Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. október 23.
Magyaroknak is jó az új statútum
Öt hónapig tartó bizottsági és szenátusi vita után a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa tegnapi ülésén elfogadta a Diákstatútumot. A dokumentum, az egyetemi Charta függelékeként, az egyetemi diákélet szabályozásának az alapja; ez határozza meg a diákok képviseleti rendszerét, jogait és kötelezettségeit, sikeresen átvéve az országos előírásokat is.
A Kolozsvári Diákszövetség (KMDSZ) sajtóközleménye szerint „Nem csak a diákság számára fontos ez a döntés, hanem nagy előrelépést jelent a magyar egyetemi hallgatók számára is, mivel a választási szabályzat után, amelyben a magyar diákképviselőknek külön fenntartott helyeket sikerült kiharcolni, most már egy különálló szabályzat határozza meg a magyar tagozat diákéletét”. Talpas Botond KMDSZ-elnök a statútum kapcsán kifejtette: „Az új szabályzat értelmében a tagozatok saját szabályzatokat alakíthatnak ki, ezáltal is hangsúlyozva a tagozati autonómiát. Immár nem csak szokásjog lesz a magyar diákképviselőkkel való közös munka, hanem saját értékeink és érdekeink mentén szervezhetjük meg a magyar diákság érdekképviseletét, munkáját az idén megalakult magyar tagozat keretei között. A következőkben a magyar tagozat diákképviselői is kidolgozzák a saját szabályzatukat.”
Szabadság (Kolozsvár)
Öt hónapig tartó bizottsági és szenátusi vita után a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa tegnapi ülésén elfogadta a Diákstatútumot. A dokumentum, az egyetemi Charta függelékeként, az egyetemi diákélet szabályozásának az alapja; ez határozza meg a diákok képviseleti rendszerét, jogait és kötelezettségeit, sikeresen átvéve az országos előírásokat is.
A Kolozsvári Diákszövetség (KMDSZ) sajtóközleménye szerint „Nem csak a diákság számára fontos ez a döntés, hanem nagy előrelépést jelent a magyar egyetemi hallgatók számára is, mivel a választási szabályzat után, amelyben a magyar diákképviselőknek külön fenntartott helyeket sikerült kiharcolni, most már egy különálló szabályzat határozza meg a magyar tagozat diákéletét”. Talpas Botond KMDSZ-elnök a statútum kapcsán kifejtette: „Az új szabályzat értelmében a tagozatok saját szabályzatokat alakíthatnak ki, ezáltal is hangsúlyozva a tagozati autonómiát. Immár nem csak szokásjog lesz a magyar diákképviselőkkel való közös munka, hanem saját értékeink és érdekeink mentén szervezhetjük meg a magyar diákság érdekképviseletét, munkáját az idén megalakult magyar tagozat keretei között. A következőkben a magyar tagozat diákképviselői is kidolgozzák a saját szabályzatukat.”
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 5.
Önéletrajz Név: dr. Hantz Péter
Születési adatok: Kolozsvár, 1974. február 1.
Lakhely: Bázel
Foglalkozás: biofizikus
Munkahely: Friedrich Miescher Orvosbiológiai Kutatóintézet, Idegtudományi program Közéleti tevékenység: Erdélyi Kárpát Egyesület, jegyző Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, elnök Kolozsvári Magyar Diákszövetség, elnök Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, alelnök Bolyai Kezdeményező Bizottság, ügyvivő alelnök Tanulmányok: Genfi Egyetem, PhD elméleti fizikából Eötvös Loránd Tudományegyetem, MSC, fizikus szak, Budapest rövidebb ideig tanulmányokat folytattam a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen és az Oxfordi Egyetemen
Idegen nyelvek: angol, román, német, francia (alapfok), orosz (alapfok) Politikai hitvallás: 1989 óta - a forradalom tizenöt évesen ért - alig volt olyan időszak, amikor ne tevékenykedtem volna egy civil vagy diákszervezetben. Közéleti munkásságom során elsősorban oktatási és külügyi kérdésekkel foglalkoztam. Ezeken a területeken különösen fontos a szakpolitikusok szerepe. Tapasztalataimat továbbra is szívesen hasznosítanám az erdélyi magyarság érdekeinek érvényesítése, és életszínvonalunk emelése érdekében. Szakpolitikusként a jelenleginél sokkal hatékonyabb oktatási rendszer megvalósításáért fogok síkra szállni. A romániai lakosság a kelet-európai átlaghoz képest is alulképzett. Értékes szakképesítés nélkül illúzió jól fizetett állásokra várni, és az életszínvonalunk sem fog emelkedni. Az építkezést a közoktatás javításában kell kezdeni: sürgősen erőforrásokat rendelnék a kisebb települések egyre gyengébb színvonalú iskolái minőségének emelésére, a hátrányos helyzetű csoportok beiskolázási arányainak növelésére. Külön figyelmet fordítanék egy olyan, délutáni foglalkozásokat és nevelést biztosító intézményrendszer kiépítésére, amely a kallódó gyerekek segítésén túl azoknak is támogatást nyújtana, akiknek a szülei külföldön dolgoznak.
A jelenlegi oktatási rendszerben a szükségesnél kisebb a technikusok és szakmunkások képzésére alkalmas intézmények száma, továbbá a felsőfokú mérnöki és természettudományos képzést is bővíteni kell. Fel fogok lépni a diplomagyárak és a diplomás munkanélkülieket termelő egyetemi szakok visszaszorítása érdekében. Elősegíteném a magas hozzáadott értékű termékeket előállító cégek Kárpát-medencei megtelepedését, amelyek a szakképzésben is szerepet vállalhatnak. A magyar lakosság súlyosan alulreprezentált a felsőfokú végzettséggel rendelkező román állampolgárok körében. Részben ez az oka a Székelyföld relatív elszegényedésének. Célom az állami finanszírozású Bolyai Egyetem újraindításának előmozdítása. A Bolyai Egyetem magába foglalná a BBTE és a MOGYE magyar tagozatait, és egy sepsiszentgyörgyi agrártudományi karral is rendelkezne. A Sapientia Egyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásban is kell részesüljön.
Lépéseket fogok tenni a jelenlegi megalkuvó, a lényeges kérdésekben (Székelyföld területi autonómiája, a magyar nyelv hivatalossá tétele, állami magyar egyetem újraindítása) huszonkét éve egy helyben topogó kisebbségpolitika megváltoztatására. Mivel mindenki nagyon jól tudja, hogy hol szenvedünk hátrányos megkülönböztetést, semmi szükség hivatalokat fenntartani a kérdés vizsgálatára. Az erdélyi magyarság Európa egyik legjelentősebb kisebbsége, de tizedannyi jogunk sincsen, mint a lélekszámban jóval kisebb dél-tiroli németeknek, finnországi svédeknek, macedóniai albánoknak vagy moldvai gagauzoknak. „Kérem szépen”-re még sehol nem adtak kisebbségi jogokat. Az ENSZ-nél, az Európai Parlamentben, az EBESZ-nél és Európa Tanácsnál azzal kellett szembesülnöm, hogy az RMDSZ számos politikusa azt a benyomást kelti, hogy az erdélyi magyarságnak nagyon jó dolga van mind gazdasági, mind pedig kisebbségi jogi szempontból. Amikor az általam vezetett küldöttségek bemutatták a valós helyzetet, botrányok törtek ki. El akarom érni, hogy a komolyabb gazdasági érdekeltséggel rendelkező személyek ne kerülhessenek politikai szervezeteink kulcspozícióiba. A romániai viszonyok ismeretében nyilvánvaló, hogy érdekeltségeik tönkretételével zsarolják őket, és nem az a kérdés, hogy beadják-e a derekukat, hanem az, hogy mikor. Jómagam hat éve, az emlékezetes kolozsvári táblaügy óta külföldön élek: 2006-ban magyar feliratokat helyeztem ki a magát multikulturálisnak feltüntető Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, és emiatt viharos körülmények között távoznom kellett egyetemi tanári állásomból és Kolozsvárról is. Több országban is alkalmam volt megismerkedni a magyar diaszpóra életével. Lépéseket tennék annak érdekében, hogy a külföldön élő magyarok által fölhalmozott tapasztalat és kapcsolati tőke hatékonyabban és szervezettebben juthasson el a Kárpát-medencébe. A gyakran informálisan szerveződő magyar közösségek munkájának támogatása, összehangolása a nemzetimázs építése révén is sokszorosan megtérül. Megválasztásom esetén Budapest, Washington és Genf mellett több népszerű egyetemi városban is titkárságot létesítenék. Jelenleg perben állok a román állammal. Ez még néhány évig eltarthat, de a per eredményétől függetlenül szeretnék majd hazaköltözni. Kapcsolatom Erdéllyel élő, közös munkáim vannak otthoni közéleti és tudományos műhelyekkel. Több honlapot is fenntartok, amelyek magyar turisztikai nevezetességeket mutatnak be.
Hantz Péter szenátorjelölt (Románia) sajtótájékoztatót tartott Budapesten, Tőkés László EP-képviselő irodájában.
Születési adatok: Kolozsvár, 1974. február 1.
Lakhely: Bázel
Foglalkozás: biofizikus
Munkahely: Friedrich Miescher Orvosbiológiai Kutatóintézet, Idegtudományi program Közéleti tevékenység: Erdélyi Kárpát Egyesület, jegyző Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, elnök Kolozsvári Magyar Diákszövetség, elnök Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, alelnök Bolyai Kezdeményező Bizottság, ügyvivő alelnök Tanulmányok: Genfi Egyetem, PhD elméleti fizikából Eötvös Loránd Tudományegyetem, MSC, fizikus szak, Budapest rövidebb ideig tanulmányokat folytattam a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen és az Oxfordi Egyetemen
Idegen nyelvek: angol, román, német, francia (alapfok), orosz (alapfok) Politikai hitvallás: 1989 óta - a forradalom tizenöt évesen ért - alig volt olyan időszak, amikor ne tevékenykedtem volna egy civil vagy diákszervezetben. Közéleti munkásságom során elsősorban oktatási és külügyi kérdésekkel foglalkoztam. Ezeken a területeken különösen fontos a szakpolitikusok szerepe. Tapasztalataimat továbbra is szívesen hasznosítanám az erdélyi magyarság érdekeinek érvényesítése, és életszínvonalunk emelése érdekében. Szakpolitikusként a jelenleginél sokkal hatékonyabb oktatási rendszer megvalósításáért fogok síkra szállni. A romániai lakosság a kelet-európai átlaghoz képest is alulképzett. Értékes szakképesítés nélkül illúzió jól fizetett állásokra várni, és az életszínvonalunk sem fog emelkedni. Az építkezést a közoktatás javításában kell kezdeni: sürgősen erőforrásokat rendelnék a kisebb települések egyre gyengébb színvonalú iskolái minőségének emelésére, a hátrányos helyzetű csoportok beiskolázási arányainak növelésére. Külön figyelmet fordítanék egy olyan, délutáni foglalkozásokat és nevelést biztosító intézményrendszer kiépítésére, amely a kallódó gyerekek segítésén túl azoknak is támogatást nyújtana, akiknek a szülei külföldön dolgoznak.
A jelenlegi oktatási rendszerben a szükségesnél kisebb a technikusok és szakmunkások képzésére alkalmas intézmények száma, továbbá a felsőfokú mérnöki és természettudományos képzést is bővíteni kell. Fel fogok lépni a diplomagyárak és a diplomás munkanélkülieket termelő egyetemi szakok visszaszorítása érdekében. Elősegíteném a magas hozzáadott értékű termékeket előállító cégek Kárpát-medencei megtelepedését, amelyek a szakképzésben is szerepet vállalhatnak. A magyar lakosság súlyosan alulreprezentált a felsőfokú végzettséggel rendelkező román állampolgárok körében. Részben ez az oka a Székelyföld relatív elszegényedésének. Célom az állami finanszírozású Bolyai Egyetem újraindításának előmozdítása. A Bolyai Egyetem magába foglalná a BBTE és a MOGYE magyar tagozatait, és egy sepsiszentgyörgyi agrártudományi karral is rendelkezne. A Sapientia Egyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásban is kell részesüljön.
Lépéseket fogok tenni a jelenlegi megalkuvó, a lényeges kérdésekben (Székelyföld területi autonómiája, a magyar nyelv hivatalossá tétele, állami magyar egyetem újraindítása) huszonkét éve egy helyben topogó kisebbségpolitika megváltoztatására. Mivel mindenki nagyon jól tudja, hogy hol szenvedünk hátrányos megkülönböztetést, semmi szükség hivatalokat fenntartani a kérdés vizsgálatára. Az erdélyi magyarság Európa egyik legjelentősebb kisebbsége, de tizedannyi jogunk sincsen, mint a lélekszámban jóval kisebb dél-tiroli németeknek, finnországi svédeknek, macedóniai albánoknak vagy moldvai gagauzoknak. „Kérem szépen”-re még sehol nem adtak kisebbségi jogokat. Az ENSZ-nél, az Európai Parlamentben, az EBESZ-nél és Európa Tanácsnál azzal kellett szembesülnöm, hogy az RMDSZ számos politikusa azt a benyomást kelti, hogy az erdélyi magyarságnak nagyon jó dolga van mind gazdasági, mind pedig kisebbségi jogi szempontból. Amikor az általam vezetett küldöttségek bemutatták a valós helyzetet, botrányok törtek ki. El akarom érni, hogy a komolyabb gazdasági érdekeltséggel rendelkező személyek ne kerülhessenek politikai szervezeteink kulcspozícióiba. A romániai viszonyok ismeretében nyilvánvaló, hogy érdekeltségeik tönkretételével zsarolják őket, és nem az a kérdés, hogy beadják-e a derekukat, hanem az, hogy mikor. Jómagam hat éve, az emlékezetes kolozsvári táblaügy óta külföldön élek: 2006-ban magyar feliratokat helyeztem ki a magát multikulturálisnak feltüntető Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, és emiatt viharos körülmények között távoznom kellett egyetemi tanári állásomból és Kolozsvárról is. Több országban is alkalmam volt megismerkedni a magyar diaszpóra életével. Lépéseket tennék annak érdekében, hogy a külföldön élő magyarok által fölhalmozott tapasztalat és kapcsolati tőke hatékonyabban és szervezettebben juthasson el a Kárpát-medencébe. A gyakran informálisan szerveződő magyar közösségek munkájának támogatása, összehangolása a nemzetimázs építése révén is sokszorosan megtérül. Megválasztásom esetén Budapest, Washington és Genf mellett több népszerű egyetemi városban is titkárságot létesítenék. Jelenleg perben állok a román állammal. Ez még néhány évig eltarthat, de a per eredményétől függetlenül szeretnék majd hazaköltözni. Kapcsolatom Erdéllyel élő, közös munkáim vannak otthoni közéleti és tudományos műhelyekkel. Több honlapot is fenntartok, amelyek magyar turisztikai nevezetességeket mutatnak be.
Hantz Péter szenátorjelölt (Románia) sajtótájékoztatót tartott Budapesten, Tőkés László EP-képviselő irodájában.
2012. december 17.
Új elnöke van a KMDSZ-nek
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) Rendes Tisztújító Közgyűlésére került sor december 13-án az Erdélyi-Múzeum Egyesület (EME) dísztermében.Talpas Botond elnöki beszámolójában az elmúlt három év tevékenységét ismertette a közgyűlés előtt. Kifejtette, hogy három hosszú és tartalmas évre tekinthet vissza a KMDSZ, a tettek, az erősödés és a fejlődés jegyében. Második napirendi pontként Rés Konrád, elnökhelyettes, soros elnök bemutatkozójában hangsúlyozta, hogy a kolozsvári magyar diákoknak szüksége van egy olyan közösségre, amely meghatározó hangja a kolozsvári magyar társadalmi szférának, amely „képviseli a Kolozsváron tanuló fiatalok érdekeit, felvállalja a fiatalokat érintő társadalmi problémákat, közösséget épít, segíti a szakmai fejlődést, a fiatalok karrierépítését, illetve szórakozási és sportolási lehetőséget is biztosít az érdeklődőknek.” Ezt követően ismertette csapatát: az új Vezetőségi Tanácsot Krippán Kinga, Lehoczki Tünde, Balló-Korodi Boglárka, Enyedi Tamás, Simon Norbert, Szenyes Szilárd, Szénás Szabolcs és Várady Csongor alkotja majd. A közgyűlés Rés Konrád, soros elnök és csapatának jelentkezését pozitívan bírálta, a tisztséget 2013. február 16-án veszi át az új elnök.
Ezt követően a közgyűlés a 2013-as Ellenőrző Testületről szavazott, amelynek tagjai Bethlendi András, Szabó-Györke Zsombor, Rácz Béla, Vincze Tamás és Török Ferenc lettek, miután a testületre tett javaslatot a jelenlévők egyöntetűen megszavazták.
Szabadság (Kolozsvár)
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) Rendes Tisztújító Közgyűlésére került sor december 13-án az Erdélyi-Múzeum Egyesület (EME) dísztermében.Talpas Botond elnöki beszámolójában az elmúlt három év tevékenységét ismertette a közgyűlés előtt. Kifejtette, hogy három hosszú és tartalmas évre tekinthet vissza a KMDSZ, a tettek, az erősödés és a fejlődés jegyében. Második napirendi pontként Rés Konrád, elnökhelyettes, soros elnök bemutatkozójában hangsúlyozta, hogy a kolozsvári magyar diákoknak szüksége van egy olyan közösségre, amely meghatározó hangja a kolozsvári magyar társadalmi szférának, amely „képviseli a Kolozsváron tanuló fiatalok érdekeit, felvállalja a fiatalokat érintő társadalmi problémákat, közösséget épít, segíti a szakmai fejlődést, a fiatalok karrierépítését, illetve szórakozási és sportolási lehetőséget is biztosít az érdeklődőknek.” Ezt követően ismertette csapatát: az új Vezetőségi Tanácsot Krippán Kinga, Lehoczki Tünde, Balló-Korodi Boglárka, Enyedi Tamás, Simon Norbert, Szenyes Szilárd, Szénás Szabolcs és Várady Csongor alkotja majd. A közgyűlés Rés Konrád, soros elnök és csapatának jelentkezését pozitívan bírálta, a tisztséget 2013. február 16-án veszi át az új elnök.
Ezt követően a közgyűlés a 2013-as Ellenőrző Testületről szavazott, amelynek tagjai Bethlendi András, Szabó-Györke Zsombor, Rácz Béla, Vincze Tamás és Török Ferenc lettek, miután a testületre tett javaslatot a jelenlévők egyöntetűen megszavazták.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. január 7.
A romániai rendszerváltás és a kolozsvári események
Kolozsvár és az itt élő magyar értelmiség kulcsfontosságú szerepet játszott a forradalom napjaiban és az azt követő hónapokban.
A rendszerváltás idején Kolozsvár kulcsfontosságú szerepet töltött be az erdélyi nagyvárosok közt: itt volt a forradalom során nagy szerepet játszó erdélyi hadsereg központja valamint magyar és román szempontból is Erdély kulturális központjának számított. A '70-es és '80-as évek végén a kolozsvári magyar elit tiltakozása a román hatalom nemzetiségpolitikája ellen több síkon zajlott. Ide sorolhatók azon tiltakozások, amelyek a „szocialista szabályok szerint” fogalmazták meg a nemzetiségi sérelmeket, elsősorban azon bukaresti román ismerőseiknek, akik valamilyen fontos funkcióban voltak, vagy hatalmuk révén befolyásolhatták a diszkriminatív kisebbségpolitikát.
Ide sorolható Balogh Edgár, Demeter János, Takács Lajos. A másik tiltakozási forma az ellenzéki mozgalmakhoz köthető. A nagyváradi Ellenpontok szamizdathoz hasonlóan, az ellenállás, politikai tiltakozás formái Kolozsváron is jelentkeztek.
Ezek elsősorban azokhoz a disszidensekhez köthetőek, akik részt vettek a Limes-körben folytatott vitákban. Bár a Limes-kör elsősorban nem Kolozsvárhoz köthető, de Kolozsváron élő résztvevői meghatározó szerepet töltöttek be az itteni szellemi életben. A Limes-kör megszűntével, Kolozsváron Balázs Sándor kezdeményezte a Kiáltó Szó című szamizdat létrehozását. A temesvári eseményekről a kolozsvári napilapok december 21-ig hallgattak, azonban informális csatornákon keresztül többen is értesültek az ott történtekről. A bukaresti tüntetések megkezdéséről szóló hírek a kolozsvári lakosság egy részét cselekvésre buzdította.
A városban tömegtüntetésekre került sor. A katonai vizsgáló bizottság szerint 26 halott és 84 sebesült civil áldozata volt a december 21-i kolozsvári tüntetéseknek. A továbbiakban nem került sor sortűzre, a katonaság visszavonulásra kapott parancsot. A politikailag fontosnak tartott (de még mindig a karhatalom ellenőrzése alatt álló) épületeket őrizték, továbbá a postát, a vasútállomást, az I.R.E-t, a Gaz Metant és a rádióstúdió épületét. A párt székházába reggel, december 22-én hatolt be a tömeg, ahol elsősorban Ioachim Moga megyei első titkárt keresték.
A tüntetőkkel az épületbe behatoló értelmiségiek (Iosif Zăgrean, Ioan Căpuşan és Chindiraş ügyvéd) tárgyaltak a párttitkárral a kialakult helyzetről. Miután nem sikerült lemondásra bírni, Moga az erkélyről próbált a tüntetőkhöz beszélni, kevés sikerrel. Dorel Vişan és Victor Rebengiuc érkezésével megalakult a Nemzeti Megmentési Front ad-hoc tanácsa, melyben az egyedüli magyar Vincze János volt. A megyeszékház, valamint a pártközpont hadsereg általi védelme december 22-én, 11 és 13 óra között szűnt meg, amikor a televízió és rádió közölte a nemzetvédelmi miniszter öngyilkosságát, a szükségállapot kihirdetését. A Ceaușescu-házaspár menekülésének bejelentése után a hadsereg többé nem működött együtt az RKP megyei vezetésével. A Securitate, valamint a pártszékház épületében lévő a személyzetnek nem esett bántódása, őket továbbra is a katonaság felügyelte, esetenként menekítette. Mogát az épület hátsó ajtaján, az éjszaka leple alatt egy hordágy segítségével menekítették ki. A Securitate fegyverállományát szintén a hadsereg foglalta le. A katonaságnak a továbbiakban is fontos szerep jutott az új hatalmi struktúra megszervezésében. Iulian Topliceanu vezérezredes részt vett a Nemzeti Megmentési Front ülésén, ahol politikai funkciót kapott. Ugyanebben a periódusban történt hasonló módon a Városháza elfoglalása is, melynek következtében megalakult az NMF városi tanácsa. A testületnek leginkább a rend megőrzésében, valamint az adminisztráció újraindításában volt szerepe. Az NMF harmadik tanácsát december 29-én választották meg, amelyben már magyarság (KMDT) képviselői is hivatalosan helyet kaptak. Azelőtt, december 24-én, egy gyorsülésen, valószínűleg Cornea nyomására, az NMF éléről leváltották Dorel Vişant, helyére Octavian Buracut választották. A kolozsvári események politikai szereplői, szónokai, amíg a hírek nem erősítették meg a Ceauşescu-házaspár menekülését, vigyáztak arra, hogy egy esetleges fordulat után ne vonhassák őket felelősségre. A tüntetések napján a kolozsvári magyar értelmiség szűkebb köre szintén találkozóra gyűlt össze Gáll Ernő lakásán, Balázs Sándor és Nagy György kezdeményezésére. Ennek apropója az „autonómia problémájának tárgyalása” volt. Minden valószínűség szerint a temesvári fordulat utáni időkre próbáltak meg egyfajta irányvonalat kialakítani. A találkozó híre több értelmiségihez eljutott, így telefonon, vagy személyes úton megkeresték a későbbi közös nyilatkozat, a Hívó szó aláíróit. A kolozsvári magyar értelmiség következő lépése a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács létrehozása volt a karácsony szombatjára szervezett gyűlésen. Erre már egy „központi” helyen került sor, a Szabadság szerkesztőségében, ami a nagyszámú hallgatóság miatt kicsinek bizonyult. Már a gyűlés elején megjelentek az első súrlódások, nézeteltérések a szervezkedés mikéntjével kapcsolatban. Balogh Edgár a Magyar Népi Szövetség újjáélesztésében gondolkodott, Balázs Sándor a két világháború közt működő Országos Magyar Párt mintáját tekintette mérvadónak. A polémiát végeredményben azon értesülés zárta le, miszerint Bukarestben Domokos Géza már létrehozott egy országos szintűnek tervezett szervezetet.
Ezután a Kolozsváron jelenlevők megegyeztek abban, hogy a továbbiakban a helyi ügyekre koncentrálnak. A jelenlevők elfogadták a KMDT nyilatkozatát és megválasztották annak vezetőségét: Kántor Lajos elnök, Pillich László titkár. Szó esett az alakulóban levő román ideiglenes bizottsággal való kapcsolatfelvételről is. A KMDT első gyűlései során kialakultak bizonyos nézeteltérések, amelyekben egyes tagok a múlt rendszerhez való viszonyulásuk miatt lettek megbélyegezve, illetve a szervezet megalakulását és addigi akcióit is többen támadták. A kolozsvári magyarság napilapjának átszervezése december 22-én kezdődött el, Tibori Szabó Zoltán kezdeményezésére. Az átszervezés nyomán kiutasították a régi szerkesztői gárdát. Az első lapszám megjelenéséhez a lap külső munkatársai, Kántor Lajos, Cs. Gyímesi Éva, Kányádi Sándor, Kiss János, Csép Sándor segítségével gyűjtötték össze az anyagot. Az átszervezés fontos mozzanatának számított a román kulturális közeggel való kapcsolatfelvétel. Az új lap címének eldöntésére az összegyűlt „spontán” szerkesztő-csoport éjféltájt kerített sort. A rengeteg ötletből válogatva végül a Szabadság név mellett döntöttek. A Korunk kulturális havilap átszervezésére is ebben az időszakban, hasonló módon került sor. Gáll Ernő javaslatára (aki korábban főszerkesztő is volt), a Kezdeményező Bizottság gyűlésén Kántor Lajost választották meg főszerkesztőnek. Ugyanekkor döntöttek a név (Korunk) megtartása mellett is. Az iskolásoknak szánt Napsugár gyereklap továbbra is ugyanezen a néven jelent meg. Az óvódások lapjának, A haza sólymainak nevét Szivárvány-ra változtatták. Mindkét lapot Murádin Jenő szerkesztette. A decemberi események után a kolozsvári diákság, az egyetemisták is szervezkedésekbe kezdtek. A vakációzó diákok visszatérése után jelent meg az első ifjúsági szervezet, a MADISZ. Programjában önmagát a magyar ifjúság politikai, gazdasági és kulturális érdekvédelmi és képviseleti szervezeteként határozta meg. Kulturális rendezvényei már január elkezdődtek. Január 25-én megalakult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amely már egy célzott csoportot szólít meg, a kolozsvári magyar felsőoktatásban tanuló diákokat. Szándéknyilatkozata szerint az RMDSZ-szel és a MADISZ-szal kíván együttműködni. A vizsgált időszakban át is vette a MADISZ szerepét, képviselői helyet kaptak az RMDSZ megyei küldöttgyűlésében, valamint a Vatraval való márciusi tárgyalásokon is delegáltak képviselőt. Olykor személyi átfedés volt a MADISZ és a KMDSZ között. Március 13. és 15. között, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet diákjaival szolidaritást vállalva, a KMDSZ tagjai ülősztrájkot rendeztek. A diákságnak fontos szerepe volt az egyetemeken a múlt rendszert kiszolgáló tanárok kiszűrésében is. A vizsgált időszakban más magyar ifjúsági szervezetek is alakultak, szűkebb célcsoportok számára, mint pl. az Ifjúsági Keresztény Egyesület.
A Kolozsváron megrendezett, január 7-i küldöttgyűlésig a KMDT hivatalosan is felvette az RMDSZ megnevezést. Bár a megyei RMDSZ alakuló ülésére csak február 18-án került sor, az említett januári küldöttgyűlés után a sajtó sem használta a KMDT megnevezést. A küldöttgyűlésen a Bukarest-Kolozsvár rivalizálás is jelen volt. Az első nagyszabású tanácskozást a magyarországi politikai élet is érdeklődéssel követte. Az anyaországi küldötteknek Domokos Géza nyomására nem sikerült bejutniuk az ülésre, ezért később tárgyaltak az RMDSZ vezetőségével. A visszaemlékezések szerint jelen volt Antall József, Csoóri Sándor, Andrásfalvy Bertalan (MDF), továbbá Kovács-Ara Attila a Szabad Európa Rádiótól, valamint a FIDESZ küldöttsége is. Az iskolaügyel (az önálló magyar iskolák létrehozása) kapcsolatosan három tényezőnek volt köszönhető a magyarság számára elért, pozitívnak mondható eredmény: jól sikerültek a tárgyalások a főtanfelügyelővel, Stoica Marianával; az NMF Kolozs megyei elnöke (Octavian Buracu) és az ügyet támogató tagok szintén hajlottak a költöztetésre; sikerült találni egy olyan megfelelő iskolát, amelybe a románok is hajlandóak voltak átköltözni. A román szülők, diákok és tanárok által szervezett tüntetések ellenére az Oktatásügyi Minisztérium január végére jóváhagyta a három, magyar tannyelvű középiskola létrehozását. A kompromisszum az RKP egykori, jól felszerelt továbbképző iskolájával volt kivitelezhető, amelyet a tanfelügyelőség átadott a kiköltöztetett román diákoknak. A Bolyai Egyetem visszaállításával kapcsolatban nem sikerült hasonló eredményt elérni. A probléma komplexitását jelzi, hogy a román tagozatok, valamint az egyetemen tanuló magyar tanárok és diákok között sem volt egyetértés. A líceumok esete után az egyetem ügyében a román körökben jóval nagyobb ellenállás mutatkozott. Az RMDSZ felsőoktatással foglalkozó munkacsoportja, a Bolyai Bizottság, Balázs Sándor elnökletével konkrét célokat fogalmazott meg. A Bolyai Egyetem visszaállítását illetően két változaton gondolkodtak.
A szélesebb körű megoldás magába foglalta volna a Bolyai Egyetem teljes struktúráját. Ezek szerint az újjászervezett egyetemhez csatolták volna a műegyetemi mérnökképzést, a Mezőgazdasági Főiskolát és a Képzőművészeti és Zeneművészeti Főiskola magyar nyelvű oktatási hálózatát. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar nyelvű kihelyezett tagozata lett volna a Bolyai Egyetemnek, ugyanígy a Színművészeti Főiskola is. A Nagyszebenben megalakuló német nyelvű felsőfokú tanintézmény szintén a Bolyai Egyetem keretében működött volna. A Bolyai Bizottság ezt a változatot támogatta és küldte el a Tanügyminisztériumhoz. A Bizottság egy minimálisabb váltiozatot is felvetett, ami szerint a Bolyai Egyetem megtartotta volna a klasszikus tudományegyetemi struktúráját, a többi oktatási intézményben pedig létrehozták volna a magyar nyelvű oktatási vonalat. Január végén, február elején egyre nagyobb teret kapott az ún. nemzetiségi kérdés, felerősödtek a szélsőséges megnyilvánulások. Az RMDSZ központi vezetése országos tüntetésekre adott utasítást a megyei szervezeteknek. A kolozsvári magyar szervezetek párbeszédet kezdeményeztek a román kultúrkörök képviselőivel, így próbálva megfékezni a szélsőségeket. Ilyen kezdeményezés volt a Híd-Puntea című lap létrehozása, amely információs csatornaként szolgált a kolozsvári RMDSZ-ről, elsősorban az iskolaügyek tisztázása érdekében. A román nacionalizmus a forradalmi események után Kolozsváron először a segélyek, majd az iskolaügyek rendezésekor vált érzékelhetővé. A Vatra Românească Kolozsváron egy februári nagygyűléssel jelentkezett először. A március 15-i ünnepségig a Vatra és az RMDSZ kolozsvári képviselői között folyamatos nyilatkozatháború zajlott. A Vatra és az RMDSZ kolozsvári képviselőit végül a marosvásárhelyi események kényszerítették tárgyalóasztalhoz. A cél, amit végül sikerült megvalósítani Kolozsváron az volt, hogy a városban elejét vegyék egy esetleges etnikai konfliktus kirobbantásának. Ehhez hozzájárultak azon civil és magánszervezetek is, amelyek a marosvásárhelyi események után tiltakozásukat fejezték ki az erőszakos cselekmények ellen. A történelmi pártok újjáalakulásának hatására, valamint az NMF-nek a közeledő választásokon való indulása miatt, 1990 februárjában országos szinten átszervezték az NMF megyei tanácsait. Az új szervezetben, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsaiban a Front képviselői mellett helyet kaptak a politikai pártok és az RMDSZ képviselői is. Ebben az időszakban a kolozsvári RMDSZ-nek sikerült székházat szereznie. A szervezet a Deák Ferenc utcában levő úri kaszinó épületét szerette volna, végül a Fürdő (Pavlov) utcai Moga-villát kapta meg. Az RMDSZ-el párhuzamosan, ugyancsak a választásokra készülve, Kolozsváron is alakultak magyar szervezetek, pártok. Az egyik ilyen szervezet a Vincze János által létrehozott Független Magyar Párt volt. Mivel bebizonyosodott, hogy Vinczét korábban befolyással való üzérkedés miatt elítélték, pártja megfosztotta vezetőségi tisztségétől. Bár a Vincze eset egyedinek tekinthető, a kolozsvári politikai életben a választások előtt jelentkeztek egyéb politikai tömörülések is. Ilyen volt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, amely március 29-én tette közzé hivatalos programját. A pártot jobboldali értelmiségiek alapították már korábban. Mivel nem volt komolyabb politikai háttere és végeredményben Tőkés László támogatását sem sikerült elérni, nem indultak az országos választásokon, platformként az RMDSZ-be tagolódva folytatták tevékenységüket. Egy másik kezdeményezés, bár ez nem pártként lett bejegyezve, azonban az RMDSZ részleges jóváhagyásával működött, a Magyar-Román Demokrata Szövetség volt. Vezetője Váradi-Goia János volt, aki a NEIT-ben is tevékenykedett. A szervezet a románokkal kereste a kapcsolatot, elsősorban a Demokrata Párttal. Fontos szerepet játszott a Vatra és az RMDSZ márciusi tárgyalásainak megszervezésében is. A február 18-án megrendezett Kolozs-megyei RMDSZ küldöttgyűlésen a szervezet végre megszabadult az „ideiglenes” jelzőtől, új vezetőséget választott magának, amely a Kongresszuson képviselhette a helyi érdekeket. Elkezdődött a választásokra való felkészülés, aminek egyik hozadéka az volt, hogy sok helyen a kezdeményező értelmiség helyét egy újonnan kialakult politikus csoport (Szőcs Géza, Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Kónya Sándor stb.) vette át.
Fodor János
Transindex.ro,
Kolozsvár és az itt élő magyar értelmiség kulcsfontosságú szerepet játszott a forradalom napjaiban és az azt követő hónapokban.
A rendszerváltás idején Kolozsvár kulcsfontosságú szerepet töltött be az erdélyi nagyvárosok közt: itt volt a forradalom során nagy szerepet játszó erdélyi hadsereg központja valamint magyar és román szempontból is Erdély kulturális központjának számított. A '70-es és '80-as évek végén a kolozsvári magyar elit tiltakozása a román hatalom nemzetiségpolitikája ellen több síkon zajlott. Ide sorolhatók azon tiltakozások, amelyek a „szocialista szabályok szerint” fogalmazták meg a nemzetiségi sérelmeket, elsősorban azon bukaresti román ismerőseiknek, akik valamilyen fontos funkcióban voltak, vagy hatalmuk révén befolyásolhatták a diszkriminatív kisebbségpolitikát.
Ide sorolható Balogh Edgár, Demeter János, Takács Lajos. A másik tiltakozási forma az ellenzéki mozgalmakhoz köthető. A nagyváradi Ellenpontok szamizdathoz hasonlóan, az ellenállás, politikai tiltakozás formái Kolozsváron is jelentkeztek.
Ezek elsősorban azokhoz a disszidensekhez köthetőek, akik részt vettek a Limes-körben folytatott vitákban. Bár a Limes-kör elsősorban nem Kolozsvárhoz köthető, de Kolozsváron élő résztvevői meghatározó szerepet töltöttek be az itteni szellemi életben. A Limes-kör megszűntével, Kolozsváron Balázs Sándor kezdeményezte a Kiáltó Szó című szamizdat létrehozását. A temesvári eseményekről a kolozsvári napilapok december 21-ig hallgattak, azonban informális csatornákon keresztül többen is értesültek az ott történtekről. A bukaresti tüntetések megkezdéséről szóló hírek a kolozsvári lakosság egy részét cselekvésre buzdította.
A városban tömegtüntetésekre került sor. A katonai vizsgáló bizottság szerint 26 halott és 84 sebesült civil áldozata volt a december 21-i kolozsvári tüntetéseknek. A továbbiakban nem került sor sortűzre, a katonaság visszavonulásra kapott parancsot. A politikailag fontosnak tartott (de még mindig a karhatalom ellenőrzése alatt álló) épületeket őrizték, továbbá a postát, a vasútállomást, az I.R.E-t, a Gaz Metant és a rádióstúdió épületét. A párt székházába reggel, december 22-én hatolt be a tömeg, ahol elsősorban Ioachim Moga megyei első titkárt keresték.
