Félszárnyú irányváltás
Tény és való, Kelemen Hunor jó két és fél évvel megválasztása után most szombaton az SZKT-n vált az RMDSZ igazi vezetőjévé. Sikerült kibújnia elődje bűvköréből, és tiszta vizet öntenie a pohárba: szakítani kell az örök kompromisszumot kereső, apró lépésekre alapozott, állandó várakozásra berendezkedő politizálással, bővíteni kell eszköztárukat, hogy eredményesen képviselhessék a közösségi akaratot, az immár aláírásgyűjtéssel és nagy meneteléssel is megerősített autonómiaigényt.
Több szempontból is a régi és az új generáció összecsapásának helyszíne volt a marosvásárhelyi SZKT, és egyértelműen a fiatalabbak kerültek ki győztesen. Azt azonban nehéz megmondani, hoz-e ez valós előrelépést az erdélyi magyar közösség számára, hisz egy dolog továbbra sem változott: az RMDSZ-t tekintik az egyetlen legitim közképviseleti testületnek, az együttműködést csak integrálással, bekebelezés formájában alá-, fölérendeltségi viszonyban tudják elképzelni, a párbeszéd pedig meglátásuk szerint csakis a besorolásról szólhat. A szombati ülésen ki-ki habitusa szerint dobálózott a tavalyi választások eredményeivel, volt, akinek emlékeiben már bő 90 százalék fölötti támogatottság élt, holott a véleménynyilvánító magyarok több mint 13 százaléka nem rájuk szavazott, és több százezerben mérhető a távol maradók száma is. Összességében nézve az Erdélyben élő magyarok több mint fele, ilyen vagy olyan okból, nem tartja képviselőjének a szövetséget.
Nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket az RMDSZ-ből kivált ellenzék által létrehozott kis pártok – ám ettől függetlenül léteznek, a romániai magyarok 10–15 százaléka bennük hisz. Elsősorban az autonómia melletti következetes kiállással sikerült e támogatást elnyerniük, s nagy kérdés, ha most az RMDSZ átveszi ezt a szerepet, visszahódíthatja-e az elcsatangolt báránykákat. Minden jel azt mutatja, Kelemen Hunor és csapata ebben bízik.
A romániai magyarság pluralizmus iránti igénye kibújt a palackból, és visszaszuszakolni már képtelenség. Lehet azon vitatkozni, hogy ez milyen formában valósuljon meg: egyetlen ernyőszervezet fogja össze a különböző ideológiák képviselőit, vagy egy pártok fölötti koalíció álljon helyt az országos és európai parlamenti megmérettetéseken. De vitatkozni kell, és megegyezni valamelyik változatban. Az új időszámításnak abban is be kell következnie, hogy az RMDSZ felhagy gőgös egyeduralkodói mentalitásával, belátja, nem vagyunk olyan sokan, hogy bárkiről lemondhatna. Kelemen Hunor egy fontos lépést megtett, ám igazán jelentős ennek felismerése és gyakorlattá alakítása lenne. Arra lehetne jövőt, közös akciótervet építeni, nem kellene újabb évtizedeket elvesztegetnünk a belső csatározásokra, és akkor talán célt is érhetnénk, megvalósulhatna az immár RMDSZ által is nem csupán szavakban és alkalomadtán felvállalt önrendelkezés.
Farkas Réka

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új úton az RMDSZ? (Ülésezett az SZKT)
A viták, nyílt vagy burkolt összecsapások helyszíne volt a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati marosvásárhelyi ülése. Kelemen Hunor szövetségi elnök első ízben fordult szembe elődjével és mentorával, Markó Bélával, aki az elmúlt hetekben több ízben bírálta amiatt, mert feladni látszik a korábbi kis lépések politikáját, kifogásolta, hogy az RMDSZ is részt vett a nagy menetelésben, és a szórvány cserbenhagyásaként minősítette a székely autonómiatörekvések támogatását. Kelemen egyértelműen fogalmazott: nem lehet mozdulatlanul állva a csodára várni, eddigi eszköztárukat új elemekkel kell kiegészíteni. „Nem mondtunk mást, mint ami a szövetség programjában szerepel, nem mondtunk mást, mint amit közösségünk akar” – fogalmazott. Leszögezte, a jövő évi EP-választásokon az RMDSZ színeiben, a tulipán jele alatt indulnak jelöltjeik. Párbeszédről lehet szó, de a zsarolásnak nem engednek, olyanoknak nincs helyük listájukon, akik korábban a megosztást szolgálták – szögezte le. Az ülés a szövetség kitüntetései, az Ezüstfenyő Díjak kiosztásával kezdődött. Az elismerést azoknak ítélik oda, „akik kiemelkedő munkát végeztek a magyarság szülőföldön való megmaradásáért és az RMDSZ programjának megvalósításáért”. Háromszékről Kisgyörgy Zoltán geológus, földtani és helytörténeti szakíró, lapunk munkatársa és Zelenák József evangélikus-lutheránus esperes, püspökhelyettes vette át a díjat. Előre lehetett sejteni, hogy az SZKT ülése nem a megszokott semmitmondó bágyadtságban telik el, az elmúlt hetekben egyre élesebbé váltak ugyanis a régi vezetés bíráló hangjai, többen próbáltak ellentétet szítani Székelyföld és szórvány között, de az is kiszivárgott, sűrűsödnek a viták arról, milyen úton kell tovább haladnia az RMDSZ-nek. Így Kelemen Hunor politikai beszámolója sokkal inkább állásfoglalásnak hatott. S bár kiemelte, nem új irányról van szó, az is nyilvánvalóvá vált: új időszámítás következik a szövetség életében.
Cselekvés ellenzékben is
Kelemen Hunor szövetségi elnök Bethlen Gábor és Kós Károly egy-egy idézetére építette beszámolóját. Négyszáz éves, de ma is pontosan működő közéleti iránytűként jellemezte Bethlen szavait: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Kós Károly felhívását a Kiáltó Szóból kölcsönözte: „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való...” Ellenzékbe kényszerült az RMDSZ bő másfél évvel ezelőtt, és ez új kihívásokat, kérdéseket is felvetett, például, hogy változtatnia kell-e addigi politizálásán, „tudjuk-e, akarjuk-e, szabad-e úgy szemlélni a politikát, mint egy várótermet, előszobát, ahol csak üldögélni kell csendben, nem föltétlenül felemelt fejjel, várni kell mozdulatlanul, ha lehet úgy, hogy senkit ne zavarjunk, mert egyszer, előbb vagy utóbb, úgyis beszólítanak”. Nem lenne gond az ellenzékben politizálás egy olyan társadalomban, ahol a többség-kisebbség viszonyát a kölcsönös bizalomra alapuló együttműködési szándék jellemzi, de Romániában azt tapasztaljuk, hogy a megszerzett jogok megőrzése legalább akkora kihívás, mind az esetleges továbblépés – fogalmazott Kelemen Hunor. Számba vette az elmúlt egy esztendőt: alkotmánymódosító javaslataik egy részét sikerült érvényesíteniük, ám végül halasztódott az alaptörvény megváltoztatása, de legalább elmaradt az a közigazgatási reform is, a régiósítás, amely az önkormányzati erők megtizedelésével járt volna. Jelentős előrelépésnek nevezte a decentralizációs törvényt, mellyel „az elmúlt sok-sok esztendő legmélyebb hatalomátadására kerül sor. Az önkormányzatok erősebbek lesznek, nagyobb hatáskörökkel rendelkeznek, és a döntések közelebb kerülnek a helyi közösségekhez”. Szólt a fejlesztési régiók átszervezése okán kezdeményezett aláírásgyűjtésről – tíz nap alatt sikerült kétszázezer támogatást összesíteniük – és a székelyek nagy meneteléséről, mindkettő a közösségi akarat felmutatását szolgálta. Elismételte korábban már megfogalmazott álláspontját: „sem régióátszervezést, sem autonómiát nem valaki ellenében képzelünk el, hanem valakikért. (…) Amit mi kérünk, az csupán annyit jelent, hogy a mi dolgainkról mi magunk akarunk dönteni.”
Nem vagy-vagy, hanem is-is
Kelemen Hunor a belső bírálatokra válaszolva elmondta: „Nem tartom életszerűnek azt a felvetést, mely szerint vagy politizálunk a parlamentben, az önkormányzatokban, vagy menetelünk. Azt mondom, hogy az is-is helyzet sokkal inkább igaz. Eddigi eszköztárunkat kiegészítjük olyan eszközökkel, amelyeket ez a szervezet még használt, és valószínű, hogy az élet még teremthet olyan helyzetet, amikor használnia kell.” Véleménye szerint hamis állítás, hogy a tömbben élő magyarok törekvései ellentétesek az interetnikus környezetben, illetve a szórványban élő magyarok érdekeivel, vagy fordítva. „A kulturális autonómia a területi vagy regionális autonómiával alkot teljes egészet, egyik nem zárja ki a másikat, hanem kiegészíti azt. Arról persze nincsenek illúzióim, hogy ma éppen milyen esélye van egyik vagy másik tervünk megvalósításának. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy mozdulatlanul állunk, és csodára várunk” – fogalmazott Kelemen Hunor.
A közeljövő céljai között az EP-választásokat említette, ott kell lenni Brüsszelben, mert bár európai polgári kezdeményezésüket elutasították, a lisszaboni szerződés módosításakor „rést kell ütni a falon”, el kell érni, hogy a kisebbségi jogok védelme az EU alapdokumentumának részévé váljék. Kelemen Hunor nemcsak Markó Bélának, de Tőkés Lászlónak is üzent: „nem engedünk a zsarolásnak, és nem ígérünk befutó helyet olyan politikusoknak, akik a mi bizalmunkkal visszaéltek. Partnerséget ígérünk minden olyan személynek és szervezetnek, aki és amely abban érdekelt, hogy ne a megosztást erősítse. Mindazt, ami 2012-ben a parlamenti választásokon történt, nem tudjuk meg nem történtnek tekinteni, nem tudjuk kitörölni a szövetség intézményes memóriájából”. Magyarország irányába is megfogalmazta álláspontját: „Mindig azt mondtuk, hogy a megszerzett jogokkal élni kell. Az állampolgársággal járó szavazati jogról is csak ezt mondhatjuk. Ahogy a könnyített állampolgárság megszerzéséhez is segítséget nyújtottunk anélkül, hogy ezért bárkitől ellenszolgáltatást kértünk vagy vártunk volna el, a regisztrációval kapcsolatosan is így járunk el” – jelentette ki.
A többség egyetért
A szövetségi elnök felszólalását követő politikai hozzászólások többsége megerősítette Kelemen Hunor álláspontját. Többen kiemelték a decentralizációs törvény jelentőségét (Borbély László, Cseke Attila, Király András), Szabó József, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) elnöke a megyei önkormányzatoknak átadott diáktáborok egy rendszerbe építését és az erdélyi magyar diáküdültetési program létrehozását javasolta. Ugyanakkor megfogalmazott egy cseppet sem fiatalos, de az RMDSZ szárnyai alatt felnövekvő ifjakra jellemző példázatot is: maratoni távgyalogláshoz hasonlította a szövetség tevékenységét, ahol csoportban kell haladni, nem szabad senkinek nagyobb sebességre kapcsolnia, aki pedig lemarad, azt kizárják. A szórvány–székely kapcsolatokról Winkler Gyula EP-képviselő fogalmazta meg: nagyon jó nagykövetei lehetnek a szórványban élők a székely autonómiaköveteléseknek a románokkal folytatott párbeszéd során. Korodi Attila képviselő és Tamás Sándor is felvetette, hogy az autonómiaharcban szükség van az eszköztár bővítésére.
Vass–Frunda összecsapás
A Marosvásárhelyen kívüliek számára váratlanul bukkant elő egy nagyon éles vita Vass Levente és Frunda György között. Két felszólaló szájából is elhangzott: „el a kezekkel Vass Leventéről és a kőtörő osztályról!”, majd körvonalazódott a történet is: Marosvásárhelyen a Vass Levente által irányított urológia-kőtörő részleget más részlegbe akarják beolvasztani, ez ellen már augusztusban tiltakoztak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának és kari tanácsainak tagjai. Többen Frunda Györgyöt sejtik az intézkedés hátterében, hiszen a felesége az urológiarészleg vezetőjeként közvetlenül érintett az ügyben. Ezenkívül a tavalyi választásokról jól ismert tény az is, hogy bár korábban Vass Levente volt az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, a szövetség végül mégis Frundát támogatta, akinek aztán nem sikerült legyőznie román vetélytársát. Most Vass Levente nagyon élesen fogalmazott: véleménye szerint a korábbi történéseknek köszönhető, hogy jövő héten már, valószínű, nem lesz főosztályvezető, azzal vádolta meg Frundát, hogy rengeteg energiát fektetett abba, hogy felszámolja az említett osztályt, így akar bosszút állni rajta, és a megyei RMDSZ-szervezet „passzívan asszisztált” ehhez. „Az egyedüli dolog, amivel meg tudom tartani a méltóságomat, hogy nem félek; sem Frunda Györgytől, sem másoktól” – jelentette ki, szavait pedig vastaps követte. Frunda György hazugnak nevezte Vass Leventét, és perrel fenyegette. Sokat elmond a helyzetről, hogy ő azonban néma csendben hagyta el a pulpitust, senki nem tapsolt.
Lezárult a Markó-éra
Az „öreg oroszlánok” és „fiatalabb farkasok” közötti nézetkülönbségek visszaköszöntek még néhányszor. Borbély László, aki két évtizede meghatározó politikusa az RMDSZ-nek, például azt hangoztatta, hogy a választott út jó volt, sok mindent sikerült elérniük, nem váróteremben ült az erdélyi magyarság. Markó Béla is visszavonulót fújt. Mint mondotta, nem provokálnak belőle replikát a Kelemen Hunor által hangoztatottak. Kifogást csak a magyarországi választásokkal kapcsolatos véleménye ellen emelt: szerinte jobb lett volna olyan megoldás, amely szerint a határon túli állampolgárok csak bizonyos dolgokba szólhatnak bele. Markó kiemelte, fontosnak és tisztázó jellegűnek is tartja Kelemen Hunor állásfoglalását. Egy húszesztendős korszak lezárult – mondotta. „Kialakítottuk a jogi kereteket, és jön a következő korszak, amikor döntési jogköröket kell magunkhoz vennünk. Az autonóm döntés különböző formái felé kell elindulnunk. Nem fogadhatjuk el, hogy a következő húsz év csak az elmúlt húsz év eredményeinek megvédésről szóljon” – hangsúlyozta Markó Béla.
Az SZKT testülete arról is döntött, hogy március elsején rangsorolja európai parlamenti képviselőjelöltjeit, és elfogadták a jelöltállítás szabályzatát. Eszerint csakis az RMDSZ valamely területi szervezete, platformja, társult szervezete, nőszervezete vagy a szövetséges ifjúsági szervezeteket tömörítő Miért ajánlásával lehet pályázni a képviselő-jelöltségre. A pályázatokat a jelölteknek február 15-ig kell benyújtaniuk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megőrizni képviseletünket az Európai Parlamentben
A Szövetségi Képviselők Tanácsának november 23-i, szombati ülésén Kelemen Hunor szövetségi elnök rövid számadást készített arról az esztendőről, amelyet Bethlen Gábor- és Kós Károly-évként jelölt meg az RMDSZ, "mert olyan időket élünk, amikor érdemes a nagy transzilván elődök örökségét újra elővenni, átolvasni, átgondolni, értelmezni és újraértelmezni, ha szükséges, s miért ne, a mai korba átültetve a közösségi munkában hasznosítani".
Arról beszélt, hogy az RMDSZ ellenzékben politizál, így nincs naponta mérhető ráhatása a kormányzati döntésekre, ezért azzal az örök dilemmával kell szembenéznie, hogy "változó időkben kell-e változnunk, vagy minden maradhat a régiben? S ha változnunk kell, ha hallani véljük az idő szavát, akkor a változásnak milyen méretűnek kell lennie? Másképp fogalmazva: tudjuk-e, akarjuk-e, szabad-e úgy szemlélni a politikát, mint egy várótermet, előszobát, ahol csak üldögélni kell csendben, nem föltétlenül felemelt fejjel, várni kell mozdulatlanul, ha lehet, úgy, hogy senkit ne zavarjunk, mert egyszer, előbb vagy utóbb, úgyis beszólítanak".
Normális társadalomban ellenzékben lenni nem tragédia
Ellenzékben lenni nem tragédia – jelentette ki –, és nem lenne különösebb gond ezzel, "ha a mi társadalmunkban érvényes lenne az az elv, hogy megszerzett jogokat nem vonnak vissza, azok gyakorlását nem korlátozzák, nem keresnek buta ürügyet arra, hogy például miért kell olyan közigazgatási átszervezést kitalálni, amely nemcsak a nyelvi jogok gyakorlásának szab gátat, de a nemzeti kisebbség teljes kiszolgáltatottságát is előrevetíti. Szóval nem lenne semmi gond ellenzékben politizálni egy olyan társadalomban, amelyben a többség-kisebbség viszonyát a kölcsönös tisztelet és együttműködés őszinte szándéka hatja át, és ennek természetesen a kölcsönös bizalom az alapja. Ezzel szemben egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a megszerzett jogok megőrzése legalább akkora kihívás, mind az esetleges továbblépés".
Az elnök arról is beszélt, hogy "a megszerzett jogok korlátozására újabban az igazságszolgáltatás intézményeit kezdték használni", és ezeken keresztül próbálják azt üzenni nekünk, hogy "magyar ember ne próbáljon teljes jogú állampolgárként élni, mert a meghurcoltatástól a börtönig bármire számíthat".
Rámutatott, a román politikai pártok között a nemzetiségi kérdést illetően nincs jelentős különbség. "Ugyanannak a pártnak a polgármestere az egyik városban partnerünk a magyar napok megszervezésében, maga is részt vesz az eseményeken, (…) miközben egy másik város polgármestere ugyanabból a pártból Marosvásárhelyen a magyar kulturális rendezvényeket kitiltja a városból, a város határain kívülre száműzi, mert úgy tudja, hogy amennyiben ragaszkodunk nemzeti identitásunkhoz, etnikai feszültséget gerjesztünk, mert számára az a jó magyar, aki csendben van, lehajtja a fejét, nem kér semmit és nem akar semmit.
De ez igaz a másik oldalra is, a kormánykoalícióra: miközben a kormányfővel tisztességes párbeszédet tudunk folytatni, az alkotmány módosítására tett javaslataink jelentős részére empátiával válaszol, addig párttársai magyarellenes törvénykezdeményezések garmadával riasztgatnak bennünket, és prefektusainak egy része a magyar polgármesterek hivatásos feljelentőivé szakosodott".
