Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

RMDSZ- PDL: vidéki perpatvar
Bár az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) csúcsvezetése közötti megállapodás értelmében január 20-áig kell megszülessenek a két alakulat helyi szintű együttműködéséről szóló megegyezések, a tárgyalásoknak koránt sincs vége.
A legtöbb megyében a decentralizált intézmények vezető tisztségeinek elosztása körül zajlik a vita. Maros, Szatmár, Kolozs és Hargita megyében javában zajlanak a koalíciós pártok közti egyeztetések, Bihar megyében pedig a megyei RMDSZ-szervezet közölte: nem hajlandó felrúgni a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) korábban kötött együttműködési megállapodást. Kovászna megyében – az erdélyi megyék közül elsőként – már aláírták az ezzel kapcsolatos egyezményt.
Bihar megye: az RMDSZ a liberálisokkal folytatja
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Krónikának ismét megerősítette: szó nincs arról, hogy felmondanák a megyei és a nagyváradi önkormányzatban a PNL-vel fennálló megállapodást. Kifejtette, a megyei szervezet kezdettől úgy gondolkodott, hogy a PNL-t tartja meg partnerként, függetlenül a kormányban kialakult viszonyoktól.
„Az intézményvezetői tisztségeknél fontosabb a tavaly leváltott magyarok erkölcsi kárának megtérítése” – fogalmazott Szabó. Szerinte miután az elmúlt évben az RMDSZ azért harcolt, hogy az intézmények élére ne politikai alapon nevezzen ki vezetőket a kormány, akkor sem szabad változtatnia álláspontján, amikor a saját embereiről van szó.
„A bíróság már több esetben elrendelte az eltávolított tisztségviselőket ért anyagi kár megtérítését, most annak kell következnie, hogy a felelősök nyilvánosan megkövetik a leváltottakat, és elismerik, hogy jól végezték a dolgukat” – magyarázta. Ha ez megtörténik, lehet, hogy születik konkrétabb megegyezés is, de biztosan nem egy-két napon belül – mondta Szabó Ödön. A Bihar megyei önkormányzatban az RMDSZ a liberálisokkal alkot többséget, a testület elnöke és egyik alelnöke PNL-s, a másik alelnök pedig az RMDSZ színeiben tevékenykedik.
Az RMDSZ és a PDL hétfőn este megállapodott az állami ügynökségek vezetői tisztségeinek elosztásáról, a tárgyalások eredményeképpen a szövetség többek között a pénzügyőrség és a környezetvédelmi felügyelőség élére jelölhet képviselőt.
A Mediafax PDL-forrásokból úgy tudja, a pénzügyőrségen és a környezetvédelmi felügyelőségen kívül az RMDSZ az Országos Vízügyi Hivatal és a Kisebbségügyi Hivatal vezetését is megkapja.
Az idézett források szerint a koalíciós partnerek abban is megállapodtak, hogy a szövetség ezenkívül egy repülőtér-igazgatói tisztséget is kap. Arról még folynak a tárgyalások, hogy melyik repülőtér igazgatóját jelölheti az RMDSZ.
Maros megye: szombatra halasztottak
Az RMDSZ Maros megyei szervezete eddig többször tárgyalt a PDL helyi vezetőségével, legutóbb tegnap. „A megyében a vezető tisztségek 40 százalékát kapja meg az RMDSZ, és a vezető-helyettesi állások negyven százalékát szintén magyar nemzetiségű szakemberek töltik majd be” – tudtuk meg Kelemen Atillától. Kérdésünkre, miszerint korábban leváltott vezetőket helyeznek-e vissza tisztségeikbe, a megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta: lesznek régi és új jelöltek is. Maros megyében várhatóan szombaton írják alá a koalíciós egyezményt, ekkor hozzák nyilvánosságra a tisztségekre jelölt személyek névsorát is.
Hargita megyében ugyancsak tegnap ültek asztalhoz a demokrata-liberálisok és az RMDSZ helyi képviselői, a szövetség Csíki Területi Szervezetének sajtóosztályától azonban megtudtuk, a feleknek lapzártánkig nem sikerült megállapodniuk, így a tisztségek elosztására vonatkozó megállapodást várhatóan ma írják alá. Kolozs megyében jelentős igényekkel lép fel az RMDSZ: László Attila, a szövetség megyei elnöke közölte, a magyar lakosság arányának megfelelően a megyei intézmények igazgatói tisztségeinek 16 százalékát kérik a PDL-től. Egyelőre itt sem született egyezség a PDL-vel, a tárgyalások a napokban folytatódnak.
Szatmár megye: el sem kezdték az egyezkedést
A Szatmár megyei RMDSZ objektív okok miatt még nem tudott tárgyalóasztalhoz ülni a PDL helyi képviseletével – tudtuk meg Nagy Szabolcstól, a szövetség megyei szervezetének sajtóreferensétől. „A PDL megyei vezetője, Ioan Holdiş parlamenti képviselő az elmúlt időszakban nagyon elfoglalt volt, ezért nem tudtunk egyeztetni vele a megyei együttműködés mikéntjéről” – fogalmazott a sajtószóvivő.
A szatmári RMDSZ-nek jelenleg még nincs pontos ütemterve a partnerségről szóló tárgyalások megszervezésére, de a közeljövőben egyeztetni fog a nagyobbik kormánypárt helyi szervezetével. Szatmár megye ügyeit az RMDSZ a megyei önkormányzatban jelenleg a liberális és a Szociáldemokrata Párttal (PSD) közösen kezeli, ez a két politikai alakulat látja el a megyei tanács alelnöki tisztségeit. A tanácselnöki pozíciót az RMDSZ birtokolja, és ugyanígy övék a nagyobb városok, Szatmárnémeti, Nagykároly és Tasnád polgármesteri széke is.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke korábban úgy nyilatkozott a Krónikának, hogy a szövetség a megye magyar lakosságával arányosan 40 százalékot szeretne kapni a decentralizált intézmények igazgatói székeiből, ezért nem zárkóznak el a tárgyalások elől.
Kovászna megye: Baciu visszakozott
A Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei egyeztetőtanácsa hétfői ülésén érvényesnek nyilvánította az RMDSZ-szel kötött helyi szintű megállapodást a decentralizált intézmények vezetői tisztségeinek újraelosztásáról. A szervezet várhatóan pénteken, az RMDSZ-szel egy időben hozza nyilvánosságra az igazgató- és aligazgatójelöltek névsorát.
Mint ismeretes, Gheorghe Baciu, a PDL megyei szervezetének elnöke nem vett részt múlt héten a két párt közötti tárgyalások véglegesítésén, ezt követően úgy nyilatkozott: nem hajlandó aláírni az RMDSZ-szel kötött megállapodást, és javasolni fogja a vezetői tisztségek újraelosztását. A PDL egyeztetőtanácsának ülését követően azonban viszszakozott: mint mondta, a sajtó félreértelmezte nyilatkozatait, egy pillanatig sem kérdőjelezte meg az egyezség legitimitását. A háromszékiek országos viszonylatban elsőként írták alá a megyei szintű RMDSZ–PDL-együttműködést, az egyeztetések eredményeként a kormánynak alárendelt 35 megyei közintézmény 65 százaléka magyar irányítás alá kerül.
A koalíciós partnerrel kötött egyezmény értelmében az RMDSZ öt megyei intézmény élére jelölhet igazgatót Szilágy megyében – jelentette be a PDL-vel folytatott egyeztetést követően Seres Dénes, a szövetség területi szervezetének elnöke. Mint mondta, a megállapodás szerint az RMDSZ további hét dekoncentrált intézmény aligazgatói tisztségét is megkapja. Lucian Bode, a demokrata-liberálisok Szilágy megyei szervezetének elnöke tegnap úgy nyilatkozott: a vezetői tisztségek elosztása az etnikai arányok figyelembevételével történt.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Pengeváltás nyílt levelekben – A tanácselnök válaszolt az RMDSZ-nek
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöksége a címzettje ezúttal a szerkesztőségünkbe is eljuttatott nyílt levélnek, amelyet Radu Ţîrle, a megyei önkormányzat elnöke látott el kézjegyével. Az irat első mondatában utal is rá, hogy a testület neki címzett nyílt levelére válaszol most. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a pénteken kelt RMDSZ-es replikában említett nyílt levele viszont nem az ügyvezetésnek szólt, hanem az újságíróknak, főleg akik részt vettek Kiss Sándor megyei tanácsi alelnök reggelijén. „Ha úgy tetszik, nem hivatalos levél volt, mint a nem hivatalos reggeli, aminek azonban fő témája – egy csöppet sem hízelgő hangnemben – én voltam” – fogalmaz Ţîrle újabb levelében.
Előző írása – úgy véli – nincs semmilyen kapcsolatban Kiss Sándor pihenőszabadságával, ezért meglepőnek tartja, hogy az RMDSZ ügyvezető elnökségének tagjai egy olyan párbeszédbe kapcsolódtak be, amelynek nem voltak részesei, és nem is volt róluk szó. Reméli – teszi hozzá –, hogy a szövetség megyei elnöke méltóképpen értékeli az elkötelezettséget, amivel megvédték pihenőszabadságának nyugalmát.
„Foglalkozhatnának azzal, ahogyan Kiss úr kezelte a kapcsolattartást a sajtóval, amikor tanácselnök volt, ám az a mód, ahogy én működöm együtt a sajtóval, nem tartozik magukra” – áll a levélben. Az udvariasságot rajta számon kérőknek azt tanácsolja Ţîrle, hogy olvassák újra Kiss nyilatkozatait őróla, és számolják meg a rá vonatkozó sértéseket és támadásokat a saját levelükben, majd hasonlítsák össze az ő nyilatkozataival. Egyáltalán nem tartja helyénvalónak továbbá a neki címzett, vallásos magatartásra és lelki vezetésre vonatkozó leckéket, hiszen azok politikusoktól származnak és világi témákra vonatkoznak. Szóvá teszi ugyanakkor az RMDSZ-esek levelében ejtett helyesírási hibát (egy betűcserét), amit a sietség számlájára írt.
A családtagjaira (feleségére, menyeire, unokatestvéreire) vonatkozó inszinuációk szerinte a mocskos pletykálkodás szintjére süllyeszti a levélírókat, és komolytalanságukat bizonyítja. Megjegyzi mellesleg, hogy nincs is menye, fiai nőtlenek, kettő éppenséggel kiskorú. A váltakozva egyes és többes szám első személyben megfogalmazott mondatok elbizonytalanították a címzettet, aki úgy véli, ezt a rossz beidegződést az alakíthatta ki bennük, hogy sokszor hallhatták valakitől: „A párt én vagyok”.
Ţîrle beismeri, hogy nem túl fejlett a humorérzéke, de hozzáteszi, az RMDSZ Bihar megyei vezetőségének levelén jót derült. Főleg a végén, ahol azzal vádolták, hogy megtámadott egy védtelen embert, aki azért nem tud védekezni, mert szabadságon van. „Gratulálok méltóságukhoz, udvariasságukhoz és férfiasságukhoz, amit az aláírással bizonyítanak, s ami így szól: A Bihar Megyei RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. Ahogy Caragiale (egy román író) mondja, aláírták: névtelenül” – zárja levelét a megyei önkormányzat elnöke. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

A váradi magyar feliratok kálváriája
A nagyváradi közterületek elnevezései újfent a közbeszéd tárgyát képezik. Az utóbbi hetekben, napokban kulturális eseményeken merült fel a téma, politikai és civil szervezetek beszélnek a mikéntekről, s helyenként a konkrétumok is szóba kerülnek. A realitásokról beszélgettünk SZABÓ ÖDÖNNEL, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökével.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek az a felelősége, hogy ne csak időszakosan foglalkozzon a témával. Ne csak azért, mert az éppen aktuális, vagy netán azért, mert azzal időszakosan a figyelem középpontjába lehet kerülni. Szabó szerint ebben az ügyben is tartós eredményeket kell elérni. Sikerült kieszközölniük, hogy jelenleg a többségi nemzet részéről is létezik támogatottsága a rendezésnek.
Már az év elején megkezdődtek az egyeztetések a demokrata–liberálisokkal – avatott a részletekbe. Az együttműködési szerződésük pontjai között egyértelműen szerepel a téma. Az RMDSZ nem volt hajlandó aláírni a megállapodást konkrétumok nélkül. Talán már e héten a nyilvánosság elé tárja a két párt megyei elnöke a szerződés részleteit.
A kivitelezésen a sor – fogalmazott az ügyvezető elnök. Nem titkolta azt sem, hogy már az bizakodásra ad okot, hogy két olyan erő, amely az RMDSZ nélkül, önmagában is elégséges lenne a nyelvi kérdések átvitelére, az ügy mellé állt, hiszen létezik megállapodása az RMDSZ-nek a nemzeti–liberálisokkal is. Ha a két pártból legalább az egyik támogatni fogja az elképzeléseket a városi tanácsban, már eredmények fognak születni. Ezzel magyarázta, hogy Biró Rozália alpolgármester, frakcióvezető bizakodóan nyilatkozott múlt héten minderről, hiszen ismeri mindkét megállapodás tartalmát.
A civil kurázsi is szükséges
Az elmúlt két évtizedben az RMDSZ következetes volt ebben a kérdésben. Ennek köszönhető Szabó szerint, hogy megyeszerte, így a szórványvidéken vagy városokban magyar utcanevek léteznek. Szólt több településről is, melyekben az iskolák elnevezései magyar kötődésűek. Gratulált például az élesdi RMDSZ-szervezetnek hogy bár már húsz százalék alatti ott a magyarság részaránya, mégis a közterületek megnevezései két nyelven szerepelnek.
Amint mondta, kifejezetten örül, hogy más szervezetek is az RMDSZ mellé csatlakoznak ebben az ügyben, „hogy saját érdekek miatt vagy másért, azt nem az én tisztem eldönteni”.
Az RMDSZ szempontjából az fontos, hogy következetesen tudja érvényesíteni ezeket a jogokat. „Az elkövetkezendő időszakban egy másik lépcsőfokra szeretnénk lépni. Van egyfajta hajlandóság erre a megyeszékhely vezetésében, az elmúlt két év pozitív együttműködésének következtében. Hogy ez mit fog jelenteni konkrétan, az majd a testületen belül fog kiderülni. Azt sem kell elfelejtenünk, hogy mind a váradi, mind a megyei önkormányzatban a mi szavazataink mellé – bármennyire is jogosak is a kéréseink, bármennyire is pozitívak azok a felvetések – hét, illetve kilenc plusz szavazatra van szükségünk. Ezt a többséget, amit vidéken ki tudtuk alakítani, Nagyváradon is képesek leszünk” – mondta Szabó Ödön, majd hozzáfűzte. „Emlékezzünk arra is, hogy például többéves tárgyalássorozaton keresztül tudtunk odáig elérni, hogy az Antonescu utcanevet a Városháza megnevezésre cseréljük. Akkor nagyon sokan hallgattak erről, s az újonnan létrejött civil szervezetek egy része hajlamos mindegyre feltalálni a meleg vizet. Összességében elmondhatjuk, hogy ezzel az üggyel foglalkozunk, hogy nem olyan gyorsan, amint azt mi magunk is elvárnánk, az lehetséges, de az RMDSZ-ben létezik a teljes akarat, és minden egyes eszközzel azért harcolunk, hogy ezeket az érdekeinket érvényesíthessük. Utcát neveztek el Mottl Románról, Czárán Gyuláról, de említhetném Juhász Gyulát is, akinek a nevét váradi iskola viseli, vagy Bodola Gyulát, akiről a városi stadiont nevezték el. Ezek is bizonyítják, hogy ezek a kérdések számunkra fontosak. A Rulikovszki temetőt el tudtuk nevezni választási kampányidőben is. Nem tudtuk viszont átvinni azt az elképzelésünket, hogy a Teleki Pál utca visszakapja régi nevét, de legalább Városháza lett Antonescu helyett.
Itt kénytelenek voltunk közbevetni, hogy sem a Városháza, sem a Bodola Gyula név nem szerepel kiírva sehol, hiszen a Primăriei és a Iuliu Bodola nincs magyarul, nem is beszélve a Sf. Ladislauról, ami még csak nem is hasonlít a Szent Lászlóra. Szabó szerint az, hogy miből mi lesz és mihez mennyi idő kell, az mindig attól függ, hogy a lehetőségeket mennyire tudjuk megteremteni, illetve kihasználni. „A műemlék épületekre például háromnyelvű feliratokat tudtunk kihelyezni, ami óriási előrelépés, hiszen Erdély fővárosában, Kolozsváron mind a mai napig nem tudják elérni ezt. A színházon, a filharmónia épületén régóta szerepel a magyar megnevezés is, akár a közintézményeken, így a város- és a megyeházán. Kell persze mindehhez egyfajta plusz civil kurázsi is. Kíváncsi vagyok, hogy azok közül, aki sajtótájékoztatót tartanak ebben a témában, hánynak a házán van kint a kétnyelvű utcanévtábla. Mert azt senki sem tiltja, hogy a saját kapumra kihelyezzem, esetleg a házszámtábla mellé a közterület (utca, negyed) történeti megnevezését.”
Végül az ügyvezető elnök kijelentette: „Az RMDSZ-ben megvannak ezek a plusz tartalékok, amint az eddigieket, ezeket el is fogjuk tudni érni. Azért fontos a többségiek támogatottságát megszerezni, mert nem olyan jellegű táblákat szeretnénk, amelyek egy hatalomváltásnál vagy a demográfiai mutatók esetleges rosszabbodásánál lekerülnek. Nyilvánvalóan minden olyan eredmény, amely kölcsönösségre épül, és amelyet a másik fél is elfogad, az tartósabb. Az RMDSZ-nek pontosan az a feladata, hogy ne csak időszakosan legyenek kint a magyar feliratok, mint amiket például festékszóróval fel lehet fújni, hanem ezek az utca- és más nevek egy időtálló közigazgatási döntésnek megfelelően maradjanak fenn.”
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Belügyis múltja miatt Lakatos Pétert támadja Tőkés László
Újabb 37 egykori szekuritátés tiszt nevét hozta nyilvánosságra hétfőn Tőkés László. Az Európa Parlamenti képviselő az egykori tartótisztek listáját bemutató nagyváradi sajtótájékoztatóján kifogásolta, hogy a Temesvári Kiáltványba foglaltakkal ellentétben Lakatos Péter egykori tűzoltóparancsnok közméltósági tisztséget tölthet be. Mint mondta: az RMDSZ jelenlegi parlamenti képviselője a kommunista rendszerben a belügyminisztérium tisztjeként szolgált. Lakatos Péter ellenben azt állítja: Tőkés valótlanságokat állít, ugyanis már évekkel korábban bebizonyosodott, hogy nem működött együtt a politikai rendőrséggel.
