Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. november 9.
Egyeztet fórumot javasolt küldöttgyűlésén az SZNT
Az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum összehívását kezdeményezi a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely szombaton a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartotta küldöttgyűlését.
A teremben az ülés elején jelen volt Tőkés László, Biró Zsolt és Szilágyi Zsolt is, akik egy-egy rövid beszédben üdvözölték a jelenlévőket, kifejtették álláspontjukat az autonómiatörekvés és megvalósíthatóság ügyében. Úgyszintén jelen volt Andreas Gross svájci parlamenti képviselő, akinek jelentése alapján fogadták el az 1334-es határozatot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén.
Tőkés László beszédében elmondta: integrálni kell minden jó ügyet, így az autonómiáét is. Hiába megy Kelemen Hunor, Izsák Balázs és Tőkés László külön-külön Brüsszelbe és ott hárman háromféleképpen magyarázzák az autonómia kérdésének általuk elképzelt megvalósíthatóságát, azt vagy nem fogják, vagy nem akarják majd megérteni. Ezért van szükség a törekvések integrálására – mondotta az EP-képviselő.
Az ülésen elfogadtak néhány fontos határozatot. A székelyföldi autonómiastatútumra vonatkozóban leszögezték: tudomásul véve, hogy nem érkezett válasz az Állandó Bizottságnak a romániai magyarság parlamenti képviselőihez címzett azon felkérésére, hogy legyenek partnerek az autonómiastatútum ismételt parlamenti beterjesztésében, az SZNT még egy esélyt kíván adni a közös fellépésnek. Ezért azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy 2015. február végéig tegyék meg azokat a módosító indítványokat, amelyek számukra elfogadhatóvá tennék Székelyföld autonómiastatútumát.
Elvi nyilatkozatot adtak ki az Európa Tanács 1334-es (2003) és 1985-ös (2014) számú határozataira vonatkozóan. Nyílt levelet intéztek Thorbjorn Jaglandhoz, az ET főtitkárához, utalván arra, hogy immár 44 székelyföldi önkormányzat fogadott el autonómiapárti határozatot, a nyílt levélben arra kérik a főtitkárt, hogy az ET kövesse figyelemmel a romániai közigazgatási átalakítás folyamatát, és emlékeztesse Romániát, hogy a vállalt kötelezettségeit tiszteletben kell tartania.
Az SZNT egy másik határozatban azt kezdeményezte, hogy 2015 januárjában üljön össze az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum. Azt javasolta, hogy a fórum keretében az RMDSZ, a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az SZNT képviselői dolgozzanak ki közösen egy olyan elváráscsomagot, amelyet aztán valamennyi erdélyi magyar politika szervezet egységesen képviselőhet. Ezt a pozitív európai példák, valamint az ET releváns dokumentumai alapján javasolják kidolgozni.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro
Az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum összehívását kezdeményezi a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely szombaton a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartotta küldöttgyűlését.
A teremben az ülés elején jelen volt Tőkés László, Biró Zsolt és Szilágyi Zsolt is, akik egy-egy rövid beszédben üdvözölték a jelenlévőket, kifejtették álláspontjukat az autonómiatörekvés és megvalósíthatóság ügyében. Úgyszintén jelen volt Andreas Gross svájci parlamenti képviselő, akinek jelentése alapján fogadták el az 1334-es határozatot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén.
Tőkés László beszédében elmondta: integrálni kell minden jó ügyet, így az autonómiáét is. Hiába megy Kelemen Hunor, Izsák Balázs és Tőkés László külön-külön Brüsszelbe és ott hárman háromféleképpen magyarázzák az autonómia kérdésének általuk elképzelt megvalósíthatóságát, azt vagy nem fogják, vagy nem akarják majd megérteni. Ezért van szükség a törekvések integrálására – mondotta az EP-képviselő.
Az ülésen elfogadtak néhány fontos határozatot. A székelyföldi autonómiastatútumra vonatkozóban leszögezték: tudomásul véve, hogy nem érkezett válasz az Állandó Bizottságnak a romániai magyarság parlamenti képviselőihez címzett azon felkérésére, hogy legyenek partnerek az autonómiastatútum ismételt parlamenti beterjesztésében, az SZNT még egy esélyt kíván adni a közös fellépésnek. Ezért azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy 2015. február végéig tegyék meg azokat a módosító indítványokat, amelyek számukra elfogadhatóvá tennék Székelyföld autonómiastatútumát.
Elvi nyilatkozatot adtak ki az Európa Tanács 1334-es (2003) és 1985-ös (2014) számú határozataira vonatkozóan. Nyílt levelet intéztek Thorbjorn Jaglandhoz, az ET főtitkárához, utalván arra, hogy immár 44 székelyföldi önkormányzat fogadott el autonómiapárti határozatot, a nyílt levélben arra kérik a főtitkárt, hogy az ET kövesse figyelemmel a romániai közigazgatási átalakítás folyamatát, és emlékeztesse Romániát, hogy a vállalt kötelezettségeit tiszteletben kell tartania.
Az SZNT egy másik határozatban azt kezdeményezte, hogy 2015 januárjában üljön össze az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum. Azt javasolta, hogy a fórum keretében az RMDSZ, a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az SZNT képviselői dolgozzanak ki közösen egy olyan elváráscsomagot, amelyet aztán valamennyi erdélyi magyar politika szervezet egységesen képviselőhet. Ezt a pozitív európai példák, valamint az ET releváns dokumentumai alapján javasolják kidolgozni.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro
2014. november 10.
Összefogás a vörös veszedelem ellen
Több tízezren, főleg fiatalok vonultak utcára Románia-szerte a hétvégén, a külföldön élők szavazásának megakadályozása volt az ürügy, de tulajdonképpen Victor Ponta ellen tüntettek, megválasztásának veszélyeire hívták fel a figyelmet. Mintha újra rendszerváltó hangulat alakulna ki, 1989 decemberét emlegetik sokan, a letűnt idők, az átkos kommunizmus visszatérésének lehetőségére figyelmeztetnek. És – mint huszonöt éve – ismét a fiatalok a főszereplők.
A demokratikus erők régóta nem tapasztalt megmozdulásának lehetünk tanúi, nemcsak az utcán tüntetők tömege szembeötlő, de nyílt levélben foglalt állást 71 román író, művész, tudós, közéleti személyiség. A román értelmiség krémje elsősorban az otthon maradás, a passzivitás ellen emeli hangját. „Ne áltassátok magatokat, hogy ha otthon maradtok, nem fogtok szavazni. Távolmaradásotokkal egy veszélyes imposztorra voksoltok” – mondják, s kétség nem fér: Victor Ponta ama csaló, szélhámos, akire gondolnak. Kormánypénzekkel kampányol, ellehetetleníti az idegenbe szakadt román állampolgárok voksolását, hazudik, és elvtelen, lejárató kampányt folytat vetélytársával szemben – sorolja bűnlajstromát Mircea Cărtărescu, Andrei Pleşu, Gabriel Liiceanu, Horia-Roman Patapievici, Vladimir Tismăneanu, Dan Perjovschi, Ana Blandiana, Ioan Stanomir, Smaranda Enache és sokan mások.
Összezárnak tehát Johannis mellett a demokratikusan gondolkodó románok, s szavaikat mintha erősítené a baloldal válasza. Ponta tábora a nacionalista kártyával felel, Románia egységéért aggódik, meglovagolja a Temesváron, Kolozsváron feltűnt föderalizálást, autonómiát követel jelszavakat, és Johannis nyakába varrnák az ország szétdarabolásának szándékát. S bár a közvélemény-kutatások még mindig Ponta fölényét jelzik, nem lehetnek nyugodtak a szociáldemokraták, hisz egyre erőteljesebb és egyre hitelesebb az ellenük szólók hangja. Magyar térfélen a nemzeti oldal szavai csengnek egybe a román ellenzék, értelmiség, az utcán tiltakozó ifjak hangjával. Az RMDSZ a semlegességet választotta, azt sugallja, nem a mi ügyünk a választás, jobb, ha nem szólunk bele, inkább otthon ülünk. Csakhogy, mint a román szellemi elit levele is jelzi, a távolmaradás Pontának kedvez, tehát a szövetség áttételesen ugyan, célozgatások szintjén, de ismét a baloldal mellé sodródott. Mi azonban megtehetjük, hogy nem őket követjük, és 25 évvel a kommunizmus bukása után a demokráciára voksolunk. Két gyökeresen ellentétes oldal csatája ez, lehet mérlegelni, melyiket választjuk. Túl kell lépnünk a jogos elkeseredettségen, kiábrándultságon, és jövő vasárnap mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ne térhessen vissza a vörös veszedelem. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Több tízezren, főleg fiatalok vonultak utcára Románia-szerte a hétvégén, a külföldön élők szavazásának megakadályozása volt az ürügy, de tulajdonképpen Victor Ponta ellen tüntettek, megválasztásának veszélyeire hívták fel a figyelmet. Mintha újra rendszerváltó hangulat alakulna ki, 1989 decemberét emlegetik sokan, a letűnt idők, az átkos kommunizmus visszatérésének lehetőségére figyelmeztetnek. És – mint huszonöt éve – ismét a fiatalok a főszereplők.
A demokratikus erők régóta nem tapasztalt megmozdulásának lehetünk tanúi, nemcsak az utcán tüntetők tömege szembeötlő, de nyílt levélben foglalt állást 71 román író, művész, tudós, közéleti személyiség. A román értelmiség krémje elsősorban az otthon maradás, a passzivitás ellen emeli hangját. „Ne áltassátok magatokat, hogy ha otthon maradtok, nem fogtok szavazni. Távolmaradásotokkal egy veszélyes imposztorra voksoltok” – mondják, s kétség nem fér: Victor Ponta ama csaló, szélhámos, akire gondolnak. Kormánypénzekkel kampányol, ellehetetleníti az idegenbe szakadt román állampolgárok voksolását, hazudik, és elvtelen, lejárató kampányt folytat vetélytársával szemben – sorolja bűnlajstromát Mircea Cărtărescu, Andrei Pleşu, Gabriel Liiceanu, Horia-Roman Patapievici, Vladimir Tismăneanu, Dan Perjovschi, Ana Blandiana, Ioan Stanomir, Smaranda Enache és sokan mások.
Összezárnak tehát Johannis mellett a demokratikusan gondolkodó románok, s szavaikat mintha erősítené a baloldal válasza. Ponta tábora a nacionalista kártyával felel, Románia egységéért aggódik, meglovagolja a Temesváron, Kolozsváron feltűnt föderalizálást, autonómiát követel jelszavakat, és Johannis nyakába varrnák az ország szétdarabolásának szándékát. S bár a közvélemény-kutatások még mindig Ponta fölényét jelzik, nem lehetnek nyugodtak a szociáldemokraták, hisz egyre erőteljesebb és egyre hitelesebb az ellenük szólók hangja. Magyar térfélen a nemzeti oldal szavai csengnek egybe a román ellenzék, értelmiség, az utcán tiltakozó ifjak hangjával. Az RMDSZ a semlegességet választotta, azt sugallja, nem a mi ügyünk a választás, jobb, ha nem szólunk bele, inkább otthon ülünk. Csakhogy, mint a román szellemi elit levele is jelzi, a távolmaradás Pontának kedvez, tehát a szövetség áttételesen ugyan, célozgatások szintjén, de ismét a baloldal mellé sodródott. Mi azonban megtehetjük, hogy nem őket követjük, és 25 évvel a kommunizmus bukása után a demokráciára voksolunk. Két gyökeresen ellentétes oldal csatája ez, lehet mérlegelni, melyiket választjuk. Túl kell lépnünk a jogos elkeseredettségen, kiábrándultságon, és jövő vasárnap mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ne térhessen vissza a vörös veszedelem. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 10.
Ünnepelt a marosvásárhelyi Református Kollégium
A vallási oktatás újraindításának 20. évfordulójára emlékeztek kétnapos rendezvénysorozat keretében. Szombaton a Nemzeti Színházban ünnepi műsort szerveztek, ahol beszédek hangzottak el, visszatekintettek az ősi iskola múltjára, felelevenítették az újrakezdés nehézségeit, mindezt a gyermekek, növendékek eladásaival fűszerezve. Vasárnap a Vártemplomban tartottak ünnepi istentiszteletet.
MI vagyunk a kollégium, építjük, formáljuk az iskolát
Az ünnepséget Kovács Szabolcs egykori iskolalelkész áhítata kezdte, majd sorra következtek a díszbeszédek, amelyek közé a Református Kollégium jövőjét szavatoló kis óvodások, valamint az elkészít és első osztályos kisgyerekek műsorát ékelték, ezzel színessé és hangulatossá tették az estét.
– 457 éve indult el útjára Marosvásárhelyen a református felekezeti oktatás. Mégis a 20 éves refit ünnepeljük. Az iskola 391 éven keresztül volt a marosvásárhelyi magyar oktatás fellegvára. Annyi éven át állt a magyarság szolgálatában, és nevelt, oktatott. Tette ezt hittel, szeretettel, odaadással. Nemcsak neveket, hanem személyiségeket adott Marosvásárhelynek és a nagyvilágnak. Tette a dolgát mindenki: tanár és diák egyaránt. Tette a dolgát a két Bolyai, Bernády György, Köteles Sámuel, Molter Károly, Gecse Dániel, Vályi Gyula, Aranka György, Koós Ferenc, Borsos Tamás, Török János és még sokan mások. Értékeket kaptak és ugyanazt adták tovább a jövő nemzedékének. A közel négy évszázadon keresztül kivívta a tiszteletet és az elismerést.
1948-ben ezt a dics múltat az akkori rendszer egy tollvonással megszüntette, porba tiporta. Nehéz időket élt át a Református Kollégium, de előretekintett, s a múltban kivívott tiszteletet továbbadta az új iskolának. Ez lett később a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amely méltón vállalta fel a jogutód szerepét az egykori kollégium épületében. Színvonalas oktatás, eredmények. Ez az iskola is tiszteletet vívott ki magának Marosvásárhelyen és nem csak. De ez az iskola már nem a kollégium volt… A kommunista rendszer is, mint bármelyik rendszer az idők folyamán, megbukott. Új szelek kezdtek fújdogálni az egykori Református Kollégium épületében. A régi iskola újraindításáról kezdtek suttogni, de csak nagyon halkan. Hiszen nagyon sokan voltak azok, akik hallani sem akartak erről. Még most is sokan vannak... 46 évi szünet után, egy lelkes csapatnak köszönhetően újraindult az oktatás. És most MI vagyunk a kollégium, mi építjük, formáljuk a régi iskolát. Tiszta lelkiismerettel és örömmel jelenthetem ki, hogy jól csináljuk. Diákok, szülők és tanárok egyaránt. A Református Kollégium ismét elismert iskola, az eredményeink vizsgákon és versenyeken magukról beszélnek. Az új kollégiumnak van azonosságtudata, van jelleme és szellemisége – mondta ünnepi beszédében Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az iskola ügye mellé álltak, a szülőknek, akik bíztak az iskolában és gyermekeiket ebbe az iskolába íratták.
Kész a leltár
Székely Emese volt igazgatót, aki több mint egy éve köszönt le, hosszan megtapsolták. Elmondta, hogy a 12 évet – süti megfogalmazásban – a felelősségviselés jellemezte. Ahogy lehetett! Sokszor fogalmazódott meg benne, hogy két úr szolgája. Az egyház és az állam között kellett úgy lavírozni, hogy megmaradjanak, megerősödjenek, gyarapodjanak, és közben a köz megelégedésére tegyék a legfontosabb dolgukat: az oktatást és a nevelést.
– Az egyházkerülettel, a tanfelügyelőséggel és a tanügyminisztériummal való állandó egyeztetés, a szakok akkreditálása körüli bonyodalmak, a minőség biztosítása, pályázatok, ösztöndíjak, a szülőkkel való kapcsolattartás, a tanárok kiválasztása és alkalmazása, a városi tanáccsal való – többnyire kérések formájában történ – kommunikáció, az esti tagozat létrehozása, fegyelmi kérdések, elbocsátások, külföldi iskolákkal létrejött közös projektek, jelentések, csendes napok, versenyek, a holland támogatókkal való tervezgetés az iskola bővítéséről mind- mind olyan dolgok, amik miatt egy állandó készenléti működésre kellett beállítanom az életem. Nem mondom, hogy nehéz volt, és azt se mondom, hogy könnyű volt. Nem volt unalmas. Csodálatos embereket ismertem meg, csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt. Sokan közülük már nem lehetnek közöttünk. Főtiszteletű Csiha Kálmán egykori püspök, Tőkés Elek tanügyi tanácsos, nagytiszteletű Sárpataki János esperes, László Zoltán lelkész igazgató, Csíki Ágnes zenetanár, Gáspár Mónika tanárnő… Emlékük legyen áldott! – mondta Székely Emese, majd köszöntötte az iskolát, amely már meg tudja határozni önmagát és helyét a vidék oktatási intézményei körében. – Van kivívott helye és van elismertsége, amelyikben úgy próbáltunk hatni diákjaink éntudatára, hogy ne kiszolgáltatottjai, hanem alakítói legyenek a jövőnek. Itt a köszönet ideje is. Köszönöm a Jóistennek, hogy adta nekem ezt a munkát, köszönöm azoknak, akik annak idején bíztak bennem és kiválasztottak erre a feladatra, köszönöm azoknak, akik szerettek és köszönöm azoknak, akik nem fogadtak el. Így lettem gazdagabb. Én iskolám, köszönöm most neked! Kész a leltár! – fejezte be beszédét Székely Emese volt igazgató.
A beszédek során Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, Illés Ildikó főtanfelügyel-helyettes, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szólalt fel. Fellépett a Quintet együttes, az After 5, az István, a király rockoperából csendültek fel részletek, volt zongora- és szaxofonjáték, szavalatok hangzottak el Nagy Hajnalka Zsuzsanna és Vas Márton eladásában.
A rendezvényen részt vettek az Erdélyi Református Kollégium küldöttségei, a mezőcsáti küldöttség.
Tegnap a Vártemplomban Szegedi László generális direktor hirdetett igét, majd szavalatok hangzottak el, a kollégium kórusa énekelt.
Az ünnepi alkalomra egy emlékkönyvet adtak ki, amelyben igazgatók, tanárok, öreg- és jelenlegi diákok beszámolói, vallomásai láttak napvilágot.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
A vallási oktatás újraindításának 20. évfordulójára emlékeztek kétnapos rendezvénysorozat keretében. Szombaton a Nemzeti Színházban ünnepi műsort szerveztek, ahol beszédek hangzottak el, visszatekintettek az ősi iskola múltjára, felelevenítették az újrakezdés nehézségeit, mindezt a gyermekek, növendékek eladásaival fűszerezve. Vasárnap a Vártemplomban tartottak ünnepi istentiszteletet.
MI vagyunk a kollégium, építjük, formáljuk az iskolát
Az ünnepséget Kovács Szabolcs egykori iskolalelkész áhítata kezdte, majd sorra következtek a díszbeszédek, amelyek közé a Református Kollégium jövőjét szavatoló kis óvodások, valamint az elkészít és első osztályos kisgyerekek műsorát ékelték, ezzel színessé és hangulatossá tették az estét.
– 457 éve indult el útjára Marosvásárhelyen a református felekezeti oktatás. Mégis a 20 éves refit ünnepeljük. Az iskola 391 éven keresztül volt a marosvásárhelyi magyar oktatás fellegvára. Annyi éven át állt a magyarság szolgálatában, és nevelt, oktatott. Tette ezt hittel, szeretettel, odaadással. Nemcsak neveket, hanem személyiségeket adott Marosvásárhelynek és a nagyvilágnak. Tette a dolgát mindenki: tanár és diák egyaránt. Tette a dolgát a két Bolyai, Bernády György, Köteles Sámuel, Molter Károly, Gecse Dániel, Vályi Gyula, Aranka György, Koós Ferenc, Borsos Tamás, Török János és még sokan mások. Értékeket kaptak és ugyanazt adták tovább a jövő nemzedékének. A közel négy évszázadon keresztül kivívta a tiszteletet és az elismerést.
1948-ben ezt a dics múltat az akkori rendszer egy tollvonással megszüntette, porba tiporta. Nehéz időket élt át a Református Kollégium, de előretekintett, s a múltban kivívott tiszteletet továbbadta az új iskolának. Ez lett később a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amely méltón vállalta fel a jogutód szerepét az egykori kollégium épületében. Színvonalas oktatás, eredmények. Ez az iskola is tiszteletet vívott ki magának Marosvásárhelyen és nem csak. De ez az iskola már nem a kollégium volt… A kommunista rendszer is, mint bármelyik rendszer az idők folyamán, megbukott. Új szelek kezdtek fújdogálni az egykori Református Kollégium épületében. A régi iskola újraindításáról kezdtek suttogni, de csak nagyon halkan. Hiszen nagyon sokan voltak azok, akik hallani sem akartak erről. Még most is sokan vannak... 46 évi szünet után, egy lelkes csapatnak köszönhetően újraindult az oktatás. És most MI vagyunk a kollégium, mi építjük, formáljuk a régi iskolát. Tiszta lelkiismerettel és örömmel jelenthetem ki, hogy jól csináljuk. Diákok, szülők és tanárok egyaránt. A Református Kollégium ismét elismert iskola, az eredményeink vizsgákon és versenyeken magukról beszélnek. Az új kollégiumnak van azonosságtudata, van jelleme és szellemisége – mondta ünnepi beszédében Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az iskola ügye mellé álltak, a szülőknek, akik bíztak az iskolában és gyermekeiket ebbe az iskolába íratták.
Kész a leltár
Székely Emese volt igazgatót, aki több mint egy éve köszönt le, hosszan megtapsolták. Elmondta, hogy a 12 évet – süti megfogalmazásban – a felelősségviselés jellemezte. Ahogy lehetett! Sokszor fogalmazódott meg benne, hogy két úr szolgája. Az egyház és az állam között kellett úgy lavírozni, hogy megmaradjanak, megerősödjenek, gyarapodjanak, és közben a köz megelégedésére tegyék a legfontosabb dolgukat: az oktatást és a nevelést.
– Az egyházkerülettel, a tanfelügyelőséggel és a tanügyminisztériummal való állandó egyeztetés, a szakok akkreditálása körüli bonyodalmak, a minőség biztosítása, pályázatok, ösztöndíjak, a szülőkkel való kapcsolattartás, a tanárok kiválasztása és alkalmazása, a városi tanáccsal való – többnyire kérések formájában történ – kommunikáció, az esti tagozat létrehozása, fegyelmi kérdések, elbocsátások, külföldi iskolákkal létrejött közös projektek, jelentések, csendes napok, versenyek, a holland támogatókkal való tervezgetés az iskola bővítéséről mind- mind olyan dolgok, amik miatt egy állandó készenléti működésre kellett beállítanom az életem. Nem mondom, hogy nehéz volt, és azt se mondom, hogy könnyű volt. Nem volt unalmas. Csodálatos embereket ismertem meg, csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt. Sokan közülük már nem lehetnek közöttünk. Főtiszteletű Csiha Kálmán egykori püspök, Tőkés Elek tanügyi tanácsos, nagytiszteletű Sárpataki János esperes, László Zoltán lelkész igazgató, Csíki Ágnes zenetanár, Gáspár Mónika tanárnő… Emlékük legyen áldott! – mondta Székely Emese, majd köszöntötte az iskolát, amely már meg tudja határozni önmagát és helyét a vidék oktatási intézményei körében. – Van kivívott helye és van elismertsége, amelyikben úgy próbáltunk hatni diákjaink éntudatára, hogy ne kiszolgáltatottjai, hanem alakítói legyenek a jövőnek. Itt a köszönet ideje is. Köszönöm a Jóistennek, hogy adta nekem ezt a munkát, köszönöm azoknak, akik annak idején bíztak bennem és kiválasztottak erre a feladatra, köszönöm azoknak, akik szerettek és köszönöm azoknak, akik nem fogadtak el. Így lettem gazdagabb. Én iskolám, köszönöm most neked! Kész a leltár! – fejezte be beszédét Székely Emese volt igazgató.
A beszédek során Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, Illés Ildikó főtanfelügyel-helyettes, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szólalt fel. Fellépett a Quintet együttes, az After 5, az István, a király rockoperából csendültek fel részletek, volt zongora- és szaxofonjáték, szavalatok hangzottak el Nagy Hajnalka Zsuzsanna és Vas Márton eladásában.
A rendezvényen részt vettek az Erdélyi Református Kollégium küldöttségei, a mezőcsáti küldöttség.
Tegnap a Vártemplomban Szegedi László generális direktor hirdetett igét, majd szavalatok hangzottak el, a kollégium kórusa énekelt.
Az ünnepi alkalomra egy emlékkönyvet adtak ki, amelyben igazgatók, tanárok, öreg- és jelenlegi diákok beszámolói, vallomásai láttak napvilágot.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
2014. november 10.
