Figyelemfelkeltő akcióval folytatta országos szintű tiltakozó akcióját a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, a MAKOSZ. Március 30-án több száz líceumi tanuló vett részt Kolozsváron azon a felvonuláson, amely a Báthory István Elméleti Líceum előtti térről indult, végigvonult a Farkas utcán, majd a prefektúra előtti téren megállt. Kolozs megye mellett Hunyad, Szilágy és Bihar megye is képviseltette magát megyénként hozzávetőlegesen húsz-húsz tanulóval. Ezt megelőzően a Pro Iuventute székházban a MAKOSZ vezetősége, azaz Vetési Imola elnök és Borzási Sarolta oktatásügyi alelnök tájékoztatta a sajtót: párbeszédet kívánnak kezdeményezni az oktatási minisztériummal, hiszen a diákok túlterheltségét csakis az oktatási intézmények oldhatják meg. „Múlt hét végére tizenhárom megyéből hetven tanintézmény csatlakozott a MAKOSZ akciójához, azaz hozzávetőlegesen 25 000 középiskolás. Ugyanakkor egyetértésükről biztosított a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége.” Az óraszámok csökkentése elengedhetetlen, de nem a testnevelés, az osztályfőnöki és az idegennyelvórák rovására. Akciójuk után szóbeli ígéretet kaptak, hogy Florin Stamatian prefektusnak előterjeszthetik javaslataikat, a magyar középiskolások pedig a prefektus közbenjárását kérik majd gondjaik megoldásához. /Nagy-Hintós Diana, Dombi Ibolya: Több száz magyar középiskolás vonult fel Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Újabb pénzösszegek odaítéléséről döntött Kolozsváron a városi tanács, Molnos Lajos, a kulturális bizottság elnöke a civil szervezeteknek odaítélendő egymillió lejről a szavazás elhalasztását kérte, mert nem értett egyet az utólagos változtatásokkal, például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség nem szerepelt a listán. A nyugdíjasok esetében 25 millió lej az idén a helyi költségvetésből az ingyenbérletekre kiutalt összeg. /Jakab Judit: Pénzosztás a városi tanácsban: ezúttal sem volt zökkenőmentes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Több mint egymillió lejjel támogatja a helyi tanács a kolozsvári kulturális intézmények és civil szervezetek tevékenységét, miután a tanácsosok megszavazták az erre vonatkozó tervezetet. A korábbi tanácsülésen Molnos Lajos kérésére halasztották el az összeg odaítélését, a kulturális bizottság elnöke ugyanis nem értett egyet egyes, a magyar szervezeteket érintő változásokkal. A megszavazott változatban már a korábbi tervezetből kimaradt magyar szervezetek is szerepelnek, így például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amelynek 1500 lejt szavaztak meg tudományos diákkonferencia szervezésére. A magyar szervezetek közül a Magyar Mozgássérültek Egyesületének 20 000 lejt, a Diakóniának 7 000 lejt, a Helikonnak és a Korunknak 13 000–13 000 lejt, a Barabás Miklós Céhnek pedig 3000 lejt szavaztak meg. A Heltai Gáspár Alapítvány a Szent István napok megszervezésére 10 000 lejes támogatásban részesült. Az idei költségvetésből a tanácsosok támogatják még a Kolozsvár Társaságot, a Tranzit Alapítványt, a Szarkaláb, az Ördögtérgye, a Zúrboló néptáncegyütteseket, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságot, a Sapientia Alapítványt. /Jakab Judit: /Több magyar szervezet kap támogatást a költségvetésből. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

A Kolozs Megyei Tanács döntött a civil szervezeteknek szánt 500 ezer lej kiosztásáról. Balázs Bécsi Attila megyei tanácsos szerint a tanácsi határozatban egyértelműen a politikai és nem a szakmai szempontok érvényesültek. A gyűlés előtt nem hívták össze az elbíráló bizottságokat, az összeg nagy részét pedig nem civil szervezeteknek, hanem román állami intézményeknek osztották ki. Fekete Emőke, a megyei tanács alelnökének közbelépésére végül összesen 82 000 lej támogatást kapott a Kolozsvári Református Egyházközség, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Claudiopolis Egyesület, a Téka Alapítvány, a Valkai Kulturális Egyesület, a Szentkirályi Polgármesteri Hivatal, a Pro Urbe Szék, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Tectum Egyesület, az Encyclopedia Egyesület, a KMDSZ, MIT, OMDSZ, ODFIE és a Tóvidék Egyesület. 2008-ban, amikor a PD-L rászorult az RMDSZ-es tanácsosok szavazataira, akkor majdnem 30% támogatást sikerült szerezni az összkeretből, szemben a mostani 16 százalékkal. /Kevesebb pénz a megyétől a magyar szervezeteknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

A KMDSZ Diáknapok szerves részét képező sportrendezvényeket szinte el kellett halasztani május 8-án, mert az egyetem vezetősége utolsó percben visszavonta a Babes-park használati jogát. A diákszövetség kérését három hete hagyta jóvá a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa. Május 8-án reggel azonban a helyzet megváltozott; a szervezőknek azzal indokolták a döntést, hogy a május 9-re tervezett U ‘90 emlékversenyre tisztán kell tartani a pályákat. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese azt mondta: nem tud semmit a döntésről. Később arról tájékoztatott: beszélt az összes illetékessel és felelőssel, és elhárította a problémát, délutántól megengedték a park használatát. Az egész naposra tervezett sportrendezvényeket így délután kellett megrendezniük a KMDSZ-eseknek. Zsigmond József, a diákszövetség elnöke örül annak, hogy megoldódott a probléma. /J. J. : Bürokrácia akadályozza a KMDSZ Diáknapokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Felhívás az OMDSZ és KMDSZ vezetőségéhez egy, a főtéri rombolás elleni tüntetés megszervezéséért. Egy közösségnek is van identitása, emlékezete, múltja. A Kolozsváron élőknek a Főtér a tartópillér, emberi identitásuk egyik építőköve. Posztmodern karikatúrát akarnak faragni egy város szimbólumából? Álldogálunk és várunk, a „magyar identitás csorbulásáról” beszélünk, írta hozzászólásában T. Szabó Csaba, felszólítva az Országos Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség vezetőségét, hogy szervezzen felvonulást, néma megmozdulást a Főtér látványrombolása ellen. /T. Szabó Csaba: A Matyi tér velünk él! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Élőlánccal emlékeznek meg a Bolyai Egyetem beolvasztásának 50. évfordulójáról, és foglalnak állást az önálló magyar nyelvű oktatás mellett Kolozsváron a helyi és országos ifjúsági szervezetek. A tüntetést az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT), a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) szervezi. A megmozdulás június 19-én lesz Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem főépülete előtt. /Tüntetés az önálló Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

„Eljöttünk Kolozsvárra, hogy megmutassuk: igenis kell nekünk a magyar egyetem!– fogalmazott egy, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Farkas utcai főépülete előtt magyar zászlót lengető, Erdélyi Magyar Ifjak-tag fiatalember. Elmondta, hogy autóbusznyi társával érkezett Csíkszeredából, és Kolozsváron csalódottan tapasztalta, hogy igen kevesen jöttek el. Az élőláncos demonstrációt nyolc ifjúsági szervezet szervezte. A Bolyai Egyetem ötven évvel ezelőtti felszámolására egésznapos rendezvénysorozattal emlékeztek Kolozsváron. Az élőláncos demonstrációt szervező egyik ifjúsági szervezet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője elmondta: meggyőződése, hogy van igény a magyar fiatalok körében államilag támogatott, önálló magyar egyetemre. A rendezvényen több felszólaló is hiányolta a politikusok nagyobb számú részvételét. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke felszólalásában úgy fogalmazott, „kezdeményezésükkel a szervezők példát mutattak a politikusoknak. A civil szférára és a fiatalokra van szükség, hogy a politikusok elérjék azt az eredményt, ami az önálló erdélyi magyar egyetemhez vezet” – tette hozzá Toró, aki üdvözölte a szintén jelen lévő Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet. Az élőláncos megemlékezés végén a demonstrálók elénekelték a magyar himnuszt, majd gyertyagyújtást követően szétszéledtek. /Sipos M. Zoltán: Élőlánc Kolozsváron a felszámolt egyetemért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ Ötven éve annak, hogy a román hatalom a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babes Egyetem összevonását elrendelte. Az évforduló alkalmából június 20-án Kolozsváron az egyetem főépülete előtt élőlánccal demonstráltak hallgatók, tanárok és egykori bolyais vén diákok. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke, egyetemi oktató sajnálattal állapította meg, hogy a megmozduláson nem vett részt egyetlen aktív RMDSZ-politikus sem. /Megemlékeztek a Bolyai Egyetem beolvasztásáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

