Félretájékoztatott az RMDSZ: a honosításhoz mégis kell a felmenők román nyelvű okiratainak fordítása
Félretájékoztatta az RMDSZ Bihar megyei szervezete a magyar állampolgárságot igénylőket, amikor egy közleményben úgy fogalmazott, hogy a kérés benyújtásához nincs szükség a felmenők iratainak fordítására. Wetzel Tamás, a kettős állampolgársággal kapcsolatos feladatok végrehajtásáért felelős miniszteri biztos azonban tegnap a Krónika megkeresésére leszögezte: a magyar állampolgárság igénylésekor minden idegen nyelven íródott dokumentumhoz hiteles fordítást kell mellékelni.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete – amely különösen agresszívan próbálja fölvenni a versenyt a tájékoztatásra a magyar kormány által hivatalosan felkért EMNT demokrácia-központjaival a honosításról szóló informálás terén – múlt héten saját irodai dolgozói számára szervezett képzést a könnyített honosítással kapcsolatos kérdésekről.
A fórumon a debreceni önkormányzat anyakönyvi hivatalának két dolgozója tájékoztatta a résztvevőket egyebek közt arról, hogy az állampolgárság igénylésekor csak a saját személyes iratokról kell fordítást mellékelni, a felmenőkéről már nem. A közlemény vagy annak kivonata a helyi sajtóban is megjelent.
„Egy, a kérelmezőknek nagyon fontos könnyítésről is beszámoltak a debreceni szakértők. Ezen a héten újabb könnyítést vezetett be a magyar állam, miszerint a magyar állampolgárságért folyamodóknak csak a saját maguk anyakönyvi iratait kell hivatalos magyar fordítással beadniuk, a felmenők iratait nem kell lefordíttatni. Ezt Debrecenben már így alkalmazzák” – szerepel a közleményben. Az EMNT Nagyváradon is demokrácia-központot működtető Bihar megyei szervezete ennek nyomán úgy reagált a tájékoztatásra, mondván: félretájékoztat a szövetség.
Zatykó Gyula regionális koordinátor lapunknak elmondta: amint észrevette a hibát, azonnal felvette a kapcsolatot Wetzel Tamás miniszteri biztossal, hogy tisztázza az ügyet, és megtudta, nem igaz, hogy nincs szükség a fordításra.
A probléma gyökere az, hogy az RMDSZ most nincs olyan pozícióban, hogy felső vezetőt tudjon meghívni. Ők alkalmazottakat tudnak elérni, például egy anyakönyvi hivatal vezetőjét. Az, ahogyan ők értelmezik a törvényt, nem minden esetben helyes. Mi viszont olyan helyzetben vagyunk, hogy tudunk a törvény alkotóival értekezni, emiatt vagyunk jobban informálva” – jelentette ki Zatykó.
A koordinátor hangsúlyozta: a téves információ egyik nagy veszélye az, hogy ha Debrecenben fordítás nélkül el is veszik az igazoló okiratot, fennáll a veszélye, hogy az elbíráláskor Budapestről visszaküldik azt. Leszögezte: az EMNT nem akarja, hogy az állampolgárság ügyéből pártcsatározás váljék, de azt elvárja, hogy az RMDSZ lássa be, hogy az EMNT-nek vannak birtokában a leghitelesebb információk.
Kell a fordítás!
Lapunk a debreceni anyakönyvi hivatal vezetőjét, Sinaliné Veres Erzsébetet is megkereste az ügyben. A szakember azt mondta, neki és kollégáinak a bevándorlási hivatal illetékesei tanították így az ügymenetet, de megígérte, hogy a mai nap folyamán újra megérdeklődik a dolgot. Addig is a debreceni anyakönyvi hivatal nem kéri a fordításokat. Wetzel Tamás ehhez képest megkeresésünkre határozottan kijelentette: minden idegen nyelvű okiratot le kell fordíttatni, és a másolattal együtt benyújtani, hiszen a bevándorlási hivatalokban nem beszélnek minden olyan nyelvet, amelyeken a személyes okmányok íródhattak, illetve nem tudhatják minden egyes külföldi helységnév magyar megfelelőjét, különösképpen akkor, ha az okmányok nem is latin, hanem – például Kárpátalja esetében – cirill betűkkel íródtak.
A miniszteri biztos megígérte: mivel folyamatos munkakapcsolatban van az összes ezzel foglalkozó szervvel, mihamarabb tisztázni fogják az ügyet, abban pedig biztos, hogy a tévedés csak félreértésnek tudható be. Wetzel Tamás azt mondja, azoknak az ügyét, akiknek mostanáig fordítás nélkül vették el dossziéikat Debrecenben, külön-külön megvizsgálják majd a központi elbírálásnál.
Nem törvényes, de jó?
Tegnap a Bihar megyei RMDSZ újabb közleményt adott ki, melyben elismeri, hogy a fordítások szükségtelenségéről nem született döntés, de kijelenti: így kellene eljárni. „A debreceni önkormányzat Anyakönyvi Hivatalának csoportvezetője, Sinaliné Veres Erzsébet bizonyára ezen nemes cél és a törvény szellemének megfelelően, az anyaországi hatóságoktól kapott információk alapján tájékoztatott Nagyváradon. Nyilván az elmúlt hetek tapasztalata egyértelműbbé tette, hogy a dokumentumok fordítása az egyik legnagyobb akadály a magyar állampolgárság megszerzésében.
Ezért, ha eddig hivatalosan nem is született meg ez a döntés, csak az eltérő jogértelmezés és gyakorlat ad módot a debreceni önkormányzat csoportvezetője által említett könnyítésre (miszerint nem szükséges lefordíttatni a felmenők anyakönyvi iratait), úgy értékeljük, szükség van ezen cívisvárosi értelmezés teljes anyaországi kiszélesítésére. Arra kérünk tehát mindenkit, hogy szorgalmazza és támogassa a további könnyítések általánossá tételét azért, hogy minél több erdélyi magyar rendelkezhessen anyaországi állampolgársággal is” – szól a közlemény.
Újabb határon túli partnerek
Az egyszerűsített honosítás lebonyolításához kapcsolódó együttműködési megállapodást kötött a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint szerbiai, horvátországi és szlovéniai magyar szervezetek képviselői tegnap Budapesten.
„A határon túli magyarság számára az állampolgárság igénylésének lehetősége a szabadság kiteljesedésének a pillanata, a rendszerváltozás most érkezett el a kisebbségi magyarsághoz” – mondta Németh Zsolt külügyi államtitkár az aláírás után. Németh köszönetet mondott a civilek segítségéért is, felidézve Tőkés László kezdeményezését az egyszerűsített honosítási eljárásban.
„Most már a magyar állam a határon túli magyaroknak is az állama, (...) ahogy a nemzet mindazok közössége, akik magyarnak érzik magukat, az állam mindazok közössége, akik magyar állampolgárok” – mondta az államtitkár. Németh Zsolt értékelése szerint az egyszerűsített eljárás lebonyolításában a külügyi konzuli szolgálat jelesre vizsgázott, a visszajelzések szerint gördülékenyen, problémamentesen zajlik az állampolgársági folyamat.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nagyváradi demokrácia-központban tett látogatását felidézve azt mondta, ezekben az irodákban nagyon nagy segítséget kapnak az emberek. Segítenek az igényléshez összeállítani a dossziékat, ellenőrzik a papírokat, dokumentumokat, s így jelentősen rövidülhet az ügyintézés a konzulátusokon. Wetzel Tamás honosításért felelős miniszteri biztos elmondta, most hetente fut be annyi kérelem, mint korábban egy év alatt.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

A Külügymiisztériuman ülésezett a MÁÉRT Külügyi és Jogi Szakbizottsága
EU-elnökségünk idején az egyik legfontosabb feladat a bővítési folyamat újraindítása, s ebben déli szomszédaink, komoly magyar közösségekkel kifejezetten érintettek – mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Külügyi és Jogi Szakbizottsága ülése után tartott sajtótájékoztatón.
Azon vagyunk, hogy lezárjuk a horvát csatlakozási tárgyalásokat, ha ez sikeresen megtörténik, akkor ez nemcsak a horvátországi magyaroknak fontos üzenet, hanem a Nyugat-Balkánnak, és Szerbiának is – tette hozzá. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a vajdasági magyarok mindenképpen szeretnék kihasználni a csatlakozási folyamatot helyzetük javítására, s ebben a magyar külpolitika támogatja őket. Kitért arra, hogy Szerbia elnyerheti a tagjelölti státuszt az év végére, majd jövőre megkezdődhetnek a tényleges csatlakozási tárgyalások is.
A prioritások között említette még a keleti partnerségi programot, amelynek keretében egy komolyabb kárpátaljai mezőgazdasági projektet terveznek. A célok közé sorolta emellett a Duna-stratégiát, mint olyan makrogazdasági fejlesztést, amely az egész kárpát-medencei magyarság sorsát érinti.
„A stratégiában kiemelt szerepet szánunk a határok átjárhatóságának és a transzparenciának” – jegyezte meg Németh Zsolt, hozzátéve, hogy a szomszédos államokban élő magyar közösségek számára az uniós elnökség nagyon fontos lehetőségeket hordoz és reméli, hogy az ebben rejlő lehetőségekkel élni tudnak.
A szakbizottság az ülés után állásfoglalást adott ki. kormany.hu

Magyar-román külügyminiszteri találkozó 
Budapesten tárgyal ma Martonyi János külügyminiszter román kollégájával, Teodor Baconschival.
A megbeszéléseken a Külügyminisztérium tájékoztatása szerint várhatóan a restitúciós kérdésekről – az erdélyi magyar történelmi egyházak javainak visszaszolgáltatásáról -, a romániai magyar és a magyarországi román kisebbséget foglalkoztató témákról, Románia schengeni csatlakozásáról és az arab tavasz eseményeiről lesz szó.
Hivatalos magyar-román külügyminiszteri találkozó utoljára tavaly júniusban volt Bukarestben, de Teodor Baconschi és Martonyi János eszmecserét folytatott tavaly szeptemberben is, amikor a magyar tárcavezető felszólalt a román misszióvezetői értekezleten.
Teodor Baconschit ma fogadja Schmitt Pál köztársasági elnök is.
MTI

