Népszámlálás: további magyar térvesztés Maros megyében
Újabb harmincezer fővel csökkent a magyarság létszáma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint Maros megyében. Marosvásárhelyen 42,8 százalékra csökkent a számarány, ami 2001-hez képest közel négy százalékos térvesztés.
A statisztikai adatok szerint Maros megye lakossága 1990 után, népszámlálásonként 30-30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek ezen a vidéken. Mára ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nem csak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka az. Abszolút számokban ez még így is kétszázezernél valamivel több. Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57.532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70.108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent. A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt az arány. Hasonló a tendencia a két, nemrég városi rangra emelt településen, Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya.
A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság lefele ívelő számarányát kommentálva Brassai Zsombor RMDSZ-elnök érdeklődésünkre úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos jelzés, miszerint a számlálóbiztosok hibát hibára halmoznak, arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez. Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát.
Kérdésünkre, hogy a 2000-es polgármester-választáson elveszített Marosvásárhely még visszanyerhető-e a maga 42,8 százalékos magyarságával, Brassai Zsombor határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Nép, számlálás és… gyanú
20 millióan vagyunk, kürtölte a sajtó múlt héten, a 2011-es népszámlálás végleges eredményei ismertetésénél. Pontosabban, 20,12 millióan, noha tavaly csak 19,04 millióan voltunk, legalábbis ugyanannak az országos statisztikai hivatalnak az előzetes eredményei szerint.
Egy év alatt ilyen-olyan egyéb nyilvántartásokból (lakossági nyilvántartó, nyugdíjalap, szociális nyilvántartás, iskolai regisztrációk stb.) valahogy sikerült összeszedni még 1,08 millió embert országos szinten. Nem 108 000-t, hanem annak tízszeresét, 1,08 milliót!
Nem semmi „teljesítmény”, nyilvántartásokból összeszedni egymillió olyan embert, akit a népszámlálók fizikailag nem találtak meg. Kétségtelen, 2011 őszén a népszámlálók nem jutottak el mindenkihez, maradtak olyanok is, akiket nem számláltak meg. Az előzetes adatokat szinte minden országban korrigálják az egyéb nyilvántartásokkal, az előzetes és a végleges eredmények között szinte mindig van némi eltérés. De ekkora, több mint egymilliós? Plusz vagy mínusz 100-200 ezer még belefér a hibahatárba, az egymillió azonban gyanús.
A demográfiai tendenciák nem igazán támasztják alá a 20,12 milliós végső számot. 1992 és 2002 között Románia lakossága 22,81 millióról 21,68-ra csökkent, vagyis 1,13 millióval, 2002 óta viszont „csak” további 1,56 millióval. A tavaly közölt előzetes eredmények szerint az apadás 2,64 milliós volt 2002-höz képest.
Holott az utóbbi évtizedben a negatív népszaporulat felerősödött az előzőhöz képest, a születések és elhalálozások közötti különbég egyre nagyobb az utóbbi javára, aminek a népesség csökkenésének fokozott mivoltában kellene tükröződnie.
Ennél még jelentősebb tétel a kivándorlás, e téren összehasonlíthatatlanul nagyobb a különbség a két évtized között, hiszen a tömeges kivándorlás jóformán 2002 után indult be, amikor az EU országai törölték a vízumkötelességet Romániával szemben. A jelentős adminisztratív akadályok révén azelőtt jóval kevesebben vándoroltak ki, elsősorban a nemzeti kisebbségek és a tanultabb réteg, 2002 óta viszont az egyszerű nép, az „ország talpa” hagyta el az országot tömegesen, az előző évtizednél összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben. Mindezek ellenére a hivatalos végeredmények szerint a népesség csökkenése alig haladná meg az előző évtized szintjét.
Nemcsak a lakosság abszolút számának „gyors” statisztikai szaporulata 19,04-ről 20,12 millióra röpke egy év alatt gyanús, hanem az összetétele is.
A tavalyi előzetes adatok szerint a magyarság száma 1,238 millió volt országosan, most viszont csak 1,227 millió. Hová tűnt el 11 000 magyar a statisztikából, úgy, hogy az 1,08 millió fölfelé való korrigálás nem a megkérdezettek személyes nemzetiségvállalása alapján történt, hanem papírok alapján, vagyis etnikai, nyelvi és vallási információk nélkül!
Ez csupán egy olyan furcsaság, ami szembetűnő a tavalyi előzetes és a múlt heti végleges adatok összevetésénél, a magyarság aránya mindkét esetben 6,5%, egy árnyalatnyival kisebb a 2002-ben regisztrált 6,6%-hoz képest.
Az ortodoxok aránya viszont jóformán változatlan maradt (pontosabban 86,8-ról 86,5-re csökkent) a statisztika szerint, holott az utóbbi évtizedben gomba módra szaporodtak el a neoprotestáns gyülekezetek, s szinte minden román falúban találni baptista, pünkösdi, vagy egyéb neoprotestáns imaházat, ami egy évtizeddel ezelőtt inkább a városokra és a nagyobb községekre volt jellemző. Az ortodoxok száma mégis csak minimálisan csökkent. Hogyan lehetséges?
Olyankor, amikor az ortodox egyház nem győzi magát román nemzeti egyháznak nyilvánítani – még a készülő alkotmányba is így vétetné be magát –, és az állami (azaz köz)pénzekből építené meg a nemzet katedrálisát – az egyház adómentessége ellenére! –, aligha jön rosszul a 86,5%-os statisztika!
Akárcsak a 20,12 milliós össznépesség Románia EU-s céljaihoz. Hiszen az EU-s pénzalapokat és az Európai Parlamenti helyeket lakosságarányosan osztják el.
Vonalat húzva, mekkora is valójában Románia állandó lakossága?
19 vagy (egy híján) 20 millió?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

A magyar a legnagyobb nemzeti kisebbség Romániában
A magyar és a roma lakosság a legtöbb tagot számláló kisebbség Romániában a 2011-es népszámlálás csütörtökön közzétett végleges eredményei szerint. A magyar nemzetiségű lakosság 1 227 600 tagot számlál, a lakosság 6,5%-át téve ki, a magukat romának valló személyek száma 621 600 (3,3%).
A Románia stabil lakosságát kitevő 20 121 641 személy közül összesen 18 884 000 személy nyilatkozott nemzetiségéről a 2011. október 20-án zárult népszámláláson, tekintve, hogy a nemzetiségre, anyanyelvre és vallásra vonatkozó kérdésekre nem volt kötelező válaszolni – jelentette be csütörtökön az Országos statisztikai hivatal (INS).
A 2011-es népszámláláson 16 792 900 személy vallotta magát románnak, azaz a lakosság 88,9%-a.
A magyar lakosság népszámláláskor rögzített száma 1 227 600 volt (6,5%), míg a magukat romának vallók száma 621 600 volt (3,3%).
A 2002-es népszámláláshoz képest 2,5-ről 3,3 százalékra emelkedett a roma nemzetiségű lakosság aránya, míg a német nemzetiségű lakosság aránya 0,28-ról 0,20 százalékra csökkent.
A következő etnikai közösségek esetében rögzítettek 20 000-nél magasabb létszámot: ukrán – 50 900, német – 36 000, török – 27 700, lipován-orosz – 23 500 és tatár – 20 300 személy.
Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre szabad akaratából 18 891 600 személy válaszolt: 90,9 százalékuknak román az anyanyelve, 6,7 százalék magyar anyanyelvűnek vallotta magát, 1,3 százalék romának, 0,3 százalék ukránnak.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Népszerűtlen szakközépiskolák
Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat.
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára szerint nyilvánvaló, hogy az egyre népszerűtlenebb szakközépiskolai oktatás is sürgős reformra szorul. "Jobban elő kellene készíteni a szakközépiskolákat, biztosítani a gyakorlati órák feltételeit, korszerű műhelyeket kellene felszerelni, meg kell győzni, hogy a szülőket, bizonyosodjanak meg, hogy valóban komoly oktatás zajlik – mondta a Krónikának Király. – Jelenleg a szakközépiskolák félkész állapotban vannak, így nehezen lesz előrelépés. A a technikai jellegű gimnáziumi osztályokban olyan képzést kell biztosítani, hogy akik azt elvégzik, jól képzett szakmunkások legyenek, rendelkezzenek a képesítésnek megfelelő szaktudással."
Király András szerint a tantervben is eltolódás tapasztalható az elméleti szakoktatás felé, így a szakiskolákból kikerülő fiatalok nem rendelkeznek megfelelő szakmai tudással. "Ezt az ellentmondást kell feloldani, hiszen jelenleg a szülők azt gondolják, a szakiskolában sem tanul szakmát a gyerek, a gimnázium legalább olyan felkészülést biztosít, hogy az onnan kikerülő diákokból még bármi lehet" – mutatott rá az államtitkár.
Maros megye: házról házra járnak
"Nem keresettek a szakiskolák, úgy látszik manapság senki nem akar kétkezi munkás, jó szakember lenni" – jelentette ki lapunknak Illés Ildikó. Maros megye helyettes főtanfelügyelője elmondta, mindössze a marosvásárhelyi Elektromaros, Gheorghe Şincai és Traian Vuia szakiskolákban teltek be a helyek, az építkezési és faipari szakközépiskolák kevés jelentkezőt vonzották. Mi több, előbbit a bezárás veszélye fenyegeti, míg a faipari iskolát csak a kémiai gimnázium felszámolásával és az osztályok átköltöztetésével tudták megmenteni.
Eredetileg úgy tervezték, az Emil Dandea nevét viselő iskolát mindössze más épületbe költöztetik, de a helyi önkormányzat határozatát a tanfelügyelőség döntése felülírta. Még rosszabb a helyzet vidéken, például a sáromberki mezőgazdasági szakiskolában, ahol Illés elmondása szerint egy pedagógusnak kellett házról házra járnia, és a nyolcadik osztályos pótvizsgán átment gyerekeket kapacitálnia, hogy oda iratkozzanak.
Folyamatos a lemorzsolódás
Kovászna megyében a tervezettnél nyolccal kevesebb szakközépiskolai osztály indul, az esti tagozat iránt alig volt érdeklődés, így a beiskolázási tervben szereplő öt osztály helyett csak egy alakul meg – tudtuk meg a tanfelügyelőségtől. A 71 nappali tagozatos osztályból idén háromról mondott le a tanfelügyelőség, a csökkentett óraszámú nappali tagozaton a betervezett két osztály helyett csak egy indul a szeptember 16-án rajtoló új tanévben. Az elosztás utolsó szakaszában még 350 gyerek kellett iskolát válasszon.
A megyei tanfelügyelőség jelezte, a roma gyerekek körében egyre nagyobb a lemorzsolódás, és bár a szegényebb diákoknak havi ösztöndíjat biztosít az állam, sokan még így sem végzik el a kötelező tíz osztályt. Az elmúlt tanév kezdetén például több mint 800 diák kapta ezt az ösztöndíjat, a tanév végére már csak 270-en maradtak.
Keresztély Irma főtanfelügyelő a Krónikának elmondta az oktatási minisztérium a kilencedik osztályok létszámára vonatkozó rendelete miatt hátrányba kerültek a szakiskolák, a szaktárca ugyanis elrendelte, hogy a kilencedik osztályok legtöbb 29 fős létszámmal alakulhatnak meg, ez lehetővé tette, hogy az elméleti gimnáziumi osztályokba még egy-egy diák beiratkozzon, ami például Kovászna megye szintjén két osztálynyi diákot jelent. "A fiatalokat és a szülőket elsősorban a gimnáziumok vonzzák. Egyértelmű, hogy az elméleti iskolák elszívják a diákokat a szakiskoláktól, legalább két osztály veszett el ilyen módon" – jegyezte meg a főtanfelügyelő.
"Veszély fenyegeti a szakoktatást!"
Hargita megyében mintegy hét osztálynyi, vagyis több mint 200 gyerek választott osztályt az utolsó beiratkozási fordulóban, ez sokat javított a helyzeten, mondta el a Krónika megkeresésére Hodgyai László tanfelügyelő. "Ezzel az utolsó fordulóval helyrebillent valamelyest a helyzet, olyan gyerek is volt, aki részt vett az egységes felmérőn és mégis csak utolsó percben jelentkezett kilencedik osztályba. Reméljük a legtöbb osztály megalakul, hiszen még szeptember 16-ig felébredhetnek a szülők és a gyerekek. Törvény kötelezi a tanintézeteket, hogy utolsó percben is beírják a tanulókat"– mondta Hodgyai László.
Zetelakán például meghirdetett kilencedik osztályba a nyár folyamán nem volt egyetlen jelentkező sem, az utolsó beiratkozási forduló azonban megmentette a helyzetet, így megalakulhat az osztály. Ditróban és Balánbányán is kevés a kilencedikes, de reménykednek, hogy utolsó pillanatban megalakulhatnak a szakközépiskolai osztályok. Hodgyai László is úgy véli, a szakoktatás továbbra veszélyben van, mivel a szülők és a diákok inkább a gimnáziumokba iratják gyereküket.
"Hibás a rendszer"
Nagy-Máté Enikő, a Bihar megyei Borson lévő Tamási Áron Agráripari Iskolacsoport igazgatója is úgy véli, a jelenlegi rendszer nem segíti a szakoktatást. Mint mondta, a Nagyvárad melletti településen az idén szakközépiskolai osztályt mezőgazdasági technikusi szakon még tudnak indítani magyar nyelven, nappali és esti tagozaton, a jövő azonban bizonytalannak látszik. "Rossz a rendszer, mert kilencedik után nagyon kevés olyan diák van, aki iskolát vált, pedig a gyerekek többsége nem annyira felkészült, de nyolcadik után mégis a gimnáziumot választja, ha pedig már ott van, a szülők szeretnék, hogy érettségi diplomát szerezzen" – magyarázta a pedagógus.
Nagy-Máté Enikő szerint azonban tapasztalat azt mutatja, sokan nem képesek erre. Ha már a nyolcadik osztályban nagyon gyenge volt a diák, kevés az esély arra, hogy érettségi diplomát szerezzen. "Nálunk nagyon sok a hátrányos helyzetű család, sok tanuló már dolgozik, s azzal, hogy még az utazási támogatást sem kapják meg, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek" – magyarázta az igazgató. A Borsi középiskolába különben többnyire helyi és a környező falvakból érkeznek fiatalok, sokan már most mezőgazdaságba dolgoznak.
Még mindig várják a beiratkozókat
Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes is elismeri, a mostani szisztéma nem éppen a legjobb. Mint mondta, a magyar nyelvű kilencedikes szakközépiskolai oktatás Bihar megyében nem túl népszerű, igaz ugyan, hogy az osztályindításhoz szükséges létszámot végül elérték – kivéve a nagyváradi Szent László Római-Katolikus Gimnáziumban, ahol végül csak egy közgazdasági osztályra lett elég jelentkező – de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szakok "kínlódnak".
"A diákok többsége az elméleti oktatás felé fordul, a szakoktatást nem találják elég vonzónak. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell erre fektessünk, fel kell mérjük, hogy milyen képzésre van igény és azokat népszerűsítenünk kell" – véli Kéry. Arra vonatkozóan még nincs pontos adata, hogy végül hány magyar nyelvű szakosztályt tudnak tízediktől elindítani, a héten ugyanis még mindig fogadják a beiratkozókat.
Növekszik az iskolaelhagyások száma
Országos statisztikai hivatal legfrissebb felmérése szerint az iskolaelhagyások száma tovább nőtt az elmúlt években. Az iskolaelhagyás hátterében az esetek többségében a család rossz anyagi körülményei állnak. A felmérés szerint egy átlagos romániai család évi 419 eurót költ egy iskolás gyerekre, amit a szegénységben élő családok nem engedhetnek meg maguknak.
A roma gyerekek 14 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, 40 százalékuk az általános iskola alsó, 24 százalékuk a felső tagozaton maradt ki az oktatásból. Remus Pricopie oktatási miniszter a gazdasági válságnak tulajdonítja azt, hogy miután az új évezred első évtizedében sikerült 18-ról 15 százalékra csökkenteni az iskolai lemorzsolódás arányát, 2010-től újból romlani kezdett a helyzet, és ismét 17 százalékra emelkedett azok aránya, akik már a középiskola elkezdése után kimaradnak a közoktatásból. A szakiskolák esetében ez az arány még rosszabb, 20 százalék körüli.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Gyergyai Csaba, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Nem tudni, hányan vagyunk (Megdöbbentő kutatási eredmények)
Fogalmunk sincs arról, hogy valójában mekkora Románia lakossága – összegezte Kiss Tamás szociológus azokat az eredményeket, amelyeket a délkelet-európai migrációs, demográfiai és humánerőforrás-folyamatok vizsgálatára irányuló Seemig-programban eddig feltártak.
A tíz országban zajló, 2012 nyarától 2014 decemberéig terjedő kutatás a térség hosszú távú közpolitikáinak és stratégiáinak kidolgozását kívánja elősegíteni. Romániából a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Hargita megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata vesz részt a felmérésben, amelynek előtanulmányát tegnap mutatták be.
Első lépésként az adatforrásokat és a legújabb migrációs erővonalakat próbálták azonosítani, és mindjárt ki is derült, hogy jelentős gondok vannak Románia személyi nyilvántartásaiban. Vannak adatai az Országos Statisztikai Hivatalnak, adott a 2011-es népszámlálás és a változásokat úgy-ahogy követő helyi, bel- és külügyminisztériumi jegyzékek. A ki- és bevándorlás regisztrációja azonban az állami meghatározás miatt valójában éppen a célcsoportokat nem képes befogni, illetve csak nagyon kis százalékukat. Bevándorlónak ugyanis azok számítanak, akik külföldi állampolgárok (és a román hatóságokkal egyetértésben telepednek le Romániában) – csakhogy ezzel kihagyják a számításokból az ukrán és moldovai lakosok tömegét, akik 1991-től kaphatnak romániai útlevelet, és emiatt nem is szerepelnek a migrációs statisztikákban (csak Bukarest első kerületében vannak bejelentve). Kivándorlónak pedig azokat a román állampolgárokat tekintik a román hatóságok, akik az egyetértésükkel hagyják el az országot. Csakhogy ezt sehol sem kell bejelenteni, így nem tudjuk, hányan élnek a határokon kívül. És nem túl hízelgő Romániára nézve, hogy a külföldi kimutatások sokkal pontosabbak. 2001 és 2008 között például 230 ezer román állampolgárt írtak össze Németországban (és számuk háromévente megduplázódik), miközben itthon ezeknek alig 6,9 százaléka, 15 ezer személy szerepel a német földön élők jegyzékében. Magyarország egyre kevesebb erdélyi magyart vonz, igaz, a magyar útlevél több ajtót megnyitott előttük. De ők is hiányoznak: a Magyarországon élő román állampolgároknak 8,4, az Olaszországban élőknek 1,9, a spanyol honba telepedetteknek pedig mindössze 0,3 százaléka jelenik meg a romániai adatbázisokban; utóbbiak száma már három éve meghaladta a 800 ezer főt, és itthon még csak 2500-ról tudtak a hatóságok. A Világbank adatai szerint hozzávetőlegesen 2,7 millió román állampolgár él külföldön, és ez még nem minden. A romániai választói névjegyzék 18,4 millió nevet tartalmaz, ami – a kiskorúak hozzáadásával – 22,5 millió fölötti lakosságot jelent, miközben a 2011-es népszámláláson 19 millió jött ki. Az Országos Statisztikai Hivatal azonban 21,4 millió személlyel számol. Kiss Tamás szerint az ország valós lakossága 19 millió alatti, a választópolgárok száma pedig 15,4 millió körül lehet.
Azt tudjuk, hogy azért adtak hozzá – papírokból – 1,2 millió személyt a népszámlálási eredményhez, mert a húszmillió fölötti létszám több anyagi forrást és európai parlamenti mandátumot jelent, de a többmilliós különbség olyan nagy, hogy minden egyes statisztika, társadalmi-gazdasági mutató, referendumküszöb, arányok, százalékok hitelességét megkérdőjelezi. Ugyanakkor világos üzenetet közvetít arról, hogy mennyire komoly ország Románia, ahol többek között a régióátszervezést is „a belső migrációval” próbálták igazolni, tekintet nélkül arra, hogy valótlan adatokra és a Ceauşescu-korszak következményeire építették érveiket – tette hozzá Antal Árpád polgármester, arra is figyelmeztetve, hogy „egészséges, eredményes közpolitikákat” így szinte lehetetlen kidolgozni. Szerinte az a tragikus, hogy az ország megfelelő intézményei úgy döntenek közérdekű kérdésekről, hogy fogalmuk sincs a valóságról, és nem is próbálnak rendet teremteni a zűrzavarban.
A tanulmányt Bukarestben is bemutatják az országos statisztikai intézet és a kormány képviselői előtt, és bár gyors változásokra nem számítanak, remélik, hogy egy uniós pénzből készült kutatásra a román és az európai intézmények is odafigyelnek.
Demeter J. Ildikó

