Bevonják az adományba kapott székely zászlót
A brassói táblabíróság jogerős ítélete értelmében a Kovászna megyei önkormányzatnak el kell távolítania az adományként kapott székely zászlót az intézmény gyűlésterméből.
A bíróság a múlt héten hirdetett ítéletet, melyben helybenhagyta a Kovászna megyei törvényszék tavaly októberben hozott alapfokú döntését. A székely lobogót Kulcsár Terza József parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke adományozta a megyei tanácsnak tavaly februárban. A politikus a jogerős ítéletet kommentálva a Krónikának úgy fogalmazott, elképzelhetetlen egy európai uniós országban, hogy egy népcsoport nem használhatja szimbólumait és anyanyelvét.
„Szekusállamban élünk"
„Szekusállamban élünk, ahol a bíróság lábbal tiporja az emberi jogokat. A törvényeket önkényesen értelmezik, hiszen egyetlen jogszabály sem tiltja a székely zászló kitűzését” – mutatott rá Kulcsár Terza József. Emlékeztetett, miután a Kovászna megyei prefektus bírósághoz fordult a tavaly februárban a megyeházának adományozott zászló eltávolítása érdekében, novemberben – szintén a kezdeményezésére – az amerikai, német, izraeli, magyar és székely zászlót is kitűzték a gyűlésteremben az Európai Unió, Románia és Kovászna megye lobogója mellé. „Amennyiben a jogerős ítéletnek érvényt szereznek, egy székely zászló még mindig marad a gyűlésteremben” – jegyezte meg a sepsiszentgyörgyi politikus.
Az indoklásról
A Kovászna megyei törvényszék alapfokú határozata – amit most a brassói táblabíróság is megerősített – indoklásában arra hivatkozik, hogy a zászló kitűzése törvénytelen, mert a hatályos jogszabály értelmében csak Románia és az EU lobogója kaphat helyet a tanácsteremben. Sebastian Cucu háromszéki prefektus korábban azzal indokolta a jogi lépést, hogy több jogerős bírói ítélet is alátámasztja: jogszabályba ütközik egy hivatalosan el nem ismert lobogó kitűzése az ülésteremben vagy a közintézmények homlokzatán. Szerinte a zászló még csak nem is „az úgynevezett Székelyföld”, hanem Hargita megye hivatalos lobogója.
Kulcsár Terza József egyébként tavaly novemberben emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával bűnügyi feljelentést tett a prefektúra ellen. Ebben arra hivatkozik, hogy a prefektúra a romániai magyarság alapvető emberi jogait korlátozza. Kérdésünkre elmondta, a legfőbb ügyészség Brassóba utalta a feljelentését. „Egyértelmű, hogy nem akarnak ezzel foglalkozni. Abban bíznak, hogy feladom” – mondta a politikus, és leszögezte: ha kell, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az ügyben.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Nincs kellő veszélyérzet az európaiakban
Az ismert biztonságpolitikai szakértő, Földi László előadásán és könyvbemutatóján vehettek részt az érdeklődők március 3-án a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, akinek Migráció – gondolatok Európa védelméről című kötete néhány hónapja jelent meg.
A szerző rendszeresen ír publicisztikákat napi- és hetilapokba, valamint gyakran szerepelt és szerepel a televíziókban is. A Polgári Esték rendezvénysorozat keretében, a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívására beszélt meglátásairól Földi László Nagyváradon, különösképpen az Európát ért migrációs hullámról és a bekövetkezett sokrétű válságról, amelyet a domináns nyugat-európai körök bagatellizálni próbálnak, illetve pusztán menekültügyi, segítségnyújtási ügynek igyekeznek beállítani és ekként is kezelni. Holott a volt hírszerző tiszt szerint a muszlim tömeg Európába áramlása irányítottan zajlik, az érkezők „a multikulturalizmust erőltető európai erők segédcsapatai”. Álságos civil szervezetek és transznacionális álliberális körök segítségével vetik meg az alapját egy majdani tömegbázisnak, hiszen „az iszlám nem vallás, hanem politikai mozgalom”. A megoldás szerinte az, hogy a háborúkat abba kell hagyni, minden félnek meg kell szüntetnie a beavatkozásokat és fegyverszállításokat a konfliktusos zónákba, le kell zárni Európa határait, de nem a schengeni határokat, hanem a külsőket.
A biztonságpolitikai szakértő nagyváradi fórumát Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke vezette fel, aki többek között arról beszélt, hogy szerinte nincs elegendő önmegtartó veszélyérzet még Magyarországon sem. Az október 2-i kvótareferendum iránti nagyfokú érdektelenséget is ennek a számlájára írta.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Székely szabadság: így provokáld a magyarodat
Újabb fejezethez értünk
A marosvásárhelyi önkormányzat pitiáner eszközökkel próbálja provokálni a magyar közösséget című, lassan végtelenné váló történetben.
Az előző évek méltatlan kekeckedései után persze túl szépnek is tűnt, hogy igaz legyen: idén semmilyen módon nem próbálják meg ellehetetleníteni a székely szabadság napjára szervezett autonómiapárti felvonulást. Azt követően azonban, hogy az illetékes bíróság jogerősen kimondta: az önkormányzatnak a bejelentést követően 48 órája lett volna megtagadni a tavalyi menetelés engedélyezését, mivel pedig ezt nem tette meg, nem tagadhatta meg annak jóváhagyását, azt lehetett hinni, hogy idén végre észhez tértek, és nem próbálják alattomos eszközökkel tovább szítani a magyar és román közösség közötti feszültséget.
Nos a legkevésbé sem így történt. Most persze – legalábbis azt hiszik – fifikásabbak, hiszen a postaréti megemlékezést engedélyeznék, „csupán” a többezres menetelést nem. „Kárpótlásként” megengednék, hogy tíz személy átadja az autonómiakövetelésekről szóló petíciót a prefektusi hivatalban, és felajánlják a városi művelődési házat, hogy ott „kulturális rendezvényt” tartsanak a székely szabadság napja alkalmából. Ami természetesen nem egyéb a magyarok megalázására és felhergelésére tett primitív kísérletnél.
A rendezvény legfőbb célja ugyanis természetesen nem az, hogy néhány politikus elcsépelt panelektől hemzsegő, fellengzős beszédei után a tömeg párás szemmel hazafias dalokat és verseket hallgasson egy kultúrházban, hanem az, hogy a remények szerint legalább tízezres tömeg felvonulásával mutassa meg országnak-világnak: igenis van tömegtámogatottsága a székely autonómiának.
Az önkormányzat legújabb kekeckedésével ezt próbálná megakadályozni ezekben a román sovinizmus számára vérzivataros időkben, amikor már az Egyesült Államok külügyminisztériuma is következetesen megemlíti éves emberi jogi jelentéseiben a romániai magyar közösséget az állami szervek részéről ért jogtiprásokat.
Az önkormányzat alattomos módon szinte az utolsó percig kivárt, hiszen kevesebb mint két nappal a felvonulás előtt közölte, hogy mégsem kívánja engedélyezni azt. Csakhogy – amennyiben helytállóak a szervezők ügyvédjének kijelentései – erről csupán egy sajtóközleményt adtak ki, hivatalos értesítést nem küldtek. De ha ki is küldik, alapvetően mégiscsak a jogerős bírósági ítélet az irányadó, amely szerint tetszett volna az önkormányzatnak még a rendezvény 2015-ös bejelentését követően, két napon belül elkaszálni azt. Ha nem tette, akkor magára vessen. A mostani gesztus így nem értékelhető többnek ócska, szekus stílusú provokációs kísérletnél, amelynek célja egyrészt elbizonytalanítani azokat, akik más településekről utaznának a rendezvényre, másrészt etnikai feszültséget gerjeszteni.
Persze magyar szempontból az is lényeges kérdés, milyen mértékben szükséges, illetve elegendő az autonómiaküzdelemben a rutinszerűségbe – amibe már az önkormányzat szokásos ostoba kekeckedései is beletartoznak – lassan belesüllyedő székely szabadság napi felvonulás. Amelyre a legnagyobb, parlamenti képviselettel rendelkező magyar szervezet tagjai csupán „magánemberként” mehetnek el, mert az RMDSZ nem akarja a nevét adni egy nem kizárólag általa útjára indított kezdeményezéshez.
Arról nem is beszélve, hogy még arról sincs valódi, igazán széles körű konszenzus, hogy miben is áll az az autonómia, amiért évről évre a vásárhelyi önkormányzat gerjesztette feszültség közepette vonulgatni kell. Amíg az erdélyi magyar közélet összes szereplője RMDSZ–MPP-stül, EMNP-stül, erdélyi és Székely Nemzeti Tanácsostul nem képes végre összeülni, hogy alapos és átfogó tárgyalások után közös, egyértelmű és mindenki által felvállalt autonómiakoncepciót dolgozzanak ki, amelynek a parlamenti beterjesztését is közösen támogatják, addig a felvonulás alig tűnik többnek marketingfogásként jól alkalmazható pótcselekvésnél. Ami után a szervezők és a résztvevők csöndben hazamennek, elégedetten nyugtázva: most megint jól megmutattuk.
Aztán egy évig megint marad minden a régiben.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Így látnak bennünket ők – a székelyföldi román közösség hangadóit kérdeztük
Autonómia, szimbólumhasználat, etnikai párbeszéd – mind olyan fogalmak, amelyek meghatározták a rendszerváltás után a székelyföldi magyar politikusok diskurzusát. A térségben élő román közösség hangadóit faggattuk arról, hogy miként vélekednek ezekről a kérdésekről.
Portálunk Ioan Lăcătușut, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnökét, Sebastian Pârvut, a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális papját, Mădălin Guruianut, a Nemzeti Liberális Párt politikusát, Dumitru Manolăchescu újságírót és Sever Ioan Miu bloggert kérdezte a székelyföldi magyar és román közösség viszonyáról.
Mi okozza az intézményes párbeszéd hiányát?
Miközben a székelyföldi magyarok és románok között van együttműködés a kultúrában, sportban, ifjúsági kezdeményezésekben, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Elsőként arról kérdeztük alanyaikat: mivel magyarázzák az intézményes dialógus hiányát?
Ioan Lăcătușu szerint a két közösség párhuzamos élete a rendszerváltás után, az iskolák, művelődési intézmények „etnikai alapú szétválasztásával” kezdődött el. „A románok és magyarok nem vesznek részt egymás kulturális, történelmi ünnepeiken. A magyaroknak megvan az az előnye, hogy többségük ismeri a román nyelvet. A románok közt viszont kevesen beszélnek magyarul, ezért nem is értesülhetnek egyes dolgokról. Így fordulhatott elő az a szerencsétlen eset, amikor a magyarok adventet ünnepelték december -én, és a románok azt hitték, hogy a nemzeti ünneppel szembeni ellenrendezvény zajlik” – magyarázta.
Ioan Lăcătusu - sepsiszentgyörgyi szociológus, levéltáros, a Kovászna megyei Állami Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Kovászna és Hargita Megyei Európai Tanulmányok Központjának igazgatója és a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának egyik vezetője. Ioan Lăcătusu az elmúlt évtizedekben számos könyvet és tanulmányt írt, amelyben a székelyföldi románság helyzetét vizsgálja. A Ioan Lăcătusu vezette sepsiszentgyörgyi központot az etnikumközi kapcsolatok monitorozása és a Székelyföldön élő románok identitásának megőrzése érdekében alapították.
Sebastian Pârvu szerint azért nincs párbeszéd, mert ha „megsértettél valakit, nem várhatod el, hogy könnyedén leüljön tárgyalni, és ez mindkét félre igaz”. Az ortodox pap úgy véli, a két közösségnek közös érdeke a térség fejlődése, a munkahelyek számának növelése, a megélhetés. Ezekhez az érdekekhez viszont szerinte hozzáadódnak más dolgok is, amelyekre „energiát pazarolnak”. Ilyen az autonómia kérdése is, amit a román közösség semmilyen körülmények között nem tud elfogadni. „A román közösség szerint a magyaroknak most is megvan minden olyan joga, ami az autonómiában is meglenne. A helyi közigazgatást a magyarok irányítják, ez a valóság, ami nem zavarhat senkit, hiszen a vezetőket demokratikusan választják. Vannak magyar iskolák, magyar oktatás, használhatják a magyar nyelvet az igazsgászolgáltatásban is” – részletezte.
Mădălin Guruianu – bevallása szerint – az elmúlt tíz évben folyamatosan azon dolgozott, hogy kiépítse a két közösséget összekötő kommunikációs hídat. Ez idő alatt azt tapasztalta, hogy a két közösség vezetőiben van egy természetes vonakodás a párbeszédtől, mert mindkét fél attól tart, hogy emiatt elveszíti szavazótáborát. „Pedig nem igaz, hogy összefogás projekttel nem lehetne választást nyerni, csak ezeket a szavazatokat nehéz megszerezni, mivel ez esetben kétnyelvű plakátokra van szükség, sokat kell két nyelven kommunikálni. Egy román párt számára ez kényes kérdés, mert ha elkezdene ebben gondolkodni a belső kemény magban lennének akik bírálnák, hogy miért kell magyar nyelven is kommunikálni” – fogalmazott a politikus. Szavai szerint ez történt a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szervezetében is. „Csakhogy elég sokan voltunk, akik normalitást szerettünk volna, és úgy döntöttünk, nem vesszük figyelembe az ellenvéleményeket. Nálunk vannak ésszerű politikusok az Nemzeti Liberális Pártban és az RMDSZ-ben, és ésszerűtlenek a Szociáldemokrata Pártban és az MPP-ben. Az jelenti a gondot, hogy nehéz megértetni egy párt szavazóbázisának kemény magjával, hogy miért van szükség nyitásra a másik fél irányába” – magyarázta. Guruianu elmondta, Antal Árpádot például egy rendkívül nyitott (elméjű) politikusnak tartja, akivel jól együtt tudtak működni, mégis a választási kampányokban voltak kilengései. „Például amikor azt mondta, hogy ha nem szavaznak a választók RMDSZ-es jelöltre, akkor egy román kerül a parlamentbe” – tette hozzá.
Mădălin Guruianu kilóg a sorból. „Nekem nagy szerencsém volt azzal, hogy úgy kerültem Sepsiszentgyörgyre, hogy egy magyar lányba voltam szerelmes, és családja és barátai révén ismerkedtem meg a magyar közösséggel és igényeivel” – mondta Mădălin Guruianu. Hozzátette, ebben a különbözik azoktól a Székelyföldre költöző románoktól, akik nem kerülnek kapcsolatba a magyar közösséggel. A politikus szerint az lenne nagyon fontos, hogy a két közösség politikai és civil vezetői döntéseik meghozatalakor a másik fejével is tudnának gondolkodni. „Engem sokat segítettek az akadémiai vitaestek (debate), amelyeket diákoknak szerveztünk, és ezek révén megtanultam a másik fél fejével gondolkodni. Amikor liberális párti politikusként nyilatkoztam valamit, mindig meggondoltam, hogy erről vajon mi lesz a magyar barátom véleménye, szégyenkezik miattam, vagy büszke lesz rám. Ez nagyon fontos dolog, ha mindannyian így járnánk el, kevesebb lenne a kisiklás” – jelentette ki Guruianu.
Dumitru Manolachescu szerint az intézményes párbeszéd hiányát a két közösség vezetői, elsősorban a politikusok tartják fenn. „Tudomásom szerint az elmúlt két évtizedben nem voltak olyan találkozók, amelyek hozzájárultak volna a két nemzet közti békés együttéléshez. Az az érzésem, hogy mindkét oldal jobban megél a konfliktusokból” – jelentette ki.
Kik lehetnek a magyar közösség tárgyalópartnerei?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt.