Az alkotmánymódosítás kapcsán mondta el, hogy az RMDSZ egy teljes, az alaptörvény minden fejezetére kiterjedt javaslatcsomagot tett le a parlament asztalára, és sikerült olyan párbeszédet folytatnia a kormánykoalíció vezetőivel, amelynek eredményeként néhány fontos javaslatukat elfogadták. "Az első cikkely kiegészült egy olyan bekezdéssel, amely a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőnek ismeri el. Sikerült elfogadtatni a kulturális autonómia alkotmányos garanciáit, illetve a közösségi szimbólumok szabad használatának is megteremtettük az alkotmányos védelmet. Azt is el kell mondani, hogy nem sikerült elfogadtatni a különleges státusú régiók létrehozásának alkotmányos feltételeit".
Beszélt arról, hogy a szövetség a nyár elején "egy átfogó decentralizációs törvényt kezdeményezett, amely a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetésével, a központi kormányzattól elvéve, a közösségek kezébe adta volna az őket érintő döntések egy igen széles körét". A nyár folyamán párbeszédet kezdeményeztek a kormánnyal, ezáltal "a napokban elfogadott törvény a mi kezünk nyomát is magán viseli", és általa "az elmúlt sok-sok esztendő legmélyebb hatalomátadására kerül sor. Az önkormányzatok erősebbek lesznek, nagyobb hatáskörökkel rendelkeznek, és a döntések közelebb kerülnek a helyi közösségekhez".
Nem csodavárásra kell berendezkedni!
Az elnök szerint a csíkszeredai kongresszuson olyan dokumentumokat és olyan programot fogadtak el, amely szerves folytatása az elmúlt 23 esztendőnek. "Nem változtattunk irányt, nem változtattunk eszköztárat, nem gondoljuk azt, hogy csodavárásra kell berendezkedni, s azt sem, hogy a munkánkat helyettünk más el akarja vagy el tudja végezni."
A fejlesztési régiók átalakításáról szólva kijelentette, az RMDSZ évekkel ezelőtt törvénykezdeményezést tett le a parlament asztalára, és a kormány által kezdeményezett régióátszervezés során javasolta, hogy azt tekintsék kiindulási pontnak. Elmondták, hogy bármilyen átalakításra csak akkor kerülhet sor, ha népszavazáson kérdezik meg a polgárokat. Ezért kezdeményeztek aláírásgyűjtést annak kiírásáért.
Az, hogy néhány nap alatt sikerült hat megyében közel kétszázezer aláírást összegyűjteni, a közösségi akarat felmutatásán túl azt is jelzi, hogy a szervezet törekvései egybecsengenek a választóik akaratával. Az elnök szerint a nagy menetelés is ezt a célt szolgálta: megmutatni, hogy amit az RMDSZ mond, amit politikai célként felmutat, az a közösség akarata. "A mi üzenetünk az volt, hogy sem régióátszervezést, sem autonómiát nem valaki ellenében képzelünk el, hanem valakikért". (…) "Csupán annyit jelent, hogy a mi dolgainkról mi magunk akarunk dönteni. És azt is elmondtuk, hogy ezt a célt kizárólag politikai eszközökkel és a román társadalommal folytatott párbeszéd és az ő meggyőzésük révén kívánjuk elérni".
A "kívülről bekiabálóknak, akik azt a hamis látszatot keltik, s ahhoz még ideológiai alapot is próbálnak fabrikálni, hogy a tömbben élő magyarok törekvései ellentétesek az interetnikus környezetben vagy a szórványban élő magyarok érdekeivel, vagy fordítva, hogy a Székelyföld nincs tekintettel más régiókra, esetleg hogy a szórványban élők visszafogják a Székelyföldet", üzente, hogy nem járnak el helyesen, mert "végső soron egymást erősítjük, egymásnak képesek vagyunk kölcsönösen reményt és erőt adni".
Az EP-választás a következő időszak legnagyobb kihívása
A következő időszak legnagyobb kihívásának a jövő évi európai parlamenti választásokat nevezte, amelynek célja "megőrizni képviseletünket az Európai Parlamentben". A mozgósításban mindenkinek részt kell vennie, mert "ha nem vagyunk ott, akkor a mi dolgainkat ott senki sem fogja képviselni".
Az európai parlamenti választásokon a tulipán jele alatt és RMDSZ-színekben kell indulniuk, jelentette ki, hozzátéve, hogy ez nem zárja ki a párbeszédet, az együttműködést. Viszont "nem engedünk a zsarolásnak és nem ígérünk befutó helyet olyan politikusoknak, akik visszaéltek a bizalmunkkal. Partnerséget ígérünk minden olyan személynek és szervezetnek, aki, amely abban érdekelt, hogy ne a megosztást erősítse".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Személyes konfliktus az SZKT-n
Személyes konfliktus is "színesítette" az SZKT szombati ülését, amely nyomán Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere javasolta, hogy forduljanak pszichológushoz vagy konfliktusmenedzserhez, mert nem ezért járnak SZKT-ra.
A polgármester szerint a személyes konfliktusokat nem szabad az SZKT-ba vinni, meg kell oldani, s ha nem tudják, szakemberhez kell fordulni. Mint mondta, az RMDSZ-nek szüksége van Vass Leventére, és szüksége van Frunda Györgyre is.
A konfliktust a Népújság olvasói által már ismert ügy váltotta ki, amely szerint valakik meg akarják szüntetni a Vass Levente által vezetett osztályt. A vitát az SZKT-n Kelemen Kálmán, a kereszténydemokrata frakció elnökének felszólalása váltotta ki, aki úgy fogalmazott, hogy valakik derékba akarják törni Vass Levente karrierjét. El a kezekkel Vass Leventétől, ha minden magyar számít, mondta Kelemen Kálmán. Ezt a kijelentést fokozta Gál Éva, a Progresszív frakció vezetője azzal, hogy kijelentette, "el a kezekkel az urológiai osztályról", mert a vásárhelyi magyarságnak szüksége van erre. Felhívta a figyelmet, hogy Vass Levente olyan fiatal orvos, aki nem ment el, és emlékeztetett, hogy valakik ugyanígy derékba törték Nagy Zsolt politikai karrierjét. Védjük meg egymást, mondta Gál Éva.
Frunda György szerint nem kell a politikának a szakmába gyalogolnia, a Vass Levente által vezetett osztály az urológia része, és a magyarság csak nyer azzal, ha lesz még egy magyar részlegvezető. Elismerte, hogy a kórház vezetője a felesége, de, mint kijelentette, a politika ne szóljon bele a szakmába.
Vass Levente a konfliktust a tavalyi helyhatósági választások idejére vezette vissza, amikor őt egyszer polgármesterjelöltnek kérte fel az RMDSZ, majd – állítása szerint – Frunda György miatt visszaléptette. Szerinte "szakmailag kell fizetnie" azért, mert elvállalta a jelöltséget.
Frunda kijelentette, ha nem kér bocsánatot, bepereli.
Az ügyről, újságírói kérdésre, Kelemen Hunor a következőket nyilatkozta: – Sajnálom ezt a konfliktust. Nincs mit keresnie az SZKT-ban egy ilyen vitának. Arra kértem a kollégákat, és nagyon határozottan ragaszkodom ahhoz, hogy se a marosvásárhelyi, se a Maros megyei szervezetet ne vonják ebbe bele. Ez nem az RMDSZ dolga, nem az RMDSZ kezdeményezte, nem az RMDSZ dönti el, hogy kőtörő osztályokra milyen mértékben van szükség. Azt gondolom, hogy RMDSZ- politikusoknak nem kellene ezzel foglalkozniuk. Volt politikusoknak sem. A személyi nézeteltéréseket, konfliktusokat pedig, legyenek olyan kedvesek, próbálják megbeszélni a képviselők tanácsa ülésén túl.
(m.e.)
Népújság (Marosvásárhely)

Középpontban az anyanyelvű oktatás
A RMDSZ szervezésében Marosvásárhelyen sorra került Értékeinkre építünk konferencia második részében az anyanyelvű oktatás helyzetéről tanácskoztak a jelenlévők. Az eseményen részt vett számos Maros megyei pedagógus is.
Markó Béla szerint az anyanyelvű oktatás terén a következő nagy kihívás az önálló döntés jogának megszerzése lesz.
,,Lezártunk egy korszakot: gyakorlatilag megteremtettük az anyanyelvű oktatást minden szinten és minden szakon, és kiépítettünk egy önálló magyar oktatási intézményrendszert, most az anyanyelvű oktatás terén a következő nagy kihívás az önálló döntés jogának megszerzése lesz” – jelentette ki Markó Béla szenátor pénteken, az Értékeinkre építünk konferencián. Az RMDSZ volt elnöke rámutatott, e két cél valójában eszköz a harmadik cél eléréséhez, a minőségi magyar oktatás biztosításához. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a magyar oktatók, a szülőkkel és a helyi önkormányzat képviselőivel közösen, önállóan dönthessenek a magyar nyelvű oktatás alapvető kérdéseiben, enélkül ugyanis – tette hozzá – nem biztosítható a magyar oktatás stabilitása és biztonsága.
Markó Béla úgy értékelte, az anyanyelvű oktatás terén kikristályosodott célok gyakorlatilag azonosak az RMDSZ által megfogalmazott, a közösségi lét más területeit érintő célkitűzésekkel, mint például a kulturális, a közigazgatási és a területi autonómia, ezek a célok egyaránt a magyar közösség önállóságának megteremtését célozzák.
Az oktatás terén felmutatható eredmények eléréséig hosszú volt az út, mutatott rá politikus, aki arra emlékeztetett, míg az 1995-ben elfogadott román oktatási törvény súlyosan diszkriminatív volt a magyar oktatás szempontjából, az 1999-ben elfogadott jogszabállyal – az RMDSZ kormányzati jelenlétének köszönhetően – már számos diszkriminatív rendelkezést sikerült kiiktatni. Az anyanyelvű oktatás szempontjából azonban igazi áttörést a 2011-es, jelenleg érvényben lévő törvény hozott, amely az utolsó hátrányos rendelkezéseket is megszüntette, így már anyanyelven oktatható a történelem és a földrajz tantárgy is. Az új jogszabály a felsőoktatás terén is biztosítja az önállóságot, igaz, ennek mindeddig csak részben sikerült érvényt szerezni: a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen a törvénynek megfelelően működik egy román és egy magyar kar, a kezdeti feszültségek után a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen is alkalmazták a törvényt. Egyedül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen született „törvénytelen megoldás”, ahol a tanintézmény vezetősége máig nem hajlandó tiszteletben tartani a törvényt, és létrehozni az önálló magyar oktatási vonalat az egyetemen. ,,Ez a helyzet súlyos aggályokat vet fel a jogállamiság tekintetében, ám a MOGYE esetében, akárcsak a 90-es években a Bolyai Farkas Líceum esetében sem (hiszen ez a szintén vehemens többségi ellenkezés dacára megvalósult) az a konklúzió, hogy lehetetlen: az RMDSZ a következő lépésként most tárgyal az ügyben, hogy külön akkreditálják a magyar és a román oktatási vonalat, és hogy az orvosi gyakorlati oktatásban külön román és magyar csoportokat hozzanak létre. Ez utóbbi azért alapvetően fontos, mert csupán ezáltal biztosítható a magyar oktatói utánpótlás az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen” – szögezte le előadásában Markó Béla.
Nyugati Jelen (Arad)

Különutas marad az RMDSZ
Az RMDSZ-nek önállóan kell indulnia az európai parlamenti választásokon, és nem szabad engednie más magyar szervezetek zsarolásának – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén.
„Nem engedünk a zsarolásnak, és nem ígérünk befutó helyet az európai parlamenti választások jelöltlistáján olyan politikusoknak, akik a mi bizalmunkkal visszaéltek. Nem tudjuk meg nem történtté tenni mindazt, ami a 2012-es parlamenti választásokon történt” – hangsúlyozta beszédében a szövetségi elnök utalva arra, hogy négy évvel ezelőtt Tőkés László az RMDSZ jelképe alatt vezette az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös választási listáját, a volt püspök védnöksége alatt pedig megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), mely a 2012-es parlamenti választásokon versenybe szállt az RMDSZ-szel.
Az RMDSZ-elnök szerint a szövetségnek annak tudatában kell készülnie a választásra, hogy maga mögött tudhatja a romániai magyar nemzeti közösség 89 százalékának a támogatását. „Ettől a felelősségtől nem szabadulni kell, ezt nem megosztani kell, hanem élni vele” – szögezte le Kelemen Hunor. Hozzátette, partnerséget ígérnek mindenkinek, aki abban érdekelt, hogy ne a megosztást erősítse.
EMNP, MPP: kell a párbeszéd
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke Kelemen Hunor kijelentését kommentálva a Krónikának elmondta: pártja továbbra is felelősen kíván viselkedni, és tárgyalni akar az RMDSZ-szel arról, hogy hozzanak létre koalíciót az EP-választásokra, a közös lista ugyanis véleménye szerint megfelelőképpen mozgósítaná a romániai magyar közösséget.
„Annál is inkább, hogy a hatályos törvények szerint az európai megméretés esetében a pártokhoz hasonlóan a pártkoalícióknak is ötszázalékos küszöböt kell teljesíteniük, tehát semmiféle akadálya nincs az együttműködésnek” – tette hozzá a néppárt elnöke. Toró úgy véli, ha az RMDSZ mégis elutasítja az összefogást, akkor „nem marad más hátra, sok sikert kell kívánni a szövetségnek ahhoz, hogy egyedül indul a megmérettetésen, és a második helyen végez”.
A párbeszéd elkezdését szorgalmazza Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is, aki lapunknak tegnap úgy nyilatkozott: az erdélyi magyar szervezetek „együttműködésre vannak ítélve az EP-választásokon.” „Az elmúlt szerdán levélben fordultunk Kelemen Hunor szövetségi elnökhöz, melyben jeleztük, tárgyalni akarunk a kérdésről. Választ nem kaptunk, de továbbra is azt tartjuk a legjobb megoldásnak, hogy a jelöltlistát a 2012-es önkormányzati választásokon elért eredmények szerint közösen állítsuk össze” – fogalmazott Bíró.
Egyébként a miniparlament ülésén az RMDSZ több vezetője is fontosnak tartotta megfogalmazni egy esetleges román–magyar vegyes párt létrehozásával kapcsolatos ellenvéleményét. Markó Béla szenátor közölte, Erdélyben nincs szükség az RMDSZ mellett sem vegyes, sem másféle pártra, Kovács Péter főtitkár pedig határozottan elutasította a vegyes pártok létrehozását szorgalmazó, megfogalmazása szerint a „baráti sajtóban” megjelent álláspontokat. Kovács nyilvánvalóan a Maszol.ro portálra gondolt.
Ennek egyik publicistája – mint arról pénteki Szempont mellékletünkben beszámoltunk – nemrég arra figyelmeztetett: az RMDSZ szavazótábora elárulva érzi magát a „székely autonómiázó, zászlólobogtató” szövetség láttán, emiatt csak idő kérdése, hogy a szlovák–magyar Most–Hídhoz hasonló román–magyar politikai pártban keressen vigaszt.
Rangsorolás márciusban
Az SZKT szombati ülésén egyébként kiderült, az RMDSZ március elsején rangsorolja az európai parlamenti képviselőjelöltjeit. A szabályzat szerint csakis az RMDSZ valamely területi szervezete, platformja, társult szervezete, nőszervezete vagy a szövetséges ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) ajánlásával lehet pályázni a képviselő-jelöltségre. A pályázatokat a jelölteknek február 15-ig kell benyújtaniuk.
„Akik azzal zsarolnak bennünket, hogy ha nem adjuk fel az identitásunkat, nem kötünk koalíciót, akkor ők elindulnak, és kiütnek bennünket az európai parlamentből, azokat nem tudjuk partnernek tekinteni” – jelentette ki Kelemen Hunor a tanácskozást követő sajtótájékoztatón. Az RMDSZ elnöke közölte, hogy a közeljövőben sort kerítenek arra a találkozóra, amit az MPP kezdeményezett a szövetséggel. Ezen a „közös tervekről és a romániai magyarság előtt álló kihívásokról” kívánnak tárgyalni.
A 2013-as év politikai eseményeit elemezve továbbá megemlítette: az RMDSZ a magyarországi választójoggal kapcsolatban is azt mondja, hogy élni kell a megszerzett joggal. „Ahogy a könnyített állampolgárság megszerzéséhez is segítséget nyújtottunk anélkül, hogy ezért bárkitől ellenszolgáltatást kértünk vagy vártunk volna el, a regisztrációval kapcsolatban is így járunk el” – hangsúlyozta.
Az RMDSZ elnöke úgy értékelte, hogy a szövetség a jelenlegi ellenzéki helyzetében sem változtatta meg a politikája irányát, eszköztárát. Utalt a székelyek nagy menetelésében való részvételt vitató hangokra. „Nem tartom életszerűnek azt a felvetést, mely szerint vagy politizálunk a parlamentben, az önkormányzatokban, vagy menetelünk. Azt mondom, hogy az is-is helyzet sokkal inkább igaz. Eszköztárunkat kiegészítjük olyan eszközökkel, amelyeket ez a szervezet még használt. És valószínű, hogy az élet még teremthet olyan helyzetet, amikor használnia kell” – magyarázta Kelemen Hunor.
Az SZKT ülését követő sajtótájékoztatón azonban kitért a válasz elől, amikor azt kérdezték tőle, Markó Bélának válaszolt-e, amikor arról beszélt, hogy a politikai eszközök vagylagossága helyett a parlamenti eszközökkel is és a tömegmegmozdulások eszközével is élni kell. Markó Béla, a szövetség volt elnöke korábban az Élet és Irodalomban olyan politikai esszét jelentetett meg, amelyben a székelyek nagy menetelésén való részvétel miatt fogalmazott meg bírálatot az RMDSZ vezetésével szemben. Markó Béla felszólalásában Kelemen Hunornak csak a magyarországi választásokkal kapcsolatos álláspontját bírálta.
A volt elnök kijelentette, az RMDSZ-nek nem kellene foglalkoznia azzal, hogy megkönynyítse az erdélyi magyarok választási részvételét. „Nem hiszem, hogy a közeljövőnek ez lenne a számunkra legfontosabb feladata” – fogalmazott a volt elnök. Az SZKT keretében egyébként 27 erdélyi magyar közéleti személyiség – esperes, püspök, lelkész, orvos, pedagógus és köztisztviselő – vehette át az RMDSZ által létrehozott Ezüstfenyő díjat. Az elismerést azoknak a személyeknek ítéli oda a szövetség, akik kiemelkedő munkát végeztek a magyarság szülőföldön való megmaradásáért és az RMDSZ programjának megvalósításáért. Pengeváltás Vass és Frunda között
Parázs vita alakult ki az SZKT-n Vass Levente és Frunda György között, miután Vass arra hívta fel a figyelmet, hogy a marosvásárhelyi kórház urológia-kőtörő részlegét más részlegbe akarják beolvasztani. Vass Levente egyébként a kőtörő részleg vezetője, míg az urológia részleg vezetőjeként Frunda felesége, Mártha Orsolya is érintett az ügyben.
