Választmányi ülést tartott a Néppárt
Az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmánya november 30-án tartotta rendkívüli ülését Torockón.
A találkozón megvitatták az államfőválasztás eredményeit és egyetértettek az Országos Elnökség megállapításaival, miszerint a Néppárt megerősítette szavazóbázisát, és megalapozta helyét az országos politikai porondon. A Választmány tagsága hangot adott reményének, miszerint Klaus Johannis államelnökké választásával konstruktív román-magyar párbeszéd kezdődhet, és a Néppárt által is képviselt értékek – korrupciómentes politika, a jól végzett munka becsülete és a nemzeti közösségek békés együttélése – végre Románia-szerte kiteljesedhetnek.
A Választmány megerősítette az elnökség általános tisztújításról szóló javaslatát, és eldöntötte, hogy ez a folyamat az országos tisztújítással kezdődjön. Ennek érdekében a rendkívüli tisztújító Országos Küldöttgyűlésre 2015. január 31-én kerül sor. A küldöttgyűlés előkészítésére, valamint a párt megújulási tervének kidolgozására az elnökség mellé a Választmány egy rendkívüli bizottságot nevezett ki, melynek tagjai: Soós Sándor, Csomortányi István, Hupka Félix, Portik Vilmos, Jakab Attila és Taierling Johann. A bizottság a javaslatait 2015. január 10-én fogja az újból összeülő Választmány elé terjeszteni.
Az új alapokra helyezendő magyar álláspont kialakítása érdekében a Választmány megbízza a rendkívüli bizottságot, hogy ismételten kezdeményezzen tárgyalásokat a Magyar Polgári Párttal az erdélyi autonómiapárti tábor egyesítése érdekében.
A Választmány felháborodását fejezi ki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium visszaállamosítása miatt, melyet veszélyes precedensként értékel az egyébként is teljességgel elégtelen restitúciós folyamat szempontjából. Az RMDSZ eddigi majdnem 20 éves kormányzati tevékenysége csődjének tekinthető a ploiesti-i táblabírósági ítélet. Bebizonyosodott: amellett, hogy a magyarság autonómiatörekvéseinek közjogi megalapozása érdekében semmilyen előrelépést nem tudtak elérni, a jogállamiság elveit sem sikerült betartatni, sőt, a saját, jogosan eljáró képviselőit sem sikerült megvédeni a homogenizáló nemzetállami logikát követő hatóságok eljárása ellen.
Meglátásunk szerint a kivonulás a jelenlegi – pár héttel ezelőtt még megbízható partnernek minősített – Ponta-kormányból egy esetleges új kormányzati többség kialakítása érdekében csupán önös pártpolitikai szempontokat követő taktikai lépés, ami nem tudja sem feledtetni, sem helyettesíteni a hatékony fellépés hiányát az erdélyi magyarság alapjogai érdekében. Erkölcsi megtisztulásra, új politikára és egységes magyar érdekvédelmi stratégiára van szükség.
A Választmány üdvözli az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésének határozott fellépését és teljes támogatásáról biztosítja az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatásáért folytatott küzdelemben.
A Néppárt Országos Választmánya
Nyugati Jelen (Arad)

Videobizonyítékot kapott Popică a magyarellenességről
Egy sepsiszentgyörgyi újságíró eljutatta Kovászna megye prefektusához azt az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szélsőséges ifjúsági szervezet december elsejei felvonulásáról készített videofelvételt, mellyel azt kívánja bebizonyítani, hogy az alakulat képviselői magyarellenes rigmusokat skandáltak a megyeszékhelyi ünnepségen.
Merthogy Marius Popică kormánymegbízott kedden azt nyilatkozta, az Új Jobboldal képviselői civilizáltan viselkedtek az ünnepség helyszínén, és nem tud arról, hogy felvonulásukon hungarofób rigmusok hangzottak volna el.
Erdély András újságíró levelet is mellékelt a felvételhez, melyben pontosan megjelöli, mikor hangzik el a „Kifelé a magyarokat az országból!” rigmus. Hozzáteszi, azért éppen erre a szlogenre hívja fel a figyelmet, mert azt tapasztalta, hogy „Székelyföld nem létezik!”, „A román nyelv az egyeduralkodó!” jelszavak „már megszokottá váltak”.
Az újságíró reméli, hogy a felvétel alapján könnyű lesz azonosítani a felelősöket, akik az alaptörvény értelmében a rendezvény szervezői, tehát ez esetben éppen a prefektúra intézménye. Erdély András továbbá megjelölte azokat a jogszabályokat is, melyek alapján el lehet járni. Rámutatott: az alkotmány közösség elleni uszításra vonatkozó cikkelyei, valamint a büntető törvénykönyv diszkrimináció vagy gyűlöletre való uszítás esetén 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetést vagy pénzbírságot ír elő.
„Biztos vagyok benne, hogy az alkotmány és a törvények szavatolójaként a prefektúra meghozza a szükséges intézkedéseket, és ezeket a közvélemény tudomására hozza” – zárja levelét Erdély András. Az újságíró elmondta, nem ért egyet a kettős mércével, ezért egyformán kellene eljárnia a prefektúrának a kézdivásárhelyi gyászlobogót kitűzők és a szélsőséges románok ellen.
Szerdán egyébként Mădălin Guruianu, a Nemzeti liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke közleményében szégyenletesnek nevezte az Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi akcióját, és leszögezte, „visszautasítja a szélsőséget és az ultranacionalizmust”, és bocsánatot kér a magyaroktól, amiért durvaságokat kellett végighallgatniuk.
Guruianu ugyanakkor elítélte a Magyar Polgári Párt (MPP) szombati tüntetését, a kézdivásárhelyi gyászlobogók kitűzését, és sajnálatosnak nevezte, hogy az RMDSZ-es elöljárók nem vettek részt a román nemzeti ünnep alkalmával szervezett rendezvényeken.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Ötezer lej bírság a magyar himnusz elénekléséért
Precedens nélküli bosszúhadjáratot indított a magyar közösség ellen a háromszéki prefektus. Marius Popica olyant tett, amire a forradalom óta eltelt 25 évben nemigen volt példa: a magyar himnusz köztéren való eléneklése miatt büntetett.
A Magyar Polgári Párt „mikulás ajándékként”, féléves késéssel kapott 5000 lejes pénzbírságot, amiért június 4-én, a sepsiszentgyörgyi Trianon megemlékezésen elénekelték a magyar himnuszt – mondta el szerdai sajtótájékoztatóján Bíró Zsolt.
Az MPP elnöke provokálónak és a magyar közösség elleni nyílt támadásnak minősítette a prefektusi eljárást. „Mi következhet ezek után, a templomainkban is megtiltják az egyházi énekek eléneklését?” – tette fel a kérdést a polgári párti politikus, aki szerint, ha valaki bármelyik EU-s országban elénekli az unió 27 himnuszát, azt megtapsolják, mindössze a 21. század Romániájában jár ezért büntetés.
Marius Popica, Kovászna megyei prefektus a himnuszos büntetés esetében is az 1157/2011-es törvényre hivatkozik – akárcsak a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalra kiszabott román zászlót büntetés esetében –, amely szerint „más állam himnuszát el lehet énekelni a másik állam közméltóságának jelenlétében”. Ebből vonta le azt a következtetést, hogy ha nincs jelen más állam közméltósága, akkor nem lehet elénekelni, mutatott rá Bíró Zsolt.
Az MPP-re kiszabott büntetés értéke is rosszindulatot sugall, hiszen rögtön a maximális 5000 lejt szabta ki a prefektus, és ezzel próbál bosszút állni a polgári párt által november 29-én, Sepsiszentgyörgyön szervezett jogkövetelő megmozdulás miatt, véli Bíró Zsolt. Az MPP országos elnöke felhívja a figyelmet, hogy akárcsak az ugyanaznap (december 2-án) kiállított kézdivásárhelyi büntetés esetében, a büntető jegyzőkönyvet Marius Popica prefektus írja alá, és tanúként Sebastian Cucu alprefektus szerepel.
Ez „ocsmányság”
Az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke, Bálint József szerint „ocsmányság” amit a prefektus tett, hiszen nem tudnak arról, hogy 25 év alatt valakit megbírságoltak volna, amiért elénekelte a magyar himnuszt. A magyar himnusz egyházi zsoltár és nem csak Magyarország himnusza, hanem minden magyarok himnusza, amit valamennyi rendezvényen el szoktak énekelni a magyar közösség tagjai. Lavinát indíthat a háromszéki prefektus büntetése, hiszen június 4-e után legalább tíz alkalommal elénekelték még azt köztéren, tette hozzá Bíró Zsolt. 
Az MPP országos elnöke rámutatott: a sepsiszentgyörgyi bíróságon fellebbezik meg a büntető jegyzőkönyvet, de az esetről tájékoztatják a nemzetközi közvéleményt, az európai nagykövetségeket és az Egyesült Államok diplomáciai képviseletét is.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Biró Zsolt: semmiképpen nem fizetjük ki a büntetést!
Biró Zsolt kijelentette, semmiképpen nem fizetik ki a bírságot, és megtámadják a bíróságon a jegyzőkönyvet, amelynek értelmében ötezer lejes bírságot kell fizetnie a Magyar Polgári Pártnak a Himnusz énekléséért. Hozzátette, a romániai magyar közösség 1990 óta énekli nyilvános rendezvényein a magyar himnuszt.
„Ha létezik Romániában 25 évvel a rendszerváltozás után egy jogszabály, ami alapján ezt büntetni lehet, az komoly demokráciadeficitet jelez” - tette hozzá a politikus.
Mint ismeretes, ötezer lejes büntetést rótt ki Marius Popica, a székelyföldi Kovászna megye prefektusa a Magyar Polgári Pártra (MPP), mert a párt által június 4-én tartott sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezésen elénekelték a magyar himnuszt.
A prefektus egy 2001-ben elfogadott kormányhatározatra hivatkozott, amely szerint egy idegen ország himnuszát csak az illető ország hivatalosságainak a látogatásai alkalmával szabad énekelni Románia területén.
„A más állam himnuszának a Románia területén való eléneklése egy olyan rendezvényen, amelynek nem volt nemzetközi jellege és amelyen nem vettek részt Magyarország hivatalos küldöttei (…) kihágást jelent, és 2500-tól 5000 lejig terjedő bírsággal büntetendő” - közölte a december 2-án keltezett jegyzőkönyvben a prefektus.
„A prefektus a beiktatásakor azt mondta, hogy Háromszék a békés együttélés helye kell hogy legyen, ezzel a büntetéssel azonban szándékosan provokálja a magyar közösséget” - jelentette ki Biró Zsolt. Hozzátette, a prefektus intézkedését az egész magyar közösség elleni támadásként értékeli.
A prefektus arra a kormányhatározatra hivatkozott, mely a román nemzeti jelképek használatát szabályozó 1994-ben elfogadott törvény végrehajtási utasításait tartalmazta. A határozat elfogadása a Nastase kormányt a parlamentből támogató Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiltakozását váltotta ki. 2001 decemberében az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) a magyar himnusz eléneklésével protestált a jogszabály ellen. A gesztus miatt ügyészségi vizsgálat indult a szövetség ellen.
Amint Markó Béla, az RMDSZ akkori elnöke az MTI-nek felidézte, az RMDSZ arra törekedett, hogy még 2002. március 15. előtt rendezzék a kérdést, hogy ne lehessen büntetni a nemzeti ünnepen felvonuló erdélyi magyarokat. „Végül március elején egy kormányhatározattal oldotta fel a Năstase-kormány a korlátozást, amelyben benne volt, hogy ünnepi alkalmakkor a kisebbségi közösségek használhatják a nemzeti szimbólumaikat, kitűzhetik a nemzeti lobogójukat, énekelhetik a himnuszukat. Ez után nem is voltak gondok a himnuszénekléssel” - emlékezett vissza Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke.
Marius Popica prefektus az MTI-nek elmondta: eredetileg nem akart bírságot kiróni a júniusi megmozdulás szervezőire, de azt tapasztalta, hogy az MPP júniusban is, majd a román nemzeti ünnepet megelőzően (november 29-én) is olyan megmozdulást szervezett, amely túllépte a törvényes keretet.
„Mostantól hajthatatlan leszek minden zavaró esetben, akár a magyar, akár a román közösséggel kapcsolatos” - jelentette ki a prefektus. Az MTI azon kérdésére, hogy a himnusz templomi éneklését is büntetni fogja-e ezentúl, azt mondta, az MPP bírságolása esetében arra volt tekintettel, milyen alkalommal énekelték el a himnuszt. A párt Kovászna megyei szervezete június 4-én évről-évre trianoni megemlékezést tart a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban.
MTI
maszol.ro

Kovács Péter: felháborító a himnuszéneklés miatti bírság
Megdöbbentőnek és felháborítónak nevezte Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a háromszéki prefektus azon döntését, miszerint ötezer lejes büntetést rótt ki a magyar himnusz egy rendezvényen való elénekléséért.
"Precedens nélküli esettel állunk szemben. Az RMDSZ 2002-ben a nemzeti szimbólumok szabad használatára vonatkozó kormányhatározat elfogadásáért dolgozott, a határozat elfogadása óta pedig nem volt a mostani esethez hasonló visszaélés" – idézi a főtitkárt az RMDSZ közleménye. Kovács azt mondta, háromszéki prefektusok "hagyományosan túllihegik a nemzetféltést, és nem értik meg, hogy amikor a szövetség kisebbségi jogokról beszél, akkor ezzel nem vesz el semmit a román többségtől". Kovács Péter megítélése szerint egy olyan prefektus, aki ezt nem érti meg, nincs, mit keressen Székelyföldön. A főtitkár kijelentette, az RMDSZ ebben az esetben is kiáll a magyar ügyért, és minden eszközt ki fog használni annak érdekében, hogy az ilyen visszaéléseket megfékezze.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke szerdán bejelentette, Marius Popica Kovászna megyei prefektus az MPP-t ötezer lejre bírságolta, amiért június 4-én, a sepsiszentgyörgyi Trianon megemlékezésen köztéren elénekelték a magyar himnuszt.
Popica az MTI-nek azt mondta, eredetileg nem akart bírságot kiróni a júniusi megmozdulás szervezőire, de azt tapasztalta, hogy az MPP júniusban is, majd a november 29-én is olyan megmozdulást szervezett, amely túllépte a törvényes keretet. „Mostantól hajthatatlan leszek minden zavaró esetben, akár a magyar, akár a román közösséggel kapcsolatos” - jelentette ki a prefektus. (hírszerk.)
Transindex.ro

