véleményt is veszélyes volt cserélni. Csak otthon éreztük magunkat biztonságban, szüleinkkel, nagyszüleinkkel és gyerekkori pajtásainkkal mertünk őszintén tárgyalni. Számomra igen nehéz volt az alkalmazkodás, még diákjaimmal is politikai vicceket mondtunk, aminek meg is lett később az eredménye. Megízlelhettem ellenben, milyen gyógyító ereje van az Istenhez való őszinte imádkozásnak és a benne való hitnek. Jó az, ha az ember mindig egyenesben van Istenével. Az 1989. évi decemberi események Zilahon, a város főutcáján találtak. A Szabad Európa rádióból és a magyar tévéből értesültünk a beindult eseményekről. 1990-től a zilahi Simion Bãrnuțiu és az Avram Iancu iskolákba kértem áthelyezésemet, ahol tanárként tevékenykedek most, 2011-ben is, annyi kitérővel, hogy 1995 és 1997, majd 1999 és 2003 között kinevezett aligazgatója voltam a Fenyves negyedi iskolának. Örömünkre a fizika–kémiatanár feleségem is ott tanított, majd 1994-től Ildikó lányom is ott kapta első tanítónői állását. Szép életünk van a Szilágyságban, mégis Mikes Kelemennel mondhatom: úgy szeretem Szilágyságot, hogy el nem feledhetem Kalotaszeget. Ha otthon, szülőfalumban maradtam volna, anyagilag biztosan jobban állnék, szaporán esztergálnék ma is édesapám műhelyében, ott a Kuruc oldal alatt, de valószínűleg egyetlen elképzelésemet, gondolatomat sem fektettem volna papírra.
Azt is elmondhatom, hogy ha újra kezdhetném, ismét pedagógus lennék. Terveimet, elgondolásaimat mindig is szerettem halogatás nélkül gyakorlatba ültetni. Így valósult meg például a Vasvári Pál emlékére emelt kopjafa Körösfőn (1995), az emléktábla Nagymonban Márton Gyula nyelvészprofesszor házán (1996), a Zilah 525 év emléktábla (1998), az Ady Endre halálának 80. esztendejére szervezett közös ünnepségek Kalotaszegen és Szilágyságban: Nyárszón, Zilahon és Diósadon (1999), a Petőfi emlékoszlop Bánffyhunyadon (1999), az 1848-as obeliszk Zilahon (1999), a Sipos László emléktábla Bogdándon (2001), a Wesselényi szobor Zsibón (2004).
Úgy érzem, bőven válaszoltam kérdéseidre, sok időbe telt a közel hat évtizednyi emlékeimet felidézni, de jólesett és utólagosan elégtételt érzek ezért. Saját kezdeményezésre talán sosem fogalmaztam volna így meg élményeimet, pályafutásom és eddigi munkásságom egyes részeit. Köszönöm, hogy rám is gondoltál, és úgy érzed: a Szilágyság-kutatásnak van múltja, jelene és jövője, mert van egy Kurucjancsija.
– Igen, van a Szilágyságnak egy Kurucjancsija, akit a Kalotaszeg egy kis részével Körösfőtől kaptunk ajándékba. Szerintem sok hasonló, népünk önazonosságát kutató, ápolásában elkötelezett, az együtt élő nemzetiségek barátságát hirdető értelmiségire lenne szükség ma és nem csak a Szilágyságban, hanem máshol is.
Gáspár Attila?
Művelődés (Kolozsvár)

Akkreditált képzés tanároknak
Tizenkilencedik alkalommal vehetnek részt a pedagógusok az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által szervezett Bolyai Nyári Akadémián (BNYA), a Kárpát-medencei magyar pedagógusok szakmai-módszertani fórumán.
A képzést beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón kiderült, idén 22 tanfolyamra lehetett bejelentkezni, amely hat helyszínen zajlik: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Segesváron, Kolozsváron, a Kolozs megyei Válaszúton és Szovátán, a Teleki Oktatási Központban.
Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke elmondta, már tavaly decemberben a tisztújító gyűlésükön eldöntötték, hogy 22 tematikus tanfolyamot szerveznek a 2011-es Bolyai Nyári Akadémián. A rendezvény idei fő koncepciója a kooperatív, tanár-diák kapcsolatot erősítő módszereken alapszik. Idén igyekeztek minél több gyakorlati képzést ajánlani, hiszen az eddigi évek tapasztalatai azt mutatják, nagyobb igény van ezekre, mint az elméleti jellegű tanfolyamokra. „A Válaszúton zajló képzésre, ami a népzene, néptánc, kézművesség téma köré csoportosul, a meghirdetett 50 helyre végül 69 jelentkezőt fogadtunk el” – mutatott rá Burus. Kolozsváron zajlik majd a református vallástanárok továbbképzése, az általános és középiskolai matematikatanárok számára meghirdetett Matematika tanítása című tanfolyam, valamint a magyartanárok számára meghirdetett Magyar nyelv és irodalom tanítása elnevezésű képzés.
Segesváron földrajz szakos pedagógusoknak zajlik majd a képzés a BNYA keretében, Székelyudvarhelyen pedig hangszerhasználat, ének-zene, kórusvezetés témakörben tanulhatnak tovább a tanárok. Csíkszeredában kerül sor a római katolikus vallástanárok továbbképzőjére, de emellett a testnevelés, kémia, a román nyelv és irodalom tematikájú előadások is itt hangzanak el, sőt, a pedagógusok bejelentkezhettek a Multimédia az oktatásban című képzésre is. Szintén Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában lesz tanfolyam Interaktív tábla és multimédia az oktatásban, Élménypedagógia, Osztályfőnöki munka, Művészetterápia, Kooperatív módszerek az elemi tagozaton, valamint Meditáció, a pártatlan közvetítő készségei az óvodai és iskolai munkában címekkel.
Szovátán szintén lesznek a kooperatív módszereket taglaló tanfolyamok, de szintén a Teleki Oktatási Központban vehetnek részt az érdeklődők a biológia, illetve a különböző mérnöki továbbképzőkön.
A szervezet elnöke örömmel jelentette ki, hogy az akkreditációs bizottság június 12-i döntése értelmében elismerték a tavalyi tanfolyamokat, így az idén bejelentkezett pedagógusok is hasonló, akkreditált diplomára számíthatnak.
A tanfolyamokon összesen 612 érdeklődő vesz részt, 565 hazai, 21 vajdasági, 25 felvidéki pedagógus és egy magyarországi. A kárpátaljaiakkal kapcsolatosan Burus Siklódi Botond elmondta, sajnos még mindig nehézséget okoz számukra a vízumigénylés, így onnan nem jelentkeztek a BNYA-ra. A 22 tanfolyamra egyébként 110 előadót jegyeztek be. A szervezők úgy vélik, a nehéz gazdasági helyzet ellenére idén is sikerült megfelelő színvonalat biztosítani a rendezvénynek.
A július 18-i, hétfői megnyitón fél 11-től pódiumbeszélgetésre kerül sor Csíkszeredában a nemzet fizikai, lelki és szellemi erőforrásairól, amelyet a Százak Tanácsának ügyvivő elnöke, dr. Szijártó István irodalomtörténész moderál. Ezt megelőzően 9 órától a pedagógusok házában állandó kiállítást nyitnak meg Erőss János Imre néhai tanár, restaurátor, csontfaragói munkájából. Július 20-án, szerdán 9 órától dr. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár tart előadást a magyar oktatás jövőjéről, a pedagógusi hivatásról a Sapientia EMTE nagyaulájában.
Lászlófy differenciált érettségit kér
Szomorúan szemléli, mennyire tönkrement a romániai közoktatás Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke. „Az egész pedagógusszövetségnek, a pedagógusoknak fáj az, ami történik a közoktatásban. Büszkék arra, hogy rabló gazemberek vizsgáznak, akiknek kamera kell, mert nem bízunk meg bennük. Miért nem gondoskodtak inkább arról, hogy differenciált érettségi legyen?” – fogalmazott Lászlófy. Az RMPSZ tiszteletbeli elnöke kijelentette, „készakarva sem lehetett volna ilyesmit produkálni, nemhogy reformokra hivatkozva”. A pedagógusoknak szervezett versenyvizsgákkal kapcsolatban pedig azt mondta, a legfontosabb az lenne, hogy felmérjék, egy-egy pedagógusjelölt alkalmas-e arra a pályára, amire készül. „Különböző képességű emberekből áll a társadalom, a meglévő anyagot kellene formálni” – jelentette ki. Krónika (Kolozsvár)

Bolyai Nyári Akadémia-rajt
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában
A magyar oktatásügyi államtitkár is részt vesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Bolyai Nyári Akadémia programjain. Hoffman Rózsa ma a pedagógusi hivatásról tart előadást a csíkszeredai Sapientia EMTE aulájában.
A hét elején megkezdődött pedagógus-továbbképző a gyakorlati műhelymunkára összpontosít. A Kolozs megyei Válaszúton népzene, néptánc, kézműves programok indultak – ezekre például jelentősen többen jelentkeztek, mint ahány meghirdetett hely volt. Szintén gyakorlati órákat tartanak Székelyudvarhelyen, ahol a hangszerhasználattal, az ének-zene tanításával, továbbá a kórusvezetés műhelytitkaival ismerkedhetnek a résztvevők.
Elméleti órák zajlanak Kolozsváron, itt folyik például a református vallástanárok továbbképzése, az általános és középiskolai matematikatanárok számára meghirdetett, Matematika tanítása című tanfolyam, valamint a magyartanárok számára rendezett Magyar nyelv és irodalom tanítása című képzés. Segesváron a földrajz szakos pedagógusok vesznek részt tapasztalatcserén.
