Zarándoklat Szent László évében – Konferencia Váradon
Egyházi, politikai és világi vezetők jelenlétében Nagyváradon tartották meg kedden a 2017-re meghirdetett Szent László-év első, bevezető konferenciáját – derül ki Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma közleményéből, amit a Nagyváradi római katolikus egyházmegye sajtóirodája juttatott el a Krónikához.
Az esemény résztvevőit Böcskei László megyés püspök köszöntötte, ő mutatta be a székesegyházat és az egyházmegyei kincseket, a lovagkirály örökségét. Ehhez kapcsolódóan az egyházfő előadásában ismertette, mit jelent Szent László öröksége a partiumi magyarság számára, szellemisége mennyiben tud erőt adni a megmAradáshoz. Böcskei László bemutatta ugyanakkor az egyházmegyei zarándoklat történetét, és szólt a püspökség jövőképéről is.
A lovagkirály által alapított püspökség barokk palotájában dr. Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára kijelentette: Szent László államfői, törvényhozói, lovagkirályi erényei jelentették évszázadokon keresztül a nemzet számára a magyar államiságot, a keresztény lelkiség megmAradását. Az emlékév célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László keresztény egységben gondolkodott, amikor összekapcsolta életművével a közép-európai nemzeteket. Ugyanakkor a nemzet fogalma is hangsúlyos volt a lovagkirály életében, hiszen uralkodása alatt megerősítette Magyarország pozícióját és szerepét a térségben.
A konferencián Dénes Zoltán római katolikus kanonok ismertette a Szent László nemzeti zarándoklatot. A lelki út azt a két püspökséget köti össze, amely a lovagkirály nevéhez fűződik: a zágrábit, amelyet ő alapított, és a Nagyváradit, amelyet ő telepített át Biharról Váradra 1091-ben, és megépíttette annak központját, a székesegyházat. Az öt éve megálmodott, és többek által már végigjárt zarándokút végigvezeti a lelki vándorokat Szent László örökségén, szellemiségén, vagyis rámutat arra, hogy a közép-európai nemzetek sorsközösségben élnek évszázadok óta, és ebben rejlik az európai kereszténység megmAradása – hangzott el.
Mint kiderült, csatlakozik a Szent László-évhez a Debreceni Egyetem is, a tervezett oktatási programokat Bartha Elek és Jávor András rektorhelyettesek, valamint Forisek Péter dékánhelyettes ismertették. Az előadásból kiderült: a zarándokturizmus tudományos és kutatási hátterét a Debreceni Egyetem dolgozza ki, és képzési lehetőségeket teremt. Amint arról beszámoltunk, a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága bejelentése értelmében január elsején kezdetét veszi a 2017 végéig tartó Szent László-év.
Krónika (Kolozsvár)

Kiállítás megörökölt 900 évről
Kedd délután a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, valamint a váradi Vár- és Várostörténeti Múzeum szervezésében az egyházmegye több mint 900 éves történetét bemutató állandó kiállítás nyílt.
Miguel Maury Buendia Bukaresti apostoli nunciusnak, illetve a romániai katolikus püspöki kar tagjainak jelenlétében nyitották meg kedd délután a Nagyváradi vár Fejedelmi Palotájának második emeletén azt az állandó kiállítást, mely fejezeteket mutat be a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye több mint kilenc évszázadot átölelő történetéből azzal a céllal, hogy a püspökséget alapító Szent László király (1083-1095) idejéből kiindulva az egyházmegye első, középkori felvirágzásán, a tatár és török hódoltság okozta pusztuláson át a püspökség második, újkori megerősödéséig szemléltesse az egyházmegye történetét és tárgyi örökségét.
A szép számú érdeklődőt dr. Dumitru Sim, a váradi Vár- és Várostörténeti Múzeum koordinátora üdvözölte. Exc. Böcskei László megyés püspök lelki és szellemi feltöltődést kívánva mindenkinek, azt emelte ki: napjainkban sokszor feltevődik az a kérdés, hogy hol van a mi helyünk a mai világban, a mai időkben, és szerinte ezzel a tárlattal is kifejezésre jut az, hogy nekünk itt van helyünk Váradon. Olyan múlttal rendelkezünk ugyanis, melyből erőt meríthetünk, és amire alapozva a jövőbe tekintve építkezhetünk. A főpásztor ugyanakkor köszönetet mondott mindazoknak, akik szívügyüknek tartják, hogy ezek a jelek meglegyenek, „nem azért, hogy mutogassuk magunkat”, hanem hogy tudjunk olyan helyekre találni, ahol erőt meríthetünk a tovább haladásunkhoz. Hangsúlyozta: a fiataloknak is köszöni, akik a folyóson látható, Kalkuttai Szent Teréz anyáról szóló kiállítást elhozták hozzánk Krakkóból, hogy azt ott tapasztaltak hatására a jóság és szeretet üzenetét közvetítsék.
Három részben
Lakatos-Balla Attila, a püspökség kulturális referense úgy fogalmazott: egy picit megijedtek, amikor először szembesültek a tárlat létrehozásának feladatával, amikor végigmentek a folyósokon, és megnézték a gyönyörű, de muzeális szempontból nehezen hasznosítható tereket. Aztán arra gondoltak: mégiscsak a Fejedelmi Palota egyik bástyájában vannak, ami egyike azon sok-sok bástyának, melyeket Erdély katolikus és protestáns fejedelmei nem csupán anyagi értékeknek a védelmére, hanem elsősorban a keresztény hitünknek, illetve a saját morális és spirituális értékeinek a védelmére építettek. Ez volt tehát a motiváló erő a kiállítás kitalálásakor, és három terem szolgálja ezt a célt a rendelkezésre álló közel 200 négyzetméteren, ami óriási felületnek tűnik- és természetesen az is-, de nagyon kicsi, ha abból szempontból közelítünk ehhez, hogy 900 év történelmét kell dióhéjban bemutatni. Ezért inkább három epizódot választottak tulajdonképpen ki a váradi püspökség gazdag múltjából, három olyan időszakot, amelyben országos, európai és nemzetközi szinten alkotott figyelemre méltót.
Az első értelemszerűen az egyházmegye alapítójának személyiségére, kultuszára, a Szent László által hátrahagyott szellemi és lelki örökségre fókuszál, illetve arra a nyomra, amit mindez Várad és a püspökség életében hagyott. A második terem középpontjában az egyházmegye második aranykora áll, Várad 1692-es felszabadítását követően a 19. század végéig. Ennek az időszakban nagyon értékes tárgyi hagyatéka is fennmAradt, melynek kiváló darabjait is tartalmazza a gyűjtemény. A harmadik helyiség pedig a Váradon az elmúlt évszázadokban működött 27 szerzetesrendnek állít emléket, abból kiindulva: fel sem mérjük talán, hogy ezek milyen milyen hihetetlen és értékes adalékokkal járultak hozzá a fejlődéshez, az oktatástól és neveléstől elkezdve egészen a város és az egyházmegye egészségügyi ellátásának vagy szociális rendszerének a megszervezéséig.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Egyháztörténeti konferencia a püspöki palotában
A reneszánsz Itália fellegvárának tekintett Firenze még soha akkora hatást nem gyakorolt a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye életére, mint Andrea Scolari püspök idején (1409–1426), aki befolyásos üzleti kapcsolatokkal rendelkező firenzeiként maga is kiterjedt mecénási munkát végzett a Zsigmond-kori Magyarországon.
Ennek a gazdag váradi reneszánsz tárgyi és szellemi örökségnek ered nyomába az egyházmegye történetét feldolgozó konferencia-sorozat idei nagyváradi ülésszaka: Andrea Scolari váradi püspök és a humanizmus kezdetei Magyarországon címmel. A téma legkiválóbb magyarországi kutatói osztják meg eredményeiket a hallgatósággal a római katolikus püspöki palota dísztermében október 15-én, szombaton 9.30 órai kezdettel. Takács Imre, az ELTE-BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója Scolari András és a magyar főpapok Zsigmond-kori művészeti reprezentációjáról tart előadást, Lővei Pál az MTA-BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos tanácsadója Scolari nagyváradi sírköve és más váradi sírkőtöredékek helyét vizsgálja a középkori Magyarországon. Zsupán Edina, az OSZK osztályvezetője beszél Pier Paolo Vergerio itáliai humanista magyarországi jelenlétéről. Prajda Katalin, az MTA-BTK Történeti Intézetének munkatársa Scolari mecénási tevékenységét, Mikó Gábor a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tagja pedig a püspök végrendeletét vizsgálja előadásában.
A konferenciát szombaton 9 órakor közös imádság nyitja a székesegyházban, a váradi püspökök sírjánál, és az Egyház, tudomány, kultúra – főhajtás püspökeink emléke előtt című könyv bemutatója zárja. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Megtalálni az utat egymás felé
„Irgalmasok mint az Atya”. Ezt az irgalmasságot gyakorolva szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség idén is a Jótékonysági Adventi Vásárt szombaton a Székesegyház előtti téren.
A Betlehem felé vezető úton megállunk egy pillanatra, hogy az egymáshoz vezető utat is megtaláljuk, hiszen az egymással való találkozás is az ajándékozás egy formája- nyomatékosította rövid köszöntő beszédében Exc. Böcskei László megyés püspök, egyúttal örömének adva hangot, hogy a jelenlevők „rátaláltak” arra a lelkesedésre, mely tulajdonképpen ezt a napot előkészítette, és amely a várakozásról szól, illetve nem utolsósorban a megosztásról, és kifejeződik általa mindaz, amit ilyenkor, advent idején próbálunk komolyabban venni, átélni.
Bár igazi téli hideg volt, a szív- és lélekmelengető programoknak és látványnak, valamint a kedves fogadtatásnak köszönhetően mintha még az eddigieknél is többen látogattak volna ki a Székesegyház előtti térre, ahol újabb tagokkal bővülve családoknak, gyermekeknek, szülőknek, nagyszülőknek kínáltak a szervezők sokszínű, érdekes vásári termékeket, finom, házi készítésű karácsonyi süteményeket, ötletes díszeket, lélekemelő adventi és karácsonyi muzsikát, kézműves foglalkozásokat. Egy tucatnyi csoport képviselte magát ötletes, saját kezűleg készített ajándéktárgyakkal: a Caritas Catolica, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, a Vár-Lak Ifjúsági Központ, Az Élet Autizmussal Egyesület, a családosok, a püspökség alkalmazottjai, a könyvkiadók, a szerzetesrendek, a Partiumi HÁLÓ Egyesület, a Neokatekumenális út, valamint a várad-olaszi Szent Rita és a várad-velencei Lisieux-i Kis Szent Teréz katolikus nőszövetségek.
Program
Az alkalomhoz illő adventi gondolatok hangzottak el, kézműves-foglalkozásokba lehetett bekapcsolódni, és a Mikulásra várva csodálatosan szép énekeket hallgatni a Családosok kórusa, a Székesegyház gyermekkórusa, a Szent Cecília-kórus (karnagy Oláh Gabriella), illetve a Neokatekumenek kórusa jóvoltából.
Megjegyzendő, hogy a rendezvény egész ideje alatt meleg teát kínáltak a Caritas Catolica munkatársai, az eladásból, felajánlásokból befolyt összeggel pedig egy kilenc éves beteg kisfiú, és egy nagy család lesz megsegítve. A hangulatos, lélekemelő összejövetel a második adventi gyertya meggyújtásával zárult.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Egyházmegyék közötti katekétikai tanácskozás
Második alkalommal adott otthont a nagyváradi püspökség az elmúlt hétvégén, december 2-án és 3-án az egyházmegyék közötti katekétikai tanácskozásnak, amelyen a gyulafehérvári, a szatmári, a temesvári és a váradi egyházmegye módszertani felelősei a hitoktatás aktuális kérdéseiről tanácskoztak.
Péntek reggel a püspöki palota kápolnájában szentmisével kezdődött a tanácskozás, ahol Böcskei László római katolikus megyéspüspök házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, Isten áldását kérve a közös munkára. Ezt követően a Laikusképző Központban a legaktuálisabb kérdések kerültek megbeszélésre, amelyek mind a négy egyházmegyét érintik, különösképpen az iskolai hitoktatásának megújítása előtt álló V–VIII. osztályos tantervének és tankönyvének kérdése. A tankönyvszerkesztés és elbírálás követelményrendszerét Tankó Veronica Zita tankönyvszerkesztő hitoktató tanítónő ismertette, melyet követően konkrét döntések is születtek a minőségi tankönyvek megírását illetően.
Szombaton délelőtt a hitoktatás terén felmerülő aktuális feladatokról, együttműködési lehetőségekről, programokról folytatódott a tanácskozás, melynek során az egyházmegyék közötti katekétikai tanács mellett voksoltak a jelenlévők, hogy a jövőben még hatékonyabban tudjanak együttműködni.
Benedek Ramóna Reggeli Újság (Nagyvárad)

Elvesztette a katolikus egyház a nagyváradi pénzügyi palotát
A román legfelsőbb bíróság megváltoztatta a pitești-i táblabíróság elsőfokú ítéletét, és jogerős ítéletben fosztotta meg a római katolikus egyházat a számára visszaszolgáltatott nagyváradi pénzügyi palotától – közölte pénteken a Bihon.ro portál.
A Nagyvárad belvárosában álló eredetileg irgalmasrendi ingatlant 2012-ben kapta vissza a püspökség, ám a megyei önkormányzat megtámadta az illetékes bizottság határozatát, arra hivatkozván, hogy az épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam vett át.
A visszaszolgáltatás érvénytelenítését a Bihar megyei önkormányzat kérte, a per során azonban a nagyváradi polgármesteri hivatal is csatlakozott hozzá. A pitești-i táblabíróság ez év áprilisban kimondott első fokú ítéletében elutasította a keresetet, és elismerte az egyház tulajdonjogát az épület fölött. Ezt az ítéletet változtatta meg csütörtökön a legfelsőbb bíróság.
A nagyváradi római katolikus püspökség pénteki közleményében úgy vélekedett, hogy a legfelsőbb bíróság „megmagyarázhatatlan könnyedséggel tette túl magát” az egyház által benyújtott bizonyítékokon. Az egyház szerint ezek a bizonyítékok minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy az Irgalmasrend a Pénzügyi Palota építtetője, valamint jogos és telekkönyvezett tulajdonosa, illetve, hogy ezt az épületet a román állam önkényesen sajátította ki az 1948-as államosítási rendelet alapján. Az egyház megemlíti, hogy az irgalmasrendi tulajdonjogot és az önkényes államosítást a román állam 1962-ben és 1967-ban is elismerte azokban az átiratokban, amelyekkel az állami tulajdonjog telekkönyvi bejegyzéséért folyamodott.
