Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. június 5.
Kórházat építene Erdélyben a magyar kormány
Magyar állami pénzből épülne kórház Erdélyben - mondta az egészségügyi államtitkár a Magyar Nemzetnek. Cseke Attila, a bukaresti kormány volt egészségügyi minisztere Zombor Gábor indoklását felháborítónak tartja. Kórház épülne Erdélyben a magyar állam finanszírozásával – jelentette ki az egészséügyért felelős magyarországi államtitkár. Zombor Gábor szerint a romániai magyarok sokszor a magyar egészségügyi ellátást veszik igénybe a román helyett, szerinte azért is, mert Romániában alig van már magyar orvos és ápoló, ezért a határon túliak alig tudják megértetni a panaszaikat. Az államtitkár azt mondta, az erdélyi kórházat Romániával együtt, de magyar állami finanszírozásból működtetné a budapesti kormány. Zombor nem árult el részleteket arról, hogy hol épülne ez a kórház, és arról sem, hogy egyeztettek-e erről a román féllel. Az államtitkárt péntek délelőtt megpróbáltuk telefonon elérni hivatalában, ám munkatársai szerint "házon kívül van".
Cseke: az indoklás felháborító
Cseke Attila volt egészségügyi miniszter a maszol.ro-nak elmondta, Romániában bejegyzett alapítványokon, egyesületeken vagy egyházakon keresztül jogilag lehetséges egy romániai kórház magyarországi finanszírozása, ám szerinte a magyar egészségügyi államtitkár indoklása felháborító.
"Nem tudom, honnan vette Zombor Gábor azt az információt, hogy Erdélyben már alig vannak magyar orvosok és ápolók. Ha ez valóban így hangzott el, akkor ez egy nagyon szerencsétlen indoklás. Maholnap az lehet az üzenete, hogy minden erdélyi magyarnak Magyarországon kell orvost és kórházat keresnie, mert Romániában már nincsenek magyar szakemberek" – fogalmazott az RMDSZ-es képviselő.
A Bihar megyei képviselőtől megtudtuk azt is, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület már régóta tervezi egy református kórház felépítését Nagyváradon. Az egyház ehhez budapesti támogatást is kért, amire ígéretet is kapott. "Ha ennek a kórháznak a megépítését támogatná a magyar állam, azt csak üdvözölni tudom" – mondta Cseke Attila.
Cseke hozzátette: azt üzenné a magyar közéleti szereplőknek, hogy ha kérdésük, problémájuk van az erdélyi magyar közösséggel kapcsolatban, akkor forduljanak a közösség érdekvédelmi szervezetéhez. "Másfelől a helyszínen kellene tájékozódniuk, ne hallomásból vett információkra alapozzák döntéseiket" – jelentette ki.
Cs. P. T.
maszol.ro
Magyar állami pénzből épülne kórház Erdélyben - mondta az egészségügyi államtitkár a Magyar Nemzetnek. Cseke Attila, a bukaresti kormány volt egészségügyi minisztere Zombor Gábor indoklását felháborítónak tartja. Kórház épülne Erdélyben a magyar állam finanszírozásával – jelentette ki az egészséügyért felelős magyarországi államtitkár. Zombor Gábor szerint a romániai magyarok sokszor a magyar egészségügyi ellátást veszik igénybe a román helyett, szerinte azért is, mert Romániában alig van már magyar orvos és ápoló, ezért a határon túliak alig tudják megértetni a panaszaikat. Az államtitkár azt mondta, az erdélyi kórházat Romániával együtt, de magyar állami finanszírozásból működtetné a budapesti kormány. Zombor nem árult el részleteket arról, hogy hol épülne ez a kórház, és arról sem, hogy egyeztettek-e erről a román féllel. Az államtitkárt péntek délelőtt megpróbáltuk telefonon elérni hivatalában, ám munkatársai szerint "házon kívül van".
Cseke: az indoklás felháborító
Cseke Attila volt egészségügyi miniszter a maszol.ro-nak elmondta, Romániában bejegyzett alapítványokon, egyesületeken vagy egyházakon keresztül jogilag lehetséges egy romániai kórház magyarországi finanszírozása, ám szerinte a magyar egészségügyi államtitkár indoklása felháborító.
"Nem tudom, honnan vette Zombor Gábor azt az információt, hogy Erdélyben már alig vannak magyar orvosok és ápolók. Ha ez valóban így hangzott el, akkor ez egy nagyon szerencsétlen indoklás. Maholnap az lehet az üzenete, hogy minden erdélyi magyarnak Magyarországon kell orvost és kórházat keresnie, mert Romániában már nincsenek magyar szakemberek" – fogalmazott az RMDSZ-es képviselő.
A Bihar megyei képviselőtől megtudtuk azt is, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület már régóta tervezi egy református kórház felépítését Nagyváradon. Az egyház ehhez budapesti támogatást is kért, amire ígéretet is kapott. "Ha ennek a kórháznak a megépítését támogatná a magyar állam, azt csak üdvözölni tudom" – mondta Cseke Attila.
Cseke hozzátette: azt üzenné a magyar közéleti szereplőknek, hogy ha kérdésük, problémájuk van az erdélyi magyar közösséggel kapcsolatban, akkor forduljanak a közösség érdekvédelmi szervezetéhez. "Másfelől a helyszínen kellene tájékozódniuk, ne hallomásból vett információkra alapozzák döntéseiket" – jelentette ki.
Cs. P. T.
maszol.ro
2015. június 8.
Nagyváradon épülhet az erdélyi „magyar” kórház
FRISSÍTVE – Orbán Viktor miniszterelnök is teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett Zombor Gábor egészségügyi államtitkár szerint. A magyar állam a nagyváradi reformátusok elképzelését támogathatja.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kérése és javaslata nyomán indult meg a kormányzati gondolkodás egy erdélyi kórház építéséről, amely a határon túli magyarok egészségügyi ellátását is segítené – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Zombor Gábor, aki korábban arról beszélt: Romániával együtt építene kórházat Erdélyben a magyar állam.
Az egészségügyi államtitkár pénteken ismét nyilatkozott a témában a lapnak, és a szombaton megjelent cikkben elmondta, több helyszínt is vizsgálnak, „nem csak egy elemben gondolkodik a kormány”, egyelőre a terv előkészítése zajlik. Arra, hogy pontosan milyen költségvetésből, mekkora állami szerepvállalással, hol és milyen kapacitással épülhet fel az erdélyi kórház, az államtitkár szerint az év második felében lesz pontos válasz.
Arra a kérdésre, hogy a költségvetésben várhatóan hol szerepel majd a kórház finanszírozására szánt összeg, Zombor úgy válaszolt, „az állami finanszírozás az építkezésekre szánt költségekben jelenhet meg”.
A fenntartással kapcsolatban jelezte, a román biztosító akkor köt szerződést az intézménnyel, ha vannak bizonyos kötelező elemek a kórházban, de azt szeretnék, ha valamilyen formában a magyar biztosítók is be tudnának szállni a működtetésbe. „A romániai magyarok így akár helyben, a magyar biztosítót is igénybe tudnák venni” – tájékoztatta a Magyar Nemzetet az államtitkár.
Egyébként a magyar állam finanszírozásával létesülő romániai kórház terve már évekkel ezelőtt felmerült. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke még Székelyudvarhely polgármestereként kezdeményezte, hogy anyaországi támogatással hozzanak létre egészségügyi intézményt a székelyföldi városban.
Ezzel párhuzamosan régóta dédelgetett álma a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek (KREK) is egy keresztény kórház megvalósítása Nagyváradon. A zöldmezős beruházás keretében az egyház már megvásárolt egy telket a bihari megyeszékhelyen, ugyanakkor ötszáz oldalas hatástanulmány is készült. A dokumentumot kidolgozó szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy Nagyváradon és a partiumi térségben hiánypótló szerepet töltene be a magánkórház, különösen olyan szakterületek esetében, mint a gyermek és nőgyógyászat.
Csűry István, az egyházkerület püspöke a Krónikának nyilatkozva üdvözölte Zombor Gábor szakállamtitkár nyilatkozatát, szerinte ugyanis az erdélyi kórház ügye nemzetstratégiai jelentőségű. „Tervünket nem adtuk fel, éppen ezért örvendünk, hogy elképzelésünk kormányzati szinten is visszhangra talál. Egyházkerületünk folyamatosan tárgyalást folytat a budapesti minisztériummal és az illetékes államtitkárságokkal a kórházlétesítés ügyében, és örvendenénk, ha az anyaország kormánya támogatna bennünket eme törekvésünkben” – nyilatkozta a Krónikának a királyhágómelléki püspök.
A kórház működtetése kapcsán Zombor Gábor a Világgazdaság online szerdai konferenciáján elmondta, a román egészségbiztosítónak a magyarokat érintő „egyébként nem túl sok jó intézkedése” mellett van egy olyan szabálya, amely szerint ha egy magánszolgáltató bizonyos funkciókat felvállal és létrehoz, akkor egyéves szerződést kap a társadalombiztosítási rendszertől, amit persze évente felülvizsgálnak.
„Ez a feltétel nem olyan egyszerű – fejtette ki Zombor –, mert egy komplett sürgősségi és intenzív osztályt kell fenntartani, valamint területi ellátási kötelezettséget kell vállalni”. Zombor világossá tette: Orbán Viktor miniszterelnök is teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett.
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség volt elnöke a Magyar Nemzetnek úgy vélekedett, az erdélyi magyar kórház építése olyan jellegű törekvés, ami segíti a kint élő magyarokat. Kiemelte, hogy ez Magyarország számára nem felvállalható cselekedet, hanem kötelesség.
Rostás Szabolcs |
FRISSÍTVE – Orbán Viktor miniszterelnök is teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett Zombor Gábor egészségügyi államtitkár szerint. A magyar állam a nagyváradi reformátusok elképzelését támogathatja.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kérése és javaslata nyomán indult meg a kormányzati gondolkodás egy erdélyi kórház építéséről, amely a határon túli magyarok egészségügyi ellátását is segítené – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Zombor Gábor, aki korábban arról beszélt: Romániával együtt építene kórházat Erdélyben a magyar állam.
Az egészségügyi államtitkár pénteken ismét nyilatkozott a témában a lapnak, és a szombaton megjelent cikkben elmondta, több helyszínt is vizsgálnak, „nem csak egy elemben gondolkodik a kormány”, egyelőre a terv előkészítése zajlik. Arra, hogy pontosan milyen költségvetésből, mekkora állami szerepvállalással, hol és milyen kapacitással épülhet fel az erdélyi kórház, az államtitkár szerint az év második felében lesz pontos válasz.
Arra a kérdésre, hogy a költségvetésben várhatóan hol szerepel majd a kórház finanszírozására szánt összeg, Zombor úgy válaszolt, „az állami finanszírozás az építkezésekre szánt költségekben jelenhet meg”.
A fenntartással kapcsolatban jelezte, a román biztosító akkor köt szerződést az intézménnyel, ha vannak bizonyos kötelező elemek a kórházban, de azt szeretnék, ha valamilyen formában a magyar biztosítók is be tudnának szállni a működtetésbe. „A romániai magyarok így akár helyben, a magyar biztosítót is igénybe tudnák venni” – tájékoztatta a Magyar Nemzetet az államtitkár.
Egyébként a magyar állam finanszírozásával létesülő romániai kórház terve már évekkel ezelőtt felmerült. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke még Székelyudvarhely polgármestereként kezdeményezte, hogy anyaországi támogatással hozzanak létre egészségügyi intézményt a székelyföldi városban.
Ezzel párhuzamosan régóta dédelgetett álma a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek (KREK) is egy keresztény kórház megvalósítása Nagyváradon. A zöldmezős beruházás keretében az egyház már megvásárolt egy telket a bihari megyeszékhelyen, ugyanakkor ötszáz oldalas hatástanulmány is készült. A dokumentumot kidolgozó szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy Nagyváradon és a partiumi térségben hiánypótló szerepet töltene be a magánkórház, különösen olyan szakterületek esetében, mint a gyermek és nőgyógyászat.
Csűry István, az egyházkerület püspöke a Krónikának nyilatkozva üdvözölte Zombor Gábor szakállamtitkár nyilatkozatát, szerinte ugyanis az erdélyi kórház ügye nemzetstratégiai jelentőségű. „Tervünket nem adtuk fel, éppen ezért örvendünk, hogy elképzelésünk kormányzati szinten is visszhangra talál. Egyházkerületünk folyamatosan tárgyalást folytat a budapesti minisztériummal és az illetékes államtitkárságokkal a kórházlétesítés ügyében, és örvendenénk, ha az anyaország kormánya támogatna bennünket eme törekvésünkben” – nyilatkozta a Krónikának a királyhágómelléki püspök.
A kórház működtetése kapcsán Zombor Gábor a Világgazdaság online szerdai konferenciáján elmondta, a román egészségbiztosítónak a magyarokat érintő „egyébként nem túl sok jó intézkedése” mellett van egy olyan szabálya, amely szerint ha egy magánszolgáltató bizonyos funkciókat felvállal és létrehoz, akkor egyéves szerződést kap a társadalombiztosítási rendszertől, amit persze évente felülvizsgálnak.
„Ez a feltétel nem olyan egyszerű – fejtette ki Zombor –, mert egy komplett sürgősségi és intenzív osztályt kell fenntartani, valamint területi ellátási kötelezettséget kell vállalni”. Zombor világossá tette: Orbán Viktor miniszterelnök is teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett.
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség volt elnöke a Magyar Nemzetnek úgy vélekedett, az erdélyi magyar kórház építése olyan jellegű törekvés, ami segíti a kint élő magyarokat. Kiemelte, hogy ez Magyarország számára nem felvállalható cselekedet, hanem kötelesség.
Rostás Szabolcs |
2015. június 10.
Ez a kórház nemzetstratégiai érdek
A magyar állami támogatással építendő Nagyváradi Református Kórház terve nagy visszhangot kapott mind a magyarországi, mind a romániai közéletben. Az Erdélyi Riport az ötletgazdát, CSŰRY ISTVÁN királyhágómelléki református püspököt kérdezte az ügy hátteréről. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.
Püspök úr, ha jól tudom, a kórház terve már a 2010-es beiktatásakor a prioritások között szerepelt. Miért tartja ennyire fontosnak, hogy megvalósuljon?
Korábban generális direktorként, 2000-től kezdve pedig püspök-helyettesként rendkívül sok egészségüggyel kapcsolatos problémával fordultak hozzám. Sok leukémiás gyermek élete rövidült meg azért, mert nem kaphatott a lakhelyéhez közel megfelelő ellátást, nem tudták elvégezni a csontvelő-átültetéseket. Ez ma már Temesváron részben biztosított, viszont a rendelkezésre álló keret jellemzően februárban elfogy, tehát vagy forrást kell találni vagy át kell vinni a gyereket Magyarországra. Említhetnék még hematológiai és egyéb különleges betegségeket is, számos olyan kór van, amivel kapcsolatban az emberek hozzánk fordulnak segítségért, mert nem találnak egyedül megoldást a bajukra, így feladatunknak érezzük, hogy ennek a segítségnek intézményes keretet biztosítsunk. Keresztény emberként nem küldhetem el a hozzám fordulókat. Többen vádolnak azzal, hogy kampánycélra használtam anno ennek a kórháznak a tervét, miközben pontosan ezt elkerülendő, a beiktatási beszédben említettem először. Ennek szükségességét elsősorban életünk azon realitása adja, hogy sok olyan probléma van, amit 25 kilométerrel nyugatabbra meg tudnak oldani, nálunk pedig nem. Ha van pénze az embernek, akkor ez jelenthet megoldást, hiszen átmegy Berettyóújfaluba vagy Debrecenbe, és kezelteti magát, sőt, tágas a világ, Münchenben és New Yorkban még ezeknél is jobb kórházak vannak. Viszont ezekért az ellátásokért fizetni kell, a román egészségbiztosítás nem fedezi az ottani gyógykezelést. Arról nem is beszéltem, hogy sok helyen a beteg magának kell beszerezze a gyógyszert, a kötszert, sőt a tisztítószert is, utóbbit saját édesapám példájával is igazolhatom.
Gyakorló lelkészként legalább hetente megjárom a kórházakat, ismerem a valóságot. Ettől függetlenül nem támadni szeretném a rendszert, hanem erőnkhöz mérten pótolni bizonyos hiányosságokat. Lehet erre azt mondani, hogy akkor miért nem meglévő kórházakat támogatunk, de a felügyelet teljes körű gyakorlásával látom biztosítottnak, hogy a megálmodott színvonalú és lelkületű ellátást megvalósíthassuk.
Tehát, ha jól értem, ez az intézmény a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kórháza lesz, ami a román egészségbiztosítóval fog szerződést kötni, magyarán, akinek van romániai egészségbiztosítása, az ingyenes ellátásban részesülhet, nem kell érte fizetnie, míg mondjuk Debrecenben igen.
Sőt, vannak ritka betegségek, amiket a román biztosító sem fedez teljes körűen, mi ezeket is ingyenesen szeretnénk nyújtani, keresünk hozzá támogatókat.
Illetve arról a sajnos nem elhanyagolható számú emberről sem feledkeznénk meg, akik nem rendelkeznek egészségbiztosítással, hiszen a munkanélkülinek vagy a hajléktalannak is szüksége van egészségügyi ellátásra, amit pillanatnyilag nem kaphat meg.
