„Fazakas László jó viszonyt ápol Kósáné Kovács Magdával, a Magyar Szocialista Párt politikusával, így javasolhatták magyar állami kitüntetésre” – jelentette ki a Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese. Polgár Viktor magyar külügyi szóvivője szerint Fazakas egyházi munkásságával és költészetével hívta fel magára a figyelmet. „Dehogyis ajánlottuk, miféle különösebb egyházi szolgálatra lehettünk volna tekintettel?” – reagált az indoklásra Csűry. Hozzátette: megütközéssel fogadták a kitüntetés hírét, hiszen úgy tartják, Fazakas László máig nem tisztázta egyértelműen a Szekuritátéhoz fűződő korábbi viszonyát. Sántha Attilának, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL) elnökének meglepetést okozott a lelkipásztor költői munkásságára való hivatkozás. Mint elmondta, az EMIL nevében már csak azért sem tehetett erre javaslatot, mert Fazakas nem tagja a szervezetnek, és ő mindeddig nem is találkozott a margittai lelkész költészetével. Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elmondta, az állami kitüntetéseket mindig felterjesztés alapján ítélik oda, Fazakas felterjesztését pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Mádl Ferenc köztársasági elnök is alkalmasnak találta és elfogadta. Az államtitkár elmondta, valamennyi külföldi kitüntetés a magyar külügyminisztériumon keresztül történik, így hát ennél a tárcánál tudhatnak többet róla. Polgár Viktor külügyi szóvivő viszont úgy vélte, „elvesztené a varázsát az elismerés”, ha a felterjesztő nevét is nyilvánosságra hoznák. Fazakas László elmondta, neki is kellemes meglepetés volt, amikor a kitüntetést átvenni hívták a kolozsvári főkonzulátusra. Fazakas Lászlóról 2000-ben az átvilágító-bizottság mondta ki: együttműködött a Szekuritátéval, és politikai rendőrségi tevékenységet folytatott. A parlamenti képviselővé választott lelkész Markó Béla felszólítására lemondott mandátumáról. Az átvilágító-bizottság 2004-ben azonban megváltoztatta a besorolást. Levélben tudatta Fazakassal: „úgy ítéltük meg, nem végzett az 1999/187-es törvény értelmében vett politikai rendőrségi tevékenységet.” A bizottság magyar tagja, Csendes László értelmezésében a levél tulajdonképpen azt jelenti: a Szekuritátéval fenntartott kapcsolata nem volt politikai rendőrségi természetű. E levél birtokában a lelkész tavaly ősszel az egyházkerület püspöki székére és parlamenti képviselőségre is pályázott. Mindkét jelöltségről lemondott azonban, amikor a Krónika újabb adalékokat közölt tisztázatlan múltjával kapcsolatban. Fazakas a lap sokszori felkérésére sem kívánt igennel vagy nemmel válaszolni arra a kérdésre, hogy írt-e alá besúgói nyilatkozatot, és adott-e „Nota informativa” című, álnéven jegyzett besúgói jelentéseket. /Gazda Árpád: Megütközést keltett Fazakas László magyar állami kitüntetése. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

Jean-Claude Périsset pápai nuncius nem hajlandó a csángó-problémáról tárgyalni. „A csángókérdésről nem beszélek!” – jelentette ki a Krónikának ingerülten. Périsset úgy véli, hogy egyelőre nem tartozik az aktuális kérdések közé a magyar nyelvű liturgia bevezetése a moldvai csángók szentmiséin. /Szucher Ervin: A nuncius nem tárgyal a csángókérdésről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Románia polgárai nem az európai pénzekhez, hanem az európai értékekhez csatlakoznak – jelentette ki február 14-én Jonathan Scheele, az Európai Bizottság (EB) romániai nagykövete a Nagyváradon megrendezett uniós információs konferencia megnyitója előtt. A Krónika kérdésére, hogy hogyan vélekedik az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítását célzó elképzeléséről, mely szerint a magyar többségű székelyföldi megyék egy régiót alkotnának, a nagykövet kifejtette, jelenleg nem tartja időszerűnek a felvetést. Hozzátette, egy ilyen módosítás előtt Brüsszellel is egyeztetni kell, hiszen az esetleges átszervezés utáni új régiónak is biztosítania kell ezen alapok kezelését a csatlakozás utáni, 2007 és 2013 közötti időszakban. Ene Dinga európai integrációs miniszter hozzáfűzte, a kormány a 2007–2013 közötti időszakban nem tekinti prioritásnak a fejlesztési régiók módosítását. A konferencia kezdetén Scheele az EB delegációja nevében megállapodást írt alá a Nyugati és az Északnyugati fejlesztési régióhoz tartozó megyék vezetőivel az EU-val kapcsolatos információk hatékonyabb áramlásának biztosításáról. /Balogh Levente: Uniós információs konferenciát szerveztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Jelentős változás történt a kolozsvári Vasárnap és a Keresztény Szó című katolikus lap háza táján: az újságok fölött eddig gyámkodó Gloria Kft. a Verbum Egyesületnek adta át a kiadás jogát. Az új kiadó vezetői, Bazsó-Dombi Attila egyesületi elnök és Simon Ferenc kiadói menedzser kihívásként értékelik a feladatot, hogy a Vasárnap és a Keresztény Szó működéséből profitorientált vállalkozást teremtsenek. – A lapoknak meg kell teremteniük saját hátterüket, amely révén önfenntartókká válhatnak, nyilatkozta Bazsó-Dombi Attila. A Gloria síknyomó gépei helyett ezentúl a Garamond rotációs nyomdájában készül az újság. Február eleje óta a Vasárnap négy oldallal több olvasnivalót kínál a katolikus híveknek. A lapterjesztés eddig szinte kizárólag plébániákon keresztül történt, a jövőben a Krónika terjesztési hálózatát is igénybe fogják venni. A Verbum Egyesület a hazai és magyarországi testvérlapok terjesztését is vállalja. Elsőnek a magyarországi Új Ember kiadóval vették fel a kapcsolatot, így év elejétől az Új Ember magyarországi katolikus hetilapot is terjesztik. A Vasárnap 7000 példányban jelenik meg. /Új kiadó a régi lapoknak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

