A napokban Marosvásárhelyen járt Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Semmelweis Egyetem tanára, a New York-i Albert Einstein Egyetem pszichiátriai és aneszteziológiai vendégprofesszora, nemzetközi akadémiák, intézetek tagja. Marosvásárhely előtt Nagyváradon járt. A Magyar Tudományos Akadémia több mint százötven éve támogatja az erdélyi tudományosságot, jegyzete meg. Szoros kapcsolata van az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztályával. Kifejtette, hogy az EU- csatlakozással a kultúrnemzet fog újraegyesülni. Az Akadémia elnökének lenni komoly közéleti pozíció, hiszen a magyar államiságot megjelenítő Szent Korona Tanácsának öt tagja van: államelnök, miniszterelnök, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Parlament elnöke és az Akadémiáé. Az Akadémia szerepe Magyarországon igen sajátos, az Akadémiát megkeresik a kormányok nehéz kérdésekben, kikérik véleményét. Vizi E. Szilveszter fontosnak tartja, hogy az alapfokú és a felsőfokú oktatás magyar nyelven történjen, ezért kell Magyarországnak költségvetésileg támogatnia az itteni oktatást. – A Mindentudás Egyetemének előadásaiból a magyar lakosság 75%-a egy vagy két műsort teljes terjedelemben végignézett. Tehát jóval nagyobb a beágyazottsága. A Mindentudás Egyetemébe erdélyi tudósokat is be akar vonni. /Mészely Réka: "El kell menni tanulni, és visszajönni, itt lenni". = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

Megsemmisítette a magyar Legfelsőbb Bíróság (LB) az Országos Választási Bizottságnak (OVB) a népszavazás eredményét megállapító határozatát, és a több mint 1100 szavazókörben elrendelte a szavazóköri jegyzőkönyvek ellenőrzését. A Fidesz álláspontja szerint az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntései azt bizonyítják, hogy a kormány nem képes garantálni a jogbiztonságot. /Megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság a magyarországi népszavazás eredményét. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Nem fogadja el a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a december 5-i magyarországi referendum után elrendelt szavazat-újraszámolás eredményét. Az MVSZ képviselői elégedetlenségüknek adtak hangot, amiért képviselőjük nem kapott meghívást a szabadkai tanácskozásra, ahova a határon túli magyar szervezetek a referendum kiértékelésére, a kettős állampolgárság kérdésében való közös álláspont kialakítására gyűlnek össze. Az MVSZ a magyar Legfelsőbb Bírósághoz (LB) fordult, mert megítélése szerint nem hajtották végre megfelelő módon a december 5-i népszavazási jegyzőkönyvek ellenőrzését. Az eseményt kommentálva Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elfogadhatatlannak minősítette, hogy az állampolgársági kérdésben a lakosság azon nyolcvan százalékára hárítsák a felelősséget, amely vagy nem vett részt a népszavazáson, vagy azon a kettős állampolgárság tömeges megadása ellen szavazott. Gyurcsány szerint a magyar jobboldal egy nagyon jelentős része nem idegenkedik a nacionalista, kicsikét klerikális politikától, amelyben az államé a központi szerep és a tekintély, az olyan politikától, amely befelé fordul, amely idegenül tekint a versenyre, a piacra, a magántulajdonra. „Az elmúlt időszakban a hazai közélet egyik meghatározó kérdése lett a hazai- és a határon túli magyarság viszonyának rendezése az úgynevezett kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán. Ennél kevesebb figyelem jutott a Romániában élő legnagyobb lélekszámú, határon túl élő magyar közösség életét alapvetően befolyásoló politikai folyamatoknak, a parlamenti- és elnökválasztásnak. Most a történtek és az eredmények ismeretében szükséges, hogy kimondjuk: az RMDSZ-nek és személyesen Markó Bélának rendkívül jelentős szerepe van abban, hogy az erdélyi magyarság meg tudta őrizni parlamenti képviseletét, sőt kormányzati tényezővé válhatott.” – áll a magyar Szocialista Párt (MSZP) közleményében. „Még nagyszerűbbnek láthatjuk e teljesítményt, ha figyelembe vesszük az anyaországitól nem függetleníthető, belső politikai harcok és ellentétek hatásait. Az elért eredményhez ismételten szívből gratulálunk Markó Bélának és az RMDSZ-nek. Mindaz, amit elértek, azt bizonyítja, hogy szükséges és eredményes is a felelős nemzetpolitika iránt elkötelezett, de a realitásokkal számolni tudó politika. Mindez lehetővé teszi, hogy a romániai magyarok kivehessék részüket a két ország jószomszédi kapcsolatainak javításából, Románia európai uniós csatlakozásából, és kezükbe vehessék honfitársaik szülőföldjükön való boldogulásának építését.” – fogalmaz a dokumentum. /Nem fogadja el a szavazat-újraszámolás eredményét az MVSZ. A Világszövetséget nem hívták meg a szabadkai tanácskozásra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

Mádl Ferenc államfő a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adta át Sütő András Kossuth-díjas írónak április 7-én a Sándor-palotában. „Hazánk fiaként köszöntünk, akinél a lélek, a nyelv és az életmű harmóniáját hite és magyarsága szőtte különleges, széttéphetetlen szövetté” – mondta a köztársasági elnök az ünnepségen. Mádl Ferenc szólt arról, hogy Sütő Andrásnak fájdalmat és szenvedést is hozott a magyarsága. „De erőt adott ez a nemzettudat, mert szilárdan a szülőföldhöz kötődött, és a humánum szellemisége táplálta” – fűzte hozzá. Sütő András az érdemrend átvétele után azt mondta: „időszerű feladat az írástudók számára Erdélyben, ugyanúgy mint Magyarországon, hogy járuljanak hozzá annak az állapotnak a visszahozatalához, amikor a más- más (...) politikai, ideológiai, szellemi irányzat békésen fér meg egymás mellett”. Sütő András a kitüntetést a március 15-i nemzeti ünnepen akadályoztatása miatt nem tudta átvenni. Az átadó ünnepségen jelen volt Gyurcsány Ferenc kormányfő, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke és Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. /Sütő András átvette a köztársasági érdemrend nagykeresztjét. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./ Az anyaország és a határon túli magyarság közötti konfliktusok nem fölszámolhatatlanok, nem tragikusak, nem drámaiak – mondta Sütő András Budapesten, a magas rangú állami kitüntetés átvételekor. Az írót fogadta Szili Katalin házelnök. Sütő idézte Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének egyik nyilatkozatát, miszerint nem a kézfogás, hanem a testvéri ölelés jegyében kell ezt az integrációt folytatni, és akkor sok félreértés vagy félremagyarázás „söpörhető ki.” /Sütő András: nem drámaiak a magyar–magyar konfliktusok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Háromszék lakói  lélekben azonosnak érzik magukat a magyar nemzettel. Amikor szükség volt rá, a legjobb fiai szegődtek a nemzet szolgálatába. A legnagyobbakat említve Dózsa Györgyre, Mikes Kelemenre, Kőrösi Csoma Sándorra, Gábor Áronra gondolhatunk.     A nagy elődök példájának akadt követője a kommunista vészkorszakban is, az eddig csak szűk körben ismert, és majdnem elfelejtett, csernátoni születésű dr. Rákossy Árpád személyében. Amikor a bírók elhagyták a pályát, utolsónak maradt a vártán. Székelyföldről Magyarországra került, jogi diplomát szerzett. A Kecskeméti Megyei Bíróság Büntetőtanácsának elnökeként ítélkeznie kellett Kovács Balázs kecskemét-bugacmonostori lakos ügyében, aki negyvenötben önvédelemből leszúrta a tanyájára behatoló részeg orosz katonát. Ítélete esküjéhez és lelkiismeretéhez méltóan igazságos volt. Kovács Balázst felmentette, akit az ÁVH azonnal letartóztatott, és kivégeztetett. A bírói kar megfélemlítése céljából letartóztatták dr. Rákossy Árpádot és a perben érintett négy jogásztársát, s 1951-ben elítélték őket. Az ÁVH kényszervallatásnak vetette alá őket, dr. Rákossy Árpádot, és hat évre ítélték.  Az ítélettel járó hátrányos következmények alól sohasem mentesítették, a Legfelsőbb Bíróság csak 1990-ben rehabilitálta. Rákossy    1956 tavaszán szabadult, a kecskeméti Konzervgyárban érte a forradalom, beválasztották a munkástanácsba. 1957-ben újra letartóztatták és két évre ítélték. 1972-ben halt meg. Hamvait szülőfaluja, Csernáton temetőjében helyezték örök nyugalomra. Az 1945–56 közötti Politikai Elítéltek Közössége dr. Rákossy Árpádot 2004-ben A Szabad Magyarországért Érdemkereszttel tüntette ki. Szülőfaluja portrészobrot szeretne állítani emlékére.  Szükség lenne az összefogásra, a szoborállításra történő adakozásra. /Fetés András, Budapest: Felhívás egy új szoborért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./

A tömeges emlékezet- és tudatvesztés korában parancsoló szükségszerűséggel bírnak ezek a találkozók – jelentette ki Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök augusztus 22-én Debrecenben, a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójáról szólva. A világtalálkozó záró istentiszteletén, a Református Nagytemplomban a püspök emlékeztetett a 2004. december 5-i népszavazásra, amely „kérdőjelként, felkiáltójelként végigkísérte vagy árnyékolta a világtalálkozó szinte minden mozzanatát, minden helyszínét”. A Nagytemplomban ott volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke is. Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a záró istentiszteleten tolmácsolta az erdélyiek üdvözletét, majd az egységről beszélt, s kijelentette: Erdély népe több mint 80 esztendeje szívében, lelkében hordozza a magyar nemzethez tartozását. „Erről lemondani nem akarunk és sohasem fogunk” – tette hozzá. Papp Géza szerint a mostani világtalálkozó is nyilvánvalóvá tette, hogy „hibás politikai diktátumok, hibás politikai döntések nem fognak közénk állni”. /Véget ért a magyar reformátusok világtalálkozója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Meggyalázták Kádár János síremlékét a budapesti Fiumei úti temetőben, a koporsót felfeszítették, a csontokat egy részét elvitték a tettesek. A munkásmozgalmi panteonra fekete festékkel felírták: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat”. A sírrongálást az összes pártok elítélték. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Antifasiszta Liga, a Kádár János Baráti Kör, a Marx Károly Társaság, a Május 1. Társaság, a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyarországi Munkáspárt 2006 közös közleményben tiltakozott a sírrongálás ellen. Kádár János 1956 novemberétől több mint harminc éven át volt Magyarország első számú pártvezetője. Az MSZMP volt első titkára 1989. július 6-án halt meg, azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság hatálytalanította a Nagy Imre és társai perében hozott ítéleteket. /Meggyalázták Kádár János sírját. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 3./