A szatmárnémeti Híd Egyesület ingyenes utaztatást ajánl fel azoknak a Szatmár megyei fiataloknak, akik részt kívánnak venni a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) 2009-es Kárpát-medencei néprajzi nyári egyetemén, mondta Krakkó Rudolf, a Híd Egyesület elnöke. A KMDSZ táborának idei helyszíne Csángóföld, időpontja pedig augusztus 10-16. A programban egyaránt szerepelnek előadások és tanulmányutak, valamint kirándulások. /Babos Krisztina: Ingyenes út néprajzosoknak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 30./

Társadalmi struktúra és politikai versengés Magyarországon és Romániában címmel került sor július 23–31. között az idén hetedik alkalommal megrendezett torockói diáktáborra. A szervezők, a Politeia Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület, a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KoMPoT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) közel harminc, a politika iránt érdeklődő fiatalt látott vendégül. Bodó Barna, a Politeia és Kovács Levente, a KoMPoT elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán belül működő Politikatudományok szak korábbi végzősei, jelenlegi és leendő diákjai, és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékének hallgatói ismerkedhettek egymással. Szász Alpár Zoltán az utóbbi öt év választási eredményeiről tartott előadását követően Toró Tibor értékelte a Magyar Összefogás eredményességét. A Média és negatív kampány című kerekasztal-beszélgetésen Sipos Zoltán, a Transindex internetes portál szerkesztője, Rostás Szabolcs, a Krónika és Papp Zakor András, a Kolozsvári Rádió munkatársa vett részt. A Magyar Összefogás listájának egyik jelöltjével, Sógor Csabával találkozhattak a résztvevők. Pósa Tibor, a Tartui Egyetem doktorandusza, a Politikatudományok szak egykori diákja az észtországi kulturális autonómiáról tartott előadást, majd a diákok azt vitatták meg, hogy miként áll ki az RMDSZ az autonómia mellett. A negyedik napon Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnök-jelöltjének tehették fel kérdéseiket a jelenlévők, Székely István Gergő politológus a román választási rendszer átalakításáról, Porcsalmi Bálint és Kovács Csaba kampányfőnökök pedig a politikai kampányokról beszéltek. Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) volt elnöke azt latolgatta, hogyan lehetne másként politizálni Erdélyben. /F. Zs. : Hetedik politológus tábor Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Csángóföldön szervezi meg idén a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemet. A kilencedik tábor augusztus 10-én kezdődik és augusztus 16-ig tart, jelezte Szabó-Györke Zsombor, a KMDSZ PR-felelőse. „Ez a tábor és nyári egyetem nem csak szakmabeli néprajzosoknak szól. Elsősorban olyan diákoknak találtuk ki ezt a rendezvényt, akik érdeklődnek a magyar népi kultúra és hagyományok, az épített örökség és a földrajzi látnivalók iránt. Így lesznek történelem, kommunikáció és földrajz szakos hallgatók is” – fejtette ki a tábor célkitűzéseit Szabó-Györke Zsombor. /Sipos M. Zoltán: Csángóföldre vándorol a néprajzi tábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

A moldvai Lábnyik faluban tartották a IX. Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemet augusztus 11-16-a között. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) szervezésében zajló rendezvény Csángóföld kultúrájával és hagyományaival ismertette meg a résztvevő egyetemistákat. A kilenc éve életre hívott erdélyi kezdeményezés során a részt vevők ezúttal rendhagyó módon a moldvai csángó falvakat, a gyimesi ezeréves határt, a bukovinai kolostorokat, illetve Suceava és Bákó városait keresték fel. Az érdeklődők betekintést nyerhettek a lábnyiki, pusztinai, magyarfalusi és lujzikalagori magyar csángók népszokásaiba és életvitelébe. Hat napon keresztül hang- és képanyagokat is gyűjtöttek a fiatalok, és a magyar nyelvápolás szomorú helyzetéről is tájékozódhattak: a 9000 magyarul beszélő gyermek közül mindössze 1500-an vehetnek részt fakultatív magyarórákon, ráadásul egyetlen faluban sem tartanak anyanyelvű szentmisét a katolikus csángó-magyaroknak. A tartalmas programot Háromszéken, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban zárták. A szabadegyetemen megjelent Solomon Adrián, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke is. /Néprajzi nyári egyetem Lábnyikban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

A moldvai Lábnyik faluban sikeresen zárult a kilencedik alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetem, melynek résztvevői szembesülhettek egy pusztulásra ítélt népcsoport, a moldvai csángók kultúrájával, szokásaival, életkörülményeivel. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség által kezdeményezett csángóföldi táborozáson a résztvevők meggyőződhettek arról, hogy súlyos a helyzete, a kihalás és a teljes asszimiláció szélén áll a moldvai csángó közösség. /Sipos M. Zoltán: Csángóföldi tapasztalatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

A vegyes tannyelvű iskolák diákképviseletére vonatkozó javaslataival egészítené ki a közvitára bocsátott oktatási törvénytervezetet a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége /MAKOSZ/. A tervezet elfogadja az iskolai, megyei és országos diáktanácsok létjogosultságát, de szól a kisebbségi diákok érdekképviseletéről a vegyes tannyelvű iskolák esetében. Borzási Sarolta, a Kolozsvári Magyar Diáktanács alelnöke elmondta: fontos kérvényezni a diáktanácsok konzultatív szervként való működését az Oktatási, Kutatási és Innovációs Minisztériumban. A kisebbségi diákképviselőket el kellene fogadni tagként a vezetőtanácsban. /Kisebbségi képviseletet akar a MAKOSZ. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

