A Nemzeti Kezdeményezés Pártja (NKP) feljelentette az RMDSZ-t az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (ODT). A vád: a szövetség hátrányosan megkülönbözteti a nőket, hiszen egyetlen női képviselőt sem küldött a parlamentbe. Asztalos Csaba, az OTD elnöke közölte, az OTD december 27-én tárgyalta az ügyet, és azt határozta, hogy a döntés előtt kikéri az RMDSZ véleményét is. /Sz. K.: Diszkriminációval vádolják Gusaék az RMDSZ-t. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztását akarják, még egy doktori címet sem tudtak megszerezni – jelentette ki dr. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora. A Gandul című lapban vele készített interjúban állította: ők az intézmény szakmai hírnevét akarják öregbíteni, míg a 21-ből 11 karon tanító magyar társaik az állami magyar egyetem létrehozásával hatalmas szintzuhanást idéznének elő, hiszen a szétválás követelői nem éppen a szakma élvonalából kerülnek ki.  A Ziua című bukaresti lapban Adrian Severin, a szocdem párt európai parlamentbeli megfigyelője írta: „Ami a választási diszkriminálást illeti, a valóságban ez nem a románság és a kisebbségek viszonyára vezethető vissza, hanem a különböző kisebbségi szervezetek, főleg az RMDSZ és az MPSZ közötti viszonyra. Bár sajnálatos, de ez a diszkrimináció biztosítja a magyar kisebbségnek a parlamentben és a kormányzásban való állandó, jelentékeny részvételt. Ennek megváltoztatása egyszerűen kirekesztené az RMDSZ-t a parlamentből, ami a magyarság politikai alulreprezentálására és az etnikumok közötti viszony destabilizálására vezetne A Romania Literara lapban Mircea Mihaies azt írta, hogy a román parlamentben az RMDSZ képviselőire megint a szeparatizmus ügynökeiként, a haza szent testének szétmarcangolóiként tekintenek. /R. Gy.: Román sajtószemle. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Január 6-án az OTV televíziós csatornán Ion Diaconescu meghívottjával, Ion Coja professzorral társalgott. A képernyő felső sarkában felirat hirdette: Tariceanu Budapest embere. A professzor utóbbi 16 év összes román kormányát és Románia volt elnökeit elmarasztalta, mert nem tettek semmit a román nemzeti érdekek megvédéséért és a magyar irredentizmus visszaszorításáért. Főleg a mostani kormányt ostorozta, s magát Tariceanu miniszterelnököt, mert behódolt az RMDSZ-nek és Budapest hálójába került. Nem jó román és hazafi, ezért kell eltávolítani a kormány éléről. A parlamentben az RMDSZ a kisebbségi törvény megszavazását sürgeti, amelyet a Tariceanu-kormány támogat. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, mondja Coja, aki társaival azt tervezi, hogy Basescu elnökhöz fordul a törvény elvetése és a Tariceanu-kormány megbuktatása érdekében. Coja szerint a székelyek nem magyarok, hanem egy keleti dák törzs leszármazottai, akiket a rómaiaknak nem sikerült elrománosítani, a honfoglalás után viszont a magyarok elmagyarosították őket. /Horváth András, Csíkszereda: Budapest embere. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

Az RMDSZ a folyamatos provokációk ellenére kormányon marad és a 2006-os év politikai stabilizációs tényezője kíván lenni a román kormányban és a parlamentben egyaránt. Így foglalható össze Markó Béla szövetségi elnök január 11-i nyilatkozata arra vonatkozóan, hogy a Demokrata Párt (PD) teljesen kiiktatná a kisebbségi törvénytervezetből a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet. Hangsúlyozta: az RMDSZ nem mond le a kulturális autonómiáról. Markó szerint a PD-nek el kell döntenie, hogy az RMDSZ-el vagy a Nagy-Románia Párttal akar koalíciót. /Gujdár Gabriella: A provokációk ellenére kormányon marad az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

Várhatóan február 15-ig készíti el a jelentést a kisebbségi törvénytervezetről a képviselőház jogi, oktatási és emberi jogi bizottsága. A szaktestületek január 30-i együttes ülésükön nem fogadták el a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Nagy-Románia Párt (NRP) azon javaslatát, hogy a tervezetet utasítsák el vita nélkül. A képviselőknek nem sürgős a dolog, a vita január 31-ére tervezett folytatását elhalasztották a parlament tavaszi ülésszakának idejére. A szakbizottsági véleményezést követően a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt a képviselőház plénuma fogja tárgyalni. /Február 15-ig készül el a kisebbségi törvénytervezet jelentése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./ Varga Attila, az emberjogi bizottság elnöke, előrelépésnek minősítette a szavazást, mert működött egyfajta szolidaritás a koalícióban. /Béres Katalin: Nem akadt el a kisebbségi törvény a bizottságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

