Hétvégén kezdődnek a Hunyad Megyei Magyar Napok
A közösségi rendezvények éve jegyében szervezik meg idén a Hunyad Megyei Magyar Napokat, amelyet szeptember 22-e és október 2-a közöttre időzítettek. A 11 nap alatt 11 Hunyad megyei, magyarok által is lakott településen 62 programpontot kínál a 8. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata, amelynek idei jelszava: Válassz!
– 2017 a közösségi rendezvények éve Hunyad megyében. Tudatában vagyok annak, hogy mekkora munka, egyeztetés eredménye a Hunyad megyei magyarság legfontosabb rendezvénysorozata, büszke vagyok erre a lelkes szervezőcsapatra, ugyanakkor örömmel tölt el, hogy a visszajelzések szerint a magyar és a román közösség is várja a magyar napokat. Remélem, hogy a 8. Hunyad Megyei Magyar Napok is sikeresek lesznek, idén is várunk vendégeket Székelyföldről, Erdélyből és Magyarországról, nekik azt kívánom, érezzék magukat otthon a rendezvényen. És ahogy mindig a román közösségnek is megmutatjuk értékeinket, hagyományainkat, ma már teljesen természetes, hogy a köztéren ünnepelünk. A Hunyad megyei magyaroknak pedig azt kívánom, hogy a közös ünnepből merítsenek erőt a mindennapok küzdelmeihez, hiszen a Hunyad Megyei Magyar Napok elsősorban nekik szólnak, közösségünk tagjainak, hogy feltöltődjenek, magyarságukban megerősödjenek – fogalmazott Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke.
– Válassz! Ezt a szót választottuk programsorozatunk jelszavának, ezáltal is felajánlva minden kedves érdeklődőnek a választás lehetőségét, 11 település több mint 60 programja közül. Kulturális, gasztronómiai, sport- és szórakoztató programok várják vendégeinket nemre, anyanyelvre, vallási felekezetre való tekintet nélkül a megyénkből, Erdély és Magyarország területéről. Szervezők a Hunyad megyei civil szervezetek, az RMDSZ, egyházak, iskolák és magánszemélyek – összegezte Kocsis Attila, a Hunyad Megyei Magyar Napok főszervezője, a dévai Téglás Gábor elméleti Líceum igazgatója.
A rendezvény szeptember 22-én dévai szórványfocival és vajdahunyadi testvértelepülések találkozójával indul, szeptember 23-án szombaton Déván egésznapos szabadtéri rendezvényt tartanak a város központjában, a kulturális programok mellett kézműves vásárt szerveznek, lesz gulyásfőzés, palacsintasütés is, este fél hétkor átadják a Barcsay Ákos-díjakat, majd a Piramis koncertezik. Ugyancsak szombaton Lozsádon falunapot tartanak. A Hunyad Megyei Magyar Napok minden rendezvényére ingyenes a belépés, a teljes programot az esemény facebook –https://www.facebook.com/hunyad.ro – oldalán lehet megtalálni, a műsorfüzetet pedig http://winklergyula.ro/pdf/Musorfuzet.pdflinkről lehet letölteni. Szabadság (Kolozsvár)

Szakbizottsági igen az anyanyelvhasználati küszöb módosítására
Zöld utat adott a képviselőház munkaügyi bizottsága a helyi közigazgatási törvény RMDSZ által kezdeményezett módosításának, miszerint húszról tíz százalékra csökkentenék az anyanyelvhasználati küszöböt a kisebbségek által is lakott településeken.
Jóváhagyta az alsóház munkaügyi bizottsága a helyi közigazgatási törvény módosítására benyújtott RMDSZ-es javaslatokat, miszerint húszról tíz százalékra csökkentik az anyanyelvhasználati küszöböt a kisebbségek által is lakott településeken.
A Digi24.ro beszámolója szerint a zömében a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőiből álló testület sürgősségi eljárással tárgyalta a jogszabálymódosítást, melynek elfogadásáról korábban hallani sem akart. A hírportál azt írja, hogy a jóváhagyást szerdán iktatták, a munkaügyi szakbizottság tagjainak többsége egyet értett a jogszabály-módosítással, míg négy képviselő tartózkodott. A 21 tagú testületben a PSD-nek 13 képviselője van.
A Digi24 úgy véli, a jogszabály-módosítás elfogadása egy előzetes PSD-RMDSZ-alku része, ugyanis, mint emlékeztetnek, a szövetség még júniusban, a Grindeanu-kabinet bukásakor is ettől tette függővé a további támogatást. Ennek ellenére a hírportál szerint Liviu Dragnea, a nagyobbik kormánypárt elnöke kedden még azt nyilatkozta, „semmilyen formában” nem ért egyet az anyanyelvhasználati küszöb csökkentésével.
Újságírói kérdésre, hogy szerinte mi lenne az elfogadható küszöbérték, a PSD-elnök kitérő választ adott, azt ígérve, hogy erről „intézményes keretek között” ismerteti majd véleményét.
Az RMDSZ májusban nyújtotta be a bukaresti parlamentben a közigazgatási törvényt módosító javaslatát, mellyel az anyanyelvhasználati jogokat kívánja bővíteni. A javasolt törvénymódosítás a jelenlegi húsz százalékról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban.
A javaslat egy alternatív küszöböt is bevezetne, hogy a nyelvhasználati jogokat az arányukban kicsi, de létszámuk alapján mégis jelentős kisebbségi közösségek is élvezhessék.
A szövetség javaslata az, hogy a 10 ezer lakos alatti településeken a kedvezményes küszöb 300 legyen, a 10−25 ezer közötti lakosú településeken 500, a 25−50 ezer közötti lakosú településeken 1000, az 50−100 ezer közötti lakosú településeken 2000, és a 100 ezer lakos feletti települések esetében pedig 10 ezer legyen a kedvezményes küszöb, amely felett kötelezővé válna az anyanyelv-használat biztosítása.
Az RMDSZ ugyanakkor szankciók törvénybe iktatását is javasolja, melyekkel azokat az önkormányzatokat lehetne sújtani, amelyek nem tartják tiszteletben a nyelvhasználati jogokat.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője pár napja a Krónikának úgy nyilatkozott, a szövetségnek a nyelvhasználati küszöb csökkentése az egyik fő célja a most kezdődött parlamenti ülésszakban.
Arról is beszámolt, hogy a szövetség pozitívnak értékeli, ezért folytatni kívánja az együttműködést a Szociáldemokrata Párttal. Az együttműködés folytatását Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó PSD elnöke jelentette be múlt csütörtökön.
A kormánypártokkal folytatandó parlamenti együttműködés kapcsán Korodi elismerte: erről politikai vita zajlott a frakcióülésen, mivel „voltak nehéz helyzetek” az elmúlt időszakban. A politikus arra a júniusi botrányra utalt, amikor a PSD tárgyalásokat kezdett az RMDSZ-szel a Sorin Grindeanu miniszterelnök vezette kormány elleni bizalmatlansági indítvány támogatásáról, és fölmerült, hogy a támogatásért cserében a magyar jogkövetelések teljesítéséhez hozzájáruló törvényeket tűzzenek napirendre.
A közigazgatási törvényhez megfogalmazott módosítási javaslatokat kidolgozó munkacsoport tagjai korábban a Krónikának úgy nyilatkoztak: az eddigi problémákból, konkrét esetekből kiindulva kerestek reális megoldásokat a kisebbségi anyanyelvhasználatra. Úgy vélték, a 215-ös helyi közigazgatási törvényt módosítani hivatott tervezet fő hozadéka, hogy szankciókat és ellenőrzési mechanizmusokat is tartalmaz.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Bihar megye: úgy táncolnak, ahogy az RMDSZ fütyül?
Az RMDSZ az önkormányzati támogatások megvonásával fenyegeti és zsarolja a bihari néptánccsoportokat, amelyek olyan nagyváradi magyar rendezvényeken is vállalnak fellépést, amelyeket nem a szövetség szervez – állítja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Erről Csomortányi István, a néppárt megyei szervezetének az elnöke beszélt hétfői sajtótájékoztatóján. A politikus elismerte, hogy az önkormányzat kezdeményezésére a hétvégén lezajlott magyar kulturális napok szervezése hagyott kívánni valót maga után, de szerinte a kezdeményezést értékelni kell, és akadályoztatás helyett kommunikációval kellene elősegíteni a minőségi szervezést.
„A hétvégi események előtt féltucat fellépő visszamondta a szereplést egyik napról a másikra. Nem akarom a fellépőket kellemetlen helyzetbe hozni, ezért fogalmazzunk úgy, hogy nevüket elhallgatni kívánó személyek szerint az RMDSZ tiltotta le őket” – fogalmazott Csomortányi. A politikus „gyomorforgatónak” tartja azt is, hogy március 15-én és augusztus 20-án is ezzel kellett szembesülniük és bár eddig nem akartak erről a jelenségről beszélni, szerinte tovább már nem lehet hallgatni. Az elmúlt hetven évben idén először szabadon ünnepelhettünk a főtéren, és nem a román hatóságok akadályozzák, hanem egy magyar szervezet, és azért mert nem ők szervezik. Mi akkor is kitartunk ezek mellett a rendezvények mellett, ha tulipános vénasszonyok potyognak az égből. Legjobb tudomásunk szerint a diktatúrának vége lett és nem szeretnénk újabbat” – szögezte le Csomortányi.
Hozzátette, nyugodtan perelhetik és állíthatják az ellenkezőjét, mert „ez az igazság”, és szerinte a fellépők távoltartásával nem az önkormányzat lesz szegényebb, hanem a magyar közösség.
Vásárhelyi-Nyemec Réka / Krónika (Kolozsvár)

Csomortányi: nem tudni, kivel tart az RMDSZ
Éles bírálatot fogalmazott meg Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke a Markó Béla költő, politikus és Lengyel László közgazdász-politológus Engedd hazámat értenem című kötetét ismertető, több erdélyi várost érintő bemutatósorozat kapcsán.
A Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek címzett nyílt levelében Csomortányi úgy fogalmaz: Lengyel László közgazdász-politológust „nehéz lesz emlékezetünkből kitörölni”. Mint felidézi: a szakember több ízben hangoztatta, „hogy miért is rossz minden, amit a nemzeti oldal tesz, és miért is demokratikus és hasznos a balliberális oldal valamennyi rezdülése”
Az EMNP bihari elnöke rámutatott: a Markó Bélával közösen írt kötet szeptember 14-ei nagyváradi bemutatóján Lengyel az Orbán Viktor vezette kabinetre utalva úgy fogalmazott, „van egy kormány, mely a fejünk felett hadonászik, és adott esetben kiteszi az asztalra, hogy Erdélyért vérzik a szíve”.
Lengyel arra is kitért, hogy szerinte Magyarország nemzetközi megítélése olyannyira mélypontra süllyedt, hogy bármit tesz vagy mond a kormány, annak az ellenkezője történik, ezért „sokkal többet árt Budapest, ha megszólal Erdély-ügyben még annál is, mintha inkább néma maradna”. Csomortányi ennek nyomán kifogásolja, hogy az RMDSZ „Lengyel Lászlók erdélyi turnéjait” szervezi, ugyanakkor felteszi a kérdést, hogy vajon a szövetség is ezt az álláspontot képviseli-e?
A néppárti politikus azt is kifogásolja, hogy a nagyváradi eseményen részt vett Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Csomortányi emlékeztet: Szabó néhány éve „a kormánypártok gyengítésének nyílt szándékával” tett javaslatot „erdélyiek magyarországi pártjának bejegyzésére”. „A Lengyel–Markó–Szabó szereplés másnapjáig azt gondoltam, ezúttal csupán a sötét RMDSZ-ként emlegetett bihari párttársainak magánakciójáról van szó, mígnem kiderült, hogy a nagyváradi bemutató után alig egy nappal, Kolozsváron már az ön főszereplése mellett folyt le ugyanaz” – intézi szavait Kelemenhez Csomortányi. Hangsúlyozza: a szövetség elnökét erre nem kötelezte a kisebbségi létből adódó alkukényszer, így érthetetlenek számára az okok, holott a néppárti politikus szerint a 2018-as centenáriumi évforduló közeledtével „soha nem volt még oly nagy szükség a következetes és hiteles erdélyi magyar politikára és a magyar összefogásra, mint most”. Krónika (Kolozsvár)

Média képzés volt Székelyhídon
Második alkalommal szervezett média képzést az Ér hangja Egyesület szeptember 15-17-én. A szervezők érmelléki fiatalokat és felnőtteket vártak a képzésre, a meghívásnak Biharfélegyháza, Érszőlős, Szalárd, Székelyhíd és Tóti települések tettek eleget. A megjelentek számára az egyesült lógójával ellátott pólókat osztottak ki, akik magukra is vették azokat.
Az Ér Hangja Egyesület által szervezett média képzés egy rövid bemutatkozással és ismerkedős játékokkal kezdődött: egy kitalált koszorúzási ünnepséget forgattak le a két csapatra osztott résztvevők, miközben szakmai felügyelet mellett megismerkedtek az operatőri és hírszerkesztői világgal. Ez által megismerhették a kamera és mikrofon használatának, illetve az interjúkészítés világát. A terepmunka után következett a stúdiómunka, ami szerkesztésből, felbontásból, illetve vágásból állt.
A technika világából kiszakadva a résztvevők visszatértek a tollhoz és a papírhoz a második médiafejezet, az újágírás kapcsán. A foglalkozást Szűcs László a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke tartotta, akitől a résztvevők megtudhatták, hogyan és milyen eszközökkel, illetve szerkesztési formákkal jön létre egy lap. Ezt követően az online rádiózás világába léptek át a képzés tagjai, amelyben egy gyors próbában, egy élő, egyenes adásban kellett helytállniuk: egy részüknek körülbelül tíz percet kellett beszélniük egy adott témáról, míg másik részük egy teremben hallgatta az online gyakorlatot..
A képzést teljes kiértékelés zárta, a résztvevők megtekintették a hétvégén alkotott munkájukat, valamint ötletekkel látták el a szervezőket a jövőre nézve.
A média képzést a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Communitas Alapítvány illetve a Bihar Megyei Közösségi-Szociális Igazgatóság támogatta.
Csorba Roland / Reggeli Újság (Nagyvárad)

A háromszor avatott, kétszer menekített szobor ünnepe
Háromszor helyezték talapzatára, közben kétszer kellett menekíteni a világ 5., Erdély és Partium első Kossuth szobrát, mely Bihardiószegen áll. Vasárnap a harmadik avatás 15. évfordulója apropóján sok minden szóba került történelemről, politikáról, az állandó változásban lévő múltról.
Mintha csak a sötét esőfelhőket akarta volna eloszlatni, úgy csengett-bongott vasárnap délelőtt a bihardiószegi református templom harangszava, amikor a Kossuth-ünnepségre hívott. Ha nem is tudtam volna, mi az összejövetel célja, már akkor is”gyanús” lett volna, hogy a templom melletti Kossuth Lajos szoborral “valami történt”, még autóból nézve is jól láthatóan (mint később kiderült, megújíttatták). Aztán sorban mindenre fény derült, ahogyan haladt előre a megemlékező ünnepség, melyet abból az alkalomból szervezett a helyi Zichy Gazdakör és a Partium Alapítvány, hogy 215 éve született Kossuth Lajos, diószegi szobra pedig 15 éve került újra a helyére. Az ünnepi istentiszteleten Csűry István királyhágómelléki püspök volt az igehirdető, aki a meggyógyított vak ember példázatán keresztül arról beszélt, hogy “van ártatlan szenvedés”, amikor nem értjük, hogy egy egyént vagy akár egy nemeztet is miért súlyt büntetés. A válasz: bármilyen nehéz helyzetben is tudni kell dicsőíteni az Urat, mert az ártatlan szenvedőnek is van jövője, van kinyújtott kéz, amit megfoghat. Az egyházközség kórusának szolgálata is elhangzott közben, majd Bara László helyi lelkész köszönte meg a püspöki szolgálatot, illetve köszöntötte a vendéglátó és a más felekezetekhez tartozó híveket, a hagyományőrzőket, kórusokat és a vendégeket: Markó Béla költőt, Pásztor Sándor MT-elnököt, Lakatos Péter számvevőszéki tanácsost, korábbi képviselőt, az esemény ötletgazdáját, dr. Földes Bélát, a Partium Alapítvány elnökét, Biró Rozália képviselőt, majd az időközben megérkezett Cseke Attila szenátort, illetve Mados Attila polgármestert.
“Valami nagy dolog”
Felelevenítette: 15 éve éppen segédlelkész volt Diószegen Gellért Gyula tiszteletes mellett, így közvetlenül vannak emlékei az akkor szoborújraállítást kísérő “mérhetetlen lelkesedésről és büszkeségről”. Érezhető volt, hogy “valami nagy dolog” történt akkor Diószegen, ám az elmúlt másfél évtizedben a helyiek hozzászoktak a szobor látványához. Manapság halljuk-e még Kossuth nótában megfogalmazott üzenetét, odaállunk-e még a regimentbe? – tette fel a kérdést Bara László, a választ is megadva: a magyar és keresztény szabadság érdekében halljuk meg! A következőben Markó Béla költő mondott beszédet, aki 15 évvel korábban is szónok volt, akkor az RMDSZ szövetségi elnökeként. Mint fogalmazott, Biharba mindig szívesen jön, mert tenni akarást és optimizmust tapasztal, mint például Diószegen, mely 1896-ban és 2002-ben is élen járt szoborállításával. Visszaemlékezett, hogy 15 éve bizakodóbb időket éltünk, Erdély arca kezdett átalakulni, ám mifelénk a múlt is állandó változásban van. Eközben a diószegi szoborállítás egy jel volt: lehetne másként, lehetne tisztelni, hogy mindenkinek joga van a múltjához! Akkoriban zajlottak a viták az aradi szabadságszoborról, mely 2004-ben aztán kikerült a Tűzoltó térre. Bár reménykedtünk benne, ezzel nem fejeződött be “a szobrok harca”, újrakezdődtek a tábla-lefestések, iskolabezárások, zászlóvételek, a demokratikus kibontakozás megtorpant.
“Kinek volt igaza?”
A József Attila-díjas költő kitért a román egyesülés jövőre esedékes megünneplésére is. Miközben újra nemzetállamok épülnek Európában, Románia letagad-e majd bennünket, mint létező kisebbséget, vagy egy közös hazát ünnepel? – tette fel (a sokak számár valóban költőinek hangzott) kérdést. Visszatérve a diószegiek úttörő szerepére (a világon az 5., Erdélyben és a Partiumban az első Kossuth-szobor volt az övék 1896-ban – szerz. megj.), kifejtette: a kiegyezéskor Kossuth nem értett egyet Deák Ferenccel, miközben utóbbi egy kiemelkedő fejlődéshez vezette ezáltal Magyarországot, minek eredményei jórészt odavesztek a kiegyezésből is fakadó trianoni döntés nyomán, mintegy igazolva Kossuthot. Kinek volt akkor igaza? Mindkettőnek, vélte Markó, aki szerint mindkettőtől tanulnunk kell, csakúgy, mint a diószegiektől a makacs reményt, hiszen “a szobrok veszélyesek, arra biztatnak, hogy soha ne adjuk fel”. A “főszereplő” szobor történetét Jakab László főgondnok idézte fel. Megtudtuk, hogy 1896. október 24-én avatták a két variáns közül a fiatalabb, 1892-ben a község díszpolgárává választott Kossuthot megörökítő, 365 forintba került, 75 cm-es mellszobrot (talapzattal 2,5 m). Először 1932-ben kellett menekíteni (a templom orgonájába rejtették), 1941-ben tették ki újra, mai helyére (korábban a főbejárattól jobbra volt, a kertben, manapság balra van, a kerítésből kimetszett területen).
Staféta átadása
Másodjára 1946 őszén menekítették, akkor előbb a szomszédos Kisjankára került, 1988-ban vissza egy diszószegi portára, persze mindig titokban. Az egyház 1994-ben kapta vissza, ’99 – 2000-ben restaurálták, majd a templomban helyezték el a szóban forgó 2002-es avatóig. A régiek mindig kalapot emelve mentek el a szobor előtt, idézte fel az egykoriaktól hallottakat Jakab László. Az ifjúsági kórus 2 énekszáma után Mados Attila idézett fel néhány mai negatívumot, melyekre ráillik Markó megfogalmazása: megtorpant a demokrácia. A polgármester úgy vélte, az ünnep akkor teljes, ha gyerekeink is magukénak érzik szellemiségét, ennek jegyében 4 fiatalnak “átadta a stafétát”, egy Kossuth idézettel: “A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” A templombeli esemény zárásaként Bara László felolvasta azok neveit, akik részesei voltak a 15 évvel ezelőtti szoborállításnak, ám a vasárnapi évfordulót már nem érhették meg, emléküknek egy perces néma főhajtással is adóztak…
Kossuth nóták
Írásunk elején említettük a harangszót, melynek sikerült az ünnepség kinti részének idejére elhessegetni az esőt, sőt, még a napsugarak is kíváncsiak voltak arra, ahogyan a Széchenyi István nevét viselő hagyományőrző huszárok díszőrsége mellett a székelyhídi férfikórus – mi mást? – Kossuth-nótákat énekelt. Utána Nagy Csaba tárogatóművész zenei kísérete mellett a politikusok, intézmények és szervezetek képviselői megkoszorúzták az ünnepség alkalmából újra restauráltatott szobrot. A püspöki áldás és a Himnusz éneklése után a vendégeket, meghívottakat ünnepi ebéd várta a kultúrházban.
Rencz Csaba / erdon.ro

