Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Országgyűlés [Magyarország Parlamentje] [és különböző testületei]
2520 tétel
2010. augusztus 16.
Az autonómiaegység szükségessége (Befejeződött a 6. EMI-tábor)
A székelyföldi autonómiatörekvések anyaországi támogatása és életképessége az egységes fellépésen múlik, a kérdésben nem kerülhető meg az RMDSZ — erősítette meg Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke az EMI-tábor zárónapján.
A Transylmania, a Depresszió és a No Sugar együttes fellépésével zárult tegnap este a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág Panzió területén rendezett EMI-tábor. A kinyilatkoztatottan nemzetpolitikai és nem pártpolitikai célokat szolgáló rendezvényen két különböző napon ült előadói asztalhoz Vona Gábor, a parlamenti szereplővé választott Jobbik elnöke és Kövér László, az Országgyűlés fideszes elnöke. Pontosabban ezért nem engedtek a közönség nyomásának a rendezők, és nem ültették egy asztalhoz a politikai szereplőket.
Megvalósult-e a kampányban sokat hangoztatott radikális változás az anyaországban és az Országházban? — ez volt Vona Gábor előadásának vezérmotívuma, de szó esett arról is, hogy az új erő pártjának milyen lehetőségei és kilátásai vannak a magyar közéletben.
Kövér László igyekezett valóban a nemzetpolitikai témakörre összpontosítani. A magyar állampolgárság odaítélésének kérdésében egyértelműsítette a magyar kormány elhatározását, miszerint pénzt és energiát nem kímélve hozzásegít mindenkit, aki igényli az anyaországhoz való tartozás szervezett formáját is.
Az autonómiakérdés nem csak az előadáson, de az azt követő sajtótájékoztatón is rengeteg kérdést vetett fel. Az autonómiatörekvések érvényesítése Kövér szerint egységes fellépést követel, amit a legutóbbi ENSZ-vita is bizonyított. Ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy az asztal két oldalán ülők egymást kioltó érveket fogalmaznak meg a kisebbségi jogok tekintetében. Ezért ebben a kérdésben sem kerülhető meg az RMDSZ álláspontja — egyértelműsítette Kövér.
Az Országgyűlés elnöke Gyergyószentmiklóson találkozott a Székely Nemzeti Tanács képviselőivel is, és kijelentette, hogy a magyar kormány és parlamenti elnöki minőségében maga is várja az ősz folyamán az SZNT küldöttségét Budapesten.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. augusztus 16.
Autonómia pró és kontra
Székelyföld autonómiájának kérdésköre határozta meg a hétvége politikai közbeszédét Romániában. Míg az Erdélyi Magyar Ifjak által „Legyen úgy, mint régen volt!” mottó alatt Gyergyószentmiklós mellett megtartott hatodik EMI-táborban az előadók nagy része – köztük Kövér László Országgyűlés-elnök, illetve Vona Gábor Jobbik-elnök – az önrendelkezési törekvések mellett szállt síkra, a szintén Hargita megyei Marosfőn megrendezett román szabadegyetemen a bírálók hangja volt erősebb. Olguţa Vasilescu szociáldemokrata szenátor például Vasile Blaga belügyminiszter lemondását követelte, amiért az nem lép fel az ellen, hogy „magyar szélsőséges szervezetek” magyar jelképeket használnak Hargita és Kovászna megyében, és a területi autonómiát népszerűsítik.
EMI-tábor: nemzetpolitikai kérdésekről beszélt Vona és Kövér
Akkor valósulhat meg a Székelyföld autonómiája, ha a romániai magyarság vezetői is ezt akarják, és meg is tesznek mindent a cél elérése érdekében – jelentette ki tegnap Kövér László, az Országgyűlés újonnan megválasztott fideszes elnöke a Gyergyószentmiklós mellett zajló EMI-táborban. A politikus mindezt annak kapcsán mondta, hogy egy nappal korábban Vona Gábor, a Jobbik elnöke az Erdélyi Magyar Ifjak által immár hatodik alkalommal, „Legyen úgy, mint régen volt!” mottóval megrendezett összejövetelen arra buzdította a hallgatóságot, hogy kérjék a magyar kormánytól a székelyföldi autonómiatörekvések támogatását
A határon túli magyaroknak nyújtandó szavazati jog kapcsán Kövér László leszögezte, a jelenleg hatályos törvénykezés értelmében csak azok a magyar állampolgárok szavazhatnak, akiknek állandó lakhelyük van Magyarországon, azonban – anélkül hogy részleteket árult volna el – közölte, módosítani kívánják a választójogi törvényt. Kövér László ugyanakkor előadásában bírálta a Jobbikot, mondván, az alakulat tagjai között igen sok a szélsőséges ember, s ha a pártvezetés nem határolódik el tőlük, az komoly gondokhoz vezethet. Az országgyűlési elnök reagált továbbá Vona azon felvetésére, miszerint a Jobbik-elnök szívesen tárgyalóasztalhoz ülne Kövérrel, hogy átbeszéljék a nemzetpolitikai nézeteltéréseiket. Kövér leszögezte, csak olyan vitákba száll be, amelyekből eredmények is születhetnek.
A Magyarországon gyakran szélsőségesnek bélyegzett Jobbik első embere szombaton arról beszélt: támogatja a Székelyföld autonómiáját, ám magyar országgyűlési képviselőként ezt nem kezdeményezheti, így az önrendelkezést azoknak kell kérniük, akik a Székelyföldön élnek. Ennek kapcsán arra buzdította hallgatóságát, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnökének vasárnap délutáni előadása közben háromszázan öltözzenek a Székelyföld autonómiáját szorgalmazó pólókba, egyikük pedig kérdezze meg a házelnököt: támogatja-e az autonómiát.
„A többit hagyják ránk a magyar parlamentben, nyomást kell gyakorolni a kormányra” – mondta Vona. A politikus a kettős állampolgárság kapcsán arról beszélt: azzal együtt szavazati jogot is biztosítani kell a határon túli magyaroknak, és úgy vélte, ez ügyben is nyomást kell gyakorolni a magyar kormányra. Vona egyúttal bírálta azt a tényt, hogy Magyarországon betiltották a Jobbik által alapított Magyar Gárdát, és úgy vélte, annak továbbra is fenn kell maradnia, mivel azok, akik betiltották, nem látták a jó dolgokat, amelyek a gárdához fűződnek, azt, hogy segített a bajba jutott embereken, például az áradások idején.
A politikai előadások mellett a szórakozásra, kikapcsolódásra is bőven akadt egyébként lehetőségük az EMI-tábor résztvevőinek. Az egyik legnagyobb sikert az Edda koncertje aratta, de szintén szép számban buliztak a NemEz, a Beatrice, a Hungarica, a Stratégia, a Kárpátia, az Ismerős Arcok, az Avatar, a Dalriada, a Piramis, a Transylmania, a Depreszszió és a No Sugar zenekarok fellépései alatt is. Ugyanakkor a nyolc tematikus sátorban – Előadósátor, Kézműves sátor, Keskeny út sátor, Szórványért sátor, Film- és borsátor, EMI- és társalgósátor, Művészsátor, valamint Gyereksátor – mindenki megtalálhatta a kedvére valót, de akinek még így is maradt ideje unatkozni, a különféle alternatív programok között válogathatott, sportolhatott, túrázhatott, íjászkodhatott vagy éppen néptáncolhatott. Krónika (Kolozsvár)
2010. augusztus 16.
Miben sántikál a Jobbik?
Katonai fegyelemmel őrizték a hétvégén a hatodik EMI-tábort: Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke látogatott Gyergyószentmiklósra, hogy beszámoljon az érdeklődőknek a szélsőjobboldal erdélyi és magyarországi terveiről.
Katonai zubbonyt imitáló egyenruhába bujtatott őrök, a Magyar Gárda tagjainak sorfala jelezte: kiemelt fontosságú esemény, és nem pusztán egy egyszerű, koncertekben és más kulturális programokban bővelkedő város végi diáktábor zajlik a Békény völgyében.
Kihelyezett pártülés, „útszéli” stílusban
Ottjártunkkor a „hivatalos” karhatalom – néhány csendőr – csak a tábor területén kívül téblábolt békésen kávézgatva, bent azonban nem békeidőket idézett a táborhangulat.
„A magyarság szíve Székelyföldön dobog, és nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a politikai központ is áthelyeződik ide” – fogalmazott a tábor központi rendezvényén lelkesen tapsoló, időnként bekiabálásokkal helyeslő, jól szervezett közönségének Vona Gábor.
Tavaly még parlamenten kívüli kis párt képviselőjeként volt meghívott itt a magyarországi politikus, aki ma már jelentős parlamenti erővel a háta mögött, „beváltott” ígéretekkel és nagyszabású tervekkel érkezett hagyományosnak mondott gyergyószentmiklósi látogatására. Programbeszédek és új politikai szövetségkötések helyszínévé vált az Erdélyi Magyar Ifjaknak a Gyergyóból Moldva felé vezető út mentén szervezett tábora.
„A Fidesz lohol a Jobbik nyomában, és azt a politikai programot valósítja meg, amellyel mi kampányoltunk” – figyelmeztette hallgatóságát a szélsőjobb valódi szerepére és erejére Vona Gábor, aki szerint ennek a ténynek köszönhető a kettős állampolgárság megszavazása, a Trianonemléknap bevezetése és a határon túli iskolai kirándulások intézményesítése.
A beharangozóval és a hivatalos állásfoglalásokkal ellentétben nem volt jelen többezres tömeg Gyergyóban: a szélsőjobbos politikus szavait mintegy 250-300 ember követte a tábor leglátogatottabb sátrában. Előadása az ötnapos rendezvénysorozat egyik legnépszerűbb eseménye volt, ám a törzsközönség nem erdélyiekből állt össze.
A Magyarországról ide látogató Vonát jelentős részben a Jobbik Magyarországért Mozgalom polóit és jelvényeit viselő vendégek, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai, valamint a Magyar Gárda szintén Magyarországról érkező egyenruhásai hallgatták: Budapestről kihelyezett politikai ülés helyszínévé vált Gyergyószentmiklós kedvelt turistaövezete.
Fontos az érzés
Az általunk a helyszínen megkérdezett gyergyóiak szerint a Hargita Megyei Tanács által kiemelten támogatott rendezvényre a helyiek fenntartásokkal látogatnak ki: nagyobb tömegben csak az esti koncerteken és sörözéseken vesznek részt.
„Ide olyan együttesek is eljönnek, amelyeket a többi erdélyi fesztiválra nem hívnak meg, én ezért is járok ide. Nem mondom, fontos, ami napközben elhangzik, de a legfontosabb az az érzés, amit itt magába szív az ember, ide értve az esti bulikat. Itt együtt vagyunk a magunkfajtákkal” – számol be lapunknak élményeiről egy sátorárnyékban hűsölő, húsz év körüli fiatalember.
A felemás érdeklődés vagy részleges érdektelenség ellenére a szervezők sajátos témákkal készültek az idén. Az egyetlen mérvadó támogatót, a Hargita megyei önkormányzatot népszerűsítő többméteres banner árnyékában Kohnról és Salamonról szóló zsidóviccek, a cigány népszaporulatot érintő megjegyzések és egy új pártépítési stratégia követik egymást.
Nem helyi érdekű
Vona Gábor több mint másfél órás beszédében összegzi a magyarországi parlamenti pártok és a Jobbik viszonyát, vázolja a Magyar Gárda jövőjét, ismerteti a Jobbik Magyarországért Mozgalom erdélyi terjeszkedésének mikéntjeit és hogyanjait, utalva a romániai magyar kisebbségi politikai szervezetekhez fűződő kapcsolatára is.
„A Jobbik nemzetpolitikája olyan fordulatot eredményez, amelyet a Fidesz már nem fog tudni követni. Olyan következményei lesznek, amelyek a Jobbik malmára hajtják a vizet” – hangzik a figyelmeztetés. Vona szerint a cél a politikai közösség átszervezése, és ebben az átszervezésben kulcsfontosságú lehet az erdélyi szervezet- és kapcsolatépítés.
„Politikai példaképem – vallja be a pártelnök – az a Bethlen Gábor, aki Erdélyből szervezte meg az összma- gyarság képviseletét és felemelkedését.” Mint állítja, ezt az „erdélyi” hangsúlyváltást kívánja követni a Jobbik is akkor, amikor baráti köröket szervez. Mint arról hírt adtuk, az első ilyen jellegű csoportosulás az elmúlt napokban jött létre Marosvásárhelyen.
Várhatóan a következő időszakban több erdélyi településen is hasonló körök jönnek majd létre – jelenti be a politikus. Vona már a teljes Kárpát-medencét átfogó pártszervezetet vizionálja, miközben elismeri, a teljes jogú tagszervezetek határon túli alapítása egyelőre jogi akadályokba ütközik, ezért „szövetségeseket” keres Erdélyben.
„Szomorúan állapítom meg, hogy az erdélyi politikusok is azoknak a nótáját húzzák, akik ezért a nótáért fizetnek” – fogalmaz lakonikusan az országgyűlési képviselő, de nem ad konkrét választ a kérdésre, hogy milyen viszony fűzi a Jobbikot az RMDSZ-hez és az EMNThez. Azt azonban jelzi, hogy a Székely Nemzeti Tanáccsal már felvették a kapcsolatot a további együttműködés érdekében, és parlamenti pártként „szívesen támogatják azokat, akik nyitottak a szövetségkötésre”.
Az erdélyi lobbi
A nyitásra már csak azért is szükség van, derül ki felszólalásából, mert Magyarországon a Jobbik a Fidesz és az MSZP, valamint a „globális trükkel és tőkével” létrehozott LMP „ellenszelében”, „úthenger alatt” politizál, itt azonban még van esély az építkezésre. Vona szerint fontos cél, hogy ne csak kettős állampolgárságot, de szavazati jogot is biztosítsanak a Magyarország határain kívül élők számára.
A táborlakóknak a Jobbik elnöke azt javasolja, gyakoroljanak nyomást a későbbiekben a helyszínre érkező Kövér Lászlóra, a Fidesz parlamenti képviselőjére, a magyar Országgyűlés újdonsült elnökére. „Háromszáz székely legényt kell felsorakoztatni itt, a többit pedig bízzák ránk” – magyarázza a pártelnök.
Vona Gábor előadása után Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökségének tagja kér szót. „A Székely Nemzeti Tanács egészen biztosan nem a más nótáját húzza” – szögezi le Borbély. A közönség nevében beszélő erdélyi politikus arra is utal: valóban szükség lenne a jobbikos pártépítés „Kárpát-medencei” kiterjesztésére.
Azt azonban, hogy ennek a terjeszkedésnek lehet-e tömegbázisa, az EMI-tábor látogatottsága alapján nehéz eldönteni. Ottjártunkkor az Árpád-sávos lobogókkal feldíszített „művészsátorban” néhány ember érdeklődött csupán, elkerülte a közönség a szórványsátort, a kézműves és a gyereksátor környékén sem találtunk számottevő résztvevőt.
Mint arról korábban beszámoltunk, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke azzal indokolta a rendezvénysorozat kiemelt támogatását, hogy több ezer itt élő fiatal kulturális-közösségi igényét elégíti ki ez a tábor. Ez az igény azonban a helyszínen nem volt érezhető.
Parászka Boróka. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. augusztus 17.
Vona: a nemzet érdekeinek védelme a célunk
Magyarországi politikusok az EMI-táborban
Pótszékeket kellett bevinni a zsúfolásig megtelt előadói sátorba szombaton délben, amikor is Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke tartott előadást a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. A pártelnök ezúttal is a Jobbikra jellemző közvetlen politikai stílust alkalmazta: mindenkit meghallgatott, minden kérdést megválaszolt, mindenkivel szóba állt nem csak az előadást, hanem az azt követő sajtótájékoztatók és a tábori körséták során is. A jelenlévők lépten-nyomon megállították, elbeszélgettek vele és közös fotózásokra kérték a mindenkivel közvetlen pártelnököt.
Bagoly Zsolt, az EMI tiszteletbeli elnöke elsőként a tavalyi magyarországi parlamenti választásokról kérdezte a pártelnököt. Vona Gábor elmondta: hatalmas eredménynek tartja, hogy a Jobbik bejutott a parlamentbe, a kampányra szép időszakként gondol vissza, hiszen a hazai és nemzetközi sajtó negatív hozzáállása ellenére is 850 ezer voksot kaptak, ami azt jelzi: van még tiszta élniakarás a csonkaországban. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy a kétharmados többséget elért FIDESZ gyakorlatilag a Jobbik programját valósítja meg, learatva érte a babérokat. Ezt azonban a pártelnök pozitívumként értékeli, hiszen hosszú távon ez a folyamat az ő malmukra hajtja a vizet. – A FIDESZ most társadalmi folyamatokat indít el, ennek a következményeit azonban már nem fogja tudni követni, mert néhány év múlva a magyar ifjúság az asztalra fog csapni – hívta fel a figyelmet Vona, aki szerint a fiatalokban nagy igény mutatkozik az újra, és követelik a maguk helyét a magyar politikai életben. A pártelnök többször hangsúlyozta: a Jobbiknak nem a hatalom megszerzése, hanem a magyar nemzet érdekeinek védelme és képviselete a célja. – Támogatjuk a FIDESZ-t abban, ami a nemzet érdeke. Ha pedig nem tudunk úgy kormányra kerülni, hogy megtartsuk a nemzet érdekeit, akkor nem kerülünk kormányra – összegezte a pártelnök.
