A Szabadság munkatársa folytatta a felvidéki magyaroknál tett körútját. Somorján találkozott a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársaival, Tóth Károllyal az intézmény igazgatójával, Öllös Lászlóval a vezetőtanács elnökével és Végh Lászlóval a Bibliotheca Hungarica igazgatójával. A Fórum Kisebbségkutató Intézet 1996-ban alakult, nonprofit intézményként. Alapítója a Fórum Alapítvány és a Katedra Alapítvány volt. Célja: Szlovákiában biztosítani a nemzeti és egyéb kisebbségek szakszerű kutatását, kultúrájuk írott és íratlan emlékeik dokumentálását könyvtárakban, adattárakban és elektronikus formában. Konferenciákat, szakmai megbeszéléseket szervez évente 8–10 alkalommal. Internetes adatbázisokat épít a szlovákiai településekről. Az intézetnek jelenleg 23 alkalmazottja van, és tíz külső munkatárssal működik együtt. Működteti a somorjai központjában található városi könyvtárat. Az intézet eddig 55 könyvet jelentetett meg, és 1999-től kiadja a Fórum Társadalomtudományi Szemle című negyedévente megjelenő magyar nyelvű tudományos folyóiratot. Az intézetben működik egy jelenkutatási részleg, amely az 1989 utáni változásokkal foglalkozik, a változások gazdasági, szociológiai, demográfiai, kulturális, politikai, társadalomszerkezeti stb. aspektusaival. Működik egy etnológiai központ Komáromban, amelynek célja megteremteni a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának intézményes hátterét. Ugyancsak Somorján van az interetnikus kutatások központja. A Bibliotheca Hungarica a kisebbségkutató intézet magyar könyvtára és adattára, de működik még somorjai székhelyen a Bibliotheca Etnologica, az etnológiai központ szakkönyvtára és a Bibliotheca Interethnica, a nemzetközi nemzetiségi szakkönyvtár. Komáromban van a Selye János Egyetem, melyen óvópedagógia, tanító és tanárképző szak, gazdasági szak és teológia szak indult. Jelenleg 3000 diák vesz részt a képzésben. A tanárképző szakon angol, magyar, szlovák, német, történelem, matematika és katekizmussal foglalkozó szakembereket képzenek. A jelenlegi korszerű egyetemi épületet 2006-ban adták, addig a felsőfokú intézmény a város különböző épületeiben működött. Államilag támogatott tanintézmény, és a bolognai rendszer szerint működik. Európai uniós pénzalapokra is pályáznak, nemrég sikerült megkapniuk egy 150 millió koronás támogatást, a modern épület is EU-s pénzekből épült. A magyar kormány is támogatja az egyetemet, és sok magyarországi vendégtanáruk is van. Komárom /Révkomárom/ 36-37 ezer lakójának 65 százaléka magyar, 30 százaléka szlovák, 5 százaléka pedig más nemzetiségű. A várost 25 tagú testület és a polgármester irányítja. Hat magyar, öt szlovák, két vegyes óvoda és három magyar, három szlovák iskola van a városban. A közös történelmi múlt és közös problémák összekötik a magyarországi és szlovákiai Komáromot. A két önkormányzat együttműködése példaértékű. /Dézsi Ildikó: A Zlati Bazanttól a dévényi várig. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ Folytatás a szeptember 26-i számból.

Egységes álláspont várható az október 21-én Budapesten sorra kerülő román–magyar kormányülésen. „Nem lesznek kritikus kérdések a közös kormányülésen” – ígérte Korodi Attila román környezetvédelmi miniszter annak a román-magyar vegyes bizottsági ülésnek a végén, amelyet három napig tartottak a két ország környezetvédelmi tárcájának munkatársai Romániában. /Mihály László: Közös zöld bólogatás. Egységes álláspont várható a román–magyar kormányülésen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

„Az akkreditálás egy nehéz út vége, és egy nehéz út kezdete is, az új lehetőségek új feladatokat is jelentenek. Rövid időn belül kérvényezhetjük a mesterképzés akkreditálását, és idénre tervezzük a menedzsment és az angol nyelv és irodalom szakok akkreditálását is” – közölte az intézmény akkreditációja kapcsán Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora. Mint mondta, a PKE immár megszervezheti az államvizsgát. Tőkés László, az intézményt alapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették az elmúlt négy évben az akkreditálás elérését, név szerint említve Markó Béla RMDSZ-elnököt, illetve Asztalos Ferenc és Toró T. Tibor képviselőket, de hozzátette: nem engedik, hogy bárki is kampánycélokra használja fel az akkreditálást. „Nem kételkedünk abban, hogy az RMDSZ is tett lépéseket, de ezzel a négy évvel nem lehet dicsekedni. Szili Katalin az elmúlt héten többször is közbenjárt Bogdan Olteanunál, és én magam hívtam fel Victor Hrebenciucot, aki a napirendi bizottság elnöke” – árulta el Tőkés. Elmondta, hogy a magyar kormánnyal még folynak a tárgyalások a Sapientia-EMTE–PKE hálózatnak nyújtandó támogatásról, és a román kormánytól is kérnek támogatást, például az új székház felépítésére. Arra is kérik a magyar felet, hogy a román–magyar közös kormányülésen járjon közben annak érdekében, hogy a román fél tartsa be ígéretét, amely szerint az akkreditáció elnyerése után anyagi támogatásban részesítik a PKE-t. /Fried Noémi Lujza, Pap Melinda: A Sapientián a sor. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./ További szakok akkreditálását, új szakok indítását, a mesterképzés elkezdését, a teljes körű bolognai rendszer kiépítését, új anyagi források felkutatását, európai pályázatok benyújtását és az egyetem infrastrukturális fejlesztését sürgeti a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), élve a parlament által elfogadott akkreditáció lehetőségeivel. Tőkés László, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, Tolnay István, az alapítvány ügyvezető elnöke, valamint Horváth Gizella, a PKE rektora Nagyváradon sajtóértekezleten beszéltek a végleges akkreditációról. Felidézték, hogy a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 1990-ben megalapította a Sulyok István Református Főiskolát (SIRF), majd közel egy évtizedig tartó, eredménytelen küzdelem után létrejött a Pro Universitate Partium Alapítvány, amely 1999-ben a SIRF jogutódjaként hívta életre a Partiumi Keresztény Egyetemet. Az ennek nyomán megalakult Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel egyazon magánegyetemi hálózatban működő PKE létrejöttében és fenntartásában meghatározó szerepet játszott és vállal Magyarország, amelynek a folyamatos költségvetési támogatása biztosítja ennek az egyetemi rendszernek a létét és fejlődését – olvasható a dokumentumban. Az aláírók emlékeztettek: a PKE felsorolt három szakja 2004 júniusában nyerte el az Országos Akkreditációs Tanács szakmai elismertetését, ami lehetővé tette az intézmény törvény általi akkreditációját. Ez azonban több mint négy évet váratott magára.,,Joggal feltételezzük, hogy az akkreditáció előzmény nélküli késleltetésének nem szakmai és nem csupán »ügyrendi«, hanem elsősorban politikai okai voltak” – állapították meg a nyilatkozók, akik szerint annak ellenére, hogy az RMDSZ az akkreditáció egész időszakában (2004–2008) a kormány tagja volt, a szövetség elnöke pedig mintegy két esztendeig (2004–2006) az oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettesi tisztséget töltötte be, a PKE természetes határidőn belüli törvényes elismertetését nem voltak képesek elősegíteni. Az elért eredmények tehát az egyház, illetve az egyetem közösségi, emberi és szakmai erőfeszítéseinek gyümölcsei. /Élni a lehetőségekkel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./

