Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber napilap főszerkesztője lapja február 7-i számában megfenyegette a Népújság munkatársát, Bodolai Gyöngyit, amiért rendszeresen tudósított a Ladariu–Spielmann per lefolyásáról. A Népújság bízik a nagy nyilvánosság józan ítélőképességében. /Lazar Ladariu monitorizál. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./

Február 10-én Marosvásárhelyen tartott kihelyezett ülést az Illyés Közalapítvány kuratóriuma, az alkuratóriumokkal együtt. Jelen voltak a magyarországi, erdélyi, ukrajnai, szlovákiai, szlovéniai, ausztriai, szerbiai alkuratóriumok tagjai. A tanácskozás után Pomogáts Béla, az IKA elnöke, Markó Béla, az erdélyi alkuratórium elnöke és Kiss Elemér, a Szülőföld Alapítvány elnöke tartott sajtótájékoztatót. Pomogáts Béla elmondta, hogy az IKA 15 éve működik, és tekintélyes összegeket áldoz a magyar kormány költségvetéséből a határon túli magyar közösségek kultúrájának, oktatási rendszerének, egyházainak a támogatására. Jelenleg 800 millió forintos IKA-keret, de ez nem csökkentheti a román kormány felelősségét a Románia területén élő kisebbségi kultúrák támogatásában. Hozzátette, örömmel észlelik, hogy Erdélyben a magyar kultúra és oktatás egyre nagyobb támogatásban részesül a román kormánytól is. A tanácskozáson meghallgatták a határon túli alkuratóriumok véleményét, majd meghatározták azokat a támogatási kereteket, amelyeket az IKA biztosítani képes. Az idén 13,5 milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a kisebbségi kultúrákat, ebből az IKA 800 millió forinttal rendelkezik. Ez 200 millió forinttal kevesebb, mint az elmúlt években, ami elégedetlenséggel tölti el, tette hozzá Pomogáts. A Kárpát- medencei magyar kisebbség létszáma kb. 3 millió, ennek a fele Erdélyben él, a keretösszeg 45%-át kapják. Az eltérés azért van, mert vannak területek, például Ukrajna vagy Szerbia, ahol a magyar kisebbség nehéz helyzetben van, ezért fokozottabb támogatásra szorul. A Népújság munkatársa nem a támogatás csökkenésével foglalkozott, hanem a Székelyudvarhelyért Alapítvány viselt dolgaival „szembeni elnéző magatartást” kérte szánon. Pomogáts Béla elmondta, hogy megindult Magyarországon egy peres folyamat a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben, erről a perről azonban időközben letettek. Nem akartak egy erdélyi magyar alapítványt perelni bukaresti bíróság előtt. Időközben Székelyudvarhelyen felépült egy olyan kulturális központ, amelyet én Pomogáts is látott, és meggyőződhetett arról, hogy a pályázó valóban fektetett be elég nagy összegeket ennek a központnak a kiépítésébe. Azonban a Székelyudvarhelyért Alapítvány vezetője a jogi elvek fölé az immoralitás elvét helyezte. Megjelent a Magyar Nemzetben, „amely közel áll a székelyudvarhelyi polgármesterhez”, miszerint az Illyés Alapítvány pert vesztett a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben. Valójában nem volt tárgyalás. Kiss Elemér, a Szülőföld Alapítvány elnöke elmondta, hogy egymilliárd forint a költségvetésük. A romániai magyarságnak 440-450 millió forint jut egy évre. Kizárólag pályázatok alapján adnak támogatást a magyar közösségeknek. /Mózes Edith: Pomogáts Béla: Székelyudvarhely polgármestere magát a jog és erkölcs fölé helyezi. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

A Bodolai Gyöngyi által jegyzett Csendőri zaklatás a törvényszéken /Népújság, jan. 21/ című írásra a csendőrség kapitánya reagált. Szerintük a csendőrök általi igazoltatás törvényes eljárás, hivatkoztak a jogszabályra. Elutasították azt, hogy csak az újságírónőt állították meg, mivel az újságíró nem rendelkezett a csendőrök által megállított és igazoltatott személyek névsorával. Replikájukban hangsúlyozták, hogy a csendőrség számára minden állampolgár egyenlő, nemzetiségétől függetlenül. A szerkesztőség megjegyzése: idézték azt a törvénycikkelyt, amire a csendőrség hivatkozott. Eszerint a csendőrök igazoltatnak, amikor alapos ok van arra, hogy valaki bűncselekményt vagy kihágást követett el, továbbá azokat a személyeket, akik egy törvény által védett területre akarnak behatolni. /Replika. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ Emlékeztető: Bodolai Gyöngyit, a lap munkatársát egy csendőr igazoltatta, anélkül, hogy előzetesen igazolta volna magát. Erre csak az ügyvéd kérésére volt hajlandó. A törzsőrmester feljegyezte az újságíró személyi adatait, mondván, „ezután majd tudják, hogy kiről van szó”. /Bodolai Gyöngyi: Csendőri zaklatás a törvényszéken. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./