A beszélgetés során több ízben szóba került a Magyar Gárda, amelynek kapcsán Vona elmondta: a Jobbikon kívül senki sem védte, csak taposta őket. – Félkatonai szervezetnek nevezik őket, holott semmilyen fegyverük nincs a hazaszeretetükön kívül – mondta a pártelnök, aki szerint a FIDESZ is a Gárdának köszönheti a kétharmados parlamenti többségét: – Ők állították meg Gyurcsányt és a kormányát. Milyen nemzet az, amely börtönbe küldi saját hőseit? – tette fel a kérdést Vona, aki szerint a Gárda cigányfalvakat mentett az árvíz idején, önzetlenül segítenek, ahol tudnak, és önerőből tartják fenn magukat. – Ha Orbán Viktor segítené a Gárdát, akkor az övé lenne. Ő azonban tárgyalni sem hajlandó erről a kérdésről – mondta a pártelnök. További tervei között Vona Gábor a gazdasági revízió és Székelyföld területi autonómiája mellett a magyar nyelv védelmét említette: – Nemzetközi védelem alá kellene helyezni, akár a világörökség részévé is tenni anyanyelvünket, nehogy a szlovák nyelvtörvény példája körbejárjon — figyelmeztetett, érintve ugyanakkor a súlyos demográfiai helyzetet. Véleménye szerint a Kárpát-medencei magyarságnak meg kell találnia nemzetközi helyét, és nem behódolni a nagyhatalmaknak, hanem egyfajta híd-szerepet töltve be a Nyugat és a Kelet között, mint a legnyugatabbra szakadt keleti nép. Arra is figyelmeztetett: ne higgyük el a turáni átkot, amelyet megpróbálnak belemagyarázni a magyarságba.
Elhangzott: a jövőben a Jobbiknak szándékában áll kiépíteni szervezeti kapcsolatrendszerét, jelenleg pedig Erdély-szerte Jobbik Baráti Körök alakulnak, ha pedig lehetőség nyílik rá, akár alapszervezeteket is létrehozhatnak, egységes Kárpát-medencei magyar párttá válva. A kérdések, hozzászólások során szóba került a média hozzáállása a Jobbikhoz. Ennek kapcsán Vona elmondta: leginkább saját kiadványaikban és az internetes lehetőségekben hisznek, ugyanakkor az utcai politizálás híveként nagyon fontosnak tartják az emberekkel való személyes kapcsolatot. A táborozók felvetették a nemzeti zene hiányát a magyarországi rádiókban, erre reagálva a pártelnök elmondta, hogy az elmúlt év lemezeladási listáját a Hungarica zenekar vezette, a kiadók pedig nem értik ennek okát. – Hatvan éven át nyúzták a fiatalságot, elvették tőlük a magyarságukat. Most vissza akarják kapni az identitásukat, ennek pedig egyik legjobb eszköze a zene – magyarázta a jelenséget Vona Gábor. Előadása végén elhangzott: a FIDESZ alkotmányozásra készül, a Jobbik pedig mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ismét létrejöjjön a Szent Korona Magyarországa.
Szórványmentés több szinten
Érdekes kérdést fogalmazott meg a délután folyamán a Szórvány-sátorban Benkei Ildikó újságíró, a Magyar Rádió munkatársa, aki immár öt éve szervezi a vasárnapi iskolákat a szórványban élő gyermekek számára: szabad-e gátolni az asszimilációt, és segíteni az embereknek megtartani a magyarságukat? Az előadó annak kapcsán dilemmázott ezen a problémán, mivel anyaországiként rendszeresen segíti, támogatja elsősorban a partiumi falvak magyar gyermekeit, hétvégi programokat, nyári táborokat szervezve számukra, összesen mintegy ötven pedagógus közreműködésével. A munkát a helyi lelkészekkel szorosan együttműködve végzik, sok esetben a helybeli pedagógusok is bekapcsolódnak, és ötleteket lesnek el a határon túli kollégáktól. A misszió tanszereket, könyveket is gyújt és továbbít, s igyekszik minden szinten segíteni. Benkei Ildikó elmondta: az egyik, általuk látogatott falu lakói olyan bátorságot merítettek a jelenlétükből, hogy ki tudták harcolni maguknak a magyar iskolát. A vasárnapi iskola elsősorban olyan településeken működik, ahol nincs magyar oktatás, de szívesen elmennek bárhová, ahol igénylik a munkájukat. A Partium mellett jártak már Felvidéken és Délvidéken, de kaptak már meghívást Csehországba, és a Dél-Amerikában élő magyarság is kérte őket, hogy szervezzenek számukra hagyományőrző tábort, hadd ismerkedjenek meg a gyökereikkel.
Csak az anyanyelvén lehet az ember igazán naggyá és boldoggá – szögezte le Benkei Ildikó, ezzel mintegy meg is adva a választ saját kérdésére. Ezt a véleményt igazolta az előző előadás is, amelynek során Bakó Zsuzsa, a vicei Bástya Egyesület kuratóriumi tagja mutatta be a szórványkollégiumot. A Beszterce-Naszód megyei magyar falucska intézménye nem pusztán a környék falvainak magyar gyermekeit fogadja be, ingyenes anyanyelvű oktatást biztosítva számukra, de immár negyedik éve a moldvai csángó gyermekek taníttatását is vállalja. Ezzel nem pusztán a falu iskoláját menti meg a bezárástól, de biztosítja azt is, hogy ezek a nagyrészt elrománosodott gyermekek megtanuljanak magyarul, megismerkedjenek kultúrájuk kincseivel. Az előadó elmondta: a náluk végzett fiatalok mind magyarul tanulnak tovább, és jó eséllyel meg is őrzik identitásukat. A jelentkezők száma évről évre növekszik, a közeljövőben újabb ingatlant kell venniük, hogy mindenkit befogadhassanak. – Ha egy településen megszűnik az iskola, ott gyakorlatilag meghalt a magyarság, mondta Bakó Zsuzsa, példaként említve több olyan települést is, ahol előbb összevonták az osztályokat, majd be is zárták az intézményt.
A magyar autonómiatörekvések segítése nemzetpolitikai óhaj, de erről csak akkor lehet majd szó, amikor az adott határon túli magyar közösségek vezetői jónak látják – mondta vasárnap az erdélyi Gyergyószentmiklóson tartott EMI-táborban Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke.
„Addig, ameddig az erdélyi magyar közösség nem képes a saját vezetőit rákényszeríteni arra, hogy ne csak a 4 évenkénti választási periódusokban, kampányokban tűzzék zászlójukra az autonómiát, hanem a két választás közötti négy esztendőben folyamatosan, mindennap próbáljanak valami eredményt elérni, addig a magyar kormány nem nagyon tud helyettük sokat tenni” – jelentette ki. A Fidesz – tette hozzá – nem tudja az erdélyi magyarok véleményét úgy képviselni bármely külhoni fórumon, hogy annak a hitelét ne rontaná le az, ha az RMDSZ nem zárkózik fel mögé, „illetve még pontosabban: nem előz meg bennünket egy lépéssel, hiszen mégis csak az ő véleménye számít, bármely fórumról beszélünk”. A magyar állampolgárság megszerzése kapcsán elmondta, hogy a rövidesen érvénybe lépő törvény célja akadálymentessé és diszkriminációmentessé tenni a folyamatot, ami csak a határon kívüliek egyéni kérelmei alapján kezdődhet el. (MTI)
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES. Szabadság (Kolozsvár)
2010. augusztus 19.
Németh Zsolt: Kolozsvár ügye minden magyar ügye
Valami új kezdetét jelenti az új magyar állampolgársági törvény, az a tény, hogy azt elsöprő többségben szavazta meg a magyar Országgyűlés – egyebek között ezt a gondolatot fogalmazta meg szerdán Kolozsváron Németh Zsolt, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Németh Zsolt volt az egyik szónoka az idén először megrendezett, augusztus 18-tól 22-ig tartó Kolozsvári Magyar Napok hivatalos megnyitó ünnepségének, amelyet a helyi magyar színházban tartottak meg. Kifejtette: valami új kezdetét jelenti az is, hogy az egyetértés nem korlátozódik az állampolgárság kérdésére, hanem jövőképek, konkrét projektek is születnek. Rámutatott: mára az egész ország felsorakozott a nemzeti összetartozás vállalása, a kormány erre irányuló útmutatása mögött.
A nemzeti összetartozás lényege: vannak közös ügyek, ezek érdekében együttműködünk, és segítjük egymást – mondta.
„Közös ügyünk, hogy mindenki egyenrangú tagjának érezhesse magát a közösségben, és egyenrangú félként vehessen részt az együttműködésben” – hangoztatta.
Hangsúlyozta, hogy a Kolozsvári Magyar Napok is új folyamat kezdetét jelentik. A kolozsvári magyaroknak az új, modern Kolozsváron kell megtalálniuk önmagukat, hiszen a város átalakulása „leltárba alig vehető pusztítással járt”. Kolozsvár gazdag történelmi, tudományos és kulturális múltjának köszönhetően az egész kárpát-medencei magyarság forrása, ilyen értelemben pedig minden magyar egy kicsit kolozsvári. „Kolozsvár ügye minden magyar ügye” – mondta az államtitkár.
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke reményét fejezte ki, hogy Kolozsvár többnyelvűsége értéket jelent az erdélyi város jelenlegi vezetésének is, és lesznek többnyelvű helységnévtáblák, akárcsak magyar egyetem abban a városban, amely a magyarok számára Erdély fővárosát jelenti.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke – és egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke – üdvözölte, hogy erdélyi magyar politikai és példátlan civil összefogás nyomán létrejött a rendezvény, amelynek köszönhetően Kolozsvár most „magyar ébredés helyszíne”. Az EP alelnöke is felhívta a figyelmet azokra a változásokra, amelyeken átment a város az elmúlt kilencven évben, és hangsúlyozta, hogy kollektív jogok kivívása nélkül megállíthatatlan az a folyamat, amely a magyarság fogyatkozásában és beolvadásában nyilvánul meg.
A számos erdélyi magyar egyházi és közéleti személyiség jelenlétében megtartott ünnepi megnyitón felszólalt Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára, a rendezvény egyik védnöke is, aki a város gazdag történelmi és kulturális múltját méltatta. Az ünnepségen részt vettek a KorszakVáltó Határon-túra 2010 nevet viselő, Budapest és Csíksomlyó között szervezett biciklitúra részvevői, akik röviddel a megnyitó kezdése előtt érkeztek az erdélyi városba.
Az ünnepi műsor a Háromszék Táncegyüttes fellépésével zárult.
Duna Televízió. Erdély.ma
2010. augusztus 20.
Szent Korona az alkotmányban?
Nagy a valószínűsége annak, hogy a várhatóan jövő év elejére elkészülő új magyar alkotmányba bekerül a Szent Koronára való utalás is, amit az Orbán Viktor kormányfő vezette Fideszben sokan támogatnak, ugyanakkor más jobboldali politikusok is felkarolták az ötletet.
A kezdeményezés mellett Schmitt Pál új köztársasági elnök is kiállt, aki a hivatalba lépése tiszteletére augusztus 6-án rendezett beiktatási ünnepségen elmondta: javasolja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát. „Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között” – fogalmazott az új köztársasági elnök a Sándor-palotában, hozzátéve: minden erejével azon lesz, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző törvényei és alaptörvénye legyen az országnak.
Hangsúlyozta: közhivatalánál fogva, kellő mértéktartással, aktív részese kíván lenni az Orbán-kormány által megkezdett alkotmányozás folyamatának. Mint mondta, a világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, és a nemzet alapvető értékeinek felmutatása. Ezért javasolni fogja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát, amely – szavai szerint – a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának jelképe.
Az áprilisi magyarországi parlamenti választások nyomán megalakult új összetételű Országgyűlés június végén hozott létre eseti bizottságot az új alkotmány kidolgozásának előkészítésére, a testületnek 45 országgyűlési képviselő lesz a tagja. A parlamenti bizottság mellett korábban egy szakértői alkotmány-előkészítő testületet is létrehoztak, a bizottság tagja Boross Péter volt miniszterelnök, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szájer József és Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselők, Stumpf István, az előző Orbán-kormány kancelláriaminisztere, valamint Pozsgay Imre volt államminiszter.
Az Orbán Viktor miniszterelnök által felkért szaktekintélyek feladata kidolgozni az új alaptörvény koncepcióját. A Fidesz elnöke már korábban ismertette álláspontját, miszerint a mostani alaptörvény csak „technokrata szabályhalmaz”, nem ad igazi útmutatást, összefogást a nemzetnek. „Én a lengyel alkotmány invokációszerű részét tartom célravezetőnek, minden ország alkotmányában van valamilyen, értékeket rögzítő tételsor, amely nem megosztani, hanem egységesíteni szokta az országot. Épp azért van szükség az alkotmány elején néhány veretes, komoly mondatra, hogy mindenki érezze, »ebben a misében«, történetben ő is benne van” – jelentette ki egy tavalyi tévéinterjúban Orbán Viktor.
A választások óta eltelt időszakban a Fidesz számos politikusa úgy vélekedett, hogy ma Magyarországon ideiglenes alkotmány van érvényben, és eddig kellő felhatalmazás, társadalmi szerződés, illetve nemzeti egység híján az új alkotmány létrehozásának lehetősége még nem állt rendelkezésre. Az áprilisi parlamenti választásokon azonban az emberek egy eddig soha nem látott széles körű nemzeti egységet hoztak létre, és világos felhatalmazást adtak az Országgyűlésnek, ami komoly elvárást jelent a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz–KDNP-vel szemben az új alkotmány megalkotásával kapcsolatban.
Boross Péter volt miniszterelnök, az alkotmány-előkészítő testület tagja nemrég a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: Orbán Viktor alkotmányos mulasztást követne el, ha kormányzása alatt nem születne meg az új alaptörvény. „Noha még nem lenne szerencsés részletekről nyilatkozni, egy biztos: a csodás magyar közjogi hagyományokat meg kell jeleníteni az új alkotmányban.
E hagyományok része a Szent Korona is. A koronát akár a patetikus preambulumon túl az alapszövegben is kellene szerepeltetni” – vélekedett a politikus a napilapnak. Boross Péter ugyanakkor elmondta azt is: mindenképpen jó gondolat lenne, ha olyan alkotmány születne, mely az elmúlt 1000 évet felöleli, és hitet tesz a folytonosság mellett, ennek pedig része a Szent Korona is.
„Többet kellene tudnia az országnak közjogi hagyományainkról, s arról, hogy Magyarország megmaradásában milyen szerepe volt a koronának és a sarkalatos pontoknak” – nyilatkozta a volt miniszterelnök, aki azt az 1505-ös döntést említette, amelynek során a magyar országgyűlés kimondta, „idegen vérből” származó király nem kell. Idézte a Népszabadságnak Werbőczy alaptételét is, jelesül azt, hogy a Szent Korona a főhatalom, a király hatalma is a koronától származik. „Nem véletlen, hogy történelmünk során le kellett tennie a királyoknak, az ország vezetőinek a »koronázási esküt«” – emlékeztetett Boross Péter, hozzátette ugyanakkor: vigyázni kell mindezzel, „nehogy avíttak legyünk, vagy nevetségessé váljunk”.
A volt miniszterelnök különben később egy tévéinterjúban megismételte: az ország vezetőinek mindenképpen a Szent Korona előtt kellene esküt tenniük, és szeretné, ha ez belekerülne az alkotmányba. Emellett Boross Péter arról is beszélt, hogy a kormány a Szent Korona-tant is beemelné az új alkotmányba. A volt miniszterelnök szerint újra kell gondolni az egész történelmet, főleg a közjogot, és be kell építeni a mai életbe, ezért van szükség új alkotmányra. Boross Péter szerint a hagyományokat, ceremóniákat át kell örökíteni, és úgy véli: a korona szinte személy és személyiségi jogai vannak.
A Szent Korona-tan Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képező hagyomány, melyen a magyar állam eszméje alapult, és amely máig ható befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra. A sacra corona kifejezés először 1256-ban jelent meg IV. Béla egyik oklevelében, az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben: „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”. A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek Szent István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik megőrzésére és a király leválthatóságára – noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A tan hívei szerint e gondolat jegyében Szent István király a Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. Szent István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat éa képességeket, a jogi intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket. A tan hívei azt vallják, hogy a Szent Korona, mint jogi személy, jogilag a Magyar Államnak megfelelő. Ezen túlmenően az állam, mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai megtestesülése. Szent István király a Szent Korona képében ajánlotta fel az országát Szűz Máriának.
A föld, illetve általánosságban természeti erőforrások Szent Koronához rendelése biztosíték, amellyel a közösségi erőforrások a közösség egészéhez rendeltettek. Ezzel megakadályoztatott, hogy pár nemzedék alatt a közösségtől és a közösséget alkotó személyektől a magántulajdon módszerével el lehessen vonni a természeti erőforrásokat, és ezzel a szabad életet ellehetetlenítő közállapotok alakuljanak ki. A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlavónia.