A Himnusz védelmében (Tiltakozássorozatot kezdeményez az MPP)
Naponta ismétlődő, prefektúra előtti énekléssel és a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban kihelyezett székely zászló melletti gyűléssel tiltakozik a Magyar Polgári Párt (MPP) a kormánybiztosi hivatal által a magyar himnusz elénekléséért kiszabott büntetés miatt – jelentette be Bálint József, a párt sepsiszentgyörgyi elnöke.
Rendkívül nagy a felháborodás, sokan keresték, biztatták őket, hogy ne hagyják annyiban a dolgot – mondotta Bálint József. Nem a pereskedés az egyetlen lehetőség, és nem pártügyről van szó, hiszen az egész erdélyi magyarságot vágták pofon – hangsúlyozta, és kiemelte: határozott választ kell megfogalmaznunk, megmutatnunk, hogy jobban ragaszkodunk jelképeinkhez, himnuszunkhoz, mint amennyire félünk.
Első lépésként két eseménysorozatot terveznek: december 15-étől, hétfőtől december 22-éig (kivétel a szombat és vasárnap) minden délután háromnegyed négytől háromnegyed ötig a prefektúra épülete elé várják azokat, akik elítélendőnek tartják a kormánybiztos lépését, és „amikor kórusnyian összegyűlünk, elénekeljük a magyar himnuszt, akár többször is egymás után”. Szombaton, december 20-án és kedden, december 23-án az Erzsébet parkban, a székely zászló mellett gyülekeznek – és nem csak azokra számítanak, akik június 4-én részt vettek a Trianon-megemlékezésen. Bálint József elmondta, mindkét rendezvénysorozatot kiterjesztenék egész Erdélyre, egyelőre MPP-s kollégáikkal tárgyalnak, de szívesen várják bárki segítségét, mint ahogy örömmel fogadnak minden ötletet, elképzelést a tiltakozás különböző módozataira vonatkozóan is. Egyeztettek már a történelmi magyar egyházak sepsiszentgyörgyi lelkészeivel, folytatják a tárgyalásokat, elképzelhető, hogy a következő időszakban a vasárnapi templomozás végén nem bent, hanem az utcán éneklik majd a gyülekezetek nemzeti imánkat. Számítanak más politikai és civil szervezetek támogatására is, várják csatlakozásukat, javaslataikat. „Most rajtunk csattant az ostor, de nem saját érdekünkben cselekszünk” – mondotta az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke.
Konzul a prefektusnál
Hivatalában kereste fel tegnap Marius Popica Kovászna megyei prefektust Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a román kormány megbízottja a magyar himnusz elénekléséért rótt ki bírságot. Erről a magyar külképviselet illetékesei tájékoztattak közleményben.
„A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára a saját nemzeti szimbólumaik. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy korlátozzák a magyar emberek nemzeti identitásának ilyen formában történő kifejezését” – idézte a diplomatát a látogatás kapcsán kibocsátott dokumentum. Zsigmond Barna Pál hozzátette, az intézkedés ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, és alapvető emberi jogokat sért. Továbbá közölte, hogy az ilyen és ehhez hasonló, a magyar szimbólumhasználatot és szólásszabadságot tiltó intézkedések nem járulnak hozzá a békés együttéléshez, hanem feszültséget keltenek.
Marius Popica tegnap a Maszol.ro portálnak adott interjúban azt hangzotatta: nem a himnusz eléneklését büntette, hanem a törvényszegést. Utóbbit pedig abban látta, hogy a Magyar Polgári Párt trianoni rendezvényén nem hangzott el a román himnusz is a magyar mellett.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ: vonja vissza a kormány a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetést!
Vonja vissza a kormány a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetést -kéri az RMDSZ. A Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésén Borbély László, az alakulat politikai alelnöke úgy nyilatkozott: meglepte Marius Popica háromszéki prefektus azon döntése, hogy megbüntesse a Magyar Polgári Pártot, amiért a Trianon – megemlékezésen köztéren elénekelték a magyar himnuszt. Borbély László kifejtette: kérik a kormányt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hiszen megengedhetetlen, sőt, nevetséges a rendszerváltás után 25 évvel büntetni azt, ha száz összegyűlt ember elénekli a magyar himnuszt.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Dagad a himnuszbotrány
Megismétlődhetnek az 1990-es marosvásárhelyi etnikai zavargások a Székelyföldön, ha Marius Popică Kovászna megyei prefektus folytatja magyarellenes megnyilvánulásait – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén. Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte: Marius Popică Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Közben Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja pénteken személyesen közölte a himnuszéneklésért bírságoló kormánymegbízottal: lépése ellentétes az Európai Unió alapértékeivel. Ezzel egy időben a Magyar Polgári Párt bejelentette: hétfőtől napi rendszerességgel himnuszéneklést szerveznek a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt.
Az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányból való kilépésről döntött szombaton Marosvásárhelyen. Az ülésen – bár a szövetség 113 jelen lévő képviselője közül végül csupán hárman szavaztak a kormányból való kilépés ellen, és heten tartózkodtak a szavazásnál – élenk vita alakult ki.
Antal Árpád újabb „fekete márciustól” tart
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés”, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A Szociáldemokrata Párttal (PSD) való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz.
A székelyföldi politikus Frunda Györgynek – a kormányfő tanácsadójának, aki a kilépés ellen érvelt – azt mondta: „kérje meg a főnökét, a miniszterelnökét, utasítsa a helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat”. Szerinte az erdélyi magyarok csak minimális tiszteletet kérnek. „Ha Victor Ponta kormányfő nem fogja viszsza a székelyföldi prefektusokat, a Székelyföldön megismétlődhet mindaz, ami Marosvásárhelyen történt 1990-ben” – fogalmazott.
Az SZKT-t követő sajtótájékoztatón egyébként Kelemen Hunor a téma kapcsán megjegyezte: a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
„Ez egy olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. 
Popicánál tiltakozott a csíkszeredai magyar főkonzul
Ezt megelőzően hivatalában kereste fel pénteken Marius Popică Kovászna megyei prefektust Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a bukaresti kormány megbízottja a magyar himnusz elénekléséért megbírságolta a június 4-én Trianon-megemlékezést tartó Magyar Polgári Pártot (MPP).
„A magyar zászló és a magyar himnusz nemzeti jelkép, számunkra szent, akárcsak a románok számára a saját nemzeti szimbólumaik. Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy korlátozzák a magyar emberek nemzeti identitásának ilyen formában történő kifejezését” – idézte a diplomatát a konzulátusi közlemény.
Zsigmond Barna Pál hozzátette, ez az intézkedés ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, és alapvető emberi jogokat sért. Közölte, az ilyen és ehhez hasonló, a magyar szimbólumhasználatot és szólásszabadságot tiltó intézkedések nem járulnak hozzá a békés együttéléshez, hanem feszültséget keltenek.
Marius Popică egyébként a Maszol portálnak adott interjúban kijelentette: azért bírságolt, mert a Magyar Polgári Párt (MPP) trianoni rendezvényén nem hangzott el a román himnusz is a magyar mellett. „Ezt elmagyaráztam Zsigmond Barna Pálnak is, illetve tárgyalni fogok erről az MPP vezetőivel is. Nekik is meg kell érteniük, hogy bármilyen – akár jogkövetelő –, nyilvános térben tartott rendezvény megszervezését a törvény szabályozza. Én teljes mértékben tisztelem a magyar himnuszt, a magyar állam nemzeti szimbólumait, azt is tudom, hogy egy ima is egyben, tehát templomokban is éneklik. Ezért is világossá szeretném tenni: nem a himnusz eléneklését büntettem, hanem a törvényszegést” – fogalmazott interjújában a kormánymegbízott.
Himnuszéneklésre invitál az MPP
Ezzel egy időben az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Bálint József bejelentette: december 15. és 21. között minden hétköznap délután, háromnegyed négy és háromnegyed öt között a prefektúra sepsiszentgyörgyi székháza előtt magyarhimnusz-éneklést szerveznek.
Mint mondta, ezekre az eseményekre várnak mindenkit, aki úgy érzi, a prefektus megsértette az erdélyi magyarságot azzal, hogy himnuszéneklésért 5000 lejes bírságot rótt ki. A többnapos megmozdulásra az önkormányzattól kértek engedélyt, és azt sürgősséggel meg is kapták. A tiltakozást szeretnék egész Erdélyre kiterjeszteni: felkérték az MPP képviselőit, hogy más településeken is szervezzenek hasonló megmozdulásokat.
Bálint elmondta továbbá, az egyházi vezetőkkel is tárgyalnak, hogy a záróénekként általában elhangzó himnuszt ne a templomban, hanem a szertartás végén, a templom előtt énekeljék el. „Bátor kiállásra és aktív részvételre számítunk. Meg kell mutatnunk, hogy erősebb bennünk a jelképeinkhez, himnuszunkhoz való ragaszkodás, mint a félelem”– mondta a polgári párt sepsiszentgyörgyi politikusa.
Amint arról beszámoltunk, a prefektus által aláírt bírságolási jegyzőkönyvben ez áll: „A más állam himnuszának a Románia területén való eléneklése egy olyan rendezvényen, amelynek nem volt nemzetközi jellege, és amelyen nem vettek részt Magyarország hivatalos küldöttei (…), kihágást jelent, és 2500-tól 5000 lejig terjedő bírsággal büntetendő.” Biró Zsolt, az MPP elnöke korábban kijelentette, semmiképpen nem fizetik ki a bírságot, és megtámadják a bíróságon a jegyzőkönyvet.
Krónika (Kolozsvár)

Ötször énekelték el a magyar himnuszt a prefektusnak
Több mint százan énekelték a magyar himnuszt hétfőn a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt, tiltakozásul a Marius Popica által kirótt bírság ellen. A SIC pannót is kihelyezték, miközben a megyei önkormányzat épületéről eltávolították a székely zászlót.
A Magyar Polgári Párt (MPP) által kezdeményezett eseménysorozat első napján mindhárom romániai magyar párt képviselői jelen voltak, valamint Kovászna Megye Tanácsának és Sepsiszentgyörgy önkormányzatának vezetői közül is többen megjelentek. A magyar himnusz eléneklésére öt alkalommal is sor került. A hétfői rendezvényen imádságot mondott Berszán Sándor szotyori református lelkész.
Nagyon sokszor mondtuk, hogy csontig ért a kés, és ezúttal is ezt tudjuk mondani, mert egy nemzetet ilyen szinten megsérteni – miként azt Kovászna megye kormánymegbízottja tette – minden tűrőképességet meghalad – jelentette ki Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszéki elnöke. Felhívta a figyelmet, hogy a jelenlévők közül többen rendelkeznek kettős állampolgársággal, így saját nemzetük himnuszát énekelték hétfőn, illetve a június 4-ei megemlékezésen is.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ háromszéki vezetője kifejtette, nem csupán a magyar himnuszt megvédéséért jelent meg, hanem azért is, mert a szövetség az MPP mellé áll a tiltakozássorozat minden mozzanatában. Kiemelte, keddtől a mozgósítást is megerősítik, reményeik alapján pedig péntekig minden délután egyre többen éneklik együtt a himnuszt Marius Popica kormánymegbízott irodája előtt.
„Ez az a pillanat, amikor a hámot ránk akarják húzni, de példátlan és megengedhetetlen, hogy 2014-ben az Európai Unióban egyesek úgy képzelik: nem szabad elénekelni a magyar himnuszt június 4-én, amely különben sok száz éves egyházi ének” – magyarázta Tamás Sándor. A román hatalom részéről indított bosszúhadjáratként értelmezi az esetet a háromszéki vezető is, utalva az államelnöki választások második fordulóját követő feljelentések, valamint kiszabott bírságok sorozatára.
Tamás Sándor kitért arra, hogy a napokban ő , valamint Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is kapott egy feljelentést, miszerint naponta a minimálbér húsz százalékát kell kifizetniük azért, mert nem távolították el a székely zászlót a helyi és megyei önkormányzatok homlokzatáról. A bírság hétfőn közel tízezer euróra duzzadt, így az említett napon levették a kék-arany lobogót, ám kihelyezték a néhány éve elkészített SIC feliratú pannót a prefektúra épületével szemben.
A himnuszéneklést megismétlik a hét minden délutánján háromnegyed 4-től kezdődően.
Bencze Melinda

Marius Popica „zeneórát” akart tartani
Marius Popica, Kovászna megye prefektusa hétfői sajtótájékoztatóján zavaros fejtegetésbe kezdett, amikor újságírói kérdésre azt kellett elmagyaráznia, miért bírságolta meg a Magyar Polgári Pártot.
Mint mondta, a törvény nem egy másik nemzet himnuszának az eléneklését, hanem annak intonálását („intonaţie”) bünteti. Később megismételte korábbi nyilatkozatát is, miszerint amiatt büntetett, hogy szervezett, hivatalos ünnepségeken más ország himnuszát a törvény értelmében és a kölcsönös tisztelet jegyében is csak a román himnusszal lehet „megszólaltatni”.
Popica hangsúlyozta, nem azokat bírságolta meg, akik elénekelték a magyar himnuszt, hanem a szervezőket. Újságírói kérdésre, hogy mi a különbség az éneklés és az „intonálás” között, a prefektus leszögezte: nem kíván filozofálni a téma kapcsán.
„Az a dolgom, hogy a törvényt alkalmazzam, a büntetést pedig meg lehet fellebbezni, s majd a bíróság eldönti, kinek van igaza” – zárta rövidre a kormánymegbízott, aki azt ígérte, nem bírságolja meg a prefektúra előtt tiltakozókat.
A sajtótájákoztatón elhangzottak kapcsán a Krónika megkereste Szilágyi Zsolt Herbertet, a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus karnagyát, aki elmondta, a prefektus által emlegetett intonálás – a román értelmező szótár szerint is – megszólaltatást jelent. A szakember leszögezte, szigorúan szakmai szempontok alapján az éneklés és a megszólaltatás között nincs különbség, a prefektus indoklása pedig „nem több, mint átlátszó gáncsoskodás”.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro

A leszakított székely lobogó zászlórúdjához várják a csíkiakat
Párthovatartozástól függetlenül közös himnuszéneklésre és az 1989-es változásokra való emlékezésre hívja a csíkszeredaiakat és a vidékieket a Magyar Polgári Párt szerdán délután öt órára a csíkszeredai Szabadság térre. Az esemény helyszínéül a keddre virradóra letépett székely lobogó zászlórúdját jelölték meg.
Sajtótájékoztatón tiltakozott a Kovászna megyei prefektus magyarellenes megnyilvánulásai ellen Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke Csíkszeredában kedden. A rendszerváltozásról is beszélt a huszonötödik évforduló alkalmából.
„Huszonöt éve nagyon sok vita övezi az '89-es eseményeket. Azóta a társadalom szintjén nagyon sok csalódás fogalmazódott meg, de látni kell, hogy az akkori kelet-európai földindulásszerű megmozdulások nélkül nem tartanánk ott, hogy most Csíkszeredában politikai pluralizmusról beszélhessünk az erdélyi magyarság szintjén, és nem szólhatnánk magyar állampolgárként önökhöz. Ezek mind a '89-es temesvári események eredményei” – vélekedett Biró. Hozzátette, 25 éve nagyon derűlátóan vonultak az utcára, az optimizmusuk viszont lassan alábbhagyott.
A szerdai csíkszeredai himnuszéneklés kapcsán elmondta, ez egy olyan pillanat, amikor a közösségnek meg kell mutatnia, hogy a nemzeti érdek sérülésekor össze tud zárni. Mint Biró fogalmazott, egyértelmű, hogy nemzeti kérdésben nem lehet külön utat járni. Újságírói kérdésre, miszerint a magyar közösségnek hogyan kell viszonyulnia a román himnuszhoz, az MPP-elnök a következőt válaszolta: „1989 decemberében Székelyföldön is sokan lelkesen énekelték a jelenlegi román himnuszt. Ugyanakkor az eltelt 25 év nem igazolta vissza az akkor megfogalmazott reményeket, elvárásokat, és egyértelműen másodrendű állampolgárként érezzük magunkat Romániában. Addig, amíg másodrangú állampolgárként vagyunk számon tartva, nehezen tudunk azonosulni a román himnusszal.”
Salamon Zoltán, az MPP Hargita megyei elnöke az eseménnyel kapcsolatosan azt mondta, nem készülnek politikai beszédekkel, inkább a magyar himnuszé és a gyertyáké lesz a főszerep.
Somay Péter csíkszeredai MPP-alelnöktől tudjuk, hogy a rendezvény megtartásához megkapták a szükséges engedélyeket.
Kozán István
Székelyhon.ro

Egyetlen nap alatt háromszorosára duzzadt a himnuszéneklők száma
A magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetés elleni tiltakozássorozat második napján, kedden az előző naphoz képest lényegesen többen jelentek meg a Kovászna megyei kormányhivatal előtt. Az eseményre az EMNP és az RMDSZ is mozgósít.
Sokan székely és magyar zászlókkal, valamint gyászlobogóval érkeztek a tiltakozássorozat keddi eseményére, ahol versszavalat, valamint imádság mellett ismét ötször énekelte el a háromszáz fős tömeg a magyar himnuszt Marius Popica kormánymegbízott irodájának ablaka alatt.
Bálint József, a kezdeményező Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta, senki ne várja el az erdélyi magyarságtól, hogy ne énekeljék el a magyar himnuszt. Azzal kapcsolatban, hogy a keddi napon láthatóan többen jelentek meg az eseményen, az MPP megyeszékhelyi vezetője kifejtette, természetesnek tartja, hiszen minden erdélyi ügye, amennyiben egy más nemzet himnuszát „bántják”.
Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének meggyőződése, hogy az erdélyi magyarság és a románság viszonyát új alapokra kell helyezni. Azt tapasztalja, hogy még huszonöt évvel a forradalom után is nem csupán a több évszázados történelmet próbálja a románság átírni, hanem a rendszerváltás óta történt eseményeket is. Mint magyarázta, úgy próbálnak visszaemlékezni a forradalom időszakára, hogy nem beszélnek Tőkés László református püspök akkor tett szolgálatára.
„A nemzeti himnusz köztéren való eléneklésnek tiltása nemzeti identitásunk elleni támadás, akár Erdélyben élő magyarként, akár magyar állampolgárként értékeljük a helyzetet. E tiltás nem összeegyeztethető az együtt élő nemzetek kölcsönös tiszteletén alapuló transzilvanizmus eszméjével, de a nemzetközi joggyakorlattal sem” – fogalmazott Bendek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki vezetője.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sepsiszentgyörgyi szervezete is csatlakozott a tiltakozássorozathoz.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Érintettként
A puszta  tények már ismertek. Két elég furcsán megkésett büntetési jegyzőkönyv érkezett a Magyar Polgári Párt megyénkbeli címére, két büntetést kézbesítettek. Mindkettő feladója a prefektúra, s aláírója, mint a „kihágások konstatálója”, személyesen prefektus urunk, a kovásznai illetőségű Popica Marius…
Egy esemény, két kihágás.
A június 4-én tartott  trianoni megemlékezésen – melyet a Magyar Polgári Párt szervezett a város központi parkjában – a jegyzőkönyv szerint kitűzték a Magyar Köztársaság zászlóját, majd a résztvevők elénekelték himnuszát, holott Magyarországot hivatalos személy vagy küldöttség nem képviselte, s így mindkét „tett” a 2001/1157-es rendelkezés 24. cikkelye szerint súlyos kihágásnak számít. Jómagam érintettként viszonyulok ezekhez a kihágásokhoz több szempontból is. Azon a megemlékezésen mint felkért személy én mondtam az úgymond „ünnepi” beszédet, ugyancsak idegen ország nyelvén, azaz magyarul. Mert ha a magyar zászló és a magyar himnusz – az utóbbi véletlenül a mai Románia területén íratott, lehet, hogy ezt nem tudta Popica úr – „idegen ország” szimbólumai, akkor a nyelv, melyet mi, nevezett úr honfitársai beszélünk, az is idegen országé. Ha a konstatáló – aki egyébként csak kémei, vagy szelídebben fogalmazva, jelentéstevői  révén lehetett ott azon a rendezvényen – tudja vagy tudná, hogy mit mondtam ott, elgondolkozhatna a szavaimon. Mert azt mondtam sok egyéb mellett, hogy ha ők, román honfitársaink – akikkel hosszú évszázadokon át éltünk egy hazában – felmérnék a történelmi folyamatokat, arra is rájönnének vagy rájöhetnének, hogy tulajdonképpen ők is és mi is a sorompónak ugyanazon az oldalán állunk, szemben azokkal a történelmi erőkkel, melyek akkor Trianont kovácsolták ki, vagy már előbb őket ellenünk fordították, s eszközként használják mai napig is. De valójában ugyanúgy célpontok ők is, mert ez az erő internacionális erő, nem akar nemzeteket, nemcsak azt nem akarja, hogy mi azt mondjuk édesanyánknak vagy kedvesünknek, hogy szeretlek, de azt sem akarja, hogy ők azt mondják: te iubesc! Azt akarja, hogy ők is és mi is szolgák legyünk, az ő pénzzel teli zörgő zsákjainak szolgái, erkölcsök nélkül, meghajlott gerinccel, álmosollyal az arcunkon. Amikor nevezett Popica Marius a gyalázatos és képmutatóan hamis jegyzőkönyveket állította ki ama 13 év előtti buta, s azóta sem alkalmazott paragrafus alapján, nem tudta, hogy az ő kezét az az erő fogja, amely nemcsak minket, a mi népünket, de őt is, az ő népét is el akarja pusztítani! Legfeljebb csak kisebb-nagyobb időeltolódással.
S nevezett úr szemrebbenés nélkül írta le azokat a szavakat, melyekről ő is tudja, hogy hamisak, mert kell tudnia, hogy mi, akik az ő honfitársai vagyunk, magyarok vagyunk. Tehát az Isten áldd meg a magyart könyörgés a mi könyörgésünk, fohászunk, vágyunk kifejezése is, s a piros-fehér-zöld vagy a kék-arany székely zászlók ugyanazok nekünk, mint a piros-sárga-kék őneki. És hogy a szeretlek ugyanaz nekünk, mint a te iubesc neki. Tudja ő, és amikor büntet, ama emberellenes erőt szolgálja. Mely nem az említett szeretetet, az egymás megértését, az egymás tiszteletét diktálja, hanem a hazug szívet s azt, hogy gyűlöld a felebarátodat, mert az más, mint te vagy. És azt sem tudja, vagy nem gondol rá, hogy a másság nem bűn. A teremtés tett bennünket mássá, mint ahogy a két falevelet is mássá teszi! Vagy a diófát diófává, és nem almafává. Hogy nekünk nem bűnünk az, hogy azok vagyunk, akik vagyunk, mint ahogy neki sem bűne az, hogy az, aki. És ahogy neki lelke része a népe, nemzete szeretete, úgy nekünk is az.
Ő, amikor azokat a hazug szavakat papírra veti, hogy  bennünket megalázzon, önmagát is megtagadja. Másképp is van érintettségem vele szemben. Nem több, mint 3–4 hónapja találkoztunk, ő szólított meg, s szavaiból tiszteletet és megbecsülést éreztem. Mert ha én nem taníthattam őt, de a feleségem igen, s akkor kifejtette nekem, hogy nagyon szerette „a tanárnőt”, s a hangjáról éreztem, hogy ez valóban így volt. S említette gyermekeimet is, akikkel sportolótársak voltak, a testvére egyik fiamnak osztálytársa is. S az édesapjára is hivatkozott, aki tanártársam volt, s akiből ugyanúgy családom és gyermekeim iránti melegséget éreztem valamikor. S most arra gondolok, miként alacsonyít le bennünket, embereket az embertelen kor, mely a politikust eszközzé teszi, igaztalan és embertelen eszmék szolgálatának, embertelen célkitűzések megvalósításának az eszközévé. Mert hogy engem, népemet, kultúrámat, nyelvemet idegennek minősíti, holmi más ország címkéjével illeti, ha önszántából tenné, gonoszságra vallana. De hiszem, hogy a külső burok alatt benne is ott van énjének az a része, mellyel „akkor” megszólított, s beszélt velem. Megpróbálva fölülemelkedni a történteken, hinni akarom, hogy a ma bennünket ellenségekké  csiholó erőkkel valamikor együtt fogunk szembeszegülni. Úgy is, mint országok, s úgy is, mint élni akaró népek vagy egyedi példányai az emberi nemnek.
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyertyagyújtás és himnuszéneklés
A temesvári forradalom kitörésének 25. évfordulóján emlékeztek Csíkszeredában szerdán délután, ugyanakkor a jogállamiságért, a magyar himnusz szabadon énekléséért is szót emeltek.
A Szabadság téren több százan gyűltek össze, kezükben égő gyertyával emlékeztek a ′89-es forradalomban elhunyt hősökre.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a szabadságharcban elvesztett barátjáról beszélt. „Dobre Tudor egyetemista kollégám 1989. december 20-án bizakodóan ment el a népgyűlésre, a nagy térre, mert abban hitt, hogy az élete, mindnyájunk élete gyökeresen meg fog változni. De erről a népgyűlésről soha többé nem tért haza” – mondta Ráduly. Majd így folytatta: „egy másik barátomnak álmában Dobre azt mondta, sajnos a lényegre törő kérdésekben semmi nem változott az elmúlt 25 évben, a szekusok és a milicisták, akik őt gyakorlatilag kivégezték, még mindig ténykednek, sőt megerősödtek”.
A Magyar Polgári Párt által szervezett megemlékezésen szót emeltek a jogállamiságért is. Mint elhangzott, egy európai uniós országban egy másik tagállam himnuszát elénekelni nem bűncselekmény, utalva ezzel a Kovászna megyei prefektusra, aki az MPP-re azért rótt ki bírságot, mert nyáron egy sepsiszentgyörgyi eseményen elénekelték a magyar himnuszt.
Az eseményen Mihály Imre atya közös imára szólította fel a jelenlévőket, majd felszólalt Csillag Péter MPP-s Hargita megyei önkormányzati képviselő is. Végül Antal Tibor gyimesi zenetanár vezényletével az egybegyűltek elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
Barabás Hajnal |
Székelyhon.ro