A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából augusztus 17-én Felsőcsernátonban a Bod Péter Általános Iskola előtti téren ünnepélyes keretek között avatták fel a falu jeles szülötte, a magyarországi koncepciós perekben kétszer is börtönbüntetésre ítélt dr. Rákossy Árpád (1902–1972) jogászdoktor bronzba öntött portrészobrát, Vetró András alkotását. A szobrot talapzatát Rozin Sándor mikóújfalusi kőfaragó készítette. Az avatóünnepélyen megjelent dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, Mádi Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke, Tárnok Gyöngyi konzul asszony, a csíkszeredai magyar főkonzulátus képviselője, Cselényi László, a Duna Televízió elnöke, Rákossy Árpád gyermekei és még sokan mások. Bölöni Dávid, a község polgármestere dr. Rákossy Árpád példaértékű életét méltatva kiemelte, a szülőfalu lakói méltán lehetnek büszkék arra, hogy itt ringatták bölcsőjét. Fetés András ikafalvi születésű budapesti tanár, dr. Rákossy Árpád életét, munkásságát, kálváriáját ismertette, és érdemeit méltatta. Őt követően Sylvester Lajos, a Háromszék napilap főmunkatársa, a szoborállítás egyik fő kezdeményezője és Tamás Sándor parlamenti képviselő. Fetés András és Sylvester Lajos leplezte le a mellszobrot. Felolvasták dr. Sólyom László köztársasági elnök erre az alkalomra küldött üzenetét. A szoboravatást követően a jelenlevők a Bod Péter Általános Iskola egyik osztálytermében berendezett dr. Rákossy Árpád-emlékkiállítást tekintették meg. /Iochom István: Csernáton főhajtása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./

A Kárpát-medencében egyedülálló magyar világtalálkozót tartottak a hét végén a háromszéki települések. Augusztus 19-én „szent helyszínt“ avattak a maksai Óriáspincetetőn. A maksai emlékműavató helyszíne a háromszékiek és az innen elszármazottak „szent helyeként” fogható fel immár, hiszen Székelyföldnek az együvé tartozás szimbólumának kell lennie a továbbiakban – fogalmazott Demeter János. Első ízben szervezte meg a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját Kovászna megye közel hatvan települése, több mint négyszáz különböző programmal fogadták a vendégeket. Ojtozban az 1917. augusztusi csata emlékműve hasonmásának avatóján megjelent dr. Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke. A házigazda községekben és városokban három helyszínen tartott istentiszteletet Tőkés László nagyváradi református püspök. A sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglő két estén keresztül színészkocsmává változott, ahol a helybeli és a határokon túlra szakadt háromszéki művészek gyűltek össze. /Domokos Péter: Összefogtak Háromszék hazatérő világpolgárai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./ Több ezer ember vonult augusztus 19-én az Óriáspince-tetőre, hogy részt vegyen a világtalálkozó egyik legfontosabb eseményén, az alkalomra készített emlékmű avatásán. A védnökök nevében szóló Markó Béla Tamásit parafrazálva mondta: azért vagyunk a világon, hogy megkeressük és megtaláljuk a helyet. Demeter János ötlet- és házigazda nyitotta meg az ünnepi felszólalások sorát.,,Mi, háromszékiek, bárhol is élünk a világon, ennek a földnek köszönhetően vagyunk egyediek, sajátságosak” – mondta a szónok. Markó Béla felidézte a hazát kereső és találó honfoglaló magyarok és Szent István példáját, aki tudott hazát építeni, tartós állami berendezkedést kialakítani. Cselényi László, a Duna Televízió elnöke kijelentette: nekünk, bármennyire is korszerűtlen, még fáj a trianoni diktátum. Van, mire szerényen büszkék lennünk, például arra, hogy szükségét érezzük annak, hogy itt vidáman együtt legyünk. /Ferencz Csaba: A megtalált szülőföld (Emlékműavató az Óriáspince-tetőn). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

A nyugati és keleti végek közötti képzeletbeli híd az az emlékmű, amelyet szombaton avattak fel Ojtozban. A kilencven évvel ezelőtti események előtt tisztelegtek az egybegyűltek, 1917 augusztusában soproni és székely katonák védték itt a magyar határt. A Soproni Erdélyi Kör emlékplakettjét a katolikus templom udvarán helyezték el, ahol bensőséges ünnepséggel emlékeztek az elesett hősökre. Lomnici Zoltán, a Magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke fontosnak és szimbolikus jelentőségűnek nevezte, hogy soproni bakák védték itt a határt, ,,hisz Magyarország nagyon sokat köszönhet Erdélynek, nagyon sok mulasztásunk van, s talán ebből valamit ők a vérükkel törlesztettek”. Dr. Sarkadi Sándor történész a kilencven évvel ezelőtti eseményeket idézte fel, a 18-as soproni gyalogezred a négynapos véres küzdelemben elveszítette tiszti állománya 75, legénysége 45 százalékát. Egy évvel később sziklába vésett emlékművet állítottak tiszteletükre Ojtozban, de az impériumváltás idején az ,,elvakult nacionalisták” felrobbantották azt. Sopronban 1934 augusztusában leleplezték ennek pontos mását, és egy sétány is Ojtoz nevét viseli. Most a Soproni Erdély Kör hozta el a domborművet (Sz. Egyed Emma szobrászművész alkotását), amelyet a már felállított hét és fél tonnás sziklatömbre helyeztek el.,,Mi, soproniak a nyugati végekről köszönjük székely testvéreinknek, hogy ezerszáz éve állnak itt őrt a keleti végeken, és az összetartozás soha el nem téphető kötelékével őrzik a soproni katonák emlékét is” – mondotta Sarkadi Sándor. Dr. Grezsa István, Hódmezővásárhely önkormányzatának képviselője fontos bejelentést tett: városa megvásárol egyet a 24-es határvadászok által egykor épített katonaházak közül, és finanszírozza majd egy katonamúzeum létrehozatalát, ,,amelybe összegyűjtve Háromszék katonai relikviáit felmutathatjuk, mi történt itt az elmúlt ezerszáz esztendőben” – mondotta. Végül Úri Előd, a Soproni Erdély Kör elnöke és Sylvester Lajos leleplezte a kősziklába illesztett plakettet. /Farkas Réka: Híd a nyugati és keleti végek között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

Augusztus derekán, a dr. Rákossy Árpád, a Rákosi és Kádár-korszakban is koncepciós perekben elítélt ‘56-os ügyvédáldozat portrészobrának avatásán az ünnepségre szóló meghívást elfogadta dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, és Felsőcsernátonba érkezett Fónay Jenő, a halálra ítélt, majd közkegyelemmel szabadult szabadságharcos, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének alapító elnöke, valamint Mádi Jenő, a POFOSZ jelenlegi elnöke, az ugyancsak koncepciós perben elítélt repülőgép- majd, szabadulása után autóbusz-tervező mérnök. A szoboravatáson természetesen részt vettek a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki tagjai is. /Sylvester Lajos: Volt politikai foglyok háromszéki találkozója (‘56 emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Október 23-án az öt közjogi méltóság koszorúzott Budapesten az Ötvenhatosok terén az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművénél: Sólyom László államfő, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Utánuk két ötvenhatos elítélt, majd a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök két unokája koszorúzott. A Kossuth Lajos teret a rendőrség kordonokkal teljesen lezárta. A területre csak a meghívott vendégek és az akkreditált újságírók mehettek be. A kordonon kívülről mintegy 60 személy próbálta füttyszóval, a miniszterelnököt gyalázó bekiabálásokkal megzavarni a rendezvényt. Az október 22-e esti heves összecsapásokat követően, 23-ra helyreállt a rend a magyar fővárosban, de a készültség jelei még észlelhetők voltak, mindenfelé civil rendőrautók és járőrautók cirkáltak, ha csoportosulást láttak, igazoltattak. A tüntetők és a rendőrök előző délutáni, illetve éjszakai ütközete nyomán összesen öt sérültet, egy rendőrt, három újságírót és egy tüntetőt szállítottak kórházba. A rendőrök több személyt előállítottak, Egy fiatalembert több forrás szerint „a rendőrök irányából” lábon lőttek, a helyszínen egy orvos ellátta a sebét, majd a MÁV-kórházba szállították. A rendőr-főkapitányság azt állítja, nem használtak lőfegyvert. /Keddre helyreállt a rend a magyar fővárosban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

2006. október 23-a úgy 1átszik, hagyományteremtő ünnep lett, rossz értelemben a jelenlegi hatalom számára Budapesten. A brutális rendőri beavatkozásba torkollott tüntetés most olyan rendőri készültséget eredményezett, mintha az ünneplők polgárháborúra akarnák váltani az addigi szócsatákat. A köztársasági e1nök a műegyetemi beszédében hiányolta is a rendőri erőszak kivizsgálásának késlekedését (késleltetését?). Az azóta levitézlett főkapitány „bátor” rendőrei, akik hárman-négyen gumibotoztak egyetlen földre tepert embert, most ismét készülnek és a főváros teljes központja az „munkaterületük” lett. Az ország főméltóságai, kivéve az Országgyűlés és a kormány képviselőit, a Műegyetem nagytermében gyűltek össze megemlékezni, élükön Sólyom László elnökkel. Ő elrendeznivaló ügynek nevezte a rendőrök egyre késő elszámoltatását. Arról is szólt, hogy ez a forradalom a tisztesség melletti kiállást jelenti, ami kizár minden kapcsolatot a Kádár rendszerrel. A zászlófelvonás alatt már azt is kiabálták a kormányfőnek: diktátor! Most hallottam először – azon a megemlékezésen, ahol az elnök az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság elnökei is helyet foglaltak, és ott ült a „külhoni” magyarságot képviselő erdélyi egyetemista is – azt, hogy Romániában ‘56-ért 20 halálos ítéletet hoztak és l4 ezer évnyi börtönbüntetést szabtak ki! Nem sokan ismerik ezeket a számokat az erdélyi olvasók közül, ahogyan a cikkíró sem. Az elnök most, 50 év után is kénytelen követelni azt, ami elmaradt: „kérjük, követeljük rehabilitálásukat!” Romániában melyik tollasodásával elfoglalt politikusunk követeli ezt? – kérdezte dr. Sasi Nagy Béla. /Dr. Sasi Nagy Béla: Ünnepeltünk? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 26./