A parlament működéséről, a tavaszi ülésszak prioritásairól, az RMDSZ parlamenti szerepvállalásáról tanácskoztak február 1-jén Bukarestben az RMDSZ szenátorai és képviselői. Az RMDSZ törvényhozási prioritásai között szerepel a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet elfogadása a képviselőház által, valamint a decentralizációs törvénycsomag megszavazása. A szövetség szenátorai és képviselői ugyancsak fontosnak tartják az egészségügyi törvénycsomag elfogadását is. /Együttes RMDSZ-frakcióülés a parlamenti ülésszak kezdetén. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

Frunda Györgynek nem csak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében (ETPK) betöltött, hanem szenátori státusának megvonását is fontolgatják egyesek. A felháborodást az ETPK-nak a nemzeti kisebbségekre vonatkozó ajánlása váltotta ki, amely Frunda kezdeményezésére született. Nicolae Popa, a Konzervatív Párt alelnöke, Fehér megyei parlamenti képviselő kérte Frunda György RMDSZ-szenátor ETPK-megfigyelői státusának megvonását, aki szerinte tevékenységével árt Románia nemzeti érdekeinek. Cozmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (NKP) elnöke kijelentette, Frunda György RMDSZ-szenátor megszegte a parlamentben letett hűségesküt, ezért javasolni fogja, hogy a szenátor mandátumáról induljon jogi vita. Adrian Severin szociáldemokrata párti képviselő azzal igyekezett csitítani a nacionalistákat, hogy az ET ajánlása köszönő viszonyban sincs Frunda eredeti kezdeményezésével. Severin szerint ugyanis Frunda javaslatának a második, az „európaibb” változatát fogadta el a tanács, nem pedig az elsőt, amit ő maga is etnocentrikusnak, szeparatistának minősített Severin elítélte mindazokat, köztük a demokrata Emil Bocot is, akik ismét felkorbácsolják a nacionalista kedélyeket. Oana Marinescu, kormányszóvivő is nyugalomra intett: az ET Parlamenti Közgyűlése által elfogadott dokumentum mindaddig nem érvényes, ameddig az ET miniszteri tanácsa is el nem fogadja. Frunda György korábban kifejtette: nem speciálisan Románia számára készült ez az ajánlás, hanem az ET valamennyi tagországa számára. Elmondta: az RMDSZ-nek az álláspontja ismeretes, ami Romániának egységes nemzetállamként való önmeghatározását illeti. A szövetség mindig is azt javasolta, hogy módosítsák az Alkotmánynak ezt a passzusát, hiszen Romániában nagyon sok nemzetiség él. A szenátor emlékeztetett: az Európai Unió egyetlen tagállama sem határozza meg ily módon önmagát. /Folytatódik az RMDSZ-ellenes hisztéria. Frunda szenátori tisztségének megvonásával fenyegetőznek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

Nem jutott idő a kisebbségi törvényre a koalíciós vezetők február 7-i tanácskozásán a Frunda-ügy vitája miatt. A D. A. Szövetség vezetői továbbra is a szenátor visszahívását követelik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (ETPK) román küldöttségének éléről, az RMDSZ azonban hallani sem akar erről. Az ex-nagy-romániás, jelenleg konzervatív párti Ilie Calian azt követelte: a parlament vonja meg Frunda György mentelmi jogát és induljon ellene bűnügyi eljárás. A koalíciós pártok vezetői a következő napokban találkoznak Frundával, hogy a szenátor megmagyarázza kijelentéseit. A tanácskozást követően Markó Béla megismételte az RMDSZ-álláspontját, miszerint nem vonják vissza Frundát az ETPK-delegáció éléről. /Sz. K.: Nincs koalíciós egyezség sem Frundáról, sem a kisebbségi törvénytervezetről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./