A kolozsvári Főtér átalakítása új helyzet elé állította a helybeli magyar és román közösséget. Az új arculatú Főtér – az eredeti elképzelések szerint – olyan színvonalas és igényes közösségi programok helyszínévé kellene váljon, amelyek Kolozsvár szellemiségéhez, Erdély fővárosának központjához illőek. A sebtében átadott új Főtéren rögtön kihirdették, hogy karácsonyi programokat advent időszakában, felkérve a magyar közösség képviseletét is, állítson össze megfelelő műsorszámokat erre az eseménysorozatra. A kolozsvári Főtér, az erdélyi magyarság jelképes főtere, nem válhat piaci zsibvásárrá. Az aláíró szervezetek közös állásfoglalásukban elhatárolódunk az ilyenfajta tömegrendezvényektől. Az aláírók között vannak az egyházi vezetők, magyar parlamenti képviselők, Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ tiszteletbeli elnöke, Dáné Tibor Kálmán az EMKE elnöke, László Attila az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Gergely Balázs az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének elnöke, Bodó Barna a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, Egyed Ákos az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, Kató Béla a Sapientia Alapítvány elnöke, Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság elnöke Sándor Krisztina a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke és Zsigmond József a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Báthory Díjak 2009
A Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) adományozza azoknak a személyiségeknek és szervezeteknek, akik a legtöbbet tettek a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében.
A 2009. évi Báthory Díjak átadására január 9-én, szombaton 17 órakor kerül sor a marosvásárhelyi Bod Péter Diakoniai Központ nagytermében (Erdő utca 7b, www.bodpeter.ro).
2009 díjazottai:
Bács-Várkuti Emőke, a Pro Karpatia Alapítvány ügyvivője
Béres András egyetemi tanár, a MSZE volt rektora
Brassai Zoltán orvosprofesszor, akadémikus
a dél-tiroli Dolomiten napilap szerkesztősége
az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
Cornelius Hell irodalomtörténész, újságíró
a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)
Kiss Oliver újságíró, a Szabadság napilap volt főszerkesztője
Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes
Péter Mihály orvosprofesszor, akadémikus
Páskándiné Sebők Anna irodalomtörténész, rendező
Somai József, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesület (BEBE) erdélyi szervezetének elnöke
A díjakat Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke, és Hantz Péter tudományos kutató, a BKB alelnöke adja át. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Messze ható üzenet
Gazdára találtak a Báthory István-díjak
Tizenkét személy illetve szervezet vehette át az idén a Báthory István-díjat, amellyel azoknak a személyeknek, illetve szervezeteknek a munkáját jutalmazzák, akik a legtöbbet tettek, tesznek a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében. Az elismerést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) oktatási szakbizottsága adományoz, szombaton délután a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban nyújtották át ünnepélyes keretek között az idei kitüntetetteknek.
Mikor lesz a sok jó szándékból egy akarat a romániai magyar felsőoktatás ügyének egységes rendezésére – tette fel a kérdést nyitóbeszédében Tőkés László, az EMNT elnöke, EU-képviselő, aki szerint le kell szokni a provinciális kisebbségi gondolkodás szűk korlátairól és egyetemes összefüggésbe kell helyezni a romániai magyar felsőoktatás ügyét, amelynek jogosságát ily módon meg sem lehet kérdőjelezni. Az EMNT bővített elnökségének tanácskozásán napirendi pontként szerepel a stratégia kidolgozása, amelynek megvalósítására teljes körű összefogásra van szükség – tette hozzá.
Manapság akkora a csend mintha e téren minden rendben volna, holott "növesztik titkon szőrüket már a hatalmas meszelők" – idézte Kányádi Sándor sorait Hantz Péter tudományos kutató, a BKB alelnöke, akit határozott kiállásáért távolítottak el a Babes–Bolyai Egyetemről. Azok az egyetemi tanárok, akik az idei díjakat kapják, sikeres emberek, annak ellenére, hogy nem váltak a hatalom zsoldosaivá – hangzott el beszédében.
Az öt éve kiosztásra kerülő díj történetét Kovács Lehel, a díjazottak gazdag munkásságát Ördög Miklós Levente műsorvezető olvasta fel.
Az idei díjazottak: Bács-Várkuti Emőke, a Pro Kárpátia Alapítvány ügyvivője, aki a nemzetközi kapcsolattartás terén támogatta a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét; a dél-tiroli Dolomiten című napilap, amely számos fényképekkel illusztrált cikket közölt a Babes- Bolyai Tudományegyetemen a magyar feliratok kapcsán történtekről; Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), amely szervezet tüntetéseket, imaest-láncokat szervezett a Bolyai Kezdeményező Bizottság támogatása érdekében; Cornelius Hell, irodalomtörténész, újságíró, aki a Die Furche cmű osztrák napilap szerkesztőjeként rendszeresen beszámolt a romániai magyarság valós helyzetéről, a Babes–Bolyai Tudományegyetem "hamis multikulturalizmusáról"; a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), amely rendszeresen kiállt a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Kiss Olivér újságíró, a Szabadság című napilap volt főszerkesztője, aki a lap hasábjain közölte azoknak az egyetemi oktatóknak a listáját, akik a magyar karok ellen foglaltak állást; Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes, aki a rendszerváltáskor elősegítette, hogy anyanyelvén tanulhasson az a sok ezer diák, akiket a diktatúra kényszerített román osztályokba, s aki részletes tervet készített a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében; Páskándiné Sebők Anna kultúr- történész, aki filmet készített a Bolyai Egyetem erőszakos felszámolásáról; Somai József, aki létrehozta a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületét, és újabb vállalásként az egyetem ügyét nemzetközi joghatóságok elé terjeszti.
Marosvásárhelyről három egyetemi tanárt tüntettek ki Bárthory-díjjal, Béres András professzort, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem volt rektorát, akinek "oroszlánrésze volt annak kiharcolásában", hogy 1990 januárjában az intézményben magyar kar létesüljön, amelynek jogait egy autonómia-nyilatkozat szentesítette; Brassai Zoltán orvosprofesszort, akadémikust, aki orvosként, kutatóként, orvos szakíróként impozáns életművet alkotott úgy, hogy nem hódolt be a hatalomnak és nem lépett be a Román Kommunista Pártba, és pályafutása során következetesen harcolt az önálló erdélyi magyar egyetem ügyéért; Péter Mihály orvosprofesszor, aki tudós egyetemi tanárként a rendszerváltáskor többször kiállt a magyar nyelvű felsőoktatás helyreállításáért, s az 1990 márciusában elszenvedett súlyos fizikai bántalmazás ellenére tovább folytatta oktatói és orvostörténeti szakírói tevékenységét.
Béres András professzortól azt kérdeztük: 1989-ben remélte-e, hogy sikerül ilyen mértékben kibővíteni a színművészeti egyetemen folyó tevékenységet?
– 1989-ben még nem, de 1990-ben, amikor elvállaltam a rektorságot, már gondoltam, hogy idáig eljut a "színi", s reménykedem, hogy tovább fog fejlődni.
– Az élet egy befejezetlen kísérlet, ahogy Salvador Luria Nobel-díjas tudós mondta. Ilyen a magyar nyelvű felsőoktatás kérdése is, soha nincs teljesen befejezve, mindig valamire törekszünk, de véleményem szerint a dolgok jó irányba haladnak, …csak ki kell várni – jegyeztük Brassai Zoltán orvosprofesszor szavait.
A harmadik vásárhelyi kitüntetett, Péter Mihály egyetemi tanár a következőket válaszolta:
– Elvégeztem az egyetemet, tanítottam is román nyelven, de, ha el kellene az orvosnak árnyaltan mondanom, hogy hol mi fáj, ma is zavarba jönnék. A papjával, a tanítójával és az orvosával minden embernek anyanyelvén kell beszélnie, s erre mindenkinek meg kell teremteni a lehetőséget. A magyar felsőoktatás ezért volt a szívügyem, az ma is, s az lesz, amíg élek.
– Erdélyben adott a kellő potenciál, erő, de húsz év alatt szinte semmire nem jutottunk, ami egy tarthatatlan állapot, ezért kísérletet kell tennünk az ügyben érintett és érdekelt felek összehozására, s egy közös stratégia melletti felsorakoztatásra. Jelentse ez az esztendő ennek a tervnek a megvalósítását – mondotta Tőkés László, aki szerint Báthory István, az első erdélyi magyar egyetem alapítójának a neve komoly súlyt, messze ható üzenetet kölcsönöz a díjnak.
Európa nem zárkózhat el egy sikeres közigazgatási modelltől, az autonómiától, amelynek alapját a föderalizáció és a decentralizáció jelenti, mivel az egyes régiók lakói jobban tudják, hogy mire van szükségük – hangzott el a dél-tiroli Dolomit című lapot képviselő Hatto Schmidt beszédében, aki azzal fejezte be szavait, hogy lapja az erdélyi magyarság küzdelmei után a sikeréről szeretne tudósítani.
A szellemi tőke, a tudás fontosságát hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia Báthory-díjas volt elnökének üzenete, amelyet Kincses Ajtay Mária egyetemi tanár olvasott fel.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Húsz év: a KMDSZ hév
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a kolozsvári felsőfokú oktatási intézmények magyar diákjainak érdekképviseleti, érdekvédelmi és kulturális szervezete.
A rendszerváltás lehetőségeit az elsők között kihasználó, 1990-ben alakult, a kolozsvári magyarság életében kulcsfontosságú szerepet betöltő nonprofit és apolitikus civil egyesület. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy Erdély egyik legrégibb és legismertebb civil szerveződése és diákszervezete is egyben, számos megvalósítás fűződik nevéhez.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség meglehetősen ellentmondásos helyzetben működik húsz éves születésnapjának küszöbén. Büszkék vagyunk a múlt számtalan megvalósítására, az önálló állami magyar felsőoktatásért befektetett munkánkra, a kolozsvári kulturális- és szabadidős életben betöltött szerepünkre, a több száz nevünkhöz fűződő rendezvényre, a diákoknak biztosított ösztöndíj- és utazási lehetőségekre, a helyi- és országos diákmozgalmi életben betöltött szerepünkre.
Ugyanakkor nem lehet elhallgatni azokat az állapotokat sem, amelyek hosszú távon tevékenységünk rovására mennek. A diákszervezet saját infrastruktúra nélkül nemcsak légüres térben mozog, hanem jelentős forrásoktól is esik el.
A történelmi városfal tövében, a Petőfi utcán található ház nehezen képes betölteni funkcióit. Az épület régi, több száz éves, 60 m2-es, régi víz-, fűtésrendszerrel, nyílászárókkal rendelkezik. Egy modern, többfunkciós iroda fellendítené a szervezet életét, és számos lehetőséget biztosítana.
Az alábbiakban szeretnénk bemutatni, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség húszéves tevékenységét, valamint működésünk problémáinak gyökereit.
Egyetem
A KMDSZ a kolozsvári magyar főiskolások érdekképviseleteként jött létre, így természetesen kulcsfontosságú szereppel rendelkezett az egyetemi életben is.
A szervezet első tevékenységei közé tartozott az 1990 márciusában mintegy 800 diákot megmozgató ülősztrájkja, az egykori Bolyai egyetem lépcsőin, amely egy békés tiltakozás a magyar nyelvű egyetemi oktatás megtagadása miatt. Ugyanez az év áprilisában a KMDSZ vezetősége részt vesz a Bolyai Társaság alapító gyűlésén, így vállalva szerepet az önálló magyar felsőoktatási intézményrendszer megteremtéséért folyó harcban. 1991-ben első ízben indulnak a Bolyai Szabadegyetem előadásai. 1997-ben a tanügyi törvény közösségi vitáján konstruktívan vettek részt a diákszövetség küldöttei.
2009-ben a Bolyai Kezdeményező Bizottság Báthory-díjjal tüntette ki a KMDSZ-t.
Közösségben betöltött szerep
1990. január 25-i megalakulása óta a szervezet fontos szerepet tölt be a kolozsvári magyar közösség és diákság életében. A főiskolások érdekeinek képviseletéért létrejövő KMDSZ az évek során folyamatosan építette ki tevékenységi körét ezáltal a civil szféra számos területét érintve.
Kiterjesztve Kolozsvár határait már megalakulásának évében meghatározó szerepe volt az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) létrejöttében, majd kilenc év elteltével az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány alapítótagjává vált.
A KMDSZ sajtótermékei is számos éven keresztül kísérték a diákságot. A kolozsvári Szabadság napilap mellékleteként megjelenő Campus első száma 1990-ben került az asztalokra. A diáklap teret enged az egyetemisták véleményének kifejezésére, szócsőként üzemel. A KMDSZ-t és a diákságot egymáshoz közelebb hozó hetilapként született meg 1995-ben a Perspektíva, amely laza stílusának és közérthetőségének köszönhetően az elmúlt 15 évben mit sem vesztett népszerűségéből.
A szervezet nem csupán a diákság mindennapi problémáival kívánt foglalkozni, hanem céljául tűzte ki a magyar kultúra ápolását azzal, hogy minden évben nyilvánosan emlékezik meg a nemzet kiemelkedő eseményeiről, tisztelegve az október 23-ai és március 15-ei hősök emléke előtt. A megemlékezéseket azokban az években is megtartották, amikor a funari intézkedéseknek köszönhetően erre egyáltalán- vagy csak nagyon nehezen kerülhetett sor.
Kolozsvár műemlékeinek megőrzése is sokat jelent a szervezetnek: amikor 1992 decemberében a főtéren lévő Mátyás-szobrot meggyalázták, a diákok néma tüntetéssel fejezték ki tiltakozásukat. A város értékei közé tartozik a híres Házsongárdi temető, melynek elhanyagolása ellen a KMDSZ több alkalommal is fellépett.
A kolozsvári magyar ifjúság jövőképének előrelendítése érdekében a szervezet 2000-ben létrehozta a Karrierirodát amely lehetővé tette a friss diplomások és a munkaérőt kereső cégek kapcsolatteremtését. Az Állásbörzén résztvevők széleskörű tájékoztatást kaphattak a munkaerőpiacról és az elvárásokról.
Programok
Mint minden évben, 2010-ben is megszervezésre kerülnek a már jól ismertek mellett új rendezvények.
A 20-ik születésnapját ünneplő KMDSZ megannyi programot kínál, megcélozva úgy az egyetemre készülőket, mint az egyetemtől búcsúzókat (Marabutábor, Végzősökfüzete, Állásbörze).
Az erdélyi magyar tudományos életben hiánypótló szereppel bíró XIII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciára (ETDK) májusban kerül sor.
A magyar diákság etalonrendezvénye, az évről-évre mintegy 1200 résztvevőt és 5 napi rendezvénysorozatot felölelő Diáknapokat is a szervezet ápolja.
Természetesen idén is gondoskodunk a gólyákról, akiknek egy éjszakai túra keretein belül minden lehetőségük adott lesz a város megismerésére. A közösségi életbe való beilleszkedést a Gólyatábor és egy hagyományos Gólyabál segíti majd elő. Forrás: Erdély.ma