Markó Béla arra kérte az RMDSZ által jelölt minisztereket, államtitkárokat, hogy sajtókapcsolatokért felelős személyeket is építsenek be az apparátusukba. Ezt Stanik István, Markó nemrég kinevezett médiatanácsadója mondta el a Krónikának. Stanik megígérte, hogy megsokszorozzák az RMDSZ-szervezetek és -tisztségviselők tevékenységét bemutató információk mennyiségét. Korszerűsítik az RMDSZ internetes honlapját. Stanik István az Erdélyi Riport főszerkesztői székét cserélte fel az RMDSZ-es tanácsadói tisztséggel. Az Erdélyi Riport munkáját ezentúl Szűcs László felelős szerkesztő irányítja. /G. Á.: Jobban figyelnek az imázsra. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

„Az lenne szép, ha a magyar nemzet adná össze a csángóföldi tanügyi központ létesítéséhez szükséges pénzt” – hangzik Böjte Csaba dévai ferences szerzetes felhívása, aki március 5-én a Bákó megyei Rekecsinben tárgyalt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőségével. A dévai Szent Ferenc Alapítvány a rekecsini csángó oktatási központ céljaira 15 hektáros földterületet vásárolt. Az ünnepélyes alapkőletétel május 15-én, pünkösdvasárnapján lesz. Terényi János bukaresti magyar nagykövet két ízben is járt a vidéken, útja során a Bákó megyei prefektussal, valamint a csángószövetség vezetőivel is találkozott. A csángó oktatási központ felépítésébe a Krónika napilap is szeretne aktívan bekapcsolódni. Felkérik olvasóikat, adományaikkal járuljanak hozzá, hogy egy osztálytermet közös erővel felépítsenek. /Lukács János: Április elsejéig véglegesítik a csángó oktatási központ tervét. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

A Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakán egy fiatal helybeli vállalkozó, Antal Csaba, vagy ahogy a helyiek emlegetik, Szölek Csaba terrorizálja a közösséget. Többen a Krónika szerkesztőihez fordultak, segítsenek rajtuk. Antal Csaba dühének már többen is áldozatul estek, az elmúlt években több ártatlan embert is bántalmazott, többek között a helyi állatorvost, illetve az erdészt is. Ez utóbbi bántalmazásából törvényszéki ügy lett, s bár a faluban többen látták az esetet, senki nem merte vállalni a tanúskodást, féltek a bosszútól. Antal Csaba rendszerint ittasan, fejszével vagy villával jelenik meg az úton, és ok nélkül fenyegetőzik, provokálja a falubelieket. Antal a szomszédai életét is megkeseríti. Mentek már a rendőrségre is, de hiába. Petru Hangan helyi rendőrparancsnok elmondta, nem ajánlja, hogy az újságíró felkeresse Antal Csabát, ő is csak a kerítésen át beszélt vele. /G. Á.: Terrorhangulat uralkodik a gyimesi faluban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./

Nem született még alapfokú ítélet a Gyimesek völgyében Suba Jánosként ismert Ioan Barsan elleni perben. Az üzletembert azt követően helyezték vizsgálati fogságba, hogy a Krónika tényfeltáró riportot közölt a tarhavaspataki Suba-klán garázdálkodásáról. Utolsó áldozatuk, Szentes Szilárd, a középloki diszkó lemezlovasa a riport megjelenése után belehalt sérüléseibe. /D. Balázs Ildikó: Ítélethez közeledik a Suba-per. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./

Az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete gyűjtést kezdeményezett, hogy megmentsék az Agache-perben elítélt kézdivásárhelyi Reiner Antal otthonát. Reiner március 16-án elveszíti esztelneki házát, ha addig nem fizet ki közel százmillió lej kártérítést. Az RMDSZ eddig 49 millió lejt gyűjtött Reiner esztelneki házának megvásárlására. Józsa Péter, az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) romániai képviselője a Krónikának elmondta, még 2003-ban összegyűjtöttek 12 ezer dollárt az Agache-per két elítéltje, Héjja Dezső és Reiner Antal megsegítésére, ebből az alapítvány havonta ötven dollárral járul hozzá a két férfi kiadásaihoz. Reiner részéből még maradt néhány ezer dollár, az alapítvány azonban ódzkodik attól, hogy Agachénak fizesse ki ezt az összeget, mert ezzel Józsa szerint legitimizálnák a Reineréket elítélő bírósági döntést. Hozzátette: végső megoldásként a HHRF kiegészíti a Romániában összegyűjtött összeget, a maradékból pedig nemzetközi fórumokon továbbra is keresik a jogorvoslat lehetőségét az igazságtalanul meghurcolt kézdivásárhelyiek ügyében. /Bíró Blanka: Az RMDSZ és a HHRF megmentené Reiner házát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közleményben határolta el magát attól, hogy Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselőt egy harminc fős csoport megakadályozta előadása megtartásában. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöksége, valamint Juhász Péter, a tüntetés egyik résztvevője írásban tiltakozott a Szabadság kolozsvári napilap két újságírója – Borbély Tamás és Tibori Szabó Zoltán – ellen, mivel szerintük antiszemita megmozdulásként állították be a történteket. Az EMI-nek szándékában áll a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének etikai bizottságához fordulni. Mint leszögezik, az antiszemitának minősített kijelentéseket nem ők, hanem hozzájuk társult idősebb személyek tették, akik provokátorok is lehettek. Felháborítónak tartják ugyanakkor, hogy a másik részről viszont nyilasokhoz hasonlították szervezetüket. Az esettel kapcsolatban két kolozsvári újságíró, Kelemen Attila (Transindex) és Salamon Márton László (Krónika) fogalmazott meg állásfoglalást. Eszerint az erdélyi toleranciával összeegyeztethetetlen, szélsőséges megnyilvánulások, az antiszemitizmus újszerű megjelenése nem csupán az értelmiségiek aggodalmát kell kiváltania. Tennie kell ez ellen az oktatás és az egyház közmunkásainak is, hiszen a fiatalok körében tapasztalható türelmetlenség és uszító magatartás csak így helyezhető normán kívül. /(Rostás-Péter Emese): Tovább gyűrűzik az Eörsi-botrány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Fennállása óta először hozott határozatot antiszemitának minősített megnyilvánulás ügyében az Országos Diszkriminációellenes Tanács, ötmillió lejes pénzbírsággal sújtva Molnár Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) erdőszentgyörgyi küldöttjét. Molnár József az SZNT február 12-i gyergyószentmiklósi ülésén elhangzott felszólalásában a kettős állampolgárságra vonatkozó december 5-ei népszavazás kudarca kapcsán megállapította, hogy „Magyarország lassan második Izraellé válik (...), és ha nem vigyázunk, még messzebbre is eljutnak!” A tanács három héttel ezelőtt indított eljárást az ügyben, a Krónika február 16-ai számában megjelent cikk alapján. A tanács korábban az ilyen eseteket a testület az ügyészség hatáskörébe tartozónak minősítette, amely viszont nem foglalkozott velük. Erdélyiek az új antiszemitizmus ellen címmel nyílt levelet hozott nyilvánosságra civil értelmiségiek, újságírók egy csoportja. A dokumentum szerint „több egyértelmű jele is volt annak, hogy egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus próbálja ki magát Erdélyben is... A sajtóra, az egyházakra, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust. (...) Az antiszemitizmus minket, mindenkit érint!” – zárul a levél, amelynek aláíróihoz Eckstein-Kovács Péter szenátor is csatlakozott. /Salamon Márton László: Ötmillió lejes pénzbüntetés antiszemita felszólalásért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