Egyre erősebb a magyarellenes propaganda. Marosvásárhelyen a rendőrfelügyelő ködös magyarázkodásával, miszerint pusztán kíváncsiak voltak az Európai Időben megjelentetett egyik írásra, összeszedték a hetilap példányait, majd a begyűjtött példányokat visszaszolgáltatták, mondta a rendőrfelügyelő. Mellesleg nem történik hasonló azokkal a sajtótermékekkel szemben, amelyek uszító, a magyarságot gyalázó, írásokat közölnek, jegyezte meg Makkai János, a Népújság főszerkesztője. A rendőrfőnök nem közölte, kinek az utasítására jártak el. Ez a felhajtás a hisztériakeltő kampány része volt. A Székely Nagygyűlés szervezői ugyanis nem a Székelyföld autonómiáját kívánják kikiáltani, hanem az autonómia iránti igényüknek hangot adni. S ehhez joguk van, mint a jogállam szabad polgárainak. A mostani március 15-e a jogállamiság próbája lesz. /Makkai János: Őrizetbe vették a szólásszabadságot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./

Mózes Edith, a Népújság munkatársa emlékeztetett „a nem kevés rosszindulattal elhíresített Kempinszky szállóbeli koccintásra, ahol vezető RMDSZ-tisztségviselők, Románia nemzeti napja alkalmából Adrian Nastaseval, az ország akkori miniszterelnökével poharazgattak.” Akkor politikai hadjáratot indítottak az „árulók” ellen, írta Most viszont, március 16-án Szász Jenő, a radikális autonómia vezére koccintott Traian Basescuval, Románia elnökével. „Vajon Tőkés László hogyan kommentálná ezt a másnapos ünneplést, hiszen annak idején nem győzte ostorozni a Kempinsky-beli RMDSZ- gesztust” – kérdezte az újságíró. Mózes Edith szerint lehet, hogy Szász Jenő mindezt előre megbeszélte az államelnökkel. – Traian Basescu udvarhelyi kiruccanásával az RMDSZ-nek is üzent. /Mózes Edith: Koccintgatások. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

A Népújság olvasói levelet közölt, a levélíró, Köblös András nem szívesen hallotta Tőkés László püspök ünnepi beszédében azt, hogy az RMDSZ-nek bocsánatot kell kérnie. A levélíró nem tudja, miért kellene, azért, hogy szabadon gyülekezhetnek, szabadon használhatják nemzeti szimbólumukat és énekelhetik a himnuszt? Még mindig tart a magyar átok? A párbeszéd helyett a romboló, széthúzó politika? /Köblös András, Marossárpatak: Kitől és miért kell bocsánatot kérni? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./

Ízléstelenül, rosszhiszemű tájékozatlansággal – és a Teleki Téka írástudó igazgatójához méltatlanul – írt Sebestyén Mihály a magyar köztársasági elnökről a Népújság 2006. március 23-i számában, Modortalanságok címen, írta Tóth Tamás. Kifigurázta a köztársasági elnököt, aki nem „egykori”, hanem ma is alkotmányjogász. Aki nem „egy kis átverős trükkel”, hanem törvényes választással lett államfő ebben a „Duna-parti ország”-ban, amelyet mi Magyarországnak mondunk. A bukott kommunista rendszer egykori kiszolgálóinak kitüntetése a „jobb érzésű magyarok számára, finoman szólva, gyomorforgató”. Sólyom László hivatalaiban tanúsított tisztessége, becsületessége nem szorul védelemre, de ennek megkérdőjelezése, megsértése nem hagyható szó nélkül. Szili Katalin négy éve van hivatalban, Sólyom László pedig néhány hónapja, így kettejük erdélyi látogatását összevetni nem tisztességes. Hangulatkeltésre viszont kiváló… Szabad Györgyről, azt írta Sebestyén: a „szemüveget viselő agg történész Szabad bácsi vérszemet kapva” nem fogott kezet Gyurcsánnyal. A tény az, hogy Sólyom László „A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, életműve elismeréseként dr. Szabad György történésznek, akadémikusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak, professor emeritusnak” Széchenyi-díjat adományozott. Szabad György szabad elhatározással döntött úgy, hogy nem fog kezet Gyurcsánnyal. Vajon mit írt S.M. 1999-ben, amikor Efraim Kishon (magyarul: Kishont Ferenc) kitüntetése átvételekor nem fogott kezet sem Áder János házelnökkel, sem Orbán Viktor miniszterelnökkel, mondván, hogy testőrnek nézte őket Göncz mellett…? Ez is jelzi, hogy Sebestyén egy gyékényen árul azokkal, akik csúsztatásokkal, félretájékoztatással, lejáratással, besározással igyekeznek kampányolni, s ilyen-olyan tőkét kovácsolni. /Tóth Tamás, Kecskemét: Sorok a modortalanságról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