Szép remények Marosvécsen
Talán még sohasem voltak egyszerre ennyien a Kemény család vécsi kastélyában. Nagyon sokan várták a november 8-i kapunyitást, legalább félezer ember fordult meg szombaton az ódon falak között és a várat övez sétányokon, az őszi színekben pompázó kastélyparkban. Erdély számos településéről érkeztek érdeklődők, de jöttek messzebbről, az anyaországból és még távolabbról is. Jelen akartak lenni a nagy eseményen, amelyet a szónokok közül többen neveztek történelminek. Sajnos, elkoptatott a jelző, ez esetben a használata mégis jogos, hiszen akárha maga a történelem szólítaná meg az ide látogatót. A műemlék épület sok évszázad zaklatott eseményeinek méltóságteljes tanúja, régi krónikák, tudós munkák, írói remekművek sokat emlegetett helyszíne, a Kemények több mint háromszáz esztendőn át birtokolták, aztán az új hatalom kisemmizte őket, és a diktatúrát megdönt rendszerváltás után még negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy ténylegesen megvalósuljon a jóvátétel, a család visszakapja tulajdonát, amely a két világháború között a "várúr", Kemény János és szerettei jóvoltából az erdélyi magyarság felbecsülhetetlen értékű szellemi fellegvárává vált. Hogyne lenne történelmi a pillanat, amikor az örökösök, az unokák és dédunokák, akiknek évtizedeken át bejárásuk se lehetett a kastélyba, most olyan nyílt napot szervezhettek, amelyen a különböző nemzedékeket képviselő közönség is érzékelhette, valós lehetőség adódik az impozáns építmény felújítására, arra, hogy a közösséget is szolgálva nyerje vissza régi dicsségét.
Egyelőre csak esélyről beszélhetünk, hiszen láthattuk, nagy átalakuláson kell átmennie, hogy a mai elvárások szintjén tölthesse be a nemes hivatást, a kulturális műhely szerepet, amelyet az örökösök szánnak neki, de összefogással ez is lehetségesnek tűnik. Az eseményt méltató, a valós és jelképes kapunyitást köszönt elöljárók – a beszédek sorrendjében Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tőkés László, az EMNT elnöke, Böjte Csaba ferences szerzetes, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke – is az összefogás, a közös építés, építkezés fontosságát hangsúlyozták. A párbeszéd házává kell tenni a várkastélyt, és ahogy egykor a "honfoglaló, nagy írónemzedék" bizonyos ellentétek dacára is szót tudott érteni a közös ügy érdekében, a mai magyarok se tévedhetnek a széthúzás útvesztőibe. A múlt, amelyet az épület történetét ismertet Vécsi Nagy Zoltán is felidézett, fontos számunkra, és a küzdelmes jelen is az, de talán még fontosabb az eljövend időszak, olyan jövőben kell gondolkodnunk, amely itthon tudja tartani a fiatalokat. Hogy a község számára mit jelent a korábbi rendeltetését visszanyer Kemény-kastély, azt Ördög Ferenc polgármester és Benkő Mihály református lelkész részletezte a Hunyadi László szobrászművész mintázta Kemény János-dombormű megkoszorúzása előtt. A Nagy Kemény Géza vezette ünnepség végén az örökösök nevében Kemény Zoltán mondott pohárköszöntőt.
Aztán a tömeg vette birtokba a hatalmas műemlék épületet. Órákon át hömpölygött az emberözön, pincétől a padlásig bejárták a szobák, folyosók, mellékhelyiségek, lépcsők labirintusát. Igyekeztek mindent felfedezni. Ebben jelzések, feliratok, eligazítások segítették, fotók tanúsították, hogy néztek ki korábban a termek, milyen volt a díszítés, a berendezés. Volt, akiket a bástyák, az erkélyek, a kilátók vonzottak a leginkább, hiszen a kastélyból gyönyörű tájakra látni. Lehangoló is lehetett volna a fűtetlen, sivár, üres belső terek látványa, ha nem ellensúlyozza az, hogy mindenki ünnepi lélekkel barangolt ezen a felejthetetlen napon a boltívekkel, váratlan benyílókkal, titokzatos csigalépcsőkkel, feljárókkal izgalmassá szabdalt 3000 négyzetméteren. És ha nem mindegyre ugyanoda tér vissza, abba a nagyobb helyiségbe, ahol színész előadók – Kilyén Ilka, B. Fülöp Erzsébet és Kozsik József – szólaltatták meg a hajdani helikoni találkozók halhatatlan egyéniségeit, és olyan közkedvelt zenészek, énekesek, mint Szabó Előd vagy Robert Brai gondoskodtak a színvonalas szórakoztatásról. Ifjabb tehetségek, szólisták és együttesek, marosvécsi gyerekcsoportok is felléptek. És a csendkedvelő szemlélődőkre is gondoltak a rendezők: a kastély egyik meghittebb helyiségében a Kemény János- emlékszobára bukkanunk. A Mecénás, az író kedves berendezései, könyvei és számos korabeli fotó, grafika, kisplasztika, plakett sejteti, milyen lehetett itt az élet az Erdélyi Helikon fénykorában. A szoba a nyílt nap után is látogatható. Persze a tél, pláne ha zord is, nagy kerékkötővé válhat. De tavaszra máris új, népes rendezvény van kilátásban, a vécsi iskolások szeretnék, ha áprilisban a kastélyban szervezhetnék meg hagyományos vetélkedőjüket. A család örömmel ad otthont a versenynek. És remélhetőleg előbb, mint utóbb, egyre több más jelents rendezvénynek is. Miért ne hinnénk, hogy a szombaton hangoztatott sok szép remény mihamarabb beteljesül?
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
Talán még sohasem voltak egyszerre ennyien a Kemény család vécsi kastélyában. Nagyon sokan várták a november 8-i kapunyitást, legalább félezer ember fordult meg szombaton az ódon falak között és a várat övez sétányokon, az őszi színekben pompázó kastélyparkban. Erdély számos településéről érkeztek érdeklődők, de jöttek messzebbről, az anyaországból és még távolabbról is. Jelen akartak lenni a nagy eseményen, amelyet a szónokok közül többen neveztek történelminek. Sajnos, elkoptatott a jelző, ez esetben a használata mégis jogos, hiszen akárha maga a történelem szólítaná meg az ide látogatót. A műemlék épület sok évszázad zaklatott eseményeinek méltóságteljes tanúja, régi krónikák, tudós munkák, írói remekművek sokat emlegetett helyszíne, a Kemények több mint háromszáz esztendőn át birtokolták, aztán az új hatalom kisemmizte őket, és a diktatúrát megdönt rendszerváltás után még negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy ténylegesen megvalósuljon a jóvátétel, a család visszakapja tulajdonát, amely a két világháború között a "várúr", Kemény János és szerettei jóvoltából az erdélyi magyarság felbecsülhetetlen értékű szellemi fellegvárává vált. Hogyne lenne történelmi a pillanat, amikor az örökösök, az unokák és dédunokák, akiknek évtizedeken át bejárásuk se lehetett a kastélyba, most olyan nyílt napot szervezhettek, amelyen a különböző nemzedékeket képviselő közönség is érzékelhette, valós lehetőség adódik az impozáns építmény felújítására, arra, hogy a közösséget is szolgálva nyerje vissza régi dicsségét.
Egyelőre csak esélyről beszélhetünk, hiszen láthattuk, nagy átalakuláson kell átmennie, hogy a mai elvárások szintjén tölthesse be a nemes hivatást, a kulturális műhely szerepet, amelyet az örökösök szánnak neki, de összefogással ez is lehetségesnek tűnik. Az eseményt méltató, a valós és jelképes kapunyitást köszönt elöljárók – a beszédek sorrendjében Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tőkés László, az EMNT elnöke, Böjte Csaba ferences szerzetes, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke – is az összefogás, a közös építés, építkezés fontosságát hangsúlyozták. A párbeszéd házává kell tenni a várkastélyt, és ahogy egykor a "honfoglaló, nagy írónemzedék" bizonyos ellentétek dacára is szót tudott érteni a közös ügy érdekében, a mai magyarok se tévedhetnek a széthúzás útvesztőibe. A múlt, amelyet az épület történetét ismertet Vécsi Nagy Zoltán is felidézett, fontos számunkra, és a küzdelmes jelen is az, de talán még fontosabb az eljövend időszak, olyan jövőben kell gondolkodnunk, amely itthon tudja tartani a fiatalokat. Hogy a község számára mit jelent a korábbi rendeltetését visszanyer Kemény-kastély, azt Ördög Ferenc polgármester és Benkő Mihály református lelkész részletezte a Hunyadi László szobrászművész mintázta Kemény János-dombormű megkoszorúzása előtt. A Nagy Kemény Géza vezette ünnepség végén az örökösök nevében Kemény Zoltán mondott pohárköszöntőt.
Aztán a tömeg vette birtokba a hatalmas műemlék épületet. Órákon át hömpölygött az emberözön, pincétől a padlásig bejárták a szobák, folyosók, mellékhelyiségek, lépcsők labirintusát. Igyekeztek mindent felfedezni. Ebben jelzések, feliratok, eligazítások segítették, fotók tanúsították, hogy néztek ki korábban a termek, milyen volt a díszítés, a berendezés. Volt, akiket a bástyák, az erkélyek, a kilátók vonzottak a leginkább, hiszen a kastélyból gyönyörű tájakra látni. Lehangoló is lehetett volna a fűtetlen, sivár, üres belső terek látványa, ha nem ellensúlyozza az, hogy mindenki ünnepi lélekkel barangolt ezen a felejthetetlen napon a boltívekkel, váratlan benyílókkal, titokzatos csigalépcsőkkel, feljárókkal izgalmassá szabdalt 3000 négyzetméteren. És ha nem mindegyre ugyanoda tér vissza, abba a nagyobb helyiségbe, ahol színész előadók – Kilyén Ilka, B. Fülöp Erzsébet és Kozsik József – szólaltatták meg a hajdani helikoni találkozók halhatatlan egyéniségeit, és olyan közkedvelt zenészek, énekesek, mint Szabó Előd vagy Robert Brai gondoskodtak a színvonalas szórakoztatásról. Ifjabb tehetségek, szólisták és együttesek, marosvécsi gyerekcsoportok is felléptek. És a csendkedvelő szemlélődőkre is gondoltak a rendezők: a kastély egyik meghittebb helyiségében a Kemény János- emlékszobára bukkanunk. A Mecénás, az író kedves berendezései, könyvei és számos korabeli fotó, grafika, kisplasztika, plakett sejteti, milyen lehetett itt az élet az Erdélyi Helikon fénykorában. A szoba a nyílt nap után is látogatható. Persze a tél, pláne ha zord is, nagy kerékkötővé válhat. De tavaszra máris új, népes rendezvény van kilátásban, a vécsi iskolások szeretnék, ha áprilisban a kastélyban szervezhetnék meg hagyományos vetélkedőjüket. A család örömmel ad otthont a versenynek. És remélhetőleg előbb, mint utóbb, egyre több más jelents rendezvénynek is. Miért ne hinnénk, hogy a szombaton hangoztatott sok szép remény mihamarabb beteljesül?
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
2014. november 10.
Szeben megye az idei Magyar Szórvány Napjának házigazdája
Az RMDSZ a nagyváradi kongresszusán, 2011 februárjában határozatot fogadott el a Magyar Szórvány Napjáról, amelyet november 15-én tartunk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján.
Déva, Brassó és Nagyenyed után idén Medgyes és Nagyszeben lesz a házigazdája az erdélyi központi rendezvényeknek november 15-én, szombaton.
A Medgyesen sorra kerül konferencia napirendjén szórványoktatási kérdések és Szeben megyei magyar közösséget bemutató előadások szerepelnek.
Az esemény szervezi az RMDSZ Szeben megyei szervezete és a Szövetség Főtitkársága. A rendezvény díszmeghívottja Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Seszták Miklós, a magyar kormány nemzeti fejlesztési minisztere.
Tavalytól a Magyar Állandó Értekezlet szórvány-szakbizottságának döntése értelmében az egész Kárpát-medencében megünneplik a Magyar Szórvány Napját november 15-én.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)
Az RMDSZ a nagyváradi kongresszusán, 2011 februárjában határozatot fogadott el a Magyar Szórvány Napjáról, amelyet november 15-én tartunk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján.
Déva, Brassó és Nagyenyed után idén Medgyes és Nagyszeben lesz a házigazdája az erdélyi központi rendezvényeknek november 15-én, szombaton.
A Medgyesen sorra kerül konferencia napirendjén szórványoktatási kérdések és Szeben megyei magyar közösséget bemutató előadások szerepelnek.
Az esemény szervezi az RMDSZ Szeben megyei szervezete és a Szövetség Főtitkársága. A rendezvény díszmeghívottja Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Seszták Miklós, a magyar kormány nemzeti fejlesztési minisztere.
Tavalytól a Magyar Állandó Értekezlet szórvány-szakbizottságának döntése értelmében az egész Kárpát-medencében megünneplik a Magyar Szórvány Napját november 15-én.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)
2014. november 10.
Se hús, se hal?
Az RMDSZ csúcsvezetése ismét valamilyen salamoni döntésre kényszerült, amikor a szavazópolgárok lelkiismeretére bízná: az elnökválasztás második fordulójában minden magyar ember voksoljon úgy, ahogyan a szíve diktálja. Hozzátenném: ha egyáltalán voksolni szándékszik, dönteni két olyan jelölt között, kiknek egyike sem túl lelkes harcosa a jogos magyar kérések megoldásának.
Klaus Iohannis azért nem, mert szász létére már az autonómia „megpedzésével” is magára zúdítaná a román nacionalisták haragját, s azok nagy hányada sem szavazna rá, akik az első fordulóban támogatták. Victor Ponta – eddigi fennforgása során azt bizonyította – alamizsnákkal ugyan szívesen lekenyerezné a magyarokat, de a lényeges dolgokról hallani sem akar. Még olyanról sem, mint a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyének méltányos rendezése, mert azzal is nagynemzeti érdeket sértene. És – horribile dictu! – autonómiát. Az egyetemi autonómiát. Amihez ugyancsak a románságnak van joga, a magyarok számára mindössze savanyú szőlő, mert, ugyebár, mindig az erősebb kutya… barátkozik.
Ponta az esetleges magyar választók szemében elkövetett még egy főbenjáró bűnt, jelesen azt, hogy olyan sötét figurákkal szövetkezett össze a második fordulóra, mint Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar és Dan Diaconescu. (Csak zárójelben mondom itt el, hogy vélekedésem szerint Victor Ponta vagy nem biztos a dolgában a második fordulót illetően, vagy „elsöpr” győzelmet szeretne, ha ilyen mélyre alacsonyodva cimboráskodik.)
Szóval szépreményű miniszterelnökünk is szalonképtelenné vált a magyar választók szemében, s ha jól megnézzük a dolgot, akkor ékesen kitetszik, nincs kisebb rossz, csak Rossz van. Választhatatlan választék. S mert ezt az RMDSZ is tisztán látja, hát bölcsen a választókra bízza a döntést. Hát a nép dönteni is fog, s alig hihetem, hogy a székely megyék elveszítenék utolsó helyeiket a szavazási kedv nagy ranglistáján, melyet mindig az oltyánok vezetnek, a muntyánok követnek, kissé megelőzve a moldovánokat, de tetemesen az árgyélánokat.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Az RMDSZ csúcsvezetése ismét valamilyen salamoni döntésre kényszerült, amikor a szavazópolgárok lelkiismeretére bízná: az elnökválasztás második fordulójában minden magyar ember voksoljon úgy, ahogyan a szíve diktálja. Hozzátenném: ha egyáltalán voksolni szándékszik, dönteni két olyan jelölt között, kiknek egyike sem túl lelkes harcosa a jogos magyar kérések megoldásának.
Klaus Iohannis azért nem, mert szász létére már az autonómia „megpedzésével” is magára zúdítaná a román nacionalisták haragját, s azok nagy hányada sem szavazna rá, akik az első fordulóban támogatták. Victor Ponta – eddigi fennforgása során azt bizonyította – alamizsnákkal ugyan szívesen lekenyerezné a magyarokat, de a lényeges dolgokról hallani sem akar. Még olyanról sem, mint a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyének méltányos rendezése, mert azzal is nagynemzeti érdeket sértene. És – horribile dictu! – autonómiát. Az egyetemi autonómiát. Amihez ugyancsak a románságnak van joga, a magyarok számára mindössze savanyú szőlő, mert, ugyebár, mindig az erősebb kutya… barátkozik.
Ponta az esetleges magyar választók szemében elkövetett még egy főbenjáró bűnt, jelesen azt, hogy olyan sötét figurákkal szövetkezett össze a második fordulóra, mint Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar és Dan Diaconescu. (Csak zárójelben mondom itt el, hogy vélekedésem szerint Victor Ponta vagy nem biztos a dolgában a második fordulót illetően, vagy „elsöpr” győzelmet szeretne, ha ilyen mélyre alacsonyodva cimboráskodik.)
Szóval szépreményű miniszterelnökünk is szalonképtelenné vált a magyar választók szemében, s ha jól megnézzük a dolgot, akkor ékesen kitetszik, nincs kisebb rossz, csak Rossz van. Választhatatlan választék. S mert ezt az RMDSZ is tisztán látja, hát bölcsen a választókra bízza a döntést. Hát a nép dönteni is fog, s alig hihetem, hogy a székely megyék elveszítenék utolsó helyeiket a szavazási kedv nagy ranglistáján, melyet mindig az oltyánok vezetnek, a muntyánok követnek, kissé megelőzve a moldovánokat, de tetemesen az árgyélánokat.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2014. november 10.
Botrányszagú hangfelvétel: aktivistákat küld a PSD a magyar templomokba
Minden egyes Szatmár megyei magyar templomba elküldi vasárnap legalább egy aktivistáját a Szociáldemokrata Párt (PSD) az államfőválasztás második fordulójában – hangzott el a Gândul szerint a Szatmár megyei PSD elnöke és a párt polgármestereinek november 4-i találkozóján.
A tárgyaláson készült hangfelvételt a portál megszerezte, és botrányszagú részleteket közölt az átiratából hétfőn este. A tanácskozáson a lap szerint Mircea Govor megyei elnök a PSD választási stratégiájáról beszélt a polgármestereknek, a kormánynak alárendelt intézmények vezetőinek, és kitért az RMDSZ-re is.
Govor agyafúrtaknak nevezte az RMDSZ-eseket, akik szerinte kétkulacsos politikát folytatnak. „Ezért minden egyes településen lesz egy magyar tőlünk és egy tőlük. Meg kell figyelnünk, hogy mire készülnek” – fejtegette a PSD-elnök a tanácskozáson.
Elhangzott az is, hogy a szociáldemokratáknak meg kell környékezniük a második fordulóig az RMDSZ-es polgármestereket. „Ez nem mehet így többet. Nincs mit tennünk egyebet. Embereink lesznek minden egyes magyar templomban. Ez csak azután, hogy beszéltünk a papjaikkal” – mondta Govor, de az nem derül ki, hogy pontosan milyen szerep hárul az aktivistákra a magyar templomokban. A beszélgetés jegyzőkönyve szerint Govor az ígérte az egyik polgármesternek, hogy olyan termálfürdőt „rittyent” a településére, „amilyent még nem látott a világ”.
A hangfelvételből kiderül az is, hogy az PSD-elnök kirúgással fenyegette az intézményvezetőket, ha nem tesznek meg mindent Victor Ponta győzelméért. A polgármestereknek meg azt mondta, ha nem mozgósítanak, akkor nem kapnak pénzt a megyei költségvetésből.
A Gândul kérdésére Govor elismerte, hogy volt egy találkozója a PSD-s polgármesterekkel és önkormányzati vezetőkkel, de ezen szerint nem vettek részt a kormánynak alárendelt intézmények vezeti. A hangfelvételről pedig azt mondta, hogy „valószínűleg valaki megfúrta”. Utóbb egyébként a Szatmár megyei főtanfelügyelő elismerte a portálnak, hogy maga is ott volt a találkozón, de azt mondta, hogy fenyegetőzések nem hangzottak el.
maszol/gandul.info
Minden egyes Szatmár megyei magyar templomba elküldi vasárnap legalább egy aktivistáját a Szociáldemokrata Párt (PSD) az államfőválasztás második fordulójában – hangzott el a Gândul szerint a Szatmár megyei PSD elnöke és a párt polgármestereinek november 4-i találkozóján.
A tárgyaláson készült hangfelvételt a portál megszerezte, és botrányszagú részleteket közölt az átiratából hétfőn este. A tanácskozáson a lap szerint Mircea Govor megyei elnök a PSD választási stratégiájáról beszélt a polgármestereknek, a kormánynak alárendelt intézmények vezetőinek, és kitért az RMDSZ-re is.
Govor agyafúrtaknak nevezte az RMDSZ-eseket, akik szerinte kétkulacsos politikát folytatnak. „Ezért minden egyes településen lesz egy magyar tőlünk és egy tőlük. Meg kell figyelnünk, hogy mire készülnek” – fejtegette a PSD-elnök a tanácskozáson.
Elhangzott az is, hogy a szociáldemokratáknak meg kell környékezniük a második fordulóig az RMDSZ-es polgármestereket. „Ez nem mehet így többet. Nincs mit tennünk egyebet. Embereink lesznek minden egyes magyar templomban. Ez csak azután, hogy beszéltünk a papjaikkal” – mondta Govor, de az nem derül ki, hogy pontosan milyen szerep hárul az aktivistákra a magyar templomokban. A beszélgetés jegyzőkönyve szerint Govor az ígérte az egyik polgármesternek, hogy olyan termálfürdőt „rittyent” a településére, „amilyent még nem látott a világ”.
A hangfelvételből kiderül az is, hogy az PSD-elnök kirúgással fenyegette az intézményvezetőket, ha nem tesznek meg mindent Victor Ponta győzelméért. A polgármestereknek meg azt mondta, ha nem mozgósítanak, akkor nem kapnak pénzt a megyei költségvetésből.
A Gândul kérdésére Govor elismerte, hogy volt egy találkozója a PSD-s polgármesterekkel és önkormányzati vezetőkkel, de ezen szerint nem vettek részt a kormánynak alárendelt intézmények vezeti. A hangfelvételről pedig azt mondta, hogy „valószínűleg valaki megfúrta”. Utóbb egyébként a Szatmár megyei főtanfelügyelő elismerte a portálnak, hogy maga is ott volt a találkozón, de azt mondta, hogy fenyegetőzések nem hangzottak el.
maszol/gandul.info
2014. november 11.
Ellenzékre pedig szükség van
Elegáns, a romániai magyar közéletben is ritka felelősségvállalási gesztus volt Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt részéről, hogy az államfőválasztás első fordulója után felajánlották lemondásukat – de alighanem megfontolt döntést hozott az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége a hétvégén, amikor ebben a formában nem fogadták el a két politikus távozását, inkább általános tisztújítást rendeltek el.
Nincs könnyű helyzetben az EMNP, a választásokon elért eredménye különösen a várakozások, illetve a sikeres aláírás-gyűjtési kampány tükrében számít kudarcnak: támogatóik számát nem sikerült növelniük, az RMDSZ-szel szembeni eredményük sem javult, s bár Kelemen Hunor mintegy ötvenezer vokssal kevesebbet kapott, mint öt évvel korábban, az RMDSZ továbbra is azt állíthatja, hogy övék a magyarok 86 százalékának támogatása.
Ez utóbbi pedig nem csupán a Néppárt, hanem a jobboldal egészének problémája, az RMDSZ ugyanis azzal érvelhet, elenyész a szövetséggel szembeni tábor támogatottsága, k a magyarság egyetlen legitim képviselői, nincs is szükség más pártra. Ennek tükrében érthetetlen a Magyar Polgári Párt, de leginkább annak elnöke, Bíró Zsolt utóbbi időben tanúsított magatartása, a Székely Nemzeti Tanáccsal szembeni bírálatok, elzárkózása a Népárttól, az RMDSZ-szel való szövetkezés – a polgáriak elnöke a jelek szerint sikeresen folytatja elődje, Szász Jen romboló munkáját, az MPP pedig a legjobb úton jár az önfelszámolás felé.
Nem véletlen az SZNT-re zúduló bírálatözön sem. Az RMDSZ felmérte, hogy a szervezet az autonómiamozgalom leghitelesebb képviselőjévé nőtte ki magát, így annak hiteltelenítése lett a cél, e tekintetben pedig kapóra jött nekik, hogy Izsák Balázs kiállt az SZNT statútumát felvállaló Szilágyi Zsolt mellett. Így sikerült némileg belerángatnia a pártpolitikai csatározásokba a szervezet egészét, főként, miután Bíró Zsolt is csatlakozott e kórushoz.
Ezer sebből vérzik tehát jelenleg az RMDSZ-en kívüli tábor, belső viták, sérelmek nehezítik az együttműködést, holott teljesen egyértelmű: a két kis párt csak együtt képviselhet jelentős erőt, külön-külön egyikük sem lehet sikeres, mindemellett pedig erőteljes mozgalmi háttérre van szükségük ahhoz, hogy felvehessék a versenyt a nagyobbik testvérrel, illetve befolyásolhassák annak döntéseit. Hogy képes lesz-e a feltámadásra a nemzeti oldal, elsősorban rajtuk múlik. Az biztos, hogy az erdélyi magyar társadalomnak, de magának az RMDSZ-nek is szüksége van az ellenzékre. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Elegáns, a romániai magyar közéletben is ritka felelősségvállalási gesztus volt Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt részéről, hogy az államfőválasztás első fordulója után felajánlották lemondásukat – de alighanem megfontolt döntést hozott az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége a hétvégén, amikor ebben a formában nem fogadták el a két politikus távozását, inkább általános tisztújítást rendeltek el.