A tüntetőkkel az épületbe behatoló értelmiségiek (Iosif Zăgrean, Ioan Căpuşan és Chindiraş ügyvéd) tárgyaltak a párttitkárral a kialakult helyzetről. Miután nem sikerült lemondásra bírni, Moga az erkélyről próbált a tüntetőkhöz beszélni, kevés sikerrel. Dorel Vişan és Victor Rebengiuc érkezésével megalakult a Nemzeti Megmentési Front ad-hoc tanácsa, melyben az egyedüli magyar Vincze János volt. A megyeszékház, valamint a pártközpont hadsereg általi védelme december 22-én, 11 és 13 óra között szűnt meg, amikor a televízió és rádió közölte a nemzetvédelmi miniszter öngyilkosságát, a szükségállapot kihirdetését. A Ceaușescu-házaspár menekülésének bejelentése után a hadsereg többé nem működött együtt az RKP megyei vezetésével. A Securitate, valamint a pártszékház épületében lévő a személyzetnek nem esett bántódása, őket továbbra is a katonaság felügyelte, esetenként menekítette. Mogát az épület hátsó ajtaján, az éjszaka leple alatt egy hordágy segítségével menekítették ki. A Securitate fegyverállományát szintén a hadsereg foglalta le. A katonaságnak a továbbiakban is fontos szerep jutott az új hatalmi struktúra megszervezésében. Iulian Topliceanu vezérezredes részt vett a Nemzeti Megmentési Front ülésén, ahol politikai funkciót kapott. Ugyanebben a periódusban történt hasonló módon a Városháza elfoglalása is, melynek következtében megalakult az NMF városi tanácsa. A testületnek leginkább a rend megőrzésében, valamint az adminisztráció újraindításában volt szerepe. Az NMF harmadik tanácsát december 29-én választották meg, amelyben már magyarság (KMDT) képviselői is hivatalosan helyet kaptak. Azelőtt, december 24-én, egy gyorsülésen, valószínűleg Cornea nyomására, az NMF éléről leváltották Dorel Vişant, helyére Octavian Buracut választották. A kolozsvári események politikai szereplői, szónokai, amíg a hírek nem erősítették meg a Ceauşescu-házaspár menekülését, vigyáztak arra, hogy egy esetleges fordulat után ne vonhassák őket felelősségre. A tüntetések napján a kolozsvári magyar értelmiség szűkebb köre szintén találkozóra gyűlt össze Gáll Ernő lakásán, Balázs Sándor és Nagy György kezdeményezésére. Ennek apropója az „autonómia problémájának tárgyalása” volt. Minden valószínűség szerint a temesvári fordulat utáni időkre próbáltak meg egyfajta irányvonalat kialakítani. A találkozó híre több értelmiségihez eljutott, így telefonon, vagy személyes úton megkeresték a későbbi közös nyilatkozat, a Hívó szó aláíróit. A kolozsvári magyar értelmiség következő lépése a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács létrehozása volt a karácsony szombatjára szervezett gyűlésen. Erre már egy „központi” helyen került sor, a Szabadság szerkesztőségében, ami a nagyszámú hallgatóság miatt kicsinek bizonyult. Már a gyűlés elején megjelentek az első súrlódások, nézeteltérések a szervezkedés mikéntjével kapcsolatban. Balogh Edgár a Magyar Népi Szövetség újjáélesztésében gondolkodott, Balázs Sándor a két világháború közt működő Országos Magyar Párt mintáját tekintette mérvadónak. A polémiát végeredményben azon értesülés zárta le, miszerint Bukarestben Domokos Géza már létrehozott egy országos szintűnek tervezett szervezetet.
Ezután a Kolozsváron jelenlevők megegyeztek abban, hogy a továbbiakban a helyi ügyekre koncentrálnak. A jelenlevők elfogadták a KMDT nyilatkozatát és megválasztották annak vezetőségét: Kántor Lajos elnök, Pillich László titkár. Szó esett az alakulóban levő román ideiglenes bizottsággal való kapcsolatfelvételről is. A KMDT első gyűlései során kialakultak bizonyos nézeteltérések, amelyekben egyes tagok a múlt rendszerhez való viszonyulásuk miatt lettek megbélyegezve, illetve a szervezet megalakulását és addigi akcióit is többen támadták. A kolozsvári magyarság napilapjának átszervezése december 22-én kezdődött el, Tibori Szabó Zoltán kezdeményezésére. Az átszervezés nyomán kiutasították a régi szerkesztői gárdát. Az első lapszám megjelenéséhez a lap külső munkatársai, Kántor Lajos, Cs. Gyímesi Éva, Kányádi Sándor, Kiss János, Csép Sándor segítségével gyűjtötték össze az anyagot. Az átszervezés fontos mozzanatának számított a román kulturális közeggel való kapcsolatfelvétel. Az új lap címének eldöntésére az összegyűlt „spontán” szerkesztő-csoport éjféltájt kerített sort. A rengeteg ötletből válogatva végül a Szabadság név mellett döntöttek. A Korunk kulturális havilap átszervezésére is ebben az időszakban, hasonló módon került sor. Gáll Ernő javaslatára (aki korábban főszerkesztő is volt), a Kezdeményező Bizottság gyűlésén Kántor Lajost választották meg főszerkesztőnek. Ugyanekkor döntöttek a név (Korunk) megtartása mellett is. Az iskolásoknak szánt Napsugár gyereklap továbbra is ugyanezen a néven jelent meg. Az óvódások lapjának, A haza sólymainak nevét Szivárvány-ra változtatták. Mindkét lapot Murádin Jenő szerkesztette. A decemberi események után a kolozsvári diákság, az egyetemisták is szervezkedésekbe kezdtek. A vakációzó diákok visszatérése után jelent meg az első ifjúsági szervezet, a MADISZ. Programjában önmagát a magyar ifjúság politikai, gazdasági és kulturális érdekvédelmi és képviseleti szervezeteként határozta meg. Kulturális rendezvényei már január elkezdődtek. Január 25-én megalakult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amely már egy célzott csoportot szólít meg, a kolozsvári magyar felsőoktatásban tanuló diákokat. Szándéknyilatkozata szerint az RMDSZ-szel és a MADISZ-szal kíván együttműködni. A vizsgált időszakban át is vette a MADISZ szerepét, képviselői helyet kaptak az RMDSZ megyei küldöttgyűlésében, valamint a Vatraval való márciusi tárgyalásokon is delegáltak képviselőt. Olykor személyi átfedés volt a MADISZ és a KMDSZ között. Március 13. és 15. között, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet diákjaival szolidaritást vállalva, a KMDSZ tagjai ülősztrájkot rendeztek. A diákságnak fontos szerepe volt az egyetemeken a múlt rendszert kiszolgáló tanárok kiszűrésében is. A vizsgált időszakban más magyar ifjúsági szervezetek is alakultak, szűkebb célcsoportok számára, mint pl. az Ifjúsági Keresztény Egyesület.
A Kolozsváron megrendezett, január 7-i küldöttgyűlésig a KMDT hivatalosan is felvette az RMDSZ megnevezést. Bár a megyei RMDSZ alakuló ülésére csak február 18-án került sor, az említett januári küldöttgyűlés után a sajtó sem használta a KMDT megnevezést. A küldöttgyűlésen a Bukarest-Kolozsvár rivalizálás is jelen volt. Az első nagyszabású tanácskozást a magyarországi politikai élet is érdeklődéssel követte. Az anyaországi küldötteknek Domokos Géza nyomására nem sikerült bejutniuk az ülésre, ezért később tárgyaltak az RMDSZ vezetőségével. A visszaemlékezések szerint jelen volt Antall József, Csoóri Sándor, Andrásfalvy Bertalan (MDF), továbbá Kovács-Ara Attila a Szabad Európa Rádiótól, valamint a FIDESZ küldöttsége is. Az iskolaügyel (az önálló magyar iskolák létrehozása) kapcsolatosan három tényezőnek volt köszönhető a magyarság számára elért, pozitívnak mondható eredmény: jól sikerültek a tárgyalások a főtanfelügyelővel, Stoica Marianával; az NMF Kolozs megyei elnöke (Octavian Buracu) és az ügyet támogató tagok szintén hajlottak a költöztetésre; sikerült találni egy olyan megfelelő iskolát, amelybe a románok is hajlandóak voltak átköltözni. A román szülők, diákok és tanárok által szervezett tüntetések ellenére az Oktatásügyi Minisztérium január végére jóváhagyta a három, magyar tannyelvű középiskola létrehozását. A kompromisszum az RKP egykori, jól felszerelt továbbképző iskolájával volt kivitelezhető, amelyet a tanfelügyelőség átadott a kiköltöztetett román diákoknak. A Bolyai Egyetem visszaállításával kapcsolatban nem sikerült hasonló eredményt elérni. A probléma komplexitását jelzi, hogy a román tagozatok, valamint az egyetemen tanuló magyar tanárok és diákok között sem volt egyetértés. A líceumok esete után az egyetem ügyében a román körökben jóval nagyobb ellenállás mutatkozott. Az RMDSZ felsőoktatással foglalkozó munkacsoportja, a Bolyai Bizottság, Balázs Sándor elnökletével konkrét célokat fogalmazott meg. A Bolyai Egyetem visszaállítását illetően két változaton gondolkodtak.
A szélesebb körű megoldás magába foglalta volna a Bolyai Egyetem teljes struktúráját. Ezek szerint az újjászervezett egyetemhez csatolták volna a műegyetemi mérnökképzést, a Mezőgazdasági Főiskolát és a Képzőművészeti és Zeneművészeti Főiskola magyar nyelvű oktatási hálózatát. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar nyelvű kihelyezett tagozata lett volna a Bolyai Egyetemnek, ugyanígy a Színművészeti Főiskola is. A Nagyszebenben megalakuló német nyelvű felsőfokú tanintézmény szintén a Bolyai Egyetem keretében működött volna. A Bolyai Bizottság ezt a változatot támogatta és küldte el a Tanügyminisztériumhoz. A Bizottság egy minimálisabb váltiozatot is felvetett, ami szerint a Bolyai Egyetem megtartotta volna a klasszikus tudományegyetemi struktúráját, a többi oktatási intézményben pedig létrehozták volna a magyar nyelvű oktatási vonalat. Január végén, február elején egyre nagyobb teret kapott az ún. nemzetiségi kérdés, felerősödtek a szélsőséges megnyilvánulások. Az RMDSZ központi vezetése országos tüntetésekre adott utasítást a megyei szervezeteknek. A kolozsvári magyar szervezetek párbeszédet kezdeményeztek a román kultúrkörök képviselőivel, így próbálva megfékezni a szélsőségeket. Ilyen kezdeményezés volt a Híd-Puntea című lap létrehozása, amely információs csatornaként szolgált a kolozsvári RMDSZ-ről, elsősorban az iskolaügyek tisztázása érdekében. A román nacionalizmus a forradalmi események után Kolozsváron először a segélyek, majd az iskolaügyek rendezésekor vált érzékelhetővé. A Vatra Românească Kolozsváron egy februári nagygyűléssel jelentkezett először. A március 15-i ünnepségig a Vatra és az RMDSZ kolozsvári képviselői között folyamatos nyilatkozatháború zajlott. A Vatra és az RMDSZ kolozsvári képviselőit végül a marosvásárhelyi események kényszerítették tárgyalóasztalhoz. A cél, amit végül sikerült megvalósítani Kolozsváron az volt, hogy a városban elejét vegyék egy esetleges etnikai konfliktus kirobbantásának. Ehhez hozzájárultak azon civil és magánszervezetek is, amelyek a marosvásárhelyi események után tiltakozásukat fejezték ki az erőszakos cselekmények ellen. A történelmi pártok újjáalakulásának hatására, valamint az NMF-nek a közeledő választásokon való indulása miatt, 1990 februárjában országos szinten átszervezték az NMF megyei tanácsait. Az új szervezetben, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsaiban a Front képviselői mellett helyet kaptak a politikai pártok és az RMDSZ képviselői is. Ebben az időszakban a kolozsvári RMDSZ-nek sikerült székházat szereznie. A szervezet a Deák Ferenc utcában levő úri kaszinó épületét szerette volna, végül a Fürdő (Pavlov) utcai Moga-villát kapta meg. Az RMDSZ-el párhuzamosan, ugyancsak a választásokra készülve, Kolozsváron is alakultak magyar szervezetek, pártok. Az egyik ilyen szervezet a Vincze János által létrehozott Független Magyar Párt volt. Mivel bebizonyosodott, hogy Vinczét korábban befolyással való üzérkedés miatt elítélték, pártja megfosztotta vezetőségi tisztségétől. Bár a Vincze eset egyedinek tekinthető, a kolozsvári politikai életben a választások előtt jelentkeztek egyéb politikai tömörülések is. Ilyen volt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, amely március 29-én tette közzé hivatalos programját. A pártot jobboldali értelmiségiek alapították már korábban. Mivel nem volt komolyabb politikai háttere és végeredményben Tőkés László támogatását sem sikerült elérni, nem indultak az országos választásokon, platformként az RMDSZ-be tagolódva folytatták tevékenységüket. Egy másik kezdeményezés, bár ez nem pártként lett bejegyezve, azonban az RMDSZ részleges jóváhagyásával működött, a Magyar-Román Demokrata Szövetség volt. Vezetője Váradi-Goia János volt, aki a NEIT-ben is tevékenykedett. A szervezet a románokkal kereste a kapcsolatot, elsősorban a Demokrata Párttal. Fontos szerepet játszott a Vatra és az RMDSZ márciusi tárgyalásainak megszervezésében is. A február 18-án megrendezett Kolozs-megyei RMDSZ küldöttgyűlésen a szervezet végre megszabadult az „ideiglenes” jelzőtől, új vezetőséget választott magának, amely a Kongresszuson képviselhette a helyi érdekeket. Elkezdődött a választásokra való felkészülés, aminek egyik hozadéka az volt, hogy sok helyen a kezdeményező értelmiség helyét egy újonnan kialakult politikus csoport (Szőcs Géza, Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Kónya Sándor stb.) vette át.
Fodor János
Transindex.ro,
2013. január 31.
KMDSZ-karrieriroda a Sapientián
Együttműködési keretszerződést írt alá tegnap délelőtt Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának dékánja, amely egy helyszíni karrieriroda létesítésének alapját képezi. A KMDSZ által beindított karrieriroda három éve működik, szakmai hátterét 2011-től a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem biztosította, idéntől pedig a Sapientia EMTE kolozsvári karának vezetősége vállalja fel a működéséhez szükséges feltételek megteremtését.
A szerződésben foglaltak szerint a karrieriroda elsősorban nonformális képzésekkel, szimulációkkal, és más hasonló jellegű rendezvényekkel szeretné felkészíteni a hallgatókat a munkavállalásra, valamint karrier-tanácsadás és állásbörzék szervezésével segíti őket a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. – A Sapientia EMTE keretében működő karrieriroda infrastrukturális és pénzügyi támogatását az egyezmény értelmében az egyetem vállalja fel, lehetőséget biztosítva a napi karrier-tanácsadásra és egyéb tevékenységek szervezésére – mondta el Tonk Márton. Hozzátette: több hónapos egyeztetések eredménye a szerződés, amelynek kidolgozásakor arra törekedtek, hogy az ne csak elvi megállapodás legyen, hanem közös programok megvalósítását tartalmazza.
A dékán szerint az együttműködési szerződésre egyrészt azért van szükség, hogy a hallgatók és a munkáltatók között megteremtett párbeszédnek köszönhetően a célcsoportok jobban felmérhessék egymás igényeit, de kiemelt fontossággal bír a diákszervezet és az egyetem közötti szorosabb kapcsolat okán is. Tonk elmondta: az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Sapientia kolozsvári karának társadalomtudományi és jogi képzéseire jelentkezők jelentős hányada az egyetemi évek alatt vagy államvizsga után valamelyik ifjúsági civil szervezetnél vállal szerepet, és ezért is fontos számukra az intézményesített együttműködés ösztönzése.
Talpas Botond a karrieriroda szükségességéről beszélt. – Olyan gyakorlati ismereteket próbál nyújtani, amivel a fiatalok boldogulhatnak a munkaerőpiacon. Feltárja az egyetemi képzésben rejlő és munkaerőpiaci lehetőségeket, esetleg hiányosságokat – magyarázta. Hozzátette: az iroda hidat teremt az egyetem, a diákok és munkaerőpiac között. – Ez a típusú szolgáltatás egy egyetemi intézménnyel közösen bontakozhat ki a legjobban – jegyezte meg a KMDSZ-elnök.
Fugel Edina, a karrieriroda működtetője a szerződésben megfogalmazott, a február–július időszakra kidolgozott ütemterv tartalmát ismertette. A napi ügyfélszolgálat és személyes tanácsadás – amelyet két pszichológus biztosít –, állásbörzék és cégbemutatók szervezése mellett ebben az időszakban előadás-, beszéd-, és tárgyalástechnikai képzésre, valamint brandépítés, protokoll és rendezvényszervezés tréningekre is sor kerül. A két intézmény együttműködik továbbá az erdélyi nyári táborok/szabadegyetemek Sapientia EMTE által szervezett programjainak kialakításában és lebonyolításában is.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár),
Együttműködési keretszerződést írt alá tegnap délelőtt Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának dékánja, amely egy helyszíni karrieriroda létesítésének alapját képezi. A KMDSZ által beindított karrieriroda három éve működik, szakmai hátterét 2011-től a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem biztosította, idéntől pedig a Sapientia EMTE kolozsvári karának vezetősége vállalja fel a működéséhez szükséges feltételek megteremtését.
A szerződésben foglaltak szerint a karrieriroda elsősorban nonformális képzésekkel, szimulációkkal, és más hasonló jellegű rendezvényekkel szeretné felkészíteni a hallgatókat a munkavállalásra, valamint karrier-tanácsadás és állásbörzék szervezésével segíti őket a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. – A Sapientia EMTE keretében működő karrieriroda infrastrukturális és pénzügyi támogatását az egyezmény értelmében az egyetem vállalja fel, lehetőséget biztosítva a napi karrier-tanácsadásra és egyéb tevékenységek szervezésére – mondta el Tonk Márton. Hozzátette: több hónapos egyeztetések eredménye a szerződés, amelynek kidolgozásakor arra törekedtek, hogy az ne csak elvi megállapodás legyen, hanem közös programok megvalósítását tartalmazza.
A dékán szerint az együttműködési szerződésre egyrészt azért van szükség, hogy a hallgatók és a munkáltatók között megteremtett párbeszédnek köszönhetően a célcsoportok jobban felmérhessék egymás igényeit, de kiemelt fontossággal bír a diákszervezet és az egyetem közötti szorosabb kapcsolat okán is. Tonk elmondta: az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Sapientia kolozsvári karának társadalomtudományi és jogi képzéseire jelentkezők jelentős hányada az egyetemi évek alatt vagy államvizsga után valamelyik ifjúsági civil szervezetnél vállal szerepet, és ezért is fontos számukra az intézményesített együttműködés ösztönzése.
Talpas Botond a karrieriroda szükségességéről beszélt. – Olyan gyakorlati ismereteket próbál nyújtani, amivel a fiatalok boldogulhatnak a munkaerőpiacon. Feltárja az egyetemi képzésben rejlő és munkaerőpiaci lehetőségeket, esetleg hiányosságokat – magyarázta. Hozzátette: az iroda hidat teremt az egyetem, a diákok és munkaerőpiac között. – Ez a típusú szolgáltatás egy egyetemi intézménnyel közösen bontakozhat ki a legjobban – jegyezte meg a KMDSZ-elnök.
Fugel Edina, a karrieriroda működtetője a szerződésben megfogalmazott, a február–július időszakra kidolgozott ütemterv tartalmát ismertette. A napi ügyfélszolgálat és személyes tanácsadás – amelyet két pszichológus biztosít –, állásbörzék és cégbemutatók szervezése mellett ebben az időszakban előadás-, beszéd-, és tárgyalástechnikai képzésre, valamint brandépítés, protokoll és rendezvényszervezés tréningekre is sor kerül. A két intézmény együttműködik továbbá az erdélyi nyári táborok/szabadegyetemek Sapientia EMTE által szervezett programjainak kialakításában és lebonyolításában is.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár),
2013. február 18.
G. L.
EGYETEMES ÉRDEK
Miért lehet szexi Románia a külföldi diákoknak?
Nemcsak hogy jöhetnek, de van, ahol egyenesen várják a külföldi hallgatókat. A legtöbben az alacsony tandíj miatt választják Romániát.
Miért választják magyarországi diákok a továbbtanulásra Romániát? Magyarországon a legnépszerűbb szakok, mint a gazdaságtan, turizmus vagy kommunikáció ponthatárai az egekben vannak, egyesek szerint alig egy-két tucat – szinte kizárólag a társadalmi elithez tartozó – hallgató tudja csak majd teljesíteni ezeket szinteket. Másrészt Romániában tavaly óta azonos feltételek mellett felvételizhetnek a felsőoktatásba az Európai Unió polgárai, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Államszövetség polgárai, valamint a hazai diákok. Az egyetemeknek itt van tehát a lehetőség, hogy az ország határain túlról pótolják a megszigorított érettségi miatt apadó diáklétszámot. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem például január végén a budapesti Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon is népszerűsítette magát.
"Az egyetem számára fontos, hogy nemzetköziesedjen.
Ez egyrészt versenyhelyzetet jelent a magyar és a német tagozaton tanuló hallgatóink számára, mivel tavalytól az EU-s polgárok ugyanolyan feltételek mellett vehetnek részt a hazai felsőoktatásban, mint a román állampolgárok. Tudunk olyan felkészítést nyújtani, hogy bárhol Európában elismerjék a román állam által akkreditált diplomájukat. Ezért is mutattuk be a tevékenységünket a budapesti nemzetközi kiállításon, s azért készülünk németországi oktatási kiállításra is. Másrészt az EU-n kívülről is várunk hallgatókat. Egy újabb kormányhatározat szerint őket is egyenesen az egyetem fogadja. Számukra tavasztól nyílik meg a pályázási lehetőség. A BBTE iránt egyre nő az érdeklődés, ezt például az is bizonyítja, hogy egyre többen jelentkeznek az egyetem által indított román nyelv előkészítőre" - magyarázta a Transindexnek Soós Anna, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatért felelős rektorhelyettese.
A BBTE magyar tagozata jelenleg mintegy 76 szakon szervez felvételit. Az egyetem 21 karából 15-ön folyik magyar nyelvű oktatás is, két kar pedig teljesen magyar nyelvű. Mintegy 500 magyarul oktató szakember vesz részt az oktatásban, és több mint 6000 hallgató magyarul tanul.
Az Európai Unióból származó diákoknak, hogy azonos feltételek mellett felvételizhessenek a romániaiakkal, előbb el kell fogadtatniuk a diplomájukat. Ehhez egyelőre még nincs meg a pontos szabályozás, tavalyig a minisztériumban foglalkoztak ezzel, viszont idéntől elméletileg már az egyetemek is elfogadhatják. A BBTE nemzetközi osztályán február végére ígérnek döntést, amelyet majd a honlapjukon közölnek. Annyi biztos, ha továbbra is a minisztériumnak kell elfogadnia, akkor a nemzetközi osztályhoz kell majd az angol vagy román nyelvre fordíttatott érettségi diplomával, illetve szükséges papírokkal fordulni, viszont, ha változik, és már az egyetem döntését is elfogadják, akkor a rektorátuson kell intézkedni.
A diploma honosítása után már lehet jelentkezni az adott karon a felvételire, ehhez - a diploma mellett - ugyanazok a papírok kellenek, mint a romániai társaiknak. A felvételi július 15-én kezdődik, egy külföldi diáknak legalább egy hónappal előtte érdemes elkezdenie a papírok rendezését, hogy minden határidőbe bőven beleférjen. Az EU-n kívüli felvételizők mindent a nemzetközi osztályon kell hogy rendezzenek, a diploma elismertetésétől kezdve egészen a felvételiig. "Nem tartjuk prioritásnak, hogy Magyarországon kampányoljunk.
Elfogadjuk a külföldi hallgatók jelenlétét a Sapientia EMTE-n, de nem tartjuk kiemelten fontosnak a külföldi, magyarországi diákok vonzását, főként alapképzésben. A mesteri képzésnek viszont fontos részét jelenthetik a hallgatói mobilitások, és ennek keretében a magyarországi hallgatók jelenléte az egyetemünkön" - magyarázták a Transindex megkeresésére a Sapientia EMTE titkárságán. A Sapientiás felvételihez a külföldi diákoknak ugyanazokat a papírokat kell leadniuk, mint a romániai felvételizőknek, viszont előbb az egyetemen keresztül kell kérvényezzék az érettségi diplomájuk elismertetését a román tanügyminisztériumnál. Ezért a felvételi határidő előtt legkevesebb 15 nappal már kell jelentkezzenek az egyetemen. Az elismertetéssel kapcsolatban részletes információk itt olvashatóak.
Ebből kiindulva annak jártunk utána, hogy mi lehet vonzó egy romániai egyetemben egy külföldi, elsősorban magyarországi hallgatónak. Mi a véleményük az itteni oktatásról, s milyen kellemetlenségeik voltak.
A legfrissebb adatok szerint a BBTE-re összesen 671 külföldi diák van beiratkozva, ebből 579 alapképzésre, 92 pedig mesterire. A magyar tagozaton 135 külföldi, főként magyarországi hallgató tanul. Az egész egyetemen a magyar tagozat pszichológia távoktatási szaka a legnépszerűbb, az alapképzés három évfolyamán összesen 112 külföldi tanul. Egyébként a legtöbb külföldi diák - egyáltalán nem meglepő módon - a Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karon jár, összese 206-an tanulnak ott nem Romániából, a legtöbbjük román nyelven. A magyarul tanulók között a pszichológia távoktatáson kívül a pszichológia nappali szak még nagyon népszerű, 12-en tanulnak ott külföldről, de meg lehet még említeni a néprajzot, ahol 2 magyarországi diák tanul. A Sapientián jelenleg 6 külföldi állampolgár tanul, hat különböző szakon.
Egyáltalán nem bánták meg, hogy ide jöttek
az általunk megkérdezett külföldi diákok, bár többen panaszkodtak kellemetlenségekre. Szerintük főleg a kiszámíthatatlan adminisztráció és a hiányos tájékoztatás bosszantó, például az, hogy gyakorlatilag a véletlenen múlhat egy féléves ösztöndíj. Meg persze a nyelv, de azzal mindenki előre tisztában van.
"A döntésem, hogy Kolozsvárra jöttem tanulni, és a magyarországi tanügyi rendszer helyzete között nem volt semmi összefüggés. Budapesten államilag támogatott helyre vettek volna fel, Kolozsváron viszont az első két félévben tandíjat kellett fizetnem, annak ellenére is, hogy a legjobb átlaggal jutottam be a szakomon. Úgy tapasztaltam, hogy Kolozsváron nagyon megbízhatatlan minden, ami hivatalos ügyintézéssel kapcsolatos. Tavalytól már nem kell fizetnem tandíjat, mivel az európai uniós és romániai diákok ugyanolyan elbírálás alá esnek. De ezt például egy félreértés folytán tudtam meg, mert erről nem tájékoztatott senki. Egy tanárnőm segített megoldani a problémámat. Ösztöndíj kérvényemet is csak azután fogadták el a titkárnők, hogy kinyomtatva vittem a jogosultságomat igazoló, alátámasztó szabályzatot. Az egyetemi könyvtári belépőmre ráírták, hogy csak olvasótermi használatra kérhetek ki könyvet, mivel nem értették, mit keresek én itt magyar állampolgár létemre" - mesélte Ágota, aki már harmadik éve tanul Kolozsváron, majd hozzátette: "Én úgy tapasztaltam, hogy a rendszer sokszor kiszámíthatatlan, nem egyszer talpraesettségen vagy emberi kapcsolatokon múlik, hogy mit, hogyan sikerül elintézni. De ez egy sajátos világ, ahol a kiskapukat az ember a maga előnyére is tudja akár fordítani. Románul nem tanultam meg, nagyon alap kifejezéseket tudok csak használni, de a mindennapi életben többé-kevésbé elboldogul az ember. Nekem nagyon sokat segítettek, segítenek barátok, ismerősök, tanárok."
Szintén az emberi kapcsolatokra hívták fel a figyelmünket a BBTE első éves, pszichológusnak tanuló diákjai: "Az egyetemre való beiratkozás viszonylag könnyen ment, mert rengeteg segítséget kaptam a szakunk titkárnőjétől. A tárgyfelvételnél viszont már akadtak kisebb problémák a személyi igazolvány eltérései miatt, de ezt is perceken belül sikerült megoldani. Eleinte angolul értettem szót az emberekkel, majd miután már kialakultak a baráti körök az évfolyamon belül, ők tanítgatnak engem, illetve a magyarországi társaimat számolni, köszönni, kérni, és alkalmanként mi rendelünk az étteremben, kávézóban, hogy gyakoroljunk. A főkönyvtárba való beiratkozásnál, a bérlet és telefonkártya intézésnél is az ő segítségük révén tudtam boldogulni, mert sajnos ott nem mindig használ az angol nyelvtudás" - magyarázta Katalin a lehetőségeiket.
"Azért választottam Romániát, mert otthon nem vettek fel, és nem akartam egy évet kihagyni. Az ügyintézések borzalmasan mentek, részben lustaság, részben tudatlanság miatt. Nem találtuk a megfelelő információkat, hogy mit hogyan kell, a papírjaimat nagyon lassan honosították (másfél hónap), és a pótjelentkezést is éppenhogy sikerült elcsípni. Abszolút nem tudtam, mit-hogyan-merre, de sok kérdezősködés után kilyukadtam a KMDSZ-nél, és onnan kezdve minden helyreált, bármiben segítettek. A társaság jó, persze az mindenkinek a szociális képességeitől függ, hogy miként tud beilleszkedni, és a Studcard-rendszert is szeretem, otthon nincs is ilyen" - nyilatkozta a Transindexnek Áron.
Az erdélyi továbbtanulási lehetőségekről érdeklődtünk magyarországi végzős középiskolásoknál is, akik komolyan fontolóra vették a romániai továbbtanulást.
Elsősorban az alacsony tandíjat emelték ki, mint érvet az itteni egyetem előnyeként.
"Már elvetettük az ötletet, habár hónapokig latolgattuk, és tényleg komolyan felmerült, hogy a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanulok tovább. Az szólt leginkább mellette, hogy Magyarországtól eltérően itt nincs tandíj, vagy nagyon csekély, illetve hogy a pszichológia, amit tanulni szerettem volna, számomra elérhető nyelven (magyar, angol) tanulható. Ellene szólt viszont az, hogy kétséges a kinti munkaszerzés, és így az ottani megélhetésemre lehet, hogy annyit elköltöttünk volna, mintha kifizetnénk az itthoni tandíjat. Illetve, mivel az egyetemen pszichológiát csak magyarul lehet tanulni, tartok tőle, hogy elkopott volna a már meglévő angol tudásom is" - mondta Emese.
"Közgazdaságtant szeretnék a továbbiakban tanulni, viszont ehhez Magyarországon a jelenlegi állás szerint nagyon magas pontszám szükséges, és így nem biztos, hogy bejutnék az államilag finanszírozott helyre. A családommal összehasonlítottuk a magyarországi és az erdélyi tandíjak nagyságát, és úgy találtuk, az erdélyi tandíjak sokkal reálisabbak lennének két tanári fizetéshez. A budapesti Educatio kiállításon még arról is tájékoztattak, hogy akár államilag finanszírozott helyre is kerülhetek. Emellett pedig a megélhetés se lenne drágább, mint itthon, legalábbis úgy gondoljuk. Különben van már kolozsvári egyetemista ismerősöm, ők sokat meséltek az egyetemről és az egyetemi életről. Szerintem azzal a diplomával, amit Kolozsváron megszereznék, el tudnék helyezkedni Európa más országaiban is.
Az sem egy utolsó szempont, hogy 2015-ben Kolozsvár lesz Európa Ifjúsági Fővárosa.
Ja,és még egy új nyelvet is meg tudnék tanulni a magyar, angol és német mellé: a románt, ami szerintem egyáltalán nem lenne hátrányt a munkavállalásban" - mesélte Csenge.
Transindex.ro,
EGYETEMES ÉRDEK
Miért lehet szexi Románia a külföldi diákoknak?
Nemcsak hogy jöhetnek, de van, ahol egyenesen várják a külföldi hallgatókat. A legtöbben az alacsony tandíj miatt választják Romániát.
Miért választják magyarországi diákok a továbbtanulásra Romániát? Magyarországon a legnépszerűbb szakok, mint a gazdaságtan, turizmus vagy kommunikáció ponthatárai az egekben vannak, egyesek szerint alig egy-két tucat – szinte kizárólag a társadalmi elithez tartozó – hallgató tudja csak majd teljesíteni ezeket szinteket. Másrészt Romániában tavaly óta azonos feltételek mellett felvételizhetnek a felsőoktatásba az Európai Unió polgárai, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Államszövetség polgárai, valamint a hazai diákok. Az egyetemeknek itt van tehát a lehetőség, hogy az ország határain túlról pótolják a megszigorított érettségi miatt apadó diáklétszámot. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem például január végén a budapesti Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon is népszerűsítette magát.
"Az egyetem számára fontos, hogy nemzetköziesedjen.
Ez egyrészt versenyhelyzetet jelent a magyar és a német tagozaton tanuló hallgatóink számára, mivel tavalytól az EU-s polgárok ugyanolyan feltételek mellett vehetnek részt a hazai felsőoktatásban, mint a román állampolgárok. Tudunk olyan felkészítést nyújtani, hogy bárhol Európában elismerjék a román állam által akkreditált diplomájukat. Ezért is mutattuk be a tevékenységünket a budapesti nemzetközi kiállításon, s azért készülünk németországi oktatási kiállításra is. Másrészt az EU-n kívülről is várunk hallgatókat. Egy újabb kormányhatározat szerint őket is egyenesen az egyetem fogadja. Számukra tavasztól nyílik meg a pályázási lehetőség. A BBTE iránt egyre nő az érdeklődés, ezt például az is bizonyítja, hogy egyre többen jelentkeznek az egyetem által indított román nyelv előkészítőre" - magyarázta a Transindexnek Soós Anna, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatért felelős rektorhelyettese.
A BBTE magyar tagozata jelenleg mintegy 76 szakon szervez felvételit. Az egyetem 21 karából 15-ön folyik magyar nyelvű oktatás is, két kar pedig teljesen magyar nyelvű. Mintegy 500 magyarul oktató szakember vesz részt az oktatásban, és több mint 6000 hallgató magyarul tanul.
Az Európai Unióból származó diákoknak, hogy azonos feltételek mellett felvételizhessenek a romániaiakkal, előbb el kell fogadtatniuk a diplomájukat. Ehhez egyelőre még nincs meg a pontos szabályozás, tavalyig a minisztériumban foglalkoztak ezzel, viszont idéntől elméletileg már az egyetemek is elfogadhatják. A BBTE nemzetközi osztályán február végére ígérnek döntést, amelyet majd a honlapjukon közölnek. Annyi biztos, ha továbbra is a minisztériumnak kell elfogadnia, akkor a nemzetközi osztályhoz kell majd az angol vagy román nyelvre fordíttatott érettségi diplomával, illetve szükséges papírokkal fordulni, viszont, ha változik, és már az egyetem döntését is elfogadják, akkor a rektorátuson kell intézkedni.
A diploma honosítása után már lehet jelentkezni az adott karon a felvételire, ehhez - a diploma mellett - ugyanazok a papírok kellenek, mint a romániai társaiknak. A felvételi július 15-én kezdődik, egy külföldi diáknak legalább egy hónappal előtte érdemes elkezdenie a papírok rendezését, hogy minden határidőbe bőven beleférjen. Az EU-n kívüli felvételizők mindent a nemzetközi osztályon kell hogy rendezzenek, a diploma elismertetésétől kezdve egészen a felvételiig. "Nem tartjuk prioritásnak, hogy Magyarországon kampányoljunk.
Elfogadjuk a külföldi hallgatók jelenlétét a Sapientia EMTE-n, de nem tartjuk kiemelten fontosnak a külföldi, magyarországi diákok vonzását, főként alapképzésben. A mesteri képzésnek viszont fontos részét jelenthetik a hallgatói mobilitások, és ennek keretében a magyarországi hallgatók jelenléte az egyetemünkön" - magyarázták a Transindex megkeresésére a Sapientia EMTE titkárságán. A Sapientiás felvételihez a külföldi diákoknak ugyanazokat a papírokat kell leadniuk, mint a romániai felvételizőknek, viszont előbb az egyetemen keresztül kell kérvényezzék az érettségi diplomájuk elismertetését a román tanügyminisztériumnál. Ezért a felvételi határidő előtt legkevesebb 15 nappal már kell jelentkezzenek az egyetemen. Az elismertetéssel kapcsolatban részletes információk itt olvashatóak.
Ebből kiindulva annak jártunk utána, hogy mi lehet vonzó egy romániai egyetemben egy külföldi, elsősorban magyarországi hallgatónak. Mi a véleményük az itteni oktatásról, s milyen kellemetlenségeik voltak.
A legfrissebb adatok szerint a BBTE-re összesen 671 külföldi diák van beiratkozva, ebből 579 alapképzésre, 92 pedig mesterire. A magyar tagozaton 135 külföldi, főként magyarországi hallgató tanul. Az egész egyetemen a magyar tagozat pszichológia távoktatási szaka a legnépszerűbb, az alapképzés három évfolyamán összesen 112 külföldi tanul. Egyébként a legtöbb külföldi diák - egyáltalán nem meglepő módon - a Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karon jár, összese 206-an tanulnak ott nem Romániából, a legtöbbjük román nyelven. A magyarul tanulók között a pszichológia távoktatáson kívül a pszichológia nappali szak még nagyon népszerű, 12-en tanulnak ott külföldről, de meg lehet még említeni a néprajzot, ahol 2 magyarországi diák tanul. A Sapientián jelenleg 6 külföldi állampolgár tanul, hat különböző szakon.
Egyáltalán nem bánták meg, hogy ide jöttek
az általunk megkérdezett külföldi diákok, bár többen panaszkodtak kellemetlenségekre. Szerintük főleg a kiszámíthatatlan adminisztráció és a hiányos tájékoztatás bosszantó, például az, hogy gyakorlatilag a véletlenen múlhat egy féléves ösztöndíj. Meg persze a nyelv, de azzal mindenki előre tisztában van.
