Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. június 6.
Markó Béla: tudatosítanunk kell magunkban, hogy öt év múlva is lesz Kolozsváron könyvünnep – megnyitotta kapuit az 5. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
Csütörtökön, június 4-én ötödik alkalommal nyitotta meg kapuit az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét.
A négynapos Fogoly utcai könyvünnep hivatalos megnyitóján Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, hangot adva azon meggyőződésének, hogy ez a pár nap, a sokszínes rendezvény olyan biztos pontjai a hétnek, amelyek kimozdítják a könyvszeretőket a mindennapok sodrásából. „Biztos vagyok abban, hogy egyetlen könyvet sem fogunk úgy vásárolni, hogy az érdemtelenül ragadjon meg a polcainkon. Kívánom, hogy sikerüljön úgy választani, hogy az az elkövetkezőkben nekünk, gyermekeinknek méltó megnyugvást adhasson a szürke hétköznapokban” – tette hozzá az alpolgármester.
Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke beszédében rámutatott, bár politikusként érkezett a megnyitóra, tudja, hogy hasonló kulturális rendezvényeken egy tisztségviselőben is van annyi alázat, hogy könyvből idézzen, verset olvasson fel.
„H. Szabó Gyulával, a Romániai Magyar Könyves Céh elnökével az imént épp arról esett szó, hogy a könyvünnep immár öt esztendős. Öt évvel ezelőtt nem volt szükség arra, hogy előzetesen megtervezzük a rendezvény életkorát, bár most úgy gondolom, tudatosítanunk kell magunkban hogy öt éven belül, de akár ennek az időnek a többszöröse múltán is lesz könyvhét” – tette hozzá az RMDSZ volt elnöke, aki végezetül Kő és könyv című versét olvasta fel a jelenlévőknek.
A megnyitón jelen volt és felszólalt Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács elnökének üzenetét pedig Kerekes Sándor tanácsos tolmácsolta, aki annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a fiataloknak a mai digitális világban is kézbe kell venniük a könyvet.
Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke felszólalásában elmondta, akárcsak az előző években, 2015-ben is az a megtiszteltetés érte szervezetüket, hogy azokat díjazhassák az ünnepi könyvhét alkalmával, akik munkásságuk által jelentősen hozzájárultak a magyar könyvkiadáshoz. Idén a 45 évvel ezelőtt alakult Dacia Könyvkiadó két volt szerkesztőjének, Jancsik Pál és Kerekes György műfordítóknak adták át a Kolozsvár Büszkesége címet.
Az ünnepélyes megnyitót követően sor került a kolozsvári Loose Neckties Society, illetve a Szabó Balázs Bandája együttesek koncertjeire is. A négynapos esemény részletes programja a www.unnepikonyvhet.rohonlapon olvasható.
Nyugati Jelen (Arad)
Csütörtökön, június 4-én ötödik alkalommal nyitotta meg kapuit az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét.
A négynapos Fogoly utcai könyvünnep hivatalos megnyitóján Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, hangot adva azon meggyőződésének, hogy ez a pár nap, a sokszínes rendezvény olyan biztos pontjai a hétnek, amelyek kimozdítják a könyvszeretőket a mindennapok sodrásából. „Biztos vagyok abban, hogy egyetlen könyvet sem fogunk úgy vásárolni, hogy az érdemtelenül ragadjon meg a polcainkon. Kívánom, hogy sikerüljön úgy választani, hogy az az elkövetkezőkben nekünk, gyermekeinknek méltó megnyugvást adhasson a szürke hétköznapokban” – tette hozzá az alpolgármester.
Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke beszédében rámutatott, bár politikusként érkezett a megnyitóra, tudja, hogy hasonló kulturális rendezvényeken egy tisztségviselőben is van annyi alázat, hogy könyvből idézzen, verset olvasson fel.
„H. Szabó Gyulával, a Romániai Magyar Könyves Céh elnökével az imént épp arról esett szó, hogy a könyvünnep immár öt esztendős. Öt évvel ezelőtt nem volt szükség arra, hogy előzetesen megtervezzük a rendezvény életkorát, bár most úgy gondolom, tudatosítanunk kell magunkban hogy öt éven belül, de akár ennek az időnek a többszöröse múltán is lesz könyvhét” – tette hozzá az RMDSZ volt elnöke, aki végezetül Kő és könyv című versét olvasta fel a jelenlévőknek.
A megnyitón jelen volt és felszólalt Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács elnökének üzenetét pedig Kerekes Sándor tanácsos tolmácsolta, aki annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a fiataloknak a mai digitális világban is kézbe kell venniük a könyvet.
Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke felszólalásában elmondta, akárcsak az előző években, 2015-ben is az a megtiszteltetés érte szervezetüket, hogy azokat díjazhassák az ünnepi könyvhét alkalmával, akik munkásságuk által jelentősen hozzájárultak a magyar könyvkiadáshoz. Idén a 45 évvel ezelőtt alakult Dacia Könyvkiadó két volt szerkesztőjének, Jancsik Pál és Kerekes György műfordítóknak adták át a Kolozsvár Büszkesége címet.
Az ünnepélyes megnyitót követően sor került a kolozsvári Loose Neckties Society, illetve a Szabó Balázs Bandája együttesek koncertjeire is. A négynapos esemény részletes programja a www.unnepikonyvhet.rohonlapon olvasható.
Nyugati Jelen (Arad)
2015. június 16.
Feltérképezik a nyelvi jogok gyakorlatba ültetésének hiányosságait
A nyelvi jogok gyakorlatba ültetése hiányosságainak feltérképezését és orvoslását célzó programot indít az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége – tájékoztatott kedden Székely István társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnök. Elmondta, bár Romániában léteznek törvényes előírások a kisebbségek anyanyelvhasználatára, ezeket sok helyen nem tartják be a hatóságok. Az újratervezés jegyében a szövetség napi cselekvést tartalmazó ütemterv alapján fogja felmérni a reális helyzetet, és az észlelt rendellenességeket akár jogi úton is orvosolni kívánja.
„Elég, ha csupán az önkormányzati intézményekkel való anyanyelven történő lakossági kapcsolattartás problémáját említjük meg azokon a településeken, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, vagy az anyanyelvhasználat nehézségét az igazságszolgáltatásban – ezekre mind létezik törvényes keret, még sem illetik a hatóságok szankciókkal azokat, akik nem ültetik azt gyakorlatba” – hangsúlyozta Székely István.
Kiemelte: az Ügyvezető Elnökség az összes olyan településen, ahol a jogszabályok értelmében a kisebbségek számarányuk alapján rendelkeznek nyelvi jogokkal, ellenőrzi azok alkalmazását. „Az észlelt rendellenességeket levélben közöljük a polgármesterekkel, intézményvezetőkkel a jogszabályoknak megfelelő helyzet ismertetésével, valamint a jogorvoslatra való felszólítással. Amennyiben elvárható időben nem történik változás, jogi útra tereljük a jogsérelmet” – tette hozzá az ügyvezető alelnök.
Székely István rámutatott, a prioritások tekintetében a különböző, etnikai arány szerinti régiók más-más eljárást igényelnek. „Hargita és Kovászna megyében a minisztériumok alá tartozó intézmények nyelvhasználata kapcsán léphetünk előre, Maros, Szatmár, Bihar esetében leginkább a közvetlenül az önkormányzatok, és a hozzájuk tartozó intézmények – a kétnyelvű iskolák, gyermekotthonok, piacok – élveznek elsőbbséget” – sorolta.
A program az Ügyvezető Elnökség kiemelt tevékenysége, amelyben több főosztály is részt vesz, koordinációjáért Székely István felel.
maszol.ro
A nyelvi jogok gyakorlatba ültetése hiányosságainak feltérképezését és orvoslását célzó programot indít az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége – tájékoztatott kedden Székely István társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnök. Elmondta, bár Romániában léteznek törvényes előírások a kisebbségek anyanyelvhasználatára, ezeket sok helyen nem tartják be a hatóságok. Az újratervezés jegyében a szövetség napi cselekvést tartalmazó ütemterv alapján fogja felmérni a reális helyzetet, és az észlelt rendellenességeket akár jogi úton is orvosolni kívánja.
„Elég, ha csupán az önkormányzati intézményekkel való anyanyelven történő lakossági kapcsolattartás problémáját említjük meg azokon a településeken, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, vagy az anyanyelvhasználat nehézségét az igazságszolgáltatásban – ezekre mind létezik törvényes keret, még sem illetik a hatóságok szankciókkal azokat, akik nem ültetik azt gyakorlatba” – hangsúlyozta Székely István.
Kiemelte: az Ügyvezető Elnökség az összes olyan településen, ahol a jogszabályok értelmében a kisebbségek számarányuk alapján rendelkeznek nyelvi jogokkal, ellenőrzi azok alkalmazását. „Az észlelt rendellenességeket levélben közöljük a polgármesterekkel, intézményvezetőkkel a jogszabályoknak megfelelő helyzet ismertetésével, valamint a jogorvoslatra való felszólítással. Amennyiben elvárható időben nem történik változás, jogi útra tereljük a jogsérelmet” – tette hozzá az ügyvezető alelnök.
Székely István rámutatott, a prioritások tekintetében a különböző, etnikai arány szerinti régiók más-más eljárást igényelnek. „Hargita és Kovászna megyében a minisztériumok alá tartozó intézmények nyelvhasználata kapcsán léphetünk előre, Maros, Szatmár, Bihar esetében leginkább a közvetlenül az önkormányzatok, és a hozzájuk tartozó intézmények – a kétnyelvű iskolák, gyermekotthonok, piacok – élveznek elsőbbséget” – sorolta.
A program az Ügyvezető Elnökség kiemelt tevékenysége, amelyben több főosztály is részt vesz, koordinációjáért Székely István felel.
maszol.ro
2015. június 17.
Átfogó akció a nyelvi jogokért
Nagyszabású programot indít az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, melynek célja a nyelvi jogok gyakorlatba ültetése kapcsán meglévő hiányosságok feltérképezése és orvoslása – tájékoztatott a szövetség tegnapi közleményében.
Székely István társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnök szerint valamennyi olyan településen ellenőrizni fogják a nyelvi jogok érvényesülését, ahol a magyarság számaránya meghaladja a húsz százalékot. „Az észlelt rendellenességeket levélben közöljük a polgármesterekkel, intézményvezetőkkel a jogszabályoknak megfelelő helyzet ismertetésével, valamint a jogorvoslatra való felszólítással. Amennyiben elvárható időben nem történik változás, jogi útra tereljük a jogsérelmet” – hangsúlyozta az ügyvezető alelnök. Székely István elmondta, több mint ezer erdélyi közigazgatási egységben illetik meg a törvények által biztosított nyelvi jogok a magyar közösséget, melyek közül valamennyi településen feljegyzés és fénykép is készül a helységnévtáblákról, az intézménynévtáblákról, megvizsgálják az önkormányzati honlapok kétnyelvűségét, valamint azt is, hogy milyen mértékben biztosított az anyanyelvi ügyintézés a közhivatalokban. Az ügyvezető alelnök szerint többnyire olyan településeken mutatkoznak gondok a nyelvi jogok érvényesítésében, ahol nem magyar a polgármester, de a magyar többségű területeken sem tökéletes a helyzet. Székely István rámutatott, a prioritások tekintetében a különböző etnikai arány szerinti régiók más-más eljárást igényelnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nagyszabású programot indít az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, melynek célja a nyelvi jogok gyakorlatba ültetése kapcsán meglévő hiányosságok feltérképezése és orvoslása – tájékoztatott a szövetség tegnapi közleményében.
Székely István társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnök szerint valamennyi olyan településen ellenőrizni fogják a nyelvi jogok érvényesülését, ahol a magyarság számaránya meghaladja a húsz százalékot. „Az észlelt rendellenességeket levélben közöljük a polgármesterekkel, intézményvezetőkkel a jogszabályoknak megfelelő helyzet ismertetésével, valamint a jogorvoslatra való felszólítással. Amennyiben elvárható időben nem történik változás, jogi útra tereljük a jogsérelmet” – hangsúlyozta az ügyvezető alelnök. Székely István elmondta, több mint ezer erdélyi közigazgatási egységben illetik meg a törvények által biztosított nyelvi jogok a magyar közösséget, melyek közül valamennyi településen feljegyzés és fénykép is készül a helységnévtáblákról, az intézménynévtáblákról, megvizsgálják az önkormányzati honlapok kétnyelvűségét, valamint azt is, hogy milyen mértékben biztosított az anyanyelvi ügyintézés a közhivatalokban. Az ügyvezető alelnök szerint többnyire olyan településeken mutatkoznak gondok a nyelvi jogok érvényesítésében, ahol nem magyar a polgármester, de a magyar többségű területeken sem tökéletes a helyzet. Székely István rámutatott, a prioritások tekintetében a különböző etnikai arány szerinti régiók más-más eljárást igényelnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. június 27.
Érvényesülnek-e nyelvi jogaink?
A felmérés
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége 2015. június derekán elhatározza, hogy felméri és orvosolja a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságokat, megvizsgálja, milyen mértékben valósulnak meg. A társadalomszervezést irányító ügyvezető alelnök úgy véli, többnyire ott nem ültetik gyakorlatba, ahol nincs magyar polgármester, de nagyszámú magyar többségű település vezetősége sem él a lehetőséggel.
Szerintem sok helyen – még színmagyar településeken is – gyakran azért nem gyakorolják a nyelvi jogokat, mert a román nacionalista hatalom intézményei – a prefektúra, a bíróság, az ügyészség – fenyegetéssel, büntetőperekkel akadályozza. Köztudott, hogy olyan országban élünk, ahol a törvényeket lehet csűrni-csavarni, értelmezni, ez a magyarokkal szemben vígan érvényesül. Épp ezért is tartjuk kitűnő ötletnek az RMDSZ-kezdeményezést, remélve, nem silányul kampányfogássá, nem lesz kérészéletű.
Valóban jó lenne, ha az erdélyi falvakban és városokban, ahol a magyarok számaránya meghaladja a húsz százalékot – mintegy ezer településen –, ellenőriznék a nyelvi jogok gyakorlatba ültetését, fotókkal, videofilmekkel dokumentálva. A helységnév és az intézménytáblák, az önkormányzatok által működtetett honlapok kétnyelvűsége könnyen leltározható. Nehezebb – de nem lehetetlen – pontos képet rajzolni arról, hogy a hivatalokban hogyan érvényesül a magyar nyelvhasználat. Jó gondolat, hogy az észlelt rendellenességekről értesítik a polgármestereket, intézményvezetőket, és ismertetik a megfelelő törvényeket a jogsérelmek orvosolására. Ha erre nem hajlandók, jogi úton lépnek fel. Nem ártana a médiában ismételten – pontos értelmező magyarázattal ellátva mind román, mind magyar nyelven – közzétenni, ismertetni a nyelvtörvényeket, szabályokat. Korlátozott anyanyelvhasználat
A hatósági fenyegetettség visszahúzó erő a magyar nyelv és megnevezések használatában. A Sepsiszentgyörgy melletti Gidófalván, egy magyar közösség lakta településen tilos a Községháza felirat. A feliratháború 2013-ban kezdődött. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács és a prefektus fellépésére az épület homlokzatára kétnyelvű felirat került. A polgármester háromévi pereskedés után súlyos pénzbüntetés terhe alatt arra kényszerült, hogy a kétnyelvű táblát levegye, mivel az zavarja a prefektust, aki a magyar megnevezés eltávolítását kéri, és a brassói táblabíróság végzése is erre utasítja. Ide kívánkozik egy régi emlék. 1987-ben – a kommunista parancsuralmi rendszer tombolása idején – egy csoport mikós középiskolás diákkal még magyarul olvastuk a gidófalvi tanács épületének falán elhelyezett táblák feliratait. Igaz ugyan, hogy a helyi (román) rendőr – akárcsak nagyajtai társa, amikor a Kriza-emlékház falán álló emléktábla magyar feliratát böngésztük – keményen ránk förmedt. Látszott rajta, rajtuk, hogy zavarja a táblák tanulmányozása. Akkor nem gondoltuk, hogy negyedszázaddal a diktatúra megdöntése után a demokrácia oly magasan fog szárnyalni, hogy egy magyar szó több évi pereskedés tárgya lehet. Az ötvenes-hatvanas, talán még a hetvenes években is, szülőfalumban (Illyefalván) magyarul olvashattam a köz-ségháza megnevezést, csak az 1942-ben elesett Horthy István repülő főhadnagy és kormányzóhelyettes nevét takarta piros festék a közeli hősök emlékművén.
Nemrég Kézdivásárhely tanácsának jegyzője visszautasította a város polgárainak kérvényét, melyet egy helyi civil szervezet terjesztett elő. Az indoklásban olvasható, hogy Romániában a „hivatalosan bejegyzett szervezet és a közhivatalok közötti levelezés az állam hivatalos nyelvén, tehát románul történik. Anyanyelven írt beadvánnyal csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok (tehát nem szervezetek) fordulhatnak a helyi közigazgatási szervekhez.” Abszurd helyzet, egy magyar településen, a magyar jegyző a formai hibák kiküszöbölése mellett kénytelen kérni a beadvány román nyelvű elkészítését – erre kötelezi a törvény –, amikor a tanács is magyar! Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése A marosvásárhelyi bíróság mellett működő ügyészség hosszú vajúdás után június derekán dönt a magyar utcanevek ügyében. A munkaerő ésszerű elosztása címén román többségűvé (55 százalék) tett városban a toleranciát nem ismerő román nacionalistákat sérti a kétnyelvű tábla látványa. A rendőrparancsnok – a bűntény súlyának megfelelően – azonnal intézkedik, és több havi fizetéssel egyenértékű pénzbüntetést helyez kilátásba azoknak, akik házuk falára (a hivatalos táblákhoz hasonló) kétnyelvű táblát szerelnek fel. A bűnben leledző 12 marosvásárhelyi magyar polgár azonban nem érti, hogy a román rendőr a „demokráciát”, az „egyenlőséget” védi, és bűnvádi eljárást kezdeményez. A pártatlan román ügyészség megszünteti az eljárást, igazat a törvény őrének ad. A település-, az intézménynév-használatot Maroshévíz, Hargita megye egyetlen román többségű városának vezetése sem tartja szívügyének. Bár a prefektushoz több írásos kérelem érkezik, azokat válaszra sem méltatja. Teszi ezt akkor, amikor – ha jogsértést észlel – kiáll a megye 13 százalékát alkotó románok érdekében. Feltűnő a kettősség, a részrehajlás, kimeríti a diszkrimináció fogalmát. Érdekes, hogy a nyelvi jogokat szabályozó önkormányzati törvény kiadása idején Hargita megye prefektusa épp a mai védelmi miniszter, Mircea Duşă volt, akit Victor Ponta miniszterelnök a székelymagyar ügyek szakértőjének tart. A székelységet jól ismerő politikust ma sem foglalkoztatja a kétnyelvűség kérdése, annál inkább a román hegemónia székelyföldi bizonygatása. 2015. június 22-én nyilvánosan jelenti be, hogy Csíkszeredában „a román zászló ünnepén Hargita megye legmagasabb zászlórúdjára a megye legnagyobb román lobogóját vonják fel”. Egy óriáslobogót már egy évvel korábban Gyergyótölgyesen is felavattak, hadd lássa a világ – teszem hozzá –, hogy ez „ősi román föld”. Gondolkodjunk azok fejével, akik nem tudják, hogy a Székelyföld megnevezés 5–600 éves dokumentumokban latinul, magyarul és németül is olvasható. Mennyire zavaró lehet számukra, hogy a székelymagyarok szűkebb szülőhazájukat, szülőföldjüket így nevezik. Egyébként semmi bajunk nem volna a román óriástrikolórral, ha nem tiltanák a székely zászlót, egy településnév magyar nyelvű tábláját, miközben tovább perelnek nemzeti himnuszunk énekléséért.
Magyarul beszélni tilos?
Kézdivásárhelyen pénzbeli bírság sújthatja az anyanyelvhasználat jogával élőt. Egy olyan ősi székely településen, ahol 1910-ben a románság számaránya mindössze 0,83 százalék, 2011-ben a román népszámlálás szerint pedig 6,92. Történt az Úr 2015. esztendejében, nyárelőn, Szent Iván havában, a trianoni megemlékezés napján, amelyen mintegy félszáz személy vesz részt, hogy pénzbeli büntetést szabtak ki. A szervezők a megemlékezés megtartására engedélyt kértek és kaptak. Ezért érthetetlen, hogy a hatalom miért vezényel ide brassói csendőröket, miért kéri az egyik brassói csendőr a szervezőt, hogy ismertesse a rendezvény programját. A felszólított fiatalember román nyelven kér tolmácsot. Azt nem kap, de 500 lejes büntetést igen.
Szimbolikus, hogy a büntetés kiszabására a gyászos trianoni diktátum, békeszerződés 95. évfordulóján kerül sor. A tolmácskérés elvileg azért jó, mert könnyen ki lehet forgatni egy székely ember szavait. Azonban, mint az említett példa mutatja, kiválthatja a hatalom megsértésének vádját, és a románul nem beszélő máris büntethető. Kérdés az is, hogy egy magyarlakta városba miért nem küldtek olyan csendőröket, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét? A „kis magyar időben” nagynéném férje magyar rendőrként románok lakta településen csak úgy teljesíthetett szolgálatot, ha román nyelvből vizsgázott. Nem volt apelláta, mert a Horthy Miklós Magyarországa rendőreitől megkövetelte a helyi lakosság nyelvének ismeretét.
A Kézdivásárhelyen történteket akár helyi incidensként is kezelhetnénk, csakhogy épp ekkor vált ismertté, hogy a parlamentben többen szeretnék Trianon napját kötelező ünnepléssel összekötve nemzeti ünnepé emelni. Erről a diktatúra keserű emléke villan elém. Az a korszak, amikor milliós tömegeket, köztük magyarokat is, kirendeltek tapsolni. Nem elég megalázó, hogy – 2009 óta hatósági segédlettel – december elsején fasiszta jelszavakat ordítozó bandák lepik el a székely városokat, most még Trianont is ünnepeltetni szeretnék!
Tanuljunk románul?
Köztudott, hogy Székelyföldön a román nyelvet nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvként oktatják, amikor abban a közegben, ahol a gyermek él, a hivatalokon kívül senki nem beszéli azt. „Igazságos dolog, hogy az iskolában nem biztosítják számodra a megfelelő körülményeket, hogy megtanuld annak az országnak a nyelvét, melynek területén megszülettél?” – kérdi Florina Vaipan, aki empátiával keresi a nyelvoktatás helyes útját. Rámutat, hogy az iskolai kisebbségi oktatás eredménye „a művi és a bemagolt akadémikus nyelvezet. Jelenleg, sajnos, nem beszélhetünk esélyegyenlőségről. Mert ehhez nincs sem törvényi keret, sem megfelelő intézkedések, melyeket differenciált tananyagnak kellene tükröznie.”
Azzal, hogy kijelentik, a székelyek Romániában élnek, és kutya kötelességük tudni románul, a románnyelv-ismeret nem javul, még hazafias szólamokkal sem! 1980 táján iskolaigazgatóként megdöbbenve szembesültem azzal, hogy a román nyelvszakos tanár kolléga (Ch. B.) így ösztönzi a nyelvtanulást: „A román nyelv tanulása hazafias kötelesség.” Nos, ez messze áll attól, amivel hajdanán az öregek biztatták a nebulókat: „Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!” A román nyelvszakos kolléga elmondhatta volna, hogy a nyelvismeret miért fontos. Elmondhatta volna, hogy a román nyelvben és a magyarban is több ezer kölcsönszó található, amelyre támaszkodva játékosan, könnyen tanulható a mindennapi életben szükséges szókincs. Mert a láda az ladă, a lakatos lăcătuş, a pálinka palincă stb.
Strasbourgban is küzdeni kell!
A székely önkormányzatok határozatait Székelyföld autonómiájának megteremtéséért – bár szélmalomharcnak tűnik –, minden nemzetközi fórumra el kell juttatni. Némi reményre jogosít fel, hogy a strasbourgi Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoring bizottsága 2015. márciusi ülésén Franciaországba tényfeltárókat küld a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos panaszok kivizsgálására.
Az Európa Tanácsot is rendszeresen tájékoztatni kell, hogy Románia miként teljesíti vállalt kötelezettségeit. Meg kell értetni, hogy Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése. Ha elkészül az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége által tervezett, a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságok feltárása, azt fehér könyv formájában el kell küldeni Strasbourgba és más fórumokra. Rá kell mutatni, hogy Románia az erdélyi magyarságtól nemcsak a kollektív jogokat tagadja meg, de nem biztosítja az elemi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését sem.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A felmérés
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége 2015. június derekán elhatározza, hogy felméri és orvosolja a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságokat, megvizsgálja, milyen mértékben valósulnak meg. A társadalomszervezést irányító ügyvezető alelnök úgy véli, többnyire ott nem ültetik gyakorlatba, ahol nincs magyar polgármester, de nagyszámú magyar többségű település vezetősége sem él a lehetőséggel.
Szerintem sok helyen – még színmagyar településeken is – gyakran azért nem gyakorolják a nyelvi jogokat, mert a román nacionalista hatalom intézményei – a prefektúra, a bíróság, az ügyészség – fenyegetéssel, büntetőperekkel akadályozza. Köztudott, hogy olyan országban élünk, ahol a törvényeket lehet csűrni-csavarni, értelmezni, ez a magyarokkal szemben vígan érvényesül. Épp ezért is tartjuk kitűnő ötletnek az RMDSZ-kezdeményezést, remélve, nem silányul kampányfogássá, nem lesz kérészéletű.
Valóban jó lenne, ha az erdélyi falvakban és városokban, ahol a magyarok számaránya meghaladja a húsz százalékot – mintegy ezer településen –, ellenőriznék a nyelvi jogok gyakorlatba ültetését, fotókkal, videofilmekkel dokumentálva. A helységnév és az intézménytáblák, az önkormányzatok által működtetett honlapok kétnyelvűsége könnyen leltározható. Nehezebb – de nem lehetetlen – pontos képet rajzolni arról, hogy a hivatalokban hogyan érvényesül a magyar nyelvhasználat. Jó gondolat, hogy az észlelt rendellenességekről értesítik a polgármestereket, intézményvezetőket, és ismertetik a megfelelő törvényeket a jogsérelmek orvosolására. Ha erre nem hajlandók, jogi úton lépnek fel. Nem ártana a médiában ismételten – pontos értelmező magyarázattal ellátva mind román, mind magyar nyelven – közzétenni, ismertetni a nyelvtörvényeket, szabályokat. Korlátozott anyanyelvhasználat
A hatósági fenyegetettség visszahúzó erő a magyar nyelv és megnevezések használatában. A Sepsiszentgyörgy melletti Gidófalván, egy magyar közösség lakta településen tilos a Községháza felirat. A feliratháború 2013-ban kezdődött. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács és a prefektus fellépésére az épület homlokzatára kétnyelvű felirat került. A polgármester háromévi pereskedés után súlyos pénzbüntetés terhe alatt arra kényszerült, hogy a kétnyelvű táblát levegye, mivel az zavarja a prefektust, aki a magyar megnevezés eltávolítását kéri, és a brassói táblabíróság végzése is erre utasítja. Ide kívánkozik egy régi emlék. 1987-ben – a kommunista parancsuralmi rendszer tombolása idején – egy csoport mikós középiskolás diákkal még magyarul olvastuk a gidófalvi tanács épületének falán elhelyezett táblák feliratait. Igaz ugyan, hogy a helyi (román) rendőr – akárcsak nagyajtai társa, amikor a Kriza-emlékház falán álló emléktábla magyar feliratát böngésztük – keményen ránk förmedt. Látszott rajta, rajtuk, hogy zavarja a táblák tanulmányozása. Akkor nem gondoltuk, hogy negyedszázaddal a diktatúra megdöntése után a demokrácia oly magasan fog szárnyalni, hogy egy magyar szó több évi pereskedés tárgya lehet. Az ötvenes-hatvanas, talán még a hetvenes években is, szülőfalumban (Illyefalván) magyarul olvashattam a köz-ségháza megnevezést, csak az 1942-ben elesett Horthy István repülő főhadnagy és kormányzóhelyettes nevét takarta piros festék a közeli hősök emlékművén.
