"Megnyílt Ferenczy Botond grafikusművésznek, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem idén végzett hallgatójának a kiállítását a Café Bulgakovban. A művész diplomamunkáját mutatja be, egy vegyes technikával készült - számítógépes grafika, színes linó - ötletes, gondolatgazdag, sajátos képregényt. /Ferenczy Botond képregénye a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./"

"Harmadik alkalommal ad ki évkönyvet a Gyergyói Kisújság /Gyergyószentmiklós/. Szó esett benne Gyergyószentmiklós főtéri házainak történetéről, a Gyergyói-medence településeinek jellemzőiről, megemlékeznek Karancsi Sándor közelmúltban elhunyt festőművészről. A Múltunk rovatban Blénessy Jenő A patinás Gyergyó címmel a régi Gyergyószentmiklóst idézte fel, Garda Dezső a Székelyföld autonómiájáról közölt tanulmányt. /Megjelent a Kisújság évkönyve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./ Karancsi Sándor /Nagyszalonta, 1932. ápr. 2. - Gyergyószentmiklós, 2003. dec./ grafikusművész az Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Gyergyószentmiklóson volt rajztanát nyugdíjazásáig. Számos kiállítása volt, több mint 600 ex librist készített."

A tordai Jósika Miklós Kör évtizedekig meghatározta a kisváros magyarságának kulturális életét. A kört először Ceausescu oszlatta fel, majd a forradalom után a közöny lett úrrá. A kör végül a Petőfi Társaság keretében újult meg. Feltámasztásában fontos szerepet vállalt Suba László, a Képzőművészeti Galéria vezetője. Suba László /sz. Makfalva, 1941/ a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Tordára került rajztanárnak és itt is maradt. Akkoriban alapította ugyanis Lászlóffy Aladár, Vásárhelyi Géza és Bágyoni Szabó István a Jósika Miklós Művelődési Kört. Ők kérték fel a hetvenes években Suba Lászlót arra, hogy a tordai fazekasság történetével foglalkozzon. Suba László kerámiáival nagyvárosokban is bemutatkozott. Suba László az etnoart híve, ami a népi tárgyvilág megjelenítése a művészetben. Suna szeretné kiadatni Torda és környékének fazekassága című kötetét, amely a régi Tordának állít emléket. /Szabó Csaba: Körök, művészeti csapások. Feltámadóban a Jósika Miklós Kör. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

A kolozsvári ünnepek között hagyományossá vált Mátyás-napok idei rendezvénysorozata az első napján, február 21-én a Mátyás-házban megtartott megnyitón az alig maroknyi közönség színvonalas előadást hallgathatott meg. A főszervező, László Bakk Anikó kiemelte: a tizenkettedik Mátyás-napok alkalmával számban ugyan kevesen, ám lélekben annál többen töltik meg igaz szellemiséggel a házat. Dr. Gaal György tartott előadást a nagy király szülőháza sorsának alakulásáról. Kolozsvár legrégebbi lakóháza gótikus stílusú épület. 1889-ben felavatták a ma is látható emléktáblát, amelyet Pákey Lajos építész tervének alapján Zala György szobrász készített. Az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeuma volt a ház, 1934-ben azonban a múzeum anyagát egyszerűen kiszórták az utcára. Néhány évvel később az emléktáblát is eltávolították, ez a lépés azonban olyan hatalmas tiltakozást váltott ki, hogy a város akkori polgármestere kénytelen volt bukaresti parancsra visszahelyeztetni azt az eredeti helyére. A szülőház mai formája Kós Károlynak köszönhető: a bécsi döntés után őt kérték fel tervezőnek, Kós pedig szinte korhű módon állította helyre az épületet. Jelenleg a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia épülete. 1996. január 15-én még egy tábla került a ház falára, ezúttal két nyelven, és a valóságnak megfelelő tartalommal. /Sándor Boglárka Ágnes: Tizenkettedik Mátyás-napok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Annak idején a Jóbarát gyermeklap meghirdette a Varrj ruhát Zsuzsi babának népviseletvarró versenyt. A verseny lázba hozta a falvakat, iskolákat, 160 népviseletbe öltözött baba gyűlt össze. A kollekció azóta is szaporodik, főleg, hogy utána az Andris babákat is felöltöztették, újabb kiírás keretében, emlékezett Szentimrei Judit /Kolozsvár/ 83 esztendős nyugalmazott néprajzkutató, főiskolai tanár. Szentimrei Judit Budapestre ment tanulni, a Néprajzi Tanszékre. A tanszékvezető, Györffy István mondta: akit ennyire érdekel a néprajz, az menjen Finnországba. Szentimrei Judit el is ment. Délelőttönként szőtt, délután a múzeumban dolgozott. 1939-ben haza kellett jönnie. Négy gyermeke volt, amikor tanítani hívták a Képzőművészeti Főiskola textil szakára. Azután 1952-ben megalakult a Népművészeti Kutatócsoport, Szentimrei Judit velük járt Kászonban, majd Moldvában a csángóknál, Szilágyságban és a Kis-Küküllő mentén. Később Szentimrei Juditot a román kutatócsoportba hívták. Meghívták előadást tartani: 1980-ban bejárta Nyugat-Európát. /Sándor Boglárka Ágnes: "Megfutamodtam a székely festékes nyomán…" Életéről mesél Szentimrei Judit néprajzkutató. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Ábrahám Jakab brassói grafikusművész kiállítása nyílt meg ápr. 2-án Kolozsváron, a Korunk Galériában. Ábrahám Jakab grafikái Lászlóffy Csaba verses Ótestamentumot bemutató kötetéhez készültek. Ábrahám Jakab 1976-ban végezte el Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, azóta sok egyéni és csoportos kiállításon vett részt. /Ö. I. B.: Grafikus felkiáltójelek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

A kolozsvári magyar festők doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, Andrásy Zoltán festőművész a napokban töltötte 94. életévét. Bukarestben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, majd reklámgrafikus volt hat évig a román fővárosban. Családjával Kolozsvárra költözött, 1939-től már az erdélyi főváros művészeti életének alakításában játszott szerepet. A Barabás Miklós Céh fiataljainak csoportjával együtt állított ki Kolozsváron, majd Budapesten is. A háború az ő életébe is beleszólt. Németh Júlia munkájában vázolta fel Kolozsvár szerepét /Kolozsvár – műhely és vonzásközpont, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/. Andrásy Zoltán a hadifogságból 1947-ben szabadult, és került vissza Kolozsvárra. Könyvgrafikával foglalkozott, és kedvenc műfajának, az akvarellnek hódolt, de olajjal, majd temperával is dolgozott. 1948-tól, a Magyar Művészeti Intézet megalakulásától kezdve a művészképzésben is tevékeny részt vállalt. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való 1950-es beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén állt. A kolozsvári grafikai iskola megalapozásában is közrejátszva, tanszékvezetőként vonult nyugdíjba a hetvenes években. Még négy évvel ezelőtt, kilencvenévesen is festett, megjegyezte, hogy most azért már lassabban halad. /N. J.: Továbbra is a művészet szolgálatában. A 94 éves Andrásy Zoltánt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Elhunyt Szörtsey Gábor festőművész (1951-2004), Ágoston Vilmos búcsúztatta máj. 13-án, Budapesten a Fiumei úti temetőben. Szörtsey Gábor a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett. Magyarországra települt és bekapcsolódott a szentendrei Vajda Lajos stúdió, a Fiatal Művészek Klubja alkotói, kiállítói légkörébe. Tiltakozott minden társadalmi, nemzeti, vallási eufória ellen. /Ágoston Vilmos: Búcsú Szörtsey Gábor festőművésztől. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./

Torockón a Kriza János Művelődési Házban júl. 11-én megnyílt Ferenczy Béla grafikus kiállítása. Megörökítette a torockói házakat, a torockói tájat. Ferenczy Béla 1968-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán, majd 1969-től szülővárosában, Nagyváradon tanítja művészetre az ifjúságot. Több könyvet illusztrált. Több kiállítása volt. /N. T.: A Székelykő ereje. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

Temesváron egy művészdinasztia két alkotója, Pokker László szobrászművész és Pokker Laura festőművész, apa és lánya közös tárlata nyílt meg a Héliosz Galériában. Pokker László nagyméretű szobrai anyagául a fát választotta, négy évtizedes alkotói pályája gazdag sikerekben. Pokker Laura a kolozsvári Ioan Andreescu Egyetem Festészeti Karának idei végzőse. Eddig többnyire szülővárosában, Lugoson állította ki munkáit. /(Szekernyés): Pokker László és Laura tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 17./

P. Ütő Erzsébet 1957-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát. Művészi kiteljesedésének városa Máramarossziget, ahol oktatói, művészetpedagógusi tevékenységet is folytatott. Falikárpitjaival szerepelt a firenzei Iparművészeti Biennálén is. A Máramarosszigeten élő és alkotó P. Ütő Erzsébet neve a kolozsvári művészetkedvelők előtt sem ismeretlen, hiszen 1998 óta hároméves időközökben rendszeresen jelentkezik alkotásaival a kincses városban. Most megnyílt kiállításán festményei egyetlen témát járnak körül. A fa dicsérete – jelzi összefoglaló címben is a művészi szándékot. /Németh Júlia: A fák dicsérete. P. Ütő Erzsébet kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Dávid Gyula közölte nagyobb tanulmánya vázlatát az erdélyi 1956-os perekről. 1992 óta az 56-os Intézet /Budapest/ által szervezett több konferencián hangzottak el a témáról előadások, több összefoglaló kiadvány jelent meg. Számos, börtönt járt erdélyi/romániai ’56-os visszaemlékezése napvilágot látott önálló kiadásban, tévéfilmek és CD-ROM is készült az erdélyi 56-ról. Mindennek ellenére szükséges olyan számbavétel is, amely végre összképet nyújt arról, ami Romániában történt. Dávid Gyula felsorolta az ’56 utáni időszak legfontosabb – a magyar forradalomhoz kötődő – romániai politikai pereit, azok elítéltjeit. 1956 romániai magyar elítéltjeinek száma ezrekre becsülhető. Akár megközelítőleg pontos névsort is csak a belügyi és katonai törvényszéki irattárak tanulmányozása alapján lehetne összeállítani. Nagyobb perek a következők. Szoboszlay Aladár és társai hazaárulási pere, halálra ítéltek tíz főt /Szoboszlay Aladár Ábrahám Árpád, báró Huszár József, Orbán Károly, Kónya István, Fantanaru Alexandru, Tamás Dezső, Tamás Imre, Orbán István és Lukács István/, Sass Kálmán és társai pere /Kivégezték Sass Kálmánt és Hollós Istvánt/, Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének pere. Bolyai-egyetemi perek, Képzőművészeti Főiskola-perek, Protestáns Teológiai Intézeti perek, Bethánista „szervezkedés”, Dobai István és társai pere, Puskás Attila és társai pere, Fodor Pál és társai pere, Soós Ferenc és társai pere, Kis-Küküllő menti szervezkedés, Kacsó Tibor és társai pere, Fekete Kéz, Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége. Gagyi Balla István CD-jén interjút készített több volt elítélttel. További könyvek: Balogh László Múltbirtokosok jövő nélkül, továbbá És te hol voltál, Szent György című könyvei, Gazda József Kövek egy siratófalhoz, Akik imádkoztak üldözőikért című kötetben református lelkészek, teológusok visszaemlékezései olvashatók, Péterszabó Ilona Ötvenhat után ötvenheten című könyve, A Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetének 2004. augusztus 7–8-i nagyváradi találkozójáról kiadott Emlékkönyv. /Dávid Gyula: Feljegyzések az erdélyi 1956 évfordulóján. = Krónika (Kolozsvár). okt. 22./

Kolozsváron megnyílt a nyolcvanhat éves Abodi Nagy Béla festőművész első önálló gyűjteményes kiállítása a Bánffy-palota emeleti öt termében. Hosszú pályafutása során a művész egy pillanatig sem fordult el saját nemzeti közösségétől. A kiállítás megszervezésében fontos szerepet játszott a Barabás Miklós Céh. Abodi Nagy Béla harminc évig volt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára. /Ördög I. Béla: Abodi Nagy Béla önálló kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Dudás Gyula a hargitai tájak szülötte, neve mégis immár végérvényesen Nagybányával fonódott össze. 1958-ban, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után került Nagybányára, a festőfővárosba. Dudás Gyula festőként a klasszikus nagybányai hagyományok követője. A művész évtizedek óta készült kolozsvári egyéni kiállítására, s amikor egy évvel ezelőtt felrakta munkáit a Gy. Szabó Béla Galéria falára, a megnyitón súlyos szívbántalmai miatt nem vehetett részt. Erős szervezete legyőzte a kórt, 75. születésnapjára meglepheti magát egy újabb kiállítással. A nagybányai Teleki Magyar Házban nov. 12-én megnyíló tárlatán Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke mond köszöntőt. /Németh Júlia: Dudás Gyula 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A nagykárolyi Károlyi Gáspár és Kaffka Margit szobrok után Deák Árpád nagyváradi szobrászművésznek immár harmadik Szatmár megyei köztéri alkotása a november 14–én Szatmárnémetiben, a régi kórház előtti parkban felavatásra kerülő Petőfi–szobra. A kolozsvári Ioan Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett művész Erdély legismertebb szobrászai közé tartozik. Ő készítette el Kibéden Seprődi János etnomuzikológus mellszobrát, a nagyváradi Szent László templom kapuját díszítő bronz domborműveket, valamint a Toldi szerzőjének arcmását a nagyváradi Arany János Kollégium számára. A jövőre 50. születésnapját ünneplő képzőművész állandó résztvevője a nagyváradi alkotók csoportos kiállításainak. Egyéni tárlatot Nagyváradon 1997–ben és 1998–ban szervezett, 2000–ben pedig Budapesten mutatkozott be a nagyközönségnek. /A szobor alkotója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 11./

Vetró András Kézdivásárhelyen élő szobrászművész /sz. Temesvár, 1948/ apja, Vetró Artúr szobrászművész nyomdokaiba lépett, aki Kolozsváron, a Képzőművészeti Főiskolán a szobrászatot tanította. 1989 októberében együtt állítottak ki édesapjával. Apja 1992-ben meghalt, és abban az évben volt kettőjüknek gyűjteményes emlékkiállításuk. András fia az Incitato lovas művésztábor vezetője, másik fia, Barna a fiatal művészek Udvartér nevű megnyilvánulásának szervezésében vállal oroszlánrészt. Fábián Ernő filozófus plakettjét leleplezték Kovásznán, jövőre pedig a Barcsay Jenő plakettje lesz felavatva. Vetró András a hagyományos módszereket alkalmazza, főleg híres emberek mellszobrait, plakettjeit készíti el. /Farkas Imola: Műterem az udvartérben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Deák Árpád képzőművész Simonyi-díjat kapott. Deák Árpád 1955-ben Marosvásárhelyen született. A kolozsvári képzőművészeti főiskolán évfolyamelsőként végzett, vizsgamunkája Szilágyi Domokos köztérre tervezett szobra. Ma is megtekinthető a főiskola területén. A rendszerváltás után járja a világot, s kitartóan kísérletezett grafikusként, szobrászként egyaránt. Deák Árpád szobrot állított Nagykárolyban (Károli Gáspár, Kaffka Margit), Nagyváradon (Szent László-legendák), Szatmáron (Petőfi Sándor), emléktáblát Ágyán (Olosz Lajos), Kibéden (Seprődi János), Máramarosszigeten (Hollósy Simon), Nagyváradon (Lorántffy Zsuzsanna), Simonyifalván (Simonyi Imre, Simonyi óbester). Grafikái, rajzai izgalmas kísérletek. A közeljövőben Aradon, a Jelen Házban plakettekkel és rajzokkal (versillusztrációk) jelentkezik. /Hevesi Mónár József: Szemlélet és magatartás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

A közkedvelt kolozsvári, de Magyarországra áttelepült képzőművész, Botár Edit kiállítása nyílt meg január 12-én, Budapesten, a Vármegye Galériában. A Bolyongásaim Erdélyben és a világban című tárlatot Banner Zoltán művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe. Botár Edit 1956-ban végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben. 1986-ig a Kolozsvári Bábszínház díszlet- és bábtervezője volt. Az Erdély Művészetért Alapítvány 1999-ben a Vármegye Galériában, majd Erdélyben mutatta be Kolozsvár képekben című, a Gloria Könyvkiadónál megjelent száz színes akvarellt és tusrajzot tartalmazó albuma képanyagából összeállított kiállítást és 2001-ben ugyancsak a Vármegye Galériában nyílt tárlata. /(n): Botár Edit 75. jubileumi kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Vásárhelyi Tóth Éva, Sopron egyik szellemi mindenese, a háromszéki–kelet-magyarországi kapcsolatok és históriai hagyományok újrateremtője és ápolója adta hírül, hogy Sopron városában elhunyt Szabó Béla mikóújfalusi származású festőművész. Szabó Béla tanár, festőművész 1950-ben született, a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát, több egyéni és kollektív kiállításon vett részt Magyarországon, Romániában és Olaszországban. 1996-ban Civita Fidelissima ’75 Sopron díjjal jutalmazták, elnyerte a soproni Horváth–Lukács Galéria díját (1997), 2002-ben Sopron önkormányzatának díjával tüntették ki. Szabó Béla az Erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka, Kolozsváron 2004-ben kiadott könyv társszerzője. /(sylvester): Elhunyt Szabó Béla festőművész. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 15./

Március 4-én Kolozsvárott a Prospero Házban megnyílt a fotótárlat, a Penelope Irodalmi Kör keretében. Feleki Károly, a Képzőművészeti Egyetem tanára elmondta: szerencsésnek tartja, hogy az első éves fotószakos diákokba ennyi kezdeményező kedv szorult és az egyetemi feladatok mellett megszervezték ezt a tárlatot. /F. I.: Fotótárlat a Prospero Házban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Steinhübel Zoltán aradi képzőművész 1980-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem kerámia és üvegtervező szakán. 2000-től az aradi Művészeti Líceumban kerámia és rajz szakon tanít, folyamatosan részt vesz az aradi képzőművészek közös tárlatain Aradon és külföldön egyaránt. Használati és dísztárgyakat, kisplasztikákat és figurális tárgyakat egyaránt készít, grafikával, tűzzománccal is foglalkozik. /Nagyálmos Ildikó: A művészet játék. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Andrásy Zoltán festő- és grafikusművész, a kolozsvári magyar képzőművészek doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, április végén tölti 95 életévét. Bukarestben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Tanulmányai végeztével még hat évet töltött Bukarestben. Andrásy Zoltán 1939-től már Kolozsvár művészeti életének alakításában játszott szerepet. 1947-ben szabadult a hadifogságból és visszatért Kolozsvárra. 1948-ban megalakult a Magyar Művészeti Intézet. Rektora, Kovács Zoltán festőművész felkérésére, tanárként, Andrásy Zoltán is részt vállalt az oktatásban. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén maradt. A neves kolozsvári grafikai iskola megteremtésében is közrejátszva, a hetvenes években tanszékvezetőként vonult nyugdíjba. Öt évvel ezelőtt még festett. /Németh Júlia: A humánum festője. A 95 éves Andrásy Zoltánt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Gedeon Zoltán kolozsvári festő- és grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás május 31-én, Budapesten, a Kossuth Klubban. Bevezetőt Banner Zoltán művészettörténész mondott. Gedeon Zoltánnak 1947-ben, a hadifogságból hazatérése után, tanítói oklevéllel a zsebében, mindent újra kellett kezdenie. 1954-ben fejezte be a képzőművészeti akadémiát, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Erdély képzőművész főiskolai hallgatói az ő összefoglaló Didaktika tankönyvét forgatva váltak művésztanárrá. /Kerékgyártó István: Hagyománytisztelet és modernség. Gedeon Zoltán egyéni kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Márton Árpád képei július végéig láthatók a budapesti Vármegye Galériában. A Gyergyóból elszármazott csíkszeredai művész a magyarországi alkotótáborok állandó vendége. A hatvanas éveit taposó Márton Árpád a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festőszakán szerzett diplomájával a Csíki-medence kulturális életének egyik lelkes alakítója lett. Előbb alelnöke, majd elnöke lett a Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége Hargita megyei filiáléjának. Márton Árpád 1990-ben elnyerte Budapesten a Szülőföldem, Erdély elnevezésű pályázat első díját. 1993-ban a Magyarok Világszövetsége által alapított Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának vezetőségi tagja lett, 2000-ben Boromisza Tibor-díjat, tavaly pedig Szervátiusz Jenő-díjat kapott. /Wagner István: A Székelyföld piktora. Márton Árpád a Vármegye Galériában. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./

Deák Ferenc grafikusművész 70 éves. Az erdélyi grafika kimagasló egyéniségének életművét mutatja be a Csíkszeredában nyílt kiállítás. A művész Munkácsy-díjat és a sok-sok nemzetközi elismerést kapott. A Székely Mikó Kollégium után Kolozsváron, Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Becsülettel szolgálta a könyvkiadást könyvborítókkal, illusztrációkkal. Hiányt pótló műve, a Rajz és Betű. /Márton Árpád: Betűk, könyvek, rajzok nagymestere. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Nemrég nyílt meg a Magyar Kultúra Házában, a budai Szentháromság téren Novák József Erdélyi történelmi címerek-pajzsok című kiállítása. Novák József /sz. Marosvásárhely, 1956. márc. 23./ Kolozsváron, a Képzőművészeti Akadémián a design-ipari formatervezés szakon végzett. 1984 óta vesz közös és egyéni tárlatokon. A mostanival együtt eddig tizenöt címerkiállítása volt. Mostani kiállítását Pomogáts Béla és Nagy Zoltán, a Budapesti Székely Ház igazgatója nyitotta meg. Novák József Erdély ezeréves magyar múltját szeretné felidézni munkáival. Heraldikai előtanulmányokat végzett. A kiállításon a címerek alatt szép magyaros mintákkal díszített selyemterítők vannak. Novák valamikor a marosvásárhelyi selyemszövőde tervezője volt, ott kezdett régi magyar mintákkal selyemszöveteket alkotni. Ebből állított ki néhányat. /Bereczki Károly: Üzenet Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Hét esztendő után egy tárlat erejéig hazatért Nagybányára Trella Várhelyi Imola festőművész. 1998-ban ugyanis Marosvásárhelyre költözött. Trella Várhelyi Imolát /sz. Kézdivásárhely, 1928. márc. 8./ egy tehetségkutatás során fedezték föl, elvégezte Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskolát, majd Nagybányára költözött. /Dávid Lajos: Egy hazatérő művész tárlata. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 15./

Szeptember 25-én Székelykeresztúron, a Dr. Molnár István Múzeumban megnyitották a segesvári Sz. Kovács Géza grafikus-festőművész egyéni tárlatát. Kovács Géza /sz. Székelyszentkirály, 1938/ a kolozsvári Ion Andreescu Főiskolán 1965-ben szerzett diplomát, azóta Segesváron él és dolgozik. Kezdetben rajzzal foglalkozott, utána olajban dolgozott, majd pasztellt, tusrajzot készített, és közben metszeteket is. Alkotásait az európai országokon kívül az Amerikai Egyesült Államokban is kiállították. /László Miklós: A szülőföld szűkebb és tágabb értelemben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 29./

Stefano Bottoni terjedelmes tanulmányban mutatta be az 1956-os magyar fordalom hatására Erdélyben megnyilvánuló elégedetlenség és forrongás után a román Securitate kegyetlen megtorlását. A román pártvezetés azonnal teljhatalmú megbízottakat küldött ki a határ menti, vegyes lakosságú és politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba. Temesváron október 30-án a műszaki egyetemen tiltakozó gyűlés hívtak össze, ez nyugtalanította a pártvezetést. A Securitate páncélosokkal vette körbe az épületet. A diákokat kihozták az ebédlőből, és elvitték egy laktanyába, ahol közülük mintegy kétezret körülbelül egy hétig még ott tartottak fogva, majd nagy részüket szabadon engedték. A feltételezett szervezők közül azonban 32 személy ellen lázításért pert indítottak és elítélték őket. A Securitate már november 3-án Marosvásárhelyen felszámolt egy románokból álló szervezkedést, mintegy 60 embert tartóztatott le. 1957-ben súlyos börtönbüntetésre ítélték a csoport minden tagját. A forradalom leverése után a rendszer melletti hűségnyilatkozatot írattak alá az írókkal. Közülük ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték a főszerkesztőt, hogy törölje nevüket az aláírók közül, mivel ők „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Kolozsvárt 1956-ban pontosan fele-fele arányban lakták a magyarok és a románok. Október 24-én a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatának hallgatói gyűlést hívtak össze. A hallgatók 5 pontos dokumentumot adtak át a rektori hivatalnak. Ebben kérték az egyetemi autonómia megvalósítását, a hallgatói egyesület kapcsolatainak szorosra fűzését nemcsak a kelet-, hanem a nyugat-európai hasonló egyesületekkel, illetve az egyetemi felvételi vizsgákon alkalmazott diszkrimináció megszüntetését az „egészségtelen” származásúnak tartott fiatalokkal szemben. A megmozdulás szétoszlatására a Securitate a rektor kérésére körbevette az épületet, és igazoltatta a jelenlevő diákokat. Másnap letartóztatták a két szervezőt, Balázs Imrét és Tirnován Arisztidet, 1956 december 12-én mindkettőjüket 7 év börtönre ítélték. A Bolyai Egyetemen tartott gyűlésen fogalmazták meg a létrehozandó Hallgatói Egyesület „statútumtervezetét”. Ennek a kezdeményezésnek az öt szervezőjét is letartóztatták november 17–18-án, és közülük négy személyt 1957-ben 3-tól 7-évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. 1956 november elsején a Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének három adjunktusa által vezetett diákküldöttség kivonult a Házsongárdi temetőbe és virágkoszorúkat helyezett a frissen helyreállított sírokra. A Bolyai Egyetemről két év alatt összesen 29 hallgatót 4 tanárt letartóztattak. Az állambiztonsági szervek útmutatókat küldtek, hogy kik ellen kell eljárni, megszervezték a megtorlást. Minden helyi egységből jelentést kellett küldeni a BM-nek, egy példányt orosz nyelven, az akkor még román területen tartózkodó aktív szovjet miniszteri tanácsadók részére. Megerősítették a magyarok figyelését. A Magyar Autonóm Tartományban 1957 januárjáig az úgynevezett „magyar nacionalisták vonalon” mindössze 60-an dolgoztak. Alig két hónap alatt újabb 67 formátort szerveztek be, többször zsarolással, mint az egyik esetben egy lányát nagyon szerető apát zsaroltak meg: kiteszik a lányát az egyetemről. Ügynökkel figyeltették Márton Áron püspököt is. Tovább növelték a besúgók számát. Draghici belügyminiszter 1957. májusában tartott beszédében nemcsak a magyar lakosság Romániához való lojalitását kérdőjelezte meg, hanem a magyar nemzetiségű belügyeseknek és pártkádereknek a nemzeti kérdéshez való hozzáállását is. Az 1956. október 24-én kezdődött letartóztatási hullám egészen 1961-ig tartott, és több tízezer letartóztatáshoz vezetett. Legintenzívebb fázisa 1957 második felétől 1959 őszig tartott. Ekkor országszerte 9.959 személyt ítéltek el, és közel 18 ezret tartóztattak le. 1959-ben átlagosan 17-18 ezer politikai letartóztatottat tartottak számon az ország börtöneiben és kényszermunka táboraiban. Öt év alatt több, mint 27 ezer politikai megfontolás által indokolt letartóztatás történt Romániában. Ezen kívül közel 1.500 személyt kényszerlakhelyre helyeztek. 1958-ben volt a legtöbb ítélet (4.083), valamint ekkor hozták a legsúlyosabb ítéleteket ( a Szoboszlay per tíz halálos ítélete). 1957 és 1959 között több mint 45 halálos ítéletet hoztak, a kihallgatások során vagy a börtönben több mint 139 ember halt meg /pontos adatok nincsenek/. 1957 első felében 1.471 személyt vettek őrizetbe politikai okok miatt, közöttük 661 személyt ítéltek el: 598 románt (81,4%), 98 magyart (14,8%), 18 németet és 2 zsidót. A későbbi időszakról nincs ilyen pontos adat, Bottoni 9 százalékosra becsüli a magyarok részesedését. /Stefano Bottoni: A Kényszerből stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra (1956–1958). = A Hét (Marosvásárhely), okt. 6.)

A kolozsvári születésű Horváth Sz. Gyöngyvér kiállítása nyílik november 17-én Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. Horváth Szőke Gyöngyvér 1952-ben született, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia grafika szakát. Éveken keresztül külső munkatársa és illusztrátora volt a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapoknak, több mint negyven könyvet illusztrált. Többnyire rézkarcot és kollográfiát készít, de nem idegen tőle a pasztell sem. /(bb): Kiállítás a Korunk-teremben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 17./