Böjte Csaba: össze kell fogni
Közel ezerkétszáz személy jelent meg Sepsiszentgyörgy központjában, a magyar himnusz énekléséért kirótt bírság ellen szervezett tiltakozássorozat negyedik napján. Böjte atya az eseményen azért imádkozott, hogy a román állampolgárok nemzetiségtől függetlenül összefogjanak.
Bár a meghívott felszólaló Böjte atya késett, a tömeg Nemes Levente, a Tamási Áron Színház színművészének szavalatát hallgatva türelmesen várt, igaz, történt egy kisebb incidens. Bálint József, a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi elnöke a várakozás pillanatait oldva szólalt fel. Telhetnek az évek nehezen, ezeket azonban el lehet viselni, és az erdélyi magyarság továbbra sem hagyja magát megfélemlíteni – hangoztatta a párt helyi elnöke. A várakozás ideje alatt rohammentő érkezett a Szabadság térre, értesüléseink szerint egy, az Erzsébet parkban levő járókelőhöz hívták ki. A mentőautó éppen azon a helyen haladt volna át, ahol a tiltakozók is sorakoztak, ám a tömeg ezt nem engedte.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes negyven perces késéssel érkezett meg a Kovászna megyei kormányhivatal előtt összegyűltek körébe. Tapssal, valamint a székely himnusz éneklésével köszöntötték. Böjte atya felszólalásában rámutatott, Erdélyben magyarként aki nem tudja tisztelni a románságot, nem számít jó magyarnak, de jó kereszténynek sem. Kifejtette, ezen elv a románságra is érvényes, hiszen részükről is elengedhetetlen a tisztelet az erdélyi kisebbségek felé. „Összefogni kell, nem pedig egymásban a hibát keresni”– hangoztatta a szerzetes.
Kijelentette, mindenkinek azt kell megértenie, hogy a mindennapok nehézségeit együtt kell legyőzni, valamint iskolák, kórházak létrehozását, infrastrukturális fejlesztéseket kell közösen szorgalmazni. Böjte atya azért imádkozott, hogy ne a polgármesteri hivatalok vagy a megyei önkormányzatok homlokzatán legyen kifüggesztve a székely zászló, hanem azért, hogy Bukarestben a román parlament épületén is ki legyen téve a kék-arany lobogó.
A román trikolór mellett jelenjenek meg mindazon kisebbségek szimbólumai, amelyek megszavazták a miniszterelnököt, valamint az államelnököt – mutatott rá Böjte Csaba, hozzáfűzve, imádkozik azért is, hogy az ország vezetői vegyenek részt az erdélyi magyarság nemzeti ünnepein, koccintsanak együtt egy-egy pohár pálinkával az elkövetkezendőkben. Felszólása végén a ferences rendi szerzetes a keresztény világ legismertebb imáját, a Miatyánkot magyar, majd román nyelven is elmondta. Mint az már megszokott, a tiltakozássorozat negyedik napján is több alkalommal felcsendült a magyar, valamint zárásként ismét a székely himnusz.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Az erkölcsi mérce
Jézus markába szöget vertél/Dózsa húsából ebédeltél/Hitler-taktusra meneteltél/Nemet mondani sose mertél – írta a törökszentmiklósi költő, Iluh István, akinek négysorosa sokkal hitelesebb lett volna, ha a hetvenes évek Magyarországán nem a Hitler-taktusra, hanem a Sztálin- vagy Rákosi-indulóra menetelőket ostorozza. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a költő találó képekben ragadta meg a tekintetét a mindennapok horizontja fölé nem emelő, a közösségért kockázatot nem vállaló, saját anyagi szempontjai által irányított, a szakrális dimenzió által meg nem érintett mindenkori átlagember gyávaságát.
Hogy is fogalmazott Szőcs Géza 1985-ben, kigúnyolva a lapító, sunyító kolozsvári értelmiséget? „Az okos stratégia az, ha nem teszünk semmit/ettől megdöbbennek és megjavulnak/így kell ezt, ahogyan én csinálom/ahogy mi csináljuk/nem szabad tiltakozni, ez a helyes és biztos módszer/és ha szájba rúgnak, legjobb, ha megköszönjük/ha így teszünk, prosperálunk majd mindig/mint Prospero.”
A diktatúrák ezekre az emberekre építenek. Hatalmas történelmi kataklizmákra van szükség, nem ritkán titkosszolgálati rásegítésre, hogy a saját egzisztenciális, érvényesülési érdekeit mindenek elé helyező egyénben győzzön az altruizmus, a közösségi iránti felelősség, legyőzze a rettegést, felvegye a harcot a kilátástalanság ellen. Hősök minden korszakban voltak, de szerencsére is szükség van ahhoz, hogy sorsuk ne úgy alakuljon, mint például Szoboszlay Aladár katolikus papé, akit rendszermegdöntési kísérlete miatt kivégeztek a román kommunista hatóságok.
 Temesvári csoda
Negyed évszázada Temesváron kisebb csoda történt, amit egyesek – hibásan – bizonyára besorolnak a titkosszolgálatok által koreografált államcsínyek közé, annál is inkább, mivel a kommunista rezsimek kelet-közép-európai országokban lezajlott dominószerű megdőlése mögött nem nehéz némi KBG-CIA együttműködést látni. Túl egyszerű volna azzal magyarázni az 1989-es esztendőt, hogy a „nagy testvér” támogatásának híján megbuktak a szovjet tankok árnyékában működő helyi kommunista elitek. Minden bizonnyal a külföldi manipulációnak is szerepe volt a rendszerváltás-sorozatban. A nagy különbség az arab tavaszhoz vagy a Majdanhoz képest, hogy Románia esetében a változás akkor is kétségkívül kedvező volt, ha a kommunista rendszert felváltó korrupt balkáni globalokapitalizmus milliókat késztetett az ország elhagyására. A bukaresti hatalomváltás minden bizonnyal koreografált volt, de az annak apropót adó temesvári csoda nem.
Temesváron nemcsak Tőkés László szállt szembe a térség legsötétebb diktatúrájával igaza biztos tudatában és a Fennvaló segítségében bízva, de a presbitérium is lelkésze mellett. Előbb írásban, majd a gyertyás tüntetésen fizikailag is kiálló több száz hívő is legyőzte félelmét, s a megtiport igazság oldalára állt, nem törődve a következményekkel. Sem Tőkés László, sem a mellette állók, sem az egyházi törvénytelenség elleni tiltakozást rendszerellenes népfelkeléssé alakító temesvári vagányok, Daniel Zãgãnescu és társai nem voltak a titkosszolgálat emberei, s nem is tudtak arról, hogy kiállásuk akár a rendszer bukásához is vezethet.
 Suszter a kaptafánál?
Sokak számára az lett volna kényelmes, ha szikraszerepének gyümölcseit learatva Tőkés László megmarad életfogytig egyházi vezetőnek, nem „ártja bele magát” a politikába. De Temesvár hőse nemcsak bátorsága és nemzethűsége miatt említhető egy napon Márton Áronnal, hanem azért is, mert vállalta a politizálás ódiumát. Az erdélyi katolicizmus talán legnagyobb alakja memorandumban állt ki Erdély hovatartozásának kérdésében a magyar érdekek mellett, midőn a „legitim képviselet”, a Magyar Népi Szövetség elárulta nemzetét, és implicite Erdély Romániához tartozása mellett tette le a garast.
Hozzá hasonlóan Tőkés László sem nézte tétlenül, hogy az RMDSZ megfélemlített és/vagy megvásárolt vezetői miként prédálják szét a rendszerváltás nyújtotta történelmi lehetőségeket. 1992-ben élére állt az autonómiaprogramot programszinten rögzíteni kívánó „radikálisoknak”, sikerre vitte az ügyet, majd a szervezeten belül mindaddig az autonómia megvalósításáért és tényleges képviseletéért szállt síkra, míg erre bármilyen kis mozgástér volt. Kitartott a szervezet mellett annak ellenére, hogy húsz esztendeje akadt RMDSZ-képviselő, aki beállt a szekusozó román kórusba, útszéli stílusban gyalázta saját tiszteletbeli elnökét egy röpiratban, s a parlamenti frakció közel fele még arra sem volt hajlandó, hogy elhatárolódjon a mocskolódótól. El kellett viselnie a belső cenzúrát. A jéghegy csúcsa az volt, hogy az RMDSZ-tájékoztató, amely hírt adott a szervezet megyei vezetőinek vakondtúrás-avatásairól is, „megfeledkezett” arról, hogy 1999-ben Tőkés László tiszteletbeli elnökként az egyik legjelentősebb magyar állami kitüntetést vehette át. El kellett viselnie, hogy etikai bizottság elé citálják, hogy Nagy Benedek után más ál-kereszténydemokrata politikusok, például a később valódi szekus-ügybe keveredett Szatmári Tibor felmelegítik ellene a besúgórágalmat.
2003-ban az RMDSZ kongresszusi határozattal számolt le a belső választás és a nemzeti kataszter gondolatával, s ez volt az a pont, amikor Tőkés László külön autonomista szervezet létesítésére szánta el magát. A folytatást ismerjük, az EMNT mellett megalakult az SZNT, a Magyar Polgári Szövetségből a Magyar Polgári Párt, amely aztán elnökének foglyává vált. Az alapítók egy része pedig – akik az RMDSZ-es kényszerzubbonyt szűknek érezték – hamar rájött, hogy cseberből vederbe került, így jött létre az Erdélyi Magyar Néppárt.
 A „ha” létjogosultsága
Mondják, a történelemben nincs „ha”, de a politikai esszéírásban azért lehet. Okunk van hinni, hogy ha az RMDSZ megmarad a Kolozsvári Nyilatkozat eszmei platformján, a nemzeti önkormányzat építése, a társadalomszervezés és az önazonosság erősítése mellett, nem itt tartanánk. Aligha packáznának velünk a hivatalok, rónának ki bírságot a magyar himnusz énekléséért, folytatnának meg-megújuló támadást a székely szimbólumok ellen, vetnék be – negyed évszázaddal a rendszerváltás után – a bíróságot, mint az etnikai megfélemlítés eszközét.
Ehhez viszont az RMDSZ-t nem azokra kellett volna építeni, akik fejet hajtanak bármikor bárkinek, ha azzal jól járnak, akik saját karrierérdek oltárán bármikor feláldozzák a nemzeti érdekeket. Az erkölcsi-politikai mércének Tőkés Lászlónak kellett volna lennie, nem pedig Hajdu Győző egykori helyettesének.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az RMDSZ-t várja az élet
Kilépett az RMDSZ a kormányból. A döntést élénk és színes vitát követően, mégis közel egyhangú szavazással hozta meg december 13-i marosvásárhelyi ülésén az RMDSZ parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa. Kelemen Hunor elnök szerint újratervezés következik.
Kívülálló számára elsőre nem tűnt többnek szokványos, „púderfeladatokat” abszolválni készülő ülésnek. A Maros néptáncegyüttes otthonának számító hajdani moziépület előcsarnokában derűs arcú és hasonló alaphangú beszélgetések zajlottak, legfeljebb néhány elejtett félmondat jelezte, hogy azért tétre menő szombaton sereglettek össze a romániai magyarság tulipános küldöttei.
A bemelegítő kávézásnak és szendvicsezésnek részben az előcsarnokba kihallatszó szólítás vetett véget, de még inkább a felcsendülő Himnusz. Amelynek újra plusz jelentőséget és tétet kölcsönzött a háromszéki prefektus által a Magyar Polgári Pártra nemrég kirótt imaéneklési bírság. Ezúttal azonban vélhetően megússzuk az újabb büntetést, mivel a teremben ült Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Feltéve, ha komolyan veszi saját jogi érvelését az éber kormánybiztos.
Újratervezés
Maradni kormányon vagy – az RMDSZ fennállása során először – kilépni? Igazából ez az egyetlen kérdés foglalkoztatta az asszisztenciát, még akkor is, ha sokak szerint a Szövetségi Állandó Tanács előterjesztett döntésének SZKT általi szentesítése nem tekinthető többnek puszta formaságnál. Így aztán hiába volt csak a negyedik napirendi pont az előterjesztés megszavazása, az előzők szinte jelentőségüket veszítették.
A szövetségi elnök politikai beszámolója természetesen kevésbé, de az is jelentős mértékben körözgetett a kormányzati szerepvállalás témája körül. Kelemen Hunor szerint a szövetségnek hűnek kell maradnia a 25 éve képviselt alapértékekhez, de kétségtelenül újra kell terveznie a politikáját. Az RMDSZ elnöke a kormányból való kilépés mellett érvelt, álláspontját azzal is megtámogatva, hogy egy, az államelnök-választás után készített közvélemény-kutatás azt jelezte: drámaian csökkent azon erdélyi magyarok száma, akik értelmét látják a kormányzás folytatásának. A szövetség feladata most az, mondta Kelemen Hunor, hogy erősítse a szövetség mellett kitartók hitét, és visszaadja azokét, akik időközben elpártoltak. „Közben felnőtt egy olyan teljes nemzedék, amelynek mások a viszonyítási alapjai, tagjai a gazdasági válság idején váltak felnőtté. Őket nem vissza kell nyernünk, hanem meg kell nyernünk, meg kell tudnunk szólítani” – fogalmazott Kelemen. Jelzésértékűnek tartotta, hogy a romániai elnökválasztáson több erdélyi magyar szavazott a második fordulóban, pedig a két „döntős” jelölt közül egyiknek sem volt a magyaroknak szánt ajánlata. Szerinte a szövetségnek a hosszú távú célok felé kell fordítania a politikáját, az alapértékekre építő újratervezést tart szükségesnek. „Hitelesnek kell lennünk, politikai értelemben vonzónak, bizalmat ébresztőnek. Innovatívnak a problémák megoldásában, rugalmasnak az eszközök használatában és megértőnek, odafigyelőnek. Nekünk magunknak is változnunk kell, mert a világ is változik körülöttünk” – zárta mondandóját Kelemen Hunor.
Hangok a múltból és a múltnak
Másfél órán át tartó hozzászólássorozat következett, a beszélők többsége a kormányból való kilépést támogatta. Mindössze hárman – Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsadója, Verestóy Attila szenátor és Borbély László, a szövetség politikai alelnöke – érveltek több-kevesebb egyértelműséggel a kormányon maradás mellett. Frunda szabályos kortesbeszédet tartott a miniszterelnök mellett, szerinte kilépésével az RMDSZ nem ellenzékbe, hanem a „senki földjére” készül lépni. Verestóy az újratervezés metaforájánál maradva figyelmeztetett: ilyenre akkor szokott szükség lenni, amikor a GPS-készülék azt észleli, hogy a gépkocsi letért a helyes útról. Az udvarhelyi politikus azt szorgalmazta, hogy folytathassák a munkát az RMDSZ által a különböző kormányhivatalokba juttatott szakemberek, mert a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség újra kormányra kerül. Borbély számára is ez volt az elsődleges, miután szerinte 110 Bukarestben dolgozó magyar szakembernek kell újraterveznie az életét, ha az RMDSZ kilép a kormányból. Ezzel nagyjából ki is merült a maradás melletti érvelések sora, mindenesetre tapintható volt a közhangulat, illetve a Kelemen Hunor által mondottak és a régi „motorosok” álláspontja közötti különbség.
Utána viszont gyakorlatilag egyszólamúság következett esetenként igen hullámzó színvonalon előadva, ami többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes SZKT-küldöttektől hatóságilag érdemes lenne megvonni a mikrofonengedélyt. Az ellenkező póluson lévők közül Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ütötte meg a legjózanabbul kritikus konstruktív hangot. Úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés” – utalás Verestóynak a túl korai kilépésre vonatkozó hasonlatára –, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A PSD-vel való kormányzás ugyanis a háromszéki politikus szerint beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. Antal azt is javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis államelnökhöz. Végezetül felszólította Frundát, hogy figyelmeztesse „főnökét”, Victor Pontát: ha Székelyföldön folytatódik a jelképek és a Himnusz elleni prefektusi hadjárat, az újabb fekete március veszélyével fenyeget.
Kívülálló mondatok
Kelemen Hunor rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta: a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. Abban nem tudott állást foglalni, hogy támogathatják-e a parlamentben a költségvetés tervezetét, mivel még nem ismerik annak tartalmát. Egyértelműsítette: a miniszterelnök döntése, hogy a kilépés után ki marad tisztségben a magyar szakemberek közül. Azt is elmondta, a Kovászna megyei prefektus Himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását, már jelezte is a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
Egyetlen lépés
A felszólalásokra Kelemen Hunor válaszolt, aki – miközben megerősítette a kormányból való kilépés szándékát – több selyemzsinór típusú választ is megfogalmazott. Így üzent Frundának, tételesen cáfolva a Ponta-tanácsadó azon megállapítását, miszerint ciklusról ciklusra csökkent az RMDSZ képviselőinek és elöljáróinak száma. A korábbi szenátort – aki szerint a választónak állandó irányításra van szüksége – arra is figyelmeztette, hogy a pökhendiség és a magabiztosság között egyetlen lépés a távolság, az okos politikusnak pedig meg kell hallania választóinak üzenetét. Hasonló „csomagot” kapott Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is, aki felszólalásában az RMDSZ-ben uralkodó zűrzavarra figyelmeztetett. „Abból a távolságból, ahonnan ön szemléli az eseményeket, biztosan zűrzavarnak tűnik. Dolgozni kell, polgármester úr” – hangzott Kelemen nyílt színi minősítése. Bunta az elsők között hagyta el az ülés színhelyét.
A szövetségi vita végén a 113 jelen lévő képviselőből csak a három ellenző szavazott a kormányból való kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak a szavazásnál. Az SZKT arról is határozott, hogy az RMDSZ középtávú jövőjét meghatározó további döntéseket a 2015. április 17-18-án, Kolozsváron tartandó tisztújító kongresszusán hozza meg.
Csinta Samu |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tiltakozás óriászászlóval
Hatalmas, több mint ötezer fős tömeg hallgatta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla áldását, illetve énekelte a magyar himnuszt fúvószenekar kísérete mellett pénteken este, a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt. A tiltakozó akció folytatódik.
Az eseményen ezúttal egy magyar és egy székely zászlóval vonultak fel a helyi civil szervezetek fiataljai – karöltve a hozzájuk csatlakozókkal –, akik két pontból indultak a belvárosba: a szemerjai református templomtól, illetve az Állomás lakótelepről. A prefektúra előtt felolvasták a magyarok követeléseit tíz pontban megfogalmazó petíciót is magyar, román és angol nyelven. A pontokban kitérnek a magyar-román párbeszéd szorgalmazására, az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának megteremtésére, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozására, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítására, valamint olyan törvények kidolgozására, amelyek a magyar és székely szimbólumok megőrzését segítik elő.
„Azért vagyok itt, mert amikor a székely ember Advent időszakában nem otthon vagy a templomban készül az ünnepre, hanem az utcára kényszerül kivonulni, akkor nagy baj van” – mondta Kató Béla, hozzátéve, az erdélyi magyarság „torkig van az elbizakodottak és a gőgösek gyalázatával”. Kató Béla kijelentette, az erdélyi magyarság problémája az, hogy nem egy tömbben éltek a hasonló elveket követő emberek, hanem szétszórva, így pedig sok rágalom, valamint gúnyolódás érte őket. Mint fogalmazott, a megoldás olyankor, amikor túlcsordul a pohár az, hogy vagy feladják, vagy rámegy az egész élete az egyénnek, ugyanakkor a helyesen élő ember nem az embertársai, hanem az Isten előtt panaszkodik. A püspök felszólalását követően a tömeg egymás kezét fogva mondta Isten igéjét, a Miatyánkat.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ háromszéki vezetője kifejtette, vannak politikai kérdések, valamint van nemzetpolitikai ügy, utóbbi esetben pedig elengedhetetlen az összefogás. Szavait követően felhívta Biró Zsoltot, az Magyar Polgári Párt országos vezetőjét, valamint Váncsa Albertet, az Erdélyi Magyar Néppárt tagját a pódiumra. „A magyar közösségnek fáj, hogy a szülőföldjükön másodrendű polgárokként kezelik, továbbá úgy tekintenek rá, mint akinek énekes hangját ötezer lejes bírsággal el lehetne némítani” – hangoztatta Tamás Sándor. A háromszéki önkormányzat vezetője kijelentette, a hatalmon levő többség felelőssége, hogy a kisebbség jól érezze magát az ország állampolgáraként, ezért kérik a román kormányt: tegyen előrelépéseket a többség és kisebbség viszonyának normalizálásában.
Bálint József, az eseményt kezdeményező MPP háromszéki vezetője felszólalásában rámutatott, az elmúlt héten megtapasztalhatta mindenki, milyen érzés összefogni. A tiltakozássorozat folytatódik, felszólalások és szavalat mellett szombaton az Erzsébet parkban található székely zászló szomszédságában éneklik a magyar himnuszt, majd hétfőtől ismét a Kovászna megyei kormányhivatal előtt találkozik az ügyet támogatók csoportja.
Bencze Melinda
Erdély.ma