A nagyváradi római katolikus püspökség közölte: a legfelsőbb bíróság indoklásának ismerete nélkül nem fogalmazhat meg precíz álláspontot, de az ismert adatok alapján is megállapította, hogy a bíróság döntése „súlyosan sérti a magántulajdonhoz való jogot garantáló Európai Jogok Európai Egyezménye Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkelyét” – áll a közleményben. Az egyház által bemutatott dokumentumok szerint az Irgalmasrend saját telkén bankkölcsönből építette 1890-ben a palotát, melyet aztán állami hivataloknak adott bérbe. A Nagyvárad belvárosában található patinás műemlék épület jelenleg használaton kívül áll, és meglehetősen leromlott állapotba került.
MTI Erdély.ma

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtóközleménye
Álláspont a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéknek a nagyváradi Pénzügyi Palota ügyében hozott döntését illetően.
A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék 2016. december 15-én kelt 3645-ös számú határozatával kapcsolatban, amely megsemmisítette a nagyváradi Pénzügy Palota visszaszolgáltatási határozatát, úgy véljük, hogy e legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum megmagyarázhatatlan könnyedséggel tette túl magát mindazokon a bizonyítékokon, amelyeket a nagyváradi Irgalmas-rend  e perben benyújtott, és amelyek minden kétségen túlmenően bizonyítják, hogy az Irgalmas-rend a Pénzügyi Palota építtetője, valamint jogos és telekkönyvezett tulajdonosa, illetve, hogy ezt az épületet a román állam önkényesen sajátította ki a 302/1948-as Rendelet alapján. Az ingatlan eredeti bejegyzésként szerepel a nagyváradi 1607-es számú Telekkönyvben, bekebelezési dossziéja az 1899/19927-es számot viseli.
Az önkényes államosítás, illetve az Irgalmas-rendi tulajdonjog Román Állam által való elismerésének legfontosabb bizonyítékai, a 295533/28.03.1962-es, illetve 18099/13.12.1967-es számú átiratok, amelyek a román állam tulajdonosként való bekebelezésének alapjául szolgáltak, és amelynek képviselői a Felnőtt Járóbeteg Rendelő épületére a román állam tulajdonjogának bekebelezését az előző tulajdonostól, az Irgalmas-rendtől a 302/1948-as államosítási Rendelet alapján kérték.
Bár ezt az ítéletet egy törvényes alapokon álló hatóság hozta meg, maga a döntés alapjaiban igazságtalan, miután ugyanazok a bizonyítékok alapján két alapfokú igazságszolgáltatási testület, a Nagyváradi és Pitești Ítélőtáblák megállapították a 2634/07.03.2016-os számú visszaszolgáltatási döntés törvényességét és megalapozottságát, majd a bukaresti Legfelső Ítélőszék egyszerűen elveti mindezek a bizonyítékokat és minden jogalap nélkül helyt ad a Bihar Megyei Tanács fellebbezésének.
A legfelsőbb bíróság indoklásának ismerete nélkül nem fogalmazhatunk meg precíz álláspontot, azonban úgy gondoljuk, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék olyan döntést hozott, amely súlyosan sérti a magántulajdonhoz való jogot garantáló Európai Jogok Európai Egyezménye Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkelyét.
Nagyvárad, 2016. december 16-án.
A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtóirodája erdon.ro

Elveszítette a katolikus egyház a váradi „palotaforradalmat”
Számos kedvező ítélet után úgy tűnik, végleg elveszítette a nagyváradi római katolikus püspökség a város egyik legimpozánsabb épületét, a többéves pereskedés során lepusztult egykori pénzügyi palotát.
A legfelsőbb ítélő- és semmítőszék ugyanis 2016. december 15-én kelt 3645-ös számú jogerős határozatával semmisnek nyilvánította a piteşti-i táblabíróság áprilisban hozott döntését, mely az építő irgalmasrendet képviselő katolikus egyháznak ítélte a belvárosi patinás ingatlant. A püspökséget az irgalmasrendiek vezetője, a pátergenerális bízta meg, hogy járjon el az ügyben.
Az ítéletet ismertető Bihon.ro hírportál szerint az immár szellemtanyára hasonlító főutcai épület felújítása a Bihar megyei önkormányzatra hárul, és ennek kell rendeltetést is találnia az ingatlannak. A legfelsőbb ítélő- és semmítőszék ugyanakkor a nagyváradi önkormányzat beavatkozási kérelmét is jóváhagyta, Ilie Bolojan polgármester ugyanis a jogi hercehurcával párhuzamosan évek óta próbál módot találni az iragalmasrend által épített ingatlan felújítására, és ez ügyben tárgyalásokat is folytatott Böcskei László katolikus püspökkel.
A Bihar megyei önkormányzat végül idén ősszel új védőhálóval vonta be a váradi korzón, márkaboltok és vendéglők szomszédságában, a mizeri templommal átellenben található műemlék épületet, illetve PAL-lemezzel borította be a szél és eső által tönkretett nyílászárókat, így akadályozva meg a többnyire hajléktalanok által látogatott palota állagának további romlását.
Böcskei: politikai döntés született
Az ítélet indoklásának ismerete nélkül a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye nem kívánt precíz álláspontot megfogalmazni az ügyben. Böcskei László a Krónikának elmondta, nem számítottak erre a döntésre a számukra kiemelkedő fontosságú perben. Kifejtette, maga is jól ismeri a peranyagot, hiszen „böröndszámra” vitték a bizonyító iratokat a különböző bíróságokra, melyekből egyértelműen kiderül, hogy rendi tulajdonról van szó, ahogy az a tulajdonlevélben is szerepel.
„Minden ilyen bizonyítványt félretettek, szerintem nem jogi, hanem politikai döntés született” – jelentette ki lapunknak a megyéspüspök. Elmondta, annak függvényében, hogy a legfelsőbb ítélő- és semmítőszék mivel indokolja döntését, minden lehetőséget kihasználnak az irgalmasrendi ingatlan visszaszerzése érdekében. „Itt nem csak az épületről van szó, ez elvi kérdés is. Nem lehet letagadni azt, hogy amit akkor elvettek, a miénk volt, és most megtehetik, hogy nem adják vissza” – fogalmazott a Krónikának Böcskei László püspök.
A nagyváradi római katolikus püspökség a bírósági ítélet kapcsán kiadott pénteki állásfoglalásában úgy fogalmazott, hogy a legfelsőbb bíróság „megmagyarázhatatlan könnyedséggel tette túl magát” az egyház által benyújtott bizonyítékokon. Az egyház szerint ezek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy az iragalmasrend a pénzügyi palota építtetője, valamint jogos és telekkönyvezett tulajdonosa, ahogyan azt is, hogy az épületet a román állam önkényesen sajátította ki az 1948-as államosítási rendelet alapján. A püspökség az ismert adatok alapján megállapította, hogy a bíróság döntése „súlyosan sérti a magántulajdonhoz való jogot garantáló Európai Jogok Európai Egyezménye kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkelyét”. 
Többéves hiábavaló pereskedés 
A nagyváradi római katolikus püspökség alapfokon áprilisban megnyerte a Bihar Megyei Tanács által az egyházi ingatlan visszaállamosítása érdekében kezdeményezett pert. Cornel Popa korábbi megyei tanácselnök akkor épp az épület leromlott állapotára hivatkozva fellebbezte meg a döntést, és ez okból csatlakozott a perhez a váradi polgármesteri hivatal is.
Az egyház bizonyítékai szerint a rend saját telkén bankkölcsönből építette a palotát 1890-ben. Az államosítás után sokáig a 2-es számú járóbeteg-rendelő működött benne, de a 2002-ben kezdődött restitúciós procedúra elhúzódása miatt az épület állaga annyira leromlott, hogy az egészségügyi intézmény elköltözött, és a belváros szívében található patinás épület azóta használaton kívül áll. Az ingatlant végül 2012-ben kapta vissza a püspökség, a megyei önkormányzat pedig arra hivatkozva támadta meg a restitúciós bizottság határozatát, hogy a belvárosi épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam csak átvett. Az egyház álláspontját a helyi bíróság alapfokon, majd másodfokon is megerősítette, de a Bihar megyei önkormányzatot közpénzből képviselő Mircea Ursuţa ügyvédnek Bukarestben sikerült kiharcolnia a perújrafelvételt.
A visszaszolgáltatott egyházi ingatlan visszaállamosításához a helyi román sajtó is nagymértékben hozzájárult, amely számtalanszor megkérdőjelezte a római katolikus egyház restitúciós kéréseinek jogosságát, és nyomást gyakorolt a hatóságokra ezek megfellebbezése végett. A váradi római katolikus püspökségnek és a különböző szerzetesrendeknek korábban számos ingatlant szolgáltattak vissza – többek között a püspöki székhelyként is szolgáló barokk palotát –, ezek nagy részében állami intézmények, iskolák, kórházak, művelődési intézmények működtek, az ingatlanok használatáért pedig jelentős összegű bért fizettek az egyháznak.
A Nagyváradon szerteágazó tevékenységet kifejtő, laikus férfi szerzetesrendként működő betegápoló irgalmasrend (Mizerikordiánus) tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak, a tevékenységükhöz szükséges pénzt kamatozó tőkéből, bérbe adott ingatlanokból szerezték. A pénzügyi palota építését 1899-ben rendelte el Wimmer Julián doktor, a rend akkori váradi perjele, aki bérleti szerződést kötött az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumával, amely sürgősen megfelelő székhelyet keresett a pénzügyi igazgatóság számára. A Bihar megyei önkormányzat a restitúciós határozat megfellebbezésekor erre a szerződésre hivatkozott. 
A pénzügyi palotával ellentétben az ennek szomszédságában található egykori irgalmasrendi kórházat visszakapta az egyház, a példaértékűen felújított egyszintes ingatlanban 2009-ben Erdélyben úttörő módon a debreceni Pozitron Diagnosztika Központ kezdett el PET-CT-vizsgálatokat biztosítani.
Pap Melinda Krónika (Kolozsvár)

Szent László váradi emlékei
Kedd délután a Kanonok soron havi találkozóját tartotta a Nobilitas Egyesület. Fodor József elnök, vikárius beszélt a Szent László-évről, majd Fleisz Judit tanárnő tartott előadást.
Az egybegyűlteket köszöntő Mons. Fodor József általános helynök, egyesületi elnök arra hívta fel a figyelmet: tavaly a magyar kormány 2017-et Szent László-évnek nyilvánította arra hivatkozva, hogy a király szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeljük. A döntést a Magyar Katolikus Püspöki Kar is elfogadta, s a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében is az elkövetkezendő hónapokban számos rendezvényt szervez a püspökség azzal a céllal, hogy közelebb hozza Szent László alakját, jobban megismerjék őt az emberek, terjessze a kultuszát.Az elképzelések szerint az események csúcspontja az idén májusban két hétig zajló Festum Varadinum középső vasárnapja lesz, amikor az ünnepi szentmisét dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek fogja celebrálni, illetve legalább egy nap erejéig hazahozzák Váradra az eredeti hermát, ez ügyben Exc. Böcskei László megyés püspök egyeztetett Veres András győri megyés püspökkel.
Predesztinálva
A továbbiakban Fleisz Judit tanárnő tartott prezentációt, Szent László váradi emlékei címmel. Hangsúlyozta: a feljegyzések szerint mindenkinek feltűnt daliás termete, predesztinációja az uralkodásra, hogy „beszédében ékes, karban erős, termetében díszes, csak szépséges császárságra méltó, és a Szent Korona őt méltán illeti”. 1047. június 27-én született Lengyelországban, apja I. Béla magyar király, anyja Richeza lengyel hercegnő. 1078 körül vette feleségül Rheinfeldi Adelhaidot, lánya Szent Piroska, későbbi bizánci császárnő.Királyként szigorú, de igazságos törvényalkotó volt. A legendák szerint kétszer is megkoronázták: először a Géza-féle görög koronával, majd pedig a magyar szent koronával. 1077-től magyar király volt, 1091-től 1095-ig horvát király is. Amellett, hogy megújította az egyházi életet és továbbfejlesztette az intézményrendszerét, jelentős sikereket ért el külpolitikai téren, és az igazságszolgáltatásban is letette a névjegyét. Több törvénykönyv is fűződik a nevéhez. Megjegyzendő, hogy ezek egyikében fordul elő először latinul a nemes kifejezés, ami azt jelenti, hogy addigra már megvalósult a magyar társadalom rétegződése. Ugyanakkor megszilárdította a királyi rendet, például úgy, hogy rögzítette: a nádor az udvari pecsét őrzője, és helyettese az uralkodónak. Második törvénykönyvében többek közt rendezte a papok házasságának kérdését, az egyházi javak elidegenítésének tiltását, a pogány szokások büntetését, az erkölcsi élet védelmét.
A Képes Krónika szerint Szent László a Körös folyó mentén vadászott, amikor egy helyen angyali hang hallatszott arra biztatván őt, hogy építsen monostort Szűz Mária tiszteletére. Így is tett, és ezt a helyet Váradnak nevezte el, majd a monostor köré épült a csillag alakú vár. A háromhajós székesegyház építése 1370-ben fejeződött be.
Szent László 1095. július 29-én hunyt el Nyitrán, és halála előtt úgy rendelkezett, hogy nyughelye a váradi székesegyházban legyen. A szentté avatására 1192-ben került sor, III. Celestin pápa idejében. A néphagyomány szerint abban az órában egy fényes csillag látszott az égen, a teste fölött. 1192. február 2-án történt meg az ereklyék leválasztása, és koponyacsontja egy darabját mellszobor alakú hermában helyezték el a sír fölött, a kardjával és a csatabárdjával együtt. A szent sír csodatevő ereje rengeteg ember vonzott Váradra, zarándokhely és istenítéletek helyszíne lett. A koponyaereklye később azonban majdnem megsemmisült, amikor 1406-ban leégett az első székesegyház. A korábbi, fából készült herma elégett, azonban a koponya épen maradt. A hermát a török kiűzéséig máshol őrizték, majd Győrbe került. A barokk székesegyház 1775-ben kapott a nyakszirtcsontból egy darabot.Előadása utolsó harmadában Fleisz Judit tanárnő a szent király emlékezetére, az őt ábrázoló képzőművészeti alkotásokra tért ki.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Bérpalotából bitorolt palota
Továbbra sem kapta meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség annak az ítéletnek a hivatalos törvényszéki indoklását, amelyben 2016. december 16-án a román Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Nagyváradon csak pénzügyi palotaként ismert ingatlan nem a katolikus egyház, hanem a Bihar megyei tanács tulajdonát képezi, tudtuk meg tegnap Böcskei László római katolikus megyéspüspöktől.