Világos, hogy országos mértékű változást nem tudunk elérni, de képességeinkhez mérten igenis tennünk kell valamit.
Biztos abban, hogy az egyház a legalkalmasabb egészségügyi ellátás biztosítására?
Lehet az egyház feladatait annyival letudni, hogy legyen igehirdetés, újítsuk fel a műemlék templomot, építsünk új gyülekezeti termet, de ezt én kevésnek tartom, rengeteg komplex probléma van, amiben hallatni kell a hangunkat. Ilyen az egészségügy is. Nem beleszólni akarunk a működésébe, viszont segíteni akarunk, ahol tudunk. A beiktató beszédem alaptextusa is az a Márk evangéliumának 16. verséből vett idézet volt, melyben Jézus sem arról beszél, hogy nyugtassátok egymást és építsetek bazilikát, hanem aktivitásra, többek között gyógyításra buzdít. Ennek a projektnek is a fides et sanitas, tehát hit és egészség a címe. Mi ezt szeretnénk egységben kezelni. A mai valóságunk az, hogy a nagyváradi kórházba a rendesebb portás beenged, ha beteghez megyek, az akadékosabb pedig az igazgatóhoz irányít. Nálunk a magas fokú, hiánypótló orvosi ellátás és a hit, tehát a lelki gondozás komplementer módon kapcsolódnának egymáshoz. Természetesen nem várjuk azt az orvosoktól, hogy presbiterek legyenek valamelyik gyülekezetben, azt viszont szeretnénk, hogy Istennel valamilyen kapcsolatuk legyen, valamilyen formában lássanak kapcsolatot a hit és a gyógyító munka között. Az ápoló személyzetnél viszont el tudom képzelni, hogy egy már egészségügyi szempontból kiképzett ápoló fél év alatt a Partiumi Keresztény Egyetem diakonissza képzésén elsajátítsa a keresztény lelki gondozáshoz szükséges ismereteket. Mi állandó egyházi jelenlétet szeretnénk ebben a kórházban, ami lehetőséget teremt a teljes körű lelkészi szolgálatra, hogy mondjuk ne csak a betegnek, hanem a hozzátartozóknak – legrosszabb kimenet esetén – a gyászolóknak is vigaszt nyújthassunk, felekezetre való tekintet nélkül.
Mi történik, amikor ebbe a kórházba egy ortodox román ember megy ellátásért?
Soha senkitől nem kérdeztük, milyen felekezetű. Még a munkatársaimról sem tudom, ki hova tartozik, nem mindenki református. Az orvosainktól is elvárás lesz, hogy mind a két nyelvet bírják. Mint tudjuk, ez ma messze nem általános.
Lenne mód például a Romániában igencsak hiányos hospice szolgálat fejlesztésére is?
Pontosan azért ekkora területet vettünk, hogy sok minden kiegészítő tevékenység helyet kaphasson, mint például a hospice, de egy idősgondozó központ is a tervek között szerepel.
Minél teljesebb körű szolgáltatást szeretnénk nyújtani. Gondolkodunk egy saját egyházi biztosító kialakításában is, vizsgáljuk ennek a lehetőségeit.
Jelenleg 294 gyülekezetünk van. Ebből 240-250 gyülekezetben jól felszerelt gépesített az iroda, jellemzően fiatal lelkésszel, és általában munkanélküli lelkipásztor feleségekkel. Tehát az infrastruktúra nagyjából adott, néhol kell csak javítani.
Van erre jogi lehetőség ma Romániában?
Igen, az anyagi része jelent csak szűk keresztmetszetet. Folytattunk már ez ügyben is tárgyalásokat, találtunk nyitott partnereket, de egyelőre nem kötöttünk megállapodást. Egyelőre csak gondolkodunk, tájékozódunk, a román államot sem szeretnénk ellenünk fordítani, ez messze nem célunk. Eddig ugye a kórházról sem beszéltünk, amíg Zombor Gábor nem biztosított a támogatásról, ez persze nem jelenti azt, hogy az elmúlt években ne dolgoztunk volna folyamatosan ezen a projekten. Csak olyan dolgokról szeretnénk beszélni, ami megáll a lábán, ami megvalósítható.
Magyarországon sokan felhördültek, hogy miért fektessen a magyar állam hozzávetőleg 15 millió eurót egy romániai kórházba, vagy miért támogassa ennyivel a romániai református egyházat. Mit tudna mondani nekik?
Tényként kezelendő, hogy rengetegen járnak át romániai magyarok (és románok) Magyarországra gyógyíttatni magukat a legkisebb bajoktól kezdve a legnagyobbakig, ami az ottani rendszer kapacitásainak is többletterhelést jelent. Ha van egy kórház, ami az ottanival azonos szintű ellátást biztosít, a rendszer terhelése csökken, jó esetben csak azok a betegek kerülnek át, akiket Romániában tényleg nem tudnak meggyógyítani. Korábban a Segítő Jobb Alapítvány ennek koordinációjában komoly szerepet vállalt, de a tevékenységüket be kellett szüntessék. Azt gondolom, a Nagyváradi Református Kórház rengeteg feszültséget, súrlódást megelőzhetne a jövőben. Emellett ez a kórház nemzetstratégiai érdek is. Ha azt mondjuk, hogy mi meg akarunk maradni a szülőföldünkön, ha az anyaország azt akarja, hogy mi itt megmaradjunk, akkor ilyen és ehhez hasonló fejlesztésekre szükség van.
A betegség egy speciális helyzet, még szilárd román tudással sem biztos, hogy az ember el tudja mondani az orvosnak, hogy mi baja van, és ezek az emberek nem tudnak hová fordulni. Példának tudom hozni a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot, ahová a 400 gyermek mellé olyan ápolót helyeztek ki, aki még csak köszönni sem tud magyarul. Amikor odamegy hozzá a másodikos gyermek felhorzsolt térddel, nem tud vele kommunikálni. Ezek tények. Ha komolyan gondoljuk a szülőföldön maradást, a nemzetstratégiai célkitűzéseket, akkor az ilyen általános közérzet romláshoz vezető, elvándorlást előmozdító helyzeteket fel kell oldani. Ehhez több téren is tevékenykedni kell. Az oktatásban már sikerült intézményrendszert építeni a bölcsödétől az egyetemig, így kell eljárni az egészségügyben is.
Rengeteg komplex helyzetre kell megoldást kínálni. Például sok magyar gyermek is itt marad a beteg nagyszülővel, míg a szülők külföldön dolgoznak, azokról nem beszélve, akik családjukat elhagyva haza sem jönnek. Nagyon sok gondot leveszünk ezeknek a szülői helyzetbe kerülő, gyakran beteg emberek válláról, ha legalább az egészségügyi problémáik kezelésében kézenfekvő megoldásokat kínálunk nekik.
A kettős állampolgárság gyönyörű ajándék, de tartalommal egyelőre nem igazán tudtuk megtölteni. Személyesen nekem csodás élmény volt az eskütétel, de aztán azon kívül, hogy kiváltottam a magyar útlevelet, amivel bizonyos országokba könnyebb utaznom, semmi nem történt, még a családomban is vannak olyanok, akik ezt sem élvezhetik, lehetőségek híján. Mi a hozzánk áramló forrásokat fejlesztésre szeretnénk használni, amikből még az is kisülhet, hogy valamilyen formában vissza is tudunk adni valamit abból, amit kaptunk.
Azt is érdemes talán megemlíteni, hogy mindehhez, bár a magyar kormány támogatása elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztéséhez, számítunk az európai, illetve tengerentúli kapcsolatrendszerünkre, barátainkra is. Ha megvan az épület, a felszerelésben már sokat tudnak segíteni.
Készült-e arról statisztika, hogy mennyien járnak át Magyarországra akárcsak a Partiumból orvoshoz?
Mi nagyon szerettünk volna ilyet elkészíteni, de sok intézmény nem hajlandó adatot közölni. Három évvel ezelőtti adataink vannak, annyit tudunk, hogy a régióból kisebb városok kisebb kórházaiba legalább 5 ezer ember ment át éves szinten, hangsúlyozom, a nagy kórházközpontokat leszámítva. Ezeknek a betegeknek egy jelentős részét itt Romániában is lehetett volna kezelni.
Eddig ugye vettek 3,5 hektárnyi területet Nagyvárad mellett az egyház pénzén, illetve készültek tervek egy kétszáz férőhelyes kórházépületre. Mi a menetrend a továbbiakban?
Lenne egy klinikai-diagnosztikai részleg, illetve egy másik épület a kórtermeknek. Ha a magyar kormány tényleg mögénk áll, akkor egy ütemben meg lehet valósítani. A tervezőnk egyébként Töreky Balázs, aki Magyarországon komoly tapasztalatokat szerzett már kórházépítés és felújítás terén, konzultáltunk itteni építészekkel is, de nekik nem volt ilyen referenciájuk, mint neki. Ha kormányhatározat születik a támogatásról, akkor lehet konkrét menetrendet hirdetni.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
A magyar állami támogatással építendő Nagyváradi Református Kórház terve nagy visszhangot kapott mind a magyarországi, mind a romániai közéletben. Az Erdélyi Riport az ötletgazdát, CSŰRY ISTVÁN királyhágómelléki református püspököt kérdezte az ügy hátteréről. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.
Püspök úr, ha jól tudom, a kórház terve már a 2010-es beiktatásakor a prioritások között szerepelt. Miért tartja ennyire fontosnak, hogy megvalósuljon?
Korábban generális direktorként, 2000-től kezdve pedig püspök-helyettesként rendkívül sok egészségüggyel kapcsolatos problémával fordultak hozzám. Sok leukémiás gyermek élete rövidült meg azért, mert nem kaphatott a lakhelyéhez közel megfelelő ellátást, nem tudták elvégezni a csontvelő-átültetéseket. Ez ma már Temesváron részben biztosított, viszont a rendelkezésre álló keret jellemzően februárban elfogy, tehát vagy forrást kell találni vagy át kell vinni a gyereket Magyarországra. Említhetnék még hematológiai és egyéb különleges betegségeket is, számos olyan kór van, amivel kapcsolatban az emberek hozzánk fordulnak segítségért, mert nem találnak egyedül megoldást a bajukra, így feladatunknak érezzük, hogy ennek a segítségnek intézményes keretet biztosítsunk. Keresztény emberként nem küldhetem el a hozzám fordulókat. Többen vádolnak azzal, hogy kampánycélra használtam anno ennek a kórháznak a tervét, miközben pontosan ezt elkerülendő, a beiktatási beszédben említettem először. Ennek szükségességét elsősorban életünk azon realitása adja, hogy sok olyan probléma van, amit 25 kilométerrel nyugatabbra meg tudnak oldani, nálunk pedig nem. Ha van pénze az embernek, akkor ez jelenthet megoldást, hiszen átmegy Berettyóújfaluba vagy Debrecenbe, és kezelteti magát, sőt, tágas a világ, Münchenben és New Yorkban még ezeknél is jobb kórházak vannak. Viszont ezekért az ellátásokért fizetni kell, a román egészségbiztosítás nem fedezi az ottani gyógykezelést. Arról nem is beszéltem, hogy sok helyen a beteg magának kell beszerezze a gyógyszert, a kötszert, sőt a tisztítószert is, utóbbit saját édesapám példájával is igazolhatom.
Gyakorló lelkészként legalább hetente megjárom a kórházakat, ismerem a valóságot. Ettől függetlenül nem támadni szeretném a rendszert, hanem erőnkhöz mérten pótolni bizonyos hiányosságokat. Lehet erre azt mondani, hogy akkor miért nem meglévő kórházakat támogatunk, de a felügyelet teljes körű gyakorlásával látom biztosítottnak, hogy a megálmodott színvonalú és lelkületű ellátást megvalósíthassuk.
Tehát, ha jól értem, ez az intézmény a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kórháza lesz, ami a román egészségbiztosítóval fog szerződést kötni, magyarán, akinek van romániai egészségbiztosítása, az ingyenes ellátásban részesülhet, nem kell érte fizetnie, míg mondjuk Debrecenben igen.
Sőt, vannak ritka betegségek, amiket a román biztosító sem fedez teljes körűen, mi ezeket is ingyenesen szeretnénk nyújtani, keresünk hozzá támogatókat.
Illetve arról a sajnos nem elhanyagolható számú emberről sem feledkeznénk meg, akik nem rendelkeznek egészségbiztosítással, hiszen a munkanélkülinek vagy a hajléktalannak is szüksége van egészségügyi ellátásra, amit pillanatnyilag nem kaphat meg.
Világos, hogy országos mértékű változást nem tudunk elérni, de képességeinkhez mérten igenis tennünk kell valamit.
Biztos abban, hogy az egyház a legalkalmasabb egészségügyi ellátás biztosítására?
Lehet az egyház feladatait annyival letudni, hogy legyen igehirdetés, újítsuk fel a műemlék templomot, építsünk új gyülekezeti termet, de ezt én kevésnek tartom, rengeteg komplex probléma van, amiben hallatni kell a hangunkat. Ilyen az egészségügy is. Nem beleszólni akarunk a működésébe, viszont segíteni akarunk, ahol tudunk. A beiktató beszédem alaptextusa is az a Márk evangéliumának 16. verséből vett idézet volt, melyben Jézus sem arról beszél, hogy nyugtassátok egymást és építsetek bazilikát, hanem aktivitásra, többek között gyógyításra buzdít. Ennek a projektnek is a fides et sanitas, tehát hit és egészség a címe. Mi ezt szeretnénk egységben kezelni. A mai valóságunk az, hogy a nagyváradi kórházba a rendesebb portás beenged, ha beteghez megyek, az akadékosabb pedig az igazgatóhoz irányít. Nálunk a magas fokú, hiánypótló orvosi ellátás és a hit, tehát a lelki gondozás komplementer módon kapcsolódnának egymáshoz. Természetesen nem várjuk azt az orvosoktól, hogy presbiterek legyenek valamelyik gyülekezetben, azt viszont szeretnénk, hogy Istennel valamilyen kapcsolatuk legyen, valamilyen formában lássanak kapcsolatot a hit és a gyógyító munka között. Az ápoló személyzetnél viszont el tudom képzelni, hogy egy már egészségügyi szempontból kiképzett ápoló fél év alatt a Partiumi Keresztény Egyetem diakonissza képzésén elsajátítsa a keresztény lelki gondozáshoz szükséges ismereteket. Mi állandó egyházi jelenlétet szeretnénk ebben a kórházban, ami lehetőséget teremt a teljes körű lelkészi szolgálatra, hogy mondjuk ne csak a betegnek, hanem a hozzátartozóknak – legrosszabb kimenet esetén – a gyászolóknak is vigaszt nyújthassunk, felekezetre való tekintet nélkül.
Mi történik, amikor ebbe a kórházba egy ortodox román ember megy ellátásért?
Soha senkitől nem kérdeztük, milyen felekezetű. Még a munkatársaimról sem tudom, ki hova tartozik, nem mindenki református. Az orvosainktól is elvárás lesz, hogy mind a két nyelvet bírják. Mint tudjuk, ez ma messze nem általános.
Lenne mód például a Romániában igencsak hiányos hospice szolgálat fejlesztésére is?
Pontosan azért ekkora területet vettünk, hogy sok minden kiegészítő tevékenység helyet kaphasson, mint például a hospice, de egy idősgondozó központ is a tervek között szerepel.
Minél teljesebb körű szolgáltatást szeretnénk nyújtani. Gondolkodunk egy saját egyházi biztosító kialakításában is, vizsgáljuk ennek a lehetőségeit.
Jelenleg 294 gyülekezetünk van. Ebből 240-250 gyülekezetben jól felszerelt gépesített az iroda, jellemzően fiatal lelkésszel, és általában munkanélküli lelkipásztor feleségekkel. Tehát az infrastruktúra nagyjából adott, néhol kell csak javítani.
Van erre jogi lehetőség ma Romániában?
Igen, az anyagi része jelent csak szűk keresztmetszetet. Folytattunk már ez ügyben is tárgyalásokat, találtunk nyitott partnereket, de egyelőre nem kötöttünk megállapodást. Egyelőre csak gondolkodunk, tájékozódunk, a román államot sem szeretnénk ellenünk fordítani, ez messze nem célunk. Eddig ugye a kórházról sem beszéltünk, amíg Zombor Gábor nem biztosított a támogatásról, ez persze nem jelenti azt, hogy az elmúlt években ne dolgoztunk volna folyamatosan ezen a projekten. Csak olyan dolgokról szeretnénk beszélni, ami megáll a lábán, ami megvalósítható.
Magyarországon sokan felhördültek, hogy miért fektessen a magyar állam hozzávetőleg 15 millió eurót egy romániai kórházba, vagy miért támogassa ennyivel a romániai református egyházat. Mit tudna mondani nekik?