"A döntésem, hogy Kolozsvárra jöttem tanulni, és a magyarországi tanügyi rendszer helyzete között nem volt semmi összefüggés. Budapesten államilag támogatott helyre vettek volna fel, Kolozsváron viszont az első két félévben tandíjat kellett fizetnem, annak ellenére is, hogy a legjobb átlaggal jutottam be a szakomon. Úgy tapasztaltam, hogy Kolozsváron nagyon megbízhatatlan minden, ami hivatalos ügyintézéssel kapcsolatos. Tavalytól már nem kell fizetnem tandíjat, mivel az európai uniós és romániai diákok ugyanolyan elbírálás alá esnek. De ezt például egy félreértés folytán tudtam meg, mert erről nem tájékoztatott senki. Egy tanárnőm segített megoldani a problémámat. Ösztöndíj kérvényemet is csak azután fogadták el a titkárnők, hogy kinyomtatva vittem a jogosultságomat igazoló, alátámasztó szabályzatot. Az egyetemi könyvtári belépőmre ráírták, hogy csak olvasótermi használatra kérhetek ki könyvet, mivel nem értették, mit keresek én itt magyar állampolgár létemre" - mesélte Ágota, aki már harmadik éve tanul Kolozsváron, majd hozzátette: "Én úgy tapasztaltam, hogy a rendszer sokszor kiszámíthatatlan, nem egyszer talpraesettségen vagy emberi kapcsolatokon múlik, hogy mit, hogyan sikerül elintézni. De ez egy sajátos világ, ahol a kiskapukat az ember a maga előnyére is tudja akár fordítani. Románul nem tanultam meg, nagyon alap kifejezéseket tudok csak használni, de a mindennapi életben többé-kevésbé elboldogul az ember. Nekem nagyon sokat segítettek, segítenek barátok, ismerősök, tanárok."
Szintén az emberi kapcsolatokra hívták fel a figyelmünket a BBTE első éves, pszichológusnak tanuló diákjai: "Az egyetemre való beiratkozás viszonylag könnyen ment, mert rengeteg segítséget kaptam a szakunk titkárnőjétől. A tárgyfelvételnél viszont már akadtak kisebb problémák a személyi igazolvány eltérései miatt, de ezt is perceken belül sikerült megoldani. Eleinte angolul értettem szót az emberekkel, majd miután már kialakultak a baráti körök az évfolyamon belül, ők tanítgatnak engem, illetve a magyarországi társaimat számolni, köszönni, kérni, és alkalmanként mi rendelünk az étteremben, kávézóban, hogy gyakoroljunk. A főkönyvtárba való beiratkozásnál, a bérlet és telefonkártya intézésnél is az ő segítségük révén tudtam boldogulni, mert sajnos ott nem mindig használ az angol nyelvtudás" - magyarázta Katalin a lehetőségeiket.
"Azért választottam Romániát, mert otthon nem vettek fel, és nem akartam egy évet kihagyni. Az ügyintézések borzalmasan mentek, részben lustaság, részben tudatlanság miatt. Nem találtuk a megfelelő információkat, hogy mit hogyan kell, a papírjaimat nagyon lassan honosították (másfél hónap), és a pótjelentkezést is éppenhogy sikerült elcsípni. Abszolút nem tudtam, mit-hogyan-merre, de sok kérdezősködés után kilyukadtam a KMDSZ-nél, és onnan kezdve minden helyreált, bármiben segítettek. A társaság jó, persze az mindenkinek a szociális képességeitől függ, hogy miként tud beilleszkedni, és a Studcard-rendszert is szeretem, otthon nincs is ilyen" - nyilatkozta a Transindexnek Áron.
Az erdélyi továbbtanulási lehetőségekről érdeklődtünk magyarországi végzős középiskolásoknál is, akik komolyan fontolóra vették a romániai továbbtanulást.
Elsősorban az alacsony tandíjat emelték ki, mint érvet az itteni egyetem előnyeként.
"Már elvetettük az ötletet, habár hónapokig latolgattuk, és tényleg komolyan felmerült, hogy a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanulok tovább. Az szólt leginkább mellette, hogy Magyarországtól eltérően itt nincs tandíj, vagy nagyon csekély, illetve hogy a pszichológia, amit tanulni szerettem volna, számomra elérhető nyelven (magyar, angol) tanulható. Ellene szólt viszont az, hogy kétséges a kinti munkaszerzés, és így az ottani megélhetésemre lehet, hogy annyit elköltöttünk volna, mintha kifizetnénk az itthoni tandíjat. Illetve, mivel az egyetemen pszichológiát csak magyarul lehet tanulni, tartok tőle, hogy elkopott volna a már meglévő angol tudásom is" - mondta Emese.
"Közgazdaságtant szeretnék a továbbiakban tanulni, viszont ehhez Magyarországon a jelenlegi állás szerint nagyon magas pontszám szükséges, és így nem biztos, hogy bejutnék az államilag finanszírozott helyre. A családommal összehasonlítottuk a magyarországi és az erdélyi tandíjak nagyságát, és úgy találtuk, az erdélyi tandíjak sokkal reálisabbak lennének két tanári fizetéshez. A budapesti Educatio kiállításon még arról is tájékoztattak, hogy akár államilag finanszírozott helyre is kerülhetek. Emellett pedig a megélhetés se lenne drágább, mint itthon, legalábbis úgy gondoljuk. Különben van már kolozsvári egyetemista ismerősöm, ők sokat meséltek az egyetemről és az egyetemi életről. Szerintem azzal a diplomával, amit Kolozsváron megszereznék, el tudnék helyezkedni Európa más országaiban is.
Az sem egy utolsó szempont, hogy 2015-ben Kolozsvár lesz Európa Ifjúsági Fővárosa.
Ja,és még egy új nyelvet is meg tudnék tanulni a magyar, angol és német mellé: a románt, ami szerintem egyáltalán nem lenne hátrányt a munkavállalásban" - mesélte Csenge.
Transindex.ro,
2013. február 23.
Lámpásos többezres földi üzenet Mátyás királynak
Közel 600 lámpás emelkedett az ég felé Kolozsvár főteréről tegnap este, az Amaryllis Társaság Mátyás király tiszteletére szervezett háromnapos ünnepségének nyitómozzanataként. Bár eredetileg a 7 órai harangszókor kellett volna minden lámpásnak felröppennie, pár százan kicsit elügyetlenkedtük a dolgot, a lángra lobbantás pillanatát jelző trombitaszó sem hallatszott a hatalmas tömegben, s így a jókora világító gömbtömeg két részletben hagyta el a mindenféle nemzetiségű kolozsváriak kezeit. A lámpás „üzembe helyezéséhez” két kézpárra volt szükség, de a téren több ezren gyűltek össze, így legtöbbjüknek sajnos nem jutott. Hogy egykori királyunk az égi magasságokból hogyan látta méltatlan, bár igyekvő utódai hódolatának e csekélyke jelét, titok maradt, de nekünk, földieknek kétségtelenül páratlan látványban és hangulatban volt részünk. (ke)
Tegnap kora délután közel száz kolozsvári rótta le kegyeletét Mátyás király szülőházánál és a főtéri szoborcsoportnál az RMDSZ tisztelgő rendezvényén, ahol Máté András bejelentette a Mátyás-emlékév kezdetét, nem részletezve annak tartalmát. Oláh Emese, a Kolozs megyei szervezet ügyvezető elnöke köszöntötte az RMDSZ ünnepségén megjelenteket, majd emlékeztetett arra, hogy idén ünnepeljük Mátyás király születésének 570., trónra lépésének 550. évfordulóját. Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint Mátyás király Magyarország fénykorának szimbóluma, aki halála után vált ennyire népszerűvé. Máté elmondta: ezzel a rendezvénnyel kezdődik a Mátyás-év, amelyről már a tavalyi Mátyás-napokon is szóltak, majd arra buzdított: találjunk mi is vissza Mátyás igazságos útjára. Szavalt Jenei Brigitta, Váradi Enikő és Tráj Róbert. A szülőháznál, illetve a lovasszobornál koszorúzott Máté András Levente parlamenti képviselő, László Attila szenátor, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a KIFOR, a Kolozsvári Városi Tanács RMDSZ-es tagjai, a KMDSZ, koszorút küldött Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő.
Az esemény kapcsán meghirdetett rajzversenyre közel 450 gyerek küldte be munkáját. A díjazottak osztályonként a következők: I. osztály: 1. Essig-Kacsó József (Református Kollégium); 2. Orbán Sarolt (S. Toduţă Zenelíceum) és Varga Csaba (O. Goga Általános Iskola); 3. Dode Márk (Báthory-líceum) és Sipos Tímea (Brassai-líceum). II. osztály: 1. Kötő Nóra (János Zsigmond Líceum) és Széll Barbara (S. Toduţă Zenelíceum); 2. Pető Ágnes (Báthory-líceum); 3. Bódi Dóra (Ref. Koll.) és Halász Hunor (N. Titulescu Általános Iskola). III. osztály: 1. Kovács Petra (Báthory-líceum); 2. Domokos Anna (János Zsigmond Líceum) és Tóth Krisztina (Ref. Koll.); 3. Magyari Mária (Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája), Szántai Kristóf (Báthory-líceum), Cotae Daniel (Brassai-líceum). IV. osztály: 1. Cserminski Sonia (Titulescu-iskola) és Bálint Orsolya (Báthory-líceum); 2. Ecsedy-Baumann Hanna (Brassai-líceum); 3. Szeghő Eszter és Máté Apor (Báthory-líceum). (A díjazottak teljes névsorát honlapunkon – szabadsag.ro – olvashatják.)
A Mátyás király születésének 570. évfordulója alkalmából az Amaryllis Társaság által szervezett rendezvények ma a szülőházban folytatódnak: 11 órától óriás meséskönyvet készítenek a gyerekek, délután pszichológus, néprajzkutató és történész boncolgatja a Mátyás-meséket, a napot a Carmina Danubiana régizene-együttes előadása zárja. Holnap 11 órától a Kálvária-templomban misével és zenével tisztelegnek.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár),
Közel 600 lámpás emelkedett az ég felé Kolozsvár főteréről tegnap este, az Amaryllis Társaság Mátyás király tiszteletére szervezett háromnapos ünnepségének nyitómozzanataként. Bár eredetileg a 7 órai harangszókor kellett volna minden lámpásnak felröppennie, pár százan kicsit elügyetlenkedtük a dolgot, a lángra lobbantás pillanatát jelző trombitaszó sem hallatszott a hatalmas tömegben, s így a jókora világító gömbtömeg két részletben hagyta el a mindenféle nemzetiségű kolozsváriak kezeit. A lámpás „üzembe helyezéséhez” két kézpárra volt szükség, de a téren több ezren gyűltek össze, így legtöbbjüknek sajnos nem jutott. Hogy egykori királyunk az égi magasságokból hogyan látta méltatlan, bár igyekvő utódai hódolatának e csekélyke jelét, titok maradt, de nekünk, földieknek kétségtelenül páratlan látványban és hangulatban volt részünk. (ke)
Tegnap kora délután közel száz kolozsvári rótta le kegyeletét Mátyás király szülőházánál és a főtéri szoborcsoportnál az RMDSZ tisztelgő rendezvényén, ahol Máté András bejelentette a Mátyás-emlékév kezdetét, nem részletezve annak tartalmát. Oláh Emese, a Kolozs megyei szervezet ügyvezető elnöke köszöntötte az RMDSZ ünnepségén megjelenteket, majd emlékeztetett arra, hogy idén ünnepeljük Mátyás király születésének 570., trónra lépésének 550. évfordulóját. Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint Mátyás király Magyarország fénykorának szimbóluma, aki halála után vált ennyire népszerűvé. Máté elmondta: ezzel a rendezvénnyel kezdődik a Mátyás-év, amelyről már a tavalyi Mátyás-napokon is szóltak, majd arra buzdított: találjunk mi is vissza Mátyás igazságos útjára. Szavalt Jenei Brigitta, Váradi Enikő és Tráj Róbert. A szülőháznál, illetve a lovasszobornál koszorúzott Máté András Levente parlamenti képviselő, László Attila szenátor, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a KIFOR, a Kolozsvári Városi Tanács RMDSZ-es tagjai, a KMDSZ, koszorút küldött Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő.
Az esemény kapcsán meghirdetett rajzversenyre közel 450 gyerek küldte be munkáját. A díjazottak osztályonként a következők: I. osztály: 1. Essig-Kacsó József (Református Kollégium); 2. Orbán Sarolt (S. Toduţă Zenelíceum) és Varga Csaba (O. Goga Általános Iskola); 3. Dode Márk (Báthory-líceum) és Sipos Tímea (Brassai-líceum). II. osztály: 1. Kötő Nóra (János Zsigmond Líceum) és Széll Barbara (S. Toduţă Zenelíceum); 2. Pető Ágnes (Báthory-líceum); 3. Bódi Dóra (Ref. Koll.) és Halász Hunor (N. Titulescu Általános Iskola). III. osztály: 1. Kovács Petra (Báthory-líceum); 2. Domokos Anna (János Zsigmond Líceum) és Tóth Krisztina (Ref. Koll.); 3. Magyari Mária (Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája), Szántai Kristóf (Báthory-líceum), Cotae Daniel (Brassai-líceum). IV. osztály: 1. Cserminski Sonia (Titulescu-iskola) és Bálint Orsolya (Báthory-líceum); 2. Ecsedy-Baumann Hanna (Brassai-líceum); 3. Szeghő Eszter és Máté Apor (Báthory-líceum). (A díjazottak teljes névsorát honlapunkon – szabadsag.ro – olvashatják.)
A Mátyás király születésének 570. évfordulója alkalmából az Amaryllis Társaság által szervezett rendezvények ma a szülőházban folytatódnak: 11 órától óriás meséskönyvet készítenek a gyerekek, délután pszichológus, néprajzkutató és történész boncolgatja a Mátyás-meséket, a napot a Carmina Danubiana régizene-együttes előadása zárja. Holnap 11 órától a Kálvária-templomban misével és zenével tisztelegnek.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 14.
Március 15-i ünnepségek programja
Kolozsvár
A kolozsvári ifjúsági szervezetek – Erdélyi Magyar Ifjak, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, Kolozs Megyei Magyar Diáktanács, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Magyar Ifjúsági Tanács, Országos Dávid Ferencz Ifjúsági Egylet, Országos Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – és a Kolozs megyei RMDSZ ünnepi programja:
Vigyázz! Kész! Csata! – történelmi játszóház a Szent Mihály Plébánia vallástermében
(9.00–11.00 óvodásoknak és előkészítősöknek és 12.00–14.00 elemistáknak)
11.00 Zászlós felvonulás (gyülekező a Protestáns Teológiai Intézet épülete előtt)
12.00 Ökumenikus istentisztelet a Szent Mihály-templomban
13.30 Felvonulás a volt Biasini Szállóhoz (gyülekezés a Szent Mihály-templom előtt)
14.00 A Petőfi-emléktábla megkoszorúzása a volt Biasini Szállónál
16.00 Verses előadás a Pilvax kávézóban az Alteregó irodalmi előadócsoport fellépésével (Highlife Cafe)
18.00 Ifjúsági ünnepi műsor a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács szervezésében (Mátyás király szülőháza előtt)
19.00 Knock out koncert (Mátyás király szülőháza előtt, rossz idő esetén a János Zsigmond Unitárius Kollégium tornatermében)
Dés
Március 15-én 14.30 órától a dési Arta moziban Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk című műsorukkal lépnek fel az 1-es Számú Általános Iskola magyar tagozatának diákjai, majd 16 órakor koszorúzási ünnepségek kezdődnek az Oroszlános szobornál.
Szamosújvár
A Téka Alapítvány székhelyén, az V–VIII. osztályos diákok szavalóversenyével kezdődik ma, március 14-én, csütörtökön délben a forradalom és szabadságharc évfordulójára szervezett emlékünnepség. Holnap délután 5 órára ünnepi istentiszteletre várják az érdeklődőket, majd 6 órától gálaműsorral folytatódik a program a kultúrotthonban. Március 17-én, vasárnap délelőtt fél 12-től csendes megemlékezést és koszorúzást tartanak Rózsa Sándor sírjánál, az ortodox temetőben.
Bánffyhunyad
Istentisztelet a református templomban 17.30-kor, 18.00 órakor koszorúzás a templomkertben lévő Petőfi-kopjafánál, majd ünnepi megemlékezés.
Kalotaszentkirály
Az idei megemlékezéssorozat március 14-én, csütörtökön kezdődik az Ady Endre Iskola tornatermében, a diákoknak szervezett Mit tudok 1848-ról? című történelmi vetélkedővel, Lukács Margit-Melinda vezetésével. Másnap, pénteken reggel 10 órakor a kultúrotthonban nyit a „Pilvax kávézó”, ahol az Ady Endre Iskola, a polgármesteri hivatal és az RMDSZ képviselői lesznek a házigazdák, és ahol kávéházi társalgás közepette kerül sor a vetélkedő díjazására. Köszöntőt mond Póka András-György polgármester, népdalt énekel Péter-Jani Bianka. A meghívottak felszólalásait a Petőfi életét bemutató diavetítés követi a VI. osztályosok szervezésében, majd a diákok ünnepi műsora következik, amelynek címe: Föltámadott a tenger.
Déli 12-kor kerül sor a Gyarmathy Zsiga-ösztöndíj átadására – immár 10. alkalommal. Lakatos András iskolaigazgató ünnepi beszéde után Szász-Zsiga Nikolett-Noémi énekel. Okos Márton díjalapító beszédét követően átadják a díjat. A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárul. Az ünnepi műsort összeállította: Lukács Margit-Melinda, Péter Mónika-Mária.
Kisbács
Az RMDSZ Kisbácsi szervezete és a Pro-Kisbács Egyesület március 16-án 17 órai kezdettel a községi kultúrotthonban tartja ünnepi rendezvényét március 15. alkalmából. Az eseményen fellép az Ócsal Fúvószenekar Magyarországról.
Szeben megye
A március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából Szeben megye több településén is megemlékeznek az 1848–49-es szabadságharcban elesettekről, koszorúzások, ünnepi műsorok, kiállításmegnyitó keretében.
Nagyszeben
Március 15-én 12 órakor koszorúzást tartanak a Petőfi Sándor-emléktáblánál, majd 13 órakor koszorúzás és ünnepi műsor következik a Petőfi Sándor Parkban. Az ünnepség 18 órakor folytatódik a Gong Színház alsó termében. Március 17-én vasárnap délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik a forradalom képeiből a Református Templom Galériában, ezt koszorúzás követi.
Medgyes
Történelmi-verses előadást tartanak március 15-én 12 órakor a Báthory István Általános Iskola nagytermében, majd ünnepi műsor következik 18 órakor a református templomban.
Megemlékező ünnepségekre kerül sor Oltszakadáton, Szelindeken, Kiskapuson is.
Szabadság (Kolozsvár),
Kolozsvár
A kolozsvári ifjúsági szervezetek – Erdélyi Magyar Ifjak, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, Kolozs Megyei Magyar Diáktanács, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Magyar Ifjúsági Tanács, Országos Dávid Ferencz Ifjúsági Egylet, Országos Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – és a Kolozs megyei RMDSZ ünnepi programja:
Vigyázz! Kész! Csata! – történelmi játszóház a Szent Mihály Plébánia vallástermében
(9.00–11.00 óvodásoknak és előkészítősöknek és 12.00–14.00 elemistáknak)
11.00 Zászlós felvonulás (gyülekező a Protestáns Teológiai Intézet épülete előtt)
12.00 Ökumenikus istentisztelet a Szent Mihály-templomban
13.30 Felvonulás a volt Biasini Szállóhoz (gyülekezés a Szent Mihály-templom előtt)
14.00 A Petőfi-emléktábla megkoszorúzása a volt Biasini Szállónál
16.00 Verses előadás a Pilvax kávézóban az Alteregó irodalmi előadócsoport fellépésével (Highlife Cafe)
18.00 Ifjúsági ünnepi műsor a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács szervezésében (Mátyás király szülőháza előtt)
19.00 Knock out koncert (Mátyás király szülőháza előtt, rossz idő esetén a János Zsigmond Unitárius Kollégium tornatermében)
Dés
Március 15-én 14.30 órától a dési Arta moziban Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk című műsorukkal lépnek fel az 1-es Számú Általános Iskola magyar tagozatának diákjai, majd 16 órakor koszorúzási ünnepségek kezdődnek az Oroszlános szobornál.
Szamosújvár
A Téka Alapítvány székhelyén, az V–VIII. osztályos diákok szavalóversenyével kezdődik ma, március 14-én, csütörtökön délben a forradalom és szabadságharc évfordulójára szervezett emlékünnepség. Holnap délután 5 órára ünnepi istentiszteletre várják az érdeklődőket, majd 6 órától gálaműsorral folytatódik a program a kultúrotthonban. Március 17-én, vasárnap délelőtt fél 12-től csendes megemlékezést és koszorúzást tartanak Rózsa Sándor sírjánál, az ortodox temetőben.
Bánffyhunyad
Istentisztelet a református templomban 17.30-kor, 18.00 órakor koszorúzás a templomkertben lévő Petőfi-kopjafánál, majd ünnepi megemlékezés.
Kalotaszentkirály
Az idei megemlékezéssorozat március 14-én, csütörtökön kezdődik az Ady Endre Iskola tornatermében, a diákoknak szervezett Mit tudok 1848-ról? című történelmi vetélkedővel, Lukács Margit-Melinda vezetésével. Másnap, pénteken reggel 10 órakor a kultúrotthonban nyit a „Pilvax kávézó”, ahol az Ady Endre Iskola, a polgármesteri hivatal és az RMDSZ képviselői lesznek a házigazdák, és ahol kávéházi társalgás közepette kerül sor a vetélkedő díjazására. Köszöntőt mond Póka András-György polgármester, népdalt énekel Péter-Jani Bianka. A meghívottak felszólalásait a Petőfi életét bemutató diavetítés követi a VI. osztályosok szervezésében, majd a diákok ünnepi műsora következik, amelynek címe: Föltámadott a tenger.
Déli 12-kor kerül sor a Gyarmathy Zsiga-ösztöndíj átadására – immár 10. alkalommal. Lakatos András iskolaigazgató ünnepi beszéde után Szász-Zsiga Nikolett-Noémi énekel. Okos Márton díjalapító beszédét követően átadják a díjat. A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárul. Az ünnepi műsort összeállította: Lukács Margit-Melinda, Péter Mónika-Mária.
Kisbács
Az RMDSZ Kisbácsi szervezete és a Pro-Kisbács Egyesület március 16-án 17 órai kezdettel a községi kultúrotthonban tartja ünnepi rendezvényét március 15. alkalmából. Az eseményen fellép az Ócsal Fúvószenekar Magyarországról.
Szeben megye
A március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából Szeben megye több településén is megemlékeznek az 1848–49-es szabadságharcban elesettekről, koszorúzások, ünnepi műsorok, kiállításmegnyitó keretében.
Nagyszeben
Március 15-én 12 órakor koszorúzást tartanak a Petőfi Sándor-emléktáblánál, majd 13 órakor koszorúzás és ünnepi műsor következik a Petőfi Sándor Parkban. Az ünnepség 18 órakor folytatódik a Gong Színház alsó termében. Március 17-én vasárnap délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik a forradalom képeiből a Református Templom Galériában, ezt koszorúzás követi.
Medgyes
Történelmi-verses előadást tartanak március 15-én 12 órakor a Báthory István Általános Iskola nagytermében, majd ünnepi műsor következik 18 órakor a református templomban.
Megemlékező ünnepségekre kerül sor Oltszakadáton, Szelindeken, Kiskapuson is.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 15.
Kitüntetésátadás és koncert március idusának előestéjén
Új 12 pontot fogalmazott meg az erdélyi magyar ifjúság
Március idusa előtti napon, március 14-én ünnepi rendezvénnyel adózott az 1848-as forradalom emlékének Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Auditorium Maximum nagytermében Magdó János főkonzul beszédében kifejtette: március 15-e olyan sikerélménye volt a magyar nemzetnek, amely közös, önzetlen cselekvésre sarkallta az embereket. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese felszólalásában arra összpontosított: a fiataloknak ma is nemes célért kell küzdeniük. Magdó János kolozsvári magyar főkonzul hat erdélyi személyiségnek nyújtott át kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nevében. Ezt követően az anyaországi Savaria Barokk Zenekar lépett fel. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) az erdélyi magyar ifjúságnak a közösség irányába megfogalmazott elvárásait tizenkét pontban foglalta össze.
A kitüntettek: Jakobovits Márta, dr. Szabó Judit, Bálint-Benczédi Ferenc, Zsakó Erzsébet, Serfőző Levente és Mócsy Ildikó
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),
Új 12 pontot fogalmazott meg az erdélyi magyar ifjúság
Március idusa előtti napon, március 14-én ünnepi rendezvénnyel adózott az 1848-as forradalom emlékének Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Auditorium Maximum nagytermében Magdó János főkonzul beszédében kifejtette: március 15-e olyan sikerélménye volt a magyar nemzetnek, amely közös, önzetlen cselekvésre sarkallta az embereket. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese felszólalásában arra összpontosított: a fiataloknak ma is nemes célért kell küzdeniük. Magdó János kolozsvári magyar főkonzul hat erdélyi személyiségnek nyújtott át kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nevében. Ezt követően az anyaországi Savaria Barokk Zenekar lépett fel. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) az erdélyi magyar ifjúságnak a közösség irányába megfogalmazott elvárásait tizenkét pontban foglalta össze.
A kitüntettek: Jakobovits Márta, dr. Szabó Judit, Bálint-Benczédi Ferenc, Zsakó Erzsébet, Serfőző Levente és Mócsy Ildikó
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 16.
Ünnep – „Tavaszcsináló emberekké kell válnunk”
Koszorúk lepték el Petőfi emléktábláját a Biasini-szállón
A március 15-i kolozsvári megemlékezés a Biasini-szállónál folytatódott tegnap délben, ahol a Petőfi-emléktábla megkoszorúzását megelőző ünnepi beszédek sorát Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke nyitotta meg. – Nehéz olyat mondani nemzeti ünnepünk alkalmából, ami kibillent bennünket hétköznapi fásultságunkból – jegyezte meg, majd hangsúlyozta: az egymás iránti tisztelet szellemében, közösen kell érvényt szereznünk jogainknak. – Olyan országot akarunk, amely nem félti jövőjét, hanem megalapozza azt, illetve olyan országot, ahol otthont teremthetünk, családot alapíthatunk, és anyanyelvünket szabadon használhatjuk – fejtette ki az RMDSZ-elnök.
Vuşcan Gheorghe Kolozs megye prefektusa Victor Ponta miniszterelnök beszédét olvasta fel, míg Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök ünnepi beszédét Magdó János kolozsvári főkonzul tolmácsolta.
Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnöke beszédében hangsúlyozta: az 1848-as szabadságharc teljesen átalakította a magyar polgári társadalmat. – A magyar és román nemzet évszázadokon keresztül együtt dolgozott, és kívánom, hogy – amint azt a szabadságharc vezérei is megfogalmazták – továbbra is békében, szabadságban és egyetértésben éljen – mondta a tanácselnök.
Emil Boc polgármester a város kulturális sokszínűségében rejlő értékek kiaknázását hangsúlyozta, amelyet csupán az Erdély fővárosában együtt élő nemzetek összefogásával lát megvalósíthatónak. – Együtt sikerült kivívnunk az ifjúsági főváros címet és közösen pályázzuk meg a kulturális fővárosi címet is, hogy Európának is megmutathassuk: a tolerancia és az egymás iránti tisztelet jegyében lehet eredményesen dolgozni – beszélt a közös tervekről a polgármester a magyar nemzeti ünnep alkalmából.
Simon Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke kiemelte: az MPP azért jött létre, hogy legyen, aki nemzeti politikusainkat a helyes útra kényszerítse. – Keresni, meglátni, segíteni, a közös ügyet szolgálni, ez március 15-e üzenete – foglalta össze.
– A behavazott, zimankós időjárás ellenére nekünk, magyaroknak megérkezett a tavasz – mondta Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke. – Minden nemzet életében léteznek termékeny és terméketlen időszakok – hasonlította az évszakok váltakozásához a társadalmi ciklusokat az EMNP-elnök rávilágítva, hogy míg az évszakok váltakozása elkerülhetetlen, a társadalmi időszakot befolyásolhatjuk. – Ha véget akarunk vetni a belénk költözött szimbolikus télnek, közönynek, akkor elsősorban magunkban kell mérlegelnünk, átértékelnünk, hogy mi is tavaszcsináló emberekké válhassunk – fogalmazott a politikus.
Panek Zsuzsa a kolozsvári ifjúság üzenetét tolmácsolta az ünnepségen, amelyen a Kolozsvári Református Kollégium énekkara közreműködött alkalomhoz illő forradalmi dalokat énekelve, a történelmi egyházak képviselői pedig áldást mondtak.
Az ünnepi megemlékezés záróakkordjaként az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Kolozs megyei prefektúra, a Kolozsvári Magyar Konzulátus, Kolozsvár Polgármesteri Hivatala, az MPP, az EMNP, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, László Attila szenátor, az Erdélyi Magyar Ifjak, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Kolozsvári Ifjúsági Fórum, a Kolozsvári Helyi Tanács, a Kolozs Megyei Diáktanács, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács, Sógor Csaba EP-képviselő, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, az Országos Magyar Diákszövetség, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, a Romániai Magyar Fiatal Kutatók és Doktoranduszok Szövetsége, a Protestáns Teológiai Intézet és a Debreceni Református Kollégium képviselői helyeztek el koszorút az emléktáblánál.
Szabadság (Kolozsvár),
Koszorúk lepték el Petőfi emléktábláját a Biasini-szállón
A március 15-i kolozsvári megemlékezés a Biasini-szállónál folytatódott tegnap délben, ahol a Petőfi-emléktábla megkoszorúzását megelőző ünnepi beszédek sorát Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke nyitotta meg. – Nehéz olyat mondani nemzeti ünnepünk alkalmából, ami kibillent bennünket hétköznapi fásultságunkból – jegyezte meg, majd hangsúlyozta: az egymás iránti tisztelet szellemében, közösen kell érvényt szereznünk jogainknak. – Olyan országot akarunk, amely nem félti jövőjét, hanem megalapozza azt, illetve olyan országot, ahol otthont teremthetünk, családot alapíthatunk, és anyanyelvünket szabadon használhatjuk – fejtette ki az RMDSZ-elnök.
Vuşcan Gheorghe Kolozs megye prefektusa Victor Ponta miniszterelnök beszédét olvasta fel, míg Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök ünnepi beszédét Magdó János kolozsvári főkonzul tolmácsolta.
Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnöke beszédében hangsúlyozta: az 1848-as szabadságharc teljesen átalakította a magyar polgári társadalmat. – A magyar és román nemzet évszázadokon keresztül együtt dolgozott, és kívánom, hogy – amint azt a szabadságharc vezérei is megfogalmazták – továbbra is békében, szabadságban és egyetértésben éljen – mondta a tanácselnök.
Emil Boc polgármester a város kulturális sokszínűségében rejlő értékek kiaknázását hangsúlyozta, amelyet csupán az Erdély fővárosában együtt élő nemzetek összefogásával lát megvalósíthatónak. – Együtt sikerült kivívnunk az ifjúsági főváros címet és közösen pályázzuk meg a kulturális fővárosi címet is, hogy Európának is megmutathassuk: a tolerancia és az egymás iránti tisztelet jegyében lehet eredményesen dolgozni – beszélt a közös tervekről a polgármester a magyar nemzeti ünnep alkalmából.
Simon Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke kiemelte: az MPP azért jött létre, hogy legyen, aki nemzeti politikusainkat a helyes útra kényszerítse. – Keresni, meglátni, segíteni, a közös ügyet szolgálni, ez március 15-e üzenete – foglalta össze.
– A behavazott, zimankós időjárás ellenére nekünk, magyaroknak megérkezett a tavasz – mondta Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke. – Minden nemzet életében léteznek termékeny és terméketlen időszakok – hasonlította az évszakok váltakozásához a társadalmi ciklusokat az EMNP-elnök rávilágítva, hogy míg az évszakok váltakozása elkerülhetetlen, a társadalmi időszakot befolyásolhatjuk. – Ha véget akarunk vetni a belénk költözött szimbolikus télnek, közönynek, akkor elsősorban magunkban kell mérlegelnünk, átértékelnünk, hogy mi is tavaszcsináló emberekké válhassunk – fogalmazott a politikus.
Panek Zsuzsa a kolozsvári ifjúság üzenetét tolmácsolta az ünnepségen, amelyen a Kolozsvári Református Kollégium énekkara közreműködött alkalomhoz illő forradalmi dalokat énekelve, a történelmi egyházak képviselői pedig áldást mondtak.
Az ünnepi megemlékezés záróakkordjaként az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Kolozs megyei prefektúra, a Kolozsvári Magyar Konzulátus, Kolozsvár Polgármesteri Hivatala, az MPP, az EMNP, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, László Attila szenátor, az Erdélyi Magyar Ifjak, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Kolozsvári Ifjúsági Fórum, a Kolozsvári Helyi Tanács, a Kolozs Megyei Diáktanács, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács, Sógor Csaba EP-képviselő, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, az Országos Magyar Diákszövetség, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, a Romániai Magyar Fiatal Kutatók és Doktoranduszok Szövetsége, a Protestáns Teológiai Intézet és a Debreceni Református Kollégium képviselői helyeztek el koszorút az emléktáblánál.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 20.
Aktív, kifejlett diákközösség él ebben a városban
Talpas Botond megvalósításokról, élményekről, tervekről
Három éve egyedül indult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tisztújító választásán, versenytárs hiányában viszont a gyakorlatban kellett bizonyítania. Mandátuma alatt így csapatával és temérdek önkéntes segítségével a tettek, erősödés, fejlődés mentén a szervezet figyelmét a hiányos szektorokra terelte, számos partnerséget és együttműködést kötött, illetve közelebb hozta a diákságot a kincses városhoz, annak történelméhez, értékeihez, nem utolsósorban a diákszövetség egészéhez. Talpas Botond volt KMDSZ-elnökkel beszélgettünk.
– Február 15-én lejárt a mandátumod, ám továbbra is szorosan együttműködsz a KMDSZ-szel. Milyen kapcsolatod volt Zsigmond Jocó elődöddel?
– Volt egy időszak, amikor nekem is megadatott, hogy elődömmel együtt dolgozhassak, 2010-ben azonban egy teljesen megújult közösség vette át a feladatokat, a régi tagok pedig hazaköltöztek, családot alapítottak vagy külföldre utaztak. A mostani csapat nagy része indulásakor fiatalabb volt a diákszervezetnél, ma már több mint három éve működünk együtt, így baráti kapcsolatok, szoros együttműködés alakult ki közöttünk. A február 15. nem jelentett komolyabb határkövet, ugyanis a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának diákszenátoraként továbbra is tevékenykedem, emellett egyelőre az elnöki tisztség átadásának időszakában vagyunk, így a KMDSZ-szel mindennapi kapcsolatban állok.
– 2009 végén egy Bertnard Russel-idézettel kezdted a választási beszéded. Hogy érzed, sikerült elnöki tisztséged alatt továbblendíteni a haladás kerekét?
– Amikor 2010-ben a mellettem felsorakozó csapattal leültünk, hogy kialakítsuk, megbeszéljük a szervezeten belüli terveinket, már többünknek volt ilyen típusú tapasztalata (diáktanács, önkéntes programok stb.), ezért nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csapattal kezdtem. Természetesen voltak hiányosságok, sokszor megbotlottunk, és előfordult, hogy olyan problémákkal szembesültünk, amelyekre nem számítottunk, de a három év alatt elindultunk abba az irányba, amelynek eredményeként látványos az előrelépés.
– Csapatod és a teljes közösség segítségével sok mindent létrehoztál, megerősítettél. Mit tartasz mégis a legnagyobb megvalósításnak?
– A ’90-es évek óta a város, a magyar közösség és a diákközösség maga sokat változott, a KMDSZ-nek volt ugyan beágyazódása, elődeink sokat letettek az asztalra, de hiányzott a szervezet szolgáltatói jellege, kereste helyét a 21. század Kolozsvárjában. Az ELTE Karrierközpont mintájára újraindult a Karrieriroda, ezt követően pedig keretmegállapodást is kötött. A Karrieriroda, amely már online felületen is működik, elméleti képzéseket, állásbörzéket szervez, illetve hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra is, amelyet a bolognai rendszer bevezetése után a diákság nagyon hiányolt. Kialakult egy nagyon jó csapat és állandó partnerségek, megállapodást kötöttünk a BBTE magyar tagozatával és a Sapientia EMTE-vel is, de az Omnipass és Studcard diákigazolványoknak is partnerei lettünk, amelyek ezután három nyelven igényelhetők. Elindítottunk egy magyar sportklubot, a Sportirodát, amelynek kosárcsapata idén a megyei ligában is játszik.
Kiemelt eredmény továbbá, hogy a magyar diákok szerepet vállalhatnak az egyetem érdekvédelmében, a BBTE új tanügyi törvénye ugyanis nemcsak a magyar tagozatnak, de a diákoknak is autonómiát adott, saját működési és választási szabályzattal. Emellett képzések és más programok által sikerült megteremteni a kellő felkészültséget, és összehangolni a magyar diákképviselők munkáját.
A Kolozsváron tevékenykedő különböző szakosztályok, szakkörök, klubok és szakkollégiumok összehangolása nemcsak papíron működik, hanem a gyakorlatban is rendszerezettnek és hatékonynak bizonyult, a KMDSZ, a diákképviselők és szakosztályok pedig valósággal kiegészítik egymás munkáját.