Mudurát támadta az EMNT
Lemondatná a Budapesten megalakult Emberi Méltóság Tanácsában betöltött tagságáról Mudura Sándor nagyváradi vállalkozót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete.
Az alakulat csütörtökön nyilatkozatban fejezte ki „elképedését” azzal kapcsolatban, hogy Mudura tagja lehet a Széchenyi Emlékév alkalmából életre hívott testületnek, miközben a tulajdonában lévő Lotus Market pláza finanszírozása ügyében nemrég büntetőper indult a bihari megyeszékhelyen.
Az EMNT a korrupciógyanús ügyeknek az anyaországban küszöbönálló elszámoltatásával összefüggésben utal a Krónika május 14-i számában közölt cikkre, amelyből kiderül: a Partiumra is kiterjedt a Magyarországon sikkasztás miatt börtönbüntetésre ítélt Kulcsár Attila tevékenysége, részben az exbróker pénzéből épült fel ugyanis Nagyvárad első bevásárlóközpontja. Mudura 2003-ban megnyílt plázájának alapításába a Kulcsár-ügy másodrendű vádlottja, Kerék Csaba cége, a Britton Kft. sikkasztás és pénzmosás útján szerzett 2,5 millió euróval szállt be, emiatt a váradi ügyészség áprilisban vádat emelt a magyarországi brókerbotrány három vádlottja ellen. Csütörtökön egyébként a budapesti Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a Kulcsár Attila 8 év szabadságvesztését és 230 milliós vagyonelkobzását kimondó, 2008-ban született elsőfokú ítéletet, új eljárást rendelt el, a fővádlottat pedig szabadlábra helyezte.
Az EMNT ugyanakkor azért is kifogásolja, hogy a vállalkozó tagja legyen az Emberi Méltóság Tanácsának, mert a váradi Mecénás Alapítvány – amelynek főtámogatói közé tartozik Mudura is – 2002–2003-ban a Széchenyi-terv keretébe tartozó érmindszenti projektet a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől „átjátszotta” az RMDSZ Bihar megyei vezetőinek kezére. Különben az Emberi Méltóság Tanácsa áprilisban alakult meg Budapesten Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke vezetésével, tiszteletbeli elnöke Oláh György Nobel-díjas kémikus, alelnöke Kányádi Sándor költő. Az emberi méltóság tiszteletének erősítését és a nemzet mártírjai emlékének ápolását célul kitűző szervezet tagja többek között Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja, Jókai Anna Kossuth-díjas író, Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke és gróf Széchenyi Mihály, a történelmi család tagja. „Felszólítjuk Mudura Sándort, hogy mondjon le a testületben betöltött tagságáról, hogy tevékenységével ne vessen árnyékot az egyébként tiszteletreméltó kezdeményezésre” – áll az EMNT nyilatkozatában.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A Kossuth utca ügyében titkolózik a tanács?
A marosvásárhelyi tanács 2005-ben döntötte el, hogy a Calarasilor utcát visszakereszteli Kossuth Lajos utcává. A határozatot annak idején megóvta a Vatra Româneasca Egyesület, a Nagy-Románia Párt, az Avram Iancu Kulturális-Hazafias Egyesület és Sita Ioan volt helyi tanácsos. Négy éve folyik a per, amelyben tavaly ősszel a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Kerekes Károly parlamenti képviselő, a marosvásárhelyi tanácsot képviselő ügyvéd azon kérelmének, hogy a pert a felfolyamodási fázisában helyezzék át egy más helységbeli Táblabíróságra. Mi történt közel egy év távlatából, hol tart jelenleg a bírósági eljárás? – kérdeztük Kerekes Károly ügyvédet.
– A Legfelsőbb Bíróság döntése az volt, hogy a craiovai Táblabíróságon folytatódjon per. Annak ellenére, hogy ez a döntés jogerős, tehát nincs helye semmilyen perorvoslati lehetőségnek, a felperesek egyike, a Vatra Româneasca Egyesület felfolyamodással fordult a döntés ellen. Nyilvánvaló a felperes is tudta, hogy nincs esélye, időhúzás céljából cselekedett így. Vártam a megbízóm, a városi tanács értesítését a tárgyalás időpontjára vonatkozóan, de többszöri érdeklődésemre az volt a válasz, hogy nem jött még idéző. Megelégelve a várakozást, hiszen közel egy év telt el azóta, hogy az iratcsomót elküldték Bukarestbe, kerülőúton megtudtam, hogy érkezett a tanácshoz egy idéző november 2-ára. De ha nem akadékoskodok, nem valószínű, hogy értesítenek. Ezt azért állítom, mert a Vatra Româneasca felfolyamodását követően a Legfelsőbb Bíróság április 27-re tűzte ki a tárgyalást. Természetesen nem tehettem le a védekezést mivel a tanács elhallgatta a tárgyalás időpontját. Erről csupán most szereztem tudomást, miután a tanács volt szíves átadni nekem a november 2-ára szóló idézőt, amivel jogomban állt tanulmányozni az ügycsomót. Ebből megtudtam, hogy a Vatra Româneasca felfolyamodási keresetét április 27-én elutasították, mert nem fizetett bélyegilletéket.
– Akkor miért van mégis egy újabb tárgyalás november 2-án?
– Azért, mert megjelent a színen egy újabb szereplő, mint beavatkozó a perbe, a Glasul Motilor nevezetű kulturális társaság, amely megsemmisítési keresetet nyújtott be az április 27-i legfelsőbb bírósági döntéssel szemben. Perrendtartási abszurditás ez a bírósági kereset, csupán az időhúzást szolgálja. Ennyire tartanának a felperesek, a Nagy Románia Párt, a Vatra Româneasca, az Avram Iancu Egyesület, Sita Ioan tanácsos a craiovai Táblabíróságtól?
– De a városi tanács jogügyi osztálya miért hallgatja el a tárgyalás időpontjait? Miért nem értesítette a bukaresti idézőkről?
– Erre kérek majd én is választ, az RMDSZ tanácsosainak megfelelő fellépését követően.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

A Magyarországon kivégzett 1956-os erdélyi mártírok
Maros megye, Marosvásárhely véráldozata (részletek)
A magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója tiszteletére Dávid Gyula irodalomtörténész, egykori politikai elítélt szerkesztésében megjelent 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965 című kötet – e sorok írója is egyik munkatársa a kiadványnak – közel 1500 elítélt életútjának személyi adatait, periratának, ítéletének, börtönből való szabadulásának legfontosabb ismertetőit közli. Ezzel végérvényesen megdőlt minden olyan lekicsinylő, elbagatellizáló állítás létjogosultsága, hogy 1956-ban Erdélyben, a Partiumban, a Bánságban, a történelmi Máramarosban, néhány szervezkedési kísérletet leszámítva, valójában nem volt semmi. Az említett régiókban valóban nem dörögtek a fegyverek, az utcákon nem dübörögtek a tankok, azonban az erdélyi magyarság – Illyés Gyulával szólva – már 1956. október 23-án este meghallotta "a tigris karmaiba esett énekes madár sikolyát". A kommunista diktatúrát kiszolgálókat leszámítva szinte egy emberként álltak a forradalom eszméi mellé.
Az akkori Magyar Autonóm Tartomány a forradalommal való együttérzésben a legelső helyen állt. Ezt bizonyítják a periratok, a rendkívül súlyos ítéletek. Ahogyan Pál-Antal Sándor történész, akadémikus írja: "A Marosvásárhelyi Katonai Ügyészség iratai alapján – amelynek hatásköre 13 ezer négyzetkilométer területen élő 731 ezer személyre terjedt ki – megállapíthattuk, hogy a Tartományban 1956. október 26-a és 1965 decembere közötti időszakban több mint 1089 személy ellen folytattak politikai jellegű bűnvádi vizsgálatot. Ezek közül a katonai ügyészség 826 személyt állított bíróság elé (akik közül adataink szerint a törvényszék 8-at felmentett, de ez a szám ideiglenesnek tekinthető)."
A 821 bíróság elé állított közül 306 városi (36,5 %) és 520 falusi (63,5 %). Közülük 620 magyar (75,1 %), 184 (22,5 %) román, 18 (2,1 %) német anyanyelvű. Az adatok nem véglegesek, hiszen újabb és újabb elítéltekről szerzünk tudomást.
Külön kategóriát alkotnak a nyom nélkül eltüntetettek. A napokban jelentkezett nálam Holló Kázmér egykori csíkszeredai, majd marosvásárhelyi jégkorongozó, aki a Csíkszeredában 1957. február 8-án letartóztatott, majd minden nyom nélkül eltűnt édesapja, Holló Béla földi maradványainak felkereséséhez kért segítséget. Hátha az egykori elítéltek, túlélők közül valaki emlékszik rá, együtt raboskodott az édesapjával.
Az 1956-hoz kapcsolódó erdélyi, romániai szervezkedések, szervezkedési kísérletek, perek történetét – ha késéssel is! – fokozatosan tárja fel a hazai román és magyar historiográfia.
Eörsi László történész, az 1956-os Intézet munkatársa 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő címmel, Szentpétery Tibornak Budapesten, a forradalom napjaiban készült döbbenetes fotóinak a "társaságában", a Rubicon Könyvek-sorozatban – betűrendben és fényképekkel, valamint a periratok legfontosabb jelzeteinek ismertetésével tárja az Olvasó elé az 1956. november 4-ét követő retorzió során kivégzett mártírok névsorát.
Saját, 1956-hoz kapcsolódó kutatásaim során, megjelent köteteim rendjén magam is többször leírtam: a szovjet tankokkal és szuronyokkal hatalomra segített Kádár-rezsim első kivégzettjei erdélyi származásúak voltak! A Marosvásárhelyen született Dudás József és a Krassó-Szörény vármegyei származású Szabó János, a Széna tér legendás parancsnoka perében 1957. január 19- én, a fellebbezési jog megtagadásával, a legelsők között hajtották végre a halálos ítéletet. Az is közismert, hogy a Corvin-közi harcok meghatározó egyéniségei, a magyar örmény származású Pongrácz fivérek ugyancsak Erdélyből, Szamosújvárról telepedtek át Magyarországra. Az utóbbi években egyre több hiteles dokumentum került nyilvánosságra arról, hogy neves értelmiségiek, írók, művészek, orvosok, kétkezi munkások, gazdálkodók igen nagy számban tartózkodtak Budapesten, illetve Magyarország különböző régióiban. Az író, építész Kós Károly, aki éppen Budapesten élte át a forradalom és szabadságharc napjait, élete "legnagyobb és legmegrázóbb élményének" nevezte az 1956. október 23-a és november 4-e közötti időszakot.
A Bolyai Tudományegyetem perének kutatójaként (az 1000 oldalasra tervezett kötetemhez a periratokat már lefordítottam magyar nyelvre) az írói helytállással kapcsolatosan, hiteles levéltári dokumentumok alapján csak annyit fűzök hozzá: Lászlóffy Aladárt távollétében választották be a forradalom idején éppen alakuló ideiglenes diákszövetség vezetőségébe. Visszatértekor a magyar-román határon tartották fogva. 1956. november végén tért vissza Kolozsvárra, a határ román oldalán kékre verték a körmeit.
Varga László marosvásárhelyi református lelkipásztor 1956. október 23-tól november 3-ig szemtanúként minden fontosabb tüntetésen jelen volt, részt vett a pártok újjáalakulásának gyűlésein is. 1956. november 3-án a Romániába induló autóbuszok egyikén egy kis bőröndben átcsempészte a határon az általa összegyűjtött forradalmi lapokat, kiáltványokat, röpcédulákat. Mindezért az életfogytiglani börtönbüntetés mellett még tízévi fegyházbüntetéssel sújtották. A gyergyószentmiklósi Salamon László fényképe kétszer is megjelent a hírhedt, a forradalom lincseléseit bemutató és felnagyító fehér füzetekben. Az első sorokban volt az egyik ávós letartóztatásánál, illetve az egyik tüntetésen. A Szekuritáté a fényképek alapján azonosította, a Kolozsvári Katonai Törvényszék pedig tízévi börtönbüntetéssel "jutalmazta" a magyar forradalom és szabadságharc iránt ily módon kifejezett rokonszenvét. A Gyimesbükkön 1921. március 20-án született Nagy Lakatos János motorszerelő volt Marosvásárhelyen. 1958. február 13-án tartóztatták le Marosvásárhelyen. A vádirat szerint 1956 őszén hivatalos útlevéllel turistaként tartózkodott Magyarországon. Sátoraljaújhelyen részt vett a forradalmi harcokban, azzal vádolták, hogy az ottani helyőrség parancsnoka volt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szamosújváron raboskodott, 1964. augusztus 4-én szabadult. Marosvásárhelyre tért vissza.
A forradalmat megelőző napokban utazott Budapestre Kusztos Endre festőművész és felesége, a népzenekutató Kusztosné Szabó Piroska. Kusztos Endre a diáktüntetésektől kezdve rajztáblát ragadott a kezébe és megörökítette a fegyveres harcok, a pusztítás eseményeit. Az akkor készült rajzokat a csíkszeredai Székelyföld is közölte. Az Eörsi László 2006-ban megjelent kötetében felsorolt 225 kivégzett közül bizonyíthatóan, az anyakönyvi adatok tanúsága szerint nyolcan voltak erdélyi származásúak. Vagyis a kivégzettek közel négy százaléka! Ha mindehhez hozzászámítjuk a bírósági ítélet alapján Romániában kivégzett tizenkét erdélyi magyart, a börtönben, a megsemmisítő táborokban agyonvertek, halálra kínzottak vagy éppen szökés közben agyonlőttek mindmáig nem pontos adatait, akkor egyértelműen kijelenthetjük: az erdélyi magyarság számarányához viszonyítva is a legnagyobb véráldozatot hozta a magyar forradalom és szabadságharc eszméivel való azonosulásért!
Ezúttal azokat méltatjuk – a forradalom kitörése óta eltelt ötvennégy év során ilyen formában először tisztelgünk az emlékük előtt! –, akik Budapesten, Magyarország különböző településein a forradalmi harcok élvonalában küzdöttek. A 301-es parcellában fel kellene tüntetni a születési helyet is, hogy a látogató pontosan érzékelje: csak egységes 1956-ról beszélhetünk!
1. Balla Pál. 1919. január 5-én született Aradon. Foglalkozása szerint fakitermelő volt. 1957. október 25- én végezték ki.
2. Balogh László csatornatisztító. Aradon született 1925. június 9-én. Budapesten végezték ki 1958. április 22-én.
3. Berecz György gépkocsivezető. 1924. május 11- én született Kolozsváron. 1958. január 28-án végezték ki Budapesten.
4. Bokor János vasesztergályos. Gyergyóújfaluban született 1919. október 5-én. Budapesten végezték ki 1958. november 6-án.
5. Dudás József technikus, mérnök. 1912. szeptember 22-én Marosvásárhelyen született. Olyan kortársával is találkoztam, aki úgy tudta, hogy Dudás József Gernyeszegen vagy Marossárpatakon született. Gernyeszegen van ugyan Dudás család, de a községi anyakönyvben nincs nyoma annak, hogy a Telekiek egykori fészkében született volna.
A szervezkedés vezetésének vádjával, fellebbezési lehetőség nélkül 1957. január 14-én halálra ítélték. Az ítéletet 1957. január 19-én hajtották végre.
6. Preisz Zoltán szerszámlakatos. 1925. szeptember 27- én született Marosvásárhelyen. 1957. január 2- án tartóztatták le. 1957. május 7-én a Legfelsőbb Bíróság Molnár László elnökletével fellebbezési lehetőség nélkül első fokon halálra ítélte.
7. Szabó János gépkocsivezető. 1897. november 17- én a Krassó-Szörény megyei Zaguzsénben született. Eörsi László albumában tévesen Zaruzsény szerepel.
Szabó János a Széna téri felkelőcsoport legendás vezetője.
1956. november 4-e után is folytatták a fegyveres harcot a szovjet csapatokkal. Amikor a Széna teret nem tudták tartani, a Hűvösvölgy és Solymár irányába vonultak vissza.
Az SZKP Elnökségének delegációja Szabó Jánost is az azonnal hadbíróság elé állítandók közé sorolta. 1956. november 19-én tartóztatták le. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma Ledényi Ferenc ezredes elnökletével a fellebbezés lehetősége nélkül 1957. január 14-én halálra ítélte. Az ítéletet 1957. január 19-én végrehajtották.
8. Szabó János gépkocsivezető. A névazonosság teljesen véletlen, akárcsak a foglalkozás. Szabó János Szamosardón született 1928. július 1-jén. 1960. március 2-án végezték ki Budapesten.
Az erdélyi városok közül Marosvásárhely fizetett a legnagyobb véráldozattal: Budapesten Dudás Józsefet és Preisz Zoltánt, Temesváron, a Szekuritáté börtönében 1958. szeptember 1- jén Orbán Károly földbirtokost, dr. Kónya István-Béla ügyvédet, az 1949-ben marosvásárhelyi kényszerlakhelyre hurcolt báró Huszár Józsefet végezték ki.
Tófalvi Zoltán, Népújság (Marosvásárhely)