Tényként kezelendő, hogy rengetegen járnak át romániai magyarok (és románok) Magyarországra gyógyíttatni magukat a legkisebb bajoktól kezdve a legnagyobbakig, ami az ottani rendszer kapacitásainak is többletterhelést jelent. Ha van egy kórház, ami az ottanival azonos szintű ellátást biztosít, a rendszer terhelése csökken, jó esetben csak azok a betegek kerülnek át, akiket Romániában tényleg nem tudnak meggyógyítani. Korábban a Segítő Jobb Alapítvány ennek koordinációjában komoly szerepet vállalt, de a tevékenységüket be kellett szüntessék. Azt gondolom, a Nagyváradi Református Kórház rengeteg feszültséget, súrlódást megelőzhetne a jövőben. Emellett ez a kórház nemzetstratégiai érdek is. Ha azt mondjuk, hogy mi meg akarunk maradni a szülőföldünkön, ha az anyaország azt akarja, hogy mi itt megmaradjunk, akkor ilyen és ehhez hasonló fejlesztésekre szükség van.
A betegség egy speciális helyzet, még szilárd román tudással sem biztos, hogy az ember el tudja mondani az orvosnak, hogy mi baja van, és ezek az emberek nem tudnak hová fordulni. Példának tudom hozni a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot, ahová a 400 gyermek mellé olyan ápolót helyeztek ki, aki még csak köszönni sem tud magyarul. Amikor odamegy hozzá a másodikos gyermek felhorzsolt térddel, nem tud vele kommunikálni. Ezek tények. Ha komolyan gondoljuk a szülőföldön maradást, a nemzetstratégiai célkitűzéseket, akkor az ilyen általános közérzet romláshoz vezető, elvándorlást előmozdító helyzeteket fel kell oldani. Ehhez több téren is tevékenykedni kell. Az oktatásban már sikerült intézményrendszert építeni a bölcsödétől az egyetemig, így kell eljárni az egészségügyben is.
Rengeteg komplex helyzetre kell megoldást kínálni. Például sok magyar gyermek is itt marad a beteg nagyszülővel, míg a szülők külföldön dolgoznak, azokról nem beszélve, akik családjukat elhagyva haza sem jönnek. Nagyon sok gondot leveszünk ezeknek a szülői helyzetbe kerülő, gyakran beteg emberek válláról, ha legalább az egészségügyi problémáik kezelésében kézenfekvő megoldásokat kínálunk nekik.
A kettős állampolgárság gyönyörű ajándék, de tartalommal egyelőre nem igazán tudtuk megtölteni. Személyesen nekem csodás élmény volt az eskütétel, de aztán azon kívül, hogy kiváltottam a magyar útlevelet, amivel bizonyos országokba könnyebb utaznom, semmi nem történt, még a családomban is vannak olyanok, akik ezt sem élvezhetik, lehetőségek híján. Mi a hozzánk áramló forrásokat fejlesztésre szeretnénk használni, amikből még az is kisülhet, hogy valamilyen formában vissza is tudunk adni valamit abból, amit kaptunk.
Azt is érdemes talán megemlíteni, hogy mindehhez, bár a magyar kormány támogatása elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztéséhez, számítunk az európai, illetve tengerentúli kapcsolatrendszerünkre, barátainkra is. Ha megvan az épület, a felszerelésben már sokat tudnak segíteni.
Készült-e arról statisztika, hogy mennyien járnak át Magyarországra akárcsak a Partiumból orvoshoz?
Mi nagyon szerettünk volna ilyet elkészíteni, de sok intézmény nem hajlandó adatot közölni. Három évvel ezelőtti adataink vannak, annyit tudunk, hogy a régióból kisebb városok kisebb kórházaiba legalább 5 ezer ember ment át éves szinten, hangsúlyozom, a nagy kórházközpontokat leszámítva. Ezeknek a betegeknek egy jelentős részét itt Romániában is lehetett volna kezelni.
Eddig ugye vettek 3,5 hektárnyi területet Nagyvárad mellett az egyház pénzén, illetve készültek tervek egy kétszáz férőhelyes kórházépületre. Mi a menetrend a továbbiakban?
Lenne egy klinikai-diagnosztikai részleg, illetve egy másik épület a kórtermeknek. Ha a magyar kormány tényleg mögénk áll, akkor egy ütemben meg lehet valósítani. A tervezőnk egyébként Töreky Balázs, aki Magyarországon komoly tapasztalatokat szerzett már kórházépítés és felújítás terén, konzultáltunk itteni építészekkel is, de nekik nem volt ilyen referenciájuk, mint neki. Ha kormányhatározat születik a támogatásról, akkor lehet konkrét menetrendet hirdetni.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2015. június 11.
Nagyváradon a reformátusok építenék a „magyar kórházat”
Régi terve Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének a nagyváradi református kórház létrehozása, erről tárgyalt június 1-jén Zombor Gábor magyar egészségügyi államtitkárral. Az erdon.ro internetes portál szerint a kórház építése mintegy 3 milliárd forintba kerül, felszerelése további másfél milliárd. A célra máris megvásároltak egy 3,5 hektáros telket Nagyvárad határában. Elmondta: tárgyaltak a román egészségügyi biztosítóval, mert, mint fogalmazott: „több forrásból működtetnénk a kórházat, ezért a román egészségbiztosítóval is szerződést szeretnénk kötni.
Szabadság (Kolozsvár)
Régi terve Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének a nagyváradi református kórház létrehozása, erről tárgyalt június 1-jén Zombor Gábor magyar egészségügyi államtitkárral. Az erdon.ro internetes portál szerint a kórház építése mintegy 3 milliárd forintba kerül, felszerelése további másfél milliárd. A célra máris megvásároltak egy 3,5 hektáros telket Nagyvárad határában. Elmondta: tárgyaltak a román egészségügyi biztosítóval, mert, mint fogalmazott: „több forrásból működtetnénk a kórházat, ezért a román egészségbiztosítóval is szerződést szeretnénk kötni.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. június 15.
Orvos megy? Kórház jön?
Az egységes európai térben való gondolkodás, valamint az egészségügy nemzeti jellegének viszonyán még bőven lesz időnk töprengeni, amíg eldől, hogy Erdélyben az Olt vagy a Körös partján épül meg az első magyarországi tulajdonú diagnosztikai központ, netán kórház. Székedi Ferenc jegyzete.
2011. április 16-án a Csíkszeredában megjelenő Csíki Hírlap interjút közölt a Gyulafehérvári Érsekség által papi hivatásának gyakorlásától felfüggesztett, még annak előtte, 2007 nyarán, a csíksomlyói plébániáról a mezőségi Jegenyére áthelyezett, majd betegállományba vonuló, leginkább Tisztiként ismert Gergely Istvánnal, akinek a Csibész Alapítvány megteremtőjeként, elnökeként és más intézményekben, más téren végzett szociális munkáját közmegbecsülés övezi. Hatvanadik születésnapján Tiszti, az immár három gyermekes édesapa, interjút adott az ugyancsak Csíkszeredában megjelenő Hargita Népének, amelyben beszél életéről, nézeteiről, minket azonban most az említett, első interjúnak egy kis részlete érdekel. Ezt kérdezi a riporter : „Mostanában mivel foglalkozik? Azokkal az aktuális témákkal, illetve programokkal, amiket az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácson keresztül rám bízott a magyar kormány. Milyen feladatokról van szó? Például a csángókért én lennék a felelős, nekem kell továbbá irányítani a szociális programokat, aktív szerepet vállalok a Székely Szeretetszolgálat majdani munkájában. Ennek az alapjai már le vannak rakva. (…) A Székely Szeretetszolgálatról mit kell tudni? A magyar kormány néhány tagjának tetszett a szeretetszolgálatról szóló elképzelésem, amiből egy gondolatot ki is emeltek: Székelyföldön beindítani egy jól felszerelt, modern és képzett orvosokkal működtetett kórházat. Hangsúlyozom, konkrétumokról ez esetben még nem beszélhetünk. Erre egyébként azért lenne szükség, hogy a komplikáltabb műtétekre ne kelljen Bukarestbe vagy Budapestre utazni. Nos, a Székely Szeretetszolgálat ezt a tervet is tartalmazza.”
Lukács Csaba 2015. június 13.-án a Magyar Nemzet online kiadásában ezt írja: „E sorok írója a Székely Szeretetszolgálat Alapítvány vezetőjeként tavaly nyáron egy székelyföldi körutat szervezett neves magyarországi szakembereknek (orvosprofesszorok, kórház-üzemeltetésben dolgozók, egészségügyi menedzserek, közgazdászok), akik a régió egészségügyi helyzetének felmérése után egy vaskos tanulmányt tettek le a kormány asztalára.(…) Az elkövetkezőkben a szerző hívatkozik a tanulmányra : „Az elöregedett, szegény, és ebből adódóan egészségtelen életmódra kényszerülő lakosságot fogyatkozó létszámú, idősödő, fásult és elszegényedő orvosgárda látja el. Gyakoriak az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható betegségek, kimagasló a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozási arány. Ennek ellenére nem áll rendelkezésre intervencionális kardiológia sem Hargita, sem Kovászna megyében, és ez sok ember életébe kerül, különösen télen, amikor nehéz hóviszonyok között kell százötven kilométerre szállítani a szívinfarktusos beteget, akinek túlélési esélye minden perccel csökken. Sok a pszichés betegség és az öngyilkosság, és a korszerű képalkotó eszközök hiánya miatt a rákos elváltozásokat csak megkésve, előrehaladott állapotban diagnosztizálják. Ráadásul a kezelés is korszerűtlen, Székelyföldön nincs radioterápiás lehetőség.” A továbbiakban azonban a tanulmány ezt is megállapítja: „Tavaly nyáron a magyarországi szakértők a helyzet alapos felmérése és elemzése révén arra jutottak, hogy Romániában az alapszintű orvosi ellátás jól megszervezett, ott nem indokolt a beavatkozás. (…) Egy modern, székelyföldi diagnosztikai-egészségügyi központ kialakításával (helyszínnek a szerzők Csíkszeredát javasolták) olyan intézményt kellene létrehozni, amely szervesen kapcsolódik a már most működő alap- és középszintű ellátóhelyekhez, de a hiányterületeket csúcsminőségben fedi le. Így nem keletkeznének fölösleges feszültségek a helyi orvosokkal sem, hiszen nem konkurencia épülne ki, hanem az ő munkájukat is segítő, korszerű orvosdiagnosztikán alapuló hiánypótló beruházás valósulna meg.”
Székelyföldre évente egyszer-kétszer ellátogat önkéntes orvosaival a magyarországi Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a magukkal hozott lelkes riporterek legtöbbször olyan tudósításokat jelentetnek meg, mintha az orvoscsoport valamiféle rezervátumba érkezett volna, ahol ismeretlen fogalom az egészségügyi ellátás. Ezért jónéhány írásban magam is nehezteltem, majd helyi önkormányzatok is levelezgettek az ügyben, hiszen a sommás megállapítások éppen a lelkiismeretesen dolgozó székelyföldi orvosok munkáját becsülték le. A tanulmány most elismeri: az alapszintű orvosi ellátással nincs gond és ez tárgyilagosságra vall. A szöveg más megfogalmazásai is egybecsengenek azokkal az igényekkel, amelyekről jónéhányszor írtam. A székelyföldi megyék elöljárói, s más tisztségviselők gyakran beszélnek a székelyföldi beruházások hiányáról és nem egyszer írtam-mondtam, hogy ezeket kissé kreatívabb módon kellenne értelmezni: a nehéziparnak semmi esélye, de igenis lenne jelene és jövője az informatikai és az egészségügyi beruházásoknak. A Székelyföldön létre lehetne hozni egy olyan, korszerű képalkotási eszközökkel ellátott diagnosztikai központot, amely profitképes és jelentős adófizető (Nagyváradon, de Erdélyben máshol is van rá példa), ugyanakkor el kellene gondolkodni egy mozgásszervi megbetegedéseket kezelő központon, hiszen a földrajzi-éghajlati adottságoknak köszönhetően már a középkorú székely ember is legtöbbször reumás, a sokféle népi fürdő és népi gyógymód pedig a maga középkorba visszamutató utalásaival inkább turisztikai útikalauzokba való kuriózum, semmint ellenőrizhető kezelési eljárás. Szováta, Parajd, Tusnádfürdő mutatják a követendő utat: a beruházások anyagilag is megtérülnek, ha úgy tetszik, nem is olyan hosszú távon önjáróvá válnak.
Persze, az sem igaz, hogy a Székelyföldön (most nem beszélek Marosvásárhelyről, amely mindig a térség egészségügyi központjának számított) ne történtek volna lépések az egészségügyi szolgáltatások korszerősítése terén. Hajdu Gábor bukaresti egészségügyi minisztersége idején mindenütt lecserélték a nagy sugárterhelésű röntgenkészülékeket, több-kevesebb sikerrel béreltek komputer tomográfot, jelenleg egy brassói magánklinika működtet Csíkszeredában mágneses rezonanciás berendezést, amelynek adatait online értékelik, az endoszkópok, laparoszkópok, idegsebészeti mikroszkópok, más berendezések nem ritkán az egyéni orvosi kapcsolatoknak is köszönhetően terjedőben vannak. Mindez azonban nem vált ki egy csúcstechnológiás diagsznosztikai központot, amely az európai és romániai szabályozások figyelembevételével gazdaságos beruházást jelenthet bármely beruházónak, így akár a magyar kormánynak vagy valamelyik intézményének is. Romániában jelenleg négyszáz-ötszáz, a legkülönbözőbb tulajdonosi hátterű, gyakran hálózatokba szerveződött magánklinika, -kórház, -laboratórium nyújt egészségügyi szolgáltatást, de földrajzi megoszlásuk az ország területén nem arányos, hanem piacközpontú, így bármiféle új szereplő megjelenése nem jelent egyben újdonságot is.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke nemrég azt hangoztatta, hogy már 2010-ben, püspöki beiktatójában beszélt egy nagyváradi magyar egészségügyi intézmény létesítéséről (a szociális közkórházak fenntartásában egyébként úgy a váradi református, mint a katolikus közösségeknek nagy hagyományaik vannak) és az ötlet, öt év után most szökken szárba: kórházépítés szempontjából már saját telekkel is rendelkeznek, a működtetésre több tanulmányt is készítettek.
A fentiek alapján egyértelmű:
az úgymond magyar kórház létesítésének ötlete nem derült égből villámcsapásként született meg
hanem több helyen is gondolkodtak róla. A beruházás pénzigénye a különböző adatok szerint körülbelül húsz millió euró. Gazdasági források szerint 2011-ben és 2012-ben Romániában, hasonló, magánkórházi célokra, ennek mintegy 15-szörösét ruházták be, a tavaly pedig a pénzügyi mutatók terén élen járó első öt romániai magánklinika forgalma meghaladta a kétszáz millió eurót, a növekedés évente 10-20 százalékos.
A legkülönbözőbb reformok ellenére, az egészségügy általában a közép-kelet európai országokban soktényezős és a különböző társadalmi csoportok közötti különbségeket még inkább elmélyítő, semmint kiegyensúlyozó tevékenység. Lukács Csaba arról ír, hogy az Erdélyből kitelepedett ötezer orvossal Magyarország nagyjából százmilliárd forintnyi képzési költséget takarított meg, ennek egyhuszadából futná egy egészségügyi központra. Persze, ha a Nyugaton tevékenykedő magyarországi orvosokról készíténk statisztikát, alighanem kiderülne, hogy ilyen alapon az angolok, németek, norvégek, dánok is építhetnének kórházakat Magyarországon. Az egységes európai térben való gondolkodás, valamint az egészségügy nemzeti jellegének viszonyán még bőven lesz időnk töprengeni, amíg eldől, hogy Erdélyben az Olt vagy a Körös partján épül meg az első magyarországi tulajdonú diagnosztikai központ, netán kórház. Persze, amennyiben a hosszú várólistákkal bíbelődő magyarországi adófizetők is úgy gondolják.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Az egységes európai térben való gondolkodás, valamint az egészségügy nemzeti jellegének viszonyán még bőven lesz időnk töprengeni, amíg eldől, hogy Erdélyben az Olt vagy a Körös partján épül meg az első magyarországi tulajdonú diagnosztikai központ, netán kórház. Székedi Ferenc jegyzete.
2011. április 16-án a Csíkszeredában megjelenő Csíki Hírlap interjút közölt a Gyulafehérvári Érsekség által papi hivatásának gyakorlásától felfüggesztett, még annak előtte, 2007 nyarán, a csíksomlyói plébániáról a mezőségi Jegenyére áthelyezett, majd betegállományba vonuló, leginkább Tisztiként ismert Gergely Istvánnal, akinek a Csibész Alapítvány megteremtőjeként, elnökeként és más intézményekben, más téren végzett szociális munkáját közmegbecsülés övezi. Hatvanadik születésnapján Tiszti, az immár három gyermekes édesapa, interjút adott az ugyancsak Csíkszeredában megjelenő Hargita Népének, amelyben beszél életéről, nézeteiről, minket azonban most az említett, első interjúnak egy kis részlete érdekel. Ezt kérdezi a riporter : „Mostanában mivel foglalkozik? Azokkal az aktuális témákkal, illetve programokkal, amiket az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácson keresztül rám bízott a magyar kormány. Milyen feladatokról van szó? Például a csángókért én lennék a felelős, nekem kell továbbá irányítani a szociális programokat, aktív szerepet vállalok a Székely Szeretetszolgálat majdani munkájában. Ennek az alapjai már le vannak rakva. (…) A Székely Szeretetszolgálatról mit kell tudni? A magyar kormány néhány tagjának tetszett a szeretetszolgálatról szóló elképzelésem, amiből egy gondolatot ki is emeltek: Székelyföldön beindítani egy jól felszerelt, modern és képzett orvosokkal működtetett kórházat. Hangsúlyozom, konkrétumokról ez esetben még nem beszélhetünk. Erre egyébként azért lenne szükség, hogy a komplikáltabb műtétekre ne kelljen Bukarestbe vagy Budapestre utazni. Nos, a Székely Szeretetszolgálat ezt a tervet is tartalmazza.”
Lukács Csaba 2015. június 13.-án a Magyar Nemzet online kiadásában ezt írja: „E sorok írója a Székely Szeretetszolgálat Alapítvány vezetőjeként tavaly nyáron egy székelyföldi körutat szervezett neves magyarországi szakembereknek (orvosprofesszorok, kórház-üzemeltetésben dolgozók, egészségügyi menedzserek, közgazdászok), akik a régió egészségügyi helyzetének felmérése után egy vaskos tanulmányt tettek le a kormány asztalára.(…) Az elkövetkezőkben a szerző hívatkozik a tanulmányra : „Az elöregedett, szegény, és ebből adódóan egészségtelen életmódra kényszerülő lakosságot fogyatkozó létszámú, idősödő, fásult és elszegényedő orvosgárda látja el. Gyakoriak az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható betegségek, kimagasló a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozási arány. Ennek ellenére nem áll rendelkezésre intervencionális kardiológia sem Hargita, sem Kovászna megyében, és ez sok ember életébe kerül, különösen télen, amikor nehéz hóviszonyok között kell százötven kilométerre szállítani a szívinfarktusos beteget, akinek túlélési esélye minden perccel csökken. Sok a pszichés betegség és az öngyilkosság, és a korszerű képalkotó eszközök hiánya miatt a rákos elváltozásokat csak megkésve, előrehaladott állapotban diagnosztizálják. Ráadásul a kezelés is korszerűtlen, Székelyföldön nincs radioterápiás lehetőség.” A továbbiakban azonban a tanulmány ezt is megállapítja: „Tavaly nyáron a magyarországi szakértők a helyzet alapos felmérése és elemzése révén arra jutottak, hogy Romániában az alapszintű orvosi ellátás jól megszervezett, ott nem indokolt a beavatkozás. (…) Egy modern, székelyföldi diagnosztikai-egészségügyi központ kialakításával (helyszínnek a szerzők Csíkszeredát javasolták) olyan intézményt kellene létrehozni, amely szervesen kapcsolódik a már most működő alap- és középszintű ellátóhelyekhez, de a hiányterületeket csúcsminőségben fedi le. Így nem keletkeznének fölösleges feszültségek a helyi orvosokkal sem, hiszen nem konkurencia épülne ki, hanem az ő munkájukat is segítő, korszerű orvosdiagnosztikán alapuló hiánypótló beruházás valósulna meg.”
Székelyföldre évente egyszer-kétszer ellátogat önkéntes orvosaival a magyarországi Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a magukkal hozott lelkes riporterek legtöbbször olyan tudósításokat jelentetnek meg, mintha az orvoscsoport valamiféle rezervátumba érkezett volna, ahol ismeretlen fogalom az egészségügyi ellátás. Ezért jónéhány írásban magam is nehezteltem, majd helyi önkormányzatok is levelezgettek az ügyben, hiszen a sommás megállapítások éppen a lelkiismeretesen dolgozó székelyföldi orvosok munkáját becsülték le. A tanulmány most elismeri: az alapszintű orvosi ellátással nincs gond és ez tárgyilagosságra vall. A szöveg más megfogalmazásai is egybecsengenek azokkal az igényekkel, amelyekről jónéhányszor írtam. A székelyföldi megyék elöljárói, s más tisztségviselők gyakran beszélnek a székelyföldi beruházások hiányáról és nem egyszer írtam-mondtam, hogy ezeket kissé kreatívabb módon kellenne értelmezni: a nehéziparnak semmi esélye, de igenis lenne jelene és jövője az informatikai és az egészségügyi beruházásoknak. A Székelyföldön létre lehetne hozni egy olyan, korszerű képalkotási eszközökkel ellátott diagnosztikai központot, amely profitképes és jelentős adófizető (Nagyváradon, de Erdélyben máshol is van rá példa), ugyanakkor el kellene gondolkodni egy mozgásszervi megbetegedéseket kezelő központon, hiszen a földrajzi-éghajlati adottságoknak köszönhetően már a középkorú székely ember is legtöbbször reumás, a sokféle népi fürdő és népi gyógymód pedig a maga középkorba visszamutató utalásaival inkább turisztikai útikalauzokba való kuriózum, semmint ellenőrizhető kezelési eljárás. Szováta, Parajd, Tusnádfürdő mutatják a követendő utat: a beruházások anyagilag is megtérülnek, ha úgy tetszik, nem is olyan hosszú távon önjáróvá válnak.
Persze, az sem igaz, hogy a Székelyföldön (most nem beszélek Marosvásárhelyről, amely mindig a térség egészségügyi központjának számított) ne történtek volna lépések az egészségügyi szolgáltatások korszerősítése terén. Hajdu Gábor bukaresti egészségügyi minisztersége idején mindenütt lecserélték a nagy sugárterhelésű röntgenkészülékeket, több-kevesebb sikerrel béreltek komputer tomográfot, jelenleg egy brassói magánklinika működtet Csíkszeredában mágneses rezonanciás berendezést, amelynek adatait online értékelik, az endoszkópok, laparoszkópok, idegsebészeti mikroszkópok, más berendezések nem ritkán az egyéni orvosi kapcsolatoknak is köszönhetően terjedőben vannak. Mindez azonban nem vált ki egy csúcstechnológiás diagsznosztikai központot, amely az európai és romániai szabályozások figyelembevételével gazdaságos beruházást jelenthet bármely beruházónak, így akár a magyar kormánynak vagy valamelyik intézményének is. Romániában jelenleg négyszáz-ötszáz, a legkülönbözőbb tulajdonosi hátterű, gyakran hálózatokba szerveződött magánklinika, -kórház, -laboratórium nyújt egészségügyi szolgáltatást, de földrajzi megoszlásuk az ország területén nem arányos, hanem piacközpontú, így bármiféle új szereplő megjelenése nem jelent egyben újdonságot is.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke nemrég azt hangoztatta, hogy már 2010-ben, püspöki beiktatójában beszélt egy nagyváradi magyar egészségügyi intézmény létesítéséről (a szociális közkórházak fenntartásában egyébként úgy a váradi református, mint a katolikus közösségeknek nagy hagyományaik vannak) és az ötlet, öt év után most szökken szárba: kórházépítés szempontjából már saját telekkel is rendelkeznek, a működtetésre több tanulmányt is készítettek.
A fentiek alapján egyértelmű:
az úgymond magyar kórház létesítésének ötlete nem derült égből villámcsapásként született meg
hanem több helyen is gondolkodtak róla. A beruházás pénzigénye a különböző adatok szerint körülbelül húsz millió euró. Gazdasági források szerint 2011-ben és 2012-ben Romániában, hasonló, magánkórházi célokra, ennek mintegy 15-szörösét ruházták be, a tavaly pedig a pénzügyi mutatók terén élen járó első öt romániai magánklinika forgalma meghaladta a kétszáz millió eurót, a növekedés évente 10-20 százalékos.
A legkülönbözőbb reformok ellenére, az egészségügy általában a közép-kelet európai országokban soktényezős és a különböző társadalmi csoportok közötti különbségeket még inkább elmélyítő, semmint kiegyensúlyozó tevékenység. Lukács Csaba arról ír, hogy az Erdélyből kitelepedett ötezer orvossal Magyarország nagyjából százmilliárd forintnyi képzési költséget takarított meg, ennek egyhuszadából futná egy egészségügyi központra. Persze, ha a Nyugaton tevékenykedő magyarországi orvosokról készíténk statisztikát, alighanem kiderülne, hogy ilyen alapon az angolok, németek, norvégek, dánok is építhetnének kórházakat Magyarországon. Az egységes európai térben való gondolkodás, valamint az egészségügy nemzeti jellegének viszonyán még bőven lesz időnk töprengeni, amíg eldől, hogy Erdélyben az Olt vagy a Körös partján épül meg az első magyarországi tulajdonú diagnosztikai központ, netán kórház. Persze, amennyiben a hosszú várólistákkal bíbelődő magyarországi adófizetők is úgy gondolják.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2015. június 18.
A Kiss Sándoroktól a megújítandó RMDSZ-ig
Újabb vitatott múltú politikus, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, Kiss Sándor került a DNA hálójába. Tucatnyi cég tulajdonosaként a kilencvenes években színre lépő Kiss korábban sem riadt vissza a törvénytelenségektől. Derzsi Ákos politikustársát is megkérdeztük: milyen jövő várhat a megyei RMDSZ-re?
Huszonnégy órára őrizetbe vette június 2-án Kiss Sándort, a Bihar megyei RMDSZ elnökét és a Bihar megyei önkormányzat alelnökét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). A táblabíróság ugyan elutasította a letartóztatási kérelmet, helyben hagyta viszont az alapfokon elrendelt 60 napos bírósági felügyeletet. Kiss a vizsgálat ideje alatt nem töltheti be a megyei önkormányzat alelnöki tisztségét.
Az RMDSZ-es politikus ellen a DNA 2014-ben indított bűnvádi eljárást hivatali visszaélés és pénzmosás vádjával. Az ügyészségi közlemény szerint Kiss Sándor és gyanúsított társai törvénytelen eszközökkel mintegy 4,3 millió eurót kaptak azért, hogy bizonyos cégeket kedvező elbírálásban részesítsenek a közbeszerzési pályázatokon. A forgatókönyv minden esetben azonos. A sikeres pályázatot nyert romániai cégek külföldi gyártóktól vásároltak használt gépeket – angliai és amerikai cégeken keresztül – az eredetileg kialkudott árnál sokkal drágábban. Az ügyészség bizonyítékai szerint a többszörös árkülönbözetet a beiktatott külföldi közvetítő cégek Kiss Sándornak és az ugyancsak nagyváradi üzletembernek, Mudura Sándornak fizették ki. A bűnvádi eljárás beindítása után nem sokkal Mudura Sándor meghalt.
A Kiss Sándor előzetes letartóztatását kérő DNA-ügyiratcsomóban többek között szerepel a debreceni Keviép Kft. és a nagyváradi Selina cégcsoport, amelyek összesen 400 ezer euró csúszópénzt fizettek Kissnek, illetve Mudurának, hogy közbeszerzési pályázaton megkaphassanak egy 10 millió eurós munkálatot. A négy pályázó közül az első körben a Keviép a 2. helyen végzett, a bizottság három hónap múlva, 2003 szeptemberében azonban önkényesen felmondta a nyertessel kötött megállapodást, és a háttéralkukat vállaló debreceni céggel írt alá új szerződést. Ezt a Keviép úgy hálálta meg, hogy egy Bojtor Vilmos László nevű vállalkozó Londonban bejegyzett cégén keresztül hozatta be Erdélybe háromszoros feláron az építkezésekhez szükséges munkagépeit. A Keviép a 187 ezer euróért Nagyváradra küldött gépeit saját (!) leányvállalata révén vásárolta meg a közbeiktatott angol cégtől 508 ezer euróért: az ügyészek szerint a különbözet Kiss Sándor zsebében landolt.
Botrányos karrier
A Ceauşescu-rendszerben tűzoltóként dolgozó Kiss Sándor vállalkozói karrierje 1990-ben kezdődött. Ő építette ki az első nagyváradi kábeltelevíziós hálózatot és az első szinkronstúdiót. Azerdely.atlatszo.hu oknyomozó hírportál szerint tulajdonosa, illetve társtulajdonosa volt a Videovox, a Biolact, a Vetrolux, a Pro Idea, a Bioland Bihor, a Stirea, a Softpartner, a Lancelot, az Alexis, a Pădurea Verde, az Autocord és a Press Online Group nevű kereskedelmi társaságoknak.
A nagyváradi Partium Rádió működtetőjeként, majd a Mecénás Alapítvány kuratóriumi tagjaként került szoros kapcsolatba az RMDSZ-szel. 1996–1998 között megyei gazdasági ügyvezető alelnök, parlamenti képviselőjelölt, 1999–2000 között a megyei választmány tagja, a 2000–2004 közötti időszakban a megyei választmány elnöke. 2004 és 2008 között a Bihar megyei közgyűlés elnöke, majd 2008-tól napjainkig a megyei tanács alelnökeként dolgozik. Tizenegy éve az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
A kilencvenes években a Bihar megyei volt a legerősebb nemzeti elkötelezettségű hazai RMDSZ-szervezet, Tőkés László királyhágómelléki református püspök és a mai ellenzéki (néppárti) politikusok köré csoportosulva. Ezt a beágyazódást változtatta meg Szabó Ödön, a megyei szervezet mai ügyvezetője: a Megyei Képviselők Tanácsában (MKT) az ifjúsági szervezetek 25–30 százaléknyi szavazatát átjátszotta a háttérből keményen nyomuló Kiss Sándor-féle körnek. Akad, aki a ritka vehemenciával lezajló bihari hatalomátvétel mögött román titkosszolgálati módszereket vél felfedezni, mások szerint az új politikai elit egyszerűen megvásárolta a hatalomátvételhez szükséges ifjúsági szavazatok zömét. A bihari RMDSZ-t az új csapat vezetői egyféle közös vállalkozássá alakították át, és aki ezzel nem értett egyet, távozásra kényszerítették.
Korábban is börtönközelben
Kiss Sándornak nem most gyűlt meg először a baja a romániai bűnüldöző szervekkel. Először 1996-ban tartóztatták le pénzmosás vádjával: a gyanú szerint az akkori időszakban igen népszerű bizományi üzletekben mosta tisztára a külföldről, vám nélkül behozott nagy mennyiségű csempészáruját. A bűnüldöző szervek végül ejtették az ellene hozott vádakat. A kilencvenes években kiépített nagyváradi kábeltévés hálózatát akkoriban adta el 2 millió dollárért Teszári Zoltánnak, aki mára megteremtette az ország legerősebb kábeltévés hálózatát, az RCS–RDS cégbirodalmat. Másik ügyészségi nyomozás a tévéstúdiójában forgatott, kiskorúakat is foglalkoztató pornófilmfelvételekért indult ellene, bizonyítékok híján azonban ezt is megúszta: egyik alkalmazottja került rács mögé.
A közvélemény leginkább a nagyváradi Ady Endre Kulturális Központ kapcsán kirobbant botrányból ismerte meg a nevét. A Tőkés László püspöksége alatt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által elnyert 320 millió forintos magyarországi támogatást a 2002-es kormányváltás után a budapesti szocialista kabinet a Kiss Sándor, Mudura Sándor, Biró Rozália és Szabó Ödön által felügyelt Mecénás Alapítványnak utalta át. Az eredeti tervek szerint az Érmindszentre tervezett vallási, kulturális és turisztikai központ helyett az RMDSZ-alapítvány mintegy 300 ezer euró értékben konferenciatermet épített fel Nagyváradon, amelyet később a városi önkormányzattal cserélt el a Léda-házra. Magyar kormányzati forrásokra hivatkozva Tőkés László nemrég nyilvánosságra hozta, hogy a Mecénás Alapítvány nem számolt el a magyar állam fele az 1,3 millió eurós támogatással: a Bihar megyei RMDSZ holdudvarának átutalt 1 millió eurónyi magyar közpénz sorsáról hivatalosan ma sem tudni semmit.
Derzsi Ákos: az RMDSZ-ben sincs visszajelzés
Romániában a közvélemény rossz szemmel nézi a vállalkozó politikusokat, hiszen sok esetben megtörtént, hogy az egyszerre üzletember és politikus saját vállalkozói boldogulásához használta fel a politikusi pálya kapcsolatrendszerét. Kiss Sándor esete is azt bizonyítja, hogy RMDSZ-berkekben sem tudják, hol a két hivatás közötti határ. Derzsi Ákos volt RMDSZ-es államtitkár, nyomdatulajdonos, a Bihar megyei RMDSZ tagja szerint a politikusi és a vállalkozói életpálya nem összeférhetetlen: minden a személyi hozzáálláson múlik. „A régi nagy politikusok nem voltak szegény emberek. És nemcsak azért, mert bárónak vagy grófnak születtek, hanem mert jól menő üzleteik is voltak. Aki sokra vitte, az tudta, hol ér véget a vállalkozás, és hol kezdődik a politika” – fogalmaz Derzsi. Hogy valaki ma jó vállalkozó, nem zárja ki, hogy jó politikus is legyen, hiszen vállalkozóként jobban megismerheti az emberek igényeit, amire politikusként más eszközökkel tud választ adni. A két dolgot azonban – főleg anyagi szempontból – nem szabad összemosni, tartja az RMDSZ-es politikus.
Derzsi szerint a közvélemény azért nézi rossz szemmel az állam és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatokat, mert azt tapasztalja, hogy a politikumhoz közel álló vállalkozók gyarapodnak elsősorban. Elég néhány negatív példa a jelenség általánosításához.
Vajon hogyan történhet meg az RMDSZ-ben is, hogy a politikum holdudvarához tartozó vállalkozók egy része gátlástalan üzleti előnyökhöz jut, a pártelit pedig elfogadja ezt? „Ha a vezető erőskezű, karizmatikus személy, nem valószínű, hogy a hozzá közelállók figyelmeztetik. Ha a vezető más típusú, és ezekről a dolgokról őszintén lehet vele beszélgetni, akkor lehet visszajelzés, de ez valójában nem működik sem az RMDSZ-ben, sem a román pártokban. Mi nem vagyunk hozzászokva azokhoz a demokratikus játékszabályokhoz, amelyek ezeket a törvénytelenségeket már a kezdeti fázisban kiszűrnék” – fogalmaz Derzsi Ákos.
A szűk környezet valószínűleg tud a politikusok visszaéléseiről, mégsem tesz semmit ellene. Vagy azért, mert maguk is érdekeltek a törvénytelenségekben, vagy mert nem mernek ellentmondani a vezetőnek. Az RMDSZ igazi gondját Derzsi abban látja, hogy a más véleményt képviselők – akik szólni tudnának –, eltávolodtak a szervezettől, a vezető politikusok velük már nincsenek bizalmas kapcsolatban. Az értelmiség hangsúlyos kivonulásával az RMDSZ-ben olyan űr keletkezett, amit a politikusok képtelenek pótolni. „Ha a látszatot nézzük, a vezetés csapatmunka, de minden attól függ, hogy kinek milyen lehetőségei vannak ebben a csapatban.” Derzsi szerint a csapatból leginkább a különböző szakterületek nagy egyéniségei, az értelmiségiek hiányoznak, akiknek a véleménye nélkülözhetetlen volna. Ezen csak a sokat hangoztatott, lassan elcsépelt szólammá váló megújulással lehetne változtatni. „Az igazi kérdés, hogy mindezt hogyan lehet átvinni? Hogyan lehet embereket visszahozni, vagy egyáltalán bevonni a politikába?” Derzsi Ákos azokban a politizálni vágyó fiatalokban látja a megoldást, akik azonban nem nagyon jutnak lehetőséghez. A kapukat a mainál sokkal tágasabbra kellene tárni.
Nem vitás, a Kiss Sándor vezette Bihar megyei RMDSZ jelentős válságba került. A kivezető utat Derzsi Ákos a Megyei Képviselők Tanácsának összehívásában látja, ahol ezeket a kérdéseket nyíltan és őszintén meg kellene beszélni. Azzal azonban tisztában van, hogy ez azon múlik, mennyire akarják az RMDSZ Bihar megyei vezetői.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Újabb vitatott múltú politikus, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, Kiss Sándor került a DNA hálójába. Tucatnyi cég tulajdonosaként a kilencvenes években színre lépő Kiss korábban sem riadt vissza a törvénytelenségektől. Derzsi Ákos politikustársát is megkérdeztük: milyen jövő várhat a megyei RMDSZ-re?
Huszonnégy órára őrizetbe vette június 2-án Kiss Sándort, a Bihar megyei RMDSZ elnökét és a Bihar megyei önkormányzat alelnökét az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). A táblabíróság ugyan elutasította a letartóztatási kérelmet, helyben hagyta viszont az alapfokon elrendelt 60 napos bírósági felügyeletet. Kiss a vizsgálat ideje alatt nem töltheti be a megyei önkormányzat alelnöki tisztségét.
Az RMDSZ-es politikus ellen a DNA 2014-ben indított bűnvádi eljárást hivatali visszaélés és pénzmosás vádjával. Az ügyészségi közlemény szerint Kiss Sándor és gyanúsított társai törvénytelen eszközökkel mintegy 4,3 millió eurót kaptak azért, hogy bizonyos cégeket kedvező elbírálásban részesítsenek a közbeszerzési pályázatokon. A forgatókönyv minden esetben azonos. A sikeres pályázatot nyert romániai cégek külföldi gyártóktól vásároltak használt gépeket – angliai és amerikai cégeken keresztül – az eredetileg kialkudott árnál sokkal drágábban. Az ügyészség bizonyítékai szerint a többszörös árkülönbözetet a beiktatott külföldi közvetítő cégek Kiss Sándornak és az ugyancsak nagyváradi üzletembernek, Mudura Sándornak fizették ki. A bűnvádi eljárás beindítása után nem sokkal Mudura Sándor meghalt.
A Kiss Sándor előzetes letartóztatását kérő DNA-ügyiratcsomóban többek között szerepel a debreceni Keviép Kft. és a nagyváradi Selina cégcsoport, amelyek összesen 400 ezer euró csúszópénzt fizettek Kissnek, illetve Mudurának, hogy közbeszerzési pályázaton megkaphassanak egy 10 millió eurós munkálatot. A négy pályázó közül az első körben a Keviép a 2. helyen végzett, a bizottság három hónap múlva, 2003 szeptemberében azonban önkényesen felmondta a nyertessel kötött megállapodást, és a háttéralkukat vállaló debreceni céggel írt alá új szerződést. Ezt a Keviép úgy hálálta meg, hogy egy Bojtor Vilmos László nevű vállalkozó Londonban bejegyzett cégén keresztül hozatta be Erdélybe háromszoros feláron az építkezésekhez szükséges munkagépeit. A Keviép a 187 ezer euróért Nagyváradra küldött gépeit saját (!) leányvállalata révén vásárolta meg a közbeiktatott angol cégtől 508 ezer euróért: az ügyészek szerint a különbözet Kiss Sándor zsebében landolt.
Botrányos karrier
A Ceauşescu-rendszerben tűzoltóként dolgozó Kiss Sándor vállalkozói karrierje 1990-ben kezdődött. Ő építette ki az első nagyváradi kábeltelevíziós hálózatot és az első szinkronstúdiót. Azerdely.atlatszo.hu oknyomozó hírportál szerint tulajdonosa, illetve társtulajdonosa volt a Videovox, a Biolact, a Vetrolux, a Pro Idea, a Bioland Bihor, a Stirea, a Softpartner, a Lancelot, az Alexis, a Pădurea Verde, az Autocord és a Press Online Group nevű kereskedelmi társaságoknak.
A nagyváradi Partium Rádió működtetőjeként, majd a Mecénás Alapítvány kuratóriumi tagjaként került szoros kapcsolatba az RMDSZ-szel. 1996–1998 között megyei gazdasági ügyvezető alelnök, parlamenti képviselőjelölt, 1999–2000 között a megyei választmány tagja, a 2000–2004 közötti időszakban a megyei választmány elnöke. 2004 és 2008 között a Bihar megyei közgyűlés elnöke, majd 2008-tól napjainkig a megyei tanács alelnökeként dolgozik. Tizenegy éve az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
A kilencvenes években a Bihar megyei volt a legerősebb nemzeti elkötelezettségű hazai RMDSZ-szervezet, Tőkés László királyhágómelléki református püspök és a mai ellenzéki (néppárti) politikusok köré csoportosulva. Ezt a beágyazódást változtatta meg Szabó Ödön, a megyei szervezet mai ügyvezetője: a Megyei Képviselők Tanácsában (MKT) az ifjúsági szervezetek 25–30 százaléknyi szavazatát átjátszotta a háttérből keményen nyomuló Kiss Sándor-féle körnek. Akad, aki a ritka vehemenciával lezajló bihari hatalomátvétel mögött román titkosszolgálati módszereket vél felfedezni, mások szerint az új politikai elit egyszerűen megvásárolta a hatalomátvételhez szükséges ifjúsági szavazatok zömét. A bihari RMDSZ-t az új csapat vezetői egyféle közös vállalkozássá alakították át, és aki ezzel nem értett egyet, távozásra kényszerítették.
Korábban is börtönközelben
Kiss Sándornak nem most gyűlt meg először a baja a romániai bűnüldöző szervekkel. Először 1996-ban tartóztatták le pénzmosás vádjával: a gyanú szerint az akkori időszakban igen népszerű bizományi üzletekben mosta tisztára a külföldről, vám nélkül behozott nagy mennyiségű csempészáruját. A bűnüldöző szervek végül ejtették az ellene hozott vádakat. A kilencvenes években kiépített nagyváradi kábeltévés hálózatát akkoriban adta el 2 millió dollárért Teszári Zoltánnak, aki mára megteremtette az ország legerősebb kábeltévés hálózatát, az RCS–RDS cégbirodalmat. Másik ügyészségi nyomozás a tévéstúdiójában forgatott, kiskorúakat is foglalkoztató pornófilmfelvételekért indult ellene, bizonyítékok híján azonban ezt is megúszta: egyik alkalmazottja került rács mögé.
A közvélemény leginkább a nagyváradi Ady Endre Kulturális Központ kapcsán kirobbant botrányból ismerte meg a nevét. A Tőkés László püspöksége alatt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által elnyert 320 millió forintos magyarországi támogatást a 2002-es kormányváltás után a budapesti szocialista kabinet a Kiss Sándor, Mudura Sándor, Biró Rozália és Szabó Ödön által felügyelt Mecénás Alapítványnak utalta át. Az eredeti tervek szerint az Érmindszentre tervezett vallási, kulturális és turisztikai központ helyett az RMDSZ-alapítvány mintegy 300 ezer euró értékben konferenciatermet épített fel Nagyváradon, amelyet később a városi önkormányzattal cserélt el a Léda-házra. Magyar kormányzati forrásokra hivatkozva Tőkés László nemrég nyilvánosságra hozta, hogy a Mecénás Alapítvány nem számolt el a magyar állam fele az 1,3 millió eurós támogatással: a Bihar megyei RMDSZ holdudvarának átutalt 1 millió eurónyi magyar közpénz sorsáról hivatalosan ma sem tudni semmit.
Derzsi Ákos: az RMDSZ-ben sincs visszajelzés
Romániában a közvélemény rossz szemmel nézi a vállalkozó politikusokat, hiszen sok esetben megtörtént, hogy az egyszerre üzletember és politikus saját vállalkozói boldogulásához használta fel a politikusi pálya kapcsolatrendszerét. Kiss Sándor esete is azt bizonyítja, hogy RMDSZ-berkekben sem tudják, hol a két hivatás közötti határ. Derzsi Ákos volt RMDSZ-es államtitkár, nyomdatulajdonos, a Bihar megyei RMDSZ tagja szerint a politikusi és a vállalkozói életpálya nem összeférhetetlen: minden a személyi hozzáálláson múlik. „A régi nagy politikusok nem voltak szegény emberek. És nemcsak azért, mert bárónak vagy grófnak születtek, hanem mert jól menő üzleteik is voltak. Aki sokra vitte, az tudta, hol ér véget a vállalkozás, és hol kezdődik a politika” – fogalmaz Derzsi. Hogy valaki ma jó vállalkozó, nem zárja ki, hogy jó politikus is legyen, hiszen vállalkozóként jobban megismerheti az emberek igényeit, amire politikusként más eszközökkel tud választ adni. A két dolgot azonban – főleg anyagi szempontból – nem szabad összemosni, tartja az RMDSZ-es politikus.
Derzsi szerint a közvélemény azért nézi rossz szemmel az állam és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatokat, mert azt tapasztalja, hogy a politikumhoz közel álló vállalkozók gyarapodnak elsősorban. Elég néhány negatív példa a jelenség általánosításához.
Vajon hogyan történhet meg az RMDSZ-ben is, hogy a politikum holdudvarához tartozó vállalkozók egy része gátlástalan üzleti előnyökhöz jut, a pártelit pedig elfogadja ezt? „Ha a vezető erőskezű, karizmatikus személy, nem valószínű, hogy a hozzá közelállók figyelmeztetik. Ha a vezető más típusú, és ezekről a dolgokról őszintén lehet vele beszélgetni, akkor lehet visszajelzés, de ez valójában nem működik sem az RMDSZ-ben, sem a román pártokban. Mi nem vagyunk hozzászokva azokhoz a demokratikus játékszabályokhoz, amelyek ezeket a törvénytelenségeket már a kezdeti fázisban kiszűrnék” – fogalmaz Derzsi Ákos.
A szűk környezet valószínűleg tud a politikusok visszaéléseiről, mégsem tesz semmit ellene. Vagy azért, mert maguk is érdekeltek a törvénytelenségekben, vagy mert nem mernek ellentmondani a vezetőnek. Az RMDSZ igazi gondját Derzsi abban látja, hogy a más véleményt képviselők – akik szólni tudnának –, eltávolodtak a szervezettől, a vezető politikusok velük már nincsenek bizalmas kapcsolatban. Az értelmiség hangsúlyos kivonulásával az RMDSZ-ben olyan űr keletkezett, amit a politikusok képtelenek pótolni. „Ha a látszatot nézzük, a vezetés csapatmunka, de minden attól függ, hogy kinek milyen lehetőségei vannak ebben a csapatban.” Derzsi szerint a csapatból leginkább a különböző szakterületek nagy egyéniségei, az értelmiségiek hiányoznak, akiknek a véleménye nélkülözhetetlen volna. Ezen csak a sokat hangoztatott, lassan elcsépelt szólammá váló megújulással lehetne változtatni. „Az igazi kérdés, hogy mindezt hogyan lehet átvinni? Hogyan lehet embereket visszahozni, vagy egyáltalán bevonni a politikába?” Derzsi Ákos azokban a politizálni vágyó fiatalokban látja a megoldást, akik azonban nem nagyon jutnak lehetőséghez. A kapukat a mainál sokkal tágasabbra kellene tárni.
Nem vitás, a Kiss Sándor vezette Bihar megyei RMDSZ jelentős válságba került. A kivezető utat Derzsi Ákos a Megyei Képviselők Tanácsának összehívásában látja, ahol ezeket a kérdéseket nyíltan és őszintén meg kellene beszélni. Azzal azonban tisztában van, hogy ez azon múlik, mennyire akarják az RMDSZ Bihar megyei vezetői.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2015. július 1.
Túlad a váradi önkormányzat a hírhedt Ady-központon
Eladja a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot és a hozzá tartozó telket a nagyváradi önkormányzat – döntött a legutóbbi tanácsülésen a testület.
Az ingatlant és a telket áfa nélkül 910 ezer euróra értékelték, ez lesz a lebonyolítandó árverés kikiáltási ára. A Bihari Napló helyi lap beszámolója szerint a tanácsülés előtt Ilie Bolojan polgármester azzal indokolta az eladás szükségességét, hogy az Ady-központ szomszédságában hamarosan felépül a modern akvapark, így nem megengedhető, hogy mellette egy félig kész, félig romos épületkomplexum álljon egy gondozatlan területen.
A nagyváradi Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között. Mint ismeretes, 2002-ben az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre.
A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, ez pedig nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
A Nagyváradra költöztetett projekt csak részben valósult meg. A várostól koncesszionált egyhektáros telken felépült az 594 négyzetméteres hasznos területű Ady-konferenciaközpont, a melléje tervezett szállodának azonban csak a vázszerkezetét sikerült megépíteni. A nagyváradi önkormányzat 2014 februárjában állapodott meg egy ingatlancseréről a Mecénás Alapítvánnyal.
Az ingatlancsere folytán az alapítvány Ady Endre múzsájának, Brüll Adélnak a 320 négyzetméteres lakóházát kapta meg a hozzá tartozó 500 négyzetméteres telekkel. A csere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady konferenciaközpont és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. A különbözetből a Mecénás Alapítvány az általa felhalmozott adóhátralék nagyobb részét törlesztette.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekintette, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke akkor azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással.
Az RMDSZ-közeli alapítvány elnöke egyébként Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke, aki ellen június 18-án többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Krónika (Kolozsvár)
Eladja a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot és a hozzá tartozó telket a nagyváradi önkormányzat – döntött a legutóbbi tanácsülésen a testület.
Az ingatlant és a telket áfa nélkül 910 ezer euróra értékelték, ez lesz a lebonyolítandó árverés kikiáltási ára. A Bihari Napló helyi lap beszámolója szerint a tanácsülés előtt Ilie Bolojan polgármester azzal indokolta az eladás szükségességét, hogy az Ady-központ szomszédságában hamarosan felépül a modern akvapark, így nem megengedhető, hogy mellette egy félig kész, félig romos épületkomplexum álljon egy gondozatlan területen.
A nagyváradi Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között. Mint ismeretes, 2002-ben az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre.
A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, ez pedig nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
A Nagyváradra költöztetett projekt csak részben valósult meg. A várostól koncesszionált egyhektáros telken felépült az 594 négyzetméteres hasznos területű Ady-konferenciaközpont, a melléje tervezett szállodának azonban csak a vázszerkezetét sikerült megépíteni. A nagyváradi önkormányzat 2014 februárjában állapodott meg egy ingatlancseréről a Mecénás Alapítvánnyal.
Az ingatlancsere folytán az alapítvány Ady Endre múzsájának, Brüll Adélnak a 320 négyzetméteres lakóházát kapta meg a hozzá tartozó 500 négyzetméteres telekkel. A csere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady konferenciaközpont és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. A különbözetből a Mecénás Alapítvány az általa felhalmozott adóhátralék nagyobb részét törlesztette.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekintette, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke akkor azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással.
Az RMDSZ-közeli alapítvány elnöke egyébként Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke, aki ellen június 18-án többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Krónika (Kolozsvár)
2015. július 3.
Ady központ: „Veszni hagyták a területet”
A váradi Ady-központtal kapcsolatos fejleményekről, ezek kapcsán felmerülő kérdésekről tartott sajtótájékoztatót csütörtökön Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke.
„Új, csavaros fordulatot vett az Ady-központ ügye” – fogalmazta az EMNP Bihar megyei elnöke annak kapcsán, hogy a városi tanácsosok a napokban egyöntetűen megszavazták: eladásra bocsátják az egykori központot.
Csomortányi István az ehhez fűződő történések összefoglalása során megemlítette, hogy a Mecénás Alapítvány, mely „az RMDSZ házialapítványa”, eredetileg ösztöndíjakat nyújtott diákoknak, s a telket azzal a feltétellel kapta meg az önkormányzattól, hogy közhasznú tevékenységeket fog ott folytatni. Viszont – folytatta az EMNP elnöke – rögtön ezt követően az ösztöndíj program abbamaradt és a létesítmény nonprofit jellege is megszűnt, „hiszen köztudott, hogy az Ady-központként felépített konferenciaterem bárki számára kibérelhető volt”. 2012 szeptemberében „robbant a hír”, hogy a város 230 ezer lej adó kifizetésére szólította fel a Mecénás alapítványt, mivel nem közhasznú célokra, hanem profitorientáltan használta az ingatlant. Hogy elkerülje az árverést, a Mecénás be is fizetett 70 ezer lejt a városkasszába.
Megegyezik
2014 februárjában jött létre a Léda Házra és az Ady-központra vonatkozó cseremegállapodás a váradi önkormányzat és a Mecénás között, előbbinek az értékét 283 ezer euróra, utóbbiét 309 ezer 829 euróra becsülték, „így került az önkormányzathoz a Királyhágómelléki Református Egyházkerület érmindszenti projektjére szánt 1,1 millió euróból létrejött épület, ráadásul érthetetlen okokból a Léda-házat azóta sem használja senki, semmi nem történt ott” – mondta az EMNP megyei elnöke, aki szerint az újabb meglepetést a június 30-i tanácsi határozathoz mellékelt felértékelés okozta, amely szerint az Ady-központ teljes értéke 910 ezer euró plusz az áfa, melyből az épületegyüttes értéke 309 ezer 829 euró, ez utóbbi pedig hajszálpontosan megegyezik a 2014-ben megállapított értékkel.
Ingyen
Csomortányi szerint ebből az következik, hogy nem is történt új felértékelés, hanem a régit, amelyet annak idején nem hoztak nyilvánosságra, mellékelték megváltoztatott dátummal a határozathoz. Viszont így már nyilvánvaló – folytatta – hogy a Mecénás alapítvány számára már 2014-ben is világos volt, hogy az önkormányzattól negyven évre használatba kapott telek 600 ezer eurót ér és „gyakorlatilag ingyen adta oda a Bolojan által vezetett önkormányzatnak”. Közben pedig „igyekezett lenyeletni a Bihar megyei magyarsággal, hogy ez egy jó csere, amiért hálásak lehetnek”. Csomortányi szerint Pásztor Sándor, aki akkor az RMDSZ tanácsi frakciójának a vezetője volt, azt nyilatkozta, hogy az épülőfélben lévő élményfürdő miatt van szükség az egy hektárnyi területre. „Másfél évre rá pedig kiderül, hogy ez hazugság volt, az élményfürdőt e nélkül is fel tudják építeni, sőt, a város komoly hasznot fog húzni a terület eladásából” – jegyezte meg. Marad a kérdés – folytatta – hogy az 1,1 millió euróból, „melyet a KREK-től lopott el a Mecénás alapítvány meg az RMDSZ” hogyan lett egy 309 ezer eurót érő ingatlan, illetőleg hol a 800 ezer eurós különbözet.
Kérdés
Csomortányi szerint első sorban a magyar közösség, melynek a nevében a Mecénás kapta a területet, járt rosszul, duplán is: egyrészt eltűnt a pénz egy része, másrészt az alapítvány ingyen mondott le a területről. „Felmerül a kérdés, hogy miféle háttéralku miatt hagytak veszni egy ekkora területet, mi indokolta, hogy lemondjanak róla annak a városnak a javára, amely a magyar egyházak ingatlanainak csak tört hányadát szolgáltatta vissza, miközben az ortodox egyháznak 200 hektárnyi területet adott oda” – jegyezte meg az EMNP megyei elnöke.
Neumann Andrea
erdon.ro
A váradi Ady-központtal kapcsolatos fejleményekről, ezek kapcsán felmerülő kérdésekről tartott sajtótájékoztatót csütörtökön Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke.
„Új, csavaros fordulatot vett az Ady-központ ügye” – fogalmazta az EMNP Bihar megyei elnöke annak kapcsán, hogy a városi tanácsosok a napokban egyöntetűen megszavazták: eladásra bocsátják az egykori központot.
Csomortányi István az ehhez fűződő történések összefoglalása során megemlítette, hogy a Mecénás Alapítvány, mely „az RMDSZ házialapítványa”, eredetileg ösztöndíjakat nyújtott diákoknak, s a telket azzal a feltétellel kapta meg az önkormányzattól, hogy közhasznú tevékenységeket fog ott folytatni. Viszont – folytatta az EMNP elnöke – rögtön ezt követően az ösztöndíj program abbamaradt és a létesítmény nonprofit jellege is megszűnt, „hiszen köztudott, hogy az Ady-központként felépített konferenciaterem bárki számára kibérelhető volt”. 2012 szeptemberében „robbant a hír”, hogy a város 230 ezer lej adó kifizetésére szólította fel a Mecénás alapítványt, mivel nem közhasznú célokra, hanem profitorientáltan használta az ingatlant. Hogy elkerülje az árverést, a Mecénás be is fizetett 70 ezer lejt a városkasszába.
Megegyezik
2014 februárjában jött létre a Léda Házra és az Ady-központra vonatkozó cseremegállapodás a váradi önkormányzat és a Mecénás között, előbbinek az értékét 283 ezer euróra, utóbbiét 309 ezer 829 euróra becsülték, „így került az önkormányzathoz a Királyhágómelléki Református Egyházkerület érmindszenti projektjére szánt 1,1 millió euróból létrejött épület, ráadásul érthetetlen okokból a Léda-házat azóta sem használja senki, semmi nem történt ott” – mondta az EMNP megyei elnöke, aki szerint az újabb meglepetést a június 30-i tanácsi határozathoz mellékelt felértékelés okozta, amely szerint az Ady-központ teljes értéke 910 ezer euró plusz az áfa, melyből az épületegyüttes értéke 309 ezer 829 euró, ez utóbbi pedig hajszálpontosan megegyezik a 2014-ben megállapított értékkel.
Ingyen
Csomortányi szerint ebből az következik, hogy nem is történt új felértékelés, hanem a régit, amelyet annak idején nem hoztak nyilvánosságra, mellékelték megváltoztatott dátummal a határozathoz. Viszont így már nyilvánvaló – folytatta – hogy a Mecénás alapítvány számára már 2014-ben is világos volt, hogy az önkormányzattól negyven évre használatba kapott telek 600 ezer eurót ér és „gyakorlatilag ingyen adta oda a Bolojan által vezetett önkormányzatnak”. Közben pedig „igyekezett lenyeletni a Bihar megyei magyarsággal, hogy ez egy jó csere, amiért hálásak lehetnek”. Csomortányi szerint Pásztor Sándor, aki akkor az RMDSZ tanácsi frakciójának a vezetője volt, azt nyilatkozta, hogy az épülőfélben lévő élményfürdő miatt van szükség az egy hektárnyi területre. „Másfél évre rá pedig kiderül, hogy ez hazugság volt, az élményfürdőt e nélkül is fel tudják építeni, sőt, a város komoly hasznot fog húzni a terület eladásából” – jegyezte meg. Marad a kérdés – folytatta – hogy az 1,1 millió euróból, „melyet a KREK-től lopott el a Mecénás alapítvány meg az RMDSZ” hogyan lett egy 309 ezer eurót érő ingatlan, illetőleg hol a 800 ezer eurós különbözet.
Kérdés
Csomortányi szerint első sorban a magyar közösség, melynek a nevében a Mecénás kapta a területet, járt rosszul, duplán is: egyrészt eltűnt a pénz egy része, másrészt az alapítvány ingyen mondott le a területről. „Felmerül a kérdés, hogy miféle háttéralku miatt hagytak veszni egy ekkora területet, mi indokolta, hogy lemondjanak róla annak a városnak a javára, amely a magyar egyházak ingatlanainak csak tört hányadát szolgáltatta vissza, miközben az ortodox egyháznak 200 hektárnyi területet adott oda” – jegyezte meg az EMNP megyei elnöke.
Neumann Andrea
erdon.ro
2015. július 10.
Forró László lett a KREK új főjegyzője
Lukács József nyugdíjazása után Forró László személyében július 4-én új főjegyzőt választott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlése. Az új tisztségével kapcsolatos tudnivalókról nyilatkozott a Bihari Naplónak az egyházi elöljáró.
– Kérem mondja el, hogyan zajlott a főjegyző-választás?
– Mivel Lukács József főjegyző nyugdíjba ment, ezért volt szükség új főjegyző megválasztására. Ez tulajdonképpen időközi választás volt, mert mint minden egyházkerületi tisztség esetében, a főjegyzői mandátum is hat évre szól, és a választási ciklus jövőre ér véget. Gyakorlatilag a ciklus hátralevő idejét töltötte be a közgyűlés. Maga a választás két fordulós: első körben a gyülekezetek választanak, illetve jelölnek; minden gyülekezet presbitériuma egy jelöltet nevez meg. Ez megyénként összesítésre kerül, majd az egyházkerületi választóbizottság kerületi szinten összesíti mind a kilenc egyházmegyéből beérkező jelölteket. Természetesen a jelöltek száma ilyenkor elég magas, de a szabály az, hogy az első három legtöbb jelölést kapott kerül szavazócédulára, és az egyházkerület közgyűlése választ. A tisztújító közgyűlés július 4-én zajlott le.
– Készült egy előzetes programmal e tisztség megpályázásakor, vagy tekintettel volt arra, hogy ez egy ún. csonka mandátum lesz?
– A főjegyző az erdélyi szóhasználat szerint nem más, mint a püspökhelyettes, és az én véleményem szerint a püspökhelyettesnek nem lehet önálló programja, hiszen a püspököt helyettesíti, illetve azon kívül amit a kánon előír számára. Az a feladata, amennyit rábíznak. A választási bizottság kért ugyan programot, de én kikötöttem, hogy programról nem beszélhetünk, mert abban a pillanatban kétfejűvé válik az intézmény.
– Jövőre ismét megpályázza a főjegyzői tisztséget?
– Persze, természetesen.
– Az egyházkerületben betöltött új tisztsége befolyásolja a Bihar megyei tanácsban betöltött tanácsosi mandátumát?
– Az egyházkerület nyilván együttműködik a közéleti szereplőkkel, de elköteleződni egy pillanatig sem kíván, ezért tekintettel arra, hogy megválasztottak főjegyzőnek, leköszönök Bihar megyei tanácsosi mandátumomról. Egyházi törvény ugyan nincs erre, de a királyhágómelléki református egyházkerület felső vezetése részére erkölcsi követelmény kell legyen, hogy ne köteleződjön el egyik irányba sem.
– Azt lehet tudni, hogy ki kerül az ön helyére a tanácsba?
– A törvény értelmében a választási listán szereplő következő személy kerül be a testületbe. Ha az RMDSZ jövőre is fenntart egy helyet egyházkerületünk számára a megyei választási listán, akkor fogunk küldeni valakit, csak akkor már nem én fogok menni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Csűry István püspök meghirdette a pártoktól való egyenlő távolság elvét. Ezt követően az RMDSZ tett egy ajánlatot a püspökségnek, hogy javasoljon valakit az RMDSZ megyei választási listájára, és Csűry püspök engem javasolt. Ezt követően Csűry püspök éppen az egyenlő távolság elve mentén a Erdélyi Magyar Néppártnak is felajánlotta azt, hogy az egyházkerület javasolna valakit az EMNP megyei tanácsi választási listájára. Akkor azonban Toró T. Tibor, a párt elnöke azt válaszolta, hogy Csűry István püspök ne szóljon bele a párt dolgaiba. Innentől kezdve sérült az egyenlő távolság elve, mert az RMDSZ-ben ott vagyunk, és képviseljük a magunk érdekét, az EMNP-ben viszont nem vagyunk ott.
– Milyen célkitűzésekkel kezdi el új hivatalát?
– Igazán fontos, hogy az egyházmegyék között megteremtsük azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően ezek a maguk sajátosságainál fogva fej-fej mellett tudjanak haladni, és ne történjen meg az egyházmegyék között egyfajta szétfejlődés.
– Most ez tapasztalható?
– Jelenleg éppen ez a tendencia kezd normalizálódni, korábban ugyanis volt egy olyan időszak, amikor egy erős bihari egyházmegye gyülekezetei teljesen másképpen fejlődtek, mint például egy aradi szórványgyülekezet.
– Hogyan tud az egyházkerület és a főjegyzői hivatal abban segíteni, hogy az egyházmegyék objektív adottságaiból származó különbségeket kiegyenlítse?
– Érdekes, hogy az állami programokra milyen szépen tudnak pályázni azok a gyülekezetek, amelyek egyébként az önkormányzati támogatástól elesnének. A bukaresti alapok lehívásához – nagyon helyesen egyébként – az egyházkerület ajánlása is szükséges, és így már lehet egyfajta egyensúlyt teremteni.
– Melyek a legfontosabb konkrét feladatok, amikkel foglalkozni fog ebben a mandátumban? – A közeljövőben befejeződik az egyházkerület püspöki székháznak a megépítése. Ez első körben néhány embernek még a nemtetszését is kiváltotta, de egy ilyen, Trianon után leszakadt egyháztestből önállósult egyházkerületnek ennyi esztendő után illendő eljutnia oda, hogy ne bérben, hanem saját adminisztrációs központjában legyen. De most mindennél fontosabb kérdés számunkra a református kórház megvalósítása.
Pap István
erdon.ro
Lukács József nyugdíjazása után Forró László személyében július 4-én új főjegyzőt választott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlése. Az új tisztségével kapcsolatos tudnivalókról nyilatkozott a Bihari Naplónak az egyházi elöljáró.
– Kérem mondja el, hogyan zajlott a főjegyző-választás?
– Mivel Lukács József főjegyző nyugdíjba ment, ezért volt szükség új főjegyző megválasztására. Ez tulajdonképpen időközi választás volt, mert mint minden egyházkerületi tisztség esetében, a főjegyzői mandátum is hat évre szól, és a választási ciklus jövőre ér véget. Gyakorlatilag a ciklus hátralevő idejét töltötte be a közgyűlés. Maga a választás két fordulós: első körben a gyülekezetek választanak, illetve jelölnek; minden gyülekezet presbitériuma egy jelöltet nevez meg. Ez megyénként összesítésre kerül, majd az egyházkerületi választóbizottság kerületi szinten összesíti mind a kilenc egyházmegyéből beérkező jelölteket. Természetesen a jelöltek száma ilyenkor elég magas, de a szabály az, hogy az első három legtöbb jelölést kapott kerül szavazócédulára, és az egyházkerület közgyűlése választ. A tisztújító közgyűlés július 4-én zajlott le.
– Készült egy előzetes programmal e tisztség megpályázásakor, vagy tekintettel volt arra, hogy ez egy ún. csonka mandátum lesz?
– A főjegyző az erdélyi szóhasználat szerint nem más, mint a püspökhelyettes, és az én véleményem szerint a püspökhelyettesnek nem lehet önálló programja, hiszen a püspököt helyettesíti, illetve azon kívül amit a kánon előír számára. Az a feladata, amennyit rábíznak. A választási bizottság kért ugyan programot, de én kikötöttem, hogy programról nem beszélhetünk, mert abban a pillanatban kétfejűvé válik az intézmény.
– Jövőre ismét megpályázza a főjegyzői tisztséget?
– Persze, természetesen.
– Az egyházkerületben betöltött új tisztsége befolyásolja a Bihar megyei tanácsban betöltött tanácsosi mandátumát?
– Az egyházkerület nyilván együttműködik a közéleti szereplőkkel, de elköteleződni egy pillanatig sem kíván, ezért tekintettel arra, hogy megválasztottak főjegyzőnek, leköszönök Bihar megyei tanácsosi mandátumomról. Egyházi törvény ugyan nincs erre, de a királyhágómelléki református egyházkerület felső vezetése részére erkölcsi követelmény kell legyen, hogy ne köteleződjön el egyik irányba sem.
– Azt lehet tudni, hogy ki kerül az ön helyére a tanácsba?
– A törvény értelmében a választási listán szereplő következő személy kerül be a testületbe. Ha az RMDSZ jövőre is fenntart egy helyet egyházkerületünk számára a megyei választási listán, akkor fogunk küldeni valakit, csak akkor már nem én fogok menni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Csűry István püspök meghirdette a pártoktól való egyenlő távolság elvét. Ezt követően az RMDSZ tett egy ajánlatot a püspökségnek, hogy javasoljon valakit az RMDSZ megyei választási listájára, és Csűry püspök engem javasolt. Ezt követően Csűry püspök éppen az egyenlő távolság elve mentén a Erdélyi Magyar Néppártnak is felajánlotta azt, hogy az egyházkerület javasolna valakit az EMNP megyei tanácsi választási listájára. Akkor azonban Toró T. Tibor, a párt elnöke azt válaszolta, hogy Csűry István püspök ne szóljon bele a párt dolgaiba. Innentől kezdve sérült az egyenlő távolság elve, mert az RMDSZ-ben ott vagyunk, és képviseljük a magunk érdekét, az EMNP-ben viszont nem vagyunk ott.
– Milyen célkitűzésekkel kezdi el új hivatalát?
– Igazán fontos, hogy az egyházmegyék között megteremtsük azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően ezek a maguk sajátosságainál fogva fej-fej mellett tudjanak haladni, és ne történjen meg az egyházmegyék között egyfajta szétfejlődés.
– Most ez tapasztalható?
– Jelenleg éppen ez a tendencia kezd normalizálódni, korábban ugyanis volt egy olyan időszak, amikor egy erős bihari egyházmegye gyülekezetei teljesen másképpen fejlődtek, mint például egy aradi szórványgyülekezet.
– Hogyan tud az egyházkerület és a főjegyzői hivatal abban segíteni, hogy az egyházmegyék objektív adottságaiból származó különbségeket kiegyenlítse?
– Érdekes, hogy az állami programokra milyen szépen tudnak pályázni azok a gyülekezetek, amelyek egyébként az önkormányzati támogatástól elesnének. A bukaresti alapok lehívásához – nagyon helyesen egyébként – az egyházkerület ajánlása is szükséges, és így már lehet egyfajta egyensúlyt teremteni.
– Melyek a legfontosabb konkrét feladatok, amikkel foglalkozni fog ebben a mandátumban? – A közeljövőben befejeződik az egyházkerület püspöki székháznak a megépítése. Ez első körben néhány embernek még a nemtetszését is kiváltotta, de egy ilyen, Trianon után leszakadt egyháztestből önállósult egyházkerületnek ennyi esztendő után illendő eljutnia oda, hogy ne bérben, hanem saját adminisztrációs központjában legyen. De most mindennél fontosabb kérdés számunkra a református kórház megvalósítása.
Pap István
erdon.ro
2015. július 11.
Méltóbb emlék Barabás Zoltánnak
Rendbetehetik Barabás Zoltán váradi költő, újságíró, szerkesztő sírját. Ezt Pomogáts Béla irodalomtörténész kezdeményezte a Partiumi Írótáborban. Tőkés László az emlékezésről beszélt ugyanott.
Méltó emlékhelyet kaphat a májusban elhunyt Barabás Zoltán nagyváradi költő, újságíró, szerkesztő. Ennek ötlete 12. alkalommal megtartott Partiumi Írótáborban merült fel, amelynek a múlt hét végén a PKE adott otthont. Az idei rendezvény tematikája az emlékezetkultúra a régió irodalmában volt. Ide is illeszkedett tehát a megemlékezés Barabásról, ami a programok egyik pontja volt. Tőkés László, az írótábor védnöke rövid beszédben idézte fel emlékét, Meleg Vilmos színművész a költő verseiből olvasott fel. Pomogáts Béla irodalomtörténész is személyes hangvételű visszaemlékezéssel élt, jelezve többek között, hogy mostani váradi útján felkereste Barabás Zoltán sírját a Rulikowski temetőben, és azt tapasztalta, hogy „méltatlan körülmények között alussza örök álmát”, egyelőre fejfája sincs, a szülei neve alatt nyugszik. Ezért Pomogáts indítványozta, hogy tegyék rendbe a sírt, állítsanak fejfát, illetőleg még emlékmű állítását is szóba hozta. Jelzete: ehhez anyagi támogatást is felajánl. Ugyanakkor kezdeményezte, hogy emlékkönyvet is kiadjanak a nemrég elhunyt alkotóról. Barabás Zoltánt pünkösd vasárnap, 62 éves korában érte a halál. Nagyváradon született, 1953-ban. Költő, újságíró volt. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1981-ben Kolozsváron filozófusi képesítést szerzett. Ettől az évtől dolgozott a sajtóban. A kilencvenes évek közepétől a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatát vezette és a Partiumi Közlöny főszerkesztője volt.
Harc és emlékezés
A Partiumi Írótábor szombati zárónapján aztán a tematikához illeszkedő előadást tartott Tőkés László is. Az emlékezet közösségteremtő erejéről szólt, kiemelve: Trianon óta még ma is frontális támadás zajlik közösségünk ellen. Az emlékezetre, a szakrális emlékezésre épül közben a vallásunk, de a keresztény Európa is, emlékezetkultúránk pedig a harcainkban való megmaradásunk egyik záloga, eszköze. A kollektív történelmi emlékezet hordozója nemcsak a történetírás, hanem az irodalom is. Ez utóbbi pedig erős identitásképző, komoly közösségteremtő is – fejtegette. Hozzátette: sokáig például Trianon kapcsán is öncenzúrát kellett gyakorolnunk, ám ma már ez a kényszerűség sincs. Így helyi és régiós szinten is az emlékezet intézményesülő, kutatói fórumai is szaporodnak. Megemlítette, hogy az általa támogatott PKE-n is többek között épp emiatt hozták létre nemrégiben a Partiumi Tanulmányok Intézetét, amelyik komoly szellemi műhellyé van alakulóban.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
Rendbetehetik Barabás Zoltán váradi költő, újságíró, szerkesztő sírját. Ezt Pomogáts Béla irodalomtörténész kezdeményezte a Partiumi Írótáborban. Tőkés László az emlékezésről beszélt ugyanott.
Méltó emlékhelyet kaphat a májusban elhunyt Barabás Zoltán nagyváradi költő, újságíró, szerkesztő. Ennek ötlete 12. alkalommal megtartott Partiumi Írótáborban merült fel, amelynek a múlt hét végén a PKE adott otthont. Az idei rendezvény tematikája az emlékezetkultúra a régió irodalmában volt. Ide is illeszkedett tehát a megemlékezés Barabásról, ami a programok egyik pontja volt. Tőkés László, az írótábor védnöke rövid beszédben idézte fel emlékét, Meleg Vilmos színművész a költő verseiből olvasott fel. Pomogáts Béla irodalomtörténész is személyes hangvételű visszaemlékezéssel élt, jelezve többek között, hogy mostani váradi útján felkereste Barabás Zoltán sírját a Rulikowski temetőben, és azt tapasztalta, hogy „méltatlan körülmények között alussza örök álmát”, egyelőre fejfája sincs, a szülei neve alatt nyugszik. Ezért Pomogáts indítványozta, hogy tegyék rendbe a sírt, állítsanak fejfát, illetőleg még emlékmű állítását is szóba hozta. Jelzete: ehhez anyagi támogatást is felajánl. Ugyanakkor kezdeményezte, hogy emlékkönyvet is kiadjanak a nemrég elhunyt alkotóról. Barabás Zoltánt pünkösd vasárnap, 62 éves korában érte a halál. Nagyváradon született, 1953-ban. Költő, újságíró volt. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1981-ben Kolozsváron filozófusi képesítést szerzett. Ettől az évtől dolgozott a sajtóban. A kilencvenes évek közepétől a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatát vezette és a Partiumi Közlöny főszerkesztője volt.
Harc és emlékezés
A Partiumi Írótábor szombati zárónapján aztán a tematikához illeszkedő előadást tartott Tőkés László is. Az emlékezet közösségteremtő erejéről szólt, kiemelve: Trianon óta még ma is frontális támadás zajlik közösségünk ellen. Az emlékezetre, a szakrális emlékezésre épül közben a vallásunk, de a keresztény Európa is, emlékezetkultúránk pedig a harcainkban való megmaradásunk egyik záloga, eszköze. A kollektív történelmi emlékezet hordozója nemcsak a történetírás, hanem az irodalom is. Ez utóbbi pedig erős identitásképző, komoly közösségteremtő is – fejtegette. Hozzátette: sokáig például Trianon kapcsán is öncenzúrát kellett gyakorolnunk, ám ma már ez a kényszerűség sincs. Így helyi és régiós szinten is az emlékezet intézményesülő, kutatói fórumai is szaporodnak. Megemlítette, hogy az általa támogatott PKE-n is többek között épp emiatt hozták létre nemrégiben a Partiumi Tanulmányok Intézetét, amelyik komoly szellemi műhellyé van alakulóban.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2015. július 25.
Lesz-e magyar orvosi egyetem és erdélyi kórház? (Tusványos)
A címben megfogalmazott kérdésről tartottak kerekasztal-beszélgetést csütörtök délután a Wekerle–Mikó-sátorban. A vitában fontos szerepet kapott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye is: egyesek pesszimisták e tekintetben, mások a végsőkig kiállnának az önálló magyar főtanszék mellett, amelyet az érvényben lévő oktatási törvény is szavatol.
Vitaindítóként Dénes László nagyváradi újságíró, a beszélgetés moderátora dr. Kincses-Ajtay Mária a Krónika napilapban nemrég közzétett írásából idézett, amelyben a szerző Gondolatok a MOGYE jövőjéről címmel többek között arról értekezik, hogy – mert a kiegyezés a román nacionalista vezetőséggel meghiúsult – végig kell gondolni egy önálló magyar orvosi egyetem létrehozását. Erre négy változatot javasol: román állam által finanszírozott, magyar állam által finanszírozott, a en létrehozott, mindkét állam által finanszírozott, valamint a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést támogató magyarországi egyetemek valamelyikének kihelyezett tagozataként működő erdélyi magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetem. Elhangzott néhány pró és kontra vélemény a javaslatokról, de az előadók rövid időn belül áttértek a magyar állam által támogatott erdélyi magyar kórház létesítésének ügyére, aminek azért látják reális esélyét – bár nem mindannyian ugyanazon formában –, mert a magyar kormány júniusban nyilvánosságra hozta egy korábbi szándékát, hogy támogatná egy erdélyi magyar kórház létesítését. Erre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület konkrét elképzeléssel válaszolt, hat éve dédelgetett álmukat valósítanák meg egyházi kötelékben működő nagyváradi magyar kórház létrehozásával. Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke vázolta, milyen ponton kötődik a magyar orvosképzés és a leendő önálló erdélyi magyar orvosi egyetem. Szerinte fontos lenne előbb tisztázni, hogy hol és milyen kórház épülne a magyar állam támogatásával, mert nem mindegy, hogy a MOGYE-hez kapcsolódó kórház, kutatásokat is lehetővé tevő klinikai kórház vagy gyógyközpont jönne létre, és az sem mindegy, hogy hol. Hangsúlyozta, kórházat bárhol lehet építeni, de egyetemet szellemi infrastruktúra nélkül nem, és utóbbihoz csak Marosvásárhelyen, csak a MOGYE-n van meg az a szakembercsoport, amellyel magyar orvosképzést lehet működtetni.
Brassai Attila, a MOGYE tanszékvezető tanára szerint először a kórházat kell létrehozni, majd ráépíteni az oktatást, de azzal számolni kell, hogy az indulás rengeteg pénzbe kerül. Vass Levente, a marosvásárhelyi Studium Alapítvány vezetője arról beszélt, hogy a háttérintézményekben, mint az Erdélyi Múzeum Egyesület, a diákszövetségek, a betegek szervezetei, sokat lehet tenni az erdélyi magyar orvoslás érdekében, ezt a magyar kormány is támogatja, ami pedig egy erdélyi magyar kórház létesítését illeti, szerinte meg kell határozni a pontos célt, hogy milyen szerepet kíván betölteni a leendő intézmény, ebben pedig a végső szó a finanszírozóé. Ezzel arra utalt, hogy míg a jelen lévő marosvásárhelyi orvoselőadók a MOGYE-hez köthető klinikai kórház létesítését részesítenék előnyben, Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese – nem előbbi ellenében, hanem a partiumi népesség érdekében – a nagyváradi kórház ügye mellett állt ki. Hozzá hasonlóan a hallgatóság sorából szólt Tarr Gyöngyi Hargita megyei közegészségügyi igazgató, aki ismertette, hogy a magyar kormány felkérésére készített szakmai anyagot egy olyan kórház esetleges megvalósításához, amely a megrendelő szerint szociálisan hátrányos, egészségi problémákkal és orvoshiánnyal küzdő közösséget célozna meg, így jött szóba Csíkszereda ebben a vonatkozásban. A vita több szálon futott: Hol és milyen típusú kórházat alapítsanak? Hol és milyen szellemi infrastruktúrával létesüljön önálló erdélyi magyar orvosi egyetem? A célkitűzést talán Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője fogalmazta meg legtömörebben: folytatni kell a harcot a MOGYE magyar főtanszékéért, de szükség van egy magyar kórházra, amely jövőképet, reményt jelentene a fiatal orvosoknak, akik közül jelenleg sokan elhagyják az országot, és máshol keresnek boldogulást, szakmai megvalósítási lehetőséget.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A címben megfogalmazott kérdésről tartottak kerekasztal-beszélgetést csütörtök délután a Wekerle–Mikó-sátorban. A vitában fontos szerepet kapott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye is: egyesek pesszimisták e tekintetben, mások a végsőkig kiállnának az önálló magyar főtanszék mellett, amelyet az érvényben lévő oktatási törvény is szavatol.
Vitaindítóként Dénes László nagyváradi újságíró, a beszélgetés moderátora dr. Kincses-Ajtay Mária a Krónika napilapban nemrég közzétett írásából idézett, amelyben a szerző Gondolatok a MOGYE jövőjéről címmel többek között arról értekezik, hogy – mert a kiegyezés a román nacionalista vezetőséggel meghiúsult – végig kell gondolni egy önálló magyar orvosi egyetem létrehozását. Erre négy változatot javasol: román állam által finanszírozott, magyar állam által finanszírozott, a en létrehozott, mindkét állam által finanszírozott, valamint a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést támogató magyarországi egyetemek valamelyikének kihelyezett tagozataként működő erdélyi magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetem. Elhangzott néhány pró és kontra vélemény a javaslatokról, de az előadók rövid időn belül áttértek a magyar állam által támogatott erdélyi magyar kórház létesítésének ügyére, aminek azért látják reális esélyét – bár nem mindannyian ugyanazon formában –, mert a magyar kormány júniusban nyilvánosságra hozta egy korábbi szándékát, hogy támogatná egy erdélyi magyar kórház létesítését. Erre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület konkrét elképzeléssel válaszolt, hat éve dédelgetett álmukat valósítanák meg egyházi kötelékben működő nagyváradi magyar kórház létrehozásával. Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke vázolta, milyen ponton kötődik a magyar orvosképzés és a leendő önálló erdélyi magyar orvosi egyetem. Szerinte fontos lenne előbb tisztázni, hogy hol és milyen kórház épülne a magyar állam támogatásával, mert nem mindegy, hogy a MOGYE-hez kapcsolódó kórház, kutatásokat is lehetővé tevő klinikai kórház vagy gyógyközpont jönne létre, és az sem mindegy, hogy hol. Hangsúlyozta, kórházat bárhol lehet építeni, de egyetemet szellemi infrastruktúra nélkül nem, és utóbbihoz csak Marosvásárhelyen, csak a MOGYE-n van meg az a szakembercsoport, amellyel magyar orvosképzést lehet működtetni.
Brassai Attila, a MOGYE tanszékvezető tanára szerint először a kórházat kell létrehozni, majd ráépíteni az oktatást, de azzal számolni kell, hogy az indulás rengeteg pénzbe kerül. Vass Levente, a marosvásárhelyi Studium Alapítvány vezetője arról beszélt, hogy a háttérintézményekben, mint az Erdélyi Múzeum Egyesület, a diákszövetségek, a betegek szervezetei, sokat lehet tenni az erdélyi magyar orvoslás érdekében, ezt a magyar kormány is támogatja, ami pedig egy erdélyi magyar kórház létesítését illeti, szerinte meg kell határozni a pontos célt, hogy milyen szerepet kíván betölteni a leendő intézmény, ebben pedig a végső szó a finanszírozóé. Ezzel arra utalt, hogy míg a jelen lévő marosvásárhelyi orvoselőadók a MOGYE-hez köthető klinikai kórház létesítését részesítenék előnyben, Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese – nem előbbi ellenében, hanem a partiumi népesség érdekében – a nagyváradi kórház ügye mellett állt ki. Hozzá hasonlóan a hallgatóság sorából szólt Tarr Gyöngyi Hargita megyei közegészségügyi igazgató, aki ismertette, hogy a magyar kormány felkérésére készített szakmai anyagot egy olyan kórház esetleges megvalósításához, amely a megrendelő szerint szociálisan hátrányos, egészségi problémákkal és orvoshiánnyal küzdő közösséget célozna meg, így jött szóba Csíkszereda ebben a vonatkozásban. A vita több szálon futott: Hol és milyen típusú kórházat alapítsanak? Hol és milyen szellemi infrastruktúrával létesüljön önálló erdélyi magyar orvosi egyetem? A célkitűzést talán Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője fogalmazta meg legtömörebben: folytatni kell a harcot a MOGYE magyar főtanszékéért, de szükség van egy magyar kórházra, amely jövőképet, reményt jelentene a fiatal orvosoknak, akik közül jelenleg sokan elhagyják az országot, és máshol keresnek boldogulást, szakmai megvalósítási lehetőséget.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. július 27.