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KISEBBSÉGBEN: Van még 25 évünk?

Néhány év alatt 235 településen szűnhet meg a magyar oktatás
Górcső alatt a nagyvárosi szórványközösségek gondjai
A nagyvárosi szórványról szervezett konferenciát az RMDSZ Főtitkársága és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) december 13-án délelőtt a kolozsvári Minerva Egyesület Cs. Gyímesi Éva-termében. Az öt órán át tartó értekezlet első részében az erdélyi nagyvárosokban élő szórványközösségek különböző jellegzetességeit, gondjait vették górcső alá, míg a második részben kimondottan a nagyvárosi szórványban élő magyarság oktatási kérdéseivel foglalkoztak. Kiss Tamás szociológus megdöbbentő hírrel szolgált: az Országos Statisztikai Intézet (INS) által közzétett demográfiai adatok alapján pár év múlva 235 erdélyi településen kerül veszélybe a magyar nyelvű közoktatás, de a szakember a megszűnés Damoklesz-kardját is „meglengette” a hallgatóság előtt. E célból létrehozták az iskolakveszelyben.ro honlapot, amely átfogó felmérést készít minden erdélyi megye tanintézetéről, hogy próbálják menteni a még menthetőt.
Szabadság (Kolozsvár)

Mérséklődött Székelyföld lakosságának csökkenése
Hargita, Kovászna és Maros megye népességének alakulását összegzi Hargita Megye Tanácsának Elemző Csoportja 2012 és 2013 első fél évére vonatkozóan Demográfiai mutatók összeha- sonlítása székelyföldi viszonylatban címmel. Az időszakos ki- advány célja a három székelyföldi megye hivatalos statisztikai adatainak összegyűjtése, hogy a fontosabb társadalmi-gazda- sági folyamatai nyomon követhetővé váljanak.
A legújabb jelentés az élveszületések és az elhalálozások mellett a csecsemőhalandóságot is körüljárja, illetve vizsgálja a házasságkötések és válások számának alakulását is. Az elemzőcsoport munkája az Országos Statisztikai Hivatal és a megyei statisztikai hivatalok által közölt havi kiadványokra és a népszámlálási adatokra alapoz.
A kimutatás összefoglalva a következőket állapítja meg:
Székelyföldi viszonylatban megállapíthatjuk, hogy enyhe növekedés figyelhető meg az élveszületések számát illetően, 2013. első félévében 5.2, szemben 2012. első félévével, amikor 5.1 volt az éleveszületési ráta.
Az ezer lakosra jutó elhalálozások azonban még mindig meghaladják az élveszületések arányát, ebből adódóan mindkét vizsgált periódusban negatív a természetes szaporulat.
Csökkenés mutatkozik viszont az elhalálozások arányában is. Míg 2012. első felében 6.3 elhalálozott jutott ezer székelyföldi lakosra, addig 2013. első félévében 5.8.
Székelyföldön a népességfogyás enyhülni látszik 2013. első félévében 2012. első feléhez viszonyítva, erre utal a negatív természetes szaporulat mérséklődése. Míg 2012. első felében az ezer főre vetített élveszületések és elhalálozások különbsége -1.2 volt, addig 2013. első félévében ez az érték -0.6.
Az egy éves kor előtt elhalálozó csecsemők számában némi növekedés figyelhető meg a Székelyföld szinten. 2013. első felében 11 elhalálozott csecsemő jutott minden ezer élveszületettre, míg előző év ugyanazon periódusában 10 csecsemőhalálozás.
A születés, illetve halálozás mellett a párkapcsolatok változásának két fő mutatóját, a házasságkötések és válások alakulását is megfigyeltük.
2013. első félévében mindhárom székelyföldi megyében több házasság köttetett, mint előző év ugyanazon periódusában. Székelyföld szinten 6.9%-al több házasságot kötöttek 2013. első félévében, szemben 2012. első felével.
Örvendetes módon a házasságkötések számának növekedésével ellentétben a válások aránya csökkent a vizsgált periódusokban. 2013. első félévében 10.3%-al kevesebb válást jegyeztek a székelyföldi megyékben, mint előző év ugyanazon periódusában.
Sajtóközlemény / elemzo.hargitamegye.ro
Erdély.ma

Fogynak, de már nem válnak a székelyföldiek

Csaknem annyian dolgoznak Magyarországon, mint Romániában
Közel ugyanannyi munkavállalót tartanak nyilván a tízmillió lakosú Magyarországon, mint az ennél kétszer több lakossal rendelkező Romániában – derült ki a két állam statisztikai intézeteinek adataiból.
A magyarországi alkalmazottak száma ősszel rekordértékre emelkedett, meghaladva a négymillió főt – közölte a Portfólió.hu gazdasági hírportál a Központi Statisztikai Hivatal összesítésére hivatkozva. Ehhez képest Romániában alig magasabb az aktív munkavállalók száma, amely az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai alapján év végén 4,4 millió volt.
A Portfólió.hu arról is beszámolt, hogy Magyarországon szeptember és november között a megelőző év azonos időszakához képest 87 ezerrel emelkedett a munkavállalók száma, amely 1998 óta nem volt ilyen magas. Az állástalanok száma ugyanakkor az említett időszakban 57 ezerrel, 411 ezer főre csökkent, a munkanélküliségi ráta így 9,3 százalékra, 2008 óta a legalacsonyabb értékre mérséklődött.
A magyar kormány novemberben az alkalmazottak még nagyobb mértékű növelését célzó programot indított, amely nyomán ez év áprilisáig további 200 ezer munkahelyet teremtene, november és április között ugyanis rendszerint emelkedik az állástalanok aránya. A statisztikai hivatal összesítése szerint tavaly szeptember és november között a munkavállalók száma négymillió fölé emelkedett, a növekedés mértéke 2,2 százalékkal haladta meg a megelőző év azonos időszakában mért adatokat. A 15 és 74 év közötti aktív munkavállalók száma ugyanakkor 52,6 százalékra emelkedett, ez szintén többéves rekordot jelent.
A romániai Országos Statisztikai Intézet nemrég arról számolt be, hogy a román munkanélküliségi ráta a harmadik negyedévben hét százalékra csökkent az előző negyedévi 7,5 százalékról. Románia 10,1 milliós aktív népességéből a munkanélküliek száma eléri a 712 ezer főt, korcsoportokra lebontva pedig az állástalanok többségét (277 ezer személy) a 25 év alatti korosztály teszi ki.
Nemrég arról is beszámoltunk, hogy az Országos Munkaerő-elhelyező Ügynökség (ANOFM) adatai szerint Romániában közel 86 ezer olyan fiatal igényelt tavaly munkanélküli segélyt, aki 2013-ban fejezte be középiskolai vagy egyetemi tanulmányait.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár),

Statisztika: Hargita megyében a legalacsonyabb az átlagkereset
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint Hargita megyében a legalacsonyabb az átlagkereset Romániában.
A Hargita megyei Statisztikai Hivatal illetékese által az MTI rendelkezésére bocsátott összehasonlító adatok a 2013 október végi állapotot tükrözik. Míg országos szinten Romániában 2232 lej volt a bruttó átlagkereset, és 1615 lej a nettó átlagkereset, a Hargita megyei adatok ennél lényegesen alacsonyabbak. A székelyföldi megyében a nettó átlagkereset csak 1097 lejt tett ki.
A másik két székelyföldi megye a középmezőnyben helyezkedik el a keresetek rangsorában. Maros megyében 1352 lej, Kovászna megyében pedig 1257 lej az átlagos nettókereset. Érdekes különbség, hogy míg Hargita megyében a mező- és erdőgazdálkodási szektorban jegyezték a magasabb jövedelmeket, és az ipari illetve a szolgáltatási szektorban az alacsonyabbakat, Kovászna és Maros megyében éppen a mező- és erdőgazdálkodási szektorban voltak a legalacsonyabbak a jövedelmek.
A keresetek rangsorában a jelentős magyar lakosságot is számláló partiumi megyék is a középmezőnybe esnek. Bihar megyét - ahol mindössze 1194 lej a nettó átlagkereset - Maros és Kovászna megye is megelőzi. Meglepő adat az is, hogy Szilágyban magasabb az átlagkereset (1351 lej), mint Szatmár megyében (1271 lej). A nettó jövedelmek rangsorában Bukarest vezet 2224 lejes átlaggal. Tőle jócskán leszakadva következik a fővárost körülvevő Ilfov megye 1875 lejjel, majd a rangsorban Kolozs (1769 lej), Szeben (1746 lej) és Temes megye (1614 lej) következik.
A közelmúltban Klárik László, az RMDSZ Kovászna megyei szenátora figyelmeztetett a statisztikai adatok megtévesztő voltára. A politikus szerint nem lehet a Székelyföldi szegénységre következtetni az itteni alacsony jövedelmekről szóló statisztikák alapján. Hozzátette: Kovászna, Hargita és Maros megye hangsúlyozottan vidéki jellegű, a kis mezőgazdasági farmok jelentős része pedig nem jelenik meg a makrogazdasági mutatókban. A politikus szerint a kereseti statisztikák a nagyobb mértékben urbanizált megyéknek kedveznek.
maszol/MTI,

