„Több mint tucat”, avagy hová-hová, szépírók? címmel ünnepelte szerzőit a tizenöt éves marosvásárhelyi Mentor Kiadó a hét végén. A Művelődési Palotában rendezett irodalmi estre eljött Bogdán László író Sepsiszentgyörgyről, Simonfy József költő Szatmárnémetiből, Vári Attila költő-prózaíró Budapestről, és ott voltak a kiadó vásárhelyi szerzői: Kovács András Ferenc, Sebestyén Mihály, Kincses Elemér, Király Kinga Júlia, Nagy Attila, Szabó Róbert Csaba és Vermesser Levente. A szerzőket Láng Zsolt író, a Látó szépirodalmi folyóirat esszérovatának szerkesztője faggatta műhelytitkaikról, az írás értelméről. /Lokodi Imre: Ünnepelt a Mentor Kiadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

Száz éve, 1908-ban alapították az 1941-ig megjelenő Nyugatot, a magyar irodalom máig talán legjelentősebb folyóiratát. A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői és szerzői irodalmi esttel ünnepelték a jeles évfordulót április 19-én a marosvásárhelyi Bernády Házban. Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője üdvözölte közönséget. A meghívottak mindegyike egy-egy költőt választhatott a Nyugat első vagy második nemzedékéből, a választott szerzőt, illetve annak egy művét ki-ki saját elgondolása szerint mutatta be. /Nb. : Nyugat – 100. Látó-est a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

„A kereskedelemben nem forgalmazzuk ezt a könyvet, de egy Zöld Lajos által összeállított lista alapján mindenkinek ajándékozunk egyet, aki kivette részét a Lázár-kastély építésében és restaurálásában” – hangzott el a Szekértábor a Szármány hegyén /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című dokumentumgyűjtemény bemutatóján a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében. Dávid Gyula író és Zöld Lajos, a szárhegyi művésztábor egyik megálmodója írta és szerkesztette az 1980, 1990 és 2000-ben szervezett írótáborok jegyzőkönyvei alapján készült kötetet. Gálfalvi Zsolt író a tízévenként megrendezett írótáborok hangulatát elevenítette fel. Gálfalvi György, a Látó volt főszerkesztője a kötetbe került szövegek fő erényeként azt említette, hogy a magyar nyelv történelmének egy részét képezik, hűen tükrözik azokat az írói törekvéseket, amelyek a diktatúra idején alkotó szerzők munkáját jellemezték. Dávid Gyula társszerző kronológiai sorrendbe rendezte a három írótábor jelentősebb eseményeit, arra is kitérve, hogy az első táborozás után számos erdélyi magyar írót meghurcoltak a szárhegyi táborozás miatt. /Jánossy Alíz: Ajándékkönyv a támogatóknak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

Visky András író, dramaturg, a Koinónia Könyvkiadó vezetője és Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt Marosvásárhelyen a május végi Látó Irodalmi Színpad vendége. Kovács András Ferenc és Láng Zsolt Látó-szerkesztők faggatták a meghívottakat színházról, rendezésről, irodalomról, a közös versírásról. /Antal Erika: Szerepcserés barátságok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

A marosvásárhelyi Mentor Kiadó a városban kiadott Látó szépirodalmi folyóirat szellemi körére épült. Káli Király István, a kiadó vezetője elmondta, elsősorban az erdélyi magyar szépírók műveit szerették volna kiadni, beleértve az első köteteseket is. Aztán ráébredtek arra, hogy nincs elég irodalmi mű, és szélesítették kiadványaik palettáját. Felvállalták a történelmi jellegű dokumentumok és tanulmányok kiadását, néprajzi munkákat, művészeti és művészettörténeti jellegű kötetek megjelentetését, az Erdély emlékezete, a Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára, a Mentor Művészeti Monográfiák sorozatokat, valamint Wass Albert életműsorozatát. Új a Könyvbarát sorozat, amelyben az elfeledett, vagy még ki nem adott szépirodalmi művek jelennek meg, illetve az Erdélyi ritkaságok, amelyben a két világháború közötti, Jancsó Elemér által kezdeményezett sorozat darabjait teszik újra közkinccsé. A Mentornak vannak házi szerzői, például Bogdán László, Király László, Egyed Emese, Sebestyén Mihály, Király Kinga Júlia, Fazakas Attila. De említhető Demény Péter, Vermesser Levente, Szabó Róbert Csaba neve is. /Antal Erika Közszolgálatiságot vállalva. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

Közjogi méltóságok jelenlétében, ünnepélyes zászlófelvonásával megkezdődött Budapesten, a Kossuth téren az augusztus 20-i központi állami ünnepség. A zászlófelvonás közben a jelenlévők közül néhányan sípolással és fütyüléssel próbálták megzavarni az ünnepséget, s közben a „Gyurcsány takarodj!”, a „Hazaáruló!” és a „Vesszen a kormány!” jelszavakat skandálták. Mind a fővárosban, mind vidéken különböző rendezvények keretében emlékeztek meg államalapító Szent István királyról. Az ünnep alkalmával a magyar kormány ezúttal is magas rangú állami kitüntetésekben részesített személyiségeket, köztük erdélyieket is. /Szent Istvánt ünnepelték a magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./ Az ellenzéki politikusok nem vettek részt az eseményen. A Kossuth teret a rendőrség teljesen lezárta az állami zászló felvonásának idejére, az augusztus 20-i ünnepi rendezvényre érkezők csak fémdetektoros kapun, szigorú átvizsgálás után léphettek a kordonokkal elzárt területre. A Hősök terén tartott tisztavatáson idén először nem volt jelen a Szent Korona másolata. /Megidézett államalapító. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./ Augusztus 20-a alkalmából a Népművészet mestere díjban részesült Antal Zoltán gyimesi prímás, hagyományőrző, Életfa-díjat kapott Máthé Ferenc erdélyi fafaragó, bútorfestő oktató, Népművészet Ifjú Mestere-díjat érdemelt idén Nyisztor Ilona csángómagyar népdalénekes és gyűjtő. A Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatának romániai kitüntetettjei: a segesvári Gaudeamus Alapítvány, a szamosújvári Téka Alapítvány, Kántor Lajos, a Korunk és Gálfalvi György, a Látó volt főszerkesztője. /Erdélyi kitüntetettek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Gálfalvi György író, szerkesztő, irodalomszervező augusztus 20-án Budapesten átvette a Kisebbségekért Díjat. A legismertebb erdélyi magyar folyóirat, az Igaz Szó kritikai rovatvezetőjeként, a rendszerváltást követő napokban pedig a Látó irodalmi folyóirat alapítójaként, majd főszerkesztőjeként a romániai magyar közösség művelődési életében végzett értékteremtésért kapta a díjat. Gálfalvi György fontosnak tartja az időszakot, amikor az Ifjúmunkás szerkesztője és riportere volt, 1965 és 1970 között. Riporterként kezdte pályafutását, főszerkesztőként ment nyugdíjba. Korosztálya, a Forrás második nemzedéke, hamar rájött arra, hogy a világon úgy változtathat a legbiztosabban, ha hozzátesz valamit. Úgy érzi, hogy riporterként, szerkesztőként, íróként is sikerült valamit hozzátenni a világhoz. Gálfalvi munkamániás nyugdíjasként is dolgozni fog, csak mást. Egyelőre egykori szekus dossziéit próbálja elrendezni, hiszen 15 kötet, csaknem ötezer oldal, amit megkapott belőle. /Antal Erika: Hozzátenni a világhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános kórusának tagjai fogadták énekkel a szerzőt Marosvásárhelyen, a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében. A külföldön élő dr. Száva Tibor nyugdíjas mérnök több évtizedes kutatómunkájának eredménye a Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában című kötet. Az erdélyi magyarörmények neves, illetve elfeledett személyiségeit felvonultató, újonnan megjelent vaskos kiadványt Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője mutatta be. Hangsúlyozta: egy élet műve ez. Száva Tibor úgy érezte, hogy kötelessége elmondani mindazt, amit felfedezett. /Nagy Botond: Magyarörmények nyomában… = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Jean Racine Phaedra című darabjának bemutatójával nyitja meg az évadot Nagyváradon a színház Szigligeti Társulata szeptember 21-én, vasárnap, a magyar dráma napján, Török Viola rendezésében. A magyar dráma napját 1984-től a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére minden évben megünneplik szeptember 21-én, annak emlékére, hogy 1883-ban e napon volt Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a budapesti Nemzeti Színházban. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Hogyan születik egy magyar dráma? címmel nyilvános beszélgetésre hívja az érdeklődőket: a kisterem előcsarnokában Kovács András Ferenc költő, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője és Király Kinga Júlia drámaíró, a nemrégiben a folyóirat hasábjain megjelent és hamarosan színpadon is bemutatásra kerülő A szerencsefia című mesejáték szerzője beszélgetnek. Vasárnap tartják a Kolozsváron élő Visky András drámaíró Megöltem az anyámat című, kétszereplős darabjának felolvasó-színházi ősbemutatóját a kecskeméti Katona József Színházban. /Fried Noémi Lujza: Boldognak lenni bármi áron? = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház dramaturgja, Csép Zoltán Kovács András Ferencet, a Látó főszerkesztőjét és Király Kinga Júlia drámaírót kérte fel egy beszélgetésre a magyar dráma ünnepén, szeptember 21-én. A Látó folyóirat összevont, 8–9-es számában a napokban jelent meg Király Kinga Júlia A szerencse fia című mesejátéka, amelyet október elején mutat be a vásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata. Király Kinga Júlia Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetem teatrológia szakán diplomázott, jelenleg a budapesti Honvéd Színház dramaturgja. Csép Zoltán azt kérdezte beszélgetőtársaitól, hogy válságban van-e a drámaírás, a színház főként az erdélyi magyar társadalomban, illetve a magyar nyelvterületen. Király Kinga Júlia arról mesélt, hogy nemrég az életben maradásért küzdő emberekkel hozta össze a sors. Kovács András Ferenc úgy vélte, hogy 1989 előtt kedvelt és nagyon hatásos, szókimondó tézisdrámák helyett 1990 után a színházaknak, drámaíróknak új tétet és ahhoz új közönséget kellett találniuk. Nem érzi úgy, hogy a magyar nyelvterületen válságban lenne a drámaírás, bár az utóbbi időben kevesebb erdélyi dráma születik, mint a rendszerváltás előtt, Magyarországon pedig sok utánzót lát. Megjegyezte: számára a magyar drámaírás csúcsát Weöres Sándor nemigen játszott darabjai jelentik. /Máthé Éva: Új tét kell. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Szeptember 15-től készíti próbaadásait a Marosvásárhelyen működő Erdély TV. Naponta fél héttől 23-25 perces, élő híradóval jelentkezik a csatorna, egyelőre földi sugárzásban. Erről csak úgy szerzett tudomást a közvélemény, hogy a tévé forgatócsoportjai meg-megjelennek az erdélyi rendezvényeken. Féltik Marosvásárhelyen a vadonatúj épületben induló az Erdély Tévét a sajtótól, ezt tapasztalta az Új Magyar Szó riportere, amikor az Erdély TV szerkesztőségébe próbált bejutni, itt székel az Erdély FM rádió is. A szerkesztőség a legkorszerűbb körülmények között működik. Nagy Zsoltnak, a tévét működtető Janovics Jenő Alapítvány elnökének az engedélyére volt szükség ahhoz, hogy a lap munkatársa Szepessy Előd igazgatóval beszélgethessen. Hat szerkesztő-riporter és nyolc operatőr az Erdély TV jelenlegi csapata, a stúdió felszerelése is teljes, valamennyi műszaki feltétel adott ahhoz, hogy indulhasson az adás. Nagy Zsolt elmondta, hátra van még a kábeltársaságokkal és a helyi stúdiókkal való egyeztetés. Tibori Szabó Zoltán, a kuratórium tagja szerint félreértésről van szó, nincs titkolnivalójuk. A televíziót működtető alapítvány kuratóriumi tagja, Kovács András Ferenc költő, a Látó folyóirat főszerkesztője nem tud arról, hogyan halad a televízió „beüzemelése”. Az erdélyi magyar televízió létrehozásáról 2003. november 14-én, Budapesten született megállapodás Markó Béla RMDSZ-elnök és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. /Antal Erika: Szupertitkos Erdély TV? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Rendhagyó falvédő-kiállítás nyílt a hét végén Marosvásárhelyen: Madaras Sándor idegsebész falvédőgyűjteményéből Bartha József képzőművész rendezett tárlatot. Madaras Sándor négy éve gyűjti a falvédőket, hatszáz van belőlük. A legtöbb falvédőn a szöveg és a kép is vallásos témájú. A házi áldásos a leggyakoribb. A tárlat házigazdája az ARTeast Alapítvány és a Látó folyóirat szerkesztősége volt. Egy bécsi divattervező 1871-ben találta fel a falvédőt, amely később Erdélyben is elterjedt. Keszeg Vilmos néprajzkutató könyve szerint körülbelül ebben az időszakban vezették ki az erdélyi házakból a füstöt, tehát a konyhák tiszták lettek. /M. É. : Falra vetített falvédők. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Marosvásárhelyen a Látó-színpad vendége volt október 18-án a budapesti Élet és Irodalom hetilap négy szerkesztője. Kovács Zoltán, Rádai Eszter, Megyesi Gusztáv és Csuhai István a hetilap szerkesztéséről, a munkájuk során felmerülő kérdésekről beszéltek. Az ÉS-ben rendszeresen publikáló Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője faggatta az Élet és Irodalom szerkesztőit arról, hogy mi történt azóta, hogy 2001-ben, ugyancsak a Látó Irodalmi Színpadán, bemutatkoztak a marosvásárhelyi olvasók előtt. Az ötven éve működő lapról Kovács Zoltán elmondta, jelenleg húszezer példányban jelenik meg. /A. E. : Élet és Irodalom Marosvásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ „Néha fontosabb az, hogy ki ír le valamit, mint az, hogy miről szól az írása” – vélekedett Kovács Zoltán, a liberális beállítottságú ÉS főszerkesztője. Elmondta, a lap ma már önfenntartó. /Máthé Éva: Szerzők politikai skatulyákban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Búcsúzik olvasóitól az Irodalmi Jelen. Az aradi irodalmi folyóirat októberi, utolsó nyomtatott lapszámában Hét év címmel Böszörményi Zoltán főszerkesztő és tulajdonos vázolta fel a lap papíralapú változatának megszűnéséhez vezető okokat. „Sok mindent megvalósítottunk terveinkből, elképzeléseinkből, mégsem eleget. Hét év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy érdekközösségek által irányított irodalomban, melyre néhol a politikum is rányomja a bélyegét, kimagasló eredményt érjünk el” – írta Böszörményi, leszögezve, hogy „az Irodalmi Jelen a magyar nyelven megjelenő irodalmi lapok palettáján nem egy volt a sok közül, hanem az irodalmi folyóirat, melyre oda kellett figyelni”. A lapot novembertől a www.irodalmijelen.hu honlapon követhetik figyelemmel olvasói. A hetvenéves Szilágyi István életművének szentel nagy teret a Székelyföld októberi száma. A csíkszeredai kulturális folyóirat Márkus Béla, Karádi Zsolt, Mester Béla és G. Kiss Valéria tanulmányaival, valamint Fekete Vince versével köszöntötte a Kolozsváron élő írót. Nádas Péter Saját halál című művéről született tanulmányokat mellékel külön „munkafüzetben” októberi lapszámához a Látó. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóiratban Lövétei Lázár László Nagy költő „kisebb” versei címmel emlékezett a 95 éve született Jékely Zoltánra. /Lapszempont. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Közszolgálatként indult a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, a kilencvenes évek elején gazdátlanul maradt Látó szépirodalmi folyóiratból kinőve. A Mentor a néprajzi, történelmi kiadványok megjelentetésével, művészeti könyvek kiadásával már több mint 560 kötetet jelentetett meg, mutatta be a Mentort Káli Király István, a kiadó igazgatója a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott, közönségtalálkozón. Az igazgató a kiadó történelmi könyveire a legbüszkébb. A kiadó meghívottjai – mindketten házi szerzői – beszéltek, Tüdős S. Kinga az Erdélyi fejedelemségek korában íródott testamentumok feldolgozásának, közkinccsé tételének nehéz, de forráskiadás szempontjából fontos feladatáról tartott kisebb előadást, Bogdán László pedig a nemrég megjelent Tatjána regényéről mesélt. /Váry O. Péter: Félezren túl a Mentor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

