Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Nagy-Románia Párt
1437 tétel
2003. április 16.
"Nehezen tud érvényt szerezni a román ortodox egyház annak a zsinati rendelkezésnek, amely megtiltja a papok politikai szerepvállalását - írta ápr. 15-én a Cotidianul című napilap. A román ortodox egyház 1990-ben zsinati rendelkezéssel határozottan megtiltotta papjainak, hogy pártok tagjai legyenek, illetve tisztséget vállaljanak valamely politikai szervezetben. A zsinati rendelkezés ellenére számos ortodox pap törvényhozóként, önkormányzati képviselőként, illetve párttagként látja el a hívek lelki gondozását. Romániában szinte minden politikai pártban vannak ortodox papok. A lap a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt színeit képviselő Ioan Rus szenátor példáját említette, aki ortodox pap. /Ortodox papok politikai tisztségvállalása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./"
2003. április 30.
"Gabriel Andreescu legújabb könyve: Extremismul de dreapta in Romania /A jobboldali szélsőségesség Romániában/ Kolozsváron jelent meg, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja kiadásában, az Etnokulturális Diverzitás Romániában sorozat keretében. Gabriel Andreescu szembe mert szállni a kormányzat túlkapásaival, a nacionalizmus értelmiségi képviselőivel. A Román Helsinki Bizottság, az APADOR elnökeként például rendkívül kritikus tanulmányt tett közzé (munkatársaival, Renate Weberrel és Valentin Stannal együtt) Románia és a Moldovai Köztársaság viszonyáról. Andreescut foglalkoztatja a kisebbségi kérdéskör. (Erről szólt A rulett. Románok és magyarok, 1990-2000 című kötete.) Legújabb könyvében Andreescu abból indul ki, hogy Romániában a totalitarista vagy szélsőséges cselekmények azonosítása, felderítése a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hatáskörébe tartozik. Az SRI viszont, ahogy a szerző írja, "az ultranacionalizmust kezdeményező intézmény", olyan körülmények között, amikor "a romániai jobboldali szélsőségesség legsúlyosabb, leghatékonyabb és továbbra is legveszélyesebb formája az ultranacionalizmus". Román sajátosság, hogy az ultranacionalista politika kezdettől fogva végigkíséri a volt kommunista politikai rendőrség szerkezetére épülő SRI tevékenységét. Az 1989-es győztes forradalom után a Szekuritátét, s annak állományát és javait a hadsereg ellenőrzésére bízták, a titkosszolgálatok volt alkalmazottainak három hónapig járt a fizetés, utána más munkahely után kellett volna nézniük. Minthogy a közvélemény hevesen ellenezte egy hasonló új intézmény létrehozását, azt ki kellett kényszeríteni: 1990 márciusában "a titkosszolgálatok sajátos eszközeivel" megszervezték és kirobbantották a marosvásárhelyi véres konfliktust a románok és a magyarok között. Utána ezzel indokolták a SRI létrejöttének szükségességét. Létrehozásában, akárcsak a Vatra Romaneasca ultranacionalista szervezetében, oroszlánszerepet vállalt Ion Iliescu tanácsadója, Virgil Magureanu, a SRI első igazgatója. A Román Hírszerző szolgálat ugyanazokkal a nemzeti kommunista eszmeiségű, tompa gondolkodású volt szekusokkal "töltötték fel" (akárcsak a két szélsőséges politikai alakulatot, a Románok Nemzeti Egységpártját és a Nagy-Románia Pártot), akik korábban is meghatározták az állam maradi nemzetiségi politikáját. Gabriel Andreescu "a 2001-es őszi magyarellenes provokációról" ír. A híres eset úgy él a köztudatban, mint a két magyar többségű megye, Hargita és Kovászna renitenskedése, amivel "kivonták magukat az állam autoritása alól". A kormánypárt rádöbbent, hogy ez a diverzió neki sem túl jó, ezért az erről szóló parlamenti indítványt leszavazták. Gabriel Andreescu tanulmányában kimutatta, a SRI egyes vádjai miként sértik a román állam törvényei által is biztosított alapvető jogokat. Andreescu megemlítette, hogy az állam jelentős összegekkel támogatja a magyar többségű megyékben működő nagyszámú nacionalista szervezetet. Ecaterina Andronescu oktatási és kutatásügyi miniszter a közszolgálati televízióban propagandát folytatott Dumitru Martinas nézetei mellett, a csángók román eredetét illetően. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter nemzetközi szemináriumot szervezett a magyar csángók ellen irányuló elmélet népszerűsítésére. Andreescu kitért a Nagy-Románia Párt (PRM), a legismertebb és legveszélyesebb szélsőséges alakulat tevékenységére és a Román Ortodox Egyház (BOR) fundamentalista szélsőségességére. /A jobboldali szélsőségesség Romániában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./"
2003. május 7.
"Dumitru Badea, a Nagy-Románia Párt szenátora politikai nyilatkozatban kérte Sógor Csaba mandátumának felfüggesztését a Székelyudvarhelyi Fórumon való részvétele miatt. Sógor Csaba szenátor megjegyezte, hogy Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is elmarasztalta őt a Székelyudvarhelyi Fórumon való részvétele miatt. Tőkés László református püspök szerint az általa indított fórummozgalom nem az RMDSZ egysége ellen irányul, hanem az RMDSZ eredeti programját akarja maradéktalanul megvalósítani - a szövetséget is integrálva. Tőkés püspök azzal vádolta a szövetség vezetőit, hogy "eleve feladták és következetesen elszabotálták a romániai magyar nemzeti közösség autonómia-politikáját". - A szenátus 140 tagja közül 53-an jelentették a házbizottságnak, hogy összeférhetetlenségi helyzetben vannak a korrupcióellenes törvény alapján - közölte Nicolae Vacaroiu, a felsőház elnöke. Az RMDSZ-frakcióból Verestóy Attila, Szabó Károly, Frunda György, Pete István és Seres Dénes nyilatkozott úgy, hogy mandátumukkal összeférhetetlen tisztségeket is betöltenek - írja a Mediafax. Az RMDSZ képviselői közül Antal István, Borbély László, Pécsi Ferenc és Vida Gyula nyilatkozott összeférhetetlenségről. /Sógor Csaba szenátori mandátuma felfüggesztését kérték. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 7./"
2003. május 10.
"Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor válaszolt Dumitru Badea Nagy-Románia Párti (NRP) szenátornak, aki azt kérte a szenátus plénumában, hogy Sógort büntessék meg, vagy 30 napra tiltsák el a felsőház munkálataitól, mivel tevékenységével állítólag megsértette az alkotmányt. Sógor elmondta: "a miniszterelnök színre lépése után várható volt, hogy valaki felelősségre von, miért veszek részt szabadon ebben az országban olyan rendezvényeken, amelyek nem mindenkinek nyerik el a tetszését. Véleményem szerint az RMDSZ valamennyi romániai magyar érdekeit képviseli, és a jövőben minden olyan közgyűlésen részt veszek, amelyen nemzetiségünk jelenét és jövőjét taglalják" jelentett ki Sógor Csaba. Badea arra hivatkozott, hogy Sógor Csaba aktívan részt vett a Székelyudvarhelyen megtartott Fórum megszervezésében, ahol eldöntötték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalapítását. Az NRP szenátora úgy véli, hogy a határozatot az alkotmány előírásainak "semmibe vételeként" hozták meg, amely így "veszélyes tevékenységet jelképez a román nemzetállam egységére és fennállására nézve", mivel a "romániai magyarok kulturális és területi autonómiáját tűzte ki célul". Az NRP szenátora ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Sógor Csaba "visszaesőnek tekinthető az alkotmány előírásaival szemben kimutatott megvető viselkedése miatt", mondván, hogy az RMDSZ szenátora arra kérte a csíkszeredai magyarokat, ne vegyenek részt a nemzeti ünnep alkalmából 2001. december 1-jén rendezett ünnepségeken. Alexandru Athanasiu, a szenátus alelnöke úgy nyilatkozott, hogy Badea javaslatát a jogi bizottsághoz továbbították, döntés csupán azután születik. /30 napra tiltsák ki a szenátusból! Sógor válasza az NRP-nek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./"
2003. május 14.
"Tőkés László püspök máj. 6-án kelt nyilatkozatában megállapította, hogy Adrian Nastase miniszterelnök meglepő gyorsasággal, kormányközleményben mondott ítéletet az április 26-ai székelyudvarhelyi fórum felett. Téves információból kiindulva, egyenesen a még meg sem alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot vette célba. Gyorsan engedelmeskedett a kormányfői "utasításnak" az önkormányzati kezdeményezés kivizsgálására felszólított Legfőbb Ügyészség, mely közleményben tudatta, hogy a vizsgálatot máris beindították. Mindez az 1996-ban megtartott alsócsernátoni fórumot követő ügyészségi eljárás rossz emlékét idézi, melyet annak idején Gheorghe Funar kolozsvári polgármester kezdeményezett. "isebbségpolitikai kérdésekben, íme, mennyire azonos álláspontot képvisel a magát demokratikusnak valló Szociáldemokrata Párt, valamint a szélsőséges nacionalista Nagy-Románia Párt." Az eset felidézi a román miniszterelnök 2002 nyarán, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének tusnádfürdői beszéde elleni kirohanását, melyben Tőkés László tisztségéből való eltávolítását szorgalmazta. A hatalmi "utasításnak" az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán meg is lett a foganatja. A "kisebbségellenes román hatalom és az őt legitimáló RMDSZ-csúcsvezetőség közötti összefonódás megtermi gyümölcsét. Az erdélyi magyar önkormányzati kezdeményezés egyszerre találja magát szemben a többségi igazságszolgáltatással és saját - magyar - kirekesztő érdekszövetségével." Markó Béla ugyan, mint a múlt nyáron tette, ez alkalommal is elítélte Nastase igazságszolgáltatással való fenyegetőzését. Markó Béla elhallgatja, hogy az önkormányzati kezdeményezés, vagyis az erdélyi magyar autonómia az RMDSZ programján alapul; ráadásul a Székelyföldi Fórumot ő maga is elítélte. Az erdélyi fórummozgalom, valamint a nyomában felálló Önkormányzati Kezdeményező Testület viszont nemhogy az RMDSZ ellen volna, hanem az RMDSZ programját kívánja maradéktalanul megvalósítani. Ezt a célt szolgálja az Erdélyi Monitor néven megalakuló, erdélyi magyar figyelőszolgálat. /Tőkés László püspök: Nyilatkozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./"
2003. május 14.
"Politikai nyilatkozatban reagált máj. 12-én a szenátusban Sógor Csaba Hargita megyei szenátor nagy-romániás kollégája, Dumitru Badea máj. 5-i kijelentésére, amelyben utóbbi azt kérte, alkotmányellenes tevékenységért Sógort harminc napra tiltsák ki a felsőházból. A Nagy-Románia Párt politikusa azt kifogásolta, hogy Sógor részt vett a Székelyudvarhelyi Fórum munkálatain. Sógor Csaba leszögezte: "Az RMDSZ tagjaként és szenátoraként nemcsak jogom, de kötelességem is minden olyan rendezvényen részt venni, ahol közösségünk jelenének és jövőjének fontos kérdéseiről esik szó". Rámutatott: "A Székelyudvarhelyi Fórumon nem történt egyéb, mint konstruktív megvitatása azoknak a témáknak, amelyeket maga a miniszterelnök, majd pedig a kormány vetett fel: az ország adminisztratív felosztásának újragondolása, valamint a regionalizmus egyes kérdéseinek a megbeszélése Románia lehetséges uniós csatlakozása tükrében". Sógor kijelentette, a Székelyudvarhelyi Fórum részvevői közül senki sem akarja újrarajzolni az országhatárokat. "Azok, akiknek ilyen gondolataik, álmaik vannak, azok nem vettek részt a fórumon és nem is RMDSZ-tagok. Ezeket az embereket más pártoknál keressék, és esetleg egy olyan pártnál találhatják meg őket, amely párt a nevében is hordozza ezt a lehetőséget" - mondotta. /Kiss Edit: Sógort egy hónapra száműznék. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./"
2003. május 20.
"Már tavaly megszületett az a kormányrendelet, amely Sepsiszentgyörgy tulajdonába utalja a városközpont legrégebbi épületeként számon tartott Lábas Házat, a kormányrendelet szövegét a Hivatalos Közlöny csupán máj. 16-i számában közölte. Ugyanakkor közölték azt a rendeletet is, amellyel a Keleti-Kárpátok Múzeumának tulajdonába kerül a megyei művelődésügyi felügyelőségnek otthont adó villa. A Lábas Házban – a kormányrendelet szövege szerint – román és magyar civil szervezetek találnak otthonra. Valeriu Cavruc, a Keleti-Kárpátok Múzeumának igazgatója elégedetten nyilatkozott a kormányrendeletről. A Keleti-Kárpátok Múzeuma, amelyet a rendszerváltás után a Nagy-Románia Párt nyomására hoztak létre Sepsiszentgyörgyön, jelenleg több mint tízezer tárggyal rendelkezik, de látogatható székhelye mindmáig nem volt. A sepsiszentgyörgyi Lábas Ház körüli botrány 1999 októberében robbant ki. Ekkor egy kormányrendelettel a Belügyminisztériumtól a Művelődési Minisztérium fennhatósága alá utalták a Megyei Levéltárnak otthont adó épületet. Kiderült, az elképzelés szerint a Keleti-Kárpátok Múzeumát költöztetnék a magyar műemlék épületbe. A felháborodás és a tiltakozási hullám hatalmas volt, így aztán három év után – 2002 őszén – megszületett az újabb kormányrendelet, amely a város tulajdonába utalja a Lábas Házat, és ezért cserébe a megyei önkormányzat állami tulajdonba adja a művelődési felügyelőségnek otthont adó villát, amelyben a jövőben berendezhetik a Keleti-Kárpátok Múzeumát. /Farkas Réka, Lukács János:Sepsiszentgyörgyé a Lábas Ház. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./"
2003. május 28.