IMF: Románia jobban teljesít, de kell a gyeplő
Ugyan minden jel arra utal, hogy a vártnál jobban teljesített a román gazdaság, de a nemzetközi hitelezők továbbra is igen rövidre fogják a gyeplőt, amikor a különböző gazdasági engedményekről kerül szó.
Ahhoz, hogy a kormány megsegíthesse az átlagbérnél kisebb fizetéssel rendelkező hiteleseket, illetve a legalább húsz új állást teremtő vállalkozásokat, áprilistól ki kell vetnie a literenkénti hétcentes extra jövedéki adót mind a benzin, mind pedig a gázolaj esetében, az idei év közepéig le kell zárnia a gázárak liberalizálását az ipari fogyasztók esetében, tovább kell küzdenie a nagy adósságot felhalmozó állami vállalatok hátralékállományának a felszámolása érdekében, a tervezett társadalombiztosítási hozzájárulás-csökkentésről pedig csak majd a nyári viziten tárgyalnak.
Jobb mutatók
„Tavaly 2,8 százalékkal nőtt a román gazdaság teljesítménye a legújabb várakozások szerint” – jelentette ki kedden Andrea Schaechter. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) bukaresti küldöttségvezetője a román fővárosban abból az alkalomból tartott sajtótájékoztatót, hogy véget ért a nemzetközi hitelezők – az IMF mellett az Európai Bizottság és a Világbank – második felülvizsgálati látogatása a tavaly szeptemberben megkötött hitelmegállapodás keretében.
Schaechter szerint 2013-ban Romániának sikerült csökkentenie a makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és a várható GDP-növekedés a legnagyobb a gazdasági válság kezdete óta. Mint arról korábban beszámoltunk, a kormány és az IMF eredetileg 1,6 százalékos gazdasági növekedésre számított, majd 2,2 százalékra növelte várakozásait, amit a jelek szerint sikerült meghaladni. Pontosat azonban egyelőre nem tudni, az Országos Statisztikai Intézet (INS) ugyanis csak tíz nap múlva közli a tavalyi utolsó negyedévi GDP-növekedést.
Hideg is, meleg is
A küldöttségvezető ugyanakkor kitért arra is, hogy Románia teljesítette a hitelszerződés fejében vállalt kötelezettségeinek nagy többségét. Nem sikerült ugyanakkor a vállalt mértékben csökkenteni december végére az állami vállalatok tartozásait. A küldöttségvezető szerint főleg a Román Vasúttársaság (CFR) különböző részlegeinél vannak jelentős gondok. A CFR jelentős adósságot halmozott fel a társadalombiztosítási költségvetéssel és egyéb állami szolgáltatókkal szemben. Schaechter szerint a tartozások legnagyobb arányát, mintegy felét a közszféra közlekedési ágazatában jegyezték.
Az IMF képviselője szerint a rossz hitelek aránya is nőtt a legutóbbi novemberi látogatásuk óta, de nem olyan nagy mértékben, hogy veszélyeztessék a bankrendszer stabilitását. Bejelentette továbbá, hogy az eredetileg év végére tervezett időpont helyett már júliustól liberalizálja a bukaresti kormány a gázárakat az ipari fogyasztók számára.
Adó és tb-csökkenésről csak később
Schaechter bukaresti tájékoztatóján arról is beszámolt, hogy a munkáltatók által befizetett társadalombiztosítási hozzájárulás 5 százalékos csökkentésének lehetőségéről csak a következő, a nyár folyamán esedékes tárgyalások során eshet szó, az intézkedés meghozatala pedig a gazdaság alakulásától függ.
„Romániában igen magas az adóteher” – ismerte el a hitelezők képviselője, aki szerint a tb-csökkentés hozzájárulna a munkahelyteremtéshez is. Azonban – tette hozzá – egy ilyen intézkedés meghozatalát alapos vizsgálatnak kell megelőznie, hogy hosszú távon ne legyen negatív hatása a nyugdíjalapra.
Victor Ponta eközben közölte, abban állapodtak meg az IMF képviselőivel, hogy a következő tárgyalási fordulóban szóba kerülhet az újra befektetett profit adómentessé tétele, a vonatkozó terveket áprilisra ígéri a kormányfő. Elmondása szerint ez a szándéknyilatkozatba is belekerül, s júliustól válna lehetővé az adókedvezmény bevezetése.
Felpörgetnék a fogyasztást
Most azt sikerült átvinni, hogy a gazdaság bővülése érdekében a kormány kedvezményekkel segítse a hiteleseket, hogy azok többet tudjanak különböző javakra, más szolgáltatásokra fordítani. Amint arról Victor Ponta miniszterelnök hétfő esti sajtótájékoztatóján beszámolt, az ország hitelezői belementek abba, hogy a fogyasztás felpörgetése érdekében a kormány segítséget nyújthat az átlagbérnél kisebb jövedelemmel rendelkező hiteleseknek, ha törlesztőrészleteik két évig tartó megfelezéséről és a futamidő ugyanilyen mértékű meghosszabbításáról állapodnak meg a bankokkal.
A kormányfő ugyanakkor leszögezte, csak azok az adósok élhetnek ezzel a lehetőséggel, akinek nincs három hónapnál nagyobb elmaradásuk a törlesztésben. Számukra a futamidő kétéves meghosszabbításából adódó kamatkülönbözetet adókedvezménnyel fedezné a román állam. A kormány számításai szerint az intézkedés 900 ezer embert érinthet: ha valamennyien átütemezik adósságukat, a felszabaduló pénz 4 milliárd lejjel növelhetné idén a fogyasztást Romániában.
A nettó átlagbér jelenleg 1610 lej, a tervek szerint ha egy ennél kisebb jövedelmű munkavállalónak, vagy nyugdíjasnak például 800 lejes havi törlesztőrészlete van, akkor az illető két évig havi 400 lejt fog a banknak fizetni. Ugyanakkor két évvel meghosszabbodik a futamidő, és a különbözetet majd akkor kell törlesztenie. Az átütemezéssel kapcsolatos kamattöbbletre az állam a kétéves időszak lejárta után, a jövedelemadó egy részének elengedésével biztosít fedezetet.
Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter szerint az adókiesés a GDP legfeljebb 0,1 százalékára rugó terhet jelent majd az államnak, de szerinte ez már előre megtérül, mert a magasabb fogyasztás miatt nőnek az áfabevételek és a fogyasztásnövekedésnek gazdaságélénkítő hatása is lesz.
A bejelentések szerint a kabinet hamarosan kormányrendeletben pontosítja az adókedvezményes hitel-átütemezés feltételrendszerét, amely április elsejétől léphet hatályba.
Támogatott munkahelyteremtés
A cégeket eközben azáltal tervezik támogatni, hogy az állam állja a bérköltségek 50 százalékát azon vállalkozások esetében, amelyek legkevesebb húsz új munkahelyet hoznak létre. Mint Ponta elmondta, ez a fizetések felének a finanszírozását jelenti. Liviu Voinea ugyanakkor arra is kitért, hogy a támogatás július elsejétől igényelhető, és a tervek szerint hét évig lehet majd igénybe venni. Az alkalmazási módszertannak áprilisig kell elkészülnie. Az eddigi bejelentések értelmében azok a cégek igényelhetnék az állami segítséget, amelyek egyetlen év leforgása alatt legkevesebb húsz munkahelyet hoznak létre, legyen szó új vagy már működő vállalkozásokról.
Az alku ára
A hiteleseknek és az üzleti szférának nyújtandó támasz ára azonban, hogy sem a benzin, sem pedig a gázolaj esetében nincs többé halasztás, április elsejétől ki kell vetni a januártól tervezett, majd három hónappal elodázott hétcentes extra jövedéki adót, ami a szakemberek szerint minden téren drágulások fog vezetni, hiszen az üzemanyag drágulása valamennyi ágazatra kihat.
Az új illeték azonban nem került be a szándéknyilatkozatba, a kormány abban bízik, hogy így nem fullad kudarcba a hitelmegállapodás. A szándéknyilatkozatot ugyanis addig nem lehet továbbítani jóváhagyásra az IMF igazgatótanácsához, amíg az államfő azt alá nem írja. Traian Băsescu viszont több ízben is jelezte, hogy amíg a hétcentes adó szerepel benne, addig nem látja el kézjegyével.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár),

Növekedés
A súlyos belpolitikai viszályok mellett van néhány olyan hír is, ami némi bizakodásra adhat okot a romániai átlagpolgárnak, aki pedig nagyon megelégelte a végeérhetetlennek tűnő mocskolódást, amit nagyon sokan – joggal, jogtalanul – úgy könyvelnek el, mint az ország érdekeinek feláldozását a politikusok egymással és a hatalomért folytatott elvtelen harcainak oltárán.
Most azt olvassuk két külföldi hírügynökség jelentésében is, hogy Románia az elmúlt esztendő utolsó negyedévében az utóbbi öt esztendő legnagyobb növekedési ütemét produkálta, mintegy 5 százalékkal magasabbat a 2012. évi hasonló időszaknál, Románia gazdasága pedig az elmúlt év viszonylatában, az Országos Statisztikai Hivatal előzetes becslései szerint 3,5 százalékos növekedést ért el. A negyedik évnegyedi adat 1,7 százalékkal jobb a harmadik negyedévinél, a javuló tendencia tehát egyértelmű.
Kezd helyrejönni az elmúlt évek világgazdasági válsága által nagyon megtépázott román gazdaság?
A növekedés – azon túl, hogy a tavalyi eredményeket a kitűnő mezőgazdasági év is jelentősen „megdobta” – mindenekelőtt a tavaly majdnem 50 milliárd eurós exportnak tulajdonítható, a kivitelnek pedig jó háromnegyedét a Romániában megtelepedett multinacionális vállalatok adják. A „zászlóshajók” az autógyártó cégek, a pitești (mioveni) Dacia-Renault és a craiovai Ford. Éppen ezért keltett pánikot a napokban a hír, hogy a Renault kivonná tőlünk termelését és Afrikába helyezné át, ahol egyrészt a munkaerő sokkal olcsóbb, másrészt jobbak a szállítási feltételek – a multik számára pedig a költségcsökkentés alapvető követelménynek számít a konkurenciaharcban. Tetszenek-e vagy sem, igényeikre (például a szállítást meggyorsító autósztráda) oda kell figyelni.
Románia egyébként nem egyedüli „bezzeg gyerek” Kelet- és Közép-Európában: egy egész sor ország gazdasága teljesített jól (legalábbis az előzőeknél jobban) az elmúlt időszakban. Csehország és Magyarország a tavalyi esztendő végére az utóbbi jó fél évtized legjobb eredményeit tudta felmutatni, valamivel a várakozások fölött, Lengyelország is érezhetően előbbre lépett, bár picivel az elvárások mögött maradt.
Lehet, hogy a térség kezd kimászni a gödörből?
Ha Románia igen, az aligha a politikai osztály nagyon sikeres politikájának köszönhető.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),