Vass Levente felszólalásában azzal vádolta meg Frundát, hogy rengeteg energiát fektetett abba, hogy felszámolja a kórház egyik legjobban működő osztályát. Frunda felszólalásában hazugsággal vádolta Vasst, és felkérte, bizonyítsa állításait. A politikus szerint egyébként Vass Levente a helyhatósági választások előtt azt kérte Markótól, hogy Frunda helyén indulhasson a szenátori listán. Amint arról beszámoltunk, a helyhatósági választásokat megelőzően az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Vass Levente nyílt levélben szólította fel a szövetséget, egyezzen meg az EMNP-vel, és közös jelöltként indítsák az elöljárói székért, az ultimátumot azonban az alakulat Maros megyei állandó tanácsa elfogadhatatlan feltételnek nevezte. Ezt követően Vass visszalépett, a tulipán jele alatt pedig Frunda György méretkezett meg.
Kelemen Hunor szorít a kormánykoalíciónak
A hétvégén az RMDSZ több vezető politikusa is baráti üzeneteket fogalmazott meg a kormány felé: Kelemen Hunor, a szövetség elnöke egyenesen arról beszélt, szorít a koalíciónak, hogy ne bomoljon föl, Borbély László politikai alelnök pedig közölte: a kormány és az RMDSZ között folyamatos párbeszéd zajlik, és partneri viszonyban állnak.
„Jelentős, 70 százalékos többséggel rendelkező koalíció van, és nem fog felbomlani. Hiába várják, én szorítok ennek a koalíciónak. Ha már megnyerték a választást, közös a sorsuk, előre kell menniük, ezért mi nem foglalkozunk a koalíción belüli vitákkal és esetleges odaszúrásokkal” – hangoztatta Kelemen pénteken Marosvásárhelyen arra a felvetésre, hogy megkereste-e már valamelyik kormányerő, hogy kormányra lépésre kérje fel.
Kelemen rámutatott: az RMDSZ javaslatainak közel felét beépítették a múlt héten elfogadott decentralizációs törvénybe, ami szerinte azt jelenti, hogy szakmai, politikai és hitelességi szempontból a szövetség tényezőnek számít. Hozzátette: a fejlesztési régiók kérdése nem aktuális, de tovább kell tárgyalni róluk. Hozzáfűzte: érvekkel, párbeszéddel, empátiával és őszinteséggel mindenki számára kielégítő megoldást lehet találni.
Borbély László politikai alelnök ugyancsak Marosvásárhelyen arról beszélt, hogy a szövetség normális, partneri viszonyt ápol a kormánnyal, és kiemelte: mindig is létezett párbeszéd a felek között. „Ez még akkor is így van, ha nem mindig értettünk egyet a kormány álláspontjával. Úgy vélem, meg kell érteni, hogy mi nem politikai párt vagyunk, hanem kisebbségi szervezet, ezért nem csupán úgy kell ránk tekinteni, mint egy pártra, amelynek a szavazataira vagy szükség van, vagy nincs, hanem egy fontos kisebbség képviselőjére. (…) Tehát nem kell más jelentést tulajdonítani a kormány és az RMDSZ között hirtelen kialakult barátságnak, hanem normális, mondjuk úgy, partneri viszonyról van szó” – hangoztatta Borbély.
Kelemenhez hasonlóan ő is úgy vélte, az a tény, hogy az RMDSZ által a decentralizációs törvényhez benyújtott 85 javaslat közül 41-et elfogadtak, a professzionalizmus bizonyítéka, mivel a szövetségnek már júniusban, a kormány tervezete előtt megvolt a maga decentralizációs terve.
Gyergyai Csaba, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Identitásgondok
A romániai magyar közösség egyre közelebb kerül ahhoz, hogy veszélybe sodródjon az európai parlamenti képviselete.
Az RMDSZ elnöke az SZKT szombati marosvásárhelyi ülésén arról beszélt, hogy a szövetségnek egyedül kell elindulnia a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon, és zsarolással vádolta meg azon magyar pártokat, amelyek összmagyar koalíciót javasoltak az EP-megmérettetés előtt.
Pedig – már amennyiben fontosnak tekintjük azt, hogy a romániai magyar közösségnek legyen saját képviselete az uniós törvényhozásban – valamilyen jellegű összefogás szükséges lenne ahhoz, hogy egyik félnek se kelljen a választások napján a körmét rágva várnia az eredményhirdetést.
Az EP-jelenlét – bár az európai törvényhozás távol van, és az átlagember számára gyakran elvontnak tűnő kérdésekkel foglalkozik – lehetőséget biztosít arra, hogy a romániai magyarok közvetlenül is jelezzék a külföldi nyilvánosság előtt: léteznek, sőt öntudatos, politikailag aktív közösséget alkotnak, amely az európai színtéren is azért küzd, hogy azonos jogokat élvezhessen a többséggel. Ha tehát megszűnik, vagy ha csökken, a magyar közösség fontos eszközt veszít el a jogkövetelések teljesítéséért folytatott küzdelemben.
A koalíciós ajánlatot Kelemen Hunor RMDSZ-elnök úgy értelmezte, hogy azáltal az RMDSZ feladná saját identitását. Ez meglehetősen furcsa kijelentés attól a pártvezértől, aki ugyanakkor azzal dicsekszik, hogy pártja támogatottsága 89 százalékos. Hiszen ilyen támogatottság esetén kissé abszurdnak hat attól tartani, hogy a 11 százalékos pártok a maguk képére formálják majd a „nagy testvért.”
Másrészt ha elfogadjuk, hogy a cél a magyar képviselet megőrzése és a három EP-képviselő megtartása, akkor elvileg nem a politikai pártok identitásproblémáit kellene prioritásnak tekinteni. Nem az a fontos, hogy RMDSZ-es, EMNP-s vagy MPP-s EP-honatyák legyenek ott Brüsszelben és Strasbourgban, hanem az, hogy elsősorban magyarok legyenek, és pártszínektől függetlenül, a lehető legszélesebb körű támogatással az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség érdekeit képviseljék. Ez viszont akkor tűnik a legbiztosabban megvalósíthatónak, ha a romániai magyar pártok nem az egymás elleni harcot tekintik elsődleges fontosságúnak.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Erdővidéki polgármesterek a községvezető mellett
Kiállnak az erdővidéki polgármesterek a huszonkilenc napos előzetes letartóztatásba helyeztett Sikó Imre mellett. Az elöljárók azt kérik, hogy Sikó szabadlábon védekezhessen, ennek érdekében már félezer aláírást gyűjtöttek össze. Mint mondták, hisznek a bölöni polgármester ártatlanságában és a román igazságszolgáltatásban.
Bölön község polgármestere, valamint a közbirtokosság vezetője és annak fia – szerda este – egy tettlegességig fajuló nézeteltérésbe keveredett a bölöni rendőrőrs vezetőjével és annak helyettesével.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és az RMDSZ megyei vezetője, Klárik László, Sepsiszék-Erdővidék szenátora, Márton Árpád, parlamenti képviselő, Váncza Tibor, az RMDSZ erdővidéki ügyvezető elnöke, az erdővidéki polgármesterek és egy bölöni tanácstag is részt vett azon a hétfői sajtótájékoztatón, melyet a Sikó- ügy kapcsán tartottak.
„A rendőrség hitele válságban van. Sok esetben a rend őrei azt a látszatot keltik, hogy nem a közösség érdekeit védik. Előbb-utóbb megtörtént volna ez az eset, ha nem itt, máshol. A rendőrséggel szemben a helyi közösségek többször megfogalmazták már panaszaikat” – mondta Klárik László, Sepsiszék-Erdővidék szenátora. Leszögezte, elvárják, hogy tegyenek rendet, mert visszás a helyzet „ha egy jogállamban, a közösség által megválasztott elöljárónál nagyobb becsülete van egy kihelyezett rendőrnek”.
Tamás Sándor hangsúlyozta, a történelem nem szerdán kezdődött és ennek tudatában fontos kivizsgálni az előzményeket. Ebben az esetben az ügy nyilvánossá tétele segíthet a legtöbbet. Az elöljáró rámutatott, hogy ha a lakosság félelem nélkül együttműködik és vállalja tanúvallomását, az ügyben nagy előrelépés történik. Bölön községnek a rendkívül bonyolult etnikai összetétele ellenére (45,68% roma, 35,82% magyar és 13,68% román) Sikó Imre polgármester tíz éves községvezetői munkája során közösség bizalmát és támogatását élvezte. Hodor Béla, Bölön alpolgármestere elmondta, hogy eddig mintegy 550 aláírás gyűlt össze azért, hogy Sikó szabadlábon védekezhessen.
Ugyanakkor Márton Árpád arról tájékoztatott, „ahhoz, hogy valaki előzetes letartozásba kerüljön, három tényező – illetve ezek egyike kell fennálljon: az illető újabb bűncselekményt fog elkövetni, mint egy bűnszövetség tagja megszökhet az országból, illetve fennáll a veszélye, hogy eltünteti a terhelő bizonyítékokat”. Ebben az esetben itt egyik tényező sem áll fenn – nyomatékosította Márton. Viszont azt, hogy a rendőrök nincsenek felfüggesztve és nyomást gyakorolnak a lakosságra, az egyik tanácsos és az alpolgármester is megerősítette. „Miért nem foganatosítják ugyanazokat az intézkedéseket a rendőrök ellen is, mint a polgármester ellen?” – tették fel a kérdést. Az erdővidéki polgármesterek is úgy vélekedtek, hogy nincs megfelelő kommunikáció az önkormányzatok és a rendőrség, illetve a re rendfenntartók és a lakosság között. Kérik, hogy az incidensben szereplő rendőröket helyezzék el Kovászna megyéből.
Váncza Tibor hangsúlyozta, hogy Sikó Imre nem egy köztörvényes bűnöző, hanem egy harmadik mandátumánál lévő, nyugodt, kiegyensúlyozott ember, aki „nem érdemli meg ezt a procedúrát, amin átesik”. Az erdővidéki polgármesterek, helyi önkormányzati képviselők és Orbán Bara Gábor, a Területi Közrendészeti Hatóság titkára számolt be az eset előzményeiről.
Az elöljáró és a rendőrőrs vezetője közötti viszony régóta feszült, mert az őrsvezető szigorúan kezeli a kihágásokat, azonban sok esetben nem tett eleget hivatali kötelességeinek és tizenkét évig használta jogtalanul, ingyen az orvosi szolgálati lakást. Ez utóbbi esetben törvényszéki felszólítást kapott a kiköltözésre. A kifogások orvoslásáért november 20-án megszervezték a rendőrséget felügyelő Területi Közrendészeti Hatóság ülését, ahol Sikó Imre, a közbirtokosság elnöke és a roma közösség képviselői is felrótták a sérelmeiket a rendőröknek. A tettlegesség azután következett be.
Orbán Bara Gábor, a rendőrséget felügyelő hatóság titkára bemutatta azt a 32 tanúvallomást tartalmazó iratcsomót is, melyben szemtanúk számolnak be a tettlegesség előzményeiről. Eredetileg mintegy hatvan vallomástevő jelentkezett, de egy részüket feltételezhetően megfélemlítették. Olyan panaszokról is tudomást szerezhettünk melyekben a rendőr elkobozta egy illető favágógépét és csak 700 lej ellenében válthatta ki, egy másik személy a személyazonosságiját válthatta meg 200 lejért. „Tény, hogy a törvény előírja, hogy a személyazonossági igazolványt mindig magunknál kell tartanunk, de egy, a kaszájával a mezőre induló embert biztos nem lehet leigazoltatni. Megbüntetni lehet” – magyarázta Bara.
Racolta Alexandru bölöni önkormányzati képviselő szerint ötven éve nem volt konfliktus a nagyon színes etnikumú községben, így a közösség felháborodott a történések kapcsán. Az atrocitásnak vannak szemtanúi, de megfélemlíthetők, mert a rend őrei nincsenek felfüggesztve. Ott járőröznek Bölön utcáin – hangzott el.
Sikó megfellebbezte a 29 napos előzetes letartóztatásról szóló ítéletet, az ügyben november 26-án délelőtt születik döntés – tudtuk meg a törvényszék munkatársától. Tóth Zsigmond rendőrségi szóvivő közölte, hogy a bölöni rendőrök ellen nem érkezett feljelentés. A rendőrségen belső kivizsgálás folyik az ügy kapcsán.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro

Már a tegnap történelmét is átírnák
Közel egy évszázada, mióta – Tamási szavaival élve – a románok kézbe vették Erdélyt, nemcsak kiszipolyozzák, de eszközként használják a román nacionalizmus ébren tartására is.
Ha valaki a Kárpátokon innen nehezményezi a többségi nemzet expanzióját, a magyarság fokozatos háttérbe szorítását, a rossz kormányzást, a visszarendeződést, a román politikában máig élő fanarióta örökséget, ha azt vallja, hogy a kisebbség csak számbelileg, de nem akarata tekintetében minoritás, rögtön tucatjával akadnak, akik országvesztési szándékot vizionálnak, s bűnöst kiáltanak, miként Tőkés László esetében is tették és teszik. A román forradalom huszadik évfordulóján Bukarestben úgy gondolták, a Románia Csillaga nevet viselő plecsnivel a román állam is elismeri Tőkés László 1989-es érdemeit. Igen ám, de az egyre erősödő posztkommunista államberendezkedés két kotnyeles politikus asszonya addig keverte, míg egy gyorsan összeeszkábált „becsületbíróság” azt javasolta az államelnöknek: fossza meg Tőkés Lászlót a kitüntetéstől, mert úgymond a dél-tiroli példára hivatkozva Magyarország védhatalmi szerepvállalását kezdeményezte nyáron a tusványosi szabadegyetemen. Feledve, hogy ez valójában nem jelent sem többet, sem kevesebbet annál, mint amit a két ország közötti keretegyezmény és az európai uniós szabályzat előír: mindkét kormány óvja és biztosítsa a területén lévő kisebbségek jogait. Az RMDSZ szemmel láthatóan igen büszke arra, hogy a Tőkés és közte feszülő ellentétek dacára tiltakozott kitüntetése visszavonása ellen, miközben gőgösen jelentette ki a szombati SZKT-n, olyan Isten nincs, hogy ismét a szövetség színeiben jelöljék európai parlamenti képviselőnek. Mintha nem számolnának azzal, hogy az a bizonyos sokat emlegetett 90 százalékra duzzasztott RMDSZ-szavazó valójában alig 380 000 embert jelent. Most Băsescu elnökön áll, enged-e az úgynevezett becsületbíróság ajánlásának, vagy a külföldről érkező meghökkenést, értetlenséget és rosszallást kifejező tiltakozások jobb belátásra bírják. A szocialistákat nem szereti, megeshet, nem dől be gyűlölködést szító propagandájuknak. És tudja, ott csillog e csillag a börtönviselt Adrian Năstase mellén vagy Constantin Degeratuén is, ki 1989 decemberében, a Ceauşescu-rendszer bukásának küszöbén tűzparancsot adott ki Kolozsváron. Romániában, hol könnyű kézzel írják át még a jelenkor történelmét is, minden bizonnyal Tőkés László sem harcolna Románia Csillagáért, ha nem érzékelné pontosan: a jelenlegi hatalom valójában a rendszerváltozás temesvári örökségével együtt az erdélyi magyarság jogait is megtagadni kívánja.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Magyarul miért nem?
Elfogadhatatlan, hogy az egységes segélyhívó szolgálat ne működjön magyar nyelven is Romániában, amikor ezt a 2008/34-es sürgősségi kormányrendelet 12-es pontja előírja – nehezményezte Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője abban a hivatalos kérdésében, amelyet az egészségügyi miniszternek intézett.
Kereskényi ismertette, Románia nyolc megyéjében 41 magyar anyanyelvű alkalmazott dolgozik a segélyhívásokat fogadó szervnél, ha egy vészhelyzet jelentésekor az adott központban épp nem szolgálatos egy magyar anyanyelvű alkalmazott sem, akkor az illetékes központnak kötelessége mielőbb átkapcsolnia a hívást egy másik központba, ahol magyarul fogadják a bejelentő hívását. A képviselő konkrét esetet is ismertetett, amikor a központ nem volt hajlandó magyar anyanyelvű alkalmazotthoz irányítani a segélyhívást, és mentőt sem küldött a helyszínre. Kereskényi az egészségügyi minisztertől írásban és szóban is választ kért annak érdekében, hogy mielőbbi megoldásokat ültessen gyakorlatba a hasonló helyzetek elkerülése végett. Orbán–Kelemen-találkozó A Közép-Kelet-Európa–Kína csúcstalálkozón Bukarestben tartózkodó Orbán Viktor kormányfő tegnap délután megbeszélést folytatott Kelemen Hunorral, melyen az RMDSZ elnöke tájékoztatta Orbánt a szövetség legfontosabb célkitűzéseiről, a Ponta-kormány decentralizációs döntéséről és annak következményeiről. Emellett egyeztettek a jövő évi európai parlamenti választásokra való felkészülésről, amellyel kapcsolatban Kelemen Hunor fontosnak nevezte, hogy a magyarság és ezen belül a romániai magyarság erős képviselete megmaradjon Strasbourgban. Orbán Viktor leszögezte: az erdélyi magyarság és politikai képviseletei ezután is minden ügyben számíthatnak a magyar kormány támogatására és együttműködésére.
Összefogás Kolozsvárért
Együttműködési szerződést írt alá hét Kolozs megyei párt, köztük az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-liberális párt annak érdekében, hogy politikailag támogassák Kolozsvárt a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre. Horea Uioreanu Kolozs megyei tanácselnök felvetette, megpróbálja felvenni a kapcsolatot az északnyugati fejlesztési régió többi megyéjével is Kolozs megye támogatása érdekében. Emil Boc kolozsvári polgármester felelevenítette, az Európai Bizottság az EU legvendégszeretőbb városának minősítette Kolozsvárt, több amerikai lap meg rámutatott, hogy Kolozsvár az első három város között van, amely a kortárs művészet irányzatait diktálja. Florin Moroşanu, a Kolozsvár – Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesület elnöke kijelentette, a támogató szerződést aláíró pártok arra is kötelezik magukat, hogy az európai politikai családok támogatását is kérjék a projektet illetően.
Băsescu összehívta a védelmi tanácsot
Ma délutánra hívta össze a legfelsőbb védelmi tanácsot Traian Băsescu államfő, a testület napirendjén a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó intézmények költségvetési javaslatának megvitatása, valamint egyéb, a nemzetbiztonsággal kapcsolatos ügyek szerepelnek – közölte az államelnöki hivatal. A tanács ülésén valószínűleg nem tud részt venni Victor Ponta miniszterelnök, neki ugyanis abban az időben előre rögzített találkozói lesznek. Băsescu vasárnap jelentette be, visszautasítja a költségvetési törvényt vagy megtámadja azt az alkotmánybíróságon, amennyiben a kormány nem vonja vissza az üzemanyagok jövedéki adójának növelését.
