Dragnea az Antena 3 műsorában beszélt az Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetésről
Biztosította Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzete a jövő tanévre rendeződni fog kormányhatározat vagy törvény révén – közölte Liviu Dragnea vasárnap este az Antena 3 televízió műsorában, hozzátéve, hogy cserében a magyar miniszterelnök megígérte, hogy Magyarország támogatni fogja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD).
A Szociáldemokrata Párt (PSD) és a képviselőház elnöke azt is elmondta a televíziócsatornának adott vasárnap esti interjúban, hogy Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke közvetítésével valósult meg a telefonbeszélgetés.
“Felhívtam Kelemen Hunor urat és azt mondtam: ‘szeretnék beszélni Orbán úrral telefonon, lehetséges? Talán megvan a telefonszáma, vannak közös ismerőseik, kapcsolataik.’ ‘Igen!’ – vissza is hívott, és közölte, hogy kedden 1:00 órakor beszélhetünk telefonon. És beszéltünk. A párbeszédre nagyon nyitott partner, véleményem szerint intelligens politikus, pragmatikus, és van humorérzéke. És a következőkben állapodtunk meg: mintsem hogy országaink évek óta veszekedjenek, ahelyett, hogy gazdaságilag együttműködnénk és együtt erősítenénk egymást (mert nagyon sok közös érdekünk lehet, gazdasági és stratégiai szinten és az EU-ban való közös munka terén), azt hiszem, jobb, ha megoldásokat találunk azokra a kérdésekre, amelyek jelenleg és a jövőben foglalkoztatnak bennünket. És azt mondtam neki: ‘szerintem teljesen jogos az a kérés és az az igény, hogy működjön a szóban forgó líceum. (…) Azt mondtam, hogy meg fogjuk oldani ezt a problémát, oly módon, hogy a jövő iskolai évre létrejöhessen ez a líceum. Vagy kormányhatározatot fogadunk el, vagy törvényt a parlamentben, minden legális lépést megteszünk, hogy az a líceum létrejöjjön’ – mondta Liviu Dragnea.
A PSD elnöke azt is hozzáfűzte: cserében a magyar kormányfő megígérte, hogy utasítani fogja a Washingtonba készülő magyar külügyminisztert: közölje, hogy Magyarország támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD).
A PSD elnöke hozzátette: alkalmat keresnek személyes találkozókra, hogy javítsanak a két ország közötti együttműködésen.
www.agerpres.ro; erdon.ro

Szijjártó: A román külügyminiszter megköszönte országa OECD-tagságának támogatását
Megköszönte Teodor Melescanu román külügyminiszter a magyar kormánynak, hogy megadja a támogatást Románia OECD-tagságához – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn az MTI-vel, miután telefonon beszélt román kollégájával.
A magyar tárcavezető - aki Hanoiban tartózkodik az Orbán Viktor miniszterelnök vezette magyar küldöttség tagjaként - elmondta azt is: Teodor Melescanu ismét arról biztosította őt, a román kormány mindent megtesz azért, hogy a marosvásárhelyi iskolaügy minél előbb megnyugtató módon rendeződjön.
Szijjártó Péter szombaton közölte az MTI-vel, hogy Magyarország támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), miután Liviu Dragnea, a román kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke ígéretet tett a marosvásárhelyi iskolahelyzet megoldására. A pártvezető telefonon egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnökkel, a Fidesz elnökével, ennek során tett ígéretet Liviu Dragnea a helyzet megoldására – közölte akkor a külgazdasági és külügyminiszter, jelezve: a döntésről konzultáltak Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével is.
A Maros megyei tanfelügyelőség szeptember elején felfüggesztette a marosvásárhelyi magyar tannyelvű katolikus iskola működését. Az intézkedés következtében a magyar kormány bejelentette, a tanintézet jogi státusának megszűnte miatt vétót emel Románia OECD-csatlakozása ellen.
MTI; itthon.ma/karpatmedence

Érdekalapú érdekérvényesítés
Keményen a sarkára állt a magyar kormány, amikor egyértelművé tette a bukaresti hatóságok számára, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ellehetetlenítése miatt nem támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD).
A kétoldalú kapcsolatok újkori fejezetében szokatlan lépés a dolgok jelenlegi állása szerint eredményesnek bizonyult, bár azért nem árt majd nyugtával dicsérni a napot, és kivárni, hogy Liviu Dragnea PSD-elnök valóban betartja-e ígéretét, és a román kormány megnyugtató megoldást talál-e a jogilag megszűnt tanintézet újraindítására.
Mindazonáltal a vásárhelyi iskolakálvária – természetesen a diákok, a szülők és a magyar közösség meghurcolásán túlmenően – nemcsak attól marad emlékezetes, hogy esetleg a román szociáldemokrata pártelnök és Orbán Viktor kormányfő szóbeli megállapodásának köszönhetően érhet véget.
A gimnázium ügyében Magyarország által tanúsított erélyes fellépés tulajdonképpen az első megnyilvánulása annak a paradigmaváltásnak, amelynek alapján a budapesti diplomácia megoldást igyekezett keresni a határon túl élő magyarok problémájára. Ez a konfliktuskezelési módszer pedig nem más, mint az érdekalapú politizálás, amelyet Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég úgy fogalmazott meg, hogy olyan külpolitikát folytat, ami kizárólag a magyar érdekeket tartja szem előtt.
Ez a szemléletváltás elsősorban annak fényében számít újdonságnak, hogy például Martonyi János külügyminisztersége idején a magyar diplomácia még az értékcentrikus politizálást tartotta a követendő csapásiránynak. Azt az értékelvű érdekérvényesítést, amely számára az emberi, közösségi és kisebbségi jogok számítottak mércének, és a nemzetközi egyezmények, szabványok alapján szorgalmazott többletjogokat a külhoni magyarok számára.
Most, az érdekalapú politizálás első sikereit megtapasztalva felmerül a kérdés, hogy lesz-e elég eszköz, ha kell, „zsaroló potenciál” a magyar állam kezében kikövetelni a magyar érdekek érvényesítését a szomszédaitól vagy akár más országoktól. Tudjuk ugyanis, hogy az effajta politizálás mindenekelőtt a nagyhatalmak, az erős országok kenyere.
Erre ma még nem tudjuk a választ, az viszont biztos, hogy Románia számára az OECD-tagsághoz hasonlóan ugyanolyan fontos a schengeni csatlakozás is, amelybe az azt ma még teljes mellszélességgel támogató Magyarországnak is van beleszólása. Már csak azt kell leszögezni, mit érdemes kérni érte cserébe.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Vásárhelyi iskolaügy: kétkedve fogadják az újabb ígéretet
Kétkedve fogadja Holló László, a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója Liviu Dragnea PSD-elnök azon ígéretét, hogy kormányhatározattal vagy törvénnyel alapítják újra a marosvásárhelyi katolikus iskolát. Emlékeztetett: az ügyben számos vállalás maradt ígéret szintjén.
Ígéretként kezeli Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium újjáalapítására vonatkozó bejelentését Holló László, a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója. A katolikus egyház képviselője ugyanis továbbra is szkeptikus ennek megvalósítását illetően.
„Már az eddigiekben is nagyon sok ígéretet kaptunk” – fogalmazott hétfőn a Krónikának Holló László, emlékeztetve, hogy többek között a vatikáni nagykövet, a pápai nuncius marosvásárhelyi látogatásakor is a helyzet rendezését ígérték az illetékes intézmények, és azóta is „ígéret maradt”.
Elmondta, bár minden, a helyzetet megoldó támogatást szívesen vesznek és örülnek neki, ezek közül sok ígéret szintjén maradt, ezért már minden ígéretet kétkedve fogadnak. „Azért remélem, hogy ha valaki ilyen szinten ígéretet tesz, azt megtartja” – tette hozzá az egyház képviselője. Holló László, aki pár hete a lapunknak adott interjúban szkeptikusan nyilatkozott az iskola újjáalakítását illetően, most, a magas szintű, kormányközi egyeztetések hatására sem bízik sokkal jobban a sikerben.
Azért vagyok szkeptikus, mert látom azokat az erőket, amelyek az iskola ellen működnek” – jelentette ki lapunknak. Emlékeztetett, hogy 2018-ban a nagy egyesülés centenáriumát ünnepli a román állam. „Ebben a miliőben nem lesz könnyebb iskolát alapítani, mint korábban” – vélte az alapítvány vezetője. Ugyanakkor azon reményének adott hangot, hogy ha Liviu Dragnea Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek tett ígéretet az iskola újraalapítására, akkor „az úgy is lesz”.
„Mindent megteszünk”
Liviu Dragnea, a nagyobb kormánypárt elnöke az Antena 3 hírtelevíziónak adott interjúban jelentette be, hogy kormányhatározattal vagy törvénnyel hozná létre újra a tanévkezdés előtt megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumot. Dragnea a televíziócsatornának adott vasárnap esti interjúban az Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetés részleteire is kitért, elmondta, hogy a telefonbeszélgetés Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közvetítésével valósult meg, számolt be az Agerpres.
„Elmondtam neki: megoldjuk ezt a kérdést úgy, hogy a következő tanévtől az az iskola (a Római Katolikus Gimnázium) létrejöjjön. Vagy kormányhatározatot fogadunk el, vagy törvényt a parlamentben, de mindent megteszünk azért, hogy ez az iskola megalakuljon” – idézte a PSD-s politikus újabb nyilatkozatát a hírügynökség.
Dragnea az interjúban Orbán Viktort „párbeszédre nyitott, intelligens, rendkívül pragmatikus és jó humorérzékű” politikusként írta le. „Veszekedünk évek óta ahelyett, hogy együttműködnénk a gazdaságban és erősebbek lennénk együtt, mert sok közös érdekünk van: gazdasági is, stratégiai is, illetve a közös EU-s munka terén is. Azt hiszem, jobb, ha megoldásokat keresünk arra, ami a jelenben és a jövőben érdekel bennünket. Elmondtam: teljesen jogosnak találom a kérést, hogy az az iskola működjön” – idézte a telefonbeszélgetést Liviu Dragnea.
Az alsóház elnöke a marosvásárhelyi iskolahelyzet megértetése végett elmagyarázta, hogy a római katolikus egyház, miután visszakapta a marosvásárhelyi iskolaépületeit, nem tette ki azokból a román tannyelvű Unirea Főgimnáziumot, csak annyit kért, hogy cserében a kisebbik épületében jöjjön létre egy római katolikus iskola. „Erre a kérésre a román állam igent mondott” – fogalmazott az MTI beszámolója szerint a PSD elnöke.
Kelemen: már volt rá példa
A katolikus iskola helyzetének sürgősségi kormányrendelettel való rendezése mellett érvelt a Maszol.ro hírportálnak adott interjúban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. A szövetségi elnök rámutatott, bár nem ez a „legelegánsabb megoldás”, a különböző tanácsi és tanfelügyelőségi határozatokkal ellentétben ezt nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon.
„Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt” – mondta az RMDSZ elnöke, aki szerint erre is volt precedens, a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését így oldották meg.
Liviu Dragnea a tévéstúdióban arra is kitért, hogy a vásárhelyi iskolaügy rendezésére tett ígéretéért cserébe Orbán Viktor megígérte, utasítja külügyminiszterét: támogassa Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD). „Találkozókat kell még rögzítenünk, hogy megkeressük, melyek a legjobb utak ahhoz, hogy jó együttműködés alakuljon ki a két ország között” – fogalmazott Dragnea.
A Dragnea–Orbán-telefonbeszélgetést követően Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter szombaton közölte: Magyarország támogatja Románia felvételét az OECD-be. A tárcavezető hétfőn az MTI-nek arról is beszámolt, hogy román kollégája, Teodor Melescanu telefonon megköszönte a támogatást. Elmondta, Melescanu ismét arról biztosította, hogy a román kormány mindent megtesz azért, hogy a marosvásárhelyi iskolaügy minél előbb megnyugtató módon rendeződjön.
Mint ismeretes, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly októberben kezdte vizsgálni a Római Katolikus Gimnázium 2014-es létrehozásának körülményeit, és múlt csütörtökön emelt vádat ez ügyben Ştefan Someşan volt főtanfelügyelő és Tamási Zsolt volt iskolaigazgató ellen. Az ügyészségi vizsgálat és az iskola létrehozásának részleteit rögzítő tanfelügyelőségi határozat bírósági felfüggesztése oda vezetett, hogy a Római Katolikus Gimnázium az idei tanévtől megszűnt önálló intézményként működni. Diákjai és tanárai ugyan továbbra is az egyházi épületben maradtak, de az osztályok a Bolyai Farkas Gimnáziumhoz lettek rendelve.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Johannis szerint távozniuk kellene a DNA látószögébe került minisztereknek
Bírálta Klaus Johannis államfő kedden a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Pártot (PSD), amiért – ahelyett, hogy leváltotta volna – megvédte korrupciógyanúba keveredett minisztereit.
Az elnök kedden este újságíróknak nyilatkozva leszögezte: állásfoglalása nem arról szól, hogy bűnösnek tekintené Sevil Shhaideh miniszterelnök-helyettest, illetve Rovana Plumb európai alapokért felelős tárca nélküli minisztert. Rámutatott: nem ismeri ügyük részleteit és nem az ő dolga, mint ahogy nem is a PSD dolga bűnösségük vizsgálata.
Mint mondta: ez a bíróságra tartozik, elnökként viszont olyan kormányt akar látni az ország élén, amelyre nem vetül a gyanú árnyéka.
„Romániában az kellene normálissá váljon, hogy az állam vezetésében ne vegyenek részt bűnvádi ügyekben gyanúsított, megvádolt vagy elítélt emberek” – jelentette ki a jobboldali elnök. Megjegyzése nemcsak a frissen megvádolt minisztereknek szólt, hanem a PSD-ALDE szociálliberális kormánykoalíció házelnöki tisztségeket is betöltő két pártelnökének, ugyanis mind Călin Popescu Tăriceanu, a liberális ALDE elnöke, mind Liviu Dragnea, a PSD vezetője vádlottként látogatja a bíróságokat, utóbbit pedig egy korábbi korrupciós perben már jogerősen el is ítélték.
Johannis a Cotroceni-palotában tett sajtónyilatkozatában bírálta az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló kormányzati javaslatokat is. Aggasztónak tartja, hogy az államfőt ki akarják hagyni az ügyészségi vezetők kinevezésének folyamatából, mivel szerint az elnök a garancia arra, hogy a korrupció elleni harcra nem telepszik rá a politika. Azt is kifogásolta, hogy az igazságszolgáltatási felügyeletet – a bírák és ügyészek szakmai testületétől – az igazságügyi minisztérium fennhatósága alá akarják rendelni, amely szerinte szintén a politikai kiszolgáltatottság aggályát veti fel.
„Sok bűnvádi eljárás alá vont befolyásos politikus nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, és el akarja hitetni, hogy az igazságszolgáltatás nem működik. Maximális civil szerepvállalásra van szükség: akik egy egészséges társadalmat és jogállamot akarnak, azoknak hallatniuk kell hangjukat ebben a vitában” – toldotta meg egy híveihez intézett Facebook-felhívással Johannis kedd esti sajtónyilatkozatát.
Az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken közölte, hogy eljárást kezdeményezett a kormány két tagja ellen, akiket hivatali visszaéléssel gyanúsít egy Teleorman megyei Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök által is szívesen látogatott horgászparadicsom önkormányzati tulajdonba juttatásának ügyében.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

AZ RMDSZ 4 SZÁZALÉKON – NÖVEKEDETT A SZOCIÁLDEMOKRATÁK TÁMOGATOTTSÁGA
Tovább növekedett a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatottsága, amely immár nem szorulna koalíciós partnerre, ha most rendeznének választásokat – derült ki egy friss közvélemény-kutatásból, amelyet szerdán ismertetett az ellenzéki Hotnews.ro hírportál.
A PSD a tavaly decemberi parlamenti választásokon a voksok csaknem 46 százalékát szerezte meg, és a 6 százalékig jutó, szabadelvű ALDE-vel alakított kormányt. A Sociopol közvélemény-kutató intézet augusztus 28. és szeptember 14. között végzett telefonos felmérése szerint a szociáldemokraták most a szavazatok 51 százalékát kapnák, miközben koalíciós partnerük is megőrizte 6 százalékos támogatottságát.
Az ellenzéki oldalon az európai néppárti tagsággal rendelkező Nemzeti Liberális Párt (PNL) is visszakapaszkodott a tavalyi 20 százalékos mélypontról 27 százalékra, a frissen alakult Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) decemberi 9 százalékos támogatottsága viszont 7 százalékra apadt.
A Sociopol jelenleg az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt, 3 százalékon méri a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Pártot (PMP), amelynek decemberben sikerült törvényhozási képviselethez jutnia. A 6,5 százalékos parlamenti súllyal rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) országos támogatottságát a Sociopol most 4 százalékra taksálja.
A közéleti szereplők népszerűségi listáját 60 százalékkal Raed Arafat belügyi államtitkár, a SMURD rohammentő-szolgálat alapítója vezeti, őt Klaus Johannis jobboldali államfő követi 30 százalékkal. A baloldal legnépszerűbb politikusa továbbra is Gabriela Firea, Bukarest szociáldemokrata főpolgármestere 29 százalékkal, míg Liviu Dragnea PSD-elnök 23, Mihai Tudose szociáldemokrata kormányfő pedig 22 százalékos bizalmi indexszel rendelkezik.
A jobboldali pártok vezetői válságára utal, hogy Ludovic Orban PNL-elnök 9 százalékos népszerűségi indexe pártja támogatottságának alig egyharmada, Traian Băsescu volt államfőben pedig a megkérdezettek alig 8 százaléka bízik. Az USR egyetlen személyisége sem szerepel a listán. Komoly bizalmi tőkének számít viszont, hogy a tavalyi szakértői kormányt vezető, ugyancsak jobboldalinak tartott, de párton kívüli Dacian Cioloșban a megkérdezettek 14 százaléka bízik.
A több mint ezer válaszadó bevonásával készült felmérés hibahatára 3,2 százalékos. A Hotnews.ro megjegyzi, hogy tulajdonosi háttere révén a Sociopol a PSD „házi” közvélemény-kutató intézetének számít.
Romániában nincsenek küszöbön rendes választások, de a politikai életben már most érzékelhető a helyezkedés a 2019-es elnökválasztásra, amelyen kiélezett küzdelem várható az újrázni készülő Klaus Johannis államfő és a PSD majdani, egyelőre nem ismert jelöltje között.
Székely Hírmondó; Erdély.ma