Felvetésünkre érthető módon a legvehemensebben Ioan Lăcătușu reagált. „Mădălin Guruianunak sincs erkölcsi alapja, hogy reprezentatívabbnak tekintsék, mint bennünket, öregeket. Igazságtalanság, ahogyan ránk tekintenek, a fórumunkat 33 bíróságon bejegyzett civil szervezet alkotja. 2010-ben ezer képviselővel szerveztünk és román polgármesterek is elfogadják, akkor miért ne lehetnénk reprezentatívak?” – érvelt a románok fórumának elnöke. Lăcătușu szerint a magyar polgármestereknek joguk van megválogatni a partnereket a párbeszédhez, de mivel egyetlen román szervezet, párt se vitatja a fórum reprezentativitását, ha valóban párbeszédet akar, még ha nehéz is, le kell ülniük egy asztalhoz, mert biztos találnak kiindulási pontot. „Minden elismerésem, ahogy a magyar közösség megszervezte magát, és három forrásból szerez finanszírozást a nemzeti identitása megőrzéséhez, így kap pénzt Bukarestből nemzeti kisebbségi szervezetként, az állami költségvetésből és Budapestről is. Nem akarunk privilégiumokat, hanem azt szeretnénk, hogy esélyt kapjunk a projektjeink finanszírozására” – panaszkodott a szervezet elnöke.
Mădălin Guruianu szerint csak a demokratikusan megválasztott román vezetők lehetnek a partnerei a román-magyar párbeszédnek. „A Románok Civil Fóruma soha nem jelentkezett egyetlen választáson sem, habár felszólítottuk, hogy ha a román közösség képviselői szeretnének lenni méretkezzenek meg a választásokon. Én úgy gondolom a román közösség egy része és a magyar sajtó is téved akkor, ha a Románok Civil Fórumát tekinti hangadónak” – vélekedett. Szerinte ha valaki arra vagy kíváncsi, hogyan élnek a románok Székelyföldön, akkor a közösség legitim képviselőit kell megkérdeznie, mert ellenkező esetben olyan irreális, a valóságtól elrugaszkodott válaszokat kap, mint amiket Dan Tanasă szokott adni. „Az elmúlt 12 évet vizsgálva kiderül, hogy az a jelölt akit Dan Tanasă támogatott nevetségesen alacsony számú szavazatot – 100-200 voksot – szerzett, ami azt mutatja, hogy nem képviseli az az itt élő emberek véleményét, mégis a román sajtó őt tartja a Székelyföldi románok hangjának” – mondta a politikus. Guruianu emiatt is sajnálatosnak tartja, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közösség vezetői a választások után visszautasították az alpolgármesteri tisztséget. „Itt nem Mădălin Guruiani személyéről volt szó, hanem arról, hogy együtt történelmet írhattunk volna azáltal, hogy erre a tisztségre egy jóindulatú román embert neveznek ki, aki az elmúlt években konkrét lépéseket tett a magyar-román viszony javítása érdekében” – jelentette ki.
Sebastian Pârvu szerint a román közösségnek is vannak vezetői, a probléma az, hogy nem sikerül kommunikálniuk a magyar vezetőkkel. „Nekem ortodox papként például nincs gondom a magyar lelkészekkel való kapcsolattartásban, rendszeresen találkozunk és tárgyalunk közös dolgainkról. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a Kovászna és Hargita megyei románoknak valóban vannak képviseleti gondjaik, hiszen ha tíz vezető öt pártlistán indul, nem várhatjuk el, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban” – mondta Pârvu.
Sebastian Pârvu – a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális lelkésze, a Kovászna és Hargita megyei Ortodox püspökség kulturális tanácsadója, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Fórumát alkotó Andrei Saguna Keresztény- Kulturális Liga elnöke, a Nicolae Colan Egyházi Dokumentációs Központ igazgatója. Sebastian Pârvu doktori dolgozatát a „volt székely székek román közösségének részvétele az 1848-as forradalomban” témában írta.
Dumitru Manolăchescu szerint teljesen természetes, hogy például Antal Árpád polgármester Mădălin Guruianut fogadja el tárgyalópartnerének, hiszen jól ismeri és „intézményesen” közelebb áll hozzá. „Nem fogok más személyeket nevesíteni, de közismert, hogy a román közösségnek is vannak még képviselői, akik nem konfliktusosak. A probléma a politikusokkal van, nem a civil társadalommal, amely már elkezdett együttműködni” – mondta az újságíró.
Sever Ioan Miu úgy véli: a Románok Civil Fóruma nem olyan radikális, mint amilyennek tűnik, de letagadhatatlan Mădălin Guruianu érdeme a két közösség egymáshoz való közeledésében. „Amennyire egy éves ittlétem alatt meg tudtam ismerni a román közösségünket, azt mondhatom, hogy jelenleg senki nincs, aki helyettesítené tudná őt” – jelentette ki a blogger.
Mi a román közösség legégetőbb problémája?
Alanyainkat arról is kérdeztük, hogy szerintük melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene, és mit tartanak a székelyföldi román közösség legégetőbb problémájának.
Ioan Lăcătușu szerint a térségben „az alsó szinteken” mindenki jól kijön egymással, léteznek jó szomszédságok, nincsenek viták, vannak vegyes házasságok, van párbeszéd. Gondot az okoz, hogy nincs olyan civil szervezet, amely egymás megismerését tűzte volna ki célul. „Ezen a téren a mi román szervezeteink sem tűnnek ki ezen a téren” – jegyezte meg. Szerinte a Kovászna Megyei Kulturális Központnak rengeteg kiadványa van a székelyek történelméről és hagyományairól, turisztikai látványosságairól, térképek a műemlékekről, de szinte semmi nem jelent meg a románokról, semmi a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumáról, az első román iskoláról vagy az ortodox katedrálisról. „Tudom miként vélekednek ezekről, de léteznek, itt vannak, miért nem érdemlik meg, hogy megjelenjenek a kiadványokban?” – fogalmazott a románok fórumának elnöke.
Lăcătușu szerint a románok és a magyarok teljesen másként értelmezik a jelent és a múltat. Példaként a nemrég megjelent Székelyföld története című könyvet említette, amely szerinte úgy mutatja be a térséget, mint székelyek földjét, ahová a románok ki tudja honnan érkeztek, és nincsenek jogaik. „Kettős mércével mérnek, jövevényeknek néznek bennünket. Gyarmatosításnak tekintik, ha egy szebeni román költözik ide. Másként látjuk a 1918-at, 1940-et és más történelmi eseményeket. A forradalom után is bármit értünk el, intézményalapítás terén, azt erővel kellett kicsikarnunk, nem találtunk megértésre a magyar elit részéről” – panaszolta Lăcătușu, aki szerint senki nem akadályozza meg a magyarokat a nemzeti identitásuk megőrzésében.
Mădălin Guruianu szerint a térségben olyan témákat kellene kibeszélni és olyan kezdeményezéseket elindítani, amelyek mentén közös platformra helyezkedhet a két közösség. Ezek a nyilvános rendezvényeket azért tartja hasznosnak, mert ilyenkor valóban meg kell hallgatni a mások álláspontját, és azonnali választ kell adni rá. „Nagyon fontos lenne az empátiakészség és az, hogy mi itt helyben jól tudjuk kezelni a román-magyar viszonyt, és sok jó példát tudjunk felmutatni az együttműködésről. Most mindkét fél a másiktól várja a nyitást. Tényleg az a probléma, hogy ki teszi meg az első gesztust a másik irányába?” – fogalmazott a politikus. Magyarázata szerint a magyarok mindig Bukaresttől várják az első gesztust, a térségben élő románok pedig a polgármestertől vagy megyei tanács elnökétől, és sajnos egyik fontos szereplő se vállalja fel, hogy megtegye ezt a lépést.
Sebastian Pârvu a székelyföldi románok legnagyobb problémájának a demográfiai csökkenést nevezte. Kevés a gyermek, ürülnek ki az iskolák és templomok, a román fiatalok pedig a kilátástalanság miatt kivándorolnak a térségből – sorolta. „Ezt a jelenséget mi románok jobban érezzük, mint a magyarok, de a magyar közösség is ott lesz tíz év múlva, ahol mi ma tartunk” – vélekedett. Az ortodox pap az alulfinanszírozottságot is problémának tekinti. Szerint mindkét fél abban a tévhitben él, hogy a másik közösség tud más forrásból finanszírozást szerezni, és ezt kifogásként használják, hogy ne adjanak pénzt. „Például ha az egyháznak kérek, azt mondják, hogy nem adunk, mert kaptok Bukarestből, de fordítva is igaz, amikor azt mondják a magyaroknak, hogy úgyis kaptok pénzt Budapestről. Valójában azonban projektek életképessége alapján kellene megítélni egy egy kérést” – jelentette ki.
Pârvu problémának tartja a Székelyföld megnevezés használatát is. Ezzel szerinte az a gond, hogy a térségről készített népszerűsítő kiadványokban nem jelenik meg a román közösség, és azt sugalják, hogy mind a történelemben, mind a jelenben, ebben a térségben egyetlen közösség él. „Gond az, hogy ezeket a kiadványokat közpénzből finanszírozzák, és az lenne normális, ha ezekben helyt kapna a másik közösség is” – tette hozzá.
Dumitru Manolăchescu szerint a Kovászna megyei román közösségnek ugyanazok a problémái, mint a magyar közösségnek. A románok azt szeretnék, hogy saját országukban ne tekintsenek rájuk megtűrtként, és folyton ne emlegessék, hogy Székelyföld a magyaroké, és nem a kommunisták által Moldovából, Havasalföldről és Dobrudzsából behozott bevándorlóké. „A románok is otthon szeretnék érezni magukat Kovászna megyében, amely Románia része” – jegyezte meg.
„Ha azt kérdezné, hogy mi az én problémám románként, azt mondanám: nem szeretném többé a helyi közigazgatás mostohagyerekeként érezni magamat. Aláhúzom, hogy ezt románként mondom” – válaszolta kérdésünkre Sever Ioan Miu. Kijelentette: románként számára fontosak a nemzeti szimbólumai és ünnepei, ezért fáj neki az, ha Antal Árpád még január 24-én, Moldova és Havasalföld egyesülésének ünnepén sem lép a Mihai Viteazul szobor elé, ahol román politikusok és néhány magyar állami intézményvezető ünnepel. „Azt kérdezném a román és magyar elöljáróktól: vajon egy harmadik nemzetnek kell többséget alkotnia azért, hogy mi tiszteljük egymást?” – fogalmazott a blogger.
Van olyan jog, amit megvonna a magyar közösségtől?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a bukaresti döntéshozók szerint Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában, ehhez képest az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket sem. Ugyanakkor vannak olyan román politikusok, akik szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek.
Ioan Lăcătușu azt tartja túlzottnak, hogy a magyar közösségnek joga van eldönteni: kihelyez

Március 15-i toborzó a Szent László téren
„Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje”. A nagyváradi március 15-i ünnepi megemlékezések délutáni sora az idei évben először indul a nemrégiben felújított Szent László térről.
Délután, 16 órás kezdéssel magyar dal és tánc fogják fogadni az érkező váradi polgárokat. A hagyomány szerint a berukkoló legények a magyar virtust leginkább kifejező verbunkot járták besorozásuk alkalmával. Toborzó célja főterünk jelképes birtokbavétele, hagyományaink felelevenítése és az ünnep lendületének visszaadása. A magyar nemzet együvé tartozásának kifejezésére a táncokat az egykori Biharország anyaországi feléből érkező berettyóújfalusi Cserbóka, Kökörcsin és Boróka tánccsoportok adják elő, majd közösen, a jelenlévő ünneplő közönséggel együtt vonulnak át a Szacsvay Imre mártír jegyző szobránál 17 órától kezdődő ünnepi megemlékezéshez.
A hagyományteremtés céljával szervezett esemény a Magyar Polgári Egyesület közreműködésével jön létre. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. Ünnepeljünk szabadon március 15-én!
Magyar Polgári Egyesület
erdon.ro

Ma is küzdenünk kell jogainkért
A romániai magyarok által lakott településeken mindenütt megünnepelték március 15-ét. A rendezvények békésen zajlottak, csak Kolozsváron ismétlődött meg a tavalyi incidens: a csendőrség az Erdély-zászlóval felvonulókat kiemelte a tömegből. A kincses város polgármestere, Emil Boc ezúttal nem vett részt az ünnepségen, és nem is üzent, de a tisztségéből felfüggesztett Horváth Anna alpolgármester sem volt ott. A román politikusok közül csak Sorin Grindeanu kormányfő szólt a magyarokhoz, Klaus Iohannis államfő idén is megfeledkezett rólunk, ahogy tavaly is. Az RMDSZ kiáltványban fogalmazta meg az erdélyi magyarság 12 legfontosabb aktuális követelésének listáját. Az autonómia tételesen nem jelenik meg köztük, csak néhány utalásban. A követeléslista végén az RMDSZ közölte: „A szabadságharc üzenete örök értékű. A 12 pontban megfogalmazott célok évről évre alkalmazkodnak a jelenhez. Hiszen ma is küzdenünk kell jogainkért, szabadságunkért. A végső cél nem változik, az akadályok és eszközök igen.”
Az RMDSZ 12 pontja
Mit kíván az erdélyi magyarság? Legyen béke, szabadság és egyetértés! 1. Új alkotmányt, amely államalkotó tényezőként ismeri el a romániai, az erdélyi magyar közösséget. 2. Jogállamot: a hatalmi ágak szétválasztását, a törvények betartását. 3. Etnikumközi szerződést, amely tartósan biztosítja a békés román–magyar együttélést. 4. Az alkotmány mondja ki: Románia többnyelvű, többkultúrájú ország. 5. A személyi és közösségi jogok intézményének széles körű biztosítását. 6. Legyen a magyar a második hivatalos nyelv Erdélyben. Szabadon használhassuk közösségi szimbólumainkat, jelképeinket. 7. Több tiszteletet a helyi közösségeknek. Nagyobb hatáskört az önkormányzatoknak. 8. Az elkobzott javak visszaszolgáltatásának gyorsítását és befejezését. 9. Anyanyelvű minőségi oktatást minden magyar gyermek számára bölcsődétől egyetemig. 10. Az erdélyi autópályák befejezését, az utak és vasúti sínek korszerűsítését. 11. Jóléti államot, tisztes megélhetést minden korosztálynak. 12. Legyen március 15. hivatalos ünnep Romániában. Egyenlőség, szabadság, testvériség!
Grindeanu üzenete
Valósággá válhatnak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszméi, a béke, a szabadság és az egyetértés, ha a románokat és a magyarokat a jobb élet iránti vágy egyesíti, tisztelik egymást, és nem akarnak semmit ráerőltetni egymásra – olvasható Sorin Grindeanu kormányfő magyarokhoz intézett március 15-i üzenetében. Grindeanu az „egység a sokszínűségben” európai gondolatra alapozva meggyőződését fejezte ki, hogy a különbségek nem választják el egymástól a románokat és a magyarokat, nem teszik őket egymás ellenfeleivé, ellenkezőleg. A kormányfő szerint a románokat és a magyarokat a jobb élet iránti vágy és a kölcsönös tisztelet köti össze; egyúttal emlékeztetett arra, hogy a kormány programjában fontos vállalások vannak a romániai kisebbségek iránt, amelyek között a magyar különleges helyet foglal el. Grindeanu arra buzdította a magyarokat, hogy saját meggyőződéseik alapján tekintsenek a világra, és ne fogadják el a másokét, illetve a sztereotípiákat; végül tiszteletét fejezte ki a magyarok történelme, kulturális és szellemi hagyatéka iránt.