Nemrég Kézdivásárhely tanácsának jegyzője visszautasította a város polgárainak kérvényét, melyet egy helyi civil szervezet terjesztett elő. Az indoklásban olvasható, hogy Romániában a „hivatalosan bejegyzett szervezet és a közhivatalok közötti levelezés az állam hivatalos nyelvén, tehát románul történik. Anyanyelven írt beadvánnyal csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok (tehát nem szervezetek) fordulhatnak a helyi közigazgatási szervekhez.” Abszurd helyzet, egy magyar településen, a magyar jegyző a formai hibák kiküszöbölése mellett kénytelen kérni a beadvány román nyelvű elkészítését – erre kötelezi a törvény –, amikor a tanács is magyar! Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése A marosvásárhelyi bíróság mellett működő ügyészség hosszú vajúdás után június derekán dönt a magyar utcanevek ügyében. A munkaerő ésszerű elosztása címén román többségűvé (55 százalék) tett városban a toleranciát nem ismerő román nacionalistákat sérti a kétnyelvű tábla látványa. A rendőrparancsnok – a bűntény súlyának megfelelően – azonnal intézkedik, és több havi fizetéssel egyenértékű pénzbüntetést helyez kilátásba azoknak, akik házuk falára (a hivatalos táblákhoz hasonló) kétnyelvű táblát szerelnek fel. A bűnben leledző 12 marosvásárhelyi magyar polgár azonban nem érti, hogy a román rendőr a „demokráciát”, az „egyenlőséget” védi, és bűnvádi eljárást kezdeményez. A pártatlan román ügyészség megszünteti az eljárást, igazat a törvény őrének ad. A település-, az intézménynév-használatot Maroshévíz, Hargita megye egyetlen román többségű városának vezetése sem tartja szívügyének. Bár a prefektushoz több írásos kérelem érkezik, azokat válaszra sem méltatja. Teszi ezt akkor, amikor – ha jogsértést észlel – kiáll a megye 13 százalékát alkotó románok érdekében. Feltűnő a kettősség, a részrehajlás, kimeríti a diszkrimináció fogalmát. Érdekes, hogy a nyelvi jogokat szabályozó önkormányzati törvény kiadása idején Hargita megye prefektusa épp a mai védelmi miniszter, Mircea Duşă volt, akit Victor Ponta miniszterelnök a székelymagyar ügyek szakértőjének tart. A székelységet jól ismerő politikust ma sem foglalkoztatja a kétnyelvűség kérdése, annál inkább a román hegemónia székelyföldi bizonygatása. 2015. június 22-én nyilvánosan jelenti be, hogy Csíkszeredában „a román zászló ünnepén Hargita megye legmagasabb zászlórúdjára a megye legnagyobb román lobogóját vonják fel”. Egy óriáslobogót már egy évvel korábban Gyergyótölgyesen is felavattak, hadd lássa a világ – teszem hozzá –, hogy ez „ősi román föld”. Gondolkodjunk azok fejével, akik nem tudják, hogy a Székelyföld megnevezés 5–600 éves dokumentumokban latinul, magyarul és németül is olvasható. Mennyire zavaró lehet számukra, hogy a székelymagyarok szűkebb szülőhazájukat, szülőföldjüket így nevezik. Egyébként semmi bajunk nem volna a román óriástrikolórral, ha nem tiltanák a székely zászlót, egy településnév magyar nyelvű tábláját, miközben tovább perelnek nemzeti himnuszunk énekléséért.
Magyarul beszélni tilos?
Kézdivásárhelyen pénzbeli bírság sújthatja az anyanyelvhasználat jogával élőt. Egy olyan ősi székely településen, ahol 1910-ben a románság számaránya mindössze 0,83 százalék, 2011-ben a román népszámlálás szerint pedig 6,92. Történt az Úr 2015. esztendejében, nyárelőn, Szent Iván havában, a trianoni megemlékezés napján, amelyen mintegy félszáz személy vesz részt, hogy pénzbeli büntetést szabtak ki. A szervezők a megemlékezés megtartására engedélyt kértek és kaptak. Ezért érthetetlen, hogy a hatalom miért vezényel ide brassói csendőröket, miért kéri az egyik brassói csendőr a szervezőt, hogy ismertesse a rendezvény programját. A felszólított fiatalember román nyelven kér tolmácsot. Azt nem kap, de 500 lejes büntetést igen.
Szimbolikus, hogy a büntetés kiszabására a gyászos trianoni diktátum, békeszerződés 95. évfordulóján kerül sor. A tolmácskérés elvileg azért jó, mert könnyen ki lehet forgatni egy székely ember szavait. Azonban, mint az említett példa mutatja, kiválthatja a hatalom megsértésének vádját, és a románul nem beszélő máris büntethető. Kérdés az is, hogy egy magyarlakta városba miért nem küldtek olyan csendőröket, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét? A „kis magyar időben” nagynéném férje magyar rendőrként románok lakta településen csak úgy teljesíthetett szolgálatot, ha román nyelvből vizsgázott. Nem volt apelláta, mert a Horthy Miklós Magyarországa rendőreitől megkövetelte a helyi lakosság nyelvének ismeretét.
A Kézdivásárhelyen történteket akár helyi incidensként is kezelhetnénk, csakhogy épp ekkor vált ismertté, hogy a parlamentben többen szeretnék Trianon napját kötelező ünnepléssel összekötve nemzeti ünnepé emelni. Erről a diktatúra keserű emléke villan elém. Az a korszak, amikor milliós tömegeket, köztük magyarokat is, kirendeltek tapsolni. Nem elég megalázó, hogy – 2009 óta hatósági segédlettel – december elsején fasiszta jelszavakat ordítozó bandák lepik el a székely városokat, most még Trianont is ünnepeltetni szeretnék!
Tanuljunk románul?
Köztudott, hogy Székelyföldön a román nyelvet nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvként oktatják, amikor abban a közegben, ahol a gyermek él, a hivatalokon kívül senki nem beszéli azt. „Igazságos dolog, hogy az iskolában nem biztosítják számodra a megfelelő körülményeket, hogy megtanuld annak az országnak a nyelvét, melynek területén megszülettél?” – kérdi Florina Vaipan, aki empátiával keresi a nyelvoktatás helyes útját. Rámutat, hogy az iskolai kisebbségi oktatás eredménye „a művi és a bemagolt akadémikus nyelvezet. Jelenleg, sajnos, nem beszélhetünk esélyegyenlőségről. Mert ehhez nincs sem törvényi keret, sem megfelelő intézkedések, melyeket differenciált tananyagnak kellene tükröznie.”
Azzal, hogy kijelentik, a székelyek Romániában élnek, és kutya kötelességük tudni románul, a románnyelv-ismeret nem javul, még hazafias szólamokkal sem! 1980 táján iskolaigazgatóként megdöbbenve szembesültem azzal, hogy a román nyelvszakos tanár kolléga (Ch. B.) így ösztönzi a nyelvtanulást: „A román nyelv tanulása hazafias kötelesség.” Nos, ez messze áll attól, amivel hajdanán az öregek biztatták a nebulókat: „Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!” A román nyelvszakos kolléga elmondhatta volna, hogy a nyelvismeret miért fontos. Elmondhatta volna, hogy a román nyelvben és a magyarban is több ezer kölcsönszó található, amelyre támaszkodva játékosan, könnyen tanulható a mindennapi életben szükséges szókincs. Mert a láda az ladă, a lakatos lăcătuş, a pálinka palincă stb.
Strasbourgban is küzdeni kell!
A székely önkormányzatok határozatait Székelyföld autonómiájának megteremtéséért – bár szélmalomharcnak tűnik –, minden nemzetközi fórumra el kell juttatni. Némi reményre jogosít fel, hogy a strasbourgi Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoring bizottsága 2015. márciusi ülésén Franciaországba tényfeltárókat küld a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos panaszok kivizsgálására.
Az Európa Tanácsot is rendszeresen tájékoztatni kell, hogy Románia miként teljesíti vállalt kötelezettségeit. Meg kell értetni, hogy Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése. Ha elkészül az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége által tervezett, a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságok feltárása, azt fehér könyv formájában el kell küldeni Strasbourgba és más fórumokra. Rá kell mutatni, hogy Románia az erdélyi magyarságtól nemcsak a kollektív jogokat tagadja meg, de nem biztosítja az elemi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését sem.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. július 13.
EU-tábor Marosfőn: „tanultunk, szórakoztunk, kupálódtunk”
Kevesebb politikai előadás, több ifjúsági program a rendezvényen
Bár a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem objektív okok miatti távolmaradása miatt (az új szervezőcsapat későn kereste meg a magyar tannyelvű felsőfokú oktatási intézmény illetékeseit) sok résztvevőben és a sajtó képviselőiben is aggályok merültek fel az EU-tábor tartalmi részével kapcsolatban, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által a Hargita megyei Marosfőn idén immár a tizenkettedik alkalommal megszervezett, és tegnap véget ért rendezvény csapata kitett magáért: új koncepció és fiatalos, művészi külalak, tartalmas előadások és a fiatalok érdeklődését igazán felkeltő alternatív programok, mi több, a tabutémák feszegetése.
Idén az EU-tábor a bevándorlásra, az aktuális európai problémákra és a romakérdésre összpontosított – sikerrel. Ellenben sokan hiányolták a tábortüzet és a gulyásfőző versenyt.
Szabadság (Kolozsvár)
Kevesebb politikai előadás, több ifjúsági program a rendezvényen
Bár a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem objektív okok miatti távolmaradása miatt (az új szervezőcsapat későn kereste meg a magyar tannyelvű felsőfokú oktatási intézmény illetékeseit) sok résztvevőben és a sajtó képviselőiben is aggályok merültek fel az EU-tábor tartalmi részével kapcsolatban, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által a Hargita megyei Marosfőn idén immár a tizenkettedik alkalommal megszervezett, és tegnap véget ért rendezvény csapata kitett magáért: új koncepció és fiatalos, művészi külalak, tartalmas előadások és a fiatalok érdeklődését igazán felkeltő alternatív programok, mi több, a tabutémák feszegetése.
Idén az EU-tábor a bevándorlásra, az aktuális európai problémákra és a romakérdésre összpontosított – sikerrel. Ellenben sokan hiányolták a tábortüzet és a gulyásfőző versenyt.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. július 14.
Bánsági fiatalok az EU Táborban
Július 7–12. között tizenkettedik alkalommal szervezte meg a marosfői EU Tábort a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Kós Károly Akadémia Alapítvány. Az idei tábor a bevándorlásra, az aktuális európai problémákra és a romakérdésre koncentrált – kisebbségként egy másik kisebbségre irányítva a figyelmet. A Marősfői Országos Sportkomplexumban megtartott, immár hagyományos ifjúsági rendezvényen harmadik alkalommal vett részt Temes megyei csapat.
Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő lapunknak elmondta: a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (TEIS) képviseletében hat bánsági fiatal vett részt az EU-tábor rendezvényein. „Én magam is részt vettem a tábor hét végi eseményein – nyilatkozta Molnár Zsolt –, az idei központi téma a kisebbségvédelem volt, különös hangsúllyal a roma problémára. Ez egy olyan kérdés, amellyel nem foglalkozunk kellőképpen, pedig sok esetben magyarul beszélő romákról is beszélhetünk, különösen Erdélyben. Ez egy olyan téma, amelyet a fiatalok idén fontosnak gondoltak, európai szinten is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Létezik egy európai roma stratégia, a különböző országok dolgozzák ki a romák felzárkóztatására vonatkozó projekteket. Én is nagyon hasznosnak találom, hogy mi is gondolkozzunk el, hogyan tudunk hozzájárulni azoknak a roma közösségeknek a fejlődéséhez, amelyek magyar közösségekkel együtt laknak bizonyos településeken, szomszédjaink, esetleg még magyarul is beszélnek. Örülök, hogy a bánsági csapat is részt vett az EU-táborban és úgy gondolom, hogy friss élményekkel feltöltődve érkeztek haza”.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
Július 7–12. között tizenkettedik alkalommal szervezte meg a marosfői EU Tábort a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Kós Károly Akadémia Alapítvány. Az idei tábor a bevándorlásra, az aktuális európai problémákra és a romakérdésre koncentrált – kisebbségként egy másik kisebbségre irányítva a figyelmet. A Marősfői Országos Sportkomplexumban megtartott, immár hagyományos ifjúsági rendezvényen harmadik alkalommal vett részt Temes megyei csapat.
Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő lapunknak elmondta: a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (TEIS) képviseletében hat bánsági fiatal vett részt az EU-tábor rendezvényein. „Én magam is részt vettem a tábor hét végi eseményein – nyilatkozta Molnár Zsolt –, az idei központi téma a kisebbségvédelem volt, különös hangsúllyal a roma problémára. Ez egy olyan kérdés, amellyel nem foglalkozunk kellőképpen, pedig sok esetben magyarul beszélő romákról is beszélhetünk, különösen Erdélyben. Ez egy olyan téma, amelyet a fiatalok idén fontosnak gondoltak, európai szinten is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Létezik egy európai roma stratégia, a különböző országok dolgozzák ki a romák felzárkóztatására vonatkozó projekteket. Én is nagyon hasznosnak találom, hogy mi is gondolkozzunk el, hogyan tudunk hozzájárulni azoknak a roma közösségeknek a fejlődéséhez, amelyek magyar közösségekkel együtt laknak bizonyos településeken, szomszédjaink, esetleg még magyarul is beszélnek. Örülök, hogy a bánsági csapat is részt vett az EU-táborban és úgy gondolom, hogy friss élményekkel feltöltődve érkeztek haza”.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2015. július 31.
Hivatalosan is mártírtelepülés lesz Mezőbikács
Augusztus 2-án, vasárnap Mezőbikácson ünnepi megemlékezés keretében hivatalosan kis kimondattatik, hogy a települést mártírrá nyilvánítják az 1949. augusztus 2-ai vérengzés miatt. Ekkor a kommunista uralom és a rettenetesen elnyomó rendszer ellen fellázadó falubeliek közül a karhatalmi szervek négy embert, köztük a plébánost kivégezték, és további tizenöt családot deportáltak.
A román képviselőház plénuma május 27-én egy ellenszavazattal elfogadta azt az RMDSZ-kezdeményezést, amely Mezőbikácsot a kommunista ellenállás mártírtelepülésévé nyilvánítja. „A jogszabály egyfajta morális jóvátételt nyújt az állam részéről azoknak, akik életüket áldozták, vagy anyagi javaikat vesztették el a kommunizmus elleni küzdelemben” – mondta a törvény kihirdetésekor Szabó Ödön parlamenti képviselő, a jogszabály kezdeményezője. A Szövetség Bihar megyei politikusa felelevenítette, az Arad megyei Seprősőn 1949. július 31-én a kommunista rendszer ellen lázadtak fel az ott élők, két nappal később, augusztus 2-án pedig a Bihar megyei Mezőbikácson történt meg ugyanez, ahol az akkori kommunista diktatúra nevében működő hatóságok által alkalmazott rendfenntartás négy emberéletet követelt, illetve tizenöt családot telepítettek ki. Kivégezték Iványi György plébánost, továbbá Bejan Petrut, Bucskó István és Turcuţ Petrut.
A szomorú 1949-es eseményekről idén is megemlékeznek a településen. Augusztus 2-án, vasárnap ünnepélyes megemlékezés keretében hirdetik ki Mezőbikács mártírtelepüléssé nyilvánítását. A megemlékezés programja a következő: 10.00 óra – szentmise a római katolikus templomban; 11.00 – a Hivatalos Közlönyben megjelent törvény díszkötésének átadása, majd ünnepi beszédek; 11.20 – főhajtás és koszorúzás az emlékműnél; 11.45 – a törvény átadása az ortodox egyház képviselőjének; 12.00 – a mártírtelepülést jelző tábla leleplezése és megáldása a település bejáratánál; 12.30 – szeretetvendégség.
Szabó Ödön korábban kifejtette, hogy az államnak kötelessége legalább morálisan enyhíteni a kommunista diktatúra által okozott sérelmeken: „Az RMDSZ célja az volt, hogy a jogszabály rendelkezzen arról, hogy a Bihar megyei Mezőbikácson is áldozatokat követelt a diktatórikus rendszer. Az elfogadott törvény értelmében, idén már hivatalos keretek között is megemlékezhetnek a helybéliek az 1949-es eseményekről, illetve a törvényt az állam egyfajta bocsánatkérésének is fel lehet fogni. Kezdeményezésünket számos román párt képviselője is támogatta”.
Mezőbikács azonban nem pusztán az 1949-es mészárlás miatt mártírtelepülés, hanem egy öt évvel korábbi gyilkosságsorozat miatt is. 1944. szeptember 27-én egy még több áldozattal járó tragikus esemény történt: egy román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Bár a halállistájukon 80 személy szerepelt, végül „csak” 7 személyt állítottak elő és végeztek ki. A sortűz áldozatai: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (cigányzenész), Takács Mihály (bíró) és Varga György – emlékeztetett az esetre a mártírtelepüléssé nyilvánításkor Szilágyi Aladár közíró, az Erdélyi Riport munkatársa. 2004-ben Kupán Árpád nagyváradi helytörténész emlékezett meg a mezőbikácsi eseményekről a Reggeli Újságban. A neves váradi szerző írását teljes egészében alább olvashatják. Azért látjuk indokoltnak az újraközlést, hogy felelevenítsük azokat az eseményeket is, amelyekről mind a mai napig nehéz beszélni, ezt ugyanis sokkal nehezebb elfogadnia a többségi nemzetnek.
Borsi Balázs
A mezőbikácsi sortűz – amiről még ma is hallgatunk
Szeptember 27. a mezőbikácsi tragédiának az évfordulója. 1944. szeptember 27-én, a második világháború végéhez közeledve hét, szintén ártatlan civil személyeket végeztek ki ebben a kis bihari faluban. Rájuk még azt sem lehetett ráfogni, hogy szembeszálltak volna a hatalommal. Nekik egyetlen vétkük az volt – akárcsak a gyantaiaknak, magyarremeteieknek, hogy csupán a Bihar megyei áldozatokat említsük meg –, hogy más nyelven beszéltek, mint a négy év múltán visszatérő új honfoglalók.
A bikácsi történetet még a gyantainál és remeteinél is nagyobb elhallgatás, titkolózás övezte és övezi még ma is, ami megnehezíti, hogy a meglévő bizalmatlanságok, félelmek, sőt ellenségeskedések megszűnjenek.
Pedig szükség van az emlékezésre, a kényesnek számító kérdések felvetésére, az igazság kimondására. Nem azért, hogy a behegedt sebeket tépjük fel, hanem hogy megszabaduljunk végre az igazságtalanul reánk sütött bélyegtől. „Kibeszéljük szorongásainkat, elűzve ezzel éjszakáinkból, álmainkból, de lelkünkből is a rémet. Ha tovatűnnek a rémek, s nem lesznek titkolt és kimondatlan gondolataink egymás előtt, talán felnövekszik a nyelvi, tapasztalati, pszichológiai korlátokkal szétzilált bizakodás és bizalom is. Egymás iránt. És akkor hátsó gondolatok nélkül és a kölcsönös becsülés érzésével gyűlhetünk össze a mindenkori közös örömre.” Ezeket a nemes gondolatokat Köteles Pál Gyantán született író fogalmazta meg a Hotel Kárpátia című regényének utószavában. Ez a nem eléggé ismert mű 1989-ben jelent meg Magyarországon, és az 1944 szeptemberében Gyantán kivégzett 47 áldozat emlékét idézte föl, a szépirodalom eszközeivel, az események tényszerű, objektív bemutatásával.
Mivel a bikácsi sortűz összekapcsolható – legalábbis kronológiailag – a gyantai mészárlással, röviden felidézzük ezt a történetet is.
A második világháború utolsó napjainak egyik legtragikusabb eseménye a Szalonta–Arad vonalon zajlott. 1944. szeptember 13-án a magyar honvéd csapatok betörtek Dél-Erdélybe, elfoglalták Aradot, előnyomultak a Fekete-Körös völgyébe is, megszállták Gyantát, majd a Vaskoh környéki Biharlonkához érve szembetalálták magukat a szovjet hadsereg hatalmas túlerejével, és kénytelenek voltak visszavonulni. Feladták Gyantát, majd Aradot is. Ezek a hadműveletek mindkét fél részéről jelentős emberáldozattal jártak. A honvédsereg után nyomuló harmadik hegyivadász román hadosztály katonáinak egyes osztagai nagyszámú környékbeli önkéntes kíséretében bevonultak Gyantára, s a békés lakosságon töltötték ki bosszújukat. Legyilkoltak 47 személyt, gyermekeket, fiatalokat, öregeket, nőket, férfiakat vegyesen. Ezenkívül sok személyt megvertek, asszonyokat, lányokat megbecstelenítettek, gyújtogattak, romboltak, pusztítottak, raboltak. Hasonló eseményekre került sor a Belényes menti magyar falvakban, Magyarremetén 36 személyt gyilkoltak meg, az onnan elmenekült 6 férfit a kivégzés színhelye felé vezető úton ölték meg. Kishalmágyon és Szentmihályon 6–6 személyt, de itt csak férfiakat, fiatal fiúkat végeztek ki.
Mezőbikács sem kerülhette el a tragédiát, mivel a közelében húzódott az Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó, 1940-ben a bécsi döntéssel megszabott határ. Bikács Magyarországhoz került. Már a szeptember 13-i magyar előnyomuláskor is voltak a falu határában harcok. A mezőbikácsi római katolikus parókai halotti anyakönyvében három magyar katona, egy honvéd és két szakaszvezető neve szerepel, azzal a bejegyzéssel, hogy a románok elleni harcban estek el, s ott temették el őket. Egyébként akkor még a harc valamennyi áldozatát az ortodox és a katolikus pap közös szertartással parentálta el, s a román áldozatok a görögkeleti temetőben nyertek végső nyugodalmat.
1944. szeptember 27-én egy előre nyomuló román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Itt, lévén a lakosság vegyes összetételű, tömegmészárlásra és nagyobb atrocitásokra nem került sor. Állítólag az önkéntesek között volt egy, korábban a faluból elmenekült személy, aki egy 80 nevet tartalmazó listát hozott magával azokról, akiket meg kell büntetni a magyar impérium alatti magatartásukért. Végül „csak” 7 személyt állítottak elő, köztük a falu bíróját és egy cigány zenészt (aki úgymond irredenta nótákat játszott). Az előállítottaknak nem volt semmi felróható bűnük, nem is folytattak ellenük semmiféle eljárást, ki sem hallgatták őket, csupán magyarságukért lettek az elvakult nemzeti gyűlölet áldozatai. Így az ő értelmetlen pusztulásuk még fájdalmasabb, még tragikusabb a háborúban elesettekénél. A hátramaradt családtagok fájdalmát és bánatát az is fokozta, hogy nemcsak nem kaptak soha kárpótlást, beismerést, elégtételt, de még beszélni sem beszélhettek tragédiájukról. Ha most felidézzük emléküket, abban reménykedhetünk, hogy ezt a fájdalmat „békévé oldja az emlékezés”.
A sortűz áldozatai a következők voltak: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (a zenész), Takács Mihály (a bíró) és Varga György.
A háború után Ambrus Péter, a Magyar Népi Szövetség nagyváradi és Bihar megyei tagozatának elnöke kezdeményezte a faji gyűlölködésből végrehajtott vérengzések vétkeseinek perbe fogását. Magánnyomozást folytatott, kihallgatási jegyzőkönyveket vett fel, névvel ellátott és névtelen vallomások tömegét gyűjtötte össze. Előbb a bukaresti kormánytól, majd a legfőbb ügyésztől is kérte a bírósági eljárás megindítását – mindhiába. Végül a Nagy Nemzetgyűléshez, az akkori román parlamenthez fordult panasszal, minden eredmény nélkül. Ambrus Péter nem sokkal halála előtt bízta a közel ezer oldalnyi gyűjteményét falubeliére, az író Köteles Pálra. Ebből az anyagból írta ő meg a Hotel Kárpátiát, még 1980-ban, de Magyarországon is csak 1989-ben láthatott napvilágot a regény.
Ma már nálunk sem számít tabunak ez a kérdés. Az események 50-ik évfordulóján, 1994-ben a bukaresti televízió magyar adása bemutatta Boros Zoltán Gyanta című dokumentumfilmjét, melyben a túlélőkkel készített interjúk alapján idézte fel a tragédiát. (A filmet a Duna Televízió Fekete vasárnap címmel vetítette a gyantai népirtás 60. évfordulóján, pénteken.) 1995-ben az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Politikai Főosztálya egy fontos dokumentum-kötetet adott ki, Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról címmel. (Ebben sincs szó a bikácsi sortűzről!) A könyv előszavában a felelős kiadó Bodó Barna így fogalmazott: „(…) Mondassék ki, hogy az erdélyi magyar nem vérengző, nem idegengyűlölő és nem fasiszta. Nem barbár. (…) Mondassék ki végre a történelmi igazság olyan ügyekben, amelyekben évtizedeken át csak a hatalmi nacionalizmust alátámasztó félrevezetések kaphattak nyilvánosságot. (…) Mondassék ki a mi igazunk is”.
E bátor gondolatok megfogalmazása óta újabb kilenc-tíz esztendő telt el (írta e sorokat 2004-ben a szerző – szerk. megj.). Elmondhatjuk, hogy azóta némi haladás ezen a téren is tapasztalható. Szeptember 25-e óta emlékmű áll Gyantán. Ma már legalább nem vitatja a többség jogunkat az emlékezésre, az áldozatok iránti kegyelet lerovására.
Az az idő viszont – melynek eljövetelére Köteles Pál idézett szövegében vágyakozott – még most sem jött el. Továbbra is vannak tiltott és ki nem mondott gondolataink egymás előtt, nem tűnt el a gyanakvás, a bizalmatlanság, sőt az igazság kimondásának félelme sem. Mezőbikácson még ma is tabu az 1944. szeptember 27-i sortűz, s azok, akik tehetnének valamit az igazság kimondásáért, az áldozatok emlékének megbecsüléséért, felidézéséért, gyávaságból vagy megalkuvásból ezt még ma sem vállalják.
Kupán Árpád
(Reggeli Újság, 2004. szeptember 29.)
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Augusztus 2-án, vasárnap Mezőbikácson ünnepi megemlékezés keretében hivatalosan kis kimondattatik, hogy a települést mártírrá nyilvánítják az 1949. augusztus 2-ai vérengzés miatt. Ekkor a kommunista uralom és a rettenetesen elnyomó rendszer ellen fellázadó falubeliek közül a karhatalmi szervek négy embert, köztük a plébánost kivégezték, és további tizenöt családot deportáltak.
A román képviselőház plénuma május 27-én egy ellenszavazattal elfogadta azt az RMDSZ-kezdeményezést, amely Mezőbikácsot a kommunista ellenállás mártírtelepülésévé nyilvánítja. „A jogszabály egyfajta morális jóvátételt nyújt az állam részéről azoknak, akik életüket áldozták, vagy anyagi javaikat vesztették el a kommunizmus elleni küzdelemben” – mondta a törvény kihirdetésekor Szabó Ödön parlamenti képviselő, a jogszabály kezdeményezője. A Szövetség Bihar megyei politikusa felelevenítette, az Arad megyei Seprősőn 1949. július 31-én a kommunista rendszer ellen lázadtak fel az ott élők, két nappal később, augusztus 2-án pedig a Bihar megyei Mezőbikácson történt meg ugyanez, ahol az akkori kommunista diktatúra nevében működő hatóságok által alkalmazott rendfenntartás négy emberéletet követelt, illetve tizenöt családot telepítettek ki. Kivégezték Iványi György plébánost, továbbá Bejan Petrut, Bucskó István és Turcuţ Petrut.
