A Látó /Marosvásárhely/ című folyóirat augusztus–szeptemberi száma újra a színházé. Három kortársnak számító színművet közöltek, a májusban Gyergyószentmiklóson bemutatott Télikertet Láng Zsolttól, Zalán Tibor Vigyázat, a tetőn angyalok járnak, valamint Karácsonyi Zsolt Golmagóg, a rettenetes című darabját. /Színház / Látó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője közölte, a fejük fölött döntöttek, nem közölték velük, hogy fedél nélkül maradnak. A döntést csak a fellebbezési határidő letelte után közölték a Látó szerkesztőségével. A körülmények az 1999-ben történtekkel azonosak. Ekkor a Látó és a Vatra szépirodalmi folyóiratokkal együtt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét, a Romániai Magyar Szó fiókszerkesztőségét és más országos román nyelvű lapok és hírügynökségek tudósítóit törvényszéki döntés alapján kiköltöztették a Városháza utcai székházból. A korántsem megnyugtató helyzet ellenére a Látó Irodalmi Színpada évadot kezdett a hét végén. Marosvásárhely és a folyóirat vendége volt a zalaegerszegi Pannon Tükör szerkesztősége. A zalai szerkesztők elmondták, a folyóirat a világban és a Kárpát-medencében élő és alkotó magyar írók fóruma, szerző- és szerkesztőgárdájához tartozik a Párizsban élő Nagy Pál, a kárpátaljai Balla D. Károly, a kolozsvári Lászlóffy Aladár, a muravidéki Bence Lajos, az írországi Newcastle-ban alkotó Kabdebó Tamás és a chicagói Makkai Ádám, munkatársa volt a nemrég elhunyt Major-Zala Lajos Svájcban élt költő is. /Lokodi Imre: Batyut köthet a Látó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Sütő András méltatása a/ Újabb életmű vált kerek egésszé, Sütő Andrásé. Fodor Sándor barátjának érzete az írót. Annak a Hazának volt a védelmezője, amelynek nincsenek földrajzi határai. Dél-Erdélyben élte át 1940-1944 közötti négy esztendőt, emiatt nem volt nehéz Sütő Andrást a Román Kommunista Párt mellé állítani. Munkásságának első periódusában a Kommunista Párt elbeszélőjét-drámaírója volt. Azután az Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzetei megjelenésével kezdődően (1970), már a népe ügyének elkötelezett írója lett. Az Istenek és falovacskák c. esszékötet pedig (1973) ugyanúgy a magyar irodalom európai rangú művelőjévé avatja, mint az Egy lócsiszár virágvasárnapja továbbá a Csillag a máglyán c. drámái. Ezeket újabb drámák, naplójegyzetek, esszék követték. A szellemi Haza, az anyanyelv iránti ragaszkodás jellemezte, ezért volt még első korszakában Bözödi György védelmezője, ezért emelte báró Kemény Jánost az Új Élet szerkesztőségébe a fizikai munkából. 1990-ben, a marosvásárhelyi magyarellenes támadás idején fél szemét kiverték, mindmáig nem sikerült megtalálni a tetteseket. /Fodor Sándor: Búcsú. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ b/ Századunk egyik legnagyobb írója, a kisebbségi magyar sors metaforája: művei többek irodalmi alkotásoknál, a korszak kritikái, jelentette ki az elhunyt Sütő Andrásról Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke. Gálfalvi György, a Látó című folyóirat főszerkesztője, a Romániai Írószövetség marosvásárhelyi fiókjának titkára úgy fogalmazott: korszakos jelentőségű írótól búcsúzunk. Sütő András egész életműve kivételes értékű kincse az egyetemes magyar irodalomnak. Farkas Árpád költő személyes jó barátja volt Sütő Andrásnak, akit az erdélyi és az egyetemes magyar nemzeti közösség egyik legtisztábban látó emberének nevezett. Gálfalvi Zsolt író, a Romániai Magyar PEN-klub elnöke szerint Sütő András halálával a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb kortárs alkotója távozott. Az ötvenes évek legkritikusabb kortárs írójának nevezte Sütő Andrást a Korunk folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos. „Életpályája indokolja, hogy Sütő András emléke megmaradjon, irodalmi és történelmi szempontból is jelentős művei beépüljenek századunk magyar, román és egyetemes irodalomtörténetébe” – hangoztatta. Mindannyiunk közül Sütő Andrásnak volt a legnehezebb dolga, mert őt már korán megpróbálta korrumpálni a hatalom, de hiába – mondta Kányádi Sándor költő, műfordító. Nem adta el a lelkét, és szimbolikus figurává nőtte ki magát. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közleményében leszögezte: oka van a gyászra ma mindenkinek, aki magyarnak vallja magát. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője szerint a magyar irodalom rövid időn belül második meghatározó egyéniségét veszítette el. /Pályatársak, kortársak Sütő Andrásról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ c/ Nagy író ment el közülünk, egyike a legnagyobbaknak az utolsó, több mint fél évszázad magyar irodalmában, méltatta Sütő Andrást Dávid Gyula. Olyan korban élt, amikor nagyokat lehetett tévedni. És ő is tévedett – nagyokat. Saulus volt – de volt ereje megfordulni a damaszkuszi úton. Akkor, amikor ezért üldöztetés, sőt életének veszélyeztetése járt. „Könnyű álmot” ígérve, egyszer csak megszólította Őt a szülőföld. És ő attól a pillanattól kezdve felvállalta népe, nemzete sorsának képviseletét ország-világ előtt. /Dávid Gyula: Halála hírére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ d/ Sütő András elhunytáról a magyar irodalom kiemelkedő alkotóját, ugyanakkor közösségünk egyik jelenkori szellemi vezetőjét veszítettük el, írta Markó Béla. Sütő András életét meghatározta a nemzetéért, kisebbségbe szakadt közösségéért érzett felelősség. Sütő András nem csak szóban, hanem tettben is szembefordult a létünket veszélyeztető zsarnoki hatalommal, és síkra szállt az emberi és közösségi jogok tiszteletben tartása mellett. 1989 decemberében Sütő András a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagja, az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapítója és első elnöke, később tiszteletbeli elnöke, majd a Szövetségi Egyeztető Tanács tagja volt. /Markó Béla, az RMDSZ elnöke: Sütő András halálára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ e/ Tamási Áronunk óta erdélyi sorsgondoktól átszőtt írói lét még nem csiholt ily fényes, máglyáról pattant csillagot egünkre, írta Sütő András halálhírére Farkas Árpád. Sütő András több mint negyedszázada Szavaink Nagyfejedelme. /Farkas Árpád: Búcsú Sütő Andrástól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./