Sebestyén Mihály reagált Tóth Tamás írására /Tóth Tamás, Kecskemét: Sorok a modortalanságról, Népújság, ápr. 4./, mondván, nem tudja, „melyik alpolgári körben jegyzik nevét”, Tóth biztosan a Fidesz híve. Sebestyén kijelentette: a „magyar(országi) jobboldalt azért nem csípem, mert előbb-utóbb elkezd zsidózni”, továbbá Szabad György lélekhasadásban szenved, mert Kossuth Lajos híve, és a Fidesz a szekerét tolja. Sebestyén leszögezte, Sólyom László elnök nem viselkedhet magánemberként és megfeddte Szabad Györgyöt, mert nem fogott kezet Gyurcsánnyal. Ma csak kezet nem fognak, azután csillagot varrnak… /Sebestyén Mihály: Levél Kecskemétre. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei közgyűlésének apropóján egy szakmai tanácskozást is szerveztek Szatmárnémetiben, ahol a civil szervezetek és a sajtó viszonya került terítékre. Romániában kétezer körül mozog csak a magyar érdekeltségű civil szervezetek száma. A civil szervezetek szeretnének munkájukról tájékoztatást adni. Azonban a sajtó meghatározó része piaci szereplő, ennélfogva olyan témákkal kell foglalkoznia, amelyek minél többeket érdekelhetnek. Ezért kevés mód van a nonprofit civil szervezetek ismertetésére. A civil szféra képviselői között megjelent Fleisz János is, ezúttal nem csupán mint a Bihari és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke, hanem mint történész-publicista is, bemutatta Az erdélyi magyar sajtó története 1890-1940 című, nemrég megjelent könyvét. A tanácskozáson megjelent többek között Makkai János, a Népújság, Veres István, a Szatmári Magyar Hírlap és Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. /Civil szervezetek és a sajtó. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 11./

Megnyílt Marosvásárhelyen az V. Foto Natura természetfotó-kiállítás, melyet a marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Rt. szervezett. A tárlat célja a természet népszerűsítése. /Nagy Botond: Aprófalva az emeleten. Foto Natura, ötödször. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./