A december közepén meghozott ítélet óriási felháborodást váltott ki nemcsak a nagyváradi magyarság köreiben, de egész Erdélyben, sőt nemzetközi visszhangja is volt a restitúciós törvényeket furcsa mód megkerülő, semmibe vevő ítéletnek.
A Nagyvárad belvárosában álló, eredetileg irgalmasrendi, egyházi ingatlant 2012-ben kapta vissza a püspökség, ám a megyei önkormányzat megtámadta az illetékes bizottság határozatát, arra hivatkozván, hogy az épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntés nyomán a román állam vett át. A visszaszolgáltatás érvénytelenítését a Bihar Megyei Önkormányzat kérte, a per során azonban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal is csatlakozott a perhez. A Piteşti-i táblabíróság tavaly áprilisban kimondott első fokú ítéletével elutasította a keresetet, és elismerte az egyház tulajdonjogát az épület fölött. Ezt az ítéletet változtatta meg tavaly decemberben a román Legfelsőbb Bíróság, figyelmen kívül hagyva az addigi tárgyalásokon felsorakoztatott összes bizonyítékot.
A pénzügyim palota történetéről az alábbiakat kell tudni, hogy átlássuk a jogi hercehurca visszáságait. A Betegápoló Irgalmas (mizerikordiánus) Rend egy laikus férfi szerzetesrend, a legjelentősebb betegápoló katolikus férfirendként működött. Tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak. A rend más szerzetesi közösségekkel ellentétben soha nem rendelkezett földbirtokkal, a működéséhez, betegápoláshoz szükséges jövedelmek mindig kamatozó tőkepénzekből, bérbe adott ingatlanokból folytak be. A XIX. század végén a nagyváradi rend már csak úgy tudta fenntartani a kórházat, rendelőket, patikát (melyekben zömmel szegény sorsú embereket gyógyítottak ingyen), ha újabb ingatlanokat építtetett, hogy ezek bérleti díjából fedezze az egészségügyi tevékenységhez szükséges kiadásokat és a kórház fejlesztését. Ezért 1899. márciusában a rend akkori váradi perjele, Wimmer Julián doktor elrendelte: építsenek egy bérpalotát a Fő utca 35. szám alatt, hogy ennek a bérbeadásából befolyó jövedelmekből fedezzék az egészségügyi intézményeik költségét.
A Bihar Megyei Tanács fellebbezésében ezért hivatkozott arra, hogy a bérpalota nem templom vagy rendház volt, így nem számít egyházi vagyonnak. A ma is meglevő iratok azonban egyértelműen igazolják, hogy az államosításig mindvégig és egyedül az irgalmasok rendje szerepelt az épület tulajdonosaként, és nekik a román királyi hatóságok is bért fizettek, miután Erdélyt Romániához csatolták. Márpedig, ha ez az ingatlan nem az egyházé lett volna, a román állam bizonyára nem fizet érte bérleti díjat. Böcskei László lapunk megkeresésére elmondta, egyszerűen értetlenül állnak a Legfelsőbb Bíróság döntése előtt, ám tudomásul kellett venniük, hogy az ítélet ellen a püspökség romániai bíróságokon már nem tud fellebbezni. Ami felháborító, hogy mindeddig nem kapott az egyház semmilyen hivatalos indoklás arról, miért született meg ez a végleges döntés, noha a püspökség több tárgyalási szinten, dokumentációkkal igazolta, hogy a bérpalota egyházi tulajdon és ezt több román bíróság is elismerte. A főpásztor elmondta, várják a bírósági indoklást, ugyanis csakis annak tükrében tudnak a nemzetközi hatóságokhoz fordulni az eset kapcsán. A Legfelsőbb Bíróság ítélethozói ugyanis semmilyen magyarázatot nem adtak mai napig arra, hogy miért is változtatták meg az addigi bírósági ítéleteket, vagy milyen bizonyítékokkal állt elő a megyei tanács, mely erre a legutolsó döntésre késztette a bírákat. Márpedig, ha nemzetközi fórumokon alkarnak tiltakozni az egyház szerint igazságtalan döntés ellen, az a minimum, hogy tudják, mi ellen is tiltakoznak tulajdonképpen, fejtette ki a püspök. Az ítélethozatalt követően hat hónap fellebbezési idő van érvényben, ebből másfél már eltelt.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Minden magyar ünnepe
Az elmúlt több mint két évtized hagyományaihoz híven, Nagyváradon az 1848-as márciusi forradalom évfordulóját az RMDSZ Bihar megyei szervezete közösen a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel, a Nagyváradi Evangélikus- Lutheránus Egyházközséggel, a Nagyvárad–Bihari Unitárius Egyházközséggel, a Magyar Polgári Párt Bihar Megyei Szervezetével, valamint a civil és az ifjúsági szervezetekkel, az idén is méltóképpen szeretné megünnepelni. Nemzeti ünnepünk megemlékezési programja a következő:
MÁRCIUS 12. * 12.00 – Koszorúzás a várad-szőlősi katolikus templomkertben található emlékműnél, 13.15 – Koszorúzás Petőfi Sándor szobránál, Váradszentmárton község, Félixfürdő.
MÁRCIUS 15. * 11.00 – koszorúzás a biharpüspöki világháborús emlékmû parkjában álló kopjafánál, 12.00 – a rogériuszi református templomban ünnepi istentisztelet, ezt követően koszorúzás a harangtorony alatt kialakított emlékhelyen, 14.00 – koszorúzás Rulikowszky Kázmér emlékművénél, 14.40 – koszorúzás a Nicolae Bălcescu-szobornál, 17.00 – ökumenikus ima a nagyvárad-olaszi református templomban, 18.15 – koszorúzás és ünnepi beszédek Szacsvay Imre szobránál, majd huszárok vezette zászlós, fáklyás felvonulás a Fő utcán a Petőfi-szoborig. Ünnepi eseményeink zárásaként koszorúzás Petőfi Sándor szobránál.
Koszorúzási szándékukat az RMDSZ megyei szervezetének titkárságán, a 0259-432.884-es telefonszámon jelezhetik, hétköznaponként 9-15 óra között.
Ünnepeljünk újból együtt március 15-én!
Nagyvárad, 2017. február 23.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete
Szabad március 15-e Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Néppárt, mint minden évben, idén is tisztelettel emlékezik nemzeti ünnepünkön, március 15-én őseinkre, hőseinkre. Ahogyan az eddigiekben, az idei ünnepi megemlékezés fő rendezvényére Szacsvay Imre mártír országgyűlési jegyző Ezredévi emléktéri szobránál kerül sor, 17 órás kezdéssel.
Az eddigiektől eltérően az ünnepség főrendezvénye a Szent László téren kezdődik hagyományőrző néptánccsoportok fellépésével. Idén először magyar dal és tánc fogja tehát ünnepre hívni Nagyvárad polgárait a város főterén, majd együtt vonulunk át Szacsvay Imre szobrához.
Nemzeti ünnepünknek, a magyar szabadság napjának új lendületet, frissességet kell adnia, a jövendőben való bizodalmat kell erősítenie. Éppen ezért méltón és szabadon kell 1848 tavaszának sorsdöntő pillanataira és hőseire emlékeznünk. Ez mindannyiunk, az egységes magyar nemzet közös ünnepe, összetartozásunk, a haza újjászületésének jelképe. E gondolatok jegyében kérünk és hívunk valamennyi váradi magyar polgárt, a civil szervezeteket és történelmi egyházainkat, vállaljanak részt a szervezési feladatokból, legyenek jelen és tegyük valóban közös ünnepé a 2017-es esztendő március 15-éjét.
Külön felhívással és kéréssel fordulunk a magyar politikai alakulatokhoz, tegyék félre szervezeti érdekeiket, emelkedjenek felül vélt vagy valós sérelmeiken, és engedjék, hogy együtt ünnepeljen Nagyvárad teljes magyarsága. Éppen ezért képviselőiket is szeretettel várjuk a 17 órától kezdődő ünnepi megemlékezésre.
Nagyvárad, 2017. február 23.
Az EMNP nagyváradi szervezete
Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Soha nem is gondolkodtam más hivatáson”
1967. április 2-án, vagyis ötven évvel ezelőtt szentelték pappá Gyulafehérváron Mons. Fodor Józsefet, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség általános helynökét. Életéről, teológiai éveiről, a papi szolgálatáról exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek.
– Mikor hallotta meg Isten hívó szavát, fogalmazódott meg Önben a papi hivatás gondolata?
– Soha életemben nem is gondolkodtam más hivatáson, mint a papságon. Kisgyermek koromtól fogva valahogyan úgy alakult az életem, hogy amikor megkérdezték: mi akarsz lenni, mindig azt válaszoltam: pap. Nem tudom miért, egyszerűen így éreztem. Később, az idő múlásával aztán megerősödött bennem ez az elhatározás. Bélben nevelkedtem fel, de Bélfenyéren jártam iskolába, mert ott volt csak hétosztályos magyar iskola, az ’50-es években ugyanis még hét osztály volt. Anyai nagyszüleimnél laktam. Nagymamán nagyon vallásos asszony volt, a nagynénim úgyszintén. Hetente többször is elmentek a templomba, és mindig vittek engem is magukkal. Volt ott egy áldott lelkű vincés apáca, Barsi Teofila nővér, akit amikor én odakerültem, már arra kötelezte korábban az állam, hogy levesse a szerzetesi ruhát. Ott élt azonban a faluban továbbra is, kántorkodott, a nagymamám pedig odajárt hozzá a kórusba énekelni, és én is mentem. Olyan aranyos lelkületű nővér volt, és próbálta az én életutamat is egyengetni, vezetni az imádságnak, az istenszeretetnek az útján, és valahogy ez bennem maradt. Ministráltam az oltárnál a Tenkéről átjárt pap mellett, aki később Gyulafehérváron teológiai tanárom lett, Huber József prelátuskanonok. Nyomot hagyott bennem az ő lelkülete, hozzáállása, buzgósága is. Később Szabó János egykori ferences atya irányított tovább, ő maga vitt el felvételizni Gyulafehérvárra 1957-ben. Mikor visszafelé jöttünk, megálltunk Máriaradnán, ahol, lévén ferences, mindenkit ismert. Két napig ott voltunk, és én olyan jól éreztem magam a kegytemplomban. Úgy látszik, hogy az isteni gondviselés továbbra is alakította az életemet. Sőt, még ha születésem előtti időre visszagondolok, akkor ez erre is vonatkoztatható. Szüleim ugyanis már 1938-ban házasságot kötöttek, de én csak négy évre rá jöttem a világra. Valahogy nem akartam megszületni, megfoganni. Anyám ezért elment a Nógrád megyei Vizslásra, egy búcsújáró helyre, amit most már a bíboros nemzeti kegyhellyé nevezett ki. Elzarándokolt ide, imádkozott azért, hogy az Úristen adjon neki gyermeket, aki meghallgatta a kérését. Így én tulajdonképpen a Boldogságos Szűzanyának köszönhetem a közbenjárása által a létem. Sokáig meg is volt az a kis szentkép, amit ott vett édesanyám, és nekem adott később, de sajnos a költözésekkel, az élet viszontagságai közepette már nem tudom, hova került el. Ez volt tehát az első fordulópont, ami aztán úgy alakította az életemet, hogy a papi szolgálat lett a hivatásom.
A kegyelmes úr
– Hogyan teltek a teológiai évek?
– Ez épp az az időszak volt, amit Márton Áron szobafogságban, most úgy mondanánk, házi őrizetben töltött. Nem jöhetett át a teológiára sem. Csak annyi volt megengedve számára, hogy a Püspöki Palota és a Székesegyház között közlekedjen. Mégis, hogy minket is megismerjen, vállalta egy melléktantárgynak a tanítását. Főleg az ötöd-, de a hatodéveseket is hodegetikára (lelkipásztori útmutatás) oktatta. És ezt nagyon komolyan vette. Hetente kétszer mi, a kispapok jártunk át hozzá. A teológia közel volt a Püspöki Palotához, így a tízperces szünet végére átértünk, még hamarabb is. Ott volt egy terem berendezve attól függően, hogy hányan voltunk. Tizenöten voltunk, hál’istennek elég nagy létszámú osztály volt a miénk. Mindnyájunkat személyesen is nagyon jól megismert, közelebbről is, mert a templomban legfeljebb arcokat jegyezhetett meg. Bár a teológián is egyetemi módszer van, tehát nem vizsgáztatnak félév közben, ő olyan komolyan vette még ezen melléktantárgy oktatását is, hogy minden órán feleltetett. Ugyanakkor a második félévben nem csak ennek, hanem az egész évnek az anyagát számon kérte. Vette a jegyzetét, ami általában 300 sűrűn gépelt oldal volt. Lapozgatta az A4-es papírokat és folyamatosan kérdezett: na fiam, erről mit tudsz, arról mit tudsz? Válaszolnunk kellett, és rendkívül szégyelltük volna, ha nála, épp a püspöknél felsülünk, ezért nagyon készültünk minden órára. Azért humoros dolgok is történtek. Nézte a névsort, és az egyik órán felszólított: na fiam- mert mindig így kezdte-, Fodor József, mit tudsz? Elmondtam az anyagot, majd leültem. Aztán másik órán, megint: na fiam, Fodor József. A többiek csak néztek, mi folyik itt, hiszen a múlt órán felelt? A harmadik órán megint így történt, de akkor már ő is mosolygott, a társaság pedig nevetett. A negyedik órán pedig már azt mondta: na fiam,… nem Fodor József!
