Az 1998. jan. 1-jével megalakuló kisebbségkutató intézet elnöke Csepeli György szociálpszichológus lesz, célja Magyarország nemzetközi kapcsolatainak, integrációs és kisebbségi politikájának tudományos megalapozása, a hazai kisebbségek helyzetének tanulmányozása, az emberi jogok érvényesülésének vizsgálata. A kisebbségkutató intézet működtetésére létrehozandó közalapítvány 11 tagú kuratóriumát öt évre kérte fel a kormány. A kormány a jövő évi költségvetésben 50 millió forintot javasol elkülöníteni a közalapítvány és az intézet számára. /Népszabadság, dec. 8./

Három évre szóló kisebbségkutatási programot indít májustól a Magyar Tudományos Akadémia. Glatz Ferenc, az MTA elnöke az MTA Kisebbségkutató Műhelyének ápr. 27-i ünnepélyes megnyitóján elmondta, hogy a kisebbségi kérdéssel néhány önálló tudóscsoport foglalkozik, az MTA új műhelye szeretné ezeket a munkákat összehangolni. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója Szarka Lászlóval együtt vezeti a műhelyt. Az első programok között szerepel többek között a határon túli magyarok nyelvhasználata és a cigányság foglalkoztatási problémái. Az akadémiai programra tízmillió forintot különítettek el. /Magyar Hírlap, ápr. 28./ A műhely által támogatott első programok között van: A határon túli magyar kisebbségek jogi helyzete az 1989. évi fordulatit követő évtizedben /Bíró Gáspár, Gyurcsík Iván/, A kelet-közép-európi magyar kisebbségek történetének kronológiája /Bárdi Nándor/, Kelet-közép-európai kisebbségi autonómiatervek és a működő kisebbségi autonómiák Nyugat-Európában /Joó Rudolf/.

"Dec. 8-án Budapesten a magyar-magyar tudományos kutatások lehetőségeiről szervezett kerekasztal-beszélgetést a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete, Kisebbségkutató Műhelye, valamint a csíkszeredai KAM - Regionális és Antropológiai Kutatási Központja. A magyarországi és a határon túli magyar kutatóknak jobban át kellene gondolniuk az együttműködés lehetőségeit" - javasolta Bíró A. Zoltán /KAM/. Az erdélyi magyarság részéről az elmúlt időszakban erős igény mutatkozott a Magyarországgal való kapcsolatteremtésre. A nyelvi azonosságból fakadóan Magyarország "menedzselési háttérbázist" ad a romániai magyaroknak. Bíró A. Zoltán fontosnak nevezte, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos tudományos vizsgálódásokba ne csak alkalomszerűen vonják be az érintetteket, mert az időnkénti bekapcsolódás - megfogalmazása szerint - ellenőrizhetetlen eredményekhez vezethet. Szarka László /Budapest/ történész felszólalásában kiemelte: a nemzetközi kisebbségkutatásban nemigen szerepel a magyar kisebbség helyzete. Az anyanyelvi kultúra kutatása például éppen csak megkezdődött. A történész kijelentette: Magyarországon a szolidaritás és az utálat együtt van jelen nemcsak a közgondolkodásban, hanem a tudományszervezésben is. A rendezvény keretében mutatták be a KAM kiadásában újonnan megjelent köteteket. A Stratégiák vagy kényszerpályák? című kiadvány tanulmányokat tartalmaz a romániai magyar társadalomról, Bíró A. Zoltán szerkesztésében. Másik kiadványuk a székelyföldi elszegényedési folyamatokat elemzi. /Fórum a magyar-magyar kutatásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./"

A Magyar Tudományos Akadémia nemzeti stratégiai programjában a Kisebbségkutató Műhely által irányított kutatások részeként magyarországi és szomszéd országbeli kutatók vizsgálják a Kárpát-medence magyar, illetve a magyarországi nem magyar kisebbségek nyelvhasználatát, kétnyelvűségét, az asszimilációs folyamatot. Külön elemzik a kisebbségpolitikai modelleket, az identitásformák kialakulását. Az 1990-1991-es hivatalos népszámlálási adatok szerint a Magyarországgal szomszédos hét országban 2703 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2 774 ezer fő jelölte meg anyanyelveként a magyart. Visszafogott becslések szerint 2,8-3,2 millió kisebbségi magyar él a Kárpát-medencében. Kocsis Károly és felesége, Kocsisné Hodosi Eszter Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin címmel jelentette meg Magyarok a határainkon túl - a Kárpát-medencében című könyvük legutolsó népszámlálási adatok alapján átdolgozott és bővített angol nyelvű változatát. Kocsis a világban élő magyarok számát 14.1 millióra becsüli: 10,1 millió él Magyarországon, 2 840 ezer a szomszédos országokban /Erdélyben 1 640 ezer, Szlovákiában 608 ezer, Szerbiában 350, Kárpátalján 180, Horvátországban 20, Szlovéniában 9, Ausztriában 33 ezer/, a többi európai országban 320 ezer, a tengeren túl mintegy 740 ezer. A magyar kisebbségek fennmaradása szempontjából fontos, hogy a szlovákiai, kárpátaljai és szlovéniai magyarok 70-77 %-a, az erdélyi és vajdasági magyarok 56,9, illetve 56 %-a lakóhelyén többségben él. Magyarország határain kívül 1990/91-ben 1410 magyar többségű település létezett. A kisebbségi magyarok 27,3 %-a államhatárokhoz tapadó kompakt magyar tömbterületeken él, mint pl. a csallóközi-mátyusföldi, a barsi, honti, gömöri vagy a bodrogközi és Ung-vidéki. Székelyföld a legnépesebb kisebbségi magyar tömbterület 723 ezer fős magyar közösséggel, ami a kárpát-medencei kisebbségi magyarság 27 %-át teszi ki. - Minden harmadik kisebbségi magyar /858 ezer/ nyelvszigetekhez vagy szórványokhoz tartozik. A katasztrofális magyarországi mutatók szintjét kezdi megközelíteni a kisebbségi magyarok halálozási aránya. /Szarka László: A kisebbségi magyarság társadalomföldrajza. = Új Szó (Pozsony), jan. 5./