Szemérmes, vitakerülő, lojális az erdélyi magyar sajtó, mondja egy médiaszakértő hírügynökségi interjújában. A szakmában beszédtémává lett kijelentésről maguk az érintettek, erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt az Erdélyi Riport által rendezett ankéton. Néhány napja az MTI-nek adott interjújában Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke többek között úgy fogalmazott, hogy miközben „a román média sokszor illetéktelenül beavatkozik a politikai folyamatokba, a romániai magyar sajtó éppen ellenkezőleg, nem elég bátor, pedig lehetősége lenne, hogy kedvezően hasson a közéletre”. Gáspárik szerint a romániai magyar sajtó legfőbb erénye, hogy egyáltalán létezik, azonban túlságosan szemérmes. Ez vonatkozik mind az RMDSZ-hű, mind az annak politikájával szemben álló lapokra. Gáspárik szerint a „lojalitás” ma érvényesülő formája nem tesz jót a közéletnek. „Hiányolom a romániai magyar sajtó egészséges kritikai szellemét” „Nem jó az állandó bólogatás” – vélte. Szerinte „a romániai magyar sajtó sem esett át a rendszerváltás utáni megtisztuláson” „Ha ez a sajtó pluralizálódott volna, a romániai magyar közélet is pluralistább lenne” – fogalmazott Gáspárik. A témával kapcsolatban főszerkesztők fejtették ki véleményüket. Makkai János főszerkesztő, Népújság: Gáspárik tájékozatlan az írott sajtó ügyeiben, ezért megállapításaival félrevezeti az olvasót. A Népújság olvasó táborhoz hű, ez a közszolgálatiság alfája és ómegája. A Népújság rendszeresen foglalkozik a közvéleményt érdeklő állapotokkal, a fűtésszámláktól az egészségügyig. Naponta teszik le a garast” vezércikkben a közvéleményt foglalkoztató fontos kérdésekben. Az erdélyi megyei laphálózat sokszínű. „Mi igazi piaci versenyben élünk, s nem jól védett és fizetett kuckókból tesszük” – vallja Makkai. A megyei lapok a maguk erejével teremtik meg talpon maradásuk anyagi és egyéb feltételeit. A különböző tulajdonosi formákban működő lapoknál a tulajdonosi kör választja a vezetőket. Az pedig, hogy a magántulajdonban lévő lapok egyes vezetői szúrják G. A. szemét, kizárólag a szóban forgók magánügye. Ami a „bebetonozást”, mint a romániai magyar közéletet jellemző állítólagos mozdulatlanságot illeti, van benne valami. G. A. mindjárt a választott és a kinevezett státusban lévő „bebetonozottak” párttársai körében léphetne fel kezdeményezően, mert egyes figurákat tartja az érdekszférák szövevénye. Makkai szerint „értékén” kezelik az RMDSZ-t, de a magyarság más szervezeteit is. Mellesleg az RMDSZ-szel szembeni kritikátlanságban elkényelmesedhet a szervezet. Ágoston Hugó főszerkesztő, Új Magyar Szó: Gáspárik szövegében a fogalmazás általános. Gáspárik cikkében egyes „vádak” (a sajtó „nem elég bátor, pedig lehetne” stb.) olyan vélemények, amelyek éppúgy bizonyíthatók, mint az ellenkezőjük. A legnagyobb bátorság a tények tisztelete. A megmondások és kibeszélések túlfűtött, nyugtalan hangulatában ez nem divat. Az Új Magyar Szó napilap igyekszik hűnek lenni önmagához. Az érdemi vitákat támogatja. A sajtónak csak a szakmaiatlanságtól kell megtisztulnia. A sajtónak nem feladata „jóindulattal körbejárni az RMDSZ döntéseit”. De nem is lehet megakadályozni ebben, hiszen sajtószabadság van. A látszatkritika opportunistább magatartás, mint az egyszerű tárgyilagosságra törekvés, vagy például a liberális irónia. A „bebetonozás” nem jellemző a romániai magyar közéletre, legfeljebb egyesek úgy érzik. Balló Áron főszerkesztő, Szabadság: Gáspárik Attila nem először fogalmaz túlzottan általánosító módon. A romániai magyar sajtó valóban lehetne bátrabb, a jelenleginél. A Szabadságban megannyi politikai irányzat megszólalt és megszólal. A Szabadság 1995 óta a véleménynyilvánító műfajokat tudatosan külön rovatban tálalja. A Szabadságnál a szerkesztőség minden évben tisztújítást rendez a teljes öttagú vezetőség esetében. Benedek Ildikó felelős szerkesztő, Szatmári Magyar Hírlap: Az olvasóhoz való hűséget tartják szem előtt. Közérdekű témában szükségszerű a vitaindítás, ha azt szakmai szempontok szerint lehet irányítani. Nem célravezető a hergelés. A jóindulatú, de éber körbejárás nem jelent sem veszélyt, sem hajbókolást. Valóban hiányzik a romániai magyar sajtóból az egészséges kritikai szellem, nem jó az állandó bólogatás. Dénes László főszerkesztő, Reggeli Újság: kétli, hogy G. A. teljes mélységében ismeri a romániai magyar sajtót. Dénes szerint a sajtó egy része elég bátor, egy része meg nem eléggé. Gerjesztenének érdemi vitákat, de nem elég fogékony a honi magyar értelmiség. A sajtó tisztulásának belülről kell jönnie. Talán arra célozhatott Gáspárik, hogy ha idejében megszabadult volna a sajtó a régi bértollnokoktól, akkor azoknak nem lett volna idejük kinevelni az utánpótlást, vagyis azt a fiatal bértollnokat. A vita kapcsán az Erdélyi Riport Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét is megkereste. Gáspárik elmondta, maga is megjárta, hogy felsőbb érdekek miatt, kivágták az egyik lapból a kommentárját. Megkérdezte: a múlt feldolgozása címén miért elégedtek meg Hajdú Győző egyedüli bűnösségével? Miért lehet pályázat nélkül közpénzeket elkölteni? Miért győzködik egyes egyháziak szószékről a híveket politikailag? Hová lett Réman Domokos? Gáspárik szerint amíg nem tudják, hogy a lapok hány példányban jelennek meg, nem ismerik a fenntartási forrásokat, úgy érzi, hogy a „tollat sok esetben más vezeti”. Például Hargita megyében a lap tulajdonosa a megyei önkormányzat, kétségbe vonható sok esetben a szókimondás. Van egy másik magyar lap, amelyet a Micula testvérek tartanak fenn. Az ő kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Valóban üzleti alapon tartanak fenn egy újságot? A nagybányai önkormányzat egy vagon pénzt fizetett ki, különösen választási évben, egy magyar újságnak. Az újság nem is a városban jelenik meg. /Lapszemlesütve? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./