Zavar az Erdély-zászló
Erdély-zászlót vivő ünneplőket emelt ki a csendőrség a kolozsvári felvonulás tömegéből – közölte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A csendőrség Fancsali Ernőnél, az EMNP kolozsvári szervezetének elnökénél és négy másik felvonulónál kifogásolta az Erdély-címeres kék-piros-sárga lobogót. Fancsali közlése szerint arra hivatkoztak: a rendezvényt szervező RMDSZ nem tette lehetővé, hogy a magyar és a székely zászlón kívül más zászlókkal is vonuljanak az ünneplők. Hozzátette: azt kérték tőle, hogy vonja be a zászlót, vagy távozzon a felvonulók közül. Mivel a felkérésnek nem tett eleget, őt és egy másik Erdély-zászlót vivő felvonulót 500 lejes bírsággal sújtották. Az EMNP helyi vezetője elmondta: azt írták a jegyzőkönyvbe, hogy nem vetette alá magát a szervezők kérésének. Megjegyezte, a csendőrök nem kifogásolták a zászló használatát, így továbbra is lobogtathatta Erdély zászlaját Kolozsvár főterén, de csakis az ünneplő tömegtől távol. Hozzátette: már tavaly is kifogásolta a csendőrség az Erdély-zászlókat, de akkor – az ünnepi rendezvény egyik szónoka lévén – engedelmeskedett a felszólításnak, és bevonta a lobogót. Most a bírságolási jegyzőkönyv érvénytelenítését fogja kérni a bíróságon.
A szabadság egy kert
Az autoriter politika gyomját, élősködőit el kell távolítani a szabadság kertjéből – jelentette ki Kelemen Hunor Nagyszalontán mondott beszédében. Az RMDSZ elnöke úgy véli: a szabadság Romániában nem sziklaszilárd építmény, hanem inkább folyamatos gondozást igénylő kert. „Nem egyszer kell megépíteni, hanem évről évre újra és újra. Vannak göcsörtös, öreg fái, azokat metszeni kell. És újakat telepíteni is szükséges.” Kijelentette: „Romániában ma kemény harcot vív a látható állam a láthatatlan állammal, a választott politikusok az erőszakszervezetek titkos koalíciójával, és míg a látható hatalmat, a politikusokat le lehet váltani, az erőszakszervek titkos koalíciója nem váltható le parlamenti választásokon.”
A magyarokat nem lehet beolvasztani
A magyarokat beolvasztani sem Brüsszelnek, sem másnak nem sikerül, és nem is fog sikerülni, azonban az együttműködésre mindenkor készen állnak – jelentette ki Soltész Miklós magyar államtitkár az ünnep előestéjén a Magyar Polgári Párt (MPP) által Marosvásárhelyen szervezett gálán. A Bécsből elüldözött Metternich osztrák politikust idézte, aki 1850-ben megállapította: a magyar bajoknak csak a magyarok közreműködésével lehet véget vetni, és a magyarokkal másról, mint kölcsönös együttműködésről, nem lehet tárgyalni. Soltész Miklós szerint a márciusi ifjak 12 pontja közül van néhány, amely ma is aktuális – vagy azért, mert nem valósult meg, vagy azért, mert másképpen alakult, mint ahogyan azt Petőfiék szerették volna. Kijelentette: mindezekért csak összefogással lehet küzdeni.
A közelgő fekete március évfordulóján kérni fogja Románia főügyészét, hogy indítsák újra a marosvásárhelyi események kivizsgálását – jelentette ki Biró Zsolt, aki szerint a brutális bukaresti bányászjárások és a marosvásárhelyi véres események azonos tőről fakadnak. Az MPP elnöke úgy látja: a magyarok ma is másodrangú állampolgárok Romániában, de „az MPP szeretné lezárni a posztkommunizmus korszakát, hogy a ’89 előtti rendőrállamból és a jelenlegi ügyészállamból végre jogállammá váljon Románia”.
A gálaműsoron adták át az MPP Vasakarat-díját a létében fenyegetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium képviselőjének.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szabadságharc nem ért véget
Méltóságteljesen ünnepelt az erdélyi és partiumi magyarság tegnap, a forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Kolozsváron a csendőrség Erdély-zászló miatt bírságolt, Emil Boc polgármester pedig nem vett részt az ünnepségen.
Kolozsváron több százan vettek részt szerdán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére szervezett rendezvénysorozaton, a korábbi években rendszeresen jelen lévő Emil Boc polgármester azonban ezúttal távol maradt. Nem tudni, hogy az elöljáró a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj mozgalom hétfői felszólítása miatt mondta-e le a részvételt.
A civilek ugyanis nyílt levélben arra kérték az elöljárót, hogy ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen, amennyiben meg akarja fellebbezni a kétnyelvű táblák kihelyezéséről szóló ítéletet, az viszont sokatmondó, a polgármesteri hivatal részéről még csak nem is koszorúztak a hagyományos ünnepi helyszínnek számító Biasini-szállónál. Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács elnöke viszont jelen volt és koszorúzott is az általa vezetett intézmény nevében.
Ismét zavart az Erdély-zászló
Az ünnepség egyébként a hagyományos menetrend szerint felvonulással kezdődött a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomig. A 13 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet előtt megkoszorúzták a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját is, majd az istentisztelet követően a Biasini szálloda előtti koszorúzási ünnepségre vonult a tömeg. A felvonulás közben egyébként a csendőrség – akárcsak a tavaly – kiemelte a tömegből Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnökét és egy másik kolozsvári polgárt a tömegből –, utóbbit azonban, mivel feltekerte a zászlót, elengedték.
A csendőrség véleménye szerint törvénytelenséget követtek el, amikor Erdély zászlajával vonultak fel. Az államhatalmi szerv a szervezőkre – az RMDSZ kolozsvári szervezetére – hivatkozva kezdett intézkedni, utóbbiak pedig a csendőrségre hivatkoznak – derült ki az EMNP közleményéből. Fancsali Ernő elmondta: valószínűsíti, hogy a csendőrség bírságot szab ki, az ügyet azonban – jogorvoslat reményében – bíróságra viszi. Később az EMNP kolozsvári elnöke Facebook-bejegyzésben közölte: 500 lejre büntették, mert „nem vonta be” az Erdély-zászlót.
Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nem hagyta szó nélkül az incidenst, és az ünnepi felszólalása alkalmával, a Biasini Szálló előtt leszögezte: semmilyen törvénytelenséget nem lát az Erdély-zászlóban, hiszen annak szimbólumai megtalálhatóak Románia címerében is. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében utalt a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében tapasztalt visszásságokra, és felelősségvállalásra biztatta a közösséget. „Mernünk kell világosan és bátran arról beszélni, ami körülöttünk zajlik. Arról, hogy nem működik a jogállam, hogy túl sok a rossz a törvény, és azt a kevés jót sem tartják be. Arról, hogy az állam lehallgat ahelyett, hogy meghallgatna” – fejtette ki Porcsalmi Bálint.
„Az erő a fiatalok kezében van"
Több ezren gyűltek össze szerdán délben Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren, ahol hármas kopjafa őrzi a helybéli forradalmi hősök emlékét, ezúttal pedig magyar, román, német zászló, az EU és Székelyudvarhely lobogója, valamint rengeteg kokárda emelte az ünnep fényét. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően Dakó Tibor, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred kapitánya adott ünnepi jelentést a város polgármesterének, Gáfi Árpádnak, majd a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. „Ünnepeljük a nemzet születésnapját, a magyarok szabadságvágyát, azt, hogy a függetlenség sorsunk saját kezébe vételének vágya, azóta is ott van minden magyar szívében, és ezt tudja az egész világ rólunk” – fogalmazott Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédében.
Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára emlékeztetett: nemcsak Pesten és Budán, hanem Székelyudvarhelyen is csatlakoztak a forradalmi követelésekhez. Soltész egyébként Holló Lászlóval, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnökével szerdán 50 millió forint vissza nem térítendő támogatásról szóló szerződést írt alá, melyből környékbeli tanintézeteket finanszíroznak.
Marosvásárhelyen több helyszínen is megemlékeztek az 1848–49-es szabadságharc kitöréséről, a jó időnek köszönhetően pedig Postaréten, a vértanúk emlékművénél szervezett ünnepségen különösen nagy tömeg gyűlt össze, becslések szerint akár háromezren is lehettek a helyszínen.
Péter Ferenc megyei tanácselnök, az RMDSZ Maros megyei elnöke úgy fogalmazott: „a mostani ünneplés próbatétele annak, hogy ki tudunk-e állni magunkért, vagy hagyjuk, hogy eltapossanak”. A szónoklatokat követően verssel, énekkel köszöntötték a tavaszi ünnepet, majd koszorúkat helyeztek el az emlékmű körül, és a Rügyesző nevű furulyazenekar kisgyerekeinek megható előadására is sor került.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által a Petőfi-szobornál szervezett március 15-ei ünnepi megemlékezést a fiatalos lendület jellemezte. Ferencz Katalin, a Sapientia hallgatói önkormányzatának elnöke arról beszélt: a „szabadságharc képviselői értünk, az utódaikért is harcoltak, az elvek pedig azóta se sokat változtak: az erő a fiatalok kezében van”.
A Magyar Polgári Párt (MPP) kedden tartott gálaestet a Maros Művészegyüttes előadótermében, ahol Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő arról beszélt: „ma Marosvásárhelyen nem érezhetjük magunkat szabadoknak, miközben huszonhét év után sem ismerjük a fekete március eseményeinek kiprovokálóit”.
A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felavatták szerdán Berde Mózsa 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő egészalakos szobrát, amelyet a székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Harmath István alkotott.
A megemlékezésen felszólaló Antal Árpád polgármester úgy fogalmazott: „Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, nem szerencsejátékon nyertük, nem azért vagyunk itt, mert ezért 20 százalékos fizetéspótlékot kapunk, mint a román belügy alkalmazottai. Székelyföld a miénk, a legjobb helyen a székelyek kezében van”.
A nagyváradi magyarság először ünnepelhetett március 15. alkalmából a város megújult főterén. A partiumi városban tartott megemlékezés keretében, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) rendezvényén néptáncos toborzóra hívták a helyi magyarságot.
Krónika (Kolozsvár)

Tárgyalóasztalhoz ültetnék a polgáriak az RMDSZ-t és az SZNT-t
Három hónapja vannak az MPP politikusai a román parlamentben, és bebizonyították, hogy nem lógatják a lábukat ott – mondta csütörtöki sajtótájékoztatóján Kulcsár-Terza József.
Az RMDSZ-listán bejutott MPP-s parlamenti képviselő rámutatott, noha egyelőre apró lépésekkel, de haladnak előre. A szövetség frakciója felkarolta az ő kezdeményezését, és benyújtották a törvénytervezetet arra vonatkozóan, hogy március 15-e legyen hivatalos munkaszüneti nap Romániában. Kulcsár-Terza ugyanakkor emlékeztetett, hogy sikerült az emberi jogi, egyházi és nemzeti kisebbségügyi bizottságban létrehozni egy olyan albizottságot, amely a magyarság gondjaival foglalkozik – ennek a román–magyar párbeszéd kialakításában lehet szerepe. A sepsiszentgyörgyi politikus tehát úgy véli, az MPP-s képviselők minőségi többletet vittek az RMDSZ frakciójába, és fontosnak tartja az egységes fellépést Bukarestben. Újságírói kérdésre leszögezte, mindenképpen be kell nyújtani az autonómiatervezetet a parlamentben, különben Bukarestben „nem tudják, hogy mit akarunk”. Fel kell mutatni az autonómiaigényt, ám továbbra is gondot jelent, hogy két tervezet van. Az MPP kapocs szeretne lenni, és szorgalmazza, hogy az RMDSZ és az SZNT tárgyalóasztalhoz üljenek, és egyezzenek meg az autonómiastatútum ügyében – szögezte le Kulcsár-Terza József.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

A Krónika és a Háromszék is bírálta az RMDSZ-t, amiért kihagyta az autonómiát
A Krónika és a Háromszék napilap is bírálta az RMDSZ-t amiatt, hogy az erdélyi magyarok nemzeti ünnepen közzétett 12 pontos követeléslistáján nem szerepelt az autonómia.
A Krónika vezércikkírója méltányolta, hogy az RMDSZ megfogalmazta, mit kíván 2017-ben az erdélyi magyar közösség, de „az egy helyben toporgás összetéveszthetetlen nyomának" tartotta, hogy „a kiáltványból üvölt az elhallgatás".
„Ha a székelyföldi, partiumi, erdélyi magyarság 12 pontos követeléslistájára nem fér fel az autonómia, akkor mégis ki beszél? És kinek a nevében?" – tette fel a kérdést Páva Adorján, a vezércikk szerzője. A cikkíró azokra a magyarázatokra is kitért, amelyek szerint a kiáltvány egyes pontjai tulajdonképpen az autonómiára utalnak. „Egy kiáltványban hogy lehet utalgatni, sejtetgetni a sorok között?! Mi több: hogy lehet a '48-as elődök hangját utánozva szabadságharcot kiáltani, miközben folyamatosan ahhoz dörgölőzünk, annak lábai elé taszít a tehetetlenségi erő, aki legfőbb nyomorúságunk fenntartója?! És mi az, hogy évről évre alkalmazkodni kell?! Mégis mi írja ily könnyedén felül akaratunkat?!" – tette fel a kérdést a Krónika cikkírója. Végül megállapította: „Valóban szükségünk van új 12 pontra – de ezek kikiáltása előtt újra meg kellene tanulnunk beszélni. Hogy meg tudjuk beszélni. Hogy megértsük egymást."
A székelyföldi Háromszék napilap is üdvözölte az aktuális 12 pontot, de kifogásolta, „hogy az RMDSZ immár szóhasználatából is száműzni látszik az autonómiát". „Örüljünk annak, hogy legalább alaposan körülírták?" – kérdezte a cikkíró.
Farczádi Botond, a Háromszék vezércikkírója ugyanakkor pozitív fejlemények tekintette, hogy az RMDSZ felkarolta a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőinek a kezdeményezését, és közösen nyújtottak be törvénykezdeményezést azért, hogy március 15. legyen hivatalos ünnep az erdélyi magyarság számára.
A cikkíró „aprócska, de fontos gesztusnak" látta, hogy Teodor Melescanu román külügyminiszter arra buzdította diplomatáit: vegyenek részt a magyar nemzeti ünnep rendezvényein. Úgy vélte: e gesztus és Sorin Grindeanu miniszterelnök üdvözlete annak a tükrében értékelődik fel, hogy Klaus Iohannis évek óta következetesen hallgat március 15-én. Szerinte a jelenlegi román államfő „nem képes arra a gesztusra, amelyet Emil Constantinescu honosított meg, és Traian Basescu is folytatott".
MTI
Erdély.ma

Az MPP a minőségi többlet (Kulcsár-Terza József elégedett)
Március 15. előestéjén kilencedik születésnapját ünnepelte a Magyar Polgári Párt (MPP), és a Marosvásárhelyen megtartott ünnepségen is megerősítették: élnek és élni fognak – számolt be az eseményről Kulcsár-Terza József képviselő, a párt háromszéki elnöke. Helyi szinten is dolgozni kívánnak, de elsősorban nemzetpolitikai kérdésekkel akarnak foglalkozni.
Kulcsár-Terza röviden beszámolt három hónapos parlamenti munkájáról, megítélése szerint sikerült bebizonyítania, hogy nem lábat lógatni ment oda. Az eredmények között említette a magyarság ügyeivel foglalkozó albizottság létrehozatalát, és azt, hogy ötletét felkarolva az RMDSZ szerdán beterjesztette a törvénytervezetet, mely szerint március 15. hivatalos szabadnap lenne a magyarok számára. Felidézte még Biró Zsolt MPP-elnök napirend előtti felszólalását a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében, és úgy értékelte, nemzetpolitikai téren három hónap alatt is előrelépést tudtak felmutatni.