Nincs könnyű helyzetben az EMNP, a választásokon elért eredménye különösen a várakozások, illetve a sikeres aláírás-gyűjtési kampány tükrében számít kudarcnak: támogatóik számát nem sikerült növelniük, az RMDSZ-szel szembeni eredményük sem javult, s bár Kelemen Hunor mintegy ötvenezer vokssal kevesebbet kapott, mint öt évvel korábban, az RMDSZ továbbra is azt állíthatja, hogy övék a magyarok 86 százalékának támogatása.
Ez utóbbi pedig nem csupán a Néppárt, hanem a jobboldal egészének problémája, az RMDSZ ugyanis azzal érvelhet, elenyész a szövetséggel szembeni tábor támogatottsága, k a magyarság egyetlen legitim képviselői, nincs is szükség más pártra. Ennek tükrében érthetetlen a Magyar Polgári Párt, de leginkább annak elnöke, Bíró Zsolt utóbbi időben tanúsított magatartása, a Székely Nemzeti Tanáccsal szembeni bírálatok, elzárkózása a Népárttól, az RMDSZ-szel való szövetkezés – a polgáriak elnöke a jelek szerint sikeresen folytatja elődje, Szász Jen romboló munkáját, az MPP pedig a legjobb úton jár az önfelszámolás felé.
Nem véletlen az SZNT-re zúduló bírálatözön sem. Az RMDSZ felmérte, hogy a szervezet az autonómiamozgalom leghitelesebb képviselőjévé nőtte ki magát, így annak hiteltelenítése lett a cél, e tekintetben pedig kapóra jött nekik, hogy Izsák Balázs kiállt az SZNT statútumát felvállaló Szilágyi Zsolt mellett. Így sikerült némileg belerángatnia a pártpolitikai csatározásokba a szervezet egészét, főként, miután Bíró Zsolt is csatlakozott e kórushoz.
Ezer sebből vérzik tehát jelenleg az RMDSZ-en kívüli tábor, belső viták, sérelmek nehezítik az együttműködést, holott teljesen egyértelmű: a két kis párt csak együtt képviselhet jelentős erőt, külön-külön egyikük sem lehet sikeres, mindemellett pedig erőteljes mozgalmi háttérre van szükségük ahhoz, hogy felvehessék a versenyt a nagyobbik testvérrel, illetve befolyásolhassák annak döntéseit. Hogy képes lesz-e a feltámadásra a nemzeti oldal, elsősorban rajtuk múlik. Az biztos, hogy az erdélyi magyar társadalomnak, de magának az RMDSZ-nek is szüksége van az ellenzékre. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 11.
A marosvécsi kastélyban
Szombaton megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a marosvécsi Kemény-kastély és a mögötte fekvő arborétum. A nyílt napot abból az alkalomból szervezték az örökösök, hogy hatvanöt év után ismét a család birtokába került az ingatlan. A Kemény család szándéka, hogy a várkastély, amely a magyar kulturális örökség része, a néhai Kemény János író szellemiségéhez híven, ismét az erdélyi és az összmagyarság céljait szolgálhassa – jelentette be Nagy Kemény Géza. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az örökösök egyike lapunknak azt mondta, céljuk az is, hogy megmutassák, milyen állapotban kapták vissza az épületet.
A kastély háromszáz évig volt a magyargyerőmonostori Kemény család tulajdonában. A várat a hozzá tartozó uradalommal együtt 1648-ban kapta meg Kemény János, az erdélyi hadak parancsnoka, a későbbi fejedelem. Utolsó jogos tulajdonosa, báró Kemény János, az író a művelődés szolgálatára kívánta fordítani vagyonát. 1926. július 1618-a között itt szervezte meg az erdélyi írók első Erdélyi Helikon-találkozóját. Ennek sikerén felbuzdulva 1944-ig minden nyáron megtartották az írók összejövetelét, a létszám évről évre gyarapodott. A Kemény család kényszerű kiköltöztetése után a kastélyt 1949-től a román állam használta, javítóintézet, majd neuropszichiátriai kórházotthon működött benne. A rendszerváltást követen a család visszaigényelte a ingatlant, az átadásra idén szeptember 30-án került sor. Közben a szomszédos telken otthonokat építettek, az intézet oda költözött át. A szombati nyílt nap alkalmával Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere mondott megnyitóbeszédet, kifejtette, öröm a község számára, hogy a kastély visszakerült eredeti tulajdonosaihoz, ugyanakkor a munkahelyek sem szűntek meg. Benkő Mihály helybeli református lelkipásztor úgy jellemezte a helyet, ahol fejedelmek, tudósok, írók és költők leltek otthonra, a kastély Erdély egyik kulturális központja volt. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja a helikoni közösségről beszélt. Böjte Csaba ferencrendi szerzetes az összefogásról, a párbeszéd jelentőségéről osztotta meg gondolatait. Beszédet mondott még Tőkés László, az EMNT, és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Vécsi Nagy Zoltán a kastély történetét ismertette. Nagy Kemény Géza a család üzenetét tolmácsolta: Kemény János író szellemiségét megőrizve a kastély ezentúl ismét az erdélyi és összmagyarság kulturális és társadalmi céljait igyekszik szolgálni. Végezetül báró Kemény Zoltán mondott pohárköszöntőt. A kastélyban korabeli fotókból és emléktárgyakból Kemény János-emlékkiállítás nyílt, és kiállították Hunyadi László szobrászművész helikoni írók arcképcsarnokát bemutató plakettjeit. A kastélykert évszázados sárguló fái között meg lehetett tekinteni Kemény János, felesége és két gyermeke sírját, mögötte Wass Albert síremlékét, előtte a Kós Károly által tervezett, Kuncz Aladár emlékére állított helikoni asztalt. A rendezvényen megkoszorúzták a kastély homlokzatán álló Kemény János-emléktáblát, és kulturális műsort tartottak. A kastély termeit ellep közönség – 527 regisztrált, de valójában mintegy hétszáz érdeklődő – megtapasztalhatta, mennyire lelakta a román állami intézmény az épületet, s elcsodálkozhatott azon, milyen körülmények között ápolhatták itt a betegeket.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Szombaton megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a marosvécsi Kemény-kastély és a mögötte fekvő arborétum. A nyílt napot abból az alkalomból szervezték az örökösök, hogy hatvanöt év után ismét a család birtokába került az ingatlan. A Kemény család szándéka, hogy a várkastély, amely a magyar kulturális örökség része, a néhai Kemény János író szellemiségéhez híven, ismét az erdélyi és az összmagyarság céljait szolgálhassa – jelentette be Nagy Kemény Géza. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az örökösök egyike lapunknak azt mondta, céljuk az is, hogy megmutassák, milyen állapotban kapták vissza az épületet.
A kastély háromszáz évig volt a magyargyerőmonostori Kemény család tulajdonában. A várat a hozzá tartozó uradalommal együtt 1648-ban kapta meg Kemény János, az erdélyi hadak parancsnoka, a későbbi fejedelem. Utolsó jogos tulajdonosa, báró Kemény János, az író a művelődés szolgálatára kívánta fordítani vagyonát. 1926. július 1618-a között itt szervezte meg az erdélyi írók első Erdélyi Helikon-találkozóját. Ennek sikerén felbuzdulva 1944-ig minden nyáron megtartották az írók összejövetelét, a létszám évről évre gyarapodott. A Kemény család kényszerű kiköltöztetése után a kastélyt 1949-től a román állam használta, javítóintézet, majd neuropszichiátriai kórházotthon működött benne. A rendszerváltást követen a család visszaigényelte a ingatlant, az átadásra idén szeptember 30-án került sor. Közben a szomszédos telken otthonokat építettek, az intézet oda költözött át. A szombati nyílt nap alkalmával Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere mondott megnyitóbeszédet, kifejtette, öröm a község számára, hogy a kastély visszakerült eredeti tulajdonosaihoz, ugyanakkor a munkahelyek sem szűntek meg. Benkő Mihály helybeli református lelkipásztor úgy jellemezte a helyet, ahol fejedelmek, tudósok, írók és költők leltek otthonra, a kastély Erdély egyik kulturális központja volt. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja a helikoni közösségről beszélt. Böjte Csaba ferencrendi szerzetes az összefogásról, a párbeszéd jelentőségéről osztotta meg gondolatait. Beszédet mondott még Tőkés László, az EMNT, és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Vécsi Nagy Zoltán a kastély történetét ismertette. Nagy Kemény Géza a család üzenetét tolmácsolta: Kemény János író szellemiségét megőrizve a kastély ezentúl ismét az erdélyi és összmagyarság kulturális és társadalmi céljait igyekszik szolgálni. Végezetül báró Kemény Zoltán mondott pohárköszöntőt. A kastélyban korabeli fotókból és emléktárgyakból Kemény János-emlékkiállítás nyílt, és kiállították Hunyadi László szobrászművész helikoni írók arcképcsarnokát bemutató plakettjeit. A kastélykert évszázados sárguló fái között meg lehetett tekinteni Kemény János, felesége és két gyermeke sírját, mögötte Wass Albert síremlékét, előtte a Kós Károly által tervezett, Kuncz Aladár emlékére állított helikoni asztalt. A rendezvényen megkoszorúzták a kastély homlokzatán álló Kemény János-emléktáblát, és kulturális műsort tartottak. A kastély termeit ellep közönség – 527 regisztrált, de valójában mintegy hétszáz érdeklődő – megtapasztalhatta, mennyire lelakta a román állami intézmény az épületet, s elcsodálkozhatott azon, milyen körülmények között ápolhatták itt a betegeket.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 11.
Ki hisz nekik?
Bár nem könnyű túlszárnyalni a rendszerváltás óta rendezett romániai választási kampányok során a szavazópolgárok arcába zúdított hazugságözönt, a mostani államelnöki megmérettetés igyekszik valamennyivel felvenni a versenyt.
Talán emlékszünk még a korábbi korteshadjáratokra, amikor az államfői tisztségre – vagy éppen újrázásra – hajtó jelölteknek azt vágták a fejéhez, hogy gyerekeket ütöttek meg, nőt erőszakoltak, vagy hogy cserbenhagyták az öngyilkosságba menekül halálos beteg feleségüket.
Nos a legfőbb közjogi méltóság titulusára pályázók részéről konkrét programot, jövő- és országképet váró választópolgárnak továbbra is be kell érnie a személyeskedésekkel, az övön aluli ütésekkel, a szüntelen démonizálással. És persze a temérdek valótlansággal.
Reménykedjünk, hogy a választók többségének memóriája nem bizonyul túl rövidnek vasárnap, és a második fordulós pecsételés során nem feledik, miként merítették ki a szociáldemokraták a csúsztatások, hazugságok teljes tárházát, és folyamodtak a legalantasabb módszerekhez Victor Ponta Cotroceni-be vezet útjának egyengetéséért.
Beigazolódott: az önkormányzati képviselők, polgármesterek pártválasztását kifejezetten a szavazatszerzés érdekében tette lehetővé a PSD, amely most gátlástalanul ígéri a kormányzati forrásokat az átállóknak a voksokért.
Miközben 2009-ben – ne feledjük: az RMDSZ-szel egyetértésben – kormányfőnek javasolta, a PSD ma gyerekkereskedőként, gyengeelméjűként, hazaárulóként igyekszik feltüntetni Klaus Johannist, aki Pontáék szerint Erdély elszakítására törekszik. (Amúgy ez utóbbi végképp meggyző érv lehetne a régió nagyobb önállóságára áhítozó erdélyi románok és magyarok számára, elvégre – hogy az RMDSZ-t idézzük – „megbízható” forrásból, a kormányfő háza tájáról származik).
De akárcsak akkor, a PSD ezúttal is mindent elkövet a külföldön él románok megbélyegzése, szavazati joguk akadályoztatása érdekében. A külügyminiszter kierőltetett távozása porhintés csupán, hiszen a hagyományosan a jobboldalhoz húzó külhoniaktól a szocdemek legszívesebben megvonnák a választójogot. Mintha nem nekik lett volna oroszlánrészük abban, hogy itthagyták az országot.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Bár nem könnyű túlszárnyalni a rendszerváltás óta rendezett romániai választási kampányok során a szavazópolgárok arcába zúdított hazugságözönt, a mostani államelnöki megmérettetés igyekszik valamennyivel felvenni a versenyt.
Talán emlékszünk még a korábbi korteshadjáratokra, amikor az államfői tisztségre – vagy éppen újrázásra – hajtó jelölteknek azt vágták a fejéhez, hogy gyerekeket ütöttek meg, nőt erőszakoltak, vagy hogy cserbenhagyták az öngyilkosságba menekül halálos beteg feleségüket.
Nos a legfőbb közjogi méltóság titulusára pályázók részéről konkrét programot, jövő- és országképet váró választópolgárnak továbbra is be kell érnie a személyeskedésekkel, az övön aluli ütésekkel, a szüntelen démonizálással. És persze a temérdek valótlansággal.
Reménykedjünk, hogy a választók többségének memóriája nem bizonyul túl rövidnek vasárnap, és a második fordulós pecsételés során nem feledik, miként merítették ki a szociáldemokraták a csúsztatások, hazugságok teljes tárházát, és folyamodtak a legalantasabb módszerekhez Victor Ponta Cotroceni-be vezet útjának egyengetéséért.
Beigazolódott: az önkormányzati képviselők, polgármesterek pártválasztását kifejezetten a szavazatszerzés érdekében tette lehetővé a PSD, amely most gátlástalanul ígéri a kormányzati forrásokat az átállóknak a voksokért.
Miközben 2009-ben – ne feledjük: az RMDSZ-szel egyetértésben – kormányfőnek javasolta, a PSD ma gyerekkereskedőként, gyengeelméjűként, hazaárulóként igyekszik feltüntetni Klaus Johannist, aki Pontáék szerint Erdély elszakítására törekszik. (Amúgy ez utóbbi végképp meggyző érv lehetne a régió nagyobb önállóságára áhítozó erdélyi románok és magyarok számára, elvégre – hogy az RMDSZ-t idézzük – „megbízható” forrásból, a kormányfő háza tájáról származik).
De akárcsak akkor, a PSD ezúttal is mindent elkövet a külföldön él románok megbélyegzése, szavazati joguk akadályoztatása érdekében. A külügyminiszter kierőltetett távozása porhintés csupán, hiszen a hagyományosan a jobboldalhoz húzó külhoniaktól a szocdemek legszívesebben megvonnák a választójogot. Mintha nem nekik lett volna oroszlánrészük abban, hogy itthagyták az országot.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 11.
Burkolt RMDSZ-bírálat Joseph Daultól
Burkoltan bírálta az RMDSZ-t kedden Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke, aki azért érkezett Bukarestbe, hogy Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje mellett kampányoljon, és a jobbközép pártok vezetőivel tárgyaljon.
A francia politikus azt követen, hogy a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) székházában Johannisszal tárgyalt, újságírói kérdésre válaszolva véleményt nyilvánított arról is, hogy egyes jobbközép pártok nem támogatják egyértelműen Johannis elnökké választását.
Daul rámutatott: volt olyan párt, amely megmagyarázta, hogy jobb, ha nem támogatják közvetlenül Johannist, a közvetett támogatás hasznosabb, és ezt számadatokkal is igazolták, ezért elfogadta. Ezzel a Népi Mozgalom Pártra (PMP) utalt, amelynek elnöke, Elena Udrea csak annyit mondott a választóinak: menjenek el szavazni, és voksoljanak Ponta ellen.
Ugyanakkor az RMDSZ álláspontjára utalva – nem ejtve ki a szervezet nevét – úgy fogalmazott: „Másoknak azt mondtam, hogy ez nem normális.” „A jobbközép családnak egységesnek kell lennie. De tudják milyen ez, a népes családokban mindig van egy fenegyerek (enfant terrible), de azon vagyunk, hogy a család egységes maradjon” – mondta Daul.
Mint ismeretes, az RMDSZ nem állt ki egyik jelölt mellett sem, hanem azt javasolta szavazóinak, hogy a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Ugyanakkor Kelemen Hunor Victor Ponta és a PSD érdemeit méltatta, Johannist pedig keményen bírálta. Kelemen kedden is jelezte: az RMDSZ álláspontja változatlan. Daul viszont már korábban arra szólította az EPP romániai tagpártjait, hogy Johannist támogassák.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára múlt héten úgy nyilatkozott a Krónikának: Kelemen Hunor még a választás első fordulója előtt arról tájékoztatta Dault, hogy az RMDSZ kisebbségi pártként nem érzelmi, hanem racionális alapon választja ki, kit támogat, Daul pedig ezt megértette.
Daul egyébként Johannis érdemeiről szólva emlékeztetett: maga is egy község polgármestereként kezdte, és a polgármesteri tapasztalat a legjobb ahhoz, hogy valaki országos politikus legyen. Ezzel arra utalt, hogy Johannis Nagyszeben polgármestere. Daul szerint Johannis államfővé választása lehet a garancia arra, hogy Romániában független marad az igazságszolgáltatás, érvényesül a jogállamiság és folytatódik a korrupció elleni harc.
Daul reggel Traian Băsescu államfővel találkozott, majd Aurelian Pavelescuval, a parasztpárt elnökével tárgyalt, megpróbálva meggyőzni, hogy a jobbközép Klaus Johannist támogassa az államfőválasztás második fordulójában. Pavelescu azonban közölte: egyik jelöltet sem támogatja, és alkotmányos monarchiát szeretne. Daul találkozott Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, valamint Monica Macovei független EP-képviselővel, aki már Johannis mellé állt, és Elena Udreával, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnökével is.
Balogh Levente
Székelyhon.ro
Burkoltan bírálta az RMDSZ-t kedden Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke, aki azért érkezett Bukarestbe, hogy Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje mellett kampányoljon, és a jobbközép pártok vezetőivel tárgyaljon.
A francia politikus azt követen, hogy a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) székházában Johannisszal tárgyalt, újságírói kérdésre válaszolva véleményt nyilvánított arról is, hogy egyes jobbközép pártok nem támogatják egyértelműen Johannis elnökké választását.
Daul rámutatott: volt olyan párt, amely megmagyarázta, hogy jobb, ha nem támogatják közvetlenül Johannist, a közvetett támogatás hasznosabb, és ezt számadatokkal is igazolták, ezért elfogadta. Ezzel a Népi Mozgalom Pártra (PMP) utalt, amelynek elnöke, Elena Udrea csak annyit mondott a választóinak: menjenek el szavazni, és voksoljanak Ponta ellen.
Ugyanakkor az RMDSZ álláspontjára utalva – nem ejtve ki a szervezet nevét – úgy fogalmazott: „Másoknak azt mondtam, hogy ez nem normális.” „A jobbközép családnak egységesnek kell lennie. De tudják milyen ez, a népes családokban mindig van egy fenegyerek (enfant terrible), de azon vagyunk, hogy a család egységes maradjon” – mondta Daul.
Mint ismeretes, az RMDSZ nem állt ki egyik jelölt mellett sem, hanem azt javasolta szavazóinak, hogy a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Ugyanakkor Kelemen Hunor Victor Ponta és a PSD érdemeit méltatta, Johannist pedig keményen bírálta. Kelemen kedden is jelezte: az RMDSZ álláspontja változatlan. Daul viszont már korábban arra szólította az EPP romániai tagpártjait, hogy Johannist támogassák.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára múlt héten úgy nyilatkozott a Krónikának: Kelemen Hunor még a választás első fordulója előtt arról tájékoztatta Dault, hogy az RMDSZ kisebbségi pártként nem érzelmi, hanem racionális alapon választja ki, kit támogat, Daul pedig ezt megértette.
Daul egyébként Johannis érdemeiről szólva emlékeztetett: maga is egy község polgármestereként kezdte, és a polgármesteri tapasztalat a legjobb ahhoz, hogy valaki országos politikus legyen. Ezzel arra utalt, hogy Johannis Nagyszeben polgármestere. Daul szerint Johannis államfővé választása lehet a garancia arra, hogy Romániában független marad az igazságszolgáltatás, érvényesül a jogállamiság és folytatódik a korrupció elleni harc.
Daul reggel Traian Băsescu államfővel találkozott, majd Aurelian Pavelescuval, a parasztpárt elnökével tárgyalt, megpróbálva meggyőzni, hogy a jobbközép Klaus Johannist támogassa az államfőválasztás második fordulójában. Pavelescu azonban közölte: egyik jelöltet sem támogatja, és alkotmányos monarchiát szeretne. Daul találkozott Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, valamint Monica Macovei független EP-képviselővel, aki már Johannis mellé állt, és Elena Udreával, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnökével is.
Balogh Levente
Székelyhon.ro
2014. november 11.
„Kreténségeket” állít a szatmári PSD-elnök az RMDSZ szerint
A Szatmár megyei RMDSZ a Szövetségi Állandó Tanács döntéséhez tartja magát, és nem kötött semmiféle titkos paktumot a Szociáldemokrata Párttal (PSD) az államfőválasztás második fordulója előtt – szögezte le kedden a maszol.ro-nak Kereskényi Gábor.
A szatmári képviselőt azért kerestük meg, mert a Gândul által hétfő este közzétett hangfelvételek szerint Mircea Govor Szatmár megyei PSD-elnök értésre adta a párt polgármestereinek, hogy kiegyeztek az RMDSZ-szel Victor Ponta támogatásában.
A politikus a hangfelvétel szerint arról is beszél, hogy a PSD elküld legkevesebb egy aktivistát vasárnap a magyar templomokban. „Lesz egy magyar tlünk, és egy magyar az RMDSZ-től” – fejtegette, de arra nem tért ki, hogy mi lesz az aktivisták küldetése a miséken és az istentiszteleteken.
Kereskényi Gábor „szemszedett hazugságnak” és „kreténségnek” nevezte Mircea Govor szavait. „Meghallgattam én is felvételt, és felismertem Govor hangját. Mindenkit belekevert a kampányba. Nehéz kommentálni a képtelenségeit, ez egy Govorra jellemző megnyilvánulás volt” – jelentette ki a képviselő.
Hangsúlyozta, a Szatmár megyei RMDSZ senkivel nem kötött semmiféle paktumot a második forduló előtt, SZÁT múlt heti döntéséhez tartja magát. „Minden más spekuláció” – fogalmazott Kereskényi.
Cs. P. T.
maszol.ro
A Szatmár megyei RMDSZ a Szövetségi Állandó Tanács döntéséhez tartja magát, és nem kötött semmiféle titkos paktumot a Szociáldemokrata Párttal (PSD) az államfőválasztás második fordulója előtt – szögezte le kedden a maszol.ro-nak Kereskényi Gábor.
A szatmári képviselőt azért kerestük meg, mert a Gândul által hétfő este közzétett hangfelvételek szerint Mircea Govor Szatmár megyei PSD-elnök értésre adta a párt polgármestereinek, hogy kiegyeztek az RMDSZ-szel Victor Ponta támogatásában.
A politikus a hangfelvétel szerint arról is beszél, hogy a PSD elküld legkevesebb egy aktivistát vasárnap a magyar templomokban. „Lesz egy magyar tlünk, és egy magyar az RMDSZ-től” – fejtegette, de arra nem tért ki, hogy mi lesz az aktivisták küldetése a miséken és az istentiszteleteken.
Kereskényi Gábor „szemszedett hazugságnak” és „kreténségnek” nevezte Mircea Govor szavait. „Meghallgattam én is felvételt, és felismertem Govor hangját. Mindenkit belekevert a kampányba. Nehéz kommentálni a képtelenségeit, ez egy Govorra jellemző megnyilvánulás volt” – jelentette ki a képviselő.
Hangsúlyozta, a Szatmár megyei RMDSZ senkivel nem kötött semmiféle paktumot a második forduló előtt, SZÁT múlt heti döntéséhez tartja magát. „Minden más spekuláció” – fogalmazott Kereskényi.
Cs. P. T.
maszol.ro
2014. november 11.
CAPITAL 300
Íme a 12 leggazdagabb romániai magyar
Idén is az RCS&RDS tulajdonosa a leggazdagabb romániai magyar. A 300 leggazdagabb romániai közé csupán 12 magyar fért be.
1. Teszári Zoltán (5.)
Vagyon: 530-560 millió euró Kor: 44 éves Szektor: telekommunikáció, energia, egészségügy, média Lakhely: Bihar, Budapest
A leggazdagabb romániai magyar milliomos Teszári Zoltán, vagyona az összesített Capital 300 lista ötödik helyének kivívására volt elég. Az üzletember és az általa irányított RCS&RDS üzletpolitikája leginkább az agresszív terjeszkedésről szólt az elmúlt időszakban, a vállalat 2013-ban indította Digi Online platformját és indított erős reklámkampányt a vállalat mobilszolgáltatásainak terjesztéséhez. Az RCS&RDS az elmúlt évben 475 millió eurós árbevételt jegyzett, a vállalat több mint 1 milliárd eurónyi eszközállománnyal rendelkezik, viszont hatalmas, mintegy 900 millió eurós tartozást halmozott fel.