A vita kedvéért képletesen két „szembenálló” tábor tagjaiként írók és újságírók vettek részt azon a Látó szépirodalmi folyóirat által szervezett marosvásárhelyi találkozón, amelyen a napi sajtó és a szépirodalom kapcsolatát elemezték a jelenlévők. A marosvásárhelyi Látó írói és szerkesztői köre azt szerette volna felmérni a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) segítségével szervezett vitaestjén, hogy a helyi napi sajtóban dolgozó újságírókat mennyire érdekli a kortárs irodalom, és közvetve maga a szépirodalmi folyóirat. Kovács András Ferenc /KAF/, a Látó főszerkesztője már a beszélgetés kezdetén némi keserűséggel állapította meg: több mint negyven meghívót küldtek szét, de csak néhány újságíró volt kíváncsi a találkozóra. Vita volt arról, hogy miként kaphatna a szépirodalom nagyobb teret a napi sajtóban, rádió- és tévéadásokban. A Látó írógárdája szerint, ha rendszeresen létezne a sajtóban „betölteni való tér”, akkor az meg is telne tartalommal. A jelen levő újságírók zöme szerint az íróknak meg kellene szólalniuk a hétköznapi vitákban. KAF ismertette a Látónál bekövetkezett változásokat: Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettessé avanzsált, az új belső munkatárs, Demény Péter pedig – Kolozsvárról és időnként a marosvásárhelyi szerkesztőségben – az esszérovatot szerkeszti. KAF szerint a lap megjelenése mellett fegyvertény a Látó Irodalmi Színpadának léte. /Máthé Éva: Ívlapról hírhasábra? = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

Láng Zsolt író ötvenéves, 1958. október 17-én született Szatmárnémetiben. 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, 1992-től az Éneklő Borz hangos folyóirat alapító szerkesztője. Díjak: Ady Endre-díj – 1999, Déry Tibor-díj – 2003, a Romániai Írószövetség díja – 2003, Márai Sándor-díj – 2005, József Attila-díj – 2005, Alföld-díj. /Láng Zsolt – 50. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

A Látó szépirodalmi folyóirat által régóta szervezett Irodalmi Színpadra hagyományosan délután kerül sor. Kivétel volt a múlt szombati, november 15-i rendezvény. A korai időpont oka: író–olvasó-találkozó a folyóirat szerkesztői és az érdeklődő magyar szakos pedagógusok között, akik félig megtöltötték Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermét. Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője üdvözölte őket, majd a folyóirat munkatársai olvastak fel saját műveikből. /Nagy Botond: Délelőtti Színpad. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

Markó Béla József Attila-díjas költő volt november 26-án Kolozsváron, a Bulgakov Kávéház irodalmi estjének vendége. Orbán János Dénes költő, a rendezvény házigazdája és a Bulgakov Kávéház tulajdonosa faggatta költői pályájáról az RMDSZ szövetségi elnökét. Markó egyetemi hallgatóként 1971 és 1973 között a Gál Gábor Irodalmi Kör diákelnöke volt. A Gál Gábor Kör tagjai péntek esténként találkoztak egymással, ilyen alkalmakkor 60–80 személy gyűlt össze, de arra is volt példa, hogy száznál is többen voltak jelen, verseket szavaltak, vitáztak, neves személyiségeket hívtak meg. Markó 1976-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1990-től a Látó címmel újjáalakult folyóirat főszerkesztője volt. Az est végén Markó felolvasta a Költők koszorúja című szonettkoszorúját. /Ferencz Zsolt: Emlékezés a költői pálya állomásaira. Irodalmi est Markó Bélával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Visky András Gyáva embert szeretsz című új verseskönyvét ismerhette meg a közönség a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat és a pécsi Jelenkor Kiadó közös könyvbemutatóján a marosvásárhelyi Philothea Klubban. A Könyvek alcímet viselő kötet főként prózaverseket tartalmaz. Visky, aki főállásban a kolozsvári színházművészeti karon tanít, a Koinónia Kiadó igazgatója, a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, költő és drámaíró, elmondása szerint szeretne egy időre visszavonulni a mai bürokratizált világból. Egy évre családjával együtt vendégtanárként az Amerikai Egyesült Államokba települ át, ahol az oktatás mellett könyvtárakban való „búvárkodással” töltené majd idejét. /Máthé Éva: A saját gyávaság versei. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./