„Ez az est több az új szám bemutatásánál – ünnepnek szántuk” – e szavakkal nyitotta az október 14-i Látó-estet Gálfalvi György, a folyóirat főszerkesztője Marosvásárhelyen. Az irodalmi lap az 1956-os forradalom emléke előtt hajt jelképesen fejet, szerzői közül sokan eljöttek Marosvásárhelyre, akik átélték a megtorlást: Páll Lajos (négy év börtön), Buda Ferenc, Kossuth-díjas költő (egy év börtön), Pomogáts Béla (6 hónap internálás), Dávid Gyula (hét év börtön), Visky András (öt év internálás, apja börtönben), Vida Gábor és a kiskunmajsai Kozma Huba, akinek az ottani '56-os múzeum köszönhető. Pomogáts Béla hangsúlyozta: az ünnep szent napot jelent, ugyanakkor számvetésre késztet. Október 23-a nemzeti ünnep: az egész nemzetnek számot kell vetni önmagával. Ebben a vonatkozásban szomorú és csalódott. A huszadik század magyar történelmének legnagyobb eseményét szakralizálja és nem tudunk ezzel mit kezdeni. Nincs kinek átadni a stafétabotot. A magyar nemzetet hasadékok szabdalják. Buda Ferenc öt versét – köztük azokat is, amelyekért kizárták az egyetemről és elítélték – olvasta fel, majd Dávid Gyula, a magyar irodalom szürke eminenciása korabeli emlékeit idézte és a folyóiratban megjelent írását olvasta fel. Visky András A megtorlás kegyelme című beszédét mondta el, majd Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője az '56-os sajtóban megjelent írásokból idézett. Kozma Huba a kiskunmajsai '56-os múzeumról és Pongrácz Gergelyről, a Corvin-köz legendás főparancsnokáról emlékezett. Az előadók sorát Páll Lajos zárta versmondásával. /Nagy Botond: A visszasugárzó szentség. Látó-est '56 jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi vonatkozású eseményeire emlékeztek írók, költők a marosvásárhelyi Bernády-házban, a Látó című irodalmi folyóirat októberi számának bemutatója alkalmával. Gálfalvi György, a Látó főszerkesztője emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi folyóirat elődje, az Igaz Szó, az ’50-es években jelentős szerepet játszott a magyarság irodalmi-politikai életében. „Csalódott vagyok, mert nincs kinek átadni a megemlékezés hagyományait, az ünnep jelentősége elszürkült, átszövi a politika hálója” – jelentette ki Pomogáts Béla, akit hat hónapra internáltak a forradalom leverése után. Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, aki egy évet töltött rácsok mögött, ’56-os vonatkozású verseiből olvasott fel. A hét év börtönbüntetést letöltött, Kolozsváron élő Dávid Gyula irodalomtörténész rámutatott: „Válaszút nem volt. Amikor mindannak, amiről meg voltam győződve, az ellenkezője ment végbe, csak olyan mértékig illeszkedtem be a kint talált világban, amennyire tisztességgel és a magam korábbi eszményeihez híven tehettem”. Viski András író, költő, dramaturg úgy érzi – bár 1957-ben született –, megfogantatása pillanatában a forradalom gyermeke lett. Édesapját, Viski Ferenc református lelkészt, feleségével és hét gyermekével együtt, mint „horthysta, felforgató elemet”, a román Gulágra száműzték. Kántor Lajos irodalomtörténész a korabeli lapok, folyóiratok tematikáját ismertette, kiemelve, hogy az „új Korunkért” emelt szót Gáll Ernő, Veres Péter, Szentimrei Jenő és Turnovszki Sándor. Kántornak az a véleménye, hogy egykori tanárának, Szabédi Lászlónak az öngyilkossága visszavezethető az 1956-os eseményekre is. – Ötvenhat hősei lassan mind elmennek közülünk, a legendás pesti srácok is közelítenek hetvenedik életévükhöz – idézett könyvéből a magyarországi Kozma Huba. Ő Pongrátz Ödönről, a Corvin köz főparancsnokának, Pongrátz Gergelynek a bátyjáról jelentetett meg nemrégiben könyvet. „Ödön vette föl az öccse kezéből kiesett lyukas zászlót, hazaköltözött Amerikából, és most már ő fogadja a Kiskunmajasi Ötvenhatos Múzeum látogatóit...”. Páll Lajost 1956-ban hat év börtönre ítélte az akkori hatalom. Versei híven tükrözik a rabság szenvedéseit, megaláztatásait. /Nánó Csaba (Marosvásárhely): Látó-bemutató és emlékezés ’56-ra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