Teszárit a Capital az “arc nélküli milliomosnak” nevezi, hiszen 2002 óta nem vett részt semmilyen közösségi rendezvényen, azóta pedig csak egy bulvárlap tudott képeket közölni róla. Az üzletember korábban judózott, képviselte Romániát az 1990-es Európa Bajnokságon. Miután abbahagyta a versenysportot, Ludescher Csabával vállalkozni kezdett. Társával kezdetben fagylaltot árusítottak, majd megalapították a fagylaltpor és ostyák elállításával foglalkozó Rubin&King-et. A fagylaltbiznisz után Ovidiu Crișannal karöltve megalapította a Kappa nevű céget, majd nem sokkal később létrehozta saját telekommunikációs cégét, az RCS-t.
Az elmúlt időszakban a sajtó egyre többször szellőztette meg, hogy Teszári esetleg eladná az RCS&RDS-ben levő tulajdonrészét. Tavasszal a szaksajtó arról cikkezett, hogy a Vodafone élénken érdeklődik a vállalat átvétele iránt, de ezeket az információkat egyik fél sem erősítette meg. A Capital szerint egy ilyen tranzakció értéke akár 2 milliárd euró is lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a régió többi országában milyen összegekért cseréltek gazdát hasonló méretű vállalatok.
2. A Mudura család (95.)
Vagyon: 58-60 millió euró Szektor: ingatlanszektor, kereskedelem Lakhely: Bihar
Mudura Sándor a nagyváradi Lotus Center tulajdonosa idén tavasszal hunyt el. A vállalkozó onnan vált ismertté, hogy kilencvenes évek elején meghódította a magyarországi édességpiacot, ahol elsőként kezdte forgalmazni a Ferrero termékeit, amelyek közül leginkább a Kinder tojásoknak és a Tic-Tac cukorkáknak volt keletje.
1995-ben a tulajdonában levő vállalat tevékenységét kiterjesztette a romániai piacra, később ingatlanpiaci beruházásokkal hívta fel magára a figyelmet: a Lotus Centert 2002-ben nyitotta meg, amely akkoriban Erdélyben a legnagyobb bevásárlóközpontnak számított. Az elmúlt években az üzletember vállalatainak irányítását majdnem teljes mértékben fia, ifj. Mudura Sándor vette át. A család vállalatainak struktúrájában idén nem történt nagyobb változás, az elmúlt időszakban a mezgazdaságba és a turizmusba ruháztak be számottevően.
3. Verestóy Attila (107.)
Vagyon: 52-55 millió euró Kor: 60 éves Szektor: tőkepiac, ingatlan Lakhely: Hargita megye
Vagyonnyilatkozata szerint az RMDSZ szenátorának több mint 3 millió eurója van elhelyezve hazai is külföldi bankszámlákon, emellett 5,9 millió eurós kitettséggel rendelkezik különböző befektetési alapokban. Verestóy vagyona jelents részét a Bukaresti Értéktőzsdén jegyzett értékpapírokban tartja, a Capital szerint ezeknek a részvényeknek az összértéke jelenleg 27,8 millió euróra tehet, amelyek 8,5 millió euróval érnek kevesebbet, mint megvásárlásuk pillanatában.
A szenátor és felesége tulajdonában 3 lakás (kettő a fővárosban és egy Székelyudvarhelyen), 2 ház (Székelykeresztúron és Ilfov megyében) és több földterület is van. Vagyonnyilatkozata alapján egy BMW X3 és egy Audi S8 típusú autó tulajdonosa.
4. Pászkány Árpád (150.)
Vagyon: 38-40 millió euró Szektor: építkezések, ingatlan Lakhely: Kolozsvár
Pászkány Árpád ebben az évben több vállalatától is megvált. Januárban túladott a CFR Cluj futballklubon, amelynek részvényeit több vállalat együttesen vásárolta meg azzal az ígérettel, hogy biztosítani fogják az elmúlt tíz év egyik legsikeresebb és legjövedelmezőbb romániai csapatának finanszírozását. Az üzletember idén kilépett a médiaiparból is miután az Intel Sky megvásárolta tőle a Transilvania Live és Transilvania Look csatornákat.
Pászkány tulajdonában ingatlanvállalatok mellett tanácsadó cég és IT vállalat is található. Az üzletember első millióját samponok és dezodorok értékesítéséből kereste, az elmúlt időszak egyik legfontosabb ingatlanberuházójává vált Kolozsváron.
5. Szigeti Zoltán és társai (165.)
Vagyon: 35-38 millió euró Szektor: reklámipar Lakhely: Bukarest
Szigeti Zoltán és Mihaela Nicola 2005-ben alapították a The Group névre keresztelt vállalatot, amely mára Románia egyik legsikeresebb reklámcégévé nőtte ki magát. Az alapítókhoz később Bogdan Nicola, Mihaela testvére is csatlakozott. Jelenleg a vállalat tíz ügynökséget működtet, és olyan ügyfelekkel rendelkezik, mint a Dacia, a Renault, a Nissan, a McDonald’s vagy a Bosch. Az elmúlt évben a The Group tulajdonrészt szerzett a világ legnagyobb reklámipari holdingjának helyi leányvállalatában, az Omnicorm Media Group-ban.
6. Pálfi Miklós (190.)
Vagyon: 29-30 millió euró Kor: 56 éves Szektor: ásványvíz-, sörgyártás Lakhely: Bukarest
Pálfi Miklós a Romaqua 30,5%-át birtokolja. A vállalat az elmúlt évben még a Coca-Colát és a Heinekent is megelőzte az alkalmazottak számát illetően, tavaly 133 millió eurós árbevételt és 300 ezer eurós profitot tudott felmutatni, annak ellenére is, hogy 2012-ben még jelents veszteségekkel volt kénytelen számolni. A vállalat portfóliójában olyan márkák találhatóak, mint a Borsec, a Giusto, a Quick Cola, a Metropolitan Caffe és az Albacher. A Romaqua palackozási kapacitása évente egy milliárd literre tehet.
7. Péter Pál (203.)
Vagyon: 25-27 millió euró Kor: 52 éves Szektor: energia, ipar Lakhely: Kolozsvár
Az üzletember 24 éve Ștefan Gadolával és Ioan Soceával közösen alapította Kolozsváron az EnergoBit nevű vállalatot, amelynek 53%-os tulajdonrészét két éve a lengyel Innova Capital vásárolta meg. Péter partnereivel több zöldenergia elállításával foglalkozó vállalatnál is részvényes, de az áramkereskedelemben is megvetették a lábukat az Enex nevű cég által. 8. Szász testvérek (220.)
Vagyon: 20-23 millió euró Szektor: kereskedelem Lakhely: Marosvásárhely
Szász Orlando és Roland úgy kerülhettek fel a leggazdagabb romániai magyarokat összesít listánkra, hogy édesapjuk magyar, édesanyjuk pedig román anyanyelvű, de k tökéletesen beszélnek magyarul. Marosvásárhelyen működtetik a Renaniát, amely piacvezető a munkavédelmi berendezések, védruha forgalmazásában, tavalyi forgalma megközelíti a 20 millió eurót, bár enyhe csökkenést mutat az előző évekhez képest. A Renania tavaly 2,4 millió eurós nyereséget ért el. Szász Roland tulajdonosa még a Vertical Engineering cégnek is, amely tavaly 1,9 millió eurós forgalmat ért el.
9. Fodor Zsolt és Szilvia (226.)
Vagyon: 22-25 millió euró Szektor: telekommunkáció, kereskedelem Lakhely: Marosvásárhely
A házaspár az EuroGsm tulajdonosa. 17 éves működésük alatt a hálózat folyamatosan bővült, bekebelezve versenytársait: a Kopiernicust, a Fronterat és a Rurint. A lánc jelenleg 113 üzletből áll, 81 városban vannak jelen, árbevételük tavaly elérte a 18,8 millió eurót, nyereségük az egymillió eurót. Pár hónapja az EuroGsm aláírt egy partnerségi megállapodást a Seamless Romániával, ami egy okostelefonos fizetést lehetővé tevő applikációról szól. A Fodor házaspár a Mobile Distributiont is működteti, amelyik a legnagyobb PrePay-kártya forgalmazó Romániában.
10. Urási Béla (279.)
Vagyon: 15-16 millió euró Szektor: tkepiac, ingatlanügyek, bankszektor Lakhely: Kolozsvár
Urási Béla olyan sikeres erdélyi üzletekben vett részt, mint az Astral Telecom és a Transilvania Bank. Az előbbit 2005-ben megvásárolta az UPC, Urási 16 millió dollárt kaszált a tulajdonrészéért. A Transilvania Bankban 3,95%-részesedéssel rendelkezett, amitől szintén megvált, majd a pénzt ingatlanokba fektette. Urási jelenleg nehéz időszakot él meg: válásával van teli a sajtó, és miután felesége a vagyon felét követeli, elképzelhet, hogy idén utoljára találkoztunk vele a TOP 300-ban.
11. Szarvadi Lóránd (289.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor: kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus Lakhely: Bukarest
Szarvadi Lóránd évről évre lejjebb csúszik a vagyonranglistán, 2012-ben még 203. volt. Szarvadi és Hegedüs Ferenc a '90-es évek elején nyitották meg az első elektronikai és informatikai szaküzletüket. A Domo áruházlánc alapítóiként ismertek. A Hegedűs és a Szarvadi család 2007-ben kiszállt a Domóból, eladták tulajdonrészüket, és Szarvadi már semmilyen funkcióval nem rendelkezik a vállalatban. Ő és felesége jelenleg a Toyplex vállalat tulajdonosai, amely 17 üzlettel rendelkezik, de idén áprilisban fizetésképtelenségi eljárás indult ellene. 2013-ban a cégnek 1,2 millió eurós forgalma és 750 ezer eurós vesztesége volt.
12. Hegedüs Ferenc (290.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor: kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus, építőipar Lakhely: Kézdivásárhely
A Domo-társalapító 2007-ben adott túl tulajdonrészén 75 millió euróért. Ezután komoly ingatlanberuházások következtek, említésre méltó ezek közül az Interdomo, az Imperial Hotel Management és a Logistika. Az Interdomo tavaly mindössze 200 ezer eurós forgalmat jelentett. A kézdivásárhelyi Atrium hotel is Hegedüs nevéhez fűződik, társaival közösen megvásárolták és felújították a bálványosi Best Western Grand Hotelt.
Transindex.ro
Íme a 12 leggazdagabb romániai magyar
Idén is az RCS&RDS tulajdonosa a leggazdagabb romániai magyar. A 300 leggazdagabb romániai közé csupán 12 magyar fért be.
1. Teszári Zoltán (5.)
Vagyon: 530-560 millió euró Kor: 44 éves Szektor: telekommunikáció, energia, egészségügy, média Lakhely: Bihar, Budapest
A leggazdagabb romániai magyar milliomos Teszári Zoltán, vagyona az összesített Capital 300 lista ötödik helyének kivívására volt elég. Az üzletember és az általa irányított RCS&RDS üzletpolitikája leginkább az agresszív terjeszkedésről szólt az elmúlt időszakban, a vállalat 2013-ban indította Digi Online platformját és indított erős reklámkampányt a vállalat mobilszolgáltatásainak terjesztéséhez. Az RCS&RDS az elmúlt évben 475 millió eurós árbevételt jegyzett, a vállalat több mint 1 milliárd eurónyi eszközállománnyal rendelkezik, viszont hatalmas, mintegy 900 millió eurós tartozást halmozott fel.
Teszárit a Capital az “arc nélküli milliomosnak” nevezi, hiszen 2002 óta nem vett részt semmilyen közösségi rendezvényen, azóta pedig csak egy bulvárlap tudott képeket közölni róla. Az üzletember korábban judózott, képviselte Romániát az 1990-es Európa Bajnokságon. Miután abbahagyta a versenysportot, Ludescher Csabával vállalkozni kezdett. Társával kezdetben fagylaltot árusítottak, majd megalapították a fagylaltpor és ostyák elállításával foglalkozó Rubin&King-et. A fagylaltbiznisz után Ovidiu Crișannal karöltve megalapította a Kappa nevű céget, majd nem sokkal később létrehozta saját telekommunikációs cégét, az RCS-t.
Az elmúlt időszakban a sajtó egyre többször szellőztette meg, hogy Teszári esetleg eladná az RCS&RDS-ben levő tulajdonrészét. Tavasszal a szaksajtó arról cikkezett, hogy a Vodafone élénken érdeklődik a vállalat átvétele iránt, de ezeket az információkat egyik fél sem erősítette meg. A Capital szerint egy ilyen tranzakció értéke akár 2 milliárd euró is lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a régió többi országában milyen összegekért cseréltek gazdát hasonló méretű vállalatok.
2. A Mudura család (95.)
Vagyon: 58-60 millió euró Szektor: ingatlanszektor, kereskedelem Lakhely: Bihar
Mudura Sándor a nagyváradi Lotus Center tulajdonosa idén tavasszal hunyt el. A vállalkozó onnan vált ismertté, hogy kilencvenes évek elején meghódította a magyarországi édességpiacot, ahol elsőként kezdte forgalmazni a Ferrero termékeit, amelyek közül leginkább a Kinder tojásoknak és a Tic-Tac cukorkáknak volt keletje.
1995-ben a tulajdonában levő vállalat tevékenységét kiterjesztette a romániai piacra, később ingatlanpiaci beruházásokkal hívta fel magára a figyelmet: a Lotus Centert 2002-ben nyitotta meg, amely akkoriban Erdélyben a legnagyobb bevásárlóközpontnak számított. Az elmúlt években az üzletember vállalatainak irányítását majdnem teljes mértékben fia, ifj. Mudura Sándor vette át. A család vállalatainak struktúrájában idén nem történt nagyobb változás, az elmúlt időszakban a mezgazdaságba és a turizmusba ruháztak be számottevően.
3. Verestóy Attila (107.)
Vagyon: 52-55 millió euró Kor: 60 éves Szektor: tőkepiac, ingatlan Lakhely: Hargita megye
Vagyonnyilatkozata szerint az RMDSZ szenátorának több mint 3 millió eurója van elhelyezve hazai is külföldi bankszámlákon, emellett 5,9 millió eurós kitettséggel rendelkezik különböző befektetési alapokban. Verestóy vagyona jelents részét a Bukaresti Értéktőzsdén jegyzett értékpapírokban tartja, a Capital szerint ezeknek a részvényeknek az összértéke jelenleg 27,8 millió euróra tehet, amelyek 8,5 millió euróval érnek kevesebbet, mint megvásárlásuk pillanatában.
A szenátor és felesége tulajdonában 3 lakás (kettő a fővárosban és egy Székelyudvarhelyen), 2 ház (Székelykeresztúron és Ilfov megyében) és több földterület is van. Vagyonnyilatkozata alapján egy BMW X3 és egy Audi S8 típusú autó tulajdonosa.
4. Pászkány Árpád (150.)
Vagyon: 38-40 millió euró Szektor: építkezések, ingatlan Lakhely: Kolozsvár
Pászkány Árpád ebben az évben több vállalatától is megvált. Januárban túladott a CFR Cluj futballklubon, amelynek részvényeit több vállalat együttesen vásárolta meg azzal az ígérettel, hogy biztosítani fogják az elmúlt tíz év egyik legsikeresebb és legjövedelmezőbb romániai csapatának finanszírozását. Az üzletember idén kilépett a médiaiparból is miután az Intel Sky megvásárolta tőle a Transilvania Live és Transilvania Look csatornákat.
Pászkány tulajdonában ingatlanvállalatok mellett tanácsadó cég és IT vállalat is található. Az üzletember első millióját samponok és dezodorok értékesítéséből kereste, az elmúlt időszak egyik legfontosabb ingatlanberuházójává vált Kolozsváron.
5. Szigeti Zoltán és társai (165.)
Vagyon: 35-38 millió euró Szektor: reklámipar Lakhely: Bukarest
Szigeti Zoltán és Mihaela Nicola 2005-ben alapították a The Group névre keresztelt vállalatot, amely mára Románia egyik legsikeresebb reklámcégévé nőtte ki magát. Az alapítókhoz később Bogdan Nicola, Mihaela testvére is csatlakozott. Jelenleg a vállalat tíz ügynökséget működtet, és olyan ügyfelekkel rendelkezik, mint a Dacia, a Renault, a Nissan, a McDonald’s vagy a Bosch. Az elmúlt évben a The Group tulajdonrészt szerzett a világ legnagyobb reklámipari holdingjának helyi leányvállalatában, az Omnicorm Media Group-ban.
6. Pálfi Miklós (190.)
Vagyon: 29-30 millió euró Kor: 56 éves Szektor: ásványvíz-, sörgyártás Lakhely: Bukarest
Pálfi Miklós a Romaqua 30,5%-át birtokolja. A vállalat az elmúlt évben még a Coca-Colát és a Heinekent is megelőzte az alkalmazottak számát illetően, tavaly 133 millió eurós árbevételt és 300 ezer eurós profitot tudott felmutatni, annak ellenére is, hogy 2012-ben még jelents veszteségekkel volt kénytelen számolni. A vállalat portfóliójában olyan márkák találhatóak, mint a Borsec, a Giusto, a Quick Cola, a Metropolitan Caffe és az Albacher. A Romaqua palackozási kapacitása évente egy milliárd literre tehet.
7. Péter Pál (203.)
Vagyon: 25-27 millió euró Kor: 52 éves Szektor: energia, ipar Lakhely: Kolozsvár
Az üzletember 24 éve Ștefan Gadolával és Ioan Soceával közösen alapította Kolozsváron az EnergoBit nevű vállalatot, amelynek 53%-os tulajdonrészét két éve a lengyel Innova Capital vásárolta meg. Péter partnereivel több zöldenergia elállításával foglalkozó vállalatnál is részvényes, de az áramkereskedelemben is megvetették a lábukat az Enex nevű cég által. 8. Szász testvérek (220.)
Vagyon: 20-23 millió euró Szektor: kereskedelem Lakhely: Marosvásárhely
Szász Orlando és Roland úgy kerülhettek fel a leggazdagabb romániai magyarokat összesít listánkra, hogy édesapjuk magyar, édesanyjuk pedig román anyanyelvű, de k tökéletesen beszélnek magyarul. Marosvásárhelyen működtetik a Renaniát, amely piacvezető a munkavédelmi berendezések, védruha forgalmazásában, tavalyi forgalma megközelíti a 20 millió eurót, bár enyhe csökkenést mutat az előző évekhez képest. A Renania tavaly 2,4 millió eurós nyereséget ért el. Szász Roland tulajdonosa még a Vertical Engineering cégnek is, amely tavaly 1,9 millió eurós forgalmat ért el.
9. Fodor Zsolt és Szilvia (226.)
Vagyon: 22-25 millió euró Szektor: telekommunkáció, kereskedelem Lakhely: Marosvásárhely
A házaspár az EuroGsm tulajdonosa. 17 éves működésük alatt a hálózat folyamatosan bővült, bekebelezve versenytársait: a Kopiernicust, a Fronterat és a Rurint. A lánc jelenleg 113 üzletből áll, 81 városban vannak jelen, árbevételük tavaly elérte a 18,8 millió eurót, nyereségük az egymillió eurót. Pár hónapja az EuroGsm aláírt egy partnerségi megállapodást a Seamless Romániával, ami egy okostelefonos fizetést lehetővé tevő applikációról szól. A Fodor házaspár a Mobile Distributiont is működteti, amelyik a legnagyobb PrePay-kártya forgalmazó Romániában.
10. Urási Béla (279.)
Vagyon: 15-16 millió euró Szektor: tkepiac, ingatlanügyek, bankszektor Lakhely: Kolozsvár
Urási Béla olyan sikeres erdélyi üzletekben vett részt, mint az Astral Telecom és a Transilvania Bank. Az előbbit 2005-ben megvásárolta az UPC, Urási 16 millió dollárt kaszált a tulajdonrészéért. A Transilvania Bankban 3,95%-részesedéssel rendelkezett, amitől szintén megvált, majd a pénzt ingatlanokba fektette. Urási jelenleg nehéz időszakot él meg: válásával van teli a sajtó, és miután felesége a vagyon felét követeli, elképzelhet, hogy idén utoljára találkoztunk vele a TOP 300-ban.
11. Szarvadi Lóránd (289.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor: kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus Lakhely: Bukarest
Szarvadi Lóránd évről évre lejjebb csúszik a vagyonranglistán, 2012-ben még 203. volt. Szarvadi és Hegedüs Ferenc a '90-es évek elején nyitották meg az első elektronikai és informatikai szaküzletüket. A Domo áruházlánc alapítóiként ismertek. A Hegedűs és a Szarvadi család 2007-ben kiszállt a Domóból, eladták tulajdonrészüket, és Szarvadi már semmilyen funkcióval nem rendelkezik a vállalatban. Ő és felesége jelenleg a Toyplex vállalat tulajdonosai, amely 17 üzlettel rendelkezik, de idén áprilisban fizetésképtelenségi eljárás indult ellene. 2013-ban a cégnek 1,2 millió eurós forgalma és 750 ezer eurós vesztesége volt.
12. Hegedüs Ferenc (290.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor: kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus, építőipar Lakhely: Kézdivásárhely
A Domo-társalapító 2007-ben adott túl tulajdonrészén 75 millió euróért. Ezután komoly ingatlanberuházások következtek, említésre méltó ezek közül az Interdomo, az Imperial Hotel Management és a Logistika. Az Interdomo tavaly mindössze 200 ezer eurós forgalmat jelentett. A kézdivásárhelyi Atrium hotel is Hegedüs nevéhez fűződik, társaival közösen megvásárolták és felújították a bálványosi Best Western Grand Hotelt.
Transindex.ro
2014. november 12.
Tariceanu bevonná a kormányzásba az RMDSZ-t
Calin Popescu Tariceanu, a román parlament felsőházának elnöke Csíkszeredában kijelentette, folytatná a koalíciós együttműködést a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), ha kapna kormányalakítási megbízást a hét végi elnökválasztás után – közölte az Agerpres hírügynökség. A liberális politikust Victor Ponta miniszterelnök jelölte meg lehetséges utódjaként arra az esetre, hogyha sikerül megnyernie a választást, és kormányfői mandátumát államelnökire cserélheti.
Tariceanu szerdán Csíkszeredában találkozott a megye RMDSZ színekben megválasztott polgármestereivel, magyar intézményvezetőivel, parlamenti képviselőivel.
„Meg akartam erősíteni azt a vágyamat, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele folytatódjék. Csak így nyerhetnek képviseletet a magyar közösség érdekei, és csak így adhatjuk meg a magyar etnikumú állampolgároknak azt az érzést, hogy részesei az országos döntéshozatalnak" – jelentette ki Tariceanu.
MTI
Erdély.ma
Calin Popescu Tariceanu, a román parlament felsőházának elnöke Csíkszeredában kijelentette, folytatná a koalíciós együttműködést a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), ha kapna kormányalakítási megbízást a hét végi elnökválasztás után – közölte az Agerpres hírügynökség. A liberális politikust Victor Ponta miniszterelnök jelölte meg lehetséges utódjaként arra az esetre, hogyha sikerül megnyernie a választást, és kormányfői mandátumát államelnökire cserélheti.
Tariceanu szerdán Csíkszeredában találkozott a megye RMDSZ színekben megválasztott polgármestereivel, magyar intézményvezetőivel, parlamenti képviselőivel.
„Meg akartam erősíteni azt a vágyamat, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele folytatódjék. Csak így nyerhetnek képviseletet a magyar közösség érdekei, és csak így adhatjuk meg a magyar etnikumú állampolgároknak azt az érzést, hogy részesei az országos döntéshozatalnak" – jelentette ki Tariceanu.
MTI
Erdély.ma
2014. november 12.
Az EMNP-nek is lesz Kolozs megyei tanácselnökjelöltje
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltet állít az időközi Kolozs megyei tanácselnök-választáson – jelentette be Soós Sándor, a néppárt megyei szervezetének elnöke Kolozsváron.
Mint mondta, a jelöltet csak akkor nevesítik, amikor a kormány kiírja a választás időpontját. Emlékeztetett: Gheorghe Ioan Vuşcan prefektus október 6-án döntött úgy, hogy a korrupcióval vádolt Horea Uioreanut meneszti tisztségéből, így a törvény értelmében november 30. és január 18. között a kormánynak előrehozott választásokat kell kiírnia.
Soós Sándor kifejtette, a magyar közösség szempontjából kifejezetten kedvez állapot, hogy jelenleg az RMDSZ-es Vákár István látja el a Kolozs megyei közgyűlés ügyvivő elnöki tisztségét. „Ez akár elnyt is jelenthetne, hiszen a Kolozs megyei magyar ügyek végre megoldódhatnának" – nyilatkozta Soós.
Hozzáfűzte: tennivaló lenne bőven, hiszen annak dacára, hogy az RMDSZ-es önkormányzati képviselők népviseletbe vonultak be az ellen tiltakozva, hogy a megye nem finanszírozza a kalotaszegi Székre vezet megyei út korszerűsítését, továbbra sem történt szemmel látható előrelépés az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, Kolozs megyében azt követen üresedett meg a megyei tanácselnöki szék, hogy Horea Uioreanu PNL-s megyei tanácselnököt a korrupcióellenes ügyosztály (DNA) letartóztatta folyamatosan elkövetett korrupció, okirat-hamisítás és pénzmosásbeli bűnrészesség miatt.
Soós Sándor ugyanakkor bejelentette: az RMDSZ-szel szemben a Kolozs megyei EMNP az elnökválasztások második fordulójában egyértelműen arra buzdít mindenkit, hogy szavazzon Klaus Johannisra, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltjére.
