Még nagyobb elszántságra ösztönözheti a magyar kormány állásfoglalása a román hatóságokat abban, hogy maximális céltudatossággal járjanak el az RMDSZ vezetői ellen indított ügyészségi nyomozásokban. A román politikai erők kivétel nélkül barátságtalanok az RMDSZ-szel, a román sajtóban tapasztalható RMDSZ-ellenes össztűz. Az RMDSZ nyolc éve hatalmon van, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányának nyújtott parlamenti támogatás hozzávéve tizenkét évre visszanyúló hatalom-közeliség mutatható ki. Ez sok a román politikusnak. A magyar külügynek azért lehet szemrehányást tenni, hogy hosszú ideje érdektelenséget mutatott a romániai magyarokat érintő kérdésekben, most pedig maximálisan eleget tett a határon túlról érkező egyik elvárásnak. A Gyurcsány-kormány azt a mentalitásváltást szorgalmazza az erdélyi magyar közösségben, hogy ne nézzék Magyarországot fejőstehénnek, miközben Románia gazdasága dübörög. Borbély Tamás újságíró szerint ez a személetmód korrekt, meg kell próbálni bevonni a romániai magyar magántőkét a közösséget szolgáló projektekbe. Így az RMDSZ és az egész romániai magyar intézményrendszer sem lenne kiszolgáltatott. /Borbély Tamás: Korszerűtlen kérések és válaszok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Még nem tudható, mi az oka annak, hogy a magyar kormány feladta a külpolitikai langyosvíz-politikáját Romániával szemben. Budapest erőteljesebb lépéseket kíván tenni. Feltételezhető, hogy a magyar külügy konkrét arculatot kíván adni az új külpolitikai stratégiának. Az is lehet, hogy a magyar kormányt csupán az RMDSZ pozíciójának megromlása foglalkoztatja. /Bakk Miklós: Frontváltás? = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök és Vasile Tarlev, a Moldovai Köztársaság miniszterelnöke június 29-én Chisinauban megegyeztek, hogy évente egy-egy közös kormányülést szerveznek. A román és a magyar kormány már rendszeresen szervez ilyen közös kormányüléseket. /Román–magyar példa. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

Június 30-án helyezték végső nyugalomra Domokos Gézát. Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház előcsarnokában felállított ravatalnál Incze Sándor református esperes búcsúztatta a jeles írót, politikust. Dávid Gyula beszédében megemlítette, hogy Domokos fiatalkori riportkötete után eltemette írói ambícióit, életét a könyvkiadásnak szentelte, a Kriterion létrehozásával és működtetésével szolgálta a közösségét. Domokos Géza jelentős építőmunkát végzett mind a Kriterion Kiadónál, mind pedig az RMDSZ élén – jelentette ki Markó Béla, a szövetség elnöke. Gémesi Ferenc államtitkár a magyar kormány nevében úgy fogalmazott: „Bár mindannak, aminek Domokos Géza kezdeményezője, részese, szenvedője volt, ma még nem mérhető le a hatása, hiszen közelmúltunkban még túl sok a homály, a bizonytalanság vagy szándékos ferdítés és elhallgatás, de az ő több évtizedes tevékenységének értéke már ma is mindnyájunk számára nyilvánvaló. ” A színház elől indult a hosszú autós temetési menet Zágonba, itt temették el Domokos Gézát. /B. B. : Domokos Géza nemzeti közösséget építő érdemeit méltatták temetésén. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ „Főembert temetünk ma” – mondta Markó Béla /Mihály László: Főembert temettek a magyarok Zágonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

Elkezdődhet az aláírásgyűjtés Magyarországon az ellenzék által kezdeményezett három népszavazásra. Az Alkotmánybíróság döntése nyomán az Országos Választási Bizottság hitelesítette a vizitdíjról, a tandíjról és a kórházi napdíjról szóló népszavazási íveket. Továbbá hitelesítette azt a két magánszemély által benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányát, amely arra a kérdésre vár választ, hogy a lakosság egyetért-e az Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) magánosításával. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azzal érvel: az ország érdeke azt kívánja, hogy az intézmények megújuljanak és gazdasági szempontok szerint működjenek. A Fidesz és a KDNP viszont úgy véli, a reformok az emberek rovására történnek, és népszavazással próbálja megállítani a folyamatot. Ez a népszavazás már most megbukott, amikor még meg sem tartották, mert a változások nem állnak meg, és a kormány sem mond le – szögezte le Gyurcsány. /Simon Judit: Népszavazás és ami mögötte van. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

Kommunikációs zavar volt, ezzel magyarázta Markó Béla 2007. májusában azt, hogy az RMDSZ Traian Basescu államfő leváltása melletti politikai döntésre akarta bírni a magyar választókat. A Markó által hibásnak minősített kommunikáció mögött politikai döntés állt. Ezzel a döntéssel állt az RMDSZ ötször újraválasztott elnöke és csapata a meg sem kérdezett közösség elé. A Basescu-kampány előtt az RMDSZ kommunikációs vereséget nem szenvedett, mi több: minden politikai sikere mögött a kommunikációs teljesítményt kell elsősorban keresni. A társadalom bölcsebb, mint a politikai elit. Az RMDSZ ezt az aranyigazságot még nem tanulta meg. A magyar kormány a határon túli közösségek jelenlegi támogatási rendszerét az illető közösségek politikai képviseleteinek a konzultálásával alakította ki. Mivel hónapok óta bíráló észrevételek, számonkérések láttak napvilágot a Szülőföld Alappal kapcsolatosan, Gyurcsány kormányfő nemrég szükségét érezte az RMDSZ elnökével megtárgyalni a helyzetet, aminek nyomán minden maradt a régiben. Az RMDSZ semmibe veszi a civil szféra jelzéseit, a határozott elvárást arra vonatkozóan, hogy a civilek a támogatáspolitika alakításának részesei kívánnak lenni. A román közpénzekből jövő támogatás mindannyiunk pénzét jelenti, szögezte le Bodó Barna. A Magyarországról érkező támogatás a magyar adófizető polgártól érkezik, aki nem szól bele adománya felhasználásába. Azonban nem kerülhető meg a kérdés: ki illetékes a közösségi célok megfogalmazására? A célközösség részéről kell ezt a kérdést megválaszolni. A politikai érdekek előtérbe kerülésének a veszélye követeli meg a meghirdetett támogatási programok társadalmi megmérettetését. Ha erre nem kerül sor, akkor a felkért támogatáspolitikai ügyintéző vét a közösségi érdek ellen. Tévedés, szögezte le Bodó Barna, az ügyintéző feladatot teljesít. A jelzések egyértelműek: az RMDSZ részrehajlóan, saját szervezeti érdekei mentén kezeli a támogatáspolitika kérdéseit. Az erdélyi magyar civil világnak szám szerint 2000 körüli működő szervezete van. Az RMDSZ-nek meg kell keresnie a civil szervezeteket és konzultálnia kell velük. A konzultáció eredményét közvitára kellene bocsátani. A Szülőföld Alap olyan mérvű átrendezését jelenti a közösségi tevékenységek támogatásának, hogy ez esetben kötelező lett volna mélyreható konzultációt tartani. Ugyanis átfogalmazódtak prioritások, átértékelődtek együttműködési szempontok, olyan változtatásokra került sor, amelyek nemzetpolitikai szempontokat vetnek fel. Ennek ellenére a feladatokat vállaló, együttműködésre jelentkező civilekkel senki nem konzultált. Miért nem kérte ezt számon a magyar kormány? Az RMDSZ felső elitje jó ideje mást sem tesz, csak kommunikál. Nem válaszol. Nem vitázik. Az egyik fél – a civil – valóban mondja a magáét. Olykor magyarországi szakértő is megszólal, mint két alkalommal is Tamás Pál szociológus, aki legutóbb azt állította, hogy az RMDSZ általános helyzetértelmezése téves (lásd: Erdélyi Riport, 2007/25. szám). Az RMDSZ azonban nem válaszol. /Bodó Barna politológus: Ó, kommunikáció! = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./