Együttműködik a KMDSZ és a OSUBB
Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a Babeş-Bolyai Tudományegyetem diákszervezetével, az OSUBB-val február 3-án. A megkötött partnerségi megállapodás révén ezentúl a felek közösen kívánnak fellépni a diákok érdekének védelmében a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem keretén belül, valamint folyamatosan egyeztetni fognak az egyetemistákat érintő kérdésekben.
Talpas Botond valamint Virgil Smărăndoiu elnökök által jegyzett dokumentum közös rendezvények lebonyolítását, az oktatás minőségének javítását, a diákok érdekeinek közös védelmét, valamint az etnikumközi párbeszéd javítását tűzi ki célul. A diákok a megállapodást közös elnökségi gyűlésekkel, valamint rendszeres kiadványokkal kívánják megerősíteni.
A KMDSZ és az OSUBB képviselői a partnerségtől többek között azt remélik, hogy jelentősen elősegíti a magyar és román diákmozgalom közötti kölcsönös megértést és kapcsolatápolást, illetve a megállapodás tovább erősítheti a kolozsvári diákmozgalmak érdekvédelmi tevékenységét és hatékonyságát. (sajtóközlemény) Forrás: Transindex.ro

Ünnepelni készültünk, a rendőrségen ülünk – A KMDSZ közleménye
Szükségtelen és eltúlzott rendőri fellépés zavarta meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) kezdeményezésére és társszervezésében zajló március 15-i ünnepi rendezvénysorozatot: kora délután a kulturális rendezvénysorozat három szervezőjét az őrsre vitték. Bár néhány óra múlva kiengedték őket, az incidens megzavarta az ünnepség menetét, így elmaradt a Főtérre tervezett kulturális összeállítás, a Forradalmi Sétány.
A KMDSZ gazdasági alelnökét, illetve a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesületének (KOMATE) két önkéntesét a Főtéren ültették rendőrautóba. A rendőri fellépés indoka az volt, hogy a fiatalok az 1848-49-es események magyar vonatkozásait bemutató panókat és plakátokat akartak a helyszínen kifüggeszteni. A lányokat annak ellenére kísérték be a kolozsvári 1-es számú rendőrőrse, hogy a szervezetnek a Polgármesteri Hivatal által jegyzett engedélye volt. A kulturális rendezvény egyik szemléltető eleme lett volna egy, a Magyar Királyságot ábrázoló térkép is, mely a magyar vonatkozású eseményeket és személyiségeket ábrázolta.
A szervezők a rendőrök jelenlétében közel húsz percig készítették elő a kiállítást. Ezután kezdődtek a problémák. Bár az önkéntesek első felszólításra leemelték a korabeli térképet, és együttműködtek a rendfenntartókkal, néhány perccel később váratlanul intézkedés alá vonták-, és el is szállították őket.
A rendőrőrsön a három lány, valamint az őket kísérő szervezeti képviselők mintegy két órát töltöttek bent. A rendőri intézkedés jegyzőkönyv és büntetés nélkül zárult, a túlzott és erőltetett fellépés azonban tönkretette az ünnepség keretében a Főtérre tervezett műhelyeket és foglalkozásokat.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos források párhuzamot véltek felfedezni az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakaszának rendőrségre kísért képviselője, valamint a KMDSZ önkéntesek ügye között. A KMDSZ kezdeményezésére zajló március 15-i ünnepségsorozat ugyanis kizárólag kilenc, kolozsvári székhelyű ifjúsági- és diákszervezet közreműködésével zajlott. A szervezők minden csatlakozót szívesen láttak, és ezúton köszönik segítségüket. Sajnálattal tapasztaltuk azonban az ünnepet kisajátítani kívánó, és az önnön céljaikat előtérbe helyező mozgalmak megjelenését is. Az intézkedő rendőrök egy félreértés okán eleinte gárdista-szimpatizánsnak gondolták a KMDSZ szervezőit, az ügy azonban rövidesen tisztázódott.
A KMDSZ felháborítónak tartja, hogy hasonló eljárásnak vetik alá, és munkájukban akadályozzák a huszonéves fiatalokat, miközben azok szabadidejüket feláldozva közösségi tevékenységet vállalnak fel, és méltóképpen próbálják megszervezni a magyar forradalom kirobbanásának megünneplését.
KMDSZ sajtóiroda közleménye. Forrás: Erdély.ma