Magyarországi kormánypolitikusai nélkül ünneplik Erdély-szerte március 15-ét. Cseh Áron kolozsvári főkonzul elmondta, az egyedüli magyarországi vendég, akinek a március 15-i erdélyi fellépéséről tud, Gémesi Ferenc külügyi helyettes államtitkár, aki a zilahi ünnepségen vesz részt. A Krónika értesülései szerint az RMDSZ eredetileg Kézdivásárhelyre tervezte az idei főrendezvényét, melyen a magyar kormány részéről Szabó Vilmos politikai államtitkárnak kellett volna beszédet mondania. Az ünnepség élő közvetítését a Duna Televízió is műsorára tűzte. A tervet azt követően kellett módosítani, hogy Kézdiszékről jelezték az RMDSZ országos vezetőinek, nem tudják biztosítani, hogy az ünneplő tömeg nem fütyüli ki a magyarországi vendégeket. Élénk ugyanis még az emléke a magyar állampolgárság kiterjesztéséről decemberben tartott népszavazásnak, és annak, hogy a kormányoldal pártjai az állampolgárságot elutasító álláspontot képviselték. Szabó Vilmos elismerte, hogy volt szó a kézdivásárhelyi március 15-i fellépéséről, de amíg Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel Dél Koreában tartózkodott, hivatalát arról értesítette Markó Béla titkársága, hogy az RMDSZ nem tart már központi ünnepséget a felső-háromszéki városban. Szabó Vilmos nem tartotta rendkívülinek, hogy a korábbi évektől eltérően idén elkerülik a magyarországi politikusok Erdélyt, szerinte ez nincs összefüggésben a decemberi népszavazással. Markó Béla RMDSZ-elnök cáfolta azt az értesülést, hogy Gyurcsány Ferenc is Erdélybe készül az ünnepre. Tavaly novemberben Hiller István akkori kultuszminiszternek, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökének kellett lemondania sepsiszentgyörgyi látogatását azt követően, hogy a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) tüntetést hívott össze a látogatás egyik helyszíne elé. Hillernek néhány nappal az után kellett volna a háromszékiekkel találkoznia, hogy az MSZP bejelentette, „nem” szavazatra biztatja a választókat a magyar állampolgárság kiterjesztésére szervezett népszavazáson. Távolmaradása miatt a minisztérium államtitkárának, Vass Lajosnak kellett nyugtáznia a mintegy százfős tömeg „Hazaáruló!” bekiáltásait. Három évvel ezelőtt Kovács László külügyminiszternek, az MSZP akkori elnökének kellett szembesülnie azzal, hogy Erdélyben rossz akusztikája volt a román munkavállalók özönével való magyarországi kampányriogatásnak. A marosvásárhelyi március 15-i rendezvényen transzparensek emlékeztették a politikust a 23 millió román munkavállalóról szóló kijelentéseire. A miniszternek ünnepi beszédében füttyökre is reagálnia kellett. /Gazda Árpád: A népszavazási „Nem” emléke borzolja a kedélyeket március 15-én. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, 2005. március 15-én tizedik alkalommal kiosztott díjat, az alapító által kijelölt – Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételű – bizottság Gergely Edit újságírónak, a Krónika napilap gyergyószentmiklósi tudósítójának ítélte. /Méray-díj 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Az egyik román hírtelevízió Vadim Tudor visszavonulását kommentálva Tőkés László lemondását is hírül adta, másnapra kiderül, a viták folynak ugyan az Erdélyi Nemzeti Tanácsban, de Tőkés nem mond le. Budapesten a gazdák felbőszülve Gyurcsány miniszterelnök arrogáns nyilatkozatán, azzal fenyegetőztek, hogy visszatérnek. Erdélyben Gyurcsány Ferenc üzenetét mindenütt kifütyülték, míg Tariceanu román miniszterelnök üzenetét megtapsolták. Aki azt állítja, hogy az erdélyi és a felvidéki, vajdasági megemlékezéseken azért fütyülték ki a magyar miniszterelnök üzenetét, mert átgyűrűztek a magyarországi pártpolitikai ellentétek, valamit végérvényesen nem ért. Túlságosan elevenek még a december 5-i népszavazás feltépte sebek, s erre emlékezni igazán nem kellenek fideszes agitátorok, hangsúlyozta Bogdán László. Bakk Miklós találóan írta a Krónikában: itt még él a közösségélmény iránti igény, s ezt ott túl nem akarják megérteni. /Bogdán László: Márciusi kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