Az RMDSZ méltányolja a prefektusok leváltását
Méltányolja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román kormánynak azt a döntését, hogy leváltotta a Kovászna és a Maros megyei prefektusokat – jelentette ki pénteken az MTI-nek Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A politikus elmondta, a két megye prefektusával kapcsolatban kifogásokat fogalmaztak meg, amit Victor Ponta miniszterelnöknek is tolmácsoltak. Méltányolják a kormányfő lépését, aki „elfogadva a szövetség érveit cserélte le a prefektusokat”. A Hargita megyei magyar prefektus leváltása és alprefektussá való kinevezése azzal áll összefüggésben – magyarázta –, hogy az RMDSZ ellenzékbe vonult. Kovács Péter szerint az RMDSZ számára elfogadható ez a csere.
Emlékeztetett, hogy jogilag a prefektusok ugyan nem pártpolitikai érdekeket képviselnek, de bejáratott rendszer, hogy az éppen hivatalban lévő kormány nevezi ki őket, így gyakorlatilag politikai funkciónak számít a kormánymegbízotti funkció.
Felidézte, hogy az RMDSZ-nek Marius Popica Kovászna megyei volt prefektussal szemben volt leginkább kifogása. Kovács Péter szerint a legutóbbi kormányülésen prefektussá kinevezett alprefektus csak ideiglenes jelleggel tölti be a funkciót. „Bízunk abban, hogy olyan személy kerül majd erre a posztra, aki ismeri a helyi viszonyokat, a helyi román és magyar közösséget” – mondta a főtitkár.
Az MTI kérdésére elmondta: Vasile Oprea leváltott Maros megyei prefektus személyével szemben két kifogásuk volt. Az egyik az, hogy a Bánffy-örökösök egyik erdő visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte egy nem erdélyi bíróságra. A prefektus arra hivatkozott, hogy a magyarok mint a grófok leszármazottjai, veszélyforrást jelentenek az erdélyi és főként a szászrégeni bíróság függetlenségére. Az RMDSZ számára második, elfogadhatatlan lépése az volt – mondta Kovács Péter –, hogy miután politikai megállapodás született a marosvásárhelyi önkormányzatban a magyar tannyelvű II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium megalapításáról, akadályt gördített ez elé, megtámadva a közigazgatási bíróságon az önkormányzat döntését.
Marius Popica volt Kovászna megyei prefektus megbírságolta a Magyar Polgári Pártot (MPP) amiatt, hogy a június 4-ei trianoni megemlékezés résztvevői csak a magyar himnuszt énekelték el, és a román nem hangzott el. A romániai magyar politikai pártok szerint a prefektusnak nem volt jogalapja kiróni a bírságot. Emellett Kovászna megyében hosszú ideje tart a magyar és a székely szimbólumok használatával kapcsolatos vita a kormánymegbízott és a magyar többségű önkormányzatok között.
MTI
Székelyhon.ro

Post mortem kitüntetés Csíki Sándornak
Wass-Akarat díjjal tüntette ki a Magyar Polgári Párt post mortem Csíki Sándor néhai nyárádszeredai tanárt, közírót, önkormányzati képviselőt, nagycsaládos vezetőt és politikust. A kitüntetést vasárnap adták át az idén nyáron elhunyt Csíki Sándor szüleinek.
A Magyar Polgári Párt (MPP) által létrehozott, Wass Albertről elnevezett Wass-Akarat díjat azoknak adják át, akik vasakarattal tesznek nemzetükért, itthon maradásunkért. Ebben a kitüntetésben már több szervezet és személy részesült Kónya Ádámtól, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatójától Fodor Imréig, Marosvásárhely volt polgármesteréig. Idén megosztva ítélték oda Csíki Sándornak és Gábor Ferencnek, utóbbinak a szórványban végzett munkásságáért.
A díjat az MPP nyárádszeredai szervezetének elnöke, Bíró József Attila vitte el vasárnap Csíki Sándor szülőfalujába, Backamadarasra, ahol a református templomban tartott istentisztelet keretében, laudáció kíséretében adta át az elismerő érmet és levelet Csíki szüleinek.
A díjat Székelyföld területi autonómiája kiépülésének érdekében végzett áldozatos munkájáért, közírói, újságíró tevékenységéért, magyar közösségünk megmaradásának, családjaink gyarapodásának ügyében tett kiemelkedő szolgálatáért, közéleti szerepvállalása során tanúsított meg nem alkuvó magatartásáért ítélte oda Csíki Sándornak az MPP – áll a Biró Zsolt által aláírt laudációban.
A falu szülöttjét Koncz László lelkész is méltatta, s a gyülekezet gondnoka által meggyújtott negyedik adventi gyertya Csíki Sándor emlékére is lobogott ezen a napon. Az ünnepségen jelen voltak az egykori Bekecsalja című lap szerkesztői, Csíki Sándor munkatársai is. Balogh Irma Wass Albert Üzenet haza című versét szavalta el, Varga Sándor szovátai unitárius lelkész gyufagyújtogatókról szólt, akik fényükkel űzik el a sötétséget. Ilyen volt Csíki Sándor is, akire szerettei büszkék lehetnek, és aki helyett fiúk-lányok jöttek enyhíteni a nagypéntek tragédiáját a karácsony fényében a gyászoló szülők és testvérek mellett.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Felfüggesztették a himnuszéneklést Sepsiszentgyörgyön
Mintegy ötszáz sepsiszentgyörgyi gyűlt össze szombat délben a Magyar Polgári Párt hívására, hogy a tiltakozássorozat hatodik napján, ezúttal az Erzsébet parkban felhúzott székely lobogó alatt elénekelje a magyar himnuszt. A csendes, civilizált rendezvénytől ez alkalommal távol maradtak az RMDSZ helyi vezetői. A kezdeményezők bejelentették, az ünnepre való tekintettel, és hogy bizalmat előlegezzenek az új prefektusnak, egyelőre felfüggesztik a további megmozdulásokat.
Háromszor csendült fel a magyar himnusz, a nemzeti ima az Erzsébet parkban szombat délben. A tiltakozást, mint eddig is, lelkészi áldás és felszólalások egészítették ki. Incze Sándor nyugalmazott református esperes a karácsonyi levelek mintájára a Szentírásból idézett. Pál apostolnak a thesszalonikaiakhoz írt levele első részének verseire hivatkozva hálát adott Istennek, hogy megtartotta e közösség tagjait, hogy a hitnek, kitartásnak híre és áldása van.
Incze Sándor örömmel nyugtázta, hogy egy ügyben, édes anyanyelvünk védelmében összetartunk szeretetben. Ennek megtartása mindannyiunk kötelessége, ahogy annak tudatosítása is, hogy csak azért, mert kevesebben vagyunk, nem kell hallgatnunk, ki kell mondanunk: kisebbség vagy többség, egyet akarunk, ebben az országban építkezni, együtt dolgozni, szeretni. Zárásként Incze Sándor Antal Árpád polgármestert méltatta, elmondva: bizalommal és örömmel nézhetünk fel, hiszen városvezetőnknek köszönhető, hogy minden becsületes ember jól érzi magát ebben a városban, csak a gonosz vak, sötét erői nem. A taps ez alkalommal sem maradt el.
A lelkészi üzenetet követően Bálint József, az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke az elmúlt hat nap történéseit idézte fel, illetve az előzményeket, a hatalom által Mikulás-ajándékként kiszabott bírságot, a vonatkozó jegyzőkönyv felnagyított változata pedig végig ott díszelgett a háttérben. Bálint szerint az elmúlt napok bebizonyították, a békesség a legjárhatóbb és legemberségesebb út, viszont figyelmeztetnünk kellett a bukaresti hatalmat: nem tűrhetjük nemzeti imánk bántását. Remélhető, hogy a pár nap alatt pár százról többezres tömeggé gyarapodó himnuszéneklő tiltakozás elegendő figyelmeztetés.
A polgári alakulat politikusának felkérésére a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselői szólaltak fel. Tóth Bálint, a HVIM szóvivője, valamint Bedő Zoltán, az EMNP megyei ügyvezető elnöke is a bukaresti hatalom a székelység ellen indított hadjáratára hívta fel a figyelmet, előbbi a megtűrt állapotba kényszerített őshonos székelység jogaiért való kiállását – ideértve az autonómiát –, míg utóbbi a gyarmatosítók, élősködők indította magyarellenes hadjárat elleni fellépés fontosságát járta körül.
Nemzeti imánk harmadszori felhangzása előtt Bálint József bejelentette, az ünnepre való tekintettel, illetve, hogy az új prefektusnak bizalmat előlegezzenek, egyelőre felfüggesztik a himnuszéneklést. A politikus ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a tiltakozók számának hógolyószerű növekedése intés a bukaresti hatalom számára, a következő hólabda akár lavinát is indíthat. Nagy D. István

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román szerenád a háromszéki magyar elöljáróknak
A román himnuszt és karácsonyi énekeket énekelt mintegy száz személy hétfőn Sepsiszentgyörgyön, a megyeháza és a városháza előtt, válaszként az utóbbi napok magyarhimnusz-éneklésére.
Az Agerpres hírügynökség szerint a román népviseletbe öltözött és román jelképekkel, trikolórral felszerelt kántálók a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának hívására „örvendeztették meg” a háromszéki magyar elöljárókat, mintegy reakcióként azoknak az utóbbi időben tett nyilatkozataira.
Ioan Lăcătuşu, a szervezet vezetője elmondta, „ezzel a keresztény román gesztussal” akartak válaszolni az interetnikus konfliktusoktól tartó magyar elöljáróknak. Hozzátette ugyanakkor, hogy az államfőhöz és a kormányfőhöz készülnek fordulni, felhívva a figyelmüket arra, hogy az „etnikai enklávévá váló Székelyföldön nincs helyük a románoknak”.
A szervezők meglepetésére Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök kiment a megyeháza elé, és végighallgatta éneküket, majd a román himnusz elhangzása után beinvitálta egy pohár borra a kántálókat.
A megyei elöljáró megköszönte a karácsonyi köszöntést, a román himnusz éneklése kapcsán pedig rámutatott: látta, hogy szenvedélyesen énekelték, és reméli, hogy megértik, magyarként, székelyként ő is ugyanúgy érez a magyar jelképek és himnusz iránt. Nemzetiségtől függetlenül tisztelni kell egymást, egymás érzéseit és jelképeit, hívta fel a figyelmet Tamás Sándor. A városházán ugyan senki sem hívta be a kántálókat, azonban a szokásokhoz híven édességgel kedveskedtek nekik.
A székelyföldi városban a magyar közösség tagjai az elmúlt napokban minden délután elénekelték a magyar himnuszt a prefektúra épülete előtt, így tiltakozva az ellen, hogy Marius Popică korábbi Kovászna megyei prefektus megbírságolta a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi szervezetét a magyar nemzeti ima éneklése miatt.
Krónika (Kolozsvár)