Valami elképzelhetetlen atyai, közvetlen kapcsolat volt közöttünk. Bensőséges szeretetkapcsolat alakult ki a növendékek és a püspök közt. A legnagyobb tisztelettel beszéltünk csak róla, nem úgy, mint ma egyesek sokakról, még a pápáról is. A kegyelmes úr megszólítással emlegettük őt még egymás között is. Amikor valamilyen problémánk akadt, mindig el is mondtuk neki. A felszentelésünk előtt is volt, amit meg akartunk beszélni vele. Érdekes, hogy soha sem adott konkrét választ. Azt mondta: fiaim, beszélek az elöljáró és tanár urakkal, és utána majd válaszolok a kérdésetekre. Legközelebb pedig, mielőtt kiment volna a teremből, azt közölte: fiaim, megbeszéltem amit kértetek, és teljesítem azt, úgy ahogy kértétek. Soha elutasító választ nem kaptunk tőle. Minden kérésünket a legmesszemenőbbekig mindig teljesítette, persze mi se kértünk tőle olyat, ami nem lett volna helyes.
Állomáshelyek
– Ha jól tudom, máig őriz egy csokoládészemet, amit Márton Árontól kapott… – 1965-ben történt, akkor VI. Pál volt a pápa, és kapott tőle karácsonyra egy szeretetcsomagot. Behozott egy csodálatos díszítésű csokoládés dobozt, amelyben pontosan 15 szem csokoládé volt. Azt mondta: fiaim, ezt kaptam a pápától, ti is itt vagytok, szeretlek benneteket, nektek is adok belőle, osszátok el. A dobozt pedig mi nem dobtuk el, olyan szép volt, hanem kisorsoltuk egymás közt. Én megtartottam azt a szem csokoládét, betettem egy másik dobozba, és mind a mai napig megvan. Amikor a II. Vatikáni Zsinatról egy kiállítás volt a nagyváradi Püspöki Palotában, mint érdekességet meg lehetett tekinteni ezt is. Gondolom, annyi eltelt év óta már megromlott, de megtartottam mint emléket, amit Márton Árontól kaptam. Meggyőződésem, hogy egy rendkívüli, csodálatos jelenség volt, és én azóta is -hál’istennek nagyon sok helyen jártam, sok főpappal találkoztam-, minden püspököt Márton Áronhoz mérek. Ő az az etalon, hogy milyennek kell lennie egy főpásztornak. Lehetett látni a magatartásán, a testtartásán, hogy az Istennel van elfoglalva, vele van közvetlen kapcsolatban, és teljesen kizárt minden fajta külső körülményt, zajt az életéből. Ahogy bennünket nevelt és tanított egy jó elindító volt számomra az életben.
– Hol volt elsőmisés, illetve melyik plébánián volt az első állomáshelye?
– Az első misémet természetesen Gyulafehérváron mutattam be. 1967. április 2-án volt a pappá szentelésem, 3-án pedig a közösségben az első misém. Akkor még nem volt koncelebrálás, vagyis nem miséztek együtt a papok, hanem mindegyiknek volt egy külön oltára, így mi is egy-egy külön oltárnál miséztünk. Nekünk dr. Faragó Ferenc prelátuskanonok, teológiai tanár prédikált. Csodálatos volt, a Szűzanyához kapcsolta a mondanivalóját. A tanév ezután még eltartott június 21-ig, akkor volt az évzáró, illetve a Te Deum, csak akkor mehetünk haza Gyulafehérvárról. Én ahol nevelkedtem, Bélben tartottam július 16-án Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén, egy vasárnapi napon a misémet. A kommunista érában nagyon nehezen adták meg a papoknak a működési engedélyt, én se kaptam meg rögtön, csak a következő év február 1-től. A váradi Szent László-plébániára kerültem, ez volt számomra az első állomáshely. Dr. Dászkál István volt akkor ott a plébános, Mészáros Antal atya, pedig, aki még itt él Váradon, a káplántársam. Végtelenül boldog voltam, olyan jó volt odamenni, a Szent László-templom mindig olyan közel állt a lelkemhez. Csak sajnos nem sokáig, egy évig voltam ott. Még abban az évben meghalt az ordinárius, dr. Bélteki Ferenc. Utána a dr. Hosszú László következett, és behozott a püspökségre, hogy itt legyek titkár. Románul tudó ember kellett, és én jól tudtam románul. Itt ragadtam, és azóta több évtizede a központi szolgálatban állok. Előbb titkárként, majd 1980-ban irodaigazgatónak nevezett ki dr. Hosszú László, és aztán amikor jött Tempfli József püspök, ő 1990-ben vikáriusnak nevezett ki, Böcskei László püspök úr pedig meghosszabbította ezt az általános helynöki megbízatásomat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy közben voltam még plébániákon, változó helyeken, de a központi hivatali megbízatásom az mindig megmaradt. A Székesegyházban is voltam káplán, 14 évig a Zöldy András mellett. Utána Biharpüspökibe kerültem ki: mikor Hosszú László beköltözött Váradra, akkor engem nevezett ki oda. Szerettem ott is, jól éreztem magam nyolc évig, csak a közlekedés volt roppantul nehéz azokban az időkben, olyan is előfordult, hogy be sem tudtam jönni Váradra, mert nem jött az autóbusz a legnagyobb hidegben. 1989-ben a Szent József-telepi plébániának az első plébánosa lettem, a1Dászkál István emelte a Szent József-telepet plébániai rangra. Szerencsére összeomlott a kommunista rendszer, és új időszak kezdődött. Ismét államilag elismert püspökség lettünk, mert Váradon bár államilag megszüntették a püspökséget, azért egyházilag soha nem szűnt meg. Nem arról volt szó tehát, hogy újra kellett alapítani a püspökséget, csak folytatni kellett az évszázadokkal korábban elkezdett munkát. Egyházilag mindig püspökségként volt nyilvántartva, mert a katolikus egyház törvényei szerint püspökséget csak a pápa szüntethet meg. Állami törvények bennünket ilyen téren abszolút nem kötnek.
Mint vikárius
– Egy világi kifejezéssel élve, mi egy általános helynöknek a munkaköri leírása, mert sokan nem tudják?
– Mint említettem, 1990 óta vagyok vikárius. Sokan azt mondják, hogy általános püspöki helynök, ami tévedés, mert ilyen nincsen. Valaki vagy püspöki helynök, vagy pedig általános helynök. Utóbbi azt jelenti, hogy mindenben a püspöknek a helyettese, kivéve természetesen abban, amit az egyházjog megtilt, a püspöki helynök azonban csak egy bizonyos dologra van kinevezve, mondjuk az ifjúság nevelése, vagy az anyagi ügyek intézése. Bizonyos kis részterületre korlátozódik az ő funkciója. Az általános helynök viszont mindenben helyettesíti a püspököt. Ha a püspök éppen nincs otthon, az általános helynök az ő helyettese, neki az egyedüli feladata, hogy megoldja a felmerülő ügyeket. Persze ehhez tudnia kell, hogy mi a püspöke elgondolása, és nem ezek ellenében cselekszik. Nem illik kihasználni a lehetőséget, de nem is szoktak ilyet csinálni a vikáriusok. Általában olyan személyeket nevez ki általános helynöknek a püspök, akikben megbízik. Az általános helynöknek emellett reprezentálnia kell a püspököt, elmenni ide-oda, ahova küldi a főpásztor, és minden más adminisztratív ügyben is segítő jobbot nyújt neki. Én szerencsés voltam mindig, hogy soha nem csak irodista voltam, vagy ahogy mi mondjuk, aulista, hanem mindig lelkipásztorkodtam. A kezdetektől fogva előbb káplánként, utána titkárként, 1999-től pedig mint a Székesegyház plébánosa. Többen kérdezték tőlem: mikor megyek már nyugdíjba, hiszen az idén betöltöm 75. életévemet. Bármikor készen állok erre, a korom megvan hozzá, és ötven éve szolgálok. Elmehetnék tehát nyugodtan nyugdíjba, egy dolog azonban visszatart attól, hogy azt kérjem a püspök úrtól, küldjön el: nincsenek papok. Ez a nagy baj, négy-öt évig nem lesz papszentelés, és a múlt esztendőben öten is meghaltak. Ilyen rossz helyzetben talán csak a török felszabadulás után volt a váradi katolikus püspökség. Ha meghal, vagy elmegy valaki, egyszerűen nincs, akit a helyébe lehetne kinevezni.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Az élet szolgálatának hivatása
Május 27-én, szombaton szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a VII. Egyházmegyei Családtalálkozót, melynek témája a Családbarát plébánia volt, előadója pedig Szénégető István családreferens.
A nyitóünnepség a Püspöki Palota dísztermében zajlott, ahol Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte a megjelenteket. Azt kívánta: a nap folyamán a találkozás öröme csak fokozódjon, szervezőként ugyanis ezt az alkalmat is szeretnék felhasználni arra, hogy közösen elmélyítsék azokat a dolgokat, melyek megerősítenek a továbbhaladás szolgálatában a hit-, a családi és a közösségi élet vonatkozásában egyaránt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a Szent László életét megörökítő mennyezeti festmények egyikére, mely úgy ábrázolja a királyt, hogy szemléli a majdani székesegyház tervét. Megjegyezte: valószínűleg voltak tanácsai, meglátásai az építőknek, és a mai idők keresztény emberének is ezt a feladatot kell megragadnia, vagyis nem szemlélők vagy rombolók kell legyünk, hanem építők, a jó családok pedig alapjai és építői korunk társadalmának. Tudják azt, hogy nem egy emberi találmánynak az eredményei, hanem hozzátartoznak Isten tervéhez. Téglakövei, részei annak, ami teljessé és maradandóvá teszi az egyházat, és összekötő anyagai a továbbépítés remekművének, valaminek, mely azok számára is vonzó lehet, akik eddig nem találták meg az ide vezető utat.
Családbarát plébánia
A további programokat dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója ismertette, melyek közt szerepelt műhelybeszélgetés, és a Székesegyházban tartott záró szentmise is.
A meghívott előadó, Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs koordinátora arra hívta fel a figyelmet: amikor Isten közel akart kerülni az emberhez, a megtestesülés által kiválasztott egy nőt, és Máriának a méhében testesült meg. Az egyháznak, és minden emberi együttélésének a mintája, az alapköve ezért a názáreti szent család, és az elmúlt kétezer év során, a katolikus egyház a történelme folyamán, amikor megújulni akart, mindig a szent családhoz tért vissza, Isten jelenlétéhez, az eucharisztiához, a szentségek erejéhez. Emiatt egy plébánia arculatán is megjelennek a családias vonások, egy plébánia a család életéből kölcsönzi az együttélésnek, a jövőteremtésnek, az együtt gondolkodásnak a karakterét. A családban tanulunk meg őszintének lenni, válunk igazi személyiséggé. Egy plébániának is ez a feladata, és fizikailag is nyújthat családbarát környezetet: a kert, a kapu, az udvar, a templom, ha vannak padok, ha ki van alakítva egy játszótér, ha figyelnek arra, hogy legyenek a babakocsik és kerékpárok számára kijelölt helyek, és a liturgiából ne legyenek kizárva csak azért a gyermekek, mert esetleg egy kicsik csintalanok. Ugyanakkor családbaráttá tehetnek egy plébániát az emberi kapcsolatok, ezeknek a minősége is.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Szent László váradi szobrai 1692-től napjainkig
Kedd este a Kanonok soron havi összejövetelüket tartották a Nobilitas Egyesület tagjai. Csorba Sándor levéltáros és Péter I. Zoltán helytörténész tartottak előadásokat. Ezt volt a társaság 2016/17-es évadjának utolsó találkozója a nyári szünet előtt.
A megjelenteket Szabó István, a Nobilitas Egyesület ügyvezető elnöke köszöntötte. A továbbiakban Csorba Sándor, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltárosa tartott expozét, Szent László király nagyváradi szobrai a török alóli felszabadítástól napjainkig címmel. Arra hívta fel a figyelmet: a káptalant és a püspökséget 1693-ban helyezték vissza a javaikba, de Bunyitay Vince még 1693-ban, illetve 1695-ben Debrecenig hatoló tatár betöréseket említ, valamint a Rákóczi-szabadságharc idején, 1703-ban Váradot is érték csapások. A város egyetlen temploma az 1693-ban épített Szent Brigitta-kápolna volt, munkaerő hiányában pedig a püspöki és káptalani birtokok még évekig nem termeltek jövedelmet, ezért az 1692-öt követő közvetlen időszakban nem az jelentette a fő problémát, hogy miként emeljenek szobrot Szent Lászlónak.
A napjainkban a Székesegyház keleti oldalbejárata mellett látható barokk kőszobor felállításának tervét 1738. július 24-én döntötte el a káptalan, és a források szerint még abban az évben már el is készült. Csáky Miklós püspök levelezéseiben egy monumentális márványszobor terve továbbra is szerepel, melynek modellje 1743-ban készült el, de nem lett kivitelezve. Az 1738-ban a Kispiacon (most Szent László tér) felállított szobrot 1893-ban helyezték át a papnevelde kertjébe (Pray György/Berzei utca). 1948-ban a szobrot elásták, majd 2000-ben restaurálták, és a Székesegyház keleti mellékbejárata közelében újból felállították.
Szent Lászlónak azt a szobrát, mely ma a Székesegyház főbejárata előtt látható, a király kanonizációjának 700. évfordulója alkalmából rendelte meg Schlauch Lőrinc bíboros, de a költségekhez a káptalan is hozzájárult, illetve közadakozásból is kiegészítették. Az alkotás 1892-re elkészült ugyan, de a Szent László térre való kihelyezésére csak 1893. szeptember 10-én került sor. A szobrot a szombathelyi Tóth István akadémiai szobrász készítette el, aki több alkotást is csinált az egyházmegye számára (például a Barátok temploma előtti Piéta). A viaszveszejtéses technikával öntött bronzszobrot az 1924. május 8-i rongálást követően helyezték át a Székesegyház elé.
Egyéb tervek
Az idők folyamán meg nem valósított szobortervek is voltak. Egy lovasszobor felállításának tervét már Schlauch bíboros is dédelgette, aki 1894-ben vette tervbe a szobor elkészíttetését a milléniumi ünnepségekre. Hozzá hasonlóan Tóth Istvánt kívánta megbízni a szobor elkészítésével utódja, Szmrecsányi Pál is. Konkrét lépeseket Széchenyi Miklós püspök tehetett, aki 1913. október 21-én levélben bízta meg a művészt egy meghívásos pályázatos szoborterv elkészítésére 90 ezer korona alapból. 1914-ben Tóth két 1/3-os gipszmodellt is készített, amit szerződéskötés követett 1916. május 1-jei kivitelezési határidővel, ami azonban az első világháború miatt meghiúsult.
