Az utolsó román halálraítélt
Elutasította a bukaresti legfelsőbb bíróság a román külügyi hírszerzés egykori, a hetvenes években a tengerentúlra szökött munkatársa halálbüntetésének eltörlését. Pedig hazája részben Constantin Răuţă amerikai kutatómunkájának köszönheti, hogy hamarosan rakétapajzs óvja a ballisztikus rakétáktól.
Huszonnégy évvel a rendszerváltás, valamint közel negyven évvel kiugrása után sem bocsátja meg a román igazságszolgáltatás Constantin Răuţának, hogy elárulta a kommunista rezsimet. A hetven éves, villamosmérnöki végzettségű kutatót nem sokkal azután beszervezte a külügyi hírszerzés (akkori nevén DIE), hogy 1966-ban elvégezte a bukaresti elektronikai és építészeti egyetemet, és elhelyezkedett egy kutatóintézetnél.
Ez volt a feltétele külföldi tanulmányútjai engedélyezésének. A Călin fedőnévvel ellátott kémet elsősorban NATO-ellenes küldetésekre képezték ki. Utolsó misszióját 1973 novemberében – amikor Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár Egyesült Államokbeli látogatását kellett volna előkészítenie – azonban már nem teljesítette: a New York-i repülőtéren landolva politikai menedékjogot kért az amerikai hatóságoktól, akiknek átadta az államtitkokat tartalmazó diplomáciai poggyászát is.
Răuţát a román kommunista rezsim egy évvel később hazaárulásért halálra ítélte, a Szekuritáte többször is likvidálni próbálta. Annál is inkább, mivel disszidálása után az amerikai médiában, de a kongresszusban is feltárta az emberi jogok romániai lábbal tiprását. A román tudós huszonnégy évig dolgozott az amerikai haditengerészetnél és a NASA marylandi csillagászati és földtudományi központjában, ahol olyan jelentős űrprogramok fejlesztésébe vonták be, mint a HUBBLE, a KOBE, az EOS és a LANDSAT.
Emellett kivette részét a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszer kidolgozásából is, így többek között neki köszönhető, hogy 2015-ig az Olt megyei Deveselun kiépül az SM-3-as elfogó rakétákkal felszerelt amerikai rakétapajzs. Bár a Ceauşescu-diktatúra 1989-es megdöntése után frissen kibocsátott román útlevelével többször hazalátogatott, úti okmánya 2005-ben történt lejártakor Bukarestben közölték vele, hogy állampolgárságát visszavonták.
Kijátszott kémkedési kísérlet Az izraeli hírszerzésnek többször sikerült meghiúsítania, hogy a Szekuritáte fokozza kémkedési tevékenységét a zsidó államban – írta hétvégi számában a Jerusalem Post. A lap szerint a bukaresti rezsim a hatvanas években kezdeményezte, hogy költöztessék át a Tel Aviv-i román nagykövetséget a város egyik toronyépületének utolsó emeletére. A Shin Bet, az izraeli belbiztonsági titkosszolgálat azonban kijátszotta a tervet, amely azt a célt szolgálta, hogy a diplomáciai kirendeltség szekus ügynökei közvetlen közelről megfigyelhessék az izraeli védelmi minisztériumot és a hadsereg vezérkari főhadiszállását. A Jerusalem Post megemlíti azt is, hogy Ceauşescu információkat szolgáltatott ki a zsidó államnak a Romániában kiképzett palesztinokról, sőt számos, Izraelnek kiárusított zsidót beépített ügynökként foglalkoztatott.
Constantin Răuţă annak tudja be az intézkedést, hogy a kilencvenes években visszautasította az immár SIE-re átkeresztelt külügyi hírszerzés újrabeszervezési kísérletét. Mivel időközben megtudta, hogy halálbüntetése érvényben maradt, az igazságszolgáltatáshoz fordult, ahol azonban több éves pereskedés után minden fórumon veszített. Nemrég a legfelsőbb bíróság is elutasította a 39 évvel ezelőtt született ítélet megsemmisítését célzó keresetét, holott Romániában 1990-ben törölték a halálbüntetést. Az ügy pikantériája, hogy eközben három évvel ezelőtt a bukaresti törvényszék törölte a halálbüntetés végrehajtásáról szóló ítéletet, majd Răuţă visszakapta állampolgárságát.
A kutatómérnök – aki a bukaresti média szerint az egyetlen román állampolgár, aki ellen halálos ítélet van érvényben – kálváriája nagyban hasonlít egykori főnöke, az 1978-ban szintén az Egyesült Államokba szökött Ion Mihai Pacepa tábornok esetére. Azzal a különbséggel, hogy a Ceauşescu egykori kémfőnökére – aki disszidálása óta inkognitóban él a tengeren túl, és sohasem látogatott haza – kiszabott két halálbüntetést 1999-ben eltörölte a legfelsőbb bíróság, ellenben sem a rezsim által elkobzott vagyonát, sem román állampolgárságát nem kapta vissza.
Nem véletlen, hogy a napokban a România Liberă napilapnak adott interjúban Pacepa – aki amúgy vélhetően már évtizedek óta az amerikai hírszerzést szolgálja –saját és Răuţă története tükrében megállapítja: hagy még kívánnivalót maga után Bukarest NATO iránti lojalitása. Az egyik leghírhedtebb román disszidens felrója szülőhazájának, hogy a mai napig nem rehabilitált több mint hatezer, a kommunista diktatúrával történt szembefordulásáért elítélt ellenállót.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A Románia Csillaga Érdemrend visszavonásának üzenete
A napokban adta ki a Románia Csillaga Érdemrend becsületbírósága azt az indoklását , amelyre alapozva Tőkés László kitüntetésének visszavonását kérte Traian Băsescu államfőtől. Tőkés László 2009-ben, a temesvári forradalom kitörésének 20. évfordulóján vehette át az érdemrend lovagi fokozatát az államelnöktől a romániai rendszerváltás elindításában játszott szerepéért. A kitüntetés visszavonását több PSD-s politikus felvetése nyomán Victor Ponta miniszterelnök javasolta az államfőnek, mivel szerinte Tőkés Románia egységes és oszthatatlan nemzetállami jellegét kérdőjelezte meg a tusnádfürdői szabadegyetemen, amikor azt kérte Magyarországtól, hogy vállaljon védhatalmi státust Erdély felett.
A visszavonási eljárás
Tőkés László EP-képviselő bejelentése heves reakciókat szült a romániai közéletben, és miután kiderült, hogy a Románia Csillaga Érdemrend visszavonását csak azon személyek kezdeményezhetik, akik maguk is birtokosai a kitüntetésnek, nyolc kitüntetett szociáldemokrata politikus beadvánnyal fordult az államfőhöz.
Ezt követően megválasztották a héttagú becsületbíróságot, amelynek négy tagját a PSD jelenlegi és egykori politikusai – Ecaterina Andronescu, Gabriela Firea és Mircea Geoană jelenlegi szenátorok, valamint Șerban Brădișteanu volt szenátor – adták. Megjegyzendő, hogy a becsületbíróság két tagja – Ecaterina Andronescu és Gabriela Firea – egyben panasztevő is. A további három tag Ionel Haiduc, a Román Akadémia elnöke, Costin Georgescu, a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetője és Constantin Degeratu tábornok, a hadsereg volt vezérkari főnöke. A Tőkés László kitüntetésének visszavonását elsőként szorgalmazó Corina Creţu szociáldemokrata EP-képviselő szerint az EMNT elnöke szeparatista, románellenes, és etnikai alapú területi autonómiát követelő nyilatkozataival Románia egységes, oszthatatlan nemzetállami jellegét kérdőjelezte meg.
A visszavonás mint politikai játszma
Az egész ügy kibontakozása és annak kormánypárti kezelése világosan mutatta, hogy mennyire eltökélt szándékok húzódnak a háttérben. A végkimenetelt már akkor meg lehetett jósolni, amikor maga a kormányfő szólalt meg a kérdésben és követelte a kitüntetés visszavonását . Victor Ponta nem kockáztatta volna meg a már így is eléggé megtépázott tekintélyét egy Traian Băsescuval szembeni csörtében, így borítékolni lehetett, hogy a miniszterelnök biztosra megy javaslatával.
Nyilvánvalóan ő is tisztában volt azzal, hogy az érdemrend visszavonását kizárólag a tagok kezdeményezik, de a kezdeményezés . Az első kör után aztán minden magára valamit is adó politikus, közéleti szereplő és véleményvezér megnyilvánult a már előre eldöntött kérdésben.
A becsületbíróság erkölcsi profilja
A becsületbíróság összetétele is jelzi, hogy a PSD semmit sem akart a véletlenre bízni, következésképpen a látszatokra sem adott túl sokat. A tagok megválasztásának módja, az eljárás levezénylése és az indoklás megszövegezése világosan illeszkedik a PSD-kormány kendőzetlen hatalmi logikájára. Ebből következik, hogy a bizottsági tagok kiválasztásánál semmi más nem számított, csak a kommunista utódpárt iránti lojalitás.
Șerban Brădișteanu szenátor ellen több peres eljárás is folyik. Az egyikben azzal vádolják, hogy Adrian Năstase öngyilkossági kísérlete után kórházi beutalással próbálta megakadályozni a Legfelsőbb Bíróság ítéletének végrehajtását a volt kormányfőn. Az orvos ellen ugyanakkor több millió euró értékű korrupciós bűncselekmények miatt is indult büntetőjogi eljárás.
Ecaterina Andronescu lojalitásához semmi kétség nem férhet: ő volt az, aki kiállt Victor Ponta mellett a plágiumbotrányban. Gabriela Firea szenátor az első fokon öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélt Dan Voiculescu tulajdonában lévő, nem éppen magyarbarátságáról ismert Antena3 hírtelevízióban dolgozott. Mircea Geoană, bár rossz a viszonya a PSD jelenlegi vezetőségével, érdekelt lojalitásának bizonyításában.
A Tőkés László elleni kampányt elindító Corina Creţuról pedig nemrégiben azt derítették ki, hogy „közeli” viszonyban volt Colin Powell korábbi amerikai külügyminiszterrel. Ion Mihai Pacepa, aki Ceaușescu alatt a kommunista Románia külföldi hírszerzésének egyik vezetője volt, valószínűnek tartja, hogy a képviselőnő az orosz titkosszolgátok megbízásából kezdeményezett viszonyt Colin Powellel. Mindezek alapján indokoltan merül fel a kérdés, mennyire hitelesen hivatkozhat morális érvekre a becsületbíróság Tőkés László kitüntetésének ügyében.
Az indoklás
Az indoklás szerint azért kell megfosztani Tőkés Lászlót a kitüntetésétől, mert románellenes tevékenységével, nyilatkozataival és kampányaival, horthysta-fasiszta eszmék terjesztésével, nemzeti és etnikumközi gyűlöletkeltésre irányuló uszítással, a román nép becsülete és méltósága ellen irányuló súlyos merényletekkel, a román állammal szembeni tisztelet hiányával, „horthysta-fasiszta szellemiségű revizionista beszéddel”, valamint az „ideológiai terrorizmus” fegyvertárába tartozó tevékenységekkel súlyos károkat okozott Romániának és a Románia Csillaga Érdemrend tagjainak. Az indoklás e nyelvezete külön figyelmet érdemel, hiszen az 1989 előtti agitprop osztály megfogalmazásai térnek vissza benne.
A becsületbíróság azon állítása, hogy Tőkés nemzetközi szerződéseket sértett kijelentésével, önmagában is meggondolkodtató, hiszen a nemzetközi egyezmények „szóbeli”, vélemények révén történő megsértése kimondottan a kommunizmus korszakát idéző vád.
Az indoklás a Tusnádfürdőn elhangzott „védőhatalmi státus” hibás román fordítására, a „protektorátus” kifejezésre alapoz; ezzel a fordítással az 1946-os osztrák-olasz államközi szerződéses viszonyban kialakított Schutzmacht / Garantiemacht (védőhatalom) fogalom kapott egészen más nemzetközi jogi jelentést. Ugyanakkor egyfajta „kettős mérce” is megjelenik ebben az álláspontban, hiszen a román államfő az utóbbi időben épp egy román „védőhatalmi” szerepkört próbál kialakítani Moldova Köztársaság kapcsán, sőt, nyíltan foglal állást Románia és Moldova egyesítése mellett. Eközben a bukaresti kormány decemberben jelentette be, hogy húszmillió euróval támogatja a Moldova Köztársaság óvodáinak és iskoláinak infrastrukturális fejlesztését.
A visszavonás magyar-magyar összefüggésben
A Tőkés László kitüntetésében közös álláspontra helyezkedtek az erdélyi magyar politikai szervezeteket: valamennyi párt kiállt az EMNT elnöke mellett, ráadásul a magyar kormány, amerikai magyar szervezetek és az EP-ben felszólalók is támogatásukról biztosították Tőkést.
Minthogy az idei választási évben a PSD-nek szüksége van a szélsőséges szavazatokra, ez az ügy voksot is hozhat neki az EP-, és az államfőválasztásokon. Ugyanakkor az erdélyi magyar közösséget is egységbe kovácsolhatja, hisz a kitüntetés visszavonásának javaslata nemcsak Tőkés személyéről, hanem az erdélyi magyarság autonómia törekvéseinek és egyéb jogérvényesítő küzdelmének merev elutasításáról és semmibevételéről szól. Tehát a döntés lényegében a román-magyar törésvonalat teszi élesebbé az országon belül.
A kitüntetés visszavonásának története hűen tükrözi a romániai rendszerváltás értékzavarait. A politikai, gazdasági és értelmiségi elitek jelentős része a kijárásos, elintézéses, lefizetéses túlélési stratégiákra szocializáló kommunista korszakból érkezett, számukra 1989 nem annyira történelmi-szimbolikus fordulópont az ország történetében, mint inkább újabb lehetőség, keret a korábban elsajátított közéleti stratégiák számára.
Néhány konklúzió
Az immár féléve tartó ügyet Tőkés László egyszerűen lezárhatta volna azzal, hogy önként visszaadja a kitüntetést, mondván, történelmi szerepét mind az országban, mind a nagyvilágban számos formában elismerték, ezért nem ragaszkodik ehhez a címhez, különösen úgy nem, hogy ezért a Román Kommunista Pártnak az utódszervezetével kelljen önigazolási küzdelmet folytatnia. Az EMNT elnökétől azonban távol áll ez a visszafogott stílus, ő inkább felvette a kesztyűt.
Az elképzelés azonban, miszerint a visszavonás vitája nyomán világosabbá válik a rendszer természete, csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A magyarországi kormánypárttól és a néhány amerikai magyar szervezettől kapott támogató nyilatkozaton túl a nemzetközi közvélemény nem igazán foglalkozott eddig az üggyel.
Az erdélyi magyar közösségen belül viszont sikerülhet Tőkésnek újrapozicionálnia önmagát, ami az idei EP-választásokon való indulása tekintetében nem elhanyagolandó eredmény. Ha megfosztják a kitüntetéstől, joggal állíthatja, hogy Romániában nem került sor valódi rendszerváltásra, továbbra is az történik az országban, amit a posztkommunista elit akar. Ha viszont az államfő döntése nyomán mégis megtarthatja kitüntetését, olyan győztesként kerül ki a konfliktusból, akinek nem kell külön magyaráznia indokait.
A kitüntetés visszavonásának kérdésében a végső szót Traian Băsescu államfő mondja ki, aki – természetéhez híven – ezt az ügyet is óvatosan mérlegelve kezeli. Mivel a kitüntetést ő adományozta Tőkés Lászlónak, a PSD tulajdonképpen csapdát állított neki: vagy felülbírálja korábbi döntését, vagy kiteszi magát a „magyar nacionalistákkal való összejátszás” vádjának. Az államfő ugyan maga is élesen kikelt Tőkés ellen, ám a becsületbíróság javaslatának visszautasításával nyugati partnerei előtt azt bizonyíthatná, hogy egy évvel mandátumának lejárta előtt még mindig ő a romániai demokrácia védelmezője. Ezzel a PSD kialakulóban levő nemzetközi elszigeteltségét is fokozná.
A kitüntetés története szimbolikus dimenzióban is összegezhető: adományozásának legitimizáló jelentősége nagyon hamar szertefoszlott a politikai elit számára, és az 1989-es rendszerváltó momentum forradalmi üzenetét – mint az adományozás indokát – a nemzeti kommunizmus nyelvezetén érvelő nacionalizmus tézisei váltották fel. Ez lényegében megismétli azt a politikai folyamatot, amely 1989. december 16. és az Iliescu-rezsim 1990. májusi választáson konszolidált győzelme között Romániában végbement.
mensura.ro
Erdély.ma,

Négy év felfüggesztettet kapott Nagy Zsolt a postaügyben
Négy év felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtotta pénteken a bukaresti legfelsőbb bíróság hatalommal való visszaélésért Nagy Zsolt volt távközlési minisztert (képünkön), a Román Posta telekügyében zajló perben. A bíróság súlyosbította az alapfokon kiszabott, három és fél évről szóló ítéletet.
Az ügyben szintén vádlottként szereplő Tudor Chiuariu volt igazságügyi minisztert, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) politikusát, a szenátus jogi bizottságának jelenlegi elnökét három és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét volt minisztert több évre a közügyektől is eltiltotta végleges ítéletében a bíróság, amely Nagyot nyolc, Chiuariut pedig hat évre próbaidőre bocsátotta. A két volt tárcavezetőt azzal vádolta az ügyészség, hogy egy kormányhatározattal segítettek magántulajdonba átjátszani egy – a reális érték töredékére felértékelt – bukaresti állami ingatlant, amelyet a Román Posta tőkeapportként vitt be egy magáncégekkel közös vállalkozásba. A nyomozó hatóság szerint ezzel 8,6 millió eurós kárt okoztak az államnak.
A volt RMDSZ-es politikus korábban azzal védekezett, hogy a szóban forgó telek mindig a postáé volt, tehát nem képezte az állam közvagyonát, s mivel a magáncég egyik részvényese is maga a posta volt, szerinte nem keletkezhetett kár sem. A volt miniszter emlékeztetett, hogy ő csak kezdeményezte (illetve láttamozta) az említett kormányhatározatot, vagyis szerinte ez nem járhat jogi következményekkel, hiszen azt csak a kormány általi elfogadása emeli jogerőre, ami a teljes kabinet közös felelőssége. Nagy Zsoltot tavaly novemberben alapfokon három és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság, Chiuariut viszont felmentették. A január 13-án tartott utolsó tárgyaláson az ügyészség mindkét volt miniszter ellen öt és tizenöt év közötti letöltendő börtönbüntetést kért.
Nagyot tavaly decemberben nem jogerősen öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság a stratégiai cégek privatizációjával kapcsolatos bűncselekmények miatt. Ugyanebben az ügyben Codruţ Sereș egykori gazdasági minisztert hazaárulás miatt hat, szervezett bűnözői csoporthoz való csatlakozás miatt pedig további öt év szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet ellen a legfelsőbb bíróság öttagú testületénél fellebbeztek a vádlottak.
Székelyhon.ro,

Ítéletek a Basescu leváltásáról szóló referendumon elkövetett csalások ügyében
Megszületett az első két ítélet Romániában abban a perben, amelyet az ügyészség a Traian Basescu román államfő leváltására irányuló, sikertelen 2012-es népszavazáson elkövetett csalások ügyében indított. Két vádlott, akik az Olt megyei Piatra-Olt nevű város egyik szavazókörzetében dolgoztak, beismerték vétkességüket, ellenük gyorsított eljárásban ítélkezett a román legfelső bíróság, amely hétfőn első fokon egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte őket. A két vádlott egyebek mellett több hamis szavazócédulát dobott az urnába, ezért a bíróság nyolc ilyen cédulát érvénytelenített. Az egyik vádlott ügyvédje korábban úgy nyilatkozott a bíróságon, hogy védencét a település vezetése „bujtogatta és kényszerítette” a törvénytelenség elkövetésére.
Az ügynek 73 másik vádlottja van, akik ellen folytatódik a per, köztük az ügy fővádlottja, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes ellen. Őt az ügyészek azzal vádolják, hogy a Szociáldemokrata Pártban (PSD) betöltött funkciójával és az abból fakadó tekintélyével visszaélve, illegális módszerekkel próbált az érvényességi küszöböt meghaladó részvételt elérni a referendumon. 2012 nyarán a román kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) kezdeményezte a Basescu leváltásáról szóló népszavazást, miután a parlament felfüggesztette tisztségéből az államfőt. Az urnák előtt megjelent választók elsöprő többsége Basescu leváltása mellett szavazott, de a népszavazás nem volt érvényes, mivel a választói névjegyzékben szereplők kevesebb mint fele plusz egy szavazó adta le voksát.
MTI
Erdély.ma,

Hírsaláta
HÉT TITKOSSZOLGÁLAT TEHETETLENNEK BIZONYULT. Az Erdélyi-szigethegységben lezuhant repülőgép utasainak nagy késéssel történő mentése elképesztette a Washington Post újságíróit, s megjegyezték, Románia olyan 18 millió lakosú ország, melynek nincs külső ellensége, de hét titkosszolgálatot működtet, mégsem tudták órákig azonosítani a szerencsétlenség helyszínét. Egyik titkosszolgálat 40 millió eurót fektetett a 112-es egységes hívószám korszerűsítésébe, de a sebesülteknél levő hat mobiltelefon sem volt elég a helyszín bemérésére. (Gândul)
FELGYORSUL AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS. A módosított alkotmány szövegtervezetébe tavaly az RMDSZ javaslatára került be a kisebbségek közösségi szimbólumainak használatát szavatoló cikkely: „A nemzeti kisebbségek szabadon használhatják köz- és magánterületen az etnikai, kulturális, nyelvi és felekezeti identitásukat megjelenítő nemzeti szimbólumaikat.” Ha ez érvénybe lépne, nem lenne többé semmilyen alapja például a székely zászló ellen irányuló román hatósági hadjáratoknak. A Törvényhozói Tanács javasolta a cikkely törlését. Az RMDSZ-nek ez volt az egyik legfontosabb javaslata, amelyet sikerült tavaly elfogadtatnia az alkotmánymódosító bizottságban. Az alkotmánymódosítás folyamata azután gyorsult fel ismét, hogy a Szociál-Liberális Szövetség az év elején eldöntötte: a májusi európai parlamenti választásokkal egy időben szervezné meg a módosított alaptörvényről szóló népszavazást. (ÚMSZ) TAVASSZAL KORMÁNYÁTALAKÍTÁS. A leváltandó liberális miniszterek között lesz Daniel Chiţoiu, Mariana Câmpeanu. A szocdemek Dan Nicát, Rovana Plumbot cserélik le, mindkettő Európai Parlamenti képviselő szeretne lenni. Mircea Dușa, bár nem jeleskedett honvédelmi miniszterként, bizonyára új tárcát kap. Antonescu Klaus Johannisszal (miniszterelnök-helyettes) erősítené csapatát, de a szebeni szász polgármester eddig legalábbis azt nyilatkozta, hogy városában kíván maradni. (Gândul) RÁCS MÖGÉ KERÜLT VÎNTU. Jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Sorin Ovidiu Vîntut pénteken este a legfelsőbb bíróság. A börtönből tavaly májusban, egy év szabadságvesztés után szabadult üzletember ezúttal bűnpártolás miatt került a rácsok mögé. A vádak szerint Vîntu pénzelte a szökésben levő Nicolae Popát, akit az Országos Befektetési Alap csődjéért távollétében elítéltek. A tárgyaláson az utolsó szó jogán Vîntu az államfő bosszújának nevezte ezt a bűnvádi pert, és tagadta, hogy pénzelte volna Popát. Sorin Ovidiu Vîntu ellen további két bűnvádi eljárás van folyamatban. (Realitatea) DIGITALIZÁLJÁK KILENC ERDÉLYI MEGYE TELEKKÖNYVEIT. Ez megkönnyíti majd az ügyintézést, az adatok tárolását – írja a Ziarul Financiar. Egy megye telekkönyvi hivatala anyagának elektronikus formába mentése körülbelül 5,2 millió euróba kerül. Az összeget a román állam fizeti a központi költségvetésből. Az első kilenc megye: Bihar, Beszterce-Naszód, Fehér, Maros, Hargita, Brassó, Temes, Krassó-Szörény, az adatokat körülbelül négy év alatt vezetik be.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Jogerősen öt évre ítélték a volt minisztert
Bűnrészesként hivatali hatalommal elkövetett visszaélés miatt jogerősen öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a román legfelső bíróság csütörtökön Relu Fenechiu volt közlekedési minisztert.
A vád szerint 2002 és 2005 között az általa birtokolt vagy vezetett cégek egy állami áramszolgáltató vállalatnak használt transzformátorokat adtak olyan feltételek mellett, mintha újak lettek volna, és ezáltal mintegy 6 millió lej kár érte az állami vállalatot. A volt miniszter az említett időszakban Iasi megyei önkormányzati képviselő volt.
erdon.ro,

kérdezett: B. P. E.
15 ÉV SEMMIÉRT?
Nagy Zsolt: egyik ügyben sem én voltam a fő célpont
A stratégiai privatizációs ügy a privatizációk leállításáról, a Posta-ügy pedig a Chiuariuval való leszámolásról szól a volt miniszter szerint. Exkluzív interjú pereiről, politikai szerepvállalásáról, Băsescu sárga lapjáról.
Mi történt veled az után, hogy kiléptél a politikából? Választások környékén fel szoktak röppenni pletykák, hogy valamilyen látható vagy nem látható szerepben visszatérsz a politikába. Mi igaz ebből? – Önként döntöttem úgy, hogy a politika színpadáról visszalépek. Európa parlamenti listavezető voltam, és én magam döntöttem el azt, hogy visszalépek. Viszont nem tűntem el teljes mértékben a politikából. Amikor megkértek, akkor segítettem az RMDSZ-nek kampánystratégia kidolgozásában, a kampánytanácsadásban. Ez már a 2007-es EP-választásokkor is így volt, a 2008-as parlamenti és önkormányzati választások esetén, a 2009-es államelnök-választáskor. A 2012-es önkormányzati választásokkor már csak helyenként: Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, illetve a parlamenti választásokkor kimondottan Csík környékén kapcsolódtam be, mint stratéga.
Volt egy másik pillanat is 2011-ben, de erről most nem akarok többet mondani.
- Miért szálltál ki a nagypolitikából, legalábbis ami a nyilvános szerepléseket illeti?
– Ennek több oka volt, a legfontosabb, hogy egyszerűen úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam. Nem utolsó sorban az is, hogy úgy éreztem, hogy ha nem vagyok a politika élvonalában, akkor talán lekerül rólam ez a célkereszt.
Utólag visszagondolva jó döntésnek tartod ezt?
– Nem vagyok híve a mi lett volna, ha kezdetű válaszoknak. Nyilván a kérdést attól még fel lehet tenni, de most már úgyis mindegy. Ez volt akkor a döntésem, ez van, és kész.
Egy ideig úgy tűnt, mintha Băsescu rokonszenvezett volna veled, a veled történtekkel. Utána pedig mintha lett volna egy pszichológiai pillanat, amikor elengedte az ügyet. Történt valami, ami mentén értelmezhető ez a váltás?
– Szeretném én is érzékelni azt a pillanatot, amikor velem rokonszenvezett volna. Hogy az üggyel rokonszenvezett, abban viszont biztos vagyok (nevet). Eszközként használta ezeket az ügyeket. És ezt nyugodtan ki merem mondani.
2006. december elején küldte át a főügyészség a hazaárulásos történetben a megkeresést az államelnök fele, hogy engedélyezze a bűnvádi eljárás elkezdését. Akkor még működött az államelnöki hivatalban az a bizottság, amelynek véleményeznie kellett az ilyen kéréseket. Én háromszor is voltam meghallgatáson a bizottság előtt, teljes mértékben meggyőztem őket, ezért az ő ajánlásuk nem is arról szólt, hogy el kellene indítani a bűnvádi eljárást. Persze ez egy konzultatív vélemény volt, amely január közepén született meg.
Az államelnök március 20-ig a levegőben tartotta a döntést, egészen addig a pillanatig, amíg az RMDSZ nem feküdt keresztbe az EP-választások elhalasztása előtt. És akkor engedte el az ügyet, mintegy sárga lapként az RMDSZ fele. Nincsenek ebben véletlenek.
Ennél több rokonszenvet nem láttam ebben a dologban, azon túl, hogy nekem négyszemközti beszélgetésen ő maga is elmondta, hogy ez butaság, ezek képtelenségek. De mivel négyszemközt folyt a beszélgetés, az én szavam van az övével szemben.
- Amit a közvélemény nem ért mind a Poșta ügyben, mind a stratégiai privatizációs ügyben, az a miért. A stratégiai privatizációs ügyben látszik a vádiratból is, hogy a töredéke foglalkozik veled, és közvetlenül nem tudnak inkriminálni. A Poșta ügyben pedig nem egyértelmű, hogy egyáltalán mi az ügy. Szerinted a Șereș és a Poșta egy ügy, vagy két ügy?
– Két ügy. Bármennyire szeretnék “tetszelegni” – egy frászt szeretnék –, de egyik ügyben sem én voltam a fő célpont.
A hazaárulásos történetben, úgy gondolom, még csak nem is Codrut Șereș volt a fő célpont, hanem egyszerűen a privatizációk: valakik meg akarták akadályozni, hogy Romániában privatizációk legyenek, és ezért találták ki ezt az egész képtelenséget. Abban az egész ügyben nekem sem tettem, sem cselekedetem, még csak beszédem sincs sajátom, ami inkriminálhatna. Mások beszélgetéseit használják arra, hogy bemutassák, találkoztam volna velük. De ennyi. Ezen kívül még csak vád sincs megfogalmazva.
A Posta-ügynek világosan látjuk és tudjuk, hogy ki volt a célpontja: Tudor Chiuariu. És ezt ő maga elmondta a Legfelsőbb Bíróságon, és a román sajtó nagyon pontosan le is hozta. Hadd pörgessük vissza egy kicsit a dolgokat: Tudor Chiuariu abban a pillanatban, illetve azon az ominózus kormányülésen, 2007. április 25-én, alig több mint három hete volt miniszter, és a DNA már elkezdte a tevékenysége vizsgálatát kérni. A kérésük eredményeként a legfelsőbb bírói tanács elindított egy vizsgálatot, amelynek eredményeként fel is függesztették a DNA második osztályának a vezetőjét, Doru Țuluș főügyészt. Két hónapig vizsgálták az ügyet. Ez az időszak egybeesett az államfő felfüggesztésével és a népszavazás kampányával. Amint az államfő visszatért tisztségébe, engem felfüggesztett a miniszteri tisztségemből, és ez a főügyész visszatért. És ahogy visszatért, elindították ezt az ügyet. Ez egyszerűen erről szól, semmi egyébről. Semmi köze sem a Postához, sem a telekhez, egyszerűen egy személyes bosszú Tudor Chiuariu ellen.
Hogy miért kellett engem belekavarni? Mert én egy olyan aláírója voltam ennek a dokumentumnak, aki nem volt parlamenti képviselő. Ennek a kormányhatározatnak volt egy kezdeményezője – én magam –, volt egy láttamozója a törvényesség szempontjából – Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter –, és volt egy másik nagyon fontos láttamozó: ez a pénzügyminisztérium, amely az állam közvagyonáért felel. Varujan Vosganian pénzügyminiszter is pozitívan láttamozta, és maga a teljes kormány fogadta el. Miért csak ketten vagyunk itt? Azért, mert abban a pillanatban egyikünk sem volt parlamenti képviselő, és ezért nem kellett a parlamenthez fordulniuk. Mert azt nem kockáztatták volna meg, hogy ezt a kacsát odavigyék a parlament elé.
Képtelenségek sorozata ez az ügy. Az ügyészek annak idején 8,6 millió eurós kárról beszéltek, aztán azt a felére csökkentették, és miközben ilyen károkról beszéltek, meg sem próbáltak vagyonzárt, vagyonzáradékot kérni egyik vádlott ellen sem. Ez nem mutat egyebet, mint hogy ők maguk is tudták, hogy egyszerűen valótlan, amit beszélnek.
A stratégiai privatizációs ügy vádiratában említenek egy bulgáriai nyaralást, amely előtt a vád szerint Stanchev felhívta a hotelt, és jelezte, hogy adjanak jó árat, mert ő fizeti. Mi az igazság ebből? – Nem véletlenül mondtam azt, hogy engem soha senki sem vádolt korrupcióval. A hazaárulásos ügynek ezt az elemét, illetve azt, hogy kaptam volna ajándékba egy mobiltelefont, átküldték a DNA-nak. A teljes iratcsomót átküldték a DNA-nak, de úgy, hogy ezeket kell megnézni, mert ezekkel haszonhoz jutottam volna. A DNA végérvényesen, egyértelműen lezárta ezt a nyomozást, megállapítva, hogy nincsen semmilyen ilyen tett. Ennyi. Ettől tovább a teljes sztori még a bulvársajtó szintjét sem kellene megüsse. Ott van a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon az ügyész határozata, amely kimondja: scoatere de sub urmărire penală. És volt idejük vizsgálódni, mert négy évig tartották vizsgálatban, és aztán lezárták. Más pedig nincs. De ezért kaptam öt év letöltendő börtönbüntetést alapfokon, tehát ez nem vicc.
Ha a dolgokat összeszámolod, hajmeresztő: 2004. decemberétől kezdve voltam két és fél évig miniszter. Azelőtt már tizenvalahány évet dolgoztam a közéletben, diákszövetségben, RMDSZ-ben. Nem akartam miniszter lenni. Javasoltak, felkértek rá, elvállaltam, mint egy kihívást. Két és fél évig voltam miniszter, és azt gondolom, hogy eredményeket tettem le az asztalra, nem voltam egy eredménytelen miniszter. Két és fél év után hét éve hurcolnak két képtelenséggel, és ami már biztos, az az, hogy nyolc évig korlátozva vagyok mindenféle mozgási lehetőségemben. Ez már biztos. Ez együtt már tizenöt év. A semmiért.
És nem arról van szó, hogy valaki megússza a börtönt. Hogy valamihez jutott, és még meg is úszta a börtönt – hű, de okos volt, és hű, de ügyes. Hanem sehol semmi kár, az anyagi haszonhoz jutásnak még csak a vádja sem volt megfogalmazva velem szemben.
- Többen analógiában vagy összehasonlításban fogalmazzák meg a te történetedet másokéval. És nem okvetlenül a Mikó ügyre vagy ad absurdum az Olosz Geri ügyre gondolok, hanem például a Borbély László ügyre, aki ellen nem indul bűnvádi, mert a képviselőház nem hagyta jóvá. Lett volna olyan pillanat, amikor politikai szinten meg lehetett volna akasztani a te ügyeidet is?
– Nem azt gondolom, hogy politikailag kellett volna megakasztani. A Borbély László esetében egy teljesen természetes, törvényes eszközzel élt a parlament, mert nem véletlenül találták ki ezt a törvényhozók, hogy képviselői mandátummal rendelkező miniszterek esetében a képviselőház, más miniszterek esetében az államelnök engedélye kelljen egy bűnvádi eljárás elindításához. Mert bármelyik miniszter ellen naponta meg lehetne fogalmazni bűnvádi feljelentéseket, vagy papírra lehetne vetni egy ügyészi koholmányt. Ennek van egy természetes szűrő szerepe, és ezzel élt a parlament, nemcsak a Borbély László esetében, hanem az akkori közigazgatási miniszter esetében is. Nekem ilyen lehetőségem nem volt. Ezt megtehette volna az államelnök, minden érve megvolt rá. A politikai megakasztásra nem volt lehetőség, de azt gondolom, hogy egy erőteljesebb, határozottabb kiállás – és nemcsak az én ügyemben, hanem általában az igazságszolgáltatási túlkapásokkal vagy hibákkal szemben – igenis szükséges lett volna.
_ Ennek milyen formája lehetett volna? Egyrészt ott vannak az olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy nem működik jól a rendszer, de másrészt abban is nagyon nagy veszély rejlik, ha az igazságszolgáltatás egészét kérdőjelezzük meg.
– Kétségkívül. Én nem is azt mondtam, hogy az igazságszolgáltatás egészét kell megkérdőjelezni, hanem azt, hogy a túlkapásokat vagy a tévedéseket kell megvizsgálni.
Bár akár azt is mondhatnám, hogy én szempontomból megkérdőjelezhető a teljes igazságszolgáltatást. Mert nekem két ügyem van, és mindkét ügyemben abszolút méltánytalanul és igazságtalanul jártak el. Ettől a perctől kezdve nekem száz százalékosan rossz a véleményem az igazságszolgáltatásról. Nem mondhatok egyebet. De sorolhatnám: ott van a Varga Gábor története, vagy a Markó Attila és Marosán Tamás ügye, a Mikó-ügy, amely pont úgy egy tulajdonjogi kérdés, mint amilyen a postatelek ügye, csak az egyik egy cégé, a másik az egyházé volt, de attól függetlenül mind a kettőnek igazoló iratai vannak arról a tulajdonról, és mégis, jön az állam, és azt mondja bűnvádi igazságszolgáltatási döntés által, hogy az közvagyon. Holott sosem volt az, és nem is az ő illetőségük erről dönteni, hanem legfeljebb a közigazgatási bíróságnak.
- “Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek?” – írod. Mire, kikre gondolsz?
– Elsősorban azokra gondolok, akik intézményesen is tudtak volna valamit tenni. Például maga az államelnök, aki egyrészt titkosszolgálati tájékoztatásból, másrészt az általa működtetett bizottsághoz általam benyújtott és előadott dolgokból, illetve a vele való beszélgetésekből tudta, hogy abszolút nem érdemlem meg, nem lenne helye annak, hogy a bűnvádi eljárást elindítsa. A másik, akinek kétségkívül üzenek, az az akkori miniszterelnök (Călin Popescu Tăriceanu – szerk.), aki enyhe szótlansággal és tehetetlenséggel nézte, hogy körülötte sorra lövik ki a minisztereket. Emlékezzünk Teodor Atanasiura, ebben az ügyben egyből kettőnket – Codruț Șereșt és engem –, később Tudor Chiuariut, Paul Păcurariut: körbelőtték a minisztereit.
És kétségkívül utalok az RMDSZ vezetőire is. Bizonyára ők ezt másként gondolják vagy másként látják, de az én érintett helyzetemből így tűnt, hogy lehetett volna többet tenni.
- Milyen játéktere lehet még az ügyeidben az RMDSZ-nek, a médiának, a civil szervezeteknek? – Annyiszor elmondtam, nem várom el, hogy a média és ezáltal a közvélemény csak az én szavamnak higgyen. Azt viszont elvárnám, hogy nézzenek utána a dolgoknak, olvassanak utána. Csak egy konkrét példa: a hétfői nyílt levelem után van olyan sajtótermék, amely még mindig azt írja le, hogy 8,6 millió eurós kár lenne a Posta-ügyben. Ez képtelenség. Erről soha nem volt szó, soha senki nem vádolt engem azzal, hogy én ilyen kárt okoztam volna. A 2012-es döntés és annak bírósági indoklása, az én magyarázataim ellenére ezt így leírják. Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. De persze emberként én szenvedem el, vagy a becsületem, ami még maradt belőle. A civil szervezetek számára rendelkezésre fogom bocsátani az ügyek részleteit, és azt gondolom, nekik az lehetne a szerepük, hogy a maguk szintjén és a maguk eszközeivel lépjenek fel mind a hazai, mind az európai színtéren, és mondják el, hogy itt valami nem oké. Merthogy nem lehet az, hogy minden bizonyíték és mindenféle valóságtartalom nélkül el lehet ítélni embereket. Hogy mit várnék el a politikumtól? Azt, hogy a törvényhozási eszközökkel, amelyek rendelkezésükre állnak, konszenzusteremtés által – mert nem kell ez egy partizánakció legyen – teremtsenek rendet ezekben a struktúrákban. Mert nem lehet az, hogy semmiféle felelőssége ne legyen akár egy ügyésznek, akár egy bírónak egy igazságtalan döntés kapcsán. Mert mi van, ha valaki megnyeri a Strasbourgi Emberjogi Bíróságnál a pert? Akkor majd kártérítést fizet az állam. De nem az illető bíró, nem az illető ügyész.
- Akarva-akaratlan elég sok mindent megtudtál arról, hogy milyen erők határozzák meg a romániai igazságszolgáltatást. Ami kívülről látszik, az a sokarcúság: van egy európai nyomás, hogy minél több korrupciós ügyet akarnak; van egy csináljatok dossziét ennek-annak politikai játék; talán vannak személyek, akikről ki lehet egyezni politikailag; vannak ügyek, amelyekben fontos személyeket ítélnek el jogosan, stb. Te hogy raknád össze a nagy képet, mi a romániai igazságszolgáltatás mechanizmusa?
– Azt gondolom, hogy a felsorolt jelenségek mindegyikéből van benne valami. Persze én nem tudok a teljes igazságszolgáltatásról véleményt mondani, mert egyrészt nem vagyok igazságszolgáltatási szakterületen dolgozó szakember, másrészt meg én csak a jéghegy csúcsát láttam. Igaz, ez a leglátványosabb, és erre fókuszál mindenki. Először is úgy gondolom, és ezt mindenféle demagógia nélkül állítom, hogy a korrupció elleni harc valóban egy fontos téma, és nagyon komolyan kellene venni Romániában. Másodszor meg azt gondolom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt politikai leszámolásokat vagy képtelenségeket gyártani, és ezáltal kicsinálni embereket. Hiszen ha azt nézzük, hogy Markó Attilát is a korrupcióellenes ügyészség vádolja – hol abban a korrupció, hogy visszaszolgáltatott az egyháznak egy ingatlant? Hol van az én ügyemben a korrupció, amelyért négy év börtönbüntetésre ítéltek, úgy, hogy még csak az ügyészek sem mondják azt, hogy bármi kárhoz nekem közöm lett volna, és az ítéletben semmiféle kár nem szerepel. Mi köze van a korrupcióhoz annak, hogy én aláírtam egy határozatot, amire senki nem kényszerített, senki nem vett rá, senki nem fizetett le érte. És mi köze a korrupcióellenes harchoz egy ilyen kitalált kémtörténetnek? Hol van ezekben az ügyekben a korrupció, miközben mindannyian találkozunk – te is, én is – hétköznap az utcán a rendőrtől a kishivatalnokig és az orvosig a kis szintű és a nagy szintű korrupcióval is kétségkívül, amihez viszont nem nyúlnak hozzá. Ezért mondom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt különféle politikai leszámolásokat folytatni. Harmadsorban azt gondolom az igazságszolgáltatásról és az úgynevezett európai nyomásról, hogy ez számomra elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy Európának azt kell számon kérnie, hogy egy igazságszolgáltatási rendszer korrektül, egyformán működjön egy európai ország minden egyes állampolgára számára, hogy mindenki egyformán és hasonló jogokkal tudjon élni, és hogy az ítéletek korrektek, igazságosak legyenek. Az igazságszolgáltatás nem lehet sem gyors – mert ugye ezt kérik számon, hogy miért nem gyorsabb az igazságszolgáltatás, vagy miért nem példamutató. Az igazságszolgáltatásnak nem gyorsnak és példamutatónak kell lennie: az igazságszolgáltatásnak igazságosnak kell lennie. A tettek, a vád, a vád bizonyítékai és a védelem bizonyítékai alapján kellene egy igazságos döntést hozni. Ezt lehet és ezt kell számon kérni az igazságszolgáltatáson, nem egyebet. Kétségkívül van egy hatalmi harc az ügyészségeken belül is, az ügyészek maguk is különböző vetélkedésekben vannak, és most beszélhetnék mindenféle háttérjátékokról meg pletykákról, amiket hallani ügyvédektől vagy a rendszer különböző szereplőitől, de nem tudom ezeket bizonyítani, és akkor meg kár lenne belemenni.
- Évek óta azzal fekszel és kelsz, hogy nem vagy szabad ember. Hogy érzed, mennyire változtatta meg ez a személyiséged?
– Nehéz ezt nekem megítélnem. Elsősorban azok kellene ezt megítéljék, akik ismernek, és akik tartották velem a kapcsolatot ebben az időszakban is. Ők tudnának erről sokkal mérvadóbb véleményt mondani. A magam szempontjából azt gondolom, hogy megedződtem, és hogy teljesen másként tudom értékelni a világot és a velem történteket is. Tényleg benne van az, hogy ami nem öl meg, az erősít.
- Az utóbbi hét év után hibának érzed, hogy annak idején politikusnak álltál? Megbántad azt, hogy politikus lettél?
– Nem. Nem. Ez egy nagyon hosszú történet, hogy miért vonzott engem a közélet – mert fogalmam sem volt arról, hogy ez politika. Lehet, hogy a közélet szót sem ismertem. 18 éves voltam, és egyszerűen kerestem azt, hogy mit lehet tenni, hogy azt a Marosvásárhelyt, amit én egyféleképpen hagytam ott érettségiző diákként, és egy egészen másféle városként találtam rá 1990 március végén, hogyan lehet helyrehozni, és hogyan lehet ebben a dologban valamilyen módon rendet teremteni. Ennek az eszközét keresve jutottam el a diákmozgalmakhoz és különböző ellenzéki tüntetésekhez, és később diákszervezeti aktív emberként szerveztem táborokat, nemzetközi rendezvényeket, nemzetközi szervezetekhez csatlakoztattuk a KMDSZ-t, és így tovább. Utána jött a politikába való belekóstolás. Sokszor még ódzkodtam is attól, hogy magamat politikusnak nevezzem. Érdekelt, vonzott, szívesen vállaltam szerepet, elsősorban aktív, political professional szerepben – ami a szervezés, a különböző szervezeti egységek létrehozása, azok összehangolása, kampánystruktúrák létrehozása, státusirodai hálózat megszervezése, és így tovább. Nem bántam meg.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy megbántam-e, hogy elvállaltam a miniszterséget. Azt lehet, hogy igen.
Transindex.ro,

Sipos Zoltán
IDŐ VASFOGA
Megnéztük: a "magyar" ügyek nem évülnek
Az új Büntetőtörvénykönyvnek köszönhetően számos "húzós" név úszhatja meg a börtönbüntetést. Magyarok nem igazán lesznek közöttük.
Számos nagy név, többek között Miron Mitrea és Mihai Necolaiciuc büntetőügye is elévülhet 2014-ben, az új Büntetőtörvénykönyv életbe lépésével.
Ennek oka az, hogy a Btk. egy sor bűncselekmény esetében kisebb büntetéseket ír elő, az elévülés ideje pedig az adott bűncselekményre kiszabható maximális büntetéstől is függ.
Mivel a Mikó-ügyet és Nagy Zsolt privatizációs dossziéját leszámítva viszonylag újkeletűek, a magyar vonatkozású büntetőügyek nem évülnek el egyhamar.
A Mikó-ügy határeset
Valószínűleg csak a Mikó-ügy egyik vádlottja, Marosán Tamás lélegezhet fel az új büntetőtörvénykönyv életbe lépésével. Az ő helyzete azért más, mert nem volt köztisztviselő az épület visszaszolgáltatásának pillanatában.
A Mikó kollégium épületét visszaszolgáltató bizottság másik két tagja, Markó Attila és Silviu Clim ügye azonban várhatóan nem fog egyhamar elévülni. Mivel a vád szerint az okozott kár nagy összegű, a hivatali visszaéléssel vádolt tisztségviselők maximális lehetséges büntetése több, mint 10 év.
Az új Btk. szerint az ilyen bűncselekmények elévülési időszaka 10 év, és ezt a nyomozás elkezdésének a pillanatától (2007) kezdve számolják. Így tehát Markó Attila ügye leghamarabb 2017-ben évülhet el.
A stratégiai privatizációs dossziéról nem tudni
Mivel az ügyészség sehol nem részletezi, hogy mi volt azon bűnszövetkezet célja, amit a vád szerint Nagy Zsolt és Kerekes Gábor támogatott, ezért ennek az ügynek az elévülési idejét nem lehet kiszámolni. A Legfelsőbb Bíróság (ICCJ) indoklása a december 7.-i ítéletről fogódzót nyújthat, erre azonban egyelőre még várni kell.
Valószínűleg Olosz Gergely sem menekül
A befolyással való visszaéléssel vádolt RMDSZ-es volt honatya, Olosz Gergely ügye sem fog elévülni. Az új btk. szerint a befolyással való visszaélés maximális börtönbüntetése 7 év – ennek a bűncselekménynek az elévülési ideje 8 év. Mivel a Korrupcióellenes Ügyészség 2010-ben kezdett el nyomozni Olosz villamos energia-ügyletével kapcsolatban, az elévülés 2018-ra várható. Borboly Csaba ellen tavaly emeltek vádat
A Hargita megyei tanácselnök és vádlottársai esetében – mivel tavaly emeltek vádat ellenük – az elévülés igazából fel sem merül.
A 131-es megyei út felújításával kapcsolatban az ügyészség egy sor vádat fogalmazott meg Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke, Sófalvi László volt tanács-alelnök, Pálffy Domokos tanácsos és Csiszér Botond-Benedek, a megyei tanácsnak alárendelt útügyi igazgatóság ügyvezetője ellen. Többek között hivatali visszaélés, okirathamisításra való felbujtás, illetve Pálffy esetében összeférhetetlenség a vád.
Szintén nem áll fenn az elévülés lehetősége abban a dossziéban, amelyben Borbély László volt környezetvédelmi miniszter tanácsosa, Szepessy Szabolcs ellen emeltek vádat, befolyással való üzérkedés segítése miatt. Az ügyben a politikus feleségét, Borbély Melindát hamis tanúzással vádolják. Borbély László ellen azért nem emeltek vádat, mert a képviselőház plénuma leszavazta a büntető eljárás elkezdését.
A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által összeállított vádirat szerint Borbély László környezetvédelmi miniszter két vállalkozót segített állami közbeszerzéseket nyerni. Cserében a Lescaci Com Srl. felújított egy olyan bukaresti lakást, mely a vád szerint de facto a miniszter birtokában van. A másik vállalkozó, Molnar Anton Petru a vád szerint felújította és kibővítette a miniszter marosvásárhelyi házát. A DNA azt állítja, a miniszter egyik esetben sem fizette ki a munkálatok ellenértékét.
Mivel saját rokonaikat alkalmazták képviselői irodájukban, Máté András Levente és Kerekes Károly képviselők ellen is folyamatban van egy-egy ügy. Mivel azonban az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség 2011-ben tett feljelentést, ezen ügyek elévülésében kár reménykedni.
Transindex.ro,

Leszámolás vagy közösségi megfélemlítés?
Két bűnvádi dosszié, tucatnyi bírósági per, első fokon öt év letöltendő és négy év felfüggesztett börtönbüntetés: ez Nagy Zsolt hét év óta tartó kálváriájának pillanatnyi mérlege. A magát ártatlannak valló korábbi RMDSZ-politikus, a Tăriceanu-kormány távközlési miniszterének története megdöbbentő képet fest a román igazságszolgáltatásról, a titkosszolgálatok által ellenőrzött közéletről.
– Két bűnügyi perben veszített: a hazaárulásos, kémkedéses történetben alapfokon öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Legfelsőbb Bíróság, a Posta-perben született végleges ítélet szerint négy év felfüggesztettet kapott. Továbbra is ártatlannak vallja magát?
– Mindig is annak tartottam magam, nem rajtam múlott, hogy az ártatlanságomat igazoló bizonyítékokat a bíróság leseperte az asztalról.
– Kirakatper áldozatának tartja magát?
– Ami ma történik a román igazságszolgáltatás berkeiben, sokban emlékeztet az ötvenes évekre, csak az eszközök és a módszerek változtak. Engem nem az lep meg, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség, a DNA sorozatban gyártja a dossziékat, hanem a gyakorlat, ahogy a román bíróságok alájátszanak ennek a folyamatnak. A titkosszolgálatok, az ügyészek és a bíróságok egy malomban őrölnek, egyféle „állam az államban” rendszer jött létre, amely látszólag önjáró.
– Csak látszólag?
– Azért látszólag, mert valójában a szálak valamilyen formában az államelnöki hivatal háza táján találkoznak.
– Milyen érdeke fűződne bárkinek ahhoz, hogy egy uniós tagállam minden alap nélkül megtizedelje a politikai osztályt? Az államfő a korrupciót akarja felszámolni...
– Nem vitatom, hogy Romániában nagy a korrupció: a parkolóőrtől a rendőrig és a műtős nővérig sokan kapnak csúszópénzt. Az is igaz, hogy a korrupció csúcsát a közéleti személyiségek testesítik meg. A korrupcióellenes harcot azonban kirakatharccá változtatták, példastatuálás céljából kezdtek el politikusokra vadászni, amiből jó eséllyel lehet médiacirkuszt csinálni. Ma ennyiről szól a romániai korrupcióellenes harc. Az államfő nemrég Németországban büszkén mondta az újságíróknak, hogy Romániában hét minisztert ítéltek el eddig. A németek döbbenten hallgatták, hiszen az ő szövetségi kormányukban összesen 15 miniszter van. El tudom képzelni, milyen véleményük van Romániáról.
– A közvélemény viszont azt tartja, minél magasabb beosztásban van valaki, annál nagyobb az ismeretsége, több a pénze, így több a lehetősége is, hogy megvédje magát. Ez mennyire igaz?
– A saját esetem bizonyítja, hogy kiváló védőügyvédek mellett sem volt hajlandó a bíróság tudomást venni a védelem által felsorakoztatott érvekről. Az első ügyem – amelyben ejtették a kémkedés és hazaárulás vádját, a tíztagú bűnszövetkezet morális támogatásáért ítéltek el – olyan kirakatper, amelyben egyetlen kézzelfogható bizonyíték sem létezik. A dossziéhoz ezer telefonbeszélgetést csatoltak, ebből húsz volt az enyém, de ezeknek a vád szempontjából nem volt jelentősége. A további 980 beszélgetés állítólag rólam szólt, ezek alapján ítéltek el.
– Belehallgathatott ezekbe?
– Az ezerből kétszázat sikerült meghallgatnom hiteles fordító társaságában, de a bíróság ezt 2012 őszén önhatalmúlag leállította. A meghallgatott beszélgetések felét rosszul fordították, tele hibákkal, ferdítésekkel, belemagyarázásokkal. A bíróság nem vette figyelembe a kifogásainkat. Harminc tanút javasoltam a védelmemben, egyet sem hallgattak meg. A védelem számára ellenőrizhetetlen mintegy 800 beszélgetésen kívül a bűnügyi dossziénak volt egy titkosított része is. Ez tartalmazta a SRI embereinek megfigyelési tevékenységét – lehallgatások otthon és különböző helyszíneken, filmezések, utcai követések –, az anyaghoz azonban nem juthattam hozzá, az iratcsomóban esetenként utalnak rá.
– Első bűnügyi dossziéjának tanúsága szerint ön nem korrupt, nem lopott, csak éppen államtitkokat szivárogtatott ki. A postaper vádjai is hasonló stílusban készültek?
– Azok talán még nevetségesebbek. A történet dióhéjban a következő: a Román Postának van egy bukaresti telke, amelyet tőkeapportként ajánl fel egy céggel kötendő gazdasági társuláshoz. A szerződést láttamozza közjegyző, nyilvántartásba veszi a cégbíróság. Valakik mégis kiderítik, hogy a szóban forgó telek nem a posta magántelke, hanem köztulajdon, tehát nem vihetné a társulásba. Közben nem veszik figyelembe, hogy az előző években a Román Posta több, a telekkel kapcsolatos pert is megnyert a Legfelsőbb Bíróságon, ami egyértelműen bizonyítja a tulajdonjogot. Miniszterségem alatt született meg az a kormányrendelet, amely pontot akart tenni a posta vergődésére a telekügyben: ebben kimondtuk, hogy az a bizonyos telek a posta magántulajdona. A DNA hatalommal való visszaélés vádjával indított eljárást ellenem és a volt igazságügyi miniszter, Tudor Chiuariu ellen. Az egykori pénzügyminisztert, Sebastian Vlădescut – már nem idézték be, mert ahhoz a szenátusnak kellett volna láttamoznia a bűnvádi eljárást, oda pedig a DNA ilyen „tákolmányt” nem mert küldeni. Egy közösen elfogadott kormányrendelet kapcsán példátlan módon kiemeltek két embert, és a vádlottak padjára ültették őket. A kormányrendelet ma is életben van, a telek pedig 2014-ben is a Román Posta ingatlanlistáján szerepel.
– Második peréről azt állította a román sajtó, hogy politikai leszámolás...
– Ez egyértelműen Tudor Chiuariu ellen irányult: miniszterként eljárást indított és felfüggesztette Doru Ţuluș egykori főügyészt. Miután Ţuluș megdicsőülve visszatért a Korrpcióellenes Ügyészség egyik főosztályára, másnap elindította a bűnvádi eljárást az igazságügyi miniszter ellen... Így lettem én is bűntárs.
– Ha ez valóban így történhetett, megalapozott gyanú hiányában miért hallgatták le korábban valamennyi munkatársa, ismerőse telefonját?
– Nézze, a román titkosszolgálat nem hasonló emberi logika szerint működik. A román kabinet magyar tagjai körében mindig is köztudott volt, hogy figyelnek, lehallgatnak, jelentéseket készítenek rólunk. Valószínű, hogy engem és munkatársaimat is épp úgy lehallgattak, mint a többi minisztert és államtitkárt: az adatokat tárolták „soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség” alapon. A rendszer perverzitása ebben áll: adatokat gyűjtenek, dossziékat fabrikálnak, és amikor szükséges, előhalásszák.
– Úgy véli, hogy a többi elítélt politikus is ártatlan?
– Ezt nem állítom, azt viszont igen, hogy az ítéletek indoklásában bizarr megfogalmazások jelennek meg, amelyek azt sejtetik, hogy a román bíróságok szakmai és erkölcsi tartásával komoly bajok vannak. Egy év fogva tartás után nemrég szabadult Traian Decebal Remeș volt mezőgazdasági miniszter. Ítéletének indoklásában többek között ez áll: bár a rendőrség nem találta meg a lefoglalt paksamétában a Ioan Mureșan által adott 15 ezer eurónyi csúszópénzt, a vádlott azt valószínűleg megkapta más alkalommal. Ha tárgyi bizonyítékok nélkül, ilyen bírói végzéssel ma börtönre lehet ítélni embereket Romániában, akkor ott komolyan megkérdőjeleződik az igazságszolgáltatás szakmaisága. Ha ezt közéleti emberekkel elművelhetik, mennyivel kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a kisemberek, akikről a sajtó, a közvélemény semmit nem tud.
– Adott egy korrupt bukaresti rendszer, amelyben önök magyarként eltűrték, hogy valamennyi lépésüket figyelik, bármikor lecsaphatnak bárkire. Mi késztet arra egy erdélyi magyar politikust, hogy miniszteri tárcát vállaljon a román kormányban?
– Azt nyilván tudtam, hogy megfigyelnek, de legszörnyűbb rémálmaimban sem gondoltam, hogy ez idáig fajulhat. Eszembe sem jutott volna soha, hogy miniszter legyek. RMDSZ-alelnökként, választási kampányok felelőseként hosszú éveken át oroszlánrészt vállaltam a szervezet napi munkájában. Ma is vallom, hogy tisztességgel és becsülettel álltam meg mindenhol a helyem, talán ezért is bíztak rám újabb és újabb feladatokat. Amikor Markó Béla 2005 karácsonya előtt felajánlotta a kommunikációs tárcát, nem hittem a fülemnek. Én erre nem készültem, nem is számítottam rá. Több napon keresztül rágódtam azon, hogy elvállaljam-e. Végül azért döntöttem mellette, mert politikai és szakmai kihívást láttam benne. Nyugodt lélekkel mentem Bukarestbe: nem azért voltam tisztességes, mert számítottam arra, hogy netán megfigyelnek, hanem mert ez az én életfelfogásom.
– Ön a kétezres évek derekán meg akarta reformálni az RMDSZ-t. Nem tart attól, hogy éppen ebbe bukott bele?
– Nem az RMDSZ-t akartam megreformálni, hanem a velem egykorú, fiatal nemzedéket próbáltam előtérbe hozni, bemutatni az erdélyi magyar közvéleménynek, hogy vagyunk, és lehet ránk számítani. Akik ezt félreértették, azok úgy érezhették, hogy mi hatalomra törünk. Interjúkötetében maga Markó Béla is elismerte, hogy egyesek arra figyelmeztették, a fiatalok a székére pályáznak. Ennek azonban semmi alapja nem volt, ezt már akkor tisztáztam a szövetség elnökével.
– Pedig abban az időszakban sokan önben látták az új RMDSZ-elnököt...
– Az RMDSZ-elnökségre való pályázás soha nem volt célom. Ettől függetlenül magyar és román körökben egyaránt voltak erre utalások: bizonyára akadtak olyanok, akik szívesen láttak volna ebben a tisztségben.
– Ha kiderülne, hogy RMDSZ-berkekből indult ön ellen ez a meghurcoltatás, mit tenne?
– Nem hiszem, hogy így lenne. Az RMDSZ-nek ez nem állt szándékában, de ad absurdum, ha valakinek meg is fordult volna a fejében, ehhez nem lett volna eszköze. Az RMDSZ-t mind a belügytől, mind az igazságügytől „tisztes távolságra” tartották. A történet mögött inkább az áll, hogy a román hatalom éppen ütni akart az RMDSZ-en. Akkor indult eljárás Markó Béla ellen, és meglehet, úgy gondolták, hogy egy kalap alatt a potenciális utódot is meghurcolják, eltávolítják a közéletből.
– Az ön esetében ez sikerült. Saját döntése volt a teljes visszavonulás?
– Igen, én döntöttem így: senki nem küldött el. 2007-ben az RMDSZ EP-listavezetőjeként kezdtem a kampányt, de visszaléptem, mert nem tudtam vállalni annak az ódiumát, hogy én legyek korruptként a célkeresztben. Harminchat évesen otthagytam a közéletet, tanácsadó céget működtetve lettem vállalkozó. Politikusként szerzett tapasztalataimnak is köszönhetően sikeres vállalkozást hoztam tető alá, több nemzetközi beruházás kötődik munkámhoz. Sokat dolgoztam együtt Pászkány Árpáddal: nemcsak üzlettársak, barátok is vagyunk. A késztetés azonban továbbra is megvan bennem, hogy visszatérjek a közéletbe. Talán majd egyszer...
– Családja hogyan viseli a hét év óta tartó bűnügyi eljárást?
– Nagyon nehezen. Nekem is az elviselhetetlenségig nehéz feldolgozni a történteket, kamaszkorú fiaimnak még nehezebb. El kell szenvedniük a megbélyegzést, a sanda tekinteteket. Ők már olvasnak újságot, néznek tévéhíradót, és tehetetlenek. Arról nem beszélve, hogy megtörténhet: évekre elveszítik az apjukat.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Táblabírósági döntés MOGYE-charta-ügyben
Törvényesítették a "törvénytelent"?
A Marosvásárhelyi Táblabíróság április 23-i határozatával elutasította a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) fellebbezését a megyei törvényszék ítélete ellen abban a perben, amelyben a felperes és a perbe belépett civil szervezetek, pártok a MOGYE chartájának semmissé nyilvánítását kérték a 2011. évi 1-es tanügyi törvény előírásainak be nem tartása miatt. Az RMOGYKE jogi képviselője, dr. Kincses Előd a Népújságnak kijelentette: törvénytelennek tartja a táblabíróság ítéletét.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) tegnapi, szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében kijelentette: a marosvásárhelyi táblabíróság április 23-i 2350-es számú végleges és visszavonhatatlan ítélete "kiegészíti azokat a bírósági határozatokat, amelyeket a MOGYE által eddig sorra megnyert perekben hoztak": a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék két évvel ezelőtti határozatait, valamint az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) tavalyi, a gyakorlati oktatásra vonatkozó döntését (az ODT nem tartja diszkriminatívnak a magyar hallgatókkal szemben azt, ahogy jelenleg a gyakorlati oktatás folyik a MOGYE-n – szerk. megj.). Amint az egyetem közleményében olvasható, "a fent említett bírósági végzések megerősítik a MOGYE chartájának korrektségét és azt, hogy a charta alapján történő magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a törvényesség teljes körű betartásával zajlik". A MOGYE vezetésének álláspontja az, hogy a magyar tagozat képviselőinek lemondása illetve az egyetem vezetői struktúrái tevékenységének bojkottálása "nem tekinthető a törvénysértés miatti tiltakozásnak, csupán bizonyos speciális követelések nem teljesítése miatti tiltakozásnak", ugyanakkor a sajtóközlemény végén kijelentik, tekintettel arra, hogy az elkövetkező időszakban fontos döntéseket hoznak a 2014–2015-ös egyetemi év kapcsán, felkérik a magyar tagozat képviselőt, vizsgálják fölül döntésüket, és újra elfoglalva választott vagy kinevezett tisztségeiket, aktívan kapcsolódjanak bele a magyar tagozatot is érintő döntésekbe.
A Népújság megkeresésére dr. Szabó Béla professzor, a magyar tagozat vezetője meglepetéssel vett tudomást arról, hogy a MOGYE vezetése, ahelyett, hogy személyesen fordult volna az érintett oktatókhoz, a sajtón keresztül kérte fel a magyar professzorokat a fenti lépésre, "ebből is látható a MOGYE vezetésének kommunikációs és tárgyalókészsége". "Nem tudom, milyen fontos döntésekről beszél az egyetem vezetése, amelyek meghozatalában nekünk részt kellene vennünk. Volt eset, hogy a mi véleményünket meg sem hallgatták, a szavazógép – a szenátus – beindult, anélkül hogy figyelembe vette volna javaslatainkat. Az elmúlt 20 hónap gyakorlata nem arról győzött meg, hogy hallgattak volna ránk. Imázsvesztés kárpótlását szolgálja a rektori felhívás. Nem zárkózunk el az egyetem vezetőségének kérésétől, de csak akkor, ha konkrét javaslatokkal állnak elő a problémák megoldására. A hétpontos egyezmény is erről szólt, akkor is beléptünk a vezető struktúrákba, fogcsikorgatva vittük át az első 6 pontot, de a 7. esetében, amely nem formai, hanem lényegi, konkrét volt, a főtanszékek megalakítására vonatkozott, nem tudtunk egyezségre jutni" – tette hozzá a magyar tagozat vezetője.
A Népújság kérdésére dr. Kincses Előd elmondta, az RMOGYKE jogi képviselőjeként törvénytelennek tartja a táblabíróság ítéletét. "Sajnos itt, Vásárhelyen a pálya nem nekünk lejt. Az ítéletet törvénytelennek tartom. Az RMOGYKE és a perbe belépett EMNT, EMNP, MMDSZ, MPP és RMDSZ által megtámadott charta törvénysértő voltát nemcsak mi tartottuk fenn, hanem ugyanezen a véleményen volt Daniel Funeriu volt oktatási miniszter is, aki követelte a MOGYE szenátusától a charta törvénysértő passzusainak módosítását. Az Ungureanu-kormány bukása miatt sajnos ebből nem lett semmi" – nyilatkozta lapunknak Kincses Előd.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Újból halasztottak Nagy Zsolt perében
Ismét halasztottak a legfelső bíróságon (ICCJ) az úgynevezett stratégiai privatizációk perének fellebbviteli tárgyalásán. Az ügyben első fokon Nagy Zsolt volt távközlési minisztert, az RMDSZ volt politikusát is letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Szabadság (Kolozsvár)

Kincses: Törvényt sértett a Bukaresti Táblabíróság
Április 30-án a Bukaresti Táblabíróság elutasította keresetünket, illetve a beavatkozásokat, amelyeket az EMNT és a Néppárt nyújtott be, ugyanakkor helyt adott a MOGYE beavatkozásának az ARACIS oldalán. Erről beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd, aki szerint a táblabíróság törvényt sértett ezzel. Ez nem jogerős ítélet, az utolsó szót a Bukaresti Legfelsőbb Ítélőtábla mondja ki. Amennyiben a romániai bíróságon nem érnek el eredményt, továbbmennek Strasbourgba.
Elmondta, hogy 2011 őszén, az első közigazgatási per, az úgynevezett charta-per elindításakor a Marosvásárhelyi Táblabíróságon levélben kérte fel Markó Béla miniszterelnök-helyettest és Kelemen Hunor elnököt, hogy avatkozzanak be a perbe az RMOGYKE oldalán. Ugyanilyen felkérést küldött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, az Erdélyi Magyar Néppártnak és a Magyar Polgári Pártnak is. Az RMDSZ kivételével a másik három beavatkozott. Illetve beavatkozott a perbe a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is. – Mikor elsőfokon elveszítettem ezt a pert, ugyancsak írtam ezeknek az uraknak, és javasoltam, avatkozzanak be a perbe. Ekkor már az RMDSZ is belépett. A fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Bukarestben időközben újabb pert indítottunk az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség képviseletében. Ezt a pert tavaly decemberben indítottam. Április 30-án volt a második tárgyalás, és ebbe a bukaresti perbe beavatkozott a MOGYE is az ARACIS oldalán – magyarázta az ügyvéd.
Az ARACIS-standard "nem létező jogszabály"
A bukaresti per tárgya annak az ARACIS-standardnak a megsemmisítése, amely alapján a chartát úgy fogalmazták meg, hogy az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen csak az elméleti oktatás folyhat magyar nyelven, minden egyéb román nyelven történik. Kincses szerint magában az ARACIS-standardban annyi megkötés van, hogy a klinikai gyakorlat csak románul lehet. Ezt kibővítve alkalmazzák a chartában.
– A román kétharmad úgy szerkesztette meg a chartát, hogy az elméleten kívül semmi sem mehet magyarul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, még az anatómiagyakorlat sem, pedig szerintem a hullákkal senki sem tud tárgyalni. Ennek ellenére, ez a megkötés működik. Az ARACIS- standardról a bukaresti tárgyaláson kiderült, hogy 2010. július 22-én fogadta el az ARACIS tanácsa. Mivel a tanügyi törvény 2011 januárjában jelent meg, ezt a tanügyi törvény rendelkezéseit sértő jogszabályt hallgatólagosan hatályon kívül helyezte a tanügyi törvény, amely az 5. szakaszában expresis verbis kimondja, hogy minden, a tanügyi törvénnyel ellentétes jogszabály érvényét veszti.
Ennél is érdekesebbnek nevezte az ügyvéd, hogy amikor az április 30-i tárgyaláson kérte, kötelezzék az ARACIS-t, tegye le azt a tanügyminisztériumi jóváhagyást és kormányhatározatot, amely ezt az ominózus standardot jóváhagyja, azt a választ kapta, hogy ilyen nincs. – Tehát ez egy nem létező jogszabály, amit mi megtámadtunk, hiszen jóvá kellett volna hagyja a tanügyminisztérium, és kormányhatározatba kellett volna foglalni. Ezt az égbekiáltó törvénytelenséget nem volt hajlandó a Bukaresti Táblabíróság észrevenni, és nemcsak hogy nem vette észre és nem semmisítette meg ezt a tulajdonképpen nem létező standardot. Ráadásul helyben hagyta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem beavatkozását az ARACIS mellett, mit sem törődve azzal, hogy az alkotmány is biztosítja a teljes körű anyanyelvi oktatáshoz való jogot, és a tanügyi törvény 135. szakasza is pontosan meghatározza mindezt. És jellemző, hogy 2010 júliusa óta egyetlen kormány sem merte jóváhagyni ezt a jogszabályt. Mert annyira alkotmány- és törvénysértő, hogy csak "fű alatt" használják a magyar oktatás nyomorgatására, jelentette ki.
Kaméleon-magatartás?
Amikor megtudta, hogy a charta-perben a fellebbezéseket elutasították, Kincses újabb levelet írt a fentebb említett címzetteknek, amelyben azt állítja, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróság három hét halogatás után politikai döntést hozott, elutasította a MOGYE magyar oktatást akadályozó rendelkezéseinek módosítását, és felkérte őket, hogy miután a vásárhelyi perbe a felperes oldalán mindnyájan beavatkoztak, ezt az összefogást kellene megismételni, mert még nincs minden veszve, mivel a Bukaresti Táblabíróságon folyamatban van az ARACIS-standard semmissége megállapítására vonatkozó per. Az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség közigazgatási keresettel kéri a diszkriminációellenes rendeletet és a tanügyi törvényt sértő chartába foglalt standard megsemmisítését. A per megnyerése esetén a magyar gyakorlati oktatást tiltó chartabeli passzusok érvényüket vesztik, és így jogi úton megoldható lenne a politika által átvághatatlan gordiuszi csomó. Választ április 28-ig várt, vállalta a beavatkozási kereset megfogalmazását és a jogi képviselet ellátását. Az RMDSZ nem kívánt belépni, az MPP elnöke nem küldte el a kért adatokat.
Kincses szerint, ha jogi úton eredményt érnek el, lesz magyar vonal, ha nem, akkor belátható időn belül a helyzet nem változik. Kijelentette: – Sajnos, az RMDSZ csak akkor avatkozik be a perekbe, amikor nincs kormányon. Amikor kikerült a kormányból, beavatkozott, és a fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Ezt elutasította a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Ez az elutasítás váltotta ki az újabb levelet. És most megint nem avatkozik be – jelentette ki, kaméleon-magatartásnak minősítve ezt az álláspontot.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Igazságszolgáltatás vagy megfélemlítés?
Egy 1946-os koncepciós per ítélete alapján zajlik tovább Wass Albert emlékének üldözése Romániában úgy, hogy a hatósági túlkapás is az eszköztár része maradt.
Kisné Portik Irént és Selyem Antóniát meghurcolta tavaly januárban a gyergyószentmiklósi ügyészség, mivel Wass Albert születésének 105. évfordulója kapcsán a népszerű író tiszteletére megemlékezési ünnepséget tartottak. A csíksomlyói pünkösdi búcsún idén Wass Albert-köteteket áruló eladót kényszerítettek a rendőrök, hogy a standokról és a polcokról az író köteteit leszedje, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni. Szovátán pedig nemrégiben Tóth Ferenctől elkobozták a saját területén felállított Wass-szobrot.
Eddig egyik esetben sem született ítélet, de hát szerintem nem is lesz, hiszen az egész egy abszurd erőfitogtatási, megfélemlítési játék a meghurcolók részéről. Wass Albertet 1946-ban – több mint valószínű – koncepciós per nyomán ítélték – távollétében – halálra zsidóüldözés és civilek legyilkolására való buzdítás vádjával. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd kiderítette, hogy Wass Albert nem is tartózkodott Szentgotthárdon, vagyis azon a helyszínen, ahol gyilkosságok történtek, mégis a perújrafelvételi kérelmét a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította.
Ugyancsak az író ártatlanságára utal, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem szolgáltatta ki őt a román hatóságoknak, hogyha lett volna az ellene felhozott vádakra bizonyíték, biztos kiadták volna. Ezeknek tükrében úgy tűnik, a hatóságok visszaélnek a hatalmukkal. Egyértelmű, hogy meg akarják félemlíteni a kötetek terjesztőit vagy azokat a romániai állampolgárokat, akik Wass Albert emlékét éltetik.
Különben is Wass Albert kötetei a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában látnak napvilágot már közel két évtizede, ha a könyvek tiltólistán szerepeltek volna, akkor nem kaphattak volna a kiadáshoz engedélyt. Nem is lehet életművében olyan sorokat találni, amelyek az író idegengyűlöletéről, antiszemita mivoltáról tanúskodnának. Az EMNT és EMNP jogi úton szándékszik fellépni a fentebb említett súlyos visszaélések elkövetőivel szemben. Kíváncsi vagyok, hogy milyen döntés születik ebben az ügyben, be lesznek tartva a demokrácia szabályai, avagy Románia igazságszolgáltatása ismét bukik egyet, és továbbra is zöld utat kapnak a hasonló megfélemlítési akciók.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro

Nyilatkozatok kollégiumügyben
Egymást érik a pró és kontra nyilatkozatok a marosvásárhelyi Unirea iskola ügyében, miközben a római katolikus gimnázium megalakulását lehetővé tevő határozattervezet nem szerepelt a városi tanács júliusi ülésének napirendjén sem. Megjelent viszont Cioban Maria jegyző magyarázata arról, hogy miért tartja törvénytelennek a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium önálló jogi személyiségként való megalakulását és működését abban az épületben, amely a római katolikus érsekség tulajdonát képezi. Jogászként megfogalmazott és a valóságot figyelmen kívül hagyó érveiről hadd ne mondjunk véleményt. Ahogy arról sem, hogy egyes újságírók milyen "fergeteges" dokumentumokkal akarják bizonyítani a Facebook közösségi oldalon, hogy az épület, amelynek visszaszolgáltatását a Legfelsőbb Bíróság és Ítélőszék is jóváhagyta, soha nem is képezte a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség tulajdonát.
Érdekesek viszont Dorin Florea polgármester nyilatkozatai az ügyben, aki már arról számol be, hogy a helyhatóság megállapodást kötött a római katolikus egyházzal. Ennek értelmében az egyház 25 évre haszonbérbe adja a helyhatóságnak a főépületet, ahol továbbra is az Unirea Főgimnázium fog működni. A hosszú lejáratú bérleti szerződés, amelyet a balázsfalvi kollégium példájára fognak megkötni, lehetővé teszi, hogy az épületet korszerűsítsék. Ennek fejében a helyhatóság jóváhagyná, hogy az udvari épületekben létrehozzák a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot – nyilatkozta.
A tárgyalások tényét megerősítette Peti András alpolgármester is, aki érthetetlennek nevezte, hogy egy új tanintézmény megalakítására egyesek hogyan reagálnak.
Ami az Unirea Főgimnáziumot illeti, ahol kiváló eredménnyel érettségiztek a diákok, Peti András szerint felelős politikus nem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy az iskolát meg kell őrizni. Ennek azonban semmi köze nincs ahhoz, hogy törvény biztosította jogával éljen a katolikus egyház, amely az új önálló tanintézmény létrehozásával az oktatási kínálatot gazdagítja, s a Református Kollégium mellett a felekezeti oktatás területén a versenyhelyzet növeléséhez járul hozzá. Ebből kiindulva reménykedik abban, hogy a rosszhiszemű véleményeket nem veszi figyelembe, és a katolikus iskola létrehozását jóváhagyja a tanács. Ezért vállalta a közvetítést a katolikus státus és a helyhatóság között egy hosszú lejáratú bérleti szerződés megkötése érdekében, amely lehetővé tenné, hogy a kiváló középiskola a helyén maradjon, s a 2014–20 között megnyíló uniós támogatási lehetőségeket kihasználva az épületegyüttest felújítsák. Az eddigi tárgyalásokon arról is szó volt, hogy a Klastrom utca 15. szám alatt levő, három részből álló együttes két kisebb épületét az új katolikus gimnázium osztályai fokozatosan belakják. A Bolyai középiskolával megkötendő konzorcium pedig közös pályázási lehetőségeket nyitna a három iskola számára – mondta az alpolgármester.
(bodolai), Népújság (Marosvásárhely)

Magyar orvos- és gyógyszerészképzés: jelen és jövő a MOGYE-n
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) az egyetlen olyan intézmény, ahol a közel másfél milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezhetné gyógyítóit.
Az 1945-ös királyi rendelettel való létrehozása – kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés érdekében! – után 1962-ig csak magyar nyelven működött, országos és nemzetközi hírnévre tett szert. A román tagozat létrehozását a Román Kommunista Párt 1962-ben telefonon rendelte.
A kétnyelvű oktatás bevezetése ürügyén erőszakos elrománosítás kezdődött, magyar nyelven csak előadásokat lehetett tartani, a gyakorlatok, szemináriumok, megbeszélések, diplomavizsgák kizárólag román nyelven zajlottak. Nagyszámú magyar oktatót nyugdíjaztak és bocsátottak el, egyre kevesebb magyar hallgatót vettek fel. A kommunista diktatúra 1989-es bukásakor az elsőéves magyar hallgatók aránya nem haladta meg a 15 százalékot (korábban fele-fele volt az arány!), az oktatóknál pedig a 33 százalékot. Huszonnégy évvel a fordulat után a magyar oktatók aránya még kisebb, nem éri el a 30 százalékot sem!
Kirakat-multikulti
A multikulturálisként meghatározott MOGYE személyi struktúrájának etnikai térképe ma így fest: a rektor román, 3 prorektor román, 1 prorektor magyar. Mindhárom dékán román, a szenátusi elnök román, a gazdasági igazgató román, a dékánhelyettesek közül 2 román, 3 magyar, az adminisztratív személyzet 9 ügyosztályának valamennyi vezetője román, a dékáni hivatalokban 15 titkárnő közül 14 román, 1 magyar.
A 4800-as diáklétszámból 1750 magyar. ’89 decembere után az egyetem magyar diákjai, tanerői és a magyarság akkori politikai képviselői a paritás elvének tiszteletben tartását követelték, sztrájkoltak is ennek érdekében. Mindhiába: 24 év után így néz ki a „paritás”! A magyar oktatás visszaállítását és fejlődését – a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és ezáltal az oktatói utánpótlás kinevelésének akadályoztatásával – eszközökben nem válogatva gátolja az egyetemi szenátus kétharmados román többsége.
A 2011 januárjában elfogadott 1-es számú új román tanügyi törvény által kijelölt három multikulturális egyetemen előírták, hogy a kisebbségek az egyetem keretében létrehozandó önálló tagozatokon, oktatási vonalakon maguk szervezhetik meg a teljes körű anyanyelvi oktatást. A két másik multikulturális egyetem – a kolozsvári Babeş–Bolyai és a marosvásárhelyi művészeti – a tanügyi törvény kisebbségi rendelkezéseit tiszteletben tartva alkotta meg alapszabályzatát, az egyetemi chartát.
A MOGYE-n a kétharmados román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva elutasította a törvénynek az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezéseinek az egyetemi chartában történő rögzítését és alkalmazását. Számos tevékenység esetén a román nyelv kizárólagos használatát írták elő. Ennek következtében a korabeli román oktatási minisztérium törvényellenesnek nyilvánította az új chartát, és elutasította annak jóváhagyását.
Miután minden próbálkozás kudarcot vallott, az Ungureanu-kormány a tanügyi törvény által biztosított egyetlen lehetőséggel élt: kormányrendelettel létrehozta a külön magyar kart. Ezt a tanügyi törvény 132. szakaszának 5. bekezdése alapján hozott kormányhatározatot a Victor Ponta és Crin Antonescu által vezetett ellenzék törvényellenesnek nevezte, erre a nem létező törvénytelenségre hivatkozva bizalmatlansági indítványt terjesztett elő, és megbuktatta a kormányt.
Az előző kabinet tanügyminisztériumának megalapozott törvényességi kifogásait semmibe véve a Ponta-kormány jóváhagyta a törvénysértő egyetemi chartát, nem törődve azzal, hogy a magyar nyelvű gyakorlati oktatást és szemináriumokat, a magyar nyelvű diplomavizsgát a tanügyi törvény egyenesen előírja! Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi charta előírásai szerint a tanagyag 30 százalékát magyarul, 70 százalékát pedig románul kell elsajátítani.
Tudomásunk szerint a világon sehol nem alkalmazott megoldás, hogy a magyarul leadott tananyagot a szemináriumok, a gyakorlatok során román nyelven kell visszaadni! Sérül tehát a magyar hallgatók óhaja/joga, akik a tananyag tökéletesebb elsajátítása érdekében választották az anyanyelvi oktatást.
Nagymamáddal is románul
A MOGYE chartája egyáltalán nem tartalmazza a tanügyi törvény 135. szakaszának a kisebbségi nyelven történő oktatást szabályozó rendelkezéseit, amelyek előírják a teljes körű anyanyelvi oktatást és az önálló anyanyelvi – esetünkben a magyar – tagozatok létrehozását. Ennek következtében a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 128. szakaszának rendelkezéseit kellene alkalmazni, miszerint a törvénytelen előírásokat tartalmazó egyetemi charta abszolút semmis. Ezt az „apróságot” azonban a romániai bíróságok egyelőre nem hajlandók kimondani, sőt, azt állapították meg, hogy a charta abszolút törvényes.
Április–május folyamán e témában három törvénysértő ítélet is született. Az első ügyben a Maros megyei törvényszék elutasította a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által kezdeményezett közigazgatási panaszt. A felperes kezdeményezéséhez támogató mellékbeavatkozóként csatlakozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és – féléves késéssel – az RMDSZ. A közigazgatási eljárásban a charta törvénysértő, a teljes körű magyar oktatás visszaállítását tiltó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését próbáltuk elérni. A 2011 novemberében indított perbe önállóan beavatkozott a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) is. Az elsőfokú, elutasító ítélet ellen benyújtott megalapozott fellebbezéseket a Maros megyei törvényszék 2014. április 23-án elutasította.
A második pert 2013 novemberében indította az RMOGYKE (elnöke Kincses-Ajtay Mária) és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (elnöke Tubák Nimród). A bukaresti táblabíróságon azt szerettük volna elérni, hogy állapítsák meg: a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottságnak (ARACIS) kizárólag a marosvásárhelyi használatra megalkotott szabálya érvénytelen. A kifogásolt szabvány – amelyet csak az ARACIS orvosi albizottságának honlapján tettek közzé – kimondta, hogy ha az egészségügyi alapképzés nem románul, hanem más nyelven történik, a diák-páciens viszonylatban csak a román nyelvet lehet használni.
Elrendelték azt is, hogy a klinikai gyakorlatok kizárólag román nyelven folyhatnak. Megjegyzendő, hogy az ARACIS 15 albizottsága közül csak az orvosi albizottság honlapján található egy, a főszabályozást kiegészítő módosító sztenderd. A rendelkezés szó szerint betartása esetén a magyar orvostanhallgató idős, románul gyengén beszélő nagyanyjához a klinikai gyakorlat során nem szólhatna magyarul.
A tiltást a MOGYE szenátusának román kétharmada a klinikai gyakorlatokon kívül kiterjesztette a preklinikai gyakorlatokra – beleértve az anatómiát is, noha a halottak már nem beszélnek –, a szemináriumokra és a diplomavizsgákra is. Ezt jogilag trükkös módon oldották meg: a vonatkozó tevékenységi körök szabályozásakor beszúrták azt a mondatot, hogy a tevékenység az „ARACIS szabályozásnak megfelelően”, vagyis kizárólag románul folytatható.
Az RMOGYKE és a társuló RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult, és kérte annak a ténynek a megállapítását, hogy ez a szabály diszkriminálja a magyar orvos- és gyógyszerészképzést. A CNCD 2013. október 16-ai határozata etnikai szavazással elutasította megalapozott panaszainkat.
A tanács két magyar tagja kitűnően indokolt külön véleménye viszont megállapította, hogy az ARACIS rendelkezése és annak chartába foglalása diszkriminatív, mivel sérti az anyanyelvi oktatáshoz való jogot; a kommunista korszak asszimilációs politikáját folytatva megakadályozza a magyar káderutánpótlás képzését. Álláspontjuk szerint az ARACIS-sztenderdnek a chartába való beemelése az az alibi, amellyel igazolni próbálják a tanügyi törvény vonatkozó rendelkezéseinek semmibe vételét. A bukaresti táblabíróság szeptember 19-én tárgyalja a határozat ellen benyújtott panaszunkat. Megszelídített magyar képviselet
Miután április 23-án megszületett a Maros megyei táblabíróság jogsértő, diszkriminatív egyetemi chartát helybenhagyó jogerős ítélete, fontosnak tartottuk, hogy az április 30-ára a bukaresti táblabíróságra kitűzött, az ARACIS-sztenderd érvényességét elbíráló tárgyaláson a két felperest (RMOGYKE és MMDSZ) támogatandó ebbe az ügybe is avatkozzon be valamennyi magyar politikai erő. Körlevélben kértem fel az RMDSZ, az EMNT, az EMNP és az MPP elnökét, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés védelmében lépjenek be a perbe. Sajnos csak az EMNT és az EMNP érezte át az ügy fontosságát, az időközben ismét kormányra került RMDSZ és az MPP nem volt hajlandó beavatkozni a közigazgatási eljárásba.
Az RMDSZ-vezetés elutasító döntése szerfelett elgondolkoztató, igazolja Victor Ponta román miniszterelnök érvelését, aki azzal indokolta az RMDSZ újabb kormányba léptetését, hogy ezáltal „megszelídíti” a magyarság képviseletét. Az RMDSZ ugyanakkor azt hangoztatta: többek között azért lépett be a kormánykoalícióba, hogy meg tudja oldani a MOGYE-n a magyar oktatás ügyét.
A szövetség a 2011-ben indított marosvásárhelyi közigazgatási perbe is csak a koalíciós Ungureanu-kormány megbuktatása után vállalta fel a támogató beavatkozást. Ismételten bebizonyosodott: a magyar orvos- és gyógyszerészképzés érdekében csak akkor áll a sarkára az érdekvédelminek mondott szövetség, ha ellenzékben van.
Az RMDSZ passzivitása nehezen védhető, mivel a magyar oktatás visszaállítása ügyében csak jogi úton vagy polgári engedetlenséggel lehetne előrelépni. A Ponta-kormány „születési hibájának” következtében – mint jeleztem, a MOGYE-n a magyar fakultás létrehozását elrendelő kormányhatározat ellen benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg az Ungureanu-kormányt – nincs abban a helyzetben, hogy kormányhatározattal törje meg a szenátus ellenállását.
Feledékeny RMDSZ-illetékesek
A magyar oktatók megelégelték, hogy a MOGYE szenátusának román kétharmada nemcsak a tanügyi törvényt, hanem annak politikai nyomásra felpuhított, 2012 szeptemberében megkötött egyezségbe foglalt előírásokat sem hajlandó betartani. Tiltakozásképpen beadták lemondásukat, a vezetőtestületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálják ezek tevékenységét mindaddig, míg nem állítják helyre a törvényességet. Szinte érthetetlen, hogy Markó Béla volt RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor jelenlegi elnök és Király András tanügyi államtitkár miért száll szembe a törvény által biztosított jogok alkalmazását kicsikarni akaró magyar tanerők tiltakozó lépéseivel.
Sajnálatos módon az RMDSZ-illetékesek „elfelejtették”, hogy ma már senki sem beszél az önálló kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállításáról. Ha a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésből hiányzó 70 százalékot nem sikerül pótolni, Marosvásárhelyen is beállhat a Bolyai-szindróma, a politikai ellenszélben küzdő magyar oktatók és diákok elfásulnak, beletörődnek a jelenlegi helyzetbe. Az egyetem vezetősége a hangadó magyar professzorokat újabban bűnvádi feljelentésekkel vegzálja. Némi reményre ad okot, hogy MOGYE-ügyben nincs egyetértés a Fidesz-kormány és az RMDSZ-vezetés között – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes például teljes mértékben támogatja a magyar tanerők tiltakozó lépéseit.
Az általunk szorgalmazott jogi megoldás a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék kezében van. Ha a fellebbezési eljárásban kedvező ítélet születik, annak azonnal érvényt lehet szerezni a MOGYE-n. A magyar oktatást korlátozó ARACIS-sztenderd védelmében a MOGYE beavatkozott a bukaresti táblabíróságon az RMOGYKE és a MMDSZ által indított perbe. A bizonyítási eljárás során kiderült, hogy az ominózus, a magyar nyelv kitiltását rögzítő jogszabály valójában nem is létezik.
Elsősorban azért, mert a nevelésügyet szabályozó 2005. évi 75-ös módosított kormányrendelet 17. szakasza kimondja, hogy az ARACIS-sztenderdeket jóvá kell hagynia a tanügyminisztériumnak, és azokat kormányrendeletbe kell foglalnia. Amikor a tárgyaláson felvetettem, hogy kötelezzék az ARACIS-t a minisztériumi jóváhagyás és a vonatkozó kormányrendelet bemutatására, az ARACIS jogi képviselője beismerte: ezt a különálló szabályt nem hagyta jóvá az oktatási minisztérium, és nem foglalták kormányrendeletbe sem. Ráadásul az ominózus szöveget az ARACIS tanácsa 2010. július 22-én fogadta el. Mivel a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 5. szakasza kimondja, hogy valamennyi, a törvénnyel ellentétes rendelkezés hatályát veszti, az elméleti oktatáson kívül a román nyelv kizárólagos használatát előíró ARACIS-szabályt hallgatólagosan is hatályon kívül helyezték.
A bukaresti táblabíróság ennek ellenére elutasította az RMOGYKE és az MMDSZ közigazgatási keresetét, sőt érdemben helybenhagyta a MOGYE magyar oktatásellenes beavatkozását. A Leonard Azamfirei rektor által aláírt beavatkozás tételesen tartalmazza, hogy az elméleti oktatáson kívüli tevékenységek, gyakorlatok, szemináriumok, záróvizsgák nyelve a román, kijelentve azt is, hogy mindez nem diszkriminálja a magyar oktatást. Érvként hozzáfűzi, hogy sok magyar diák olyan előrelátó, hogy eleve a román tagozatra iratkozik be… Ezeket az érveket jellemző módon a táblabíróság ítéletének indoklása is tartalmazza.
Újjáépítés?
Ilyen körülmények között a magyar főtanszékek létrehozása, amelyért ádáz küzdelmet folytatnak a magyar tanerők, nem járna lényeges eredménnyel, ha az elméleten kívüli oktatás továbbra is csak románul folyhatna. Oda jutottunk, hogy ezt az alkotmány- és tanügyi törvényt, nemzetközi egyezményeket sértő álláspontot az elsőfokú ítélet helybenhagyta, miközben egy nem létező jogszabályt alkalmazott.
Ezt a lehetetlen helyzetet a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék előtt sorra kerülő fellebbezési eljárásban mindenképpen meg kell változtatni. Mindehhez elengedhetetlen a nemzetközi figyelemfelkeltés, az összmagyar összefogás. A legfelső ítélőtáblán sorra kerülő sorsdöntő tárgyalás előtt feltétlen tudatosítanunk kell a román vezetésben, milyen rossz fényt vet a román igazságszolgáltatásra egy ilyen ítélet, súlyosan sértve az európai normákat, a román alkotmányt és a tanügyi törvényt.
Bármilyen nehéz, de át kell törni a román média és politikum által felállított hallgatás falát. Jellemző módon a bukaresti ítéletet ismertető sajtótájékoztatóra a magyar média egyetlen képviselője jött el, míg a román sajtót senki sem képviselte.
Ha az őszi bukaresti fellebbezési tárgyalás mégsem hoz változást, be kell látnunk, hogy az 1945–46-ös Romániával szemben a 2014-es év Romániája nem hajlandó biztosítani a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést. Ez esetben vissza kell térni az 1946-os megoldáshoz, amikor Marosvásárhelyen az orvos- és gyógyszerészképzés magyarországi professzorokkal indult el, akik kinevelték az erdélyi utánpótlást.
A Sapientia egyetem keretében vagy a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést támogató anyaországi egyetemek kihelyezett tagozataként lehet megoldást találni erre az égető és fájó kérdésre. A fent vázolt megoldásokat a problémáinkat jól ismerő dr. Misetta Attila professzor, a pécsi orvosi fakultás dékánja is helyesli. Igen fontos a négy magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetem pozitív hozzáállása is: már két évvel korábban úgy döntöttek, hogy szükség esetén tevőlegesen is részt vállalnak a káderhiány megoldásában.
Kincses Előd, Krónika (Kolozsvár)

A magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés aggasztó helyzete a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) az egyetlen olyan intézmény, ahol a közel másfél milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezhetné gyógyítóit. Az egyetemet 1945-ben – a párizsi béketárgyalások előtt – királyi rendelettel kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés biztosítása végett hozták létre. 1962-ben a Román Kommunista Párt Politikai Bizottsága telefonon elrendelte a román tagozat létrehozását. Ezzel kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása. A teljes körű magyar oktatás visszaállítását huszonegy évvel a nacionál-kommunista diktatúra megdöntése után (!) a 2011. évi 1-es tanügyi törvény írta elő.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a kétharmados román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva módszeresen elutasította az új román tanügyi törvény anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezéseinek az egyetemi chartában történő rögzítését és azok alkalmazását. Számos tevékenység esetén a román nyelv kizárólagos használatát írták elő. Látván, hogy politikai nyomással nem lehet kikényszeríteni a törvény alkalmazását, jogi útra tereltük az ügyet.
Az RMOGYKE (elnöke prof. dr. Kincses-Ajtay Mária) és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (elnöke Tubák Nimród) 2013 novemberében a Bukaresti Táblabírósághoz fordult. Azt szerettük volna elérni, hogy állapítsák meg: a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hivatal (ARACIS) marosvásárhelyi használatra megalkotott szabálya (sztenderdje) érvénytelen. A kifogásolt sztenderd kimondta, hogy a klinikai gyakorlatok kizárólag román nyelven folyhatnak, vagyis a magyar diák a kórteremben csak románul szólhatna a románul alig beszélő idős nagymamájához… Ezt a diszkriminatív tiltást a MOGYE szenátusának román kétharmada a klinikai gyakorlatokon kívül kiterjesztette a preklinikai gyakorlatokra (beleértve az anatómiát, noha a halottak már nem beszélnek), a szemináriumokra és a diplomavizsgákra is.
A két felperes (az RMOGYKE és az MMDSZ) körlevélben felkérte az RMDSZ, az EMNT, az EMNP és az MPP elnökeit, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés védelmében lépjenek be a bukaresti perbe. Sajnos, csak az EMNT és az EMNP érezte át az ügy fontosságát, az ismét kormányra került RMDSZ és az MPP nem volt hajlandó beavatkozni a közigazgatási eljárásba. Az RMDSZ- vezetés elutasító döntése szerfelett meggondolkoztató, és akarva-akaratlanul igazolja Victor Ponta miniszterelnök érvelését, aki azzal indokolta az RMDSZ újabb kormányba léptetését, hogy ezáltal "megszelídíti" a magyarság képviseletét. Felidézem, az RMDSZ-vezetés azt hangoztatta, hogy azért is lépett be a kormánykoalícióba, hogy meg tudja oldani a MOGYE-n a magyar oktatás ügyét. Az RMDSZ a 2011-ben indított marosvásárhelyi közigazgatási perbe is csak a koalíciós Ungureanu-kormány megbuktatása után vállalta fel a támogató beavatkozást. Tehát ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar orvos- és gyógyszerészképzés érdekében csak akkor áll a sarkára az érdekvédelminek mondott szövetség, ha ellenzékben van?! Az RMDSZ passzivitása nehezen védhető, mivel a magyar oktatás visszaállítása ügyében csak jogi úton vagy polgári engedetlenséggel lehetne előre lépni. A Ponta-kormány "születési hibájának" következtében – ti. a MOGYE-n a magyar fakultás létrehozását elrendelő kormányhatározat ellen benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg az Ungureanu-kormányt – nincs abban a helyzetben, hogy kormányhatározattal törje meg a szenátus román kétharmadának csökönyös ellenállását.
A magyar oktatók megelégelték, hogy a MOGYE szenátusának román kétharmada nemcsak a tanügyi törvényt, hanem annak politikai nyomásra felpuhított, 2012 szeptemberében megkötött egyezségbe foglalt előírásait sem hajlandó betartani. Közgyűlésükön eldöntötték, hogy a vezető tisztségeket betöltő képviselőik tiltakozásképpen beadják lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét mindaddig, amíg nem állítják helyre a törvényességet. Szinte érthetetlen, hogy Markó Béla volt RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor jelenlegi elnök és Király András tanügyi államtitkár miért száll szembe a törvény által biztosított jogok alkalmazását kicsikarni akaró magyar tanerők tiltakozó lépéseivel. Sajnálatos módon az RMDSZ-es illetékesek "elfelejtették", hogy ma már senki sem beszél az önálló kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállításáról. A politikai pipogyaság és az idő múlása oda vezetett, hogy jelenleg szóba sem kerül az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, e jogos követelés teljesen lekerült a napirendről. Ha a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésből hiányzó hetven százalékot nem sikerül visszapótolni, itt, Marosvásárhelyen is beállhat a Bolyai-szindróma. A politikai ellenszélben küzdő magyar oktatók és diákok elfásulnak, beletörődnek a jelenlegi helyzetbe. Az egyetem vezetősége a hangadó magyar professzorokat újabban bűnvádi feljelentésekkel és munkajogi eljárásokkal vegzálja! Szerencsére a MOGYE- ügyben nincs egyetértés a Fidesz-kormány és az RMDSZ-vezetés között – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes határozottan kijelentette, hogy 100%-ig támogatja a magyar tanerők tiltakozó lépéseit.
Az általunk szorgalmazott jogi megoldás a Bukaresti Legfelső Ítélőtábla és Semmítőszék kezében van. Ha a fellebbezési eljárásban kedvező ítélet születik, akkor annak azonnal érvényt lehet szerezni a MOGYE-n. A Bukaresti Táblabíróságon lefolytatott bizonyítási eljárás során kiderült, hogy az ominózus, a magyar nyelv kitiltását rögzítő jogszabály valójában nem is létezik. A Bukaresti Táblabíróság mindezek ellenére elutasította az RMOGYKE és az MMDSZ abszolút megalapozott közigazgatási keresetét, sőt ezzel sem elégedett meg, hanem érdemben helyben hagyta a MOGYE magyaroktatás-ellenes beavatkozását. Az Azamfirei rektor által aláírt beavatkozás tételesen tartalmazza azt, hogy az elméleti oktatáson kívüli tevékenységek, vagyis a gyakorlatok, szemináriumok, záróvizsgák nyelve a román, kijelentve azt is, hogy ez a helyzet nem diszkriminálja a magyar oktatást!? Érvként hozzáfűzi, hogy sok magyar diák olyan előrelátó, hogy eleve a román tagozatra iratkozik be… Tehát oda jutottunk, hogy ezt az alkotmányt- és tanügyi törvényt, nemzetközi egyezményeket sértő álláspontot az elsőfokú ítélet helyben hagyta. Méghozzá úgy, hogy ennek érdekében egy nem létező jogszabályt alkalmazott! Ezt a lehetetlen helyzetet a Bukaresti Legfelső Ítélőtábla előtt sorra kerülő fellebbezési eljárásban mindenképpen meg kell változtatni! Mindehhez a nemzetközi figyelemfelkeltés, az összmagyar összefogás elengedhetetlen. A Legfelső Ítélőtáblán szeptember 19-én sorra kerülő sorsdöntő tárgyalás előtt feltétlen tudatosítanunk kell a román vezetésben azt, hogy egy ilyen ítélet milyen rossz fényt vet a román igazságszolgáltatásra, súlyosan sértve az európai normákat, a román alkotmányt és a tanügyi törvényt. Bármilyen nehéz, de át kell törni a román média és politikum által felállított hallgatás falát. Ha a szeptemberi bukaresti fellebbezési tárgyalás mégsem hoz változást, akkor be kell látnunk, hogy az 1945/46-os Romániával szemben 2014 Romániája nem hajlandó biztosítani a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést. Ez esetben vissza kell térni az 1946-os megoldáshoz, amikor Marosvásárhelyen az orvos- és gyógyszerészképzés magyarországi professzorokkal indult el, akik azután kinevelték az erdélyi utánpótlást is. A Sapientia egyetem keretében vagy a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést támogató anyaországi egyetemek kihelyezett tagozataként lehet megoldást találni erre az égető és fájó kérdésre.
Kincses Előd, Népújság (Marosvásárhely)

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nagy romlása
(1990–2014 között)
Dr. Ábrám Zoltán professzornak nemrégiben a Népújság hasábjain megjelent, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű oktatását elemző írását a szerkesztőség – jogos igénnyel – vitaindító anyagnak szánta. A vita mindeddig elmaradt, az egyetem magyar oktatásának súlyossá, már-már válságossá vált helyzete valódi okainak elemzésére mindeddig nem került sor. Borbély alelnök úr a Népújságban közzétett interjújában a kérdéskörre reflektálva vádol, hárít, másra mutogat. Elemzése szerint a romániai magyar politikum hibátlanul működött/működik, csak eredményeket ért el, minden lehetőt megtett a teljes körű magyar oktatás visszaállításáért. Az említett interjúban Borbély úr így fogalmaz: „Úgy vélem, mindenkinek meg kell tennie a maga dolgát. A tanároknak azzal kellett volna és kell foglalkozniuk, hogy ők mit tettek az utóbbi 24 évben, hiszen az egyetem vezetésében rektorhelyettesi szinten is képviselve VOLTUNK” . A továbbiakban felhívja a figyelmet arra, hogy a tanárok végezzék a dolgukat, foglalkozzanak a szakmai résszel, az utánpótlás kinevelésével, az ügyvédek is tegyék a dolgukat, de az RMDSZ felelősségéről egy szót sem szól. 56 év egyetemen eltöltött szolgálati idő alatt összegyűjtött tapasztalatom felhasználásával szólok hozzá e témához. Előrebocsátom, ha valaki is hajlandó tükörbe nézni és képes őszintén elemezni, akkor meg kell állapítania, hogy minden fél felelőssége fennáll. A tanári kar az 1990-es kezdeti lendületben ígéretes, biztató magatartást tanúsított. Rövidesen megjelentek a régebbről ismert „fizetett tanárbérencek”, a kollaboránsok, akik megosztották, megfélemlítették az akkor még tenni akaró magyar diákokat, megtörték a Diákszövetség erejét, ellenállását. Mint tudjuk, a diákság emlékezetes, többhetes ülősztrájkkal követelte az előző rezsim által elsorvasztott magyar tagozat visszaállítását, valamint a paritás elvének alkalmazását, vagyis fele-fele arányú képviseletet az oktatói karban, a diáklétszámban, a vezetői struktúrákban és az adminisztrációban. Már a kilencvenes évek elejétől a politikum tudtával és támogatásával az egyetemi vezető pozíciókba zömmel arra nem érdemes magyar oktatók kerültek, akik a hatalom, a román vezetés, a szenátus feltétlen kiszolgálóivá váltak. Az utánpótlás kiválasztásában nem az értékek mentén szelektálták az új oktatókat, hanem politikai megfelelés, protekcionizmus és etnikai kritériumok szerint. A tanszékek élére román oktatók kerültek, akik a legritkább esetben vettek fel magyar anyanyelvű tanerőt, így jó néhány tanszék magyar oktatók nélkül maradt. Ugyanakkor a legjobb fiatal magyar oktatók egy része, az intézetben kialakult nyomasztó atmoszféra, a feszültség, a minden vonalon megnyilvánuló diszkrimináció (előléptetés, vezetői posztok elfoglalása, ösztöndíjak elnyerése), valamint az oktatás, kutatás minőségének lezüllése, a laboratóriumok felszereltségének kritikán aluli állapota okozta kiábrándultság miatt eltávoztak egyetemünkről. Megjegyzem, java részük nem külföldre ment, itt az országban talált jobb érvényesülési lehetőséget. Megemlíthetném tanszékünk (toxikológia) legjobb oktatóját, aki már mint adjunktus hagyta el az egyetemet, Kolozsváron viszont országos hírű gyógyszerellenőrző laboratóriumot tudott felállítani/működtetni. A tanári kar kontraszelekciója következtében a konformista, kollaboráns oktatói gárda arányaiban megerősödött, a szélsőségesen nacionál-kommunista, agresszív román vezetésnek, szenátusnak ellenállni képtelenné vált.
Bár a 2011. évi 1-es tanügyi törvény megjelenése után a magyar tanári kar java része megértette, hogy össze kell fogni, egyelőre úgy néz ki, hogy ez nem járt eredménnyel, és túl későn jött, annak ellenére, hogy Ábrám Zoltán professzor szerint a tanári kar „elment a falig”. Így állt elő az a helyzet, hogy az egyetemi szenátus román kétharmada, a törvény betűjét és szellemét semmibe véve, nem alkalmazza a teljes körű magyar oktatás visszaállítására vonatkozó törvényt. Ebben a közel negyed évszázadot felölelő időszakban az RMDSZ a MOGYE ügyét „jegelte”. Már a kilencvenes évek közepétől kezdve több alkalommal személyes kihallgatáson is jeleztük az akkori elnöknél az egyre súlyosbodó problémákat, de a politikum nemigen lépett, a kérdéskört az aktuális politikai konjunktúrának rendelte alá, egyszerűen nem tekintette a MOGYE-t az erdélyi magyar oktatás kulcskérdésének. Ne felejtsük el, ebben a periódusban az RMDSZ általában a kormánykoalíció tagja volt, sőt akkori elnöke az oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. Súlyos mulasztás az is, hogy a MOGYE helyzetét nem tették közbeszéd tárgyává, nem ismertették az egyetemen uralkodó áldatlan állapotokat, a magyar oktatás és oktatók diszkriminálását. Ezért a közvélemény, még a marosvásárhelyi is, csak a 2011-es tanügyi törvény megjelenése után szerzett minderről tudomást, amikor nyilvánosságra került a törvény alkalmazásának szomorú kálváriája és csúfos gáncsolása, valamint az ezzel kapcsolatos perekben született, súlyosan törvénysértő ítéletek meghozatala.
Borbély úr az inkriminált interjúban az elért „eredményeket” kitartóan hangoztatja. Azonban ha az általa sikerként említett adatot elemezzük, például hogy hányan tanultak magyarul a MOGYE-n a kilencvenes évek közepén, és hányan tanulnak most, kiderül, hogy állításával szemben igencsak negatív a statisztika. A 2000-es évek második felében a kizárólag román nyelven létrehozott új karok következtében a magyar-román diáklétszám aránya egyharmad-kétharmad szintre süllyedt, tehát alacsonyabb, mint amilyen a kétezres évek elején volt (fele-fele). Ugyanez a helyzet a tanerők arányával is, a kilencvenes évek elején létező 40 százalék ma még a 30 százalékot sem éri el! Ezért mondják a felkészült elemzők, hogy a magyar oktatás helyzetében nincs érezhető javulás. Kétségkívül eredményként értékelhető a 2011-es tanügyi törvény megalkotása, amely – betartatása esetén – jelentős előrelépést hozhatna a teljes körű magyar oktatás visszaállítása terén (magyar karok létrehozását, záróvizsgák, gyakorlatok stb. anyanyelven történő megtartását tenné lehetővé). A kormány és az egyetemi szenátus között több egyeztetés zajlott, amely tavaly szeptemberben egy igen gyenge, a törvényhez viszonyítva hátralépésnek számító, hétpontos áthidaló protokollumot eredményezett. Jellemző módon még ezt sem tartotta be az egyetem vezetése. A MOGYE működési chartája ma is illegális, törvénysértő, a magyar nyelvet diszkrimináló elveken alapszik. Ezzel szemben az angol karon az angol nyelv teljes körű használata kötelező!? Az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által a magyar oktatást diszkrimináló ARACIS-szabály hatályon kívül helyezéséért indított perbe az RMDSZ minden indok nélkül megtagadta a támogató perbe lépést, noha ez az eljárás az utolsó esély az ARACIS tiltó rendelkezésének jogi úton történő megsemmisítésére. A döntés annál inkább elfogadhatatlan, mivel ők is tudják azt, hogy a Ponta-kormány politikai megoldást nem vállalhat fel, hiszen épp a MOGYE miatt benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal került hatalomra. Ismétlem, a pervesztés következtében a charta a jelenlegi, a magyar oktatást súlyosan diszkrimináló formájában marad. A tárgyalásra szeptember 19-én kerül sor Bukarestben, a Legfelső Ítélőtáblán. Hasznos lenne az elnökválasztási kampány során nyomatékosan felhívni a belföldi és nemzetközi közvélemény figyelmét a fentiekre és arra, hogy a MOGYE-perekben milyen törvénytelen ítéletek születtek. Ugyanakkor végre ki kellene dolgozni az egyetemmel kapcsolatos stratégiát, azt, hogy hogyan tovább a meglévő vagy új keretek között.
Dr. Kincses-Ajtay Mária ny. egyetemi professzor
Népújság (Marosvásárhely)

A legfelsőbb bíróságon perelnek
A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken folytatódik az a per, amely az Országos Diszkriminációellenes Tanács egyik, a csíkszeredai közlekedésrendészetet elmarasztaló döntése nyomán indult.
A közlekedésrendészet által kirótt bírsággal kezdődtek, de utána két különböző perrel is folytatódtak egy csíkszeredai körforgalom közelében elhelyezett forgalmi tájékoztató táblák miatti bonyodalmak. A táblák a Nagyrét utcában épült barkácsáruház közelében találhatók, ott a körforgalmat és a táblákat is az áruházat építő beruházó készítette el. A táblák, amelyek kétnyelvűek ugyan, formájukban elütnek a hatályos szabványoktól, ezt bárki észlelheti. A közlekedésrendészet tavaly ősszel 1680 lejes pénzbírságot rótt ki a polgármesteri hivatalra, a jegyzőkönyv szerint azért, mert a táblák nem felelnek meg a szabványoknak és kétnyelvűek.
Diszkrimináló megállapítás
A rendőrségi jegyzőkönyv kétnyelvűségre vonatkozó utalása miatt Ráduly Róbert Kálmán polgármester a Diszkriminációellenes Tanácshoz nyújtott be panaszt, amely ennek helyt adott, és írásbeli megrovásban részesítette a rendőrséget. A határozatban a tanács tagja, Haller István különvéleményt is megfogalmazott, amely szerint ő ennél súlyosabb szankciót is szorgalmazna. A tanács döntését a rendőrség megfellebbezte a Marosvásárhelyi Ítélőtáablánál, amely ezt elfogadta és érvénytelenítette. A csíkszeredai polgármesteri hivatal pár nappal ezelőtt a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez nyújtott be fellebbezést az ügyben – tájékoztatott Paizs Gyöngyi Julianna, a városháza főjegyzője.
A perek folytatódnak
A szabványoktól elütő táblák miatt kirótt pénzbírság érvénytelenítését a polgármesteri hivatal a csíkszeredai bíróságon kérte, ezt elutasították, ezért a Hargita Megyei Törvényszéken fellebbeztek, de az ügy még nem zárult le. Hasonló ügyben, a Hargita Megyei Törvényszék előtti körforgalom szomszédságában, illetve a Márton Áron Gimnázium előtti útkereszteződésnél elhelyezett táblák miatt is bírósági eljárás van folyamatban, mert ezeken először magyarul, majd románul szerepelnek a helységnevek.
Egy feljelentés nyomán 2012-ben a prefektusi hivatal felszólította a polgármesteri hivatalt a táblák eltávolítására. Ez nem történt meg, a pert követően a Hargita Megyei Törvényszék 2013-ban döntött arról, hogy ez a fajta kétnyelvűség nem megengedett. A polgármesteri hivatal a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál fellebbezett, tavaly novemberben az ügyet visszautalták a Hargita Megyei Törvényszékre. A főjegyző elmondta, döntés még nem született. A közlekedési táblák a helyükön vannak, igaz, a gimnázium közelében nagyon megfakultak.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

Kevesebb pénz oktatásra, több a hírszerzésre
A költségvetés-kiigazításkor a kormány csökkenteni fogja az államelnöki hivatal, a képviselőház, az akadémia, valamint az oktatási, a művelődési, az ifjúsági- és sportminisztérium büdzséjét, és pénzt ad a hírszolgálatoknak, a szenátusnak, a nép ügyvédjének.
A költségvetés-kiigazítás tervezete szerint 1,3 millió lejjel csökken az államelnöki hivatal büdzséje, a képviselőházé 6,1 millió lejjel, az Alkotmánybíróságé 200 000 lejjel, az ifjúsági- és a sportminisztériumé 3,5 millió lejjel, az oktatási tárcáé 5,5 millió lejjel, a művelődési minisztériumé 10,2 millió lejjel, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségé 1,2 millió lejjel, a gazdasági tárcáé 19,8 millió lejjel, a Román Akadémiáé 6,9 millió lejjel.
Ezzel szemben a szenátus 4,2 millió lej költségvetés kiegészítést kap, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék 4,8 millió lejt, a nép ügyvédje 10 000 lejt, a Román Hírszerző Szolgálat 67,4 millió lejt, a Külügyi Hírszolgálat 27 millió lejt, az Őrző-védő Szolgálat 18,8 millió lejt, a Speciális Távközlési Szolgálat 50 000 lejt.
Nyugati Jelen (Arad)

Reflexió az RMDSZ autonómiastatútuma által felvetett néhány problémára
Az alábbiakban a Krónika Szempont mellékletében közölt, az RMDSZ által kidolgozott székelyföldi autonómia-statútumhoz, különösen a dokumentumnak az október 3–5-i lapszámban megjelent második részéhez szeretnék röviden hozzászólni.
Jogtörténeti és nemzetközi helyzet
Nem befolyásolhatja negatívan a Székelyföld autonómiaigényét, hogy a Skóciában kiírt népszavazáson nem fogadták el a függetlenség kinyilatkoztatását. Nézzük csak meg egy gondolat erejéig közelről: Skóciában nem az autonómiáról, hanem a függetlenségről szavaztak. Nem szavazták meg a függetlenséget, de a már meglévő autonómia (amely többek között azzal jár, hogy Skóciának saját parlamentje és saját kormánya van) megmaradt, sőt megerősődött. Pedig a másik oldalon a világ egyik nagyhatalma, Anglia áll, és nem a korrupt Balkán (bárcsak mi is ott tartanánk, hogy saját kormányunk és parlamentünk lenne, mint ahogy ez 1541-től több mint 150 esztendőn keresztül tulajdonképpen más név alatt megvolt.
Előrebocsátom, hogy én nagyon sajnálom, megértem és bánkódom amiatt a sok szenvedés miatt, amit az ukránok a volt szovjet birodalomban – valamennyire velünk együtt – megéltek. De ugyanakkor nem tudok nem tekintettel lenni arra, hogy – abból a szempontból, ami minket érdekel – jelenleg az Ukrajna területén levő orosz kisebbség harcol a nemzetiségi jogaiért, mint ahogy azelőtt az ukránok, sőt a románok is harcoltak a volt Szovjetunió ellen a nemzetiségi jogaikért.
Az Ukrajnában élő oroszok megvalósították kisebbségi jogaikat és függetlenségüket úgy, ahogy annak idején a Magyarországon élő, a lakosság 16 százalékát kitevő román kisebbség egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét, és elszakította az ország egy részét az anyaországtól. Amikor ez az ő véleményük szerint 1918. december 1-jén megtörtént, a románok ünnepélyesen, törvényerejű határozattal arra kötelezték el magukat, hogy a létrejövő Romániában biztosítani fogják számunkra többek között azt, hogy saját kebelünkből választott egyének által, anyanyelvünkön leszünk igazgatva és kormányozva. (Én máshol már bebizonyítottam, hogy ezek a határozatok ma is törvényerővel bírnak, amelyet nem tartanak be.)
Mielőtt rátérnék tulajdonképpeni témánkra, érdemes meghallgatni, hogy az akkori Magyarország területén élő román kisebbség mit követelt a maga számára: „A népek önrendelkezési jogának értelmében, valamint nemzetünknek és a vele egy területen élő kisebbségek érdekében (...) már most át kell vennünk Magyarországnak és Erdélynek románok által lakott vidékei fölött a teljes kormányzó hatalmat.”
A magyar kormány „...rendelje hatalmunk alá az azon a területen található minden állami, politikai, közigazgatási, bírósági, iskolai, egyházi, pénzügyi, katonai és közlekedésügyi intézményt, hatóságot és szervet. Ugyanakkor ezen a területen minden más imperium megszüntetendő” (lásd Raffay Ernő Nem (csak) Erdély volt a tét, Csíkszereda, Budapest, 2010, 7. oldal). Hangsúlyozom, mindezt a Magyarországon élő román kisebbség 1918. november 9-én követelte, amikor ők Magyarország területén laktak, és magyar állampolgárok voltak. Vajon mit mondanának a román hatóságok, ha az egyetemesen elfogadott jogegyenlőség elve alapján mi most ugyanazt követelnénk számunkra, amit ők követeltek akkor a magyar államtól? Megjósolom: megpróbálnának bezárni, vagy legalábbis ellehetetleníteni.
A statútummal kapcsolatos néhány konkrét javaslat
Nem tartom szerencsésnek azt a megoldást, hogy megalakuljon számunkra egy kizárólag Marosvásárhelyen székelő táblabíróság, csak akkor, ha ennek a táblabíróságnak a marosvásárhelyivel azonos jogkörrel felruházott részlegei működnének Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is. Ebben a vonatkozásban emlékeztetnék arra, hogy a marosvásárhelyi igazságszolgáltatás a mai napig nem vonta felelősségre azokat, akik 1990 márciusában kiverték Sütő András szemét, Kincses Elődöt pedig elüldözték az országból.
Mondhatnék más példát is, de nem tudnám bizonyítani. De ez a megoldás nem szerencsés abból a szempontból sem, hogy a Hargita és Kovászna megyében élő lakosságot – ha a táblabíróságra fellebbezni akar – a jelenlegi rossz összeköttetések, útviszonyok közepette Marosvásárhelyre küldenék. Esetleg az elképzelhető, hogy az így létrejövő „autonóm” táblabíróság adminisztratív vezetőségének (mondjuk elnökének és alelnökének) Marosvásárhelyen legyen a székhelye, de konkrét igazságszolgáltatási tevékenységet kifejtő részlegek legyenek Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is.
A továbbiakban szükségesnek tartanám, hogy a legfelsőbb bíróságon és az alkotmánybíróságon is legyen egy-egy olyan bírói tanács, amelyben az autonóm területről származó, a magyar nyelvet írásban és szóban ismerő bírák többségben vagy legalább egyenlő arányban legyenek képviselőve a többségi nemzetből származó bírákkal. Ezeknek a bírói tanácsoknak biztosítaniuk kellene azt a lehetőséget is, hogy anyanyelven lehessen kérést beadni és perbeszédet folytatni.
Ez a rendelkezés első látásra nehézkesnek tűnhet, de kettős szerepe lenne. Egyrészt biztosítaná számunkra a kényes ügyekben (pl. a Székely Mikó kollégium és az egyéb magyar vonatkozású visszaszolgáltatási ügyekre gondolok) a jogszerű és jogegyenlőségen alapuló elbírálást. De ami még fontosabb, az az, hogy amennyiben az autonóm területekről induló ügyekben a fellebbezéseket a legfelsőbb törvényszéken csak románul lehet majd benyújtani, akkor fennáll a veszélye, hogy az iratokat már helyben is románul kell majd kiállítani, hogy a kizárólag román összetételű legfelsőbb törvényszék vagy alkotmánybíróság tagjai megértsék.
Azt sem tartom szerencsés megoldásnak, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsban (CSM) csak egy nemzetiségi bíró legyen. A magyar ügyek elbírálása számára egy ugyanolyan létszámú, magyar és román nemzetiségű bírókból álló speciális tanácsot kell létrehozni. Ez nem lenne diszkriminatív intézkedés, ellenkezőleg, nemzeti jogegyenlőóségünk egyik biztosítéka lenne, amely senkit sem sért (az, hogy melyek lesznek azok az ügyek, amelyek majd ezeknek a speciális tanácsoknak a hatáskörébe tartoznak, azt a statútumban vagy a statútum végrehajtására kiadandó, általunk megszerkesztett végrehajtási rendeletben kell majd biztosítani.)
A nép ügyvédje hivatala keretén belül egy tanácsot kellene biztosítani, amely magyar nyelven „beszél és ír”, és amely a magyar ügyeket anyanyelvünkön oldja meg. Erre azért lenne szükség, hogy az ellenünk elkövetett jogsértések ellen anyanyelvünkön tudjunk panaszt emelni, és hogy arra anyanyelvünkön kapjunk választ. Ha mindezeket számunkra nem biztosítják, akkor autonómiánk és nemzeti jogegyenlőségünk elve továbbra is csak formálisan fog létezni.
Nyelvhasználati kérdések az élet minden területén
Biztosítani kell számunkra azt, hogy ezekbe a funkciókba olyan egyének kerüljenek, akik írásban és szóban ismerik és használják anyanyelvünket. Az igazi jog- és törvény előtti egyenlőség csak akkor valósítható meg, ha a sorainkból kikerült egyének minden hivatalban úgy tudnak érvényesülni anyanyelvünkön, mint a románok az ők vidékein. Itt megjegyezném, hogy ha a memóriám nem csal, akkor az 1881-es erdélyi román pártprogramban az szerepelt, hogy a románok által lakott területekre a magyar állam ne nevezzen ki magyar tisztviselőt.
Amikor a Prúton túli Moldovai Köztársaságban élő románok körében felmerült a nyelvhasználat (és az autonómia) kérdése, akkor ők azt mondták és kérték, hogy biztosítsák számukra azt a jogot, hogy például az ők területén levő orvosokkal anyanyelvükön beszélhessenek, különben az életük és az egészségük is veszélybe kerül. Náluk meglett. Ha mi ugyanezt kérjük az általunk többségben lakott területeken, akkor még a szakemberek is rögtön ránk kiáltják, hogy alkotmányellenesek vagyunk.
(Ami nem igaz, mert az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat ezeket a jogokat biztosított számukra. Ismétlem: nem igaz, hogy az akkori határozatoknak nincs törvényi ereje. De még akkor is jogunk van követelni, hogy tartsák be, ha csak erkölcsi ígéret.)
Természetesen itt nagyon kényes kérdések is fel fognak merülni, például, hogy mi legyen a jelenleg Székelyföldön dolgozó románokkal. Ezeket a problémákat úgy kell megoldani, hogy az ő jogaik se szenvedjenek csorbát, mondom ezt még akkor is, ha a jelenleg erőszakosan kialakított helyzet jórészt a Ceauşescu és az előtte működő diktatúrák következménye. Például a Ion Antonescu által Dél-Erdélyben bevezetett diktatúra sem volt jobb a Ceauşescuénál.
Végül, de nem utolsósorban az előzményekből tanulva most csak egész röviden említem meg, hogy a román igazság­ügy-miniszter számomra küldött írásos válaszában elismerte: az 1945-ös nemzetiségi statútum egyes rendelkezései most is érvényben vannak. Azt már én mondom, hogy azokra már több mint fél évszázada sehol hivatkozni nem lehet, mert senki sem alkalmazza (mivel formai jellegénél fogva az csak kormányrendelet, amit a gyakorlatban bárki módosíthat.)
Véleményem szerint most közzétett autonómiastatútumnál vigyázni kell még a következő két dologra.
1.) Bele kell foglalni, hogy az új statútum a két nép egyezsége, és a mi akaratunk nélkül a többségi nemzet egyoldalúan nem változtathatja meg.
2.) Mivel olyan alapvető jogokat fog szabályozni, mint a nyelvhasználat és egyéb kisebbségi jogok, a statútum nem rendelet, hanem alkotmánykiegészítő dokumentum kell legyen. Nem szabad az életbeléptetését vagy hatályon kívül helyezését rendeletekre bízni, mert akkor hatályát fogja veszíteni, mielőtt érvénybe lépne.
Szeretném aláhúzni, hogy autonómiánk és kisebbségi jogaink megadása és biztosítása a román többségnek legalább akkora érdeke, mint nekünk, de az ide vonatkozó konkrét törvények érvényre juttatása (többségi megszavazása) már a románok felelőssége. Nekik a között lehet választani, hogy megadják a jogainkat – ami egyben a lehetőségeinket is jelenti – ahhoz, hogy együtt dolgozzunk Románia előrehaladásáért, vagy a jogok biztosítása nélkül közel másfél millió irredenta lesz ebben az országban, amelyik nem az ország javára fog dolgozni, hanem nemzetiségi jogaink érvényesítésével fog foglalkozni.
Már lejárt az az idő, amikor mindent ránk tudtak kényszeríteni, amit akartak. Ezzel kapcsolatban végezetül megemlíteném még, hogy a legnagyobb magyarnak tartott Széchenyi István már több mint 150 évvel ezelőtt megmondta: mi sem vagyunk alábbvalóak a világ semmilyen más nemzeténél. És ez így igaz.
Rozsnyai Sándor
A szerző ügyvéd, a Kovászna Megyei Ügyvédi Kamara volt dékánja
Krónika (Kolozsvár)

Szabadságvesztésre ítélték Miron Mitreát
Két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte első fokon a román legfelső bíróság Miron Mitrea volt szociáldemokrata (PSD) közlekedési minisztert megvesztegetés elfogadása miatt.
A szerdán közölt ítélet ellen a vádlott fellebbezhet.
A minisztert a bíróság abban találta vétkesnek, hogy megvesztegetést fogadott el Irina Jianutól, a Bákó megyei építkezési szakhatóság főfelügyelőjétől, aki így hálálta meg a miniszternek, hogy megőrizhette funkcióját.
A 2000 és 2004 között közlekedési és közmunkaügyi miniszteri tisztséget betöltő Mitrea édesanyja lakását újítatta fel Jianu hálaadományként.
MTI
Erdély.ma

Bírósági felügyelet alá helyezték Nagy Zsoltot
Bírósági felügyelet alá helyezték Nagy Zsoltot, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt miniszterét szerdán abban a perben, amelyben első fokon öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
A bírósági felügyelet a büntetőjogban a lakhely (település) elhagyásának és megváltoztatásának tilalmát, bírósági engedélyhez kötését jelenti, valamint azt, hogy a vádlottnak időről időre jelentkeznie kell a bíróságon vagy a rendőrségen.
Az úgynevezett stratégiai privatizációk perében emellett Kerekes Gábor, az RMDSZ volt ügyvezető alelnöke nevére előzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki a román legfelső bíróság, miután a bírósági felügyeleti státust megszegve, engedély nélkül hagyta el az országot – közölte a Mediafax hírügynökség. Kerekes ügyvédje azt állította, hogy védencével a bíróság nem közölte a felügyeleti szabályokat, és sürgősen el kellett utaznia Németországba beteg szüleihez, ezért nem jelenhetett meg a szerdai tárgyaláson.
Bírósági felügyelet alá helyezték Codrut Seres volt gazdasági minisztert, valamint az ügy több másik vádlottját is. A volt kormánytagokat és a Credit Suisse First Boston nemzetközi pénzügyi tanácsadó cég vezetőit abban találták vétkesnek első fokon, hogy 2005-ben és 2006-ban törvénytelenségeket követtek el állami vagy csak részben állami tulajdonú vállalatok privatizációjakor.
A szerdai tárgyaláson az ügyész Nagy Zsolt és Codrut Seres házi őrizetbe helyezését kérte, de a bíróság elutasította ezt a kérést, és bírósági felügyeletet rendelt el ellenük. A fellebbviteli tárgyaláson a bíró bejelentette, hogy az utolsó tárgyalásra november 26-án kerül sor, amikor a vádlottak megtarthatják védőbeszédüket.
Nagy Zsoltot felmentették a hazaárulás vádja alól, de bűnszövetkezetben való részvételért öt évre ítélték tavaly decemberben. Az ügy fővádlottját, a bolgár Sztamen Sztancsev pénzügyi tanácsadót 11 évre ítélték kémkedésért.
Népújság (Marosvásárhely)

Előzetes letartóztatásba helyeznék a sepsiszentgyörgyi bírákat
A törvénytelen visszaszolgáltatások ügyében az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hat személy harmincnapos előzetes letartóztatásba helyezését kérte tegnap a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéktől. Köztük van a Kovászna megyei törvényszék két bírója is,  Ördög Loránd András és Gabriel Uţă, akiknek előzetes letartóztatását, illetve házi őrizetbe helyezését szerdán a Legfelsőbb Bírói Tanács már jóváhagyta.
A két háromszéki bírót különösen súlyos következménnyel járó hivatali visszaéléssel gyanúsítják abban a visszaszolgáltatási perben, amelynek során az állami erdőgondnokságot megrövidítve erdőket és mezőgazdasági területeket ítéltek oda egy magánszemélynek, anélkül, hogy szakértői véleményezést kértek, vagy a volt tulajdonossal való kapcsolatot megállapították volna – tudatja az ügyészség tegnapi közleménye, amely szerint az okozott kár meghaladja a 300 millió eurót, egészen pontosan 303 888 615 euró.
Mint arról lapunkban beszámoltunk, arról a bűnvádi eljárásról van szó, amelyben több szociáldemokrata politikus, köztük Viorel Hrebenciuc és Ioan Adam brassói ügyvéd és parlamenti képviselő is érintett. A két háromszéki bíró mellett négy további vádlott – Sorin Ion Iacob, Dan Costin Bengescu, Iosif Kadas és Jănică Poenaru – őrizetbe vételét a korrupcióellenes ügyészség brassói területi szolgálata rendelte el, öt másik személyt pedig gyanúsítottként vizsgálnak. Egyikük Paltin Gheorghe Sturdza, aki a „Ghica-doméniumok” örököseként lépett fel, és ebben a minőségében különösen súlyos hivatali visszaélésre való felbujtás, szervezett bűnözői csoport létrehozása és háromszori befolyásvásárlás bűntettek elkövetésével gyanúsítják. A korrupcióellenes ügyészség közleménye szerint 2012. április 17-én a Kovászna megyei törvényszék két nevezett bírója a Ioan Adam ügyvéddel kötött előzetes megegyezés szerint helyt adott annak a fellebbezésnek, amelyet Sturdza nyújtott be bizonyos Bákó megyei területek visszaszolgáltatásáért; a feltételezhetően csalárd ítélet után Adam, Sturdza, Hrebenciuc és két másik személy arra szövetkezett, hogy minél hamarabb kiállítsák a birtokleveleket, és eladják a sepsiszentgyörgyi ítélettel szerzett 43 227 hektáros erdőt. Az eljárás felgyorsítása folyamán több befolyásos hivatalnokot próbáltak megvásárolni Bákó és Suceava megyében, ezért politikusokat és másokat is bevontak, és Suceava, Călăraşi, Maros megyében, illetve Bukarestben is jogosulatlanul próbáltak visszaszolgáltatott ingatlanokat megszerezni. Az ügyben nem csupán a felsorolt személyek ellen folyik nyomozás, de a közlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy jelenleg mindegyikük esetében érvényes az ártatlanság vélelme.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanúmeghallgatással folytatódott a Mikó-ügy fellebbviteli tárgyalása
Az ingatlanbecslő meghallgatásával folytatódott kedden a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében zajló per fellebbviteli tárgyalása a Ploiesti-i Táblabíróságon – közölte az MTI-vel Markó Attila parlamenti képviselő, a restitúciós bizottság volt tagja, az ügy egyik vádlottja.
A vád szerint jogtalan volt az 1 millió 300 ezer euróra felértékelt épületegyüttes visszaszolgáltatása a református egyháznak. A védelem szerint az ingatlan piaci értékétől függetlenül szó sincs bűncselekményről: a tanú meghallgatásával arra akartak rávilágítani, hogy a vádiratot pontatlanságokra, feltételezésekre, szubjektív értékelésekre alapozva állították össze – magyarázta a képviselő. Első fokon a bíróság 2012-ben jogtalannak ítélte a visszaszolgáltatást és börtönbüntetést szabott ki a restitúciós bizottság tagjaira.
Az ügyben eljáró buzaui bíróság Markó Attilát, akit időközben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselőjévé választottak, és Marosán Tamást, a református egyház jogtanácsosát három-három év letöltendő, Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium volt jogi tanácsadóját pedig három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
A vádlottak fellebbezése nyomán a legfelsőbb bíróság tavaly októberben – saját illetékességét elhárítva – megállapította: az ügyben a ploiesti-i táblabíróságnak kell kimondania a jogerős ítéletet.
A fellebbviteli tárgyalás november 12-én folytatódik. A kéttagú bírói tanács szeptemberben elfogadta azt, hogy annak a polgári pernek a dossziéját is becsatolják a bizonyítékok közé, amelyben a Kovászna megyei törvényszék megállapította a restitúciós bizottság illetékességét az egyház által visszaigényelt ingatlan visszaszolgáltatása ügyében.
A kovásznai periratot még nem kapta meg a fellebbviteli bíróság. Amennyiben a novemberi tárgyalásig megérkezik a peranyag, ezzel lezárul a bizonyítási eljárás, és – a vád-, illetve védőbeszédek elhangzása után – a bíróság meghozhatja a jogerős ítéletet – közölte az MTI-vel Markó Attila.
A három éve zajló Mikó-per nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében. Az erdélyi történelmi egyházak egyértelművé tették, hogy ezt az ügyet az egyházi ingatlanok újraállamosítási kísérletének tekintik. Az amerikai külügyminisztérium is jelezte: figyelemmel kíséri a Mikó-pert, és nagy hangsúlyt helyez a kommunista rezsim által elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatására.
MTI
Erdély.ma

Elítélték Kerekes Károly képviselőt
Két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte első fokon a Legfelsőbb Bíróság Kerekes Károly RMDSZ–es képviselőt amiatt, hogy feleségét, illetve fiát alkalmazta marosvásárhelyi képviselői irodájában – közölte az Agerpres hírügynökség.
A képviselő ellen januárban emelt vádat a Legfőbb Ügyészség, miután az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség érdekbeli összeférhetetlenségnek nyilvánította a családtagok alkalmazását. A nem jogerős ítéletben a bíróság 3000 lej perköltség megtérítésére kötelezte a honatyát, négy év próbaidőt állapított meg, és mellékbüntetésként tíz évre eltiltotta állami tisztségek betöltésétől.
MTI
Erdély.ma

Az RMDSZ meg van győződve Kerekes Károly ártatlanságáról
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szociáldemokrata Platformja meg van győződve arról, hogy Kerekes Károly, RMDSZ-es képviselő nem szegett meg egyetlen hatályos jogszabályt sem, a Képviselőház jóváhagyásával alkalmazták a képviselő irodájának személyzetét – olvasható az RMDSZ Szociáldemokrata Platformja által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
Az ítélet fellebbezését követően várják a Legfelsőbb Semmítőszék döntését az ügyben, addig is az ártatlanság vélelme illeti meg a képviselőt – olvasható a közleményben.
Kerekes Károly RMDSZ-képviselőt 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte első fokon a Legfelsőbb Bíróság, mert feleségét, illetve fiát alkalmazta marosvásárhelyi képviselői irodájába. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Hírsaláta
KÖRÖZÉS ALATT KEREKES. Nemzetközileg körözik Kerekes Gábort, akinek nevére európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, amiért megszegte a bírósági felügyelet előírásait, amikor elhagyta az országot – tudta meg a Transindex a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságtól.
Kerekes a hazaárulás néven elhíresült stratégiai privatizációs perben szerepel vádlottként, többek között Nagy Zsolt és Codruţ Şereş volt miniszterrel együtt. Kerekest október 7-én helyezték bírósági felügyelet alá, az intézkedés a per végéig maradt volna érvényben. FELJELENTÉS HAMIS NYILATKOZAT MIATT. Nem válaszolt az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség Ludovic Orban keresetére, így a Nemzeti Liberális Párt alelnöke úgy döntött, bűnvádi panaszt tesz a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék ügyészségénél Victor Ponta kormányfő ellen, akit vagyonnyilatkozataiban elkövetett hamis nyilatkozattétellel vádol. „Családjával együtt Victor Ponta hét ház és több más tulajdon birtokosa, amelyek nem szerepelnek a vagyonnyilatkozatában. Az pedig, hogy négy éven át nem tüntette fel vagyonnyilatkozataiban a családja tulajdonában levő vagyon összességét, hamis nyilatkozattételnek minősül és bűncselekménynek számít” – jelentette ki Orban. (Mediafax)
ÉTELJEGY HELYETT KÁRTYA. Ételjegyek helyett hamarosan bankkártyát kapnak a hazai alkalmazottak. A kártyával a szelvények értékének megfelelő összeget lehet majd levásárolni az üzletekben – írja az Economica.net-re hivatkozva a Maszol. Cosmin Vladimirescu, a Mastercard Románia vezérigazgatója arról tájékoztatott, az ételjegyek digitalizálásáról szóló törvény már életbe lépett, csupán alkalmazási szabályaira várnak a bankkártyákat kibocsátó cégek. Az intézkedés mintegy kétmillió alkalmazottat érint Romániában. A Mastercard vezetője szerint az új rendszer megkönnyíti a kereskedők dolgát is, a jogosultak pedig tetszés szerinti értéket vásárolhatnak le az összegkorláton belül, így kiiktatható a készpénzhasználat a pénztárnál. A Romániában évente kibocsátott ételjegyek összértéke egymilliárd euró.
TÖBB PÉNZT A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEKNEK. Magasabb havi juttatást kaphatnak jövő évben a fogyatékkal élő személyek, a munkaügyi minisztérium már közvitára bocsátotta az erre vonatkozó határozattervezetet. A dokumentum szerint a szaktárca közel 16 százalékkal emelné meg az érintetteknek kifizetett összegeket 2015 januárjától. (Agerpres)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kockázati tényezőnek tekintett magyarság
A törvénybírók pártatlanságát félti Vasile Liviu Oprea, Maros megye prefektusa, aki többek között azért kéri a Bánffy örökösök visszaszolgáltatási perének áthelyezését Szászrégenből, mert „itt magyar közösség is él, és a magyarok, mint a grófok leszármazottjai 9323 hektár erdőt igényeltek vissza”.
A Legfelsőbb Ítélő és Semmitőszéknek küldött beadványában a kormánymegbízott ugyanakkor rámutat, hogy az efféle perek tétje „nyilvánvalóan hatalmas”.
„A restitúciós perek során sokféle indoklással találkoztam a törvényt betartani nem hajlandó állami szervek részéről, azonban eddig még egyetlen okiratban sem hozták fel így szó szerint, hogy mi, magyarok, mint a grófok leszármazottai veszélyforrást jelentenénk az erdélyi és főként a szászrégeni bíróság függetlensége számára” – jegyezte meg szerkesztőségünknek a felperes Bánffy örökösöket, Bethlen Anikót, Bethlen Zsuzsát és Szentkuti Évát képviselő Rózsa József. A marosvásárhelyi ügyvédet egyébként nem lepte meg, hogy a prefektúra ismét az etnikai kártyát próbálja kijátszani, még akkor is, ha az utóbbi hónapokban a semmitőszék három azonos kérését utasította vissza.
Portálunk arra lett volna kíváncsi, miért tartja egy restitúciós per kapcsán kockázati tényezőnek a magyarok jelenlétét Maros megyében és általában Erdélyben Vasile Liviu Oprea, a prefektus azonban nem volt hajlandó válaszolni. Szóvivőjén, Dragoş Bardoşin keresztül azt üzente, hogy nem hajlandó egyetlen folyamatban lévő ügy periratát sem kommentálni. Ehhez képest a kormánymegbízott egy nappal korábban egy másik – szintén Bethlen Anikó, Bethlen Zsuzsa és Szentkuti Éva ellen indított – erdőügyi perben már nyilatkozott a sajtónak, eldicsekedve, hogy a közigazgatási és belügyminisztériumtól megkapta azt az összeget, ami a fellebbezéshez szükséges.
Válasziratában báró Bánffy Dániel leszármazottainak jogi képviselője ezzel szemben leszögezte, hogy ők megbíznak a szászrégeni bírókban, és felvállalják annak „kockázatát”, hogy román nemzetiségű döntéshozókra bízzák az ítéletet. Az egykori szász városka bíróságán ugyanis egyetlen magyar bíró sem dolgozik, mint ahogy a Maros megyei törvényszék polgári részlegén sem. 
Levelében a prefektus nem csak a magyar lakosság erdélyi jelenléte által okozott veszélyre hívja fel a figyelmet. Oprea hazafiasságra inti a bírákat, hogy döntésük révén „mentsék meg a haza erdeit”. Ugyanakkor egy sor olyan újságcikket is felsorakoztat és a bíróság figyelmében ajánl, melynek szerzői közismerten magyarellenes politikusok vagy újságírók. 
A Maros megyei prefektus azon a címen szeretné megakadályozni a több mint kilencezer hektár erdő tényleges visszajuttatását az örökösöknek, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös lett volna. Egy 1946-ban született végleges bírósági ítélet viszont kimondta a néhai politikus ártatlanságát. A kor dokumentumai szerint Bánffy Dániel már csak azért sem lehetett háborús bűnös, mert szemmel tartva az erdélyi érdekeket 1944 szeptemberében haladéktalan fegyverszünetet követelt. Ezért a nyilasok halálra ítélték, és mindössze a nyilas álruhába öltözött barátainak köszönhetően tudott kiszabadulni a budapesti Margit körúti fogházból. Származása miatt a kommunisták is kivetették. Hat évvel a háború befejezése után, 1951-ben családjával együtt a rózsadombi házából egy húsraktárba telepítették.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára utazott Magyarországra Markó Attila
A ma is ülésező Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára utazott el Magyarországra Markó Attila, amelyre az összes magyar nemzetiségű képviselő és szenátor is hivatalos. Székely István politológus elmondta, eddig a sajtó is korrektül viszonyult Markóhoz, anélkül, hogy elutazásának tényét többletjelentéssel ruházta volna fel abban a kontextusban, hogy a képviselő már nem tartózkodott az országban akkor, amikor a Korrupcióellenes Ügyosztálynál meg kellett volna jelennie. "A KMKF egy régóta leszögezett, egyeztetett találkozó, aminek a tevékenysége tegnap délután megkezdődött. Tehát egybeesés, hogy Markó Attilának tegnap délelőtt kellett jelentkeznie a DNA-nál meghallgatásra, amikor ő már Magyarországon tartózkodott" - mondta Székely.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő néhány perce tette közzé a Facebook-oldalán egy fotót a KMKF üléséről, amelyen Markó Attila is látható.
A politológus ugyanakkor nem gondolja azt, hogy Markó Attila ügye negatív fényben tüntetné fel a szövetséget. "Markó Attila mindkét ügye esetében teljesen világos, hogy politikai indíttatásúak, amelyekről úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás valamely szintje ebbéli mivoltukat ki is fogja mondani. Mondom ezt annak ellenére, hogy a Mikó-per esetében van egy végleges bírósági döntés, amely Markó Attilát felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Én úgy gondolom, hogy ennek az ügynek a vonatkozásában még lesz folytatás" - vélekedett Székely.
A Markót a Mikó-ügyben is képviselő ügyvéd, Eugen Iordăchescu megkeresésünkre azt mondta, hogy nincs érvényben előzetes letartóztatási parancs a képviselő ellen. "Annyi történt, hogy a DNA kérésére a képviselőház megvonta Markó Attila mentelmi jogát. Ez nem jelenti azt, hogy köröznék Markót. Ahhoz, hogy körözzék, a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék kellene úgy döntsön, hogy szükség van erre, és ez esetben értesítenie kellene erről a vádlottat, valamint az ügyvédjét. Eddig ez nem történt meg, és nem lehet tudni, hogy egyáltalán meg fog-e történni" - szögezte le. (hírszerk.) Székelyhon.ro

Mikó-ügy – Tiltakozó dokumentumot juttatott el a Fehér Háznak az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány
Tiltakozó dokumentumot juttatott el a Fehér Háznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosítása miatt a New York-i központú Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF). A dokumentumot, amelyet a hétvégén ismertettek meg az MTI-vel, Hámos László, a HHRF elnöke pénteken mutatta be és adta át, amikor a Fehér Ház illetékesei fogadták az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) vezetőségét.
Az irat arról tájékoztatta az amerikai kormányt, hogy a ploiesti fellebbviteli bíróság helybenhagyta Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim hároméves felfüggesztett börtönbüntetését, amelyet azért szabtak ki rájuk, mert az egyházi vagyon restitúciójáért felelős különleges bizottság tagjaiként az ingatlant visszajuttatták „jogos tulajdonosának", a magyar református egyháznak. Az egyházra pedig súlyos bírságot szabtak ki a kollégium „törvénytelen" használata miatt.
A dokumentum megemlítette, hogy a román parlament korrupciós vádak alapján december 3-án megvonta Markó Attila képviselői mentelmi jogát, miközben meghagyta román kollégája, az ugyanabban az ügyben érintett Catalin Teodorescu immunitását. Idézte Kató Béla református püspököt, aki szerint Romániát nem a jogállamiság alapján kormányozzák, és hogy az ítéletet az Európai Emberi Jogok Bírósága elé fogják vinni.
A HHRF az európai bíróság eljárásának hosszadalmasságára hivatkozva sürgette, hogy a román kormány haladéktalanul, rendelettel állítsa vissza a magyar református egyháznak a kollégium feletti tulajdonjogát, és minden vád alól mentse fel Markót, Marosánt és Climet. Az alapítvány dokumentumában hangsúlyozza: a román kormánynak biztosítania kell, hogy a magyar történelmi egyházak eddig visszaszolgáltatott jogos tulajdonát ne államosítsák vissza, és minden akadályt el kell hárítania – szükség esetén törvénymódosítással is -, az összes, vagyis 5168 kisajátításban maradt romániai egyházi ingatlan tulajdon- és használati jogának helyreállítása érdekében.
A HHRF rámutat: az igazi bűncselekmény az, hogy Romániában az elmúlt 25 év alatt a kommunista rezsim által elkobzott egyházi tulajdonnak kevesebb mint az egyharmadát szolgáltatták vissza. A dokumentum szerint az a tény, hogy a négy történelmi magyar egyház a 2140 ingatlanából csak 1204-et kapott vissza, visszafordíthatatlan károkat okozott Románia legnagyobb, 1,4 milliós magyar kisebbségének, mert ezek az egyházak egy nemzedéken keresztül képtelenek voltak teljes körűen kifejteni tevékenységüket, és szolgálni közösségüket, ahogyan azt évszázadokon át tették.
A Magyar Emberi Jogok Alapítvány emlékeztetett arra, hogy az amerikai képviselőház Tom Lantos és Tom Tancredo kezdeményezésére még 2005-ben egyhangúlag elfogadta a 191-es számú határozatot, amelyben sürgette, hogy Románia gyorsítsa fel a zsidó közösség, a magyar történelmi egyházak és a görögkeleti egyház tulajdonának visszaszolgáltatását. A román hatóságok a mai napig figyelmen kívül hagyják ezt a határozatot. A teljes dokumentum a HHRF angol nyelvű honlapján olvasható.
2013. június 13-án 21 amerikai képviselő levélben kérte mások között John Kerry külügyminisztert, hogy gyakoroljon „erőteljes" nyomást a román kormányra annak érdekében, hogy az vessen véget „az igazságszolgáltatás megcsúfolásának", és maradéktalanul szolgáltassa vissza az elkobzott egyházi vagyont. A képviselők azt is szükségesnek tartották, hogy Kerry tiltakozzon az egyházi tulajdon restitúciójáról meghozott új román törvény ellen is, amely még a 2002-es azonos tárgyú, „hibás" törvényhez képest is visszalépést jelentett, és hogy kísérje figyelemmel a Székely Mikó Református Kollégium sorsát.
A külügyminisztérium a július 9-i válaszában hangsúlyozta, hogy a romániai tulajdon-visszaszolgáltatás „kulcsprioritás" az amerikai kormány számára, és ezt az ügyet már rég felvetette Romániának. Az amerikai nagykövetség képviselői találkoztak Markó Attilával, és 2013. június 27-én hivatalos megfigyelőként részt vettek a Román Legfelsőbb Bíróság általi meghallgatáson. A diplomáciai tárca levelében az ígérte, hogy szószólója lesz egy „józan, a jogállamiságon alapuló" bírósági ítélet meghozatalának.
Noha az amerikai külügyminisztérium szerint a román kormány azt hangsúlyozta, hogy nyitott az indítványaira a restitúciós törvény kiigazítása ügyében, Romániában nemcsak, hogy nem igazították ki a 2013. április 17-én elfogadott, 165-ös számú „retrográd" törvényt, de „az állítólagos bírói függetlenség mögé bújva" továbbra is üldözték a magyar református egyházat és a különleges bizottság tagjait.
2014. május 22-én a nyolc képviselő újabb levelet küldött Kerry külügyminiszternek, arra kérve őt, hogy az amerikai diplomáciai tárca továbbra is kövesse figyelemmel a Székely Mikó Református Kollégium tulajdonjogával kapcsolatban, valamint a Markó, a Marosán és a Clim ellen indított eljárást. MTI
Erdély.ma