Kínai segítséggel
Románia kínai segítséggel építené meg a cernavodai atomerőmű hármas és négyes blokkját – ennek reményében egyebek mellett az atomenergetikai együttműködésről írtak alá szándéknyilatkozatot az érintett szakhatóságok vezetői tegnap Bukarestben, Li Ko-csiang kínai és Victor Ponta kormányfő jelenlétében. Li Ko-csiang kormányának több miniszterével és egy csaknem 300 fős üzletember-küldöttséggel érkezett tegnap Bukarestbe, ahol ma rendezik meg a Közép-Kelet-Európa–Kína csúcstalálkozót tizenhat miniszterelnök részvételével.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
FLOREA RMDSZ-ELLENES TÜNTETÉSEKET SZERVEZ. Beváltotta csütörtökön tett ígéretét Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, miszerint minden alkalmat megragad arra, hogy úton-útfélén hirdesse: az RMDSZ első két embere, Kelemen Hunor és Borbély László úgymond meglopták a várost, eljártak Victor Ponta miniszterelnöknél, hogy a decentralizációs törvény értelmében a sportcsarnok, a műjégpálya és a ligeti birkózóterem mégse kerüljön a város tulajdonába.
A prefektúra elé vezényelt sportolók bannereken és táblákon hirdették, hogy: „Ne lopják el a város sportközpontjait!” „Állítsák meg az RMDSZ-es képviselők kizsákmányoló politikáját”, illetve „Kérd vissza Borbély Lászlótól a műjégpályát!” A tüntetésen megjelent klubok és egyesületek közös beadványt is megfogalmaztak. Borbély László szerint Marosvásárhely a nyolc létrehozandó kiválósági központ között szerepel, fontos, hogy a két, egymástól mindössze ötven méterre lévő csarnok a minisztérium kezelésében maradjon, mert így kiemelten tudnak részesülni a költségvetési támogatásokból. Florea nem hisz a kiválósági központok létesítésében és azok minisztériumi működtetésében. Szerinte, ha az RMDSZ nem tudta felkarolni a sportot addig, amíg kormányon volt, kevésbé valószínű, hogy ellenzéki helyzetből ez sikerülni fog. (Székelyhon) FOGY AZ ERDŐ. Romániának jelen pillanatban 6 519 479 hektár erdeje van, mely területe 27 százalékát borítja. Fele a visszaszolgáltatások révén magántulajdonba került, de 560 000 hektárról azt tartják, hogy törvénytelen úton jutottak hozzá tulajdonosaik. Ráadásul a visszaszolgáltatott erdők egy része eltűnt: 500 000 hektárra becsülik az utóbbi években illegálisan kivágott erdőterület nagyságát. (ProTV)
ÉVI ÖT SZÁZALÉK NÖVEKEDÉSRE KELLENE KÉNYSZERÍTENI A KORMÁNYT. Az új alkotmánynak azzal a mondattal kellene kezdődnie: amelyik kormány nem képes évi ötszázalékos növekedést megvalósítani, annak mennie kell a hatalomból – írja a Ziarul finaciar a jegybank Románia, merre? címmel tartott konferenciájáról szóló beszámolójában. Az elvárást a Román Kereskedelmi Bank (BCR) ügyvezető igazgatója fogalmazta meg. GEOANĂ ISMÉT KENYÉRBE ESETT. Megoldotta a kormány és feje Mircea Geoană lakásgondjait. A volt külügyminiszter és elnökjelölt évek óta olyan állami tulajdonú villában lakik, melyre mindeddig betöltött funkciói révén nem jogosult. Nos, most kinevezték a Kormány Magas Képviselőjének, kinek az ország stratégiai és diplomáciai projektjeivel kell foglalkoznia, így ismét jogosult a villa használatára. (Evenimentul zilei)
INGATAG IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. A lakosságnak több mint fele nem bízik az igazságszolgáltatásban – derül ki az Eurobarométer felméréséből. A közvélemény-kutatás szerint Románia lakosságának 54 százaléka viseltetik fenntartásokkal az igazságszolgáltatást illetően. Ez jóval magasabb az európai átlagnál, amely 43 százalék körül mozog. (Kolozsvári Rádió)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Neptun-ügy és következményei
Érdemes időnként visszatekinteni nemcsak a múltba, de a közelmúltba is, felidézni, elemezni történéseit, számba venni a hibákat, következményeiket, tíz-, húszéves távlatból ugyanis pontosabban látszik, mi és miért vezetett mai helyzetünkhöz.
Ezt a célt szolgálja Borbély Zsolt Attila politológus, közíró nemrég megjelent, A Neptun-gate című kötete, amely a sokak által mára már elfeledett, 1993-ban történtek dokumentumait, az ügy kapcsán megjelent újságcikkeket gyűjtötte egy csokorba, „emléket állít egy nagy árulásban”, amely meghatározó, sokak által rossznak ítélt irányba terelte az RMDSZ-t, és sok szempontból megpecsételte az erdélyi magyarság sorsának alakulását. A könyvet múlt héten mutatta be a szerző Háromszék több városában, s hogy még mindig vitatott, indulatokat kavaró a témája, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az RMDSZ miniparlamentjében, az SZKT szombati ülésén is kitértek rá. Idézzük fel a történteket: 1993-ban Románia Európa Tanácsi csatlakozása előtt három RMDSZ-es politikus: Frunda György szenátor, Tokay György, a szövetség képviselőházi frakciójának vezetője és Borbély László, ugyanezen frakció helyettese meghatalmazás nélkül, titokban részt vesz az amerikai Project of Ethnic Relation (PER) által szervezett találkozón, és megkötik a „különalkut” a román hatalom képviselőivel. Az 1993. július 15–16-án a fekete-tengerparti Neptunban megszervezett találkozón a három politikus nem az erdélyi magyarság autonómiaigényét terjeszti tárgyalópartnerei elé, hanem egy ötpontos, főként oktatási, nyelvhasználati jogok biztosításáról szóló zárónyilatkozatot írnak alá, s ezzel hitelesítik a magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhető román hatalom kisebbségpolitikáját. Július 20-án meg is jelenik a New York Timesban David Binder cikke az erdélyi magyarság helyzetének „példaértékű” romániai rendezéséről, és itthon kirobban a botrány. Éles viták kezdődnek az RMDSZ-ben, sokan árulónak nevezik a három politikust, több ízben, több fórumon összecsapnak a felek, hónapokig zajlik a háborúskodás, mely végül a Szövetségi Képviselők Tanácsában csúcsosodott, ahol nagyon hosszú vita után egy rendkívül szoros szavazáson az a döntés születik: nem zárják ki az RMDSZ-ből a három politikust. A Neptun-gate ennek a néhány hónapnak a krónikája. S bár a könyv a bevezetőn kívül nem tartalmaz további kommentárokat, Borbély Zsolt Attila a sepsiszentgyörgyi találkozón összegezte következtetéseit. „A Neptun-ügy nagyon sokat ártott, annak a politikának volt az origója, amely aztán 1996 óta egyeduralkodóvá vált az RMDSZ-ben. Egy olyan helyzetben, amikor Románia az ET-felvétel előtt bizonyítási kényszerben állt, ahelyett, hogy ezt növeltük, kihasználtuk volna, a neptuni tárgyalók alkalmat adtak, hogy az Iliescu-féle, nyíltan magyarellenes hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen, és mindezt egy nevetséges és be sem tartott ígéretcsomag fejében” – összegzett Borbély Zsolt Attila. Meglátása szerint ugyanez folytatódott 1996-ban, amikor az RMDSZ kormányra lépett: „az a nyugati közvélemény, amely nem megoldani szereti a problémákat, hanem szőnyeg alá söpörni, örömmel vette, hogy a magyar képviselet immár a hatalom része, többé nincs gond”. „Nekünk nem ezt kellett volna tennünk, hanem az Erdély-kérdés nemzetköziesítésére kellett volna törekednünk, tudatosítanunk kellett volna, hogy a következő megoldandó probléma Európában Erdély helyzete. Erre nagyon sok alkalmunk lett volna, egészen Románia EU-csatlakozásáig ennek kellett volna az erdélyi magyar érdekvédelem legfontosabb célkitűzésének lennie. Ehelyett apró-cseprő engedményekért, lényeget nem érintő intézkedések fejében lemondtunk az aduászról, az önálló külpolitikáról. Meg is kaptuk 1999-ben Bill Clintontól, hogy Romániában modellértékűen megoldották a kisebbségi kérdést” – fogalmazott Borbély Zsolt Attila. A péntek esti sepsiszentgyörgyi találkozón felidézte azt is, hogy a Neptun-ügynek az erdélyi magyarság belső viszonyainak alakulására is hatása volt. Kiéleződtek az RMDSZ-en belüli nézetkülönbségek, egyre kritikusabb lett a belső ellenzék, többek között az 1993-ban létrejött Reform Tömörülés is. A Markó Béla vezette elnökség pedig egyre nehezebben tolerálta a bíráló hangokat, próbálta mindinkább háttérbe szorítani ezeket, a pontot az i-re a 2003-as szatmárnémeti kongresszuson tették fel. Ekkor kellett volna dönteni arról, hogy az erdélyi magyarság közvetlen belső választásokon létrehozza az erdélyi magyar parlamentet – ehelyett azonban részleges tisztújítást szerveztek oly módon, hogy a platformoknak semmilyen szerepet nem juttattak a továbbiakban. „A 2003-as alapszabályzat pártosította az RMDSZ-t, és a közvetett választások megengedésével kinyílt az út a helyi elitek önátmentése előtt. A belső választások célja lett volna, hogy létrejöjjön egy kétségtelen legitimitású testület, amely akár közjogi funkciókat is át tudna vállalni a román hatalomtól, másrészt szervesedhetett volna az erdélyi magyar politikum, harmadsorban így bevonhatta volna saját struktúrájába az RMDSZ az erdélyi magyar szavazótábort” – vélekedik a politológus. Ez a szabályozás vezetett a Reform Tömörülés önfeloszlatásához, ha nem ez történik, „a nem létező RMDSZ-demokrácia fügefalevelévé vált volna”, és ezt követően kezdett szervezkedni a szövetségből kivált autonomisták több csoportja, megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Székely Nemzeti Tanács, létrejött a Magyar Polgári Szövetség, mely később párttá vált, de Szász Jenő elnök diktatórikus módszerei miatt ez is szűknek bizonyult, így megszületett az Erdélyi Magyar Néppárt. Húsz évvel a Neptun-ügy után a jelenleg több pártra szakadt magyarság keresi az utat az autonómia felé. Legnagyobb erővel, szavazótáborral továbbra is az RMDSZ bír, amely, úgy tűnik, most végre háttérbe tudja szorítani a neptuni elv híveit, és az önrendelkezési harcot következetesen folytató kisebb pártok hatására végre gyakorlati tettekkel is felvállalja ezt a küzdelmet. Húsz elvesztegetett esztendő áll az erdélyi magyarság mögött, féleredményekkel, félsikerekkel – előttünk pedig a hogyan tovább nagy kérdése. Az ugyanis mára nem titok: autonómiát csak egyetértésben, összefogással lehet elérni. A Neptun-ügy egyik legnagyobb tanulsága lehetne megtalálni a módját annak, miként egyesítsék erejüket a különböző ideológiák képviselői, hogy egymás legyőzése, politikai erejük növelése helyett végre a legfontosabb célra összpontosítva közösen cselekedjenek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Régi-új elnök a Barabás Miklós Céh élén
A Bethlen Kata Diakóniai Központban tartott tisztújító közgyűlést november 23-án a Barabás Miklós Céh (BMC).
A hazai magyar képzőművészek legjelentősebb, tizenkilenc éve létező egyesületének eseménye azért volt időszerű, mert a tavaly elhunyt Jakobovits Miklós elnök tisztségét ideiglenesen betöltő Kolozsi Tibor lemondott, közben pedig sok megvitatásra váró kérdés gyűlt össze. Az elnöki beszámolóból kiderült, hogy Jakobovits távozása után a BMC működésképtelenségének veszélye is felmerült. A több mint száz tagot számláló egyesületet jelenleg csupán az RMDSZ támogatja. Eközben nincs emberük pályázatok kidolgozására, nincs saját honlapjuk, sem fizetett alkalmazottjuk. Németh Júlia alelnöki beszámolójában kiemelte: székházuk fórummá nőtte ki magát.
A BMC igyekszik elkerülni a Kolozsvár-központúságot, és javasolja a Kós András-díj létesítését. A hozzászólások során többek között az alkotóművészek égető raktározási gondjai és a sürgető digitalizálási raktározás kérdése merült fel. A fiatalok felvételét a BMC-be ezentúl kéréshez, két ajánlólevélhez, valamint ahhoz kötik, hogy ösztöndíjuk egyéves lejártával tartsanak bemutatót alkotásaikból.
Megfogalmazódott egy érdekvédelmi fellépés szükségessége a művek hivatalosságok által történő elsinkófálásával szemben, ugyanakkor az éves tagdíj összegét 50 lejre emelték.
A felmerülő nehézségek megoldása, valamint a megfogalmazott célok megvalósítása az új vezetőségre vár. A választás során a tizennégy javasolt személy maga között osztotta el a különféle megbízatásokat.
Az elnök Kolozsi Tibor maradt.
Alelnök: Németh Júlia és Éltes Barna, titkár: Szilágyi Tosa Katalin. A választmányba a következő személyek kerültek: Koncz-Münich András, Takács Magda, Vinczeffy László, Jakobovits Márta (Bihar megyei területi kapcsolattartó), Szabó Attila (Szilágy megye), Sipos László (Fehér megye), Kákonyi Csilla (Maros megye), Berze Imre (Hargita megye), Márton Árpád (Kovászna megye), Székely Géza (kapcsolattartás a képzőművésztanárokkal, új tagok toborzása). Horváth László kidolgozza a BMC-tagok világhálós kapcsolattartását. A régi-új elnök minden tagtársától több együttműködést kért.
Délután a részvevők a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Andrásy Zoltán festő- és grafikusművész sírját. A legközelebbi közgyűlést három év múlva tartják.
Ö. I. B.

Szabadság (Kolozsvár)

Orbán: a kormány az erdélyi magyarság mögött áll
A Közép-Kelet-Európa–Kína csúcstalálkozón Bukarestben tartózkodó Orbán Viktor kormányfő hétfő délután megbeszélést folytatott Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel.
Havasi Bertalannak, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetőjének tájékoztatása szerint a magyar nagykövetség épületében tartott találkozón az RMDSZ elnöke tájékoztatta a miniszterelnököt a román kormányzat decentralizációs döntéséről és annak következményeiről.
Emellett egyeztettek a jövő évi európai parlamenti választásokra való felkészülésről, amellyel kapcsolatban Kelemen Hunor fontosnak nevezte, hogy a magyarság és ezen belül a romániai magyarság erős képviselete megmaradjon Strasbourgban. „Orbán Viktor leszögezte: az erdélyi magyarság és politikai képviseletei ezután is minden ügyben számíthatnak a magyar kormány támogatására és együttműködésére” – közölte Havasi Bertalan.
Az RMDSZ hírlevele szerint a szövetségi elnök beszámolt az alakulat által kezdeményezett regionális oktatáspolitika gyakorlatba ültetéséről is. Elmondta, a magyar nyelvű oktatás ügye ezekben az esztendőkben új szakaszba érkezett: egyrészt a három éve elfogadott oktatási törvény minden eddiginél több pontban tartalmazza azokat a tételeket, amelyeket az erdélyi magyarság érdekvédelmi képviseletén keresztül szükségesnek tart, másrészt számos jótékony megvalósításon túl van a magyar közösség. „Az a legfontosabb célunk, hogy minden magyar gyermek számára tudjuk biztosítani az anyanyelvi oktatást” – összegzett Kelemen Hunor.
Krónika (Kolozsvár)

Bölön: az RMDSZ rendőri túlkapást sejt
Az RMDSZ megannyi háromszéki politikusa kérte egy hétfői sajtótájékoztatón, hogy a hatóságok vizsgálják meg: milyen előzményei vannak Sikó Imre bölöni polgármester és a helyi rendőrök közötti múlt szerdai incidensnek.
A tettlegességig fajult incidens következtében pénteken a sepsiszentgyörgyi bíróság 29 napos előzetes letartóztatásba helyezte az RMDSZ színeiben megválasztott Sikó Imrét, Bölön polgármesterét (képünkön), valamint a polgármester testvérét és fiát.
A sajtótájékoztatón elhangzottakat összegző RMDSZ-közlemény szerint a múlt heti incidens után 32 bölöni személy nyújtott be írásos panaszt a helyi rendőrök vélt túlkapásai ellen, és mintegy ötszázan írták alá azokat az íveket, amelyeken a polgármester szabadon bocsátását kérik. Az RMDSZ politikusai szerint nem hagyhatók figyelmen kívül a dulakodás előzményei.
A helyi rendőr ugyanis egy olyan szolgálati lakást foglal el a községben, amelyet orvosi lakásnak szántak, és a polgármester ismételt felszólításai ellenére sem volt hajlandó átköltözni az üresen álló rendőri lakásba. A tettlegességre azt követően került sor, hogy pár órával korábban egy bölönpataki lakossági fórumon a polgármester az őrsparancsnok áthelyezéséről beszélt.
„A rendőr ahelyett, hogy példaképe lenne a közösségnek, az ellen cselekszik. A polgármesterekben is kialakult egy tehetetlenségi érzés: nem tudják kezelni azokat a problémákat, amelyeket a rend őreinek a segítségével kellene megoldaniuk” – idézte a közlemény Klárik Lászlót, az RMDSZ szenátorát. Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke arra biztatta a bölönieket, ne féljenek írásba foglalni a rendőrök elleni panaszaikat.
Sikó Imre polgármestert és két társát hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsítják. A rendőrség álláspontja szerint a polgármester és társai rátámadtak a szolgálatot teljesítő őrsparancsnokra és társára, és ütlegelték, fojtogatták a rendőröket. A polgármester álláspontja szerint a rendőrök támadtak rá és teperték a földre, amikor egy olyan lakossági fórumról tartott hazafelé, amelyen a rendőri túlkapások is szóba kerültek. A polgármester elismerte, hogy alkohol fogyasztása után ült a gépkocsi volánjához, és megpróbálta elkerülni, hogy a rá várakozó rendőrök ittas vezetésért vonják felelősségre.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Kirekesztés helyett
Lezárni igyekszik Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szövetség egy korszakát, szakítani azokkal a beidegződésekkel, melyek – különösen kormányzati pozícióban – olyannyira jellemezték a szervezet politikáját: az állandó hatalomra ácsingózással, a túlzott kompromisszumkényszerrel, a merjünk kicsik lenni elvvel, a jobb, ha nem emeljük fel szavunkat, maradjunk csak jófiúk megfontolással. Az elmúlt időszakban a székelyföldi autonómia ügyében is határozottabb álláspontra helyezkedett a szervezet, részt vállalt a nagy menetelés szervezésében, s ígérik: új autonómiastatútumot terjesztenek a parlament elé.