Frunda György szenátort a parlament két házának jogi bizottságai elé idézik, hogy „felelősségre vonják” a minap az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentésének úgymond „etnocentrikus és szeparatista” kitételei miatt, illetve, hogy megvitassák, leváltják-e a román delegáció éléről. A Frunda ellen hadakozók valójában az Európa Tanáccsal húznak ujjat. /Mózes Edith: Tetemrehívás. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) létrehozására vonatkozó rendelet szenátusi elutasítását számos civil szervezet, valamint Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok nagykövetei is élesen bírálták. Az Európai Bizottság is elemzi a rendelet elutasításának következményeit. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő kérésére Traian Basescu államelnök egyeztetésekre hívta meg a politikai pártokat. A demokraták alelnöke, Ioan Oltean elfogadhatatlannak nevezte, hogy a kormánykoalíció ne tudja mozgósítani honatyáit egy ennyire fontos jogszabály elfogadtatása érdekében. Ion Iliescu PSD-szenátor szerint megengedhetetlenek a nagykövetek bírálatai, közben Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke bejelentette: pártja kész megszavazni a sürgősségi rendeletet, amennyiben az visszakerülne a parlamentbe. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint nem megfelelő az igazságügy-miniszter kapcsolata a parlamenttel, ezzel magyarázható a sürgősségi rendelet elutasítása. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője a kormánykoalíción belüli kommunikációs zavarral indokolta a rendelet elutasítását. /Heves nemzetközi reakciókat váltott ki a DNA létrehozására vonatkozó rendelet elutasítása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Erőteljes kampányba kezdtek az elmúlt napokban az ortodox egyházhoz és a nacionalista román pártokhoz közel álló erők annak érdekében, hogy az októberi bukaresti közös román–magyar kormányülésen a budapesti Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról aláírt egyezményt a törvényhozás ne hagyja jóvá. A megállapodás szerint a felek évente legalább 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnának az alapítványnak, amely Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) emlékének ápolását és a magyar–román kapcsolatok erősítését szolgálná. A magyar fél az egyezményt tavaly ősszel ratifikálta, a román kormány november végén nyújtotta be a törvényhozásnak a ratifikáláshoz szükséges törvénytervezetet. A román kabinet a Gozsdu-megállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt a parlamentnek meg kell erősítenie. A bukaresti képviselőház jogügyi szakbizottsága a tervezet megvitatását a múlt héten elnapolta, s erre a hétre a bizottság elé kérette Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert, akitől részletes magyarázatokat vár. A Román Ortodox Egyház szinódusa az elmúlt napokban úgy döntött, hogy elöljáróinak szorgalmazniuk kell Godzsu végrendeletének tiszteletben tartását, aki vagyonát a magyarországi és erdélyi ortodoxokra hagyta. Emanoil Gojdu, akit a magyar kortársai Gozsdu Manóként ismertek, hatalmas vagyonát 1870-ben bekövetkezett halála előtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” segítő alapítványra hagyta. A Gozsdu Alapítvány 1870-ben kezdte meg működését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a későbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az első világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918-ig mintegy ötezer erdélyi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. Román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat – például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat, vagy a Háromszéki Tanalapot – államosítottak, amelyek visszaköveteléséről később – akár a Gozsdu-vagyonért cserében – a román fél hallani sem akart. 1926-ig a románok szabadon rendelkezhettek a Gozsdu-alapítvány jövedelmével, de azt követően a magyar fél az alapítvány számláit zároltatta. A Gozsdu-vagyon rendezetlensége 1946-ban ismét felvetődött. Akkor a magyar fél álláspontja az volt, hogy mivel 1944. augusztus 23-án beállt a hadiállapot, a nemzetközi joggyakorlat szerint, a korábban kötött egyezmények semmissé váltak, s az egész kérdést újra kell tárgyalni. A románok a párizsi béketárgyalásokon komoly vagyoni követelésekkel álltak elő, s ezek között szerepelt a Gozsdu-vagyon visszaszerzése is. Ezeket a követeléseket azonban az oroszok sem támogatták. Miután 1948-ban Romániában megtörtént a teljes államosítás, a magyar fél szorgalmazta azt, hogy az államosított magyar vállalatokért és pénzintézetekért Románia fizessen kárpótlást. Ettől kezdve a románok a Gozsdu-vagyon kérdését nem erőltették, hiszen tudták: Magyarországnak sokkal nagyobb kártérítendő vagyona van, mint a román félnek. A két ország 1953. július 7-én pénzügyi egyezményt kötött. Ebben mindkét fél lemondott a másikkal szemben korábban támasztott valamennyi követeléséről. Az egyezményben a Gozsdu-vagyon név szerint ugyan nem szerepel, de a magyar fél teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a románok ekkor a Gozsdu-vagyonról is lemondtak. Magyarország ekkor nagyságrenddel nagyobb vagyonkövetelésről mondott le, mint a románok. A két kormány 1997 után számtalan alkalommal tárgyalt a Gozsdu-örökségről. E tárgyalások nyomán született meg a tavaly októberben aláírt magyar–román egyezmény. /Tibori Szabó Zoltán: Gozsdu-vita újra, végkimerülésig? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

“Kérni fogjuk az államfőtől, hogy küldje vissza a parlamentbe a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) működését szabályzó sürgősségi kormányrendeletet” – jelentette be Markó Béla RMDSZ-elnök. A rendeletet február 9-én utasított el a szenátus, megakadályozva ezzel, hogy a korrupciós eseteket vizsgáló DNA tevékenysége a honatyákra is kiterjedjen. Az RMDSZ abban bízik, hogy a rendelet visszaküldésével lehetőség nyílik annak megfelelő megvitatására és közös álláspont kialakítására. “Módosító javaslataink is vannak. Elsősorban azt akarjuk, hogy az előírások sokkal tisztábban szabályozzák a DNA-nak a Főügyészséghez történő átkerülését” – szögezte le Markó Béla. Az RMDSZ továbbra is elutasítja azt, hogy a kormány felelősséget vállaljon a kormányrendeletért, és általában ezen rendkívüli törvényhozási procedúra túl gyakori alkalmazását. /Az RMDSZ újravitatná a DNA-törvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