A szomorú 1949-es eseményekről idén is megemlékeznek a településen. Augusztus 2-án, vasárnap ünnepélyes megemlékezés keretében hirdetik ki Mezőbikács mártírtelepüléssé nyilvánítását. A megemlékezés programja a következő: 10.00 óra – szentmise a római katolikus templomban; 11.00 – a Hivatalos Közlönyben megjelent törvény díszkötésének átadása, majd ünnepi beszédek; 11.20 – főhajtás és koszorúzás az emlékműnél; 11.45 – a törvény átadása az ortodox egyház képviselőjének; 12.00 – a mártírtelepülést jelző tábla leleplezése és megáldása a település bejáratánál; 12.30 – szeretetvendégség.
Szabó Ödön korábban kifejtette, hogy az államnak kötelessége legalább morálisan enyhíteni a kommunista diktatúra által okozott sérelmeken: „Az RMDSZ célja az volt, hogy a jogszabály rendelkezzen arról, hogy a Bihar megyei Mezőbikácson is áldozatokat követelt a diktatórikus rendszer. Az elfogadott törvény értelmében, idén már hivatalos keretek között is megemlékezhetnek a helybéliek az 1949-es eseményekről, illetve a törvényt az állam egyfajta bocsánatkérésének is fel lehet fogni. Kezdeményezésünket számos román párt képviselője is támogatta”.
Mezőbikács azonban nem pusztán az 1949-es mészárlás miatt mártírtelepülés, hanem egy öt évvel korábbi gyilkosságsorozat miatt is. 1944. szeptember 27-én egy még több áldozattal járó tragikus esemény történt: egy román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Bár a halállistájukon 80 személy szerepelt, végül „csak” 7 személyt állítottak elő és végeztek ki. A sortűz áldozatai: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (cigányzenész), Takács Mihály (bíró) és Varga György – emlékeztetett az esetre a mártírtelepüléssé nyilvánításkor Szilágyi Aladár közíró, az Erdélyi Riport munkatársa. 2004-ben Kupán Árpád nagyváradi helytörténész emlékezett meg a mezőbikácsi eseményekről a Reggeli Újságban. A neves váradi szerző írását teljes egészében alább olvashatják. Azért látjuk indokoltnak az újraközlést, hogy felelevenítsük azokat az eseményeket is, amelyekről mind a mai napig nehéz beszélni, ezt ugyanis sokkal nehezebb elfogadnia a többségi nemzetnek.
Borsi Balázs
A mezőbikácsi sortűz – amiről még ma is hallgatunk
Szeptember 27. a mezőbikácsi tragédiának az évfordulója. 1944. szeptember 27-én, a második világháború végéhez közeledve hét, szintén ártatlan civil személyeket végeztek ki ebben a kis bihari faluban. Rájuk még azt sem lehetett ráfogni, hogy szembeszálltak volna a hatalommal. Nekik egyetlen vétkük az volt – akárcsak a gyantaiaknak, magyarremeteieknek, hogy csupán a Bihar megyei áldozatokat említsük meg –, hogy más nyelven beszéltek, mint a négy év múltán visszatérő új honfoglalók.
A bikácsi történetet még a gyantainál és remeteinél is nagyobb elhallgatás, titkolózás övezte és övezi még ma is, ami megnehezíti, hogy a meglévő bizalmatlanságok, félelmek, sőt ellenségeskedések megszűnjenek.
Pedig szükség van az emlékezésre, a kényesnek számító kérdések felvetésére, az igazság kimondására. Nem azért, hogy a behegedt sebeket tépjük fel, hanem hogy megszabaduljunk végre az igazságtalanul reánk sütött bélyegtől. „Kibeszéljük szorongásainkat, elűzve ezzel éjszakáinkból, álmainkból, de lelkünkből is a rémet. Ha tovatűnnek a rémek, s nem lesznek titkolt és kimondatlan gondolataink egymás előtt, talán felnövekszik a nyelvi, tapasztalati, pszichológiai korlátokkal szétzilált bizakodás és bizalom is. Egymás iránt. És akkor hátsó gondolatok nélkül és a kölcsönös becsülés érzésével gyűlhetünk össze a mindenkori közös örömre.” Ezeket a nemes gondolatokat Köteles Pál Gyantán született író fogalmazta meg a Hotel Kárpátia című regényének utószavában. Ez a nem eléggé ismert mű 1989-ben jelent meg Magyarországon, és az 1944 szeptemberében Gyantán kivégzett 47 áldozat emlékét idézte föl, a szépirodalom eszközeivel, az események tényszerű, objektív bemutatásával.
Mivel a bikácsi sortűz összekapcsolható – legalábbis kronológiailag – a gyantai mészárlással, röviden felidézzük ezt a történetet is.
A második világháború utolsó napjainak egyik legtragikusabb eseménye a Szalonta–Arad vonalon zajlott. 1944. szeptember 13-án a magyar honvéd csapatok betörtek Dél-Erdélybe, elfoglalták Aradot, előnyomultak a Fekete-Körös völgyébe is, megszállták Gyantát, majd a Vaskoh környéki Biharlonkához érve szembetalálták magukat a szovjet hadsereg hatalmas túlerejével, és kénytelenek voltak visszavonulni. Feladták Gyantát, majd Aradot is. Ezek a hadműveletek mindkét fél részéről jelentős emberáldozattal jártak. A honvédsereg után nyomuló harmadik hegyivadász román hadosztály katonáinak egyes osztagai nagyszámú környékbeli önkéntes kíséretében bevonultak Gyantára, s a békés lakosságon töltötték ki bosszújukat. Legyilkoltak 47 személyt, gyermekeket, fiatalokat, öregeket, nőket, férfiakat vegyesen. Ezenkívül sok személyt megvertek, asszonyokat, lányokat megbecstelenítettek, gyújtogattak, romboltak, pusztítottak, raboltak. Hasonló eseményekre került sor a Belényes menti magyar falvakban, Magyarremetén 36 személyt gyilkoltak meg, az onnan elmenekült 6 férfit a kivégzés színhelye felé vezető úton ölték meg. Kishalmágyon és Szentmihályon 6–6 személyt, de itt csak férfiakat, fiatal fiúkat végeztek ki.
Mezőbikács sem kerülhette el a tragédiát, mivel a közelében húzódott az Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó, 1940-ben a bécsi döntéssel megszabott határ. Bikács Magyarországhoz került. Már a szeptember 13-i magyar előnyomuláskor is voltak a falu határában harcok. A mezőbikácsi római katolikus parókai halotti anyakönyvében három magyar katona, egy honvéd és két szakaszvezető neve szerepel, azzal a bejegyzéssel, hogy a románok elleni harcban estek el, s ott temették el őket. Egyébként akkor még a harc valamennyi áldozatát az ortodox és a katolikus pap közös szertartással parentálta el, s a román áldozatok a görögkeleti temetőben nyertek végső nyugodalmat.
1944. szeptember 27-én egy előre nyomuló román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Itt, lévén a lakosság vegyes összetételű, tömegmészárlásra és nagyobb atrocitásokra nem került sor. Állítólag az önkéntesek között volt egy, korábban a faluból elmenekült személy, aki egy 80 nevet tartalmazó listát hozott magával azokról, akiket meg kell büntetni a magyar impérium alatti magatartásukért. Végül „csak” 7 személyt állítottak elő, köztük a falu bíróját és egy cigány zenészt (aki úgymond irredenta nótákat játszott). Az előállítottaknak nem volt semmi felróható bűnük, nem is folytattak ellenük semmiféle eljárást, ki sem hallgatták őket, csupán magyarságukért lettek az elvakult nemzeti gyűlölet áldozatai. Így az ő értelmetlen pusztulásuk még fájdalmasabb, még tragikusabb a háborúban elesettekénél. A hátramaradt családtagok fájdalmát és bánatát az is fokozta, hogy nemcsak nem kaptak soha kárpótlást, beismerést, elégtételt, de még beszélni sem beszélhettek tragédiájukról. Ha most felidézzük emléküket, abban reménykedhetünk, hogy ezt a fájdalmat „békévé oldja az emlékezés”.
A sortűz áldozatai a következők voltak: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (a zenész), Takács Mihály (a bíró) és Varga György.
A háború után Ambrus Péter, a Magyar Népi Szövetség nagyváradi és Bihar megyei tagozatának elnöke kezdeményezte a faji gyűlölködésből végrehajtott vérengzések vétkeseinek perbe fogását. Magánnyomozást folytatott, kihallgatási jegyzőkönyveket vett fel, névvel ellátott és névtelen vallomások tömegét gyűjtötte össze. Előbb a bukaresti kormánytól, majd a legfőbb ügyésztől is kérte a bírósági eljárás megindítását – mindhiába. Végül a Nagy Nemzetgyűléshez, az akkori román parlamenthez fordult panasszal, minden eredmény nélkül. Ambrus Péter nem sokkal halála előtt bízta a közel ezer oldalnyi gyűjteményét falubeliére, az író Köteles Pálra. Ebből az anyagból írta ő meg a Hotel Kárpátiát, még 1980-ban, de Magyarországon is csak 1989-ben láthatott napvilágot a regény.
Ma már nálunk sem számít tabunak ez a kérdés. Az események 50-ik évfordulóján, 1994-ben a bukaresti televízió magyar adása bemutatta Boros Zoltán Gyanta című dokumentumfilmjét, melyben a túlélőkkel készített interjúk alapján idézte fel a tragédiát. (A filmet a Duna Televízió Fekete vasárnap címmel vetítette a gyantai népirtás 60. évfordulóján, pénteken.) 1995-ben az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Politikai Főosztálya egy fontos dokumentum-kötetet adott ki, Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról címmel. (Ebben sincs szó a bikácsi sortűzről!) A könyv előszavában a felelős kiadó Bodó Barna így fogalmazott: „(…) Mondassék ki, hogy az erdélyi magyar nem vérengző, nem idegengyűlölő és nem fasiszta. Nem barbár. (…) Mondassék ki végre a történelmi igazság olyan ügyekben, amelyekben évtizedeken át csak a hatalmi nacionalizmust alátámasztó félrevezetések kaphattak nyilvánosságot. (…) Mondassék ki a mi igazunk is”.
E bátor gondolatok megfogalmazása óta újabb kilenc-tíz esztendő telt el (írta e sorokat 2004-ben a szerző – szerk. megj.). Elmondhatjuk, hogy azóta némi haladás ezen a téren is tapasztalható. Szeptember 25-e óta emlékmű áll Gyantán. Ma már legalább nem vitatja a többség jogunkat az emlékezésre, az áldozatok iránti kegyelet lerovására.
Az az idő viszont – melynek eljövetelére Köteles Pál idézett szövegében vágyakozott – még most sem jött el. Továbbra is vannak tiltott és ki nem mondott gondolataink egymás előtt, nem tűnt el a gyanakvás, a bizalmatlanság, sőt az igazság kimondásának félelme sem. Mezőbikácson még ma is tabu az 1944. szeptember 27-i sortűz, s azok, akik tehetnének valamit az igazság kimondásáért, az áldozatok emlékének megbecsüléséért, felidézéséért, gyávaságból vagy megalkuvásból ezt még ma sem vállalják.
Kupán Árpád
(Reggeli Újság, 2004. szeptember 29.)
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. szeptember 28.
Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt
Új kiadvány, az Önkéntes Kisokos
Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt, mostani kiadványunk, az Önkéntes Kisokos pontosan azzal a céllal jött létre, hogy olyan információkat rendszerezzen és összesítsen, amelyek elősegítik az erdélyi magyar fiatalok szerepvállalását a közszféra különböző területein– indította beszédét Bodor László programokért felelős ügyvezető alelnök a Szövetség új kiadványának bemutatóján, szombaton, szeptember 26-án.
A Szövetség ügyvezető alelnöke az érvényben lévő önkéntességi törvény előnyeit hangsúlyozva rámutatott: „2014-ig nem létezett olyan jogszabály Romániában, amely szabályozta volna az önkéntességet. Széll Lőrincz kollégámmal, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság akkori államtitkár-helyettesével közösen számos civil szervezetet felkerestünk az új törvénytervezet előkészítésekor, amelyekkel közösen tettünk javaslatot a fiatalok társadalmi szerepvállalásának előmozdítására. A konzultációt követően a legfontosabb kiegészítésünk az volt, hogy az önkéntességnek törvényes keretei legyenek, ismerjék el szakmai tapasztalatként, hiszen ez állásinterjúkkor előnyben részesíti a tenni akaró, közösségükért dolgozó fiatalokat.” A közigazgatásban mára már az önkormányzatoknak is muszáj konzultálniuk azokkal a szervezetekkel, amelyek önkéntességgel foglalkoznak – tette hozzá Bodor László.
„Az Önkéntes Kisokos összeállításakor az az elv vezérelt bennünket, hogy minél szélesebb skálán, minél változatosabb módon mutassuk be azokat a tevékenységeket, amelyeket a mi korosztályunknak érdemes bevállalni a közszféra különböző területein. Nyolc társszerzővel számolunk, akik különböző szemszögből ismertetik a társadalmi részvétel formáit – új kiadványunkban részletezzük az önkéntességi törvényt, azokról a szabályozásokról beszélünk, amelyeket az önkormányzatoknak kötelezően be kell tartaniuk, de kolozsvári ifjúsági kezdeményezéseket is bemutatunk, továbbá élménybeszámolók is olvashatók” – részletezte a kiadvány szerepét Kovács Zsolt főszerkesztő. Az Ügyvezető Elnökség munkatársa arról is beszámolt, az első kiadás ezer példányban jelent meg, amely hétfőtől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának titkárságain, a Szövetség területi szervezeteinek székházában, illetve elektronikusan is elérhető lesz.
A sajtótájékoztatót követően a Debreceni Hősök csapat alapítói, Szabó György és Kiss Ákos Innovatív önkéntes alternatíva: az adaptálható Hősváros címmel tartottak előadást.
Nyugati Jelen (Arad)
Új kiadvány, az Önkéntes Kisokos
Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt, mostani kiadványunk, az Önkéntes Kisokos pontosan azzal a céllal jött létre, hogy olyan információkat rendszerezzen és összesítsen, amelyek elősegítik az erdélyi magyar fiatalok szerepvállalását a közszféra különböző területein– indította beszédét Bodor László programokért felelős ügyvezető alelnök a Szövetség új kiadványának bemutatóján, szombaton, szeptember 26-án.
A Szövetség ügyvezető alelnöke az érvényben lévő önkéntességi törvény előnyeit hangsúlyozva rámutatott: „2014-ig nem létezett olyan jogszabály Romániában, amely szabályozta volna az önkéntességet. Széll Lőrincz kollégámmal, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság akkori államtitkár-helyettesével közösen számos civil szervezetet felkerestünk az új törvénytervezet előkészítésekor, amelyekkel közösen tettünk javaslatot a fiatalok társadalmi szerepvállalásának előmozdítására. A konzultációt követően a legfontosabb kiegészítésünk az volt, hogy az önkéntességnek törvényes keretei legyenek, ismerjék el szakmai tapasztalatként, hiszen ez állásinterjúkkor előnyben részesíti a tenni akaró, közösségükért dolgozó fiatalokat.” A közigazgatásban mára már az önkormányzatoknak is muszáj konzultálniuk azokkal a szervezetekkel, amelyek önkéntességgel foglalkoznak – tette hozzá Bodor László.
„Az Önkéntes Kisokos összeállításakor az az elv vezérelt bennünket, hogy minél szélesebb skálán, minél változatosabb módon mutassuk be azokat a tevékenységeket, amelyeket a mi korosztályunknak érdemes bevállalni a közszféra különböző területein. Nyolc társszerzővel számolunk, akik különböző szemszögből ismertetik a társadalmi részvétel formáit – új kiadványunkban részletezzük az önkéntességi törvényt, azokról a szabályozásokról beszélünk, amelyeket az önkormányzatoknak kötelezően be kell tartaniuk, de kolozsvári ifjúsági kezdeményezéseket is bemutatunk, továbbá élménybeszámolók is olvashatók” – részletezte a kiadvány szerepét Kovács Zsolt főszerkesztő. Az Ügyvezető Elnökség munkatársa arról is beszámolt, az első kiadás ezer példányban jelent meg, amely hétfőtől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának titkárságain, a Szövetség területi szervezeteinek székházában, illetve elektronikusan is elérhető lesz.
A sajtótájékoztatót követően a Debreceni Hősök csapat alapítói, Szabó György és Kiss Ákos Innovatív önkéntes alternatíva: az adaptálható Hősváros címmel tartottak előadást.
Nyugati Jelen (Arad)
2015. október 6.
Minden magyar számít – új fejezetekkel bővíti szórvány cselekvési tervét az RMDSZ
Konkrét, megvalósítható és számon kérhető cselekvési tervet dolgoztunk ki 2011-ben: a számtalan szórványstratégiával, elemzéssel, elméleti munkával ellentétben – amelyek ki tudja, hány asztal fiókjában porosodnak – mi kézzelfogható megvalósításokat ígértünk. Azt hangsúlyoztuk akkor is, amelynek szellemében most is folytatjuk munkánkat: a szórványért nem elég csupán aggódni, hanem dolgozni is kell – fogalmazott Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke hétfőn, október 5-én. Elmondta: annak érdekében, hogy a cselekvési terv a továbbiakban is reális kérdésekre, problémákra adhasson választ, nyújthasson megoldást, konzultációsorozatot indít a Szövetség az eddigi megfogalmazottak kibővítésére.
„Továbbra is azt valljuk, amit négy évvel ezelőtt, a Magyar Szórvány Napján kimondtunk: a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, nemzeti identitásunk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvési tervet igényel” – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, rámutatva: a szórványra vonatkozó cselekvési terv ez idáig a következő területeken fogalmazott meg konkrét feladatokat: kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó.
A kultúra és társadalomszervezés fejezet olyan konkrétumokra épül, mint a Magyar Napok elnevezésű eseménysorozatok fellendítése a szórvány megyékben, a Fogadj örökbe egy műemléket programsorozat, amelynek a magyar identitástudat erősítésén túl az is a szerepe, hogy a magyar kulturális örökség fontosságát tudatosítsák a diákok és tanárok közösségük körében. De a tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítások helyzetének felmérése, a magyar házak átvilágítása, valamint a Székelyföld-szórványtelepülések közötti jó kapcsolat kialakítása is szerepelt a célkitűzések között – tette hozzá az ügyvezető alelnök.
„Ha helyzetértékelésbe kezdünk, büszkén mondhatjuk: mára hét megye összesen 29 magyar vonatkozású műemléke került örökbefogadásra, a program további megyékkel és partnerekkel bővül. Az Ügyvezető Elnökség 30 magyar ház részletes adatsorát tartalmazó adatbázissal rendelkezik, de folyamatban vannak a különböző hálózatba szervezhető programok kidolgozásai is. Nem is beszélve arról a munkáról, amely a Kriza János Néprajzi Társaság közreműködésével zajlik: eddig hat megye tizenkilenc tájházának, emlékházának és helytörténeti gyűjteményének helyzetét mértük fel, 237 intézményt tartalmaz összesítő adatbázisunk, de folyamatban van az Erdélyi Kalauz összeállítása is, amely részletesen kitér az erdélyi települések kulturális örökségére, külön hangsúlyt fektetve a szórványban lévő intézményekre is” – sorolta a megvalósításokat Hegedüs Csilla.
Az oktatás terén problémafeltáró terepmunkát végzett a Szövetség Ügyvezető Elnöksége: az előkészítő osztályok nehézségeiről, kihívásairól – különös tekintettel a szórványra, azon belül pedig a szimultán oktatásra kényszerült kistelepülésekre – szóló jelentés elkészítése már folyamatban van. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével, szociológusokkal, demográfiai és oktatási szakértőkkel, önkormányzati vezetőkkel, pedagógusokkal és szülőkkel szoros együttműködésben zajló munkafolyamat eredményeként, az RMDSZ településekre való lebontásban vázolta a legkülönfélébb problémákat, a következő évtized magyar közoktatásának perspektíváit, az anyanyelvű minőségi oktatás megteremtésének feltételeit. Mára már korszerű szórványkollégiumok várják a diákokat minden szórványközösségben.
„Arra kérünk minden erdélyi magyar embert, keressen fel bennünket kérdéseivel, ötleteivel, segítse munkánkat annak érdekében, hogy a továbbiakban is reális megoldásokkal orvosolhassuk a szórványvidék problémáit. Aggódás helyett cselekedjünk közösen” – összegzett a kulturális szakember.
Az építő jellegű hozzászólásokat október 20-ig a kulturalisfoosz@rmdsz.ro e-mail címre várja az RMDSZ.
Közlemény
Erdély.ma
Konkrét, megvalósítható és számon kérhető cselekvési tervet dolgoztunk ki 2011-ben: a számtalan szórványstratégiával, elemzéssel, elméleti munkával ellentétben – amelyek ki tudja, hány asztal fiókjában porosodnak – mi kézzelfogható megvalósításokat ígértünk. Azt hangsúlyoztuk akkor is, amelynek szellemében most is folytatjuk munkánkat: a szórványért nem elég csupán aggódni, hanem dolgozni is kell – fogalmazott Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke hétfőn, október 5-én. Elmondta: annak érdekében, hogy a cselekvési terv a továbbiakban is reális kérdésekre, problémákra adhasson választ, nyújthasson megoldást, konzultációsorozatot indít a Szövetség az eddigi megfogalmazottak kibővítésére.
„Továbbra is azt valljuk, amit négy évvel ezelőtt, a Magyar Szórvány Napján kimondtunk: a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, nemzeti identitásunk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvési tervet igényel” – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, rámutatva: a szórványra vonatkozó cselekvési terv ez idáig a következő területeken fogalmazott meg konkrét feladatokat: kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó.
A kultúra és társadalomszervezés fejezet olyan konkrétumokra épül, mint a Magyar Napok elnevezésű eseménysorozatok fellendítése a szórvány megyékben, a Fogadj örökbe egy műemléket programsorozat, amelynek a magyar identitástudat erősítésén túl az is a szerepe, hogy a magyar kulturális örökség fontosságát tudatosítsák a diákok és tanárok közösségük körében. De a tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítások helyzetének felmérése, a magyar házak átvilágítása, valamint a Székelyföld-szórványtelepülések közötti jó kapcsolat kialakítása is szerepelt a célkitűzések között – tette hozzá az ügyvezető alelnök.
„Ha helyzetértékelésbe kezdünk, büszkén mondhatjuk: mára hét megye összesen 29 magyar vonatkozású műemléke került örökbefogadásra, a program további megyékkel és partnerekkel bővül. Az Ügyvezető Elnökség 30 magyar ház részletes adatsorát tartalmazó adatbázissal rendelkezik, de folyamatban vannak a különböző hálózatba szervezhető programok kidolgozásai is. Nem is beszélve arról a munkáról, amely a Kriza János Néprajzi Társaság közreműködésével zajlik: eddig hat megye tizenkilenc tájházának, emlékházának és helytörténeti gyűjteményének helyzetét mértük fel, 237 intézményt tartalmaz összesítő adatbázisunk, de folyamatban van az Erdélyi Kalauz összeállítása is, amely részletesen kitér az erdélyi települések kulturális örökségére, külön hangsúlyt fektetve a szórványban lévő intézményekre is” – sorolta a megvalósításokat Hegedüs Csilla.
Az oktatás terén problémafeltáró terepmunkát végzett a Szövetség Ügyvezető Elnöksége: az előkészítő osztályok nehézségeiről, kihívásairól – különös tekintettel a szórványra, azon belül pedig a szimultán oktatásra kényszerült kistelepülésekre – szóló jelentés elkészítése már folyamatban van. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével, szociológusokkal, demográfiai és oktatási szakértőkkel, önkormányzati vezetőkkel, pedagógusokkal és szülőkkel szoros együttműködésben zajló munkafolyamat eredményeként, az RMDSZ településekre való lebontásban vázolta a legkülönfélébb problémákat, a következő évtized magyar közoktatásának perspektíváit, az anyanyelvű minőségi oktatás megteremtésének feltételeit. Mára már korszerű szórványkollégiumok várják a diákokat minden szórványközösségben.
„Arra kérünk minden erdélyi magyar embert, keressen fel bennünket kérdéseivel, ötleteivel, segítse munkánkat annak érdekében, hogy a továbbiakban is reális megoldásokkal orvosolhassuk a szórványvidék problémáit. Aggódás helyett cselekedjünk közösen” – összegzett a kulturális szakember.
Az építő jellegű hozzászólásokat október 20-ig a kulturalisfoosz@rmdsz.ro e-mail címre várja az RMDSZ.
Közlemény
Erdély.ma
2015. október 10.
Temesváron lesz a Magyar Szórvány Napjának központi rendezvénye
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének döntése értelmében 2015-ben a Magyar Szórvány Napja központi rendezvényét Temesváron szervezik meg. Az RMDSZ 2011 óta nevezte ki Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapját, november 15-ét, a Magyar Szórvány Napjává, azóta minden évben más helyszínen ünnepelték meg a jeles alkalmat. Idén Temesváron a sor, a Magyar Szórvány Napja központi rendezvényét az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Temes Megyei RMDSZ közösen szervezi meg. A rendezvénnyel kapcsolatosan Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke és Molnár Zsolt parlamenti képviselő tájékoztatott.
A tervezett esemény kapcsán Halász Ferenc elmondta, hogy hosszú ideje nem volt országos szintű rendezvény Temesváron. „A tavalyi év során meghívást intéztünk a 2015-ös Magyar Szórvány Napja Temesváron való megszervezésére. Ezt a kezdeményezésünket az RMDSZ vezetősége el is fogadta. November 15-én Temesváron ünnepelünk és számítunk a többi szórványmegye jelenlétére, illetve a Temes megyei magyar közélet szereplőinek, az egyházak, az oktatási intézmények és a civil szervezetek képviselőinek a részvételére. Számítunk ugyanakkor a vidéki civilszervezetek részvételére is, amelyek az utóbbi években saját rendezvényeket szerveztek november 15-én” – tette hozzá Halász.
„A Magyar Szórvány Napja kezdeményezésnek a kezdettől nagyon jó volt a foganatja, hiszen ez alkalomból a központi rendezvényen kívül minden szórványmegye és nagyon sok szórványközösség saját rendezvényeket szervezett. November 15-én országszerte ünnepségeket, megemlékezéseket tartanak. Munkánk talán legnagyobb elismerése az, hogy a magyar Országgyűlés hamarosan hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja november 15-ét, a Magyar Szórvány Napjává” – nyilatkozta Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő.
Nyugati Jelen (Arad)
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének döntése értelmében 2015-ben a Magyar Szórvány Napja központi rendezvényét Temesváron szervezik meg. Az RMDSZ 2011 óta nevezte ki Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapját, november 15-ét, a Magyar Szórvány Napjává, azóta minden évben más helyszínen ünnepelték meg a jeles alkalmat. Idén Temesváron a sor, a Magyar Szórvány Napja központi rendezvényét az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Temes Megyei RMDSZ közösen szervezi meg. A rendezvénnyel kapcsolatosan Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke és Molnár Zsolt parlamenti képviselő tájékoztatott.
A tervezett esemény kapcsán Halász Ferenc elmondta, hogy hosszú ideje nem volt országos szintű rendezvény Temesváron. „A tavalyi év során meghívást intéztünk a 2015-ös Magyar Szórvány Napja Temesváron való megszervezésére. Ezt a kezdeményezésünket az RMDSZ vezetősége el is fogadta. November 15-én Temesváron ünnepelünk és számítunk a többi szórványmegye jelenlétére, illetve a Temes megyei magyar közélet szereplőinek, az egyházak, az oktatási intézmények és a civil szervezetek képviselőinek a részvételére. Számítunk ugyanakkor a vidéki civilszervezetek részvételére is, amelyek az utóbbi években saját rendezvényeket szerveztek november 15-én” – tette hozzá Halász.