„Az RMDSZ demobilizálni próbál, de világossá kell tennünk, hogy aki otthon marad, az Victor Pontára és annak szövetségesére, a nyíltan magyargyűlöl Corneliu Vadim Tudorra szavaz. A választás második fordulójában megteremthetjük a magyar egységet, ha közös erővel támogatjuk az erdélyi jelöltet" – mondta Soós.
Kiss Eld-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltet állít az időközi Kolozs megyei tanácselnök-választáson – jelentette be Soós Sándor, a néppárt megyei szervezetének elnöke Kolozsváron.
Mint mondta, a jelöltet csak akkor nevesítik, amikor a kormány kiírja a választás időpontját. Emlékeztetett: Gheorghe Ioan Vuşcan prefektus október 6-án döntött úgy, hogy a korrupcióval vádolt Horea Uioreanut meneszti tisztségéből, így a törvény értelmében november 30. és január 18. között a kormánynak előrehozott választásokat kell kiírnia.
Soós Sándor kifejtette, a magyar közösség szempontjából kifejezetten kedvez állapot, hogy jelenleg az RMDSZ-es Vákár István látja el a Kolozs megyei közgyűlés ügyvivő elnöki tisztségét. „Ez akár elnyt is jelenthetne, hiszen a Kolozs megyei magyar ügyek végre megoldódhatnának" – nyilatkozta Soós.
Hozzáfűzte: tennivaló lenne bőven, hiszen annak dacára, hogy az RMDSZ-es önkormányzati képviselők népviseletbe vonultak be az ellen tiltakozva, hogy a megye nem finanszírozza a kalotaszegi Székre vezet megyei út korszerűsítését, továbbra sem történt szemmel látható előrelépés az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, Kolozs megyében azt követen üresedett meg a megyei tanácselnöki szék, hogy Horea Uioreanu PNL-s megyei tanácselnököt a korrupcióellenes ügyosztály (DNA) letartóztatta folyamatosan elkövetett korrupció, okirat-hamisítás és pénzmosásbeli bűnrészesség miatt.
Soós Sándor ugyanakkor bejelentette: az RMDSZ-szel szemben a Kolozs megyei EMNP az elnökválasztások második fordulójában egyértelműen arra buzdít mindenkit, hogy szavazzon Klaus Johannisra, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltjére.
„Az RMDSZ demobilizálni próbál, de világossá kell tennünk, hogy aki otthon marad, az Victor Pontára és annak szövetségesére, a nyíltan magyargyűlöl Corneliu Vadim Tudorra szavaz. A választás második fordulójában megteremthetjük a magyar egységet, ha közös erővel támogatjuk az erdélyi jelöltet" – mondta Soós.
Kiss Eld-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 12.
Kelemen és Markó arcát használják egy lejárató szórólaphoz
Hargita, Kovászna és Maros megyékben már ma délelőtt elkezdte szórni a Román Posta azokat a szórólapokat, amelyeken Kelemen Hunor jelenlegi és Markó Béla volt RMDSZ-elnök arcképe látható, a következő felirattal: Az RMDSZ nem szavaz Johanniszra.
A legkategorikusabban elhatárolódunk ettl a szórólaptól, mind a szövetség, mind Markó Béla, mind én – nyilatkozta a Transindexnek Kelemen Hunor. A szövetségi elnök elmondta: megpróbálják leállítani a szórólapok terjesztését, illetve feljelentést tesznek a megyei választási irodáknál, a Központi Választási Irodánál, illetve a rendőrségen is.
Senkinek nem adtunk felhatalmazást a képünk vagy a nevünk használatára egy ilyen aljas kampányfogáshoz – mondta Kelemen. Hozzátette: nem tudják, hogy a PSD, a PNL vagy az EMNP állhat-e a szórólapok mögött, egyelőre csak spekulálni tudnak, kinek az érdekeit szolgálja.
A stiripesurse.ro információi szerint mintegy 200 ezer szórólapot készülnek terjeszteni a Székelyföldön. (hírszerk.)
Transindex.ro
Hargita, Kovászna és Maros megyékben már ma délelőtt elkezdte szórni a Román Posta azokat a szórólapokat, amelyeken Kelemen Hunor jelenlegi és Markó Béla volt RMDSZ-elnök arcképe látható, a következő felirattal: Az RMDSZ nem szavaz Johanniszra.
A legkategorikusabban elhatárolódunk ettl a szórólaptól, mind a szövetség, mind Markó Béla, mind én – nyilatkozta a Transindexnek Kelemen Hunor. A szövetségi elnök elmondta: megpróbálják leállítani a szórólapok terjesztését, illetve feljelentést tesznek a megyei választási irodáknál, a Központi Választási Irodánál, illetve a rendőrségen is.
Senkinek nem adtunk felhatalmazást a képünk vagy a nevünk használatára egy ilyen aljas kampányfogáshoz – mondta Kelemen. Hozzátette: nem tudják, hogy a PSD, a PNL vagy az EMNP állhat-e a szórólapok mögött, egyelőre csak spekulálni tudnak, kinek az érdekeit szolgálja.
A stiripesurse.ro információi szerint mintegy 200 ezer szórólapot készülnek terjeszteni a Székelyföldön. (hírszerk.)
Transindex.ro
2014. november 13.
Erdély ellen kampányol az RMDSZ
Kampányol az RMDSZ Victor Ponta mellett, méghozzá sunyi módon. Múlt héten Kelemen Hunor elnök még nem merte felvállalni a nyílt kiállást, a választókra bízta a döntést. Kezdetben inkább az otthonmaradásra biztatott, de lám, most, vasárnap közeledtével, úgy tűnik, ez már nem elég, muszáj kortesnek beállnia, Călin Popescu Tăriceanuval, a magyarság számára is elfogadható román politikussal, ha hinni lehet Victor Pontának, leendő miniszterelnökkel vonultak végig Hargita és Kovászna megyén.
Nem a néppel találkoztak, nem a választókat próbálták meggyőzni a szocdem jelölt rátermettségéről, hanem a polgármestereket. Pontosan tudják, falvakon az szavuk számít, s bizonyára ígérnek is még néhány kilométer utat, tornatermet. Nem önzetlen, szinte szavazattoborzás ez, Tăriceanu a kormányfői, Kelemen néhány miniszteri bársonyszékért dolgozik. Minden bizonnyal arra alapoznak, hogy Tăriceanu kormányzása szép emlékként él ma is a polgárok fejében. Az elmúlt huszonöt esztendő rövid időszaka volt, mikor tényleg úgy tűnt, van esélyünk a jobb életre, Románia pár éven belül képes lesz felzárkózni a Nyugathoz. Csakhogy berobbant a gazdasági válság és nemcsak a reményeket foszlatta szerte, de azt is megmutatta, milyen délibábos ábránd volt ama stabil kormányzás. Dübörgött a gazdaság, dőlt a pénz – ám jelents, hasznos beruházások alig történtek, négyéves regnálása alatt nem épült egyetlen kilométer autópálya, de szórták a milliárdokat jelentéktelen dolgokra a klientúra érdekei szerint. Ez volt az az időszak, mikor nyaklótlanul vehetett fel kölcsönt mindenki, tévére, autóra, házra, hogy később aztán belegebedjen visszafizetésébe, és Tăriceanu volt az, aki miniszterelnöksége végén, 2008 szén engedett a szocdemek zsarolásának, s parlamenti támogatásukért ugyanúgy kampányosztogatásba kezdett, mint mostani barátai. Növelték a nyugdíjakat, 50 százalékos fizetésemelést ígértek a tanároknak, és sorolhatnánk. Megágyaztak a majdani megszorításoknak, áfaemelésnek. A kihasználatlan lehetőségek, elszalasztott esély időszaka volt. Rá van szükség ismét? lenne ama tehetséges, zseniális miniszterelnök, kit vissza kellene sírnunk, ünnepelnünk kellene, hogy újabb esélyt kap?
Tăriceanu tegnap délelőtt Mircea Duşă honvédelmi miniszterrel vonult végig Hargita megyén, majd Kelemen Hunor kíséretében érkezett Sepsiszentgyörgyre. Immár egyértelmű: az RMDSZ Victor Pontát támogatja Klaus Johannis ellenében, Erdély helyett a balkáni Romániát választotta.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kampányol az RMDSZ Victor Ponta mellett, méghozzá sunyi módon. Múlt héten Kelemen Hunor elnök még nem merte felvállalni a nyílt kiállást, a választókra bízta a döntést. Kezdetben inkább az otthonmaradásra biztatott, de lám, most, vasárnap közeledtével, úgy tűnik, ez már nem elég, muszáj kortesnek beállnia, Călin Popescu Tăriceanuval, a magyarság számára is elfogadható román politikussal, ha hinni lehet Victor Pontának, leendő miniszterelnökkel vonultak végig Hargita és Kovászna megyén.
Nem a néppel találkoztak, nem a választókat próbálták meggyőzni a szocdem jelölt rátermettségéről, hanem a polgármestereket. Pontosan tudják, falvakon az szavuk számít, s bizonyára ígérnek is még néhány kilométer utat, tornatermet. Nem önzetlen, szinte szavazattoborzás ez, Tăriceanu a kormányfői, Kelemen néhány miniszteri bársonyszékért dolgozik. Minden bizonnyal arra alapoznak, hogy Tăriceanu kormányzása szép emlékként él ma is a polgárok fejében. Az elmúlt huszonöt esztendő rövid időszaka volt, mikor tényleg úgy tűnt, van esélyünk a jobb életre, Románia pár éven belül képes lesz felzárkózni a Nyugathoz. Csakhogy berobbant a gazdasági válság és nemcsak a reményeket foszlatta szerte, de azt is megmutatta, milyen délibábos ábránd volt ama stabil kormányzás. Dübörgött a gazdaság, dőlt a pénz – ám jelents, hasznos beruházások alig történtek, négyéves regnálása alatt nem épült egyetlen kilométer autópálya, de szórták a milliárdokat jelentéktelen dolgokra a klientúra érdekei szerint. Ez volt az az időszak, mikor nyaklótlanul vehetett fel kölcsönt mindenki, tévére, autóra, házra, hogy később aztán belegebedjen visszafizetésébe, és Tăriceanu volt az, aki miniszterelnöksége végén, 2008 szén engedett a szocdemek zsarolásának, s parlamenti támogatásukért ugyanúgy kampányosztogatásba kezdett, mint mostani barátai. Növelték a nyugdíjakat, 50 százalékos fizetésemelést ígértek a tanároknak, és sorolhatnánk. Megágyaztak a majdani megszorításoknak, áfaemelésnek. A kihasználatlan lehetőségek, elszalasztott esély időszaka volt. Rá van szükség ismét? lenne ama tehetséges, zseniális miniszterelnök, kit vissza kellene sírnunk, ünnepelnünk kellene, hogy újabb esélyt kap?
Tăriceanu tegnap délelőtt Mircea Duşă honvédelmi miniszterrel vonult végig Hargita megyén, majd Kelemen Hunor kíséretében érkezett Sepsiszentgyörgyre. Immár egyértelmű: az RMDSZ Victor Pontát támogatja Klaus Johannis ellenében, Erdély helyett a balkáni Romániát választotta.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 13.
Tőkés László Johannis mellett
Klaus Johannis megválasztására buzdítja Tőkés László EP-képviselő az erdélyi magyarokat. Tegnap kiadott nyilatkozatában az EMNT elnöke úgy vélekedett, hogy Romániában huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is a kommunizmus restaurációja fenyeget, „a Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek”.
Az Európai Parlamentben tegnap emlékeztek meg a berlini fal leomlásának negyedszázados évfordulójáról, és Tőkés úgy véli, hogy a régi falak mégsem omlottak le földrészünkön, ezt mutatja az országnak az első forduló utáni választási térképe, és az ezt követ kolozsvári, temesvári és bukaresti kormányellenes tüntetéssorozat is. A romániai demokrácia hívei az 1989-es romániai forradalom 25. évfordulóján azt is kimondták, hogy Erdély nem akarja Pontát! – írja Tőkés, aki szerint „Erdély választási térképe csak Székelyfölddel válhat teljessé, a székelység és a Székelyföldön kívüli magyarság meglévő és hiányzó szavazatai – közel egymilliónyi voks – dönt súllyal eshetnek latba a vasárnapi választásokon.”
Újból mi lehetnénk a mérleg nyelve, és ez jó kiindulópontja lehetne a régóta áhított magyar összefogásnak – fejtegeti Tőkés László, és egyúttal éles bírálatot is megfogalmaz az RMDSZ opportunista és demobilizáló üzenetéről, amelyből azonban kiérezhet, a hatalomközpontú vezérkar balra húz, dacára annak, hogy a Johannist támogató Európai Néppárt tagja. Az EMNT elnöke emlékeztet arra, hogy a politikának is van erkölcsi dimenziója, a becsület is európai érték, és úgy látja, hogy választóiktól elidegenedett érdekszövetségünk vezeti az erdélyi magyarság nemzeti érdekeiről is vétkes módon megfeledkeznek. Emiatt nekik, nem az EMNP vezetőinek kellett volna lemondaniuk, de annyit még megtehetnek, hogy előző döntésüket felülvizsgálják, és így az erdélyi magyarság egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett. Tőkés László az Európai Néppárt tegnapi csoportüléséről is beszámol, ahol – Manfred Weber frakcióvezető felkérésére – Theodor Stolojan, a román néppárti küldöttség elnöke tájékoztatást nyújtott a romániai államelnök-választásokról, és sajnálattal állapította meg, hogy a második választási forduló küszöbén a Néppárthoz tartozó romániai pártok között nincs teljes egység Klaus Johannis támogatásáról. Mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ végül is a néppárti jelölt mellé fog állni. A továbbiakban az RMDSZ-es Sógor Csaba kapott szót, Tőkés László azonban nem, így álláspontját levélben küldte szét kollégáinak. Az ülés végén Manfred Weber megismételte a Néppárt felhívását Klaus Johannis támogatására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Klaus Johannis megválasztására buzdítja Tőkés László EP-képviselő az erdélyi magyarokat. Tegnap kiadott nyilatkozatában az EMNT elnöke úgy vélekedett, hogy Romániában huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is a kommunizmus restaurációja fenyeget, „a Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek”.
Az Európai Parlamentben tegnap emlékeztek meg a berlini fal leomlásának negyedszázados évfordulójáról, és Tőkés úgy véli, hogy a régi falak mégsem omlottak le földrészünkön, ezt mutatja az országnak az első forduló utáni választási térképe, és az ezt követ kolozsvári, temesvári és bukaresti kormányellenes tüntetéssorozat is. A romániai demokrácia hívei az 1989-es romániai forradalom 25. évfordulóján azt is kimondták, hogy Erdély nem akarja Pontát! – írja Tőkés, aki szerint „Erdély választási térképe csak Székelyfölddel válhat teljessé, a székelység és a Székelyföldön kívüli magyarság meglévő és hiányzó szavazatai – közel egymilliónyi voks – dönt súllyal eshetnek latba a vasárnapi választásokon.”
Újból mi lehetnénk a mérleg nyelve, és ez jó kiindulópontja lehetne a régóta áhított magyar összefogásnak – fejtegeti Tőkés László, és egyúttal éles bírálatot is megfogalmaz az RMDSZ opportunista és demobilizáló üzenetéről, amelyből azonban kiérezhet, a hatalomközpontú vezérkar balra húz, dacára annak, hogy a Johannist támogató Európai Néppárt tagja. Az EMNT elnöke emlékeztet arra, hogy a politikának is van erkölcsi dimenziója, a becsület is európai érték, és úgy látja, hogy választóiktól elidegenedett érdekszövetségünk vezeti az erdélyi magyarság nemzeti érdekeiről is vétkes módon megfeledkeznek. Emiatt nekik, nem az EMNP vezetőinek kellett volna lemondaniuk, de annyit még megtehetnek, hogy előző döntésüket felülvizsgálják, és így az erdélyi magyarság egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett. Tőkés László az Európai Néppárt tegnapi csoportüléséről is beszámol, ahol – Manfred Weber frakcióvezető felkérésére – Theodor Stolojan, a román néppárti küldöttség elnöke tájékoztatást nyújtott a romániai államelnök-választásokról, és sajnálattal állapította meg, hogy a második választási forduló küszöbén a Néppárthoz tartozó romániai pártok között nincs teljes egység Klaus Johannis támogatásáról. Mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ végül is a néppárti jelölt mellé fog állni. A továbbiakban az RMDSZ-es Sógor Csaba kapott szót, Tőkés László azonban nem, így álláspontját levélben küldte szét kollégáinak. Az ülés végén Manfred Weber megismételte a Néppárt felhívását Klaus Johannis támogatására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 13.
Büntető feljelentés a Házsongárdi kripta ügyében
Horváth Anna és az RMDSZ városi tanácsosai nyújtották be
Szerdán Csoma Botond, Geréd Imre és Oláh Emese RMDSZ-es városi tanácsosok, illetve Horváth Anna alpolgármester büntet feljelentést tett a Kolozsvári Törvényszék mellett működő Ügyészségen, Turcu Minerva és ismeretlen tettes(ek) ellen.
Az 1928-ban született hölgyet azzal vádolják, hogy a Házsongárdi temet I.A. parcellájának 52-es számú temetkezési helyén közel három méter magas, 22 négyzetméteres alapterületű kripta építtetésébe kezdett, még mielőtt a városháza engedélyt bocsátott volna ki erre vonatkozóan. A dokumentum aláírói arra is hivatkoznak, hogy a Házsongárdi temetőt műemléknek nyilvánították, ezért erre az objektumra speciális építkezési szabályok érvényesek. Lapunknak az ügy kapcsán nyilatkozva Horváth Anna alpolgármestersége során mindeddig nem tapasztalt nyomásgyakorlásról beszélt. Városházi forrásokból megtudtuk: a 86 éves n fia egy igen befolyásos kolozsvári üzletember.
Szabadság (Kolozsvár)
Horváth Anna és az RMDSZ városi tanácsosai nyújtották be
Szerdán Csoma Botond, Geréd Imre és Oláh Emese RMDSZ-es városi tanácsosok, illetve Horváth Anna alpolgármester büntet feljelentést tett a Kolozsvári Törvényszék mellett működő Ügyészségen, Turcu Minerva és ismeretlen tettes(ek) ellen.
Az 1928-ban született hölgyet azzal vádolják, hogy a Házsongárdi temet I.A. parcellájának 52-es számú temetkezési helyén közel három méter magas, 22 négyzetméteres alapterületű kripta építtetésébe kezdett, még mielőtt a városháza engedélyt bocsátott volna ki erre vonatkozóan. A dokumentum aláírói arra is hivatkoznak, hogy a Házsongárdi temetőt műemléknek nyilvánították, ezért erre az objektumra speciális építkezési szabályok érvényesek. Lapunknak az ügy kapcsán nyilatkozva Horváth Anna alpolgármestersége során mindeddig nem tapasztalt nyomásgyakorlásról beszélt. Városházi forrásokból megtudtuk: a 86 éves n fia egy igen befolyásos kolozsvári üzletember.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 13.
Mi történt Brassópojánán?
Tényleg az autonómiáról beszéltek
Kiszivárogtak a részletek a Brassópojánán júniusban, illetve októberben szervezett két megbeszélésről, amit Neptun 2-ként is emlegetnek, cikkezik a Transindex.
Román részről jelen volt a képviselőház PSD-s elnöke, Valeriu Zgonea, a képviselőházi liberális frakcióvezető, George Scutaru, Georgian Pop szociáldemokrata képviselő, valamint a PDL alelnöke, Andreea Paul.
A magyar részt Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, Tánczos Barna szenátor, valamint az egykori PER-tárgyalások egyik szereplője, Borbély László képviselte. A második tárgyaláson Markó Béla volt RMDSZ-elnök is részt vett rövid ideig. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is kapott meghívót a kerekasztalra, azonban nem ment el.
Részt vettek még az amerikai, valamint a brit nagykövetség munkatársai, a Project on Ethnic Relations volt elnöke, Allen H. Kassof, Jonathan B. Rickert (volt PER igazgatótanácsi tag, az amerikai külügy észak- és közép-európai ügyekkel foglalkozó osztályának volt igazgatója), Larry Watts biztonságpolitikai szakért, a PER egykori bukaresti irodájának a vezetője (egyben a kilencvenes évekbeli tárgyalások operatív szervezője), valamint egy szociológus, Marius Pieleanu.
A sajtó részéről Ambrus Attila részt vett mindkét megbeszélésen, valamint az első találkozón Emil Hurezeanu, második alkalommal a Hotnews.ro munkatársa, Dan Tăpălaga volt ott.
Nem világos ugyanakkor, ki kezdeményezte a találkozókat. Ugyan sajtóbeszámolók szerint a kilencvenes évekbeli megbeszélések egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc volt az ötletgazda, azonban a jelenlevő újságíró szerint világos volt, hogy az amerikaiak végig házigazdaként viselkedtek, miközben Hrebenciuc a meghívottak között ült.
A találkozók egy első részében az egykori tárgyalások sikereit és kudarcait vették sorra – mondta el Ambrus Attila. Elhangzott az is, hogy minden valószínűség szerint Allen H. Kassof moderátori szerepét Larry Watts veszi át a jövőben.
A nosztalgiázás után „korrekt és szinte” beszélgetések következtek, a magyar fél kendőzetlenül felvetette az aktuális problémákat. A bemutatók közül Ambrus az Antal Árpád és Tamás Sándor PowerPoint bemutatóját emelte ki, melynek a lényege az a tíz pontból álló lista volt, melyet később sajtótájékoztatón is bemutattak.
A román fél meglepően nyitottnak mutatkozott a magyar kérések iránt – emlékezik vissza az újságíró. Ugyanakkor jelezték, a kérések közül néhány – konkrétan az autonómiára vonatkozó felvetés – így, ebben a formában nem menne át a törvényhozáson, mivel egyetlen román politikus sem vállalhatja fel azt.
Ugyanakkor, ha sikerülne megváltoztatni az elnevezését, a jogosítványokat pedig több, kevéssé feltűnő törvényben „el lehetne rejteni”, akkor nem lenne esélytelen. A román résztvevők közül csupán egy személy támadta Székelyföld önrendelkezését, főként gazdasági érveket hozva fel.
Szó volt még nyelvhasználatról is. Román részről jelezték, annak nincs esélye, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé váljon, azonban regionális, nem hivatalos nyelvként el lehet ismerni.
Rövid ideig Markó Béla is megjelent a második brassói találkozón, elmondta, a kilencvenes évekbeli találkozók keserű tapasztalatot jelentettek az erdélyi magyarság számára, és sérelmezte, hogy az amerikaiak a kétezres években „cserbenhagyták” a magyarokat.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Tényleg az autonómiáról beszéltek
Kiszivárogtak a részletek a Brassópojánán júniusban, illetve októberben szervezett két megbeszélésről, amit Neptun 2-ként is emlegetnek, cikkezik a Transindex.
Román részről jelen volt a képviselőház PSD-s elnöke, Valeriu Zgonea, a képviselőházi liberális frakcióvezető, George Scutaru, Georgian Pop szociáldemokrata képviselő, valamint a PDL alelnöke, Andreea Paul.
A magyar részt Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, Tánczos Barna szenátor, valamint az egykori PER-tárgyalások egyik szereplője, Borbély László képviselte. A második tárgyaláson Markó Béla volt RMDSZ-elnök is részt vett rövid ideig. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is kapott meghívót a kerekasztalra, azonban nem ment el.
Részt vettek még az amerikai, valamint a brit nagykövetség munkatársai, a Project on Ethnic Relations volt elnöke, Allen H. Kassof, Jonathan B. Rickert (volt PER igazgatótanácsi tag, az amerikai külügy észak- és közép-európai ügyekkel foglalkozó osztályának volt igazgatója), Larry Watts biztonságpolitikai szakért, a PER egykori bukaresti irodájának a vezetője (egyben a kilencvenes évekbeli tárgyalások operatív szervezője), valamint egy szociológus, Marius Pieleanu.
A sajtó részéről Ambrus Attila részt vett mindkét megbeszélésen, valamint az első találkozón Emil Hurezeanu, második alkalommal a Hotnews.ro munkatársa, Dan Tăpălaga volt ott.
Nem világos ugyanakkor, ki kezdeményezte a találkozókat. Ugyan sajtóbeszámolók szerint a kilencvenes évekbeli megbeszélések egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc volt az ötletgazda, azonban a jelenlevő újságíró szerint világos volt, hogy az amerikaiak végig házigazdaként viselkedtek, miközben Hrebenciuc a meghívottak között ült.
A találkozók egy első részében az egykori tárgyalások sikereit és kudarcait vették sorra – mondta el Ambrus Attila. Elhangzott az is, hogy minden valószínűség szerint Allen H. Kassof moderátori szerepét Larry Watts veszi át a jövőben.
A nosztalgiázás után „korrekt és szinte” beszélgetések következtek, a magyar fél kendőzetlenül felvetette az aktuális problémákat. A bemutatók közül Ambrus az Antal Árpád és Tamás Sándor PowerPoint bemutatóját emelte ki, melynek a lényege az a tíz pontból álló lista volt, melyet később sajtótájékoztatón is bemutattak.