A Szent Korona tagjai a Szent Korona országainak polgárai, tehát a magyar nemzet és az együttlakó vendégnépekre is vonatkozik, akiket külön védelmez a Szent Korona-tan. Vagyis a Szent Korona a politikailag szervezett nép, vagyis a nemzet, és mivel a Szent Korona a legfelsőbb szuverén felség, ez megfelel a Rousseau által a 18. században kigondolt népfelség elvének. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szent Korona-tan nem ismer el fölötte álló személyt. Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlőek, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szent Korona-tan eleve kizár minden diktatúrát. Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, ezért az uralkodó sem állhat fölötte, az ő hatalma is csak a Koronától ered.
Eckhart Ferenc jogtörténész 1941-ben kiadott, A szentkorona-eszme története című művében kísérelte meg eloszlatni a tannal kapcsolatos mítoszokat és tévhiteket. Rámutatott arra, hogy a Szent Korona-tan lényegében megegyezik az európai keresztény monarchiák hasonló jellegű jogelméleteivel, amelyek szerint a korona által szimbolizált hatalom nem a király egyszemélyi hatalmát, hanem a néppel vagy nemzettel megosztott uralmat jelenti. Ezen mű nem népszerű az 1989-es rendszerváltás óta ismét népszerű mitikus-transzcendens elméletek követői között, gyakran „horthysta” elméletként kezelik, pedig maga a mű szokványos „monarchista” elméletként kezeli a Szent Korona-tan alapjait, melyben még a polgári demokráciák lényege – az állampolgárok közötti egyenlőség és a választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlás – is szerepel.
Amerikát is megjárta a Szent Korona
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadványai, valamint a témával foglalkozó történészek többsége szerint a koronát III. Béla (1172–1196) korában állították össze két fő részből: az úgynevezett görög koronából (corona graeca) és a latin koronából (corona latina).
A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették rá a Krisztus-kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta. Egy 800 éves legenda szerint a koronát, vagy legalábbis annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Asztrik érsek révén I. Istvánnak koronázására, ennek alapján a korona népszerű neve Magyarországon és sokfelé máshol „Szent István koronája”.
A második világháború után több évtizeden keresztül az Egyesült Államokban őrizték a magyar ereklyét, amely 1978-ban, Jimmy Carter elnöksége idején került haza, a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Szent Korona és a koronaékszerek (királyi jogar, országalma, koronázási kard) az első Orbán-kormány idején, a millennium évében, 2000. január 1-jén, példátlan biztonsági intézkedések mellett került át az Országház Kupolacsarnokába a Nemzeti Múzeumból, ahol a nemzeti ereklyék közül csak a palást maradt.
Akkor jött létre a Szent Korona Testület is. A költöztetés politikai vihart kavart, az akkori ellenzék protestált, 2001. augusztus 15-én pedig a Nagyboldogasszony-napi mise idejére – Paskai László bíboros kezdeményezésére – Esztergomba „utazott” a Szent Korona a Dunán. A koronát a Köztársasági Őrezred kísérte az egyházi ünnepségre, a nemzeti ereklyét a bazilika kapujában a Szent Korona Testület tagjai fogadták, és Áder János akkori házelnök mondott köszöntőt. A Bazilikában kiállították a koronát, azt a látogatók is megtekinthették. A kora esti zárófogadáson Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte az egybegyűlteket. Krónika (Kolozsvár)
2010. augusztus 21.
Letörölték a „lelki Trianon” szégyenét
A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítsa, s megerősítse a határon túliak magyar identitását – mondta Semjén Zsolt magyar nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a jogszabály hatályba lépése alkalmából az MTI-nek.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: „nagy adósságot törlesztünk” ezen a történelmi napon az összmagyarsággal szemben, amikor az államalapító király ünnepén hatályba lép a kettős állampolgárságról szóló törvény. Az új törvény segíti a magyar nemzet megmaradását, és lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítva megerősítse a magyar identitást. Kiemelte: az új Országgyűlés lehetőséget biztosított annak, aki tud magyarul, ősei egykor Magyarországról származtak el, s magyarnak érzi magát, ha közjogilag is ehhez a nemzethez akar tartozni, megtehesse. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerint az elmúlt nyolc év falakat emelt határon innen és túl élők közé, de az emberek bizalmát és felhatalmazását maguk mögött tudva lebontották ezeket az akadályokat, hogy a magyarok újra felemelt fejjel járhassanak.
Ezzel letöröljük 2004. december 5-e „lelki Trianonjának” szégyenét. A magyarság összefogásának ünnepe ez a nap – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt rámutatott: közösek a gyökereink, közös a nyelvünk, közös a történelmünk, egy kultúra örökösei vagyunk, így összetartozunk.
Az Országgyűlés május 26-án 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett döntött úgy, hogy lehetővé teszi a határon túli magyarok egyszerűbb, kedvezményes honosítását. A köztársasági elnök – akitől sürgős kihirdetést kért a parlament – május 31-én aláírta törvényt.
A fideszes és KDNP-s képviselők – Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt – által jegyzett javaslat értelmében a jogszabály augusztus 20-án lép hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.
A módosítás értelmében kedvezményes honosítás egyéni kérelemre, nem automatikusan történhet. Magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok, hogy megkaphassák az állampolgárságot.
Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4–5 hónap után várható a válasz.
Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét. A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Mindezeken túl a procedúra része a rendőrségi és nemzetbiztonsági ellenőrzés, vagyis a kettős állampolgárság nem okozhat „biztonsági deficitet” sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak.
A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
Az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos feladatokra a kormány idén 830 millió forintot különített el, s első évben 250–400 ezer kérelmezőre számítanak. Októbertől tájékoztatási kampány indul az eljárással kapcsolatos tudnivalókról, s a szükséges feladatok ellátására iroda kezdi meg működését. Szabadság (Kolozsvár)
2010. augusztus 26.
Az egészségügy hatalommá vált
Nagyvárad – Augusztus 23-án Budapesten tartotta hetedik világtalálkozóját a Magyar Egészségügyi Társaság (MET). Dr. Földes Béla ideggyógyász főorvos csütörtökön sajtótájékoztató keretében ismertette a részleteket.
Váradi sajtótájékoztatóján dr. Földes Béla ideggyógyász főorvos kifejtette: a Magyar Egészségügyi Társaságot 1992-ben alapították, s kht.-ként jegyezték be Magyarországon. Akkoriban a Magyarok Világszövetsége még kreatívan működött, a kezdeményező a partiumi származású dr. Andrásoffszky Barna volt, aki megfelelő kapcsolattőkével és szakmai ismeretekkel rendelkezett. A tagok a Kárpát-medencéből, Németországból, Svédországból, az Egyesült Államokból és Kanadából verbuválódtak. Három-négy évente szerveznek világtalálkozókat, illetve folyamatosan regionális eseményeket. Az alapító elnök után négy évig dr. Mikola István volt szakminiszter vezette a szervezetet, napjainkban dr. Süveges Ildikó professzor asszony tölti be a tisztséget. A legutóbbi összejövetelüket a hét elején tartották Budapesten, több mint 300 résztvevővel, akik közül negyvenen Erdélyből érkeztek. Négy szakcsoportban zajlottak a munkálatok (általános orvosok, fogászok, gyógyszerészek és egészségügyi dolgozók), a rendezvény védnökei pedig Sólyom László volt államfő, Réthelyi Miklós miniszter, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora voltak. Dr. Földes Béla megjegyezte: mottóul azt a mondatot választaná, hogy az egészségügy hatalommá vált, de nem mindegy, hogy kinek a kezében van. Beszámolója szerint dr. Süveges Ildikó arra hívta fel a figyelmet: a betegekkel foglalkozókat ugyanúgy etikai és erkölcsi kátyú tartja fogva, mint nemzetünk többi tagját. Ebből a helyzetből szeretnénk kiszabadulni, az említett konferenciának is az útkeresés volt az egyik célja.
Visszatekintenek
Egyébként a tanácskozáson nem csupán száraz orvosi kérdésekről esett szó. Lezsák Sándornak, a Magyar Országgyűlés alelnökének közbenjárására a fesztív nyitóülést a parlament főrendházi termében zajlott, Egységes nemzetért jelszóval. Expozét tartott például dr. Bábel Balázs kecskemét-kalocsai érsek is, etikai és életvédelmi témakörben. A magyar tudományos élet élvonalába tartozó dr. Freund Tamás és dr. Falus András professzorok is felszólaltak, dr. Józan Péter pedig népegészségügyi és halálozási adatokat ismertetett, magyar vonatkozásban.
A jelenlevők megegyeztek abban, hogy a MET következő vándorgyűlését a délvidéki Zentán fogják tartani. Szeptember 25-én ugyanakkor a Báthory-napok keretében visszatekintenek az elmúlt közel másfél évtizedre, mely megbeszélésre azokat a politikusokat, szaktekintélyeket hívták meg, akik 1998-tól kezdve vezető szerepet töltöttek be a romániai és a magyarországi egészségügyben, úgymint: Cseke Attila, Szócska Miklós, Hajdu Gábor, Gógl Árpád, Bárányi Ferenc és Mikola István.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro
2010. augusztus 27.
Magyar Orvosok Világtalálkozója
Az idén Budapesten augusztus 22-e és 24-e között került sor a négyévenként megrendezésre kerülő világtalálkozóra a Magyar Egészségügyi Társaság (MET) szervezésében.
A találkozón az anyaországiakon kívül főként a környező országok magyar egészségügyi dolgozói vettek részt, de képviseltették magukat az amerikai és a németországi magyar orvosi egyesületek is. A megnyitóra 22-én a Parlament épületében került sor. A találkozót üdvözölte Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, Mikola István, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke, Réthely Miklós, az egészségügyért is felelős miniszter, Pálinkás József, az MTA elnöke, Tulassy Tivadar a Semmelweis Egyetem rektora s több társaság, egyesület képviselője. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület üdvözletét Egyed Zsigmond Imre professzor, szakosztályi elnök tolmácsolta. A megnyitó ülést Süveges Ildikó professzorasszony, a MET elnöke, a világtalálkozó fő szervezője vezette. A parlamenti plenáris ülésen a magyarságot és az emberiséget érintő problémákat felvető öt előadás hangzott el. A további ülések a Kempinski Szálló termeiben folytak tíz szekcióban.
A 350 résztvevő között szép számmal voltak erdélyi, kolozsvári, marosvásárhelyi orvosok, egészségügyi szakdolgozók. Részvételüket dr. Széman Péter szilágysomlyói főorvos, a MET Kárpát-medencei alelnöke szervezte. Ő a „Kisebbségi orvos-beteg kapcsolat”-ról tartott előadást, Gaal György az erdélyi orvos- és sebészképzés történetét ismertette.
A négy év múlva sorra kerülő világtalálkozót előre láthatóan Pécs fogja vendégül látni
G. Gy. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. szeptember 2.
Kulturális (pár)bajok – Beszélgetés Szőcs Gézával
Versírásról, bizalomról és bizalmatlanságról, politikáról, pornó- és giccsadóról, a Julianus-, és a Márai-programról, az NKA sorsáról, vidék és Budapest viszonyáról, és a jövőről alkotott képéről beszélgettünk Szőcs Gézával a Tokaji Írótáborból Budapest felé autózva.
Írsz-e még verset mostanában, vagy már csak népdalokat – ahogy ezt a városi legenda tartja Budapesten? – Nem írtam mostanában verset, de ez nincs feltétlenül kapcsolatban a mintegy három hónapja tartó megbízásommal, aminek a lényege, hogy a kulturális intézményrendszer ügyes-bajos dolgaival foglalkozom. Volt már rá példa az életemben, hogy nagyon stresszes, leterhelt hónapokban is tudtam verset írni, de arra is, hogy hosszabb nyaralás, pihenés nem hozta meg az inspirációt. Ihlet kérdése minden. Ha az emberben épségben megőrződik a lírai-én, akkor bármikor megszólalhat.
Az utóbbi időben több, veled készített interjút is közöltek, illetve a megbízatásod elején a Nagyításban jelent meg egy összeállítás. Én két beszélgetésre utalnék most: a szinte hírhedtté lett Indexes megjelenésre, illetve legutóbb a Magyar Narancsban olvasható interjúra. Két dolog volt bennük közös: hogy nem ismerték a Nagyítás-beli összeállítást, illetve a támadó hangnemük. Te miben látod az okát?
A bizalmatlanság, a barátságtalan hang, az ellenségesség a mai helyzetben Magyarországon szinte természetes. A társadalmat, ideértve az írástudói réteget is, törésvonalak osztják meg, de legalább egy nagy törésvonal, amelyet fontosnak tartok megszüntetni, áthidalni. Ilyen körülmények között nem is képzelhető el, hogy a művészvilágnak legalább egy része ne legyen ellenséges azzal a kormányzattal szemben, amelyet nem az ő preferált pártjai alkotnak.
A te esetedben ez konkrétan mit jelent?
Esetemben összetalálkoznak a Fidesszel, mint párttal, és a Fidesz-kormánnyal mint közép-jobb vagy polgári párttal szembeni előítéletek, sértettségek, ellenérzések. Azután jelen vannak a velem, mint magánszeméllyel szembeni ellenséges érzületek. Ez utóbbiak részben politikai hátterűek, hiszen azok, akik a – nevezzük így – politikai-szellemi ellentáborba tartoznak, eleve gyanakodva figyelik, amit csinálok, mondok, gondolok; de nem felelne meg az igazságnak, ha azt mondanám, hogy csakis ilyen ideológiai-politikai szekértábor-reflexek működnek velem szemben. „Alanyi jogon” is sok ellenséget szereztem az életben, és ezek olykor összeadódnak, mint például most. Ettől úgy tűnhet, mintha nagyon komoly erők állnának szemben akár velem, akár az általam megvalósított kultúrpolitikával szemben. Számottevő ellenállást nem érzékeltem, bár erről természetesen mást is olvashatunk egy-két lapban vagy internetes fórumon. De nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy a munkámat akadályozná egy megkerülhetetlen, agresszívan fellépő erő. Talán egyetlen dolog van, amelyet magamban is átgondolva meghátráltam, legalábbis elnapoltam a kérdését. Konkrétan a pornóadó és a giccsadó megvalósítását. Nemrég épp’ az Origón válaszoltam arra a kérdésre, hogyan látom ezeket a dolgokat három hónap elteltével. A pornónál, ugye, ismerjük a klasszikus meghatározást, miszerint nem határozható meg szabatosan, hogy mi a pornó. A giccsről meg nem csikarható ki általános konszenzus…
Csak a tisztánlátás kedvéért: itt arról az elképzelésről van szó, hogy adózni kellene a pornó és a giccs után. – Amikor ezt felvetettem, nem tudtam, hogy ilyen erős és mély beágyazottságú Magyarországon a pornóipari lobbi. Azóta szembesülnöm kellett vele, hogy a pornóiparban igenis nagyhatalomnak számítunk. Ami a giccset illeti, rá kellett jönnöm, hogy a magyar társadalomban mély és komoly igény van a giccs iránt, amitől nem lehet megfosztani egyik napról a másikra. Ha így van, tudomásul veszem, és anélkül, hogy okafogyottnak tekinteném a kezdeményezést, inkább úgy tekintem, mint aminek még nem jött el az ideje.
A másik nagy port kavart kezdeményezésed a Julianus-program.
– Itt nem akarok meghátrálni, bár igen kemény és ostoba ellenérvek születtek. Egész odáig merészkedtek, hogy meggyanúsítottak: hogy fajelméleti megfontolásokból tartom a programot helyesnek, meg különbséget akarok tenni magyar és magyar között. Ezek a vádak képtelenségek. Azt gondolom, a történelemtudomány lényegéhez tartozik, hogy primer ismeretekhez jusson a megelőző korokkal kapcsolatban. Az én hitvallásom változatlan az emberben munkáló kíváncsiságról, érdeklődésről, tudásról. Ha úgy tetszik, hiszek az ész-vallásban, és ebben a dologban egy tapodtat sem kívánok meghátrálni. Örülök annak, hogy olyan országban lehetek kormánytisztviselő, ahol következmények nélkül elhangozhat, hogy „az államtitkár úr ostoba és veszélyes játékot játszik”. De ha én tiszteletben tartom mindenki véleményét, azt várom el, hogy mások is így tegyenek. Mindenekelőtt pedig várjuk meg a kutatási eredményeket.
– Összefoglalnád röviden, mi a Julianus-program célja?