1942-ben az emlékünnepségre szerettek volna egy lovasszobrot készíteni. Várad főispánja, Hlatky Endre 1941-ben kezdett tárgyalásokba a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsosával, Say Gézával, aki a budapesti Erdey Dezsőt bízta meg a szoborterv elkészítésével, anyagi támogatást is ígérve a városnak a megvalósításhoz. A gipszminta 1941 novemberére készült el, a tervet azonban Nagyvárad vezetősége, köztük a polgármester is elutasította, amúgy pedig bronz hiányában eleve halálraítélt kezdeményezés volt.
Korunkban is vannak kezdeményezések: az RMDSZ-hez köthető Varadinum Kulturális Alapítvány megbízásából 2017 áprilisára készült el Deák Árpád váradi szobrászművész Szent Lászlót ábrázoló agyagmodellje.
A felsoroltak következtetéseként elmondható: kezdetben a római katolikus egyház volt a kizárólagos kezdeményező, az 1940-es években viszont már a világi autoritások is felkarolják a szoborállítás gondolatát, valószínűleg inkább nemzetiségi, politikai megfontolások, mintsem lelkiségi szempontok alapján. Egy esetben sem ihletődtek a középkori mintákból, mindegyik mű önálló művészi elképzelésen nyugszik, és a szobrok kivitelezésében a kor hangulata minden esetben visszatükröződik.
Nagyvárad építészete
Péter I. Zoltán helytörténész Nagyvárad építészetéről tartott előadást, részletesen kifejtve, hogy miként alakul ez a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk korban, milyen és hány templom, illetve ház volt a tárgyidőszakban. Természetesen beszélt a várbeli első székesegyházról is, az anekdotákkal fűszerezett érdekes időutazás pedig vetítéssel zárult a Bazilikáról, valamint a Fő utcai épületekről a vasútállomástól az Ady líceumig.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Túladna a katolikus egyháztól elperelt pénzügyi palotán a Bihar megyei önkormányzat
Nincs pénze a felújításra, ezért értékesítené a nagyváradi pénzügyi palota impozáns, ám leromlott épületét a Bihar megyei önkormányzat. Pásztor Sándor tanácselnök a helyi önkormányzatnak ajánlaná fel a katolikus egyháznak visszaszolgáltatott, majd elperelt ingatlant.
Pásztor Sándor tanácselnök csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta: hosszas latolgatás után jutottak arra a következtetésre, hogy túladnak a mizeri rend által épített Fő utcai ingatlanon, számolt be az Erdon.ro. Az ingatlant bírósági úton szerezte meg az önkormányzat, miután megtámadta a restitúciós ítéletet, mellyel visszaszolgáltatták az irgalmasok nevében eljáró Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek.
Pásztor Sándor kifejtette első körben a nagyváradi önkormányzatnak kínálják megvételre az ingatlant, és amennyiben az nem vevő rá, nemzetközi árverésre viszik.
Kifejtette, számos kulturális intézmény fenntartójaként a megyei tanács bért fizet a városnak ezek székhelyéért, így a pénzügyi palotát cserébe ajánlanák fel ezekért, és a helyi önkormányzatnak csak a különbözetet kellene fizetnie. A tanácselnök kifejtette: a helyhiánnyal küzdő megyei tanács hosszas latolgatás után rájött, hogy kevesebb pénzből tudna új épületet felhúzni – ehhez a terület is megvan -, mint amennyibe a szakemberek szerint statikai gondokkal is küzdő impozáns épület felújítása kerülne.
A katolikus egyház számos kedvező bírósági ítélet után veszítette el a város egyik legimpozánsabb épületének számító, a többéves pereskedés során azonban lepusztult egykori pénzügyi palotát.
A legfelsőbb ítélő- és semmítőszék 2016. december 15-én kelt 3645-ös számú jogerős határozatával semmisnek nyilvánította a piteşti-i táblabíróság áprilisban hozott döntését, mely az egyháznak ítélte a belvárosi ingatlant.
Böcskei László megyéspüspök egy hónappal ezelőtt a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy a püspökség nem mond le jogos tulajdonáról, és a továbbiakban két fronton harcol az irgalmas rendi ingatlanért. Egyrészt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán fellebbezi meg a jogerős bírósági döntést, ugyanakkor itthon új pert indít az ügyben.
Az irgalmas rend – mely kamatozó tőkéből, bérbe adott ingatlanokból szerezte a szerteágazó tevékenységéhez szükséges pénzt – ugyanis saját telkén, bankkölcsönből építette a palotát. Majd bérbe adta az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztériumának, mely székhelyet keresett a pénzügyi igazgatóság számára.
Az ingatlant 2012-ben végül visszakapta az egyház, de a Bihar Megyei Tanács az említett bérleti szerződésre hivatkozva megtámadta a restitúciós bizottság határozatát, ugyanis szerintük ez azt bizonyítja, hogy a palota valójában a magyar állam tulajdona volt, és a trianoni döntéssel a román állam csak átvette. Bár az egyház álláspontját a bíróság alapfokon és másodfokon is megerősítette, a tanácsnak Bukarestben sikerült kiharcolnia a számára sikert hozó perújrafelvételt.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Történelmi templomok és zsinagógák albuma
Szerda este a PBMET szervezésében egy albumot, Péter I. Zoltán Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái című kötetét mutatták be a váradi Lorántffy Központban. 28 templomról és zsinagógáról található fotó és rövid leírás az igényes kivitelezésű kiadványban.
A rekkenő hőség ellenére szép számban megjelent érdeklődőt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke üdvözölte. Megjegyezte: egy rendhagyó kötetről van szó, hiszen általában helytörténeti, néprajzi vagy műemlékvédelmi témájú könyvet adnak ki, albumot ritkán. Ezúttal azonban kivételt tettek, mivel úgy érezték, szükség lenne egy olyan reprezentatív kiadványra, melyet ajándékba lehet adni rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, és egyúttal kitűnő protokoll adomány is azoknak, akik jobban meg akarják ismerni Nagyváradot. Azért esett a választásuk a templomokra, mivel túlzás nélkül állítható, hogy Várad tulajdonképpen a templomok városa, 60-70-re tehető ezek száma. A 18-19. századi, történelmi templomok mellett döntöttek, és szokásuktól eltérően a féloldalnyi, vagy akár egy egész lapot elfoglaló képekre helyezték a hangsúlyt, a szövegek tehát rövid terjedelműek. Úgy fogalmazott: tudják azt, hogy mindenki ismeri a templomokat, de az talán kevésbé van a köztudatban, hogy mikor épületek, kik az építészek, milyen művészeti kincseket rejtenek. Sajnos az 1600-as években minden templomot leromboltak a törökök, pedig korábban szinte minden városrészben volt istenháza, így azonban ennél korábbi most már nincs Váradon. Egy kivétel van, a biharpüspöki református templom, mely a 15. században épült, illetve a déli fala jóval régebbi lehet, valószínűleg a 12. században emelhették.
Kronológiai sorrendben következik a Szent Brigitta római katolikus templom, ma Szentháromság/ Sf. Treime ortodox templom. Benkovich Ágoston püspök rendelte el az építését 1693-ban, és rövid ideig, 1723-ig ideiglenes püspöki rezidenciaként funkcionált, mint a város második székesegyháza. Később birtokolták a ferencesek, a pálosok, az örmény katolikusok és a rutén görögkatolikusok is. 1948-ban, amikor betiltották a görögkatolikus egyházat, az ortodoxok tulajdonába került, az viszont kevés publicitást kapott, hogy 2017-ben a Római Katolikus Püspökség jogilag visszakapta a kis templomot.
Különböző stílusok
Az 1700-as években a kornak megfelelően barokk stílusban épültek a templomok: a harmadik székesegyház szerepét betöltő Szent László újvárosi római katolikus plébániatemplom, a szőllősi római katolikus plébániatemplom (provinciális barokk), az eredetileg pálos, napjainkban viszont premontrei széktemplom (klasszicizáló barokk), az 1751-1780 között épült, Basilica Minor egyházi rangú Nagyboldogasszony-székesegyház, (klasszicizáló barokk), az irgalmas rend kápolnája, a velencei ortodox templom (provinciális barokk), a római katolikus vártemplom (dísztelen barokk), az újvárosi ortodox katedrális, közismert nevén Holdas templom (klasszicizáló barokk), a gótikus Orsolya-rendi Szent Anna zárdatemplom, valamint az 1785-1786-ban épült olaszi református templom, melynek a tornya később készült el (barokk stílusú, majd az átalakítás után erősen klasszicizáló homlokzat).
19. századi a Szent Miklós görögkatolikus katedrális (klasszicizáló barokk), az újvárosi református templom és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kapucinus templom (mindkettő klasszicista stílusú), a görögkatolikus szemináriumi templom (romantikus stílus), a velencei római katolikus plébániatemplom, a Cion-temploma neológ zsinagóga (a 19. századi historizmus jegyében épült, mór stíluselemek felhasználásával), a Zárda/Mihai Viteazul utcai ortodox zsinagóga (eklektikus stílus, mór elemekkel gazdagítva, és a biharpüspöki római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus).
Már a 20. század produktuma az evangélikus-lutheránus templom (historizáló stílus neogótikus elemekkel), a Barátok temploma (eklektikus stílus, a barokk korból való ferencesrendi templom helyére épült), a belvárosi magyar baptista templom, az újvárosi ortodox templom (egykori temetőkápolna), az őssi Kis Szent Szent Teréz római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus), a Katalin-telepi lazarista templom (történetieskedő formákat követő stílus, túlsúlyban neoromán elemekkel), a rogériuszi ortodox Kék templom, valamint a várad-réti református templom, melynek érdekessége, hogy stílusát tekintve a századfordulós szecessziós építészethez kell sorolni, s azon belül is a kalotaszegi népi építészeten alapuló Kós Károly nevével fémjelzett irányzathoz.
Az album a nagyváradi Litera Print nyomdában készült, a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság támogatásával. Szerkesztője Dukrét Géza, a fényképek Ovi D. Poptól, a Voiticsek-házaspártól, Lakatos Attilától, Mátyás Attilától és a várad-őssi plébánia archívumából származnak. A szövegkorrektúráért ZALDEr Éva felelt, illetve a rendezvényen Mihálka Magdolna neve is elhangzott, mint korrektoré.
Lelki leltár
Péter I. Zoltán azt mondta: nehéz volt a szövet megírni abból a szempontból, hogy a bőség zavarával küzdött, de a képek miatt nem haladhattak meg a rövid leíró szövegek bizonyos karakterszámot. Voiticsek Ilona nyomdász szerint a tartalom hozza a formát, a szerző úgymond kötelezi a nyomdát arra, hogy mindent megtegyen ami a képességeiből telik. Veres-Kovács Attila várad-olaszi református tiszteletes azért mondott köszönetet, hogy a kiadó és a szerző egy „lelki leltározás, szellemi múzeum létrehozásával” beszéltetik azokat a szakrális tereket, melyek napjainkban egyre inkább visszaszorulnak, és ezáltal visszahozták ezeket a köztudatba. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke Dukrét Géza és PBMET az elmúlt 27 évben kifejtett tevékenységét méltatta.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Honismereti konferenciát szerveznek
Huszonharmadik alkalommal szervezi meg Nagyváradon a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság a Partiumi Honismereti Konferenciát, melynek fő témái ezúttal Szent László évéhez, a reformáció ötszáz éves ünnepéhez, valamint híres személyiségekhez kapcsolódnak.
A szeptember 1. és 3. között zajló konferencia helyszíne a Partiumi Keresztény Egyetem Sulyok István utcai új épülete, ahol pénteken és szombaton előadások lesznek, vasárnap pedig szakmai kirándulásokkal folytatódik a program. Az ünnepélyes megnyitó pénteken 11 órától lesz, 12 órától kerül sor a Fényes Elek-díjak átadására, majd plenáris ülések kezdődnek. A délután folyamán mutatják be Fazekas Lóránd – Egy nemesi család évszázadai. A Böszörményiek Szatmárban című könyvet; este a Csillagocska tánccsoport lép fel, majd Meleg Vilmos előadóestjével zárul a program. Szombaton reggel kilenctől zajlanak az előadások – ezek egy része a váradi középkori székesegyház építéstörténetét, valamint Sulyok István püspök tevékenységét dolgozzák fel. Délután várlátogatás lesz, este pedig zenés műsorra várják a résztvevőket. Vasárnap a magyarremetei református templomot, a belényesi római katolikus templomot, a köröstárkányi emlékművet, a várasfenesi falumúzeumot, valamint Nagyszalontát látogatják meg. Az előadás támogatói a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Megyei Tanácson belüli Szociális és Közösségfejlesztési igazgatóság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, valamint az RMDSZ és a Communitas Alapítvány. A részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várnak. erdon.ro

Folytatódnak a Szent László-évi események
Csütörtökön a Püspöki Palotában sajtótájékoztatót tartott Böcskei László megyés püspök, melyen ő és munkatársai azokat a rendezvényeket ismertették, melyeket a Szent László-év hátralévő részében szerveznek. Lesznek konferenciák, kiállítások, ünnepi szentmisék.