A román fél meglepően nyitottnak mutatkozott a magyar kérések iránt – emlékezik vissza az újságíró. Ugyanakkor jelezték, a kérések közül néhány – konkrétan az autonómiára vonatkozó felvetés – így, ebben a formában nem menne át a törvényhozáson, mivel egyetlen román politikus sem vállalhatja fel azt.
Ugyanakkor, ha sikerülne megváltoztatni az elnevezését, a jogosítványokat pedig több, kevéssé feltűnő törvényben „el lehetne rejteni”, akkor nem lenne esélytelen. A román résztvevők közül csupán egy személy támadta Székelyföld önrendelkezését, főként gazdasági érveket hozva fel.
Szó volt még nyelvhasználatról is. Román részről jelezték, annak nincs esélye, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé váljon, azonban regionális, nem hivatalos nyelvként el lehet ismerni.
Rövid ideig Markó Béla is megjelent a második brassói találkozón, elmondta, a kilencvenes évekbeli találkozók keserű tapasztalatot jelentettek az erdélyi magyarság számára, és sérelmezte, hogy az amerikaiak a kétezres években „cserbenhagyták” a magyarokat.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2014. november 13.
Tőkés: a kommunizmus restaurációja fenyeget
A jobboldali elnökjelölt, Klaus Johannis megválasztására buzdította az erdélyi magyarokat szerdai nyilatkozatában Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában Tőkés László úgy vélekedett, Romániában huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is a kommunizmus restaurációja fenyeget. Az európai parlamenti képviselő szerint a „Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek”.
Az európai parlamenti képviselő opportunistának nevezi Kelemen Hunor RMDSZ-elnök múlt csütörtöki nyilatkozatát, melyben a magyarok lelkiismeretére bízta a szavazást. Tőkés szerint a szövetségi elnök megelőlegezi Victor Ponta választási győzelmét, amikor „taktikus módon azért nem foglal állást egyik jelölt mellett sem, mert kormánykoalíciós partnerével nem akar szembekerülni.
„Ezért nyilvánvaló módon demobilizálni kívánja a magyar választókat, sőt még ennél is tovább megy: miközben Klaus Johannist elmarasztalja, Pontára és szocialista pártjára csupa jó szavakat veszteget. Teszi ezt az európai és a néppárti értékek ellenében, dacára annak, hogy kampányfotóin Orbán Viktor miniszterelnökkel parolázik, Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke pedig Klaus Johannis támogatására szólítja fel a választókat” – fogalmazott közleményében Tőkés.
Az EMNT-elnök úgy vélte, az erdélyi magyarság azzal „kölcsönözhetne nagyobb esélyt a demokratikus román erők választási győzelmének, ha az RMDSZ előző döntését felülvizsgálná, és a magyar polgári erőkkel összefogna, az erdélyi magyarság pedig egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett”.
Mint ismeretes, Joseph Daul keddi bukaresti látogatása alkalmával úgy fogalmazott, Klaus Johannisnak, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltjének államfővé választása lehet a garancia arra, hogy Romániában független marad az igazságszolgáltatás, érvényesül a jogállamiság és folytatódik a korrupció elleni harc. Az EPP elnöke burkoltan az EPP tagsággal rendelkező RMDSZ-t is bírálta amiatt, hogy választói belátására bízta a döntést.
Az európai néppárt szerdai brüsszeli csoportülésén egyébként Theodor Stolojan EP-képviselő is sajnálatosnak nevezte, hogy az EPP-hez tartozó romániai pártok között nincsen teljes egység a választási forduló küszöbén a jelöltek támogatását illetően.
Utalt arra, hogy Elena Udrea, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke Ponta-ellenes szavazatra szólította fel választóit, de ez nem jelenti azt, hogy Johannist támogatja. Hasonló Ponta-ellenes, de Johannist sem támogató álláspontra helyezkedett az EPP egyik legrégebbi romániai tagpártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt is. A néppárti tagok közül egyedül Monica Macovei EP-képviselő jelentette ki, hogy Johannisra adja voksát.
Krónika (Kolozsvár)
A jobboldali elnökjelölt, Klaus Johannis megválasztására buzdította az erdélyi magyarokat szerdai nyilatkozatában Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában Tőkés László úgy vélekedett, Romániában huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is a kommunizmus restaurációja fenyeget. Az európai parlamenti képviselő szerint a „Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek”.
Az európai parlamenti képviselő opportunistának nevezi Kelemen Hunor RMDSZ-elnök múlt csütörtöki nyilatkozatát, melyben a magyarok lelkiismeretére bízta a szavazást. Tőkés szerint a szövetségi elnök megelőlegezi Victor Ponta választási győzelmét, amikor „taktikus módon azért nem foglal állást egyik jelölt mellett sem, mert kormánykoalíciós partnerével nem akar szembekerülni.
„Ezért nyilvánvaló módon demobilizálni kívánja a magyar választókat, sőt még ennél is tovább megy: miközben Klaus Johannist elmarasztalja, Pontára és szocialista pártjára csupa jó szavakat veszteget. Teszi ezt az európai és a néppárti értékek ellenében, dacára annak, hogy kampányfotóin Orbán Viktor miniszterelnökkel parolázik, Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke pedig Klaus Johannis támogatására szólítja fel a választókat” – fogalmazott közleményében Tőkés.
Az EMNT-elnök úgy vélte, az erdélyi magyarság azzal „kölcsönözhetne nagyobb esélyt a demokratikus román erők választási győzelmének, ha az RMDSZ előző döntését felülvizsgálná, és a magyar polgári erőkkel összefogna, az erdélyi magyarság pedig egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett”.
Mint ismeretes, Joseph Daul keddi bukaresti látogatása alkalmával úgy fogalmazott, Klaus Johannisnak, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltjének államfővé választása lehet a garancia arra, hogy Romániában független marad az igazságszolgáltatás, érvényesül a jogállamiság és folytatódik a korrupció elleni harc. Az EPP elnöke burkoltan az EPP tagsággal rendelkező RMDSZ-t is bírálta amiatt, hogy választói belátására bízta a döntést.
Az európai néppárt szerdai brüsszeli csoportülésén egyébként Theodor Stolojan EP-képviselő is sajnálatosnak nevezte, hogy az EPP-hez tartozó romániai pártok között nincsen teljes egység a választási forduló küszöbén a jelöltek támogatását illetően.
Utalt arra, hogy Elena Udrea, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke Ponta-ellenes szavazatra szólította fel választóit, de ez nem jelenti azt, hogy Johannist támogatja. Hasonló Ponta-ellenes, de Johannist sem támogató álláspontra helyezkedett az EPP egyik legrégebbi romániai tagpártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt is. A néppárti tagok közül egyedül Monica Macovei EP-képviselő jelentette ki, hogy Johannisra adja voksát.
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 13.
A kisebbik veszély
Milyen átok ülhet ezen a népen, hogy két volt kommunista közül kénytelen választani? – tette fel a költi kérdést Traian Băsescu a 2004-es államfőválasztást megelőző tévévitában Adrian Năstasénak.
Tíz év elteltével sokat okult az ország: átélte, kiismerte a legtalálóbban politikai ragadozóként leírható egykori hajóskapitány, főpolgármester „játékos” elnöki mandátumait, másrészt arra is választ kapott, nagy valószínűséggel hová jut, ha az akkori ellenfél történetesen nem Jilavára, hanem a Cotroceni-be kerül.
Sajnos Románia azóta sem szabadult az átoktól, a különbség annyi, hogy ma nem két volt kommunista, hanem két rossz közül kell választania. Az idei államfőválasztáson egy botcsinálta politikus, a balkáni közéleti csatározások közepette teljesen elveszett, ellenfeleivel és a választókkal kommunikálni képtelen vidéki polgármester, illetve egy képmutató, hazug, aljas, a hatalomért minden eszközt megragadni képes rendszert kiépít, a Dâmboviţa-parti politikai gazemberséget ízig-vérig megtestesít kormányfő kínálja az alternatívát.
Johannis a meglévő nimbuszát, kétségbevonhatatlan erényeit – Nagyszeben felvirágoztatása, a szász precizitás és megbízhatóság – is képtelen „eladni” a választóknak, akik egyáltalán nem elégszenek meg azzal, ha valaki a tisztesség és alkalmasság szerepében tetszeleg, éppen ezért ezt folyamatosan bizonyítani kell.
Ponta a másik véglet: idegen tollakkal ékeskedik, lételeme a harsány semmitmondás, és gátlástalanul képes meglovagolni a nacionalista, soviniszta indulatokat. Olyan „politikai állat”, aki nemcsak ellenfeleit, de a partnereit is képes hátba szúrni, ellenük a legmocskosabb eszközöket is bevetni, ha érdekei úgy diktálják, és mindezt szemrebbenés nélkül letagadja.
Ugyan nem kaptak-e a kormányzásban mellé szegődött RMDSZ vezeti, továbbá az erdélyi magyarok elegendő bizonyítékot erre a kampány során? Ettől persze Johannis még ugyanúgy felkészületlennek, határozatlannak tűnik, és az ellenfele esetleges megválasztásával járó iszonyatos kockázatok ismerete közepette sem válik ideális jelöltté. Viszont megválasztása mégiscsak kevesebb veszéllyel járna románok, magyarok, németek számára egyaránt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Milyen átok ülhet ezen a népen, hogy két volt kommunista közül kénytelen választani? – tette fel a költi kérdést Traian Băsescu a 2004-es államfőválasztást megelőző tévévitában Adrian Năstasénak.
Tíz év elteltével sokat okult az ország: átélte, kiismerte a legtalálóbban politikai ragadozóként leírható egykori hajóskapitány, főpolgármester „játékos” elnöki mandátumait, másrészt arra is választ kapott, nagy valószínűséggel hová jut, ha az akkori ellenfél történetesen nem Jilavára, hanem a Cotroceni-be kerül.
Sajnos Románia azóta sem szabadult az átoktól, a különbség annyi, hogy ma nem két volt kommunista, hanem két rossz közül kell választania. Az idei államfőválasztáson egy botcsinálta politikus, a balkáni közéleti csatározások közepette teljesen elveszett, ellenfeleivel és a választókkal kommunikálni képtelen vidéki polgármester, illetve egy képmutató, hazug, aljas, a hatalomért minden eszközt megragadni képes rendszert kiépít, a Dâmboviţa-parti politikai gazemberséget ízig-vérig megtestesít kormányfő kínálja az alternatívát.
Johannis a meglévő nimbuszát, kétségbevonhatatlan erényeit – Nagyszeben felvirágoztatása, a szász precizitás és megbízhatóság – is képtelen „eladni” a választóknak, akik egyáltalán nem elégszenek meg azzal, ha valaki a tisztesség és alkalmasság szerepében tetszeleg, éppen ezért ezt folyamatosan bizonyítani kell.
Ponta a másik véglet: idegen tollakkal ékeskedik, lételeme a harsány semmitmondás, és gátlástalanul képes meglovagolni a nacionalista, soviniszta indulatokat. Olyan „politikai állat”, aki nemcsak ellenfeleit, de a partnereit is képes hátba szúrni, ellenük a legmocskosabb eszközöket is bevetni, ha érdekei úgy diktálják, és mindezt szemrebbenés nélkül letagadja.
Ugyan nem kaptak-e a kormányzásban mellé szegődött RMDSZ vezeti, továbbá az erdélyi magyarok elegendő bizonyítékot erre a kampány során? Ettől persze Johannis még ugyanúgy felkészületlennek, határozatlannak tűnik, és az ellenfele esetleges megválasztásával járó iszonyatos kockázatok ismerete közepette sem válik ideális jelöltté. Viszont megválasztása mégiscsak kevesebb veszéllyel járna románok, magyarok, németek számára egyaránt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 13.
A kisebbik rossz választása
A Cotroceni-ért szóló küzdelem a mélyen magyar érzésű, elsősorban és másodsorban nemzetben gondolkodó sorstársaink tekintélyes része számára közömbös, érdektelen. Akkor is, ha jobban belegondolva, senki nem tagadhatja, hogy az eredmény bennünket is közvetlenül érint. Voltak olyan választások is – 2000-ben, midőn Ion Iliescu mérkőzött Corneliu Vadim Tudorral – amikor nyíltan kimondatott, ha nem is a legfelső szinten: nem a mi küzdelmünk, oldják meg a románok egymás között, hogy a két rossz közül kit választanak. Mások – köztük neves román ellenzékiek is –, s persze velük együtt az egész RMDSZ-vezérkar arra biztatott, hogy a két rossz közül a kisebbet válasszuk. A szavazni– nem szavazni dilemma emlékeztet valamelyest Tamási Áron örök klasszikusa, az Ábel egyik jelenetére, amikor a főhős Kerekes úrral vitatkozik a román államra leteendő hűségeskü ügyében. Egyik oldalon a magyar karakánság, a jogos felháborodás és a zsigeri indulat, a másik oldalon a pragmatikus megfontolások. Nagyon nehéz egyik vagy másik magatartás mellett elvi síkon pálcát törni, sokkal helyesebb az egyes élethelyzeteket egyenként elemezni.
Templom és gátlástalanság
Nemsokára ismét az urnákhoz járulhatnak a választópolgárok, hogy Victor Ponta és Klaus Johannis közül válasszanak. E kérdés is megközelíthető úgy, hogy mivel egyik jelölt sem ígéri az erdélyi magyarság ügyének távlatos rendezését, egyik sem fogadja el a közösségi önrendelkezésen alapuló autonómia gondolatát, maradjunk otthon, döntsenek a többségiek. Ugyanakkor mérlegelve a helyzetet, ez sem szűk magyar szempontból, sem az egész rendszer, a politikai környezet szempontjából nem tűnik bölcs ötletnek.
Victor Ponta helyükön hagyta az RMDSZ-es államtitkárokat, imázsa érdekében már 2012-ben kormányra akarta emelni az RMDSZ-t, ezzel is semlegesítve a magyar érdekképviseletet, előszeretettel kampányol Székelyföldön Kelemen Hunorral az oldalán. Ám hogy a magyar kérdésről hogyan gondolkodik, arról híven tanúskodik a székely zászlók elleni prefektusi hadjárat, a MOGYE ügye, kollektív megalázásunk az 1918. december elsejei évforduló megünneplésének kikényszerítésével, és a sor tetszés szerint folytatható. Ugyanakkor Ponta a kommunista utódpárti erők prominense, amely erők hatalmi nyomását és totális gátlástalanságát már megtapasztalhattuk 2012-es győzelmük előtt, közvetlenül kormánya kerülésük után. Változatlan gátlástalanság jellemzi őket a kampány során is, a demagóg jelszavakban, az üres, légből kapott vádaskodásban és az „amatőr”, templomban osztogatott röplapok tartalmában, amelyek az ortodox vallás és a román nemzet elárulásaként tüntetik fel az erdélyi származású német protestáns Johannisra való szavazást. Elképzelhetjük, micsoda egész pályás letámadásra számíthatunk, ha a kormányzati többség mellé megszerzik ezek az államelnöki posztot is. Akik megélték az 1990 és 1996 közötti korszakot, emlékezhetnek az utódkommunista hatalom működéstechnikájára, a válogatott állami visszaélésektől a korrupción át a bányászjárásokig.
Ottragadt „huligánok”
Klaus Johannistól biztosan nem várhatjuk, hogy az autonómia kérdésében jobb partner lesz, mint az eddigi elnökök és miniszterelnökök. De rosszabb sem, merthogy eddig minden politikai erő olyan masszív ellenállást tanúsított ebben az ügyben, hogy legfeljebb annak örülhetünk, ha már nem fenyegetnek ügyészséggel, bírósági eljárással és börtönnel, mint 1998-ban az alsócsernátoni fórum vagy 2003-ban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása után. Ugyanakkor – ahogy 2009-ben sajátos módon épp az RMDSZ hangsúlyozta – komoly társadalompszichológiai hatása lehet annak, ha a román államelnöki székbe egy német ember kerül. Akitől remélni lehet, hogy nem lesz partner a korrupciós játékokban, aki minden bizonnyal hatékonyságra fog törekedni. Nem véletlen, hogy első körben ő volt a győztes Erdélyben. Elnézve és meghallgatva a temesvári tüntetésről készült felvételeket, összeszorulhat azoknak a torka, akik annak idején ott voltak a „huligánok” Iliescu ellenes temesvári antikommunista tüntetésein, s énekelték az egykorú slágerek politikai átiratait. Közel negyed évszázad telt el, s még mindig itt tartunk.
Az RMDSZ reakciója tanítható. Többször is kiállt Ponta mellett, majd az össznépi felháborodás miatt mindenkinek a lelkiismeretére bízták a szavazást. Egyértelműen demobilizáló fordulattal: „Az erdélyi magyar szavazók nehéz döntés előtt állnak az elnökválasztás második fordulójában. Aki mégis élni kíván állampolgári jogával, annak azt javasoljuk, hogy belátása szerint szavazzon november 16-án.” A lényeg itt a „mégis”.
Magyarán, mintsem hogy az erdélyi magyarság az RMDSZ meghirdetett akarata ellenére nagy arányban Pontára szavazzon, közösségünk tagjai inkább maradjanak otthon. Akik pedig elmennek, tegyenek belátásuk szerint, de közben persze fontolják meg, hogy az RMDSZ Pontát tartja jobb opciónak.
Bizalmi tőke
Mert ez is szerepel az RMDSZ e tárgykörben kiadott hivatalos állásfoglalásában, amire Frunda György még rátett egy lapáttal, azt javasolva, hogy aki bízik benne, szavazzon Pontára. Hát igen, aki képes bízni abban a politikusban, aki a Független Magyar Pártból indult, következetes ellenfele volt az autonómiaprogram meghirdetésének, részt vett a posztkommunista Románia külföldi imázsápolását célzó neptuni tárgyalásokon, ismételten megtévesztette a közvéleményt jelentős nemzetstratégiai kérdésekben, a kulturális autonómia témájában pedig Ion Iliescu kottájából játszott, nos, az szavazzon nyugodtan Pontára.
Hogy ne maradjon testetlen vádaskodás az utóbbi súlyos állítás, érdemes összevetni Ion Iliescu megfogalmazását a Frundáéval. „A kulturális autonómia létezik, mert van anyanyelvű oktatás, léteznek magyar művelődési egyesületek” – nyilatkozta az egykori államelnök Gyarmath Jánosnak a Romániai Magyar Szó 1993. március 19-i számában megjelent interjú keretében. Frunda György meg azt írta: „Véleményem szerint a kulturális autonómia biztosítva van Romániában, ez az a terület, ahol az elmúlt tíz évben a legnagyobb eredményt elértük”. Lásd: „Az RMDSZ-tisztségviselők nem lehetnek se kétszínűek, se képmutatók!” című szöveget, amely a Népújság, 2001. november 20-i számában jelent meg.
Egyiküket sem zavarja, hogy a kulturális autonómia azt jelenti: mi, magyarok döntünk arról, hogy a központi költségvetésből a magunk által befizetett adó kultúrára szánt részét visszanyerve, milyen intézményi keretben, mit oktatunk saját gyermekeinknek. Ehhez képest ma arra is bukaresti engedély kell, hogy kiről nevezhetünk el iskolát Székelyudvarhelyen. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyaránt Klaus Johannisra való szavazásra buzdít, ami nem véletlen. Ezúttal a kisebbik rossz egyben szimbolikus megjelenítője az erdélyiségnek, származás és vallási hovatartozás okán. A fő kérdés nem az, hogy miként szavaz az urnákhoz járuló 300–400 ezer magyar, hanem az: sikerül-e mobilizálni nemzeti demagógiával a regáti területek románságát Johannis ellen. Hogy Ponta mindent elkövet ennek érdekében, az egyértelmű. A választ a választók mondják majd ki az urnáknál.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
A Cotroceni-ért szóló küzdelem a mélyen magyar érzésű, elsősorban és másodsorban nemzetben gondolkodó sorstársaink tekintélyes része számára közömbös, érdektelen. Akkor is, ha jobban belegondolva, senki nem tagadhatja, hogy az eredmény bennünket is közvetlenül érint. Voltak olyan választások is – 2000-ben, midőn Ion Iliescu mérkőzött Corneliu Vadim Tudorral – amikor nyíltan kimondatott, ha nem is a legfelső szinten: nem a mi küzdelmünk, oldják meg a románok egymás között, hogy a két rossz közül kit választanak. Mások – köztük neves román ellenzékiek is –, s persze velük együtt az egész RMDSZ-vezérkar arra biztatott, hogy a két rossz közül a kisebbet válasszuk. A szavazni– nem szavazni dilemma emlékeztet valamelyest Tamási Áron örök klasszikusa, az Ábel egyik jelenetére, amikor a főhős Kerekes úrral vitatkozik a román államra leteendő hűségeskü ügyében. Egyik oldalon a magyar karakánság, a jogos felháborodás és a zsigeri indulat, a másik oldalon a pragmatikus megfontolások. Nagyon nehéz egyik vagy másik magatartás mellett elvi síkon pálcát törni, sokkal helyesebb az egyes élethelyzeteket egyenként elemezni.
Templom és gátlástalanság
Nemsokára ismét az urnákhoz járulhatnak a választópolgárok, hogy Victor Ponta és Klaus Johannis közül válasszanak. E kérdés is megközelíthető úgy, hogy mivel egyik jelölt sem ígéri az erdélyi magyarság ügyének távlatos rendezését, egyik sem fogadja el a közösségi önrendelkezésen alapuló autonómia gondolatát, maradjunk otthon, döntsenek a többségiek. Ugyanakkor mérlegelve a helyzetet, ez sem szűk magyar szempontból, sem az egész rendszer, a politikai környezet szempontjából nem tűnik bölcs ötletnek.
Victor Ponta helyükön hagyta az RMDSZ-es államtitkárokat, imázsa érdekében már 2012-ben kormányra akarta emelni az RMDSZ-t, ezzel is semlegesítve a magyar érdekképviseletet, előszeretettel kampányol Székelyföldön Kelemen Hunorral az oldalán. Ám hogy a magyar kérdésről hogyan gondolkodik, arról híven tanúskodik a székely zászlók elleni prefektusi hadjárat, a MOGYE ügye, kollektív megalázásunk az 1918. december elsejei évforduló megünneplésének kikényszerítésével, és a sor tetszés szerint folytatható. Ugyanakkor Ponta a kommunista utódpárti erők prominense, amely erők hatalmi nyomását és totális gátlástalanságát már megtapasztalhattuk 2012-es győzelmük előtt, közvetlenül kormánya kerülésük után. Változatlan gátlástalanság jellemzi őket a kampány során is, a demagóg jelszavakban, az üres, légből kapott vádaskodásban és az „amatőr”, templomban osztogatott röplapok tartalmában, amelyek az ortodox vallás és a román nemzet elárulásaként tüntetik fel az erdélyi származású német protestáns Johannisra való szavazást. Elképzelhetjük, micsoda egész pályás letámadásra számíthatunk, ha a kormányzati többség mellé megszerzik ezek az államelnöki posztot is. Akik megélték az 1990 és 1996 közötti korszakot, emlékezhetnek az utódkommunista hatalom működéstechnikájára, a válogatott állami visszaélésektől a korrupción át a bányászjárásokig.
Ottragadt „huligánok”
Klaus Johannistól biztosan nem várhatjuk, hogy az autonómia kérdésében jobb partner lesz, mint az eddigi elnökök és miniszterelnökök. De rosszabb sem, merthogy eddig minden politikai erő olyan masszív ellenállást tanúsított ebben az ügyben, hogy legfeljebb annak örülhetünk, ha már nem fenyegetnek ügyészséggel, bírósági eljárással és börtönnel, mint 1998-ban az alsócsernátoni fórum vagy 2003-ban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása után. Ugyanakkor – ahogy 2009-ben sajátos módon épp az RMDSZ hangsúlyozta – komoly társadalompszichológiai hatása lehet annak, ha a román államelnöki székbe egy német ember kerül. Akitől remélni lehet, hogy nem lesz partner a korrupciós játékokban, aki minden bizonnyal hatékonyságra fog törekedni. Nem véletlen, hogy első körben ő volt a győztes Erdélyben. Elnézve és meghallgatva a temesvári tüntetésről készült felvételeket, összeszorulhat azoknak a torka, akik annak idején ott voltak a „huligánok” Iliescu ellenes temesvári antikommunista tüntetésein, s énekelték az egykorú slágerek politikai átiratait. Közel negyed évszázad telt el, s még mindig itt tartunk.
Az RMDSZ reakciója tanítható. Többször is kiállt Ponta mellett, majd az össznépi felháborodás miatt mindenkinek a lelkiismeretére bízták a szavazást. Egyértelműen demobilizáló fordulattal: „Az erdélyi magyar szavazók nehéz döntés előtt állnak az elnökválasztás második fordulójában. Aki mégis élni kíván állampolgári jogával, annak azt javasoljuk, hogy belátása szerint szavazzon november 16-án.” A lényeg itt a „mégis”.
Magyarán, mintsem hogy az erdélyi magyarság az RMDSZ meghirdetett akarata ellenére nagy arányban Pontára szavazzon, közösségünk tagjai inkább maradjanak otthon. Akik pedig elmennek, tegyenek belátásuk szerint, de közben persze fontolják meg, hogy az RMDSZ Pontát tartja jobb opciónak.