Kulcsár-Terza József szerint nagyon fontos az egységes fellépés, Bukarestben csak így érhetnek el eredményeket. Azzal, hogy az RMDSZ felkarolta kezdeményezését, majd közösen nyújtották be azt, bebizonyították, ez lehetséges. Meglátása szerint „minőségi többletet” vittek az RMDSZ-frakcióba, melyet ő inkább magyar frakciónak nevez. Ezt kívánják folytatni: nemzeti ügyekben olyan törvénytervezeteket, módosító javaslatokat szándékoznak benyújtani, amelyek „előre tudják vinni az ügyet”. Székelyföld autonómia-statútumáról elmondta, azt be kell nyújtani a parlamentbe, de egyetlen tervezet kell, amelyet mindenki elfogad, az MPP közvetíteni próbál ebben, egy asztalhoz ültetni a feleket (az RMDSZ-t és SZNT-t – szerk. megj). A képviselő beszélt a román miniszterelnök március 15-ei üzenetéről is, úgy vélte, ha Sorin Grindeanu őszintén gondolta mindazt, amit megfogalmazott, akkor nem lesz gond sem a március 15-ről szóló, sem a szimbólumhasználatra vonatkozó törvény elfogadásával. Ha ezek elakadnak, mostani levele képmutatás, és mivel ez a minimum, a továbbiakban nem lesz, amiről tárgyalniuk. „A nemzeti ügyeket törvénybe kell foglalni, be kell terjeszteni, másképp nem tudják, mit akarunk. El kell mondani nyíltan, világosan, célunk az albizottságban is asztalhoz ültetni a román politikusokat, hogy legyen párbeszéd” – fejtette ki a képviselő.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Választmányi és ügyvezető elnököt választott a Magyar Polgári Párt
A kilenc éves Magyar Polgári Párt március14.-én elnökségi ülést tartott Marosvásárhelyen, ahol a szatmárnémeti kongresszuson elfogadott alapszabályzat értelmében megalakult a párt választmánya. Az ünnepi alakuló ülésen Mezei Jánost választották az újonnan létrejött testület elnökének, Salamon Zoltán pedig a jövőben a párt ügyvezető elnöki tisztségét tölti be. Salamon Zoltán közleményében azt írta: „Összébb kell húznunk a teret a testületeink között. Feladatunk, hogy összehangoljuk a helyi és megyei szervezeteink tevékenységét, a Választmány és az Elnökség munkáját. Keretprogramunkban foglaltak szerint szeretnénk eljárni a jövőben is – az MPP kezdeményezője és cselekvő részese kíván lenni a magyar nemzeti integráció, a magyar megújulás politikájának. Szövetségese kíván lenni minden olyan kárpát-medencei magyar pártnak, amely osztozik a nemzeti integráció felelősségében és munkájában. Szükségesnek tartjuk a kárpát-medencei magyarság lelki, szellemi és anyagi erőforrásainak összpontosítására irányuló magyar nemzeti integráció politikájának megvalósítását. Mindez akkor lehetséges, ha megvan bennünk a tisztánlátás, a jó szándék, a tenni akarás, ugyanakkor az összefogás készsége és képessége is. Célunk továbbra is az, hogy az értékek és érdekek sokszínűsége jegyében a közéleti és politikai pluralizmus, az őszinte és tisztázó vita, valamint az elszámoltathatóság és teljesítményelvűség váljon közéletünk újjáépítésének alapjává. A közös célok elérése több lehetséges módon képzelhető el, ami nem egymás ellehetetlenítésére kell irányuljon, hanem kiegészítésére. Sajátos történelmi és jelenkori helyzetünkben ez hatványozottan érvényes. Az MPP az erdélyi magyar politikai vitákban konszenzusorientált politikát követ. Vitorláinkat egy irányba kell állítanunk, még ha méreteik, formájuk és szerepük különbözőek is! Összehangolt vitorlák nélkül nem halad a hajó, nincs célba érés! Cselekvési tervünket ennek szellemében fogalmaztuk meg és következetesen ezt képviseljük megalakulásunk óta. Ezt kell követnünk a jövőben is, amelynek elérésében minden partnerszervezet számíthat rám és az általam is képviselt Magyar Polgári Pártra!” (közlemény)
Transindex.ro

Elég lesz csak kiabálni?
A pohár félig tele és félig üres részének méricskélésére egyaránt alkalmas a székely szabadság napján rendezett idei marosvásárhelyi megmozdulás. Először jöhet az optimista verzió. Eszerint elmondhatjuk, hogy a Székely Nemzeti Tanács által negyedik alkalommal megszervezett, a Habsburg-ellenes szervezkedés miatt 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúkra való megemlékezésen túlmenően autonómiapárti demonstrációvá terebélyesedett rendezvény markáns lenyomata a székelyföldi, erdélyi önrendelkezési törekvéseknek. Hiszen a kora márciusi esős, hűvös időjárás ellenére több ezren gyűltek össze a vásárhelyi Postaréten, hangot adva a magyar közösség jogköveteléseinek. Ha viszont inkább a borúlátás a természetünk, akkor azt emelhetjük ki, hogy – noha tízezreket vártak – idén csupán pár ezren tartották fontosnak kinyilvánítani az autonómiaakaratot a székely szabadság napján. Sőt az igazán pesszimisták akár azt a következtetést is levonhatják, hogy – horribile dictu – kifulladóban az önrendelkezést zászlajára tűző mozgalom Erdélyben.
A romániai magyar közösség számára több mint két és fél évtizede kérdés, mennyit haladtunk előre az autonómia irányába vezető úton. Kiindulópontként és iránytűként egyaránt az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat szolgál, amely kimondja: „igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásában született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk.” Sokak szerint már az is a romániai magyarság bizonyos fajta autonómiájának a fokmérője, hogy például önálló oktatási intézményekben tanulhatnak anyanyelvükön a magyar diákok azokon a településeken, ahol a magyarság számaránya eléri a húsz százalékot, törvény teszi lehetővé az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban, és kétnyelvű helységnévtáblákat is ki lehet függeszteni. Mások viszont úgy vélik, hogy a mintegy három évtized alatt is kevés eredménnyel kecsegtetett az autonómiaharc, hiszen az erdélyi magyarság még mindig nem használhatja szabadon nemzeti szimbólumait, nem rendelkezhet szabadon saját sorsa fölött. „Stratégiaváltásra van szükség, amely Székelyföldet is a modernizációs centrumok közé emelné, ahonnan minták sugároznának ki más, magyarok által lakott erdélyi régiókra is” – vallja Bakk Miklós kolozsvári politológus, a 115 évvel az első Székely Kongresszus után idén áprilisban megrendezendő hasonló elnevezésű konferencia főszervezője. Az SZNT nemzetközi, többek között flamand és baszk partnerei idén is képviseltették magukat a marosvásárhelyi megmozduláson, és hasznos tanácsokkal látták el a székelyeket autonómiavonalon.
Minták, elképzelések, akarat tehát létezik, a kérdés csak az, hogy van-e egyáltalán stratégia az erdélyi, székelyföldi (magyar) önrendelkezés kivívására. Mint tudjuk, ahány magyar szervezet, annyi autonómiastatútum látott napvilágot az elmúlt években, amely kivétel nélkül levezette, hogy a területi autonómia nem sérti Románia alkotmányos rendjét, illetve annak egységes, oszthatatlan és nemzeti jellegét, és arra is magyarázattal szolgált, hogy az önrendelkezés miért jelent intézményes megoldást a kisebbségi kérdésre. A kézzelfogható eredmények azonban továbbra is váratnak magukra, ami nagy vonalakban betudható annak, hogy az autonómia kérdését nem tematizálják eléggé ott, ahol annak a leginkább helye volna: Románia parlamentjében. Bár az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közösen dolgozott ki törvénytervezetet a területi önrendelkezésről, annak beterjesztését évek óta halogatják, olyannyira, hogy az autonómiafronton korábban oly harcias MPP-elnök manapság már csak Pató Pál-i válasszal él, ha valaki a statútum beterjesztésének időszerűségét firtatja.
Hát nagyvonalakban így állunk az erdélyi magyar autonómiaküzdelemmel a helyzetteremtő radikálisok sürgetése és a fontolva haladó mérsékeltek halogatása közepette. „Még egy kicsit kiabáljunk, aztán menjünk haza” – biztatta a marosvásárhelyi megemlékezés-felvonulás egyik SZNT-s szervezője a prefektúra elé vonult résztvevőket. Az önrendelkezéshez ennyi tán kevés lesz.
Rostás Szabolcs
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A fekete március ügyében kért vizsgálatot Biró Zsolt
Biró Zsolt parlamenti képviselő március 22-én iktatta azt a levelet, amelyben az 1990. márciusi véres marosvásárhelyi események ügyének újbóli kivizsgálását kérte Románia főügyészétől.
A Magyar Polgári Párt elnöke Maros megyei képviselői minőségében fordult Augustin Lazăr főügyészhez, beadványában pedig arra kéri, hogy törvényben meghatározott hivatali hatásköréből adódóan indítványozza az 1990-es fekete március néven ismert marosvásárhelyi magyarellenes pogrom esetében a vizsgálat újraindítását. „Március 15-ei beszédemben ígéretet tettem arra, hogy a fekete március évfordulóján kérni fogom a vizsgálat újraindítását, hiszen az ügyben 27 év után sem derült fény a vétkesekre, a felelősöket nem azonosították és nem büntették meg. A fekete március történéseit tisztázni kell, mert amíg nem derül ki a teljes igazság, addig nagyon nehéz a társadalmi béke megteremtése” – mondta lapunknak Biró Zsolt, aki szerint üdvözlendő, hogy az 1989-es forradalom dossziéjának újbóli megnyitása mellett napirenden szerepel az 1990-es bukaresti bányászjárás ügyének újbóli kivizsgálása is. A képviselő megjegyezte, alapos a gyanú, hogy a fekete márciust és a júniusi bányászjárást szervezők mögött ugyanazok a sötét erők sejthetők, a felbujtók ugyanazok lehetnek, ezért arra kérte a főügyészt, hogy kapcsolja össze és vizsgálja együtt a két ügyet. Az MPP-elnök lapunkból értesült arról, hogy az 1990-es márciusi véres marosvásárhelyi események három magyar áldozatának özvegye, valamint a súlyosan megsebesült Sütő András leszármazottai februárban megbízták Menyhárt Gabriella nagyváradi ügyvédet, hogy indítványozza a dosszié újravizsgálását. Az áldozatok hozzátartozóiként az érintettség okán helyesen teszik, hogy szeretnék tudni az igazságot, a két kérés egymást erősíti, és ők hamarabb kaphatnak hivatalos választ – vélte a politikus, aki szintén harminc napon belül várja a főügyész tájékoztatását.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Orbán–Kelemen-tárgyalás a megvalósításokról
Folytatódik a romániai magyarság identitásának megőrzését és az oktatásfejlesztést segítő programok megvalósítása – állapodott meg egymással Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Budapesten, a Fidesz székházában folytatott csütörtöki egyeztetésükön.
Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár az MTI-nek elmondta: Kelemen Hunor tájékoztatta a Fidesz elnökét a marosvásárhelyi római katolikus iskola helyzetéről, és megtárgyalták, hogy Magyarország milyen segítséget tud nyújtani az ügy megnyugtató rendezéséhez.
A két pártelnök megbeszélésén szó volt a magyar–román kétoldalú kapcsolatok normalizálásának lehetőségeiről is. Az RMDSZ hírlevele szerint a megbeszélésen hangsúlyt kapott az az Erdélyt is érintő gazdaság-élénkítő program, amely 2017-től Vajdaság és Kárpátalja után Romániában is elindul.
A találkozót követően Kelemen Hunor elmondta: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki ülése lesz az első, amelyre a tavaly decemberi romániai parlamenti választásokat követően kerül sor, ezért kiemelt napirendi pontként tárgyalják a romániai magyarok helyzetét. A szövetségi elnök közölte: a zárónyilatkozatba az RMDSZ is megfogalmaz majd javaslatokat. „Számunkra fontos a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség – RMDSZ kapcsolatának ápolása, hiszen ugyanabba az európai politikai pártcsaládhoz tartozunk, az Európai Néppárthoz, amelynek jövő hét folyamán Máltán lesz a kongresszusa" – idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort.
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség
„Be kell látnunk, hogy olyan látványos eszközöket használ ma Románia a kisebbségi jogfosztáshoz, amelyekre nem voltunk felkészülve: az igazságszolgáltatásban, ügyészségi eljárások során, bírósági döntéseken keresztül. Az RMDSZ feladata az, hogy a magyar közösséget ért jogtiprásokról minden romániai és nemzetközi szervezetet tájékoztasson. Olyan értékek mentén politizáljon, amelyek az erdélyi magyar közösség hosszú távú megmaradását garantálják: kidolgoztunk egy törvénytervezetet is a nyelvi jogok bővítésére, amelyet hamarosan a parlament elé terjesztünk” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök március 24-én, pénteken a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) budapesti ülésén. Az RMDSZ elnöke beszédében a jelenlegi romániai politikai helyzetre is reflektált. Azt mondta: az utcai tüntetéseken túl látni kell azt is, hogy ma Romániában a hatalmi ágak szétválasztása csak fikció, sérül a jogállam, a korrupcióellenes harc leple alatt sorozatos lejáratások indulnak magyar emberek, intézmények ellen. A Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről úgy vélekedett, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ellehetetleníti a tanintézmény működését, alapjaiban rengeti meg a Romániában élő magyar közösség biztonságérzetét. „Elfogadhatatlan, hogy gyermekek jövőjével játszanak, szülőket félemlítenek meg a korrupció visszaszorításának címszavával tett intézkedésekkel. Ilyen körülmények között jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség. Az RMDSZ abban érdekelt, hogy a jelenlegi helyzet kimozduljon a holtpontról, ezért minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megerősítse a magyar közösség biztonságérzetét” – jelentette ki Kelemen. Kelemen Hunor felszólalásában – mérlegelve az elmúlt év két romániai választását – úgy vélekedett: ezek egyértelmű győztese a romániai magyar közösség, amely az önkormányzati választáson megerősítette képviseletét, az addigi két megyei önkormányzati elnöki tisztség helyett most ötöt birtokol. A parlamenti választás eredményét tekintve pedig bátran kijelenthető: a magyar közösség visszaszerezte bizalmát. „Ahhoz, hogy eljussunk idáig, a tavalyi évet megelőző esztendőkben jó döntéseket kellett meghoznunk. A Magyar Polgári Párttal való összefogás kiemelten hozzájárult a sikerhez, de Magyarország segítsége is mérvadó volt” – tette hozzá az RMDSZ elnöke, hangsúlyozva, hogy a mára megerősödött parlamenti frakció 21 képviselőből és 9 szenátorból áll, amely arányos képviseletet biztosít a magyar közösségnek. A Kárpát-medencei Képviselők Fórumán Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen voltak az RMDSZ parlamenti frakciói, európai parlamenti képviselői, az ülésen részt vett továbbá Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke is. A KMKF március 24-i plenáris ülésének résztvevői állásfoglalásban rögzítették aggodalmukat az erdélyi magyar közösséget ért jogsértések miatt. A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma 2004-ben alakult, célja a Kárpát-medencében élő magyar közösségek képviseletét ellátó szervezetek munkájának összehangolása. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Tiltakozik a Fidelitas a marosvásárhelyi katolikus líceum ellehetetlenítése ellen
MTI - Tiltakozik a Fidelitas a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Teológiai Líceum ellehetetlenítésére irányuló, a Securitate módszereit és a kommunista időket időző törekvések ellen - jelentette ki a Fidelitas országos elnöke pénteken, a Román Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt tartott sajtótájékoztatón.
Böröcz László úgy vélekedett: a két ország közötti békülékeny hangulat ellenére Romániában egyre-másra érik atrocitások a magyar iskolákat, legutóbb a marosvásárhelyi katolikus líceum került célkeresztbe. Felidézte, hogy több magyar politikus, így Navracsics Tibor uniós biztos és Szijjártó Péter külügyminiszter is szóvá tette az iskola ügyét. A román korrupcióellenes ügyészség ugyanis a múlt év novemberében őrizetbe vette a Maros megyei főtanfelügyelőt és a líceum igazgatóját, azt állítva, hogy törvénytelenül hozták létre a magyar nyelven oktató egyházi iskolát.