Erdély.ma

A WikiLeaks az RMDSZ-ről
Az amerikai nagykövetség a magyarokról is jelentett. A táviratok az RMDSZ és a radikálisok vezető személyiségeit mutatják be, az autonómia és a korrupció is szóba jön. Az amerikai nagykövetség aprólékosan beszámolt az Egyesült Államok külügyminisztériumának a szövetség viselt dolgairól, vezéralakjairól, illetve a romániai magyarság, az RMDSZ-en kívül tevékenykedő hangadó, politikai befolyással bíró személyiségeiről. Összesen tucatnyi emberről közöl adatokat.
A nagykövetség 43 oldalas jelentésének bevezetőjében általános képet fest a romániai magyarságot vezető erőkről, két csoportba osztja a romániai magyar politikai osztályt: egyrészt a mérsékeltekről ír, akik fokozatosan próbálják kivívni a romániai magyarság jogait, illetve az autonómiát, másrészt a radikálisokról, akik a kisebbség számára fontos reformokat gyorsabb ütemben szeretnék megvalósítani. A 2005 júliusában írt távirat szerint az RMDSZ-t 1993 óta a Markó Béla által vezetett mérsékeltek uralják, akik céljaikat a román politikai pártokkal és vezetőkkel való együttműködésre alapozó párbeszéd révén érték el, ez a hozzáállás azonban elégedetlenséget szült a radikálisok körében. A dokumentum szerint a radikálisok – köztük korábbi RMDSZ-esek – sem alkotnak egységes csoportot, ők is különböző szervezetekbe tömörülve tevékenykednek. Nemcsak a “kis lépések politikáját” helytelenítik, hanem azt is, hogy a fiataloknak gyakorlatilag nincs esélyük labdába rúgni a szövetségen belül. A távirat szerint a radikálisok a szinte teljes körű autonómiáért küzdenek a Románia központi térségében lakó székelyek számára, és az oktatási rendszert is függetlenítenék a romániai rendszertől. Ők alkotják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Szövetséget és a Székely Nemzeti Tanácsot. 2006. október 16-án keltezett táviratát az amerikai nagykövetség a Székelyföldi területi autonómia kérdésének szenteli. A dokumentum szerint az RMDSZ a radikális magyar hangadókat tömörítő szervezetek nyomására, a választók megnyerése, illetve megtartása céljából, nem pedig saját elképzelésének eredményeként kezdett hangsúlyosabban beszélni az autonómiáról. A távirat szerzője megállapítja, bár addig inkább a kulturális autonómia kérdése került terítékre, a távirat keletkezését megelőző hetekben hangoztak el első alkalommal a területi autonómia megalapítására vonatkozó nyilatkozatok az RMDSZ részéről, ez pedig a választások kapcsán a Magyar Polgári Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyomásgyakorlásának tudható be. A távirat szerzőjének kommentárjából kiderül, az RMDSZ autonómiatörekvése alighanem halva született elképzelés, hiszen a magyar lakosság csökkenő aránya, az RMDSZ erősödő konkurenciája miatt kétséges, hogy a szövetség egyáltalán képes lesz-e megőrizni politikai pozícióját, illetve a román pártok ellenszegülése nem sok teret biztosít a területi szintű önrendelkezés megvalósítására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Értekezés a Határon Túli Magyarok Hivataláról
Bálint-Pataki József
Bálint-Pataki József az alapításától munkatársa és néhány éven keresztül elnöke is volt a Határon Túli Magyarok Hivatalának. A Szatmárnémetiben megtartott X. Jakabffy Napok keretében május 20-án „Neve több volt, mint áruvédjegy”– a Határon Túli Magyarok Hivataláról, mint kormányzati intézményről címmel tartott értekezést. Előadásának szövegét teljes terjedelemben közöljük.
Neve több volt, mint áruvédjegy
(szubjektív vázlat a Határon Túli Magyarok Hivataláról, mint kormányzati intézményről)
A X. Jakabffy konferencia* szervezőjének tett vállalás szerint az előadás tárgya egyfajta értékelés lenne egy intézményről, melynek neve – remélem hinni, hogy nemcsak szerintem – több volt, mint áruvédjegy. Arról a hivatalról, a Határon Túli Magyarok Hivataláról van szó, mely egyedülálló módon, másfél évtizeden keresztül a magyar közigazgatás sajátos intézményeként szolgálta a magyar nemzetpolitikát. Olyan önálló központi költségvetési intézmény volt, melynek létrejöttét a rendszerváltás előkészítésében tenniakarók nemzeti elkötelezettsége és felelős magyarságtudata tette lehetővé. Olyan kormányhivatalként működött, mely öt egymást követő kormányzat alatt, a természetesnek tekinthető hangsúlyeltolódások ellenére, a határon túli magyar nemzetrészek érdekeinek képviseletét, ügyeinek vitelét a magyar közigazgatásban és nemzetközi téren is folyamatosan ellátta, míg aztán a hatodik kormányzat, miután döntő mértékben, éppen neki köszönhetően, a magyar nemzetpolitika gyakorlatilag teljesen megfeneklett, nem a jogos elvárásoknak és megváltozott, uniós körülményeknek megfelelő intézménnyé alakította át, hanem a könnyebb megoldást választva, gondos lejáratás kíséretében, sértetten felszámolta.
Hogy ezt megtette, abban a felelősség nyílván az övé. Hogy ezt megtehette, akárcsak abban, hogy a magyar nemzetpolitika mélypontra jutott, abban a felelősök sokkal szélesebb körben keresendők. E döntés előkészítésében, konok és kitartó következetességgel közreműködtek sokan Magyarországon – egyes kormányzati szervek, ellendrukker bürokraták, a politika, a közélet nem kevés szereplője, szereptévesztő szolgálatok és szolgálatkész publicisták egyaránt– a nemzeti ügyekben a konszenzus szükségességét hirdetve és mindent megtéve annak érdekében, hogy ez nehogy létrejöhessen. De legalább annyian voltak határon túl is, akik ebben elévülhetetlen érdemeket szereztek és most nem a szomszéd országok ellenérdekelt erőire gondolok, hisz ez értelemszerűen, ebben a térségben, sajnos akár természetesnek is tekinthető. Igen, azoknak a szomszédos államokban élő egyes magyar közszereplőknek a felelőssége jut eszembe, akik, – ahogyan a határon túli magyarságra szánt költségvetési összegek nőttek a '90-es néhány tízmillióról a hivatal felszámolása idején elért 13, 7 milliárd forintra – a HTMH-ban (akárcsak az általa felügyelt közalapítványokban) nem annyira egy, a Kárpát-medencei magyar kisebb vagy nagyobb közösségeinek megmaradása és megtartatása érdekében munkálkodó és a magyar nemzetpolitika érdekében, koordinációs feladatokkal felruházott budapesti kormányzati intézményt, illetve intézményeket akartak látni, hanem inkább a személyes politikai ambícióikhoz asszisztáló szolgáltatási irodát.
Több mint jelzésértékűnek tartom, hogy a hivatal megszüntetését valósággal üdvözölte az egyik legjelentősebb, határon túli magyar érdekképviseleti vezető: „Itt az ideje neki, (mármint a HTMH felszámolásának –n. n.) ugyanis ez az intézmény nagyobb pápa lett a pápánál. Az intézmény vezetője pedig kliens rendszeren, szimpátia alapján több mindent másképp csinált, mint ahogy az elvárható lett volna”. (Info Rádió 2006. június 13.) Érdemes, bár kissé keserű visszaidézni azt, hogy jobbára ugyanazok a Kárpát-medencei vezéregyéniségek, akik egy hasonló '94-es HTMH-t megszüntető, horngyulai ötletet, spontán összefogással, sikerrel megtorpedóztak, 2006-ban, ha nem is üdvözölték a szándékot, mint az említett indulatos pártelnök úr, akit amúgy azóta a saját szervezetéből, a VMSZ-ből kizártak, gyakorlatilag szó nélkül hagyták nemcsak a HTMH felszámolását, hanem azt is, hogy karaktergyilkosságtól sem visszarettenve, a felszámolóbiztosok a hivatalt és mindazt mi hozzá kapcsolódott (az Illyés és Új Kézfogás Közalapítványok, az Apáczai és a Teleki László Közalapítvány, a MÁÉRT stb.) valósággal kriminalizálják. Az elkövetkezendőkben szabályos intézménytörténetre aligha vállalkozhatnék, még vázlatos formában sem, az messze meghaladná egy előadás kereteit. Helyette inkább következzen egy szubjektív HTMH história néhány olyan lapja, mely reményeim szerint választ tud adni a választott címre, bizonyítva, hogy nemcsak a személyes elfogultság mondatja velem – bár kétségtelenül ma én is, mint egykor, '32 januárjában a csalódott József Attila „másolás után rohanok” –, hogy a HTMH-nak volt neve és az nemcsak áruvédjegy volt, mint akármely mosóporé. * Elhangzott a „Kisebbségvédelem a XX. és XXI. században” címmel, Szatmárnémetiben 2011 május 20-án megrendezett X. Jakabffy napokon.
I. Az előzményekről:
Csak látszólag kezdem messziről, de fontosak az előzmények, hisz nélkülük nincs Határon Túli Magyarok Hivatala-történet. 23 évvel ezelőtt, '88 február 13-án megjelent a Magyar Nemzetben egy tanulmány, amelyet joggal lehet tekinteni a magyarországi rendszerváltás egyik elméleti alapvetésének, a magyar kül- és kisebbségpolitikai rendszerváltás programnyilatkozatának, a közömbös kisebbségpolitika halotti bizonyítványának és egyben a cselekvő nemzetpolitika keresztlevelének. E nélkül:
– nem fogalmazódott volna meg a hivatalos politikában Magyarország felelőssége az egyetemes magyar nemzet iránt; – nem fogalmazódott volna meg a hivatalos politikában az eltökéltség, hogy Magyarország érvényesítse: a kisebbségi kérdés nem belügy; – nem alakult volna ki a határon túli magyarsággal és a hazai kisebbségekkel foglalkozó intézményrendszer; – Magyarországnak ma nincs kisebbségi törvénye.
Miért gondolom így?
A Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés című tanulmányra épülhetett a rendszerváltás kisebbségpolitikája, ebből származtatható annak társadalmi-politikai támogatottsága (lásd a Kollégium tagjainak imponáló névsorát így az. egyéni tagokét: Ablonczy László, Andrásfalvy Bertalan, Antall József, Benda Kálmán, Benkő Lóránd, Bíró Zoltán, Bodor Pál, Chikán Attila, Chrudinák Alajos, Czine Mihály, Csepeli György, Csoóri Sándor, Entz Géza, Für Lajos, Görömbei András, Herczegh Géza, Hankiss Elemér, Ilia Mihály, Jeszenszky Géza, Kiss Gy. Csaba, Konrád György, Kósa Ferenc, Köteles Pál, Mészöly Miklós, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Raffay Ernő, Samu Mihály, Vásárhelyi Miklós, Vekerdy József és sokan mások) Az 1988-as Kiáltó Szó nemcsak értékelt és újraértelmezett egy alapkérdést, hanem programot adott és feladatokat fogalmazott meg a politika számára, melynek nyomán – viszonylag hamar – bekövetkezett azok gyakorlatba ültetése és nagyon is kézzelfogható eredmények születtek. Erre épülhetett a rendszerváltás Magyarországának, az elmúlt két évtizednek a kisebbség- politikai jogalkotása (az alkotmányos felelősségvállalás és a kisebbségi törvény) majd utóbbi nyomán a kisebbségi önkormányzati rendszer – melyet bírálni szoktak, hisz lehet is, de jobbat azóta se találtak ki, nemcsak idehaza, hanem a térségben sem igazán.
A Szokai-Tabajdi cikk adott lökést a kisebbségi kérdés erőteljes megjeleníthetőségére a kétoldalú, államközi kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon – talán elég erre vonatkozóan idézni Szűrös Mátyás tevékenységét, de nemkülönben a Horn Gyuláét is (vö. a genfi, ENSZ Emberi Jogi Tanácskozás ülésszaka –'89 febr. 27-én, az ENSZ közgyűlés ülésszaka '89 okt. 28-án stb.) Végül és ez a legfontosabb: az említett tanulmányra kimondta: nemzeti konszenzus nélkül nincs eredményes nemzetpolitika. Erre és vele együtt, a lakitelki és a monori tanácskozás határozataira épülhetett a rendszerváltás kormányzati intézményrendszere és a magyar-magyar kapcsolatok intézményesítése. (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium és Titkárság, majd MEH Határontúli Magyarok Titkársága, 1992-től HTMH, „A határon túli magyarságért” Alapítvány, melyről még Németh Miklós kormánya döntött 1990. március 29-én, akárcsak ugyanakkor a Duna-táj Intézet felállításáról. Előbbi később közalapítványként Illyés Gyula nevét vette fel, s bár öt éve annak, hogy kivégezték, neve ma is vélhetően sokak számára ismerősen cseng. Belőle nőtt ki az Új Kézfogás Közalapítvány, melyet szintén öt éve ítéltek halálra. Öt éve, amikor sértettek és becsvágyó rögtönzők nemzetpolitikai cunamija bekövetkezett, ítélték kimúlásra az egykori Duna-táj Intézetet is, melyet '90-től amúgy Teleki László Intézetként tartott számon a közvélemény, mint az ország egyetlen külpolitikai, szomszédságpolitikai elemző, tudományos intézetét. Ugyanekkor mondták ki a halálos ítéletet az Apáczai Közalapítványra is, mely a határon túli magyar oktatás érdekében cselekvőket, iskolaalapító pedagógusokat és lelkészeket, szórványkollégiumok megálmodóit és működtetőit segítette.
De akkor nemcsak kimondatott, hanem a stratégiaalkotók kezdeményezni is tudtak. Csak, hogy ne felejtsük: '88 február derekán megjelent egy cikk a mi a teendőről és bő másfél év alatt, korántsem ideálisnak mondható feltételek közepette, – nem felejtendő, hogy az első többpárti választásokra készülő, egyébként is forrongó Magyarországról van szó – egy előzménytelen kormányzati intézmény megszületett és működni kezdett. Ismétlem: amit már nem kellett kitalálni, a rendszerváltó kormánynak csak igazítani kellett egy már létező struktúrán. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium és a Titkárság közel egyéves tevékenysége során óriási munkát végzett; egyfelől azzal, hogy felhívta a figyelmet a meglévő problémákra, másfelől pedig rámutatott a továbblépés lehetséges irányaira.
A viszonylag hamar létrejövő és folyamatosan, másfél évtizeden keresztül bővülő intézményrendszernek köszönhetően azokon a területeken is kialakulhatott az együttműködés, ahol '88-ban ilyenre gondolni nem is lehetett. (egyházak, civil szervezetek, média, oktatási intézmények, kisebbségi diplomácia stb.) Ennek fontosabb állomásai ismertek: alkotmányos előírás megjelenítése a határon túli magyarok iránt érzett felelősségvállalásról, a magyar-magyar párbeszéd intézményesítése, OGy határozat – ellenszavazat és tartózkodás nélkül – a MÁÉRT-ról, határon túli magyarokkal foglalkozó minisztériumi szervezeti egységek létrejötte, tudományos háttérintézmények, közalapítványok, műholdas tévé, egyetemalapítás és -építés, a szomszéd országok kormányaival, valamint a civil társadalmi szerveződéseivel való koordinált kapcsolattartás, a Kárpát-medence magyar közösségeivel élő, napi kapcsolat, nemzeti ünnepeken együttlét és közös ünneplés, a „Magyarország 2000” négy találkozója a világ magyarjainak legjelesebbjeivel (ma már ilyen kivitelezhetetlen, sőt elképzelhetetlen lenne), tudományos konferenciák autonómiákról, a mi gondjainknak a Nyugat részéről történő megérthetőségéről, az önkormányzatok lehetőségeiről, az egyházak szerepvállalásáról a magyarság megtartása érdekében, műhelyviták, kiadványok, szakmai munkacsoportok, háttértanulmányok majd a 92%-al megszavazott Kedvezménytörvény és annak végrehajtása stb.
Az kulcsszavak tehát a szolidaritás, kapcsolattartás, támogatáspolitika, kétoldalú és sokoldalú kisebbségi diplomácia voltak – ezt szolgálta két évig az Antall kormány Határontúli Magyarok Titkársága majd 13 éven keresztül a magyar közigazgatás egyedülálló intézménye, a határon túl élő magyarok önálló jogi személyiséggel rendelkező központi költségvetési szerve, a Határon Túli Magyarok Hivatala.
Ez lenne az egyik olvasat.
Volt aztán egy másik olvasat is a HTMH-t megszüntető, 2006-os fel és leszámolóbiztosok olvasata. Eszerint – mint megfogalmazták saját kutatóintézetük szaknyelvén: a Határon Túli Magyarok Hivatala, a közalapítványok, a MÁÉRT a paternalista gondolkodásnak a szimbólumai, a felelős szakmai egyeztetés helyett a nemzetpolitikai túllicitálás terepei voltak. A múltba forduló, konfliktusorientált szellemiség letéteményesének bizonyult intézményekkel szemben a jövő a megújított struktúrájú, fejlesztésorientált megközelítésű új magyar nemzetpolitikáé. Erről az új, Gyurcsány Ferenc és köre által messzemenően támogatott nemzetpolitikai koncepcióról csak két korabeli értékelést idéznék, és szándékosan nem az akkori kormányt hivatalból bíráló ellenzéki oldalról. Így a szókimondó Tamás Gáspár Miklós: „ Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme” ezzel pedig – mint írja, szintén TGM, és Babitsot hívva segítségül:” a kormány olyan, mint ...„az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet.” Bodor Pál pedig ekképp elmélkedett: „most vén fejjel azon bambulhatok, hogy politikailag az enyéim, épp az enyéim mintha csak zárt kelyhekben főznék ki elképzeléseiket azokról a kérdésekről, amelyek betöltötték életemet. És amelyek szűk körű, belterjes (szektás?) eldöntése életveszélyes lehet a baloldal számára.”
Vérszemet kapva a dózerolás lehetőségétől és manipulálva, és ezzel hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolva a politikailag elfogult ikont, az agg Fejtő Ferencet, a felszámolóbiztosok tovább mentek. Kimondták: a Határon Túli Magyarok Hivatala tevékenysége kártékonynak bizonyult, '90 óta pedig a kormányzati kapcsolattartás és támogatáspolitika inkább fiaskónak tekinthető, áporodott volt és elvetendő. Ők rádöbbentek, mint hirdették, „hogy az az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újraélesztését jelentette... a trianoni határokon kívülre szorult magyar kisebbség támogatására a kilencvenes években létrehozott intézményi struktúra a két világháború közötti magyar revánspolitika revitalizálását jelentette”....Tíz év alatt százmilliárd forintot költöttünk el a határon túli magyarság támogatására... a támogatások elosztása követhetetlen, bürokratikus, sokszor a korrupciótól sem mentes volt... főleg az identitás erősítését célzó programok eredménytelenek voltak.”
A magyar kisebbségpolitika egyik szégyene, hogy ennek a lesajnálásnak és sárdobálásnak a hangoztatója egyébként – minő véletlen – az a kormányzati főfunkcionárius volt, aki egyébként egyedüli túlélője volt az általa bírált intézményrendszernek és aki – hisz kormány-háttérintézményként egy közalapítványt is kisajátíthatott magának – korábbi bőkezű fenntartóiról vélekedett ekképp. De az talán nagyobb szégyen, hogy leszámítva egyetlen politikust, a Horn-kormány egykori politikai államtitkárát, nem akadt Magyarországon senki, aki nyilvánosan fellépett volna e minősítés ellen, sőt a főfunkcionárius tovább végezhette nemzetpolitikai ámokfutását. De nem volt határon túl sem egyetlen tiltakozó hang, egyetlen véleményformáló közéleti szereplő sem, aki annak ellenére, hogy az említettek határainkon túl, 2007. április 26-án, Kolozsváron, egy sokszereplős nyilvános tanácskozáson hangzottak el és kerültek a sajtóba, ezt az útszéli gyalázatos megközelítést, amellyel eddig csak a környező országok nacionalista, szélsőséges politikusainak nyilatkozataiban lehetett találkozni, megcáfolta vagy visszautasította volna. Persze ne feledjem: az is igaz, hogy a HTMH mellett más intézményeket is megszüntetett az akkori kormány azzal az indokkal, hogy kisebb költséggel és racionálisabban működjenek az állami szervek – így számolta fel a hazai kisebbségi hivatalt is. Ahol ezt úgymond indokoltnak találták, ott ez a lépés nem történt meg. Egyebek között, e két bezárt intézmény költségvetésével nagyjából azonos költségigényű Magyar Űrkutatási Iroda önállóként megmaradhatott. Bizonyára valakik számára a csillagok közelebb voltak, mint a határon túli magyarok... Most joggal következhetne a harmadik olvasat is, az újragondolt és újjászervezett Határon Túli Magyarok Hivataláról, melynek visszaállítását követő közel egy esztendős tevékenységéről illene most említést tenni. Minden adott volna ehhez, hiszen a kormányzásra készülő Fidesz 2006-tól három nemzetpolitikai célt nevesítve is megjelölt, mint megvalósítandót: a Magyar Állandó Értekezlet összehívását, a kettős állampolgárság kérdésének újbóli felvetését és a Határon Túli Magyarok Hivatalának visszaállítását. Jól emlékszem megannyi, 2006 óta gyakran hangoztatott, erre vonatkozó kijelentésre, köztük az alábbi nekrológra különösen: „Nyugodjon hát békében a HTMH? Igen, de csak addig, amíg a nemzet ismét magához nem tér, mert akkor újra neki kell látni, és egy gyökeresen új szemléletű magyarországi közigazgatást kell felépíteni, melynek alapküldetése, hogy a határokkal szétszabdalt, mégis azonos értékeket valló közösséget szolgálja. (Szabó Tibor: Berekesztett nemzetpolitika, Magyar Nemzet, 2006. november 28.) Ma is előttem van az a sokkamerás, 2006 június 20-i sajtótájékoztató, ahol a HTMH Bérc utcai épülete előtt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szenvedélyes hangon – és egyébként teljes joggal – tiltakozott eme „tékozlás”, a felszámolás ellen kijelentve: a HTMH, „egy rendszerváltó vívmány, melynek létrehozásában kiemelkedő szerepet játszott 1990-ben mind a baloldali, mind az első rendszerváltás utáni jobboldali kormányzat, egy országos hatáskörű szerv megszüntetése – közigazgatási értelemben – a határon túli magyarok ügyének a leértékelését jelenti” – és ez megengedhetetlen és korrigálásra szorul. Minap újraolvastam, hisz ma is fellelhető a www. miniszterelnok. hu honlapon a kormányzásra készülő Orbán Viktor korábbi tusnádfürdői beszéde: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi következik mindebből a konkrét programok szintjén? Ebből, kedves barátaim, az következik, hogy az új jobboldalnak az új politika programját kell meghirdetnie, ami azt jelenti, hogy határozottan harcolni kell a nemzeti érdekvédelem jegyében. Ami most itt, ezen a helyen azt jelenti, hogy harcolnunk kell azért, hogy a kárpát-medencei magyarok érdekegyeztető és közakarat kialakítására alkalmas fórumai ismét létrejöjjenek: Magyar Állandó Értekezlet, Határontúli Magyarok Hivatala, határok feletti nemzeti újraegyesítés, állampolgárság kérdése.”(http://orban. hu/beszed/orban_viktor_tusnadfurd_337_i_beszede/) Magam, messzemenően egyetértve a tegnapi Németh Zsolttal „ Aki ismeri a közigazgatást, az tudja: függetlenül a felügyelettől, ha a kormány megszünteti a területnek a megjelenítését önálló, országos hatáskörű közigazgatási egységként, akkor leértékeli” (Magyar Hírlap 2006 június 22) s nemkülönben egyetértve a szintén tegnapi Orbán Viktorral, bevallom: számítottam a bejelentett „felértékelésre”, ennek az, „érdekegyeztető és közakarat kialakítására alkalmas fórumnak” a Tusnádfürdőn oly lelkesen megtapsolt újraindítására.
A harmadik olvasatomra e tárgyban viszont már nem kerülhet sor.
Kéretik ezért nem engem számon kérni!
II. A Határontúli Magyarok Titkársága és a Határon Túli Magyarok Hivatala:
Az Antall kormánynak, mint láttuk volt mire építenie, amikor 1990 májusában, a kormány hivatalba lépésének napján, a Miniszterelnöki Hivatal keretében megalakult a Határon Túli Magyarok Titkársága. A folyamatosságot jól mutatja, hogy az új HTM Titkárság indulásakor a munkatársakból több az egykori „régi” Tabajdi-féle Titkárságon dolgozók közül kerültek ki, mások pedig az augusztusban, külön országos hatáskörű szervként megalakult Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalában folytatták munkájukat. Ugyanakkor, hogy a magyarországi nemzeti kisebbségeket és a határon túli magyar kisebbségeket érintő kérdések súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően kormányszintre emelkedjenek, egy tárca nélküli miniszter felügyelte a két intézményt. A kisebbségi ügyek miniszteriális szintre történő emelésének szándéka, mely végigkísérte a HTMH egész történetét, ekkor tűnt leginkább megvalósíthatónak. Az erre irányuló kezdeményezéseket a bürokrataszemlélet visszaverte, akárcsak az 1998-as Orbán kormány alakítása idején felmerült hasonló javaslatot, melynek kezdeményezéséhez a közigazgatás eleve fenntartásokkal viszonyult, már csak azért is, mert az a határon túliak részéről történt. (Az ilyen típusú fenntartásokról még szólok, hisz a HTMH 15 éves működését végigkísérte a jelenség.)
A felügyelet kérdése kulcskérdés volt, hiszen a HTMH helye és súlya a magyar közigazgatásban alapvetően a mindenkori felügyelő államtitkár kormányzaton belüli helyzetének volt függvénye. Miközben a létét meghatározó kormányhatározat alapvetően központi koordináló szerepkört szánt neki, több mint másfél évtizedes fennállása alatt többször hol a Miniszterelnöki Hivatal, hol pedig a Külügyminisztérium felügyelete alatt működött. Ez az ide-oda helyezés, a gyakori változás eredményezte, hogy – természetes módon – nemcsak az eltérő felfogású kormány-programokhoz kellett igazodnia, hanem – természetellenes módon – az amúgy is sok energiát felemésztő közigazgatási együttműködést olykor az alapoktól kezdve újraépíteni. Csak egyetérteni tudok egyik, '98- és 2002 közötti HTMH elnök véleményével: „a HTMH közigazgatáson belüli helye és szerepe az ellátandó feladathoz képest az elmúlt 15 évben soha nem volt kielégítő. Érdekérvényesítő képessége mindig attól függött, hogy a felügyeletét ellátó kormánytag mekkora politikai súllyal bírt. A HTMH ezt annyiban tudta befolyásolni, amennyiben szakmai tekintélye és „közigazgatási harcossága” lehetővé tette. Ebben a tekintetben a MÁÉRT és a Státustörvény valamint a kisebbségi vegyes bizottságok adtak komoly hátteret. A magyar közigazgatás és különösen a Külügyminisztérium apparátusa valójában folyamatosan akadályozta a határon túli magyar ügyek érdemi megoldását.” (Szabó Tibor nyilatkozata, Magyar Nemzet 2007. január 4.)
A másik kulcskérdés az volt, hogy hogyan és kikkel működjön a HTMH?
Az indulásnál kialakított szerkezeti felépítést, amely területi és funkcionális egységeket foglalt magába – bár az egymást követő különböző kormányok alatt bekövetkezett hangsúlyeltolódások és feladatnövekedések természetesen módosításokat hoztak – gyakorlatilag a hivatal mindvégig megőrizte. Már a kialakulásnál érvényesült az a szemlélet – és ehhez, amikor csak lehetett a hivatalvezetés ragaszkodott, – hogy a munkatársak kiválasztásánál ne csak a szakmai felkészültség és elkötelezettség, meg természetesen a határon túli magyar közösségek helyzetének naprakész ismerete legyen feltétel, hanem az adott kisebbség-többség viszonyának is a minél teljesebbkörű ismerete, beleértve a többség nyelvét, kultúráját, mentalitását is. E követelményeknek – hely- és nyelvismeretük révén – értelemszerűen leginkább azok feleltek meg, akiknek anyakönyvi kivonatában születési helyként nem magyarországi település szerepelt, illetve a szomszéd országokban élőkhöz családi vagy baráti kapcsolatok fűztek és akiket – éppen származásuknak, kapcsolataiknak köszönhetően – minek is tagadni: a közigazgatás számos szereplője mindig is fenntartásokkal kezelt. Önmagában az a tény, hogy a magyar közigazgatásban létrejött és működik egy olyan kormányzati intézmény, amelynek ügyfelei nem magyar állampolgárok, eleve kiváltotta a bürokrácia fenntartásait – negyven év nevelése „sikeres” volt. Valójában ez nem is volt meglepő, hisz ha nem sikerült társadalmi szinten elfogadottá tenni a nemzeti szolidaritás eszméjét, a közigazgatás miért lenne képes csodákra? Hiába volt meg a mindenkori, hol erőteljesebb vagy sápadtabb politikai támogatás – ez, mint láttuk, a mindenkori felügyelő államtitkár kormányzaton belüli pozíciójától függött – a hivatal kezdeményezéseinek, de gyakran a munkatársainak is, a klasszikusnak számító tárcasovinizmuson túlmenően is, olyan típusú ellenállásokkal is szembesülnie kellett, mely más közigazgatási együttmunkálkodásban, más köztisztviselői érintkezésben ismeretlen volt. Ráadásul a számukra kötelezően előírt, legmagasabb fokú, nemzetbiztonsági ellenőrzés /átvilágítás megléte sem volt akadály arra, hogy a velük és rajtuk keresztül a kormányzat egy hivatalával szembeni bizalmatlanság és távolságtartás teljesen megszűnjön. (S ha az aktuálpolitikai érdek úgy kívánta, a szolgálatkész és helyezkedő kiszolgálók nem riadtak vissza a zsigeri fenntartások meglovagolásától, de a méltatlan lejárató manőverektől sem, kitalálva és hivatalos fórumokon is megfogalmazva, hogy azok az emberek, akik megannyi éven keresztül elkötelezettséggel és különleges szakmai hozzáértéssel végezték a dolgukat – tulajdonképpen megbízhatatlanok. “Mintha csak megrendelésre született volna a Mucuska-gate-ként elhíresült kém-tragikomédia” – pörölt a világgal Szabó Tibor, egykori hivatali elnök, midőn sajtóban olyan sugallt írások jelentek meg, amelyek kifogásolták, hogy túl sok határon túli magyar dolgozott a hivatalban. (Magyar Nemzet, 2006. november 28.)
És mindezek ellenére, vagy talán éppen azért, mert a nehézségek, a gáncsoskodások olykor többleterőt adtak az egykori hivatali munkatársaknak. Érdemesnek tartom, hogy e szubjektív krónikában róluk is szóljak, akiknek köszönhető, hogy a HTMH név, több lett, mint áruvédjegy. Azért is megérdemlik az elismerést legalább itt, hisz a HTMH nemcsak létében volt egyedülálló a hazai adminisztrációban. Utánanéztem: a Határon Túli Magyarok Hivatala volt az az egyedüli olyan kormányzati intézmény a magyar közigazgatásban, amelynek soha, egyetlen alkalmazottja munkáját se gondolta elismerni, akár egy icike-picike oklevelecskével, egyetlen kormányzat sem. És nem azért, mert ne lett volna itt is, mint bárhol máshol, egy valaki, egy nyugdíjba vonuló köztisztviselő, kinek ez ki szokott járni! Egyszerűen arról van itt szó: a HTMH-t a közigazgatás ugyan elviselte, tudomásul vette, de részének, nem akarta elfogadni! E téren üdítő kivétel csak kettő volt és azok is a határon túlról jöttek: 2006 júliusában, az RMDSZ belső parlamentjének, az SZKT-nak ülésén Takács Csaba nyilvánosság előtt köszönte meg a HTMH valamennyi vezetőjének és minden munkatársának 15 esztendő kitűnő munkáját és ugyanezt tette meg, 2006 augusztus 24-én a vajdasági „Magyar Szó” vezércikke is
Nevekkel nyílván nem terhelem önöket, de megítélésüket, és főleg annak az intézménynek „az jó híréért, az szép tisztességéért” remélem sokatmondó lesz, ha elmondom, a teljesség igénye nélkül, hogy a HTMH-n kívül hogyan álltak meg ők a helyükön. Egy valamikori HTMH-ban pályáját kezdő, majd vezetőként is dolgozó munkatárs, ma az egyik legismertebb magyar EP-képviselőnő és szintén a hivatalban kezdte pályáját a brüsszeli bizottsági apparátus két főállású alkalmazottja. Hosszú ideig erősítette a HTMH csapatát Magyarország jelenlegi belgrádi, kisinyovi, moszkvai és helsinki nagykövete meg a brüsszeli EU-s képviseletünk egyik nagyköveti rangú vezetője. A Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgozott éveken át a volt azerbajdzsáni, bosznia-hercegovinai, romániai, szerbiai, de még az egykori tanzániai külképviselet-vezető is. Napjaink beregszászi és csíkszeredai főkonzulja is egykori HTMH munkatárs, miközben az is tény, hogy a korábbi csíkszeredai és ungvári főkonzul is valamikori HTMH munkatárs volt. Adott a HTMH eddig a honvédelmi tárcáknak két, a külügyi és kulturális tárcáknak pedig egy-egy helyettes államtitkárt – ezek közül kettő jelenleg van funkcióban. Adott továbbá három ízben is egy-egy igazgatót a pozsonyi magyar kulturális intézet számára, egyet pedig a sepsiszentgyörgyi kulturális intézetnek. Adott egy kitűnő nemzetközi jogász és ma egyetemi oktató személyében az ENSZ-nek egy országrapportört, kit épp minap neveztek ki a Tom Lantos Intézet kutatási igazgatójának, továbbá két ízben is a kormányfők számára egy-egy politikai főtanácsadót, akik közül az egyik ma a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egyik vezető munkatársa, a Magyar Tudományos Akadémiának pedig egy a nemzetközi kapcsolatokért felelős vezető tisztségviselőt. Húszat is meghaladja a külügyminisztériumban pályájukat folytató egykori hivatali dolgozó száma, többen közülük ma vagy korábban, vezető beosztásban is szolgáltak/ szolgálnak idehaza vagy külföldön. Tíz évig a HTMH-t erősítette Martonvásár mai polgármestere, a pályakezdésétől hét éven keresztül a jelenlegi óbudai alpolgármester is a hivatal munkatársa volt, de még Zala megyében, Nemessándorházán is szolgál polgármesterként egy valamikori kolléga. Többen egyetemi katedrákon, tudományos intézetekben, az Országgyűlés Hivatalában vagy a Köztársasági Elnöki Hivatalban kamatoztatják/ kamatoztatták a HTMH-ban szerzett tudást és tapasztalatot. Mások napi és hetilapok, folyóiratok megbecsült szerkesztői vagy külső munkatársai szerzői lettek, esetleg az üzleti életben értek el komoly sikereket – ékesen bizonyítva, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala olyan szellemi potenciállal is rendelkezett, mely nevét többre jogosította fel, minthogy azt egyszerű áruvédjegyként jegyezzék.
Végül is mit tettek ők és őáltaluk a hivatal?
Szolgálták mindenekelőtt az érdekvédelmet, hiszen a hivatal kiemelt feladata volt, hogy a kárpát-medencei magyarok legitim szervezeteivel együttműködve és őket mindig önálló politikai entitással rendelkező partnernek tekintve a szomszédos országok magyar közösségeinek gondjaival, kezdeményezéseik és törekvéseik támogatásával foglalkozzon. Szolgálták mindezt úgy, hogy érvényesüljön az a rendszerváltozás óta folytatott, és 1992. augusztus 18-án a magyar kormány által meghirdetett elv, miszerint csak a határon túli magyarok legitim szervezetei véleményével egyetértésben lehet döntést hozni az őket érintő kérdésekben. Tartották a kapcsolatot és segítettek idehaza és mindenütt, ahol magyarok éltek és nemcsak a Kárpát-medencében, főleg azt követően máshol is, hogy egy jobb sorsra érdemesült, a világ magyarságát összefogni hivatott világszövetség önmaga karikatúrájává silányult. Még a néha magukat mostohábban kezeltnek tekintett, nyugati magyarok is úgy látták – és hadd hívjam most segítségül a nagyrabecsült bécsi Deák Ernőt: – „legtöbben úgy érezték, hogy a szó szoros értelmében hazajárhattak, amikor betértek a Határon Túli Magyarok Hivatalába, ahonnan a barátságos fogadtatáson és biztató szón túl sohasem jöttek el üres kézzel. Bármennyire jótékonysági intézmény benyomását keltette is az a fajta felkarolás, jobbára senkiben sem tudatosodott ez, mivel a családiasság légkörét érezhette maga körül bárki.” Tették ezt, korántsem csak munkaköri kötelességként és nem 8 órás munkaidőben, szervezéssel, közvetítéssel, értetlenkedők meggyőzésével és érdeklődők tájékoztatásával, elemző munkával és nemzetközi fórumokon való aktív részvétellel, jogsegélyszolgálattal és sajtómunkával, szociológiai és demográfiai elemzésekkel, a magyarság sorsát előtérbe helyező politikai és gazdasági stratégiák kimunkálásával – egyszóval a nemzeti összetartozásba vetett meggyőződéstől vezérelve, mindennel, amivel elősegíthető az élhető szülőföldön való boldogulás.
Részt vállaltak a szomszédos országokban élő magyarokkal kapcsolatos kormányzati döntések előkészítésében, a kisebbségpolitikai koncepciók kialakításában és érvényesítésében. és közreműködtek a minisztériumok és más állami szervek határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenységében. Nemcsak figyelték a törvény-előkészítést, hanem javaslatokat is tettek a jogalkotási programokhoz, aktívan közreműködve a kisebbségben élő magyarokat érintő jogszabálytervezetek véleményezésében, nemzetközi egyezmények előkészítésében és javaslatot tettek a költségvetési támogatás súlypontjaira – egyszóval a nemzetpolitika alakításának kezdeményezői és cselekvő elősegítői voltak.
Szolgálták a támogatáspolitikát, hiszen a mindenkori magyar kormányok támogatás-politikai gyakorlatában a HTMH-ra egyrészt konkrét végrehajtó szerep, másrészt a többszereplős támogatási rendszer koordinációjának feladata hárult. A hivatal kezelte a rendkívüli, előre nem látható helyzetek megoldására szolgáló különböző célzott rendeltetésű pénzügyi alapokat (Sapentia-, Horvátországi Újjáépítési-, Délvidéki-, Kárpátaljai-, Lendvai Magyar Ház-, Szabadkai Magyar Ház-, Református Világtalálkozó- és Csángó Alap stb.), a Kedvezménytörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását és a rendkívüli, előre nem látható helyzetek megoldására szolgáló ún. Koordinációs Keretet.
Különböző időszakokban váltakozó sikerrel, a különböző szervezetek döntéshozó testületeinek munkájában való részvétellel a jogszabályokban előírt, de a mindennapokban kiküzdeni kényszerülve, ellátták a koordinációs feladatokat. Ennek eredményessége függött egyrészt attól, hogy az adott időszakban volt-e meghatározott stratégiai cél, aminek érvényt kívánt a kormányzat szerezni, illetve attól, hogy mennyire voltak ehhez partnerei a magyar közigazgatásban, majd egyre markánsabban jelentkezett az, hogy mennyire voltak ehhez partnerek a Magyarországról „becserkészett” határon túli vezéregyéniségek.
Szolgálták a kisebbségi diplomáciát, hiszen a HTMH hatá