„Életképes nemzeti közösség vagyunk mi, székely magyarok. Mutassuk meg hát, hogy – a meg nem valósult autonómia, a tőlünk megvont egymilliárd forint támogatás hiányában is (utalás a Gyurcsány-kormány Erdély-szerető intézkedésére) – képesek vagyunk magyar egyetemünk, intézményeink életben tartására. Ajánljuk fel Széchenyi közös közteherviselésének szellemében – egyénenként, közbirtokosságonként – anyagi támogatásunkat, ki-ki a maga lehetőségei szerint. Itt az ideje, hogy kiszolgáltatottságunkat felváltsa az elszánt, cselekvő, nemes közösségi szellem és akarat. Remélem, hogy a multimilliárdos szenátorunk kezdi az adakozást Széchenyi példáját követve!” – írta 2004 márciusában Papp Kincses Emese Szabad emberként című cikkében. És várt, reménykedett. Felhívása süket fülekre talált. Most pedig multimilliárdos szenátor végre meghallotta a szót, és cselekedett. Magánalapítványt hozott létre, szociális-egészségügyi támogatásokat osztogatott, 10 egyetemista és 20 középiskolás diák továbbtanulását is segíti. Örvendetes kezdeményezés. Folytathatná Frunda György, Markó Béla, sőt Kelemen Hunor is. Mégis van ami zavaró. Az egyik, hogy az alapítványt szemérmes szerénységgel saját magáról nevezte el: „Verestóy Attila Alapítvány”. Kár, hogy nem korábban, nem tíz vagy négy évvel ezelőtt, hanem MOST, a parlamenti választások küszöbén ajándékoz Verestóy Attila, aki mellékesen hatodszor (!) is megpályázza a szenátori bársonyszéket. /Papp Kincses Emese: Fehér (?) holló. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

A romániai törvénykezés kimondta: a Felső-Maros mentén az erdők visszakerülnek a Bánffyak tulajdonába. Báró Bánffy Miklós /sz. Budapest, 1948/ elmondta, az erdészeti hatóságok, ahol csak tehetik, gátolják a restitúciót. Hiába van a kezében a jogerős táblabírósági ítélet, még nagyon sok a kérdőjel. Az, hogy ő nem Erdélyben született, a történelem „műve”. Ugyanis 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök felkérte az apját, báró Bánffy Dánielt, hogy vegyen részt az általa alakított kormányban, ami a Budapestre való költözését feltételezte. A háború után már nem lett volna szerencsés hazaköltözni, Budapesten maradtak. 1951-ben kitelepítették őket rózsadombi házukból, és egy kis húsraktárt jelöltek ki számukra, ahol két és fél esztendeig kilencen laktak szűkösen. Bánffy Dániel közben balesetet szenvedett és megbénult. Felesége kétkezi munkájából meg az idegenek jóakaratából nevelte fel hét gyermekét. Minket öntudatos, gerinces, ország- és nemzetszerető magyarnak neveltek, emlékszik vissza Bánffy Miklós. Tízéves korától kezdve a szünidőkben rendszeresen elment dolgozni. Elvégezte az élelmiszer-ipari főiskolát. Leányváron – a faluban, ahol él – lemondatták az addigi elöljárót, majd 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum, melynek egyik alapító tagja, felkérte, hogy vállalja el a polgármesterséget. Akkoriban nem gondolta volna, hogy négy cikluson keresztül fog Leányvár élén állni. 2006-ban viszont látta, hogy az ország gazdasági és politikai helyzete nem kedvez a jobboldali érzelmű önkormányzati vezetőknek, ezért többé nem jelöltette magát. Másrészt régóta érlelődött benne, hogy most már éppen ideje lenne feladatot vállalni ősei Erdélyében is. Tudja, hogy már jó ideje a Bánffyak ellen lázítják a Felső-Maros mentieket. Azzal riogatják őket, hogy „visszajön a báró, és kisemmiz benneteket!” Valójában munkahelyeket akar teremteni. Bethlen Farkas fia már hazaköltözött. Sok szervezőmunkával, sokszor a saját két kezével végzi ezt a „második honfoglalást”. Bánffy Miklós is tervezi a kétlakiságot. /Szucher Ervin: Az ősökre legyünk büszkék, ne önmagunkra. Beszélgetés báró Bánffy Miklóssal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

