Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. augusztus 31.
Forgatókönyv-szerű politikai hadjárat áldozata a Római Katolikus Teológiai Líceum az RMDSZ szerint
Az RMDSZ a szülői közösséggel vállvetve azon dolgozott, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum tanulóinak ne egy másik iskola diákjaiként kelljen folytatniuk és befejezniük tanulmányaikat, illetve hogy elindulhassanak a cikluskezdő osztályok - írja az RMDSZ közleménye, amelyet nem sokkal azután adtak ki, hogy kiderült, már augusztus elején végleges bírósági döntés született a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium jogi státuszának megszüntetésééről. "A szülők jóhiszeműen íratták gyermekeiket olyan osztályokba, amelyeket hivatalosan az oktatási minisztérium jóváhagyásával hirdettek meg. Az RMDSZ minden közigazgatási lehetőséget megragadott az elmúlt hónapok során, hogy megnyugtatóan rendezze az iskola helyzetét. Románia kormányának oktatási minisztere és megyei szintű képviselője, a prefektus egymásnak ellentmondó cselekedeteket és kijelentéseket tesz, félrevezetve diákokat, szülőket, tanárokat és az egyház képviselőit" - áll a szövegben. A közlemény kiér arra is, hogy néhány hónappal ezelőtt a pápai nuncius jelenlétében a prefektus azt az ígéretet tette, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fiókintézményeként működhet tovább. A Szövetség helyi tanácsosi frakciójának javaslatára, mind a négy politikai szervezet egyöntetű döntésével fiókintézménnyé sorolták be az iskolát. Az ígérettel ellentétben még ezt a kompromisszumos megoldást sem fogadta el az oktatási minisztérium, illetve a prefektusi hivatal is jogi kifogást emelt ellene. Az RMDSZ szerint nyilvánvaló, hogy ez az ügy kevésbé jogi, bürokratikus kérdés, hanem sokkal inkább politikai vonatkozású.
(közlemény) Transindex.ro
Az RMDSZ a szülői közösséggel vállvetve azon dolgozott, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum tanulóinak ne egy másik iskola diákjaiként kelljen folytatniuk és befejezniük tanulmányaikat, illetve hogy elindulhassanak a cikluskezdő osztályok - írja az RMDSZ közleménye, amelyet nem sokkal azután adtak ki, hogy kiderült, már augusztus elején végleges bírósági döntés született a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnázium jogi státuszának megszüntetésééről. "A szülők jóhiszeműen íratták gyermekeiket olyan osztályokba, amelyeket hivatalosan az oktatási minisztérium jóváhagyásával hirdettek meg. Az RMDSZ minden közigazgatási lehetőséget megragadott az elmúlt hónapok során, hogy megnyugtatóan rendezze az iskola helyzetét. Románia kormányának oktatási minisztere és megyei szintű képviselője, a prefektus egymásnak ellentmondó cselekedeteket és kijelentéseket tesz, félrevezetve diákokat, szülőket, tanárokat és az egyház képviselőit" - áll a szövegben. A közlemény kiér arra is, hogy néhány hónappal ezelőtt a pápai nuncius jelenlétében a prefektus azt az ígéretet tette, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fiókintézményeként működhet tovább. A Szövetség helyi tanácsosi frakciójának javaslatára, mind a négy politikai szervezet egyöntetű döntésével fiókintézménnyé sorolták be az iskolát. Az ígérettel ellentétben még ezt a kompromisszumos megoldást sem fogadta el az oktatási minisztérium, illetve a prefektusi hivatal is jogi kifogást emelt ellene. Az RMDSZ szerint nyilvánvaló, hogy ez az ügy kevésbé jogi, bürokratikus kérdés, hanem sokkal inkább politikai vonatkozású.
(közlemény) Transindex.ro
2017. szeptember 2.
Marosvásárhelyi katolikus líceum: tüntetésre hívja a híveket Jakubinyi György érsek
Tüntetésre hívja a híveket Jakubinyi György érsek, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke a Maros Megyei Prefektúra elé szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától. Mai közleménye az alábbiakban olvasható.
„A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum körül az utóbbi egy évben és különösen az utóbbi napokban kialakult események mindannyiunk számára ismeretesek lehetnek. Az iskola helyzete még most, a gyerekek iskolába indulása előtt egy héttel is tisztázatlan, az illetékes intézmények a szülőket továbbra is teljes bizonytalanságban tartják. Az iskola igazgatójának, dr. Tamási Zsoltnak felügyeletét, vádemelés nélkül, ismételten meghosszabbították.