Biharban az RMDSZ zsarolással „húzza el” a magyar rendezvények nótáját
Az RMDSZ az önkormányzati támogatások megvonásával fenyegeti és zsarolja a bihari néptáncos hagyományőrző csoportokat, amelyek olyan nagyváradi magyar rendezvényeken is vállalnak fellépést, amelyeket nem a nevezett „érdekképviselet" szervez – állítja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Erről Csomortányi István, az EMNP megyei szervezetének az elnöke beszélt hétfői sajtótájékoztatóján. A politikus bár elismerte, hogy az önkormányzat kezdeményezésére a hétvégén lezajlott magyar kulturális napok szervezése hagyott kívánni valót maga után, de szerinte a kezdeményezést értékelni kell, és akadályoztatás helyett kommunikációval kellene elősegíteni a minőségi szervezést.
„A hétvégi események előtt féltucat fellépő visszamondta a szereplést egyik napról a másikra. Nem akarom a fellépőket kellemetlen helyzetbe hozni, ezért fogalmazzunk úgy, hogy nevüket elhallgatni kívánó személyek szerint az RMDSZ tiltotta le őket” – fogalmazott Csomortányi. A politikus „gyomorforgatónak” tartja azt is, hogy március 15-én és augusztus 20-án is ezzel kellett szembesülniük és bár eddig nem akartak erről a jelenségről beszélni, szerinte tovább már nem lehet hallgatni.
Az elmúlt hetven évben idén először szabadon ünnepelhettünk a főtéren, és nem a román hatóságok akadályozzák, hanem egy magyar szervezet, és azért mert nem ők szervezik. Mi akkor is kitartunk ezek mellett a rendezvények mellett, ha tulipános vénasszonyok potyognak az égből. Legjobb tudomásunk szerint a diktatúrának vége lett és nem szeretnénk újabbat” – szögezte le Csomortányi.
Hozzátette, nyugodtan perelhetik és állíthatják az ellenkezőjét, mert „ez az igazság”, és szerinte a fellépők erőszakos távoltartásával nem az önkormányzat lesz szegényebb, hanem a magyar közösség.
[A kronika.ro nyomán] itthon.ma/erdelyorszag

Az RMDSZ sem szavazta meg a gyermeknevelési pótlék összegének emelését
Elutasította kedden a képviselőház a Nemzeti Liberális Párt (PNL) arra vonatkozó javaslatát, hogy 200 lejre emeljék meg a gyereknevelési pótlék összegét.
A tervezetet korábban az alsóház munkaügyi bizottsága is negatívan véleményezte, arra hivatkozva, hogy az többletkiadással terhelné meg az államháztartást, és a kezdeményezők nem nevezték meg a forrást, amelyből a többletösszeget biztosítani lehet.
A szavazást megelőző vitán a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője, Tudor Ciuhodaru kifejtette, hogy ő maga már benyújtott egy ehhez hasonló javaslatot egy korábbi ülésszakban, a PNL tervezete azonban „törvényalkotási szempontból rossz". Hozzátette, ismét a parlament elé fogja terjeszteni a saját javaslatát, amelynek az a célja, hogy megelőzze a gyermekek elhagyását.
A PNL képviselője, Dumitru Oprea arról beszélt, hogy a gyereknevelési pótlék összege tekintetében hatalmas különbség van Nagy-Britannia és Románia között: a szigetországban ugyanis 100 eurónyi állami támogatást kap az első gyermek, majd ez az összeg a második gyermeknél 65, majd a harmadik gyermeknél további 65 euróval emelkedik. A tervezetben szereplő 200 lejes összeg 44 eurót jelentene, és ez nagyon kevés még az Európai Unió közepesen fejlett országaihoz képest is – érvelt Dumitru Oprea.
Ionuţ Simionca, a Népi Mozgalom Párt (PMP) szenátora bejelentette, hogy az általa képviselt alakulat támogatja a PNL javaslatát. Mihai Cătălin Botez, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselője azt mondta: pártja a tervezet ellen szavaz, de elvben egyetért azzal, hogy meg kell emelni a gyerekeknek járó állami támogatást. Kifejtette: olyan törvény kidolgozását javasolja, amely révén garantálni lehet, hogy a gyereknevelési pótlék összegét valóban a gyermek minőségi táplálására, öltöztetésére és tanszereire költik el.
A végszavazáson a javaslatot végül a szociáldemokraták, az ALDE, a Mentsétek meg Romániát Szövetség, valamint az RMDSZ voksaival elutasították, vagyis a gyermeknevelési pótlék összege továbbra is marad a mostani, megalázóan alacsony szinten. A tervezetet korábban a szenátus is elutasította. Az alsóház volt a döntő fórum a kérdésben. itthon.ma/erdelyorszag