Az érendrédi politikai elítéltek emlékére
Az 1956-os magyar forradalomról, erdélyi kihatásairól ma már egyre többet tudunk. Hosszú évtizedek megfélemlítése, kényszerű hallgatása után eljött az emlékezés ideje; az egykori meghurcoltak, hozzátartozóik nem felejthetik el az igazságtalan szenvedéseket. A forradalmat követő erdélyi megtorlások sorába tartozik nyolc érendrédi (Szatmár megye) lakos meghurcolása is. Közöttük nagyapám, Ábrám Sámuel, aki mezőfelei (Maros megye) születésű.
A közvélemény keveset tud a nyolc érendrédi férfi esetéről, mivel a szerencse folytán végül összesen "csak" 51 év börtönbüntetésre ítélték őket.
1959. november 3-án éjjel az állambiztonság emberei egyszerre tartóztatták le őket. Tíz hónapig az akkori tartományi központ, Nagybánya szekuritátéján kínozták és vallatták őket, ezalatt családtagjaik semmit sem tudtak hollétükről és a vád tárgyáról.
Az összeállított perirat alapján államellenes szervezkedés, az államhatalom megdöntésére irányuló fegyveres felkelés tervezése vádjával a katonai ügyész halálbüntetést kért volna a fővádlottra, Bújdosó Gézára, míg a többiek legkevesebb 15 év börtönt kaptak volna. Az érendrédiek pere ugyanabba a vádpontba tartozott, mint a két évvel azelőtt letárgyalt érmihályfalviaké, ami két ártatlan ember kivégzésével végződött. Két különbséggel: az érmihályfalviakat a fegyveres felkelés szervezése mellett öttagú "ellenkormány" létrehozásával is vádolták, az ítéletet pedig zárt tárgyaláson hozták meg.
Szerencsére a Nagybányán lezajló nyílt tárgyalás kedvező fordulatot vett. A tárgyalásra beidézett koronatanú lelkiismeretfurdalása miatt visszavonta addigi vallomásait. Az államhatalom nem bocsátott meg neki: még aznap ellenőrzést tartottak Varga József üzletvezetőnél, és sikkasztás miatt három évet kapott.
A Kolozsvári Katonai Bíróság 1960. szeptember 3-án hozta meg 872-es számú ítéletét az érendrédi vádlottak ügyében. Államellenes szervezkedés, illetve a feljelentési kötelezettség elmulasztása vádjával Bújdosó Géza állatorvost (58 éves) 15 évi kényszermunkára, Kovács Lajos zootechnikust (28 éves) 10 évi nehéz börtönre, Szaleczki Miklós nyugdíjas kántortanítót (75 éves) 7 évi nehéz börtönre, Ábrám Sámuel gazdatisztet (52 éves) 5 évi elzárásra, Avasán Gyula körorvost (32 éves) 4 évi elzárásra, Fischer Lajos tanítót (38 éves) 4 évi elzárásra, Kiss Miklós gazdálkodót (37 éves) 3 évi elzárásra, Truczkai Sándor kovácsot (50 éves) 3 évi elzárásra ítélték. Kiegészítő büntetésként a vádlottakat teljes vagyonelkobzásra ítélték.
Ezután az ártatlanul elítélt érendrédiek – sokadmagukkal együtt – Szatmárnémeti és Szamosújvár börtönei után a Duna-delta koncentrációs táborába, Peripravára kerültek. A politikai foglyok lágerében embertelen körülmények között kubikosmunkát végeztek, nádat vágtak. Ketten büntetésük letöltése után szabadultak ki, a többiek 1963 telén amnesztiával kerültek haza.
A hozzátartozók kérésére, kétéves utánajárást követően a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban helyt adott a legfelsőbb ügyész előterjesztésének az érendrédi meghurcoltak ellen hozott ítélet megsemmisítésére. Rehabilitálásukkal, a magyar forradalom ötvenötödik évfordulóján emlékük felidézésével a hozzátartozók erkölcsi kötelességüknek tesznek eleget. A megbocsátás ideje eljött ugyan, de felejteni sohasem szabad.
Dr. Ábrám Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)

Hírsaláta
KORMÁNYALKALMAZOTT A SAJTÓSZABADSÁG ÉLHARCOSA. A távközlési és informatikai minisztérium tanácsosaként dolgozik Salamon Márton László, a Bukarestben kiadott Új Magyar Szó (ÚMSZ) felelős szerkesztője.
Az újságíró 2010 elejétől félállásban dolgozik a minisztériumi apparátusban. A minisztérium egyik államtitkára az RMDSZ-es Moldován József, aki szerint Salamon feladatai közé tartozik a lapszemlék készítése, valamint olyan dokumentumok lefordítása románról magyarra, illetve magyarról románra, amelyek "fontosak a magyar közösség szempontjából". Legutóbbi, idén májusban kitöltött nyilatkozata szerint az ÚMSZ felelős szerkesztője 3251 lejes éves fizetést kapott a távközlési minisztériumtól. Az ÚMSZ egyébként idén március 15-én üres címlappal jelent meg, tiltakozva a sajtószabadság megsértése ellen. (Krónika)
DÉZSI ATTILA LETT A KORMÁNYFŐTITKÁR. Az RMDSZ Hunyad megye prefektusát jelölte erre a pozícióra, és Emil Boc miniszterelnök elfogadta a szövetség javaslatát. A kormányfőtitkárság vezetői pozíciója két hete üresedett meg, miután a korábbi vezető korrupciós botrányba keveredett. A tisztséget az RMDSZ múlt héten kérte a demokrata liberálisoktól cserébe azért, hogy támogatják Vasile Blaga jelölését a szenátus elnöki tisztségére. A főtitkárság a legfontosabb kormányzati intézmények közé tartozik. Feladata a kormányülések előkészítése és monitorozása, a törvénytervezetek véleményezése, illetve a kormány teljes munkaapparátusának koordinálása. Emellett a főtitkárság rendelkezik az állami vagyonkezelő tulajdonában levő ingatlanokkal. Ezeknek a protokollcélt szolgáló ingatlanoknak az összértéke becslések szerint 250 millió euró. (Erdély FM)
MÉG EGY BESÚGÓ MAGYAR POLGÁRMESTER. A Legfelsőbb Bíróság végleges és visszavonhatatlan ítélete alapján Horváth Márton, Mocs község RMDSZ-es polgármestere együttműködött a Securitatéval. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácshoz eljuttatott dokumentum alapján Horváth Mártont 1982 szeptemberében szervezték be, hogy jelentsen a mezőkeszüi nacionalista megnyilvánulásokról. A két éve folyó perben januárban hozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság, a fellebbezést követően pedig a testület keddi ülésén született végleges döntés. (Szabadság)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bíróságsirató
Miközben a népek (politikai kommentátorok és a közvélemény) a választások összevonásának hajmeresztő ötletével voltak elfoglalva, a kormány csöndben felelősséget vállalt a Legfelsőbb Bíróság bírái kinevezésének törvényéért. Ami hatásait tekintve még pusztítóbb a honi demokráciára nézve, mint az egyidejű választások stiklije.
Miközben a népek (politikai kommentátorok és a közvélemény) a választások összevonásának hajmeresztő ötletével voltak elfoglalva, a kormány csöndben felelősséget vállalt a Legfelsőbb Bíróság bírái kinevezésének törvényéért. Ami hatásait tekintve még pusztítóbb a honi demokráciára nézve, mint az egyidejű választások stiklije.
Ami a törvényt illeti, nem új keletű jogszabályról van szó. Korábban a kormány megpróbálkozott a törvényt parlamenti úton elfogadtatni, azonban október elején a tervezete megbukott a szenátusban. Már önmagában e ténynek önmérsékletre kellett volna intenie a kormányt! Ha egy jogszabályt a nép legitim képviselői nem akarnak megszavazni, akkor a kormánynak illenék ezt a tényt tiszteletben tartania, ha komolyan veszi a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. Ahogyan azonban megszokhattuk már, a Boc-kabinet ilyenkor a felelősségvállalás mérsékelten elegáns és az alkotmányosság határát súroló eszközéhez szokott nyúlni, hogy lenyomja a törvényhozás torkán azt amit „szépszerével” még ők sem tudnak lenyelni. E jogszabály azért különös fontosságú, mert politikai tétje a Legfelsőbb Bíróság fölötti ellenőrzés megszerzése. Ezt a célt legkönnyebben a hatalomhoz lojális bírák kinevezése révén lehet elérni, ahhoz pedig, hogy ez megtörténhessen, ki kell iktatni a bírák függetlenségén őrködő b szerepét a szakmai vizsgák elbírálásában. A jelen törvény – amely, hacsak a kormány meg nem bukik, rövidesen életbe lép – épp ezt valósítja meg. A Bírák Tanácsának szerepét az új jogszabály jelentősen felhígítja, azáltal, hogy a vizsgáztató bizottságba bevon olyan embereket, akiknek semmilyen felelősségük nincs a bírói hatalom függetlenségének biztosításában (például pszihológusokat).
Nem véletlen, hogy a Bírák Tanácsa máris jelezte: a törvény elfogadása esetén az Alkotmánybírósághoz fordul, mert úgy véli, hogy az új szabályozás sérti a bírói függetlenség alkotmányos elvét. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a kormány megszigorította a Legfelsőbb Törvényszék bírói tisztsége betölthetőségének szakmai feltételeit, nem egyéb porhintésnél, hiszen a hangsúly a kiválasztáson van, ott pedig a politikai befolyás immár akadálytalanul érvényesíthető lesz.
Egyébként a Legfelsőbb Bíróság és általában az igazságszolgáltatás politikai ellenőrzésének a terve nem újkeletű. Korábban azonban az államfő nevével fémjelzett hatalom úgymond a törvényes utat próbálta meg követni, és megkísérelte megszerezni a többséget a Bírák Tanácsában. Ez rövid időre sikerült is, azonban a Bírák Tanácsának tagjai a törvény értelmében gyakran cserélődnek, az elnök csak egy évig töltheti be mandátumát, ezért kézenfekvőbbnek tetszett a Bírák Tanácsának kiiktatása a bírák előléptetésének eljárásából, mint annak „folyamatos megszelídítése”.
A Legfelsőbb Bíróság megszerzése két szempontból is kiemelt célkitűzése a hatalomnak. Egyrészt azért, mert majdnem minden per itt végződik, a testület jogerős ítéleteket hoz, és aki itt győz, az nemcsak csatát, de háborút nyer. Ennek a ténynek az értékét húzza alá az, hogy a minap épp ez a testület mentette fel Adrian Năstasét a Tamara nagynéni néven elhíresült ügyben. A másik szempont pedig az, hogy a Legfelsőbb Bíróság plénuma dönt arról: tagjai közül kiket jelöl a Központi Választási Irodába. Márpedig ez az a testület, amelyik felügyeli a helyhatósági és a parlamenti választásokat, dönt a benyújtott óvásokról, az óvások elleni fellebbezésekről stb., stb. – a magyarázat a továbbiakat illetően úgyszólván fölösleges.
Úgy tetszik tehát, hogy csöndben, szinte harc nélkül elesik a demokrácia utolsó bástyája is, az igazságszolgáltatás, az a hatalmi ág, amely ez ideig tökéletlenül, hellyel-közzel, de mégis időnként megállította a teljhatalomra törő kormányoldalt (lásd: a tanárok bérezésének ügyében vagy a politikai alapon állásaikból eltávolítottak jogainak helyreállításáról meghozott bírói döntéseket).
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Búcsú a demokráciától
A szeretet ünnepét megelőző hét szomorú krónikájához kétféle temetés tartozott: Prágában utolsó útjára kísérték a demokrácia egyik kimagasló harcosát, keletebbre két országban tovább folyt a demokrácia szellemének eltemetése, a parlamentarizmus megcsúfolása.
Václav Havel – antikommunizmusán túlmenően – a legfőbb államhatalom birtokosaként is kérlelhetetlen demokrata, az emberi jogok és a pluralizmus őszinte szószólója maradt. Nagyszerű ember volt – ahogyan kisszerű ember az, aki ellenzékiként demokrata, a hatalmat megszerezve azonban egyeduralomra törekszik. Ne feledjük: Václav Havel ez év januárjában aláírta azt a nyilatkozatot, amely a magyarországi demokrácia és jogállamiság felszámolásának már kezdeteire felhívta Európa és a világ figyelmét.
Az a mód, ahogyan Budapesten a „kétharmados forradalom” óta törvénykeznek, tetézve az ünnepek előtti országgyűlési „hajrával”, amikor sorsdöntő törvények tömegéről szavaztak futószalagon a fáradt képviselők – több, mint felelőtlenség! Az gazdag múltú alkotmányos gondolkodás országában most jogi világtekintélyeket és felelős uniós politikusokat kétségbeesésbe kergető alaptörvény és elképesztő szabályozások születnek. Oda a köztársaság is. Az Unióval (többek között személyesen az Európai Bizottság elnökével) való szembemenés a legsúlyosabb következményekkel járhat. Teljes a káosz. A legújabb horror-forgatókönyv szerint Orbán Viktor tudatosan vezeti az országot az államcsőd nyomában kihirdethető szükségállapot felé. Rémálom...
Romániában nem kell „szabadságharcot”, még csak választási legitimitást sem kitalálni a demokrácia megalázására. Elintézik balkáni találékonysággal, „tisztára alkotmányosan”, ahogy Caragiale mondaná. A kormány sűrű felelősségvállalásai és a játékszabályok állandó megváltoztatása már ellehetetlenítette a demokrácia intézményeinek működését, a legutóbbi hatalmi visszaélések pedig – a Legfelsőbb Bíróság bíráinak kinevezésére, illetőleg a választások összevonására vonatkozó törvények – végül is ugyanaz a fityisz, amit az ország vezetői a népüknek és Európának felmutatnak. (Hátha ebben a két esetben legalább az Alkotmánybíróság megvédi a demokráciát, ahogyan Magyarországon is fellépett egyes törvények, például a médiatörvény esetében!) Bús megértésünk kíséri az RMDSZ-t, hogy ilyen körülmények között és „ezekkel” kell egyeztetnie és megegyeznie. De meddig lehet elmenni – időben és engedményekben? Lehet, példának okáért, megállapodásokat kötni olyan törvények tárgyában, amelyek európai normákat sértenek? Meddig szidhatja még a román elnök az elvszerűségre törekvően politizáló szövetségünket? Két kalandor pókerjátékos – tulajdonképpen hatalommániás, a hübrisz átkától sújtott féktelen politikus – „ötletei” és akaratossága fogja meghatározni magyar nemzeti közösségünk útját is? Băsescu és Orbán, kiegészítve Tőkéssel: védhetetlenül lesújt ránk ez a BOT?
Nem kellene mindnyájunknak jobban vigyázni a demokráciára, felismerve, hogy a legnagyobb kincs, amit elveszíthetünk?
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért
Január elsején hatályba lépett Magyarország új alaptörvénye, amely a korábbi alkotmányhoz képest számos új előírást tartalmaz.
Az új alkotmány Nemzeti hitvallás elnevezéssel tartalmaz preambulumot, amely a Himnusz „Isten, áldd meg a magyart!” sorával kezdődik. „Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit” – olvasható a hitvallásban, amelyben az áll: „nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét”.
Míg az eddig hatályos alkotmány azzal kezdődik, hogy Magyarország: köztársaság, majd Magyar Köztársaságnak nevezi az országot, addig az új alaptörvényben az olvasható, hogy „hazánk neve Magyarország”.
Az új alaptörvényben önálló fejezet tartalmazza az alapvető jogokat és kötelességeket. Újdonság, hogy az alaptörvény a magzat életét a fogantatástól kezdve védi, és tiltja az emberi egyedmásolást. Rögzíti azt is: házasság csak férfi és nő között jöhet létre. Alaptörvényi rangra emelkedett a – csak szándékos, erőszakos bűncselekmény miatt kiszabható – tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, és mostantól mindenkinek joga van – törvényben meghatározottak szerint – a személye, illetve a tulajdona elleni vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.
A dokumentum kimondja azt is, hogy a testi és lelki egészség jogának érvényesülését az ország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás, a rendszeres testedzés támogatásával és a környezetvédelem biztosításával segíti elő.
A szülőket változatlanul megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adott nevelést megválasszák, és továbbra is kötelességük taníttatásuk. Újdonság viszont, hogy az alkotmány kimondja: a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről.
Míg a hatályos alkotmány a határon túli magyarok iránti felelősségérzésről szól, az új alaptörvény azt tartalmazza: Magyarország felelősséget visel sorsukért, elősegíti közösségeik fennmaradását, fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását és a szülőföldön való boldogulásukat.
Az új alaptörvény értelmében az államfőnek továbbra is joga feloszlatni az Országgyűlést akkor, ha a kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt, a Ház az első személyi javaslat megtételének napjától számított 40 napon belül nem választja meg. Új elem viszont, hogy az államfő akkor is élhet a feloszlatás lehetőségével, ha a parlament az adott évre vonatkozó központi büdzsét március 31-ig nem fogadja el. Rögzítik az alkotmányban, hogy a képviselő nem interpellálhatja, csak kérdezheti a legfőbb ügyészt.
A jövőben a köztársaságielnök-választás legfeljebb kétfordulós: az első fordulóban továbbra is a parlamenti képviselők kétharmadának szavazata szükséges, a második körben pedig már csak a korábban a két legtöbb szavazatot kapó jelöltre lehet szavazni.
A mostani gyakorlat négyéves ciklusa helyett ötévente választják majd a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket.
Az új alkotmány kimondja: amíg az államadósság meghaladja a teljes hazai össztermék felét, az Országgyűlés csak olyan költségvetést fogadhat el, amely az államadósság teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza. Hasonlóképpen a központi büdzsé végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, amely az államadósság növekedését eredményezné. Ezektől a szabályoktól „csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni”.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökét továbbra is hat évre nevezi ki a köztársasági elnök, és az államfő joga az MNB alelnökeinek kinevezése is. Az új alaptörvényben – szemben az eddig hatályossal – szerepel a Költségvetési Tanács, amelynek tagjai az államfő által hat évre kinevezett elnök, valamint az MNB, illetve a számvevőszék elnöke. A büdzsé elfogadásához szükség lesz a tanács előzetes jóváhagyására.
Az alaptörvény azt is rögzíti, hogy az ország hivatalos pénzneme a forint.
Az új alkotmány számos változást hoz az igazságszolgáltatás és a jogvédelem területén is. A legfőbb bírósági szerv a Legfelsőbb Bíróság (LB) helyett a Kúria, amelynek első emberét kilenc évre választja a köztársasági elnök javaslatára a parlament kétharmada, míg az LB-elnök mandátuma eddig hat évre szólt. Alkotmányban rögzített szabályként jelenik meg, hogy a bírák –akik a korábbi szabályok szerint 70 éves korukig dolgozhatnak – 30 éves koruktól az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhatnak szolgálati jogviszonyban. A nyugdíjkorhatár-betöltéssel megszűnő jogviszony vonatkozik az ügyészekre is, akik eddig ugyancsak 70 éves korukig végezhették munkájukat. Beemelik az alaptörvénybe azt a 2010-ben hozott rendelkezést, amely szerint a legfőbb ügyészt kilenc évre választja a parlament az ügyészek közül.
Az eddigi néggyel szemben ezentúl csak egy ombudsman lesz, az alapvető jogok biztosa. Az új alaptörvény szerint a ombudsman helyettesei – akiket, csakúgy, mint az alapvető jogok biztosát, szintén a parlament választja – a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését független hatóság ellenőrzi.
Szabadság (Kolozsvár)

Megemlékezett az EMNT a kommunizmus áldozatairól Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Szatmár és Bihar megyei szervezete a kommunizmus áldozatairól emlékezett meg vasárnap Nagyváradon. Az ünnepség keretében a magyarországi Civil Jogász Bizottság három szakértője tartott előadást. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában Tőkés László EMNT-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta: a kommunista propaganda hazugságbeszéd, mely – sajnos – mind a mai napig él. Ide sorolhatóak például azok a vádak, melyeket az EU-parlament egyes pártjai Magyarországra és a magyar kormányra zúdítanak az utóbbi időben. „Fáj, hogy ez a hazugságbeszéd a romániai MSZP-re, az RMDSZ-re is átterjedt, akik próbálnak a magyarság körében bizalmatlanságot kelteni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács illetve az Erdélyi Magyar Néppárt iránt, melyek elkötelezték magukat a kommunizmus elleni harc mellett.” – mondta a püspök.
Dr. Horváth Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint Marx művei – Hitlerhez hasonlóan – tele vannak terrorista, gyűlölködő uszítással, aki politikai ellenfeleit nem ritkán olyan jelzőkkel illette, mint „félkretén zsidó nigger”. A magyarországi kommunizmus történéseit vázolva elmondta, 1945 és 1956 között 500 embert végeztek ki koncessziós perben, az 56-ban pedig további 400-at. A forradalom vérbe fojtása után több mint 200 ezren emigráltak. A kommunisták uralma idején Magyarországon összesen 2 millió ember ellen folyt valamiféle eljárás és 220 ezer embert internáltak. „A nyugat-európában élőknek fogalmuk sincs arról, hogy mik történtek a kommunizmus alatt” – állította Dr. Juhász Imre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa. Az előadó kifejtette, hogy Magyarországon működik egy kommunista sejt, melynek tagjai provokációképpen vörös csillagot viselnek a gallérjukon. Annak ellenére azonban, hogy ezt az önkényuralmi jelképek használatára vonatkozó nemzetközi jogszabály tiltja, a Strassbourg-i bíróság folyamatosan a javukra dönt. Ezt pedig azzal az indokolják, hogy a vörös csillag más, mint a horogkereszt, mert az „egy igazságosabb társadalomért küzdő erő jelképe”.
Dr. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának társelnöke a 2006-os budapesti rendőri visszaélésekről beszélt. Állítása szerint: az öszödi beszédet szándékosan szivárogtatta ki a kormány, hogy a zavargásokat keltsen és hogy megfélemlítse az ellenzéket. Elmondta: a hatósági akciók a Büntetőtörvénykönyv szerint terrorcselekményeknek minősülnek, melyért életfogytiglani fegyházbüntetés is kiszabható, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök pedig közvetlenül felelős az eseményekért. Az előadások után megkoszorúzták a kommunizmus áldoztai tiszteletére a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán elhelyezett emléktáblát, ahol Veres-Kupán Enikő, az EMNT Szatmár megyei elnöke mondott beszédet, aki rámutatott, hogy a kommunizmus és a nacionalizmus mind a mai napig él közöttünk és szedi áldozatait. Ezek a káros eszmék továbbra is fertőzik közösségeinket, azonban csak akkor terjedhetnek, ha a jók tétlenek maradnak. Arra buzdított továbbá, hogy ne tűrjük ezt némán, hanem tegyünk ellene, mert különben cinkosokká válhatunk. emnt.org
Erdély.ma

Az álompolgár
Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy létezik Erdélyország, csak mi, hétköznapi halandók nem láttuk, nem hallottuk meg a kikiáltását, mert énekes Vazulként bizonyára megvakított és ólmot öntött füleinkbe az RMDSZ, a magyarországi baloldal, a finánctőke, az EU és a magyarság további ellenségei. Egyelőre azt sem tudni, hogy Erdély köztársaság-e vagy királyság, bár e tekintetben vannak monarchiára utaló jegyei. (De erről majd később.) Erdélyországnak mint nemzetközi jogalanynak a léte Tőkés László európai parlamenti képviselő gesztusaiban nyert közvetett bizonyságot. Az expüspök az Erdélyi Néppárt küldöttgyűlésén Csíkszeredában kijelentette, hogy szimbolikus gesztusként kitiltaná Erdélyből azokat a magyar állampolgárokat, akik gyalázzák hazájukat. „Hazaárulásként értelmezzük azoknak a viselkedését, akik külföldön támadják országukat, és muníciót szolgáltatnak a magyarellenes külföldi propagandának. Az ilyesmi nagyon ritka az európai nemzetek történelmében”, mondta a politikus, aki „persona non gratá”-nak nyilvánítaná a magyar szocialista EP-képviselőket, akik az Európai Parlamentnek a magyar kormányt elítélő határozatát megszavazták. E nyilatkozatból félreérthetetlenül kiderül, hogy Erdély önálló ország. Tőkés ugyanis nem Romániából, hanem Erdélyből tiltaná ki – szimbolikusan – az általa nem preferált módon szavazó magyar állampolgárokat. A nyilatkozatban szereplő jelképesség nem gyengíti, hanem erősíti Erdély közjogi entitását, hiszen ha van szimbolikus kiutasítás Erdélyből, akkor nyilván gyakorlati kiutasítás is kell hogy legyen, amelyhez azonban az EP-képviselő – vélelmezhető nagylelkűsége okán – nem folyamodik.
Megtudjuk továbbá a nyilatkozatból, hogy Tőkés Erdélyország idegenrendészeti hivatalának vezetője, a parlament szóvivője és/vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, ugyanis jogkörében áll bizonyos cselekedeteket „hazaárulásként értelmezni”, és ennek az értelmezésnek azonnali jogkövetkezményei is vannak. Tekintettel arra, hogy az ilyen tisztséghalmozás valószínűtlen, azt kell feltételeznünk, hogy Erdélyország abszolút monarchia, ahol a király a törvényhozó, igazságszolgáltató és a végrehajtó hatalom is egyben, Tőkés pedig Erdély királya. Erre utal az idézett mondat királyi többese is („hazaárulásként értelmezzük”).
Erdélyország létét és abban Tőkés királyi minőségét bizonyítja az is, hogy az EP-képviselő a közelmúltban tiszteletbeli erdélyi polgárokká fogadta a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokat, akik felvették a magyar állampolgárságot (a nagyváradi Reggeli Újság egyenesen tiszteletbeli erdélyi állampolgárság adományozásáról ír). Számunkra is nyilvánvaló, hogy az, aki megtagadhatja egyes külföldiek beutazását Erdélybe, tiszteletbeli polgári (vagy állampolgári) címet is adományozhat; nem vitás, hogy Erdélyben a végrehajtó hatalmat Tőkés gyakorolja.
Ma még tisztázatlan, hogy mi, többiek – akik Erdélyben születtünk és itt élünk – automatikusan megkaptuk-e erdélyi (állam)polgárságunkat, vagy ezt majd Tőkéstől kell kérvényezni, aki magaviseletünk alapján eldönti, hogy méltóak vagyunk-e rá vagy sem. Azt sem tudni pontosan, hogy román állampolgárságunk megmarad-e az erdélyi felvétele után, ezek azonban már részletkérdések. A lényeg az, hogy Erdélyország létezik. Békésen, egyetlen puskalövés nélkül, Tőkés kinyilatkozására valósult meg.
A másik lehetőség, hogy Tőkés – akárcsak a legendás Edda együttes – álmodott egy világot magának (van hite a magas falak előtt), és úgy tesz, mintha ez a világ – amelynek ő az idegenrendészeti vezetője, bírája és királya – valóban létezne. Amolyan modern Don Quijote módjára nem vesz tudomást a valóságról, éli továbbra is az álmait. Még ez sem lenne baj. Minden embernek joga van álmaihoz és ahhoz, hogy – bármilyen képtelenek legyenek is – higgyen bennük. A baj az, hogy Tőkés az EMNT elnökeként és az EMNP védnökeként minket akar nekifuttatni a szélmalmoknak, ő pedig élvezné továbbra is – Markó Béla kifejezésével élve – álompolgári vízióit.
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kizárták a végrehajtót Sepsiszentgyörgyön
A bíróság döntése nyomán a tanácsnak át kellett volna adnia irodáit az orthodox egyháznak Kovászna megyében. A politikusok ezt méltatlannak tartják.
Kovászna Megye Tanácsa megakadályozta a Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletének végrehajtását. A döntés alapján át kellett volna adnia irodáit az orthodox egyháznak. A politikusok ezt méltatlannak és igazságtalannak érzik, ezért ellenállnak. Formai hibákra hivatkozva csütörtökön egyszerűen kizárták a végrehajtót.
Világossá kell tenni, hogy ebben az országban és ebben a megyében csak azt lehet megtenni, amit a törvény megenged – mondta a Duna TV Híradójának Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Az épület állami tulajdon, ahol egyelőre a megyei tanács irodái működnek. Nekik azonban ki kell költözniük, mert a Legfelsőbb Bíróság korábban úgy döntött: az épületet az ortodox egyház használhatja. A sepsiszentgyörgyi polgármester korábban a Duna Híradónak azt mondta: a román államnak először a magyar egyházaktól elkobzott javakat kellene visszaadnia, és csak ezek után adományozni ingatlanokat az ortodoxoknak.
Antal Árpád úgy fogalmazott: az lenne jogszerű, ha a megyei önkormányzatnak, vagy a városi önkormányzatnak adnák át azt az épületet, mert annak használatával a teljes közösség nyerne.
Az orthodox egyház nem nyilatkozott az ügyben. Pénzhiányra hivatkozva az állam gyakorlatilag leállította az állami tulajdon visszaszolgáltatását Romániában.
hirado.hu. Erdély.ma

Tőkés magyarságvédelmi rendszert sürget
Petíciót nyújt be az Európai Parlamenthez (EP) Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, mert Szlovákiában jogsérelmek érik a magyar állampolgárságot felvevőket.
Lomnici Zoltán csütörtöki budapesti, Tőkés Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondta, a Martin Schulzhoz, az EP elnökéhez címzett, konkrét példákat, jogeseteket bemutató petícióban, azt kérik, az elnök járjon közbe a jogsérelmek megszüntetése érdekében. „Egyetlen megoldás van: a szlovák alkotmánnyal ellentétes állampolgársági törvény megsemmisítése” – fogalmazott Lomnici, aki azt is kéri, folytassák le a kötelezettségszegési eljárást Szlovákiával szemben, és állapítsák meg a jogsértés tényét. „Ha pedig nem változtatja meg a törvényt, akkor bírságolják meg Szlovákiát” – tette hozzá a budapesti Legfelsőbb Bíróság volt vezetője. Felidézte, hogy több felvidéki magyart, akik bejelentették a magyar állampolgárság felvételét, különböző joghátrányok, hatósági zaklatások, lelki sérelmek értek az elmúlt időszakban. Ez az unió jogát is sérti – állapította meg, hozzátéve: a tagállamok politikai céljaik megvalósítása során sem sérthetik meg az uniós polgárok jogait, és a szervezet feladata a polgárok védelme is.
A petícióban kitér arra is, hogy a szlovák alkotmány rögzíti: akarata ellenére senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától, arról csak saját kérésre lehet lemondani. Hozzáfűzte: öt jogesetet talált, amely bizonyos jogelvek megsértését jelzi. Hivatkozik többek között a jogbiztonság, a jogegyenlőség elvére, álláspontja szerint mindkettő sérült. Az elnök azt kérte, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő juttassa el a dokumentumot a címzettnek, karolja fel ez az ügyet.
Tőkés László a sajtótájékoztatón azt mondta: a felvidéki magyarokat megfélemlítik, és ez mindenkit arra késztet, hogy ne éljen magyar nemzeti és európai jogával. A politikus jelezte: kész a petíciót a címzetthez eljuttatni, és vállalja, hogy szószólója legyen a felvidéki magyarok ügyének. „Nagyon jó iránynak tartom, hogy az Európai Bizottság indítson kötelezettségszegési eljárást Szlovákia ellen” – mondta Tőkés. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője rámutatott: a sorozatos jogsértéseknek valahol véget kell vetni, “az antiszemitizmushoz hasonlítható Kárpát-medencei magyarellenesség jelensége” miatt magyarságvédelmi rendszert kell kialakítani. “Nevén kell nevezni a dolgokat” – jelentette ki Tőkés László, hozzátéve: mindenkinek az emberi méltóságát meg kell védeni, és ki kell mondani: van magyar nemzeti méltóság, és emellett nem szabad tétlenül elmenni. Szólt még arról, hogy a tulajdon-visszaszolgáltatás, a vallásszabadság, a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium ügyében szintén petíciót akarnak benyújtani a közeljövőben.
Székelyhon.ro

Románia megsértette az alapvető emberi jogokat
Tőkés László: petíció a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért - Petíciót nyújt be a romániai magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében három magánszemély az Európai Parlament petíciós bizottságának - jelentette be Tőkés László csütörtökön Budapesten sajtótájékoztatón.
Az európai parlamenti képviselő közölte, hogy a dokumentum három aláírója Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Erdélyi Géza felvidéki református püspök és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. Mint mondta, a beadványhoz az apropót a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium "botrányosságig fajult esete" szolgáltatta.
Tőkés László, az EMNT elnöke arról is beszélt, hogy „23 év alatt nem sikerült elemi fontosságú kérdéseinket megoldani”, ezért az EMNT mozgalmat indított Teljes körű visszaszolgáltatás címen. Ennek keretében különböző erdélyi objektumok előtt demonstrációkat szerveznek, ahol követelik az egykor magyar egyházi kézben volt épületek visszaadását.
Bejelentette azt is, hogy vasárnap Nagyváradon rendezik a délvidéki szolidaritás napját, amelynek célja az ott élő magyarság emberi, kisebbségi, anyanyelvi és oktatási jogai melletti kiállás, valamint a „méltánytalanul súlyos börtönbüntetésre ítélt 'temerini fiúk' ügyének pártolása”.
Az EP-képviselő közölte, december 1-jén a hajdúdorogi görögkatolikus székesegyházban lesz a negyedik Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozó Krisztus-várás a Kárpátok alatt címmel.
Felhívta arra is a figyelmet, hogy a romániai Országgyűlési választási kampány során az Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) jelöltje „azzal dicsekedett”, hogy pártjuk élen járt eddig is az egyházi tulajdon visszaigénylésében, holott ez szerinte nem igaz, mert az egyházak leginkább egymaguk küzdöttek eredeti tulajdonuk visszaszolgáltatásáért, miközben az RMDSZ-t nem érdekelte ez az ügy.
Tőkés László beszámolt arról, hogy az ingatlanok visszaigénylésében értek el részeredményeket, így került vissza egyházi kézbe a nagyváradi református püspöki székház, valamint a református nyugdíjpénztár bérpalotája is.
Lomnici Zoltán rámutatott: számos esetben lehetett tapasztalni, hogy Románia megsértette az alapvető emberi jogokat. Noha Románia az EU-ba való felvételekor vállalta, hogy a tulajdonjogot is tiszteletben tartja, ezt nem teljesítette – tette hozzá. Elmondta, hogy az EU alapjogi chartája alapján bármely uniós állampolgár fordulhat az EU fórumaihoz, ha valamely tagállam jogsértése felmerül, s az Európai Parlament képviselői döntenek, hogy az EU bírósága elé utalják-e az adott ügyet. Hangsúlyozta: alapvető fontosságú a kisebbségben élő magyarság megmaradása szempontjából az egyházak működése, a román asszimilációs törekvéseknek ugyanakkor része a magyar egyházak gyengítése.
Közölte, azt kérik, hogy az Európai Parlament petíciós bizottsága tűzze napirendre a romániai egyházi ingatlanok visszaállamosításának ügyét, illetve vizsgálja meg, hogy az EU jogrendszerével összeegyeztethetők-e a román államnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve a Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására vonatkozó intézkedései.
Követeléseik alapja a 2001-ben hozott romániai restitúciós törvény, amely arról határozott, hogy természetben vagy pénzben kárpótolni kell az egyházakat a tőlük elvett épületeikért, ám az esetek többségében ez nem történt meg. Példaként hozta fel, hogy 2001 óta az egyházak által benyújtott kérelmek felére kaptak csak választ, sok esetben elutasítót.
Megemlítette, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület 2001 óta 835 kérelmet nyújtott be, de csak kéréseik 36 százalékában hoztak eddig döntést, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség pedig 476 ingatlant igényelt vissza, ezekből azonban csak 166 ügy zárult le úgy, hogy 134 ingatlant adtak vissza, 22 esetben kárpótlást ítéltek meg, 10 ügyben pedig elutasították őket.
(MTI)

Román állami kitüntetések címeres gazembereknek
Csalók, közpénzek lenyúlói, hivatali visszaélésért, megvesztegetésért börtönbüntetésre ítéltek (így például a korrupció miatt öt évi börtönre ítélt Cătălin Voicu, az országos vasúttárság pénzeit saját céljaira felhasználó Mihail Necoliaciuc, az okirathamisító Valentin Hurduc, a szekus verőlegény, Vasile Ciolpan) – egyszóval címeres gazemberek kaptak fontos állami kitüntetéseket 1989 után.
Az „intézkedő" honatya
A Florin Costiniu volt bíró, továbbá a két kétes hírű üzletember, Costel Căşuneanu és Marius Locic társaságában csalás, okirathamisítás, hatalommal való visszaélés, megvesztegetés miatt már 2010-ben előzetes letartóztatásba helyezett Cătălin Voicut az igazságszolgáltatás öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. (Az ítélet azonban még nem végleges). A szenátor egyebek között 260 ezer eurót követelt és kapott Costel Căşuneanutól, 119 ezer eurót vett át Marius Locictól több, korrupció miatti ügycsomójuk „elintézéséért".
Cătălin Voicu számos fontos emberrel volt ugyanis kapcsolatban, akik „intézkedtek" felkérésére – természetesen ő maga is „fontos ügyeket" intézett el szükség esetén számukra. Kapcsolatai hosszú időkre nyúltak vissza, így például „jó embere" volt Ion Iliescu korábbi elnök bizalmi embere, a Védő-Őrző Szolgálat megalapítója, Dumitru Iliescu is.
Cătălin Voicu tényleges tiszt volt a kommunista rendszerben, majd 1989 után Ion Iliescu tábornoki rangra emelte, második mandátuma alkalmával elnöki tanácsosnak nevezte ki, a kormányőrség (SPP) képviselője volt a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban. Viorel Hrebenciuc 2004-ben képviselővé választatta, 2008-2012 között szenátor volt. Ion Iliescu államfő két alkalommal is kitüntette: egyszer a Katonai Érdemrend parancsnoki, majd lovagi fokozatát vehette át.
Az „évszázad hamisítója"
Hasonlóképpen magas kitüntetést vehetett át – és ugyancsak Ion Iliescu államfőtől – a „évszázad hamisítójának" nevezett Valentin Hurduc, aki a kommunista rendszer áldozatának nevezte magát (Ceauşescu ideje alatt börtönben ült). Állami javak megkárosítása, pénzhamisítás, bélyeghamisítás és közszállítási jegyek hamisítása miatt a Legfelsőbb Bíróság négy év börtönre ítélte. A Coresi nyomda alkalmazottját 1997-ben vették őrizetbe, amikor 10 ezer dollárért megpróbált áruba bocsátani 300 ezer, hamisított cigaretta-védjegyet.
Mindennek ellenére Ion Iliescu elnök 2003-ban a Hit Szolgálata nemzeti érdemrend III. fokozatával jutalmazta, „az 1988-1989 időszakában tanúsított rendkívüli bátorságáért és honpolgári szelleméért, a kommunista-ellenes Luneta című folyóirat kiadásáért". Ugyanakkor Hurduc volt az, aki 1997-ben felgyújtotta Bukarestben, az akkoriban még a Scânteia-háznak nevezett Szabad Sajtó Palotáját.
A kérdésre, miszerint tudta-e, hogy a friss kitüntetett éppen akkor szabadult ki a csalás miatt letöltött börtönbüntetésből, az államfő csak ennyit válaszolt: „Nem érdekel. Az életben mindenkinek lehetnek bajai, ám megvannak a maga érdemei".
Mihai Necolaiciuc több százmilliós összegeket sikkasztott az országos vasúttáraságtól, majd, amikor már érezte, szorulni kezd nyaka körül a hurok, akkor az Egyesült Államokba menekült, röviddel azelőtt, hogy a bukaresti 1. kerületi bíróság kiadta volna ellene az előzetes letartóztatási parancsot. Az Egyesült Államokban viszont letartóztatták – nem romániai bűncselekményei miatt, hanem azért, mert megszegte a bevándorlási törvényt. A román államnak nem kevés erőfeszítés árán sikerült hazahozatnia, ám idén januárban a bukaresti bíróság végleges határozattal kiengedte a börtönből.
A cárt – Necolaicuicot így nevezték az állami vasúttársaságnál tanúsított önkényeskedő magatartása miatt – 2000-ben, Anca Boagiu akkori közlekedési miniszter javaslatára Emil Constantinescu államfő kezéből átvehette az ország legmagasabb kitüntetését, a Románia Csillaga nemzeti érdemrend lovagi fokozatát.
Kommunista börtönigazgató, verőlegény
Magas kitüntetést kapott Vasile Ciolpan is, aki a kommunizmus idején a Gheorghiu Gheorghiu Dej börtönrendszerének alkalmazottja volt. 1950 és 1955 között ő volt a hírhedett máramarosszigeti börtön parancsnoka, egyike volt a legkeményebb verőlegényeknek. Emil Constantinescu elnök azonban minderről tudomást sem véve 1997-ben, október 25-én, a román hadsereg napja alkalmából az 1941-1945- A Második Világháború Emlékkeresztjét adományozta neki.
Az Ellenállás és a Kommunizmus Áldozatai Emlékmúzeumának igazgatója, Gheorghe Mihai Barlea ezt követően felhívta az államfő figyelmét Ciolpan múltjára, és másnap Constantinescu máris visszavonta a kitüntetést – ám az érmet a kitüntetett nem volt hajlandó visszaadni, így az 2002-ig, amikor is visszaadni kényszerült, nála maradt.
„Éremfosztás"
A második személy, akitől 1989 után magas rangú állami kitüntetést vontak vissza, Corneliu Vadim Tudor volt. Őt – ugyancsak Ion Iliescu elnök – tüntette ki Románia Csillaga lovagi fokozatával. A kitüntetést a Traian Basescu által a parlament előtt felolvasott, a romániai kommunizmust elítélő nyilatkozat idején okozott botránya miatt vonták vissza a Romániai Csillaga Érdemrendet, az adományozás Becsületbírósága, a Doina Cornea asszony által vezetett testület javaslatára. A határozat két hónapig állt Calin Popescu Tariceanu akkori miniszterelnök asztalán, majd ugyancsak 60 napig rostokol Traian Basescu államfőnél is, mígnem a kitüntetést megvonták a „néptribuntól".
Mindez végül is külső nyomásra történt: a korabeli amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rica helyettese, Daniel Fried, de az Egyesült Államok bukaresti nagykövete, Nicholas Taubman is szóvá tette Corneliu Vadim Tudor kitüntetését, amelynek nyomán egyébként a béke Nobel-díjas Elie Wiesel és a romániai származású, a holocausttal foglalkozó amerikai történész, Randolf R. Braham is visszaadta Ion Iliescutótól kapott korábbi kitüntetéseit.
Persze olyan eset is volt, hogy a megjutalmazott – nem is tudott kitüntetésétől. Állítólag így járt ad sógornője. Rodica Odobescu, aki a TAROM román országos légiszállíási vállalat vezérigazgatója volt, amikor Ion Iliescu államfőtől megkapta a Repüléstani Erény lovagi fokozatát. A sajtó felháborodására Odobescu kijelentette: senki nem értesítette őt a kitüntetésről, egyébként ünnepség sem volt, az érdemrend odaítélésének hírét csak akkor kapta meg, amikor az már megjelent a Hivatalos Közlönyben.
Bogdán Tibor
Maszol.ro

Újra halasztottak a Mikó perben
A Mikó-ügy vádlottai szerdán benyújtották a piteşti-i fellebbviteli bíróságra az a vaskos dokumentum csomagot, amellyel bizonyítják, hogy mi alapján szolgáltatták vissza a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét.
Markó Attila, az ügy egyik vádlottja a Sláger Rádió érdeklődésére elmondta: a fellebbviteli bíróság január 15-re halasztotta a tárgyalást, addig tanulmányozzák a benyújtott dokumentumokat. Az elmúlt időszakban sok új dokumentumot kutattak fel hazai és magyarországi irattárakból és magánszemélyektől. Ugyanakkor ismertetik a Székely Mikó Kollégium tulajdonviszonyának történetét is, hogy a bíró világosan lássa az ügyet, mondta Markó Attila, aki szerint januárban akár el is kezdődhet az ügy érdemi tárgyalása.
A per tekintetében az jelenthet változást, ha Markó Attila képviselőjelölt a vasárnapi választások eredményeként parlamenti képviselő lesz, hiszen akkor az ügyet áthelyezik a Legfelsőbb Bíróságra. „A bírói testület tudja, hogy külföld figyeli az ügyet, és arról is tudnak, hogy szeptember elsején az emberek utcára vonultak a Mikó ügy miatt” – mondta Markó Attila. Mint ismert első fokon, a buzăui bíróság a restitúciós bizottság két tagját, Markó Attilát és Marosán Tamást három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, míg Silviu Clim három éves felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az Erdélyi Református Egyházkerületet pedig több mint 1 millió lejes kártérítés kifizetésére kötelezte, és elrendelte a korábbi telekkönyvi állapotok visszaállítását, vagyis az épület visszaállamosítását.
Erdély.ma

Harmadszor halasztanak (Mikó-per)
Két halasztás után a tegnapra kitűzött tárgyalás is röviden végződött a ploieşti-i táblabíróságon: a két magyar vádlott, a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáért alapfokon három-három évi börtönre ítélt Markó Attila és Marosán Tamás vaskos iratcsomót nyújtott be ártatlanságának, illetve a református egyház tulajdonjogának bizonyítására.
Fellebbezésük indoklása is méretes – ebben lebontják és cáfolják a buzăui bíróság elmarasztaló döntésében felhozott érveket –, ezenkívül összeállították az iskola történetét, alaposan ismertették jogi helyzetét a kezdetektől napjainkig, de sok más olyan dokumentumot is letettek, amely az idén került elő magyarországi és romániai levéltárakból, illetve magánszemélyek hagyatékából, és tanúkihallgatásokat is kértek. Az ügyész nem emelt kifogást, a következő tárgyalást 2013. január 15-re tűzték ki. Lehet azonban, hogy akkor sem lesz érdemi előrelépés, mert ha Markó Attilát megválasztják képviselőnek, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé kerül. A Mikó tulajdonjogát vitató per két éve a sepsiszentgyörgyi törvényszéken kezdődött, miután az iskola volt tanári lakásait megvásároló bérlők feljelentését az Országos Korrupcióellenes Ügyészség megalapozottnak ítélte, és bűnvádi eljárást indított az egykori visszaszolgáltatási bizottság három tagja ellen. Az ügyet néhány halasztás után a buzăui bíróságra helyezték át, amely idén júniusban kimondta az iskola visszaállamosítását. Ha ezt felsőbb fokon is jóváhagyják, Marosán és Markó börtönbe kerül, az Erdélyi Református Egyházkerületnek pedig még egymillió lejt meghaladó kárpótlást is ki kell fizetnie.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az aranykor böjtje
Alapjaiban rázhatja meg az RMDSZ-t az a letartóztatás- és vizsgálatsorozat, amely e hét elején zúdult a tulipános alakulatra. Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök és néhány munkatársa ellen bekeményített a korrupcióellenes ügyészség, Olosz Gergely letette a szenátori terheket, vélhetően azért, hogy megússza a rangjabeliek számára a Legfelsőbb Bíróságon fenntartott számonkérés cseppet sem irigylendő kirakatát. És ki tudja, merre kanyarog még a hasonló ügyek vége?
Pártállástól és ideológiai meggyőződéstől függetlenül aligha örül bárki magyar ezeknek az eseményeknek. Egyrészt azért, mert a magyar közösség képviselőit érő zaklatások láttán bizonyos mértékben saját komfortérzetünkben is érintve érezzük magunkat, kisebbségi sorsunkban mindannyiunknak fáj, ha bántják a magyart. Kicsorduló könnycseppünket letörölve azonban már arra kell gondolnunk: mi van, ha igazak azok a vádak? Persze minden közösségnek megvannak a maga botladozói, ezúttal azonban a legnagyobb választói tömegek bizalmát birtokló érdekvédelmi szövetség néhány prominenséről van szó. Ők azok, akik az eddigi hatalmi beágyazódások „lakóiként” még mindig rengeteg emberrel hitetik el, hogy az eddigi út az egyetlen járható. És ha jólesően rádiózva suhanunk az Oklánd és Vargyas közötti, már csak néhány átereszre és felfestésre váró, a legutóbbi magyar világot követően negyven éven át építőmunkást nem is látó úton, egy percre talán hajlamosak is vagyunk helyeselni. Ha viszont az állandó fenyegetettség, a zsarolhatóság a hasonló megvalósítások ára, aligha éri meg a dolog.
Tudomásul kellene végre venni, hogy veszélyes dolog egyetlen pillérre helyezni közösségi és emberi sorsokat. A magyar érdekképviselet pozíciókkal és pénzosztogatási kompetenciákkal kirakott aranykorának böjtje most kezd elérkezni. Nem csak a pénzcsapok elzárásával, hanem régi rossz alkuk felemlegetésével, bűnügyi dossziék meglobogtatásával, vagy – mint most Borboly esetében – azok fellapozásával.
Az RMDSZ középtávú jövőjének „kinevelt”, a kor elvárásainak megfelelő tudással, eszköztárral és erkölcsi mércével felfegyverzett fiatal farkasai vergődnek a különböző hatóságok hálójában. Nem tudjuk, bűnösök-e vagy sem. Ami bizonyos, hogy kálváriájuk révén egy egész közösség mundérján is folt esett. Ha annak drukkolunk, hogy ártatlanságuk bebizonyosodjon, jelentős mértékben magunkért szorítunk. No meg azért, hogy végre kopjon el a kocsmapolitizálás veretes bölcsessége, miszerint aki háborúba megy, számoljon azzal, hogy a túloldalról is lőnek.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)