Nem a parlament két házának jogi bizottságai hallgatják meg Frunda György szenátort, az Európa Tanács által elfogadott, a nemzet fogalmáról szóló jelentés kapcsán. A törvényhozónak azt követően kellett a két ház együttesen ülésező jogi bizottsága elé állnia, hogy az SZDP és az NRP Frunda kihallgatását kérte. A testület tagjai másfél órán keresztül vitatkoztak, hogy kinek a kompetenciája Frunda kihallgatása. /Frundát nem a jogi bizottság hallgatja meg. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

A parlament február 16-án tartott együttes ülésén elfogadták a képviselők és szenátorok státusát biztosító szabályzatot, amely különféle előjogokat állapít meg a választottak számára. Traian Basescu államfő korábban visszaküldte a tervezetet. Boc kiábrándítónak nevezte az RMDSZ és a KP, továbbá az SZDP és az NRP jóváhagyását, mondván, hogy személyes előjogaikat helyezték előtérbe a közérdekkel szemben. A legalább három mandátummal rendelkező szenátorok és képviselők nyugdíja az utolsó bruttó keresetük 80%-a lehet, a két mandátummal rendelkezők nyugdíja a keresetük 60%-a, egy mandátum után pedig 40%-a lehet. /Rögzítették jogaikat a politikusok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

A Sepsiszentgyörgyön létrehozandó magyar kulturális fiókintézet igazgatására a székelyudvarhelyi születésű 32 éves Hadnagy Miklóst találta a legalkalmasabbnak Bozóki András tárcavezető a nyolc pályázó közül. A román parlament még nem ratifikálta a fiókintézet megnyitását lehetővé tevő egyezményt. Hadnagy Miklós kifejtette, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézetnek a romániai magyarság és az anyaország között kell közvetítenie. Fel kell vállalnia a többi, régióban élő kisebbségi közösség művészetének, kultúrájának bemutatását, de különös figyelmet kell fordítania a romániai magyarság kultúrája bemutatására és közvetítésére a világ országaiban. Hosszú távon magyarországi, romániai és Kárpát-medencei intézményeket felölelő hálózatot kell kialakítani. Hadnagy Miklós 1992-ben telepedett át Székelyudvarhelyről Magyarországra. Eddig is kulturális területen tevékenykedett: parlamenti szakértőként, a Határon Túli Magyarok Hivatalánál, illetve az Illyés Közalapítványnál. /Guther M. Ilona: Kultúrablak Európára. Interjú Hadnagy Miklóssal, a szentgyörgyi kultúrfiók leendő igazgatójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./ 15/ 401 évvel ezelőtt, 1605. február 21-én a székely rendek Nyárádszeredában fejedelemmé választották Bocskai Istvánt. Nem egészen két hónap elteltével, április 19-én a szerencsi országgyűlésen már a magyarországi rendek is megválasztották, 20-án be is iktatták a tisztségbe. Szeptember 14-én Szászmedgyesen a három nemzet nevében iktatták be Bocskait erdélyi és magyarországi fejedelemnek. Ezekre az eseményekre emlékeznek tíz napon át Nyárádszeredában. Február 20-án marosvásárhelyi, szovátai és nyárádszeredai diákok vettek részt a Bocskai fejedelem korát, a vallási tolerancia szellemét idéző történelmi tárgyú vetélkedőn, este pedig lakossági fórumot tartottak. /Bakó Zoltán: Bocskai-napok Nyárádszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Nem alkudozik többet az RMDSZ a kisebbségi törvénytervezet kapcsán – jelentette ki Puskás Bálint szenátor, aki szerint a tervezetet a parlament elfogadja a május közepére várt Romániáról szóló országjelentésig. Antal Árpád képviselő reméli, hogy Traian Basescu államelnök március 15-i ajándéka az lesz, hogy nyilvánosan kifejezi a kisebbségi törvénytervezet támogatását. A politikus szerint jelen pillanatban Emil Boc DP-elnök, Mircea Geoana SZDP-elnök és Corneliu Vadim Tudor NRP-elnök retorikája között nincs semmi különbség. /Kisebbségi törvénytervezet: nem alkudozik többet az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Március 6-án Traian Basescu elnök találkozott a pártok vezetőivel. Az RMDSZ felkéri Traian Basescu államfőt, hogy határozottan foglaljon állást a nemzetgyűlöletre buzdítók ellen – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélést után. Markó szerint a találkozók akkor válnak igazán hatékonyakká, ha reformról, integrációról, stratégiai kérdésekről tárgyalnak a pártok képviselői. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Markó Béla elmondta, a koalícióban sincs konszenzus, nemhogy az ellenzék körében. A konzultáción megegyeztek abban, hogy a koalícióban sürgősen megoldást kell találni a kialakult helyzetre, annál is inkább, mert a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt nem emelt kifogást a kisebbségi törvény ellen. A Demokrata Párt azonban továbbra is elutasítja a kormányprogram részét képező, a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő törvényt. Markó Béla határozottan elítélte Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének a március 15-i ünnepség kapcsán megfogalmazott fenyegetőzését. Traian Basescu elnök kéréssel fordult a Székely Nemzeti Tanácshoz és az NRP-hez, egyiktől azt kérve, hogy ne fogadjanak el Székelyföld autonómiájáról szóló „alkotmányellenes” kiáltványt, a másiktól pedig, hogy ne szervezzenek ellentüntetést Székelyudvarhelyen. /Nincs előrelépés a kisebbségi törvénytervezet esetében. Traian Basescu a pártok vezetőivel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Traian Basescu államfő haszontalan kampánynak és sportszerűtlen politikai játéknak nevezte a megbeszélésen a hat jogszabályból álló nemzetbiztonsági törvénycsomag kapcsán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közötti nyilatkozatháborút a pártok képviselőivel folytatott egyeztetéseket követően. Traian Basescu azt is bejelentette, továbbra is kiáll eredeti javaslata mellett, hogy a törvénycsomagot először a parlament szakbizottságai és a politikai pártok vezetői vitassák meg, és csupán ezt követően kerüljön újra a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé. Basescu a megbeszélésen minden politikai párt elnökének átadta a törvénycsomagot tartalmazó, „titkos” felirattal ellátott CD-t. A liberálisok /PNL/ kezdettől tiltakoztak a nemzetbiztonsági törvénycsomag titkosítása ellen, és az RMDSZ-szel egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a jogszabályokat közvitára kell bocsátani, a titkosszolgálatok esetleges túlkapásainak megelőzése érdekében. A Demokrata Párt az egyetlen, amely az államfő által továbbított – vélhetőleg a titkosszolgálatok által kidolgozott tervezeteket – támogatja. „Ha a törvénycsomagot a parlament elfogadja, az rendkívül nagy csapás lenne a hazai demokráciára” – nyilatkozta Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság (Apador-CH) vezetője. A tervezetek lehetővé tennék többek között, hogy a hírszerzők a bűnvádi perekben felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek; házkutatást tartsanak, és elkobozzanak bármilyen iratot vagy tárgyat, amely bizonyítékként szolgálhat; mi több, bizonyítéknak minősülnének a hírszerző tiszt személyes tapasztalatai is. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, a védelmi bizottság tagja szerint a hírszerzés legalizálni akarja a fedett ügynökök intézményét, illetve az ilyen személyeket foglalkoztató magánjogi szerveződések létrehozását. „Erre vonatkozóan nem létezik ellenőrző mechanizmus, mint ahogyan a hírszerzés egészére sem sikerült 15 év alatt megfelelő megoldásokat találni” – mutatott rá a képviselő. /Béres Katalin, Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Rendőrállam készülőben? A nemzetbiztonság procedurális kérdéseit tisztázták, a jogsértés marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Az Amerikai Egyesült Államok hadserege támadást indíthat Románia területéről anélkül, hogy ehhez engedélyt kérne, vagy akár tájékoztatná Bukarestet, derül ki az amerikai katonai létesítmények romániai elhelyezéséről szóló egyezményből. A parlament védelmi és külügyi bizottságai március 7-én együttes ülésen tárgyaltak a tavaly decemberben aláírt egyezmény ratifikálásáról. A szenátorok, különösen Mircea Geoana, a felsőház külügyi bizottságának elnöke, valamint Norica Nicolai, a védelmi bizottság alelnöke magyarázatot kértek annak kapcsán, hogy az amerikai haderő támadást indíthat Romániából, illetve hogy a romániai amerikai támaszpontok részei lehetnek egy globális katonai programnak, például a rakétapajzsnak. /Szabad kezet kap Amerika. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