Böcskei László megyés püspök felidézte, hogy „A jó ember jó kincséből jót hoz elő!” (Lk 6, 45) mottóval Szent László király 1192-ben történt szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeli idén a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye is. A jubileumi év egyik alappillérét képezik a regionális Szent László találkozók, amikor a szent király Nagyváradon őrzött ereklyéjét elviszik a plébániákra, hogy a hívekhez közelebb kerüljön lelkileg – életszentségének ismertetése és elmélyítése által-, de testileg is, a kegyelmet közvetítő koponyacsont jelenlétével. Eddig öt ilyen találkozó és imaalkalom volt az egyházmegye templomaiban (Nagyvárad-Székesegyház, Almásfegyvernek, Mezőbikács, Sólyomkővár, Székelyhíd) ,és minden ilyen ünneplés a hitben való megerősödést célozta meg. Az év legkiemelkedőbb momentumát a május 14-i Egyházmegyei Zarándoklati Nap jelentette, amikor 460 év után, egy napra ismét Nagyváradra – vagyis hazalátogathatott a Győrben őrzött Szent László-ereklye. A Szent László-év lelkipásztori jellegű, és kulturális, művészeti, értékeket bemutató, ápoló és továbbadó programjainak sora azonban még nem ért véget. Most vasárnap egyházmegyei zarándoklat lesz Szentjobbon. A főpásztor a régi hagyományokra alapozva, 2016-ban kiemelkedő szentélyé nyilvánította és egyben zarándokhelyként erősítette meg a Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt szentjobbi plébániatemplomot. Évente két egyházmegyei zarándoklatot is elrendelt a kegyhelyhez: az első a papok és szerzetesek zarándoklata május 30-án (a Szent Jobb megtalálásának ünnepén), a második pedig a hívek zarándoklata Kisboldogasszony (Szűz Mária születése) ünnepéhez eső legközelebbi vasárnapon, idén szeptember 10-én. A 11 órakor kezdődő szabadtéri szentmisén a Boldogságos Szűzanya közbenjárását, Szent István és Szent László király oltalmát kérik. A szertartás főcelebránsa és szónoka Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti metropolita érsek lesz, és az áldást követően Szentjobb utcáin körmenetet tartanak a zarándokok a Brünn-i Fekete Madonna régi és felújított kegyképével. Folytatódnak a Regionális Szent László-találkozók is, szeptember 21-én a VI. találkozó, a román ajkú hívek számára a nagyváradi kapucinus templomban, majd szeptember 28-án a VII. találkozó Kárásztelken lesz. Október 5-én „Megújulás a gyökereknél” címmel a Szent László-év záró aktusaként és csúcspontjaként a nagyváradi vártemplomban kerül sor egy találkozóra, mely hitvallási formát ölt, és egyben az egyházmegye híveinek a Szent László által képviselt keresztény értékek megélésére való elköteleződést is fogja majd jelenteni. Minden régió képviselete, amely legalább 25 személyből áll, az ünnepélyes szentmisére elhozza Nagyváradra a regionális találkozók alkalmával megfogalmazott összegzéseket, ahol ősi hitünk melletti elköteleződés kifejezéseként Szent László egykori sírjának közelében ünnepélyes hitvallást tesznek.
Díjkiosztás
Csorba Sándor levéltáros arra hívta fel a figyelmet: október 14-én Egyháztörténelmi Konferenciát rendeznek, a címe: REX ADMIRABILIS – Szent László király műve és emlékezete. Az előadók: Marosi Ernő akadémikus, művészettörténész, Solymosi László, akadémikus, történész, Madas Edit, akadémikus, kódexkutató, az OSZK osztályvezetője, Klaniczay Gábor, történész, tanszékvezető, egyetemi tanár, Central European University, Jékely Zsombor, művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese. Október 18-án a Szent László freskókiállítást nyitják meg. (Athleta Patriae – Válogatás a kun legyőzésének Erdélyi falkép ábrázolásaiból), mely rendezvényen Böcskei László elmondása szerint a Szent László-évben kiadott egyházmegyei érem aranyozott bronz változatával díjazzák azokat a személyeket, akik az elmúlt időszakban az értékmegőrzést szolgálták Váradon, azt, hogy Szent László öröksége megmaradjon (művészek, médiamunkások, egyszerű emberek stb.). Micaci Cristian pasztorális referens arra hívta fel a figyelmet: október 14-15-én a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye zarándok elöljáróit, papjait és híveit fogadják Nagyváradon. A zarándoklatot, amely a Szent László Év programját képezi, a plébániák szervezik, körülbelül 500 fő jelenlétére számítanak. Szombaton este közös vesperást imádkoznak a zarándokok, vasárnap délelőtt pedig szentmisén vesznek részt, és megismerhetik a Szent László király által alapított város vallási és kulturális örökségét. November 25 –én a VI. Egyházmegyei Kórustalálkozón, Érmihályfalván Szent László tiszteletét az egyházzene területén is szeretnénk elmélyíteni. Az esemény 10 órakor kezdődik az érmihályfalvi Páduai Szent Antal plébániatemplomban. Olyan gyakorló egyházi kórusok lesznek jelen, akik rendszeresen nyújtanak liturgikus szolgálatot templomainkban. Két szabadon választott és három kijelölt darabbal/egyházi énekkel készülnek, utóbbiakat a fellépések végén, közösen adnak elő a kórusok.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Beszámoló a XXIII. Partiumi Honismereti Konferenciáról
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2017. szeptember 1–3. között Nagyváradon szervezte meg a XXIII. honismereti konferenciáját, a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének amfiteátrumában. A regisztráció alatt mindenki megkapta a 2-es számú Partium lapunkat, amely a konferencián elhangzó előadásokat tartalmazza.
Az ünnepélyes megnyitó a Szózat eléneklésével kezdődött. Ezt követően ökumenikus áhítatot tartott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség általános helynöke. A résztvevőket köszöntötte Dukrét Géza, a PBMET elnöke. A házigazdák nevében dr. Pálfi József, az egyetem rektora köszöntötte a konferenciát, kifejtette, hogy a két intézménynek közös célkitűzései vannak, közöttük a Partium és a Bánság értékeinek felkutatása és megismertetése. Ennek érdekében a PKE és a PBMET együttműködési szerződést írt alá. Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke kihangsúlyozta, hogy minden ilyen rendezvényt, ahol megnyilvánulhatunk, támogatni kell. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, hogy az egyesület egyik értéke ennek a térségnek, hiszen ha nem lennének feltárva a helyi értékek, akkor azok már nem is lennének. Igazi műhelyt hoztak létre az itt folyó kutatómunka érdekében. Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke szerint az egyesület által elvégzett munka maradandó értéke a magyar művelődéstörténetnek. Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke szerint nagyon fontos megóvni épített örökségünket. Utalva az egyesület könyvkiadására, fontosnak tartja, hogy a feltárt helytörténeti anyagok könyvekben megjelenjenek, mert így biztosan hozzáférhetők. Wanek Ferenc az Erdélyi Múzeum Egyesület nevében üdvözölte a konferenciát, sok sikert kívánva. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke boldognak érezte magát, hogy itt lehet, mert sokat tanult az egyesülettől. Kállai Irén, a Berettyó Kulturális Központ igazgatója, kifejtette, hogy régi kapcsolatai vannak az egyesülettel, közös tevékenységek szervezésében és a könyvkiadásban. A konferenciát még megtisztelte jelenlétével Széphegyi László, a Város és Faluvédők Szövetségének alelnöke, Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, Kiss Endre József, a Kazinczy Ferenc Társaság titkára, dr. Dénes Zoltán kanonok, egyetemi docens, Millisits Máté, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke, Sárkány Viola, a Bocskai István Szövetség elnöke, Dukrét Lajos, a Háromszéki Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Balazsi József, Érsemjén polgármestere.
A köszöntések után átadtuk az idei Fényes Elek-díjakat: Berecz Gábor, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke és Gaál György, a KLMT elnöke kapta meg.
Az ünnepség után a plenáris ülés következett. A konferencia témái a következők voltak: Szent László éve, a Reformáció ötszáz éves ünnepe, Nagy személyiségeink emlékezete. Meghallgattuk Bélfenyéri Tamást, Fugyivásárhely, Szent László törvénykönyveiről. Dr. Pálfi József érdekes előadást tartott a Váradi Bibliáról. Olasz Angéla (Arad), a Kárpát-medencében található Szent László-emlékeket ismertette, vetített képes előadásban.
Délután dr. Csorba Csaba (Sátoraljaújhely) A keresztény vallás változásai térben és időben című értekezését ismertette, a kereszténység több mint kétezer évének eseményeibe nyújtott betekintést. Szekernyés János (Temesvár) A protestantizmus kezdetei a Temesközben című nagy ívű ismertetőjét hallgathattuk meg. Dr. Dénes Zoltán atya a levéltári kutatások kimeríthetetlenségéről beszélt a Szent László emlékei Biharban című, rendkívül érdekes előadásában. Kifejtette, hogy a váradi vár nemzeti emlékhely, ahol királyaink vannak eltemetve. Deák József (Borossebes) I. Zsigmond király életéről és szerepéről beszélt. Ezután könyvbemutató következett: Fazekas Lóránd Egy nemesi család évszázadai. A Böszörményiek Szatmárban című könyvét Kiss Kálmán (Túrterebes) ismertette. Itt említem meg, hogy a Podmaniczky-díjas Kósa Pál, a Várak, kastélyok, templomok folyóirat főszerkesztője, számos folyóiratot hozott ajándékba.
Ezután a közgyűlés következett, amelyen az elnök és a területi elnökök rövid beszámolót tartottak. Majd a következő problémákat tárgyalták meg: a következő év kutatási témái, javaslatok a jövő évi programba, a következő konferencia helyszíne, székhely a Partiumi Keresztény Egyetemen, majd díszokleveleket adtunk át a nyolcvanon felüli tagtársainknak.
Este fellépett a Csillagocska néptánccsoport, fergeteges előadást tartva. Majd meghallgattuk Meleg Vilmos színművész szívhez szóló előadóestjét.
Szombat délelőtt a következő előadások hangzottak el: Mihálka Nándor (Nagyvárad) vetített képes előadásában a váradi várban történt ásatások történetét, a középkori székesegyház építéstörténetét ismertette. Mivel Arany-évet is ünneplünk, két előadás hangzott el: Nagy Aranka (Nagyvárad) Arany János családja, Ujj János (Arad) az aradi Kölcsey Egyesület emlékezése Arany János halálakor. Ezután dr. Vajda Sándor, (Borosjenő) Perecsényi Nagy László író, költő életét és munkásságát ismertette, aki Nagyváradon született, s korának egyik polihisztora volt. Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője bemutatta a legújabb lapszámokat. Ezután Millisits Máté, Budapestről, Europa Nostra-díjas, Műemléki felújítások a Kárpát-medencében című kiállítását nyitotta meg.
Kávészünet után Kiss Endre József (Sárospatak) A reformáció Közép-Európában című előadását hallhattuk meg, majd Kupán Árpád (Nagyvárad) az egyházépítő és szervező Sulyok István püspök áldozatos tevékenységét ismertette. Pásztai Ottó (Nagyvárad) az András család híres személyiségeinek munkásságát mutatta be. A kétszáz éve született Irinyi Jánosról, a tudósról Makai Zoltán (Nagyvárad) értekezett. Dr. Szabó József, bihardiószegi helytörténész az Érmellék szőlészetének és borászatának apostolait mutatta be. Messik Miklós, a budapesti Magyar Emlékek a Világban Egyesület elnöke Széchenyi-emlékek nyomában a Partiumban című, vetített képes előadását tekinthettük meg.
Délután két előadást hallgattunk meg: Vallasek István (Kolozsvár) Toró Tibor atomfizikus élete és munkássága, Komáromi Ernő (Nagyvárad) Szántói Komáromi János élete és munkássága. Ezután Mihálka Nándor muzeológus vezetésével meglátogattuk a nemrég restaurált váradi vár részeit, a Vármúzeumot. Közben megkoszorúztuk Arany János szobrát. Este Dalolj velünk címen, magyar nótákat énekeltünk.
Vasárnap a Fekete-Körös-völgyének műemléktemplomaival és népművészetével ismerkedtek a résztvevők. Magyarremetén megcsodáltuk a nemrég restaurált 13. századi műemlék templomot. Itt található a Partiumban egyedül álló Szent László-legenda falfestményei. Belényesben meglátogattuk a római katolikus templomot, amely 1752-ben épült. Ezután megkoszorúztuk Köröstárkányban a mártírok és hősi halottak emlékművét. Várasfenesen megcsodáltuk a Vura család tájházát, amelyben megőrizték a család régi népviseletét, régi tárgyait. Itt épült fel Györffy István néprajztudós emlékterme. Az ő tevékenységéről, a Fekete-Körös-völgyi kutatómunkájáról Dukrét Géza tartott előadást. Körutunkat Nagyszalonta megismerésével zártuk. Dánielisz Endre ny. tanár, helytörténész bemutatta a szoborparkot, a református templomot, az Arany-portát, Sinka István és Zilahy Lajos szülőházát, végül a Csonka-toronyban lévő Arany János Emlékmúzeumot.
A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, valamint az RMDSZ és Communitas Alapítvány.
Dukrét Géza / Reggeli Újság (Nagyvárad)

A Szent László szoborról is egyeztettek
Orbán Viktor magyar miniszterelnök hivatalos látogatáson járt hétfőn Váradon, ahol részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitóján, majd részvételével felavatták az egyetem új épületét.
Kora délután a miniszterelnök a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségre látogatott, ahol Böcskei László megyéspüspök fogadta, majd találkozott a Varadinum Kulturális Alapítvány vezetőivel, Koncsek Zita kuratóriumi elnökkel, Fodor József kuratóriumi taggal és Szabó Ödönnel, a Festum Varadinum rendezvénysorozat programkurátorával.
Orbán Viktor és a Varadinum Alapítvány képviselői rövid, de tartalmas párbeszédet folytattak. Több téma is napirendre került, közöttük a Nagyváradon felállítandó Szent László-szobor ügye. Böcskei László megyéspüspök tájékoztatta a kezdeményezésről a miniszterelnököt, megmutatta a szobormakettet, aki nyitottnak mutatkozott a váradi királyszobor ügyében megvalósult váradi társadalmi összefogás támogatására és megerősítésére.
Egységben
Mint köztudott, a városalaptó szent király tiszteletére kezdeményezett szoborállítás teljes egységet teremtett a történelmi magyar egyházak, a civil szervezetek és az RMDSZ nagyváradi és Bihar megyei szervezetei és más politikai alakulatok között és együttesen a Varadinum Kulturális Alapítványt jelölték meg az ügy hivatali ügyintézőjeként. Az első körben végzett adománygyűjtés révén már elkészült a Deák Árpád által elkészítendő szobor makettje, amit nemrég Böcskei László megyéspüspök mutatott be.