Nem lehet nem arra gondolni - folytatta a Fidesz ifjúsági társszervezetének elnöke -, hogy az akció a magyarság elleni nyomásgyakorlásra, a marosvásárhelyi magyarság megtörésére irányul. Ez annál is inkább hátrányos, mert amíg nem tisztázott az intézmény jogi státusza, a hatóságok nem engedélyezik, hogy a szülők beírassák a gyermekeiket az intézménybe a 2017/18-as tanévre - fűzte hozzá.
Böröcz László szerint sokan gondolják úgy, hogy az ügy nem csupán egy intézmény, hanem a magyarság elleni támadás, hiszen Marosvásárhely az 1970-es évek óta amolyan frontváros a magyar-román viszonyban.
Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezetének elnöke úgy vélekedett, hogy az iskola elleni támadás tökéletesen illeszkedik abba az immár csaknem száz éve tartó román nemzetpolitikába, ami minden magyar intézmény elsorvasztására irányul. Mivel a román nacionalista pártoknak az utóbbi időben egyre kevesebb szavazatot hoz a magyarellenesség, ez a "tevékenység" átkerült a román titkosszolgálathoz, és minden jel szerint a korrupcióellenes ügyészséghez - mondta az erdélyi politikus, hozzátéve, hogy ebben a helyzetben az anyaország segítsége szükséges.
Varga-Bajusz Veronika, a Fidelitas budapesti elnöke arról szólt: követelik a "fekete március", vagyis az 1990. március 19-21. közötti marosvásárhelyi véres események újbóli kivizsgálását. Fontos lenne tudni, hogy a magyarok ellen felheccelt tömeget szándékosan ösztönözték-e a halálos áldozatokkal járó összecsapásra a hatóságok - fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy az események újbóli kivizsgálását kérte a hatóságoktól Bíró Zsolt, a román parlament képviselője, a Magyar Polgári Párt elnöke is. A Fidelitas ezúton csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez - mondta a szervezet budapesti elnöke.
A nagykövetség előtt a Fidelitas mintegy ötven tagja gyűlt össze, petíciót kívántak átadni a román nagykövetnek. Az épületből többszöri csengetés után sem jött ki senki átvenni a levelet, ezért Böröcz László a nagykövetség levélszekrényébe dobta be a petíciót.
maszol.ro

A székely autonómia ügye 2017-ben
Idén zökkenőmentesen zajlott le a Székely Szabadság Napja alkalmából meghirdetett politikai demonstrációval egybekötött megemlékezés. Az általános fásultság, a közélettől való elfordulás, valamint a zord idő miatt a korábbiaknál kevesebb részvevő jelenlétében követelték az egybegyűltek Székelyföld autonómiáját és emlékeztek az 1854-ben kivégzett székely mártírokra. Úgy tűnik, kialakultak a játékszabályok, a csendőrség is jobbnak látta idén mellőzni a jogtalan és felháborító bírságolást, annál is inkább, hogy a tavaly kirótt mintegy száz büntetést a bíróság törölte.
Az aprópénzzel fizető kormány
A jeles esemény alkalmából Erdélybe látogatott a kisebbségbe szorult nemzeti közösségek autonómiájának több európai rangú képviselője. Jelen volt Günther Dauwen, az EFA (Európai Szabad Szövetség) flamand pártigazgatója, Wouter Patho, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja. Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke hangsúlyozta: még a központosított nemzetállam legrosszabb európai példájának tekinthető Franciaország is biztosítja 2017. január elsejétől az ott élő baszkok autonómiáját. Dauwen kifejtette, az autonómia nem kirívó kegy a többség részéről, az önrendelkezés ugyanis demokratikus alapjog. Az autonómia megannyi precedenssel rendelkező jogintézménye pedig nemhogy destabilizálna egy országot, hanem kifejezetten egyensúlyt teremt. Érveik cáfolhatatlanok, más kérdés, ki hallja meg őket.
Felettébb valószínűtlen, hogy a román hatalom – amíg aprópénzzel ki tudja fizetni az erdélyi magyar szavazók nagyobbik részét maga mögött tudó RMDSZ-t, valamint politikai vazallusát, a Magyar Polgári Pártot – törődik a józan érvekkel. A román fél zsigerből politizál, nem ritkán saját érdekei ellenére. 2005-ben a politikai racionalitás azt diktálta volna, hogy a bukaresti parlament fogadja el a kisebbségi törvényt, amely a kulturális autonómiának csak a fogalmát tartalmazta, de „nesze semmi fogd meg jól” alapon semmiféle autonóm döntési jogot vagy közjogi kompetenciát nem adott volna a kisebbségbe szorult közösségeknek. Ráadásul bebetonozta volna az RMDSZ-t az erdélyi magyar közösségen belül. A gigantikus politikai szemfényvesztés sikerült volna, hisz már a magyarországi média is azt harsogta, hogy a jogszabály biztosítaná az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját, és akadtak jobboldali politikusok is, akik e szlogent kritikátlanul átvették. A román fél még erre is nemet mondott.
Hiányzik az erő felmutatása
Egészen különleges történelmi helyzeteket, illetve különleges kollektív tudatú népcsoportokat leszámítva az uralmon levő többség csak az erőből ért. Miféle erőt tudott volna felmutatni 1990 után az addig hetven éves jogfosztottságot, megaláztatást elszenvedő erdélyi magyar nemzeti közösség? Erő felmutatását jelentette volna, ha közösségünk érdekképviselete akkor lép fel a leghatározottabban és legkövetkezetesebben jogos követeléseink, a három szintű autonómia ügyében, amikor még cseppfolyós volt a helyzet, amikor a kilencvenes évek legelején a hatalmát lassanként megszilárdító új vezetés a legnagyobb bizonyítási kényszer alatt állt. Mi történt e helyett? Tőkés László hátba szúrása az RMDSZ frakcióvezetői részéről a finom eszközökkel zajló etnikai tisztogatásra való rámutatás ügyében, gerzensee-i és neptuni tárgyalás, majd a tiszteletbeli elnök erkölcsi-politikai megsemmisítését célzó Nagy Benedek-ügy.
Erő felmutatását jelentette volna, ha az RMDSZ a magyar diplomáciával karöltve megkéri Románia EU-csatlakozásának árát. E „történelmi ablak” 2005. szeptember 26-án zárult le végleg, amikor a Gyurcsány-kormány indítványára az MSZP–SZDSZ-többségű magyar törvényhozás megszavazta Románia feltétel nélküli uniós csatlakozását.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1996-ban az RMDSZ a sarkára áll, és Tőkés László hivatalosan előterjesztett javaslatainak megfelelően megkéri az árát a román hatalmat a Nyugat felé hitelesítő kormánykoalíciós szerepvállalásnak.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1998. szeptember 30-án Radu Vasile román miniszterelnök egyesült államokbeli útja előtt az RMDSZ kilép a kormányból a 25 nappal korábban az önálló állami magyar egyetem ügyében elfogadott ultimátumnak megfelelően.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 2010-ben folytatódik a Székely Önkormányzati Nagygyűlés nagyszabású nemzetépítő terve, amely úgy nőhette volna ki magát történelemformáló közösségi akaratképző intézménnyé, hogy a román alkotmányossági normákat sem szegte volna meg.
Erőt mutatna az is, ha most összefogna az erdélyi magyarság és visszatérne a brassói paradigmához: megszámlálnánk magunkat, belső választások útján létrehoznánk az erdélyi magyar parlamentet, és minden erőnket a külpolitikára összpontosítanánk. Van ennek esélye? Meglátásom szerint nincs.
Látszatképviselet
Annyi ember érdekelt a magyar, illetve a román politikai elit köreiben a jelenlegi „kéz kezet mos” játék és a látszatképviselet folytatásában, hogy alapvető váltásra aligha számíthatunk. Kémiatanárunk foglalta össze ennek a játéknak a lényegét bő három évtizede egy temesvári középiskolában: „én úgy teszek, mintha tanítanék, ti úgy tesztek, mintha tanulnátok”. Az RMDSZ tehát úgy tesz, mintha a magyar érdekeket képviselné, a román hatalom meg úgy, mintha ennek az álképviseletnek köszönhetnénk időnként némi engedményt. Mindenki eljátssza a maga szerepét, amiből jól megél, miközben a közösség egyre fogy.
Mit tehetnek azok, akik e visszataszító játszmában nem hajlandóak részt venni? A legegyszerűbb félreállni, mondván: ha közösségi szinten úgysincs hosszú távú megmaradással kecsegtető perspektíva, akkor fordítsunk minél több energiát saját életünk minőségének javítására. A többség egyébként ezt is teszi.
Érdemes viszont belegondolni azon örökérvényű igazságba, amit Ravasz László református püspök fogalmazott meg, s ami így szól: „nincs nagyobb vereség, mint megszokni a rosszat.” S ehhez hadd tegyük hozzá a konzervativizmus atyjának tartott Edmund Burke klasszikus gondolatát: „a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.”
Magasba emelni az autonómia zászlaját
A Burke által „jókként” jelölt következetesek, elvhűek mi mást tehetnek, mint erejükhöz mérten igyekeznek a magasba emelni a közösségi önrendelkezés, az autonómia zászlaját, kitartanak a hajdan közösen megfogalmazott célok mellett, nem hagyják magukat sem megvásárolni, sem megfélemlíteni. Ha pedig bekövetkezik a már-már csodaszámba menő örömteli változás – hogy a tisztességes, törhetetlen kitartás találkozik a választói támogatottsággal –, akkor megmutatják: lehet másféle politikát is folytatni.
Addig is e maroknyi csapatot motiválhatja a tudat, hogy az igazság kimondása önérték, az erkölcsi-politikai példaadás öncél, amely magában hordja jutalmát. Talán kibír ez a kis eszmefuttatás még egy klasszikus gondolatot, amit Szabó Dezső vetett papírra 1922-ben: „nem a győzelem a harc értelme, hanem a betöltött kötelesség csodás szentsége”.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szilágyi Zsolt: az összefogásnak nincs alternatívája
„Ha igazi magyar összefogást akarunk, akkor ki kell terjeszteni a párbeszédet” – vallja Szilágyi Zsolt a Krónikának adott interjúban. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint téves az a koncepció, miszerint a román parlamentben nem lehet a nyelvi jogokért is harcolni, közben pedig az autonómiát is képviselni. A pártelnök szerint az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára.
– Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes múlt héten Budapesten kijelentette, hogy a határon túli magyarság megmaradása az autonómia elérésétől, a magyar érdekérvényesítés a magyar pártok választási sikerétől függ. Úgy vélte, különösen a parlamenti választásokon nem engedhető meg, hogy olyan pártok induljanak, amelyeknek nincs reális esélyük a parlamentbe való bekerülésre. Az RMDSZ versenypártjaként hogyan értékeli ezt a kijelentést?
– Egyetértek Semjén Zsolttal abban, hogy az autonómia elérése létkérdés, és abban is, hogy erős kell legyen a képviselet. És a megmaradásunk nyilván attól függ, hogy a képviselet felvállalja-e az autonómia ügyét, vagy sem. Nemcsak az a fontos, hogy húsz vagy harminc magyar ül-e a román parlamentben, hanem az is, felvállalják-e például a székely autonómia törvénytervezetének a benyújtását.
Az egyik legnagyobb problémának azt tartom, hogy a hivatalos képviselet az elmúlt 25 évben egyetlen törvénytervezetet sem nyújtott be a Székelyföld területi autonómiájáról, az erdélyi magyarok autonómiájáról. A törvénytervezeteket illetően széles körű társadalmi párbeszéd szükséges, és az is, hogy ne csak két párt fogjon össze, hanem egy széles körű, az erdélyi magyarok civil szervezeteire és politikai mozgalmaira is kiterjedő párbeszéd és összefogás nyomán szülessen egy olyan tervezet, amelyet a parlamenti képviselők beterjesztenek. Azzal egészíteném ki a Semjén Zsolt által mondottakat: aggasztó, hogy a nyelvi jogok vagy kulturális követelések képviselete mellett úgy tűnik, a hivatalos képviselet szintjén feledésbe merül az autonómia képviselete.
– Semjén Zsolt nyilatkozatának fényében – miszerint csak biztos siker esetén indokolt, hogy egy határon túli magyar párt induljon a parlamenti választásokon – hogyan látja az erdélyi magyar politikai pluralizmus jövőjét?
– A politikai pluralizmusról folyó vita már több mint 20 éve zajlik Erdélyben. Örülök, hogy Semjén Zsolt is úgy látja: az erdélyi magyarok kell megfogalmazzák saját maguknak azt az utat, amelyen járniuk kell a politikai képviselet vagy az autonómia képviselete terén. Bebizonyosodott, hogy a helyhatósági választásokon jótékony hatása van a versenynek, és az is bebizonyosodott – például a 2007-es európai parlamenti választásokon –, hogy abban az esetben, ha valóban össze tud fogni az erdélyi magyarság, a lakosság etnikai részarányánál nagyobb politikai erőt képes felmutatni, szavazatszámot tud elérni.
A tavalyi parlamenti választások alkalmával két párt között született együttműködés, sem az Erdélyi Magyar Néppártot, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, sem a Székely Nemzeti Tanácsot, sem más civil szervezetet nem kívántak bevonni ebbe az együttműködésbe. Azt gondolom, hogy a magyar–magyar együttműködésnek nincs alternatívája, és az is világos, hogy ha igazi összefogást akarunk, akkor a párbeszédet és az összefogást ki kell terjeszteni. Nemcsak két párt kétoldalú ügye, hanem valóban az erdélyi magyarok szervezeteinek az ügye kell legyen.
– Amennyiben mégsem valósulna meg az Ön által javasolt összefogás, az EMNP megelégedne-e a helyi, önkormányzati szintű képviselettel?
– Én amellett vagyok, hogy a román választói törvényt alakítsuk át úgy, hogy a magyarok számára is megadassék a választásokon való verseny lehetősége. Ugyanis méltánytalan, aránytalan és teljes mértékben hátrányba hoz bennünket az ötszázalékos országos küszöb, amelyet a román pártok számára találtak ki, de totális egyenlőség alapon az erdélyi magyarokra is alkalmaznak. 2003-ban beterjesztettünk egy alkotmány- és törvénymódosító javaslatot, mely lakosságarányos részvételt biztosítana a nemzeti közösségeknek a román parlamentben, és a magyar szervezetek között megvalósítandó versenyben kellene elérni az ötszázalékos küszöböt, nem pedig az országos ötszázalékos küszöböt teljesíteni. Sokkal inkább arra kellene koncentráljunk, hogy közös erővel a román törvényeket a magyar közösség számára elfogadható, megélhető, kényelmes formára változtassuk, és nem azzal kellene foglalkozzunk, hogyan élünk vagy élünk vissza az országos öt százalék teljesítésével együtt járó kényszerrel.
Meg kell mondanunk őszintén, az RMDSZ abban érdekelt, hogy az országos ötszázalékos küszöb kényszere alatt azt hangoztassa: a kicsik ne is induljanak. Ha ezen a vonalon mennénk, akkor mutatis mutandis azt mondhatnánk: Magyarországon se induljon a választásokon csak a legnagyobb párt, mert a kicsik úgysem képesek többséget szerezni. Mindez a politikai monopol és egypártrendszer logikájához vezetne. A politikai sokszínűséget úgy kell megéljük Erdélyben, hogy ne gyengítse, hanem erősítse a politikai képviseletet.