1942-ben Antonescu Romániája zárolta azokat a vagyonokat, amelyek birtoklói Romániával hadiállapotban álló országok polgárai voltak. A háború után, 1945 elején, a korábbi jogszabályt felmelegítve, Bukarest létrehozta a hírhedt CASBI intézményét, amelynek hatáskörébe utalta valamennyi „ellenséges hadviselő ország” és azok állampolgárainak Romániában található vagyonát. Az intézkedés elsősorban a németek és a magyarok javaira terjedt ki, s ekképpen CASBI-zár alá került elsősorban mindazok vagyona, akik 1944 őszén nem tartózkodtak itthon, Erdélyben. A CASBI az Észak-Erdélyből deportált zsidók vagyonaira is rátette a kezét, és a háború utáni sajtó tanúskodik arról, mennyi utánajárást kívánt meg az, hogy a holokauszt túlélői elbirtokolt javaik töredékét visszakaphassák. A magyarok és a németek vagyona azonban a törvény 1948-ban bekövetkezett hatályon kívül helyezését követően sem került vissza jogos tulajdonosaihoz. A háború után CASBI-zár alá vont magyar vagyon értéke, a szakemberek becslése szerint, akkori árfolyamon, meghaladta a 200 millió dollárt. A CASBI válogatás nélkül tette rá a kezét magyar és német érdekeltségű ipari és kereskedelmi vállalatokra (köztük több mint 200 magyar vállalatra), csakúgy mint valamennyi magyar állami, köz- és magánalapítványi vagyonra, többek között a sok településen felépített, alapítványi tulajdonú ONCSA-házakra. A CASBI-jogszabály végrehajtási utasításának előírásai megalkották a „vélelmezett ellenség” (inamici prezumati) fogalmát, amelynek segítségével további több tízezer erdélyi magyar teljes vagyonát kobozták el. Manapság ismét témává vált a CASBI-vagyonok ügye, miután az RMDSZ azok teljes körű restitúcióját kezdte szorgalmazni, és e célból törvénytervezetet nyújtott be a parlamentnek. A CASBI-tulajdonért Románia soha nem fizetett Magyarországnak kártérítést, más államoknak viszont nagy összegeket kényszerült átutalni. A CASBI-ingatlanokat a hatvanas évek végén a telekkönyvekben egyszerűen átírták román személyek nevére, s jogalapként a CASBI-rendeletet tüntették fel. Miközben a CASBI-vagyonok visszaadásától retteg, Románia az erdélyi magyarok adólejeiből (is) nyújt kárpótlást azoknak a románoknak, akik Bukovinában, Besszarábiában vagy pedig Dél-Dobrudzsa ma Bulgáriához tartozó részén kényszerültek tulajdonaik elhagyására. Romániának el kell döntenie stratégiai partner-e a magyar, avagy ellenség? /Tibori Szabó Zoltán: Stratégiai partner-e a magyar, avagy ellenség? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A Székely Nagygyűlés Kiáltványa Mi, a 2006. március 15-i székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés résztvevői, gyermekeinkkel és unokáinkkal szembeni történelmi felelősségünk tudatában fordulunk a Román Államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, a világ népeihez. Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói megállapítjuk: – Az 1919-es Párizsi Kisebbségi Szerződésben Románia és a Szövetséges és Társult Hatalmak autonómiajogot garantáltak a székelységnek – az alkotmányra hivatkozva ma még népszuverenitásunk gyakorlásától, a helyi népszavazástól is eltiltanak! – Az Egyesült Nemzetek 1993-ban szervezett Konferenciájának Bécsi Deklarációja szerint az önrendelkezés minden népnek joga – így a székelységnek is! – Az Európai Parlament az önkormányzás és a szubszidiaritás elveinek megfelelő védelmi intézkedéseket ír elő az erdélyi magyarság, a székelység számára, de a romániai hatóságok ennek figyelembevételére sem hajlandók! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói kijelentjük: – Nem akarunk továbbra is kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni! – A történelmi hagyományok alapján területi önkormányzásunk ősi jussunk, enélkül szülőföldünkön meg nem maradhatunk, és erről soha le nem mondunk! – Alapvető emberi közösségi jogainkért a demokrácia eszközeivel küzdünk, és erre azonnali, demokratikus megoldásokat várunk! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói követeljük: – Autonómiát Székelyföldnek – szabadságot a székelységnek! – 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés Határozatában teljes nemzeti szabadságot hirdettek az összes együtt élő nép számára – tartsák tehát be ígéretüket! – Románia parlamentje és kormánya tartsa be a vállalt nemzetközi kötelezettségeket, és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes és tényleges egyenlőséget! – Románia parlamentje hagyja jóvá Székelyföld autonómia-statútumát! – Az Európa Tanács 2003/1334. számú határozata szerint az alkotmányba foglalt nemzetállami minősítés túlhaladott értelmezés, ezért nem lehet akadálya a területi autonómiának – az illetékes hatóságok mégis a nemzetállami tételre hivatkozva utasítják vissza Székelyföld újralétesítését és autonómiáját! Ebben az esetben töröljék az alkotmányból a ,,nemzetállam” kifejezést! – Az Európai Unió orvosolja a 86 évvel ezelőtt elkövetett jogfosztást, és tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását! – Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett! Székelyudvarhely, 2006. március 15. /A Székely Nagygyűlés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