E nagy igyekezetet azonban igencsak beárnyékolja, mi több, az irányváltás hitelességét is megkérdőjelezi Kelemen Hunor viszonyulása a másik két magyar párthoz, ily módon pedig a politikai pluralizmus elvéhez. Az európai parlamenti választásokról szólva ugyanis az RMDSZ elnöke leszögezte: kizárólag a tulipán jele alatt indulhatnak jelöltjeik, koalícióról szó sem lehet, s az egyre nagyobb identitásválsággal küszködő MPP-vel ugyan tárgyalnak, de Tőkés Lászlóval vagy a Néppárttal nem hajlandók egy asztalhoz ülni.
E kirekesztő magatartás azért is oly aggasztó, mert arra világít rá: az eddig jószerével csak politikai alkukból álló eszköztárát hajlandó ugyan bővíteni az ellenzékbe kényszerült szervezet, a kizárólagosság doktrínája azonban tovább él: csak magukat tekintik az erdélyi magyarság legitim képviselőinek. Márpedig valós irányváltást csak az hozhat, ha leszámolnak ezzel a magatartással – enélkül belső hatalmi harcról, a jövő évi EP-, illetve államfőválasztás kampányának előkészítéséről szól mindaz, ami az SZKT szombati ülésén történt. Hiszen mindaddig, amíg nem hajlandóak elfogadni, hogy a közösség igen jelentős része nem élvezi bizalmukat – el sem mennek szavazni –, és hogy vannak másként gondolkodók, más pártot választók, alighanem lehetetlen lesz rögzíteni azokat a nemzetpolitikai törekvéseket, amelyek mentén akcióegységet lehetne kialakítani.
És ha ez nem sikerül, semmi nem biztosítja, hogy autonómiatörekvéseink nem vesznek el ismét pártpolitikai csatározások kereszttüzében, vagy hogy az RMDSZ radikálisabb fellépése nem csupán a pillanatnyi ellenzéki és választások előtti helyzet következménye, mely odalesz, mihelyt változik a politikai széljárás a Dâmboviţa partján.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

Belföldi hírek
RMDSZ: Florea manipulál
Az RMDSZ Maros megyei szervezete határozottan elutasítja a Kelemen Hunor szövetségi elnök és Borbély László politikai alelnök ellen felhozott vádat, miszerint a szövetség parlamenti képviselői kárt okoztak Marosvásárhelynek azzal, hogy az új decentralizációs törvény értelmében a sportcsarnok és a műjégpálya nem került a város tulajdonába – áll a Területi Állandó Tanács közleményében, mely szerint Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere ezúttal is minősíthetetlen rágalmazással és olcsó demagógiával próbálja manipulálni a közvéleményt.
„Elfogadhatatlannak tartjuk, éppen ezért az illetékes közrendészeti hatóságokhoz fordultunk” – szögezik le. Az RMDSZ szerint „teljesen indokolatlan az aggodalom és tiltakozás”, hiszen a szövetség módosító javaslata értelmében Marosvásárhely egyike lesz annak a nyolc városnak, ahol sportkiválósági központ létesül, a bármilyen európai és világszintű rendezvény szervezésére alkalmas két sportcsarnok a minisztérium ügykezelésében maradva számos költségvetési támogatásban részesülhet. A közleményben továbbá felsorolják, mit tett az RMDSZ az utóbbi években Marosvásárhelyért, a kiadvány azzal zárul: „az RMDSZ vezetőségének mindennapi munkája nemhogy ártana, de napról napra előbbre viszi városunkat, korszerűsíti falvainkat, egy modern környezetet és egy élhető jövőt próbálva kiépíteni a következő generációk számára”.
Egységre szólítja az ellenzéki pártokat
Mihai-Răzvan Ungureanu, a Polgári Erő elnöke a jobbközép pártok képviselőit közös vitára hívta a jobboldal egységesítéséről, a Nemzeti Egység Tömbjének létrehozását javasolva. A Polgári Erő által tegnap kiadott sajtóközlemény szerint a 2012-es parlamenti választásokon a jobboldali pártok képviselői eltávolodtak egymástól, és így mindegyik hozzájárult az ellenzék legyengítéséhez, emiatt „a jobboldali és az ellenzéki erők azt kockáztatják, hogy a választók csalódni fognak bennük hallgatásuk, tétlenségük és rendezetlenségük miatt”. Egyetlen esélyük a sikerre az, „ha egységesen tevékenykednek, hogy ezzel véget vessenek a Szociál-Liberális Szövetség diktatúrájának”.
Gyorsforgalom vasúton és autópályán
Többek között egy vasúti gyorsforgalmi pálya építését, több más vasúti szakasz korszerűsítését, illetve az autópálya-építésben való részvételt ajánlották a román hatóságok tegnap a Kelet-Közép-Európa–Kína csúcstalálkozón a távol-keleti félnek. A gyorsvasút a Bécs–Budapest szakasz meghosszabbítása lenne Konstancáig Bukaresten át, a személyszállító vonatok 160 kilométeres sebességgel közlekedhetnének azon, és megépítése 11 milliárd euróba kerülne. A kínai fél már korábban jelezte érdeklődését az észak-erdélyi autópálya építésében való részvétel iránt, a csúcstalálkozón más pályaszakaszokat is figyelmükbe ajánlottak a hatóságok.
Döntött a védelmi tanács
A Legfelsőbb Védelmi Tanács körülbelül 15 percig tartó ülésen hagyta jóvá tegnap a nemzetvédelmi intézmények – a belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a Román Hírszerző Szolgálat, a Külügyi Hírszerző Szolgálat, a Speciális Távközlési Hivatal és az Őrző-védő Szolgálat – költségvetési tervezeteit. Az ülést Traian Băsescu államelnök vezette, az Államelnöki Hivatal által kiadott sajtóközlemény értelmében a Legfelesőbb Védelmi Tanácsnak törvény által előírt kötelessége jóváhagynia a nemzetvédelmi téren illetékes intézmények büdzsétervezeteit, mielőtt a parlament plénuma elfogadná az állami költségvetési tervezetet.
Havazásriadó Havaselvén
Mára sárga jelzésű havazás- és hóviharriadót jelentett az Országos Meteorológiai Intézet Bukarestnek és az ország déli és nyugati részében levő tizenhat megyének. Eszerint a Bánságban, Olténiában és Munténia nyugati részében, valamint a bánsági hegyvidéken és a Keleti-Kárpátokban havazni fog, a szél pedig helyenként rövid időre megerősödik, hóvihar is lehet. A csapadék mennyisége meghaladja a 15–20 litert négyzetméterenként, és jelentős vastagságú hóréteg rakódik le. Tegnap nehézkesen zajlott a közlekedés némely Vâlcea, Krassó-Szörény, Bihar, Fehér és Hargita megyei országutakon, ahol a hóréteg vastagsága az úttesten egy és három centiméter közötti volt, lezárt útszakaszokról azonban nem tájékoztatott az Országos Autópálya és Országút Vállalat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gábor Áron szobrot avattak Háromszéken
Felavatták Gábor Áron mellszobrát Eresztevényben, a Benke kúria udvarán. A szobor alkotója Vetró András szobrászművész.
Történészek, politikusok és a község lakói előtt leplezték le november 26-án, szerdán délután Gábor Áron szobrát Eresztevényben, így tisztelegve a háromszéki hős előtt. Rancz Lajos, a Benke kúria házigazdája szerint méltó helyet kapott a mellszobor, hiszen Gábor Áron kultusza ma is él a vidéken, emléke pedig ugyanolyan nagy, mint Kossuth Lajosé.
Gábor Áron személyiségét és kultuszát Demeter Lajos helytörténész elevenítette fel, kiemelve, hogy a legendás példakép mai napig a székely emberek előtt áll. A történész szerint két dolog tehette hőssé Gábor Áront: az ágyú ígérete és annak eldördülése. Ugyanakkor kiemelte: nem tudni meddig tart a valóság és honnan indul a legenda, viszont tény, hogy a székely ágyúöntő legendás alakká vált, főként a szabadságharcot követő elnyomás éveiben.
„Az, hogy Gábor Áron emléke megérett és „nemesfémmé” alakult, annak köszönhető, hogy tizenhét év év elnyomás volt a szabadságharc után. Azokon az estéken a szép emlékeket mesélték az apák és a nagyapák, olyan eseményeket, amelyeknek részesei voltak. Ezek a történetek érdekesek és a székelyekre jellemzőek, így mindenki önmaga lehetett a központban és társa Gábor Áron a hősi halott”– mondta Demeter Lajos. A helytörténész szerint az is legenda, hogy Gábor Áron a kökösi hídon esett el, viszont szép szimbólumként maradt meg ez a hely a nép emlékezetében. A temetése körül is kialakultak legendák, többen úgy tudják, hogy először Uzonban temették el titokban, hogy tüzérei ne szerezzenek tudomást a haláláról és tovább harcoljanak.
Tibád Sándor, a Gábor Áron Alapítvány Kuratóriumának tagja versben idézte fel a székely hős alakját, kiemelve, hogy egy olyan honfitárs volt Gábor Áron, aki életét adta a hazáért. „Alakja azóta is jelen van a művészetekben, népköltészetben és a hadászatban is, úgy mint az ágyúöntési technológiák kidolgozója. Ugyanakkor ő lett a leleményes, semmiből is sokat teremtő székely példaképe” – emelte ki Tibád.
A székely katonát méltató beszédeket követően Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke és Tamás Sándor a Kovászna megyei önkormányzat vezetője közösen leplezték le Vetró András szobrát. Kelemen Hunor elmondta: Gábor Áron öntési technikáit mai napig számon tartják a műszaki tudományok területén és emléke ma is ugyanannyit jelent, mint az elmúlt században. „A székelyföldi szabadságharc határait ő már rég túllépte, hiszen a magyar csapatok számára öntött ágyút, de védte Székelyföldet is a saját csapataival úgy, ahogyan más nem tette volna meg. Az önfeláldozó, szabadságszerető ember példaképe mai napig” – mondta Kelemen Hunor.
Kovászna megyében jövőre Gábor Áron évet szerveznek, az ágyúöntő születésének 200.-ik évfordulójára, mely jövő március 15-én veszi kezdetét és november 27-én ér véget. A rendezvények egyik szervezője Váry O. Péter író, újságíró, aki elmondta: az egész megyére kiterjedő eseménysorozattal készülnek, amelyben emlékkiállítás, szónokvetélkedő, iskolai verseny is helyet kap. Ugyanakkor felújítják a bodvaji vashámort is és befejezik az eresztevényi síremléket, amely mind a mai napig nem készült el teljesen.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

EP választás: nem lesz közös RMDSZ – Tőkés lista
A kölcsönös bizalomhiány miatt nem lehetséges, hogy a jövő évi EP választásokon, közös listán induljanak az RMDSZ jelöltjei és Tőkés László, fejtette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök a háromszéki Maksán szervezett sajtóbeszélgetésen. Az RMDSZ számára a jövő esztendő legnagyobb kihívása, hogy felkészüljön az Európa Parlamenti választásokra, és megőrizze brüsszeli képviseletét, mutatott rá Kelemen Hunor. Hozzátette: Háromszéken adottak a feltételek a mozgósításhoz és jó eredmények eléréséhez, de meggyőződése, hogy más megyékben is tudnak úgy mozgósítani, hogy meggyőzik a közösséget arról, hogy az Európa Parlamenti képviseletre szükség van.
Annak ellenére, hogy az uniós tagállamok mindegyikében növekszik az euró-szkepticizmus, erről a helyszínről kivonulni, eltávolodni tévedés lenne, véli az RMDSZ elnöke. Meg kell őrizni a képviseletet, mert a világ változik, a következő öt esztendőben az unióban történő átalakulások miatt is másképp fog kinézni a világ, és nem mindegy, hogy amikor a lisszaboni szerződést módosítják, ott vagyunk és tudjuk-e érvényesíteni érdekeiket, fejtette ki Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ identitás alatt kívánnak indulni, ami azt jelenti, hogy RMDSZ listát ajánlanak a választóknak. Ezt tették 2009-ben, hiszen jogilag RMDSZ lista létezett, és a kampányban beszéltek a magyar összefogás listájáról. Kelemen Hunor tájékoztatott, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, Bíró Zsolt levélben kért találkozót, ezért erre december második felében mindenképpen sort kerítenek.
A szövetségi elnök rámutatott, hogy a hétfői, bukaresti találkozóján Orbán Viktorral is beszéltek az EP választásokról. Kelemen Hunor tájékoztatta a magyar kormányfőt, hogy az RMDSZ célkitűzése, hogy megőrizze az EP képviseletét, és azt kérte, hogy érezzék az erdélyiek is, hogy ezt Magyarország kormánya is fontosnak tartja.
Újságírói kérdésre válaszolva, Kelemen Hunor kifejtette elvi kérdés az, hogy az RMDSZ, és ő személy szerint is kiáll Tőkés László mellett, amiért el akarják venni tőle a forradalomban betöltött szerepéért adott Románia Csillaga kitüntetést. „A románoknak azt mondtuk, szokjanak hozzá ahhoz, hogy van szólásszabadság. Az emberek mondhatnak okos és kevésbé okos dolgokat”, mondta Kelemen Hunor és hozzátette: a Tőkés László Európa Parlamenti jelöltsége más történet, a kettő között nincsen átjárás.
„Mégiscsak vannak határok, amit ha átlépnek, nem lehet onnan visszalépni. Nem lehet azt mondani Tusnádfürdőn, hogy az RMDSZ egy politikai maffia, és másnap azt mondani, hogy szeretne velük, a „politikai maffiával” közösen indulni”, mondta Kelemen Hunor. Hozzátette: az RMDSZ és Tőkés László között kölcsönös a bizalmatlanság, és bizalom nélkül nem működhet együttműködés. „2009-ben Tőkés László első helyen szerepelt az EP jelölt listán, akkor azt gondoltuk, azzal, hogy együtt indulunk, és bár sok mindenben nem értünk egyet, de lezárul egy fejezetet. Ezt követően azonban Tőkés László létrehozott az RMDSZ ellenében egy versenypártot”, mondta kelemen Hunor, aki szerint kellene a minimális bizalom, hogy ismét együtt indulhassanak, ez most mindkét fél részéről hiányzik. A szövetségi elnök hozzátette: nem tudna ígéretet tenni arra, hogy a következő hónapokban javulhatna az egymás iránti bizalom, mert úgy látja, hogy Tőkés László most „más pályán van”.
Nem az RMDSZ hibája, ha elakad a népszavazás
Kelemen Hunor szövetségi elnök az RMDSZ által kezdeményezett régiósítás témájú referendum kapcsán emlékeztetett, hogy kedden a Szilágy megyei önkormányzat visszautasította a népszavazás megszervezéséről szóló határozattervezetet, hasonlóképpen járt el korábban a Maros megyei közgyűlés. Valószínű a Hargita megyében a szerdán megszavazott határozatot várhatón megtámadja a prefektúra, mint ahogy tette Háromszéken is, véli Kelemen Hunor, aki szerint a kezdeményezés mégsem volt hiábavaló, hiszen napok alatt hat megyében kétszázezer támogató aláírást gyűjtöttek össze, fel tudták mutatni a közösségi akaratot.
Az RMDSZ elnöke szerint, az aláírásokat felhasználják a régióátszervezés esetén a romániai magyar érdek érvényesítésére. Elképzelhető, hogy jövő év elején újra napirendre kerül a fejlesztési régiók átszervezése, akkor a 200 ezer kézjegyet benyújtják a kormányhoz, ezzel nyomatékosítva a közösségi igényt, mondta a szövetségi elnök.
Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Nem kérnek Tőkésből
Az RMDSZ és Tőkés László között kölcsönös a bizalmatlanság, bizalom nélkül pedig elképzelhetetlen az együttműködés az európai parlamenti választásokon – szögezte le szerdán Maksán Kelemen Hunor.
Kelemen HunorAz RMDSZ elnöke kifejtette, van egy határ, amit, ha valaki átlép, már nincs visszaút. „Tőkés László Tusnádfürdőn politikai maffiának nevezte az RMDSZ-t, majd másnap bejelentette, hogy a szövetséggel akar indulni az EP-választásokon. 2009-ben azt gondoltuk, hogy bár sok mindenben nem értünk egyet, de lezártunk egy fejezetet, ehhez képest Tőkés László versenypártot hozott létre az RMDSZ ellen” – idézte fel Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök hozzátette, az RMDSZ továbbra is kiáll Tőkés László mellett, hogy ne vegyék vissza a forradalomban vállalt szerepéért kapott kitüntetést, ám a két téma között „nincs átjárás”. Kelemen Hunor szerint a szövetség számára jövő évben az EP-választás a legnagyobb kihívás, ugyanis szeretnék megőrizni a jelenlegi képviseletet. A választásokon RMDSZ-listán, RMDSZ-identitással indulnak, hangsúlyozta Kelemen. Hozzátette, Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke levélben kért találkozót tőle az EP választásokkal kapcsolatban, amire december közepén kerítenek sort.
A decentralizáció kapcsán elmondta, szélesebb körű feladatleosztást szerettek volna. Rámutatott, az RMDSZ nem támogathatta a demokrata-liberálisok bizalmatlansági indítványát, hiszen akkor a központosított nemzetállam leépítése ellen tiltakoztak volna. A jövő évi költségvetés kapcsán Kelemen Hunor leszögezte, az RMDSZ semmilyen adóemeléssel nem ért egyet, inkább annak az okát kellene megkeresni, hogy idén sem sikerült begyűjteni a járulékokat. A szövetségi elnök szerint jó hír, hogy a büdzsétervezetben több pénzt szánnak az infrastruktúrára.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Zúgolódik a Markó-tábor
Idestova három éve, mióta az RMDSZ 2011 februári kongresszusán Kelemen Hunor átvette az elnöki stafétát, Markó Béla nyilvánosan nem bírálta a szövetség vezetőségét, annak politikáját.
Az előzmények ismeretében ez nem számított meglepetésnek, hiszen az alakulatot 18 éven keresztül irányító politikus tulajdonképpen „kinevelte” utódját, akiben éppen emiatt sokan elődje feltétlen követőjét látták. Markó Béla megnyilvánulásai az elmúlt időszakban azonban arról árulkodnak, hogy mester és tanítványa között egyáltalán nem harmonikus a kapcsolat, a szövetség volt elnöke sok tekintetben nem ért egyet a Kelemen-féle RMDSZ irányvonalával. Sőt.