Rendezvényekben is gazdagodtunk, illetve a már hagyományossá vált eseményeinket felduzzasztottuk és továbbfejlesztettük, a Diáknapok például tavaly 1700 versenyzővel és több mint száz önkéntessel startolt, valamint öt napra nőtte ki magát. Emellett meg kell említenünk az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát és a gólyaprogramokon belül a Gólyák Nyári Egyetemét is, hiszen ezek iránt úgyszintén kiemelt az érdeklődés. Társszervezőként csatlakoztunk a Kolozsvári Magyar Napokhoz, az Ifjúsági Főváros 2015. projekt ügyét is igyekszünk előre vinni, emellett a BBTE-vel karöltve megnyertük a 2015-ös Országos Diákköri Konferencia szervezési jogát, amelyre 65 éve nem volt példa. Úgy érzem, a KMDSZ a kisebb ügyek, különböző problémák és megoldandó kérdések esetén is jelen volt, és jelen voltak azok a partnerek is, akikkel a szervezet együttműködik. Természetesen maradtak hiányosságok, illetve olyan kezdeményezések, projektek, amelyekre nem jutott elég idő, de örülök, hogy többen viszik tovább a szervezet működését, feladat ugyanis maradt bőven.
– Milyen személyes élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál ez idő alatt?
– A legcsodálatosabb az, hogy rengeteg emberrel ismerkedtem meg, amely egyszersmind temérdek tapasztalatot és élethelyzetet is jelent, hiszen együtt dolgoztam baráttal, ismerőssel, diákokkal, de tanárral vagy akár politikussal is. Szerencsésnek érzem magam, hiszen a családom is mellettem volt, támogatott. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam azt is, milyen egy érett csapattal együttműködni, milyen nyitott, kezdeményező, szerepet vállaló emberekkel alkotni, létrehozni. Aktív és kifejlett diákközösség él ebben a városban, aki a maga hibáival és hiányosságaival bár, de fel tud sorakozni a város ügyei és értékei mentén. Ez rengeteget jelent számomra.
– Hogyan és merre vezérelnek terveid ezután?
– Októberben beiratkoztam doktori iskolába, tehát folytatom a tanulmányaimat, de közösségi tevékenységekkel szeretnék foglalkozni, mert úgy érzem, hogy rengeteget kaptam attól a közösségtől, amely születésem óta hol ilyen, hol olyan formában körülvesz engem. Emellett az Ifjúsági Főváros 2015. projekt összehangolásában is szerepet vállalok, ahol figyelmem a magyar fiatalok, a magyar nyelv, kultúra megfelelő képviseletére irányul. A projekthez való hozzájárulásom valószínűleg ki fogja tölteni szabad óráimat, de emellett továbbra is igyekszem időt fordítani a mandátumom alatt indult, és a doktori témámhoz közel álló Igen, tessék! mozgalomra, amely a magyar közösségért, a színvonalas magyar nyelvhasználat támogatásaként jött létre.
Szabadság (Kolozsvár),
Talpas Botond megvalósításokról, élményekről, tervekről
Három éve egyedül indult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség tisztújító választásán, versenytárs hiányában viszont a gyakorlatban kellett bizonyítania. Mandátuma alatt így csapatával és temérdek önkéntes segítségével a tettek, erősödés, fejlődés mentén a szervezet figyelmét a hiányos szektorokra terelte, számos partnerséget és együttműködést kötött, illetve közelebb hozta a diákságot a kincses városhoz, annak történelméhez, értékeihez, nem utolsósorban a diákszövetség egészéhez. Talpas Botond volt KMDSZ-elnökkel beszélgettünk.
– Február 15-én lejárt a mandátumod, ám továbbra is szorosan együttműködsz a KMDSZ-szel. Milyen kapcsolatod volt Zsigmond Jocó elődöddel?
– Volt egy időszak, amikor nekem is megadatott, hogy elődömmel együtt dolgozhassak, 2010-ben azonban egy teljesen megújult közösség vette át a feladatokat, a régi tagok pedig hazaköltöztek, családot alapítottak vagy külföldre utaztak. A mostani csapat nagy része indulásakor fiatalabb volt a diákszervezetnél, ma már több mint három éve működünk együtt, így baráti kapcsolatok, szoros együttműködés alakult ki közöttünk. A február 15. nem jelentett komolyabb határkövet, ugyanis a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának diákszenátoraként továbbra is tevékenykedem, emellett egyelőre az elnöki tisztség átadásának időszakában vagyunk, így a KMDSZ-szel mindennapi kapcsolatban állok.
– 2009 végén egy Bertnard Russel-idézettel kezdted a választási beszéded. Hogy érzed, sikerült elnöki tisztséged alatt továbblendíteni a haladás kerekét?
– Amikor 2010-ben a mellettem felsorakozó csapattal leültünk, hogy kialakítsuk, megbeszéljük a szervezeten belüli terveinket, már többünknek volt ilyen típusú tapasztalata (diáktanács, önkéntes programok stb.), ezért nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csapattal kezdtem. Természetesen voltak hiányosságok, sokszor megbotlottunk, és előfordult, hogy olyan problémákkal szembesültünk, amelyekre nem számítottunk, de a három év alatt elindultunk abba az irányba, amelynek eredményeként látványos az előrelépés.
– Csapatod és a teljes közösség segítségével sok mindent létrehoztál, megerősítettél. Mit tartasz mégis a legnagyobb megvalósításnak?
– A ’90-es évek óta a város, a magyar közösség és a diákközösség maga sokat változott, a KMDSZ-nek volt ugyan beágyazódása, elődeink sokat letettek az asztalra, de hiányzott a szervezet szolgáltatói jellege, kereste helyét a 21. század Kolozsvárjában. Az ELTE Karrierközpont mintájára újraindult a Karrieriroda, ezt követően pedig keretmegállapodást is kötött. A Karrieriroda, amely már online felületen is működik, elméleti képzéseket, állásbörzéket szervez, illetve hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra is, amelyet a bolognai rendszer bevezetése után a diákság nagyon hiányolt. Kialakult egy nagyon jó csapat és állandó partnerségek, megállapodást kötöttünk a BBTE magyar tagozatával és a Sapientia EMTE-vel is, de az Omnipass és Studcard diákigazolványoknak is partnerei lettünk, amelyek ezután három nyelven igényelhetők. Elindítottunk egy magyar sportklubot, a Sportirodát, amelynek kosárcsapata idén a megyei ligában is játszik.
Kiemelt eredmény továbbá, hogy a magyar diákok szerepet vállalhatnak az egyetem érdekvédelmében, a BBTE új tanügyi törvénye ugyanis nemcsak a magyar tagozatnak, de a diákoknak is autonómiát adott, saját működési és választási szabályzattal. Emellett képzések és más programok által sikerült megteremteni a kellő felkészültséget, és összehangolni a magyar diákképviselők munkáját.
A Kolozsváron tevékenykedő különböző szakosztályok, szakkörök, klubok és szakkollégiumok összehangolása nemcsak papíron működik, hanem a gyakorlatban is rendszerezettnek és hatékonynak bizonyult, a KMDSZ, a diákképviselők és szakosztályok pedig valósággal kiegészítik egymás munkáját.
Rendezvényekben is gazdagodtunk, illetve a már hagyományossá vált eseményeinket felduzzasztottuk és továbbfejlesztettük, a Diáknapok például tavaly 1700 versenyzővel és több mint száz önkéntessel startolt, valamint öt napra nőtte ki magát. Emellett meg kell említenünk az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát és a gólyaprogramokon belül a Gólyák Nyári Egyetemét is, hiszen ezek iránt úgyszintén kiemelt az érdeklődés. Társszervezőként csatlakoztunk a Kolozsvári Magyar Napokhoz, az Ifjúsági Főváros 2015. projekt ügyét is igyekszünk előre vinni, emellett a BBTE-vel karöltve megnyertük a 2015-ös Országos Diákköri Konferencia szervezési jogát, amelyre 65 éve nem volt példa. Úgy érzem, a KMDSZ a kisebb ügyek, különböző problémák és megoldandó kérdések esetén is jelen volt, és jelen voltak azok a partnerek is, akikkel a szervezet együttműködik. Természetesen maradtak hiányosságok, illetve olyan kezdeményezések, projektek, amelyekre nem jutott elég idő, de örülök, hogy többen viszik tovább a szervezet működését, feladat ugyanis maradt bőven.
– Milyen személyes élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál ez idő alatt?
– A legcsodálatosabb az, hogy rengeteg emberrel ismerkedtem meg, amely egyszersmind temérdek tapasztalatot és élethelyzetet is jelent, hiszen együtt dolgoztam baráttal, ismerőssel, diákokkal, de tanárral vagy akár politikussal is. Szerencsésnek érzem magam, hiszen a családom is mellettem volt, támogatott. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam azt is, milyen egy érett csapattal együttműködni, milyen nyitott, kezdeményező, szerepet vállaló emberekkel alkotni, létrehozni. Aktív és kifejlett diákközösség él ebben a városban, aki a maga hibáival és hiányosságaival bár, de fel tud sorakozni a város ügyei és értékei mentén. Ez rengeteget jelent számomra.
– Hogyan és merre vezérelnek terveid ezután?
– Októberben beiratkoztam doktori iskolába, tehát folytatom a tanulmányaimat, de közösségi tevékenységekkel szeretnék foglalkozni, mert úgy érzem, hogy rengeteget kaptam attól a közösségtől, amely születésem óta hol ilyen, hol olyan formában körülvesz engem. Emellett az Ifjúsági Főváros 2015. projekt összehangolásában is szerepet vállalok, ahol figyelmem a magyar fiatalok, a magyar nyelv, kultúra megfelelő képviseletére irányul. A projekthez való hozzájárulásom valószínűleg ki fogja tölteni szabad óráimat, de emellett továbbra is igyekszem időt fordítani a mandátumom alatt indult, és a doktori témámhoz közel álló Igen, tessék! mozgalomra, amely a magyar közösségért, a színvonalas magyar nyelvhasználat támogatásaként jött létre.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. május 8.
Ezerötszáz magyar diák foglalta el Kolozsvár Főterét
Valóságos szín- és hangorkánnal, parádés kabalafigurákkal és fantáziadús csapatnevekkel startolt Kolozsvár Főterén a KMDSZ Diáknapok. A diákokat Soós Anna rektorhelyettes, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának vezetője köszöntötte, kiemelve, hogy a rendezvény üzenete: jó dolog Kolozsváron magyar egyetemistának lenni. A Főtér széleiről bámészkodók arckifejezése is ezt súgta: de jó volna köztetek lenni…
Aki nem volt tisztában a szabályzattal, eléggé furcsálló arccal nézte, milyen titkos parancsszóra keringőznek, ülnek a földre, forognak a saját tengelyük körül vagy üdvözlik hangos ovációval Mátyás királyt a magyar diákok százai. Az utasítások ugyanis a Paprika rádión hangzottak el, és a fiatalok telefonon, fülhallgatók segítségével vették a vezényszavakat. -
A 48, egyenként 27-35 fős csapat felvonul a városon, majd délután 16.30-tól a Törökvágásban mutatkozik be. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség által huszadik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat számos és változatos vetélkedőből, koncertekből és bulikból áll, a részletes program itt tanulmányozható.
Soós Anna, a BBTE magyar tagozatvezetőjének beszéde:
Kedves Diákok! Mikor a szervezők meghívtak a mai megnyitóra, először nem igazán tudtam, mi keresnivalóm lehet nekem tanárként, intézményvezetőként egy diákrendezvényen. Hiszen Önök azért vannak most itt, hogy kicsit kiengedjék a gőzt az előadások, szemináriumok, laborok, parciálisok forgatagából szabadulva. Rájöttem, hogy Önök itt legalább ugyanannyira egyetemisták, mint a tantermekben. Hiszen azért jöttek Kolozsvárra, legalábbis remélem, hogy választott szakmájuk alapjait elsajátítsák, felkészüljenek arra, hogy a jövőben jó szakemberré válhassanak saját tudományterületükön. A jó szakembernek azonban mindenekelőtt vonzó embernek kell lennie, hogy szaktudását is vonzóvá tudja tenni mások számára. Vonzó ember pedig nem lehet csak az, aki tud felszabadultan nevetni, játszani s akin látszik, hogy élvezi az életet. Ezért gondolom azt, hogy egyetemi formálódásuknak szerves részei az ilyen jellegű programok is, ahol gyakorolhatják az előbb felsorolt erényeket, ahol olyan emlékeket szereznek, melyeket jó lesz 20-30 év múlva is felidézni, amelyek akár hosszú távon is megvédik Önöket a ránk sajnos oly jellemző pesszimizmustól, besavanyodástól, elkeseredéstől. Gratulálok a KMDSZ-nek a 20. Diáknapok rendezvényhez. Vegyenek részt jó kedvvel és tiszta szívvel a rendezvényeken, erősítsék a mélyülő érzést: Jó magyar diáknak lenni Kolozsváron! Jó szórakozást kívánok mindannyiuknak!
A Diáknapokkal egyidőben a Válts Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára akció is megkezdődött.
„A 20. KMDSZ Diáknapok, vagyis a legtöbb magyar diákot összefogó rendezvény első napjának alkalmával, útnak indul a Youth@Kolozsvár 2015 )Európa Ifjúsági FőváProgram magyar nyelvű közösségi oldala, a Válts Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára. (facebook.com/valtskolozsvarra)
Az ifjúsági főváros előkészítése és megvalósítása során fontosnak tartjuk a többnyelvű kommunikációt és a széleskörű információközlést, ezáltal európai szellemiséget teremtve ennek a címnek. Ezért az elkövetkező időszakban tájékoztatást, tudatosítást több nyelven is biztosítunk, közöttük magyar, nyelven is a Switch to Cluj általános kampány keretében.
A Válts Kolozsvárra! indítókampányként a városban tanuló magyar diákokat célozza meg. „Miért szereted Kolozsvárt?” címmel fotókkal ellátott vélemények kerülnek fel a már említett Facebook oldalra. Ezáltal felhasználóbaráttá és emberközelivé válik a projekt valamint a közösségi oldalon létrehozott felületet.
"Mindenkit szeretettel várunk a https://www.facebook.com/valtskolozsvarra oldalon. Váltsunk közösen Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára” – olvasható a kezdeményezők felhívásában.
Maszol.ro
Valóságos szín- és hangorkánnal, parádés kabalafigurákkal és fantáziadús csapatnevekkel startolt Kolozsvár Főterén a KMDSZ Diáknapok. A diákokat Soós Anna rektorhelyettes, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának vezetője köszöntötte, kiemelve, hogy a rendezvény üzenete: jó dolog Kolozsváron magyar egyetemistának lenni. A Főtér széleiről bámészkodók arckifejezése is ezt súgta: de jó volna köztetek lenni…
Aki nem volt tisztában a szabályzattal, eléggé furcsálló arccal nézte, milyen titkos parancsszóra keringőznek, ülnek a földre, forognak a saját tengelyük körül vagy üdvözlik hangos ovációval Mátyás királyt a magyar diákok százai. Az utasítások ugyanis a Paprika rádión hangzottak el, és a fiatalok telefonon, fülhallgatók segítségével vették a vezényszavakat. -
A 48, egyenként 27-35 fős csapat felvonul a városon, majd délután 16.30-tól a Törökvágásban mutatkozik be. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség által huszadik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat számos és változatos vetélkedőből, koncertekből és bulikból áll, a részletes program itt tanulmányozható.
Soós Anna, a BBTE magyar tagozatvezetőjének beszéde:
Kedves Diákok! Mikor a szervezők meghívtak a mai megnyitóra, először nem igazán tudtam, mi keresnivalóm lehet nekem tanárként, intézményvezetőként egy diákrendezvényen. Hiszen Önök azért vannak most itt, hogy kicsit kiengedjék a gőzt az előadások, szemináriumok, laborok, parciálisok forgatagából szabadulva. Rájöttem, hogy Önök itt legalább ugyanannyira egyetemisták, mint a tantermekben. Hiszen azért jöttek Kolozsvárra, legalábbis remélem, hogy választott szakmájuk alapjait elsajátítsák, felkészüljenek arra, hogy a jövőben jó szakemberré válhassanak saját tudományterületükön. A jó szakembernek azonban mindenekelőtt vonzó embernek kell lennie, hogy szaktudását is vonzóvá tudja tenni mások számára. Vonzó ember pedig nem lehet csak az, aki tud felszabadultan nevetni, játszani s akin látszik, hogy élvezi az életet. Ezért gondolom azt, hogy egyetemi formálódásuknak szerves részei az ilyen jellegű programok is, ahol gyakorolhatják az előbb felsorolt erényeket, ahol olyan emlékeket szereznek, melyeket jó lesz 20-30 év múlva is felidézni, amelyek akár hosszú távon is megvédik Önöket a ránk sajnos oly jellemző pesszimizmustól, besavanyodástól, elkeseredéstől. Gratulálok a KMDSZ-nek a 20. Diáknapok rendezvényhez. Vegyenek részt jó kedvvel és tiszta szívvel a rendezvényeken, erősítsék a mélyülő érzést: Jó magyar diáknak lenni Kolozsváron! Jó szórakozást kívánok mindannyiuknak!
A Diáknapokkal egyidőben a Válts Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára akció is megkezdődött.
„A 20. KMDSZ Diáknapok, vagyis a legtöbb magyar diákot összefogó rendezvény első napjának alkalmával, útnak indul a Youth@Kolozsvár 2015 )Európa Ifjúsági FőváProgram magyar nyelvű közösségi oldala, a Válts Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára. (facebook.com/valtskolozsvarra)
Az ifjúsági főváros előkészítése és megvalósítása során fontosnak tartjuk a többnyelvű kommunikációt és a széleskörű információközlést, ezáltal európai szellemiséget teremtve ennek a címnek. Ezért az elkövetkező időszakban tájékoztatást, tudatosítást több nyelven is biztosítunk, közöttük magyar, nyelven is a Switch to Cluj általános kampány keretében.
A Válts Kolozsvárra! indítókampányként a városban tanuló magyar diákokat célozza meg. „Miért szereted Kolozsvárt?” címmel fotókkal ellátott vélemények kerülnek fel a már említett Facebook oldalra. Ezáltal felhasználóbaráttá és emberközelivé válik a projekt valamint a közösségi oldalon létrehozott felületet.
"Mindenkit szeretettel várunk a https://www.facebook.com/valtskolozsvarra oldalon. Váltsunk közösen Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára” – olvasható a kezdeményezők felhívásában.
Maszol.ro
2013. május 21.
Rekordrészvétel a XVI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián
Minden eddiginél nagyobb idén az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia résztvevőinek a száma: csaknem 242 tudományos dolgozat érkezett mintegy 32 szekcióba. Szénás Szabolcs lapunk kérdésére elmondta, ekkora jelentkezés rekordnak számít a rendezvény történetében. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetősége és az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) szervezői csapata tizenhatodik alkalommal hívja az érdeklődőket az ETDK hivatalos megnyitójára, amelyre ezúttal május 23-án, csütörtökön 17 órától kerül sor, helyszínéül a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE – Farkas/Kogălniceanu u. 1. szám) Aula Magna terme szolgál. Az alábbiakban találják a konferencia programját.
2013. május 23., csütörtök
Szekcióülések: 10:00 Nemzetközi kapcsolatok szekcióülés (Erdélyi Múzeum-Egyesület díszterme, Jókai/Napoca u. 2-4.); 13:30 Történelem szekcióülés (BBTE főépület, Bogrea-terem)
17:00Megnyitó – Fellép: Visszhang kórus (BBTE Főépület, Aula Magna)
17:20–18:20Dr. Mérő László – A pénz biológiája (BBTE főépület, Aula Magna)
2013. május 24., péntek
Szekcióülések: 8:00 Filozófia (Jogtudományi kar, P6-os terem); Magyar nyelvtudomány (Európai Tanulmányok Kar, 305-ös terem) 9:00 Matematika (Echinox, Virgil Vătăşianu terem); Pszichológia (Jogi Kar, Ionascu-terem); Szociális munkás (Európai Tanulmányok Kar, 203-as terem); Vegyészmérnöki és Fizikai Kémia (Kémia és Vegyészmérnöki Kar, 88-as terem); Zeneművészet és zenetudományok (BBTE főépület, Emil Pop-terem) 10:00 Informatika: módszerek, kísérletek, szimulációk (BBTE főépület, 9/I-es terem); Katolikus teológia (Római Katolikus Teológia Kar, díszterem); Magyar irodalomtudomány I.: Irodalomelmélet és kortárs magyar irodalom (BBTE főépület 5/I-es terem); Marketing (Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar, 329-es terem); Néprajz (Bölcsészettudományi Kar, 243-as terem); Régészet (EME díszterme) 11:00 Biológia (BBTE Echinox, I. C. Brătianu terem) 13:00 Menedzsment (Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar , 329-es terem) 14:30 Informatika: számítástechnikai termékek, alkalmazások (BBTE főépület, 7/I-es terem) 16:00 Újságírás (BBTE főépület, 9/I-es terem)
10:00Dr. Veit Stürmer: The minoan Palace of Malia – Development of a Settlement-Center from the Early to the Late Bronze Age after the Excavations of the École française d’Athènes (EME)
15:10Dr. Prószéky Gábor: A magyar nyelv a nyelvtechnológia világában (Európai Tanulmányok Kar, 305-ös terem)
2013. május 25., szombat
Szekcióülések: 9:00 Geológia (BBTE főépület, Emil Pop-terem); Kémia (Kémia és Vegyészmérnöki Kar, 88-as terem); Magyar irodalomtudomány II.: Régi és klasszikus magyar irodalom szekció (BBTE főépület, 5/I-es terem); Művészettörténet (Erdélyi Múzeum Egyesület díszterme); Testnevelés és gyógytorna (BBTE Testnevelés és Sport Kar, 92-es terem); 10:00 Fizika (BBTE főépület, AE terem); Földrajz (BBTE főépület, AM terem); Kommunikáció (BBTE főépület, 7/I-es terem); Pénzügy (BBTE főépület, Pompiliu-terem); Politológia (BBTE főépület, Blaga); 11:00 Pedagógia-Gyógypedagógia (BBTE főépület, 2/I-es terem); 13:00 Állam és Jogtudomány (BBTE főépület, 5/II-es terem)
9:00Dr. Szabadai Zoltán – A kiroptikai spektroszkópia kémiai alkalmazásai (BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Kar, 88-as terem); Szücs György – Propaganda/művészet: a szocreál (EME); Szabó Barna – Sport és extrém turizmus a Keleti-Kárpátok központi régiójában (BBTE Testnevelés és Sport Kar, 92-es terem)
10:00Dr. Bárdi Nándor – Álságos állítások a magyar etnopolitikában • Dr. Kántor Zoltán – Nemzet, nacionalizmus, állampolgárság: a nemzetpolitika elméleti alapjai (BBTE főépület, Blaga-terem)
12:10Volentiru Claudiu: A nyiroködéma kezelési lehetősége (BBTE Testnevelés és Sport Kar, 92-es terem)
15:00Előadások: dr. Gábor Csilla, dr. Kádár Magor, dr. Markó Bálint, dr. Ercsey-Ravasz Mária adnak elő. (BBTE főépülete, 5/I-es terem)
19:00–21:00Kakuk Marci, a BBTE harmadéves színészhallgatói előadásában. Rendező: Szilágyi Palkó Csaba. (BBTE Bölcsészettudományi Kar, Radu Stanca Stúdió)
22:00Táncház (Heltai Folkkocsma) • Éjszakai városnézés, indulás a BBTE Farkas utcai főépülete elől
2013. május 26., vasárnap
11:00Városnézés minden ETDK-résztvevő számára. Indulás a BBTE főépülete elől.
18:00Záróünnepség – Fellép: ContemporARTis Transylvaniae erdélyi kortárs zenei csoport. (Auditorium Maximum)
20:00Állófogadás – Fellép: Plan B, dzsessz-zenekar (Auditorium Maximum)
Szabadság (Kolozsvár)
Minden eddiginél nagyobb idén az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia résztvevőinek a száma: csaknem 242 tudományos dolgozat érkezett mintegy 32 szekcióba. Szénás Szabolcs lapunk kérdésére elmondta, ekkora jelentkezés rekordnak számít a rendezvény történetében. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetősége és az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) szervezői csapata tizenhatodik alkalommal hívja az érdeklődőket az ETDK hivatalos megnyitójára, amelyre ezúttal május 23-án, csütörtökön 17 órától kerül sor, helyszínéül a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE – Farkas/Kogălniceanu u. 1. szám) Aula Magna terme szolgál. Az alábbiakban találják a konferencia programját.
2013. május 23., csütörtök
Szekcióülések: 10:00 Nemzetközi kapcsolatok szekcióülés (Erdélyi Múzeum-Egyesület díszterme, Jókai/Napoca u. 2-4.); 13:30 Történelem szekcióülés (BBTE főépület, Bogrea-terem)
17:00Megnyitó – Fellép: Visszhang kórus (BBTE Főépület, Aula Magna)
17:20–18:20Dr. Mérő László – A pénz biológiája (BBTE főépület, Aula Magna)
2013. május 24., péntek
Szekcióülések: 8:00 Filozófia (Jogtudományi kar, P6-os terem); Magyar nyelvtudomány (Európai Tanulmányok Kar, 305-ös terem) 9:00 Matematika (Echinox, Virgil Vătăşianu terem); Pszichológia (Jogi Kar, Ionascu-terem); Szociális munkás (Európai Tanulmányok Kar, 203-as terem); Vegyészmérnöki és Fizikai Kémia (Kémia és Vegyészmérnöki Kar, 88-as terem); Zeneművészet és zenetudományok (BBTE főépület, Emil Pop-terem) 10:00 Informatika: módszerek, kísérletek, szimulációk (BBTE főépület, 9/I-es terem); Katolikus teológia (Római Katolikus Teológia Kar, díszterem); Magyar irodalomtudomány I.: Irodalomelmélet és kortárs magyar irodalom (BBTE főépület 5/I-es terem); Marketing (Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar, 329-es terem); Néprajz (Bölcsészettudományi Kar, 243-as terem); Régészet (EME díszterme) 11:00 Biológia (BBTE Echinox, I. C. Brătianu terem) 13:00 Menedzsment (Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar , 329-es terem) 14:30 Informatika: számítástechnikai termékek, alkalmazások (BBTE főépület, 7/I-es terem) 16:00 Újságírás (BBTE főépület, 9/I-es terem)
10:00Dr. Veit Stürmer: The minoan Palace of Malia – Development of a Settlement-Center from the Early to the Late Bronze Age after the Excavations of the École française d’Athènes (EME)
15:10Dr. Prószéky Gábor: A magyar nyelv a nyelvtechnológia világában (Európai Tanulmányok Kar, 305-ös terem)
2013. május 25., szombat
Szekcióülések: 9:00 Geológia (BBTE főépület, Emil Pop-terem); Kémia (Kémia és Vegyészmérnöki Kar, 88-as terem); Magyar irodalomtudomány II.: Régi és klasszikus magyar irodalom szekció (BBTE főépület, 5/I-es terem); Művészettörténet (Erdélyi Múzeum Egyesület díszterme); Testnevelés és gyógytorna (BBTE Testnevelés és Sport Kar, 92-es terem); 10:00 Fizika (BBTE főépület, AE terem); Földrajz (BBTE főépület, AM terem); Kommunikáció (BBTE főépület, 7/I-es terem); Pénzügy (BBTE főépület, Pompiliu-terem); Politológia (BBTE főépület, Blaga); 11:00 Pedagógia-Gyógypedagógia (BBTE főépület, 2/I-es terem); 13:00 Állam és Jogtudomány (BBTE főépület, 5/II-es terem)
9:00Dr. Szabadai Zoltán – A kiroptikai spektroszkópia kémiai alkalmazásai (BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Kar, 88-as terem); Szücs György – Propaganda/művészet: a szocreál (EME); Szabó Barna – Sport és extrém turizmus a Keleti-Kárpátok központi régiójában (BBTE Testnevelés és Sport Kar, 92-es terem)
10:00Dr. Bárdi Nándor – Álságos állítások a magyar etnopolitikában • Dr. Kántor Zoltán – Nemzet, nacionalizmus, állampolgárság: a nemzetpolitika elméleti alapjai (BBTE főépület, Blaga-terem)
12:10Volentiru Claudiu: A nyiroködéma kezelési lehetősége (BBTE Testnevelés és Sport Kar, 92-es terem)
15:00Előadások: dr. Gábor Csilla, dr. Kádár Magor, dr. Markó Bálint, dr. Ercsey-Ravasz Mária adnak elő. (BBTE főépülete, 5/I-es terem)
19:00–21:00Kakuk Marci, a BBTE harmadéves színészhallgatói előadásában. Rendező: Szilágyi Palkó Csaba. (BBTE Bölcsészettudományi Kar, Radu Stanca Stúdió)
22:00Táncház (Heltai Folkkocsma) • Éjszakai városnézés, indulás a BBTE Farkas utcai főépülete elől
2013. május 26., vasárnap
11:00Városnézés minden ETDK-résztvevő számára. Indulás a BBTE főépülete elől.
18:00Záróünnepség – Fellép: ContemporARTis Transylvaniae erdélyi kortárs zenei csoport. (Auditorium Maximum)
20:00Állófogadás – Fellép: Plan B, dzsessz-zenekar (Auditorium Maximum)
Szabadság (Kolozsvár)
2013. június 21.
Kolozsvár Sosem Alszik: pezsgőbb várost akarnak
Péntektől szombat estig tart a Kolozsvár Sosem Alszik elnevezésű rendezvénysorozat, amely a Kolozsvár, Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt első felvezető rendezvénye. A szervezők elsősorban a kolozsvári fiatalságot szólítanák meg.
Péntektől szombat estig tart a Kolozsvár Sosem Alszik elnevezésű rendezvénysorozat, amely a Kolozsvár, Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt első felvezető rendezvénye. A szervezők civil- és diákszervezetek bevonásával elsősorban a kolozsvári fiatalságot szólítanák meg, 24 órán át folyamatosan változatos programokkal várják a kalandra vágyókat, a céljuk pedig az, hogy az év legrövidebb éjszakáján ébrem, pezsgésben tartsák a várost.
A rendezvények sora pénteken 18 órakor kezdődik, az utolsó programpontokat pedig szombat éjfélre hirdették meg a szervezők. A kezdeményezéshez csatlakoztak többek között a Bonchidai kastélyban megszervezett Electric Castel Festival, valamint a Sétatéri parkban megszervezett Jazz in the park rendezvény szervezői. A városi tanács is rendkívüli ülést tervez péntek éjjel, melyen kizárólag ifjúsági témájú tervek, kezdeményezések megvitatását tervezik.
A magyar szervezetek közül például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség csatlakozott a projekthez, ők többek között játékestet, fotókiállítást szerveznek a Heltai és a Hig Life kávézókban és kosárlabda-maratont a Babeş Parkban.
Krónika (Kolozsvár)
Péntektől szombat estig tart a Kolozsvár Sosem Alszik elnevezésű rendezvénysorozat, amely a Kolozsvár, Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt első felvezető rendezvénye. A szervezők elsősorban a kolozsvári fiatalságot szólítanák meg.
Péntektől szombat estig tart a Kolozsvár Sosem Alszik elnevezésű rendezvénysorozat, amely a Kolozsvár, Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt első felvezető rendezvénye. A szervezők civil- és diákszervezetek bevonásával elsősorban a kolozsvári fiatalságot szólítanák meg, 24 órán át folyamatosan változatos programokkal várják a kalandra vágyókat, a céljuk pedig az, hogy az év legrövidebb éjszakáján ébrem, pezsgésben tartsák a várost.
A rendezvények sora pénteken 18 órakor kezdődik, az utolsó programpontokat pedig szombat éjfélre hirdették meg a szervezők. A kezdeményezéshez csatlakoztak többek között a Bonchidai kastélyban megszervezett Electric Castel Festival, valamint a Sétatéri parkban megszervezett Jazz in the park rendezvény szervezői. A városi tanács is rendkívüli ülést tervez péntek éjjel, melyen kizárólag ifjúsági témájú tervek, kezdeményezések megvitatását tervezik.
A magyar szervezetek közül például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség csatlakozott a projekthez, ők többek között játékestet, fotókiállítást szerveznek a Heltai és a Hig Life kávézókban és kosárlabda-maratont a Babeş Parkban.
Krónika (Kolozsvár)
2013. október 9.
Mit tesznek érted a magyar diákszenátorok?
Talpas Botond alprefektussal eredményekről és tervekről
Jóval a vizsgaidőszak lejárta után vettem észre, hogy a sikeres vizsgajegyem nem került be az egyetemi nyilvántartásba. A kreditszámok hiánya miatt nem kaptam ösztöndíjat. Mindezek felett még újra is kellett vizsgáznom. Mit tehettem volna? A fenti, pár soros történet nem a sajátom, de akár velem is megtörténhetett volna. Hogyan kell eljárnunk hasonló esetben? Kihez fordulhat a problémáival a diák, ha nem egészen érthető a bizony sokszor bonyolult egyetemi rendszer? Habár a román sajtó többször is beszámolt a 2012-es rektor- és diákszenátor-választásokról, a magyar tagozat résztvevői úgy gondolták, nem állítják sajtónyilvánosság elé jelöltjeiket. Ez lehet az egyik, talán mostanra már elenyésző oka annak, hogy keveset tudunk a diákszenátus értünk végzett munkájáról. Pedig mint az a magyar tagozat diák alprefektusával, Talpas Botonddal készült interjúból kiderül, jeles eredményekről számolhatnak be a magyar tagozat tavalyi munkásságáról.
– Kicsit visszatekintve, hogyan zajlottak a tavalyi diákszenátusi választások?
– Kezdjük talán a legelején azzal, hogy a 2011-es oktatási törvénymódosítás révén létrejöhetett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen a magyar tagozat, ami saját belső szabályzattal rendelkezik, így külön választási szabályzattal is. Legelőször a jogos helyünket kellett kiharcolnunk a szenátusban. Mivel ez viszonylag új intézmény, ezért csak a minisztérium által végzett második ellenőrző körben sikerült elérni, hogy jóváhagyják a kérésünket, miszerint a magyar tagozat rendelkezzen a szenátusban kilenc, míg a német tagozat három fenntartott hellyel. A megmaradt helyek a román tagozat képviselői között oszlottak el, olyan elrendezésben, hogy többnyire fedjék a karokon tapasztalható arányokat. Nagy lépés volt ez részünkről, ugyanis feltételezhető, hogy ha a közel hétezer diák egy tömbben szavaz, akkor a magyar képviselet kevésbé valósul meg és az idő múlásával lemorzsolódik.
– Melyek voltak a szenátusi tevékenység első lépései?
– Egy nagyon hosszú tervezési folyamat után elfogadtuk a szenátus kartáját, ami olyan az egyetem számára, mint egyfajta alkotmány. Ezenkívül kidolgoztuk a diákstatútumot, amely tartalmazza a diákok jogait és kötelezettségeit. A statútumba bekerült az is, hogy az egyetemen három tagozat van, amelyek saját kultúrájuk és értékeik alapján szerveződhetnek, saját szabályzat mellett. Minden tagozat külön alprefektussal rendelkezik, és tagja az egyetem igazgatótanácsának, így a magyar diákokért nem csak a magyar tagozat tanárvezetője állhat ki. A szabályzatokon való vitatkozás nem egy látványos tevékenység, de szükséges.
– Kezdeti alapozás után jöhettek a nagyobb lépések. Milyen eredményeket sikerült elérnetek?
– Az egyetemnek volt egy eléggé átláthatatlan költségvetési rendszere, melyben meghatározott keretet tart fenn diákszervezeteknek, diákrendezvényeknek, konferenciáknak stb. Sose tudtuk, hogy mi az összkeret, és hogy abból mikor mennyit osztottak el. A télen az egyetem új vezetősége nyilvánossá tette ezt az összeget, és nyilvános pályázatok útján lehetett igényelni, formanyomtatványt kitöltve. Bár nem olyan óriási ez az összeg, nem is gondoltuk volna, hogy korábban mi ilyen kis szeletet kaptunk abból a bizonyos tortából. A nyáron kiírt elosztásnak most a 21,5 százalékát szereztük meg, míg eddig az összérték néhány százalékát kaptuk csak. Ha nem került volna be a magyar diáktagozat is a hivatalos egyetemi vezetésbe, akkor ez nem valósulhatott volna meg.
– Mire használtátok fel ezt a pénzt?
– Ez az összeg persze csak egy bizonyos százalékát teszi ki a KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) összköltségvetésének. A kolozsvári magyar diákvezetők munkáját dicséri, hogy a szükséges pénzt külső források lehívásával elő tudják teremteni. Sok román diákszervezet van, ami csak ebből a keretből él. A kapott támogatásból a Karrier iroda Útravaló füzeteit nyomtattuk ki, kapott belőle a KMDSZ Sportiroda, és az ETDK szervezésére is jutott a pénzből. A látványtevékenységek mellett, mint például a Diáknapok, nehéz támogatáshoz jutnia egy olyan tudományos típusú rendezvénynek, mint a diákköri konferencia.
– Milyen tervekkel vágtok neki az új tanévnek?
– A nyáron több diákszenátor munkája révén létrejött a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen egy szakkollégium, amely különböző karok kiemelkedően jó diákjainak ad otthont, lehetővé téve, hogy kapcsolatokat alakíthassanak ki, így idővel létrejöhet egyfajta értelmiségi elit. Ebben az esetben nem tömegoktatásról, hanem elsőrendű tehetséggondozásról is beszélünk, itt értékeljük azokat a diákokat, akik kicsit többet nyújtanak az egyetemi közösségnek, mint a tízes média. Az idei tanév feladata, hogy tartalommal töltse meg ezt a szakkollégiumot. Azzal, hogy sikerült kivitelezni ezt az ötletet, ismertté tettük a román vezetés számára az intézmény fogalmát, ami már hallatott magáról más országok révén, ám itthon nem volt átlátható a vezetők számára, hogyan is működik. A szakkollégium bekerült az egyetemi vezetés fogalomtárába, ez olyan pénzügyi kereteket nyit meg az eddig is működő szakkollégiumoknak, amelyeket eddig nem tudtak lekérni. Nagy kihívás erre az évre nézve, hogyan alakítja a KMDSZ-szakkollégium az életét, valamint hogy hogyan tudja a többi, hasonló intézményt becsatornázni. Reméljük, hogy segíteni fogják egymás tevékenységét, együttműködve, kiegészítve egymás munkáját. Ez a szakkollégium kapcsolódási pont kellene legyen a különböző szakok és karok között.
A diákképviselet magyar tagozatának másik tervezete: bővíteni anyagi forrásainkat. Ugyanakkor szeretnénk eredményesebben kapcsolatot teremteni a diákokkal.
– Milyen utakon fordulhat egy diák probléma esetén a diákképviselőjéhez?
– Ami nincs meg a román és a német tagozaton, az a naponta működő irodaszolgálatunk, a KMDSZ-iroda. Nem a legkényelmesebb elvándorolni a belvárosba, de itt reggeltől estig a rendelkezésedre állnak, bármilyen kérdésed van. Hivatalos úton is elérhető a diákképviselő, akár az évfolyamvezetőn vagy a titkárságon keresztül. Még dolgoznunk kell azon, hogy meglegyen a megfelelő kapcsolódási pont diák és diákképviselő között, és kölcsönös kapcsolat alakuljon ki a két fél között. De vannak eredményeink, és ezeket láttatnunk kell.
Kristály Beáta
Szabadság (Kolozsvár)
Talpas Botond alprefektussal eredményekről és tervekről
Jóval a vizsgaidőszak lejárta után vettem észre, hogy a sikeres vizsgajegyem nem került be az egyetemi nyilvántartásba. A kreditszámok hiánya miatt nem kaptam ösztöndíjat. Mindezek felett még újra is kellett vizsgáznom. Mit tehettem volna? A fenti, pár soros történet nem a sajátom, de akár velem is megtörténhetett volna. Hogyan kell eljárnunk hasonló esetben? Kihez fordulhat a problémáival a diák, ha nem egészen érthető a bizony sokszor bonyolult egyetemi rendszer? Habár a román sajtó többször is beszámolt a 2012-es rektor- és diákszenátor-választásokról, a magyar tagozat résztvevői úgy gondolták, nem állítják sajtónyilvánosság elé jelöltjeiket. Ez lehet az egyik, talán mostanra már elenyésző oka annak, hogy keveset tudunk a diákszenátus értünk végzett munkájáról. Pedig mint az a magyar tagozat diák alprefektusával, Talpas Botonddal készült interjúból kiderül, jeles eredményekről számolhatnak be a magyar tagozat tavalyi munkásságáról.
– Kicsit visszatekintve, hogyan zajlottak a tavalyi diákszenátusi választások?
– Kezdjük talán a legelején azzal, hogy a 2011-es oktatási törvénymódosítás révén létrejöhetett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen a magyar tagozat, ami saját belső szabályzattal rendelkezik, így külön választási szabályzattal is. Legelőször a jogos helyünket kellett kiharcolnunk a szenátusban. Mivel ez viszonylag új intézmény, ezért csak a minisztérium által végzett második ellenőrző körben sikerült elérni, hogy jóváhagyják a kérésünket, miszerint a magyar tagozat rendelkezzen a szenátusban kilenc, míg a német tagozat három fenntartott hellyel. A megmaradt helyek a román tagozat képviselői között oszlottak el, olyan elrendezésben, hogy többnyire fedjék a karokon tapasztalható arányokat. Nagy lépés volt ez részünkről, ugyanis feltételezhető, hogy ha a közel hétezer diák egy tömbben szavaz, akkor a magyar képviselet kevésbé valósul meg és az idő múlásával lemorzsolódik.
– Melyek voltak a szenátusi tevékenység első lépései?
– Egy nagyon hosszú tervezési folyamat után elfogadtuk a szenátus kartáját, ami olyan az egyetem számára, mint egyfajta alkotmány. Ezenkívül kidolgoztuk a diákstatútumot, amely tartalmazza a diákok jogait és kötelezettségeit. A statútumba bekerült az is, hogy az egyetemen három tagozat van, amelyek saját kultúrájuk és értékeik alapján szerveződhetnek, saját szabályzat mellett. Minden tagozat külön alprefektussal rendelkezik, és tagja az egyetem igazgatótanácsának, így a magyar diákokért nem csak a magyar tagozat tanárvezetője állhat ki. A szabályzatokon való vitatkozás nem egy látványos tevékenység, de szükséges.
– Kezdeti alapozás után jöhettek a nagyobb lépések. Milyen eredményeket sikerült elérnetek?
– Az egyetemnek volt egy eléggé átláthatatlan költségvetési rendszere, melyben meghatározott keretet tart fenn diákszervezeteknek, diákrendezvényeknek, konferenciáknak stb. Sose tudtuk, hogy mi az összkeret, és hogy abból mikor mennyit osztottak el. A télen az egyetem új vezetősége nyilvánossá tette ezt az összeget, és nyilvános pályázatok útján lehetett igényelni, formanyomtatványt kitöltve. Bár nem olyan óriási ez az összeg, nem is gondoltuk volna, hogy korábban mi ilyen kis szeletet kaptunk abból a bizonyos tortából. A nyáron kiírt elosztásnak most a 21,5 százalékát szereztük meg, míg eddig az összérték néhány százalékát kaptuk csak. Ha nem került volna be a magyar diáktagozat is a hivatalos egyetemi vezetésbe, akkor ez nem valósulhatott volna meg.
– Mire használtátok fel ezt a pénzt?
– Ez az összeg persze csak egy bizonyos százalékát teszi ki a KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) összköltségvetésének. A kolozsvári magyar diákvezetők munkáját dicséri, hogy a szükséges pénzt külső források lehívásával elő tudják teremteni. Sok román diákszervezet van, ami csak ebből a keretből él. A kapott támogatásból a Karrier iroda Útravaló füzeteit nyomtattuk ki, kapott belőle a KMDSZ Sportiroda, és az ETDK szervezésére is jutott a pénzből. A látványtevékenységek mellett, mint például a Diáknapok, nehéz támogatáshoz jutnia egy olyan tudományos típusú rendezvénynek, mint a diákköri konferencia.
– Milyen tervekkel vágtok neki az új tanévnek?
– A nyáron több diákszenátor munkája révén létrejött a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen egy szakkollégium, amely különböző karok kiemelkedően jó diákjainak ad otthont, lehetővé téve, hogy kapcsolatokat alakíthassanak ki, így idővel létrejöhet egyfajta értelmiségi elit. Ebben az esetben nem tömegoktatásról, hanem elsőrendű tehetséggondozásról is beszélünk, itt értékeljük azokat a diákokat, akik kicsit többet nyújtanak az egyetemi közösségnek, mint a tízes média. Az idei tanév feladata, hogy tartalommal töltse meg ezt a szakkollégiumot. Azzal, hogy sikerült kivitelezni ezt az ötletet, ismertté tettük a román vezetés számára az intézmény fogalmát, ami már hallatott magáról más országok révén, ám itthon nem volt átlátható a vezetők számára, hogyan is működik. A szakkollégium bekerült az egyetemi vezetés fogalomtárába, ez olyan pénzügyi kereteket nyit meg az eddig is működő szakkollégiumoknak, amelyeket eddig nem tudtak lekérni. Nagy kihívás erre az évre nézve, hogyan alakítja a KMDSZ-szakkollégium az életét, valamint hogy hogyan tudja a többi, hasonló intézményt becsatornázni. Reméljük, hogy segíteni fogják egymás tevékenységét, együttműködve, kiegészítve egymás munkáját. Ez a szakkollégium kapcsolódási pont kellene legyen a különböző szakok és karok között.
A diákképviselet magyar tagozatának másik tervezete: bővíteni anyagi forrásainkat. Ugyanakkor szeretnénk eredményesebben kapcsolatot teremteni a diákokkal.
– Milyen utakon fordulhat egy diák probléma esetén a diákképviselőjéhez?
– Ami nincs meg a román és a német tagozaton, az a naponta működő irodaszolgálatunk, a KMDSZ-iroda. Nem a legkényelmesebb elvándorolni a belvárosba, de itt reggeltől estig a rendelkezésedre állnak, bármilyen kérdésed van. Hivatalos úton is elérhető a diákképviselő, akár az évfolyamvezetőn vagy a titkárságon keresztül. Még dolgoznunk kell azon, hogy meglegyen a megfelelő kapcsolódási pont diák és diákképviselő között, és kölcsönös kapcsolat alakuljon ki a két fél között. De vannak eredményeink, és ezeket láttatnunk kell.
Kristály Beáta
Szabadság (Kolozsvár)
2013. október 16.
Az egyetemmel és önmagukkal is ismerkedtek hétvégén a középiskolások
Középiskolások hosszú hétvégéje a BBTE-n címmel szervezte meg az erdélyi magyar iskolák diákjait megcélzó háromnapos rendezvényét október 11. és 13. között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet. A magyar tagozat történetében első alkalommal lebonyolított esemény 180 középiskolás diákot vonzott Kolozsvárra. Arról, hogy hogyan töltötték a hétvégét, miként sikerült a figyelmüket felkelteni és megismertetni velük az egyetem világát, Makkai Júlia Annát, a tagozat kommunikációs felelősét kérdeztük.
– Tavaly az iskolámban még a népszerűsítő karaván mutatta be a BBTE-t. Miért gondoltátok, hogy változtattok ezen, mi volt a célja a mostani rendezvénynek?
– Karavánok alkalmával mi kérezkedünk be az iskolákba, a karok képviselői legjobb tudásuk szerint bemutatókkal, képekkel, tapasztalatokkal, kiadványokkal próbálják népszerűsíteni az egyetemet. Most azonban mi hívtuk meg a diákokat, szállást, kaját és előadásokat biztosítottunk 180 középiskolásnak és kísérőiknek. A cél az volt, hogy a középiskolások betekintést nyerhessenek az egyetemista életbe, kimondottan a BBTE-s egyetemisták életébe, az egyetemen zajló oktatói és kutatói munkába. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a diákoknak lehetőségük nyílt egyetemi hallgatókkal is találkozni, beszélgetni. Lényegesnek tartottuk, hogy közelebb vigyük az egyetemet a leendő felvételizőkhöz. Megpróbáltuk elérni, hogy egy hétvége erejéig érezzék magukat kolozsvári egyetemistának, hogy átérezzék Kolozsvár hangulatát, belekóstoljanak a nagyvárosi életbe.
– Hogyan valósult meg mindez?
– Tudományos, ismeretterjesztő előadásokat, interaktív foglalkozásokat, beszélgetéseket és kulturális programokat egyaránt tartalmazott a hétvége. Ezáltal a diákok átfogó képet alkothattak arról, milyen lesz az egyetemi oktatás és élet. A megnyitón Soós Anna tagozatvezető rektorhelyettes köszöntötte őket, ezt követően Dégi L. Csaba és Markó Bálint tudományos előadását hallgathatták meg a jelenlevők. A folytatásban mindenki tetszés szerint választhatott a párhuzamosan zajló előadások közül, érdeklődési körének függvényében.
Főként tanárok, doktoranduszok és diákok tartották az előadásokat, amelyek interaktívak, tudományosak és szórakoztatóak voltak. Míg pénteken ezek mind az egyetem főépületében zajlottak, fontosnak tartottuk, hogy a szombati előadásokat a különböző karokon tartsák. A vasárnapi program fontos extrakurrikuláris tevékenységekre fókuszált, hogy az intézményen kívüli diáktevékenységet is megismerjék a résztvevők.
– Melyek voltak ezek?
– Szakosztályok, kutatóműhelyek tevékenységének a bemutatása. Az ő érdekük is volt, hogy bemutatkozzanak, jó hangulatot teremtsenek az előadásokon, műhelyeken, elnyerjék a diákok tetszését, mert lehet, hogy éppen emiatt választják majd a diákok az illető szakot. Fontosnak tartottuk a Kolozsvári Magyar Diákszövetség jelenlétét is, mivelhogy ők szorosan részt vesznek a magyar tagozat programjaiban, számos esetben besegítenek a diákközpontú rendezvények szervezésébe. Kifejezetten interaktív és szórakoztató programot ajánlottak a diákoknak, közben pedig tevékenységeikről is tájékoztatták az érdeklődőket.
– Említetted, hogy a rendezvénysorozat magába foglalt különböző kulturális programokat is. Melyek voltak ezek?
– Pénteken este Kisgyörgy Ilka és Burcă Renáta előadásában hallgathattak film- és könnyűzenei feldolgozásokat, szombaton pedig a Váróterem Projekt Független Színházi Társulat előadásában az egyetemista életből ihletődött Mit csináltál 3 évig? című előadást tekinthették meg a Tranzit Házban. Ennél odaillőbbet aligha találhattunk volna. Emellett szervezett városnézésen és rendhagyó házsongárdi sétán vehettek részt. Záróakkordként Hevele Ádám, Jakab Villő Hanga, Major Zsuzsa és Nagy Csilla Esterházy Péter Legyünk együtt gazdagok című dramolettjét olvasták fel event riszpekt műfajban. A műsor végén adták át a diákoknak az alumni albumokat.
– Kit, mit tartalmazott ez az album? Miért éreztétek fontosnak, hogy megkapják ezt a diákok?
– Ez a BBTE első alumni albuma, amelyben olyan végzett hallgatók jelennek meg, akik kiemelkedő teljesítményeket értek el saját szakterületükön, munkásságuk példaértékű lehet a középiskolás diákok, és nem utolsósorban a jelenlegi egyetemi hallgatók számára is. A kötetnek jövő év elején elkészül a második kiadása is, mivel egyetemünknek rengeteg olyan végzettje van, akiknek helyet kell kapniuk benne.
– Hogyan értesültek a diákok a hosszú hétvégéről? Kik jöttek el?
– A rendezvényre erdélyi iskolákat hívtunk meg, az általuk „delegáltakat” minden iskola maga választotta ki. Annak ellenére, hogy bizonyos büzséhez voltunk kötve, próbálták minél inkább lefedni a régiókat, és arányosan meghívni diákokat.
– Melyek voltak azok a rendezvények, amelyek iránt különösen érdeklődtek a résztvevők?
– Változó volt a részvétel, tehát aki pénteken egyik tudományterületet választotta, az nem föltétlenül ugyanoda tért vissza másnap. A diákok még válogatnak a szakirányok közül. Ezzel összefüggésben pedig, azt vettem észre, hogy még nincs kikristályosodva bennük, milyen szakon szeretnének továbbtanulni. A kimondottan tudományos előadásokon, valamint a vasárnapi diákprogramokon voltak a legtöbben.
– Visszatekintve, hogyan értékelitek a rendezvényt?
– Sikeres volt, hiszen nagyon sok tapasztalatot nyújtott, és úgy érezzük, igény van rá az elkövetkezendő években is. A résztvevőkkel folytatott beszélgetések során bebizonyosodott, hogy kifejezetten szórakoztatónak tartották a rendezvénysorozatot, és jól érezték magukat, az ismerkedés mellett pedig alkalmuk nyílt arra is, hogy saját képességeiket teszteljék. A kísérő tanárok pedig örömmel nyugtázták, hogy diákjaik körében már a középiskolában megfogalmazódik néhány szempont az egyetemi évekkel kapcsolatban. Nemsokára kiértékelő űrlapokat küldünk ki mind a 180 résztvevőnek, és arra kérjük őket, hogy véleményüket, észrevételeiket, tapasztalataikat írásban is megfogalmazzák.
NAGY KINGA
Szabadság (Kolozsvár)
Középiskolások hosszú hétvégéje a BBTE-n címmel szervezte meg az erdélyi magyar iskolák diákjait megcélzó háromnapos rendezvényét október 11. és 13. között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet. A magyar tagozat történetében első alkalommal lebonyolított esemény 180 középiskolás diákot vonzott Kolozsvárra. Arról, hogy hogyan töltötték a hétvégét, miként sikerült a figyelmüket felkelteni és megismertetni velük az egyetem világát, Makkai Júlia Annát, a tagozat kommunikációs felelősét kérdeztük.
– Tavaly az iskolámban még a népszerűsítő karaván mutatta be a BBTE-t. Miért gondoltátok, hogy változtattok ezen, mi volt a célja a mostani rendezvénynek?
– Karavánok alkalmával mi kérezkedünk be az iskolákba, a karok képviselői legjobb tudásuk szerint bemutatókkal, képekkel, tapasztalatokkal, kiadványokkal próbálják népszerűsíteni az egyetemet. Most azonban mi hívtuk meg a diákokat, szállást, kaját és előadásokat biztosítottunk 180 középiskolásnak és kísérőiknek. A cél az volt, hogy a középiskolások betekintést nyerhessenek az egyetemista életbe, kimondottan a BBTE-s egyetemisták életébe, az egyetemen zajló oktatói és kutatói munkába. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a diákoknak lehetőségük nyílt egyetemi hallgatókkal is találkozni, beszélgetni. Lényegesnek tartottuk, hogy közelebb vigyük az egyetemet a leendő felvételizőkhöz. Megpróbáltuk elérni, hogy egy hétvége erejéig érezzék magukat kolozsvári egyetemistának, hogy átérezzék Kolozsvár hangulatát, belekóstoljanak a nagyvárosi életbe.
– Hogyan valósult meg mindez?
– Tudományos, ismeretterjesztő előadásokat, interaktív foglalkozásokat, beszélgetéseket és kulturális programokat egyaránt tartalmazott a hétvége. Ezáltal a diákok átfogó képet alkothattak arról, milyen lesz az egyetemi oktatás és élet. A megnyitón Soós Anna tagozatvezető rektorhelyettes köszöntötte őket, ezt követően Dégi L. Csaba és Markó Bálint tudományos előadását hallgathatták meg a jelenlevők. A folytatásban mindenki tetszés szerint választhatott a párhuzamosan zajló előadások közül, érdeklődési körének függvényében.
Főként tanárok, doktoranduszok és diákok tartották az előadásokat, amelyek interaktívak, tudományosak és szórakoztatóak voltak. Míg pénteken ezek mind az egyetem főépületében zajlottak, fontosnak tartottuk, hogy a szombati előadásokat a különböző karokon tartsák. A vasárnapi program fontos extrakurrikuláris tevékenységekre fókuszált, hogy az intézményen kívüli diáktevékenységet is megismerjék a résztvevők.
– Melyek voltak ezek?
– Szakosztályok, kutatóműhelyek tevékenységének a bemutatása. Az ő érdekük is volt, hogy bemutatkozzanak, jó hangulatot teremtsenek az előadásokon, műhelyeken, elnyerjék a diákok tetszését, mert lehet, hogy éppen emiatt választják majd a diákok az illető szakot. Fontosnak tartottuk a Kolozsvári Magyar Diákszövetség jelenlétét is, mivelhogy ők szorosan részt vesznek a magyar tagozat programjaiban, számos esetben besegítenek a diákközpontú rendezvények szervezésébe. Kifejezetten interaktív és szórakoztató programot ajánlottak a diákoknak, közben pedig tevékenységeikről is tájékoztatták az érdeklődőket.
– Említetted, hogy a rendezvénysorozat magába foglalt különböző kulturális programokat is. Melyek voltak ezek?
– Pénteken este Kisgyörgy Ilka és Burcă Renáta előadásában hallgathattak film- és könnyűzenei feldolgozásokat, szombaton pedig a Váróterem Projekt Független Színházi Társulat előadásában az egyetemista életből ihletődött Mit csináltál 3 évig? című előadást tekinthették meg a Tranzit Házban. Ennél odaillőbbet aligha találhattunk volna. Emellett szervezett városnézésen és rendhagyó házsongárdi sétán vehettek részt. Záróakkordként Hevele Ádám, Jakab Villő Hanga, Major Zsuzsa és Nagy Csilla Esterházy Péter Legyünk együtt gazdagok című dramolettjét olvasták fel event riszpekt műfajban. A műsor végén adták át a diákoknak az alumni albumokat.
– Kit, mit tartalmazott ez az album? Miért éreztétek fontosnak, hogy megkapják ezt a diákok?
– Ez a BBTE első alumni albuma, amelyben olyan végzett hallgatók jelennek meg, akik kiemelkedő teljesítményeket értek el saját szakterületükön, munkásságuk példaértékű lehet a középiskolás diákok, és nem utolsósorban a jelenlegi egyetemi hallgatók számára is. A kötetnek jövő év elején elkészül a második kiadása is, mivel egyetemünknek rengeteg olyan végzettje van, akiknek helyet kell kapniuk benne.
– Hogyan értesültek a diákok a hosszú hétvégéről? Kik jöttek el?
– A rendezvényre erdélyi iskolákat hívtunk meg, az általuk „delegáltakat” minden iskola maga választotta ki. Annak ellenére, hogy bizonyos büzséhez voltunk kötve, próbálták minél inkább lefedni a régiókat, és arányosan meghívni diákokat.
– Melyek voltak azok a rendezvények, amelyek iránt különösen érdeklődtek a résztvevők?
– Változó volt a részvétel, tehát aki pénteken egyik tudományterületet választotta, az nem föltétlenül ugyanoda tért vissza másnap. A diákok még válogatnak a szakirányok közül. Ezzel összefüggésben pedig, azt vettem észre, hogy még nincs kikristályosodva bennük, milyen szakon szeretnének továbbtanulni. A kimondottan tudományos előadásokon, valamint a vasárnapi diákprogramokon voltak a legtöbben.
– Visszatekintve, hogyan értékelitek a rendezvényt?
– Sikeres volt, hiszen nagyon sok tapasztalatot nyújtott, és úgy érezzük, igény van rá az elkövetkezendő években is. A résztvevőkkel folytatott beszélgetések során bebizonyosodott, hogy kifejezetten szórakoztatónak tartották a rendezvénysorozatot, és jól érezték magukat, az ismerkedés mellett pedig alkalmuk nyílt arra is, hogy saját képességeiket teszteljék. A kísérő tanárok pedig örömmel nyugtázták, hogy diákjaik körében már a középiskolában megfogalmazódik néhány szempont az egyetemi évekkel kapcsolatban. Nemsokára kiértékelő űrlapokat küldünk ki mind a 180 résztvevőnek, és arra kérjük őket, hogy véleményüket, észrevételeiket, tapasztalataikat írásban is megfogalmazzák.
NAGY KINGA
Szabadság (Kolozsvár)
2013. november 7.
Bemutatni múltunkat nemzetközi síkon
Dr. Rüsz-Fogarasi Enikő történész, 1991 óta a Babeş- Bolyai Tudományegyetem oktatója. Szakterülete a késő középkori és kora újkori Erdély története.
A BBTE Történelem és Filozófia Kar docense, a magyar oktatásért felelős dékán-helyettese. Ami azt is jelenti, nem csak a didaktikai, hanem az ügyintézési készsége is dicséretes. Az oktatásszervezői tevékenységéért az egyetem többször is „Az év menedzsere- BBTE” díjjal tűntette ki (2009, 2010, 2011). A Kolozsváron 2013. október 24-26. között tartott „Bethlen Gábor és Európa” nemzetközi konferencia egyik fő szervezője volt. Tanárai között megtalálhatjuk az erdélyi történészek kiválóságait, mint: Bodor András, Benkő Samu, Csetri Elek, Jakó Zsigmond.
2011-ben habitált az ELTE Bölcsésztudományi Karán.
A történelemoktatásnak a szerepéről, a jövő kutatóinak feladatáról, és a diák- támogatási lehetőségekről kérdeztem.
– Önazonossági tudatunk szempontjából, miért fontos a történelem ismerete?
- Ismervén gyökereinket, a jövőnk kiépítésének fontos tényezője lehet. Ezért nagy szükség van jól képzett történészekre. Nagyon felelősségteljes munka hárul ránk. Minél jobban feltárjuk múltunkat, és be tudjuk bizonyítani a valós tényeket, annál világosabban, tudjuk kutatási eredményeinket megfogalmazni. Nem egy esetben külföldön élő, de valamikor innen elszármazott egyének, vagy azoknak leszármazottjai keresnek meg minket.
– Publikációs lehetőségek milyenek?
- Két kötet jelent meg angol nyelven, olyan tanulmányokkal, melyek Erdéllyel foglalkoztak. Mivel Közép Európa kevésbé ismert a világ történelmében, ezért kell erre felhívnunk a figyelmet. A világban állandó változások vannak, ezért a jelenséget figyelembe véve, kell cselekednünk.
– Az utánpótlás?
- Amikor én felvételiztem, hárman kerültünk be. Most, a 2013-2014-es tanévben 300 hallgató került be. Ezeket a lehetőségeket továbbra is lehet fejleszteni.
– A jövő történészének mi lenne a feladata?
- Erdély magyar történészének a feladata: hangsúlyosan kell múltunkat bemutatni, nemzetközi síkon is. Meg kell találni azokat a jelzőket, amelyeket a többség is el tud fogadni. De úgy, hogy az igazságon ne változtassunk egy centit sem. Ez esetben főleg a tankönyvekre gondolok. De minden szónak súlya van. Ezért kell minden szót jelentésének megfelelően használni, mert a történelmi igazságot tartalmazza. De úgy, hogy az idegen nyelvűek is érezzék, miről beszélünk. Ezért lenne szükséges hosszabb időszak a tankönyvek megírásához. A diákok számára kellemesen megírt tankönyveket kell a kezükbe adni. A középiskolásoknak megírt tankönyvekkel kezdődik minden jó történelmi oktatás.
– Milyen a középiskolás könyvek nyelvezete?
- A jelenleg a középiskolásoknak megírt tankönyvekben elég sok a hiba. Elég sok, jó tollú történészünk van. A többségi történészek többen vannak. A kisebbségiek érthetően kevesebben vannak. Sokszor kell kompromisszum készségből vizsgáznunk. Vannak publikációk, melyek csak a szakmának szólnak. Az egyetemi tanár karrier megkövetel bizonyos számú publikációt, melybe az oktatási jelleg alig fér be. Az egyetemi oktatás nem tévesztendő össze a középiskolás oktatással. A jövő nemzedéke ügyesen megtalálja a helyét. Jó tollúak. Sokkal közelebb tudnak állni a nyugati publikációkhoz. Könnyebben kerülnek be a nyugat- európai egyetemekre. A hálózatban is jobban tájékozódnak. De van még tennivaló elég.
Nagyon fontos, tudjanak rólunk Nyugaton. Amerikában van egy nyitottság felénk, amit ki kellene használni. Az amerikai nyitottság valós kutatásokra alapozó valóság. Nem a szélsőséges ötletek után való kutatások. Felénk olyanok jönnek, akik elkötelezettek a magyar történelem felé, az erdélyi magyarság felé. Ha hőzöngő írásokat írunk, nem biztos, hogy szolgáljuk a magyar ügyet.
– A mesteri fokozat elnyerésében milyen lehetőségek vannak?
- Két lehetőség van. Az egyik nemzetközi kapcsolatú, melyen minimum 15-en vannak.
– A lemorzsolódás mennyi?
- Nem olyan, mint a román vonalnak. Ez köszönhető annak, hogy meg van a saját szerveztünk, mint például a Kolozsvári Magyar Diákok Szervezete, mely funkciónál. Az új diákokat elviszik egy városi sétára, bemutatják nekik azokat a helyeket, melyeket egy Kolozsváron tanuló diáknak illene tudni. Még a kocsmákba is. Szerintem ennek is köszönhető az az aktív élet, amit itt élhetnek. Minden csoportnak van egy vezetője. Ezek közelről látják, mi történik. Ha valakinek problémái vannak, igyekeznek megoldani. Még bentlakást is tudunk nyújtani. Akinek szüksége van szállásra, azt meg is kapja. Amióta én foglalkozom ezzel a kérdéssel, nem tudom, hogy magyar diák ne kapott volna lakást.
– Más karokon tanuló diák beülhet órát hallgatni, ha előzőleg erre engedélyt kért?
- Igen. Van rá példa. De mivel ez nem igen jut el a diákokhoz, nem hiszem, hogy 4 félév magyarság történetét végig tudnak törésmentesen hallgatni. Pedig olyan szakemberek tanítják nálunk, akiknek kutatásai igen figyelemre méltóak. Rendkívül jól ismerik ezeket az időszakokat, a középkort Vekov Károly, a korai kor történetét Sipos Gábor.
Arra is van lehetőség, hogy a szakkörökön, bemutató előadásokon, ismertessék legújabb eredményeiket. Ezek nyitottak bárki számára. A fiatalok nagyon lelkesek. Soknak lehetősége van külföldi egyetemeken tanulni. Minden magyar egyetemmel van szerződésünk. Rengeteg hálózattal kapcsolataink vannak. Szemmel látható az a nyitottság, ami ezen a területen dominál.
– A Romániában élő, sikeres magyar vállalkozók részéről volt- e valamilyen érdeklődés a BBTE magyar vonalával kapcsolatban? Olyan jófejű, de szerény anyagi körülmények között élő megsegítésével kapcsolatban?
- Ilyen fajta megkeresésünk nincs. De értesültem, a Székelyföldről volt anyagilag támogatott gyermek. Egy volt tanítványunk, mint vállalkozó támogatott egy arra érdemes tanítványunkat. Ellenben a történelmi egyházak ilyen jellegű támogatást tudnak megvalósítani.
Szakmai gyakorlat formájában már tudunk ilyen jellegű lépést tenni, az Erasmus programon belül. Három hónapot kell tölteni szakmai berkekben, ahol nagyon sokat tanulhatnak. Nem kis anyagi támogatással. Ezt a rendszert kezdjük kibővíteni a saját diákjaink számára. Ezért léteznek a szakmai gyakorlatok, ahol bő lehetőségek vannak. Ezeket kell jobban kiszélesítenünk.
Az Erasmus program lehetőségeit maximálisan kihasználva, képezni kell a diákokat. Minden arra lehetőséget kapó diáknak önérdeke. Felvenni azt a jó értelembe vett harci kedvet, mely az életben való megvalósulásodat segíti elő. Így érdemes diáknak lenni a XXI. század elején.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro
Dr. Rüsz-Fogarasi Enikő történész, 1991 óta a Babeş- Bolyai Tudományegyetem oktatója. Szakterülete a késő középkori és kora újkori Erdély története.
A BBTE Történelem és Filozófia Kar docense, a magyar oktatásért felelős dékán-helyettese. Ami azt is jelenti, nem csak a didaktikai, hanem az ügyintézési készsége is dicséretes. Az oktatásszervezői tevékenységéért az egyetem többször is „Az év menedzsere- BBTE” díjjal tűntette ki (2009, 2010, 2011). A Kolozsváron 2013. október 24-26. között tartott „Bethlen Gábor és Európa” nemzetközi konferencia egyik fő szervezője volt. Tanárai között megtalálhatjuk az erdélyi történészek kiválóságait, mint: Bodor András, Benkő Samu, Csetri Elek, Jakó Zsigmond.
2011-ben habitált az ELTE Bölcsésztudományi Karán.
A történelemoktatásnak a szerepéről, a jövő kutatóinak feladatáról, és a diák- támogatási lehetőségekről kérdeztem.
– Önazonossági tudatunk szempontjából, miért fontos a történelem ismerete?
- Ismervén gyökereinket, a jövőnk kiépítésének fontos tényezője lehet. Ezért nagy szükség van jól képzett történészekre. Nagyon felelősségteljes munka hárul ránk. Minél jobban feltárjuk múltunkat, és be tudjuk bizonyítani a valós tényeket, annál világosabban, tudjuk kutatási eredményeinket megfogalmazni. Nem egy esetben külföldön élő, de valamikor innen elszármazott egyének, vagy azoknak leszármazottjai keresnek meg minket.
– Publikációs lehetőségek milyenek?
- Két kötet jelent meg angol nyelven, olyan tanulmányokkal, melyek Erdéllyel foglalkoztak. Mivel Közép Európa kevésbé ismert a világ történelmében, ezért kell erre felhívnunk a figyelmet. A világban állandó változások vannak, ezért a jelenséget figyelembe véve, kell cselekednünk.
– Az utánpótlás?
- Amikor én felvételiztem, hárman kerültünk be. Most, a 2013-2014-es tanévben 300 hallgató került be. Ezeket a lehetőségeket továbbra is lehet fejleszteni.
– A jövő történészének mi lenne a feladata?
- Erdély magyar történészének a feladata: hangsúlyosan kell múltunkat bemutatni, nemzetközi síkon is. Meg kell találni azokat a jelzőket, amelyeket a többség is el tud fogadni. De úgy, hogy az igazságon ne változtassunk egy centit sem. Ez esetben főleg a tankönyvekre gondolok. De minden szónak súlya van. Ezért kell minden szót jelentésének megfelelően használni, mert a történelmi igazságot tartalmazza. De úgy, hogy az idegen nyelvűek is érezzék, miről beszélünk. Ezért lenne szükséges hosszabb időszak a tankönyvek megírásához. A diákok számára kellemesen megírt tankönyveket kell a kezükbe adni. A középiskolásoknak megírt tankönyvekkel kezdődik minden jó történelmi oktatás.
– Milyen a középiskolás könyvek nyelvezete?
- A jelenleg a középiskolásoknak megírt tankönyvekben elég sok a hiba. Elég sok, jó tollú történészünk van. A többségi történészek többen vannak. A kisebbségiek érthetően kevesebben vannak. Sokszor kell kompromisszum készségből vizsgáznunk. Vannak publikációk, melyek csak a szakmának szólnak. Az egyetemi tanár karrier megkövetel bizonyos számú publikációt, melybe az oktatási jelleg alig fér be. Az egyetemi oktatás nem tévesztendő össze a középiskolás oktatással. A jövő nemzedéke ügyesen megtalálja a helyét. Jó tollúak. Sokkal közelebb tudnak állni a nyugati publikációkhoz. Könnyebben kerülnek be a nyugat- európai egyetemekre. A hálózatban is jobban tájékozódnak. De van még tennivaló elég.
Nagyon fontos, tudjanak rólunk Nyugaton. Amerikában van egy nyitottság felénk, amit ki kellene használni. Az amerikai nyitottság valós kutatásokra alapozó valóság. Nem a szélsőséges ötletek után való kutatások. Felénk olyanok jönnek, akik elkötelezettek a magyar történelem felé, az erdélyi magyarság felé. Ha hőzöngő írásokat írunk, nem biztos, hogy szolgáljuk a magyar ügyet.
– A mesteri fokozat elnyerésében milyen lehetőségek vannak?
- Két lehetőség van. Az egyik nemzetközi kapcsolatú, melyen minimum 15-en vannak.
– A lemorzsolódás mennyi?
- Nem olyan, mint a román vonalnak. Ez köszönhető annak, hogy meg van a saját szerveztünk, mint például a Kolozsvári Magyar Diákok Szervezete, mely funkciónál. Az új diákokat elviszik egy városi sétára, bemutatják nekik azokat a helyeket, melyeket egy Kolozsváron tanuló diáknak illene tudni. Még a kocsmákba is. Szerintem ennek is köszönhető az az aktív élet, amit itt élhetnek. Minden csoportnak van egy vezetője. Ezek közelről látják, mi történik. Ha valakinek problémái vannak, igyekeznek megoldani. Még bentlakást is tudunk nyújtani. Akinek szüksége van szállásra, azt meg is kapja. Amióta én foglalkozom ezzel a kérdéssel, nem tudom, hogy magyar diák ne kapott volna lakást.
– Más karokon tanuló diák beülhet órát hallgatni, ha előzőleg erre engedélyt kért?
- Igen. Van rá példa. De mivel ez nem igen jut el a diákokhoz, nem hiszem, hogy 4 félév magyarság történetét végig tudnak törésmentesen hallgatni. Pedig olyan szakemberek tanítják nálunk, akiknek kutatásai igen figyelemre méltóak. Rendkívül jól ismerik ezeket az időszakokat, a középkort Vekov Károly, a korai kor történetét Sipos Gábor.
Arra is van lehetőség, hogy a szakkörökön, bemutató előadásokon, ismertessék legújabb eredményeiket. Ezek nyitottak bárki számára. A fiatalok nagyon lelkesek. Soknak lehetősége van külföldi egyetemeken tanulni. Minden magyar egyetemmel van szerződésünk. Rengeteg hálózattal kapcsolataink vannak. Szemmel látható az a nyitottság, ami ezen a területen dominál.
– A Romániában élő, sikeres magyar vállalkozók részéről volt- e valamilyen érdeklődés a BBTE magyar vonalával kapcsolatban? Olyan jófejű, de szerény anyagi körülmények között élő megsegítésével kapcsolatban?
- Ilyen fajta megkeresésünk nincs. De értesültem, a Székelyföldről volt anyagilag támogatott gyermek. Egy volt tanítványunk, mint vállalkozó támogatott egy arra érdemes tanítványunkat. Ellenben a történelmi egyházak ilyen jellegű támogatást tudnak megvalósítani.
Szakmai gyakorlat formájában már tudunk ilyen jellegű lépést tenni, az Erasmus programon belül. Három hónapot kell tölteni szakmai berkekben, ahol nagyon sokat tanulhatnak. Nem kis anyagi támogatással. Ezt a rendszert kezdjük kibővíteni a saját diákjaink számára. Ezért léteznek a szakmai gyakorlatok, ahol bő lehetőségek vannak. Ezeket kell jobban kiszélesítenünk.
Az Erasmus program lehetőségeit maximálisan kihasználva, képezni kell a diákokat. Minden arra lehetőséget kapó diáknak önérdeke. Felvenni azt a jó értelembe vett harci kedvet, mely az életben való megvalósulásodat segíti elő. Így érdemes diáknak lenni a XXI. század elején.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro
2013. november 11.
Tüntetni készülnek az egyetemi hallgatók
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség tüntetésre készül szerdán, mert, mint mondják, az ország költségvetésében az oktatásra szánt összeg igen alacsony, ami megnyilvánul az oktatás több ágazatában. Tájékoztatásul a KMDSZ a honlapján olyan tényeket sorolt fel, ami a felsőoktatásban tanuló diákokat érinti. A tüntetést az országos diákszervezetek szövetsége kezdeményezi, minden csatlakozni vágyót szívesen fogadnak.
Így például azok közül az eljárások közül, amelyekhez egyre több egyetem folyamodni kénytelen, hogy az államilag nem támogatott helyek betöltetlenségéből adódó költségvetési hiányt pótolja (főként 2008 és 2013 között), elkerülhetetlen a tandíjak emelése, az egyetemek így próbálják ugyanis megtartani a tandíjakból befolyó összegek mértékét, kisebb számú diáklétszámmal. Továbbá a romániai egyetemista diákszervezetek szövetsége (ANOSR) felméréséből kiderült, hogy egy tanévben az egy főre eső bentlakáshely aránya az összes romániai diákok számához képest 21 százalék volt. Annak ellenére, hogy a helyek száma növekedett, 2010/2011-es tanévben a diákok bentlakáshelyre leadott kéréseinek csupán 72 százalékát tudták teljesíteni. Valójában ennél is nagyobb a bentlakáshelyek hiánya: a diákok nagy része nem is gondol kérés leadására, mivel annak az esélye, hogy helyet kapjon a nullához közelít.