Megrázó tények a nők bántalmazásáról
Évente egyre többen kapcsolódnak a nőket érő erőszak elleni tüntetésekbe, megmozdulásokba. A tények azonban azt mutatják, a próbálkozások ellenére sincs megoldás a bántalmazásuk megszüntetésére. Történetüket felvállalók nők és szakemberek beszélnek a maszol.ro kérésére a problémáról.
Nőies mozdulatok, lebegő kendők, közel százötven táncos nő és az őket elkísérő szeretett férj: a Bálint-napi, a bántalmazott nők jogaiért fellépő megmozdulás Székelyföldön is beírta magát a történelembe. A közös tánc eufórikus lendülete azokban a személyekben is együttérzést váltott ki, akik a szerencsésebb, nőiségüket szabadon megélhető kategóriát erősítik.
Hangtalan bizonyítékok
A statisztikák szerint minden harmadik nő szenved bántalmazástól. Azonban a munkája során Borsos Annamária pszichológus azt tapasztalta, hogy a bántalmazott nők száma ennél is nagyobb. A szakember szerint a számadatoknak nincs, ahogy tükrözniük a valóságot, mivel a konkrétan jegyzett esetek már annyira súlyosak, hogy vagy rendőrségi, vagy egészségügyi beavatkozásra van szükség, azonban ennél halmozottan több olyan eset van, amikor a bántalmazott nők megpróbálják eltitkolni vagy megoldani az ügyet saját maguk: egyrészt a társadalmi kirekesztettség, másrészt az erőszakos társnál is félelmetesebb anyagi nehézség felvállalásának képtelensége miatt.
A legtöbb esetben a nők együtt élnek a terrorral. Mert ha kilépnek, a társadalom megkövezi őket. Esetleg a legszűkebb rokonság megpróbál segíteni, ha ők is ki nem tagadják az ilyen asszonyt, de az esetek nagy többségében a társadalom is tovább terrorizálja őket – magyarázza a szakember.
Ami pedig a legmeglepőbb, a bántalmazás megítélése egyáltalán nem súlyos a társadalom szempontjából. „A családon belüli erőszak ugyanarra a szintre van téve, mint például egy nem működő párkapcsolat, vagy a megcsalás esete. Mintha nem látnának benne életveszélyt. Sajnálkoznak az emberek, aztán még egy követ rádobnak. Ez a porig alázás” – mutat rá a pszichológus a problémára.
„Mert megérdemeltem...”
Egy középkorú nő, akinek sikerült kiszabadulni egy agresszív élettárs hatalma alól, úgy emlékszik vissza a történtekre, hogy még évek múltán is lelkiismeret furdalása van.
„Én voltam a hibás, én hoztam ki belőle azt, hogy így bánt velem. Legalábbis minden alkalommal ezt mondta" – mesélte lapunknak a nevét eltitkolni kérő középkorú nő. "A hajamnál fogva húzott a földön, a szomszédok szeme láttára hurcolt végig a lépcsőházban, addig rúgott belém, amíg több emeletet is legurultam és mindvégig azt kiabálta, hogy én hoztam ki belőle, én vagyok a hibás, miattam boldogtalan az élete és miattam lesznek szerencsétlenek a gyerekeink is. Ez a heg az arcomon minden alkalommal emlékeztet a verésekre, akárhányszor tükörbe nézek” – mutat a sebhelyre a középkorú édesanya.
„Sokat veszekedünk és igen, néha hozzám is ütött, de hát csak olyankor történik meg, amikor ideges. Olyan a munkahelye is, hogy sokat ideges, és én szeretném, ha mellettem megtalálná a nyugalmát, de lehet, hogy én is csak idegesítem és ilyenkor persze, hogy megtörténik. De elviselhető, mások ennél is rosszabb helyzetben vannak...” – vall a családi helyzetéről egy fiatal, kétgyerekes édesanya.
Egy tavaly júliusi felmérés szerint a romániai lakosság 43,5 százaléka hallott az ismerősök, szomszédság körében zajló családon belüli erőszak esetéről. 30,9 százalékuk úgy gondolja, „ha a nőket verik, azt ők kiérdemelték”. Több mint 8 százalék véli úgy, hogy a bántalmazás „velünk született tulajdonság”, 6,4 százalék pedig arról van meggyőződve, hogy „nem is szereti a feleségét az a férfi, aki nem üti meg”. A legmegbotránkoztatóbb viszont az a tény, hogy a megkérdezettek 7 százaléka úgy véli, „a nő a férfi tulajdona”.
Egy másik, idősebb asszony pedig úgy vélekedik, ha újra kellene élnie az életét, úgy, ahogy az lezajlott, nem vállalná be újra, a szörnyűségek miatt. Ennek ellenére még mindig ugyanabban a párkapcsoltban él.
A forgatókönyvszerű folyamat az, hogy még az első verésnél bocsánatot kér a férfi, de a soron következőknél már nem, sőt, olyan szinten a nőre van hárítva a felelősség, hogy már neki kellene bocsánatot kérnie, mert ő a felelős az agresszivitás miatt.
Erőszakba rejtett gyengeség
Az emberi lélek útvesztőibe betekintve a szakkönyvek szerint az erőszak mögött a gyengeség, a tehetetlenség áll, semmiképpen sem az erő. „Az agresszió mindenkiben benne van, a düh, a harag az természetes, hiszen ha belegondolunk, sok esetben erőszakosan viszonyulunk egy-egy felmerülő problémához és ez alatt nem a verekedésre kell gondolni, hanem akár arra is, hogy ráerőszakoljuk a mi nézőpontunkat másvalakire. Éppen ahhoz kellene erő, hogy az agressziónkat kezelni tudjuk” – mondja a pszichológus.
Ugyanakkor arra is rámutat, hogy a bántalmazó magatartás már időben, az első pofon előtt felismerhető. A fizikai bántalmazást egy egész sor lelki terror, felelősség elhárítás, hibáztatás, féltékenység, szabadságkorlátozás előzi meg. A legtöbb esetben természetesen „szeretetből”, hisz nagyon sok nő arról számol be, hogy ha kedve lenne mondjuk aerobicra járni, a férje azonnal meglepi egy otthon használható fittness géppel, hogy „ne kelljen fáradnia”, ameddig eljut a tornateremig.
2013-as adatok szerint 18 éves kor alatt nagyjából hasonló arányban válnak erőszak áldozataivá a lányok (5300) és a fiúk (5400), 18 éves kor felett azonban tízszeresére növekszik a nőket ért erőszak száma a férfiakéhoz képest. Romániára a megyék szerinti elosztás szempontjából érdekes adatok érvényesek, bár ezek az Országos Statisztikai Hivatal szerint sem megbízhatóak teljes mértékben: a legtöbb esetet Konstanca (több mint hatszáz), a legkevesebbet Ilfov (kevesebb, mint száz) megyéből jelentettek. A székelyföldi megyékből havonta kevesebb, mint száz esetet jelentenek, kivételt képez Maros megye, ahol átlagban több mint kétszáz bejelentés érkezik.
A szabadság-korlátozást a lelki terror, majd a féltékenység követi, utána pedig már egyértelműen következik a testi bántalmazás, amire már a társadalom is felfigyel. „De ekkor már porig van döntve a nő önbecsülése, és teljes mértékben birtokolható, hiszen ez idő alatt sikerült belé nevelni, hogy nem rendelkezik ugyanolyan jogokkal, mint a férfi társa” – összegez Borsos.
Miért tűrik a nők az erőszakot?
A leggyakrabban a gyerekek miatt, hiszen egy erőszakos apa is jobb a semminél, ugyanakkor számottevő a házastársi eskü, a szerelem bemagyarázásra, hogy amikor a férfi nem durva, akkor jó mellette az élet. A társadalmi megítélés miatt nagyon gyakori a valóság letagadása, miszerint ez a néhány verés még elviselhető, sokkal inkább, mint a szégyenérzet, ha kiderülne, hogy miket képes tenni egy agresszív férfi egy nővel. Leggyakoribb mégiscsak a bűntudat, az önbecsülés hiánya, a félelem, a beletörődés és a gazdasági kiszolgáltatottság.
Romániában 2013-ban alig több mint hatvan olyan otthont tartottak nyilván, amely a bántalmazott nők, különösen az anyák számára van kialakítva. Ezekben az otthonokban összesen 673 nő számára van férőhely, ami csak minden tizennyolcadik áldozat számára biztosít védelmet. Jelenleg nyolc olyan megye van az országban, ahol egyáltalán nem létezik ilyen jellegű otthon.
Az Ora International szervezet által Gyergyószentmiklóson működtetett bántalmazott anyák otthonának szociális munkása szerint az a tapasztalat, hogy a családon belül bántalmazott nők néhány órán, esetleg néhány napon belül visszaköltöznek társukhoz. Egy múlt heti helyzet is ezt igazolja, amikor nadrágszíjjal vert félholtra egy nőt a férje, reggel elköltözött tőle, de estére már megint otthon volt.
„Mi nem tudunk nekik munkahelyet biztosítani, lakást vásárolni és fizetést adni. Ezért úgy döntenek, hogy az anyagi kiszolgáltatottságnál még mindig jobb egy agresszív férfi. Sokan pedig, akiknek gyerekük van, azt mondják, egy félelmetes, verekedő apa még mindig jobb, mint ha nem lenne senki” – mondja az intézmény illetékese. Bár az otthon harminc nő és gyerek számára biztosít ingyenes ellátást, leginkább azok a nők laknak ott, akik árvaházból kerültek ki és gyereket szültek, esetleg nincs hol lakniuk, de ritka az az eset, hogy agresszív bánásmód miatt költözzenek el otthonról és tartósan a szálló lakói maradjanak.
Nincs megoldás, esetleg segítség
Nagyon fontos, hogy a nők tisztába legyenek azzal, hogy nekik is jogaik vannak, teljes emberként élhetnek, és nem kell mindenképpen egy függőségi kapcsolatban maradniuk. Azonban nagyon fontos tudatosítani, hogy csak az a nő fogja megtenni a döntő lépést, aki erre fel van készülve – vélik a szakemberek. Azt mondják, aki nincs felkészülve a váltásra, azt nem lehet megmenteni, mert nem biztos, hogy kibírja. „Ha nem tudok úszni és beledobnak a mélyvízbe, akkor van egy százalék esélyem, hogy megtanulok úszni és kimenekülök. De ott van az a 99 százalék esély, hogy belehalok – mutat rá a pszichológus, és figyelmeztet: ezzel a helyzettel nagyon óvatosan kell bánni. Bátorítani kell ezeket a nőket, hogy visszanyerjék önbecsülésüket”.
Ami az elköltözéssel járó lakhely problémákat illeti, az Ora International szervezet által működtetett gyergyószentmiklósi hajléktalanszálló és a bántalmazott anyák otthona mindig nyitva áll a bajba került nők számára. A polgármesteri hivatal és a segítő szervezet között együttműködési szerződés van, és ez nagyon sokat segít a szociális osztálynak, mutat rá az irodavezető. Hargita megyében Balánbányán is működik egy hasonló otthon, ott azonban meg kell téríteni a költségeket.
Csibi Márti
maszol.ro,