"Ápr. 21-én Kolozsváron, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelyének két munkatársa tartott előadást a Kriza János Néprajzi Társaság rendezvényén. Szarka László bemutatta Duna-táji dilemmák, nemzeti kisebbségek Európában - nemzetiségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában címmel nemrég megjelent kötetét. A könyv a Habsburg-monarchia utolsó éveitől a nemzeti kisállamokon át napjaink alapszerződéseiig taglalja a kisebbségi kérdéseket és idézi az ide vonatkozó történelmi dokumentumokat. Kocsis Károly, a Földrajzi Kutatóintézet munkatársaként bemutatta a magyar kisebbségek kárpát-medencei etnikai földrajzi alakulásáról szóló angol nyelvű kötetét (Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin). A Kárpát-medencében összesen 30,5 millió ember él, ebből 4,7 millió etnikai kisebbségben, és ezen belül a magyarok száma 2,8-3 millióra tehető. Erdélyé kontinensünk legtarkább etnikai-vallási térképe. A kiadvány hamarosan magyarul is megjelenik a történelmet és földrajzot tanító tanárok, valamint más érdeklődők számára. /"Tükrünk, tükrünk, mondd meg nékünk..." Két kisebbségkutató szakkönyv bemutatása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./"

"Megdöbbentő a világ bántó, súlyos félretájékoztatása. "Most, midőn a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelyének kutatója elismeri nekünk - annyi hallgatás, halogatás után ez már nem "bizalmas" -, hogy a Magyarország szomszédos országaiba kényszerült magyar kisebbségek ügye még ma sincs benne a nemzetközi kisebbségkutatás programjában, "többek között a magyar tudományosság", "a politikai döntéshozók" mulasztása miatt. A magyar nemzet határon túlra szorult részeinek feltérképezése annyi hazug, alattomos évtized után miért is lenne fontos éppen most, Bosznia, Koszovó idején (főleg a szerbek folytattak s folytatnak intenzív etnikai földrajzi térképezést), hiszen a Kolozsvárra ellátogató magyar szakember őszinte véleménye szerint is:"például Erdélyben a békés egymás mellett élés uralkodik"...Mi aztán tudjuk: mennyire uralkodik!" Lászlóffy Csaba sok idézettel mutatta be a félretájékoztatást. /Lászlóffy Csaba: A történelmi emlékezet zavarai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./"

Az MTA Kisebbségkutató Műhelye a flensburgi Európai Kisebbségi Központtal közösen Európai kisebbségi kormányzati modellek a 21. század küszöbén címmel nemzetközi szemináriumot rendez szept. 10-11-én a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A szemináriummal az az egyéves projekt indult útjára, amelynek célja a Nyugat-, Dél-, és Észak-Európában kialakult kisebbségi modelleknek, illetve a kelet-európai gyakorlatnak és tervezeteknek a párhuzamos elemzése. A magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszert, a boszniai modellt, illetve a romániai, vajdasági, szlovákiai és kárpátaljai magyar autonómiatervezeteket is külön tanulmányok vizsgálják. A tanácskozást Glatz Ferenc, az Akadémia elnöke és Francois Grinn, az Európai Kisebbségi Intézet igazgatója nyitották meg. /Egyéves projekt indult útjára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Dec. 9-én a magyarországi nemzetiségi kisebbségek vezetői megvitatták a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelyének helyzetét, szó esett a kisebbségtörténeti és jelenorientált kutatásokról is. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elmondta, hogy az Akadémia szakmai segítséget kíván nyújtani a magyarországi nemzetiségi kutatóműhelyeknek a kulturális és tudományos identitás, az önismeret-erősítés és a kisebbségkutatás fejlesztésében. Az országos nemzetiségi önkormányzatok képviselői üdvözölték a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kezdeményezését, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a kisebbségkutatásba mindenképpen be kell vonni a nemzetiségekhez tartozó szakembereket is. /Kisebbségkutatás és MTA. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

Új sorozatot indított útnak az Osiris Kiadó és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelye, Kisebbségek Kelet-Közép Európában címmel. A tavaly megjelent három kötet - Kisebbségi önkormányzatok Magyarországon, Identitás, kultúra, kisebbség, valamint a Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön - az Akadémia Kisebbségkutató Műhelyében készült tanulmányokat adja közre. A Kisebbségi önkormányzatok Magyarországon című, az Európában páratlan kísérletnek számító magyarországi kisebbségi önkormányzati modell első négy évének tapasztalatait összegezte. Az Identitás, kultúra, kisebbség című kötet a kilencvenes évek elején elvégzett magyar-magyar kultúrszociológiai vizsgálat eredményeit dolgozta fel. A nyolc közép-kelet-európai országra kiterjedő kérdőíves vizsgálat tapasztalatai szerint a Magyarország határain kívül élő közép-európai magyarok - főleg azokban az országokban, ahol nagyobb arányszámban élnek - döntően magyar identitásúak, a kettős, illetve többes identitás kevésbé jellemző rájuk- összegezett Gereben Ferenc. A Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön című kötet a második világháború utáni 1946-os magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény végrehajtásának délkelet-alföldi történetét és népességföldrajzi következményeit dolgozta fel. /Gál Mária: Kisebbség és tudomány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Augusztus első hetében immár negyedik alkalommal szervezték meg Pannonhalmán a katolikus sajtóban dolgozók Kárpát-medencei találkozóját. A mostani rendezvény címe: Kisebbségek a médiában határon innen és túl (Kereszténység-kultúra-párbeszéd). A több mint 120 résztvevő előadások keretében ismerkedhetett a Kárpát-medence különböző államaiban élő magyar kisebbségek helyzetével, ugyanakkor a Magyarországon élő kisebbségek történetével. A megnyitón Várszegi Asztrik bencés főapát, Juhász Judit, a Magyar Rádió ügyvezető alelnöke, Sára Sándor, a Duna Televízió alapító elnöke, Szarka László, a MTA Kisebbségkutató Műhelyének igazgatója és Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok hivatalának elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Ez utóbbi felszólalásában az egész Kárpát-medencét behálózó hírügynökség létrehozásának tervét is említette. Előadások hangzottak el többek között a Szent Korona történelmi szerepéről, a magyar-magyar kapcsolatok időszerű kérdéseiről, a kisebbségi konfliktusok megoldásának alternatíváiról. A rendezvényen az erdélyiek között jelen volt Tamás József segédpüspök, előadóként pedig Marton József egyháztörténész, a Babes-Bolyai Tudományegyetem teológiai karának dékánja. /Csúcs Mária: Kisebbségi ismeretek. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 20./