Helyzetfelmérésre és tanácskozásra hívta össze július 7-én Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont igazgatója a román és a magyar kulturális minisztérium illetékeseit, valamint a helyi és megyei önkormányzati képviselőket. A találkozó végén a felek megállapodást írtak alá, amely a további tennivalók listáját is tartalmazza. „A jogi helyzet tisztázása a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozik, az előtanulmányok elkészíttetése a megyei önkormányzat, illetve az alkotóközpont feladata lesz” – vázolta a tárgyalás eredményét Kassay Péter igazgató. Dan Nicolae, a román szaktárca műemlékvédelmi igazgatóságának vezetője elmondta, a magyar Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal 1998-ban kötött megállapodás a mindkét fél számára kiemelkedően fontos műemlékek jegyzékét is tartalmazza. A listán szerepel a gyergyószárhegyi Lázár-kastély is. Sebestyén József, a magyar Örökségvédelmi Hivatal főtanácsosa a múlt év decemberi közös kormányülés eseményeit elevenítette fel. Ekkor döntötték el, hogy a két kormány anyagilag és szakmailag egyaránt támogatja a magyar és román kulturális örökséghez tartozó műemlékek felújítását, megőrzését. /Jánossy Alíz: Helyszíni szemlén. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

Indoklás nélkül vonják meg a támogatást a magyar kormányt és határon túli szócsöveit bíráló kisebbségi médiumoktól. Nem adnak magyarázatot a kormányzati nemzetpolitika képviselői arra a kérdésre, miért csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezeteknek jut pénz. Az Erdélyben és Kárpátalján is széles körű visszatetszéssel kísért gyakorlat szerint a magyar közösségek túlélése szempontjából kulcsfontosságú területekre nem írnak ki pályázatot. Erdélyi civil szervezetek és lapkiadók az elmúlt években rendszeresen bírálták a Szülőföld Alap (SZA) pályázati politikáját, részrehajló pénzosztogatással vádolva a magyar kormánynak alárendelt intézményt. Álláspontjuk nem változott azután sem, hogy az alap nemrég közzétette a kulturális és egyházi kollégium nyertes pályázatait, valamint a pályázóknak megítélt támogatásokat. Makkay József, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője a kolozsvári Krónika napilapnak úgy nyilatkozott: Magyarországon és Romániában ugyanaz a kör osztja a pénzt az erdélyi magyar közösségnek, ennek a körnek pedig a klientúraépítés a legfontosabb célja. Makkay sérelmezte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben kritikusan megnyilvánuló erdélyi sajtó rendszeresen kimarad a támogatottak köréből. Ennek megfelelően az idén sem az Erdélyi Napló hetilap, sem a Krónika napilap pályázatai nem szerepeltek a nyertesek között, miközben ezeket a kiadókat az SZA kuratóriuma nem tájékoztatta a döntés indokolásáról. Sérelmezi a részrehajló elbírálást Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke is, ismertetve: a MIT-hez tartozó szervezetek alig jutottak támogatáshoz. A Szülőföld Alap kollégiumában Erdélyt képviselő Székely István – történetesen az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja – újságírói kérdésre nem kívánta megindokolni, miért nem kapott támogatást a kritikus sajtó. A kolozsvári Szabadság és az RMDSZ szócsöveként ismert marosvásárhelyi Népújság egymillió forintos támogatást kapott. Két és fél milliós összeggel támogatta az alap a Free Press Romania Alapítványt is, amely „a korszerű magyar nyelvű média piaci szerepének erősítésére” pályázott; az alapítvány mögött a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában levő Scripta Kiadó húzódik meg, amely kiadja az Erdélyi Riport hetilapot. Bőkezűnek bizonyult a Szülőföld Alap a Kelemen Hunor RMDSZ-es ügyvezető elnöke tulajdonában lévő Transindex hírportállal is, amelynek két pályázata hétmillió forintot kapott. A több mint száz civil szervezetet tömörítő Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége hiányolja, hogy a kisebbségi sorban élő magyar közösségek számára létfontosságú területekre nincs kiírás és pályázati lehetőség az alap programjai között: az ifjúsági, nem szak-könyvkiadási pályázatokat egyáltalán nem, tudományos és szociális területre vonatkozókat pedig csak bizonyos szűk sávban támogatnak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az észrevételekre akkoriban úgy válaszolt: azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez. Hasonló gyakorlatot követ a Szülőföld Alap Kárpátalján is. Az áttörés még nem következett be a kárpátaljai magyarság és az anyaország kapcsolatában – szögezte le Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Kovács szerint ugyanis a korábbi évek gyakorlatához képest, amikor is az UMDSZ kapta a Kárpátaljára irányuló támogatások döntő többségét, igen csekély az elmozdulás. A tények önmagukért beszélnek. A határon túli magyarság támogatására létrehozott Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma legutóbbi ülésén 80 millió forint elosztásáról döntött a kárpátaljai pályázatok vonatkozásában. A kulturális célra fordítható keretösszeg – 33,2 millió forint – közel kétharmadát, konkrétan 19 millió forintot az 50 tagot számláló, Horváth Sándorné nevével fémjelzett Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete kapta. A kuratóriumban szavazati joggal Kárpátalját történetesen az UMDSZ által delegált Horváth Sándor képviselte. A könyvkiadásra szánt pénz 80 százalékát az Intermix Kiadó (vezetője Dupka György UMDSZ-alelnök), valamint az UMDSZ tagszervezete, a Lembergi Magyarok Kulturális Egyesülete érdemelte ki. A KMPSZ pályázatait – egy kivételével – szintén elutasították, mivel azok oktatási célt szolgálnak, addig a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa a kulturális keretből is támogatásban részesült, és ezzel együtt megkapta a továbbpályáztatásra kiírt, 8,5 millió forintra rúgó keret teljes egészét. A Szülőföld Alap ukrajnai támogatásainak aránytalanul nagyobb részét továbbra is az UMDSZ holdudvarába tartozó szervezetek kapják. A magyar kormány állítólag azért alakította át a határon túli magyarok támogatásának rendszerét, hogy igazságosabbá tegye az elosztást. /Rostás-Székely: Leplezetlenül részrehajló a Szülőföld Alap. = Magyar Nemzet, júl. 12./