A Partiumi Keresztény Egyetem végleges akkreditációját követően Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke köszönetét fejezte ki a Budapestre látogató Bogdan Olteanunak, ugyanakkor az akkreditált és a Sapientia Egyetem együttes finanszírozását kérte a képviselőház liberális házelnökétől. A magyarországi Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, amely szintén üdvözölte a döntést, reményét fejezte ki, hogy az akkreditáció elnyerése után „a magyar állam által finanszírozott intézmény román támogatásra is jogosult”. „A törvény szerint az állam által akkreditált egyetemeket az állam is finanszírozhatja” – nyilatkozta Asztalos Ferenc RMDSZ-es képviselő. „A törvény azonban nem szabja meg se a finanszírozás mértékét, és kötelezővé se teszi. ” „Abban reménykedem, hogy egy román–magyar kormányülésen sikerül ezt a kérdést megvitatni, és megtalálni a megoldást. A PKE-nek adandó állami támogatás szerintem politikafüggő. Amennyiben a novemberi választások után az RMDSZ ott lesz a román törvényhozásban, s tagja lesz az új kormánykoalíciónak, akkor e kérdés megoldását szorgalmazni tudja. Ha ez nem így történik, akkor borítékolom, hogy ennek a törvénynek itt Romániában senki sem szerez majd érvényt” – magyarázta a képviselő. „Megdöbbenéssel olvastam Tőkés László nyilatkozatát (miszerint az RMDSZ valamelyest segítette a PKE akkreditációját, de az nem nagyon látszott), s fájlalom, hogy abban a pillanatban, amelyet az együtt gondolkodás és együtt cselekvés példájaként lehet felhozni az erdélyi magyarság előtt, még most is az eredmény kisajátítását lehet tetten érni” – mondta Asztalos Ferenc, hiszen megmutathatja azt a négy, 2000 és 2001 között Tőkés László által neki írt levelet, amelyben arra kérte őt: járjon közbe a különböző szakok működési engedélyének a megszerzésében. A képviselőház oktatási bizottságában az RMDSZ legalább négyszer akadályozta meg az akkreditáció leszavazását. /N. -H. D. : Politikafüggő a magánegyetemek támogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

„Arad gyásznap, de valamiféle gyászünnep is: a szabadságszeretet, a szolidaritás, az összetartozás, az összefogás napja. Arad ugyanis cáfolata annak, hogy vereségből nem lehet győzelem. A visszafojtott gyász erőt adott a magyar nemzetnek, erkölcsi tartást. Mégis győzelem lett a vereségből” – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök október 6-án Aradon tartott megemlékező ünnepségen. Idén is több ezren voltak jelen. A megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött a minorita templomban, majd a résztvevők a Vesztőhelyen helyezték el a kegyelet koszorúit. A rendezvény a Szabadság-szobornál folytatódott. Markó felidézte a szabadságszobor kiszabadításának történetét. Emlékeztetett, „tisztességes nemzeti célokról lemondani nem szabad még akkor sem, ha pillanatnyilag szinte reménytelennek látszik a megvalósításuk. ”Az ünnepségen elhangzott beszédében Szekeres Imre honvédelmi miniszter hangsúlyozta: a két országnak azonosak a modernizációs érdekei, hasonló adottságaik következtében természetes szövetségesei egymásnak. A miniszter utalt a közös román–magyar kormányülésekre is. /A tizenhárom vértanú tábornokra emlékeztek Aradon. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Gilyán György, a magyar külügyminisztérium szakállamtitkára a nagykereki Bocskai-kastélyban rendezett sajtótájékoztatón elmondta: az október 21-én Szegeden tartandó negyedik magyar–román kormányülés egyik központi gondolata az infrastrukturális és a regionális fejlesztés lesz. /Készülnek a magyar–román kormányülésre. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Elégedetlen létfeltételeivel és jogállapotával a magyarországi románság, s a kisebbségvédelemnek kötelessége melléje állni. Ez Erdélyre is vonatkozik, még akkor is, ha az ember tisztában van azzal a manipulatív politikai célzatossággal, amivel a témát éppen a román–magyar közös kormányülés előtt karolta fel oly nagy előszeretettel a román sajtó. A tizenötezres és a másfél milliós kisebbségi népcsoport azonban nemcsak lélekszámában különbözik, hanem igényszintjében is, hiszen esélyei a megmaradásra ebből fakadnak. /B. Kovács András: Ködösítések évadán: más az igényszintünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

A Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága mellett működő Szórvány Tanács alakuló ülését tartotta október 13-án Budapesten. Az elismert szakértőket tömörítő, a határon túl, a tömbmagyarságon kívül a szórványban élőkkel foglalkozó Szórvány Tanács feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki a szórványosodás lassítására. A konzultatív testületként működő tanács a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása érdekében stratégiát dolgoz ki, prioritásokat jelöl meg egy-egy régió támogatására. „Egységes megoldás a szórványosodás lassításában nincsen”, minden régió és település esetében önálló javaslatokat kell kidolgozni – mondta el Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség – és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Hozzátette: ahhoz, hogy kormányszinten is foglalkozni lehessen a szórványosodás ügyével, szakértőket kerestek a Szórvány Tanács 15 tagjának kiválasztásakor. Az alakuló ülésen a tanács egyhangúlag Göncz László, szlovéniai magyar parlamenti képviselőt választotta meg elnökének. A tanácsadó testület előzetesen véleményezni fogja a Szülőföld Alap stratégiai anyagait. Évente egy-két kiemelt programra javaslatot tehet, s véleményezi a szórványra vonatkozó 2009-es támogatási elképzeléseket. A Szórvány Tanács „nem pénzosztó testület”, javaslatai azonban beépülnek a kormány döntéshozatali folyamatába. A jövő év tavaszán nemzetközi konferenciát szerveznek, hogy áttekintsék a Kárpát-medencei szórványmagyarság helyzetét és azt, milyen módon lehet segíteni a szórványban élő közösségeket. Göncz László kifejtette, hogy a határon túli magyar közösségekre egyre inkább a szórványosodás jegyei jellemzőek. Kiemelten fontosnak nevezte az oktatást, a kultúrát, a vallást, mint megtartó erőt, és az együttműködést a többségi nemzetekkel. /Megalakult Budapesten a Szórvány Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./ A tizenöttagú, szakemberekből álló testület meghatározta a régiónkénti alapvető problémákat is. Gémesi Ferenc Három témát emelt ki a tanácskozásból. A klasszikus, demográfiai alapú csökkenés mellett, új, modernizációs kihívásokkal is számolni kell. Másodsorban figyelembe kell venni a kettős vagy többes kötődés kérdését, hiszen nagyon sok helyen világosan látszik, hogy a regionális szemlélet erősebb a nemzeti kötődésnél. A 15 tagú tanácsban romániát Hegyeli Attila a moldvai Csángómagyarok Szövetségének programvezetője, Lakatos András, a Szövetség a Szórványért Alapítvány igazgatója, Pásztor Gabriella oktatási szakértő, államtitkár, Vetési László a Diaszpóra Alapítvány szórványlelkésze és Balázs-Bécsi Attila a Téka Művelődési Alapítvány elnöke képviselték. /Kánya Gyöngyvér: Megalakult a Szórvány Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./ A Szórvány Tanács tagjai: Göncz László elnök (Szlovénia), Kontra Miklós (Magyarország), Balázs-Bécsi Attila, Hegyeli Attila, Lakatos András, Pásztor Gabriella, Vetési László (Románia), Gyurgyik László, Huncík Péter, (Szlovákia), Losoncz Alpár, Soós Mihály (Szerbia), Ambrus Pál, Tóth Mihály (Ukrajna), Horváth László (Horvátország). 3/ A határon túli magyarokat képviselő szervezetek megkérdezése nélkül hozta létre a magyar kormány a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága mellett működő Szórvány Tanácsot – kifogásolják Kárpát-medencei magyar politikusok. Az alakuló ülés után Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikáért felelős szakállamtitkára, Törzsök Erika, a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, Göncz László, a Szórvány Tanács frissen megválasztott elnöke és Huncík Péter tanácstag tartott sajtótájékoztatót. A Magyar Hírlap felvetette, miért többnyire olyanok vehetnek részt a tanácsban, akik barátilag viszonyulnak a baloldali kormányokhoz, mire Törzsök közbeszólt: „nem méltó a Magyar Hírlaphoz ez a kérdés”, Gémesi Ferenc szerint pedig nincs valós alapja ennek a megállapításnak. Az újság munkatársa felhozta: az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke, Tóth Mihály tagja a tanácsnak, míg a KMKSZ-t nem képviseli senki, erre Gémesi azt mondta: Tóth Mihály nem pártpolitikusként, hanem szakértőként tagja a testületnek. Tóth Mihály az Ukrán Szocialista Párt (SZPU) listáján indult az ukrajnai parlamenti választásokon. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke kijelentette: a magyar kormány nem egyeztetett velük, de nem ez a legsúlyosabb példa arra, amikor a budapesti kabinet nélkülük dönt, és az ellenfeleiket hozzák helyzetbe. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának alelnöke elmondta, hogy a Szórvány Tanács létrehozását egyetlen, a Kárpát-medencében legitimitással bíró magyar alakulattal sem egyeztette a MEH. „Szeptemberben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán egyenként megkérdeztem a résztvevőket, és azt mondták, a kormány nem tárgyalt velük erről. A tanács tagjait Törzsök Erika ismeretségi köréből válogatta a MEH, pedig nem a tapasztalatlanokat kell szórványszakértőknek kikiáltani, bár Göncz László vagy az erdélyi Vetési László jogát a tanácstagságra én is elismerem. Ami a többieket illeti, az, hogy valaki néprajz szakos vagy demográfus, még nem elegendő ahhoz, hogy a szórványban élőkkel is foglalkozzon. Kiemelném Huncík Pétert, aki ráadásul pszichiáter” – mondta Duray. /Nemzetpolitika barátok között. Ismeretségi alapon választották ki a Szórvány Tanács tagjait. = Magyar Hírlap (Budapest), okt. 14./