"A budapesti Akadémiai Kisebbségkutató Műhely és a csíkszeredai Kulturális Antropológiai Munkacsoport szervezésében szept. 21-én kezdődött Csíkszeredában a Lokális identitás és interetnikus kapcsolatok elemzése Kárpát-medencei magyar településeken című, műhelyvitával egybekötött kerekasztal-beszélgetés. A program célja a Kárpát-medence tizenhét településén - köztük Apácán is - a lokális identitás és az interetnikus kapcsolatok vizsgálata. A kiválasztott falvak magyar hagyományokon alapuló települések, közösségeik aránylag zártak. /Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 21./ A kutatások eddigi eredményeiről számoltak be a résztvevők. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa felvezetőjében elmondta: szükség van egy alapos népességszerkezeti felmérésre, kutatóprogramra, a program részeként pedig egy részletes székelyföldi társadalomkutatásra. A cél az, hogy az átfogó elemzés kisrégiós kutatásokból épüljön fel, megfelelően dokumentált anyag révén váljanak követhetővé a népességszerkezet változásai. Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai kutatócsoport vezetője úgy vélte, hogy minden ilyen vizsgálat alapját az esettanulmányok képezik. "Le kell számolni a nemzettudatra vonatkozó metaforákkal, tudományosan értelmezhető fogalmakra van szükség, és számolni kell az identitás alakulását befolyásoló gazdasági élet törvényeivel is." - mondta Bíró A. Zoltán. /Parászka Boróka: Reális kép a magyar identitásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 22./"

A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben határozta el, hogy a stratégiai kutatások keretében beindít egy 3 éves kutatási programot a közép-kelet-európai kisebbségi konfliktusok és a megoldási alternatívák kutatására, tájékoztatott Dr. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelyének igazgatója tevékenységükről. A program keretében jelenleg 13 fős kutatóműhely működik, évi 10 millió forintból gazdálkodva. Eddig 22 kutatóprogramot indítottak el, nyolcat már befejeztek. Kutatásuk a közép-európai magyar kisebbségi közösségekre, a közép-európai roma kisebbségi közösségekre és a magyarországi nem magyar nemzetiségi közösségekre terjed ki. Két nagy témakör az integráció és az asszimiláció témaköre is. Ebben főleg a nyelvváltás jelenségét, valamint az identitásváltozásokat vizsgálják. A csíkszeredai KAM-mal közösen indították el azt a 17 határon túli magyar településen folyó vizsgálatot, amely a lokális identitások, az interetnikus kapcsolatok hatását vizsgálja a magyar nemzeti önazonosságra. E vizsgálat félidejéhez ért. A műhely munkájának már vannak eredményei, például A magyar nyelv a XX. század végén a Kárpát-medencében című program, amelyből megjelent három könyv, a Kárpátaljai magyar nyelv, a Magyar nyelv a Vajdaságban és a Magyar nyelv Szlovákiában. A Kisebbségi Műhely nagy témacsoportjai között van a magyarországi kisebbségi önkormányzatok és a határon túli magyar autonómiatervek vizsgálata, ennek összegzése Működő nyugat-európai autonómiamodellek és autonómiatervek Közép-Kelet-Európában címmel jelenik meg angol nyelven, majd magyarul is. Nagy témacsoportjuk a konfliktusvizsgálat is. Ebben elsősorban a roma kisebbséget vizsgálják. Úgy látják, hogy a konfliktusvizsgálatot ki kell terjeszteni a határon túli magyar közösségek irányába is. Szarka László feladatnak látja Székelyföldnek a magyar glóbuszon súlyához, jelentőségéhez méltó elhelyezését. Meg kell mutatni a világnak, hogy az ott felhalmozódott kulturális kincs, az a tudás méltóképpen beépíthető az ottani felsőoktatásba, a tudományos intézményrendszer kiépítésébe, egyetemalapításokba. /Bajna György: Székelyföld nem lehet periféria - Pannonhalmi beszélgetés dr. Szarka Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelyének igazgatójával. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt.. 25./

" A Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatában 2001. január elsejével hozták létre az Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet, melynek vezetője Szarka László. Ennek egyik feladata a határon túli magyarság és a határokon belüli nemzeti kisebbségek történetének és jelenének kutatása. Másik feladata a határokon túli magyar tudományos kutatási programok tervezése. -A köztestületi tagság kiterjesztését a határokon túlra a Magyar Tudományos Akadémia 2000. májusi közgyűlésén hagyták jóvá. A Köztestület - a magyarországi, tudományos minősítéssel rendelkező kutatók, oktatók önkéntes jelentkezésén alapuló sokaságát - az 1994. évi Akadémiai Törvénnyel hozták létre. Kiterjesztése nem áll meg a Kárpát- medencében, az Akadémia köztestületébe jelentkezhetnek a világon bárhol élő, magukat magyarnak vagy magyarnak is valló kutatók. A határon túliaknak a köztestületi tagság elnyeréséhez ugyanolyan feltételeket kell teljesíteniük, a feltétel a tudományos fokozattal való rendelkezés. Jelenleg a környező országokból 441 bejelentkezett köztestületi tagja van a Magyar Tudományos Akadémiának. Ehhez kiépítették a megfelelő szervezeti keretet is. Ennek lényege, hogy az MTA öt területi bizottsága - Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Veszprém - regionális központokként fognak működni. A Kutatástámogatás a határon túlra programra az MTA 100 millió forintot szán, ebből az ösztöndíjkeret 80 millió forint. Az elkövetkezőkben kétszer akkora összeget fordít az Akadémia a határon túli magyar kutatók támogatására szülőföldjükön, mint a Domus ösztöndíjakra, melyek Magyarországon biztosítanak számukra kutatási lehetőségeket. A kutatástámogatási pályázatban külső és tiszteleti tagok, valamint a határon túli köztestületi tagok vehetnek részt egyénileg vagy csoportosan. Ezért előnyben részesítik azokat a pályázatokat, amelyek nagyobb tematikákban illeszkednek olyan kutatócsoporton belül, amelyben román, szlovák, szerb vagy más nemzetiségű kollégákkal dolgoznak együtt. Az további terve, hogy olyan magyar nyelvű akadémiai státusokat hozzanak létre a határokon túl, amelyek révén ott magyar nyelvű kutatásszervezéssel is foglalkozzanak. /Guther M. Ilona: Magyar tudományosság integrációja 3. rész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./"