Kivándorlás: lassan munkaerő nélkül marad Románia

Megtartó hűség
Kérdések a 70 éves Tófalvi Zoltánhoz
– Erdély egyik legszebb és leghíresebb fazekasközpontjában született, Korondon. Meséljen gyermek- és ifjúsági éveiről, a szülőföld megtartó erejéről.
– Korondra születni – vallom immár hetven esztendő tapasztalatával a hátam mögött – csodálatos dolog, ugyanakkor feladatok sokasága is! Tamási Áron intelme semmit nem veszített időszerűségéből: "Az embernek egyetlen szülőföldje van, és sok-sok kötelessége." Ma már tudom: az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy valamennyit lerójunk a szülőfalunk iránti tartozásból! Dédelgetem magamban az álmot: még lesz erőm megírni szülőfalum, Korond regényét.
1944. március 24-én láttam meg a napvilágot, amikor – újra Tamási Áronnal szólva – "Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a gondviselés." Áldott emlékű Édesapámat – aki a földművelés utolsó polihisztorainak egyike volt – az "Árpád-vonal" védelmére behívták katonának. Azelőtt is annyi átképzésen vett részt, hogy ma sem tudom: édesanyám, a Sóvidék szövőnője, hogyan tudta megművelni a tűrésnyi földet? Gyermekkoromban még teljes pompájában tündökölt az esti fonó. Másodikos koromtól oda állítottak, hogy egy-egy irodalmi alkotást felolvassak. Arany János Nagyidai cigányok című költeménye, Toldi mindhárom éneke, Csokonai Vitéz Mihály Dorottyája, Madách Imre Az ember tragédiája akkor vésődött kitörülhetetlenül az emlékezetembe.
– 1965-ben történelemtanárként tért vissza szülőfalujába. Hogyan emlékszik ezekre az évekre?
– Be kellett bizonyítanom: nem igaz a mondás, miszerint "senki nem lehet próféta a saját falujában!" Kiváló tanárok tanítottak Korondon. Beder Tibor, Hargita megye 1990 utáni főtanfelügyelője, aki a törökországi Magyarfalut, Rodostót gyalog kereste fel. Az erdélyi magyar gimnáziumok, líceumok egyik legkiválóbb matematikatanára, a fájdalmasan korán elhunyt Szilágyi Ferenc először Korondon, majd Gyergyószentmiklóson teremtett matematikai iskolát! Czegő Zoltán költői, írói pályáján a korondi tanárkodás meghatározó jelentőségű. Korond szerelmesei között a korábbi tanítók, tanárok közül hadd említsem Benczédi Sándort, Haáz Sándort, Kedei Zoltánt, Ambrus Lajost, a Hazanéző folyóirat főszerkesztőjét. Korondnak köszönhetem a helytörténeti kutatások elindítását, itt fogalmazódott meg bennem: az etnikailag, néprajzilag is egységes Sóvidéknek meg kell írni a történeti, etnográfiai monográfiáját. Ezt akadályozta meg a Szekuritáté.
Kiváló tanítványok sorával büszkélkedhetem: Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Kulturális Antropológiai Munkacsoport, a KAM megteremtője, a prózaíró Korondi Kovács András, a költő Majla Sándor, az UNESCO-díjas Páll Ágoston kiváló népi fazekas. 2003-ban, 2004-ben a katedra még egyszer a bűvkörébe vont: óraadóként a Sapientia marosvásárhelyi karán magyarságtörténetet és művelődéstörténetet taníthattam.
– Alig nyolc évet tanított. 1972-ben a marosvásárhelyi rádió munkatársa lett. Milyen volt ez a tizenhárom év, a Ceausescu-korszak leghírhedtebb korszaka?
– Szerettem a rádiót mint megszólalási lehetőséget. A rádió sokkal meghittebb, személyesebb, mint a televízió. A marosvásárhelyi rádiónál láttam először, hogyan működik a sajtóigazság fedőnéven futó cenzúra. Két nagyon fontos műsoromat tiltották le: az egyik a jobbágyfalvi, több hónapig tartó néprajzi kutatással összeállított Tavaszi határkerülés, a másik a Bolyai Tudományegyetem első csoportjának perében hét év börtönbüntetésre ítélt Várhegyi Istvánnal készített nagyinterjú. A marosvásárhelyi rádiónak köszönhetően végezhettem el azt a szociológiai kutatást, amelynek során a Temesváron élő atyhaiak 490 főt számláló közösségének minden tagjával elbeszélgettem. Az atyhaiak a bánsági nagyvárosba mentették át a kalákaszellemet, a közösségi életet. Névsoruk volt arról: Temesváron, Nagyszebenben, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, az Amerikai Egyesült Államokban hol laknak az egykori falusfeleik, ott szállást, élelmet kapnak, emberi szóval fogadják őket. A Temesváron élő atyhaiak közössége című tanulmányom a Korunk 1982. évi pályázatán első díjat nyert, önálló kötetben is megjelent. A Forrás-sorozatban 1979-ben rádiósként jelent meg az első önálló kötetem, Pogány fohászok faluja címmel.
– Ezután volt kultúrigazgató, lapszerkesztő, helytörténeti kutató, tévészerkesztő.
– Akkor már túl voltam az első házkutatáson – a jegyzeteim, kézirataim egy részét elvitték –, az állambiztonsági szerveknek sikerült megakadályozniuk a Sóvidék történeti, néprajzi monográfiájának megírását, megjelentetését. Amikor kineveztek a nyárádtői művelődési otthon igazgatójának, Angela Isaroiu propagandatitkár kijelentette: "Azért tesszük oda, hogy elvérezzen! Ne mind irkáljon olyasmiket, amelyeket a Szabad Európa Rádió sorozatban közöl!" A SZER ugyanis folytatásokban sugározta A Temesváron élő atyhaiak közössége című tanulmányomat, a nagyernyei Péterffy Júlia magyartanárnő és Kim Imola zenetanárnő által szervezett iskolai vetélkedőről szóló publicisztikámat: "A nyelv ma néktek végső menedéktek,/ A nyelv ma tündérvár és katakomba,/Vigyázzatok jól, mikor beszéltek." (Reményik Sándor: Az Ige). Óriási botrány lett belőle! Koppándi Sándor fő pártcenzor "kedvenc üldözöttjévé" váltam. Leutazott Bukarestből, hogy "megrúgódjon", "móresre tanítson".
Nem szerettem a kultúrigazgatást, de annyit elértem: a Marosvásárhelyi Állami Színház, a Maros Művészegyüttes havonta tartott előadást, képzőművészeti kiállításokat szerveztem, és hadakoztam a magyar nyelvű oktatás megmentéséért. 1987. január 1-jétől A Hét, 1991 nyarától az Erdélyi Napló, 1994. február 1-jétől a Román Televízió magyar adásának belső munkatársa lettem.
– 1979-ben jelent meg első riportkötete, a Pogány fohászok faluja, amely a Sóvidékről szól, a kötet címét Alsósófalva "adta". Miről szól a könyv?
– A kötet tulajdonképpen a Sóvidéket alkotó tizennégy településről szóló tényfeltáró riportok füzére. A sófalvi sót az 1562. évi felkelésig a székelyek szabadon használhatták. A székely só "fakó kerekű", azaz: ráf nélküli szekereken Fogarasföldre, Kőhalom környékére is eljutott. Ez is a megírásra váró feladataim egyike. A kötetben részleteket közöltem a világot bejáró egyetlen sóvidéki tengerész, idős Cseresznyés Gyula hajónaplójából. Megtaláltam Siklód legnagyobb szerelmese, Visky Károly néprajztudós egyetlen példányban fennmaradt, soha nem publikált rajzait. Röviden arra is utaltam: minden idők egyik legnagyobb magyar művészettörténésze, Fülep Lajos, 1919-ben három hónapig Szováta református lelkésze volt, a helyi tanító akadékoskodása miatt kellett elhagynia a települést. Nemrég megkaptam a teljes szovátai levelezését, amely Szováta történetének eddig ismeretlen fejezete. A kötetben utaltam Ady Endre és Boncza Berta 1915. augusztusi szovátai útjára, és arra, hogy a Medve-tóban való fürdés után kijelentette: ide tér vissza "megegészségesedni"… A pogány fohászok faluja cím valóban Alsósófalvát idézi: az elzártság miatt a település lakói mindenkinél jobban megküzdöttek az önmaguk elfogadtatásáért. Elegendő hivatkoznom a festő Sükösd Ferencre, Fülöp G. Dénesre, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkészére, a rendező Cseresznyés Gyulára, a táncmester Kacsó Andrásra. A sziknyos, követ és bábakalácsot termő vidéken a pogánykor emlékei a kereszténységre való áttérés után is tovább éltek.
– Fő kutatási területe az erdélyi, romániai '56-os történések, szervezkedések, elhurcolások és bebörtönzések kutatása.
– 1956-ban hatodik osztályos kisdiák voltam a korondi iskolában. A forradalom óriási hatással volt rám. A későbbi kutatások során azonosítottam: 1956. november 11-én Moyses Márton (1970. május 13-án tűzhalált halt) vezetésével négy 15-16 éves baróti gimnazista megpróbált átszökni a román–magyar határon. Ketten átjutottak! A kádári hatóságok 1957. március 15-én adták vissza a román állambiztonsági szerveknek Bíró Benjámint és Józsa Csabát. Az erdélyi, romániai ’56 történéseit tíz vaskos kötetben tárom az olvasó és a történészszakma elé. Megjelent öt kötet.
– Két évvel korábban, amikor A megmentett hűség – 2012 című kötet számára készítettem interjút, Ön azt mondta: egy 1000 oldalas könyvön dolgozik. Miről szól?
– Az említett 1000 oldalas kötet az "erdélyi kérdés" kialakulásáról, akuttá válásáról, és a megoldást sürgető tervezetekről szól. Középkori oklevelek alapján rekonstruálható, hogy a török betörések nyomán hogyan változott meg a korábban magyarok és szászok által lakott régiók etnikai összetétele. A 15. század elejére jórészt kialakult Erdély etnikai sokszínűsége. A 18. század második fele, az 1761-1762 körüli időszak az, amikor a románság számbeli fölénybe került. A reformkor idejétől kezdve magyar, román és részben szász tervezetek, elképzelések születtek az "erdélyi kérdés" megoldására. Ezeket a tervezeteket vontam górcső alá, a haza bölcse, Deák Ferenc 1842. évi levelétől kezdve – először jelzi az "erdélyi kérdés" súlyosságát! –, folytatva báró Wesselényi Miklós 1848. június 18-i, a lakosságcserére vonatkozó tervezetével, Alexandru Papiu Ilarian 1860-ban papírra vetett és Alexandru Ioan Cuza fejedelemnek átadott Emlékiratával, Kossuth Lajos konföderációs tervezetével, a 19. századi, 20. századi különféle megoldási kísérletekkel. Paál Gábor 1919 januárjában, román katonai fogságban megfogalmazta a "Székely Köztársaság" tervezetét, a két világháború között a román, magyar és szász megoldási kísérletek a lakosságcserék révén próbálták orvosolni az "erdélyi kérdést". A második bécsi döntés után – 1940. augusztus 30. – több román tervezet is született, amelyek a lakosságcserék révén próbálták az "erdélyi kérdést" orvosolni. Sabin Manuila – Budapesten szerzett orvosi oklevelet –, a Román Statisztikai Intézet megteremtőjeként 1941. október 15-én Ion Antonescu marsallnak adta át azt a tervezetet, amely szerint a homogén román nemzeti államot úgy lehet megteremteni, ha 3,8 millió kisebbségit telepítenek ki Nagy-Romániából! A több nyelven beszélő Vasile Stoica román külügyminiszter-helyettes – Budapesten szerzett bölcsész oklevelet, a híres Eötvös Kollégium tagja volt – 1942. évi tervezete már ötmillió kisebbségi áttelepítésével számolt. 1943-ban az állampolitika rangjára emelték a román–ukrán–orosz lakosságcsere-tervet.
1946-ban a magyar békeelőkészítő osztály olyan Székelyföld-autonómiatervezetet dolgozott ki, amely magába foglalta – falvanként feltüntetve – a barcasági, a volt vármegyei vonzáskörzeteket is. Ezeknek a tervezeteknek a nyomát sem találjuk a román Parlamentnek benyújtott autonómiatervezetben!
– Pár éve nyugdíjas, nem kell már bejárnia a tévéhez. Mivel tölti a szabadidejét, és miért jön oly ritkán haza Erdélybe, bár ma is marosvásárhelyi lakos, itt van lakása a Gecse utcában?
– Levéltári kutatással, különböző könyvtárakban való búvárkodással, írással töltöm a mindennapjaimat. Marosvásárhelyen, a Gecse utcában van a lakásom, de alig tartózkodom ott. A marosvásárhelyi életemet teljesen ellehetetlenítették! A feleségem családja főbérlőként 1938-tól lakott a Gecse utca 19. szám alatti lakásban. 1977-ben ezt a lakást megvásároltuk Dósa György Alberttől, akiről a szekusdossziém 2011. januári átvételekor kiderült: "Demeter" fedőnéven csak rólam 62 jelentést készített. Volt olyan nap, amikor három jelentést is átadott a tartótisztjének! Nemcsak rólam, mindenkiről jelentett, aki élt és mozgott Marosvásárhelyen! A marosvásárhelyi Vízüzemnél – ahol ideig-óráig dolgozott – munkatársai életét tette tönkre. Olyan, saját kézzel és magyar nyelven írt jelentéseket készített, amelyek alapján kiváló szakembereket, mérnököket hurcoltak meg, rúgtak ki a Vízüzemtől! Szabotázsakciókat, tudatos ivóvíz- szennyezést, sőt mérgezést fogott rájuk, a kapusról pedig azt állította: ráfogta a fegyverét! Saját kezével kétszer írt beszervezési kötelezvényt, hogy a jelentéseiről senkinek, még a családtagoknak sem beszél. Másodszor már teljesen rám állították! A Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács, a CNSAS, 2012. április 25-i hivatalos átiratban dekonspirálta a Demeter fedőnéven jelentő, 1945. szeptember 28-án született Dósa György Albertet, Albert és Erzsébet fiát.
Dósa György Albert – aki a szüleitől adományként kapta azt a lakást, amelyben mi lakunk, és amelyet 1977-ben megvásároltunk –, 2001-ben eladta a Gecse utca (Stefan cel Mare) 19. szám alatti ingatlan első részét és a hozzá tartozó kertet. Ezzel párhuzamosan a mi lakásunkhoz tartozó, általunk 1977-ben megvásárolt, 1991-ben a feleségem és az én nevemre betelekelt kertért, udvarért beperelt a marosvásárhelyi törvényszéken. Dr. Kincses Előd volt az ügyvédünk. Marosvásárhelyen és Maros megyében 1974 és 1989 között 5.000 család, személy vásárolt hasonló körülmények között lakást. Az 1989. decemberi rendszerváltás után mind az 5000 család, személy nevére betelekelték a cseausiszta diktatúra idején törvénytelenül az állam tulajdonába utalt beltelkeket. Az 5000 család, személy közül csak ellenünk indítottak pert, és a Táblabíróság csak Dósa György Albertnek adott igazat!
Elvették a kertünket, az udvarunkat, most a lakáshoz tartozóan egyetlen négyzetcentiméternyi terület sincs! Ezt az iszonyatos drámát a feleségem, Tófalvi Mária magyartanárnő nem tudta feldolgozni, és 2009. október 2-án a budapesti Péterffy Kórházban visszaadta a lelkét a Teremtőjének. Az volt az utolsó kérése: szeretett városa, Marosvásárhely református temetőjében helyezzük örök nyugalomra. Ezt megelőzően két betörés volt a lakásunkban: először a központi fűtés hőkazánját lopták el, másodszor az ’56-os kutatásaim levéltári anyagának egy részét. Pótolhatatlan dokumentumok tűntek el! Ma semmit nem tartok a lakásban! Mindez olyan mély nyomot hagyott, hagy az életemben, hogy ritkán tartózkodom Marosvásárhelyen. A várost viszont ma is nagyon szeretem…
– Mi van a fiókban, min dolgozik jelenleg?
– Folytatom az 1956 erdélyi mártírjai sorozatot, a hatodik, majd a hetedik kötetet készítem elő kiadásra. Az elmúlt év végén jelent meg a sóvidéki prózaantológia, benne a Véres szárnyverések című novellám. Egy meghívás révén az elmúlt esztendő végén, 2014 januárjában Adelaide-ben – kérésre – felolvastam az említett novellát. Óriási sikere volt, hiszen a magukra maradt öregek drámája ott is hasonló!
– Több díjban részesült, soroljon fel néhányat.
– 1982-ben megkaptam a Korunk pályázatának első díját, a rendszerváltást követően az Ifi Fórum első díját. 1994-ben elnyertem a budapesti Hitel folyóirat szociográfiai pályázatának első díját, a Pro Civitas Alapítvány első díját a bözödújfalusi székely szombatosokról írt tanulmányommal. 1997-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tévés nívódíjjal jutalmazott. A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld 2002-ben ugyancsak nívódíjjal tüntetett ki. A Magyar Újságírók Közössége Petőfi Sándor Szabad Sajtó Díja szintén fontos kitüntetés. Az Erdős Irma-díjat azért kaptam, mert én készítettem az önálló kötetben is megjelent nagyinterjút az Állami Székely Színház egykori művésznőjével. A legfrissebb díjat most, 2014. március 15-én kaptam Könyv és gyertya címmel. A végére hagytam a Hazanéző szerkesztőségétől kapott elismeréseket. Ezek arra figyelmeztetnek: sokszor kell még hazanéznem!
Székely Ferenc. Népújság (Marosvásárhely)

Románia lakossága lassan elöregszik
Románia lakossága 2050-ben várhatóan nem éri majd el a 16 milliót sem. A Ceauşescu-féle „népesedési politikát” követően, 1989 után a lakosság létszáma jelentősen megcsappant. Míg 25 évvel ezelőtt évente csaknem 315 ezer gyermek született, húsz évvel később számuk közel a felére esett vissza – derül ki a Gândul összeállításából.
Havi 5000 fős csökkenés
Szociológusok felmérései szerint a romániai családok egyre nehezebben szánják el magukat a gyermekvállalásra. Az Országos Statisztikai Intézet adatainak megfelelően például 2014 januárjában 1360 gyermekkel született kevesebb, mint a megelőző esztendő hasonló időszakában.
hivatalos kimutatások szerint Románia lakossága havonta 5000 személlyel csökken, miközben a nyugdíjasok száma jelenleg eléri az 5,4 millió főt. Szociológusok attól tartanak, hogy 2050-ben az ország lakossága nem éri majd el a 16 milliót sem. Romániában ugyan óránként 21 gyermek születik, ami soknak tűnhet, ám az ország ezzel a számmal világszinten a kullogók között helyezkedik el.
A ceauşescui „aranykort” követően az új hatóságok engedélyezték a művi vetélést, ami jelentősen visszavetette a születési arányt. 1991-ben például 70 százalékkal kevesebb gyermek született, mint 1989-ben. Miközben 1990-ben 314 746 gyermek látta meg a napvilágot, addig 2011-ben már csak 196 242 gyermek született. Az említett időszakban összesen 5,4 millió gyermek született, közülük 2,63 millió fiú, 2,48 millió pedig lány volt.
Szülési kedv Európában
Szociológusok szerint a születési arány visszaszorulása nemcsak Romániára, hanem általában az európai országokra jellemző. A születések száma már 50 esztendeje csökken, a folyamat legelőször Nyugat-Európában indult be, mindenekelőtt Hollandiában, Belgiumban és Nagy-Britanniában, majd átterjedt a skandináv országokra. A kilencvenes évek legelején a születések száma Kelet-Európában is csökkenni kezdett.
A Világbank adatainak megfelelően Románia világszinten ilyen tekintetben az utolsó országok között található. A statisztikák szerint ugyanis 2012-ben az országban ezer lakosra számítva 10 gyermek született. Tavalyelőtt Japánban és Németországban egyébként, 1000 lakost alapul véve 8, Magyarországon, Olaszországban, Ausztriában, Bosznia-Hercegovinában és Görögországban pedig 9 gyermek született.
Az Európai Unión belül 1000 lakosra számítva a legtöbb gyermek – 16 – Írországban születik, bár a szám 2009-ben és 2010-ben még 17 volt. A második helyen Franciaország és Nagy-Britannia osztozik, 13 gyermekkel, 12 gyermekkel pedig Ciprus és Svédország következik. 10 gyermekkel Románia a táblázat második felébe került, Németország pedig 8 gyermekkel az utolsó helyet foglalja el.
A fejlődés útján.
Szociológusok szerint Romániában a szülési kedv hiánya elsősorban nem anyagi okokkal magyarázható, már csak azért sem, mert sokkal szegényebb országokban jóval magasabb a szülések száma. A fő okot nagyjából az jelenti, hogy a romániai fiatalok egyre későbben házasodnak, a gyermekáldással is kivárnak a legtöbb esetben, és mindenekelőtt jó állás megszerzésére, gépkocsivásárlásra, utazásra összpontosítanak. Szociológusok szerint azonban mindez nem tér el a normálistól a fejlődés útjára lépett országokban.
Egy kis történelem
Statisztikusok szerint a születések száma 1947 és 1955 között igen magas volt. Így például 1947-ben elérte a 23,4, 1955-ben pedig 25,6 élve születetett csecsemőt 1000 lakosra számítva. A két világháború közötti időszak maximumát – 1000 lakosra jutó 30-35 csecsemő – azonban nem érte el.
1956 után azonban lankadni látszott a szülési kedv, 24,2 csecsemőről 1966-ra 14,3 csecsemőre esett vissza, ami nagyrészt társadalmi okoknak és a művi vetélés engedélyezésének is betudható. Az abortusz megtiltása nyomán – a törvények szerint négy gyermekig vagy 45 éves korig nem engedélyezték a műtétet – 1966 után évente több mint 526 ezer gyermek született, az újszülöttek száma 1967-ben átlagosan elérte a 27,4 csecsemőt. 1980 után már valamelyest alábbhagyott a szülések száma, évi átlagban 400 ezer gyermek látta meg a napvilágot. 1980 és 1989 között az 1000 lakosra jutó szülések száma 14 és 18 csecsemő között ingadozott.
Elöregedő lakosság
A Román Akadémia Demográfiai Kutatóközpontjának igazgatója, Vasile Gheţău szerint amennyiben a jelenleg tapasztalható folyamat nem mérséklődik, akkor 2030-ban Románia lakossága 19 millió alatt marad, 2050-ben pedig nem éri majd el a 16 milliót. A 2001-es népszámlálás alapján Romániának 22 millió lakosa volt, ami azt jelenti, hogy tíz év alatt a lakosság száma1,1 millióval esett vissza. A 2011 népszámlálás alkalmával már csak 20 121 641 főt jegyeztek, ami további drámai csökkenést jelent.
Gheţău szerint minden jelentős mértékben hozzájárul a lakosság elöregedéséhez is. A 60 év fölöttiek részaránya 1956-ban 1,7 millió volt, 2010-ben azonban már elérte a 4,3 milliót, ami – a lakosság létszámgyarapodását is szem előtt tartva – nagyjából 10 százalékos növekedést jelent.
Bogdán Tibor. maszol.ro