Marosvásárhely megnyílt a Népújság munkatársa, Vajda György fotóriporter 2005-ben készült sajtófotóinak kiállítása. Nagy Miklós Kund főszerkesztő-helyettes nyitotta a tárlatot, aki a szerző jó kommunikációs készségét, kapcsolatteremtő képességét hangsúlyozta: a képek legtöbbje ennek köszönhető. /(n.b.): Humor a tűz és a víz között. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) A külhoni magyar újságíróképzés jelene és jövője című, a Határon Túli Magyarok Hivatalának védnöksége alatt május 19-21. között Szegeden megtartott tanácskozására erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai magyar újságírók, magyarországi szakértők részvételével került sor. A rendezvényt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) valamint a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete szervezte meg. A KMÚEK zárónyilatkozatában szorgalmazza, hogy az anyaországban és a külhoni magyar közösségekben egyaránt nemzetstratégiai ügyként kezeljék a kisebbségi magyar újságíróképzést. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke megállapította, hogy e szövetségre már a magyar állam is odafigyel, szerepe van a magyar–magyar párbeszédben. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke alapvető és stratégiai fontosságú mozzanatnak nevezte, hogy a határon túli újságok, újságírók a legmagasabb szakmai szinten, a legjobb infrastrukturális ellátottsággal működjenek. Ötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a sajtószabadság határairól, kritériumairól, értekezett. A külhoni régiókban sajátosak a gondok, az újságíróképzést pedig közelebb kell vinni a szerkesztőségi igényekhez, nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatás gyakorlati részére – fogalmazta meg Makkai János, a Népújság főszerkesztője. A KMÚEK zárónyilatkozatában hangsúlyozza, hogy elsőrendű fontosságú a külhoni magyar újságíró-iskolák illetve újságíró-műhelyek létrehozása, a már meglevő ilyen intézmények munkaterveit a fentebb megfogalmazott stratégiai céllal kell összehangolni. /Antalfi Imola: A kisebbségi magyar újságíróképzés mint nemzetstratégiai ügy. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./

Május 25-én Báthori Istvánra emlékeztek Marossárpatakon, szobrot állítottak a nagy királynak. A marossárpataki szoborpark évről évre gazdagodik nagy királyok, fejedelmek mellszobraival. Ez azért lehetséges, mondotta a szoboravatón Bölöni Domokos, a Népújság munkatársa, mert itt választott magának otthont egy népe iránt mélységesen elkötelezett képzőművész, a népélet, népi kultúra alapos ismerője, a marosszéki Mátyás-huszárok „feltámasztója”, vitéz Miholcsa József huszárkapitány, civilben szobrász. A huszár szót először Mátyás király mondta tollba, 1481-ben. A magyar huszár mint fegyvernem tehát 525 éves múltra tekinthet vissza. A marosszéki Mátyás-huszárok első parancsnoka Berzenczey László (1820 – 1884) volt, akinek javaslatára mondták ki az uniót 1848-ban, ő lett Erdély kormánybiztosa és a Mátyás- huszárok parancsnoka is. Valahányszor ünnepel Marossárpatak, rendszerint huszárok is ellátogatnak ide. Ezúttal a nagykanizsai hagyományőrző huszárok jöttek el. Miholcsa József faragott munkáiból álló kiállítása már a délelőtt folyamán megnyílt, a művészről és munkáiról Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője tartott elemzést. Miholcsa József sajátos képírást művel. Szobrait a népi faragás alapmotívum-kincsének felhasználásával „írja”, azok a székely farfaragás mértani díszítőelemeinek, alakos motívumainak felhasználásával készülnek. Ő maga így vall erről: „Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás, mert ez létünk ellen elkövetett bűn; szeretném, ha életem, hitem és erőm előtt hagyna el, hátha szoborba faraghatnám sorsunk kilométerköveit, útjelző cölöpeit, a tévelygésben hátrahagyott és újratalált nyomait.” Leleplezték Báthori István műkőből készült mellszobrát. Székely kaput is avattak, mégpedig Miholcsa Józsefék sárpataki háza előtt. /Damján B. Sándor: Szobor- és kapuállítás Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Soha semmiféle nyilatkozatot nem írtam alá a volt Szekuritáténak, jelentette ki a Népújságnak Borbély László területrendezési miniszter. Az Evenimentul Zilei napilap egy listát közölt, amelyen néhány neves politikus – közöttük Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László területrendezési miniszter és Verestóy Attila szenátor – neve szerepelt, akik állítólag „legalább egyszer” együttműködési nyilatkozatot írtak alá a szekuval. Borbély a listát hamisnak nevezte, és kijelentette, hogy három évvel ezelőtt ő maga kérte, hogy a saját dossziéját hozzák nyilvánosságra. Erre a felkérésre a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a mai napig sem adott hivatalos választ. Markó Béla RMDSZ-elnök a múlt hét végén Marosvásárhelyen kijelentette, hogy az RMDSZ egyetért a politikusok dossziéinak a nyilvánosságra hozásával. Ugyanakkor hozzátette, hogy tudomása szerint az RMDSZ vezetői között nincsenek szekus kollaboránsok. /(mózes): „Soha semmit nem írtam alá a szekunak”! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Ami most történik, azt igazolja, hogy Szekuritate mára erősebb, mint 1989 előtt volt: az archívumokból megfelelően kiválasztott jelentések, üldözött- vagy besúgódossziék kerülnek elő, s elvágják politikusok karrierjét, befeketítenek pártokat. A politikusok egymás feljelentésével, lejáratásával vannak elfoglalva. Akikről kiderült, hogy együttműködtek az egykori politikai rendőrséggel, egytől egyig azt mondják, hogy „hazafias érzületből”, „nemzetféltésből” tették. A Népújság szerint az ártatlanság vélelmének elvét kellene betartani. /Mózes Edith: Feltámadás? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