Markó a Székelyföld-irodáról – Ha befektetésejet vonz, miért ne? Mi a probléma?
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RFI-nek azt mondta: a Brüsszelben kedden hivatalosan megnyitandó iroda „nem tesz csodákat, de valószínűleg hozzájárul e térség gazdasági potenciáljának érvényesítéséhez”, ugyanakkor figyelmeztetett a magyarellenes hangvétel újraéledésére.
Az európai néppárti frakció – melynek politikai családjához az RMDSZ is tartozik – bejelentette, hogy nincs köze a brüsszeli Székelyföld-képviselet megnyitásához. Markó Béla megerősítette e hírt, mondván, hogy az RMDSZ-es EP-képviselők „nyújtottak segédkezet” az iroda megnyitásához.
A kormányfőhelyettes meggyőződése, hogy a Székelyföld értékeit népszerűsíteni kell.
„Szerintem fel sem merül a kérdés, hogy az Európai Parlamentnek köze lenne ehhez. A mi EP-képviselőink nyújtottak ott segédkezet az iroda megnyitásához, illetve avatásához. Én nem értek egyet azzal, hogy az irodával kapcsolatosan politikai színezete lenne a dolgoknak. Véleményem szerint általában az ország, Székelyföld vagy Erdély egészének gazdasági érdekeit kell népszerűsíteni, mert eddig nem sikerült befektetőket vonzanunk a Székelyföldre, és a térség gazdasági, turisztikai potenciálját sem tudtuk érvényesíteni. Ha egy ilyen iroda ebben segíteni fog, miért ne? Mi a probléma ezzel?” - mondta Markó Béla.
A Székelyföld brüsszeli képviselete „nem tesz csodákat” - véli az RMDSZ-szenátor, ám hozzásegítene a befektetők vonzásához. „Nem mondhatom azt, hogy ez az iroda valóban csodákat fog tenni, és nem is hiszem ezt, de bizonyára segíteni fog a térség gazdasági potenciáljának láthatóbbá tételében, mert igen komoly problémák vannak ott. Különben egész Erdélyben nagyon komolyak a problémák a befektetők jelenlétét illetően”.
Markó Béla figyelmeztetett ugyanakkor a magyarellenes hangvétel újraéledésére. „Az etnikumközi kapcsolatokat illetően: még mindig lehetséges bizonyos mértékű érvényesülés vagy népszerűség elérése a magyarellenes, illetve nagyon nacionalista hangvétellel, és ezt némelyek azonnal észrevették” - magyarázta a miniszterelnök-helyettes.
A Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitását a román EP-képviselők többsége bírálta, a PDL-s képviselők is, akikkel együtt az RMDSZ kormányon van.
Joseph Daul, az EP néppárti frakciójának elnöke kijelentette, hogy frakciója semmilyen formában nem vett részt a Székelyföld brüsszeli képviselete keddi megnyitásának megszervezésében.
Az Európai Néppárt közleményében Daul leszögezi, a frakciónak semmi köze a keddi eseményhez. „A szervezők az egyedüli felelősek mindenért” - mutat rá a közlemény.
Mircea Geoană, a szenátus elnöke hétfőn levélben fordult az Európai Parlament elnökéhez, arra kérve Jerzy Buzeket, hogy ne ismerje el „a Székelyföld képviseleti irodáját” az EU törvényhozó testületének hivatalos és intézményes partnereként.
Marian Jean Marinescu PDL-s EP-képviselő csütörtökön azt mondta a MEDIAFAX-nak, hogy Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitását arculatépítő eseményként próbálják beállítani, de nem fogja elérni célját és törvényes következményei sem lesznek,csak „fölösleges provokáció”.
A külügyminisztérium tisztázni fogja a Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájával kapcsolatos helyzetet, és sajnálatosnak véli a Romániában nem létező, úgynevezett „területi-adminisztratív egység” képviseletének felavatását.
A PSD EP-küldöttsége levélben kért hivatalos állásfoglalást az Európa Tanács elnökétől, José Manuel Barrosótól, az EU magyar elnökségétől, valamint az EP elnökétől, Jerzy Buzektől a Székelyföld tervezett brüsszeli képviseletéről, valamint e témakörben az EU-törvénykezés teljes tiszteletben tartásáról.
A Székelyföld brüsszeli irodájának jogi megnevezése: Kovászna és Hargita megye képviselete – mondta pénteken a MEDIAFAX-nak Sógor Csaba, rámutatva, hogy a székely megnevezés régebbi, mint a Brüsszelben nemrég díjazott “százéves hárs”.
Arra a felvetésre pedig, hogy Brüsszelben csak az illető ország törvényei által elismert területi-adminisztratív egységek nyithatnak képviseletet, márpedig a Székelyföld nem tartozik ebbe a kategóriába, Sógor Csaba kifejtette, hogy a lobbi-iroda jogi megnevezése Kovászna és Hargita megye képviselete lesz.
„Úgy működik, mint a kereskedelmi társaságoknál, például ha ön céget létesít, egy üzletet nyit, és bejegyezteti mondjuk azon a néven, hogy IMPEX Kft., azért a bejárat fölött állhat a Monica felirat” – magyarázta Sógor.
Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke április 13-án közölte a MEDIAFAX tudósítójával, hogy május 31-én és június 1-jén hivatalosan megnyitják Kovászna és Hargita megye brüsszeli képviseletét, hozzáfűzve, hogy az iroda Maros megye érdekeit is képviseli.
Demeter János hozzátette, hogy a képviselet a Magyar Régiók Házaként ismert épületben kap helyet.
Az idézett forrás szerint Sógor Csaba, Tőkés László és Winkler Gyula EP-képviselő az alkalomból május 31-én fogadást ad az Európai Parlamentben, és június elsején hivatalosan megnyitják a képviseletet.
A kezdeményezők szerint a brüsszeli képviseleti iroda fő célja: információkat gyűjteni, feldolgozni és továbbítani az EU politikájáról és intézményes kérdéseiről, tájékoztatni a területi-adminisztratív egységeket az EP, az EB, illetve a Régiók Bizottságának és az EU más szerveinek döntéseiről, támogatni a közösségi projektek megszerzését és a helyi érdekeltségű projektekhez való hozzájutást.
A kezdeményezés célja ugyanakkor a három megye hangsúlyosabb érdekképviselete az európai projektek elérhetőbbé tételéért, az uniós intézményekkel való kapcsolattartásban, az uniós regionális partnerség kialakításában, a hálózati és lobbitevékenység területén.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Megvonnák Tőkés állampolgárságát (Nem csitul a román hisztéria)
Nem csitul a román politikusok felháborodása a brüsszeli Székelyföld-képviselet miatt. A liberálisok szenátusi frakcióvezetője Tőkés László román állampolgárságának megvonását javasolja, az ellenzéki szociáldemokraták tegnap a demokrata-liberálisokat bírálták, amiért nem írták alá az ügyben a Jerzy Buzek EP-elnöknek írt nyílt levelet, a külügyminiszter szerint a román–magyar kapcsolatok szempontjából is zavaró a kezdeményezés, és Traian Băsescu államfő is rosszallását fejezte ki emiatt.
Puiu Haşotti, a liberálisok felsőházi frakcióvezetője szenátusi felszólalásában úgy fogalmazott: sajnálja, hogy nem létezik az állampolgárság megvonásáról rendelkező törvény. Szerinte a brüsszeli iroda megnyitására nem került volna sor, ha a parlament határozottan fellép a március 15-i megemlékezések idején magyar politikusok részéről elhangzott kijelentések ellen. Haşotti egyebek között azért kifogásolja a brüsszeli iroda megnyitását, mert szerinte Székelyföld “soha nem létezett, és most sem létezik a román történetírásban”.
Rosszallását fejezte ki az iroda miatt a külügyminisztérium is. Romániát a kétoldalú román–magyar kapcsolatok szempontjából is zavarja, hogy éppen a Magyar Régiók Házában nyitnak irodát Székelyföld számára – mondta Teodor Baconschi külügyminiszter. Hangsúlyozta: Brüsszelben olyan területi-közigazgatási egységek tartanak fenn irodát, amelyek valóban léteznek. Elképzelhetőnek tartja például Burgundia bejegyzését, mivel francia régióról van szó, de úgy véli, nem lehetne Burgund Hercegség néven képviseletet nyitni, mivel egy ilyen államalakulat több mint ötszáz évvel ezelőtt létezett. Így kívánta alátámasztani érvelését, miszerint egy adott térség “népies elnevezésével” nem lehet “visszaélni” úgy, hogy egy régió márkaneveként használják.
Titus Corlăţean, a szenátus külpolitikai bizottságának szociáldemokrata elnöke elfogadhatatlannak minősítette “egy nem intézményesített entitás” képviseletének bejegyzését, és bírálta az államfőt és a miniszterelnököt, amiért nem reagáltak az ügyre. Közben Cătălin Ivan, a Szociáldemokrata Párt európai parlamenti képviselője a Demokrata Liberális Pártot bírálta, amiért nem voltak hajlandóak aláírni az Európai Parlament alelnökének címzett nyílt levelet, amelyben kérték Jerzy Buzeket, hogy ne ismerjék el Székelyföld képviseleti irodáját. “Ha valakinek még kétségei lehettek, az most megbizonyosodhatott róla, hogy a DLP támogatja az ún. Székelyföld képviseletének elismerését, és ezek szerint hallgatólagosan támogatja a magyar szélsőségesek Románia-ellenes irredenta politikáját is” – fogalmazott a román szociáldemokraták európai parlamenti csoportjának vezetője. Az ügyben tegnap este Traian Băsescu is megszólalt. Az államfő leszögezte: “rossz véleménnyel van” a székelyföldi képviseleti iroda megnyitásáról. Hangsúlyozta: a kezdeményezésnek nincsenek politikai következményei, de az alkotmány és a románok semmibe vételéről árulkodik. “Nincs ilyen közigazgatási egység” – szögezte le az államfő Székelyföldre utalva. Hasonlóan nyilatkozott tegnap este Emil Boc is. A miniszterelnök leszögezte: a kormány nem fogad el olyan entitásokat, amelyek nem illeszkednek az alkotmány kereteibe. “Nem lehet elismerni olyasmit, amit az alkotmány és a törvények nem ismernek el” – utalt Székelyföldre. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tegnap közleményben jelezte: Theodor Stolojan demokrata-liberális képviselő levélben kereste meg, és rákérdezett az iroda státuszára, tevékenységének jellegére. Válaszlevelében az erdélyi politikus rámutatott: a román ellenzék politikai fegyvert kovácsol az iroda megnyitásából, és célja a jelenlegi kormány megbuktatása a koalíciós partnerek megosztása révén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A román külügy sajnálja
A Külügyminisztérium sajnálatát fejezte ki a magyarországi hatóságok részvétele miatt Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitóján.
”A magyar hivatalosságok jelenléte személyes választás eredménye volt, amelyet a román állam nem akadályozhat meg. Mi nem tehetünk mást, mint kifejezzük hivatalos álláspontunkat, és jelzést küldünk ez irányban” – jelentette ki tegnap Doris Mircea külügyminisztériumi kommunikációs igazgató. Hangsúlyozta: a tárca azonnal közbenjárt az európai intézményeknél, hogy ne ismerjék el és ne tartsanak kapcsolatot ezzel a képviselettel. Ismételten leszögezte: a Külügyminisztérium elutasítja a Romániában nem létező és alkotmányos vagy törvényes alapot nélkülöző, úgynevezett területi-adminisztratív egység képviseletének felavatását. “Visszaélésnek és az európai gyakorlattal ellentétesnek tekintjük ezt” – mondta, majd hozzáfűzte: Románia ösztönzi a decentralizációt, de nem ért egyet az etnikai alapú területi autonómiával. “Az EU szintjén nem léteznek elismert standardok az autonómia tekintetében, minden állam szabadon választja meg a számára helyi szinten vagy adminisztratív szempontból leginkább megfelelő modellt, akárcsak a saját szükségletei szerint leghatékonyabbnak tekintett autonómiaszintet. Álláspontunk egyértelmű: Románia ösztönzi a helyi decentralizációt, de nem ért egyet az etnikai alapú autonómiával” – szögezte le Doris Mircea.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ökomenikus áhítat a Házsongárdért
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői jövő szombaton ökumenikus áhítatra és a sírkert bejárására invitálják mindazokat, akiket érdekel a magyarság nagyjainak nyugvóhelyet biztosító sírkert sorsa.
kolozsvári Házsongárdi temető UNESCO-listára való felvételét fogja javasolni Romániának a magyar kormány – jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Eközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői jövő szombaton ökumenikus áhítatra és a sírkert bejárására invitálják mindazokat, akiket érdekel a magyarság nagyjainak nyugvóhelyet biztosító sírkert sorsa.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a jobbikos Szávay István írásbeli kérdésére válaszolva kifejtette: mivel a Házsongárdi temetőben található sírhelyek és egyéb kegyeleti helyek kiemelkedő történelmi és kulturális jelentőségűek, a magyar kormány a román fél számára javaslatot kíván tenni, hogy a Házsongárdi temető Románia UNESCO-listájára kerüljön. Mivel azonban az UNESCO által biztosított védelmi rendszer abból indul ki minden állam érdeke, hogy a területén található kulturális értékeket megőrizze, nem teszi lehetővé azt, hogy egy másik állam ebbe a folyamatba beavatkozzon. Ennek értelmében a nemzeti kisebbséghez tartozó kulturális érdekek védelmében beavatkozásra nem biztosít lehetőséget az egyezmény – áll az Országgyűlés honlapján közzétett dokumentumban.
A miniszterelnök-helyettes kifejtette: Magyarország kérését az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának 1972. november 16-án elfogadott egyezményére alapozza, amely szerint „az egyezményben részes államok elismerik, hogy az ilyen örökség az egész világ örökségét jelenti, melynek megóvása az egész nemzetközi közösség együttműködésének feladata”.
Állandó a kapcsolat
A Házsongárdi temető védetté nyilvánításához külön-külön valamennyi sírhelyet védetté kell nyilvánítani, melyhez műholdas felmérés szükséges. Ennek megtervezése és megvalósítása már megkezdődött. Semjén Zsolt felidézte, hogy a román–magyar kisebbségi vegyes bizottság június elsején tartott ülésén a magyar fél ajánlásként fogalmazta meg a Házsongárdi temető kiemelt fontosságú ügyként való kezelését. Hozzátette: a kormány figyelemmel kíséri a Házsongárdi temetőben történő eseményeket, a síremlékek gondozását elvállaló Házsongárd Alapítvánnyal állandó kapcsolatban áll, és folyamatos az információcsere a Házsongárd Alapítvány, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusa, a Magyar Köztársaság Bukaresti Nagykövetsége, a külügyminisztérium és a nemzetpolitikai államtitkárság között is.
Áhítatra és sétára hívnak
Eközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői felhívást tettek közzé, melyben ökumenikus áhítatra és a temető bejárására invitálják a sírkert sorsa iránt érdeklődőket. Emlékeztetnek, a Házsongárd több száz jelentős erdélyi személyiség nyugvóhelye, tudósok, politikusok, művészek, egyházfők síremlékei alkotják együtt az erdélyi nemzeti panteont. „Úgy tűnik, mára ez a kegyeleti hely már önmagát nem tudja megvédeni. Kihalófélben a hely szelleméhez igazodó kulturált viselkedés és kölcsönös tisztelet. Az évek óta tartó pusztításnak, rongálásnak mindeddig egyetlen városi hatóság sem volt képes véget vetni” – olvasható a felhívásban, melynek szerzői július 2-án, szombaton 18 órára a Házsongárdi temető bejáratához invitálják a kolozsváriakat. Mint kifejtik, ezzel szeretnék jelezni, hogy nem hagyják veszni a sírkertet, hozzátéve, a szombati akciót hasonlók követik majd, míg végre rendeződik ez az évek óta húzódó állapot. „Célunk, hogy az ökumenikus áhítat és a temető együttes bejárása által is jelezzük: nem hagyjuk tovább veszni a Házsongárdot!” – áll a dokumentumban, melyet az EMNT részéről Gergely Balázs és Csigi Levente, több kolozsvári református, római katolikus, unitárius és evangélikus lelkész, illetve az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet vezetői írtak alá.
Mint ismeretes, a Házsongárdi temetőben egyre gyakoribbak a sírgyalázások, pünkösdkor az iktári Bethlen család sírkertjében elhelyezett két 19. századi tumbát, valamint Nagy Gyula néhai erdélyi református püspök nemrég restaurált sírkövét öntötték le fáradt olajjal. Bár a műemlékvédők többször is felhívták a figyelmet a már-már mindennaposnak mondható sírgyalázásokra, a kolozsvári hatóságok nem hajlandók intézkedéseket hozni a sorozatos rongálások megakadályozásáért, valamint a vétkesek felelősségre vonásáért. Ez strukturális változásokat is maga után von a karok szerkezetében.
Krónika (Kolozsvár)