Jövő év végére összeköthetik a román és a magyar gázhálózatot, a villamosenergia-rendszereket már idén év végétől megosztja egymással a két ország – jelentette be október 14-én Budai Bernadett, a magyar kormány szóvivője. Budai Bernadett a szegedi román-magyar kormányülés napirendi pontjairól tájékoztatott. A kormányülésen nyilatkozatot ír alá a két kormány arról, hogy 2013-ig 250 millió eurót költenének majd a közös határ menti fejlesztésekre. A témák között szerepel az infrastruktúra-fejlesztés is. Szó lesz egyebek mellett az autópálya-összeköttetésekről és a Bécs–Budapest–Bukarest szupervonatról is. A gyorsvasút megépítéséről szóló pályázatot már 2009 márciusában benyújthatja Ausztria, Magyarország és Románia Brüsszelnek. Várhatóan döntés születik a kolozsvári Mátyás szoborcsoport felújításáról, a rekonstrukció jövő nyárig meg is valósulhat. A közös kormányülésen kiemelt téma lesz a kisebbségek ügye, ezen belül is az iskola-felújítások kérdése. Cseke Attila államtitkár, az együttes kormányülést előkészítő bukaresti bizottság vezetője megerősítette, hogy a jövő heti ülésen a két kormány öt nagy témakörben tárgyal: fejlesztéspolitikák összehangolása; közlekedés, gazdaság és pénzügyek; vidékfejlesztés és környezetvédelem; külügyi, védelmi, belügyi és közigazgatási, valamint a kultúra, az oktatás, a humánerőforrás-fejlesztés, a szociális ügyek és a kisebbségi kérdések terén való együttműködés. /Szegedi „kötődés”. Öt témakört érintenek a román–magyar kormányülésen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

A román és magyar külügyminiszterhez fordul a Csongrád és a Temes megyei közgyűlés annak érdekében, hogy a két megyét érintő, határ menti közlekedési kapcsolatok fejlesztése is kerüljön a magyar–román kormányülés napirendjére – döntött a két testület október 15-én tartott együttes ülésén. A legfontosabb a Szeged–Temesvár vasúti kapcsolat helyreállítása. /Újjáépítenék a Szent-Gellért hidat. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Szórvány munkacsoport jön létre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) külügyi és Európa-ügyi albizottságán belül; erről a testület október 15-i budapesti ülésén született döntés. A munkacsoport tagjainak névsora még nem tekinthető véglegesnek, a felkéréseket már megtették, a végleges névsort a KMKF honlapján fogják közzétenni – tájékoztatta Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja stratégiai alelnöke, a szórvány munkacsoport létrehozásának kezdeményezője az MTI-t. /Megalakul a KMKF szórvány munkacsoportja. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./ Október 15-én megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) kül- és Európa-ügyi albizottságának a szórványmunkacsoportja. Duray sajtótájékoztatón fejtette ki: a munkacsoport meghatározza a főbb csapásvonalakat a szórványban élők felkarolásához. A Magyar Hírlap kérdésére, hogy az ülésen szóba került-e a kormány által október 13-én létrehozott és hasonló szándékú Szórvány Tanács (SZT) ügye, Németh Zsolt, az albizottság fideszes társelnöke azt válaszolta: meghívták ülésükre Gémesi Ferenc kisebbségpolitikáért felelős szakállamtitkárt, de ő nem vett részt a tanácskozáson. „Pedig szerettük volna összehangolni a két hasonló testület elképzeléseit” – mondta az ellenzéki politikus. Duray Miklós kijelentette, van némi különbség a MEH Szórvány Tanácsa és a KMKF munkacsoportja között. „A KMKF testületének tagjai a helyi magyar közösségek támogatását élvezik, míg a Szórvány Tanács kinevezett személyekből áll. Kissé úgy is néz ki, mintha baráti alapon szervezték volna meg” – mondta Duray Miklós. Németh Zsolt hozzáfűzte, hogy az SZT-nek gyenge a legitimitása. „Ezért is kértük ki az összes KMKF-tagszervezet véleményét, ők pedig megfogalmazták a javaslataikat, és ezekből a személyekből állt össze a szórványmunkacsoportunk. Példát kell mutatnunk a kormányzatnak, hogy a felelős nemzetpolitika miként próbálja legitimálni és elfogadtatni a döntéseit” – hangsúlyozta Németh Zsolt. Időközben közleményt adott ki Gémesi Ferenc hivatala, kifogásolva, hogy „a Magyar Nemzetben és a Magyar Hírlapban már az Szórvány Tanács megalakulásának másnapján – Duray Miklós részéről – politikai jellegű támadás indult a tanács és tagjai ellen”. A közlemény szerint „személyes vagy politikai szándékra utalhat az, ha valaki olyanok hozzáértését kérdőjelezi meg szórványügyben, mint Vetési László szórványlelkészét vagy Göncz László SZT-elnökét”. Valójában Duray Miklós külön hangsúlyozta, hogy az említett személyek jogát az SZT-tagságra maga is elismeri. /Kristály Lehel: Legitim szórványtestület. Kerüli a nemzetpolitikai együttműködést Gémesi Ferenc. = Magyar Hírlap, okt. 16./