Augusztus 19-én Budapesten a Magyar Művelődési Intézetben (MMI) megnyílt a Fotó Natura természetfotó-kiállítás. A tárlat a marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság, valamint az Aquaserv Kht. által meghirdetett pályázatra érkezett magyarországi és hazai alkotók munkájából állt össze. A pályázatot a marosvásárhelyi egyesület Magyarországon is meghirdethette. A szervezők azt tervezik, hogy a jövőben Kárpát-medencei Fotó Natura tárlatot hirdetnek meg. A természetjáró-egyesület nevében Vajda György, a szervezet alelnöke meghívta a jelen levő magyarországi alkotókat, hogy fedezzék fel Erdély szépségeit, jöjjenek el fotózni. /-vagy-: Budapesten is látható a Fotó Natura. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

A Hősök Kultusza Egyesület tiltakozott Wass Albert esetleges felmentése ellen. Az egyesület elnöke, Kincses Előd ügyvéd legutóbbi, egy sajtótájékoztatón tett kijelentéseire hivatkozott, azt állítva, hogy az ügyvéd hamis nyilatkozatban állította, hogy az 1946-ban a Népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított és halálra ítélt Wass Albert gróf az események idején csupán 14 éves lett volna. A Népújságnak Kincses Előd elmondta, hogy Wass Albert 1908-ban született, és a sajtókonferencián elhangzott állításai, miszerint Wass Albert 14 éves volt, az 1923-as földreformra vonatkoztak, semmiképpen sem a vasas- szentgotthárdi tragédia bekövetkeztének időpontjára. /(a.): Kincses cáfol. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Elhunyt Bartis Árpád, a Népújság hűséges levelezője. 1922-ben született Gyergyószárhegyen. Gyulafehérváron érettségizett, majd 1940-ben Budapesten beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Az egyetemi évek alatt tagja volt a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének. 1944-ben fejezte be a közgazdasági egyetemet, orosz fogságba került. Innen 1945-ben szabadult, majd hazaért Gyergyószentmiklósra. Az 1948-as államosítás során elvesztette az üzletét. 1954-től a Magyar Autónom Tartomány központi beruházási bankjánál főfelügyelőként dolgozott Marosvásárhelyen. 1982-ben nyugdíjazták. 1971-ben Stockholmban, a Jóga Világszövetség kongresszusán a világszövetség tiszteletbeli elnökévé választották. /Búcsú Bartis Árpádtól. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

A sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szervezésében október 14-én Bálványoson tartották meg a Székelyföldi lapok immár hagyományossá vált találkozóját. A Brassói Lapok, a csíkszeredai Hargita Népe és a marosvásárhelyi Népújság munkatársai ültek asztalhoz a házigazdákkal, s a lapkészítés időszerű kérdéseiről – például az erdélyi magyar lapok külföldi kiadók általi megvásárlási elképzeléseiről – beszélgettek. /(L.): Székelyföldi újságírók találkoztak (Bálványos) . = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Dicsőszentmártonban az Andrei Barseanu Elméleti Líceum magyar tagozatos diákjainak szülei arról panaszkodtak, hogy az iskolában nincs elegendő tanterem, így óránként vándorolniuk kell egyik helyiségből a másikba, ugyanakkor nincsenek anyanyelven tanító szaktanárok. Amikor ezt az igazgatónak megemlítették, Suciu Ioan azt válaszolta, ha nem tetszik az intézmény, vigyék el a gyerekeket máshová. A Népújság munkatársa ezzel panasszal felkereste Suciu Ioan igazgatót, aki szerint szó sincs diszkriminációról. Ami valamelyik diák távozását illeti, lehet, hogy tett ilyen kijelentést, azonban ez valószínűleg fegyelmi vonatkozású volt. Az iskola aligazgatója Sheitz Endre fizika–kémia szakos tanár szerint van elég magyar tanerő. /Vajda György: Nincs hely a magyar diákoknak? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

A szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus, 2003 óta először ült egymással tárgyalóasztalhoz az erdélyi magyarság két kibékíthetetlennek tűnő vezéralakja. Hogy ki hibázott, most egyáltalán nem fontos, mert a különutasság olyan veszélyes útra terelődött, hogy az már a kisebbségben élő magyar közösség létérdekeit kezdte veszélyeztetni, írta a Népújság. Ezzel még nem tűnnek el a magyar opportunista zsebpártocskák, olvasható a lapban. Tőkés László tagadhatatlan tekintélyére akkor is szüksége van az egységes magyar képviseletnek, ha a többség vitatja politizálási stílusát. A többségi nacionalizmus ismét erősödik. Magát szocialistának tituláló alakulat tüntetően Marosvásárhelyen rendezi országos tanácskozását, s a magyarok megfélemlítését célzó szónoklatokkal van elfoglalva, a kormányzó demokraták tagadják a magyar tanulók jogát, hogy megfelelően megtanulják az állam nyelvét, a konzervatívok saját magyar kormánypartnerük ellen nyújtanak be bizalmatlansági indítványt. Ilyen körülmények között szükséges az összefogás. /Bálint Zsombor: Kitart a kolozsvári egység? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