A szoborállítás kezdeményezői elmondták Orbán Viktornak, hogy a Szent László emlékévben szeretnék elkészíteni a városalapító lovagkirály szobrát. A középkorban már állt ott egy lovasszobor, a Kolozsvári fivérek munkája, amelyet a török pusztítás során, a váradi vár bevételekor semmisítettek meg. A Varadinum Alapítvány és a társult egyházi és civil szervezetek, kiemelten a Szent László kultusz ápolásáért áldozatos munkát vállaló Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye fontosnak tartja, hogy a város és a váradi püspökség megalapítójának méltó köztéri szobra állhasson Nagyváradon, eleget téve ezzel a nagyváradi magyarság régi óhajának is.
Orbán Viktor miniszterelnöknek Szabó Ödön adta át azt a díszkötésben elhelyezett tájékoztatót, amely a Szent László-szobor állítására vonatkozik, valamint tartalmazta a nagyváradi magyarság néhány fontos célkitűzését. A magyar kormányfő odafigyeléssel fordult a Bihar megyei közéleti, egyházi és civil képviselők igényei felé.
Támogatói jegyek
Szabó Ödön ugyanakkor elmondta, ők maguk sem tétlenkednek a segítségre várva, hisz már elindult az a gyűjtési akció, amely révén bárki tehetsége szerint hozzájárulhat a szobor felállításához. Az RMDSZ parlamenti képviselője kiemelte, hogy a korábban már bemutatott szobormakett a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség székhelyén megtekinthető, és biztatott mindenkit arra, hogy látogasson el, nézze meg és járuljon hozzá lehetőségei szerint a közös álom megvalósításához. Szabó Ödön tudatta, a megyei RMDSZ-székházban, valamint az egyházaknál megvásárolhatók a támogatói jegyek, melyek, ha úgy tetszik, lekövetik a valós bankjegyeket, és így öt-, tíz-, ötven-, száz-, kétszáz- és ötszázlejes címletekkel lehet támogatni a közös célkitűzést. Az érdekvédelmi szövetség ügyvezető elnöke, Szabó Ödön elmondta, hogy természetesen bárkihez, bárhová elmennek a támogatásért. A támogatási szándékukat a következő telefonszámon jelezhetik: 0259/432–884. erdon.ro

Barokk zene szólt korhű helyen
Vasárnap este a kolozsvári Fonte di Gioia barokk zene együttes és meghívottjai adtak nagyszerű koncertet egy méltó hangulatú környezetben, a nagyváradi római katolikus Püspöki Palota dísztermében.
A Fonte di Gioia együttes 2009-ben alakult Dénes Csongor (hegedű), Dénes Anna-Júlia (hegedű), Csata István (viola da gamba) és Amalia Goje (csemballó) vezetésével, akik mindannyian a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szereztek diplomát. Lelkesedésük és a barokk zene iránti szeretetük lehetővé tette, hogy részt vegyenek a Romániában először megrendezett La Stravaganza barokk kamarazene versenyen, ahol alig két hónappal a megalakulásuk után második díjat szereztek. Mindez óriási lendületet adott további közös munkájuk számára. Szakmai fejlődésük érdekében jelentkeztek az Academie de Sable-n szervezett mesterkurzusokra.
Hamarosan figyelemre méltó helyre kerültek Románia barokkzenei színpadán, koncertezve a hazai nyári fesztiválokon: Nagyszebenben, Kisdisznódon, Segesváron, Prázsmáron, Rozsnyón, Vidombákon, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, Szatmáron és természetesen a székhelyükön, Kolozsváron. Az együttes vonósai a kincses városbeli Transilvania Filharmónia tagjai, míg Amalia Goje a Gheorghe Dima Zeneakadémia orgona és csembaló tanára.
A vasárnap esti koncertjük egy pályázat keretében valósult meg, melyet az RMDSZ Communitas Alapítványa támogatott, illetve az itteni fellépésük a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Székely István klarinétművész által vezetett Clarinetto Egyesület segítségével jött létre. Fontos kiemelni még, hogy a kvartett ezúttal Gebe-Fügi Renátával (szoprán, hegedű) és Király Erzsébettel (brácsa) egészült ki.
A csodálatos élményért Böcskei László megyés püspök mondott köszönetet, egyúttal arra hívva fel a figyelmet: a hamarosan elkezdődő felújítási munkálatok ellenére a Püspöki Palotában továbbra is lesznek események, hiszen „az élet fejlődik”, nem szeretné azt, hogy kihalt legyen az épület. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

A kun vitéz és a kozmikus küzdelem
Kiállításmegnyitóra hívja a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség az érdeklődőket 2017. október 18-án, 17 órakor, a Püspöki Palota dísztermébe. Athleta Patriae címmel, a kun legyőzésének erdélyi falkép ábrázolásaiból való válogatást mutatják be a szervezők. A kiállítás a Magyari Hunor fotós munkáiból valósult meg.
Szent László király egyike a legismertebb magyar szenteknek. Kultusza, ennek képzőművészeti lenyomatai a Kárpát-medence szinte minden vidékén feltűnnek a középkortól egészen napjainkig. László király 13-15. századi képzőművészeti ábrázolásai közül a Sancti reges Hungariae hármas tagjaként, illetve az elrabolt lány megmentésének legendájában jelenik meg a leggyakrabban.
A kun vitézzel folytatott párviadal motívumának népszerűsége nem véletlen, ugyanis ez a párviadal túlmutat két vitéz minden szempontból hősi összecsapásának képi ábrázolásán. Szimbolikusan a kereszténység, azaz a jó, az erkölcs, a fény időtlen győzelmét örökíti meg a pogányság, vagyis a rossz, a sötétség felett.
Ebben a kozmikus küzdelemben vehet részt szemlélőként a látogató, aki a középkori Erdély freskóinak tolmácsolásában nézi végig az egykori küzdelemnek a kor elképzeléseit tükröző, művészi ábrázolásait. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szent László alakja közép-európai ügy
Szombaton Rex Admirabilis – Szent László király műve és tisztelete címmel tudományos konferenciát szervezett a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Püspöki Palota dísztermében.
A magyar történeti és művészettörténeti kutatás öt meghatározó alakja vett részt a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség idei egyháztörténeti konferenciáján, melynek a Püspöki Palota díszterme biztosított helyszínt az elmúlt szombaton. Az előadások során új megközelítések, szempontok kerültek reflektorfénybe a Szent László művének és tiszteletének témakörben, akinek az alakja – ahogy az egyik neves meghívott fogalmazott - közép-európai ügy. A Váradról, Kolozsvárról és Gyulafehérvárról érkezett érdeklődők nem csupán ismeretekkel gazdagodtak, hanem az elhangzottak talán hozzájárultak ahhoz is, hogy olyan megőrizendő értékként tekintsenek a szent életű király örökségére, melyre alapozni lehet, ki kell állni érte és megvédeni szükségeltetik annak érdekében, hogy egy tartalmas jövőt tudjunk építeni.
A köszöntőbeszédében Böcskei László megyés püspök felidézte: a rendezvény egy 1999-ben útjára indított, később egyháztörténeti konferenciákká átalakult szép kezdeményezés folytatása, a Szent László jubileumi évben pedig reményeik szerint az élményszerű megközelítéseken túl amolyan szükséges kiegészítésként sikerül még jobban tudatosítani azt, hogy Szent Lászlónak az üzenete napjainkban is aktuális, mondanivalója van a mai ember számára is. Nekünk pedig nyitottaknak kell lennünk ennek befogadására: nem elég ha csak ösztönszerűen rácsodálkozunk, hanem konkrét cselekedetekkel és magatartásvállalással kell mi is a gyakorlatba ültetnünk.
Lakatos Attila, a püspökség kulturális referense, főszervező kifejtette: legutóbb 1878-ban volt együtt ennyi híres és elismert középkorkutató Nagyváradon, amikor Rómer Flóris kanonok szervezett egy régészeti konferenciát és kiállítást itt.
Öt előadás
Marosi Ernő professzor emeritus (ELTE), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja arról értekezett, miként jelenik meg Szent László király alakja a művészettörténetben.
Solymosi László professzor emeritus (ELTE, Debreceni Egyetem), akadémikus az előadásában Szent László életére, uralkodására, és szentté avatására fókuszált. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: Szent László 1095-ben távozott az élők sorából, és sírhelyét a források egyértelműen meghatározták: az uralkodót az általa alapított váradi székesegyházban temették el. Mátyás Flórián (1818-1904) történész azonban 1900. június 11-én az MTA felolvasóülésén egy ettől eltérő, merőben új elképzelést ismertetett, miszerint először a szintén általa létrehozott somogyvári bencés apátságban temették el, ahonnan a földi maradványait később, valamikor 1192 előtt vitték Váradra. Ez a vélemény aztán gyorsan elterjedt, és állításának napjainkig csak kevesen mondtak ellent. A hibás nézet egy pápai bulla téves értelmezésére vezethető vissza – magyarázta a meghívott, aki később arról is beszélt, hogy valójában nem tudjuk, hol halt meg Szent László, a források szerinte bizonyára azért említik Nyitrát, mert ez a cseh határ közelében van, és a halálakor éppen azon a környéken tartózkodott Szent László.
Madas Edit egyetemi tanár, az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársától megtudtuk: a 13. század második felétől maradtak fel olyan beszédek, melyek tárgyát képezhetik a középkori prédikációirodalomnak és Szent Lászlóval kapcsolatosak. Ezekben mint egy Istentől rendelt, ideális uralkodó van bemutatva, aki értékes és tanulságos erényekkel rendelkezik, és királyként a cselekedeteivel Isten tervének és akaratának a megvalósítását szolgálta.
Klaniczay Gábor, a budapesti CEU Középkori Tanszékének oktatója Szent László kultuszát vázolta fel európai összehasonlításban. Kuriózumként megjegyezte: ötletként felmerült a hasonló hangzás miatt, hogy a legendás kerekasztal-lovag, Lancelot nevének és alakjának ihletője esetleg Szent László lehet, ami tényleg érdekes és furcsa, de bizonyára Szent László se tiltakozott volna ez ellen.
Jékely Zsombor, a Károli Gáspár Református Egyetem Művészeti Tanszékének vezetője, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese a kerlési (cserhalmi) csata falképciklusairól tartott prezentációt. Mint elhangzott, ezek közül a legrégebbi évszámos emlék eddigi tudomásunk szerint a kakaslomnici – 1317, a bántornyai – 1389, a székelyderzsi – 1419 és a póniki – 1478.
A meghívottaknak emlékéremmel és különféle kiadványokkal köszönte meg a jelenlétet a váradi egyházmegye főpásztora. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Hálósok találkoztak Váradon
November 3–5. közt szervezte meg a Partiumi Háló Egyesület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Kárpát-medencei Szent László találkozót, melyre körülbelül 150 résztvevő érkezett.
A Háló a katolikus egyházhoz kötődő civil kezdeményezés, amely a kapcsolatok fontosságát hirdeti. A Hálóban egymással találkozva mindenki rácsodálkozhat a másik ember életére, megláthatja az Istenhez vezető különböző utakat, amelyek elsősorban saját és mások személyiségének megismerése által fedezhetőek fel. Egy élő, folyamatosan változó, nyitott találkozópont, annak érdekében pedig, hogy olyan hellyé váljon, ahol a különféle kapcsolatok létrejöhetnek, találkozókat szervez, melyeken ismerős, vagy ismeretlen emberek vesznek részt, hogy megosszák egymással gondolataikat, és tanúságot tegyenek az életükről; közösségeket támogat és teremt, amelyekben a közösség tagjai- rendszeresen találkozva egymással- elmélyítik kapcsolataikat, életüket összefűzhetik, és segítik egymás lelki, szellemi és hitbeli növekedését, valamint különböző, kulturális, önismereti, lelki stb. programokat bonyolít le, amelyeken a résztvevők az önmagukkal, Istennel és egymással való találkozást egyszerre élhetik meg. Az elmúlt hétvégén Nagyváradon zajlott Kárpát-medencei Szent László találkozó nyitóünnepségét a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében tartották szombat reggel, ahol Konrád Katalin igazgatónő, a Partiumi Háló Egyesület elnöke köszöntötte nagy szeretettel a Partiumból, Erdélyből, a Délvidékről, Magyarországról és Ausztriából érkezett vendégeket, azt kívánva nekik: kíváncsian és nyitott szívvel vegyenek részt a programokon, töltekezzenek fel lelkileg.
Most is
Ezután a magyarországi Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Állampolgárság képviseletében megjelent Czibolya Gábor, a Szent László-év Tanácsadó Testületének tagja kapott szót, aki felidézte, hogy január 4. óta foglalkoznak kiemelten a témával. Hangsúlyozta: Szent László egy közép-európai szent, akinek a személyisége összefonódik az egész nemzettudattal és erősíti az összefogást. Mons. Fodor József vikárius – aki egy Szent Lászlót ábrázoló stólát is kapott ajándékba – személyesebb hangvételű történetekkel érzékeltette azt: számtalan jele van annak, hogy Szent László most is velünk van, és kedves számára Nagyvárad, pártfogóként, közbenjáróként gondol ránk az örökkévalóságból. Azt is felidézte: annyira felemelő volt az idei körmenet a koponyaereklyével a Festum Varadinumon, hogy Erdő Péter bíboros is mint követendő példát szokta emlegetni. Az általános helynök ugyanakkor egy kevésbé ismert Szent László-legendát is elmesélt hallgatóságának.
A megnyitó után kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott az együttlét, majd az ebéd után a várba zarándokoltak a Hálósok, ahol Mihálka Nándor régész és Lakatos Attila, a püspökség kulturális referense fogadták őket és szolgáltak értékes információkkal. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Budapesti újságírók Váradon
Az önkormányzat által működtetett Nagyvárad és Térségének Turizmusát Népszerűsítő Egyesület (APTOR) meghívására hétfőn és kedden kétnapos munkalátogatáson vesznek részt Váradon budapesti riporterek, turisztikai szakújságírók.