Gyulán kap szobrot a magyarbarátnak nem nevezhető Andrei Saguna egykori, nagyszebeni ortodox püspök. Saguna azon román nemzetiségi vezetők közé tartozott, aki a függetlenségéért küzdő Magyarország elleni fegyveres felkelésre buzdítottak. Saguna 1849-ben a Román Nemzeti Bizottmány elnökeként még arra is kísérletet tett, hogy részt vegyen a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok behívásában. Szolgálatait a Habsburgok belső titkos tanácsosi ranggal honorálták. A szoborállítás – a nagyszebeni, román-magyar kormányülésen eldöntött – tényére dr. Perjési Klára gyulai polgármester hívta fel a sajtó figyelmét. A település vezetője a hét várható eseményei között megemlítette a szobor alapkőletételét, az ortodox püspök személyével kapcsolatban nem bocsátkozott semminemű értékelésre. Azt viszont elmondta, ő is csak meghívottként vesz részt az eseményen. Alt Norbert gyulai képviselő elmondta, nem szerencsés döntés Gyulán és sehol az országban szobrot állítani olyan történelmi személyeknek, akik tevékenységük során következetesen magyar érdekek ellen cselekedtek. „Ezt sehol máshol a világon nem meri megengedni magának egy kormány vagy egy felelős vezető, sajnos erre csak Magyarországon van példa, melyek rossz, régi vágású beidegződéseken alapulnak. Államalapító Szent István királyunkról sajnos még nincs szobor városunkban, de ezúton kezdeményezem annak felállítását, ha máshol hely nem lévén, akkor a körzetemben. ” – mondta Alt Norbert. (Magyar Nemzet) /Gyulán állítanak szobrot a magyarellenes román püspöknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Nagyváradon a váradvelencei katolikus kultúrházban Tildy Zoltán, az 1956-os forradalom államminisztere címmel szervezett előadást a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ). A Bécsben élő Haas György újságíró tartott előadást. Haas György 1965-től Bécsben élt emigrációban. Közíróként nyugaton megjelenő folyóiratokban publikált és a Szabad Európa Rádió tudósítója volt. 1990-től a Független Kisgazdapárt külpolitikai tanácsadója. Több könyvet írt, egyik a Diktatúrák árnyékában – Tildy Zoltán élete, mely 2000-ben jelent meg. Nagyváradi előadása is a volt államminiszter életéről és a forradalomban betöltött szerepéről szólt. Tildy a felvidéki Losoncon született. 1945-től a Független Kisgazdapárt elnöke, 1945, november 15-étől 1946. február 1-jéig miniszterelnök. 1946. február 1-jén szűnt meg a királyság mint államforma Magyarországon, az Országgyűlés kikiáltotta a köztársaságot. Az első köztársasági elnök Tildy Zoltán lett. Az országban a szovjet befolyás egyre nőtt. Tildyt 1948. július 31-én mondatták le, és nyolc évig tartották házi őrizetben. 1956-ban a Nagy Imre kormány államminisztere. /Létai Tibor: Emlékezés egy 56-os államminiszterre. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 16./

Nyolc-tíz szándéknyilatkozat, egyezmény elfogadása várható a jövő héten Szegeden sorra kerülő magyar–román együttes kormányülésen. Ezek között van az egészségügyi szolgáltatások kölcsönös igénybevétele, valamint az oktatási és kutatási oklevelek elismerése. Cseke Attila, a román kormány főtitkárhelyettese ismertette az együttes ülés napirendjét. Felidézte, hogy az eddigi együttműködés eredményei közé tartozik a gyulai román és a csíkszeredai magyar főkonzulátusok, valamint a sepsiszentgyörgyi magyar és a szegedi román kulturális központok megnyitása, továbbá az egymegállásos határátkelés. Szegeden szóba kerülnek majd a korábban megszületett megállapodások is, amelyek jelenleg még folyamatban vannak. Ezek közé tartozik az Arad–Békéscsaba villamosvezeték és az Arad–Szeged gázvezeték megépítése. A határ menti vidékeket érinti az a nyilatkozat, amely a 112-es sürgősségi hívószám együttes működtetésére vonatkozik. /(borbély): Konkrét tervek a román–magyar kormányülésen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

A határ menti infrastruktúrafejlesztés lehetőségeiről tárgyalt október 16-án Szatmárnémetiben a román–magyar kormányközi bizottság. A közös kormányülést megelőző munkálatokon részt vett Bajnai Gordon gazdasági miniszter és Ovidiu Silaghi, a kis- és középvállalkozások, valamint a turizmus és szabadfoglalkozások minisztere. A tárgyaláson a közös kormányülésen elfogadásra kerülő dokumentumokat vitatták meg. /Román–magyar kapcsolódás: gáz, áram és autópályák. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Megjelent a hivatalos közlönyben az a kormányrendelet, amelynek értelmében a bukaresti kabinet 400 ezer eurót hagyott jóvá a Mátyás király szoborcsoport restaurálására. Az emlékmű rendbetételének költségeit a két kormány fele-fele arányban állja. /Tegnap jelent meg. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Nem tartják meg az 1848-ban a magyar szabadságharccal szembeforduló román ortodox püspök, Andrei Saguna szobrának ünnepélyes gyulai alapkőletételét. A szoborállításról a tavalyi nagyszebeni román–magyar közös kormányülésen született döntés. A szobor felállítása ellen a Magyarok Világszövetsége is közleményben tiltakozott. Végül megszületett a döntés az alapkőletétel elhalasztásáról. /Elmaradt a gyulai alapkőletétel. = Magyar Hírlap (Budapest), okt. 18./