A magyar nemzetpolitika szemléletében, tartalmában, eszköz- és intézményrendszerében is megújult az elmúlt évben – hangsúlyozta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára július 12-én tartott budapesti sajtótájékoztatóján. A nemzetpolitika megújítását elsősorban a megváltozott külső és belső körülmények indokolták. Magyarország, Szlovákia, Szlovénia 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, Románia pedig 2007-ben vált tagállammá. A kisebbségpolitika új dimenzióba került – mondta a szakállamtitkár. A megváltozott nemzetpolitika leglényegesebb változásai a megújult támogatáspolitika, valamint a fejlesztéspolitika. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy ezek között szoros együttműködést kell kialakítani és új intézményrendszert kell létrehozni. Gémesi Ferenc kiemelte, hogy ma már a nemzetin túl lehet más forrásokat is találni ahhoz, hogy a kisebbségek által lakott régiókban fontos, népességmegtartó, gazdaságfejlesztő, kultúramegtartó projektek indulhassanak el. A magyar–magyar párbeszéd intézményrendszerének átalakítása volt az egyik heves vitákat kiváltó kérdés. Azzal, hogy a korábbi, egyfórumú rendszer átalakult többfórumúvá, véleménye szerint a tartalmi kérdésekre jobban koncentráló együttműködési struktúra alakult ki. Balla Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője közleményében úgy fogalmazott: „a kormány még mindig rabja saját, 2004. december 5-én folytatott magyarellenes kampányának, ezért fél összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. Ezt tetézte azzal az ámokfutással, mely során szétverte az öt kormányt megért Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Teleki László Intézetet”. /Megújult magyar nemzetpolitika? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szülőföld Alapról szólva Gémesi Ferenc kiemelte, hogy ez a pályázati úton elnyerhető támogatások alapintézménye. Tevékenységét három szinten fejti ki: politikai szinten történik a fő célok meghatározása. Az idén februárban megalakult Regionális Egyeztető Fórum keretében a miniszterelnök és a külhoni magyar politikai vezetők egyeztetnek. A Szülőföld Alap forrásai az idén jelentősen megnövekedtek: a rendelkezésre álló 2,2 milliárd forintból eddig egymilliárdot osztottak ki. A forráselosztás nem pusztán létszámarányos, hanem a két hátrányosabb helyzetben lévő régiónak, Kárpátaljának és a Vajdaságnak több jut, amivel a többi Kárpát-medencei magyar közösség is egyetért. A nyugati magyarságról elmondta: „megpróbálják bevonni őket a nemzetpolitikai együttműködés rendszerébe. ” Idén első ízben megrendezik a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját, a Biennálét. A rendezvény, két egymásra épülő fesztivál formájában valósul meg: „A Dunánál” alcímmel 2007. augusztus 18. és 20. között Budapesten, míg 2007. szeptember-októberében Budapesten, Szegeden, Gyulán és Szombathelyen zajlik majd a Kortárs Művészeti Fesztivál. A rendezvény célja, hogy bemutassák a magyar közönségnek a külhoni kortárs magyar kultúrát. Balla Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője szerint „a határon túli magyarok az elmúlt évben sem számíthattak semmi jóra, semmilyen segítségre az MSZP és a kormány részéről”. /Kánya Gyöngyvér: Gémesi: megújult a nemzetpolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Tanulságosak Gémesi Ferencnek, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárának az adakozó anyaországról és a támogatott határon túli magyarokról a tusnádfürdői EU-táborban elhangzott kijelentései. Gémesi szerint azért kellett felszámolni az adakozó-támogatott viszonyra épülő rendszert, mert egyenlőtlen helyzetet teremtett Magyarország és a külhoni közösségek között. Ezzel szemben a határon túliak meggyőződése: az eddigi támogatási rendszerrel azért kellett szakítani, mert jelentős mértékben az Orbán-kormány idején, a státustörvény égisze alatt dolgozták ki, vigyázva, hogy a budapesti finanszírozásból egyaránt kapjanak a Kárpát-medencében működő magyar szervezetek – „legitimitásuktól” függetlenül. A Gyurcsány-kormány új nemzetpolitikát hirdetett meg, ezzel a mottóval mindent felszámoltak, ami eddig működött. A jól bejáratott Magyar Állandó Értekezlet helyét – a mindenkori Kárpát-medencei ellenzék kiiktatásával – átvette a ritkán, de eredménytelenül ülésező Regionális Egyeztető Fórum, a határon túli magyarok sokrétű problémáit és igényeit átlátni képes közalapítványok megszűntek, a romjaikon felhúzott Szülőföld Alap pedig elnézi a baráti pénzosztozkodást. Ezzel csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezetek kapnak támogatást. Erdélyben például egyetlen fillért sem kapnak az RMDSZ-t bírálni merő újságok, Kárpátalján annak a könyvtáros egyesületnek juttatnak 19 millió forintot, amely vezetőjének férje képviseli a régiót az SZA kuratóriumában. A fenti, Gémesi szerint csupán etikailag kifogásolható esetek fölött persze szemet hunyt az új magyar nemzetpolitika. /Rostás Szabolcs: Adakozópolitika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Újra benépesült az élesdi művésztelep, amelyet idén 11. alkalommal szerveztek meg a Bihar megyei kisvárosban. A nemzetközi hírű alkotótáborban harminc-negyven grafikus, festő és szobrász fordul meg egy hónap alatt. A csoport magját a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2000-es végzősei alkotják, közülük többen erdélyi származásúak. Tavaly a táborban készült munkákat Strasbourgban is kiállították. Az élesdi születésű, Budapesten élő Bodoni Zsolt festő a tábor szervezője. Az alkotóközösség most a református templom melletti iskolaépületben kapott helyet, amelyet nemrég kapott vissza a helyi egyházközség. A magyar kormány 8 millió forintos támogatásából telket vásároltak Élesden, és saját műterem építésébe fogtak. A munkálatok azonban jelenleg szünetelnek, mivel a további, megígért támogatás késik. /Gergely Gizella: Élesden, kényelmesebben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

A keresztyén család mint érték volt a központi témája annak a nemzetközi konferenciának, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezett Hadadon a Dégenfeld–kastélyban. Tusványosról érkezett július 22-én Tőkés László püspök Hadadra, a háromnapos családügyi konferenciát záróünnepségére. A tanácskozáson bemutatták Szabadi István „Nagy Atyáinknak is Attyaik szerezték” című könyvét, amely a Szatmári Református Egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyveiről szól. Kurta–Tőtös Beáta, a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Molnár Kálmán, esperes az „Áldás, népesség” mozgalomról szólt, Hermann Jánosné az Európai Néppárt családpolitikai programjáról beszélt, Soltész Miklós országgyűlési képviselő a magyar családpolitikáról, dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor a gyülekezet családért való felelősségéről. Tőkés László püspök hirdetett igét. Hangsúlyozta: sok esetben példázatos módon a magyarságra, kisebbségre szakadt nemzetünkre jellemző az, hogy úgy érezzük, kiszolgáltatottak, kicsik vagyunk: hajlamosak vagyunk a lemondásra, az elbizonytalanodásra, a kicsinyhitűségre. Jó volna az önismeret útját járnunk, egyáltalán nem vagyunk kicsi nép: a középmezőnybe tartoztunk, a népek rangsorában a 40. hely körül tartanak számon bennünket. Siránkozó, sopánkodó népünk, ahelyett, hogy megfogná a munka végét, állandóan panaszkodik: ezért tudta a Medgyessy–kormány is megijeszteni azzal a magyarországiakat, hogy a huszonhárommillió „román” eleszi tőlük a kenyeret. A főpásztor bírálta a hadadi református templom megmentési munkálatainak a menetét, a kezdeti lelkesedést tanácstalanság váltotta fel, megroppant a hit, nincs elég lelki és anyagi erő. Ez az alapjaiban megromlott építmény valójában az egész hadadi nép, az egész magyarság szimbóluma is egyben. A történelmi földcsuszamlások nyomán reánk omlik ez a hatalmas, ezeregyszáz éves épület, hitetlenség és kicsinyhitűség miatt. Reméli, ez a kastély, amely a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ nevet viseli majd, a magyar élet központjává fog válni. Gróf Dégenfeld Pál a visszakapott kastélyt a református egyháznak adományozta. A 85 éves gr. Dégenfeld Pál levélben köszönte meg a hadadi népnek azt, hogy más kastélyokhoz képest elég jó állapotban megőrizte a család egykori épületét. Az adományozás célja az volt – írta -, hogy Hadad hírnevét tovább öregbítse. /Fodor István: Felavatták a Dégenfeld Központot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 23./