Bizalmi tőke
Mert ez is szerepel az RMDSZ e tárgykörben kiadott hivatalos állásfoglalásában, amire Frunda György még rátett egy lapáttal, azt javasolva, hogy aki bízik benne, szavazzon Pontára. Hát igen, aki képes bízni abban a politikusban, aki a Független Magyar Pártból indult, következetes ellenfele volt az autonómiaprogram meghirdetésének, részt vett a posztkommunista Románia külföldi imázsápolását célzó neptuni tárgyalásokon, ismételten megtévesztette a közvéleményt jelentős nemzetstratégiai kérdésekben, a kulturális autonómia témájában pedig Ion Iliescu kottájából játszott, nos, az szavazzon nyugodtan Pontára.
Hogy ne maradjon testetlen vádaskodás az utóbbi súlyos állítás, érdemes összevetni Ion Iliescu megfogalmazását a Frundáéval. „A kulturális autonómia létezik, mert van anyanyelvű oktatás, léteznek magyar művelődési egyesületek” – nyilatkozta az egykori államelnök Gyarmath Jánosnak a Romániai Magyar Szó 1993. március 19-i számában megjelent interjú keretében. Frunda György meg azt írta: „Véleményem szerint a kulturális autonómia biztosítva van Romániában, ez az a terület, ahol az elmúlt tíz évben a legnagyobb eredményt elértük”. Lásd: „Az RMDSZ-tisztségviselők nem lehetnek se kétszínűek, se képmutatók!” című szöveget, amely a Népújság, 2001. november 20-i számában jelent meg.
Egyiküket sem zavarja, hogy a kulturális autonómia azt jelenti: mi, magyarok döntünk arról, hogy a központi költségvetésből a magunk által befizetett adó kultúrára szánt részét visszanyerve, milyen intézményi keretben, mit oktatunk saját gyermekeinknek. Ehhez képest ma arra is bukaresti engedély kell, hogy kiről nevezhetünk el iskolát Székelyudvarhelyen. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyaránt Klaus Johannisra való szavazásra buzdít, ami nem véletlen. Ezúttal a kisebbik rossz egyben szimbolikus megjelenítője az erdélyiségnek, származás és vallási hovatartozás okán. A fő kérdés nem az, hogy miként szavaz az urnákhoz járuló 300–400 ezer magyar, hanem az: sikerül-e mobilizálni nemzeti demagógiával a regáti területek románságát Johannis ellen. Hogy Ponta mindent elkövet ennek érdekében, az egyértelmű. A választ a választók mondják majd ki az urnáknál.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2014. november 13.
A néppárt megújítása a stratégia
Elnökségi ülést tartott a hétvégén Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Néppárt. Toró T. Tiborral, a párt elnökével a választási eredmények elemzéséről, a kilátásba helyezett tisztújításról és az erdélyi magyar párbeszédről beszélgettünk.
– Hogyan reagált az elnökség az ön és Szilágyi Zsolt lemondási szándékára?
– Ez jelzés volt arra, hogy egy következmények nélküli országban mi nem vagyunk következmények nélküli szervezet: a vezető tisztséggel együtt jár a felelősség vállalásának privilégiuma is. Másrészt saját szervezeteinket is szerettük volna felrázni a választási eredmények okozta letargiából. Bár volt olyan is, aki a gesztust megfutamodásként értelmezte, a néppárt elnöksége és úgy érzem, tagságunk nagy része is, helyesen értette: teljes szervezeti megújulásra van szükségünk, az alapoktól a csúcsig. Elindítjuk a tisztújítás folyamatát, helyi és megyei szinten egyaránt, az új országos vezetőség megválasztása érdekében pedig rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést hívtunk össze jövő év február végére.
– Milyen következtetéseket vontak le a választási eredmények kiértékelésekor?
– Bár a kisrégiók és a települések szintjére levitt mélyebb elemzés az országos választmány november végén sorra kerülő rendkívüli ülésének a dolga lesz, az elnökség is elvégezte a maga elemzését. A jelöltállításkor három célt tűztünk ki magunk elé: a föderális államreformról és a közösségi autonómiák rendszeréről szóló programunk bemutatását és az ezzel kapcsolatos román–magyar, illetve magyar–magyar társadalmi vita elindítását, továbbá pedig a néppárt ismertségét, illetve támogatottságunk növelését szerettük volna elérni. Ebből az első két cél teljesült: a néppárt ismertsége emelkedett (felméréseink szerint a 2012-es parlamenti választási kampányban a magyar közösség tagjainak alig fele hallott rólunk), üzeneteink fogadtatása pedig egyértelműen pozitív, köszönhetően jelöltünk, Szilágyi Zsolt közszerepléseinek. Amíg 2012-ben egy, a föderális államreformról szóló kisfilmünket a közmédia letiltotta, addig ebben a kampányban többször is sikerült lényegi és termékeny vitát gerjeszteni a témában. Mindezek ellenére szavazatokban kifejezett támogatottságunkat nem sikerült emelnünk és a magyar–magyar verseny arányait sem sikerült érdemben megváltoztatni. Ennek okai sokrétűek, de a legfontosabbak nem értékrendi, hanem szervezési hiányosságok: a társadalmi beágyazottság és a mozgósítási kapacitás alacsony volta, márpedig manapság e nélkül nem lehet sikeresen szerepelni választásokon. Ezeken változtatni kell, erről kell szólnia a néppárt megújulásának. A rendkívüli országos küldöttgyűlés elvégezheti azokat a finomhangolásokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 2016-os önkormányzati választásokra a siker esélyével készülhessen a néppárt.
– Többen is kongatják a vészharangot, hogy fellazult a Fidesz és a néppárt kapcsolata. Átértékelődik a két párt partneri szövetsége?
– Egy miniszteri biztos végig nem gondolt és elsietett nyilatkozatából nem érdemes még hipotézist sem megfogalmazni, nemhogy forgatókönyveket gyártani. A FIDESZ és a néppárt, illetve azok vezetői közötti stratégiai partnerség nem konjunkturális, hanem értékalapú, ezért sokkal erősebb annál, hogy egy választási eredmény azt érdemben át tudná rajzolni. A nemzetpolitikai prioritásokról viszont érdemes vitát folytatnunk, készülünk is rá, hogy javaslatainkat a MÁÉRT soron következő ülésén megfogalmazzuk. Én egyértelműen kudarcként élem meg, hogy a magyar nemzetpolitika szereplőit nem tudtam meggyőzni a romániai elnökválasztás első fordulójának valós nemzetpolitikai tétjéről és azt is, hogy nem tudtuk megakadályozni, hogy a kampányban visszaéljenek a nemzet miniszterelnöke arcával, nevével és szavaival. De ez csak a feladat komplexitását jelzi, ami előttünk áll, nem valamilyen stratégiai változást.
– A magyar pártok és magyar szervezetek között továbbra is nagyon szórványos a párbeszéd. Lát-e áttörési lehetőséget ezen a területen?
– A néppárt mindig is nyitott volt a párbeszédre és az együttműködésre, bármennyire is szeretné ezt az RMDSZ-propaganda másként láttatni. Ebben a kampányban nemcsak megerősítettük stratégiai szövetségünket a két átfogó autonómia-mozgalommal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal, hanem annak konkrét közös cselekvési perspektívát is adtunk. Nem sikerült előre lépni a táboregyesítési folyamatban a Magyar Polgári Párt vezetőivel: ők sajnos kívülről szemlélték a kampányban kifejtett erőfeszítésünket és – néhány kivételtől eltekintve, akiknek ezúton is köszönöm a segítséget – nem álltak mellénk. De nem adtuk fel erre irányuló terveinket. Az erdélyi magyar kerekasztal létrehozásának felelőssége jelenleg kizárólag az RMDSZ vezetőin múlik. A labda az ő térfelükön pattog.
– A néppárt az elvárások szerint döntött: a második fordulóban Klaus Johannist támogatja.
– Az első forduló eredmény-térképe kirajzolta, hogy Romániában az erdélyi értékek megerősítésére van szükség. A második forduló tétje: a korrupció útján tovább balkanizálódik, vagy az erdélyi értékek mentén fog megújulni az ország. A megújulás esélye Johannis kezében van, ezért a szavazáson való részvételre buzdítjuk a magyarokat. Nem támogathatunk olyan jelöltet, aki magyar- és kisebbségellenes, és a történelmi régiók ellen politizál.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Elnökségi ülést tartott a hétvégén Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Néppárt. Toró T. Tiborral, a párt elnökével a választási eredmények elemzéséről, a kilátásba helyezett tisztújításról és az erdélyi magyar párbeszédről beszélgettünk.
– Hogyan reagált az elnökség az ön és Szilágyi Zsolt lemondási szándékára?
– Ez jelzés volt arra, hogy egy következmények nélküli országban mi nem vagyunk következmények nélküli szervezet: a vezető tisztséggel együtt jár a felelősség vállalásának privilégiuma is. Másrészt saját szervezeteinket is szerettük volna felrázni a választási eredmények okozta letargiából. Bár volt olyan is, aki a gesztust megfutamodásként értelmezte, a néppárt elnöksége és úgy érzem, tagságunk nagy része is, helyesen értette: teljes szervezeti megújulásra van szükségünk, az alapoktól a csúcsig. Elindítjuk a tisztújítás folyamatát, helyi és megyei szinten egyaránt, az új országos vezetőség megválasztása érdekében pedig rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést hívtunk össze jövő év február végére.
– Milyen következtetéseket vontak le a választási eredmények kiértékelésekor?
– Bár a kisrégiók és a települések szintjére levitt mélyebb elemzés az országos választmány november végén sorra kerülő rendkívüli ülésének a dolga lesz, az elnökség is elvégezte a maga elemzését. A jelöltállításkor három célt tűztünk ki magunk elé: a föderális államreformról és a közösségi autonómiák rendszeréről szóló programunk bemutatását és az ezzel kapcsolatos román–magyar, illetve magyar–magyar társadalmi vita elindítását, továbbá pedig a néppárt ismertségét, illetve támogatottságunk növelését szerettük volna elérni. Ebből az első két cél teljesült: a néppárt ismertsége emelkedett (felméréseink szerint a 2012-es parlamenti választási kampányban a magyar közösség tagjainak alig fele hallott rólunk), üzeneteink fogadtatása pedig egyértelműen pozitív, köszönhetően jelöltünk, Szilágyi Zsolt közszerepléseinek. Amíg 2012-ben egy, a föderális államreformról szóló kisfilmünket a közmédia letiltotta, addig ebben a kampányban többször is sikerült lényegi és termékeny vitát gerjeszteni a témában. Mindezek ellenére szavazatokban kifejezett támogatottságunkat nem sikerült emelnünk és a magyar–magyar verseny arányait sem sikerült érdemben megváltoztatni. Ennek okai sokrétűek, de a legfontosabbak nem értékrendi, hanem szervezési hiányosságok: a társadalmi beágyazottság és a mozgósítási kapacitás alacsony volta, márpedig manapság e nélkül nem lehet sikeresen szerepelni választásokon. Ezeken változtatni kell, erről kell szólnia a néppárt megújulásának. A rendkívüli országos küldöttgyűlés elvégezheti azokat a finomhangolásokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 2016-os önkormányzati választásokra a siker esélyével készülhessen a néppárt.
– Többen is kongatják a vészharangot, hogy fellazult a Fidesz és a néppárt kapcsolata. Átértékelődik a két párt partneri szövetsége?
– Egy miniszteri biztos végig nem gondolt és elsietett nyilatkozatából nem érdemes még hipotézist sem megfogalmazni, nemhogy forgatókönyveket gyártani. A FIDESZ és a néppárt, illetve azok vezetői közötti stratégiai partnerség nem konjunkturális, hanem értékalapú, ezért sokkal erősebb annál, hogy egy választási eredmény azt érdemben át tudná rajzolni. A nemzetpolitikai prioritásokról viszont érdemes vitát folytatnunk, készülünk is rá, hogy javaslatainkat a MÁÉRT soron következő ülésén megfogalmazzuk. Én egyértelműen kudarcként élem meg, hogy a magyar nemzetpolitika szereplőit nem tudtam meggyőzni a romániai elnökválasztás első fordulójának valós nemzetpolitikai tétjéről és azt is, hogy nem tudtuk megakadályozni, hogy a kampányban visszaéljenek a nemzet miniszterelnöke arcával, nevével és szavaival. De ez csak a feladat komplexitását jelzi, ami előttünk áll, nem valamilyen stratégiai változást.
– A magyar pártok és magyar szervezetek között továbbra is nagyon szórványos a párbeszéd. Lát-e áttörési lehetőséget ezen a területen?
– A néppárt mindig is nyitott volt a párbeszédre és az együttműködésre, bármennyire is szeretné ezt az RMDSZ-propaganda másként láttatni. Ebben a kampányban nemcsak megerősítettük stratégiai szövetségünket a két átfogó autonómia-mozgalommal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal, hanem annak konkrét közös cselekvési perspektívát is adtunk. Nem sikerült előre lépni a táboregyesítési folyamatban a Magyar Polgári Párt vezetőivel: ők sajnos kívülről szemlélték a kampányban kifejtett erőfeszítésünket és – néhány kivételtől eltekintve, akiknek ezúton is köszönöm a segítséget – nem álltak mellénk. De nem adtuk fel erre irányuló terveinket. Az erdélyi magyar kerekasztal létrehozásának felelőssége jelenleg kizárólag az RMDSZ vezetőin múlik. A labda az ő térfelükön pattog.
– A néppárt az elvárások szerint döntött: a második fordulóban Klaus Johannist támogatja.
– Az első forduló eredmény-térképe kirajzolta, hogy Romániában az erdélyi értékek megerősítésére van szükség. A második forduló tétje: a korrupció útján tovább balkanizálódik, vagy az erdélyi értékek mentén fog megújulni az ország. A megújulás esélye Johannis kezében van, ezért a szavazáson való részvételre buzdítjuk a magyarokat. Nem támogathatunk olyan jelöltet, aki magyar- és kisebbségellenes, és a történelmi régiók ellen politizál.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2014. november 14.
Az oktatás a témája az idei Magyar Szórvány Napjának
November 15. Bethlen Gábor fejedelem születésnapja, a Magyar Szórvány Napja. A magyar szórványoktatás helyzete lesz a legfontosabb téma a Magyar Szórvány Napján, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által a hétvégén szervezett konferencián. Egy erdélyi szórvány kutatási program eredményei szerint 2005 óta 140 helyszínen szűnt meg a magyar tannyelvű oktatás. 2020-ig még mintegy 150 helyszínen szűnhet meg a magyar iskola, ebből 50 helyen akár már jövő év őszén. A Magyar Szórvány Napját minden évben szórványban tartja meg azt RMDSZ. Déva, Brassó és Nagyenyed után idén Szeben megyében, Medgyesen és Nagyszebenben. A magyar szórványoktatás lesz a legfontosabb téma.
Készült egy felmérés az Iskolák veszélyben című kezdeményezés során, így nagyon konkrét stratégia van arra, hogy mit is kellene tenni. Nem szabad azonban úgy döntéseket hozni, hogy az érintettek véleményét nem hallgatjuk meg, hisz csak úgy derül ki, hogy mi is a jövője az erdélyi magyar szórványoktatásnak – mondta Hegedűs Csilla örökségvédelmi államtitkár a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő szerint a Magyar Szórvány Napja egy ünnep. Nem kell attól megriadni, hogy túl sok ünnepünk lenne, hiszen a nemzet jelentős értékeinek akár új ünnepet is kreálhatnak a nagy közösségek – állapította meg. Minden Magyarországon kívüli közösségnek megvannak a szórvány részei, és létezik a szórványosodással járó identitástudat-vesztés – mutatott rá. November 15-én ezért erről beszélünk majd, és cselekvési programokat is útjára indítunk a folyamat megfékezése érdekében – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Négy éve Erdélyben, második esztendeje pedig már a Kárpát-medencében ünnepeljük a szórvány napot, utóbbiról másfél évvel ezelőtt döntött a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szórvány szakbizottsága. hirado.hu / Kossuth Rádió/Határok nélkül
Erdély.ma
November 15. Bethlen Gábor fejedelem születésnapja, a Magyar Szórvány Napja. A magyar szórványoktatás helyzete lesz a legfontosabb téma a Magyar Szórvány Napján, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által a hétvégén szervezett konferencián. Egy erdélyi szórvány kutatási program eredményei szerint 2005 óta 140 helyszínen szűnt meg a magyar tannyelvű oktatás. 2020-ig még mintegy 150 helyszínen szűnhet meg a magyar iskola, ebből 50 helyen akár már jövő év őszén. A Magyar Szórvány Napját minden évben szórványban tartja meg azt RMDSZ. Déva, Brassó és Nagyenyed után idén Szeben megyében, Medgyesen és Nagyszebenben. A magyar szórványoktatás lesz a legfontosabb téma.
Készült egy felmérés az Iskolák veszélyben című kezdeményezés során, így nagyon konkrét stratégia van arra, hogy mit is kellene tenni. Nem szabad azonban úgy döntéseket hozni, hogy az érintettek véleményét nem hallgatjuk meg, hisz csak úgy derül ki, hogy mi is a jövője az erdélyi magyar szórványoktatásnak – mondta Hegedűs Csilla örökségvédelmi államtitkár a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő szerint a Magyar Szórvány Napja egy ünnep. Nem kell attól megriadni, hogy túl sok ünnepünk lenne, hiszen a nemzet jelentős értékeinek akár új ünnepet is kreálhatnak a nagy közösségek – állapította meg. Minden Magyarországon kívüli közösségnek megvannak a szórvány részei, és létezik a szórványosodással járó identitástudat-vesztés – mutatott rá. November 15-én ezért erről beszélünk majd, és cselekvési programokat is útjára indítunk a folyamat megfékezése érdekében – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Négy éve Erdélyben, második esztendeje pedig már a Kárpát-medencében ünnepeljük a szórvány napot, utóbbiról másfél évvel ezelőtt döntött a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szórvány szakbizottsága. hirado.hu / Kossuth Rádió/Határok nélkül
Erdély.ma
2014. november 14.
Nyilatkozat
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ismeretlen tettes ellen feljelentést fogalmazott meg és juttatott el a rendőrségre november 13-án, a napokban, Székelyföldön megjelent szórólapok kapcsán, amelyben visszaéltek a szövetség két politikusa, Kelemen Hunor szövetségi elnök és Markó Béla korábbi elnök nevével és arcképével.
A több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét, így a Polgári törvénykönyv, Románia Alkotmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye számos cikkelye alapján is törvényellenesnek minősül.
A szövetségi elnök aláírásával ellátott feljelentést az RMDSZ a Maros, Hargita és Kovászna megyei választási irodákhoz, valamint a Román Postához is eljuttatta.
Mint ismeretes, a Szövetségi Állandó Tanács egyhangú döntése értelmében az RMDSZ azt javasolja azoknak, akik élni kívánnak állampolgári jogukkal, hogy belátásuk szerint szavazzanak vasárnap, november 16-án, az államelnök- választás második fordulójában.
Népújság (Marosvásárhely)
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ismeretlen tettes ellen feljelentést fogalmazott meg és juttatott el a rendőrségre november 13-án, a napokban, Székelyföldön megjelent szórólapok kapcsán, amelyben visszaéltek a szövetség két politikusa, Kelemen Hunor szövetségi elnök és Markó Béla korábbi elnök nevével és arcképével.
A több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét, így a Polgári törvénykönyv, Románia Alkotmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye számos cikkelye alapján is törvényellenesnek minősül.
A szövetségi elnök aláírásával ellátott feljelentést az RMDSZ a Maros, Hargita és Kovászna megyei választási irodákhoz, valamint a Román Postához is eljuttatta.
Mint ismeretes, a Szövetségi Állandó Tanács egyhangú döntése értelmében az RMDSZ azt javasolja azoknak, akik élni kívánnak állampolgári jogukkal, hogy belátásuk szerint szavazzanak vasárnap, november 16-án, az államelnök- választás második fordulójában.
Népújság (Marosvásárhely)
2014. november 14.
Elutasított magyar utcanevek Váradon és Vásárhelyen
Ismét elutasította a nagyváradi önkormányzat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének magyar nyelvű utcanevek feltüntetését kér beadványát, ezért korábbi bejelentésüknek megfelelően a közigazgatási bíróságon keresnek majd jogorvoslatot az ügyre.
„Már több mint egy hónapja nyújtottuk be az aktualizált névjegyzéket, valamint a vonatkozó jogi hátteret, és arra nemrég elutasító választ kaptunk a polgármesteri hivataltól – tájékoztatta a Krónikát Csomortányi István, a párt megyei szervezetének elnöke. – Még nem jelentettük be, mert nem akartunk kampánytémát kreálni belőle. Ez méltatlan lett volna a törekvésünkhöz.” Ennek szellemében az EMNP politikusa csak az államelnök-választás második fordulóját követen hozza nyilvánosságra a további részleteket.
Kiharcolnák a kétnyelvűsítést
A váradi néppártosok, mint ismeretes, még nyáron szálltak harcba a magyar történelmi utcanevek feltüntetéséért. „Ez olyan jogunk, amelyből egy centit sem lehet engedni, és következetességre van szükség a cél eléréséhez” – magyarázta Csomortányi. A néppárt korábban is megpróbálta kiharcolni a kétnyelvűsítést, ám azt – többnyire a helységnévtáblákra vonatkozó jogszabályra hivatkozva – minden alkalommal hárította a városvezetés.
Az EMNP-vezető szerint azonban a törvények elviekben támogatják a többnyelvű feliratokat, a kisebbségvédelmi keretegyezmény, a Románia által is rektifikált nyelvi charta, valamint a román–magyar alapszerződés egyaránt lehetővé teszi a magyar utcanevek hivatalos feltüntetését. A néppárt Bihar megyei elnöke elmondta: a 793 közterületnévből 600-nak létezik magyar megfelelje, a fennmaradó esetekben tükörfordítást alkalmaztak – így állt össze a névjegyzék.
Vásárhelyen magyarázkodik a városháza
Csütörtökön egyébként a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától, Kiss Imolától megtudtuk, nem igaz, hogy az intézmény idei költségvetése nem teszi lehetővé a nyár végén elkezdett utcanévtáblák cseréjének folytatását. Kiss Imola cáfolta kollégája, a táblacserével megbízott Florian Moldovan kijelentését, miszerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését idén azért nem lehet folytatni, mert nincs erre elirányzott pénzkeret.
Moldovan egyébként lapunknak korábban azt nyilatkozta, hogy a célirányos közbeszerzési pályázatot csak 2015-ben hirdetik meg, és azt ígérte, jövőben városszerte kicserélik az utcanévtáblákat. Kiss Imola azonban rámutatott: az önkormányzat szeptemberben megszavazta azt a határozatot, mely szerint a testület 2015-re 1,1 millió lejt szavazott meg erre a célra, amiből 50 ezret még idén el lehet költeni.
A városháza gazdasági vezetője időközben Claudiu Maior alpolgármesterrel és Florian Moldovan igazgatóval is egyeztetett, akikkel a táblák elkészítésére vonatkozó versenytárgyalás mielőbbi kiírásáról döntöttek. „Ha nem is a napokban, de jövő héten elindítjuk a közbeszerzési eljárást. Mivel nagyobb összegről van szó, kötelesek vagyunk megpályáztatni a munkálatot, ami ugyan időigényes eljárás, de amint kikerült a nyertes cég, kezdhetjük a táblák megrendelését” – mondta el Kiss Imola.
Szerinte a későn beindult folyamat miatt könnyen megeshet, hogy idén nem sikerül több táblát kicserélni. A nyáron megszületett, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ közötti paktum aláírása óta városszerte mindössze négy utcának magyarosították vissza a nevét. Időközben a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen nevű csoport tagjai nyelvészek és helytörténészek bevonásával átdolgozták a 2007-ben elfogadott utcanévlajstromot, mely számos hibát tartalmazott.
Az önkéntesek a nagyváradi helyzetet szerették volna elkerülni, ahol az RMDSZ által megbízott fordítóiroda számos nevetséges utcanevet „faragott”. Így lett többek között a Strada Banatului magyar megfelelje a Bánat utca, a Sălajuluiból Szalázs, a Sanatoriuluiból Szenátus vagy a Gala Galaction román író nevét visel városrészből Galacticon Gála utca. „Marosvásárhelyen is a fordítások mintegy harmadát korrigálni kellett” – ismerte be lapunknak Horváth-Kovács Ádám, az utcanévtáblák kétnyelvűsítéséért küzd csoport tagja.
Az önkormányzati testület által hét évvel korábban elfogadott fordítások között a Strada Zidarilor például Kőműves utcaként jelent míg, míg az RMDSZ valamikori elnöki hivatalának helyet adó Köcsög utca Kancsóként szerepelt a listán.
Az akciócsoport tagjai – akik a magyar városlakók igényét több ezer aláírással támasztották alá – a közeljövőben ismét megpróbálnak találkozni az önkormányzat tíz RMDSZ-es tagjával. A szeptember 19-én szervezett tárgyaláson mindössze Borbély László, a szövetség országos alelnöke, Peti András alpolgármester és Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos jelent meg.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
Ismét elutasította a nagyváradi önkormányzat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének magyar nyelvű utcanevek feltüntetését kér beadványát, ezért korábbi bejelentésüknek megfelelően a közigazgatási bíróságon keresnek majd jogorvoslatot az ügyre.