1958 a romániai magyarság történetében a véres megtorlásokkal, kivégzésekkel, példátlan retorzióval társuló esztendőként marad meg a közös emlékezetben. A román kommunista diktatúra számára a megtorlásokhoz az impulzust a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22. és 28. közötti látogatása jelentette. Kállai Gyula 1958. február 24-én Marosvásárhelyen jelentette ki, hogy Magyarországnak a szomszédaival szemben semmilyen területi követelései nincsenek, majd kijelentette, hogy az 1956-os magyar ,,ellenforradalom” elsősorban Románia területi integritása számára jelentett veszélyt. A csúsztatás abban állt, hogy revíziós követeléssel egyetlen program sem lépett fel. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem programjában 16. pontként szerepelt, hogy a magyar kormány nemzetközi fórumokon képviselje a határon túli magyarok ügyét. Kállai Gyula arra is felhívta a ,,román elvtársak” figyelmét, hogy az ellenforradalmárokat példásan meg kell büntetni. Ennek a kijelentésnek azonnali hatása volt: véres kezű magyar gyilkos, Kádár János és kísérete még el sem hagyta az országot, amikor a Kolozsvári Katonai Törvényszék Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök, Csiha Kálmán református lelkész – a későbbi püspök –, Hajdu Géza, Szőcs Ignác, Szentmártoni Bálint Ferenc-rendi szerzetes perében példátlanul szigorú büntetéseket mondott ki: Fodor Pált, Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester (1996–2000) édesapját 25 évi kényszermunkára, a többieket 10 és 20 év közötti börtönbüntetésre ítélte. 1958. május 30-án Temesváron tíz személyt ítéltek halálra. Kegyelmi kérvényüket visszautasították, a Nagy Nemzetgyűlés elnöki tanácsa 1958. augusztus 22-én megerősítette a halálos ítéleteket. Ötven évvel ezelőtt, 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében a tíz értelmiségit, köztük dr. Fintinaru Alexandru aradi ügyvédet, kivégezték. Az ötvenedik évfordulón álljon itt a névsoruk: Szoboszlai Aladár magyarpécskai római katolikus plébános, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános, báró Huszár József abafáji földbirtokos – letartóztatásakor Aradon élt –, dr. Fintinaru Alexandru aradi ügyvéd, a Nemzeti Parasztpárt egyik Arad megyei vezetője, Orbán Károly mezőmadarasi, nyolc nyelvet beszélő földbirtokos, dr. Kónya Béla István kézdivásárhelyi ügyvéd, Orbán István csíktaplocai tisztviselő, földműves, Lukács István magyarpécskai kereskedő, Tamás Imre csíksomlyói tanító, Tamás Dezső csíksomlyói tisztviselő. A hozzátartozók ma sem tudják, hol nyugszanak szeretteik földi maradványai. Tamás Imre tanító három gyermekének a börtönből kiadták édesapjuk véres foltokkal tele nagykabátját. Szoboszlai Aladár úgy képzelte, hogy Háromszék lesz az általa kidolgozott Keresztény Dolgozók Pártjának és programjának központja. Bérmakeresztapja, Ábrahám Árpád torjai plébános révén a szervezkedés egyik legfontosabb központja Torja lett. A mozgalomnak sejtje működött Kézdivásárhelyen, Csernátonban. Azért fontos, hogy a mozgalom hiteles történetét a Háromszékben közölt sorozat révén elsősorban a megye lakossága ismerje meg. 50 évvel ezelőtt, 1958. október 4-én a nagyvárad-velencei művelődési házban mondták ki az ítéletet az érmihályfalvi csoport perében. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt és dr. Hollós István volt hadbíró századost, később magyar-francia-latin szakos tanárt halálra, 13 személyt életfogytiglani kényszermunkára és a többieket 5–25 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Sass Kálmánt és Hollós Istvánt 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben végezték ki. Ez volt a legkegyetlenebb per, a túlélők nagy része a börtönből való szabadulás után elhunyt. A Háromszék folytatásokban közli Tófalvi Zoltánnak a Szoboszlai-per anyagát feldolgozó munkáját, emléket állítva Erdély mártírjainak. /Ötvenhat véres megtorlása Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