A megszorítások egy éve után Magyarországon a hírek arról szóltak, mire költött, mire költene a népszerűtlenség tekintetében a bukaresti kollégákkal vetekedő Gyurcsány-kabinet. Átadják a forgalomnak a két új, műszaki szempontból nemzetközileg is különleges létesítményt, a Dunát az ország közepén átszelő Pentele-hidat és az M7-es sztráda új szakaszát is jelentő Körösvölgyi viaduktot. Gyurcsány Ferenc megnevezte a beruházásokat, amelyek javarészt európai pénzből többek között a budai Vár, a Szépművészeti Múzeum, az esztergomi Bazilika rekonstrukcióját célozzák. Közben az ellenzék a szociális ügyeket tematizálja, hogy ráerősítsen a kabinet elutasítottságára. Hamarosan kiderül, hány kérdésben kell véleményt mondani, hány témában lesz párhuzamos referendum, mi marad meg az egészségügyi csomagból. Szűcs László, a lap főmunkatársa, az Erdélyi Riport főszerkesztője kiáll a Gyurcsány-kormány mellett. /Szűcs László: Híd, remény, szerepek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Még 2004-ben, a Szatmárnémetiben megrendezett RMDSZ-kongresszus alkalmával született megegyezés arról, hogy a magyar kormány 10 millió forint támogatást nyújt a nagykárolyi Károlyi-kastély részleges felújítására. Az összeg az épület két termének – a kápolnának és a kiállítóteremnek – a rendbetételére bizonyult elegendőnek. Bekő Tamás polgármester köszöntőjében annak a reményének adott kifejezést, hogy most már mind közelebbinek tűnik az idő, amikor az egész kastély visszanyeri eredeti szépségét. A kápolna felszentelésénél megjelent Veres János magyar pénzügyminiszter. Jelezte, bízik abban, hogy a nagykárolyi kastély további felújításában közös projektek keretében együttműködhetnek. /Boros Ernő, Sike Lajos: Kápolna a Károlyi-kastélyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács álláspontja az RMDSZ-szel való tárgyalásról. Az erdélyi magyar rendszerváltás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenetet jelenti, olyan módon, hogy a közösség érdekérvényesítő képessége ne sérüljön, hanem erősödjön a belső többszínűség és többszólamúság hasznosításával. A tárgyalások elsődleges feltétele az, hogy az RMDSZ vezetői ismerjék el az erdélyi magyar közösségen belül létező politikai és világnézeti többszínűséget, pluralizmust. A politikai célokat megfogalmazó szervezetek vállalják az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozását és működtetését. Az EMEF a politikában és a közéletben jelentkező különböző vélemények és álláspontok egyeztető fóruma. Az EMEF működésének elvi alapja • a bizalom és közösségi szolidaritás helyreállítására való törekvés, • a választói akarat és a demokrácia játékszabályainak tiszteletben tartása, • a többszólamúság és munkamegosztás a közösségi érdekérvényesítésben, • konszenzus-orientált döntéshozás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenet kidolgozásában. Az EMEF megalakulásáig és intézményesüléséig ennek szerepét átmeneti jelleggel az RMDSZ és EMNT paritásos tárgyalóbizottsága tölti be. Az EMEF feladata – többek között – kidolgozni a nemzeti összefogás programját, annak stratégiai sarokpontjait és a hozzárendelt cselekvési ütemtervet. A nemzeti összefogás programja I. Lehetséges közös célok, cselekvési prioritások • a kisebbségek jogállásáról szóló törvény közvitájának újrakezdése, a tervezet módosítása, a kulturális autonómia közjogi keretének megvalósítása, ennek képviselete a politikai egyeztetéseken, a kormányban és a parlamentben • a Székelyföld területi autonómiájának támogatása • az SZNT által kezdeményezett belső népszavazás teljes politikai és logisztikai támogatása a helyi RMDSZ- szervezetek által, • a törvényhozásban függőben lévő törvénytervezetek támogatása az RMDSZ képviselet által • az RMDSZ többségű megyei és helyi önkormányzatok hozzanak határozatokat a helyi népszavazások kiírására vonatkozóan • az Európa Parlamentben jelenleg lévő RMDSZ-képviselők vállalják a Székelyföld autonómiájának képviseletét és az e célból már elindított lobby-tevékenységet • A közoktatási és felsőoktatási stratégia politikai képviselete, konkrétan • az oktatási törvény módosítása (kiemelten a román nyelv oktatásának kérdése, illetve a történelem és földrajz anyanyelven való oktatása) • a felekezeti oktatás törvényi feltételeinek kialakítása • a PKE akkreditációs törvényének támogatása • a Sapientia EMTE akkreditációs folyamatának támogatása • a Bolyai Egyetem ügyének nyílt és cselekvő felvállalása Bukarestben és Brüsszelben • a BKB kezdeményezéseinek konkrét politikai és egyéb jellegű támogatása. • a megtisztulás folyamatának elindítása: • a korrupciómentes közélet feltételeinek megteremtése • a tisztségviselők átvilágítása, az átvilágítást és a lusztrációt tartalmazó jogszabályok aktív támogatása a törvényalkotás rendjén • a közpénzek elosztásának és felhasználásának átvilágítása, depolitizálása, a politikai kliensrendszer felszámolása • a sajtószabadság biztosítása, a pártsajtó visszaszorítása saját keretei közé, a sajtótámogatások átláthatóvá tétele • a státusirodák depolitizálása és közszolgálatiságának garantálása. • A csángóügy hangsúlyosabb és konkrétumokban megnyilvánuló képviselete: • anyanyelvi misék • elemi oktatás, magyar nyelv oktatása • az ügy képviselete a nemzetközi fórumokon. • Az egyházak és a politikum partneri viszonyának helyreállítása, az egyházi támogatások depolitizálása. • Az egyházi és közösségi javak restitúciós, valamint kárpótlási folyamatának felgyorsítása. • Az erdélyi magyar jövőkép határozottabb megjelenítése a román közvélemény előtt; ennek érdekében • a magyar politikai szervezetek közösen dolgoznak ki egy teljes alkotmánytervezetet és azt közzé teszik • erdélyi közvitát követően (amelybe mind román, mind magyar szakmai szervezeteket meghívnak) benyújtják a parlamentbe az EMNT régiókról szóló kerettörvény-tervezetét. II. Rendszerváltozás az erdélyi magyarság politikai képviseletében. Ehhez szükséges: • A választási törvények, valamint a párttörvény antidemokratikus és kisebbségi szempontból diszkriminatív, az etnobizniszt támogató elemeinek módosítása az RMDSZ parlamenti frakcióinak kezdeményezésére. • A pluralizmus érvényesülése a tömbmagyar településeken, azaz: többpárti politikai verseny a helyhatósági választásokon. • Azokon a településeken és régiókban, ahol csak összefogással lehet polgármesteri tisztséget szerezni, illetve képviselőt juttatni az önkormányzatokba, közös listát kell állítani. • Ennek alapjául a helyi belső választások szolgálnak, amelyeket az érintett és érdekelt politikai szervezetek közösen szerveznek meg. • A parlamenti jelöltlisták összeállításában megegyezésre a következők szerint kerül sor: • közvetlen tárgyalások útján azon politikai szervezetek között, amelyek már részt vettek legalább a helyhatósági választásokon, az egyes szervezetek korábbi választási eredményei alapján, vagy • a közösen szervezett előválasztások eredményei alapján (az egyes választókerületekben). • Az Európai Parlamenti választások esetén a közös jelöltlista belső választások alapján áll össze. • Megegyezés az RMDSZ érdekképviseleti monopólium-helyzetéből származó vagyon megosztásáról, illetve – ott, ahol az alternatív politikai szervezetek megjelenése ezt szükségessé teszi – közös használatáról. III. A támogatási rendszer reformja • Annak érdekében, hogy a nemzeti közösségünket érintő közpénzek és támogatások elosztása terén az igazságosság, a méltányosság és az arányosság érvényesüljön, a politikai klientúraépítés lehetősége pedig teljes mértékben kiküszöbölődjön, a magyar és a román kormány által biztosított alapok elosztása tekintetében kétszintes döntési mechanizmus kialakítását kell bevezetni: • felső szinten a politikai képviselettel rendelkező szervezetek paritásos alapon megalakított bizottsága állapítja meg a támogatások elosztásának főbb irányait, területeit és az azok közötti arányokat • a közvetlen elosztás alsóbb szintjén a civilszervezetek által megválasztott/kijelölt testületek döntenek, biztosítandó ezáltal a pályázatok elbírálási folyamatának teljes depolitizálása. • A gyermekvállalást és az identitásválasztást ösztönző Erdélyi Magyar Alap létrehozása és működtetése. Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács: Tőkés László elnök, Szilágyi Zsolt alelnök, Toró T. Tibor alelnök; Székely Nemzeti Tanács: Fodor Imre elnök. Kolozsvár, 2007. július 30./Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért Közös nemzeti célokért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