Sokba kerül a magyarellenesség
Magyarellenes megnyilvánulások miatt bírságolt meg az országos audiovizuális tanács tegnap két hírtelevíziót, amelyeket az RMDSZ jelentett fel.
A tanács közleménye szerint a Realitatea TV-t 85 ezer lejre, a B1 hírtelevíziót 20 ezer lejre bírságolták, mert megsértették az audiovizuális törvény, valamint az audiovizuális kommunikáció tartalmáról rendelkező szabályzat több cikkelyét, amelyek egyebek mellett a pártatlan, a kiegyensúlyozott és a jóhiszemű tájékoztatás kötelezettségére vonatkoznak. A hírtelevíziók akkor sugároztak magyarellenes megnyilvánulásokat tartalmazó hír- és beszélgetőműsorokat, amikor az RMDSZ június közepén tárgyalásokat folytatott a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) a szövetség esetleges kormányba lépésének feltételeiről. Az RMDSZ vezetői szerint a média által teremtett magyarellenes hangulat nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az SZDP végül visszalépett a tárgyalásoktól, és nem vállalta azoknak a törvényeknek az elfogadását, amelyek egyebek mellett bővítették volna az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban a nemzeti kisebbségek számára, illetve március 15-e hivatalos ünneppé vált volna Romániában. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke tegnap úgy nyilatkozott: a manipuláció és a nacionalista propaganda magasiskoláját művelte a média, amely mélyen sértette a magyar közösséget, ezért kértek jogorvoslatot. Az RMDSZ akkor feljelentést tett a diszkriminációellenes tanácsnál Traian Băsescu volt elnök ellen is, aki támadta a magyarság ünnepét, március 15-ét. Băsescu egyebek mellett kijelentette: „A romániai magyarokat senki nem akadályozza meg, hogy Budapesten ünnepeljenek, ahol ingyen kapnak enni és inni.” Ebben az ügyben a diszkriminációellenes tanács még nem hozott döntést. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: 2018-at nem tudjuk megúszni
Az Orbán-Dragnea egyeztetésről, a közigazgatási törvény esélyeiről, a Fidesz-pártiságról és 2018-ról kérdeztük az RMDSZ elnökét.
- A legutóbbi műsorban azt mondta, hogy annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a PSD, az ALDE és az RMDSZ kötött, szakítópróbája lesz a közigazgatási törvény módosítása. Úgy tűnik, hogy nem áll túl jól ez a dolog jelenleg.
- Az őszi ülésszak alatt a 215-ös törvény módosításának a sorsáról a képviselőház ilyen vagy olyan döntést fog hozni. Október 20-a körül jár le a hallgatólagos jóváhagyás. Én azt is el tudnám képzelni, hogy hallgatólagos jóváhagyással átkerüljön a szenátusba, mert a szenátus a döntőház, vagy a júniusi kompromisszumos megoldás továbbvitelét is el tudom képzelni, amellyel a küszöböt nem 10 százalékosra, hanem 15 százalékra csökkentenék, és az alternatív küszöbnél a nagyvárosok maradnának, illetve a szankcióknál voltak még kompromisszumos javaslatok.
Ki fog derülni, hogy mit dönt a PSD-ALDE, hogy mennyire bátrak lesznek. Mert itt inkább az a kérdés, hogy mennyire lesznek bátrak. Így a szeptemberi előzetes beszélgetésekből én azt láttam, azt tapasztaltam, hogy minden egyes olyan szakbizottsági vita előtt és után, amelyen a 215-ös szóba került, például a munkaügyi bizottságban, ahol jóváhagyták úgy, ahogy mi beterjesztettük, rögtön – elsősorban a liberális párt felől és a liberális párthoz köthető médiában – nagyon erős támadás éri a kormánykoalíciót, hogy eladták a magyaroknak Erdélyt, hogy hazaárulók, hogy nemzetárulók, és ettől a szociáldemokrata képviselők, különösen az erdélyi képviselők megijednek, és előszobáznak a pártelnöknél, hogy ezt nem lehet, mert nekik haza kell menniük, és őket otthon majd felkötik vagy elhajtják. Ami egyébként nem igaz, ez egy túlzás, de ezt a nyomást érezzük szeptemberben minden egyes kísérletnél.
Azt kértem a koalíció vezetőitől, hogy legyenek bátrak, ugyanis azt gondoljuk, hogy a nyelvi küszöb 20 százalékról 15 százalékra csökkentése, a nyelvhasználati jogoknak az ilyen értelemben való kibővítése semmiféle értelemben nem sérti a román érdeket, a román közösségtől nem vesz el semmit. Azt is bebizonyítottuk statisztikailag, hogy a 15 százalékos küszöbnél 40-41 közigazgatási egység kerülne be a törvény hatálya alá. Most 370-380 közigazgatási egység tartozik a törvény hatálya alá, tehát nem volna egy lényeges, nagy, erőteljes változás. Az igaz, hogy akkor, amikor a nyelvhasználat területeit bővítjük, ott van egy jelentősebb bővülés, tehát az utcanévtáblákra, a hely- és az irányjelző táblákra, a prefektúrára, a különböző dekoncentrált intézményekre is kiterjedne a nyelvhasználat. Azt gondolom, hogy ez helyes, ez korrekt, de radikálisan nem forgatná föl az országot.
De azt látjuk, hogy ennek a nyomásgyakorlásnak ebben a kontextusban most nehezen tudnak ellenállni. Meglátjuk. Nem akarnék előre kiabálni semmit, nem akarnék semmit megelőlegezni addig, amíg tárgyalunk. Amíg ezt a kérdést vitatjuk, addig, azt gondolom, hogy nem szabad semmit előre kijelenteni. Másrészt viszont a képviselőház első ház, tehát a képviselőházi döntés csak részben előlegezi meg a szenátusi vitát, de semmiképpen nem jelent végleges döntést. Persze az is logikus, hogy ha egy parlamenti többség egy kérdésben egyféleképpen dönt a képviselőházban, az a parlamenti többség néhány hónappal később nehezen elképzelhető, hogy teljesen más döntést hozzon, vagy radikálisan más döntést hozna, mint a képviselőházban hozott. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy fog ez menni, de vannak pillanatok, amikor én is úgy érzem, itt ez a nacionalista hisztéria olyan mértékben rányomja a bélyegét minden egyes politikai projektnek a kivitelezhetőségére, hogy nem lehet továbblépni. Kérdeztem a liberálisoktól, hogy miért csinálják ezt, mitől félnek, mi a problémájuk? Azt a választ kaptam, hogy hát ők a kormánykoalícióval harcolnak, meg hogy a kormánykoalíciót kell legyőzni. Én ezzel egyetértek, ez rendben van, a demokráciában így kell lennie, de mondtam, hogy ne a mi ügyeinkkel, ne a magyar kártyát fölhasználva próbálják legyőzni a kormánykoalíciót, találjanak valami egyebet. Gazdasági kérdések, közpolitikák, oktatás, szociális kérdések, nyugdíj, infrastruktúra, egészségügy, igazságszolgáltatás, millió példa, millió lehetőség van. Nekik nincs fantáziájuk. A liberális párt ma egy dolgot tud: déltől, az ebéd utántól vacsoráig éhségsztrájkot folytatni azért, hogy ne legyen nyelvhasználati küszöbcsökkentés és azért, hogy legyen az egyesülés ünneplésére minél több pénz. Ennyi tudnak, a fantáziájuk eddig terjed. Mindenhol magyarveszélyt látnak, és mindenhol azt gondolják, hogy ha egy magyar ember, egy magyar politikus egyet köhint, akkor az azért van, mert Erdélyt el akarja szakítani Romániától. Ez egészen pontosan így néz ki, ezt nem lehet lakkozni, ezt nem lehet és nem érdemes finomítani.
- Liviu Dragnea PSD pártelnök nyilatkozata sokat sejtet. Ő azt mondta, hogy ez a kérdés most nem aktuális, nem kellene most ezzel foglalkozni. Jellemzően olyan típusú kérdéseknél szokott ez lenni a retorika – például a női kvóta esete vagy a bejegyzett élettársi viszony – amiket a politikum, ha tehetné, az idők végezetéig elnapolna és nem foglalkozna vele, mert tudja, hogy nagy a társadalmi ellenállás ezekben a témákban. Hogyan kommentálná ön Dragneának ezt a nyilatkozatát?
- Nincsenek különösebben nagy kétségeim azt illetően, hogy ha most történetesen épp a liberálisok lennének kormányon és ők nyerték volna meg 2016-ban a választásokat, akkor az ellenzékben lévő szociáldemokraták lényegesen másképp viselkednének. Nekem ilyen illúzióim nincsenek, talán soha nem is voltak. Az biztos, hogy az, akivel mi valamennyi időt együtt kormányoztunk vagy együttműködtünk a parlamentben, az a magyar kérdéshez mindenképp árnyaltabban, ha nem is sokkal barátságosabban állt hozzá, mint az, akivel nem volt szerencsénk együttműködni ilyen vagy olyan okok miatt. Rengeteg példát lehetne hozni a ’97-es első kormányba lépéstől egészen a 2013-as, ’14-es kísérletünkig, beleértve azt az időszakot is, amikor a Năstase kormányt kívülről támogattuk, és úgy indultunk, hogy azt mondta Năstase, hogy amíg ő miniszterelnök, addig nem lesz Szabadságszobor, aztán meg ő miniszterelnökként jóváhagyta, aláírta, és a Szabadságszobor köztéren fölállíttatott Aradon. A probléma az, hogy a mostani Nemzeti Liberális Párt, amely az egykori Demokrata Pártból és az egykori Nemzeti Liberális Pártból állt össze, semmilyen formában nem hasonlít ahhoz, amit ismertünk: sem a PD-hez, sem a PNL-hez. Kikoptak, elmentek azok az emberek, akikkel nekünk az együttműködési tapasztalatunk mást mutathatott volna. Messze vagyunk nemcsak a Tăriceanu-féle liberális párttól, amellyel együtt kormányoztunk 2004 és 2008 között, messze vagyunk attól, amelyet még Antonescu jelentett a liberális pártnak, pedig az már azért egy komoly fordulatot vett, de attól is messze vagyunk, amit a két társelnök, Vasile Blaga és Alina Gorghiu jelentett, és akikkel lehetett normálisan egyeztetni és beszélgetni. Egy olyan új nemzedék jött, egy olyan új politikai elit került a Nemzeti Liberális Párt élére, akikkel nem tudunk ebben a pillanatban mit kezdeni. Egyszerűen mert nagyon-nagyon magyarellenesek. A PSD-ben is volt egy váltás, egy komoly váltás, de közülük nagyon sok emberrel mi együtt dolgoztunk az elmúlt években. De nincsenek kétségeim, hogy egy Codrin Stefănescu vagy egy Olguța Vasilescu hogyan viselkedne, ha elengednénk a gyeplőt, azért ennyire naiv nem vagyok.
- Milyen az új miniszterelnökkel az RMDSZ viszonya, mennyire találják meg a szót?
- Az új miniszterelnököt 2000 óta ismerjük, akkor került be a parlamentbe. Ő egy nagyon darabos és nagyon kezelhetetlen ember. Mindig úgy tűnik, mintha meg lenne sértődve a világra, a mimikája ezt sugallja, ahogy beszél, ezt sugallja, de egy nagyon közvetlen ember. Nem szereti kerülgetni a dolgokat, amit gondol, azt ki is mondja, ezért néha brutálisnak tűnik, de az elmúlt két és fél hónapban, hiszen még csak ennyi van a miniszterelnöki múltjában, azt kell mondani, hogy szót tudtunk érteni, és legutóbb a katolikus iskola ügyében, amikor egyeztettünk, hogy mi legyen, hogy legyen, akkor ő nagyon nyitottnak mutatkozott, hogy az OECD tagság rendezését követően törvénnyel valamilyen módon, sürgősségi kormányrendelettel vagy törvénytervezettel ezt a kérdést rendezzük, mert azon a véleményen volt, hogy egy iskola semmiféle értelemben nem jelenthet veszélyt senki számára – ezt egyébként nyilvánosan is elmondta. Egy közösség, családok, gyerekek döntése kell legyen, hogy milyen iskolába akarnak járni. Ha a törvény lehetővé teszi, akkor a kormánynak, az államnak is lehetővé kell tennie a gyakorlatba ültetését. Ez az eddigi tapasztalatunk, hogy később mi lesz, azt nem tudom. Megtanultam, hogy előre ne igyak a medve bőrére, de igyekszünk, hogy ezt az ígéretet, ezt a hozzáállást érvényesítsük.
- Nemrég lezajlott egy telefonbeszélgetés Liviu Dragnea és Orbán Viktor között a római katolikus iskola ügyében, és úgy tűnik, ez volt a fordulópont, bár a következményeit még mindig nem látjuk. Volt-e az RMDSZ-nek szerepe abban, hogy létrejött ez a beszélgetés?
- Nézze, a legfontosabb az, hogy van egy nyitottság mindkét fél részéről, hogy beszéljenek. Igen, én igyekeztem ezt a beszélgetést tető alá hozni a szerény eszközeimmel. Így került erre sor, mert úgy éreztem, hogy az nem normális, hogy ne legyen a két állam között, a két állam vezetői között párbeszéd semmiféle formában. Néha van ugyan egy-egy külügyminiszteri találkozó, de hát azok annyira felszínesek, és a diplomácia (főleg Európának ebben a sarkában) ugye nem mindig azt jelenti, amit az ember első látásra gondolna. Én javasoltam Liviu Dragneának, hogy beszéljen Orbán Viktorral, mert Dragnea nekem azt mondta, hogy az iskola kérdését meg akarja oldani, és, akárcsak Tudose miniszterelnök, akivel egyeztettek, úgy gondolja, hogy erre a következő tanévig megoldást kell keresni. Akkor azt mondtam, vegye fel a kapcsolatot a magyar miniszterelnökkel, mondja el neki ezt, és kérje az OECD-hez a támogatást. Sokszor mondtuk, hogy a román-magyar kapcsolatokban az RMDSZ képes közvetíteni és szerepet játszani, ugyanakkor mindenkinek az az érdeke, hogy ez a viszony a következő időszakban ne romoljon. Ha lehet, akkor javuljon. Ebben az időszakban láthatta mindenki, hogy nem a legjobb, hisz kölcsönös nyilatkozatokból mindenki többet tudna az asztalra tenni, mint amennyit az asztal egyébként elbírna. Ezen javítani kell, hisz egy nehéz időszak következik.
Romániának az volt az érdeke, hogy bekerüljön ebbe a szelekt klubba, amit OECD-nek hívnak. Ettől nem változik meg az élet radikálisan egyik napról a másikra, de ebben a fejlett országok kapnak helyet. Magyarországnak sem érdeke, hogy a magyar gazdasági kapcsolatok is elmérgesedjenek, és én azt gondolom, hogy ezért nagyon fontos volt, hogy egy közös nevezőt találjon a két ország vezető politikusa, akik meghatározzák nagy mértékben a dolgok menetét.
Nem egy, hanem két beszélgetés volt. Ebben állapodtak meg a múlt héten, hogy az OECD tagságot Magyarország támogatni fogja, Románia pedig megoldja ezt a problémát. Liviu Dragneaval azóta már beszélgettem, és készítünk egy törvénytervezetet, remélem, hogy ez tíz-tizenöt napon belül elkészül, amely az iskola létrehozására vonatkozik, azt leegyeztetjük a kormány jogászaival és szakembereivel. Ezt vagy sürgősségi eljárással végigvisszük decemberben a parlamenten, vagy sürgősségi kormányrendeletet kérünk, ugyanis február végéig kell az iskolahálózatokat elkészíteni, javaslatként megfogalmazni, és abban már benne kell lennie az iskolának, mint jogi személyiségnek, intézményként. Másképp ismét elcsúszhatunk az időhiány miatt, a határidőkitolás sosem szerencsés. Elég hamar ki kell tehát derüljön, hogy Liviu Dragnea komolyan gondolta-e az ígéretét, amit tett Orbán Viktornak, és akarom remélni, hogy igen. Mert ha nem, akkor a baj tetőződni fog.
- Nem fogja befolyásolni ennek a törvénytervezetnek a sorsát az, hogy jelenleg nehéz megmondani, hogy létezik-e vagy nem a római katolikus iskola Marosvásárhelyen. Ugye egyesek azt mondják, hogy megszűnt jogilag az intézmény, mások pedig, hogy fel van függesztve a tevékenysége, de maga az intézmény létezik egyébként.
- Ezek olyan jogi viták, amelyekkel én a jelen pillanatban nem kívánok sokat foglalkozni, mert nem tudjuk megoldani. Ahány jogász, annyi vélemény van. Én azt mondom, hogy ma ez az iskola nem létezik. Lehet, hogy valahol a levegőben, valahol a kozmoszban létezik, és fel van függesztve, de ilyen jogi intézmény, hogy római katolikus iskola a marosvásárhelyi, Maros megyei iskolahálózatban nincs. Tehát létre kell hozni. Ez nem jelenti azt, hogy az elindított perek, eljárások nem folytatódnak. Ha az új iskolát létrehozták és működik, akkor ezeknek a pereknek a kimenetele teljesen mellékes. Vissza lehet lépni belőle, abba lehet hagyni, születhetnek döntések, mert nem mindenik az iskola létére vonatkozik, tehát én ezt a kettőt nem kötném össze. Ha összekötjük, és megvárjuk ennek a három, négy, öt pernek a kimenetelét, és majd ahhoz igazítjuk a terveinket és céljainkat, akkor lehet, hogy 2019-ben és 2020-ban is arról fogunk vitatkozni, hogy létezik-e az iskola. Ezzel nem kell foglalkozni, ezt zárójelbe kell tenni. Nem zavarja azt, hogy egy új törvényt elfogadjunk, és a következő tanévtől el kell indítani egy új jogi intézményt. Ez nem ugyanaz kell legyen, ami most perben van, és nem tudjuk róla, hogy létezik vagy nem létezik. A néven kell változtatni, hogy ez ne okozzon később semmiféle problémát. Lehet azt mondani, hogy II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Iskola. Pont.
- Térjünk át 2018-ra. Még van néhány hónap addig, de már van egy csomó olyan dolog, ami beindult 2018 kapcsán. Akár azt is mondhatnánk, hogy Románia számára reálpolitikai szempontból nem lesz egy nagyon fontos év, hiszen nem lesznek választások, de itt van a centenárium. Ugyanakkor Magyarországon választások lesznek 2018-ban és van egy harmadik olyan ügy is, amelynek 2018-ban lesz a kifutása: a Minority SafePack aláírásgyűjtés, amely egy európai polgári kezdeményezés, és azt célozza, hogy az Európai Uniónak is legyenek hatáskörei kisebbségi ügyekben. Ez a három téma egy csomagban az RMDSZ idei év végi kommunikációjának a nagy részét képezi. A regisztráció kapcsán az RMDSZ is kampányol, biztatja a magyarországi választásokon való részvételre a magyarokat, sőt, egyes politikusok már azt is megfogalmazták, többek közt ön is, hogy melyik az a magyarországi politikai szervezet, amelyet támogatnak. Ez számomra azért furcsa, mert ugye egyelőre még a regisztrációról beszélünk, és a kampányig van némi idő.
- Nagy meglepetésekre, gondolom, senki nem számít. Ha jogod van szavazni, részt venni a választásokon, mindegy, hogy az milyen állampolgársághoz kötődik, én nem mondtam mást soha, mint hogy ezzel a joggal élni kell. A román állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, a magyar állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, ha valakinek van más állampolgársága, amerikai, francia, azzal is. Ettől nem kell elmenekülni, ez nem bűn, nem vétek, nem hiba: ha ezt a jogot megkapta valaki, akkor ezzel éljen. Sőt, én azt mondom, hogy ha megkapta, akkor mindig éljen vele, ne legyen soha kivétel az alól, hogy elmegy szavazni. Hogy a magyarországi választásokon regisztrálni kell, ez a magyarországi törvény. Lehet, hogy ennél egyszerűbb megoldást is lehet találni, vagy lehetett volna találni, de ebben a pillanatban szükséges a regisztráció. Ez az erdélyi magyar emberek szempontjából picit macerás, mert nem szoktak ehhez hozzá: itt ugye nincs olyan, hogy előbb regisztrálsz és akkor szavazhatsz. Ezért segítünk, ezért mondjuk azt, hogy a regisztrációt mindenki tegye meg, mert másképpen hiába akarna szavazni, nem tud. Attól még ha közben meggondolja magát, nem kötelező szavaznia, ha regisztrált, de ahhoz, hogy szavazzon, kell regisztrálnia. Igen, ezért segítünk, ezért tájékoztatást nyújtunk. A kérdés másik oldala, hogy kire érdemes szavazni, kire kell szavazni. Ha azt nézem – és most csak azt tudom nézni –, hogy nemzetpolitikai szempontból a szóba jöhető alternatívák közül ki mit tett le az asztalra az elmúlt négy évben, az elmúlt nyolc évben, akkor számomra nincsen alternatíva. Ha azt nézzük, hogy ki hogyan viszonyult a határon túli magyar ügyekhez az elmúlt években, akkor megint azt mondom, hogy a dolog egyértelmű. És vehetjük sorra az összes szereplőt, aki indulni szándékszik a választásokon, bár nem áll szándékomban végigvenni őket, mint ahogy közvélemény-kutatásokról sem akarok beszélni – bár mondjuk az erdélyi magyar emberek nagy többségének a hangulatát, véleményét ismerem, hisz mérjük, és ott megint csak egyértelműek a dolgok.
Ha csak a nemzetpolitikai víziót, stratégiát nézzük, akkor az én opcióm egyértelmű. Én ezt világossá tettem, én ettől nem félek, nem bújok el. Van sok érvem emellett egyébként. A másik pedig az, hogy segítséget kaptunk. Igen, annak idején 2014-ben, 2016-ban Orbán Viktor eljött Szatmárnémetibe, velem együtt sajtótájékoztatót tartott, és arra biztatta az embereket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a Szövetség embereire. Morálisan azt nagyon nehéz fölépíteni, hogy ha segített neked valaki, és most segítséget kér tőled, akkor azt mondod, hogy „hát tudod, ez most kicsit bonyolultabb itt nálunk”, és megpróbálsz elbújni ez elől. Morálisan sem lehet másképpen közelíteni ehhez.
Harmadik szempontként azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki választani, szavazni fog, egészen pontosan tudja, hogy milyen opciója van, függetlenül attól, hogy én mit gondolok. Én egy percig sem hiszem azt, hogy ráerőltetné az RMDSZ vagy én magam az opciómat bárkire, aki szavazni akar. Én nem hiszem, hogy ott ülne János bácsi, és azon tűnődne, hogy kire szavazzon, ott van előtte a szavazócédula, majd beüti az internetbe, hogy mit mondott Kelemen Hunor, ja, igen, akkor odaszavazok. Én azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki a szavazáson részt vesz, már most tudja, hogy kire fog szavazni: Fidesz-KDNP-re, MSZP-re, DK-ra, Jobbikra, Momentumra, LMP-re. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy bárkit befolyásolnánk, de az a tisztességes, hogy az én véleményemet, főleg, ha meg tudom érvelni, a közvélemény előtt elmondjam, ha megkérdeznek, ha erre valaki kíváncsi.
Ez ilyen egyszerű, nem kell túlfilozofálni, hogy az egyenlő távolság meg közelség, meg hogy mi volt ezelőtt nyolc évvel, és mi tizenkét évvel. Ezelőtt nyolc évvel nem volt állampolgárság. A lényeg az, hogy ezt kontextusban kell nézni, 2017-2018 kontextusában. Ennyi.
- De fontos szempont, hogy bárki lesz kormányon a következő négy, nyolc, húsz évben Magyarországon, ugyanúgy tudjon viszonyulni a határon túli magyarokhoz.
- Jó lenne. Ha valaki azért sértődik meg, mert nekem van egy politikai véleményem, azzal nem tudok mit kezdeni. Én a politikai véleményekre nem szoktam megsértődni, egyetértek vagy nem értek egyet, főleg politikusként. Szerintem ez butaság. Persze, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy egy erős Magyarország legyen a régióban, érdekérvényesítésében hatékony legyen a régióban és nemcsak, hogy a nemzetpolitikai víziója ne szorítkozzon néhány kulturális rendezvény támogatására, mert nem ebből áll a nemzetpolitika a 21. században, és még sorolhatnám hosszan az érveket, de ezt nem mi döntjük el. És ha valaki azt gondolja Magyarországon, hogy az erdélyi magyarokat kell hibáztatni azért, mert ilyen vagy olyan eredmény lesz Magyarországon, az énszerintem egészen rossz pályán van. Nehogy már az a néhány százezer szavazat döntse el, hogy Magyarországon mi fog történni. Egy-két mandátumot tud ez befolyásolni, nem többet. Ma pedig nem úgy néz ki, hogy egy-két mandátumon múlna a magyarországi választások kimenetele, de ezzel megint nem akarok foglalkozni, a politikai elemzők ezt megteszik. De ha van egy véleményünk, akkor azt nyugodtan, érvekkel alátámasztva elmondhatjuk, és ezért senkinek nem kell megsértődnie.
- Jelenleg is zajlik a Minority SafePack aláírásgyűjtése, amelynek az egyik motorja európai szinten az RMDSZ, amely 250 ezer aláírás gyűjtését vállalta. Mennyire tud rámozdulni a szervezet most erre?
- Van nekünk egy tapasztalatunk arról, hogy ez hogy működik. Persze, amikor itteni választásokról van szó, akkor ez egy sokkal szorosabb, rövidebb határidő alatt kell megtörténjen, mert nem lehet elkezdeni egy évvel előtte. Ez a hosszú idő az embereket el is lazítja egy kicsit, hogy van még idő, van még idő. De nekünk megvan ebben a jó értelemben vett tapasztalatunk, tudjuk, hogy hogyan kell aláírást gyűjteni, ott vannak az önkénteseink, ott vannak a különböző helyi, megyei, területi szervezetekben az embereink, le tudjuk osztani, mivel tudjuk, hogy melyik település, melyik terület, melyik megye mennyi aláírást tud összegyűjteni. Mert nem lehet annál többet kérni, mint amennyi megvalósítható. Ennek az anyagi vonzata minimális, nem kerül sokba. Vannak olyan kisebb költségek, amelyeket kell állni, de az erőforrás szempontjából ez a legkevesebb.
Az erdélyi aláírásgyűjtés beindult, és jól megy. Ennek van egy online és van egy papíralapú aláírásgyűjtési lehetősége, és bízom abban, hogy ezt a 200-250 ezres határt tudjuk tartani. Ennél sokkal többre van szükség Európában, mi ennyit tudunk hozzátenni. Ha minden egyes tagállamban, ahol élnek őshonos kisebbségek, ha egy picit fölülteljesítenek a kvótán, akkor meglesz az egymillió aláírás.
Azt is látni kell, hogy mi többet vállaltunk, mint amennyi arányosan ránk jutna, de rögtön hozzá is teszem, hogy ha sikerül nekünk eredményt elérni a Minority SafePackkel az Európai Unióban, ha sikerül ezt a kérdést bevinni a döntéshozatalba, az elsősorban a mi érdekünk. A dél-tiroliak, ahhoz képest, ami nekik ma van, sokat nem kapnak. Kapnak, de kevesebbet. Vagy a finnországi svédek, vagy a dánok Németországban. Elsősorban a közép-kelet-európai államokban, a volt kommunista államokban élő őshonos kisebbségek számára jelentene ez egy jelentős változást. Ilyen szempontból a túlvállalásunk érthető, de azon vagyunk, és arra biztatunk mindenkit a tagállamokban, hogy próbáljanak a kvóta fölött gyűjteni.
Talán a szolidaritási rész a legfontosabb, hogy azok is szolidárisak velünk, akik ettől a kezdeményezéstől radikális változást, jobbulást nem várnak. És azok is szolidárisak velünk, akik még nincsenek az EU-ban, de az unió fele tart az államuk. Ezt a fajta kisebbségi szolidaritást kell szerintem hangsúlyozni és értékelni, mert erre nem volt példa az elmúlt 40-50 évben, hogy egy európai szintű, ilyen típusú, őshonos kisebbségek közötti szolidaritás kialakuljon.
- Közép-Kelet-Európa kapcsán: érződik, hogy itt van nagyobb súlya a kezdeményezésnek, Románia és Szlovákia a fő ellenzői a Minority SafePacknek, miközben Magyarország a fő támogatója. Augusztusban derült ki, hogy Románia újabb pert indított az EU luxemburgi bíróságán, gyakorlatilag ismét megpróbálja megállítani a Minority SafePacket. Nagyon furcsa volt ennek kapcsán, hogy melyik szerv, intézmény, vagy a kormányból konkrétan ki kezdeményezte ezt a pert. Derültek ki azóta konkrétumok?
- Azt tudjuk, hogy a külügyminisztériumból jött a kezdeményezés, és azt is, hogy a korábbi miniszter asszony, Ana Bircea kabinetjéből. Ezt nyilván az iktatószám alapján tudjuk. Azt is tudjuk, hogy bekerült több alkalommal a kormány elé a memorandum, amiben arra kéri a felhatalmazást a külügy, hogy Romániát berántsa ebbe a perbe. Hogy jóváhagyta-e Grindeanu? Ő azt mondja, hogy nem, mások azt mondják, hogy igen – ezt nem tudjuk, met nem férünk hozzá ezekhez a dokumentumokhoz. A lényeg az, hogy eljutott a luxemburgi bíróságra a Románia által benyújtott kereset, tehát valaki ezt letette, jóváhagyta. Ki fog majd derülni az is, hogy aláírta-e Grindeanu. Én azt gondolom, hogy aláírta, annak ellenére, hogy ő ezt tagadja. Vagy nem figyelt oda, vagy ködösít.
De nem is ez a kérdés tulajdonképpen, mert ezen már túl vagyunk, hanem az a kettős beszéd, amit Románia folyamatosan folytat a kisebbségi ügyben is. Itthon és a nagyvilágban különösen azt mondja, hogy mi a mennyországban élünk, velünk olyan jól bánnak, hogy ilyen már nincs is, hogy nálunk modellértékű a kisebbségvédelem. Közben meg egy ilyen kérdést elmeszel és megtámad, és beszáll a perbe, tehát ugyanazt az attitűdöt, politikát folytatja a külügyminisztérium, mint Ceausescu, hogy vannak kérdések, amelyek belpolitikai kérdések, azokba ne szóljon bele senki. Hogy hogyan bánunk a kisebbségekkel, az egy ilyen kérdés. Én meg azt mondom, hogy nem. Hogy hogyan bánik a többség a kisebbséggel, egy nemzet a vele együtt élő nemzeti kisebbségekkel, az mindig európai ügy. Amikor nem volt európai ügy, amikor nem figyeltek erre oda, abból mindig konfliktusok, feszültségek adódtak, és ezért én azt gondolom, hogy az európai stabilitás, béke, jólét, fejlődés szempontjából fontos, hogy az európai tagállamokban a többség-kisebbség viszony rendezve legyen, és hogyha lehet, akkor egységesen legyen rendezve, mondjuk úgy, mint Dél-Tirolban, vagy úgy, mint a finn-svéd viszony. Ezek a jó megoldások. Ha ettől Románia elzárkózik, akkor azt jelenti, hogy még mindig nem értette meg, vagy nem akarja megérteni, hogy a világ változott, hogy a világ milyen irányba megy. Ez a román érdeket sehol nem sértené, hogyha nekik nincs egy olyan rejtett szándékuk, hogy a kisebbségeket továbbra is asszimilálják, fölszámolják, akkor meg miért nem engedik, miért nem hagyják? A szuverenitás rengeteg olyan eleméről, ami ennél sokkal fontosabb, lemondtak Brüsszel javára, és helyesen tettek, amikor lemondtak, hiszen az EU-ba való belépés ezt jelentette. Aki az eurozónába bejutott, az a nemzeti valutájáról is lemondott: ez sokkal jelentősebb kérdés, mint az, hogy a kisebbségek ügyét egy vagy több direktívával európai uniós szinten rendezik-e vagy sem. Ilyen értelemben mondom én, hogy a Ceausescu által megcsontosított állásponttól nem tudott szabadulni a külügyminisztérium. Ezt a pert is meg fogjuk nyerni.
- Beszéltünk már arról, hogy Európában és Magyarországon miről fog szólni 2018, Romániában viszont egyértelműen a centenáriumról. Azt, hogy mire számíthatunk, valószínűleg jól előrejelzi, hogy az ön kijelentése, miszerint az erdélyi magyarok nem tudnak ünnepelni december elsején, óriási vihart kavart a román médiában, amely pofozógépként viselkedett.
Ezt nem először mondjuk, és nem is utoljára, többek közt a kongresszuson is elhangzott. Az, hogy most augusztusban felkapták, és több héten keresztül ezzel próbáltak engem a médián keresztül legyilkolni, csak az érdekessége a történetnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteljük mások ünnepét, és nem fogadjuk el, de a közös ünneplésre sok okot nem találnánk. Ha valami változik, szólok, de egyelőre nem változott semmi. Ha én lennék a román állam, vagy ha én dönthetnék a román állam helyett, akkor azt mondanám, hogy egy erős állam, egy magabiztos nemzet száz évvel a gyulafehérvári ígéretek után itt az ideje, hogy betartsa a kisebbségek irányába tett ígéreteit. Főleg, hogy két-három kisebbséget nagyon durván asszimilált vagy eladott, a németeket, zsidókat, svábokat. Azt mondanám, hogy hát nincsen semmi félnivalóm, rejtegetni valóm, nincsenek hátsó szándékaim. A történelmi megbékélést száz év után elindítom, és azt mondom igen, azt ígértük, hogy anyanyelven rendezhetitek ügyeiteket, ügyintézésben, oktatásban, kultúrában, igazságszolgáltatásban. Tessék, itt vannak ezek a törvénytervezetek, itt van egy törvénycsomag, fogadjuk el, lépjünk előre, nézzünk tovább, hogy 2018 után mi van, 2019-ben, 2020-ban, mert együtt fogunk élni. Tetszik vagy nem tetszik, ez a közös országunk, a közös hazánk.
Én úgy látom, hogy a román politika ettől még nagyon messze van, továbbra is kimondatlan félelmek mozgatják. Ezért az augusztusi interjúmban és az azt követő vitában, ami Andrei Plesuval volt, mondtam még valamit, ami felett elsiklott a román társadalom, a román politikai elit. Hogy üljünk le, beszéljük meg a problémáinkat. Mondjuk ki, hogy mi, magyarok – nem akarok én a többi kisebbség nevében beszélni, nem tehetem meg – hogy miért gondoljuk azt, amit gondolunk, mitől félünk. Mondja el a román többség, hogy velünk kapcsolatosan milyen – vélt vagy valós – félelmei vannak. Ha a félelmeket fel tudjuk számolni, le tudjuk bontani, akkor a bizalmat könnyebben föl lehet építeni. Nézzük meg, hogy amit mi kérünk, az a román érdeket hol sérti, miben veszélyezteti. Kevesebb lesz a román irodalom? Kevesebb lesz a román kultúra? Sérül a román nemzeti identitás? Én ezt nem hiszem. De ezekről ma nem akar senki beszélni.
Ha volt valamilyen szándékom még ezzel az interjúval, akkor épp ez volt, hogy egy ilyen párbeszédet kiprovokáljon. Egy-két újságíró erre nagyon halványan ráharapott, hogy van egy ilyen javaslat is, kezdjünk ezzel valamit, nézzük meg, hogy komolyan gondolta-e egyrészt, másrészt pedig gondolkodjunk el, hogy készen állunk-e egy ilyen párbeszédre mi, román közvéleményformálók, román elit, román értelmiségiek, román politikusok, mindegy, mert ezt a párbeszédet több szinten kellene folytatni. De úgy látom, hogy ez ma kevésbé fontos. Ahogy közeledünk 2018-hoz, sajnos, úgy látom, a racionalitásból egyre kevesebb van, az észérvekkel egyre kevesebbet lehet kezdeni. Ennek ellenére 2018-at nem tudjuk megúszni, nem lehet egy olyan sürgősségi kormányrendeletet hozni, hogy Romániában 2017 után 2019 következzen. Transindex.ro