A titkosszolgálatok által kidolgozott, a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé terjesztett hat törvényből álló csomagot a parlament szakbizottsága végképp elutasította azzal, hogy sem a hírszerző szolgálatnak, sem a külföldi titkosszolgálatnak nincs törvénykezdeményezési joga, írt a Romania Libera című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Valószínűleg az emberjogi, jogi és tanügyi bizottság közös jelentése nélkül kerül a parlament elé megvitatásra a kisebbségi törvénytervezet, mivel a testület március 21-i ülésén sem tudta befejezni a tervezet szakaszonkénti vitáját, tájékoztatott Máté András RMDSZ-es képviselő, a jogi bizottság tagja. Máté András elmondta: a nemzeti kisebbség fogalmának meghatározásáról szóló szakaszt az RMDSZ számára kedvező formában sikerült elfogadtatni, ennek értelmében kisebbségnek tekinthetők mindazok, akik a román állam létrejöttekor már az ország területén éltek, külön történelemmel, hagyományokkal és kultúrával rendelkeznek, s szándékuk ennek a megőrzése. /P. A. M.: Jelentés nélkül kerül plénum elé a kisebbségi törvénytervezet? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Március 23-án a parlament két háza együttes ülésen elfogadták a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) új összetételét. Ezt követően a testület tagjai a parlament előtt letették az esküt. Mandátumuk hat évre szól. A Nagy-Románia Párt (NRP) az elején bojkottálni próbálta az ülést. Csendes László, az RMDSZ jelöltje elmondta: az elnök személyéről a testület első ülésén döntenek majd. Constantin Ticu Dumitrescu, a szekustörvény megalkotója kijelentette: amennyiben őt bízzák meg az elnöki tisztség betöltésével, fő célja lesz a testület és a titkosszolgálatok közötti kapcsolat megváltoztatása. Csendes László legfőbb feladatuknak azt tartja, hogy mielőbb vegyék át a különböző minisztériumok birtokában lévő dossziékat. Tájékoztatása szerint mostanáig a hadügy semmit, a külügy pedig csak nagyon kevés iratcsomót adott át, s a Román Hírszerző Szolgálatnál (SRI) is még vannak anyagok. A CNSAS-t 1999-ben hozták létre. /P. A. M.: Megújult a Szekuritáté irattárát tanulmányozó bizottság. Csendes: mielőbb át kell venni a minisztériumoktól a szekus dossziékat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Március 28-án a Nagy-Románia Párt megtámadta a parlament két háza jogi bizottságainak azt a döntését, hogy Frunda György szenátor nem vonható felelősségre amiatt a nyilatkozata miatt, amely szerint az Európa Tanácsban nem Romániát, hanem azt a szervezetet, illetve azt a nemzeti közösséget képviseli, amely szavazatával a törvényhozásba küldte. A közelmúltban a román nacionalista pártok, velük a kormánykoalícióban szövetséges Demokrata Párt is össztüzet zúdítottak az RMDSZ szenátorra annak kapcsán, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése kétharmados többséggel elfogadta a nemzetről szóló jelentését. Ebben a jelentésben szerintük Frunda György merényletet követett el az egységes, oszthatatlan nemzetállam ellen. Emiatt a szenátor szankcionálását és az ET- küldöttség vezetői tisztségéből való leváltását követelték. A szenátort két héttel ezelőtt a parlament két házának jogi bizottságai elé citálták, hogy magyarázza meg, hogyan képzeli a kijelentését. A meghallgatás nyomán a jogi bizottságok úgy döntöttek, hogy nem történt alkotmánysértés, és hogy Frunda Györgyöt nem kell leváltani a román delegáció éléről. Ezt a döntést támadta meg a Nagy-Románia Párt. Frunda György elmondta, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke is tett már nyilatkozatot az ügyben, hangsúlyozva, hogy Frunda György nem vonható felelősségre a véleménye miatt. /(mózes): Újabb PRM-támadás Frunda György ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./