A tusnádfürdői tábor jelentős eseménye volt Orbán Viktor programadó beszéde. Az ellenzéki vezető kapott utána hideget, meleget, jobbról is, balról is. Jobbról azt hiányolták, főleg az erdélyiek, hogy nem üzent a kisebbségi magyarságnak s hogy nem állt ki egyértelműen Tőkés László mellett. Valójában a kisebbségi magyarságnak is üzent Orbán, ennek a lényege az volt, hogy akkor lehet majd igazi nemzetpolitikát folytatni, ha a jobboldal győzelmet arat a választásokon. Teljesen érthető, hogy a nemzeti oldalon sokakban buzog a tettvágy s fogytán a türelem. A jelenlegi magyar kormány bevallottan törvénysértések sorozatával, megtévesztéssel, hazugságokkal, csalással szerezte hatalmát, majd képes volt belelövetni az ellene tüntetőkbe. Jelenleg mind a rendőrség, mind a katonaság, mind a titkosrendőrség a baloldalnak szolgál és egy esetleges jobboldali hatalomátvételi kísérlet alkalmával minden bizonnyal megvédi kenyéradó gazdáit. Ebből adott ízelítőt tavaly október 23-án. A jobboldal Orbán szerint demokratikus, versenypárti, nemzeti és szociális kell, hogy legyen. A középosztály és az elszegényedett rétegek szövetségére van szükség. Elmondotta, lassan vége az 1968-as eszmék uralmának, vége annak a törekvésnek, mely az egyént akarata ellenére úgy próbálta meg „szabaddá tenni”, hogy igyekezett természetes közösségi kötelékeitől megszabadítani. A mai konzervatív kormányok Európában ezt érzékelve felfogják, hogy a társadalomnak nem a 68-as erkölcsi relativizmusra, hanem értékrendi kapaszkodókra van szüksége. Orbán beszéde ellen kirohantak az anyaországi sajtó balos bértollnokai. Siettek Orbán elképzeléseit zavarosnak, ideológiailag inkoherensnek beállítani. Ugyanezen balliberális publicisták nincsenek azon fennakadva, hogy a magát baloldalinak nevező kormány miként veri szét a szociális ellátórendszereket, miként folytat szemellenzős, rideg és érzéketlen gazdaságpolitikát, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Fából vaskarika. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

2007 júniusában a magyar kormány egy héten belül két jelentős szomszédságpolitikai lépést tett, egyiket Románia, másikat Szlovákia irányában – áll a Budapest Analyses nemrég közölt elemzésében. Június 13-án a magyar külügyminisztérium – engedve az RMDSZ felszólításának – hivatalosan magyarázatot kért a román féltől Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter felmentése, és egyéb, kisebbségpolitikai természetű kérdés tárgyában. Ugyanakkor június 15-én Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök – eleget téve szlovák partnere, Robert Fico meghívásának – Pozsonyba látogatott. A találkozón a tavaly augusztusban Nyitrán megvert magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig ügyét a magyar fél nem úgy vetette fel, mint a kétoldalú kapcsolatok egyik súlyponti, problematikus elemét. A magyar kormány Nagy Zsolt ügyében keményen, a szlovákiai magyar diáklány esetében engedékenyen lépett fel – állítják a Gyurcsány-kormányt bíráló elemzők. Az RMDSZ vezetői indokoltnak látták, hogy nyilatkozataikban a magyar kormány diplomáciai fellépését szorgalmazzák Nagy Zsolt ügyében. A magyar közvéleményben meglepetést keltett, hogy Gyurcsány miniszterelnök a diáklány ügyének megnyugtató lezárása előtt meglátogatta szlovák partnerét, nem tett említést a Malina Hedvig ügyében tapasztalható ellentmondásokról. Az elemzők szerint a magyar szociálliberális kormány külpolitikai és energetikai törekvései ellentétesek a romániai népszavazásból megerősödve kikerült román államelnök transzatlantista orientációjával, ugyanakkor hasonlóságot mutatnak a szlovák kormány keletre nyitó törekvéseivel. /A magyar kormány legújabb szomszédságpolitikai lépései. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