A Külügyminisztérium megdöbbenéssel értesült a gyulafehérvári magyarellenes atrocitásokról
A Külügyminisztérium megdöbbenéssel értesült arról, hogy a romániai Gyulafehérváron magyarellenes atrocitások történtek. A tárca hétfői, az MTI-hez eljuttatott közleményében reményét fejezte ki, hogy elszigetelt esetről van szó. A minisztérium úgy tájékoztatott, hogy az erdélyi városban megrongáltak több, a katolikus egyház intézményeinek helyt adó épületet, és barbár módon megverték a teológiai intézet rektorát, valamint egy másik magyar nemzetiségű embert.
Annak ellenére, hogy az érintett intézményekben anyagi kár okozása már korábban is előfordult, személyek elleni támadásokra eddig még nem volt példa” – olvasható a külügyi közleményben. A tárca kifejezi reményét, hogy “nem egy összehangolt magyarellenes hangulatkeltésnek vagyunk tanúi, mely élesen szemben állna a mindkét nemzet számára szimbolikus jelentőséggel bíró város szellemiségével”. A külügyminisztérium szerint az eset ellentmond a magyar-román kapcsolatokban tapasztalt nyitottságnak és szoros együttműködésnek is, és olyan időszakot idéz fel, melyet mindkét nemzet már meghaladottnak vélt. A tárca üdvözölte, hogy a román rendőrségnek sikerült azonosítania az elkövetőket, és reméli, az esetet mihamarabb kivizsgálják és a tetteseket felelősségre vonják. A Keresztalja című katolikus hetilap hétfőn internetes honlapján arról számolt be, hogy román huligánok egy csoportja baseballütővel megverte Oláh Zoltánt, a gyulafehérvári római katolikus teológiai intézet rektorát. A Kolozsváron szerkesztett lap arról írt: az eset szombat este történt. A konfliktus abból adódott, hogy a rektor le szerette volna fényképezni a három román fiatalt, amint éppen kővel dobálták be az épület ablakait. Az ittas állapotban levő fiatalok nekiestek a rektornak, szidalmazni kezdték magyarsága miatt, és a náluk levő baseballütővel két csapást mértek rá, egyet a hátára, egyet pedig a fejére. Információk szerint Oláh Zoltán elvesztette eszméletét, sebeit a sürgősségi részlegen varrták össze. A rektor feljelentést tett a rendőrségen, a három támadóból kettőt elfogtak, ők szabadlábon védekezhetnek. Tettükért három hónaptól 20 évig terjedő szabadságvesztés róható ki. Gyulafehérváron nem ritkák a magyarellenes atrocitások, megfélemlítési kísérletek – olvasható a Keresztalja honlapján.
erdon.ro

Kárpát-medencei vidékfejlesztési, együttműködési fórum
Két év késésben?
A hét végén Budapesten tartották a Magyarország Kormánya és Vidékfejlesztési Minisztériuma által szorgalmazott, 2020-ig kitekintő Nemzeti Vidékstratégia részeként a „Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködések” nemzeti programját, mely magában foglalja a gazdaszervezetek, illetve az anyaországi és a külhoni gazdák közötti kapcsolatépítés, együttműködés ösztönzését a közös álláspont, a térség kormányainak is javasolható egységes fellépés érdekében. A fórumra meghívták az elszakított területek mértékadó magyar politikai, illetve gazdatömörüléseinek a képviselőit, köztük Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Észak-Erdélyi Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének a képviselőit is.
Az anyaországi meghívottak között volt Font Sándor, a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke; Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke; Ulicsák Szilárd, a Bethlen Gábor Alap elnöke; Horváth József, az Orosházi Gazdakör elnöke, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium is államtitkári rangon képviseltette magát.
A Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórumról kiadott közös nyilatkozatban kijelentik: a magyarság által lakott vidék nem tekinthető az államhatár által lezártnak, a vidéken élő, dolgozó emberek boldogulása, a területek fejlesztésének előmozdítása egységes szempontok által vezérelve valósulhat meg Kárpát-medence szerte. A magyar közösségek által lakott területek gazdasági ereje nem függetleníthető egymástól: egyazon piacban, egy hálózatban kell, hogy gondolkodjunk.
A vidékfejlesztés terén is fenntarthatóságra, partnerségre, közösségi szellemre van szükség. Ezért az új nemzetpolitika a legszélesebb partnerségben gondolkodik a stratégiaalkotás, a támogatáspolitika, valamint a helyi közösségek és az egyének szintjén.
E törekvéseket tükrözik a Magyar Kormány eddigi lépései, az egyszerűsített honosítás bevezetése, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény meghozatala, a megújított támogatáspolitika és a MÁÉRT összehívása is.
A találkozón – Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nemzetpolitikai kereteket, valamint Jakab István, az országgyűlés alelnöke a Kárpát-medencei gazda-együttműködéseket ismertető előadását követően – Ángyán József, a VM parlamenti államtitkára ismertette a nemzeti konzultációra bocsátott Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020 főbb elemeit, melyhez a társminisztériumok képviselőit követően a határon túli magyar szervezetek és gazda-érdekképviseletek fűztek véleményt, fejtették ki elképzeléseiket.
A hét szomszédos ország küldöttei kifejezték közreműködési szándékukat a Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési program kidolgozásában, és készségüket a további külhoni szervezetekkel, valamint kormányzati tényezőkkel kibővülő konzultációsorozat folytatására.
Az egyeztető fórumon az RMGE-t Sebestyén Csaba elnök és Kocsik József elnökségi tag képviselte. Amint az elnök elmondta, ha a 2009-ben Aradon elhatározott Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozását a jelenlegi magyar kormány felvállalta volna, beemelte volna az anyaország vidékfejlesztési stratégiájába, most két év előnyben lehetnénk. Ezzel viszont elszalasztottunk egy óriási lehetőséget: az anyaország akkor volt az EU soros elnöke, amikor Adrian Cioloş a mezőgazdasági biztos. Most, talán olyan Kárpát-medencei agrárstratégiát lehetett volna elfogadtatni, ami minden magyar gazdának segíthetett volna. Sebestyén Csaba elnök szerint, most már ezzel kicsit késésben vagyunk, mivel a 2013. utáni EU-agrárpolitika már ki van dolgozva. Az RMGE-képviselők külön találkoztak Ángyán József államtitkárral, akivel tisztázták: a Minisztérium és az Egyesület között létezik érvényes együttműködési megállapodás. Közben azonban változtak az idők és a miniszterek, ezért azt fel kell újítani – az újnak az aláírását szeptemberre tervezik. A Minisztérium továbbra is támogatja az Egyesület tagjainak az anyaországi kiállításokon való részvételét – összegezte az Ángyán József államtitkárral folytatott külön megbeszélések eredményeit Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke.
 Nyugati Jelen (Arad)

Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórum – Két év késésben
Hét végén Budapesten tartották a Magyarország Kormánya és Vidékfejlesztési Minisztériuma által szorgalmazott, 2020-ig kitekintő Nemzeti Vidékstratégia részeként a „Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködések” nemzeti programját, mely magában foglalja a gazdaszervezetek, illetve az anyaországi és a külhoni gazdák közötti kapcsolatépítés, együttműködés ösztönzését a közös álláspont, a térség kormányainak is javasolható egységes fellépés érdekében. A fórumra meghívták azelszakított területek mértékadó magyar politikai, illetve gazdatömörüléseinek a képviselőit, köztük Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Észak-Erdélyi Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének a képviselőit is.
Az anyaországi meghívottak között volt Font Sándor, a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke; Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke; Ulicsák Szilárd, a Bethlen Gábor Alap elnöke; Horváth József, az Orosházi Gazdakör elnöke, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium is államtitkári rangon képviseltette magát.
A Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórumról kiadott közös nyilatkozatban kijelentik: a magyarság által lakott vidék nem tekinthető az államhatár által lezártnak, a vidéken élő, dolgozó emberek boldogulása, a területek fejlesztésének előmozdítása egységes szempontok által vezérelve valósulhat meg Kárpát-medence szerte. A magyar közösségek által lakott területek gazdasági ereje nem függetleníthető egymástól: egyazon piacban, egy hálózatban kell, hogy gondolkodjunk.
A vidékfejlesztés terén is fenntarthatóságra, partnerségre, közösségi szellemre van szükség. Ezért az új nemzetpolitika a legszélesebbpartnerségben gondolkodik a stratégiaalkotás, a támogatáspolitika, valamint a helyi közösségek és az egyének szintjén.
E törekvéseket tükrözik a Magyar Kormány eddigi lépései, az egyszerűsített honosítás bevezetése, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény meghozatala, a megújított támogatáspolitika és a MÁÉRT összehívása is.
A találkozón – Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nemzetpolitikai kereteket, valamint Jakab István, az országgyűlés alelnöke a Kárpát-medencei gazda-együttműködéseket ismertető előadását követően – Ángyán József, a VM parlamenti államtitkára ismertette a nemzeti konzultációra bocsátott Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020 főbb elemeit, melyhez a társminisztériumok képviselőit követően a határon túli magyar szervezetek és gazda-érdekképviseletek fűztek véleményt, fejtették ki elképzeléseiket.
A hét szomszédos ország küldöttei kifejezték közreműködési szándékukat a Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési program kidolgozásában, és készségüket a további külhoni szervezetekkel, valamint kormányzati tényezőkkel kibővülő konzultációsorozat folytatására.
Az egyeztető fórumon az RMGE-t Sebestyén Csaba elnök és Kocsik József elnökségi tag képviselte. Amint az elnök elmondta, ha a 2009-ben Aradon elhatározott Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozását a jelenlegi magyar kormány felvállalta volna, beemelte volna az anyaország vidékfejlesztési stratégiájába, most két év előnyben lehetnénk. Ezzel viszont elszalasztottunk egy óriási lehetőséget: az anyaország akkor volt az EU soros elnöke, amikor Adrian Cioloş a mezőgazdasági biztos. Most, talán olyan Kárpát-medencei agrárstratégiát lehetett volna elfogadtatni, ami minden magyar gazdának segíthetett volna. Sebestyén Csaba elnök szerint, most már ezzel kicsit késésben vagyunk, mivel a 2013. utáni EU-agrárpolitika már ki van dolgozva. Az RMGE-képviselők külön találkoztak Ángyán József államtitkárral, akivel tisztázták: a Minisztérium és az Egyesület között létezik érvényes együttműködési megállapodás. Közben azonban változtak az idők és a miniszterek, ezért azt fel kell újítani – az újnak az aláírását szeptemberre tervezik. A Minisztérium továbbra is támogatja az Egyesület tagjainak az anyaországi kiállításokon való részvételét – összegezte az Ángyán József államtitkárral folytatott külön megbeszélések eredményeit Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Tusványos – Semjén: A magyarokra kell bízni, hogy akarnak-e élni szavazati jogukkal
A nemzetek léte egyetemes érték az emberiség számára – mondta szerdán Tusnádfürdőn Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes előadása vezette be a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) hivatalos megnyitóját. Megállapította: minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen egyetemes érték, az egész emberiség válna szegényebbé, ha a nemzetek eltűnnének a történelemből.
Felhívta a figyelmet ugyanakkor a „két szélsőségre". Az egyik szerinte a kozmopolitizmus, amely elavult, provinciális fogalomnak tekinti a nemzetet. Az előadó szerint „értékrombolást" végeznek, akik ezt vallják, hiszen – mint fogalmazott – a nemzettől kapjuk nyelvünket, kultúránkat, gondolkodásunkat. A miniszterelnök-helyettes a másik szélsőségnek a sovinizmust tekinti, amely egy adott nemzet vélt érdekéből fakadóan tagadja más nemzeteknek az élethez való jogát.
Egyszerre kell elutasítani e két szélsőséget – hívta fel a figyelmet Semjén Zsolt, aki ugyanakkor nagyon is fontosnak nevezte, hogy egy adott nemzet felelős kormánya segítsen megőrizni a nemzeti létet, kultúrát, örökséget.
A magyar nemzetet háromlábú székhez hasonlította, melynek egyik lábát a magyarországi, a másikat a Kárpát-medencei, a harmadikat pedig a nyugati világban szétszóródott magyarság alkotja. Ha e szék egyetlen lába is kiesik, az egész szék felborul – hangsúlyozta, leszögezve, hogy a magyar kormánynak egyformán kell felelősséget viselnie a magyar nemzet mindhárom része iránt.
Utalt arra, hogy a szomszédos országokban továbbra is fenyegeti a magyarságot az asszimiláció veszélye. Semjén szerint emiatt van szükség a kettős állampolgárság megadására, ezáltal ugyanis – mondta – a magyar nemzet közjogi értelemben is egyben tartható. Örömmel állapította meg, hogy már több mint 120 ezer állampolgársági igény érkezett, mintegy húszezer ember tette már le az állampolgársági esküt. Semjén Zsolt szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól.
A miniszterelnök-helyettes fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a magyar kormány határozottan kiáll a szomszédos országokban élő magyarok identitásának megőrzéséért. Emberi jogainkon nyugvó nemzeti érdekeinket soha nem rendeljük alá más államok belpolitikai hullámveréseinek – szögezte le.
Semjén állást foglalt amellett, hogy a jelentős számú magyar közösséggel rendelkező államokban etnikai alapú szervezeteknek kell működniük, a „vegyes párt" létrehozása az asszimilációs folyamatot erősíti, az az „önfeladás előszobája". Úgy vélekedett, hogy Romániában nagyon fontos a különböző magyar szervezetek összefogása, nem szabad pusztán pártpolitikai érdeküktől vezérelve veszélyeztetni a magyarság parlamenti képviseletét.
Semjén Zsolt határozottan állást foglalt az autonómia mellett, amelyet – mint fogalmazott – a román sajtó egyfajta fantasztikus, irreális követelésnek állít be. A magyarok soha nem kértek olyat, amelyre Európában már ne lenne példa – hangoztatta.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kitért a tábor mottójára, miszerint „Összenő, ami összetartozik". Szerinte erről szól a nemzeti összetartozás politikája, a kedvezményes honosítás is. Elismerte: tíz évvel ezelőtt még nem támogatta a kettős állampolgárságot, mert az akkor az elvándorlást erősítette volna a határon túli magyarok körében, ma viszont ugyanez a szülőföldön maradás szándékát erősíti.
Hangsúlyozta a közép-európai összetartozás fontosságát is. A románok és a magyarok is összetartoznak – mondta, hangsúlyozva azt is, hogy a székelyföldi régió létrehozása nem gyengítené, hanem inkább erősítené a romániai szuverenitást.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke emlékeztetett arra, hogy néhány nappal ezelőtt a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. Azt is leszögezte, hogy ez az esemény egyáltalán nem befolyásolja a mostani tábort, hiszen Tusványos – mint fogalmazott – Kelet-Közép-Európa legstabilabb intézménye, a „bálványosi folyamat" erős sodrásával folyik tovább a maga medrében. Erdély.ma

Orbán: nem lesz diadalmenet az ország újjászervezése
A nyugati életmodell bukásával, a hanyatló Nyugat és Európa válságával magyarázta Orbán Viktor azokat a változásokat, melyeket a kormány vezetett be a hatalomra kerülése óta eltelt időben. A miniszterelnök tusnádfürdői előadásában felfedte eddigi döntéseinek hátterét: egy átfogó tervet vázolt fel a magyar nemzet megmentésére, melyet szerinte kormánya egy éve pontról pontra követ a médiatörvénytől a közmunkaprogramokon keresztül az új adópolitikáig. Szerinte a régi, reflexeit meghaladni nem képes elit bírálja a terv megvalósítását.
A kettős állampolgárság bevezetése nem egy folyamat vége, hanem kezdete: akik igényelték a honpolgárságot, azok egy politikai közösséghez és jövőképhez kívánnak csatlakozni – mondta szombaton Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára a 22. alkalommal megrendezett Bálványosi Szabadegyetemen megtartott felvezető előadásában, majd felkérte Orbán Viktort az említett jövőkép bemutatására.
Az idei fesztiválnak is a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szombati előadása volt a legfőbb, legnagyobb közönséget vonzó eseménye. A kezdetektől fideszes rendezvényként számon tartott szabadegyetemre a kormánypártok vezetői, ismert politikusai voltak a fő meghívottak. A Fidesz tavalyi kormányra kerülése után a kabinet számos államtitkára, minisztere, országgyűlési és európai parlamenti képviselője fordult meg a táborban, idén az Orbán-kormány új nemzetpolitikája, a kettős állampolgárság – az előzetesen kiadott program szerint –, a „nemzetegyesítés” a fő téma.
Míg a magyar kormányfő egy új világrend eljöveteléről, a Nyugat hanyatlásáról, az állam átszervezéséről beszélt, a közönség főleg olyan kérdéseket szegezett Orbánnak, hogy a kormány miért nem támogatja a határon túliak autonómia-törekvéseit, milyen kapcsolatokat ápol a hatalmon lévő román erőkkel (Traian Basescu román államfő közismerten jó kapcsolatban áll Orbánnal), melyek a közigazgatás átszervezésével hozhatja nehéz helyzetbe a magyarok lakta területeket. Ám a kérdésekre válaszoló Orbán szerint előbb meg kell erősíteni a magyar államot és együtt kell működni a hasonló gondolkodású szomszédos politikai erőkkel, ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket is rendezni lehessen.
Ebben némi feszültség alakult ki a szintén felszólaló Tőkés László és Orbán között, mert az erdélyi politikus úgy ítélte meg, hogy a kormány nem lép fel elég határozottan az új erdélyi párt bejegyzését elutasító román állam, és a kezdeményezést támadó RMDSZ-szel szemben. 
A nyugati világ összeomlás előtt áll
A világban korszakváltás zajlik, melynek a magyar kétharmados forradalom az egyik következménye – mondta Orbán Viktor a Bálványosi Szabadegyetemen tartott szombat délelőtti előadásában.
Orbán szerint a régi nyugati életmód fenntarthatatlan, rövidesen összeomlás következik be, aminek az államadósság a fő oka. Példaként Görögországot említette, amit szerinte csak azért akarnak megmenteni az EU-ben, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy a balkáni állam valójában csődbe ment, képtelen lesz visszafizetni az adósságait. Orbán Viktor szerint az elmúlt egy évben történt változások is azt igazolják, hogy valóban jelentős változás zajlik a világban: Európa pereme – Görögország bedőlésével, Spanyolország, Olaszország meggyengülésével – leszakadóban, Amerika újabb hitelekre szorul, Észak-Afrikában forradalmak zajlottak, Kína ereje viszont töretlen. Szerinte Nyugat felett újabb viharfelhők gyülekeznek.
Orbán azt mondta, ennek az összeomlásnak Magyarországra nézve is jelentős következményei lehetnek a multinacionális bankok tönkremenetele, az esetleg bekövetkező jelentős infláció miatt. Ennek a válságnak a jövőjét felemésztő, hitelekből élő fogyasztói társadalmak kifulladása az oka Orbán szerint.
„A magyarok harcolni akarnak”
„Nem tehetjük meg, hogy hipnotizáltan várakozzunk, cselekednünk kell” – mondta a miniszterelnök, aki szerint elébe kell menni a változásoknak. Szerinte az államnak kezdeményező szerepe kell legyen, így vissza kell fizetni az államadósságot, át kell szervezni felülről a gazdaságot, és vissza kell terelni - első lépésben a közmunkáztatással, az idő előtt nyugdíjba vonultak visszahívásával - az embereket a munkaerőpiacra.
De az állam csak akkor tudja betölteni a hivatását, ha kellően erős, és ha erős közösség, nemzet áll mögötte – mondta Orbán, miért van szükség az magyarság újjászervezésére, melynek fontos része a kettős állampolgárság megadása. A miniszterelnök szerint Magyarország minden Európai országot megelőzően ismerte fel a helyzetet, szerinte ezt érezte meg ösztönösen a nép, amikor kétharmados forradalommal választott magának kormányt. Azt mondta, ez folytatódott akkor is, amikor a nemzeti konzultációban milliók vesznek részt, mert szerinte „a magyarok harcolni akarnak”.
Európa hozzánk jár tanulni
„Nem lesz diadalmenet Magyarország újjászervezése, mert nem egyszerű arra kérni az embereket, hogy változtassanak életmódot” – mondta Orbán szombati előadásában, aki szerint ezt kényszerűen meg kell tenni, különben nem tudunk kitörni a válságból. Példaként a nagy tömegek közmunkáztatását említette, amit a változások bírálói tévesen munkatáboroknak neveznek. A miniszterelnök szerint a változások végül a „nemzet reneszánszát” fogják elhozni.
Ennek a leképeződése szerinte többek között az adócsökkentés, a nyugdíjak visszaszerzése, az új alkotmány. Ám folyamatos a vita a régi, a hanyatló Nyugatot képviselő hazai politikai elit és a változásokat szorgalmazók között – mondta Orbán. Szerinte régi, meghaladandó reflex a Nyugat követése, hiszen magyarok már egy-két lépéssel az európai nemzetek előtt járnak, sőt szerinte az európaiak tőlünk fognak átvenni ötleteket. Példaként a médiatörvényt, a bankadót említette, amit szerinte sokan fognak másolni Nyugaton.
Orbán Viktor szerint Magyarországnak gyorsuló sebességgel kell távolodnia a válságba került zónától. Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert az a világ börtön, „legalább is kényszerlakhely” volt Magyarország számára. Azt mondta, hogy a válság után az európai gazdaság fő motorja Közép-Európában lesz, nem déli vagy nyugati országok. Ha ezt felismerik a térségbeli országok, akkor széleskörű együttműködés fog kialakulni az országok, illetve a hasonlóan gondolkodó „nemzeti alapon álló demokratikus” erők között.
"Akár le is válthatjuk Orbánt"
Feszülté vált a hangulat az előadások alatt Orbán Viktor és Tőkés László között, miután a magyar miniszterelnök az erdélyi politikus többszöri felszólítása ellenére sem akart határozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy miként viszonyul a kormány és a Fidesz az új magyar párt bejegyzését támadó RMDSZ-hez és a román állam, a bukaresti kabinet viselkedéséhez (a román bíróság elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését - a szerk.). 
Tőkés azt mondta, a kettős állampolgárság birtokában akár le is válthatják a határon túli magyarok Orbán Viktort, ha nem jár el megfelelően az érdekeikben. Az erdélyi politikus szerint ugyanis a magyar miniszterelnök "nem fogja kellően erősen a gyeplőt". 
Tőkést azt követően fakadt ki és tett bíráló megjegyzéseket Orbánra, hogy a miniszterelnök a közönség soraiból érkezett kérdésekre válaszolva azt mondta, "nem lehet Pestről megmondani, hogy az itt élők életét milyen szervezeti egységben kívánják jobbá tenni”.
A miniszterelnök azt mondta, a kormány az egységet támogatja, ám szerinte elfogadható azok hozzáállása is, akik úgy érzik, hogy az eddigi létező egységben már nem képesek megvalósítani céljaikat, így érthető, ha önállósodni akarnak. Orbán szerint ez nem zárja ki, hogy később az egyes szervezetek ismét együttműködjenek egy új alapon.
A miniszterelnök válasz nélkül hagyta Tőkés László megjegyzéseit, az erdélyi politikus kifakadása után nem kért már szót.
"Kérjenek bocsánatot a románok”
Orbán Viktor Trianon gyógyítását önsajnálat helyett egy új nemzetépítéssel kezdte el – mondta még a vitát megelőzően szombati előadásában Tőkés László, európai parlamenti képviselő. A korábbi erdélyi reformtus püspök azt mondta, a rendszerváltás óta semmilyen különösebb stratégiai eredményt nem tudott a nemzetpolitika felmutatni, példaként a Horthy-korszakot említette, amely szerinte ugyanilyen rövid idő alatt jelentős eredményeket tudott elérni Trianon után.
Az 1989-es román forradalom egyik elindítója azt mondta, a román rendszerváltás csak egy puccs volt, majd két évtized alatt a lakosság jelentős része nyomorba süllyedt. Kiemelte, sem magyar egyetemet, sem nemzetiségi autonómiát nem tudtak elérni a magyarok Romániában. Tőkés arról beszélt, hogy a magyarországi és az európai szocialisták is felelősek a sikertelen nemzetpolitikáért, akik a sikertelen 2005-ös kettős állampolgársági népszavazás során "rárontottak a nemzetre", sőt a második Orbán-kormány idején is folytatják e tevékenységüket, amikor a kabinet által hozott törvényeket bírálják az EU intézményeiben. Tőkés bírálta az Romániai Magyar Demokrata Szövetség tevékenységét – amely szerinte az erdélyi magyarokat elnyomó románokkal együttműködik – és Kelemen Hunor elnökét, aki szerinte román művelődési miniszterként lehetővé teszi a kolozsvári magyar műemlékek – köztük a Házsongárdi temető – pusztítását. Beszédében egy adott pillanatban Markó Hunornak nevezte Kelment, arra utalva, hogy az RMDSZ idén megválasztott új elnökét a korábbi vezető, Markó Béla támogatta, akivel korábban Tőkésnek számos konfliktusa volt.
Tőkés László azt mondta, rosszul működő érdekképviseleten akarnak változtatni azzal, hogy a nemrég létrehoztak egy új magyar pártot, az Erdélyi Magyar Néppártot. Azt mondta, a román bíróság arra hivatkozva utasította a párt bejegyzését, hogy nem a teljes nemzet, hanem csak egy közösség, a romániai magyarok érdekeit akarja képviselni. Szerinte ezt nem lehet másképp értelmezni, hogy a bíróság szerint az erdélyi magyarok törekvései nem képezik részét a román nemzetnek. Azt mondta, nem a kisebbség és a többség viszonyát kell rendezni Romániában, hanem az egyenrangú két nemzet kapcsolatát. Kérte, hogy a románok kérjenek bocsánatot az erdélyi magyaroktól a Trianon óta eltelt időszakban ellenül elkövetett bűnökért.
Németh Zsolt Orbán és Tőkés László előadását felvezető beszédében sajnálatát fejezte ki, hogy a román államelnök nem tudott részt venni az eseményen – a köztársasági elnök a korábbi évektől eltérően idén nem kapott meghívott az „Összenő, ami összetartozik” címet viselő rendezvényen –, ugyanakkor bejelentette, hogy Traian Basescu nemsokára Magyarországra látogat.
M. László Ferenc. Hvg.hu

Az autonómiához különböző utak vezetnek
A Kárpát-medencei magyarság körében ma már nem kérdés, hogy szükség van-e a közösségi autonómiára, legfeljebb arról folyik még a vita, hogy e cél eléréséhez melyik út bizonyul járhatónak, s hogy a különböző országokban milyen feltételek vannak az autonómiaformák megvalósítására – ez a fő gondolat kerekedett ki a tusványosi program péntek délelőtti fő panelbeszélgetésének előadásaiból.
Az autonómia változó feltételei – nemzetpolitikai kerekasztal címet viselő program keretében Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a többségi társadalom szándékára helyezte a hangsúlyt. „Az autonómia vonatkozásában csak úgy tudunk előrehaladni, ha a többségi politikában döntéshozatali erővel bíró partnert tudunk szerezni. Úgy tudunk előrelépni, ha a többséggel meg tudjuk értetni, hogy ez nem destabilizálja az országot” – mondta. Berényi József, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke arról beszélt, hogy a szlovák politikai erők magyarok nélküli szlovák nemzetállamot igyekeznek építeni, ezért a vajdasági magyar érdekérvényesítési lehetőségekkel szemben Szlovákiában nincs lehetőség a partnerség kialakítására. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei szlovákiai népszámlálás ősszel ismertté váló adatai a szlovákiai magyarok számának csökkenését mutatják majd, és az adatok a következő népszámlálásig befolyásolják a közösség lehetőségeit is. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke az Ukrajnában 2012-ben esedékes népszámlálásról szólva fontosnak nevezte, hogy minél többen vállalják magyar nemzetiségüket, hiszen csak így őrizhető meg a kárpátaljai magyarok közössége. Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a kisebbségek megalkuvások nélküli érdekképviseletét hangsúlyozta. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke kifejtette: Erdélyben az autonómia megteremtése elsősorban eszköz arra, hogy az ottani emberek szabadon, biztonságban élhessenek szülőföldjükön, megtartva identitásukat. Szerinte a Kárpát-medencében az önrendelkezést a XXI. században apró munkával, fokozatos építkezéssel lehet elérni. A magyarság számára fontos döntésekhez partnereket kell találni – mondta. „Szükségünk van Budapest támogatására” – mondta, megállapítva, hogy Brüsszelben az autonómia témájának napirendre kerülése a magyar jelenlétnek köszönhető. Hozzáfűzte azonban: a magyarság nem ámíthatja magát azzal, hogy Brüsszel majd megoldja a hely-zetét. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke kifejtette: az autonómiához vezető út kérdésében erős alapra épülő nemzeti konszenzust kell teremteni, egyfajta „stabilitási egyezményt” kellene kötni az erdélyi politikai szervezetek között, meghatározva a „nemzeti minimumot”. Toró ugyanakkor kételyének adott hangot azzal kapcsolatosan, hogy meg lehet-e tisztítani ezt a kérdést a pártpolitikai szempontoktól. Úgy vélte: a parlamentben és a kormányban helyet foglaló RMDSZ részéről nem született egyetlen olyan törvénytervezet sem, amely bírta volna az összes romániai magyar szervezet, csoportosulás teljes egyetértését. Az EMNT ügyvezető elnöke szerint tehát először a romániai magyarságon belül kell elérni az egyetértést ebben a kérdésben, anélkül ugyanis sem Budapesten, sem Bukarestben nem tudnak megoldást találni. Toró úgy látja, hogy a Bukarestben zajló „kamarillapolitika” nem vezethet eredményre a magyarság önrendelkezését érintő stratégiai kérdésekben. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: a Kárpát-medencében ma már nem vitakérdés az, hogy szükség van-e autonómiára, s hogy milyen autonómia-formákat kell megvalósítani az adott területeken élő magyarság sajátos helyzetének figyelembevételével. Szerinte a vita középpontjában ma az áll: hogyan lehet az elgondolt célokat megvalósítani. Az államtitkár szerint az autonómia ügye nem pusztán jogi kérdés, az felöleli a magyar kisebbség életének minden vonatkozását. Az autonómia a magyarsághoz való viszony alapkérdése – fogalmazott Németh Zsolt, utalva arra, hogy a szomszédos országokban a többségi nemzetek számára „nem vált tömegigénnyé” ez a magyarok számára evidenciává vált ügy. Szlovákiában például az autonómia valósággal „hiszterizált” téma – tette hozzá. Népújság (Marosvásárhely)