– Hogy tiszta vizet öntsünk abba a pohárba, amelybe a magyarság származásával kapcsolatos legkülönösebb elméletek kerültek az elmúlt évszázadok során, különösen felgyorsult tempóban az elmúlt évtizedekben. A dolog természetéből fakadóan ezek az elméletek egyrészt spekulatívak vagy bizonyíthatatlanok, másfelől alkalmasak arra, hogy az önképünkkel kapcsolatos alapokat aláássák. Úgy gondoltam, hogy a mai magyar népességet alkotó komponensek megnevezése, azonosítása semmiképpen nem ellentétes a tudomány, a közerkölcs lényegével. Az egyik válasz, ellenérv ezzel kapcsolatban úgy hangozhat, hogy ez egy rendkívül kevert népesség. Senki nem állítja azonban, hogy létezik egy úgymond érintetlen, senkivel nem keveredett magyar népesség. Azt meg főleg nem, hogy ha mégis van egy ilyen, akkor azt igazibb vagy mélyebb magyarnak kell tekinteni. Elég csak Petőfire gondolni. A magyarságnak hallatlan asszimiláló ereje van. A legnagyobb bűnt a magyarság ellen mindig azok követték el, akik megpróbálták osztályozni, illetve kiszorítani a magyarság kebeléből azokat, akik úgymond idegenek, jöttmentek, máshova valók. Erre ma is szigorúan oda kell figyelni. De mindennek tudomásul vétele, szem előtt tartása nem jelentheti azt, hogy ne volna szabad kíváncsinak lenni arra, hogy a mai magyar népességnek mennyi a finnugor, a szláv, a germán, a türk vagy iráni eleme. Olyan tudományos programot kell elindítani, amely minden olyan népességet, amely a magyarsággal evidens kapcsolatban állt, feltérképez. – A Könyvhéten sokan fehér szalagot viseltek a Márai-program elhalálozása miatt. Várható-e a folytatása, vagy valami hasonló program?
– Mint a Parlament Kulturális Bizottsága előtt bejelentettem: szeptember elsejére feldolgozzuk és összegezzük a Márai-programmal kapcsolatos szakmai javaslatokat, kialakítva a Márai-program egy átdolgozott változatát, amely összhangban áll a kultúrpolitikai elképzelések egészével. Ez nem jelent drámai felfordulást, a program célkitűzéseinek lecserélését, hanem inkább hangsúlykorrekciókat. – Meg lehet akadályozni, hogy a program ne nagy könyvkiadók lobbija legyen? – Jobban oda kellene figyelnünk a kortárs magyar írók érdekeire. Ez egy szellemi tápláléklánc, amelynek egyik végén ott áll a szerző, aztán a könyvkiadó, a kereskedő, a könyvtár és az olvasó következik. Azt lehet megakadályozni, hogy a nagy pénzeket a nagy cápák nyeljék el. A cél, hogy a támogatás haszonélvezői ne a közvetítők, hanem a szerzők és az olvasók legyenek. Ezt persze lehet vitatni, mondván: a kereskedő megteremti az érdekegység megvalósulásának feltételeit. De a fordítottja is igaz: a kereskedőnek sem érdeke, hogy az írók kivérezzenek. – Sokakat megrémített a hír, hogy 2 milliárdot zároltak az NKA pénzéből, mondják, a szervezet működésképtelen lesz, kivonják a pénzt a kultúrából. – Akik most jajveszékelnek, nem fognak ekkora hangerővel ünnepelni, amikor kiderül, hogy még sincs igazuk. Lehet, hogy egy-két film nem fog megszületni, vagy bizonyos produkciókra, célokra kevesebb pénz fog jutni. Ha ez így lesz, akkor ezért nem a mostani kormányzat a felelős, hanem azok a kormányzatok, akik az elmúlt években az országot ebbe a helyzetbe juttatták. Részben túlzottnak, részben igazságtalannak érzem ezt a mutogatást annak kapcsán, hogy egy új kormány, amely épphogy csak szembesült a katasztrofális pénzügyi helyzettel, meghoz olyan intézkedéseket, amelyeknek nyilvánvaló célja: a működőképességet biztosítani. Ha ezekből a megszorításokból a kulturális területnek is ki kell venni a részét, érthető, hogy berzenkedést szül. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez így nem mehet tovább, bízunk a gazdaság erejében, amely majd elő tudja teremteni a forrásokat. Az elosztás persze rögtön felveti a disztribúció alapelveinek kérdését, illetve hogy ezeket kik és hogyan valósítják meg. A művészvilágban nyilvánvalóan él az autonómia igénye, a művészek maguk tudják, hogy a pénz hogyan használható fel a legértelmesebben. Csakhogy a művészvilág sem egységes, más-más megfontolások ütköznek benne. Például a filmes támogatások esetében láttuk, hogy a legdemokratikusabban választott filmes testületre bízva az elosztást, mégis sok művész érezte úgy, hogy kiszorították. Kiszorult vagy bele sem került abba a körbe, ahol helye lett volna. Remekművek sem születtek olyan számban, ami várható lett volna a támogatások értékét tekintve, és el is tűnt jó néhány milliárd. Ez csak illusztráció ahhoz a dilemmához, hogy a művészekre kell bízni az elosztást, vagy az adminisztrátorokra. Ez utóbbi ellen is számos argumentum hozható fel. A kormányzati cél, hogy több pénz jusson a magyar művészeknek. A zárolás szó eleve azt jelenti, hogy a pénzt nem vonták el, nem költötték el egyébre, csak éppen hozzáférhetetlenné tették. De annak a pénznek előbb utóbb ugyanott meg kell jelennie. – Két fiatal költővel készítettem idefelé jövet interjút. Mindketten arról a már-már közhelyes problémáról beszéltek, hogy értelmiségiként, művészként szinte csak Budapesten lehet bármit is tenni, lehetőségekhez jutni, de írásból még ott sem lehet megélni. A vidék–Budapest ellentétre van-e olyan terv, ami ezt a helyzetet egy kicsit árnyalná? – Budapest relatív súlyának növekedése folyamatosan súlyosbodó probléma, amely előrevetíti egy Budapest-ország utópia képét. Ez ellen decentralizálással lehet védekezni. Jelentős kulturális központokat kell létrehozni, ezek lehetnek nagyvárosok, például Debrecen, vagy kisebbek, mint mondjuk Kecskemét, vagy fürdővárosok, mint például Balatonfüred – azokat említem, amelyek már viszonylagos sikertörténetekké lettek az elmúlt években. A nagy egyetemi központokban a kulturális kínálatot kell színesebbé tenni. Lecserélődött lassan egy modell, amely a művelődési házak Magyarországát jelentette. A népművelők helyett ma kulturális menedzserek ténykednek, és a művelődési házak kulturális eseményeinek (amelyek sokszor esküvők vagy szüreti bálok voltak) modelljét felváltotta egy másik, amely fesztiválokban jeleníti meg az egyes régiók művészeti potenciálját. Ha jól szétnézünk az országban, alig van olyan területe Magyarországnak, amelyhez valamilyen többé-kevésbé sikeres fesztivál ne kapcsolódna. Egyeseknek ez már sok is, azt vallják, hogy a fesztiválok országa lettünk, ennyi jó fesztivált képtelenség rendezni, de ha lehetne, az sem lenne jó, mert az ember nem tud mindenhová eljutni. Ez jellegzetesen fővárosi szemlélet. A Miskolci Operafesztivált vagy a Kaposvári Zenei Fesztivált, vagy a veszprémit, a szombathelyit nem feltétlenül úgy kell tervezni, hogy a fővárosból mindenki mindenhová el tudjon jutni. Sokkal inkább arról van szó, hogy Budapesttől független kulturális centrumok jönnek létre, amelyek egyfajta értékcserét is megvalósítanak: új stílus, szemléletmód, hangnem, teljesítmény jelenik meg. A kulturális energiákat hordozó szellemi csatornarendszer révén ez eljut mindenhová, az egész Kárpát-medencébe. Vagyis nem félek attól, hogy Budapest túldagadása miatt eljutnánk addig, hogy Pécs, Debrecen, Győr, Kolozsvár vagy Kassa kiürülnének és érdektelenné válnának. Gondoljunk csak a Győri Balettre: egy táncosnak legalább akkora rang, mint az Állami Operaház tagja lenni. Nem félek a „túl sok fesztivál, túl sok folyóirat, túl sok egyetem” rémképektől. – És mit gondolsz a múltról? Hogyan látod: jogos-e a bűnök felszínre kerülése, érdemes-e a múlttal szembesülni, vagy az egészet felejtsük el, lépjünk tovább? Nemrég kérdeztük Sára Sándort többek között a Biszku Béla-filmről is. Sára amellett érvelt, hogy a filmet be kellett mutatni, sőt Biszkut el is kellett volna számoltatni.
– A közelmúlt mindig a legkritikusabb a történészek és a köztudat számára is. A rendszerváltás idején nagytakarításról beszélt az ország, aztán az érdeklődés alábbhagyott, miután olyan emberekről derült ki, hogy együttműködtek az államhatalom antidemokratikus szerveivel, akikről senki nem feltételezte volna, még a legjobb barátaik sem. Így a közvélemény egy kicsit meg is csömörlött, a múlt tisztázásának jogi eszközrendszere is nagyon komótos, körülményes lett. A bürokrácia és az érdektelenség kölcsönösen gerjesztették egymást. Ez a kontextus magyarázza, hogy a film alkotói jogállamban aggályosnak számító módon készítették el a filmjüket. Jelzem, ha be akartak volna tartani minden jogszabályilag meghatározott és kötelezővé tett lépést, ez a film nem született volna meg. Itt most a jogi alapú szemlélet és egy önismeretet szolgálni kívánó akció közötti konfliktus eredményének egy egész társadalom örülhet, még akkor is, ha a jogkövető érzékenység sérült. Hasonló dolog mindig elő fog fordulni ott, ahol a szabályozás, a bürokrácia lemarad a valós igényekkel szemben. Ez esetben lemaradt. A tanulság nem az, hogy nincs többé a magánéletnek szentsége és bele lehet tiporni bárki személyiségébe. Ott nem fognak ilyen dolgok történni, ahol jól működik a társadalom önismeretét, önreflexióját szolgáló eszközrendszer. Ha valamivel baj van, akkor ezzel. Ezen kell javítani, nem arról huhogni, hogy mi lesz majd ebből. Ezek a jogvédő hangok megkerülik a kérdést, hogy hány millió ember sorsába avatkozott bele a legbrutálisabban az a hatalom, aminek a működéséről szerezhettünk ismeretet egyik meghatározó figurájának személyiségébe belepillantva.
– A kérdés költői, bizonyos értelemben: lehetséges-e adómentessé tenni az költők számára a versek publikálását? – Ha ez csak a kulturális minisztériumtól függene, akkor nyilvánvalóan igen lenne a válaszom, de a kérdés alapvetően pénzügyi. Romániában például jóval kedvezőbbek a művészek adózási viszonyai. De nem lehet kiemelni és átvenni egy másik adórendszer egyetlen elemét, legfeljebb példaként hivatkozni rá.
– Milyennek szeretnéd látni a magyar kulturális életet négy év múlva? – Amelyben új Ady Endrék, Bartók Bélák, Csontváryk, Kosztolányi Dezsők, Krúdy Gyulák, Weöres Sándorok tudják kibontakoztatni tehetségüket, fantasztikus remekművek sorozatával gazdagítva a magyar és egyben európai kultúrát. Mindezt abban az egységes szellemi térben képzelem el, amely a Kárpát-medencét jelenti, benne erdélyi, felvidéki és minden utódállam-beli magyar művésszel, Kiskolozsvártól nagy-Kolozsvárig. Nem tudom, tudsz-e róla, de Dél-Burgenlandban a Németújvári járásban van egy nagyon pici falu, mai nevén Glasing, amely hajdanában a Kis-Kolozsvár nevet viselte. Ha én ezt tudtam volna, amikor emigrálnom kellett Kolozsvárról Nyugatra, akkor biztosan ezt a helyet választottam volna. Már csak azért is, hogy ha bárki feltette volna azt a kérdést, hová való vagyok, mondhassam azt, hogy kolozsvári. Weiner Sennyey Tibor. Erdély.ma
2010. szeptember 2.
Szabó Béla: Teljesítettük küldetésünket
Hazahívta a magyar külügyi tárca a csíkszeredai főkonzult, Szabó Bélát, aki hétfőn este fogadáson búcsúzott el a Hargita megyei önkormányzat elöljáróitól. A diplomata 2006-ban érkezett Csíkszeredába, amikor a megyeszékhelyen megnyitotta kapuit a Magyar Köztársaság külképviselete. Szabó Béla egyébként először 1987 és 1992 között teljesített szolgálatot Romániában, akkor Magyarország bukaresti nagykövetségén dolgozott, majd 1996–2001 között az akkori magyar nagykövet helyetteseként teljesített szolgálatot. Később a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke, majd megbízott elnöke 2006-ig. A Krónika többek közt a konzulátus tevékenységének eddigi eredményeiről, valamint a Székelyföldön szerzett tapasztalatairól kérdezte a diplomatát.
Több mint négy és fél éve teljesít szolgálatot Csíkszeredában. Menynyire töltötte be küldetését az új konzulátus?
– A négy év nyolc hónap nem egyforma körülmények között telt el és minden időszaknak megvoltak a kihívásai. Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy erre a konzulátusra szükség volt és teljesítette, teljesíti azt a küldetést, amiért a magyar állam létrehozta. Sok embernek segítettünk a munkavállalási vízum megszerzésében, nem kellett kilométereket utazniuk. Ugyanakkor segítettünk a bajbajutott magyar állampolgároknak is, akik itt tartózkodnak, s közben lejárt az útlevelük, illetve támogatást nyújtottunk a különféle intézményekkel való kapcsolatfelvételben. Az sem utolsó szempont, hogy a konzulátus épületében szavazni lehetett a nemrég lezajlott országgyűlési választások alkalmával.
Milyen folyamatban lévő programok vannak, amelyeket majd folytatnia kell az utódjának?
A legfontosabb a magyar Országgyűlés által augusztus 20-án elfogadott állampolgársági törvénymódosítás alkalmazására való felkészülés. Ez komoly munka lesz, amire a felkészülést már elkezdte Magyarország, valószínűleg növelni kell a konzulátuson dolgozók létszámát is, hiszen fokozott igénybevételre lehet számítani.
Becsléseik szerint mennyien fogják első körben igényelni a magyar állampolgárságot?
Véleményem szerint országos viszonylatban legalább háromszázezren, a csíkszeredai konzulátuson hozzávetőleg százezren fogják kérni a magyar állampolgárságot. A magyar állam mindent megtesz annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az ügyintézés, ám ettől függetlenül már most kérem az emberek türelmét és megértését: időre lesz szükség ekkora tömeg kiszolgálásához.
Lehet-e már tudni, ki lesz az utódja?
Ezt soha nem lehet előre tudni, távozásom után egy-két hónapnak el kell telnie, míg eldöntik, ki legyen az utódom. De addig is a konzuli teendőket Balogh György konzul fogja ellátni.
Milyen élményekkel búcsúzik a Székelyföldtől?
Elmondhatom, hogy az elmúlt négy és fél év élményekben gazdag időszak volt. Jóleső érzés volt érezni az emberek szeretetét. Az utóbbi napokban, mióta híre ment, hogy hazamegyek, ismeretlen emberek állítanak meg Csíkszereda utcáin, hogy elköszönjenek tőlem. Ez a sugárzó szeretet pedig akkora érték, amiért érdemes lesz ide még visszatérni magánemberként is.
Jánossy Alíz. Krónika (Kolozsvár)
2010. szeptember 2.
Hűbérbirtok?
Szent István királyunk ünnepén Szatmárnémetiben járt és előadást tartott Bárdi Nándor, az ismert pesti történész és kisebbségkutató. A kettős állampolgársággal kapcsolatos fejtegetését annak hangsúlyozásával kezdte: ha eddig nem tudtuk volna (sokan tudtuk!), vegyük tudomásul, hogy „ez a történet” nem rólunk, határon túli magyarokról szól, hanem Magyarország belső gondjairól, identitáskereséséről
Most is, hogy a Fidesz-kormány megadta, és akkor is erről szólt, amikor Kovács László, az MSZP elnöke a 2004-es népszavazáskor azzal riogatta a választókat, hogy huszonhárommillió román özönli el Magyarországot. A közvéleménnyel sikerült elhitetni, hogy a szocialisták támogatói az állampolgárság megadása ellen, a fideszesek pedig mellette voksoltak Bárdi szerint a valóság összetettebb, mert az MSZP-szimpatizánsok 32 százaléka mellette, ugyanakkor a fideszesek 20 százaléka ellene szavazott.
Ebből következik, hogy nem lehet csak egy párt nyakába önteni a szégyenlevest. A történész külön felhívta figyelmünket: ne legyenek illúzióink, Magyarország nem fogja, mivel nem tudja megoldani a határon túli magyarok problémáit. Ebből az következik: a helyzet kulcsa részben a mi kezünkben, részben a nemzetközi támogatottságban van.
S akkor mit tapasztalunk? Némelyik fideszes úgy próbálja beállítani, azt sugallja, hogy ők az erdélyi magyarok soraiban is rendet tesznek Az elmúlt napokban annyit idézték a lapok Kövér László egyik ide vonatkozó mondását, hogy már a klasszikusok sorába emelik.
Az Országgyűlés friss elnöke, aki elszólásairól már korábban híressé vált, a gyergyói EMI- táborban, amely jobbikosokat és más szélsőségeseket sem nélkülözött (ám akkor Kövér mit keresett ott?!) azt mondta, hogy pártja most dolgozza ki, miként viszonyuljon az erdélyi magyar szervezetekhez, s most határozza meg, hogy melyiknek milyen szerepet és feladatot szán.