Az Élet és Irodalom múlt heti számában megjelent írásában Markó egyértelmű tanújelét adta annak: nem ért egyet azzal, hogy az EMNP-hez és az MPP-hez hasonlóan az RMDSZ is teljes mellszélességgel támogatta a székelyek október 27-i menetelését. Nagy menetelés című politikai esszéjét a szenátor azzal indítja, hogy ízekre szedi Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének még az esemény előtt elhangzott „szóvirágát”, miszerint „csak az maradjon otthon, akinek a nevére kiállított hivatalos halotti bizonyítványa van. Más igazoló iratot nem fogadunk el.”
Markó szerint csak akkor van értelme, létjogosultsága a hasonló tömegdemonstrációknak Erdélyben, ha ezt nem az értelmes, mindennapi politikai munka helyett, hanem annak megerősítéseként rendezik. „A minapi »nagy menetelés« viszont nem éppen erről szólt. Nem akarom bántani a menetelő »közembereket«, akiknek igazuk van, ismétlem, ha úgy érzik, hogy végre közvetlenül véleményt tudnak mondani egy számukra is fontos kérdésről. De őszintén aggaszt, sőt, mi tagadás, rossz előérzetet kelt bennem az a kizárólagosság, amely a halotti igazolványt emlegető férfiú szavaiból kiviláglik, és amihez, sajnos, asszisztáltak mindazok, akik a társszervezői tisztet vállalták, köztük az RMDSZ is, a romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezete, amely a bukaresti parlamentben ellenzéki szerepre kárhoztatva kezd elbizonytalanodni, pedig tulajdonképpen semmi oka nem lenne rá!” – állapítja meg az ÉS-ben Markó, burkolt bírálattal illetve a szövetség parlamenti szerepvállalását is.
A volt elnök úgy véli, az RMDSZ-nek már csak azért sem kellene bizonytalankodnia, mert még ellenzékben is volt ereje „egy-két szeget beverni” a Ponta-kormány regionalizálási koncepciójának koporsójába, amiből egyelőre semmi sem lett. „Egyelőre. Mert nem tudni, ez a mindenféle vad jelzővel és vadregényes kiáltvánnyal – afféle: óva intjük Angliát – megspékelt tüntetés nem ad-e rossz irányt a dolgoknak” – aggodalmaskodik Markó Béla. Aki nagyobb ostobaságot elképzelni sem tud annál, mint „visszamenőleg lenullázni”, amit eddig elért az RMDSZ, miközben szerinte arról kellene vitatkozni, hogy sikerült-e tartalommal kitölteni a kiküzdött jogi kereteket, és hogy miképpen mehetünk tovább.
Továbbá gondot lát az olyasfajta „kizárólagosságban”, amely szerinte úgy nyilvánul meg, hogy sok politikai vezető sugallatára ma sok erdélyi magyar hajlandó elhinni, hogy van igazi alternatíva az éppen gyengének ítélt parlamenti vagy netán kormányzati eszközökre. „Hogy az elmúlt huszonvalahány esztendő magyar politikája tulajdonképpen nem vezetett sehova, és íme, itt volt mindvégig a kezünkben a lehetőség, hiszen tiltakozó tüntetésekkel kivívható az autonómia. Szó se róla, számos példa hozható fel a világból arra, hogy etnikai kérdésekben az erőszakos fellépés eredményre vezetett. De milyen áron? És milyen eredményre? És milyen politikai kontextusban? Szabad-e egyáltalán ilyesmit latolgatni? Szétnézett-e valaki Erdélyből vagy Magyarországról a Kárpát-medencében, és felmérte-e, mekkora befolyásunk van ma Európában, és mekkora befolyással bírunk itthon? Az a gyanúm, akik kibicként arról beszélnek, hogy „most vagy soha”, nem autonómiát akarnak, hanem politikai ellenőrzést egy még mindig erős magyar közösség fölött” – szerepel Markó elemzésében.
A szerző nem szívesen ugyan, de kimondja: az RMDSZ-ben nem mindenki vette észre az általa tapasztalt „váltást”, az eddigi politikai eszközök megkérdőjelezését, ami szerinte nemcsak egy másik pályára állíthatja a szervezetet, hanem ezáltal fölöslegessé is teszi. „Néztem a tévéfelvételeken, miképpen kínlódnak volt miniszterek, államtitkárok, országvezetésre alkalmas politikusok, hogy hitelesen »meneteljenek«, és hogyan nyilatkoznak elérzékenyülten arról, hogy »itt és most«. Nem ment. Nem fog menni. A tüntetés és tiltakozás hasznos civil eszköz lehet, az önkormányzatokban vagy Bukarestben politizáló magyaroknak is szükségük lehet arra, hogy a mögöttük lévő tömeget láthatóvá tegyék” – véli az RMDSZ volt elnöke.
Ez hát a baj Markó szerint: a nevével fémjelzett korszak apró lépések politikája után az alakulat radikálisabb eszközökkel is kacérkodik. Nem mondja ugyan ki, de egyértelműen az RMDSZ által a területi autonómia ügyében beharangozott törvénytervezetre utalva megjegyzi: a szórványban élő magyarok most könnyen érezhetik úgy, hogy a parlamentben évek óta elfektetett kisebbségi törvénytervezet, a kulturális autonómia törvénye teljesen elsikkad. „Miközben mindenki tudja, hogy a területi autonómiáig még hosszú az út, ha annak is nem játsszuk el végképp az esélyét” – morfondírozik Markó. Vélhetően erre a vélt érdekellentétre reagált egy héttel ezelőtt Nagyenyeden Kelemen Hunor, amikor azt hangoztatta: nem lehet a tömbben élő magyarság érdekeit a szórványban élők ellen érvényesíteni. Az RMDSZ elnöke közölte, semmiféle ellentét nincsen és nem is lehet a tömb és a szórvány érdeke között, a kettő kiegészíti egymást. Miközben kettejük egyre nyilvánvalóbb nézeteltérése nyíltan még nem kapott hangsúlyt, ez a jelek szerint csak idő kérdése. Annál is inkább, mert az RMDSZ-közeli médiában egyre több kritikát olvasni például a szövetség és a Fidesz eddigi hűvös viszonyának enyhüléséről.
Gál Mária, a budapesti Népszava munkatársa a Maszol.ro portálon megjelent publicisztikájában a minap amiatt ostorozta a szövetséget, hogy beállt a „zászlólobogtatók és himnuszéneklők” sorába, zokszó nélkül aláírta a Magyar Állandó Értekezletnek a nemzetpolitika irányvonalát rögzítő zárónyilatkozatát, továbbá a Fidesszel karöltve Brüsszelben nem szavazta meg a Bugár Béla vezette Híd–Most szlovák–magyar párt felvételét az Európai Néppártba (EPP). A szerző szerint „csak idő kérdése, hogy az erdélyi magyarság 80 százalékának ama része, amely nem a zászlólobogtató, menetelős, székely autonómiázó, nem tárgyaló, hanem követelőző politikára szavazott, s most úgy érzi, hogy elárulták, vagy legalábbis feláldozták a nemzeti együttműködés oltárán, megtalálja a maga Bugárját és felépítse a maga Hídját.
Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy az RMDSZ-nek talán nem árt számolnia a szakadás veszélyével. Ez a kockázat ma esetleg még nem nagy, viszont – elsősorban Markó Béla aggályaiból, a szövetség jelenlegi vezetőségét ért bírálatokból kiindulva – nem is elhanyagolandó.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Felelősségek a szórvány napja kapcsán
Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács elnökének a szórvány napja alkalmából blogján megjelent bejegyzése késztetett szólásra.
A tanácselnök, bár egyik „tömbmegyénk” vezetője, figyelemmel követi pártja munkáját a szórvány ügyében, és ez jó. Az már kevésbé szerencsés, hogy a szórványok ügyét – a „ki mondta előbb” verseny jegyében – eszköznek használja belső pártharcaiban, de legyen ez az ő és párttársai problémája. Ami fontos, hogy helyesen látja a székely önkormányzatok szerepét a szórványkörülmények között megmaradni akaró „vármegyei” magyar közösségek megsegítésében.
Kolozsváriként és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szórványbiztosaként külön gratulálok a székely–szórvány programhoz, hiszen nincs tömb szórvány nélkül: ha a szórványközösségek eltűnnek, a tömb kezd szórványosodni. Mert a szórványkérdés szerintünk nem probléma, hanem feladat: a szórvány a nemzethatár, az ott élők pedig a határőrök, akiknek megbecsülés és odafigyelés jár. Ezért lehet és kell belső anyaországgá válnia Erdélyben a Székelyföldnek, függetlenül attól, hogy ki mondta először.
Pártpolitizálás szórványügyben
Borboly Csaba írásában megemlíti a néppárt szórványrendezvényeit is. A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) által kijelölt szórvány napját meg lehet tartani a fesztivizmus jegyében is valamelyik kiemelten támogatott szórványközpontban, ennek is megvan a maga értelme. Mi azonban úgy gondoltuk, hasznosabb ezen a napon felkeresni és magyar kulturális programmal megajándékozni minél több olyan szórványtelepülést, ahol több éve semmilyen rendezvény nem volt. Ezt tettük az idén, ezt a gyakorlatot szeretnénk mozgalommá szervezni a következő években. Ebben pedig jól jön a belső anyaország önkormányzatainak segítsége.
Ezen az önkormányzati támogatáson túl Borboly Csaba meredekebb reformot is javasol: ő az eddig a Communitas Alapítványhoz befolyó, néhány éve az RMDSZ által átvett és saját pártpénzeként kezelt, de a törvény szelleme szerint az erdélyi magyar közösség egészének szánt román állami támogatást is teljes egészében a szórványnak adná. Dicséretes és támogatandó javaslat. Számításaim szerint ha legalább 200 ezer magyar él szórványban, és a román állami költségvetésből az adófizető magyar polgárok közösségének járó kapott összeget nekik juttatnák, az a 2012-es adatok szerint személyre lebontva 15 lej lenne. Ebből az összegből a Böjte atya által létrehozott központokban közel kétezer gyereket lehet egy éven át ellátni.
Sajnos bejegyzése további részében a Hargita megyei tanácselnök sem tudja megállni, hogy ne kezdjen „pártpolitizálni” a szórványkérdés ürügyén. Látszólag a szórványképviseletért aggódva, ismételten belemar a néppártba: „mi lett volna, ha múlt év decemberében jobban sikerül a 6:3-as mutatványuk, és annyi szavazatot elszipkáznak az RMDSZ-től, hogy annak nem lesz meg az 5 százalék, elmarad az újraosztás, és a szórványnak nulla parlamenti képviselői hely jut?”
Folytatódik a riogatás
Az RMDSZ vezetői – pedig szinte egy éve vagyunk túl a parlamenti választásokon – nem tudnak leállni félretájékoztató, riogató kampányukkal. Bár több választójogi szakértő magyarázta a 6:3-as alternatív küszöböt, és konkrét számokkal bizonyította, hogy az RMDSZ-nek a törvény szerint járt volna az arányos visszaosztás az 5 százalékos eredmény alatt is, hiszen az alternatív küszöböt nemcsak egyszer, hanem duplán is teljesítette (jelöltjei több mint 12 képviselői és több mint 6 szenátori választókerületben lettek elsők), Borboly továbbra is úgy tesz, mintha nem ismerné vagy nem értené a választási törvényt.
Pedig az ismételt félretájékoztatás – hogy ne mondjam azt, hazugság – helyett jó alkalma lett volna megtenni azt, amit párttársai a választások után elmulasztottak: megköszönni az EMNP-nek azt, hogy azokban a megyékben, ahol a magyar jelöltnek a választási törvény furcsasága következtében esélye volt képviselői mandátumhoz jutni, nem állított saját képviselőjelöltet. Tettük ezt annak ellenére, hogy tudtuk, ezáltal országos szinten kevesebb szavazatunk lesz, és ránk olvassák majd akkor, amikor a két magyar párt szavazatait országosan összehasonlítják. Így nyerhetett az RMDSZ további két mandátumot: Máramaros megyében Bónis István, Temes megyében pedig Molnár Zsolt. Köszönőleveleik valószínűleg a Román Posta hanyagsága miatt nem érkeztek meg a néppárt címére. De még most sem késő, a gesztus beleférhetne a Borboly Csaba által korábban meghirdetett szeretetpolitikába. EP-választások: nincs akadálya az összefogásnak
De az elmaradt bocsánatkérést a hazug és „románozó” kampányért leginkább úgy lehetne jóvátenni, hogy az európai parlamenti választások előtt nem ütik el a néppárt feléjük nyújtott kezét. Ugyanis az EP-választásokon nem lesz 6:3-as alternatív küszöb, viszont a törvény ugyanolyan 5 százalékos bejutási küszöböt ír elő mind a pártok, mind a pártkoalíciók számára. A magyar pártoknak egy választási koalícióban történő összefogásának tehát jogi akadálya nincs. A néppárt több ízben is felajánlotta a koalíciós partnerséget. Az RMDSZ elfogadja a biztos bejutást jelentő összefogást, vagy a választási koalíció elutasításával bizonytalanná teszi az erdélyi tömb- és szórványmagyarok EP-képviseletét. Ez a kérdés. Kis párt – kis felelősség, nagy párt – nagy felelősség.
Soós Sándor
(A szerző az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnöke)
Krónika (Kolozsvár)

Javítható a román-magyar viszony parlamenti diplomáciával?
A parlamenti diplomácia eszközei segíthetnek a megrekedt magyar-román kapcsolatokat kilendíteni a holtpontról – jelentette ki Simonka György (Fidesz), az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar-román tagozatának elnöke szerdán Bukarestben.
Az általa vezetett parlamenti delegáció - melyben Rubovszky György (KDNP), a tagozat alelnöke és Varga Zoltán (MSZP), a baráti tagozat tagja vesz még részt - azt kérte a román törvényhozóktól: vegyék figyelembe a magyar kisebbségi igényeket a közigazgatási határok megváltoztatásánál és a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatásánál.
Simonka György az MTI-nek elmondta: 2010 óta a magyarországi kisebbségi politika teljesen megújult, a magyarországi román önkormányzatoknak számos óvodát, iskolát adtak át, templomokat újítottak fel. Román partnereinek elmondta: hasonló hozzáállást várnak el Bukaresttől is. Az IPU bukaresti és budapesti tagozata egyaránt kormányközi megállapodást sürget az európai pénzekből előkészített magyar-román határpontok megnyitása érdekében.
Szabó Ödön, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, az IPU román-magyar tagozatának elnöke az MTI-nek elmondta: olyan átkelőkről van szó, amelyeknél az odavezető utat mindkét oldalon uniós pénzből korszerűsítették, csak néhány méternyi aszfalt hiányzik, mivel a határsávra a két állam csak közösen, azaz kormányközi megállapodással adhat építkezési engedélyt.
A romániai politikus szerencsés körülménynek nevezte, hogy az IPU bukaresti és budapesti tagozata élén is az adott országban kisebbséghez tartozó vezető áll, aki közvetlenül érdekelt a kapcsolatépítésben. Úgy vélekedett: a parlamenti diplomáciának az az előnye a kormányzatival szemben, hogy nem ideológiai alapon működik, mindkét oldalon kormánypárti és ellenzéki honatyák egyaránt részt vesznek a munkában, és a választási ciklusok "kevésbé zavarnak be". Mint mondta: olyankor van nagy szükség a parlamenti diplomáciára, amikor a másfajta diplomáciai csatornák megmerevednek.
Az IPU magyar-román tagozatának küldöttsége többek az RMDSZ vezetőivel, a bukaresti kisebbségvédelmi államtitkárral, a kormánypártok vezető politikusaival és a regionális fejlesztési minisztérium illetékeseivel folytat megbeszélést Bukarestben.
Tőkés „bepanaszolta” Szabó Ödönt
A látogatást megelőzően Tőkés László európai parlamenti képviselő nyílt levélben hívta fel Simonka György figyelmét, hogy Szabó Ödönt - MSZP-s kapcsolatai és korrupciós ügyei miatt - alkalmatlannak tartja a "Fidesszel és kormányával való bizalmas együttműködésre".
Simonka György erre úgy reagált: Tőkés Lászlóban az 1989-es forradalom hősét tiszteli, ezen figyelmeztetését azonban politikai álláspontnak tekinti. Kiejtette: a román parlamentben szükség van a magyarság képviseletére, jelen pillanatban ezt az RMDSZ tudja betölteni. Hozzátette: az IPU nem egyetlen pártról szól, abban ellenzékiek és kormánypártiak baráti légkörben tudnak szót érteni, és érdekünk ezt a légkört fenntartani. "Ebben Szabó Ödön nagyon sokat tud segíteni és IPU bukaresti tagozatának elnökeként az interparlamentáris kapcsolatoknak új lendületet adott" - jelentette ki Simonka György.
Az RMDSZ képviselőjét csütörtökön lapunk nem tudta elérni. A Krónikának Szabó Ödön a volt püspök eljárásról kijelentette: szerinte Tőkést zavarja, hogy a jelenlegi magyar kormányzás és az RMDSZ között elindult egy együttműködési folyamat. „Ilyen interparlamentális találkozó nem most először jön létre, mi pedig nem akarunk háborúzni. Ez diplomácia, de van, akit bármilyen magasra is emelt a történelem, nem tud felülemelkedni a kicsinyes, személyeskedő sértődéseken” – fogalmazott a politikus.
maszol/MTI

Magyarellenes bekiabálások a tanácsülésen
Romániában élünk, beszéljen románul! Nem kell nekünk tolmács, nem vagyunk hajlandók meghallgatni kétszer ugyanazt! Csak az állam hivatalos nyelvén beszéljenek! – ilyen és ehhez hasonló durva, magyarellenes bekiabálásokkal kezdődött csütörtökön a marosvásárhelyi önkormányzati ülés. Az idős lakótársulási elnököknek, akik közül többen közismerten a volt titkosszolgálat alkalmazottai voltak, nem tetszett, hogy Peti András alpolgármester magyarul köszöntötte az egybegyűlteket.
A városháza nagytermét megtöltő népes hallgatóság egy része azért jött, hogy támogassa Claudiu Maiornak, a polgármester tanácsadójának a föld alatti szeméttárolók megvásárlására vonatkozó tervezetét. Mint már többször beszámoltunk róla, Marosvásárhelyen a Gyémánt piac közelében már kialakítottak egy föld alatti hulladéktárolót, amely hasznosnak bizonyult, ezért Claudiu Maior azt kérte, hogy még vásároljanak hasonlókat. Mivel egy ilyen tároló 9.300 euróba kerül, a tervezetet többször elutasították. Most azonban háromszáz támogató aláírást is csatoltak a dokumentumhoz, olyan társulási elnökökét, alelnökökét, akik kérték, hogy náluk is szereljenek fel ilyeneket.
Ugyanakkor nem hiányoztak a teremből a Ionela Ciotlaus alpolgármester által „beszervezett” emberek sem, akik szintén magyarellenes megjegyzéseket tettek, és akik, valahányszor az alpolgármester felszólalt, hangos tapssal fejezték ki egyetértésüket.