Magyarországnak el kell kerülnie a görög utat
A magyar miniszterelnök a külképviselet-vezetői értekezlet első napján a Külügyminisztériumban azt mondta: Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott az elmúlt három hónapban az euróválság miatt. Úgy fogalmazott: az ősz nehéz, a szuverenitásért folytatott küzdelemmel teli időszak lesz. A kormányfő szerint folytatni kell a több mint egy évvel ezelőtt megkezdett változásokat, különben Magyarország visszasodródik a görög útra, és pénzügyi spekulánsok miatt elveszti szuverenitását.
Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy ehhez több gazdasági intézkedésre lesz szükség, és ősszel el kell fogadni a még hátralévő sarkalatos törvényeket is. Úgy vélte: ha ezt a munkát nem végzik el idén, jövőre már csak sokkal rosszabb hatásfokkal nyílik majd rá lehetőség. Ez azt jelenti, hogy rég volt olyan nehéz időszaka a magyar társadalomnak és közéletnek, mint amilyen a most következő ősz lesz – jelentette ki.
A miniszterelnök szólt arról is: Európában mára bevetté váltak azok a nem ortodox gazdasági intézkedések, amelyek miatt a magyar kormányt az elmúlt egy évben össztűz alá vették. Orbán Viktor a külföldön dolgozó magyar diplomaták előtt hangsúlyozta: bár a bankadó miatt "kis híján keresztre feszítettek minket", mára tizenkét európai állam vezetett be bankadót. Hozzátette: azzal egy időben, hogy a különadók miatt perben áll Magyarország, egyre több európai állam ró ki különadót egyes ágazatokra, és ma már minden második miniszterelnök munkaalapú gazdaságról beszél. A miniszterelnök szerint arra kell felkészülni, hogy az euróválság és az ahhoz kapcsolódó reálgazdasági válság nem múlik el a következő néhány hónapban, és felhívta a külképviselet-vezetők figyelmét, hogy a következő 15–20 év a szövetségkötések versenyéről fog szólni, kifejtette, az a jó külpolitika, amely nem kérdőjelezi meg a transzatlanti elkötelezettséget, de emellett a lehető legintenzívebb együttműködésre törekszik Kínával, Oroszországgal, az arab világgal vagy a felemelkedő közép-ázsiai térséggel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatta kormányát Mihai Răzvan Ungureanu
Bemutatta kormányát szerda délelőtt Mihai Răzvan Ungureanu. Az RMDSZ miniszterei a helyükön maradtak, Markó Béla továbbra is a miniszterelnök-helyettesi tisztséget tölti be. Az új kabinet programja egyebek között tartalmazza a kormány vállalását a kisebbségi törvény minél sürgősebb elfogadásáról. Az Ungureanu-kormányban a korábbi PDL-s miniszterek egyike sem kapott helyet. Az új kormányról és a kormányprogramról csütörtökön bizalmi szavazással dönt a parlament, miután a miniszterjelölteket szerdán hallgatják meg a szakbizottságokban.
Az új kabinet programja egyebek között tartalmazza a kormány vállalását a kisebbségi törvény minél sürgősebb elfogadására, de külön fejezetet szentel a interetnikus kapcsolatok javítására – nyilatkozta a bejelentést követően Borbély László.
Az RMDSZ egyébként kedd este bejelentette: csak bizonyos feltételekkel hajlandó támogatni az új kabinetet. Kelemen Hunor szövetségi elnök ezen feltételek között említette a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar fakultása helyzetének megoldását, a levéltári törvény illetve a visszaszolgáltatási bizottság helyzetének rendezését valamint az erdélyi autópálya építésének a folytatását is.
Ritli László egészségügyi miniszter szerint ugyanakkor az új kormányprogram tartalmazza az egészségügyi reform folytatásának kötelezettségét is, de nem rendelkezik az egészségügyi törvénycsomag elfogadását.
Az Ungureanu-kormányban egyébként a korábbi PDL-s miniszterek egyike sem kapott helyet.
Az új kormányról és a kormányprogramról csütörtökön 11 órakor bizalmi szavazással dönt a parlament. A képviselőház és a szenátus együttes plenáris ülésen megvitatja az új kabinet névsorát és a kormányprogramot, majd többségi szavazással dönt.
Ha a parlament nem támogatja az új kormányt, az államfő újabb javaslatot tesz. Előrehozott választásokat akkor lehet kiírni, ha a törvényhozás két kormányalakítási kísérletet leszavaz.
Az Ungureanu-kormány összetétele
- Mihai Răzvan Ungureanu – miniszterelnök
- Markó Béla – miniszterelnök helyettes
- Cătălin Predoiu (független) – Igazságügyi Minisztérium
- Leonard Orban (független) – Európai Ügyek Minisztériuma
- Kelemen Hunor (RMDSZ)– Kulturális Minisztérium
- Borbély László (RMDSZ) – Környezetvédelmi Minisztérium
- Ritli László (RMDSZ) – Egészségügyi Minisztérium
- Lucian Bode (PDL) – Gazdasági Minisztérium
- Gabriel Berca (PDL) – Belügyminisztérium
- Cristian Petrescu (PDL) – Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium
- Alexandru Nazare (PDL) – Szállítási Minisztérium
- Stelian Fuia (PDL) – Mezőgazdasági Minisztérium
- Cătălin Baba (PDL) – Oktatási Minisztérium
- Răzvan Mustea (PDL) – Kommunikációs Minisztérium
- Claudia Boghicevici (PDL) – Munkaügyi Minisztérium
- Bogdan Drăgoi (PDL) – Pénzügyminisztérium
- Cristian Diaconescu (UNPR) – Külügyminisztérium
- Gabriel Oprea (UNPR) – Védelmi Minisztérium
Programban a kisebbségi törvény
Az Ungureanu-kormány programja már szerdán nyilvánosságra is került. A program jórészt az előző kabinet programjának elemeiből áll. Miután az RMDSZ még kedden azt a feltételt szabta a kabinet támogatásához, hogy kössenek koalíciós megállapodást, amelyben rögzítik a prioritásokat – különös tekintettel a kisebbségi ügyekre –, a programban szerepel a kisebbségi törvény ügye is.
Eszerint a kormány támogatja a jogszabály mihamarabbi elfogadását, és kiemelt témakörként kezeli az etnikumközi kapcsolatok fejlesztését – közölte Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A kormány egyúttal a lakossági jövedelmeket is növelné a gazdasági lehetőségekhez mérten. Ezt vagy közvetlen béremelés, vagy a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentése, valamint a nyugdíjak indexálása révén érnék el. Emellett támogatnák azon cégeket, amelyek hatévesnél fiatalabb gyereket nevelő nőt alkalmaznak, bátorítanák a kismamák részmunkaidős foglalkoztatását, és a hátrányos helyzetű régiókban élők életminőségét is javítanák. A kormány értékesítené a különböző cégekben meglévő kisebbségi részvénycsomagokat is. A kabinet a gazdasági és pénzügyi folyamatok függvényében fenntartja a 2015-ös euróövezeti csatlakozási céldátumot.
A közlekedés terén magán- és állami források bevonásával valósítaná meg a Marosvásárhely-Jászvásár autópályát, és, kifizetné a vasúttársaság adósságait. Mandátuma alatt 200 kilométernyi autósztrádát adna át, újabb 100 kilométeren kezdené el a munkálatokat, magánkézbe adná a CFR áruszállító részlegének több mint felét, illetve a Tarom légitársaság részvényeinek 20 százalékát. Az igazságügy terén folytatnák a korrupció elleni harcot, és visszaszorítanák a bűnözést.
Az egészségügy terén folytatnák a reformokat. Ennek részeként áprilisig felszabadítanák a befagyasztott állásokat, és kísérleti jelleggel bevezetnék a teljesítmény alapú bérezést. Emellett csökkentenék a kórházban töltött időt, és a gyógyszerár-támogatási rendszert is átdolgoznák.
Krónika (Kolozsvár)

Közlemény
A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének lemondott vezetői közös közleményben fordulnak utoljára a közvélemény felé. Az utóbbi időben olyan súlyos vádakkal illették eddigi munkásságunkat, hogy kénytelenek vagyunk azokra tényszerűen, tételesen válaszolni.
1. A bennünket ért túlzott üzemanyag fogyasztással kapcsolatos vád: a KIM képviselői 4 autóval osztották az üzemanyagköltséget, a valóságban azonban a 4 MCSMSZ tulajdonában levő autó fölött (2 Dacia, egy Matiz és egy VW kisbusz – ez utóbbi nem MCSMSZ tulajdon, de tartós használatra nálunk van új kora óta) van további 15 autó, amely szerződéses alapon áll az oktatás szolgálatában (Contract de comodat). Ezek általában a tanárok saját tulajdonú autói, amelyek amikor szolgálati ügyben járnak üzemanyag térítésre jogosultak (versenyek, tanári gyűlések, bákói ügyintézés, de helyszínek közti ingázása a tanárnak pl. Klézse-Somoska-Buda – ezek mind-mind benne vannak). A Répás Zsuzsanna, helyettes államtitkár asszony által említett 2010. áprilisában pl. szavalóversenyt bonyolítottunk. Kérjük, hogy vetítsék térképre: a 25 oktatási helyszínről elhozni Frumószára a gyerekeket és tanárokat majd hazaszállítani hány autó kell, ez hány km-t jelent...
Ugyanakkor elismerjük, hogy hiányoztak az üzemanyag számlák mellől a menetlevelek, ezt a vizsgálat után bevezettük és az elmúlt fél évben szigorúan megköveteltük minden elszámolótól.
2. Az AMMOA által visszatartott támogatások kapcsán:
Csak az utolsó esetet hozva fel példaként: 2011 decemberének elején az MCSMSZ nem rendelkezett a december 4-én esedékes tanári bérek kifizetéséhez szükséges összeggel, az AMMOA számláin pedig mintegy 15 millió Ft volt. Kértük, hogy küldjék át, de arról kaptunk értesítést, hogy lekötötték ezeket a pénzeket, nem utalhatnak. Ezt követően december 23-án mégiscsak megérkezett egy célirányos támogatás az AMMOA-tól (44.000 lejt), amelyet a magyarfalusi közösségi ház építésének folytatására szánt egy támogató, de a működési keretet továbbra sem. 2012 január 23-án megérkezett a keresztszülők nyomására a keresztszülők által befizetett támogatásokból 83.000 lej (csak összehasonlításképpen: az egy havi béralap: januárra 84.273 lej volt – járulékokkal együtt), az AMMOA számláján maradt közel 10 millió Ft, amely a magyarországi 1%-okból fakadt. A vita ekkor már hónapok óta azon folyt, hogy ezt az összeget az AMMOA és a KEMCSE saját működésére valamint óriásplakátokra szerették volna felhasználni az AMMOA kurátorai, az MCSMSZ pedig ezt nem tudta elfogadni. Kérjük, hogy az AMMOA hozza nyilvánosságra a számláin levő összegek listáját: működésük során minden hónap elsején mennyi pénz volt lekötve és/vagy folyószámláikon (miközben Moldvában többször elakadt a tanárok bérezése stb.)
3. A gépkocsik irreálisan magas javítási költségei kapcsán:
Csakis az MCSMSZ tulajdonában levő gépkocsik szervizelését számoltuk el. Elavult, régi gépkocsiparkkal rendelkeztünk, aki járt Moldvában az tudja, hogy a moldvai útviszonyok mellett évi több mint 50.000 km/autó megtételével sajnos a javítási költségek is magasak.
4. A gépkocsik magas autómosási költsége
Az autókkal gyakran szállítunk gyerekeket is. A sáros utakon túl a legnagyobb gondot a kárpit tisztán tartása jelenti, ennek tisztítása a drágább (a gyerekek rosszul viselik az utazást).
5. Olyan számláról nem tudunk, amit elszámoltunk az AMMOA és a Kormány felé is (ellenőrizzük – évente több mint 3000 könyvelési alapakta van).
6. Nem különítjük el a könyvelésben a pályázati elszámolásokat
Ez valóban igaz, az MCSMSZ-nél az volt a gyakorlat, hogy csak az előkönyvelés szintjéig kezeljük külön a pályázati elszámolásokat, a könyvelésben már együttesen szerepelnek a költségek.
7. Nem érvénytelenítettük a pályázati elszámolásokhoz csatolt bizonylatok eredeti példányát.
Ez is igaz. Oka: korábban úgy tudtuk, hogy nem áll jogunkban egy eredeti könyvelési aktára ráírni semmit (hiszen a számla kereskedőnél, szolgáltatónál maradó példányára ez már nem kerülne rá). Ezt azóta megértettük, hogy nem így van, az ellenőrzés lefolytatása óta érvénytelenítette pénzügyes kollégánk a számlák eredetijét is.
8. Hiányoznak a társadalmi szervezetek működéséhez szükséges belső szabályzatok
a. Romániában minden civil szervezet elsősorban a bíróság által elfogadott Alapszabálya szerint működik, ezzel természetesen az MCSMSZ is rendelkezett, megtekinthető itt.
b. Az MCSMSZ rendelkezett számviteli politikával, ezt azonban az ellenőrök nem tartották megfelelőnek
c. Az MCSMSZ rendelkezett SZMSZ-el (Szervezeti Működési Szabályzat), ezt elavultnak mondták, elismertük, és készítettünk új SZMSZ-t és elkészítettük a további szabályzatokat is (Pénzkezelési szabályzat, Telefon, gépkocsi, lakás használati szabályzat, Csíkszeredai Csángó Bentlakás szabályzata, Leltározási szabályzat). Meg szeretnénk jegyezni, hogy a szabályzatok készítése közben 2011 végén felhívtunk több nagy erdélyi magyar civil szervezetet, hogy mintát kérjünk szmsz-re, pénzkezelési szabályzatra, autó-és telefonhasználati szabályzatra, de nem tudtak segíteni
8. A könyvviteli rendszer áttekinthetetlen.
Ez számunkra értelmezhetetlen, hiszen az MCSMSZ-t 2007 óta az a Debreczeni János könyvelte, aki ezekben az években a Könyvviteli Szakértők és Hites Könyvelők Testülete (CECCAR) Kovászna megyei fiókjának elnöke volt, elismert kiváló szakember. Cenzorunk (ez Romániában a Felügyelő bizottság elnökének a megfelelője) pedig ezekben az években végig Sipos Éva volt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének mérlegképes könyvelője. A cenzori jelentések az évek során nem mutattak ki „súlyos anomáliákat” ahogyan az évek során többszörösen előforduló román pénzügyi, munkaügyi ellenőrzések sem.
10. Hiányzott a vagyonleltár
Az MCSMSZ vagyona 1.650.278,3 lej értékű. A vagyonleltárt megtekinthetik itt (tartalmazza az ingó és ingatlan vagyont egyaránt). A leltár létezett a könyvelésünkben, a leltár kötelező éves (minden decemberben kellene) ellenőrzése hiányzott, amely mulasztást elismertük és azonnal pótoltuk.
Ugyanakkor szeretnénk megjegyezni, hogy nincs olyan vagyontárgya az MCSMSZ-nek, amely ne az oktatást szolgálná elsődlegesen. Ugyanazon vagyontárgyak segítségével valósítottunk meg más programokat is (kulturális, szociális), de alapvetően az oktatást szolgálják/szolgálták.
Az MCSMSZ a következő ingatlanokkal rendelkezik:
Külsőrekecseni magyar ház (telek és ház)
Lábnyiki magyar ház (telek és ház)
Csík falusi magyar ház (telek és ház)
Diószegi magyar ház (telek és ház)
Lujzikalagori magyar ház (telek és ház)
Kosteleki magyar ház (csak a telek az MCSMSZ tulajdona, a rajta levő ház a Szegediek Rotary Clubja Alapítvány birtokában van).
Magyarfalusi magyar ház (itt van egy kis ház, amit megvásároltunk, ugyanazon telken pedig építkezni is kezdtünk – a ház és telek is az MCSMSZ tulajdonában van).
Ezekről a közösségi házakról honlapunkon fotókat és leírást is lehet találni itt. Szeretnénk megjegyezni, hogy a fent felsorolt ingatlanok a jelenleg felmondott vezetőség „idejében” születtek az elmúlt 5-6 esztendőben.
A fent felsorolt házak vásárlásához/építéséhez a magyar állam nem járult hozzá, kivételt képez Szili Katalin 1 millió Ft értékű adománya, amelyet a külsőrekecseni házra fordítottunk, illetve a Külügyminisztérium 2 millió Ft adománya, amelyet a magyarfalusi ház (a régi kis ház) felújítására fordítottunk. Ez a két összeg az MCSMSZ vagyonának mintegy 2,7 %-át teszi ki.
11. Zárolta az MCSMSZ számláit a román adóhivatal.
Az MCSMSZ számláit a román adóhivatal 2011 nyarán zárolta, amikor 139.157 lej járulék-befizetési elmaradásunk volt. Az MCSMSZ-nek minden évben volt egy év elején elfogadott költségvetése, a bevételi oldalon azonban azt nem tudtuk betervezni, hogy a kormánytól érkező támogatások súlyos hónapokat késtek, az AMMOA pedig inkább zsarol bennünket a pénz visszatartásával mintsem, hogy segítsen a likviditási gondok orvoslásán.
Ugyanekkor történt az is, hogy az MCSMSZ 3 gépkocsijára (2 Dacia Logan és egy Daewo Matiz) zálogbejegyzés történt, tovább használhattuk a gépkocsikat, de az adósság törlesztéséig nem adhattuk volna el, nem is állt szándékunkban.
Szeretnénk megjegyezni, hogy mindez elsősorban azért fordulhatott elő, mert a késve érkezett támogatások miatt több mint 30 millió Ft adósságot halmoztunk fel. Ebből hozzávetőlegesen 5-6 millió Ft “előre menekülés” is volt, azaz “költségvetési hiány”, ami azt jelenti, hogy a tervezett költségvetésünk bevételi oldala sajnos elmaradt a várakozásainkhoz képest. A kasszánkban természetesen soha sem volt hiány (ezt azért hangsúlyozzuk, mert sokan úgy értelmezték, hogy a 30 millió Ft hiány az kasszahiány volna, erről szó sincs).
Minden évben feszített költségvetést terveztünk, mert úgy ítéltük meg, hogy Csángóföldön az idő nem nekünk dolgozik, nem várhatunk az újabb és újabb helyszínek elindításával és az egyes magyar házak építésével, befejezésével. A késve érkező kormánytámogatás miatt több mint 1 millió Ft büntetőkamatot is be kellett fizetni a román államkasszába. De talán legfőbb bizonyítékunk arra nézve, hogy költségvetésünk egyensúlyban volt az, hogy a 2011-es év zárása 4 millió Ft külső adóssággal történt, mert decemberben beérkezett a kormány támogatása is, melynek futamideje szintén decemberben járt le a korábban megkötött támogatási szerződés értelmében, így sikerült rendezni az adósságok nagy részét. Ha az AMMOA számláján december végén meglevő több mint 10 millió Ft támogatást is átutalták volna, akkor szinte teljesen rendezni lehetett volna nem csak a 4 millió Ft külső tartozást, hanem azt a „belső tartozást” is, amely a Magyarfalusi Magyar Ház építésére szánt célirányos támogatások kapcsán sajnos fennáll 153.362 lej értékben, ezt kénytelenek voltunk működésre átcsoportosítani a fent említett okok miatt, ezért a felelősséget úgyszintén vállaljuk.
A pontos adatok a KIM támogatása kapcsán arra az időre amikor számláinkat a tartozás miatt zárolta a román pénzügy:
A KIM-el szerződést kötöttünk 2011. július 20-án, amely szerződés az MCSMSZ és az oktatás működtetésére szólt április, május, június hónapokra 30 millió Ft értékben. A támogatás pedig számlánkra 2011. augusztus 3-án érkezett be. A késés miatt később módosítani kellett a futamidőt április-augusztusra, hogy elszámolható legyen.
Arra a vádra, hogy az MCSMSZ anyagi gondjait, likviditási problémáit nem jeleztük volna írásban arról tájékoztatjuk Önöket, hogy a KIM helyett a létrejött Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-vel tartottuk intenzíven a kapcsolatot (azt az utasítást követve, hogy a BGA veszi át a működéssel kapcsolatos kérdések rendezését). A BGA akkori, azóta testületileg felmondott vezetősége pl. 2011. január 25-én kapott tőlünk hivatalos levelet (iktatószáma: 5003), de tucatnyi e-mail váltás is volt a 2011-es év költségvetése kapcsán.
Sajnos a fenti késés nem egy egyedi eset mind a jelenlegi, mind a korábbi kormányok bevett szokása volt és nem csak az MCSMSZ kapcsán. Ezekre az időszakokra meg kellett előlegezni valahonnan a működési költségeket (ugyanakkor hibánk, hogy nem képeztünk tartalékot, mert minden forrást az oktatás fejlesztésére szántunk). Magánemberektől kaptunk kamatmentes kölcsönt többször, jelenleg is 4 millió Ft ilyen jellegű tartozása van az MCSMSZ-nek. Elismerjük azt is, hogy az AMMOA – ha késve is – de Horváth Szilárd elnök nyomására 2011 nyarán minden számláin levő elérhető forrást átutalt az MCSMSZ-nek, hogy a román állam felé fennálló tartozást kiegyenlíthessük.
12. A Csoma létrehozása és működése jogtalanul történt. Ki az alapító? Amikor létrejött, élt még a kizárólagosságot biztosító szerződés az MCSMSZ és az AMMOA között a magyarországi adománygyűjtésről?
A CsOMA létrehozására Horváth Szilárd, az AMMOA korábbi elnöke buzdított bennünket (amikor az AMMOA kuratóriuma és közte, mint kuratóriumi elnök közt egyre nőtt a feszültség), azzal érvelve, hogy legyen egy alapítvány, amely tartalékban van, egy alvó entitás. Ezt akkor mi is jónak láttuk, hiszen ezzel lehetett csökkenteni az AMMOA kuratóriumának „zsarolási potenciálját”.
A CsOMA-t a Dévai Szent Ferenc Alapítvány mintájára hozta létre Solomon Adrián, azaz a Magyarországon bejegyzett Csoma alapítója Solomon Adrián MCSMSZ elnök, ahogyan a Magyarországon bejegyzett DSZFA alapítója Böjte Csaba atya, aki a romániai rendszert is vezeti. Ez nem törvénytelen, hiszen elnökünk a CSOMA kuratóriumában nem vett részt, a CSOMA-hoz befolyt támogatásokból pedig ő személy szerint semmilyen juttatásban nem részesült (csak az általa vezetett MCSMSZ). A Csoma létrejöttekor kizárólagosságot feltételező szerződésünk nem volt az AMMOA-val, ez azt követően jött létre.
13. Nem készült a beruházásokat megalapozó pénzügyi terv
Elismerjük, hogy az ellenőrzés pillanatában nem rendelkeztünk egy átfogó szakemberek által készített kivitelezési tervvel, amely a pontos anyag- és munkadíj árakkal kalkulálva az épület végső bekerülési összegét kiszámította volna. Ezt azért nem készíttettük el az építkezési engedély megszerezéséhez szükséges rendes tervek mellé, mert tudtuk, hogy forráshiány miatt sok évre át fog húzódni az építkezés, addig pedig jelentősen változnak az építkezési anyagok árai, értelmetlennek láttuk megrendelni ezt a drága és hamar elavuló tervet.
14. Székelyudvarhelyi Irish Pub számlája mint étkezési számla
Nem találunk a könyvelésünkben ilyen számlát. Az MCSMSZ alkalmazottai, vezetői nem jártak ezen a helyen soha. Azt azonban sikerült kiderítenünk, hogy ugyanazon cég működtette az Irish Pubot, amely számlázta továbbtanuló diákunk, Pogár Gabriella akkori tanítóképző főiskolás hallgató, jelenlegi magyarfalusi magyartanár étkezési költségeit is.
Megjegyezzük, hogy a továbbiakban nem kívánunk reagálni semmiféle vádra, felvetésre, nem tartjuk helyesnek és célravezetőnek, hogy saját kormányunkkal vitába szálljunk, magyar emberek vagyunk, a nemzeti érdeket nem szeretnénk sérteni. Döntésüket tudomásul vettük és tiszteletben tartjuk, elismerjük, hogy többet, jobban kellett volna kommunikálnunk, nyitottabbak legyünk. A moldvai csángók ügye ezzel a vitával már eddig is súlyosan sérült, ezt a helyzetet tovább rontani semmiképpen se szeretnénk.
MCSMSZ volt vezetői
2012.02.09.
Csango.ro