Félmillió egyetemista kezdte meg hétfőn a tanévet
Országos szinten mintegy 500 ezer hallgató kezdte meg hétfőn az egyetemi tanévet, közülük 368 ezerre tehető az állami és magánkézben lévő felsőoktatási intézmények alapképzéseire járó hallgatók száma – közölte az oktatási minisztérium.
Az állami egyetemek szakjaira alapképzésen körülbelül 340 ezren járnak, a magiszteri hallgatók száma eléri a 90 ezret, míg a doktori képzéseken 17 ezren vesznek részt. A magánegyetemek alapképzésen 28 ezer, a magiszteri szakokon 5500, a doktori képzésben pedig 74 fiatalt oktatnak. A katonai felsőoktatásban 6600-an tanulnak.
A Számvevőszék egyébként 2016 májusában közölt jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy noha 1990-hez képest 30 százalékkal csökkent a hallgatók száma, az egyetemek köre mégis folyamatosan bővült az elmúlt években – tavaly 103 felsőoktatási intézményt tartottak nyilván.
A jelentéshez is kapcsolódik Klaus Johannis államfő hétfői, az egyetemi tanév megnyitása alkalmából elmondott beszéde, mint rámutatott: a felsőoktatási intézményeknek segíteniük kell leszámolni azzal a tévhittel, hogy Romániában túl sok fiatal jár egyetemre. Az államfő hangsúlyozta: valójában az uniós tagállamok közül Romániában a legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok aránya. Johannis Konstancán nyitotta meg az egyetemi évet, az ünnepségen úgy vélekedett: a fiatalok szakmai felkészültsége nem javítható gyenge és kétes értékű képzést nyújtó egyetemekkel, előrelépés csak a felsőfokú oktatás hitelének helyreállításától várható.
Az államfő burkoltan bírálta a szociálliberális (PSD–ALDE) kormányt, amiért késlekedik a doktori iskolák akkreditálásának szabályozásával. Az szerint rámutatott: a plágiumbotrányok sok kárt okoznak az oklevelek nemzetközi megítélésének, hátrányos helyzetbe hozzák az oklevelüket tisztességes munkával megszerző romániai hallgatókat, csak azért, mert „néhányan olyan tudományos fokozatokra vágytak, amelyeket nem érdemeltek ki”. Az államfő szerint az ország fejlődését csak az igazságra, kritikus gondolkodásra és tisztességre nevelő egyetemek alapozhatják meg.
Országos szinten a 30–34 éves korosztály alig több mint 20 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg az európai átlag meghaladja a 35 százalékot, és uniós cél, hogy az évtized végéig elérje a 40 százalékot. A közvéleményben azért alakult ki az a meggyőződés, hogy túl sok fiatal jár egyetemre, mert a kilencvenes években tucatszám alakultak olyan magánegyetemek, amelyekre szinte bárki beiratkozhatott, ha hajlandó volt kifizetni a tandíjat.
A felsőoktatási akkreditációs szabályok szigorodása, a csalók ellen indult büntetőperek és munkaerőpiaci elvárások azonban fokozatosan visszaszorították a „diplomagyárak” népszerűségét, így a közhiedelemmel ellentétben ma már nem olyan könnyű „megvásárolni” az egyetemi oklevelet, mint egy-két évtizeddel korábban. Krónika (Kolozsvár)

Bilinccsel várták Liviu Dragneát a legfelsőbb bíróság épülete előtt
Mintegy tucatnyi tüntető fogadta kedden a legfelsőbb bírósághoz érkező Liviu Dragneát. A Szociáldemokrata Párt elnökének újrakezdődött az a pere, amelyben hivatali visszaélésre való felbujtással vádolják.
A tüntetők a Belina-ügy miatti felháborodásuknak adtak hangot. „Igazságszolgáltatást, ne korrupciót!” – kiabálták, többen pedig bilincseket nyújtottak feléje. Többen a szemére hányták, hogy a „bőrét mentve” próbálja átalakítani a hazai igazságszolgáltatást.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 2016. július 15-én állította bíróság elé hivatali visszaélésre való felbujtás és csalás miatt Liviu Dragneát, aki a feltételezett bűncselekmények elkövetése idején a Teleorman Megyei Tanács elnöke volt.
Ugyanabban az ügyben Dragnea volt feleségét, Bombonica Prodanát, a Teleorman megyei gyermekvédelmi igazgatóság akkori magas beosztású hivatalnokát, valamint több más személyt is bíróság elé állított a vádhatóság.
A per már a végéhez közeledett, amikor a legfelsőbb bíróság elrendelte az újratárgyalását. Ennek oka, hogy időközben nyugdíjba ment az ügyben ítélkezni hivatott bírói testület egyik tagja.
Ez áll a vádiratban
A DNA szerint Dragnea közbenjárt annak érdekében, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság alkalmazzon két személyt – Adriana Botorogeanut és Anisa Niculina Stoicát –, akik valójában mindketten a Szociáldemokrata Párt Teleorman megyei szervezeténél dolgoztak. Adriana Botorogeanut 2005-ben alkalmazták mint az intézmény adminisztratív osztályának szakinspektorát, Anisa Niculina Stoicát pedig 2006-ban vették fel referensi munkakörre.
A vádhatóság szerint azonban a két szóban forgó alkalmazott soha nem jelent meg a munkahelyén, és a munkaköri leírásában szereplő feladatok közül egyet sem látott el, ehelyett mindketten a Teleorman megyei PSD-nél tevékenykedtek. Agerpres; HotNews; maszol.ro

ORBÁN: KERÍTÉS HELYETT INKÁBB ROMÁNIA HATÁRAIT VÉDENÉNK
Magyarország a Romániát próbára tevő migrációs nyomás esetén szívesebben segítene megvédeni Románia keleti határait, minthogy kerítést kelljen húznia a magyar-román államhatáron. Erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt abban az interjúban, amelyet a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló közölt számában.
Orbán Viktor úgy vélte: nőni fog a kelet felől Európára nehezedő migrációs nyomás, és ez megnöveli Románia súlyát az elkövetkező időszakban. „Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzár-rendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk.
Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni. Szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait” – fogalmazott Orbán Viktor. Hozzátette: reménykedve tekint az ortodox egyházra és a román politikai vezetésre, bízik benne, hogy ők is úgy látják, Románia jövőjéről, Románia keresztény jövőjéről van szó. Úgy vélte: Románia és Magyarország jól együttműködhet ezen az alapon a következő években.
Közép-Európa nagy évtizedei jöhetnek
A miniszterelnök elmondta: a következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látja. „A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez.
Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helye van ebben a felemelkedésben” – fogalmazott. Hozzátette, a románoknak kell eldönteniük, hogy a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve tudnának-e kötődni egy nagy közép-európai sikertörténethez. „Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk” – jelentette ki.
A magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon
A miniszterelnök azt is elmondta azonban, hogy a magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Konkrét megoldandó ügyként a bezárt marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraindítását, és az egykor államosított ingatlanok „csigalassú” visszaszolgáltatási folyamatának a felgyorsítását említette. Hozzátette, a magyar nemzetpolitika már nem merülhet ki csupán jogvédelemben.
„A románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek, meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is.
Várjuk, hogy kezet foghassunk
„Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében” – utalt a magyar gazdaságfejlesztő programokra a miniszterelnök. Biztatónak tartotta, hogy Liviu Dragneával, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítania.
„Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk” – tette hozzá. Nagy-Románia létrejöttének a 2018-as centenáriumára utalva kijelentette: „a románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk”. Hozzátette: „megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból”.
A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány
Az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket a katalán népszavazás fényében firtató kérésre Orbán Viktor kijelentette: a katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert ezt spanyol belügynek tekinti. Az autonómiát olyan gondolatnak látta viszont, amely körül sok a bizalmatlanság. „Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől” – vélekedett. Úgy értékelte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) sikerült túllépni a korábbi sérelmeken, és együttműködésük a jövőre tekint. Hozzátette: a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyarság megbízik. A romániai választások eredményei pedig egyértelműsítették az erdélyi erőviszonyokat.
Azt is megjegyezte: szívesen dolgozik együtt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. A Bihari Naplóban szerdán közölt interjúban Orbán Viktor arra kérte a külhoni magyarokat, hogy vetessék fel magukat a magyarországi választói névjegyzékbe, és vegyenek részt a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson. „Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább” – fogalmazott Orbán Viktor. hirado.hu; Erdély.ma

Márton Árpád: Megfontolandó az RMDSZ és a PSD közötti további együttműködés
Politikai szavazásnak minősítette Márton Árpád Kovászna megyei képviselő, hogy a képviselőház elutasította az RMDSZ törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében 10%-ra csökkenne az anyanyelv-használati küszöb a kisebbségek által is lakott településeken.
Arra a kérdésre, hogy ez a szavazás veszélyeztetheti-e a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kötött parlamenti együttműködési megállapodást, Márton azt válaszolta, a két párt vezetősége megfontolja a további együttműködés lehetőségét. A képviselő azt nyilatkozta, meglepő volt számára a szavazás végeredménye, és elhamarkodva szavaztak, még mielőtt cikkelyenként megtárgyalták volna a tervezetet. Márton hozzátette, az az érzése, hogy egyesek már előítéletekkel érkeztek a szavazásra, anélkül, hogy ismerték volna a törvénytervezet szövegét. Márton Árpád szerint az elmúlt 27 évben sokszor elutasított a parlament bizonyos tervezeteket, de politikai párbeszéd és viták során mindig sikerült megoldást találni. Szabadság (Kolozsvár)

Nemet mondtak a kisebbségi anyanyelvhasználat bővítésére
Negatív szakbizottsági véleményezést kapott a bukaresti képviselőházban szerdán az RMDSZ törvénykezdeményezése, amely bővítené a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait a közigazgatásban.
Az Agerpres hírügynökség szerint a jogi, közigazgatási és emberi jogi bizottságok tagjai érdemi vita nélkül utasították el az RMDSZ tervezetét, amelyet csak a magyar képviselők támogattak.
A hírügynökség kiemelte, hogy az RMDSZ kezdeményezését még a – nem magyar – kisebbségi frakció jelen lévő képviselője sem támogatta, mert úgy vélekedett, hogy a román állam elegendő jogot biztosít a kisebbségeknek.
Az RMDSZ kivételével minden frakció szónoka azt hangoztatta, hogy Románia modell-országnak számít a kisebbségekkel szemben tanúsított türelem terén. Két hete Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke korainak nevezte, hogy Romániában bővítsék a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait a közigazgatásban, emlékeztet az MTI.
A pártelnök szerint „roppant érzékeny” kérdésről van szó, és a PSD csak akkor fogja az anyanyelvhasználati küszöb leszállítását támogatni, ha ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja.
A szakbizottságok szerdai ülésén az ellenzéki jobbközép Nemzeti Liberális Párt javasolta a tervezet elutasítását, amit a kormánypártok is támogattak, majd a képviselők meg is tapsolták saját szavazatuk eredményét.
Márton Árpád, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese a jelen lévő újságírók előtt csalódottságának adott hangot, amiért képviselőtársai „előítéleteik alapján voksoltak”, anélkül, hogy egyáltalán elolvasták volna az RMDSZ törvénykezdeményezését.
A képviselő nem kívánt jóslatokba bocsátkozni arról, hogy ezek után folytatódik-e az RMDSZ és a szociálliberális kormánykoalíció közötti parlamenti együttműködés, azt mondta: nem tagja annak a testületnek, amely erről dönt.
A magyar parlamenti frakció májusban kezdeményezte a bukaresti parlamentben a közigazgatási törvény módosítását, amely a jelenlegi húszról tíz százalékra csökkentené azt a lakosságarányt, amely felett egy kisebbségnek joga van anyanyelvét használni a helyi közigazgatásban.
A tervezetről a kétkamarás parlament szenátusa fogja meghozni a végső döntést, függetlenül attól, hogy miként voksolnak róla a képviselőház plénumában, vagy egyáltalán napirendre tűzik-e a törvénytervezetet a képviselőházban a hallgatólagos elfogadásra megszabott határidő lejárta előtt. Krónika (Kolozsvár)