November 25-én a Mentor Kiadó két új könyvét mutatta be Vida Gábor író, Látó-szerkesztő Marosvásárhelyen. Az egyik Szabó Róbert Csaba: Az egész Antarktisz kontinens című prózakötete, a másik Vermesser Levente: Az egyensúly ígérete című verseskönyve. A szerzők első kötetesek. Szabó A Hét, majd a Látó szerkesztője, Vermesser Balánbányán magyartanár. /Lokodi Imre: Kettős könyvbemutató a marosvásárhelyi Mentor szerzőitől. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Kilakoltatástól tart Gálfalvi György, a Marosvásárhelyen megjelenő Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője. A lakásgazdálkodási hivatal december 27-én már kilakoltatást helyezett kilátásba. 2000-ben hasonló helyzetbe került a folyóirat. Akkor a Látót, akárcsak a román nyelvű Vatra szépirodalmi folyóiratot, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét és a Romániai Magyar Szó Maros megyei fiókszerkesztőségét a Városháza utcai székházból lakoltatták ki. Két évig tartó huzavona után, 2001 végén utalták ki a számukra a jelenlegi, Tusnád utcai székhelyet. Csegzi Sándor alpolgármester reménykedik, hogy erre nem kerül sor. /Antal Erika: Két szék közt a Látó. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

A Magyar Kultúra Napján a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat nívódíjait adták át. Debüt-díjban részesült Burus János Botond elsőkötetes prózaíró, Vermesser Levente költő, az alig 37 évesen 11 kötetes életművel rendelkező Térey János budapesti költő, író, műfordító. A Látó díjazta Szepesi Attila Beregszászról származó, Budapesten élő költőt is. /XVI. Látó-nívódíjkiosztó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

„Nem a pénztelenség az oka annak, hogy A Hét hónapok óta nem jelenik meg nyomtatott formában” – szögezte le Parászka Boróka, a 2006 augusztusa óta csak internetes változatban megjelenő kulturális hetilap főszerkesztője. Szerinte Romániában a tízezer alatti példányszámú lapok terjesztését nem lehet megfelelően biztosítani, ezért kellett lemondaniuk a nyomtatott változatról. Három évvel ezelőtt indult újra a hetilap, melyet a Rodipet Rt. terjesztett, de még ma is jelentős összeggel tartozik a szerkesztőségnek, sőt, a megrendelők listáját sem volt hajlandó átadni. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy az utóbbi három évben a román művelődésügyi minisztérium nem nyújtott normatív támogatást a tulajdonában lévő lapnak, a többi hasonló kiadvány mögül is kihátrált. A szerkesztőség ezt követően vált le a minisztériumról, és mára sikeresen pályázó egyesületet hozott létre. A Hét korábban soha nem működött ilyen változatos tartalommal – állította Parászka. Szerinte a romániai napi-, heti- és havilappiacon talán egyetlen kiadvány, a szintén Marosvásárhelyen megjelenő Látó igazolja tartalmával a létét. A többi – ideértve a régi és az új évfolyamú A Hét hetilapot – szakmailag súlyosan kikezdhető. Jelenleg az internetes formátum mellett nemrég elindítottak egy mellékletet, ez A Hét művészeti melléklete, illetve Hetedszép címen mintegy ezer-ezer példányban negyedévente lát napvilágot. A jövőben az A Hét nemcsak lapkiadóként, hanem kultúraszervező, kultúraterjesztő műhelyként és civil fórumként is kíván működni. Idén a 2006-ban megkezdett Hetedszép Találkozások című sorozat keretében, amelyet a szegedi József Attila Körrel közösen szerveznek, szándékaik szerint a magyar irodalom legjavát hoznák olvasóközelbe. A Hét továbbá könyvműhelyként is működne. A szerkesztőség egy uniós projekten dolgozik, amelyre a iasi-i Polirom Kiadó munkatársait és a pozsonyi Kalligram Kiadó szerkesztőit kérték fel partnerként. A cél egy többnyelvű kulturális portál létrehozása. A lap on-line változatát Székely Csaba irányítja. Nő-, gyerek- és romajogokkal foglalkozó rovatot működtetnek, de szavazni lehetett az RMDSZ „euróbársonyszékért” versengő jelöltjeire vagy többet megtudni Britney Spears szexuális forradalmáról. A honlap látogatottságáról Parászka nem kívánt nyilatkozni. /Szucher Ervin: A Hét virtuális jövőképe. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./

Kornis Mihály író a Látó folyóirat irodalmi estjének vendége volt Marosvásárhelyen. Először járt Erdélyben, beszélt könyvekről, politikáról, korhangulatról az őt faggató Láng Zsoltnak. /Lokodi Imre: Kornis Mihály, a körmagyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./ „Olyan ember vagyok, akinek nem kell sehová tartoznia. Példaképem Jézus, és zsidónak tartom magam” – fogalmazott Kornis. /Antal Erika: Kornis Mihály író a Látó színpadán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Március 15-én Kolozsváron az Állami Magyar Színházban Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vette át Sólyom László köztársasági elnöktől. Az író, szerkesztő, irodalomkritikus rövidesen 65 éves lesz, a vele készült interjúban elmondta, az elismerést a magyar nyelv megőrzéséért kifejtett több évtizedes munkásságáért, irodalmi és szerkesztői tevékenységemért kapta. A nyugdíjba készülő Gálfalvi György, a Látó folyóirat szerkesztése mellett a Látó Irodalmi Színpad szervezését is végezte. Emlékeztetett, hogy a hetvenes-nyolcvanas években az Igaz Szónak még táncháza is volt. Ezenkívül léteztek a folyóirat irodalmi műhelyei. Gálfalvi 1989 után úgy érezte, ha nem utazhat mindenki a világ négy sarkába szétszóródott magyar írók után, akkor ide kell hozni őket, az irodalmi színpadra. Az egész magyar nyelvterületről hívtak meg vendégeket, jöttek Chicagótól Hollandiáig vagy Berlinig, Münchenig vagy Lendváig, Újvidékig. Gálfalvi a szervezést is az önkifejezés egy formájának tekintette. A szerkesztési, szervezési munka közben íróként nem tudott megvalósulni. Világossá vált előtte, hogy változtatnia kell eddigi életformáján. Ezt jelenti majd a nyugdíjas állapot. /Nagy Miklós Kund: „… Hogy azzá váljunk, akik lehetnénk”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

2007. február 25-én a marosvásárhelyi Kövesdombi Unitárius Egyházközség múlt év decemberében felszentelt templomában a tanácstermet Bözödi György Teremnek, a még készülő, ifjúsági és gyermekfoglalkozásoknak szánt helységet Balázs Ferenc Teremnek nevezték el. Kecskés Csaba tiszteletes beszédében a lelkész-író Balázs Ferenc személyiségét idézte meg, Bözödi Györgyről pedig Gálfalvi György, a Látó főszerkesztője, az író barátja beszélt. Az elnevezés ötletgazdája Kuti Márta volt. Marosvásárhelyen számtalan utcát neveznek el olyan személyiségekről, akiknek nemhogy semmi vagy alig van közük a városhoz, de az sem számít, ha tömeggyilkosok, s nemcsak Antonescu, de a 19. századi Ion Buteanuról is elmondható 1849-es „dicső” tettei nyomán utca őrzi a nevét. Ez így van Erdély minden városában. Az új gyarmatosításhoz hozzátartozik a módszer, miszerint „minden a mienk, és mi mindig itt voltunk” stb. Mindenkinek tennie kell a dolgát, ott és azt, amihez legjobban ért. Az egyházaknak nemcsak az a dolga, hogy Isten igéjét hirdessék, hanem az is, hogy az anyanyelven tartott istentiszteletet megőrizzék, az anyanyelv ápolóit, a nemzeti kultúra nagy egyéniségeit felmutassák a jövő nemzedéknek, és emléküket minden lehetséges módon ápolják. Beláthatatlan az az idő, amikor Marosvásárhelyen még egyszer utcát neveznek el Mentovich Ferencről például. 1961-ben a cikkíró a róla elnevezett utcában lakott, de mire elvégezte az egyetemet már rég a Toplita nevet viselte. Tolnai Lajos, Petelei István, Molter Károly, Kemény János, Bözödi György, Sütő András, vagy a kiváló képzőművészek, mint Bordi András, Barabás István, Izsák Márton stb. mikor kapnak utcát, teret, vagy mikor kapja vissza az elorzottat, mint Tolnai vagy Petelei? Erre még várhatunk, de a mi intézményeink, létesítményeink, iskoláink mind-mind nevesíthetők, írta Kuti Márta. Bözödi György (1913–1989) élete a kommunista rendszerben csak börtön, kényszermunka, és icipici nyugalom két házkutatás között, az örökös rettegés között telt el. /Kuti Márta: Névadás – emlékeztetőnek. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. március/

Gálfalvi György, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjének kezdeményezésére emlékplakett készül a nemrég elhunyt Sütő András emlékére, a domborművet az író születésének 80. évfordulóján helyeznék el Marosvásárhelyen, lakása, a Vörösmarty utcai ház falán. A plakett elkészítésére Hunyadi László szobrászművészt kérték fel. A június 17-i ünnepséget követően Pusztakamaráson, Sütő András szülőfalujában is megemlékezést tartanak Székely Ferenc, az író hozzátartozója szervezésében. Az Anyanyelvápolók Szövetsége díjat nevezett el Sütő Andrásról, amelyet első alkalommal április 27-én, a dévai vándorgyűlésen adnak át. /Szucher Ervin: Emlékplakett, megemlékezés. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Marosvásárhelyen a Látó-estet a száz éve született Dsida Jenő költészetének szentelték, egy-egy szabadon választott verse alapján. /Nagy Botond: Miért könnyűek az angyalok? Dsida Jenő-est a Látó szervezésében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

Az irodalmi lapok és folyóiratok mellett elsősorban az RMDSZ-párti napi- és hetilapokat támogatta a Communitas Alapítvány sajtószaktestülete. Idén 790 000 lejt osztottak ki. Egyetlen lej támogatást sem kapott a kritikus Erdélyi Napló és a Krónika. A Háromszék a Roma Szombat mellékletére 3000 lejes támogatást vehet át. 30 000 lejes támogatást kap a Verestóy Attila szenátor tulajdonában lévő Erdélyi Riport, ennek főszerkesztője, Szűcs László a pénzosztó bizottság tagjaként egy másik, általa szerkesztett lapra, a Várad folyóiratra is szerzett 12 000 lejt. A bizottság másik tagja, Ambrus Attila, a MÚRE elnöke és a Brassói Lapok főszerkesztője nemcsak saját újságának lobbizott 15 000 lejt, de a MÚRE lapjának is 10 000-et. A Tamás Sándor képviselő tulajdonában levő Székely Hírmondó 15 000 lejt kapott. Kelemen Hunor a tulajdonában levő Transindex hírportálnak 25 000 lejes támogatást szerzett, miközben más internetes újságok jó esetben alig pár ezer lejt kapnak az alapítványtól. A napilapok közül a szintén Verestóy tulajdonában levő Új Magyar Szó és a marosvásárhelyi Népújság kapott jelentősebb anyagi segítséget, a Communitas Alapítvány 15 000-15 000 lejjel támogatja mellékleteiket. Az alapítvány ebben az évben is támogatja az irodalmi, művelődési lapokat, a legnagyobb összegeket a Látó, a Helikon, a Korunk és a Székelyföld kapja 40 000-40 000 lej értékben, de 30 000 lej jutott az RMDSZ vezetőségéhez közel állók által szerkesztett Magyar Kisebbség folyóiratnak is. A gyermeklapok közül 15 000 lejt kapott a Napsugár, 10 000-et a Szivárvány, 5000 lejjel támogatják a Cimbora megjelenését. /Farkas Réka: Megfizetik az RMDSZ-hűséget (Kiosztották a Communitas sajtótámogatásait). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Irodalmi konferenciát és költészetnapi felolvasóesteket szervezett az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) április 12-13-án Kolozsváron, Kánon(ok). Pantheon(ok). címmel. Április 12-én az erdélyi magyar irodalmi lapok vezető szerkesztői beszélgettek a magyarországi szerzők erdélyi irodalmi folyóiratokban való jelenlétéről. A rendezvényen részt vett Orbán János Dénes (Irodalmi Jelen), Szilágyi István, Karácsonyi Zsolt (Helikon), Kántor Lajos, Balázs Imre József (Korunk), Fekete Vince és Lövétei Lázár László (Székelyföld), a beszélgetést Egyed Emese vezette. Az eszmecsere „ikerrendezvényeként” délután az ELTE két professzora, Margócsy István és Tarján Tamás irodalomtörténész beszélgetett az erdélyi szerzők magyarországi recepciójáról. A költészetnapi rendezvénysorozat másnap az E-MIL közgyűlésével folytatódott, és erdélyi magyar költők felolvasóestjével zárult. Az ARTISJUS Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával tüntették ki Vida Gábor írót, a marosvásárhelyi Látó szerkesztőjét a Költészet Napján. A 90 éves Hubay Miklós, a magyar drámaírás klasszikusa, a Magyar Írószövetség és a PEN Club volt elnöke, a firenzei egyetem egykori tanára volt a Korunk Akadémia vendége április 15-én, a Kolozsvár Társaság székhelyén. /Hírek. = Helikon (Kolozsvár), máj. 10./

Hihetetlenül sokat változott a diákok mentalitása, életérzése, életfelfogása az IKV (Irodalmi Kreativitásverseny) kezdete óta. A kilencvenes évek elején a vetélkedő akkori résztvevőinek nagy többsége szomorú, elvont, szürreális írásokat hagyott hátra az antológiakészítő utókornak, addig a maiakra az életöröm, életvidámság, az irónia, önirónia, a gyilkos cinizmus a jellemző. A világot nem sötét és zárt gömbként, hanem vidám helyzetek egymásutániságaként élik meg a legtöbben. Az IKV, teljes nevén az Április 11 Irodalmi Kreativitásverseny országos döntője zajlott Marosvásárhelyen a hét végén, a Maros Megyei Magyar Középiskolások Diákszervezete (MMKD) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) szervezésében, valamint a Látó szépirodalmi folyóirat társszervezésében – tizenkettedik alkalommal. /Nb. : „Ez a verseny szabad. Még annál is szabadabb”. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