Jól értették: feladatot! Mert hát mi ugye a Kövér hűbérbirtoka vagyunk, csupa lüke, elmebajos, tehetetlen emberek, akiknek halvány gőzük nincs, hogyan kell politizálni, kivédeni a román huncutságokat. Ezt sokkal jobban tudják a Rózsadombon lakó, románul egy kukkot nem tudó, velük soha nem élő budapesti politikusok.
Nem tudni, a jó ideje Brüsszelben élő európai parlamenti képviselőnkön kívül kik lesznek a kivételezettek. Tartunk tőle: a Jobbik itteni képződményei is, különben miért mutatkozott fideszes képviselő nem csak Gyergyóban, de Szatmár megyében is egy olyan rendezvényen, amelyet Vona Gábor neve fémjelzett?
Mert ugye, más a mérce Pesten és más Gyergyóban...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. szeptember 9.
Martonyi: az EU-elnökség össznemzeti ügy
(MTI) – Össznemzeti összefogásra, egyetértésre van szükség ahhoz, hogy az ország megfelelő színvonalon elláthassa az EU- elnökség feladatait – mondta Martonyi János magyar külügyminiszter az Országgyűlés EU- elnökségi munkacsoportjának ülése után.
A külügyminiszter a fideszes és MSZP-s társelnöklettel tartott ülésről szólva újságíróknak azt mondta: alapvető integrációs kérdésekben vannak véleménykülönbségek, de az elnökségi feladat sikeres ellátása ügyében "úgy érzékeltem, valamennyi párt képviselői között egyetértés áll fenn". Egyetértés van abban, hogy az EU-elnökség össznemzeti ügy, hiszen az egész ország sikeréről vagy sikertelenségéről lehet szó – tette hozzá.
Az unióval összefüggésben a kormány és az ellenzék között a legtöbb kérdésben egyetértés van, van azonban olyan politikai párt, amelyik nem osztja az erősebb, egységesebb Európa tételét, és olyan, amelyik kevésbé nézi jó szemmel a gazdaságpolitika erőteljesebb koordinációját – mondta a külgyminiszter az MTI kérdésére válaszolva.
A legfontosabb magyar érdek szerinte az, hogy Európa erősödjön, sikeresebbé és egységesebbé váljon, ezért – hangsúlyozta – a magyar EU-elnökség fő célja ennek segítése. Úgy fogalmazott, hogy "a magyar és az európai érdekek most nagyon jelentős mértékben egybeesnek". Ezek között említette a kilábalást a gazdasági válságból, a növekedést, a munkahelyteremtést, továbbá a jelenlegi agrár-, kohéziós és energiapolitika fenntartását.
Arról is beszélt, hogy léteznek különleges magyar megfontolások, amelyeket "természetesen érvényesítenünk kell", de elsősorban olyan érvrendszerrel, amely beilleszti a magyar szempontokat az EU- integrációs érdekek rendszerébe. Népújság (Marosvásárhely)
2010. szeptember 16.
Autonómia-konferencia Budapesten
Autonómia-konferenciát szervez szeptember 18-án a németországi Hunnia Baráti Kör a budapesti Polgárok Házában. A konferencia célja az elszakított országrészek autonómia-törekvéseinek ismertetése és ezek jövőbeli megvalósíthatósága.
Az előzetes program szerint a konferenciát a Hír Televízió szerkesztő-riportere, Császár Attila vezeti. Bevezetőként Kiss Dénes költő és Trianon Társaság elnöke szól majd a jelenlevőkhöz. Az Autonómia-Konferenciát Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke nyitja meg 10 órakor.
Az anyaországból a konferencián részt vesz és felszólal majd dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes, Wittner Mária országgyűlési képviselő,1956-os szabadságharcos, dr. Balsai István a FIDESZ frakcióvezető-helyettese és dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, egyetemi tanár. Erdélyből és Székelyföldről meghívást kapott Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Kárpátaljáról dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.
Délután folytatódnak az előadások. Felvidékről dr. Duray Miklós politikus és közíró osztja meg gondolatait a hallgatósággal, míg Délvidékről Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ad elő.
Az előadásokat követően interaktív beszélgetésre kerül sor a Benes-dekrétumokról, amely kapcsolódik a 2008. április 22-én, az Európa Parlamentben benyújtott Benes-dekrétumok elleni petícióhoz. Felszólal a szudétanémetek képviselőjén kívül Olajos Péter, országgyűlési képviselő és helyettes államtitkár, dr. Juhász Imre, európai jogi szakjogász, egyetemi oktató, Krivánszky Miklós, a kassai székhelyű DÁLESZ (Deportálás Áldozatainak és Leszármazottainak Szervezete) elnöke és Fehér Csaba, felvidéki történész.
A Hunnia Baráti Kör Németországban alakult. Olyan magyarok alakították, akik szívükön viselik a haza és nemzet sorsát. Honlapjukon található meghatározásuk szerint nem tagjai pártoknak, szervezeteknek. „Sokan közülünk nem születtek, nem születhettek Magyarországon, de szívünk és lelkünk Magyar! Szüleinktől mindig a HAZA iránti szeretetet és tiszteletet tanultuk, ezt szeretnénk tovább adni gyermekeinknek! Az elmúlt négy évben célul tűztük ki, olyan rendezvények szervezését, amelyeken Hazánk történelméről, politikai, erkölcsi, gazdasági és egészségügyi válságáról adtunk rövid előadásokban felvilágosítást. Rendezvényeinken elismert, nagy tudású személyiségek támogatását élvezhettük, akik megosztották tudásukat a hallgatósággal.” – olvasható a Hunnia Baráti Kör honlapján.
Kitekintő/felvidék.ma. Erdély.ma
2010. szeptember 17.
Horthy-fasizmus? Horthy, a háborús bűnös?
A hetven évvel ezelőtti második bécsi döntésről való csíkszeredai megemlékezés – akárcsak az 1989. évi fordulat utáni első március 15-i ünnepségek – sokak, elsősorban román politikusok felháborodását, nemtetszését váltotta ki.
Különösen az borzolta fel az idegeket, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom volt a szervező, továbbá hogy Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester, nemkülönben a helyi rendőrség és csendőrség miért járult hozzá a rendezvény megtartásához. Olyan kijelentések, vélemények hangzottak el, amelyek a korabeli helyzet részleges vagy teljes nem ismeretéből származnak, a legelemibb tárgyilagosság hiányát tükröző, évtizedek óta hangoztatott címkézésekből fakadnak, és sokan ezeket visszhangozzák.
A megszállás mítosza
Megemlítették például, hogy a „II. bécsi döntés aláírása után tizenegy nappal a Horthy Miklós vezette csapatok bevonultak Csíkszeredába”. Tudjuk, hogy a döntést augusztus 30-án írták alá, a magyar csapatok viszont szeptember 11-én vonultak be Csíkszeredába. Tehát nem 11, hanem 12 nappal később. És ami még fontosabb, nem Horthy Miklós vezetésével. A kormányzó aznap nem ott, hanem Marosvásárhelyen vett részt a tiszteletére rendezett ünnepélyes fogadtatáson. Mircea Duşă, a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőházi frakciójának elnöke „Erdély megszállásának” megünneplését emlegette. Véleménye a folytonosság dák–római mítoszán alapszik, mely szerint Erdélyben a románság az őslakó, a magyarság pedig leigázta és ezer évig elnyomta őket. 1918-ban végül felszabadultak, így a II. bécsi döntés nyomán bevonuló magyar csapatok csakis megszállók voltak. Ezen az alapon 1918. december 1-je jogosan a felszabadulás napja, míg 1940. augusztus 30-a a megszállásé. Ez azonban nem maradhat így, előbb-utóbb csak ki kell derülnie, hogy ez a mítosz egyszerűen bizonyíthatatlan.
Amit a bevonulásról, a megszállást követő több ezer kegyetlenségről mond, ismét egyoldalú vélekedés. Mert arról nem tud, arról nem hallott, nem olvasott, mi történt 1918 decemberétől, Erdély román csapatok általi megszállásától, az állami iskoláitól, egyetemétől, színházaitól való megfosztásával, sok tízezer személy állásától, megélhetésétől történt megfosztásával, szülőföldjéről való elűzésével – hogy a kegyetlenkedéseket éppen csak megemlítsük –, az erdélyi magyarsággal.
Mircea Duşă a továbbiakban horthysta fasizmusról, Horthy háborús bűnösségéről beszél. Ez a román illetékesek kedvenc szóhasználata. A valóságban azonban más volt a helyzet. Horthy ugyanis soha nem volt fasiszta, vagyis szélsőjobboldali. Jobboldali, konzervatív politikus volt. Ebből következik, hogy horthysta fasizmus sem létezett. Magyarországon, Horthy idején, a Kommunista Párt kivételével, végig működött a Kisgazda Párt, nemkülönben a Szociáldemokrata Párt, megválasztott képviselőik az Országgyűlésben tevékenykedtek. Szálasi és Imrédy szélsőjobboldali pártját betiltották, Szálasit elítélték, börtönbe vetették.
Horthy és Antonescu egy lapon?
Ugyanakkor Korodi Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője összehasonlítja Horthyt Ion Antonescu marsallal, szerinte ugyanis mindkettő vitatott figura. Nos, Antonescu idején Romániában minden párt be volt tiltva, parlament nem létezett. A szégyenteljes zsidótörvények ellenére Magyarországon 1944. március 19-éig, a német megszállásig, a zsidókat nem üldözték, nem gyilkolták halomra. Miközben Antonescu kezén mintegy 350–380 ezer zsidó lelke szárad, akiket saját kezdeményezésére, német segítség nélkül gyilkoltak meg.
A „horthysta fasizmus” velejárója volt, hogy Észak-Erdélyben voltak román iskolák, Kolozsvárt például gimnázium is. A magyar gimnáziumokban kötelező tantárgyként oktatták a román nyelvet – nálunk manapság is nagy felháborodást kelt, ha valaki arról beszél, hogy ott, ahol a nemzetiségek élnek, az ő nyelvüket is tanítani kellene a román iskolákban. A „horthysta fasizmus” idején a bankjegyeken minden nemzetiség nyelvén feltüntették azok értékét, így a német, szlovák, horvát, továbbá a cirill betűs szerb és ruszin tízpengősön a román zece penghei is olvasható volt. Mircea Duşă azt is kijelentette, hogy Horthyt az egész világ háborús bűnösnek tartja. Ez persze durva túlzás, mert csak az ő és a hozzá hasonló román politikusok minősítik Horthyt háborús bűnösnek. A háborús bűnösök nürnbergi perében ugyanis csupán tanúként volt jelen, majd szabadon távozott.
A csíkszeredai megemlékezéssel kapcsolatban még egy pontatlanságra kell kitérnünk. Arra, hogy a magyar csapatok nem egy hónappal, hanem hat nappal a bécsi döntés aláírása után, szeptember 5-én kezdték meg a bevonulást és ugyanazon hónap 13-án fejezték be. A magyar hadsereg szeptember 5-e és 13-a között vette birtokba a visszakapott területeket. Elsőként Bihardiószegre, ugyancsak szeptember 5-én Szatmárnémetibe, 6-án Nagyváradra, 7-én Nagybányára, 10-én Gyergyószentmiklósra, 11-én Kolozsvárra és Csíkszeredába, utoljára, 13-án Gyimesre, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre és más háromszéki településre vonultak be a honvédek. A kormányzó ünnepélyes fogadtatására Marosvásárhelyt 11-én, Kolozsvárt 15-én került sor.
A tárgyilagosság reménye
Mindenképpen rendkívülinek mondhatjuk azt, hogy a csíkszeredai polgármester, a helyi rendőrség és csendőrség hozzájárult a megemlékező rendezvény megtartásához, hogy Ráduly Róbert Kálmán kijelentette, „a szólásszabadságnak nemcsak az alkotmányban, de a valóságban is léteznie kell”. Ez újabb lépés ahhoz, hogy ne másodrendű polgárai legyünk ennek az országnak, hogy belátható időn belül a román illetékesek tárgyilagosan kezeljék a történelmet.
Asztalos Lajos, kolozsvári helytörténész. Krónika (Kolozsvár)
2010. szeptember 17.
Semjén: átfogó nemzetregisztert kell készíteni
Átfogó nemzetregiszter kidolgozását szorgalmazta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Demokrata című hetilapban tegnap megjelent interjúban. Nemzetstratégiát is csak akkor lehet részletesen kidolgozni, ha egyre pontosabban ismerjük a világ magyarságát – mondta a KDNP elnöke.
A nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes kifejtette: az az álma, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához hasonló jogállású köztestületet hozzanak létre, amelynek feladata lenne feltérképezni a világon minden magyart, felvenni és tartani vele a kapcsolatot, szervezetekkel, intézményekkel és az egyes személyekkel is. Ez folyamatos információáramlást jelentene, s nagymértékben javítható lenne Magyarország pozíciója is Nyugaton – fűzte hozzá.
Semjén arra, hogy a szocialisták azt követelik, ne kaphasson magyar állampolgárságot, aki nem Magyarországon fizet adót, úgy válaszolt: az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan. Az már az Országgyűlés bölcsességén múlik, hogy ezt milyen jogi megoldással érvényesíti – fogalmazott. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az adófizetés nem függ össze a szavazati joggal, a magyarországi társadalom egy része egyáltalán nem adózik, mégis van szavazati joga.
Csodálnám, ha épp a szocialisták akarnák e rétegtől azt megvonni – mondta, hozzátéve: ez a felvetés kifejezetten a határon túli magyarság ellen irányul. Kiemelte: a Kárpát-medence határon túli magyar közösségeiben mindennek az alapja az etnikai alapú magyar párt vagy szervezet; ez és az autonómia melletti elkötelezettség jelent védelmet az asszimilációval szemben. A vegyes pártok szerinte így vagy úgy, de a beolvadáshoz vezetnek, ez esetben ugyanis a nemzeti lét pusztán járulékos jegy a sok közül, nem pedig a karaktert adó lényeg. Semjén Zsolt szerint a kisebbségi létben nemhogy nem járt le az etnikai politizálás ideje, hanem éppen most értékelődik fel.
MTI. Krónika (Kolozsvár)
2010. szeptember 19.
A tizedik tanévét kezdte a Sapientia
Magyarország legjelentősebb határon túli beruházásának tartják Székelyföldön a magyar kormány finanszírozásával alapított és fenntartott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet.
A 10. jubileumi tanévben több mint 800 elsőéves hallgató kezdte meg egyetemi tanulmányait Csíkszeredában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen.
Beteljesedett. Van akkreditált egyetemünk! A tíz év története egy mondatban azt hiszem, hogy ennyit jelentene. Van lehetősége a fiataloknak, hogy tovább tanuljanak – fogalmazott a Híradónak Dávid László rektor.
Méghozzá a szülőföldön, magyar anyanyelven és szakmai akkreditációval rendelkező egyetemen. A végleges akkreditációhoz még a politikai döntés, a törvénytervezet kidolgozása és parlamenti elfogadás is szükséges. Jakab István, az Országgyűlés alelnöke azt mondta: a magyar kormány a határokon átívelő egységes oktatási rendszer kialakítását tűzte ki célul.
Természetesen rövid, közép és hosszú távon egy szoros együttműködésben, egymásért felelősséget vállalva dolgozik a határon túli és az anyaországbeli magyarság. Minden feltételben segíteni kívánjuk a határon túli magyar fiatalokat – jelentette ki Jakab István.
A budapesti Corvinus Egyetemmel közösen már idéntől mesterképzést is indítottak Csíkszeredában. Csúcs Mária
Duna Televízió. Erdély.ma
2010. szeptember 20.
A magyar kormány támogatja az autonómia-törekvéseket
(MTI) – A határon túli magyarság autonómia-törekvéseinek támogatását és a nemzet egyesítésének történelmi lehetőségét hangsúlyozták a kormánypárti felszólalók szeptember 18-án a Budapesten rendezett autonómia-konferencián.
Balsai István, a Fidesz frakcióvezető-helyettese ígéretet tett a határon túli és anyaországi hallgatóság előtt, hogy soha nem fogják az autonómia ügyét elfelejteni, mellékvágányra terelni. Minden erőt annak szentelünk majd, hogy az erről szóló döntések – amelyek nem Budapesten születnek majd – olyanok legyenek, amilyet a határon túli magyarok szeretnének – fogalmazott.
A kormánypárti politikus ugyanakkor megjegyezte: az autonómia kérdése Nyugat-Európában is napirenden van, nem tipikusan magyar vagy kelet-európai kérdésről van szó.
Balsai István, felidézve az egyszerűsített honosításról szóló jogszabály elfogadását, a döntést a ciklus meghatározó lépésének nevezte.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt mondta, hogy a kettős állampolgárságnak akkor lesz jótékony hatása a nemzet jövőjére, biztonságára, ha a magyarországi állampolgárság a létbiztonságot, az emberi élet egészséges feltételeinek megteremtését jelenti.