"Nemzetiségi lét, identitás és önszerveződés városi környezetben és falun címmel a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete május 30-31-én határon túli magyar szakemberek részvételével szimpóziumot szervezett Budapesten a kisebbségi magyarságról. A tanácskozást Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója nyitotta meg. A bevezető előadásoktól eltekintve a résztvevők konkrét esettanulmányokat ismertettek, a következő tematikai blokkok keretében: Demográfiai mutatók, asszimiláció, migráció, társadalmi struktúra; A nyelvi környezet és a nyelvhasználat sajátosságai; Identitás és interetnikus kapcsolatok; Tradíció, életmód, önszerveződés, kisebbségi intézmények. A tanácskozást a tematikai blokkok kiértékelése, majd kerekasztalvita zárta. Tamás Pál, a Szociológiai Intézet igazgatója vitaindítójában kifejtette, hogy ha a magyarság támaszpontjai kikerülnek a történelmi nagyvárosokból, ezzel kisebbségként kikerül a nagyvilág modernizációs áramlataiból. A kisvárosoknak, kistérségeknek nincs meg ahhoz az infrastruktúrájuk, hogy ilyen értelemben kiváltsák a nagyvárost. Ez a visszavonulás előadó szerint, egyben az illető országok többségi társadalmának befolyásolásából való kivonulást is jelenti. A felszólalók szinte kivétel nélkül cáfolni próbálták a Tamás Pál által vázolt helyzetképet. Szarka László is határozottan ellentmondott: a magyar értelmiség nem visszavonul, hanem folyamatosan mozog, soha ilyen mértékben nem volt integrálva. Bárdi Nándor szerint a mai modern világban a kapcsolatok szempontjából nem meghatározó, hogy ki hol lakik, új típusú kapcsolatok vannak kialakulóban,. Ezt Bíró A. Zoltán is megerősítette. Gagyi József arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt tíz évben felnőtt egy új nemzedék. Ők választhatnak Bukarest, Kolozsvár vagy Budapest között, elvileg legalábbis. Ők hova kapcsolódnak? - tette fel a kérdést. Szarka László arra figyelmeztetett, hogy az identitásépítő politikának nem leegyszerűsített, primitív, nacionalista képletek alapján kell működniük, hisz a magyar kisebbségeket alkotó közösségek nem így élnek, többségükben kétnyelvűek, és a mindennapi életük is többes indentitás gyakorlásával telik. A konferencia anyagát az MTA Kisebbségkutató Intézete könyv alakban is megjelenteti. /Guther M. Ilona: Szimpózium a kisebbségi magyarságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./"

"A Kárpát-medencei magyar történelemtanárok részvételével a héten konferenciát rendeznek Pannonhalmán, amelynek keretében, a szakmai kérdések mellett, megvitatják a Magyarország határain túl élő magyarság helyzetét is. A találkozó célja a magyar pedagógusok szakmai továbbképzése, valamint a határon túli magyarságot érintő témák megvitatása. A konferenciát immár negyedik alkalommal rendezi meg a Rákóczi Szövetség és a Pro Juventute - a Jövőért Alapítvány, A történelemtanítás útjai a Kárpát-medencében címmel. Erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai történelemtanárok mellett magyarországi pedagógusok is lesznek a konferencián. Mint minden évben, idén is szó lesz a határon túli magyarság helyzetéről: ezúttal a kedvezménytörvény várható hatásáról tart előadást Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Az MTA Kisebbségkutató Intézetének szervezésében bemutatják egy készülő kisebbségtörténeti tankönyv tervezetét. /Határon túli magyar történelemtanárok találkozója Pannonhalmán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./"

"A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének kezdeményezésére magyar nyelvi kutatóállomásokat létesítenek Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken és Kárpátalján. A megbízott szakemberek Budapesten tanácskoztak november 12-13-án, az MTA Domus Hungarica székházában, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója, dr. Szarka László részvételével. A magyar nyelvi tanácsadásra mind nagyobb a szükség, hiszen az elmúlt ötven évben a hivatalokban vagy a szakmákban csak az adott ország nyelvét lehetett használni, így nem alakulhatott ki a magyar hivatali vagy szakmai szókincs az anyaországgal szomszédos országok magyarlakta területein. A nyelvi irodákat civil szerveződések, határon túli magyar tudományos társaságok keretében kívánják működtetni. Az erdélyi kutatóállomás Kolozsváron működik majd, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában, dr. Péntek János professzor vezetésével; Ukrajnában Beregszászon, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola épületében dr. Csernicskó István vezetésével; Jugoszláviában Szabadkán, a Tudományos és Művészeti Akadémia épületében, Gábrityné dr. Molnár Irén vezetésével; Szlovákiában a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda keretében, dr. Misad Katalin vezetésével. Fő tevékenységi területei között lesz a magyar lakosság különféle rétegei nyelvhasználatának kutatása, a kétnyelvűség sajátosságainak vizsgálata, nyelvi adatbázis építése, szaknyelvi regiszterek fejlesztése, helyi kutatók eredményeinek számbavétele, továbbá nyelvi közönségszolgálat, valamint tudományos konferenciák szervezése. Dr. Péntek János elmondta, hogy a kezdeményezés elsősorban intézményalapítási terv, folyamatos működtetésről is szó van. Erdélyben dr. Péntek János szakmai felügyeletével az induló új intézmény ügyintézője dr. Benő Attila lesz, a tanszék fiatal adjunktusa, az MTA köztestületi tagja. Lesz egy félállású munkatársa Sepsiszentgyörgyön is, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségénél. /Guther M. Ilona: MTA-kutatóállomások a régiókban. Magyar nyelvhasználati vizsgálatok kezdődnek a Kárpát-medencében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./"