Himnusz-ügy: Budapest elutasítja a magyarellenes fellépést
Értetlenül áll a Himnusz elénekléséért Kovászna megye volt prefektusa által kiszabott bírság ügye előtt a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, amely a történtek miatt a román külügyi tárcához fordul. Minderről a budapesti minisztérium tájékoztatta a Krónikát.
Lapunk írásban fordult a külügyminisztériumhoz azt tudakolva, hogy mi a véleménye a tárcának a román kormány háromszéki területi képviselője által megítélt büntetésről. A Krónika arra is rákérdezett a budapesti tárcánál, hogy a magyar hatóságok kértek-e magyarázatot az ügyben Bukaresttől.
Szerkesztőségünkhöz eljuttatott válaszában a magyar külügyminisztérium közölte: aggodalomra adnak okot az erdélyi magyar közösség szimbólumhasználatával szembehelyezkedő hatósági fellépések.
„Elutasítunk minden olyan magyarellenes fellépést, amelyek szükségtelenül növelik a feszültségek lehetőségét és olyan jogokat vitatnak el a romániai magyarságtól, amelyek több európai országban is biztosítottak a kisebbségi közösségek számára" – szerepel a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtófőosztálya által adott válaszban.
A budapesti tárca a Krónikával közölte azt is, hogy a kérdés megoldása érdekében a minisztérium európai és amerikai kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a román külügyminisztériumhoz fordul.
Marius Popică, Kovászna megye múlt héten leváltott prefektusa december elején ötezer lejes bírságot rótt ki a Magyar Polgári Pártra (MPP), amiért az alakulat által idén június 4-én, Sepsiszentgyörgyön rendezett Trianon-megemlékezés résztvevői elénekelték a magyar Himnuszt.
A prefektus által aláírt bírságolási jegyzőkönyv így hangzik: „A más állam himnuszának a Románia területén való eléneklése egy olyan rendezvényen, amelynek nem volt nemzetközi jellege, és amelyen nem vettek részt Magyarország hivatalos küldöttei (...), kihágást jelent, és 2500-tól 5000 lejig terjedő bírsággal büntetendő."
Marius Popică ezzel egy időben ötezer lejjel büntette Kézdivásárhely polgármesteri hivatalát is, mert úgy vélte, hogy a város nem volt megfelelően fellobogózva trikolórral december elsején. Ez a bírság minden bizonnyal azzal áll összefüggésben, hogy Kézdivásárhely főterének épületeire ismeretlenek gyászlobogókat tűztek ki az Erdély Romániához csatolását kimondó, 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozat évfordulójához kötődő román nemzeti ünnepen.
A magyar közösség és a politikai alakulatok körében elsősorban a himnuszéneklés büntetése keltett megütközést, és a gesztus miatt tüntetéssorozatot robbant ki a Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában.
A december 19-én a háromszéki megyeszékhelyen rendezett demonstráció résztvevői petícióban szólították fel a román kormányt, hogy hagyjon fel a magyar jelképek üldözésével, és ne szítson ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között azzal, hogy elemi jogokat vitatnak el a magyar közösség tagjaitól.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Antal Árpád: hamar visszalépünk, ha szájba vernek
Az elnökválasztást követően tovább kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői úgy érezték, itt az alkalom, hogy a magyarok fejére koppintsanak – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az elmúlt időszakban egyre gyakoribbá vált magyarellenes megnyilvánulásokat kommentálva. A Krónikának adott interjújában elmondta, néha úgy érzi, „nagyon könnyen és hamar visszalépünk, amikor úgymond szájba vernek bennünket, mert fel mertük emelni szavunkat az erdélyi magyar közösséget ért igazságtalanságok ellen”.
– Egyre több magyarellenes megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt időszakban Sepsiszentgyörgyön. Ön szerint ez mivel magyarázható?
– Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat az lenne, hogy az elnökválasztást követően a tovább kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői úgy érezték, itt az alkalom, hogy a magyarok fejére koppintsanak. Egyrészt amiatt, hogy a magyarok nem a PSD jelöltjét, Victor Pontát támogatták, hanem Klaus Johannist, másrészt nyilván azért, mert kiléptünk a kormányból.
Nyilván a mi szempontunkból ez az optimista forgatókönyv, mert ha mindez lecseng, az élet megy tovább. A kevésbé optimista verzió viszont az, hogy észrevették, az elnökválasztás alatt létrejött egyfajta erdélyi szolidaritás, ami központosítás- és Bukarest-ellenes hangulatba csapott át, és ezt nagyon gyorsan ellensúlyozni akarták azzal, hogy visszaterelik etnikai síkra a történetet, felmutatják a magyar veszélyt.
Ezt az izmosodó hangulatot próbálják visszafordítani, de én abban bízom, hogy az erdélyi román emberek elsősorban Erdély érdekére figyelnek és nem Bukarest összeugrasztó szándékaira. A harmadik olvasat arról is szólhat, hogy szász elnöke lett az országnak, és miközben kifelé azt kommunikálják, hogy ezzel a kisebbségi kérdés meg van oldva, most az elején meg akarják törni a magyar kisebbség lendületét.
Én mindezt fenntartásokkal kezelem, de azt bevallom, hogy csalódott vagyok, hiszen Johannis az első romániai elnök, aki beiktatásakor ki sem ejtette a száján a kisebbség szót. Én ennek ellenére azt mondom, meg kell előlegeznünk a bizalmat, és remélhetőleg kiderül, hogy valóban nem a szavak, hanem a tettek embere.
Figyelembe kell venni azt is, hogy az ötvenes, hatvanas években a fő célpont Kolozsvár és a partiumi városok voltak, majd az 1968-as megyésítés után következett Marosvásárhely. 25 év alatt a román nemzetállam építői sikeresen elérték azt, hogy Maros megyét bizonyos mértékben leválasztották a Székelyföldről, és Marosvásárhelyen átbillentették az etnikai arányt a többségi nemzet javára. Miután ezt kipipálták, a következő célpont Sepsiszentgyörgy lett.
– Ön is célponttá vált: a szervezett-bűnözés- és terrorizmusellenes ügyosztály hivatalból vizsgálatot indított terrorista fenyegetés gyanújával az SZKT legutóbbi ülésén elhangzott beszédek miatt. A vádhatóság nem pontosította, kinek a nyilatkozatáról van szó, de a román média szerint az ön beszéde vezetett az eljáráshoz. Ezt követően a Facebookon megfenyegették a románok, magyar részről pedig azzal vádolták meg, hogy üggyé akar válni. Hogyan éli meg mindezt?
– Az ügyészségi kivizsgálást nem tudom komolyan venni. Látom, sokan aggódnak, és érzem, köszönöm a szolidaritást, de én nem akarom elhinni, hogy 25 évvel a rendszerváltás után bűnügyi dossziét lehet összeállítani egy politikai nyilatkozat miatt, amit rosszul fordítanak le románra. Az is lehet, hogy elhamarkodottan kiadtak egy nyilatkozatot, mert azóta sem kerestek meg az ügyészek. Márpedig ha kiadnak egy közleményt, hogy ezzel foglalkoznak, az lett volna normális, ha másnap behívnak.
Mindenesetre határozottan visszautasítom azt, hogy leterroristázzanak olyan körülmények között, hogy az elmúlt huszonöt évben kizárólag demokratikus eszközökkel küzdöttünk az igazunkért. Azt gondolom, hogy ez egy próbálkozás az erdélyi magyar közösség ellehetetlenítésére, megpróbálnak bennünket egy számunkra is elfogadhatatlan kategóriába beszorítani. Ahhoz is hozzászoktam amúgy, hogy magyar részről támadnak, hiszen tíz éve vagyok közéleti szereplő. Mindenesetre sokkal rosszabbul esik, amikor a támadás közösségen belülről jön. De ez is jelzi azt, hogy annyira bonyolult és összetett az erdélyi magyar közösség, hogy sokszor nem értjük meg egymást.
Nem akarok rosszhiszeműséget feltételezni, sokkal inkább azt gondolom, hogy más élethelyzetekben élünk Erdély különböző településein, és bizonyos kérdésekben a legjobb indulat mellet sem értjük egymást. Vannak, akik megpróbálnak engem jobbszélre tolni – például Kelemen Attila Ármin, aki a Transindex portálon megjelent írásában fogalmazott úgy, hogy üggyé akarok válni –, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy én továbbra is a Székelyföld egyik higgadt hangja maradok. A megfontoltság ugyanis nem egyenértékű a megalkuvással.
– A Magyar Polgári Párt (MPP) által a megyeszékhelyi parkban kitűzött székely zászló miatt tetemes pénzbírsággal fenyegetik. A téma kapcsán azt nyilatkozta, akár be is zárhatják Önt, de akkor sem fogja eltávolítani a lobogót. A megyeházáról amúgy már lekerült a székely zászló, hiszen bűnvádi eljárást is indíthatnak a jogerős bírósági döntés gyakorlatba ültetésének elmulasztása miatt. Meddig lehet feszíteni a húrt?
– Igyekszem eleget tenni a családom azon kérésének, hogy ne tegyem ki magam veszélyeknek, de néha azt érzem, nagyon könnyen és hamar visszalépünk, amikor úgymond szájba vernek bennünket, mert ki mertünk állni, fel mertük emelni a szavunkat a bennünket ért igazságtalanságok ellen. Azt érzem, hogy nem merjük, nem tudjuk a homogenizáló nemzetállamban a számunkra kijelölt kereteket feszegetni, még akkor sem, ha nyilvánvalóan nekünk van igazunk, ha az igazság nyilvánvalóan a mi oldalunkon áll. Talán azért, mert tulajdonképpen mi semmi mást nem akarunk, mint békésen, magyarként szülőföldünkön megmaradni.
Nem vagyunk szakadárok, nem vagyunk szélsőségesek, és nem vagyunk terroristák. 25 éve folyamatosan demokratikus eszközökkel próbáltuk elérni azt, amiről mi azt gondoltuk, hogy jár nekünk, vagy amit megígértek nekünk. Nem akarunk semmi olyant, ami korábban nem adatott meg más, az Európai Unióban élő közösségnek. Hogy ezt nem értik vagy nem akarják megérteni Bukarestben az egy dolog, de nagyon meglep, hogy a közösségen belül is vannak, akik nem értik. Mindenesetre meglátjuk, a román állam meddig tud eljárni egy polgármester ellen, csak amiatt, mert használ egy szimbólumot, ami különben nem tiltott, és nem irányul senki ellen.
– A polgári pártot amiatt bírságolták meg, hogy júniusi rendezvényükön elénekelték a magyar himnuszt. A tiltakozó megmozdulásokon egyébként Ön is részt vett. Korábban mondta, hogy mindegyik erdélyi magyar szervezetnek megvan a maga szerepe, egyik mozgalmakat indít, a másik politizál. Lehet ezeknek a megmozdulásoknak eredményük?
– Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne versenyeztessük az eszközöket. Tekintsünk ezekre úgy, hogy kiegészítik egymást. Gyakorlatilag minden élethelyzetben, minden politikai konjunktúrában használni kell azt az eszközt, ami akkor éppen a leghatékonyabb. Vegyesek az érzelmeim az utcai megmozdulásokkal kapcsolatban, mert – a himnuszéneklés kapcsán – egyrészt éreztem egy közösségi szolidaritást, de mégis csalódott vagyok, mert azt gondolom, nemcsak ötezer ember ingerküszöbét kellene elérje, hogy itt embereket zaklatnak, büntetnek, mert éppen elénekeljük a himnuszt.
Elvártam egy olyan várostól, ahol negyvenezer magyar él, hogy legalább tízezren kimenjenek az utcára. Az a tisztességes, ha ezt kimondom az én választóimnak is: több szolidaritásra van szükség, mert lehet, hogy ma úgy érezzük, nem rólunk szól, hogy valakit megbüntettek, mert elénekelte a himnuszt, de lehet, hogy holnapután már rólunk fog szólni. Lehet, hogy később közvetlenül a mi életünket érinti egy olyan döntés, ami annak a következménye, hogy most nem voltunk elegen az utcán.
Sokan voltunk, de nem elegen. Például Szent György Napokon egy-egy koncerten több tízezer ember gyűl ki a térre. Amikor a színpadról láttam a végtelen tömeget, mindig az fogalmazódott meg bennem, hogy mikor fogunk vajon a saját jogainkért ugyanennyien kimenni az utcára? Azt látom, nem mindenkiben tudatosul, hogy a napi döntéseinkkel mi írjuk meg a gyerekeink és az unokáink jövőjét. Ezt már nem lehet a szüleinkre fogni.
– A nemzetközi közvéleményt folyamatosan tájékoztatják a jogtiprásokról. Van eredménye?
– Nekünk minden alkalommal, amikor egy magyart megbántanak, szét kell azt kürtölnünk a nagyvilágban. Más, hasonló helyzetben lévő nemzetek is ezt teszik, és azoktól kell tanulnunk, akik ebben jobbak. De ha már arról beszélek, hogy csalódott vagyok, amiért csak öt–hatezer ember vonult ki a térre, azt is furcsállom, hogy miközben Romániában valakit megbüntetnek a magyar himnuszért, én nem hallottam arról, hogy a budapesti tüntetők közül valaki szolidarizált volna a székelyekkel.
Mi ezekben a kérdésekben több szolidaritást várunk el a magyar kormánytól, de úgy tűnik, hogy annyira el vannak foglalva a belső konfliktusokkal, egymással, hogy már nem marad energiájuk odafigyelni ránk (interjúnk a magyar külügyminisztérium állásfoglalásának közzététele előtt készült – szerk. megj.).
– Folytatódnak-e februárban az amerikai Project of Ethnic Relations (PER) nevű amerikai jogvédő szervezet egykori elnöke, Allen Kassof által kezdeményezett magyar–román egyeztetések?
– Amikor amiatt bíráltak, hogy Kassof közvetítésével leültünk tárgyalni, azt mondtam, bárki jön és egy asztalhoz ülteti az erdélyi magyar és a romániai román politikusokat, el fogok menni, mert még mindig jobb, ha velünk tárgyalnak rólunk, mint ha ezt nélkülünk teszik, vagy nem is tárgyalnak rólunk. Ha lesz ennek folytatása, azon részt kell venni.
Egyértelmű, hogy belépünk egy új korszakba, és nem tudjuk még, mit hoz. Előlegezzük meg a bizalmat az új államelnöknek, nézzük meg, a következő hónapokban történik-e valami. Johannis bejelentette, hogy különböző pártokkal kezdeményez tárgyalásokat szociális, egészségügyi, tanügyi témákról. Próbáljuk meg elérni, hogy a román pártokkal való egyeztetések napirendjén szerepeljen a kisebbségek kérdése is.
– Az RMDSZ mit tud tenni ellenzékből? Mi lesz az autonómiastatútum sorsa?
– Ellenzékből egyszerűbb felvetni a román–magyar társadalmi szerződés kérdését. Ez nem kormányzati probléma, nem az RMDSZ-ről és valamelyik román pártról, hanem az RMDSZ-ről és az összes román pártról kell szólnia. Ezért is lehetne ebben Johannis partner. Ez most jó lehetőség, próbáljuk meg felvetni, hogy legyen egy román–magyar társadalmi szerződés, ami arról szól, hogy kiveszik a magyar kérdést a kampányokból, a román pártok nem próbálnak meg szavazatokat szerezni azzal, miként viszonyulnak egy magyar ügyhöz.
Az a tapasztalatom, hogy ebben az országban évekig nem történnek meg dolgok, és aztán hirtelen egyik napról a másikra igen. Lehet, hogy a mi ügyünkben is vannak kérdések, amikkel évekig kínlódunk, és aztán mégis sikerül megfelelő megoldást találni rájuk. Gyógyíthatatlan optimista vagyok. Az autonómiastatútum sorsáról az a véleményem, hogy függetlenül attól, hogy kormányban vagy ellenzékben politizálunk, ahogy a szövetségi elnök is mondta, tavaszig be kell nyújtani.
– A helyi románsággal tudnak-e konstruktív párbeszédet folytatni?
– Azokkal, akiket Ceauşescu a nyolcvanas években azért küldött ide, hogy véghezvigyék az etnikai arányok megváltoztatását, nem igazán látom, hogyan tudnánk megegyezni, holott folyamatosan keresem ennek a lehetőségét. Amíg a románság közképviseletét kisajátítják, nem látom, hogy tudna velük bárki kiegyezni. Lehet bennünk nagyon jó szándék, leülhetnénk beszélgetni ezerszer is, de ők gyakorlatilag tagadják a létünket, a Székelyföld, a székelység létét. Sajnos kiszorítják a román társadalom peremére azokat, akik megpróbálnak normális kapcsolatot kialakítani velünk, és ez a nagy probléma.
Egy nemrég készült tanulmányból kiderült, hogyha Ceauşescu uralma még négy-öt évet tartott volna, a nyolcvanas években elindított betelepítési hullám sikeressé válik, és ma Sepsiszentgyörgy román többségű város lenne. Akik a nyolcvanas években azért jöttek ide, hogy ezt végrehajtsák, frusztráltak, mert nem sikerült.
Ugyanakkor továbbra is keresnünk kell annak a lehetőségét, hogy megszólítsuk a helyi románságot, és világossá tegyük azt, hogy a régióban élő emberek érdeke közös, nemzetiségtől függetlenül. Fontos, hogy a Székelyföldön és Erdélyben ne az etnikai dominancia, hanem az etnikai méltányosság legyen a régió jövőjének alakulása tekintetében az egyik legfőbb szempont.
– Nemrég ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa, és kitűzte a jövő évi tisztújító kongresszus időpontját, ami egyben a jelöltállítás kezdetét is jelenti. Az egyik megyei RMDSZ-szervezet már jelöltet is állított. Elfogadna egy jelölést az RMDSZ elnöki tisztségére?
– Nem fogadnék el, mert szeretem a munkám, hatalmas felelősségnek érzem, hogy egy frontvárost igazgathatok, ugyanakkor elsősorban a székelyföldi régió problematikájára koncentrálok. Az én szövetségi elnökjelöltem Kelemen Hunor, akinek egyetértek a politikai vonalvezetésével, és szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy mandátuma alatt a szövetség megújuljon és megerősödjék.
Azt kell belátni, hogy a Székelyföldön az érdekvédelmi szervezetnek is mások a lehetőségei és feladatai, mint azon kívül. Az RMDSZ-en belül is olyan struktúrát kell teremteni, ami ezt a sajátszerűséget tükrözi. Sajnos Erdély más területein élők ezt a dolgot nem mindig értik, és már most úgy érzik, hogy az RMDSZ túlzottan Székelyföld-centrikus, holott ez szerintünk egyáltalán nem így van. Ezeket a belső ellentéteket kezelnünk kell, hogy ne gyengítsük, hanem erősítsük egymást.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Bíró Zsolt: Jó úton jár a Magyar Polgári Párt
Év végi sajtótájékoztatóján összességében tekintve 2014-et sikeres esztendőként értékelte Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke. – 2012- ben a szakadék szélén volt a Magyar Polgári Párt, de sikerült megkapaszkodnunk, 2013 elsősorban erről szólt, és nyugodtan mondhatom, elindultunk felfele. 2014 tulajdonképpen igazolta politikánk helyességét. 2014 választási év volt, és ebből a kontextusból kell a történéseket vizsgálnunk: itthon európai parlamenti választások és elnökválasztás volt, és ugyancsak 2014-ben adatott meg először az a lehetőség, hogy magyar állampolgárokként beleszóljunk a magyarországi választásokba, és Budapesten, a nemzet házában olyan parlament állt fel, amelynek legitimitása az egész Kárpát-hazára kiterjed. Szabadkán, Pozsonyban, Marosvásárhelyen éppúgy szavaztunk, mint Budapesten. Mindeközben az MPP által meghirdetett értékpolitikát képviseltük – jelentette ki az MPP elnöke.
A magyarországi választásokról szólva hangsúlyozta, hogy önerőből vették ki a részüket mind a honosítási folyamatból, mind a regisztráció segítésében, és a szavazási procedúra lebonyolításában is próbáltak segítséget nyújtani ott, ahol erre igény volt.
Az európai parlamenti választások határozták meg elsősorban az MPP belpolitikai cselekvéseit, mondta az elnök: az év elejétől elkezdődtek az egyeztetések az RMDSZ-szel. Azt, hogy az MPP-nek nemcsak az sikerült, hogy egy asztalhoz üljön az RMDSZ-szel, de egy nemzetpolitikai célokat rögzítő tárgyalás során egyezséget is aláírtak, egyértelmű sikernek nevezte az erdélyi magyar jobboldal és az MPP életében.
Az államelnök-választáson Bíró Zsolt szerint az erdélyi magyarok szavazatai visszaigazolták a Magyar Polgári Párt álláspontjának helyességét, azt, hogy magyar szempontból nincs tétje az első fordulónak, illetve, hogy a második fordulóban a jobboldal jelöltjét kell támogatni. Az erdélyi magyarok nagyobb számban vettek részt az elnökválasztás második fordulójában, mint az elsőben, amikor az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltje próbálta megszólítani őket.
– Amikor két magyar jelölt versengett az első fordulóban, sokkal kevesebb magyar ment el szavazni, mint a második fordulóban, amikor tétje volt a választásnak, és annak ellenére, hogy nem volt magyar jelölt, a választópolgárok elmentek és egyértelműen a jobboldal jelöltjét választották meg.
Az MPP elnöke kijelentette: azokban a kérdésekben is a párt álláspontja igazolódott be, amelyben nem értettek egyet az RMDSZ-szel. – Az RMDSZ is belátta, hogy nincs mit keresnie egy nacionalista politikát folytató baloldali kormányban. Amikor nincs demokrácia, nincs jogbiztonság Romániában, össze kell zárnunk sorainkat, együtt kell működnünk a nemzetpolitika területén.
A következő hónapok fontos feladatának nevezte, hogy a Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvénytervezetnek, amelyet az RMDSZ-szel közösen dolgoztak ki, olyan változatát alakítsák ki, amelyet a legszélesebb konszenzus övez az erdélyi magyarság körében. – Bízom benne, hogy az RMDSZ ígéretének megfelelően ez a törvénytervezet a román parlament elé kerül, és bízom benne, hogy egy olyan változat lesz, amely a lehető legszélesebb konszenzust élvezi. A következő napok kihívása elsősorban ennek a tervezetnek a véglegesítése lesz – jelentette ki.
A 2014-es év sikerének nevezte azt is, hogy ebben az évben vált a FUEN tagjává az MPP, mert ezáltal lehetőségük nyílik kapcsolataik szélesítésére és a külpolitikai lobbitevékenység elindítására, ami az elmúlt 25 esztendő egyik legnagyobb hiányossága volt az erdélyi magyar politizálásban.
Bíró Zsolt az MPP 2015. évi nagy feladatának a többi erdélyi magyar politikai erővel való együttműködés lehetőségének keresését, illetve a 2016-os választásokra való felkészülést nevezte, hogy az MPP ütőképes alternatívát jelentsen, és meg tudják szólítani azokat a választókat is, akik távolmaradtak a választásoktól.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A magyar-magyar verseny várható alakulásáról
Akik valamennyire is figyelemmel kísérték az erdélyi magyar politikai élet elmúlt huszonöt esztendejének történéseit, és nem tartoznak/tartoztak sem a „szövetség” belső vezető köreihez, sem a körülötte kialakult klientúrához, azaz egzisztenciálisan nem kötődnek a szervezethez, azok előtt világos, hogy az RMDSZ nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az árulásnak ára van
Erre leghamarabb azok jöttek rá, akik a 90-es években kidolgozott önkormányzati modell legelkötelezettebb hívei voltak, s akik, miután rádöbbentek arra, hogy az RMDSZ belülről megreformálhatatlan, az örökös kudarcra ítélt belső ellenzéki szerepet feladva új pártokban és szervezetekben keresték az erdélyi magyar politika megújításának lehetőségét. Minderre igencsak szükség mutatkozik, hisz amióta az RMDSZ vezetői pártként – a román versenypártok egyikeként – működtetik a szervezetet, azóta inkább Bukarest akaratának érvényesítőiként lépnek fel helyi szinten, mintsem az erdélyi magyar jogkövetelések képviselőiként a román hatalommal szemben. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy az RMDSZ sem az autonómia, sem az oktatás – lásd az önálló, állami, magyar tannyelvű tudományegyetem, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata stb. –, sem a gazdaság terén nem tud egyetlen számottevő eredményt felmutatni. Köztudott: kormányból – erre törekszik az RMDSZ 1996 óta folyamatosan, méghozzá mindenáron –, bizony nem lehet a kormányzati döntések bírálóiként fellépni. S a kormányzásnak feltételezhetően megvolt eddig is, s meglesz ezután is az ára.
Kövér: az RMDSZ „bolsevik gyökerekből táplálkozik”
Hasonló volt az RMDSZ megítélése a Fideszen belül is. Kövér László, a Fidesz egyik legbefolyásosabb politikusa alig két és fél évvel ezelőtt így vélekedett: „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek. (…) Más kérdés, hogy mint a Baltikumtól a Balkánig terjedő posztszovjet térség leghosszabb időt kormányon töltött pártjának, azaz az RMDSZ-nek a román politikai elithez sikeresen integrálódott „főtisztjei” felelősek az erdélyi magyarság drámai fogyásáért, gazdasági és társadalmi elsúlytalanodásáért és politikai jogainak folyamatos kétségbe vonásáért, megnyirbálásáért, az autonómia célkitűzésének elsikkasztásáért. (…) Az elszakított nemzetrészek politikusainak egy része az otthoni pozíciószerzés, a csip-csup alkuk és előnyök oltárán feláldozta a nemzet stratégiai céljait és egységét.” Mindezt a Magyar Hirlapban 2012. július 9-én megjelent interjúban mondta az Országgyűlés elnöke. Nem hiszem, hogy akkorát változott volna az RMDSZ az utóbbi két és fél esztendőben, hogy a Kövér által mondottak ma már ne lennének érvényesek.
Kurucok és labancok, autonomisták és kollaboránsok
Már-már közhelynek számít, hogy az erdélyi magyar politikában tagadhatatlanul meglévő törésvonal a kurucok és a labancok, a radikálisok és a mérsékeltek, az autonomisták és a kollaboránsok, az elvi politikát követők és a román hatalomba beépülők között húzódik.
Amiként az sem lehet kétséges, melyik oldalhoz tartozik az RMDSZ. Van-e alternatívája a román politikai elithez sikeresen integrálódott RMDSZ-nek? Van is, meg nincs is. Mert párt az még lenne, mindjárt kettő is, csakhogy azok ereje, társadalmi beágyazottsága, támogatottsága egyelőre nem kielégítő, ahhoz semmiképpen sem elegendő, hogy valódi alternatívaként tekintsünk rájuk.
Van-e élet az RMDSZ-en kívül?
Az RMDSZ-en kívül is van élet – hangoztatták annak idején azok, akik állításuk igazolásaként megalapították előbb a Magyar Polgári Pártot, majd az Erdélyi Magyar Néppártot. Arra azonban maguk sem számítottak, hogy ennyire tekervényesnek bizonyulhat az út, ami korábban egyenesnek tűnt. Miután – elsősorban a Tőkés László és Szász Jenő közötti személyes ellentétek miatt – az erdélyi magyar nemzeti oldal két részre, két pártra szakadt, szinte előrevetíthető volt a választásokon való gyenge szereplésük. A két említett párt 2012-ben összesen nem gyűjtött annyi szavazatot, mint amennyit a 2008-as helyhatósági választásokon az MPP egyedül.
Az azóta eltelt évek alatt tovább tartott a jobboldali erők egymásnak feszülése. Az MPP önfeladó módon az RMDSZ-hez simult, annak amolyan segédcsapataként működött, míg az EMNP ugyan három választáson is indult, de egyiken sem sikerült olyan eredményt elérnie, aminek alapján megkerülhetetlen erővé válhatott volna.
A kiegyezésnek nincs alternatívája
Az utóbbi hónapokban azonban mintha megmozdult volna valami: előbb az EMNP azóta lemondott elnöke ismerte be, hogy talán kellően át nem gondolt, elhamarkodott lépés volt a pártalapítás, majd, igaz, csak középvezetői révén, az MPP is mintha hajlandónak mutatkozna a sorok rendezésére, amelyre a jelenlegi helyzetben a pártfúzió tűnik a legalkalmasabbnak.
Mindenesetre ideje lenne új fejezetet nyitni az erdélyi jobboldali politizálásban. Az utóbbi hónapok politikai fejleményei azt bizonyítják, hogy az RMDSZ képtelen – tán szándékában sincs – az erdélyi magyar nemzeti közösséget szolgálni, legfőbb céljaiért kiállni. Ezért szükség van egy hatékony, a nemzeti, polgári értékrendet követő, aszerint működő erdélyi magyar jobboldali pártra.
Szentgyörgyi László
PolgárPortál
Erdély.ma