Nagy Miklós Kund közéleti ember. Személyes ismerőse élőnek-holtnak Erdélyben és Magyarországon, a múlt század végéről és az új elejéről. „A rendszerváltozás utáni időszakban készült interjúimból válogattam. Nagyobb részük a marosvásárhelyi Népújságban, a Múzsa című hétvégi irodalmi- művészeti mellékletben jelent meg, illetőleg más lapokban, folyóiratokban” – mondta új kötetéről /Míg a magnó összekapcsolt... Interjúk, beszélgetések. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006). /Bölöni Domokos: Kiadványok, események. Akiket összekapcsol a mikrofon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Hiller István nem lesz ott Sepsiszentgyörgyön, a Magyar Kulturális Intézet november 29-i felavatásán. Előzőleg ugyanis a Háromszéken aktív Magyar Polgári Szövetség jelezte, utcai tüntetésekkel fognak tiltakozni jelenléte ellen. A Népújság munkatársa Hiller minisztert védelmébe vette, mondván: a „polgáriak” fenyegetőzése önmagát minősíti. /Bálint Zsombor: Füttyfélelem, füttymánia. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Nemzeti identitás és európai integráció címszó alatt szervezett országos fórumot Dorin Florea, Marosvásárhely. A fórumon a szélsőséges magyargyűlölő politikusok újabb kirohanásai hangzottak el. A székelyföldi autonómiakezdeményezés felett tartottak ítélőszéket, látszólag EU-konform érvekkel alátámasztva az autonómia ötletének elutasítását. A rendezvényen jelen volt több, a Demokrata Párt holdudvarába tartozó helyi intézményvezető, köztük a polgármester, a párt megyei elnöke is. George Pruteanu, Aurelian Pavelescu és Mircea Chelaru tábornok volt Dorin Florea polgármester mellett a nemzeti identitás, decentalizáció, autonómia és a romániai kisebbségek státusa témakörének felszólalója. A fenti témakörről érdemben szinte egyáltalán nem esett szó. Pruteanu szerint szégyen az országra nézve, hogy a területi autonómiát követelő magyar miniszterelnök-helyettes még mindig hivatalban van. Az RMDSZ mérsékelt és radikális szárnya mára egybeolvadt, és „Markóék alig várják már az újabb 1990 márciusát” – állította Pruteanu. A most a Parasztpártban alelnöklő Pavelescu szerint az RMDSZ-nek azért sürgős az autonómiakövetelés, mert Európában nem ismerik el a kollektív kisebbségi jogokat. Pavelescu és Mircea Chelaru tábornok, konzervatív párti alelnök szerint az RMDSZ annyira szélsőségessé vált, hogy veszélyt jelent a magyarságra nézve, ezért szerintük a magyar közösségnek meg kellene szabadulnia szélsőségessé vált vezetőitől. Dorin Florea szerint felháborítóak az RMDSZ autonómiakövetelései. Az említettek egyhangúlag kifogásolták, hogy meghívásukat nem fogadta el Frunda György RMDSZ-szenátor. Frunda György szenátor a következőket nyilatkozta a Népújságnak: „Meghívtak erre a rendezvényre, még hétfőn, de kérdésemre nem tudták megmondani, hogy kik a meghívottak, később a programból láttam, hogy George Pruteanuval és Aurelian Pavelescuval kellett volna vitát folytatnom. Szívesen vitázom az autonómia témájában európai szemléletű politikusokkal, de ezek nem közéjük tartoznak, korábban mindkettőjükkel csak negatív tapasztalataim voltak. Jobbnak láttam, ha nem adok hitelt a nevemmel és a személyemmel egy szélsőséges rendezvénynek.” Kérdés: vajon a demokrata pártivá vedlett, kormánypártinak számító Dorin Florea kinek a sugallatára hívott meg csupa közismerten elfogult előadót. Az RMDSZ megkérdezhetné ez ügyben Emil Boc pártelnököt. /Benedek István: Szélsőséges tiráda európai mázban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./

Nincsen olyan év, hogy a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia gyerekkórusa ne jönne el a Népújság szerkesztőségébe, karácsony előestéjén. Most plébánosuk, Baricz Lajos verseire írt dalokkal érkeztek. /(mezey): Saját szerzeményeikkel köszöntöttek a marosszentgyörgyiek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