Ráérünk?
Pató Pálos megoldást javasol az anyanyelvhasználati jogok bővítésére Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök. Nem pont úgy fogalmaz, mint a Petőfi által megörökített alszolgabíró avagy községi jegyző – „ej, ráérünk arra még” –, hanem azt mondja, korai még engedményeket tenni e kérdésben. Hogy mihez képest lenne korai, ez legalább annyira érthetetlen, mint az egész újraéledt, újraélesztett magyarellenes hangulat.
Az RMDSZ törvénytervezetében az szerepel, húszról tíz százalékra csökkenne a küszöb, amely lehetővé tenné az anyanyelvi hivatali ügyintézést, mi több, a jogszabály bírságolná is azokat, akik nem tartják be az előírásokat. Ám ez a javaslat egyelőre megrekedt a képviselőházi szakbizottságban, a módosítást a szociálliberális koalíció sem vállalja, az ellenzék – élükön a kérdésben agresszív nacionalizmust képviselő liberálisokkal – pedig politikai tőkét kovácsol belőle. Egyik hangoskodó szószólójuk, Florin Roman oly alpári szinten viselkedik – semmitől sem riad vissza, legyen szó akár hazafias nóták kihangosításáról, akár a parlament plénumában Erdély áruba bocsátásának lehetőségéről áradozni, akár rögtönzött éhségsztrájkról –, hogy arra szinte fölösleges viszonylag elegáns és hatásos politikai viszontválaszt címezni. De nehéz érveket felsorakoztatni pártelnökének, Ludovic Orbannak is, amikor magát újkori Avram Iancunak érezvén arról beszél, megtörténhet, ismét csatasorba kell hívni a népet. A maga módján a népre hivatkozik Dragnea is, ám említettekhez képest viszonylag civilizáltan állítja, „roppant érzékeny” kérdésről van szó, pártja akkor fogja az anyanyelvhasználati küszöb leszállítását támogatni, ha ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja. Nyilvánvalóan, magyar szempontból – és egyáltalán kisebbségi: tehát szász, sváb szempontból is, hogy csak azokat a nemzeti közösségeket említsük, amelyeknek befolyásos képviselője van a bukaresti hatalomban – ezt így nem lehet elfogadni. Hiszen mikor is értené meg, illetve fogadná el a nacionalista uszítóktól, hivatásos vészharangkongatóktól állandóan hergelt román társadalom azt, hogy a magyar jogkövetelés lényege, hogy a remélt és kért kisebbségi jogok senkitől sem vennének el semmit, hanem méltányosan, a gyulafehérvári ígéretekben foglaltak szellemében rendeznének egy évszázados problémát. Civilizációra, toleranciára és kultúrára vallana, ha a romániai törvényhozók belátnák, az anyanyelvhasználat nem kiváltság, hanem természetesség és értékrend. Ám ez távoli, hiszen a primitív módon felhergelt, a magyarellenesség levegőjét szívó egyszerű román atyafi, mivel életkörülményei továbbra is méltánytalanul rosszak, jó ideig hajlamos lesz úgy vélekedni, nem időszerű még e kérdés. Valójában össztársadalmi szinten kellene megszabadulnunk a kártékony Pató Páloktól. Hiszen senki sem ér rá: mi végképp nem, de román nemzetiségű felebarátainknak sem mindegy, meddig tart még e kusza, haszonlesésre, ostobaságra és szekus beidegződésekre alapozó nemzetféltés.
Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sógor Csaba: Ne legyünk közömbösek az EU jövőjét illetően (Interjú)
Az Egyesült Királyság távozik az Európai Unióból. Sógor Csaba szerint nekünk, romániai magyaroknak minden változásban a lehetőséget kell meglátnunk. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével az elkövetkező időszak egyik fontos európai napirendi pontjáról, a brexit-tárgyalásokról, az EU jövőjével kapcsolatos kérdésekről és a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről beszélgettünk. – Az Európai Unió jövőjét illetően súlyos kérdéseket vet fel az egyik nagy tagállam, az Egyesült Királyság távozása. Vannak, akik szerint a britek nélkül is volt és lesz EU, mások úgy gondolják, hogy az unió csak veszíthet a britek kilépésével. Önnek mi a véleménye?
– Mindkét állításban van igazság. Az első mellett szól az, hogy bár az Egyesült Királyság nagyon elkötelezett volt az egységes belső piac kialakításában, más területen többször is lassította az uniós integráció folyamatát. Sokan úgy látják, hogy a britek kilépése megkönnyítheti egy mélyebb szociális Európa vagy egy megerősített közös védelmi politika létrehozását. Másfelől pedig az is biztos, hogy minden válás nehéz, és ez mindkét fél számára fájdalmas lesz. Abban is sokan egyetértünk: csak akkor van szükség a „több” Európára, hogyha az egy „jobb” Európa is. Szélesebb családunk, az Európai Néppárt (EPP Képviselőcsoport) – amely frakciónak az Európai Parlamentben mi, RMDSZ-es képviselők is tagjai vagyunk – álláspontja szerint a történelem meg fogja mutatni majd, hogy a brexit hatalmas hiba volt, amely mindkét fél számára sok kárt okoz. Ennek ellenére nekünk tiszteletben kell tartanunk a britek szándékát, és azon kell dolgoznunk, hogy megerősítsük az EU27-et. Ha kisebb a családunk, a romániai magyarság érdekeire gondolunk, akkor ugyanazt tudjuk elmondani, hogy számunkra egy erősebb EU jelentheti a jövőt. Nekünk minden változásban a lehetőséget kell meglátnunk.
– A brexit tükrében mire számíthatnak azok a kelet-európai munkavállalók, akik az Egyesült Királyságban dolgoznak? Hogyan tudja védeni az Európai Unió az ők érdekeit?
– Egyértelmű, hogy a tavalyi brexit-népszavazás egyik fő mozgatórugója volt az uniós munkavállalók migrációjának visszaszorítása. Azonban ahogyan elkezdődtek a kilépési tárgyalások, a vállalkozások arra figyelmeztettek, hogy munkaerőhiány léphet fel az országban, ha a brit állam nem engedi be a kelet-európai munkavállalókat. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egyik napról a másikra azt mondani, hogy mától nem fogadunk benneteket, hiszen a brit gazdaságnak szüksége van a kelet-európai munkavállalókra. Nagy kérdés, hogy képesek lesznek-e boldogulni e munkaerő nélkül, de erre a helyzetre már nekik kell megoldásokat találniuk. A mi feladatunk mindeközben az, hogy megvédjük az uniós állampolgárok jogait. Az EPP Képviselőcsoport határozottan kiáll amellett, hogy nem szabad megosztani az állampolgárokat: nincs olyan, hogy első vagy másodosztálybeli, csak uniós állampolgár létezik! Amennyiben az Egyesült Királyság a kilépési tárgyalások alatt kiutasítással fenyegeti a területén dolgozó uniós állampolgárokat, nem fogjuk támogatni az EU27-tel való új kereskedelmi együttműködés kialakítását. Az uniós állampolgárok jogainak védelme a tárgyalások során egyértelműen az egyik legfontosabb szempont lesz az Európai Néppárt számára. Ezt a szempontot szeretnénk megerősíteni a jelenleg kidolgozás alatt álló, az EU-állampolgárságról szóló jelentésben is, mely témának felelőse vagyok az Európai Parlament LIBE-szakbizottságában. Célom, hogy a jelentés kimondja: a kilépési tárgyalások során a szabad munkavállalás jogával élő uniós állampolgárok érdekeinek minden más érdekkel szemben előnyt kell élvezzenek, ezt az uniós alapjogot tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor azt is próbáljuk rögzíteni ebben a szabályozásban, hogy ne legyen semmiféle különbségtétel az uniós állampolgárok között, minden EU-s állampolgár ugyanolyan feltételek teljesítésével szerezhessen az Egyesült Királyság területére szóló tartózkodási jogot.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy a jogos panaszok és kritikák ellenére az Európai Unióhoz való csatlakozás volt a legjobb dolog, ami Romániával és benne velünk, magyarokkal történhetett.
– Valóban így gondolom, és ezt továbbra is fenntartom. Még akkor is, ha egyesek szerint túl lassú a haladás, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indult ez az ország, és hol tartunk most. Ha a szomszédságunkban lévő nem uniós államok helyzetére gondolunk, akkor is láthatjuk, hogy a Romániában történt előrelépés letagadhatatlan. Nyilván a hosszú távú cél az, hogy beérjük az EU éllovasait a jogállamiság kereteinek biztosítása, a gazdasági fejlettség, a társadalmi kohézió vagy éppen a politikai kultúra kialakítása terén. Ezért is fontos, hogy ne legyünk közömbösek az EU jövőjéről szóló kérdéseket illetően, hiszen akkor a saját jövőnkkel kapcsolatban válunk érdektelenné. Az EU olyan fejlesztések támogatására nyújt forrásokat, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségünk. Az unión belüli egyenlőtlenségek felszámolása most sürgetőbb kérdés, mint valaha, a felzárkózást pedig nagyban elősegítheti az uniós támogatások hatékonyabb felhasználása.
– Unión belüli egyenlőtlen¬ségeket említ. Mit gondol, hogyan lehet ezeket a különbségeket kiegyensúlyozni?
– A gazdasági változások nem egyik évről a másikra mennek végbe, viszont egyértelműen látszik, hogy az újonnan csatlakozott tagállamok bérszínvonala csak lassan zárkózik fel a régi tagállamokéhoz. Mindnyájan tudjuk, hogy nincs rendben, hogy ugyanannyiba kerül a tej itthon is, mint Nyugaton, de a fizetéseket idehaza teljesen másképp mérik. Ilyen körülmények között törvényszerű, hogy a munkaerő Nyugatra vándorol, ez pedig további versenyhátrányt okoz a munkaerő nélkül maradt tagállamok számára. Nem kérdés, hogy a gazdasági fejlődés egyik biztosítéka a szakképzett munkaerő. Ezért foglalkozunk a munkaügyi bizottságban kiemelten a készségfejlesztés és az átképzések témájával is. Romániának minden eszközt ki kellene használnia azért, hogy a munkaképes fiatalok ne kényszerüljenek külföldi munkavállalásra, illetve hogy a nyugati államokban értékes munkatapasztalatot szerzett dolgozókat megpróbálja hazahívni, tudásukat itthon kamatoztatni. Mi azt képviseljük Brüsszelben, hogy az EU27 megerősítése érdekében tovább folytatódjon a felzárkóztatási politika, hogy ne szűnjenek meg az uniós források, amelyek a régióba érkeznek. Az erős kohéziós politika fenntartása számunkra létfontosságú. A felzárkóztatási politikának az is célja, hogy a tagállamok közötti különbségek a bérszínvonal tekintetében is számottevően csökkenjenek. Meggyőződésem, hogy Európa jövője azon is múlik, hogy a tagállamok közötti és az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségek csökkenni fognak-e. Egy biztos, hogy a hazai életszínvonal növelése kizárólag az Európai Unión belül valósulhat meg.
– Kisebbségi érdekérvényesítés terén Ön szerint mit hozott számunkra az unió, és milyen lehetőségek állnak még előttünk?
– Tíz éve dolgozom az Európai Parlamentben, munkám legfontosabb részének a kisebbségi jogok védelmét, a kisebbségi érdekérvényesítést tartom. Elértük azt, hogy számos uniós dokumentum foglalkozik az őshonos kisebbségek kérdésével, amelyeket kisebbségvédelmi munkánk során idehaza is hivatkozási alapként használhatunk. Nap mint nap arra törekszünk, hogy ne szülessenek olyan uniós döntések, amelyek figyelmen kívül hagynák a mi szempontjainkat. Ez egy nagyon aprólékos, sokszor idehaza kevésbé látható törvényhozási munka része, de fontos a közösségünk számára. Célunk természetesen az, hogy hosszú távon szülessen egy jogi kötőerővel bíró kisebbségvédelmi keretszabályozás. Ugyanakkor folyamatosan arra biztatjuk és emlékeztetjük az unió tagállamait – köztük Romániát is –, hogy tanulják el a jó példákat, alkalmazzák és ültessék gyakorlatba őket. Az Európai Unió lehetővé tette számunkra, hogy nemzetközi szinten is rámutathassunk a közösségünket ért jogsérelmekre, és akár más nemzeti kisebbségekkel közösen is kiállhassunk érdekeinkért. Ezt tesszük most a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés keretében is, ezért fontos, hogy minél többen aláírjuk és támogassuk ezt a beadványt. De a munka ezzel párhuzamosan az Európai Parlamenten belül is zajlik. Hogy csak néhányat említsek: megszerveztük az első közmeghallgatást az Európai Parlamentben az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről, ilyen találkozóra korábban sosem került sor, az EPP Képviselőcsoport elsőként felvállalta a kérdést. Másfelől megszavaztuk azt a jelentéstervezetet, amely egy európai ellenőrzési mechanizmus bevezetésére tesz javaslatot. Ez a rendszer nyomon követné a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését. Több módosító javaslatot is benyújtottunk, elégtétel számunkra, hogy az egyik módosítás révén a törvénykezés betartására való felhívás a nemzeti kisebbségek jogainak betartására is vonatkozik. Bízom benne, hogy sikerül bevinni a fentiekben említett EU-s állampolgárságról szóló jelentésbe is azt a fontos gondolatot, hogy az európai állampolgárság csak akkor nyerhet teljes értéket, ha minden tagországban nyomon követik a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülését is. Ez a legfontosabb gondolat, amely az európai parlamenti munkámat évek óta végigkíséri. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Álságos kisebbségvédelem? – beszélgetés Vincze Loránttal, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnökével –
Az Európai Parlamentben a FUEN elnöke nemrég azt mondta, hogy az Európa több régiójában tapasztalható kisebbségellenes intézkedések és diszkriminatív történések Ukrajnából, Romániából, az Egyesült Királyságból megerősítenek bennünket abban, hogy szükség van a kisebbségvédelmi európai csomagra. Az Európai Uniónak védenie kell közösségeinket, szavatolnia kell a megszerzett jogokat, ezért van szükség arra, hogy minél többen aláírják a Minority SafePack kezdeményezést. Ugyanakkor a Kisebbségi Intergroup strasbourgi ülésén konkrét történetekkel szemléltette az uniós szintű kisebbségvédelmi csomag szükségességét.
– Kezdjük tehát az elején. Ha jól tudom, a kezdeményezés terve a 2012-es moszkvai FUEN-kongresszuson született. A kezdeményezők 2013 nyarán nyújtották be az Európai Bizottsághoz a FUEN, az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Kisebbségek Ifjúsági Szervezete által kidolgozott dokumentumot, a bizottság azonban visszautasította azzal, hogy a dokumentumban foglaltak egy része nem tartozik az EB kompetenciájába.
– A polgári kezdeményezés intézménye egy viszonylag új lehetőség arra, hogy az unió állampolgárai befolyásolják az uniós jogalkotási folyamatot. Fontosnak éreztük, hogy az elsők között éljünk ezzel a lehetőséggel, hiszen az európai őshonos kisebbségek helyzetének megfelelő rendezése 50 millió európai polgárt érint közvetlenül. Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni az erdélyi magyaroknak, miért nincs az rendben, hogy a kisebbségek ügye jelenleg kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik – nap mint nap tapasztaljuk, hogy ez milyen visszaélésekhez, jogfosztásokhoz és jogcsorbításokhoz vezet Romániában, ahol sajnos gyakran a létező törvényes keret sem jelent kellő garanciát a kisebbségi jogok gyakorlásához. Egyértelmű, hogy az Európai Uniónak osztoznia kell ezeken a kompetenciákon a tagállamokkal, és garanciát kell biztosítania a kisebbségek számára, hiszen ők is az EU egyenrangú állampolgárai kell hogy legyenek.
Az európai polgári kezdeményezés intézményének bevezetése végre lehetőséget biztosított arra, hogy lépni tudjunk ebben az ügyben. Egy 11 pontból álló javaslatcsomagot nyújtottunk be az Európai Bizottságnak, amely a Minority SafePack nevet kapta. Az EB azt állította, hatáskörén kívül esik a csomag tartalma, ezért visszautasította ennek bejegyzését.
Az őshonos kisebbségek emberei viszont makacsok, bele kívánnak szólni azokba a dolgokba, amelyek róluk szólnak, felelős európai polgárként maguk kívánják kezdeményezni, hogy az EU a kisebbségvédelem területével is foglalkozzon.
– A kezdeményezők a luxemburgi Európai Törvényszékhez fordultak. A törvényszék helyt adott a Minority SafePack kezdeményezőinek, az Európai Bizottság alelnöke pedig tudomásul vette a döntést, és elfogadta a csomag részleges iktatását. Ami azt is jelentette, hogy elkezdődhet az aláírásgyűjtés.
– Az Európai Törvényszék döntése fordulópontnak számít a Minority SafePack történetében. Emlékezzünk vissza, hogy amikor a kezdeményezők a törvényszékhez fordultak, Románia és Szlovákia is beszállt a perbe az EB oldalán – sőt, Románia a tárgyalásokon is képviseltette magát. Az is jelzi az ügy fontosságát, hogy Kelemen Hunor azért mondott le miniszteri tisztségéről, mert Románia beszállt a perbe az akkor kormányon lévő RMDSZ megkerülésével és tudta nélkül. Szerencsére a román külügy keze sem ér annyira messze, mint azt szeretnék, és a törvényszék nekünk adott igazat, ezzel lépéskényszerbe hozva az Európai Bizottságot. Az Európai Bizottság ezt követően meghívott bennünket egy tárgyalásra, amelyen megállapodást kínált, amelyet elfogadtunk, lényegében az eredeti 11 pontból 9-et elfogadott. Így kezdődhetett el az aláírásgyűjtés, amelyhez kérjük a kisebbségek problémáira nyitott uniós állampolgárok támogatását.
– Egy év alatt 1 millió aláírást kell összegyűjteni, legkevesebb hét EU-s országból…
– A legnagyobb értéke az elmúlt éveknek, amióta a kezdeményezés útjára indult, a kisebbségi közösségek szolidaritása, egymás támogatása, amelyet a FUEN körül sikerült megteremteni. Ez a legnagyobb erőnk az aláírásgyűjtés során is, a sikerhez legalább 1 millió érvényes aláírásra lesz szükség az Európai Unióban, úgy, hogy legalább 7 tagállamnak teljesítenie kell a küszöböt, amelyet az EP-képviselők száma alapján határoznak meg. Így például Németországban 72000, Romániában 24000, Magyarországon 15750, Szlovákiában 9750 aláírásra van szükség ahhoz, hogy az adott ország beszámítson a hét közé. Nyilván, a cél nem csupán a küszöb elérése, hanem az aláírások számának teljesítése, így például Romániában 250 ezer aláírás összegyűjtését tűztük ki közösen az RMDSZ-szel.
Az egy év valójában ennél jóval kevesebb, hiszen egy ilyen méretű, az EU összes tagállamát érintő kampányra fel is kell készülni. Az online aláírásgyűjtés már elindult a minority-safepack.eu és a jogaink.eu oldalakon, de nyilván emellett a papíralapú aláírásgyűjtés is folyik, Európa számos kisebbségi vagy kisebbségek által nagy számban lakott régiójában lesznek nagyszabású aláírásgyűjtési kampányok. Erdélyben a Kolozsvári Magyar Napokon és a Vásárhelyi Forgatagon is külön standokkal volt jelen az Európai védelmet jogainknak! – Minority SafePack kampány, de ettől a héttől már házról házra járnak az RMDSZ önkéntesei aláírásokat gyűjteni.
Szlovákiában szintén beindult az aláírásgyűjtés, a napokban személyesen egyeztettem a horvátországi és szlovéniai tagszervezeteinkkel is, és hamarosan bekapcsolódik a többi partnerszervezetünk is. Magyarországon nemsokára szintén indul majd az országos aláírásgyűjtés. A FUEN a nemzeti kisebbségek legnagyobb európai ernyőszervezete, mintegy 90 tagszervezettel, elsősorban az ő feladatuk az aláírások összegyűjtése, mi pedig a kampány koordinálását, a központi üzeneteket, az arculati elemeket, illetve a jó gyakorlatok megosztását és a helyi kampánycsapatok felkészítését vállaljuk. Fontos, hogy Németország, Dánia és természetesen Magyarország is támogatja az ügyünket.
– Mikor jár le az aláírásgyűjtés határideje?
– Az aláírásokat 2018. április elejéig kell összegyűjteni, reményeink szerint azonban az egymillió aláírás már ennél jóval korábban össze fog gyűlni.
– Mi történik utána?
– Ez részben rajtunk is múlik. Nemcsak az aláírások összegyűjtése a feladatunk, hanem minél több döntéshozó támogatásának a megszerzése is. Tisztában vagyunk azzal, hogy nyomást kell gyakorolnunk az uniós döntéshozatalra, nem véletlen, hogy a kampánnyal párhuzamosan folyamatosan gőzerővel zajlik a lobbitevékenységünk is. Az elmúlt héten Strasbourgban, az Európai Parlamentben ismertettük a polgári kezdeményezést, októberben pedig az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén lesz téma a Minority SafePack. Biztató számunkra, hogy maga Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke is támogatja kezdeményezésünket, illetve Németország és Magyarország stabil partnereink. De ennél is többre van szükség ahhoz, hogy amikor az egymillió aláírás az Európai Bizottság asztalára kerül, akkor ne próbálják azt egy fiókba süllyeszteni, hanem induljon be a jogalkotási folyamat, és szülessen meg az a keret, amely biztosítani tudja a kisebbségek számára azt, hogy igazán otthon érezhessék magukat szülőföldjükön. Azt is tervezzük, hogy az aláírásokkal együtt a jogi aktusok tervezetét is asztalra tesszük Brüsszelben.
– Mint várható volt, az ügy támadások kereszttüzébe került: Románia és Szlovákia szerint a kezdeményezés célja az EU meggyőzése arról, hogy helyt adjon az autonómiatörekvéseknek.
– Románia mindent megpróbál megtenni a Minority SafePack megakadályozásáért, mind külföldön, mind belföldön megpróbál keresztbe tenni, ahol lehet. Az autonómiatörekvésekkel való „rémisztgetés” egy erőtlen kísérlet arra, hogy a román közvéleményt ellenünk fordítsák.
– Egyes „szakértők” szerint egy ilyen döntés kinyitná Pandóra szelencéjét, és mélyen sértené például Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Görögország és főleg Románia „alapvető alkotmányos érdekeit”.
– A Minority SafePack a kisebbségvédelemben előremutató intézkedéseket tartalmaz. Arról szól, hogy az EU-nak védenie és népszerűsítenie kellene az őshonos nemzeti közösségeket, a regionális nyelveket, az általuk közvetített kulturális és nyelvi sokszínűséget. Ez a tervezet nem kíván elvenni semmit a többség jogaiból, nem az államnyelvek ellen született. Számos kisebbség példája bizonyítja, hogy Európában – már csupán Erdélyben hosszú lenne a jogsértések listája – nem minden tagállam becsüli meg a kisebbségeit és nem dolgoz ki számukra megfelelő jogvédelmi keretet. A mi kezdeményezésünk ezen kíván fordítani.
– A nyáron, minden korábbi ígérete ellenére, bíróságon támadta meg Románia kormánya a Minority SafePack bejegyzését rögzítő határozatot – a keresetet még Sorin Grindeanu volt miniszterelnök írta alá. Ezt EU hivatalos közlönye is közzétette. A kormány azt kérte a bíróságtól, nyilvánítsa semmissé az Európai Bizottságnak a Minority SafePack bejegyzésére vonatkozó március 29-ei határozatát. Érvelésük szerint a polgári kezdeményezés kizárólag a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogvédelmére és nem a kulturális sokszínűség elősegítésére irányul.
– A támadás egyértelműen az erdélyi magyar közösség ellen irányul, az utóbbi időszak magyarellenes hangulatának folytatása. 2018-ban, amikor a nacionalista hangulat vélhetően tovább erősödik, ennek a kezdeményezésnek a sikere Románia kudarca lenne. Románia külügyminisztériuma többször egyértelműen tudtunkra adta: nem áll érdekében, hogy ez a kezdeményezés sikerrel járjon. Azáltal, hogy most a törvényszéken is megtámadta a kezdeményezést, Románia elismeri, hogy reális esélye van a sikernek. Ezért minden eszközt megpróbál bevetni, jóformán érvek nélkül is megpróbál minden módszerrel keresztbe tenni nekünk. De ezzel is csak azt bizonyítja, hogy álságos a kisebbségvédelme: ha Romániában valóban példaértékűen rendezve lenne a kisebbségek helyzete, az égvilágon semmi félnivalójuk nem kellene legyen a Minority SafePacktől, sőt, tovább megyek, Románia az élére állna egy európai keretbe illesztett, a kisebbségeket értékként védelmező kezdeményezésnek.
– Ez a lépés befolyásolhatja-e, hátráltathatja-e az aláírásgyűjtési akciót? Mert mindent jelent, csak éppen nem a párbeszédre való nyitottságot, sem azt, hogy európai módon kívánná rendezni a többség-kisebbség viszonyát.
– Maga a per nem befolyásolja az aláírásgyűjtést. Az EU törvényszékén körülbelül két év alatt születhet döntés, az ítélethirdetés tehát a Minority SafePackre vonatkozóan okafogyottá válik, sőt, remélhetőleg addig már a jogalkotás folyamatában is előbbre tartunk.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)