Pótolhatatlan harcost vesztett a székely ügy
Az olaszországi Dél-Tirolban sízéssel töltött vakációja alatt tragikus hirtelenséggel hunyt el szerdán Márton Zoltán, Makfalva polgármestere. Az alig 46 éves elöljáró temetésének helyszínéről és időpontjáról még nem tudni pontosat. Barátai, tisztelői állítják: távozása pótolhatatlan veszteség a székely ügy és Székelyföld számára.
Márton Zoltán családjával és néhány barátjával töltötte szabadságát Olaszországban, egy dél-tiroli síparadicsomban. Itt érte a halál szerdán a déli órákban. Értesüléseink szerint az elöljáró sízés közben csúnyán elesett, amelynek következtében leállt a szíve. A helyszínre kiszállt orvosok megpróbálták újraéleszteni, de ez csak rövid időre sikerült, Márton Zoltánt még a helyszínen halottá nyilvánították. Bár az olasz ügyészek lezárták az esetet, a halál pontos okát kiderítő orvostani szakértői vizsgálatokat a tervek szerint csütörtökön végezték el. Szerda este egy halottszállító cég autója elindult Székelyudvarhelyről Olaszországba, Márton Zoltán földi maradványaival valószínűleg vasárnap érnek haza, a szállítási költségeket egy székelyföldi szakmai szervezet fedezi.
Ki volt Márton Zoltán?
A barátainak Dönciként ismert és szólított Márton Zoltán 1968-ban született Marosvásárhelyen, a jászvásári egyetemen szerzett mérnöki oklevelet, majd házassága révén Szovátára került, ahol rövid ideig tanárként dolgozott, majd Bíró István mellé került, akinek halála után 1999-ben ő vette át a fürdővárosban működő Teleki Oktatási Központ (TOK) igazgatását, amelyet 2012-ig végzett. Virág György megyei tanácselnök idejében két évig az RMDSZ színeiben Maros Megye Tanácsának testületi tagja is volt. Időközben elvált, és a Makfalva községhez tartozó Csókfalván vásárolt egy kis kúriát, ahová kiköltözött élettársával, akivel közösen három gyermeket neveltek a Szent Ferenc Alapítvány szovátai otthonából. 2012-ben Makfalva község polgármesterévé választották, a Magyar Polgári Párt színeiben egyedüliként Maros megyében. Évek óta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke volt, tavaly nyáron a nyárádszeredai Csíki Sándor halála után ő vette át Marosszék Székely Tanácsának vezetését.
Űr marad utána
Izsák Balázs, az SZNT elnöke gyerekkorától ismerte Márton Zoltánt, családi barátként végigkísérte egész életét. Dönci alaptermészete a rendkívüli derültség volt, erre próbálta embertársait is fordítani. Minden feladatot mosolyogva, csendesen vállalt és magabiztosan elvégzett, mindig lehetett rá számítani, többek között a tavalyelőtti makfalvi székely szekérkaraván megszervezését is rá lehetett bízni. Sosem kerülte a feladatokat és a nehézségeket, így elsőnek tűzte ki a székely zászlót is a makfalvi községházára, s habár tudatában volt annak, hogy ennek nyomán bűnvádi eljárást indíthatnak ellene, barátainak nyomatékosan, de derűsen kijelentette: sosem veszi le a lobogót, „legfeljebb bezárnak” – idézte fel Izsák Balázs, aki szerint óriási veszteség az SZNT számára Márton Zoltán halála fél évvel Csíki Sándor elhunyta után. Márton Zoltán nemcsak aktív vezetője volt a szervezetnek, hanem kezdeményezője is a 2003. évi székelyudvarhelyi fórumon.
Egyik legközelebbi munkatársának érezte Márton Zoltánt Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) egykori elnöke, ma tiszteletbeli elnöke. Szinte fiaként kezelte a tevékeny, megbízható, lelkes és felkészült fiatalembert, akit a Szülőföldön magyarul program szellemi megteremtőjének tart, és amelyet Márton Zoltán azóta is lelkiismeretesen vezetett. Megbízhatósága révén kiérdemelte azt, hogy Bíró István halála után átvehesse a szovátai TOK igazgatói tisztségét. Sokoldalúan képzett volt, minden körülmények között feltalálta magát, az autószereléstől a szervezésig bármit el tudott végezni, és lelke emberszerető volt. „Jó ember volt, ahogy a székely mondja” – összegzett Lászlóffy Pál, aki szerint szervezés terén pótolhatatlan embert veszítettek el. Márton polgármesterként is szép dolgokat valósított meg, de Lászlóffy mindig abban reménykedett, ahogy elöljárói megbízatása után Dönci visszatér az RMPSZ kötelékeibe.
Emberként és községvezetőként csupa dicsérő szavakkal illette Márton Zoltán személyét Péter Ferenc szovátai polgármester is, aki igencsak pozitív példának tartja azt, hogy egy nagyvárosi fiatalember kisvárosba, majd onnan falusi környezetbe költözött, és szerette ezt a létet. Péter Ferenc jól ismerte Márton Zoltán életét, aki a TOK vezetőjeként bizonyított és nagyszerű szervező volt. Polgármester-kollégaként sokat segítette őt új munkájában, és úgy érzi, Makfalva község „meg fogja sínyleni” Márton elvesztését.
Mindenkit megdöbbentett a halálhír
Mindig céljai voltak, és azokat követte, kitűnő, megértő, segítőkész kolléga volt, felkészült, intelligens, nagy tudású és békességre törekvő ember – így jellemezte szűkszavúan munkatársa, Vass Imre makfalvi alpolgármester az elhunytat. Az egész közösséget megdöbbentette szeretett munkatársuk és vezetőjük halálhíre – tette hozzá az alpolgármester, majd megígérte: Márton Zoltán temetésének pontos idejéről és helyéről idejében tájékoztatják a nagyközönséget a sajtó révén is.
Nemcsak a község lakosságát, hanem az egész Kis-Küküllő mentét, Maros megyét, Székelyföldet és Erdélyt, de sok magyarországi ismerősét is villámcsapásként érte a halálhír, a Székelyhon.ro oldalunkon szerda este közölt bejelentést néhány óra alatt több mint húszezren olvasták el.
„Egy embert a gátra!”
Az SZNT csütörtökön kiadott, szerkesztőségünkbe is eljuttatott nekrológjában búcsúzik Márton Zoltántól, akire „mindig lehetett számítani”: a Székely Majálist Makfalván szervezték, ugyanitt tűzték ki elsőként Marosszéken a székely zászlót, innen indult szekérkaraván a Székelyek Nagy Menetelésére, itt fogadták el elsőként Marosszéken az autonómia mellett kiálló önkormányzati határozatot, innen terjedhet el újra a székely öntudat, a székely hagyományok újjászületése. „Hirdesse a székely zászlók csúcsán fekete szalag: gyászol a Székely Nemzeti Tanács. Hirdesse, hogy új katonákat, új védelmezőket keres a székelyek szabadságának üldözött zászlaja. Olyant, aki hittel, harag nélkül, de elszántan vállalja a küzdelmet, szellemi fegyverekkel felvértezve, mint Márton Zoltán. Gyászolunk, s keresünk közben valakit. Egy embert a gátra” – áll az Izsák Balázs által aláírt dokumentumban.
A Magyar Polgári Párt saját halottjának tekinti Márton Zoltánt – áll a párt nevében kiadott, Biró Zsolt elnök által aláírt közleményben. Márton az MPP-nek a 2008-as bejegyzése óta aktív tagja volt, 2012 júniusában szerzett polgármesteri mandátumot a marosszéki Makfalván, az MPP IV. Országos Tanácsán a párt alelnökévé választották.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Kérdéses az erdélyi magyarok összefogása
Erdélyi politikai elemzők nem tartják valószínűnek, hogy 2015-ben megegyezhetnek egymással az erdélyi magyar politikai szervezetek. Stratégiai partnerségük kialakítását és új erdélyi magyar egység létrehozását Tőkés László kezdeményezte pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Bakk Miklós politológus szerint az erdélyi magyar pártok összefogása továbbra is morális fogantatású eszme marad. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára az MTI kérdésére felidézte: a javaslat többször is megfogalmazódott az elmúlt évek során, egyszer pedig intézményesítési kísérlet is felsejlett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum formájában, de az is rövid életűnek bizonyult.
Bakk Miklós úgy látja, hogy az összefogásra való képtelenség oka a pártok kisebbségi, etnikai jellegében keresendő. „Versenylogikájuk ezért az erdélyi magyar szavazóbázis egymás közötti újrafelosztására és nem annak valamilyen – más szavazók irányába mutató – bővítésére irányul" – magyarázta a politológus.
Megállapította: az összefogást mindig az szorgalmazza, aki a magyar-magyar versenyben vesztésre áll. A BBTE tanára szerint az erdélyi magyar-magyar versenyt jelenleg az is élezi, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kilépett a kormányból, és ellenzéki szerepét alakítva azt fontolgatja, hogy változtasson az erdélyi magyar társadalmat demobilizáló eddigi attitűdjén. Elképzelhető, hogy a jövőben olyan mozgósító eszközökkel is élni kíván, amelyeket az utóbbi évtizedben az ellenzéke szorgalmazott. Ezek sorában a tüntetésszervezést említette.
„A verseny most már nem csupán az autonómia céljának hiteles képviseletéért, hanem a mobilizációs újításokért is folyik" – fejtegette Bakk Miklós. Hozzátette, talán a közös vitafórumok megteremtése lenne a reálisabb cél, de ezt a civil társadalom és a média tudná kikényszeríteni az erdélyi pártokból.
Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója azért nem látja valószínűnek az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek megegyezését, mert semmilyen kényszerítő tényező nem tereli őket a megegyezés felé. Az MTI-nek nyilatkozva hozzátette, legközelebb 2016 nyarán tartanak választásokat Romániában, de azok önkormányzati választások lesznek, amelyeken a magyar pártok általában versenyeznek egymással.
A szociológus azért tartaná szükségesnek „valamiféle közös platform" kialakítását, hogy ezáltal ki lehessen iktatni a versenyhelyzet káros hatásait. Megemlítette, 2012-ben a kolozsvári önkormányzatban is elveszett egy magyar mandátum a magyar-magyar verseny miatt.
Horváth István szerint a kis pártokat az a tényező is az összefogás fele tereli, hogy egyre nehezebben tudják biztosítani a finanszírozásukat, de „a labda az RMDSZ térfelén van, a szövetség pedig egyelőre kivár". Ezt azzal magyarázta, hogy a szövetség áprilisban tartja a tisztújító kongresszusát, és elkezdődött a belső hatalmi körök átalakulása. Az elemző úgy látja, amíg ez a folyamat be nem fejeződik, az RMDSZ-nek aligha jut arra energiája, hogy a vele versenyző kis pártokkal is foglalkozzék. A szociológus a megegyezés ellen ható tényezők között említette, hogy a felek hosszú ideje ellenfélként határozzák meg egymást, a megegyezési kísérletek pedig rendre kudarcba fulladtak.
Az erdélyi magyar politikai közéletet az RMDSZ uralja, amely az utóbbi választásokon a magyar szavazatok mintegy 85 százalékát szerezte meg. Az RMDSZ ellenzékeként megalakult Magyar Polgári Párt (MPP) és Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a fennmaradó 15 százalékon osztozik. Hat továbbá az erdélyi magyar közéletre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Utóbbi a székelyek közképviseleti szerveként határozza meg magát. MTI
Erdély.ma