A múlt héten a honatyák számára bemutatott kisebbségi törvénytervezet és a belőle kivonatolt – a Krónikában meg a Háromszékben közölt – sűrítmény a teljes szövegismeret hiányában széles körű vitát nem válthatott ki, de markánsabb állásfoglalást indukált több esetben. A törvénytervezet szövege március 22-ig csak román nyelven volt hozzáférhető. A legvehemensebb tiltakozást a választási törvényből a tervezetbe majdnem szó szerint átemelt szöveg váltotta ki, amely szerint a jelenlegi parlamenti pártok kivételezett helyzetbe kerülnek, a valaha is parlamenti képviseletre törekvőknek szinte lehetetlenné válna a parlamenti bejutás. Az RMDSZ esetében a parlamentben már benn lévő pártok előjogainak törvénybe emelését – a tervezetet megfogalmazók érvelése szerint – az egységes fellépés és a parlamenti bejutás küszöbének elérhetősége indokolja. Érthetetlen a tervezetben a ,,sajtókiadványok, közszolgálati szerkesztőségek, műsorok, részlegek létrehozása a közszolgálati rádióval és tévével együttműködve” és ,,a kisebbségek nyelvén működő szerkesztőségek vezetőinek kinevezése, illetve leváltása” passzus. A leglényegesebb ellenvetéseket magának a ,,kulturális autonómiának” a felemás, nem értelmezhető megjelenítése váltotta ki. Kár, hogy elmaradt a már létező autonómiatervek készítőivel az egyeztetés, jegyezte meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Jaj a kisebbségek kisebbségeinek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

Félelemben tartják a kolozsvári Szent Kamill szociális otthon munkatársait, szinte minden este azzal a negyedbeli fiatalok csoportjai „Bozgorok, tűnjetek el az országból!” felkiáltással fogadják őket a kapuban, vagy a tömbházak között vezető közeli utcákban. „Amióta 2001-ben megnyitottuk az intézményt, folyamatosan inzultálják munkatársainkat és vendégeinket” – panaszolta Tokay Rozália, a kolozsvári szociális otthon igazgatónője, a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának elnöke. Az elmúlt években már valamennyi alkalmazottat „lebozgorozták”, szidalmazták, csúfoltak magyarságáért, egy fiatal férfit hiányos romántudása miatt megvertek. Tokay egy olyan történetet is felidézett, amikor két éve ausztriai vendégeik voltak, és az egyik osztrák atyát tojással és paradicsommal dobálták meg. Főként a női alkalmazottak rettegnek az inzultusoktól – már annyira félnek este kilépni az intézményből, hogy férjük vagy édesapjuk rendszeresen várja valamennyiüket. Március 29-én este az egyik ápolónő férje éppen az otthon felé tartott, amikor két suhanc szóban próbálta provokálni, főként hosszú haja miatt zaklatták. A fiatal férfi jobbnak látta válasz nélkül tovább haladni, ekkor azonban egy autó állt meg, és további négy fiatal csatlakozott a másik kettőhöz, majd ütlegelni kezdték. „Ekkora túlerővel szemben lehetetlenség volt védekezni, és annak is tudatában volt, hogy ha megfutamodik, autóval erednek utána” – mesélte az áldozat felesége. Hozzátette: az elszenvedett sérülések máig látszanak. A bosszútól való félelmükben nem fordulnak a rendőrséghez Tokay Rozália, több alkalommal is beszélt már ez ügyben a körzeti rendőrökkel. „Azt hittem, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulás már a múlté” – nyilatkozta a Krónikának Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, aki a Krónikából minderről. „Személyesen veszem fel a kapcsolatot a rendőrséggel, és ígérem, nagyon rövid időm belül fény derül az ehhez hasonló esetekre” – szögezte le Boc /Bálint B. Eszter: Szent Kamill megpróbáltatásai. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

Kolozsváron folyik a Mikó utcában történt incidens kivizsgálása – tájékoztatta a Krónikát Marcel Bontidean kolozsvári rendőrparancsnok. A gyanúsítottak már megvannak. A rendőrparancsnok hangsúlyozta, nem egyértelmű, hogy etnikai alapú bántalmazásról van szó. Elárulta, T. Z. napokban benyújtott panaszában szerepel a „Paste fericit, bozgorule!” (Boldog húsvétot, te hontalan!) kijelentés, amelyet a tettesek mondtak az áldozatnak. Mint ismeretes, két suhanc megsebesítette T. Z.-t, az utcában levő egyik közismerten magyarok által látogatott szórakozóhely alkalmazottját. „Mivel testi sértés történt, büntetőjogi esetnek minősül, ami persze nem jelenti azt, hogy a rendőrség nem állapíthatja meg az etnikai alapú testi sértést” – nyilatkozta Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. Ha a rendőrség egyszerűen testi sértésként kezeli majd az ügyet, akkor Asztalos szerint a sértett félnek meg kell majd támadnia a határozatot. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács arról határozott, kivizsgálást kezdeményez a kolozsvári Szent Kamill szociális otthon alkalmazottainak ügyében – jelezte Asztalos Csaba, a testület elnöke. Mint ismeretes, az otthon dolgozói folyamatos megfélemlítésnek vannak kitéve, a kolozsvári Hajnal negyed peremén levő intézet környékén több suhanc is sértegette vagy bántalmazta már őket magyarságuk miatt. /Bálint B. Eszter: Bontidean: a bántalmazás nem volt etnikai alapú. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