„A Magyar Szórvány Napja kezdeményezésnek a kezdettől nagyon jó volt a foganatja, hiszen ez alkalomból a központi rendezvényen kívül minden szórványmegye és nagyon sok szórványközösség saját rendezvényeket szervezett. November 15-én országszerte ünnepségeket, megemlékezéseket tartanak. Munkánk talán legnagyobb elismerése az, hogy a magyar Országgyűlés hamarosan hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja november 15-ét, a Magyar Szórvány Napjává” – nyilatkozta Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő.
Nyugati Jelen (Arad)
2015. október 24.
Felmérés a nyelvi jogok érvényesítéséről
Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége elindította a nyelvi jogok romániai gyakorlatba ültetésének a teljességre törekvő felmérését.
A Kulturális Autonómiatanács (KAT) júniusban hozott döntése értelmében azt ellenőrzi a szövetség, hogy az önkormányzatokban, az ezeknek alárendelt intézményekben, valamint a központi államigazgatási hivatalok alá tartozó intézményekben hogyan biztosítják az anyanyelvhasználatot – azokon a településeken, ahol a 2002-es népszámlálás idején 20 százalék fölött volt a magyarság aránya. Székely István, a KAT elnöke kifejtette: az RMDSZ elkészítette már az árnyékjelentését arról, hogy az állam miként tesz eleget a kötelezettségeinek, amelyeket a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának a ratifikálásával vállalt. Az így begyűjtendő adatok az árnyékjelentést kiegészítő esettanulmányok elkészítését teszik lehetővé.
Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége elindította a nyelvi jogok romániai gyakorlatba ültetésének a teljességre törekvő felmérését.
A Kulturális Autonómiatanács (KAT) júniusban hozott döntése értelmében azt ellenőrzi a szövetség, hogy az önkormányzatokban, az ezeknek alárendelt intézményekben, valamint a központi államigazgatási hivatalok alá tartozó intézményekben hogyan biztosítják az anyanyelvhasználatot – azokon a településeken, ahol a 2002-es népszámlálás idején 20 százalék fölött volt a magyarság aránya. Székely István, a KAT elnöke kifejtette: az RMDSZ elkészítette már az árnyékjelentését arról, hogy az állam miként tesz eleget a kötelezettségeinek, amelyeket a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának a ratifikálásával vállalt. Az így begyűjtendő adatok az árnyékjelentést kiegészítő esettanulmányok elkészítését teszik lehetővé.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. november 19.
Nemzetstratégia a szórványban
Az elmúlt vasárnap a Kárpát-medencében számos színhelye volt a Magyar Szórvány Napja alkalmával szervezett ünnepségnek. Miután Magyarország Országgyűlése is felkarolta az RMDSZ Kongresszusának öt évvel ezelőtti határozatát, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és egyben halálának is évfordulója, november 15-e legyen a Magyar Szórvány Napja, idéntől hivatalos ünnep ez a nap Magyarországon és a Kárpát-medencében is.
Az erdélyi főrendezvény idén Temesváron, a bánsági szórvány fővárosában volt, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban közösen szervezett meg az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége a Szövetség Temes Megyei Szervezetével. A konferencia keretében az RMDSZ kiértékelte a szórvány cselekvési tervének eredményeit, és egy új irányelvekkel kibővített, 2015-2019 időszakra vonatkozó cselekvési tervet fogadott el.
A temesvári országos konferencia keretében Erdély kilenc szórványtelepülésének 55 képviselője ismertette munkája eredményeit, megosztva tapasztalatait a hasonló körülmények között élő és tevékenykedő magyar közösségek tagjaival, ennek során sikeres közösségépítő megvalósításokat ismertettek. A konferencián részt vett és köszöntötte a tanácskozókat Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Hegedüs Csilla és Magyari Tivadar ügyvezető alelnökök, Winkler Gyula EP-képviselő. Megtisztelte jelenlétével a temesvári rendezvényt Pánczél Károly, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke. A konferencia résztvevőit a Bartók Béla Elméleti Líceum citeraegyüttesének előadása köszöntötte.
Halász Ferenc, az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének elnöke a konferencia házigazdájaként üdvözölte a jelenlévőket, akiket arra kért, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek a párizsi merénylet áldozataira.
Bevezetőjében Halász Ferenc elnök vérbeli történelemtanárként ismertette az ország különböző vidékeiről és az anyaországból érkezett vendégek előtt a konferencia színhelyéül szolgáló város történelmét, amely mélyen gyökeredzik az egész magyar történelembe. Megemlítette a Csanádon tevékenykedő Gellért püspök nevét, Károly Róbert magyar királyt, akinek köszönhetően a 700 évvel ezelőtti Magyarország fővárosaként a történelmi magyar királyság székhelye volt a Béga-parti város, hogy innen indult legfontosabb hadjárataira Hunyadi János, itt élt Kinizsi Pál, a törökverő hős, itt áldozta fel életét Temesvár szabadságáért Losonczi István 1552-ben, Bethen Gábor ide menekült 1612-ben miután előzőleg 1611-ben szembefordult Bátory Gáborral, aki a Habsburg szövetség mellett kardoskodott. Itt, Temesvár mellett zajlott 1849-ben a magyar szabadságharc utolsó csatája, 1956-ban Temesváron volt a legerősebb visszhangja a magyarországi forradalomnak, és itt volt a legerősebb megtorlás is, 1989-ben pedig innen indult az a forradalom, amely gyökeresen megváltoztatta, ennek az országnak, s egyben a romániai magyarságnak az életét.
A rövid történelmi ismertető után Halász Ferenc elnök tájékoztatott a Temes megyei magyarság mai helyzetéről, rámutatott, hogy nincs olyan Temes megyei közigazgatási egység, ahol a magyar közösség többségben élne, a települések több mint felében a magyarok lélekszáma 1–100 között forog, a 2011-es népszámlálási adatok pedig arra világítanak rá, hogy jelentős a népességfogyás a magyarság körében is. 1992-ben 77 ezer magyar ember élt a megyében, ma már csak 35 ezer. Bár a statisztikai adatok lehangolóak, Temes megyében van magyar élet, biztatónak nevezte, hogy több mint 1300 magyar gyermek tanul anyanyelvén és, hogy van magyar nyelvű sajtó, színház, több népi táncegyüttes, számtalan civil szervezet tevékenykedik, s mint mondta: „van magyar érdekképviseletünk, 18 településen önkormányzati képviselőnk, összesen 3 polgármesterünk és ugyancsak 3 alpolgármesterünk, parlamenti képviselőnk és magyar alprefektusunk van. Érdekképviseleti szervezetünk szorosan együttműködik az egyházakkal és a civil szervezetekkel, amelyekkel közös célunk a megmaradás magyarként itt, a Bánságban.” Elmondta még, hogy eddig minden hatodik Temes megyei magyar igényelt magyar állampolgárságot és meggyőződését fejezte ki, hogy ez a folyamat folytatódik. Halász Ferenc kifejezte örömét, hogy a Temes megyei szervezet házigazdája lehetett a szórványkonferenciának, amely számot adott arról, hogy mit sikerült megvalósítani a szórvány megyékben az elmúlt négy év alatt a kitűzött régi cselekvési tervből és, hogy itt fogadják el az újat cselekvési tervet, amely – reményei szerint – Temesvári Cselekvési Terv néven vonul be a történelembe.
A továbbiakban Pánczél Károly, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a Magyar Országgyűlés határozata arról, hogy november 15-e legyen az egész Kárpát-medencében a Magyar Szórvány Napja azt tükrözi, hogy a szórvánnyal törődni kell. Idézte Vetési László szavait: „a szórvány egy nemzet öregkora. Aki a szórványt nem becsüli, sem a tömböt, sem a jövőt nem érdemli.”
Slavomir Gvozdenovics, a szerb közösség részéről köszöntötte a Konferenciát és, a két nemzetiség bánsági sorsközösségét hangsúlyozva kívánt további jó együttműködést és sikert a konferencia munkálataihoz.
Winkler Gyula EP-képviselő megköszönte a házigazdáknak, a bánsági és temesvári magyar közösségnek, hogy ötödik alkalommal, a Bánság fővárosa ad otthont a Magyar Szórvány Napjának. „Köszöntöm ugyanakkor Erdély összes szórványtelepülésének képviselőit, akik azon dolgoznak, hogy a szórványközösségekben jövőt építsenek” mondta a képviselő.
Kovács Péter ügyvezető elnök kifejtette, amikor a szórvány cselekvési tervről, programokról beszélünk, a kulcsszó egyértelműen az összefogás kell legyen: a többségiek és a kisebbségben élők között, szórványmegyék egyházak, civilek, réteg- és ifjúsági szervezetek között, de a szórványban élő közösségek és Budapest között is.
A Szövetség ügyvezető elnöke a 2011-ben kidolgozott, közösségépítésre épülő, szórvány cselekvési terv kézzelfogható megvalósításait vette számba előadásában.
Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök arról tájékoztatta a konferencia résztvevőit, hogy konkrét, megvalósítható, számon kérhető szórvány cselekvési tervet dolgoztak ki az elkövetkező öt évre. Elmondta, hogy a szórványban élő magyaroknak sokszor nagyobb erőfeszítést kell tenniük azért, hogy megőrizzék nemzeti identitásukat, mint azoknak, akik számára magyarságuk megélése sokkal kevesebb akadályba ütközik, hisz kézügyben van a magyar kultúra, a magyar oktatás, a magyar sajtó, anyanyelvükön élik meg mindennapjaikat. Az új programok között kiemelt helyet szánnak a minőségi magyar oktatás kiterjesztésének, a magyar közösségi terek kialakításának, a tartalmas ifjúsági programoknak, a magyar házak hálózatba szervezésének. A következő négy évben kiemelt figyelmet fordítanak a nagyvárosi szórványra, mert ott a legnagyobb az identitásvesztés, a lemorzsolódás. „Vannak jó példák ebben a környezetben is: Temesváron például megoldották a gyermekek magyar iskolába való szállítását.
Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök tapasztalatát ismertette, amely szerint a szórványban élő diákok a székelyföldiekhez hasonlóan jeleskednek az országos megmérettetéseken. Fontos tevékenységként emelte ki a magyar pedagógusok kataszterének összeállítását, egyfajta „munkaerő-mérlegének” elkészítését, amely a szükséges szakmai képzések irányvonalát is megmutatja. „Meg fogjuk újítani a beiskolázási kampányunkat is, amely kiemelt társadalomszervezési tevékenységként szerepel további terveinkben. Ugyanakkor a pedagógusok hálózatának kialakításával a szakmai érdeklődést szeretnénk helyi szintről országos szintűre emelni” – ismertette Magyari Tivadar.
A Magyar Szórvány Napján Temesváron a résztvevők a legsikeresebb közösségépítő megvalósításaikat ismertették.
Burus Siklódi Botond a Magyar Kormány oktatási-nevelési támogatásának szórványközösségek megmaradásában betöltött szerepéről beszélt. Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei szervezetének elnöke azt emelte ki, hogy Arad megye legnagyobb magyar ifjúsági rendezvényévé nőtte ki magát a Kaszojai Ifjúsági Fesztivál, amely immár 11 éve bizonyítja, hogy a hely, amely összeköt nem csupán jól hangzó szlogen, hiszen a fesztivál szomszédos megyék, sőt határon túli résztvevőket is meg tudott szólítani. Décsei Attila, az RMDSZ Beszterce-Naszód Megyei szervezetének elnöke a nagy szórványban élő gyermekek utaztatásának a gondjairól beszélt. Szerinte erre megoldást csak az önálló magyar iskola létrehozása jelentene.
Vida Noémi a Máramaros megyei Nagybányán tíz éve rendszeresen megszervezett Főtér Fesztivál sikereit mutatta be.
Lőrincz Helga, az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetének elnöke a magyar nyelv ápolására irányuló törekvéseikről beszélt.
Demeter László, Kovászna megyei tanácsos a székely-szórvány kapcsolat programja, 2009 óta tartó működtetésének jelentőségét és eredményeit elemezte.
Mikes Melinda, a Brassó megyei Nőszervezet elnöke a szórványközösségek, a szórványban élő egyének identitásának megőrzésében kiemelkedő szerepet tulajdonít az összefogásnak, a közös fellépéseknek. Kocsis Attila igazgató és Csatlós Zsófia pedagógus a Téglás Gábor Iskolacsoport képviseletében jogos büszkeséggel ismertették a Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű program keretében elért sikereiket. A cserkészet szórványközösségekben betöltött szerepéről beszélt Béres István, az RMDSZ Történelmi Máramaros Területi Szervezetének elnöke.
Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője a Bánsági Vándorszínház sikeres történetét mutatta be a szórványkonferencián: „A vajdasági példa mintájára megalkotott Bánsági Vándorszínház nézőszáma folyamatosan nő és megfogalmazódott a közösségi igény a folytatásra.”– mondta a temesvári képviselő, aki a Vándorszínház létrehozásának az ötletgazdája. A konferencia résztvevői pedig a Vándorszínház idei turnéján visszhangos sikert aratott A helység kalapácsa című előadást tekinthették meg a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban, majd pedig részt vettek a Sógor Csaba európai parlamenti képviselő kezdeményezésre a Bánsági Magyar Nőszövetség által szervezett Bartók Béla kiállításon és hangversenyen.
Derűlátásra okot adó beteljesülések Erdély szórványvidékein
Winkler Gyula, európai parlamenti képviselő, a temesvári konferencia moderátora a konferenciát követően a lapunknak adott interjúban értékelte mind a temesvári konferenciát, mind a magyar szórvány sajtó helyzetéről tanácskozó vajdahunyadi konferenciát.
Nagyon örülök, hogy a Bánság fővárosában, Temesváron ünnepelhettük ötödik alkalommal a Magyar Szórvány Napját. Öt évvel ezelőtt az volt a szándékunk, hogy ezekkel a tanácskozásokkal hagyományt teremtsünk. Miután a magyar Országgyűlés is határozatban fogadta el ezt az immár hivatalos ünnepet. Itt, a temesvári konferencián kimondottan a jó példákra koncentráltunk, a szórványközösségek kiválasztották a sokrétű tevékenységük során elért eredmények közül azt a rendezvényt, kezdeményezést, amelyet a legnagyobb sikerüknek tartanak. Ezek bemutatását kértük, azért, hogy kölcsönösen tanuljunk belőlük. A több mint két és fél órás beszélgetések során a cserkész mozgalomtól a kulturális, oktatási mozgalmakig, a magyarházak munkájától az ifjúsági kezdeményezésekig, a szabadtéri fesztiváloktól a Fogadj örökbe egy műemléket mozgalomig egész értékes skála, ami azt bizonyítja, hogy a közösségeink képesek kitalálni és véghezvinni olyan kezdeményezéseket, amelyekre fogékonyak a magyar emberek. Ugyanakkor az is kiderült, hogy bár sok minden az anyagi támogatásoknak a függvénye, mégis a legnagyobb hiány inkább a kezdeményezésből, az ötletességből és az önkéntességből van. Itt olyan sok szép megvalósításról hallhattunk, amit nem pénzzel oldottak meg. Ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy egy jó iskolarendszer, vagy a magyar házak működtetéséhez, lapok kiadásához nincs pénzre szükség, de ahhoz, hogy a közösséget megmozgassuk, ahhoz a pénz nem elég. Kell az, hogy az emberek magukénak érezzék a kezdeményezést, hogy bekapcsolódjanak. Talán ez a legfontosabb tanulsága a mai napnak, és én is remélem, ahogy Halász Ferenc helyi elnökünk mondta az itt elfogadott 2015–2019-es Cselekvési terv Temesvári cselekvési tervként vonul be a történelembe.
A temesvári konferenciával párhuzamosan Vajdahunyadon a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviselőinek részvételével háromnapos konferencia zajlott, amelyen szórványban működő magyar média helyzetét vehettük számba.
Igen, ott arról tanácskoztunk, hogy milyen szerepe van a sajtónak a közösségépítésben. S egyértelmű következtetés: magyar sajtó, magyar média nélkül közösségépítés a szórványban lehetetlen, hiszen általa jut el a felhívás, az üzenet, az információ magyarul, anyanyelven közösségeink tagjaihoz. Azt is megállapíthatjuk, hogy a média minden formájára szükség van, de talán a nyomtatott sajtó – amely mellesleg a legdrágábban előállítható – a legfontosabb a családok számára. Ezért az új szórvány cselekvési tervben két kérdés is erre irányul, amelyeknek megvalósításához próba jelleggel minél hamarabb hozzá kell fogni. Ezzel alapot teremthetnénk ahhoz, hogy biztosítani tudjunk nyomtatott magyar sajtót a szórványban élő nemzettársaink számára.
Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője a Bánsági Vándorszínház sikeres történetét mutatta be a szórványkonferencián: „A vajdasági példa mintájára megalkotott Bánsági Vándorszínház nézőszáma folyamatosan nő és megfogalmazódott a közösségi igény a folytatásra.”– mondta a temesvári képviselő, aki a Vándorszínház létrehozásának az ötletgazdája. A konferencia résztvevői pedig a Vándorszínház idei turnéján visszhangos sikert aratott A helység kalapácsa című előadást tekinthették meg a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban, majd pedig részt vettek a Sógor Csaba európai parlamenti képviselő kezdeményezésre a Bánsági Magyar Nőszövetség által szervezett Bartók Béla kiállításon és hangversenyen.
Graur János
hetiujszo.ro
Az elmúlt vasárnap a Kárpát-medencében számos színhelye volt a Magyar Szórvány Napja alkalmával szervezett ünnepségnek. Miután Magyarország Országgyűlése is felkarolta az RMDSZ Kongresszusának öt évvel ezelőtti határozatát, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és egyben halálának is évfordulója, november 15-e legyen a Magyar Szórvány Napja, idéntől hivatalos ünnep ez a nap Magyarországon és a Kárpát-medencében is.
Az erdélyi főrendezvény idén Temesváron, a bánsági szórvány fővárosában volt, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban közösen szervezett meg az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége a Szövetség Temes Megyei Szervezetével. A konferencia keretében az RMDSZ kiértékelte a szórvány cselekvési tervének eredményeit, és egy új irányelvekkel kibővített, 2015-2019 időszakra vonatkozó cselekvési tervet fogadott el.
A temesvári országos konferencia keretében Erdély kilenc szórványtelepülésének 55 képviselője ismertette munkája eredményeit, megosztva tapasztalatait a hasonló körülmények között élő és tevékenykedő magyar közösségek tagjaival, ennek során sikeres közösségépítő megvalósításokat ismertettek. A konferencián részt vett és köszöntötte a tanácskozókat Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Hegedüs Csilla és Magyari Tivadar ügyvezető alelnökök, Winkler Gyula EP-képviselő. Megtisztelte jelenlétével a temesvári rendezvényt Pánczél Károly, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke. A konferencia résztvevőit a Bartók Béla Elméleti Líceum citeraegyüttesének előadása köszöntötte.
Halász Ferenc, az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének elnöke a konferencia házigazdájaként üdvözölte a jelenlévőket, akiket arra kért, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek a párizsi merénylet áldozataira.
Bevezetőjében Halász Ferenc elnök vérbeli történelemtanárként ismertette az ország különböző vidékeiről és az anyaországból érkezett vendégek előtt a konferencia színhelyéül szolgáló város történelmét, amely mélyen gyökeredzik az egész magyar történelembe. Megemlítette a Csanádon tevékenykedő Gellért püspök nevét, Károly Róbert magyar királyt, akinek köszönhetően a 700 évvel ezelőtti Magyarország fővárosaként a történelmi magyar királyság székhelye volt a Béga-parti város, hogy innen indult legfontosabb hadjárataira Hunyadi János, itt élt Kinizsi Pál, a törökverő hős, itt áldozta fel életét Temesvár szabadságáért Losonczi István 1552-ben, Bethen Gábor ide menekült 1612-ben miután előzőleg 1611-ben szembefordult Bátory Gáborral, aki a Habsburg szövetség mellett kardoskodott. Itt, Temesvár mellett zajlott 1849-ben a magyar szabadságharc utolsó csatája, 1956-ban Temesváron volt a legerősebb visszhangja a magyarországi forradalomnak, és itt volt a legerősebb megtorlás is, 1989-ben pedig innen indult az a forradalom, amely gyökeresen megváltoztatta, ennek az országnak, s egyben a romániai magyarságnak az életét.
A rövid történelmi ismertető után Halász Ferenc elnök tájékoztatott a Temes megyei magyarság mai helyzetéről, rámutatott, hogy nincs olyan Temes megyei közigazgatási egység, ahol a magyar közösség többségben élne, a települések több mint felében a magyarok lélekszáma 1–100 között forog, a 2011-es népszámlálási adatok pedig arra világítanak rá, hogy jelentős a népességfogyás a magyarság körében is. 1992-ben 77 ezer magyar ember élt a megyében, ma már csak 35 ezer. Bár a statisztikai adatok lehangolóak, Temes megyében van magyar élet, biztatónak nevezte, hogy több mint 1300 magyar gyermek tanul anyanyelvén és, hogy van magyar nyelvű sajtó, színház, több népi táncegyüttes, számtalan civil szervezet tevékenykedik, s mint mondta: „van magyar érdekképviseletünk, 18 településen önkormányzati képviselőnk, összesen 3 polgármesterünk és ugyancsak 3 alpolgármesterünk, parlamenti képviselőnk és magyar alprefektusunk van. Érdekképviseleti szervezetünk szorosan együttműködik az egyházakkal és a civil szervezetekkel, amelyekkel közös célunk a megmaradás magyarként itt, a Bánságban.” Elmondta még, hogy eddig minden hatodik Temes megyei magyar igényelt magyar állampolgárságot és meggyőződését fejezte ki, hogy ez a folyamat folytatódik. Halász Ferenc kifejezte örömét, hogy a Temes megyei szervezet házigazdája lehetett a szórványkonferenciának, amely számot adott arról, hogy mit sikerült megvalósítani a szórvány megyékben az elmúlt négy év alatt a kitűzött régi cselekvési tervből és, hogy itt fogadják el az újat cselekvési tervet, amely – reményei szerint – Temesvári Cselekvési Terv néven vonul be a történelembe.
A továbbiakban Pánczél Károly, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a Magyar Országgyűlés határozata arról, hogy november 15-e legyen az egész Kárpát-medencében a Magyar Szórvány Napja azt tükrözi, hogy a szórvánnyal törődni kell. Idézte Vetési László szavait: „a szórvány egy nemzet öregkora. Aki a szórványt nem becsüli, sem a tömböt, sem a jövőt nem érdemli.”
Slavomir Gvozdenovics, a szerb közösség részéről köszöntötte a Konferenciát és, a két nemzetiség bánsági sorsközösségét hangsúlyozva kívánt további jó együttműködést és sikert a konferencia munkálataihoz.
Winkler Gyula EP-képviselő megköszönte a házigazdáknak, a bánsági és temesvári magyar közösségnek, hogy ötödik alkalommal, a Bánság fővárosa ad otthont a Magyar Szórvány Napjának. „Köszöntöm ugyanakkor Erdély összes szórványtelepülésének képviselőit, akik azon dolgoznak, hogy a szórványközösségekben jövőt építsenek” mondta a képviselő.
Kovács Péter ügyvezető elnök kifejtette, amikor a szórvány cselekvési tervről, programokról beszélünk, a kulcsszó egyértelműen az összefogás kell legyen: a többségiek és a kisebbségben élők között, szórványmegyék egyházak, civilek, réteg- és ifjúsági szervezetek között, de a szórványban élő közösségek és Budapest között is.
A Szövetség ügyvezető elnöke a 2011-ben kidolgozott, közösségépítésre épülő, szórvány cselekvési terv kézzelfogható megvalósításait vette számba előadásában.
Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök arról tájékoztatta a konferencia résztvevőit, hogy konkrét, megvalósítható, számon kérhető szórvány cselekvési tervet dolgoztak ki az elkövetkező öt évre. Elmondta, hogy a szórványban élő magyaroknak sokszor nagyobb erőfeszítést kell tenniük azért, hogy megőrizzék nemzeti identitásukat, mint azoknak, akik számára magyarságuk megélése sokkal kevesebb akadályba ütközik, hisz kézügyben van a magyar kultúra, a magyar oktatás, a magyar sajtó, anyanyelvükön élik meg mindennapjaikat. Az új programok között kiemelt helyet szánnak a minőségi magyar oktatás kiterjesztésének, a magyar közösségi terek kialakításának, a tartalmas ifjúsági programoknak, a magyar házak hálózatba szervezésének. A következő négy évben kiemelt figyelmet fordítanak a nagyvárosi szórványra, mert ott a legnagyobb az identitásvesztés, a lemorzsolódás. „Vannak jó példák ebben a környezetben is: Temesváron például megoldották a gyermekek magyar iskolába való szállítását.
Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök tapasztalatát ismertette, amely szerint a szórványban élő diákok a székelyföldiekhez hasonlóan jeleskednek az országos megmérettetéseken. Fontos tevékenységként emelte ki a magyar pedagógusok kataszterének összeállítását, egyfajta „munkaerő-mérlegének” elkészítését, amely a szükséges szakmai képzések irányvonalát is megmutatja. „Meg fogjuk újítani a beiskolázási kampányunkat is, amely kiemelt társadalomszervezési tevékenységként szerepel további terveinkben. Ugyanakkor a pedagógusok hálózatának kialakításával a szakmai érdeklődést szeretnénk helyi szintről országos szintűre emelni” – ismertette Magyari Tivadar.
A Magyar Szórvány Napján Temesváron a résztvevők a legsikeresebb közösségépítő megvalósításaikat ismertették.
Burus Siklódi Botond a Magyar Kormány oktatási-nevelési támogatásának szórványközösségek megmaradásában betöltött szerepéről beszélt. Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei szervezetének elnöke azt emelte ki, hogy Arad megye legnagyobb magyar ifjúsági rendezvényévé nőtte ki magát a Kaszojai Ifjúsági Fesztivál, amely immár 11 éve bizonyítja, hogy a hely, amely összeköt nem csupán jól hangzó szlogen, hiszen a fesztivál szomszédos megyék, sőt határon túli résztvevőket is meg tudott szólítani. Décsei Attila, az RMDSZ Beszterce-Naszód Megyei szervezetének elnöke a nagy szórványban élő gyermekek utaztatásának a gondjairól beszélt. Szerinte erre megoldást csak az önálló magyar iskola létrehozása jelentene.
Vida Noémi a Máramaros megyei Nagybányán tíz éve rendszeresen megszervezett Főtér Fesztivál sikereit mutatta be.
Lőrincz Helga, az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetének elnöke a magyar nyelv ápolására irányuló törekvéseikről beszélt.
Demeter László, Kovászna megyei tanácsos a székely-szórvány kapcsolat programja, 2009 óta tartó működtetésének jelentőségét és eredményeit elemezte.
Mikes Melinda, a Brassó megyei Nőszervezet elnöke a szórványközösségek, a szórványban élő egyének identitásának megőrzésében kiemelkedő szerepet tulajdonít az összefogásnak, a közös fellépéseknek. Kocsis Attila igazgató és Csatlós Zsófia pedagógus a Téglás Gábor Iskolacsoport képviseletében jogos büszkeséggel ismertették a Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű program keretében elért sikereiket. A cserkészet szórványközösségekben betöltött szerepéről beszélt Béres István, az RMDSZ Történelmi Máramaros Területi Szervezetének elnöke.
Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője a Bánsági Vándorszínház sikeres történetét mutatta be a szórványkonferencián: „A vajdasági példa mintájára megalkotott Bánsági Vándorszínház nézőszáma folyamatosan nő és megfogalmazódott a közösségi igény a folytatásra.”– mondta a temesvári képviselő, aki a Vándorszínház létrehozásának az ötletgazdája. A konferencia résztvevői pedig a Vándorszínház idei turnéján visszhangos sikert aratott A helység kalapácsa című előadást tekinthették meg a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban, majd pedig részt vettek a Sógor Csaba európai parlamenti képviselő kezdeményezésre a Bánsági Magyar Nőszövetség által szervezett Bartók Béla kiállításon és hangversenyen.