Anyaszentegyházunk az igazságot rendszerint nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban és – ha szükséges – a törvényszéken keresi. Jelen helyzetben az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány egy újabb figyelemfelhívó kezdeményezés keretében ismét az utcán kényszerül az igazságot keresni, az igazságért kiáltani, mellette kiállni.
2017. szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától tüntetést szervezünk, melynek tervezett helyszíne a Maros Megyei Prefektúra épülete előtti tér (Marosvásárhely, Győzelem tér 1. szám).
Szeretettel kérjük híveinket és minden jóakaratú embert, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, hogy a szülők, illetve gyermekeink iskolaválasztási jogának megvédése érdekében csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz.
Kérjük papjainkat és a testvéregyházak lelkészeit, hogy a vasárnapi szentmisék és istentiszteletek keretében hirdessék ki tervezett megmozdulásunkat, és aki teheti reverendában vagy palástban, maga is vegyen részt a megmozduláson híveivel együtt.” szabadsag.ro
Tüntetésre hívja a híveket Jakubinyi György érsek, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke a Maros Megyei Prefektúra elé szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától. Mai közleménye az alábbiakban olvasható.
„A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum körül az utóbbi egy évben és különösen az utóbbi napokban kialakult események mindannyiunk számára ismeretesek lehetnek. Az iskola helyzete még most, a gyerekek iskolába indulása előtt egy héttel is tisztázatlan, az illetékes intézmények a szülőket továbbra is teljes bizonytalanságban tartják. Az iskola igazgatójának, dr. Tamási Zsoltnak felügyeletét, vádemelés nélkül, ismételten meghosszabbították.
Anyaszentegyházunk az igazságot rendszerint nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban és – ha szükséges – a törvényszéken keresi. Jelen helyzetben az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány egy újabb figyelemfelhívó kezdeményezés keretében ismét az utcán kényszerül az igazságot keresni, az igazságért kiáltani, mellette kiállni.
2017. szeptember 6-án, szerdán délután 6 órától tüntetést szervezünk, melynek tervezett helyszíne a Maros Megyei Prefektúra épülete előtti tér (Marosvásárhely, Győzelem tér 1. szám).
Szeretettel kérjük híveinket és minden jóakaratú embert, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, hogy a szülők, illetve gyermekeink iskolaválasztási jogának megvédése érdekében csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz.
Kérjük papjainkat és a testvéregyházak lelkészeit, hogy a vasárnapi szentmisék és istentiszteletek keretében hirdessék ki tervezett megmozdulásunkat, és aki teheti reverendában vagy palástban, maga is vegyen részt a megmozduláson híveivel együtt.” szabadsag.ro
2017. szeptember 9.
Állampolitika és katolikus iskola
Ideiglenesen nyugvópontra került a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete, de távolról sem lehet megoldottnak tekinteni az ügyet. Az iskola sorsát felelőtlen módon és törvénytelenül a büntetőjog területére tolta a sokak által agyondicsért, de napról-napra egyre több ellentmondásba kerülő és ezer sebből vérző korrupcióellenes ügyészség a román állam helyi intézményeinek, a polgármesteri hivatal, a prefektúra és a tanfelügyelőség triumvirátusának segítségével. A triumvirátus mindent elkövetett a továbbiakban jogi és adminisztratív csűrés-csavarásokkal, hogy Marosvásárhelyen nehogy béke legyen a románok és magyarok között, nehogy újraalapítsanak egy nagymúltú magyar iskolát, mert ezzel csorbát szenvedhet a román asszimilációs nemzetállami politika, amelynek programja főleg Székelyföldön ma is napirenden van.
A régió sajátos helyzetben van, ott ugyanis nem úgy alkalmazzák a törvényeket, ahogyan az ország többi területén. Nem számít, hogy nincs jogalap a bírságolásra, a DNA-nak, a DIICOT-nak, a csendőrségnek, a fogyasztóvédelemnek, a munkafelügyelőségnek, a polgármesteri hivataloknak, a prefektúrának hivatalból büntetniük kell, ha magyar egyházi, közösségi vagyonról, iskolákról, anyanyelvhasználatról, nemzeti és közösségi jelképekről van szó. Mindent elkövetnek azért, hogy a magyar közösségi élményeket lehetőleg korlátozzák, mert felfogásuk szerint veszélyes a román államra, ha a legnépesebb nemzeti kisebbség jól érzi magát szülőföldjén. Ez az immár csaknem százéves reflex elevenen konzerválódott és mélyen meggyökerezett a székelyföldi állami intézményekben és azok többségi hivatalnokaiban. Sok esetben születtek siralmasan-nevetséges ügyek, amelyek folyamatosan hergelik a közhangulatot. Legutóbb a szekuritátés nagykönyvből ihletett miccses provokáció, amely darabjaira hullt szét, miután felszínre került a teljes forgatókönyv, amely alapján eljárt az említett állampolitika vélhetően titkos megbízottjaként a nyilvánosságot nem vállaló vlogger.