Irigylésre méltó a 85 éves Jánosházy György költő és műfordító szellemi frissessége, nyitottsága. A Látó folyóirat májusi számában újabb sajátos hangú szonettjei olvashatók, a júniusiban a Kis lírai antológia rovatban nyújt átfogó képet egy régi- új, ám kevéssé költészetről, a galego költőkről és verseikről. Tervei szerint a galego líra általa átültetett válogatásából rövidesen kötet is lesz. /N. M. K. : Újabb születésnap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A Háromszék napilap átvette a kolozsvári Helikon folyóirat június 25-én megjelent /482./ számából Szőcs István írását. A szerző sértőnek tartotta, hogy Stefano Bottoni történész azt írta valahol: Marosvásárhelyen már két nap múlva úgy érzi az ember, hogy elfogyott körülötte a levegő. Szőcs leszögezte, maga a város még mindig tartja magát, meg tudta őrizni színházát, szimfonikus zenekarát, könyvtárait és önmagát; annak ellenére is, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben iszonyatos exodust kellett átvészelnie. Bottoni pár éve kirobbantotta a Sütő András–Szabó Gyula–Földes László-vitát. Szőcs feltételezi, hogy Bottoni a Látó folyóirat táján szerezte információit, ahol a főszerkesztő, Gálfalvi György kerti fecskendő gyanánt szórja mindenkiről az ismereteket, ahelyett, hogy írna. Bátor, jó riporter, elfogult, de ennek ellenére szórakoztató kritikus. Valószínűleg a Sütő András lejáratására indult vitában nincs része. Annak régóta híre terjengett, hogy Marosvásárhelyt Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások bálványrombolásra készülődtek Sütő ellen. Szőcs szerint felül kellett volna múlniuk Sütő Andrást drámaírásban és publicisztikában, de ez nem következett be, legalább nyílt vitát kellett volna rendezni. Az A Hét nevű csak interneten megjelenő lap nagy leleplezések által véli igazolhatónak létét. Dsida Jenő születésének századik évfordulóján ezt tették. A megemlékezés műfaji behatárolása komoly feladat – persziflázs-gyűjtemény vagy rágalomária-est. A résztvevők kiszúrtak egy-egy Dsida-verset és – ,,interpretálták”, feltehetően hanghordozás és arcjáték által. Az a7 szerint Balázs Imre József elérte, hogy Dsida Nagycsütörtököt című versét harsány nevetéssel fogadta a közönség. Láng Zsolt kijelentette, nem szereti Dsidát, a verseket sem szereti, és nem bírja, ha ilyeneket írnak, hogy édes-bús. Az a7 lapban és máshol többen feltették a kérdést: hogy lehet, hogy Dsida Jenő, a vézna, szánalmas, vallásos, szipogó költőcske olyan vad, ,,szélsőséges” hangú költeményt írt, mint a Psalmus Hungaricus? A csudálkozóknak tudniuk kell, hogy a Psalmus ún. ószövetségi műfaj. Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a Zsoltárok könyveit végsőkig hevített izzású szenvedélyek, magyarázta Szőcs István. Egy irodalmárnak illik ismernie legalább nagyjából a hajdani próféták szövegeinek tartalmát és stiláris jellegzetességeit, mert azok az egyetemes irodalom értékes darabjai. Selyem Zsuzsa Dsidáról szóló sorait nem is meri magyarázni, írta Szőcs. Selyem Zsuzsa szerint: ,,Ez itt az irodalmi abszurd, a fiatalon elhalt életművet még mindig fogyasztja a halni nem tudó és nem akaró közönség. Szellemi nekrofília. ” /Szőcs István: Édes-bús internyet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A Marosvásárhelyen szerkesztett A Hét hetilap internetre kényszerült, a román kulturális szaktárca teljes támogatását élvezik egy Prága–Pozsony– Bécs–Budapest sugarú kortárs irodalmi projektben. A Promocult, „A Hét” módra, erdélyi fiatal írókból is válogat. „Nincs panaszkodnivalóm, sikeres pályázataink voltak, s a honlapunkkal kapcsolatosan is bejött az elvárt látogatószám” – magyarázta Parászka Boróka felelős szerkesztő. A szerkesztőség ugyanis két eddig az Aranka György Alapítvány tulajdonában levő háromszobás tömbházlakásban dolgozott, névleges, ötven lejes havi bérért. Azonban az ingatlan az alapítványközeli Látó irodalmi folyóirat székhelygondjaira is megoldás lehet, A Hét felszabadította számukra ezt a helyet. Az A Hét most kirajzik Európába, majd féléves érlelési idő múlva a standokon is megmutatkozna, jelezte Parászka Boróka. Újból papíron jelennének meg. Ehhez külföldi befektetőkre van kilátás. Egyelőre román költségvetési segítséget élvez a csapat: a Promoculttal szeptember végére Pozsonyban és Prágában, októberben Bécsben szerzői esteket szerveznek. „Ügyelni akarunk arra, kétharmad-egyharmad arányban mutassunk be román, illetve hazai magyar szerzőket” – mondja a felelős szerkesztő. Parászka jelezte: főként fiatal erdélyi magyar szerzőkből válogatnak. A tervezett ritmus a „kéthetente külföld, kéthetente Vásárhely” váltakozás. Közelebbről a budapesti Irodalmi Centrifuga csoportra, vagy Éjszakai állatkert antológia köré csoportosuló női szerzőkre gondol. /Gergely Edit: Kipakol A Hét. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

A 85 éves Jánosházy György költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, színházi rendező sokrétű tevékenységét a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével ismerte el Sólyom László köztársasági elnök. A kitüntetést Szabó Béla főkonzul adta át Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Csegzi Sándor alpolgármester üdvözölte a megjelenteket, majd Gálfalvi György értékelte Jánosházy György munkásságát. Huszonkét évig dolgoztak együtt a Látó folyóirat szerkesztőségben, emlékezett Gálfalvi György. Az irodalomban olykor névsorolvasásokat tartanak, Jánosházy György általában nem szerepelt ezekben. De nem is törekedett erre soha. Jánosházy nem csak költő. Kritikai véleménye fontos volt a színháziak, a szerkesztők és a folyóiratok számára egyaránt. Egyike volt azoknak a romániai magyar képzőművészeti kritikusoknak, akik valóban értettek hozzá. /Nagy Botond: Mert „a nem-listák is ugyanolyan fontosak…” Kitüntették Jánosházy Györgyöt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