Megzavart emlékezés
Rendőri beavatkozás zavarta meg a tegnapi kolozsvári ünnepségsorozatot, a hatóságiak három egyetemista lányt, és egy öltözetén fasiszta jelszavakat viselő férfit kísértek be az őrsre. Az Új Magyar Gárda Székely Szakasza „Székelyföld nem Románia!” feliratú molinót hordozott. Nagyszabású rendezvénysorozattal emlékezett idén az 1848–49-s forradalom és szabadságharc kitörésére tegnap a kolozsvári magyarság és diákság. Azonban a rendezvénysorozat 15 órára, a Főtérre tervezett Forradalmi sétatér, élő szoborpark, kokárdakészítés, korabeli műhelyek elnevezésű programja elmaradt, miután a rendőrök bekísértek az őrsre három történelem szakos egyetemista lányt. A hatóságiak szerint a diákok a városháza engedélye nélkül tüntettek.
B. R., az előállított lányok társa a Krónika kérdésére elmondta, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) kérte fel őket, hogy készítsenek egy, a ’48-as eseményeket bemutató tablót. „Az időjárás közbeszólt, és a nagy szél miatt a magyar színház előzetes ígérete ellenére nem adta kölcsön azokat a pannókat, amelyekre a képeket akasztottuk volna. Ezért a KMDSZ vezetésével közösen úgy döntöttünk, hogy a Mátyás-szoborcsoport elé, a kerítésre fogjuk felaggatni a képeket. Két rendőr belénk kötött, és azzal vádolt, hogy tüntetünk és provokatív a kiállításunk” – mesélte a történelem szakos egyetemi hallgató.
B. R. szerint a képek a ’48-as forradalom híres személyiségeit, azok tevékenységét mutatták be. A lány szerint a rendőröket az akkori viszonyokat megjelenítő térkép zavarta, amelyet Nagy-Magyaroszág térképeként értelmeztek, és azt állították: Romániát sértő felirat szerepel rajta. A lányokat bekísérték az őrsre, ahol vallomást írattak alá velük és a KMDSZ vezetőivel, majd a térképet elkobozták. Egyelőre nem tudni, megbírságolják-e őket.
„Székelyföld nem Románia!”
Délelőtt több mint ötszáz kolozsvári magyar, elsősorban diák vonult rezesbanda kíséretében a Protestáns Teológiai Intézet elől a Szent Mihály-templom elé. A magyar és székely zászlóval felszerelkezett tömeg végig énekelt a szűk félórás séta során. A Gábor Áron rézágyúja, a Kossuth Lajos azt üzente és az Édes Erdély kezdetű dalokat többször is ismételték.
Az ünneplő tömeg elején Cseke Attila egészségügyi miniszter, László Attila kolozsvári alpolgármester, Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke és Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja állt. A mintegy kétszáz méteres sor vége felé az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselői „Székelyföld nem Románia!” feliratú molinót tartottak maguk előtt, és árpádsávos zászlókat lengettek. Kérdésünkre, hogy kolozsváriak-e, csak annyit feleltek: hírzárlat van.
Egyiküket bevitték a rendőrségre fasiszta jelképek viselése miatt. A rendőrség szerint a férfi karján halálfej volt látható, és egy gótikus betűkkel írt német nyelvű felirat: „Meine Ehre heißt Treue” (Becsületem a hűség – az SS jelmondata). A férfi ellen büntetőjogi eljárás indul.
Az istentiszteletet követően az időközben másfél ezresre duzzadt ünneplő tömeg a Biasini-szálló elé vonult, ahol megkoszorúzta a Petőfi-emléktáblát. Az ünnepi felszólalások sorát Cseke Attila és László Attila nyitotta. Szilágyi Mátyás beszédébe kifejtette: felemelő érzés számára, hogy a kolozsvári fiatalság egyre szabadabban ünnepelheti az összmagyarság egyetemes ünnepét. Ezt követően a rendezvénysorozatot szervező kilenc ifjúsági szervezet olvasta fel a maga 12 pontját.
Ebben a Kossuth utca nevének és a Mátyás-szoborcsoport magyar feliratának a visszahelyezését, az önálló állami magyar egyetem és Kolozsvár egykori címerének a visszaállítását kérik. Követelik továbbá a funari örökség – a jelenlegi címer, a magyargyalázó plakettek és emléktáblák – végleges eltüntetését, magyar feliratokat, kétnyelvű utca- és eligazító táblák kihelyezését, a magyar nyelvhasználat biztosítását a közigazgatásban, egészségügyben és igazságszolgáltatásban, valamint a román hatóságok és szélsőséges szervezetek magyarellenes megnyilvánulásainak megszüntetését.
Kiss Előd-Gergely. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Elítélik a székely gárdisták és vármegyések március 15-i, kolozsvári megnyilvánulásait
Elítéli az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakaszának, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) március 15-i kolozsvári megnyilvánulásait szinte valamennyi magyar politikai és ifjúsági szervezet. A lapunk által megszólaltatott ifjúsági és politikai vezetők egybehangzóan úgy fogalmaztak, hogy a magyar szélsőséges szervezetek megjelenésükkel és cselekedeteikkel nagyon sokat ártottak a kincses városi magyarság amúgy sem túl fényes helyzetének. Valamennyien egyetértenek abban is, hogy hiba volt „Székelyföld nem Románia” táblával felvonulni, főleg, hogy a kincses városnak földrajzilag sincs köze a Székelyföldhöz.
Meg kellene próbálni eltávolítani valamennyi szélsőséges szervezetet a nemzeti ünnepi megemlékezésekről – vallják szinte egyhangúlag a kolozsvári március 15-i ünnepségen részt vevő ifjúsági és politikai szervezetek. A Krónika annak kapcsán kérdezte a civil szféra és a politikum képviselőit, hogy a kincses városi megemlékezésen felvonult az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakasza, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom több képviselője is, akik egyenruhájukkal, az árpádsávos lobogóval, illetve a HVIM zászlójával már eleve felkorbácsolták a kedélyeket, az általuk felmutatott, „Székelyföld nem Románia” tábla pedig további olajat öntött a tűzre. A román sajtó ugyanis kevés kivétellel nem is számolt be magáról az eseményről, annak jelentőségéről a magyar közösség számára, ehelyett szinte valamennyi híradás a szélsőségesekről szólt, s olyan híresztelések is szárnyra kaptak, amelyek szerint maga Cseke Attila RMDSZ-es egészségügyi miniszter vitte a székelyföldes táblát.
Összemossák a résztvevőket
A gárdisták és HVIM-esek jelenléte a rendőrség akcióira is kihatott: sokak szerint azért fordulhatott elő, hogy a rendőrök három KMDSZ-es, alig 20 éves szervező diáklányt elvittek az egyik főtéri rendezvény helyszínéről, mert már a résztvevőket és szervezőket is összemosták a szélsőséges nacionalistákkal. „A Kolozsvári Magyar Diákszövetség sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos források párhuzamot véltek felfedezni az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakaszának rendőrségre kísért képviselője, valamint a KMDSZ-önkéntesek ügye között. Sajnálattal tapasztaltuk az ünnepet kisajátítani kívánó, és az önnön céljaikat előtérbe helyező mozgalmak megjelenését. Az intézkedő rendőrök egy félreértés okán eleinte gárdista-szimpatizánsnak gondolták a KMDSZ szervezőit, az ügy azonban rövidesen tisztázódott” – áll a KMDSZ lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Kovács Péter (RMDSZ): meggondolatlanság volt
Várható volt, hogy a román sajtó – véletlenül vagy sem – összekeveri a résztvevőket – nyilatkozta lapunknak Kovács Péter kolozsvári RMDSZ-es politikus, a szövetség ügyvezető alelnöke. „Meggondolatlanság Kolozsváron egy olyan táblával felvonulni, amelyen az áll, hogy a Székelyföld nem Románia. Igenis Románia része, s Románia része lesz akkor is, ha autonómiája lesz. Kevesen akarnak független államot, illetve alagúttal vagy légi csatornával Magyarországhoz csatlakozni” – fogalmazott a politikus, aki szerint noha demokrácia van, s mindenki ott ünnepel, ahol éppen akar, de ilyen „kényes környezetben” mint Kolozsvár is, kár provokálni, hisz minden ilyen megnyilvánulás feladott labda a román sajtó képviselőinek, ők pedig rendszerint élnek is a leütés lehetőségével. Kovács Péter szerint ugyanakkor ritkán jöhetett volna éppen ennyire rosszkor ez a sajtóvisszhang. „Elfogadásra vár a kisebbségi törvény, a tanügyi törvény módosítása, illetve a régióátszervezési jogszabály. Ha egy ilyen meggondolatlan cselekedet miatt startból elutasítanak a kollégák, nagyon nehéz érvényesíteni az érdekeket” – véli a politikus, aki szerint az emberek a nemzeti ünnepen ünnepelni és nem hőzöngeni akarnak, ezért abban bízik, hogy a jövőben a szélsőséges megnyilvánulások mindkét oldalon tompulni fognak.
László Attila kolozsvári RMDSZ-es alpolgármestert tegnap nem sikerült elérnünk, korábban viszont a Citynews internetes portálnak úgy nyilatkozott, nem ért egyet azzal, hogy a HVIM és a székely gárda képviselői felvonultak a kolozsvári március 15-i megemlékezésen, mint ahogy azzal sem, hogy a „Székelyföld nem Románia” táblát is magukkal hoztak. „Aggódom amiatt, hogy felütötte a fejét ez a jelenség. Soha nem voltam híve a hasonló megnyilvánulásoknak, s soha nem fogok tudni egyetérteni semmiféle szélsőséges megnyilvánulással” – fogalmazott László Attila.
Gergely Balázs (EMNT): ki kellene tiltani a szélsőségeket
Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei elnöke. Mint hangsúlyozta, mindenkinek joga van elmondani, amit akar, amíg tette nem ütközik törvénybe, azonban nem mindegy, hogy cselekedete milyen eredménnyel jár. „A provokáció határát súrolta a székely gárda és a HVIM felvonulása. Az sem lepne meg, ha vezetőik a titkosszolgálatok küldetését hajtanák végre, hiszen mindenre rátelepednek. Látjuk, hogy Magyarországon is mik történtek. Az igazi gond az, hogy megjelenésük, stílusuk, hőbörgéseik a mi rendezvényünket is minősítik” – fogalmazott Gergely Balázs, aki szerint a szervezőknek kellene kezelniük a hasonló helyzeteket, s jövőre meg kellene próbálni akadályozni részvételüket a hasonló rendezvényeken.
„Tudom, hogy törvényes eszközökkel nem lehet megakadályozni részvételüket, de ki kellene tiltani őket valamiféleképpen, mert nagyon sokat ártanak. Azután pedig hazamennek a Székelyföldre, minket meg itt hagynak a nem túl rózsás, sőt kimondottan rossz helyzetben” –mondta a politikus. Hozzátette: a gárdisták, miután vezetőjük fasiszta jelképek használata miatt elvitte a rendőrség, úgy viselkedtek, mint a legszélsőségesebb futballhuligánok. Mint emlékeztetett, a fiatalok „Gyarmatosítók takarodjatok”, „Vesszem Trianon” jellegű szlogeneket skandáltak a város főterén, miután az ünneplő tömeg már szétoszlott.
Sándor Krisztina (MIT): mindig találnak valamit
A szintén szervező Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, Sándor Krisztina lapunk kérdésére úgy nyilatkozott: a nemzeti ünnepen mindenkinek ott van a helye, mindenkinek joga van felvonulni, koszorúzni. „Nincs rosszalló véleményem a székely gárda és a HVIM felvonulásáról. Nem történt provokáció, sem rendbontás. Nem zavarták az esemény lebonyolítását, alkalmazkodtak a jó előre megállapított forgatókönyvhöz” – fogalmazott. Mint mondta, sajnálja viszont, hogy a sajtó egy kalap alatt tárgyalt valamennyi résztvevőt, de szerinte minden évben találtak valami kivetnivalót. Példaként azt hozta fel, hogy néhány éve még attól volt hangos a román sajtó, hogy Kolozsvár központjában népviseletbe öltözött fiatalok vonultak fel piros–fehér–zöld zászlókkal kezükben a magyar nemzeti ünnepen. A táblának szerinte sem volt helye a megemlékezésen, azonban szerinte a gárdista egyenruha, az árpádsávos zászló nem minősülhet önmagában provokációnak. „nem szeretném, ha odajutnánk, mint Magyarországon, ahol a fehér ing-fekete mellény kombináció lassan nem hordható” – véli Sándor Krisztina, aki szerint pont olyan mértékben érzékenyek a románok a magyar szélsőségekre, mint amilyen érzékenyen érintette az erdélyi magyarságot, hogy a román nacionalista Új Jobboldal Sepsiszentgyörgyön demonstrált tavaly december elsején.
Hívták vagy nem hívták?
Az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakaszának szóvivőjétől, Keresztes Nándortól azt kérdeztük, miért esett választásuk éppen Kolozsvárra. „Erre a kérdésre nem válaszolhatok, a parancsnokság megtiltotta” – hangzott válasza, majd újabb kérdésünkre kiderült, hogy az egy nappal korábban fasiszta jelképek használata miatt a rendőrőrsre bekísért Balázs Pál Gergely tiltotta meg, hogy erre a kérdésre választ adjon. Hozzátette: „a szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Kolozs megyei szervezete meghívására érkeztek a kincses városba”. „A problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Örvendünk, hogy sokévnyi elfojtás után Kolozsváron is beindult a magyar nemzeti mozgalom” – fogalmazott Keresztes, aki szerint eleve diszkrimináció, hogy a román szélsőségesek szabadon felvonulhatnak, miközben a székely gárda tagjait rendszerint elviszi a rendőrség. „Szorítóba vagyunk bepréselve. Ma-holnap odajutunk, hogy a Székelyföldön sem lehet magyarul megszólalni, ünnepelni” – szögezte le a szóvivő.
Sándor Krisztina, a szervező MIT-elnöke egyébként lapunknak cáfolta, hogy a HVIM részt vett volna a szervezésben. Mint tájékoztatott, a vármegyések kérték korábban, hogy csatlakozhassanak a szervezést felvállaló kilenc ifjúsági szervezethez, ezt azonban nem minden szervezet támogatta, így maradt az eredeti felállás.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Büntetés a Nagy-Magyarország térkép miatt
Kolozsvár – Három diáklányt bírságolt meg 200 lejre a román rendőrség amiatt, hogy Kolozsvár főterén a március 15-i ünnepségen kifüggesztették Nagy-Magyarország térképét.
A magyarságnemzeti ünnepének szervezői a restaurálás alatt álló Mátyás királyszoborcsoportot körülvevő kerítésre akarták kifüggeszteni a történelmi térképet. A három lány a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) tagja, részt vettek a hétfői ünnepségek szervezésében.
A KMDSZ vezetői állítják: a hatóságoktól engedélyt kaptak arra, hogy úgynevezett forradalmi sétateret alakítsanak ki a szoborcsoport előtti téren, ahol élő szoborpark, kokárdakészítő, valamint korabeli műhelyek kaptak volna helyet. A szervezők azért függesztették ki a szobrot körülvevő kerítésre a térképet, mert a zord idő miatt nem kaptak paravánokat a kolozsvári magyar színháztól. Forrás: erdon.ma