Másik kényes kérdés a szociális ösztöndíjak mértéke. „A szociális ösztöndíjnak a romániai Oktatási Törvény szerint fedeznie kell a minimális szállási- és étkezési költségeket az egyetemen folytatott tanulmányok idején. Ezt a CNFIS (Consiului Național pentru Finanțarea Învățământului Superior) 566 lejre becsüli, azonban a szociális ösztöndíj messze nem éri el ezt az összeget” – olvasható a KMDSZ honlapján. Az ország 22 egyetemén az átlag szociális ösztöndíj 222 lej, majdnem háromszor kevesebb, mint a minimális szállás- és étkezési költségek.
A szerdán sorra kerülő tüntetés délután 15 órakor kezdődik gyülekezővel a diákvárosban, majd 17 óráig menetelve a város főterén gyülekeznek az érdekeltek, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek.
Maszol.ro
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség tüntetésre készül szerdán, mert, mint mondják, az ország költségvetésében az oktatásra szánt összeg igen alacsony, ami megnyilvánul az oktatás több ágazatában. Tájékoztatásul a KMDSZ a honlapján olyan tényeket sorolt fel, ami a felsőoktatásban tanuló diákokat érinti. A tüntetést az országos diákszervezetek szövetsége kezdeményezi, minden csatlakozni vágyót szívesen fogadnak.
Így például azok közül az eljárások közül, amelyekhez egyre több egyetem folyamodni kénytelen, hogy az államilag nem támogatott helyek betöltetlenségéből adódó költségvetési hiányt pótolja (főként 2008 és 2013 között), elkerülhetetlen a tandíjak emelése, az egyetemek így próbálják ugyanis megtartani a tandíjakból befolyó összegek mértékét, kisebb számú diáklétszámmal. Továbbá a romániai egyetemista diákszervezetek szövetsége (ANOSR) felméréséből kiderült, hogy egy tanévben az egy főre eső bentlakáshely aránya az összes romániai diákok számához képest 21 százalék volt. Annak ellenére, hogy a helyek száma növekedett, 2010/2011-es tanévben a diákok bentlakáshelyre leadott kéréseinek csupán 72 százalékát tudták teljesíteni. Valójában ennél is nagyobb a bentlakáshelyek hiánya: a diákok nagy része nem is gondol kérés leadására, mivel annak az esélye, hogy helyet kapjon a nullához közelít.
Másik kényes kérdés a szociális ösztöndíjak mértéke. „A szociális ösztöndíjnak a romániai Oktatási Törvény szerint fedeznie kell a minimális szállási- és étkezési költségeket az egyetemen folytatott tanulmányok idején. Ezt a CNFIS (Consiului Național pentru Finanțarea Învățământului Superior) 566 lejre becsüli, azonban a szociális ösztöndíj messze nem éri el ezt az összeget” – olvasható a KMDSZ honlapján. Az ország 22 egyetemén az átlag szociális ösztöndíj 222 lej, majdnem háromszor kevesebb, mint a minimális szállás- és étkezési költségek.
A szerdán sorra kerülő tüntetés délután 15 órakor kezdődik gyülekezővel a diákvárosban, majd 17 óráig menetelve a város főterén gyülekeznek az érdekeltek, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek.
Maszol.ro
2013. november 13.
Gyakornoktörvény: híd az oktatási rendszer és a munkaerőpiac között?
Ha lesz pénz, államilag is támogatják a frissen végzettek alkalmazását
Egyelőre még kérdéses, mennyire segíti az egyetemet elvégzett fiatalok szakmai elhelyezkedését az a jogszabály, amelyet tegnap szavazott meg a képviselőház, de az tény, hogy előrelépés történt: a november 12-én elfogadott törvény a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok pályakezdését, szakmai gyakorlatát szabályozza, és az elkövetkező időszakban hatályba lépő jogszabály lehetőséget teremt(het) arra, hogy féléves sikeres gyakornokságot követően könnyebben elhelyezkedhessenek a szakmájukban. A törvényhozók célja az volt, hogy csökkentsék az oktatási rendszer és a munkaerőpiac közötti eltávolodást, továbbá európai normáknak is meg kellett felelni. A jogszabályból eredő részletkérdéseket utólagosan tisztázzák és pontosítják, az alkalmazási szabályozások révén. Összeállításunkban a gyakornoktörvény előkészítésében részt vett Kerekes Károly képviselőt, továbbá a kolozsvári diákszövetség elnökét kérdeztük.
K. O., U. I.
Szabadság (Kolozsvár)
Ha lesz pénz, államilag is támogatják a frissen végzettek alkalmazását
Egyelőre még kérdéses, mennyire segíti az egyetemet elvégzett fiatalok szakmai elhelyezkedését az a jogszabály, amelyet tegnap szavazott meg a képviselőház, de az tény, hogy előrelépés történt: a november 12-én elfogadott törvény a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok pályakezdését, szakmai gyakorlatát szabályozza, és az elkövetkező időszakban hatályba lépő jogszabály lehetőséget teremt(het) arra, hogy féléves sikeres gyakornokságot követően könnyebben elhelyezkedhessenek a szakmájukban. A törvényhozók célja az volt, hogy csökkentsék az oktatási rendszer és a munkaerőpiac közötti eltávolodást, továbbá európai normáknak is meg kellett felelni. A jogszabályból eredő részletkérdéseket utólagosan tisztázzák és pontosítják, az alkalmazási szabályozások révén. Összeállításunkban a gyakornoktörvény előkészítésében részt vett Kerekes Károly képviselőt, továbbá a kolozsvári diákszövetség elnökét kérdeztük.
K. O., U. I.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. december 13.
Első alkalommal osztották ki a Kincses Kolozsvárért díjakat
Első alkalommal osztották ki pénteken a Kincses Kolozsvárért díjakat a város közösségi életének fellendítésében és a magyar napok megszervezésében vállalt tevékenységek elismeréseként.
A Kincses Kolozsvár Egyesület által alapított díjat Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Nagy Elek üzletember, Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, Boros János volt kolozsvári alpolgármester (post mortem), az Életfa Családsegítő Egyesület, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a kolozsvári Szabadság napilap, valamint a Paprika Rádió kapta.
A rendezvényen Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete mondott köszöntő beszédet. Elmondta, szívesen tér vissza újra és újra Kolozsvárra, ahol gondolkodó, cselekvőképes magyar közösség él. Lévai Anikó megköszönte a magyar kormánynak, Emil Boc kolozsvári polgármesternek, Horváth Anna alpolgármesternek és az üzletembereknek, hogy lehetővé tették a Kolozsvári Magyar Napok megszervezését.
Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta: legutóbb 30 ezer ember vett részt az egyhetes magyar napok rendezvényein, ami azt jelenti, hogy sikerült megmozgatni a város magyar lakosságának 60 százalékát, így megteremtődött az a magyar közösségi élmény, ami azelőtt hiányzott Kolozsváron.
A Kolozsvári Magyar Napokat negyedik alkalommal szervezték meg augusztusban, és mára Erdély egyik legjelentősebb kulturális rendezvénysorozatává nőtte ki magát.
maszol/MTI
Első alkalommal osztották ki pénteken a Kincses Kolozsvárért díjakat a város közösségi életének fellendítésében és a magyar napok megszervezésében vállalt tevékenységek elismeréseként.
A Kincses Kolozsvár Egyesület által alapított díjat Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Nagy Elek üzletember, Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, Boros János volt kolozsvári alpolgármester (post mortem), az Életfa Családsegítő Egyesület, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a kolozsvári Szabadság napilap, valamint a Paprika Rádió kapta.
A rendezvényen Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete mondott köszöntő beszédet. Elmondta, szívesen tér vissza újra és újra Kolozsvárra, ahol gondolkodó, cselekvőképes magyar közösség él. Lévai Anikó megköszönte a magyar kormánynak, Emil Boc kolozsvári polgármesternek, Horváth Anna alpolgármesternek és az üzletembereknek, hogy lehetővé tették a Kolozsvári Magyar Napok megszervezését.
Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta: legutóbb 30 ezer ember vett részt az egyhetes magyar napok rendezvényein, ami azt jelenti, hogy sikerült megmozgatni a város magyar lakosságának 60 százalékát, így megteremtődött az a magyar közösségi élmény, ami azelőtt hiányzott Kolozsváron.
A Kolozsvári Magyar Napokat negyedik alkalommal szervezték meg augusztusban, és mára Erdély egyik legjelentősebb kulturális rendezvénysorozatává nőtte ki magát.
maszol/MTI
2013. december 14.
Kincses Kolozsvárért díjakat osztottak a magyar napok szervezői
Első alkalommal osztották ki pénteken a Kincses Kolozsvárért díjakat a város közösségi életének fellendítésében és a magyar napok megszervezésében vállalt tevékenységek elismeréseként.
A Kincses Kolozsvár Egyesület által alapított díjat Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Nagy Elek üzletember,Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, Boros János volt kolozsvári alpolgármester (post mortem), az Életfa Családsegítő Egyesület, aKolozsvári Magyar Diákszövetség, a kolozsvári Szabadság napilap, valamint a Paprika Rádió kapta.
A díjazottak: Nagy Elek vállalkozó, Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Deme Ilona, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke, Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, Rés Konrád-Gergely, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke, Újvári Ildikó, a Szabadság napilap főszerkesztője, Boros Hanga, Boros János volt alpolgármester lánya, Gergely Balázs KMN főszervező, Eckstein Kovács Péter, a Paprika Rádió Igazgató Tanácsának elnöke.
A rendezvényen Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete mondott köszöntő beszédet. Elmondta, szívesen tér vissza újra és újra Kolozsvárra, ahol gondolkodó, cselekvőképes magyar közösség él. Lévai Anikó megköszönte a magyar kormánynak, Emil Boc kolozsvári polgármesternek, Horváth Anna alpolgármesternek és az üzletembereknek, hogy lehetővé tették a Kolozsvári Magyar Napok megszervezését.
Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta: legutóbb 30 ezer ember vett részt az egyhetes magyar napok rendezvényein, ami azt jelenti, hogy sikerült megmozgatni a város magyar lakosságának 60 százalékát, így megteremtődött az a magyar közösségi élmény, ami azelőtt hiányzott Kolozsváron. (mti)
Transindex.ro
Első alkalommal osztották ki pénteken a Kincses Kolozsvárért díjakat a város közösségi életének fellendítésében és a magyar napok megszervezésében vállalt tevékenységek elismeréseként.
A Kincses Kolozsvár Egyesület által alapított díjat Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Nagy Elek üzletember,Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, Boros János volt kolozsvári alpolgármester (post mortem), az Életfa Családsegítő Egyesület, aKolozsvári Magyar Diákszövetség, a kolozsvári Szabadság napilap, valamint a Paprika Rádió kapta.
A díjazottak: Nagy Elek vállalkozó, Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Deme Ilona, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke, Kovács Sándor Kolozs-Dobokai főesperes, Rés Konrád-Gergely, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke, Újvári Ildikó, a Szabadság napilap főszerkesztője, Boros Hanga, Boros János volt alpolgármester lánya, Gergely Balázs KMN főszervező, Eckstein Kovács Péter, a Paprika Rádió Igazgató Tanácsának elnöke.
A rendezvényen Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete mondott köszöntő beszédet. Elmondta, szívesen tér vissza újra és újra Kolozsvárra, ahol gondolkodó, cselekvőképes magyar közösség él. Lévai Anikó megköszönte a magyar kormánynak, Emil Boc kolozsvári polgármesternek, Horváth Anna alpolgármesternek és az üzletembereknek, hogy lehetővé tették a Kolozsvári Magyar Napok megszervezését.
Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta: legutóbb 30 ezer ember vett részt az egyhetes magyar napok rendezvényein, ami azt jelenti, hogy sikerült megmozgatni a város magyar lakosságának 60 százalékát, így megteremtődött az a magyar közösségi élmény, ami azelőtt hiányzott Kolozsváron. (mti)
Transindex.ro
2013. december 16.
Új elnökséget választott a MAKOSZ
A Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ – a MIÉRT társult országos szervezete) 2013. december 13– 15. között Kolozsváron szervezte meg 20. Kongresszusát. A gyűlésen 92 küldött, az ország 14 megyéjéből választotta meg a MAKOSZ új elnökségét – áll a szervezet mai sajtóközleményében.
A megnyitón Debreczeni Sándor (volt MAKOSZ ügyvezető elnök), Szőcs Domokos (Román Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztály vezérigazgatója), Fodor László (leköszönő MAKOSZ elnök), valamint Andacs Zsolt Levente (KMDT elnök) szólalt fel.
Ezt követően a tagszervezetek megtartották beszámolóikat, majd az alapszabályzat és a Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ) módosítására került sor. Ezen napirendi pontok után következett az elnökség beszámolója, végül pedig a tisztújítás. A szabályzatmódosítás legfontosabb, pontját a MAKOSZ elnökségének átstrukturálása jelentette. A delegáltak 7 órás vita után elfogadták: a MAKOSZ vezetéséért az elnök, társelnök, 10 további alelnök, 3 tanácsadó, 2 cenzor, valamint egy tiszteletbeli tag felel.
Elnök: Kádár Petra
Társelnök: Lőrincz Szabolcs
Gazdasági alelnök: Nagy Örs Tamás
Külügyi alelnök: Tóth Gabriel
Tagságügyi alelnök: Berei Dóra
Szórványrégiókért felelős alelnök: Buryán Tünde
Partium régióért felelős alelnök: Kiss Ágota
Érdekképviseleti alelnök: Gáll Anna
Diákmédia és PR-ért felelős alelnök: Gáspárik Márton Pál
Arculatért felelős alelnök: Ruzsa Zsombor
KÖDAK intézettel foglalkozó alelnök: Lantos Mercédesz
Tanácsadók:
Takács Dániel
Lukács Rajmund
Balog Tamás
Cenzorok:
Virginás- Tar Ágnes
Kassay Anna
Tiszteletbeli tag: Gaudi Zsófia
A Kongresszus megszavazta, hogy a programtervezetük megírására 2014. február 21–23. között Nagyváradon, az első Megyei Konzultatív Tanácsgyűlésen kerül sor.
A Kongresszus társszervezője a Kolozsvári Magyar Diák Tanács volt (KMDT).
Szabadság (Kolozsvár)
A Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ – a MIÉRT társult országos szervezete) 2013. december 13– 15. között Kolozsváron szervezte meg 20. Kongresszusát. A gyűlésen 92 küldött, az ország 14 megyéjéből választotta meg a MAKOSZ új elnökségét – áll a szervezet mai sajtóközleményében.
A megnyitón Debreczeni Sándor (volt MAKOSZ ügyvezető elnök), Szőcs Domokos (Román Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztály vezérigazgatója), Fodor László (leköszönő MAKOSZ elnök), valamint Andacs Zsolt Levente (KMDT elnök) szólalt fel.
Ezt követően a tagszervezetek megtartották beszámolóikat, majd az alapszabályzat és a Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ) módosítására került sor. Ezen napirendi pontok után következett az elnökség beszámolója, végül pedig a tisztújítás. A szabályzatmódosítás legfontosabb, pontját a MAKOSZ elnökségének átstrukturálása jelentette. A delegáltak 7 órás vita után elfogadták: a MAKOSZ vezetéséért az elnök, társelnök, 10 további alelnök, 3 tanácsadó, 2 cenzor, valamint egy tiszteletbeli tag felel.
Elnök: Kádár Petra
Társelnök: Lőrincz Szabolcs
Gazdasági alelnök: Nagy Örs Tamás
Külügyi alelnök: Tóth Gabriel
Tagságügyi alelnök: Berei Dóra
Szórványrégiókért felelős alelnök: Buryán Tünde
Partium régióért felelős alelnök: Kiss Ágota
Érdekképviseleti alelnök: Gáll Anna
Diákmédia és PR-ért felelős alelnök: Gáspárik Márton Pál
Arculatért felelős alelnök: Ruzsa Zsombor
KÖDAK intézettel foglalkozó alelnök: Lantos Mercédesz
Tanácsadók:
Takács Dániel
Lukács Rajmund
Balog Tamás
Cenzorok:
Virginás- Tar Ágnes
Kassay Anna
Tiszteletbeli tag: Gaudi Zsófia
A Kongresszus megszavazta, hogy a programtervezetük megírására 2014. február 21–23. között Nagyváradon, az első Megyei Konzultatív Tanácsgyűlésen kerül sor.
A Kongresszus társszervezője a Kolozsvári Magyar Diák Tanács volt (KMDT).
Szabadság (Kolozsvár)
2014. január 31.
kérdezett: B. P. E.
15 ÉV SEMMIÉRT?
Nagy Zsolt: egyik ügyben sem én voltam a fő célpont
A stratégiai privatizációs ügy a privatizációk leállításáról, a Posta-ügy pedig a Chiuariuval való leszámolásról szól a volt miniszter szerint. Exkluzív interjú pereiről, politikai szerepvállalásáról, Băsescu sárga lapjáról.
Mi történt veled az után, hogy kiléptél a politikából? Választások környékén fel szoktak röppenni pletykák, hogy valamilyen látható vagy nem látható szerepben visszatérsz a politikába. Mi igaz ebből? – Önként döntöttem úgy, hogy a politika színpadáról visszalépek. Európa parlamenti listavezető voltam, és én magam döntöttem el azt, hogy visszalépek. Viszont nem tűntem el teljes mértékben a politikából. Amikor megkértek, akkor segítettem az RMDSZ-nek kampánystratégia kidolgozásában, a kampánytanácsadásban. Ez már a 2007-es EP-választásokkor is így volt, a 2008-as parlamenti és önkormányzati választások esetén, a 2009-es államelnök-választáskor. A 2012-es önkormányzati választásokkor már csak helyenként: Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, illetve a parlamenti választásokkor kimondottan Csík környékén kapcsolódtam be, mint stratéga.
Volt egy másik pillanat is 2011-ben, de erről most nem akarok többet mondani.
- Miért szálltál ki a nagypolitikából, legalábbis ami a nyilvános szerepléseket illeti?
– Ennek több oka volt, a legfontosabb, hogy egyszerűen úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam. Nem utolsó sorban az is, hogy úgy éreztem, hogy ha nem vagyok a politika élvonalában, akkor talán lekerül rólam ez a célkereszt.
Utólag visszagondolva jó döntésnek tartod ezt?
– Nem vagyok híve a mi lett volna, ha kezdetű válaszoknak. Nyilván a kérdést attól még fel lehet tenni, de most már úgyis mindegy. Ez volt akkor a döntésem, ez van, és kész.
Egy ideig úgy tűnt, mintha Băsescu rokonszenvezett volna veled, a veled történtekkel. Utána pedig mintha lett volna egy pszichológiai pillanat, amikor elengedte az ügyet. Történt valami, ami mentén értelmezhető ez a váltás?
– Szeretném én is érzékelni azt a pillanatot, amikor velem rokonszenvezett volna. Hogy az üggyel rokonszenvezett, abban viszont biztos vagyok (nevet). Eszközként használta ezeket az ügyeket. És ezt nyugodtan ki merem mondani.
2006. december elején küldte át a főügyészség a hazaárulásos történetben a megkeresést az államelnök fele, hogy engedélyezze a bűnvádi eljárás elkezdését. Akkor még működött az államelnöki hivatalban az a bizottság, amelynek véleményeznie kellett az ilyen kéréseket. Én háromszor is voltam meghallgatáson a bizottság előtt, teljes mértékben meggyőztem őket, ezért az ő ajánlásuk nem is arról szólt, hogy el kellene indítani a bűnvádi eljárást. Persze ez egy konzultatív vélemény volt, amely január közepén született meg.
Az államelnök március 20-ig a levegőben tartotta a döntést, egészen addig a pillanatig, amíg az RMDSZ nem feküdt keresztbe az EP-választások elhalasztása előtt. És akkor engedte el az ügyet, mintegy sárga lapként az RMDSZ fele. Nincsenek ebben véletlenek.
Ennél több rokonszenvet nem láttam ebben a dologban, azon túl, hogy nekem négyszemközti beszélgetésen ő maga is elmondta, hogy ez butaság, ezek képtelenségek. De mivel négyszemközt folyt a beszélgetés, az én szavam van az övével szemben.
- Amit a közvélemény nem ért mind a Poșta ügyben, mind a stratégiai privatizációs ügyben, az a miért. A stratégiai privatizációs ügyben látszik a vádiratból is, hogy a töredéke foglalkozik veled, és közvetlenül nem tudnak inkriminálni. A Poșta ügyben pedig nem egyértelmű, hogy egyáltalán mi az ügy. Szerinted a Șereș és a Poșta egy ügy, vagy két ügy?
– Két ügy. Bármennyire szeretnék “tetszelegni” – egy frászt szeretnék –, de egyik ügyben sem én voltam a fő célpont.
A hazaárulásos történetben, úgy gondolom, még csak nem is Codrut Șereș volt a fő célpont, hanem egyszerűen a privatizációk: valakik meg akarták akadályozni, hogy Romániában privatizációk legyenek, és ezért találták ki ezt az egész képtelenséget. Abban az egész ügyben nekem sem tettem, sem cselekedetem, még csak beszédem sincs sajátom, ami inkriminálhatna. Mások beszélgetéseit használják arra, hogy bemutassák, találkoztam volna velük. De ennyi. Ezen kívül még csak vád sincs megfogalmazva.
A Posta-ügynek világosan látjuk és tudjuk, hogy ki volt a célpontja: Tudor Chiuariu. És ezt ő maga elmondta a Legfelsőbb Bíróságon, és a román sajtó nagyon pontosan le is hozta. Hadd pörgessük vissza egy kicsit a dolgokat: Tudor Chiuariu abban a pillanatban, illetve azon az ominózus kormányülésen, 2007. április 25-én, alig több mint három hete volt miniszter, és a DNA már elkezdte a tevékenysége vizsgálatát kérni. A kérésük eredményeként a legfelsőbb bírói tanács elindított egy vizsgálatot, amelynek eredményeként fel is függesztették a DNA második osztályának a vezetőjét, Doru Țuluș főügyészt. Két hónapig vizsgálták az ügyet. Ez az időszak egybeesett az államfő felfüggesztésével és a népszavazás kampányával. Amint az államfő visszatért tisztségébe, engem felfüggesztett a miniszteri tisztségemből, és ez a főügyész visszatért. És ahogy visszatért, elindították ezt az ügyet. Ez egyszerűen erről szól, semmi egyébről. Semmi köze sem a Postához, sem a telekhez, egyszerűen egy személyes bosszú Tudor Chiuariu ellen.
Hogy miért kellett engem belekavarni? Mert én egy olyan aláírója voltam ennek a dokumentumnak, aki nem volt parlamenti képviselő. Ennek a kormányhatározatnak volt egy kezdeményezője – én magam –, volt egy láttamozója a törvényesség szempontjából – Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter –, és volt egy másik nagyon fontos láttamozó: ez a pénzügyminisztérium, amely az állam közvagyonáért felel. Varujan Vosganian pénzügyminiszter is pozitívan láttamozta, és maga a teljes kormány fogadta el. Miért csak ketten vagyunk itt? Azért, mert abban a pillanatban egyikünk sem volt parlamenti képviselő, és ezért nem kellett a parlamenthez fordulniuk. Mert azt nem kockáztatták volna meg, hogy ezt a kacsát odavigyék a parlament elé.
Képtelenségek sorozata ez az ügy. Az ügyészek annak idején 8,6 millió eurós kárról beszéltek, aztán azt a felére csökkentették, és miközben ilyen károkról beszéltek, meg sem próbáltak vagyonzárt, vagyonzáradékot kérni egyik vádlott ellen sem. Ez nem mutat egyebet, mint hogy ők maguk is tudták, hogy egyszerűen valótlan, amit beszélnek.
A stratégiai privatizációs ügy vádiratában említenek egy bulgáriai nyaralást, amely előtt a vád szerint Stanchev felhívta a hotelt, és jelezte, hogy adjanak jó árat, mert ő fizeti. Mi az igazság ebből? – Nem véletlenül mondtam azt, hogy engem soha senki sem vádolt korrupcióval. A hazaárulásos ügynek ezt az elemét, illetve azt, hogy kaptam volna ajándékba egy mobiltelefont, átküldték a DNA-nak. A teljes iratcsomót átküldték a DNA-nak, de úgy, hogy ezeket kell megnézni, mert ezekkel haszonhoz jutottam volna. A DNA végérvényesen, egyértelműen lezárta ezt a nyomozást, megállapítva, hogy nincsen semmilyen ilyen tett. Ennyi. Ettől tovább a teljes sztori még a bulvársajtó szintjét sem kellene megüsse. Ott van a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon az ügyész határozata, amely kimondja: scoatere de sub urmărire penală. És volt idejük vizsgálódni, mert négy évig tartották vizsgálatban, és aztán lezárták. Más pedig nincs. De ezért kaptam öt év letöltendő börtönbüntetést alapfokon, tehát ez nem vicc.
Ha a dolgokat összeszámolod, hajmeresztő: 2004. decemberétől kezdve voltam két és fél évig miniszter. Azelőtt már tizenvalahány évet dolgoztam a közéletben, diákszövetségben, RMDSZ-ben. Nem akartam miniszter lenni. Javasoltak, felkértek rá, elvállaltam, mint egy kihívást. Két és fél évig voltam miniszter, és azt gondolom, hogy eredményeket tettem le az asztalra, nem voltam egy eredménytelen miniszter. Két és fél év után hét éve hurcolnak két képtelenséggel, és ami már biztos, az az, hogy nyolc évig korlátozva vagyok mindenféle mozgási lehetőségemben. Ez már biztos. Ez együtt már tizenöt év. A semmiért.
És nem arról van szó, hogy valaki megússza a börtönt. Hogy valamihez jutott, és még meg is úszta a börtönt – hű, de okos volt, és hű, de ügyes. Hanem sehol semmi kár, az anyagi haszonhoz jutásnak még csak a vádja sem volt megfogalmazva velem szemben.
- Többen analógiában vagy összehasonlításban fogalmazzák meg a te történetedet másokéval. És nem okvetlenül a Mikó ügyre vagy ad absurdum az Olosz Geri ügyre gondolok, hanem például a Borbély László ügyre, aki ellen nem indul bűnvádi, mert a képviselőház nem hagyta jóvá. Lett volna olyan pillanat, amikor politikai szinten meg lehetett volna akasztani a te ügyeidet is?
– Nem azt gondolom, hogy politikailag kellett volna megakasztani. A Borbély László esetében egy teljesen természetes, törvényes eszközzel élt a parlament, mert nem véletlenül találták ki ezt a törvényhozók, hogy képviselői mandátummal rendelkező miniszterek esetében a képviselőház, más miniszterek esetében az államelnök engedélye kelljen egy bűnvádi eljárás elindításához. Mert bármelyik miniszter ellen naponta meg lehetne fogalmazni bűnvádi feljelentéseket, vagy papírra lehetne vetni egy ügyészi koholmányt. Ennek van egy természetes szűrő szerepe, és ezzel élt a parlament, nemcsak a Borbély László esetében, hanem az akkori közigazgatási miniszter esetében is. Nekem ilyen lehetőségem nem volt. Ezt megtehette volna az államelnök, minden érve megvolt rá. A politikai megakasztásra nem volt lehetőség, de azt gondolom, hogy egy erőteljesebb, határozottabb kiállás – és nemcsak az én ügyemben, hanem általában az igazságszolgáltatási túlkapásokkal vagy hibákkal szemben – igenis szükséges lett volna.
_ Ennek milyen formája lehetett volna? Egyrészt ott vannak az olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy nem működik jól a rendszer, de másrészt abban is nagyon nagy veszély rejlik, ha az igazságszolgáltatás egészét kérdőjelezzük meg.
– Kétségkívül. Én nem is azt mondtam, hogy az igazságszolgáltatás egészét kell megkérdőjelezni, hanem azt, hogy a túlkapásokat vagy a tévedéseket kell megvizsgálni.
Bár akár azt is mondhatnám, hogy én szempontomból megkérdőjelezhető a teljes igazságszolgáltatást. Mert nekem két ügyem van, és mindkét ügyemben abszolút méltánytalanul és igazságtalanul jártak el. Ettől a perctől kezdve nekem száz százalékosan rossz a véleményem az igazságszolgáltatásról. Nem mondhatok egyebet. De sorolhatnám: ott van a Varga Gábor története, vagy a Markó Attila és Marosán Tamás ügye, a Mikó-ügy, amely pont úgy egy tulajdonjogi kérdés, mint amilyen a postatelek ügye, csak az egyik egy cégé, a másik az egyházé volt, de attól függetlenül mind a kettőnek igazoló iratai vannak arról a tulajdonról, és mégis, jön az állam, és azt mondja bűnvádi igazságszolgáltatási döntés által, hogy az közvagyon. Holott sosem volt az, és nem is az ő illetőségük erről dönteni, hanem legfeljebb a közigazgatási bíróságnak.
- “Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek?” – írod. Mire, kikre gondolsz?
– Elsősorban azokra gondolok, akik intézményesen is tudtak volna valamit tenni. Például maga az államelnök, aki egyrészt titkosszolgálati tájékoztatásból, másrészt az általa működtetett bizottsághoz általam benyújtott és előadott dolgokból, illetve a vele való beszélgetésekből tudta, hogy abszolút nem érdemlem meg, nem lenne helye annak, hogy a bűnvádi eljárást elindítsa. A másik, akinek kétségkívül üzenek, az az akkori miniszterelnök (Călin Popescu Tăriceanu – szerk.), aki enyhe szótlansággal és tehetetlenséggel nézte, hogy körülötte sorra lövik ki a minisztereket. Emlékezzünk Teodor Atanasiura, ebben az ügyben egyből kettőnket – Codruț Șereșt és engem –, később Tudor Chiuariut, Paul Păcurariut: körbelőtték a minisztereit.
És kétségkívül utalok az RMDSZ vezetőire is. Bizonyára ők ezt másként gondolják vagy másként látják, de az én érintett helyzetemből így tűnt, hogy lehetett volna többet tenni.
- Milyen játéktere lehet még az ügyeidben az RMDSZ-nek, a médiának, a civil szervezeteknek? – Annyiszor elmondtam, nem várom el, hogy a média és ezáltal a közvélemény csak az én szavamnak higgyen. Azt viszont elvárnám, hogy nézzenek utána a dolgoknak, olvassanak utána. Csak egy konkrét példa: a hétfői nyílt levelem után van olyan sajtótermék, amely még mindig azt írja le, hogy 8,6 millió eurós kár lenne a Posta-ügyben. Ez képtelenség. Erről soha nem volt szó, soha senki nem vádolt engem azzal, hogy én ilyen kárt okoztam volna. A 2012-es döntés és annak bírósági indoklása, az én magyarázataim ellenére ezt így leírják. Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. De persze emberként én szenvedem el, vagy a becsületem, ami még maradt belőle. A civil szervezetek számára rendelkezésre fogom bocsátani az ügyek részleteit, és azt gondolom, nekik az lehetne a szerepük, hogy a maguk szintjén és a maguk eszközeivel lépjenek fel mind a hazai, mind az európai színtéren, és mondják el, hogy itt valami nem oké. Merthogy nem lehet az, hogy minden bizonyíték és mindenféle valóságtartalom nélkül el lehet ítélni embereket. Hogy mit várnék el a politikumtól? Azt, hogy a törvényhozási eszközökkel, amelyek rendelkezésükre állnak, konszenzusteremtés által – mert nem kell ez egy partizánakció legyen – teremtsenek rendet ezekben a struktúrákban. Mert nem lehet az, hogy semmiféle felelőssége ne legyen akár egy ügyésznek, akár egy bírónak egy igazságtalan döntés kapcsán. Mert mi van, ha valaki megnyeri a Strasbourgi Emberjogi Bíróságnál a pert? Akkor majd kártérítést fizet az állam. De nem az illető bíró, nem az illető ügyész.
- Akarva-akaratlan elég sok mindent megtudtál arról, hogy milyen erők határozzák meg a romániai igazságszolgáltatást. Ami kívülről látszik, az a sokarcúság: van egy európai nyomás, hogy minél több korrupciós ügyet akarnak; van egy csináljatok dossziét ennek-annak politikai játék; talán vannak személyek, akikről ki lehet egyezni politikailag; vannak ügyek, amelyekben fontos személyeket ítélnek el jogosan, stb. Te hogy raknád össze a nagy képet, mi a romániai igazságszolgáltatás mechanizmusa?
– Azt gondolom, hogy a felsorolt jelenségek mindegyikéből van benne valami. Persze én nem tudok a teljes igazságszolgáltatásról véleményt mondani, mert egyrészt nem vagyok igazságszolgáltatási szakterületen dolgozó szakember, másrészt meg én csak a jéghegy csúcsát láttam. Igaz, ez a leglátványosabb, és erre fókuszál mindenki. Először is úgy gondolom, és ezt mindenféle demagógia nélkül állítom, hogy a korrupció elleni harc valóban egy fontos téma, és nagyon komolyan kellene venni Romániában. Másodszor meg azt gondolom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt politikai leszámolásokat vagy képtelenségeket gyártani, és ezáltal kicsinálni embereket. Hiszen ha azt nézzük, hogy Markó Attilát is a korrupcióellenes ügyészség vádolja – hol abban a korrupció, hogy visszaszolgáltatott az egyháznak egy ingatlant? Hol van az én ügyemben a korrupció, amelyért négy év börtönbüntetésre ítéltek, úgy, hogy még csak az ügyészek sem mondják azt, hogy bármi kárhoz nekem közöm lett volna, és az ítéletben semmiféle kár nem szerepel. Mi köze van a korrupcióhoz annak, hogy én aláírtam egy határozatot, amire senki nem kényszerített, senki nem vett rá, senki nem fizetett le érte. És mi köze a korrupcióellenes harchoz egy ilyen kitalált kémtörténetnek? Hol van ezekben az ügyekben a korrupció, miközben mindannyian találkozunk – te is, én is – hétköznap az utcán a rendőrtől a kishivatalnokig és az orvosig a kis szintű és a nagy szintű korrupcióval is kétségkívül, amihez viszont nem nyúlnak hozzá. Ezért mondom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt különféle politikai leszámolásokat folytatni. Harmadsorban azt gondolom az igazságszolgáltatásról és az úgynevezett európai nyomásról, hogy ez számomra elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy Európának azt kell számon kérnie, hogy egy igazságszolgáltatási rendszer korrektül, egyformán működjön egy európai ország minden egyes állampolgára számára, hogy mindenki egyformán és hasonló jogokkal tudjon élni, és hogy az ítéletek korrektek, igazságosak legyenek. Az igazságszolgáltatás nem lehet sem gyors – mert ugye ezt kérik számon, hogy miért nem gyorsabb az igazságszolgáltatás, vagy miért nem példamutató. Az igazságszolgáltatásnak nem gyorsnak és példamutatónak kell lennie: az igazságszolgáltatásnak igazságosnak kell lennie. A tettek, a vád, a vád bizonyítékai és a védelem bizonyítékai alapján kellene egy igazságos döntést hozni. Ezt lehet és ezt kell számon kérni az igazságszolgáltatáson, nem egyebet. Kétségkívül van egy hatalmi harc az ügyészségeken belül is, az ügyészek maguk is különböző vetélkedésekben vannak, és most beszélhetnék mindenféle háttérjátékokról meg pletykákról, amiket hallani ügyvédektől vagy a rendszer különböző szereplőitől, de nem tudom ezeket bizonyítani, és akkor meg kár lenne belemenni.
- Évek óta azzal fekszel és kelsz, hogy nem vagy szabad ember. Hogy érzed, mennyire változtatta meg ez a személyiséged?
– Nehéz ezt nekem megítélnem. Elsősorban azok kellene ezt megítéljék, akik ismernek, és akik tartották velem a kapcsolatot ebben az időszakban is. Ők tudnának erről sokkal mérvadóbb véleményt mondani. A magam szempontjából azt gondolom, hogy megedződtem, és hogy teljesen másként tudom értékelni a világot és a velem történteket is. Tényleg benne van az, hogy ami nem öl meg, az erősít.
- Az utóbbi hét év után hibának érzed, hogy annak idején politikusnak álltál? Megbántad azt, hogy politikus lettél?
– Nem. Nem. Ez egy nagyon hosszú történet, hogy miért vonzott engem a közélet – mert fogalmam sem volt arról, hogy ez politika. Lehet, hogy a közélet szót sem ismertem. 18 éves voltam, és egyszerűen kerestem azt, hogy mit lehet tenni, hogy azt a Marosvásárhelyt, amit én egyféleképpen hagytam ott érettségiző diákként, és egy egészen másféle városként találtam rá 1990 március végén, hogyan lehet helyrehozni, és hogyan lehet ebben a dologban valamilyen módon rendet teremteni. Ennek az eszközét keresve jutottam el a diákmozgalmakhoz és különböző ellenzéki tüntetésekhez, és később diákszervezeti aktív emberként szerveztem táborokat, nemzetközi rendezvényeket, nemzetközi szervezetekhez csatlakoztattuk a KMDSZ-t, és így tovább. Utána jött a politikába való belekóstolás. Sokszor még ódzkodtam is attól, hogy magamat politikusnak nevezzem. Érdekelt, vonzott, szívesen vállaltam szerepet, elsősorban aktív, political professional szerepben – ami a szervezés, a különböző szervezeti egységek létrehozása, azok összehangolása, kampánystruktúrák létrehozása, státusirodai hálózat megszervezése, és így tovább. Nem bántam meg.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy megbántam-e, hogy elvállaltam a miniszterséget. Azt lehet, hogy igen.
Transindex.ro,
15 ÉV SEMMIÉRT?