Az RMDSZ szájtátiságára vall, hogy egy nagy-romániás politikus szerezte meg a magyar–román parlamenti baráti társaság elnöki tisztségét – nyilatkozta Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselő. A néhány nappal ezelőtt Bukarestben összeállt képviselőházi szakbizottság elnöki tisztségére a kormánypártok nem tartottak igényt. Emiatt a parlamenti algoritmus alapján a Corneliu Vadim Tudor tiszteletbeli elnök irányította Nagy-Románia Párt jelentkezett az elnöki tisztségre, így a testület élére Lucian Bolcas nagy-romániás alelnököt, az alakulat képviselőházi frakcióvezetőjét választották. A Krónika kérdésére, hogy miként képzeli el a magyar–román baráti társaság együttműködését a budapesti Országgyűléssel, amikor az általa képviselt politikai alakulatról az a közvélekedés Magyarországon, hogy szélsőségesen magyarellenes, Bolcas szerint éppen személye lehet a garancia arra, hogy pártja ezentúl kedvező megítélésnek örvendjen Magyarországon. Varga Attila RMDSZ-es képviselő, a magyar–román baráti társaság alelnöke úgy véli, miután a testület nem bír rendkívüli hatáskörrel, nem befolyásolja negatívan a magyar–román kapcsolatokat a politikus. Szerinte Lucian Bolcas ama kevés nagy-romániás politikusok egyike, akivel lehet tárgyalni. /Rostás Szabolcs: C. V. Tudorék „magyarbarátsága”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./ Emlékeztető: A képviselőház 2003. jún. 24-én elutasította az RMDSZ-nek azt a módosító indítványát, amely törölte volna a „nemzetállam” kifejezést az alkotmány első cikkelyéből. A módosító javaslatot csak az RMDSZ képviselői támogatták 23 szavazattal, a többi parlamenti párt összesen 238 képviselője nemmel szavazott. Lucian Bolcas NRP-s képviselő szerint az RMDSZ „nemzetellenes téziseket kíván bevezetni”. „Talán egy másik alkotmányt, egy másik országot kívánnak! Akkor távozzanak!”, mondta Bolcas az RMDSZ képviselőinek. /Nem törölték a „nemzetállam” kifejezést az alkotmányból. Elvetették az RMDSZ indítványát. = Szabadság (Kolozsvár), 2003. jún. 25./

Kétnapos konferenciát rendezett Kolozsváron a budapesti Napi Gazdaság üzleti és pénzügyi hírlap, valamint a kolozsvári Krónika napilap, melynek témaköre a magyar tőkebefektetések közeljövőben várható romániai megerősödése volt. Péter Pálnak, a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnökének a konferálásával lezajlott eszmecserén több figyelemre méltó előadás hangzott el. Benke Ákos, a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. vezérigazgatója bemutatta a Kárpátok Régió Tőkeprogramot, amely az anyaországon kívüli céltársaságokba fektet be, esetenként maximum 100 millió forintig. Tavaly Magyarországról 350 millió USD-nyi befektetés érkezett, főleg Erdélybe, azonban szerintük a valós érték ennek a kétszerese. A Corvinus jelenleg hat erdélyi projektet vizsgál és várhatóan tavasszal elfogadja azokat. 2004-ben a két ország közötti külkereskedelem megkétszereződött, és elérte a 2,143 milliárd eurós rekordot (amiből a magyar fél kivitele 1,413 milliárd eurót tett ki). Németh Attila, az Új Kézfogás Közalapítvány igazgatója a Kárpát-medencében működő vállalkozásfejlesztési központok (közülük 16 Erdélyben fejt ki tevékenységet) munkájára hívta fel a figyelmet. Az utóbbi két évben 1600 beérkezett pályázatot bíráltak el, a támogatások révén 1300 új munkahely létesült, és további 15 000 munkahely maradhatott meg. Sajnálatos, hogy a magyar állami költségvetésnek csekély része kerül a határon túli magyar vállalkozók támogatására: 2003-ban 560, 2004-ben 426, 2005-ben 451 millió forint. /Ördög I. Béla: Román–magyar üzleti konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Gazda Árpádot, a Krónika vezető szerkesztőjét is meghallgatta az a parlamenti bizottság, amely a közszolgálati rádió és televízió működését vizsgálja. Gazda amiatt tett panaszt a bizottságnál, hogy a köztelevízió magyar adásának főszerkesztője, Kacsó Sándor formai okokra hivatkozva letiltotta egy általa moderált – a székelyföldi területi autonómiáról szóló – beszélgetés sugárzását. A bizottság rendelkezésére bocsátotta azt a határozatot, amelyben a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének becsületbírósága emiatt jogerősen megrovásban részesítette Kacsó Sándort. Mint a bizottságnak elmondta, a történteket cenzúrának tekinti, és mert e meggyőződését nyilvánosan is kifejtette, egy éve nem vezethet adást a közszolgálati televízióban. /Meghallgatták Gazda Árpádot. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