Össznemzeti fóbiák
Mindig érdekelt, mi volt előbb: a paranoiás politikus, vagy a paranoiás nép. Vajon a politikus ragasztja a rögeszméit a népre, vagy ő igazodik a nép kényszerképzeteihez szavazatszerzés céljából? Inkább úgy néz ki, egymást gerjesztő folyamatokról van szó, ezért a szűnni nem akaró hisztéria.
Mindez a liberális Florin Romanról jutott eszembe, aki – értelmesebb ötlet híján – az RMDSZ „féktelen” követelései miatt kezdett éhségsztrájkba hétfőn a képviselőházban. Most épp arról a törvénymódosítási kezdeményezésről van szó, amelyik az anyanyelvhasználati küszöböt levinné húszról tíz százalékra. És bevezeti az alternatív küszöb fogalmát, ami lehetővé tenné, hogy minden olyan településen, ahol egy kisebbség száma meghaladja az ötezret, érvényesülhessenek a nyelvi jogok. (Ha engem kérdeznek, elsősorban nem a bukaresti többnyelvű feliratokra gondoltak a kezdeményezők. A fővárosban csupán 3500-an vallották magukat magyarnak, viszont annál többen, 24 ezren romának, de hát mindenki a maga kis fóbiájával …) A koplalás végül nem tartott sokáig, a szociáldemokrata pártvezér, Liviu Dragnea azonnal visszakozott azt állítva, ő ezt soha nem is támogatta.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvárra és Nagyváradra látogat Orbán Viktor kormányfő
Háromnapos látogatást tesz Orbán Viktor miniszterelnök szeptember végén-október elején Erdélyben és a Partiumban. A kormányfő Kolozsváron részt vesz a reformációs ünnepségsorozaton, a nagyváradi PKE-n pedig megnyitja az egyetemi tanévet.
Orbán Viktor miniszterelnök részvételével ünnepli meg a reformáció 500. évfordulóját Kolozsváron az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK). A kerek évforduló alkalmából szeptember végén ünnepségsorozatot rendeznek a kincses városban, ahol múzeumot és szobrot is felavatnak, a közeli Szászfenesen pedig templomot szentelnek. Kiss Gábor, az egyházkerület sajtóreferense szerdán a Krónikának elmondta, a központi rendezvény keretében szeptember 30-án, szombaton 11 órakor ünnepi istentiszteletet tartanak a Farkas utcai református templomban, ahol a miniszterelnök is jelen lesz. A reformáció kezdete 500. évfordulójának megünneplésén kívül az istentiszteleten hálát is adnak azért, hogy az elmúlt időszakban számos egyházi intézményt sikerült felújítani a kincses városban. „Emellett az esemény szimbolikus jellege miatt is kiemelkedő lesz, hiszen 500 református, evangélikus és unitárius lelkipásztor palástban fog bevonulni a templomba, ahol ugyanennyi gondnok és presbiter is jelen lesz” – tudtuk meg Kiss Gábortól.
Az ünnepség a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet udvarán folytatódik, ahol leleplezik Szász Domokos egykori erdélyi református püspök mellszobrát. Ezt követően a teológia mellett, az Apafi kollégium udvarán felavatják a Bocskai tér 14. szám alatti épületben kialakított Erdélyi Református Múzeumot, majd pedig a Protestáns Teológiai Intézet új sportpályáját.
Ugyancsak Orbán Viktor részvételével szentelik fel másnap, október elsején a Kolozsvárral szomszédos Szászfenes új református templomát.
Az elmúlt másfél évtizedben 22 ezer lelkesre duzzadt település (az ország legnagyobb községe) református gyülekezetének eddig nem volt önálló temploma, az istenháza felépítését a magyar állam 160 millió forinttal támogatta.
Magyarország miniszterelnöke lesz a díszvendége a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem október 2-ai tanévnyitójának is. Orbán Viktor beszédet mond a nagyvárad-újvárosi református templomban 11 órakor tartandó istentiszteletet követő ünnepségen, majd részt vesz a PKE Sulyok István utcai új épületének felavatásán. Egyébként a magyar állam által finanszírozott felsőoktatási intézmény tanévnyitóján beszédet mond Pálfi József rektor, Tőkés László, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, Kató Béla erdélyi református püspök, a Sapientia Alapítvány vezetője és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Sok helyen még luxus az ivóvíz, távol állunk az EU-s átlagtól
Még legalább egy évtizednek kell eltelnie, és eurómilliárdokra lesz szükség, míg az ivóvízhez való hozzáférés és az ivóvíz-szolgáltatás minősége eléri az uniós átlagot Romániábana, mondták a Krónika által megkérdezett elöljárók. Míg városon jó a helyzet, a falvakban esetében hatalmas a lemaradás.
Bár az elmúlt években országszerte javult az ivóvízhez való hozzáférés és az ivóvíz-szolgáltatás minősége, még legalább egy évtizednek kell eltelnie, míg Románia e tekintetben meg tudja közelíteni az európai uniós átlagot.
Erre mutat rá az Európai Számvevőszék legfrissebb vizsgálata is, amely szerint további jelentős forrásokat kell beruházni ezen a területen a felzárkóztatás érdekében.
Pásztor Sándor, a Bihar megyei önkormányzat elnöke kérdésünkre elmondta, ha csupán a számokat nézzük, nem kapunk valós képet a helyzetről. Hatalmas különbség van ugyanis az ivóvíz- és csatornarendszerek kiépítésére vonatkozó, százalékban kifejezett mutatók és a területi lefedettségről szóló adatok között.
A Körösök Vízügyi Igazgatóságának korábbi vezetője emlékeztetett, a román hatóságok az uniós csatlakozáskor vállalták, tíz év alatt felzárkóztatják az országot egy átlagszintre, ezt a vállalást azonban nem sikerült teljesíteni. Tíz évvel ezelőtt a jó minőségű ivóvízhez a lakosság 57-58 százaléka fért hozzá, viszont a csatornázás ettől nagyon elmaradt, mindössze 15 százalékban volt kiépülve, ami jelentős környezetvédelmi problémákat is okozott.
„A vízhálózatot sikerült feltornázni 70 százalékra, ám a csatornázás terén még mindig nagyok az elmaradások, a különbséget nem sikerült megfelelő mértékben lefaragni” – tette hozzá a hidrotechnikai mérnöki oklevéllel rendelkező Pásztor, aki szerint a ’90-es években még általános volt az a hozzáállás, hogy az ivóvízrendszereket fejlesztették, a csatornázást pedig hanyagolták, ám ma már egyformán fontos mindkét hálózat.
Fejlődő városok, elmaradott vidék
Az ivóvízhez és csatornázáshoz való hozzáférés százalékban jól mutat, azonban a területi lefedettség már korántsem ilyen jó.
Ez a különbség abból adódik, hogy a városokban általában megoldódtak ezek a problémák, a falvakban viszont még mindig nagy a lemaradás” – hívta fel a figyelmet a környezetvédelmi minisztérium volt vízügyi államtitkára.
Példaként említette, hogy a 600 ezer lakosú Bihar megyében 200 ezren Nagyváradon, 400 ezren vidéki településeken élnek, és a legfrissebb felmérés szerint a falusi lakosság alig 50 százaléka jut hozzá minőségi vezetékes ivóvízhez.
„Papíron nyilván jól mutat, hogy Bihar megyében 400 ezer lakos fér hozzá az ivóvíz- és csatornahálózathoz, ám vidéken még mindig vannak megoldatlan helyzetek, nagy a különbség például a tízezer lakos feletti és alatti települések víz- és csatornarendszerének kiépítése között” – mondta a Bihar megyei elöljáró.
Pásztor Sándor szerint egyértelmű, hogy Románia nem képes ezt a helyzetet önállóan megoldani, de megfelelően előkészített projektekkel eurómilliárdokat lehet lehívni az Európai Uniótól, bár a kiírásokban pontosan szabályozva van, hogy a pénzt mire lehet költeni, szennyvíztisztítókat, szűrőberendezéseket lehet építeni. Pásztor szerint nagyon fontos, hogy minél tisztább, jobb minőségű víz kerüljön vissza a patakokba, folyókba.
„Románia alkalmazza azt a rendelkezést, hogy amennyiben a megengedettnél nagyobb koncentrációjú szennyezett víz kerül vissza a természetbe, az önkormányzatoknak bírságot kell fizetniük. Ezek a bírságok elég nagy összegek ahhoz, hogy fejlesztésre ösztönözzék az önkormányzatokat, a vízügyi hatóságok pedig folyamatosan mérik a nitrát, szerves anyag vagy más típusú szennyezés mértékét” – hangsúlyozta a Bihar Megyei Tanács elnöke.
Megszokták az ingyenvizet
Az elmúlt években minden önkormányzat számára prioritás volt a víz- és a csatornarendszerek kiépítése, sok településen egyáltalán nem létezett hálózat, de ahol megvolt, ott is javításra, bővítésre szorult – nyilatkozta lapunknak Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzati főosztályának vezetője. Elmondta, a megyei tanácsok alárendeltségébe tartozó vízszolgáltatók EU-s pénzeket hívtak le, a kormány vidékfejlesztési programján keresztül is kaptak támogatást. A legnagyobb összegek ennél a fejezetnél érkeztek az önkormányzatokhoz.
Horváth Anna hozzátette, még mindig vannak működtetési gondok a vidéki hálózatokkal, mert az emberek megszokták, hogy ingyen használják a vizet saját kutakból vagy a helyi szintű kis hálózatokból, és sokan nem akarják finanszírozni a bekötést, nem csatlakoznak rá a rendszerre.
Ezek a nagy befektetésből létrehozott rendszerek akkor válnak fenntarthatóvá, ha a lakosság nagy része rácsatlakozik, hasonló a helyzet egyébként a hulladékgazdálkodási hálózatokkal is. A politikus szerint az európai tapasztalat azt bizonyítja, a helyzet előbb-utóbb kiegyensúlyozódik.
„Az emberek megkötik a szemételszállításra a szerződést, és rácsatlakoznak a víz- és csatornahálózatra, hiszen rájönnek, hogy sokkal biztonságosabb. Ráadásul az ellenőrzések is szigorodnak, már nem lehet az erdőszélre kihordani a szemetet vagy a patakba beengedni a szennyvizet” – tette hozzá Kolozsvár volt alpolgármestere. Fontos a rendszeres ellenőrzés Ágoston László, a Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője elmondta, a vezetékes vizet folyamatosan ellenőrzik, sőt az önkormányzatok felkérésére a közkutak vizét is, ha azt többen használják a településen. Rámutatott, a magánkutak vizének ellenőrzéséért a tulajdonosnak fizetnie kell, átlag 230 lejbe kerül az elemzés, ezt általában drágállják, ezért nincs túl nagy érdeklődés.
A szakember azt javasolja, hogy ahol kisgyerek van a családban, és a kútvizet használják a főzésre, feltétlenül vizsgáltassák be azt. A vízben magas a nitrit- és nitrátkoncentrátum, ami methemoglobinémiát (nitrát- és nitritmérgezést) okozhat.
Az elmúlt években egyébként három hasonló eset is volt Kovászna megyében. „A legdrágább az egészségünk, ezért érdemes megvizsgáltatni a vizet és csak a biztonságosat fogyasztani” – szögezte le Ágoston László.
Az Európai Számvevőszék egyébként a múlt héten közzétett felmérésében rámutatott, a csatlakozás óta javult az ivóvíz minősége Romániában, Magyarországon és Bulgáriában az uniós pályázatoknak köszönhetően, de még további jelentős forrásokat kell beruházni ezen a területen.
„Az emberek megkötik a szemételszállításra a szerződést, és rácsatlakoznak a víz- és csatornahálózatra, hiszen rájönnek, hogy sokkal biztonságosabb. Ráadásul az ellenőrzések is szigorodnak, már nem lehet az erdőszélre kihordani a szemetet vagy a patakba beengedni a szennyvizet” – tette hozzá Kolozsvár volt alpolgármestere.
Megjegyzik: vannak még olyan területek, ahol a közellátási hálózaton biztosított ivóvíz nem felel meg maradéktalanul az 1998-as ivóvízirányelvben előírt uniós normáknak. Ezenfelül további jelentős tagállami köz- és magánberuházásra lesz szükség ahhoz, hogy az érintett tagállamok teljes lakossága jó minőségű ivóvízhez juthasson hozzá, és hogy biztosítani lehessen az uniós finanszírozással megvalósuló beruházások megfelelő fenntartását. A három érintett országnak 2020 végéig több mint 6 milliárd eurót kell beruháznia ezekbe a hálózatokba.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap a 2007 és 2020 közötti időszakra összesen 3,7 milliárd euró támogatást nyújt az ivóvíz-szolgáltatás biztosításához és igazgatásához Bulgária, Magyarország és Románia számára.
Az Európai Unió 1975 óta vízügyi jogszabályokkal védi a fogyasztókat és a vízhasználókat a káros hatásokkal szemben. 1980-ban elfogadták, majd 1998-ban felülvizsgálták az emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozó normákról szóló ivóvízirányelvet, amelynek jelenleg is folyamatban van egy újabb felülvizsgálata – közölte a számvevőszék.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

A Sapientia a „biztonság szigete”
Az erdélyi magyarság erős középosztályává kell válniuk az egyetemi hallgatóknak – fogalmazott Murádin János egyetemi adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karának kancellárja a felsőoktatási intézmény keddi tanévnyitóján.
Rámutatott: a Sapientia a biztonság szigete, családias, baráti légkörének köszönhetően emelkedik ki a többi egyetem közül, és egyszerre érték-, valamint érdekközösség. A szülőkhöz fordulva leszögezte: a hallgatók a tudományos és a művészi megvalósítások terén is a legjobb útra léptek. Murádin azt is bejelentette: a kolozsvári kar Tordai úti épületének aulája a Hunyadi Mátyás nevet veszi fel.
A kari kancellár Tonk Márton dékán üzenetét is közvetítette, neki ugyanis a felsőoktatási intézményt kellett képviselnie Szilágyi Pál egyetemi oktató temetésén. A tanévnyitón ugyanakkor a tanárok, a diákok és más meghívottak az elhunyt emléke előtt egyperces néma csenddel tisztelegtek – Szilágyi Pál 2003 és 2007 között a Sapientia EMTE rektora volt.
Tonk Márton üzenetében úgy fogalmazott az egykori rektorról szólva, hogy „ha nincs az ő konoksága, akkor ma nincs kolozsvári kar”. Hozzátette: Szilágyit derű, optimizmus, hit és kitartás jellemezte, így ezt kívánta a diákoknak és mindenki másnak is az új tanévre.
A 2017/2018-as tanév megnyitóján Sógor Csaba európai parlamenti képviselőnek átadták a kari tanács tiszteletbeli tagja címet, amiért több alkalommal támogatta a kar oktatóinak és diákjainak tevékenységét, akiknek lehetőségük volt például szakmai gyakorlatot végezni Brüsszelben.
Szenkovics Dezső, a Sapientia kolozsvári karának dékánhelyettese laudációjában az európai parlamenti képviselő emberi hozzáállását és maximális segítőkészségét emelte ki. Rámutatott: neki köszönhetően az egyetem 10 diákja vehetett részt brüsszeli szakmai gyakorlaton, Szenkovics szerint ugyanakkor Sógor Csaba túlteljesítette a tiszteletbeli tagság cím elnyeréséhez szükséges feltételeket. Az RMDSZ politikusa ünnepi beszédében rámutatott: az egyetem legjobb diákjainak idén is lehetőségük lesz a gyakornoki program keretében Brüsszelbe utazni.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja a megnyitón úgy fogalmazott: „nekünk Erdélyben, a kisebbségi létben a szellemi, morális igényességre fokozatosan oda kell figyelni – ha mostoha vagy nehéz körülmények között élünk, annál inkább”. A diplomata Kodály Zoltán zeneszerzőt idézte, aki szerint „olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak”.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

A magyar után a román parlament is elítélte az ukrán oktatási törvényt
A román parlament szerint az új ukrán oktatási törvény drasztikusan korlátozza az Ukrajnában élő több mint négyszázezres román közösség jogát az anyanyelvű oktatáshoz, ezért a vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelő, a kisebbségek védelmét garantáló jogszabályi keret kialakítását sürgeti.
A kétkamarás bukaresti parlament erről szóló nyilatkozatát egyhangúlag fogadták el a képviselők és szenátorok szerdai együttes ülésükön. A nyilatkozatban felkérik Petro Porosenko ukrán elnököt, hogy küldje vissza megfontolásra a jogszabályt a kijevi parlamentnek. A dokumentumban felkérik az ukrán parlamentet, hogy az oktatási törvényt igazítsa a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének előírásaihoz. A parlamenti vita során az RMDSZ részéről felszólaló Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető kijelentette: a kisebbségi jogok érvényesülése a demokrácia fokmérője. Leszögezte: Ukrajna nem számíthat a nemzetközi közösség támogatására, ha nem tartja be a kisebbségvédelem európai szabványait, Románia pedig csak akkor lépet fel hitelesen az ukrajnai nemzettársak védelmében, ha otthon sem sepri a szőnyeg alá a kisebbségi igényeket.
A bukaresti parlament felszólította a román államfőt és kormányt, hogy a nemzetközi intézményeknél és a kétoldalú kapcsolatokban álljon ki határozottan az ukrajnai románok védelmében. A román törvényhozás ugyanakkor egy küldöttséget bízott meg azzal, hogy Ukrajnába utazzon és párbeszédet kezdeményezzen az ukrán hatóságokkal a nyilatkozatban kifogásolt gondok megoldása érdekében. A bukaresti külügyminisztérium szerdai közleménye szerint Teodor Melescanu, a román diplomácia vezetője az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakán kétoldalú megbeszélést folytatott Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel, kifejezve Bukarest aggodalmát az Ukrajnában működő román tannyelvű iskolákért. A román külügyminiszter olyan kiegészítő intézkedéseket tart szükségesnek, amelyek összhangba hozzák az új ukrán oktatási törvényt a vonatkozó nemzetközi szabványokkal, oly módon, hogy a román tannyelvű oktatás minőségét ne érintse hátrányosan az új jogszabály bevezetése. Kedden a Kovászna megyei önkormányzat is egyhangúlag elítélte a kijevi parlament „kisebbségellenes, az európai értékeket megtagadó” döntését, amely szerintük alapvető emberi jogaiktól fosztja meg a magyar és román, valamint más őshonos nemzeti kisebbségeket Ukrajnában. Ugyancsak kedden, egyhangú szavazással fogadta el a magyar Országgyűlés azt az ötpárti határozati javaslatot, amely „a jogtipró ukrán oktatási törvény elítéléséről és az ellene való fellépésről” szól. Az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény a közoktatás korszerűsítését tűzi ki célul 2018 szeptemberétől bevezetendő reformokkal. A törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv, a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása pedig csak az első négy osztályban engedélyezett. Így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Ez a rendelkezés az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

Nem vonzó az RMDSZ-tisztség
„Manapság nem népszerű politikusnak lenni” – ezzel magyarázta Kali István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének ügyvezető elnöke, hogy a helyi szervezet pályázat útján hirdetett meg két alelnöki tisztséget, és a két hónappal ezelőtt közzétett felhívásra egyetlen pályázat érkezett.
A szövetség ifjúságért felelős, illetve a turizmus és kultúra népszerűsítéséért, valamint az interetnikus kapcsolatokért felelős alelnököket keres. Az RMDSZ felhívta a figyelmet, hogy mindkét esetben önkéntes munkára várják a jelentkezőket,
olyan személyeket, akik a marosvásárhelyi magyar közösségért szeretnének dolgozni, és tevékenységükkel aktív szerepet vállalnának a közéletben.
Az RMDSZ látszólag mindent megtett az elmúlt 60 napban annak érdekében, hogy minél több jelentkezőből válogathassa ki a majdani két alelnököt: a szervezet új vezetője, Vass Levente előbb sajtótájékoztatón tette közzé szándékát, majd közlemény formájában is a média rendelkezésére bocsátotta. A fiatalabb nemzedék kedvéért a hírt a közösségi oldalakon is megosztották.
Az alelnöki tisztségek valamelyikére pályázó személyeknek mindössze egy fényképes önéletrajzot és egy szakmai tervet kellett volna beküldeniük az adott terület fejlesztéséről, illetve az elvégzendő tevékenységről.
Az egyetlen pályázó a turizmus és kultúra népszerűsítéséért, illetve az interetnikus kapcsolatokért felelős alelnöki tisztséget szeretné elfoglalni. Pályázatát a szervezet vezetősége bírálja el. Az ifjúsági alelnöki posztra is akadna valaki, de a fiatal jelentkezőnek előbb egyetemének vezetőségével kell egyeztetnie.
Vass Levente június derekán mutatta be csapatát: a nyolc alelnökből akkor hatot sikerült nevesítenie. A további két tisztségre „az átláthatóság és a nyitottság jegyében” hirdetett pályázatot.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Magyar ügyintéző iroda nyílik Kolozsvár Főterén
Pénteken nyitja meg kapuit az első magyar ügyintéző iroda Kolozsvár Főterén. Ezáltal a kolozsvári magyar régi kérése teljesül: lesz egy hely, ahol kérdéseikkel és problémáikkal anyanyelvükön fordulhatnak a Szövetség és az Eurotrans Alapítvány munkatársaihoz a hét öt napján.
Könnyített, gyors ügyintézést tesz lehetővé Kolozsváron az Eurotrans Alapítvány és Szövetség Kolozsvári Szervezetének a Főtér szomszédságában (Szentegyház utca 2. szám) megnyíló új, közös irodája, amelynek célja a közösséggel való kapcsolattartás, valamint a mindennapi ügyintézésben való segítségnyújtás. A kolozsváriak naponta 9 és 18 óra között fordulhatnak az iroda munkatársaihoz önkormányzati és városgazdálkodási problémák bejelentésével is. A Kolozsvári Városi Tanácsba megválasztott magyar önkormányzati képviselőkkel ugyanezen a helyszínen lehet majd találkozni heti fogadóórájukon.
Az ügyintéző irodában ugyanakkor lehetőség nyílik az Európai Védelmet Jogainknak kezdeményezés aláírására, a magyar állampolgárság igénylésére és a 2018-as magyar országgyűlési választásokra való regisztrációra. Az ügyintéző iroda az RMDSZ Kolozsvári Városi Szervezete és az Eurotrans Alapítvány kezdeményezéséből jön létre. maszol.ro