– A tavalyi parlamenti választásokon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt között létrejött az együttműködés. Hogyan látja az ennek nyomán létrejött magyar parlamenti képviseletet, mennyire sikerül érvényesíteniük az erdélyi magyarság érdekeit?
– Ezt a jövő fogja eldönteni. Eltelt bő három hónap a választások óta, és nem láttam különösebb változást az RMDSZ politikájában. Ezért attól tartok, hogy az autonómia parlamenti képviseletét továbbra sem fogják vállalni.
– Nem csak az autonómia kérdésére gondolok, hanem más, az erdélyi magyarság számára fontos témákra, mint a nemzeti jelképek vagy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye, melyek kapcsán egyesek szerint határozottabban kellene fellépni.
– Teljesen egyetértek azzal, hogy mindig van sürgősség, és azokkal is egyetértek, akik azt mondják: nem a vagy-vagy, hanem az is-is logikája mentén kell a képviseletet megvalósítani mind politikailag, mind pedig az összetéte¬lét tekintve. Nem gondolom, hogy nem lehet a nyelvi jogokért harcolni, ha közben az ember képviseli az autonómiát. Az RMDSZ eddigi 25 évéből az derül ki, hogy sokan úgy gondolják, nem lehet a nyelvi jogokért, kulturális jogokért, oktatási jogokért harcolni, ha az autonómia különböző formáinak a képviseletét felvállalják. Ez egy téves koncepció. Nem hinném, hogy Semjén Zsolt azt támogatná, a képviselet Bukarestben legyen nagyszámú, és nem kell támogassa a magyarok, az autonómia ügyét. A szavaiból azt olvasom ki, hogy erős képviselet kell, és fel kell vállalni az autonómia képviseletét is.
– Többször is megfogalmazódik, hogy az önrendelkezés csak a többséggel való párbeszéd révén érhető el. Beszélhetünk-e előrelépésről ezen a téren, jelenleg van-e párbeszéd a román közösséggel az autonómia kapcsán?
– Nincs reális párbeszéd, az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik, vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára. Azonban őszinte párbeszéd nélkül ezt nem lehet megvalósítani. És ha mi nem kezdeményezzük a párbeszédet, a kormánytöbbség, a román többség nem fogja. Ha az RMDSZ vagy a hivatalos parlamenti képviselet csak a nyelvi jogok betartását kéri, senki nem fog területi autonómiát biztosítani a Székelyföldnek. Ahhoz, hogy ezt elérjük, párbeszédet és törvénytervezetet kell kezdeményezni erről.
Ezt várom tulajdonképpen, és ebben várom Semjén Zsolt és az anyaország segítségét, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Mivel a magyar–román párbeszéd nem egy kétoldalú, hanem sokkal inkább egy háromoldalú viszonyrendszer, ezért az erdélyi magyarság jóléte nélkül nem nevezhető jónak az államközi viszony. Magyarország is abban érdekelt, hogy stabilitás, béke, jólét legyen nemcsak a határokon belüli magyarok közösségén belül, hanem a szomszédos államokban is, és ezek szerint joggal várjuk el nemcsak a saját parlamenti képviseletünktől, hanem a kétoldalú viszonyt alakító vezetőktől is, hogy ezt az őszinte párbeszédet ne kerüljék el.
– Az elmúlt időszakban változások voltak a néppárt megyei szervezeteiben. Melyek a fő célok a következő időszakra?
– Az év első hónapjaiban több szervezet tartott megyei küldöttgyűlést és tisztújítást, ez egy természetes folyamat, ugyanis április 22-én Székelyudvarhelyen kongresszust tartunk, amely új elnökséget fog megszavazni, és amennyiben szükséges, mind az alapszabályt, mind a programot módosítjuk, kiigazítjuk, változtatjuk. Ezenkívül új lendületet fog kapni az Országos Önkormányzati Tanácsunk, melynek élére Bálint József sepsiszentgyörgyi politikust választottuk, és arra koncentrálunk, hogy a helyhatóságokban jelen lévő 232 képviselőnk betöltse küldetését, és a helyi közösség ügyeinek felvállalásával előrébb vigye annak életét.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Előadás a „Lex Apponyi”-ról
Köő Artúr fiatal történész, tanár, a Trianon Múzeum munkatársa tart könyvbemutatót és előadást Nagyváradon április 6-án, csütörtökön 18 órától, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székházában, a Magyar Polgári Egyesület szervezésében.
Az előadás témája: Adalékok a román-magyar viszony dualizmus kori történetéhez: a „Lex Apponyi”. Köő Artúr fiatal történész kötetében a magyar–román viszony egyik legbonyolultabb kérdéskörét mutatja be. Az 1900-as évek elején a nemzetiségi egyházi iskolákban egyáltalán nem kellett magyarul tanítani, amiből az következett, hogy az állam nyelvét a nemzetiségekhez tartozó milliók meg sem tanulták. Emiatt a Wekerle-kormány kultuszminisztere, gróf Apponyi Albert 1907-ben megalkotta a népiskolai törvénycsomagot, amely – amint a kötetből is kiderül – komoly hazai és nemzetközi vitákat váltott ki.
Köő Artúr történelem szakos tanárként nemcsak a tantárgy szeretetére neveli diákjait, hanem hiánypótló könyvével arról is tanúságot tesz, hogy a 21. század elején is fontos az oktatók kutatóként való megjelenése.
Az előadásra a belépés ingyenes, a Kálvin utcai helyszínen a kötet kedvezményes áron beszerezhető.
/Köő Artúr: Erdélyi adalékok a Lex Apponyihoz, Underground Kiadó és Terjesztő, Budapest, 2014/ itthon.ma/civilifi

Nincs iskolahálózat, lemondásra szólították fel az oktatási ügyekkel foglalkozó osztály vezetőjét
Bár a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői közösség szóvivője szerint a csütörtöki marosvásárhelyi önkormányzati ülésen történtek egy új kezdet lehetőségét jelenthetik, az iskolahálózatra vonatkozó határozattervezet leszavazása után tulajdonképpen senki nem tudta, hogy mi lehetne a következő lépés.
A napirendi pontok között a 27-es számú volt az iskolahálózatra vonatkozó határozattervezet, amit közmegegyezéssel első helyre tettek a képviselők a csütörtöki tanácsülésen. De még mielőtt szavaztak volna, többen is szót kértek.
Peti András felolvasta magyar és román nyelven a szülők beadványát, amelyben a határozattervezet módosítását kérték, majd Hermann Mark javasolta a vegyes bizottság felállítását, amely megoldást kereshetne a katolikus iskola problémájára, ugyanakkor a Szabad Emberek Pártja (POL) frakció nevében felszólította Horaţiu Lobonţot, a városháza oktatási ügyekkel foglalkozó osztályának vezetőjét, hogy távozzon funkciójából. A felszólalók között Claudiu Maior, a polgármester személyes tanácsadója védelmébe vette Lobonțot, illetve felelősségre vonta Hermannt, hogy csak cirkuszt akarnak és nem az ügy megoldásáért fáradoznak. A szülők részéről hujjogatás fogadta Maior hozzászólását, Hermann Mark pedig úgy fogalmazott, hogy olyan személy fegyelmez minket, akinek nem is szabadna itt lennie, amit a teremben ülő civilek is megerősítettek azzal, hogy akit elítéltek, annak nincs keresnivalója a városházán, felszólalnia sem volna szabad.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, parlamenti képviselő is szót kért, és elmondta, a szülők bebizonyították, hogy türelmesek, minden utat végigjártak, amit végigjárhattak, a polgármesteri hivatalnak, az önkormányzatnak, a tanfelügyelőségnek pedig kutyakötelessége megoldani az iskola helyzetét és nem játszani több mint négyszáz gyerek sorsával. Végül Csíki Zsolt, az RMDSZ-frakció elnöke kijelentette: az iskolahálózatot olyan formában, ahogyan a határozattervezetben szerepel, az RMDSZ-es tanácsosok nem fogják megszavazni. Hozzátette, hogy az RMDSZ végig kiáll az iskola és a szülők mellett, és nem adja fel a küzdelmet. Végül a jelen lévő 22 tanácsosból 17-en nemmel szavaztak, 4-en igennel, egy személy pedig tartózkodott. A határozattervezet leszavazását követően a szülők kivonultak az ülésteremből. Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői közösség szóvivője úgy értékelte a sajtónak a történteket, hogy ez egy új kezdet lehetősége, aminek már november közepén meg kellett volna történnie.
Végre a sarkára állt a politikum is, és végre a mi akaratunkat tükrözi, ami ma történt – mondta, hozzátéve, hogy a városháza minden lépését követni fogják, és nem hagyják abba a nyomásgyakorlást. A szülői csoport a folyosón tartózkodó Horațiu Lobonțot is megpróbálta kérdőre vonni, ahogyan Claudiu Maiort is. A polgármester tanácsadója elszaladt a szülők elől, Lobonț viszont megpróbált magyarázkodni, hogy ő nem ellenzi a katolikus iskolát, és az iskolahálózatért tulajdonképpen nem is az általa vezetett hivatal felelős, hanem a tanfelügyelőség. Fél a DNA-tól? – kérdezték a szülők a távozó osztályvezetőt, aki erre azt válaszolta, hogy sok mindentől fél.
Antal Erika / Székelyhon.ro

Elutasította a marosvásárhelyi tanács az iskolahálózatot
A marosvásárhelyi képviselő-testület csütörtökön elutasította azt a határozattervezetet, amely a következő tanévre határozta volna meg a város iskolahálózatát. A polgármesteri hivatal által javasolt iskolahálózatból a Római Katolikus Gimnázium, a Református Kollégium és hat másik jelenleg működő oktatási intézmény is hiányzott.
A tanácsülésen több tucat szülő és civil aktivista is részt vett. Az RMDSZ és a Szabad Emberek Pártja (POL) frakcióvezetője is jelezte, hogy a határozattervezet ellen szavaz. Az MTI tájékoztatása szerint a tervezetet végül támogató szavazat nélkül, 13 ellenszavazattal és négy tartózkodással utasította el az önkormányzati testület. A helyi képviselők egy része nem vett részt a szavazáson.
Az előterjesztésben csak azok a tanintézetek szerepeltek, amelyekre korábban a Maros megyei tanfelügyelőség kedvező véleményezést adott. Csíki Zsolt, az RMDSZ frakcióvezetője magyarul és románul is elmondta, a szövetség álláspontja szerint a jelenlegi iskolahálózatot kell tovább működtetni a városban a következő tanévben is. A szövetség felszólította a polgármesteri hivatalt, a tanfelügyelőséget és a minisztériumot, hogy „hagyjanak fel az egymásra mutogatással, és oldják meg a helyzetet".
Csíki Zsolt megemlítette: b1ár mindegyik intézmény vezetője több ízben is azt hangoztatta, hogy meg akarja oldani az ügyet, egyetlen döntést sem hoztak a megoldás érdekében. Úgy vélte, minden eddigi döntés az időhúzást és a bizonytalanság fenntartását célozza. Nyomatékosította, hogy sem a szülők, sem a szövetség nem adja fel a magyar iskolákért folytatott harcot. Hermann Mark tanácsos a Szabad Emberek Pártja (POL) frakciójának nevében felszólította Horaţiu Lobonţot, a városháza oktatási ügyekkel foglalkozó osztályának vezetőjét, hogy távozzon funkciójából.
Claudiu Maior, a polgármester személyes tanácsadója azonban védelmébe vette Lobonțot, illetve felelősségre vonta Hermannt, hogy „csak cirkuszt akarnak" és nem az ügy megoldásáért fáradoznak. A szülők részéről hurrogás fogadta Maior hozzászólását, Hermann Mark pedig úgy fogalmazott, hogy „olyan személy fegyelmez minket, akinek nem is lenne szabad itt lennie”. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, parlamenti képviselő is szót kért, és elmondta, a szülők bebizonyították, hogy türelmesek, minden utat végigjártak, amit végigjárhattak, a polgármesteri hivatalnak, az önkormányzatnak, a tanfelügyelőségnek pedig kutyakötelessége megoldani az iskola helyzetét és nem „játszadozni" több mint négyszáz gyerek sorsával.
Csíky Csengele, a szülők képviselője úgy értékelte, sikerült elhárítani egy veszélyes határozattervezetet. „Reménykedünk, de lesben állunk, és várjuk a pozitív fordulatot a katolikus gimnázium ügyében" – fogalmazott a katolikus gimnázium szülői közösségének képviselője. „Végre a sarkára állt a politikum is és végre a mi akaratunkat tükrözi, ami ma történt” – tette hozzá a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői közösség szóvivője. Különben a szülők a folyosón Claudiu Maiort és Horațiu Lobonțot is megpróbálták kérdőre vonni, a polgármester tanácsadója azonban elszaladt előlük. Lobonț megpróbált magyarázkodni, hogy ő nem ellenzi a katolikus iskolát és az iskolahálózatért tulajdonképpen nem is az általa vezetett hivatal a felelős, hanem a tanfelügyelőség. „Fél a DNA-tól?” – kérdezték a szülők a távozó osztályvezetőt, aki azt a választ adta, hogy sok mindentől fél.
Antal Erika / Krónika (Kolozsvár)

Kulcsár-Terza is találkozott a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadói Bizottságával
Kulcsár-Terza József a Magyar Polgári Párt képviselőjeként, a román parlament képviselőházának emberi jogi, nemzeti kisebbségi és egyházügyi bizottságának tagjaként április 7-én a parlamentben találkozott az Európa Tanács Romániában tartózkodó küldöttségének tagjaival, akiket arról tájékoztatott, hogy a román állam több vonatkozásban továbbra sem tartja be a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény aláírása által vállalt kötelezettségeit. A Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadói Bizottságának tagjaival folytatott megbeszélésen a képviselő ismertette azokat a túlkapásokat, amelyek által egy európai uniós tagállam himnuszának elénekléséért a Magyar Polgári Pártra a hatóságok büntetést róttak ki, valamint hogy az igazságszolgáltatás bírósági ítéletben a székely zászló használatát és a magyarság autonómiatörekvéseit konfliktusforrásnak minősíti. „Ugyanakkor felhívtam a figyelmet arra is, hogy hamis az az állítás, mely szerint az autonómiatörekvések a román állam területi egységét veszélyeztetnék, hiszen az autonómia éppen arra kínál megoldást, hogy az erdélyi magyarság az államhatárok módosítása nélkül biztosítsa megmaradását a szülőföldjén. Emlékeztettem a bizottság tagjait az Erdély Romániához történő csatolásának és a modern román állam létrejöttének körülményeire, valamint az 1918-ban, Gyulafehérváron tett ígéretekre, amelyek betartása esetén ma a romániai magyar nemzeti közösség olyan területi autonómia keretei között élhetne, amelyre több példát is találunk az Európai Unión belül. Végül tájékoztattam a Tanácsadói Bizottság tagjait, hogy a felsorolt problémák megoldása érdekében nyitottak vagyunk a párbeszédre, és erre lehetőséget kínál a kezdeményezésemre létrehozott parlamenti albizottság, amely a romániai magyarság ügyeivel hivatott foglalkozni” – számol be Kulcsár-Terza, aki a találkozón bemutott és a küldöttségnek ajándékozott egy székely zászlót. A képviselő szerint az Európa Tanács szakértőivel folytatott tárgyalás kiváló lehetőséget biztosított a romániai kisebbségvédelem hiányosságainak felvázolásra, és bízik abban, hogy a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény romániai tiszteletben tartásáról készült jelentésben, valamint az Európa Tanács Románia felé történő ajánlásaiban is megfogalmazást nyernek. (közlemény) Transindex.ro

Megújult az emlékszoba (Kőrösi Csoma Sándor Napok)
Hidegben, szemerkélő esőben zajlottak szombaton Csomakőrösön a 28. alkalommal megszervezett Kőrösi Csoma Sándor Napok zárórendezvényei. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem telt meg a faluközpontban lévő Csoma-szobor körüli tér, a jelenlévők leginkább a meghívottak, a tudományos értekezlet résztvevői, a szervezők közül kerültek ki. A helyiek távolmaradása jellemző volt a három nap több eseményére is.