Orbán Viktor: felívelő pályára álltak a magyarok
A következő évek egyik nagy eredménye lesz, hogy a legutolsó falu legutolsó házában lakó magyar számára is megéri majd magyarnak lenni – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a lapcsaládunknak adott interjúban. A kormányfő elmondta, a nagy korszak kapujában álló Kárpát-medencei magyarság várható sikere kívánatossá teszi a vele való együttműködést mások számára. Orbán Viktor szerint létrejöhet egy elsősorban a gazdaságra összpontosító együttműködés a jelenlegi román kormánnyal, a jövő évi országgyűlési választások közeledtével pedig arra kéri a külhoni magyar állampolgárokat, hogy a megmérettetésen való részvétellel legyenek a mainál szebb közös magyar jövő részesei.
– A magyarországi politikai erőviszonyok és a felmérések ismeretében akár úgy is tűnhet, hogy lefutottnak tekinthető a jövő évi országgyűlési választások kimenetele, a győztes kiléte ismert, folytatható a jelenlegi irányvonal. Feltételezem azonban, hogy ettől még nem dől hátra a Fidesz–KDNP-szövetség. Milyen mérleget von kormánya elmúlt négy-, illetve nyolcéves munkája alapján?
– Egy választás sohasem lefutott. Ha valaki ezt gondolná, nemcsak politikai hibát követne el, de tiszteletlen is lenne a választópolgárokkal szemben. A választást nem felmérések, esélylatolgatások döntik el, hanem hús-vér magyar emberek. Hogy ők mit fognak dönteni, azt rajtuk kívül senki nem tudhatja. Kellő tisztelettel és türelemmel meg kell várni, hogy eljöjjön a választás napja, és a választók elmondják, mit gondolnak. Akármit fognak is mondani, nekünk ezt tudomásul kell vennünk, és aszerint kell folytatnunk a munkánkat és a politikai életünket. Egy magyar kormányzó pártnak egyetlen becsületbeli kötelessége van, hogy a szolgálat utolsó napjáig minden ügyet a magyarok érdeke szempontjából vizsgáljon és döntsön el. A négyéves időszak a választások éjszakáján ér véget, lezárultával mindenkinek megszűnik a mandátuma, és új korszak kezdődik. Én a magyar miniszterekkel négy évre szerződtem. Ez hamarosan lejár, mindenki leteszi a lantot, elszámol a munkájával, aztán a választások eredményének ismeretében eldöntjük, miként kezdjük a következő négy évet. Az igaz, hogy esélyek is léteznek, és az álszentség is tiszteletlenség a választókkal szemben. Tehát őszintén meg kell mondani: a Fidesz–KDNP-szövetségnek jó esélye van arra, hogy kiérdemelje a választók bizalmát. Rengeteget dolgoztunk az elmúlt három és fél évben meg az azt megelőző négy évben is, meghirdettünk egy világos programot, és úgy érzem, hogy teljesítettük, amit vállaltunk. Megígértük, hogy munkaalapú gazdaságot fogunk fölépíteni, hogy minden magyar, aki dolgozni akar, az dolgozhasson – ezt a célt elértük. A magyar társadalom jövőjét a családokra akartuk építeni, ezért támogattuk azokat az embereket, akik vállalják, hogy gyermeket szülnek, illetve nevelnek, és az adórendszerünk, egész gazdasági-politikai gondolkodásunk középpontjába a családot helyeztük. Szerintem a családok pontosan érzik, hogy gyermeket nevelni, családként élni ma kisebb terhet jelent, mint négy vagy nyolc esztendővel ezelőtt. A harmadik dolog, amit vállaltunk, a nemzetegyesítés volt: megvan a magunk történelme, amit vállalni kell, az elől nem akarunk sem elbújni, sem félreugrani. Egy több részre szabdalt nemzeti közösség vagyunk, melynek tagjait összeköti a közös történelem, nyelv és kultúra. Nem hiszek abban, hogy lehet úgy sikeres az anyaország, ha sikertelen bármelyik nemzeti közösségünk a mai államhatárokon kívül és nem hiszem, hogy bármely határon túli közösségünk felhőtlenül boldog lehetne, akármilyen jól menne is a sorsa, ha közben szenvedne az anyaország. Lehet fáziskésés az anyaország, illetve az elszakított nemzetrészek fejlődése között, mert kell valamennyi idő ahhoz, hogy az otthoni sikerekből jusson elég forrás, energia a határon túlra, de a lényeg, hogy mindenki ugyanabba az irányba mozogjon. Ma már a határon túli közösségek is érzik, hogy az anyaországnak jobban megy, mint korábban: stabilabb, erősebben áll a lábán, és tud segíteni. A negyedik vállalásunk pedig az volt, hogy nemzeti elvű, nemzeti célokat szolgáló külpolitikát folytatunk. Elsősorban azért vagyunk tagja az EU-nak és a NATO-nak, hogy ott a magyar nemzet érdekeit szolgáljuk, márpedig belül könnyebb, mintha kívül lennénk. Mindezeken túl végig sikerült kapcsolatban maradnunk az emberekkel, ami a mostani nyugati demokráciában kulcskérdés, hiszen sok helyen a kormányzó csoportok elszakadtak a választópolgá­roktól. Mi viszont elindítottuk a nemzeti konzultációt, és a fontos kérdések megvitatásába, eldöntésébe rendszeresen bevonjuk az embereket, így sikerült fenntartani a kormány és a polgárok kapcsolatát. Ezek az eredmények és sikerek együtt adják az alapját annak, hogy jó reményekkel forduljunk rá a választási kampányra. De aki nem feszül meg érte, nem dolgozik éjt nappallá téve a bizalom megtartásán, az akármilyen jól áll is, a végén meglepetés érheti.
– Ezeknek az eredményeknek a megőrzését tekinti a 2018-as anyaországi megmérettetés legnagyobb tétjének?
– A választások tétje nem egyszerűen a megkezdett irány folytatása. Nagyobb feladat is tornyosul előttünk. Az elért eredményeket nem pusztán egy kormányváltás veszélyezteti, hanem az, hogy egész Európa olyan gonddal küszködik, amelyet nem tud megoldani, ez pedig a népvándorlás problémája. Úgy látom, Európa legtöbb országa nem akarja, nem tudja megvédeni magát ezzel szemben. Ha Magyarország nem tudja magát megvédeni a migrációs kihívással szemben, akkor az elmúlt nyolc évben kínnal-keservvel elért eredmény elpárolog. Teljesen új, kevert népességű Magyarország jönne létre, amelynek meggyengülne munkaképessége, munkaereje, hadra foghatósága, kulturális ereje. Én nem szeretnék ilyen országban élni, nem szeretném, hogy a gyerekeim ilyen országban nőjenek fel, és az unokáimnak sem kívánom ezt, ezért mi megmondjuk egyenesen, hogy magyar Magyarországot akarunk, ez pedig a népvándorlás megállítását feltételezi. Vannak olyan országok, amelyek bevándorlóországokká lettek, de én nem szeretném, ha Magyarország ilyenné válna. Aki egyetért velem, és szintén magyar, keresztény jövőt képzel el a gyereke számára, és nem akar kevert népességű, rossz közbiztonságú, terrorveszéllyel fenyegetett országban élni, azt arra kérem, újítsa meg velünk a négy, illetve nyolc évvel ezelőtt kötött szövetséget.
– A jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választás lesz a második, amelyen a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok is szavazhatnak.
– Ha igaz, hogy közös jövőt építettünk az elmúlt években, ha igaz, hogy ezzel a munkával sikerült egy biztató jövő előtt megnyitnunk az utat, akkor nem szabad restnek lenni, hanem végig kell menni ezen az úton. Ez azt jelenti, hogy eljön a pillanat a következő évben, amikor meg kell erősíteni mindazt, amit eddig tettünk. A határon túli, az erdélyi magyaroknak is érdemes ismét részt venniük egy nagy, közös Kárpát-medencei magyar döntésben. Ahhoz, hogy részt vehessenek a választáson, regisztrálniuk kell, amit nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni, mert abból kapkodás lesz, és elvesztegetett szavazatokat eredményez. Arra biztatok minden magyart, hogy regisztráljon, a mostani regisztráció nem más, mint beiratkozás egy a mainál szebb, közös magyar jövőbe.
– Több mint másfél évtized telt el az első Fidesz-kormány idején meghirdetett nemzetpolitika egyik jelentős vívmánya, a kedvezménytörvény elfogadása óta, mára pedig a honosítás révén közel egymillióval nőtt a magyar állampolgárok száma, és beindult az elszakadt nemzetrészek gazdasági megerősítése. Mi a nemzetpolitika fő feladata a jövőben?
– Ha nemzetpolitikáról van szó, akkor középre és lefelé célzok. Fiatalkorom óta azt tapasztalom, hogy – még a legnehezebb időkben is – a magasan képzett, gimnáziumokból kikerülő, biztos családi háttérrel rendelkező, értelmiségi rétegek megtalálják a maguk útját magyarként a Kárpát-medencében. Nem könnyen, de valahogy meg tudnak maradni a magyarságukban, hiszen műveltek, képzettek, jó iskolákhoz férnek hozzá. Nem szabad róluk megfeledkezni, hiszen ők adják azt a minőséget, ami a magyar szellemet olyanná teszi, amire mindannyian büszkék lehetünk, tehát fontos, hogy legyen szellemi elitünk. Az alsóbb és középszintű csoportokkal viszont kiemelten kell foglalkozni, hiszen ők nehezebben maradnak meg a magyarságban, leginkább őket érinti az asszimiláció, a nyelvcsere, a vegyes házasság. Olyan nemzetpolitikát kell folytatnunk, amely megfelel annak, hogy magyarnak lenni ne csak felemelő érzés legyen, hanem kifizetődő is; de ne csak a legképzettebbeknek, hanem minden magyarnak megérje magyarnak lenni. Ezt a célt szolgálják a vállalkozásfejlesztési programok. Az anyaország most már képes arra, hogy minden, határon túli területen az otthonihoz hasonló célokat szolgáló gazdaságfejlesztési programot hirdessen, amely segítségével mindenki léphet egyet előre. Ezek a Délvidéken és Kárpátalján célba érnek, Erdélyben most kezdjük beindítani, a Felvidék esetében pedig megállapodtunk a szlovákokkal arról, hogy miként lehetne ezt úgy megvalósítani, hogy ők is támogatni tudják. A következő évek egyik nagy eredménye lesz, hogy a magyarok azt fogják tapasztalni: csak azért, mert magyarok, szélesebb fejlődési, foglalkoztatási, jövedelmi, iskolázási lehetőségekkel rendelkeznek, mint korábban. Tehát meg fogja érni a legutolsó falu legutolsó házában lakó magyar számára is, hogy megmaradjon a magyarságában. A magyarság törzsét kell most erősíteni és a gyökerét öntözni, a lombkorona rendben van.
– Az elmúlt időszakban a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium megszűnése vagy az ukrán oktatási törvény is bebizonyította, hogy a külhoni magyarok által szerzett jogok visszavehetők. Milyen lehetőségei vannak az anyaországnak arra, hogy bővítse a határon túli közösségek jogainak védelmében, kiszélesítésében bevethető politikai-diplomáciai eszközök tárházát?
– Országonként más és más a helyzet. Először is fontos, hogy az anyaország folyamatosan kinyilvánítsa és megerősítse a jó szándékát. Mi nem akarunk ártani senkinek, csak azt akarjuk, hogy mindenki, akiről a Jóisten úgy döntött, hogy magyarnak születik, az megmaradhasson és boldogulhasson a magyarságában. Ehhez nyújtunk támogatást. Ez nem a románok, a szerbek vagy az ukránok ellen, hanem a magyarokról szól. Ha a magyaroknak jól megy Erdélyben, Kárpátalján vagy Felvidéken, azzal az ottani területek erősebbé válnak. Egy jó szándékú, a helyben élő magyar közösségeket erősítő politika a szomszédos államoknak is érdeke. Ez elvi kiindulópont, ahonnan valamennyiükkel próbálok fair, méltányos, tisztességes és őszinte kapcsolatot kiépíteni. Szlovákia esetében ez sikeres. Nem mondom, hogy nincsenek viták, mert viták minden állami viszonyrendszerben vannak, de a pozsonyi politikai vezetés megértette, hogy a szlovákok és magyarok közös érdekeinek szolgálata a feladat. Tudunk is együttműködni, napokon belül letesszük az új komáromi Duna-híd alapkövét. A szerbekkel történelmi kiegyezést hajtottunk végre; a francia–német megbékéléshez hasonló léptékű és érzelmi súlyú folyamatot indított el Áder János és Aleksandar Vucic elnök úr. Hiszek abban, hogy Szerbia jövője az Európai Unióban van, ennek a törekvésnek a legerősebb támogatója Magyarország. Példaértékű a szerbek által a délvidéki magyaroknak biztosított autonómia, és persze az ottani magyarok szervezettsége is kiváló. Nehezebb a helyzet Romániában, itt a bizalmatlanság vastagabb ködként ereszkedik a két ország kapcsolataira. Ez történelmileg érthető, emiatt kár siránkozni, a történelmünk olyan-amilyen, az a kérdés, hogy mit tudunk belőle közösen kihozni. Amikor jó szándékú román vezetés van, amely megadja Magyarországnak a tiszteletet, akkor ki tudunk hozni ebből valamit, amikor meg rosszindulatú, akkor a kapcsolatok mindig felhígulnak. Mi, magyarok annyi tudunk tenni, hogy ilyen nehéz időszakokban sem viszonozzuk a provokációt provokációval és a durvaságot durvasággal. Az elmúlt időszakban néhány román politikai vezetőtől én személyesen is nagyon sokat nyeltem, velem együtt pedig az anyaország is, de sosem támadtunk vissza. Ennek már középtávon meglesz az eredménye. Most egy bizalomépítési korszakban vagyunk, felvettem a kapcsolatot a román kormánypárt elnökével. Úgy érzem, össze tudunk illeszteni egy olyan együttműködési csomagot, amely elsősorban a gazdaságra összpontosít, és amely Romániának, a romániai magyaroknak és az anyaországnak egyaránt érdeke lehet. Hosszú út van még előttünk, de bizakodom.
– A Liviu Dragneával folytatott telefonbeszélgeté­sük során a PSD elnöke ígéretet tett a vásárhelyi katolikus iskola helyzetének megoldására. Mindez alapot teremthet a párbeszéd kialakulására az elmúlt években meglehetősen hűvös magyar–román viszonyban?
– Amikor Romániában eldőltek a választási eredmények, mi kapcsolatfelvételt célzó lépéseket tettünk, amelyekkel új fejezetet akartunk nyitni. Ez a folyamat lassan haladt, most viszont a marosvásárhelyi iskola ügye felgyorsította. Minden rosszban van valami jó, esetünkben az, hogy a kapcsolatfelvétel felgyorsult. Meggyőződésem, hogy az egész Kárpát-medencei magyar közösség nagy korszak kapujában áll, nagy dolgok fognak itt történni. Most már nem jogfosztás elleni védekezés, hanem jogerősítés lesz, nem szegénység, hanem nyugodt, kiszámítható ütemű és érzékelhető gyarapodás. A magyar családok erősebbekké válnak, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt voltak, nem nemzeti széthúzás lesz, hanem sokkal inkább összedolgozás. Ezentúl nem annak fogunk örülni, ha valaki más ad nekünk munkát, hanem magyarok fognak munkát adni magyaroknak versenyképes európai üzemekben. Ezt nem könnyű elhinni, nem ehhez voltunk szokva az elmúlt hetven évben. De állítom, most mégis ilyen korszak jön, ennek az alapjait megvetette a magyar alkotmány és az emberek támogatását élvező nemzeti kormány. Szerintem az a tény, hogy a magyarok felívelő pályán vannak, és szép jövő előtt állnak, a velünk való együttműködést is kívánatossá teszi. A román, a szlovák, a szerb és az ukrán nemzetnek is az az érdeke, hogy egy komoly sikerre készülődő országgal, mint Magyarország, jó viszonyt ápoljon. Mi nyitottak vagyunk, és szeretnénk, ha ebben a sikerben osztoznának a románok is. Egészen más hangulatú és más minőségű tíz-tizenöt évet látok Magyarország, illetve a Kárpát-medence előtt, mint amiben eddig éltünk.
– Miként győzhető meg Ukrajna Ön szerint a kisebbségeket sújtó jogszabály visszavonásáról?
– Nehéz a helyzet Ukrajnában, amit természetesen megértünk, hiszen mégiscsak olyan országról van szó, amely komoly katonai kihívásokkal néz szembe a keleti határain. Türelemmel és megértéssel vagyunk az ukránok iránt, de a szószegést nem tudjuk elfogadni. Mindig kiálltunk Ukrajna területi épsége mellett, és mi voltunk a leghangosabb, legerősebb képviselője annak, hogy az ország közelebb kerüljön az EU-hoz, kapják meg a vízummentességet. Viszont azt mindig kértük, hogy ne tűzzék napirendre a hírekből egyébként ismert, a politikai térben keringő kisebbség-, így magyarellenes javaslatokat. Elhittük nekik, hogy ez nem fog megtörténni, mégis, ahogy sikerült elérnünk az ukránoknak adandó kereskedelmi kedvezményeket és vízummentességet, már másnap el is fogadtak egy ilyen törvényt. Ezt nem tudjuk másnak tekinteni, mint övön aluli ütésnek, ezen a magyar politika nem tud túllépni. Ráadásul az ukrán parlament asztalán szerepel még két másik, hasonló szellemű törvénytervezet is. Ha Európa most szó nélkül lenyeli, hogy az oktatási törvénnyel jogvisszavétel történik, akkor a többi jogszabály kapcsán sem számíthatunk semmi jóra. Most kell megmutatnia Magyarországnak és Európának, hogy Ukrajna döntés előtt áll: akar-e európai ország lenni. Ha igen, akkor meg kell érteniük, hogy a kisebbségek által megszerzett jogokból visszavenni nem lehet.
– Miközben néhány éve a Fideszt még olyan bírálatok érték az RMDSZ részéről, hogy politikai ellenfelei támogatásával a szövetség gyengítésére törekszik, ma egyre jobb a két alakulat viszonya. Mi a magyarázata ennek a kibékülésnek?
– Voltak nehézségeink az RMDSZ-szel, ezek inkább az előző vezetéshez kötődtek, nem a mostanihoz. A mi politikai közösségünk, a polgári-nemzeti tábor nem tudta megemészteni, hogy a 2002-es választások idején az RMDSZ akkori elnöke azt sem várta meg, hogy a választások második fordulójában megvívhassuk a küzdelmet, már hátat fordított nekünk. Most már új vezetése van az RMDSZ-nek. Mindig az volt az álláspontom, a magyarországi magyaroknak az a dolguk, hogy tudomásul vegyék az itt élő emberek döntését. Márpedig az itt élő emberek rendszeresen hetven-nyolcvan százalékos arányban az RMDSZ-re szavaznak. Mellékes, hogy erről mit gondolnak Budapesten, az a fontos, hogy mit gondolnak erről Erdélyben a magyarok. Ha ők az RMDSZ-t támogatják, akkor nekem az a dolgom, hogy az RMDSZ és Magyarország, valamint a magyar kormány között stabil és gyümölcsöző kapcsolatot alakítsak ki.
– Miként vélekedik a külhoni, ezen belül az erdélyi magyar autonómiatörekvések esélyeiről?
– Az autonómia olyan cél, amelyről sok vita van, de a magyaroknak sem módjuk, sem lehetőségük nincs arra, hogy föladják. Érdemes tisztázó vitákat folytatni. Szerbiában például kiderült: attól, hogy a magyarok példaértékű autonómiában részesültek, Szerbia nem gyengébb lett, hanem erősebb. Hosszú, intellektuális és politikai szervezőmunkát kell végeznünk, és majd célt fogunk érni. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Illyés Gergely: az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet
Liviu Dragnea PSD-elnök a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, amikor a katolikus líceum ügyének megoldásáért cserébe az OECD-tagság magyar támogatását kapta Budapest – vélekedett a Maszol megkeresésére Illyés Gergely. A politológus szerint ugyanakkor vélhetően nem szorítkozik erre a két témára a román-magyar kapcsolatok javítása.
– Az utóbbi egy hónapban meglehetősen „dinamikusan” alakultak a román-magyar diplomáciai kapcsolatok. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sikeresnek mondott bukaresti látogatása után egy héttel Budapest közölte, hogy Magyarország nem támogatja Románia OECD-tagságát a katolikus gimnázium ügye miatt. Ezt követte Orbán Viktor és Liviu Dragnea telefonbeszélgetése, majd most, a hét elején egy újabb külügyminiszteri találkozóhelyszíne volt Kolozsvár. Miért lehetett ilyen sürgős ez az újabb találkozó?
– Valóban dinamikusként lehet jellemezni az elmúlt egy hónap történéseit a román-magyar kapcsolatokban, ez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy kedvező irányba terelheti a folyamatokat. A román kormánypárt vezetője – aki egyértelműen erősebb szereplő, mint a román miniszterelnök – közvetlen kapcsolatfelvételt kezdeményezett a magyar miniszterelnök felé, ami mindenképpen jelzi azokat a román szándékokat, hogy a két állam kapcsolatát magasabb szintre emeljék. Ez a bizonyos telefonbeszélgetés határozhatta meg az újabb külügyminiszteri találkozó megrendezését, a két vezető által leszögezett alapelvek mentén, a részletek kidolgozása már nyilvánvalóan a külügyminiszterekre hárult.
– Mihai Tudose miniszterelnök kerek-perec kijelentette Jakubinyi György katolikus érseknek, hogy nem akarnak foglalkozni az iskolakérdéssel, mert nem akarja azt a látszatot kelteni a kormány, hogy nyomást gyakorolhat rá Budapest. Rá két napra – mintegy rácáfolva a kormányfőre – Liviu Dragnea ígéretet tett arra, hogy a kormány megoldja a katolikus gimnázium ügyét. Ennyire fontos Románia számára az OECD-tagság, vagy valami más történhetett?
– Vagy ennyire fontos Liviu Dragnea számára, hogy ő oldja meg a román OECD-csatlakozás kérdését. Mihai Tudose miniszterelnök kijelentését szerintem zárójelbe is tehetjük, hiszen Liviu Dragnea Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetése teljesen felülírta ezt. Dragnea a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, hiszen bukaresti mércével mérve jelentéktelen ügyben – egyetlen magyar iskola létrehozatalát illetően – kötött kompromisszumot, cserébe pedig az OECD-tagság magyar támogatását kapta. Más kérdés, hogy a román-magyar kapcsolatok javítása vélhetően nem szorítkozik erre a két témára.
– Liviu Dragnea a bejelentésekor közölte azt is, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök segítségével vette fel a kapcsolatot Orbán Viktorral. Hogyan látja az RMDSZ szerepét a román-magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásában?
– Az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet, akár a feszültségek tompítását, akár a szorosabb együttműködés feltételeinek megteremtését nézzük. Az RMDSZ mindkét ország belpolitikai életét érti, ez nagy előny, amikor kétoldalú kapcsolatokról és az ezeket kísérő érzékenységről beszélünk. A kérdés az, hogy megvan-e a bizalom a közvetítő irányába, magyar részről úgy tűnik, hogy igen, a román fél szempontjából ezt nehezebb ügynek látom. Ha például az RMDSZ a hatályban levő parlamenti együttműködés ellenére képtelen előrelépést elérni és közelebb kerülni a célként megfogalmazott jogszabálymódosításokhoz a bukaresti politikában, akkor könnyen megkérdőjeleződhet a jó viszony a román kormánypártokkal. A bukaresti ellenzék természetesen ebben lenne érdekelt, mivel ezzel is gyengítené a kormányoldalt.
- Teodor Meleşcanu hétfőn Kolozsváron kijelentette, hogy Bukarest érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben, a V4-ek budapesti találkozójára szóló meghívást is elfogadta. Hosszabb távon elképzelhető Románia csatlakozása a V4-hez?
– A V4 kibővítése semmilyen formában sincs napirenden, ám a V4 plusz formációk már eddig is beváltak arra, hogy további országokat közelítsenek a csoporthoz azzal együtt, hogy a csoport formális bővítését egyik V4-tag sem tartja kívánatosnak. A szlovénokkal, horvátokkal és más kelet-közép-európai országokkal, bizonyos területeken sikeresen működtek együtt a V4-ek, Románia esetében is ez a cél: bevonni az országot egy olyan együttműködésbe, amely kölcsönösen előnyös a térség államai számára. Az uniós csatlakozás előtt és után ezek az államok inkább a nagy európai államok politikájára figyeltek, és elsősorban az igazodás határozta meg a hozzáállásukat. Amikor pedig a legutóbbi időszakban önálló kezdeményezéseik és megközelítésük volt bizonyos kérdésekhez, akkor azt tapasztalták, hogy egyedül túl kicsi a súlyuk az uniós érdekérvényesítésben.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt.
– Milyen várható kimenetele lesz az ukrán oktatási törvény módosításának, miután nemzetközi nyomás alatt van az ukrán kormány?
– Az ukrán kormány sokkal nagyobb nemzetközi nyomás alatt is lehetne, mivel a módosított oktatási törvény sérti az EU-Ukrajna társulási megállapodást, amely szeptember elsején lépett életbe. Nem beszélve az Európa Tanács (ET) vonatkozó kisebbségvédelmi dokumentumairól és magáról az ukrán alkotmányról. Ehhez képest a nemzetközi közösség nem foglalkozik a kérdéssel, mivel csupán az orosz lépések elleni ukrán fellépést látják benne, az pedig megfelel a pillanatnyi érdekeknek. Számomra az a furcsa, hogy amennyiben továbbra is a minszki folyamatban látják a kelet-ukrajnai helyzet megoldásának kulcsát, akkor hogyan gondolják, hogy ez az országrész bármikor visszakerülhet ukrán joghatóság alá egy ilyen törvény alkalmazása mellett.
Éppen az ukrán szuverenitás visszaállítását gátolhatja meg egy ilyen törvény, ezért elképzelhető, hogy az ukrán vezetés éppen azért hozza most nehéz helyzetbe az oroszajkú népességet (és járulékos kárként persze a többi nemzeti kisebbséget is), hogy később legyen miből engedni, ha tárgyalásos úton lesz remény a konfliktus rendezésére. Persze erre nem lehet alapozni, az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek anyaországai pedig láthatóan mindent megtesznek, hogy diplomáciai úton meghátrálásra kényszerítsék az ukrán vezetést.
– Orbán Viktor spanyol belügynek nevezte a katalán függetlenségi népszavazást. Mi a magyarázata a rendkívül visszafogott álláspontnak?
– Leginkább az, hogy ez tényleg spanyol belügy. Ha egy állam bizonyos régiója függetlenné akar válni az adott állam akarata ellenére, azt a világon mindenhol szeparatizmusnak hívják, és a nemzetközi jog semmilyen támpontot nem ad a helyzet szempontjából, azaz: a spanyol alkotmány és a spanyol belső jog a mérvadó.
A skótok például nem a brit kormány akarata ellenére írták ki a népszavazást, erről volt egy megegyezés, a voksolás előtt pedig London az egység mellett kampányolt, a Skót Nemzeti Párt pedig a függetlenség mellett. Katalónia esetében nem ez a helyzet, ahhoz, hogy a spanyol jognak megfelelően függetlenségi népszavazást írjanak ki, először a spanyol alkotmányt kellene módosítani. A spanyol hatóságok erőszakos cselekedeteit persze elítélhetik a politikusok, de a népszavazást senki sem fogja elismerni jogszerűnek, mert sem nemzetközi jogi szempontból, sem a spanyol jogrend értelmében nem volt az.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt. Kustán Magyari Attila / maszol.ro