Derűlátásra okot adó beteljesülések Erdély szórványvidékein
Winkler Gyula, európai parlamenti képviselő, a temesvári konferencia moderátora a konferenciát követően a lapunknak adott interjúban értékelte mind a temesvári konferenciát, mind a magyar szórvány sajtó helyzetéről tanácskozó vajdahunyadi konferenciát.
Nagyon örülök, hogy a Bánság fővárosában, Temesváron ünnepelhettük ötödik alkalommal a Magyar Szórvány Napját. Öt évvel ezelőtt az volt a szándékunk, hogy ezekkel a tanácskozásokkal hagyományt teremtsünk. Miután a magyar Országgyűlés is határozatban fogadta el ezt az immár hivatalos ünnepet. Itt, a temesvári konferencián kimondottan a jó példákra koncentráltunk, a szórványközösségek kiválasztották a sokrétű tevékenységük során elért eredmények közül azt a rendezvényt, kezdeményezést, amelyet a legnagyobb sikerüknek tartanak. Ezek bemutatását kértük, azért, hogy kölcsönösen tanuljunk belőlük. A több mint két és fél órás beszélgetések során a cserkész mozgalomtól a kulturális, oktatási mozgalmakig, a magyarházak munkájától az ifjúsági kezdeményezésekig, a szabadtéri fesztiváloktól a Fogadj örökbe egy műemléket mozgalomig egész értékes skála, ami azt bizonyítja, hogy a közösségeink képesek kitalálni és véghezvinni olyan kezdeményezéseket, amelyekre fogékonyak a magyar emberek. Ugyanakkor az is kiderült, hogy bár sok minden az anyagi támogatásoknak a függvénye, mégis a legnagyobb hiány inkább a kezdeményezésből, az ötletességből és az önkéntességből van. Itt olyan sok szép megvalósításról hallhattunk, amit nem pénzzel oldottak meg. Ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy egy jó iskolarendszer, vagy a magyar házak működtetéséhez, lapok kiadásához nincs pénzre szükség, de ahhoz, hogy a közösséget megmozgassuk, ahhoz a pénz nem elég. Kell az, hogy az emberek magukénak érezzék a kezdeményezést, hogy bekapcsolódjanak. Talán ez a legfontosabb tanulsága a mai napnak, és én is remélem, ahogy Halász Ferenc helyi elnökünk mondta az itt elfogadott 2015–2019-es Cselekvési terv Temesvári cselekvési tervként vonul be a történelembe.
A temesvári konferenciával párhuzamosan Vajdahunyadon a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviselőinek részvételével háromnapos konferencia zajlott, amelyen szórványban működő magyar média helyzetét vehettük számba.
Igen, ott arról tanácskoztunk, hogy milyen szerepe van a sajtónak a közösségépítésben. S egyértelmű következtetés: magyar sajtó, magyar média nélkül közösségépítés a szórványban lehetetlen, hiszen általa jut el a felhívás, az üzenet, az információ magyarul, anyanyelven közösségeink tagjaihoz. Azt is megállapíthatjuk, hogy a média minden formájára szükség van, de talán a nyomtatott sajtó – amely mellesleg a legdrágábban előállítható – a legfontosabb a családok számára. Ezért az új szórvány cselekvési tervben két kérdés is erre irányul, amelyeknek megvalósításához próba jelleggel minél hamarabb hozzá kell fogni. Ezzel alapot teremthetnénk ahhoz, hogy biztosítani tudjunk nyomtatott magyar sajtót a szórványban élő nemzettársaink számára.
Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője a Bánsági Vándorszínház sikeres történetét mutatta be a szórványkonferencián: „A vajdasági példa mintájára megalkotott Bánsági Vándorszínház nézőszáma folyamatosan nő és megfogalmazódott a közösségi igény a folytatásra.”– mondta a temesvári képviselő, aki a Vándorszínház létrehozásának az ötletgazdája. A konferencia résztvevői pedig a Vándorszínház idei turnéján visszhangos sikert aratott A helység kalapácsa című előadást tekinthették meg a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban, majd pedig részt vettek a Sógor Csaba európai parlamenti képviselő kezdeményezésre a Bánsági Magyar Nőszövetség által szervezett Bartók Béla kiállításon és hangversenyen.
Graur János
hetiujszo.ro
2016. január 6.
Király András államtitkár helyzetelemzője
Közüggyé tenni anyanyelvű oktatásunkat
Király András oktatási államtitkárral az anyanyelvű oktatásunknak az időszerű kérdéseit, az e téren kifejtett törekvéseket, illetve a várható változásokat vettük számba.
Amint előrebocsátotta, az időszerű kérdéseknek a boncolgatása mindenképp szükséges, hiszen e fonalat vissza kell göngyölíteni, mert igazából nem tudták megvalósítani mindazt, amit 2010–2011 táján elképzeltek. Ha az elmúlt évet értékeljük, az eléggé szürkére sikerült olyan értelemben, hogy voltak megvalósítások, de olyan elképzelések is, amelyeket nem sikerült életbe ültetni.
Váltakozó eredmények
Mindenképp pozitívumnak számít, hogy 2-3 évi előkészítő munka eredményeként, Marosvásárhelyen sikerült beindítani a katolikus líceumot, ami komoly eredmény az ottani magyar közösség számára. Ugyanakkor Besztercén nem sikerült az önálló magyar iskolaközpontot létrehozni. A törvény metodológiája értelmében, a létrehozásban döntő szerepe van a helyi tanácsnak, hiszen az működteti a város iskoláit, de szükség van a tanfelügyelőség jóváhagyására is. Az viszont nem jött össze, noha a városi tanácsnak a pozitív döntése megszületett. A sikertelenségben erősen „kilóg a lóláb”, hiszen a helyi tanács ülésvezetője a főtanfelügyelő asszony volt, aki pontosan tudta, hogyan kell megfogalmazni egy kedvező tanácsi határozatot, olyan módon, hogy az Oktatási Minisztérium ne fogadhassa el. Vagyis, a tanácsi határozat jegyzőkönyve tele volt feltételes móddal, az iskola működésére vonatkozó hibás megnevezésekkel, de a Minisztériumban is kicsúszott az időből, ezért mikorra hozzájuk eljutott, kijavították a hibákat, de Besztercén már nem tudtak egy döntőképes városi tanácsülést összehozni, mert egyes tanácsosok a távolmaradásukkal bojkottálták. Annak ellenére, hogy Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ-nek helyettes főtanfelügyelője, a városi tanácsban két képviselője van. Ha viszont nem találnak támogató partnereket, bármennyire is aktív a két tanácsos, nem tud keresztülvinni egy ilyen kényes határozatot. Természetesen nem adják fel, annál is inkább, mert az új évben, amikor a jelenlegi kormány a munkájába politikamentességet próbál bevinni, talán sikerülhet.
Sikeresnek mondható a hosszas, kemény küzdelem, amit az oktatási törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó, létszám alatti osztályok engedélyezésének a betartása érdekében folytattak. E módszertant addig gyúrták, amíg a törvénybe bekerült, hogy a jelzett osztályoknak a jóváhagyásában a kisebbségi államtitkárság mondja ki a döntő szót, miniszteri rendelettel. Természetesen, ehhez nagyon sokat kell beszélgetni, aminek a jóvoltából tavaly országos szinten 236 osztályt sikerült megmenteni, köztük sok Arad megyeit is. A tanügyi törvénynek van egy olyan kitétele is, hogy a diáklétszámhoz köti a kiutalt pénzt, ami egyenlő a diáklétszám és a fejkvóta szorzatával. Ebben viszont nincsenek benne a minőségi szorzók, amit minden alkalommal, minden miniszternek elmondnak. Azzal együtt, hogy a törvényben szerepel: állandóan figyelembe kell venni a minőségi, a nyelvi szorzókat, a földrajzi elszigeteltséget, illetve a létszámkérdéseket. Egyetlen dolgot, az éghajlati tényezőt, illetve a városi vagy falusi környezetet veszik figyelembe. Mert a kisebbségekre is van egy 0,2-es szorzó, ami nem elég. Mindezzel nem akarja a bizonyítványt magyarázni, de a korrektségért el kell mondania: számos megyei tanfelügyelőséggel nagyon jól együtt tudnak működni, ezért Király András inkább a segítőkészséget tapasztalja, csakhogy azok is menekülnek a pénzügyi kérdésektől.
A rendszer működésének egyáltalán nem használ, hogy 2010 óta a nyolcadik miniszter vezeti a tanügyet. Közülük csak két miniszter volt, akik 2-2 évet dolgoztak, a többiek olyan rövid ideig töltötték be a tisztséget, hogy nem tudtak érdemben dolgozni. Az elmúlt év új miniszterrel kezdődött, és ugyancsak újjal végződött is. A jelenlegi kormány is tudja: egy éve van, ezért valójában semmi komolyhoz nem foghat, mert kifut az időből, ráadásul nem tapasztalható egymásra épültség, vagyis tovább vinni az előd által elkezdett munkát.
Az elmúlt miniszterrel elkezdődött a versenyvizsgák bevezetése, ezért a főtanfelügyelők nagyjából rendben vannak, következnek a helyettes főtanfelügyelők második vizsgái, majd jön a nagy gond, az iskolaigazgatók versenyvizsgái. A tanügyi törvényben az is benne van, hogy a tanfelügyelőségek, az iskolák vezetésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségeknek az akaratát. Tehát majd meg kell értetni, hogy a kisebbségi csoportok igazából nem pártok, hanem érdekvédelmi szervezetek.
MOGYE-ügy
A MOGYE-ügyre vonatkozó kérdésre az államtitkár elmondta: az is megmozdult, noha két nagy gond van vele. Nagyon rossz egyetemi kartát fogadott el Funeriu idején a kormány. Későn jelezték, ezért a karta kifutott a 30 napból (a közvitára előírt periódus – szerk. megj.) tehát életbe lépett. A sok-sok egyeztetés eredményeként, a magyar nyelvű általános orvosi kart akkreditálták, majd a gyógyszerészetit is. Maradt a fogorvosi kar, amelyen azonban olyan kevés hallgató van, hogy az oktatók nem kérnek külön akkreditálást. Legnagyobb gond, hogy az Egyetem román többségű szenátusa nem fogadja el a tanügyi törvény meghatározását, miszerint az akkreditált szakoknak járnak a kutató-oktató intézetek. Azoknak viszont van pénzügyi biztonságuk, ami meghatározza a személyzetet, az állásokat. Mivel a szenátusban a magyarok 25%-ot tesznek ki, válaszul az üléseket bojkottálják, ami talán jól mutat kifelé, csakhogy kimaradnak a döntésekből. Mivel a mostani miniszter felsőoktatásban, kutatásban dolgozik, megpróbálják vele tisztázni a MOGYE akkreditált szaka körüli törvénytelenséget. Az arányoknak megfelelően kellene elosztani a fizetéses helyeket, miközben a valóságban általános osztályzat szerint juttatják fizetéses helyekhez a felvételizőket.
Tankönyv-gondok
Visszatérve a közoktatáshoz, ott komoly gondot okoz a tankönyvek kérdése, ami jelenleg úgy működik, hogy egy-egy tankönyvíró csoport a kiadó közvetítésével viszi piacra a tankönyveket. Ilyen helyzetben a magyar tankönyvek hátrányban vannak, hiszen évente csupán 10-12 ezer darabot lehet nyomtatni a 180-200 ezer román tankönyvhöz viszonyítva. A helyzetet súlyosbítja Pricopie volt miniszter döntése, miszerint a magyar tankönyveket a jóváhagyás érdekében szó szerint le kell fordítani az állam nyelvére, a kiadó költségére. Ez viszont rengeteg akadályba ütközik, különösen a specifikus tantárgyak estében.
A tankönyvek reformja idén a IV. osztályos könyvekhez jut el, jókora csúszással. Ilyen feltételek között, a tanterv alapján a régi könyvek használatával lehet tanítani. Ezenkívül digitális, interaktív tankönyveket is el kell készíteni, ami további bonyodalmakkal jár, hiszen az ország mintegy 163 ezer iskolájának a többsége nem rendelkezik a hozzá szükséges felszereltséggel.
Mivel a Minisztériumon belül a kisebbségi államtitkárságnak sokrétű a feladatköre, hozzá tartozik a parlamenti munka is, amit folyamatosan jól oldanak meg, jó kapcsolataik vannak a frakciókkal, a csoportokkal. Sikernek tekinthető, hogy a Minisztérium által támogatott, jelentős tantárgyversenyeket szervezhetnek. Ilyen például a Kárpát-medencei Matematikaverseny, illetve a Nemzetközi Magyar Nyelv és Irodalomverseny. Ezek mellett, idéntől rendszeresíteni kívánják a Magyar Iskolák Diákolimpiáját, aminek az ötletgazdája az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és az RMPSZ.
Sikerült előrelépni a csángóoktatás területén, ugyanis a Kisebbségi Államtitkárság, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség és az RMPSZ között megegyezés született, hogy a csángó-magyarok gyermekeit tanító pedagógusokat hivatalosan bevitték a rendszerbe. A fakultatív jellegű csángóoktatást 700-as diáklétszámmal vették át, manapság a számuk 2000 körüli.
Mindent egybevetve, Király András úgy érzi, az anyanyelvű oktatásban sikerült eredményeket elérni, de hiába szerveznek e tekintetben bármi építő jellegűt, ha azt a magyarsággal nem tudják közügyként elfogadtatni. Vagyis hiába szerveznek egy-egy városban egyetlen központi iskolát, ha a peremkerületekből a diákokat, utazási nehézségek miatt, nem viszik oda a szüleik. Ugyancsak sikeresnek lehet tekinteni az anyanyelvű szakoktatás beindítását, ami nagy hiánya volt az oktatási törvénynek. Manapság hároméves szakoktatás működik, de csupán azokban a megyékben, ahol nagy számban élnek magyarok. Szórványban ez nem működik, ezért egyetlen megoldás lehet számukra a kistérségek szerinti szakoktatás beindítása, szélesebb szakmai palettával.
Ha viszont van egy bizalom az anyanyelvű oktatás iránt, amelyről nem csak beszélünk, hanem a szülőkkel karöltve, komolyan teszünk is érte, van jövője, még sokáig jól működtethető – zárta évértékelőjét, helyzetelemzőjét Király András oktatási államtitkár.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
Közüggyé tenni anyanyelvű oktatásunkat
Király András oktatási államtitkárral az anyanyelvű oktatásunknak az időszerű kérdéseit, az e téren kifejtett törekvéseket, illetve a várható változásokat vettük számba.
Amint előrebocsátotta, az időszerű kérdéseknek a boncolgatása mindenképp szükséges, hiszen e fonalat vissza kell göngyölíteni, mert igazából nem tudták megvalósítani mindazt, amit 2010–2011 táján elképzeltek. Ha az elmúlt évet értékeljük, az eléggé szürkére sikerült olyan értelemben, hogy voltak megvalósítások, de olyan elképzelések is, amelyeket nem sikerült életbe ültetni.
Váltakozó eredmények
Mindenképp pozitívumnak számít, hogy 2-3 évi előkészítő munka eredményeként, Marosvásárhelyen sikerült beindítani a katolikus líceumot, ami komoly eredmény az ottani magyar közösség számára. Ugyanakkor Besztercén nem sikerült az önálló magyar iskolaközpontot létrehozni. A törvény metodológiája értelmében, a létrehozásban döntő szerepe van a helyi tanácsnak, hiszen az működteti a város iskoláit, de szükség van a tanfelügyelőség jóváhagyására is. Az viszont nem jött össze, noha a városi tanácsnak a pozitív döntése megszületett. A sikertelenségben erősen „kilóg a lóláb”, hiszen a helyi tanács ülésvezetője a főtanfelügyelő asszony volt, aki pontosan tudta, hogyan kell megfogalmazni egy kedvező tanácsi határozatot, olyan módon, hogy az Oktatási Minisztérium ne fogadhassa el. Vagyis, a tanácsi határozat jegyzőkönyve tele volt feltételes móddal, az iskola működésére vonatkozó hibás megnevezésekkel, de a Minisztériumban is kicsúszott az időből, ezért mikorra hozzájuk eljutott, kijavították a hibákat, de Besztercén már nem tudtak egy döntőképes városi tanácsülést összehozni, mert egyes tanácsosok a távolmaradásukkal bojkottálták. Annak ellenére, hogy Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ-nek helyettes főtanfelügyelője, a városi tanácsban két képviselője van. Ha viszont nem találnak támogató partnereket, bármennyire is aktív a két tanácsos, nem tud keresztülvinni egy ilyen kényes határozatot. Természetesen nem adják fel, annál is inkább, mert az új évben, amikor a jelenlegi kormány a munkájába politikamentességet próbál bevinni, talán sikerülhet.
Sikeresnek mondható a hosszas, kemény küzdelem, amit az oktatási törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó, létszám alatti osztályok engedélyezésének a betartása érdekében folytattak. E módszertant addig gyúrták, amíg a törvénybe bekerült, hogy a jelzett osztályoknak a jóváhagyásában a kisebbségi államtitkárság mondja ki a döntő szót, miniszteri rendelettel. Természetesen, ehhez nagyon sokat kell beszélgetni, aminek a jóvoltából tavaly országos szinten 236 osztályt sikerült megmenteni, köztük sok Arad megyeit is. A tanügyi törvénynek van egy olyan kitétele is, hogy a diáklétszámhoz köti a kiutalt pénzt, ami egyenlő a diáklétszám és a fejkvóta szorzatával. Ebben viszont nincsenek benne a minőségi szorzók, amit minden alkalommal, minden miniszternek elmondnak. Azzal együtt, hogy a törvényben szerepel: állandóan figyelembe kell venni a minőségi, a nyelvi szorzókat, a földrajzi elszigeteltséget, illetve a létszámkérdéseket. Egyetlen dolgot, az éghajlati tényezőt, illetve a városi vagy falusi környezetet veszik figyelembe. Mert a kisebbségekre is van egy 0,2-es szorzó, ami nem elég. Mindezzel nem akarja a bizonyítványt magyarázni, de a korrektségért el kell mondania: számos megyei tanfelügyelőséggel nagyon jól együtt tudnak működni, ezért Király András inkább a segítőkészséget tapasztalja, csakhogy azok is menekülnek a pénzügyi kérdésektől.
A rendszer működésének egyáltalán nem használ, hogy 2010 óta a nyolcadik miniszter vezeti a tanügyet. Közülük csak két miniszter volt, akik 2-2 évet dolgoztak, a többiek olyan rövid ideig töltötték be a tisztséget, hogy nem tudtak érdemben dolgozni. Az elmúlt év új miniszterrel kezdődött, és ugyancsak újjal végződött is. A jelenlegi kormány is tudja: egy éve van, ezért valójában semmi komolyhoz nem foghat, mert kifut az időből, ráadásul nem tapasztalható egymásra épültség, vagyis tovább vinni az előd által elkezdett munkát.
Az elmúlt miniszterrel elkezdődött a versenyvizsgák bevezetése, ezért a főtanfelügyelők nagyjából rendben vannak, következnek a helyettes főtanfelügyelők második vizsgái, majd jön a nagy gond, az iskolaigazgatók versenyvizsgái. A tanügyi törvényben az is benne van, hogy a tanfelügyelőségek, az iskolák vezetésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségeknek az akaratát. Tehát majd meg kell értetni, hogy a kisebbségi csoportok igazából nem pártok, hanem érdekvédelmi szervezetek.
MOGYE-ügy
A MOGYE-ügyre vonatkozó kérdésre az államtitkár elmondta: az is megmozdult, noha két nagy gond van vele. Nagyon rossz egyetemi kartát fogadott el Funeriu idején a kormány. Későn jelezték, ezért a karta kifutott a 30 napból (a közvitára előírt periódus – szerk. megj.) tehát életbe lépett. A sok-sok egyeztetés eredményeként, a magyar nyelvű általános orvosi kart akkreditálták, majd a gyógyszerészetit is. Maradt a fogorvosi kar, amelyen azonban olyan kevés hallgató van, hogy az oktatók nem kérnek külön akkreditálást. Legnagyobb gond, hogy az Egyetem román többségű szenátusa nem fogadja el a tanügyi törvény meghatározását, miszerint az akkreditált szakoknak járnak a kutató-oktató intézetek. Azoknak viszont van pénzügyi biztonságuk, ami meghatározza a személyzetet, az állásokat. Mivel a szenátusban a magyarok 25%-ot tesznek ki, válaszul az üléseket bojkottálják, ami talán jól mutat kifelé, csakhogy kimaradnak a döntésekből. Mivel a mostani miniszter felsőoktatásban, kutatásban dolgozik, megpróbálják vele tisztázni a MOGYE akkreditált szaka körüli törvénytelenséget. Az arányoknak megfelelően kellene elosztani a fizetéses helyeket, miközben a valóságban általános osztályzat szerint juttatják fizetéses helyekhez a felvételizőket.
Tankönyv-gondok
Visszatérve a közoktatáshoz, ott komoly gondot okoz a tankönyvek kérdése, ami jelenleg úgy működik, hogy egy-egy tankönyvíró csoport a kiadó közvetítésével viszi piacra a tankönyveket. Ilyen helyzetben a magyar tankönyvek hátrányban vannak, hiszen évente csupán 10-12 ezer darabot lehet nyomtatni a 180-200 ezer román tankönyvhöz viszonyítva. A helyzetet súlyosbítja Pricopie volt miniszter döntése, miszerint a magyar tankönyveket a jóváhagyás érdekében szó szerint le kell fordítani az állam nyelvére, a kiadó költségére. Ez viszont rengeteg akadályba ütközik, különösen a specifikus tantárgyak estében.
A tankönyvek reformja idén a IV. osztályos könyvekhez jut el, jókora csúszással. Ilyen feltételek között, a tanterv alapján a régi könyvek használatával lehet tanítani. Ezenkívül digitális, interaktív tankönyveket is el kell készíteni, ami további bonyodalmakkal jár, hiszen az ország mintegy 163 ezer iskolájának a többsége nem rendelkezik a hozzá szükséges felszereltséggel.
Mivel a Minisztériumon belül a kisebbségi államtitkárságnak sokrétű a feladatköre, hozzá tartozik a parlamenti munka is, amit folyamatosan jól oldanak meg, jó kapcsolataik vannak a frakciókkal, a csoportokkal. Sikernek tekinthető, hogy a Minisztérium által támogatott, jelentős tantárgyversenyeket szervezhetnek. Ilyen például a Kárpát-medencei Matematikaverseny, illetve a Nemzetközi Magyar Nyelv és Irodalomverseny. Ezek mellett, idéntől rendszeresíteni kívánják a Magyar Iskolák Diákolimpiáját, aminek az ötletgazdája az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és az RMPSZ.
Sikerült előrelépni a csángóoktatás területén, ugyanis a Kisebbségi Államtitkárság, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség és az RMPSZ között megegyezés született, hogy a csángó-magyarok gyermekeit tanító pedagógusokat hivatalosan bevitték a rendszerbe. A fakultatív jellegű csángóoktatást 700-as diáklétszámmal vették át, manapság a számuk 2000 körüli.
Mindent egybevetve, Király András úgy érzi, az anyanyelvű oktatásban sikerült eredményeket elérni, de hiába szerveznek e tekintetben bármi építő jellegűt, ha azt a magyarsággal nem tudják közügyként elfogadtatni. Vagyis hiába szerveznek egy-egy városban egyetlen központi iskolát, ha a peremkerületekből a diákokat, utazási nehézségek miatt, nem viszik oda a szüleik. Ugyancsak sikeresnek lehet tekinteni az anyanyelvű szakoktatás beindítását, ami nagy hiánya volt az oktatási törvénynek. Manapság hároméves szakoktatás működik, de csupán azokban a megyékben, ahol nagy számban élnek magyarok. Szórványban ez nem működik, ezért egyetlen megoldás lehet számukra a kistérségek szerinti szakoktatás beindítása, szélesebb szakmai palettával.
Ha viszont van egy bizalom az anyanyelvű oktatás iránt, amelyről nem csak beszélünk, hanem a szülőkkel karöltve, komolyan teszünk is érte, van jövője, még sokáig jól működtethető – zárta évértékelőjét, helyzetelemzőjét Király András oktatási államtitkár.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
2016. február 25.
Felmérést végez a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetéséről az RMDSZ
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) döntése értelmében az RMDSZ Ügyvezető Elnökség teljességre törekvő felmérést végez a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetéséről. A felmérés első részében a helységnévtáblákat, az önkormányzatok és ezek intézményeinek névtábláit, valamint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozását vizsgálja a szövetség.
A monitorizálás során a felmérést készítők a 2002-es népszámlálás adataiból a 2007-ben módosított törvényt figyelembe véve dolgoznak, amely szerint a 20 százalékos kisebbségi arányt képviselő települések esetében az anyanyelvhasználat szerzett jog. Amennyiben az ezt követő időszakban valamely kisebbség aránya a nyelvhasználati küszöb alá csökken, az említett nyelvi jogok továbbra is érvényben maradnak.
A tapasztalt szabálysértéseket az önkormányzatok, valamint az illetékes intézmények tudomására hozzák- olvasható a szövetség közleményében. Ismertetik a nyelvi jogokra vonatkozó előírásokat, felhívják az intézmények figyelmét a helyes névhasználatra, és kérik a törvényesség helyreállítását. „Településneveink kulturális örökségünk része, az intézménynevek magyar feltűntetése nyelvi komfortérzetünk elengedhetetlen feltétele. A nyelvi jogokkal kapcsolatos szabálysértések esetében – ha más eljárás nem célravezető – bírósági úton szerzünk érvényt a törvényi előírásoknakˮ – erősítette meg Székely István, a KAT elnöke.
Az elmúlt hónapokban az ország számos megyéjéből érkeztek a KAT-hoz helységnévtáblákat, illetve különböző intézmények feliratait rögzítő fotók. Eddig a Hunyad, Szeben és Kovászna megyei települések adatait dolgozták fel.
"Az eddigi adatok alapján a településtáblák döntő többségükben kétnyelvűek, és helyesen tüntetik fel a település magyar megnevezését, méretük is megfelel az előírásoknak. Több típusú szabálysértést is tapasztaltunk: hiányzik a helységnévtábla például Fotosmartonoson és Kispatakon, csak románul szerepel a helységnév Küküllőalmás bejáratánál. Sepsibesenyő esetében a településtáblán helytelenül csak Besenyő szerepel, előtag nélkül. Van olyan település is, például Papolc, ahol az üdvözlőtáblákon szerepel ugyan a magyar településnév, de a településtáblán már csak a román megnevezés olvasható. Több településtábla elhanyagolt, vagy megrongált, mint például Rákosdon, ahol a magyar megnevezést lefestették" - tájékoztatnak.
A KAT rendelkezésére álló adatok szerint Kovászna megyében van olyan vasútállomás is, ahol az állomástáblán a településnév csak román nyelven van feltüntetve, mint például Angyaloson. A vasútállomások esetében az adatgyűjtést még folytatják.
Az önkormányzati intézmények döntő többsége eleget tesz a kétnyelvűségre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, de van olyan település is, például Somogyom, ahol az iskolán és a kultúrházon csak román intézménytábla van. Van olyan község is, ahol az intézménytáblán helytelenül szerepel a magyar településnév: például Nagyajta helyett Nagy Ajta szerepel a polgármesteri hivatalon. Bereck esetében a Művelődési központ intézménynév szerepel helytelenül, rövid ü-vel, Csomakőrösön pedig az iskolán rövid ö-vel szerepel a település neve.
Az eddigi adatok szerint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozása megfelelő, itt azonban pontosítaniuk kell azon intézmények körét, amelyek a nyelvhasználattal kapcsolatos törvények hatálya alá esnek. maszol.ro
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) döntése értelmében az RMDSZ Ügyvezető Elnökség teljességre törekvő felmérést végez a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetéséről. A felmérés első részében a helységnévtáblákat, az önkormányzatok és ezek intézményeinek névtábláit, valamint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozását vizsgálja a szövetség.