A zárónap első közrendezvényére a kovásznai turisztikai információs irodában került sor, ahol A bölcsesség útjai – Nyolcvan év együttérzést ünnepelve címmel nyílt kiállítás, amellyel a dalai láma 80. születésnapját ünnepelték. A kiállítás megnyitóján jelen volt Tashi Phuntsok, a XIV. dalai láma hivatalos európai uniós képviselője, a brüsszeli Tibet-iroda vezetője, valamint munkatársa, Rigzin Choedon Genkhang. A képviselő beszédében hangsúlyozta: számára megtiszteltetés, hogy a kovásznai tárlaton látható pannókon megjelenik Tibet, megismerhetők a dalai láma célkitűzései, életszemlélete. Sógor Csaba RMDSZ-es európai uniós képviselő beszédében párhuzamot vont a romániai magyarság és a tibeti közösség sorsa között, érzékeltetve: mindkét csoport elnyomásnak van kitéve.
Csomakőrösön ünnepi istentisztelettel kezdődött a nap, igét hirdetett ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a romániai evangélikus-lutheránus egyház püspöke. Ezt követően került sor a Csoma-szobor koszorúzására. Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő a Csoma-életút mai fiataloknak szóló üzenetéről beszélt: minden energia befektetésével, maximális szakértelemmel, konok kitartással, következetességgel végezzék munkájukat – hangoztatta. „A mai nap üzenete, hogy nekünk itt nem könnyű, szabadságunk csak részleges, fenyegetik közösségünket, de ez nem tántorít el, nem veszítjük el a reményt, pontosan kell végeznünk munkánkat” – figyelmeztetett a politikus. A koszorúzási ünnepségen rövid műsorral léptek fel a helyi iskola tanulói Kosztándi Annamária tanító vezetésével, közreműködött a kovásznai ifjúsági fúvószenekar Kertész Barna irányításával. A Csoma-emlékház udvarán került sor a Kőrösi Csoma Sándor Emlékérem átadására. A megtisztelő díjat idén Irimiás Balázs nagyváradi születésű építész kapta. Sógor Csaba méltató beszédében kiemelte: a fiatal építész érdeme, hogy megmentette a zanglai királyi palotában lévő Csoma-emlékeket, létrehozta a Csoma Szobája Alapítványt. Az emlékérmet Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke nyújtotta át. Irimiás Balázs köszönőbeszédében hangsúlyozta: a kitüntetés nemcsak őt illeti, hanem feleségét, Olgát is, valamint azt a több mint négyszáz önkéntest, akikkel együtt dolgozhatott. Gazda József az ünnepség záróbeszédét a hála köré fonta. Hála illeti mindazokat – intézményeket, önkormányzatokat, egyházakat, civil szervezeteket, magánszemélyeket –, akik a Csoma-napok sikeréhez hozzájárultak – hangsúlyozta. Nem tudja, a jövő évi rendezvényen itt lesz-e, de azt kívánja, hogy a Csoma-napok görgetegként folytatódjanak ötven év múlva is. Áldás, békesség mindenkinek – fejezte be rövid szónoklatát. A csomakőrösi rendezvények keretében nyitották meg a felújított Csoma-emlékszobát (a változások Irimiás Balázs nevéhez fűződnek). Dr. Flender Gyöngyi, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja megnyitóbeszédében aláhúzta: az emlékszoba átépítése új, messzire vezető távlatokat nyithat meg. Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője elmondta, eddig az új alapokat alakították ki az emlékszobában, de a munka folytatódik. Külön méltatta Bende Tamás lelkész hozzáállását, akinek sok munka köszönhető. A Csoma-emlékházban is friss kiállítás nyílt. Az Egy orbaiszéki katonarendi család lakáskultúrája a 18–19. század fordulóján című tárlatot dr. Pozsony Ferenc, dr. Kinda István kurátorok, valamint dr. Szőcsné Gazda Enikő állította össze. A nap folyamán a Tündérkert Székelyföldi Nagycsaládosok Egyesülete programmal egybekötött gyermekmegőrzőt működtetett. Felvállalták, hogy a gyerekeknek érthető módon, vetélkedőkkel egybekötve mutatják be Csoma életútját, a szülői háztól indulva, végig a Kelet-kutató életének fontosabb állomásain – mondta el érdeklődésünkre Hegyeli Attila, az egyesület tagja. Szombat este a kovásznai városi művelődési háznál Széchenyi István-domborművet lepleztek le. Készítője Vetró András, az alkotás adományozója Halasy-Nagy Endre. A dombormű elhelyezését a kovásznai helyi tanács is elfogadta – igaz, viták, érdekellentétek mellett. A pénteki tanácsülésen az RMDSZ-es és MPP-s városatyák kivétel nélkül igennel szavaztak, de a román pártok képviselői távolmaradásukkal tüntettek, így a román közösséget egyedül dr. Mihai Tozloveanu független tanácstag képviselte.
A napot a Kovásznai Művelődési Központban tartott előadások zárták, fellépett a Százlábú Néptáncegyüttes, majd a pápai SK Társulat a Jövőre veled ugyanitt című darabot mutatta be.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismertette a túlkapásokat
Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő, az alsóház emberi jogi, nemzeti kisebbségi és egyházügyi bizottságának tagja arról tájékoztatta az Európa Tanács Bukarestben tartózkodó küldöttségét, hogy a román állam több vonatkozásban továbbra sem tartja be a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeit.
A Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Tanácsadói Bizottsága képviselőivel ismertette azokat a túlkapásokat, miszerint egy európai uniós tagállam himnuszának elénekléséért a Magyar Polgári Pártra a hatóságok büntetést róttak ki, bírósági ítéletben a székely zászló használatát és a magyarság autonómiatörekvéseit konfliktusforrásnak minősítik. Felhívta a figyelmet, hamis az az állítás, mely szerint az autonómiatörekvések az állam területi egységét veszélyeztetnék, hiszen az autonómia éppen arra kínál megoldást, hogy az erdélyi magyarság az államhatárok módosítása nélkül biztosítsa megmaradását szülőföldjén. Emlékeztette a bizottság tagjait Erdély Romániához történő csatolásának és a modern állam létrejöttének körülményeire, valamint az 1918-ban Gyulafehérváron tett ígéretekre, amelyek betartása esetén ma a magyar nemzeti közösség olyan területi autonómia keretei között élhetne, amelyre több példát is találunk az Európai Unión belül. A találkozón bemutatta és a küldöttségnek ajándékozott egy székely zászlót, amelyet köszönettel elfogadtak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sajtó elé állt Benedek Zakariás parlamenti képviselő
Az udvarhelyi polgármesteri hivatalban nyit irodát a szórványvidéket is képviselő Benedek Zakariás szebeni RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki Udvarhelyszéken nyert mandátumot. Azt ígéri, személyesen is fel fogja keresni az udvarhelyszéki önkormányzatokat, hogy tájékozódjon a problémákról. Eddigi tapasztalatai szerint az utak rendbetétele a legsűrgősebb probléma a régióban. A csütörtöki beszélgetésen arra is kitért, hogy támogatja az udvarhelyi városvezetés törekvéseit.
Jövő hónapban nyitja meg parlamenti képviselői irodáját az udvarhelyi polgármesteri hivatal legfelső emletén Benedek Zakariás, aki kollágájával, Sebestyén Csabával, illetve Verestóy Attila szenátorral osztozik majd a helyiségeken – derült ki egy csütörtöki sajtóbeszélgetésen. Mint mondta, jelenleg is felújítás alatt állnak a termek, azért nem tudott hamarabb beköltözni. Irodája vezetésével Szigeti Marikát bízta meg, aki fogadja a beérkező panaszokat, javaslatokat, és heti egy alkalommal fogadóórát is tart. Ezenkívül havi két alkalommal maga a képviselő is itt lesz, ebből havonta egyszer fogadóórát tart. Benedek hasznosabbnak látja, ha személyesen keresi fel az udvarhelyszéki közösségeket, hiszen ekkor könnyebben megnyílnak az emberek, jobb rálátása lehet a problémákra. Ennek érdekében szívesen részt vesz a vidéken szervezett fórumokon. Eddig Zetelakára, Homoródszentmártonba, Galambfalvára, Felsőboldogfalvára, Máréfalvára és Varságra látogatott el.
A polgármesterekkel találkozva azt tapasztaltam, hogy mindenki szeretné fejleszteni községét, mindenhol négy-öt nagyobb tervről tájékoztattak. Mindannyian pályáznak is megvalósításaik érdekében állami vagy európai uniós pénzekért – fogalmazott. Varságon például eddig 29 kilométeren aszfaltoztak, ami egyötöde az ott lévő utaknak. A polgármester folytatná a korszerűsítést, ugyanakkor megoldaná a közvilágítást, és a vízhálózatot is bővítené. Különösen tetszett a képviselőnek Nagygalambfalván az, hogy a hivatal és a református egyház minden évben tábort rendez a gyerekeknek, és nagyon sok önkéntes vállal részt a munkában. A polgármester egyebek mellett azt tervezi, hogy befejezi az utcák leaszfaltozását – ebben kért segítséget a képviselőtől. Máréfalván a csatornahálózat és a járdák kiépítése élvez prioritást.
Benedek kijelentette, a polgármesterek elvárják a támogatást, hiszen a kampányidőszakban ők is megtettek mindent a jó választási eredményekért. Ennek ő úgy tud eleget tenni, hogy lobbizik a kormányon lévő pártoknál a községi elöljárók által leadott pályázatok finanszírozása érdekében. Fontosnak tartja, hogy minden településről legalább egy pályázat elnyerje a megvalósításhoz szükséges forrást. Eddig háromszor is találkozott az udvarhelyi városvezetéssel Benedek, azt mondja, jó viszonyt ápolnak. Itt is azt látom, hogy akarják fejleszteni a várost, vannak terveik. Emellé pedig mi is odaállunk – fogalmazott. Arra is kitért, hogy pártszínezettől függetlenül támogatják az itteni elképzeléseket. Parlamenti munkájáról A kisebbséggel kapcsolatos problémák megoldását minden RMDSZ-es és MPP-s képviselő felvállalta, ezek mellett mindenki részt vesz valamelyik szakbizottság munkájában – fejtette ki Benedek Zakariás. Ő a szállítással és infrastruktúrával foglalkozó bizottság tagja, amit megfelelőnek tart, hiszen építészként ezen a területen szerzett több tapasztalatot.
Jövőre lesz százéves az 1918-as gyulafehérvári kiáltvány, ezért a képviselő arra számít, hogy megszaporodnak a magyarság jogait sértő törvényjavaslatok. Éppen ezért különösen ébereknek kell lenniük a magyar honatyáknak, akiknek célkitűzésük, hogy betartassák a románsággal a gyulafehérvári szerződésben foglaltakat. Benedek fontosnak tartja a kisebbségi szimbólumok használatát, ezért azt szeretné, ha a magyarságon kívül más nemzetiségek képviselői is hallatnák hangjukat a parlamentben hasonló kérdésekben. A magyarság szempontjából össze sem lehet hasonlítani a szórványban élők és az udvarhelyszékiek helyzetét – jelentette ki Benedek Zakariás. „Udvarhelyszéken nem az a gondjuk a szülőknek, hogy magyar iskolába adják gyereküket, hanem hogy melyikbe. Itt fel sem merül az, hogy egy gyerek teljesen asszimilálódik a román közösségbe. Nálunk teljesen más a helyzet, hiszen ha a gyerek bekerül egy román társaságba, akkor magyarsága fellazulhat. A szórványban mindennapos küzdelmet kell vívni a magyarság megmaradásáért, hiszen az emberek csak a családban és a templomban használják anyanyelvüket” – magyarázta. Hozzátette, Szeben megyében nagyjából száz településen kb. 11 800 magyar él. Ezért különösen fontosnak tartja a magyarság összefogását különböző rendezvények, programok szervezésével.
Fülöp-Székely Botond / Székelyhon.ro

Váradi öregotthonba látogatott húsvétkor Tőkés László
A nagyváradi Szent Márton Idősotthonba látogatott húsvétkor Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökeként honosította meg, hogy minden húsvét és karácsony előtt felkeres egy hátrányos helyzetű magyar közösséget.
Az európai parlamenti képviselő sajtóirodájának közleménye szerint a római katolikus egyház által fentartott váradszőllősi szociális otthonban – ahol jelenleg harminc idős személyt gondoznak – Tőkés Lukács evangéliumából az emmausi úton haladó két tanítvány történetét olvasta fel.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Isten fia mindenkivel, minden helyzetben ott van. A csüggedőkkel, betegekkel, rászorulókkal is közösséget vállal, nekünk csak az a feladatunk, hogy mindig felismerjük, megismerjük az Úr gondoskodó szeretetét, jelenlétét. „A gondoskodó szeretet legnagyobb ünnepköre a húsvéti ünnepkör, hiszen Jézus Krisztus nagypénteki áldozata a legnagyobb szeretet, ami valaha volt és lesz a földön" – hangoztatta Tőkés László.
A rövid igei köszöntő után az idősotthon lakói és a vendégek, a bentlakók kérésére, több egyházi éneket is elénekeltek. Az egyik 85 éves gondozott egy saját, megható kis verssel köszönte meg a látogatást. Tőkés László a lelkipásztori áldásmondás után húsvéti üdvözlőlapot osztott szét a jelenlévők között, ezek mellett több ládányi gyümölcsöt és minden gondozottnak húsvéti édességcsomagot is átadott. Az ajándékcsomagokat a képviselői parlamenti iroda és a Magyar Polgári Egyesület állította össze. kronika.ro

Közös fellépés kell
Az itthoni történések, de a romániai magyarság helyzetének ugyancsak hiányos külföldi megítélése is azt mutatja, hogy együtt kell működniük az érdekvédelmi szervezeteknek, pártoknak, el kell felejteni a múltbéli sérelmeket, és el kell tekinteni attól is, hogy melyikük milyen magyarországi párttal szimpatizál – fejtette ki Kulcsár-Terza József MPP-s parlamenti képviselő.
Kulcsár-Terza felidézte az elmúlt napok történéseit. Elmondta, szerdán csak a szociáldemokratáknak köszönhetően nem ment át a zászlótörvény, amely betiltotta volna a székely zászló használatát. Meglátása szerint a jogszabály kezdeményezői pontosan tudják, hogy igaz¬ságtalanok és jogszerűtlenek a bírósági ítéletek, ezért akarták mindenáron átnyomni a tiltást. A liberálisok és a Băsescu-párt tagjai a jogszabály védelmében „igen csúnyán” beszéltek a székely zászlóról és himnuszról, de az SZDP-sek tartották magukat az egyez¬séghez, és nem szavaztak mellettük. „Ez a politika, én sem szeretem őket, de fontos volt a voksuk. Ha felszólalunk, ha sérelmeinkről beszélünk, ők is ellenünk szavaztak volna, így ez esetben okosabb volt a hallgatás” – számolt be a parlamenti történésekről. Értesülései szerint a Népi Mozgalom Pártja már elkezdte az aláírásgyűjtést, hogy az alkotmánybíróság érvénytelenítse a múlt héten elfogadott törvényt, amely bővítette a nyelvi jogokat az egészségügyben (tegnap délután 124 aláírással, a Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek Meg Romániát Szövetség és a Népi Mozgalom Pártjának képviselői, arra hivatkozva, hogy a jogszabály nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban, benyújtották óvásukat az alkotmánybíróságra – szerk. megj.), és egy centenáriumi törvény elfogadását is kezdeményezik. Ez utóbbi kapcsán Kulcsár-Terza József leszögezte, ő ilyen jogszabályt nem szavaz meg, amíg nem tartják be a gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakat. Kitért arra is, hogy múlt héten Svájcban, Ausztriában, Németországban járt, és azzal szembesült, hogy nem ismerik bajainkat, a nyugati sajtóban nem jelennek meg az erdélyi magyarság problémái. Beszélt pártelnökével, és úgy döntöttek, igyekeznek e téren is lépni, ám nagyon nagy szükség lenne a teljes körű magyar–magyar összefogásra, mert ha mindenki mást mond, nincs egységes magyar kommunikáció, nem hallják meg hangunkat – fogalmazott.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hó alól kibúvó remény
Valóságos nagyüzemként zakatolt az elmúlt napokban az erdélyi magyar közélet: tudományos és politikai stratégiai tervezés zajlott számos fronton. Mintha téli álomból ébrednének, úgy lendültek munkába politikusok, kutatók, és az áprilisban visszatérő tél is figyelmeztetett: nagy szükség van a munkára, éberségre, könnyen befagyhatnak a tavaszi remények.