A PD-L-s és a PNL-s képviselők azonban nem készítették fel meghívottaikat arra, hogy az ülésen, az érvényben levő törvényeknek megfelelően magyarul is felszólalnak majd. A durva magyarellenes bekiabálások látszólag meglepték Claudiu Maior ülésvezetőt is, aki többször csitította a hangoskodókat, míg Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője odament hozzájuk, mondván: ha nem viselkednek tisztességesen és nem hallgatnak el, kivezetteti őket a teremből. Mi több, Bretfelean telefonon erősítést kért, arra utasítva az ügyeletes rendőrt, hogy a küldjön a városháza elé egy bevetésre kész csoportot. Nagyobb rendbontásra végül nem került sor, Peti András elmondhatta magyarul, hogy felettébb érdekesnek tartja, hogy a városban megjelent kétnyelvű, az RMDSZ politikusait becsmérlő molinók nem zavarták azokat az önkormányzati képviselőket, akik a legutóbbi ülésen szóvá tették, hogy magyar szimbólumokat tartalmazó zászlók „reklámozzák” a politikai pártokat. Az ülés végén a Székelyhon.ro-nak nyilatkozva Peti András kifejtette: felháborítónak tartja, hogy Marosvásárhelyen még mindig vannak olyan személyek, akik nem tartják tiszteletben a más anyanyelvűeket.
A 35 föld alatti szeméttároló vásárlásáról szóló határozatot végül elfogadták, de nem egyöntetűen, a PNL-s és PSD-s tanácsosok tartózkodtak, illetve ellene szavaztak. A PD-L és RMDSZ-es képviselők igen szavazata nyomán a városi költségvetésből 325.500 eurót költenek majd föld alatti szeméttárolókra.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Toró: nem akarunk különutasok lenni
Az erdélyi magyar politikai pártoknak az a feladata, hogy a közösségnek erős brüsszeli képviselete legyen, ezért az Erdélyi Magyar Néppárt továbbra is koalíció létrehozását javasolja a 2014-es európai parlamenti választásokra – jelentette ki Toró T. Tibor szerda este a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában.
A néppárt elnöke közölte, meg sem fordult a fejükben, hogy az RMDSZ színeiben induljanak, az EMNP folyamatosan választási koalíciót szorgalmazott. „A választási törvény nem ír elő megemelt küszöböt a pártkoalícióknak: ugyanúgy 5 százalék szükséges, mint a pártok számára, tehát technikai akadálya nincs annak, hogy mi összefogjunk. Legfeljebb egyeseknek a különutassága lehet az akadálya, mi pedig nem akarunk különutasok lenni” – fogalmazott Toró.
A néppárt elnöke szerint az erős brüsszeli képviselet egyik feltétele, hogy a pártok összefogjanak. Úgy vélekedett, ha az RMDSZ nem kíván erdélyi magyar konszenzust teremteni és külön indul az európai parlamenti választásokon, akkor számolnia kell azzal, hogy nem éri el a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. „Ha viszont koalíció jön létre az összes erdélyi magyar párt részvételével, akkor van esélyünk ismét három képviselői mandátumot szerezni Brüsszelben. Ezt azonban csak együtt tudjuk megvalósítani” – fejtette ki a politikus.
A műsorvezető kérdésére válaszolva elmondta, szerinte Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azért kerüli a találkozást a néppárttal, mert ebben az alakulatban látja igazából a politikai ellenfelet, holott az EMNP Toró szerint nem ellenfél, hanem szövetséges kíván lenni. A néppárt vezetője közölte, optimista az összefogás tekintetében, mivel az október 27-én lezajlott székely menetelés azt bizonyította, hogy az összes magyar pártnak, civil szervezetnek és történelmi egyháznak sikerült egy közös cél érdekében együttműködnie és akcióegységet kialakítania egy jó cél érdekében.
„Remélem, nem fogy el az a felhajtóerő, amit a székelyek nagy menetelése teremtett meg. Nagyon jó volt együtt lenni mindenkivel, és én abban bízom, hogy ez jó belátásra bírja a különutas politikusokat, akik egyelőre nem tudják elfelejteni azt az amúgy teljesen természetes jelenséget, amikor két párt indul választásokon.
Ráadásul úgy, hogy a tavaly decemberi választásokon nem is fenyegette a parlamentből való kiesés veszélye az RMDSZ-t, hiszen ott volt az a bizonyos alternatív küszöb is. Tehát én úgy gondolom: most kellene bizonyítanunk, hogy felnőtt és felelős politikusok, politikai szervezetek vagyunk” – mondta el Toró T. Tibor.
Székelyhon.ro

Valódi egységbontás
Túl szép lett volna, ha a Székelyek Nagy Menetelésének egységes és impozáns, erőt mutató kiállása után nem rondít bele a magyar egységbe egy ünneprontó hang.
Mindig így volt ez. A különbség az, hogy korábban a pálya széléről kiabáltak a balliberális nemzetellenes figurák, akiknek a nemzetszeretet „új kollektivizmus”, a magyar emlékhelyek létesítése üres fesztivizmus, aminek célja a románok bosszantása, akik felháborodnak azon, hogy a háromszéki magyarok találkozóját a románok nélkül szervezik meg. Így volt ez az ellenszavazat nélkül elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat idején, s így volt 1997 elején is, amikor épp a Babeș-Bolyai Tudományegyetem balliberális, SZDSZ-es kötődésű oktatói beszéltek az önálló állami magyar egyetem össznemzeti kívánalma ellen. De ezen eszmekör képviselői voltak azok, akik a román-magyar alapszerződést megkötötték a Kárpát-medencei össznemzeti tiltakozás dacára, akik a státustörvény ellen szavaztak, s akik a határon kívül élő magyarok ellen uszítottak a 2004-es népszavazás előtt.
Most ugyanezen ideológia képviselőinek hecclapjában, az Élet és Irodalom című hetilapban az RMDSZ legtekintélyesebb politikusa, Markó Béla beszél a székelység önrendelkezési igényét nagy erővel kinyilvánító, példátlanul sikeres kezdeményezés ellen. Vádol, hangulatot kelt, félremagyaráz. Felveti annak lehetőségét, hogy ezzel az akcióval „visszamenőleg lenullázzuk, amit eddig elértünk”, hogy akik kibicként arról beszélnek, hogy „most vagy soha”, nem autonómiát akarnak, hanem politikai ellenőrzést egy még mindig erős magyar közösség fölött.
Radikális úthenger
Kibicként? Vagyis aki az RMDSZ önfeladó, távlati érdekekre tekintettel nem levő, jellemzően klikkérdek-vezérelt paktumpolitikáját ellenzi, határozottabb, egyértelműbb kiállást kíván állítólag közös célunk, az autonómia ügyében, az kibic? Mert nem a bukaresti kuncsorgásban látja a jövőt? Másrészt ki akarna „politikai ellenőrzést” az erdélyi magyarság felett? A nemzeti autonomisták számtalanszor kinyilvánították: nem céljuk a hajdan közös politikai érdekképviselet feltétlen vezetése, hanem az, hogy a politikai érdekképviselet töltse be a maga funkcióját. A távlatokban gondolkozó, nemzeti önrendelkezés-párti oldalnak meglett volna a lehetősége átvenni az RMDSZ irányítását 1993-ban. Tőkés László akkor visszalépett Markó Béla javára, hiszen azt senki nem gondolta komolyan, hogy a küldöttek Markó helyett Mina Lászlót fogják megválasztani. A visszalépés célja épp az egységes cselekvés volt, hogy az autonómia kinyilvánítását három éven keresztül szabotáló oldal híveit megnyerjük a közös célnak, hogy a pozícióorientált karrieristák ne tartsanak egy „radikális” úthengertől.
Koreai párhuzamok
Miután 1994 decemberében Nagy Benedek Tőkés László elleni puccs-kísérletének idején Markó Béla rácáfolt az autonomista oldal igen jelentős bizalmi tőkekihelyezésére, illetve azzal is, hogy a kétéves határidővel elfogadott brassói programból (nemzeti kataszter, belső választások, autonómiastatútumok) Markó és csapata határidőre semmit meg nem valósított, akkor (1995-ben, majd 1999-ben) próbálta meg a helyzetteremtésben gondolkodó, autonomista tábor átvenni a vezetést. Később, 2003-ban már nem, mivel akkor előre tudni lehetett, hogy az RMDSZ leszámol szinte mindennel, amit Brassóban elhatároztunk: a nemzeti önmegszámlálással, belső választásokkal, erdélyi magyar parlamenttel, ráadásnak a kommunista rendszerrel való nyílt szembenállás szellemi-politikai örökségével. Hogy azt ne is említsük, hogy a nemzeti önkormányzat mentén felépített belső szervezeti struktúrákat ekkor „áramvonalasították” a pártlogika szerint. Az autonomisták derékhadának soha nem a pozíció volt fontos, hanem a közös ügy közös képviselete, amit az tett lehetetlenné, hogy az 1996-os kormányzati szerepvállalás átépítette a szervezetet a Neptun-logikára. Ennek lényege, hogy a szervezet feladja az önálló külpolitika eszközét apró-cseprő, az autonómiát és az erdélyi magyarság Románián belüli közjogi státusát nem érintő engedményekért.
De van ez tovább is. Azt írja Markó: „Fényképen láttam egy plakátot a nagy menetelésről, motívumrendszere kísértetiesen hasonlít az ötvenes évekre.” A lelkesítő plakátok között mindig volt és lesz hasonlatosság a felszínes szemlélő számára. A diktatúrák célja épp az volt, hogy mímelje az emberek őszinte lelkesedését, s ebből nyerjen legitimációt, amint ez történt térségünkben is az ötvenes évek idején. Nagyon szomorú, hogy Markó Béla azt a korszakot hozza fel, amikor erőszakkal és/vagy egzisztenciális fenyegetéssel kényszerítették az embereket az utcára a kommunista országokban, akár Korea kapcsán, amit Markó említ, akár a „munka ünnepén”, akár más alkalmakkor. A Székelyek Nagy Menetelése épp attól volt felemelő és figyelmeztető, hogy a százezres tömeget megmozgató akció részvevői önként áldoztak egy vasárnapot a szabadidejükből a székelység autonómiaigényével való szolidarizálás kifejezésére.
Markó ismét szembeállítja a parlamenti politizálást a tüntetéssel, amit ügyesen áttol az erőszakos eszközök térfelére: „... ma sok erdélyi magyar hajlandó elhinni, mert sok politikai vezető ezt sugallja, hogy van igazi alternatíva az éppen gyengének ítélt parlamenti vagy netán kormányzati eszközökre. Hogy az elmúlt huszonvalahány esztendő magyar politikája tulajdonképpen nem vezetett sehova, és íme, itt volt mindvégig a kezünkben a lehetőség, hiszen tiltakozó tüntetésekkel kivívható az autonómia. Szó se róla, számos példa hozható fel a világból arra, hogy etnikai kérdésekben az erőszakos fellépés eredményre vezetett.”
Amivel teljesen egyet lehet érteni a Markói eszmefuttatásból az a passzus, miszerint „Erdélyben ma az a magyar politikus igazán bátor, aki józanul mérlegel, és az a megalkuvó, aki lépten-nyomon saját közvéleményének a tetszését keresi, még rá is játszik arra, és amire észrevenné, forog a mókuskerék.” Ez bizony így van. Az autonomisták józanul mérlegeltek, mielőtt kinyilvánították az erdélyi magyar jövőt illető elképzeléseiket: a célhoz kell eszközöket rendelni, nem fordítva, a cél pedig csakis a távlati fennmaradást biztosító létkeret, az autonómia megteremtése lehet. Ennek alternatívája a középtávú felmorzsoltatás.
Az autonómiát pedig csak úgy lehet elérni, ha kényelmetlenné válunk a hatalom számára, azzal aligha, hogy kiszolgáljuk a román külpolitikai törekvéseket, asszisztálunk a kisebbségbarát hazug országimázs terjesztéséhez. Az RMDSZ ezzel szemben saját közvéleményének tetszését keresi. Tehát áll a markói diagnózis, csak éppen fordítva, mint ahogy azt megfogalmazója értette.
Markó Béla képes felhozni az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét, a kétezres évek legnagyobb politikai szemfényvesztését, ismét azt állítva, hogy a jogszabálytervezet elfogadása esetén biztosította volna az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját, holott a tervezet a beláthatatlan jövőbe helyezte ki a lényeget, a Kulturális Autonómiatanács közjogi kompetenciájának meghatározását, miközben bebetonozza az RMDSZ politikai monopóliumát az erdélyi magyarság körében.
Csetlők-botlók
A legszomorúbb, hogy Markó Béla azokon gúnyolódik, akik saját pártjából támogatták a Székely Nemzeti Tanács előremutató kezdeményezését. Szerinte az RMDSZ „pragmatikus politikusai csak csetlenek-botlanak a székely zászlók erdejében. Néztem a tévéfelvételeken, miképpen kínlódnak volt miniszterek, államtitkárok, országvezetésre alkalmas politikusok, hogy hitelesen „meneteljenek”, és hogyan nyilatkoznak elérzékenyülten arról, hogy »itt és most«. Nem ment. Nem fog menni.” A pártlogika mentén az RMDSZ önmagát szeleteli, hogy Markó Béla átveszi az autonomisták szerepét azzal, hogy ő mutat rá, mennyire hiteltelen mondjuk Borbély László egy ilyen akció keretében. Csakhogy nem az RMDSZ legyőzése, hanem meggyőzése a cél. Még pontosabban az RMDSZ bevonása az autonómia kivívásáért folytatott közös harcba. A markói szöveggel az a fő probléma, hogy nem valószínűsíti a további közös autonómiaelvű akciókat, az erdélyi magyar nemzeti kerekasztal létrehozását, újabb Székely Önkormányzati Nagygyűlés összehívását. Sőt, tulajdonképpen úgy fogható fel, mint a párt számára adott útmutatás: tessék csak szépen visszatérni a neptuni útra.
Az elmúlt negyed évszázadban az RMDSZ fősodra az egységet politikai bunkóként használta a platformok, majd az RMDSZ-en kívüli szervezetek ellen. Kampányban és kampányon kívül, de mindig kiszámítottan és manipulatívan, a hiteltelenítés szándékával. Miközben nem az az egységbontó, aki ragaszkodik a húsz esztendeje konszenzuálisan elfogadott programhoz, az autonómiához, hanem az, aki ellene beszél. Amit Markó Béla művel, az egységes magyar akaratot szimbolizáló székely menetelés kapcsán, az tényleg az egység megrongálása. A közös magyar siker, a közös öröm, a közös cselekvés lefitymálása, a nemzeti katarzis örömének félremagyarázása, a neptuni politika apoteózisa – ez a valódi egységbontás.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szórványhiányok: szakmai oktatás és magyar gyerekek
Az egyre romló demográfiai adatok mellett a szakoktatás teljes hiánya, illetve a nem kielégítő támogatási rendszer is veszélyezteti a szórványbeli magyar nyelvű oktatást. Háttérintézmények hiányában a megszűnés fenyegeti az iskolák többségét.
Az évtized végéig 235 erdélyi településen szűnhet meg a magyar iskola. Ezekben a helységekben ugyanis jelenleg már csak 4–6 gyereket íratnak be évente az első, illetve ötödik osztályba, az elmúlt esztendőkben pedig nem született két magyar csecsemőnél több. A Közpolitikai Elemző Központ és a Kvantum Kutatóközpont Iskolák veszélyben című kutatói programja szerint mivel más közeli településen sem biztosított a magyar nyelvű oktatás, 2020-ra a meglévő néhány magyar gyerek valószínűleg csak román nyelven tanulhat. Az elmúlt évtizedekben is tapasztalt népességfogyás most éri el a mélypontot, és élesen kihat az iskolai populáció alakulására is. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese a szövetség által is támogatott kutatási program adatait ismertetve a magyar szórvány napja alkalmából Nagyenyeden tartott konferencián kifejtette: az új demográfiai helyzet új megközelítést, helyi, megyei és regionális szintű oktatási cselekvési tervek készítését követeli meg. Ezt indokolja az oktatási törvény is, amely a központosítás felszámolására törekszik, de a célként kitűzött kisebbségi autonómia is megköveteli a helyi közösség pontos önismeretét, saját tényszerű helyzetelemzését. Magyari szerint a régiónként differenciált demográfiai mutatók szintén a helyi szintű megközelítést szorgalmazzák.
Az RMDSZ Főtitkársága az említett demográfiai adatok ismeretében rövid és középtávú regionális oktatási tervek készítését kezdeményezte. Első körben több hónapos műhelymunka, széles társadalmi konzultáció során a helybeliek és szakmabeliek döntik el, milyen megoldást érdemes választani az aktuális helyzetre.
A hiányzó láncszem
Az enyedi konferencián az erdélyi magyar oktatás nem túl egészséges szerkezetére is felhívták a figyelmet: az erdélyi magyar gyerekeknek csupán egyötöde tanul szakmát, és mivel a magyar nyelvű kínálat csak a székely megyékben biztosított, a diákok fele román nyelven kényszerül tanulni. Szórványban, de tömbmagyar vidéken is – például Biharban vagy Szatmárban – számos magyar gyerek épp a magyar nyelvű szakoktatás hiányában választja a román iskolát.
A helyzetre többek között az átszervezés jelenthetné a megoldást, ha megyén, régión belül újraoszthatnák a magyar osztályokat. A magyar szakosztályok indításához elméleti osztályok indításáról kellene lemondani, a meglévő nagyvárosiakat újraosztani a kerületi, megyei szinten a kisvárosi iskolák javára. A szakiskolai osztályok révén ugyanakkor növelni is lehetne az osztályok számát, ha sikerül visszacsalogatni a korábban román iskolát választó gyerekeket. Számos neves iskola azonban ódzkodik a szakoktatástól attól tartva, hogy beindítása presztízsveszteséggel járna. Magyari Tivadar szerint az említett szakoktatás mellett a szabad verseny, a diákokat szélesebb körből összegyűjtő szórványkollégiumok, illetve a helyi politikai alkuk jelenthetnek gyengébb alternatív megoldást a magyar nyelvű oktatás fenntartására.
Nem féltek a presztízsvesztéstől
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium a ritka pozitív példa: nem riadtak vissza a presztízsvesztés veszélyétől, nyolc évvel ezelőtt felvállalták a szakoktatás beindítását. Szőcs Ildikó igazgató szerint ennek is köszönhető, hogy bár az iskola szórványban működik, nem csökken a diáklétszám, a nagymúltú kollégium – amely ma is számos erdélyi régióból vonz diákokat – akár a Fehér megyei tanulók révén is fenn tudna maradni. A szakoktatásnak azonban egy bizonyos stratégia mentén kell beindulnia. Mivel egyetlen iskola nem tud több szakot felvállalni, és nincs értelme ugyanazon szak beindításának több iskolában, fontos lenne régiók mentén leosztani a szakterületeket az adott térség gazdasági helyzetéhez is igazodva.