Október 17-én Sepsiszentgyörgyön a Holló Ernő Sajtóklubban a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztői-munkatársai tartottak valóságos irodalomtörténeti előadást, s élő bemutatót a folyóiratról. A lapelőd az Igaz Szó volt, a diktatúra idején, Hajdú Győző volt a főszerkesztője. A Látó névválasztás az alapító főszerkesztő, Markó Béla ötlete volt. A folyóirat erőssége szerkesztői szerint az irodalomkritika. Később létrehozták a Látó Irodalmi Színpadot, a Látó-díjat. Vannak túlélési gondjai a Látónak is, jó lenne megoldani terjesztését Erdélyen túl, mondta az esten Kovács András Ferenc (KAF). /Váry O. Péter: Delikatesz (A Látó a sajtóklubban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Új sorozatot indít a Magvető Kiadó a kortárs magyar kispróza bemutatására. A Novellárium első négy kötetében Bánki Éva, Erdős Virág, valamint az erdélyi Nagy Koppány Zsolt és Vida Gábor írásai látnak napvilágot. Vida Gábor kisprózakötete Nem szabad és nem királyi címmel már elhagyta a nyomdát. A Kisjenőn született, a Látó prózaszerkesztőjeként is ismert író – aki a Magvető szerzője is – novelláinak hősei erdélyi emberek, akik saját körülményeik, saját történetük foglyai. A marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni novelláskötete tematikáját és stílusát tekintve is újszerű a kiadó szerint. /Magvető erdélyiek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Nyilvános árverésen próbálja értékesíteni a Maros megyei adóhivatal a marosvásárhelyi Lyra Könyvkiadó ingóságait. Káli Király István, a kiadó adminisztrátora szerint ez nem azt jelenti, hogy csődbe ment a Lyra Kft. Az árverést a marosvásárhelyi adóhivatal vezetője túlbuzgóságának számlájára írja. A körbetartozások miatt 2004 ősze óta rendkívül nehéz helyzetben van az erdélyi magyar könyvkiadás. A kiadók csak nagy késéssel jutnak hozzá a terjesztőknek átadott könyveik árához, így jelentős adótartozást kénytelenek maguk előtt görgetni. A Lyra Könyvkiadó Kft. elsősorban a Mentor Kiadó köteteinek kinyomtatásával és terjesztésével foglalkozott. A Mentor a legnagyobb tulajdonrésszel (54,62 százalékkal) szerepel a Lyra tulajdonosai között. Kisebb tulajdonrésszel rendelkezik a Látó irodalmi folyóiratot megjelentető Aranka György Alapítvány és a Maros megyei Népújságot megjelentető Impress Kft. Az árverés nem veszélyezteti a Mentor-könyvek megjelenését. A Mentor arra kényszerül, hogy a tulajdonában levő ingatlan eladásával teremtse elő a tartozásai kifizetéséhez szükséges anyagiakat. Markó Béla RMDSZ-elnök ez év márciusában keltezett vagyonnyilatkozata szerint a kiadótól kilencezer lej osztalékot kapott a 2006-os évre. Ugyanabban a vagyonnyilatkozatban számolt be a volt miniszterelnök-helyettes arról is, hogy 33 ezer lejért Káli Király Istvánnak adta el Mentor-részvényeit. /Gazda Árpád: Árverezik a Lyra könyvkiadó ingóságait. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

A tavalyi magyar szakos végzősök azt a feladatot kapták, hogy egy kiválasztott szempont alapján irodalmi szemszögből értelmezzék Pálfi György Taxidermia című filmjét. Az írások a Látó novemberi számában jelentek meg. A folyóirat számának bemutatóján a Látó részéről Vida Gábor és Láng Zsolt, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemtől pedig Blos-Jáni Melinda és Greguss Zoltán volt jelen. /Ferencz Zsolt: Irodalom és film. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

December 15-én szokatlan szerepben állt a marosvásárhelyi közönség elé Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője. Mindeddig házigazdaként, kérdezőként vezette a folyóirat Irodalmi Színpadának műsorait, most ő volt a kérdezett. Nyugalomba vonulása alkalmából az a szerkesztőtárs faggatta életéről, aki majd januártól őt követi a Látó élén. Kovács András Ferencnek Gálfalvi György őszintén vallott. KAF a Látó Irodalmi Színpad alapító „örökös tagja” címet adományozta Gálfalvinak. Gálfalvi 42 éven át volt szerkesztő és közismerten a csapatmunka megszállottja. Többen felidézték Gálfalvi Marad a láz? /1977/ című nagysikerű interjúkötetét. Az egykori Ifjúmunkás hetilapnál öt évét töltött, majd az Igaz Szónál szerkesztőként 19 esztendőt, utódjánál, a Látónál tizennyolcat. /N. M. K. : Örökös tag a közös asztalnál. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Gálfalvi György több évtizedes szerkesztői munka után, 65. életévét betöltve vonult nyugdíjba az Igaz Szó, később a Látó szépirodalmi folyóirattól, melynek munkatársa, szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Nagy terhet tett le a válláról, mondta, mert a szerkesztést mindig hivatásként élte meg. Rengeteg elképzelése van arról, hogy mit fog megírni. „Nem beszámolni, nem elszámolni, megírni. ” Egy könyvre gondol, amely valahol a regény és az emlékirat határán fog libegni. Úgy látja, hogy azt a teret, „amit ‘89 után megszereztünk, úgy érzem, fokozatosan veszítjük el, kezdünk kiszorulni. Mert ki akarnak szorítani. De nem szabad hagynunk magunkat. ” Intézményeket kell teremteni, vallja. Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutatót Marosvásárhely díszpolgárává választották Bolyai- kutatásaiért. 2007. szeptember 15-étől már nem tanít a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán, így idejét teljes mértékben a Bolyai-hagyaték feltárására fordíthatja. 2007 legnagyobb megvalósításának a Bolyai-világtalálkozót tartja, a rendezvényre a világ minden tájáról hazajöttek volt diákok és tanárok, s ez is bizonyítja, hogy az alma mater ősi szelleme összekovácsolja az embereket. Ugyancsak a Bolyaiak szellemiségét hirdeti a Bolyai Alkotótábor is, amelyet Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezett. Weszely Tibor Bolyai Jánosról 2002-ben kiadott könyvét Star Gyula, a Vince Könyvkiadó szakszerkesztője közreműködésének köszönhetően Manfred Stern hallei matematikus-műfordító német nyelvre is átülteti. Weszely Tibor folytatja a Bolyai-kéziratok alapos tanulmányozását, hiszen a nagy matematikus magyar, latin és német nyelven 13. 000 oldalt hagyott hátra. Weszely Tibor 2008-ban Sándor Józseffel (a Babes-Bolyai Egyetem matematikaprofesszora) és Oláh Gál Róbert csíkszeredai történész-kutatóval hozzáfognak az általa Vályi Gyuláról – az egyetlen Marosvásárhelyen született tudós matematikusról – írott monográfia kibővítéséhez. A 2008-as év fordulópontot jelent a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem életében. Vezetőségváltásra kerül sor, dr. Béres András rektor mellett dr. Kovács Levente, a magyar tanszék vezetője is leköszön tisztségéből. Kovács Levente az akkreditációs folyamatokhoz fontos dokumentumok kidolgozásában vett részt. Vezetésével újraindítottak egy rendező osztályt és a tavaly végzett rendezők sikeresen elhelyezkedtek. Kovács Levente rendező is, minden évben rendez Nagyváradon. Most életének ez a területe is lezárul. A Színművészeti Egyetem tovább fogja vezetni a rendező osztályt és ha több szakon beindul a mesterképzés, talán ott is lesznek feladatai. Fő feladata a doktori képzésben részt vevő doktorandusok útnak indítása lesz. A magyar nyelvű zenetanári szakon az első évfolyam most negyedéves. E szak beindítása jelentős megvalósításnak számít, hiszen az anyanyelvű zenei képzés negyven év alatt teljesen háttérbe szorult. A képzőművészeti oktatás terén látvány-, díszlet- és rendezvénytervezési szak indítását tervezik. Már elkészült az akkreditációhoz szükséges dokumentáció. Farkas Ernő nagyon szeret tanítani. Van három osztálya a Református Kollégiumban. Dr. Kovács Dezső egyetemi tanár /a MOGYE Fogorvosi Karának dékán-helyettese, a szájsebészeti klinika vezetője, mellette az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát irányítja/ elégedetlen, mert a jelenlegi vezetőség sem oldotta meg a szájsebészeti klinika helyzetét, nem megfelelő helyen, nem megfelelő épületben működik. Az egyetlen valós segítséget a megyei tanácstól kapták. Lokodi Edit elnök asszony teljesítette az ígéretét, és két korszerű fogászati röntgengép megvásárlását tette lehetővé. Az EME Orvostudományi Szakosztályának 1400 aktív tagja van, a szak- és területi csoportok eredményesen működnek. Korszerűsítették a székházat, sikerült emelni az Orvostudományi Értesítő színvonalát, amelyet nemzetközi bizottság szerkeszt. Pályázati lehetőséget teremtettek a könyvkiadásra, évente három fiatal kutatónak biztosítanak ösztöndíjat. /Bodolai Gyöngyi, Menyhárt Borbála, Nagy Botond, Vajda György: Óévbúcsúztató gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

A hét végén átadták Marosvásárhelyen a Látó folyóirat 2007-es nívódíjait. Bálint Tamás, Fekete J. József, Lövétei Lázár László és Zalán Tibor vehették át a tizenhetedik alkalommal odaítélt nívódíjat. Ez alkalommal mutatta be Kovács András Ferenc főszerkesztő a folyóirat idei első, januári számát. Kovács András Ferenc az utóbbi másfél évtized legkiemelkedőbb, legkarakteresebb teljesítményei közé sorolta Lövétei Lázár László költészetét. A magyarországi Zalán Tibor otthonosan mozgott az Ariel Bábszínházban, itt volt Mirkó királyfi című, díjazott mesedrámájának tavalyi ősbemutatója. /Király K. László: „Öreg poéta nincs is” = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót, illetve a Hollóidő szerzője, Kossuth-díjas író február 16-án Marosvásárhelyen járt, a Látó szépirodalmi folyóirat vendége volt, népes közönség előtt beszélgetett Láng Zsolt szerkesztővel írói létről, regényekről, valóságról, a regények megírásának körülményeiről. A Hollóidő például elszámolás a történeti ismeretekkel, a dolog vonzásával, mondta. Nemzeti ittlétünk felezőhelyzete ez, amikor az ősiségek még érvényesek, de már máig látszik a jövendő. Szilágyi nem szereti az irodalmár-mártírkodást. Erdélyiség, hídszerep, külön irodalom? Ő nem hisz a kisebbségi irodalomban. Kortárs magyar irodalom van, és ha valami jó, akkor az a nagy testületen belül is megállja a helyét. A kisebbségi irodalom a dilettánsok egyik menedéke – összegzett Szilágyi István. /Nagy Botond: Szereplők, éljetek…! = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Új kiadvánnyal gazdagodott a magyar kulturális sajtó. A budapesti Alexandra Kiadó gondozásában negyedévenként megjelenő Hungaricum célja a határon túli magyar irodalmi, művészeti, tudományos értékek és alkotóik bemutatása. A 196 oldalas, nagyformátumú, színes kulturális magazin első száma a múlt évben látott napvilágot és melléklete az olasz–magyar kulturális kapcsolatok történetét, az Olaszországban élő magyar alkotókat mutatja be. A 2008/1-es szám Erdély-központú, melléklete az Erdélyi szőttes címet viseli. „Az erdélyi magyarság szellemi – kulturális, irodalmi, művészeti, tudományos – értékeit hiánytalanul bemutatni egyetlen mellékletben nem lehet. Csak hozzákezdtünk, remélve, hogy lesz erőnk és lehetőségünk e fantasztikusan gazdag forráshoz még sokszor visszatérni” – olvasható a bevezetőben. Képet ad a folyóirat az erdélyi magyar irodalomról, az irodalmi műhelyekről, a kolozsvári Helikonról és Szilágyi Istvánról, a marosvásárhelyi Látóról és Kovács András Ferencről, az aradi Irodalmi Jelenről és Böszörményi Zoltánról, a kolozsvári Korunkról és Kántor Lajosról, a csíkszeredai Székelyföldről és Ferenczes Istvánról. A Hungaricum bemutatja a kolozsvári színházat is, a képzőművészet képviselőjeként Kós András szobrászművészt, de szó esik a marosvásárhelyi Teleki Téka kincseiről is. /Németh Júlia: Hungaricumként Erdélyi szőttes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./