Csoma: nem mondunk le az anyanyelv-használati küszöb csökkentéséről
Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvény – fogalmazott Csoma Botond pénteken arról, hogy szerdán visszautasította a képviselőház az anyanyelv-használati küszöb csökkentésének törvénytervezetét.
Az RMDSZ parlamenti képviselője elmondta, elvárták volna, hogy a tervezethez javaslatokat fogalmazzanak meg a román pártok, de ez nem történt meg. A bizottsági ülés hangulata is megelőlegezte, hogy mire számíthatnak a későbbiekben. Ők elmondták, párbeszédet szeretnének folytatni a román társadalommal 2018 küszöbén, de ez a plénumban sem történt meg – tájékoztatott a politikus.
A Nemzeti Liberális Párttal és a Népi Mozgalom Párttal szemben nem voltak elvárásaik a korábbi nacionalista kirohanások tükrében, az ellenzék továbbra is a magyar kártyával próbálja gyengíteni a kormánypártok helyzetét. „Ez most is megtörtént, a szociáldemokrata pártot és bennünket is azzal vádoltak, hogy a románok jogait szeretnénk szűkíteni, történelmi érzékenységeket érintünk a törvénytervezet beterjesztésével” – fogalmazott Csoma, aki szerint ezekben a kijelentésekben semmilyen logika nincs.
A képviselő nehezményezte a kérdéshez moderáltabban viszonyuló Mentsétek meg Romániát (USR) hozzáállását, akik az időpontot kifogásolták. „Persze soha nincs jóidőpont” – mondta Csoma.
A képviselő elmondta, nem mondanak le a törvénytervezetről, az is cél, hogy senkit ne büntessenek meg a székely zászló használata miatt. Száz évvel a gyulafehérvári kiáltvány után illett volna elfogadni a törvényt, megmutatta volna így a román állam, hogy tud párbeszédet folytatni a kisebbségekkel hangzott el – jelentette ki.
Csoma szerint újra kell gondolni a PSD-vel az együttműködést, de az elszigetelődés sem megoldás. Paktumot kellene kötni a teljes romániai politikummal arról, hogy nem használják a magyar kártyát – mondta el a képviselő. Kustán Magyari Attila / maszol.ro

PNL-alelnök Kelemen Hunorhoz: ha az RMDSZ számára fontos ez az ország, nem a PSD-t, hanem a PNL-t kell támogatnia
Ha az RMDSZ számára fontos ez az ország, nem a Szociáldemokrata Pártot, hanem a Nemzeti Liberális Pártot kell támogatnia – üzente Kelemen Hunor szövetségi elnöknek a PNL egyik alelnöke, Florin Roman.
„Azt mondta Kelemen Hunor, hogy szájba verték, de én nem értem, hogy miért, mert az RMDSZ 27 éve szinte állandó jelleggel kormányon van, becsapták a liberálisokat is, a PSD-seket is, nagyjából mindenkit. Ez a legjobb példa arra, hogy a románok toleránsak a kisebbségekkel szemben, hogy a nemzeti kisebbségek minden jogot élveznek, ami egy európai országban kijár nekik” — fogalmazott Roman a PNL Országos Tanácsának brassópojánai ülésén.
Beszédében ugyanakkor hangsúlyozta, az RMDSZ elnöke “nem panaszkodik és soha nem is fog panaszkodni a benzin drágulása miatt”, mint ahogy a társadalombiztosítási rendszer tervezett módosítása ellen sem emeli fel szavát, bár ennek nyomán — állítja Roman — 27%-kal csökken majd az emberek fizetése.
„Nem hallottam Kelemen Hunort üvölteni a fájdalomtól annak láttán, hogy a 2.000 lej alatti béreket ugyanúgy megadózzák, noha partnereik nem ezt ígérték. Nem láttam az RMDSZ-t és Kelemen Hunort sírni, amikor 6%-kal nőtt a földgáz és 5%-kal a villamos energia ára. (…) Hagyják abba az uszítást, a gyűlöletkeltést, mindent, ami a nemzet megosztásához vezet. Ha fontos önök számára ez az ország, ne támogassanak egy olyan kormányt, amely mélyen az emberek zsebébe nyúl. Támogassák a PNL-t, támogassák Romániát, hogy tudjuk megbuktatni ezt az inkompetens kormányt, és akkor elhiszem, hogy ön egy jó román” — fogalmazott a PNL alelnöke. Agerpress.ro; Erdély.ma

A szakma becsületéért
Három nap alatt 3085 bíró és ügyész írta alá azt a memorandumot, amelyben a Tudorel Toader igazságügyi miniszter által bemutatott törvénymódosítási javaslatok visszavonását kérik – véleményük szerint ugyanis a szociálliberális koalícióban kifundált változások beláthatatlan időre visszavetnék Romániát abban a folyamatban, amelynek célja a független igazságszolgáltatás megteremtése.
A dokumentum emlékeztet arra, hogy országunk az Európai Unióhoz való csatlakozástól számított tíz év alatt sem tudott felzárkózni a hagyományos demokráciák gyakorlatához, és még mindig uniós megfigyelés alatt áll, a tervezett módosítások pedig épp ellenkező irányba visznek, az igazságszolgáltatás politikai alárendelése felé.
Az aláírók arra is felhívják a figyelmet, hogy bár a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (negatív) véleménye csak konzultatív jellegű, az alkotmánybíróság is mellettük áll, tehát súlyos tévedés lenne semmibe venni, illetve szembemenni vele.
Sok egyebet is tartalmaz a kormányhoz, a kormányfőhöz és a szakminiszterhez intézett beadvány, amelyre már csak azért is érdemes odafigyelni, mert arra még nem volt példa, hogy egy ilyen magasan képzett szakmai közösség egységesen és határozottan lépjen fel.
Az aláírók között vannak Székelyföldön élő magyarok és románok is, nagyon sokan pedig olyan megyékből csatlakoztak, amelyek hagyományosan SZDP-uralom alatt állnak; még Teleormanból is többen kiálltak a főként Liviu Dragnea pártelnök és szövetségese, Călin Popescu Tăriceanu, no meg a hozzájuk hasonlóan korrupciós perekkel szorongatott társaik érdekeit szolgáló törvénymódosítási javaslatcsomag ellen. Ami reményt ad: talán mégis lehetséges előre, nem hátrafelé haladni a valódi jogállam és demokrácia útján.
Minket, magyarokat azonban másért is érdekel ez a küzdelem: mivel visszaszolgáltatási, zászló-, felirat-, iskola- és más koncepciós perek tucatjai tanúsítják, hogy a nemzetiségi szempontból is elfogulatlan ítélkezést illetően még jó sok behoznivalója van a hazai gyakorlatnak, nekünk nem elég, hogy a memorandum is elismeri bizonyos korrekciók szükségességét.
Ahhoz, hogy a bírák és ügyészek közös fellépésének hitelt adjunk, látnunk kell, hogy nem csupán a maguk, hanem a mi védelmünkben is kiállnak, állást foglalnak és cselekednek. De azt még csak kívülálló jogászoktól hallottuk, hogy bizonyos esetekben legalábbis vitatható, sok ügyben pedig egyenesen égbekiáltóan egyoldalú, igazságtalan, sőt, törvénysértő eljárások és döntések születtek.
Jó lenne e téren is valami fordulatot, előrelépést észlelni, és nem azért, mert emelné a társadalmi támogatottságukat (erre nem szorulnak rá, és káros is a népszerűséghajhászás, amelynek veszélyeit és visszaütéseit a jelenlegi kormányzás alapján tanítani lehetne), hanem azért, mert a szakma becsületére hivatkoznak.
Hát, nekik kell tenniük érte … Demeter J. Ildikó / Háromszék; Erdély.ma

Március 15 – a szenátus döntésképtelen volt
Létszámhiány miatt felfüggesztették a szenátus szerdára összehívott plenáris ülését, amelynek napirendi pontjai között szerepelt a Március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánító törvénytervezet.
Ennek elfogadása esetén a Romániában élő magyarok munkaszüneti napot igényelhetnének munkaadójuktól az ünnepen. Tánczos Barna szenátor az ülés felfüggesztése után azt mondta, egyelőre nem tudják, hogy a többség támogatja-e a tervezetüket vagy sem. E tervezet esetében a döntő ház a képviselőház.
Az Országos Börtönigazgatóság (ANP) alkalmazottainak jogállását szabályozó törvénytervezet vitáját követően Şerban Nicolae, a Szociáldemokrata Párt (PSD) frakciójának vezetője 15 perc szünetet kért, de amint ez letelt, az ülésvezető Niculae Bădălău azzal szembesült, hogy a létszámhiány miatt a testület döntésképtelen és lezárta az ülést. Szabadság (Kolozsvár)

A parlamenttel végeztetnék el Tudorel Toader munkáját – Márton Árpád képviselőt kérdeztük
A PSD-ALDE koalíció megelégelte, hogy Tudorel Toader egyre halogatja a büntetőtörvények módosítását, ezért hozták létre a parlamenti bizottságot, amely célja hivatalosan „az igazságügyi törvények szisztematizálása, egységesítése és stabilitásának biztosítása”. A testület tagjával, Márton Árpád RMDSZ-es képviselővel interjúztunk.
Elkezdte működését az a parlamenti bizottság, amelynek feladata összehangolni az igazságügyi törvénykönyveket az alkotmánybíróság határozataival. A testület céljairól Márton Árpáddal, a bizottság RMDSZ-es tagjával beszélgettünk.
Főbb állításai:
Létezik egy „kommunikációs probléma” az igazságügyi miniszter és a kormánypártok között; a bizottság azért jött létre, mert a PSD megelégelte, hogy Tudorel Toader egyre halogatja a büntetőtörvények módosítását.
Módosításra szükség van, mert nap mint nap a Ceauşescu-rezsim enyhébb időszakait idéző visszaélésekre adnak lehetőséget.
Nem titok előtte, hogy a Btk. módosítását a közvélemény jelentős része összeköti Liviu Dragnea büntetőügyével. Megoldása: olyan küszöböt kell megállapítani a hivatali visszaélés kapcsán, amely nem alkalmazható a PSD elnökére.
– Mi lesz a feladata „az igazságügyi törvények szisztematizálására, egységesítésére és stabilitásának biztosítására” létrejött bizottságnak, amely a megnevezése alapján mintha az igazságügyet szabályozó törvényeket is célba venné?
– Két külön dologról van szó. Az Igazságügyi Minisztérium már dolgozik azon a három törvénytervezeten, amely az igazságügy működését szabályozza. A parlamenti bizottság az alap törvénykönyvek – nevezetesen a büntető törvénykönyv, a büntető eljárási törvénykönyv, a polgári törvénykönyv és a polgári eljárási törvénykönyv – módosításával foglalkozik, ezen belül is elsősorban az alkotmánybíróság döntéseivel. Több mint 100 cikkelyt vagy bekezdést találtak alkotmányellenesnek ezekben a törvénykönyvekben, illetve az ezekkel szoros összefüggésben álló más jogszabályokban.
– Hogyan fog dolgozni a testület?
– Két alegysége van a bizottságnak: az egyik a polgári résszel, a másik a büntető résszel foglalkozik. Az utóbbi a törvénykönyvek mellett az azokat módosító 2016. évi 18. számú sürgősségi kormányrendelettel foglalkozik.
– Milyen anyagból dolgoznak, mi a kiindulópont?
– A büntető törvénykönyvvel kezdjük, illetve a nyolc lényegi alkotmánybírósági döntéssel, amely a Btk.-ra vonatkozik. Ennél sokkal több alkotmányellenes cikkelyt találtak az eljárási törvénykönyvben – ott vették semmibe az emberi jogokat a legmesszemenőbben, amint tudjuk, és a 18-as sürgősségi rendelet még rátett egy lapáttal.
– Milyen értelemben?
– Például a rendelet megjelenéséig az eljárás az volt, hogy az őrizetbe vétel pillanatában közölték az illetővel, egy általa értett nyelven, miért foganatosítják ellene az ominózus intézkedést. Ezt a bekezdést hatályon kívül helyezte a Raluca Prună miniszter asszony. Amikor tehát egyesek azt állítják, hogy a tervezett módosítások visszavinnék Romániát a Ceauşescu-rezsimbe, a válaszom az, hogy már ott vagyunk. Annyi emberijog-tiprás, amennyi az elmúlt öt évben történt, csak a Ceauşescu-rezsim enyhébb időszakaiban volt. Nem mondom persze, hogy az ötvenes években vagy közvetlenül ’89 előtt nem volt rosszabb.
– Konkrétan milyen módosításokra volna szükség ön szerint?
– Mondok egy példát. Amikor valakit lehallgatnak, a bíróság előtt csak románul mutatják be a magyar nyelven lehallgatott párbeszédet, annak is csak azt a részét, amelyre a vádnak szüksége van, és hiába kéri a teljes felvétel meghallgatását, nemzetbiztonságra okokra hivatkozva megtagadják. Ez ma a gyakorlat Romániában. Ez ’89 előtti módszer. Egy másik dolog, amit szerintem sürgősen módosítani kell, hogy a bíró megakadályozhatja bármiféle bizonyíték perben való használatát. Például ha valakit gyilkossággal vádolnak, de ő bizonyítani tudná, hogy külföldön tartózkodott, a bíró mondhatja azt, hogy ez a bizonyíték nem érdekli, és nyugodtan el tudja ítélni gyilkosságért. A legnagyobb gond viszont az, hogy Romániában kizárólag feljelentések alapján el lehet ítélni valakit, holott még a jelenlegi törvénykönyvek is azt mondják, hogy szükség van más bizonyítékra is.
– Ez már az igazságszolgáltatás működéséhez tartozik. Amivel mellesleg ez a bizottság nem foglalkozik, holott mint az előbbi példa is mutatja, ezek a kérdések szervesen összefüggnek.
– Így van. Itt elsősorban két törvényt, a bírák és ügyészek jogállásáról, valamint a bíróságok és ügyészségek működéséről szólót kellene módosítani. Mondok egy másik példát, ami sehol másutt nem fordul elő: az ügyész a bíró mellett ül a tárgyalóteremben. Az ügyész mindenütt a világon szemben ül a bíróval, az ügyvéd mellett. Nálunk az ügyész nem az ügyvéddel egyenrangú, hanem a bíróval. Egy ajtón jönnek be és mennek ki, és olykor még beülnek a tanácsterembe is megbeszélni a dolgok menetét. Ilyesmi talán csak Oroszországban fordulhat elő, nem beszélve természetesen a diktatúrákról.
– Visszatérek az előbbi kérdésre. Ha valakit el lehet ítélni kizárólag tanúvallomások vagy akár egyetlen tanúvallomás alapján, miközben a törvény ezt elvileg nem teszi lehetővé, önök hiába módosítják a Btk.-t.
– Nálunk minduntalan rá kell erősíteni a törvényre, illetve arra, hogy a törvényt be kell tartani. A kérdés másik oldala pedig, ami ellen mindenki berzenkedik, az ügyészek és a bírák felelősségre vonása. Van ilyen, de kimerül egy „naná”-ban, már ha a kivizsgálás egy éven belül lezajlik. Ha három év múlva derül ki, hogy a bíró vagy az ügyész visszaélt a hatalmával, akkor elévül. Ez az egyetlen terület, ahol az elévülései idő a cselekmény elkövetésétől számított egy év. Ha valaki az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése nyomán mondjuk hat év múlva jelezné, hogy az ügyében hiba vagy éppen bűncselekmény történt, akkor az érintett ügyész vagy bíró tette már öt éve elévült.
– És a bizottság mégsem az igazságszolgáltatás működésével foglalkozik.
– Valóban volt olyan szenátor, aki a teljes jogrendre ki akarta terjeszteni a bizottság működését, de abban maradtunk, hogy a munkát a büntető törvényekkel, illetve legelőször is a Btk.-val kezdjük. A bizottság keddi ülésén az igazságügyi miniszter azt szorgalmazta, hogy csak a nyolc alkotmányellenesnek nyilvánított cikkellyel foglalkozzunk, a törvény egészére nézve ő majd bemutatja saját, komplex tervezetét. Amit senki sem látott! Lényegében azt mondta, hogy ne nagyon foglalkozzunk az egésszel, majd ő elintézi. Mi azon az álláspontunk vagyunk, hogy el kell kezdeni a munkát. Az a döntés született, hogy jövő hétig minden frakció benyújtja a cikkelyszerű javaslatait a Btk.-val, illetve a nyolc alkotmányellenesnek nyilvánított szakasszal kapcsolatosan.
– Az RMDSZ-nek van már egy megfogalmazott álláspontja?
– Van, de ne akarja most felolvastatni velem a szövegszerű javaslatainkat.
– Nem akarom, kérnék viszont példákat.
– Az egyik a halmazatban és folytatólagosan elkövetett bűncselekmények szabályozása, ami lehetővé teszi jelenleg, hogy valakit például egyszerű lopásért huszonnyolc évre ítéljenek. A másik a kedvezőbb elbírálás elvének a szabályozása, ahol a megfogalmazás értelmezhető. Ezekről is benyújtjuk a konkrét javaslatainkat.
– Mikor lesz ebből új törvény, és egyszerre készül-e el a Btk.-t és a perrendtartást módosító tervezet?
– A bizottságnak 150 napja van, hogy benyújtsa a törvénytervezetet vagy tervezeteket, amely aztán bejárja a szokásos parlamenti utat. Szerintem jobb lenne egyszerre tárgyalni az egészet, de erről a testület a későbbiekben fog dönteni.
– Visszatérnék az igazságügyi miniszter álláspontjára. Megindokolta valamivel Tudorel Toader, miért kérte a parlamentet, hogy ne foglalkozzon a Btk. módosításával, és inkább hagyja a dolgot a szaktárcára?
– Ez egy 27 éves gyakorlat. Valahányszor megjelenik egy parlamenti kezdeményezés, a kormány rögtön elkezdi bizonygatni, hogy éppen dolgozik egy hasonló tervezeten, és a parlamentnek meg kellene várnia, amíg elkészül.
– De mintha ezúttal többről lenne szó. Nem érzékel egy politikai problémát is?
– De, van egy politikai és, hogy többet ne mondjak, kommunikációs probléma az igazságügyi miniszter és a kormánykoalíció között. A bizottsági ülésen ez kitüremkedett. Nem nagyon, de azért érzékelhető volt, hogy gyakorlatilag ez a bizottság is azért jött létre, mert a minisztérium nem lépett előre. Ha mégis megjelenik majd egy tervezettel, vagy esetleg a kormány sürgősségi rendelettel – ez a rossz szokása minden kabinetnek megvolt –, azt a parlament meg fogja vitatni. Mi azt szeretnénk, ha készülne egy jó és tartós jogszabály, amelyet az újraközlés után áttekinthető anyagként kezelhet bármely bíróság vagy állampolgár.
– Ha már a kommunikációs problémáknál tartunk. A híres-hírhedt 13-as sürgősségi rendelet óta valahányszor szóba kerül a büntető törvény módosítása, az is felmerül, hogy a parlament menteni akarja valakinek a bőrét. Ennek fényében nem tartaná ésszerűnek különválasztani a hivatali visszaélésről szóló vitát az összes többitől?
– Nem, és megmondom, hogy miért. Először is a hivatali visszaélésről szóló 297-es cikkelyre vonatkozó alkotmánybírósági döntés óriási zavart okozott az igazságszolgáltatásban, nagyon sok bíróság úgy értelmezte, hogy a cikkely már nincs hatályban. Másodszor, amikor valakin semmilyen más fogást nem találnak, akkor előrángatják a hivatali visszaélést, ami úgy van megfogalmazva, hogy nemigen kell rá bizonyíték. Több száz ilyen per van terítéken, például a marosvásárhelyi római katolikus gimnáziumé. Itt nem arról van szó, hogy mi történik Dragneával, hanem hogy mi van ezzel a bűncselekménnyel, amely elsősorban a volt kommunista államokban létezik, és a zavaros megfogalmazása révén politikai leszámolásokra alkalmas.
– Mégiscsak fontos, hogy mi történik Liviu Dragneával, ha felmerülhet, hogy a hivatali visszaélés tényállásának módosításával megúszhat egy bírósági eljárást.
– A megoldás egyszerű: olyan küszöböt kell megállapítani, hogy a törvénymódosítás Liviu Dragnea ügyét ne befolyásolja. Szőcs Levente / maszol.ro