Mihai Jurca APTOR-igazgató kalauzolásával többek közt felkeresték a Székesegyházat, a várat, meglátogatták a zsinagógát és a látványfürdőbe is elmennek. Hétfő délelőtt a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által működtetett Vallásturisztikai Irodába is ellátogattak, ahol Erdei Anita referens fogadta őket, és kísérte őket a Székesegyházba. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Felix Terra – nagyváradi kiállítás Bukarestben
A Kultúra és Nemzeti Identitás Minisztériuma, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Román Történeti Nemzeti Múzeum Felix Terra – Történelem és Egyházművészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében címmel kiállítást szervez a Román Történeti Nemzeti Múzeum Nagytermében, amelynek megnyitóját 2017. december 14-én, csütörtökön 17 órakor tartják. A több mint százötven darabból álló kiállítás része a Román Történeti Nemzeti Múzeum Együtt, mindannyian elnevezésű programjának, mellyel az országban élő nemzeti kisebbségek gazdag és változatos történeti és kulturális örökségének bemutatását tűzték ki célul. A kiállítás partnerei: a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Levéltár, illetve a Körösvidéki Múzeum, akiknek jóvoltából a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség egyházművészeti gyűjteményét sikerült olyan darabokkal kiegészíteni, amelyek több száz éve más intézmények leltárát gazdagítják. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nem zár be a felújítás alatt
E héten, december 15-én elkezdődnek a nagyváradi római katolikus Püspöki Palota rehabilitálási és újrahasznosítási munkálatai, melyek három éven keresztül fognak zajlani három etapban.
A tegnap szervezett sajtótájékoztatón Böcskei László megyés püspök azt mondta, a beruházás célkitűzése a palota statikai megerősítése és restaurálása, a műemlék épület belső dotálása, múzeumi rész kialakítása műtárgyvédelmi szempontok alapján, az épület látogatóbaráttá tétele, különös tekintettel a fogyatékkal élők igényeire, az ingatlan közösségi, közművelődési és identitásmegtartó szerepének növelése a püspökség tulajdonában lévő kulturális örökség által, intézményközi, gazdasági, társadalmi és nevelési partnerkapcsolatok kialakítási, bővítése, a rezidencia vonzóbbá tétele a legmodernebb innovációs eszközök felhasználásával, a kulturális örökség digitalizálása és kutathatóvá tétele. Ugyanakkor az épületrehabilitáció magába foglalja nemcsak az épület statikai megerősítését, hanem a barokk építészeti elemek, a főhomlokzat, az udvar felőli belső homlokzat, a műemlék előcsarnok és a lépcsőház, illetve a barokk díszterem restaurálását is. A felújítás és kiállítóterek kialakításakor figyelembe vették a műemlék strukturális adottságait, tagolását és biztonságvédelmi adottságait. Megújul az ingatlan teljes infrastruktúrája – fűtés, víz- és csatornahálózat, korszerű világítás –, klíma- és riasztórendszert alakítanak ki.
Rendezvények
A Barokk Palota multifunkcionális kiállító, és a közművelődést szolgáló tereinek kialakításakor a zene, a képzőművészet, a múzeumpedagógia, az előadóművészet, tudományos konferenciák és egyéb rendezvények számára akarnak helyet biztosítani az épített örökség megtekintését szolgáló terek és termek (festett termek, freskók, kőből és fából készült építészeti elemek), valamint a püspökségi gyűjteményeket bemutató termek és tárlóhelyiségek (liturgikus ötvöstárgyak, miseruhák, faszobrok, barokk képtár, metszetgyűjtemény és egyéb gyűjtemények befogadása, kiállítása) kialakítása révén.
Mozgássérültek, siketek és vakok számára biztosítanak majd speciális látogatási lehetőséget. A palotában elsősorban a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség közgyűjteményei, egyházi múzeuma kap helyet, az állomány felmérése és digitalizálása ez idő tájt is zajlik. A három évig tartó restaurálás alatt az adminisztráció nem költözik el, és kisebb rendezvények is lesznek továbbra is. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Váradi kincseket bemutató kiállítás nyílt Bukarestben
A Szent László Emlékév lezárásaként a váradi Római Katolikus Püspökség egyedülálló lehetőséget kapott alapító szent királya és a magyar katolicizmus évezredes történelmi és egyházművészeti hagyatékának bemutatására a bukaresti Nemzeti Történeti Múzeumban.
Az elődjeinktől örökölt értékek ápolása, ismertetése és továbbadása, de ugyanakkor az értékteremtés is fő motívumai között szerepeltek a bukaresti Románia Nemzeti Történeti Múzeumában tartott, Felix Terra – a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye történelme és egyházművészete című kiállítás megnyitója alkalmával elhangzott beszédeknek, 2017. december 14-én. A Szent László Emlékév lezárásaként ugyanis, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség egyedülálló lehetőséget kapott alapító szent királya és a magyar katolicizmus évezredes történelmi és egyházművészeti hagyatékának bemutatására. A bukaresti Román Nemzeti Történeti Múzeum meghívására és a két intézmény közös szervezésében három hónapon át tartó kiállítás jött létre a Szent László alapította egyházmegye történelmi és művészeti kincseiből, Románia fővárosának e magas rangú kulturális intézményében. Ernest Oberländer-Târnoveanu múzeumigazgató szerint, ritkán talált ennyire nagy közreműködő készségre partnereknél, amikor közös kiállítások szándékával felkereste őket, mint a Nagyváradi Püspökség elöljárója, és munkatársai esetében.
A csütörtökön megnyílt kiállítás, a múzeum egy nagyobb és már néhány éve zajló projektjének a részét képezi – Oberländer elmondása szerint – amely által „az ország felé szándékoznak fordulni” a „Mindenki együtt!” mottó jegyében, lehetőséget nyújtva ezáltal egyházaknak, és kisebbségi csoportoknak is, hogy az országos szintű kultúrintézményben a nagyközönség elé tárhassák látogatás céljából értékeiket. Többen a felszólalók közül az intézmények közötti összefogás és közreműködés szükségességét és természetes voltát, normalitását emelték ki egy olyan 21. századi Európában, ahol egyre jobban tombol az értékrombolás, és ahol ezt csak közös értékeink ismertetésével lehet megfékezni, határok és korlátok nélkül, előítéletek és ellenségeskedések kerülésével. A kiállított tárgyak – Szent László öröksége – olyan értékeket képeznek, amelyek az embernek az Istennel való találkozásából születtek: minden kor embere, függetlenül attól, hogy ki uralta egy adott időben azt a bizonyos földet, amikor rátalált Istenre és kapcsolatba lépett vele, értékeket alkotott, maradandóakat, amelyeket nekünk kötelességünk megőrizni, ismertetni, továbbadni és mindebből megtanulni, hogy mi magunk is hivatottak vagyunk értékeket teremteni – hangsúlyozta nyitóbeszédében Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök. Egy elszemélytelenedő félben levő, egyre arctalanabb társadalomban meg kell mutatni azt, hogy nekünk van arculatunk, nem is akármilyen, hanem egy nagyon értékes, egy olyan, ami kötelez – folytatta az egyházi elöljáró.
Elismerés
A rendezvényen szót kapott továbbá Miguel Maury Buendia bukaresti apostoli nuncius, Lucian Romaşcanu a kulturális és nemzeti identitásért felelős miniszter, Sergiu Nistor államelnöki tanácsos, Varlaam Ploieșteanul segédpüspök, Daniel pátriárka képviselője, Victor Opaschi államtitkár, Földesi Ferenc a Széchényi Nemzeti Könyvtár különgyűjteményi igazgatója, valamint Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója. Mindenki egyöntetűen elismerését fejezte ki a múzeum, illetve az egyházmegye vezetői iránt, a rendkívüli együttműködésért, és pozitív bírálatban részesítették a kezdeményezést. Amikor nincs béke, az értékeket nem mutatják meg, nem teszik ki, hanem elrejtik, féltik, fejtette ki gondolatait Opaschi államtitkár. A tény, hogy egy római katolikus egyházmegye Bukarestben állíthatja ki értékeit azt bizonyítja, hogy békés állapotok uralkodnak, a román állam biztosítja a vallási és nemzetiségi kisebbségek számára a szükséges feltételeket ahhoz, hogy kibontakozhassanak, és megfelelő körülmények között éljék meg identitásukat. A társszervező intézmények vezetői – Földesi Ferenc valamint Aurel Chiriac – a kultúra érdekében való, minden határt átívelő közreműködés fontosságát emelték ki.
Számos vendég
Számos egyházi személy fogadta el a kiállítás megnyitó ünnepségére való meghívást. Jelen voltak a rendezvényen Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek és segédpüspöke Cornel Damian, Mihai Frățilă bukaresti görög katolikus püspök, Roos Marton temesvári római katolikus püspök, Virgil Bercea, nagyváradi görög katolikus püspök. Parlamenti képviselők és más közéleti szereplők is megtisztelték jelenlétükkel a szervezőket, közöttük nagyváradiak is. A kiállítás kurátora a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye kulturális referense, Lakatos Attila muzeológus, őt segítette munkájában és a bukaresti múzeumban dolgozó munkatársakkal való közreműködésében Lakatos Balla Tünde.
A több mint 1000 négyzetméteres tárlaton közel 150 jelentős kiállítási tárgy van bemutatva, köztük számos olyan, amelyet az ország területén még sosem állítottak ki, mint Luxemburgi Zsigmond nagyváradi sírjának ékszerei, a Váradon keletkezett és a Szent László legendahagyomány számára felbecsülhetetlen értékű Dubnici Krónika, vagy az egyházmegye talán legértékesebb művészeti hagyatéka, a flamand késő reneszánsz egyik remekműveként számon tartott belényesi Szűz Mária-kegykép.
A saját gyűjteményből származó, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Levéltár és nagyváradi Körösvidéki Múzeum által kölcsönzött műkincsekből összeállított tárlat nem csak a Nagyváradi Egyházmegye történetének legjelentősebb múzeumi eseménye, hanem az erdélyi katolicizmus talán legnagyobb hatású és minden szempontból Szent László nagyságához méltó megnyilvánulása Románia egyik országos jelentőségű kulturális intézetében. A kiállítás 2018. április 1-ig lesz látogatható. erdon.ro

Elkezdődött a Püspöki Palotának a felújítása
A napokban elkezdődtek a nagyváradi Püspöki Palota rehabilitálási és újrahasznosítási munkálatai, melyek 3 éven keresztül fognak zajlani, három szakaszban. Másfél hét alatt 100 darab, 1000-2000 liter űrtartalmú közötti hordót sikerült szétszedniük.
A munkálatokat a pincében kezdték, a több évtizede ott található boroshordóknak a szétbontásával. Ezek ki vannak száradva, az anyagukat pedig újrahasznosítják majd, bútor és parketta fog készülni belőlük. Ugyanakkor a munkások aknákat készítettek, hogy kiderüljön, milyen mély az ingatlan alapzata. Másfél hét alatt körülbelül 100 darab, 1000-2000 liter űrtartalmú közötti hordót sikerült szétszedniük, s a hét végéig még 120 darabbal fogják megtenni ugyanezt. 30-32 darabhoz nem nyúlnak hozzá, meghagyják az utókornak, hogy lássa, milyenek voltak – tájékoztatta az erdon.ro-t Micaci Cristian, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtóreferense.
A beruházás elsődleges célja, hogy a Székesegyház külső restaurálása után a műemlék palota rehabilitációja és újrahasznosítása is megtörténjen, s ismét a város közművelődési, művészeti és közösségi fejlődését szolgálja. „Európában egyedi barokk palotánk felújítási tervét, tudományos-közművelődési hasznosítását műemlékvédelmi szempontokat figyelembe véve határoztuk meg. Multifunkcionális kiállító és a közművelődést szolgáló tereinek kialakításával a zene, a képzőművészet, a múzeumpedagógia, az előadó művészet, a tudományos konferenciák és egyéb rendezvények számára akarunk helyet biztosítani” – fogalmazott Böcskei László megyés püspök a témában tartott korábbi sajtótájékoztatón.
A tendereztetés után kiválasztott győztes kivitelező az Abed Nego Com Kft. lett, a finanszírozást a Magyar Kormány biztosítja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül. A támogatás értéke 6 millió euró, melyből a jövő decemberig tartó első szakaszban 2 millió eurót költenek el, amely magába foglalja az épület statikai megerősítését, a külső építészeti munkálatokat és a külső szereléseket, vagyis a következő 12 hónapban megújul a Püspöki Palota külseje. A murális festmények egy részét is restaurálják, ugyanis az előzetes vizsgálatok szerint vannak olyan alkotások, melyeket az előző rendszerben elrejtettek.
A beruházás célja
A beruházás fő célkitűzése a palota statikai megerősítése és restaurálása, a műemlék épület belső dotálása, múzeumi rész kialakítása műtárgyvédelmi szempontok alapján, az épület látogatóbaráttá tétele, különös tekintettel a fogyatékkal élők igényeire, az ingatlan közösségi, közművelődési és identitásmegtartó szerepének növelése a püspökség tulajdonában lévő kulturális örökség által, intézményközi, gazdasági, társadalmi és nevelési partnerkapcsolatok kialakítási, bővítése, a rezidencia vonzóbbá tétele a legmodernebb innovációs eszközök felhasználásával, a kulturális örökség digitalizálása és kutathatóvá tétele. Ugyanakkor az épületrehabilitáció magába foglalja nemcsak az épület statikai megerősítését, hanem a barokk építészeti elemek, a főhomlokzat, az udvar felőli belső homlokzat, a műemlék előcsarnok és a lépcsőház, illetve a barokk díszterem restaurálását is. A felújítás és kiállítóterek kialakításakor figyelembe vették a műemlék strukturális adottságait, tagolását és biztonságvédelmi adottságait. Megújul az ingatlan teljes infrastruktúrája – fűtés, víz- és csatornahálózat, korszerű világítás –, klíma- és riasztórendszert alakítanak ki.
A Barokk Palota multifunkcionális kiállító, és a közművelődést szolgáló tereinek kialakításakor a zene, a képzőművészet, a múzeumpedagógia, az előadó művészet, tudományos konferenciák és egyéb rendezvények számára akarnak helyet biztosítani az épített örökség megtekintését szolgáló terek és termek (festett termek, freskók, kőből és fából készült építészeti elemek), valamint a püspökségi gyűjteményeket bemutató termek és tárlóhelyiségek (liturgikus ötvöstárgyak, miseruhák, faszobrok, barokk képtár, metszetgyűjtemény és egyéb gyűjtemények befogadása, kiállítása) kialakítása révén. Mozgássérültek, siketek és vakok számára biztosítanak majd speciális látogatási lehetőséget. A palotában elsősorban a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség közgyűjteményei, egyházi múzeuma kap helyet, az állomány felmérése és digitalizálása ezidőtájt is zajlik. A három évig tartó restaurálás alatt az adminisztráció nem költözik el, és kisebb rendezvények is lesznek továbbra is. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro