Értékünk az ember
Ez a felirat fogadta a Gyulafehérvári Caritas 20. születésnapját ünnepelni jövő vendégeket mind pénteken, a Segítő Mária Gimnázium díszlépcsőjén, mind másnap, a sportcsarnok előtt Csíkszeredában.
Június 25-én délután 5 órától a gimnázium dísztermébe hívta meg a szervezet mindazokat, akik mellette álltak az évek során, partnerek voltak a szeretetközvetítésben. A munkatársak mellett jelen voltak mind világi, mint egyházi személyek, erdélyi megyék és helyi önkormányzatok képviselői, külföldi partnerek, támogatók és a sajtó képviselői.
Az est moderátora, dr. Szakács Sándor köszöntötte a jelenlévőket, és elsőnek Tamás József segédpüspököt kérte a mikrofonhoz, aki úgy, mint a vidék legfőbb egyházi elöljárója, de úgy is, mint aki szolgálata kezdete óta szellemi és lelki támogatója a szervezetnek, méltatta az ünneplő munkatársak tevékenységét. Levetítésre került a múlt tevékenységét felidéző, 1992-ben készült rövidfilm, amelyben a szervezet elindításában és felépítésében közreműködő Linzi Caritas egykori igazgatója, Friedrich Mayrhofer beszélt arról a segítségről, amit vállaltak és az évek során következetesen teljesítettek is. Kerekasztal-beszélgetés következett a szervezet volt és jelenlegi igazgatóival, a kezdetekről dr. Vencser László, a hosszú évek kitartó erőfeszítéseiről Szász János, a jelenlegi helyzetről pedig dr. Márton András számolt be.
Majd következtek a méltatások és a születésnapi jókívánságok: Lukács Vilmos tanácsos a Hargita Megyei Tanács képviseletében, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, dr. Schmidt Lóránd mint a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője és a Maros Megyei Tanács képviseletében, Josef Mayr vikárius, a Linzi Caritas egykori rektora, Brigitte Merzhäuser, a Trieri Caritas igazgatóhelyettese és a Máltai Szeretetszolgálat egyházmegyei vezetője köszöntötte a születésnapját ünneplő Caritast.
Mivel születésnapkor ajándékot is szokás kapni-adni, ezúttal rendhagyó módon a szervezet ajándékozott. Istennek hála, hosszú azoknak a belföldi és külföldi személyeknek, intézményeknek, sajtóorgánumoknak és újságíróknak a névsora – helyszűke miatt itt most nem tudjuk felsorolni –, akik/amelyek az évek során kitartottak a szervezet mellett és lelkes partnerei voltak az intézményes Caritasnak. Mégis megjegyeznénk azokat a Maros megyei intézményeket és személyeket, akik díjakat vehettek át: Maros Megyei Tanács, Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság, erdőszentgyörgyi, marosszentgyörgyi, szászkézdi és szászrégeni önkormányzatok, a magánszemélyek közül Lorenzovici László, a sajtó kategóriában pedig az Erdélyi Magyar Televízió, Rádió GaGa, Marosvásárhelyi Rádió, Marosvásárhelyi Televízió, Népújság és a Zi de zi. Ezúttal ők vehették át a munkájukat elismerő díszoklevelet és emlékérmet.
Az esemény előtt és az állófogadás alatt a Csíki Kamarazenekar alkalomhoz illő muzsikával tette szebbé és emelte az est hangulatát.
Másnap, június 26-án, a kedvezőtlen időjárás miatt a csíksomlyói hármashalom-oltár elé tervezett rendezvény áttevődött a csíkszeredai sportcsarnokba. Színes programokkal és ajándékcsomaggal a szervezők ide várták már a reggeli órákban a Gyulafehérvári Caritas nagy családját. A zord időjárás ellenére több mint ötszázan jöttek el és vettek részt az egész napos rendezvényen, jelen voltak a jelenlegi és volt munkatársak családjukkal, az önkéntesek, belföldi és külföldi partnerek egyaránt.
Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet dr. Jakubinyi György érsek celebrált a jelen lévő papsággal együtt. Ezt követte a hivatalos felszólalók sora: volt és jelenlegi Caritas-igazgatók, a kezdetektől dolgozó munkatársak emlékeztek vissza az eseményekre, majd a partnerek és más Caritas-szervezetek képviselői méltatták a szervezetet. Közben a csarnokba behallatszott a gyermeksereg zsivaja, akik a családsegítő szolgálat és az önkéntesek által szervezet játszóházban töltötték kellemesen idejüket. Ebédidőben a Csángó panzió jóvoltából finom gulyással vendégelték meg az ünneplőket. A délután mozgalmasabban telt, miután megnézték az elmúlt 20 évről készült filmet, a munkatársakat meglepetés várta. Különböző fokozatú díjakban részesültek azok a kollégák, akik kerek évfordulójukat töltik a szervezetnél, így aranyfokozatban részesültek a Caritasnál a 16 és 20 év közötti munkaidejű kollégák, ezüst- fokozatban a 15, bronzfokozatban pedig a 10 és dicséretben azok, akik 5 éve dolgoznak a szervezet kötelékében. A díjazásokat játékos csoportfoglalkozások követték az önkéntesek moderálásával.
Az ünnepség a magyarországi Kaláka együttes jótékonysági koncertjével zárult. Az igazán jó hangulat mellett nem mellékes, hogy a jelenlévők 3.260 lejt adományoztak a szervezet ellátottai számára.
Molnár József
Népújság (Marosvásárhely)

Magyarságismereti mozgótábor immár 17. alkalommal
A kanadai II. Rákóczi Ferenc Alapítvány jóvoltából megszervezett idei magyarságismereti mozgótáborban 135 kárpát-medencei fiatal ismerhetett meg néhány anyaországi történelmi emlékhelyet június 26. és július 11. között.
A márciusban kiírt pályázat iránt az idén fokozott érdeklődés mutatkozott, hiszen ötszörös túljelentkezéssel küszködtek a régiók (Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja) referensei. Ugyanakkor a szervezők elmondása szerint ez a kulcsa annak, hogy a legrátermettebbek vegyenek részt a nemzetközi elismeréssel rendelkező kárpát-medencei ifjúsági találkozón.
Az Európai Ifjúsági Károly-díjjal is kitüntetett program az idén Gyomaendrődön vette kezdetét, ahol a főszervező kanadai magyar Aykler házaspár röviden ismertette a fontosabb tudnivalókat. Ugyancsak ekkor került sor a csapatok elosztására (ugyanis a tábor forgószínpad-szerűen járja körül Magyarországot): a Rákóczi-csapatban három, a Zrínyi és Bethlen nevét viselő csoportokban egy-egy Bihar megyei középiskolás került.
A rákóczisok számára az első megállót Miskolc képezte, az ottani programban ismerkedős Ki mit tud?, környékbeli túrák (Aggteleki-cseppkőbarlang, diósgyőri vár, Tokaj-hegyvidéki borkóstolás és táncház, vizsolyi Biblia megtekintése) és egy kassai meglepetésútra szerepelt. A kassai történelmi séta után a dómban eltemetett II. Rákóczi Ferencre emlékezett a csoport.
Miskolc után Győrbe indultak a fiatalok, útba ejtve a világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot, illetve Eger városát. A várbéli kiállítás megtekintését, a könyvtári és templomi látogatást követően a győri kollégiumban tartottak rövid ismerkedős programot, és tudatták a következő nap menetrendjét. Délelőtt az UNESCO Világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátságot látogatták meg, majd délután a Szigetköz élővilágával nemcsak elméleti síkon ismerkedhetett meg a lelkes csapat, hanem egy izgalmakat ígérő, kétórás kenuzás során fizikai kapcsolatba is léphetett a lápos vidék növény- és állatvilágával. Este Pottyondi Ákos helyi vezető tartott előadást hazáról, hitről, emberről.
Másnap reggel a soproni Storno-ház fogadta a fiatalokat, akik szabadidejükben felfedezhették a hűség városának nevezettességeit, majd pedig a nagycenki Széchenyi-kriptában, illetőleg a fertődi Esterházy-kastélyban tettek látogatást.
Július harmadikán Székesfehérvár következett, majd a veszprémi érseki palota és az érsek úr vendégeiként ismerhették meg a rákóczisok a helység történelmét. Ezt követte a tihanyi séta és a balatoni fürdőzés, amely a Pécsig tartó hosszú utat előzte meg. Az első pécsi vacsora után szabadidős tevékenység keretein belül vegyültünk el a város kultúraszerető lakosai között, másnap felfedeztük az európai kulturális főváros ereklyéit, mint például az ókeresztény sírkamrákat, a székesegyházat, a Zsolnay-, illetve Csontváry-gyűjteményt, valamint Munkácsy híres Krisztus-trilógiáját. A mohácsi és szigetvári csata egykori helyszínein tett sétában a csoport mind a 44 tagja részt vehetett, majd pedig a borkóstoló túrán kerültünk közelebb a borkultúrához a világhírű Tiffán-család jóvoltából.
Felejthetetlen három nap után Kecskemét lett a következő úti cél, de a túrából nem maradhatott ki a szegedi dóm, illetőleg az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark sem. Utóbbi helyen a Feszty-körkép és a skanzen ejtette ámulatba a külhoni magyar ifjakat. Kecskeméti városnéző túránk csúcspontja a Máltai Szeretetszolgálat bemutatását célzó előadás volt, amit közös palacsintázás zárt. A jó hangulatú együttlét után az utolsó helyszínre, a fővárosba sietett immár mind a három csapat útba ejtve az esztergomi katedrálist és a visegrádi várat.
A Budapesti Műszaki Egyetem Kármán Tódor Kollégiumának vendégeiként négy napot tölthettünk a székesfővárosban. Első esténken a Nemzeti Színház környékét, az Andrássy utat, a Hősök terét, illetve a Citadellát csodálhattuk meg esti kivilágításban. A péntek a közjogi méltóságok és a szponzorok fogadónapja volt. Délelőtt az Országgyűlés elnöke, Schmitt Pál fogadott minket a parlamentben, délután pedig dunai hajókázásra invitálták mind a résztvevőket, mind pedig az adományozókat, akik nélkül nem jöhetett volna létre a mozgótábor. Az est záróakkordjaként egy budai vendéglőben tartott vacsora adott alkalmat a csapatok tehetségeinek bemutatkozására (ki énekelt, ki szavalt, ki citerázott), majd felcsendültek a tábor ideje alatt megírt csapatindulók is. Az est folyamán ünnepélyes keretek között nyújtotta át Ayklerné Papp Zsuzsának (minden „rákóczis” Zsuzsa nénijének) özv. Antall Józsefné a férjéről, a rendszerváltás utáni első magyar demokrata miniszterelnökről elnevezett díjat.
Szombaton budai várséta és a Szent István-bazilikában mise várta a kirándulókat. Ugyancsak aznap tekinthették meg Zsuzsa néni nagysikerű, Megtagadva című dokumentumfilmjét, amely a férje valós családtörténetére alapozva készült el. A könyvváltozatból minden egyes résztvevő és szervező kapott egy-egy példányt a szombat esti záróünnepségen, amelyen mindenkinek átadták a táborban való részvételt elismerő bizonyítványt, melynek alapján az elmúlt évek táborozóival együtt tagjai lettünk a Rákóczi Családi Körnek, vagyis a volt táborosok hálózatának. A Rákóczi Családi Kör felvállalja a volt táborosok támogatását, illetve további rákóczis találkozók megszervezését, illetve segíti a kapcsolattartást.
Vasárnap reggel könnyesre sikeredett a búcsú annak az ígéretnek a fényében is, miszerint tartjuk a kapcsolatot. Köszönjük a szervezőknek, a szponzoroknak, illetve Zsuzsa néninek és Berci bácsinak, akik lehetővé tették az életre szóló élmények megélését.
Biró Árpád Levente. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Egyre szebben beszélnek magyarul a moldvai csángó gyermekek
A moldvai csángó gyermekek egyre szebben és egyre bátrabban beszélnek magyarul, vállalják magyarságukat, ezt jól bizonyította az is, hogy minden korábbinál nagyobb sikere volt a Rekecsin községben lévő Csíkfaluban a hétvégén megszervezett hetedik Szeret menti Népdalvetélkedőnek – mondta az Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke.
Ez a népdalvetélkedő hagyománnyá vált, évről évre egyre többen vesznek részt az eseményen, a rendelkezésre bocsátott termekbe már alig férnek be az emberek. Ezúttal huszonnégy faluból érkeztek versenyzők, két-két gyerek minden településről – közölte az elnök.
Az MCSMSZ mellett az ajándékok nagy részét magántámogatók biztosították – mondta Solomon Adrián, példaként említve a Máltai Szeretetszolgálatot, Kurkó Jánost, a csíkszeredai Fenyő Szálló tulajdonosát, a Rotary Club Szegedet. A magyarországi keresztszülők is sok ajándékot küldtek (azok a magyarországi személyek, akik az öt évvel ezelőtt útjára indított „Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!" program keretében vállalták csángó gyermekek felkarolását).
Arra a kérdésre, hogy egy ilyen népdalvetélkedő mennyire segíti a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásának rendkívül hányattatott ügyét, Solomon Adrián azt felelte: ez a rendezvény éppen a szövetség oktatási programjának köszönhető, ennek keretében a tanárok arra buzdítják a gyerekeket, hogy szüleiktől, nagyszüleiktől „tanulják vissza" a csángó magyarok által énekelt régi dalokat.
E témával kapcsolatban Hegyeli Attila, a szövetség anyanyelvi oktatási programjának felelőse az MCSMSZ honlapján emlékeztet: 2000-ben egyesek vakmerőségnek vagy éppen szélmalomharcnak tartották azt az ötletet, hogy a moldvai csángó falvakban kezdjenek először iskolán kívüli foglalkozások keretében, majd az iskolákban is magyar nyelvű foglalkozásokat szervezni a gyerekeknek. A szövetség az elmúlt tíz évben nagyszerű eredményeket ért el, még akkor is, ha – mint az említett honlapon olvasható – a mai napig küzd „a hatóságok és a katolikus egyház helyi képviselőinek gáncsoskodásával".
Solomon Adrián ugyanakkor most örömmel számolt be arról, hogy a vetélkedőn jelen volt Csíkfalu polgármestere, aki üdvözölte a kezdeményezést. Az eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Balogh György, a csíkszeredai magyar főkonzulátus ügyvezető konzulja is. A nagykövet elmondta: úgy érzékeli, hogy a korábbi évekhez képest a csángók sokkal bátrabban vállalják a magyarsághoz való kötődést, sok száz, sőt, most már sok ezer gyerek tanul magyarul az iskola falai között vagy az iskolai foglalkozásokon túl. „Személyesen is tapasztalom, hogy egyre jobban beszélnek, egyre kisebb az a félelem, ódzkodás, ami a korábbiakban érzékelhető volt. A román hatóságok részéről is érezhető javulás, ma már türelmesebb, megértőbb a hozzáállás" – mondta Füzes Oszkár. Hozzáfűzte: Csángóföldről megérkeztek az első jelentkezések is az állampolgárság egyszerűsített felvétele iránt. Erdély.ma

Interjú – „Odaadó és lelkes tevékenységüket talán csak az anyagi feltételek végessége korlátozza”
Húszéves a Romániai Máltai Segélyszolgálat
A Máltai Szeretetszolgálat teljes története közel ezer évre tekint vissza. Emellett eltörpül a segélyszolgálat romániai jelenléte, de a Romániai Máltai Segélyszolgálat húsz éve még így is elegendő volt ahhoz, hogy az önkéntes alapon működő szervezet látványos eredményeket érjen el országunkban. Tevékenységük elismeréséül állami kitüntetésben is részesült az 1991-ben Kolozsváron bejegyzett szervezet. A segélyszolgálat ma ünnepli fennállásának húszéves évfordulóját: ma 11 órától a főtéri Szent Mihály-templomban ökumenikus szentmisét tartanak a szolgálat tiszteletére, majd ezt követően évfordulói gála keretében díjazzák mindazokat, akik munkájukkal lehetővé tették a segélyszolgálat működését. A jubileum alkalmából Barla Zsuzsa főtitkárhoz fordultunk kérdésekkel.
– Hány önkéntest számoltak az alapításkor, és hányan vannak most? Vannak arról adataik, hogy világszerte hány önkéntese van a Máltai Segélyszolgálatnak?
– Habár a Romániai Máltai Segélyszolgálatot csak 1991 májusában jegyezték be jogi személyként Kolozsváron, néhány tucat lelkes, segíteni kész személy már az 1990-es év elejétől részt vett a karitatív tevékenységben. Ők ezt teljes mértékben önkéntesekként tették, számuk pedig folyamatosan növekedett. Ugyanakkor a külföldről egyre nagyobb mennyiségben érkező segélyszállítmányok kezelése (lerakása, osztályozása és kiszállítása) egyre több munkaerőt igényelt. Így az eredetileg 25 személyből álló önkéntes csoport ma már 1600 főt számol, köztük 500 fiatallal. A világszerte több mint 120 országban működő szolgálatok keretén belül elmondhatjuk, hogy több tízezer önkéntes támogatja a tevékenységeinket.
– Milyen korosztályba sorolható az önkéntesek többsége?
– Fiókszervezetenként változó: van, ahol egy igen népes ifjúsági csoport működik, és van olyan is, ahol az aktív szeniorok vannak többségben.
– Kolozsváron hány SAMR-önkéntest tartanak számon?
– A Romániai Máltai Segélyszolgálat főtitkársága Kolozsváron beiktatott jogi személy, amely kizárólag képzett alkalmazottak munkáján alapszik. Emellett működik a kolozsvári fiókszervezet, amely jelenleg 62 fiatal és szenior önkéntessel rendelkezik. Ők több mint tíz féle tevékenységben vesznek részt, amelyek többnyire szociális jellegűek.
– A száz állandó program között melyek a segélyszolgálat legfontosabb rendezvényei?
– A legfontosabbak nyilván a szociális jellegűek, úgy, mint a temesvári és kisiratosi szociális központ, és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások (meleg étel kihordása), Kolozsváron pedig közvetlenül a főtitkárság támogatásával működő óvoda igazgatása szellemi és mozgássérült gyerekek részére, valamint a meleg étel házhoz szállítása szerény anyagi körülmények között élő, nehezen járó, idős személyek részére.
– Mit lehet elmondani az időszakosan rendezett szociális jellegű programokról?
– Legnépszerűbb időszakos rendezvényeink az évente megrendezett táborok a mozgássérült fiatalok, szegény családokból származó fiatalok részére. A szatmárnémeti fiókszervezetünk ünnepnapokkor, a szegénynegyedekben töltött káposztát készít és oszt szét azok között, akik nem tudják megengedni maguknak az ünnepi ételt. A hideg téli napokon forró teát és zsíros kenyeret is osztanak. Természetesen szervezünk táborokat az önkénteseink részére is, és ebbe a csoportba tartoznak a zarándokutak is.
– Valamennyi katolikus egyházmegyében működő fiókszervezeteik vannak. Manapság is terjeszkedik ilyen tekintetben a segélyszolgálat?
– Pillanatnyilag nem célkitűzésünk, hogy új fiókszervezeteket alapítsunk, de nem zárjuk ki annak lehetőségét sem. Ha saját elhatározásból jelentkezik egy csoport, amely önkéntesen és minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül szolgálja szervezetünket, és tevékenysége során arra törekszik, hogy a rászorultakat segítse, függetlenül felekezeti, nemzetiségi vagy politikai hovatartozásuktól, akkor nyitottak vagyunk egy új fiókszervezet beindítására. Azt azért tudni kell, hogy egy ilyen jellegű kezdeményezés komoly átgondolást, szervezést és anyagi keretet igényel.
– Mi történt azzal a hat szervezettel, amelyik időközben passzívvá vált?
– Ezeknek a fiókszervezeteknek a fő tevékenysége a segélykiosztás volt. Mióta Románia belépett az Európai Unióba, tudjuk, hogy a segélyszállítmányok mennyisége csökkent. Emiatt a tevékenységük is fokozatosan alábbhagyott.
KOVÁCS HONT IMRE
Szabadság (Kolozsvár)

Népfőiskola indult Csángóföldön
Első alkalommal indult népfőiskola Csángóföldön. Egyelőre három helyszínen tíz előadó van. Célja kitölteni a közösségi életben feledőbe menő guzsalyasok miatt keletkező űrt, illetve modern ismereteket adni az érdeklődőknek.
Bodgán Tibor a budapesti Máltai Szeretetszolgálat csángóügyi referense, aki magyarfalusiként jól ismeri a moldvai magyarok helyzetét és a Népfőiskola egyik kezdeményezője: a csángó értelmiség többször találkozott Moldvában azzal a kérdéssel, hogy a felnőttek körében kezdeni, főleg téli időszakban. Régi guzsalyas mostmár egyre kevesebb fordul elő és ennek helyébe valami máson gondolkodtunk.
A Magyar Népfőiskola Kollégium azzal az ötlettel állt elő, hogy ezt fel kell térképezni. Több ízben felmérések készültek, amelynek következtében ez a népfőiskolai mozgalom elindulhatott Csángóföldön.” Kossuth Rádió
Erdély.ma

Szent István-napi ünnepség Aradon
Arad – Tegnap, Szent István napján, a sokéves hagyomány szerint, újra együtt ünnepelt az aradi magyarság. A Püspökség utcai RMDSZ székház udvarán egyetlen jókora bográcsban a sofronyai Oláh Sándor 50 kiló sertéshúsból főzte a valódi, magyarosan ízesített pörköltet, egy másik bográcsban 45 kiló burgonya rotyogott. Eközben a Máltai Segélyszolgálat aradi munkatársai palacsintát sütöttek, használt ruhát tartalmazó tombolacsomagokat árusítottak a rászorulók javára.
Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök Szent István napjának közös megélését, az együtt ünneplés hagyományát emelte ki. Együtt lenni a közösség megerősödését, hitünknek, Szent István hagyatékának a megbecsülését jelenti, mert Aradon vagyunk és lenni is akarunk. Faragó Péter parlamenti képviselő is örömének adott hangot a Szent István napi közös ünneplés hagyományáért, ami ritka kincse magyarságunknak. Üdvözlő szavaik után köszönetet mondtak a támogatóknak, mindenkinek kellemes együttlétet, jó szórakozást kívántak. Ehhez nagyban hozzájárult Miltaller Lajos és felesége, Julianna, akik szintetizátoron szórakoztatták az ünneplőket. 19 órától ünnepi szentmisén vehettek részt a belvárosi katolikus templomban, vacsora után a székházban 20. 30 órától Lehoczky Attila történelemtanár filmvetítéssel egybekötött előadást tartott első szent királyunkról. Utána levetítették az István a király című rockoperát. Néhány embert megszólaltattunk a jelen lévők közül. Meszmann János Németországból érkezett haza, együtt ünnepelni. Amikor visszautazik, a kint élő magyaroknak beszámol az ünnepség részleteiről, a hangulatáról. Simandan Edit először vett részt az ünnepségen, de nem utoljára, mert felejthetetlen élmény marad számára a vidám, bensőséges együttlét.
A 83 éves Papp Ferencnek nagyon sokat számít együtt ünnepelni Szent István napján, hiszen ha ő nem lett volna, már a magyarság sem lenne. Ezért bárhol is éljenek a magyarok, ünnepelniük nem csak lehetőség, kötelesség is.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Egy teljes napon át imádkoztak
Élő imalánc Marosvásárhelyen
Rózsafüzérrel a kezükben, hangosan imádkozó kis csoportra lettek figyelmesek szombaton Marosvásárhely utcáin a városlakók. A katolikus vallás szokásvilágát idéző rózsafüzér-zarándoklatra Marosvásárhelyen első alkalommal került sor, a Máltai Segélyszolgálat kezdeményezésére. A szombati zord, hideg időjárás ellenére a hívek élő imaláncot alkotva körbejárták a város katolikus plébániáit, és mindenhol imádkoztak.
A rózsafüzér-zarándoklat résztvevői szombaton reggel 8 órakor indultak el az Egyesülés negyedbeli nemrég felavatott Szent Család templomból, majd a Szt. Imre, a medgyesfalvi Szt. Erzsébet, a kövesdombi Szt. Miklós- templom, a Tudor negyedbeli Szt. Kozma és Damján, a Köteles utcai minoriták temploma következett, majd a főtéri Keresztelő Szent János-plébánia volt a zarándoklat végső állomása. Az ötven- hatvan fős csapat végigjárta a várost, mindenik templomban imádkoztak, és mindenik helyszínen újabb hívek csatlakoztak hozzájuk. Mindenütt szinte teljesen sikerült megtölteni Isten szent hajlékát, a főtéri plébánián is több mint százan vettek részt a szentmisén – tudtuk meg Tulit Viktóriától, a Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi vezetőjétől, aki sikeresnek könyvelte el a szombati kezdeményezést, mint mondta, nem is gondolták, hogy ilyen sokan csatlakoznak hozzájuk. Tulit János, a segélyszolgálat illetékese hozzátette, jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy az imádkozó kis csoportot látva sok járókelő kalapot emelt és keresztet vetett, valamint az, hogy a hét plébánia hívei között sikerült kapcsolatot teremteni a közös ima által. A máltaiak úgy érzik, elérték céljukat, hogy a plébániák hívei a várost körbejárva élő imaláncot alkossanak, és a Szűzanya oltalmába ajánlják a várost és lakóit.
– A célunk az volt, hogy az imádság hatására leomoljanak a város lakóit egymástól és Istentől elválasztó falak – fogalmazott Tulit János. A Máltai Segélyszervezet hagyományt szeretne teremteni a rózsafüzér-zarándoklat megszervezéséből Marosvásárhelyen is, így várhatóan jövő októberben ismét lehetőségük adódik a híveknek, hogy rózsafüzérrel a kezükben, imádkozva végigjárják a város utcáit és katolikus plébániáit.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)

"Mint aranyabroncs…"
A Szent Korona másolatát mutatták be Marosvásárhelyen
Hálaadással kell megállnunk azok előtt, akik életüket adták a hazáért, megmaradtak e hon védelme mellett becsülettel, hűséggel. E Szent Korona összeköt minket, összetartja a hont és a hazát – mondta Nagy László unitárius főjegyző, marosvásárhelyi lelkész a Bolyai téri unitárius templomban a múlt hét csütörtök délután.
A Szózat eléneklésével kezdődő rendezvény első felvonásaként tartott áhítat, majd Kilyén Ilka színművésznő szavalata méltó kibontakozása volt az ünnepélynek, amelyen a Szent Korona másolatát mutatták be az érdeklődőknek: a templomot teljes mértékben birtokba vevő, telt házas közönségnek. A Szent György Lovagrend észak-erdélyi nagypriorátusának marosszéki priorátusa által szervezett eseményen elsőként dr. Makkai Gergely lovag, nagyprior mondott köszöntőt.
– A Szent György Lovagrend áprilisban tartja születésnapját, ezért e hónapban mindig nagyobb szabású rendezvénnyel jelentkezünk. A tavaly a Vártemplom falai bizonyultak szűkösnek Novák József címerkiállításán, idén a Szent Koronával és a köré csoportosuló hagyományokkal, illetve realitással foglalkozunk. Egyrészt el kívántuk hozni Marosvásárhelyre a Szent Koronát (azaz a másolatát), legbecsesebb ereklyénket. Másrészt a magyarság ezeréves múltjában maholnap hétszáz éves rendünk története a korona történetével sokszor találkozott. Először akkor, amikor rendünk alapító királya, I. Károly Róbert a koronát a visegrádi fellegvárba vitte, és ott az ötven keménykötésű lovagból álló rendre bízta az őrzését. A rege úgy szól, hogy Mátyás király is ezzel a feladattal bízta meg rendünket. Büszkék vagyunk rá, hogy egykoron mi voltunk az őrei. Ma délután eljöttek hozzánk a Szent Korona Lovagrend tagjai, akik elhozták az ereklye másolatát – mondta Makkai Gergely, majd Szabó Álmos, a Szent Korona Lovagrend tagja tartott vetített képes előadást.
– Kevésbé a korona történetéről, inkább az eltitkolt információkról kívánok szólni. Tormay Cécile-t idézem:
"Ezer éven át ötvenhárom király fején vonult el az ország felett. (…) Mint aranyabroncs, fogta össze a Kárpátok hatalmas láncait. Most széthull és bomlik az, ami végtelen időkig egy volt." Többször elhangzott, hogy Magyarország olyan ország, amelynek első királya a koronát Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez a felajánlás – 1038. augusztus 15-én – egyházi és világi elöljárók jelenlétében történt, Szent István hónapokig készült rá. A királyt másnap az Úr magához szólította. Királyságát átadta egy királynőnek, mi pedig a Mária országa lettünk. Az általa létrehozott keresztény ország még Mátyás idejében is Európa egyik legnagyobb hatalmának számított.
A nyolcvanas évektől kezdődően más szemléletű koronakutatás vette kezdetét. A Szent Koronának a Mátyás előtti időben két ismert tulajdonosa is volt: Ushivan perzsa király és Nagy Károly. Ushivan tudta, hogy beavató koronáról van szó, és ezért vele temettette el magát. Nagy Károly már német-római császár volt, de ő is újrakoronáztatta magát, és magával temettette el a koronát. Ismét felbontották a sírt, a korona pedig Istvánhoz került, aki nem eltemetteti magával, hanem felajánlja az égieknek. De miért Szűz Máriának? Tudnunk kell, hogy elődeink István előtt is keresztények voltak. Mellkeresztet viseltek, Babba Máriát, a Boldogasszonyt tisztelték. Szent Gellért említette, hogy könnyen át lehetett fordítani a hitüket a katolicizmus felé. A felajánlás üzenet volt nekik is, a bizánciaknak is, a katolikusoknak is: íme a királynőnk. Mintha István ezzel próbálta volna egyesíteni mindazt, ami keresztény és magyar. Ugyanakkor a Szent Korona nem tűr meg semmilyen vallási kisajátítást. Egy keleti beavató táltoskorona mintájára készült, a táltos azon keresztül kapta a szellemvilág üzeneteit. A Szent Korona formája hasonlít, de egyedülálló módon 19 zománckép díszíti, amelyek újszövetségi üzenetet hordoznak. Magyar király csak az lehetett, akit a Szent Koronával koronáztak meg. Őseink nagyon hittek ebben. Szakrális korona, szakrális király, szakrális nemzet. II. József nem volt magyar király. Horthy visszahozta a Szent Koronát, de nem volt király. Mégis Európa-hírűt varázsolt egy romba döntött országból. A Szent Korona isteni kegyelmet és erőt közvetít. Keresztjével együtt ugyanabban a műhelyben és ugyanabban az időben készült. Sajnos nem minden királyunk volt a helyzet magaslatán viselésében – mondta előadása során Szabó Álmos a szervezőkhöz méltó ünnepségen, amelyen a felsoroltak mellett részt vett a Szent Gellért Lovagrend, a Történelmi Vitézi Rend, a Magyar Kultúra Lovagrend, a Máltai Szeretetszolgálat, a Johannita Segítő Szolgálat, a Castellum Alapítvány, a Marosvásárhelyi 9. Honvéd Huszárcsapat és a marossárpataki 15. Mátyás huszárcsapat. A programot a Cantuale és a Szent Cecília énekegyüttesek, illetve Novák József képzőművész közreműködése gazdagította.
Knb.

Jubilált a Máltai Segélyszolgálat Enyeden
A nagyenyedi római katolikus plébánián tartotta jubileumi ünnepségét május 11-én a Máltai Segélyszolgálat fiókszervezete. 1993-ban, megalakulásuk évében országos és helyi szinten is igen magas volt a segítségre szorulók aránya. Azóta is következetes és kiterjedt karitatív tevékenységet folytatnak. Az enyedi szervezet ma már országos és nemzetközi hírnévnek örvend. Ez nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a Fari P. Ilona elnök, a Máltai Lovagrend tagja körül alakult csapat hitt önmagában.
A megemlékezés szentmisével kezdődött a római katolikus egyház szertartása szerint, a görög katolikusok szolgálatával kiegészítve. Korom Imre, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum spirituálisa és a Máltai Segélyszervezet lelki papja négy nyelven irányította a ceremóniát, Szabó Dénes helyi plébános segédletével. Jelen voltak a hasselroth-i küldöttség tagjai, akik a legtöbbet és a legeredményesebben segítettek értékes adományaikkal. Az enyediekkel együtt gyakran járták végig az idős embereket húsvéti, karácsonyi csomagjaikkal és kedves szavakkal, de sokszor megfordultak az iskolákban is. Tizennyolc éve kapcsolódtak be a nagyenyedi máltaiak gazdag tevékenységébe.
A szentmise után Fari P. Ilona tartott beszámolót a nagyenyedi szolgálat történetéről. Említette a temesvári Bárányi családot, akik az első lépésekben segítették és irányították. Csodával határos módon, de konkrét polgármesteri segítséggel is (Mihai H. Josan és Krecsák Albert) sikerült felújítani a Szentkirály utcai romos épületet, amely ma vendégfogadásra is alkalmas, szépen felszerelt máltai székházzá változott. Rendszeresen működik itt a Csipike gyermekklub, a Csibészek ifjúsági klubja, az őszikék vagy idősek klubja, a farsangi jótékonysági bál, a nyílt napok, a Mindennapi Kenyerünk harminc nehéz helyzetű család számára, a máltai bazár, tanulást segítő tevékenységek gyermekeknek, aranylakodalom, ajándékcsomagok a szolidaritás nevében. Lehetetlen felsorolni a sok adományozó, segítő szervezetet és magánszemélyt, akik a német katolikusok mellett rendszeresen támogatják a máltaiakat.
A templomi program után az ünnep további része a plébánia vonzóan berendezett udvarán zajlott. A színpadon a Bethlen Gábor Kollégium (moderátor Bakó Boglárka XI. B) és a felenyedi iskola tanulói, a Fodor László nyugalmazott zenetanár vezette enyedi kórus, valamint az Alsó-Gáldi Fogyatékosok Intézetének lakói mutattak be szórakoztató műsort.
(bakó)
Szabadság (Kolozsvár),

Átfogó történelmi előadássorozat
Bihari múltidéző címmel történelmi témájú előadássorozat kezdődik, az első előadást pénteken tartják. A részletekről csütörtökön, sajtótájékoztatón számoltak be a hazai és a magyarországi szervezők.
Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke elmondta: mivel fő célkitűzésük az emlékhelyek állítása és a szentjánosi Johannita-rendi kolostorról kevés szó esett eddig, arra gondoltak, hogy egy előadássorozat keretében hívják fel rá a figyelmet, melynek egyik utolsó mozzanataként emlékjelet állítanak a Klastrom-dombi kolostor romjainál.
Szerteágazó tematika
Az ötletgazda dr. Dénes Zoltán debreceni egyetemi docens, római-katolikus kanonok volt, aki maga is előadást fog tartani A biharszentjánosi Johannita-rend és kolostor történetéről. A Pro Liberta Partium Egyesület szintén részt vállalt a szervezésben, s a sajtótájékoztatón részt vett Pásztor Sándor, a vízügyi igazgatóság műszaki igazgatója, az egyesület társelnöke, valamint Sárközi Zoltán társelnök is.
Pásztor Sándor elmondta: Böcskey László püspöknek köszönhetően több konferencia színhelye a Püspöki Palota díszterme lesz, s köszönet illeti Tóth Márta iskolaigazgatót is, aki az Ady Endre középiskola dísztermét bocsátotta rendelkezésükre. Nagyváradon hét előadás lesz, ezek számításaik szerint egyre többeket fognak vonzani, záróeseményként pedig egy háromnapos konferencia zajlik Biharszentjánoson. A tematika rendkívül szerteágazó, szó lesz lovagrendekről, ezenkívül egyházi, műemlékvédelmi témák kerülnek terítékre – mindez hiánypótló a magyar lakosok számára, hiszen arról például, hogy a Johannita-rend hogyan kapcsolódik Szentjánoshoz, talán a váradiak egy százaléka sem tud…
A vízügy kapcsolata pedig mindezzel az, hogy a XIX.sz. végén épült árvízvédelmi töltés a valamikori kolostor területén megy át – ami gondot jelenthet a feltárások szempontjából, hiszen – mint Pásztor Sándor fogalmazott – árvízvédelmi falat nem lehet széjjelbontani. Meg fogják vizsgálni, mit lehet tenni ez ügyben.
Középkori értékek
Dr. Dénes Zoltán elmondta: a Kárpát-medence történelme során Nagyvárad többször is elpusztult és újjászületett, a középkorban olyan értékek jöttek létre, melyek 1880-ig nem lettek feltárva. Most viszont olyan intézmények alakultak, melyeknek köszönhetően lehetőség nyílik rávilágítani a Partium és a Bánság értékeire. Ezek egyike a műemlékvédő társaság. Mint elhangzott, ő maga is kutatásokat végzett Szentjánoson, ahol – mint azt kevesen tudják – szentföldet megjárt ispotályos lovagok telepedtek le.
A későbbiekben részletesen ismertette a programot. Ma 17 órától, az Ady Endre líceum dísztermében Fodor András püspöki helynök, a Máltai Szeretetszolgálat debreceni régióvezetője A máltaiak tevékenysége napjainkban címmel tart előadást.
Neves előadók
A további előadásokat is neves meghívottak tartják – például gróf Kálnoky Tibor, a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Szuverén Ispotályos Rend romániai ispotályosa, dr. Marjanucz László professzor Szegedről, dr. Pósán László és dr. Vitányi István magyarországi parlamenti képviselők, dr. Gulyás László egyetemi docens, dr. Isaszegi János vezérőrnagy, dr. Négyesi Lajos alezredes. A háromnapos zárókonferencia szeptember 5-7 között, Biharszentjánoson zajlik majd.
Neumann Andrea
erdon.ro,

Március 15-i ünnepség Aradon
Magyarnak lenni egyet jelent a bátorsággal
Az RMDSZ Arad megyei szervezete idén első alkalommal majdnem egész napos programsorozattal készült az ünnepelni akaró magyar közösség számára.
A március 15-i rendezvények már 13 órakor elkezdődtek a Megbékélés Parkjában felállított sátrakban: a kézműves sátorban gyerekfoglalkozások zajlottak, a Máltai Szeretetszolgálat palacsintát kínált, volt mézeskalács kiállítás és könyvvásár is. A jó idő ellenére kevés érdeklődőt vonzottak a programok, a jelenlévők között kérdezősködve megtudtuk, az emberek értékelik ezt a fajta megmozdulást, és jó kezdeményezésnek tartják, hogy e jeles napon nem csupán a hivatalos, megszokott koszorúzás van programon, hanem újdonsággal is előrukkoltak a szervezők.
Fél háromtól Arad megyei magyar néptánc és népzene találkozó címszó alatt a téren felállított színpadon egymást váltották a környékbeli gyermek néptánc együttesek, a színpad előtt pedig látványosan gyűlt a tömeg.
A 4 éve alakult zimándújfalui Kankalin néptánc együttes tagjai somogyi táncokat adtak elő, a 15. születésnapját idén ünneplő simonyifalvi Leveles 11 pár táncosa kalotaszegi és magyarlapádi táncokkal készült. Fellépett még a kisiratosi Rónasági citerazenekar Csongrád megyei népdalokkal, katonadalokkal, őket a 7 éve alakult nagyiratosi Rozmaring néptánc együttes követte, majd az ünnepi folklórműsort a pécskai Búzavirág Néptánccsoport összeállítása zárta.
Időközben a tömeg is nagyobb lett, a felhők is gyülekeztek, a szél is felerősödött, és megérkeztek a hagyományos koszorúzási ünnepségre a meghívottak is: Takács Péter kolozsvári magyar konzul, Király András oktatási államtitkár, Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, Ilyés Gyula RMDSZ főtitkár-helyettes, Gheorghe Falcă polgármester, Radu Stoian alprefektus és Adrian Ţolea megyei tanácsi alelnök.
Az aradi magyar ünneplő közönségen és meghívottakon kívül jelen voltak az egyházak, valamint az aradi magyar intézmények és civilszervezetek képviselői.
„Március 15. a magyar nép, az egymást követő nemzedékek szimbólumává vált, a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelem jelképe. Hatásköre óriási. Körülöleli földgolyónkat és elér minden magyarhoz. Több mint 160 éves kisugárzása máig sem veszített erejéből, eszméi és céljai ma is korszerűek, követelik, hogy együtt kiálljunk értük, önmagunkért. Azért vagyunk itt ma, hogy megfeleljünk ennek a követelésnek” – hangzott el Szabó Mihály szervező felvezető beszédben.
Gheorghe Falcă felszólalását ezúttal is – mint minden évben – nagy siker övezte, mondanivalóját folyamatos tapssal szakították meg.
„Arad ma ismét ünneplőbe öltözött. A mi szokásaink, barátságunk követendő példa lehetne bárhol a világban. Nemzetiségtől függetlenül, amikor valamelyik szomszédunk ünnepel, az a mi számunkra is ünnep kell legyen. (…) Mi hozzátehetjük közös istenhitünkhöz azt, hogy hiszünk a demokratikus lehetőségekben, az igazi együttélés szabályaiban” – hangsúlyozta Arad polgármestere.
Takács Péter köszöntő beszédében a 166 évvel ezelőtti március 15-re emlékezett, majd kihangsúlyozta, hogy „él a magyarok istene, a mi feladatunk pedig az, hogy ne szűnjünk meg bízni benne soha, egy pillanatra sem”. Ezek után felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének üzenetét.
„Ez a nap a magyarok napja. A magyar nemzet 1848. március 15-én kinyilvánította összetartozását, kinyilvánította, hogy a saját útját akarja járni, irányítani akarja saját életét, szabadságot akar, hogy maga dönthessen saját ügyeiben. Ma már van saját nemzeti alaptörvényünk, gazdaságpolitikánk, amely révén a magunk lábán állunk, egyesítjük a világban szétszórt nemzetünket, és vannak saját erőből megvalósított eredményeink, amelyeket senki sem kérdőjelez meg” – üzente Orbán Viktor, majd beszédének további részében az áprilisi anyaországi választásokon való részvételre buzdította azokat, akiknek ezt jogukban áll megtenni.
„Bárhova is helyezte a történelem az idők folyamán a román és magyar közösséget, a történelemnek köszönhetjük, hogy a jelenben a racionálisan gondolkodó ember számára nincs a békénél, a toleranciánál, az együttműködésnél fontosabb. Románia olyan ország, ahol békében és harmóniában él nagyon sok magyar, ez leginkább abbéli törekvéseinknek tulajdonítható, hogy a nemzeti kisebbségek hagyományai, kultúrája, nyelve megőrzésének kereteit biztosítsuk. (…) Végezetül biztosítom Önöket afelől, hogy a román állami intézmények etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkoron támogatják a román állam polgárait” – ezek voltak Victor Ponta miniszterelnök szavait, melyeket Radu Stoian alprefektus tolmácsolt.
Az ünnepi beszédek sorát Bognár Levente alpolgármester, Arad megyei RMDSZ-elnök zárta az egyre erősödő szélben.
„Számunkra a márciusi ifjak példája örök példa és nemes hagyaték. Az, ami győzelemre segítette őket az összefogás és egységes fellépés a közösség érdekében, a szabadságszeretet és a szabadságért való bátor kiállás. Ez a szeretet él bennünk ma is, amikor 25. alkalommal ünnepeljük szabadon városunkban együtt ezt a napot. Több emberöltőn keresztül próbálták, de nem tudták elfojtani bennünk a szabadság eszméjét. Sajnos, ma is vannak olyanok, akik rendre megkísérlik megzavarni ünnepünk méltóságát. Ezt sérelmezzük, mert a szélsőséges hozzáállás sosem szolgálta a nemzetek közötti egyetértést. Az Arad megyei RMDSZ közösségünk jogának tekinti, hogy Aradon a magyarság szabadon megtarthassa nemzeti ünnepeit. (…) Nekünk jogunk van közösségi értékeinkhez, és ez a jogunk nem csorbítja a másokét. Akik ezt nem akarják elfogadni, azok nem értik a népek tavaszának üzenetét. 2014-ben Európában nem létezhet kétféle szabadság, ez nem lehet korlátozott és nem irányulhat más szabadsága ellen. Hogy mi most itt vagyunk, megmaradtunk, ez azt jelenti, hogy bátrak vagyunk és bátrak maradunk, mert merünk hinni egy olyan városban, országban, egy olyan Európában, ahol a kölcsönös tisztelet jegyében a szabadság az egyéni és közösségi jogok egyformán járnak mindenkinek” – hangzott el Bognár Levente beszédében.
Az alpolgármester a szélsőséges hozzáállást említve az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szélsőséges román szervezet folyamatos támadásaira, magyarellenes megmozdulásaira, megnyilvánulásaira utalt. Az Új jobboldal egyébként március 15-én délelőtt újból magyarellenes tüntetést szervezett, melyet az Avram Iancu téren kezdtek, majd felvonultak a központon a Hegyalja térig, miközben az alig húszfős társaság a régi, elkopott bekiabálásokat szajkózta (Börtönbe Tőkéssel!, Székelyföld nem létezik, Hargita és Kovászna is román föld stb.)
Az Arad megyei RMDSZ által szervezett március 15-i ünnepségen is megjelentek, ezúttal már csupán ötre csökkent számuk, de ott voltak, hogy a román zászlót lobogtatva felhívják magukra a figyelmet, ami nem okozott fennakadást a magyarság békés megemlékezésében.
A Szabadság-szobor talapzatán a meghívottak, valamint civil szervezetek, pártok, egyházak és intézmények képviselői, megyei községek és települések képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Az aradi magyarság számára ezzel nem ért véget a március 15-i ünnepi rendezvénysorozat, ugyanis az idén 20. születésnapját ünneplő békéscsabai Tabán Néptáncegyüttes nagyszerű, igen nagy közönségsikert aratott ünnepi műsorát tekinthették meg 18 órától a nagyszínházban, majd este táncházban rophatták a népzenekedvelők a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Nyomdafesték alatt Mikóújfalu
Jelentős esemény egy település életében, ha monográfia készül múltjáról és jelenéről, miként az is, ha napilapok egész oldalon számolnak be mindennapi életéről. Megtörténik, hogy visszaélnek a monográfia kifejezéssel, s annak nevezték-nevezik a pártparancsra összetákolt régi falufüzeteket is. E műfaj fogalmát igyekszik kimeríteni a falu nyomdakész bemutatókötete a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában. Látogatásunk kapcsán azonban a község mai életéből adunk egy kis kiegészítő ízelítőt.
Újraszülető kőipar?
A több személyből álló szerzői gárda munkájaként születő kötetben helyi szerzők is szerepelnek: a Fejér Ákos Általános Iskola történelem szakos igazgató-tanára, Nagy Sándor az alapanyag szolgáltatója, a község polgármestere, Nyáguly Vilmos, valamint Demeter Ferenc helyi tanácsos. Mikóújfalu saját nevén való újraszületéséről Nagy Sándor így ír: „2004-ben helyi népszavazás eredményeként a régi Málnás község három kisebb közigazgatási egységre bomlott fel: Málnás községre (Málnás, Málnásfürdő és Zalánpatak falvakkal), valamint Mikóújfalu és Sepsibükszád községekre. A korábbi Málnás község központja Mikóújfalu volt. A népszavazás kezdeményezői azzal indokolták a népszavazás kiírását, hogy Mikóújfalu, mint a régi község központja, mindig is hátráltatta a többi falu fejlődését, mivel a költségvetést úgy osztották el, hogy nagy része Mikóújfaluban maradjon. (...) Ha elemezni kívánjuk, hogy kinek hozott hasznot a szétválás, akkor megállapíthatjuk, hogy Sepsibükszád, Málnás, Málnásfürdő települések nagyobb hasznot húztak belőle, mint Mikóújfalu, mert a régi község nagyobb vállalkozásai mind a környező falvak területén működtek, így azok a két szomszédos községnek fizetnek adót. Mikóújfalu területén nincs nagy gazdasági egység, így a falu költségvetésébe nem folyik be adó az említett gazdasági vállalatoktól. Különben is, ilyen okokból Málnás és Mikóújfalu község évek óta pereskedik a közöttük meghúzandó határ miatt. Ugyanis két régi térkép is létezik, amely különbözőképpen húzza meg a két község közötti határt. Valójában a két község az Olt jobb partján levő kőbányák hovatartozása miatt áll vitában. Jelenleg a kőbányák Málnás községnek fizetik az adójukat.” A megélhetés és a mindennapok túlélése kényszerítette arra az újfalusiakat a rendszerváltás után, hogy sok-sok család – hivatalosan, avagy anélkül – a kőfaragással keressen kenyérrevalót. A helyiekkel való beszélgetés során kiderült, hogy számos ismert és kiváló kőfaragómester – Urszuly Samu, Urszuly Árpád, Lupuly Géza, hogy csak azokat említsem, akiket magam is ismertem – már a túlsó parton van, ellenben számos olyan élő alkotó él (Keresztes Zoltán, Urszuly Sámuel és mások), aki művészi szinten műveli a kőfaragást. „Sajnos, azok miatt, akik engedély nélkül dolgoznak – mert ilyen sok van a faluban –, hátrányt szenvedünk mi, akik adót fizetünk, és emiatt csak emeltebb áron tudjuk eladni készítményeinket, a vásárlók pedig mindig az olcsóbb kiszolgálók felől érdeklődnek” – panaszkodott egy magát megnevezni – érthető módon – semmiképpen sem óhajtó személy. Utunkon régebbi ismerősünkhöz, Gábor Ottó fiatal kőfaragó mesterhez kopogtattunk be, aki a mindennapokhoz szükséges kocka és szegélykövek, idomkövek, sírkeretek-obeliszkek, falborító kövek készítője. „Én négy évet dolgoztam a Hável-kőbányában, volt alkalmam megtanulni sok kőfaragási fogást, de édesapámtól is sokat tanultam, aki szintén kőbányász volt. Megszűnt a bánya, és végkielégítéssel kitettek. Ezért kellett itthon, saját udvaromon folytatnom. 2003-tól van engedélyem.” A bükszádi bányából pénzén vásárolja meg a követ, pénzért szállítóeszközt fogad és hazaszállítja, de bosszankodik, mert a kapuja előtt kell tárolnia a nyersanyagot, s a helyi tanács arra a helyre területadót rótt ki. A bükszádi követ jobb minőségűnek tartja, nem mállik, keményebb, és nem telepedik meg idővel rajta a moha. A málnásfürdői rózsaszínben játszó botosi-andezit könnyebben formálható, de ha vizet kap, fehér por formájában „kivirágzik” felületén a salétrom.
A kő, az kő, de hát a borvíz!? – mondogatják a helybeliek. Mindenki nem tud kőfaragáshoz kezdeni, jó volna, ha itt egy borvíztöltődét építenének, hogy legyen munkahelye az asszonyoknak is. Bezzeg a mi falunkat kikerülte A borvíz útja program, pedig itt a legtöbb borvíz a földben – elégedetlenkednek az újfalusi asszonyok. Van itt ugyan gondja a községvezetésnek az ásványvíz-forrásokra, mert a tavaly felújították a Bedő-borvizet, belekezdtek a Hunnia-forrás mentésébe, s egy zömében helyi nyugdíjasokból álló önkéntes csoport éppen a napokban újította fel a Sósborvíz küpüjét, lefolyását, és tetemes szemétmennyiséget gyűjtöttek össze környékéről. Ez az a borvízforrás, amit a régiek Palacsintasütő borvíznek is neveztek, mert az asszonyok ezzel keverték be a kőttest (magas a borvíz szódabikarbóna-tartalma).
– Köszönettel és tisztelettel tartozom a csoportnak, Bíró Árpádnak, Varga Árpádnak, Deák Sándornak, Nyáguly Attilának és Illyés Józsefnek – mondta a polgármester, mert önkéntes forrásmentő munkájuk példaértékű. Akadnak a faluban, akik ódzkodva nézik, amikor kopjafát állítunk: minek kell az – jegyzik meg, itt nem hagyomány, és miért ágálnak állandóan a rakott ággal? Nekem az a véleményem, hogy nekünk azzal kell bemutatkoznunk a külvilág előtt, amink van, régi hagyományainkkal, a húsvéti fúvószenekaros locsolással, értékes borvízforrásainkkal, helytörténetünkkel! A forrásszemléről a Temető utcába siettünk a gyergyói származású Lackó Bálint vízügyi mérnök lakására, akinek melegházát mint helyi érdekességet tekintettük meg. Lackó Bálint udvarán-kertjében beindította az aquapónia nevű, vidékünkön majdnem ismeretlen, de világszerte már elismert érdekes és különleges intenzív növénytermesztési módszert, ami a haltenyésztés és a növények közötti szoros kapcsolaton alapszik, s eredményei kimondottan biotermékek. Helyszűke miatt részletekbe nem bocsátkozhatunk.
– Nagyon egyszerűen magyarázva arról van szó – mondta a mérnök –, hogy azzal a vízzel öntözöm-táplálom a növénypalántákat, amiben a növényevő halak élnek, s amiben benne van azok ürüléke. Ez a víz ammóniában gazdag. Ezt a baktériumflórák nitritté, majd nitráttá alakítják, s a homokréteg, amelybe a növényeket beleültettem, valamint a növények gyökerei megszűrik a vizet, felveszik belőle a tápanyagokat, majd a víz – pumpálás útján – visszakerül a halak medencéjébe. Az eredmény hihetetlenül gyors és jó. Sajnos, nálam télen nem működik, most is csak melegházi körülmények között. Az elv bevált, a szomszédos Magyarországon is sikerrel gyakorolják. A kiépítése, működtetése befektetést követel, amire pályázni kellene – fejezte be Lackó mérnök. S az interneten többet is megtudhatunk erről a kultúráról.
Nem leosztják, beosztják a költségvetést
– A kettő között nagy a különbség. Azt a pénzt, amit kapunk vagy azt, amit a helyiek befizetnek, közmunkával és kalákával lehet fiaztatni, spórolni belőle egyébre is – jegyezte meg Nyáguly Vilmos polgármester. 91 százalékban finanszírozza a fejadagtörvény alapján iskolánkat az állam. Tehát a költségvetés 9 százalékával kell segítenünk őket. Kissé aggódom a lakossági mozgásunk miatt, mert az idén tizenkét személyt temettünk, és az újszülöttek száma kettő. Ilyen szaporulat mellett mi lesz magyar iskolahálózatunkkal? Addig lehet nyújtózkodnunk, amíg a takarónk ér, saját költségünkből ebben az évben fel fogjuk újítani és korszerűsíteni az családorvosi rendelő és a gyógyszertár közös épületét, és elvégeztetjük az utolsó simításokat a szennyvízhálózaton és a tisztítóállomáson.. – A környék turisztikai kínálatához képest gyarapodik-e a szálláshelyek száma? – kérdeztük Nyáguly Vilmost.
– Robbanásszerű változásra nem várhatunk. Sajnos, a faluban vendégházak létesítése is csak a tervezgetés fázisában, ellenben a Máltai Szeretetszolgálat patakszeri táborában látható a haladás, elkészült a központi épület. Bízunk abban, hogy idén már több táborozót tudnak majd fogadni. Örömünkre szolgál, hogy a község Sepsiszentgyörgy felőli bejáratának övezetében néhány nappal ezelőtt megnyílt a Mikóújfalusi fogadó, és jelen van a világhálón is. A hárommargarétás egység vendéglői részén száz személyre lehet teríteni – tudtuk meg Márton László tulajdonostól –, és négy vendégszoba áll az éjszakázni akarók rendelkezésére, egyelőre összesen tizenkét ággyal. A tulajdonos szándékszik a fekvőhelyek számát bővíteni. A fejlesztési lehetőségek korlátlanok, mert az épület mögötti Olt-parti részen édesvíz után kutatva savanyú ásványvízre, előterében pedig édesvízre találtak. A tájba illő rusztikus épület Zakariás Attila tervei szerint épült, s közelében ágazik le a székelyföldi nemzetközi műútból Erdővidék felé tartó aszfaltburkolatú átkötőút. Az egység tizenkét alkalmazottja közül tíz helybeli, konyhája kimondottan erdélyi-székelyföldi, valamint hazai – román, örmény – ételféleségeket kínál. Búcsúzáskor tudtuk meg, hogy Mikóújfalu és Zalánpatak ünnepre készül. Május 8-án, csütörtökön 10 órakor bérmálás lesz a materben – részletezte Simó Gábor helybeli plébános, ötvenkét gyerek, huszonkilenc fiú és huszonhárom lány áll majd az oltár elé, főtisztelendő Tamás János segédpüspök végzi a szertartást. 17 órakor a Mikóújfaluhoz tartozó zalánpataki filiában pedig nyolc fiatal, négy fiú és négy lány bérmálkozik.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

CZEGLÉDI JÓZSEF (1929–2014)
Elérsz valahová, jössz valahonnan – még egy lépést, mert születtél,
…………………………………………
Addig a városig, addig a hegyláncig, Születéstől halálig.
(Magyari Lajos – Csoma Sándor Naplója)
Ismét szegényebb lett az aradi magyar közélet. Kevesebben leszünk a színházi esteken, ha vidáman szórakozunk vagy csendben búcsúzkodunk valakitől a már megszokott, többségben levő ősz hajúak, egy fej hiányzik mától, a fanyar humor és a fiatalokat bíztató szó elmarad.
Czeglédi József jelenléte az aradi magyar rendezvényeken természetes és megszokott volt. Ő volt az a főnök, akit nem várt reggel szolgálati kocsi, vezető állást betöltve is – kerékpáron ment munkába. Mert bár Csermőn született, ízig-vérig aradi volt. Itt járt a katolikus elemibe (tanítója Láng István volt), majd a katolikus gimnázium alsó osztályaiba. Innen egyenes út vezetett az inasiskolához, miközben a mai Moise Nicioara Líceum esti tagozatán érettségizett. A Temesvári Politechnikán szerzett gépészmérnöki diplomát, amellyel 1956-ban technológia tantárgyak oktatójaként helyezkedett el az akkori 2-es szakiskolában.
Ez volt az eljegyzés a nagy kezdőbetűvel írható Pályán. 1961-től az iskola igazgatója, szervezője, felújítója, mindenese. Igazán hitt a szakoktatásban, annak jövőjében, szükségességében, a minőségi munkában. Kevés iskolavezető mondhatja el magáról, hogy negyed századon át vezetett egy olyan intézményt, ahol elsősorban az aradi nehézipari gyárak számára készítettek fel szakképzett munkásokat. Azt se mondhatta el sok igazgató, hogy az iskoláját románok, magyarok nevével azonosították, s a véndiák-találkozósok ma is Czeglédi iskola néven emlegetik egykori alma materüket. Ott volt reggeltől estig, és ha kellett, éjszaka is. Szükség volt rá, hát létrehozta a magyar tagozatot, felkészülést biztosítva több száz fiatalnak, akik zömmel helytálltak a gépek mellett.
Tanfelügyelő és helyettes főtanfelügyelőként az egyik legjobb törvényismerő volt. De azt is tudta, hogy melyik paragrafus káros gyermekeknek, pedagógusoknak. Ellenőrzései során nem a napi hevenyészett munkaterveket nézegette, hanem az irattárakat. Nem engedte, hogy az igazgatók ne ügyeljenek maximálisan azokra az iratokra, amelyek felületes elkészítése vagy felszínes tárolása később, harminc-negyven év múlva emberek sorsát károsan befolyásolják. A vizsga okiratok, az anyakönyvek és a fizetési bizonylatok pontos, fémszekrényben való tárolása akkor vesszőparipának tűnt, a mai (sok rendetlenségben) már tudjuk – a nyugdíjrendszer átállásakor vagy a külföldön munkát vállaló fiatalok iratkeresésekor ez az időszak megkönnyítette sok ember boldogulását.
Nyugdíjasan sem pihent. A Csiky Gergely Főgimnázium 2001-es önállósodásakor hónapokon át önkéntes munkavezető volt, s mert értett hozzá, senki sem mondott ellent döntéseinek. Állandó támogatója az Alma Mater iskola alapítványnak, a Nyugati Jelen napilapnak, a Szövétnek folyóiratnak, a pedagógus rendezvényeknek. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Arad megyei szervezete 2006-ban Márki Sándor-életműdíjjal tüntette ki.
Bár személyes okok miatt sohasem maradt távol munkájától, élete nagy részét iskolájában töltötte, mégis példás férj, odaadó családapa, nagyapa volt. Gyermekei magyar osztályokba jártak, feleségét támogatta a Máltai Segélyszolgálatnál végzett önkéntes gyógyszerészi munkájában.
Mi is volt Czeglédi József? Mérnök, tanár, igazgató, tanfelügyelő, szakoktató vagy rendezvény – támogató? Talán a legmegfelelőbb állítás, hogy oktatás szervező volt pályakezdéstől halála pillanatáig, kiemelten a szakoktatás megszállottja. Nagy bánatára, ez utóbbi ma már Romániában nem működik, a hetvenes évek jól felszerelt iskolaműhelyei kézen-közön elkallódtak, egyre nagyobb a hiány jól képzett szakmunkásokban. Ötletei kéznél vannak – tenni kéne a holnapért!
Matekovits Mihály. Nyugati Jelen (Arad)

Mária Rádió-stúdió Sepsiszentgyörgyön
Nagyvárad, Csíksomlyó, Székelyudvarhely, Gyulafehérvár és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyön is beindul pünkösdkor a Mária Rádió stúdiója a Máltai Szeretetszolgálat Horgász utcai épületében – tudtuk meg Görgényi Tündétől, a sepsiszentgyörgyi stúdió mindenesétől.
A programot Nagyváradról hangolják össze, és a hat stúdiónak mindennap lesz műsorideje. Egyelőre úgy tűnik, a sepsiszentgyörgyi hétfő délután és szerda hajnaltól 13 óráig sugároz, de a stúdiót nyitva tartják, mert igénylik az emberközeli kapcsolatot. Görgényi Tünde három éve önkéntesként dolgozik a Mária Rádiónál, az éjszakai virrasztásokat közvetítette. A stúdiót Tamás József segédpüspök áldotta meg május 10-én a Mariathon elnevezésű, világméretű rádiós rendezvény második napján, amikor a tervezett írországi Mária Rádióért gyűjtöttek és imádkoztak. A Mária Rádió világszerte önkéntesek munkáján alapszik, a stúdiók egy-egy alkalmazottal működnek; ahogyan Böjte Csaba atya fogalmazott, az idős nénikék két fillérjéből, adományokból tartja fenn magát. Görgényi Tünde lapunknak elmondta: sajátos műsorral, a Lélek szerinti élet bemutatásával készülnek, amivel nemcsak elméleti, hanem gyakorlati módszerekbe is beavatják a hallgatóságot, hiszen nagyon sok lelki betegséget az orvostudomány sem tud gyógyítani.
Józsa Zsuzsanna. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„… nem ilyen lovat akartam”
Puskás Bálint Zoltán „… nem ilyen lovat akartam” című könyvének bemutatójára került sor május 16-án pénteken a Római Katolikus Püspöki Palota dísztermében.
Puskás Bálint Zoltán alkotmánybíró, volt megyei RMDSZ elnök, megyei tanácsos és szenátor, a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezetének alapító tagja, Máltai Lovag. Huszonöt év alatt betöltött számtalan tisztség, melynek krónikája könyv formájában tárul az olvasók elé. Ennek a politikai harctéri visszaemlékezésnek, a „… nem ilyen lovat akartam” című könyvnek tartották meg váradi bemutatóját a püspöki palotában május 16-án délután. A jelenlevőket Mons. Fodor József általános helynök és dr. Földes Béla, a Partium Alapítvány elnöke köszöntötte, majd a bemutató első mozzanataként Bede Ferenc a szerző egykori munkatársa, barátja osztott meg az érdeklődőkkel egy ismertetőt Puskás Bálint Zoltánról, valamint a negyedszáz év történéseit összefoglaló kötetről. „A könyv tartalma, amely bepillantást enged egy politikus hétköznapjaiba, egy szelete történelmünknek” – tette hozzá Bede Ferenc. Az ismertető után Szőke-Kavinszki András színművész elszavalta a könyv címét ihlető verset, amit egyébként két költő is magáénak vall: Szabédi László (Anyám, én nem ilyen lovat akartam) és Lovászy Károly (A négy fekete ló) is.
Ingatlan visszaszolgáltatások
A szerzővel Lakatos Péter főtanácsos beszélgetett, rákérdezve a cím fontosságára, jelentésére, a szerző így válaszolt: „A romániai magyarok helyzetét teljesen másként képzelem el. Nem olyan lovakat szeretnék látni, amelyek a koporsót viszik. Remélem, hogy idővel elindul az a folyamat, amellyel a kisebbségben élő magyarok helyzete is elindul, de nem a temető felé vezető úton”. Puskás beszélt a váradi püspöki palota visszaszolgáltatásáról, és az ezzel kapcsolatos történetekről, valamint további egyházi vagyonok visszaszolgáltatásáért vívott harcokról. és más érdekes eseményekről. A politikusi tennivalókkal kapcsolatban elmondta, hogy ha lehet, hatalmi pozícióba kell kerülni, de mikor egy politikus ezt elérte, arra kell törekednie, hogy megerősítse a nemzetért folytatott harcot.
Máltai szolgálat
A beszélgetés alatt szó esett a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezetének megalapításáról is: „úgy éreztem, tartozom valamivel az embertársaimnak, amiért sok más sorstársammal ellentétben engem a Jóisten meggyógyított, és talpra állított, ezért felvállaltam, hogy megalapítom a Máltai Szeretetszolgálatot Romániában, de nem német vagy magyar mintára, hanem kifejezetten erdélyinek. A munkatársak és az általam elvégzett tevékenység elismeréséért 2003-ban Máltai Lovaggá avattak”. A segíteni akarás a könyvbemutatókon is megmutatkozik. A kötetet már több helyen bemutatták, és minden alkalommal a könyvekért felajánlott összegeket jótékony célra fordították. Ezúttal sem volt ez másként, az érdeklődők belátásuk szerint adakozhattak a kötetekért, és az így befolyt összeget a Szentjobbi Szent István Szociális Gyermekotthon kis lakói javára ajánlotta fel Puskás Bálint.
Második kötet
A második kötet ötlete nem csak hogy felmerült a szerzőben, de már a címet is adott a majdani könyvnek, melyben Puskás az alkotmánybírósági tevékenységről ír majd.
Nagy Noémi
erdon.ro

Meghalt Bárányi Ildikó orvos, író, a bánsági magyar közélet kiemelkedő alakja
Élete 77. évében elhunyt Bárányi Ildikó temesvári orvos, író, a Máltai Segélyszolgálat temesvári fiókszervezetének az alapítója, elnöke, a bánsági magyar közélet kiemelkedő alakja – közölte honlapján a segélyszolgálat.
Bárányi Ildikó 1937. június 8-án született a székelyföldi Csíkcsicsóban. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi szakán szerzett diplomát 1960-ban. Férjével, Bárányi Ferenc orvos-íróval, korábbi romániai egészségügyi miniszterrel jelentős szerepet vállalt a bánsági, temesvári magyar közélet szervezésében.
1991-ben létrehozta a Máltai Segélyszervezet temesvári fiókszervezetét, amelynek azóta is önkéntes vezetője volt. A szervezet jelentős szerepet vállalt az idősek gondozásában, a beteggondozásban, és szociális konyhát is működtet Temesváron.
Bárányi Ildikó több regény és ismeretterjesztő orvosi könyv szerzője. Rendszeresen közölt szépirodalmi alkotásokat és orvosi szakcikkeket az erdélyi magyar sajtóban. Tagja volt a Romániai Írószövetségnek, a Magyar Orvosírók Szövetségének, a Magyar Egészségügyi Társaságnak, és bánsági regionális megbízottja volt a Segítő Jobb Egészségügyi Humanitárius Alapítványnak. Szociális és írói munkásságát az évek során számos kitüntetéssel ismerték el.
Bárányi Ildikó rövid lefolyású súlyos betegség után Budapesten hunyt el május 31-én, szombaton. Temetéséről a család később intézkedik.
MTI. Székelyhon.ro

Négy Szatmár megyei középkori templomot restaurálnak
Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton délután a Szatmár megyei Csomaköz restaurálásra váró középkori református templomának felszentelésén vett részt – közölte vasárnap az RMDSZ sajtóirodája.
„A haza az atyák öröksége, amely erkölcsi tőkét, bátorítást tud adni – mondta egy interjúban Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke. Csomaközön egy olyan templomot újítottak fel, amely a mi atyai örökségünk, és amelyet megőriztek a helybéliek évszázadokon keresztül. Megőrizték akkor is, amikor a kommunista diktatúra halálra ítélt mindent, ami nem román volt” – mondta a politikus.
Húsz magyarországi és tíz romániai templomot foglal magába a „Középkori templomok útja Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megyékben” című határon átívelő projekt, melynek célja egy vallásturisztikai útvonal kialakítása, a történelmi Magyarország egyházi örökségének összekapcsolása és megismertetése a turistákkal. A projekt keretében több határon túli és inneni templomon esetében szükséges régészeti feltárásokat végezni. A Szatmár megyei műemlékek közül így a csomaközi, a berei, az ákosi és a krasznacégényi templomokat restaurálják.
„25 év után határon átnyúló program keretében újítjuk fel épített örökségünket. Ennek a jelentőségét fel sem tudjuk ma mérni, hiszen minket, magyarokat 26 évvel ezelőtt úgy választott el a határ, hogy szinte reménytelen volt az átjutás, ma pedig teljesen természetes az, hogy közös programokat indítunk, hogy közösen végezzük a munkát” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Hozzátette, az örökségvédelem csupán látszólag szól a múltról.
„Én azt állítom, hogy kulturális örökségünk megőrzése a jelenről, még inkább a jövőről szól. Csak akkor tudunk jövőt építeni, ha biztos és erős talapzaton állunk. És nem szabad azt hinnünk, hogy mások oldják meg a mi problémáinkat, nekünk minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a mi dolgainkat összefogással, közös akarattal, szándékkal, mi magunk rendezzük” – mondta Csomaközön Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A templom felszentelésén igét hirdetett Ft. Csűry István református püspök, aki az egyházi ingatlanok felújításának fontosságára reflektált. „Ennek a templomnak ugyan nincs gyülekezete, de van egy olyan közössége, amely azt sugallja, hogy itt imádkozó, gondoskodó emberek élnek” – mondta igehirdetésében a királyhágó-melléki egyházkerület püspöke.
A csomaközi református templom középkori eredetű, berendezése részben már elpusztult, csak falazott szószéke áll még. A templomban a hívek megfogyatkozása miatt (a községben – Berét leszámítva – egyetlen református él) nem tartanak istentiszteletet, ám a felújított műemlék épületben kiállítóteret rendeznek be, amely hely- és egyháztörténeti kiállításoknak ad otthont.
maszol.ro

25 magyar év értékelése Pécskán
Klebelsberg-nap, az emlékezés jegyében
Szombaton a pécskai 2-es Számú Általános Iskola dísztermében került sor a Klebelsberg-nap idei rendezvényére. A szervező, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület nevében az elnök, Nagy István köszöntötte a mintegy 40 résztvevőt, majd ismertette a 25 magyar év 1989 decembere után Pécskán, Arad megyében és Romániában című visszatekintő programját, amely értékeli az elmúlt 25 év történéseit az RMDSZ pécskai és Arad megyei elnökei, illetve az Arad és Temes megyei parlamenti képviselői, szenátora bukaresti törvényhozásban végzett munkáját.
A kezdetektől napjainkig
Tekintve, hogy Nagy István részt vett a pécskai szervezetnek 1989. december 28-i megalapításában, amikor is a 160 személy részvételével a szervezet elnöki tisztségébe választották, a kezdetről beszélt: újra beindították a 2 éve megszűnt Búzavirág néptánccsoportot, az 1990-ben megszervezett parlamenti választásokon az RMDSZ listája 2500 szavazatot kapott. Az 1992-es helyhatósági választásokon a 19 tagú tanácsban az RMDSZ 7 mandátumot szerzett. Beindították a Pécskai Újságot, ami 10 év alatt 74 számban jelent meg. 1997-ben a községben még több magyar élt, mint román. A közművelődési munkát nagyban segítette az 1991-ben a településre került ft. Heinrich József katolikus plébános, aki a községi tanács és a hívek segítségével körbekerítette a templomot. Mivel az elkerített rész magánterületnek számított, 2000-ben leleplezhették gr. Klebelsberg Kunó mellszobrát, a templom falán több, kiemelkedő pécskai személyiség emléktábláját, és az I. világháborús emlékművet is leleplezhették.
Tőle az RMDSZ elnöki tisztséget Csepella János vette át, mivel azonban ő nem volt jelen, az utána következett Kocsik Imre számolt be a pécskai közművelődési élet támogatásáról, az utóbbi években alaposan megcsappant RMDSZ-es városi tanácsosok – jelenleg maga és ifj. Zágoni Szabó András – által kifejtett munkáról, közösségépítésről.
Bölöni György jelenlegi péskai RMDSZ-elnök, megyei tanácsos a fordulat utáni lelkesedésről beszélt, amikor a pécskai szervezetben ő gazdasági alelnök lett, noha nem voltak gazdasági tapasztalatai. Nem csak neki, de az akkori községi tanácsosoknak is újszerű dolgokkal kellett foglalkozniuk. Arra jól emlékszik, hogy az 1990-es márciusi, marosvásárhelyi események után nemcsak a magyarságnak a szabadsághoz való hozzáállásában, hanem a többségi nemzetnek a magyarsághoz való viszonyában is gyökeres változás történt. 1994-től Tokay György képviselői irodájában dolgozott, ahol betekinthetett a politikába, de a pécskai közéletben is megpróbált állandóan jelen lenni, ahol ft. Heinrich József plébános és dr. Pálfi Sándor körzeti orvos sokat tettek ez ügyben. A pécskai magyarságnak a rendszerváltás óta van megyei tanácsosa, előbb ft. Heinrich József, utána Csepella János, manapság maga tölti be a tisztséget. Pécskán mindig az RMDSZ, az egyház és a civilszervezetek mozgatták a közművelődési életet. Idén 41 magyar rendezvény szerepel a város programjában, amelyeket a helyi tanács és a polgármesteri hivatal rendszeresen támogat.
Megyei elnökök visszaemlékezései
A programvezető Nagy István a pécskai tisztségviselők után felkérte a megyei rangú RMDSZ-elnököket a visszaemlékezésre.
Hosszú Zoltán ügyvéd jól emlékszik az 1989-es aradi eseményekre, amikor is tudtak a temesvári megmozdulásokról, vérontásról. Ennek hatására december 21-én nagy tömeg gyűlt össze az aradi városháza előtt, ahol beszédeket mondtak, de éjszakára az emberek hazamentek, csak mintegy 100-an maradtak a helyszínen – félő volt, hogy letartóztatják őket. Nem történt meg. Másnap még nagyobb tömeg gyűlt össze tiltakozni, ugyanakkor elterjedt a hír, hogy az Óraműszer-gyárból tiltakozó menet indult el, amihez a Szerszámgépgyár és a Vagongyár munkásai is csatlakoztak. A városháza elé érve terjedt el a hír, hogy a Ceauşescu-házaspár elmenekült, megalakult a Nemzeti Megmentési Front. Hosszú Zoltán felkereste Matekovits Mihályt, majd a volt kultúrafelelős Kocsik Józsefet, akivel Kovách Géza társaságában elmentek Ujj Jánoshoz, szervezkedni. Másnap, temesvári mintára, megalakították az Aradi Román Demokrata Front Magyar Nemzetiségű Lakosságának a Bizottságát, aminek 10 pontba foglalták a követeléseit. A már Jelen nevű napilapban lehozták a felhívást, miszerint a szerkesztőség 8. szobájában várják a magyarok csatlakozási szándékát. Amikor megtudták, hogy Bukarestben alakul a Rámánia Magyar Demokrata Szövetség, annak december 26-án megalakították az Aradi Szervezetét. Az alakuló ülésen megválasztották az ideiglenes intéző bizottságot: Hosszu Zoltán elnök, Cziszter Kálmán és Tokay György alelnökök, Ujj János titkár, míg tagként Balta János, Bütte Mária, Kocsik József, Matekovits Mihály, Mester József, Nagy Sándor, Oroszhegyi Károly és Pávai Gyula képezték a vezetőséget. Az eredeti 10 pontot 12-re bővítették, amelyekből néhány még manapság sem teljesült. Később, szenátorként nem igazán tudta ellátni a megyei elnöki teendőket, ezért 1991-től Cziszter Kálmánnal társelnökként, utána Cziszter egyedül vezette a szervezetet.
Cziszter Kálmán szerint, még nem volt alkalom a megyei szervezet 25 éves munkáját kiértékelni, de reméli, hogy az évfordulóra össze fog állni. Sajnálatos, amiért a Temesvári Kiáltvány szelleme nem érvényesült, vagyis az egykori pártaktivistáktól, besúgóktól nem vonták meg a közszereplés jogát. Cziszter Kálmán nagy szeretettel gondol vissza Pápai Sándor jogászra, aki alapos tapasztalatával nagyon sokat segített a demokratikus berendezkedés első éveiben. Komoly sikernek tartja a 12 pontban is szerepelt, Szabadság-szobornak az elnöksége idején történt várfogságból való kiszabadítását, illetve, hogy 1996 óta Aradnak, Bognár Levente személyében folyamatosan van magyar alpolgármestere.
Király András ott volt az 1989-es eseményeken, de valahogy nem került előtérbe, a szervezet választási kampányait vezette. 2001-ben felkérték a megyei szervezet vezetésére, amiben kiemelkedő időszak volt a 2001–2004. között az SZDP-vel kötött egyezségnek a hozadéka: 2004 áprilisában a Szabadság-szobornak az újraállítása; sikerült aszfaltburkolatot húzni a Pécska–Kispereg közötti útra, de a Státus Iroda beindítása is nagy lendületet adott a magyarsággal való kapcsolattartásnak. Bognár Levente alprefektussága idején beindult a vidékjárás. 2004. csúcsév, hiszen a megyei szervezetnek alprfektusa, megyei tanácsi alelnöke, illetve aradi alpolgármestere is volt. Markó Béla és Takács Csaba kidolgozták a szervezeti működés kereteit, a HEKT (Helyi Elnönök Konzultatív Tanácsa) mellett létrehozták a Kulturális Autonómia Tanácsot is, amivel a civilszervezeteket próbálták megcélozni. Ami a szervezeten belüli platformokat illeti, az egy tábor, több zászló elvet vallja.
Király Andrástól Bognár levente vette át a megyei elnöki tisztséget. Elöljáróban köszönetet mondott Nagy Istvánnak a fórum megszervezéséért. A szervezetben 1992-től vállalt feladatot, előbb alprefektus, 2000-től Arad alpolgármestereként szolgálja az itt élő közel 16 ezer fős, míg RMDSZ megyei elnökként a megye, mintegy 37 ezer fős magyarságát. Nem csak a városi, de a megyei tanácsban a koalíciós partnerek támogatásával rendszeresen megpróbálják előteremteni a magyarlakta települések fejlődése, az anyanyelvű oktatási intézmények korszerűsítése céljaira, illetve a közművelődési rendezvényekhez szükséges támogatásokat.
Hogyan látszott a törvényhozásból?
A Megyei elnökök visszaemlékezései után Nagy István köszönetet mondott a hozzászólásokért, sajnálattal jegyezte meg, hogy a beszámolók alatt egy ideig a nézők között látta Antal Péter polgármestert is, akinek személyesen akarta megköszönni Pécska Város Tanácsának és Polgármesteri Hivatalának a rendezvény anyagi támogatását, de a 2-es Számú Általános Iskola vezetőségének is megköszönte a vendéglátást, illetve az étterem használatát. A kávészünetet követően a parlamenti képviselők visszaemlékezéseit hallhattuk, amelyeket Nagy István a betegsége miatt távol maradó Tokay Györggyel készült beszélgetés filmjével óhajtott kezdeni, ami azonban technikai okok miatt nem sikerült. Ezért Hosszu Zoltán emlékezett vissza hatéves szenátori mandátumának az eseményeire. Első alkalommal 36 ezer szavazatot kapott, ami azonban az 1992-es választásokra alaposan csökkent, de a visszaosztásból újra bejutott. Barabás Béla után Arad megye első magyar szenátora volt. Kiemelte az új Alkotmány elkészítésének a munkálatait, amikor több társával sérelmezte az egységes nemzetállam megnevezést előíró I. cikkelyt. Munkája során számos kivizsgáló bizottságnak volt a tagja, így az 1989-es vérontásokat, de a kétszeri bányászjárást kivizsgáló bizottságoknak is. Ami az elsőt illeti, kiderült, hogy a rendszerváltás tulajdonképpen államcsíny volt, amit a II. garnitúrás kommunista vezetők hajtottak végre a hatalom ellen, míg a bányászjárásokat Iliescu és csapata szervezték.
Ezt követően, Nagy István felolvasta a dr. Bárányi Ferenc Temes megyei parlamenti képviselő által írt, az 1990–2000. közötti időszakot felölelő, alapos beszámolót. Ebben kiemelkedő szerep volt, amikor 1995-ben frakcióvezetőként, 7 törvénytervezet nyújtott be, amelyekből 3-at elfogadtak, 1998-ban pedig egészségügyi miniszterként próbálta megreformálni az ország egészségügyét. 1992-től a Máltai Segélyszolgálat országos elnökségi tagja, író, fontos közéleti személyiség, a Magyar és a Román Tudományos Akadémia tagja.
Király András nehéz feladat előtt állt, amikor a tízéves mandátuma idején komoly elismerést kivívott Tokay Györgynek a nyomdokaiba kívánt lépni. 2004-től az oktatási, sport és tudományos bizottságban dolgozott, majd koalícióra léptek a Tăriceanu-kormánnyal. Ennek a jóvoltából aszfaltos út kerülhetett a nagyvarjai, a szentpáli és a bélzerindi bekötő utakra, de beindult a sportcsarnok-építő program is, ezért Kisiratoson, Nagyiratoson, Majláthfalván, de Pécskán is kis méretű, míg Simonyifalván olimpiai mérető sportcsarnok épülhetett, de az aradi képviselői iroda is jól működött. 2006-tól kormányválság volt, de az SZDP külső támogatásával, 21%-os parlamenti háttérrel is kormányozni tudtak. Parlamenti munkája alatt 26 plénumbeli felszólalást tett, de elérte az anyanyelvű iskolákba ingázó diákoknak a költségtérítését, illetve az ott oktató tanítóknak plusz 4 órás többletfizetést.
Faragó Péter bevallotta: a 2008-ban bevezetett új választási törvény kiszámíthatatlanságának a következtében jutott a képviselőházba. A gazdasági világválságról tudomást venni nem akaró kormány 2009-ben szembesült a szomorú valósággal, ezért a 2010-ben meghozott megszigorítások nem csak a kormány, de az RMDSZ nimbuszának is ártottak. A 2011-ben elfogadott oktatási törvény megfelelő keretet biztosít az anyanyelvű oktatásnak is. Ugyanakkor Cseke Attila egészségügyi miniszterként lerakta az egészségügy reformjának az alapjait. A 2011-ben leköszönt Markó Béla szövetségi elnök helyét Kelemen Hunor vette át. A 2012. parlamenti választások alkalmával az Arad megyében begyűlt jóval több szavazat dacára, a szerencse a temesvári jelöltnek kedvezett, Arad megye parlamenti képviselet nélkül maradt.
Interetnikus pártban a perspektíva? 
Bakk Miklós politológus, a BBTE előadótanára igen érdekes megközelítésben elemezte ki az RMDSZ 25 éves politizálását. A különböző lehetőségek latba vetésével eljutott az erdélyi interetnikus párt létrehozásában rejlő lehetőségekig, amihez több, jelen lévő politikus is hozzászólt, kételyeinek adott hangot. Moldován János nyugalmazott biológiatanár kétszer is kifejtette bölcsességen alapuló, talpraesett véleményét, külső szemlélőként véleményt mondott Toldi János, az ülésen részt vevő makói küldöttség vezetője is.
Miután Nagy István minden résztvevőnek átadta az V. Klebelsberg-füzetet, ami a tavalyi eseményt tartalmazza, kivonultak a templomkertbe, ahol az RMDSZ helybeli és megyei szervezetei, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, valamint Makó Város Önkormányzata részéről koszorúkat helyeztek el gr. Klebelsberg Kunó mellszobránál.
A rendezvény a szervezők által adott közös ebéddel, kellemes együttléttel zárult. Nagy kár, hogy a tartalmas rendezvény nem csábított sokkal nagyobb számú érdeklődőt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nagyenyeden újra „állt a máltai bál”
Az idén is február első szombatján tartották meg a már hagyományossá vált máltai bált, ezúttal 18. alkalommal, és ismét a Georgia vendéglőben. Nagyenyeden a Máltai Segélyszolgálat 1997-től szervezi legfontosabb farsangi eseményét az adakozni hajlamos és szórakozni vágyó enyediek, meg más érdeklődők számára. A szervezetet 1993-ban alakították az embertársainkért is tenni akaró, cselekvő enyediek, és az idő igazolta őket, tetteik eredményességében: a máltaiak közösséggé forrott csapata tette a dolgát, kiszámíthatóan és átláthatóan. Ma sokan ismerik a városban munkásságukat, szépen kialakított funkcionális székházukat. Barla Zsuzsa országos főtitkár véleménye szerint, hasonlóan jó szervezet még Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben tevékenykedik. Az ország déli vagy keleti részén a segélyezésnek ez a módja egyelőre nem gyökerezett meg.
Szabadság (Kolozsvár)

Szentgyörgyi romastratégia magyarországi mintára
A magyarországi Máltai Szeretetszolgálat roma kérdésekkel foglalkozó szakemberei segítik Sepsiszentgyörgy önkormányzatát, hogy véglegesítse romastratégiáját.
A küldöttség kedden érkezett Háromszékre, ahol az Őrkő negyedben élő roma közösség helyzetét mérik fel, és a helyszíni információk, valamint közel egy évtizedes tapasztalat alapján fogalmazzák meg az oktatás, nevelés, kultúra és hagyományápolás területére vonatkozó javaslataikat. Tischler Ferenc alpolgármester lapunknak elmondta: a Máltai Szeretetszolgálat roma kérdésekre szakosodott önkéntesei az elmúlt tíz évben látványos eredményeket értek el, a tevékenységük nyomán több roma közösségben állt be gyökeres változás.
A sepsiszentgyörgyi elöljárók az elmúlt év végén tanulmányozták a magyarországi példákat, voltak Tatabányán, Monoron, Veszprémben, és mindenhol tetten érhető volt a fejlődés, mesélte az alpolgármester. Hozzátette, a máltaiak elsősorban a nevelésre, kisgyerekekkel és édesanyákkal való foglalkozásra fektetik a hangsúlyt.
„Már nulla évtől elkezdik a foglalkozást, észrevették, hogy a roma anyák nem tanítanak gyerekdalokat, mondókákat a kisbabáknak. Ha ezt sikerül behozni, akkor a gyerek nem indul hátránnyal, amikor óvodába kerül” – magyarázta Tischler Ferenc. Hozzátette, a követési folyamat is működik, arra törekednek, hogy minél több roma gyerek jusson be gimnáziumba vagy éppen egyetemre.
A sepsiszentgyörgyi elöljárók abban bíznak, hogy a magyarországiak tízéves tapasztalatára alapozva sikerül majd elkerülni az ottani hibákat, hiszen például Veszprémben elüldözték a romákat, ám néhány év múlva visszaköltöztek, és a korábbinál sokkal agresszívabban viselkedtek. Ezek a szakemberek a választási kampányban is sikeresen közvetítettek a roma közösség és a szélsőséges politikum között is, tette hozzá Tischler.
A helyi civil szervezetek, melyek az elmúlt években az Őrkőn dolgoztak, fenntartásokat fogalmaztak meg arra vonatkozóan, hogy miért kell magyarországi szakvéleményre alapozni, ám Tischler Ferenc szerint a romastratégia gyakorlatba ültetésében az ő partnerségükre is számítanak. „Egyeztetünk, hogy ki melyik szeletét vállalja, milyen területen szeretnének tovább dolgozni, ám ezt össze kell hangolni, hiszen az eddigi sok önálló, apró projektnek alig van látható eredménye” – szögezte le az alpolgármester.
Az Őrkő negyedben mintegy kétezren laknak, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérése szerint a felnőttek egynegyedének van munkahelye, a többség pedig mélyszegénységben, havi 125 lejből él.
Bíró Blanka |
Krónika (Kolozsvár)

Sorsok emberközelből
Összefogás egy többgyermekes családért
Vannak esetek, amikor a közvetlen szomszédságunkban élő emberek nehéz, esetenként rendkívül nehéz élethelyzetbe jutnak, s csupán a véletlen vezet oda, hogy sorsukkal magunk is szembesüljünk. Utána pedig már jobbára a lelkiismeretünkön múlik, mit teszünk: sajnálkozunk egyet rajtuk, vagy pedig minden követ megmozdítunk, hogy segítő kart nyújtsunk feléjük…
A baróti Incze István és felesége ez utóbbit választották, amikor meglátták, milyen sorba jutott a velük szinte átellenben lakó többgyermekes anyuka, Fancsali Lilla Olga. A történet szinte hihetetlen: a Fancsali család egykori tagjai, Olga néni és Béla bácsi valamikor Barót köztiszteletben álló, jómódú polgárai voltak, szép házban laktak, melynek szobái zsúfolva voltak könyvekkel, szép bútorokkal, minden egyébbel. Béla bácsi már korábban meghalt, Olga néni néhány éve. Leányuk, Lilla vagy Licike, ahogy szólítják a szomszédok, élettársul szegődött D. B.-hez, akitől hat gyermeke született. Az apa azonban egy adott ponton magára hagyta a családját, és miután támaszként már a nagymama sem volt a háznál, a dolgok nagyon rosszra fordultak. Olga néni halála után ugyanis a szép házból fokozatosan minden eltűnt: ahogy mondani szokás, még az utolsó kanál is.
– Teljesen véletlenül léptem egyszer be a kapun, akkor láttam meg, hogy mi van ott. Szó szerint kell érteni azt, hogy még evőeszközük sem maradt, ágyról, egyéb bútorzatról, élelemről nem is beszélve. Az előszobába eszkabáltak téglákból egy kályhát, ott tüzeltek, melegedtek – mesélte Incze Pista bácsi.
Öten egy szobában
Az útról még csak sejteni sem lehet a benti körülményeket, melyek még most is szinte leírhatatlanok. Koszos falak, félhomály, az egyik egykori perzsaszőnyeges, parkettás szobában ma a tüzelőt aprítják, a másikban összezsúfolva laknak öten: Licike, három gyermeke és az élettárs, aki időközben visszajött hozzá. A másik három gyermek Kovásznán lelt menedékre, Böjte Csaba atya intézményében. Az anya havonta 127 lej gyermekpénzt kap, és további 320 lej gyermektartási pénzt az élettársa nyugdíjából. Ennyi pénzből él öt ember.
Hogy miként állt elő ez az áldatlan helyzet, arról nehéz pontos képet kapni. Az élettárs (aki már 70 éves) az elmondások szerint „rendetlen társaságba keveredett”, akik mindenéből, még a nyugdíjából is kifosztották. A nagyobbik fiú, István, aki már 23 éves, bár dolgozott imitt-amott, szintén felelős a szerencsétlen helyzetért. Pénzforrás híján ők adhattak el mindent a házból, sok minden mást pedig elloptak – legalábbis ezt tartják a szomszédok.
Incze István és felesége, ahogy világossá vált előttük, milyen helyzetbe kerültek Fancsaliék, azonnali segítséget nyújtottak, de mások is adakoztak: összesen húsznál több magánszemély és intézmény fogott össze, élelmet, ruházatot, bútorokat, kályhát vittek nekik, beszerezték számukra a téli tüzelőt, mi több, még karácsonyfával és karácsonyi ajándékokkal is megörvendeztették őket. Hamarosan ismét lesz villanyáramuk, rádiót, tévét, mosógépet is kapnak.
Még segélycsomagot sem kaptak
A tét azonban a jövőbeli megélhetésük biztosítása is lenne. A szomszédok szeretnék, ha valahogy talpra állnának. Pista bácsi jelenleg abban próbál segítségükre lenni, hogy az itthon levő két kiskorú gyermeket szakorvos vizsgálja meg, ugyanis ők fogyatékkal élnek. Ha ez hivatalosan is elismerést nyerne, az anya gondozói támogatást kaphatna utánuk. A nagyobbik fiúnak, Istvánnak külföldi munkát szervez. A Kovásznára került gyermekekkel nincsenek gondok, egyikük már elvégezte az iskolát is, egyetemre készül.
A családnak több mint háromezer lej adóhátraléka is van: ha ez nem is, de az már biztos, a rendszer számlájára írható, hogy a Fancsali család még az uniós élelmiszercsomagok listájára sem került fel.
– Rá kellett jönnünk, hogy csak úgy tudunk segíteni rajtuk, ha közel megyünk hozzájuk. Ezt felvállaltuk – mondta Pista bácsi, egyúttal köszönetet mondva mindazoknak, akik összefogással segítettek a Fancsali családon.
Név szerint felsorolta őket: a helyi polgármesteri hivatal, a Máltai Szeretetszolgálat, a Diakónia Egyesület, a Simonffy Alapítvány, a vöröskereszt helyi szervezete, a Laura Ház, a gyermekjogvédelem nappali központja, a Z Construct Kft., a Gaál Mózes-iskola V–VIII. osztályos tanulói, a nagybaconi közbirtokosság, valamint Kakucs Károly, Simon Gábor, Leitmann Dániel, Bartha Albert, Incze Zoltán, Bereczki László, Tókos Éva, Csepei Endre, Vida András, Komporály Viktor, Asztalos Gábor, Borbáth Sándor, Ágoston István gazdálkodók, Zajzon Judit, Bán Annamária, Kovács Antal, Farkas Mózes és dr. Dienes Judit magánszemélyek. Támogatásukra továbbra is számítanak, és másoktól is szívesen veszik a segítséget.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Flekkenbe oltott gulyás
A Maros-parti sörpatikával szembeni gyepes területen május elsején délelőtt tizenhárom üstöt számoltunk meg, amelyekben versenygulyás rotyogott a marosvásárhelyi RMDSZ-majálison. S hogy ne legyen szerencsétlen a szám, még féltucatnyi olyan bogrács is „üzemelt”, amelyeknek termékei nem vettek részt a versenyben.
Bár a reggeli órákban még komor felhők takarták az eget, délelőttre jobb belátásra tért az időjárás, délre pedig már igazi majálishangulatban sütött hétágra a nap. Ennek megfelelően ha a korai órákban alig pár tucatnyi ember merészkedett ki a Sörpatikával szembeni füves partszakaszra, délutánra már csaknem a békebeli majálisokat idéző tömeg hullámzott a parton.
A terület egyik végében felállított színpadon délutánig gépzene üvöltött az érkezőkre, délutánra már kezdetét vette az igazi műsor, amelynek a hírneves Új Bojtorján együttes is része volt. A marosszentgyörgyi önkormányzat – a községhez tartozik a Maros-partnak ez a része, magántulajdonként – és a marosvásárhelyi RMDSZ által közösen szervezett majálison nem feledkeztek meg a gyerekekről sem. Miközben a felnőttek szórakoztak, mulattak – azaz: ettek-ittak – a gyerekek elfoglaltságáról a Lurkó kuckó, az Ügyes Kezek Alapítvány (gyertyakészítő manufaktúrát működtetve), a HIFA-Románia Egyesület mézeskalács készítésben ügyködő csoportja, a Bandi Dezső Kulturális Egyesület fafaragó tanodája, a Máltai Szeretetszolgálat karkötőkészítő-műhelye gondoskodott. A hegyimentő szolgálat mászófalat állított fel, ahol nem csak a kicsinyek, de a bátrabb fiatalemberek, -lányok is megpróbálkoztak a csúcsra jutással.
A gulyásfőző verseny csapatai között ott volt a csupa nőkből álló – természetesen – nőszervezeti csapat, akik méltán szerezték meg a III. helyezést. A két első helyezettről ezúttal hadd ne ejtsünk szót, hiszen a nemes versengés lényege és célja a majálisozók jóllakatása, nem pedig a babérlevelek szerzése volt. Utóbbiakat is inkább az üstbe szórták az alkalmi szakácsok.
A versenyben főtt gulyásadagokat szimbolikus 2 lejes áron szolgálták ki, s ezt is csak azért, hogy a befolyt pénzt a Márton Áron-film támogatására adhassák át. Emellett aki a film további támogatását kívánta, filmkockákat is vásárolhatott a jegyes sátorban.
A Flekkenfalvának is becézett Vásárhelyen egy kissé fura az inkább alföldön meggyökerezett gulyásolás – provokáltuk a város alpolgármesterét, Peti Andrást, aki maga is surcot kötve ügyködött egy kondér körül. „Természetesen tisztában vagyunk mi is azzal, hogy a város a flekkenéről, s nem a gulyásáról híresült el a világban, de a divattrendekkel nem lehet szembeszállni. Próbálkoztunk a flekkensütéssel korábban, de nem volt sikere. Gondolom ez a bográcsolás is egy amolyan múló divatirányzat” – magyarázta az alpolgármester, aki azt is elmondta, hogy azért szerencsés itt a Maros-parton majálisozniuk a magyaroknak, mert itt nem köthetnek beléjük – magán- és más település területéről lévén szó – a helyi rendőrségiek a harmadik éve érvényben lévő pikniktörvény miatt. Köztudott ugyanis, hogy nem-magánterületen tilos a kijelöletlen helyen tüzet gyújtani. Megtörténhetett volna, ha nem magánterületen szervezik, hogy a helyi rendőrök megféltették volna a Maros vizét a kigyulladástól.
Elmúlt a pacalleves, a pacalpörkölt, a körömpörkölt divatja, s lehet, hogy a bográcsgulyás helyét is visszaveszi majd az az igazi vásárhelyi fatányéros kovászos vagy savanyú uborkával, ami híressé tette Novum Forum Siculorumot világszerte – egyeztünk ki egy majdani retroflekkenezés ígéretében az alpolgármesterrel.
Majálisoztak még Vásárhelyen a Csereerdő aljában, valamint a Somostetőn. Az előbbi a családi majálisozóknak kínált lehetőséget a grillezésre (korábban ezt is rostonsütésnek hívták) a kis téglából épített tűzhelyeivel, utóbbi ugyancsak a rostonsült finomságok kedvelőinek a nagy, csaknem ipari méretű „kemencéken”. Itt egyébként kereskedelmi társaságok is árusítottak flekkent, roston sült csórékolbászt, betyárkolbászt, de még a görög nemzeti konyhától kölcsönözött készítményeket is.
S mintha csupáncsak a majálisozók kedvét akarta volna törni, május másodikán újból zordra fordult az időjárás, egyáltalán nem kedvezett a Víkend-nyitásnak.
A Maros-parton és a Somostetőn megrögzött Marosvásárhely-szerelmesek készítettek fényképeket (Körtesi Sándor, Orbán Pál, Plugor Árpád), amelyeket aztán közösségi oldalakon tettek közkinccsé. Ezek közül válogattunk illusztrációként.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Haverok, buli, majális
Általános jókedv jellemezte a szombati napot, legalábbis a magyarság köreiben. A délelőttől éjjelig tartó mulatság oka nem más volt, mint az Aradi Magyar Majális, melyet szokáshoz híven a városligeti gokartpályán rendeztek meg. A rendezvény főszervezője az RMDSZ Arad Megyei Szervezete, fő támogatói pedig Arad Polgármesteri Hivatala és az Arad Városi Művelődési Központ.
Miután Bognár Levente, Arad alpolgármestere megnyitotta a majálist, a „reggel” (a programban volt egy kis csúszás, mert a reggel mindenkinek máskor van) tornával kezdődött. Zumbával, pontosabban. Kicsiknek, nagyoknak, időseknek. Lényegében bárki csatlakozhatott, aki úgy érezte, hogy mozogna egy kicsit. De ez csak a bemelegítés volt. A színpadot elfoglalta a Meteor együttes, amely a talpalávalót húzta egész délután, majd megkezdődtek a játékok: gyermek- és családi vetélkedők, kötélhúzás, sörivás, bográcsfőzés, táncbemutató stb.
A torna után rögtön a csoportos/családi vetélkedő kezdődött, ahol szükség volt két 10 év alatti és két 10 év feletti gyerekre (egy fiú és egy lány mindkét korosztályban), egy szülőpárra, valamint egy nagyszülőpárra. Ők felváltva vezettek labdát, futottak ugrókötéllel, és csináltak egyéb, a szervezők által kitalált dolgokat, melyek viccesek, kihívóak és érdekesek voltak a nézők számára is. A csapatok nem egymás ellen küzdöttek, de hogy érdekesebb legyen, két csapat játszott egyszerre. Ami számított, az az idő volt. És a leggyorsabbak a gájiak voltak.
A röplabdában Újarad bizonyult a legjobbnak, ezzel egyfajta revanst véve az előző versenyen elért harmadik helyért. A verseny pedig így folyt tovább. Mindeközben már jócskán főttek a bográcsosok is: a pálya megtelt füsttel és illatokkal, közben a látogatók száma is egyre gyarapodott. A gyerekeknek felállítottak egy akadálypályát, volt kerékpárverseny a nagyobbaknak, kézműves foglalkozás a kisebbeknek, a BÁBIKA játszósátránál.
A majálison jelen volt a Máltai Szeretetszolgálat is. Saját erejükből sütöttek palacsintát és fánkot, szilvalekváros, földiepres, feketeribizlis, fahéjas és cukros ízesítésben. Ezzel próbáltak meg anyagi keretet szerezni az önkéntes munka költségeihez. De aki miccsre, gyorskajára, üdítőre vágyott, az is megtalált mindent a helyszínen – a sörről nem is beszélve.
A bográcsok elkészültek. 3 órakor minden versenyző csapatnak egy-egy tállal a zsűri sátrához kellett járulnia, hogy el tudják dönteni, ki főzte a legjobbat. A városnegyedek közül Gájé volt a legfinomabb, második helyen végzett Újarad, és harmadik lett Mosócz. Az arany fakanalakon kívül járt még egy aranybogrács is, mely a benevezett civil szervezetek között talált gazdára, idén a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatánál.
Ezután volt még kötélhúzás nagyoknak, és sörivó verseny, kizárásos alapon nagyoknak. Úgy tűnik, a gájiak voltak a legerősebbek, és az újaradiak isznak a leggyorsabban. Az igazi izgalmakhoz azonban csak akkor értünk el, amikor az összesített eredményeket olvasták fel. Az idei majális harmadik helyezettje Mosócz lett, második helyen végzett Gáj. Első helyen, immár harmadik éve egyhuzamban, Újarad végzett. A szabályok értelmében a sátor meg is tarthatja a kupát.
A versenyek után ismét a Meteor zenélt a közönségnek, amíg az est sztárjai meg nem érkeztek. A Korál Forever kilenc óra körül kezdett, és rögtön elég sokan gyűltek össze a színpad elé. A nap végére volt, aki teljesen kimerült, akadtak örökmozgók, és voltak ravaszok, akik hazamentek délután pihenni. Az idő szép, a nap jó volt. Lehetett szórakozni. Aki mindenáron kritizálni akarja a rendezvényt, az úgyis talál kifogást, de aki szórakozni jött, az tudott szórakozni.
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Könyvbemutatóval emlékeztek Bárányi László Ildikóra
„Ő volt a legnépszerűbb szerző a temesvári írók között”
Halálának első évfordulóján, Bárányi László Ildikóra, az egy esztendeje elhunyt orvos-íróra emlékeztek a Romániai Írószövetség temesvári szervezetének székházában a hagyományos pénteki találkozó keretében. Ez alkalommal bemutatták a szerző Búcsú az összkomforttól (Adio confort) című, két kisregényt tartalmazó kötetét, mely a napokban jelent meg román fordításban.
A könyvbemutatón részt vett Cornel Ungureanu, az Írószövetség helyi szervezetének elnöke, aki a temesvári kulturális élet meghatározó személyiségének nevezte Bárányi László Ildikót. A Búcsú az összkomforttól című könyv román nyelvű változatát és a szerző életművét Pongrácz P. Mária alelnök mutatta be, hangsúlyozva, hogy a család jóvoltából, posztumusz kötete által Bárányi Ildikó tovább él, most is itt van közöttünk.
Gazdag írói munkásságára kitérve Pongrácz P. Mária elmondta: a sajtóban közölt publicisztikával, karcolatokkal, novellákkal kezdődött írói pályafutása, amit egészségügyi témájú könyvek követtek. A Gyakorlati tanácsadó kismamáknak és Gólyamese felnőtteknek című könyvei annyira népszerűek voltak, hogy azonnal elkapkodták őket. „Ő volt a legnépszerűbb szerző a temesvári írók között” – mondta Pongrácz P. Mária. Következett a Bárányi Ferenccel közösen írt „...és akkor eljött Hippokrátész” című könyv, amely elindította a szerzőt a szépirodalom útján. A Búcsú az összkomforttól című kötet két kisregényt tartalmaz, amelyek szereplői az 1945–1980 közötti történelmi időszak tanúivá válnak. „Az első rész (Garzon a negyediken) egy több szólamra írt oratórium” – mondta Pongrácz P. Mária, aki szerint rengeteg szenvedés van ezekben az egyszerű emberekről szóló történetekben, de mindig felvillan egy-egy reménysugár, mindig jelen van a szeretet, a boldogság utáni vágyakozás. A második rész bánsági svábokról szól, akiket bárhová űznek, deportálnak, mindenhol házat akarnak építeni, de közben mindig a szülői házra gondolnak. „Azon túl, hogy ez a kötet elnyerte az Írószövetség díját, nagyon jó könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom” – mondta befejezésül Pongrácz P. Mária.
A könyv nem jelenhetett volna meg a család – dr. Bárányi Ferenc és leánya, Bárányi Ildikó – erőfeszítései nélkül, akik ily módon akartak fejet hajtani Bárányi László Ildikó emléke előtt. A könyvet Sütő-Udvari Magda fordította román nyelvre, a szövegszerkesztés Farkas-Ráduly Melánia munkája. A szép kivitelezésű kötet fedőlapjára Hajdu Tamás orvos-fotográfus látványos alkotása került, amely Cornel Ungureanu szerint szemléletesen mesél a kötet tartalmáról.
A könyv „producere” Bárányi Ildikó, a szerző lánya, aki a budapesti Regiszter Kiadónál nyomtatta ki a szemre is tetszetős, minőségi megjelenésű kötetet.
Az emlékezés péntek délután a Máltai Segélyszolgálat temesvári központjának kápolnájában folytatódott, ahol megemlékező szentmisét celebráltak, és felavatták dr. Bárányi László Ildikó, a szervezet alapítója emlékére az Ungor Csaba szobrászművész által készített domborművet.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Szép színes világ (Kőröspataki Kálnoky-lovarda)
Kiemelkedő szerepet kaptak a lovak az idei kőröspataki falunapon. Huszáralakulat mutatott be gyakorlatokat, a sasíjászok honfoglalás kori harci fogásokkal, íjászattal kápráztatták el a szépszámú közönséget. De a legnagyobb meglepetést a sepsikőröspataki Kálnoky-lovardából, a Shagya Lovasklubtól érkezett lovastornász-csapat hozta. Aprócska, elemi iskolás, máltai kereszttel, grófi koronás címerrel díszített mezben feszítő gyerekek mutattak be lélegzetelállító mutatványokat először talajon, majd lovak hátán.
Lovas tornászok
A pónikra könnyedén felpattantak, de a nagyobb testű Kalifára csak nehezen tudtak felkapaszkodni. Ám ha egyszer megvetették magukat a ló hátán, övék volt a világ. Kitűnő egyensúlyérzéket követelő pózokat vettek fel, akár többen is egyszerre ülték meg a lovat, így formáltak látványos, de nehezen megvalósítható gúlákat. Bukfencet vetettek a hátason, előre-hátra forogtak, sőt, volt, aki hátraszaltóval pattant földre a lóról.
A kálnoki attrakció a kőröspataki Kálnoky-lovardában folyó lovastornász-képzés bemutatójaként került a közönség elé. A megfeszített munka már hat hónapja folyik, sok önkéntes kapcsolódott a képzésbe. A Szép színes világ című, zenés, játékkal, néha vicces, máshol komolysággal teli pillanatokkal fűszerezett előadás koreográ­fiáját Kálnoky Anna lovardatulajdonos jegyezte. A lovas tornászok tanítását, edzését Ambrus Szabolcs vállalta fel, Ferencz Anna Kata lovasedző a drámagyakorlatokat végezte a gyerekekkel. A tornaelemek elsajátításában a kőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola sportszakos igazgatója, Váncsa Eszter működött közre. A lovas tornászat az egész országban ritkaságszámba megy, Magyarországon, vagy nyugatabbra viszont egyre nagyobb megbecsülésnek örvend. Elképzelhető, hogy sok munkával, kitartással, odafigyeléssel a mostani gyerekcsapatból profi lovas tornászok nőnek ki, akik majd az országot is képviselhetik a lovastorna terén – mondotta érdeklődésünkre Kálnoky Anna. – Más kicsikkel szemben a roma gyerekek sokkal jobban kötődnek a lóhoz. Nem kell kialakítani a ló-gyerek kapcsolatot, ők már egyek ebben, így jönnek otthonról. Ennek ellenére nem minden gyerek családjában van otthon ló. Így egyfajta ösztönösségről lehet beszélni a lóval szembeni kapcsolatukban. Szívesen vállalják az új dolgokat, amint valamit megtesznek, azonnal kérik a következő feladatot. Egyeseknél enyhe félelmet lehet ugyan tapasztalni, de ezt könnyen le tudják küzdeni – osztotta meg tapasztalatát Ambrus Szabolcs.
Iskola utáni oktatás
A tizenkét tagú lovastornász-csapat nagyobb program részeként edz és tanul. A sepsikőröspataki Kálnoky-udvarban iskola utáni oktatás folyik, ahol a lovastorna mellett kézművességgel, asztalossággal, szövéssel, rajzolással, festéssel, személyiségfejlesztő játékokkal és sok más érdekes tevékenységgel töltik idejüket a kicsik. Például ismerkednek a kertészettel, megtanulják a növények nevét, ültetnek, ápolják a kikelt palántákat, tanulmányozzák a maguk nevelte növényeket. Nyilván, mindemellett az egész csoport tanul lovagolni.
Az iskola utáni program megálmodója Kálnoky Anna. Hosszabb ideje költözött családjával Sepsikőröspatakra, volt ideje megismerni az ottani vegyes etnikumú közösséget. Megértette, hogy a sokak által rossz szemmel nézett roma családokban sok az élni akarás, életük mozgalmas, jókedvűek, erő van ezekben az emberekben. És rengeteg tehetség. Ezt akarta felkarolni, tenni a gyerekekért, fejleszteni őket az iskola utáni oktatással. Tervét a Máltai Szeretetszolgálat is pártfogásába vette – családja régi kapcsolatban áll a Máltai Lovagrenddel –, így a Kálnoky Alapítvány közreműködésével megnyílhatott az iskola utáni foglalkozás.
Első lépésként tavaly szeptemberben 142 gyerek képességét mérték fel – köztük magyarokét és cigányokét is. Kéttucatnyi 7–10 éves apróságot választottak ki. Közülük került ki a 12 lovas tornász, a többiek más tehetségfejlesztő foglalkozásokon, műhelymunkákon vehetnek részt. A foglalkozások a játszva tanítani elv alapján működnek. A gyerekekben sok a bizalom, nyitottság. Rengeteg szeretetet hoznak családjukból, érződik, hogy közösségükben szeretet veszi körül őket. Ez nagyon fontos, hiszen a nevelés, oktatás alapja a szeretet, és ez oda vezet, hogy meg lehet találni minden egyes gyerek miben tehetséges. Mert kisebb vagy nagyobb mértékű tehetség mindenkiben lakozik – magyarázta az iskola utáni foglalkozások alapját Kálnoky Anna.
Az asztalosműhelyben Császár Sándor erdővidéki asztalos, fafaragó, bútorrestaurátor foglalkozik a gyerekekkel. Két osztályt oktat, a gyerekek jókedvvel jönnek a foglalkozásokra, ambiciózusak. Legszívesebben festenek, rajzolnak, de betekintést kapnak a tulajdonképpeni famunkába is, kézbe vehetik a gyalut, más szerszámokat – tudtuk meg a mestertől. Sokan közülük eddig nem jártak asztalosműhelyben, nem ismerik a szerszámokat, kellékeket. Ám az ottani tevékenység érdekli őket. Ha erről beszámolnak otthon, megtörténhet, hogy szüleik is kedvet kapnak a famegmunkáláshoz – következtetett Császár Sándor.
A Kálnoky-udvarban zajló iskola utáni programok mágnesként vonzzák a kőröspataki gyerekeket. A program rugalmas, legalább két-három évig fog tartani. Még sok gyereknek lesz alkalma megtapasztalni az itt zajló életet, nevelést, oktatást – fejtette ki Kálnoky Anna.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ortodox kegyetlenség
Egészen szélsőséges, mondhatni eszement vagy, ami még rosszabb: kegyetlen vélemények is elhangzottak a sajtó nyilvánossága előtt vagy megjelentek a közösségi oldalakon a bukaresti tragédiát követően, de ami a legijesztőbb, hogy sok esetben a legembertelenebb, az együttérzés csíráját is nélkülöző kijelentések az ortodox egyház képviselői részéről érkeztek.
Már az felháborodást váltott ki a román véleményformálók, értelmiségiek körében, hogy a szombat hajnalban bekövetkezett tragédia után a görög-keleti egyházat mintha elnyelte volna a föld, semmilyen formában nem voltak jelen a tűz helyszínén, a kórházakban, az emlékező felvonuláson – pedig ha valamikor, hát ekkora bajban igazán elkelt volna minden intézményi, anyagi, lelki támogatás. Számunkra azért is különös ez, mert többször láthattuk hasonló esetekben, szerencsétlenségek, természeti csapások, egyéb tragédiák esetén Magyarországon, Erdélyben, de más nyugati országokban is miként mozdulnak szinte azonnal az egyházakhoz közel álló vagy a tőlük független karitatív civil szervezetek: a Baptista Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a többiek.
Aztán az ütötte ki a biztosítékot, ahogyan egynémely mindentudó pópa „megfejtette” a történetet. Egy bizonyos Filotheu Bălan nevű pap például azt fejtegette: Isten büntetéseként is értelmezhető az, hogy fiatalok haltak meg, miközben sötét, sátáni zenét hallgattak. És mintha egy teljesen párhuzamos világban élne, azt is már-már sértődötten teszi szóvá, hogy az ifjak többsége nem Istent dicsőíteni ment a koncertre. S miközben orgiának nevezi a koncertet, elmereng azon is: talán a holtak közül néhányan nem is voltak megkeresztelve. A halloween ünneplését sérelmező pap nincs egyedül véleményével – közösségi oldalakon sokan fogalmaztak meg, ha nem is ennyire radikális, de hasonló álláspontot –, esetében viszont súlyosbító tényező, hogy hivatása folytán egy közösség szellemi vezetője is.
Nem éppen ennyire elrugaszkodott, de nem kevésbé sértő, kegyetlen és embertelen Daniel pátriárka reakciója, aki előbb az egyház be nem avatkozását firtató újságírókat leckéztette meg – nehogy már a média mondja meg az egyháznak, mi a dolga, inkább tanulnák meg, miről szól az ortodox egyház, emígy utasította rendre a sajtó munkatársait –, majd leszögezte: nem klubokba, hanem inkább templomokba kellene járniuk az embereknek. Az általa vezetett intézmény látványos be nem avatkozására adott magyarázata is megér egy misét: szerinte ilyen helyzetekben csendre van szükség, nem akartak látványosan felvonulni, de anyagilag segítettek a tűzben elhunytak hozzátartozóinak.
Persze, az óhatatlan döbbenet után felmerül a kérdés: végül is mi közünk nekünk ahhoz, hogy miként cselekszik és vélekedik egy másik egyház, legyen az a maga és hívei problémája. Csakhogy nem legyinthetünk, mert az ortodox majdhogynem államvallásnak számít Romániában, az egyház pedig valóságos állam az államban: választásokat döntenek el, pénzügyeiket maguk irányítják, elszámolással senkinek nem tartoznak, s talán maguk a kormány tagjai sem tudják pontosan, mennyi közpénzt kapnak a költségvetésből. A kérdés pedig már szónoki: nem volna jobb ezen adólejeket kórházépítésre, az egészségügy és az oktatás modernizálására, autópályák építésére fordítani?!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Gyertyaláng tükrében megtisztul a lélek”
Adventi ünnepségsorozat Nagyenyeden és környékén
Ezt a szép címet adta Lázár Emőke, a Bethlen Gábor Kollégium vallástanára annak az adventi ünnepségsorozatnak, amelynek a sokszínű kulturális programokkal együtt az adománygyűjtés, az idősek és a szórványközösségek meglátogatása, ajándék-élelmiszercsomagok kiosztása, diáktalálkozók, művészeti- és sportvetélkedők egyaránt részét képezték .
Az első különleges nap december 4-e volt, hiszen Enyeden ekkor járt a Mikulás, aki puttonyát elsősorban a németországi Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából tudta megtölteni. Az ajándékokat szállító csoportnak ünnepi műsorokkal köszönték meg a kedvességet, melyeket a kollégiumban és a római katolikus templomban tartottak, de sor került közös kosárlabda-mérkőzésre és az utcai karácsonyi vásár meglátogatására is.
Búzásbocsárdra vitt ajándékot a nőszervezet
Minden évben a Fehér megyei RMDSZ nőszervezete mikulási ajándékot visz egy szórványtelepülésre, odafigyelését, szeretetét fejezve ki ezáltal. Az idén a Balázsfalva melletti Búzásbocsárdra esett a választás, ahova december 7-én tettek látogatást a délutáni oktatásban részt vevő gyerekek a Bethlen Gábor Kollégium oktatói és tanítóképzősei kíséretében. A szép kultúrotthonban nem csak egyszerűen a mikuláscsomagok átadására került sor, hanem az enyedi diákok kis színdarabbal és ünnepi verses-zenés összeállítással is megörvendeztették a helybélieket, akik régen láthattak magyar nyelvű előadást falujukban. Ezt a műsort Bartha Melinda tanárnő állítja össze minden évben a tizedikes tanítóképző osztállyal; az idén Móra Ferenc: A didergő király című mesefeldolgozást láthatta a közönség, Bocsárd után pár nappal Enyeden is, ahol a képzősök az óvodásokat és az elemistákat lepték meg vele. A kicsik számára nem ez volt az egyetlen közös program, hiszen december 9-én az óvodások a 3. és a 4. osztályosokkal közös műsort adtak elő a Bethlen Kollégium étkezdéjében, majd a szülőkkel közösen kézműves díszeket készítettek az iskola karácsonyfájára, ezt követően pedig a városban található, a helyi önkormányzat által felállított színpadra siettek, ahol – a többi oktatási intézmény gyerekeivel egyetemben – Enyed lakói számára kántáltak.
Az adventi időszak az Inter-Art Alapítvány számára is különleges eseményeket tartogatott. Az enyedi művészek december 8-án az ENSZ New York-i székházában rendezhettek kiállítást a szervezet megalakulásának 70. évfordulója alkalmából, december 10-én pedig Balogh István a szintén New-York-i székhelyű Magyar Házban nyitotta meg egyéni tárlatát.
BASA EMESE
Szabadság (Kolozsvár)