A katolikus gimnázium ügye is szervesen illeszkedik ebbe az általános képbe azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nagyágyúval lőttek az említett intézmények, alaposan elvetve a sulykot. Jogtalanul bevetették az igazságszolgáltatást, amelynek semmi keresnivalója nincs egy közigazgatási ügyben. Az iskolaalapításról az önkormányzatnak kell határoznia, ha pedig adminisztratív eljárásbeli hiba történt, akkor azt egy nap alatt ki lehet javítani, ha erre van politikai akarat. Csakhogy éppen a politikai akarat hiányzik, és az államfőtől kezdve három miniszterelnökön és ki tudja hány tanügyminiszteren keresztül senki nem volt hajlandó ezt beismerni. Az államelnök is azzal takarózott, hogy ez adminisztratív kérdés, és pozíciója magasságából vélhetően nem akart lealacsonyodni ilyen „pitiáner” ügyhöz, ami cseppet sem meglepő, ismerve általában Johannisnak a kisebbségi ügyekkel szembeni passzivitását és érdektelenségét.
A mostani állás szerint sikerült megszüntetni jogilag a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot. Legalábbis a tanfelügyelőség azt állítja, hogy az iskola már nem létezik. Osztályait áthelyezték a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz anélkül, hogy a diákok elhagyják a katolikus egyház tulajdonában levő épületet. Az iskola sorsa ezzel továbbra sincs megoldva, hiszen vélhetően újra kell alapítani, a Marosvásárhelyen meghatározó befolyással rendelkező retrográd nacionalista politika pedig szinte biztos, hogy a továbbiakban mindent elkövet ennek megakadályozásáért.
Továbbra is minden szereplő támogatására szükség lesz, de főleg kitartó szülőkre, mert nélkülük nem fog sikerülni az iskola újralapítása. A jogi küzdelem sokáig fog tartani, és nagy szükség lesz a közösségi szolidaritásra, amelyből az elmúlt időszakban bizony levizsgázott a magyarság. Elég, ha csak a szerdai marosvásárhelyi tüntetésen való gyér részvételt nézzük. Tünetjellegű, hogy egyre többet hivatkozunk Reményik Sándor intő soraira, miszerint nem hagyjuk a templomot és az iskolát, de a valóság az, hogy a templomot, a hitet a társadalom többsége már elhagyta. Márpedig templom és egyház nélkül nem lesz magyar iskola sem. Itt nálunk, a kelet-európai balkáni környezetben egészen biztosan nem. Szabadság (Kolozsvár)
Ideiglenesen nyugvópontra került a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzete, de távolról sem lehet megoldottnak tekinteni az ügyet. Az iskola sorsát felelőtlen módon és törvénytelenül a büntetőjog területére tolta a sokak által agyondicsért, de napról-napra egyre több ellentmondásba kerülő és ezer sebből vérző korrupcióellenes ügyészség a román állam helyi intézményeinek, a polgármesteri hivatal, a prefektúra és a tanfelügyelőség triumvirátusának segítségével. A triumvirátus mindent elkövetett a továbbiakban jogi és adminisztratív csűrés-csavarásokkal, hogy Marosvásárhelyen nehogy béke legyen a románok és magyarok között, nehogy újraalapítsanak egy nagymúltú magyar iskolát, mert ezzel csorbát szenvedhet a román asszimilációs nemzetállami politika, amelynek programja főleg Székelyföldön ma is napirenden van.
A régió sajátos helyzetben van, ott ugyanis nem úgy alkalmazzák a törvényeket, ahogyan az ország többi területén. Nem számít, hogy nincs jogalap a bírságolásra, a DNA-nak, a DIICOT-nak, a csendőrségnek, a fogyasztóvédelemnek, a munkafelügyelőségnek, a polgármesteri hivataloknak, a prefektúrának hivatalból büntetniük kell, ha magyar egyházi, közösségi vagyonról, iskolákról, anyanyelvhasználatról, nemzeti és közösségi jelképekről van szó. Mindent elkövetnek azért, hogy a magyar közösségi élményeket lehetőleg korlátozzák, mert felfogásuk szerint veszélyes a román államra, ha a legnépesebb nemzeti kisebbség jól érzi magát szülőföldjén. Ez az immár csaknem százéves reflex elevenen konzerválódott és mélyen meggyökerezett a székelyföldi állami intézményekben és azok többségi hivatalnokaiban. Sok esetben születtek siralmasan-nevetséges ügyek, amelyek folyamatosan hergelik a közhangulatot. Legutóbb a szekuritátés nagykönyvből ihletett miccses provokáció, amely darabjaira hullt szét, miután felszínre került a teljes forgatókönyv, amely alapján eljárt az említett állampolitika vélhetően titkos megbízottjaként a nyilvánosságot nem vállaló vlogger.