"Az IMAS közvélemény-kutató intézet legújabb felmérése szerint a kormánypárt támogatottsága 15 százalékkal csökkent választói körében az elmúlt hat hónap során. A választóknak jelenleg csak 43,9 százaléka voksolna a Szociáldemokrata Pártra. A Nagy-Románia Párt népszerűsége növekvő tendenciát mutat, s a jelenlegi 19,6 százalékkal a második legtámogatottabb párt Romániában. 17 százalék fölött áll Stolojanék, a Nemzeti Liberális Párt támogatottsága. A Demokrata Párt támogatottsága egy hónap alatt 11,2 százalékról 10,9 százalékra esett vissza. /(bs): Erősödik a szélsőjobb. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 28./"
2003. május 29.
"Marosvásárhelyen máj. 25-én, vasárnap a Nagy-Románia Pártot a parlamentben képviselő Dumitru Pop szenátor és Adrian Moisoiu képviselő valósággal megrohamozta a marosvásárhelyi prefektúra épületét, ahol az előcsarnokban található a hajdani tornyos városházát építtető dr. Bernády György polgármestert ábrázoló dombormű. Amióta korában már levették az emlékművet, azóta szigorúan őrzik a polgárőrök az épületet. A "nagy-romániás" honatyák azt mondták az őröknek: azért jöttek, mert Ovidiu Natea prefektus nem képes eleget tenni kérésüknek, hogy levegye a "gyalázatos" domborművet. Mivel most akciójuk nem volt sikeres, azt ígérték, a Marosvásárhelyt környező falvakból gyűjtenek embereket, hogy többen legyenek majd legközelebb, mint a rendfenntartók. (Remember fekete március...) Folytatás tehát következhet. /Nagy-romániás" anarchia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"
2003. május 30.
"A kommunista rendszer elnyomó szerveiben szolgálatot teljesítő egykori tisztségviselők eltávolítását kéri a volt államfő. Emil Constantinescu kijelentette: előléptetésben részesültek azok az ügyészek, akik az 1990-es Egyetem téri tüntetések idején lefolytatták a vizsgálatokat.Emil Constantinescu és Marius Oprea történész szerint a kommunista rendszer politikai rendőrei a rendszerváltás után kulcsfontosságú pozíciókba kerültek, és ma is megtalálhatók a Belügyminisztérium egységeiben és az igazságügyi rendszerben. Sajtótájékoztatójukon példaként említették Marian Urechét, a Szekuritáté belbiztonsági osztályának helyettes vezetőjét, aki jelenleg az Igazságügyi Minisztérium Védelmi és Korrupcióellenes Független Szolgálatát (SIPA) vezeti. Marius Oprea 1990 után több könyvet írt a Securitate-ról - többek között az 1987-es brassói munkástüntetés leveréséről -, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően pedig olyan dokumentumokat jelentetett meg a sajtóban, amelyek bizonyítják, hogy magas tisztségekben lévő egykori szekusok kapcsolatban álltak terrorszervezetekkel, többek között az al-Kaidával. Ugyanakkor eltávolították azokat az ügyészeket, akik az 1996-os hatalomváltás után olyan dossziékon dolgoztak, mint a Szekuritáté bankszámláinak vagy a Jugoszláviával szembeni ENSZ-embargó megsértésének ügye. A volt elnök úgy vélte, hogy az igazságszolgáltatás engedékenyen bánik a Nagy-Románia Párttal (PRM) és annak vezetőjével. "Corneliu Vadim Tudor megrögzött bűnöző, akivel egy kézre játszik a Legfelsőbb Bíróság" - jelentette ki Constantinescu, aki szerint csak azzal magyarázható a PRM-elnök több száz perének története, hogy a bíróság együttműködik a volt Szekuritáté és a kommunista nómenklatúra tagjait tömörítő alakulattal. A volt államfő kérte egy parlamenti bizottság felállítását, amely kivizsgálná a jelenleg is tisztségben lévő volt szekusok ügyét. /Szőcs Levente: "Tovább él a Szekuritáté és a Milícia" . = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./"
2003. június 3.
"Egyöntetűen negatív visszhangot kapott a jún. 2-i román sajtóban a Tőkés László református püspök által vezetett fórummozgalom legutóbbi, Sepsiszentgyörgyön tartott gyűlése. - Tőkés László szélsőségesei magyar enklávéval akarnak lyukat ütni Románia térképén - írta az Adevarul című napilap. - Tőkés radikálisai a székelyföldi anyaország létrehozásához kérik a szórványban élő magyarok támogatását - hangsúlyozta a Curierul National. A Curentul című lap kommentárja szerint mindenféle magyar szélsőségesek hatvan éve próbálják az ortodox egyházat eltávolítani a térségből, hogy az egyházzal együtt távozzon az utolsó román is. A Cronica Romana című lap szerint Tőkés László egyenesen zendülésre buzdította a magyarokat azzal, hogy kijelentette: "itt az ideje, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunkat". A lap hírt adott arról, a Nagy-Románia Párt (NRP) egyik parlamenti képviselője olyan törvénytervezetet kíván benyújtani, amely úgy változtatná meg Románia jelenlegi közigazgatási beosztását, hogy egyetlen romániai megyében se haladja meg a magyar lakosság aránya az ötven százalékot. A Cotidianul című lap a "szélsőség magvetéséről" írt a fórum kapcsán. Ugyanakkor Dan Pavel politológus nem osztotta ezt a véleményt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a régiók kérdését a Markó Béla vezette RMDSZ is napirendre tűzte, a területi autonómiát pedig nemcsak a magyarok, hanem a románok is támogatják Erdélyben. /Negatív sajtóvisszhang a sepsiszentgyörgyi fórumról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./"
2003. június 11
"A szenátus jún. 9-i ülésén Puskás Bálint szenátor szólalt fel az RMDSZ nevében, a kormánypolitikát diktatórikusnak minősítő, a Nagy-Románia Párt (NRP) és a Demokrata Párt (DP) részéről benyújtott indítvány vitájában. Puskás Bálint RMDSZ-es szenátor politikai nyilatkozatában kiemelte, hogy az ellenzéki kritika egy ténylegesen jelentős problémát is érintett, a sürgősségi kormányrendeletek kérdését. Puskás Bálint kifejtette: az egymást váltó kormányok egyike sem volt képes kiküszöbölni ezt a megoldást, amely sajnos a törvényalkotás elbizonytalanodását vonja maga után. Puskás Bálint szerint az alkotmánymódosítás alkalmával kellene orvosolni a sürgősségi kormányrendeletek problémáját, ugyanakkor hangsúlyozta: az ellenzék által benyújtott indítvány nem nyújt semmiféle alternatívát a kérdés megoldására, ezért az RMDSZ szenátusi frakciója nem ért egyet a benne foglaltakkal. /Puskás Bálint politikai nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11/"
2003. június 19.