Tőkés László újabb 37 szekustiszt nevét tette közzé Tőkés László családja és több egyházi alkalmazott szekusdossziájának áttanulmányozása után egy hete a Szekuritáté 99 olyan tisztjének és altisztjének nevét hozta nyilvánosságra, akik különböző módszerekkel beszervezték az egyháztagokat. Az újabb 37 név között szerepel Aristotel Stamatu volt belügyminiszter-helyettes is valamint Maros, Beszterce-Naszód, Arad, Szilágy, Bihar, Brassó Szatmár valamint Hargita és Kolozs megyei tisztek adatai. A tartótisztek eddig nyilvánosságra hozott listája itt érhető el.
Tőkés kifejtette: a Temesvári Kiáltvány 8. pontja – amelynek értelmében volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be közméltósági tisztségeket – 1990 után nem teljesült. Sajtókimutatásokat idézve rámutatott, hogy még a forradalmárigazolvánnyal rendelkezők között is találhatók volt szekusok, illetve arra, hogy mennyi volt szekuritátés és egykori pártaktivista politizál mai napig aktívan a különböző román pártok és az RMDSZ színeiben. Magyar részről két személyt említett példaként: Fazakas László volt margittai lelkipásztort, akit előbb román parlamenti képviselőként, majd püspökjelöltként „futtattak” a bihari RMDSZ vezetői, és akiről egyértelműen bebizonyosodott, hogy kollaborált a volt pártállami titkosrendőrséggel. Az ő egyik fő támogatója Lakatos Péter jelenlegi parlamenti képviselő volt, aki tíz éve a bihari RMDSZ meghatározó személyisége. A képviselő neve nem szerepel a Tőkés összeállította listán, azonban Tőkés azt állítja: "róla tudni lehet, hogy tűzoltóparancsnokként az 1989 előtti román belügyhöz tartozott, tehát a temesvári Kiáltvány 8. pontja rá is vonatkozik". Az EP-képviselő elfogadhatatlannak nevezte, hogy ezek a személyek közéleti szerepet is vállalnak.
Az erdélyi képviselő ugyanakkor felháborodását fejezte ki Marius Opreának a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet, valamint Dinu Zamfirescunak a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet éléről való eltávolítása miatt.
"Tőkés László sárral dobálózik és valótlanságokat kohol azokról, akik nem értenek egyet vele" - reagált Tőkés felvetésére Lakatos Péter.
Az RMDSZ képviselő szerint 1985-ig századosi rangja volt a Tűzoltóságnál, amely valóban a Belügyminisztériumhoz tartozott, ahogy ma is az unió legtöbb országában. Szerinte Tőkés azért becsmérli őt, mivel 2001-ben Szilágyi Zsolt - a képviselő volt kabinetfőnöke - alulmaradt vele szemben a Bihar megyei RMDSZ elnöki tisztségérért zajló választásokon. Mint mondta, ekkor a hasonló vádak alól is tisztázta magát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) segítségével.
"1985-ben eltávolítottak a tűzoltóságtól, mivel valószínűleg nem bíztak bennem. Dossziémból kiderül, hogy 1887 és 1988-ban lehallgatták telefonom, követték minden lépésem. A CNSAS is arra a következtetésre jutott, hogy nem működtem együtt az egykori politikai rendőrséggel." - mondta Lakatos Péter. Forrás. Krónika (Kolozsvár)

Szembenézés a kommunizmussal
Tőkés László európai parlamenti képviselő tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján beszámolt a február 24-26-a között lezajlott prágai nemzetközi konferenciáról, amely A kommunizmus bűnei címet viselte. A konferencia fővédnökségét Jan Fischer cseh miniszterelnök vállalta, a szervezők a védnökségre rajta kívül olyan személyiségeket kértek fel, akiknek élete és munkája a kommunizmus elleni harcot fémjelzi, mint amilyenek Romániából Tőkés László európai parlamenti képviselő, Tunne Kelam észt, Milan Zver szlovén és Jana Hybášková volt cseh EP-képviselők.
A konferencián Tőkés az igazságszolgáltatás elmaradásának következményeiről szóló tanácskozást felvezető előadásában kijelentette: nem alkalmazhatunk kettős mércét a totalitarizmusok megítélésében. Idézte Kelamot: „A nácizmus és a kommunizmus ikertestvérekként, kéz a kézben robbantották ki a második világháborút.” A magyar Országgyűlésben néhány nappal ezelőtt elfogadott jogszabályra visszautalva érthetetlennek minősítette, hogy míg a holokauszt tagadását büntetik, a kommunista terror tagadásával szemben a legtöbb országban bűnös engedékenység érvényesül. A három napos tanácskozás végén a résztvevők egy közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben egyebek mellett leszögezik: „Mivel az emberiség ellen elkövetett kommunista bűncselekmények kivizsgálása és az ezen ügyekben való igazságtétel nem tartozik a létező nemzetközi bíróságok jogkörébe, az Európai Unión belül egy új nemzetközi bíróság létrehozását indítványozzuk, amelynek feladata a kommunizmus bűneinek kivizsgálása. Ez a bíróság a nácizmus bűneit kivizsgáló és elítélő Nürnbergi bírósághoz, illetve a volt Jugoszláviában elkövetett bűnök kivizsgálására létrejött bírósághoz hasonló módon vizsgálná ki és ítélné el az emberiség elleni elkövetett kommunista bűncselekményeket.”
Az erdélyi képviselő ugyanakkor felháborodását fejezte ki Marius Oprea és Dinu Zamfirescu eltávolítása miatt a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet, illetve a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet éléről. Ennek kapcsán megjegyezte: készülvén a Temesvári Kiáltvány megszövegezésének 20. évfordulójára, fontos felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy annak a 8. pontja – amelynek értelmében volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be köztisztségeket – 1990 után nem teljesült. Sajtókimutatásokat idézve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke rámutatott, hogy még a forradalmárigazolvánnyal rendelkezők között is találhatunk volt szekusokat, illetve arra, hogy mennyi volt szekuritátés és egykori pártaktivista politizál mai napig aktívan a különböző román pártok és a RMDSZ színeiben. Magyar részről két személyt említett példaként: Fazakas László volt margittai lelkipásztort, akit előbb román parlamenti képviselőként, majd püspökjelöltként „futtattak” a bihari RMDSZ vezetői, és akiről egyértelműen bebizonyosodott, hogy kollaborált a volt pártállami titkosrendőrséggel. Az ő egyik fő támogatója Lakatos Péter jelenlegi román parlamenti képviselő volt, aki tíz éve a bihari RMDSZ prominense. Róla tudni lehet, hogy tűzoltótisztként az 1989 előtti román belügyhöz tartozott, tehát a Temesvári Kiáltvány 8. pontja rá is vonatkozik. Mennyivel előbb tartanánk, ha 1990-ben érvényt lehetett volna szerezni ennek a követelésnek – mondta Tőkés László. Rendet kell tenni az egyházakban, a közéletben és a társadalomban is, szögezte le az EP-képviselő, és ő elkötelezett ez ügyben.
Húsz év múlva sem tudjuk, hogy kik voltak az ún. „terroristák”, kik írták a marosvásárhelyi Fekete Március forgatókönyvét, vagy kik a felelősök a bányászjárásokért – sorolta az EP-képviselő. Létezik egy összetett és nagyon konkrét kimutatás ezekről az esetekről, és amennyiben Traian Băsescu államfő és Laura Codruţa Kövesi főügyész tartják a szavukat, akkor remélhetően előbb-utóbb talán ki is vizsgálják a közelmúltunk szégyenfoltjait. A február 16-án közzétett szekus-lista további nevekkel bővült, jelentette be Tőkés László, így már 136-ot tartalmaz.
Zárszóként az EMNT elnöke kifejezte reményét, hogy a prágai nemzetközi értekezlet új lendületet ad a kommunizmus bűnivel való szembenézés folyamatának, és a remélt európai támogatással itthon is sikerül felelősségre vonni a bűnösöket. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-es képviselő, akit Tőkés László azzal vádol, hogy együttműködött a volt titkosrendőrséggel, azt állítja: Tőkés „sárdobálásba kezdett, és igaztalan dolgokat állít” azokról, akik nem értenek egyet vele, majd kifejtette: tűzoltókapitány volt.
„1985-ig tűzoltókapitány voltam, és a tűzoltóság a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozott, mint ma is, és mint a legtöbb európai országban. Azt is jó tudni, hogy Tőkés László 2001 óta kezdte meg a lejáratási kampányt ellenem, amikor Szilágyi Zsolttal (Tőkés László brüsszeli irodájának kabinetfőnöke – szerk. megj.) szemben az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke lettem” – nyilatkozta Lakatos Péter.
„Miután Tőkés azzal vádolt, hogy együttműködtem a Securitátéval, a CNSAS-hoz fordultam, és a testület bizonyította, hogy szenvedő fél voltam. 1985-ben el kellett mennem a tűzoltóságtól, pedig két kisgyermekem volt, egy ötéves és egy kétéves, mivel a belügyi szervek nem bíztak meg bennem. A CNSAS által kiadott dossziémból kiderül még, hogy 1987 és 1988 között Iovan ezredes megfigyelt, lehallgatták telefonbeszélgetéseimet, és lehallgattak a munkahelyemen, így a CNSAS igazolást adott ki arról, hogy nem működtem együtt a volt titkosszolgálattal” – fejtette ki az RMDSZ-es képviselő.
Lakatos szerint Tőkés „egyre haragosabb amiatt, hogy egyre többen fedezik fel az 1989 utáni káros tevékenységét”. Arra a kérdésre, hogy miben áll a káros tevékenység, Lakatos azt mondta: „Felfedeztem, hogy Tőkés beavatkozott a Református Egyházon belüli választásokba”. Hozzátette: 2001-ig, amíg az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnökévé választották, Szilágyi Zsolttal szemben, „jó kapcsolatban” volt Tőkéssel.
Fazakas László volt Bihar megyei RMDSZ-es képviselő – akit Tőkés szintén említett – visszavonult a közéletből.
(Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Válasz Lakatos Péternek és elvtársainak
A Bihar-megyei RMDSZ választmánya, kiemelten Lakatos Péter parlamenti képviselő a hétvégén személyemmel és Tőkés László európai parlamenti képviselővel foglalkozott. Lakatos Péter ezen felül még egy stílustalan és gyalázkodó förmedvényt is elküldött levél gyanánt a helyi újságoknak, amelyben a volt tűzoltótiszt önviktimizálásából már kihagyja az országos sajtóban korábban sokat hangoztatott „fájdalmát”, miszerint azért távolították volna el a nyolcvanas években a tűzoltóság kötelékéből, mert magyar volt – csak tudnám, honnan jöhettek erre rá, hiszen nehezen találunk olyan nagyváradi lakost, aki a nyolcvanas évekből emlékezne arra, hogy Lakatos Péter a nyilvánosság előtt megszólalt volna magyarul. Emiatt talán ő is túlzásnak gondolta „magyar mártíromságát”, mostani verziója szerint már „feljelentették”. Lesz belőle még rendszerkritikus ellenálló is, ha így folytatja.
Kiss Sándor, Bihar megye tanácsának alelnöke egyenesen „lenullázta” parlamenti tevékenységemet. Nem illő, hogy felsoroljam tizennégy évi munkám eredményeit, azt viszont megemlítem, hogy az eleddig Románia Parlamentje elé tárt autonómia-törvénykezdeményezések mindegyikén ott szerepel a nevem. Ők mintha nem törték volna magukat ez ügyben. Kivéve a kampányeseményeket – és erre ma már Magyarországon ki is alakítottak egy jó fogalmat: „szájkarate”.
Ilyen Szabó Ödön hétvégi „figyelmeztetése” is: „A kettős beszéddel csak azt lehet elérni, hogy megmaradnak a szobraink vagy lesznek kétnyelvű utcanévtábláink, de nem lesznek magyarok, akik elolvassák ezeket”. Apropó, kétnyelvű utcanévtáblák, ugyan hány éve is „csinálják”? Továbbá, ki a felelős azért, hogy Nagyváradon olyan – a város jövőjét meghatározó – „stratégiákat” fogadnak el, amelyekben a majd’ egyharmadnyi magyarságunk a „futottak még kisebbségek” kategóriájába tartozik, amint arra kollégám, Demeter Szilárd felhívta a figyelmet?
Lakatosék „tevékenységéről” ellenben a korrupcióellenes civil koalíció állított ki bizonyítványt. Az olvasók a magyar nyelvű sajtóból is értesülhettek róla, hogy 2004 óta tizenkét civil szervezet rendszeresen felállítja a bizonyíthatóan korrupt és nem a köz szolgálatára való politikusok „feketelistáját”, és hogy, hogy nem, a bihari politikusaink valamiért mindig előkelő helyet foglalnak el ezeken.
Nézzük csak: más bihariak mellett Biró Rozália váradi alpolgármester a 2007-es EP-választások alkalmából került szégyenpadra, Kiss Sándorról pedig 2008-ban közölték a tudnivalókat, ugyanekkor elvtársa, Lakatos Petru is felkerült a „feketelistára”. (Ellenőrizhető a www.romaniacurata.ro honlapon!)
Lakatos logikájával élve: a korrupt politikusok feketelistáján való szereplés és a gyors gazdagodás között ugyan lehetne összefüggéseket keresni (felemlegetve azt, hogy a 2009-es válságévben a volt tűzoltó cégeiből egymaga annyi osztalékot vett ki, mint a Festum Varadinum összköltségvetése – kétszer!) – de, s idézem a „magyarsága” miatt „meghurcolt” honatyát, „ezt a típusú eljárást én elítélem, nem élek vele”.
Mondhatná valaki persze, hogy a tizenkét civil szervezet szintén a magyarságuk miatt pécézte ki a bihari politikusainkat – bár az elmúlt évekből nem emlékszem olyan esetekre, hogy az érintettek bírósági úton bizonyították volna ártatlanságukat és „folttalanságukat”. Ugyanígy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is a magyarságért végzett önzetlen tevékenységük miatt vette célkeresztbe egyiküket-másikukat? Továbbá szintén a nagyváradi magyarok életét „színesíti” a torzóvá épített (Ady Endre szülőfalujától elorzott) ún. „kulturális központ”, illetve a Léda-házat is a köz érdekében játszották át csekély 150 lejes bérleti díjért a Partium Alapítvány kezére?
A hétvégi bihari RMDSZ-ülésen Lakatos azt állította, hogy „ha ugyanis gyökeret kapnak ezek a vádaskodások, akkor megítélésében akár az is előfordulhat, hogy 2012-ben az RMDSZ kiszorul a romániai parlamentből.”
És ez a félelem valós. Nem azért, mert bárki lejáratná őket. Lejáratják ők saját magukat.
A legutóbbi választáson leadott magyar szavazatok is ezt mutatták.
És azért is, mert ahogyan szintén Lakatos állítja: „az a legnagyobb probléma, hogy a nyilatkozó úgy tekint a felnőtt bihari magyarokra, mintha azok nem emlékeznének dolgokra”.
Bizony, hogy emlékeznek.
2010. március 8., Nagyvárad
Szilágyi Zsolt
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Varga Gábor ismét az Állami Találmányi és Védjegyhivatal élén
Varga Gábort az Állami Találmányi és Védjegyhivatal vezérigazgatói tisztségébe nevezte ki Emil Boc miniszterelnök. A határozat pénteken, mácius 12-én jelent meg a 0159-e számú Hivatalos Közlönyben.
Varga Gábor 1998-tól 2009 márciusáig vezette az intézményt, azután ugyanott tanácsosként tevékenykedett.
CURRICULUM VITAE
Neve: VARGA GÁBOR
Állampolgársága: román
Nemzetisége: magyar
Születése helyszíne és dátuma: Nagyvárad, 1948. augusztus 5.
Családi állapota: nős, egy fiú (Máté, 1978) apja
Tanulmányai: Temesvári Műszaki Főiskola – Vegyészmérnöki Kar (1971)
Szakmai karrier:
– 2009 május 18 – 2010 január, Állami Találmányi- és Védjegyhivatal, tanácsos
– 1998 március 13 – 2009 március 23, Állami Találmányi- és Védjegyhivatal,
 államtitkár rangú vezérigazgató
– 1975 május – 1998 március, a bukaresti Antikorroziós, Lakk- és Festékipari
Kutatóközpont nagyváradi szervetlen pigment kirendeltségénél vegyészmérnök, tudományos kutató, tudományos főkutató,
– 1971 szeptember – 1975 május, Nagyváradi Timföldüzem, gyakorló mérnök,
diszpécser, túravezető-vegyészmérnök
Politikai tevékenysége:
Az RMDSZ Bihar-megyei Szervezetének alapító tagja, politikai alelnöke (1990-1991), elnöke (1991-1999)
Idegen nyelvismeret: angol – haladofokon, német – középfokon .
Megjelent kötetei:
– „A hatodik ostrom”, történelmi drámák, 1980
– „Az ittmaradt nyár”, elbeszélések, 1984
– „Históriás beszéd avagy Kronosz elkomorodása”, történelmi elbeszélések, 1996
– „Az Úr kutyája”, történelmi kisregény, 2002
– „A műszaki alkotás védelmének fontossága”, iparjogvédelmi írások, 2006
– „Toronyiránt”, irodalmi publicisztika, 2006
– „Europa ante portas”, iparjogvédelmi cikkek, hozzászólások, 2008
– „Városaim”, rendhagyó útleírások, 2009
Kitüntetései:
– Román Kulturális Érdemrend Lovagi Fokozata, 2000
– Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, 2008. Forrás: erdon.ro

Méltóságteljes ünneplés Nagyváradon
Nagyvárad – A nagyváradi magyarság az idén is közösen emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára Szacsvay Imre szobránál. Beszédek hangzottak el, majd koszorúztak.