A katolikus gimnázium ügye is szervesen illeszkedik ebbe az általános képbe azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nagyágyúval lőttek az említett intézmények, alaposan elvetve a sulykot. Jogtalanul bevetették az igazságszolgáltatást, amelynek semmi keresnivalója nincs egy közigazgatási ügyben. Az iskolaalapításról az önkormányzatnak kell határoznia, ha pedig adminisztratív eljárásbeli hiba történt, akkor azt egy nap alatt ki lehet javítani, ha erre van politikai akarat. Csakhogy éppen a politikai akarat hiányzik, és az államfőtől kezdve három miniszterelnökön és ki tudja hány tanügyminiszteren keresztül senki nem volt hajlandó ezt beismerni. Az államelnök is azzal takarózott, hogy ez adminisztratív kérdés, és pozíciója magasságából vélhetően nem akart lealacsonyodni ilyen „pitiáner” ügyhöz, ami cseppet sem meglepő, ismerve általában Johannisnak a kisebbségi ügyekkel szembeni passzivitását és érdektelenségét.
A mostani állás szerint sikerült megszüntetni jogilag a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot. Legalábbis a tanfelügyelőség azt állítja, hogy az iskola már nem létezik. Osztályait áthelyezték a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz anélkül, hogy a diákok elhagyják a katolikus egyház tulajdonában levő épületet. Az iskola sorsa ezzel továbbra sincs megoldva, hiszen vélhetően újra kell alapítani, a Marosvásárhelyen meghatározó befolyással rendelkező retrográd nacionalista politika pedig szinte biztos, hogy a továbbiakban mindent elkövet ennek megakadályozásáért.
Továbbra is minden szereplő támogatására szükség lesz, de főleg kitartó szülőkre, mert nélkülük nem fog sikerülni az iskola újralapítása. A jogi küzdelem sokáig fog tartani, és nagy szükség lesz a közösségi szolidaritásra, amelyből az elmúlt időszakban bizony levizsgázott a magyarság. Elég, ha csak a szerdai marosvásárhelyi tüntetésen való gyér részvételt nézzük. Tünetjellegű, hogy egyre többet hivatkozunk Reményik Sándor intő soraira, miszerint nem hagyjuk a templomot és az iskolát, de a valóság az, hogy a templomot, a hitet a társadalom többsége már elhagyta. Márpedig templom és egyház nélkül nem lesz magyar iskola sem. Itt nálunk, a kelet-európai balkáni környezetben egészen biztosan nem. Szabadság (Kolozsvár)
2017. október 27.
Cemo: az RMDSZ vásárhelyi utcanévtábla-javaslata törvény- és alkotmányellenes
Nem tartja célravezetőnek a marosvásárhelyi utcanevek kétnyelvűsítésére vonatkozó, az RMDSZ kezdeményezésére elfogadott önkormányzati határozatot a kétnyelvűségért évek óta küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo).
A civil szervezet pénteki közleményében valószínűsítette, hogy az RMDSZ – a szövetség által innovatívnak nevezett – javaslatát törvényellenesnek minősíti a prefektus.
„A jelenlegi jogi háttér alapján, a hivatalos dokumentumokban nem lehet kétnyelvű lakcímeket bejegyezni, következésképpen, a marosvásárhelyi RMDSZ által választott megoldásnak az égvilágon semmi köze nincs az innovációhoz, még kevésbé a magyar közösség jogaihoz, amelyeket az Alkotmány, a Közigazgatási Törvény és számos nemzetközi egyezmény biztosít”
– írja a közleményben Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezető igazgatója.
A Cemo mellékelte az országos kataszteri hivatal álláspontját is, mely – felkérésére – véleményezte, és törvénytelennek látta az RMDSZ által javasolt megoldást.
A szervezet ugyanakkor helyeselte a POL kezdeményezésére benyújtott és szintén elfogadott önkormányzati határozatot, amelynek a kidolgozásában szakértőként vett részt.
„(...)a POL-SZEP határozata alapján kihelyezhetőek a kétnyelvű utcanévtáblák, az ügy szenzitív jellege miatt, nem kizárt, hogy a Maros megyei Prefektusi hivatal nem adja meg a törvényességi engedélyt, viszont a Közigazgatási bíróságon nagy eséllyel megnyerhető az ügy”
– írják.
