Távozik tisztségéből az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kovács Péter
Lemond tisztségéből Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Döntését szerdán aTransindexnekadott interjúban jelentette be.
„Minden embernek joga van váltani. Még a politikusoknak is. Nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy aki egyszer belevágott a politikába, az meg van bélyegezve, más feladatot nem végezhet, onnan kell nyugdíjba menjen” – nyilatozta döntése hátteréről a politikus, aki szerdán iktatja lemondását.
Kovács Péter felidézte: 1999-ben kezdett el dolgozni az Ügyvezető Elnökség struktúrájának legalsó szintjén. Azóta végigjárta a ranglétrát, számos feladatot látott el, több tisztséget töltött be, utazott közel 1 millió kilométert. „Ennyi idő alatt rengeteg tapasztalatot és tudást szereztem, volt részem sikerekben és kudarcokban, lettek barátaim és ellenfeleim is. A legbüszkébb az utolsó 6 évre vagyok, amikor az első vonalban, Kelemen Hunor jobbján dolgozhattam” – jelentette ki.
Szavai szerint a távozó ügyvezető elnök arra büszke, hogy sikerült zökkenőmentesen végigvinni a fiatalítást a szervezetben, partnerségekre alapozva megerősítették a társadalomszervezési tevékenységet, alapjaiban átalakították az RMDSZ kommunikációját és kampánymenedzsmentjét, rendezték kapcsolataikat az erdélyi és budapesti magyar-magyar viszonylatban. „Éppen az RMDSZ sikeres választási szereplése indokolja a döntésem időzítését. Kell egy új lendületet hozó vezető, aki előre, felfele képes lépni” – nyilatkozta a politikus. 
A terveiről Kovács Péter elmondta: vissza akar térni „az első szerelméhez”, a médiához. "Ifjú koromban erre készültem, onnan jöttem a politikába, aztán a sors úgy hozta, hogy tettem egy közel két évtizedes kitérőt” – jelentette ki a távozó ügyvezető elnök.
Transindex.ro

Támad az RMDSZ
Marosvásárhelyi utcanévtáblák
Kemény hangú állásfoglalásban szólította fel az RMDSZ a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák eltávolítására vonatkozó rendelete visszavonására Maros megye prefektusát. Lucian Goga azonban kitart amellett, hogy törvényesen járt el.
Állásfoglalásában az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete és országos ügyvezető elnöksége megállapította, hogy a prefektus semmilyen törvényes alapot nem jelölt meg átiratában a kétnyelvű utcanévtáblák eltávolítására, ezért a többnyelvűség megszüntetésére vonatkozó utasítása hivatali visszaélésnek, hatáskörtúllépésnek minősül. „Felszólítjuk a prefektust, hogy tegyen eleget jogos kérésünknek, vonja vissza törvénytelen utasítását, lehetővé téve a kétnyelvű utcanévtáblák visszahelyezését Marosvásárhelyen” – fogalmazott az állásfoglalás. „Amennyi­ben a prefektus nem vonja vissza azonnali hatállyal rendelkezését, az RMDSZ országos vezetősége határozott válaszlépéseket helyez kilátásba” – áll a dokumentumban.  Lucian Goga prefektus az Agerpres hírügynökség megkeresésére úgy nyilatkozott, a törvény szerint járt el, jogerős bírósági döntés alapján, amellyel érvénytelenítették a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről szóló helyi tanácsi határozatot. „A kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének nincs törvényes alapja, miután a 2015. 05. 28/150-es számú helyi tanácsi határozatot érvénytelenítette a bíróság. A törvényt tiszteletben kell tartani, nekem pedig az a feladatom, hogy őrködjek a törvények betartása felett. Nincs nekem semmi problémám a polgártársaimmal” – fogalmazott Lucian Goga, aki az RMDSZ állásfoglalását nem kívánta kommentálni.  A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal a prefektus felszólítására múlt szerdán kezdett a magyar utcanévtáblák leszerelésébe, illetve a kétnyelvű utcanévtáblák román nyelvűre cserélésébe a város Kolozsvár felőli bejáratától a városközpontig haladó, több mint öt kilométer hosszú Dózsa György úton. A többnyelvűségért harcoló Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) illetékese szerint négy magyar feliratot távolítottak el, és a pünkösdi munkaszünet után nem folytatódott a folyamat. 
Sorin Savu, Lucian Goga kabinetfőnöke kedden az MTI-nek elmondta: a prefektus tulajdonképpen egy bírósági ítélet végrehajtását kérte a polgármesteri hivataltól, átiratában azonban nem szerepel utalás erre a bírósági ítéletre. Háromszék (Sepsiszentgyörgy