Nagy Zsolt: egyik ügyben sem én voltam a fő célpont
A stratégiai privatizációs ügy a privatizációk leállításáról, a Posta-ügy pedig a Chiuariuval való leszámolásról szól a volt miniszter szerint. Exkluzív interjú pereiről, politikai szerepvállalásáról, Băsescu sárga lapjáról.
Mi történt veled az után, hogy kiléptél a politikából? Választások környékén fel szoktak röppenni pletykák, hogy valamilyen látható vagy nem látható szerepben visszatérsz a politikába. Mi igaz ebből? – Önként döntöttem úgy, hogy a politika színpadáról visszalépek. Európa parlamenti listavezető voltam, és én magam döntöttem el azt, hogy visszalépek. Viszont nem tűntem el teljes mértékben a politikából. Amikor megkértek, akkor segítettem az RMDSZ-nek kampánystratégia kidolgozásában, a kampánytanácsadásban. Ez már a 2007-es EP-választásokkor is így volt, a 2008-as parlamenti és önkormányzati választások esetén, a 2009-es államelnök-választáskor. A 2012-es önkormányzati választásokkor már csak helyenként: Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, illetve a parlamenti választásokkor kimondottan Csík környékén kapcsolódtam be, mint stratéga.
Volt egy másik pillanat is 2011-ben, de erről most nem akarok többet mondani.
- Miért szálltál ki a nagypolitikából, legalábbis ami a nyilvános szerepléseket illeti?
– Ennek több oka volt, a legfontosabb, hogy egyszerűen úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam. Nem utolsó sorban az is, hogy úgy éreztem, hogy ha nem vagyok a politika élvonalában, akkor talán lekerül rólam ez a célkereszt.
Utólag visszagondolva jó döntésnek tartod ezt?
– Nem vagyok híve a mi lett volna, ha kezdetű válaszoknak. Nyilván a kérdést attól még fel lehet tenni, de most már úgyis mindegy. Ez volt akkor a döntésem, ez van, és kész.
Egy ideig úgy tűnt, mintha Băsescu rokonszenvezett volna veled, a veled történtekkel. Utána pedig mintha lett volna egy pszichológiai pillanat, amikor elengedte az ügyet. Történt valami, ami mentén értelmezhető ez a váltás?
– Szeretném én is érzékelni azt a pillanatot, amikor velem rokonszenvezett volna. Hogy az üggyel rokonszenvezett, abban viszont biztos vagyok (nevet). Eszközként használta ezeket az ügyeket. És ezt nyugodtan ki merem mondani.
2006. december elején küldte át a főügyészség a hazaárulásos történetben a megkeresést az államelnök fele, hogy engedélyezze a bűnvádi eljárás elkezdését. Akkor még működött az államelnöki hivatalban az a bizottság, amelynek véleményeznie kellett az ilyen kéréseket. Én háromszor is voltam meghallgatáson a bizottság előtt, teljes mértékben meggyőztem őket, ezért az ő ajánlásuk nem is arról szólt, hogy el kellene indítani a bűnvádi eljárást. Persze ez egy konzultatív vélemény volt, amely január közepén született meg.
Az államelnök március 20-ig a levegőben tartotta a döntést, egészen addig a pillanatig, amíg az RMDSZ nem feküdt keresztbe az EP-választások elhalasztása előtt. És akkor engedte el az ügyet, mintegy sárga lapként az RMDSZ fele. Nincsenek ebben véletlenek.
Ennél több rokonszenvet nem láttam ebben a dologban, azon túl, hogy nekem négyszemközti beszélgetésen ő maga is elmondta, hogy ez butaság, ezek képtelenségek. De mivel négyszemközt folyt a beszélgetés, az én szavam van az övével szemben.
- Amit a közvélemény nem ért mind a Poșta ügyben, mind a stratégiai privatizációs ügyben, az a miért. A stratégiai privatizációs ügyben látszik a vádiratból is, hogy a töredéke foglalkozik veled, és közvetlenül nem tudnak inkriminálni. A Poșta ügyben pedig nem egyértelmű, hogy egyáltalán mi az ügy. Szerinted a Șereș és a Poșta egy ügy, vagy két ügy?
– Két ügy. Bármennyire szeretnék “tetszelegni” – egy frászt szeretnék –, de egyik ügyben sem én voltam a fő célpont.
A hazaárulásos történetben, úgy gondolom, még csak nem is Codrut Șereș volt a fő célpont, hanem egyszerűen a privatizációk: valakik meg akarták akadályozni, hogy Romániában privatizációk legyenek, és ezért találták ki ezt az egész képtelenséget. Abban az egész ügyben nekem sem tettem, sem cselekedetem, még csak beszédem sincs sajátom, ami inkriminálhatna. Mások beszélgetéseit használják arra, hogy bemutassák, találkoztam volna velük. De ennyi. Ezen kívül még csak vád sincs megfogalmazva.
A Posta-ügynek világosan látjuk és tudjuk, hogy ki volt a célpontja: Tudor Chiuariu. És ezt ő maga elmondta a Legfelsőbb Bíróságon, és a román sajtó nagyon pontosan le is hozta. Hadd pörgessük vissza egy kicsit a dolgokat: Tudor Chiuariu abban a pillanatban, illetve azon az ominózus kormányülésen, 2007. április 25-én, alig több mint három hete volt miniszter, és a DNA már elkezdte a tevékenysége vizsgálatát kérni. A kérésük eredményeként a legfelsőbb bírói tanács elindított egy vizsgálatot, amelynek eredményeként fel is függesztették a DNA második osztályának a vezetőjét, Doru Țuluș főügyészt. Két hónapig vizsgálták az ügyet. Ez az időszak egybeesett az államfő felfüggesztésével és a népszavazás kampányával. Amint az államfő visszatért tisztségébe, engem felfüggesztett a miniszteri tisztségemből, és ez a főügyész visszatért. És ahogy visszatért, elindították ezt az ügyet. Ez egyszerűen erről szól, semmi egyébről. Semmi köze sem a Postához, sem a telekhez, egyszerűen egy személyes bosszú Tudor Chiuariu ellen.
Hogy miért kellett engem belekavarni? Mert én egy olyan aláírója voltam ennek a dokumentumnak, aki nem volt parlamenti képviselő. Ennek a kormányhatározatnak volt egy kezdeményezője – én magam –, volt egy láttamozója a törvényesség szempontjából – Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter –, és volt egy másik nagyon fontos láttamozó: ez a pénzügyminisztérium, amely az állam közvagyonáért felel. Varujan Vosganian pénzügyminiszter is pozitívan láttamozta, és maga a teljes kormány fogadta el. Miért csak ketten vagyunk itt? Azért, mert abban a pillanatban egyikünk sem volt parlamenti képviselő, és ezért nem kellett a parlamenthez fordulniuk. Mert azt nem kockáztatták volna meg, hogy ezt a kacsát odavigyék a parlament elé.
Képtelenségek sorozata ez az ügy. Az ügyészek annak idején 8,6 millió eurós kárról beszéltek, aztán azt a felére csökkentették, és miközben ilyen károkról beszéltek, meg sem próbáltak vagyonzárt, vagyonzáradékot kérni egyik vádlott ellen sem. Ez nem mutat egyebet, mint hogy ők maguk is tudták, hogy egyszerűen valótlan, amit beszélnek.
A stratégiai privatizációs ügy vádiratában említenek egy bulgáriai nyaralást, amely előtt a vád szerint Stanchev felhívta a hotelt, és jelezte, hogy adjanak jó árat, mert ő fizeti. Mi az igazság ebből? – Nem véletlenül mondtam azt, hogy engem soha senki sem vádolt korrupcióval. A hazaárulásos ügynek ezt az elemét, illetve azt, hogy kaptam volna ajándékba egy mobiltelefont, átküldték a DNA-nak. A teljes iratcsomót átküldték a DNA-nak, de úgy, hogy ezeket kell megnézni, mert ezekkel haszonhoz jutottam volna. A DNA végérvényesen, egyértelműen lezárta ezt a nyomozást, megállapítva, hogy nincsen semmilyen ilyen tett. Ennyi. Ettől tovább a teljes sztori még a bulvársajtó szintjét sem kellene megüsse. Ott van a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon az ügyész határozata, amely kimondja: scoatere de sub urmărire penală. És volt idejük vizsgálódni, mert négy évig tartották vizsgálatban, és aztán lezárták. Más pedig nincs. De ezért kaptam öt év letöltendő börtönbüntetést alapfokon, tehát ez nem vicc.
Ha a dolgokat összeszámolod, hajmeresztő: 2004. decemberétől kezdve voltam két és fél évig miniszter. Azelőtt már tizenvalahány évet dolgoztam a közéletben, diákszövetségben, RMDSZ-ben. Nem akartam miniszter lenni. Javasoltak, felkértek rá, elvállaltam, mint egy kihívást. Két és fél évig voltam miniszter, és azt gondolom, hogy eredményeket tettem le az asztalra, nem voltam egy eredménytelen miniszter. Két és fél év után hét éve hurcolnak két képtelenséggel, és ami már biztos, az az, hogy nyolc évig korlátozva vagyok mindenféle mozgási lehetőségemben. Ez már biztos. Ez együtt már tizenöt év. A semmiért.
És nem arról van szó, hogy valaki megússza a börtönt. Hogy valamihez jutott, és még meg is úszta a börtönt – hű, de okos volt, és hű, de ügyes. Hanem sehol semmi kár, az anyagi haszonhoz jutásnak még csak a vádja sem volt megfogalmazva velem szemben.
- Többen analógiában vagy összehasonlításban fogalmazzák meg a te történetedet másokéval. És nem okvetlenül a Mikó ügyre vagy ad absurdum az Olosz Geri ügyre gondolok, hanem például a Borbély László ügyre, aki ellen nem indul bűnvádi, mert a képviselőház nem hagyta jóvá. Lett volna olyan pillanat, amikor politikai szinten meg lehetett volna akasztani a te ügyeidet is?
– Nem azt gondolom, hogy politikailag kellett volna megakasztani. A Borbély László esetében egy teljesen természetes, törvényes eszközzel élt a parlament, mert nem véletlenül találták ki ezt a törvényhozók, hogy képviselői mandátummal rendelkező miniszterek esetében a képviselőház, más miniszterek esetében az államelnök engedélye kelljen egy bűnvádi eljárás elindításához. Mert bármelyik miniszter ellen naponta meg lehetne fogalmazni bűnvádi feljelentéseket, vagy papírra lehetne vetni egy ügyészi koholmányt. Ennek van egy természetes szűrő szerepe, és ezzel élt a parlament, nemcsak a Borbély László esetében, hanem az akkori közigazgatási miniszter esetében is. Nekem ilyen lehetőségem nem volt. Ezt megtehette volna az államelnök, minden érve megvolt rá. A politikai megakasztásra nem volt lehetőség, de azt gondolom, hogy egy erőteljesebb, határozottabb kiállás – és nemcsak az én ügyemben, hanem általában az igazságszolgáltatási túlkapásokkal vagy hibákkal szemben – igenis szükséges lett volna.
_ Ennek milyen formája lehetett volna? Egyrészt ott vannak az olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy nem működik jól a rendszer, de másrészt abban is nagyon nagy veszély rejlik, ha az igazságszolgáltatás egészét kérdőjelezzük meg.
– Kétségkívül. Én nem is azt mondtam, hogy az igazságszolgáltatás egészét kell megkérdőjelezni, hanem azt, hogy a túlkapásokat vagy a tévedéseket kell megvizsgálni.
Bár akár azt is mondhatnám, hogy én szempontomból megkérdőjelezhető a teljes igazságszolgáltatást. Mert nekem két ügyem van, és mindkét ügyemben abszolút méltánytalanul és igazságtalanul jártak el. Ettől a perctől kezdve nekem száz százalékosan rossz a véleményem az igazságszolgáltatásról. Nem mondhatok egyebet. De sorolhatnám: ott van a Varga Gábor története, vagy a Markó Attila és Marosán Tamás ügye, a Mikó-ügy, amely pont úgy egy tulajdonjogi kérdés, mint amilyen a postatelek ügye, csak az egyik egy cégé, a másik az egyházé volt, de attól függetlenül mind a kettőnek igazoló iratai vannak arról a tulajdonról, és mégis, jön az állam, és azt mondja bűnvádi igazságszolgáltatási döntés által, hogy az közvagyon. Holott sosem volt az, és nem is az ő illetőségük erről dönteni, hanem legfeljebb a közigazgatási bíróságnak.
- “Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek?” – írod. Mire, kikre gondolsz?
– Elsősorban azokra gondolok, akik intézményesen is tudtak volna valamit tenni. Például maga az államelnök, aki egyrészt titkosszolgálati tájékoztatásból, másrészt az általa működtetett bizottsághoz általam benyújtott és előadott dolgokból, illetve a vele való beszélgetésekből tudta, hogy abszolút nem érdemlem meg, nem lenne helye annak, hogy a bűnvádi eljárást elindítsa. A másik, akinek kétségkívül üzenek, az az akkori miniszterelnök (Călin Popescu Tăriceanu – szerk.), aki enyhe szótlansággal és tehetetlenséggel nézte, hogy körülötte sorra lövik ki a minisztereket. Emlékezzünk Teodor Atanasiura, ebben az ügyben egyből kettőnket – Codruț Șereșt és engem –, később Tudor Chiuariut, Paul Păcurariut: körbelőtték a minisztereit.
És kétségkívül utalok az RMDSZ vezetőire is. Bizonyára ők ezt másként gondolják vagy másként látják, de az én érintett helyzetemből így tűnt, hogy lehetett volna többet tenni.
- Milyen játéktere lehet még az ügyeidben az RMDSZ-nek, a médiának, a civil szervezeteknek? – Annyiszor elmondtam, nem várom el, hogy a média és ezáltal a közvélemény csak az én szavamnak higgyen. Azt viszont elvárnám, hogy nézzenek utána a dolgoknak, olvassanak utána. Csak egy konkrét példa: a hétfői nyílt levelem után van olyan sajtótermék, amely még mindig azt írja le, hogy 8,6 millió eurós kár lenne a Posta-ügyben. Ez képtelenség. Erről soha nem volt szó, soha senki nem vádolt engem azzal, hogy én ilyen kárt okoztam volna. A 2012-es döntés és annak bírósági indoklása, az én magyarázataim ellenére ezt így leírják. Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. De persze emberként én szenvedem el, vagy a becsületem, ami még maradt belőle. A civil szervezetek számára rendelkezésre fogom bocsátani az ügyek részleteit, és azt gondolom, nekik az lehetne a szerepük, hogy a maguk szintjén és a maguk eszközeivel lépjenek fel mind a hazai, mind az európai színtéren, és mondják el, hogy itt valami nem oké. Merthogy nem lehet az, hogy minden bizonyíték és mindenféle valóságtartalom nélkül el lehet ítélni embereket. Hogy mit várnék el a politikumtól? Azt, hogy a törvényhozási eszközökkel, amelyek rendelkezésükre állnak, konszenzusteremtés által – mert nem kell ez egy partizánakció legyen – teremtsenek rendet ezekben a struktúrákban. Mert nem lehet az, hogy semmiféle felelőssége ne legyen akár egy ügyésznek, akár egy bírónak egy igazságtalan döntés kapcsán. Mert mi van, ha valaki megnyeri a Strasbourgi Emberjogi Bíróságnál a pert? Akkor majd kártérítést fizet az állam. De nem az illető bíró, nem az illető ügyész.
- Akarva-akaratlan elég sok mindent megtudtál arról, hogy milyen erők határozzák meg a romániai igazságszolgáltatást. Ami kívülről látszik, az a sokarcúság: van egy európai nyomás, hogy minél több korrupciós ügyet akarnak; van egy csináljatok dossziét ennek-annak politikai játék; talán vannak személyek, akikről ki lehet egyezni politikailag; vannak ügyek, amelyekben fontos személyeket ítélnek el jogosan, stb. Te hogy raknád össze a nagy képet, mi a romániai igazságszolgáltatás mechanizmusa?
– Azt gondolom, hogy a felsorolt jelenségek mindegyikéből van benne valami. Persze én nem tudok a teljes igazságszolgáltatásról véleményt mondani, mert egyrészt nem vagyok igazságszolgáltatási szakterületen dolgozó szakember, másrészt meg én csak a jéghegy csúcsát láttam. Igaz, ez a leglátványosabb, és erre fókuszál mindenki. Először is úgy gondolom, és ezt mindenféle demagógia nélkül állítom, hogy a korrupció elleni harc valóban egy fontos téma, és nagyon komolyan kellene venni Romániában. Másodszor meg azt gondolom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt politikai leszámolásokat vagy képtelenségeket gyártani, és ezáltal kicsinálni embereket. Hiszen ha azt nézzük, hogy Markó Attilát is a korrupcióellenes ügyészség vádolja – hol abban a korrupció, hogy visszaszolgáltatott az egyháznak egy ingatlant? Hol van az én ügyemben a korrupció, amelyért négy év börtönbüntetésre ítéltek, úgy, hogy még csak az ügyészek sem mondják azt, hogy bármi kárhoz nekem közöm lett volna, és az ítéletben semmiféle kár nem szerepel. Mi köze van a korrupcióhoz annak, hogy én aláírtam egy határozatot, amire senki nem kényszerített, senki nem vett rá, senki nem fizetett le érte. És mi köze a korrupcióellenes harchoz egy ilyen kitalált kémtörténetnek? Hol van ezekben az ügyekben a korrupció, miközben mindannyian találkozunk – te is, én is – hétköznap az utcán a rendőrtől a kishivatalnokig és az orvosig a kis szintű és a nagy szintű korrupcióval is kétségkívül, amihez viszont nem nyúlnak hozzá. Ezért mondom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt különféle politikai leszámolásokat folytatni. Harmadsorban azt gondolom az igazságszolgáltatásról és az úgynevezett európai nyomásról, hogy ez számomra elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy Európának azt kell számon kérnie, hogy egy igazságszolgáltatási rendszer korrektül, egyformán működjön egy európai ország minden egyes állampolgára számára, hogy mindenki egyformán és hasonló jogokkal tudjon élni, és hogy az ítéletek korrektek, igazságosak legyenek. Az igazságszolgáltatás nem lehet sem gyors – mert ugye ezt kérik számon, hogy miért nem gyorsabb az igazságszolgáltatás, vagy miért nem példamutató. Az igazságszolgáltatásnak nem gyorsnak és példamutatónak kell lennie: az igazságszolgáltatásnak igazságosnak kell lennie. A tettek, a vád, a vád bizonyítékai és a védelem bizonyítékai alapján kellene egy igazságos döntést hozni. Ezt lehet és ezt kell számon kérni az igazságszolgáltatáson, nem egyebet. Kétségkívül van egy hatalmi harc az ügyészségeken belül is, az ügyészek maguk is különböző vetélkedésekben vannak, és most beszélhetnék mindenféle háttérjátékokról meg pletykákról, amiket hallani ügyvédektől vagy a rendszer különböző szereplőitől, de nem tudom ezeket bizonyítani, és akkor meg kár lenne belemenni.
- Évek óta azzal fekszel és kelsz, hogy nem vagy szabad ember. Hogy érzed, mennyire változtatta meg ez a személyiséged?
– Nehéz ezt nekem megítélnem. Elsősorban azok kellene ezt megítéljék, akik ismernek, és akik tartották velem a kapcsolatot ebben az időszakban is. Ők tudnának erről sokkal mérvadóbb véleményt mondani. A magam szempontjából azt gondolom, hogy megedződtem, és hogy teljesen másként tudom értékelni a világot és a velem történteket is. Tényleg benne van az, hogy ami nem öl meg, az erősít.
- Az utóbbi hét év után hibának érzed, hogy annak idején politikusnak álltál? Megbántad azt, hogy politikus lettél?
– Nem. Nem. Ez egy nagyon hosszú történet, hogy miért vonzott engem a közélet – mert fogalmam sem volt arról, hogy ez politika. Lehet, hogy a közélet szót sem ismertem. 18 éves voltam, és egyszerűen kerestem azt, hogy mit lehet tenni, hogy azt a Marosvásárhelyt, amit én egyféleképpen hagytam ott érettségiző diákként, és egy egészen másféle városként találtam rá 1990 március végén, hogyan lehet helyrehozni, és hogyan lehet ebben a dologban valamilyen módon rendet teremteni. Ennek az eszközét keresve jutottam el a diákmozgalmakhoz és különböző ellenzéki tüntetésekhez, és később diákszervezeti aktív emberként szerveztem táborokat, nemzetközi rendezvényeket, nemzetközi szervezetekhez csatlakoztattuk a KMDSZ-t, és így tovább. Utána jött a politikába való belekóstolás. Sokszor még ódzkodtam is attól, hogy magamat politikusnak nevezzem. Érdekelt, vonzott, szívesen vállaltam szerepet, elsősorban aktív, political professional szerepben – ami a szervezés, a különböző szervezeti egységek létrehozása, azok összehangolása, kampánystruktúrák létrehozása, státusirodai hálózat megszervezése, és így tovább. Nem bántam meg.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy megbántam-e, hogy elvállaltam a miniszterséget. Azt lehet, hogy igen.
Transindex.ro,
2014. május 7.
Vadonatúj köntösben a Campus: lendületben a diákélet krónikásai
A portál a kolozsvári élet megkerülhetetlen csomópontjává szeretne válni
Teljesen új honlappal, dizájnnal és tíztagú szerkesztőgárdával folytatja munkáját a Campus szerkesztősége – jelentette be a csapat tegnapi sajtótájékoztatóján Polacsek Péter főszerkesztő, aki szerint a hetente egyszer, két oldalon, a Szabadság című kolozsvári napilapban megjelenő cikkeik mellett a campus.szabadsag.ro oldalon állandóan frissülő tartalmakat szolgáltatnak a diákoknak. Elsősorban azért volt szükség az ilyen irányú fejlesztésre, mert a diákság nem olvas írott sajtót, s a naponta frissülő, számukra érdekes tartalommal inkább el tudják őket érni. Az is szempont volt, hogy sokkal több a diákélettel kapcsolatos esemény, mint amennyit heti két oldalba bele tudnak sűríteni. A megújult Campust üzemeltető csapat célja, hogy a portál a kolozsvári élet megkerülhetetlen tájékoztató csomópontjává váljon. Ezért gyakorlati információkon túl buliajánlókkal, tudósításokkal, videó- és fotóriport-rovattal, valamint véleményanyagokkal készülnek.
– A Szabadság szerkesztősége számára nagy öröm, hogy ilyen jó Campus szerkesztőcsapat állt össze lelkes, kezdeményező fiatalokból – méltatta a jelenlegi gárda munkáját Újvári Ildikó főszerkesztő, aki szerint már a kezdetektől fogva a kolozsvári napilap szerves részét képezte a fiataloknak szóló ifjúsági melléklet. – És bár az évek során a Campus kivívott magának bizonyos szintű függetlenséget, a melléklet mindvégig együtt élt, együtt létezett a Szabadsággal – tette hozzá. – A célunk az volt, hogy a városba érkező egyetemistákhoz szóljunk, s a melléklet kapocs legyen a város és a diákság között – mutatott rá a főszerkesztő, aki támogatásáról biztosította a fiatal szerkesztőcsapatot.
Rés Konrád, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a diákélet teret kap a Campusban, egy kolozsvári magyar napilap hasábjain, hidat teremtve a lakosság és a diákság között. – A KMDSZ és a Campus szerkesztőségének tagjai eredményesen dolgoznak együtt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Campus kiemelt médiapartnere a 21. KMDSZ Diáknapoknak – mondta, és örömmel számolt be arról, hogy egyre nagyobb érdeklődés övezi a Campus tevékenységébe való bekapcsolódást a diákság körében.
– A teljesen új dizájnnal a felhasználóbaráttá tétel volt a cél – fogalmazott Nagy Kinga Campus-szerkesztő, aki az új portál rovatairól beszélt. A két – Campus-mellékletből már jól ismert – Bezzeg és Példakép rovat mellett közéleti, kulturális, tudományos és ajánló rovatokkal gazdagodott a tartalom, és szintén újdonság a Kérem, a következőt problémamegoldó rovat, valamint a Top3 és a Sportszelet rovat.
Nemcsak az új diákportál beindításáról esett szó a tegnapi sajtótájékoztatón, hanem a Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírás szakán tanuló másodéves diákok egyedi, Campus Show elnevezésű televíziós gyakorlatáról. Az elképzelés szerint a szak oktatóinak segítségével az amerikai What’s my line? című televíziós műsor mintájára önálló vetélkedő készül. – A játék teljes előkészítését, megszervezését, operatőri, rendezői és vágási feladatait is a diákok végzik el, ami intenzív szakmai gyakorlatként szolgál – mondta a sajtótájékoztatón Stanik Bence, az egyetem oktatója. Elmondta: a diákok szabadidejükben foglalkoznak a feladattal.
Kristály Beáta Campus-szerkesztő a játékot ismertette, amelyre nemcsak a versenyzők, de a közönség jelentkezését is várják május 18-ig a Campus Facebook oldalán. – Az első adást május 28-án rögzítjük a kolozsvári Junkyard Pubban, ahol nyolc bekötött szemű játékosnak kell barkóbaszerűen kitalálnia, hogy melyik kolozsvári celeb ül vele szemben – részletezte Kristály Beáta, aki beszámolt arról, hogy a show-ba olyan kolozsvári vagy erdélyi hírességeket hívnak meg, akik már bizonyítottak szakmájuk terén. A legtöbb nevet kitaláló játékos egy Electric Castle-jegyet kap, de közönségjáték is lesz, amelynek során a nézőknek egy kolozsvári lakos foglalkozását kell kitalálniuk szintén egy Electric Castle-belépőért. Az egy estés játékról készült tévéműsort a Campus vadonatúj honlapján lehet majd megnézni, de az Erdély Tévé műsorába is bekerülhet. – A műsor sikerétől függően októbertől havonta egy adás elkészítése is szóba jöhet – beszélt a tervekről a Campus szerkesztője.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)
A portál a kolozsvári élet megkerülhetetlen csomópontjává szeretne válni
Teljesen új honlappal, dizájnnal és tíztagú szerkesztőgárdával folytatja munkáját a Campus szerkesztősége – jelentette be a csapat tegnapi sajtótájékoztatóján Polacsek Péter főszerkesztő, aki szerint a hetente egyszer, két oldalon, a Szabadság című kolozsvári napilapban megjelenő cikkeik mellett a campus.szabadsag.ro oldalon állandóan frissülő tartalmakat szolgáltatnak a diákoknak. Elsősorban azért volt szükség az ilyen irányú fejlesztésre, mert a diákság nem olvas írott sajtót, s a naponta frissülő, számukra érdekes tartalommal inkább el tudják őket érni. Az is szempont volt, hogy sokkal több a diákélettel kapcsolatos esemény, mint amennyit heti két oldalba bele tudnak sűríteni. A megújult Campust üzemeltető csapat célja, hogy a portál a kolozsvári élet megkerülhetetlen tájékoztató csomópontjává váljon. Ezért gyakorlati információkon túl buliajánlókkal, tudósításokkal, videó- és fotóriport-rovattal, valamint véleményanyagokkal készülnek.
– A Szabadság szerkesztősége számára nagy öröm, hogy ilyen jó Campus szerkesztőcsapat állt össze lelkes, kezdeményező fiatalokból – méltatta a jelenlegi gárda munkáját Újvári Ildikó főszerkesztő, aki szerint már a kezdetektől fogva a kolozsvári napilap szerves részét képezte a fiataloknak szóló ifjúsági melléklet. – És bár az évek során a Campus kivívott magának bizonyos szintű függetlenséget, a melléklet mindvégig együtt élt, együtt létezett a Szabadsággal – tette hozzá. – A célunk az volt, hogy a városba érkező egyetemistákhoz szóljunk, s a melléklet kapocs legyen a város és a diákság között – mutatott rá a főszerkesztő, aki támogatásáról biztosította a fiatal szerkesztőcsapatot.
Rés Konrád, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a diákélet teret kap a Campusban, egy kolozsvári magyar napilap hasábjain, hidat teremtve a lakosság és a diákság között. – A KMDSZ és a Campus szerkesztőségének tagjai eredményesen dolgoznak együtt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Campus kiemelt médiapartnere a 21. KMDSZ Diáknapoknak – mondta, és örömmel számolt be arról, hogy egyre nagyobb érdeklődés övezi a Campus tevékenységébe való bekapcsolódást a diákság körében.
– A teljesen új dizájnnal a felhasználóbaráttá tétel volt a cél – fogalmazott Nagy Kinga Campus-szerkesztő, aki az új portál rovatairól beszélt. A két – Campus-mellékletből már jól ismert – Bezzeg és Példakép rovat mellett közéleti, kulturális, tudományos és ajánló rovatokkal gazdagodott a tartalom, és szintén újdonság a Kérem, a következőt problémamegoldó rovat, valamint a Top3 és a Sportszelet rovat.
Nemcsak az új diákportál beindításáról esett szó a tegnapi sajtótájékoztatón, hanem a Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírás szakán tanuló másodéves diákok egyedi, Campus Show elnevezésű televíziós gyakorlatáról. Az elképzelés szerint a szak oktatóinak segítségével az amerikai What’s my line? című televíziós műsor mintájára önálló vetélkedő készül. – A játék teljes előkészítését, megszervezését, operatőri, rendezői és vágási feladatait is a diákok végzik el, ami intenzív szakmai gyakorlatként szolgál – mondta a sajtótájékoztatón Stanik Bence, az egyetem oktatója. Elmondta: a diákok szabadidejükben foglalkoznak a feladattal.
Kristály Beáta Campus-szerkesztő a játékot ismertette, amelyre nemcsak a versenyzők, de a közönség jelentkezését is várják május 18-ig a Campus Facebook oldalán. – Az első adást május 28-án rögzítjük a kolozsvári Junkyard Pubban, ahol nyolc bekötött szemű játékosnak kell barkóbaszerűen kitalálnia, hogy melyik kolozsvári celeb ül vele szemben – részletezte Kristály Beáta, aki beszámolt arról, hogy a show-ba olyan kolozsvári vagy erdélyi hírességeket hívnak meg, akik már bizonyítottak szakmájuk terén. A legtöbb nevet kitaláló játékos egy Electric Castle-jegyet kap, de közönségjáték is lesz, amelynek során a nézőknek egy kolozsvári lakos foglalkozását kell kitalálniuk szintén egy Electric Castle-belépőért. Az egy estés játékról készült tévéműsort a Campus vadonatúj honlapján lehet majd megnézni, de az Erdély Tévé műsorába is bekerülhet. – A műsor sikerétől függően októbertől havonta egy adás elkészítése is szóba jöhet – beszélt a tervekről a Campus szerkesztője.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)
2014. május 8.
Ujjongó tömeg, felhőtlen buli – KMDSZ Diáknapok
Talán Mátyás király sem kapott még egyszerre annyi figyelmet és tiszteletet, mint tegnap, a diáknapok nyitóbuliján. Nem véletlenül választottam a buli szót, hiszen a rendezvénysorozat valamennyi eseményére ez a legjellemzőbb: mert a diáknapok a négy napig tartó banzáj, a főtéri gyülekezés pedig az ennek kezdetét jelző füttyszó.
Minden bizonnyal azért volt akkora hangzavar, hogy mindenki tudtára adják: a következő napok nem a csendről és a nyugalomról szólnak majd. A helyszínre jóval a kezdés előtt érkeztek a csapatok, az ujjongó tömeg hangját pedig még a dobok és harsonák sem tudták überelni, hanem egymást erősítve változtatták át Mátyás udvarát Kolozsvár legzajosabb és legélőbb helyévé. Az üdvrivalgás a beszédek közben sem hagyott alább, pedig jó lett volna hallani, hogy a csapatok alkotják Kolozsvár savát-borsát, s nélkülük unalmas lenne a város. Szabadság (Kolozsvár)
Talán Mátyás király sem kapott még egyszerre annyi figyelmet és tiszteletet, mint tegnap, a diáknapok nyitóbuliján. Nem véletlenül választottam a buli szót, hiszen a rendezvénysorozat valamennyi eseményére ez a legjellemzőbb: mert a diáknapok a négy napig tartó banzáj, a főtéri gyülekezés pedig az ennek kezdetét jelző füttyszó.
Minden bizonnyal azért volt akkora hangzavar, hogy mindenki tudtára adják: a következő napok nem a csendről és a nyugalomról szólnak majd. A helyszínre jóval a kezdés előtt érkeztek a csapatok, az ujjongó tömeg hangját pedig még a dobok és harsonák sem tudták überelni, hanem egymást erősítve változtatták át Mátyás udvarát Kolozsvár legzajosabb és legélőbb helyévé. Az üdvrivalgás a beszédek közben sem hagyott alább, pedig jó lett volna hallani, hogy a csapatok alkotják Kolozsvár savát-borsát, s nélkülük unalmas lenne a város. Szabadság (Kolozsvár)
2014. május 20.
Négy nap a diáktudományosságért
Díjazták az ETDK nyerteseit
Évről évre egyre több a jelentkező az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián. A kemény munkának pedig gyümölcse is van, a vasárnapi díjátadó gálán a tizenhetedik alkalommal megszervezett ETDK díjazottait, valamint a diáktudományosságot ünnepeltük este hat órától, a BBTE Auditorium Maximum termében.
Az ünnepséget dr. Soós Anna rektorhelyettes beszéde nyitotta meg, aki köszönetet mondott az ETDK-n részt vevő összes diáknak, tanárnak, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek a konferenciába fektetett munkájukért. Szabadság (Kolozsvár)
Díjazták az ETDK nyerteseit
Évről évre egyre több a jelentkező az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián. A kemény munkának pedig gyümölcse is van, a vasárnapi díjátadó gálán a tizenhetedik alkalommal megszervezett ETDK díjazottait, valamint a diáktudományosságot ünnepeltük este hat órától, a BBTE Auditorium Maximum termében.
Az ünnepséget dr. Soós Anna rektorhelyettes beszéde nyitotta meg, aki köszönetet mondott az ETDK-n részt vevő összes diáknak, tanárnak, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek a konferenciába fektetett munkájukért. Szabadság (Kolozsvár)
2014. június 3.
Czika Tihamér: hosszú távon az új transzilvanizmus a kiút
A 4. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét alatt mutatták be Czika Tihamér Álmodok egy Erdélyt című publicisztikakötetét. A jelenleg Brüsszelben dolgozó jogász, közíró 2007 és 2011 között elsősorban a nemrég megszűnt manna.ro hírportálon írt hetente, termékeny vitákat gerjesztve a legkülönfélébb témákban. Írásai aktualitásáról, a vitásabb kérdéseket illető véleményéről kérdeztük.
Milyen témákat tartottál fontosnak abban az időszakban, amelyből a kötet tartalma lett válogatva?
Az erdélyi magyar identitáskeresés, erdélyi magyar politika, budapesti és bukaresti politika és azok lecsapódása ránk, mit lehet és mit nem lehet szeretni Romániában mint országban és állandó tranzit-társadalomban – többnyire ezekről írtam. Külön fejezetbe gyűjtöttük továbbá a kolozsvári ügyekről szóló véleményanyagokat illetve egy szkeptikus fejezet is lett, amely elsősorban szekuláris humanista és racionalista cikkeket tartalmaz. Végül a Balra át című fejezet elsősorban a gazdasági válság hazai lecsapódásai által generált problémákra fókuszál.
A cikkek egy része kordokumentum, a másik még mindig aktuális. Mi az, amiről korábban írtál, és ma is érvényes?
Az írások egy része valóban azért lett beválogatva, mert megfog egy bizonyos esemény körüli hangulatot, amely ma már meghaladott, de kordokumentumként érdekes, így például a kolozsvári főtér lekövezése körüli viták, vagy valamelyik választási kampány magyar-magyar csatározása körüli elemzések. Nagyon sok felvetett téma azonban ma is aktuális: az autonómiaküzdelem kommunikációs hibái, a román és magyar Erdély párhuzamos létezése, a nyelvi jogok érvényesítése körüli gondok, a rendszerbe kódolt korrupció stb. A legaktuálisabb kérdés talán még mindig a gazdasági válság, a kiszámíthatatlan jövő perspektívája, a társadalmi struktúrák és értékrendek részleges elmaradottsága, egyszóval az a kérdés, amit úgy fogalmaztam meg egyik cikkben, hogy „kivándorolni vagy építőkő maradni?”
Mi az, ami jó irányba változott és mi az, ami rosszba?
Vegyünk csak egy jót és egy rosszat. Jó irányba változtak a dolgok Kolozsváron. Nagy örömmel látom, ahogy a lassan kicserélődő magyar civil és politikai elit túllépett a múlt siratásán, felvállalta ezt a várost úgy, ahogy van: masszívan román és betonvárosként is, ha már ilyen lett. Megértettük azt, hogy vagy elfogadjuk a jelen valóságát és ebben alakítjuk ki a helyünket, vagy ha elfordulunk tőle, akkor magunkat iktatjuk ki Erdély fővárosának jövőjéből. Kijöttek a magyar rendezvények a templomokból, dísztermekből, iskolákból a főtérre, az utcákra. A Kolozsvári Magyar Napok a legjobb példája ennek az „újramagyarosodó” Kolozsvárnak, de az otthonérzetet segíti az éppen lezajlott könyvhét, vagy az is, amikor a KMDSZ diáknapokon több tíz csapat színesíti be a főteret és készíti el kreatívnál kreatívabb videóit. Az új főteret magunkévá tettük, igazolt az idő. Ez mindig jól esik az embernek.
Rossz irányba tart szerintem ugyanakkor az erdélyi magyar politikai narratíva, amely még nacionalistább lett, mint valaha volt, és ahelyett, hogy a románokkal közösen építendő új transzilvanizmus fele tartana – amely szerintem az egyetlen hosszú távú lehetőségünk – egyre jobban az etnikai bezárkózottság fele tart, egyre jobban „elszékelyesedik” és egyre kevesebbet üzen az interetnikus és szórványvidéken élők számára. Történik mindez úgy, hogy az autonómiázás is máig üres politikai szlogen maradt, tulajdonképpen máig nem tudja senki pontosan elmagyarázni, hogy mit ért alatta, milyen jogköröket, milyen megosztással, milyen határokkal, milyen román alkotmányos berendezkedés részeként stb.