Lázár Ervin-mesejátékot mutat be a Figura
Lázár Ervin meséje nyomán készült mesejátékot rendez Nagy Regina a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színháznál. A hat éven felüli nézőknek ajánlott A legkisebb boszorkány lesz az évad első bemutatója, vasárnap délután öt órától.
A színház közleménye szerint a Figura társulatára írt színpadi adaptáció szerzője Demeter Kata, dramaturg.
„Ahogy leszáll az este és a mesevilág gazdái becsukják maguk mögött az ajtót és nyugovóra térnek, az élet nem áll meg, de nem ám! Sőt! Akkor mutatkozik meg igazán, hogy kit milyen anyagból gyúrtak, minden játék érez, akar és cselekszik: felélednek a gonoszok és a hősök, hogy a világ urai legyenek, megvívjanak a tündér-királylány kezéért vagy épp véres bosszút álljanak régi sérelmeikért. Ahogy a mesékben általában lenni szokott, a heppiend szinte garantált és ezúttal sincs ez másképp, azonban mindennek ára van. Az örökké tartó boldogságért valakinek fizetnie kell. Valakinek, aki előbbre helyezi a jót és helyeset saját érdekeinél. Valaki, aki képes önzetlenül szeretni. Valaki, aki elég bátor hozzá, hogy harcba szálljon azért, amiben hisz. A legkisebb boszorkány” – olvasható az előadás ismertetőjében.
Szereposztás: Anya-Banya: Tamás Boglár, Rilla: Vajda Gyöngyvér, Marilla: Boros Mária, Amarilla: Máthé Annamária, Király Kis Miklós: Pignitzky Gellért, Sárkányember, Világjáró: Fodor Alain Leonard, Táltos, Dobozember: Moșu Norbert-László. Valamint: Barabás-Tamás Vidor, Nagy Fruzsina. Jelmeztervező: Török Réka, Díszlettervező: Szűcs-Olcsváry Gellért. Videó: Ferenczi Zoltán. Dramaturg: Demeter Kata. Rendező: Nagy Regina.
Az NKA, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával létrejött előadás bemutatóját követően az produkció gyerek- és ifjúsági bérletben tekinthető meg szeptember 25-én, hétfőn 12 órától. Az előadásra 7 lejes jegyet válthatók munkanapokon délután három és este hét óra között, vagy előadás előtt fél órával a Figura Stúdió Színház előcsarnokában. maszol.ro

Romokból feltápászkodó kisnemesek
Dél-Erdély magyar múltja az egykor pompázatos kastélyok, templomok és arborétumok maradványaiban mérhető fel. Ebből a mérhetetlen örökségből próbáltunk riportutunkon körbejárni néhányat. Az ott tapasztaltak legtöbb esetben megrázó élményt nyújtottak.
A Hátszegi-medence Erdély egyik legpazarabb és leggazdagabb része, amelynek minden szegletét átlengi a történelem hol hűvös, hol langyos szele. Román többségű vidék, ahol a magyarokat vagy az elmagyarosodott nemeseket általában becsben tartották egykor is, most is. Leszámítva persze a Trianon utáni időszakot, majd a kommunisták hatalomra kerülésének máig lesújtó következményeit. Ha nem is a történelemkönyvből, de szülei vagy nagyszülei elbeszéléseiből mindenki tudja: a vidéken szinte nincs olyan település, amelynek létesítése vagy felvirágoztatása ne kötődne valamelyik nemes család nevéhez.
Az impériumváltás, majd az államosítás után kisemmizett családok közül többen is visszakapták, visszaperelték ősi jussukat, ám közülük csak páran tértek vissza a környékre.
A térségben szolgáló lelkészek szerint kevesen tartják fontosnak, hogy ősi szokáshoz híven falvaik, egyházuk, közösségük vezéregyéniségévé váljanak. Visszahúzódva a maguk kis világában próbálják leélni életük hátralévő részét. Van, aki megérti őket, van, aki nem.
Mindenhol a középkor örökségébe botlunk
A Sztrigy és a Nagy-Víz völgyében – ha lepusztult vagy egyenesen romos állapotban is – többségében még állnak azok a várak, őrtornyok, kastélyok, udvarházak vagy kőhalmazok, amelyek léte az úri családok több évszázados történelmi örökségét jelzik. Mint ahogy még dacolnak az idővel azok a templomok és toronycsonkok is, amelyek falai – ha beszélni tudnának – sokat mesélhetnének a környék tehetős magyarjainak a hithez és az egyházhoz való ragaszkodásáról.
A Maros-mentéről Déva felől érkezve Hátszegnél elénk tárul a Déli-Kárpátok fenséges kincse, a többtucatnyi tengerszemet és egyedülálló növényfajokat rejtegető Retyezát. A műút is kettéválik: dél-kelet felé a Merisor-hágón keresztül a Petrozsényi-medencébe, dél-nyugatnak indulva az Erdélyi Vaskapu és a Bisztra-völgy mentén a Bánságba jutunk. Bármelyik utat vagy annak későbbi leágazását választanánk, szinte biztos, hogy egy középkori várba, kastélyba, templomba botlanánk. Vagy legalábbis azok romjaiba.
Csipkerózsika-álomba szenderülve
A hátszegi királyi várnak már csak a feltételezett helye ismert, de a környék sziklás hegycsúcsaira épült családi váracskák és őrtornyok romjai ma is könnyűszerrel megtalálhatók. A felsőszálláspataki kenézek malajesdi lakótornyos vára külön kategóriát képez: a helyi önkormányzat gondoskodott az újjáépítéséről.
A térség egykori ékszerdobozkastélyai közül is alig maradt néhány. Az államosítást követően a kernyesdi Torockay-kastélyt lebontották, parkját felszámolták. Ez a sors várt az őraljaboldogfalvi és a szacsali kastélyok arborétumára is. A nalácvádi és részben a poklisai megúszta a láncfűrészek könyörtelen támadását, ám a méteres gazban bóklászva aligha idézhető fel az elmúlt századok hangulata.
Az udvarházként is emlegetett alsófarkadini Lónyai–Nopcsa-kastélynak és a boldogfalvi Kendeffy-palotának a termelőszövetkezet, a nalácinak a kórház, a poklisainak és a szacsalinak a fogyatékkal élő gyerekek beköltöztetésével volt szerencséje.
Ezek közül az őraljaboldogfalvit visszakapták a Kendeffy-, a poklisait a Pogány-örökösök. Előbbit valamennyire kipofozták, szállodának használták, utóbbi viszont évtizedek óta lelakatolva hever. És pusztul napról-napra.
A Kendeffyek malomvízi kúriája és a mellette lévő kápolna teljes romhalmaz. A nalácvádi Pekry–Fáy-kastélyért a család pereskedik, a szacsali Nopcsa-örökségért nem jelentkezett senki. Amióta az állam kiürítette a naláci kastélyt, a fosztogatók szabad prédájává tette. Előbb a csempekályháknak, később az ajtóknak és ablakoknak kelt lába, újabban minden, ami mozdítható és tüzelhető, eltűnik. A szacsali kastély ennél is siralmasabb állapotban van. Egyetlen „szerencséje”, hogy a múlt rendszerben teljesen körülbástyázták szocreál betonskatulyákkal – elrejtve a világ szeme elől.
A demsusi Nopcsa-kúriát már csak a Szentlélek tartja egyben.
A fehérvízi egykori Bágya-, későbbi Pietsch-udvarházat a Marák ugyan visszaszerezték és lakhatóvá tették, de az évszázados épületen és udvarán még sok a csinosítanivaló ahhoz, hogy visszanyerje a száz évvel ezelőtti fotográfiákról ismert fényét. Jelentős beruházásra vár a család nagypestényi kúriája is, csakhogy az anyagi forrásokat egyelőre a gazdaság fellendítése emészti fel. Mara Ernő nem csekély szellemi és anyagi befektetéssel azon kevesek közé tartozik, aki felmenői hagyományát követve igyekszik az ősi birtokot jó gazdaként kezelni. Alakulgat a Lészayak nehezen visszaszerzett puji udvarháza, amelyet a Magyarországról hazatért Lészay Zoltán igyekszik visszahozni szörnyen lelakott állapotából. Nagypestényben a Brázovayak kúriája kezdi visszanyerni eredeti arculatát, az örökös Bernád család – szintén komoly peres kálvária után – ízlésesen csinosítgatja.
Nemesek: jönnek, kapnak, eladnak?
Hátszeg katolikus templomát a Nopcsa család építette 1745-ben, amiről gondosan őrzött emléktábla is tanúskodik. Ezen túlmenően a felsőszilvási bárói família hosszú időn keresztül hozzájárult egyháza fenntartásához. Nem véletlen, hogy a Nopcsák javarésze a templom kriptájában lelt nyugalomra. Itt alussza örök álmát többek között a legendás prefektus és egyben haramiavezér Nopcsa László is, akiről Jókai Mór 1860-ban írt Szegény gazdagok című regényében Fatia Negra álarcos rablóvezérét mintázta. A térség többi templomának építése, tatarozása, fenntartása is az egykori nemes családok bőkezűségének köszönhető. Amellett, hogy gyakran a zsebükbe nyúltak, közösségformáló és összetartó erejüket, tekintélyüket is latba vetették. Hogy milyen az egyház és a leszármazottak közti viszony 2017-ben?
Semmilyen – foglalja össze a lehető legtömörebben Szász János római katolikus plébános. – Egyetlen utód sem kapcsolódott be gyülekezetünk életébe. Személyesen nem ismerem őket, nem láttam a templomban.” A pap nem neheztel senkire, viszont kissé furcsának tartja, hogy miközben az ősök az egyház fenntartói voltak, sem a közelben élő, sem a Nyugatra vándorolt leszármazottak nem lépik át a templom küszöbét – még egy dél-erdélyi látogatás erejéig sem. Magyarázatként szolgálhatna a kisnemesek felekezeti hovatartozása: a Nopcsákon kívül mindenki Kálvin útját követte. Csakhogy Szász János protestáns kollégája, Bódis Miklós, Hátszeg és további kilenc környékbeli település református lelkésze sem igen érti, a visszaszivárgott nemesi családok miért nem kapcsolódnak be az egyházi életbe. Tudja, hogy mindnyájuk számára nagy érvágás volt az agrárreform címen 1921-ben elkövetett első államosítás, amire 1948-ban a kommunisták rádupláztak, és valósággal földönfutóvá tették Erdély arisztokráciáját. Azzal is tisztában van, hogy a vagyontöredék visszaszerzéséért sokszor hosszú szélmalomharcot kell vívniuk, de nem érti, mindezért miért lenne hibás az egyház és a közösség. „A megfogyatkozott gyülekezetnek vezéregyéniségekre, példaképekre lenne szükségük. Ahogy az elmúlt évszázadokon keresztül, amikor magyar nemeseink a helyi közösség élére álltak, követendő módon viselkedtek, templomot építettek, az egyházban világi szerepet vállaltak. Nem értem…” – néz el a semmibe a lelkész.
Ugyanezt a távolságtartást érzékeli Székely István is. Az RMDSZ elnöke nem várja el egyetlen kisnemestől sem, hogy mindössze nemzetiségére való tekintettel iratkozzon be a szövetségbe, azonban azt sem tudja elfogadni, hogy politikai hovatartozása miatt sértegessék. „Nem a tegnap történt, mégis mindmáig rosszul esik, hogy egyikük lekommunistázott, holott soha nem szerettem a vörösöket. Amiért egyszerű mozdonyvezetőként a munkásosztályhoz tartoztam, nem hinném, hogy ezt érdemeltem voltam – főleg egy nemes ember részéről. Én nem tehetek arról, hogy az RMDSZ-ben fentről mindegyre a szociáldemokratákkal való együttműködést zongorázzák nekünk, én úgyis meggyőzött jobboldali maradok” – mondja a hátszegi RMDSZ-elnök. Persze az éremnek van egy másik oldala is. A restitúciós törvény irigységet, esetenként torzsalkodást is szült. Az addig barátságos falubeliek közül sokan ismét a népnyúzó ellenséget látják némely uraság leszármazottjában. Holott az csak a neki járó birtokot igényelte, semmi többet… A legkevésbé az RMDSZ-re és annak Hunyad megyei vezetőire neheztelhetnek a környékbeli nemesek – állítja Winkler Gyula, a szervezet térségi elnöke és jelenlegi EP-képviselő, aki számadatokkal igyekszik alátámasztani mondandóját. Mint fejtegeti, Hunyad megye már az ő alispánsága korában jobban állt az ingatlanok visszaszolgáltatásával, mint Hargita vagy Kovászna megye napjainkban. Pedig annak már bő másfél évtizede, amikor 1999 és 2000 között Winkler a kormányhivatal második embere volt… Mi megtettük a kötelességünket, a törvény értelmében mindent visszaszolgáltattunk, amit csak lehetett. A nemesek megkapták, ami őket megillette. Ám néhány kivétellel továbbálltak áruba bocsátva földeket, erdőket, kastélyokat, udvarházakat. Kollégám, Dézsi Attila, aki a kétezres évek végén prefektusként felügyelte a restitúciós folyamatot, a mai napig járja az ügyészséget és a bíróságot. Nem vártuk el, hogy hálálkodjanak nekünk, de legalább ne ígértek volna fűt-fát a közösségnek vagy a dévai magyar iskolának. Mert kérdem én: mit nyer mindebből a helyi és az erdélyi magyarság? A nemesek leszármazottjai zsebre vágják a pénzt, visszamennek Nyugatra, a kastélyok és az udvarházak pedig elveszítik a magyar jellegüket” – tér a lényegre Winkler Gyula. Fájó, de igaz.
Ha román kézre kerül a magyar kúria…
Az EP-képviselő által felvázoltak ékes példája az alsófarkadini Lónyai–Nopcsa-kastély, amelybe a Román Tudományos Akadémia rendezkedett be. A két világháború között az épület és a hozzá tartozó szántó, gyümölcsös és erdő annak az Henri Mathias Berthelot francia tábornoknak a birtokába került, aki az első világháborúban a romániai francia katonai misszió vezetője volt. Erdély Romániához való csatolásában elért érdemeit Ferdinánd király többek között állampolgársággal és a Lónyai családtól elkobzott kastéllyal hálálta meg. Nem sokkal halála előtt a magas rangú katonatiszt az akadémiára testálta birtokait, cserébe pedig tiszteletbeli tagságot kapott. Sőt róla nevezték át a románul addig Fărcădinul de Jos néven ismert Alsófarkadint. A kommunista időben az épületet a termelőszövetkezet használta, majd az akadémia mentette meg a pusztulástól. Az uniós támogatással helyreállított kastélynak egyetlen, de lényeges szépséghibája van. Falain nincs semmiféle említés vagy legalább utalás a Nopcsákra. Pedig a birtok egykori tulajdonosa, a paleontológus, geológus és albánológus Nopcsa Ferenc is akadémiai tag volt. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, nem a románé… A kastély csak Berthelot generálisnak állít emléket, mintha a 19. századi épületnek 1922-ig nem is létezett volna gazdája. Ezek alapján nincs miért csodálkozni azon, hogy Bethlen Gábor dévai Magna Curiája elé miért került éppen a három magyargyilkos – Horea, Cloşca és Crişan – szobra, vagy a Hátszegi-medencében fellelhető szinte összes turisztikai jelző miért említi kizárólag csak Cândeaként a Kendeffy családot. A lován ülő, bronzba öntött Decebalt és az ezerkilencszáz évvel ezelőtti bőrcsizmáját a románok is megmosolyogják, hiszen emlékeznek szüleik, nagyszüleik bocskorára. Eközben Nopcsa Ferencnek Albániában állítottak emléktáblát, ott neveztek el róla utcát és a tiranai egyetemen egy termet.
A román állam hozzáállását a magyar építészeti örökséghez, az alsófarkadini esettől eltérően, a puji Naláczy-udvarházzal szemben tanúsítottak is hűen tükrözik. A kúriát a Szoboszlay család kapta vissza, majd eladta a helyi önkormányzatnak. A vásár megkötése és a vételár kifizetése után a polgármesteri hivatal szinte azon nyomban lebontotta.
Kevesebbet ér az ingatlan, mint egykori lakójának mellszobra?
Minimális esély mutatkozik arra, hogy az alsófarkadini Nopcsa-kastélyhoz hasonlóan a Pogány család poklisai birtoka magyar tulajdonosra leljen. A leszármazottaknak visszaszolgáltatott kastélyt a bukaresti Artmark Historical Estate aukciós iroda próbálja értékesíteni. A kezdetben úgy tűnt, az állam visszavásárolja az elhanyagolt állapotba került kétszintes, saroktornyos, manzárdtetős kastélyt, azonban a művelődési minisztérium nem kívánt élni elővásárlási jogával. Az évek során kiderült: mások sem állnak sorban a 18 hektáros park közepén fekvő, szabálytalan alaprajzú épületért, amelyet látható módon több szakaszban húztak fel. A kastély üresen áll a parkban, a szocialista érában beépült betonskatulyákat mindmáig szellemi fogyatékos gyerekek népesítik be. Érdeklődők ugyan meg-megjelentek időnként, volt köztük olasz, izraeli, román, ám magyar egy sem. „Anyagi körülményeink nem teszik lehetővé, hogy felújítsuk és megtartsuk a kastélyt. Most viszont úgy tűnik, egy, a környékbeli Kernyesdről származó román vállalkozó venné meg. A Călăraşi mellett élő módos férfi arról biztosított, hogy szívügyének tekinti a kastély megmentését” – mondja Sepsi Márta, a Nagyenyeden élő leszármazott. Hangjában derűlátás és kétség váltakozik: a déli megyei farm és lovarda tulajdonosa volt az egyetlen komolynak tűnő vevő, azonban a szerződés aláírása még várat magára.
A románok főként azok után kezdték felkapni a fejüket Poklisa és a Pogány név hallatán, miután bizonyos történelmi forrásokból arról értesültek, hogy valamikor a 19. században itt élt és alkotott Pogány Margit, a kor ismert festőművésze, aki azonban Constantin Brâncuşi múzsájaként és modelljeként tett szert igazi hírnévre. Az örökösök inkább legendának tartják az egészet, tény, hogy a kastély utolsó lakóinak, Teleki Leoninnak és férjének, Pogány Károlynak az azonos nevű unokaöccse úgy távozott néhány évvel ezelőtt e világból, hogy semmit nem tudott állítólagos felmenője és a híres román képzőművész kapcsolatáról.
„Nem tudjuk, hogy ez a Pogány-lány lett volna Brâncuşi múzsája. Igaz, nem is kutattuk a múltat, sőt, a szocializmus ideje alatt jóformán nem is beszéltünk róla, hiszen a szeku mindenütt a nyomunkban volt” – mondja Pogány Károly György özvegye, Pogány Erzsébet, aki bevallása szerint hosszú évekig nem is tudta, hogy orvos férje kisnemesi családból származik.
A legenda szerint a neves szobrásznak egy párizsi szállodai étteremben tűnt fel Pogány Margit, a különleges nő, akiről később a híres Mademoiselle Pogany című mellszobor-sorozatát formálta meg. Hármat márványváltozatban, kilencet bronzötvényben készített el. A Pogány kisasszonyról készült művei ma olyan intézményekben állnak, mint a New York-i Kortárs Művészeti Múzeum vagy a Philadelphiai Művészeti Múzeum. A festőnőt ábrázoló bronzszobor 1997-ben egy New York-i árverésen 5,6 millió euróért cserélt gazdát. Ehhez képest a Pogány-birtok kastélyostól, parkostól ma még a félmilliót sem éri el. Pedig közvetlenül az államosítás után még a kommunisták is jobban ügyeltek rá, mint az 1990 után hatalomra került utódjaik. A hetvenes éveit taposó Schreiber Éva most is szívesen emlékszik vissza gyermekkorára, amikor apjának köszönhetően megadatott, hogy néhány évig a Pogány-kastélyban lakjon. A cseperedő kislány számára nem csak az akkor még jó állapotban lévő épület, a szemet kápráztató berendezése és a csodálatosan rendben tartott park vésődött az emlékezetébe. Feltűnt, hogy fiútestvérein kívül az összes körülötte lévő gyermek valamiféle fura nyelvet beszél, ráadásul vágott szemű. Az 50-es évek elején a kommunista hatalom a koreai gyermekeknek nyújtott menedéket. A háború elől Poklisára menekített és szüleiket nélkülöző csöppségeknek a román hatóságok igyekeztek teljesen a kedvükben járni. „Finomabbnál finomabb ételeket kaptak, én például akkor ettem először ikrát – meséli a jelenleg a Déva melletti Boholton élő özvegyasszony. – De ahhoz is úgy jutottam, hogy az ázsiai gyermekek nem akarták megenni, ők inkább békákat és gyíkokat fogdostak a parkban meg a tóban, s azzal táplálkoztak.” Bezárt kastély bezárt tulajdonossal A poklisai Pogány-birtokról a Hátszegről is jól látszó őraljaboldogfalvi Kendeffy-kastély felé vettük utunkat. A 18. századi épület csak kis töredéke a turisztikai irányjelző táblákon Cândeaként feltüntetett Kendeffyek hatalmas birodalmának. A Hunyad megyei erdészeti hivatal ellenállása dacára a földosztó bizottság mintegy 14 ezer hektár erdőt és legelőt szolgáltatott vissza a családnak. Ennek egy része a Retyezát Nemzeti Park területén fekszik, továbbá Pujban, Malomvízen, Várhelyen és Petrillán.
Egyes források szerint a Kendeffyek a román királyi családnál is gazdagabbak voltak – még 1918 után is. Miután a család 2003-ban visszakapta a szállodaként használt kastélyt, gyorsan bérbe is adta egy vállalkozónak, aki a továbbiakban is vendéglátóipari egységet üzemeltetett a középkori francia lovagvárak világát idéző tornyos épületben. A vállalkozó hirtelen halálát követően annak felesége visszamondta a szerződést, a külföldön élő tulajdonos pedig lakatot tett az impozáns épületre. Az őr szerint, ha kemény pénztárcával rendelkeznénk, akár meg is egyezhetnénk a tulajjal a vételárban. Hiába magyarázzuk, hogy nem éppen kastélyvásárra érkeztünk, arra bíztat, járjuk körbe az épületet. Minél közelebb kerülünk hozzá, annál lehangolóbb látvánnyal szembesülünk. Az is visszataszító, amibe az utóbbi időben pénzt fektettek. Azon töprengünk, ki adhatott engedélyt az A-kategóriás műemlék ajtainak, ablakainak fehér műanyagkeretes nyílászárókra való lecserélésére. Az 1943-ban Budapesten született, német állampolgársággal is rendelkező grófi sarjnak most viszont a legkisebb gondja is nagyobb ennél. Főként amióta kiderült, hogy a kastély egyik szobáját kiskorú lányokkal való kéjelgésre használta. Nem csupán helyi folklór, jogerős bírósági ítéletben rögzített tény: az idős úr két kerítőlegény segítségével cserkészte be áldozatait, akik közül a legfiatalabb tizenhárom éves volt, a legidősebb be sem töltötte a tizenhatot. A 2013. június 26-i keltezésű bírói határozat négy kiskorú áldozatot említ név szerint, akik 2008 és 2010 között Darányi Pál ágyában kötöttek ki. A jogerős döntés szerint a Hátszegen és környékén csak Palkó grófként emlegetett öregurat hároméves börtönbüntetésre, gyermekkereskedelemmel vádolt csatlósait öt esztendőre ítélték el. Darányi azzal védekezett, hogy a cigányok csapdát állítottak neki, kihasználták, meglopták, átverték. Bárhogyan is történt volna, mihelyt a rokonság is elhidegült tőle, a Kendeffyek sarja aligha számíthat arra, hogy a hátszegi magyarok ezek után közösségi példaképnek tekintsék.
(befejező része jövő heti lapszámunkban)
Szucher Ervin / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Megjelent Borbély Imre postumus könyve
Borbély Imre az erdélyi magyar nemzetpolitika, az erdélyi autonómia következetes képviselője volt, egyben szemtanúja és alakítója a romániai magyar politikai életnek.
„Miért örült Göncz Árpád köztársasági elnök a trianoni diktátumnak? Mit gondolt Markó Béla, az RMDSZ elnöke Verestóy Attiláról, aki a legbefolyásosabb erdélyi magyar milliárdos. Miként próbálta a román hatalom megvenni és lekötelezni az erdélyi magyar politikusokat? Hogyan vált az RMDSZ a román politikai vezetés kollaboránsává? Mikor, kik és milyen célból vezették tévútra az erdélyi magyar ügyeket?”– többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ Borbély Imre postumus megjelent könyvéből, melyet Harc a nemzet érdekében címmel rendezett sajtó alá halála után a fia, Borbély Zsolt Attila politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos alelnöke.
A könyvet a szerző szülővárosában, Temesváron mutatják beszeptember 23-án, szombaton 15 órától a Csiky Gergely Állami Magyar Színház előterében, a Temesvári Magyar Napok keretében.
„E könyv ötlete közös barátunktól, Tóth Károly Antaltól származik, aki egyik beszélgetésünk alkalmával vetette fel, hogy ha apám kiutazna hozzá Göteborgba, akkor készítene vele egy mélyinterjút – írja a meghívóban Borbély Zsolt Attila. – Az ötletet tett követte, 2013 nyarán elkészült az interjú, aminek tökéletesítésén legépelése és kézhez vétele után Borbély Imre haláláig dolgozott. Úgy vélte, ebben a kötetben minden fontos gondolatának benne kell lenni, s e kötet nemcsak a múltról kell, hogy szóljon, hanem a jövőről is. Mindig akadt egy fontos kérdés, aminek még utána kellett olvasni, egy ötlet, amit ki kellett dolgozni. Így jutottunk oda, hogy a kötet megjelenésének annak főszereplője már nem örvendhet. Ellentétben azokkal, akik kézbe vehetik és eltöprenghetnek két nagy formátumú nemzetpolitikai gondolkodó beszélgetésén.”
Borbély Imre az erdélyi magyar nemzetpolitika, az erdélyi autonómia következetes képviselője volt, egyben szemtanúja és alakítója a romániai magyar politikai életnek. „Életút interjúja az erdélyi politikatörténet legizgalmasabb fejezeteibe kalauzol el minket, olyan folyamatokba láthatunk bele, amelyek eddig nem voltak ismertek a nagyközönség számára” – írja a könyv fülszövegében Szakács Árpád kiadó. aradihirek.ro