Jó évtizedes késéssel hívták össze a Székely Kongresszust, három székelyföldi városban tudósok, kutatók igyekeztek felmérni a jelenlegi helyzetet, jövőképet festeni a régiónak. Fontos lépés, mert azt követően, hogy 2003-ban, a Székely Nemzeti Tanács megszületésével új lendületet kapott az autonómiaküzdelem, mindmáig hiányzott ennek tudományos megalapozása, háttere. Ilyen-olyan kísérletek történtek, kisebb csoportok munkálkodtak egy-egy megye, kistérség vagy ágazat felmérésén, de mindenki által elfogadott, átfogó helyzetkép, s ami még fontosabb: tervezések alapjául szolgáló stratégia mindmáig hiányzott. Ennek megalkotását kísérelte meg a történelmi mintára összehívott Székely Kongresszus, melynek kezdeményezői intézményteremtést ígérnek, remélnek.
Nem tétlenkedett a politikum sem, az Erdélyi Magyar Néppárt tisztújító kongresszust tartott, az RMDSZ miniparlamentjét, az SZKT-t hívta össze. Az előbbiről keveset tudni, ismét zárt ajtók mögött zajlott, de figyelemre méltó az újraválasztott elnök, Szilágyi Zsolt köszöntője, aki egyfajta testvéri jobbot nyújtott vetélytársai, az RMDSZ és MPP felé. Mint fogalmazott, pártja szövetséges lesz minden olyan ügyben, amelynek célja Erdély és az erdélyi magyarok helyzetének javítása. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Kolozsváron tartott politikai helyzetelemzéséből kitetszett: bizony számos olyan téma van, amelyek esetében jól jönne az összefogás, az egyszólamú retorika. A marosvásárhelyi katolikus iskola helyzete továbbra is megoldatlan, senki nem meri vállalni a döntés felelősségét, az egészségügyi anyanyelvhasználatra vonatkozó törvényt alig egy hét múltán megtorpedózta a román ellenzék, és a kormányzásból kiszorult pártok igyekeznek egymást túllicitálni magyarellenességben. A kormánykoalíció egyelőre tartja magát a megállapodáshoz, de senki nem tudja, hogy az elkészült és szakítópróbának tekintett közigazgatási törvénymódosítás, amely a széles körű anyanyelvhasználat mellett a szabad szimbólumhasználatot is szabályozná, átcsúszik-e a parlamenten, kiszámíthatatlan, mikor kerekednek a józan ész és papírra vetett egyezség fölé a nacionalista indulatok.
Helyzetünk tehát korántsem rózsás, munka akad bőven, és jó lenne, ha a hétvégén tapasztalt közös célok vezérelte tenni akarás nem olvadna el a tavaszi hóval. Ha valóban egy irányba kezdik húzni a szekeret mindazok, akik most elindultak az úton, akkor talán nem kell majd a nyári kánikulában reménytelenségtől dideregnünk.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNP-kongresszus: Szilágyi Zsolt elnök konstruktív ellenzéki szerepet szán a pártnak
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) konstruktív ellenzéki szerepét hangsúlyozta a párt ötödik kongresszusán mondott köszöntőbeszédében Szilágyi Zsolt, az újabb mandátumra jelölt pártelnök.
"Bármennyit is vitatkozunk az RMDSZ vezetőivel, bármennyire is nem értettük meg egymást az MPP vezetőivel, egy dolgot soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ők a testvéreink" - jelentette ki az EMNP elnöke. Hozzátette: a két rivális politikai szervezetet az EMNP szövetségesének tekinti minden olyan ügyben, amelynek célja Erdély és az erdélyi magyarok helyzetének javítása.
Nem tekinti viszont szövetségesnek azokban az ügyekben, "amelyek a bukaresti korrupt politika vagy a román zsákmányrendszer megerősítéséről szólnak" - jelentette ki. Úgy fogalmazott, hogy miközben az RMDSZ a tavalyi választási kampányban Erdélyt akarta "megmenteni" Bukaresttől, valójában azt az ötmillió eurót akarja a maga számára megmenteni, amelyet az állami költségvetésből kap. A politikus nyomatékosította: ez a pénz az erdélyi magyarságé, és a közösségnek joga van tudni, hogy mire költik el.
Szilágyi Zsolt úgy értékelte: Bukarest alájátszik az RMDSZ-nek, hogy mutassa, "vannak olyan magyarok, akikkel együtt lehet működni, és az autonómia pártolóit kikiáltja radikálisaknak, szélsőségeseknek". Úgy vélte, az RMDSZ is ezt a taktikát alkalmazza, amikor az MPP-t támogatja, és elbánik az ellenzékével.
"Tartanunk kell a frontot! (...) Senkit ne keserítsen el az ellenszél! Talpon maradtunk akkor is, amikor még nagyobb volt ez az ellenszél" - bátorította a kongresszusi küldötteket a pártelnök. "Legyünk élő lelkiismerete Erdélynek, és ha kell, az RMDSZ-nek is!" - szólított fel.
Szilágyi Zsolt kezdeményezte, hogy a román és a magyar kormány közösen lépjen fel az Európai Unióban azért, hogy a brüsszeli intézkedések ne korlátozzák a két ország közötti határ átjárhatóságát. Megjegyezte: míg korábban tíz perc alatt át lehetett jutni Erdélyből Magyarországra, újabban ez két-három órába is bele telik.
"Mindenféle ügynökszervezetek kerülgetnek bennünket"
Az EMNP fővédnökeként szóló Tőkés László európai parlamenti képviselő azt hangsúlyozta, hogy ma az EMNP képviseli az erdélyi magyar politikában az autonómia követelését, amire 1992-ben még az RMDSZ parlamenti frakciója esküdött fel a kolozsvári Szent Mihály-templomban.
A politikus arra figyelmeztetett, hogy az erdélyi magyar politika autonómiapárti irányvonalát 1993-ban gyökeresen megváltoztató neptuni titkos tárgyalások is amerikai civil szervezetek közvetítésével zajlottak. "Ők akarták megmondani, hogy mi jó nekünk. (...) Ma is isszuk a levét, mert ők kiáltottak ki bennünket szélsőségeseknek" - jelentette ki a politikus. Hozzátette, a Soros György által finanszírozott civil szervezetek hálózata az egész Kárpát-medencére kiterjedt. "Mindenféle ügynökszervezetek kerülgetnek bennünket" - fogalmazott. Tőkés László nyomatékosította: újra egyesíteni kell az erdélyi magyar nemzeti oldalt.
Újraválasztotta pártelnökké Szilágyi Zsoltot az EMNP, mandátuma két évre szól. A tisztségre Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor korábbi elnök kapott jelölést, Toró azonban visszalépett a versenyből. Szilágyi Zsoltot 137 igen szavazattal, 14 nem ellenében, négy tartózkodás mellett választotta elnökké a kongresszus. Az EMNP legfontosabb döntéshozó szerve módosította a párt alapszabályát és programját. Megválasztotta az alelnököket, akik közül Szilágyi Zsolt javaslatára Toró T. Tibort választották meg az újonnan létrehozott ügyvezető elnöki tisztségbe. Szabadság (Kolozsvár)

Autonómia: se többet, se kevesebbet
A Reform Tömörülés nevű, 2003-ban önmagát feloszlató nemzeti liberális RMDSZ-platform jelszavait választotta Kós Károlytól az Erdélyi Magyar Néppárt legutóbbi, Székelyudvarhelyen tartott küldöttgyűlésének mottójául. „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.” Ez helyénvaló, méltó és messzemenően jogos üzenet, formájában és tartalmában egyaránt.
Az, amit egyesek vádképpen fogalmaznak meg, voltaképpen e csapat meghatározó tagjainak az erénye. Ők voltak a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetség (MISZSZ) politikájának alakítói, ők alapították a Reform Tömörülést, a Polgári Szárnyat, ott voltak a Magyar Polgári Szövetség, majd a Magyar Polgári Párt megalakulásakor, s ők hívták életre az EMNP-t is. Nem ők változtak, hanem a történelmi helyzet változott. Az RMDSZ kifordult önmagából, így a Polgári Szárny és a Reform Tömörülés felett eljárt az idő, az MPSZ-t az RMDSZ a román állammal karöltve lehetetlenítette el, az MPP saját elnökének foglya lett.
Ők viszont – az autonomista kemény mag tagjai – ugyanazok maradtak, akik voltak. Miként Szilágyi Zsolt, a kongresszuson újraválasztott elnök joggal mutatott rá beszédében: nekik nincsenek korrupciós ügyeik és egyáltalában ügyeik, ők több mint negyed évszázada ugyanazokat az értékeket, eszméket és programot képviselik, amit két szóban is meg lehet fogalmazni: nemzet és demokrácia.
Ha pedig e két – meglehetősen elvont és lényegében mindenki által színleg felvállalt – eszmét programcélkitűzésekre, stratégiára bontjuk, akkor ez egyik oldalról mindenekelőtt az átlátható, korrupciómentes közéletet és a jogbiztonságot jelenti, a másik oldalról pedig az autonómia-gondolat következetes képviseletét. Az autonómiáét, aminél többet követelni a jelen geopolitikai helyzetben nem reális, kevesebbet viszont nem érdemes. Autonómiát pedig csak úgy lehet elérni, ha a célhoz keresünk eszközöket, és nem a vélt többségi tűrőképességhez igazítjuk a célokat, mert ez a politika egyenlő a középtávú beolvadással.
Másként állnánk, ha e gondolat már akkor az egységes RMDSZ programjának középpontjába került volna, amikor még cseppfolyós volt a helyzet, és a következetes kiállással megerősített gondolatoknak valóságteremtő erejük volt. A kilencvenes évek elején a párt védnöke, Tőkés László által is a kongresszuson joggal emlegetett Neptun-ügy idején épp a fordítottját kellett volna tenni, mint amit a védnök által megnevezett politikusok – Frunda György, Borbély László és Tokay György – műveltek. Ők abban segítettek a nyíltan magyarellenes román hatalomnak, hogy az kisebbségbarát színben tetszelegjen ahelyett, hogy minden erőt arra összpontosítottak volna, hogy a nemzetközi rendezést igénylő problémák listájára Erdély is felkerüljön.
Migránsok és őshonos kisebbségek
Több felszólaló – köztük Szili Katalin autonómiaügyi miniszterelnöki megbízott és Tőkés László – üdvözlő beszédében megemlítette a migránsválságot, amit jómagam Európa tervszerű muszlim megszállásának szoktam nevezni. A jelenség nem teremt kedvező nemzetközi körülményeket az autonómiaharchoz több szempontból sem. Jogos érvelést hallhattunk Szili Katalin részéről: különbséget kell tenni a bevándorlók jogai és az őshonos kisebbségek jogai között, ami nem jelent diszkriminációt az eltérő történelmi léthelyzetből kifolyólag. Egy bevándorlótól a beilleszkedésen túl akár az asszimilációt is el lehet várni. Viszont egy olyan közösség, amely több mint ezer éve él szülőföldjén, és csak a határ vándorolt át a feje felett, joggal követeli, hogy közjogi jogosítványok birtokában évezredes államalkotó tapasztalatára hagyatkozva megszervezhesse önmagát. Ahogyan Izsák Balázsnak a kongresszushoz intézett és Thamó Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke által felolvasott üzenetében fogalmazódott meg.
A másik oldalról a nemzetek megmaradását, a nemzeti kultúrák ápolását fontosnak tartó erők a nemzetállam erősítését támogatják. Amikor a különböző elemzők – a baloldaltól a kérdést a maga teljes mélységében a lehető legőszintébben felvázoló Drábik Jánosig – a globalisták és lokalisták vagy unionisták és szuverenitáspártiak ellentétéről beszélnek, akkor voltaképpen a szervezett magánhatalom és a nemzetállamok ellentétét tematizálják. Bármilyen abszurd is e helyzet, bárhol is éljünk a világon, magyarokként ennek a törésvonalnak a nemzetállami oldalán lehetünk csak, mert az ellenerő mindent meg akar szüntetni, amit a nemzeti kultúrák építettek fel Európában.
Letisztultak a pártbeli viszonyok
Az EMNP két évvel ezelőtti kongresszusa aligha hagyott kellemes élményt a résztvevőkben. Az akkori viták – amelyek az eseményt megelőzték – rányomták bélyegüket a közös munkára. A sikertelenség egymásra mutogatást eredményezett. A minap lezajlott gyűlés ezzel ellentétben erőt, egyetértést és felkészültséget sugárzott. Vélhetően mindenkinek volt ideje magáévá tenni azt a kézenfekvő alapelvet, hogy többre jutunk, ha nem egymásra acsarkodunk, hanem megfogjuk egymás kezét, és szövetségest látunk a másikban, nem vetélytársat.
Ezt üzeni az elnökség kibővítése és a fiatalítás is, aminek szimbolikus és egyben intézményi kifejeződése, hogy a párt ifjúsági szervezetének elnöke, Tőke Ervin alelnöki szinten képviseli azt a korosztályt, amely előbb-utóbb átveszi a stafétabotot az alapítóktól. Amiként a párt hivatalos kongresszusi közleménye is hangsúlyozza, az elnökség átlagéletkora 39 év, ami kifejezetten jó, reménykeltő üzenet. Tagja lett az elnökségnek az Erdélyi Magyar Ifjak élén már bátorságát és szervezőkészségét bizonyító Soós Sándor is, akit – mint a kongresszus előtti régiós megmérettetés igazolja – masszívan támogatnak a közép-erdélyi szervezetek.
Annak ellenére, hogy a 2016-os választási esztendőben nem sok babér termett a pártnak – az önkormányzatokban csak pozícióőrzésre futotta, az országos választáson pedig a realitásokat és a magyar kormány elvárását tudomásul véve nem indult –, a mostani az előrelépés ígéretének kongresszusa volt, a Németh Zsolt által hobbitoknak nevezett autonomisták rendezték soraikat. Ezt sugallta az alapszabályzat és a program lényegében vita nélküli módosítása, a feszültségmentes együttmunkálkodás. Nemzetstratégiai szempontból ez azért is fontos, mert immár csak ők maradtak talpon a nemzeti autonomista oldalon, az MPP ugyanis aligha fog szabadulni az RMDSZ rontó öleléséből. Tőkés László az erdélyi nemzeti oldal egyesítésére hívott fel, ami lényegében azt jelenti, hogy az EMNP örömmel várja soraiba azokat az MPP-seket, akik számára elfogadhatatlan a párt mai, önfeladó politikája.
Ha az EMNP erejéből nem is telik annyira, hogy választáson verje meg az RMDSZ-t, az autonómiakövetelés ébren tartása és a külső nyomásgyakorlás fontos szerepkör. Ezt pedig – bizton állíthatjuk – megfelelően fogja betölteni ez a csapat. Tisztességgel, következetesen – ahogy mindig.
Borbély Zsolt Attila / Erdélyi Napló (Kolozsvár)