"Jún. 17-én a képviselőház ülésén Moisoiu nagyromániás képviselő támadta az RMDSZ-t, a kormánypárttal kötött protokollumot, illetve személyesen dr. Kelemen Atilla képviselőt, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökét. A támadásra ezúttal a Bolyai Líceum ballagási ünnepségén elhangzott ünnepi beszéd szolgáltatott alkalmat. A nagyromániás képviselő felháborodottan emlegette, hogy Kelemen Atilla a szerinte háborús bűnös Wass Albertet méltatta, illetve, hogy az "elmagyarosított" Bolyaiban a román gyerekekre olyan "pszichológiai nyomás" nehezedik, hogy úgy érzik magukat, mintha ma is a bécsi diktátum idején élnének. Azt állítja, hogy a "román gyermekeket elűzték" az iskolából, ami a középkorba való visszatérés jele, és az RMDSZ revansista politikájának az eredménye. Minderről dr. Kelemen Atilla képviselő az újságírónak kifejtette: egy ilyen politikai alakulattól, mint a Nagy-Románia Párt, nem vár egyebet. Kelemen hozzátette: ő volt az egyetlen olyan szónok a Bolyaiban, aki a magyar osztályokhoz szólhatott, mert sem a román aligazgató, sem a képviselő egyetlen magyar szóval nem köszöntötte a diákokat. Ellenben minden magyar felszólaló szólt a román diákokhoz is. Ugyancsak jún. 17-én a képviselőházban Ioan Miclea felszólalásában Nagy-Magyarországot átkozta, belekeverve Tőkés Lászlótól Orbán Viktorig, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsig mindent, amit csak lehet. /Mózes Edith: A ballagás nem a politikai csatározások színhelye. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./"
2003. június 28.
"Jún. 27-én a képviselőház megszavazta a nemzeti kisebbségek anyanyelv-használati jogát az igazságszolgáltatásban. Az NRP képviselői tiltakozásképpen kivonultak az ülésteremből. A jún. 26-i plenáris ülésen több olyan módosító indítvány vitájára került sor, amelyekkel a Nagy-Románia Párt (NRP), a Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát kívánta korlátozni. Az RMDSZ álláspontját Varga Attila és Tokay György képviselők ismertették, akik elmondták: az új Büntető Perrendtartásban már biztosított jog az egyik jelentős oka annak, hogy Európa elismeréssel szól a nemzeti kisebbségek helyzetének romániai rendezéséről. Az alkotmány 127. cikkelyének új szövege (nem hivatalos fordításban) a következő: "Az anyanyelv és tolmács használata az igazságszolgáltatásban (1) Az igazságszolgáltatási eljárás román nyelven folyik. (2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgároknak jogukban áll a bíróságok előtt anyanyelvükön kifejezni magukat, a szerves törvény rendelkezései szerint. (3) A külföldi állampolgároknak és hontalanoknak, akik nem értik vagy nem beszélik a román nyelvet, jogukban áll megismerni a periratokat, a bíróság előtt felszólalni, záróbeszédeket tartani - tolmács útján. A büntető perekben ezt a jogot ingyenesen kell biztosítani." /Megszavazták a nemzeti kisebbségek anyanyelv-használatát. A többség elvetette a módosító ellenjavaslatokat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./"
2003. július 3.
"Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./"
2003. július 4.
"Vekov Károly képviselő júl. 3-i sajtótájékoztatóján cáfolta azokat a beszámolókat, amelyek arról szóltak, hogy a bekövetkezett módosítások az RMDSZ és a kormánypárt közötti megegyezés alapján születtek meg. Ez nem fedi a valóságot, hiszen a vitákon a Nagy-Románia Párton kívül, a többi parlamenti párt is jelen volt, és hozzájárult a törvénytervezet kidolgozásához. Az előzetes tárgyalásokon az RMDSZ elfogadta, hogy a vitán ne essen szó két érzékeny problémáról, amelyet a Vekov Károly által vezetett RMDSZ-platform javasolt, éspedig az autonómia, valamint a szubszidiaritás kérdéséről. Vekov Károly jelezte: az általa előterjesztett törvénytervezet, amely a műemlék-templomok környékén zajló különböző rendezvények, sörfesztiválok és egyéb események korlátozását, illetve betiltását írná elő, egyetlen kifejezés módosításával átment a szenátusi vitán, majd ősszel kerül a képviselőház plénuma elé. A képviselő véleménye szerint az SZKT továbbra is az RMDSZ jelenlegi vezetőségének közvetlen irányítása alatt áll. /Köllő Katalin: Az SZKT-t továbbra is a csúcsvezetőség irányítja. A szenátus elfogadta Vekov Károly törvénytervezetét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 14.
"A nemrég megalakult Népi Akció (AP) a hét végén tartotta első kongresszusát. Az új párt részt akar venni a jövő évi helyhatósági választásokon, és el akarja érni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Az egyik független képviselő csatlakozott hozzájuk, ennek révén az AP máris parlamenti képviselettel rendelkezik. Az AP kész együttműködni bármely parlamenti és parlamenten kívüli alakulattal, kivéve a szélsőséges Nagy-Románia Pártot és a kormányzó szociáldemokratákat. Emil Constantinescu lett az új párt elnöke, a volt államfő, a vezetők között van az exállamfő néhány korábbi munkatársa: Zoe Petre elnöki tanácsos, Decebal Traian Remes volt (liberális párti) pénzügyminiszter és Catalin Harnagea titkosszolgálati vezető./Szőcs Levente: Tizenöt a tizenötezerből. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./"
2003. július 21.