A télies időjárás ellenére az idei március 15-i ünnepség alkalmából is hatalmas tömeg gyűlt össze Szacsvay Imre szobránál, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulójára emlékezzen. Mint ahogyan az utóbbi években megszokottá vált, a rendezvényt közösen szervezte a Bihar Megyei RMDSZ a magyar történelmi egyházakkal, civil és ifjúsági szervezetekkel. Részt vettek a Magyar Polgári Párt (MPP), különböző tanintézetek, valamint a jelentősebb román politikai alakulatok, közintézmények és hivatalok képviselői is. A hagyományoknak megfelelően szentjobbi és diószegi huszárok, valamint cserkészek álltak díszőrséget, és közreműködtek a Kálmándi Fúvószenekar tagjai is. Az ünneplők kokárdát viseltek és néhány nemzeti színű zászló is feltünt a tömegben. Újdonságként a váradi George Coşbuc Általános Iskola néhány diákjai is fellépett (Tóth Zsófia, Fazekas Kriszta, Sebestyén Krisztina, Nemes Dóra és Dimény Eszter), Kiss Tünde tanárnő tanítványai Kossuth-nótákat és toborzó énekeket adtak elő.
Beöthy Ödön portré
A Himnusz elhangzását követően Szabó József helyi önkormányzati képviselő köszöntötte a sokadalmat, aki ezúttal a moderátor szerepét is elvállalta. Traian Băsescu államfő üzenetét Gavrilă Ghilea prefektus, Bajnai Gordon magyar miniszterelnök levelét Sándor Mátyás, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének légügyi katonai attaséja, Emil Boc román kormányfő jókivánságait pedig dr. Sarkady Zsolt alprefektus olvasta fel. Ünnepi beszédet Biró Rozália alpolgármester, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt nagyváradi vezetője és Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke mondott, akik egyaránt a magyarság összefogásának fontosságát emelték ki.
Az ünnepség egyik érdekes momentumaként az RMDSZ-es politikus egy Beöthy Ödön-portrét nyújtott át dr. Sarkady Zsoltnak, arra hívva fel a jelenlevők figyelmét, hogy a főispán alakja méltatlanul marad ki a március 15-i megemlékezésekből. Arra kérte az alprefektust: a képet akassza ki a Prefektúra folyosóján lévő arcképcsarnokba, vagy ha oda nem lehet, akkor a saját irodájába.
A felszólalások után koszorúzások hosszú sora következett, majd huszárok vezette fáklyás menet indult a Fő utcán keresztül a Petőfi-szoborig. A méltóságteljes felvonulás incidensek nélkül zajlott le.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

Szabó József is támadja Szilágyit
Tőkés László táskahordozójának és tipikus megélhetési politikusnak nevezte Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnökét Szabó József, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Szabó elmondta, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) elnöke volt 2000-ben, amikor Szilágyi újabb parlamenti képviselői mandátumért szállt harcba. Az NMD kampányolt is akkor a fiatal, de már tapasztalt politikusnak, illetve egy megegyezést is kötött vele, amelyben pontról pontra leírják, hogyan segítik majd egymást a négyéves periódus alatt.
Szabó szerint azonban ez öszszesen fél évig működött, Szilágyi ugyanis elhallgatott dolgokat. „Becsapott minket akkor is, és most is becsap” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus. Mint mondta, emiatt jutottak oda, hogy 2001-ben a megyei szervezet tisztújításán a nagyváradi diákszövetség már nem Szilágyi Zsoltot, hanem Lakatos Pétert támogatta az elnöki székért folytatott versenyben, aki végül el is nyerte a tisztséget.
„Csodálkozom, hogy épp Szabó József áll az erdő felől” – reagált a vádakra a Krónika megkeresésére Szilágyi Zsolt.
Mint mondta, az említett szerződés megkötésétől fogva ő rendszeresen pénzzel támogatta az NMD-t, ám többszöri kérésére sem kapott erről semmilyen elismervényt. Ezután vette észre, hogy a diákszövetség az ellenlábasának kampányol az elnökválasztáson. Kijelentette: a lusztrációnak folytatódnia kell, és nem azoknak kellene közszerepet vállalniuk, akiknél korrupció gyanúja merülhet fel.
Szabó egyébként azt is kifogásolta, hogy Szilágyi szerinte alig mérhető tevékenységet fejtett ki 14 évi parlamenti munkája során. Az EMNT-alelnök szerint minden autonómia-törvénytervezeten rajta volt az aláírása, míg a mostani RMDSZ-es képviselők ezt nem mondhatják el magukról. A polémiát a megyei RMDSZ választmányi ülésén elhangzottak indították, ahol Lakatos Péter elnök támadta Szilágyit, amire utóbbi nyílt levélben reagált.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Jubileumot ünnepelt a TEG
Nagyvárad – Kedd délután a tagok csoportos kiállításával ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a nagyváradi Tibor Ernő Galéria. A jó hangulatú rendezvényt számos közéleti személyiség megtisztelte jelenlétével.
Kedd délután a jelenlegi tagok csoportos kiállításával ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját a nagyváradi Tibor Ernő Galéria. A képtárnak otthont biztosító Kanonok sori pincehelyiségben összegyűlt több tucatnyi érdeklődőt Mierluţiu Emilia tanárnő, képzőművész üdvözölte az alkotóközösség nevében. Úgy vélte: azért különleges az évforduló, mert azt bizonyítja, hogy e lelkes csoport tagjai a felmerülő adminisztratív, pénzügyi és személyes problémák dacára együtt tudtak működni és segítettek egymásnak az évek folyamán. Bányai Szabados Katalin alapító tag, művészeti vezető a galéria elmúlt két évtizedének jelentősebb mozzanait emelte ki, mely beszámoló arra világított rá: több mint 250 csoportos és egyéni kiállítást, számtalan koncertet, irodalmi estet és könyvbemutatót szerveztek. A tagok évente alkotótáborokban vesznek részt, többszörösen díjazott tevékenységükkel pedig elérték azt, hogy a TEG helyi, országos és összmagyar szinten is ismert név, látogatott kulturális hely legyen. Bányai Sz. Katalin ugyanakkor nem feledkezett meg a támogatókról és a tiszteletbeli tagokról sem, köszönetet mondott a segítségért a váradi Római Katolikus Püspökségnek, a Bihar Megyei RMDSZ-nek, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ), a Nagyváradi Önkormányzatnak és a Bihar Megyei Tanácsnak.
Zenei ősbemutató
Ezután Oláh Boglárka (elsőhegedű), Cristina Mureşan (másodhegedű), Trifán László (gitár) és Kinda Péter (nagybögő) alkalmi kvartettje lépett fel, a zenészek meglepetésként Ian Alexander Stryckers flamand zeneszerző-biológusnak kifejezetten erre az alkalomra írt “TEG jubileumi keringő” című kompozicióját játszották el. S. Németh Katalin előadóművész Reményik Sándor és Lucian Blaga magyar és román nyelven előadott költeményeivel örvendeztette meg a jelenlevőket. Anca Popescu Raţiu, a Bihar Megyei Kulturális és Hagyományőrző Igazgatóság művészeti szaktanácsadója a tagok pozítiv energiáját és a szép iránti szeretetét hangsúlyozta, majd külön-külön is értékelte a kiállítók (Széll Katalin, Bányai Sz. Katalin, Egei György, Popon Krisztina, Staharóczky Júlia, Rob Ibolya, Márton Katalin, Gavrucza Tibor, Mierluţiu Emilia és Trifán László) munkásságát. Biró Rozália alpolgármester azt ígérte: megpróbálja meggyőzni Ilie Bolojan polgármestert arról, hogy a TEG tagjainak alkotásait állítsák ki a városháza dísztermében, akár rotációs alapon is. Végül Exc. Tempfli József kiérdemesült megyés püspök is felszólalt, aki aktuálpolitikai kérdéseket érintett. Az ünnepség állófogadással zárult. Az ingyenes tárlat április 10-ig látogatható, hétfő kivételével hétköznaponként 11-16 óra között.
Ciucur Losonczi Antonius
 Forrás: erdon.ma

Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleménye
Emlékeztető Lakatos Péternek
a Temesvári Kiáltvány 8-as pontja és a szekus vagy nem szekus dilemma tárgyában
Március 15-e előtt a nagyváradi magyar körökben egy húsz évet késett vita borzolta a kedélyeket. Középpontjában az a Lakatos Péter állt, akit aránylag későn, „csak” 1999-ben kooptált az RMDSZ a megyei vezetésbe, de aki azután „meghökkentő, egyben gyanús” RMDSZ-es karriert futott be rövid idő alatt: 2001-ben a megyei szervezet elnöke, 2004-ben parlamenti képviselő, majd 2008-ban ismét parlamenti képviselő lett, immáron egyéni választó kerületben. Egyik emblematikus figurája, valóságos „brand”-je ő a Bihar megyei RMDSZ-nek. A vita azt követően robbant ki, hogy Tőkés László, EP-parlamenti képviselő a közelmúltban egyik, a kommunista múlttal való szembenézés fontosságáról tartott sajtótájékoztatóján azt „merészelte” mondani, helyi példával élve, hogy Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő tisztsége összeegyezhetetlen a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjával. Lakatos Péter kikérte magának, pro és kontra vélemények záporoztak ismét vele kapcsolatban, névvel és név nélkül, helyreigazítás címén illetlen mocskolódással és sértegetésekkel körítve, és van olyan internetes félbulvár portál is, amely hatékonyan válogatott, gyomlált (egyoldalúan persze, és bizonyára külső útmutatásra) az elhangzó vélemények között. A gusztustalan „felhajtás” annyit biztosan jelez, hogy egy közérdekű, ámde elvarratlan, a helyi kereteken jóval messzebbre mutató problémáról van szó. 
A Lakatos Péterrel szembeni, mondhatni állandósult „méltatlankodások” annak tudhatóak be, hogy Bihar megyében már a látszatra sem adtak abban a posztkommunista restaurációban, amely egyébként az egész RMDSZ-ben végbement valamilyen formában. Itt ugyanis 2002-ben egyenesen Ceauşescu egyik volt belügyis tisztjét „kérték meg” arra, hogy „áldozza fel magát”, és fogadja el a Bihar megyei RMDSZ elnöki tisztségét. A jogos méltatlankodások nem késtek elhangzani, többek között azt kifogásolván, hogy Lakatos Péter személyében egy volt szekus dirigálja a bihari magyarokat. 
A legújabb erőteljes média kampányra való tekintettel, de megvárva a március 15. ünnepségek elteltét, bekapcsolódunk a vitába, mivel úgy véljük, hogy ma már rendelkezünk az ahhoz szükséges rálátással, hogy tárgyilagosan, indulatoktól mentesen, tisztázó, nem pedig lejáratási szándékkal, érdemben fejtsük ki véleményünket. 
MPP kontra Lakatos – Parlamenti választások 2008.
A mostan zajló vitát megelőzően szervezett formában utoljára a Magyar Polgári Párt Bihar megyei szervezete mondott véleményt Lakatos Péterről, 2008. november 20-án, a romániai parlamenti választások előtt, amikor is egy Felhívás keretében arra szólítottuk fel a magyar választókat, hogy alkalmatlansága miatt ne szavazzanak Lakatos Péterre. Szó szerint idézzük a vonatkozó részt:
„Ne szavazzunk LAKATOS PÉTER-re, aki az RMDSZ parlamenti képviselő jelöltje a kettes számú (Székelyhíd-Szentjános-Telegd) egyéni választási körzetben, mivel: 
- Nincs kötődése az Érmellékhez, az RMDSZ vezetése ejtőernyőzte be ebbe a befutónak számító körzetbe. - Kifogásoljuk, hogy 2002-ben megyei RMDSZ-elnökként az Orbán-kormánytól Érmindszentnek megítélt, egy Ady-emlékhely kiépítésére pályázaton elnyert 320 millió forintot a Medgyesy-kormány segédletével, az eredeti szándékkal szemben egy jellegtelen nagyváradi gyűlésterem felépítésére, részben ismeretlen célokra használta. Etikátlan eljárásával súlyos kárt okozott a sorvadó Érmindszentnek, az Ady-kultusznak, és az Érmelléknek. 
- 2002-ben érmelléki szervezetek (Érmihályfalva, Székelyhíd, Margitta, Berettyószéplak) kezdeményezték a Szövetségi Képviselők Tanácsában az RMDSZ Érmelléki Területi Szervezetének létrehozását, a már működő székelyföldi modell (történelmi székek szerinti felosztás) alapján. Megyei RMDSZ-elnöki minőségében akkor ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott. Akciójával meggátolta, hogy ez a tájegység – a Székelyföld mellett az egyedüli, amelyben a magyarok még számbeli többségben vannak – mikrorégióként fogalmazhassa meg magát, és kihasználhassa ezáltal a magyar identitás megőrzésében és gazdasági téren azokat a lehetőségeket, amelyekre az időközben EU-taggá vált Romániában ma már lehetősége lenne.
- Belügyis múltja közismert. Sajnálatos és aggasztó, hogy a 180000 bihari magyar között Lakatos Péter helyett most sem találtatott egy olyan jelölt, aki mentes egy ilyen múlttól.” 
A politikai cinizmus „megkapó példája”, hogy pontosan abban az érmelléki egyéni választókerületben nyerte el második parlamenti képviselői mandátumát, amelynek „önállósodását” „tűzzel-vassal”, saját kezűleg hiusított meg. Amint a Felhívás is utal rá, belügyis múltján kívül vannak ám egyéb, „frissebb” „sötét foltok” is pályafutásában.
De maradjunk egyelőre a belügyis múltnál. Az erre vonatkozó eddigi hivatkozások (részünkről is) lakonikusak voltak, mintegy megelőlegezve az olvasók jártasságát a témában. Tévedtünk, a kérdés bonyolúltabb annál, mintsem, hogy „szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „ zsánerű leegyszerűsített és provokativ kérdésekkel tisztázni lehetne. A tisztázáshoz abból kell kiindulni, hogy mi is volt a valóságban Ceauşescu Belügyminisztériuma.
Ceauşescu Belügyminisztériuma
Nem lenne érdektelen a Groza-kormánnyal kezdeni, a kommunista diktatúra belügy, és titkosszolgálati gyakorlatát, időbeni változásait akkor követhetnénk nyomon igazán. Elégedjünk meg most az 1968-as kezdettel, amikor is az 1965-ben hatalomra került Ceauşescu, birodalma kiépítésének fontos állomásához érkezett, ekkor szervezi át első ízben egyidejűleg a Gheorghiu Dej-től örökölt két alapvető erőszak szervezetet: a 294/1968 számú törvényerejű rendelettel a Belügyi Tevékenységek Minisztériumát (Ministerul Afacerilor Interne), a 295/1968 számúval pedig az Állambiztonság Országos Tanácsát (Consiliul Naţional al Securităţii Statului), „ saját képmására” alakítva őket. Ma már tudjuk, hogy 1971-es kínai útja után, Ceauşescu elégedetlen volt ennek a két intézménynek a hatékonyságával (az általa közben „megálmodott” új típusú román állampolgár „létrehozása” hatékonyabb ráhatási rendszert követelt meg), ezért 1972-ben egy huszárvágással, a 130/1972 számú törvényerejű rendeletével (amelyet aztán törvénnyel erősített meg) a két intézményt összevonta, (sutba dobva az addig formálisan csak-csak megtartott jogállami látszatot). A létrehozott „új” Belügyminisztérium (Ministerul de Interne) lényege, hogy a politikai rendőrség, közismert nevén a Szekuritáté beköltözött (szó szerint értendő) az addig viszonylag önálló milíciákra, börtönökbe, levéltárakba, útlevél és személyi igazolványokat kibocsátó hivatalokba, és a tűzoltó alakulatokba, az addigi körülményesebb, közvetett parancskiadás és követés egyszerűsödött, közvetlenné vált. Ezt kiegészítve a Belügyminisztérium által szervezett, mozgatott, és felügyelt, az addiginak sokszorosára duzzasztott besúgói hálózattal (és a belügyminisztériumon kívüli többi hálózattal) összeállt az a diabolikus rendszer, amely lehetővé tette, hogy mindenről és mindenkiről mindent megtudjanak, és azok ellen, akikről úgy gondolják, hogy nem a rendszer által meghatározott irányba haladnak, a legváltozatosabb módon felléphessenek. Egy pillanatra sem szabad elfeledni, hogy ennek a rendőrállami rendszernek a központja az 1972-ben létrehozott Belügyminisztérium volt, amelyen 1989-ig csak lényegtelen módosításokat eszközöltek. Humán erőforrás szempontjából (mai kifejezéssel élve) a rendszer alapját a Belügyminisztérium tiszti és altiszti állománya képezte. A különféle tevékenységi körök által meghatározott munkamegosztástól függetlenül „egy bogban tartott”, egységes elvek szerint mozgatott társaságról van szó, ez volt tulajdonképpen a rendszer működőképességének az alapja. Hamis az a félrevezetési szándékkal hangoztatott érvelés, miszerint volt belügyis tiszt, de volt annál belügyisebb tiszt is. A rendszer gerincét képező tiszti/altiszti állomány minden tagjának maradéktalanul, habozás nélkül (fără şovăire) kellett teljesítenie a kapott parancsot, annak milyenségétől függetlenül (másképp megnézhették volna magukat). Minőségileg homogén emberi közegről van szó (ahogyan a román szólás mondja: „au fost o apă şi un pământ”), amely alapos szelekció révén a rendszer iránt leginkább elkötelezett káderekből állt össze (cadre îndoctrinate). Az elnyomó gépezet kigondolói gondoskodtak arról, hogy a működési mechanizmusok, forgatókönyvek révén utólag lehetetlen legyen rekonstruálni az egyébként minőségileg homogén tiszti/altiszti közeget alkotó személyek mennyiségi részesedését az emberi jogok megsértésében. A felelősségre vonás elkerülése, az egyéni bűnök pontos meghatározásának lehetetlenné tétele volt a fő mozgató rugója annak is, hogy az 1989-es fordulat ellenére, a volt belügyis állománnyal összefüggő minden fajta adat, információ mai napig titkosítva van. A posztkommunista román hatalomnak maradéktalanul sikerült az elmúlt húsz éven át az ismeretlenség homályában tartani mindent, ami ezzel az intézménnyel kapcsolatos, elodázva ezáltal nemcsak a kommunizmus bűneinek feltárását, de a vétkesek felelősségre vonását is. Mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, mindazok, akik a rendőrállam fenntartásának, a 23 millió román állampolgár „kézbentartásának” legfőbb biztosítékát képező intézmény hivatásos tagjaként ennek kivitelezésében közvetlenül részvettek, erkölcsi értelemben legalábbis bűnösöknek számítanak.