Hírsaláta
ORTODOX EGYHÁZFŐ ÜZLETE. Daniel pátriárka nem hazudtolja meg találékony üzletember voltát. Legújabban piacra dobtak egy JesusChips nevű terméket, melyen a Megváltó képe látható, de csak három napig, hisz a hívő ember olyan táplálékot, melyen Krisztus képe látható, nem fogyaszt el. De miután eltűnik a krumpliszelet-ropogósról, szívesen elfogyasztja, így a piac él, a vásárlók száma nem csökken, ami nagy örömmel tölti el az ortodox egyház fejét, mert a bevétel folyamatos. (Adevărul)
NINCS PÉNZ VÍZI MENTŐKRE. A kormány bejelentette, hogy a tengerparti vízimentő-szolgálat költségeit ezentúl a helyi városi tanácsok fizetik. A vízi mentők fizetése, a figyelőtornyok és az elsősegély pontok karbantartása közel 4 millió lejbe kerülne, ám erre sem a megyei tanácsnak, sem a helyi önkormányzatoknak nincs elkülönített keretük. A Konstanca megyei polgármesteri hivatalok szerint, ha a kormány nem utal ki pénzt, vízimentő-szolgálat nélkül maradhat a román tengerpart a nyáron. (Nagyvarad.ro) JÓL VAN AZ ÚGY. A Román Vasúti Társaság elutasította a Brassói Polgármesteri Hivatal kérését, hogy korszerűsítés céljából átvehesse a nagyállomás épületét. Azt állítják, 2007-ben uniós alapokból felújították már, és helyiségeit vasutasok, külső vállalkozók használják, bérlik. Ennek dacára Brassó vezetői nem mondanak le arról, hogy a nagyállomásból korszerű, európai normák szerint működő városkaput létesítsenek. (Marosvásárhelyi rádió)
AZ ELNÖKI PALOTÁBA VÁGYIK A BOHÓC. Az Antena 3 igazgatója bejelentette, hogy kérni fogják az elnöki hivataltól Mircea Badea akkreditálását az Cotroceni Palotába. A bohóckodásáról és erős Băsescu-ellenességéről ismert sajtós azt nyilatkozta: első alkalommal azt megkérdezné az államelnöktől: „Ismerve az Ön nagy külpolitikai tapasztalatát, véleménye szerint hány üveg vodkát fogyasztott el Rogozin nyilatkozata előtt?” (Jurnalul naţional)
FOGY A ROMÁN. Románia lakossága 2050-ben várhatóan nem éri el a 16 milliót sem. A Ceauşescu-féle „népesedési politikát” követően, 1989 után a lakosság létszáma jelentősen megcsappant. 25 évvel ezelőtt évente csaknem 315 ezer gyermek született, húsz évvel később számuk közel a felére esett vissza – derül ki a Gândul összeállításából. Szociológusok felmérései szerint a romániai családok egyre nehezebben szánják el magukat a gyermekvállalásra. Az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint például 2014 januárjában 1360-nal kevesebb gyermek született, mint a megelőző esztendő hasonló időszakában. A hivatalos kimutatások szerint Románia lakossága havonta 5000 személlyel csökken, miközben a nyugdíjasok száma eléri az 5,4 millió főt. Romániában ugyan óránként 21 gyermek születik, ami soknak tűnhet, ám az ország ezzel világszinten a kullogók között helyezkedik el.
NÁLUNK NE KUTASSANAK! Harminc alkalmazottját már elbocsátotta, és a folyamatos tiltakozások miatt a többit sem tudja foglalkoztatni a Bihar megyei Tótiban talajkutatásokkal megbízott magyarországi Acoustic Geophysical Services (AGS) vállalat – írja a Krónika. A cég tavaly érkezett a Partiumba, hogy feltérképezze a kőolaj-, illetve földgázlelőhelyeket. A talajmérést úgynevezett vibrációs technikával, szerkezetmegbontás nélkül végzik, amelyre végül a környezetvédelmi engedélyt is megkapták, és néhány helyi önkormányzat is rábólintott a kutatásra. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A világháború óta nem volt ilyen alacsony a születések száma
A második világháború óta nem volt olyan alacsony a születések száma Romániában, mint tavaly – hívta fel a figyelmet ma az Országos Statisztikai Hivatal igazgatója.
Tudorel Andrei szerint tavaly mindössze 180 ezer gyermek jött világra az országban, és ez a demográfiai irányzat folytatódni látszik. A szakember elmondta, ahhoz, hogy Románia népességszáma a jelenlegi szinten maradjon, egy romániai nőnek átlagban 2,1 gyermeket kellene szülnie a jelenlegi 1,4 helyett.
A statisztikai hivatal demográfiai szakértője Silvia Pisică a jelenséget azzal magyarázza, hogy nagyon sok 25 és 45 közötti életkorú házaspár hagyta el az utóbbi időben az országot. Emellett a gyermekvállalás időpontja is kitolódott, a korábbi 22 évről 30 évre.
marosvasarhelyiradio.ro / Hotnews / maszol.ro. Erdély.ma

Kigyomlált erdőtörvény
Romániában körülbelül 366 ezer hektárnyi erdőt taroltak le, 80 millió köbméter fát vágtak ki és értékesítettek törvénytelen módon. Mindez a Számvevőszék könyvvizsgálói jelentéséből derül ki, (Situaţia patrimonială a fondului forestier din România în perioada 1990–2012 – A romániai erdőalap vagyoni helyzete az 1990–2012-es időszakban). A 112 oldalnyi jelentést olvasva az az érzésünk, mintha valamiféle új zöld Eldorádó kifosztásának lehetnénk tanúi, holott ez egy ősidőkre visszanyúló hazai „sportág”.
Így ír Victor Giurgiu akadémikus a Revista pădurilor 2010/2-es számában a hazai erdőirtó hagyományokról: minden olyan jelentős politikai esemény után, amikor Románia sorsa kedvezőbbre fordult, masszív erdőirtásba fogtunk, és az erdőterületek drasztikusan csökkentek. A távoli múltban Románia területének 80 százaléka volt erdős, ez az arány a 19. század elején 55-60 százalékra csökkent, a Statisztikai Hivatal 2009-es adatai szerint pedig 27 százalékra. Az akadémikus szerint az eredeti erdőörökségünknek mindössze egyharmadát kaptuk a 21. század elejére. A legkegyetlenebb erdőtlenítés a Nyugati Alföldön (3,2 százalék erdő), a Bărăgan (3,5 százalék), a Moldvai Alföld (4,1 százalék), Olténia (5,3 százalék) és az erdélyi Mezőség (6,8 százalék). Miközben az erdőterületek optimális arányának 30-25 százaléknyinak kellene lennie az alföldeken, nálunk ez 3-10 százalékra zsugorodott, a dombvidéken a 40-60 helyett 20-30 százalékra, a hegyvidéken pedig 60-80 helyett 55-60 százalékra.
A nagy újjáépítéseket és a gazdaság újraindítását mindig az erdő feláldozása révén finanszírozták. Így történt a római hódítások, a román kenézségek és vajdaságok megalakulása után, erdőirtás folyt a drinápolyi béke után (1829), a román fejedelemségek egyesülését követően (1859), 1878, 1918 után – és természetesen 1989 után is. Az 1858-1890-es időszakban az erdőterület 3 millió hektárral csökkent, az 1919-1937-es agrárreformok idején 1,3 millió hektárral, a kommunizmus idején 600 ezerrel. Az akadémikus azt állítja, a legnagyobb gond ma a feldaraboltság: 1922-ben még 80 ezer erdőtulajdonos volt, 183 ezer 1930-ban, 500 ezer tulajdonos 1947-ben és körülbelül egymillió erdőtulajdonos 2010-ben. A jelenlegi erdőtörvénnyel képtelenség gazdálkodni, változtatni kell rajta.
Willman Walter. Székelyhon.ro

Románia lakossága 20 millió alá csökkent!
Románia rezidens lakossága 2014 januárjában 0,4 százalékkal csökkent tavaly január elsejéhez képest, 20 millió alá esve: összesen 19,94 millió lakosa volt Romániának, majdnem 57 százalék 25 és 64 év közötti.
A csökkenés fő oka a negatív természetes szaporulat, amely mínusz 70 812 személyt jelent – áll az Országos Statisztikai Hivatal (INS) közleményében.
A lakosság 48,8 százaléka, azaz 9,73 millió személy hímnemű, akárcsak a 2013-as év elején.
2013. január elsejéhez viszonyítva mind a hímnemű, mind a nőnemű lakosság körében csökkenés következett be – mutat rá az INS.
A lakosság összlétszámának 56,6 százaléka 25 és 64 év közötti, 16,5 százalékuk 65 év fölötti.
A 14 éven aluli személyek a lakosság 15,5 százalékát teszik ki, a 15 és 24 év közötti fiatalok a 11,4 százalékát.
A rezidens lakosság azokat a személyeket (román vagy külföldi állampolgárokat) foglalja magába, akik legalább 12 hónapig egyhuzamban Románia területén laknak. A rezidens lakosságba beleszámítják a Romániába bevándorolt személyeket, az országból kivándorolt személyeket azonban nem – áll a közleményben.
(Mediafax), Nyugati Jelen (Arad)

Vidéken nem jellemző a csatornázás: a lakosság 5%-a „élvezi” előnyeit
avaly 9,3 millióra csökkent azoknak a romániai lakosoknak a száma, akiknek a lakása rácsatlakozott a csatornarendszerekre. 2012-ben ez a szám még elérte a 9,4 milliót. A lakosság 47 százaléka tartozik ebbe a kategóriába, vidéken az arány alig 5 százalékos – az Országos Statisztikai Intézet (INS) adatai szerint.
Szabadság (Kolozsvár)

Még mindig civilizációs gondokkal küzd Románia
Nemzetközi felmérések szerint a civilizált életkörülmények szempontjából Románia igencsak elmarad az Európai Unió országai mögött.
Sok lakás nincs bekapcsolva a csatornahálózatba, tisztító állomások helyett a szennyvizet egyenesen a folyókba engedik, az illemhely sokfelé a kert végében van, számos családban pedig nincs egyetlen kenyérkereső sem. Mindez annál különösebb, mivel az Európai Uniós 2007 és 2014 márciusa között csaknem 14 milliárd eurót folyósított Románia fejlesztésére.
A gazdasági és pénzügyi válság kihatásai
Az Európai Unió 28 tagállama közül 2011-ben Romániában volt a legalacsonyabb a lakosság jövedelmi szintje. Románia nyolc fejlesztési régiója közül hatban a vásárlóerő alig 50 százalékát érte el az európai átlagnak, a Temes, Arad, Krassó-Szörény és Hunyad megyéből álló Nyugati Régióban ez a szint az uniós átlag 50-75 százaléka között mozgott és egyedül Bukarest és Ilfov megyében haladta túl az uniós átlagot. Országos viszonylatban Románia lakosságának vásárlóereje az Európai Unió átlagának alig 54 százaléka. Ezzel Románia az utolsó előtti helyen áll, és csupán Bulgáriát előzi meg, ahol a lakosság vásárlóereje az uniós átlag mindössze 47 százaléka.
A gazdasági és pénzügyi válság 2008 és 2011 között Görögország után Romániát érintette a leginkább. Az ország mind a nyolc fejlesztési régiójának gazdasága jelentősen visszaesett, a Középső, az Észak-Keleti és az Észak-Nyugati Régióban a bruttó nemzeti össztermék több mint 3 százalékkal csökkent.
A válság éveiben a szegénységküszöb alatt tengődök száma uniós szinten 8 százalékról 11 százalékra emelkedett – Romániában ez a szám elérte a 30 százalékot, és ebben a tekintetben is csupán Bulgária került Románia mögé, 44 százalékkal.
Ötven százalék kenyérkereső nélkül
Szinte hihetetlennek tűnik, de a Központi Statisztikai Intézet jelentése szerint Romániában a családok mintegy 50 százalékában nincs egyetlen kenyérkereső sem! A 7,4 millió román család közül 3,6 millió család egyetlen tagja sem dolgozik hivatalosan, 2,21 millió családban pedig egyetlen kenyérkereső van. A statisztikusok kimutatása szerint 2014 áprilisában 4,4 millió hivatalos alkalmazott volt: egynegyedük az állami szektorban dolgozott – derül ki a munkaügyi, valamit a pénzügyi tárca adataiból.
Az Európai Unió legfrissebb jelentése szerint a foglalkoztatottak részarányát tekintve Románia ugyan jobban áll más térségbeli államoknál, ám komoly gondokat jelent az igen alacsonya munkatermelékenység. 2008 és 2012 között Romániában nem növekedet a munkanélküliség, a munkatermelékenység azonban 1,1 százalékkal romlott. Az Eurostat statisztikái szerint 2005 és 2012 között a 20 és 64 év közötti állampolgárok esetében a munkaerő foglalkoztatottsága 63,8 százaléknál állandósult.
A legkevesebb felsővégzettségű
A munkaerőpiac szorosan összefügg az oktatással. Romániában a 25-64 év közöttiek 22 százaléka alacsony felkészültséggel rendelkezik, az ország ilyen tekintetben valahol középen helyezkedik el az uniós tagországok soraiban. Összehasonlításként: a gyengén képezzek részaránya Portugáliában például eléri a 60 százalékot, Bulgáriában a 18, Magyarországon a 17 százalékot, Lettországban, Csehországban és Szlovákiban azonban mindössze 5-8 százalék.
Felsővégzettség tekintetében a helyzet a legrosszabb Romániában: a 25 és 64 év közöttiek alig 15 százaléka sorolható ide. Az országban 2011 és 2013 között a 18 és 24 év közötti lakosság 16 százaléka hagyta félbe tanulmányait.
Illemhely az udvaron
Romániában a lakosság mintegy felének lakása csatornahálózat nélkül van, a lakások több mint felének illemhelye pedig a kertben van. Az Országos Statisztikai Hivatal adatainak megfelelően 2014 júliusában 9 342 000 lakó lakása nem rendelkezett csatornahálózattal. Ez Románia népességének csaknem 47 százalékát jelenti. A lakosság 2,1 százalékának lakása rendelkezik ugyan csatornahálózattal, ezek azonban nincsenek összekötve tisztító berendezésekkel. Városon sokkal jobb a helyzet, itt a lakosság közel 83 százaléka él csatornahálózattal ellátott lakásokban, faluhelyen azonban ez az arány mindössze 4,7 százalék.
1000 négyzetkilométer, másfél kilométer sztráda
Az Európai Bizottság gazdasági, társadalmi és területi kohézióját felmérő hatodik jelentése szerint a helységeket összekötő utak szempontjából Románia szintén a kullogók közé tartozik és a térségben messze elmarad Lengyelországtól, Bulgáriától, Magyarországtól, a balti államoktól. Az autópályák sűrűségének tekintetében Románia az 1000 négyzetkilométerre jutó 1,5 kilométernyi sztrádájával jóval az 1000 négyzetkilométerre eső 35 kilométeres európai átlag mögött van, ezzel 31 európai ország között a 27. helyre kerül. Ezzel a számmal elmarad a kelet-európai országok mögött is, ahol 12,3 kilométer autópálya jut 1000 négyzetkilométerre.
A sztrádák összhossza Románia 239 ezer négyzetkilométeres területén alig 550 kilométer. Bulgária 110 négyzetkilométeres területén 562 kilométer sztrádával rendelkezik. A gyors országúti kapcsolatok hiánya az Európai Unió többi tagországával még inkább visszaveti Romániát a fejlődéstől – állapítják meg uniós gazdasági szakértők.
Bogdán Tibor, maszol.ro