"Államfőként harmadszor utazott júl. 20-án Pekingbe Ion Iliescu. Látogatásának célja a román-kínai gazdasági kapcsolatok megélénkítése. Jelenleg 5000 kínai tulajdonú cég működik Romániában, 41 millió dollár alaptőkével, de a két ország kétoldalú forgalma messze elmarad az 1979-es rekordszinttől, amikor meghaladta az 1079 millió dollárt. Elutazása előtt Iliescu Cosma bányászvezér kegyelemben részesítését helyezte kilátásba. Szerinte túl szigorú büntetéssel sújtották, mivel nem lehet egyedül őt tenni felelőssé a történtekért. - Iliescu kitüntette Adrian Paunescut. - A Pro Európa Liga Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora mentelmi jogának felfüggesztését kérte. /Iliescu Pekingbe utazott. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./ Ion Iliescu elnök 1991-ben és 1994-ben is tett látogatást a kínai fővárosban. Iliescu 1971-ben szintén Pekingben járt, a Nicolae Ceausescu által vezetett román küldöttséget tagjaként.Ceausescu hazatérve számos területen megkísérelték közvetlenül is átültetni a román gyakorlatba a "kínai tapasztalatokat", egyfajta román "kulturális forradalomként". A bennfentesek szerint Iliescu tiltakozott, ami részleges kegyvesztését eredményezte: először vidékre helyezték át, megyei párttitkárnak, majd egy könyvkiadóhoz küldték. Mint "belső száműzöttet", sokan őt kezdték a román politika reménységének tekinteni - ez alighanem hozzájárult ahhoz, hogy amikor 1989 decemberében a népharag elsodorta a Ceausescu-diktatúrát, ő tűnt annak a személynek, aki a diktatúrából képes átvezetni az országot egy posztkommunista reformkorszakba. Ami a román-kínai politikai kapcsolatokat illeti, sikerrel túlélték mind Mao halálát, mind Ceausescu kivégzését. A kínai vezetők már 1989. dec. 27-én üzenetben biztosították az új román vezetőket arról, hogy tiszteletben tartják a román nép választását. Az 1989-es Tienanmen-téri események után több kelet-európai ország alaposan lehűtötte kapcsolatait Pekinggel, kivéve Romániát. 1994-ben Li Peng kínai miniszterelnök Bukarestben fejtette ki az átalakult kelet-európai országokkal kapcsolatos kínai politika négy elvét, nevezetesen: Peking tiszteletben tartja minden ország népének választását és nem avatkozik be más országok belügyeibe; a hagyományos barátság folytatása és a békében való együttélés; a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése; a viták békés megoldásának, a regionális stabilitásnak a támogatása. Csiang Cö-min kínai párt- és államelnök 1996-ban járt Romániában, és nem érdektelen, hogy mai utóda, Hu Csin-tao alelnökként már 1995-ben látogatást tett Bukarestben. A miniszterelnöki és egyéb magas szintű kölcsönös viziteket összeszámlálni is nehéz lenne. 2000-ben a román-kínai kereskedelem volumene 298 millió dollárra emelkedett. /Baracs Dénes: Iliescu (újra) Pekingben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ "
2003. augusztus 2.
"A Deutsche Welle rádió értesülései szerint az átvilágító bizottság hamarosan átveheti a volt Szekuritáté teljes irattárát. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) eddig azért nem adta át a volt Szekuritáté irattárát az átvilágító bizottságnak, mert az intézmény nem rendelkezett a dossziék tárolására alkalmas székhellyel. A bizottság elfogadott egy másik határozatot is, amelynek érelmében elkezdik az egykori szekus tisztek meghallgatását. Azokról a volt tisztekről van szó, akiknek személyazonossági adatait korábban kiadta a SRI. A kormánypárt és a Nagy-Románia Párt által kijelölt átvilágítók határozottan ellenezték a névjegyzék nyilvánosságra hozását. Álláspontjukat a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság vezetése és a hírszerzés igazgatója is támogatta. /Átadja a SRI a dossziékat? = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./"
2003. augusztus 12.
"Kolozsváron ismét elkezdődnek a főtéri ásatások, mivel a művelődési minisztérium 100 millió lejt utalt ki erre a célra. A minisztérium lépése váratlanul érte Vasile Soporan Kolozs megyei prefektust, akivel előzőleg nem konzultált Razvan Theodorescu művelődési miniszter. Köztudott, hogy a főtéri ásatásokat Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere kezdeményezte, ezért Soporan úgy érezheti, hogy újabb csatát veszített a közte és a város elöljárója között dúló vitában. Vasile Soporan kijelentette: a prefektúra nem támogatja anyagilag az ásatásokat, mivel a megye költségvetésében nincs erre a célra elkülönített pénz. Razvan Theodorescu közölte: nem kimondottan a kolozsvári ásatásokra utalta ki a pénzt, hanem az országos archeológiai bizottság által bemutatott globális tervre. A feltárt maradványokat kutatni és tartósítani kell - szögezte le végül a miniszter. Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint a kérdést rendezni kell, mert a Nagy-Románia Párt és a Románok Nemzeti Egységpártja kivételével minden román párt felkarolta a gödrök betömésének ügyét. /Borbély Tamás: Tovább mélyülnek a főtéri gödrök. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./"
2003. augusztus 19.
"A közigazgatási törvény immár két éve lehetővé tette a magyar nyelv használatát azokban az önkormányzati testületekben, amelyekben a tanácsosok több mint egyharmada magyar nemzetiségű, ennek ellenére ezzel a joggal csak a színmagyar települések tanácsosai élnek. A vegyes lakosságú települések magyar tanácsosainak többsége ódzkodik az anyanyelvhasználattól. Egyesek a tolmácsolás költségeire, mások az időveszteségre hivatkozva mondtak le a magyar megszólalásról. Markó Béla RMDSZ-elnök viszont úgy véli: élni kell a kiharcolt joggal.Szatmárnémeti "Szimbolikus esetekben tartjuk indokoltnak a magyar nyelv használatát a szatmárnémeti tanács ülésein. Erre már volt is példa, ünnepélyesebb alkalmakkor voltak felszólalások magyar nyelven is" - jelentette ki Ilyés Gyula, a város alpolgármestere. Ilyés nem tartja indokoltnak a magyar nyelv használatát a határozattervezetek megvitatásakor. "Engem személy szerint zavarna, ha arra kellene várnom, hogy valaki minden mondatomat lefordítsa. Ráadásul legfeljebb a Hivatalos Közlöny fordítói ismerik kellőképpen magyarul azt a jogi nyelvezetet, amelyen a határozattervezeteket meg kell szövegezni" - jelentette ki Ilyés. A 25 tagú testületben 11 tanácsos magyar. A Szatmár megyei tanácsban is hasonló a helyzet, bár a tanácsosok számaránya alapján használhatnák a magyar nyelvet, erre csak kivételes esetekben kerül sor.Ilyés, aki az RMDSZ megyei elnöki tisztségét is betölti, elmondta, a megyében nem készítettek statisztikát arról, hogy melyik településen használják a magyar nyelvet tanácsüléseken. "A csak magyarok által lakott településeken természetes a