Himnuszrepertoárral, furulyaszóval tiltakozott Hantz
Furulyakísérettel öt ország himnuszát adta elő szerdán Hantz Péter a Kovászna megyei prefektúra előtt, majd feljelentést tett saját maga ellen az intézménynél.
A tudományos kutató, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) tagja, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem volt oktatója magánemberként tiltakozott ily módon a magyarhimnusz-éneklés miatt kiszabott bírság ellen.
Az egyszemélyes flashmob keretében elénekelte Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország és Magyarország himnuszát, majd furulyán többször el is játszotta azokat, hogy meglegyen a prefektúra által említett „intonálás”.
A román himnusz eléneklésére csupán azért nem vállalkozott, mert a prefektúra korábbi nyakatekert érvelése szerint amennyiben az is elhangzik, a többi himnuszért sem szabható ki bírság.
A figyelemkeltő akcióra nem érkezett reakció a kormányhivataltól, ezért Hantz Péter annak iktatóirodájában megfogalmazott egy beadványt, melyben feljelentette saját magát, kérve: vizsgálják ki, büntethető-e tettéért. „Európai szintű botrány lesz, ha megbüntetnek európai nagyhatalmak himnuszának eléneklése miatt. Viszont ha ezt nem teszik meg, akkor a magyar himnuszért sem büntethetnek” – indokolta az akciót Hantz Péter.
A tavaly decemberben leváltott Marius Popică Kovászna megyei prefektus 5000 lejre bírságolta a Magyar Polgári Párt háromszéki szervezetét, amiért tavaly június 4-én az általuk szervezett sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezésen a résztvevők elénekelték a magyar himnuszt.
A volt kormánymegbízott magyarázata szerint ugyanis más állam himnuszát csupán a románnal együtt lehet megszólaltatni, énekelni ugyan lehet, de „intonálni” nem. A bírság tiltakozáshullámot váltott ki, a háromszéki megyeszékhelyen a karácsonyi ünnepek előtt több napon keresztül több ezren álltak ki a prefektúra elé a nemzeti ima védelmében, és többször is elénekelték a magyar himnuszt.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro,

Nem indul újra a néppárt elnökségéért Toró T. Tibor
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) decemberben lemondott elnöke kijelentette, nem száll versenybe a szintén leköszönt Szilágyi Zsolt alelnökkel a párt elnökségéért a hétvégi országos küldöttgyűlésen.
Toró T. Tibor egy csütörtöki kolozsvári sajtóbeszélgetésen úgy vélekedett, hogy Szilágyi Zsolt elnökké választása konszenzust teremthet a néppártban. „Szívesen adom át neki a stafétát. Nagyon remélem, hogy igent mond, és elvállalja a tisztséget" – jelentette ki az EMNP alapító elnöke. Hozzátette: 25 éve megannyi közös projektben álltak egymás mellett Szilágyi Zsolttal, így ő maga csak akkor száll versenybe az elnöki tisztségért, ha Szilágyi nem vállalja a jelöltséget.
Az EMNP területi szervezetei a párt öt politikusát – köztük Szilágyi Zsoltot és Toró T. Tibort – jelölték az elnöki tisztségre. A szombaton tartandó marosvásárhelyi tisztújító küldöttgyűlést azt követően hívták össze, hogy decemberben mind Toró, mind Szilágyi lemondott a pártban betöltött vezető tisztségéről, miután a párt jelöltje a várakozások alatti eredményt ért el a romániai elnökválasztáson. Az EMNP élén eltöltött három év mérlegét megvonva Toró T. Tibor az eredmények közé sorolta, hogy a román párttörvényben megszabott nehezen teljesíthető feltételek ellenére sikerült „zöldmezős beruházásként" bejegyeztetni a pártot, mely a 2012-es önkormányzati, a 2012-es parlamenti és a 2014-es államfőválasztáson is részt vett. „Megkapaszkodtunk az erdélyi politikában, és országosan is kezdtek jegyezni minket" – jellemezte a párt jelenlegi helyzetét a lemondott elnök. Eredményként mutatta be az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) fenntartott, a Fidesszel „stabilizált", és a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) kialakított stratégiai partnerséget.
A Fidesszel fenntartott kapcsolatról szólva kijelentette, az a megközelítés is hamisnak bizonyult, hogy az EMNP a Fidesz erdélyi „lakájpártja" lenne, és az is, hogy a „Fidesz által ejtett" párt lenne.
Toró a kudarcok között említette, hogy a pártnak nem sikerült olyan ütemben növekednie, ahogy szerették volna, nem sikerült egyesíteni „a nemzeti autonomista tábort", és nem sikerült a párt szimpatizánsainak egy „kollektív sikerélményt" nyújtani.
Úgy vélte, a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokon az EMNP sikerének a kulcsa, hogy a párt a Magyar Polgári Párttal (MPP) közösen alakítson ki egy olyan politikai pólust, melynek ereje összemérhető a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) erejével. Úgy vélte, az EMNP élén bekövetkező vezetőváltás új esélyt adhat ennek a politikai pólusnak a létrehozására. MTI
Erdély.ma