A politikus azon véleményének adott hangot, hogy az autonómia ügyében jó esély van illúziók nélkül számon kérhető feladatokat meghatározni a tudománynak, a politikának és a népképviseletnek egyaránt. Az európai példák, ellenpéldák, eredmények és kudarcok feltérképezése bőven ad lehetőséget és feladatot – mondta, hozzátéve: „ami tény, hogy Trianon óta folyamatos, nemzetgyilkos, a Kárpát-medence valamennyi területére kiterjedő etnikai tisztogatás áldozatai vagyunk”.
Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke arról beszélt, hogy a politikai rendszerváltás végrehajtására van szükség határon túl is. Ha egységes nemzetről beszélünk, egységes cselekvésre van szükség – jelentette ki, hozzátéve: ki kell iktatni a kettős mércét, ha magyar ügyekről van szó.
Duray Miklós felvidéki író, politikus azt mondta, ő megrögzött autonómiapárti, az ugyanis a demokrácia szerves része, és a határon túli magyarság jövőjét általa lehet bebiztosítani.
Ugyanakkor megállapította, hogy sem Romániában, sem Ukrajnában, sem a mai Szlovákiában nem igazán sikerült előrelépni a nyelvhasználaton és az oktatáson túl bármilyen jogi rendezés érdekében. Mint kifejtette: borúsan látja a helyzetet, a felvidéki magyarok szerinte feladták az autonómiát. Oda sem tudtak eljutni, hogy azon a szinten kerüljenek túl, amit 1919-ben, az első világháború után meghatároztak. Ez a veszélyes – fogalmazott.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azt mondta, az előrehaladás első lépése nem a többség jó szándéka és nyitottsága, hanem az, hogy a saját közösségen belül szót váltsanak és szót értsenek egymással. Amíg ezen nem tudnak túllépni, sehol nem lesz autonómia, ebben egészen biztos – tette hozzá.
Meggyőződése, hogy az autonómia ügye nem Budapesten dől el. Sok a tévhit ugyanakkor az autonómiával kapcsolatban – vélte, hozzátéve: sokan álomként élik meg. Hozzáfűzte: számára az autonómia nem cél, hanem eszköz, megvalósítása nem „meseszerű”. Az autonómia és megvalósulása hosszadalmas folyamat, annak a jogrend részévé kell válnia. A kisebbségi politika ezt úgy tudja elérni, ha a többségnél kellő támogatást tud szerezni – fejtette ki. Népújság (Marosvásárhely)
2010. szeptember 21.
Sapientia: jubileumi tanévnyitó reményekkel
A hazai egyetemek közül elsőként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nyitotta meg kapuit vaárnap Csíkszeredában, tegnap pedig Marosvásárhelyen és Kolozsváron. A kihelyezett karokon a diákok, vagyis az új „egyetemi polgárok” ünnepélyes fogadalomtétele tette emlékezetessé tegnap az eseményt, az egyetemvezetés számot adott terveiről és elvárásairól is. Marosvásárhelyen háromszáz, Kolozsváron kilencven diák kezdi meg tanulmányait.
Az egyetemi tanévkezdést megelőző csíkszeredai sajtótájékoztatón Dávid László rektor arról beszélt: a magyar kormány fokozott támogatásában bízik idén a Sapientia. Az egyetem alapításakor – tíz évvel ezelőtt – a magyar állam által biztosított pénzből nem csupán az oktatási folyamat fenntartására, hanem fejlesztésre, beruházásra is jutott – emlékeztetett Dávid –, később azonban már csak az egyetem működésére volt elegendő a támogatás.
A Sapientia rektora kifejezte reményét, hogy az új magyar kormány segítségével ismét lehetővé válik az egyetem fejlesztése. A rektor szerint Marosvásárhelyen kollégiumot és kutatóközpontot, Kolozsváron oktatótermeket kívánnak építeni, Csíkszeredában pedig a meglévő ingatlant bővítenék, korszerűsítenék.
A felvetésekre Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke válaszolt, aki Hargita megyei látogatásán megnyugtatta az érintetteket: a magyar kormány a jelenlegi gazdasági nehézségek ellenére a normatív támogatáson túl a fejlesztést is elő kívánja segíteni. Jakab fontosnak nevezte, hogy versenyképes tudást biztosítsanak a tanuló ifjúságnak, ennek szellemében kell segíteni a Sapientiát is. Hangsúlyozta, hogy határokon átívelő egységes magyar képzési rendszert kell kialakítani. A magyar kormány minden segítséget megad, hogy sikeresen befejeződjön az intézmény akkreditációja – tette hozzá a politikus.
Dávid László örömmel emlékeztetett arra, hogy a román akkreditációs bizottság már pozitív döntést hozott. Már csak a politikai döntés van hátra – fűzte hozzá a rektor –, még mindig várat magára a vonatkozó törvénytervezet megalkotása és elfogadása. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a többlépcsős képzés kiépítése, melynek részeként a budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködve mesterképzés is indult idén az egyetemen.
Bár Erdély-szerte jelentős mértékben csökken a magyar nyelven érettségizettek száma, a Sapientiára az idén több hallgató kérte felvételét, mint az előző években – emlékeztetett az oktatási szakértő. A jelenlévő egyetemi vezetők szerint ennek az az oka, hogy újabb vonzó szakokat is indítottak. Most kezdték például Kolozsváron a magyar nyelvű jogászképzést, Marosvásárhelyen pedig már működik a kertészmérnöki szak.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. szeptember 23.
Ki lehet magyar állampolgár?
1993-ban született meg a magyar állampolgárság elnyerését szabályozó új törvény. A jogszabályt idén május 17-én az Országgyűléshez a FIDESZ és a Kereszténydemokrata Párt képviselőcsoportja nevében Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos által benyújtott törvényjavaslattal módosították.
Több mint egy hónappal ezelőtt, augusztus 20-án lépett életbe a magyar állampolgárság megadásáról szóló, módosított jogszabály. A törvény 2011. január elsejétől válik alkalmazhatóvá.
Ne sértse a közbiztonságot és a nemzetbiztonságot
A magyar állampolgárság keletkezésének, megszerzésének és megszűnésének szabályairól szóló törvényt az Országgyűlés a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának megőrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való kötődésének erősítése érdekében, a magyar állampolgársági jog hagyományait és a nemzetközi szerződések előírásait figyelembe véve alkotta meg.
A módosított állampolgársági törvény számos új elemet tartalmaz a 17 évvel ezelőtt elfogadott jogszabályhoz képest. Az alapelvek tekintetében változatlanul hagyja a kitételt, miszerint „a magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet”, illetve senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. Ugyanakkor kimondja: a jogszabály a személy akaratszabadságának tiszteletben tartása mellett elősegíti a család állampolgárságának egységét, a hontalanság eseteinek csökkentését, biztosítja a személyes adatok védelmét.
A magyar állampolgárság honosítás útján történő megszerzését illetően úgyszintén érvényes marad a korábbi rendelkezés, amelynek megfelelően saját kérelme alapján honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelem beterjesztését megelőzően nyolc évig folyamatosan Magyarországon lakott, a magyar jog szerint büntetlen előéletű, a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, illetve megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított.
Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik –, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.
Pontosításnak számít viszont az a kitétel, amely a honosítást csak akkor teszi lehetővé, ha az a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát – azaz, az előző változattól eltérően, nem csupán érdekeit – nem sérti. Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását és magyar nyelvtudását igazolja.
Szükséges iratok
Születésénél fogva, leszármazással magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője – teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján – magyar állampolgár. Ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan Magyarországon született gyermekét, valamint az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket.
Ami az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozatot és kérelmet illeti, azt az új szabályozás szerint a települési — városban a kerületi — önkormányzat, polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjéhez, a külön jogszabályban meghatározott körzetközponti jegyző székhelyén működő anyakönyvvezetőhöz, a magyar konzuli tisztviselőhöz, illetve a magyar kormány által kijelölt, az állampolgársági ügyintézésért felelős szervhez lehet benyújtani.
Az állampolgársági kérelemnek tartalmaznia kell az érintett személyi adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai), felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat. Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelnie kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat.
Ha a kérelem hiányos vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Ilyenek különösen: a hatósági erkölcsi bizonyítvány, az állampolgársági bizonyítvány, a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okirat, a magyar útlevél, az illetőségi bizonyítvány, továbbá a születési, házassági, halotti anyakönyvi okirat. Idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni.
Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter betekinthet az anyakönyvbe, az anyakönyvi alapiratokba, és ezekről másolatot kérhet; adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába; adatot kérhet a rendőrségi és a bűntettesek nyilvántartásából, illetve véleményt kérhet a jegyzőtől, a konzultól, a gyámhatóságtól és az idegenrendészeti hatóságoktól, a rendőrségtől és az illetékes nemzetbiztonsági szolgálattól.
A honosítást kérő külföldi egyidejűleg kérheti azt, hogy saját vagy felmenője egykori magyar születési családi nevét viselhesse; többtagú születési családi nevéből egy vagy több tag, valamint születési és házassági nevéből a nemre utaló végződés vagy névelem elhagyását, továbbá utónevének magyar megfelelőjét.
Hatálytalanná váló törvények
E törvény életbelépésével hatályát veszti az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény és a végrehajtásáról szóló 1957. évi 55. törvényerejű rendelet; a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló, az 1990. évi XXVII. törvény és a módosításáról rendelkező 1990. évi XXXII. törvény; a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 1-2. paragrafusa; az egyes tanácsi testületi hatáskörök módosításáról szóló 1972. évi 21. törvényerejű rendelet 7. paragrafusa.
A törvény felhatalmazza a kormányt egyebek között arra, hogy megállapítsa a miniszter e jogszabályban meghatározott feladatainak részletes szabályait, a polgármesternek az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatait; a jegyzőnek, az anyakönyvvezetőnek és a konzulnak az állampolgársági kérelmek átvételével, az okiratok továbbításával, valamint a hatósági nyilvántartások értesítésével kapcsolatos feladatait; az eljárásban használandó formanyomtatványokat.
Indoklás
Végül a törvény indoklásáról szóló fejezet leszögezi: az Alkotmány kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”
A világban és a Kárpát-medencében élő magyarság körében az elmúlt 20 évben időről-időre felbukkant igényként, hogy az anyaországgal való kapcsolattartásban és magyarságuk megtartásában komoly segítséget jelentene – külföldi példák nyomán – egy egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése.
A jogszabály célja a magyar állampolgárságról szóló 1993 . évi LV. törvény módosításán keresztül az úgynevezett kettős állampolgárság, azaz a határon túli magyarok számára egyszerűsített, kedvezményes állampolgárság-szerzés biztosítása. Bár a jelenlegi idegenrendészeti és állampolgársági szabályozás is tartalmaz kedvezményeket a Magyarország határain kívül élő magyarság számára, azonban az egymásra épülő eljárások gyakran hosszadalmasak voltak, felesleges adminisztratív terhet jelentettek, így az anyaországgal való kapcsolattartás megnehezült.
Nem automatikus folyamat
Természetesen mindez nem jelenti az állampolgárság kollektív és automatikus megadását, így csak egyedi kérelem alapján lehetséges az igény elismerése. Az állampolgárságról szóló magyar döntés jogalapja a nemzetközi jogban vitathatatlan: az állam szuverenitása alapján szabadon határoz állampolgársága megszerzésének szabályairól.
Az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény (kihirdette a 2002. évi III. törvény) szerint is minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai.
Az Alkotmánybíróságnak a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazásról szóló határozataiból következik az, hogy kettős állampolgárság létrehozatala elvileg nem ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, a diszkrimináció tilalmába nem ütközik sem a nyelv szerinti, sem pedig a leszármazás szerinti különbségtétel.
Európában több ország állampolgársági joga is egyszerűsített, kedvezményes eljárást tesz lehetővé, hasonlóan a javasolt magyar szabályozáshoz. Az utóbbi években egyre több ország ismeri el a kettős állampolgárságot, az egykor még azt mereven elutasítók is ma már értéknek tekintik.
Megjegyzendő, hogy a törvény nem teljesen újdonság a magyar jogrendszerben, hiszen már az első magyar állampolgársági törvény és az 1886 . évi IV . törvénycikk is ismerte a határon túli magyarok, a csángók egyszerűsített honosítási eljárását.
Összetett feladat
A jogszabály konkrét gyakorlati alkalmazása nem lesz egyszerű dolog, amint Wetzel Tamás, a magyar állampolgársági törvény végrehajtását felügyelő miniszteri biztos elmondta, az eljárószerveknek csaknem 200 embert kell felvenniük, biztosítva számukra a munkakörülményeket, és teljesen új informatikai rendszert is ki kell alakítani a minél gyorsabb ügyintézés érdekében, ezért lehet csak január 1-jétől igényelni az állampolgárságot.
A zökkenőmentesség érdekében a kormány a törvénymódosítást követően összesen 830 millió forintot utalt ki az illetékes szerveknek. Októberben külön internetes oldalt hoznak létre, amelyen az igénylők számára hasznos információkat, a leggyakrabban feltett kérdések válaszait ismertetik majd. Szerepelni fog a weboldalon többek között a kérelmezési procedúra, illetve az is, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak az igénylőnek.
A csángó magyarok számára külön cikkelyt dolgoztak ki a követelményrendszerben, így kizárólag az ő esetükben lesz elfogadható az, ha „valószínűsítik magyarországi származásukat”. Ez négy-öt kritérium alapján állapítható meg, erről is tájékozódni lehet majd az új honlapon.
A magyar állampolgárság igénylésével a kérelmezők nem esnek el a magyarigazolvánnyal járó kedvezményektől abban az esetben, ha továbbra is megtartják eredeti lakhelyüket.
Wetzel Tamás egyébként első évben 300 ezer kérelemre számít.
B. T. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. október 6.
Markó Magyarország honvédelmi miniszterével emlékezett Aradon
A térség népeinek, így a románoknak és a magyaroknak közös a sorsa az új Európában, a két népet számos területen kötik össze az érdekek, együtt kell keresniük a választ korunk kérdéseire - ezeket a gondolatokat fejtette ki szerdán Aradon Hende Csaba honvédelmi miniszter és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
A Nemzeti Gyásznap alkalmából az aradi Szabadság-szobornál délután rendezett ünnepségen mindkét politikus a mai kor követelményeinek a tükrében emlékezett meg a 161 évvel ezelőtt kivégzett tábornokokról.
Hende Csaba beszédében megállapította: a Magyar Köztársaság tudja, hogy mivel tartozik a nemzetnek. Együtt kell összekötnünk azokat a szálakat, amelyeket a történelem vagy a közelmúlt felelőtlensége elszaggatatott - mondta. "Román barátaink tapasztalataiból tanulva vezettük be a kettős állampolgárság intézményét a határon túli magyarság számára.
Erőteljesen támogatjuk a magyar közösség decentralizációs és autonómia törekvéseit. A magyar kormány kiemelt figyelmet fordít a szórványban élő magyarság sorsára, közösségeinek, intézményeinek megőrzésére és gyarapítására. Figyelünk mindazokra, akik magyarként élnek és dolgoznak, s ha kell, a mindennapokban küzdenek meg nemzetünk jövőjéért, közös megmaradásunkért" - fejtette ki a honvédelmi tárca vezetője.
A román és a magyar népnek közös a sorsa - hangsúlyozta a miniszter. "Most Dunának, Oltnak valóban egy a hangja. De ez a hang most sem nem morajos, sem nem halotti hang, hanem egy kis jóindulattal és képzelőerővel a jövő zenéjét is meghalljuk benne" - tette hozzá. Kifejtette: most nem csak törekszünk a stratégiai partnerségre, hanem kapcsolataink mindkét fél gondosan mérlegelt és tiszteletben tartott érdekein alapulnak. Ezek számtalan létfontosságú területen kapcsolják össze a két országot - állapította meg.
Mindkét nemzet sorsa attól függ, hogy itt, Közép-Európában hosszú távon tudunk-e olyan együttműködést kialakítani, amely választ ad a kor nagy kérdéseire, a globalizáció kihívásaira, az energiagazdálkodás, vagy éppen a Duna stratégia által felvetett kérdésekre - mondta a szónok. "Mindkét nemzet sorsa attól függ, hogy együtt keressük-e, s vajon megtaláljuk-e a béke és a boldogulás közös ösvényeit. Én azt hiszem, hogy van okunk bizakodni!" - hangsúlyozta Hende Csaba.
Markó Béla úgy fogalmazott: a Szabadság-szobor nemcsak a magyarok, hanem minden itt élő nemzet szabadságát hirdeti. Emlékeztetett az aradi vértanúk halála óta eltelt százhatvanegy esztendő krónikájára, amelyből úgy tűnhet: a népek, nemzetek soha semmit nem tanulnak a borzalmakból, vagy legalábbis mintha nagyon gyorsan elfelejtenék azokat, újból és újból kezdik elölről a gyűlölködést. "Én nem hiszek abban, hogy nekünk saját kárunkon kellene megtanulnunk mindezt" - szögezte le az RMDSZ elnöke, aki szerint nem szabad ismét a múlt csapdáiba esni, hiszen az idegengyűlölet, a kizárólagosság, az intolerancia ma ugyanolyan veszélyes, mint bármikor a múltban volt.
A közös Európa új megkötöttségekkel és kötelezettségekkel jár, de mégiscsak együtt vagyunk már, minden magyar ember és minden nép Európának ebben a részében. Ezeket a népeket együttműködésre ítélte a történelem - állapította meg Markó Béla.