Szaloniki főkonzullá nevezték ki az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét
Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki kedden a kormány Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó című napilap megbízott felelős szerkesztőjét.
A 2005 és 2010 között lettországi és litvániai nagykövetként tevékenykedő Tokay György után újabb két romániai magyar kap diplomáciai megbizatást. Az Ungureanu-kormány tegnap Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó megbízott felelős szerkesztőjét, miközben Pataki Júlia volt RMDSZ-es parlamenti képviselő kenyai nagykövet lesz.
A tegnapi kormányülésen elfogadott határozatok szerint Románia visszahívja Görögországból Dumitru Hriţuleac szaloniki főkonzult, akinek megbizatása kilencven napon belül lejár. Utódja, a 42 éves, matematikus- és politológusi végzettségű, jelenleg szociológiából doktoráló Salamon Márton László korábban a kolozsvári Szabadság, majd a Krónika munkatársa volt, 2006 decemberétől néhány hónapig a Bukaresti Zsidó Közösségi Központ igazgatójaként tevékenykedett, 2007-ben pedig kinevezték az Új Magyar Szó főszerkesztőjévé.
Az utóbbi két évben a távközlési és informatikai minisztérium alkalmazottjaként, tanácsosként is dolgozott. Tagja a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének, elnöke a zsidó közösségi projektekkel foglalkozó Haver Egyesületnek. A 49 éves, jogi diplomát a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett Pataki Júlia 2000 és 2004 között volt bukaresti listán megválasztott parlamenti képviselő, azelőtt az RMDSZ-frakció szakértőjeként, valamint az egészségügyi minisztérium tanácsosaként dolgozott, a szövetségben pedig betöltötte a bukaresti szervezet ügyvezető elnöki posztját.
Az elmúlt időszakban az Európai Parlament, az ENSZ és különböző amerikai és európai intézmények, civil szervezetek megbízásából Irakban és Szomáliában teljesített szakértői feladatokat. Pataki Júlia kinevezését tegnap 19 igen és egy ellenszavazat mellett támogatta az alsóház külügyi bizottsága, ezt pedig az államfőnek és a befogadó országnak kell még jóváhagynia, mivel Pataki és Salamon nem karrierdiplomaták, csak négyéves mandátumuk idejére kapnak diplomata státust. Niculescu Tóni, a külügyminisztérium államtitkára lapunknak elmondta, Tokay Györgyhöz hasonlóan a leendő nagykövet és a főkonzul is politikai úton jutott a külföldi misszióhoz, mégpedig az RMDSZ javaslatára. Lapunk különben úgy tudja, Salamon korábban az izraeli nagyköveti posztra is „pályázott”, de eredménytelenül.
Különben irányítása alatt az ÚMSZ megőrizte hangsúlyos RMDSZ-közeliségét, a főszerkesztő pedig tavaly március 15-én azzal vonta magára a figyelmet, hogy bukaresti újságírókkal és civilekkel tüntetést szervezett a magyar médiatörvény ellen. A távozásával megüresedő felelős szerkesztői poszt várományosa egyelőre ismeretlen. Cseke Péter Tamás vezető szerkesztő kérdésünkre elmondta, őt nem kérték fel a tisztség betöltésére, de ha megtörténne, sem vállalná.
Az utóbbi időben jelentős anyagi nehézségekkel küzdő lap egyébként 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként, és négy éven keresztül Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, aki – bevallása szerint – több mint egymillió euróval támogatta a lapot megjelentető Scripta Kiadót. 2009 májusában a nagyváradi újságírók alapította Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy 99,89 százalékos tulajdonrészét a Scripta Rt.-ben.
Szűcs László, az alapítvány kuratóriumának tagja tegnap lapunknak elmondta, a legszerencsésebbnek azt tartaná, ha a tulajdonossal konzultálva, a szerkesztőség választana új főszerkesztőt az ÚMSZ élére. Szűcs megerősítette a Krónika értesülését, miszerint a lap a közeljövőben a fővárosból Kolozsvárra költözik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Németh Zsolt: prioritás a Kárpát-medencei gazdasági tér kiépítése
A Kárpát-medencei gazdasági tér kiépítésének előnyeiről és szükségességéről beszélt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára ma Budapesten, a Magyar Külügyi Intézet Közép-Európa kilátásai a válság után címmel rendezett konferenciáján.
A szomszédos országokkal való kétoldalú kapcsolatoknak együtt kell szolgálniuk a gazdasági együttműködés fejlesztését, a környezeti és gazdasági érdekek harmonizálását, valamint a magyar közösségek védelmét. A prioritások közé tartozik a Kárpát-medencei gazdaság tér kiépülésének elősegítése – mondta Németh Zsolt.
Hangsúlyozta: a szomszédos országok a magyar külgazdaság legígéretesebb területei közé tartoznak, jelentős aktívummal, növekvő kereskedelmi forgalommal és további bővülési potenciállal.
Szakáli István Lóránd, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) főosztályvezetője elmondta: a gazdaságstratégiai dokumentumok mindegyikében – fontos külgazdasági stratégiai célterületként – megjelenik a Kárpát-medencei gazdasági tér.
Már készül a Wekerle-terv, amely kifejezetten Kárpát-medencei lehetőségekre fókuszáló gazdaságfejlesztési stratégia – közölte a főosztályvezető. Kiemelte: csak akkor van realitása egy Kárpát-medencei gazdaságnak, ha nem támogatáspolitikaként fogjuk fel, hanem próbáljuk megtalálni a magyar gazdaság érdekeit is ennek keretében.
Németh Zsolt is hangsúlyozta: a Kárpát-medencei gazdasági tér elnevezés arra utal, hogy a szomszédos országokra vonatkozó külgazdasági feladatok között kiemelten fontos a határon túli magyarság jelenlétében rejlő gazdasági lehetőségek kihasználása. A szomszédsági gazdaságpolitika horizontját a szomszédos országok teljes területe, teljes fogyasztói- és munkaerő-piaca jelenti – fűzte hozzá.
Elmondta, hogy a közös Kárpát-medencei vidékfejlesztési stratégia már elindult. Németh Zsolt ismertette, hogy Romániában több mint 3.500 magyar-román vegyesvállalat volt bejegyezve tavaly november végén, összesen közel 200 millió dollárnak megfelelő tőkével. Ukrajnában 2010-ben 1.030 ukrán-magyar vegyesvállalat működött, jegyzett tőkéjük mintegy 4 milliárd hrivnya volt.
A magyar vállalatok térségben való jelenlétéről beszélve fontos, hogy ne mossuk egybe, de ne is válasszuk el túlságosan mesterségesen a diplomáciai célkitűzéseket és a gazdasági célokat – mondta Németh Zsolt. A vállalatok célja nem lehet más mint saját gazdasági célkitűzéseik megvalósítása, a vállalat hasznot, üzletet akar csinálni, ideológiai okokból más célt nem lehet rájuk kényszeríteni – vélekedett. Ha a vállalatok jól teljesítenek, az visszahat az ország megítélésére, és ez visszafelé is igaz – hangsúlyozta az államtitkár.
Hozzátette: egymással kölcsönhatásban kell vizsgálni az anyaországnak a határon túli magyar közösségekhez és az érintett szomszédos országokhoz fűződő viszonyát gazdaságpolitikai kérdésekben is, és mindezt bele kell helyezni az európai és globális gazdasági összefüggésekbe.
Németh Zsolt szólt arról is, hogy a magyar külpolitika nemcsak a régióban számol a magyar cégek külföldi jelenlétével, fontos feladat a magyar cégek, multinacionális cégek érdekeinek támogatása a világ bármely pontján.
Tokai Magdolna, a Magyar Villamos Művek (MVM) üzletfejlesztési osztályvezetője elmondta: cégük közép- és hosszú távú növekedési stratégiájának alapja elsődlegesen a Kárpát-medence. A cél egy optimális regionális energiamix kialakítása, amely a maximális hatékonyságot hozná a régióban. Magyarország regionális koordinátorként léphetne fel ebben az együttműködésben, elsősorban a hasonlóan állami tulajdonú villamosenergetikai cégekkel már fel is vették kapcsolatot – mondta Tokai Magdolna, megerősítve, hogy egy regionális villamosenergiai együttműködésben gondolkoznak, az MVM vezetésével.
Dezső Attila, a Budapesti Értéktőzsde felügyelőbizottságának elnöke, ügyvéd elmondta: a nagyvállalati és a kis-és középvállalati kör között nagy különbség van, teljesen más problémákkal szembesülnek. Minél nagyobb a vállalat, annál nagyobb a felelőssége, és a globális világban egyre inkább a termékekkel azonosítják az országot. Míg a magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) elsősorban nemzetiségi és nyelvi kapcsolatokra építik politikájukat a Kárpát-medencében, addig a nagyok teljesen más szempontokat vesznek figyelembe. A stratégiai szolgáltatóknak geopolitikai szempontokkal is foglalkozniuk kell – hangsúlyozta.
Orosz András, a Richter exportigazgatója elmondta:10.000 munkavállalót foglalkoztatnak, akiknek fele külföldön dolgozik, 31 országban közvetlenül van jelen a Richter, 100 országba szállítanak termékeket. A román, szlovák, és a cseh piac az első 10 legfontosabb piacuk közé tartozik, három szomszédos országban – Ausztriában, Szlovéniában és Szerbiában – nemrég óta közvetlenül is jelen van a Richter – emelte ki az exportigazgató.
Ferenc I. Szabolcs, a Mol társasági kapcsolatok igazgatója hangsúlyozta: a Mol tevékenysége rendkívül tőkeigényes, ezért kiemelten fontos a szomszédos országokban a szabályozás kiszámíthatósága, és vannak helyek, ahol az üzleti tevékenység csak kereskedelmi területen lehetséges, például Szerbiában. Ugyanakkor Romániában, Szlovákiában intenzíven jelen van a Mol, intézményes a kapcsolat a helyi közösségekkel.
A stratégiai gáztározókkal kapcsolatos megállapodások területén ugyanakkor nem sikerült előrelépni a régióban – jegyezte meg.
MTI/Erdély.ma

A külhoni magyarok népességfogyása az autonómia megteremtésével állítható meg
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a határon túli magyar közösségek drámai, 10 és 20 százalék közötti népességfogyását a számukra létrehozott intézmények megerősítésével, illetve az autonómia megteremtésével lehet megállítani.
Az államtitkár, a Magyar Állandó Értekezlet külügyi és jogi szakbizottságának elnöke a testület csütörtöki budapesti ülése utáni sajtótájékoztatóján azt mondta, a magyar kül-, illetve nemzetpolitikának stratégiai megoldásokban kell gondolkodnia, az első lépéseket már megtették.
Az államtitkár úgy fogalmazott, „nem ad hoc politikai alkukban kell gondolkodni, hanem a széles értelemben vett autonómiát kell megteremteni a határon túli magyarok számára". Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az új magyar alkotmányban hangsúlyosan szerepel az autonómiatörekvések támogatása.
Németh Zsolt a szakbizottsági ülésen elhangzottakat felidézve azt mondta, a szomszédos országokban végzett népszámlálási adatok a határon túli magyar közösségek drámai népességfogyását jelzik.
Véleménye szerint ezért a határon túli magyar közösségek hosszú távú megmaradásáért meg kell teremteni a magyar oktatás és a magyar nyelvhasználat intézményes kereteit. Hozzáfűzte: ez részben jogi, részben gazdasági feladatokat jelent.
Az államtitkár a szakbizottsági ülésen tárgyaltakat ismertetve arra is felhívta a figyelmet, hogy 2011-2012-ben a szomszédos országokban választásokat tartottak, illetve tartanak. Jelezte, ezek egy részét már megtartották ugyan, így Horvátországban, Szlovéniában és Szlovákiában, de hátravan Romániában, Ukrajnában és Szerbiában; utóbbiban közeli időpontban, május 6-án.
A választásokkal kapcsolatban hangoztatta: a magyar politika egyöntetűen azt támogatja, hogy a határon túli magyarok nemzeti alapon szervezzék meg önmagukat. Hozzátette, úgy látja, bár komoly törekvések vannak arra, hogy különféle centrista, liberális, demokrata elkötelezettségű, többségi politikai erők hatoljanak be „a magyar választói bázisba", a szakbizottságában részt vevő összes politikai szereplő egyetért abban, hogy „a nemzeti alapon szerveződő magyar kisebbségi politikának van jövője a Kárpát-medencében".
Közölte, a magyar állam ezért őket támogatja, és bíznak abban, hogy a határon túli magyarok aktívak lesznek, részt vesznek a választásokon, és a nemzeti alapon szerveződő politikai erőkre fognak szavazni, hogy erős érdekképviselet jöhessen létre a szomszédos országokban.
Arról is beszélt, hogy a kormány „az egységes magyar fellépést" támogatja. Arra figyelmeztetett, hogy a kisebbségi élethelyzetben a széttagoltság rendkívül nagy kockázatot jelenthet. Kérdésre válaszolva a szlovákiai választást hozta fel példaként, eredményét „fájdalmas kudarcnak" és egyben „intő jelnek" nevezte: azt, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem tudott bejutni az ottani parlamentbe. Ez – szavai szerint – a felvidéki magyarság politikai érdekérvényesítő képességét gyengíti. Németh Zsolt úgy fogalmazott, bízik abban, hogy a „józanság győzedelmeskedni fog"; Romániában – a rosszak mellett – vannak jó jelek is.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a sajtótájékoztatón azt hangoztatta, a nemzetpolitikai stratégia egy átfogó célt határoz meg, azt, hogyan lehetnek a külhoni magyar közösségek – számbelileg, gazdaságilag, szellemileg és jogi értelemben is – gyarapodó közösségek, és hogy ebben hogyan tudja segíteni őket a magyar kormány.
A helyettes államtitkár Németh Zsolthoz hasonlóan ugyancsak a magyar intézmények megerősítését emelte ki. Közölte, ezért hirdették meg a külhoni magyar óvodák évét, illetve ezen intézmények támogatására ezért biztosítottak 100 millió forintos keretet.
Bejelentette azt is, hogy még az idén el kívánják indítani az úgynevezett Kárpát-medencei jogsegélyszolgálatot; ez olyan „háló" kialakítását jelenti, amely a külhoni magyarok és közösségeik jogvédelmét segíti majd. Erre a célra a magyar Országgyűlés 50 millió forintos keretet szavazott meg.
MTI. Erdély.ma

Németh Zsolt: aggodalomra adnak okot az elmúlt napok romániai eseményei
Aggasztónak találta Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elmúlt napok romániai eseményeit; az MTI-nek adott csütörtöki kolozsvári nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye, továbbá a választójogi törvényre és a kisebbségi törvényre vonatkozó bukaresti kormányzati megnyilvánulások aggodalomra adnak okot.
Németh Zsolt a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor beharangozó sajtótájékoztatója után az MTI-nek azt mondta, hogy az elmúlt időszakban afféle „mézes évekké" alakította a román-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek felismerése. Kifejtette, ez állt a hátterében annak, hogy a legkülönfélébb kérdésekben – így a mezőgazdasági és a kohéziós politikában, az energetikában, a határtérség fejlesztésében, valamint a Duna stratégiában – sikeres projekteket bonyolított le a két fél.
„A kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is" – tette hozzá az államtitkár. „Az elmúlt napok megnyilvánulásai aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) gondolunk, vagy a választójogi törvénnyel, a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokra, azok sajnos aggodalomra adnak okot" – fogalmazott Németh Zsolt.
Az államtitkár elmondta, „nincs Magyarország és Románia feltétlenül sikerre ítélve". Utalt rá, hogy a kilencvenes években egyfajta „hidegbéke" jellemezte Magyarország és Románia kapcsolatait.
Azt mondta, Budapest elhibázottnak tartaná, „ha a biztatóan alakuló magyar-román kapcsolatrendszernek vége szakadna, ez nem csupán a két ország szempontjából, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne; ennek Közép-Európa stabilitása, a közép-európai fejlődés, a jólét is kárát látná". Hozzátette, van lehetőség e veszély elkerülésére. „Ehhez politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott" – jelentette ki a külügyi államtitkár.
A hétfőn beiktatott baloldali román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a MOGYE magyar karának a létrehozását. Az új hatalom képviselői kijelentették, szakítanak az arányos képviselet elvével, és tisztán egyéni választókerületes parlamenti választási rendszert alakítanak ki. Nyilvánvalóvá tették ugyanakkor, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánják elfogadtatni.
MTI. Erdély.ma