Feljelentette az Új Jobboldalt az RMDSZ
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete büntető feljelentést tett csütörtökön az Új Jobboldal nevű román szélsőséges szervezet ellen, mivel az egyesület tagjai náci jelvényeket használtak és uszító jellegű magyarellenes szlogeneket skandáltak március 14-én, egy általuk szervezett rendezvényen, Kolozsvár belvárosában. A szövetség helyi képviselői elfogadhatatlannak tartják, hogy a kolozsvári rendőrség kettős mércét alkalmazott a különböző szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben – nyilatkozta a Krónikának Molnos Lajos, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Emlékeztetett: míg a március 15-én szervezett kincses városi rendezvények alkalmával a rendőrség több résztvevőt is megbírságolt, a román szélsőséges szervezet hatósági beavatkozás nélkül bonyolíthatta le megnyilvánulásait.
„Az Új Jobboldal tagjai közül többen is náci jelvényeket viseltek, és uszító jellegű magyarellenes szlogeneket skandálva vonultak fel Kolozsváron. Az ilyen jelvények használatát a törvény tiltja. Nagyon sok függ a jogalkalmazástól: úgy gondoljuk, mindennemű szélsőséggel szemben egyenlő mércével kell fellépni, ellenkező esetben a törvény alkalmazása diszkriminatívvá válik” – mondta a Krónikának az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Mint ismeretes, a március 15-i kolozsvári ünnepségen a rendőrség három diáklányt bírságolt meg, miután az 1848-as eseményeket illusztráló, Nagy-Magyarország térképét ábrázoló plakátot próbáltak kifüggeszteni egy szabadtéri program keretében. Talpas Botond KMDSZ-elnök elmondta: jogorvoslathoz folyamodnak az ügyben, mert úgy vélik, a rendőrség és a román sajtó is félreértette a kezdeményezésüket.
A rendezvényen részt vevő Új Magyar Gárda Székely Szakaszának egyik képviselője ellen büntetőjogi eljárás indult fasiszta jelképek viselése miatt. A rendőrség szerint a férfi karján halálfej volt látható, és egy gót betűkkel írt német nyelvű felirat: „Meine Ehre heißt Treue” (Becsületem a hűség – az SS jelmondata). Egy nappal korábban az Új Jobboldal nevű szélsőséges szervezet mintegy száz tagja és támogatója vonult fel, a Románia „szétdarabolását” célzó RMDSZ-es regionalizációs tervek ellen tüntetve.
A résztvevők elmondása szerint akciójukkal fel akarták hívni a figyelmet annak veszélyére, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye „magyar adminisztráció” alá kerülhet. Az egyik szónok „agressziónak” nevezte a szövetség regionalizációs tervezetét, amelynek alapján a három megye „külön szerveződik, a magyar pedig hivatalos nyelv lesz a térségben”.
Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Közeledik az ETDK-rajt
Májusban rendezik a tizenharmadik Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát (ETDK), jelentették be tegnap a szervezők, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI).
A rendezvénysorozat a hazai egyetemi élet egyik kimagasló eseménye, a kezdeményezők idén körülbelül háromszáz hallgató részvételére számítanak. Azok, akik a reál és a humán tudományok terén kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, május 14–16. között találkozhatnak Kolozsváron. A konferenciára április 12-e és 23-a között lehet jelentkezni, a benevezett dolgozatok leadási határideje április 29-e.
A résztvevők 36 szekcióban ismertethetik eredményeiket, mérhetik össze tudásukat: „Ezek a csoportok majdnem lefedik a hazai egyetemi oktatás teljes kínálatát. Talán a humán tudományok terén vannak hiányosságok, főleg az idegen nyelvek képviselőit nem sikerült kellő mértékben bevonni a munkába” – mondta el lapunknak Szabó-Györke Zsombor, a KMDSZ PR-szakembere.
A rendezvénysorozat nem csak új ismeretségek létrejöttét, a további műhelymunkák előkészítését teszi lehetővé, hanem segít az egyetemi tanulmányok elmélyítésében, és a diploma utáni szakmai továbbfejlődés előkészítésében is – állítják a szervezők. A legjobb dolgozatok szerzői pénzjutalomban részesülnek, valamint jogot szereznek a 2011-ben Magyarországon megrendezendő XXX.
Országos Magyar Diákköri Konferencián (OTDK) való részvételre is. Az idei konferenciára minden 35 évesnél fiatalabb egyetemista jelentkezhet, a nevezési díj KMDSZ tagoknak 8 lej, KMDSZ tagsággal nem rendelkezőknek 12 lej.
S. M. Z.
Új Magyar Szó (Bukarest)