Románia lakosságának egynegyede vályogházakban él
,3 millió romániai lakos él országszerte vályogházakban – írja a Hotnews egy lakáskörülményekről készült statisztika alapján. A népszámláláskor összegyűjtött adatokat tartalmazó statisztikát az Országos Statisztikai Hivatal tette közzé. Az adatok szerint a lakosság egynegyede vályogépületekben, 16%-a előregyártott elemekből épült lakásokban lakik.
A vályog használata inkább vidéken elterjedt, 315 ezer ilyen építményt számoltak össze a népszámláláskor; ezeket az épületeket 3,4 millió személy, illetve 1,5 millió család lakja. Városi környezetben (többnyire városi rangot kapott községekről van szó) levő vályogépületekben közel 860 ezer személy él.
Központ / transindex / hotnews, Erdély.ma

Hivatalosan is technikai recesszióban a gazdaság
Az Országos Statisztikai Intézet (INS) részletes adatai is megerősítették, hogy technikai recesszióba került a gazdaság, miután két egymást követő negyedévben csökkent a bruttó hazai termék (GDP).
Az INS-nek a GDP-vel kapcsolatos részletes adatai szerint a gazdaság teljesítménye 1 százalékkal csökkent a második negyedévben az első három hónaphoz képest. Megerősítették, hogy az első negyedévben is 0,2 százalékkal zsugorodott a GDP a tavalyi utolsó negyedévhez viszonyítva. Korábban a statisztikai hivatal elhallgatta ezt az adatot, és az Eurostat számsoraiból derült ki, hogy a gazdaság növekedése lassult, mi több enyhe recesszióba került. Az augusztus közepi gyorsjelentéshez képest az adatok többsége nem változott, így az első félévben 2,4 százalékkal nőtt a gazdaság, a kiigazított érték szerint 2,6 százalékos növekedést jegyeztek
Szabadság (Kolozsvár)

A lakosság 2050-ben 16 millió lesz, fele nyugdíjas
Szociológusok felmérései szerint, ha a romániai népesség a jelenlegi ütemben csökken tovább, akkor az ország lakossága 2050-re négymillió fővel esik majd vissza, a nyugdíjasok részaránya pedig jelentősen megemelkedik.
A lakosság fele nyugdíjas?
A Román Akadémia Demográfiai Kutatóközpontjának igazgatója, Vasile Gheţău professzor szerint a népességcsökkenés Romániában drámai méreteket ölthet. Ilyen arányú lakosságfogyatkozással egyetlen európai államnak sem kell majd szembenéznie – vélekedett.
Szociológusok szerint a jelenlegi trendnek nagyon komolyan el kell gondolkodtatnia a szakembereket, a lakosság megfogyatkozása máris riasztó. Ha a mostani folyamatot nem sikerült megfékezni, akkor 2050-re Románia tizenhatmillió lakossal marad, amelynek több mint egyharmada ráadásul gazdaságilag már nem lesz aktív.
Mindez számos tényezőre vezethető vissza. Közéjük tartozik a születések egyre csökkenő száma, a várható életremény fokozatos növekedése továbbá az elvándorlás, amely az utóbbi esztendőkben úgyszintén aggasztó méreteket ölt.
Az országot elsősorban a fiatalok hagyják el, és közülük mind többen úgy döntenek, nem térnek vissza Romániába. A statisztikák szerint pillanatnyilag 2,3 millió román vállalt munkát a határokon túl – ez a szám azonban feltehetően jóval nagyobb –, akik egyhamar nem térnek vissza Romániába, mi több, igen sokan végképpen letelepednek külföldön.
Vasile Gheţău máris meghúzta a vészharangot. Statisztikái szerint száz gazdaságilag aktív, vagyis dolgozó személyre jelen pillanatban huszonöt hatvanöt éven felüli személy jut. Ez a részarány 2050-re jelentősen módosul, a számításoknak megfelelően megkétszereződik, azaz száz dolgozó személyre ötven nyugdíjas jut, ami függőségi viszonyt alakít ki.
A nagy kérdés az, hogy az aktív lakosság mennyiben tudja majd eltartani a jelentős számú idős személyeket.
Megfeleződött az élveszületések száma
Jóllehet a lakosság elöregedése tulajdonképpen európai probléma, amely azonban Romániában jóval nagyobb mértékben jelentkezik, az aránytalanság itt sokkal nagyobb, mint más európai államokban.
Romániában tavaly 176 ezer gyermek szültetett. Az élveszületések rekordját Románia 1969-ben tartotta, 530 ezer újszülöttel. Ezek viszont rövidesen maguk is idős személyekké, nyugdíjasokká válnak, őket az egyre csökkenő létszámú aktív lakosságnak kellene majd eltartania.
Az Országos Statisztikai Intézet adatainak megfelelően az 1989-es követő huszonegy évben az élve született gyermekek száma gyakorlatilag megfeleződött. Míg 1990-ben 314 746 gyermek született, addig 2011-ben mindössze 196 242 újszülött látta meg a napvilágot.
A jelenség, amint már szó volt róla, egész Európára jellemző. Mi több, számos európai államban az életremény jócskán megnövekedett a megelőző évtizedekhez képest. Több országban az utóbbi öt év során megemelték például a teljes jogú nyugdíjhoz szükség ledolgozott évek számát.
10-20 évig nincs remény?
A helyzeten csupán az ország gazdasági, társadalmi és politikai életében beálló nagyarányú változás segíthetne, erre viszont – legalább is a jelenlegi körülmények között – nincs semmi kilátás – vélekedett a Román Akadémia Demográfiai Kutatóközpontjának igazgatója. Ahhoz például, hogy a külföldön munkát vállalók közül egyre többen térjenek vissza az országba. jelentős gazdasági motivációra lenne szükség, márpedig a román gazdaság komolyabb fellendülésére 10-20 évig nem nagyon mutatkozik lehetőség. Mi több, a gazdasági-pénzügyi válság elmúltával a fejlett európai országok gazdasága is kilendül a holtpontról, ami még inkább emigrálásra készteti a romániai munkavállalókat.
Vasile Gheţău figyelmeztet: a 2050-re előjelzett 16 millió lakosba nem számolták be az országból kivándorlókat, így ez a szám akár lényegesen kisebb is lehet majd, hiszen a következő években folytatódik majd a kivándorlás. Ugyanakkor Romániában is növekedni fog az életremény, miközben az egy nőre eső újszülöttek száma statisztikailag 1,3 gyermek lesz csupán.
1,68 millióval kevesebb
Az idei év januárjában Románia lakossága11968 óta először esett vissza húszmillió alá: az országnak 19 942 600 lakosa volt. Az Országos Statisztikai Intézet adatainak megfelelően minden elsősorban a negatív népszaporulatnak tudható be. A statisztikai intézet igazgatója, Tudor Andrei szerint 2002. január elseje és 2014. január elseje között Románia lakossága 1,68 millió fővel csökkent. 2009-ig a lakosságcsökkenés legfőbb okát a migráció jelentette, a népességcsökkenés háromnegyed részben ennek volt tulajdonítható és csupán negyedrészben a negatív szaporulatnak. 2010-et követően azonban a migráció részaránya fokozatosan csökken és egyre nagyobb szerep jut a negatív szaporulatnak. Ily módon tavaly a népességcsökkenésben az elvándorlás már 91 százalékos szerepet kapott, míg a negatív szaporulat csak 9 százalékkal járult hozzá a lakosság csökkenéséhez.
Bogdán Tibor, maszol.ro

Az „erdélyi kérdés”
1956 elemi erővel robbant be az én életembe is. Hetedik osztályos kisdiák voltam a korondi iskolában a forradalom napjaiban – miközben a faluban lévő két rádión csüngtek a felnőttek –, a második világháború harctereit, a szovjet hadifogságot megjárt férfiak arról beszélgettek, hogyan szökhetnének át a román–magyar határon, hogy segítsenek a forradalmároknak. Senki nem mondta, hogy „ellenforradalom”. Mindez óriási hatással volt rám.
1990-től kezdődően lehetett beszélni az erdélyi, romániai ötvenhatról. Az egykori elítéltekben még ott munkált a félsz, nagyon nehezen nyíltak meg. A későbbi kutatások során derítettem ki: azt, amiről Korondon 1956. október végén, november elején beszéltek, az 1970-ben tűzhalált halt Moyses Márton vezetésével négy 15–16 éves baróti gimnazista megvalósította: 1956. november 11-én ketten átszöktek a román–magyar határon. A kádári hatóságok – hogy a napot soha ne felejtsék el! – 1957. március 15-én adták vissza a román állambiztonsági szerveknek Bíró Benjámint és Józsa Csabát. Hivatalosan csak 2002-től lehet kutatni a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács bukaresti levéltárában a periratokat, az 1956-hoz kapcsolódó dokumentumokat. Ekkor már tudatosan határoztam el: az erdélyi, romániai ’56 történéseit tíz vaskos kötetben tárom az Olvasó és a történészszakma elé. Már megjelent öt kötet. Valójában a 20. század közepének egyetemes magyar történelmét írom, hiszen több világrészre kiterjedő kapcsolódási pontok vannak. Az erdélyi ötvenhatosok közül többen az Amerikai Egyesült Államokba disszidáltak: a Páll Lajossal együtt nyolc évre ítélt Vastag Lajos, az 1956. október 30–31-i temesvári diáktüntetés több elítéltje. Mások elsősorban Magyarországon, Németországban, Franciaországban vagy Svédországban találtak menedékre. Az Illyés Elemérre, Cs. Szabó Lászlóra való utalás pedig azt is jelzi: London, München, de még Brazília is benne van a „szórásban”.  
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a nacionalista kurzusra áttérő román kommunista hatalom számára kiváló ürügyet jelentett nemcsak a belső ellenzékkel, hanem a romániai magyarsággal való leszámolásra is. Nem véletlen, hogy a magyar forradalom elleni szovjet fegyveres intervencióra 1956. november 2-án éppen Bukarestben – Hruscsov, valamint a román és a bolgár pártfőtitkár jelenlétében – lelkesen rábólintanak! 1956 ürügyén sikerül az addig nagyon keményen ellenálló romániai magyar belső ellenzéket, értelmiségi elitet megtörni! Rá kellett jönniük: mindegy, hogy mit mondanak, lojálisak-e vagy sem a román hatalomhoz, a belső ellenzéket kirakatperek sokasága révén elnémítják, akár fizikailag is megsemmisítik. A romániai magyarságot a számbeli arányon messze felül sújtotta az 1960-as évek végéig tartó retorzió. Téves viszont az az állítás, hogy elsősorban értelmiségieket tartóztattak le, zártak börtönbe. A bebörtönzött munkások, földművesek száma jóval meghaladta az értelmiségiekét. Ma már egyértelmű: újabb és újabb adatokkal kell kiegészíteni a Dávid Gyula szerkesztésében 2006-ban megjelent, több mint 1200 nevet tartalmazó, 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára, 1956–1965 címmel a Polis Könyvkiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában megjelent kötetet. A magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának egyik legsúlyosabb következménye volt, hogy olyan fontos központokban szűnt meg véglegesen a magyar nyelvű szakmunkásképzés, mint Brassó, ahol a teherautó- és traktorgyártás részére képeztek magyar szakembereket. A román kommunista diktatúra ezúttal is kiválóan alkalmazta a „húzd meg, ereszd meg” politikát. Újra megjelent a  korábban betiltott Korunk, Napsugár címmel gyereklapot indítottak, Marosvásárhelyen nagyszabású ünnepsorozattal emlékeztek a Református Kollégium 400. évfordulójára, az iskola pedig felvette a ma is ismert Bolyai Farkas Középiskola nevet.  
A készülő ezer oldalas kötet az „erdélyi kérdés” kialakulásáról, akuttá válásáról és a megoldást sürgető tervezetekről, javaslatokról szól. Középkori oklevelek alapján rekonstruálható, hogy a török betörések nyomán hogyan változik meg a korában magyarok és szászok által lakott régiók etnikai összetétele. A 15. század elejére jórészt kialakult Erdély etnikai sokszínűsége. A 18. század második fele, az 1761–62 körüli időszak az, amikor a románság számbeli fölénybe kerül. A reformkor idejétől kezdve magyar, román és részben szász tervezetek, elképzelések születtek az „erdélyi kérdés” megoldására. Ezeket a tervezeteket vontam górcső alá, nagyon gazdag jegyzetanyag kíséretében tárom az olvasók elé a haza bölcse, Deák Ferenc 1842. évi levelétől kezdve – először jelzi az „erdélyi kérdés” súlyosságát! –, folytatva báró Wesselényi Miklós 1848. június 18-i, lakosságcserére vonatkozó tervezetével, valamint Alexandru Papiu Ilarian 1860-ban papírra vetett és Alexandru Ioan Cuza fejedelemnek átadott Emlékiratával, Kossuth Lajos konföderációs tervezetével, a 19. századi, 20. századi különféle megoldási kísérletekkel. Paál Gábor 1919 januárjában, román katonai fogságban megfogalmazta a Székely Köztársaság tervezetét, a két világháború között a román, magyar és szász megoldási kísérletek a lakosságcserék révén próbálták orvosolni az „erdélyi kérdés”-t. Ennek voltak támogatói és ellenzői.
A második bécsi döntés után – 1940. augusztus 30. – több román tervezet is született, amelyek szintén a lakosságcserék révén próbálták az „erdélyi kérdés”-t orvosolni. Sabin Manuilă – aki Budapesten szerzett orvosi oklevelet – a Román Statisztikai Intézet megteremtőjeként 1941. október 15-én Ion Antonescu marsallnak és „kondukátornak” adta át azt a tervezetet, amelynek alapján a homogén román nemzeti államot úgy lehet megteremteni, ha 3,8 millió kisebbségit – különböző területi csereberékkel – eltávolítanak Nagy-Romániából. Vasile Stoica román külügyminiszter-helyettes 1942. évi tervezete már ötmillió kisebbségi eltávolításával számolt. A több nyelven beszélő Vasile Stoica Budapesten szerzett bölcsész oklevelet, és a híres Eötvös Kollégiumnak volt a tagja. 1943-ban az állampolitika rangjára emelték a román–ukrán–orosz lakosságcseretervet. A front közeledése miatt ez nem valósulhatott meg.
1946-ban a magyar béke-előkészítő osztály olyan Székelyföld-autonómiatervezetet dolgozott ki, amely magában foglalta – falvanként feltüntetve! – a barcasági, a volt vármegyei vonzáskörzeteket is. Ezeknek a tervezeteknek a nyomát sem találjuk a román parlamentnek benyújtandó autonómiatervezetben! Olvasóknak, politikusoknak, a történészszakmának szeretnék olyan kötetet átnyújtani, amelyben teljességre törekvően megtalálják az erdélyi kérdéssel kapcsolatosan kidolgozott összes tervezetet. Huszonnégy éve dolgozom ezen a köteten!
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sehol nem keresnek olyan keveset, mint Hargita megyében
A fejletlen ipar, a feketemunka, a hiányos infrastruktúra, de a rövidlátó vállalkozói mentalitás is hozzájárul ahhoz, hogy a hazai megyék közül Hargitában a legkisebb az átlagkereset.    
Valószínűleg nem a Székelyföld jut eszünkbe, ha a szegénységre gondolunk romániai viszonylatban, ugyanakkor sajnálatos tény, hogy a nettó átlagbér tekintetében Hargita utolsó helyen áll a megyék rangsorában.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint júniusban 1075 lej volt az átlagfizetés Hargita megyében, ami 36 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Tavaly még Vaslui szerénykedett az utolsó helyen, Hargita pedig utolsó előtti volt, ám egy év leforgása alatt a moldvai megyében több mint 100 lejjel nőtt az átlagkereset, aminek köszönhetően a 42.-ről a 39. helyre ugrott a rangsorban.
Nincs sztráda, nincs befektetés
Az alacsony bérek elsősorban a külföldi befektetések hiányának tudható be, ami pedig az infrastruktúra fejletlenségének a következménye, véli Balási Csaba, a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. „Az infrastruktúra kiépítésében legalább 5-6 éves lemaradásban vagyunk a környező nagyvárosokhoz, Marosvásárhelyhez, Brassóhoz vagy Bákóhoz képest. A legközelebbi autópálya 120-130 kilométerre van, a legközelebbi repülőtér úgyszintén. Bukarestből négy-öt órás autózással lehet eljutni hozzánk. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy nem nagyon jönnek a befektetők” – nyilatkozta a maszol.ro-nak Balási Csaba. Véleménye szerint annak, hogy a bérezés tekintetében még Háromszék is jobban áll - 1.195 lejes nettó átlagkeresettel - Brassó közelsége az oka, ami miatt egy sor jelentős befektetésre került sor Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen.
 Több oka van a megye lemaradásának a bérezés tekintetében, állítja Szabó Károly, a Csíki Vállalkozók Egyesületének elnöke. „Egyrészt fejletlen az ipar, másrészt magas azon munkavállalók aránya, akik a fizetés mellett feketén is kapnak juttatást. Azt se felejtsük el, hogy a fűtési időszakot leszámítva alacsony a megélhetési költség, hiszen az emeberek jelentős részének van háztáji gazdasága” – mondja az üzletember.
Fejlesztés helyett paloták
A térségben kicsi a hozzáadott értéktermelés, a vállalatok profitrátája alacsony, ami meghatározza a bérezés színvonalát, mondja Kolumbán Gábor közgazdász, a Hargita Megyei Önkormányzat volt elnöke, a Sapientia Egyetem adjunktusa. A szakember szerint azonban van egy, a kultúrában gyökerező oka is az áldatlan helyzetnek. „Nálunk a vállalkozói mentalitásban nagyon fontos szerepük van a presztízsberuházásoknak. Míg egy svájci vállalkozó a nyereséget visszaforgatja a termelésbe, addig nálunk krőzusok jelennek meg, akik hivalkodó gazdagságban élnek, mely mögött nincs jövőkép, nem fektetnek be hatékonyságnövelő technológiába vagy a munkaerő képzésébe. Ez a vadkapitalizmus gyermekbetegsége” – nyilatkozta Kolumbán Gábor. Véleménye szerint a munkáltatók azért is igyekeznek minél alacsonyabb béreket fizetni, mivel a magas adóteher miatt sok pénzt tudnak így megspórolni.
Más szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy Hargita megyében nagyon magas a néhány embert foglalkoztató kisvállalkozások aránya, melyeknél a fizetések elmaradnak az átlagtól, míg az átlagosnál jobban fizető nehézipar és informatikai ágazat szinte nem léteznek a megyében. 
Idehaza Bukarestben a legmagasabb az átlagfizetés, 2.364 lej, ami nem meglepő, lévén, hogy a fővárosban működik a legtöbb multinacionális vállalat. Erdélyben és a Partiumban jobban keresnek a munkavállalók mint az Ókirályságban. A rangsorban Temes megye áll a harmadik helyen, 1.810 lejes nettó átlagbérrel, a negyedik Kolozs 1.784 lejjel, Szeben a hatodik 1.714, Brassó a nyolcadik 1.602, Arad pedig a tizedik 1.543 lejjel. Hargitát még a semmiképp sem a szárnyaló gazdaságáról híres Szilágy megye is megelőzi, mintegy 150 lejjel.    
Pengő Zoltán
maszol.ro