A Cemo szerint az RMDSZ „a kisebbségjogi kritériumok mellőzése mellett, kizárólag politikai és szavazatoptimalizálás szempontok alapján hozta meg döntését” és a POL ismételt kérése ellenére sem volt hajlandó konzultálni sem a a POL tanácsosaival, sem olyan RMDSZ-es polgármesterekkel, akik már megoldották a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét.
„Ezúton felkérjük a marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosokat, hogy ne láttassák azt a marosvásárhelyi közösség irányába, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét megoldották, várják meg a Prefektusi hivatal törvényességi ellenőrzését, valamint konzultáljanak az Országos Kataszteri Hivatal képviselőivel, egyeztessenek más városok RMDSZ-es elöljáróival és keressenek – közösen a SZEP tagjaival- egy törvényesen kivitelezhető megoldást a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének mielőbbi rendezése kapcsán”
– olvasható a Cemo közleményében.
A marosvásárhelyi önkormányzati testület két határozatot fogadott el csütörtöki ülésén a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. A POL által benyújtott tervezet az utcanevek magyar fordításának a kihelyezését írná elő, az RMDSZ által benyújtott tervezet pedig az utcanévbe emelné be a magyar elnevezést is. Mindkét párt megszavazta a másik kezdeményezését is, így az önkormányzati testület mindkét javaslatot elfogadta. [Forrás: Főtér] itthon.ma/karpatmedence
Nem tartja célravezetőnek a marosvásárhelyi utcanevek kétnyelvűsítésére vonatkozó, az RMDSZ kezdeményezésére elfogadott önkormányzati határozatot a kétnyelvűségért évek óta küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo).
A civil szervezet pénteki közleményében valószínűsítette, hogy az RMDSZ – a szövetség által innovatívnak nevezett – javaslatát törvényellenesnek minősíti a prefektus.
„A jelenlegi jogi háttér alapján, a hivatalos dokumentumokban nem lehet kétnyelvű lakcímeket bejegyezni, következésképpen, a marosvásárhelyi RMDSZ által választott megoldásnak az égvilágon semmi köze nincs az innovációhoz, még kevésbé a magyar közösség jogaihoz, amelyeket az Alkotmány, a Közigazgatási Törvény és számos nemzetközi egyezmény biztosít”
– írja a közleményben Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezető igazgatója.
A Cemo mellékelte az országos kataszteri hivatal álláspontját is, mely – felkérésére – véleményezte, és törvénytelennek látta az RMDSZ által javasolt megoldást.
A szervezet ugyanakkor helyeselte a POL kezdeményezésére benyújtott és szintén elfogadott önkormányzati határozatot, amelynek a kidolgozásában szakértőként vett részt.
„(...)a POL-SZEP határozata alapján kihelyezhetőek a kétnyelvű utcanévtáblák, az ügy szenzitív jellege miatt, nem kizárt, hogy a Maros megyei Prefektusi hivatal nem adja meg a törvényességi engedélyt, viszont a Közigazgatási bíróságon nagy eséllyel megnyerhető az ügy”
– írják.
A Cemo szerint az RMDSZ „a kisebbségjogi kritériumok mellőzése mellett, kizárólag politikai és szavazatoptimalizálás szempontok alapján hozta meg döntését” és a POL ismételt kérése ellenére sem volt hajlandó konzultálni sem a a POL tanácsosaival, sem olyan RMDSZ-es polgármesterekkel, akik már megoldották a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét.
„Ezúton felkérjük a marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosokat, hogy ne láttassák azt a marosvásárhelyi közösség irányába, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét megoldották, várják meg a Prefektusi hivatal törvényességi ellenőrzését, valamint konzultáljanak az Országos Kataszteri Hivatal képviselőivel, egyeztessenek más városok RMDSZ-es elöljáróival és keressenek – közösen a SZEP tagjaival- egy törvényesen kivitelezhető megoldást a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének mielőbbi rendezése kapcsán”
– olvasható a Cemo közleményében.
A marosvásárhelyi önkormányzati testület két határozatot fogadott el csütörtöki ülésén a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. A POL által benyújtott tervezet az utcanevek magyar fordításának a kihelyezését írná elő, az RMDSZ által benyújtott tervezet pedig az utcanévbe emelné be a magyar elnevezést is. Mindkét párt megszavazta a másik kezdeményezését is, így az önkormányzati testület mindkét javaslatot elfogadta. [Forrás: Főtér] itthon.ma/karpatmedence