Az aradi megemlékezéseken részt vett Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár is, jelen volt Ujhelyi István, az Országgyűlés MSZP-s alelnöke és Mesterházy Szilvia, az MSZP elnökének felesége, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul és több más magyarországi és romániai magyar tisztségviselő. MTI
Impulzus.ro
2010. október 7.
Megújul a Székely Nemzeti Tanács
A helyi, települési székely tanácsok működését szeretné újjáéleszteni a Székely Nemzeti Tanács, jó alkalomnak találják e célra a november 19-re Budapesten a magyar parlamentben összehívott ülés előkészítését. Izsák Balázs, az SZNT elnöke levélben fordult a székely falvak és városok közösségeihez: alakítsák meg a települési tanácsot ott is, ahol eddig nem működött, ahol létezett, tartsanak új küldöttválasztást, hogy megfelelően felkészülve, hiteles felhatalmazással vehessenek részt az eseményen.
Izsák Balázs szerint a Magyar Országgyűlés épületébe, a főrendiház gyűléstermébe összehívott SZNT-ülés rendkívüli jelentőségű: „Fontos leszögezni: előzmény nélküli, hogy az elszakított területek magyar közösségeinek valamelyik közképviselete Magyarország Országházában ülésezzék. Meggyőződésünk, hogy a székely autonómiatörekvés beilleszthető a magyar nemzeti együttműködés rendszerébe, és ennek szellemében le tudjuk tenni az Országházban egy hosszú távú együttműködés alapjait a magyar állam intézményeivel” — írja felhívásában.
Izsák Balázs felhívja a helyi közösségek figyelmét, hogy „a küldöttek megválasztásának nyilvánosan és idejében meghirdetett állampolgári közgyűléseken kell megtörténnie, amelyen az adott település minden polgára részt vehet, választhat és megválasztható”. Az SZNT szabályzata szerint minden székely falu vagy város állíthat legalább egy küldöttet, a nagyobb települések minden újabb 3000 magyar nemzetiségű lakos után egy-egy küldöttet jelölhetnek. Az alakuló, illetve tisztújító gyűléseket tíz nappal korábban meg kell hirdetni, ezeken ismertetni kell a Székely Nemzeti Tanács alapításának dokumentumait.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. október 8.
Szobor Márton Áronnak
Márton Áron erdélyi római katolikus püspök szobrát avatják fel vasárnap a Székelyudvarhely melletti Fenyéd község nemrégiben megszépített templomkertjében. Az ünnepség keretében kiállítják az 1942-ben Budapestről kapott országzászló hasonmását is, és megszólal a felújított orgona is
Non recuso laborem”, azaz nem futamodom meg a munkától – Márton Áron, az erdélyi magyarság 20. századi történelmének kiemelkedő alakja ezt a gondolatot választotta jelmondatául, és éppen ezen gondolat miatt döntöttek a fenyédi elöljárók úgy, hogy a csíkszentdomokosi születésű püspök szobrát állítják fel a templomkertben – mesélte a Krónikának Bokor Botond, a község polgármestere, de mint kiderült, a történetnek családi vonatkozásai is vannak, hiszen Bokor nagyapjának testvérét maga Márton Áron szentelte pappá.
Az alkotást Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész, a hozzá illő andezittalapzatot pedig Dóczy András csíkszeredai szobrászművész készítette el – tudtuk meg a polgármestertől. Az emlékmű avatóünnepségére közméltóságokat, parlamentereket is várnak, meghívták a magyar Országgyűlés elnökét is, az avató szentmisét pedig Tamás József püspök celebrálja.
Ezzel egy időben két másik fontos esemény szem- és fültanúi lehetnek majd a jelenlévők, a templom falára helyezik annak a három méter magas országzászlónak az újra elkészített változatát, amelyet a település 1942-ben kapott Budapestről, és amelyet a kommunizmus évei alatt feltehetően szétvágtak és eltüntettek. „Egy katonaújságban találtam képet a zászlóról, és az alapján sikerült egy brassói zászlókészítőnél megrendelnünk” – részletezte az elöljáró. A harmadik kiemelkedő esemény az lesz, hogy végre megszólal a hosszú ideig hallgató orgona is, amit szintén nemrégiben sikerült felújítani.
A polgármester elmondta, a szoborral együtt egy közel 300 ezer lejes beruházásról van szó, amelyet a helyi önkormányzat, Hargita megye tanácsa és helyi vállalkozók is támogatnak. A szoboravató ünnepség vasárnap 10 órakor szentmisével kezdődik, amelynek keretében orgonaszentelésre is sor kerül.
Ebben az időszakban nem ez az egyetlen esemény, amellyel a 30 évvel ezelőtt elhunyt püspök emléke előtt tisztelegnek a hívek. Szülőfalujában, a Hargita megyei Csíkszentdomokoson október 16-án Márton Áron-múzeumot avatnak. Az egyenességéről, akaraterejéről ismert egyházi elöljárónak idén Kolozsváron állítottak szobrot, az emlékművet februárban szentelték fel abból az alkalomból, hogy 70 éve az itteni Szent Mihály-templomban szentelték pappá.
Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár)
2010. október 10.
Turul szobor áll a Beszterce megyei Várkudu templomkertjében
Ismét áll turul szobor a Beszterce megyei Várkudu templomkertjében. Elődje 1945-ben vált a jelképtisztogatás áldozatává. Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke felkereste a szomszédos Vice szórványkollégiumát is, ahol csángó gyermekek befogadásával mentették meg a magyar iskolát a bezárástól. A mezőségi Vicére a környékről, és a távoli csángóföldről is érkeztek olyan gyerekek, akik odahaza nem tanulhatnának magyarul. A kollégium támogatói szerint a szórványt nem szabad leírni. A Bethlen városához tartozó Várkudu lakosságának többsége magyar – ez ma már ritkaságnak számít a Mezőségen. A magyar jelkép helyreállítását a román polgármester is támogatta: a turul emlékművet az Országgyűlés alelnökével közösen leplezték le. - A Kárpát-medence csak együtt fog fölemelkedni, részeiben soha. Tehát mint a repülőgép: nem lehet, hogy egyszer a szárnya, aztán a törzse, nem, együtt fog fölemelkedni.
Az eredeti turul-emlékmű avatásán, 1941-ben négy levente állt díszőrséget. Közülük ketten érték meg a szobor helyreállítását.
Baranyi László
Duna Tv, Híradó, Dunatv.hu
2010. október 11.
Bence meg a többi jómadár vitte a pálmát
A közönség érdeklődése, a csíkszeredaiak segítőkészsége, valamint a pozitív sajtóvisszhang elégtételt jelentett a szervezőknek a fáradságért, és megerősítette őket abban a meggyőződésükben, hogy szükség van a dokumentumfilmek fesztiváljára. A zsűri véleménye szerint a szombaton véget ért Film.dok-on bemutatott filmek színvonala felülmúlta a korábbi fesztiválokon látottakét. A fődíjat a világ legjobb madárfotósaként emlegetett Máté Bencéről készített portréfilm vitte haza.
Jobb idők jönnek a filmek készítőire és kedvelőire az Európai Unióban, ugyanis a brüsszeli politikai műhelyekben a filmeseket támogató döntések érlelődnek – tudtuk meg szombaton, a Film.dok díjkiosztó gáláján Szőcs Gézától, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériuma kulturális államtitkárától, aki egyenesen Brüsszelből érkezett erre az eseményre. Kelemen Hunor román kulturális és örökségvédelmi miniszter arról szólt üdvözlőbeszédében, hogy szeretnék az erdélyi magyar filmesek számára is elérhetővé tenni a romániai költségvetési forrásokat, a tárca partner kíván lenni számukra. A Film.dok szervezőinek azt javasolta a miniszter, hogy akkreditáltassák a fesztivált az Országos Filmközpontnál, így a különböző pályázatoknál figyelembe tudnák venni mind a részvételt, mind a díjakat. Kelemen Hunor azzal biztatta a filmeseket, hogy a jövő évben sorra kerülő magyar–román közös kormányülésen a közös filmgyártást támogató alap létrehozását javasolják.
A filmes együttműködést szorgalmazta Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke is, aki a Lakiteleki Televíziós Szemlét képviselte a gálán, és a Film.dok legjobb három filmjét meghívta Lakitelekre.
Takács Éva, Hargita Népe (Csíkszereda)
2010. október 11.
Szőcs Géza: a csíkszeredai dokumentumfilm-fesztivál közelebb hozza egymáshoz a magyar és román nemzetet
A politika olykor nem vagy csak nagyon nehezen tudja elérni a két nemzet érzelmi és tudati közeledését, a kultúra viszont saját eszközeivel ezt sikeresebben és hatékonyabban képes megvalósítani - mondta az MTI-nek szombaton este Csíkszeredában Szőcs Géza. A magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára film.dok magyar-román dokumentumfilm-fesztivál díjkiosztó gálájának volt a vendége Lezsák Sándorral, a magyar Országgyűlés alelnökével együtt.
Beke Mihály András, a fesztivál elnöke emlékeztetett: az immár hatodik alkalommal megrendezett film.dok fesztiválra 150 beérkezett filmből 47 mű maradt a szoros élmezőnyben, a hét folyamán ezeket láthatta a közönség.
A fesztivál fődíját Bence meg a többi jómadár, Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell alkotása kapta, amely a legrangosabb nemzetközi természetfotós díjak birtokosát, a világ legjobb madárfotósaként emlegetett Máté Bencét mutatja be.
A zsűri elismerő oklevelét kapta az Apró örömök című film (Bálint Ibolya rendezésében), Katalizátorok (Gulyás János rendező). A Csíkszereda Város díjában részesült az Aliszka (Gadó György Pál, Szűcs Tamás rendezésében), valamint a Csapda (Sipos András alkotása). A zsűri különdíjjal jutalmazta a Madarak útja (Drumul Pasarilor) (Klara Trencsenyi és Vlad Naumescu rendezése) című filmet. A Magyar Televízió díját a Mátyás, Mátyás című kísérleti animációs dokumentumfilm nyerte (Felméri Cecília rendezésében). A Duna Televízió díját két alkotás között osztották meg, az egyik a Megtagadva (Mészáros Antónia rendezése), a másik pedig A legbátrabb város (Matúz Gábor rendezése).
Szőcs Géza beszédében elmondta: a fesztivál szervezőinek az volt a célja, hogy a két szomszédos nemzet szakemberei, a magyar és a román filmesek, illetve közönségük között új, szerves, természetes szakmai és emberi kapcsolatokat teremtsenek. Ha valóban fontosnak tartjuk a nemzet szellemi-lelki egységének megteremtését, akkor nem szabad megtorpanni a határoknál, hanem tovább kell lépni - fogalmazta meg a fesztivál legfőbb üzenetét az államtitkár.
A román-magyar dokumentumfilmes együttműködés szakmailag is hasznos lehet a két egymástól eltérő és mégis egymáshoz közelálló világú és nyelvezetű mozgókép számára - tette hozzá. „Mindezekért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkáraként megtiszteltetésnek tartom, hogy támogatásunkkal hozzájárulhattunk a fesztivál megrendezéséhez” - mondta Szőcs Géza.
Lezsák Sándor megállapította: a dokumentumfilmes szakma képviselői a „valóság jegyesei”, nagy szükség van ma a valóság üzeneteire. Utalt a Lakitelki Televíziós szemle rendezvényeire, amelyek hasonlóan értékes műveket mutattak be eddig.
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint a fesztiválon bemutatott dokumentumfilmek valóban közelebb hozzák egymáshoz a két nemzet lakóit, a filmesek alkotásai révén más megvilágításban is megtapasztaljuk a körülöttünk lévő valóságot. Krónika (Kolozsvár)
2010. október 12.
Wetzel Tamás kolozsvári tájékoztatója az egyszerűsített honosítási eljárásról – Hogy minden magyar magyar állampolgár lehessen
Az egyszerűsített honosítási eljárásról, közismertebben a kettős állampolgárságról szervezett tájékoztatót Magyarország kolozsvári főkonzulátusa hétfőn este a kincses városban, a Báthory István Líceum dísztermében.
A körülbelül száz érdeklődő részvételével zajlott fórumon Wetzel Tamás, az illetékes magyar kormánybiztos adott kimerítő válaszokat az igényléssel kapcsolatos, az előnyökre, jogokra és kötelezettségekre vonatkozó kérdésekre.
Egyetemi hallgatók, középkorúak és nyugdíjasok egyaránt ültek a hallgatóság soraiban, ekként a kérdések is nagyon sokfélék voltak, a diákkedvezményektől az igénylés anyagi vonzatáig sok minden foglalkoztatta a jelenlévőket. Egyebek mellett megtudhattuk azt is, hogy a Kárpátokon túl, a csángóknak elég valószínűsíteni a magyar felmenőket, vagy hogy azért kérnek olyan személyi adatokat, mint például a házastársi viszony igazolása, mert a honosítással egyidejűleg anyakönyvezik is a kérvényezőt Magyarországon. Volt, aki azt kérdezte, hogy végeztek-e tanulmányt arról, hogy a kettős állampolgárság bevezetésével vajon „megnő”-e a határon túli magyarok száma – utalva arra, hogy a népszámlálásokkor egyesek megtagadták a származásukat, és románnak vallották magukat –, és volt olyan, aki kerek-perec feltette a kérdést: mi haszna származik a magyar állampolgárságból. A magyar kormánybiztos előrebocsátotta, hogy az ehhez hasonló rendezvények tájékoztató jellegűek, és senkire nem erőltetik rá a magyar állampolgárságot.
A Kolozs megyei státusiroda képviselője általános meglepetésre elmondta, hogy az Írországban vagy Spanyolországban munkát vállaló romániaiak egy része arról számolt be, hogy a magyarigazolvánnyal a zsebükben olyan állásokat is megkaphattak, amelyekre „csak” román útlevéllel vagy személyazonosságival esélyük sem lett volna.
Elhárítani az akadályokat
A magyar Országgyűlés május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A törvény augusztus 20-án lépett életbe, és 2011. január elsejétől hatályos, vagyis akkortól lehet igényelni az állampolgárságot. A kolozsvári találkozó végén kiküldött munkatársunk kérte mikrofon elé Wetzel Tamást.
Aki január első munkanapján be szeretné nyújtani az állampolgársági kérelmét, milyen iratokat gyűjtsön össze addigra?
Születési anyakönyvi kivonatot, illetve a házastársi viszonyt igazoló okiratot: házasságlevelet vagy válási határozatot. Nyilván, aki hajadon, vagy nőtlen, annak nem kell ilyesmi. Szükséges a magyar felmenők igazolása, például apa vagy nagyapa anyakönyvi kivonata, hogyha a kérvényező nem, hanem csak az ősei voltak egykor magyar állampolgárok. De bármilyen más iratot is elfogadunk, legyen az lelkészi igazolás, vagy régi magyar időkből megmaradt munka- vagy katonakönyv. Ezenkívül a kitöltött nyomtatványt, egy arcfényképet és egy önéletrajzot kell csatolni, tehát a lehető legkevesebbet kérjük. A törvény szerint a magyar származást és a magyar nyelvtudást kell igazolni a kérelem benyújtásakor.
Ezeknek a feltételeknek egyszerre kell teljesülniük? Ha valaki nem tudja igazolni a magyar állampolgárságú felmenőket, de tökéletesen beszél magyarul, nem elég?
Egyszerre kell bizonyítani a magyar származást és azt, hogy legalább a saját ügyei elintézéséhez elegendő magyar nyelvtudással rendelkezik. Akinek az utóbbi még nem megy, addigra megtanulhat – de nyugalom, nem szavalóversenyt fogunk tartani.
A szükséges okiratok többsége román, szlovák, ukrán vagy szerb nyelvű, amiket le kell fordítani és közjegyző előtt hitelesíteni. Elfogadják a romániai fordítást, vagy Magyarországon kell ezt megtenni?
Hatalmas előrelépés – és mindenkinek sokkal kényelmesebb –, hogy minden Romániában hitelesnek tekintett fordítást elfogadunk. Tudomásom szerint jóval könnyebb és olcsóbb ez, mint Magyarországon. A muzeális értékű dokumentumokat, amelyek családi ereklyéknek számítanak, nem vesszük el, elég a hiteles másolat, valamint az eredeti bemutatása.
Kizáró ok, ha valaki büntetett előéletű, vagy nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Ezek szerint kell erkölcsi bizonyítvány is?
Nem kötelező, mert a magyarországi büntetett előéletet nézzük, azt, hogy körözték-e Magyarországon az illetőt, hogy az ottani köz- és nemzetbiztonságra jelent-e veszélyt. De adott esetben, ha gyanú merül fel, a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kérvényezőtől kérjünk erkölcsi bizonyítványt.
Ön mit tanácsol a magyar–román határ mentén élő érdeklődőknek: a magyar külképviseletet keressék fel, vagy inkább az egyik közeli magyar település anyakönyvi hivatalát?