magyar nyelv használata, ez már korábban is gyakorlattá vált" - jelentette ki Ilyés. Nagyszalonta A hajdúváros önkormányzati képviselői közül elsőként Mikló Ferenc tiszteletes szólalt fel anyanyelvén, a testület egyik tavalyelőtti ülésén. Mikló Ferenc előbb magyarul, majd románul adta elő mondandóját, mire az egyik kormánypárti tanácsos megjegyezte, hogy a törvény fordított sorrendet ír elő. A szalontai tanácsüléseken annak ellenére sem lett bevett gyakorlat a magyar nyelvű megszólalás, hogy az önkormányzati képviselők kétharmada magyar, s egyikük-másikuk igencsak töri a román nyelvet. Tódor Albert polgármester néhányszor maga vállalta a tolmács szerepét, majd hozzáteszi: "Röhej az egész." Illyés Lajos, az RMDSZ-frakció szóvivője úgy látja, a polgármester és a polgármesteri hivatal hanyagsága miatt nem szólhatnak anyanyelvükön a tanácsüléseken a magyar önkormányzati képviselők.Sepsiszentgyörgy Háromszéken a többségi magyar lakosság arányának tükrében nem kellett volna gondot okoznia az anyanyelvhasználatnak a tanácsüléseken, ám az elmúlt két évben több vitát kavart a téma. A sepsiszentgyörgyi tanács például elindította a testvérváros Ferencvárostól ajándékba kapott tolmácsgépet, ám a három román önkormányzati képviselő visszautasította a fülhallgatók használatát. Nem voltak hajlandóak érdemben részt venni az üléseken, nem értették a magyarul elhangzó szövegeket, és minden esetben a határozatok ellen szavaztak. Végül majdnem két év elteltével született meg a kompromisszum, a három román tanácsosnak kis hangfalakon hangosítják ki a tolmács fordítását, ha pedig közülük kerül ki a gyűlésvezető, románul zajlik a soros ülés, ám a magyar tanácsosok magyarul mondják el felszólalásukat.A megyei tanácsban a törvény életbelépése óta kétnyelvűen zajlanak az ülések. A határozatokat románul és magyarul egyaránt felolvassák, és a magyar hozzászólók is elmondják mindkét nyelven mondanivalójukat. Gondot okoz a szövegek fordítása, sok esetben helytelenül, bikkfanyelven hangzanak a határozatok. Kovászna Kovászna város lakosságának 68 százaléka magyar, a tanácsülések a mai napig románul zajlanak. Hosszas viták és egyeztetések után tavaly tavasszal született egy határozat, amely szerint a magyar tanácsosok magyarul is felszólalhatnak, és tolmács fordítja románra hozzászólásukat. Öt tanácsülés után azonban visszatért a régi rend, így ma csak akkor hangzik el magyar szó a kovásznai tanácsban, ha egy-egy képviselőnek eszébe jut anyanyelvén hozzászólni, és ugyancsak ő fordítja románra mondanivalóját. A kovásznai városháza rugalmasan kezeli az értesítők kétnyelvűségét is. Alkalmanként kiadnak magyar értesítőt is a tanácsülés aktuális napirendi pontjaival, de van, amikor csak románul értesítik a képviselőket.Székelyudvarhelyen a helyi tanács minden tagja, a polgármester és a városházi alkalmazottak túlnyomó többsége magyar anyanyelvű, vagy folyékonyan beszél magyarul. Ennek köszönhetően már az önkormányzati törvény életbelépése előtt is magyarul folytak az ülések munkálatai, az itt hozott határozatokat pedig - akárcsak most - románul fogalmazták meg. Már első mandátuma idején Szász Jenő polgármester bevezette az elektronikus ülésvezető berendezés használatát, és azóta - a nagyobb hitelesség kedvéért - a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül. A 95 százalékban magyarok lakta település önkormányzati testületének nincsen román anyanyelvű tagja, így szinkronfordításra nem mutatkozott igény. Előfordul, hogy a testület RMDSZ-es frakciója és a független polgármester között elmérgesedett politikai viták rábírják Mircea Dusát, a megye prefektusát az udvarhelyi tanács egyes ülésein való részvételre - ilyenkor mindenki megpróbál románul fogalmazni. Zavaró viszont, hogy a magyarul folytatott viták során a székely városatyák román közigazgatási kifejezéseket udvarhelyszéki tájszólással, különösebb magyarítás nélkül használnak. "A komiszió elolvasta az amplaszamentről szóló anekszát, és hozott egy decsíziót" - hangzott el.Szováta Maros megye városai közül a törvény mindössze Marosvásárhelyen és Szovátán teszi lehetővé az anyanyelv használatát. Míg az etnikai összetétel rendkívül egyszerűvé teszi a helyzetet a fürdővárosban, a megyeszékhelyi önkormányzatban többször is ajtócsapkodással végződő kirohanásokat váltott ki a törvény érvényesítése. Szovátán a 19 tanácsos mindegyike magyar nemzetiségű, az önkormányzati ülések magyar nyelven folynak. Hegyi Mihály szovátai alpolgármester elmondta, hogy a határozattervezeteket két nyelven ismertetik, a vita viszont magyarul folyik. "Abban az esetben, ha a teremben románok is tartózkodnak, lefordítjuk az elhangzottakat. Határozataink is mindkét nyelven napvilágot látnak a hivatal által kiadott Szovátai Hírmondó című, havonta megjelenő lapunkban" - nyilatkozta Hegyi.Marosvásárhely Vásárhelyen eddig jóformán csak Ráduly Levente élt az anyanyelv-használati joggal, ami kezdetben a kisebbségben lévő román tanácsosok egy részének felháborodását váltotta ki. Az egységpárti Mircea Stefanovici többször is kirohant a teremből, becsapva maga mögött az ajtót. Példáját időnként a PRM tagjai is követték. Szintén Ráduly az, aki több ízben is szorgalmazta a már szinte két éve megszavazott, de a mai napig is "várakozó listán" szereplő fordítógép beszerzését. Az RMDSZ frakcióvezető-helyettese, Kolozsváry Zoltán kijelentette, hogy ő soha nem fog magyarul beszélni a tanácsüléseken. Operativitás szempontjából Fodor Imre alpolgármester is indokolatlannak tartja az állandó kétnyelvűséget. "Vannak olyan dolgok, amit magyarul kell elmondani, de nem mindent. Az átlagos harminc napirendi pont nem is teszi lehetővé, hogy beférjünk az időbe" - állítja Fodor. A volt polgármester viszont azt sérelmezi, hogy utódja leszűkítette az anyanyelv-használatot a hivatalban. /Ódzkodnak az anyanyelvhasználattól. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./"
2003. augusztus 19.
"Kerelőszentpálon aug. 17-ére hirdették az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékművének leleplezését. A Nagy-Románia Párt és az Antonescu Egyesület képviselőinek ellenvetése nyomán a község elöljárói azt egy későbbi időpontra kényszerültek halasztani. 1990-től kérik a lakosok, hogy emlékművet állítsanak a két világháborúban elhunyt kerelőszentpáliak számára - nyilatkozta Simon István polgármester. A márványtáblán kétnyelvű felirat olvasható. A községközpontot Magyardellővel összekötő kompot az 1970-es években gyártották. Azóta évente javítják, foltozgatják. Most elrendelték a komp főjavítását. /Mégis lesz világháborús emlékmű. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./"
2003. augusztus 21.