Sikeres üzleti tervek és barátságok születtek a kalotaszentkirályi Örökségünk Őrei táborban
Kalotaszentkirály adott otthont idén is az Örökségünk Őrei tábor második kiadásának június 23–26 között. Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének kulturális főosztálya által szervezett táborban több mint 70 diák gazdagodott újabb élményekkel és szakmai tudással – fogalmaznak a szövetség sajtóközleményében. A diákok olyan üzleti terveket dolgoztak ki, amelyek hasznosítják a település és Kalotaszeg épített és kulturális örökségét.
Összesen hét iskola képviseltette magát a háromnapos táborban: a dévai Téglás Gábor Líceum, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a brassói Áprily Lajos Elméleti Líceum, a kolozsvári Református Kollégium, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a Báthory István Elméleti Líceum diákjai együtt fedezték fel a falut és találtak ki projekteket annak fejlesztésére.
A szervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a táborba érkező fiatalok megtanuljanak együtt dolgozni, közösen tervezni – mondta Újvári Dorottya, a kultúráért felelős főosztály munkatársa. Az szerették volna elérni, hogy a diákok otthonosabban mozogjanak ebben a környezetben, és erre legjobb megoldásnak bizonyult a diákok vegyes csapatokba való elhelyezése. A főosztály munkatársa szerint ez volt a legmegfelelőbb módszer arra, hogy a szakmai tudás elsajátítása mellett új barátságok is szülessenek a táborban.
A diákok munkáját szakemberek segítették: Makkai Bence, Hegedüs Csilla, Winkler Gyula, Benedek István, Krippán Kinga, Kádár Magor, Márton Kata és Tamás Ágnes, akiknek köszönhetően fantáziadús és jól kidolgozott projektek születtek.
Vasárnap a kalotaszentkirályi kultúrotthonban Póka András György polgármester jelenlétében egy befektetői konzorciumnak mutatták be a diákok a táborban elkészített projekteket. Izgalmas üzleti tervek készültek, amelyek a kalotaszentkirályi értékeket hasznosítják, munkahelyeket teremtenek és fejlesztik a helyi közösséget. A polgármester és a szakemberekből álló befektetői konzorcium mind a nyolc elkészült projektet értékelte, sőt néhányat közülük gyakorlatba is akar ültetni.
„A kulturális örökség elemeinek fontos szerepük van a helyi gazdaság fejlesztésében, a lokális és globális érdekek pedig ötvözhetők a szülőföldön való gyarapodás érdekében” – hangsúlyozta Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, aki egy szakmai előadás keretében osztotta meg nézeteit a táborozókkal.
„Panziók, bicikli utak, programok és fesztiválok: ezek voltak a főbb projekt ötletek, de szerepelt az elképzelések között a Bánffy-örökség és az Ady Endre-kultusz hasznosítása is. A diákok felismerték a kulturális örökség és a hagyományaink turizmus- és településfejlesztő hatását, a projekteken keresztül megmutatták Kalotaszentkirály és Kalotaszeg óriási potenciálját” –összegzett Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke. Szabadság (Kolozsvár)

Ekkora összegből gazdálkodott tavaly az RMDSZ

Kőműves Kelemen
Vessenek a vérmókusok elé, ha értem az RMDSZ ügyvezető elnökségén felállított szakmai kommunikátorok logikáját és célját a román egyesülés centenáriumának kapcsán.
Ha netán valaki lemaradt volna róla, amint azt lapunkban is kifejtette Porcsalmi Bálint, és újabban maga a szervezet elnöke is megerősített a kolozsvári Szabadság napilapban, a Szövetség egy átfogó kommunikációs kampánnyal készül, Ezer év Erdélyben, száz év Romániában címmel.
Azt mondják az a szándékuk, hogy az együttélés pozitív oldalait domborítsák ki, amibe viszont az önrendelkezés, mint viszálykeltő elem, nem fér bele.
Nos, ehhez képest Kelemen Hunor a „Békés Együttélés Programját” ismertetve azzal nyit az interjúban, hogy a magyarok nem tudnak és nem is akarnak ünnepelni. Mert ez a centenárium nekik nem ünnep. Pont. A román nyelvű sajtó már át is vette a szóban forgó interjút, éppen a fent idézett kijelentést tűzve főcímbe.
Nyilván az illetékes főkommunikátorok jobban ismerik, jobban rálátnak a fölénk tornyosuló politikai gépezetek fogaskerekeire, és eszerint jelölték ki, hogy mi a helyes, mi a politikailag korrekt a centenáriumot kísérő társadalmi közvitában. De kissé nehezen érthető, hogy ez a szofisztikált „érzelmi kommunikáció” mivel tapintatosabb?
Persze nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy belássuk, az apró-cseprő verbális torzsalkodások elkerülhetetlenek lesznek egy olyan politikai ünnep kapcsán, ami az országot két, párhuzamos nemzeti közösségre osztja. A kérdés csak az, hogy miért sértőbb, alkalmatlanabb országos közvitára egy közigazgatási törvénytervezet, ami modern jogi formába öntené az együttélés szabályait, és ami racionális vitára sarkallja a feleket, mint ez a kelemeni, érzelmi, dacos kommunikáció, ami egyszerűen elutasítja az ünnepet? Ami nem meggyőzni próbál, hanem inkább duzzog, ahelyett, hogy érvelne a közös megemlékezés feltételeiről.
Hogyan épít magának romániai jövőt az erdélyi magyarság, ha meg sem próbálja elfogadtatni a román közvéleménnyel életmódjának és gyarapodásának garanciáját, az önrendelkezést? Mert ha ezt megspórolja, olybá tűnik minden politikai erőfeszítése, mint a balladai kőművesé.
Pozsony János / Székely Hírmondó; Erdély.ma