KMDSZ: sérti az egyetemi autonómia elvét az új oktatási törvény
A tanügyi törvénytervezet közvitáján a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) képviselői is részt vettek. Kifogásolják, hogy a javaslatok összesítését követően a kormány nem foglalt bele a jogszabály-tervezetbe olyan módosításokat, amelyek szavatolták volna az egyetemi autonómia tiszteletben tartását.
A leendő tanügyi törvény ugyanis megengedné a kormánynak, hogy adott esetben egyetemi karokat szüntethessen meg, vagy vonjon össze. „A diákság számára az egyetemi autonómia biztosítja a minőségi oktatást, a politizálás-mentes oktatási rendszert, és a diákképviselet hatékony működését, a javaslatcsomag pedig több ponton is sérti ezt az elvet” – fejtette ki Talpas Botond, a diákszövetség elnöke.
A KMDSZ a tanügyi törvénytervezet más részeit is aggályosnak találja: olyan hibáknak a kiküszöbölését is javasoltuk, mint a diákképviseleti rendszer működési szabályozásának a hiányosságai, vagy a vizsgarendszer bolognai folyamatnak ellentmondó megváltoztatása.
A tanügyi törvénytervezetet ennek három hetes közvitáját követően hagyta jóvá a kormány. A jogszabály-tervezetet a parlamenthez küldik, ahol a parlamenti képviselők várhatóan június végéig el is fogadják azt. (hírszerk.)
Transindex.ro

Szilágyságba várják a diákokat
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség idén is megszervezi a Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemet.
A résztvevőket a Szilágyságba viszik, ahol Désháza fazakasművészetétől a sámsoni borcsodákon át a tövisháti táncokig sok élményben lehet részük. A rendezvényt szaktól függetlenül minden érdeklődő hallgatónak ajánlják.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség hagyományos Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemének helyszíne ez alkalommal a Szilágyság, időpontja 2010. július 28 – augusztus 2. lesz. 
A tábor résztvevői az évek folyamán úgy az erdélyi, mint az anyaországi, és más elszakított területekről érkező fiatalok közül is kerültek ki. Nyári egyetemünket nemcsak néprajz, illetve a társadalomtudományok valamely ágának hallgatói figyelmébe ajánljuk, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek a népi kultúra, a hagyományok, az épített örökség és a földrajzi látnivalók iránt. 
A KMDSZ a hat napi szállás, étkezés, utazás és programok ellenértékeként vendégeinek 40, a diákszövetség tagjainak 30 lejes benevezési díjat számol fel. (Átszámolt értéke kb. 2700/2100 forint, illetve 10/7 euró.) A Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetem elmúlt kilenc éve a tartalmas pihenésről és kikapcsolódásról, az érdekes előadásokról, a tábori hangulatról és kirándulásokról, valamint a népi értékek és magyar kultúra egyhetes leltározásáról szólt. Idén sem lesz másképp, a tizedik kiadás résztvevőit1 Désháza fazakasművészetétől a sámsoni borcsodákon keresztül a tövisháti táncokig több élménnyel is szórakoztatjuk majd. 
A jelentkezéshez a mellékelt regisztrációs ívet, valamint egy motivációs levelet kell legkésőbb 2010. július 19-ig, a következő címek valamelyikére eljuttatni: 
– titkarsag@kmdsz. ro 
– KMDSZ iroda, 400083 Kolozsvár/Cluj- Napoca, Petőfi Sándor/Avram Iancu utca, 21. sz. Személyes leadás esetén kérjük figyelembe venni, hogy a nyitvatartás ideje 10-15 óra. A helyek száma a jelentkezők függvényében korlátozott. A KMDSZ legkésőbb július 21-ig, telefonon értesíti az pályázókat.
erdon.ro

2010. augusztus17.
Szilágyságban jártam…
…hazámmá is fogadnám – vallhatnák a X. Kárpát-medencei Nyári Néprajzi Egyetem résztvevői. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) augusztus 9-15. között tartotta meg hagyományos táborát Szilágycseh környékén.
A program során a diákoknak alkalmuk nyílt, hogy megismerjék a szilágysági szokásokat, hagyományokat. Kipróbálhatták néptánctehetségüket a Szilágysámsoni Csígeresek Hagyományőrző csoportjának a segítségével, akik egy táncest kedvéértSzilágycsehbe is ellátogattak, a fiataloknak pedig számos népdallal is gazdagították tudásukat. Kedden egy egész napot a szilágysági gasztronómiai csodákra szántak: délelőtt borospincéket látogattak meg, ahol Szilágysámson legkiválóbb nedüit kóstolgathatták, a későbbi órákban Mezőpetri következett, ahol megismerkedtek a svábok rövid történetével és az ország legjobb strudlijából falatozhattak. A hallgatók a népi mesterségekbe is bepillanthattak: Szatmáron a bőr-feldolgozás fortélyait leshették el, egy kovács a patkókészítés lépéseit mutatta be. A hét második felében kézügyességüket is próbára tehették és ősi bútorfestést tanulhattak, többek között Házi Áldást készítve saját otthonaikba.
A résztvevők számos városból érkeztek: Brassótól Budapestig, így saját hagyományaikat is megoszthassa a többiekkel, így is gazdagítván ismereteiket. A bor melletti hosszú beszélgetések, viccek és mulatságok meghitt hangulatot varázsoltak az egész hétre. A Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetem a hagyományhoz híven majd jövőben is egy új erdélyi tájegységbe kalauzolja el a jelentkezőket.
erdon.ro

X. Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetem
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség immár tizedik alkalommal rendezte meg hagyományos nyári egyetemét augusztus 9-e, és 15-e között, ezúttal Szilágyság néprajzilag még alig felfedett környékének megismerését tűzve ki céljául.
Bár talán túl komolynak hangzik, a résztvevők hangulatában ennek nyomaira sem bukkantunk. Már első nap utazásra adtuk fejünket, és Egriben bemutatásra került a szilágysági régió és néptánc. Az est még ismerkedéssel telt és mindenki rájöhetett arra, hogy itt nem csak a Szilágyságot fogja megismerni, hanem egymás szokásai, hagyományai is terítékre kerülnek majd Budapesttől egészen Brassóig.
A második napot is a néptáncnak szenteltük a Szilágysámsoni Csígeresek Hagyományőrző csoportjának a segítségével, akik néptánc- és népdaloktatással kecsegtették a résztvevőket, majd másnap táncesttel fokozták a hangulatot.
A szerdai nap a Szilágyság gasztronómiájával kényeztetett: délelőtt sámsoni borkóstoláson vehettek részt az érdeklődők, amelyről igen jókedvű társaság távozott, majd Mezőpetriben megismerhették a svábok hagyományait és az ország legjobb strudliját kóstolhatták.
Természetesen a népi mesterségekről sem feledkeztek meg a szervezők: a résztvevők elleshették a bőrfeldolgozás fortélyait, ahol a fiúkat talán jobban érdekelhette a nyeregkészítés, a lányokat pedig a bőrből készült ékszerek, táskák kápráztatták el jobban, egy kovácsműhelyben pedig a patkókészítést is bemutatták.
Egy kis kézműves foglalkozás soha nem hiányozhat – a fiúkat is befogva ősi bútorfestést tanulhattunk, amelynek során saját házi áldások készültek (ennél talán nem is kell hitelesebb áldás).
Felettébb tanulságos és szórakoztató szilágysági hetet tudhattak maguk mögött a résztvevők, amit soha nem felejtenek el!
ZSIGMOND BRIGITTA. Szabadság (Kolozsvár)

„Kevesebben voltunk, ezért talán jobban kerestük egymást” -
emlékezik vissza egyetemista éveire Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese
Hétfőtől az egyetemisták számára is elkezdődik a 2010–2011-es tanév. Egy újabb évfolyam veselkedik neki a felsőfokú képzés rejtelmeinek Kolozsváron és szerte az országban, hogy elképzeléseinek, álmainak valóra váltásához szükséges szakmai tudást megszerezze. A tanulás mellett azonban a fiataloknak a kikapcsolódásra is lehetőségük nyílik, az otthontól távol valamivel korlátlanabb formák között. Régen is volt, ma is van erre alkalom, a különbség a dolgok mikéntjében, hogyanjában rejlik. Magyari Tivadar médiaszociológust, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatért felelős rektorhelyettesét az egyetemista státusról kérdeztük, ugyanakkor arról is, hogy mitől voltak másak, egyáltalán miként zajlottak húsz évvel ezelőtt egy egyetemista hétköznapjai.
Rohanó világunkban számos dolog megváltozott, átértékelődött. Hogyan látja, mi a helyzet az egyetemista státussal kapcsolatban, avagy: mit jelent manapság egyetemistának lenni?
Napjainkban sokféle egyetemista típus van, nehéz lenne egy átlagos leírást adni róluk. Sok jó és szép élményt, kalandot, de sokak számára aggodalmakat, elbizonytalanodást, létbizonytalanságot jelent az egyetemista élet. Látjuk a vidám diáktársaságokat, amelyek színt és hangulatot hoznak a városba, de sok magányos, elidegenedett, saját magát és helyét nem találó diák is itt lézeng közöttük. Az egyetemnek meg kellene találnia az utat mindegyikükhöz.
Milyen volt egyetemistának lenni húsz évvel ezelőtt, a ’90-es évek elején? Mi volt más akkoriban?
Kevesebben voltunk, ezért talán jobban kerestük egymást. Több órára kellett bejárni az egyetemre: akár heti 35–40 óra is volt, kötelező jelenléttel. Többet ültünk a könyvtárak olvasótermében, mert egyrészt olyanok voltak a szemináriumi feladatok vagy a vizsgatételek, hogy szükségét éreztük, másrészt pedig még nem létezett fénymásoló és mai értelemben vett számítógép. Majdnem minden nem kolozsvári lakhelyű diák bentlakásban lakott. Akkor is volt gólyabál, voltak könnyűzenei koncertek, természetesen megtűrt hazai együttesekkel. A bulik „házibulikban” zajlottak, valakinél otthon, estétől reggelig vagy a bentlakásban. Éjfélkor már jött Moldovan, a rendőr. Eloltották a villanyokat, megállították a zenét, pisszenés sem volt, hogy a rendőrviccekből kölcsönzött személy ne találja meg a bulizó szobát. Elég jó filmvetítéseket is szerveztek a studházban, emellett pedig különben is sokat moziztak a fiúk: ha a fiúbentlakásban valaki egy-két órát egyedül akart maradni a kedvesével, a többiek moziba mentek.
Ennyi söröző nem volt akkor, olykor még a boltban sem lehetett sört kapni. Egyik-másik diák hátizsáknyi sört vásárolt valahonnan, és feketén árulta a bentlakásban. A folyosón diszkréten kiírta például ezt: „BR 45. 5 lei”, sör, azaz „bere” kapható a 45-ös szobában, 5 lej egy üveg. Magyar diákok „magyar buliba” is mentek. A fiúk inkább a reál- és mérnöki szakokra jártak, a lányok humán, főleg tanárképző szakokra. Csak a reál szakokon maradt fenn végül a magyar tagozat, ott is egyre sorvasztották.
Ön az egyike azoknak, akik húsz évvel ezelőtt elindították a Szabadság egyetemista mellékletét, a Campust, és gyakorlatilag az elmúlt években is volt alkalma figyelemmel követni az abban végbemenő változásokat. Milyen fórumot teremtett a Campus az egyetemisták számára?
Bizonyára akkor úgy gondoltuk, hogy a Campus jelenti a diákok írásbeli fórumainak a csúcsát, de a Campus csak az egyik fórum volt. Utólag is remélem, hogy a magyar diákszövetség lapjaként hozzájárult ahhoz, hogy azokban az években a KMDSZ a legmodernebb és az egyik legerősebb romániai magyar civil szervezet legyen. A Campusnak, mint a Szabadság napilap mellékletének szerepe volt abban, hogy a város magyar lakosságához közel kerüljön az egyetem, a magyar nyelvű oktatás, a diákok, a fiatal újságírók igyekeztek mindenféle rendezvényen, körön, vitán jelen lenni és tudósítani.
Az egyetemista évek szép lassan elröpültek, a diák időközben felnőtt, szociológus, a BBTE magyar tagozatának vezetője és rektorhelyettes lett. Mennyire volt rögös ez az út? Melyek voltak a vezérlőelvei, amelyek az egyetem mellett tartották?
1990 után számos szakot román és magyar változatban is újra kellett indítani, fel kellett építeni. Már gyakornok koromban is állandóan a tanítás, a kutatás, a továbbtanulás mellett nyakig kellett lenni a bürokráciában, a törvények szövegében, a szervezésben. Hosszú évekig tanszéktitkár voltam: órarendet, bértáblázatot, munkaköri leírást, honlapot készítettem, mindenféle kimutatást, megvalósíthatósági tanulmányt, jegyzőkönyvet, szakindítási dossziét, sok fontos vagy felesleges papírt. Vezérlőelveimet most találom ki a kérdésre, ha magamba nézek: szerettem jól végezni az oktatásszervezést, mindezt lehetőleg jó hangulatú, derűs csapatban. Nem mindig sikerült. A rektori hivatalban talán igen, akár a csapatnak azt a részét nézem, amely főleg a magyar tagozat ügyeiben segít, akár az oktatási rektorhelyettesi munkámat illetően. Amikor a magyar oktatók megválasztottak, kifejezetten arra kértek, hogy legyen minél több szakmai munka és kerüljem a „politizálást”. Emiatt azt hittem, hogy sivár és élményszegények lesznek ezek az évek. De tévedtem: egy sor jó helyzetet így is ki lehetett használni, sőt váratlanul, észrevétlenül. Sok értékes embert helyzetbe lehetett hozni, sok hülyével meg kitolni, feje felett megtenni valamit, avagy elnézni szépen a feje felett.
Milyen mértékben sikerül bevonni az igazán tehetséges diákokat az egyetemi munkába?
Mostanra a legtöbb magyar tagozatos szak mögött nagyon jól kiépültek azok a szervezeti keretek, amelyekben szívesen dolgoznak a diákok. Javarészüket maguk a diákok kezdeményezték, gondoljunk a Mikó Imre Szakkollégiumra például. Naponta írok alá mindenféle kérvényt, amiben ilyen vagy olyan terem, felszerelés, berendezés használatát kérik a magyar diákok ismertebb vagy ismeretlenebb szervezetei, csoportosulásai különböző rendezvényeik megszervezéséhez. Úgy látom, növekedett az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), valamint az egyetemi lelkészségek szerepe, és a tehetségápolás terén kulcsfontosságúvá vált a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) léte is. Ez utóbbi ernyőszervezete a közben megszületett különféle szakmai szerveződéseknek.
Egyre gyakrabban halljuk, hogy az egyetem „diplomás munkanélkülieket” nevel, és bizony nem egy esetben igaz is, hogy a diák képtelen elhelyezkedni az adott szakterületen. Hogyan látja, mi mindenre lenne szükség ennek orvoslása érdekében?
Sokkal több és jobban szervezett szakmai gyakorlat kell, ugyanakkor a gazdasági szereplőkkel való jobb kapcsolatok kialakítása is lényeges szempont ennek kapcsán. A BBTE még mindig egyik legjobb egyetem az országban. Sok probléma, tévút terheli, de erről csak később szólhatok, akkor pedig a kellő könyörtelenséggel és szókimondással fogom megtenni. Mandátumom utolsó tanévébe lépek, most az egyik legfőbb célom, hogy jó helyzetbe hozzam azt a személyt, aki a helyemet átveszi.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)