A Partiumi Keresztény Egyetem /PKE/ vezetősége levélben kereste meg az október 21-én tartandó közös magyar–román kormányülés résztvevőit: Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnököt, Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, Törzsök Erika főigazgató asszonyt (Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya), Zilahi László főigazgató-helyettest, Cseke Attila kormányfőtitkárt, Gémesi Ferenc szakállamtitkárt, hogy a közös kormányülés napirendjére kerüljön az erdélyi–partiumi magyar magánegyetemi rendszer román költségvetési támogatása. „Ez annál is inkább időszerű, mivel egy megelőző közös kormányülésen maga a román fél tett ígéretet a támogatásra nézve, amennyiben és amikor az egyetemeinket akkreditálják” – olvasható az intézmény közleményében. Tőkés László EP-képviselő múlt héten Brüsszelben ugyanezen ügyben személyesen tárgyalt Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével. /Gyergyai Csaba: Sürgetik az állami támogatást. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Konkrét eredmény nélkül ért véget a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által október 18-ára összehívott nemzeti csúcs. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke megnyitóbeszédében fontos eredménynek nevezte az eszmecserét. Simor András jegybankelnök hangsúlyozta, hogy külföldi források bevonására van szükség az államadósság miatt. Gyurcsány Ferenc szerint szükséges a kiadások csökkentése, 800 milliárd forintot csoportosítottak át. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint a tanácskozás előkészítetlen és átgondolatlan, a válság oka az emberi gyarlóság, magyarországi hatásokért pedig a szocialisták a felelősek. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Eredménytelen Nemzeti Csúcs. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sikeresnek minősítette a nemzeti csúcsot. Orbán Viktor szerint Gyurcsány Ferenc újabb megszorító csomagot készített elő: a hat éves szocialista-liberális kormány mást sem tett, mint folyamatosan lezüllesztette, politikai-gazdasági válságba kergette Magyarországot. Orbán Viktor kezdeményezte az uniós források átcsoportosítását: a jelenlegi 3,5 százalék helyett a források 30 százaléka jusson kis- és közepes vállalkozásoknak, és sürgette az adó- és járulékrendszer, a foglalkoztatás, a fejlesztéspolitika és az oktatás reformját. Gyurcsány megszorítási intézkedési javaslatain jócskán túltett az MDF elnöke, aki „szocialistább volt a szocialistáknál”. Dávid Ibolya egyéves válságkezelési programot indítványozott, amelynek részeként 2009-ben egy évre felfüggesztenék a 13. havi nyugdíj kifizetését, 2008-as szinten tartanák a közalkalmazotti és köztisztviselői béreket, a nyugdíjakat, a közszférában eltörölnék az idei jutalmakat, felfüggesztenék a vállalkozásoknak adott vissza nem térítendő támogatásokat, a családi pótlékot pedig az egy főre jutó jövedelemhez kötnék. Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke óvatosabb álláspontra helyezkedett, „ide is osztott, oda is osztott”. /Lokodi Imre: Csúcskülönbségek Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Az előző magyar–román közös kormányülések: 2005. október 20. – Az első, Bukarestben tartott magyar–román együttes kormányülésen magyar részről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett – a honvédelmi miniszter kivételével – a teljes kormány, román részről Calin Popescu Tariceanu kormányfő és 23 miniszter vett részt. Az ülésen tizenöt dokumentumot írtak alá és számtalan együttműködési projektről állapodtak meg. 2006. november 16. – A Budapesten tartott második magyar–román együttes kormányülésen Gyurcsány Ferenc kormányfő és Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök jelenlétében a két kormány tagjai tíz kétoldalú együttműködési megállapodást írtak alá. 2007. november 14. – Nagyszebenben tartották a harmadik román–magyar közös kormányülést, amelynek napirendjén a romániai magyar kisebbségek helyzete, a kisebbségvédelmi kutatások összehangolása, a Sapientia Tudományegyetem ügye, a román–magyar együttműködés számos gazdasági, kulturális és infrastrukturális vonatkozása, a két ország energiaellátási függetlensége, a környezetvédelem szerepelt. /Magyar–román közös kormányülések kronológiája. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

Együttes ülést tartott október 21-én a magyar és a román kormány Szegeden. A felek abban a házban kötötték meg kétoldalú megállapodásaikat, amelyben Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu annak idején aláírta a két nemzet megbékéléséről szóló tervezetet. Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnök tizenöt miniszterrel (köztük Borbély László fejlesztési és Borbély Károly távközlési tárcavezető), államtitkárokkal érkezett. A késés miatt kétórás helyett mintegy kilencven percesre rövidült ülésen a két ország villamosenergiai és gázvezeték-hálózatának összekötéséről, az autópálya-összeköttetésekről és a Bécs–Budapest–Bukarest szupervonatról volt szó. A két kormány nyilatkozatot írt alá arról, hogy 2013-ig 250 millió eurót költenek közös határ menti fejlesztésekre, napirenden volt a határ menti egészségügyi együttműködés is. Áttekintettek környezetvédelmi kérdéseket, szó volt a verespataki aranybányáról. Egyezséget kötöttek a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújításának folytatásáról. Nem tértek ki a Magyarországra települtek nyugdíjának problémájára, a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozására vagy a 112-es egységes európai hívószámmal kapcsolatos problémákra. A román kormányfő a 2005-ben, Bukarestben tartott első közös kormányülés egyik kiemelt napirendi pontjával, a romániai kisebbségi törvénnyel kapcsolatos újságírói kérdésre nem tudott optimista hangvételben válaszolni. Újságírói kérdésre Gyurcsány Ferenc az autonómiára a tőle már megszokott módon érvelt: ő „csakis az európai normákkal összhangban” képzeli el bármiféle autonómiaformák megvalósulását. – „Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását” – szögezte le Gyurcsány Ferenc. A magyar kormányfőt kisebb csoport kifütyülte. „Hazaáruló!, Mocskos Gyurcsány!” – hangzottak a szidalmak. Tariceanu találkozott a magyarországi román közösséggel, biztatta őket: beszéljenek otthon is anyanyelvükön, és ragaszkodjanak nevük romános írásmódjához. Tariceanu elítélte a Magyarországon elterjedt „etnobizniszt” és a romániai magyar közösséggel példálózva hangsúlyozta: a magyarországi románok követeljék jogaik elismerését, érvényesítését. /Salamon Márton László: Közös ülések után házasságkötés Szegeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./ Az év végéig aláírhatják az előzetes kormányközi megállapodást a Nabucco-projektről – mondta a román miniszterelnök a magyar–román kormányülés után. A román miniszterelnök támogatja a kulturális autonómiát, de szerinte ennek nem szabad a kisebbség elszigetelődéséhez vezetnie. /Hamarosan megszülethet a kormányközi szerződés a Nabuccóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A magyar–román közös kormányülésen, Szegeden a román kulturális és vallásügyi miniszter megerősítette, hogy szeretnék, ha Magyarországon szobrot állítanának Andrei Saguna ortodox metropolitának – közölte Perjés Klára, Gyula polgármestere. Hozzátette: a felvetésre nem volt magyar válasz Szegeden. /Románia ragaszkodik Andrei Saguna szobrának felállításához. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Nem foglalkoztatta kiemelten a központi román napilapokat a szegedi magyar–román kormányülés, kivétel a Romania Libera: első oldalon írt róla. Megszólaltatta Salat Levente kolozsvári politológust, aki szerint a történelmi megbékélés sok projektje papíron maradt. Romániában „együtt élő románok és magyarok között csak addig ’talál a szó’, amíg elkerülik az olyan kényes témákat, mint a közös történelem vagy az autonómia” – nyilatkozta Salat. A Cotidianul szerint a román miniszterelnök elismerte, hogy lassan halad az észak-erdélyi autópálya építése. A gazdasági napilapok az energetikai kérdésekre is kitérnek, főként a két országot összekötő gázvezetéket és a Nabucco-projektet érintve. /Isán István Csongor: Belföldre irányított kormányülés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Göncz Kinga, a Gyurcsány kormány külügyminisztere, a reggeli Napkeltében azt nyilatkozta, hogy Romániában nincs magyarellenesség, s ha van is, elenyésző. Ez a kijelentés híven tükrözi a Gyurcsány kormány nemzetietlen politikáját. A nyílt nacionalizmus visszaszorult Romániában, de ez nem vehető véglegesnek, mert Romániában bármikor visszatérhet a nacionalizmus. Sehol sem mondtak le a kárpát-medencei magyar kisebbség beolvasztásáról. Romániában passzív magyarellenesség van: nem fogadják el a székelyföldi autonómia követelést; a parlamentben áll a kisebbségi törvény, a kulturális autonómiát visszautasítják. Létezik a románságot kiszolgáló áruló magyarok segédletével aktív magyarellenesség is, rejtett utakon. Létezik törekvés az autonómia iránti vágy demoralizálása, szétzilálása. Ilyen lejárató vélemény, hogy gazdasági alap nélkül nincs autonómia. Ebbe az autonómia ellenességbe a magyar baloldal besegít. Sokan nem veszik észre, hogy minden törekvést már csírájában akarnak szétzilálni. A magyar, székely ingatlanok felvásárlása két évszázada folyik. Románok vásárolták fel a székely ingatlanokat, így változott a nemzetiségi arány. Alsó-Háromszéket és Gyergyó környékét románok vásárolják fel. Miért nincs össznemzeti összefogás, egy pénzalap létrehozására, a kárpát-medencei magyar ingatlanok felvásárlására? Hol rejtetten, hol nyíltan működik ellenünk a kis-antant. Jogot adnak, hogy felemás helyzetet teremtsenek, amely bénítólag hat a kisebbségi magyarságra. Aki már élvez bizonyos jogokat, az nem lázad. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Göncz Kinga szerint, Romániában, nincs magyarellenesség. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