„A magyar–magyar kapcsolatok szempontjából új felelőssége van Magyarországnak és a magyar kormánynak” – mondta Göncz Kinga magyar külügyminiszter augusztus 3-án Jászberényben egy konferencián. Kiemelte: az új külkapcsolati stratégiát az jellemzi, hogy a mai nyitott világban a határon átnyúló kapcsolatok már nem a diplomácia privilégiumát jelentik, hiszen önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások, egyetemek, kutatóműhelyek, illetve családi-baráti kapcsolataikkal az emberek építik. A határon túli magyarság érdekében kialakított nemzetpolitikai szempontokról szóló előadásában elmondta: a határon túl élő magyarok mintegy 90 százaléka már európai uniós polgár, ugyanakkor a Vajdaságban és Kárpátalján élők nehezebb helyzetben vannak, ezért indokolt lenne, hogy az itt élő magyarság népességarányosan nagyobb mértékben részesüljön a támogatásokból. Továbbra is megmarad a határon túli magyarság felé a támogatási politika létjogosultsága, és komoly pénzügyi forrásai lesznek a határon átnyúló együttműködéseknek is, amiből hidat, utakat lehet építeni és közös vállalkozásokat fejleszteni. A konferencián előadás hangzott el többek között a nemzeti kisebbségek nemzetközi parlamenti szervezetekben való védelméről, a veszélyeztetett kisebbségekről. A rendezvényen az erdélyi Nyárád mente kistérség képviselői is részt vettek. A Jászság fővárosában hagyományteremtő szándékkal szervezték meg az első „magyar-magyar konferenciát”, amellyel szeretnék kiegészíteni az évente megrendezendő Csángó Fesztivál folklór- és tudományos programjait. A konferencia célja Magyarország és a jászsági kistérség külföldi megismertetése és kapcsolatok kezdeményezése határon túli magyar területekkel. /Magyar–magyar találkozó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Für Lajos, Magyarország diktatúra utáni első szabadon választott kormányának volt honvédelmi minisztere, a Magyar Demokrata Fórum egykori elnöke a vele készült beszélgetésben a jelenlegi kormányról kifejtette: újra megszállták az országot, s ugyanazokat a módszereket alkalmazzák ma is. A kilencvenes évek elején nem gondolták, hogy ugyanezek a figurák tömegesen képesek lesznek újra ,,visszaszállni” az országra. „Kezükbe kaparintottak mindent, amit csak lehet. A gazdaság nagy részét már régebben összeharácsolták, most megszállták a kultúrát, a politikát és persze az államhatalmat is. ” „Teljes káoszt teremtettek, s közben úgy viselkednek, mintha ők lennének a jóléti rendszerváltás, az európai eszme abszolút megtestesítői. ” Visszatekintve megállapította, az Antall-kormány tagjai azt hitték, a régi rendszer emberei szép csöndben eltakarodnak. Rendkívül elnézőek voltak. Ma már azt mondja: „nincs mentségünk. Mert tudhattuk volna, milyen ember a kommunista. Márai Sándor pontosan írt róluk: már nem a bukott rendszert védik, hanem a megszerzett koncot. ” „Naiv módon azt gondoltuk: a demokrácia rendszere majd magától kiszűri őket. ” Tévedtek. „Ezért az Antall-kormány – személy szerint jómagam is súlyos felelősséggel tartozunk a történelemnek. ”1990 júliusában megjelent az úgynevezett Justitia-terv. Ebbe nem csak a politikai számonkérést foglalták bele. Nem csak azokról volt szó, akik gyilkoltak, hanem azokról is, akik visszaéltek a hatalommal, akik kiárusították az országot. Ezért is felelősségre kell vonni őket! De azokat szintén, akik 1956. november 4-e után gazdasági bűncselekményeket követtek el. Nagy a felelősségük, mondta, amiért ezt elmulasztották. Ez feles törvény volt. Megtehették volna, és mégsem tették meg. Ahogy megjelent a Justitia-terv, a sajtó hihetetlen nagy támadásba lendült, boszorkányüldözésről beszéltek. Emiatt a kormány túlzottan óvatos lett. Az állítólagos rózsadombi paktum szerint a régi rendszer haszonélvezőihez nem nyúlhat senki. Igaz-ez?– hangzott a kérdés. Für Lajos nem tud erről, ő nem vett részt efféle megállapodásban. De arról sem tud, „hogy az Antall-kormány bármelyik tagja – beleértve Antall Józsefet is – részt vett volna ezen. Persze, mindenről senki sem tudhat. ” Az talán elképzelhető, hogy egy „úgynevezett informális tanácskozáson, amelyen előzetes, félig hallgatólagos, félig pedig fenyegetésekkel kikényszerített megbeszélésen szóba kerülhetett, hogy kesztyűs kézzel kellene bánni a régi rendszer híveivel. ”Für Lajos első visszavonulása a politikai életből akkor történt, amikor a MIÉP kiszakadt az MDF-ből. Für akkor csak az ügyvezető elnöki tisztségéről mondott le. Ez 1993-ban történt. Azért tette, mert Csurkáékat és az Antall körül tömörülő erőket nem tudta kibékíteni egymással. Nem tudták elkerülni, hogy az első pártszakadás bekövetkezzen. Előzőleg számtalan kísérletet tett, hogy a béke érdekében. A közéletből azonban nem ekkor, 1996-ban vonult vissza. 1996-ban, amikor az MDF-ben Szabó Ivánék, Kónya Imréék, meg a többiek, pusztán azért, mert nem az ő jelöltjüket – mármint Szabó Ivánt –, hanem Lezsákot választották elnöknek, kiléptek a pártból. Puccsszerűen. Ez olyan mértékben megviselte Für Lajost, hogy visszavonult a politikától. A nemzeti pártok szétverésének egyik oka, hogy minden jobboldali pártban ott voltak a küldött emberek, akik belülről romboltak. „Őket küldhették a kommunisták, az SZDSZ, de küldhette őket az a bizonyos III/III hálózati világ. Mindenki tudja: ez a hálózat nagyon szépen működik ma is – suba alatt. ” A nemzeti oldal negyven éven keresztül nem vehetett részt a közéletben, semmiféle politikai szerveződésben. A hatalmon lévő nemzetközisek pedig úgy szervezték meg a maguk működését, ahogy akarták. A nemzeti oldalnak nem volt gyakorlata a szervezkedésben. Mert, ami volt, szétverték. „Ezért is jöhettek vissza az elvtársak 2002-ben. ” Ha a Fidesz nem követ el nagyobb hibát, Für biztos benne, hogy előbb-utóbb fölényes győzelmet arathat. Ha a következő választáson győz a nemzeti erő, legyen irgalom, jegyezte meg Für Lajos. /Frigyesy Ágnes: Katasztrófa felé tart Magyarország. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

Új nemzetpolitikát szeretne képviselni az SZDSZ, amely az európai integráció értékeire, valamint az emberi jogok, a demokratikus intézmények, a kulturális hagyományok és a kisebbségek jogainak következetes védelmére épül, mondta Kóka János pártelnök Eckstein Kovács Péternek, amikor Budapesten találkozott a Szabadelvű Kör vezetőjével. A nemzetpolitikával kapcsolatban az SZDSZ azt fogalmazta meg, hogy az nem épülhet a 20. század sérelmeire, mert „ha sérelmeken, kudarcokon alapul, és nem a kibontakozás lehetőségét keresi, hanem a konfliktuspontokat, akkor az tartós kilátástalanság-érzéshez vezet. A magyarországi konzervatívok a sérelmekre és kudarcélményekre rájátszva tartották karban ezeket a vitákat. Úgy gondolom, nekünk ki kell lépnünk ebből a viszonyrendszerből, pragmatikusan, a fejlődést szolgáló programokat megfogalmazva kell megteremtenünk a határon túli politika vízióját”, mondta Kóka. Ebben a kontextusban jelölte ki Budapesten a két liberális politikus a „közös kulturális tér kitágítását”. Markánsan ellenezte az SZDSZ a kettős állampolgárság bevezetését, mivel „a nemzet egyesítése nem teátrális gesztusok által kell történjen, hanem az Európai Unión belül”. Az SZDSZ a két ország, a határon túli magyarság integrációjában véli megvalósulni a nemzet egységét, és az európai normarendszerre, valamint a gazdasági fejlődésre, együttműködésre, a kultúrára alapozza a nemzetpolitikát. Ide sorolja továbbá a szomszédság-politikát. „Magyarország jó együttműködése azokkal a szomszédos országokkal, ahol magyar kisebbségek élnek, szintén megoldást jelent a kisebbségi jogok, az identitás megőrzésére” – áll az SZDSZ egyik, a külpolitikára vonatkozó dokumentumában. A kormány nemzetpolitikáját, az új támogatási rendszer bevezetését alapjaiban a liberális Törzsök Erika szociológus, a Miniszterelnöki Hivatal Külkapcsolatokért és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárságának főigazgatója dolgozta ki. A liberálisok szerint a kisebbségben élő közösségek csak az adott állam többségi nemzetével együttműködve érhetik el kitűzött céljaikat. /Simon Judit: Liberális nemzetpolitika Kóka módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