„Ha majd nem találok valamilyen adatot, a Krónikától fogom megkérdezni” – jegyzi meg tréfásan Gyárfás Zsuzsa, a Communitas Alapítvány újdonsült irodavezetője. Az alapítványtól a Krónika csak olyan kimutatást kaphatott, amely a 2004-ben pályázati úton kiosztott támogatások összesített adatait tartalmazza. Az összesítés, amely azóta az RMDSZ honlapján is elérhető, csak a kiosztott összeg harmadrészéről szól. A Communitas Alapítvány számára tavaly 50 milliárd lejes keretet szabott meg a kisebbségi költségvetési tételeket elosztó kormányhatározat. Ennek harmadrészét osztották ki nyilvánosan meghirdetett pályázatok alapján. A pályázati felhívásokat az RMDSZ honlapján közölték, a beküldött pályázatokat pedig a sajtó-, művelődési, szórvány-, ifjúsági és könyvkiadási szaktestület, valamint a kutatók utazási támogatásáról döntő bizottság és az ösztöndíjbizottság bírálta el. E testületekben, bizottságokban jelen voltak az RMDSZ politikusai és az illető területek szaktekintélyei. Azt követően, hogy a Krónika tavaly tényfeltáró cikksorozatot közölt az alapítvány pénzügyeiről, három szaktestület is úgy döntött, közzéteszi támogatási listáit. A művelődési szaktestület 3,484 milliárd lej, a sajtószaktestület 4,5 milliárd lej, a könyvkiadási szaktestület pedig 1,125 milliárd lej – a rendelkezésére álló keret fele – elosztásáról közölt tételes adatokat. Az adatsorok az RMDSZ honlapjára is felkerültek, ahonnan azonban később eltávolították azokat. A közzétett adatok által a Communitas Alapítvány pénzeinek hatodrészére nyert rátekintést az érdeklődő. Az alapítvány a kormány keretében működő Interetnikus Kapcsolatok Hivatalának hivatott elszámolni a kiutalt összeggel. A Krónika olyan adatsort innen sem sikerült tudott szerezni, amelyben a támogatottak neve mellett a megítélt összeg is szerepel. Tavaly 2,8 milliárd lejjel többet költött az alapítvány, mint amennyit a költségvetésből 2004-re kiutaltak számára. Ezt az összeget az egy évvel korábbi keretből spórolta meg az alapítvány. Az alapítvány 2001-ben 1,1 milliárd lejt, 2002-ben 2,95-öt, 2003-ban 5,76 milliárd lejt költött alkalmazottai bérére és az ehhez kapcsolódó járulékos költségek kifizetésére, 2004-ben ez az összeg 8,788 milliárdra emelkedett. Ha ehhez az irodaműködtetés költségeit is hozzáadjuk, kiderül, hogy az alapítvány a rendelkezésre álló pénz több mint negyedrészét önmagára költötte. Működése több pénzt emésztett fel, mint amennyire a sajtó, a közművelődési egyesületek, az ifjúság és a szórvány összesen pályázhatott. Tavaly a Communitas fizetési listáin szerepelt az RMDSZ három országos ügyvezető alelnöke mellett számos alacsonyabb rangú tisztségviselő, és az RMDSZ ügyvezető elnökségének szinte valamennyi hivatalnoka. Ez a törvénysértés bizonyítéka volt, ugyanis a kisebbségi pénzkereteket elosztó kormányhatározat előírása szerint a Communitas alapjaiból nem részesülhetnek azok a szervezetek, amelyek parlamenti pártként is támogatást kapnak a költségvetésből. Az RMDSZ pártként 5,8 milliárdos költségvetési támogatás haszonélvezője. A tavalyiaktól eltérően idén csak statisztikai adatokat kapott a Krónika a munkaügyi hivatalban. A Communitas nyilvánosságra hozott 2004-es tájékoztató anyagában és a kormánynak elküldött elszámolásában más-más összegek szerepelnek könyvkiadási, valamint a sajtótámogatási címszó alatt. A Bukarestből megszerzett elszámolás szerint 4,035 milliárd ment könyvekre, 10,138 milliárd sajtótámogatásra, és egyéb kiadványokra. Az alapítvány közszemlére bocsátott adatai viszont arról árulkodnak, hogy a könyvkiadási szaktestület 2,3 milliárd lejt, a sajtószaktestület pedig 4,5 milliárd lejt osztott el. A különbség jelzi, hogy egyes könyvkiadók és egyes szerkesztőségek a meghirdetett pályázatokon túli támogatáshoz is jutottak. Az alapítvány bukaresti tevékenységéhez 1,136 milliárd lejért vásároltak Volkswagen Passat és Dacia Solenza személygépkocsit. Támogatási keret a romániai kisebbségeknek (milliárd lej)/Ebből a romániai magyarságnak jutott (milliárd lej – százalék)/Nyílt pályázaton kiosztott összeg (milliárd lej – százalék)/Átláthatóan kiosztott összeg (milliárd lej – százalék) 2001: 90/13,385 – 14,87/5,78 – 43,18/0 – 0; 2002: 126,498/18,612 – 14,71/6,4 – 34,38/0 – 0; 2003: 190/37,3 – 19,63/10,1 – 27,07/0 – 0; 2004: 240/50 – 20,83/17 – 34/9,134 – 18,26; 2005: 289,434/58,52 – 20,21/19,5 – 33,33. /Gazda Árpád: A Communitas Alapítvány titkai. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

A Communitas Alapítvány átláthatóbb gazdálkodására tett ígéretet a Krónikának adott interjúban Takács Csaba elnök. Elmondta, hogy két új területet szeretnének hangsúlyosabban támogatni, a sportot és a magyar házak vásárlását. – Az 58,52 milliárd lejből 19,5-re lehet pályázni, ehhez jön hozzá a 20 milliárdos, saját programokra szánt keret. Mire fordítják a maradék 19 milliárdot? – hangzott a kérdés, Takács Csaba kifejtette, hogy székházfelújításokra, beruházásokra, az alapítvány működtetésére, a Communitas munkatársainak bérére. A törvény értelmében az RMDSZ nem részesülhet a Communitas alapjaiból. Arra a megjegyzésre, hogy tavaly a Communitas fizetési listáin szerepelt az RMDSZ három ügyvezető alelnöke és az ügyvezető elnökség apparátusának nagyobb része, Takács megmagyarázta, hogy az RMDSZ érdekvédelmi szervezet, a kultúra, az oktatás terén is tevékenykedik. Ez nem tekinthető politikai tevékenységnek. 2004 tavaszára ígérték, hogy az interneten hozzáférhetővé teszik az alapítvány teljes támogatási adattárát. Az adatok azonban nem elérhetők. Takács azt válaszolta, hogy megnevezik a pályázatok nyerteseit. – Miért van 36 alkalmazottja az alapítványnak, ha közülük csak egy vagy kettő dolgozik a Communitas-irodában? Takács rámutatott: a többiek programokat menedzselnek, pályázatokat dolgoznak fel. A kormánynak küldött elszámolás szerint az alapítvány 10,138 milliárdot költött sajtótámogatásra, a sajtószaktestület viszont csak 4,5 milliárdot osztott el. Takács megvilágította: a különbség abból adódik, hogy a kuratórium úgy döntött, azokat az igényeket is támogatja, amelyek utólag érkeztek be. Az alapítványi pénzből vettek egy Volkswagen Passat személygépkocsit. Azt hiszem, ez természetes, reagált Takács Csaba. /Gazda Árpád: „Egyetértek az átláthatóság elvével”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