Rendkívüli év volt az idei, mondta Kovács András Ferenc, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője, utalva arra, hogy 2008-ban kétszer adtak nívódíjat szerzőiknek. A Látó szerkesztői rendhagyó módon nem várták meg januárt a legszínvonalasabb írások szerzőinek díjazásával, hanem még év vége előtt átadták azokat. Marosvásárhelyen a Bernády Házban december 20-án nyújtották át a legjobbaknak az oklevelet esszé-, próza- és vers-kategóriában, illetve a pályakezdőknek szóló debütdíjat, a vele járó Batsányi-plakettet (Hunyadi László munkáját), illetve pénzösszeget. Váradi Nagy Pál a Látó márciusi számában megjelent Öregtorony című novellájáért debütdíjban részesült. Selyem Zsuzsa az esszé, valamint Király László a vers-kategóriában harmadik alkalommal vette át az elismerést. A Látó velencei számában közölt prózai szövegével Márton László budapesti író nyerte el az elismerést. /Antal Erika: Rendhagyó nívódíjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

„Nem elég a külföldről kapott forinttámogatás, helyi anyagi segítségre is szükség van” – jelentette ki Farkas Kinga, a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Cimbora irodalmi gyermeklap főszerkesztője. Idén is megkapták a Szülőföld Alaptól és a Nemzeti Kulturális Alaptól a beígért pénzt, a helyi és megyei tanáccsal pedig most folynak a tárgyalások. Tavaly is ez a négy intézmény finanszírozta a lap költségvetését, de a külföldi támogatás csupán arra elég, hogy a Cimbora nyomdaköltségét fedezzék. Egyedül a magyarországi pénzalapokból nem tudna fennmaradni a Cimbora. Az anyaországi Nemzeti Kulturális Alap több erdélyi irodalmi lapot is támogat: négymillió forinttal segíti 2009-ben a csíkszeredai Székelyföld, kétmillióval a marosvásárhelyi Látó és egymillióval a kolozsvári Helikon megjelenését. Másfél millió forintot kap a Cimbora gyermekfolyóirat, egymilliót pedig a kolozsvári Szépirodalmi Páholy című internetes lap. – Farkas Kinga újdonságként említette a Cimbora online változatát. /Varga Melinda: Évindító vékony pénztárcával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

A Látó szépirodalmi folyóirat áprilisi számát a román irodalomnak és kultúrának szentelik. A Látót Budapesten is bemutatják. Kovács András Ferenc főszerkesztő bízik abban, hogy a Maros Megyei Tanács által finanszírozott Látó működését, rendezvényeit ez nem fogja befolyásolni gazdasági válság. A múlt évet értékelve a főszerkesztő elmondta, az augusztus–szeptemberi, drámairodalomnak és színházi témáknak szentelt Látó-szám mellett igen nagy sikernek örvendett a VelenceLátó és az örmény tematikájú kiadás. Sikeresek voltak a Látó Irodalmi Színpad rendezvényeit is. /A. E. : BukarestLátó Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Az erdélyi magyar kulturális folyóiratok sikeres évként könyvelték el a 2008-as esztendőt: műfordítói műhely, kreatív írásműhely, folyóirat- és könyvszerkesztői képzés, szabadegyetemi előadássorozat, könyv- és folyóirat-bemutatók, közönségtalálkozók szerveződnek a lapok védnöksége alatt, ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kiadványok weboldalai is. Az 1990-ben átalakult Utunk volt a közvetlen előzménye a Kolozsváron szerkesztett Helikon című lapnak, de az irodalmi folyóirat múltja még régebbre nyúlik vissza, így nem véletlen, hogy a lap nevében az Erdélyi Helikonra is történik utalás – mondta el Karácsonyi Zsolt költő, a lap főszerkesztő-helyettese. „Megpróbáljuk ébren tartani az irodalmi emlékezetet különböző, nem is olyan rég még kortárs szerzőkről szóló tanulmányok, összeállítások és visszaemlékezések révén” – ismertette a Szilágyi István főszerkesztésében megjelenő lap szerkesztési elveit Karácsonyi. A helikon.ro weboldalon olvashatók a nyomtatásban megjelent szövegek, lehet, hogy a közeljövőben itt önálló rovatok is indulnak majd. Tavalyi két új szerkesztő, Demeter Zsuzsa és Papp Attila Zsolt került a laphoz, és nekik köszönhetően állandósult a film- és az interjúrovat, ugyanakkor megerősödött a kritikarovat is. Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője beszámolója szerint a folyóirat 1200–1500-as példányszámban jelenik meg havonta, de a www.korunk.org címen elérhető honlap olvasóinak száma havonta közel tízszerese a nyomtatott példányok számának. A Korunk a teljes kultúráról tájékoztatást kíván nyújtani, legfontosabb műfajuk tanulmány. Minden lapszámunkban van egy-egy tematikus összeállítás, ez jó lehetőséget biztosít, hogy nyitottak maradjanak több kultúra, több tudományág felé. A Korunk nem csupán folyóirat, hanem komplex intézményhálózat. A Korunk Akadémián kreatív írásműhely, folyóirat- és könyvszerkesztői képzés, műfordítói műhely, szabadegyetemi előadássorozat működik. A Korunk Galéria 1973 óta szervez kiállításokat. Tizenöt éve működik könyvkiadójuk, a Komp-Press, amelyik a tudományos és művészeti könyvek piacán az egyik legjelentősebb kiadó Erdélyben, évente mintegy tíz könyvcímet jelentet meg. 2008-ban a Korunk bekerült a magyarországi országos lapterjesztői hálózatba. A marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat 1989 decemberében jött létre, az akkori Igaz Szó-s szerkesztők kezdeményezésére – emlékeztetett Szabó Róbert Csaba, a folyóirat főszerkesztő-helyettese. A főszerkesztő Kovács András Ferenc költő. A lato. ro címen a nyomtatott lap teljes anyaga hozzáférhető a világhálón. A folyóirat legfőbb műhelye a Látó Irodalmi Színpad. Hatvanadik születésnapját ünnepelte tavaly a kolozsvári Művelődés című közművelődési folyóirat, amely 1956-tól a Művelődési Minisztérium lapja volt – akkor Művelődési Útmutató címen Bukarestben