2007 júniusában a magyar kormány egy héten belül két jelentős szomszédságpolitikai lépést tett, egyiket Románia, másikat Szlovákia irányában. Június 13-án a Külügyminisztérium – engedve a Romániában kormányzati tényezőként működő Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) felszólításának – hivatalosan magyarázatot kért a román féltől a román kormány magyar nemzetiségű informatikai és távközlési minisztere, Nagy Zsolt június 11-én bekövetkezett felmentése, valamint néhány egyéb, kisebbségpolitikai természetű kérdés tárgyában. Június 15-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, eleget téve szlovák partnere, Robert Fico meghívásának, Pozsonyba látogatott. A magyar és szlovák közlemények eltérőek a tekintetben, hogy a találkozón szó esett-e a tavaly augusztusban Nyitrán megvert magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig ügyének kivizsgálásáról, azonban a magyar fél ezt nem úgy vetette fel, mint a kétoldalú kapcsolatok egyik súlyponti, problematikus elemét. A magyar kormány a romániai magyar miniszter ügyében keményen, a szlovákiai magyar diáklány esetében engedékenyen lépett fel. Az RMDSZ vezetői indokoltnak látták, hogy a magyar kormány diplomáciai fellépését szorgalmazzák Nagy Zsolt ügyében. Ennek Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovákiai látogatása előestéjén eleget is tett. Robert Fico a posztkommunista gyökerű, Smer nevű politikai formáció vezetője egy évvel ezelőtt alakított kormányt, koalíciós partnerül fogadva Vladimír Meciar pártját, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (LS-HZDS), valamint a kisebbségellenes, nacionalista Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Mivel az Európai Szocialista Párt saját elveivel ellentétesnek ítélte a koalíciós partnerek ilyetén megválasztását, felfüggesztette a Smer tagságát az európai szervezetben. Alig egy hónappal a kormányprogram kiadása után Nyitrán egy magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig rejtélyes körülmények között inzultust szenvedett magyarsága miatt, majd az ügy kivizsgálása során egyértelmű eljárási mulasztásokat tanúsító rendőrséget, illetve ügyészséget a kormány látványosan védelmébe vette. A magyar közvéleményben meglepetést keltett, hogy Gyurcsány az ügy megnyugtató lezárása előtt meglátogatta szlovák partnerét és a Malina Hedvig ügyében tapasztalható ellentmondásokról nem tett említést Pozsonyban. A kisebbik magyarországi kormánypárt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) több kétoldalú találkozót is tartott az RMDSZ-szel, jóllehet az európai politikai táborok szerint az RMDSZ-nek nem a magyarországi kormánypártok, hanem az ellenzék lenne a természetes szövetségese. /Budapest Analyses: A magyar kormány legújabb szomszédságpolitikai lépései. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Pert nyert az egyháza ellen Bátori Gyula felfüggesztett Szatmár megyei gencsi református lelkész. A Szatmár megyei törvényszék ítéletben rendelte el a lelkipásztor jogaiba való visszahelyezését, elmaradt jövedelmeinek kifizetését, a kárpótlás fizetése végett az egyházkerület bankszámláinak zárolását. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület fegyelmi bizottsága azért függesztette fel tisztségéből Bátori Gyulát, mert 24 900 amerikai dollárt vett fel az Új Kézfogás Közalapítványtól (UKKA) földvásárlásra, az összeggel viszont sem az alapítvány sem az egyház felé nem számolt el. Az egyházkerület levélben fordult Gigel Sorinel Stirbu vallásügyi államtitkárhoz, támogatását kérve Bátori Gyula ügyének rendezésére. Az egyház ügyeibe való durva beavatkozásnak, az igazságszolgáltatás illetéktelen politikai befolyásolásának, az egyházi autonómia megsértésének tekinti a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a bűnténnyel vádolt Bátori Gyula, volt gencsi lelkipásztor törvény általi védelmét. Tőkés László püspök sajnálatosnak nevezte, hogy a pénzt adó magyar kormány is kiállt a sikkasztó lelkész mellett, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) egy levélben azt állította, hogy a lelkész a támogatói szerződés szerint járt el, sikkasztás esetén pedig a magyar bíróság illetékes az eljárás lefolytatásában. „Olyat nem látott még az ember, hogy valaki sikkaszt, eltűnik a pénzzel, és még pártfogolja a magyar hatalom” – szögezte le a püspök. A Bátorit támogató levelet még 2006. november 2-án a HTMH küldte. A hivatalt az Új Kézfogás Közalapítvánnyal együtt megszüntette a magyar kormány. Utóbbi ügyeinek az intézését a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. -re ruházta át. A Miniszterelnöki Hivatalnál illetékesként megjelölt Halmai László osztályvezető a Kritika június 13-i számában határozottan cáfolta, hogy Bátori Gyula visszafizette volna a tartozást. /Ki lakhat a parókián? = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

A korábbi évekhez képest jóval nagyobb erővel készül az augusztus 20-i ünnepségre Magyarországon a kormány, mert a tavalyi ünnepséget elsöprő vihar öt halálos áldozatot hagyott maga után. /Ünnep, itthon és otthon. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Erdélyben is támadásba lendülnek a Magyarországról oly jól ismert balliberális erők, és szokásukhoz híven támadnak egy szervezetet, rendezvényt vagy jelképet csak azért, mert magyar. E támadások egyik módja, hogy megpróbálják nevetségessé tenni a támadás célpontját (lásd Szent Korona mint micisapka, Szent Jobb mint tetemcafat stb.), a másik pedig az, hogy lenáciznak mindent, ami nemzeti jelleggel bír. A nácizás gyakorlatát alkalmazta az augusztus 18-i Szabadságban Tibori Szabó Zoltán. A Gyurcsány-kormányhoz közel álló Népszabadság publicistája, aki az említett lapban megjelent egyik cikkét kibővítve nekiment az EMI-nek, egy lapra emelve a Vasgárda-utódként működő Noua Dreapta-val és a Jobbik által rend- és polgárvédelmi feladatokra létrehozott Magyar Gárdával. Mindössze azért, mert a gyergyószentmiklósi EMI-táborban (mint minden rendezvényen) egyenruhát viseltek a rendfenntartók. Tibori Szabó Zoltán más eszközökhöz nyúlt (mint tette utolsó hasonló kísérleténél, mikor igazának „bizonyításához” valótlanul azt állította, hogy Eörsi Mátyásnak a december 5. előtti magyarellenes uszítás miatt tiltakozók antiszemita szólamokat skandáltak). Azt állította, hogy az EMI és a Noua Dreapta programja és ideológiája alig különbözik, ezért „hasonszőrű szervezetek. ” Valójában az EMI-nek sem programja, sem ideológiája nincs, hacsak az nem, hogy az erdélyi magyar fiatalság nemzeti öntudatának megmaradásáért küzd, bár balliberális körökben már ez is felér a nácizmussal. Tibori szerint „internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent” a két szervezetről. Pontosítani kell, hogy az „internetes fórumok” egyetlen internetes naplót jelent, melyet egy olyan (mellesleg az RMDSZ alkalmazásában álló) ateista fiatalember ír, aki szerint többek között náci portál az, amelyik a székely autonómiát népszerűsíti, aki szerint el kell venni a március 15-én felvonuló teológusoktól a magyar zászlót, aki szerint azért követelik vissza az egyházi ingatlanokat, hogy az egyházfők ismét „uralkodhassanak” a nép fölött, vagy aki „haldokló erdélyi irodalmároknak és művészeknek” nevezi a Sólyom László elnök által Kolozsváron március 15-én kitüntetett személyeket. Nos, ilyen szellemiséget képvisel az idézett „elemző. ” A kolozsváriak pedig esetleg kérdezzék meg az EMI-tábor néhány itt élő vendégét, mennyire érezték „nácinak” a rendezvényt, melyen idén több mint ötezer fiatal vett részt, így Asztalos Lajost, Csép Sándort, Hantz Pétert, Kovács Lehelt, Nagy Mihályt, Ludányi-Horváth Attilát, Patrubány Miklóst, Szép Sándort, Szász Alpár-Zoltánt vagy Vekov Károlyt. A kolozsvári EMI tevékenysége pedig ismeretes a helyiek számára a Gál Kinga védnöksége alatt szervezett konferenciától a Wass Albert-színdarabkörúton vagy a Trianon-filmkörúton át a Bolyaiért szervezett tüntetésekig. /Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke: Az EMI és a „náciveszély”. A replika jogán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./ Tibori Szabó Zoltán ugyanebben a számban válaszolt. Kifejtette, hogy ő nem „Magyarországról jól ismert balliberális erő”, soha nem támadta egyetlen szervezetet sem azért, mert magyar, soha nem írt a Szent Koronáról vagy a Szent Jobbról, Tibori azt állította, hogy nem áll közel egyetlen kormányhoz sem, nem a Népszabadság publicistája, hanem romániai tudósítója, ő a Szabadság publicistája. Az Eörsi-vizitről hangfelvétel bizonyítja, hogy egyesek ordították. „menjenek a Gáza-övezetbe” tárgyalni. Tibori mostani írásának fő forrása az a hírügynökségi jelentés volt, amely részletesen „beszámolt a Barki Éva Mária baromságairól. ” Tibori Szabó Zoltán valóban tart a náciveszélytől. Ehhez joga van, ugyanúgy, mint az EMI-alelnöknek a replikázásra. „meg a tényferdítésre, a rágalmazásra”. /Tibori Szabó Zoltán: Van, ami stimmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