"Júl. 30-án kezdődött el az I. Torockói Diáktábor, amelynek címe Kisebbségi jogok és kisebbségvédelem a 21. században. A kolozsvári Politeia Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület szervezésében és az MTA Kisebbségkutató Intézet támogatása révén megrendezett táboba politológus és újságíró szakos hallgatókat hívtak. Bodó Barna egyetemi oktató, a Politeia elnöke tart előadást a Kisebbségvédelem és az egyetemi oktatás címmel, majd Salat Levente, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi Karának oktatója a kisebbségi jogok liberális elméletével foglalkozik. Bakk Miklós, a BBTE Politikatudományi Karának oktatója az RMDSZ autonómiakoncepciójáról fog beszélni, a meghívott előadók között van Toró T. Tibor és Varga Attila képviselő. A következő napokban szó lesz az EU-integrációról és kisebbségi jogokról, a kisebbségvédelemről. Székely István, a lap főszerkesztője bemutatja a Magyar Kisebbség folyóiratot. A szórvány kérdéskörről Vetési László, az Erdélyi Szórványtanács tagja fog beszélni. A Kisebbségkutatás című lappal ismerkedhetnek meg a diákok. /B. T.: I. Torockói Diáktábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./ "

"Nagy F. István ügyvezető oktatási alelnök március 26-án részt vesz Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában megrendezett, A magyar nyelvű oktatási intézmények munkaerő-piaci kihívásai a Kárpát-medencében című konferencián. A rendezvényt a Márton Áron Szakkollégium, az MTA-Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a TLA-Közép-Európai Tanulmányok Központja szervezi. Ezen szakmai szervezetek az elmúlt időszakban több határon túli magyar kutatóműhely együttműködésével számos olyan kutatást koordináltak, amelyek elsődlegesen a határon túli magyar oktatással-szakképzéssel, ezen intézmények munkaerő-piaci kihívásaival, illetve az oktatási intézményhálózat helyzetével foglalkoztak. A konferencia, az egyes határon túli régiókban- önállónak is tekinthető- kutatási programok bemutatásán túl lehetőséget biztosít szakmai kapcsolatok létesítésére, elmélyítésére is. Márc. 27-én a Határon túli magyar felsőoktatás az EU csatlakozás tükrében című, a Professzorok Házában megrendezett konferencián vesz részt az oktatási alelnök, melynek szervezője az Oktatáskutató Intézet és a MÁSZ-Határon Túli Oktatás Fejlesztéséért Programiroda. A konferencia megszervezésének indítéka, hogy a térség közelgő uniós csatlakozása új kihívásokkal jár nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli magyar felsőoktatás számára is, ami vélhetően a szomszédos országok magyar felsőoktatás támogatásában, fejlesztésében is mélyreható változásokat fog eredményezni. /Határon túli magyar oktatást érintő konferenciák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./ "

"Egy fiatal bukaresti román történész a nemrég Kolozsváron tartott csángó konferencián előadásában arra derített fényt, hogy a moldvai csángókat maga a moldvai katolikus egyház minősítette a negyvenes években román eredetűeknek azért, hogy megvédje a román hatalom részéről őket ért jogfosztással szemben. Az alapos kutatói munka eredményeként született bejelentést a konferencia hazai és külföldi kutatói elismeréssel fogadták. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az MTA Kisebbségkutató Intézete szervezésében rendezett konferenciáról, Marius Diaconescu nagy visszhangot kavart előadásáról Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára beszélt. A Kolozsváron ápr. 26-án tartott konferencián olyan, a csángókkal foglalkozó kollégák voltak jelen Jászvásárból, Bukarestből, Kolozsvárról, Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Németországból. Néprajzosok, nyelvészek, történészek szakmai megbeszélése volt. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem történeti karának előadó tanára bemutatta, pontosan dokumentálva, hogy az 1940-es évek elején a moldvai katolikusság, hogy megvédje a moldvai katolikus magyarságot az Antonescu-féle atrocitásoktól - állampolgári jogaiktól fosztották meg őket, például nem vásárolhattak földet, nem állították ki számukra az állampolgársági bizonylatokat -, megalkotott egy mítoszt, eredettörténetet, mely arról szól, hogy a moldvai katolikusok erdélyi románok, akiket a Székelyföldön félig-meddig elmagyarosítottak, és ezért Erdélyből Moldvába menekültek.A román tudósok jó része már akkor is tudta, hogy ez koholmány. Később ezt az elméletet Dumitru Martinas újra elővette, munkáját a román hatalom dogmává merevítette. A hatalom 1990 után is dogmaként kezelte ezt az eredetmítoszt, amit a román tudományosság azóta sem fogadott el. Marius Diaconescunak lehetősége volt román egyházi levéltárakat átnéznie, állami levéltárakban, sőt, a vatikáni levéltárban is kutakodott, jól beszél és olvas magyarul. A jászvásári egyház szárnyai alatt hetente jelennek meg falumonográfiák, könyvek, ahol szajkózzák a már említett eredetmítoszt, de hosszú távon ezek nem számíthatnak elismerésre. Hamarosan megjelentetik a kolozsvári konferencia anyagát, és igyekeznek ezt idegen nyelveken is közzétenni, sőt, a világhálóra is feltenni. /Fekete Réka: Nemzet-nemzetiség: Megdőlt a román eredetmítosz (Csángó konferencia politika nélkül). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./"

"Rövidesen bejegyzik a Székelyföld egységes fejlesztéséért létrehozott Prosperitas Egyesületet tájékoztatott Demeter János, a háromszéki önkormányzat elnöke. A hivatalos bejegyzés azért is sürgetővé vált, mivel várhatóan október második felében utaznak Budapestre a megyei önkormányzat vezetői, ekkor tárgyalnak a magyar kormány különböző minisztériumaitól remélt jövő évi támogatásokról. A Prosperitas alapcélkitűzéseként szerepel a Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Központ létrehozása, és az ígéretek értelmében ezt a tudományos intézményt támogatná a Magyar Tudományos Akadémia - fenntartási költségeihez pedig hozzájárulna a magyar állam is. "Az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatójához, Szarka Lászlóhoz eljuttatunk egy dokumentumot, amelyben közöltük, hogy nagyjából sikerült véglegesítenünk az intézet szerkezeti felépítését és a működési elképzeléseket. Ez képezi majd a magyarországi tárgyalások alapját." A központ ideiglenes székhelye a Székely Nemzeti Múzeumban lesz. A civil szervezetet április elején alapították meg Sepsiszentgyörgyön, a Maros, Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok elnökeinek kezdeményezésére. /Farkas Réka: Demeter János: fontos a forgatókönyv. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./"