A szórványban fontos, széles körből diákokat vonzó bentlakásos iskolák fennmaradásának biztosítékát az ösztöndíjprogramban látja Szőcs Ildikó. Mint elmondta, Enyeden a keresztszülő-program révén 55 diáknak nyújtanak ingyenes ellátást. A közösségi élmény biztosítása a legfontosabb, s ha a fiatalok ezt nem kapják meg magyar iskolában, román területen keresik majd.
Ellensúlyozás nyelvtanítással
Beszterce-Naszód megyében is a román oktatásban keresi a boldogulást a magyar gyerekek jelentős százaléka, a pedagógusok szerint a negatív demográfiai mutatók mellett a szakoktatás már említett hiánya miatt is. A hatszázalékos magyarsággal rendelkező észak-erdélyi megye 26 magyar iskolájából három szűnt meg: 2005 óta Somkeréken, Bacában és Nagysajóban nem lehet már magyar nyelven tanulni. Az Iskolák veszélyben program adatai szerint az egyre csökkenő gyereklétszám miatt az évtized végére a Beszterce környéki oktatási régióban már csak két (a besztercei és a szentmátéi), míg a Bethlen környékiben öt – az árpástói, a bethleni, a felőri, a magyardécsei és a vicei – iskola fennmaradása biztosított, utóbbi kettőé a településeken működő szórványkollégiumok jóvoltából.
A besztercei oktatási térség egyik fontos magyar szigetének számító, 85 százalékban magyarlakta Cegőtelke elemi iskolájában ma tizenöt magyar gyerek tanul egyetlen összevont osztályban, az óvodában tizenhatan vannak. A román tagozatra beíratott kilenc gyereknek szinte mindegyike vegyes házasságból származik, Székely Lilla tanítónő elmondása szerint eddig egyetlen esetben fordult elő, hogy magyar tagozatra írattak vegyes házasságból született gyereket. A beolvadási tendencia ellensúlyozásaként az egyébként magyar végzettségű, de évtizedek óta román tagozaton tanító pedagógus választott tárgyként magyar nyelvre oktatja diákjait – románokat és vegyes házasságból származókat egyaránt.
Elsősorban a községközpontbeli román iskola közelsége motiválja a szülőket, hogy román nyelven taníttassák gyerekeiket. Ma még csak a vegyes házasságból származók választják a román iskolát, félő azonban, hogy a támogatási rendszer átalakulásával, a magyar kormány által biztosított oktatási-nevelési támogatás folyósításának esetleges megszűnésével egyre több magyar szülő dönt hasonlóan. A magyar nyelvű oktatás választása ugyanis súlyos anyagi pluszterhet ró a szülőkre, amit ma még sokan vállalnak. Az alig 6 kilométerre fekvő Szászlekence román tanintézetébe iskolabusz viszi a diákokat, míg a jóval nagyobb távolságra – Szentmátéban, Tekében vagy Besztercén – található magyar iskolákba való eljutást, vagy a bentlakást a szülőnek saját zsebből kell finanszíroznia. Ráadásul magyar nyelven csak elméleti oktatásban részesülhetnek a gyerekek, holott egyre több szülő szakmára taníttatná csemetéjét, a diákok egy része pedig nem is alkalmas középiskolai vagy egyetemi tanulmányokra.
Bástya a szórványban
„A magyar nyelvű szakoktatás hiánya hatalmas hátrány, számos színmagyar településen okoz problémát” – jelenti ki lapunknak Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület elnöke is. Az 5–8 osztályos iskola pedagógusai hét éve alapították a szórványkollégiumot, csángómagyar gyerekek „importálásával” biztosítva a magyar tanintézet fennmaradását. A vicei Bástya Csángó-Szórványmagyar Kollégiumban jelenleg harmincegy gyerek lakik, tizennégyen Bákó megyéből, a többiek Óradnáról, illetve mezőségi szórványtelepülésekről érkeztek, ahol megszűnt vagy megszűnőben van a magyar iskola. A vicei után létesült magyardécsei kollégium tizenegy gyereknek biztosít szállást és ingyenes ellátást, az öt óradnai, négy forrófalvi és két marosjárai gyerek révén sikerült megmenteni a felszámolástól a cseresznyéjéről híres színmagyar település iskoláját.
Az egyesület emellett tizenegy csángóföldi, a vicei iskolából kikerült gyerek továbbtanulását is biztosítja: ketten Besztercén, ketten Hargita megyében, ketten Gyulafehérváron, hatan pedig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tanulnak, utóbbiak turisztika szakoktatáson. A mezőségi diákoknak szüleik biztosítják a szintén magyar nyelvű továbbtanulást. „Elsősorban olyan iskolákba irányítjuk őket, ahol szükség van gyerekekre, de magyar közösség is van – sorolja a választási kritériumokat Kerekes Zoltán. – Gondot okoz, hogy kevés helyen van magyar szakoktatás. Ez hatalmas lemaradás a román nyelvű tanintézetekhez képest, hiszen nem mindenki való elméleti líceumba, pedig magyar nyelven csak ez biztosított számukra.” Az egyesületi elnök, aki maga is pedagógus, abban bízik, hogy néhány év múlva, a Téka Alapítvány szamosújvári iskolájának felépültével a magyar szakképzés is biztosított lesz a Mezőségen.
Elégtelen támogatás
Beszterce-Naszód megyében nemcsak a magyar, de a román közösségben is gond a gyerekhiány, mivel a fiatalok nagy része külföldön vállal munkát. A demográfiai adatok romlását a „bástyások” is tapasztalják: míg 2005-ben öt mezőségi faluból jártak hozzájuk diákok, ma csak kettőből érkeznek. A Mezőveresegyházáról ingázókat ráadásul csak a román iskola helyszínéig, Magyarborzásig viszi az iskolabusz: Kékes község polgármestere pénzhiányra hivatkozva nem akarta finanszírozni a magyar gyerekek szállítását Vicéig, így a Bástya Egyesületnek is be kellett szállnia a költségekbe. Eközben a kollégiumok működése soha nem biztosított teljes mértékben. Nemzeti jelentőségű intézményként költségvetésének 60–70 százalékát normatív támogatásként kapja a Bástya, a többit „össze kell kalapozni” – mondja Kerekes Zoltán. November 23-án például Désen rendeztek a kollégiumok javára jótékonysági estet.
Bár mindkét helyszínen építkeznének, és Bethlenben is nyitnának egy kollégiumot, a tervek megvalósulása a támogatásoktól függ, miközben a megye magyar iskoláinak megszűnésével egyre nagyobb igény lesz munkájukra. „A háttérintézmények nélküli magyar iskolák megszűnnek, legyenek egyesületiek, egyháziak vagy bármilyen mások” – vetíti elő a sötét jövőt az egyesületi elnök. Intézményeikben egyelőre a csángó gyerekek vannak többségben, de az arányok kezdenek elmozdulni a mezőségiek irányába. Kerekes Zoltán azt mondja: a demográfiai mutatók ismeretében készek bárkivel konzultálni a megoldás megtalálása érdekében, ha a partner nem politikai akciónak szánja kezdeményezését, hanem valóban a szórványkérdésre keresi a választ.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar állampolgárságú erdélyiek
Az erdélyi magyarok egyharmada már igényelte a magyar állampolgárságot, 2014 májusára várhatóan 260 000 erdélyi magyar rendelkezik majd azzal, és becslések szerint várhatóan 65–80 ezren szavaznak majd a magyarországi országgyűlési választáson – ismertették tegnap Sepsiszentgyörgyön a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérésének eredményeit.
Az Erdélyi magyarok a magyarországi és a romániai politikai térben című kutatás eredményét Kiss Tamás szociológus mutatta be tegnap délután a városházán. Míg Romániában a moldovai és az ukrajnai románok támogatásával kapcsolatosan teljes a konszenzus, ezzel szemben Magyarországon a határon túli magyarok támogatása jó esetben is megosztó, a támogatáspolitikai lépések jóval kisebb konszenzust élveznek, az egészségügyi ellátást például elutasítják – magyarázta. A 2012-ben és 2013-ban az erdélyi magyarok körében végzett felmérések azt mutatják, a magyar állampolgárság kérdése teljes konszenzusnak örvend, egyharmaduk már igényelte azt, a Székelyföldön valamivel nagyobb mértékben, mint máshol. Ugyanakkor főleg a mobilisabb réteg (fiatalok, magasabban képzettek) képviselői kérik a honosítást, szimbolikus és pragmatikus meggondolásból, s noha az új migrációs hullámban Magyarország egyre kevésbé vonzó, a magyar útlevél „tőkeként konvertálható”. A társadalomkutatók számára újdonság, hogy az erdélyi magyarok otthonosabban mozognak a magyarországi politikai rendszerben, mint a romániaiban, adataik szerint a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi magyarok 38 százaléka élni kíván szavazati jogával, ez az arány magasnak tekinthető – hangzott el. A magyarországi politikai mezőt az erdélyi magyarok ugyanakkor „barát–ellenség” viszonyrendszerben fogják fel, a döntő többség egyértelműen a Fideszt támogatja, a Jobbik támogatása elenyésző az erdélyi magyarok körében, hasonlóan az MSZP-hez. Arra a kérdésre, hogy magyarországi pártok milyen mértékben támogatják az erdélyi magyarok érdekeit, azt a választ kapták, hogy a Fidesz 57 és 66 százalékban (tavalyi, illetve idei mérés), az MSZP 5 és 4, a Jobbik 3–3 százalékot kapott. A Fideszt ugyanolyan arányban támogatják az erdélyi magyarok, mint az RMDSZ-t – vélekedett Kiss Tamás. A magyar országgyűlési választásokon, 65–80 000 voksolót modelleznek (85–86 százalékuk várhatóan a Fideszt választja), ám ez a szavazószám egy országgyűlési képviselői mandátumhoz sem elegendő.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kommunizmusnál is rosszabb az új demokrácia (Fogyatkozó jogainkról)
A Román Népköztársaság 1952-ben módosított alkotmányából tallóztam a következőket: Bevezető fejezet. A Román Népköztársaság a városi és falusi dolgozók állama, megteremti a népi demokratikus államot, amely teljesen megfelel a romániai néptömegek érdekeinek és törekvéseinek. A Román Népköztársaság a Szovjetunió német fasizmus felett aratott történelmi győzelme eredményeként jött létre.
A Román Népköztársaság nemzeti kisebbségei teljesen egyenjogúak a román néppel. A Román Népköztársaság közigazgatási-területi autonómiát biztosít a magyar lakosságnak a székely rajonokban, ahol ez a lakosság összefüggő tömeget alkot. A társadalmi rend. 1. szakasz: A Román Népköztársaság a városi és falusi dolgozók állama. 4. szakasz: A Román Népköztársaságban a hatalom a városi és falusi dolgozóké, akik ezt a Nagy Nemzetgyűlés és a néptanácsok révén gyakorolják. A néptanácsok a Román Népköztársaság politikai alapja. 16. szakasz: A Román Népköztársaság államrendszere a népi demokrácia rendszere, amely a dolgozók hatalmát képviseli. 18. szakasz: A Román Népköztársaság közigazgatási-területi beosztása a következő: Arad, Bákó, Bîrlad, Bukarest, Konstanca, Craiova, Kolozsvár, Galac, Hunyad, Iaşi, Nagybánya, Nagyvárad, Piteşti, Ploieşti, Suceava, Sztálin, Temes tartomány, a Magyar Autonóm Tartomány. 19. szakasz: A Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartományát a székely-magyar lakosság lakta terület alkotja. A Magyar Autonóm Tartománynak autonóm közigazgatási vezetése van, amelyet a lakosság választ. A következő rajonokat foglalja magában: Csík, Erdőszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Régen, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely. A Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási központja Marosvásárhely városa. 20. szakasz: A Román Népköztársaság törvényei, az állam központi szerveinek határozatai és rendelkezései kötelezőek a tartomány területén. 21. szakasz: A Magyar Autonóm Tartomány szabályzatát az autonóm tartomány Néptanácsa dolgozza ki, és jóváhagyás végett a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése elé terjeszti. Az államhatalom helyi szervei. 51. szakasz: A tartomány rajoni, városi és községi dolgozók Néptanácsai. 57. szakasz: A Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsának végrehajtó szerve az általa választott végrehajtó bizottság. 58. szakasz: Az autonóm tartomány néptanácsát a Román Népköztársaság állampolgárai választják két évre, a törvényben előírt szabályok szerint. Bírósági fórumok és ügyészségek. 68. szakasz: A Román Népköztársaságban a bírósági eljárás román nyelven történik, biztosítva a nem román nemzetiségű lakosság által lakott tartományokban és rajonokban az illető lakosság anyanyelvhasználatát. Azoknak a feleknek, akik nem beszélik azt a nyelvet, amelyen a bírósági eljárás folyik, lehetőséget nyújtanak, hogy fordítók segítségével megismerkedjenek a perirat tartalmával, és hogy a fórumok előtt anyanyelvükön beszéljenek és fejtsék ki álláspontjukat. Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei. 77. szakasz: A népköztársaság biztosítja a munkához való jogot és javadalmazást. 78. szakasz: Biztosítják a munka utáni pihenés jogát, fizetéses szabadságot. 79. szakasz: Az állampolgároknak öregségükre, betegség vagy munkaképtelenség esetén anyagi biztosításhoz, az állam költségén a dolgozók ingyenes orvosi kezeléshez és ellátáshoz van joguk, üdülő- és fürdőhelyek állnak rendelkezésükre. 82. szakasz: A Román Népköztársaság biztosítja a nemzeti kisebbségeknek az anyanyelv szabad használatát, az anyanyelven való oktatást minden oktatási fokon. Azokban a kerületekben, amelyekben nem román nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiségek nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki az illető nemzetiségek soraiból vagy azok közül a helyi lakosok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját. Mindez magáért beszél, de mai tönkreverőink számára kiemelném a 79. szakaszt, mert ezzel kapcsolatban nemcsak nekem van meg a véleményem róluk, hanem mindenkinek, akivel találkoztam, se vége, se hossza a panaszáradatnak. A lerombolt szociális ellátás legsötétebb pontja az egészségügy, amit addig reformáltak, amíg teljesen szétverték. Eltorzult agyszülemények eredménye, a hozzá nem értők bestiális emberölő intézkedései vezettek ide. Nem egyedül az egészségügyi miniszter a hibás, hanem az egész törvényhozó testület. Nem bízzák az orvosokra a betegellátást, hanem megszabják nekik, hogy meddig szabad vizsgálni, mennyi idő a várólista, a félig sürgősnél három hónapig is várakozhat a beteg, a tüdőrákos három vizsgálatra jogosult, a betegség követésére hat vizsgálat jár évente. Nem sorolom fel a többi rémes rendelkezést, amit tapasztalunk. Kiállunk az orvosok felháborodása mellett. Ők nem hibásak, végeznék lelkiismeretesen a munkájukat, de nem hagyják, hogy esküjüknek eleget tegyenek. Volt magyar minisztere is az egészségügynek, ő sem oldotta meg a gondokat. Hol volt és hol van a mindenképpen hatalmat akaró RMDSZ? Elnémultak a bársonyszékekben, mert hallgatni arany, és halogatni, beleegyezni minden gyalázatos intézkedésbe – ebben jó partnerei a mindenkori kormánynak. Ők tehetnek arról, hogy más pártok is alakultak, mert nem tudtak a kihívásoknak megfelelni. Hogy tegyenek valamit, létrehozták a nők szövetségét. Nem rossz gondolat, hátha gatyába tudják rázni elbambult férjeiket, és egységbe hozni a magyarságot. J. Á., Felsőrákos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ – élni vagy visszaélni a felelősséggel?
A vasárnapi SZKT-n elhangzottakat értékelők közül néhányan megállapították: több szempontból is a régi és az új generáció összecsapásának lehettek tanúi a jelenlévők, amely konfrontációból egyértelműen a fiatalabbak kerültek ki győztesen. Ha a Kelemen-Markó, illetve a Vass-Frunda pengeváltásra gondolunk, akkor valóban különböző generációkhoz tartozók feszültek egymásnak, de hogy ebből egyértelműen a fiatalabbak kerültek volna ki győztesen, azt még elhamarkodott lenne kijelenteni.
Addig is jegyezzük meg – és fel! –, hogy az RMDSZ jelenlegi elnökének bejelentése, miszerint a politikai küzdelemben, a korábbi vezetés által kizárólagosan alkalmazott parlamenti eszközök helyett, ezentúl az utcai demonstrációkat is magába foglaló vegyes harcmodort részesítik majd előnyben, jelentős változások lehetőségét vetítheti előre. Hogy megvalósul-e mindez, s nem marad csupán hangzatos kijelentés, az hamarosan kiderül.
Mindenesetre nem kimondottan a változás jeleként értelmezhető mindaz, amit az RMDSZ elnöke a közelgő EP-választásra való felkészülésről mondott. „Nem engedünk a zsarolásnak, és nem ígérünk befutó helyet az európai parlamenti választások jelöltlistáján olyan politikusoknak, akik a mi bizalmunkkal visszaéltek. Nem tudjuk meg nem történtté tenni mindazt, ami a 2012-es parlamenti választásokon történt” – hangsúlyozta Kelemen Hunor beszédében arra utalva, hogy korábban Tőkés László az RMDSZ jelöltlistájának első helyéről jutott EP-mandátumhoz, majd a védnöksége alatt működő Erdélyi Magyar Néppárt a szövetség ellenében indult az országos választásokon.
Az RMDSZ elnökének ismert érvelése, miszerint a szövetség maga mögött tudhatja a romániai magyar nemzeti közösség 89 százalékának a támogatását, nem kimondottan az összefogásra való hajlandóságot bizonyítja, annál inkább az állandósult „aki nincs velünk, az ellenünk van” alapállást. Arról rendszerint megfeledkeznek – vagy csak úgy tesznek –, hogy a legutóbbi választásokon a szavazásra jogosult magyarok mindössze 40 százaléka járult az urnák elé. Pedig a Székelyek nagy menetelésén való részvétel után – ami miatt Markó Béla egy magyarországi balliberális sajtóorgánumban bírálta a jelenlegi vezetést – kialakult kedvező közhangulat igen jó alkalom lehetne arra, hogy az RMDSZ bizonyítsa a stratégiai célokért való szélesebb ölelésű együttműködésre való hajlandóságát. Csak némi, jó szándéka bizonyítékaként értelmezhető gesztust kellene gyakorolnia ehhez.
Ehelyett azonban mit tesz az RMDSZ elnöke? „Ettől a felelősségtől – mármint a 89 százalék kiváltotta elbizakodottságtól, szerző megj. – nem szabadulni kell, ezt nem megosztani kell, hanem élni vele” – jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Ezek után adódik a kérdés: élni vagy visszaélni készülnek Kelemenék a rájuk ruházott felelősséggel?
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma