"1989. dec. 29-én mintegy húsz magyar zenész gyűlt össze Kolozsváron, Márkos Albert filharmóniai elsőhegedűs és felesége, Márkos Zsuzsa zongoratanárnő lakásán, hogy megalakítsa a Kolozsvári Zenetársaságot. Nyilatkozatukat a Helikon (Kolozsvár) első száma közölte. Ebben leszögezték, hogy "zenei anyanyelvünk és kisebbségi zenekultúránk etnikai azonosságtudatunk szerves része". Társaságuk távlati célja: beleolvadni a majdan létrejövő Romániai Magyar Zenetársaságba. Szakcsoportokat alakítottak, dr. Almási István /népzenetudomány/, dr. Benkő András /zenei szakírás/, dr. Terényi Ede /zenealkotás/ stb. Febr. 23-án hivatalosan is bejegyezték a Kolozsvári Zenetársaságot, elnöke dr. Benkő András, alelnöke Demény Attila. /László Ferenc: Mi lesz a Kolozsvári Zenetársasággal? = A Hét (Bukarest), márc. 15./"

"Az Erdélyi Napló munkatársai megkérdezték Borbély Imrét, Markó Bélát az RMDSZ szövetségi elnökét és Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét a Borbély Imre jelölése körül kialakult vitáról. Borbély Imre elmondta: külügyesként valóban sokat hiányzott a parlamentből. Olyan külügyi tevékenységet folytatott, amelyre sem a román parlament, sem az RMDSZ megbízásával nem rendelkezett. Saját maga ment előre az RMDSZ belátható autonomista útján, és kereste ennek beágyazását az összmagyar koncepcióba. "Ez vezetett oda, hogy a Magyarok IV. Világtalálkozója fő témájának a nemzeti stratégiát választotta." Az összmagyar nemzetstratégia kidolgozásához nem kell egyéb egy íróasztalnál. A kigondolt koncepció érvényesítésére viszont megfelelő súlyú politikai pozíció szükséges. Nem Temesváron jelöltette magát. "Politikai hitvallásom, hogy az erdélyi magyarság sorsa a székelységtől, a székelység sorsa az autonómiától függ. Ezt Székelyföldről lehet a legjobban szolgálni." Ezért is tervezi, hogy Gyergyószárhegyre települ, mihelyt sikerül Temesváron visszaigényelnie államosított lakását. - Markó Béla hangsúlyozta, hogy nem lát belső válságot. Az RMDSZ egységes. Markó szerint Borbély Imre független jelöltként az RMDSZ országos képviseletét gyengíti. - Tőkés László szerint az a döntés, hogy csak lakóhely szerint pályázhat valaki képviselőjelöltségre, elsősorban Borbély Imre ellen irányult. Tisztességtelen dolognak tartja, hogy ezek után az RMDSZ országos vezetősége Borbély Imrét kárhoztatja. /Gazda Árpád, Németh Tünde: Szakadozott egyetértés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./"

Guttman Mihály karmester fél évszázada a kolozsvári Zeneiskola tanára, több mint húsz évig a kolozsvári Filharmónia művészeti titkára volt, közben pedig a zenekart is vezényelte. Jelenleg a Székelyudvarhelyen székelő Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöki tisztét tölti be, emellett tanít a zeneiskolán és vendégszerepléseket is szívesen vállal. A Dalosszövetség tulajdonképpen a kórusok és az öntevékeny zenei együttesek fóruma. Jelenleg több mint negyven együttest, kórust és zenekart fog össze. A jelenleg 2000 tagot számláló szövetségre föltétlenül szükség van, megszervezi a kórustalálkozókat, a zenekari és fúvószenekari találkozókat. Guttman Mihály kiemelte, hogy a legfontosabb az lenne, hogy magyar zenetanárokat képezzenek. Ez a képzés Nagyváradon, a Sulyok István Főiskolán beindult. Másrészt fontos az, hogy a magyar zenetanárok tudják használni az elemi iskola részére írt magyar tankönyveket. Nagyon fontos szerepe van a népdaloknak, melyeket gyermekkorban kell megszerettetni és megtanítani. Nekünk nem a Nyugatot kell majmolnunk, hanem őrködni mindazon, ami a mi népdalkincsünk, amit Kodály, Bartók, Bárdos nekünk örökül hagyott, mondta. /A Nyugat majmolása helyett Őrködnünk kell népdalkincsünk felett. Interjú Guttman Mihály karmesterrel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./

Máj. 13-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban bemutatkozik Dallos Csilla hegedűművésznő, utolsó éves zeneakadémiai hallgató. Küszöbön álló diplomahangversenyének műsorából ad elő részleteket. Dallos Csilla 1997 óta tagja a kolozsvári filharmónia szimfonikus zenekarának. /László V. Ferenc: Hangversenyelőzetes. Új név: Dallos Csilla. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

"Dec. 4-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban, a Kolozsvári Népfőiskola szervezésében Márkos Albert (1914-1981) zeneszerzőre emlékeztek, halálának 20. évfordulóján. Dr. Angi István zeneesztéta ismertette egykori tanárának, Márkos Albert zeneszerzőnek, a magyar nemzeti iskola egyik kiváló erdélyi képviselőjének életpályáját. Márkos írt népi játékot, balettet, népdalszvittet, kamaraműveket és szimfonikus műveket. Az 1989-es események után ifjabb Márkos Albert, a filharmónia koncertmestere a zeneműveket előadva őrizte az emlékét. /Kulcsár Gabriella: Márkos Albert zeneszerzőre emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./ "

Ruha István a hazai és külföldi zenei élet kiemelkedő személyisége, a kortárs nemzetközi hegedűművészet élvonalához tartozik. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián végzett, 1958-ban a Kolozsvári Állami Filharmónia koncertező szólistája lett, 1962-1988 között a Filharmónia híres Transilvania Kvartettjét vezette. Pályafutása során több ezer hazai és külföldi koncert és szólóest középpontjában állt. Professzorként a fiatal hegedűs nemzedék előadói képzését segíti. István fia karmester, Svájcban él 25 éve. Ruha István hegedűművészt sokszor hívták külföldre, hatalmas összegekért, de itthon maradt. /Farkas Imola: "Így volt jó minden, ahogy volt" – vallja Ruha István, a hegedűsök prófétája. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Az erdélyi magyar táncház-mozgalmat elindító kolozsvári Könczei családot besúgó ügynökök egy része Marius Tabacuról is írt jelentéseket. Ezt maga a kolozsvári filharmónia igazgatója közölte Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett írásában. Tabacu szekuritátés megfigyelési dossziéjában a Könczei családról jelentéseket író Bíró Ferencen kívül más ügynökök is jelentettek. Marius Tabacu elmondta: 1983-tól kezdődően az 1989. december 22-i rendszerváltásig három vaskos kötetbe foglalt, több ezer oldalnyi jelentést írtak róla. Azért irányult Tabacura a Szekuritáté figyelme, mert 1980-ban beadványt intézett a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához. „Azt sérelmeztem, hogy Ion Lancranjan Cuvint despre Transilvania című kötete sovén. Bár azelőtt is érezhető volt a nacionalista-kommunista vonulat, ez a Lancranjan-kiadvány volt az első, nyíltan nemzetiségellenes és magyarellenes megnyilvánulás, amely ellen tiltakoztam” – elevenítette fel Marius Tabacu. A Szőcs Géza költővel közösen megírt beadványt olyan kolozsvári értelmiségiek is aláírták, mint Lászlóffy Aladár, Szilágyi Júlia, Gáll Ernő, Fodor Sándor és Kántor Lajos. Tabacu emlékei szerint az RKP KB soha nem válaszolt, de 1983-ban szekusok házkutatást tartottak, majd a Szekuritátén kihallgatások következtek. „Az akkori belügyminiszter belső körrendeletet adott ki, hogy a szeku különösen figyelje »a román nevű magyar irredentákat«. A dossziémban bukkantam rá erre a rendeletre, gondolom, ezért is figyeltek rám” – mondta Tabacu. – Tabacu szerint Bíró Ferenc nem azonos Xantus Gáborral. /Benkő Levente: Titokzatos zenebesúgó. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

„Laszlofi Aladar Tamas fedőnevű volt ügynökünk” – ennek a mondattöredéknek az alapján keveredett a Kossuth-díjas kolozsvári költő, Lászlóffy Aladár abba a gyanúba, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Az információt Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató világhálós naplója alapján hozta nyilvánosságra a Transindex című internetes portál, majd ennek alapján a kolozsvári Szabadság című napilap. Lászlóffy Aladár öccse, a Kolozsváron élő Lászlóffy Csaba költő a Krónika érdeklődésére annyit mondott: meglepte őket a Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett információ. „Amiért testvérek vagyunk, ki-ki a saját életét élte és éli. Ez az ügy nem a Lászlóffy-család ügye, hanem a testvérbátyámé, és nem a családból, hanem nagy valószínűséggel a bátyám által betöltött korábbi tisztségekből ered. Különben sem tudunk semmilyen konkrétumot, várjuk az ügy tisztázását” – jelentette ki. Egyelőre nem derült ki, hogy a Tamas fedőnevű ügynök – aki a Transindex szerint nem lehet más, mint a költő Lászlóffy Aladár – miért nem volt alkalmas a további megbízatásra. Könczei Ádám tanárt és folkloristát 1957-ben gyergyószentmiklósi tanári állásából, 1959-ben pedig a kolozsvári folklórintézetből távolították el a magyar kultúra elkötelezett ápolása miatt. Az erdélyi magyar táncházat 1977-ben elindító Könczei Ádámot és családját a szeku folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Az édesapja szekusdossziéját saját világhálós naplójában közzétevő Könczei Csilla adatai szerint 1963–64-ben édesapjáról hét személyt kérdeztek ki, vagyis a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket. Könczei Csilla világhálós naplóján többen hozzászólnak az ügyhöz. A kolozsvári származású, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós filozófus rettenetesnek nevezte, hogy a Lászlóffy Aladár neve gyanúba keveredett, de hozzátette, „Lászlóffy Aladár (a számomra fontos időszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a »bajba kerülteken«. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel »nyílt« volt, ő fordította pl. az egyik szekus főtiszt detektívregényét – saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes – egyébként max. 10 órát tartó – őrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: »majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket«. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy »közbenjártak értem«, s erre ő fütyül. De ezek szerint megtette. ” Tamás Gáspár Miklós leszögezte: „Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sőt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt »vonalas« vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet. ”Marius Tabacu kolozsvári televíziós szakember és zenész, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója szerint a Laszlofi-ügyre is érvényes, amit a Bíró Ferenc-üggyel kapcsolatban korábban kijelentett: „az elmúlt 18 év elegendő idő volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit”, de szerinte „ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné”. Tabacu hozzátette, hogy amikor 1980-ban Szőcs Gézával aláírásokat gyűjtöttek Ion Lancranjan Cuvint despre Transilvania című, nyíltan sovén, gyűlölködő könyve ellen „Lászlóffy Aladár volt az egyike azoknak, akik előbb aláírták a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bűn lenne részemről elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye”. /Benkő Levente: Meggyanúsított költő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Hat estén keresztül telt házas koncerteket könyvelhetett el a Harmonia Cordis Egyesület szervezte első Nemzetközi Klasszikus Gitárfesztivál. Beke István Ferenc, az egyesület vezetője sikeresnek értékelte az első székelyudvarhelyi fesztivált. Ezentúl évente sor kerül a nemzetközi fesztiválra. A klasszikus gitárfesztivál kurzusainak 29 hallgatója volt, közülük tizenegyen Magyarországról jöttek. Beke István Ferenc és Nagy Éva (a kolozsvári Állami Filharmónia fuvolistája) gitár-fuvola duója közel egy éve játszik és koncertezik együtt, felléptek már több városban. Március 25-30-a között gitárversenyt is szervez a Harmonia Cordis Egyesület. /Barabás Blanka: A nemzetközi gitárfesztivál hagyománnyá lesz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 22./

December 1-jén Kolozsváron zajlott a színháztörvény közvitájának újabb fordulója. Demeter András államtitkár elmondta, a fizetésekre vonatkozó alkalmazás pontosításra szorul. „Az előadások, próbák számából és a szerepek kategóriájából adódó számsorok sem könnyítik meg egy zenei intézmény – egy operaház vagy egy filharmónia – vezetőjének dolgát, de úgy érzem: a művészek, zenészek minősítésében még nagyon sok körülmény közrejátszik” – vetette fel Marius Tabacu, a kolozsvári Filharmónia igazgatója. Demeter kifejtette: lehetetlen lenne minden helyzetre azonnali megoldást találni, de többek közt ez a célja a közvita-sorozatnak. Az államtitkára javasolta, hogy a „kultúrmunkások” kft. -kbe szerveződve szolgáltatási szerződéses viszonyt alakítsanak ki az őket foglalkoztató intézményekkel, azonban a kulturális intézmények jogtanácsosai kifogást emeltek ez ellen. A színészek ugyanis legtöbbször olyan egyéni munkaszerződéssel vannak az intézményhez kötve, amely kiköti, hogy az alkalmazottak csakis a szerződést kötő intézményhez tartoznak. /Darvas Beáta: „Kultúrmunkások” kft. -ben? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A parlament elé elfogadásra terjesztett színháztörvény tervezete ellen tiltakozott szeptember 3-án Kolozsváron a prefektúra előtt a kolozsvári Román Opera, a Magyar Opera és a Filharmónia alkalmazottjainak egy része. Az alkalmazottak azt szeretnék elérni, hogy ne igazgató, hanem menedzser vezesse őket, aki a helyi igényekhez alkalmazkodva alakítja ki a repertoárt, ne pedig csak a különböző fesztiválok díjaival kacérkodjék. Más városokban is voltak hasonló tüntetések. /Ö. I. B. : Tüntetés a színháztörvény tervezete ellen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

Kolozsvár hírét váratlanul egy helybeli futballcsapat vitte messzire. Szeptember 16-án megszületett a csoda: a CFR, „a Kolozsvár” legyőzte otthonában a Rómát. A sportriporter emlékeztetett: hat évvel ezelőtt, amikor Pászkány Árpád kolozsvári milliárdos megvásárolta a csapatot, a CFR még a harmadosztályban játszott. Azután jöttek – természetesen jó pénzért – a portugálok, a dél-amerikaiak meg a többiek. Most szeptemberben oda kell figyelni a kolozsvári Filharmónia évkezdésére, épületük, állandó helyiségük még nincs, mégis dolgoznak, készülnek a közönség előtti megmérettetésre. És a Sapientia Egyetem kolozsvári tanévnyitója sem elhanyagolható esemény, az akkreditálási gondokkal, reményekkel, a bővülés (mesterképzés, doktori iskola) perspektívájával. A másik kolozsvári egyetem, a Babes–Bolyai pápai audienciára készül, egy másik egyetem, a La Sapienzia meghívásának téve eleget, a görög katolikus, a római katolikus, az ortodox, a református és a judaisztika tanszék vezetői, a rektorral az élen meg a teológiák egyesített kórusával. /Kántor Lajos: Nemzetközileg... (Kolozsvár – Róma) = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Nagy sikert aratott a Harmonia Cordis Egyesület és a KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) szervezésében december 13-án megrendezett nagyszabású karácsonyi szimfonikus hangverseny. A karitatív jellegű koncert az Erdélyi Vándoregyetem folyamat részeként zajlott. A begyűlt összeget a kolozsvári Vakok Intézetének szánják. A szimfonikus zenekar a kolozsvári Állami Filharmónia tagjaiból, a román és magyar operaház zenészeiből, illetve a zeneakadémia hallgatóiból tevődött össze. A szólisták a zeneakadémia tanárai, Pöllnitz Boróka (fuvola) Beke István Ferenc (klasszikus gitár), illetve a karmester Tudor Ciupeiu voltak. A rendezvény a maga nemében egyedülálló Erdélyben, a szervezők szeretnék minden évben többször is megrendezni, ezáltal hagyományt is teremtve. /Tötszegi Orsolya: Karácsonyi Szimfonikus Hangverseny. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Nehéz eldönteni, hogy Marius Tabacu kolozsvári filmes szakember hivatása műfordító, zenész vagy filmrendező, hiszen egy tévéstúdió megalapítása, néhány jelentős műfordítás, filmek, zongoraművészi pálya rejtelmei, valamint egy zenés intézmény vezetése áll a háta mögött. Előtte pedig a feladat: jól vezetni a kolozsvári Transilvania Filharmóniát. „Attól tartok, nehéz eldöntenem, hogy zenész, műfordító avagy filmes vagyok. Amit éppen csinálok, az a legfontosabb számomra, most a filharmóniát igazgatom” – jelentette ki. Zongoratanárból úgy lett filmrendező, televíziós szakember, hogy 1990-ben Csép Sándorral összetalálkozott az utcán, aki javasolta neki: csináljanak tévét. Marius Tabacu elfogadta a meghívást, három évig dolgozott a Román Rádió- és Televíziótársaságnál, a televízió akkor indult el Kolozsváron. Három év után szétváltak útjaik, Tabacu létrehozta Maksay Ágnessel a Videopontes stúdiót, amely a mai napig létezik és működik, abból éltek egészen addig, Tabacu a filharmónia igazgatója lett. Marius Tabacu (1952) zeneiskolát végzett Temesváron, majd a kolozsvári zeneakadémia zongora tanszékének hallgatója lett. Később zongoratanár a kolozsvári zenelíceumban, majd a kolozsvári televízió magyar szerkesztőségének munkatársa. 2002-től a kolozsvári Video-pontes Alapítvány elnöke. Fontosabb filmjei: Élő-ítéletek (1993), A lélek iskolája (1994), Kőbe faragott tanú (1995), Címerek golgotája I-II (1996), Művészet, hatalom (Miklóssy Gábor emlékére, 1998), A nap napja (1998), Máramaros körzet (1999), Antal István, a csángó festő (2001), A Sapientia Egyetem története (2002), Kolozsvár arcai (2003). Lefordította románra Székely János A nyugati hadtest c. regényét, Lászlóffy Aladár novelláiból és Tamás Gáspár Miklós tanulmányaiból is tolmácsolt. /Varga Melinda: Egy zenei tradíció vezére. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Márkos Albert hegedűművész remek hegedűjátékában sokan gyönyörködtek már. Most nyugdíjba készül, a kolozsvári Filharmóniánál betöltött koncertmesteri beosztásának mond búcsút, hegedűjének biztosan nem. Két hónap múlva megy nyugdíjba, nemsokára 65 éves lesz. A régi nagy, hatvan fős baráti társaságból – ahogy Panek Katival összeszámolták – heten-nyolcan maradtak itthon. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában... Márkos Albert hegedűművész. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Az öt évvel ezelőtt elhunyt Ruha István világhírű hegedűművészre emlékezett Kolozsvár zeneszerető közönsége, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia, a Transilvania Filharmónia, valamint volt növendékei, tisztelői november 14-e és 17-e között. November 14-én ülésszakon elevenítették fel Ruha István életét, pályafutását, egyedülálló művészetének néhány sajátosságát, majd négy koncerttel adóztak emlékének. /Nagy-Hintós Diana: Fesztivál – Négynapos fesztivált rendeztek Ruha István hegedűművész emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Kolozsvári Magyar Napok először
A város alapításának méltó megünneplése, a Kolozsvárról elszármazott tízezrek találkozójának megszervezése, a magyar kultúra népszerűsítése a többségi lakosság körében – többek között ezeket a célokat szolgálja az idén augusztus 18–22. között első alkalommal megrendezendő Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat.
Mint Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezetének elnöke és László Attila kolozsvári alpolgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta, a rendezvénysorozat programja 70–80 százalékban elkészült.
Az első ízben megszervezendő Kolozsvári Magyar Napok a magyar kultúra seregszemléje kíván lenni, ugyanakkor a többségi nemzetet is be kívánják vonni, ennek jegyében – többek között – kortárs magyar költők román nyelvre fordított verseit olvassák fel a város román ajkú közönségének. László Attila hozzáfűzte, a rendezvények fő helyszíne a Farkas utca lesz, azonban a főszínpad a Főtéren lesz.
Itt lép fel többek közt a Háromszék Néptáncegyüttes, a Hot Jazz Band, a Kaláka, a Kolozsvári Állami Filharmónia és más zenekarok. De nem maradnak hoppon a rockzene kedvelői sem: bár nem a Főtéren, de a Beatrice és a kolozsvári Knock Out is fellép. A koncerteken kívül kézművesvásár, képzőművészeti kiállítások színesítik a négynapos rendezvénysorozat kínálatát. Külön vetélkedők, szabadidős és sportrendezvények, mesedélután és játszóház szól a gyerekeknek és az ifjúságnak.
A Kolozsvári Magyar Napoknak öt fővédnöke is van, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára, dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere és Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja személyében. A Krónika kérdésére Gergely Balázs elmondta: a rendezvénysorozat költségvetése 25–30 ezer euró, de lesznek események, amelyeket célirányosan támogatnak.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Öt napon át ünnepelték városukat a kolozsvári magyarok
I. Kolozsvári Magyar Napok: sikeres szervezés, jó hangulat
Mocsi házikenyeret, szépkenyerűszentmártoni mangalicaszalonnát, hortobágyi palacsintát és számos más ételkülönlegességet kóstolhattak meg mindazok, akik ellátogattak szombaton az Apáczai-líceum udvarán zajló gasztronómiai bemutatóra és bormustrára a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Az első alkalommal megszervezett magyar városnapok szombaton és vasárnap is bővelkedtek a különböző rendezvényekben, hétvége lévén több olyan program közül lehetett válogatni, amelyeken az egész család részt vehetett. Sor került a Kós Károly emléktúrára is, Györffy György Emléknapok zajlottak, reneszánsz táncokat láthattunk, filmeket nézhettünk, megcsodálhattuk a népviseleti felvonulást és a Szent István-napi Néptánctalálkozó zárógáláját, meghallgathattuk a Kaláka, a Kalapos Jazz Band koncertjét. A Kolozsvári Magyar Napok zárórendezvényén Vivaldi Négy évszaka hangzott el a főtéri színpadon, a kolozsvári Transilvania Filharmónia előadásában. Szabadság (Kolozsvár)

Túlnőtte a rendezvény az elvárásokat
Tabukat döntött fel és húsz éve bennünk élő pszichológiai gátakat zúzott szét az elmúlt hét – vonta le az első Kolozsvári Magyar Napok záróműsorán a rendezvény tanulságát Gergely Balázs főszervező, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke. Ünnepi beszédében László Attila, Kolozsvár alpolgármestere a közönség ezreit nevezte meg a rendezvény védnökeinek.
Az ötnapos rendezvénysorozat, amely „ismét európai szellemiségű várossá” tette Kolozsvárt, Vivaldi Négy évszak című versenyművével zárult tegnap. A Filharmónia előadását többezer ember hallgatta végig a Főtéren. felülmúlta az az érdeklődés, amelyet megtapasztaltunk. Gyakorlatilag „gondviselés-szerűen” elkerült minket a balszerencse, az időjárás is kedvezett. Beérett az a munka, amit végeztünk. Ugyanakkor semmit sem ért volna ilyen szenzációs és ennyire érdeklődő közönség nélkül. Beigazolódott, hogy nyáron is lehet, sőt, kell Kolozsváron ilyen jellegű rendezvényt szervezni. Az elmúlt hét – úgy érezzük – kötelez minket, hagyományt kívánunk építeni: folytatása következik! Vigyék a rendezvény hírét, és mindenkit szeretettel várunk jövőre augusztus 18–22. között Kolozsváron!” – nyilatkozta Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok kezdeményezője, aki „búcsúbeszédében” a románság érdeklődő hozzáállását is megköszönte.
„Ezt szerettük volna összehozni, ezért indítottuk el az egészet, de a legszebb álmainkat is

erdon.ro

Pszichológiai gátakat zúztak szét a Kolozsvári Magyar Napok
Némelyek szabadságukról tértek haza a programok kedvéért
Bár számtalan emlékezetes pillanata volt a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatának, a csúcsot sokak számára az István, a király rockopera vetítése jelentette – derül ki abból a gyors közvélemény-kutatásból, amelyet ismerősök és ismeretlenek bevonásával végeztünk. A koncertek is maradandó élményt jelentettek, de sokan értékelték a művészeti, kulturális programokat is, és a szervezők azon törekvését, hogy minden korosztály számára kínáljanak látni-, nézni-, hallgatnivalót az öt nap alatt. A hagyományteremtés szándéka, úgy tűnik, sikerült, hiszen Kolozsvár városi rangra való emelése és a Szent István-nap együttesen is kitűnő alkalom az ünneplésre, a szervezők pedig azt ígérik: jövőre is lesznek Kolozsvári Magyar Napok. Az öt és fél hónap alatt szinte a semmiből előteremtett rendezvény talán még a kolozsváriak közönyét is legyőzte, és sikerült több ezres tömegeket mozgósítani, a koncertek alatt megtelt a Főtér és az Apáczai-líceum udvara.
„Tabukat döntött le és húsz éve bennünk élő pszichológiai gátakat zúzott szét az elmúlt hét” – vonta le az első Kolozsvári Magyar Napok vasárnap esti záróműsorán a rendezvény tanulságát Gergely Balázs főszervező, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke.
Legszebb álmainkban sem képzeltük, hogy ennyire jól sikerül majd a rendezvény – értékelte lapunknak az elmúlt hónapok munkáját az ötletgazda-főszervező Gergely Balázs. – Több hónapi munkánk végre beérett, és sok esetben a gondviselés is besegített, gyönyörű volt az idő és az emberek fogékonynak bizonyultak a programokra. Bebizonyosodott, hogy lehet, sőt kell a nyári időszakban városnapokat szervezni, hiszen nem feltétlenül az egyetemistákra gondolunk, inkább arra, hogy olyan alkalmat teremtsünk, amelyre visszatérnek a városba az emberek – hangsúlyozta a főszervező, aki szerint az elmúlt öt napnak minden pillanata szenzációs volt, és megért minden fáradtságot. – Minden önkéntes munkatársunk egybehangzóan állította ezt. Persze, már most is vannak ötleteink a jövőre nézve, most azonban a kiértékelés és a tanulságok levonásának időszaka következik. Meg kell várnunk, hogy leülepedjen az élmény – magyarázta Gergely Balázs, aki szerint visszaigazolódott, hogy van érdeklődés a magyar napok iránt.
Az ötnapos programsorozatot László Attila kolozsvári alpolgármester, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is sikeresnek értékelte, és reméli, hogy valamennyi résztvevő jól érezte magát, annak hogy hetekkel a kezdés előtt viszonylag sok kritika érte a szervezőket. – A kolozsvári magyarság ismét bebizonyította, hogy olyan közösség, amelynek tagjai örvendeni tudnak egymásnak, a mellettük lévő ember érdekében is tudnak cselekedni. Összetartó közösség benyomását keltettük, hiszen napról napra egyre többen és bátrabban vettek részt a különböző rendezvényeken, nem csak a magyarok, de a románok is – hangsúlyozta az elöljáró. Hozzátette: a tervek szerint a rendezvénysorozatnak az elkövetkező években is lesz folytatása. Szerencsésnek nevezte az idei helyzetet, lévén, hogy a magyarországi hosszú hétvégének köszönhetően a Kolozsvárról elszármazottak közül nagyon sokan haza tudtak jönni, és részt vehettek az értük, nekik is szervezett eseményeken. – Bízom abban, hogy a következő években egyre több személy írja be határidőnaplójába az augusztus huszadika körüli napokat, és hazalátogat Kolozsvárra – mondta. S hogy szükség van-e bármiféle változtatásra a szervezést illetően? László Attila szerint a kiadók és a múzeumok sátrait a Farkas utcából a Múzeum térre lenne szerencsésebb átköltöztetni, ott ugyanis jóval nagyobb a gyalogosforgalom hét közben. Mint mondta, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kolozsvári magyar kulturális intézményekre, így a színházra és az operára, hogy azok is intenzíven bekapcsolódhassanak a programsorozatba. Megtudtuk: a városnézés, a kiállítás-megnyitók, a könyvbemutatók és a filmnap mellett a szombati és a vasárnapi rendezvények nyerték el leginkább az ő tetszését, kellemes meglepetést szerzett a Kalapos Jazz Band szombat esti koncertje és a zárórendezvény, Vivaldi Négy évszak című zeneművének előadása.
A magyar napok attól lett olyan, amilyen, hogy a szervezők a szívüket-lelküket adták bele, mindenféle érdektől és számítástól mentesen. Hatalmas élményt jelentett ilyen emberekkel együtt dolgozni – mondta Zsigmond Ilka, a Donát Alapítvány elnöke, aki bevallotta: kicsit félt a kolozsváriak közönyétől. – Ezúttal azonban szó sem volt közönyről, a Donát Játékokon 60 gyermek vett részt, hatalmas lelkesedéssel, és a könyvünk sikere is nagyon meglepett, szinte ostromoltak érte – mesélte az elnök az élménypedagógia munkafüzet kapcsán, amelyet épp a rendezvényre időzítve adtak ki, és amely Kolozsvár múltjának egy részéhez kötődik: a gótikus középkort fedezteti fel a gyermekekkel játékos formában. Ugyanakkor Zsigmond Ilka kiemelte: számára a Hot Jazz Band és a vasárnap esti zárókoncert jelentette a legszebb élményt: – Varázslatos volt ezeknek a zenéknek a hatása a Főtéren – értékelte az elnök.
Rendkívül boldog vagyok, amiért megszervezték a Magyar Napokat. Nekem a péntek este jelentette a kiemelkedő élményt: Kolozsvár főterén, óriási magyar tömeggel együtt nézni az István, a király rockoperát. A dátumot is jónak találom, hiszen augusztus 20-a a magyarság ünnepe, ezt mindenütt meg kell ünnepelni, ahol magyarok élnek – hangsúlyozta Kundi Enikő pszichológus, aki szerint teljesen természetes, hogy a város magyarságának napjai magukba foglalják ezt az ünnepet is. A gazdag program kapcsán a pszichológus kiemelte: jó ötletnek tartja, hogy a gyermekekre és az ifjakra is gondoltak, az előadások pedig változatos témákat öleltek fel. – Mindenképpen gondolnunk kell az ilyen jellegű rendezvények közösségmegtartó erejére. Sok ismerősünkkel csak ilyen alkalmakkor találkozunk, és ha ezek rendszeressé válnak, akkor összegyűlhetünk, láthatjuk a tömeget, ami megerősíthet minket magyarságunkban – összegezte Kundi Enikő, aki az Életfa Családsegítő Egyesület elnökeként a Báthori–Apor Szemináriumban a gyermekfoglalkozások egy részét is vezette.
Gyerekek és rockerek is mulathattak
Évekkel ezelőtt volt már egy próbálkozás magyar napok szervezésére, de úgy tűnik, most jött el ennek az ideje – emlékezett vissza Zilahi Csaba, a Kolozsvári Rádió szerkesztője, aki szerint ilyenkor főként a tömegen kell hogy legyen a hangsúly. – Voltak kisebb lélegzetű rendezvények is a programban, a lényeg mégis az, hogy minél többen jelen legyenek. A koncerteket is úgy állították össze a szervezők, hogy minden korosztály találjon neki való zenét: gyermekek, rockerek és az idősebbek is jól szórakozhattak. Bár voltak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy a rock-koncerteket az Apáczai-líceum udvarára tervezték, most azt mondom: jó volt ez így. Valóban meg kell hagyni a Főteret a nyugodtabb műfajoknak, a Hot Jazz Band például illett oda, a Filharmónia esetében pedig szerintem nagyon jót tett nekik a szabad tér, ezt máskor is lehetne gyakorolni. Ráadásul a Négy évszak közismert mű, nem is kell hozzá különösebben vájtfülűnek lenni, jó reklám volt ez a szimfonikus zenének – értékelte a szerkesztő. Hozzátette: le a kalappal a szervezők előtt, akik remekül előkészítették a rendezvényt, és nagyon jó időpontot találtak hozzá. – Régóta szüksége volt már a magyarságnak arra, hogy ilyen szinten is jelen legyen a közéletben – emelte ki Zilahi Csaba.
Olyanok is voltak, akik a szabadságukat szakították meg a Kolozsvári Magyar Napok kedvéért: Tánczos Csilla és András játékforgalmazók két gyermekükkel tértek haza, hogy részt vehessenek a rendezvényen: – Éppen Marosvásárhelyen voltunk, amikor a helyi rádióban hallottunk a magyar napokról. Gyorsan megnéztük a weboldalt, nagyon jónak találtuk a programot, és úgy döntöttünk, ebből nem szabad kimaradni – mesélik, hozzátéve, hogy főleg a koncertek vonzották őket, mivel a gyermekeik nagyon szeretik a zenét. Részt vettek a gyermekprogramokon és az íjászbemutatón is, és bár összességében nagyon jónak találták a rendezvényt, mégis kiemelték, hogy nem sikerült a város teljes magyarságát megmozgatni: a pénteki és szombati koncerteken nagyjából ugyanazokkal az emberekkel találkoztunk, vasárnap viszont már érzékelhető volt az idősebb korosztály jelenléte. A tömbházunkban azonban laknak olyan idősebb emberek, akik vagy nem hallottak a rendezvényről, vagy nem lehetett őket kimozdítani. Őket is meg kellene fogni valahogy – vélekedtek.
Elsősorban a fotó- és képzőművészeti kiállításokat értékelte Boér Boglár külkereskedelmi igazgató, valamint a Farkas utcában szombaton gyermekeknek szervezett városnézést: – Le a kalappal a Donát Alapítvány előtt, sokáig követtem a csapatot, és tényleg élvezhető volt, ahogyan bevonták a gyermekeket. No, és nagy élmény volt feljutni a Szent Mihály-templom tornyába! Miután a nagyvilág számos templomtornyát megmásztam, végre feljutottam a szülővárosoméba is! Ezenkívül ott voltam a Kalapos Jazz Band koncertjén és a vasárnapi néptánc gálán, mindkettő kitűnő volt.
Csatári Dóra 11. osztályos diáklány úgy vélekedett, hogy a hangulat sokkal jobb lett volna, ha többen részt vettek volna a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényein. – Talán ezért is lenne jobb egy őszi időpont, hogy a nem kolozsvári diákok és egyetemisták is itt lehessenek velünk – mondta. Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyiek Pártja néven indított mozgalmat Emil Aluaş karmester
Erdély és a Bánság pénzügyi-adminisztratív autonómiáját tűzi ki célul az a mozgalom, amelyet Emil Aluaş karmester, egyetemi tanár kezdett szervezni másfél évvel ezelőtt. Az Amerikai Egyesült Államokból hazatért művész azt ígéri, közeledik a pillanat, amikor az Erdélyiek Pártja létrehozásán dolgozó egész csapat a nyilvánosság elé lép, a párt jelöltjei pedig választásokon is megmérik támogatottságukat. A Krónikának adott interjúban a professzor hangsúlyozta, nem akarják Románia feldarabolását, és csakis törvényes úton kívánnak fellépni az erdélyiek képviseletében.
Olyan tartományt látnak a szemük előtt, amelyben a román mellett a magyar és a német nyelv is hivatalos státussal bír, és amelyet egy román, egy magyar és egy német kormányzó együtt irányít. Emil Aluaş szerint Erdélyt kevésbé érintette volna a gazdasági válság, ha a tartomány sorsát az erdélyiekre bízzák. Felvetésünkre, hogy jelenleg az egész ország kormányát erdélyi miniszterelnök vezeti, megjegyezte, Emil Boc nem ért a gazdasághoz, a döntéseket mások hozzák helyette.
– Sikeres karmesterként, egyetemi tanárként miért érezte, hogy politikával is kell foglalkoznia? A zene nem tölti be már az életét?
– Semmi más személyes indítékom nem volt az Erdélyiek Pártja mozgalom elindításához, mint az, hogy erdélyi vagyok, és hiányérzetem van. Az Erdélyiek Pártja olyan szükségszerűség, ami még nem születhetett meg a kommunizmus bukása után. Ennek csak annyi köze van Wagner, Bartók, Brahms vagy Mozart muzsikájához, hogy én karmesterként egész életemben az emberek egy-egy csoportjának a szervezésével, összehangolásával foglalkoztam. Most is ezt teszem. Az Erdélyiek Pártjának létrehozása egyébként nem új gondolat. Mindig is tudtam, hogy nekünk van egy sajátosságunk, amely megvan az itteni románokban, magyarokban, németekben egyaránt: ez a mi erdélyiségünk. Különbözik a történelmünk, a kultúránk a többi román területétől. Más értékeket vallunk, mint ők. Az utóbbi két évtizedben pedig egyre csak erősödött bennem ez az érzés. Tanulmányaim során megtudtam, a két világháború között Iuliu Maniu, Octavian Goga és Alexandru Vaida Voievod is nekilátott az erdélyiek pártja megalakításának, amikor az egyesülés után látták a bukaresti fejleményeket.
– Nagysármáson született, Kolozsváron, majd Budapesten tanult, karmesterként pedig az Amerikai Egyesült Államokban szerzett hírnevet. Mikor kezdett azon gondolkozni, hogy politikai síkon is tegyen valamit az erdélyiekért?
– Már 1990 nyarán, amikor hazajöttem, megfogalmazódott a baráti beszélgetések során, hogy létre kell hozni az Erdélyiek Pártját. Aktív mozgalomként azonban körülbelül másfél éve kezdtünk dolgozni. Ekkor gyűjtöttük össze azokat, akikről tudtuk, hogy hasonlóképpen gondolkoznak. Ekkor éreztünk rá arra, hogy valódi pártként is megszervezhetnénk magunkat.
– Hogyan juthatnak el oda, hogy valódi pártként jelenjenek meg a romániai politikai porondon?
– Mi csakis törvényesen akarunk fellépni. Tudjuk, hogy nem könnyű elérni egy ilyen párt bejegyzését, ezért egyelőre egy alapítványra bíztuk a szervezési munkát. A Pro West Alapítvány egyebek mellett az Erdélyiek Pártja mozgalom ügyeit is intézi. Tevékenysége azonban nem szorítkozik csak erre. Novemberben például az alapítvány önkéntesei részt vesznek egy akcióban, amely során 10 ezer facsemetét ültetnek el Csürülye község térségében, vagy egy Brahms–Bartók nemzetközi komolyzenei versenyt kívánunk szervezni Kolozsváron.
– Furcsa, hogy csemeteültetést és komolyzenei versenyt említ. Az Erdélyiek Pártja megnevezés arra utal, hogy pártként kívánnak működni, részt akarnak venni a választásokon.
– A Pro West Alapítvány fiókokat készül nyitni Zilahon, Nagybányán, Máramarosszigeten, Nagyszebenben, Sepsiszentgyörgyön, ahol már kialakulnak a mozgalmunk magjai. Az a cél, hogy összehozzuk azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkoznak. Tavasszal már polgármesterjelölteket is kijelölünk ezeken a településeken. Ahhoz, hogy valaki polgármester legyen, nem szükséges, hogy egy párt jelöltjeként induljon el a választásokon. Függetlenként is versenybe szállhat a mozgalmunk támogatásával.
Emil Aluaş
1976-ban szerzett diplomát a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián, nagybőgősként dolgozott a Kolozsvári Román Opera, majd a Kolozsvári Állami Filharmónia zenekarában, 1984-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerzett karmesteri képesítést. 1986-ban az Amerikai Egyesült Államokba telepedett, ahol a minneapolisi, bloomingtoni, lincolni, michigani állami egyetemek karmestertanára. Jelenleg a Gh. Dima Zeneakadémia szimfonikus zenekarának karmestere.
– Nem gondolja, hogy a jelenlegi romániai hangulatban egy független polgármesterjelölt számára inkább hátrányt, mint előnyt jelent egy efféle támogatás? A transzszilvanista elveket vallókat legtöbbször a nemzet ellenségeként bélyegzik meg.
– Igen, vannak, akik így gondolkoznak, de szerintem ők a kisebbség Erdélyben. Persze, lehet minket szidni Bukarestben. Megjegyzem, 1998-ban különösebb feltűnést sem keltett, hogy megalakult a Moldvaiak Pártja. Az egyenlőség elve alapján mi is hasonlóképpen akarjuk bejegyeztetni magunkat. Úgy gondoljuk például, hogy Erdély és a Bánság egészen másképpen vészelhette volna át a jelenlegi gazdasági válságot.
– Mi az ön politikai víziója Erdéllyel kapcsolatban? Milyennek látja a régiót mondjuk 20–30 év múlva?
– Románia területén belüli autonóm tartománynak látom Erdélyt és a Bánságot, amelyben három hivatalos nyelv létezik: a román, a magyar és a német. Erdély és a Bánság adminisztratív pénzügyi autonómiáját tűzzük ki célul. Programunkban az szerepel, hogy az adóink 7 százalékát továbbra is Bukarestnek fizetnénk, hogy abból tartsák fenn a külpolitikát, a Nemzeti Bankot, stb. Mi nem akarjuk az ország feldarabolását, de úgy gondoljuk, hogy ennek a régiónak az áll érdekében, hogy maga döntsön a saját ügyeiben. Hiszünk a saját erőnkben. Hiszszük, hogy vannak olyan szakembereink, akik képesek Erdély és a Bánság 8 milliós lakosságát kiemelni a válságból. Amint egy volt miniszter kollégánk mondta, ezt módszeresen, alaposan, erdélyiesen kell elérni. Biztosak vagyunk abban, hogy tíz évi önkormányzás után Erdély és a Bánság egészen más helyzetbe kerülne az országon belül, mint jelenleg.
– A bukaresti kormányt is erdélyi miniszterelnök vezeti, és bizony elég lesújtóak az eredmények.
– Emil Boc egyetlen gazdasági döntést nem hozott kormányzása idején. Ezeket mindig mások hozták meg helyette. Ő erdélyi, de nem rendelkezik azzal a képességgel, tudással, hogy átlássa a gazdasági folyamatokat.
– Ön következetesen az Ardeal szót használja, amikor Erdélyről beszél, nem a Transilvaniát. Miért?
– Az Ardeal szóban jobban benne van a régió, amelyre gondolunk. A bihariak is magukénak érzik, pedig ők tiltakoznak, ha a Bihart Transzilvánia részének tekintik. Még tárgyalunk a bánságiakkal, akik azt szeretnék, hogy a párt nevében szerepeljen a Bánság is. Ki kell találnunk, miként lehet számukra is vonzó képletet találni. Ezekben a régiókban az autonómia iránti igény ott van az emberekben.
– Ha békés, demokratikus eszközökkel szeretné elérni Erdély autonómiáját, ehhez a bukaresti törvényhozásban kell többséget szerezni. Hogyan lehet elérni a mentalitás gyökeres megváltoztatását?
– Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy tenni kell érte. Természetesen ez csakis bizonyos alkotmányos cikkelyek megváltoztatásával lehetséges. Ebben pedig számítunk az RMDSZ-re, amely a bukaresti politikában, a parlamentben is otthonosan mozog.
– Partnert látnak az RMDSZ-ben? Merthogy az RMDSZ minden bizonnyal abban érdekelt, hogy egyben tartsa a magyarságot, ne engedje elcsámborogni az erdélyiek pártja felé.
– A mi ajánlatunk vonzó lehet az RMDSZ számára is. Mi úgy képzeljük el, hogy az autonóm Erdélyt és Bánságot együtt irányítja egy román, egy magyar és egy német kormányzó, akiket szabad választásokon választanak meg. Ez lenne a sajátossága a tartománynak. A többnyelvűséget az Egyesült Államokban is megtapasztaltam. A déli államokban természetes, ha valaki beidézést kap a polgármesteri hivatalra, az angolul is, spanyolul is meg van fogalmazva. Ez senkit nem zavar.
– Ön beszéli a három erdélyi nyelvet?
– Restellem is, hogy magyarul csak nagyon keveset tudok, a németet pedig inkább csak a zenei szakszövegekből ismerem. Tanulmányaim egy részét ugyan Budapesten végeztem, de ott sajnos angolul tanítottak bennünket, külföldi diákokat. Igyekszem azonban pótolni e hiányosságokat. Éppen vásároltam magyar nyelvkönyveket, és napról napra fejlődöm.
– Hogyan próbálják megmagyarázni a bukarestieknek, az oltyánoknak, a moldvaiaknak, hogy nekik is jó lenne, ha Erdély autonómiát kapna az országon belül?
– Azt kell megérteniük, hogy az országon belüli verseny számukra is fejlődést hoz. Ha ugyanis azt látják, hogy én valamit jól csinálok, megpróbálják majd még jobban csinálni. Azt hiszem, a moldvaiaknak, az olténiaiaknak is meg kell találniuk a saját receptjeiket a boldogulásra. Az utóbbi időben Traian Băsescunak több olyan nyilvános beszédét hallottam, amelyikben arra biztatta az embereket: ne várják, hogy az állam oldja meg a gondjaikat, vegyék a kezükbe a sorsukat, dolgozzanak a boldogulásukért. Én nem gondolkodhatok a moldvaiak helyett. Az ő érdekeiket nekik maguknak kell felismerniük.
– Kit várnak a mozgalomba, a pártba? Kire építenek?
– Érdekes, hogy másfél évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk szervezkedni, beszélgetőtársaink eléggé kétkedően fogadták a gondolatainkat. Most azonban nagy nyitottságot érzek mindenütt; elsősorban a vállalkozók, az üzletemberek körében. Ők látják ugyanis a legjobban azt, hogy mennyi pénz csorog el a tartományból Bukarest irányába, és milyen kevés fordul vissza. És számítunk azokra a fiatalokra, akik gondolkodását nem rontotta meg a kommunizmus. Egy ismert bukaresti színész mondta: aki egyszer kommunista csecsből szopott, az míg a világ világ, soha nem fog megváltozni.
– De hát abból szopott ön is, hiszen a diktatúra idején végezte a tanulmányait.
– Én nem érzem, hogy a gondolkodásomat megfertőzte volna a kommunizmus. Aki azt mondja, hogy abban a korban mindenképpen be kellett hódolni a hatalomnak, az nem mond igazat. Rám például óriási nyomás nehezedett, hogy lépjek be a pártba, de ellenálltam. Lehet, hogy ezzel áll az is összefüggésben, hogy számomra Amerika nem jelentett kulturális sokkot, amikor kivándoroltam. Megtaláltam a helyem.
– Kik az ellenségei az Erdélyiek Pártja gondolatának?
– Az árulók.
– Számukra viszont éppen ön az áruló.
– Akkor azt mondanám, hogy a lusták; lehetnek ezek románok, magyarok, németek egyaránt. Mert egy ilyen párt személyes elköteleződést, személyes tenni akarást feltételez.
– Erdély lakossága is eléggé jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben. Vonzó lehet az erdélyi gondolat azok számára is, akik az utóbbi évtizedekben telepedtek itt meg?
– Lehet, hogy nem, de ők mégiscsak kisebbséget képeznek a tősgyökeres erdélyiekhez képest. Nekik alkalmazkodniuk kell az erdélyiek többsége akaratához.
– A jelenlegi román törvények meglehetősen nehezen teljesíthető feltételeket szabnak egy regionális párt bejegyzéséhez. Hogyan lehet teljesíteni ezeket a követelményeket?
– Az Erdélyen kívüli megyékben, Bukarestben is vannak erdélyiek, akiknek rokonszenves lehet az erdélyi gondolat. De az is felmerült, hogy Brüsszelben jegyezzük be az erdélyiek pártját uniós pártként. Nem ellenőriztem még ennek a lehetőségét.
– Mikor vágnak bele a bejegyzésbe?
– A tavasz folyamán. Arra számítunk, hogy a párt a 2012-es parlamenti választásokra már készen áll a versenyben való részvételre. A választásokkal kapcsolatban azonban még túl sok az ismeretlen. Azt sem tudjuk, egykamarás parlamentje lesz-e Romániának, vagy kétkamarás. Várjuk, hogy megtörténjen az alkotmány módosítása. Egyelőre csak azt határoztuk el, hogy az önkormányzati választásokon jelölteket állítunk.
– A román állam hatóságai többször jelezték, hogy nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek minden autonomista mozgalomra. Érezték, hogy a titkosszolgálatok figyelik a szervezkedésüket?
– Nem. Sokan mondták, hogy a telefonomat minden bizonnyal lehallgatják, de én ezzel nem foglalkozom.
– Mennyire kockázatos egy ilyen mozgalom szervezése? Sabin Gherman korábban a kolozsvári televízió munkatársa volt, aztán a kiáltványa megírásával eltűnt a közéletből. Gondolja, hogy önnek is érintheti a karrierjét a politikai szerepvállalása?
– Sabin Gherman a csoportosulásunk egyik aktív tagja. Ő talán abban hibázott annak idején, hogy mindent egyedül akart. Ez pedig lehetetlen. Az én zenei karrierem nem annyira Romániában, hanem inkább Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban valósul meg. Én ott érzem a legjobban magam karmesterként. Hálás vagyok Kolozsvárnak, de mégis a magyar karmesteriskola sarjának tekintem magam.
– Nem gondolja, hogy a budapesti tanulmányok hangsúlyozása erősíti azt a sztereotípiát önnel szemben, hogy ön politikai téren is Budapest ügynöke?
– Persze, mondanak mindenfélét. Azt is, hogy Budapest ügynöke vagyok, azt is, hogy amerikai ügynök vagyok. Érdekes, éppen a magyar beszélgetőtársaim tanácsolták a leghatározottabban, hogy ne keressem a kapcsolatot a magyarországi politikai pártokkal, hogy ne is adjak táptalajt az efféle gyanúsítgatásoknak. Ezek a dolgok túlságosan nevetségesnek tűnnek ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzam velük.
– Mikor válik láthatóvá az egész csoport? Eddig csak ön vállalta a nyilvános szereplést.
– Remélem, november végéig meghívhatjuk az újságírókat egy sajtótájékoztatóra, amelyen részt veszünk mindannyian. Addig a fundatiapro-west@gmail.com mail-címen várjuk az érdeklődők leveleit.
Gazda Árpád. Krónika (Kolozsvár)

Érmelléki Bál a Magyar Kultúra Napján
Bihar megye – Az elmúlt szombaton tartották meg Székelyhídon a III.Érmelléki Farsangi Bált. A jótékonysági árverésen összesen 10.320 lej gyűlt össze a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett helyi napközi javára.
A székelyhídi Múzem épületének bejáratát gyertyák világították meg szombat este, aIII.Érmelléki Farsangi Bálra érkezőket az ajtón belül Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester fogadta, illetve egyáltalán nem mellékesen pezsgőt kínáló „pincérek”. Az esemény meghirdetett kezdési időpontjára nem minden meghívott tudott megjelenni. Például a bál fővédnöke, Kósa Lajos debreceni polgármester, a FIDESZ ügyvezető alelnöke nem sokkal korábban mondta le részvételét. A program nyitányaként – a Magyar Kultúra Napján – Meleg Vilmos szavalta el Kölcsey Ferenc Himnusz–át, és a Magyar Kultúráért Díjat aznap kapott színművész a továbbiakban a műsorvezetői tisztet is ellátta. Elsőként Béres Csaba polgármestert szólította a mikrofonhoz. Székelyhíd elöljárója ünnepi beszédében megemlékezett arról, hogy Kölcsey Erkel által megzenésített költeményét 1990–ig semmilyen törvény nem nyílvánította himnusznak, a nemzet önként avatta azzá. Ugyanakkor felsorolt néhány adatot, amire a magyarság büszke lehet, például, hogy sok Nobel díjasa, továbbá szentté és boldoggá avatott személyisége van.
Szépet álmodni
A kultára az, ami megkülönbözteti a nemzeteket, ugyanakkor egy közösség akkor fejlődhet, ha meg tudja szervezni magát, ezen belül kulturális életét is, összegzett Béres Csaba. Utána Böjte Csaba szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője következett, aki felelevenítette, hogyan érkezett először az Érmellékre, hogyan kezte meg munkáját ebben a térségben is a vezetése alatt álló gyerekotthon–hálózat. Márton Áron néhai püspököt idézte, aki szerint nem szabad megijedni, megfutamodni a ránk szabott feladatoktól, ennek szellemében vállalta el, hogy az önkormányzat közreműködésével a székelyhídi Stubemberg kastélyt is gyerekotthonná alakítják, hogy „a gyerekek ne kerüljenek állami árvaházakba”. Elmondta: az épület tetőzetét és a kéményeket már sikerült rendbetenni. „Merjünk együtt valami szépet álmodni”, kérte Böjte Csaba, és már előre megköszönte a jótékonysági árverés felajánlásait, melyek az alapítványához tartozó napközi javát szolgálják.Eckstein–Kovács Péter, az államelnök kisebbségi tanácsadója lépett a mikrofonhoz, aki üdvözölte a megjelenteket, majd – bevallva, hogy ő nem nagy táncos – mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Nyitótáncok
Ezt követően került sor arra a nem hivatalos nyitótáncra, melyet a helyi Szilágyi Cynthia és a nagyváradi Ianc Sebastian versenytáncospár adott elő. Nem hivatalos, mondom, mert az mégis csak túlzott elvárás lett volna, hogy a bál résztvevői az országos bajnok páros latin, majd standard táncokból állt lendületes programját próbálják „lemásolni”. Utánuk Nagy Éva fuvola– és Nagy Kálmán hegedüművészek, a Kolozsvári Filharmónia előadói szórakoztatták a publikumot. Közben – a Magyar Kultúráért Díj nagyváradi átadási ünnepségéről – megérkezett Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, kíséretében Kiss Sándor megyei RMDSZ–elnök, Szabó Ödön ügyvezető elnök, majd később csatlakozott hozzájuk Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. A második nyitótáncban ugyancsak közreműködtek a versenytáncosok, Szilágyi Cynthia partnere ekkor már Béres Csaba polgármester volt, míg Ianc Sebastiáné a tavalyi bálkirálynő, Galajda Mária.
Menüsorok
Közben természetesen az asztalra került a vacsora, melyet a helyi középiskola diákjai szolgáltak fel (korábban ugyanők kísérték helyeikre az érkező vendégeket). A menü a következő volt: hidegtál saláta ágyon – szezámmagos csirkemellfilé rántva, körözöttel töltött sonkatekercs, mexikói salátával töltött fasírt, petrezselymes tojásos gombával töltött fasírt, sajttal töltött rántottszelet, csirkemelles fasírtgolyó, zöldpaprikába töltött körözött, trappista sajt; saláták – burgonyasaláta, mexikói saláta; melegétel – erdélyi töltött káposzta. A „kulturális menü” újabb fogása az a jótékonysági árverés volt, melyen a nagyváradi Tibor Ernő Galéria művészeinek, továbbá a helyi Kerekes Zsuzsa és Csorján Melitta alkotásaira, a nagykágyai Pongrácz Vilmos gróf által felajánlott, családi ereklyének számító ezüst cigarettatartóra, egy palack pezsgőre, az egykori Aranycsapat tagja, Buzánszky Jenő által dedikált focilabdára, illetve a Szeretet fonala című mézeskalács alkotásra lehetett licitálni. Az első körben 7570 lej gyűlt össze, de második „nekifutásra” már a korábban ajánlatot nem kapott kikiáltási tárgyak is vevőre találtak, így összesen 10.320lejt „ütött le” Meleg Vilmos képzeletbeli árverési kalapácsa.
Tánc reggelig
Hogy ki, mit vett, és főleg mennyiért? Jótékonysági vásárlásról lévén szó, ezt most nem fedjük fel, de annyit elárulunk – anélkül, hogy ezzel a többi alkotás művészi értékét kisebbíteni akarnánk – hogy legtöbbet Gavrucza Tibor Karácsony éjjelén című akvarelljéért fizettek, az ár kialakulásánál pedig egy kis ár(fel)verési rivalizálás is kialakult. A 10 lejért árult tombolába is érdemes volt befektetni, hiszen a fődíj a Zöldkert–Tész Szövetkezet felajánlásában egy négyszemélyes hétvége volt a hajdúszoboszlói Narancsliget panzióban, vacsorával a Karikás étteremben, aquapark–látogatással. Természetesen idén is sor került a bálkirálynő megválasztására: a szervezők a résztvevők között rögtönöztek kisebb közvélemény–kutatást, ennek eredményeként Béres Csaba polgármester most az érmihályfalvi Karsai Magdolnának adhatta a bálkirálynői szalagot és koronát. A 230 bálozó Fodor Sándor és Bajnok Csaba zenészek muzsikájára reggelig táncolhatott. erdon.ro

Kerekasztal a megbékélésről
„A Kárpát-medencében élő nemzeteknek megvannak a maguk sebei, amelyek a történelmi emlékezetből táplálkoznak. Meggyőződésem, hogy ezek a sebek gyógyíthatóak. Azonban ha ezeket a sebeket folyamatosan feltépjük, azok soha nem múlnak el” – fogalmazta meg a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom létrehozásának szükségességét Surján László EP-képviselő azon a nyilvános román–magyar kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a hét végén tartottak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.
Hozzátette: a mozgalom lényege, hogy az egyes Kárpát-medencei országok civil szféráinak különböző nemzetiségű képviselői értelmes válaszokat keressenek a történelmi kérdésekre.
„Azt hiszem, az itt élő népek nemcsak a békés együttélésre, de az együttműködésre is képesek” – fejtette ki Surján. Mint elmondta, a megbékélési mozgalom szándékosan civilekre korlátozódik, mivel „a politikusok eleddig nem voltak képesek ilyen téren megvalósításokat elérni”.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Kolozsvár ennek a megbékélésnek, együttélésnek lehet a szimbóluma, mivel itt több évszázados hagyománya van több nemzetiség békés egymás mellett élésének és együttműködésének. „Fel kell hagynunk az utóbbi kilencven év nacionalista történelemszemléletével, mivel ennek mindig negatív következményei voltak. Erdély valaha különálló állam volt a maga sokszínű kultúrájával. Mindenképp meg kell írnunk a térség ilyen szemléletű történelmét: én ebben látom a történelmi sérelmeink feloldozását” – fogalmazott Ovidiu Pecican kolozsvári történész, esszéíró.
A nyílt vita egy másik résztvevője, Marius Tabacu, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója „érdekesnek” nevezte azt a vállalkozást, hogy olyan emberekkel kell megbékélnie, akikre soha nem haragudott. „Bevallom, picit szkeptikusan, de lelkesen csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz. Az elmúlt húsz évben több kísérlet is volt erre. Az elsőt 1990-ben tartották Budapesten, Smaranda Enache és Gabriel Liiceanu társaságában én is részt vettem rajta. Sajnos, míg mi ott kint egyeztettünk, addig itthon, Marosvásárhelyen teljesen más irányt vett ez a megbékélés” – mondta el Tabacu.
A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom első, magyar–szlovák kerekasztal-beszélgetésére 2010 októberében került sor a felvidéki Nagymegyerben. Azóta a mozgalom kiterjedt Szabadkára és Beregszászra, és most a kolozsvári rendezvény révén Erdélyre is.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Közép-Európa népeihez: Legyünk együtt nagyok!
Surján László magyarországi EP-képviselő (FIDESZ) kizárólag a civil társadalmak bevonásával és a politika kizárásával szándékszik megvalósítani két éve megálmodott programját, amelynek lényege a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom létrehozása. Ennek egyik láncszemeként szombat délután Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, jeles közéleti személyiségek részvételével, nyilvános magyar–román kerekasztal-beszélgetést tartottak. A kezdeményezés alapeszméje, hogy földrészünknek ezen a részén 50 millióan élünk múltból örökölt sebeinkkel, amelyek feltépésével csak szenvedést okozunk, de ezek gyógyíthatók, ha nem az egymással való leszámolást, hanem az együttműködést, a közös érdekeket tekintjük feladatunknak. A mozgalom kiszélesítésére aláírásgyűjtés folyik.
Surján László szerint a német–francia vagy az olasz–osztrák viszony rendezésének példáin kell okulnunk, különben Európa peremvidékére sodródunk. A politikus felidézte 2009. június 4-ét, a magyar szempontból trianoni gyásznapi évfordulót, amikor elhatározta, hogy siránkozás, igazságkeresés helyett inkább a megbékélést fogja keresni. A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalomnak a Chartáját eddig több mint ezerhatszázan írták alá, ami jelzi, hogy a különféle gyökerekből lehet közös együttműködést megcélozni.
A délvidéki találkozójukon jelmondatuk is megszületett: Legyünk együtt nagyok! A politikát távol tartják maguktól, mert az csak elrontaná álmaikat. Honlapjukon (www.chartaxxi.eu) aláírásokat gyűjtenek a mozgalom kiszélesítése érdekében. „Funar és Csurka biztosan nem fogják aláírni, de számítunk a nagy tömegek támogatására” – mondotta Surján.
Smaranda Enache közismert polgárjogi harcos, a Pro Europa Liga elnöke arra emlékeztetett, hogy mindkét ország – Magyarország és Románia – önként vállalta az EU-tagságot, ezért tudniuk kell alkalmazkodni, mellőzve a sovinizmust vagy vallási fundamentalizmust. A megbékéléshez jóakarat és szimpátia szükséges, politikailag pedig a szélsőséges erők (Jobbik, Noua Dreaptă) ellen kell fellépni – vélekedik.
Lucian Năstasă történész, kisebbségkutató a közös történelem kölcsönös elfogadását tartja fontosnak, a sokáig önálló államként élt Erdélyt pedig amolyan „román–magyar laboratóriumnak” tekinti, amelyben mindkét fél múltjában akadnak pozitív és negatív élmények, amelyeket el kell tudni ismerni.
Marius Tabacu, a Kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója egymás jobb megismerése mellett tette le a garast, és a megbékélés helyett inkább a megértés fogalmát szorgalmazza. Beke Mihály író az őszinte párbeszédet sürgette, amelyhez a civil társadalom hitének kell társulnia, és arra emlékeztetett, hogy annak idején a német–francia megbékélést is gazdasági érdek, a vas- és szénfeldolgozás igénye siettette.
Ovidiu Pecican történész, esszéíró szerint nem a C. V. Tudor és Gigi Becali kaliberű EP-honatyák viselkedésére kell figyelnünk, hanem a közös jövőbe kell előre tekintenünk, és ehhez egymás jobb megismerése szükséges.
A konferenciát Sebestyén Márta népdalénekes rövid műsora színezte.
Szabadság (Kolozsvár)

Guttman Mihályt köszöntjük 85. születésnapján
Guttman Mihály 1926. július 21-én született Petrozsényben. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Aradon érettségizett. Ezt követően került Kolozsvárra, ahol párhuzamosan végezte el a konzervatóriumot, illetve a Bolyai Egyetem geológia-csillagászattan szakát – ez utóbbit szülői kérésre. Az egyetemek elvégzése után egész életét a komolyzenének szenteli. 1949-ben felkérték az akkor létesített Zeneművészeti Középiskola (ma: Sigismund Toduţă Zenelíceum) igazgatására. Ezt a tisztséget 1950–1958 között töltötte be. A zenelíceumban zenekart és kórust vezetett, kamarazenét tanított. 1986-os nyugdíjazása után sem hagyta el „gyermekét”, a kolozsvári zenelíceumot, hanem továbbra is tanított, együttest vezetett.
Az oktatás mellett 1959 és 1975 között a kolozsvári filharmónia művészeti titkára. Továbbá többször vezényelte a Kolozsvári Magyar Opera (akkor: Állami Magyar Opera) és a kolozsvári filharmónia (ma: Transilvania Filharmónia) zenekarát is.
Az 1989-es rendszerváltozás után az erdélyi magyar kórusmozgalom kimagasló személyiségévé vált. Ő volt az, aki újraalakította a Romániai Magyar Dalosszövetséget, amelynek ma is a tiszteletbeli elnöke. A szép hagyománnyal rendelkező tordaszentlászlói énekkart 1988–2009 között vezényelte.
Karnagyi és oktatói tevékenységének alapjául alapos és elmélyült szaktudása, rátermettsége, intelligenciája és fantasztikus memóriája szolgált. Elmondhatjuk: nincs az erdélyi kórusmozgalomnak és a kolozsvári középfokú zenei oktatásnak olyan tényezője, eseménye, szereplője, amelyet vagy akit ne ismerne, amelyre vagy akire ne emlékezne. Hozzátehetjük: a lehető legpontosabban.
Guttman Mihály nem öncélú művész-karnagy. Életére a zene iránti alázat mellett a közösség szolgálata is jellemző. Esetében nem csak a kolozsvári komolyzenészek (viszonylag) kis számú közösségéről van szó, hanem a megye, a régió és egész Erdély zeneszerető közösségét említhetjük. Még most is jelen van az erdélyi, illetve a kolozsvári magyarság kulcsfontosságú eseményein, amelyről a nála fiatalabbak sokszor hiányoznak.
Romániai kormánykitüntetései között megemlítendő: a Munka érdemrend (1954), a Kulturális éremrend (1969) és „Románia Csillaga” – lovagi rend (2000). Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Nagy István-díjjal jutalmazta (1998); a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Ezüst Gyopárral ismerte el több évtizedes munkásságát. Az anyaországban Kisebbségekért Díjat és Kóta Díjat kapott (2005). 1999. szeptember 29-én, Szent Mihály-napján Tordaszentlászló díszpolgárává avatták.
Hiánypótló kötetként 2008-ban kórusgyűjteményt jelentetett meg Romániai magyar zeneszerzők címmel.
Több erdélyi kórustalálkozó szervezésében működött közre, például a Magyar Kultúra napján (január 23.) Erdély-szerte megrendezett, a huszonkettedik kiadását megért Szent László-napi tordaszentlászlói, az Éneklő Erdély Kodály Zoltán szellemében elnevezésű ifjúsági, a Szilágy megyei kórustalálkozó stb. lebonyolításában. Karnagyképzéssel is foglalkozik.
Gazdag életműve megérdemelné, hogy könyv formában is megörökítsék, hiszen nem csak az érdekes és tartalmas karnagyi pálya állomásait mutatná be, hanem a második világháború utáni kolozsvári magyar zenei életről és középfokú zenei oktatásról is teljesebb képet alkothatnánk, nem beszélve az erdélyi kórusmozgalom fejezeteiről.
Sokrétű szakmai tevékenysége mellett szép családdal büszkélkedhet: gyermekei, unokái és dédunokái szeretettel és büszkeséggel tekintenek az ünnepeltre.
Drága Misi bácsi, Isten éltesse 85. születésnapja alkalmával!
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Liszt Ferenc emléktábla Kolozsváron
Az egyetemes zeneirodalom legnagyobb klasszikusai között kitörölhetetlenül ott van Liszt Ferenc, aki kétszáz évvel ezelőtt Doborján, 1811. október 22-én született.
2011-ben a kétszáz éves születésnapját az egész világon megünneplik.
Kolozsváron, lévén az egyetlen határon túli magyar operaház vezetősége, méltóképpen felkészült erre a nem mindennapi eseményre, melyet világviszonylatban is megünnepelnek.
Liszt Ferenc első magyar származású világpolgárt Kolozsváron, hírnevéhez méltó módon, 2011. október 6–27. között Nemzetközi Liszt Fesztivállal ünnepelték meg, melynek minden előadása, a Liszti alkotást méltó módon tárta a XXI. század zeneszerető közönsége elé. Érzékletessé téve azt a zenei kincset, melyet Liszt Ferenc a zenei világnak megteremtett.
Minden idők egyik legnagyobb zongoristája, aki jóformán megszámlálhatatlan helyen játszott, és komponált. Kolozsváron kétszer is tartózkodott. Először, fiatalon 1846-ban, majd később érett, hírneves művészként 1879-ben, mikor „fáklyás menet követte minden lépését” (korabeli feljegyzés).
Mind két alkalommal a belső Monostori utcában levő Redut (francia „redoute” szó, vígadót, báltermet jelent) a város zenekedvelő közönségének játszott Liszt Ferenc.
A tények hatására határozta el a kolozsvári értelmiség, emléktáblát helyez el az épület falán.
Ami október 22-én délután 18 órakor ünnepélyes keretek között meg is történt.
Jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeum székhelye. Az épület belső udvarában gyűltek össze azok, akik úgy érezték ezen az eseményen jelen, kell lenniük. Az intézmény igazgatója Tudor Sălăgean román nyelven köszöntötte a szépszámú megjelenteket, méltatván az esemény fontosságát.
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, kétnyelvű beszédében elmondta, a Liszt Fesztivál minden előadása civilizált környezetben történik, méltóan a művész nagyságához. A sors kegyeltjeinek tartotta azt a művészi sorozatot, melyet ez alkalommal megrendeztek, mert a Transilvania Filharmónia igazgatója, a Zene Akadémia Rektorátusa és a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége az eseményt a művész hírnevéhez méltóan ünnepli meg.
A születésnap alkalmával elhelyezett emléktábla is bizonyítja, minden úgy zajlott le, ahogyan azt eddig eltervezték.
Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki funkciójából kifolyólag, tulajdonosa az épületnek, tolmácsolta a Megyei Tanács elnökének Alin Tisének üdvözletét. Magát az intézményt anyagilag a Megyei Tanács tartja, fenn. Az ünnepi sorozatnak köszönhetően Kolozsvár városa is bekapcsolódott abba a világ számos városában megrendezésre kerülő ünnepség- sorozatba, amely a művészre emlékezik. Együtt ünnepelhetünk a világ számos nagytelepülésének zeneszerető közösségével. Annak az örömének is hangot adott, hogy a Megyei Tanács adhatott otthont ennek a rendezvénynek, amely multikulturális, és a többnyelvűséget is lehetővé teszi.
László Attila Kolozsvár alpolgármestere, amint mondta, szándékosan szól először magyarul, mert egy olyan városban élünk, ahol normálisnak tartják, és nem kell félnie azért, mert este fél tízkor, miért volt kikészítve az a koszorú, melyet a Kolozsvári Városi Tanács nevében az 1956 emlékműnél, a Sétatéren letettek a koszorúzás alkalmából.
Most is egy jelentős eseményen veszünk részt, mellyel hozzájárulunk ahhoz, hogy a többnyelvű tábla állítson emléket a nagy előadó és zeneszerző kolozsvári tartózkodásának. Örömét fejezte ki afelett, hogy ezen a rangos eseményen a maga módján hozzájárulhatott az események támogatásához. A jelenlevőknek kívánta, élvezzék a hátramaradott napok előadásait.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság Főkonzulja a jelenlevők köszöntése után elmondta, örvendett annak, hogy a világ által is ismert és tisztelt hírneves zeneszerző Liszt Ferenc többnyelvű emléktáblája meghatározza azt, hogy egy város az igazi multikulturalitás jegyében indulhat el, ezzel a lépéssel. A többnyelvűség, a magyar nyelvű táblák kihelyezése a különböző épületeken, azok történelem jeles múltjának megjelenítése, magyar nyelven, román nyelven, valamint világnyelven. Ez nagyon fontos folyamat. Ehhez gratulál, és kíván sok sikert.
Amikor az ember bejön a Szamosfalvi repülőtérről, egy nagy tábla hirdethetné méltón, és örülhetne a demokrácia sikerének, ha azon magyar nyelvű szöveg is lenne. A kolozsvári magyarok szívében „Szeretlek Kolozsvár” fel van írva. A normalitás útja az, ha ezt az érzést anyanyelvű tábla is hirdetné. Kolozsvár fontos lépéseket tett ilyen irányba, mely általunk is támogatott cél. Ahhoz, hogy Kolozsvár Európa Kulturális Főváros státust elnyerje, és méltán betöltse Európa és a világ dicsőségére, a valódi Kolozsvárt kell megismertetni a világgal.
Kötő József, RMDSZ parlamenti képviselő szerint az emléktábla felállítása ünnepi pillanat, melynek szimbolikus értéke van. Az a szellemi hagyomány, mely jellemzi a város múltját, amely úgy tudott erdélyi lenni, úgy tudott magyar lenni, hogy egyetemes tudott lenni. Ma tiszteleg azelőtt a kulturális hagyomány előtt, mely Kolozsvárt, Erdélyt jellemezte, amely értéket tudott nyújtani Európának és a világnak.
A Kolozsi Tibor rendkívüli művészi értéket hordozó Liszt Ferenc domborművet Fekete Emőke, László Attila és Szép Gyula leplezte le. A felcsattanó taps, az elragadtatás jelét jelezte, amely az Unió utca mindennapi zajos, rohanó életét nem zavarta.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Városnapok: kispórolnák a magyar rendezvényeket?
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal vállalatokkal és civil szervezetekkel karöltve másodszor szervezi meg a kolozsvári városnapokat, május 25. és június 1. között – közölte Radu Moisin megbízott polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján. Moisin szerint a tavalyihoz képest magasabbra teszik a mércét, és új helyszíneket is bevonnak a programokba. Nagyobb szerepet kap a Karolina tér, az ünnepélyes megnyitót pedig az átadásra váró Sétatéren, a megújuló Kaszinónál rendezik. A Főtéren 120 négyzetméteres színpad csalogatja majd a zenerajongókat, de többnyire csak a pénteki nyitónapon, illetve az azt követő hétvégén rendeznek koncerteket. Fellép többek között a Voltaj, a Direcţia 5, Ştefan Bănică Junior, ismert román népzenei előadók, valamint a Filharmónia. Magyar rendezvényekről nemigen esett szó...
A városnapok programját a tegnap kellett feltölteniük az illetékeseknek a városháza honlapjára (www.primariaclujnapoca.ro), és egy héten át várják az észrevételeket új programok benevezésével, helyszín- és időpont változtatásokkal kapcsolatban.
Magyar tematikájú rendezvényről olyannyira nem esett szó, hogy a nemzetközi gasztronómiai napok keretében sem lesz magyar nap, mint tavaly. Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos megjegyezte: „Tavaly is gyakorlatilag kihagytak bennünket a szervezésből”. A Filharmóniával együtt – egyes értesülések alapján – fellép a magyar és a román opera is, de Moisin nem tudta megerősíteni a hírt. A megbízott polgármester nyilatkozata szerint igyekeznek minél kevesebb pénzt elkölteni a városnapokra az erre a célra elkülönített 150 ezer lejből.
(kovács) Szabadság (Kolozsvár)

A virtuóz hegedűművész
Ruha István ízig-vérig zenész volt. Számára természetes volt az, hogy a hegedűjét, ahova csak lehetett, magával vitte. Szívesen és jó kedvvel játszott.
A templomban vagy hangversenyteremben, de szűk körben, baráti társaságban is ugyanolyan szenvedéllyel szórakoztatta hallgatóságát. Számára az volt a fontos, hogy örömöt okozzon az embereknek. Szerette azt, ha a társaság vagy a hallgatósága a hallottaktól el volt ragadtatva.
Közvetlen természetének köszönhette, mindenki szerette. Szerette, mert őszinte volt, és ha megkérték, szívesen játszott. Mindig Ő volt a vezéregyéniség. Hiszen a hegedűből a maximumot tudta kihozni. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, állandóan gyakorolt, mert szerinte a gyakorlás, a mű tökéletes tudása az, amely segíti az előadót abban, hogy a zene minél hatékonyabban hasson a közönségre.
Ruha István (Nagykároly, 1931. augusztus 17. – Kolozsvár, 2004. szeptember 28.) romániai magyar hegedűművész, kamarazenész, egyetemi oktató. Pályafutása során volt hangversenymester a Kolozsvári Magyar Operában (1949–1957), első hegedűs (1957–1958) illetve szólista (1958–) a Kolozsvári Filharmóniánál, majd tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián (1963–2003). 1964-ben megalapította a Napoca Vonósnégyest. Tanítványai voltak többek között: Ágoston András, Fátyol Rudolf, ifj. Boros Mátyás, Gátai Tibor, Mirela Capătă. Fiatalkorában szerzett díjak: 1958 – harmadik díj a moszkvai Csajkovszkij-versenyen. 1958 – első díj a bukaresti Enescu-versenyen.1959 – második hely a párizsi Jacques Thibaud – Marguerite Long versenyen. Számos értékes kitűntetést kapott: Érdemes Művész Oklevél (1968), Kultúra Érdemrend (1968), I. Cuza érem (2001), a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díj, ami talán az összes díjak közül a legértékesebb.
A hegedűművészet virtuóza
Mirela Capătă Ruha István tanítványa volt, majd, mint a kolozsvári Filharmónia tagja, húsz évig együtt koncertezett a mesterrel. „Ruha István fenomén, a XX. század hegedűművészetének virtuóza és szimbóluma” című doktori értekezésében a világhírű hegedűművész életét, művészi pályájának alakulását, kibontakozását mutatja be. A disszertáció anyagának nagy részét két könyvbe foglalta össze, és juttatta el a zenekedvelőkhöz, a nagyközönséghez, tisztelegve, emléket állítva a nagy művésznek. Mindkét könyvet, 2012-ben, a Charmides és Eikon kiadó adta ki.
A téma választását a szerző azzal indokolta, hogy szintetizálni akarta a hazai és a nemzetközi hegedűművészet egyik legkiválóbb képviselőjére vonatkozó adatokat. Ruha bűvkörébe kerülve, kötelességének érezte, hogy megörökítse az utókor számára a zseniális művész munkáját.
A Ruha István művészetével kapcsolatos kutatómunka 5 évig tartott. Hatalmas mennyiségű anyagot halmozott fel, melyet kategorizált, rendszerezett. Az adatok feldolgozása alapján igazolódott az, az állítás, hogy Ruha „fenomén”, a romantikus hegedűművészet utolsó képviselője. Bár pályatársai közül sokan meghaltak, még élnek olyan művészek, akikkel együtt koncertezett. A velük készített 40 interjú, a beszélgetések, a kolozsvári Filharmónia és a Gheorghe Dima Zeneakadémia levéltárában található Ruha művészetére vonatkozó anyagok információs forrást jelentettek. Felhasználta a műsorfüzetek, a koncertek plakátjainak , a művész bejegyzéseivel ellátott zenei partitúrák anyagát is, melyeket rendszerezett. Az orális emlékezés anyagát összevetette, ellenőrizte azok hitelességét azáltal, hogy összehasonlította a levéltári anyagokkal, a különböző könyvekben, lexikonokban megtalálható, Ruha művészetére vonatkozó adatokkal. Forrásanyagot jelentett Selmeczi György által készített, Ruha életére vonatkozó film, melynek operatőre Xantusz Gábor volt. Ruha özvegye is rendelkezésére bocsátotta a családi archívumban levő anyagot, a füzetet.
A könyvei abban különböznek a doktori értekezésétől, hogy sokkal olvasmányosabbak, számtalan epizód utal a művész magánéletére, szokásaira. Ezáltal élet közelbe hozza a nagy művészt.
Ruha István a hegedű szolgálatában
„Ştefan Ruha o viaţă în constelaţia viorii” – című, 324 oldalas könyv fedőlapja Baja Francisc munkája. A könyv hátsó lapján Mirela Capătă Ruha monográfiájával kapcsolatos értékelések olvashatók. Valentina Sandu -Dediu így jellemzi a szerző munkáját: „Az a tény, hogy Ruha tanítványa és munkatársa volt, indokolja a tiszteletet, melyet a romantikus nagy művész iránt tanúsított…Ruhának szerencséje volt, hogy olyan elkötelezett tanítványa és munkatársa volt, aki egy kiváló kötetben örökítette meg emlékét”.
A könyv Előszavában Mirela Capătă bemutatja Ruha István személyiségét. Rendkívüli technikával, gazdag repertoárral rendelkezett. Mindig kezében volt a hegedű, a diákétkezdében, a vonaton is. Másnál nem létezik ilyen tökéletes „ember-hegedű” kapcsolat, mint Ruhánál.
A könyv 3 fejezetből és Dokumentumok, könyvészeti anyagból tevődik össze. „Gyökerek. Iskolai tanulmányok” címmel írt első fejezetben megismerhető a gyermek, a fiatal Ruha egyénisége. Az apja korán észrevette zenei hajlamát, zene iránti érdeklődését. Az örökletes tényezők, a művészi- népzenei környezet, a szülők, befolyásolták a gyermek karrierjének alakulását. Megismerhetjük az elemi, illetve gimnáziumi éveit. 1945 év fontos volt a gyermek Ruha István életében. Nagykárolyban tehetségkutató versenyen vett részt, ahol a szakemberek is felfigyeltek rendkívüli adottságaira.
Kolozsváron folytatja zenei tanulmányait. Tanárai voltak Balogh Ferenc, Zsurka Péter, Kouba Paula. Rendkívül nehéz anyagi körülmények között élt. Sokat éhezett. Balogh Ferenc javaslatára felvették a Kolozsvári Magyar Opera zenekarába. Ruha ezekre az évekre így emlékezett: „Olyan szegény voltam, hogy nem engedhettem meg magamnak, hogy hosszú nadrágot vásároljak. Rónai karmester elvitt egy ruhaüzletbe, tetőtől talpig felöltöztetett.” Az operában Antoniu Ciolan karmester csiszolta stílusát, próbálta megszabadítani a népi muzsikusi szokásoktól.
A II. fejezet „Versenyek, győzelmek” címmel a nagy tehetség kibontakozásának szakaszait mutatja be. Szuggesztíven írja le a nemzetközi zenei fesztiválokra való felkészülés bonyolult, sok munkával járó folyamatát. Ugyanakkor érzékelteti a korszak sajátosságait. Az olvasó felteszi a kérdést, miért olyan jelentős a korszak bemutatása. Sztálin halála utáni évekről van szó, melyet Ilja Ehrenburg az „olvadás” éveinek nevezett, megélénkülnek az országok közötti kapcsolatok. 1953-ban részt vett a Bukarestben szervezett Világifjúsági Találkozón, melyen első díjat nyert. Kolozsvárra hazatérve, sok koncertre kapott meghívást. 1958.-ban Moszkvában tartott Csajkovszkij Nemzetközi Hegedűversenyen III. díjat nyerte. A megnyitó beszédet Dmitrij Sosztakovics tartotta. 22 országból 61 versenyző küzdött a trófeáért. Ugyanabban az évben, 1958-ban, tartották Bukarestben a Nemzetközi Enescu Fesztivált, melyen Ruha István első díjat nyert.
A könyv betekintést nyújt Ruha magánéletére is. A felesége Esztergár Jolán Júlia lemond egyetemi tanulmányairól, és a családnak szenteli az életét. Míg ő a mindennapi, világi problémákkal foglalkozik, férje a művészettel, világot járva.
A III. fejezetben a hangversenyző Ruha karrier alakulásáról írt. A Filharmónia levéltári anyaga, a saját dokumentumai alapján összeállította a hegedűművész tevékenységének kronológiáját. A könyvben, 174 oldalon keresztül, az életrajzi adatok kronológiáját, a Függelékben, a művész hazai és külföldi koncertjeinek jegyzékét, fényképeket találhatjuk.
Ruha István hegedűművész és tanár bűvkörében
„ În cercul magic al violonistului şi profesorului Ştefan Ruha” című, 300 oldalas könyvben nyomon követi a művész pályájának alakulását, hogyan jut el az „empirikus iskolától a kulturált zenéig”. A jegyzetekkel, fényképekkel, művészre vonatkozó dokumentumokkal, a koncertek programjával ellátott könyv nemcsak a hegedűművész életére, hanem a kortársaira vonatkozó adatokat is bemutatja.
A könyv Előszavában Mirela Capătă a mestert „fenoménnek” nevezte, melyet a nemzetközi zenei világ kiváló művészeinek, a művészre vonatkozó adatok alapján fogalmazott meg. „Szerencsésnek nevezi magát, hogy egy levegőt szívott a nagy művésszel, megismerhette előadói és tanári, mentori munkáját”.
Az I. fejezetben Ruha Istvánt, mint tanárt mutatja be.
A hallgatók különböző színtű felkészültséggel rendelkeztek. A mester „atyai” módon viselkedett. A családias hangulat ugyanakkor a tiszteletet is jelentett. Gyakran használta a szemléltetés módszerét. Az volt az elve, hogy a hegedülést, akárcsak a karmesteri munkát el kell „lopni”. Kezébe vette a hegedűt, és élőben mutatta meg, hogyan kell technikailag megoldani a feladatot.
A II. fejezetben Ruha hegedűművészeti és előadói sajátosságairól értekezik. Bemutatja pszichológiai portréját. Az édesapja a kiskorú gyermek sajátos képességeire figyelt fel: az abszolút hallás, a ritmus érzék, zenei érzék. Ezek az adottságok kiegészültek más pszichikai képességekkel, mint az intelligencia, a zenei érzékenység, figyelem összpontosító képesség. Rendkívüli zenei memóriával rendelkezett. A szerző elemezte azokat a lelki jellemzőket, melyek a hegedűművész sikerét eredményezték. Szerinte a kivételes memóriának meghatározó szerepe volt a művész munkájában. Soha nem látta, hogy kotta alapján játszott volna, kivételt képezett a kamarazenekari játéka. A fizikai képessége szerencsésen segítette művészi munkájában. A nagy koncentráló képessége, a fegyelmezett gondolkodása is szerepet játszott a hegedülésnél. Az önkontrollja lehetővé tett, hogy túl lépjen a nehéz helyzeteken. Élményt jelentett számára a hegedülés. Ruha sikerének titkát az érzékenységgel párosult intelligenciában, a kivételes memóriában, spontaneitásban, a kreativitásban látja. Rendkívül hamar megtanulta a zenei alkotást. Mindezek a pszichikai jellemzők következetes munkával, önmagában vetett hittel társultak. A szerző érdekes észrevétele, Ruha függetlenül, hogy Tokió, Párizs vagy más világváros koncert termében, vagy Bukarestben, Nagykároly Kultúrházában lépett fel, ugyanolyan szenvedéllyel játszott. Az alapos felkészülés, a nagy teherbíró képessége segítette, hogy bármilyen, még zavaró körülmények között is hegedüljön.
Példázhatnánk: Fiatal házas volt, mikor a Lakáshivatal kiutalt számukra egy lakást, azaz konyhát. Csak a mosdóban hegedülhetett. Vagy, mivel nem voltak megfelelő körülmények a gyakorlás számára, éjszaka az Operában gyakorolt.
A III. fejezet: Dokumentáció. A hegedűművészt ismerő személyekkel való beszélgetéseket, a hazai és külföldi sajtóban megjelent Ruha koncertjére vonatkozó írásokat tartalmazza. A Ruha monográfiában megfogalmazott következtetéseket két nyelven mutatja be. A gazdag életrajzi és könyvészeti anyagból kitűnik a virtuóz hegedűművész zsenialitása.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Elhunyt Guttman Mihály zenepedagógus
Hétfőre virradóra 87. életévében elhunyt Guttman Mihály zenetanár, karnagy, zenepedagógus, a kolozsvári állami filharmónia tagja.
Guttman Mihály, 1926. július 21-én született Petrozsényben. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Aradon érettségizett. 1945-ben érkezett Kolozsvárra, ahol a konzervatórium mellett a Bolyai-egyetem geológia-csillagászattan szakát is elvégezte szülei kérésére. Az akkor létesített Zeneművészeti Középiskola (a mai Sigismund Toduţă Zenei Gimnázium) igazgatója 1950 és 1958 között, emellett 1959 és 1975 között a kolozsvári filharmónia művészeti titkára volt. Többször vezényelte az Állami Magyar Opera (a mai Kolozsvári Magyar Opera), valamint a filharmónia (a mai Transilvania Filharmónia) zenekarát. 1994-ben ismételten megalakítja a Romániai Magyar Dalosszövetséget, amelynek tiszteletbeli elnöke. Néhai feleségével, a szintén zenetanár Takács Gabriellával négy gyerekük – Emese, Gabriella, Szabolcs és Zoltán – született.
„A népdaléneklés zenei anyanyelvünk, ha valaki nem érzi szükségét annak, hogy legalább egyszer életében egyetlen népdalt elénekeljen, a hiba mindazokra hárul, akik őt nevelték. Kodálynak tették fel azt a kérdést, hogy mikor ajánlott elkezdeni a gyermekek zenei nevelését, a válasza pedig egyszerű volt: kilenc hónappal a születés előtt, a fogamzás pillanatától” – vallotta egy 2011 végén lapunknak adott interjúban a zenével, zenei nevelés fontosságával kapcsolatban.
Krónika (Kolozsvár)

In memoriam – Aki számára a halál csak átmenet, és nem megsemmisülés
Több száz ember vett részt Guttman Mihály karnagy temetésén. Először négy énekkart hallgathattunk meg: a Kolozsvári Református Kollégium (karnagy: Székely Árpád), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok (karnagy: Bedő Ágnes), a kolozsvári S. Toduţă Zenelíceum IX–XII. osztályos tanulóinak vegyeskarát (karnagy: Kállay-Miklós Tünde), és a Tordaszentlászlói Vegyeskart (karnagy: Balázs Ágnes).
Jakab Gábor római katolikus pap a gyászszertartáson Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből idézett, amelynek alapgondolata: „akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk”. – Guttman Mihály mindig Isten szent hite szerint élte tartalmas életét. Közéleti emberként, muzsikusként, karnagyként céltudatosan és elkötelezetten munkálkodott – hangsúlyozta Jakab Gábor, majd arra összpontosított, hogy istenhívő emberként Guttman Mihály számára a halál csak átmenet volt, és nem megsemmisülés.
Rövid román nyelvű fohász után Kállay-Miklós Tünde, a kolozsvári zenelíceum magyar igazgatóhelyettese szólalt fel magyarul és románul. – Művész volt, alkotó pedagógus. Ma már tudjuk, minek is voltunk boldog, szerencsés haszonélvezői annak idején. Zsigereinkbe építette a kodályi szellemiséget, zenei anyanyelvünk őrzésének fontosságát, megtanultuk megkülönböztetni a remekműveket a fércművektől. Példát mutatott mindannyiunknak kitartásból, szívós munkából, alázatból – mondta Kállay.
Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke szintén magyarul és románul szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte: szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen az elmúlt húsz évben Misi bácsi munkatársa lehetett. – Misi bácsi volt az, aki mellett rájöttem, a pihenés órái is közüggyé válnak. Az elmúlt húsz évben karmesteri pálcája varázsvesszővé vált, amikor életre keltette a Romániai Magyar Dalosszövetséget. Kevesen tudják, hogy ez mennyi munkát, álmatlan éjszakát, adminisztrációt, szervezést és utazást jelentett neki – hangsúlyozta. Misi bácsi hivatásszeretetére még sokáig szüksége lesz az EMKE-nek, amelynek továbbra is tiszteletbeli tagja marad.
Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera volt igazgatója felidézte 2012 decemberét, amikor új kiadvány jelent meg a kolozsvári hivatásos magyar nyelvű színjátszásról, és Misi bácsit is felkérték, hogy járuljon hozzá a kötet tartalmához. Simon felolvasott egy részt Guttman Mihály írásából, amelynek lényege az volt, hogy a magyar opera továbbra is nevelje, tanítsa, lelkesítse, gyönyörködtesse, vigasztalja nézőit, pártfogóit.
– Higgyünk abban, hogy van egy hivatásunk. Hozzunk létre egy iskolát, majd egy újonnan létrejött filharmónia művészeti életét irányítsuk. Az időjárással dacolva járjuk a falvakat, és vegyük rá az ottaniakat, hogy az egész napos mezei munka után az első pihenő a dalárda legyen. Szerencsések lennénk, ha legalább ennek egy részét sikerülne végigélnünk, ha példát vehetnénk attól, aki mindezt megtette – hangoztatta beszédében Marius Tabacu, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója.
Szőke Zoltán nyugalmazott református pap elmondta: Tordaszentlászló lakosainak szívébe beköltözött a fájdalom. Majd felelevenítette azt a húsz évet, amikor (1998–2009 között) Misi bácsi az ottani énekkart vezette. – Nem véletlenül lett Guttman Mihály Tordaszentlászló díszpolgára, hiszen mindnyájan szerettük. Azzal a hittel állok most itt, hogy Guttman Mihály örök hazára lelt Isten országában.
Felszólalt továbbá Kapdebó Ivó, aki Misi bácsi legöregebb, még élő tanítványának tartja magát. Kapdebó arra emlékezett, amikor az 1948–1949-es tanévben Misi bácsi 25-30 tagú zenekart állított össze a 2-es számú Magyar Fiúlíceum énektanáraként, amelynek a felszólaló is tagja volt.
Guttman Mihály egyik unokája, Zsolt, egy ismerősének, Sipos Áronnak a levelét olvasta fel, amelyben rávilágított arra, hogy Misi bácsitól mindenki megtanulhatta, hogy a magyar zenét nem lehet félvállról venni.
Jakab Gábor végül bejelentette, hogy vasárnap délelőtt a kerekdombi római katolikus templomban 9,30 órától gyászmisét tartanak Guttman Mihály emlékére.
A gyászoló menet ezt követően a Házsongárdi temetőbe vonult.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)