Markó Béla tanulmányáról vitáztak január 19-én a budapesti Teleki László Alapítvány találkozóján. „Ez az első alkalom, hogy egy politikus nyíltan kimondja azt, amire eddig csak utalások történtek: Magyarországnak nincs egységes nemzetstratégiája” – jellemezte Kántor Zoltán, a budapesti Teleki László László Alapítvány kutatója Markó Béla RMDSZ-elnök tanulmányát, melyben a magyarországi értelmiséget szólítja meg. A szervezők szándékosan nem politikusokat hívtak meg, hanem a kisebbségi kérdéssel régóta foglalkozó szakértőket. Markó Béla vitaindítóját követően a felkért szakértők az RMDSZ-elnök által felvetett kérdésekre reflektáltak. Balogh András elmondta, meglátása szerint az utóbbi években szűnt meg az a konszenzus, amely a magyarországi pártok között a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben a kilencvenes években létezett. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének vezetője és Szász Zoltán, az MTA Történelemtudományi Intézetének kutatója nem értettek egyet a Markó-tanulmány azon tételével, miszerint az erdélyi magyarság megosztottsága magyarországi sugallatra alakult ki. „Egy másfél milliós közösségtől nem várható el, hogy az azt alkotó valamennyi egyén azonos véleményen legyen bármilyen kérdésben. A megegyezéshez szükséges minimumot ennek a pluralizmusnak a keretében kellene megtalálni” – hangsúlyozták a felkért szakértők. A jelen levők egyetértettek a közös nemzetstratégia kialakításának szükségességében, ennek gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatban többnyire szkeptikusnak mutatkoztak. /Salamon Márton László: Kerekasztal a nemzetstratégiáról. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Közös nemzetpolitikáról ma még nem beszélhetünk – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke február 11-én Budapesten, a Politikatörténeti Alapítvány rendezvényén. A közös nemzetstratégia hiánya vezet oda, hogy ebben a pillanatban pártküzdelmek témájává, félő, áldozatává, martalékává válik a határon túli magyarság kérdése – mondta Markó Béla. "Nem lehet egy kisebbségi létre szorított közösséget úgy átgyúrni (...), hogy az a magyarországi politikai életet mintázza, modellezze" – mondta. /Markó Béla: Nincs közös nemzetpolitika. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 12./ Február 11-én újabb szakértői tanácskozás volt Budapesten a határon túli magyarság helyzetéről. Markó Béla RMDSZ-elnök Nemzetpolitika és az erdélyi magyarság címmel tartott előadást. Véleménye szerint Magyarország európai uniós csatlakozása „egzisztenciális szívóhatást” fog gyakorolni az erdélyi magyarságra, főként a fiatalabb generációra, s ennek is közös nemzetstratégia kialakítására kell sarkallnia. Markó kiemelte, hogy csökken a határon túli magyarok létszáma: az erdélyi magyarság tíz év alatt a népszámlálási adatok szerint 190 ezerrel „fogyott”, több mint 50 ezren települtek át Magyarországra. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója arról szólt, hogy ma Magyarországon nincs központja a magyar kisebbségpolitikának, s ez a hiány a határon túl is érezhető. A történész közlése szerint Magyarország nem talál rá a térségbeli stratégiai partnerekre, s a kisebbségpolitika alapelemeit illetően a magyar kormányzat, pártpolitika „csapong, rögtönöz”. A feladatokat sorolva fontosnak nevezte a kisebbségi jogok rendszerbe állítását, a közösségépítést, a magyar–magyar kapcsolatrendszer újragondolását. Szarka szerint a Magyar Állandó Értekezlet „vegetál”. Tamás Pál szociológus felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában kialakult a többpártrendszer, de a romániai magyarság számára megmaradt az egypártrendszer. Markó Béla a felvetésekre reagálva elmondta: Magyarország számára rövid távon célszerű lehet, hogy a határon túli magyar közösségek áttelepülését támogassa, hosszú távon azonban a magyar kultúra és szellemiség számára sajátos értékeket „termelő” közösségek megtartása az érdeke. Az RMDSZ-elnök véleménye szerint e közösségek jelenleg csak úgy tudnak hatékonyan fellépni, ha egységes véleményt alakítanak ki. /S. M. L.: Markó Béla: nincs közös nemzetpolitika. = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./

A Politikatörténeti Alapítvány szervezte február 11-i budapesti tanácskozásnak a nemzetpolitika, a magyar–magyar egyetértés volt a témája, vitaindítója pedig Markó Béla. A tanácskozáson Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója leszögezte: a világ etnopolitikai szakirodalma eldöntötte azt a kérdést, hogy a nemzet, mint fogalom megújíthatatlan, az etnikai alapú nemzet tulajdonképp már múlt idő. „Mi ezt egészen másképp éljük meg – tette hozzá –, ennek lehet oka az, hogy mindig késésben vagyunk, lehet az, hogy mást tudunk, más a valóságunk. Lehet az is, hogy valami másban hiszünk, mint amit a szakirodalom állít. Ezzel együtt az, hogy nincs nemzetpolitika, úgy is megközelíthető, hogy nincs szubjektuma." Megállapítása szerint az elmúlt tizenöt év kevés volt ahhoz, hogy Magyarországon érvényes definíció szülessen arról: ha mind a magyarországi magyarok, mind a határon túli magyar közösségek magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallják, akkor ezek a különböző állampolgárságú közösségek együttesen milyen viszonyrendszert képeznek. Szarka László szerint a szomszéd államokkal való egyeztetések gyakorlatilag nem járnak eredménnyel. A közös feladatokról szólva Szarka László tucatnyit sorolt fel, megjegyezve, nem kezdené a nemzetstratégiával, mert „nem látja értelmét egy ilyen papír létrehozásának". Feladatként jelölte meg többek között a kisebbségi jogok rendszerbe állítását, az egyéni jogok szintjének továbbvitelét a közösségi jogok felé. Másik feladatként a közösségépítést, melynek kapcsán megjegyezte, ha valóban közösségnek tekintjük a határon túli magyarokat, akkor partnerszámba kell venni őket, például ne kuratóriumokra bízni a támogatásokat, hanem rájuk. Szarka szükségesnek tartja a magyar–magyar kapcsolatrendszer intézményének újragondolását, mert megítélése szerint „a MÁÉRT vegetál, és gyakorlatilag, ha holnap feloszlatnák, senki nem sírna utána". Hozzátette, a Magyar Állandó Értekezletre szükség van, de nem ebben a formában /Guther M. Ilona: Kisebbségkutató a nemzetpolitikáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