Magyarországon nyújtsák be az igényüket valamelyik anyakönyvi hivatalban. Ott van kapacitás, közelebb is van, és valószínűleg sokkal kevesebben lesznek, mint a kolozsvári vagy a csíkszeredai konzulátuson. A belső-erdélyieknek természetesen a külképviseletek vannak közelebb, de ezeken biztosan hónapokkal előre kell majd időpontot kérni a kérelem benyújtásához, és kisebb a kapacitásunk is.
A temesvári tiszteletbeli konzulátuson benyújtható-e a magyar állampolgársági kérelem?
Nem, a tiszteletbeli konzul legfeljebb segítséget nyújthat, átnézheti, hogy helyesen van-e kitöltve a kérvény, megvan-e minden okmány, hogy ne kelljen majd hiánypótlásra várva hónapokig leállni az ügyintézéssel.
A magyar igazolványok kérvényezésére és kibocsátására jól működő hálózatot alakítottak ki. Használni fogják ezt a rendszert az egyszerűsített honosítási eljárás során is?
Nem. A magyar állampolgárság erősen kötődik a magyar állam szuverenitásához. Csak a Magyar Köztársaság területén lehet igényelni (a nagykövetségek, konzulátusok annak számítanak – a szerző),és már a magyarigazolvány – ami egy kedvezményeket megtestesítő okirat – kapcsán is nagy botrányok voltak. Hogy túlnyúljunk a Magyar Köztársaság területén, és irodahálózatot létesítsünk arra, hogy magyar állampolgársági kérvényeket vegyünk be, pláne, hogy utána ezekben az irodákban magyar állampolgársági esküt lehessen letenni, szerintem sok országnak nem tetszene, úgyhogy erre nem is vállalkozunk. Bizonyosfajta irodahálózatra azért szükség lesz, legalább olyanra, ami segít a kérvények átvételében, tanácsokat, információkat ad az igénylőknek.
A legtöbben kettős állampolgárságot mondunk, de a tulajdonképpen egyszerűsített honosítási eljárásról van szó. Mennyivel egyszerűbb, mint például „hagyományos” úton megszerezni a magyar állampolgárságot?
Tegyük fel, hogy egy angolszász ősökkel rendelkező amerikai állampolgárnak megtetszik Magyarország, és úgy dönt, hogy ott szeretne élni. Vízum nélkül beutazhat, szerez egy tartózkodási engedélyt, mert mondjuk Budapesten vállal munkát. Hároméves magyarországi tartózkodás után letelepedhet – a kérelem átfutási idejével együtt ez lehet három és fél év –, utána állandó magyarországi lakhelyet létesít, majd pontosan nyolc évet kell várnia, hogy benyújthassa az állampolgárság iránti kérelmét. Vagyis 12-13 év múlva magyar állampolgár is lehet, közben folyamatosan igazolnia kell, hogy a lakhatása, megélhetése biztosított, az országban életvitelszerűen tartózkodik, illetve állampolgársági vizsgát kell tennie alkotmányos alapismeretekből magyarul. Ezzel szemben az egyszerűsített eljárással – magyar származású emberek esetében –, mondjuk, hogy ennek az amerikainak van egy Erdélyből kivándorolt magyar szomszédja, aki nem magyar állampolgár. Benyújtja a kérelmét a konzulátuson, igazolja, hogy ő vagy a felmenői egykor magyar állampolgárok voltak, és hogy tud magyarul. Nem kell alkotmányossági vizsgát tennie, nem kell a lakhatását igazolnia, és három-négy hónap múlva értesítik, hogy be kellene fáradni, letenni a magyar állampolgársági esküt.
Az állampolgárság mellé jár a magyar útlevél is?
Azt külön kell igényelni, miután az illető megkapta a magyar állampolgárságot, de aztán ugyanolyan feltételekkel utazhat a tulajdonosa vele a világban, mint a magyarországi magyar állampolgárok.
Sok magyar család- vagy személynevet elrománosítottak a hivatalos okmányokban. Ezek hogy fognak szerepelni az állampolgársági levélben?
Tudom, hogy Sándor helyett Alexandru, vagy Tibor helyett Tiberiu van írva, és azt szeretnénk, hogy mindenki – aki ezt kéri, és tudja igazolni, mondjuk fordítói szakvéleménnyel, hogy nem Sabounak, hanem Szabónak hívták – visszakapja a magyar család- vagy személynevét. Ha kívánja, hogy a honosítási okiratában csak magyarul szerepeljen a születési helynek a neve, csak magyarul fog megjelenni. Az esetleges későbbi irataiban, útlevélben, magyar gépkocsivezetői jogosítványában, személyazonosító igazolványában is magyarul fog szerepelni a neve, de a nemzetközi jog értelmében a születési helyének a nevét zárójelben fel kell tüntetni azon a nyelven is, amelyik állam fennhatósága alá tartozott a terület a születésekor; például Nagyvárad, és zárójelben Oradea.
Vegyes házasságban élők közül a nem magyar fél is igényelheti a magyar állampolgárságot?
Ez nem olyan, mint a magyarigazolvány mellé járó hozzátartozói igazolvány. Az Országgyűlés döntése egyértelmű volt: magyar felmenőket és magyar nyelvtudást kell igazolni, ha valaki ezeknek nem felel meg, nem kaphatja meg.
Ezen a lakossági fórumon is elhangzott, és más körökben is felteszik a kérdést: „mi hasznom van a magyar állampolgárságból?” Valóban az előnyöket kellene csak szem előtt tartani? Vagy olyan ne is igényelje, aki nem érzi ezt szívügyének, érzelmileg nem kötődik a magyar nemzethez?
Kennedy mondta azt, hogy „ne kérdezd, mit tesz érted az állam, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért”. Szerintem se kell mindent forintban vagy lejben mérni. Az Országgyűlés döntésének szimbolikus jelentősége volt… Nyilván, van, akinek ez előny, és egy fiatalnak mást jelent, mint egy idős személynek, egy kárpátaljai magyarnak megint mást, mint egy erdélyi magyarnak. A döntés alapja az volt, hogy az összmagyarságnak legyen egy összekötő kapcsa, ami közjogilag a magyar állampolgárság, aminek az útjából minden hátráltató tényezőt el kell takarítani, és nekünk az a feladatunk, hogy januártól semmi se akadályozza azt, hogy minden magyar a szülőföldjétől függetlenül magyar állampolgár lehessen.
Aki többet szeretne megtudni erről, menet közben adódnak kérdései, hol tájékozódhat? Létezik egy internetes oldal, vagy valamilyen fórum?
Tervezzük, sőt már a végső stádiumában van egy honlapnak a beindítása, amelyen az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos kérdésekre válaszolunk, a kérvényt is le lehet majd tölteni róla, rajta lesznek a tudnivalók és az, hogy milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár a magyar állampolgárság. Reményeim szerint október 20. után beindul ez az internetes oldal.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad)
2010. október 13.
A Magyar Országgyűlés épületében ülésezik a Székely Nemzeti Tanács
A Székely Nemzeti Tanács soron következő ülését a Magyar Országgyűlés épületében, a főrendiház gyűléstermében tartja ez év november 19-én. Előzmény nélküli, hogy az elszakított területek magyar közösségeinek valamelyik közképviselete, Magyarország Országházában ülésezzen.
Meggyőződésünk, hogy a székely autonómiatörekvés beilleszthető a magyar nemzeti együttműködés rendszerébe, és ennek szellemében le tudjuk tenni az Országházban egy hosszú távú együttműködés alapjait a magyar állam intézményeivel.
Megemlékezünk az 1918. november 18-án Budapesten, Jancsó Benedek, Sebes Dénes, Ugron Gábor és Urmánczy Nándor által létrehozott Székely Nemzeti Tanácsról, amely a kor kíméletlen kihívásaira válaszolva nemcsak a székelység, de egész Magyarország számára kereste a Trianoni tragédiát megelőző és elhárító méltányos béke útját.
Ilyen fontos eseményen Marosvásárhelyet méltó képviselettel kell megjeleníteni, az itt élő magyar közösség hiteles felhatalmazásával. Ezért nyilvános állampolgári közgyűlést hirdetek, október 21-re 17 órára a Kultúrpalota kistermébe ahová minél nagyobb számban várjuk az autonómiának elkötelezett magyarokat, hogy megválasszák a Székely Nemzeti Tanács marosvásárhelyi küldötteit. Bod Aladár, Erdély.ma
2010. október 17.
Korszerű múzeum őrzi Márton Áron emlékét szülőfalujában
Márton Áron római katolikus püspökről emlékeztek meg halálának 30-ik évfordulója alkalmából október 16-án a csíkszentdomokosi templomban, ahol dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök celebráltak szentmisét.
A Márton Áron szülőfalujában tartott egyházi megemlékezésen, amelyet a mártír püspök szobra előtti főhajtás követett, részt vett Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, Kelemen Hunor művelődési miniszter, Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár, Borboly Csaba megyeitanács-elnök, Soós Károly teológus, a budapesti Márton Áron Társaság elnöke és más közéleti személyiségek, valamint a Márton Áron Általános Iskola épületében berendezett múzeum megnyitásában részt vállaló támogatók.
A boldoggá avatás útján levő püspök szobrának koszorúzását megelőzően Kövér László és Kelemen Hunor mondtak beszédet. Az Országgyűlés elnöke a magyar nép egységességét hangsúlyozta, míg a miniszter a kultúra nemzetmegtartó erejét emelte ki.
A koszorúzási szertartás után a csíkszentdomokosi művelődési otthonban Tamás József segédpüspök és Soós Károly teológus méltatta Márton Áron életművét. Tánczos Barna virtuális tükröt tartott önmaga és a többi politikus elé, hogy bár nehéz a politika világában helytállni, Márton Áron példája erkölcsi támaszul kell szolgáljon a politikus számára is, hiszen bár a püspök sosem politizált, sokszor politikai horderejű tettei voltak.
Borboly Csaba megyeitanács-elnök felszólalásában elismeréssel adózott a csíkszentdomokosiak igyekezetéért.
– Csíkszentdomokos eleget tesz a boldog emlékű püspök emléke ápolásának. Ennek az édes tehernek méltó viselésére vall a püspök nevét viselő iskola és a tiszteletére állított szabadtéri alkotás. Erre vall a zarándokhelyként tisztelt és látogatott szülői ház, és erre vall, hogy az emlékhelyek sorát ma múzeummal bővítették – mondta Hargita Megye Tanácsának elnöke, külön gratulálva a kiállítás tervezőinek és kivitelezőinek a korszerű, szemléletes láttatásmódért, azért, hogy a tárgyi emlékek felvonultatása mellett a modern technikát is bevonták a püspök életútjának bemutatásába.
A harminc éve elhunyt Márton Áron főpásztort a magyarság mintegy szentként tiszteli; magyarországi szervezetek és intézmények is tiszteletüket tették október 16-án szülőfalujában, ugyanakkor a kolozsvári Szent Mihály-templom előtt ismét áll az egész alakos szobor, és két hete Fenyéden avattak Márton Áron-szobrot.
Az október 16-i eseményt Hargita Megye Tanácsa is támogatta. erdon.ro
2010. október 18.
Schmitt Pál beszéde a Márton Áron tiszteletére tartott koncert előtt
"Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyek alapján minden magyar embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófödte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelvet beszélnek és hat-hét féle nyelven imádják az Istent".)
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a mai napon Önökkel ünnepelhetek itt, Marosvásárhelyen. És hatalmas tisztesség számomra, hogy megidézhetem Önökkel a 30 esztendővel ezelőtt elhunyt Márton Áron életművét, kopogtathatok a szívükön az ő gondolataival. Mert tőle származnak a megidézett sorok Erdély sokszínű tájairól és sokszínű lelkéről.
Kolozsvárott, püspökké szentelésekor hangzottak el ezek a mondatok. Már akkor tudta, hogy a nyáj, a közösség, melyért most felelősséget vállal, sokkal nagyobb, mint az egyházmegye.
A katolikusok hite szerint azt, akinek boldoggá-avatási kérelmét befogadja a Szentszék, pere elindul, már megilleti az „Isten szolgája" cím. Én azt hiszem, Márton Áron püspököt egy másik cím is megillet: a magyarság szolgája.
Mert saját egyházának hívein túl lelkipásztorává lett az egész hányattatott sorsú erdélyi magyarságnak. Mert hitt nemzete történelmi igazságában. Ragaszkodott a magyarok kisebbségi, kulturális jogaihoz, s a földhöz, melyet szavai szerint „őseink vére és könnye puhított".
Kiállt a felekezetek évszázados értékei mellett. De kárhoztatta a „felekezeti szemszöget". Hogy a magyarok oly gyakran a sokszínű gazdagság öröme helyett törésvonalakat látnak a hitbéli, politikai különbségekben, és sebzetten, haraggal fordulnak testvéreikhez. Ostorozta azokat, akik összetévesztik a megbékélést a meghunyászkodással, a kompromisszumot az önfeladással. Nem félt vitába szállni a hatalommal, ellenszegülni rossz döntéseinek. Méltósággal vállalta a meghurcoltatást, a börtönt, de még hosszú raboskodása után sem akart mártírnak mutatkozni. (...)
Kedves Barátaim!
Azt hiszem, így a huszonegyedik században már jócskán benne élve éppen itt az ideje, hogy a magyarság letegyen arról az önsorsrontó szokásáról, hogy csak a bajban képes összefogni.
Amennyi szenvedést az erdélyi magyarságnak az elmúlt kilencven esztendőben ki kellett állnia, a természet törvényei szerint már fel kellett volna adnia! Több mint két emberöltő! Ennél rövidebb idő alatt is országok, egész népcsoportok tűntek el a történelem színpadáról. Ennyi idő éppen elég lehetett volna, hogy a magyarok már ne akarjanak önmaguk lenni.
Hogy mégsem így lett?
Annak legfőbb forrása, magyarázata az erdélyi történelem lapjain keresendő. A megmaradás ereje ott van a fejedelmek virágzó udvaraiban, gazdag kultúrájában. Ott van az irodalom anyanyelvet őrző soraiban éppúgy, mint 1956 székelyföldi visszhangjában, a forradalomért kivégzettek, bebörtönzöttek mártíromságában.
És ott van a lelkiismereti szabadságot hirdető szellemben, mely minden európai törekvésnél előbb, az 1568-as tordai országgyűlésen mondta ki: „ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől!" Vagyis mindenkinek joga van vallást, hitet választani. Sőt, joga van eszmét, irányzatot, politikát követni. Így, ezzel a választásával együtt lesz fontos.
Erdély történelmi nagysága ebben is áll: a négy felekezet egyformán fontos, nemzetépítő jelenlétében. Hölgyeim és Uraim!
Jól tudom, ma szép számmal vannak itt közöttünk fiatalok. Ott ülnek fenn a karzaton. Örülök, hogy velünk vannak, és a rájuk jellemző szemszögből, kicsit távolabbról, felülről látják a többieket. Szeretném, ha mindazok, akik az erdélyi magyar közéletben bármilyen módon részt vesznek, mindig magukon éreznék ezt a tekintetet, a következő nemzedékek figyelmét! Ez a tekintet ugyanis – miként a tizenéveseké szokott lenni – kíméletlen. Ők számon fogják kérni az örökségüket, az előttük járók fejére fognak olvasni minden elvesztegetett lehetőséget.
Ők már csak a szüleik elbeszéléséből tudják, milyen nehéz az: kínkeservvel, meghurcoltan, szenvedve magyarnak lenni. Ők a szabadságba születtek. Csak magyarok szeretnének lenni, ilyen tisztán, ilyen egyszerűen. Nem értik a viszályokat, gyűlölik a széthúzást. Értik viszont a halk szavakat, megvetik a melldöngetést. Ahogy Márton Áron fogalmazott: „a fiatalok az erdélyi magyarság útját akarják".
Bizony, az erdélyi magyarok nem élhetik a mások életét. Sem az anyaországiakét, sem a romániai többségi társadalomét, sem az egyes pártokét! Nem kölcsönözhetnek utat más európai népektől, nem cserélhetik el kisebbségi sorsukat mások hasonló helyzetével.(...)
A mai napon két érmet hoztam magammal ajándékba. Az egyiken a honfoglaló vezérek alakja látható. A hét arc, a hét tekintet arra figyelmeztet, hogy a magyaroknak végzetük az egység, a közösen elvégzendő munka, az összefogás. A másik érem Szent István király alakját idézi meg, s vele a közös örökséget, a sokszínű közös hazát.
Az anyaországiak évtizedek óta úgy jönnek Erdélybe, hogy ihassanak az igaz, szép magyar szóból, belélegezhessék a hagyományt. De azt is tudjuk, hogy arra, ami volt, ma új világ épül, a mai magyaroké. Ma hoztunk még valamit Önöknek: az összefogás élményét. Magyarország idén példátlan akarat-egyesítéssel, azzal az elvárással küldte az Országgyűlésbe a képviselőket, azzal adott megbízást a kormányzó pártoknak, hogy legyenek úrrá a széthúzáson. Teremtsék meg a magyar nemzet határokon átívelő lelki, szellemi, gazdasági újraegyesítését.
Meg is tettük, amire megbízást kaptunk: az összetartozás napjának megünneplésével és a különleges eljárásban megszerezhető magyar állampolgárság törvényével készek vagyunk új alapokra helyezni a nemzet ügyét. (...)
MTI, Erdély.ma