A szenátus végleg elkaszálná a magyar közösséget érintő törvénytervezeteket
Máris a döntő házhoz, a szenátus szakbizottságaihoz került a közigazgatási anyanyelv-használati jogokat bővítő törvénytervezet, és félő, hogy a képviselőház után a felsőházban is elkaszálják. Hasonló sorsra juthat a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító javaslat, amely szerepelt a szenátus hétfői ülésének napirendjén. Az RMDSZ arról győzködi a kormánypártokat: a magyar közösséget érintő tervezetek csak akkor kerüljenek napirendre, amikor esély van reális párbeszédre a jogszabályokról.
Képviselőházi leszavazása után gyanús gyorsasággal a szenátus szakbizottságaihoz került a közigazgatási anyanyelv-használati jogokat bővítő RMDSZ-tervezet, a pénzügyi szakbizottság hétfői ülésén már napirendre is tűzték a vitáját. Az öt illetékes testületnek október végéig kellene megvitatnia a jogszabály-módosítást, amely utána a plénum elé kerül.
Mivel félő, hogy a tervezetet döntő házként a szenátus is elutasítja, az RMDSZ azt szerette volna, hogy csak akkor kerüljön napirendre a felsőházban, ha kedvezőbb a hangulat az elfogadásához. „Ám minden jel arra utal, hogy a román pártok szeretnék ezt a procedúrát mielőbb lezárni, amíg ilyen elutasításos hangulat van. Nagyon gyorsan lépni akarnak” – nyilatkozta a Maszolnak Tánczos Barna szenátor. Hozzátette, a román pártoknak az is érdeke, hogy a március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánító RMDSZ-tervezet is megbukjon, és szintén ezért került fel a szenátus hétfői ülésének napirendjére.
Cseke: reális párbeszédet kérünk
A két jogszabály sorsa az RMDSZ és a kormánypártok frakcióvezetőinek szokásos hétfői találkozóján is megbeszélés tárgya volt. A tanácskozás után Cseke Attila frakcióvezető a Maszolnak elmondta, az RMDSZ továbbra is azt kérte a koalíciótól, illetve azt kéri az ellenzéki pártoktól is, hogy a magyar közösséget érintő tervezetekről legyen reális párbeszéd. „Ne az történjék, mint a képviselőházban, ahol vita nélkül lesöpörték az asztalról a közigazgatási törvényt módosító javaslataikat” – mondta a politikus.
Cseke Attila nem kívánta részletezni, hogyan viszonyultak a hétfői találkozón az RMDSZ kéréséhez a kormánypártok képviselői. Azt viszont elmondta, hogy a szenátusi pénzügyi szakbizottsága hétfői ülésének napirendjéről sikerült levétetni a közigazgatási anyanyelv-használati jogokat bővítő tervezetet.
Şerban Nicolae: március 15-ről egyelőre nem szavaznak
A Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátusi frakcióvezetője, Şerban Nicolae, aki az RMDSZ politikusaival tartott hétfői találkozó után az Agerpresnek elmondta: valószínűleg leveszik a szenátus hétfő délutáni ülésének napirendjéről a március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánító RMDSZ-tervezet
„Március 15-e egy olyan nap, amelyet a világon élő összes magyar megünnepel. Kérdéses, hogy miért kellene ezt a romániai magyarok napjává tenni. A Szociáldemokrata Párt kérte, hogy az RMDSZ fontolja meg még egyszer ezt a javaslatot” – mondta a PSD szenátora. Arra az újságírói kérdésre, hogy leveszik-e a tervezetet a szenátus ülésének hétfői napirendjéről, Şerban Nicolae azt felelte: „nagyon valószínű”.
Viszaküldték a szakbizottságokhoz a tervezetet
A szenátus visszaküldte a szakbizottságokhoz a március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánító tervezetet. A plenáris vita és végszavazás elnapolását az RMDSZ frakcióvezetője, Cseke Attila javasolta, kérését pedig a szociálliberális kormánytöbbség megszavazta.
Traian Băsescu volt államfő, az ellenzéki Népi Mozgalom Pártjának szenátora a törvénytervezet elutasítását követelte, arra kérve az „általa tisztelt” magyar polgártársait, hogy három nemzeti napjuk közül válasszanak maguknak másik ünnepnapot, mivel – a pesti forradalom 12. pontját, a Magyarország és Erdély unióját idéző – dátum hivatalos ünneppé nyilvánítása szerinte megalázná a románokat.
A döntés után Cseke Attila frakcióvezető elmondta, az RMDSZ továbbra is fenntartja a a felsőházban a jogszabályt, mert ez az erdélyi magyarság jogos kérésének megvalósítását célozza. „Semmi olyant nem tartalmaz, ami más romániai nemzeti kisebbségek esetében már nem lenne biztosított” – idézte az RMDSZ hétfői hírlevele a politikust, aki emlékeztetett: a romániai tatár és a romániai roma közösség nemzeti ünnepét törvény ismeri el az országban.
„Ma azonban azt kell látnunk, hogy a román ellenzék olyan nacionalista légkört teremtett, amelyben most nem lehetett a többséget biztosítani a törvénytervezet elfogadásához. Az RMDSZ továbbra is nyitott a kezdeményezéssel kapcsolatos vitára, a felmerülő kérdések megbeszélésére. Úgy látjuk, hogy további párbeszédre van szükség a témában a román többséggel, ezért egyetértünk azzal, hogy törvénytervezetünk kerüljön vissza a szakbizottságokba. Ezáltal plusz időt és újabb párbeszéd lehetőséget biztosítunk a szenátusnak a viták lefolytatására, amennyiben erre igény mutatkozik” – nyilatkozta a szenátor.
Cseke Attila elmondta, az elmúlt 27 évben a több ezer ünnepségen méltó módon emlékezett az erdélyi magyarság az 1848–1849-es szabadságharcra, román közösségi barátaink is velünk voltak ünnepünkön, a román politikai elit vezetői üzeneteket fogalmaztak meg az erdélyi magyarok számára március 15-én.
„Az RMDSZ-nek és az erdélyi magyaroknak nincs rejtegetni valója, törvénytervezetünket azért terjesztettük a parlament elé, mert elérkezettnek láttuk az idejét annak, hogy a magyar közösség ünnepe is elismert esemény legyen Romániában, hogy azt érezhessük, nem vagyunk másodrangú állampolgárai ennek az országnak, a mi ünnepünk is fontos” – fogalmazott Cseke Attila.
Mint ismert, a jogszabály előírja, hogy a magyar közösség tagjai igény szerint szabadnapot kaphatnak nemzeti ünnepükön, ha részt vesznek az ünnep alkalmából szervezett eseményeken. Március 15-én a helyi és megyei önkormányzatok megemlékező eseményeket szervezhetnek ott, ahol magyar közösségek élnek, a rendezvények megszervezésére pénzt különíthetnek el költségvetésükből. Az RMDSZ tervezetében az is szerepel, hogy a közszolgálati televízió és rádió különkiadású műsorokban tűzze műsorra a megemlékezéseket. maszol.ro