Egyre kevesebb az állami támogatás (Szociális ágazat)
A karácsonykor hozott döntés alapján a család- és munkaügyi minisztérium több háromszéki civil szervezet 2016-ra vonatkozó támogatási igénylését utasította el, ezáltal lehetetlen anyagi helyzetbe sodorta az otthoni betegápolás rendszerét, kevesebb jut a fogyatékkal élők programjaira és a roma felzárkóztatást célzó tevékenységekre. A vesztesek között szerepel a Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) és a Caritas helyi kirendeltsége is.
A szaktárca az 1998/34-es törvény alapján támogatja azokat a civil szervezeteket, amelyek különböző hátrányos helyzetű kategóriák gondozását végzik szervezetten, ilyen jellegű egységeket működtetnek. A támogatás nem pályázati jellegű, minden olyan szervezet jogosult a részfinanszírozásra, amely igazolni tudja, hogy említett szakterületen tevékenykedik, és a kéréshez betart minden törvényi előírást. A 2016-ra vonatkozó igénylést tavaly október 30-áig kellett benyújtani, az első szintű elbírálás és a fellebbezési időszak utáni végleges döntés december 24-én született meg. Támpa Ödön, a megyei szociális kifizetési ügynökség igazgatója lapunknak elmondta, a sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat már az első szitán kiesett, a Diakónia és a Caritas beteggondozói programjára vonatkozó igénylést formai okokból elutasították, előbbi dokumentációjából hiányzott egy okirat, utóbbi esetében a berecki szolgálat székházának telekkönyvezése körüli tisztázatlanság volt az indok. A Diakónia több százezer lejes támogatástól esett el, ami az otthoni gondozószolgálat évi költségvetésének közel harmada. Tavaly 333 360 lejt kapott az alapítvány erre a célra, egy évvel korábban 420 612 lejt, s bár számítottak arra, hogy a támogatás tovább csökken, arra nem gondoltak, hogy egyáltalán nem kapnak. Ráadásul fura helyzet állt elő, mert az alapítvány a februári második fordulóban szeretné újból benyújtani igénylését a március–decemberi időszakra, de ha a szervezetnek van már egy nyertes szerződése erre az esztendőre a 34-es törvény alapján, akkor nem jelentkezhet. Tekintve, hogy a Diakónia fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató nappali központja megnyert egy 73 500 lejes támogatást, említett célból vissza kell lépnie a februári lehetőség érdekében, ezért Makkai Péter programigazgató, az Írisz Ház vezetője – a DKA kuratóriumával egyeztetve – január 4-én nem írta alá a támogatási szerződést, a Diakónia mindkét ágazata februárban ismét próbálkozik. „Tudatában vagyunk, hogy ennek a lépésnek kockázatai vannak, megtörténhet, hogy egyik ágazat kérelmét sem fogadják el, vagy csekély összeget kapunk, de ez az egyetlen lehetőség, hogy az otthoni gondozószolgálat elkerülje a működését is veszélyeztető megszorításokat” – állítja Tóth Anna programigazgató. Az már biztos, hogy januárban és februárban legalább 30 százalékos hiánnyal kell számolniuk, erre ráadódik, hogy a velük együttműködő önkormányzatok csak utólag fizetik ki az elvégzett szolgáltatásokat, a kisebb helyi és megyei pályázatokból remélhető összegeket is később kapják meg. Ezért az alapítvány arra kényszerül, hogy a dolgozóitól vonjon meg juttatást, az alkalmazottak ezentúl nem kapnak ebédjegyet, és a fizetésük is csökken, ennek módozatát a szakszervezettel és a DKA kuratóriumával egyeztetik. A Diakónia Keresztyén Alapítvány jelenleg három városban és ötvenegy háromszéki faluban kilencszáz idős beteget gondoz, akik közül több mint ötszázat heti rendszerességgel látogat a huszonhét terepező szakember. Az Írisz Ház esetében már tavaly megtettek minden lehetséges megszorító intézkedést, mert akkor sem kaptak támogatást, de azt nem rejtik véka alá: az igényelt több mint hetvenezer lejre nagy szükségük lenne. Ők havi hatezer lejes, a beteggondozó havi huszonnyolcezer lejes hiánnyal kezdi az esztendőt.
Nincs más helyzetben a Caritas sem, egyházmegyei szinten is keveset kaptak, Háromszéken pedig két programjuk maradt állami támogatás nélkül. Hubbes Kinga regionális képviselő lapunknak elmondta, csak a kézdiszentléleki Szent Klára Idősotthon működtetésére kaptak támogatást, a beteggondozásra és a roma programra ellenben nem ítéltek meg semmit. Előbbi esetében százharminc ellátottra kértek 187 ezer lejt, bár több mint hatszáz beteget látogatnak, utóbbira százötezer lejre nyújtottak be igényt, amit indoklás nélkül elutasítottak. 
A Caritas helyi képviselője leszögezte: évek óta egyre kevesebb a támogatás, úgy tűnik, a hatalom a helyi önkormányzatokra kívánja átruházni ezeket az anyagi terheket, és bár többségük pozitívan áll hozzá a gyarapodó kihívásokhoz, nincs elegendő pénzük a programok támogatásához.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európai pénzen megújulhat a temesvári Máltai Központ
Fekete Nagy László mérnököt dr. Bárányi Ferenc, a Máltai Segélyszolgálat országos alelnöke ajánlotta a figyelmünkbe, mint olyan személyt, aki eddig is sokat tett, és a jövőben még többet tehet a temesvári fiókszervezet felvirágoztatásáért. Fekete Nagy László tősgyökeres bánsági magyar katolikus családból származik, iskoláit is magyar nyelven végezte Temesváron, az 1-es számú Általános Iskolában és a Loga Líceum magyar tagozatán. 1981-ben szerzett építészmérnöki diplomát, a rendszerváltás után tovább képezte magát ezen a területen. 1971 óta dolgozik az építőipari szakmában, ma már saját építőipari vállalkozása van. Több mint negyvenéves szakmai tapasztalatát elsősorban ipari létesítmények megtervezése és műemlék épületek rehabilitálása területén kamatoztatta. Felesége az építészeti egyetemen tanít, fia a Gerhardinum Líceum XI-dik osztályos diákja, máltai önkéntes.
Fekete Nagy lapunknak elmondta, hogy 1997-ben került kapcsolatba a Máltai Segélyszolgálattal, amikor dr. Bárányi Ildikó lehetővé tette kisfia szegedi kezelését. Amikor a kisfiú egészségügyi problémái megoldódtak, dr. Bárány Ildikó, a Segélyszolgálat akkori vezetője megkérdezte, hogy akar-e a szervezet önkéntese lenni? Természetesen élt ezzel a lehetőséggel, és így kezdődött gyümölcsöző együttműködése a Máltai Segélyszolgálattal, ami azóta egyre szorosabbá vált. Szakmai tudását kamatoztatva, elkészítette a Gh. Barițiu utcai Máltai Szociális Központ terveit, a szűkös anyagi lehetőségekhez igazítva azokat, majd az építkezés irányításából is kivette a részét. Fekete Nagy László tervei szerint épült fel az öregek napközi otthonának, a máltai patikának, az orvosi rendelőnek otthont adó új épület és a szociális kantin új épülete, de kivette a részét a régi épületek tűzfalainak megerősítéséből, az udvar kikövezéséből stb. Az elmúlt közel 20 évben Fekete mérnök úr, aki jelenleg a Máltai Segélyszolgálat vezetőségi tagja, mindenben benne volt, ami építkezésről, engedélyeztetésről, telekkönyveztetésről szólt a Máltai Segélyszolgálatnál.
„Most azt tervezzük, hogy európai uniós támogatást szerzünk a Máltai Központ teljes felújítására – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Fekete Nagy. – Erre azért van szükség, mert már azok az épületek is felújításra szorulnak, amelyeket mi építettünk 15-20 esztendővel ezelőtt, nem is beszélve a központ kiinduló pontjául szolgáló régi épületekről. Az európai pályázatnak az egyik feltétele az, hogy az ingatlan a temesvári Máltai Segélyszolgálat nevére legyen telekkönyvezve. A tulajdonviszonyok rendezése nehézkes és költséges folyamat, de reméljük, hogy ezt sikerül hamarosan megvalósítani és akkor hozzáláthatunk a pályázat megírásához. Ciolac Márta ügyvezető igazgatónk rendelkezik kellő pályázatíró tapasztalattal ahhoz, hogy sikeresen pályázhassunk európai forrásokra”
Fekete Nagy László úgy véli, hogy két dolog szükséges ahhoz, hogy továbbra is jól működjön a temesvári Máltai Segélyszolgálat. Az egyik és talán a legfontosabb dr. Bárányi Ildikó öröksége, az emberszeretetből és keresztény szellemiségből fakadó állandó helytállás. „A Máltai Segélyszolgálat nem üzlet. Amíg dr. Bárányi Ildikó vezette a szervezetet, ő a keresztény eszme szellemében cselekedett, és erre buzdította a segélyszolgálat mintegy 30 alkalmazottját és 120 önkéntesét is. Most úgy érzem, mintha a keresztény eszme, az önzetlen segíteni akarás egy kicsit háttérbe szorult volna” – nyilatkozta Fekete Nagy László, aki szerint a másik fontos dolog a katolikus egyházzal fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése lenne. „A Városháza is támogat bennünket, de szükség van egy erős háttérre, amit csak a katolikus egyház biztosíthat. Emellett előrelépési lehetőséget látok abban is, hogy a nyereséges cégek a profitjuk 20%-át adományozhatják jótékonysági és civilszervezeteknek. Felvesszük a kapcsolatot a nagyobb cégekkel, és próbálunk adományokat gyűjteni a Máltai Segélyszolgálat működtetésének javítására. Egyetlen elégtételünk az általunk gondozott idős személyek öröme, a naponta meleg ebédhez juttatott nehéz helyzetben levő embertársaink köszönete, ez minden erőfeszítést megér!”
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Péter Kinga, az édesanya
Kötelesség, felelősség, bizalom 
Péter Kinga tanítónő neve az évek során összefonódott a Gyermekszínjátszó Találkozóval, hiszen az ő ötlete és kitartó munkája nyomán jött létre a rendezvény, amelyet immár nemcsak megyei, hanem országos szinten is megszerveznek. Az oktatás mellett önkéntes munkát végez, és neveli két gyerekét: a 8 éves Ábelt és a 12 éves Bíborkát. A pedagógussal a gyereknevelésről és a családról beszélgettünk.
– Szívesen vállaltam gyerekeim születése előtt is sokoldalú tevékenységeket, mindig pörgött körülöttem az élet. A gyerekvállalással tartalmasabb lett az életem, akkor már az vezérelt, hogy velük és értük tegyek mindent. Ha olyan tevékenység volt, hogy gyerekeim nem vehettek részt benne, akkor volt segítségem. Szerető családot tudhatok magam mellett, akik segítsége nélkül sokszor nem boldogultam volna. Feleségként csak úgy lehetett helytállni, hogy magam mellett tudhattam a férjemet, egy közös cél vezérelt. A Máltai Szeretetszolgálat tevékenységeibe 5 éve kapcsolódtunk be, mert szívesen részt vettünk a szükségben élők, öregek, betegek megsegítésében. Tanítóként örömöm lelem a mindennapi munkámban, mert a tanítványaimmal sikeresen dolgozom, nap mint nap sok szeretetet kapok tőlük – magyarázza Péter Kinga.
Gyerekeit olyan pedagógusok tanították és tanítják, akikkel nem megterhelő a tanulás. 
– A kisfiam tanító nénije rendszeresen tájékoztat a fejlődéséről, nehézségekről, felmerülő problémákról, de a sikereiről is. Ábel érdeklődő, kísérleteket végző kisfiú, és ezek bemutatására az osztályban is teret kap. A lányom osztályfőnöke nagy figyelemmel kíséri az ötödikeseit, és rendszeresen megbeszéljük, hogyan élik meg az ötödikes kihívásokat – tette hozzá.
Nem a jegy a legfontosabb
– Számomra az fontos, hogy a gyerekem tegyen meg minden tőle telhetőt a feladat elvégzésében. A pillanatnyi minősítés nem az ő értékét minősíti, hanem az adott tananyag elsajátított szintjét. Nem a minősítés a legfontosabb, de megbeszéljük, mit tehetett volna, hogy jobban teljesítsen – mondta az édesanya.
A gyerekek lassan kamaszodó, lázadó korba érnek, így a nézeteltérések is kialakulnak. A felmerülő gondokat megbeszélik, és igyekeznek mindenki számára megfelelő megoldást találni. 
– Mindennek a beszélgetés az alapja. Vannak nézeteltérések, de leülünk, és olyan döntést hozunk, amely az én nevelési elveimnek is megfelel, de az ő kéréseik is teljesülnek a helyzettől függően. Büntetést nem alkalmazok, általában megbeszéljük, mit kellett volna tegyenek, hogy elkerüljék az adott  helyzetet. 
Vannak íratlan szabályok
– Az étkezéshez mindig együtt ülünk asztalhoz, a hétköznapokon is. Tiszteljük a családtagok jeles napjait (szülinap, névnap), és együtt ünnepelünk nagy családi körben szüleinkkel és testvérem családjával, barátainkkal. Iskolaidőben van egy mindennapi ritmusunk, amikor mindenki tudja, mi a dolga, szünidőben pedig sok időt töltünk együtt, táborozunk, kirándulunk. Mindenben közösen hozzuk meg a döntést, a gyerekek is részt vesznek a szabadidő megtervezésében.
– Alapvető a bátorítás és a biztatás, a dicséret, az odafigyelés, valamint az, hogy pozitívan támogassuk a problémáikban. Fontos számomra, hogy meghallgassam, mi történt vele aznap, mi tetszett, vagy mi volt a legjobb. Szeretek velük együtt lenni szabadidejükben, együtt játszani, bár iskolaidőben ez sokszor lehetetlen időhiány miatt. Fontos számomra a család, pontosság, becsületesség, az udvarias viselkedés és a vallásos nevelés is. Lényeges, hogy segítsünk másoknak, ahelyett hogy törtetünk. 
– Útravaló a gyerekeim számára a kötelesség, felelősség, tisztelet, bizalom. Az értékek felismerése és megbecsülése, az önfegyelem és annak tudatos megőrzése. Mindenekelőtt a család fontossága, ahol bármilyen helyzetben támogatásra, megértésre találnak. Úgy gondolom, hogy Isten áldása a mai világban, hogy feleség és anya lehetek, szerető család vesz körül, ahol békességben élhetek – összegzett Péter Kinga. 
Némethi Katalin. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)