Belföldi hírek
Az RMDSZ módosító javaslatai
A jövő évi állami költségvetés-tervezethez az RMDSZ képviselői és szenátorai számos szakterületen fogalmaztak meg módosító indítványokat, javaslataik nagy többsége a magyarok lakta megyékben zajló infrastrukturális befektetések folytatásáról, valamint újabb munkálatok elkezdéséről szólnak, így a szövetség javaslatainak elfogadásával folytatódhatna a magyar települések modernizációja – nyilatkozta Erdei-Dolóczki István, a költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság tagja, az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője.
A jövő évi költségvetés-tervezethez az RMDSZ 33 módosító indítványt nyújtott be, amelyeknek nagy része a helyi infrastruktúra fejlesztésére vonatkozik, de a Brassó–Kolozsvár–Bors autópálya megépítésére tervezett finanszírozás megemelését is kérik, valamint terelőutak megépítésére Bánffyhunyad, Nagyszalonta, Érmihályfalva, Margitta, Élesd, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Szatmár és Marosvásárhely városoknak. A 2015-ös évre a szövetség képviselői és szenátorai 71 500 000 lejjel emelnék meg a műemlékek restaurálására elkülönített összeget, valamint pénzalapot biztosítanának az államkasszából annak érdekében, hogy kisebbségi szakmai továbbképző központot hozzanak létre a pedagógusok számára.
Johannis ismét győzött
Alina Gorghiu jogász lett a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke, aki a tisztségben az államfővé választott Klaus Johannis elnököt váltja. Az NLP tegnap tartotta vezetőségi ülését, amelyen a résztvevőknek a Johannis által támogatott Gorghiu, valamint a Crin ANtonescu volt liberális pártelnök által pártfogolt Ludovic Orban közül kellett elnököt választaniuk. A szavazás során Gorghiu 47 voksot kapott, Orbanra csak 27-en szavaztak. Elemzők szerint a választás eredménye azt jelenti, hogy Crin Antonescu befolyása az NLP-ben erőteljesen csökkent, még inkább háttérbe szorul pártjában, és kisebb az esélye visszatérni a politika élvonalába.
Összevonnak két ügynökséget
A kormány úgy döntött, hogy megszünteti a Munkaügyi Felügyelőséget és a Kifizetési Ügynökséget, és helyettük összevonással egy új ügynökséget hoz létre Munkaügyi Felügyelőség és Társadalmi Biztonság Ügynöksége néven, amely a munkaügyi minisztérium felügyelete alatt fog állni. Az új ügynökség a két összevont intézmény személyzetét veszi át, az alkalmazottak nem veszítik el állásukat, jelentette ki Liviu Pop szociális párbeszédért felelős miniszter, aki az átszervezést azzal indokolta, hogy az új ügynökség létrehozásával megerősödik a fekete munka feletti ellenőrzés. A kormány ugyanakkor egy másik ügynökség létrehozásáról is döntött, a Fogyatékkal Élők Országos Hatósága átveszi a tevékenységet a munkaügyi minisztériumtól, finanszírozását azonban az állami költségvetésből biztosítják a munkaügyi tárca büdzséjén keresztül.
Kevesebb a hagyományos élelmiszer
A hagyományos élelmiszerek száma idén 298-ra csökkent a tavalyi 4500-ról, miután a tanúsító szabályok szigorúbbá váltak – jelentette ki Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter. A tárcavezető kifejtette, az egyik legfontosabb módosítás, ami miatt annyira lecsökkent a hagyományos élelmiszerek száma, az, hogy ezeket a termékeket tilos ipari módon előállítani. Hozzátette, a törvény módosítása arra kötelezi a termelőket, hogy ne csapják be többé a fogyasztókat. Constantin szerint a hagyományos termékeknek főként belföldön van piaca, a mézet kivéve, amelyet exportra is visznek.
Fogy Románia lakossága
Közel 19,95 millió állandó lakosa van Romániának 2014-ben, 174 330-cal kevesebb, mint a legutóbbi, 2011-es népszám­láláskor – áll az Országos Statisztikai Hivatal kimutatásában. 1992-ben Románia állandó lakossága 22 810 035 személyt számlált, huszonkét év alatt a csökkenés több mint 12,6 százalékos. A romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma is csökkent, az 1992-ben regisztrált 23 143 860-ról 22 299 730-ra 2014-ben, azaz 844 130 személlyel. Az adatok  rávilágítanak arra is, tavaly az országban a természetes szaporulat negatív volt, 64 654 személlyel több halt meg, mint ahány született. Tavaly ugyanakkor több kivándorló (161 755) volt, mint bevándorló (153 646).
 
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Johannis újra üzent a parlamentnek
Klaus Johannis államelnök ismételten felszólította a politikai osztályt, értse meg, hogy a korrupt személyekkel szemben toleráns parlament soha nem fog tiszteletnek és bizalomnak örvendeni az állampolgárok körében.
Ez már a második üzenet a parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztése témájában, amit az államelnök a Facebook közösségi oldalra feltesz: Johannis első ízben csütörtökön, az Európa Tanács ülése közben kommentálta a témát, kijelentve, arra számított, hogy a szenátus jóváhagyja a bűnvádi eljárás elindítását Varujan Vosganian liberális szenátor ellen. Az államfő tegnap visszatért a témára, és azt írta a közösségi oldalra: „egyszerűbbé és átláthatóbbá kell válniuk azoknak az eljárásoknak, amelyekkel a parlamenti képviselők, volt vagy jelenlegi miniszterek bűnvádi eljárás alá helyezésére, őrizetbe vételére, letartóztatására vonatkozó kéréseket hagyják jóvá”.
Vosganiant kilökte pártja
Varujan Vosganian szenátor, aki esetében a szenátus elutasította az ügyészségnek a bűnvádi eljárás elindítására vonatkozó kérését, tegnap délután bejelentette, hogy kilép a Nemzeti Liberális Pártból (NLP). Döntését azt követően tette közzé, hogy Alina Gorghiu, az NLP társelnöke pártja szenátoraihoz intézett tegnap reggeli levelében kijelentette, nem maradhat politikai következmények nélkül a szenátus csütörtöki lépése Varujan Vosganian ügyében, és nehéz elfogadnia a „téves utat”, amelyet a liberális szenátorok egy része választott. Egyúttal Gorghiu felkérte Vosganiant, hogy lépjen ki a pártból, ha pedig ez nem történik meg, javasolni fogja az NLP-ből való kizárását.
Vallásóra: kérni kell felvételét
A tanulóknak iskolai tagozatonként (elemi, általános, gimnáziumi) valószínűleg egyszer kell majd kérelmezniük a vallásórákon való részvételt, a 2015–2016-os tanévben azonban minden diáknak választania kell, hogy jár-e vallásórákra, függetlenül attól, hogy hányadik osztályos – nyilatkozta Sorin Cîmpeanu. Az oktatási miniszter elmondta, az alkotmánybíróságnak a vallásórákon való részvételre vonatkozó döntése után az oktatási minisztérium kidolgozza a módszertanát annak, hogyan alkalmazzák majd az új előírást. „2015 szeptemberétől kezdődően a vallásórák kötelezőek az oktatási minisztérium és az iskolák számára, de opcionálisak a tanulók számára. A módosítás abban áll: az új tanévben a tanulóknak kérelmezniük kell, hogy részt vegyenek a vallásoktatáson, míg tavaly azt kellett kérelmezniük, ha nem akartak részt venni” – szögezte le a tárcavezető.
Bővült a gazdaság
Az elemzők várakozásait meghaladó mértékben, 2,9 százalékkal nőtt tavaly a gazdaság – derült ki az Országos Statisztikai Intézet tegnap közzétett gyorsjelentéséből. A tavalyelőtti utolsó negyedévhez képest 2014 negyedik negyedévében 2,6 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék (GDP), az előző, harmadik negyedévhez képest pedig 0,5 százalékkal bővült. Romániában ezzel együtt némileg lassult a gazdasági növekedés a 2013-ban regisztrált 3,5 százalékos bővüléshez képest. A Nemzetközi Valutaalap a napokban nyilvánosságra került elemzése azt valószínűsítette, hogy a GDP tavaly 2,7 százalékkal haladta meg a 2013-as szintet. Az elemzők szerint a belső fogyasztás, illetve az ipari termelés főleg külföldi megrendeléseken alapuló, több mint hatszázalékos bővülése áll a gazdasági növekedés hátterében.
Még kisebb az infláció
Januárban tovább csökkent Romániában az éves infláció, amely 0,4 százalék volt – közölte az Országos Statisztikai Intézet. Egy hónappal korábban 0,83 százalékos éves inflációt jegyeztek, ami akkor történelmi mélypontnak számított. Decemberhez képest a havi inflációs ráta szintén 0,4 százalék volt. Az elmúlt tizenkét hónapban az ezelőtti tizenkét hónaphoz képest a fogyasztói árak átlagban egy százalékkal emelkedtek. Januárban az élelmiszerek ára decemberhez képest 0,57 százalékkal emelkedett, a nem élelmiszereké 0,23 százalékkal, a szolgáltatásoké 0,61 százalékkal nőtt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)