Sok szó esik mostanában a határon túli magyarság támogatására létrehozott Szülőföld Alap átszervezéséről, melyek aztán odaát meg itt is siránkozásrohamokat váltanak ki, írta a Népújság. A módosításról elhangzó nyilatkozatok zavarosak. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette, hogy a határon túli magyar közösségek pályázatainak támogatása nemcsak a Szülőföld Alap, hanem minisztériumok, intézmények szakterületein keresztül is elérhető lesz. A határon túli magyar közösségek javaslatai nyomán alakulnak ki azok a legfontosabb támogatási irányok, amelyekre a határon túli szervezetek pályázhatnak. A pályázati kiírás, a pályázatok benyújtásának s a pályázati űrlapok eljuttatásának és visszajuttatásának a rendszere még Takács Csaba számára is ismeretlen. Azért aggódik, mert vannak közösségek, amelyek résztámogatásként megszerezték volna a százezer forintot, és hozzáadva más forrásokat, kialakulhatott volna az a keret, amellyel például fenn lehet tartani egy helyi hagyományőrző csoport tevékenységét, meg lehet írni egy monográfiát és így tovább. Ezért lenne káros, ha megszűnnének a kisebb összegű támogatási lehetőségek. Ugyanígy fontos kérdés a normatív támogatás. A hagyományos vagy új, 1989 után alakult intézmények, mint az EMKE, az EKE, az EME, a Magyar Nyelvápolók Országos Egyesülete és mások, szakmai és tudományos tevékenységükkel hozzájárulnak az egyetemes magyar kultúra, tudomány értékeinek megőrzéséhez és folyamatos gyarapításához. Ennek a közéletnek a megszervezése pénzbe kerül. Nem igaz, hogy az erdélyi magyar közösség kizárólag magyarországi támogatásokból akar fennmaradni. Viszont egy biztos fogódzó nélkül nehezen tudnak jövőt tervezni, folyamatosan dolgozni. Jelenleg folyik a Szülőföld Alap operatív apparátusának a kialakítása. Közben akadoztak a tavalyi támogatások is. Gondot jelent, hogy a testületek tagjainak zöme a magyar kormány által kinevezett, a minisztériumok és intézmények által javasolt személyekből áll. Erdélyben az eddigi szaktestületek, több mint 120 romániai magyar értelmiségi, szakemberek, az egyházaktól a képzőművészekig, a tanároktól a közgazdászokig, önkormányzati képviselőktől egészen a néprajzkutatókig döntöttek arról, hogy ki kapja meg a támogatást például az Illyés Alapítványtól. Több mint 14 éve évről évre eldöntötték, hogy kik lesznek a kedvezményezettek 50 ezer forinttól akár 10 millió forintig. Ennek a testületnek a megszűnésével szűkül a rálátás, a mérlegelési lehetőség. /Mózes Edith: Általánosságok – siránkozással körítve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

El kell dönteni, hogy kik fogják képviseli a magyar kisebbséget Brüsszelben. Legfeljebb két mandátumra számíthat az erdélyi magyarság, ezért nem egyszerű kiválasztani az erre alkalmas személyeket. A képviselői helyekre „több disszidens formáció (MPE, EMNT, SZNT) is igényt támaszt”. A Népújság szerint „furcsa ez a hirtelen összefogási vágy azok részéről, akik minden erejükkel a közös érdekképviselet szétrombolásán munkálkodta, ám a több mint kielégítő képviselői javadalmazás minden érvnél erősebb lehet. ” /Bálint Zsombor: Föl Brüsszelbe, magyarok! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

Hiába utazott Marosvásárhelyre Pap Géza református püspök, hogy Csegzi Sándor alpolgármesterrel aláírják a püspökség tulajdonába átkerült Bolyai Farkas Főgimnázium átadási-átvételi jegyzőkönyvét valamint az öt évre szóló bérleti szerződést az épület használatára. Dorin Florea polgármester ugyanis nem írta alá Csegzi Sándor alpolgármester felhatalmazását a szerződéskötésre. Pap Géza másfél órát várakozott, hogy találkozzon a polgármesterrel, akivel több mint egyórás beszélgetést folytattak. Florea azt kifogásolta, hogy a vonatkozó kormányhatározat túl nagy összeget ír elő az egyházaknak visszaszolgáltatott épületek bérlői számára, amit nem hajlandó elfogadni. A polgármester kijelentette, a püspökkel való megbeszélésén tisztázta azokat a rosszindulatú nyilatkozatokat, amelyeket a Népújság neki tulajdonított az iskola rendeltetésével kapcsolatosan, de nem pontosította, melyek voltak ezek a rosszindulatú írások. /(bodolai): Elmaradt az aláírás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./ A törvényesen kötelező házbér felét ajánlotta Dorin Florea polgármester a református egyháznak a Bolyai Farkas Gimnázium épületéért. A polgármester helyettesétől, Csegzi Sándortól is megtagadta az aláírás jogát. /Szucher Ervin: Fölösleges püspöki látogatás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./