"Tizenhárom évvel a kommunista rendszer bukása után kezdetét vette a Szekuritáté átvilágítása. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) hozzáfogott a volt politikai rendőrök meghallgatásához. Az aug. 20-ra behívott kilenc személy közül azonban mindössze egy jelent meg, hogy válaszoljon a múltjával kapcsolatos kérdésekre. A vizsgálatok a következő napokban folytatódnak. A meghallgatásokon nem kötelező a részvétel. Ha a "gyanúsítottak" nem jelennek meg, a testület a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönti el, hogy közzéteszi-e az illetők nevét a Hivatalos Közlönyben. Az átvilágító bizottság 105 olyan személyről kért adatokat a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI), akikkel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy politikai rendőri tevékenységet folytattak. A névsort a letűnt rezsim üldözötteinek dossziéi alapján állították össze. A meghallgatások elkezdése félsikerként értékelhető. Eddig ugyanis minden ilyen irányú próbálkozás kudarcot vallott. A jelenlegi kormánypárt és a Nagy-Románia Párt által jelölt tagok - a hatóságok támogatásával - meghiúsítottak mindenfajta leleplezési kísérletet, és a próbálkozás végül az átvilágító bizottság két részre szakadásához vezetett. Radu Timofte SRI-igazgató kijelentette, hogy soha semmilyen körülmények között nem adja ki a volt Szekuritáté teljes irattárát. Később módosította nyilatkozatát, és arra hivatkozott, hogy a dossziékat több intézmény tárolja. A SRI-t felügyelő parlamenti bizottság elnöke börtönnel fenyegette meg a Demokrata Párt, a Parasztpárt és az RMDSZ bizottságbeli képviselőit, ha nyilvánosságra hoznak akár egy nevet is. /Szőcs Levente: Megkezdődött az átvilágítás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./"
2003. augusztus 23.
"Aug. 17-én az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékművét avatták volna a Maros megyei Kerelőszentpálon. Ezt immár 1990-től kérik a helybéliek. A Szekeres Lajos parajdi népművész faragta kopjafa el is készült, az emlékmű számára az iskola előtti teret márványkővel borították, a márványtábla kétnyelvű felirata szerint pedig 1914-1919 között 16-an, míg a második világháborúban 37-en, magyarok, románok, cigányok vesztették életüket. Az utolsó pillanatban a Nagy-Románia Párt és az Antonescu Egyesület a Közigazgatási Minisztériumhoz valamint a prefektúrához fordultak azzal az indokkal, hogy diszkriminatív módon készült az emlékmű, mert a kopjafa tetejére tulipánt faragtak, ami az RMDSZ jele. Ezért a vasárnapra tervezett ünnepség elmaradt, de az önkormányzat vezetői remélik, hogy miután megszerzik a minisztérium jóváhagyását, az avatóra két-három héten belül sor kerülhet. /Mert a kopjafán tulipán volt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./"
2003. augusztus 28.
"Kedvezően véleményezte aug. 26-án a képviselőház művelődési bizottsága azt a Nagy-Románia Párt által felvetett törvényhozói kezdeményezést, amely Kolozsváron hozná létre a "Fájdalom Múzeumát", tudatja a sajtóval a román hírügynökség. A múzeum mindazon román, zsidó és egyéb nemzetiségű emberek szenvedését hivatott bemutatni, akik a horthysta diktatúra áldozatául estek. Márton Árpád Kovászna megyei RMDSZ-es képviselőt, a képviselőház művelődési bizottságának tagja közölte: ennek a múzeumrészlegnek a létrehozása nem a parlament dolga. Ha a bizottság megítélése szerint szükség van erre a múzeumra, a kezdeményező forduljon javaslattal a megfelelő hatóságokhoz, de ne hozzanak létre új törvényt emiatt. Márton Árpád felszólalt és kifejtette: amennyiben egy ilyen múzeum létrejönne, annak tükröznie kell minden olyan eseményt, amikor bizonyos nemzeti közösségek szenvedtek, tehát nemcsak a román és a zsidó etnikumhoz tartozó személyek. Ördögkút mellett Szárazajtának is helye van - fejezte be nyilatkozatát a képviselő. /Köllő Katalin: "Fájdalom-múzeumot" létesítene a Nagy-Románia Párt. Márton Árpád: Ördögkút mellett Szárazajtának is helye van. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./"
2003. augusztus 30.
"Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor aug. 29-i, kolozsvári sajtótájékoztatóján a kettős állampolgárságról elmondta: nem ért egyet azzal, hogy a határon túli magyarság etnikai alapon kapjon magyar állampolgárságot, hiszen ez tömeges kivándorlást eredményezne. Vita volt az igazságszolgáltatásban az anyanyelvhasználat kérdéséről, a Nagy-Románia Párt (NRP) szenátorai mellett olyan politikusok is ellenvéleményt fejtettek ki, mint: Adrian Paunescu, George Pruteanu és Norica Nicolae. Eckstein-Kovács Péter szerint az anyanyelv igazságszolgáltatásban való használata a Romániában élő kisebbségek alkotmányos joga. A román állam a hontalanok, az idegenek és a románul nem tudók számára egyaránt biztosítja a tolmács általi védekezés lehetőségét, a Romániában élő kisebbségek tagjai azonban teljes jogú román állampolgárok, ezért több joggal kellene rendelkezniük - közölte a szenátor. Olaszországban, Finnországban és Spanyolországban anyanyelvükön védekezhetnek a kisebbségekhez tartozó személyek. A kettős állampolgárság mind európai, mind világviszonylatban elfogadott, szerinte azonban az erdélyi magyarság nem szorul rá. /Pap Melinda: Alkotmányossági jogot az anyanyelv-használatnak. Hétfőn dönt a bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./"
2003. szeptember 1.