Tusványos a világ közepe lesz a címe a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Tusványos a világ közepe címen tartják meg július 24. és 29. között Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 23. rendezvénysorozatát - jelentették be a szervezők egy Kolozsváron tartott sajtótájékoztatón csütörtökön.
Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a sajtótájékoztatón elmondta, a Fidesz mellett Tusványos a második legkedvesebb gyermeke. Úgy vélte, az idei rendezvényre olyan időszakban kerül sor, amikor sok minden változik a térségben. A közép-európai összetartozás, stabilitás, fejlődés kérdését tartotta az egyik legfontosabb aktuális kihívásnak. "Fontos, hogy tudjuk formálni a folyamatokat" - hangsúlyozta a rendezvény politikai jellegére utalva az államtitkár.
Tusványos fesztiváljellegével kapcsolatban Németh Zsolt elmondta, a magyar fiatalok ma már megannyi fesztivál közül válogathatnak a nyári időszakban. Tusnádfürdőnek, Bálványosfürdőnek, és a kettő közt fekvő Szent Anna-tónak azonban sajátos szelleme van, és - a települések nevének az összevonásából született - Tusványos sokat tett e szellem életben tartásáért. Úgy vélte, a Tusványos "a legprofibb amatőr fesztivál"; nem profitorientált rendezvény, de komoly hozadéka van az élet megannyi területén. Németh Zsolt az MTI kérdésére megerősítette, idén is előadást tart a rendezvényen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint az idei Tusványosnak az adja meg a jellegét, hogy 2012-ben a Kárpát-medence megannyi országában választásokat tartanak. Lezajlott már felvidéki és délvidéki választás, Tusványos időpontjában az erdélyi magyarság is túljutott már az önkormányzati választásokon, és készül a parlamenti választásokra, akárcsak a kárpátaljai magyarság. Toró valószínűsítette, hogy addig már ismert lesz a román választójogi törvény, amely alapján az őszi romániai parlamenti választásokat tartják. "A nagy feladvány az lesz, hogyan is építsük ki az erdélyi magyarság új egységét, hogy az ne csak szlogen legyen, hanem tartalommal is meg tudjuk tölteni" - jelentette ki Toró.
Jakab Attila, a tábor főszervezője úgy vélte, a civil, ifjúsági szférában Tusványos olyan, mint a motorsportban a Forma-1. Megemlítette, az elmúlt években sokat foglalkoztatták a tábor résztvevőit az erdőből be-belátogató medvék. Idén úgy döntöttek, a medvét a rendezvény kabalaállatává, jelképévé léptetik elő. MTI

Németh Zsolt: aggodalomra adnak okot az elmúlt napok romániai eseményeit
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Aggasztónak találta Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elmúlt napok romániai eseményeit; az MTI-nek adott csütörtöki kolozsvári nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye, továbbá a választójogi törvényre és a kisebbségi törvényre vonatkozó bukaresti kormányzati megnyilvánulások aggodalomra adnak okot.
Németh Zsolt a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor beharangozó sajtótájékoztatója után az MTI-nek azt mondta, hogy az elmúlt időszakban afféle "mézes évekké" alakította a román-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek felismerése. Kifejtette, ez állt a hátterében annak, hogy a legkülönfélébb kérdésekben - így a mezőgazdasági és a kohéziós politikában, az energetikában, a határtérség fejlesztésében, valamint a Duna stratégiában - sikeres projekteket bonyolított le a két fél.
"A kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is" - tette hozzá az államtitkár. "Az elmúlt napok megnyilvánulásai aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) gondolunk, vagy a választójogi törvénnyel, a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokra, azok sajnos aggodalomra adnak okot" - fogalmazott Németh Zsolt.
Az államtitkár elmondta, "nincs Magyarország és Románia feltétlenül sikerre ítélve". Utalt rá, hogy a kilencvenes években egyfajta "hidegbéke" jellemezte Magyarország és Románia kapcsolatait.
Azt mondta, Budapest elhibázottnak tartaná, "ha a biztatóan alakuló magyar-román kapcsolatrendszernek vége szakadna, ez nem csupán a két ország szempontjából, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne; ennek Közép-Európa stabilitása, a közép-európai fejlődés, a jólét is kárát látná". Hozzátette, van lehetőség e veszély elkerülésére. "Ehhez politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott" - jelentette ki a külügyi államtitkár.
A hétfőn beiktatott baloldali román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a MOGYE magyar karának a létrehozását. Az új hatalom képviselői kijelentették, szakítanak az arányos képviselet elvével, és tisztán egyéni választókerületes parlamenti választási rendszert alakítanak ki. Nyilvánvalóvá tették ugyanakkor, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánják elfogadtatni. MTI

A kampányba való beavatkozással vádolja Füzes Oszkárt az RMDSZ
A romániai önkormányzati választási kampányba való beavatkozással vádolja Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei területi állandó tanácsa.
Az MTI-hez eljuttatott állásfoglalásában az RMDSZ Maros megyei szervezetének vezető testülete kijelentette: „nem értünk egyet azzal, hogy a Magyarországot képviselő magas rangú diplomata kampány idején Marosvásárhelyen tájékozódás ürügyén polgármesterjelöltekkel találkozik és nyilvánosan véleményt mond róluk, azaz beavatkozik egy olyan választási versenybe, ahol sajnálatos módon egymással szemben több magyar politikai szervezet kampányol".
RMDSZ azt kifogásolta, hogy a nagykövet a sajtónak tett nyilatkozatában megnevezte, magánemberként melyik jelöltre szavazna. „Bízunk abban, hogy ez nem ismétlődik meg, mivel tudomásunk szerint a Magyar Kormány és a Külügyminisztérium egyértelmű álláspontja, hogy nem akarnak semmilyen módon beavatkozni a választásokba" – áll az állásfoglalásban, amely egyben felkéri Magyarország Külügyminisztériumát, egyértelműen hozza nyilvánosságra az esettel kapcsolatos álláspontját.
Füzes Oszkár az MTI megkeresésére nem kívánt nyilatkozni az ügyről. A nagykövet Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzullal együtt szerdán látogatott el Marosvásárhelyre, ahol valamennyi polgármesterjelölttel találkozni szeretett volna. A baloldali pártszövetség jelöltje azonban nem tudott időt szakítani a találkozásra.
A nagykövet elutasította az újságíróknak a spekulációit, amelyek szerint megpróbálná meggyőzni a magyarok szavazataira számíró három polgármesterjelölt valamelyikét, hogy lépjen vissza a másik javára. A Mediafax hírügynökség idézte a nagykövet nyilatkozatát, mely szerint sem jogában, sem szándékában nem áll beavatkozni a marosvásárhelyi választási küzdelembe.
A Realitatea hírtelevízió marosvásárhelyi regionális műsora játszotta be az RMDSZ polgármesterjelöltjével, Frunda Györggyel készített stúdióbeszélgetésben a nagykövet nyilatkozatát, amelyet a Smaranda Enache független jelölttel folytatott megbeszélése után adott. Ebben a nagykövet elmondta, magánemberként Smaradna Enachera szavazna, Frunda György pedig arról beszélt, hogy a magyar kormány nem támogatja az RMDSZ jelöltjeit a kampányban.
MTI. Erdély.ma

A külügyminisztérium nem kíván a sajtóban üzengetni
A román külügyminisztérium megerősítette csütörtökön az MTI-nek, hogy Nyirő József újratemetése és magyar politikusok nyilatkozatai miatt szerdán bekérették Magyarország bukaresti nagykövetét, ám a találkozóról nem közöltek további részleteket, arra hivatkozva, hogy nem a kívánnak a sajtóban üzengetni.
A román külügyminisztérium sajtószolgálata az MTI megkeresésére csütörtökön válaszlevelében közölte, hogy a nagykövet vidéki útja miatt Balázs Ádám ügyvivő jelent meg a minisztériumban.
Tájékoztatásuk szerint a találkozón nem érintették a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét, viszont megerősítették, hogy Nyirő József újratemetéséről és egyes magyar politikusok nyilatkozatairól volt szó.
„A kihallgatáson a román fél kifejezte készségét, hogy bármilyen téma napirendre kerüljön a kétoldalú tárgyalásokon, diplomáciai szinten és nem a sajtóban a Románia és Magyarország közötti stratégiai partnerség és a kiváló európai uniós együttműködés szellemében" – olvasható a román külügyminisztérium sajtószolgálatának az MTI-hez eljuttatott levelében.
A magyar Külügyminisztérium szerdán adott tájékoztatást arról, hogy a román külügyminisztérium bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét.
Füzes Oszkár misszióvezető távollétében Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a partner kérésének – jelezte a tárca közleménye.
A tájékoztatás szerint román részről kifogásolták Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő korábbi kritikáját, továbbá mind tartalmi, mind szervezési szempontból nehezményezték Nyirő József tervezett újratemetését. Az ügyvivő közölte a román féllel, hogy a magyar kormány az erdélyi író újratemetését kegyeleti és kulturális eseménynek tekinti. A magyar diplomata hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nyitott az együttműködésre az új román kormánnyal, arra várakozással tekint.
Az erdélyi Krónika című napilap a nap folyamán eljuttatta az MTI-hez csütörtökön megjelenő cikkét, amelyben azt írja, hogy „a román kormány megakadályozni készül" Nyirő József író május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi újratemetését.
A lap „bukaresti forrásokra" hivatkozva közölte, hogy szerdán a bukaresti külügyminisztériumba kérették Füzes Oszkárt. A Krónika értesülései szerint a román külügynél arról tájékoztatták a magyar diplomatát, hogy „a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetben időszerűtlen" az újratemetés. Azt is javasolták, hogy találjanak későbbi időpontot az eseményre.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az újratemetést helyben szervező Székelyudvarhelyért Alapítvány elnöke szerdán az MTI-nek azt mondta, nincs tudomása arról, hogy diplomáciai bonyodalmak alakultak volna ki a Nyirő-temetéssel kapcsolatban. A székelyudvarhelyi szervezők továbbra is arra készülnek, hogy május 27-én a városban újratemetik Nyirő Józsefet.
Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi.
MTI. Erdély.ma

Állásfoglalás
Az RMDSZ Maros megyei Területi Állandó Tanácsa súlyos hibának tartja Magyarország nagykövetének, Füzes Oszkárnak Marosvásárhelyen, az önkormányzati választások kapcsán tett nyilatkozatát.
Nem értünk egyet azzal, hogy a Magyarországot képviselő magas rangú diplomata kampány idején Marosvásárhelyen, tájékozódás ürügyén, polgármesterjelöltekkel találkozik és nyilvánosan véleményt mond róluk, azaz beavatkozik egy olyan választási versenybe, ahol sajnálatos módon egymással szemben több magyar politikai szervezet kampányol.
Felháborító, hogy Füzes Oszkár a sajtónak tett nyilatkozatában többek között az úgynevezett magánvéleményét is nyilvánosságra hozta, amelyben megnevezte, melyik jelöltre szavazna mint magánember. Kötelességünk felhívni a magyar Külügyminisztérium figyelmét erre az esetre, és bízunk abban, hogy ez nem ismétlődik meg, mivel tudomásunk szerint a magyar kormány és Külügyminisztérium egyértelmű álláspontja, hogy nem akarnak semmilyen módon beavatkozni a választásokba.
Felkérjük Magyarország Külügyminisztériumát, egyértelműen hozza nyilvánosságra az esettel kapcsolatos álláspontját.
Területi Állandó Tanács
2012. május 16., Marosvásárhely. Népújság (Marosvásárhely)

Nyirő József: tündöklés helyett bukás
A Ponta-kormány első magyarellenes intézkedései, illetve az Orbán-kabinet egyes tisztségviselőinek román füleket bántó kijelentései mellett egy újratemetés is feszültséget kelt a román–magyar viszonyban.
Nyirő József május utolsó napjaira tervezett székelyudvarhelyi újratemetése miatt is bekérették a Külügyminisztériumba Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét. A román felet az zavarja, hogy a háborús bűnössé nyilvánított írót díszszertartás közepette hantolnák újra.
A biztató indulástól…
Nyirő Józsefről – akárcsak az úgyszintén vitatott Wass Albertről – megoszlanak a vélemények. A közhiedelemben mindkettő „igaz magyar emberként”, nagy íróként” él, amit sokan (közöttük a kérdés szakavatott ismerői) cáfolnak.
A Székelyzsomboron született író papnak indult, hittant oktatott, ám harmincéves korában szakított a papi renddel, így a római katolikus egyház kiközösítette, ő maga pedig a kolozsvári Keleti Újságnál helyezkedett el. Íróként jól indult, Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, az Erdélyi Helikon munkatársa lett és olyan haladó szellemiségű írók társaságában, mint Kacsó Sándor, Tamási Áron, Szentimrei Jenő bekapcsolódott a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoportba.
A törés a negyvenes évek elején állt be életében és pályájában: 1942 és 1943 között a szélsőjobboldali Magyar Erő, majd a hasonló beállítottságú Magyar Ünnep című lap főmunkatársa lett.
Szálasi puccsát követően a nyilaskeresztesek mellé szegődött, tagja lett a nyilas parlamentnek, 1945-ben a nyilasokkal együtt menekült el Magyarországról. Egy darabig Németországban lakott, 1950-ben Madridba költözött, és a spanyol fővárosban élt élete végéig.
…a meghasonlásig
Nyirő emberként rosszul vizsgázott tehát. Íróként sem lett színjeles. Bár vannak értékes írásai, igazán nagyot alkotni nem tudott, pedig nagy írói tervei, elképzelései voltak. Átfogó történelmi regényt akart írni az idősebb Wesselényi Miklósról, ám A sibói bölény nem lett több amolyan kalandregénynél. Híres írásával, az Uz Bencével Tamási Ábel-trilógiáját kívánta volna lepipálni, ám Tamási realizmusa helyett ő a miszticizmusba tévedt. Regénye elárulja, hogy népszeretete nem több mítoszkeresésnél.
Talán ezért is rokonszenvezett olyannyira az ugyancsak ködös fogalmakkal, mítoszokkal operáló nemzeti szocializmussal. Talán ezért nem ismerte fel, mekkora veszélyt jelent a fasizmus Magyarország számára. Ez a magyarázata annak is, hogy amiként a harmincas-negyvenes évek ordas eszméi, ugyanúgy írásai is ködösekké, zavarosakká, silányakká váltak. Ezért lett fiaskó az eredeti szándéka szerint a székelyek történelmi tragédiáját bemutató, 1939-ben elkészült Madéfalvi veszedelem című munkája is. Sajnálatos módon Nyirőt magával ragadta az ostoba fajelmélet, ami oda vezetett, hogy a negyvenes években teljes mértékben elkötelezte magát a nyilaskeresztes mozgalom mellett.
A fasiszta Németország veresége, a nácik és a nyilaskeresztesek embertelen bűneinek leleplezése sem józanította ki, nem tántorította el korábbi nézeteitől. Az akkoriban, elsősorban az Egyesült Államokban és Spanyolországban megjelent írásaiban is kitartott eltévelyedése mellett.
Az újratemetés
Most ünnepi pompával temetik újra Székelyudvarhelyen. A csíksomlyói búcsúra érkező zarándokvonat szállítja a Székelyföldre hamvait, amelyeket előtte Székely János segédpüspök áld meg Budapesten, a Nyugati pályaudvaron, lelki üdvéért pedig misét celebrálnak.
Az újratemetés szertartásában világi hatóságok is részt vesznek: Gyergyószentmiklós és Csíkszereda polgármestere, Mezei János és Ráduly Róbert városuk állomásán tiszteleg a hamvak előtt, Székelyudvarhelyen a koporsót huszárok kísérik a temetőig, ahol magyar írók fogadják a menetet. A továbbiakban misét mise követ, mígnem a hamvakat – a Duna tévé élő közvetítésében – elhantolják.
B. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

A külügyminisztérium nem adott egyértelmű választ a Nyirő-hamvak beengedésére
Nem adott egyértelmű választ hétfőn a külügyminisztérium sajtószolgálata az MTI-nek, beengedik-e a hatóságok az országba Nyirő József hamvait, ehelyett csak azt ismételték meg, hogy „nem értenek egyet" az emigrációban elhunyt erdélyi író tervezett székelyudvarhelyi újratemetésével.
Az MTI azzal a kérdéssel fordult hétfőn a román külügyminisztérium sajtószolgálatához, hogy beengedik-e vagy sem a román hatóságok Nyirő József koporsóját és hamvait Románia területére. „A Külügyminisztérium közölte már álláspontját a magyar féllel, nevezetesen azt, hogy nem ért egyet Nyirő József romániai újratemetésével. A román fél rámutatott, hogy Nyirő József 1941 és 1945 közötti tevékenysége szélsőjobboldali, zsidóellenes magatartásra és egy fasiszta rendszerrel való együttműködésre utal" – olvasható a bukaresti külügyminisztérium sajtószolgálatának válaszában.
A román külügyminisztérium szerint több romániai és külföldi szervezet is egyértelműen jelezte, hogy nem ért egyet a tervezett megnyilvánulásokkal. Az MTI-hez eljuttatott válaszlevél életrajzi adatokat is felsorol, amelyekkel azt taglalják, hogy Nyirő József 1941 után Budapesten két szélsőjobboldali lap, a „Magyar Erő" és a „Magyar Ünnep" főszerkesztőjeként és a magyar törvényhozás tagjaként tevékenykedett, továbbá képviselő maradt 1944. október 15-e után is, amikor a parlament zsidóellenes törvényeket hozott és Szálasi Ferenc fasiszta kormányát támogatta.
Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi. Nyirő hamvait május 23-án ravatalozzák a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, onnan a Boldogasszony Zarándokvonat kegyeleti kocsijában szállítják a Székelyföldre, majd a tervek szerint május 27-én, vasárnap temetik újra a székelyudvarhelyi római katolikus temetőben.
A román külügyminisztérium a múlt héten, szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét, hogy közölje a magyar féllel: „nem ért egyet" Nyirő József romániai újratemetésével.
Az Országgyűlés Hivatala felkérte a román felet, hogy tegye egyértelművé, mit jelent egyet nem értése Nyirő József erdélyi író újratemetésével kapcsolatban. Veress László, az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke közölte: a hivatal tudni szeretné, hogy az egyet nem értés tűrést vagy tiltást jelent. Közölte, hogy hétfőig várnak a román fél válaszára. A kabinetfőnök elmondta azt is, hogy ha az egyet nem értés valójában Nyirő József újratemetésének tiltását jelenti, akkor olyan megoldást fognak találni, amely nem csorbítja sem a román jogrendet, sem Nyirő József tisztelőinek lelki várakozásait.
MTI. Erdély.ma

Németh Zsolt: következetesnek kell maradni a szolidaritásban
Következetesnek kell maradni a magyarok közötti szolidaritásban, „a határokat átívelő nemzeti összetartozásban", mert csak így érhető el, hogy a trianoni tragédia átlényegüljön „valami egyedülállóan jóvá" – mondta a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a nagytétényi országzászlónál tartott szombati megemlékezésen.
Németh Zsolt közölte: Trianonban a magyar nemzetet szabad akarata ellenére feldarabolták, és ezt a nemzet nem valami nemes célért hozott áldozatként, hanem kényszerből szenvedte el.
El kell érni, hogy ebből a tragédiából a jövő nemzedékeknek „valami jó nőjön ki" – fogalmazott.
Úgy vélte, ez „látszólag lehetetlen", de ilyen eredmény lehet az államhatárok által elválasztott magyarok közötti szolidaritás, a nemzet összetartozása, ami Trianon következményeként alakult ki.
Ez „más népeknek nem adatott meg", ezért képtelenek megérteni a magyarok szolidaritását, összetartozását – vélekedett Németh Zsolt.
MTI. Erdély.ma