Czika Tihamér – Álmodok egy Erdélyt (Publicisztikák 2007-2011) című kötete a nagyváradi Riport Kiadónál jelent meg. Május 30-án, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutatták be, illetve Nagyváradon, július 3-án délután 7 órától.
Mit értesz új transzilvanizmus alatt?
Ezzel több cikk is foglalkozik a könyvben. Én abban hiszek, hogy a jövőnk egy közös, etnikai-identitás fölötti erdélyi identitás kiépítésében (visszaépítésében?) van. Az erdélyi magyarság legnagyobb problémája földrajzi, modern szóval: geopolitikai. 600 kilométeren vagyunk szétszórva több tíz kisebb szigeten, egy román tengerben, amelyből a partiumi és a székely résznek van hosszú távú fennmaradási esélye. A párhuzamos magyar „minitársadalmunk” a természetes asszimiláció miatt egyre csak zsugorodni fog. Hosszú távon a Most-Híd féle út az egyetlen, amelyen keresztül – az erdélyi románokkal közösen – ki tudunk alakítani egy olyan erdélyi világot amelyben otthon tudjuk érezni magunkat. Az etnikai politizálásból a regionálisba való váltás ideje megérett. Elég csak benézni a több ezres román többségű transzilvanista Facebook csoportokba, és láthatjuk, hogy román oldalon is beérik lassan az az elit, amelyik felismeri Erdély lehetőségeit, és egy föderális Romániában gondolkodik. Nagyon sok Sabin Gherman van ma már, aki várja a hat százalékos erdélyi (magyar) párt baráti kéznyújtását, s hajlandó minden erejéből azon dolgozni, hogy ehhez még hozzátoljon legalább hat százalék erdélyi román szavazatot, ha nem többet. Ők a természetes partnereink, de előbb-utóbb lehet, hogy nélkülünk is megcsinálják ezt. Kérdés, hogy meddig várunk, van-e egyáltalán időnk várni?
Azt vallod korábbi írásaidban is, hogy túl kell lépni a Trianon-szindrómán. Egyrészt miért fontos ez, másrészt hogyan lehet megtenni ezt a lépést?
Trianonnal foglalkozni ma több szempontból is totális zsákutca. Egyfelől nyílván fájdalmas, de van elég fájdalmas ünnepünk, megemlékezésünk, tényleg kell még egy? Másfelől megosztó, egyoldalúan éljük meg, ami a környező nemzetektől – a mi esetünkben főleg a románoktól – elszigetel. Míg nekünk tragédiát, Trianon a románoknak, szlovákoknak, szerbeknek nemzeti felszabadulást jelentett. A kötetnek címet adó cikkben írom azt, hogy „álmodok egy Erdélyt, ahol az én nemzeti ünnepem nem a te gyásznapod, ahol az én nemzeti hősöm nem a te gyilkosod. Közös nemzeti ünnepeket álmodok, amelyekre mindannyian jó szívvel tudunk kimenni, és valóban ünnepelni tudunk, nem gyászolni.” Ugyanígy természetesen december elseje sem egy jó ünnep. Ideje megérteni ugyanakkor, hogy nincs visszaút, felesleges frusztrációkat kelteni magunkban. Modern Európa a határok sérthetetlenségére épül, egy tudatos „kollektív amnéziára”, amit azt mondja, hogy ami 1945 előtt történt, azt hagyjuk a történelemkönyveknek és építsünk egy közös Európát azzal, ami van. Másképp nincs esély, ha mindenki elkezdené felgörgetni a sérelmeit ki tudja melyik korból – és higgyük el, egyáltalán nem vagyunk egyedül az ilyen sérelmekkel –, akkor lehetetlen volna megtartani a békét, a szolidaritást, az integrációt, megint egymással civakodó, egymást bénító kisállamokra esne szét ez a kontinens, és végképp elvesztenénk a versenyt a gyorsan fejlődő, globalizálódó világgal.
Számos vitában vettél részt régen, mit tapasztaltál, mennyire éri meg vitába szállni, lehet-e hatni az emberekre, vagy csak mindenki elbeszél a másik mellett?
Minden publicisztikámat azzal a szándékkal írtam, hogy az olvasókat gondolkodásra, reflektálásra, s ha szükségét látják vitára késztessem. Voltak, akik azt hitték, hogy szórakozásból provokáltam. Ez egyáltalán nem igaz. Komolyan gondoltam minden sort, és tényleg hiszek abban, hogy egy közírónak felelőssége van, a vitának komoly szerepe van a társadalom fejlődésében. Hogy kivel érdemes vitatkozni és kivel nem, azt mindig az adott helyzet döntötte el. Azt általában már az első érvcseréből lehet látni, hogy van-e a vitapartnerben bármi nyitottság másféle véleményre, vagy túlságosan doktriner, illetve, hogy képes egy bizonyos színvonalon érvelni, vagy bulvárportálok sémáit ismétli. Érveket cserélni ugyanakkor még így is érdemes volt, hiszen ne feledjük, hogy egy-egy vitát sok százan, akár ezren olvashatnak online, és sohasem tudod, hogy kire hogyan hat. Nem tudom, hány embert győztem meg, de azt tudom, hogy olvastak azok is akik szerettek, és azok is akik nem. Ezzel pedig már elértem, amit akartam.
Azoknak, akik nem értenek egyet veled a fő kérdésekben, legyen szó toleranciáról, baloldaliságról, interetnikus kapcsolatok fontosságáról stb., mi a fő üzeneted ma?
Tartsanak mindig nyitva egy ajtót, olvassanak mást is, mint amit szoktak. Üljenek le kávézni, sörözni más gondolkodású emberekkel. Egy személyes beszélgetésnél mindig hamar kiderül, hogy nem is vagyunk annyira mások, mind normális emberek vagyunk, akik jót akarnak, csak legfeljebb másképp. Engem nagyon sok ilyen beszélgetést tolt egyre jobban középre mostanában, és remélem, hogy én is hoztam másokat oda. S ha már egy könyvbemutató mentén ültünk le beszélgetni, nem hagyhatom ki: olvassák el a könyvem, ezzel is ugyanaz a célom, mint a cikkekkel volt, gondolkodásra, reflexióra akarom bírni az embereket. Egyet garantálhatok: ha érdekli őket a politika, ha érdeklik az erdélyi magyarság nagyobb és kisebb kérdései, nem fognak unatkozni.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro
A 4. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét alatt mutatták be Czika Tihamér Álmodok egy Erdélyt című publicisztikakötetét. A jelenleg Brüsszelben dolgozó jogász, közíró 2007 és 2011 között elsősorban a nemrég megszűnt manna.ro hírportálon írt hetente, termékeny vitákat gerjesztve a legkülönfélébb témákban. Írásai aktualitásáról, a vitásabb kérdéseket illető véleményéről kérdeztük.
Milyen témákat tartottál fontosnak abban az időszakban, amelyből a kötet tartalma lett válogatva?
Az erdélyi magyar identitáskeresés, erdélyi magyar politika, budapesti és bukaresti politika és azok lecsapódása ránk, mit lehet és mit nem lehet szeretni Romániában mint országban és állandó tranzit-társadalomban – többnyire ezekről írtam. Külön fejezetbe gyűjtöttük továbbá a kolozsvári ügyekről szóló véleményanyagokat illetve egy szkeptikus fejezet is lett, amely elsősorban szekuláris humanista és racionalista cikkeket tartalmaz. Végül a Balra át című fejezet elsősorban a gazdasági válság hazai lecsapódásai által generált problémákra fókuszál.
A cikkek egy része kordokumentum, a másik még mindig aktuális. Mi az, amiről korábban írtál, és ma is érvényes?
Az írások egy része valóban azért lett beválogatva, mert megfog egy bizonyos esemény körüli hangulatot, amely ma már meghaladott, de kordokumentumként érdekes, így például a kolozsvári főtér lekövezése körüli viták, vagy valamelyik választási kampány magyar-magyar csatározása körüli elemzések. Nagyon sok felvetett téma azonban ma is aktuális: az autonómiaküzdelem kommunikációs hibái, a román és magyar Erdély párhuzamos létezése, a nyelvi jogok érvényesítése körüli gondok, a rendszerbe kódolt korrupció stb. A legaktuálisabb kérdés talán még mindig a gazdasági válság, a kiszámíthatatlan jövő perspektívája, a társadalmi struktúrák és értékrendek részleges elmaradottsága, egyszóval az a kérdés, amit úgy fogalmaztam meg egyik cikkben, hogy „kivándorolni vagy építőkő maradni?”
Mi az, ami jó irányba változott és mi az, ami rosszba?
Vegyünk csak egy jót és egy rosszat. Jó irányba változtak a dolgok Kolozsváron. Nagy örömmel látom, ahogy a lassan kicserélődő magyar civil és politikai elit túllépett a múlt siratásán, felvállalta ezt a várost úgy, ahogy van: masszívan román és betonvárosként is, ha már ilyen lett. Megértettük azt, hogy vagy elfogadjuk a jelen valóságát és ebben alakítjuk ki a helyünket, vagy ha elfordulunk tőle, akkor magunkat iktatjuk ki Erdély fővárosának jövőjéből. Kijöttek a magyar rendezvények a templomokból, dísztermekből, iskolákból a főtérre, az utcákra. A Kolozsvári Magyar Napok a legjobb példája ennek az „újramagyarosodó” Kolozsvárnak, de az otthonérzetet segíti az éppen lezajlott könyvhét, vagy az is, amikor a KMDSZ diáknapokon több tíz csapat színesíti be a főteret és készíti el kreatívnál kreatívabb videóit. Az új főteret magunkévá tettük, igazolt az idő. Ez mindig jól esik az embernek.
Rossz irányba tart szerintem ugyanakkor az erdélyi magyar politikai narratíva, amely még nacionalistább lett, mint valaha volt, és ahelyett, hogy a románokkal közösen építendő új transzilvanizmus fele tartana – amely szerintem az egyetlen hosszú távú lehetőségünk – egyre jobban az etnikai bezárkózottság fele tart, egyre jobban „elszékelyesedik” és egyre kevesebbet üzen az interetnikus és szórványvidéken élők számára. Történik mindez úgy, hogy az autonómiázás is máig üres politikai szlogen maradt, tulajdonképpen máig nem tudja senki pontosan elmagyarázni, hogy mit ért alatta, milyen jogköröket, milyen megosztással, milyen határokkal, milyen román alkotmányos berendezkedés részeként stb.
Czika Tihamér – Álmodok egy Erdélyt (Publicisztikák 2007-2011) című kötete a nagyváradi Riport Kiadónál jelent meg. Május 30-án, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutatták be, illetve Nagyváradon, július 3-án délután 7 órától.
Mit értesz új transzilvanizmus alatt?
Ezzel több cikk is foglalkozik a könyvben. Én abban hiszek, hogy a jövőnk egy közös, etnikai-identitás fölötti erdélyi identitás kiépítésében (visszaépítésében?) van. Az erdélyi magyarság legnagyobb problémája földrajzi, modern szóval: geopolitikai. 600 kilométeren vagyunk szétszórva több tíz kisebb szigeten, egy román tengerben, amelyből a partiumi és a székely résznek van hosszú távú fennmaradási esélye. A párhuzamos magyar „minitársadalmunk” a természetes asszimiláció miatt egyre csak zsugorodni fog. Hosszú távon a Most-Híd féle út az egyetlen, amelyen keresztül – az erdélyi románokkal közösen – ki tudunk alakítani egy olyan erdélyi világot amelyben otthon tudjuk érezni magunkat. Az etnikai politizálásból a regionálisba való váltás ideje megérett. Elég csak benézni a több ezres román többségű transzilvanista Facebook csoportokba, és láthatjuk, hogy román oldalon is beérik lassan az az elit, amelyik felismeri Erdély lehetőségeit, és egy föderális Romániában gondolkodik. Nagyon sok Sabin Gherman van ma már, aki várja a hat százalékos erdélyi (magyar) párt baráti kéznyújtását, s hajlandó minden erejéből azon dolgozni, hogy ehhez még hozzátoljon legalább hat százalék erdélyi román szavazatot, ha nem többet. Ők a természetes partnereink, de előbb-utóbb lehet, hogy nélkülünk is megcsinálják ezt. Kérdés, hogy meddig várunk, van-e egyáltalán időnk várni?
Azt vallod korábbi írásaidban is, hogy túl kell lépni a Trianon-szindrómán. Egyrészt miért fontos ez, másrészt hogyan lehet megtenni ezt a lépést?
Trianonnal foglalkozni ma több szempontból is totális zsákutca. Egyfelől nyílván fájdalmas, de van elég fájdalmas ünnepünk, megemlékezésünk, tényleg kell még egy? Másfelől megosztó, egyoldalúan éljük meg, ami a környező nemzetektől – a mi esetünkben főleg a románoktól – elszigetel. Míg nekünk tragédiát, Trianon a románoknak, szlovákoknak, szerbeknek nemzeti felszabadulást jelentett. A kötetnek címet adó cikkben írom azt, hogy „álmodok egy Erdélyt, ahol az én nemzeti ünnepem nem a te gyásznapod, ahol az én nemzeti hősöm nem a te gyilkosod. Közös nemzeti ünnepeket álmodok, amelyekre mindannyian jó szívvel tudunk kimenni, és valóban ünnepelni tudunk, nem gyászolni.” Ugyanígy természetesen december elseje sem egy jó ünnep. Ideje megérteni ugyanakkor, hogy nincs visszaút, felesleges frusztrációkat kelteni magunkban. Modern Európa a határok sérthetetlenségére épül, egy tudatos „kollektív amnéziára”, amit azt mondja, hogy ami 1945 előtt történt, azt hagyjuk a történelemkönyveknek és építsünk egy közös Európát azzal, ami van. Másképp nincs esély, ha mindenki elkezdené felgörgetni a sérelmeit ki tudja melyik korból – és higgyük el, egyáltalán nem vagyunk egyedül az ilyen sérelmekkel –, akkor lehetetlen volna megtartani a békét, a szolidaritást, az integrációt, megint egymással civakodó, egymást bénító kisállamokra esne szét ez a kontinens, és végképp elvesztenénk a versenyt a gyorsan fejlődő, globalizálódó világgal.
Számos vitában vettél részt régen, mit tapasztaltál, mennyire éri meg vitába szállni, lehet-e hatni az emberekre, vagy csak mindenki elbeszél a másik mellett?
Minden publicisztikámat azzal a szándékkal írtam, hogy az olvasókat gondolkodásra, reflektálásra, s ha szükségét látják vitára késztessem. Voltak, akik azt hitték, hogy szórakozásból provokáltam. Ez egyáltalán nem igaz. Komolyan gondoltam minden sort, és tényleg hiszek abban, hogy egy közírónak felelőssége van, a vitának komoly szerepe van a társadalom fejlődésében. Hogy kivel érdemes vitatkozni és kivel nem, azt mindig az adott helyzet döntötte el. Azt általában már az első érvcseréből lehet látni, hogy van-e a vitapartnerben bármi nyitottság másféle véleményre, vagy túlságosan doktriner, illetve, hogy képes egy bizonyos színvonalon érvelni, vagy bulvárportálok sémáit ismétli. Érveket cserélni ugyanakkor még így is érdemes volt, hiszen ne feledjük, hogy egy-egy vitát sok százan, akár ezren olvashatnak online, és sohasem tudod, hogy kire hogyan hat. Nem tudom, hány embert győztem meg, de azt tudom, hogy olvastak azok is akik szerettek, és azok is akik nem. Ezzel pedig már elértem, amit akartam.
Azoknak, akik nem értenek egyet veled a fő kérdésekben, legyen szó toleranciáról, baloldaliságról, interetnikus kapcsolatok fontosságáról stb., mi a fő üzeneted ma?
Tartsanak mindig nyitva egy ajtót, olvassanak mást is, mint amit szoktak. Üljenek le kávézni, sörözni más gondolkodású emberekkel. Egy személyes beszélgetésnél mindig hamar kiderül, hogy nem is vagyunk annyira mások, mind normális emberek vagyunk, akik jót akarnak, csak legfeljebb másképp. Engem nagyon sok ilyen beszélgetést tolt egyre jobban középre mostanában, és remélem, hogy én is hoztam másokat oda. S ha már egy könyvbemutató mentén ültünk le beszélgetni, nem hagyhatom ki: olvassák el a könyvem, ezzel is ugyanaz a célom, mint a cikkekkel volt, gondolkodásra, reflexióra akarom bírni az embereket. Egyet garantálhatok: ha érdekli őket a politika, ha érdeklik az erdélyi magyarság nagyobb és kisebb kérdései, nem fognak unatkozni.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro
2014. július 21.
Visszautasították az anyaországi egyetemek a mesterire jelentkező erdélyieket
Diszkriminációval vádolják a magyarországi Oktatási Hivatalt azok az erdélyi magyar egyetemi hallgatók, akik az anyaországban járnának magiszteri képzésre. A fiatalok kifogásolják, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények idén nem fogadják el az oklevelet helyettesítő igazolást. Míg az Oktatási Hivatal szerint a döntés végleges, Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese úgy nyilatkozott, megegyezett a magyar kormány képviselőivel, hogy az oklevelek hiányában is elfogadják a romániai diákok jelentkezését.
Diszkriminációval vádolják a magyarországi Oktatási Hivatalt azok az egyetemi tanulmányaikat magyarul végzett hallgatók, akik Magyarországon jelentkeztek magiszteri képzésre. A romániai egyetemeken alapképzést végzett fiatalok azt kifogásolják, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények a korábbi évektől eltérően idén nem fogadják el az egyetemi oklevelet helyettesítő igazolást, és erről csupán pár nappal a végső leadási határidő előtt tájékoztatták az érintetteket.
A Facebook közösségi portálon Határon túli felvételizők hátrányos megkülönböztetése ellen néven szerveződő érintettek azt hangsúlyozzák, hogy önhibájukon kívül – a romániai oktatási minisztériumot érintő korrupciós botrány miatt – nem tudnak egyetemi oklevelet felmutatni jelentkezéskor, és arra kérik az Oktatási Hivatalt, találjon megoldást problémájukra.
Önhibájukon kívüli elutasítás
Az érintettek közös állásfoglalásban hívják fel az illetékesek figyelmét a tényekre, rámutatva: a romániai oktatási minisztérium csak a sikeres záróvizsgát követően egy évvel állítja ki a felsőfokú végzettséget igazoló oklevelet, addig egy igazoló dokumentumot kapnak kézhez a diákok.
Bár a jogszabály szerint a végzősöknek lehetőségük van sürgősségi eljárást kérvényezni, idén a minisztériumot érintő korrupciós botrány miatt ez nem lehetséges. Így – mint rámutatnak – az egyetemi oklevelet tőlük teljesen független okokból nem állt módjukban július 10-ig az e-felvételire feltölteni, és a jelenlegi állapot szerint továbbra sem áll módjukban ezt a hiányt pótolni.
A felvételizni vágyók arra is felhívják a figyelmet, hogy a romániai felsőoktatási intézmények által kibocsátott, egy évig érvényes igazolás egyenértékű az egyetemi oklevéllel, mint az szerepel is rajta: „Az igazolás ugyanazokkal a jogokkal ruházza fel a birtokosát, mint a diploma” („Adeverinta confera titularului/ei acelasi drepturi legale ca si diploma”).
„A felsőfokú továbbképzésre való jelentkezéskor és felvételikor a romániai egyetemekről jelentkezők nem láthatták előre a jelenleg kialakult helyzetet. A felvételibe, melynek sikerébe pontszámaink alapján bízhatunk, a befektetett energia, idő és pénz önhibánkon kívül, utólag hiábavalónak bizonyul” – mutatnak rá közös állásfoglalásukban az egyetemi hallgatók.
„Úgy gondoljuk, hogy ez a probléma nem személyes ügyünk, hanem a két állam közötti megfelelő kommunikáció hiányának következménye. Ezt a helyzetet elfogadhatatlannak tartjuk, és tisztelettel kérjük az Oktatási Hivatalt, találjon megoldást a problémánkra” – zárják állásfoglalásukat a fiatalok.
„Veszélyben az erdélyi értelmiség jövője”
A magyarországi magiszteri képzésre jelentkezők a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) segítségét is kérték az ügyben. A kincses város felsőoktatási intézményeiben tanuló magyar diákok érdekvédelmi szervezete hivatalos levélben fordul az Oktatási Hivatalhoz, Majer Melinda főosztályvezetőhöz, kérve, hogy hivatalos levélben indokolja meg a kialakult helyzetet a megfelelő megoldás megtalálása érdekében.
„Románia és Magyarország oktatási rendszerének disszonanciája, az új törvények behozatala és az érintettek nem megfelelő tájékoztatása ahhoz vezetett, hogy több tucat frissen végzett romániai magyar hallgatónak a továbbtanulási lehetőségei korlátozottak a romániai és a magyarországi felsőoktatási intézményekben egyaránt” – hívja fel a figyelmet hétfői közleményében a diákszövetség.
Mint rámutatnak, a kialakult helyzetet elfogadhatatlannak tartják, hiszen hátrányos helyzetbe kerülnek azok a romániai magyar hallgatók, akik Magyarországon szeretnék folytatni tanulmányaikat. „Veszélyben van az erdélyi értelmiség jövője” – zárja közleményét a KMDSZ.
Végleges a döntés?
A magyarországi Oktatási Hivatal tájékoztatási osztálya hétfőn arról értesítette a Krónikát, hogy az egyetemet végezett erdélyi magyar fiatalok esetében nem tehet kivételt, ahogy az érettségi diplomával még nem rendelkező középiskolások esetében tette.
Mint mondták, azok jelentkezését, akik nem tudnak egyetemi oklevelet felmutatni, nem tudják elfogadni, ők csak a következő tanévben, az oklevél felmutatásakor nyerhetnek felvételt. Mint megtudtuk, a döntés véglegesnek tekinthető, nem valószínű, hogy utólag módosítanak rajta.
Ezzel szemben Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese a Transindex hírportálnak azt nyilatkozta, hogy a hétfői nap folyamán tárgyalt a magyarországi kormány Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó, felsőoktatásért felelős államtitkárság illetékeseivel, és abban egyeztek meg, hogy az oklevelek hiányában is elfogadják a romániai magyar diákok jelentkezését.
„A magyarországi államtitkársággal hétfőn beszéltem a problémáról, és az a megoldás született, hogy elfogadják az oklevelek kibocsátásáig érvényes igazolásokat, amelyeknek az érvényességi ideje 12 hónap” – mondta a rektorhelyettes, aki abbéli reményét is kifejezte, hogy a megoldást gyakorlatba is ültetik majd.
Király András, a romániai oktatási minisztérium államtitkára a hírportálnak azt mondta, tárcaközi egyeztetés révén próbálják megoldani a helyzetet, és a keddi nap folyamán felveszik a kapcsolatot a magyar féllel.
Az Oktatási Hivatal mostani döntése egyébként azért meglepő, mivel a magyarországi egyetemeken tanulni vágyó, idén érettségizett, azonban oklevéllel még nem rendelkező középiskolások esetében elfogadja az azt helyettesítő igazolást. Ezt az intézmény múlt kedden erősítette meg lapunknak.
Gyergyai Csaba, Székelyhon.ro
Diszkriminációval vádolják a magyarországi Oktatási Hivatalt azok az erdélyi magyar egyetemi hallgatók, akik az anyaországban járnának magiszteri képzésre. A fiatalok kifogásolják, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények idén nem fogadják el az oklevelet helyettesítő igazolást. Míg az Oktatási Hivatal szerint a döntés végleges, Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese úgy nyilatkozott, megegyezett a magyar kormány képviselőivel, hogy az oklevelek hiányában is elfogadják a romániai diákok jelentkezését.
Diszkriminációval vádolják a magyarországi Oktatási Hivatalt azok az egyetemi tanulmányaikat magyarul végzett hallgatók, akik Magyarországon jelentkeztek magiszteri képzésre. A romániai egyetemeken alapképzést végzett fiatalok azt kifogásolják, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények a korábbi évektől eltérően idén nem fogadják el az egyetemi oklevelet helyettesítő igazolást, és erről csupán pár nappal a végső leadási határidő előtt tájékoztatták az érintetteket.
A Facebook közösségi portálon Határon túli felvételizők hátrányos megkülönböztetése ellen néven szerveződő érintettek azt hangsúlyozzák, hogy önhibájukon kívül – a romániai oktatási minisztériumot érintő korrupciós botrány miatt – nem tudnak egyetemi oklevelet felmutatni jelentkezéskor, és arra kérik az Oktatási Hivatalt, találjon megoldást problémájukra.
Önhibájukon kívüli elutasítás
Az érintettek közös állásfoglalásban hívják fel az illetékesek figyelmét a tényekre, rámutatva: a romániai oktatási minisztérium csak a sikeres záróvizsgát követően egy évvel állítja ki a felsőfokú végzettséget igazoló oklevelet, addig egy igazoló dokumentumot kapnak kézhez a diákok.
Bár a jogszabály szerint a végzősöknek lehetőségük van sürgősségi eljárást kérvényezni, idén a minisztériumot érintő korrupciós botrány miatt ez nem lehetséges. Így – mint rámutatnak – az egyetemi oklevelet tőlük teljesen független okokból nem állt módjukban július 10-ig az e-felvételire feltölteni, és a jelenlegi állapot szerint továbbra sem áll módjukban ezt a hiányt pótolni.
A felvételizni vágyók arra is felhívják a figyelmet, hogy a romániai felsőoktatási intézmények által kibocsátott, egy évig érvényes igazolás egyenértékű az egyetemi oklevéllel, mint az szerepel is rajta: „Az igazolás ugyanazokkal a jogokkal ruházza fel a birtokosát, mint a diploma” („Adeverinta confera titularului/ei acelasi drepturi legale ca si diploma”).
„A felsőfokú továbbképzésre való jelentkezéskor és felvételikor a romániai egyetemekről jelentkezők nem láthatták előre a jelenleg kialakult helyzetet. A felvételibe, melynek sikerébe pontszámaink alapján bízhatunk, a befektetett energia, idő és pénz önhibánkon kívül, utólag hiábavalónak bizonyul” – mutatnak rá közös állásfoglalásukban az egyetemi hallgatók.
„Úgy gondoljuk, hogy ez a probléma nem személyes ügyünk, hanem a két állam közötti megfelelő kommunikáció hiányának következménye. Ezt a helyzetet elfogadhatatlannak tartjuk, és tisztelettel kérjük az Oktatási Hivatalt, találjon megoldást a problémánkra” – zárják állásfoglalásukat a fiatalok.
„Veszélyben az erdélyi értelmiség jövője”
A magyarországi magiszteri képzésre jelentkezők a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) segítségét is kérték az ügyben. A kincses város felsőoktatási intézményeiben tanuló magyar diákok érdekvédelmi szervezete hivatalos levélben fordul az Oktatási Hivatalhoz, Majer Melinda főosztályvezetőhöz, kérve, hogy hivatalos levélben indokolja meg a kialakult helyzetet a megfelelő megoldás megtalálása érdekében.
„Románia és Magyarország oktatási rendszerének disszonanciája, az új törvények behozatala és az érintettek nem megfelelő tájékoztatása ahhoz vezetett, hogy több tucat frissen végzett romániai magyar hallgatónak a továbbtanulási lehetőségei korlátozottak a romániai és a magyarországi felsőoktatási intézményekben egyaránt” – hívja fel a figyelmet hétfői közleményében a diákszövetség.
Mint rámutatnak, a kialakult helyzetet elfogadhatatlannak tartják, hiszen hátrányos helyzetbe kerülnek azok a romániai magyar hallgatók, akik Magyarországon szeretnék folytatni tanulmányaikat. „Veszélyben van az erdélyi értelmiség jövője” – zárja közleményét a KMDSZ.
Végleges a döntés?
A magyarországi Oktatási Hivatal tájékoztatási osztálya hétfőn arról értesítette a Krónikát, hogy az egyetemet végezett erdélyi magyar fiatalok esetében nem tehet kivételt, ahogy az érettségi diplomával még nem rendelkező középiskolások esetében tette.
Mint mondták, azok jelentkezését, akik nem tudnak egyetemi oklevelet felmutatni, nem tudják elfogadni, ők csak a következő tanévben, az oklevél felmutatásakor nyerhetnek felvételt. Mint megtudtuk, a döntés véglegesnek tekinthető, nem valószínű, hogy utólag módosítanak rajta.
Ezzel szemben Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese a Transindex hírportálnak azt nyilatkozta, hogy a hétfői nap folyamán tárgyalt a magyarországi kormány Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó, felsőoktatásért felelős államtitkárság illetékeseivel, és abban egyeztek meg, hogy az oklevelek hiányában is elfogadják a romániai magyar diákok jelentkezését.
„A magyarországi államtitkársággal hétfőn beszéltem a problémáról, és az a megoldás született, hogy elfogadják az oklevelek kibocsátásáig érvényes igazolásokat, amelyeknek az érvényességi ideje 12 hónap” – mondta a rektorhelyettes, aki abbéli reményét is kifejezte, hogy a megoldást gyakorlatba is ültetik majd.
Király András, a romániai oktatási minisztérium államtitkára a hírportálnak azt mondta, tárcaközi egyeztetés révén próbálják megoldani a helyzetet, és a keddi nap folyamán felveszik a kapcsolatot a magyar féllel.
Az Oktatási Hivatal mostani döntése egyébként azért meglepő, mivel a magyarországi egyetemeken tanulni vágyó, idén érettségizett, azonban oklevéllel még nem rendelkező középiskolások esetében elfogadja az azt helyettesítő igazolást. Ezt az intézmény múlt kedden erősítette meg lapunknak.
Gyergyai Csaba, Székelyhon.ro
2014. július 22.
Fogadja az anyaország az erdélyi mesterizőket
Elfogadják a magyarországi egyetemek az anyaországban magiszteri képzésre jelentkezők egyetemi diplomát helyettesítő igazolását – közölte keddi közleményében a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős államtitkársága.
Mint rámutatnak, a tavalyi évhez képest sem a felsőoktatási felvételi eljárás szabályai, sem az Oktatási Hivatal eljárásrendje nem változott a külföldi dokumentumok felsőoktatási továbbtanulási célú elfogadása kapcsán. Ezért, szögezik le a közleményben, akárcsak tavaly, a hivatal idén is mindent megtesz annak érdekében, hogy a megfelelő dokumentumok alapján pontszámot számítson a felsőfokú tanulmányaikat Magyarországon folytatni kívánó határon túli jelentkezők számára.
„A román államigazgatás hibájából 2014 nyarán technikai okokból ki nem adott oklevelek helyett kiállított intézményi igazolásokat a külföldi felsőoktatási intézményekkel egyeztetve, a kiállított dokumentumok alapos ellenőrzése után az Oktatási Hivatal befogadja. Ezek feldolgozása folyamatos, a befogadás tényéről az érintetteket az Oktatási Hivatal értesíti” – zárja közleményét az államtitkárság.
Ezzel egy időben Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője is megerősítette, hogy az Oktatási Hivatal elfogadja azokat az igazolásokat is, amelyeket az érettségi oklevél helyett kaptak a határon túli diákok. A tárcavezető hétfőn Remus Pricopie román oktatásügyi miniszternek küldött levelében azt írta, hogy a román középiskolákban végzett diákoknál általános probléma, hogy a vizsgaközpontok nem állították ki határidőre az érettségi bizonyítványokat, ehelyett csak igazolást kapnak. Így a magyar felsőoktatási intézményekbe felvételizők csak ezzel tudják igazolni érettségi vizsgájuk sikerességét.
A közlemény hangsúlyozta: az Oktatási Hivatal eljárásrendje nem változott a külföldi dokumentumok elfogadása kapcsán, és a hivatal mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyarországi felsőoktatási intézményekbe jelentkező határon túli magyar diákoknak pontszámot számítsanak. Balog Zoltán román kollégájának írt levelében tájékoztatást kért a megoldási lehetőségekről, és arról is beszámolt, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne érje sérelem a diákokat.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt napokban több, anyaországi egyetemen magiszteri képzésre jelentkezett erdélyi egyetemi hallgató is jelezte, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények nem fogadják el az egyetemi oklevelet helyettesítő igazolást.
A Facebook közösségi portálon csoportba tömörülő diákok diszkriminációval vádolták az Oktatási Hivatalt és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, illetve a román szaktárca közbenjárását kérték. Korábban a magyarországi alapképzésre jelentkező érettségizők küszködtek hasonló problémával, az ő esetükben még múlt héten jelezte a hivatal, hogy elfogadja az érettségi oklevelet helyettesítő igazolást.
Pap Melinda, Székelyhon.ro
Elfogadják a magyarországi egyetemek az anyaországban magiszteri képzésre jelentkezők egyetemi diplomát helyettesítő igazolását – közölte keddi közleményében a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős államtitkársága.
Mint rámutatnak, a tavalyi évhez képest sem a felsőoktatási felvételi eljárás szabályai, sem az Oktatási Hivatal eljárásrendje nem változott a külföldi dokumentumok felsőoktatási továbbtanulási célú elfogadása kapcsán. Ezért, szögezik le a közleményben, akárcsak tavaly, a hivatal idén is mindent megtesz annak érdekében, hogy a megfelelő dokumentumok alapján pontszámot számítson a felsőfokú tanulmányaikat Magyarországon folytatni kívánó határon túli jelentkezők számára.
„A román államigazgatás hibájából 2014 nyarán technikai okokból ki nem adott oklevelek helyett kiállított intézményi igazolásokat a külföldi felsőoktatási intézményekkel egyeztetve, a kiállított dokumentumok alapos ellenőrzése után az Oktatási Hivatal befogadja. Ezek feldolgozása folyamatos, a befogadás tényéről az érintetteket az Oktatási Hivatal értesíti” – zárja közleményét az államtitkárság.
Ezzel egy időben Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője is megerősítette, hogy az Oktatási Hivatal elfogadja azokat az igazolásokat is, amelyeket az érettségi oklevél helyett kaptak a határon túli diákok. A tárcavezető hétfőn Remus Pricopie román oktatásügyi miniszternek küldött levelében azt írta, hogy a román középiskolákban végzett diákoknál általános probléma, hogy a vizsgaközpontok nem állították ki határidőre az érettségi bizonyítványokat, ehelyett csak igazolást kapnak. Így a magyar felsőoktatási intézményekbe felvételizők csak ezzel tudják igazolni érettségi vizsgájuk sikerességét.
A közlemény hangsúlyozta: az Oktatási Hivatal eljárásrendje nem változott a külföldi dokumentumok elfogadása kapcsán, és a hivatal mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyarországi felsőoktatási intézményekbe jelentkező határon túli magyar diákoknak pontszámot számítsanak. Balog Zoltán román kollégájának írt levelében tájékoztatást kért a megoldási lehetőségekről, és arról is beszámolt, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne érje sérelem a diákokat.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt napokban több, anyaországi egyetemen magiszteri képzésre jelentkezett erdélyi egyetemi hallgató is jelezte, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények nem fogadják el az egyetemi oklevelet helyettesítő igazolást.
A Facebook közösségi portálon csoportba tömörülő diákok diszkriminációval vádolták az Oktatási Hivatalt és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, illetve a román szaktárca közbenjárását kérték. Korábban a magyarországi alapképzésre jelentkező érettségizők küszködtek hasonló problémával, az ő esetükben még múlt héten jelezte a hivatal, hogy elfogadja az érettségi oklevelet helyettesítő igazolást.
Pap Melinda, Székelyhon.ro
2014. augusztus 25.
Fesztivál – Tehetséggondozás a felsőoktatásban
A romániai és a magyarországi felsőoktatásban zajló tehetséggondozás helyzetéről és főleg annak akadályairól tartottak kerekasztal-beszélgetést szombat délelőtt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületének egyik termében az 5. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) keretében. Az esemény moderátora Aáry Tamás Lajos, a magyar Oktatási Jogok Hivatalának oktatási ombudsmana volt. Beszélgetőtársai között volt Weiszburg Tamás, a magyarországi Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) professzora, Kádár Magor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója, Tonk Márton docens, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja, Rés Konrád Gergely, a KMDSZ elnöke, de az érdekes és elhúzódó beszélgetésbe szinte azonnal bekapcsolódott a hallgatóság is, amely doktoranduszként, magiszteris hallgatóként vagy oktatóként szintén érintett volt a témakörben.
Tonk Márton dékán köszöntőjében kifejtette: a Sapientia EMTE a KMN hagyományos partnere, amely a jövőben is helyet kíván adni ezeknek a rendezvényeknek. Aáry Tamás ajándékot nyújtott át Tonk Mártonnak: egy 1848-ban Kolozsvárott nyomtatott könyvet, amely Szabó János kolozsmonostori apát egyházi beszédeit tartalmazza.
NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság (Kolozsvár)
A romániai és a magyarországi felsőoktatásban zajló tehetséggondozás helyzetéről és főleg annak akadályairól tartottak kerekasztal-beszélgetést szombat délelőtt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületének egyik termében az 5. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) keretében. Az esemény moderátora Aáry Tamás Lajos, a magyar Oktatási Jogok Hivatalának oktatási ombudsmana volt. Beszélgetőtársai között volt Weiszburg Tamás, a magyarországi Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) professzora, Kádár Magor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója, Tonk Márton docens, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja, Rés Konrád Gergely, a KMDSZ elnöke, de az érdekes és elhúzódó beszélgetésbe szinte azonnal bekapcsolódott a hallgatóság is, amely doktoranduszként, magiszteris hallgatóként vagy oktatóként szintén érintett volt a témakörben.
Tonk Márton dékán köszöntőjében kifejtette: a Sapientia EMTE a KMN hagyományos partnere, amely a jövőben is helyet kíván adni ezeknek a rendezvényeknek. Aáry Tamás ajándékot nyújtott át Tonk Mártonnak: egy 1848-ban Kolozsvárott nyomtatott könyvet, amely Szabó János kolozsmonostori apát egyházi beszédeit tartalmazza.
NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság (Kolozsvár)