A kettős állampolgárság témájáról, a dokumentáció és a tudományosság igényével indított honlapot a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete, a Teleki László Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Nemzetközi Jogi Tanszék. A www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu címen elérhető honlap magyarországi és külföldi jogászok, politológusok, szociológusok, történészek részvételével szakmai ankétot indított a témával kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében. Emellett elérhetők a Magyarországon és a szomszédos államokban érvényes állampolgársági törvények és egyéb, a kérdéskörhöz kapcsolódó dokumentumok. /Tudományosan a kettős állampolgárságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

A kárpát-medencei magyar kulturális intézményeit felsoroló adatbázist és címtárat készített a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete. Az adatbázis célja, hogy átfogó képet nyújtson ezekről az intézményekről, szervezetekről, azok szakmai tevékenységéről és gazdálkodásáról. A magyar kultúra határon túli intézményrendszere című kutatás 2003-ban indult, a munka tavaly fejeződött be. Ilyen adatbázis először készült, a hét szomszédos ország magyarlakta vidékeinek kulturális intézményeit vették számba. Az anyag, a gazdasági adatok kivételével napokon belül elérhető lesz a www.mtaki.hu internetes oldalon. /Adatbázis a magyar kulturális intézményekről. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Újra kell gondolni a határon túli magyarság támogatásának politikáját – hangsúlyozták egy május 11-én tartott tanácskozáson Budapesten. A támogatási politikát érdemes átgondolni – mondta Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. Ez az intézet, valamint a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány elindított egy több beszélgetésből álló honi és határon túli sorozatot, amelyeken várhatóan javaslatok fogalmazódnak meg a politikai döntés- előkészítés és a politikai döntéshozatal számára – mondta az igazgató. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója elmondta: az elaprózott támogatáspolitika helyett közösségépítésre kell koncentrálni a határon túli magyarságnál. A határon túli pártok támogatása nem fontos, az emberekhez kell eljuttatni a támogatási és fejlesztési összegeket. Bárdi Nándor, a Teleki László Alapítvány munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákiában és Romániában a magyar pártok kormányzati helyzetben vannak, így jóval nagyobb összegek felett diszponálnak, mint a magyarországi támogatások. Elmondta azt is, hogy a jelenlegi támogatási rendszeren belül sokszor nem a szakmai, hanem a politikai szempontok a meghatározók. /Újra kell gondolni a támogatáspolitikát. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Szakmai műhelytanácskozásra került sor a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány közös szervezésében Kolozsváron. Témája: A magyarországi támogatáspolitika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül, Románia – erdélyi magyarság. Salat Levente (BBTE) emlékeztetett a magyar alkotmányra, miszerint Magyarország felelősséget érez az utódállamok magyarsága iránt. E téren a kedvezménytörvény volt az egyik próbálkozás, azonban megvalósításai elmaradtak a várakozásoktól. Nagy kérdés, hogyan lehet EU-konformmá tenni a támogatáspolitikát. Mindenekelőtt le kell választani a politikai klientúra kényszerpályájáról. Salat Levente arról a dilemmájáról is szólt, hogy a támogatáspolitikában mi a cél tulajdonképpen. Szerinte egy olyan identitás-szerkezetet erősítenek meg, amely lehetetlenné tesz a romániai magyarság hatékony integrálódását a romániai politikai közösségbe, a román társadalomba. Szerinte a magyar identitás erősítésével az önámításnak az a formája, melyet a támogatáspolitika fenntart, a meg nem hirdetett kiürítésnek a stratégiája. Kiss Dénes A magyarországi támogatások számokban című előadásában, amely az MTA kutatási eredményét ismertette, a romániai magyar kulturális intézményrendszerrel, a nonprofit szervezetekkel foglalkozott. Elmondta: ezek vertikális típusú kapcsolatteremtésre törekszenek, ennek következtében horizontális kapcsolatnak nyoma sincs. A pénzt adók nagyon sokszor nem ellenőrzik, mire is adták ki a pénzt. Tüzetes vizsgálat alapján rájöttek, hogy több, magát kulturális jellegűnek valló szervezet tevékenysége nem fedi ezt a fogalmat. A kutatási adatok szerint az erdélyi intézmények nem nagyon pályáznak EU-s pénzekre. Inkább ismeretségi kapcsolatokat használnak ki. Tibád Zoltán (IKA-alkuratóriumi elnök) a szemléletmód megváltoztatását hangsúlyozta. Úgy tűnik – jegyezte meg –, hogy a magyar politikai elit nem tudja, mit kezdjen a határokon kívül élő magyarokkal. Tibád Zoltán kérte egy összmagyar magyar fejlesztési terv kidolgozását. Horváth Tamás (Hidvégi Mikó Imre Alapítvány) A romániai magyarok uniós felkészítése, közös magyar– román tervezés című előadásában kifejtette: most nagyon sokan Budapesten úgy gondolják, hogy a támogatási rendszer a régi formában nem mehet tovább. Ríz Ádám (Hídvégi Mikó Imre Alapítvány) A határon túli támogatáspolitika újabb dilemmái az EU-ban / az EU határán címmel tartott előadást arról, hogyan lehetséges valamilyen integrált forrás felhasználása. A politikai döntéshozók számára elkészítettek egy közigazgatási szemléletű ajánlatot. A határon túli politikai elit bizonyos értelemben kézben tartja a Magyarországról érkező források irányítását. Ki kell nevelni a térségfejlesztő menedzsereket. Székely István (Jakabffy Elemér Alapítvány) előadása – A magyarországi támogatáspolitika lehetséges szerepe a Romániai EU-csatlakozás után – erdélyi reflexió a szakértői javaslatokra. Az előadó arról értekezett: Magyarországon, az eddigi 15 éves tapasztalat alapján, milyen változtatásokat kell hozni a támogatáspolitikai rendszerben, illetve a támogatás konkrét programjaiban. Bodó Barna (ERMACISZA) az Erdélyi magyar civil szervezetek felkészültsége az EU-s források fogadására című előadásában elmondta: szerinte senkinek nincs tudomása arról, hogy a romániai civil szféra milyen emberi és milyen anyagi erőforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy magasabb, nagyobb erőforrásokat tudjon megcélozni és lehívni. Bodó Barna és csoportja már nyert EU-pályázatot. Horváth Réka (BBTE) A romániai előcsatlakozási alapok és az erdélyi magyarok; mit hozott, mit hozhat az Európai Unió című előadásában hiteles tényekkel bizonyította, hol is lehetne a romániai magyarság érdekeit a magyarországi támogatáspolitikába, pályázati rendszerbe beépíteni. /(Csomafáy Ferenc): A támogatáspolitika jelene és jövője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