A monitorizálás során a felmérést készítők a 2002-es népszámlálás adataiból a 2007-ben módosított törvényt figyelembe véve dolgoznak, amely szerint a 20 százalékos kisebbségi arányt képviselő települések esetében az anyanyelvhasználat szerzett jog. Amennyiben az ezt követő időszakban valamely kisebbség aránya a nyelvhasználati küszöb alá csökken, az említett nyelvi jogok továbbra is érvényben maradnak.
A tapasztalt szabálysértéseket az önkormányzatok, valamint az illetékes intézmények tudomására hozzák- olvasható a szövetség közleményében. Ismertetik a nyelvi jogokra vonatkozó előírásokat, felhívják az intézmények figyelmét a helyes névhasználatra, és kérik a törvényesség helyreállítását. „Településneveink kulturális örökségünk része, az intézménynevek magyar feltűntetése nyelvi komfortérzetünk elengedhetetlen feltétele. A nyelvi jogokkal kapcsolatos szabálysértések esetében – ha más eljárás nem célravezető – bírósági úton szerzünk érvényt a törvényi előírásoknakˮ – erősítette meg Székely István, a KAT elnöke.
Az elmúlt hónapokban az ország számos megyéjéből érkeztek a KAT-hoz helységnévtáblákat, illetve különböző intézmények feliratait rögzítő fotók. Eddig a Hunyad, Szeben és Kovászna megyei települések adatait dolgozták fel.
"Az eddigi adatok alapján a településtáblák döntő többségükben kétnyelvűek, és helyesen tüntetik fel a település magyar megnevezését, méretük is megfelel az előírásoknak. Több típusú szabálysértést is tapasztaltunk: hiányzik a helységnévtábla például Fotosmartonoson és Kispatakon, csak románul szerepel a helységnév Küküllőalmás bejáratánál. Sepsibesenyő esetében a településtáblán helytelenül csak Besenyő szerepel, előtag nélkül. Van olyan település is, például Papolc, ahol az üdvözlőtáblákon szerepel ugyan a magyar településnév, de a településtáblán már csak a román megnevezés olvasható. Több településtábla elhanyagolt, vagy megrongált, mint például Rákosdon, ahol a magyar megnevezést lefestették" - tájékoztatnak.
A KAT rendelkezésére álló adatok szerint Kovászna megyében van olyan vasútállomás is, ahol az állomástáblán a településnév csak román nyelven van feltüntetve, mint például Angyaloson. A vasútállomások esetében az adatgyűjtést még folytatják.
Az önkormányzati intézmények döntő többsége eleget tesz a kétnyelvűségre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, de van olyan település is, például Somogyom, ahol az iskolán és a kultúrházon csak román intézménytábla van. Van olyan község is, ahol az intézménytáblán helytelenül szerepel a magyar településnév: például Nagyajta helyett Nagy Ajta szerepel a polgármesteri hivatalon. Bereck esetében a Művelődési központ intézménynév szerepel helytelenül, rövid ü-vel, Csomakőrösön pedig az iskolán rövid ö-vel szerepel a település neve.
Az eddigi adatok szerint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozása megfelelő, itt azonban pontosítaniuk kell azon intézmények körét, amelyek a nyelvhasználattal kapcsolatos törvények hatálya alá esnek. maszol.ro
2016. március 3.
In memoriam Tokay György
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megrendülve búcsúzik Tokay Györgytől, egy kivételes romániai magyar politikustól és közéleti szereplőtől.
Volt parlamenti képviselő, RMDSZ-frakcióvezető, kisebbségügyi miniszter, balti-országokbeli nagykövet, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagja, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének alapító tagja.
1939. március 27-én született Kolozsvárott, jogi tanulmányait a Bolyai Egyetemen végezte. Jogtanácsosként kezdi közéleti pályáját, majd újságíró lesz, 1976-tól pedig ügyvédként dolgozik.
Az RMDSZ parlamenti csoportja „tiszteletbeli székelynek” nevezte Tokay Györgyöt a Har-Kov néven elhíresült ügyben való felszólalása miatt. „Tokay Gyurira mi felnéztünk. A parlamentben olyan természetességgel állt ki a mikrofon elé, és úgy beszélt román nyelven, hogy mindenki elhallgatott, és mindenki odafigyelt rá. Olyasmit képviselt, ami a román politikai életben vele, sajnos, elment. Szeretném, ha visszajönne és elmondaná: vigyázzunk egymásra” – méltatták életútját volt kollégái.
Az elmúlt 26 év egyik legmarkánsabb politikai személyisége volt Tokay György, aki elhívatottsággal, becsülettel és igazi úriemberként képviselte a Szövetséget. 2015-ben, az RMDSZ kongresszusán Ezüst Tulipán díjjal köszöntük meg több évtizedes munkásságát.
Tisztelettel hajtunk fejet bátor helytállása előtt.
Tokay Györgyöt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját halottjának tekinti.
Nyugodjon békében, emléke legyen áldott!
Vigasztalódást gyászoló szeretteinek!
Kelemen Hunor szövetségi elnök. erdon.ro
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megrendülve búcsúzik Tokay Györgytől, egy kivételes romániai magyar politikustól és közéleti szereplőtől.
Volt parlamenti képviselő, RMDSZ-frakcióvezető, kisebbségügyi miniszter, balti-országokbeli nagykövet, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagja, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének alapító tagja.
1939. március 27-én született Kolozsvárott, jogi tanulmányait a Bolyai Egyetemen végezte. Jogtanácsosként kezdi közéleti pályáját, majd újságíró lesz, 1976-tól pedig ügyvédként dolgozik.
Az RMDSZ parlamenti csoportja „tiszteletbeli székelynek” nevezte Tokay Györgyöt a Har-Kov néven elhíresült ügyben való felszólalása miatt. „Tokay Gyurira mi felnéztünk. A parlamentben olyan természetességgel állt ki a mikrofon elé, és úgy beszélt román nyelven, hogy mindenki elhallgatott, és mindenki odafigyelt rá. Olyasmit képviselt, ami a román politikai életben vele, sajnos, elment. Szeretném, ha visszajönne és elmondaná: vigyázzunk egymásra” – méltatták életútját volt kollégái.
Az elmúlt 26 év egyik legmarkánsabb politikai személyisége volt Tokay György, aki elhívatottsággal, becsülettel és igazi úriemberként képviselte a Szövetséget. 2015-ben, az RMDSZ kongresszusán Ezüst Tulipán díjjal köszöntük meg több évtizedes munkásságát.
Tisztelettel hajtunk fejet bátor helytállása előtt.
Tokay Györgyöt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját halottjának tekinti.
Nyugodjon békében, emléke legyen áldott!
Vigasztalódást gyászoló szeretteinek!
Kelemen Hunor szövetségi elnök. erdon.ro
2016. április 2.
Rendellenességek a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetésében
Eddig négy megye – Arad, Kovászna, Hunyad, Szeben –, illetve Történelmi Máramaros adatait dolgozta fel az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége annak a felmérésnek a keretében, amely a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését monitorizálja, a helységnévtáblák, az önkormányzatok és ezek intézményeinek névtáblái, valamint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozását vizsgálva – jelentette be Székely István, az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanácsának (KAT) elnöke. Elmondta: a KAT által megrendelt monitorizálás eddig feldolgozott adataiból világosan látszik, sajnos egyes esetekben mulasztások és hiányosságok tapasztalhatóak, pedig a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését a törvény előírja, és ez mindenki számára kötelező. „A törvény betartásában jó példát kell mutatnia minden olyan település polgármesterének, alpolgármesterének, tanácsosának, ahol többségében magyarok laknak” – tette hozzá.
A következetes monitorizálásnak köszönhetően számos szabálysértést, helytelen vagy hiányos feliratozást dokumentáltak. Több visszatérő típushiba is fellelhető: például csak románul szerepel a helységnévtábla vagy az önkormányzati intézmények neve, ilyen eset Kisvarjapuszta és Küküllőalmás. Van, ahol teljesen hiányzik a helységnévtábla a településről, például Fotosmartonoson és Kispatakon. Számos esetben helytelenül szerepel a település neve, például csupán Besenyő szerepel a hivatalos Sepsibesenyő helyett, Nagyzerénden pedig i-vel szerepel a település neve mind a településtáblán, mind az önkormányzati intézmények tábláin – derül ki a felmérésből.
Az önkormányzatok többsége eleget tesz a kétnyelvűségre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, de van olyan település is, például Somogyom, ahol az iskolán és a kultúrházon csak román nyelvű intézménytábla van, vagy Fazekasvarsánd és Szinte esetében az összes önkormányzati intézmény felirata csak románul szerepel. „Számos helytelen feliratot is találtunk, például Majláthfalván és Nagyzerénden a Művelődési ház felirat rövid ü-vel és ö-vel, Zimándújfaluban a Kultúrotthon rövid u-val, a Községi Könyvtár o-val, a település neve pedig ékezetek nélkül szerepel, illetve Nagyajta helyett Nagy Ajta látható a polgármesteri hivatalon. Bereck esetében a Művelődési központ intézménynév szerepel helytelenül, rövid ü-vel; Csomakőrösön pedig az iskolán rövid ö-vel díszeleg a település neve” – számolt be.
Székely István szerint az eddig tudomásukra jutott esetekben, amelyekben a kisebbségi jogok terén jogsérelmet észleltek, levélben fordulnak az illetékes hatóságokhoz. „Ismertetjük az érvényben lévő jogszabályok rendelkezéseit, felhívjuk a figyelmet a dokumentált rendellenességekre, a helyes névhasználatra, és kérjük a kétnyelvűség előírásainak betartását. Reméljük, hogy az esetek többségében nem szándékosságról, hanem inkább a kellő odafigyelés hiányáról, hanyagságról van szó, tehát ezek helyben orvosolhatóak. Azokban az esetekben, ahol az illetékes hatóságok nem kívánják alkalmazni a jogszabályok előírásait, bírósági úton fogunk érvényt szerezni jogainknak” – hangsúlyozta. Közlemény
Erdély.ma
Eddig négy megye – Arad, Kovászna, Hunyad, Szeben –, illetve Történelmi Máramaros adatait dolgozta fel az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége annak a felmérésnek a keretében, amely a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését monitorizálja, a helységnévtáblák, az önkormányzatok és ezek intézményeinek névtáblái, valamint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozását vizsgálva – jelentette be Székely István, az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanácsának (KAT) elnöke. Elmondta: a KAT által megrendelt monitorizálás eddig feldolgozott adataiból világosan látszik, sajnos egyes esetekben mulasztások és hiányosságok tapasztalhatóak, pedig a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését a törvény előírja, és ez mindenki számára kötelező. „A törvény betartásában jó példát kell mutatnia minden olyan település polgármesterének, alpolgármesterének, tanácsosának, ahol többségében magyarok laknak” – tette hozzá.
A következetes monitorizálásnak köszönhetően számos szabálysértést, helytelen vagy hiányos feliratozást dokumentáltak. Több visszatérő típushiba is fellelhető: például csak románul szerepel a helységnévtábla vagy az önkormányzati intézmények neve, ilyen eset Kisvarjapuszta és Küküllőalmás. Van, ahol teljesen hiányzik a helységnévtábla a településről, például Fotosmartonoson és Kispatakon. Számos esetben helytelenül szerepel a település neve, például csupán Besenyő szerepel a hivatalos Sepsibesenyő helyett, Nagyzerénden pedig i-vel szerepel a település neve mind a településtáblán, mind az önkormányzati intézmények tábláin – derül ki a felmérésből.
Az önkormányzatok többsége eleget tesz a kétnyelvűségre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, de van olyan település is, például Somogyom, ahol az iskolán és a kultúrházon csak román nyelvű intézménytábla van, vagy Fazekasvarsánd és Szinte esetében az összes önkormányzati intézmény felirata csak románul szerepel. „Számos helytelen feliratot is találtunk, például Majláthfalván és Nagyzerénden a Művelődési ház felirat rövid ü-vel és ö-vel, Zimándújfaluban a Kultúrotthon rövid u-val, a Községi Könyvtár o-val, a település neve pedig ékezetek nélkül szerepel, illetve Nagyajta helyett Nagy Ajta látható a polgármesteri hivatalon. Bereck esetében a Művelődési központ intézménynév szerepel helytelenül, rövid ü-vel; Csomakőrösön pedig az iskolán rövid ö-vel díszeleg a település neve” – számolt be.
Székely István szerint az eddig tudomásukra jutott esetekben, amelyekben a kisebbségi jogok terén jogsérelmet észleltek, levélben fordulnak az illetékes hatóságokhoz. „Ismertetjük az érvényben lévő jogszabályok rendelkezéseit, felhívjuk a figyelmet a dokumentált rendellenességekre, a helyes névhasználatra, és kérjük a kétnyelvűség előírásainak betartását. Reméljük, hogy az esetek többségében nem szándékosságról, hanem inkább a kellő odafigyelés hiányáról, hanyagságról van szó, tehát ezek helyben orvosolhatóak. Azokban az esetekben, ahol az illetékes hatóságok nem kívánják alkalmazni a jogszabályok előírásait, bírósági úton fogunk érvényt szerezni jogainknak” – hangsúlyozta. Közlemény
Erdély.ma
2016. május 4.
Irodalom, találkozások, szórakozás a Könyvhéten
Változatos programmal szólítják meg a különböző generációkat május 12-e és 15-e között a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szervezői, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése: könyvvásár, workshopok, színházi előadások, kiállítás, gyermekprogramok, slam poetry egyaránt szerepel a programban, ugyanakkor Varró Dániellel, Péterfy Gergellyel, Farkas Wellmann Endrével és Magyari Tivadar
Csomos Éva-Zsuzsánna főszervező, az Ügyvezető Elnökség munkatársa a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: a Fogoly utca a találkozások helyszíne lesz; kicsik és nagyok, családok és barátok meghitt, kellemes környezetben kapcsolódhatnak ki.
Szabadság (Kolozsvár) ral is találkozhat a közönség.
Változatos programmal szólítják meg a különböző generációkat május 12-e és 15-e között a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szervezői, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése: könyvvásár, workshopok, színházi előadások, kiállítás, gyermekprogramok, slam poetry egyaránt szerepel a programban, ugyanakkor Varró Dániellel, Péterfy Gergellyel, Farkas Wellmann Endrével és Magyari Tivadar
Csomos Éva-Zsuzsánna főszervező, az Ügyvezető Elnökség munkatársa a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: a Fogoly utca a találkozások helyszíne lesz; kicsik és nagyok, családok és barátok meghitt, kellemes környezetben kapcsolódhatnak ki.
Szabadság (Kolozsvár) ral is találkozhat a közönség.
2016. május 4.
A közéleti Tamási – Változatos programok a kolozsvári könyvhéten
Többek között Varró Dániellel, Péterfy Gergellyel, Farkas Wellmann Endrével és Magyari Tivadarral találkozhatnak a könyvek szerelmesei május 12–15. között a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten.
Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett eseményen a könyvvásár mellett workshopok, színházi előadások, kiállítás, gyermekprogramok, slam poetry is várja az érdeklődőket, esténként pedig koncertekre várják a közönséget a Fogoly (Potaissa) utcában. Fellép ByeAlex, a Bagossy Brothers Company, a Jazzybirds és a Garabonciás együttes.
H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke a neves szerzőkhöz kapcsolódó évfordulókra hívta fel a figyelmet, amelyek köré megemlékező eseményeket szerveztek. „Tavaly Makkai Sándorra, tavalyelőtt Bánffy Miklósra emlékeztünk, idén Tamási Áron a főszereplő halálának 50 éves jubileuma alkalmából. Úgy gondoljuk, elég nagy írónk ő ahhoz, hogy felfigyeljünk rá a könyvhéten. Nem a szépíró Tamásira, a közéleti szereplőre figyelünk elsősorban" – jelentette ki H. Szabó Gyula.
Mint mondta, Szilágyi Domokos Öregek könyvével kapcsolatban műfordításokkal, szakmai fordításokkal és a szerző halálának 40. évfordulójával is foglalkoznak, a könyvhét előtt pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház a költemény alapján készült előadást mutat be. Emellett megemlékeznek Méhes György születésének 100. évfordulójáról is. Idén lesz nulladik napja is a rendezvénynek, 11-én este Kulin Ferenc magyarországi kritikus, irodalomtörténész lesz Mile Lajos főkonzul vendége.
A könyvhetet, illetve a hozzá kapcsolódó vásárt május 12-én, csütörtök délután nyitják meg hivatalosan, majd a Kitömött barbár című regényével népszerűvé vált Péterfy Gergellyel találkozhat a közönség. Politikus elődeim – Bánffy Miklós és Domokos Géza címmel Markó Bélával is szerveznek beszélgetést, de bemutatja új könyvét többek között Jancsik Pál, Király László és Fekete Vince is. Tamási Áron munkásságára emlékkonferencián tekintenek vissza.
A Fogoly utca mellett a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében, a Kolozsvár Társaság Székházában, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél, a Báthory István Elméleti Gimnáziumban, a Bulgakov irodalmi kávéházban, valamint a K+ közösségi térben is lesznek események.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Többek között Varró Dániellel, Péterfy Gergellyel, Farkas Wellmann Endrével és Magyari Tivadarral találkozhatnak a könyvek szerelmesei május 12–15. között a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten.
Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett eseményen a könyvvásár mellett workshopok, színházi előadások, kiállítás, gyermekprogramok, slam poetry is várja az érdeklődőket, esténként pedig koncertekre várják a közönséget a Fogoly (Potaissa) utcában. Fellép ByeAlex, a Bagossy Brothers Company, a Jazzybirds és a Garabonciás együttes.
H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke a neves szerzőkhöz kapcsolódó évfordulókra hívta fel a figyelmet, amelyek köré megemlékező eseményeket szerveztek. „Tavaly Makkai Sándorra, tavalyelőtt Bánffy Miklósra emlékeztünk, idén Tamási Áron a főszereplő halálának 50 éves jubileuma alkalmából. Úgy gondoljuk, elég nagy írónk ő ahhoz, hogy felfigyeljünk rá a könyvhéten. Nem a szépíró Tamásira, a közéleti szereplőre figyelünk elsősorban" – jelentette ki H. Szabó Gyula.
Mint mondta, Szilágyi Domokos Öregek könyvével kapcsolatban műfordításokkal, szakmai fordításokkal és a szerző halálának 40. évfordulójával is foglalkoznak, a könyvhét előtt pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház a költemény alapján készült előadást mutat be. Emellett megemlékeznek Méhes György születésének 100. évfordulójáról is. Idén lesz nulladik napja is a rendezvénynek, 11-én este Kulin Ferenc magyarországi kritikus, irodalomtörténész lesz Mile Lajos főkonzul vendége.
A könyvhetet, illetve a hozzá kapcsolódó vásárt május 12-én, csütörtök délután nyitják meg hivatalosan, majd a Kitömött barbár című regényével népszerűvé vált Péterfy Gergellyel találkozhat a közönség. Politikus elődeim – Bánffy Miklós és Domokos Géza címmel Markó Bélával is szerveznek beszélgetést, de bemutatja új könyvét többek között Jancsik Pál, Király László és Fekete Vince is. Tamási Áron munkásságára emlékkonferencián tekintenek vissza.
A Fogoly utca mellett a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében, a Kolozsvár Társaság Székházában, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél, a Báthory István Elméleti Gimnáziumban, a Bulgakov irodalmi kávéházban, valamint a K+ közösségi térben is lesznek események.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2016. május 13.
Négy nap a könyvek és az irodalom vonzásában
A nyomtatott könyv lehet az összekötő elem ember és ember, szerzők és olvasók között a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét idején, az eseményekben bővelkedő rendezvénysorozat számos könyvbemutatóval és író–olvasó találkozóval (is) várja az érdeklődőket vasárnapig a különböző helyszíneken.
A kiadók, kereskedők, kézművesek, antikváriusok által „belakott” Fogoly utcai könyvvásártól néhány méterre, a várfal tövében helyezték el a fesztivál színpadát, amely többek között a zenés, táncos előadások helyszíneként szolgál. Itt nyitották meg tegnap délután a négynapos könyvhetet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös rendezvényét. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke bejelentette: ezúttal Láng Gusztáv irodalomtörténésznek ítélték a Kolozsvár büszkesége kitüntetést.
(F. Zs.)
Szabadság (Kolozsvár)
A nyomtatott könyv lehet az összekötő elem ember és ember, szerzők és olvasók között a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét idején, az eseményekben bővelkedő rendezvénysorozat számos könyvbemutatóval és író–olvasó találkozóval (is) várja az érdeklődőket vasárnapig a különböző helyszíneken.
A kiadók, kereskedők, kézművesek, antikváriusok által „belakott” Fogoly utcai könyvvásártól néhány méterre, a várfal tövében helyezték el a fesztivál színpadát, amely többek között a zenés, táncos előadások helyszíneként szolgál. Itt nyitották meg tegnap délután a négynapos könyvhetet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös rendezvényét. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke bejelentette: ezúttal Láng Gusztáv irodalomtörténésznek ítélték a Kolozsvár büszkesége kitüntetést.
(F. Zs.)
Szabadság (Kolozsvár)
2016. július 4.
Régészekké válhatnak egy hétre Vajdahunyadon a fiatal táborozók
Régészeti tábort szervez az RMDSZ Hunyad megyei szervezete és az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének kulturális főosztálya Vajdahunyadon július 4–13. között a Hunyad Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a Communitas Alapítvány, valamint Winkler Gyula európai parlamenti képviselő támogatásával. A régészeti szakgyakorlaton 18 fiatal fog leletanyagokat gyűjteni Vajdahunyadon, Erdély egyik legjelentősebb és impozánsabb várának árkát kutatva.
Winkler Gyula a kezdeményezésről elmondta: nagy fantáziát lát azokban a programokban, amelyek a fiatalokat szólítják meg, megismertetik velük a műemlékvédelmet. „Úgy vélem, a szórványnak épp ilyen kezdeményezésekre van szüksége, hiszen ha bekapcsolódnak a fiatalok ezekbe a programokba, az garanciát is jelent arra, hogy lesz magyar élet a szórványban évtizedek múlva is” – jelentette ki a képviselő, majd hozzátette: „a dél-erdélyi szórvány és Hunyad megye különösen gazdag az épített örökség vagy akár a feltáratlan történelmi emlékhelyek szempontjából is. Mind olyan értéket hordoznak, amelyet érdemes megismerni, ezért igyekeznünk kell, hogy feltárjuk, megmentsük és értékesítsük ezt az örökséget.”
A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumból öt diák, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről négy hallgató érkezik a gyakorlatra, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nagyszalontai gyermekotthonából pedig nyolcan vesznek részt a dr. Csók Zsolt régész vezette ásatáson.
„Úgy gondolom, hogy a múlt feltárásával, a régészet lebilincselő tudományának megismerésével egyben a jövőjüket, szülőföld iránti ragaszkodásukat is építik a táborban résztvevő fiatalok” – nyilatkozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke a tábort megelőzően. Rámutatott: „a diákok kultúránk, épített örökségünk iránti érdeklődésének felkeltésére Vajdahunyad remek helyszíni választás. Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket mozgalom fiatal győztesei is a napokban vesznek részt egy hasonló elgondolású táborban Kalotaszentkirályon, ahol a műemlékekkel való foglalkozás mellett kommunikációs képzést szervezünk nekik. Bízom benne, hogy mindkét tábor eredményes lesz, és a szakmai alapok elsajátítása mellett a történelem iránti szeretetüket is megalapozzuk.”
A diákokat beavatják a fotózás rejtelmeibe, megtanulhatnak műszaki rajzot készíteni, megismerhetik a tudományos kutatás munkafolyamatait, valamint leletanyagok tisztítását, fényképezését, rajzolását is gyakorolhatják. A tábor célja a résztvevők képességeinek, szakmai és helytörténeti ismereteinek fejlesztése mellett a várárokkal kapcsolatos régészeti anyagok gyűjtése, fényképes dokumentáció készítése, topográfiai mérések elvégzése.
Nyugati Jelen (Arad)
Régészeti tábort szervez az RMDSZ Hunyad megyei szervezete és az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének kulturális főosztálya Vajdahunyadon július 4–13. között a Hunyad Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a Communitas Alapítvány, valamint Winkler Gyula európai parlamenti képviselő támogatásával. A régészeti szakgyakorlaton 18 fiatal fog leletanyagokat gyűjteni Vajdahunyadon, Erdély egyik legjelentősebb és impozánsabb várának árkát kutatva.
Winkler Gyula a kezdeményezésről elmondta: nagy fantáziát lát azokban a programokban, amelyek a fiatalokat szólítják meg, megismertetik velük a műemlékvédelmet. „Úgy vélem, a szórványnak épp ilyen kezdeményezésekre van szüksége, hiszen ha bekapcsolódnak a fiatalok ezekbe a programokba, az garanciát is jelent arra, hogy lesz magyar élet a szórványban évtizedek múlva is” – jelentette ki a képviselő, majd hozzátette: „a dél-erdélyi szórvány és Hunyad megye különösen gazdag az épített örökség vagy akár a feltáratlan történelmi emlékhelyek szempontjából is. Mind olyan értéket hordoznak, amelyet érdemes megismerni, ezért igyekeznünk kell, hogy feltárjuk, megmentsük és értékesítsük ezt az örökséget.”
A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumból öt diák, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről négy hallgató érkezik a gyakorlatra, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nagyszalontai gyermekotthonából pedig nyolcan vesznek részt a dr. Csók Zsolt régész vezette ásatáson.
„Úgy gondolom, hogy a múlt feltárásával, a régészet lebilincselő tudományának megismerésével egyben a jövőjüket, szülőföld iránti ragaszkodásukat is építik a táborban résztvevő fiatalok” – nyilatkozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke a tábort megelőzően. Rámutatott: „a diákok kultúránk, épített örökségünk iránti érdeklődésének felkeltésére Vajdahunyad remek helyszíni választás. Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket mozgalom fiatal győztesei is a napokban vesznek részt egy hasonló elgondolású táborban Kalotaszentkirályon, ahol a műemlékekkel való foglalkozás mellett kommunikációs képzést szervezünk nekik. Bízom benne, hogy mindkét tábor eredményes lesz, és a szakmai alapok elsajátítása mellett a történelem iránti szeretetüket is megalapozzuk.”
A diákokat beavatják a fotózás rejtelmeibe, megtanulhatnak műszaki rajzot készíteni, megismerhetik a tudományos kutatás munkafolyamatait, valamint leletanyagok tisztítását, fényképezését, rajzolását is gyakorolhatják. A tábor célja a résztvevők képességeinek, szakmai és helytörténeti ismereteinek fejlesztése mellett a várárokkal kapcsolatos régészeti anyagok gyűjtése, fényképes dokumentáció készítése, topográfiai mérések elvégzése.
Nyugati Jelen (Arad)
2016. július 26.
Új helyszínen a MIÉRT szervezte EU-tábor
A 2016-os helyhatósági választások lesz az egyik fő téma
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Kós Károly Akadémia tizenharmadik alkalommal szervezi meg az EU Tábort. Idén július 27 és 31. között kerül megrendezésre és újult helyszínnel jelentkezik. A rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park ad otthont. Az idei EU Tábor mottója „A fiatalok Európája” - olvasható a rendezvény honlapján.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke elmondta „A minden évben többszáz fiatal számára találkozási pontot jelentő EU Táborban az eddigiekhez hasonlóan idén is a hangsúlyt az aktuális európai problémákra fektetjük. A fiatalok, ifjúsági szervezetek és az Európai Unió kapcsolatát szeretnénk taglalni. Úgy gondolom, nagyon fontos ezzel a témakörrel foglalkozni, hiszen ahogy a Brexit kapcsán is láthattuk a fiatalok nagy számban a EU mellett döntöttek, ami nem jelent mást, mint azt, hogy a fiatalok Európáját éljük.”
Az előadások során a 2016-os helyhatósági választások lesz az egyik fő téma, a választások során tisztséget elnyert fiatal polgármesterek, illetve olyan képviselők lesznek a tábor meghívottjai, akik az önkormányzati munka kihívásairól mesélnek majd. Ugyanakkor, a jelenleg Európában zajló események is fontos szerepet kapnak, hiszen például a Brexit is terítéken lesz.
A tábor weboldalán olvasható sajtóanyag szerint a tavalyi évben elindított nagy népszerűségnek örvendő tabu sarok idén is szerves része lesz a tábornak, a résztvevők kényes témákat boncolgató személyes történeteket hallgathatnak meg.A tábor meghívottja lesz Gombola András, akik évekig hajléktalan volt, ennek a létnek a viszontagságairól mesél majd, Juhász Anita, aki a napjainkban egyre jobban elterjedő virtuális zaklatás témakörét járja körül, valamint Szabó Zoltán, Kobra, aki az elkényelmesedett fiatalokat komfortzónájából próbálja meg kirázni az európai biciklitúrájának élménybeszámolójával.
Az öt napos tábor a színvonalas előadások mellett számos szórakozási lehetőséget is nyújt majd a résztvevőknek. Esténként erdélyi fiatal DJ-k szórakoztatják majd a fiatalokat, valamint a Kolozsvári Beerpong Egyesület által szervezett csapatjátékokon is részt vehetnek az érdeklődők.
A szervezők idén körülbelül 350 résztvevőre számítanak, a tábor programját a miert.ro/eu-tabor honlapon lehet megtekinteni. A legújabb hírek, fotók, érdekességek a honlap mellett a MIÉRT Facebook-oldalán (facebook.com/miert.ro) érhetőek el.
Szabadság (Kolozsvár)
A 2016-os helyhatósági választások lesz az egyik fő téma
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Kós Károly Akadémia tizenharmadik alkalommal szervezi meg az EU Tábort. Idén július 27 és 31. között kerül megrendezésre és újult helyszínnel jelentkezik. A rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park ad otthont. Az idei EU Tábor mottója „A fiatalok Európája” - olvasható a rendezvény honlapján.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke elmondta „A minden évben többszáz fiatal számára találkozási pontot jelentő EU Táborban az eddigiekhez hasonlóan idén is a hangsúlyt az aktuális európai problémákra fektetjük. A fiatalok, ifjúsági szervezetek és az Európai Unió kapcsolatát szeretnénk taglalni. Úgy gondolom, nagyon fontos ezzel a témakörrel foglalkozni, hiszen ahogy a Brexit kapcsán is láthattuk a fiatalok nagy számban a EU mellett döntöttek, ami nem jelent mást, mint azt, hogy a fiatalok Európáját éljük.”
Az előadások során a 2016-os helyhatósági választások lesz az egyik fő téma, a választások során tisztséget elnyert fiatal polgármesterek, illetve olyan képviselők lesznek a tábor meghívottjai, akik az önkormányzati munka kihívásairól mesélnek majd. Ugyanakkor, a jelenleg Európában zajló események is fontos szerepet kapnak, hiszen például a Brexit is terítéken lesz.
A tábor weboldalán olvasható sajtóanyag szerint a tavalyi évben elindított nagy népszerűségnek örvendő tabu sarok idén is szerves része lesz a tábornak, a résztvevők kényes témákat boncolgató személyes történeteket hallgathatnak meg.A tábor meghívottja lesz Gombola András, akik évekig hajléktalan volt, ennek a létnek a viszontagságairól mesél majd, Juhász Anita, aki a napjainkban egyre jobban elterjedő virtuális zaklatás témakörét járja körül, valamint Szabó Zoltán, Kobra, aki az elkényelmesedett fiatalokat komfortzónájából próbálja meg kirázni az európai biciklitúrájának élménybeszámolójával.
Az öt napos tábor a színvonalas előadások mellett számos szórakozási lehetőséget is nyújt majd a résztvevőknek. Esténként erdélyi fiatal DJ-k szórakoztatják majd a fiatalokat, valamint a Kolozsvári Beerpong Egyesület által szervezett csapatjátékokon is részt vehetnek az érdeklődők.
A szervezők idén körülbelül 350 résztvevőre számítanak, a tábor programját a miert.ro/eu-tabor honlapon lehet megtekinteni. A legújabb hírek, fotók, érdekességek a honlap mellett a MIÉRT Facebook-oldalán (facebook.com/miert.ro) érhetőek el.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. július 29.
EU-tábor
Közös érdekünk a műemlékvédelem
A józan ész azt diktálja, hogy műemlékeinket felújítsuk. Közös érdekünk, hogy épített örökségünkkel turistákat vonzzunk, ennek hasznát pedig élvezze közösségünk – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke július 27-én, szerdán, aki Kortalan örökség címmel tartott előadást az EU- tábor első napján. A július 31-ig tartó tábort idén tizenharmadik alkalommal szervezte meg a Magyar Ifjúsági Értekezlet az RMDSZ Ügyvezető Elnökségével és a Kós Károly Akadémiával partnerségben.
"Húsz évvel ezelőtt néhány rövidnadrágos fiatal döntött arról, hogy a bonchidai kastélyt kimozdítja romos állapotából. Nem igazán tudtuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de már nem tűrtük a műemlék akkori sínylődését" – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Csilla, az akkori munkálatokat magára vállaló Transylvania Trust Alapítvány vezetője. A műemlékekhez sokféleképpen lehet viszonyulni – véli a kulturális szakember, szerinte egyesek a múltat sírják vissza általuk, a bonchidai kastély esetében például Bánffy Miklós emlékét lehet büszkén felidézni. "De vannak olyanok is, akiknek a romok lehetetlen feladatot jelentenek, a felújításban, átörökítésben közösségi érdeket látnak. A felújítási projektünk kimozdította Bonchidát a pusztulásból" – tette hozzá Hegedüs Csilla.
Az ügyvezető alelnök előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma emberének ki kell használnia épített örökségét, amelynek hatása főként a fiataloknak kedvez, azoknak, akik élettel tudják megtölteni azt, majd példaként említette az Electric Castle fesztivált. "Bonchidának semmi esélye a túlélésre, ha nem tud örömet szerezni a fiataloknak. Egy műemlék hiába a legkirályabb múzeum, ha a fiataloknak nincs rá szüksége, semmi esély a fennmAradásra" – érvelt, majd példaként felhozta: a Bánffy- kastély is azért ment tönkre az évek során, mert senki sem akarta használni egészen tizennyolc évvel ezelőttig.
Arról, hogy mit jelent számára ez a projekt, elmondta: állandó kihívást, hiszen semmilyen állami támogatásban nem részesül a kastély tizennégy éve, holott azt nem bizonyos kitüntetett státusú emberek, hanem a közösség használja. "További hétmillió euróra van szükségünk ahhoz, hogy a munkálatokat befejezzük. Ha Románia kormánya nem tudja megköszönni azoknak a segítségét, akik az ország épített örökségét szívügyüknek tekintik, mi megtesszük: nagyon hálásak vagyunk azoknak a diákoknak, akik évente csatlakoznak hozzánk, s úgy tanulnak, hogy kétkezi munkával besegítenek az építésbe, akik a helyi közösség, de az erdélyi magyarság hírét is elviszik a nagyvilágba" – összegzett Hegedüs.
A szakember előadása során kitért azokra az RMDSZ- es kezdeményezésekre is, amelyek kiemelten támogatják a műemlékek helyrehozatalát, szó volt továbbá az Örökségünk őrei vetélkedőről és az élhető városközpontok kialakításának projektjéről is.
Népújság (Marosvásárhely)
Közös érdekünk a műemlékvédelem
A józan ész azt diktálja, hogy műemlékeinket felújítsuk. Közös érdekünk, hogy épített örökségünkkel turistákat vonzzunk, ennek hasznát pedig élvezze közösségünk – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke július 27-én, szerdán, aki Kortalan örökség címmel tartott előadást az EU- tábor első napján. A július 31-ig tartó tábort idén tizenharmadik alkalommal szervezte meg a Magyar Ifjúsági Értekezlet az RMDSZ Ügyvezető Elnökségével és a Kós Károly Akadémiával partnerségben.
"Húsz évvel ezelőtt néhány rövidnadrágos fiatal döntött arról, hogy a bonchidai kastélyt kimozdítja romos állapotából. Nem igazán tudtuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de már nem tűrtük a műemlék akkori sínylődését" – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Csilla, az akkori munkálatokat magára vállaló Transylvania Trust Alapítvány vezetője. A műemlékekhez sokféleképpen lehet viszonyulni – véli a kulturális szakember, szerinte egyesek a múltat sírják vissza általuk, a bonchidai kastély esetében például Bánffy Miklós emlékét lehet büszkén felidézni. "De vannak olyanok is, akiknek a romok lehetetlen feladatot jelentenek, a felújításban, átörökítésben közösségi érdeket látnak. A felújítási projektünk kimozdította Bonchidát a pusztulásból" – tette hozzá Hegedüs Csilla.
Az ügyvezető alelnök előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma emberének ki kell használnia épített örökségét, amelynek hatása főként a fiataloknak kedvez, azoknak, akik élettel tudják megtölteni azt, majd példaként említette az Electric Castle fesztivált. "Bonchidának semmi esélye a túlélésre, ha nem tud örömet szerezni a fiataloknak. Egy műemlék hiába a legkirályabb múzeum, ha a fiataloknak nincs rá szüksége, semmi esély a fennmAradásra" – érvelt, majd példaként felhozta: a Bánffy- kastély is azért ment tönkre az évek során, mert senki sem akarta használni egészen tizennyolc évvel ezelőttig.
Arról, hogy mit jelent számára ez a projekt, elmondta: állandó kihívást, hiszen semmilyen állami támogatásban nem részesül a kastély tizennégy éve, holott azt nem bizonyos kitüntetett státusú emberek, hanem a közösség használja. "További hétmillió euróra van szükségünk ahhoz, hogy a munkálatokat befejezzük. Ha Románia kormánya nem tudja megköszönni azoknak a segítségét, akik az ország épített örökségét szívügyüknek tekintik, mi megtesszük: nagyon hálásak vagyunk azoknak a diákoknak, akik évente csatlakoznak hozzánk, s úgy tanulnak, hogy kétkezi munkával besegítenek az építésbe, akik a helyi közösség, de az erdélyi magyarság hírét is elviszik a nagyvilágba" – összegzett Hegedüs.
A szakember előadása során kitért azokra az RMDSZ- es kezdeményezésekre is, amelyek kiemelten támogatják a műemlékek helyrehozatalát, szó volt továbbá az Örökségünk őrei vetélkedőről és az élhető városközpontok kialakításának projektjéről is.
Népújság (Marosvásárhely)
2016. július 29.
„Gyűlölnek mindent, ami politika, s mindenkit, aki politikus”
Komoly és könnyed stílus a Zeteváralján zajló EU-táborban
Új helyszín, ifjúsági tábor „feeling”, Erdély minden régiójából érkezett fiatal, stílusosan, ízlésesen, a tinédzserek elvárásai alapján kialakított, „lezser” hangulatot sugárzó köztér és előadó sátor – ezek a jellegzetességei a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ által a Hargita megyei Zeteváralján szervezett EU-tábornak.
A rendezvény szerdán délután a Brexitről szóló beszélgetéssel kezdődött, majd a műemlékek restaurálásával kapcsolatos kérdésekkel folytatódott, de eszmecserét folytattak egymással a magyar és román ifjúsági szervezetek képviselői is, Szabó Zoltán pedig izgalmas előadást tartott világkörüli bicikliútjáról. Csütörtökön a politikusokon volt a sor: Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke egyebek mellett a júniusi helyhatósági választások eredményét értékelte, előrevetítve az őszi parlamenti választásokat.
Szabadság (Kolozsvár)
Komoly és könnyed stílus a Zeteváralján zajló EU-táborban
Új helyszín, ifjúsági tábor „feeling”, Erdély minden régiójából érkezett fiatal, stílusosan, ízlésesen, a tinédzserek elvárásai alapján kialakított, „lezser” hangulatot sugárzó köztér és előadó sátor – ezek a jellegzetességei a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ által a Hargita megyei Zeteváralján szervezett EU-tábornak.
A rendezvény szerdán délután a Brexitről szóló beszélgetéssel kezdődött, majd a műemlékek restaurálásával kapcsolatos kérdésekkel folytatódott, de eszmecserét folytattak egymással a magyar és román ifjúsági szervezetek képviselői is, Szabó Zoltán pedig izgalmas előadást tartott világkörüli bicikliútjáról. Csütörtökön a politikusokon volt a sor: Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke egyebek mellett a júniusi helyhatósági választások eredményét értékelte, előrevetítve az őszi parlamenti választásokat.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. július 30.
„Európa recseg-ropog, s nem jó irányba halad”
„Úgy gondolom, a fiatalok számára is dilemma, előre vagy hátra megy Románia. Nekem azt kell mondanom, hogy néhány éve hátrafelé indult el” – jelentette ki a Magyar Ifjúsági Értekezlet ( MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ által július 27–31. időszakban a Hargita megyei Zeteváralján levő Natur Air (Nap) Parkban szervezett EU-táborban Markó Béla.
Románia: előre vagy hátra? Út a demokráciától a populizmusig címmel tartott előadásában a Kós Károly Akadémia elnöke úgy ítélte meg, hogy országunknak a NATO-hoz történt, illetve EU-csatlakozása jó pályára helyezte Romániát, de néhány éve „hátrafelé indultunk el”. „Korábban a parlamenti demokráciát építettük, amelynek keretében az autonómia törekvéseinket is megfogalmaztuk annak érdekében, hogy ne mások döntsenek a sorsunkról” – mondta.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)
„Úgy gondolom, a fiatalok számára is dilemma, előre vagy hátra megy Románia. Nekem azt kell mondanom, hogy néhány éve hátrafelé indult el” – jelentette ki a Magyar Ifjúsági Értekezlet ( MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ által július 27–31. időszakban a Hargita megyei Zeteváralján levő Natur Air (Nap) Parkban szervezett EU-táborban Markó Béla.
Románia: előre vagy hátra? Út a demokráciától a populizmusig címmel tartott előadásában a Kós Károly Akadémia elnöke úgy ítélte meg, hogy országunknak a NATO-hoz történt, illetve EU-csatlakozása jó pályára helyezte Romániát, de néhány éve „hátrafelé indultunk el”. „Korábban a parlamenti demokráciát építettük, amelynek keretében az autonómia törekvéseinket is megfogalmaztuk annak érdekében, hogy ne mások döntsenek a sorsunkról” – mondta.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)
2016. augusztus 3.
Véget ért a 13. EU-tábor
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU-tábort. A július 27-31. között zajló tábor vasárnap HE Paul Brummel, Nagy- Britannia Bukaresti nagykövetének Brexit – a hivatalos történet című előadásával zárult. A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont.
A tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak, hiszen az idén az RMDSZ-jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, három megyei tanácsi alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt.
"Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos, talpraesett fiatal van Erdély- szerte, aki szeretne tenni a közösségért, és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként" – fogalmazott Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az öt nap során pedig több mint 300-an vettek részt a különböző programokon.
Népújság (Marosvásárhely)
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU-tábort. A július 27-31. között zajló tábor vasárnap HE Paul Brummel, Nagy- Britannia Bukaresti nagykövetének Brexit – a hivatalos történet című előadásával zárult. A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont.
A tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak, hiszen az idén az RMDSZ-jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, három megyei tanácsi alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt.
"Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos, talpraesett fiatal van Erdély- szerte, aki szeretne tenni a közösségért, és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként" – fogalmazott Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az öt nap során pedig több mint 300-an vettek részt a különböző programokon.
Népújság (Marosvásárhely)
2016. augusztus 4.
Több mint 300-an vettek részt az EU-tábor különböző programjain
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU Tábort. A július 27-31. között megszervezett tábor vasárnap HE Paul Brummell Nagy-Britannia Bukaresti nagykövetének „Brexit – A hivatalos történet” című előadásával zárult - olvasható a szervezők mai sajtóközleményénen.
A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont. Az EU Tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak a tábor programjában, hiszen az idén az RMDSZ jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, 3 megyei tanács alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt - olvasható a dokumentumban.
„Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos talpraesett fiatal van Erdély-szerte, aki szeretne tenni a közösségért és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként.” – fogalmazott Antal Lóránt a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az 5 nap során pedig több mint 300-an vettek részt a tábor különböző programjain.
Szabadság (Kolozsvár)
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU Tábort. A július 27-31. között megszervezett tábor vasárnap HE Paul Brummell Nagy-Britannia Bukaresti nagykövetének „Brexit – A hivatalos történet” című előadásával zárult - olvasható a szervezők mai sajtóközleményénen.
A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont. Az EU Tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak a tábor programjában, hiszen az idén az RMDSZ jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, 3 megyei tanács alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt - olvasható a dokumentumban.
„Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos talpraesett fiatal van Erdély-szerte, aki szeretne tenni a közösségért és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként.” – fogalmazott Antal Lóránt a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az 5 nap során pedig több mint 300-an vettek részt a tábor különböző programjain.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. augusztus 27.
Elkezdődött a 13. EU Tábor
Július 27-én délután elkezdődött a tizenharmadik EU Tábor, melyet a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ tizenharmadik alkalommal szervez meg. Idén a tábor újult helyszínnel rendelkezik, a tábornak a zeteváraljai Natur Air Park ad otthont.
A szerdai, 0. nap regisztrációval kezdődött, majd 4 előadást hallgathattak meg a tábor résztvevői.
Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója: érdekellentétek a Brexit árnyékában Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének vezértémája körül felmerülő kérdések komplex tárgyalását, a korosztályok, régiók és politikai attitűdök különbségeit és azok következményeit hallgathatták meg az EU résztvevői a rendezvény első előadásán.
Orbán Balázs a Századvég Alapítvány kutatási igazgatójá az Egyesült Királyság utóbbi száz évben tapasztalt térvesztését és az erre alapozott „Európába simuló” politikát tette felelőssé a szigetország növekvő euszkepticizmusáért, aminek valószínű betetőzése volt az európai politikai elit utóbbi időben tanúsított kritizálható lépései. És bár a 2016-os évben megközelítőleg 10%-al gyarapodott euszkeptikus lakosság elegendő volt a kilépés megszavazásához, az előadásból azt is megtudhattuk, hogy „a BREXIT utáni Egyesült Királyság irányáról módszertanilag értékelhető tervek nem születtek”. Így nem meglepő, hogy a mAradást támogató erők a brit politikai történelemben sokkal jelentősebb szereppel bíró parlamentnek tulajdonítja a döntés jogát a népszavazással szemben. A nyugati és közép-keleti európai tagállamok politikai attitűdjeinek eltérése kapcsán elhangzott a keleti régiók határozottan Unió-párti hozzáállása és az ehhez fűződő negatív Brexit-megítélés, mind Románia mind Magyarország részéről.
Hegedüs Csilla: a józan ész megkívánja, hogy műemlékeinket felújítsuk A józan ész azt diktálja, hogy műemlékeinket felújítsuk. Közös érdekünk, hogy épített örökségünkkel turistákat vonzzunk, ennek hasznát pedig élvezze közösségünk – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke július 27-én, szerdán, aki Kortalan örökség címmel tartott előadást az EU Tábor első napján. „Húsz évvel ezelőtt néhány rövidnadrágos fiatal döntött arról, hogy a bonchidai kastélyt kimozdítja romos állapotából. Nem igazán tudtuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de már nem tűrtük a műemlék akkori sínylődését” – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Csilla, az akkori munkálatokat magára vállaló Transylvania Trust Alapítvány vezetője. A műemlékekhez sokféleképpen lehet viszonyulni – véli a kulturális szakember, szerinte: egyesek a múltat sírják vissza általuk, a bonchidai kastély esetében például Bánffy Miklós emlékét lehet büszkén felidézni. „De vannak olyanok is, akiknek a romok lehetetlen feladatot jelentenek, a felújításban, átörökítésben közösségi érdeket látnak. A felújítási projektünk kimozdította Bonchidát a pusztulásból” – tette hozzá Hegedüs Csilla. Az ügyvezető alelnök előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma emberének ki kell használnia épített örökségét, amelynek hatása főként a fiataloknak kedvez, azoknak, akik élettel tudják megtölteni azt, majd példaként említette az Electric Castle fesztivált. „Bonchidának semmi esélye a túlélésre, ha nem tud örömet okozni a fiataloknak. Egy műemlék hiába a legkirályabb múzeum, ha a fiataloknak nincs rá szüksége, semmi esély a fennmAradásra” – érvelt, majd példaként felhozta: a Bánffy kastély is azért ment tönkre az évek során, mert azt senki sem akarta használni egészen tizennyolc évvel ezelőttig.
Román és magyar ifjúsági vezetők a fiatalok közéleti szerepvállalásáról beszélgettek az EU Táborban A délutáni “Ce te doare?” ifjúsági kerekasztal beszélgetés fő témája az idei önkormányzati választások voltak, valamint a fiatalok szerepe a választasok során, a közéletben. A kerekasztal beszélgetés résztvevői Ionuț Țața a Pro Democrația Egyesület elnöke, Sergiu Papuc a Szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetének képviselője (TSD), Olteán Csongor, MIÉRT alelnök, a HÁRIT elnöke és Talpas Botond MIK regionális alelnök , a MIÉRT külügyi kabinetének vezetője voltak. Az ifjúsági vezetők egyetértettek abban, hogy az 2016-os önkormányzati választások során az előző évekhez képest sokkal több fiatal szerepelt mind a magyar mind a román pártok a jelöltlistáin, sokkal több fiatal szeretne közéleti szerepet vállalni. Sergiu Papuc a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetének képviselője kihangsúlyozta, hogy mind a román mind a magyar pártoknak fel kell ismerniük, hogy változtatásra van szükség, olyan közös üzenetekre, amelyek mindkét szavazóbázist meg tudják szólítani. Így történt ez az idén a Marosvásárhelyi választáson, ahol egy frissen alakult pártnak, a Szabad Emberek Pártjának sikerült mindkét szavazóbázist megszólítania. Véleménye szerint a közös üzenetek megfogalmazására kellene törekedniük a román és magyar pártoknak is egyaránt. Oltean Csongor MIÉRT alelnök elmondta, hogy a MIÉRT és az RMDSZ között egy jól működő partnerség alakult ki az elmúlt években és ennek köszönhetően az idei önkormányzati választások során 12 fiatal polgármester, 3 megyei tanács alelnök, 16 megyei tanácsos és több száz fiatal helyi és megyei tanácsos képviselheti majd a fiatalok értékeit és érdekeit helyi és megyei szinteken egyaránt. Talpas Botond a Magyar Ifjúsági Konferencia regionális elnöke bemutatta az eltérő szavazási módszereket, ugyanakkor kiemelte, a közös érdekképviselet fontosságát. Egyetértett Oltean Csongorral abban, hogy amíg nagy számú a magyar kisebbség Romániában addig etnikai alapú választásokra számíthatunk. A fiatalok elvándorlása témakör kapcsán Ionuț Țața a Pro Democrația elnöke kiemelte, hogy ez egy olyan téma, amivel mindképp foglalkozni kell, hiszen napjaink egyik legaktuálisabb témája, ami a magyar és román közösséget egyaránt érinti. A beszélgetés moderátora a konzultáció után azt a követeztetést vonta le, hogy a fiataloknak egyre növekvő szerepük van a politikai és civil szférában egyaránt.
Szabó Zoltán: Emberfüggő és nem vallásfüggő az emberi jóság – Nagy érdeklődés fogadta Szabó Zoltán élménybeszámolóját az EU Táborban Az EU tábor első napjának előadássorozatát egy élménybeszámoló zárta. A meghívott előadó Szabó Zoltán volt, aki jelenleg Székelyudvarhelyen él. Előadásában az álma valóra válásának a folyamatát mutatta be, hiszen azt vallja magáról, hogy „megrögzült álmodozó”. Ez az álom egy földkörüli út, amelyet biciklivel tett meg. Elmondása szerint a felkészülés egy hosszú folyamat volt, de kitartó munkával és erőfeszítéssel elérte, hogy elinduljon ezen az úton. 2013. június 16-án indult el és másfél évet, volt távol otthonától. Útja során szerzett tapasztalatait így fogalmazta meg: „emberfüggő és nem vallásfüggő az emberi jóság”. Kedvenc helyei közé tartozott Tibet és Nepál. Mexikóban rátört a magány érzete és úgy döntött, hogy nem folytatja útját. Felült a repülőgépre és Lisszabonba leszállt, majd visszatért. Az előadás végkövetkeztetéseként azt fogalmazta meg, hogy ne adjuk fel álmainkat.
erdon.ro
Július 27-én délután elkezdődött a tizenharmadik EU Tábor, melyet a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ tizenharmadik alkalommal szervez meg. Idén a tábor újult helyszínnel rendelkezik, a tábornak a zeteváraljai Natur Air Park ad otthont.
A szerdai, 0. nap regisztrációval kezdődött, majd 4 előadást hallgathattak meg a tábor résztvevői.
Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója: érdekellentétek a Brexit árnyékában Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének vezértémája körül felmerülő kérdések komplex tárgyalását, a korosztályok, régiók és politikai attitűdök különbségeit és azok következményeit hallgathatták meg az EU résztvevői a rendezvény első előadásán.
Orbán Balázs a Századvég Alapítvány kutatási igazgatójá az Egyesült Királyság utóbbi száz évben tapasztalt térvesztését és az erre alapozott „Európába simuló” politikát tette felelőssé a szigetország növekvő euszkepticizmusáért, aminek valószínű betetőzése volt az európai politikai elit utóbbi időben tanúsított kritizálható lépései. És bár a 2016-os évben megközelítőleg 10%-al gyarapodott euszkeptikus lakosság elegendő volt a kilépés megszavazásához, az előadásból azt is megtudhattuk, hogy „a BREXIT utáni Egyesült Királyság irányáról módszertanilag értékelhető tervek nem születtek”. Így nem meglepő, hogy a mAradást támogató erők a brit politikai történelemben sokkal jelentősebb szereppel bíró parlamentnek tulajdonítja a döntés jogát a népszavazással szemben. A nyugati és közép-keleti európai tagállamok politikai attitűdjeinek eltérése kapcsán elhangzott a keleti régiók határozottan Unió-párti hozzáállása és az ehhez fűződő negatív Brexit-megítélés, mind Románia mind Magyarország részéről.
Hegedüs Csilla: a józan ész megkívánja, hogy műemlékeinket felújítsuk A józan ész azt diktálja, hogy műemlékeinket felújítsuk. Közös érdekünk, hogy épített örökségünkkel turistákat vonzzunk, ennek hasznát pedig élvezze közösségünk – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke július 27-én, szerdán, aki Kortalan örökség címmel tartott előadást az EU Tábor első napján. „Húsz évvel ezelőtt néhány rövidnadrágos fiatal döntött arról, hogy a bonchidai kastélyt kimozdítja romos állapotából. Nem igazán tudtuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de már nem tűrtük a műemlék akkori sínylődését” – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Csilla, az akkori munkálatokat magára vállaló Transylvania Trust Alapítvány vezetője. A műemlékekhez sokféleképpen lehet viszonyulni – véli a kulturális szakember, szerinte: egyesek a múltat sírják vissza általuk, a bonchidai kastély esetében például Bánffy Miklós emlékét lehet büszkén felidézni. „De vannak olyanok is, akiknek a romok lehetetlen feladatot jelentenek, a felújításban, átörökítésben közösségi érdeket látnak. A felújítási projektünk kimozdította Bonchidát a pusztulásból” – tette hozzá Hegedüs Csilla. Az ügyvezető alelnök előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma emberének ki kell használnia épített örökségét, amelynek hatása főként a fiataloknak kedvez, azoknak, akik élettel tudják megtölteni azt, majd példaként említette az Electric Castle fesztivált. „Bonchidának semmi esélye a túlélésre, ha nem tud örömet okozni a fiataloknak. Egy műemlék hiába a legkirályabb múzeum, ha a fiataloknak nincs rá szüksége, semmi esély a fennmAradásra” – érvelt, majd példaként felhozta: a Bánffy kastély is azért ment tönkre az évek során, mert azt senki sem akarta használni egészen tizennyolc évvel ezelőttig.
Román és magyar ifjúsági vezetők a fiatalok közéleti szerepvállalásáról beszélgettek az EU Táborban A délutáni “Ce te doare?” ifjúsági kerekasztal beszélgetés fő témája az idei önkormányzati választások voltak, valamint a fiatalok szerepe a választasok során, a közéletben. A kerekasztal beszélgetés résztvevői Ionuț Țața a Pro Democrația Egyesület elnöke, Sergiu Papuc a Szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetének képviselője (TSD), Olteán Csongor, MIÉRT alelnök, a HÁRIT elnöke és Talpas Botond MIK regionális alelnök , a MIÉRT külügyi kabinetének vezetője voltak. Az ifjúsági vezetők egyetértettek abban, hogy az 2016-os önkormányzati választások során az előző évekhez képest sokkal több fiatal szerepelt mind a magyar mind a román pártok a jelöltlistáin, sokkal több fiatal szeretne közéleti szerepet vállalni. Sergiu Papuc a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetének képviselője kihangsúlyozta, hogy mind a román mind a magyar pártoknak fel kell ismerniük, hogy változtatásra van szükség, olyan közös üzenetekre, amelyek mindkét szavazóbázist meg tudják szólítani. Így történt ez az idén a Marosvásárhelyi választáson, ahol egy frissen alakult pártnak, a Szabad Emberek Pártjának sikerült mindkét szavazóbázist megszólítania. Véleménye szerint a közös üzenetek megfogalmazására kellene törekedniük a román és magyar pártoknak is egyaránt. Oltean Csongor MIÉRT alelnök elmondta, hogy a MIÉRT és az RMDSZ között egy jól működő partnerség alakult ki az elmúlt években és ennek köszönhetően az idei önkormányzati választások során 12 fiatal polgármester, 3 megyei tanács alelnök, 16 megyei tanácsos és több száz fiatal helyi és megyei tanácsos képviselheti majd a fiatalok értékeit és érdekeit helyi és megyei szinteken egyaránt. Talpas Botond a Magyar Ifjúsági Konferencia regionális elnöke bemutatta az eltérő szavazási módszereket, ugyanakkor kiemelte, a közös érdekképviselet fontosságát. Egyetértett Oltean Csongorral abban, hogy amíg nagy számú a magyar kisebbség Romániában addig etnikai alapú választásokra számíthatunk. A fiatalok elvándorlása témakör kapcsán Ionuț Țața a Pro Democrația elnöke kiemelte, hogy ez egy olyan téma, amivel mindképp foglalkozni kell, hiszen napjaink egyik legaktuálisabb témája, ami a magyar és román közösséget egyaránt érinti. A beszélgetés moderátora a konzultáció után azt a követeztetést vonta le, hogy a fiataloknak egyre növekvő szerepük van a politikai és civil szférában egyaránt.
Szabó Zoltán: Emberfüggő és nem vallásfüggő az emberi jóság – Nagy érdeklődés fogadta Szabó Zoltán élménybeszámolóját az EU Táborban Az EU tábor első napjának előadássorozatát egy élménybeszámoló zárta. A meghívott előadó Szabó Zoltán volt, aki jelenleg Székelyudvarhelyen él. Előadásában az álma valóra válásának a folyamatát mutatta be, hiszen azt vallja magáról, hogy „megrögzült álmodozó”. Ez az álom egy földkörüli út, amelyet biciklivel tett meg. Elmondása szerint a felkészülés egy hosszú folyamat volt, de kitartó munkával és erőfeszítéssel elérte, hogy elinduljon ezen az úton. 2013. június 16-án indult el és másfél évet, volt távol otthonától. Útja során szerzett tapasztalatait így fogalmazta meg: „emberfüggő és nem vallásfüggő az emberi jóság”. Kedvenc helyei közé tartozott Tibet és Nepál. Mexikóban rátört a magány érzete és úgy döntött, hogy nem folytatja útját. Felült a repülőgépre és Lisszabonba leszállt, majd visszatért. Az előadás végkövetkeztetéseként azt fogalmazta meg, hogy ne adjuk fel álmainkat.
erdon.ro
2016. október 7.
Leadta az aláírásokat Kolozs megye
Összesen 18 728 aláírást adott le az RMDSZ Kolozs megyei szervezete tegnap délben az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén, hogy a szövetség jelöltjei indulhassanak a decemberi parlamenti választásokon. A szervezet tegnapi közleményében köszönetet mond mindazoknak, akik hozzájárultak valamilyen formában ahhoz, hogy az aláírások összegyűljenek, elsősorban a fiataloknak, akik segítettek az aláírások gyűjtésében. „Az összegyűlt aláírások bizonyítják, hogy bár kevesebben vagyunk, mégis összefogunk egy-egy cél elérése érdekében” – szögezik le.
Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselői listájának listavezetői Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, a szenátori lista élén pedig László Attila szenátor áll. A közleményben hangsúlyozzák: olyan parlamenti képviseletre van szükségünk, amellyel bizonyítjuk, hogy megkerülhetetlenek vagyunk.
Kolozs megyének 1996-ig három, 2012-ig kettő, ezt követően azonban már csak egy képviselője és egy szenátora maradt a törvényhozásban. Jó részvétellel a Kolozs megyei magyar parlamenti képviselet visszanyerheti 20 évvel ezelőtti erejét. Szabadság (Kolozsvár)
Összesen 18 728 aláírást adott le az RMDSZ Kolozs megyei szervezete tegnap délben az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén, hogy a szövetség jelöltjei indulhassanak a decemberi parlamenti választásokon. A szervezet tegnapi közleményében köszönetet mond mindazoknak, akik hozzájárultak valamilyen formában ahhoz, hogy az aláírások összegyűljenek, elsősorban a fiataloknak, akik segítettek az aláírások gyűjtésében. „Az összegyűlt aláírások bizonyítják, hogy bár kevesebben vagyunk, mégis összefogunk egy-egy cél elérése érdekében” – szögezik le.
Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselői listájának listavezetői Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, a szenátori lista élén pedig László Attila szenátor áll. A közleményben hangsúlyozzák: olyan parlamenti képviseletre van szükségünk, amellyel bizonyítjuk, hogy megkerülhetetlenek vagyunk.
Kolozs megyének 1996-ig három, 2012-ig kettő, ezt követően azonban már csak egy képviselője és egy szenátora maradt a törvényhozásban. Jó részvétellel a Kolozs megyei magyar parlamenti képviselet visszanyerheti 20 évvel ezelőtti erejét. Szabadság (Kolozsvár)
2016. október 29.
Erdélyi ötvenhatosokat tüntetett ki Kelemen Hunor
Az 1956-os forradalom kolozsvári eseményeire és szereplőire hívta fel a figyelmet az RMDSZ péntek esti rendezvényén. Az 56 Kolozsváron című megemlékezésen Kelemen Hunor szövetségi elnök erdélyi ötvenhatosokat tüntetett ki.
Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy véli, a szabadságért való harc egyben a megújulás története is, csak annak a nemzetnek van joga a történelmi létre, amelyik képes megújulni. Az 1848–1849-es vagy az 1956-os forradalmak elbuktak ugyan, de a nemzetek lelkében és életében elhintették a megújulás magvát. „Ez bátran elmondható azokról is, akik az 1956-os szabadságharchoz itt Erdélyben, Romániában csatlakoztak. Nem fegyverrel álltak a forradalom oldalára, hanem mindenek előtt szívvel, lélekben, szolidaritással és olyan gondolatokkal, amelyek a szabadságszerető emberben nap mint nap életre kelnek és meghatározzák döntéseit. A romániai ötvenhatosokra, magyarokra és románokra, úgy csapott le a kommunista diktatúra, ahogy az a természetéből következett: megtorlásokkal, halálos ítéletekkel, súlyos börtönévekkel, munkatáborokkal” – magyarázta. Nemcsak személyek, hanem intézmények is áldozatokká váltak, Kelemen Hunor a Bolyai Egyetem példáját említette.
Huszonhat éve szabadon emlékeznek meg az 1956-os forradalom hőseire, de a szövetségi elnök kiemelte, az elmúlt hónapok eseményei miatt az idei megemlékezés más volt, mint az előző években. Ezek az események a békés közösség nyugalmának a felborzolásáról szólnak. „Az erdélyi magyarság közel száz esztendeje a mindennapi lét kihívásai, feladatai mellett nap mint nap egyfajta szabadságharcot is vív. Ma, a 21. században nem lövedékek süvítenek, hanem a gyanakvás pusztít” – hangsúlyozta. Elmondta, ennek célja a közösség elbizonytalanítása, ami veszélybe sodorja a jövőt és a szabadságot.
Míg hatvan évvel ezelőtt egyértelmű volt, ki az ellenség, addig ma a szabadságért folytatott küzdelem bonyolultabb és megfoghatatlanabb. Az RMDSZ elnöke úgy látja, az elmúlt évek azt bizonyították, hogy az erdélyi magyar közösség elsősorban magára számíthat, de ez nem zárja ki a közös tervezés és a párbeszéd lehetőségét. Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarság legnagyobb ellensége a bizonytalanság, a széthúzás és a kishitűség: a közösséget veszélyezteti, ha nem bízik magában, ha elbizonytalanodik vagy elbizonyalanítják céljaiban, ha perspektívái beszűkülnek.
„A cél adott: a 21. században egy olyan Erdély építése, ahol biztonságban vannak jogaink, ahol gyermekeinknek van jövője, ahol a tisztességesen dolgozó embert megbecsülik és megfizetik. Olyan Erdélyt kell építenünk, amelyben a transzilván értékekre támaszkodunk, ahol a magyar és a román társadalom tud közösen gondolkodni, tervezni, eredményeket felmutatni. Olyan Erdélyt, ahol az identitás minden elemét, az anyanyelvet, a kultúrát, a vallást szabadon használhatunk, ahol az adónkat ránk költik. Egy olyan Erdélyt, ahol nem volt hiábavaló azt a szabadságharcot megvívni, amelyet önök és sokan, akik nem lehetnek itt, megvívtak” – osztotta meg gondolatait az RMDSZ elnöke. Horváth Anna szavait idézve hozzátette, a közösség ereje abban rejlik, hogy ha bárkit félreállítanak, százak lépnek a helyébe folytatni az elkezdett munkát.
„Az emlékezés összetart, a közös tervezés megerősít. Erőt meríthetünk azok hősiességéből, akik ma már nincsenek itt, akiknek az emléke kötelez bennünket. Közösen kell küzdenünk azokkal, akik most is itt vannak velünk, mert a mi nemzedékünk van olyan szerencsés, hogy személyesen találkozhat az erdélyi ötvenhatosokkal” – zárta beszédét a szövetségi elnök.
Ezt követően Kelemen Hunor tisztelete és köszönete jeléül átadta a Szabadság-szobor Emlékérmet és oklevelet Dávid Gyulának – második Bolyai per, hét év börtönbüntetés –, Domokos Miklósnak – huszonkét év börtönbüntetés –, Kelemen Kálmánnak – első Bolyai per, három év börtönbüntetés –, Kiss Bélának – protestáns teológusok pere, kilenc év börtönbüntetés –, és Nagy Benedeknek – első Bolyai per, öt év börtönbüntetés. Továbbá a tizenkét évre elítélt Filep Jánost, és a kilenc évre elítélt Szekerán Istvánt is megemlítették, akik nem voltak jelen az eseményen.
A megemlékezésen levetítették a forradalom erdélyi szereplőit megszólaltató 1956 Kolozsváron című filmet. A szerkesztő, Víg Emese üdvözölte az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének azon döntését, amelynek köszönhetően a riportfilm megvalósulhatott: „óriási köszönet illeti az RMDSZ Ügyvezető Elnökségét, hogy felmérte annak fontosságát, hogy ezeknek az embereknek a története, sorsa, szenvedése, helytállása meg kell maradjon az utókor számára. Felmérte azt, hogy nemcsak szlogenekkel, hanem emberi példákkal is lehet hatni a környezetünkre”. A filmben Szilágyi Árpád, Nagy Benedek, Koczka György, Dávid Gyula, Péter Miklós, Böjte Csaba és Páll Lajos osztja meg emlékeit. Az alkotás a Video Pontes stúdió közreműködésével, Csép Gergő operatőr és Péter Anna vágó munkájával, illetve Benkő Levente történész szakmai tanácsadásával jött létre.
Ezt követően Dávid Gyula irodalomtörténész tartott előadást 56 Kolozsváron címmel, amelyben a szabadságharc kolozsvári eseményeit ismertette, majd a közönség soraiban ülők is megosztották saját élményeiket a forradalomról.
Záró mozzanatként Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című könyvét ismertette Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, amelyet a helyszínen megvásárolhattak az érdeklődők.
Tasi Annabella maszol.ro
Az 1956-os forradalom kolozsvári eseményeire és szereplőire hívta fel a figyelmet az RMDSZ péntek esti rendezvényén. Az 56 Kolozsváron című megemlékezésen Kelemen Hunor szövetségi elnök erdélyi ötvenhatosokat tüntetett ki.
Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy véli, a szabadságért való harc egyben a megújulás története is, csak annak a nemzetnek van joga a történelmi létre, amelyik képes megújulni. Az 1848–1849-es vagy az 1956-os forradalmak elbuktak ugyan, de a nemzetek lelkében és életében elhintették a megújulás magvát. „Ez bátran elmondható azokról is, akik az 1956-os szabadságharchoz itt Erdélyben, Romániában csatlakoztak. Nem fegyverrel álltak a forradalom oldalára, hanem mindenek előtt szívvel, lélekben, szolidaritással és olyan gondolatokkal, amelyek a szabadságszerető emberben nap mint nap életre kelnek és meghatározzák döntéseit. A romániai ötvenhatosokra, magyarokra és románokra, úgy csapott le a kommunista diktatúra, ahogy az a természetéből következett: megtorlásokkal, halálos ítéletekkel, súlyos börtönévekkel, munkatáborokkal” – magyarázta. Nemcsak személyek, hanem intézmények is áldozatokká váltak, Kelemen Hunor a Bolyai Egyetem példáját említette.
Huszonhat éve szabadon emlékeznek meg az 1956-os forradalom hőseire, de a szövetségi elnök kiemelte, az elmúlt hónapok eseményei miatt az idei megemlékezés más volt, mint az előző években. Ezek az események a békés közösség nyugalmának a felborzolásáról szólnak. „Az erdélyi magyarság közel száz esztendeje a mindennapi lét kihívásai, feladatai mellett nap mint nap egyfajta szabadságharcot is vív. Ma, a 21. században nem lövedékek süvítenek, hanem a gyanakvás pusztít” – hangsúlyozta. Elmondta, ennek célja a közösség elbizonytalanítása, ami veszélybe sodorja a jövőt és a szabadságot.
Míg hatvan évvel ezelőtt egyértelmű volt, ki az ellenség, addig ma a szabadságért folytatott küzdelem bonyolultabb és megfoghatatlanabb. Az RMDSZ elnöke úgy látja, az elmúlt évek azt bizonyították, hogy az erdélyi magyar közösség elsősorban magára számíthat, de ez nem zárja ki a közös tervezés és a párbeszéd lehetőségét. Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarság legnagyobb ellensége a bizonytalanság, a széthúzás és a kishitűség: a közösséget veszélyezteti, ha nem bízik magában, ha elbizonytalanodik vagy elbizonyalanítják céljaiban, ha perspektívái beszűkülnek.
„A cél adott: a 21. században egy olyan Erdély építése, ahol biztonságban vannak jogaink, ahol gyermekeinknek van jövője, ahol a tisztességesen dolgozó embert megbecsülik és megfizetik. Olyan Erdélyt kell építenünk, amelyben a transzilván értékekre támaszkodunk, ahol a magyar és a román társadalom tud közösen gondolkodni, tervezni, eredményeket felmutatni. Olyan Erdélyt, ahol az identitás minden elemét, az anyanyelvet, a kultúrát, a vallást szabadon használhatunk, ahol az adónkat ránk költik. Egy olyan Erdélyt, ahol nem volt hiábavaló azt a szabadságharcot megvívni, amelyet önök és sokan, akik nem lehetnek itt, megvívtak” – osztotta meg gondolatait az RMDSZ elnöke. Horváth Anna szavait idézve hozzátette, a közösség ereje abban rejlik, hogy ha bárkit félreállítanak, százak lépnek a helyébe folytatni az elkezdett munkát.
„Az emlékezés összetart, a közös tervezés megerősít. Erőt meríthetünk azok hősiességéből, akik ma már nincsenek itt, akiknek az emléke kötelez bennünket. Közösen kell küzdenünk azokkal, akik most is itt vannak velünk, mert a mi nemzedékünk van olyan szerencsés, hogy személyesen találkozhat az erdélyi ötvenhatosokkal” – zárta beszédét a szövetségi elnök.
Ezt követően Kelemen Hunor tisztelete és köszönete jeléül átadta a Szabadság-szobor Emlékérmet és oklevelet Dávid Gyulának – második Bolyai per, hét év börtönbüntetés –, Domokos Miklósnak – huszonkét év börtönbüntetés –, Kelemen Kálmánnak – első Bolyai per, három év börtönbüntetés –, Kiss Bélának – protestáns teológusok pere, kilenc év börtönbüntetés –, és Nagy Benedeknek – első Bolyai per, öt év börtönbüntetés. Továbbá a tizenkét évre elítélt Filep Jánost, és a kilenc évre elítélt Szekerán Istvánt is megemlítették, akik nem voltak jelen az eseményen.
A megemlékezésen levetítették a forradalom erdélyi szereplőit megszólaltató 1956 Kolozsváron című filmet. A szerkesztő, Víg Emese üdvözölte az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének azon döntését, amelynek köszönhetően a riportfilm megvalósulhatott: „óriási köszönet illeti az RMDSZ Ügyvezető Elnökségét, hogy felmérte annak fontosságát, hogy ezeknek az embereknek a története, sorsa, szenvedése, helytállása meg kell maradjon az utókor számára. Felmérte azt, hogy nemcsak szlogenekkel, hanem emberi példákkal is lehet hatni a környezetünkre”. A filmben Szilágyi Árpád, Nagy Benedek, Koczka György, Dávid Gyula, Péter Miklós, Böjte Csaba és Páll Lajos osztja meg emlékeit. Az alkotás a Video Pontes stúdió közreműködésével, Csép Gergő operatőr és Péter Anna vágó munkájával, illetve Benkő Levente történész szakmai tanácsadásával jött létre.
Ezt követően Dávid Gyula irodalomtörténész tartott előadást 56 Kolozsváron címmel, amelyben a szabadságharc kolozsvári eseményeit ismertette, majd a közönség soraiban ülők is megosztották saját élményeiket a forradalomról.
Záró mozzanatként Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című könyvét ismertette Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, amelyet a helyszínen megvásárolhattak az érdeklődők.
Tasi Annabella maszol.ro
2016. november 14.
Az Örökségünk őrei-kezdeményezés a szórvány cselekvési terv egyik sikere
Az RMDSZ 2016-ban konkrét, megvalósítható és számon kérhető alapokra helyezte a 2011-ben kidolgozott, tavaly novemberben új irányelvekkel kiegészített szórvány cselekvési tervét – ismertette november 12-én, szombaton Nagyenyeden Hegedüs Csilla. A kultúráért felelős ügyvezető alelnök, Kolozs megye parlamenti képviselőjelöltje részt vett azon a tanácskozáson, amelyet második alkalommal szervezett meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, s amelynek témaköre a szórvány sajtó helyzete köré épült.
Beszédében kiemelte: „a Szövetség számára a minden magyar számít nemcsak egy lélekmelengető szép kifejezés, hanem a nap mint nap megélt valóság. Ezért teljesen természetes, hogy nemzetstratégiáról kell beszélni a szórványban, hiszen az itt élő magyar emberek sokszor többet tesznek azért, hogy megtartsák nemzeti identitásukat, mint azok, akik számára magyarságuk megélése sokkal kevesebb akadályba ütközik, hisz kézügyben van számukra a magyar kultúra, a magyar oktatás, a magyar sajtó, és anyanyelvükön élik meg mindennapjaikat.”
Az ügyvezető alelnök előadásában a Szövetség szórvány cselekvési tervét ismertette. Rámutatott: a 2011. november 12-i, dévai Magyar Szórvány Napján elfogadott Zárónyilatkozat kimondja: „a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetüknek javítása, nemzeti identitásuk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvést igényel.” Erre reflektálva kiemelte: az új irányelvekkel kiegészített cselekvési terv is ennek szellemében készült el. Négy nagy területre összpontosítva fogalmaz meg konkrét feladatokat: kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó.
Az új cselekvési tervet az újratervezés jegyében széleskörű konzultációval dolgozták ki, amelyhez hozzájárultak az RMDSZ megyei szervezetei, civil szervezetek, pedagógusok, ifjúsági szervezeteket, de egyéni hozzászólások, tanácsok is érkeztek.
Hegedüs Csilla az új terv két különböző programtípusáról elmondta: a sikeres közösségépítő rendezvényeket továbbviszik, ugyanakkor az új programok között kiemelt helyet szánnak a minőségi magyar oktatás kiterjesztésének, a magyar közösségi terek kialakításának, a tartalmas ifjúsági programoknak, a magyar házak hálózatba szervezésének. A Szövetség beiskolázási kampánya, amely továbbra is kiemelt társadalomszervezési tevékenységként szerepel terveiben, idén tavasszal újra nagy hangsúlyt kapott az RMDSZ-ben.
A következő években kiemelt figyelmet fordítanak a nagyvárosi szórványra, mert ott a legnagyobb az identitásvesztés, a lemorzsolódás. Erről átfogó, pragmatikus programcsomagot is kidolgoznak majd.
„A szórványban működő magyar nyelvű nyomtatott sajtó támogatását is fontosnak tekinti a Szövetség, ezért a kiadványok megtartására és fenntartására anyagi alapokat különítünk el, felkaroljuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek a szórványközösségek sajtótermékekkel való ellátását biztosíthatják” – részletezte Hegedüs Csilla.
Az ügyvezető alelnök sikertörténetnek nevezte az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű kezdeményezést, amely ez idáig 1500 fiatalt és pedagógust mozgatott meg a nyolc szórvány megyében, és tudatosította a résztvevő diákokban az épített örökség jelentőségét, ennek a kultúra megőrzésében játszott fontos szerepét – 19 erdélyi magyar iskola kapcsolódott be, 67 műemléket fogadtak örökbe. 2016-ban először élményekkel és szakmai tudással is gazdagodott közel száz fiatal értékmentő az RMDSZ Ügyvezető Elnökség által szervezett kalotaszentkirályi táborban. „Ha csak Kolozsvárt tekintjük: A huszonöt éve szabad városban ez idáig senki sem mutatta meg, hogy a műemlékek jó kedvvel, diákok bevonásával is megóvhatók. Az Örökségünk őrei ifjúsági mozgalom nagy erénye, hogy olyan fiatalokat nevel, akik tudják, hogy a kultúra összeköt” – tette hozzá.
A kulturális szakember összegzésként elmondta: Winkler Gyula EP-képviselő kezdeményezésére következő lépésként európai szinten is népszerűsítik majd a mozgalmat, előterjesztik pozitív és bevált gyakorlatként. (elhivbuk@rmdsz.ro)
Nyugati Jelen (Arad)
Az RMDSZ 2016-ban konkrét, megvalósítható és számon kérhető alapokra helyezte a 2011-ben kidolgozott, tavaly novemberben új irányelvekkel kiegészített szórvány cselekvési tervét – ismertette november 12-én, szombaton Nagyenyeden Hegedüs Csilla. A kultúráért felelős ügyvezető alelnök, Kolozs megye parlamenti képviselőjelöltje részt vett azon a tanácskozáson, amelyet második alkalommal szervezett meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, s amelynek témaköre a szórvány sajtó helyzete köré épült.
Beszédében kiemelte: „a Szövetség számára a minden magyar számít nemcsak egy lélekmelengető szép kifejezés, hanem a nap mint nap megélt valóság. Ezért teljesen természetes, hogy nemzetstratégiáról kell beszélni a szórványban, hiszen az itt élő magyar emberek sokszor többet tesznek azért, hogy megtartsák nemzeti identitásukat, mint azok, akik számára magyarságuk megélése sokkal kevesebb akadályba ütközik, hisz kézügyben van számukra a magyar kultúra, a magyar oktatás, a magyar sajtó, és anyanyelvükön élik meg mindennapjaikat.”
Az ügyvezető alelnök előadásában a Szövetség szórvány cselekvési tervét ismertette. Rámutatott: a 2011. november 12-i, dévai Magyar Szórvány Napján elfogadott Zárónyilatkozat kimondja: „a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetüknek javítása, nemzeti identitásuk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvést igényel.” Erre reflektálva kiemelte: az új irányelvekkel kiegészített cselekvési terv is ennek szellemében készült el. Négy nagy területre összpontosítva fogalmaz meg konkrét feladatokat: kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó.
Az új cselekvési tervet az újratervezés jegyében széleskörű konzultációval dolgozták ki, amelyhez hozzájárultak az RMDSZ megyei szervezetei, civil szervezetek, pedagógusok, ifjúsági szervezeteket, de egyéni hozzászólások, tanácsok is érkeztek.
Hegedüs Csilla az új terv két különböző programtípusáról elmondta: a sikeres közösségépítő rendezvényeket továbbviszik, ugyanakkor az új programok között kiemelt helyet szánnak a minőségi magyar oktatás kiterjesztésének, a magyar közösségi terek kialakításának, a tartalmas ifjúsági programoknak, a magyar házak hálózatba szervezésének. A Szövetség beiskolázási kampánya, amely továbbra is kiemelt társadalomszervezési tevékenységként szerepel terveiben, idén tavasszal újra nagy hangsúlyt kapott az RMDSZ-ben.
A következő években kiemelt figyelmet fordítanak a nagyvárosi szórványra, mert ott a legnagyobb az identitásvesztés, a lemorzsolódás. Erről átfogó, pragmatikus programcsomagot is kidolgoznak majd.
„A szórványban működő magyar nyelvű nyomtatott sajtó támogatását is fontosnak tekinti a Szövetség, ezért a kiadványok megtartására és fenntartására anyagi alapokat különítünk el, felkaroljuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek a szórványközösségek sajtótermékekkel való ellátását biztosíthatják” – részletezte Hegedüs Csilla.
Az ügyvezető alelnök sikertörténetnek nevezte az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű kezdeményezést, amely ez idáig 1500 fiatalt és pedagógust mozgatott meg a nyolc szórvány megyében, és tudatosította a résztvevő diákokban az épített örökség jelentőségét, ennek a kultúra megőrzésében játszott fontos szerepét – 19 erdélyi magyar iskola kapcsolódott be, 67 műemléket fogadtak örökbe. 2016-ban először élményekkel és szakmai tudással is gazdagodott közel száz fiatal értékmentő az RMDSZ Ügyvezető Elnökség által szervezett kalotaszentkirályi táborban. „Ha csak Kolozsvárt tekintjük: A huszonöt éve szabad városban ez idáig senki sem mutatta meg, hogy a műemlékek jó kedvvel, diákok bevonásával is megóvhatók. Az Örökségünk őrei ifjúsági mozgalom nagy erénye, hogy olyan fiatalokat nevel, akik tudják, hogy a kultúra összeköt” – tette hozzá.
A kulturális szakember összegzésként elmondta: Winkler Gyula EP-képviselő kezdeményezésére következő lépésként európai szinten is népszerűsítik majd a mozgalmat, előterjesztik pozitív és bevált gyakorlatként. (elhivbuk@rmdsz.ro)
Nyugati Jelen (Arad)