„A lelkek mélyén élő szabadságvágy hihetetlen mértékben és mélységben lobbantotta fel a forradalom lángját, s csodálatos dolgot valósított meg: a magyar nemzet egységét” – értékelte ‘56 jelentőségét dr. Bura László október 23-án Szatmárnémetiben a Szent István Kör által szervezett megemlékezésen. Az előadó az 56-ot megelőző kelet-európai eseményekről beszélt, illetve a magyar forradalom szerepéről a szovjet-szocialista tábor megbontásában. Emlékeztetett a romániai elnyomó intézkedésekre: 1945 januárjában az országból százezernyi német (sváb) származású férfit és nőt tehervagonokban kényszermunkára vittek a Szovjetunióba, ugyanebben a hónapban sok ezer, a frontról hazatért magyar katonát összefogdostak, akiket a földvári internálótáborba (s onnét a Szovjetunióba) vittek. Politikai perekben számoltak le az ellenfelekkel, államosították az egyházi iskolákat, megszűntették a görög katolikus egyházat, a nyugati határ menti övezetekből több mint tízezer családot az ország más vidékére telepítettek, a Jugoszláviával szomszédos területről a német lakosságú falvakat áttelepítették a Baraganba. Átnevelő munkatáborokat létesítettek, ezeket egészítette ki a hírhedt Duna–Fekete-tengeri csatorna hatalmas munkatelepe. Magyarországon 1956. október 16-án a szegedi egyetem jogi karán megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, amelyen megfogalmazták: demokráciát, függetlenséget, szabad választást kívánnak. Huszadikán csatlakozásra szólították fel Budapest, Pécs, Debrecen egyetemeit. És eljött 23-a, amikor Budapesten a Műszaki Egyetemről megindultak a hallgatók. Nemcsak a kormány menesztését kívánták, hanem megfogalmazták a független Magyarország igényét, a szovjet csapatok kivonásának óhaját is. Azután a szabadság eltiprásának kegyetlen és véres tragikuma következett. /Az 1956-os forradalomra emlékeztek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 24./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sajtótájékoztatóján többször is hivatkozott a jelenlegi hitelválságot két éve megjósoló Nouriel Roubinire. Az amerikai közgazdász a múlt héten Magyarországon járt, helyzetelemzését közzé tette internetes naplójában. Az ott leírtak több ponton különböznek a Gyurcsány által idézett gondolatoktól. A miniszterelnök közlése szerint Roubini a költségvetési hiány csökkentését tartja a legfőbb kihívásnak. A professzor valóban ír erről, de nem tartja nagyobb nehézségnek a folyó fizetési mérleg hiányánál. Roubini a valódi kockázatot abban látja, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések mindössze a hiány 20 százalékát fedezik, miközben az államadósság eléri a GDP 65 százalékát. Gyurcsány Ferenc arról is beszélt, hogy a jelenlegi helyzetért Roubini a kormány mellett az ellenzéket és a sajtót is hibáztatja. Az elemzésben azonban csak a kormány felelősségéről esik szó. A magyar kormányfő megemlítette azt is, hogy Roubini nem hasonlította Magyarországot az államcsődbe jutott Izlandhoz. Ez igaz is, mivel Izlandról egyáltalán nem esik szó a professzor írásában. Arról viszont igen, hogy a magyar gazdaság összeomlása olyan regionális válságot okozhat Közép-Kelet-Európában, mint amilyet a thaiföldi és malajziai gazdaság összeomlása okozott 1997-ben Dél-Ázsiában. (HírTV) /Gyurcsány hibásan idézett. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

Világok között: Corvin Mátyás és kora címmel 15 ország legkiválóbb szaktekintélyeit egybegyűjtő négynapos nemzetközi konferencia kezdődött október 23-án Kolozsváron, a Román Akadémia, a Babes–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Történeti Múzeum, a Művelődési Minisztérium és a Patrimonium Transsylvanicum Társaság szervezésében. A konferencián több mint száz előadó méltatja Mátyás király életét, uralkodását és munkásságát. Az utóbbi évtized legjelentősebb európai szakmai konferenciájának ad otthont Mátyás király szülővárosa. Ioan Aurel Pop, a konferencia tudományos bizottságának elnöke megnyitó beszédében Mátyás román, magyar és német kötődéseit ecsetelte. Viorica Crisan, a Történeti Múzeum ideiglenes igazgatója sajnálkozását fejezte ki nem sikerült létrehozni az állandó Mátyás-kiállítást, amelyről a tavalyi román–magyar közös kormányülésen döntöttek. Ő a Mátyás szoborra a legszerencsésebbnek a Mathias Rex feliratot találja. /Kerekes Edit: Nemzetközi konferencia Mátyás királyról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./