Nem akarnak magyar ünnepet (Szenátus)
Visszaküldte a szakbizottsághoz a román szenátus tegnap a törvénytervezetet, amely ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára. A plenáris vita és a végszavazás elnapolását a tervezetet előterjesztő RMDSZ frakcióvezetője, Cseke Attila javasolta, kérését pedig a szociálliberális kormánytöbbség megszavazta. Az RMDSZ azért kérte a szenátusi vita halasztását, mert a jelenlegi magyarellenes hangulatban nem látja esélyét a jogszabály elfogadásának.
A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A munkáltatók kérésre szabadnapot adhatnának március 15-én magyar alkalmazottjaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolna be a román közszolgálati televízió és rádió. A plenáris vita és a végszavazás elnapolását a tervezetet előterjesztő Cseke Attila javasolta, a frakcióvezető elismerte: a halasztás azzal áll összefüggésben, hogy jelenleg nincs meg a tervezet elfogadásához szükséges többségi támogatás. „Az ellenzék olyan nacionalista légkört teremtett, amelyben most nem lehetett a többséget biztosítani a törvénytervezet elfogadásához. Az RMDSZ továbbra is nyitott a kezdeményezéssel kapcsolatos vitára, a felmerülő kérdések megbeszélésére. Úgy látjuk, hogy további párbeszédre van szükség a témában a román többséggel, ezért egyetértünk azzal, hogy törvénytervezetünk kerüljön vissza a szakbizottságokba. Ezáltal pluszidőt és újabb párbeszéd-lehetőséget biztosítunk a szenátusnak a viták lefolytatására, amennyiben erre igény mutatkozik” – idézte a frakcióvezetőt az RMDSZ hírlevele.
Traian Băsescu volt államfő, az ellenzéki Népi Mozgalom Pártjának (NMP) szenátora a tegnapi szenátusi vitán a törvénytervezet elutasítását követelte, arra kérve az „általa tisztelt” magyar polgártársait, hogy három nemzeti napjuk közül válasszanak maguknak másik ünnepnapot, mivel a pesti forradalom 12. pontját, a Magyarország és Erdély unióját idéző dátum hivatalos ünneppé nyilvánítása szerinte megalázná a románokat. Az NMP szenátora szerint a szociálliberális kormánytöbbségnek mielőbb színt kell vallania, „meddig hajlandó engedni az RMDSZ zsarolásának”.
Şerban Nicolae, a kormány vezető erejét képező Szociáldemokrata Párt (SZDP) frakcióvezetője arra figyelmeztette szenátortársait, hogy a roma és tatár kisebbségnek van már saját ünnepnapja Romániában, ugyanakkor a szenátusnak hamarosan állást kell foglalnia egy másik tervezetről is, amely az országban élő nemzeti kisebbségek számára határozna meg egy ünnepnapot. A kormánypárti vezérszónok leszögezte: támogatják, hogy ismét megvitassák az RMDSZ törvényjavaslatát a közigazgatási szakbizottságban, de a tegnap elfogadott kéthetes haladék ellenére az SZDP nem fogja hagyni, hogy szavazás nélkül lejárjon a tervezet vitájára szánt két hónapos határidő, és az plenáris szavazás nélkül, hallgatólagosan elfogadottnak nyilvánítva kerüljön át a képviselőházhoz.
A szenátus közigazgatási szakbizottsága júniusban elfogadásra javasolta a törvénykezdeményezést, de az ellenzék szerint csak azért, hogy a szociálliberális kormánytöbbség megszerezze az RMDSZ támogatását az akkor kegyvesztetté vált Sorin Grindeanu vezette kormány megbuktatásához. Az újabb szakbizottsági vita során a tervezet módosulhat, vagy az is előfordulhat, hogy a véleményező testület immár nem elfogadásra, hanem elutasításra javasolja a szenátusnak március 15-e ünnepnappá nyilvánítását. A törvénytervezetről a végső döntést a képviselőház hozza meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zsarolunk vagy zsarolnak?
Zsarolásnak látja minden román párt – nem csupán a magát liberálisnak és haladónak tartó ellenzék – , hogy az RMDSZ két olyan törvénytervezet támogatását kéri a kormánykoalíciótól, amely a magyarok jogait bővítené kissé.
A legújabb nacionalista habverést a román sajtó is táplálja, hizlalja, és így jutottunk odáig, hogy az ország legmagasabb fórumán meghallgatni, végiggondolni sem akarja senki másfél millió polgár óhaját. Szomorú és dühítő is ez a helyzet: a nemzetiségi elnyomásban, a zsidók, németek kiárusításában, a kisebb létszámú etnikai közösségek beolvasztásában jeleskedő kommunista rendszer örökségét továbbvivő szociáldemokratáktól várjuk annak törvényi elismerését, hogy nem vagyunk másodrendű állampolgárok a szülőföldünkön; attól a párttól, amelynek egyetlen vezérelve a hatalom gyakorlásához való korlátlan és zavartalan hozzáférés, és amely csak ezért a szent célért szavaz meg bármit is, tekintet nélkül arra, hogy kit gázol el. Mit nekik nemzetiségi jogok, mikor a fejük fölött ott lebeg a börtönbüntetés réme? Számunkra azonban inkább az a kérdés, hogy amennyiben az RMDSZ tényleg jogállamot, valódi demokráciát akar – mert ugyebár ez szavatolná mindennél jobban az erdélyi magyarság megmaradását – , szabad-e ilyen szövetséges mellé szegődnie? Pusztán azért, mert a jelenlegi ellenzék – szégyenére – hiányzó országjavító elképzeléseit magyarellenességgel próbálja takargatni, még nem kellene a legkorruptabb táborhoz törleszkedni: nagy ára van egy-egy „engedménynek”, ami legtöbbször úgyis csak ígéret marad. Van talán előrelépés a kisebbségi jogok terén az elmúlt évtizedben? Visszalépés annál több... Az SZDP-nek megszavazott jogszabályok azonban hatnak, és mindenkit ütnek, ami nem tesz jót az RMDSZ megítélésének: a kilencvenes években még elvszerűségéért és szakértelméért megsüvegelt magyar érdekképviselet ma egy ide-oda csapódó, haszonleső, zsaroló kis pártocskának látszik a román közvélemény, és nem csak a teleormani választók, hanem nyitottabb, józanabb elmék előtt is. Ez pedig azokban a körökben sem emeli a magyarok iránti jóindulatot, ahonnan megértést és segítséget remélhetünk közösségi gondjaink rendezéséhez. Nem titok, a gyengülő SZDP olyan törvények megszavazásakor is számít az RMDSZ-re, amelyek célja az ország (és benne a magyarság) számára hátrányos visszarendeződés, a szövetség vezetőinek tehát azt kellene megfontolniuk, hogy ilyen áron kell-e nekünk március 15-ei szabadnap? Hiszen eddig is ünnepeltünk, és nem csupán a Székelyföldön, a szórványban is elért a koszorúzásra, megemlékezésre, esti előadásra, akár szabadnapot is vehetett ki, aki ezt fontosnak tartotta. Hosszú távon valószínűleg célravezetőbb lenne az erkölcsi hitel visszanyerésén, újjáépítésén dolgozni – mármint ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek. Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Illyés Gergely: visszafordíthatóak a kedvező változások a román–magyar kapcsolatokban
A Romániában élő magyarok életét pozitívan befolyásoló törvénymódosítás, döntés esélyeit illetően nagyon sokat árt az a folyamatos magyarellenes médiakampány, ami kevés kivételtől eltekintve az összes román sajtótermékből árad – jelentette ki a Krónikának Illyés Gergely politológus.
– Az elmúlt hetek fejleményei alapján enyhülni látszanak a hosszú ideje kifejezetten feszült román–magyar kapcsolatok: a magyar miniszterelnök kétszer is egyeztetett telefonon a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi katolikus iskola sorsáról, a két ország külügyminisztere pedig a korábbi nyilatkozatháborút követően végre konkrét ügyekben (magyar gazdaságfejlesztési program Erdélyben, magyar diplomaták tevékenységének jóváhagyása, közös energetikai projektek) egyeztetett. Mivel magyarázható a kétoldalú viszony újjáéledése, mi váltott ki párbeszédkényszert Budapesten és Bukarestben?
– A kétoldalú kapcsolatok az elmúlt években egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan két szomszédos, egymással stratégiai partnerségben levő EU- és NATO-tagállam esetében az elvárható lett volna. A viszony javítására történő kísérletek a legutóbbi időkig rendre meghiúsultak, a Victor Ponta és Dacian Cioloș miniszterelnöksége alatti külügyi vonalvezetés változatos okokból nem tartotta kívánatosnak szorosabbra fűzni a kapcsolatokat Magyarországgal.
Ebben a tekintetben történt némi elmozdulás az elmúlt hónapokban, de a kapcsolatok még mindig törékenyek és képlékenyek.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a román külügyminisztérium a kormányváltások dacára államtitkári szinten nem sok személyi változást hozott, továbbá a korábbi külügyminiszter, Bogdan Aurescu jelenleg Klaus Johannis államfő tanácsadójaként az államelnöki hivatal tevékenységére van nagy befolyással. Szóval sajnos nem visszafordíthatatlanok a kedvező változások, leginkább a román kormánypártok vezetőségében érezhető a kapcsolatok javítására vonatkozó szándék, ám a központi sajtó és az ellenzék is rendre Budapest ostorozásával van elfoglalva, így nincs könnyű dolga annak a román politikusnak, aki látványos együttműködésre törekszik Magyarországgal.
– Számítani lehet olyan látványos közeledésre a két ország között a következő időszakban, ami előrelépést hozhat a kisebbségi kérdésekben?
– A fentiekben részletezett okok miatt nehéz megítélni, hogy mire lehet számítani román részről. Ugyanakkor a román Szociáldemokrata Párton belüli folyamatos hatalmi harc, továbbá a román belpolitikai élet meglehetősen feszült állapota is sok bizonytalansági tényezőt tartalmaz.
A román közvélemény szempontjából látványos közeledésre nem számítok, az együttműködés különböző pontszerű formáit eddig is meglehetősen visszafogottan kommunikálta a román fél. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezeket a körülményeket szem előtt tartva nem létezhet együttműködés és nem javulhatnak folyamatosan a kapcsolatok, ami idővel konkrétumokban is testet ölthet.
– A bukaresti képviselőház nemrég leszavazta a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatának a közigazgatásban történő bővítését célzó törvénymódosítási javaslatot. Ilyen körülmények között mennyiben jelent garanciát Liviu Dragnea PSD-elnök Orbán Viktor kormányfőnek tett ígérete, miszerint Románia OECD-tagságának támogatása fejében a bukaresti hatóságok hozzájárulnak a katolikus gimnázium újraalapításához?
– Sok helytálló érvet fel lehet hozni amellett, hogy Liviu Dragnea ígérete nem sokat ér, ám a jelenlegi román belpolitikában még mindig ez az ígéret a legerősebb garancia. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Újabb magyarellenes kifakadás (Alapjogokról a román parlamentben)
A romániai magyar kisebbség helyzetét ismertette hétfőn Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő, az emberi jogi, egyházi és nemzeti kisebbségek kérdéseiért felelős házbizottság tagja az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2017-es, Romániára vonatkozó jelentésének ismertetése alkalmából. A dokumentumban foglaltakat Michail Beis, az ügynökség jelentéstevő részlegének igazgatója tolmácsolta. A parlament épületében lezajlott találkozón az RMDSZ-t képviselő Kulcsár-Terza Józsefen kívül jelen voltak a Nemzeti Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt, valamint a nemzeti kisebbségek frakciójának megbízottjai, többen ismertették a mélyszegénységben és kirekesztettségben élő gyermekek, a roma közösség helyzetét, a diszkriminációellenes harc állását, valamint a gyűlöletbeszéd és a kapcsolódó bűncselekmények problémáját. Igaz, mindannyian nem tudtak felszólalni, mivel túl hosszúra sikerült a felvezető, valamint a jelentés ismertetése – tájékoztatott Kulcsár-Terza József. A háromszéki képviselő három percbe sűrítve (noha eredetileg öt állt volna rendelkezésére, de a programcsúszás miatt végül kevesebbel kellett beérnie) próbálta a legfőbb problémákat vázolni. Elmondása szerint elviekben az erdélyi magyarság kisebbségi jogainak betartásáról kellett volna számot adnia, de ezt nem tehette, ezért inkább a hiányosságokra koncentrált. Felszólalásában emlékeztetett, hogy Románia a 2007-es uniós csatlakozás alkalmával a kisebbségben élő közösségek ügyeinek rendezését is vállalta, a jogaik garantálásával egyetemben. Ehhez képest az ingatlan-visszaszolgáltatás a történelmi magyar egyházak esetében az utóbbi időben leállt, egy amúgy is rendezetlen folyamatról volt szó, amelyben most ráadásul visszalépést is tapasztalnak. Szót ejtett az anyanyelv- és szimbólumhasználat terén uralkodó állapotokról, a közigazgatási törvény módosítása körüli botrányokról, ellenállásról, a székely zászló használata miatti hatósági fellépésekről (ideértve a háromszéki prefektus és a megyei önkormányzat közötti állandó harcot), valamint a magyar himnusz éneklése miatti vegzálásokról. Kitért ugyanakkor a Székelyföld területi autonómiája kérdésére is, rámutatva: ennek megvalósulása nem lehet vita tárgya. Megemlítette, hogy a román hatalom minden lehetséges alkalommal a térségnek az országtól való elszakadásával riogat, miközben ők elsősorban párbeszédre törekszenek, és nem csak ebben a kérdésben. A parlamenti bizottságban létrehozott, a magyarság kérdéseivel foglalkozni hivatott albizottság is ebből a megfontolásból jött létre. Kulcsár-Terza József arról biztosította Michail Beist, hogy az elhangzottak kapcsán részletes írásos jelentést is eljuttat hozzá. A találkozóról Kulcsár-Terza elmondta: igen vehemens reakciót váltottak ki az általa elmondottak. Elvira Şarapatin, a Szociáldemokrata Párt parlamenti képviselője mintegy tíz percben fejtegette, hogy ez itt Románia és nem Székelyföld, itt elsősorban mindenki román, és nincs jelentősége, hogy minek tartja magát, hogy mindenkinek ismernie kell a román nyelvet – kiemelve, hogy egyébként Kulcsár-Terza József se lehetett volna képviselő, ha nem tudna románul –, hogy megunták, hogy a románságot állandóan szidalmazzák, miközben a kisebbségi kérdést mintaszerűen rendezték, és ez világszinten elismert tény. A szocdem képviselő mellett egyébként a résztvevők mindvégig bekiabálásokkal zavarták felszólalását, elsősorban azt kifogásolva, hogy miért említi Székelyföldet. Mint fogalmazott, nagyon meglepték a reakciók és a viszonyulás, ugyanakkor azt is elismerte, a magyarságot érintő ügyek miatt igen feszült a hangulat a parlamentben. Ez a bizottsági üléseken is érződik, olyannyira, hogy most fordult először elő, hogy a kisebbségek frakciójának képviselői is gyakorlatilag ellenségesen léptek fel az RMDSZ honatyáival szemben, például az anyanyelvhasználati jog közigazgatási kiterjesztésének vitáján. Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átszervezték a csíkszeredai kulturális intézményhálózatot
Hat állást szüntettek meg Csíkszereda három kulturális intézményénél, továbbá 13 állást átszerveztek a polgármesteri hivatalhoz többek között egy kulturális, szervezői munkacsoport létrehozása céljából. A szervezői csapat irodáját a Csíki Moziban alakítják ki, feladatuk lesz többek között összehangolni az intézmények működését és a rendezvényeket. Az intézmények státusjegyzékének módosításáról, az intézmények átszervezéséről pénteki soros ülésén döntött a csíkszeredai önkormányzati képviselő-testület. Az ülésen jelen volt az érintett intézmények több mint 50 munkatársa is.
Telt házzal zajlott a csíkszeredai önkormányzati képviselők pénteki ülése, ugyanis a város kulturális intézményeinek átszervezése is napirenden szerepelt, emiatt a Csíki Székely Múzeum, a Csíki Játékszín, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes több mint 50 munkatársa is jelen volt a tanácsteremben, hiszen az állásaikról döntöttek.
Felszólaltak az intézményvezetők András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója felszólalásában arra kérte a városvezetést és az önkormányzati képviselőket, hogy ne csökkentsék az együttes bérkeretét és létszámát, amennyiben ez megoldható. Hozzátette, ők is megértették, el kellett fogadniuk, hogy a polgármesteri hivatal azért hozott átszervezési intézkedéseket, hogy költséghatékonyabban működjenek a kulturális intézmények, viszont az igazgató arra kérte még a testületet, hogy ha már a kisebb költségvetés és a kisebb létszám miatt gyengülni fog az intézmény, akkor a későbbiekben tegyék lehetővé a határozatok módosítási lehetőségét. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója elmondta, sokat egyeztettek a hivatallal.
Aggályosnak tartotta a döntéshozás „sebességét”, mivel gyorsan történt az átszervezés. Nehezményezte, hogy az utasításokat sokszor szóban kapták meg és csak keveset írásban, úgymond „lepapírozva”.
Hozzátette, a tárgyalások eredményeképpen sikerült ésszerű kompromisszumokat kötni. Azzal zárta mondandóját, hogy a múzeum csapata megtesz minden tőle telhetőt, hogy továbbra is jól működjön az intézmény. A Csíki Játékszín részéről, Parászka Miklós színházigazgató egészségügyi okokból nem tudott jelen lenni a tanácsülésen, helyette Kosztándi Zsolt, a színház színésze szólalt fel a társulat nevében. Ez a csendes hallgatás, amivel ma idejöttünk, egy kulturális figyelemfelkeltés, amivel jelezni szeretnénk, hogy a pár évvel ezelőtt 45-re lecsökkentett személylétszám a minimális arra, hogy működni tudjon a színház. Azonban a súgó, a kellékes, a hangosító, a szervező, valamint a pénztáros nélkül ez nehéz lesz – osztotta meg aggodalmukat a színház munkatársa, utalva arra, hogy az átszervezéssel a fentebb sorolt állások többsége megszűnik.
Halasztást kértek
Ezután mások is felszólaltak a kulturális intézmények dolgozói közül. Volt, aki azt nehezményezte, hogy a tanácsülés előtt egy nappal értesült a fejleményekről, és hogy nem tájékoztatták őket megfelelően az átszervezésről. Tőke Ervin, valamint Szabó Soós Klára EMNP-s önkormányzati képviselők azt javasolták, hogy halasszák el a döntést a vonatkozó határozattervezetekről, mivel az érintett intézmények munkatársai tiltakoznak az átszervezés ellen. Veress Dávid RMDSZ-es önkormányzati képviselő azonban amellett szólt, hogy inkább beszéljék meg a félreértéseket, és felkérte a határozattervezetek előterjesztőit és Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, hogy tájékoztassák a jelenlévőket, hogy miről is készül dönteni a testület.
Több változtatásra lehet számítani
Ráduly Róbert Kálmán szerint az a tény, hogy a kulturális intézmények dolgozói nem voltak megfelelően tájékoztatva, jól mutatja a menedzserek és a munkatársaik közötti viszonyt. Mint magyarázta, az átszervezéssel a hivatal és a kulturális intézmények közötti együttműködést szeretnék ösztönözni. Ugyanakkor kiemelte, a polgármesteri hivatalnak törvény által szabályozott létszámkerete van, emiatt nem tudtak újabb embereket alkalmazni, holott több szakirodájuk munkaerőhiánnyal küszködik. Ilyen körülmények között hatékonyabbnak ítélték, ha megszüntetik például azokat a tisztségeket, amelyeket amúgy is nyugdíjasok töltöttek be a színháznál, és amelyekre a színháznak lehetősége van bedolgozói vagy szerzői jogdíjas szerződést kötni. Hozzátette: eredetileg 12 állást akartak megszüntetni, végül hat mellett döntöttek. A Csíki Játékszín kapcsán még megemlítette, hogy január közepén lejár Parászka Miklós szerződése a városházával, és nem tudja még, hogy ki lép a helyébe, így a színház jövőjéről majd beszélgetéseket kíván folytatni a társulat színészeivel. Jövőbeli elképzelései között szerepel még, hogy átvegyék a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház ügykezelését és összevonják a csíkszeredai társulattal, hogy ezáltal bővítsék, jobbítsák a színházi szolgáltatások minőségét.
A felszólalásokat követően a kulturális intézmények státusjegyzékének módosításáról szóló határozattervezeteket végül napirenden tartotta és jóváhagyta a testület, a három EMNP-s önkormányzati képviselő nem szavazott, Emil Buşe (PSD) tanácsos pedig tartózkodott. Az intézkedések egy része november 1-től, a többi pedig december 1-től lép érvénybe.
Iroda a Csíki Moziban
Az önkormányzati képviselők döntöttek arról is, hogy a korábban a Csíki Játékszín ügykezelésébe adott Csíki Mozi épületét visszaveszik a városháza adminisztrálásába. Ugyanis oda terveznek létrehozni egy úgynevezett „forrópontot” a hivatal kulturális irodája alatt működő 8-10 fős szervezői munkacsoporttal. Ennek tagjai többnyire a kulturális intézmények átszervezésével kerülnek a hivatalhoz, a munkacsoport létszámát pedig szükség esetén bővíteni fogják.
A Csíki Mozi épületében elképzelt iroda nyújtana többek között tájékoztatást minden turisztikai látványossággal, kulturális programmal kapcsolatosan, emellett kivennék részüket például a rendezvényszervezésben, a jegyeladásban, lehetővé tennék a jegyek online vásárlását, ugyanakkor feladatuk lenne serkenteni a város „mecénás kedvét” is. Az iroda berendezéséhez a bútorzat közbeszerzése már folyamatban van, tudtuk meg.
Az átszervezéssel jár a létszámcsökkenés
Füleki Zoltán alpolgármester a tanácsülés végén elmondta, hogy a kulturális intézmények átszervezésével melyik intézményből hány állás szűnik meg és hányat vesz át a hivatal áthelyezéssel a fentebb említett kulturális munkacsoportjába. Azt fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy utóbbi esetben az alkalmazottak bérei nem változnak. A megszüntetett állásokat pedig bedolgozói szerződéssel vagy szerzői jogdíjas szerződéssel megoldhatják az intézmények.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes esetében három kezdő táncos állást és egy betöltetlen állást megszüntettek, hárman pedig a városházához kerültek: egy személyzetis, egy művészeti tanácsadó, egy irodalmi titkár.
A Csíki Játékszínnél öt állást korábban a mozi működtetésére különítettek el, ezeket visszaveszi a város, ezekből három volt eddig betöltve. Továbbá felszámolják a jegypénztárosi, a kellékes és a súgó állásokat. A hivatalhoz kerül a társulattól még három állás: egy szervező, egy díszletes (marketinget végzett), egy ügyintéző. A Csíki Székely Múzeumtól a városházához kerül egy PR-tevékenységeket ellátó muzeológus, egy másik muzeológust pedig elbocsátanak, továbbá egy be nem töltött restaurátori állást is megszüntetnek. Székelyhon.ro