Sütő András április 7-én Mádl Ferenc elnök kezéből átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. A kitüntetést írói érdemei mellett az egyetemes magyar kultúra gazdagításáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulásáért, kisebbségi jogainak védelméért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. Márciusban Ion Iliescu ex-elnök kijelentette: 1990 fekete márciusért a magyarok a felelősek. Ugyanaz az Iliescu fogalmazott így, aki a bányászbandák bukaresti „látogatásait” a hazafias felelősségtudat megnyilvánulásaiként köszönte meg, aki kegyelemben részesítette Miron Cosmát, és lovaggá avatta szélsőséges a Corneliu Vadim Tudort. Március 29-én, miután Frunda György szenátusi politikai nyilatkozatában a szemtanú jogán kiigazította Ion Iliescu volt államelnök „tévedését”, Corneliu Vadim Tudor szenátor felszólalt és rálicitált a primitív vádaskodásra: a magyarok Marosvásárhelyen és másutt románokat öldöstek, levágott fejekkel futballoztak, Cofariu azért sietett libánfalvi fejszés társaival együtt a városba, hogy megakadályozza Erdély elcsatolását stb. „A magyarok késve érkeztek a civilizáció asztalához” – harsogta C.V. Tudor. Tehát, hogy Sütő András csak megtűrt jövevény az európai civilizáció tűzhelyénél! Most már némely magyarok törnek Sütő András életére, azok, akiknek 1990 márciusában védelmére kelt. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetett: Cs. Gyimesi Éva már 1992. április 4-én, a budapesti Beszélő hasábjain adta meg a hangot azzal, hogy kétségbe vonta Sütő András érdemeit a Ceausescu-diktatúra elleni küzdelemben. A váratlan támadásra Beke György válaszolt a Kossuth Rádióban, állásfoglalása fennmaradt nyomtatásban is: Vasárnapi Újság. 1992/23. /szerkesztette Győri Béla/. Bűntudat vagy felelősségérzet? cím alatt Beke György azt a Sütő Andrást méltatta, aki minden sorával Bethlen Gábor fejedelem parancsát teljesítette: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” És Beke így folytatta: „Sütő András bátran állhat saját lelkiismerete elé: a nemzet hűségén élt, szólt, vitázott, mindenkor a kényszerű határok között.” Sütő András közéleti szerepvállalására utalva, Beke ugyanitt kijelentette, hogy Tőkés László püspökkel egy sorban „a legnagyobb formátumú államférfi lett az erdélyi magyarság körében”. Írta ezt Beke tizenhárom évvel ezelőtt. Cs. Gyimesi Éva ellenérzéseire utalva pedig mintha előérzetét fogalmazná szavakba, így összegez: „Közös küzdelem eddigi harcosai fordulnak egymás ellen most már Erdélyben is.” Barabás István így fejezte be cikkét: „A krónikás akkor azt nem tudhatta, hogy akik majd 2005-ben fordulnak Sütő András ellen, azok nem voltak ott a közös küzdelemben sem a Securitate zaklatásai közepette, sem marosvásárhelyi márciusokon, sem marosvécsi megemlékezéseken, sem hargitai adventeken.” /Barabás István: Sütő András: ott és itt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./ Ez az első alkalom, hogy a Romániai Magyar Szó állást foglalt az A Hét hetilap hasábjain február óta folytatott vitában. Előzmény: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ A reagálások az A Hét következő számaiban láttak napvilágot, a vita most is folyik. Hozzászólás, reagálás jelent meg a Krónika márc. 18-i számában /ez a szám nem jelent meg interneten/, a Helikon /Kolozsvár/, 2005. március 25-i számában és az Erdélyi Napló (Kolozsvár), április 5-i számában. 13/ Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke 2006-ban ismét kezdeményezni fogja a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Kuszálik Péter cikkében leszögezte: nincs az a kormány, amelyik elfogadná a kettős állampolgárságot, mert ez egyenlő lenne a bukással, a 2006-os kormány sem fogja elfogadni, legyen az akármilyen összeállítású. Kuszálik Péter: „A „kettős állampolgárság” mint össznemzeti Viagra!” /Kuszálik Péter: Egy makacs ember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

A kolozsvári rendőrség alkalmazottai – köztük Tiberiu Maxim rendőrparancsnok – az elmúlt két hétben több ízben is kiszálltak a Szent Kamill szociális otthonhoz, amelynek alkalmazottai az elmúlt négy évben többször is magyarellenes incidensek áldozatai voltak. Biztosították Tokay Rozália igazgatónőt és az alkalmazottakat arról, hogy a járőröző rendőrök odafigyelnek majd az intézetre. A rendőrség azt követően tette meg az első lépéseket, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács a Krónikában megjelent Szent Kamill megpróbáltatásai /ápr. 5./ című cikk alapján vizsgálatot indított. /Bálint B. Eszter: Rendőri jelenlét az otthonnál. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

„Ratzinger bíborost mindig eszményképemnek éreztem. Könyvei nagy hatással voltak rám” – jelentette ki a Krónikának Jakubinyi György, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke. Elmondta, a bíborossal többször találkozott, valamennyi alkalommal hivatalos ügyben. „Nála voltam négyszemközti kihallgatáson a szőkefalvi állítólagos Mária-jelenésekkel kapcsolatban, hiszen ez a kérdés a Hittudományi Kongregációhoz tartozott, melynek ő volt a vezetője. Valamennyi alkalommal nagyon kedves volt” – idézte fel emlékeit az érsek. Jakubinyi elmondta, hogy Ratzinger a hetvenes évek elején professzorkorában szenzációs felnőttkatekizmust írt Bevezetés a kereszténységbe címen. Ez a könyv annyira tetszett Márton Áron püspöknek, hogy gyulafehérvári kényszerlakhelyén lefordította magyarra. Sajnos, nem lehetett kiadni a fordítást, mert a német kiadó korábban már másnak ítélte a magyar nyelvű kiadás jogát. /G. Á.: Jakubinyi: eszményképem volt Ratzinger. = Krónika (Kolozsvár), 2005. ápr. 20./ Ápr. 3-án meghalt II. János Pál pápa. Április 19-én megválasztották az új pápát: a 78 éves Joseph Ratzinger bíborost, aki a XVI. Benedek nevet választotta.