szerkesztették –, a lap a nyolcvanas évekbeli rövid kényszerszünet után 1990-ben indult újra Kolozsváron – mondta el Szabó Zsolt egyetemi tanár, aki immár tizennyolcadik éve tölti be a Művelődés főszerkesztői tisztét. A havonta ezerkétszáz példányban megjelenő folyóirat kezdetben a kultúra és a tudomány minden területével foglalkozott, majd a helytörténeti témák és tudománynépszerűsítés felé fordultak, foglalkoznak faluszociológiával, falufejlesztéssel és az ezzel kapcsolatos társadalmi együttműködés gyakorlati kérdéseivel is. A folyóirat rendszeresen szervez kiállításokat és találkozókat. A folyóirat digitalizálása folyamatban van, egyelőre a 2005-ös és az azt követő évfolyamok érhetők el a www.muvelodes.ro weboldalon. „A legnagyobb eredmény az, hogy sikerült talpon maradni” – vonta meg a hatvanadik év mérlegét a főszerkesztő. A csíkszeredai Székelyföld kulturális havilap létrejöttét a Hargita Megyei Önkormányzat kezdeményezte, élén az akkori polgármesterrel, Kolumbán Gáborral –1997-ben indult Ferenczes István főszerkesztő vezetésével a folyóirat, amely köré tömörültek az 1990-es évek elején és derekán feltűnt fiatal alkotók: Fekete Vince, György Attila, Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos. „Úgyszólván előzmény nélküli volt a lap, hiszen a Székelyföldnek mindent a nulláról kellett kezdenie: megteremteni az infrastruktúrát, kialakítani a klientúrát, olvasótábort, terjesztőhálózatot” – ismertette a kezdeteket Fekete Vince költő, a Székelyföld főszerkesztő-helyettese. Átlagosan kétezres példányszámban jelenik meg a lap, de volt olyan számuk is, amelyből utána kellett nyomtatni, és több mint ezer előfizetőjük van nemcsak Erdélyből, hanem szinte a világ minden részéről, a www.hargitakiado.ro weboldalon pedig teljes terjedelmében olvasható a Székelyföld. A folyóirat terjedelmének nem egészen egyharmadát a szépirodalom teszi ki, emellett különféle rovataik vannak, mint az Academica Transsylvanica, Ujjlenyomat, Ködoszlás, Aranyág, Kelet Népe, Scripta Mundi, Literata Hungarica, Műteremtés, amelyekben portréinterjúkat, kordokumentumokat, oral-historyt, történelmi és szépirodalmi tanulmányokat, néprajzi írásokat, a csángókkal foglalkozó munkákat, magyar és világirodalmi figyelőt, színházi rovatot, politikai vagy képzőművészeti írásokat találhat az olvasó. A Székelyföld több könyvbemutatót és folyóirat-bemutatót is tervez 2009-re. A Várad című, Nagyváradon megjelenő, irodalmi, művészeti, tudományos és társadalmi folyóiratot 2002-ben alapította meg a Nagyváradi Ady Társaság, 2006 elején pedig a lap komolyabb anyagi támogatás reményében átkerült a Bihar Megyei Tanács kiadásába – foglalta össze röviden a Várad történetét Szűcs László főszerkesztő. A havi 300–500 példányban megjelenő folyóiratnak erdélyi és magyarországi előfizetői is vannak. A www.varad.ro weboldalt a közelmúltban átalakították, mert a partiumi régió kulturális portáljává kívánják fejleszteni azt, a nyomtatott folyóirat tartamát pedig a www.varadlap.ro oldalon találhatják meg az érdeklődők. A folyóirathoz kötődő legsikeresebb rendezvény, a havonta sorra kerülő, immár harmadik évadát élő Törzsasztal-beszélgetéssorozat, amelynek közismert, többnyire Magyarországon élő írók a meghívottjai. /Kultúra papíron és a világhálón. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be február 2-án Váradi Nagy Pál költőt, a Látó szépirodalmi folyóirat debüt nívódíjasát Kolozsváron, a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. Váradi Nagy Pál nagyváradi, a Másnapos Irodalmi Kör (MIK) megalapítója és szerkesztője, illetve a kolozsvári Echinox folyóirat magyar oldalainak társszerkesztője volt. A 23 éves költő tavaly a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–finn szakán szerzett diplomát. Versei eddig Erdély különböző pontjain jelentek meg, de a kecskeméti székhelyű Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóiratban is publikált már. /Ferencz Zsolt: Kevésbé pályakezdő fiatal költő a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Marosvásárhelyen az ARTeast Alapítvány által működtetett Bolyai utcai B5 Stúdióban megnyílt Irsai Zsolt marosvásárhelyivé lett képzőművész, több szépirodalmi lap – köztük A Hét, illetve a Látó – egykori, illetve mai külső munkatársa tárlata. A művész három évtizede nem jelentkezett egyéni kiállítással. /Nagy Botond: Interaktív tárlatnyitó avagy egyéni kiállítás harminc év után. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Vida Gábor író, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője volt a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör vendége. Vida Gábornak a romániai magyar irodalomról írt esszéje a Látó 1998/10-es számában jelent meg. Vida saját élményeiről mesélt. Megjegyezte: a ‘90-es évek elején, amikor Kolozsvárra érkezett, a mostanitól sokkal eltérőbb világ fogadta, olyan, amelyben az ember bármit megtehetett. Művei közül a Krokodil a Marosban és a Kolozsvártól Clujig című esszéket olvasta fel. /Ferencz Zsolt: Írások, amelyek magukkal ragadják az olvasót. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Az elmúlt hónapban lemondásra szólította fel Markó Bélát Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetője, éles szavakkal bírálva a szövetségi elnök választások utáni politikai stratégiáját. Kiss Sándor téved, túloz vagy megjátssza, hogy meglepődik azon, hogy a koalíciós tárgyalásokat vezető RMDSZ-elnök elárulta addigi szövetségesét. Az RMDSZ országos vezetése ugyanis nemcsak most árulta el szövetségeseit, hanem tizenkét éve minden ciklus végén, írta Ferencz Zoltán. A magyar érdekképviselet 1990-től hat éven át együtt volt ellenzékben azokkal a politikai formációkkal, amelyek a parlamentben vagy azon kívül Románia demokratikus átalakulásáért, a volt kommunista politikai elit leváltásáért küzdött. 1996-ban megnyerte a választásokat a Demokratikus Konvenció (DK), amelynek az RMDSZ is szövetségese volt. Megnyerte, de a hatalomba bekerült egy kakukktojás is, a volt Kommunista Párt, azaz az Iliescu fémjelezte Nemzeti Megmentési Frontból Petre Roman vezetésével kivált Demokrata Párt is, amely egyébként szintén a volt kommunista nomenklatúra továbbélését volt hivatott biztosítani. Petre Roman és az akkori, igen aktív közlekedési miniszter, bizonyos Traian Basescu mindent elkövetett, hogy Emil Constantinescu elnök és a Demokratikus Konvenció ne tudja meghozni azokat a lényeges döntéseket, amelyek kibillentették volna a ‘89 után gyorsan elfoglalt gazdasági pozíciókból az RKP második vonalát és klientúráját. A cikkíró bemutatta a pálfordulások sorozatát. Első árulás: a Demokratikus Konvenció 2000-ben elvesztette a választásokat. Az RMDSZ akkori vezetői azonnal felajánlották szolgálataikat a győztes PDSR-nek, Iliescu és Nastase pártjának, a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ addigi vehemens ellenségének, az 1996 előtti magyarellenes parlamenti és sajtókampányok szerzőinek. Négy év alatt (2000–2004) az RMDSZ „nemzetközi hírű” jogászainak rábólintásával és szavazataival antidemokratikus törvények születtek: az adatvédelmi törvény például. Második árulás: 2004-ben Iliescu, Nastase és Mircea Geoana alakulata, a mai Szociáldemokrata Párt veszített a választásokon. Az RMDSZ azonnal elárulta őket is, és szövetségre lépett a kormányt alakító, addig a politikai paletta ellenkező oldalán elhelyezkedő Nemzeti Liberális Párttal, és vele, mellette, alatta kormányoz egészen 2008-ig. Harmadik árulás: az RMDSZ 2008-ban pillanatok alatt otthagyta a Nemzeti Liberális Pártot, és átáll a liberálisokat évek óta ostorozó PDL, vagyis Traian Basescu és Emil Boc pártja mellé. Ezt vette észre Kiss Sándor, ez utóbbiért kéri Markó fejét. És a többi árulás? A magyar ügyekről való lemondás? Azért mi jár? Ebből is említett néhányat Ferencz Zoltán. 1996-ban Victor Ciorbea miniszterelnök nyilvánosan megígérte ugyan a Bolyai Egyetem fokozatos visszaállítását, de az RMDSZ-vezetők tudták, hogy ez nem fog menni. Rendeztek egy konferenciát arról, hogy tulajdonképpen nincs is szükség magyar egyetemre, a multikulturális Babes–Bolyai tökéletesen megfelelő keret a magyar nyelvű felsőoktatás részére. Főszervező az Eckstein-Kovács Péter köré tömörült Szabadelvű Kör, előadók a multikulti védelmében, az önálló magyar egyetem eszméje ellen jeleskedő magyar egyetemi tanárok: Cs. Gyimesi Éva („magyar egyetem = gettó”), Magyari Nándor és mások. Azóta mi történt? Magyar egyetem 12 évi kormányzati szerepvállalás után sincs, a „multikulti” egyetemen magyar feliratokat kifüggesztő magyar tanárok elvesztik állásukat. Ebben az időszakban az oktatásért és a kultúráért felelős legmagasabb állami funkció a miniszterelnök-helyettesé. Neve: Markó Béla. Ötödik árulás: a kettős állampolgárság. Markó Béla hosszú ideig nem tudta, hova álljon. Aztán végül is Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök álláspontját találja vonzónak. 2004. szeptember 22-én Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje sajtótájékoztatón kijelentette: meg lehetne könnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését, de nem lehet egyetérteni a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadásával. 2004. november 24-én Markó az MTI-nek nyilatkozta: „nem elég Magyarországon elfogadni a kettős állampolgárságot, azt Romániában is el kell fogadtatni, és erre csak egy erős parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ képes”. Ez azonban nem igaz. Romániában a kettős állampolgárságnak semmi akadálya, közel egymillió, a Moldovai Köztársaságban élő román már élt ezzel a jogával – népszavazás nélkül. Különben Verestóy Attila szenátor a népszavazásban is jó üzletet szimatolt. Akkoriban az ő és a rokonai cége nyomtatta az MSZP-nek erdélyi magyarok elleni rágalmaktól hemzsegő plakátját, melynek aláírója Gyurcsány Ferenc volt. Hatodik árulás: Communitas Alapítvány. A román államtól a magyar közösség intézményeinek szánt jelentős összegű pénzügyi támogatás ennek bankszámlájára kerül. A Communitas 2008 márciusáig egyszerűen magánalapítványként működött. Mindössze 2008-ban ismerte el a kormány közhasznú alapítványként. Tíz évig Markó, később Takács Csaba elnökletével gyakorlatilag azt csinálhattak a pénzzel, amit akartak, nem volt lehetőség semmilyen társadalmi kontrollra. Nyilvános pályázatokat is csak azóta írtak ki, mióta a Krónika sorozatot indított a Communitas visszaéléseinek a felderítésére. Ma már szakosztályai vannak, pályázatokat, rendezvényeket (kivéve a nem RMDSZ Tusványosi tábort), könyv- és lapkiadást támogat, például működteti az RMDSZ-szócső Új Magyar Szót és Markó hajdani irodalmi folyóiratát, a Látót, avagy a Mentor Kiadót, amelyben Markó is résztulajdonos. Folytathatni lehetne a tanügyi törvénnyel (történelem, földrajz csak románul), az eurorégiók jelenlegi, a Székelyföldet feldaraboló térképének elfogadásával, megszavazásával (!), Románia monitorizálása idő előtti megszüntetésének a támogatásával (Frunda György), azzal, hogy az EU-ba való felvételkor az RMDSZ semmilyen kisebbségi garanciákat nem igényelt stb. Nem lehet mondani, hogy a brassói RMDSZ-kongresszuson megválasztott Markó Béla RMDSZ-elnök és szűk vezető csapata soha semmi jót nem tett a magyarság érdekében. Sok minden sikerült, főleg a szimbólumok, például a magyar feliratok és a nyelvhasználat, valamint az iskolák, székelyföldi vállalkozások anyagi támogatása terén. Az önkormányzatokban működő magyar testületek a legtöbb helyen nagyszerűen végzik a dolgukat. Azonban a magas pozíciójú vezetőket a büntethetetlenség illúziója folyamatos túlkapásokra csábítja. Belső RMDSZ-körök sérelmezik: aki az országos vezetőséget, főleg Markót, Verestóy Attilát, Frunda Györgyöt, Kelemen Hunort bírálja, annak vége, persona non grata lesz hetedíziglen, még a gyerekeitől is őrizkednek az ösztöndíjakat, kirándulásokat elosztó pártfunkcionáriusok. Az a sajtóorgánum, amely rendszeresen helyt ad bíráló hangnemnek vagy az ellentábor (MPP, EMNT, függetlenek) képviselőinek, elveszti a szövetség markába összpontosult pénzügyi támogatást. Megesik, hogy vezetőjét, bármilyen hűségesen szolgált addig, leváltják, például legutóbb Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó főszerkesztőjét egy Kincses Előd-interjúért. Nem csoda, ha a romániai magyar sajtótól nem várható tényfeltáró, kritikai szellem, a korrupciós leleplezése, annak ellenére, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) gyakori „meghívottjai” Frunda György, Verestóy Attila, Nagy Zsolt és mások. A véleménymondás szabadsága sérül, ez lehet a hetedik árulás. /Ferencz Zoltán: A hetedik és a többiek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Az erdélyi kultúra mindössze egy középiskolára képes, és legyünk őszinték, ma sincs egyetem Romániában – mondta Vida Gábor író, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője Kolozsváron, a Bretter György Irodalmi Kör február 9-i rendezvényén. A Szabadság utólag megkereste az írót, megkérve, fejtse ki bővebben véleményét a romániai egyetemi rendszerről. A ‘90-es évek elején a román állam és az egyetem is összeomlott, bizonyos ideig minden autoritás megszűnt. A tanárok többsége nem a tanítással volt elfoglalva abban az időszakban: egyesek a nyugdíjazásukat intézték, mások inkább azt próbálták pótolni, amitől a ‘80-as évek diktatúrája megfosztotta. 1990-ben, a diktatúra összeomlásával ismét lehetőség nyílt arra, hogy a magyar nyelvű humán kultúra teret kapjon. A bölcsészkaron, néhány embert meghívtak, hogy legyenek tanárok. Szakemberhiány volt, ezek a személyek pedig doktoráltak, mászták az egyetemi szamárlétrát, és tanítani próbálták azokat, akik éppen bekerültek a rendszerbe. Abban az időszakban az egyetemi oktatók száma ugrásszerűen megnőtt. A fiatalok később elindultak doktorálni Nyugatra, legtöbbjük sosem jött haza. Mi van akkor, ha a tankönyvek és a munkafüzetek tele vannak hibákkal? Hogyan értékelhető az, hogy a középiskolás tananyag háromnegyed része fölösleges információ, vagy olyan spekulatív tudás, amelyet az érintett korosztály semmire nem használhat? Gyalázatos az a rendszer, ahol diplomát szerezni pénz kérdése. A mai egyetemi rendszer diplomagyár. A magyar nyelvű oktatásnak Erdélyben az volna a lényege, hogy elevenítse fel és vigye tovább a magyar iskola- és egyetemi hagyományt. Egy kis konzervativizmus nagyon jól lenne a sok elvetélt reform után. Egy magyar egyetemnek elsősorban szellemében kell autonómnak lennie. Be kellene fejezni a gyerekekkel való kísérletezést: az óvodában énekelni és mesét mondani kell, nem pedig angolul tanulni, az elemiben szép- és helyesírás, nem pedig informatika szükséges. Manapság az lenne az egyetem feladata, hogy megőrizze azt az alaptudást, amely nélkül nincs emberi kultúra, civilizáció. /Ferencz Zsolt: ”Gyalázatos az a rendszer, ahol diplomát szerezni pénz kérdése. ” = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Vida Gábor 1968-ban született az Arad megyei Kisjenőben. Diplomát a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar-francia szakán 1994-ben szerzett. 1994-től a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Hagyományos prózát ír, számos kötete jelent már meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó (Búcsú a filmtől 1994-ben, Rezervátum 1998-ban) és a budapesti Magvető Kiadó (Fakusz három magányossága 2005-ben, Nem szabad és nem királyi 2007-ben) gondozásában. /Névjegy. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./