Tudose személyesen tájékoztatta Jakubinyi érseket, hogy nem foglalkoznak az iskolakérdéssel
Nem akarja azt a látszatot kelteni a román kormány, hogy nyomást gyakorolhat rá Budapest, így egyelőre nem akar lépéseket tenni a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium helyzetének megoldásáért, mondta a Krónikának Potyó Ferenc érseki helynök.
A román kormány jelen pillanatban nem akar lépni a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium helyzetének rendezése érdekében, nehogy azt a látszatot keltse, hogy a magyar kormány nyomására cselekszenek. Mindezt Mihai Tudose miniszterelnök egy személyes telefonbeszélgetés keretében hozta Jakubinyi György gyulafehérvári érsek tudomására – mondta el csütörtökön a Krónika megkeresésére Potyó Ferenc pápai prelátus.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség általános helynökét azt követően kerestük meg, hogy a Romániai Püspöki Konferencia őszi üléséről kiadott közleményben nem szerepelt a vásárhelyi iskola ügye, és arra voltunk kíváncsiak, hogy szerepelt-e kérdés a szeptember 18–20. között Jászvásáron lezajlott találkozó napirendjén.
Potyó Ferenc elmondta, most nem volt mit tárgyalni érdemben az iskolaügyről, és emlékeztetett, hogy korábban a püspöki konferencia állásfoglalásban vállalt szolidaritást a gimnáziummal.
A szerdai nap pikantériájának nevezte ugyanakkor az általános helynök, hogy miután találkozott Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, Mihai Tudose miniszterelnök felhívta Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érseket, a beszélgetés során pedig kijelentette: a román kormány jelenleg semmit nem akar tenni iskolaügyben, nehogy úgy tűnjön, hogy a magyar kormány nyomására cselekszik.
Mint ismeretes, Budapest több ízben is nyíltan kiállt a katolikus gimnázium mellett, a magyar kormány éppen a tanintézet jogi státusának megszűnte miatt emelt vétót Romániának az OECD-hez való csatlakozása ellen. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán – miután New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszaka keretében román kollégájával, Teodor Melescanuval tárgyalt – az MTI hírügynökségnek nyilatkozva leszögezte: „a végsőkig kitartunk és nem engedjük, hogy a környező országokban folyamatosan a magyarokat sújtó döntéseket hozzanak”.
Mint mondta, Románia esetében azért is „csalódást keltő” a marosvásárhelyi iskolával kapcsolatban kialakult helyzet, mert „a két ország között az elmúlt időszakban reményre okot adó, pozitív folyamatok indultak meg", és a két ország gazdasági egymásrautaltsága is világos.
Demokrácia és valóság
Potyó Ferenc általános helynök ismételten kiemelte, hogy egy demokratikus államban nem így kellene eljárni, hiszen Románia alkotmánya lehetővé teszi a felekezeti iskolák működtetését.
Létezik ugyan egy adminisztratív hiányosság, de Potyó – Călin Popescu Tăriceanut, a szenátus elnökét idézve – újfent leszögezte, a történetben az Országos Korrupcióellenes Ügyosztálynak (DNA) nem lenne semmi keresnivalója.
A pápai prelátus beszélt arról is, hogy miután a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem tartotta be az iskolaépületek bérlésére vonatkozó, 2014-ben kötött szerződést, az jogilag érvényét veszítette, a városházának pedig egy hónap áll a rendelkezésére a helyzet rendezésére. Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: sürgősségi kormányrendelettel kell újraalapítani a katolikus gimnáziumot
Sürgősségi kormányrendelettel kellene újralapítani a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot Kelemen Hunor szerint. Az RMDSZ elnöke többek között erről beszélt a Maszolnak adott interjúban, amelyben a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatot bővítő módosításai elfogadásának esélyeiről, a centenáriumról tett kijelentéseinek visszhangjáról és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről is kérdeztük.
- A bukaresti parlament szerdán nyilatkozatban ítélte el az ukrán oktatási törvényt. Az egyöntetűen megszavazott állásfoglalásban felszólítják Kijevet, hogy az oktatási törvényt igazítsa a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének előírásaihoz. De hát amint az RMDSZ árnyékjelentéseiből kiderül, Románia sem tartja be maradéktalanul ezeket az egyezményeket. Nincs itt ellentmondás?
- A chartával kapcsolatosan érdemes néhány dolgot egészen pontosan látni, mert másképpen nem lehet megérteni a történetet. Ez egy menü jellegű dokumentum, és a tagállamoknak a ratifikáláskor válogathatnak, hogy mi vállalnak el. Mindenik esetnél van három alpont, fokozat, és ha a tagállam a gyengébb fokozatot választja, akkor az egy teljesen más kötelezettséget jelent a részéről, mint azok esetében, akik az erősebb fokozatú megoldást fogadják el. Romániában egy olyan pillanatban sikerült ratifikálni a chartát, amikor a politikai osztály nagy többsége elfogadta az erősebb változatokat, és a menüből nagyon sokat választott. Ukrajna ehhez képest egy gyengébb fokozatot ratifikált, és csak ezt lehet számon kérni rajta. Persze, amit Ukrajna ratifikált, az még mindig megakadályozná egy ilyen, nyelvi jogokat korlátozó oktatási törvénynek az elfogadását, ha betartaná az egyezményt. De fontos ez, mert amikor én Románián számon kérem a nyelvi chartának az alkalmazását, akkor egészen mást kérek számon, mint Ukrajna esetében.
A parlamentben szerdán elfogadott dokumentumot több szempontból is fontosnak tartom. Az egyik szempont nyilván az, hogy megszületett, és fontos, hogy Románia is részt vegyen ebben az állásfoglalási hullámban, ami térségben elindult, mert jelentős román kisebbség él ott. Ugyanakkor egy jó alkalom arra, hogy Románia szembesüljön a saját kettős beszédével. Ezt mi a parlamentben is a szerdai hozzászólásunkban világossá tettük: gyakorlatilag ők most azzal találkoztak a saját nemzettársaik, az Ukrajnában, Bukovinában élő románok esetében, mint amit mi sokszor számon kérünk rajtuk a nyelvi jogokat illetően. Akkor hiteles egy állam ilyen szempontból is, ha nem használ kettős mércét, amikor a saját területén élő, és amikor a más ország területén élő kisebbségekről van szó. És talán ez egy jó alkalom arra, hogy a román politikusoknak egy része ezen elgondolkodjon. Nem hiszem azt, hogy most ettől hirtelen mindenki megvilágosodik és abbahagyja a kettős beszédet, de biztos lesznek olyanok, akik elgondolkodnak.
. Lát esélyt erre az önvizsgálatra a román politikai osztály részéről?
- Nem azt mondom, hogy látok esélyt, de ez egy jó alkalom, hogy legalább azok, akik nem elvakultan magyarellenesek és nem zsigeri gyűlölet mozgatja őket a kisebbségek ellen, elgondolkozzanak azon, hogy íme: van egy olyan helyzet, amikor nekik is a román kisebbségekkel kapcsolatosan erősebb álláspontot kell képviselni. Persze, jó lenne, ha Románia erőteljesebb nemzetpolitikát érvényesítene akár az ukrajnai, akár a szerbiai, Timok-völgyi román közösség felé. A Timoc-völgyi románokkal beszéltem, jártam a közösségükben, és az ukrajnai románok képviselőivel is talákoztam évekkel ezelőtt. Elmondták: gyakran úgy érzik, hogy őket a román állam leírta, a román politika nem foglalkozik velük. Néha küldenek egy-egy tankönyvcsomagot, bizonyos értelemben ilyen szempontból apróságnak tekinthető nyelvkönyveket, és ezzel ők letudják a problémát. Ezt ezek a román közösségek nem tartják kielégítőnek. Az ukrajnai fejlemények miatt elképzelhető, hogy ezt a román álláspontot fölülvizsgálják.
Az is fontos, hogy Németh Zsolt kezdeményezésére a román delegáció vezetője is elfogadta, hogy az Európai Tanács közgyűlésén együtt lépjenek föl az októberi ülésszakon, és együtt fogalmazzanak meg álláspontot, együtt kérjenek vitát az ukrajnai oktatási törvényről. Szóval, ha nehezen is, de van egy olyan téma, és pontosan a kisebbségvédelem, ahol a román és a magyar kormány, vagy a román és a magyar politika, parlament, közgyűlési képviselők együtt tudnak föllépni. Ez fontos, mert ebben a pillanatban a román-magyar viszony azért sok sebből vérzik, és ha kisebbségpolitikában együtt lépnek föl, akkor minden bizonyára a bizalmatlanságokból is le lehet valamennyit dolgozni.
- Az ukrán oktatási törvény már foglalkoztatta a romániai döntéshozókat, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök kijelentette, hogy túl korainak tartja az anyanyelv-használati küszöb csökkentését a közigazgatásban. Az RMDSZ törvényhozási prioritásainak listáján az elsők közt szerepelt ez a jogszabály-módosítás. Ezek szerint kénytelen lesz a szövetség lemondani róla?
- Nem mondunk le róla, ez egy rosszul feltett kérdés. Ha valaki azt hiszi, hogy ha egy román politikus nyilatkozik valamit, akkor lemondunk a törvénykezdeményezéseinkről, törekvéseinkről, akkor szerintem leegyszerűsíti, lebutítja, és teljes mértékben kontextustól függetlené próbálja tenni ezt a kérdést. A kontextushoz tartozik, hogy miért nyilatkozta ezt Liviu Dragnea, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, hogy mi volt júliusban. Az is benne van a képben, hogy miért lett ez hirtelen aktuális, ki pörgette föl teljesen értelmetlen, manipulatív szándékkal ezt témát a múlt héten. A Nemzeti Liberális Párt, mert a közigazgatási bizottságban erről a törvénytervezetről nem is beszélt senki, de bejelentette az egyik képviselőjük, a frakcióvezető, hogy éhségsztrájkba kezd. Ezen most már az egész ország röhög, mert az éhségsztrájk az ebédtől az uzsonnáig tartott, de akkor mindenki rászállt a témára, mintha már a PSD engedményt tett volna az RMDSZ-nek. Ezt azért tette a PNL, hogy a PSD-t tudják reakcióra késztetni, holott még el sem kezdődött a vita a közigazgatási bizottságban. Az igaz, hogy a munkaügyi bizottságban elfogadták a javaslatunkat, és azt mondják, hogy a testület elfogadta az anyanyelv-használati küszöb lecsökkentését 10 százalékra. Holott júniusban megbeszéltük, hogy 15 százalékos lesz a kompromisszum, június óta pedig nem volt semmiféle tárgyalás erről a kormánypártokkal. Tárgyalás azonban lesz, mert a közigazgatási bizottság ülése előtt le kell ülnünk és meg kell néznünk, hogy erről mit gondol a PSD.
Másrészt pedig azt is látni kell, hogy a parlamentben a kormánypártokon kívül más partner ebben a pillanatban nincs, akivel a törvénytervezeteinkről egyáltalán beszélni lehet. Ha tehát a parlamentben mi a 30 szavazatunk mellé még akarunk negyven akárhány százalékos támogatottságot, valakivel fog kelleni beszélni. Én mindig azt kérdezem azoktól, aki pontosan ismerik, látják, hogy mi van a parlamentben: mit javasolnak nekünk, kivel tárgyaljunk? Ha van egy jó javaslat, én szívesen elfogadom. Ha engem meg tud győzni valaki, hogy Traian Băsescuval vagy Ludovic Orbannal tárgyaljunk azok után, amit mondtak az RMDSZ-ről, én nagyon szívesen tárgyalok velük. Nincsen semmiféle problémám azzal, hogy a román politikában azzal tárgyaljunk, aki a parlamentbe bejutott és megbízatást kapott.
Tehát nem volt tárgyalás a törvénytervezetről a kormánypártokkal, és nem mondtunk le róla. Nem tudom, hogy a PSD-ALDE-nak mi lesz az álláspontja, amikor leülünk erről tárgyalni, és nem gondolom, hogy ma ebben a kérdésben ki lehet mondani a végszót. Egy valamit viszont gondolok erről: most a képviselőháznak első házként el kellene fogadnia egy olyan kompromisszumos megoldást, amelyet mi is jónak tartunk, a román többség is elfogad a parlamentben. És ezt a román társadalom előtt is úgy lehet felmutatni, hogy nem veszítenek, a félelmeiket nem támasztja alá. És abban bárkinek igaza van, mindegy, hogy Klaus Johannis vagy Liviu Dragnea mondja: meg kell próbálni meggyőzni a román társadalomnak a jelentős részét, hogy az elvárásaink iránt nyitott legyen, ne legyen elzárkózó. Ha az ősz folyamán sikerül a képviselőházban egy kompromisszumos jó megoldást elfogadni, akkor még mindig át fog menni a törvény a döntő házhoz, a szenátushoz. Nem vagyok biztos abban, hogy a mostani hangulatban, 2018-ban ezt át lehet vinni. De nincsen baj, mert egyrészt ott nincs hallgatólagos elfogadási határidő, nem szorít a cipő. Másrészt a román politikának 2018-ban kellene egy gesztust tennie, és azt mondania, hogy a nyelvhasználati jogokat bővítem. Ebből nem veszít semmit Románia, erősebb lesz a román társadalom, nő a kohézió, a bizalom, és éppen a századik évfordulón. Ha román politikus lennék, így gondolkodnék, és így érvelnék a román társadalom felé. Ezt javasoltam nekik is: ez lenne a centenárium esztendejében az a gesztus, amit szerintem minden további nélkül a román politika megtehetne. Hogy hogyan fognak dönteni, nem tudom, de engem rettenetesen dühít az, és nem csak engem, hogy bármi történjen ebben az országban, bárki van kormányon, az ellenzék a magyar kártyával veri a kormányoldalnak a fejét. Amikor a PSD volt ellenzékben, akkor a Demokrata Pártnak verték a fejét a MOGYE-vel, most a PSD van kormányon, a liberálisok ellenzékben, és most ők azok, akik a magyar nyelvhasználati jogokkal verik a PSD fejét. Tehát, a legnagyobb probléma az, hogy gyakorlatilag a magyar kártyát, a magyarellenességet, a szélsőséges nacionalizmust és a nem jó értelemben vett patriotizmust használják a belpolitikai harcokban. Nem arról beszélnek, hogy mi legyen az infrastruktúrával, mi legyen a gazdasággal, mi legyen a szociális ellátórendszerrel, mi legyen a egészségüggyel. Erről nekik nincsenek elképzeléseik, egyetlen gondolatuk van, hogy a mikrofontól elüvöltsék, hogy most a PSD-ALDE a hazaáruló, s eladta Erdélyt.
- A katolikus gimnázium diákjainak helyzetét ideiglenesen sikerült kormányzati beavatkozással megoldani. Miért nem lehetett ezt a lépést korábban, már a nyár folyamán megtenni?
- Én nem tartom pozitívnak azt, ami történt. Olyan félelme ugyanis senkinek nem volt, hogy nem fognak valahova iskolába járni a gyerekek a tanévkezdéskor. Azért tartom ezt ideiglenes állapotnak, mert senki nem szűntette meg törvényesen az iskolát, erről bírósági ítélet nem született. A legnagyobb probléma, hogy mégis elfogadta a tanfelügyelőség, tanügyminisztérium, hogy ennek az iskolának nincs jogi személyisége.
- Korábban azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ mielőbb kezdeményezni fogja a katolikus gimnázium újraalapítását. Megvárják, hogy előbb lezáruljanak az iskola jelenlegi peres ügyei?
- A jogászok véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Van, aki azt mondja, hogy meg kell várni a végleges bírósági döntést, én meg azt mondom, hogy nem kell megvárni, illetve azokkal a jogászokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem kell megvárni. Emellett szól több érv. Az egyik az, hogy ezt az iskolát nem szűntette meg még senki jogilag, a másik érv az, hogy ebben a pillanatban ennek az iskolának nincs jogi személyisége. Ilyen körülmények között minden további nélkül el lehet indítani egy iskolaalapítást, más névvel, természetesen, a következő tanévtől. Azt készséggel elismerem, hogy a 2017-2018-as tanévet nem lehet ilyen értelemben újraírni, de a 2018-2019-es tanévtől működhet jogi személyiséggel más néven, a katolikus gimnázium. A dilemma csak az, hogy ezt hogyan érjük el. Én a durvább, a fapadosabb megoldást javasoltam és javaslom a kormánynak, nem a mostani, egyszerűbbnek tűnő megoldást. Az egyszerűnek tűnő megoldás az, amit a törvény lehetővé tesz, és egyszer már belebukott ez az egész történet: önkormányzati határozat, utána tanfelügyelőségi engedély, akkreditálás, és február 25-ig, amíg az iskolahálózatot be kell jelenteni, ezt az egész procedúrát végig lehetne járni. Ez lenne a jelenlegi törvény szerinti logikus, értelmes, decentralizáció jegyében a követhető út. A marosvásárhelyi önkormányzatban ma a többséget tudjuk biztosítani az iskola létrehozásáról szóló határozat elfogadásához, ezt a nyáron elfogadott 3-4 határozattal bizonyítottuk. Jogilag is meg tudjuk pontosan indokolni, föl tudjuk építeni, hogy hogyan kell kinéznie egy ilyen önkormányzati határozatunk. A tapasztalatunk azonban az, hogy mivel ezeket a határozatokat meg lehet támadni, meg is fogják támadni a közigazgatási bíróságon, mert mindig akad olyan Dan Tănasă típusú „őrűlt”, aki ezt megtegye. Ha pedig megtámadják, akkor a bíróság felfüggeszti, és kicsúszunk a határidőkből.
Ezért azt mondtam, hogy egy durvább megoldást kellene átgondolni jogi szempontból, mert politikailag én meg tudom érvelni. Ez egy sürgősségi kormányrendelet lenne, amit nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon. Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt. Volt már erre precedens: a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését is sürgősségi rendelettel oldotta meg a kormány. Tudom, hogy nem ez a legelegánsabb megoldás, de a közigazgatási bíróságon mindent megtámadnak, és nagyon sokszor veszítünk. Ha pedig nyerünk, akkor már késő, mert kiléptünk a határidőkből. Ezért szerintem ebben a helyzetben, tapasztalataink birtokában, politikailag teljességgel indokolt eszköz a sürgősségi rendelet. A közösség, az egyház a kormánytól várja a megoldást ebben az ügyben. Amúgy erre sok idő nincsen. Az iskolahálózatot a következő tanévre február 25-ig el kell fogadni, és addig jogi személyiséggel rendelkező tanintézményt kell létrehozni. Ha azt várjuk, hogy a jelenlegi peres ügyek lezáruljanak, és csak utána fogunk neki az iskolaalapításnak, az igazságszolgáltatás ütemét ismerve attól tartok, hogy ez akár 2019-ig is elhúzódhat. Másrészt a mostani helyzetet csak ideiglenes, és nagyon gyenge megoldásnak tartom. Ebben az értelemben teljesen jogos a katolikus Státusnak az a döntése, hogy felbontja a szerződést az önkormányzattal az Unirea Főgimnázium befogadásáról.
- A katolikus gimnázium helyzetét összekapcsolva azzal, hogy a munkaügyi szakbizottság kedvezően véleményezte a közigazgatási törvény módosítását, elindultak sajtóspekulációk arról, hogy kormányra készül az RMDSZ. Ezt hogy kommentálja?
- Épületes marhaság ez a spekuláció. Elnézést, ha valakit ezzel a reakciómmal valakit megbántottam, de szó nincs ilyesmiről.
- Egy sajtóbeszélgetésen kijelentette, hogy nem csak az ellenzék, hanem a „mély állam” is érdekelt az RMDSZ elszigetelésében. Nem képzelhető el, hogy a deep state-nek köze van a magyar közösség megbélyegzésére tett kísérletnek, az óriási sajtóvisszhangú „kauflandos videónak”?
- Ez a videó egy buta, primitív provokáció volt. Én azért ennél többre tartom képesnek a deep state-et és azokat az intézményeket, amelyek ilyesmire tehetnek kísérletet.
- Valós román-magyar párbeszéddel bizonyára elejét lehetne venni ezeknek a provokációknak. De a jelek szerint ez a dialógus még a román értelmiségi elittel is nehézségekbe ütközik. Gondolok itt a BBTE rektorának az állásfoglalásaira, illetve az Andrei Pleșuval lefolytatott vitájára a centenáriumról elhangzott kijelentéseiről. Mi az ön szempontjából a tanulsága a román filozófussal folytatott vitának?
- Sok bírálat ért a centenáriummal kapcsolatos kijelentéseim miatt, egyikre sem válaszoltam, csak Andrei Pleșura reagáltam. Nagyon kevés embert figyelt fel arra, ami a mondandóm egyik lényege az interjúban, illetve az interjú megjelenése után a Pleșuval folytatott vitában mondtam. Talán Marius Diaconescu volt az egyetlen, aki azt mondta: „Oké, megöltük, felnégyeltük, kiutasítottuk az országból, elvettük az állampolgárságát, kinyírtuk Kelemen Hunort. De még van valami, amiről még nem beszéltünk, és ami fölött szándékosan vagy véletlenül átsiklottunk. Kelemen egy adott pillanatban azt mondja, hogy párbeszédre van szükség a román és a magyar társadalom között. 2018 után 2019 jön, a centenárium éve után ugyanis nem ér véget a világ: van-e közös jövő? Kelemen párbeszédre hívja a román társadalmat, és mi nem válaszolunk erre. Készek vagyunk mi párbeszédet folytatni a magyarokkal? Van, aki a román társadalom részéről párbeszédet folytasson? Miért nem fogjuk szaván, lássuk, a magyarok készen állnak-e párbeszédre, vagy ezt Kelemen csak úgy bedobta a köztudatba?”
Azt gondolom, hogy túl a nacionalista hisztérián, és túl azon, hogy durva karaktergyilkossággal végigsepertek rajtam és az RMDSZ-en 5-6 héten keresztül, ezt a részét a mondandómnak nem akarták érteni vagy nem vették figyelembe. Ha van néhány ember, aki odafigyel erre, akkor azt hiszem, hogy van egy jó alkalom a párbeszédre. Ugyanis én arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy nincs érdemi dialógus a többség és kisebbség között. Andrei Pleșu érezte ezt, csak kicsit másként közelített hozzá.
Az nem igaz, hogy nem kezdeményeztünk párbeszédet: csak mi kezdeményeztünk. Az autonómiatervezettel például elértük az ingerküszöböt: román egyetemek például bekapcsolódtak az erről szóló vitába, utána azonban ez leült. Később még egy-két témával elértük az ingerküszöböt, de az nem korrekt, hogy mi csak ilyen dolgokkal érjük el az ingerküszöböt, utána egy pár napig akarnak beszélni, utána meg elsikkad a téma, és kapjuk a pofokat. Azt hiszem, ez egy olyan időszak, amikor lehet, hogy provokatív módon, de talán el lehet jutni oda, hogy leüljünk, s elmondjuk egymásnak, hogy mi fáj, beszéljünk a kölcsönös félelmekről. Nem azt mondom, hogy ez holnap, holnapután meg fog történni, de szándékomban áll továbbra is arra biztatni őket, hogy ezt ne spóroljuk meg, ne kíméljük egymást ettől a dialógustól.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