Kelemen: a román társadalom nem tudta levetkőzni a kommunista történelemszemléletet
Ünnepeinkről, a magyarokkal szembeni előítéletekről, a magyar-román államközi kapcsolatokról beszélgettünk az RMDSZ elnökével A politika belülről új kiadásában.
– Az utóbbi hetekben visszatérő témák voltak a magyar nemzeti ünnepek, egyrészt a március 15-ről szóló törvénytervezete miatt, másrészt október 23. miatt. Ünnepeinkkor rendszerint nyilvános beszédeket mondanak a politikusok, és ilyenkor nehéz újat mondani. Hogyan birkózik meg ön ezzel a feladattal?
– A magyar ünnepek általában a szabadságharcokhoz kötődnek, augusztus 20. kivételével. Ha azt nézzük, hogy a szabadság olyan emberi érték, amelyért a történelem során a népek, nemzetek mindig föllázadtak – akkor is, amikor nem a mostani nemzetfogalom létezett –, viszonylag könnyen el lehet jutni mindig a mához, a ma kihívásaihoz, és össze lehet kapcsolni a múltat a jelennel és a jövővel. De az igaz, hogy ha a március 15-i vagy az október 23-i beszédeinket megnézzük visszamenőleg sok évre, akkor látszik azokon az ismétlés is és az is, hogy az ember miként próbál úgy újat mondani, hogy azért a múltat a jövővel összekapcsolva ne beszéljen butaságokat. Nem egy egyszerű mutatvány, én ezt készséggel elismerem. Szoktunk a kollégákkal erről beszélni, főleg azokkal, akinek megadatott, hogy sok-sok március 15-én, vagy sok-sok október 23-án mondjanak beszédet. Azért nem baj, ha az embernek azon kívül, hogy politikus, van egy kis alkotói készsége, íráskészsége. Nyilván sokat lehet arról is beszélni, hogy miért kell minden egyes ünnepen a politikusoknak beszélniük. Próbálom úgy alakítani a programomat, hogy időnként kimaradjon egy-egy esztendő, hogy csak koszorúzzak, csak ott legyek, én is csak meghallgassak másokat, és ne mindig csak én beszéljek. De akkor is kihívás, mert egy beszéd az egy alkotás, és ilyen értelemben nem egyszerű.
– Idén március 15. politikai téma lett. Úgy tűnik, hogy a március 15-öt a romániai magyarság nemzeti ünnepének elismerő törvénytervezetnek semmiféle parlamenti támogatottsága nincs, vissza is került a szenátusból a szakbiztosságokhoz. Miért március 15-re esett a választás?
– Több mint másfél esztendővel ezelőtt, még a korábbi parlamenti ciklus idején fölmerült, hogy március 15-tel kapcsolatosan fogalmazzunk meg egy törvénytervezetet, hogy a tatárokhoz, a romákhoz hasonlóan legyen a magyar közösségnek is egy ünnepe. Egy bejárt utat próbáltunk mi magunk is továbbjárni, hiszen az említett két kisebbségnek már van ünnepe Romániában.
Illetve ezzel párhuzamosan még a Tokay György minisztersége alatt, Constantinescu elnöksége alatt született egy kormányhatározat, amely december 18-at az összes nemzeti kisebbség napjává teszi, ebből lett a napokban törvény. Ezeknek a kezdeményezéseknek ilyen értelemben van már hagyománya.
Azért döntöttünk március 15. mellett, mert ez a leginkább elfogadott a teljes erdélyi, romániai magyarság számára, és erről az ünnepünkről mondjuk azt, hogy a bárhol élő magyarok ünnepe. Egy olyan nemes ideához köthető, amelyet az én értelmezésem szerint nem kifogásolhatna senki, mert a szabadságról, a francia forradalom eszméiről van szó, amelyek Magyarországon 1848-ban a szabadságharc kirobbanásához vezettek. Szabadság, egyenlőség, testvériség: olyan dolgok, amelyeket minden nemzet, minden nép kért és kér maga számára. Ebben az értelemben március 15-én, amikor a magyar szabadságharc kirobban, még semmiféle etnikai konfliktusról nem beszélünk. Az, hogy később mi hogyan alakult, és hol csúsztak vagy nem csúsztak mellé, és hogyan verték át, és ki hová állt, egy nagyon bonyolult történet, de maga a forradalomnak a kirobbanása nem tartalmazott semmilyen etnikai típusú konfliktust. Ezért gondoltuk azt, hogy ez lehet az a nap, amit a románokkal is racionális érvekkel el lehet fogadtatni. Másrészt pedig 26 esztendeje ünnepeljük szabadon ebben az országban, ezért is gondoltuk, hogy nem okoz különösebb problémát a román társadalomban az elfogadottsága. Ugyanis évek óta, Constantinescu óta az államelnökök, miniszterelnökök mindig megfogalmaztak ilyen vagy olyan, hosszabb vagy rövidebb, tartalmasabb vagy inkább csak formai üzeneteket, amelyet március 15-én felolvastak románul és magyarul. Ma már ki lehetne adni egy nagy könyvet abból, hogy ki mit mondott a román politikusok közül, és utána ahhoz képest, hogy miket mondott, hogyan viselkedett. Tehát úgy gondoltuk, hogy ennek az ünnepnek az elfogadottsága a román társadalomban eléggé stabil. Illetve azt mondtuk, hogy a tatárokhoz és romákhoz hasonlóan fogalmazzuk ezt meg, ami azt jelenti, hogy azon a napon a munkaadók a munkavállalóknak adhatnak szabadnapot, és az önkormányzatok, ahol szerveznek ilyen rendezvényeket, megemlékezéseket, hivatalosan is részei lehetnek a rendezvénynek. És ezért esett március 15-re a mi döntésünk. De mondom, ez nem ennek a parlamenti ciklusnak volt a döntése, ezt a törvénytervezetet még 2016 folyamán fogalmaztuk meg, de a választások közeledtével nem nyújtottuk be, mert mindenki választási kampányban volt, a parlament alig ülésezett. Azt mondtuk, hogy megvárjuk a választásokat, és az azt követő időszakban nyújtjuk be. Ezért nyújtottuk be most tavasszal, a március 15. előtti napokban. Az, hogy hogyan viszonyul ehhez ebben a pillanatban a román társadalom, sok mindenre rávilágít, de különösen arra, hogy ezt az egész március 15-és történetet nem tudják abból az értelmezési kontextusból kivenni, amelyet a kommunista idők alatt a történelmi oktatásban beléjük vertek. Avram Iancu, a 40 ezer, magyarok által legyilkolt román, ilyen butaságokat beszélnek, annak ellenére, hogy a történészek bebizonyították, hogy az a 40 ezer román, aki kárpótlást kapott az osztrák császártól később, nem az, akiket legyilkoltak. Hiába vannak a történelmi szempontból cáfolhatatlan tények, bizonyítékok, mert a románokban benne van a Ceauşescu-időkben tanított rossz történelem, a történelemhamisítás. Ezt hozták a felszínre most, arról nem is beszélve, hogy az Unió Erdéllyel kiáltványból pontot ma hogyan értelmezik. Főleg Băsescu hathatós segítségével az az értelmezés került köztudatba, hogy ha március 15-ét Románia elismeri ünnepként, akkor ezzel Románia kimondja, hogy Unió Erdéllyel, és ez elfogadhatatlan. Az 1848-as ideákat, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget teljesen lebutították, föláldozták ilyen buta értelmezésekkel, és úgy aktualizálták azt, amit felolvastak a múzeum lépcsőjén, mintha az ma történne, mintha ma olvasnák fel valahol és mai törekvések lennének pontszerűen. Próbáltunk sokféleképpen érvelni, próbáltuk elmondani azt, hogy 1848-ban hol volt Románia, hol volt Erdély, hol volt Magyarország. Próbáltuk elhelyezni az akkori kor történelmi és politikai kontextusában, korrektül, viszont a racionális érveknek egyre kevesebb helye van. Egy ilyen feltüzelt, felfokozott nacionalista hangulatban a racionális érvek szinte senkire nincsenek semmiféle hatással, mert az érzelmi hangulat sokkal erőteljesebb, elnyom mindenféle észszerűségi követelményeknek megfelelő vitát. Egyelőre annyit tudtunk elérni, hogy most meghosszabbítottuk a hallgatólagos elfogadási határidőt, mert a szenátus az első ház, illetve a tervezetet visszaküldték a szakbiztottságba. Elhangzott az is, hogy keressünk egy más dátumot, és akkor elfogadják. Hát ez nem így van, hogy akkor kezdünk a törvénykönyvbe keresgélni dátumokat, és amelyik nekik tetszik, azt mi elfogadjuk. Nem vagyok én ma túlságosan optimista, hogy a szenátusban ebben az időszakban ebből pozitív döntés születik, bár a szakbizottsági jelentés, amely a plenáris ülés elé került, az elfogadásról szól. De ez még júniusban készült, azóta a PSD és az ALDE is meggondolta magát, hiszen mindig, amikor ez napirendre került, vagy szóba került, akkor a liberális párt és Băsescu pártja nagyon agresszíven támadták a szociáldemokratákat és az ALDE-t, hogy magyarbérencek, nemzetárulók, az ország érdekeit elárulják, elszakítják Erdélyt, és ettől megijedtek, megijednek. Az USR-ben láttuk azt, hogy van egy nagyobb nyitottság, az ideiglenes elnökük, Elek Levente írt egy levelet a szenátusi frakcióhoz, amiben arra kéri a frakciót, hogy támogassák ezt, mert ebben nincs semmi elvetni való. A frakciónak egy része, úgy értettük, hogy támogatná, de ez azért kevés.
Elindítottunk egy frakciókkal való egyeztetést is, a szenátusi frakcióvezetőnk egy történészkollégával, Novák Csaba Zoltánnal és egy másik szenátor kollégával már volt az ALDE frakcióban, és a frakció előtt érveltek a múlt héten. A frakcióval való beszélgetés után az ALDE-sek azt mondták, hogy az ő részükről ez után a beszélgetés után nincs semmiféle kifogás, de hát ők nyolcan vannak. Következik egy hasonló beszélgetés a PSD frakcióval is, próbáljuk megértetni velük, hogy ez miről szól, utána az USR-vel is és a PNL-vel is. A PNL szenátusi frakciójával körülbelül 10-12 nap múlva lesz ez a találkozó, ahol próbáljuk elmondani, hogy ez a törvénytervezet a románoktól nem vesz el semmit, nem bántja a románokat, a románok jövőjét sem erkölcsi, sem szellemi, sem anyagi értelemben nem rövidíti meg. Március 15-e maga, amikor kitört a szabadságharc, nem etnikai konfliktusokról szólt – hasonló érveket próbálunk felhozni, aztán meglátjuk. A képviselőház a döntő ház ebben az esetben, és az is megtörténhet, hogy 2018-ban egy fiókban marad, ha úgy látjuk, hogy nem érdemes továbbvinni, és megvárjuk, hogy talán egy békésebb, barátságosabb pillanatban beszéljen erről a képviselőház. Ma valóban nagyon erős érzelmi, nacionalista hangulatot kreáltak a törvény körül is.
– Ebben a hangulatban, ha egy ilyen, alapvetően sokkal inkább szimbolikus, mintsem kézzelfogható eredményeket hozó törvény kapcsán is ekkora problémák vannak, mennyire működhet egyáltalán az a parlamenti együttműködés, amelyet a PSD-ALDE kötött az RMDSZ-szel annak idején?
– A parlamenti együttműködésnek az egyik lényeges része, hogy sem az egyik, sem a másik oldal részéről nem tartalmaz konkrét tervezeteket. Hogy ez jó vagy rossz, az vitatható. Ezért van az, hogy minden egyes kérdésben egyeztetni kell. Ha meg tudunk egyezni, akkor támogatjuk azt, amit előterjesztenek, és fordítva, ha meg tudunk egyezni, akkor támogatják azt, amit mi beterjesztünk, ha nem, akkor nem. Mivel nekik nincs szükségük a mi szavazatainkra feltétlenül, nélkülünk is megvan a többségük, ezért ez a parlamenti megállapodás egy sokkal lazább keret, mint ami akkor lenne, ha nélkülünk nem tudnának többséget alkotni, nem tudnának kormányozni. Tulajdonképpen ez egy eszköz, egy fogódzó, amibe nap mint nap, ha valamit akarunk, vagy ők akarnak valamit, akkor bele lehet fogódzkodni, meg lehet tölteni tartalommal, vagy teljesen üres maradhat, és akkor sem történik semmi. A március 15-ével, és általában a kisebbségi nemzeti kérdéssel kapcsolatosan pedig úgy gondolom, hogy mindenek előtt ahhoz kell fordulni, aki a többséget adja, de ez az ügy nem kizárólag ez a PSD, az ALDE, vagy az aktuális parlamenti többség dolga. Mert ez a román társadalomnak a dolga, a román többségnek a dolga. A többség felelőssége az, hogy mi történik a vele együtt élő nemzeti kisebbséggel, a mi esetünkben a magyarokkal. Ezért szólítjuk meg mi az USR-t, ezért szólítjuk meg a PNL-t, és ezért próbálkozunk a Băsescu-féle párttal is, és nemcsak ebben az ügyben. Akkor is, amikor a nyelvhasználati törvényről van szó, és akkor is, amikor más ügyekről van szó. Mert nem hiszem, hogy ezt valamelyik oldal kisajátíthatja, a kormányoldal vagy ellenzék. (Azért mondom, hogy kormányoldal, és nem baloldal, mert a PSD egyre távolabb van attól, hogy baloldalinak nevezhetnénk, és a liberális párt már régóta távol van attól, hogy liberálisnak lehessen őket nevezni. Az csak ott maradt a nevükben, hogy liberális.) Amikor március 15-ről beszélünk, azt várnám el, hogy egy ilyen kérdés mellé mindkét oldal álljon oda, és ha vannak fenntartásaik, akkor azt meg kellene beszélni. De nem hiszem, hogy ezt mindig a kormányon lévő oldallal kellene megbeszélni. Ez elvezethetne oda, hogy egy adott pillanatban a kisebbségi kérdést, a magyar ügyet kiemelhessük a napi politikai harcokból a többség-kisebbség, ellenzék-kormányoldal háborúból, mert ez egy folyamatos belpolitikai harc, nem csak nálunk, máshol is. Se ez nem ma fog megtörténni, nincsenek nekem sem illúzióim. Az elmúlt időszakban számtalan olyan eset volt, ahol a PSD-ALDE kezdeményezéseit mi nem támogattuk, és a következő időszakban is lesznek olyan kérdések, ahol nem fogjuk támogatni az ő kezdeményezéseiket, mert úgy gondoljuk, hogy nem szolgálják a közjót. Például az áfával kapcsolatos beterjesztésüket nem fogjuk támogatni, mert nem tartjuk jónak, nem tartjuk helyesnek. Ez így fog működni a továbbiakban is, függetlenül attól, hogy van vagy nincs parlamenti megállapodás. Ha kérnek támogatást valamihez, megnézzük, hogy a mi szempontjaink szerint a közjót, az általános érdeket, a magyar közösség érdekeit szolgálja vagy nem, ha szolgálja, akkor megszavazzuk, ha nem szolgálja, akkor nem szavazzuk meg. Így állunk hozzá ebben a pillanatban ehhez a parlamenti együttműködéshez, és meglátjuk a parlamenti ülésszak végén, december végén, hogy hogyan folytatjuk. Én a parlamenti ülésszak alatt ezt nem szívesen vitatnám, tárgyalnám újra. Szeptember elején hoztunk egy döntést, az december végéig érvényes.
Persze, előállhat egy olyan helyzet menet közben is, amikor az ember azt mondja, hogy eddig volt és nem tovább, de minden héten arról beszélni, hogy akkor fenntartjuk/nem tartjuk fenn, széttépjük/nem tépjük szét, fölmondjuk/nem mondjuk föl, ahhoz hasonlítana, mint amit, nagyon rosszul, ’96-’97-’98 táján minden héten vitattunk, hogy bent vagyunk vagy kint vagyunk, maradunk vagy megyünk. Ezzel töltöttünk el másfél-két esztendőt az első kormányzási időben. Nem lehet ezt így csinálni.
– Miközben a romániai politikában egyre nagyobbak a szakadékok a románok és a magyarok között, diplomáciai szinten mintha egyre közelebb kerülne Magyarország és Románia, legalábbis a külügyminiszterek egyre gyakrabban találkoznak. Valós ez a közeledés, vagy csak a véletlen hozza azt, hogy idén a korábbinál több kétoldalú találkozó volt?
– Azért annyi véletlen nincsen, hogy ilyen gyakran találkozzanak a külügyminiszterek. Azt gondolom, hogy ez a normalitás felé vezető út, mer ha megnézzük az egymással szomszédos európai államokat, hogy például Hollandia, Belgium, Franciaország, Németország, Spanyolország bármelyik szomszédjával milyen gyakran találkoznak a kormányzati szereplők, a vezető politikusok, akkor az a természetes, hogy szinte hetente, kéthetente, háromhetente találkoznak. Ha dolguk van, és nem telefonon akarják megbeszélni, akkor beülnek az autóba, fölülnek a repülőgépre, megbeszélik, visszaülnek a repülőgépre, és hazamennek, és az egészet egy fél nap alatt letudták. Közép-Kelet-Európában is ez kellene normális legyen, függetlenül attól, hogy kinek mi az álláspontja egy-egy globális kérdésben. A regionális együttműködésnek sok politikai-gazdasági érdeket kell kielégítenie, és ha ezeket az érdekeket össze lehet hangolni, akkor mindenki nyer. Nyernek belőle a románok, a magyarok, csehek, lengyelek, horvátok, szlovénok, osztrákok, mindenki. Én hiszek a közép-kelet-európai együttműködések erősítésében. Ennek a térségnek az érdekeit meg kell tudni jeleníteni az Európai Unióban, amikor lehet, együtt, amikor nem lehet, akkor külön. A Három Tenger Kezdeményezés is, amiről nagyon keveset beszélünk, nem csak egy jószomszédi és biztonságpolitikai kérdés, az egy nagyon komoly gazdaságpolitikai együttműködés lesz, amennyiben a működése kiteljesedik, és tartalommal fog megtelni. Ezért én azt gondolom, hogy az lenne a normális, hogy ne csak a külügyminiszterek találkozzanak, hanem a miniszterelnökök, miniszterek, államtitkárok, szakpolitikusok, szakértők is, hisz az elmúlt esztendőkben, úgy 2011-től errefele, annyira megromlott a viszony, elmérgesedett, vagy megszakadt a kapcsolat, hogy az nem normális. Nem lehet azt természetesnek venni, hogy eddig nem találkoztak, és csodálkozni azon, hogy mi a fene történt, hogy most találkoznak. Bízom benne, hogy azok a gesztusok, az a nyitás, amit egyik fél is, másik fél is, ilyen vagy olyan formában megfogalmazott, tartós lesz. Nem lesz egyszerű a bizalmat visszaépíteni, ezt elismerem. Nem lesz egyszerű az elrontott dolgokat helyrerakni, de, ha el sem kezdik, akkor azok tovább romlanak. És én nem hiszem, hogy ez érdeke lenne a románoknak, vagy érdeke lenne a magyaroknak, rólunk nem is beszélve. Nekünk, erdélyi, romániai magyaroknak nem az az érdekünk, hogy a két állam folyamatos vitában, feszültségben, neadj’isten, konfliktusban éljen.
– Érdekes követni azt, hogy az, ami a politikában történik, hogyan szivárog vissza a társadalom szintjére. Az Elie Wiesel Kutatóközpont időnként megrendel egy olyan kutatást, amiben azt vizsgálja, hogy a különböző kisebbségekhez hogyan viszonyulnak a romániaiak, és most azt tapasztaljuk, hogy 2015-höz képes a magyar kisebbséggel szemben elutasítóbbak a romániaiak. Furcsa számomra, hogy a bukarestiek körében mennyire nagy a magyarokkal szembeni elutasítás szintje.
– Szociológusoktól kellene megkérdezni a magyarázatnak a különböző részleteit. Én azt gondolom, hogy a nagyon aktív bukaresti fiatal és középkorú társadalmi réteg sok tévét néz, Realitateát, Digit, Antena 3-at. Ezekből most már jóideje a magyarellenesség, a magyarok iránti antipátia ömlik. Ők a bukaresti társadalom legaktívabb rétege, a manipuláció őket sokkal hamarabb eléri. És nem élnek együtt a magyarokkal, mint mondjuk itt, Erdélyben, talán ez az egyik magyarázata, de nem biztos, hogy az egyetlen magyarázata. Ennek a jelei már jó ideje látszanak, ezt érezzük, mondjuk. A másik, amivel nem szembesül minden nap a polgár, de például a parlamentben mi látjuk, hogy az erdélyi román képviselők többsége az, párttól függetlenül, akik a legkevésbé akarják elfogadni például azt, hogy március 15-tel kapcsolatban lehet hozni egy jó döntést. A délieket ez különösebben nem érdekli, velük ebben az ügyben vagy a nyelvhasználat ügyében hamar szót lehet érteni, mert ott ezt nem kell alkalmazni, Alexandriában senki nem fog magyarul beszélni az önkormányzatban, és március 15-ét sem fogják valószínűleg megünnepelni Alexandriában az ott élő magyarok. Az erdélyi képviselők azok, akik folyamatosan bombázzák a pártvezetést, hogy nem, nem és nem. Ezzel az elmúlt hetekben, hónapokban nagyon gyakran találkoztunk, és próbáljuk meggyőzni őket, a beszterceiket, a hunyadiakat, a brassóiakat, a Fehér megyeieket, helyenként a Kolozs megyeieket, Marosról nem is beszélve, hogy urak, hölgyek, évek óta együtt ünnepeljük, eljösztök, koszorúztok, beszédet mondtok március 15-én, fölolvassátok a miniszterelnök, az államelnök üzenetét, akkor most miről van szó, mi történt? Van egy ilyen típusú probléma is, amivel szembesülünk. Az Elie Wiesel központ felmérése engem is elgondolkodtatott. Van egy csomó olyan eleme, amiről a következő időszakban a politikusoknak, a társadalomkutatóknak, politológusoknak érdemes lenne alaposabb beszélgetéseket, elemzéseket végezni, mert azt mutatja, hogy a román társadalom többnyire azokat a kisebbségeket fogadja el, amelyek létszámban nagyon-nagyon lecsökkentek. Velük kapcsolatosan a bizalom nagyobb, vagy az ellenszenv kisebb. Azokat, akik nagyobbak vagyunk, és a befolyásunk érezhető, nem fogadja el. A romákat sem, de őket más okból. És azokat nem fogadja el, akikkel nem találkozott soha, de akikről hallotta, hogy esetleg bánthatják a román embert. Ezekre koherens magyarázatot adni és orvoslást találni nem egy egyszerű mutatvány.
– Egy politikai pártnak van-e lehetősége egyáltalán, hogy a társadalomban pozitív változásokat idézzen elő ezzel kapcsolatban?
– Önmagában nincs. Azt mondani, hogy a politikusok mindenhatóak, és csak azon múlik, hogy ők meg akarják-e változtatni a társadalmat, vagy nem, szerintem hiba. De a politikusoknak – a mi esetünkben az RMDSZ politikusainak, önkormányzati és parlamenti képviselőinek – próbálniuk kell minden esetben a párbeszédet újrakezdeni, próbálniuk kell érvelni, próbálniuk kell a bizalmi szintet ha nem is országosan, egyből, de helyenként, pontszerűen növelni, különböző társadalmi rétegekkel találkozva. És ebben jó lenne, ha minél nagyobb szerepet vállalna az értelmiség is. Nem úgy, hogy a politikai vitákban részt vegyenek, hanem úgy, hogy írjanak románul, vitázzanak románul, ne csak a politikusoktól várják el, hogy ezt a feladatot elvégezzék. De ez a román oldalról is ugyanígy igaz. Mostanában sokszor mondtam, de régóta gondolom, hogy talán ma sokkal célravezetőbb lenne az erdélyi románokkal intenzívebb párbeszédet folytatni. Ez nem azt jelenti, hogy a bukarestiekkel, a déliekkel vagy a moldvaiakkal nem kell beszélni, de talán most, a centenárium közeledtével, ebben az időszakban, a nyitottabb erdélyi románokkal – mert nem mindenki az – intenzívebbé kellene tenni a társadalmi párbeszédet minden szinten. Ez nem a politikusoknak a kiváltsága. A politikusok a parlamentben beszédeikkel, a törvényekkel, azzal a kis befolyással, amivel rendelkeznek (mert ma már nem akkora a politikusok befolyása, mint a 90-es években) javíthatnak vagy ronthatnak a helyzeten. Sajnos, az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a felkorbácsolt, feltüzelt nacionalizmussal inkább rontanak. Azzal, hogy minden nap minden tévéadásban azt a látszatot akarják kelteni, hogy a magyarok el akarják szakítani Erdélyt, hogy a magyarok rosszat akarnak a románoknak, hogy a magyarok mindig csak bajt okoznak, hogy a magyarok a román társadalom biztonságát veszélyeztetik, azzal nem segítik a közeledést. És amikor ebbe akadémiai szinten is bekapcsolódnak román emberek, az hihetetlenül problematikus. Lehet az RMDSZ-t vádolni, hogy elrontja vagy elrontotta, nem teszi helyére a dolgokat vagy nem javítja, de nem hiszem, hogy az elmúlt időszakban mi lettünk volna azok, akik a magyarellenességet szítottuk. Voltak olyan kijelentéseink, amelyek a románoknak nem tetszettek, de azokat soha nem a sértés szándékával mondtuk.
– A tévén keresztül nézve valóban úgy tűnhet, hogy a parlamentben folyamatos konfliktushelyzet van a magyarok és a románok között.
– 15-20 percig kérdezgetnek a tévések a parlament folyosóján, én nagyon türelmesen, nagyon őszintén elmondom, mi a véleményünk gazdaságpolitikai kérdésekről, a gáztőzsdéről, mindenféle egyéb ügyekről. Utána semmit nem játszanak be, csak azt az egy dolgot, hogy nem szavazzuk meg a TVA-t, és összevesztünk a PSD-ALDE-val. Egy 15 perces beszélgetésből csak azt az egy dolgot bejátszani engem semmi másról nem győz meg, csak arról, hogy van egy nagyon erős manipulatív szándék. Feszültségkeltés, feszültségkeltés, feszültségkeltés. Transindex.ro

Szégyen: az RMDSZ támogatta, hogy büntetett előéletű is lehessen elnökjelölt
Leszavazta hétfőn a PSD, az ALDE és az RMDSZ a szenátus jogi bizottságában a PNL és az USR javaslatát, amely megtiltotta volna a büntetett előéletű személyeknek, hogy induljanak az államfőválasztáson.
A tervezet az államfő megválasztását szabályozó 2004/370-es törvényt módosítaná és kimondja, hogy nem indulhatnak az elnökválasztáson olyan személyek, akik a jelöltség benyújtásáig jogerősen elítéltek egy büntetőperben.
A testület hét nem és négy igen szavazattal utasította el a kezdeményezést, amelyet csak a két ellenzéki párt szenátorai támogattak.
A tervezetet a szenátus közigazgatási szakbizottságában is leszavazták. Következik a vita a felsőház plénumában, majd a javaslat átkerül a képviselőházhoz.
Jelenleg a legmagasabb tisztségben levő büntetett előéletű személy Liviu Dragnea PSD-elnök, akit 2015 áprilisában két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Traian Băsescu államfői tisztségből való felfüggesztésére kiírt 2012-es népszavazáson elkövetett választási csalás miatt. Dragnea ellen egy másik ügyben is bűnvádi eljárás folyik: a DNA azzal vádolja, hogy még a Teleorman megyei tanács elnökeként befolyását latba vetve közbenjárt a megyei PSD-szervezet két alkalmazottja munkaviszonyának meghosszabbításáért. Főtér; itthon.ma/erdelyorszag

Több ezren tüntettek az országban és Kolozsváron
Az igazságszolgáltatási jogszabályok tervezett módosítása, továbbá más törvénytervezetek, a politikusok és a kormányzó pártok ellen tüntettek vasárnap délután és este Bukarestben valamint az ország több nagyvárosában. A hírügynökségek jelentése szerint a fővárosban este nyolc órakor már húszezres tömeg tiltakozott a kormány ellen, és követelte az igazságügyi minister lemondását, majd a tüntetők elindultak a kormány épületétől a parlament épülete felé.
Szintén sok embert sikerült mozgósítani az ország több más nagyvárosában: Nagyszeben központjában körülbelül kétezren gyűltek össze és a Szocáldemokrata Párt elleni jelszavakat skandáltak; több százan tiltakoztak a „tolvaj kormány” ellen Ploiesti és Jászvásár központjában, előrehozott választásokat követelve; Konstancán körülbelül 200, Besztercén néhány tíz tüntető gyűlt össze, Temesváron pedig már közel 700 személy, a felszólalók pedig azt hangoztatták, értse meg a kormány, hogy Romániában az erőt a nép képviseli.
Kolozsváron egyes becslések szerint körülbelül négyezer ember gyűlt össze, kezdetben a Főtéren, majd a tavalyi téli tüntetésekhez hasonló útvonalat járták be. Délután hat órakor kezdtek gyülekezni a tiltakozók, a Facebook közösségi portálon szervezett esemény iránt több mint 12 ezer ember mutatott érdeklődést, és közel négyezren jelezték részvételi szándékukat. A szervezők arra buzdítottak, hogy senki ne várjon csodákat vagy változást egyik napról a másikra, épp ezért ne csüggedjenek el hamar, és ne veszítsék szem elől a tiltakozás célját valamint okát: az igazságszolgáltatási törvénymódosítás már a parlament előtt van, meg kell tehát akadályozni, hogy korrupt politikusok ellenőrizzék az igazságszolgáltatást. A törvénymódosítással az is lehetővé válna, hogy akár egy köztörvényes bűnöző is államelnök lehessen – írták a szervezők. Hasonló tiltakozást november 9-ére és 12-ére is szerveznek. Szabadság (Kolozsvár)

Román képviselő: Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem
Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem – állította hétfőn közreadott közleményében Răzvan Rotaru, a bukaresti kormány vezető erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) Botosani megyei képviselője, hozzátéve, hogy pártja számára kizárólag Románia létezik, és a PSD sosem támogatná valamely régió autonómiáját.
A képviselőház külügyi bizottságának tagja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltlistáján parlamenti mandátumhoz jutott Biró Zsolt képviselőnek, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének egy múlt heti Facebook-bejegyzésével szállt vitába, amelyről az Agerpres hírügynökség is beszámolt. A magyar képviselő a katalán függetlenedési kísérletre érkezett reakciókból azt a következtetést vonta le, hogy Európa nem támogatja az elszakadást, de az autonómiát igen. Hozzátette: a kisebbségek ügyét a nemzetállamok keretében kell rendezni, a megoldás pedig az autonómia, a romániai magyarság is száz éve erre vár.
„Az európai nemzetállamok viszonyulását figyelve megállapítható, hogy azt, amit mi Erdély és különösen Székelyföld tekintetében mindig is hangsúlyoztunk, most az európai politika szereplői is egyre nyíltabban hangoztatják, nevezetesen azt, hogy az autonómia legitim, pozitív, és biztonságpolitikai szempontból stabilitást jelent; az egyoldalú területi elszakadás pedig negatív, illegitim és biztonságpolitikai szempontból instabilitást generál” – írta közösségi oldalán az MPP elnöke.
Răzvan Rotaru a PSD által közreadott állásfoglalásában arra emlékeztet: Románia nem szövetségi állam, nem régiók alkotják, mint más európai államokat.
„Azt üzenem Biró Zsoltnak és kollégáinak, hogy Erdély azonos Romániával, és Románia azonos Erdéllyel. Székelyek nem léteznek és Székelyföld sem. Romániában csak – különböző etnikumú – román állampolgárok léteznek” – szögezte le a PSD képviselője.
Hozzátette: az Egyesült Államoktól az Európai Unió valamennyi tagjáig minden állam Spanyolország részének tekinti Katalóniát, és nem ismeri el függetlenségét, Románia pedig mindig is egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam marad.
„Arra kérem az országunk történelmében jártas RMDSZ-eseket: magyarázzák el Biró Zsolt képviselő kollégának, hogy nem létezik semmilyen Székelyföld, csak Hargita és Kovászna megye, valamint magyar etnikumú román állampolgárok” – írta közleményében Rotaru, felhívást intézve az RMDSZ-hez, hogy ne szítson mesterséges vitát az autonómiáról a román és magyar etnikumúak között a többségében magyarok alkotta közösségekben. MTI; itthon.ma/erdelyorszag