A diszkriminációt megállapították, mégsem szabhatott ki bírságot az Országos Diszkriminációellenes Tanács a kolozsvári Szent Kamill szociális otthon ügyében, mert a tettesek ismeretlenek, tájékoztatott Asztalos Csaba, a kormánytestület elnöke a tanács április 19-i ülése után. A tanács a Krónika napilap Szent Kamill megpróbáltatásai /ápr. 5./című cikke alapján indított vizsgálatot a kolozsvári intézmény alkalmazottainak zaklatása ügyében. Az otthon női alkalmazottait és hozzátartozóikat ugyanis környékbeli fiatalok rendszeresen bántalmazták. A rendőrségi nyomozás nem igazolta az alkalmazottak által korábban jelzett rendszeres „bozgorozást”. /Salamon Márton László: Szent Kamill: nincs tettes, nincs bírság. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

Nem vonják vissza a tavalyi Pro Urbe díjakat, és megfellebbezik a törvényszék határozatát – jelentette ki Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester. A háromszéki prefektúra tavaly diszkriminatívnak minősítette a díjazottak kiválasztásának módját, és megtámadta az erre vonatkozó tanácshatározatot. A Kovászna Megyei Törvényszék a napokban tárgyalta az ügyet, elfogadta a prefektúra érvelését, és arra kötelezte a sepsiszentgyörgyi tanácsot, vonja vissza határozatát és a díjakat. Tavaly ugyanis három magyar nemzetiségű személyiség kapta meg a díjat, a román tanácstagok által javasolt személy díjazását pedig a testület visszautasította, arra hivatkozva, hogy nem teljesítette a jelölési feltételeket. György Ervin Kovászna megyei prefektus a Krónikának elmondta, az előző prefektus „örökségét” kötelezően folytatnia kell, így nincs törvényes lehetősége arra, hogy a folyamatban levő bírósági pereket visszavonja. Az április 20-i tanácsülésen idei Pro Urbe Díjra javasolták László Károly színészt, Dali Sándor újságírót, Fekete Gábor testnevelő tanárt és Alexandru Zaharia tartalékos alezredest. Kónya Ádám és Rodica Pirvan tanácstag az idei díjazottak számának növelését kérve javasolt újabb két díjazottat. Kónya Király Károlyt, Rodica Pirvan pedig Stella Buda volt iskolaigazgatót – aki tavaly a Lósy Schmidt Ede-emléktábla elhelyezésekor magyarellenes jelszavak skandálására uszította az iskola diákjait. Ez felháborította a magyar tanácstagokat, akik végül leszavazták a díjazottak számának emelését. A PSD-s tanácsos önkényeskedéssel vádolta a testület magyar tagjait, és azt is felrótta nekik, hogy mindig beindul az RMDSZ szavazógépezete, amikor a román tanácstagok javaslatait kell leszavazni. /Bíró Blanka: Pro Urbe díjak: idén is megkülönböztetés? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

Kizárólag a Csángóföldre vonatkozó támogatási programról döntött az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriuma. Németh Attila igazgató a Krónika kolozsvári üzleti konferenciáján jelentette be a moldvai és gyimesi magyar vállalkozók felkarolását célzó projekt beindítását. Lassan tíz éve működik a magyar kormány által létrehozott Új Kézfogás Közalapítvány, amely felvállalta a környező országokban élő magyarság egzisztenciateremtésének és szülőföldön való boldogulásának támogatását. Az elmúlt évben nagymértékben csökkent a támogatásokra szánt pénzalap. A kiutalt közel egymilliárd forint mintegy 15 ezer új munkahely létrehozását, illetve megtartását generálta az egész Kárpát-medencében. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után a brüsszeliek elfogadták az ÚKK rendszerét. Az ÚKK népszerű támogatási formája volt a kamattámogatás. Tavaly novemberben indult a fiatal vállalkozókat támogató program, összesen 105 pályázat érkezett be, amelyből 85-86 felelt meg, ebből több mint 70 erdélyi vállalkozóké. Beindult a moldvai, valamint a gyimesi magyar vállalkozók támogatása is, erre a célra elkülönítettek 10 millió forintos keretet. Elsősorban a kisvállalkozókat támogató kölcsönt akarják ezekre a vidékekre is kiterjeszteni. /Bálint B. Eszter: Új Kézfogás csángó üzletemberekkel. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

Bogányi Gergely világhírű, Kossuth-díjas zongoraművész már több alkalommal felajánlotta koncertjeinek bevételét a Böjte Csaba atya által kezdeményezett célok érdekében. Április 20-án Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában Chopin-hangversenyt adott Böjte Csaba tervének megvalósulására, a moldvai csángó iskola felépítésére, amelynek alapkövét pünkösd vasárnapján helyezik el Rekecseny község határában. Felolvasták a ferences szerzetes nagyváradiakhoz írott levelét, melyben többek között azt írta, „milyen szép lenne, ha a nagyvilágba szétszórt magyarság, a csángó testvéreink megmaradásért vívott harcát egy-egy osztályterem megépítésével segítené. Így arca lesz minden osztálynak, hálónak, ebédlőnek. Milyen szép lenne, ha a VI. B osztályban kinn lenne Esztergom címere, a XI. A-ban meg Csíkszeredáé lenne, vagy ha az egyik óvodai csoport termében a Duna Televízió, másikban a Krónika újság logója hirdetné, hogy a szolidaritás, a szeretet december 5. után is él a magyar nemzetben.” /(Lakatos Balla Tünde): A moldvai csángókért koncertezett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./