Traian Basescu államfő elutasította azokat a vádakat, amelyek szerint befolyásolta volna a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ elnökségének megválasztását és Constantin Ticu Dumitrescu félreállítását. „Egy alaptalan, demagóg és felelőtlen kampány indult, amely szerint az államfő nem kívánja a Szekuritáté leleplezését” – jelentette ki Basescu. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő, PNL-elnök kijelentette, hozzáállás-változtatást vár a koalíciós partner PD-től a CNSAS ügyében. A Demokrata Párt nem volt hajlandó eleget tenni annak a felszólításnak, hogy vonja meg Corneliu Turianu CNSAS-elnöktől a politikai támogatást, és kérje fel a visszalépésre. A CNSAS-dolgozókkal a civil társadalom számos jelentős képviselője is szolidaritást vállalt. Az intézményhez jött többek között Ana Blandiana költő és Mircea Toma, az Academia Catavencu vezetője is. Az átvizsgáló testületből Csendes László, Mircea Dinescu, Constantin Ticu Dumitrescu és Octavian Secasiu beadványt juttatott el a parlament alsóházához. Ebben felhívják a figyelmet, hogy sérült a testület vezetőségének megválasztási procedúrája, mivel egy testületi tag – a demokraták által jelölt és a CNSAS alelnökévé választott Dan Lazea – nem szavazott szabadon. Az átvilágító testület több tagja szerint Dan Lazea-ra a szavazás napján valakik akkora nyomást gyakoroltak, hogy a fiatal politikus, miután vélhetően Ticu Dumitrescu helyett Corneliu Turianura szavazott, azonnal beadta lemondását, és azóta senki nem tud róla semmit. /Gujdár Gabriella: Koalíciós kenyértörés következik? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) úgy határozott, hogy a parlament jogi bizottságához továbbítják Corneliu Turianunak a kormányfőre vonatkozó állítását, hogy köze volt a Szekuritátéhoz. – Constantin Ticu Dumitrescu rámutatott, Basescu államfő vagy felhasználja a titkosszolgálatokat, vagy hagyja magát befolyásolni általuk. /P. A. M.: Turianut kizárják az átvilágító bizottságból? Ticu Dumitrescu visszautasítja Basescu vádjait. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

A szükséges létszám hiányában április 11-én ismét fel kellett függeszteni a parlament jogi, emberjogi és oktatási bizottságainak együttes ülését, így félbeszakadt a kisebbségi törvény cikkelyenkénti vitája. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a testület eredménytelenségét azzal magyarázza, hogy a vita gyakran nagyon elhúzódik, s a koalíciós kollégáknak „más dolga” akad. /Cs. P. T.: „Araszol” a kisebbségi törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./

Romániában a 2004-es kormányváltást követően váltak tevékenyebbekké a kommunizmus elítélését sürgető mozgalmak, elsősorban a még a választások előtt megalakult Koalíció Egy Tiszta Parlamentért nevű ernyőszervezet. Ezek élén a civil társadalom hangadó személyiségei álltak, többek között Sorin Iliesu, a Társadalmi Dialógus Csoport tagja, aki 2005 áprilisában Kiáltvány Romániáért címmel felhívást tett közzé, amelyben a kommunizmus perét szorgalmazta. Többek között ennek hatására hozta létre – kormányhatározat révén – a Tariceanu-kabinet 2005. december 21-én a Romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézetet, amelynek élén Marius Oprea történész, a miniszterelnök tanácsadója áll. Romániában ez volt az első jelentős intézményes lépés a kommunizmus elítélése felé. Idén márciusban Sorin Iliesu és csoportja közvetlenül Traian Basescuhoz fordult azzal a kéréssel, hogy az államelnöki hivatal nevében, ünnepélyes keretek között, a parlament együttes ülésén felszólalva ítélje el a kommunizmust. Az elnök többször is elhárította a felkérést, mondván: mindaddig ezt a lépést nem teszi meg, amíg szakemberekből álló testület össze nem állítja a kommunizmus bűneinek „dokumentációját”. /Cs. P. T.: A „civil nyomás” tette meg hatását? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

A Magyar–román Gozsdu Közalapítványról szóló kétoldalú kormányközi szerződés elutasítására kérte fel a román parlament felsőházának tagjait Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox mitropolita. Szerinte a szerződés szenátusi elutasítása „a mai és az eljövendő tehetséges fiatalok” javára leadott szavazat lesz, amely „a nagy jótevő (Gozsdu) kincsének eltulajdonítása” ellen irányul. Anania azzal vádolta a magyar kormányt, hogy megszegte a trianoni szerződésből és az 1937. évi román–magyar szerződésből rá háruló kötelezettségeket, mivel megtagadta a Gozsdu-vagyon átadását a román államnak, illetve a nagyszebeni Gozsdu Alapítványnak. /A Gozsdu Közalapítvány ellen hangol Anania. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Ilyen rossz sajtója az RMDSZ-nek régen nem volt. Most nem a román szélsőségesek támadnak, hanem az a román elitértelmiség, mely az utóbbi esztendőt leszámítva mindig elismeréssel és megbecsüléssel szólt az RMDSZ-politikusokról, és komolyságukat, megbízhatóságukat, jó szakmai felkészültségüket állította szembe a román modellel.  A progresszív román értelmiség 22 című lapjában megszólalók feltételezik, hogy a magyar politikusoknak már nem is annyira a kisebbség szolgálata a céljuk, hanem a hatalom megtartása, és ezzel párhuzamosan vagyonosodásuk biztosítása. Rodica Palade a lap vezércikkében a Monica Macovei miniszter elleni RMDSZ-kampányról megállapította, hogy a magyar vezetők képesek kockára tenni másfél évtized során kemény munkával elért hitelességüket is. Monica Macovei korrupcióellenes törvénytervezetei ellen a parlamentben és a kormányban legkövetkezetesebben és leghevesebben az RMDSZ, illetve annak elnöke, a kabinet miniszterelnök-helyettese, Markó Béla tiltakozott, aki szerint az igazságügyi tárca vezetője elkezdte idegességét a magyarokon levezetni.    A lap szerint az RMDSZ-nek is megvannak a maga oligarchái. Név szerint Verestóy Attilát említi, aki nemcsak a sajtóra, de a legjelentősebb gazdasági vállalkozásokra is rátelepedett. Kelemen Hunor is rosszul jár a Monica Macoveijel kapcsolatos indulatos kijelentéseiért (,,ha józan volt, vagy ha a miniszter asszony nem mutat fel bizonyítékokat, közönséges hazudozó”). Kelemen politikai pályáját Verestóy támogatta. A hetilap kicsinyes és nevetséges viselkedésnek s megmagyarázhatatlannak tartja Frunda György szenátor álláspontját, aki az emberi jogok szlogenjeinek hangoztatásával támadja Macoveit. Sebastian Lazaroiu még messzebbre ment, szerinte az RMDSZ kétarcúsága azzal magyarázható, hogy az RMDSZ vezetői valójában a liberális párt parancsai szerint cselekednek a parlamentben. /Simó Erzsébet: A korrupció és az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./