Csíkszeredában a római katolikus vallástanárok továbbképzése tart, és itt dolgoznak együtt a testnevelés, a kémia, a román nyelv és irodalom szakos tanárok. Szintén Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában ismerkedhetnek a pedagógusok az interaktív tábla és multimédiás eszközök nyújtotta lehetőségekkel. Az idei év újdonsága, hogy a nyári képzés akkreditált oklevelet biztosít. A tanfolyamokon összesen 612 érdeklődő vesz részt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Guttman Mihályt köszöntjük 85. születésnapján
Guttman Mihály 1926. július 21-én született Petrozsényben. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Aradon érettségizett. Ezt követően került Kolozsvárra, ahol párhuzamosan végezte el a konzervatóriumot, illetve a Bolyai Egyetem geológia-csillagászattan szakát – ez utóbbit szülői kérésre. Az egyetemek elvégzése után egész életét a komolyzenének szenteli. 1949-ben felkérték az akkor létesített Zeneművészeti Középiskola (ma: Sigismund Toduţă Zenelíceum) igazgatására. Ezt a tisztséget 1950–1958 között töltötte be. A zenelíceumban zenekart és kórust vezetett, kamarazenét tanított. 1986-os nyugdíjazása után sem hagyta el „gyermekét”, a kolozsvári zenelíceumot, hanem továbbra is tanított, együttest vezetett.
Az oktatás mellett 1959 és 1975 között a kolozsvári filharmónia művészeti titkára. Továbbá többször vezényelte a Kolozsvári Magyar Opera (akkor: Állami Magyar Opera) és a kolozsvári filharmónia (ma: Transilvania Filharmónia) zenekarát is.
Az 1989-es rendszerváltozás után az erdélyi magyar kórusmozgalom kimagasló személyiségévé vált. Ő volt az, aki újraalakította a Romániai Magyar Dalosszövetséget, amelynek ma is a tiszteletbeli elnöke. A szép hagyománnyal rendelkező tordaszentlászlói énekkart 1988–2009 között vezényelte.
Karnagyi és oktatói tevékenységének alapjául alapos és elmélyült szaktudása, rátermettsége, intelligenciája és fantasztikus memóriája szolgált. Elmondhatjuk: nincs az erdélyi kórusmozgalomnak és a kolozsvári középfokú zenei oktatásnak olyan tényezője, eseménye, szereplője, amelyet vagy akit ne ismerne, amelyre vagy akire ne emlékezne. Hozzátehetjük: a lehető legpontosabban.
Guttman Mihály nem öncélú művész-karnagy. Életére a zene iránti alázat mellett a közösség szolgálata is jellemző. Esetében nem csak a kolozsvári komolyzenészek (viszonylag) kis számú közösségéről van szó, hanem a megye, a régió és egész Erdély zeneszerető közösségét említhetjük. Még most is jelen van az erdélyi, illetve a kolozsvári magyarság kulcsfontosságú eseményein, amelyről a nála fiatalabbak sokszor hiányoznak.
Romániai kormánykitüntetései között megemlítendő: a Munka érdemrend (1954), a Kulturális éremrend (1969) és „Románia Csillaga” – lovagi rend (2000). Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Nagy István-díjjal jutalmazta (1998); a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Ezüst Gyopárral ismerte el több évtizedes munkásságát. Az anyaországban Kisebbségekért Díjat és Kóta Díjat kapott (2005). 1999. szeptember 29-én, Szent Mihály-napján Tordaszentlászló díszpolgárává avatták.
Hiánypótló kötetként 2008-ban kórusgyűjteményt jelentetett meg Romániai magyar zeneszerzők címmel.
Több erdélyi kórustalálkozó szervezésében működött közre, például a Magyar Kultúra napján (január 23.) Erdély-szerte megrendezett, a huszonkettedik kiadását megért Szent László-napi tordaszentlászlói, az Éneklő Erdély Kodály Zoltán szellemében elnevezésű ifjúsági, a Szilágy megyei kórustalálkozó stb. lebonyolításában. Karnagyképzéssel is foglalkozik.
Gazdag életműve megérdemelné, hogy könyv formában is megörökítsék, hiszen nem csak az érdekes és tartalmas karnagyi pálya állomásait mutatná be, hanem a második világháború utáni kolozsvári magyar zenei életről és középfokú zenei oktatásról is teljesebb képet alkothatnánk, nem beszélve az erdélyi kórusmozgalom fejezeteiről.
Sokrétű szakmai tevékenysége mellett szép családdal büszkélkedhet: gyermekei, unokái és dédunokái szeretettel és büszkeséggel tekintenek az ünnepeltre.
Drága Misi bácsi, Isten éltesse 85. születésnapja alkalmával!
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Interjú Péter Sándor sepsiszentgyörgyi pedagógussal, kiadóval
1941. szeptember 9-én született Bögözön, a középiskolát a székelykeresztúri Unitárius Főgimnázium utódintézetében végezte. 1964-ben diplomázott Kolozsváron magyar nyelv- és irodalom szakon. Baróton és Sepsiszentgyörgyön tanár, 1968 és 1991 között a Megyei Tükör, illetve a Háromszék című lap rovatvezetője. 1990-ben kiadót alapít Cathedra, később Proserved Cathedra néven, elsősorban iskolai segédkönyvek megjelentetése céljából. 2007-ben doktori címet szerzett, a MTA köztestületének a tagja, az Akadémia főtitkára által odaítélt tudományos díjban részesült, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életműdíjasa, az RMPSZ keretében működő Tudományos Tanács megalakításának kezdeményezője és alelnöke, Apáczai-díjas, jelenleg az RMPSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke, a Háromszéki Magyar Tudományos Társaság társelnöke. Kutatási területe a névtan, de jelentek meg néprajzi munkái is. Több könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője.
– Lassan húsz éve, hogy megjelent az első Metszet, a középiskolás diákok irodalomtanulásának elengedhetetlenné vált segédeszköze. Amikor kikerült a nyomdából az első versfüzet, gondolt-e arra, hogy ilyen hosszú időn át, ennyi rengeteg embernek fog a „közkezén forogni”?
– Kezdetben csak a pillanatnyi szükséglet hajtott: nem voltak szöveggyűjtemények, a legtöbb iskolai könyvtárból sok olyan irodalmi alkotás hiányzott, amelyeket tanórákon használni lehetett, verset elemezni a tanulókkal viszont csak úgy lehet, ha mindenki előtt ott a szöveg. Közel húsz év eltelte után viszont valóban büszke vagyok arra, hogy a rendszerváltás után máig ezek a kiadványok is alapul szolgálnak Erdély legtöbb középiskolájában a magyar irodalom tanításában. Tudtam, hogy nem lesz könnyű az indulás, ám az is nyilvánvaló volt, hogy a gyűjteményben szereplő költemények a magyar irodalom gyöngyszemei lévén, bárhogy változzanak a tanítási szempontok, ezek mindenképpen szerepelnek majd a tanrendben. Az első Metszet, a szürke borítós 1992-ben jelent meg, a kezdetektől a 20. század végéig nyújtott betekintést a magyar lírába. Akkor még az erdélyi magyar irodalmat egy egész éven át tanítottuk a 12. osztályban – innen származott a külön kiadvány ötlete: ez lett a zöldcsíkos Metszet, a két versgyűjtemény mellé pedig egy harmadik – piros – a Mondák, legendák, szépprózai írások című gyűjteményé. Sajnos az utóbbi évtizedben az erdélyi magyar irodalom és vele együtt a zöld csíkos Metszet „kikopni” látszik az iskolából, ám ha esetleg lesz rá igény – legalább a könyvtárak számára –, talán újból kiadnánk. Mellesleg jegyzem meg, hogy régóta foglalkoztat: kinek is írnak az erdélyi magyar írók? Nemrég kérdezett rám az egyik diákom: élnek-e ma is költők, vagy csak mi nem hallottunk róluk?!
– Ne vegye gúnyolódó tyúk-tojás kérdésnek, de mi volt előbb: a Metszet kiadásának szükségessége vagy a kiadóalapítási büszkeség? És egyszemélyes vállalkozásban gondolkodott-e, avagy csapatmunkában?
– Huszonkét év kihagyás után kerültem vissza a katedrára, mivel baróti tanári indulásom után Sepsiszentgyörgyön az alakuló Megyei Tükör belső munkatársa lettem, bár évekig betanítottam az akkori Matematika–Fizika Líceumba, a későbbi Székely Mikó Kollégiumba. A tanítást tartottam fő hivatásomnak, de az újságírást is nagyon megszerettem. Az iskolában én voltam a szerkesztő úr, a szerkesztőségben pedig a tanár úr. 1990-ben merült fel először a kiadólétesítés ötlete: az első kiadványok inkább az anyagi megalapozást szolgálták, reklámlapban is gondolkodtunk, a szöveggyűjtemény tehát nem az első kiadványunk volt. Csapatmunka nélkül nem vághattunk volna bele: hárman fogtunk össze, és – nálunk újdonságként – munkafüzetek közreadását kezdtük meg. Közben meg kellett válnom a helyi napilaptól, és visszatértem a tanügybe. A kiadói csapat összetétele is változott, így az elnevezésünk is módosult: a kezdeti Cathedra névből Proserved Cathedra lett. Munkatársaknak olyanokat kértem fel, akikről tudtam, hogy nemcsak a szakmájukban van tekintélyük, de a tollforgatásban is helytállnak. A legtöbb kiadvány ötlete tőlem származott, különösen az első években, ehhez kellett megtalálnom azokat, akik az ötletből könyvet „gyúrnak”. Egyik-másiknál magam is társszerzőként szerepelek, de a szerkesztés, a lektorálás és végső soron a korrektúra is az én hatásköröm. A szerzői csapat nem volt állandó, sok mindenkivel dolgoztam együtt az eltelt évek alatt, ráadásul – eléggé sajnálatos módon – olyasmivel is szembesülnöm kellett, hogy egyik-másik ötletemet egyszerűen „lenyúlták”, vagy a mi már megjelent munkafüzeteinket némi átírással, hivatkozás nélkül mások is kiadták. Háborogtunk is eleget, de annyival maradtunk. Illetve, hát azzal vigasztalgattuk magunkat, hogy a lényeg: minél több tanulóhoz jusson el az ismeretszerzést szolgáló segédanyag.
– A munkafüzetek és a Metszetek mellett milyen más kiadványaik vannak?
– Különösen az első években sok mindent kiadtunk, mivel tulajdonképpen hiányt pótoltunk. Legnagyobb példányszámban A romániai magyarság rövid története című, három részből álló kisméretű könyvecske jelent meg 1991–’92-ben. Több mint 30 ezer darab kelt el belőle, hihetetlenül olcsón. 1991 elején több történésznek is felajánlottam az ötletet, de nem vállalták. Aztán Kádár Gyula ráharapott, hamar elkészült az első rész – A kezdetektől 1541-ig –, helyi történészek mellett Egyed Ákos professzort is megkértem, hogy véleményt mondjon. Szívesen tette, rá is bólintott, s biztatott, hogy jó lesz igyekeznünk, mert egy kolozsvári történészcsoport májusig ki akar adni pontosan egy ilyen könyvet. A mienk márciusban már az iskolákban volt, a másik máig késik. Örülök, hogy az ügynek meg tudtam nyerni néhai Kónya Ádámot, aki az erdélyi magyar művelődéstörténetet írta meg röviden, tisztán, izgalmasan. Az erdélyi reneszánszról talán ennél közérthetőbben nem is írtak. Az egyik tanítványom nevetve mesélte, hogy amikor hazavitte a kis könyvet, édesapja kikapta a kezéből, s addig nem állt fel a fotelből, amíg végig nem olvasta. Következett a második és a harmadik kötet, 1920-ig, majd jött a hivatalos reagálás: a tanügyminisztérium egyik tisztségviselője óriási cirkuszt csapott, be akarták tiltani, de ennyivel maradtak.
Ma is úgy érzem, jól cselekedtem, amikor úgy döntöttem, hogy a mi történelemmagyarázatunk mellett, függelékként, szerepeljen az iskolában tanított hivatalos román felfogás is. Lehet, ez is olajat öntött a tűzre. Elsők voltunk a matematikai példatárak terén is: Számbirodalom címen adtunk ki legalább ezer feladatot tartalmazó gyűjteményt, benne az összes mértékegység is átszámítva 1–4. osztályosok számára. Ezt követte a 2. és 3., illetve az 5–8. osztályosoknak írt számtangyakorlókönyv. Az éveken át minden szünidőre külön játékos, humoros összeállítású vakációs füzetek is roppant kedveltek voltak, de tartalmilag ma is versenyképesek: a megmaradt példányokra még most is akadnak igénylők, különösen, ha a tanító néni megmutatja a gyerekeknek. Feltétlenül meg kell említenem a Magyar nyelvtan iskolásoknak című kiadványunkat, amely mondhatni nélkülözhetetlen az 6–7. osztályokban a magyar nyelvtan tanításában. De adtunk ki a német nyelvtanulást segítő öszszeállítást, román–magyar és magyar–román irodalmi szótárt, illetve román irodalomból is jelent meg az érettségire való felkészülést segítő, a román költészet keresztmetszetét nyújtó versantológia. Csakis ott volt sikere kiadványainknak, ahol a tanár, a tanító is szívesen vállalta a feladatmegoldás és az ellenőrzés többletmunkáját. Nem hiszem ugyanis, hogy a tanulókon vagy a szülőkön múlna, hogy míg az egyik településen vagy iskolában fontosnak tartják és használják a kiadványainkat, a szomszédban senkinek sem kell. Ezt azért is el kellett mondanom, mert különösen az utóbbi három-négy évben eléggé megcsappant a megrendelések száma, feladni a munkát mégsem akarom.
– Az alternatív tankönyvek, illetve a nem föltétlenül szerzőhöz és műcímekhez ragaszkodó tantervi „vajúdásban” milyen szempontok szerint állították össze, illetve változtatták-bővítették a Metszeteket?
– A Metszetek összeállításában mindig a tantervhez igazodtunk. Lehetőleg vigyáztunk arra, hogy minden vers, ami szerepel a programban, a tankönyvben, bekerüljön a gyűjteménybe, kiegészülve más, a mi számításaink szerint olvasásra, elemzésre számot tartható alkotással. Azért volt aránylag könnyű ezt megtennünk, mert igen jól képzett gyakorló tanárok segítettek. Mivel az erdélyi irodalom kiesett a „kegyekből”, a Metszetnek is lépnie kellett: a sárga a 20. századig, a zöld a 20. századot öleli fel. Epikai és drámai művekből részleteket bemutató Metszeteink is vannak: a barna a 19. század végéig, a kék a 20. század irodalmába nyújt bepillantást.
– A versgyűjtemények mellett igazi slágernek számít az Emlékeztető: bár címe arra utal, hogy elolvasott művek felidézésére szolgál, minden gyakorló tanár tudja, hogy manapság folyamatos, aktív könyvolvasást elvárni a középiskolástól, enyhén szólva utópia. Legföljebb szinopszisokat olvasnak, vagy még inkább ezt is zanzásítva, vagyis a szinopszis szinopszisát. Ezt szeretné az Emlékeztető némiképp tágítani?
– Megjelenésekor az egyik kolléga neheztelését fejezte ki, mondván: a cselekménykivonatok közreadásával a diákok egyszerűen nem fognak többet olvasni. Megkérdeztem tőle: ha régebben olvasott regényt tanít, honnan idézi fel a szereplőket, cselekményszálakat. Azonnal a hasonló tartalmú, magyarországi könyvet említette… A kiadvánnyal az volt a célunk, hogy lehetőleg mindenkihez szóljon: ahhoz is, aki szeret olvasni, ahhoz is, aki könyvet sem vesz a kezébe. Egyszóval: nem bánom, hogy kiadtuk.
– A terjesztés és az adminisztráció emberpróbáló munka: nem érzi úgy időnként, hogy elég volt? Vagyis terveznek-e új kiadványokat, netán újrakiadásokat, magyarán: a jövőben a tanár vagy a kiadóvezető élvez-e majd elsőséget a mindennapjaiban?
– Igaz, hogy évről évre csökkent az érdeklődés, de most is nagy szeretettel végzem ezt a munkát. Megjelentek más kiadók, nehéz versenyképesnek maradni olyanok mellett, akik erős anyagi és – tegyem hozzá – politikai hátszéllel rendelkeznek. Mindenesetre nagy öröm az igényeket kielégíteni. Persze bosszúságra is van időnként éppen elég okom. Különösen, amikor az elküldött példányok ellenértéke nem akar megérkezni, a sűrű, ám egyoldalú levelezés dacára sem. Tehát egyszerű a válaszom: nem unom. Ötletek pedig mindig vannak: a meglévő kiadványok maradnak, ha igény lesz rájuk, és születnek, remélem, újak is, érdekesek meg hiánypótlók, a szegényebb diákok zsebéhez szabottak. Gondolom, ez majd a példányszámon is érződni fog, hisz az újnak mindig nagyobb a keletje. Nálam a tanár és a kiadóvezető szempontjai egyformán számítanak. Tanárként szeretném a legjobb kiadványokkal meglepni a tanulókat, az olvasókat, kiadóvezetőként pedig arra összpontosítok, hogy időben, aránylag olcsón jussanak el az érdeklődőkhöz ezek a kiadványok. És azt sem szabad elfelejtenem, hogy a nyomdai munkát mindig rendesen, idejében ki kell(ene) fizetnem! Bíró Blanka, Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Magyartankönyv-láz: szamárfültől vadonatújig
„Jó értelemben” folyik tűzoltás a tankönyvfronton Kovács Péter RMDSZ-főtitkár szerint: megfeszített munkával készítik elő a következő tanévre a magyar nyelvű földrajz- és történelem-tankönyveket. Ötezer kötetet a Communitas Alapítvány segítségével ingyen kaphatnak a hazai diákok, akinek pedig nem jut támogatott kiadvány, vásárolnia kell magának.
„Tűzoltás folyik” – foglalta össze Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a tanévkezdés előtti tankönyvellátás ügymenetét. A politikus szerint azonban a sietségnek alapos oka van, hiszen a cél az, hogy a lehető leghamarabb ellássák magyar nyelvű taneszközökkel a magyar diákokat. Mint Kovács hozzátette: az idei tanévben még a régi, oktatási reform előtti tanterv van érvényben, ezért szeptembertől maradnak a régi tankönyvek, történelemből és földrajzból pedig az eddig használt könyvek magyar nyelvű fordítását kapják kézhez a diákok.
„A Communitas Alapítvány 5000 kötetet bocsát a rászorulók rendelkezésére, a kiadványok elosztásáról a megyei tanfelügyelőségek, illetve az iskolák gondoskodnak” – tájékoztatott Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára reményét fejezte ki, hogy a 2012/2013-as tanévben már kifejezetten a kisebbségi oktatásban résztvevők számára készült tankönyvek kerülnek forgalomba.
Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője lapunk megkeresésére megerősítette, hogy a földrajz és történelemtankönyvek elkészültek. „A megyei tanfelügyelőségek által kijelölt pedagógusbizottság döntött arról, hogy melyik forgalomban lévő tankönyvet fordítsuk le, . A nyolcadikosok számára ingyenes a kiadvány, mert ők még a kötelező oktatásban vesznek részt. Azok a líceumi végzősök pedig, akikhez nem jut a Communitas által támogatott példányokból, megvásárolhatják a köteteket” – mondta Dáné. A magyar tankönyvek árát még nem rögzítették, de várhatóan 25 lejbe kerül majd egy „kisebbségre szabott” kötet.
Dáné az új „reformtankönyvek” kiadásával kapcsolatban nem osztotta Kovács Péter optimizmusát. „Már most is késő van ahhoz, hogy a 2012-2013-as tanévre meghirdessék és lefolytassák a tankönyvek előállításához szükséges eljárást” – figyelmeztetett a tankönyvkiadó vezetője.
Hozzátette: nemcsak a kiadványok megírása jelent gondot, hanem a szerzői jogok rendezése. „Utoljára ilyen jellegű eljárást 2006-ban folytattak, azóta uniós taggá váltunk, és a tankönyvkiadás feltételei jelentősen megváltoztak. Nagyon sok időt vesz igénybe például, hogy az illusztrációk, az idézetek közlésének a szerzői jogát rendezzük” – emlékeztetett Dáné Károly.
A magyar történelem- és földrajzkönyvek a létező román nyelvűek fordításai
Magyarul drágább
Nem csak az okoz gondot a következő tanévben, hogy mi kerül a magyar diákok padjára, hanem az is, hogy mennyibe kerülnek a kisebbségi kiadványok. A magyar anyanyelvű tanulóknak szánt oktatási eszközök ugyanis jóval drágábbak, mint a román kiadványok, így csak nagyon kevés új tankönyv kerülhet iskolakezdéskor a padokra.
„Idén 259 ezer lejt költhetett a Hargita megyei tanfelügyelőség tankönyvek pótlására. Ez a pénz eleve kevesebb a szükségesnél, a kisebbségi oktatás pluszköltségeit semmiképpen sem fedezi” – magyarázta a beszerzés nehézségeit lapunknak Waczel Ferenc. A Hargita megyei tanfelügyelő úgy tudja, a különbség a tankönyvárak között kötetenként akár 5-7 lej is lehet. Míg egy román nyelvű ábécéskönyv darabja 1-2 lej, a magyar kisdiákok hasonló könyve 6-9 lejbe kerül.
„Sajnos az idén alig jut pénz új könyvekre” – vont mérleget Waczel Ferenc. A tanfelügyelő emlékeztetett, hogy a különbség elsősorban az előállítási költséggel magyarázható. „Nem mindegy, hogy mekkora példányszámban nyomnak egy könyvet. Ha nagyobb tétel kerül forgalomba, és nem változik a tartalom, akkor kevesebbe kerül az utánnyomás” – magyarázta. Waczel az idei nehézségek ellenére is abban bízik: mindenkinek lesz, amit az iskolatáskába tennie.
Teljesen új tankönyvekből az első osztályba induló kisdiákok tanulhatnak, a második és negyedik osztályosok tankönyvei sincsenek régóta forgalomban. Problémát jelent viszont az általános iskola felső tagozatának az ellátása. Ötödiktől nyolcadikig nagyon kevés új kötet lesz elérhető, tizenegyedik és tizenkettedik osztályban pedig a diákoknak kell megvásárolniuk a kiadványokat.
Arról, hogy Hargita megyében hogyan osztják el a magyar nyelvű földrajz- és történelemkönyveket, a tanfelügyelő nem tudott érdemi információval szolgálni. „A minisztérium kérésére múlt hét végén küldtük el a tankönyvszükségletre vonatkozó kimutatást. De arról semmit sem tudunk, hogy mikor érkeznek, ha érkeznek a kötetek” – tette hozzá Waczel Ferenc.
Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség vezetője az ÚMSZ-nek azt nyilatkozta: még nincs a kellő információk birtokában a tankönyvelosztásról. „Nemhivatalos forrásból úgy tudom, hogy a hétvégén Marosvásárhelyen találkoznak a főtanfelügyelők, földrajz- illetve történelemszakos pedagógusok, hogy a tankönyveket érintő kérdéseket tisztázzák” – osztotta meg velünk információit Burus.
Drágább a magyar tankönyv, háromszor kerülnek többe a kisebbségi kiadványok
Kitört a tankönyvfrász
„Felháborítónak tartom, hogy érettségi előtt kell tankönyvet vásárolnunk” – minősítette az érvényes eljárást a marosvásárhelyi Sipos Péter, akinek lánya jövőre érettségizik. Ez azt jelenti, hogy nincs mindenkinek egyforma esélye felkészülni az érettségire, a gazdagoknak könnyebb helyen áll az oklevél.
Van, aki a magyar nyelvű könyvek fordításával elégedetlen. „Örömmel hallom, hogy lesznek magyar nyelvű földrajz- és történelemkönyvek, de a tapasztalataim azok, hogy a forgalomban lévő román kiadványok minősége is súlyosan kifogásolható. Attól tartok, nem jó üzlet lefordítani ezeket” – vélekedett Kulcsár István pedagógus.
„Mindegy, hogy ezeket eredetileg magyarul írták, vagy csak fordítások, a lényeg az, hogy a gyerek most már az anyanyelvén tanulhat. Ez nagyon nagy előrelépés” – vélekedett Sántha Gyula, akinek általános iskolás fia Marosvásárhelyen kezdi a nyolcadik osztályt. Kádár Erzsébet szerint mindenki a tankönyvekről beszél, de legalább olyan lényeges kérdés, hogy lesz-e elég munkafüzet, kiegészítő tananyag, alternatív tankönyv.
„Bár az általános iskolákban a tankönyvek ingyen vannak, a munkafüzetek jelentős részét a szülők vásárolják meg, és ez is nagyon nagy teher” – emlékeztetett a kétgyerekes szülő, aki elmondta: tavaly harmadikos és negyedikes fiai számára százötven lejt fizetett ki különböző munkafüzetek, gyakorlókönyvek beszerzésére. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elkészült a földrajz- és történelemtankönyvek magyar fordítása
Egyre biztosabb, hogy szeptembertől magyar nyelvű tankönyvekből tanulják a diákok Románia történelmét és földrajzát. A kiadványok egy részét már megkapták a tanfelügyelőségek, kiosztásuk a napokban kezdődik el. Király András oktatásügyi államtitkár szerint politikai akarat kérdése, hogy jövőre a románból fordított tankönyveket felválthatják-e a magyar szakemberek készítette tankönyvek. A kiadványokban a földrajzi neveknél fejezetenként zárójelben szerepel a román megnevezés, tehát egy leckében egyszer írja a Maros mellett, hogy Mureş, míg a történelmi személyiségek esetében a román és a magyar neveket sem fordították le, vagyis Mircea cel Bătrân így szerepel, ám Dózsa György nevét sem románosították.
Elkészült a történelem- és földrajztankönyvek magyar fordítása, a kiadványokat már az új tanévben használhatják a diákok. Király András oktatási államtitkár a Krónikának elmondta, a magyar nyelvű könyvek kiadását az Országos Tankönyvkiadó vállalta, és a minisztérium tervei szerint tanévkezdésre mindenhol lehetőség lesz a lefordított, magyar nyelvű tankönyvekből oktatni Románia földrajzát és a románok történelmét. Király András emlékeztetett, hogy a középiskolában nem ingyenesek a tankönyvek, ám a Communitas Alapítvány és a kisebbségi alap hozzájárulásával a tizenkettedikes lefordított földrajz- és történelemtankönyvekből 3000-3000 példányt nyomtattak, ezeket elsősorban azok a diákok kapják meg ingyenesen, akik kötelező módon vagy választottként érettségiznek ezekből a tantárgyakból. A kötelező oktatásban, tehát a nyolcadik osztályban is ingyenesek a tankönyvek, így minden magyarul tanuló nyolcadikos természetesen díjmentesen jut hozzá a kiadványokhoz. Az oktatási államtitkár elmondta, a tankönyvek rendelésekor az idén hetedik osztályt kezdő diákok létszámát vették figyelembe, mert ebben az évfolyamban van a legtöbb gyerek, és így jövőben sem lesznek gondjaik a tankönyvekkel.
Politikafüggő magyar tankönyvek
Király András a Krónika kérdésére elmondta, a politikai akaraton is múlik, hogy a 2012/2013-as tanévtől kezdődően a románból fordított tankönyveket felválthatják-e a kisebbségi oktatásban a magyar szakemberek készítette tankönyvek. Emlékeztetett: a törvény úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi nyelvű oktatásban lehet írni és fordítani tankönyveket, kis lélekszámú közösség esetén külföldről is lehet behozni. Az államtitkár úgy véli, Románia földrajza és a románok történelme esetében egy korrekt fordítás működhet, ám a tizenkettedikes tankönyv alapkérdéseket tárgyal, sok benne a világtörténelmi hivatkozás, ez esetben könnyebben megoldható az oktatás saját tankönyvekből. Király András ugyanakkor elmondta, a törvény előírja, hogy a földrajzi nevek román változatát is meg kell tanulniuk a diákoknak, ezt úgy oldották meg, hogy fejezetenként zárójelben szerepel a román megnevezés, tehát egy leckében egyszer írja a Maros mellett, hogy Mureş, magyarázta az államtitkár. A történelemkönyvekben pedig azt a megoldást választották, hogy a román neveket és a magyar neveket sem fordították le, vagyis Mircea cel Bătrân így szerepel, ám Dózsa György nevét sem fordították le románra.
Elégedettek a pedagógusok
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondta, megkapták a lefordított történelem- és földrajzkönyveket, és folyamatban van ezek szétosztása az iskolák között. Hargita megyébe eddig csak a tizenkettedikeseknek szánt példányok érkeztek meg, ám Ferencz S. Alpár hargitai főtanfelügyelő lapunknak elmondta, a tanévkezdésig a padokon lesznek a tankönyvek. Ferencz S. Alpár történelem szakos tanárként elmondta, Hargita megyei tanárok is részt vettek a fordításban, jó tankönyvek készültek. Úgy értékeli, ez az első lépés az anyanyelven történő tanuláshoz való jog kiszélesítésében. „A tanügyi törvény szellemében biztos vagyok benne, hogy a minisztérium következő lépése az lesz, hogy lehetővé teszi, hogy nemcsak a román nyelv és irodalmat, hanem a történelmet és a földrajzot is saját tankönyvekből és saját program szerint tanulhassák a kisebbségi oktatásban” – szögezte le a főtanfelügyelő. 
Késik a tájékoztatás
Illés Ildikó Maros megyei helyettes főtanfelügyelő érdeklődésünkre elmondta, a megye iskoláiban ingyenesen összesen 272 magyar nyelvű földrajz- és történelemkönyvet osztanak ki az új tanév kezdetéig. A procedúráról egyelőre nem tájékoztatták a tanintézeteket, kiderült ugyanis, hogy a Maros megyei iskolákban semmi konkrétumot nem tudnak a beígért anyanyelvű tankönyvekről. Hajdú Zoltán, a vásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium történelem szakos tanára arról sincs meggyőződve, hogy egyáltalán sikerül a 2011/2012-es tanévtől magyarul oktatni a történelmet és a földrajzot. „Nemhogy véleményt nem tudok mondani a fordításokról, nem is tudok arról, hogy egyáltalán elkészültek-e, vagy sem. Mint ahogy azt sem, hogy szeptember 15-étől magyarul oktatunk-e a végzős osztályokban, vagy továbbra is románul kell leadnunk a leckét” – adott hangot kételyeinek a bolyais pedagógus. Hajdú hozzátette: ő eddig is mindkét nyelven leadta a tananyagot. Véleménye szerint a diákoknak nem is annyira a személyiség-, illetve településnevek fordítása, mint inkább a megfogalmazások jelentettek gondot. Nem rendelkezik több információval az RMPSZ Maros megyei vezetője, Horváth Gabriella sem. A tanárnő azonban reméli, hogy a könyvfordítóknak és a kiadóknak sikerül tartani az ütemtervet, hogy a magyar gyerekek az ősztől anyanyelvükön tanulhassák az említett két tantárgyat.
Összesen 260 magyar nyelvű földrajz- és történelemtankönyv áll térítésmentesen a Kolozs megyei végzős gimnazisták rendelkezésére a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően – tudtuk meg Péter Tünde Kolozs megyei helyettes főtanfelügyelőtől. Péter Tünde a Krónikának elmondta, 547 magyar diák fejezi be a következő tanévben a gimnáziumi tanulmányait, így két diákra jut egy-egy, anyanyelvű tankönyv. A pedagógustól ugyanakkor megtudtuk: a 8. osztályos földrajz- és történelemkönyveket még nem kapta meg a tanfelügyelőség, de hamarosan azok is megérkeznek. Mint mondta, összesen 640 magyar nyolcadikos tanulhatja az idei tanévtől anyanyelvén Románia történelmét és földrajzát, ők valamennyien térítésmentesen jutnak a tankönyvek birtokába. Krónika (Kolozsvár)

Fejetlenség és titkolózás

Idén lassan, de biztosan jön a támogatás
Évek óta biztosan érkező anyagi segítségnek számít a magyarul tanuló iskolások számára a Szülőföldön magyarul névvel meghirdetett nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás.
A 20 ezer forintnyi összeget 2002 óta ajánlja fel a magyar állam mindazoknak a diákoknak, akik szülőföldjükön magyar nyelvű oktatásban vesznek részt. Idén újdonságként az óvodások is megkaphatják a támogatást. Kolozs megyében összesen 9800 pályázati csomagot osztottak szét (ez a kinyomtatott pályázati adatlapot és pályázati útmutatót, valamint a pályázati iroda címével ellátott válaszborítékot tartalmazta) – mondta el lapunknak Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei elnöke, aki a pályázatok elbírálásának és az összeg átutalásának menetét is ismertette. A Pedagógusok Szövetségét idén május 4-én kérte fel a Bethlen Gábor Alap a pályázat lebonyolítására. Az adatlapokat tartalmazó pályázati csomagokat pedagógusaink segítségével juttattuk el a szülőkhöz. Az RMPSZ adatbázisa alapján Kolozs megyében több mint 9800 adatlapot kézbesítettünk, eljutva minden kis településre, ahol magyar tagozat működik. De figyelembe vettünk olyan helységeket is, ahol nincs magyar tagozat, de a diákok fakultatív módon tanulnak magyarul: Mezőkara jó példa erre, itt hat kisdiákot tanít magyarul az egyik pedagógus, aki el is juttatta hozzájuk az adatlapokat. Nem részesülhetnek azonban támogatásban azok a magyar gyermekek, akiknek lenne ugyan lehetőségük anyanyelvükön tanulni, mégsem teszik, hanem román óvodába, iskolába járnak – ismertette a megyei elnök. Kérdésünkre, hogy mi az eljárás azon diákok esetében, akiknek a településén nem működik magyar tagozat, és inkább a román oktatást választják ahelyett, hogy a szomszédos településre ingáznának, Tárkányi Erika elmondta: ezek egyéni elbírálásban részesülnek, és bár az RMPSZ írhat egy ajánlást vagy indoklást ilyen esetekben, a támogatás odaítéléséről a pályáztató szervezet, esetünkben a Bethlen Gábor Alap dönt. – A szövetség csak a pályázati csomagok kézbesítését, majd a visszajuttatott adatlapok összegyűjtését és az adatok feldolgozását kellett hogy elvégezze. A szovátai Teleki Oktatási Központban el is készültek a munkával, sikerült tartani a határidőt. Az átutalások megkezdését a Bethlen Gábor Alap szeptember 17-e utánra ígérte, idén ezt az OTP bankon keresztül oldja meg. – mondta az alelnök. A Pedagógusok Szövetsége, vállalt kötelezettségének megfelelően értesíteni fogja a szülőket arról, hogy sikeresen pályáztak-e, hol és hogyan vehetik fel a bankkártyát és a megítélt támogatást. Az értesítéseket nem postai úton, hanem akárcsak a pályázati adatlapokat, pedagógusaink által juttatjuk el a pályázókhoz. Esetenként az OTP bank útján már jutottak el bankkártyák a pályázóknak. Ők is megkapják a Szövetség értesítését, amelyben megtalálják a kifizetés módjával kapcsolatos tudnivalókat.
Az előző évekhez képest a késlekedés természetes, ha arra gondolunk, hogy idén nem áprilisban, hanem június végén járt le a pályázati határidő, és a létszám is növekedett az óvodásokkal. A szülők megszokhatták, hogy az őszi szezon elején biztosan érkezik a támogatás, és ez idén is így lesz, csak a folyamat valamivel több időt vesz igénybe – biztosított a megyei elnök.
S. B. Á. Szabadság (Kolozsvár)

Áskálódás, hitelrontás
A múlt héten ismét a magyar polgári kormány ellen uszító cikk jelent meg az osztrák tulajdonú bihari sajtóban. Az RMDSZ által kontrollált médium ezúttal a „Szülőföldön magyarul” nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatási rendszerbe kötött bele, noha az az első Orbán-kormány által bevezetett státustörvénynek köszönhetően működik úgy immár egy évtizede, hogy a közben nyolc éven át dicstelenül regnáló szocialista-szabaddemokrata kormányok sem mertek érdemben hozzányúlni. Azt viszont elérték, hogy az eredeti szándék és gyakorlat eltérítésével erdélyi klientúrájuknak játszották át a lebonyolítást. Noha a kezdetekben a Romániai Magyar Pedagógusok Szervezetét mint civil szervezetet bízták meg a magyar adófizetők pénzéből átutalt támogatások kifizetésével azoknak a határon túli fiataloknak (illetve szüleiknek, eltartóiknak, gyámjuknak), akik magyarul (is) tanulnak, az első Gyurcsány-kormány átjátszotta ezt a feladatot a kisebbik román kormánypártnak, az RMDSZ-nek. Amely státusából fakadóan közvetlenül nem vállalhatta ezt, ezért létrehozta az Iskola Alapítványt – Kelemen Hunor elnökletével –, amely végül nyolc éven át kezelte és forgatta a Magyarországról érkező pénzeket, tetemes jutalék fejében. A párt ugyanakkor saját aktivistáinak is feladatot és fizetséget juttatott a támogatások igénylése és közvetítése révén, miközben többé-kevésbé burkoltan kampánycélzata is volt a közreműködésének. Az MSZP-SZDSZ-rezsim bukása után a nemzeti kormány visszaadta az RMPSZ-nek a feladattal járó jogosultságot, ugyanakkor a magyar adófizetők pénzének kezelését egy magyar állami bankra, az OTP-re bízta, amely ezt ingyen végzi, miközben az RMDSZ-es Iskola Alapítvány a Román Postával működött együtt ez ügyben, vagyis magyar közpénzhez juttatott egy román állami vállalatot.
Az RMDSZ sajtója másfél éve sírja vissza ezt az ügyletet, mondván: egyes szórványvidékeken bonyodalmasabban zajlik a támogatások igénylése és kézhezvétele, mivel az OTP Banknak nincs minden magyarlakta településen fiókja, mint a Román Postának. Igaz, hogy bankszámlára is lehet igényelni a járandóságot, de sokan mégis kénytelen beutazni a nagyobb városokba felvenni az OTP-kártyát, majd pedig kivenni róla a pénzt. (Hogy miért baj az, ha egy magyar szülőnek, diáknak saját OTP-kártyája van, amit más pénzügyi tranzakciókra is használhat, tudni nem, csak sejteni lehet.) Nem átallották azt is állítani, hogy tumultus alakult ki a bankfiókoknál, mivel nehézkes és lassú az ügyintézés. Ennek a nyomát sem láttuk például a váradi OTP-fiókoknál a múlt héten, pedig többször is felkeresték munkatársaink azokat.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Összetartozunk” pedagógus tanácskozás – „Aki szórványt épít – tömbmagyarságot ment”
Hargita megyei és Temes megyei iskolák képviselői vettek részt szombaton azon a pedagógus tanácskozáson, amelyet az Összetartozunk program keretében szerveztek meg a temesvári Bartók Béla Líceumban, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) égisze alatt.
A konferencián részt vettek az Összetartozunk programot támogató intézmények képviselői: Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa, Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnöke, Király András oktatásügyi államtitkár és Lászlóffy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke.
A Temes megyei magyar közösség Marosssy Zoltán alprefektus kezdeményezésére kapcsolódott be a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk szórványgondozó programjába. „A bánsági szórványban élő magyar gyerekeknek nagy szükségük van a székelyföldi tapasztalatokra – mondta a tanácskozáson Marossy Zoltán – ha látják, hogy lehet magyarul is élni Romániában, megerősödik a magyarságtudatuk”. „A Székelyföld az erdélyi szórványmagyarság anyaországa! Mi azt valljuk: aki szórványt épít, az tömböt ment és aki tömböt épít, szórványt ment” – mondta Sófalvi László, Hargita megyei alelnök, hangsúlyozva, hogy az összefogás, az egymásra figyelés egyaránt fontos a tömbmagyarság és a szórványban elő magyarság megmaradása szempontjából. Erről szól a 2009 óta működő Összetartozunk szórványgondozó program, amelyet Hargita megye kezdeményezett és amelybe már Kovászna megye is bekapcsolódott. A Hargita megyei önkormányzat ezen belül támogatja a testvériskolai kapcsolatok kiépítését is szórványban működő iskolákkal, Temes megyei vonatkozásban ez 11 iskolák közötti együttműködést jelent.
A szakmai tanácskozás keretében a Hargita megyei pedagógusok meghallgatták Kiss Ferenc tanfelügyelő és dr. Erdei Ildikó előadásait a Temes megyei magyar iskolahálózat helyzetéről, a statisztikai adatok és a számok mögött rejtőző társadalmi realitások tükrében. Ha tudomásul vesszük, hogy a magyar óvodába iratott gyerekek több mint 40%-a, a magyar elemisták 30%-a otthon nem magyarul beszél a szüleivel, már nem is olyan meglepő, hogy a Temes megyei magyar iskolák tanulói közül sokan a szünetben románul kommunikálnak egymással. A szórványban nagy kihívás a pedagógusok, elsősorban az óvónők és tanítók számára, hogyan tanítsák meg magyarul a tanítványaikat! A székelyföldi pedagógusok megismerték azokat a programokat is (nyelvi felzárkóztatás, anyanyelvi táborok, játszóházak, tehetséggondozás, iskolabuszok működtetése stb.), amelyek hatékonyan kiegészítik a szórványban működő magyar iskolák tevékenységét. Ennek ellenére, 1990-től 2010-ig kevesebb mint a felére csökkent a magyar nyelvű iskolába járó Temes megyei gyerekek száma.
A szakmai tanácskozás végén Király András oktatásügyi államtitkár számolt be a 2012–2013-as iskolaévben életbe lépő változásokról, a decentralizálási és iskola-összevonási folyamat várható következményeiről. Az államtitkár félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte, hogy a Temes megyei magyarok a szomszédos Arad megyétől is kérhettek volna támogatást a szórványra jellemző gondok megoldására, hiszen az aradi magyarság tömbnek számít a bánsági szórványhoz képest. Király András hangsúlyozta: a magyar oktatás legnagyobb gondja mindenütt a gyerekhiány marad, amelyet nem lehet programokkal orvosolni. Lászlóffy Pál RMPSZ tiszteletbeli elnök rövid zárszavában leszögezte: gyökeres változás addig nem lesz az oktatásban, amedddig vissza nem adják a pedagógusi szakma becsületét, a pedagógusok méltóságát, ehhez pedig több pénz kell.
A tanácskozás után a Hargita megyei vendégek meglátogatták a nemrég felújított Bartók Béla Elméleti Líceumot, majd délután a székelyföldi iskolák képviselői felkeresték Temes megyei testvérintézményeiket.
Kiépül a Hargita–Temes testvériskolai hálózat
„A szórványmegyék és tömbmegyék között fut az Összetartozunk program – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc, Temes megyei helyettes főtanfelügyelő – ennek az együttműködésnek nagyon fontos szelete az oktatás. A Székelyudvarhelyszéki RMPSZ elnöke, Szász Zoltán és jómagam vállaltuk, hogy a Temes és Hargita megyei oktatási intézmények között testvériskolai kapcsolat hálózatot építünk ki. Az első lépés májusban történt meg, amikor mi Temes megyeiek jártunk Székelyudvarhelyen. Ebből az alkalomból minden itteni iskola megtalálta a maga partnerét Székelyudvarhelyen, illetve a környékén. Most vissszahívtuk széles körben a Hargita megyei oktatási intézmények képviselőit, azzal a céllal hogy ezután ezek a kapcsolatok már közvetlenül az iskolák között bonyolódjanak. Akkor lesz tartalmuk ezeknek a kapcsolatoknak, ha a testvérintézmények megtalálják egymással a hangot és közös programokat szerveznek. Jó előjelek vannak: a végvári és a máréfalvi iskola között kialakult ez a kapcsolat, a lugosi magyar iskola és Hargita megyei testvériskolája között már létezik egy különálló szerződés. Remélem, hogy ma, az oktatási intézmények találkozói során további előrelépések történnek és ezentúl nem ilyen széles körben találkozunk, hanem az intézmények egymás között bonyolítják ezeket a kapcsolatokat. Erre a rendezvényünkre meghívtuk a partnerintézmények képviselőit is akiknek a támogatását reméljük: az RMPSZ-en túl a Hargita Megyei Tanácsot, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalát, az oktatásügyi minisztérium képviselőjét. Király András államtitkár jelenléte garancia arra, hogy a minisztérium is figyelemmel kíséri ezeknek a programoknak az alakulását, számítunk az anyagi és erkölcsi támogatásukra.”
Ivácson Sándor, az Udvarhelyszéki RMPSZ képviselője, a Székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum magyartanára lapunknak elmondta: az Összetartozunk program keretében, a Hargita megyei önkormányzat támogatásával, Temes megyei gyerekekkel végiglátogatnák a Székelyföld jelentős kulturális emlékhelyeit és természeti kincseit úgy, hogy Hargita megyei gyerekeket is vinnének magukkal. A bánsági magyar gyerekek ízelítőt kapnának a székely nyelv és kultúra szépségeiből, élveznék a székely vendégszeretetet és a szinte tiszta magyar létállapotot. Ez lehet az a magyar közösségi élmény, amelyre a szórványban élő magyar gyerekeknek oly nagy szükségük van identitástudatuk megerősítéséhez
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Köztársasági érdemrend Lászlófy Pálnak
Lászlófy Pál csíkszeredai matematika-fizika tanár, Dózsa Imre Kossuth-díjas balettművész és Naszlady Attila belgyógyász-kardiológus vehette át csütörtökön a köztársaság elnökének érdemérme kitüntetést Schmitt Pál államfőtől a Sándor-palotában.
 Lászlófy Pál öt évtizedes kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért, illetve a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tiszteletbeli elnökeként a magyar nyelvű oktatás érdekében végzett tevékenységéért részesült az elismerésben.
Krónika (Kolozsvár)

Húszéves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Ünnepi közgyűlést rendeztek a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, a rendezvényen részt vett Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára is.
Az oktatási államtitkárság MTI-hez szombaton eljuttatott tájékoztatása szerint a kereszténydemokrata szakpolitikus, aki nemcsak pedagógus, hanem a Magyar Állandó Értekezlet oktatási és kulturális szakbizottságának elnöke is, elismeréssel méltatta a szövetség húszesztendei tevékenységét, azt „a tiszteletre méltó elszántságot", amellyel óvták a magyar anyanyelvű oktatást, megszervezték a pedagógusok továbbképzését a Kárpát-medencében, biztosították érdekvédelmüket.
Hoffmann Rózsa méltatta mindazt a fáradhatatlan munkát, amelyet a tehetséggondozástól kezdve a tankönyvek előkészítésén át végeztek azért, hogy „sok ezer gyermek lelkébe elültessék az összetartozás érzését, s megerősítsék azt a meglévő láthatatlan köteléket az anyaország és az elszakított nemzetrészek között, amelyet a közös szó, a közös anyanyelv jelent".
Az államtitkár – a tájékoztatás szerint – szólt azokról a változásokról is, amelyek előtt a magyar köznevelési és oktatási rendszer áll.
Emlékeztetett arra, hogy a kormány röviddel megalakulása után a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásával egyértelművé tette, hogy nemzetstratégiai célja a magyarság erősítése.
Az államtitkárság közleményében kitért arra is, hogy a szövetség tagjainak száma mára megközelíti a nyolcezret, „ők valamennyien meggyőzően képviselik a romániai magyar közoktatásban tanuló 167 ezer diák és majd 15 ezer pedagógus érdekeit".
A szövetség Országos Információs Irodája, továbbá négy területi központja: a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási Központ, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a nagyváradi Partiumi Oktatási Központ és a csíkszeredai Székelyföldi Területi Oktatási Központ átfogja a határon túli magyar közoktatás egészét, segítséget nyújt a magyar nyelvű oktatás stratégiájának kidolgozásához, gondoskodik a magyar nyelvű oktatásban dolgozók szakmai továbbképzéséről, az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséről, a magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztéséről – írták.
A közlés kitér arra is, hogy Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke felkérte Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárt, hogy 26 erdélyi honfitársával közösen a jelenlétében tehessék le állampolgári esküjüket a csíkszeredai magyar konzulátuson. MTI
Erdély.ma

Leköszönt Lászlóffy Pál, az RMPSZ elnöke, de nem vonult vissza
Lászlóffy Pál a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke húsz év után leköszönt megbízatásáról, de nem vonult vissza. Sok a tennivaló – mondja. Nem csak a pedagógusok érdekvédelmében vállal továbbra is szerepet, de újraválasztották a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kuratóriumába is.
Lászlóffy Pál két évtizeden keresztül volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Nem vonult vissza teljesen, hiszen továbbra is betölti a tiszteletbeli elnöki tisztséget.
Az elmúlt hetekben hónapokban több kitüntetést is kapott a magyar köztársaság elnökének érdemérmét, amit nemrégiben vett át. A szövetség húsz éves jubileumi ünnepségén pedig állampolgársági esküt is tett.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

A dráma és a pedagógia összeolvadása
Az Országos Drámapedagógiai Napok helyszíne volt a váradi Szent László Római Katolikus Gimnázium óvodája. A kétnapos rendezvényre sokan érkeztek.
A Nagyváradi Drámaműhely szervezésében 1997 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenötödik éve szervezik meg a drámapedagógiai napokat, amelyre idén is számos pedagógus érkezett. A kétnapos képzés megnyitóján jelen volt Pető Csilla parlamenti képviselő, Szabó Emese a Szent László óvoda vezetője, János Szatmári Szabolcs a Partiumi Keresztény Egyetem rektora és Soós Sándor a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Bihar megyei elnöke. Pető Csilla elmondta, hogy a drámapedagógiai képzés mögött nagyon sok év küzdelme áll, viszont mára már bátran ki lehet jelenteni, hogy Nagyvárad a drámapedagógia fővárosa lett. Hozzáfűzte: „Sokan fenntartásokkal fogadták ezt az alternatív képzést, de az évek alatt bebizonyosodott, hogy ez a módszer helytálló és sok érdeklődőt vonz.”
Módszertan
Továbbá a nulladik osztály kérdését vetette fel. Elmondta ez egy olyan megoldás, amellyel a fiatalok iskoláztatása nem 14, hanem 16 éves korukig tart. „Eddig 14 éves korukba végezték el a gyerekek a nyolc osztályt és sok helyen már ezután munkába állították őket. Az új törvény ezt akadályozza meg.”-tette hozzá Pető Csilla, majd elmondta, hogy azok akik a nulladik osztályokban fognak tanítani hatékonyan felhasználhatják a képzésen szerzett tudást és azok a pedagógusok is akik tanulási nehézségekkel küzdő diákokat tanítanak. János Szatmári Szabolcs a színház, templom, iskola hármasságáról beszélt, hozzátéve azt, hogy a drámapedagógia lényege az ismeret közvetítése, a közösségi élmények és az önismeret. Elmondta, hogy a PKE szívesen vendégül látja a jövőben az ilyen és ehhez hasonló képzéseket. Végezetül Soós Sándor elmondta, hogy a szervezőknek nagy kihívás a minden évben megszervezni az eseményt, de a RMPSZ és a Bihar megyei szervezet a lehetőséghez mérten támogatja a drámapedagógiai képzést.
Előadók
A köszöntők végén Rusz Csilla főszervező ismertette röviden a napi programot, ami után kezdetét vette a képzés. A résztvevők négy csoportot alkotva különböző témájú előadásokat hallgathattak meg hazai és magyarországi drámapedagógusoktól. Kovács Andrásné Jászfényszaruból, Bíró Gyula Szarvasról, Dr. Előd Nóra Budapestről, Kiss Tibor és Kovács Éva Fótról, Emont Rusz Mónika Párizsból, Kunné Darók Anikó és Kun Dóra pedig Jászberényből érkezett, hogy megossza drámapedagógiai tudását és tapasztalatát a résztvevő óvónőkkel, tanítókkal és tanárokkal. A képzés alatt Nemezmesék címmel kiállítást tartottak Erős Zsuzsa, Bíró Erzsébet és Bacsó Pál Erika nemez munkáiból.
A kétnapos képzés előadásai: Árnyak játéka, Integrált Tantárgyak és művészeti nevelés, Bábjáték koktél, Kávémasina (egy magyar népmese feldolgozása), Philemon és Baucis (a hitestársi hűség jelképe), Jálob-játéka (testvérkapcsolat, szemet szemért elv, élelmesség-átverés határai), Személyiségfejlesztéstől a színpadig, Doja- a cigány tündér (Szécsi Magda művein kersztül bepillantás a cigány mitológiába), Bemutató gyerekekkel, A kíváncsiságvezérelt módszer, Szülői értekezletek szervezése drámás eszközökkel.
Nagy Noémi
erdon.ro

K Ö Z L E M É N Y
Az erdélyi magyar felsőoktatás állami finanszírozása, Székelyföld területi autonómiája és általában véve a romániai magyar őshonos kisebbség szabadságának és egyenjogúságának biztosítása érdekében szólalt fel George Elmer Pataki, New York állam volt kormányzója 2012. január 15-én, Nagyváradon. Lánya, Allison Pataki kíséretében Romániába látogató republikánus politikust Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke fogadta.
Az amerikai vendégek első útja a Nagyvárad-Olaszi Református Templomba vezetett, ahol a keresztények egységéért meghirdetett ökumenikus imahét keretében Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, a gyülekezet lelkipásztora hirdetett igét. Prédikációjában a hatalomra és dicsőségre törekvő embert állította szembe Krisztus példájával, aki nem azért jött el közénk, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon bennünket. „Az emberek inkább trónra változtatnák a keresztet, dicsőségre a szolgálatot. De Jézus hatalma nem a diadalívek, nem a trónok és nem a háborúk által megszerzett győzelmek világa. Aki ezért jön Jézushoz, annak csalódnia kell. Ő nem meghódoltatni, nem térdre kényszeríteni, hanem felemelni akar bennünket.” – mondotta az igehirdető. A 1989-es rendszerváltás szellemiségét felidézve a volt temesvári lelkipásztor hozzáfűzte, hogy mindazok, akik a Ceaușescu-diktatúra bukásának napjaiban nemzeti vagy felekezeti hovatartozástól függetlenül összefogtak, Istennek engedelmeskedtek és nem a diktatúrának; az isteni szeretet jézusi útját követték és nem a népek közötti gyűlöletét.
George Pataki istentisztelet utáni felszólalásában magyarul köszöntötte a gyülekezet tagjait, majd angol nyelvre átváltva elmondta: megtiszteltetés számára, hogy Tőkés László vendége lehet, akit Amerikában is nagyra becsülnek a romániai rendszerváltásban játszott szerepéért, illetve az emberi és kisebbségi jogok védelmében vívott fáradhatatlan küzdelméért. A magyar származását büszkén vállaló amerikai politikus visszaemlékezett arra, hogy 1973-ban, amikor feleségül vette Allison lányának anyját, hazautazott Magyarországra, hogy megtekintse az egykori szülői otthont. Az egyhetesre tervezett látogatásból végül csak egy nap lett, mert látván a magyar nép elnyomását, megfogadta, hogy csak akkor tér vissza ősei szülőföldjére, ha az ismét szabad föld lesz. „Hála Tőkés Lászlónak és a hozzá hasonló bátor embereknek, az a hatalom megdőlt és most újra szabadságban élhetünk” – fogalmazott az egykori kormányzó. Hozzáfűzte, hogy a magyar nép igazi szabadsága csak akkor teljesedik ki, ha a kisebbségi sorsba került nemzettársak számára is biztosítják az őket megillető jogokat, mint például az anyanyelv használatához vagy az oktatáshoz való jogot. Azzal az ígérettel zárta beszédét, hogy időről időre el fog jönni Nagyváradra, illetve Erdélybe egészen addig, ameddig az igazi szabadság el nem jön számunkra is.
George Pataki ezt követően a magyar és román történelmi egyházak helyi vezetőivel találkozott a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ gyülekezeti termében. Igei köszöntőt mondott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, majd Radu Țîrle, a Bihar Megyei Tanács elnöke a megyei önkormányzat nevében is köszöntötte az illusztris vendéget.
Délben a volt kormányzó az erdélyi magyar akadémiai szféra képviselőivel tanácskozott az önálló magyar felsőoktatás lehetőségeiről. A zárt ülésen részt vett többek között Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora, János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatója, Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének nemrég leköszönt elnöke, Kötő József RMDSZ-es képviselő, oktatáspolitikus, valamint Kincses Előd ügyvéd is, aki a MOGYE magyar karának jogi képviseletét látja el.
A romániai magyar felsőoktatás helyzete volt a fő témája annak a sajtótájékoztatónak is, amit Tőkés László és George Pataki közösen tartott az egyházi központ múzeumtermében. Az Európai Parlament alelnöke bevezetésképpen felidézte a volt kormányzó 2006-os látogatását, amelynek alkalmával két fontos váradi oktatási intézményt keresett fel: a Partiumi Keresztény Egyetemet és a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot. Többek között a republikánus politikus akkori vizitjének köszönhető az, hogy a református iskola sportpályájának elhúzódó ügye rendeződött, emlékezett vissza Tőkés László. A magyarok jogai melletti kiállás egy másik példája a felvidéki Selye János Egyetemen tartott előadás, melynek keretében George Pataki a demokráciaellenes szlovák nyelvtörvény ellen is felemelte szavát. Az erdélyi EP-képviselő köszönetet mondott a volt kormányzónak az eddigi segítségért, ugyanakkor támogatását kérte a magyar nyelvű felsőoktatás és az autonómia ügyében is. Viszonzásképpen felajánlotta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács segítségét az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar származású személyek összekapcsolását szolgáló, Reconnect Hungary elnevezésű programban.
Tőkés László kifejtette, hogy a délben megtartott tanácskozás keretében az akadémiai szféra jeles képviselőivel egy problématérképet vázoltak fel az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetére vonatkozóan. Ennek két kiemelkedő pontja a Marosvásárhelyi Orvosi Gyógyszerészeti Egyetem és a Sapientia Egyetem ügye. Előbbi esetében a hatályos törvények tiszteletben tartását, míg utóbbiéban az akkreditáció halogatásának beszüntetését követelik a kormánytól.
George Pataki a sajtótájékoztatón elmondta, hogy két okból jött el Nagyváradra: egyrészt azért, hogy köszönetet mondjon Tőkés Lászlónak, a totalitarizmus elleni küzdelem szimbólumának az igazságtalanság ellen vívott bátor küzdelméért, másrészt pedig azért, hogy felmérje az emberi és kisebbségi jogok betartását Romániában, és tágabb értelemben, a kelet-európai régióban. „Nagyon jó látni, hogy eddigi munkánk nem volt hiábavaló és sikerült visszaszerezni a Lorántffy Gimnázium sportpályáját. Bőven van még mit tenni az anyanyelvhasználati jogok és más kisebbségi jogok érvényesítésének területén” – mondotta New York állam volt kormányzója. Úgy véli, hogy a román államnak támogatnia kellene a kisebbségi felsőoktatást, hiszen a magyar anyanyelvű diákoknak nincs elég lehetőségük megszerezni a felsőfokú képesítéseket, hangzott el a sajtótájékoztatón. Tőkés László mindehhez hozzáfűzte: „adófizető polgárai vagyunk Romániának, jogunk van ahhoz, hogy költségvetési forrásokból támogassák egyetemeinket”
Román újságírók Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó kérdése kapcsán George Pataki kifejtette: „Székelyföld egyedi. Egyedi kultúrával, értékekkel, sajátos nyelvezettel, történelemmel rendelkező régió, ezért remélem, hogy a román kormány ezt észre és figyelembe veszi. Aki ismeri New York állam térképét az pontosan tudja, hogy azon belül számos autonóm régió működik, saját kultúrákkal, etnikumokkal és mindez az állam törvényeivel harmóniában áll” – fogalmazott George Pataki.
Tőkés László végezetül elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amiképpen az Erdélyi Magyar Néppárt is egy európai normáknak megfelelő önrendelkezési rendszerben gondolkodik, melynek nemcsak Székelyföld, hanem a Partium is része lenne.
A látogatás zárásaképpen Tőkés László otthonában fogadta amerikai vendégét egy rövid négyszemközti beszélgetésre.
2012. január 15., Nagyvárad
Tőkés László
EP-alelnök
Sajtóirodája

Vitafórum Kisjenő-Erdőhegyen
Legyen-e önálló magyar iskola?
Kisjenő-Erdőhegyen közel másfél évtizede dédelgetett álom az önálló magyar nyelvű általános iskola létrehozása, amihez azonban eddig nem volt meg a törvényes keret. 
Tekintve, hogy utóbbi megszületett, szerdán este a helybeli Mihai Veliciu Líceumhoz tartozó magyar nyelvű iskolai tagozat épületében szakmai fórumot szerveztek, amelyiken az intézményben oktató 14 pedagógus mellett a katolikus plébános és a református lelkipásztor, továbbá a két RMDSZ-es városi tanácsos, illetve aradi vendégek is részt vettek.
A megjelenteket Bognár Levente megyei RMDSZ elnök üdvözölte. Miután az RMPSZ 20. évfordulója alkalmából gratulált a pedagógusoknak, feltárta az új oktatási törvény által az önálló magyar nyelvű iskola létrehozására nyújtott lehetőségeket. Szerinte Kisjenő-Erdőhegyen egy anyanyelvű iskolai központ is létrejöhetne, ahol az általános iskola mellett egy szakiskolai osztályt is be lehetne indítani a középiskolába nem iratkozott körösközi végzősök számára.
Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnök, RMDSZ oktatási alelnök kijelentette: ma nem dönteni jöttünk, hanem jövőt tervezni legalább 40-50 évre. Ha az iskolánkat önállósítani akarjuk, azzal nem a román pedagógus-kollégák ellen, hanem a magunk érdekében teszünk. Maga ismeri néhány magyar nyelvű iskolának a románról történt leválását. Tordán és Margittán is nehezen szánták rá magukat, később azonban kiderült: a hosszú távú megmaradáshoz szükséges egyetlen helyes döntést hozták, mert önálló jogi személyiségként az intézmény előtt kitárultak a pályázati, a támogatásfogadó lehetőségek.
Ft. Pántya Elemér katolikus plébános hozzászólásában az önállósodás mellett érvelt. Ezt sürgősen végre kell hajtani, mert a kormányok jönnek, mennek, megváltozhat a törvény, elmulaszthatják a lehetőséget. Ha az egészsége megengedi, a tervei között iskolaépítés is szerepel, hogy a jelenlegi épületnek az ortodox egyház telkén fekvő volta ne gördíthessen akadályt az anyanyelvű oktatás útjába.
Sime Judit tanár szerint az intézmény eddig jól működött, nem érte őket semmiféle hátrányos megkülönböztetés, ezért kár lenne mindezt a bizonytalanért feladni. Az önállósodó iskola a kis létszám miatt nem lenne életképes. Véleményéhez kapcsolódott Bíró Margit tagozatvezető is, aki szerint a 130-as létszámú önálló intézmény hosszú távon nem tudna megmaradni.
Bognár Levente az ellenkezőjének az alátámasztására az új oktatási törvényből idézett, amely szerint nemzeti kisebbségi iskola bármilyen létszámmal működhet, ezért nem szabad kishitűnek lenni, mert ezzel felszámoljuk önmagunkat. 20 év után végre van egy olyan oktatási törvény, amelyik kedvez nekünk, ezért hiba lenne kihasználatlanul hagyni. A továbbiakban kialakult vitában Apáti Adél anyaként, pedagógusként az önállósodás mellett érvelt, amihez a magyar nyelvű napközis csoportóvónője, Molnár Erzsébet is csatlakozott. Eközben Bíró Margit tagozatvezető, Sime Judit, Máthé Erzsébet, Szilasi Ildikó és Csáky Margit pedagógusok aggodalmuknak adtak hangot az önállósodás után nyakukba szakadó gondok, a karbantartó személy hiánya, az alacsony diáklétszám, a segítséghiány, leginkább azonban a csökkenő óraszámok miatti fizetéskiesések miatt. Kissé megnyugodtak Molnár Andrea, a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola igazgatójának a véleménye után, aki ismertette az önkormányzati, illetve más forrásokból történő támogatási lehetőségeket.
A kételyek végére Pellegríni Miklós főtanfelügyelő-helyettes hozzászólása tett pontot, aki kifejtette: a jelenlegi teljesen bizonytalan állapot, hiszen az erdőhegyi magyar iskola hivatalosan nem létezik, azt a líceumban vagy a tanfelügyelőségen történő vezetőségváltás hátrányos helyzetbe hozhatja, megszüntetheti. A pedagógusok ne aggódjanak a líceumban megtartott óráik miatt, mert azokat a tanfelügyelőség a szétválás után is fenntartja számukra.
Nt. Papp József református lelkipásztor a helyzetre igen találó bibliai idézettel felvezetve fejtette ki az iskola önállósodásának a szükségességét, hiszen vétek lenne egy istenadta lehetőségnek az elmulasztása, az anyanyelvű oktatás jövőjének a megalapozása. A vitában az önállósodás mellett érvelt Mosoni János és Bíró Zoltán városi tanácsos is. Utóbbi az RMDSZ helybeli elnökeként kijelentette: az önállósodást immár harmadszor vitatják, ennek a megragadása nem csak lehetőség, kötelesség is, hiszen egy önálló magyar iskola számára az anyaországból is sokkal könnyebben találnak segítő intézményeket. Legsürgősebb teendőnek tartja a telek tulajdonviszonyának a tisztázását, majd tárgyalások útján, akár telekcserével is történő megnyugtató rendezését.
A közel háromórás, konstruktív szellemben folyt vitát Bognár Levente a kételyek tisztázásának a reményével zárta, megköszönte a részvételt, majd arra kérte a jelenlévőket, döntés előtt aludjanak rá egyet.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Beiskolázási kampányrajt Hunyad megye iskoláiban
Egész napos szakmai találkozóval indult a hétvégén Hunyad megyében az RMDSZ beiskolázási kampánya, amelynek során beiskolázási kampányfelelősöket jelöltek ki minden olyan településen, ahol magyar oktatás zajlik.
Amint arról lapunkban már beszámolunk, az RMDSZ „Minden magyar gyermek számít” szlogennel indított beiskolázási kampányának célja meggyőzni a magyar vagy etnikai szempontból vegyes családokat, hogy írassák magyar osztályba gyerekeiket.
Iskolatáska-program Háromszéken
Az ősszel iskolába induló diákok tanévkezdését segítő iskolatáska-program elindítására kérte fel az RMDSZ háromszéki vezető testülete Kovászna Megye Tanácsát. A program keretében az önkormányzat iskolatáskát és tanfelszerelést vásárolna a gyermekeknek, ezáltal segítve a háromszéki családokat. Az új tanévben összesen 5270 kisiskolás kezdi el az első évfolyamot, amelyből 2670 gyermek előkészítő osztályba, és 2600 gyermek első osztályba fog iratkozni.
A Hunyad megyei tájékoztatási kampány felelősei szombaton Déván, a Téglás Gábor iskolaközpontban találkoztak, hogy a konkrét feladatokat, a további teendőket meghatározzák. Máthé Márta Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes az új oktatási törvény rendelkezéseit ismertette, majd Lengyel Izabella kisebbségi tanfelügyelő, a beiskolázási kampány megyei felelőse a magyar közösség összes intézményének, a magyar egyházak együttműködésének fontosságát hangsúlyozta.
Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ-elnök a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel való szoros együttműködésről, illetve a dévai Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ szerepéről beszélt. „Hunyad megyében a Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ több, mint egy magyar iskola, megalakulása óta minden évben erősödött, ma már indokoltan mondhatjuk azt, hogy megyénk legfontosabb magyar intézménye. Jelenleg a magyar családok megszólítása a prioritás, el kell érnünk a vegyes családokat is, erre az elképzelésre épül beiskolázási kampányunk. Ki kell lépni a közösség elé, személyesen kell megkeresni a családokat, eljuttatni hozzájuk üzenetünket” – mondta el Winkler Gyula. Az RMDSZ Hunyad megyei elnöke beszámolt a jelenlevőknek arról, hogy az idén harmadik alkalommal megszervezésre kerülő Hunyad megyei magyar napok fő üzenete a Hunyad megyei magyar családokat szólítja meg  épül, ezáltal is erősítve a magyar iskola jövőjéről szóló beiskolázási kampányt.
Új Magyar Szó (Bukarest)