Az identitás definíció nélküli evidencia – fogalmazhatták meg a következtetést a július 10-én zárult IV. Torockói Diáktáborban, amely az Identitás, nemzet, etnopolitika a 21. században címen zajlott. A több mint 20 politológia és újságíró szakos hallgató részvételével a Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület és a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KoMPoT) által szervezett nyári egyetem négy napja alatt előadást tartottak hazai és magyarországi meghívottak. Bodó Barna politológus, a tábor „atyja” az identitásról mint önmegvalósítási programról beszélt, majd azt a kérdést is feltette hallgatóságának, hogy mikor válik a politika etnobiznisszé. Gabriel Badescu, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia karának tanszékvezetője szerint az interetnikus kapcsolatok vesztettek látványosságukból és mélységükből Európában, ugyanakkor az etnikai környezet befolyásolja a politikai szerepvállalást. Egy nemrég elvégzett felmérés eredményeit ismertetve elmondta, hogy a románok nem tesznek különbséget erdélyi és magyarországi magyar között. Ezzel szemben egy magyarországi felmérés adataiból kiderül, hogy az ottani magyarok igenis megkülönböztetik magukat a határon túliaktól. Amint azt Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kifejtette, a magyar–magyar párbeszéd elakadt, aminek több oka is van. A Trianon utáni magyar közösségek és az országhatáron belül maradt magyarok egyre kevesebbet tudnak egymásról, ami az oktatás hiányosságára is visszavezethető, illetve az, hogy ma sem Bukarest, sem Budapest nem tud viszonyulni az erdélyi magyarokhoz. Jövőre a közéleti etika lesz a torockói diáktábor témája – jelezte Bodó Barna. /Soó Éva: Torockói Diáktábor: identitás és etnopolitika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója Felvidékről települt át Magyarországra. „Az erdélyiek azt mondják, kijönnek Magyarországra, mások azt mondják, hogy bejönnek, mi, felvidékiek átmentünk.” „A jelenlegi Magyarország az erdélyi, vajdasági, szlovákiai, kárpátaljai átköltözött értelmiségiek nélkül valószínűleg a mainál is jóval érzéketlenebb lenne a kinti magyar világ iránt.” – vallja. „A magyar nemzeti közösség történeti, nyelvi, kulturális egysége minden szétfejlődés, különbség, akadály ellenére ma is szociológiailag bizonyítható tény. A nemzetállami szerkezeteknek, kalodáknak a következménye, hogy a magyarországi magyarok egyötöde kizárólag a magyarországi magyarok közösségeként képzeli el a magyar nemzetet. A másik négyötöd érzékeli ugyan a különbségeket, de fontosnak, a jövő szempontjából is meghatározónak tartja a Magyarországon kívül élőkkel kialakítandó viszonyt. A két pólus közt pedig ott vannak a visszafogott érdeklődők, a közömbösek, a tájékozatlanok és az érdektelenek. Hasonlóképpen a kisebbségi magyar világban is sokféle magatartással találkozunk. A két és fél millió kisebbségi magyarból 840 ezren váltották ki a magyar igazolványt.” Szarka László /sz. Klobusic, 1953/ a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-magyar szakot végzett. 1994-ben doktorált az MTA Történettudományi Intézetében. Kutatási területe a nemzetiségi kérdés Magyarországon és Közép-Európában a 19–20. században. Számos, ebben a témában íródott könyv szerzője, szerkesztője. 1990–1999 között a Regio folyóirat felelős szerkesztője, 2000-től a Magyar–Szlovák Történész Vegyes Bizottság magyar tagozatának elnöke, 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. /Soó Éva: Az erdélyi magyar mindennap népszavaz. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./

„Az eddigieknél jobban kell figyelnünk egymásra, és szorosabban fogjuk egymás kezét. Ezt szolgálja azon elhatározásunk, hogy szélesebben nyitunk a civil szervezetek felé, és több anyagi támogatást biztosítunk számukra, mert ők képviselik a nagyobb tömeget” – hangsúlyozta Komlós Attila a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) nemrég kinevezett elnöke a hét végén Sátoraljaújhelyen megrendezett Dialógusok-2006 régiós konferencián. A HTMH új vezetője szerint elsősorban a Szülőföld Alapítvány kínál az eddigieknél nagyobb lehetőséget a határon túli civil szervezetek támogatására. A meghívott előadók közt volt Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke, Katona Tamás történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, Kocsis Károly, a Miskolci Egyetem tanszékvezetője és Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke. A határon túli szervezetek részéről Muzsnay Árpád, az EMKE partiumi alelnöke, Dupka György, a kárpátaljai magyarság kulturális életének ismert vezetője és Boda Ferenc, a Csemadok Kassa és környéke szervezetének elnöke tartott beszámolót. Mindhárman megfogalmazták azt az igényt, hogy az összetartozás érzését tovább kell erősíteni. Szarka László az elmúlt évek kisebbségi kutatásainak eredményeiről beszélt. Szerinte téves az a felfogás, mely szerint a magyar nemzetet igazolványokkal egyesíteni lehet. Úgy vélte, csak a kultúra képes összetartani, de még sok a tennivaló. Elmondta, hogy a Magyarországon működő multinacionális cégek naponta 25-30 ezer szlovákiai magyart mozgatnak meg, visznek át a Duna egyik oldaláról a másikra. Szerinte hasonlóan kellene eljárniuk a magyar kulturális és oktatási intézményeknek, színházaknak, iskoláknak, egyetemeknek, kultúrházaknak, könyvtáraknak, múzeumoknak is. Szarka különösen rossznak tartja a könyvtárak helyzetét, melyek vagy nem működnek, vagy hiányoznak belőlük az új tudáshoz, a modernizációhoz szükséges könyvek. Meglátása szerint az erdélyi sajtó az egyik legnagyobb tudásbázissal rendelkezik. A konferencia keretében az anyaországi és a határon túli szervezetek bemutatták egymásnak idei programjaikat. /Sike Lajos: Nyitás a civilek felé. Dialógusok-2006 régiós konferencia Sátoraljaújhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./