„Már több mint egy hónapja nyújtottuk be az aktualizált névjegyzéket, valamint a vonatkozó jogi hátteret, és arra nemrég elutasító választ kaptunk a polgármesteri hivataltól – tájékoztatta a Krónikát Csomortányi István, a párt megyei szervezetének elnöke. – Még nem jelentettük be, mert nem akartunk kampánytémát kreálni belőle. Ez méltatlan lett volna a törekvésünkhöz.” Ennek szellemében az EMNP politikusa csak az államelnök-választás második fordulóját követen hozza nyilvánosságra a további részleteket.
Kiharcolnák a kétnyelvűsítést
A váradi néppártosok, mint ismeretes, még nyáron szálltak harcba a magyar történelmi utcanevek feltüntetéséért. „Ez olyan jogunk, amelyből egy centit sem lehet engedni, és következetességre van szükség a cél eléréséhez” – magyarázta Csomortányi. A néppárt korábban is megpróbálta kiharcolni a kétnyelvűsítést, ám azt – többnyire a helységnévtáblákra vonatkozó jogszabályra hivatkozva – minden alkalommal hárította a városvezetés.
Az EMNP-vezető szerint azonban a törvények elviekben támogatják a többnyelvű feliratokat, a kisebbségvédelmi keretegyezmény, a Románia által is rektifikált nyelvi charta, valamint a román–magyar alapszerződés egyaránt lehetővé teszi a magyar utcanevek hivatalos feltüntetését. A néppárt Bihar megyei elnöke elmondta: a 793 közterületnévből 600-nak létezik magyar megfelelje, a fennmaradó esetekben tükörfordítást alkalmaztak – így állt össze a névjegyzék.
Vásárhelyen magyarázkodik a városháza
Csütörtökön egyébként a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától, Kiss Imolától megtudtuk, nem igaz, hogy az intézmény idei költségvetése nem teszi lehetővé a nyár végén elkezdett utcanévtáblák cseréjének folytatását. Kiss Imola cáfolta kollégája, a táblacserével megbízott Florian Moldovan kijelentését, miszerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését idén azért nem lehet folytatni, mert nincs erre elirányzott pénzkeret.
Moldovan egyébként lapunknak korábban azt nyilatkozta, hogy a célirányos közbeszerzési pályázatot csak 2015-ben hirdetik meg, és azt ígérte, jövőben városszerte kicserélik az utcanévtáblákat. Kiss Imola azonban rámutatott: az önkormányzat szeptemberben megszavazta azt a határozatot, mely szerint a testület 2015-re 1,1 millió lejt szavazott meg erre a célra, amiből 50 ezret még idén el lehet költeni.
A városháza gazdasági vezetője időközben Claudiu Maior alpolgármesterrel és Florian Moldovan igazgatóval is egyeztetett, akikkel a táblák elkészítésére vonatkozó versenytárgyalás mielőbbi kiírásáról döntöttek. „Ha nem is a napokban, de jövő héten elindítjuk a közbeszerzési eljárást. Mivel nagyobb összegről van szó, kötelesek vagyunk megpályáztatni a munkálatot, ami ugyan időigényes eljárás, de amint kikerült a nyertes cég, kezdhetjük a táblák megrendelését” – mondta el Kiss Imola.
Szerinte a későn beindult folyamat miatt könnyen megeshet, hogy idén nem sikerül több táblát kicserélni. A nyáron megszületett, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ közötti paktum aláírása óta városszerte mindössze négy utcának magyarosították vissza a nevét. Időközben a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen nevű csoport tagjai nyelvészek és helytörténészek bevonásával átdolgozták a 2007-ben elfogadott utcanévlajstromot, mely számos hibát tartalmazott.
Az önkéntesek a nagyváradi helyzetet szerették volna elkerülni, ahol az RMDSZ által megbízott fordítóiroda számos nevetséges utcanevet „faragott”. Így lett többek között a Strada Banatului magyar megfelelje a Bánat utca, a Sălajuluiból Szalázs, a Sanatoriuluiból Szenátus vagy a Gala Galaction román író nevét visel városrészből Galacticon Gála utca. „Marosvásárhelyen is a fordítások mintegy harmadát korrigálni kellett” – ismerte be lapunknak Horváth-Kovács Ádám, az utcanévtáblák kétnyelvűsítéséért küzd csoport tagja.
Az önkormányzati testület által hét évvel korábban elfogadott fordítások között a Strada Zidarilor például Kőműves utcaként jelent míg, míg az RMDSZ valamikori elnöki hivatalának helyet adó Köcsög utca Kancsóként szerepelt a listán.
Az akciócsoport tagjai – akik a magyar városlakók igényét több ezer aláírással támasztották alá – a közeljövőben ismét megpróbálnak találkozni az önkormányzat tíz RMDSZ-es tagjával. A szeptember 19-én szervezett tárgyaláson mindössze Borbély László, a szövetség országos alelnöke, Peti András alpolgármester és Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos jelent meg.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 14.
Garda Dezső: elég a neokommunizmusból
Az erdélyi magyarság számára nem lehet mindegy, hogy „Romániában győz-e a demokrácia, vagy továbbra is a neokommunista állapotok uralkodnak” – fogalmazott a vasárnapi államfőválasztás kapcsán Garda Dezső volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki választásra buzdítja a magyarságot.
A visszavonult gyergyószentmiklósi politikus a Gyergyói Hírlapnak adott interjújában leszögezte, bízik abban, hogy Klaus Johannis, a jobboldali jelölt nagyszebeni szász létére jobban fogja képviselni az erdélyi régió érdekeinek érvényesítését, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök.
„Johannis eddigi tevékenységével is bizonyította, hogy a tettek embere, ért a gazdasághoz, érti és szívén viseli Erdély sorsát” – fogalmazott Garda, aki szerint Ponta nem kívánatos személyekkel van körülvéve.
„Az a tény, hogy ismét titkosították a titkosszolgálatok keretében tevékenykedő volt ügynököket, a demokrácia súlyos megsértését jelenti. A romániai magyarság a kommunizmus időszakában nagyon sokat szenvedett a román titkosszolgálat terrorjától, amely nemcsak demokráciaellenes, hanem főleg magyarellenes volt. Nem szeretném, ha Victor Ponta elnöksége visszahozná ezen erők terrorját” – fogalmazott a volt RMDSZ-es képviselő.
Kiss Sándor, a Bihar Megyei Önkormányzat RMDSZ-es alelnöke eközben az Erdon.ro portálnak adott interjújában arra mutat rá, hogy sem Ponta, sem Johannis nem ígér autonómiát a Székelyföldnek, a miniszterelnök azonban „legalább tárgyal az RMDSZ-szel és teljesítette, amit az elmúlt két évben vállalt”.
Arra a kérdésre, mi a garancia arra, hogy Ponta beváltja a hozzá fűzd reményeket, Kiss megjegyezte, Romániában a politikai hűség, a hála, az adott szó betartása „ritka mint a fehér holló, inkább csak elméleti fogalom”. „Ebben az országban, ahol a közúti közlekedést kivéve nem lehet klasszikus jobb-, illetve baloldaliságról beszélni, a politikában a valószínűségszámítás a célravezető” – fogalmazott a politikus.
Feljelentést tett az RMDSZ
Az RMDSZ csütörtökön ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a szövetség nevében elkészített, a székelyföldi megyékben terjesztett Johannis-ellenes szórólap miatt, melyen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és elődje, Markó Béla arcképe látható. Az RMDSZ szerint a több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét. Szerdán egyébként a Transindex hírportál megtudta, a szórólapokat a Szociáldemokrata Párt (PSD) megrendelésére osztogatták.
Krónika (Kolozsvár)
Az erdélyi magyarság számára nem lehet mindegy, hogy „Romániában győz-e a demokrácia, vagy továbbra is a neokommunista állapotok uralkodnak” – fogalmazott a vasárnapi államfőválasztás kapcsán Garda Dezső volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki választásra buzdítja a magyarságot.
A visszavonult gyergyószentmiklósi politikus a Gyergyói Hírlapnak adott interjújában leszögezte, bízik abban, hogy Klaus Johannis, a jobboldali jelölt nagyszebeni szász létére jobban fogja képviselni az erdélyi régió érdekeinek érvényesítését, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök.
„Johannis eddigi tevékenységével is bizonyította, hogy a tettek embere, ért a gazdasághoz, érti és szívén viseli Erdély sorsát” – fogalmazott Garda, aki szerint Ponta nem kívánatos személyekkel van körülvéve.
„Az a tény, hogy ismét titkosították a titkosszolgálatok keretében tevékenykedő volt ügynököket, a demokrácia súlyos megsértését jelenti. A romániai magyarság a kommunizmus időszakában nagyon sokat szenvedett a román titkosszolgálat terrorjától, amely nemcsak demokráciaellenes, hanem főleg magyarellenes volt. Nem szeretném, ha Victor Ponta elnöksége visszahozná ezen erők terrorját” – fogalmazott a volt RMDSZ-es képviselő.
Kiss Sándor, a Bihar Megyei Önkormányzat RMDSZ-es alelnöke eközben az Erdon.ro portálnak adott interjújában arra mutat rá, hogy sem Ponta, sem Johannis nem ígér autonómiát a Székelyföldnek, a miniszterelnök azonban „legalább tárgyal az RMDSZ-szel és teljesítette, amit az elmúlt két évben vállalt”.
Arra a kérdésre, mi a garancia arra, hogy Ponta beváltja a hozzá fűzd reményeket, Kiss megjegyezte, Romániában a politikai hűség, a hála, az adott szó betartása „ritka mint a fehér holló, inkább csak elméleti fogalom”. „Ebben az országban, ahol a közúti közlekedést kivéve nem lehet klasszikus jobb-, illetve baloldaliságról beszélni, a politikában a valószínűségszámítás a célravezető” – fogalmazott a politikus.
Feljelentést tett az RMDSZ
Az RMDSZ csütörtökön ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a szövetség nevében elkészített, a székelyföldi megyékben terjesztett Johannis-ellenes szórólap miatt, melyen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és elődje, Markó Béla arcképe látható. Az RMDSZ szerint a több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét. Szerdán egyébként a Transindex hírportál megtudta, a szórólapokat a Szociáldemokrata Párt (PSD) megrendelésére osztogatták.
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 14.
Vitatott könyvesboltnyitás Nagyváradon
Lekerült a lakat a tizennégy évnyi veszteséges működtetés után nyáron bezárt nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesbolt ajtajáról, de immár a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől (KREK) függetlenül, új tulajdonosokkal és új üzletpolitikával nyitott újra a költ nevét megőrző, magyar nyelvű köteteket forgalmazó üzlet.
A hír hallatán azonban Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi régióelnöke csütörtökön abbéli felháborodásának adott hangot, hogy a KREK – amely annak idején az Illyés Közalapítvány támogatásával egyházi kiadványok és szépirodalmi kötetek árusítása céljából nyitotta az üzletet – pályáztatás és a nyilvánosság teljes kizárásával adta át az üzemeltetést az egykori főtámogató alapítói szándékaival ellentétes rendeltetésre.
Közleménye szerint a KREK az RMDSZ és a magyarországi baloldal alapítványai által támogatott „nemzetidegen balliberális sajtó és könyvszakma nagyváradi létesítményeinek”, a Riport Kiadó és az Erdélyi Riport nevével fémjelzett „médiaklikknek” adta át a könyvesboltot. A döntésért Csűry István püspököt teszi felelőssé, aki azonban lapunk megkeresésére nem kívánta kommentálni az EMNT-vezető véleményét.
„Ilyen hatalmas tájékozatlanság láttán nem tartom méltónak, hogy reagáljak. Nem is tudom, honnan kellene kezdjem, mert ebből regényt lehetne írni” – fogalmazott a Krónikának a KREK elöljárója. Emlékeztetett rá, a könyvesboltot annak csődközeli állapota miatt kellett bezárniuk, hiszen voltak napok, amikor senki be sem nyitott a református könyveket forgalmazó üzletükbe. Mint mondta, vallási témájú könyveket az új Illyés Gyula Könyvesboltban is forgalmaznak majd, ám a pénzügyi kiadások immár nem a KREK kasszáját terhelik.
Králik Loránd, az új könyvesboltot üzemeltet cég főrészvényese sem akart a vádakra válaszolni, már csak azért sem, mert a közleményben írtakkal ellentétben az üzlet mögött nem a Riport Kiadó áll, hanem egy hét részvényest számláló befekteti csoport.
„A cégnek valóban van két olyan tagja, akik a Riport Kiadó alkalmazásában állnak, ám k attól függetlenül, saját pénzükkel szálltak be a vállalkozásba” – szögezte le. Rámutatott, a református könyvüzlet bezárását követen k olyan körülmények között vállalták ezt a komoly befektetést igénylő beruházást, amikor Romániában a könyvterjesztés jelenleg nem számít jövedelmező tevékenységnek.
„Nem várunk profitot, csak szerettük volna, hogy Nagyváradnak legyen egy működ könyvesboltja, ahová az évek óta hiányzó nagy erdélyi kiadók visszatérhetnek. Mindemellett a magyarországi könyveket is kiskereskedelmi áron kínáljuk, hogy a Bihar megyeieknek ne kelljen átmenniük a határon túlra, hogy olcsóbban megvehessék a kiadványokat” – magyarázta.
Amint az a könyvesbolt megnyitását beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón is kiderült, a választék már most igen széles és a jövő héten, a marosvásárhelyi könyvvásár befejeztével további erdélyi kiadók szállítmányaival bővül a kínálat.
A közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel rengeteg gyermekkönyv található, de a magyar kortárs és klasszikus irodalom is képviselteti magát, az olyan sikerkönyvek mellett, mint amilyen például a Marosvásárhelyről elszármazott Dragomán György Máglya című könyve. Az író legújabb kiadványának bemutatójára különben jövő héten, a Nagyváradi Könyvmaraton alkalmával kerül sor az Illyés Gyula Könyvesboltban.
„A nevet megtartottuk, de lekerült a református szó, mert már nem az egyház működteti, csak a helyiséget béreljük tőle” – magyarázta Králik, aki bízik abban, hogy vállalkozásuk önfenntartó lesz.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
Lekerült a lakat a tizennégy évnyi veszteséges működtetés után nyáron bezárt nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesbolt ajtajáról, de immár a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől (KREK) függetlenül, új tulajdonosokkal és új üzletpolitikával nyitott újra a költ nevét megőrző, magyar nyelvű köteteket forgalmazó üzlet.
A hír hallatán azonban Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi régióelnöke csütörtökön abbéli felháborodásának adott hangot, hogy a KREK – amely annak idején az Illyés Közalapítvány támogatásával egyházi kiadványok és szépirodalmi kötetek árusítása céljából nyitotta az üzletet – pályáztatás és a nyilvánosság teljes kizárásával adta át az üzemeltetést az egykori főtámogató alapítói szándékaival ellentétes rendeltetésre.
Közleménye szerint a KREK az RMDSZ és a magyarországi baloldal alapítványai által támogatott „nemzetidegen balliberális sajtó és könyvszakma nagyváradi létesítményeinek”, a Riport Kiadó és az Erdélyi Riport nevével fémjelzett „médiaklikknek” adta át a könyvesboltot. A döntésért Csűry István püspököt teszi felelőssé, aki azonban lapunk megkeresésére nem kívánta kommentálni az EMNT-vezető véleményét.
„Ilyen hatalmas tájékozatlanság láttán nem tartom méltónak, hogy reagáljak. Nem is tudom, honnan kellene kezdjem, mert ebből regényt lehetne írni” – fogalmazott a Krónikának a KREK elöljárója. Emlékeztetett rá, a könyvesboltot annak csődközeli állapota miatt kellett bezárniuk, hiszen voltak napok, amikor senki be sem nyitott a református könyveket forgalmazó üzletükbe. Mint mondta, vallási témájú könyveket az új Illyés Gyula Könyvesboltban is forgalmaznak majd, ám a pénzügyi kiadások immár nem a KREK kasszáját terhelik.
Králik Loránd, az új könyvesboltot üzemeltet cég főrészvényese sem akart a vádakra válaszolni, már csak azért sem, mert a közleményben írtakkal ellentétben az üzlet mögött nem a Riport Kiadó áll, hanem egy hét részvényest számláló befekteti csoport.
„A cégnek valóban van két olyan tagja, akik a Riport Kiadó alkalmazásában állnak, ám k attól függetlenül, saját pénzükkel szálltak be a vállalkozásba” – szögezte le. Rámutatott, a református könyvüzlet bezárását követen k olyan körülmények között vállalták ezt a komoly befektetést igénylő beruházást, amikor Romániában a könyvterjesztés jelenleg nem számít jövedelmező tevékenységnek.
„Nem várunk profitot, csak szerettük volna, hogy Nagyváradnak legyen egy működ könyvesboltja, ahová az évek óta hiányzó nagy erdélyi kiadók visszatérhetnek. Mindemellett a magyarországi könyveket is kiskereskedelmi áron kínáljuk, hogy a Bihar megyeieknek ne kelljen átmenniük a határon túlra, hogy olcsóbban megvehessék a kiadványokat” – magyarázta.
Amint az a könyvesbolt megnyitását beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón is kiderült, a választék már most igen széles és a jövő héten, a marosvásárhelyi könyvvásár befejeztével további erdélyi kiadók szállítmányaival bővül a kínálat.
A közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel rengeteg gyermekkönyv található, de a magyar kortárs és klasszikus irodalom is képviselteti magát, az olyan sikerkönyvek mellett, mint amilyen például a Marosvásárhelyről elszármazott Dragomán György Máglya című könyve. Az író legújabb kiadványának bemutatójára különben jövő héten, a Nagyváradi Könyvmaraton alkalmával kerül sor az Illyés Gyula Könyvesboltban.
„A nevet megtartottuk, de lekerült a református szó, mert már nem az egyház működteti, csak a helyiséget béreljük tőle” – magyarázta Králik, aki bízik abban, hogy vállalkozásuk önfenntartó lesz.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 14.
Korpa közé keveredtek
Az RMDSZ ismét rászolgált a közhelyszerű mondásra, miszerint aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. A fiúk mindent feladtak a kormányon maradásért.
Az államfőválasztás első fordulójában a szövetség még tiszta üzenetekkel hirdette, hogy az ő jelöltje a jövőt, a jólétet és a biztonságot fogja elhozni a romániai magyarság számára. Ezt nyilván nem sokan hitték el, ezért is történhetett meg az, hogy tendenciaszerűen tovább csökkent a saját jelölt támogatottsága. Többen már két héttel ezelőtt is olyan jelöltre szavaztak (nagyrészt Klaus Johannisra), akiben esélyt láttak a változásra.
Az első forduló lejárta után rögtön tovatűnt a jövő, a jólét és a biztonság, maradt viszont a bizonytalanság: a szövetség ugyanis magára hagyta a szavazóbázisát azzal, hogy nem mutatott utat a második fordulóra. A legkönnyebb utat választották, elengedték a szavazók kezét, magukra hagyták a több százezernyi, RMDSZ-ben bízó romániai magyar választópolgárt.
Olyant tettek, amit a felelős politizálásban nem szabadna. Nem merték vállalni, hogy kiállnak az agorára és hangosan felkiáltanak: mi arra buzdítunk, hogy most vasárnap Victor Pontára/Klaus Johannisra üssétek a pecsétet.
Mindössze annyit mertek megtenni – de hát ez édeskevés –, hogy elmondták, Johannist azért nem támogatják, mert ő „arrogáns módon elutasított mindenfajta tárgyalást”. A másik jelölt, Victor Ponta mögül pedig úgy hátráltak ki, hogy tulajdonképpen nem is hátráltak ki: a támogatási kérdést azzal zárták rövidre, hogy kijelentették, akit a nacionalista Corneliu Vadim Tudor támogat, azt a személyt ők nem segíthetik. Burkoltan azért jelezték, hogy számukra a miniszterelnök szimpatikusabb, tehát ő kellene legyen Traian Băsescu utóda.
Jó példa erre Călin Popescu Tăriceanunak, a szenátus elnökének minapi székelyföldi látogatása, aki nyilván azért jött, hogy meggyőzze a helybélieket: a helyes út csakis Ponta támogatása lehet. A titkos, a sajtó számára nem nyilvános találkozón a polgármesterekkel találkozott a szenátus vezetője, aki profi módon azokra a bőséges esztendőkre emlékeztetett (ezt a megyei önkormányzat által kiadott közlemény anyagából szűrtük le), amikor ő volt a miniszterelnök, az RMDSZ pedig kormánytagként jól élt. Ha tehát most is mozgósítják a székelyeket, akkor ismét eljöhetnek a szép idők.
Mindannyian tudjuk, hogy a Ponta-kormányban elenyésző a súlya az RMDSZ-nek, az országban a jelenlegi legsúlyosabb társadalmi probléma pedig a munkanélküliség és az elvándorlás. Épp ezért a mondvacsinált indokok (arrogancia, Vadim Tudor...) helyett a szövetség részéről az lett volna a bölcs lépés, ha kimondja, azt a jelöltet támogatja, aki elnökként kiemelten figyelni fogja a majdani kormányok ez irányú intézkedéseit. Ha erre Ponta részéről érkezik nagyobb hajlandóság, akkor hajrá, támogassák őt, ha viszont Iohannisban van nagyobb elszántság, akkor legyen ő a név szerinti támogatott.
Visszatekintve az RMDSZ elmúlt huszonöt esztendős politizálására, ki kell mondanunk: ezúttal is úgy fogják csűrni-csavarni az eseményeket, a nyilatkozataikat, hogy végül azzal „bútorozhassanak” össze, aki majd győztesként kerül ki a vasárnapi választásból.
Kozán István
Székelyhon.ro
Az RMDSZ ismét rászolgált a közhelyszerű mondásra, miszerint aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. A fiúk mindent feladtak a kormányon maradásért.
Az államfőválasztás első fordulójában a szövetség még tiszta üzenetekkel hirdette, hogy az ő jelöltje a jövőt, a jólétet és a biztonságot fogja elhozni a romániai magyarság számára. Ezt nyilván nem sokan hitték el, ezért is történhetett meg az, hogy tendenciaszerűen tovább csökkent a saját jelölt támogatottsága. Többen már két héttel ezelőtt is olyan jelöltre szavaztak (nagyrészt Klaus Johannisra), akiben esélyt láttak a változásra.
Az első forduló lejárta után rögtön tovatűnt a jövő, a jólét és a biztonság, maradt viszont a bizonytalanság: a szövetség ugyanis magára hagyta a szavazóbázisát azzal, hogy nem mutatott utat a második fordulóra. A legkönnyebb utat választották, elengedték a szavazók kezét, magukra hagyták a több százezernyi, RMDSZ-ben bízó romániai magyar választópolgárt.
Olyant tettek, amit a felelős politizálásban nem szabadna. Nem merték vállalni, hogy kiállnak az agorára és hangosan felkiáltanak: mi arra buzdítunk, hogy most vasárnap Victor Pontára/Klaus Johannisra üssétek a pecsétet.
Mindössze annyit mertek megtenni – de hát ez édeskevés –, hogy elmondták, Johannist azért nem támogatják, mert ő „arrogáns módon elutasított mindenfajta tárgyalást”. A másik jelölt, Victor Ponta mögül pedig úgy hátráltak ki, hogy tulajdonképpen nem is hátráltak ki: a támogatási kérdést azzal zárták rövidre, hogy kijelentették, akit a nacionalista Corneliu Vadim Tudor támogat, azt a személyt ők nem segíthetik. Burkoltan azért jelezték, hogy számukra a miniszterelnök szimpatikusabb, tehát ő kellene legyen Traian Băsescu utóda.
Jó példa erre Călin Popescu Tăriceanunak, a szenátus elnökének minapi székelyföldi látogatása, aki nyilván azért jött, hogy meggyőzze a helybélieket: a helyes út csakis Ponta támogatása lehet. A titkos, a sajtó számára nem nyilvános találkozón a polgármesterekkel találkozott a szenátus vezetője, aki profi módon azokra a bőséges esztendőkre emlékeztetett (ezt a megyei önkormányzat által kiadott közlemény anyagából szűrtük le), amikor ő volt a miniszterelnök, az RMDSZ pedig kormánytagként jól élt. Ha tehát most is mozgósítják a székelyeket, akkor ismét eljöhetnek a szép idők.
Mindannyian tudjuk, hogy a Ponta-kormányban elenyésző a súlya az RMDSZ-nek, az országban a jelenlegi legsúlyosabb társadalmi probléma pedig a munkanélküliség és az elvándorlás. Épp ezért a mondvacsinált indokok (arrogancia, Vadim Tudor...) helyett a szövetség részéről az lett volna a bölcs lépés, ha kimondja, azt a jelöltet támogatja, aki elnökként kiemelten figyelni fogja a majdani kormányok ez irányú intézkedéseit. Ha erre Ponta részéről érkezik nagyobb hajlandóság, akkor hajrá, támogassák őt, ha viszont Iohannisban van nagyobb elszántság, akkor legyen ő a név szerinti támogatott.
Visszatekintve az RMDSZ elmúlt huszonöt esztendős politizálására, ki kell mondanunk: ezúttal is úgy fogják csűrni-csavarni az eseményeket, a nyilatkozataikat, hogy végül azzal „bútorozhassanak” össze, aki majd győztesként kerül ki a vasárnapi választásból.
Kozán István
Székelyhon.ro