Az ünnep előestéjén Sólyom László köztársasági elnök a nemzeti egység szükségességére hívta fel a figyelmet. Az elnök – aki a magyar politikai színtér talán leghitelesebb figurája – a nemzeti ünnepek alkalmával személyes jelenlétével is igyekszik kifejezni az egység elvont eszméjét, amikor erdélyi vagy felvidéki nemzettársai körében ünnepel. Az ésszerű vitakultúra egy olyan közös, a politikai közösség többsége számára hasonlóképpen érthető nyelv meglétét feltételezi, amely egy minimális – a társadalom alapértékeit illető – konszenzus kifejezője. A „morális válság” – amelyről Sólyom több ízben beszélt –a legitimitási válságot (illetve annak színlelt hiányát) is jelenti; vagyis azt, hogy a kormányfő a „hazugságspirál” utólagos legitimálásával radikálisan értelmezte át mindazt, amit a politikában a normakövető magatartásról gondoltunk. Hogy ez a kormány – mindannak ellenére, ami történt – hivatalban van: botrány. És az is botrány, hogy ez a kormány az államalapítás ünnepén elképesztő biztonsági intézkedésekkel igyekszik távol tartani magától saját népét, miközben felelőtlen ifjoncok félkatonásdit játszanak. Ha van aktuális üzenete a Szent István-i műnek, akkor az a politikai közösség „újraépítésének” – végső soron egy új honalapításnak – a halaszthatatlansága. /Papp Attila Zsolt: Új honalapítás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

A kilencvenes években a Szabó Albert-féle „Világnemzeti Népuralmista Párt” vörös lobogójának közepén fehér körben a fekete fogaskerék volt látható. A tisztázatlan forrásokból finanszírozott, karszalagos egyenruhában parádézó, néhány tucat főből álló társaság a német nemzetiszocialista mozgalom „utánérzése”. 1998 után azonban Szabó Albert – a bíróság elmarasztaló ítéletét követően – eltűnt, a mozgalmával és provokáló lobogójával együtt. Csurka István is nyilvánosan megbélyegezte őt, mint provokátort. Ahhoz, hogy az Árpád-sávos zászló visszakerüljön oda, ahová való, a nemzeti relikviák közé, Magyarország mindkét politikai táborának gesztust kellene gyakorolnia. Megjegyzendő, a Fidesz március 15-i gyűlésén ez meg is történt, a moderátor felszólította a közönséget, hogy csak a magyar nemzeti színű zászlót emeljenek a magasba. Ugyanakkor a baloldalnak is fel kellene hagynia a különböző jelképek kapcsán a hisztériakeltéssel, el kellene fogadni a „megterhelt” nemzeti szimbólumokat, ugyanúgy, ahogy a valódi Árpád-sávos zászló elemeit tartalmazó koronás címerrel tette, az Antall-kormány idején. /Pelle János (HVG): Árpádsáv, kettős kereszt, piros-fehér kockák. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a Parlament a köztársaság Parlamentje, és nem jó a királyság jelképét idehozni. A jobboldali konzervatív kormány döntött így, Orbán miniszterelnök úr – e szavakkal mutatta be a Szent Koronát Gyurcsány Ferenc a Parlament kupolatermében az egynapos látogatáson tartózkodó Angela Merkel német kancellárnak. /Különös tárlatvezetés Merkelnek. = Magyar Nemzet, aug. 22./

Abból a felismerésből indíttatva, hogy a jelenlegi magyarországi kormány szinte semmit sem tesz a magyar származású emberek hathatós védelmében, miközben erre az ország alkotmánya kötelezné, az amerikai székhelyű Magyarságtudományi Intézet létrehozta a Magyarságvédelmi Tagozatát (Hungarian Anti-Defamation Movement – HADM). Egyre gyakrabban fordul elő magyar emberek emberi jogainak megsértése, hátrányos helyzetbe juttatása, megfélemlítése, fizikai bántalmazása és bíróságok által történő részrehajló elítélése. Mindenkit arra kérnek, hogy ahol magyarságuk miatt, magyarokkal szemben történő embertelen bánásmódot tapasztalnak, haladéktalanul jelentsék a magyarságvédelmi tagozatnál. A magyarellenes atrocitások ügyének gyűjtésére új villámpostacímet is létrehoztak: HADM@usadatanet. net. A bejelentéseket sajtó, valamint jogi és politikai szervek számára is nyilvánossá teszik, jelezte Botos László – Magyarságtudományi Intézet. /A Magyarságtudományi Intézet Magyarságvédelmi Tagozata. = Felvidék. ma, aug. 23./

A Fidesz Sólyom László köztársasági elnök közbenjárását kéri annak érdekében, hogy az egészségügy eddig elért színvonaláról ne lehessen visszalépni, mondta el Mikola István, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának fideszes alelnöke. A kormány állítsa le az egészségbiztosítás jövőjéről a kulisszák mögött folyó tárgyalásokat! – tette hozzá. A politikus úgy vélte, az egészségbiztosítás, a társadalombiztosítás átalakítása nem lehet a koalíciós partnerek közötti, színfalak mögötti alkudozás eredménye. Közölte: a társadalombiztosítás tízmillió ember és a mindenkori hatalom között kötött megállapodás. /Az államfőhöz fordul a Fidesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Schneider Márta, magyar kulturális és oktatásügyi államtitkár augusztus 24-i, kolozsvári látogatásán elhangzott: jövőre, Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulóján Mátyás-, illetve reneszánsz-évet hirdettek meg Magyarországon. Ebből az alkalomból a magyar kormány több, az évfordulóval kapcsolatos kulturális rendezvényt tervez, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy anyagilag is támogatja a kolozsvári Mátyás-szobor restaurálási munkálatait. Az államtitkár elmondta, mivel 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, a testvérváros Kolozsvár is méltó módon képviseltetheti majd magát a rendezvényeken. Az államtitkár előzőleg a bonchidai Bánffy-kastélyba, majd a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványhoz is ellátogatott. Augusztus 24-én Emil Boc polgármesterrel tanácskozott, majd megbeszélést folytatott kolozsvári magyar művészeti intézmények vezetőivel a Szülőföld Alap által biztosított támogatásról. Ezt követően Nagyenyedre, majd Nagyszebenbe utazott. „Emil Boc biztosított, hogy a szoborcsoport felújítása a következő esztendőben befejeződik” – közölte Schneider Márta. Arra a kérdésre, hogy mennyi pénzzel támogatná a magyar kormány a szoborcsoport restaurálását, az államtitkár még nem tudott válaszolni. Nem tartotta kizártnak, hogy ezt a rendkívül jelentős kulturális beruházást cégek, vállalatok is támogassák. A román sajtó képviselői érdeklődtek, Magyarországnak miért érdeke támogatni a határon túli magyar műemlékek felújítását. Az államtitkár kifejtette: mindenki érdeke, hogy a műemlékek megmaradjanak a közösség számára, illetve mindazok hasznára, akik itt élnek vagy ide jönnek. – Érdekünk, hogy az embernek ne csak nemzeti, kárpát–medencei, európai, hanem kulturális identitása is legyen – emelte ki az államtitkár. /Nagy-Hintós Diana: Magyarországi segítség a Mátyás-szoborcsoport felújítására. Kolozsváron járt Schneider Márta, magyar kulturális és oktatási államtitkár. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./