„Karnyújtásnyira az emberektől” – magyar ügyintéző iroda nyílt Kolozsvár szívében
Iroda nyílt Kolozsvár szívében, a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 2. szám alatt, ahol anyanyelvükön fordulhatnak a város lakói az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány munkatársaihoz. Az önkormányzati és városgazdálkodási problémák mellett a magyarországi országgyűlési választáshoz szükséges regisztráció ügyében is segítséget kaphatnak a kolozsvári magyarok a hét öt napján.
A pénteki megnyitón Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke úgy fogalmazott, közös teret álmodtak meg, amelyben mind otthon érezhetik magukat. „A lényeg, hogy karnyújtásnyira legyünk a kolozsvári emberek számára” – fogalmazott a volt alpolgármester.
Önkormányzati ügyekben, közösségi kérdésekben fontos, hogy közel legyenek a döntéshozók azokhoz, akiktől a megbízást kapták. Egy ilyen időszakban, amikor nagy kihívások előtt állunk, ez különösen hangsúllyal bír – mondta el Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A következő években három erős tényezőtől függ a sorsunk: az érdekérvényességi képességeinktől, a magyarországi választások eredményeitől és az EU-s reformoktól, amelyek az őshonos kisebbségek védelmét kellene garantálják a Minority SafePacket elfogadva – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ elnöke elmondta azt is, a magyarországi választásokhoz szükséges regisztrációban szintén segíteni fognak a munkatársak. "Nekünk az a fontos, hogy olyan kormánya legyen Magyarországnak, amelyik bebizonyította, hogy a határon túli magyarok érdekeit képviseli. A magyar kormányzó pártokban partnerre leltünk és ezt kívánjuk megtartani. A barátok egymásra számítanak: mi is segítséget kaptunk és segítsége nyújtunk” – jelentette ki.
Beszélt arról is, hogy olyan buta provokációkra lehet még számítani, mint amilyen a miccs-botrány volt, de erős reményre ad okot az, hogy a román részről is sokan képviselték a józanságot az ügy megítélésében.
Nagy Zoltán, az Eurotrans Alapítvány elnöke elmondta, két éve kezdték el a honosítási munkát, Erdélyben húsz irodát működtetve, Erdélyen kívül hármat az országban, összesen nyolcvan munkatárssal. 2015 szeptembertől kezdték el a vidéki kiszállásokat, mert az elmúlt időben megcsappant az érdeklődők száma. Ezen a héten december 18-ig tartó door to door kampányt is indítottak a regisztrációval kapcsolatos információnyújtásért és a Minority SafePack aláírásgyűjtéséért.
Az iroda eggel 9 és délután 6 között tart nyitva. Az RMDSZ és az alapítvány munkatársai mellett az önkormányzati képviselők fogadóóráira is itt lehet ellátogatni. maszol.ro

A civilszférából érkeznek a marosvásárhelyi RMDSZ új alelnökei
Gáspár Botond újságíró a kulturális-turisztikai, Ferencz Katalin egyetemi hallgató az ifjúsági alelnöki tisztséget pályázta meg az RMDSZ marosvásárhelyi szervezeténél. A meghirdetett funkciókra csak ketten jelentkeztek, Vass Levente elnök azonban így is elégedett, mert saját területükön tapasztalt jelentkezőkről van szó.
Vass Levente csütörtök délutáni sajtótájékoztatóján mutatta be a vásárhelyi szervezet elnökségének két új tagját, a két alelnök pedig röviden ismertette a tisztséggel járó feladatkörét, illetve azokat az ötleteket, amelyeket szeretnének megvalósítani.
A civilszférából érkező alelnökök
Gáspár Botond a Vásárhelyi Hírlap munkatársa, elmondta, mielőtt megpályázta volna a politikai szerepkört, egyeztetett feletteseivel, azok beleegyezésüket adták, így nem érzi, hogy összeférhetetlen lenne az újságírói tevékenység az alelnöki tisztséggel.
Tervei között Marosvásárhely és más városok, települések közötti kapcsolatok erősítését hangsúlyozta az új alelnök, illetve olyan terveket vázolt fel, amelyek a megye, illetve Erdély részletesebb megismertetését célozzák.
Elmondta, szakirányú képzettséggel is rendelkezik, és több éves tapasztalata van a gasztronómiai turizmus, a turisztikai menedzsment terén. A várost, környékét és szélesebb körben Erdélyt szeretné népszerűsíteni nem csak a turisták, de a helyiek számára is, illetve olyan, elsősorban magyarországi településekkel szeretné, ha szorosabb partnerségre lépne a város, amelyek a Vásárhelyi Forgatagon már megfordultak.
Ferencz Katalin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának számítástechnika szakos negyedéves hallgatója, aki szintén kikérte az egyetem vezetőségének beleegyezését, mielőtt elvállalta volna az ifjúsági alelnöki szerepet az RMDSZ városi szervezetében.
Elmondása szerint szeretné bevonni a marosvásárhelyi ifjúságot a közéletbe, megkérdezni őket, hogy mik a céljaik, milyen kérdések foglalkoztatják őket, mi az, amivel kevésbé elégedettek. Véleménye szerint jelenleg akadályba ütközik az az ifjú, aki megpróbálja hallatni a hangját, vagy elmondani, hogy mi az ami a fiatalokat leginkább érdekli. Az ifjúsági alelnök Csíkszentgyörgyről érkezett Marosvásárhelyre és szülőfalujában is hasonló kérdésekkel foglalkozott. Az ott szerzett tapasztalatát ezentúl Marosvásárhelyen kamatoztatná.
Körzeti elnök-választások
Vass Levente, mint a városi RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy az elkövetkezendő három évet a helyhatósági választásokra való felkészüléssel szeretné eltölteni az általa vezetett szervezet. Marosvásárhelyen jelenleg 8 RMDSZ-körzet működik, de remélhetőleg hamarosan létrejön a 9. is.
A körzetekbe olyan embereket várnak, akik helyismeretükkel és tenniakarásukkal segítenek a következő választásokra felkészülni – mutatott rá az elnök, aki elmondta, Soós Zoltán visszatért az RMDSZ-be és elvállalta az Egyesülés negyed körzetének elnöki tisztségét. Portik Vilmosnak is feljánlott hasonló szerepkört Vass, de ő elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta. „Ezzel is a nyitottságunkat, a befogadókészségünket szeretnénk hangsúlyozni, azt hogy várunk mindenkit, aki visszatér, vagy betér a szervezetbe” – fogalmazott Vass Levente.
Feltérképezni a mobiltelefon nélküli településeket
Sajtótájékoztatóján Vass Levente új parlamenti kezdeményezését is ismertette. Elmondta, a kormány olyan sürgősségi telefonvonalat szeretne létrehozni, amely minden településről hívható, azzal viszont nem számolt, hogy még nagyon sok az olyan lakott település, ahol nem működnek a mobiltelefonok térerő hiányában.
Mielőtt a sürgősségi elérhetőségről gondoskodnának, fel kell ezeket a helységeket térképezni, és megoldani a telefonos lefedettséget. „Ne a szekeret fogjuk a lovak elé” – fűzte hozzá az RMDSZ-es parlamenti képviselő, akinek már korábban is volt ilyen jellegű kezdeményezése. Ennek érdekében most a telekommunikációs miniszterhez és a prefektúrához, valamint a szolgáltatókhoz szeretne fordulni. Ugyanakkor ahhoz, hogy teljes kép alakuljon ki, melyek ezek a hátrányos helyzetű falvak, felhívást intézett valamennyi érintett lakoshoz, hogy amennyiben olyan területen él, ahol nincs mobiletelefonos szolgáltatás, jelezze a község polgármesterének, illetve a képviselői irodának.
A jelentéseket a kabinet@vasslevente.ro címre várják, illetve hétköznaponként 9 és 16 óra között, kedden és csütörtökön 9 és 17 óra között Vass Levente parlamenti képviselői irodájában, a megyei önkormányzatnak és prefektúrának is helyet adó közigazgatási palota 89-es számú szobájában.
Antal Erika / maszol.ro

Potápi: Semmivel sem jobb a helyzet az autonómia terén, mint 1995-ben vagy 2004-ben
A Kárpát-medence magyar közösségei nem adták fel az autonómiáért folytatott harcukat, de a közösségeknek az őket érő támadások ellen is egyfolytában védekezniük kell – jelentette ki Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára pénteken a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) nagyváradi ülésén.
Az államtitkár KMAT idei második ülésének nyilvános részén felszólalva megállapította, hogy egyedül a Vajdaságban sikerült előrelépni az autonómia területén. Úgy vélte, amíg a székelyföldi magyar ember is közömbös az autonómia iránt, addig kevés esély van a sikerre. Szerinte elsősorban a saját közösség autonómia iránti igényét kell megerősíteni, majd a román közösségét, ehhez kell hozzáilleszteni a magyar és a román politikát, és ehhez kell nagyhatalmi, európai uniós támogatást szerezni.
„Semmivel sem jobb a helyzet mint 1995-ben vagy 2004-ben, de innen szép fordítani" – jegyezte meg az államtitkár, aki arra is kitért, hogy a magyar nemzetpolitika immár arra törekszik, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei boldogulni is tudjanak a szülőföldjükön. Ezért a hagyományos nemzetpolitikai területek mellett a magyar közösségek gazdaságát is támogatja.
Az államtitkárnak az autonómia iránti közönyre vonatkozó megállapítását mind Tőkés László KMAT-elnök, mind pedig Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke vitatta.
Tőkés László a székelyek autonómiaigényét a templomba ritkán járó, de mégis hívő emberek vallásosságához hasonlította. A KMAT elnöke szerint történelmi előzményei vannak annak, hogy az erdélyi magyarságban erősebb az autonómiaigény, mint a Kárpát-medence más magyar közösségeiben. Az erdélyi magyarság öntudatába ugyanis beépült, és maradványaiban máig megmaradt az erdélyi államiság tudata – vélte Tőkés László.
A politikus úgy vélte: a Magyarországot felszabdaló trianoni döntés centenáriumát megelőző fokozódó magyarellenesség is a közösségi önrendelkezés hiányára vezethető vissza. „Gordiuszi megoldás volna, ha a nemzeti önrendelkezés közösségi jogát tudnánk érvényesíteni. Tovább kell folytatnunk törvényes küzdelmünket az autonómia különböző formáinak a megvalósítása érdekében" – jelentette ki Tőkés László.
Szilágyi Zsolt úgy vélte: a székelyek 2013 októberében tartott nagy menetelése vagy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2007-ben tartott nem hivatalos mozgó urnás népszavazása is jelezte, hogy az autonómia népakarat Székelyföldön. A politikus szerint „mozgásban kell tartani a közösséget" hogy a népakarat megmaradjon.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalásában azt hangoztatta, hogy a magyar közösségeknek előbb a közösségeiken belül kell egységesíteniük autonómiaelképzeléseiket, és csak ezután szabad megszólítaniuk országaik vezetését. Úgy vélte: a Székelyföldre vonatkozó két autonómiatervezet között a leglényegesebb különbség, hogy míg az SZNT a történelmi Székelyföld számára kér területi autonómiát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) tervezete Hargita, Kovászna és Maros megye területére vonatkozik. Utóbbi terület nagyobb és olyan kistérségeket is magába foglal, amelyeken kisebbségben élnek a magyarok. A miniszterelnöki megbízott abbeli szándékának adott hangot, hogy a következő egyeztetésen „közös nevezőre hozzák" a székelyföldi tervezeteket.
A KMAT ülése után Nagyváradon Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címen autonómiakonferenciát is tartanak, amelyre a téma több európai szakértőjét is meghívták.
MTI; itthon.ma//karpatmedence

A székelyek közömbösek?
Az autonómiaharc folytatódik
A Kárpát-medence magyar közösségei nem adták fel az autonómiáért folytatott harcukat, de az őket érő támadások ellen is egyfolytában védekezniük kell – jelentette ki Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tegnap a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) nagyváradi ülésén.
Az államtitkár a KMAT idei második ülésének nyilvános részén felszólalva megállapította, hogy egyedül a Vajdaságban sikerült előrelépni az autonómia területén. Úgy vélte, amíg a székelyföldi magyar ember is közömbös az autonómia iránt, addig kevés esély van a sikerre. Szerinte elsősorban a saját közösség autonómia iránti igényét kell megerősíteni, majd a román közösségét, ehhez kell hozzáilleszteni a magyar és a román politikát, és ehhez kell nagyhatalmi, európai uniós támogatást szerezni. „Semmivel sem jobb a helyzet, mint 1995-ben vagy 2004-ben, de innen szép fordítani” – jegyezte meg, és hozzátette: a magyar nemzetpolitika immár arra törekszik, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei boldogulni is tudjanak a szülőföldjükön. Ezért a hagyományos nemzetpolitikai területek mellett a magyar közösségek gazdaságát is támogatja. Az államtitkárnak az autonómia iránti közönyre vonatkozó megállapítását mind Tőkés László KMAT-elnök, mind pedig Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke vitatta. Tőkés László a székelyek autonómiaigényét a templomba ritkán járó, de mégis hívő emberek vallásosságához hasonlította. A KMAT elnöke szerint történelmi előzményei vannak annak, hogy az erdélyi magyarságban erősebb az autonómiaigény, mint a Kárpát-medence más magyar közösségeiben, az erdélyi magyarság öntudatába ugyanis beépült, és maradványaiban máig megmaradt az erdélyi államiság tudata. A politikus úgy véli: a Magyarországot felszabdaló trianoni döntés centenáriumát megelőző, fokozódó magyarellenesség is a közösségi önrendelkezés hiányára vezethető vissza. „Gordiuszi megoldás volna, ha a nemzeti önrendelkezés közösségi jogát tudnánk érvényesíteni. Tovább kell folytatnunk törvényes küzdelmünket az autonómia különböző formáinak a megvalósítása érdekében” – jelentette ki Tőkés László. Szilágyi Zsolt szerint a székelyek 2013 októberében tartott nagy menetelése vagy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2007-ben tartott – nem hivatalos, mozgóurnás – népszavazása is jelezte, hogy az autonómia népakarat Székelyföldön. A politikus szerint „mozgásban kell tartani a közösséget”, hogy a népakarat megmaradjon. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalásában azt hangoztatta, hogy a magyarságnak előbb a közösségeiken belül kell egységesíteniük autonómiaelképzeléseiket, és csak ezután szabad megszólítaniuk országaik vezetését. Úgy vélte: a Székelyföldre vonatkozó két autonómiatervezet között a leglényegesebb különbség, hogy míg az SZNT a történelmi Székelyföld számára kér területi autonómiát, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tervezete Hargita, Kovászna és Maros megye területére vonatkozik. Utóbbi terület nagyobb, és olyan kistérségeket is magában foglal, amelyeken kisebbségben élnek a magyarok. A miniszterelnöki megbízott abbeli szándékának adott hangot, hogy a következő egyeztetésen „közös nevezőre hozzák” a két tervezetet. A KMAT ülése után Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címen autonómiakonferenciát is tartanak Nagyváradon, amelyre a téma több európai szakértőjét is meghívták. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kihívások elé nézünk
A romániai magyarságnak érdeke, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bizonyította: nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban fontos teret foglalnak el az erdélyi magyarok – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap Kolozsváron, ahol magyar nyelvű ügyintéző irodát nyitottak.
Kijelentette: az RMDSZ partnerre lelt a Fidesz–KDNP-ben, és tovább szeretnék erősíteni ezt a partnerséget. Kifejtette: kihívásokkal teli időszak elé néznek, hiszen a következő években legalább három fontos tényezőtől függ, hogy miként tudja érvényesíteni érdekeit a romániai magyarság: a román centenáriumtól, a magyarországi választások kimenetelétől, és az európai uniós reformoktól. A politikus szerint az őshonos kisebbségek helyzetének orvoslása uniós feladat kellene legyen, nem csak tagállami hatáskör. Szerinte Románia fél attól, hogy a kisebbségi kérdés kikerüljön hatásköréből, erre utal, hogy beperelte az Európai Bizottságot a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés miatt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: Érdekünk, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely számára fontosak az erdélyi magyarok
A romániai magyarságnak az az érdeke, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bizonyította: nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban fontos teret foglalnak el az erdélyi magyarok – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
Az RMDSZ elnöke pénteken Kolozsváron beszélt erről azon az eseményen, amelyen magyar nyelvű ügyintéző irodát nyitottak a kincses város Főterén. Kijelentette: az RMDSZ partnerre lelt a Fidesz–KDNP-ben, és tovább szeretnék erősíteni ezt a partnerséget. Az eseményről az RMDSZ tájékoztató hírlevele számolt be. Az RMDSZ elnöke rámutatott: régi álma és vágya volt a szövetségnek, hogy Kolozsvár belvárosában is legyen egy olyan hely, ahova betérhetnek ügyeiket intézni a magyar emberek. Az RMDSZ kolozsvári szervezete és az Eurotrans Alapítvány új közösségi terében segítenek a magyarországi választásokra való regisztrációban is. Kelemen Hunor kifejtette: kihívásokkal teli időszak elé néznek, hiszen a következő években legalább három fontos tényezőtől függ, hogy miként tudja érvényesíteni érdekeit a romániai magyarság. A politikus utalt a román Ókirályságnak a politikai értelemben vett Erdéllyel való egyesülésének, vagyis Nagy-Románia létrejöttének jövő évben sorra kerülő századik évfordulójára, a magyarországi választások kimenetelére, valamint az európai uniós reformokra. Úgy vélte, az Európai Unió reformja során az őshonos kisebbségeknek növelniük kell befolyásukat, hogy helyzetük orvoslása uniós feladat is legyen, ne csak tagállami hatáskör. Úgy vélte, Románia fél attól, hogy a kisebbségi kérdés kikerüljön hatásköréből, erre utal szerinte, hogy Bukarest beperelte az Európai Bizottságot a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzése miatt. Nagy Zoltán, az Eurotrans Alapítvány elnöke közölte: immár tízfős központi csapat és további hetven személy segít a könnyített honosítás megszerzésében. Az alapítványhoz két év alatt 27 ezer honosítási dosszié került, de több mint 45 ezer emberrel vették fel a kapcsolatot, és 3300 vidéki kiszállásuk volt. MTI; Nyugati Jelen (Arad)

Közelebb hozzák a döntéshozókat a kolozsvári magyarokhoz
Anyanyelvükön kérhetnek és kaphatnak ezentúl tanácsot és segítséget önkormányzati ügyekben, városgazdálkodási és közösségi kérdésekben a kolozsvári magyarok a ma délelőtt megnyitott ügyintéző irodában. Az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány által megálmodott közösségi tér az egyik Státus-palotában, a Szentegyház utca 2. szám alatt lelt otthonra. A munkatársak aláírásokat gyűjtenek majd a Minority SafePack európai polgári kezdeményezéshez, konkrét segítséget nyújtanak a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokat megelőző regisztrációban, de az egyszerűsített honosítási eljárás lebonyolításában is. Az elkövetkező időszakban az erdélyi magyarok helyzetét érdekérvényesítési képességeik, a Minority SafePack sorsa és a magyarországi választások eredményei határozzák meg – hangsúlyozta a megnyitón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Horváth Anna, a szövetség kolozsvári szervezetének elnöke úgy fogalmazott, a lényeg az, hogy biztos pontként „karnyújtásnyira legyünk a magyar emberektől.”
„Azt szeretném, hogy ez a Szentegyház utca 2. szám alatti iroda biztos pont legyen a kolozsvári magyarok életében” – hangsúlyozta a kolozsvári magyar ügyintéző iroda megnyitóján Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Mint mondta, amikor az Eurotrans Alapítvány és az RMDSZ kolozsvári szervezete a közösségi tér létrehozását eltervezte, szempontnak tekintette, hogy „karnyújtásnyira legyenek” az emberektől. Emlékeztetett, a tavalyi választási kampányban a tanácsosjelöltek az ígérték, „szoros kapcsolatban” maradnak a kolozsváriakkal, ezt a célt is szolgálná ez az iroda. Ennek megfelelően az RMDSZ önkormányzati tisztségviselői rögzített időpontokban fogadóórákat tartanak majd itt, illetve tematikus rendezvényeket is szerveznek majd, amelyekre olyan szakértőket hívnak meg, akik specifikus kérdéskörökben, például a belvárosi homlokzatfelújítások kapcsán tanácsokkal, javaslatokkal szolgálhatnak.
Egy ilyen kihívásokkal teli időszakban különös hangsúllyal bír az, hogy az önkormányzati döntéshozók közel legyenek azokhoz, akiktől a megbízást kapták – emelte ki Kelemen Hunor szövetségi elnök. Úgy vélte, a személyes találkozásokat semmivel sem lehet pótolni, az ügyintéző iroda pedig közelebb hozza az embereket az RMDSZ-hez is. Az elkövetkező éveken a romániai magyarok érdekérvényesítési képességét jelentős mértékben meghatározza majd a magyarországi választások kimenetele, az Európai Unió reformja, amelynek során növelniük kell a befolyásukat az őshonos kisebbségeknek is, hogy jogaik védelme uniós feladat is legyen – fejtette ki. Kelemen szerint „rossz üzenet” az, hogy Románia megtámadta az Európai Unió Bíróságán az Európai Bizottságot a Minority SafePack bejegyzése miatt. „Azt mutatja, az ország fél attól, hogy a kisebbségi kérdés kikerüljön a nemzetállami hatáskörből” – állapította meg. Az RMDSZ és a FUEN által kezdeményezett, európai kisebbségügyi javaslatcsomag kiterjed a szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatra, az egyenlő bánásmódra, a nemzeti kisebbségi kultúrák megőrzésére is. „Én optimista vagyok, már nyertünk pert a SafePack kapcsán az uniós bíróságon, ezt is meg fogjuk nyerni, az egymillió aláírás pedig össze fog gyűlni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Említést tett arról, hogy 2018-ban, a gyulafehérvári nyilatkozat centenáriumi évében a romániai magyar közösség „erős és buta” provokációkra számíthat, erre utal a legutóbbi, székelyudvarhelyi magyarellenes hisztériakeltési kísérlet is. Mindamellett reményre ad okot, hogy a román társadalomban a józanságot képviselő hangok is megszólaltak, ezekre a továbbiakban oda kell figyelni – állapította meg. Meggyőződéssel jelentette ki, hogy a szövetségnek a feszültségek közepette is „egyenesen kell beszélnie”, az erdélyi magyarok elvárásait pontosan megfogalmaznia. Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek le kell fordítania az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban leírt ígéreteket a 21. század jogi nyelvezetére, el kell mondania, hogy az elmúlt évszázadban milyen értékeket adtak hozzá a romániai magyarok a társadalomhoz, hogyan járultak hozzá a modern Románia kialakulásához, és nem fogadják el, hogy másodrangú állampolgárokként kezeljék őket.
Szót ejtett az RMDSZ elnöke arról is, hogy az elmúlt években partnerre lelt a Magyarországon kormányzó Fidesz-KDNP pártszövetségben, és ezt a partnerséget erősíteni szeretnék a továbbiakban is. „Az az érdekünk, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bebizonyította, nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban egyaránt fontos helyet foglalnak el az erdélyi magyarok” – hangsúlyozta. Ennek megfelelően, a most megnyitott iroda munkatársai segítséggel szolgálnak a magyarországi választásokat megelőző regisztráció lebonyolításában is. Jó munkát kívánt a munkatársaknak, azt, hogy ebben a közösségi térben mindig megértést és nyitottságot tapasztaljanak a magyar emberek.
Az Eurotrans Alapítvány elnöke, Nagy Zoltán beszámolt arról, hogy a magyar állammal kötött együttműködési szerződés alapján két éve kezdték el az egyszerűsített honosítási eljárás lebonyolításával kapcsolatos munkát: Erdélyben húsz irodát működtetnek, Erdélyen kívül hármat, Bákóban, Bukarestben és Galacon, összesen nyolcvan munkatárssal. Mivel azt tapasztalták, hogy a kezdeti érdeklődést követően megcsappant a honosítottak száma, a munkatársak 2015 szeptemberétől vidéki kiszállásokra is járnak. Mindmáig 3200 ilyen kiszállás volt, illetve 640 konzuli napot szerveztek, 40 ezer ember honosításához járultak hozzá az elmúlt két év alatt. Rövidesen elindul a háromhónapos door to doorkampány is a regisztrációval kapcsolatos információnyújtás érdekében és a Minority SafePack aláírásgyűjtéséért.
Zay Éva / Szabadság (Kolozsvár)