"A Nagy-Románia Párt (PRM) a képviselőház művelődési bizottságában a Fájdalom Múzeumának létrehozását kezdeményezi Kolozsváron. A párt szerint a múzeumban mindazoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője erre a hírre megjegyezte: Ha a leendő múzeumban helye van a szilágyippi és ördögkúti tragédiának, akkor helye van ott Szárazajtának és Csíkszentdomokosnak, de Földvárnak is, és minden olyan helynek és történetnek, amely Erdély népeinek szenvedését okozta. A kezdeményező PRM-s Radu Ciuceanu képviselő szerint a múzeumban azoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. A művelődési bizottság döntése szerint nem terjesztenek a képviselőház elé törvénytervezetet, ehelyett a bizottság javaslatot tesz Razvan Theodorescu kulturális miniszternek, valamint Kolozs megye tanácsának a Fájdalom Múzeuma létrehozásáról a Kolozsváron működő Erdélyi Történelmi Múzeum keretén belül. Márton Árpád, a művelődési bizottság tagja elmondta: "Semmi esetre sem lehet szó olyan múzeumról, amely csak a Horthy-rendszer alatt és csak a románok és a zsidók szenvedéseinek és meghurcoltatásának állít emléket. Erdély valamennyi népe és nemzete szenvedett a második világháborúban, akárcsak a történelem más pillanataiban, következésképpen Erdély valamennyi népének meghurcoltatását és fájdalmát be kell mutatni a leendő múzeumban". 1940 szeptemberében tragikus esemény helyszíne volt a Szilágy megyei Ördögkút és Szilágyipp. A második bécsi döntés nyomán bevonuló magyar honvédekre lőttek a helyi románság köréből orvlövészek, egy esetben pedig almáskosárba rejtett gránát robbant fel, és okozta több honvéd halálát, illetve sérülését. Megtorlásul a magyar tisztek egyike, bizonyos Szabó főhadnagy tömeggyilkossággal válaszolt, a megtorlásnak több román férfi, nő és gyermek esett áldozatául. Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a gyilkosságairól és fosztogatásairól hírhedté vált Maniu-gárda rendezett vérfürdőt, amelynek során a helyi iskola udvarában a fegyverek segítségével összeterelt falustársak szeme láttára két székely férfit lefejeztek, további tizenegyet, köztük egy nőt agyonlőttek. Hasonló mészárlást rendeztek a gárdisták 1944. októberében Csíkszentdomokoson, ahol tizenegy székelyt, köztük egy 86 éves öregasszonyt lőttek agyon a Gábor-kertben. A Kolozs megyei Egeresen, a Bihar megyei Kőröstárkányban és Gyantán is több magyart végeztek ki román fegyveresek. Gyantán hiába kérte az egyik román férfi a kivégzést vezénylő Bride kapitányt: engedjék szabadon magyar feleségét és gyermekét, hiszen ő román, a tiszt hajthatatlan maradt. Amikor pedig a román férfi kijelentette, hogy akkor őt is lőjék agyon övéivel együtt, a tiszt őt is kivégeztette. Kőröstárkányban szintén 1944 őszén tisztázatlan körülmények között ismeretlenek megöltek egy román tisztet, megtorlásként a Maniu-gárda a falu és a szomszédos Kisnyégerfalva magyar férfijait gyanúsította. "Álljanak ki azok a románok, akik felelősséget vállalnak a magyarok ártatlanságáért" - szólította fel a falubelieket a román parancsnok, látván a megrémült magyarokat. Senki nem állt ki. Erre román szomszédjához fordult az egyik "letartóztatott" magyar férfi: "Marian, hát együtt gyermekeskedtünk, együtt nőttünk fel, jól ismersz, mi rosszat tettem én? " "De magyar vagy" - válaszolta a szomszéd, és Egyed Mihályt falustársaival együtt kivégezték. A második világháború magyar golgotái voltak még azok az internálótáborok, ahol teljesen ártatlan civilek ezreit tartották fogva, és százak vesztették életüket. Ilyen volt a focsani-i, corbeni-i, Tirgu Jiu-i, Rimnicu Sarat-i, caracali láger, ahol a dél-erdélyi magyarság szellemi-gazdasági elitjét tartották fogva, és itt is hunytak el emberek. Földváron 1942-45 között működött a haláltáborként elhíresült láger. Az 1944. augusztus 23-i román átállásig szovjet állampolgárságú embereket tartottak itt fogva, akik közül többen elhunytak. 1944. augusztus 23. után magyar és német hadifoglyok mellett észak-erdélyi magyar és sváb polgári személyek ezreit internálták az Olt-parti lágerbe, ahol az eddig napvilágra került adatok szerint több mint 320-an, elsöprő többségben magyarok vesztették életüket éheztetés és járványos betegségek nyomán. A földvári haláltáborban történtekre a szomszédos Hídvég református parókiáján korabeli fényképekből, levelekből és tárgyakból álló kiállítás emlékeztet. /Benkő Levente: A háború okozta szenvedés mindenkinek fáj. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./"
2003. szeptember 2.
"Az alkotmánymódosítás elmúlt heti vitája során, a szenátus megszorítások nélkül fogadta el azokat az előírásokat, amelyek az anyanyelv használatának jogáról szólnak a közigazgatásban és a dekoncentrált intézményekben. Az igazságszolgáltatásban való anyanyelv-használattal kapcsolatos indítványt azonban visszaküldték az Alkotmánymódosító Bizottsághoz, újrafogalmazás végett. Az Alkotmánymódosító Bizottság szept. 1-jei munkájáról Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: az anyanyelv igazságszolgáltatásban történő használatának kérdésében változtatás nélkül megtartották az első bekezdést, amely előírja, hogy az embereknek joguk van, egy sarkalatos törvény feltételei mellett, az anyanyelvüket használni az igazságszolgáltatásban. Akik kérik a kisebbségi nyelv használatát, azok számára ingyenes ennek a jognak a használata, a tolmács vagy fordító révén. Vita alakult ki arról, hogy lehet-e írásban is használni az anyanyelvet, de mivel benne van a szövegben, hogy a fordítás is ingyenes, ebből következik, hogy a kisebbségi nyelv írásban is használható. Ezek a módosítások egyébként a kisebbségi és regionális nyelvek chartájából kerültek a szövegbe. A Szenátus végül megszavazta az új bekezdést, a Nagy-Románia Párt szenátorai a szavazás előtt tiltakozásképp elhagyták a termet. /(i): Elfogadták az új bekezdést. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./"
2003. szeptember 2.
"Az új parlamenti ülésszak szept. 1-jei, első napján megtartotta egy évig érvényes tisztújító ülését az RMDSZ szenátusi frakciója. A frakcióelnöki, -alelnöki és -titkári tisztségbe visszaválasztották Verestóy Attila, Szabó Károly és Kereskényi Sándor szenátorokat. A szenátus titkárává az RMDSZ Puskás Bálint Zoltánt javasolta, őt a plénum megerősített tisztségében. A szenátus elnöke, Nicolae Vacaroiu mellett a régi-új alelnökök Doru Ioan Taracila (PSD) és Gheorghe Buzatu (Nagy-Románia Párt - PRM). A képviselőház plénuma szintén megválasztotta az őszi parlamenti ülésszak új házbizottsági tagjait. A parlament alsóházának titkári tisztségébe újraválasztották Borbély Lászlót; Borbély mellett a képviselőház teljes eddigi vezetőségének bizalmat szavaztak. Ezek szerint Valer Dorneanu az elnök. Az RMDSZ képviselőházi frakciójában nem tartottak választásokat, ugyanis - amint azt Kelemen Atilla frakcióvezető a Krónikának elmondta - a frakció vezetőségének mandátumát az év elején újítják meg. /Salamon Márton László: Régi-új vezetőség. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./"
2003. szeptember 3.
"A képviselőház szept. 2-án kinevezte képviselőit az alkotmánymódosítást egyeztető bizottságba, a testületből kizárták a Nagy-Románia Párt (NRP) tagjait. A bizottságnak van egy RMDSZ-es tagja, Varga Attila. A szenátus részéről is kinevezték a tagokat az egyeztető bizottságba, az RMDSZ-t Eckstein-Kovács Péter szenátor képviseli. /Kinevezték az alkotmánymódosítást egyeztető bizottság tagjait. A nagy-romániásokat kizárták a testületből. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"