De hogy a mi témánknál maradjunk, köztudott, hogy a tűzoltóságokat a szigorúan vett tűzrendészeti tevékenységük mellett leginkább információszerzésre, és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel, kihasználva azt az adottságukat, hogy feltűnés nélkül bárhol terepszemlét tarthattak, ellenőrizhettek, bárhova bejuthattak, gyakorlatozhattak, mindig ott lehettek feltűnés nélkül, ahol kellett, beleértve nemcsak az intézményeket, ipari és mezőgazdasági objektumokat, de a civil lakosságot is. Tömegmegmozdulások leverésének forgatókönyvében a tűzoltó egységek bevetése természetesen szerepelt. És rendelkezésükre állt a polgári tűzrendészet szám szerint sem elhanyagolható személyi állománya is (sokatmondó, hogy a polgári tűzvédelmi alakulatok vezetőinek (şef formatie civila PSI) kinevezése csak belügyis jóváhagyással történhetett. Az, hogy ennek a „sajátos” belügyminisztériumnak a keretében (1972-1990), egy tűzoltó tisztnek írásban és szóban kiadott parancsoknak mekkora hányada is lehetett nem a tűzrendészethez közvetlenül kötődő, „más jellegű”, azt csak az érintettek tudnák „felbecsülni”, nekik viszont elemi érdekük volt és az ma is, hogy tagadják, hogy 1972-1989 között „mást” is csináltak volna.
Amit az akkori törvény betűjére és szellemére alapozva teljes biztonsággal állíthatunk, az az, hogy kaphattak, kaptak más természetű parancsokat is, és amikor kaptak, ezeket végre is hajtották, vagy másképpen fogalmazva: egy tűzoltó tiszt olyan mértékben volt „szekustiszt”, amilyen mértékben szekus-jellegű (alapvető emberi jogok elleni) parancsok teljesítésében részvett.
Temesvári Kiáltvány 8-as pontja, Átvilágítási törvény, CNSAS
Mivel lehetetlen megállapítani utólag, hogy a szóban forgó csoportok, az azokat alkotó személyek közük ki mennyire „sáros”, kiről milyen mértékben bizonyítható be az alapvető emberi jogok megsértése, 1990-ben a legtermészetesebb az lett volna, ha a rendszert váltott társadalom egészséges önvédelmi reflexből törvény alkot a Temesvári Kiáltvány 8. pontja alapján, amelyben nyilvánosságra hozza a teljes belügyi állomány névsorát, megtiltva egyúttal nekik, hogy bizonyos ideig közszereplést vállaljanak. Ezt követően pedig, azok fölött, akikről bebizonyosodik, hogy bűnöket követtek el, az igazságszolgáltatásnak kellett volna ítélkeznie. Sajnos nem így történt, tudatosan nem így történt, az ún. rendszerváltás ezért is sikeredett felemásra, ennek a levét issza most is a román társadalom, amelynek nolens-volens mi is tagjai vagyunk. A Ticu Dumitrescu nevéhez kötött, nagy késéssel megszületett átvilágítási törvény az előbbiekben vázolt természetes szándékból semmit sem tudott megvalósítani, abból a „főbűnös” hivatásos belügyis tiszti (és altiszti) állományt szándékosan és teljesen kihagyták, az elővetett bűnökért a felelősséget a sok ezer, többnyire zsarolással és megfélemlítéssel beszervezett „besúgó”-ra hárították, de ezt is nagyon felemás, álságos formában. Így fordulhatnak elő azok a nagy média-felhajtást kiváltó anakronisztikus esetek, amikor közismerten kirívó szekusmúlttal bíró személyek simán megkapták a CNSAS-tól a feddhetetlenségi bizonyítványt (lásd például az egyik legkirívóbbat, Dan Voiculescu esetét, de sokatmondó a milicista őrnagy Aurel Agache esete is, akiről a fia éppen a közelmúltban kérte ki magának, hogy az apja a Szekuritátéval együttműködött volna).
A Temesvári Kiáltvány kisiklatása annyira „jól” sikerült, hogy a főbűnösök nemcsak hogy mindeddig mentesültek a leleplezéstől és az elszámoltatástól, de hatalmukat jórészt át is menthették és pénzzé, tőkévé konvertálhatták, hiszen most ez jelenti igazán a hatalmat. És azáltal, hogy „bogban, egy csoportban” tartva rejtegetik őket a leleplezés elől, azt is elérték, hogy objektív kritériumok alapján differenciálni lehessen őket. Ez nyilván a főbűnösöknek kedvez első sorban.
Teljes mértékben érthető és indokolt a Temesvár Társaság minapi, 20 éves évfordulós megemlékezésén elhangzott újabb Felhívása egy, a kommunizmus bűneinek leleplezését és megbüntetését ténylegesen szabályozó tényleges törvény megalkotására, amely végre normális mederbe terelhetné a kommunizmus idején elkövetett bűnök megítélését. Erre ma is, 1989 után húsz ávvel, nagy szükség lenne. De térjünk vissza Lakatos Péterhez! 
Lakatos Péter 1970-1989 között
Lakatos Pétert a nagyszebeni katonai főiskola (1970-1973) elvégzése után, 1973-ban az előbbiekben ismertetett Belügyminisztérium szerves részét képező Bihar megyei tűzrendészeti alakulathoz helyezték. Tudni kell róla, hogy nagyon fiatalon, már húsz évesen (1972-ben), mondhatni rendhagyóan korán, a Román Kommunista Párt tagja lett, Nagyváradra kerülése után pedig nem sokkal, szintén rendhagyó módon a nagyváradi tűzoltóság alparancsnoki tisztségébe nevezték ki. Mindkét „életrajzi adat” egy tehetséges, becsvágyó, a parancsokat habozás nélkül teljesítő, foglalkozását hivatásnak tekintő, elöljáróinak elismerését bíró fiatal belügyis tiszt alakját jelenítik meg, teljesen összhangban egyébként akkori ismerőseinek visszaemlékezéseivel. Az, hogy az itt eltöltött éveiről csak közvetetten terhelő adatokkal rendelkezünk, az előbbiekben elmondottak fényében magától értetődő. Nem azért volt az akkori Belügyminisztérium a politikai rendőrség által uralt csúcs-szerve Ceauşescu rendőrállamának, hogy onnan terhelő adatok szivároghattak volna ki, az 1989 utáni posztkommunista rezsimnek pedig nem hiába volt egyik legfőbb foglalatossága annak megakadályozása, hogy ennek a Belügyminisztériumnak a viselt dolgai nyilvánosságra kerülhessenek. De az említett közvetett „bizonyítékok” ahhoz mindenképpen elegendőek, hogy rávilágítsanak, hogy Lakatos Péter személyében Ceauşescu Belügyminisztériumának egyik meggyőződéses, hithű, a mundérhoz ragaszkodó tisztjével állunk szemben. Ezen a helyen kell vitába szállnunk egyik minapi kijelentésével, amikor is belügyis múltját kisebbítendő, azzal érvelt, hogy több nyugati (értsd: demokratikus) országban is a tűzoltóság ma is a belügyi tárcához tartozik. Ez így igaz, de (bizonyára szándékosan) elfelejtette azt hozzátenni, hogy az „ő” belügyével ellentétben ezeket nem a politikai rendőrség, hanem jogállami rendszerbe ágyazott civilek vezetik, a kettő között pedig legalább akkora a távolság, mint Makó és Jeruzsálem között.
Lakatos Péter következő, 1985 utáni munkahelyéről, a Sintezáról már többet tudunk. Tudjuk, hogy nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy magyar nemzetisége miatt kellett megválnia az általa annyira szeretett nagyváradi tűzoltó laktanyától. Az az állítása sem igaz, hogy „elbántak volna” vele, amikor megvonták parancsnokhelyettesi tisztségét, és „elölről kellett mindent kezdenie”. A valóság az, hogy egyik családtagja „elfelejtett” visszatérni Magyarországról, amit a rezsim nemcsak neki, de egyetlen hozzá hasonló tisztségben levőnek sem bocsátott meg. De főnökei iránta táplált „nagyvonalúságát” mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a valóságban nem „lefokozták”, hanem „előléptették“ akkor, amikor a Sinteza vegyipari vállalatnál a tűzvédelem irányításával bízták meg (coordonator PSI). Erről, anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, tudni kell, hogy szigorúan bizalmi, a belügytől függő beosztás volt, és nem is mondvacsinált főnökségről volt szó, hiszen 100 beosztott dolgozott itt a keze alatt. Ha baj lett volna a laktanyában magyar mivoltával, szóba sem kerülhetett volna ez a beosztás a Sintezában sem, és valójában semmit sem kellett újrakezdenie, mert gyakorlatilag a szakmájában maradt, azt folytatta tovább. Egykori munkatársai elmondásából világosan következik, hogy ebben a beosztásában, ha lehet még „megbízhatóbb és együttműködőbb” volt. Köztudott, hogy nem szerette, ha környezetében magyarul beszélnek, és gyakran előfordult, hogy ezt egyenesen megtiltotta. 
Ha igaz az, amit itt elmondtunk, akkor felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ilyen „előélettel” Lakatos Péter is „simán” megkapta a CNSAS-tól 2002-ben a feddhetetlenségi bizonyítványt (amit úton-útfélen lobogtat, és amely amúgy megérdemelne egy tartalom-elemzést, de lényege az, hogy a CNSAS birtokába került dokumentumok egyike sem tanúsítja, hogy szekusügynök lett volna, vagy hogy együttműködött volna a politikai rendőrséggel). Szegény CNSAS! Hogyan is mondhatna mást Lakatos Péter esetében is, amikor a nyilvántartásában egyetlen egy hivatásos belügyis tiszt vagy altiszt sem szerepel (sarkítva: a Ceauşescu-belügy verőlegényei is simán megkapnák, ha kérnék a feddhetetlenségi bizonyítványt, a jelenlegi átvilágítási törvény szerint, hiszen ők sem szerepelnek a Hivatal (CNSAS) nyilvántartásaiban).
„Restauráció" a Bihar megyei RMDSZ-ben 2001-ben
A Temesvári Kiáltvány már régen a süllyesztőbe került, amikor Lakatos Péterrel kapcsolatban először vetődött fel nyilvánosan, 2001 áprilisában az a „költői kérdés”, hogy vajon szekus volt-e, vagy pedig egy munkáját becsületesen végző tűzoltótiszt csupán? Az alkalmat az RMDSZ Bihar megyei szervezetének Küldöttgyűlése szolgáltatta, amikor is a küldötteknek arról kellett dönteniük, hogy Kapy István után Lakatos Péter, vagy pedig Szilágyi Zsolt legyen-e az elkövetkezőkben a megyei szervezet elnöke. Nem térünk ki a küldöttgyűlés „nyalánkságaira”, tényként mondjuk el, hogy a többség akkor úgy vélekedett, nincsen abban kivetni való, ha a megyei érdekvédelmi szervezet élére a Ceauşescu-rendszer egyik volt belügyis tisztje kerül. Ha a tisztázó vitára nem ma, 2010-ben került volna sor, hanem tíz évvel korábban, valószínű, hogy sokan másképpen szavaztak volna, és az is lehet, hogy Markóék eleve nem mertek volna rábólintani Lakatos Péter jelölésére. De ilyesmi fel sem merült akkor: a szekus-téma még tabutémának számított, másrészt pedig Markóék Bihar megyében egy Tőkés Lászlóval határozottan szembeforduló RMDSZ elnököt akartak. Erre a célra – az azóta eltelt események ismeretében nem nagy kunszt kijelenteni – alkalmasabb személyt Lakatos Péternél keresve sem találhattak volna. Takács Csabának (aki az országos elnökséget képviselte) könnyű dolga volt, a „restauráció” minden nehézség nélkül megtörtént, a Lakatos Péter belügyis múltját kifogásoló felszólalások ellenére is. A tárgyilagos visszatekintés azt mondatja velünk, hogy Lakatos Péter megkoronázásáért legnagyobb „történelmi bűne” a látszat ellenére nem Markó Bélának, Takács Csabának, Kiss Sándornak és Bíró Rozáliának van, hanem Kapy Istvánnak (aki paradox módon akkor „áldozat” is volt egyben), hiszen megyei RMDSZ-elnökként 1999-ben ő „csempészte be” Lakatos Pétert a megyei szervezet vezetésébe. Egy kis rosszindulattal mondhatjuk úgy is, hogy „ő engedte be a farkast a juhakolba”(meg is bánta ezt sokszor azóta). De azok véleményében is lehet igazság, akik állítják, hogy nem Kapy István a „vétkes”, mivel a „ becsempészés” „külső” erők műve volt.
Lakatos Péter elvtársai
Tévednek azok, akik „mondva csinált” ügynek tekintik az egész Lakatos problematikát. Ez kiviláglik abból is, ahogyan a minap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ másik tótumfaktuma képes volt egy egész választmányi ülést szentelni a témának, azt követően, hogy Tőkés László EP-képviselő a kommunista bűnökkel való szembenézés szükségességét szorgalmazó sajtótájékoztatójának keretében azt az egyszerű és logikus kijelentést „merészelte” tenni, miszerint Lakatos Péter RMDSZ-es közszereplése ellentmond a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjának. Ha nem lenne egy komoly problémáról szó, mi indokolná azt a meglepő vehemenciát, amellyel „hősünk elvtársai”, nem csak Kiss Sándor, de Bíró Rozália, Szabó Ödön és Földes Béla is védelmükbe vették Lakatos Péter múltját, úgy állítva be a dolgot, mintha az nem is egy rendőrállami elnyomó szervezetnek, hanem egy angol üdvhadseregnek lett volna a kiszolgálója. De végeredményben ez sem meglepő, hiszen ezek az elvtársak is „ugyanannak a mundérnak” a becsületét védik, ha figyelembe vesszük, hogy ők is, Lakatos Péterhez hasonlóan, ugyanannak a posztkommunista román hatalomnak a „boszorkánykonyháiban” kotyvasztott RMDSZ-nek a kreatúrái, még akkor is, ha életkoruk különbözőségéből eredően, a kommunista „értékek” létrehozásában különböző mértékben vettek részt. Összegzés Az eddigieknél részletesebben foglalkoztunk Lakatos Péter belügyis múltjával, remélve, hogy minden érdeklődő számára érthetővé válik, hogy közszereplése erkölcsileg miért is elfogadhatatlan számunkra. Tiltó jogi szankciókat is megfogalmazó jogszabály hiányában és az „ugyanabban a hajóban úszó”, elvtársainak támogatását még mindig élvezve, egyedül csak a magyar választó polgárok vonhatják meg tőle a bizalmat a soron következő parlamenti választásokon, 2012-ben. 
Nem tértünk ki Lakatos Péter egyéb, már az RMDSZ-ben elkövetett „megvalósításaira”, mivel ezek áttételesen kapcsolódnak csak belügyis múltjához (ott szerzett tapasztalatainak felhasználása révén), annyit viszont tudnunk kell, hogy akár a Bihar megyei RMDSZ restaurációjában, akár az érmindszenti, Ady Endréhez kötődő projekt meghiúsításában, akár az érmelléki területi RMDSZ-szervezet létrehozásának megakadályozásában, akár sok más, kimondottan belügyis módszerekkel végrehajtott akcióban játszott áldatlan szerepe miatt is nagyon sok okunk van annak kijelentéséhez, hogy Lakatos Péter „visszavonultatása” a Bihar megyei magyar közéletből nagyon sokat segítene a tisztulási folyamat elindulásában, fölöslegessé téve a méltatlan töprengést olyan dilemmákon, mint: (1) „Szekus volt-e, vagy sem Lakatos Péter? „, (2) „Volt-e szerepe külső erőknek Lakatos Péter RMDSZ-be való telepítéséhez, vagy sem?”, (3) „Aktív-e Lakatos Péter ma is, vagy sem? „
Reményeink szerint végül csak megszületik Romániában is a kommunizmus bűneit az igazság és a jogállamiság szellemében elbíráló törvény, amely egy egészen más megvilágításba fogja helyezni a Lakatos-affért is.
Nagyvárad, 2010. március 15. 
A Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi szervezetének elnökségei. Forrás: Erdély.ma

A replika jogán – Lakatos Péter képviselő közleménye
Válasz a Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi elnökségének 
Annak reményében, hogy a replika jogán az Erdély.ma lehetőséget biztosít a személyemről szóló terjedelmes „irománnyal” kapcsolatos véleményem közlésére, úgy gondoltam benevezek a „Ki tud többet Lakatos Péterről?” című nyilvános vetélkedőre. Tudom, nem nyerhetek, mert én csak az ellenőrizhető igazságot közlöm, aláírásommal vállalom az állítottak hitelességét, én nem élhetek az eddig megszólalók által alkalmazott ködösítésekkel, alaptalan gyanúsítgatásokkal, a csúsztatástól a durva hazugságig terjedő arzenállal. 
De kik is az eddig, ebben az ügyben megszólalók és mi magyarázza a személyem iránt tanúsított, megkülönböztetett figyelmet? Megszólalásuk időrendjében: 
- egy, a személyével kapcsolatos közismert de először a kimondott valóság miatt hiúságában sértett EP képviselő, aki korábban az anyaországi közpénzekkel csak nehezen, többszöri nekifutásra és a hatóságok jóindulatú hozzáállásával tudott elszámolni;
- egy volt parlamenti képviselő, aki kilenc év távlatából próbálja magyarázni választási vereségét, arra alapozva, hogy az emberek már nem emlékeznek a történtekre. Ezzel egyidőben kenyéradó gazdája sok pénzéért sárdobálásra is vállalkozik;
- Traian Băsescu államelnök örökbefogadott és politikai párttá nevelt janicsár hada, az MPP, amely az elnöki szolgálatok segítségével hajt végre diverziót az egységes magyar közképviselet ellehetetlenítése céljából. 
Az említettek átvették és szorgalmasan gyakorolják Goebbels, a hitleri propagandagépezet atyjának elvét, amely szerint: „egy hazugságot ha számtalanul elismételünk, és azt a megfelelő odaadással tesszük, akkor az emberek azt igazságként fogják fel”. Tőkés, Szilágyi valamint az MPP ezt megfelelő odaadással és lelkesedéssel teszik.
Ami a romániai tűzoltóságot illeti, annak ellenére, hogy engem 1985-ben eltávolítottak belőle, meg kell védenem azoktól akik megpróbálják lejáratni. Lényeges ez, mert Hitler óta bizonyosságot nyert milyen veszedelmes „a kollektív bűnösség elve”. Az ominózus 130/1972-es törvényerejű rendelet, amely alapján minden tárgyszerűség nélkül, szándékos félremagyarázással megkísérlik a tűzoltóságot elnyomó, karhatalmi erőként beállítani, tevékenységét a Securitate–val összemosni, holott az említett törvényerejű rendelet preambulumában csak a milícia és a biztonsági szervek összevonásáról van szó, amint az alábbi idézetből is kiderül: „ a fentiek értelmében szükséges volt annak a szervezési keretnek a megteremtése, amely biztosítja a milícia és biztonsági szervek tevékenységének egységes összehangolását ...” A Belügyminisztérium és a tűzoltóság viszonyáról kizárólag csak az alábbi négy cikkely rendelkezik:
a) a tűz megelőzésével és oltásával megbízott egységeket és katonai tűzoltó alakulatokat szervez; b) biztosítja a tűzmegelőzési és oltási tevékenység irányítását és szakmai ellenőrzését a Román Szocialista Köztársaság teljes területén;
c) kibocsát illetve jóváhagy, közösen a törvény által nevesített szervekkel, az épületek és berendezések tervezésénél és kivitelezésénél általánosan kötelező tűzmegelőzési és oltási előírásokat;
d) megállapítja a gépekre, berendezésekre, eszközökre, felszerelésekre és oltóanyagokra vonatkozó szükségletet, jóváhagyja ezek tervezését valamint hitelesítését és részt vesz átvételükben.
1989 decemberéig a tűzoltóság egyetlen karhatalmi, tömegmegmozdulást leverő intézkedésben sem vett részt, ezt tanúsíthatják azok a fiatal vonulós tűzoltók akik sorkatonai szolgálatot teljesítettek és semmilyen alapvető emberi jogok elleni parancsot nem kaptak és nem kellett teljesítsenek. Az csak egy beteg agy szüleménye, hogy a Belügyminisztérium mostoha gyermekét, a tűzoltóságot, „információ szerzésre és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel”. Riasztás esetén, amit előre nem lehetett tudni, hogy mikor és hova szól, a vonulós tűzoltók, éjjel-nappal két percen belül kellett elhagyják a laktanyát, tehát gyakorlatilag lehetőségük sem volt és ezt eddig soha senki fel sem vetette, „a titkosszolgálati eszközök telepítésére”. 
A Temesvári Kiáltvány 8. pontját illene ismerni, pontosan idézni és értelmezni, nem csak ködösen hivatkozni rá: „A választási törvénynek meg kell tiltani azt, hogy a volt kommunista aktivisták és a Securitate egykori tisztjei, három, egymást követő választási ciklus idejére bármilyen listán jelöltethessék magukat”. A fiatal, vonulós tűzoltótiszteket, altiszteket kollektíven kommunista aktivistáknak vagy Securitate tiszteknek beállítani, csak azért, hogy aztán egyikükre minden ok és bizonyíték nélkül rásüthessék a billogot, az szégyenletes kísérlet, ezzel eddig senki sem próbálkozott.
Ami az én tűzoltótiszti pályafutásomat illeti, az a következően alakult. A magyar nyelven, legnagyobb érettségi általánossal elvégzett bánffyhunyadi liceum után, 1970-ben a nagyszebeni Tűzoltótiszti Főiskola 25 helyére 125 jelentkező közül, egyedüli magyarként sikeresen felvételiztem. A román nyelv hiányos ismerete miatt első évben éjjel-nappal kellett tanulnom, viszont a második év végén évfolyamelső lettem. Az is a történethez tartozik és könnyen elképzelhető, hogy volt mit hallania a „bozgornak”, amíg sikerült tekintélyt kiharcolnia magának. 1972-ben vettek fel a pártba, nem „rendhagyóan korán” hanem összes évfolyamtársammal, mert nem lehetett úgy elvégezni a főiskolát, hogy ne legyen párttag a végzős növendék. Soha semmilyen párttisztséget nem töltöttem be sem ott, sem később. 1973-ban a diplomavizsgát követően Nagyváradot, kedvenc városomat választottam, pedig Bánffyhunyadon, szülővárosomban is volt szabad hely. Nem parancsnok helyettes beosztásba kerültem, amint a hazugságoktól hemzsegő iromány szerzői állítják, hanem a gyakorlatnak megfelelően a ranglétra aljára, ahonnan csak 4 év elteltével léptem feljebb egy grádicsot (ezt több tíz, Bihar megyei, kezem alatt szolgált magyar és román tűzoltó bizonyíthatja). Igen, szakmám iránt elkötelezett, lelkiismeretes tűzoltótiszt voltam, román és magyar altisztekkel és vonulós közkatonákkal körülvéve addig, amíg a még dolgozó magyar altiszteket (Nácsay András, Kovács J.) nem nyugdíjazták . Az évek során több mint 1500 tűzesethez riasztottak és bár a laktanyában a kornak megfelelően hivatalosan csak románul lehetett beszélni, a tűzeseteknél Nagyváradon, Biharvajdán, Szalárdon, Biharban, Jánosfalván, hogy csak pár települést soroljak azok közül ahol emlékezetes nagy tűzesetek voltak 1973 és 1985 között, ahol én vezettem az tűzoltást, jól jött ha a kétségbeesett, románul nem tudó, idős magyar embertől vagy megriadt gyerektől anyanyelvén lehetett megkérdezni:- van-e még valaki az égő házban? Van-e gázpalack a lakásban? Az életmentésnél a felettesek elnézték ugyan a magyar nyelv használatát adott esetben, ha szükséges volt, a büntetés kiszabásánál már a román nyelvet kellett használni. A szakmai lelkiismeretességet és hivatástudatot „közvetetten terhelő adatoknak” feltüntetni csak egy „terhelt” agy tulajdonosa képes. 
1985 végén, az akkori Bihar megyei tűzoltóparancsnok, (ma is Nagyváradon él és bármikor hajlandó erről nyilatkozni), tudomásomra hozta, hogy központi utasításra el kell hagynom a tűzoltóságot. Az újságban megjelent iromány legnagyobb hazugsága (ha a hazugságot fokozni lehet) az, hogy ez azért történt, mert egyik családtagom „elfelejtett” visszatérni Magyarországról. Születésem után 1952 és 1990 között egyetlen, első-, másod- vagy harmadfokú rokonom sem maradt külföldön. Ezzel tisztában volt, van Szilágyi Zsolt is, akinek szüleivel meghitt, baráti viszonyban voltunk, akiket tisztelek és sajnálok, hogy ilyen helyzetbe kerültek kisebbik fiuk miatt. Az viszont igaz, hogy Szilágyi Zsolt testvérének, Tibornak, segítettem amikor külföldre való településéhez illetve azt követően, különböző igazolásokat kellett beszereznie. 
A tűzoltóságtól történő eltávolításomat az alábbi vádakra alapozták, amint azt a fejemre is olvasták: - irredenta (a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítására törekvő) családból származik, anyja papleány, párton kívüli;
- felettesi engedély nélkül vette feleségül Böndi Katalin fizika tanárt, mi több Bánffyhunyadon a református templomban esküdtek és felesége a hivatalos felkérés ellenére sem volt hajlandó belépni a pártba; - nem volt hajlandó felvételizni sem a Ştefan Gheorghiu pártfőiskolára sem a katonai akadémiára, ezt elkerülendő felettesi engedély nélkül felvételizett és jutott be a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karára;
- gyermekeit a lefordíthatatlan Melinda és Levente névre anyakönyveztette, templomban kereszteltette és magyar tagozatra íratta őket;
- előnytelen megvilágításba helyezte Ceausescu elvtársat összehasonlítva Kádár Jánossal, nagyváradi találkozójukat követően;
- több tűzeset okainak vizsgálatánál elfogultságot tanúsított magyar gyanúsítottakkal szemben.
Mindezek után az Erdély.mán megjelent förmedvény kiagyalói önmaguknak mondanak ellent. Ha Lakatos Péter, idézem: „meggyőződéses, hithű a mundérhoz ragaszkodó tiszt” volt, miért kellett 1985-ben, Ceausescu kivégzése előtt 4 évvel eltávolítani a tűzoltóságtól? „Előléptetésnek” minősíteni azt, hogy valakivel, csak azért mert magyar, otthagyatnak egy jól fizetett tűzoltótiszti beosztást és emiatt az illető csak jóval kisebb fizetésű állást talál magának, az megkérdőjelezi az ezt állítók józan ítélőképességét. Én utólag is köszönöm a Sinteza akkori vezetőinek, Máté Józsefnek és néhai Crisan Ioachimnak az irántam tanúsított megértést és a felkínált munkahelyet. 
A Sinteza-beli tevékenységemről sokan tudnak most is nyilatkozni. Azok a magyar és román volt kollégáim, barátaim, ismerőseim akikkel sokat voltuk együtt, de valószínű azok is, akik 1987-ben feljelentettek és akik miatt több mint egy éven keresztül megfigyeltek, otthoni telefonomat lehallgatták. Erről csak 2001-ben szereztem tudomást, amikor kértem átvilágításomat a CNSAS-nál.
dossziéban található anyagokból kiderül, mivel gyanúsítottak: - kémkedéssel Magyarország javára;
- magyar tűzoltók (Balogh István, Fugel Sándor és mások) alkalmazása és vállalati tűzoltóegység vezetőnek történő kinevezése.
A feljelentők és besúgók neveit az iratok tartalmazzák. Alig várom, hogy Tőkés László feltegye a világhálóra saját megfigyelési dossziéját, ígérem követem példáját. Az engem vádolók felületességét az is bizonyítja, hogy elfelejtik megemlíteni, hogy 1994 után kereskedelmi osztályvezetőként majd kereskedelmi igazgatóként tevékenykedtem a Sinteza-ból alakult részvénytársaságoknál.
1990 januárjában léptem be az RMDSZ –be. A felkérések ellenére nem vállaltam semmilyen vezetői szerepet 1996-ban, mert röviddel azelőtt neveztek ki, mint már említettem kereskedelmi igazgatónak és elfoglaltságom nem tette lehetővé a közéleti szereplést. Ez a helyzet 1999-ben változott meg, amikor már saját cégemet vezettem, időm megengedte és olyan tiszteletre méltó, minden gyanú felett álló személyek kértek fel a Bihar megyei RMDSZ gazdasági alelnöki tisztségére mint néhai Stark László, Varga Gábor, Szabó Ödön. A Tőkés-Szilágyi-MPP hazugságban részvényes korlátolt felelősségű társaságként nem bejegyzettek szerint, én „gyanús RMDSZ karriert” futottam be, mert miután 1999-ben elvállaltam a gazdasági alelnöki funkciót és becsülettel dolgoztam 2 éven keresztül, közel egy évig Bihar megye alprefektusa is voltam, 2001-ben merészeltem „ismeretlenként” elindulni azzal a Szilágyi Zsolttal szemben, aki 1990-ben előzmény nélkül, csak fiatalságának és Tőkés László temesvári szélárnyékának köszönhetően jutott képviselői mandátumhoz. A szabályosan, a körzeti szervezetek által megválasztott küldöttek döntő többsége, köztük a fiatalok is, rám szavazott, így újabb, közel 4 kemény, munkás év következett, amelyekben a „temesvári hős” lejárató kampányával szemben kellett a Bihar megyei szervezetet megerősíteni, számára székházat szerezni.
Mi volt a bűnöm, hogy a velem közel egyidős Tőkés László, akiért családommal átiratkoztunk Nagyváradon a Várad-Olaszi egyházközségbe, aki lányom és keresztlányom konfirmálásánál asszisztált, aki könyveit számomra „szeretettel” dedikálta ellenem fordult, az a mai napig rejtély. Valószínű az, hogy megnyertem a választást és első találkozásunkat követően, amelyen az elnökség több tagjával együtt vettünk részt, nem voltam hajlandó lemondani, ahogyan ő kérte. Az ellentét tovább fokozódott, amikor lelkipásztoraival és akkori espereseivel megtaláltuk az együttműködés lehetőségeit, mert mindannyian a református egyház érdekét és nem a személyes érvényesülést helyeztük előtérbe. Így magyarázható, hogy a rogériuszi, olaszi, margittai, nagyszalontai, perbálhidai, köröskisjenői, bihardiószegi és a sort még folytathatnám, egyházközség lelkészei, presbiterei megköszönték a felkérésükre a visszaszolgáltatás és templomfelújítás terén nyújtott támogatást, amit az RMDSZ országos és megyei szervezeteinek vezetőségével közösen tudtunk megvalósítani. Ezekre válaszul Tőkés László levelekben fenyegette meg, vonta kérdőre azokat a lelkészeket, közéleti személyeket akik ezt nyilvánosan megköszönték (leveleinek saját kézzel írt illetve aláírt fénymásolatai bármikor az érdeklődők rendelkezésére áll). 
A goebbelsi hazugságismétlés eklatáns példája a Tőkés-MPP által hol felváltva, hol párban hangoztatott vád az érmindszenti pályázattal kapcsolatban. Az igazság röviden: Tőkés László nem nyert el ezzel kapcsolatban semmilyen pályázatot. Előzetes ígéreteket kapott ugyan, de mint kiderült, az a Kft-konstrukció amelyet a neki lekötelezett magánszemélyekkel akart létrehozni, a magyarországi törvényes előírások szerint nem is pályázhatott. Az újonnan kiírt pályázatra a nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Mecénás Alapítvány együtt nyújtottak be tervet és nyerték el a támogatást. Megépült, és azóta is használatban van a nagyváradi Ady Kulturális Központ. A mellette levő szálloda befejezése a még szükséges pénz hiányában késik, de az Alapítvány idejében és a teljes összeggel elszámolt a Magyar Kormány felé (a hivatalos igazoló irat az Alapítványnál található). A Bihar megyei és nagyváradi MPP elnökségek együtt és külön-külön is hazudnak az érmelléki területi RMDSZ szervezet tervezett létrehozásával kapcsolatban is, amikor azt állítják, hogy Lakatos Péter „ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott”. Azt hiszik, hogy senki sem emlékszik pontosan, nincsenek bizonyítékok, ergo állíthatnak bármit. Tévednek. Mint az Erdélyi Napló 2002 május 28. száma, (XII. évfolyam 21. szám ) annak idején megírta: „Az SZKT formai kifogásokra hivatkozva megtagadta az RMDSZ Érmelléki területi szervezetének elismerését”. Tehát az Alapszabályzatnak megfelelően az RMDSZ döntéshozó fóruma hozott határozatot, aminek helyességét az idő is igazolta. Retorziót a Bihar megyei RMDSZ-ben sem elnökségem alatt, sem utána, senkivel szemben sem alkalmaztak, pedig néhányan ugyancsak megérdemelték volna az alapszabályzat szerint kiróható szankciókat.
2004 júniusában nagyváradi tanácsosi, majd 2004 novemberében parlamenti mandátumhoz jutottam, amit ezúton ismételten köszönök választóimnak, támogatóimnak. Valószínű, parlamenti képviselőként sem okoztam csalódást, ha az MPP 2008. november 20-i ellenem korteskedő felhívása és Tőkés László ármánykodása ellenére, a magyar választók ismét bizalmat szavaztak nekem. Nem én vagyok hivatott azt eldönteni, hogy ellenzőim hiteltelenek vagy választókerületem magyar lakosai úgy értékelték, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítettem. Az is lehet, hogy mind a két állítás egyidőben igaz. Érdekes, ugyanakkor érthető, ha az érmellékiek azt értékelik, hogy:
- sikerült az RMDSZ megyei és országos vezetésével közösen, az országos átlagot jóval meghaladó számban ANL-lakásokat felépíttetni Margittán, Székelyhídon. 
- sportcsarnokokat illetve tornatermeket tudtunk felépíttetni Margittán, Székelyhídon, Szalárdon, Borson, Paptamásiban;
- új iskolaközpontot hoztunk létre Székelyhídon;
- elértük, hogy az érmelléki méhészek csak a méhek utaztatásának idejére fizessék ki az útadót.
Helyszűke miatt nem tudom, de nincs is szándékomban felsorolni mindazokat a megvalósításokat amelyeknek kezdeményezésében, kivitelezésében részem volt, nehogy dicsekvésnek tűnjön a beszámoló . Mielőtt az a vád érne, hogy ezeknek nincs szimbolikus értékük, ami messze nem igaz, megemlíteném azt az érmelléki, országos hírű összefogást és eredményt, amelyben tevékenyen részt vettem. 2002-ben helyi , református egyházi és RMDSZ kezdeményezésre a megyei és országos RMDSZ vezetőségekkel közösen állítottuk vissza köztérre az eredeti Kossuth szobrot Bihardiószegen. Felemelő érzés volt ott lenni, az ebből az alkalomból veretett emlékérméket átadni illetve átvenni. Ugyanígy a nagyváradi római-katolikus palota visszaszerzése , megyei és országos RMDSZ csapatmunka révén, bizonyítja az egységes, kitartó fellépés és munka eredményét. Én képviselői mandátumomat az RMDSZ listáján választóimtól kaptam, nekik tartozom elszámolással, amit évente meg is teszek. Azoknak, akik sárdobálással, sanda gyanúsítgatásokkal még magyarságomat is megkérdőjelezik könnyű lenne Adyt idéznem:
„S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem volnék magyar?”
Én viszont a nehezebb utat választom és kevéssé ismert, írója által már el is felejtett gondolatokat idézek Tőkés László: „Ideje van a szólásnak” kötete „Karácsonyi üzenet szövetségünk dolgában” című, 1991 Karácsonyán kelt írásából:
„Mire gondolok? Legfőképpen a bizalmatlanságra és az ebből fakadó suttogó propagandára és vádaskodásra. Az értetlenségre, gyanakvásra, türelmetlenségre, nemtelen versengésre vagy közönséges irigységre....Beszéljünk még tisztábban. Mindennapi jelenség, hogy némelyeket „lekommunistázzanak”. ... Kétségbeejtő gyanakvás és rosszhiszeműség övezi előbb-utóbb mindazokat, akik szerepet vállalnak önvédelmi harcunkban... Ki kell józanodnunk önpusztító bizalmatlanságunkból, előlegeznünk kell egymásnak a bizalmat- ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy kijussunk belső válságunkból.” Úgy látszik ez a kijózanodás egyeseknek sehogyan sem sikerül. A szokásos római beszédzáró szavakkal élve: „Dixi, et salvavi animam meam”, azaz „ Megmondtam az igazat, s ezzel megmentettem lelkem nyugalmát”. 
Lakatos Péter
parlamenti képviselő
Előzmény: Erdély.ma, 2010. márc.25.
Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleménye. Forrás: Erdély.ma

Nesze semmi, fogd meg jól! Előrelépés utcanévtábla-ügyben?
Sem vitát, sem feszültséget nem kívánnak teremteni a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésével a városi és megyei RMDSZ-szervezetek vezetői. Ám a kétnyelvűség gyakorlatba ültetésének folyamatában újabbat előrelépésre van szükség. Ennek mikéntjéről tényleges indítványuk is van – erről számolt be BIRÓ ROZÁLIA alpolgármester, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke tegnap.
Nagyvárad bejáratainál kihelyezték a kétnyelvű táblákat, majd a vasútállomásokon lévő feliratokon feltüntették a magyar megnevezéseket, később ugyanezt elérték az önkormányzati és állami intézményeknél, illetve a műemlék épületeken – vázolták a folyamatot. Ennek újabb lépcsőfoka az, hogy a közigazgatási megnevezések (utca, tér stb.) anyanyelvünkön is fel legyenek tüntetve. Erről immár négy éve született is határozata a városi tanácsnak, azonban ennek végrehajtását azóta sem sikerült kilobbiznia a váradi RMDSZ-frakciónak. Az okokat frappánsan az egymást váltó polgármesterek és tanácstagok vállvonogató magatartásában jelölték meg. A város lakossága pedig akarja, fontosnak érzi a kétnyelvű köztér-megnevezéseket – mutattak rá. Így az ügyvezető elnök ötlete nyomán kidolgozták a járható utat. Mindenki helyezze ki a saját ingatlanjának a falára, kertjére stb. a magyarra fordított feliratot.
Javaslatukkal egyben túl is lépnek azon, amit annak idején sikerült megszavaztatniuk a határozathozó testülettel, hiszen – amint hangoztatták – a magyarra átültethető hivatalos elnevezéseket le is fordítanák. Így lenne a strada Primăriei felirat alatt a Városháza utca. Természetszerűleg jó példát is mutatnak: húsvét után rögvest az összes az RMDSZ tulajdonában lévő székházukra ki is helyezik az ilyen táblákat. Továbbá megkeresik a történelmi egyházakat, a civil szervezeteket stb., és a kihelyezésre buzdítják ezeket. A bátorítás nyilvánvalóan a lakosságnak is szól. Az Ideart Kft. önköltségi áron – a csak a házszámot jelölő táblát alig több mint 10 lejért, a nagyobb, a kereszteződésekbe is kihelyezhető utcanévtáblákat pedig 22 lejért – készíti el. A vállalkozói réteget is igyekeztek(nek) megmozgatni, felkérve őket, járuljanak hozzá ahhoz az alaphoz, amelyből azon táblák előállításának és kihelyezésének költségeit fedeznék, amelyeket olyanok igényelnek, akiknek anyagi lehetősége ezt az áldozatot sem bírja el. Persze más cégekkel is elő lehet állítatni a táblákat – mondták, ám hangsúlyozták, hogy csak a szabványnak megfelelőket támogathatják, illetőleg javallhatják.
Az utcák történeti megnevezéséről is szó esett. Szerintük azok kihelyezése lesz az újabb stáció. Mégpedig a belváros rehabilitációja során lehet elérni, hogy például a „Teleki utca” is fel legyen tüntetve. Kérdésünkre elmondták, hogy a javaslatukat bonyolult megvalósítani például a tömbházakban lakóknak vagy egyéb közös tulajdonú ingatlanok esetében. Ezekben a tulajdonosok felénél több rábólintás szükségeltetik.
Amennyiben sokan élnek a lehetőséggel, azon túl, hogy „terhet” vesznek le a helyhatóság válláról, ösztönzik is a kétnyelvű utcanévtáblák „elszaporodását”, illetőleg elősegítik, hogy azokat idővel városszerte mindenhol kihelyeztesse az önkormányzat.
Tartós, időtálló megoldásnak nevezték javaslatukat. Hogy mennyire az, tehát mennyire illik ide a címbeli mondás igazságmagva, arról a váradi magyarság azon része dönt, amely magánházban lakik, illetve az olyan társasházakban élők, amelynek a többi tulajdonosa valóban toleráns városban élőnek érzi magát.
Kétségtelen, ha sok kétnyelvű tábla megjelenik, azzal elfogadottá válik mindez, s a nem magyar tanácstagok is vállszélességgel állnak majd a toleranciát is jelképező ügy mellé...
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Közlemény
Március 30-án az RMDSZ bihari és nagyváradi vezető sajtótájékoztatón jelentették be, hogy tekintettel arra, hogy a jelenlegi helyi koalíciós partnerüket sem sikerült meggyőzni a magyar utcanévfeliratok igényének jogosságáról, ezért – az RMDSZ megyei ügyvezető elnökének ötlete nyomán (?) – mindazoknak, akik azt igénylik, az „önköltségi ár” kifizetésének fejében, a jelenleg hivatalos közterület-elnevezések magyar fordítását is tartalmazó, házszám-, illetve utcanévtáblákat bocsátanak rendelkezésükre, azok saját ingatlanaikra való kihelyezése céljából, valamint arról is tájékoztattak, hogy a történelmi elnevezések kiírása továbbra sem aktuális.
Nagy örömünkre szolgál, hogy – a jelek szerint – a helyi RMDSZ-vezetés elvetette azt az eddig kompromisszumosnak nevezett álmegoldást, mely szerint csupán a közterület típusát (utca, tér, park) íratnák ki magyar nyelven, és utcanév ügyben megtették az első lépést a valós megoldás felé, egyúttal minden váradi polgárt biztatunk, hogy élve a felkínált lehetőséggel vagy akár azon túl is lépve, a valódi megoldást jelentő történelmi utcaneveinket lehetőségei szerint jelenítse meg ingatlanán.
Ugyanakkor itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjuk az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének, amiért következetes munkájukkal évek óta sikerrel tartják a közbeszéd fókuszpontjában történelmi utcaneveink ügyét, példával és ötletekkel szolgálva mindannyiunk számára.
Nagyvárad, 2010 március 31.
A Magyar Polgári Párt nagyváradi és Bihar megyei szervezeteinek elnöksége
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az EMI sokallja az Ady-kultuszt
Szent László lovas szobrot állítana az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete a város főterére. A tagok nyílt levelet készülnek eljuttatni Biró Rozália alpolgármesterhez, amelyben azt szorgalmazzák, hogy a megyei RMDSZ által tervezett, a holnapos költők némelyikét, köztük Ady Endrét ábrázoló szoborcsoport helyett inkább a városalapító szentnek állítsanak emléket.
„Tudva azt, hogy Szent László egészalakos, a bazilika előtt álló szobrának művészi ereje és monumentalitása már az 1940-es években sem elégítette ki Várad magyar közösségét, a következő javaslattal élünk: teljesítsük be a város magyarságának régi óhaját, amely 1944-ben történelmi okok miatt nem valósulhatott meg, és állítsunk a város főterén egy méltó emléket Szent Lászlónak, konkrétan egy lovas szobrot” – fogalmaz a levélben Lovassy Cseh Tamás, a városi szervezet elnöke.
Az ifjak szerint Adynak többféleképpen is emléket állítottak már a városban, nincs szükség a nevét viselő gimnázium, utca, emlékmúzeum és az őt ábrázoló mellszobor mellett újabb emlékműre. Úgy látják ugyanakkor, hogy a városalapító király személyét az utóbbi időben méltatlanul mellőzték, és az Ady-kultusz eltúlzása azt sugallja, hogy Váradnak nincs más jelentős, történelemformáló személyisége.
Az EMI ugyanakkor újra felhívta a váradi lakosság figyelmét arra, hogy tőlük jelenleg is bárki kérhet olyan utcanévtáblát, amelyen – az RMDSZ egy friss ötletével ellentétben, amelyről lapunk is beszámolt – a város történelmi magyar utcanevei szerepelnek. Csomortányi István elnökségi tag felszólította a megyei RMDSZ-szervezetet: „ne ijesztgesse a város magyarságát azzal, hogy ilyesmit a falra tenni illegális volna”. A román elnevezésből lefordított nevet feltüntető táblákat egyébként mintegy két éve maguk is kitették a város két utcáján, de akkor ezeket a városvezetőség néhány óra leforgása alatt eltávolította, mondván: illegális. Az EMI-sek azt mondják, „örülnek, hogy legalább az RMDSZ mostanra rájött: ez nem törvénybe ütköző”, és úgy vélik, a mostani kezdeményezéssel jó irányba állt az ügy.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Egy csapat munkáját ismeri el az érdemrend
Bihar megye – A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ munkájának elismerése, mondta lapunknak adott interjújában a kitüntetett, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere.
– Hogyan értékeli azt, hogy megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét? – Ezeket a különböző fokozatú érdemrendeket március 15-e tiszteletére alapították, és a mindenkori magyar államfő adományozza. A nem Magyarországon élő polgárok esetében a külügyminiszter tesz javaslatot arra vonatkozóan, hogy egy országból kit javasolnak. Nagyon nagy megtiszteltetést, de sokkal inkább felelősséget érzek, ami egy ilyen kitüntetéssel jár: egyrészt azért, mert egy elismerés kötelezi az embert arra, hogy az addig felvállaltakon túl, ha teheti, még többet adjon a lelkéből, hogy a közösségben kifejtett tevékenysége eredményesebb legyen. Másrészt úgy érzem, hogy bár az érdemrendeket személyek kapják, mégis, az én esetemben legalábbis, az elismerés nem kimondottan a személyemhez fűződik, mert az általam kifejtett tevékenység egy csapatnak a munkája. Lehet, hogy én vagyok a csapat legláthatóbb, első vonalban lévő embere, és ezért kaptam én ezt az elismerést, de azt hiszem, hogy a Bihar megyei RMDSZ munkája volt az, amely kivülről nézve lecsapódhatott úgy, hogy azt érdemrenddel kell jutalmazni. Mondom ezt annak a tudatában, hogy nyolc évi alpolgármesteri tevékenységemben az elért eredmények zöme nem az én nevemhez, hanem annak a csapatnak a nevéhez fűződik, amelynek tagjai a városi tanácsban, vagy vezérigazgatóként, igazgatóként aligazgatóként a közigazgatásban dolgoznak. Ilyenformán mindazok az eredmények, amelyeket mindenki elér a maga területén, összegeződnek ebben az elismerésben, így elmondható hogy Nagyváradon és Bihar megyében az a fajta érdekképviselet kapott elismerést a magyar államtól, amelyet mi, az RMDSZ-ben dolgozók kifejtettünk. Tehát nemcsak személy szerint rám nézve, de a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ-re nézve is kötelező érvényű, hogy ezt a munkát hatékonyabban, szélesebb körben és még több odaadással kell végezni. Mivel úgy érzem, hogy ez az elismerés sokkal inkább egy csapatnak szól, és sokkal inkább azok érdemelnének érdemrendet, akik húsz, vagy közel húsz éve tevékenykednek az RMDSZ-ben, és akikről soha senki még egy újságcikket sem írt, ezért szeretném jelképesen megosztani velük ezt az érdemrendet.
– Saját megítélése szerint mely eredménye volt az, ami a legtöbbet nyomott a latban az érdemrend odaítélésekor? – Egy ilyen pillanat mindig mérlegkészítésre kényszerít. Én a mérleget úgy készítettem el, hogy mit tettem én, és mit tett az RMDSZ. Az elmúlt húsz esztendőben az RMDSZ elsősorban a hagyományőrzés, az intézményesített anyanyelvhasználat, a kultúra, a történelmi nagyjainknak való tiszteletadás, a civil szféra kifejlesztése terén végzett átfogóbb tevékenységeket. Mostmár nem kérdés az, hogy tanulhatunk-e magyar nyelven, az más kérdés, hogy az államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem ügye nincs megoldva; a közigazgatásban anyanyelvhasználatunk megoldott, csak élnünk kell ezzel a joggal.
– Mi az amit a határon túli magyar érdekképviseletben még mindenképpen el szeretne érni? – Lehet, hogy 2010-ben és 2011-ben a Bihar megyében élő magyar prioritása az, hogy munkahelye legyen, hogy gyermekeinek olyan lehetőségei legyenek, hogy ne kényszerüljenek elmenni innen. A húsz év lezártával újra kell értékelnünk azt, hogy mi az, amit az RMDSZ-nek vállalnia kell annak érdekében, hogy valóban a Romániában élő magyarság érdekeit képviselje. Mert sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet megkérdőjelezi a kulturális szomjunknak és a civil szervezetek továbbfejlesztésének a prioritását. Ezért az RMDSZ az elmúlt húsz évben kifejtett tevékenységétől eltérően valószinűleg más eszközöket kell találjon annak érdekében, hogy a jelenlegi igényekre válaszolni tudjon. Azt kell mondanom, még ha adott esetben ez a lelkünknek egy kicsit rosszul is esik, hogy az elvárások sokkal inkább a megélhetés, a megmaradás felé mutatnak, és csak utána a hagyományápolás, kultúra, stb. felé. A következő két év arról kell szóljon, hogy az itt élő magyar ember otthon érezze magát Nagyváradon, de megfelelő körülmények között is tudjon élni, értem ezalatt a megélhetést, a város rendezettségét, civilizáltságát.
Pap István
erdon.ro

Nagyvárad – Pénteken sajtótájékoztatót tartott Tőkés László és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, illetve ügyvezető elnöke. Bejelentették: a Fidesz és az EMNT stratégiai partnerséget kötött.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke tudatta: február 26-án a kolozsvári bíróságon ő és még kilenc társa jogi személyiségként jegyeztették be az EMNT-t, mint a romániai magyar kisebbséget képviselő egyesületet, mely így ugyanolyan státusszal rendelkezik, mint az RMDSZ. A célkitűzésük ugyanaz maradt, mint a 2003-as alapításkor, vagyis továbbra is a belső önrendelkezésen alapuló különböző közösségiautonómiaformákért küzdenek. A bejelentéssel azért késlekedtek ezidáig, mivel megvárták, hogy lejárjon a fellebbezési időszak.
Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke kifejtette: össznemzetben gondolkodó erdélyi magyarként magától érthetődőnek tartotta, hogy jelen legyen a Fidesz több magyarországi választási kampány rendezvényén. Legutóbb Marcaliban vett részt Szászfalvi László képviselőjelölt kampányzáró ünnepségén, ahol Erdély és Biharország jelképes üzenetét továbbította Somogyországnak, rávilágítva az anyaországi választások össznemzeti jelentőségére. Meglátásában ugyanis pártpolitika és szűken vett országpolitika helyett magyar nemzetpolitikában kell gondolkodni, egy nemzetpolitikai rendszerváltozás és a határokon átívelő nemzetegyesítés jegyében. Ennek megvalósítása érdekében stratégiai partnerséget kötött a Fidesz és az EMNT, melynek lényege a határokon átívelő- határmódosítás nélküli- nemzeti integráció, az egységes Kárpát-medencei magyar nemzet.
Bírálta az RMDSZ-t
Tőkés László hangsúlyozta: a Fidesztől azt kérik, hogy a majdan rendelkezésére álló kormányzati eszközökkel támogassa az erdélyi magyar összefogást. Megítélésében a kialakuló új nemzetpolitikai helyzetnek megfelelően az RMDSZ-től joggal várható el, hogy “egész eddigi, kisebbségi szemléletű politikáját felülvizsgálva az egységes magyar nemzetpolitikához szabja programját és politikáját”, magyarországi pártpolitikai vonatkozásban pedig “szakítson az eddig alkalmazott egyenlő közelség értéksemleges elvével”.
Hazai aktuálpolitikai ügyekre áttérve EMNT elnöke bírálta az országos RMDSZ-t és Markó Bélát, amiért szerinte “konjunkturális politikát folytat, amiért hosszú távon nagy árat fogunk majd fizetni”. A kritikákból a Bihar Megyei RMDSZ-nek is jutott. “Nem nagyon értjük azt a fajta magatartást, amit a bihari RMDSZ is tanúsított. Amikor Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc átvette a kormányzást, egyik napról a másikra átigazolt ezekhez az elvtárs-urakhoz. Nagy pompával fogadta Gyurcsány Ferencet és még a katolikus egyházat is megmozgatta erre a találkozóra. Ez nem értékelvű magatartás, ideje, hogy önkritikát gyakoroljon az országos és a Bihar Megyei RMDSZ is”, fogalmazott a volt püspök, aki ugyanakkor “operettmagatartásnak” és “a jóízlésnek ellentmondónak” nevezte Szabó Ödön, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökének azon gesztusát, hogy nagycsütörtökön este felköszöntötte őt születésnapja alkalmából.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kell-e Nagyváradnak Holnaposok-szoborcsoport?
Adyt, Juhász Gyulát, Emőd Tamást és Dutka Ákost az EMKE teraszán fogják megjeleníteni.
Vegyes fogadtatásra talált Nagyváradon a Holnap költőinek emléket állító új szoborcsoport híre. A Holnap Irodalmi Társaság négy költőjét, Ady Endrét, Juhász Gyulát, Emőd Tamást és Dutka Ákost az EMKE teraszán fogják megjeleníteni, és egy szusszanásra le is telepedhet melléjük a Váradra látogató.
"Több mint százezer eurót dobnak ki ismeretlen szoborra", "Fizetés nincs, szoborra van pénz?", "Leépítések közepette emelnek szobrot a magyarok"- ilyen címeket olvasni a váradi román újságokban a Holnaposok szobráról. Nagyváradon a románokat és magyarokat egyaránt megosztotta a szoborcsoport híre.
"Romániában élünk, mit akarnak, csináljanak a magyarok Magyarországon szobrot maguknak." "Ha van pénz ilyesmire, sokkal több más dologra kéne. Ott van az Ady Múzeum, miért nem lehet azt megcsinálni normálisan? Újítsuk fel, rendezzük el, mert Ady kötődik Váradhoz." "Demokrácia van, mindenki azt csinál, amit akar, a törvényesség keretei között. Engem nem zavar, a magyar költőknek is legyenek szobraik, ők is a kultúra gyarapodását szolgálták."
Két esztendeje, 1908 tavaszán volt száz éve annak, hogy Dutka Ákos, váradi költő elindította a 20. századi magyar költészetet megreformáló lírát – A Holnap versantonlógiát.
-Az itteni fiatal költők, Juhász Gyula elsősorban, de Dutka Ákos, Emőd Tamás, Miklós Jutka, akikhez később Babits és Balázs Béla is kapcsolódtak, Ady köré csoportosultak, ő volt a szellemi vezér. Így alakult meg ez a nagy visszhangot keltő társaság, ami páratlan vitákat, harcokat váltott ki a konzervatív oldalról - mondta el Tóth János, az Ady Endre Emlékmúzeum muzeológusa.
A holnaposok egy 1908-ban és egy 1909-ben kiadott kötetben közölték merészen hangzó lírájukat, mely hatalmas felháborodást váltott ki a konzervatív irodalmárok körében. Itt jelent meg Adynak a Felszállott a páva című költeménye is.
- Óriási jelentőségük, hogy nem csak Váradon, hanem Kolozsváron, Aradon, Temesváron is matinékat tartottak, ahol terjesztették az új irodalmi eszméket. A Nyugat esztétizáló politikáját túlhaladva, sokkal radikálisabb programmal jelentkezett a Holnap - tette hozzá a muzeológus.
A holnapos költők törzshelye az EMKE kávéházban volt, hivatalosan itt alakult meg Holnap Irodalmi Társaság. A nagyváradi szoborcsoport ezért egy korabeli festmény alapján, az EMKE teraszán ábrázolja Ady társaságában Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást.
A Bihar megyei Önkormányzat nemrég többségi szavazással fogadta el azt az 500 ezer lejes költségvetést, amelyből Nagyvárad belvárosában egy éven belül felállítják Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotását.
- Ha csak azokra hallgatnánk, akik azt mondják, hogy válságban szabad-e, vagy kell-e a kultúrába beruházni, akkor be kellene zárni minden színházat, minden filharmóniát, néptánccsoportot, mert nincs pénz rá. Úgy gondolom, ez egy téves megállapítás. A kultúrába mindig is kell beruházni, befektetni. Ez a projekt durván egy százalékát jelenti a teljes költségvetésnek, amit a megyében a kultúrára fogunk költeni - jegyezte meg Szabó Ödön, megyei tanácsos, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.
A holt költők társaságában egy üres szék várja majd a nagyváradiakat és minden Nagyváradra látogatót. A Holnaposok társaságában bárki elmélkedhet majd pár percig azokról a költőkről, akik az 1900-as évek elején forradalmasították Nagyvárad irodalmi életét. Ezen a korzón, ahol várhatóan a szoborcsoport is áll majd, a költők naponta megfordultak. A többségi nemzet képviselői pedig vélhetően előbb-utóbb elfogadják majd ezt az alkotást is, ahogy a rendszerváltás óta emelt Lórántffy Zsuzsanna, Bethlen Gábor vagy József Attila szobrok esetében tették. 
Villányi Zoltán
Dunatv.hu

Az EMI azt akarja, mondjon le Biró Rozália – Az utcanevek városházi fordítása a váradi magyarság szembeköpése
A magyar utcanevekről tartott tegnap sajtótájékoztatót az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete. Lovassy Cseh Tamás elnök, Nagy József Barna tiszteletbeli elnök, Csomortányi István elnökségi tag és Bartha Béla alelnök az utcanévjegyzéket gyalázatosnak tartja, Biró Rozália váradi alpolgármestert, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) SZKT-elnökét pedig hazugnak.
Biró Rozália két héttel ezelőtt ígéretet tett arra, hogy Nagyvárad román nyelvű utcanevei hivatalos fordításban felkerülnek a honlapjára, a www.birorozalia.ro-ra. „Ez megtörtént” – mondta Csomortányi. Ezután felolvasta az alpolgármesternek az említett oldalon olvasható üzenetét: „Tekintettel a nagyváradi, illetve a Bihar megyei RMDSZ kezdeményezésére, melynek értelmében a magántulajdonban lévő ingatlanokra (épület, kerítés) a tulajdonos felteheti a házszámot, illetve az utcanevet tartalmazó táblát, az alábbi kéréssel fordulunk Önökhöz: a tulajdonukban lévő ingatlanokra kezdeményezzék a kétnyelvű utcanévtábla, illetve az utcanevet mindkét nyelven tartalmazó házszám kitételét. Hangsúlyozzuk, hogy a tábláknak jogszabályunkban megállapított mérete, színe és betű karaktere kell legyen. Tekintettel arra, hogy az Ideart cég felajánlotta partnerségét e tevékenységben, és önköltségi áron bocsátja a táblákat az igénylő rendelkezésére (házszám 10,11 lej, utcanévtábla 26,94 lej), kérjük, hogy a Bihar megyei RMDSZ titkárságán (tel.: 0259/432-884, irodavezető Kovács Magdolna) jelezzék a táblák iránti igényüket, amelyek az épület falára vagy az ingatlan kerítésére kerülhetnek felfüggesztésre. Több megrendelés esetén a cég árengedményben részesíti a megrendelőt. Sajnos jogi szempontból nem elfogadható, ha bármilyen más, régebben használt utcanevet tüntetnek fel ezeken a kétnyelvű táblákon.”
Csomortányi elmondta, az elmúlt egy évben két fajta táblát helyeztek ki a város közterületein; az igaz, hogy a színek azonosak, de különböző betűtípust használtak. „Vagy nem igaz, hogy megállapított mérete, színe és betűtípusa kell legyen a tábláknak, vagy a váradi önkormányzat megint nem tartja be a saját rendeleteit” – vélekedett. „Az anyanyelvhasználatot szabályozó 2001-ből származó, 215-ös számú, a helyi közigazgatásról szóló törvényben egy szó sincs arról, hogy mi számít kisebbségi feliratnak, azaz arról, hogy tükörfordítást kellene alkalmazni. Ha a törvényben ez lenne, akkor Valea lui Mihait is Mihályvölgyének kellene nevezni, nem pedig Érmihályfalvának.” (Ez egyébként az RMDSZ-sajtóban már meg is történ néhányszor – szerk. megj.) Csomortányi kijelentette, ezek az utcanév-fordítások nem egyebek, mint a váradi magyarság szembeköpése. Bartha hozzáfűzte, a fordítónak ki kellene járnia újra a nyolc osztályt, de magyarnak is kellene lennie és feltétlenül váradinak.
Csomortányi tudatta, az önkormányzat honlapján, a www.orade.ro-n a magyar zászló színeire kattintva megtalálható az utcanevek listája. Összesen 750 elnevezés van, ebből 350 személynév, amiből 300 román. A többi négyszázzal van a gond. Vannak olyanok, amelyeket le sem fordítottak, pedig le lehetett volna: Inului, Pasului, Rozelor. A Făgăraşului, Târnavelor, Mediaşului, Seleuşului, Peţei utca sincs magyarul, holott ezek a földrajzi elnevezések eredetileg is mind magyarok voltak, amíg románra nem ferdítették őket. Hozzátette, a „magyar” lista hemzseg a hibáktól, például a Războieni utcát Háborúzók utcára fordították. A Sălajului utcát Szalázsnak, a Bârseit Berzának, a Lisaboneit Lisszabona utcának, a Golfuluit Öböl helyett Golf utcának. „Nyilván sokan golfoznak arrafelé” – ironizált az elnökségi tag. Ami régen Bölcsőde utca volt, az románul Leagănului lett, a fordító pedig Hinta utcára keresztelte. Van olyan magyar utcanév, aminek két román elnevezés is megfelel: a Moviliţei és a Măgurei is Halom utca, az Ogorului és a Câmpului is Mező utca, a Vântului és a Crivăţului is Szél utca. A Vágó Iosif maradt ugyanaz, a Fekete Iosif is, a Gheorghe Doja is. „Biztos románok voltak mindhárman” – jegyezte meg Bartha. A Primăriei, amit korábban Városházára kereszteltek, az új listán az idétlen Polgármesteri Hivatal utcája néven jelenik meg. Aztán újabb baromságok következtek a Biró Rozália-féle listáról: a Lacul Roşu nem Gyilkos-tó, hanem Piros tó utca, a Valea Nucului „Nuc völgy” utca, a Viilor Élők utcája, a Sanatoriului az Szenátus utca, az egykori Lovas utca (ma Călăraşilor) Lovaglók utcája; a Banatuluiból Bánat utca lett, végül pedig a legőrületesebb: az egykor Mányoki Ádám, a barokk kimagasló magyar portréfestője nevét viselő, de a kommunisták által Gala Galaction román íróról elnevezett Galacticon Gálára (!) „fordították”. Nagy József elmondta, ezért a gyalázatos munkáért az a felelős, aki kitette a honlapjára. „Amikor azt állítja Biró Rozália, hogy ez hivatalos fordítás, s hogy csak ezeket lehet használni, magyar közösségi vezetőhöz méltatlanul hazudik. Amennyiben ez nem így van, hozza nyilvánosságra, ki volt az az állítólagos hivatalos fordító, aki ezt a kezéből kiadta, ki a felelős azért, hogy lektorálás nélkül kitették a város hivatalos honlapjára és milyen következményei lesznek ennek, és nem mellesleg azt is elárulhatnák, hogy mennyibe kerül ez nekünk” – hangsúlyozta Csomortányi. „Ha ezt Biró Rozália személyesen tetette ki, mondjon le ezek után; egy ilyen gyalázatos utcanévjegyzék elfogadásáért és propagálásáért távozni kell a közéletből” – jelentette ki. Bartha hozzátette, ez a románosítás egyik fajtája. „Ha az RMDSZ-nek ez a célja, jó úton halad” – fűzte hozzá. „Félelmetes, hogy ennyire lenézik Nagyvárad magyar közösségét” – jegyezte meg Csomortányi.
Elmondták, hogy a Teleki (ma Primăriei) utcai Illyés Gyula Könyvesboltban bárki megrendelheti az EMI által szerkesztett, magyar utcaneveket tartalmazó táblákat, ráadásul ingyen.
Ladányi Norbert

Fórumot szervez az EMNT és az EMI a nagyváradi utcanevekről
Lakossági fórumot szervez a nagyváradi utcanevek ügyében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete május 7-én, pénteken 18 órától a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. A fórum a Nagyvárad Sf. Ladislau városa? címet viseli – a város jelenleg Unirii térnek hívott főterének a magyar köztudatban élő történelmi neve Szent László tér, jelenleg a városalapítóként tisztelt király románosított nevét a bihari megyeszékhely egyik kisebb utcája viseli.
„Az Erdélyi Magyar Ifjak számtalan figyelemfelkeltő akciót szervezett az érdemi kétnyelvűség érdekében, aláírásokat is gyűjtöttek a Szent László tér visszaállítása végett – az akkori hivatalos kurzus szerint „szélsőséges” módon” – áll az EMNT és az EMI szerdán kiadott közös közleményében. Mint arról többször is írtunk, az EMI nem a magyarra lefordított utcanevek kihelyezését, hanem a történelmi elnevezések megtartását és megjelenítését támogatja, ezt azonban az RMDSZ jogilag nem tartja védhetőnek.
Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ Bihar megyei szervezete olyan kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezésére szólította fel a város lakosságát, amelyek az utca hivatalos román elnevezését, illetve annak magyar tükörfordítását tartalmazzák. „2010-ben a bihari RMDSZ vezetői – hirtelen fordulattal – a magyar utcanévtáblák élharcosaivá léptek elő: miután kijelentették, hogy önkormányzati eszközökkel nem képesek elérni a célt („nincsenek többségben a helyi tanácsban”, érveltek), ál-civilkezdeményezésként közvetítésükkel a hivatalos román utcanevek magyar fordításait készíttetheti el az a nagyváradi polgár, aki a tulajdonában lévő házra, kerítésre saját költségen magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblát tenne” – olvasható az EMNT szerdai közleményében.
A táblák elkészítéséhez volt hivatott segítséget nyújtani a napokban nagy feltűnést keltett, számos félrefordítást és nevetséges elírást tartalmazó kétnyelvű lista, amelyet mostanra – az EMI hétfői sajtótájékoztatója és a médiafigyelem nyomán – mind az önkormányzat, mind Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester honlapján egy másik, helyesebb listára cseréltek. Az EMNT és az EMI a pénteki fórumra minden érdeklődő nagyváradi polgárt szeretettel vár, a találkozón jelen lesz Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke is.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Fórumot szervez az EMNT és az EMI a nagyváradi utcanevekről
Lakossági fórumot szervez a nagyváradi utcanevek ügyében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete május 7-én, pénteken 18 órától a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. A fórum a Nagyvárad Sf. Ladislau városa? címet viseli – a város jelenleg Unirii térnek hívott főterének a magyar köztudatban élő történelmi neve Szent László tér, jelenleg a városalapítóként tisztelt király románosított nevét a bihari megyeszékhely egyik kisebb utcája viseli.
„Az Erdélyi Magyar Ifjak számtalan figyelemfelkeltő akciót szervezett az érdemi kétnyelvűség érdekében, aláírásokat is gyűjtöttek a Szent László tér visszaállítása végett – az akkori hivatalos kurzus szerint „szélsőséges” módon” – áll az EMNT és az EMI szerdán kiadott közös közleményében. Mint arról többször is írtunk, az EMI nem a magyarra lefordított utcanevek kihelyezését, hanem a történelmi elnevezések megtartását és megjelenítését támogatja, ezt azonban az RMDSZ jogilag nem tartja védhetőnek.
Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ Bihar megyei szervezete olyan kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezésére szólította fel a város lakosságát, amelyek az utca hivatalos román elnevezését, illetve annak magyar tükörfordítását tartalmazzák. „2010-ben a bihari RMDSZ vezetői – hirtelen fordulattal – a magyar utcanévtáblák élharcosaivá léptek elő: miután kijelentették, hogy önkormányzati eszközökkel nem képesek elérni a célt („nincsenek többségben a helyi tanácsban”, érveltek), ál-civilkezdeményezésként közvetítésükkel a hivatalos román utcanevek magyar fordításait készíttetheti el az a nagyváradi polgár, aki a tulajdonában lévő házra, kerítésre saját költségen magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblát tenne” – olvasható az EMNT szerdai közleményében.
Krónika (Kolozsvár)

Közlemény és meghívó – Nagyvárad Df. Ladislau városa?
Nagyváradon 2006 óta folyik az utcanév-mizéria. A városi tanács – a tűréshatárig elvitt kompromisszum eredményeként – ugyan elfogadott egy határozatot, amelyben vállalják, hogy a közterek megnevezéseit – utca, tér, sétány stb. – magyarul is kiírják, de ez azóta sem lépett érvénybe. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) számtalan figyelemfelkeltő akciót szervezett az érdemi kétnyelvűség érdekében, aláírásokat is gyűjtöttek a Szent László tér visszaállítása végett – az akkori hivatalos kurzus szerint „szélsőséges” módon.
2010-ben a bihari RMDSZ vezetői – hirtelen fordulattal – a magyar utcanévtáblák élharcosává léptek elő. Minekutána kijelentették, hogy önkormányzati eszközökkel nem képesek elérni a célt („nincsenek többségben a helyi tanácsban”, érveltek), ál-civilkezdeményezésüknek köszönhetően a hivatalos román utcanevek magyar fordításait készíttetheti el az a nagyváradi polgár, aki a tulajdonában lévő házra, kerítésre – saját költségén – magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblát kíván tenni.
Ehhez „segítségképpen” a napokban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal honlapján, illetve Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester személyi honlapján megjelent a nagyváradi magyar utcanevek jegyzéke – arcpirító magyartalansággal. A helytelen és nevetséges félrefordításokat tartalmazó lista közzétételéért az alpolgármester asszony az egyik hírportálnak nyilatkozva „nagylelkűen” még a felelősséget is elvállalta...
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete és az EMI nyílt fórumot szervez 2010. május 7-én du. 6 órai kezdettel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében – Teleki (Városháza) u. 27. sz. –, amelyre a nagyváradi polgárságot szeretettel hívjuk és várjuk.
Nagyvárad, 2010. május 5.
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete
Erdélyi Magyar Ifjak
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Botrány Nagyváradon: az RMDSZ-kommandó meghiúsította az EMNT fórumát
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei szervezete az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei szervezetével közösen péntek délután lakossági fórumot szervezett Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében az elhíresült „magyar utcanév-mizéria” megbeszélése és feloldása érdekében.
Az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón meghívtunk minden váradi érdeklődő polgárt, a civil szervezeteket és pártokat, illetve az érintettség jogán nyomtatott meghívót kapott Biró Rozália alpolgármester asszony, akinek a személyes honlapján, illetve a részben általa is vezetett nagyváradi önkormányzat honlapján látott napvilágot az a minősíthetetlen utcanévjegyzék fordítás, mely nevetség tárgyává tette az utcanevek ügyét.
A témát Tőkés László EMNT országos elnök, valamint az EMNT és az EMI megyei szervezeteinek vezetői vezették fel. Ezután került sor a fórumon résztvevők hozzászólásaira, melynek időtartamát – tekintettel a nagyszámú érdeklődőre – két percben határoztuk meg.
Az RMDSZ pártaktivistái felkészülten érkeztek a lakossági fórumra: a rendezvény megkezdése előtt, tiltakozásunk ellenére, egy RMDSZ-es műszaki csapat külön hangosítást és kivetítőt szerelt a terembe (még arra is figyeltek, hogy a hangosítás független áramforrással is rendelkezzen, hogy minden körülmények között érvényre tudják juttatni akaratukat). Többször kértük, ne tegyék, hiszen a fórumot nem ők, hanem mi szerveztük.
Ezután az alpolgármester asszony helyett Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnök vezetésével egy – többek között – hangosbemondóval, videokamerával, fényképezőgéppel felszerelt botránykommandó jelent meg, mely már a felvezető beszédek alatt is többszöri hangos bekiabálással és telefonálgatással zavarta a fórum menetét. A felszólalások rendjén elsőként Szabó Ödön kapott szót, aki a közösen megszabott időkeretet sokszorosan túllépve személyeskedésbe és vádaskodásba kezdett. Szónoklata aláfestéséül, a becsempészett technika segítségével, vetített anyaggal próbálta szemléltetni a nagyváradi RMDSZ-es sikereket, mely kimerült néhány magyar nyelvű felirat bemutatásával. A moderátor többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó átadni a szót a következő hozzászólónak, ezért a szervezők kikapcsolták mikrofonját.
Szabó Ödön az általa hozott mikrofonba beszél.Ekkor folyamodott az általuk előkészített hangosításhoz, melyre válaszul a közönség perceken át tartó tapssal és zajkeltéssel próbálta rábírni a megbeszélt szabályok betartására. A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke tovább folytatta botránykeltő bohóckodását, mire a szervezők felkérték mindazokat, akik valóban az utcanevek ügyét szerették volna megbeszélni, és nem provokációs céllal érkeztek, hogy vonuljanak át az egyik közeli terembe, ahol civilizált módon folytatódhatott a fórum. Az ide átsereglettek immár nyugodt körülmények között, építő javaslatokkal és hozzászólásokkal szolgálták az ügyet.
Bár a résztvevők nagyrésze másik terembe vonult, Szabó kitartó. Ezen történet is ékesen bizonyítja, hogy az RMDSZ egyes elöljáróinak semmi sem szent és saját érdekeik és önfényezésük végett, vagy a hibák beismerése helyett a legelemibb közösségi ügyeinket is elszabotálják. Rendezvényünkön a legkevesebbként elvárható bocsánatkérés helyett – amit a nagyváradi magyar közösség az elferdített utcanevek miatt megérdemelne – újabb botrányt kavartak. Ebből is látszik: a bihari RMDSZ erőből politizál, vita és érvek helyett a túlkiabálás stratégiáját alkalmazza – mintha attól válna valami igazzá, hogy minél hangosabban mondják.
Sajnáljuk, hogy a fórum résztvevői az RMDSZ-es botránykommandó miatt ilyen kellemetlen helyzetbe kerültek – tőlük ezért elnézést kérünk.
Felkérjük az RMDSZ megyei és országos vezetőségét, hogy határolódjon el a Bihar megyei ügyvezető elnökük minősíthetetlen magatartásától, mert többszöri botránykeltése nem csak az RMDSZ megítélését rontja, de nemzeti ügyeinknek is igen ártalmas.
Nagyvárad, 2010. május 8.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei elnöksége
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei elnöksége
Erdély.ma

Szabó Ödön tisztázta magát
Sajtótájékoztatón magyarázta szereplését a botrányba fulladt lakossági fórumon Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke. Elmondta: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vádjával ellentétben nem hívatlanul jelent meg az utcanevek ügyében tartott találkozón.
Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke egyeztetett Biró Rozáliával, akinek 25 perc felszólalási időt előlegeztek meg, majd ezt a későbbiekben az idő szűkössége okán közös megegyezéssel 15 percre rövidítették.
Az RMDSZ-es alpolgármestert helyettesítő Szabó Ödön elmondta, azért vittek saját hangosítást, mert tapasztalata alapján rossz hangosításra számított, a vetítéssel pedig az igazukat akarták bizonyítani: az eddig megvalósított feliratozást a települések határában, az önkormányzati épületeken, a belső tájékoztató táblákon, a műemléktáblákon, az útjelző táblákon, a kulturális és egyéb intézményeken.
Szabó Ödön szerint az EMNT-fórumon nem akarták meghallgatni
Az RMDSZ-es politikus beszámolt arról is, hogy a Nagyváradi Állami Színház magyar és román nyelvű felirata is az RMDSZ eredménye, és mindkettő RMDSZ-tulajdon, ugyanis az öntött betűket Nyíregyháza önkormányzata ajándékozta a szövetségnek. A „Nagyvárad Sf. Ladislau” városa elnevezésű fórum kapcsán Szabó elmondta, a Sf. Ladislau utcanevet az a Lengyel György szavazta meg 1995-ben, aki ma a Magyar Polgári Párt Bihar megyei elnöke.
„A fórumon nem tényekkel reagáltak beszédemre, hanem egyszerűen kiabáltak” – mondta Szabó Ödön, megjegyezve, aki biztos az igazában, annak nincs oka félni a másik féltől.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Levél Markó Bélához
Tisztelt Elnök úr!
Az országunkban előállott – immár a görögországira emlékeztető – rendkívül súlyos gazdasági-szociális helyzet komoly aggodalommal tölt el bennünket. Ennél is nagyobb aggodalomra ad okot ugyanakkor, hogy ennek a helyzetnek – kormánybeli jelenléte folytán – az Ön által vezetett Szövetség is alanyi részese. Az RMDSZ felelőssége tehát óriási – különösképpen azok iránt, akiket képvisel.
Ezen körülmények között viszont én egy belső természetű – magyar – ügyben vagyok kénytelen megkeresni az Elnök urat, éspedig az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban testet öltő erdélyi Magyar Összefogás viszonylatában.
A nagyváradi magyar utcanév-táblák kérdéséről, ennek mentén pedig az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megromlott Bihar megyei viszonyáról van szó. Ami Váradon történik, az talán leginkább a marosvásárhelyi Guşă-szobor körül kialakult helyzethez hasonlítható. Ott és akkor az Elnök úr határozottan állást foglalt a helyi RMDSZ elhibázott döntésével szemben, amikor is városi tanácsosaik a tömeggyilkos tábornok szobrának felállítását egyhangúlag megszavazták. Ismételt módon, hasonló baklövéseket követett el a bihari RMDSZ, példának okáért akkor, amikor évekkel ezelőtt a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának a Román Ortodox Egyház részére való átadást egyöntetűen megszavazták.
Utóbb a magyar utcanév-táblák ügyében cselekedett a bihari RMDSZ-szervezet városunk magyar lakosságának sérelmére és megbotránkoztatására. Nyilvánvaló hibáikat és tévedéseiket azonban ahelyett, hogy kijavították volna, ezeket még botrányos „kultúrharccal” tetézték, mely folyó év május 7-én, az EMNT és az EMI nagyváradi fórumán tetőzött. Ezen a rendezvényen egy 20–25 tagú „botránykommandóval” az oldalán Szabó Ödön megyei RMDSZ-ügyvezető elnök Református Egyházunk megszentelt Dísztermében minősíthetetlen botrányt provokált, olyannyira, hogy – a nyílt konfrontációt kerülendő – a Szervezők menet közben a fórumot kénytelenek voltak áttenni az egyházkerületi-egyetemi Székház egy másik termébe.
Anélkül, hogy az esetet részletezném, okkal teszem fel a kérdést: az EMEF keretében megvalósuló-félben lévő összefogás ellenében megengedhető-e, hogy helyi, illetve megyei szinten az Ön által vezetett szervezet ilyenképpen rúgja fel a kívánatos együttműködést?!
Nekünk az a szent meggyőződésünk, hogy olyan – vitán felül álló – közügyekben, mint amilyen a magyar feliratok, illetve nyelvhasználat kérdése, mindnyájunknak egyakarattal össze kell fognunk, és népünket szolgálva, nem szabad hamisan politizálnunk.
Kérem az Elnök urat, hasson oda, hogy a bihari RMDSZ vizsgálja felül névtábla- és nyelvhasználati ügyben folytatott eddigi elhibázott politikáját (1.)
Továbbá arra is kérem, hogy – miként annakidején Marosvásárhelyen – az országos RMDSZ-szervezet foglaljon állást a nagyváradi RMDSZ-es botránykeltés ügyében, és nevezett hatalmaskodó ügyvezető elnököt fogja vissza a hasonló, megbotránkoztató és ártalmas cselekményektől (2).
Arra is kérem, hogy vállaljon közvetítő szerepet abban, hogy országos együttműködésünk Nagyváradon és Biharban is megvalósulhasson (3).
Mindezeken túlmenően, megragadom az alkalmat, hogy közös ügyeink megtárgyalása és – meglazult – együttműködésünk erősítése szempontjából rámutassak az EMEF kiemelt fontosságára. Időszerű kérdések sora teszi szükségessé az EMEF összeülését, mint amilyenek: az EMEF szakbizottságainak működtetése; az oktatási autonómia és a felekezeti oktatás szempontjainak érvényesítése a tanügyi törvény parlamenti vitája során; a kisebbségi törvénytervezet sorsa és az autonómia kérdése; a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozása; európai parlamenti együttműködésünk és a ciánalapú bányakitermelés ügye; az új magyarországi kormány felállása – hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Végezetre, de nem utolsósorban azt is javaslom, hogy az országunkban kialakult súlyos gazdasági-társadalmi helyzetről s a hazai magyar politika ehhez való viszonyulásáról is sürgősen folytassunk megbeszélést.
Annak reményében, hogy megkeresésem meghallgatásra talál, tisztelettel küldöm jókívánságaimat:
Nagyvárad, 2010. május 12.
Tőkés László,
az EMNT elnöke, az EMEF társelnöke
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Árvíz: segíteni mentek Biharból
Bihar megye – Mint azt már tudattuk, a rendkívül súlyos magyarországi árvízre való tekintettel az RMDSZ Bihar megyei szervezete önkéntes segítőket küldött a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területekre.
Péntek délután indult el a segítő csapat, és a kora esti órákra érkezett meg a miskolci katasztrófavédelem központjába, ahonnan a közeli Felsőzsolca városába irányították őket. Múlt hét közepén Edelény mellett átszakadt a gát, így az alacsonyabban fekvő területek folyamatosan víz alá kerültek. Már pénteken számos főutat lezártak, hiszen ebben a térségben a Bódva, a Sajó, illetve a Hernád patakok rendre elárasztották a területet.
Lakhatatlan házak
Mint az a mellékelt fotókból is kiderül, Felsőzsolca alacsonyabban fekvő utcáin gyorsfolyású folyóként hömpölygött a víz, csupán csónakkal és markológépekkel lehetett közlekedni. A homokzsákokból épített torlaszok mellett rendre szivárgások jelentek meg, és a talajvíz is folyamatosan megnehezítette az önkéntesek munkáját. A Bihar megyéből érkezett önkéntesek ottlétük ideje alatt tonnányi homokzsákot mozgattak meg, több esetben is a saját maguk által vitt szivattyúkkal próbálták az épületeket óvni. Egy pincében tárolt, 800 kilogrammnyi karbit tartalék miatt még a robbanásveszély lehetősége is fennállt, több órás szivattyúzást követően sikerült átmenteni a veszélyes készletet.
A vasárnapi hírek már a címlapokon arról számoltak be, hogy a 7500 lélekszámú településről már ezernél is több lakost telepített ki a honvédség, hiszen az alacsonyabban fekvő házak többsége lakhatatlanná vált.
„Az RMDSZ Bihar megyei szervezete megköszöni a hegyközcsatári, hegyközpályi, kiskereki, köröstárkányi, érszőlősi, tóti, szalárdi és margittai RMDSZ-szervezetek, a HawksMotor Klub, valamint a nagyváradi székhelyű vízügyi igazgatóság segítségét, akik időt, energiát és felszereléseket nem kímélve próbáltak segíteni a bajbajutottakon” – nyilatkozta lapunknak Szabó József nagyváradi tanácsos, az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
erdon.ro

Állást foglalt a választmány
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete pénteken ülésezett, jórészt belső pártügyeket tárgyalt a testület, de határozatot hozott a magyar országgyűlés által május 26-án elfogadott, a határon túli magyarok számára egyszerűsített, kedvezményes állampolgárság megszerzését biztosító törvényről is.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Bihar megyei szervezete üdvözli a Magyar Országgyűlés május 26-i döntését, amellyel elsöprő többséggel fogadta el a kormány által beterjesztett, a határon túli magyarok számára az állampolgárság egyszerűsített, kedvezményes megszerzését biztosító törvénymódosítást.
Különösen fontos számunkra ez a döntés, hisz Bihar megyei RMDSZ-szervezetünk 2004-ben több tízezer, pontosan 30 945 megyénkben élő magyar ember aláírását juttatta el a budapesti törvényhozás tagjaihoz kérve őket, hogy támogassák a kettős állampolgárság intézményesítését az anyaországon kívüliek számára.
Több évtizedes, fájó hiányt pótol e mostani jogszabály, amely végre megteremti a határokon átívelő nemzeti egység intézményesített hátterét, megélhetővé és kézzelfoghatóvá, a tovaszálló szavakon túl konkrét valósággá teszi az elszakadt-elszakított emberek számára, hogy Magyarország valós anyaországként tekintsen a határon túli magyarságra, csökkentve a 2004. december 5-i népszavazás okozta fájdalmakat.
Ugyanakkor reméljük, hogy e mostani kezdeményezés valódi és tartalmas jogokat is biztosít majd azok számára, akik identitásuk (magyarságuk), anyanyelvük, kultúrájuk, történelmük megőrzését, ápolását, továbbadását a legnehezebb időkben is szent kötelességüknek tartották és tartják. Elvárjuk, hogy mindazok, akik e történelmi lépésre szánták el magukat, kellő bölcsességgel – ne egy másodrangú állampolgárságot jelentő státuszba tereljék az anyaországon kívüli testvéreket – viszonyuljanak a nemzeti kisebbségben élő magyar közösségekhez.
Kívánjuk, hogy „ész, erő és oly szent akarat” együtt munkálkodjanak nemzeti értékeink megmaradásáért, a magyarság felemelkedéséért, egységéért, minden széthúzó erő megtöréséért, a szülőföldünkön való megmaradásért!
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Körmére néznek a Mecénás Alapítványnak?
Úgy tűnik, nem merült feledésbe az az egykor nagy port kavart eset, amikor ezelőtt hét esztendővel a nagyváradi Mecénás Alapítvány rátette a kezét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által megpályázott summára, amelyből a pályázók Érmindszenten szándékoztak kialakítani egy, az Ady Endre nevét viselő és a költőóriás szellemi hagyatékát szolgáló központot.
A politikai suskusok rengetegéből annyi derült ki – és egyesek csak erre hajlandók emlékezni –, hogy a Bihar megyei RMDSZ-vezetők által gründolt Mecénás Alapítvány szerzett a magyar kormánytól 320 millió forintot egy kulturális központ létrehozására. A teljesebb igazság az, hogy ezt a pénzt a KREK által még 2001-ben elkészített „érmindszenti pályázat” nyerte el 2002 tavaszán az első Orbán-kormánytól, ám mire a pénz megérkezhetett volna a pályázókhoz, megtörtént a nem várt kormányváltás. Az újonnan felálló szocialista-szabaddemokrata kabinet pedig a magyar állami költségvetésből elkülönített összeget nem azoknak adta oda, akik elnyerték, hanem átjátszotta egy baráti csoportnak, amelyik „jelentkezett” érte. Ugyancsak Nagyváradról s ugyancsak építeni akart belőle. De ez már nem az egyházkerület volt és nem Érmindszentben gondolkodott...
Az első pályázatot MSZP-SZDSZ segédlettel „felülíró” második nyertes pályázat nyomán mindössze egy abbamaradt, omladozó építkezés és egy tornateremhez hasonló bálterem jött össze „Ady Endre Kulturális Központ” néven a nagyváradi Izabella (ma Codrilor) utca egyik félreeső telkén, a városi strand és belügyminisztérium üdülőtelepe között. Az évek során a Meggyessy-, majd a Gyurcsány-kormány már nem is firtatta a pályázat sorsát, ők a pénzt átadták váradi partnereiknek, emezek nyilván valamiképpen elszámolták, aztán lett belőle, ami lett. A további támogatás valami miatt elmaradt, így aztán egy tényleges, multifunkcionális, az Ady-kultuszt szolgáló kulturális és idegenforgalmi létesítmény se Váradon, se Mindszenten nem lett.
Idővel bebizonyosodott, hogy a 320 millió forintból felhúzott strand melletti hodály gyakorlatilag az RMDSZ Bihar megyei szervezetének afféle gyűlés- és báltermévé vált, amely az év nagy részében kihasználatlanul áll. A félbehagyott „termálszálló” mellett lapuló „Ady Endre Kulturális Központban” pártbulikat, lakodalmakat, babazsúrokat, divatbemutatókat stb. tartanak mindmái napig, s ezeknek vajmi kevés közük van a költői hagyaték vagy általában a magyar kultúra ápolásához. Mivel a több száz milliós „kulturális invesztíció” magyar közpénzekről szól, a második Orbán-kormány beiktatását követően úgy fest, ez a csontváz is kiesik abból a szekrényből, amelyben a határon túli magyar kultúra megsegítésére címzett, ám menetközben szőrén-szálán eltűnt, eltérített vagy látatlanban felélt támogatások titokzatos ügyei lapulnak.
A július 1–3. között megtartott VII. Partiumi Írótáborban ugyanis szombat délelőtt sajtótájékoztatót tartott L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, volt nagyváradi református püspök. Többek között az is elhangzott, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – amelynek Tőkés az alapító elnöke – szorgalmazza az érmindszenti Ady-zarándokhely ügyének haladéktalan kivizsgálását, valamint a pályázat eltérítésében részvevők felelősségének megállapítását. Vizsgálati támpontként az EMNT kérelmében a következő személyek érintettségét tüntették fel: Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök, Kiss Elemér volt magyar kancellária-miniszter, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal volt politikai államtitkára, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, illetve a nagyváradi Mecénás Alapítvány alapító és vezetőségi tagjai: Mudura Alexandru nagyváradi nagyvállalkozó, Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, kuratóriumi elnök, Lakatos Péter parlamenti képviselő, a támogatási szerződés aláírója, Földes Béla, a Bihar megyei RMDSZ volt ügyvezető elnöke, kuratóriumi tag, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, alapítványi ügyvezető igazgató. A magyar kormányhoz eljutatott nyilatkozatban, szerepel az is, hogy a szocialista-liberális, magának többször egyházellenes megnyilvánulásokat megengedő egykori magyar kormánynak egyházi személyek bevonásával sikerült a hitelesség látszatát kölcsönöznie az elorzott projekt számára. Így például megemlítik, hogy 2002. december 10-én Fodor József római katolikus püspöki helynök, az RMDSZ akkori megyei tanácsosa aláírásával szentesítette a kétes hátterű beruházást.
L. Simon László a szombati sajtótájékoztatón elmondta, már a mai nap, azaz hétfőn javasolni fogja, hogy kezdjék el az Ady Endre Kulturális Központtal kapcsolatos pályázati visszásságok kiderítését. Lapunk kérdésére hozzáfűzte, a minél alaposabb kivizsgálás segíteni fog abban, hogy felelősségre vonják mindazokat, akik esetleges spekulációik következtében nemcsak a magyar kormány pályázati pénzeire tették rá illetéktelenül a kezüket, de meggátolták, hogy a határon túli magyar irodalom és kultúra ápolásáért, megtartásáért valós, eredményes lépéseket tehessenek mások. Amennyiben bebizonyosodik a sikkasztás, úgy a korrupcióellenes hatóságokat is bevonják a vizsgálatokba. Tőkés László azt is elmondta, nem tettek le arról, hogy felépítsék a tervbe vett érmindszenti zarándokhelyet, s bíznak abban, hogy Ady hallhatatlan soraiból erőt merítve, igazzá és aktuálissá válnak a következő verssorok: „Most perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk.”
Szőke Mária
Reggeli Újság. Erdély.ma