Nemzetpolitikai utazósebesség
Nemzetpolitikai kérdés az egységes Kárpát-medencei magyar egészségügyi ellátás feltételeinek megteremtése, és ebből az építkezésből Marosvásárhely nem maradhat ki – jelentette Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Tusnádfürdőn.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban megtartott beszédét követően a közönség soraiból érkező felvetésre, miszerint Marosvásárhelyen épüljön fel az állami magyar kórház, Orbán kijelentette, nem elég, hogy ezt a magyar és az erdélyi politikusok akarják, a helyieknek is akarniuk kell. „Ha nem figyelek oda, az alapokat ásni kezdik”
A kormányfő megjegyezte, két napja érkezett, és csak kapkodja a fejét, „mert itt mindenki tud arról, hogy a magyar kormány kórházat épít”. „Ha nem figyelek oda, még az alapokat is ásni kezdik” – tette hozzá. A miniszterelnök elmondta, a kormányzati ciklus négy évét nemzetpolitikai építkezésre szánja. A kajak-kenuból származó hasonlattal élve úgy fogalmazott, van rajt, utazósebesség és hajrá. „Most az erőgyűjtés, az építkezés és az utazósebesség a feladat” – mondta a kormányfő. Orbán Viktor szerint semmi akadálya annak, hogy Kolozsváron szakiskolát nyissanak, és ahogy az erejükből telik, minél több szakmunkásképző intézetet indítsanak mindenütt a Kárpát-medencében, ahol magyarok élnek, és ehhez nemcsak joguk, hanem igény is van. „Ez vonatkozik az orvosképzésre is. Az a kérdés, hogy az egységes Kárpát-medencei magyar egészségügyi ellátás szempontjából mit kell megvalósítani a nemzetpolitikából levezetve” – tette hozzá. Amint arról beszámoltunk, Zombor Gábor egészségügyi államtitkár már június elején jelezte, Orbán Viktor miniszterelnök teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett. Mint mondta, több helyszínt is vizsgálnak, „nemcsak egy elemben gondolkodik a kormány”. A magyar állami pénzből létrehozandó erdélyi kórház ötletét egyébként korábban Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke még Székelyudvarhely polgármestereként felvetette, de hasonló javaslattal állt elő a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is. Ennek érdekében az egyház már megvásárolt egy telket Nagyváradon, ugyanakkor ötszáz oldalas hatástanulmány is készült.
Krónika (Kolozsvár)
Nemzetpolitikai kérdés az egységes Kárpát-medencei magyar egészségügyi ellátás feltételeinek megteremtése, és ebből az építkezésből Marosvásárhely nem maradhat ki – jelentette Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Tusnádfürdőn.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban megtartott beszédét követően a közönség soraiból érkező felvetésre, miszerint Marosvásárhelyen épüljön fel az állami magyar kórház, Orbán kijelentette, nem elég, hogy ezt a magyar és az erdélyi politikusok akarják, a helyieknek is akarniuk kell. „Ha nem figyelek oda, az alapokat ásni kezdik”
A kormányfő megjegyezte, két napja érkezett, és csak kapkodja a fejét, „mert itt mindenki tud arról, hogy a magyar kormány kórházat épít”. „Ha nem figyelek oda, még az alapokat is ásni kezdik” – tette hozzá. A miniszterelnök elmondta, a kormányzati ciklus négy évét nemzetpolitikai építkezésre szánja. A kajak-kenuból származó hasonlattal élve úgy fogalmazott, van rajt, utazósebesség és hajrá. „Most az erőgyűjtés, az építkezés és az utazósebesség a feladat” – mondta a kormányfő. Orbán Viktor szerint semmi akadálya annak, hogy Kolozsváron szakiskolát nyissanak, és ahogy az erejükből telik, minél több szakmunkásképző intézetet indítsanak mindenütt a Kárpát-medencében, ahol magyarok élnek, és ehhez nemcsak joguk, hanem igény is van. „Ez vonatkozik az orvosképzésre is. Az a kérdés, hogy az egységes Kárpát-medencei magyar egészségügyi ellátás szempontjából mit kell megvalósítani a nemzetpolitikából levezetve” – tette hozzá. Amint arról beszámoltunk, Zombor Gábor egészségügyi államtitkár már június elején jelezte, Orbán Viktor miniszterelnök teljes mellszélességgel kiáll az erdélyi kórház építésének terve mellett. Mint mondta, több helyszínt is vizsgálnak, „nemcsak egy elemben gondolkodik a kormány”. A magyar állami pénzből létrehozandó erdélyi kórház ötletét egyébként korábban Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke még Székelyudvarhely polgármestereként felvetette, de hasonló javaslattal állt elő a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is. Ennek érdekében az egyház már megvásárolt egy telket Nagyváradon, ugyanakkor ötszáz oldalas hatástanulmány is készült.
Krónika (Kolozsvár)
2015. július 30.
Alpári minősítést engedett meg magának egy felvidéki magyar politikus a rádióban
Prostituálódottnak nevezte az Erdélyi Nemzeti Tanács elnökét, Tőkés László volt református püspököt egy szlovákiai magyar liberális politikus és vállalatvezető a pozsonyi rádióban.
A Pátria Rádió az állami Szlovák Rádió ötödik, nemzetiségi adója. Reggel 6 és este 18 óra között kizárólag magyar nyelvű műsorokat sugároz. A magyar adás befejeztével éjszaka más szlovák nyelvű közszolgálati rádió műsora hallható.
Az adó 2015. július 4-i, Délidő című műsorában egy közel egyórás interjú hangzott el, Miklósi Péter szerkesztő egy bizonyos Zászlós Gáborral beszélgetett annak apropóján, hogy június 27-én volt napra pontosan negyedszázada annak, hogy az akkori Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége kinevezte a '89-es rendszerváltás utáni első szabad választások eredményeként alakult új szlovák kormányt. E kabinetnek a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom és a Független Magyar Kezdeményezés nevű liberális alakulat közös jelöltjeként magyar miniszterelnök-helyettese is volt nevezett Zászlós Gábor személyében. Az erdészből lett pozsonyi jogász, politikus előbb a csehszlovák kommunista államban futott be vállalati karriert, majd 1990 februárjától júniusig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és alelnöke volt, azt követőn két esztendeig a szlovák kormány alelnöke. Csehszlovákia kettéválása után Prágában, illetve Budapesten élt, 1995-től a magyarországi TriGránit részvénytársaság szlovákiai elnöke, az újgazdag posztkommunista nómenklatúra prominense.
Az említett rádióműsor beharangozójában ez állt Zászlósról: „bár régen felhagyott a gyakorlati politizálással, nyilván véleménye van a hazai kormányok és ellenzékeik stílusáról s teljesítményéről. Mi több, a szlovákiai magyar közélet hétköznapjairól is.” Az interjúalany azonban nem szorítkozott csupán a szlovákiai belpolitikára, hanem a romániai politikatörténetbe is beleártotta magát, noha bebizonyosodott az interjú meghallgatása során: járatlan a témában, tájékozatlan és elfogult. A szlovákiai magyar pártok közötti együttműködés hiányát kárhoztatva egy adott pillanatban a korábbi erdélyi egypártrendszert hozta fel követendő, üdvös példaként: „Romániában, míg Markó Béla vezette a pártot, azért ott volt egy egységes, szinte egységes tömb.” Majd rögtön hozzátette: „Később az urambocsá’ prostituálódott püspök úr is hozott létre ugye egy pártot, egy másik párt ösztökélésére, motivációjára. S még a Szász, vagy hogy is hívták, igen, Szász Jenő, az is hozott létre egy pártot…”
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája közleményben szögezte le: „A romániai kommunista diktatúra bukásában elévülhetetlen, történelmi érdemeket szerzett Tőkés László református lelkészre, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület élén két évtizedig álló püspökre, az RMDSZ korábbi tiszteletbeli elnökére, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács elnökére, az Európai Parlamentben harmadik mandátumát töltő erdélyi képviselőre tett gusztustalan megjegyzés megítélésünk szerint nem a célzott személyt minősíti, hanem magát Zászlós Gábort, az őt rendreutasítani vagy legalább indoklásra késztetni képtelen szerkesztőt, valamint az ilyen modortalanságoknak teret adó szlovák állami rádiót.”
itthon.ma
Prostituálódottnak nevezte az Erdélyi Nemzeti Tanács elnökét, Tőkés László volt református püspököt egy szlovákiai magyar liberális politikus és vállalatvezető a pozsonyi rádióban.
A Pátria Rádió az állami Szlovák Rádió ötödik, nemzetiségi adója. Reggel 6 és este 18 óra között kizárólag magyar nyelvű műsorokat sugároz. A magyar adás befejeztével éjszaka más szlovák nyelvű közszolgálati rádió műsora hallható.
Az adó 2015. július 4-i, Délidő című műsorában egy közel egyórás interjú hangzott el, Miklósi Péter szerkesztő egy bizonyos Zászlós Gáborral beszélgetett annak apropóján, hogy június 27-én volt napra pontosan negyedszázada annak, hogy az akkori Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége kinevezte a '89-es rendszerváltás utáni első szabad választások eredményeként alakult új szlovák kormányt. E kabinetnek a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom és a Független Magyar Kezdeményezés nevű liberális alakulat közös jelöltjeként magyar miniszterelnök-helyettese is volt nevezett Zászlós Gábor személyében. Az erdészből lett pozsonyi jogász, politikus előbb a csehszlovák kommunista államban futott be vállalati karriert, majd 1990 februárjától júniusig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője és alelnöke volt, azt követőn két esztendeig a szlovák kormány alelnöke. Csehszlovákia kettéválása után Prágában, illetve Budapesten élt, 1995-től a magyarországi TriGránit részvénytársaság szlovákiai elnöke, az újgazdag posztkommunista nómenklatúra prominense.
Az említett rádióműsor beharangozójában ez állt Zászlósról: „bár régen felhagyott a gyakorlati politizálással, nyilván véleménye van a hazai kormányok és ellenzékeik stílusáról s teljesítményéről. Mi több, a szlovákiai magyar közélet hétköznapjairól is.” Az interjúalany azonban nem szorítkozott csupán a szlovákiai belpolitikára, hanem a romániai politikatörténetbe is beleártotta magát, noha bebizonyosodott az interjú meghallgatása során: járatlan a témában, tájékozatlan és elfogult. A szlovákiai magyar pártok közötti együttműködés hiányát kárhoztatva egy adott pillanatban a korábbi erdélyi egypártrendszert hozta fel követendő, üdvös példaként: „Romániában, míg Markó Béla vezette a pártot, azért ott volt egy egységes, szinte egységes tömb.” Majd rögtön hozzátette: „Később az urambocsá’ prostituálódott püspök úr is hozott létre ugye egy pártot, egy másik párt ösztökélésére, motivációjára. S még a Szász, vagy hogy is hívták, igen, Szász Jenő, az is hozott létre egy pártot…”
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája közleményben szögezte le: „A romániai kommunista diktatúra bukásában elévülhetetlen, történelmi érdemeket szerzett Tőkés László református lelkészre, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület élén két évtizedig álló püspökre, az RMDSZ korábbi tiszteletbeli elnökére, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács elnökére, az Európai Parlamentben harmadik mandátumát töltő erdélyi képviselőre tett gusztustalan megjegyzés megítélésünk szerint nem a célzott személyt minősíti, hanem magát Zászlós Gábort, az őt rendreutasítani vagy legalább indoklásra késztetni képtelen szerkesztőt, valamint az ilyen modortalanságoknak teret adó szlovák állami rádiót.”
itthon.ma
2015. augusztus 3.
Már meg is hirdették eladásra az sok botrányt okozó egykori Ady-központot
A református egyház pénzt nyert a megépítésére, a Medgyessy-kormány azonban az RMDSZ-nek játszotta át a támogatást. Ez lett belőle.
A nagyváradi önkormányzat már meg is hirdette eladásra az Ady-központként ismert váradi ingatlankomplexumot, melyet a Léda házért cserébe kapott meg a Mecénás Alapítványtól. A 10 ezer négyzetméternyi telken egy konferenciaközpont, és egy hotelnek épülő félkész ingatlan található. A város nyílt árverésen fogja eladni az ingatlant, az érdeklődők augusztus 26-án délelőtt tíz óráig nyújthatják be zárt borítékban az árverésen való részvételre feljogosító dokumentációt a városháza ügyfélfogadó terme 7. vagy 9. ablakánál.
A borítékokat augusztus 26-án fél egykor nyitják ki a városháza kistermében. Az árverés részvételi díja 500 lej, a részvételi garancia 100.000 lej. A kikiáltási ár 910.000 euró, tízezer eurós összegekkel lehet majd licitálni a kikiáltási árra.
Mint ismeretes, a nagyváradi önkormányzat júliusban szavazta meg azt a javaslatot, hogy eladja a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot a hozzá tartozó telekkel együtt.
Az Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között.
2002-ben ugyanis az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre. A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
foter.ro
A református egyház pénzt nyert a megépítésére, a Medgyessy-kormány azonban az RMDSZ-nek játszotta át a támogatást. Ez lett belőle.
A nagyváradi önkormányzat már meg is hirdette eladásra az Ady-központként ismert váradi ingatlankomplexumot, melyet a Léda házért cserébe kapott meg a Mecénás Alapítványtól. A 10 ezer négyzetméternyi telken egy konferenciaközpont, és egy hotelnek épülő félkész ingatlan található. A város nyílt árverésen fogja eladni az ingatlant, az érdeklődők augusztus 26-án délelőtt tíz óráig nyújthatják be zárt borítékban az árverésen való részvételre feljogosító dokumentációt a városháza ügyfélfogadó terme 7. vagy 9. ablakánál.
A borítékokat augusztus 26-án fél egykor nyitják ki a városháza kistermében. Az árverés részvételi díja 500 lej, a részvételi garancia 100.000 lej. A kikiáltási ár 910.000 euró, tízezer eurós összegekkel lehet majd licitálni a kikiáltási árra.
Mint ismeretes, a nagyváradi önkormányzat júliusban szavazta meg azt a javaslatot, hogy eladja a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot a hozzá tartozó telekkel együtt.
Az Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között.
2002-ben ugyanis az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre. A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
foter.ro
2015. augusztus 10.
Forró László lett a KREK új főjegyzője
Lukács József nyugdíjazása után Forró László személyében július 4-én új főjegyzőt választott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlése. Az új tisztségével kapcsolatos tudnivalókról nyilatkozott a Bihari Naplónak az egyházi elöljáró.
– Kérem mondja el, hogyan zajlott a főjegyző-választás?
– Mivel Lukács József főjegyző nyugdíjba ment, ezért volt szükség új főjegyző megválasztására. Ez tulajdonképpen időközi választás volt, mert mint minden egyházkerületi tisztség esetében, a főjegyzői mandátum is hat évre szól, és a választási ciklus jövőre ér véget. Gyakorlatilag a ciklus hátralevő idejét töltötte be a közgyűlés. Maga a választás két fordulós: első körben a gyülekezetek választanak, illetve jelölnek; minden gyülekezet presbitériuma egy jelöltet nevez meg. Ez megyénként összesítésre kerül, majd az egyházkerületi választóbizottság kerületi szinten összesíti mind a kilenc egyházmegyéből beérkező jelölteket. Természetesen a jelöltek száma ilyenkor elég magas, de a szabály az, hogy az első három legtöbb jelölést kapott kerül szavazócédulára, és az egyházkerület közgyűlése választ. A tisztújító közgyűlés július 4-én zajlott le.
– Készült egy előzetes programmal e tisztség megpályázásakor, vagy tekintettel volt arra, hogy ez egy ún. csonka mandátum lesz?
– A főjegyző az erdélyi szóhasználat szerint nem más, mint a püspökhelyettes, és az én véleményem szerint a püspökhelyettesnek nem lehet önálló programja, hiszen a püspököt helyettesíti, illetve azon kívül amit a kánon előír számára. Az a feladata, amennyit rábíznak. A választási bizottság kért ugyan programot, de én kikötöttem, hogy programról nem beszélhetünk, mert abban a pillanatban kétfejűvé válik az intézmény.
– Jövőre ismét megpályázza a főjegyzői tisztséget?
– Persze, természetesen.
– Az egyházkerületben betöltött új tisztsége befolyásolja a Bihar megyei tanácsban betöltött tanácsosi mandátumát?
– Az egyházkerület nyilván együttműködik a közéleti szereplőkkel, de elköteleződni egy pillanatig sem kíván, ezért tekintettel arra, hogy megválasztottak főjegyzőnek, leköszönök Bihar megyei tanácsosi mandátumomról. Egyházi törvény ugyan nincs erre, de a királyhágómelléki református egyházkerület felső vezetése részére erkölcsi követelmény kell legyen, hogy ne köteleződjön el egyik irányba sem.
– Azt lehet tudni, hogy ki kerül az ön helyére a tanácsba?
– A törvény értelmében a választási listán szereplő következő személy kerül be a testületbe. Ha az RMDSZ jövőre is fenntart egy helyet egyházkerületünk számára a megyei választási listán, akkor fogunk küldeni valakit, csak akkor már nem én fogok menni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Csűry István püspök meghirdette a pártoktól való egyenlő távolság elvét. Ezt követően az RMDSZ tett egy ajánlatot a püspökségnek, hogy javasoljon valakit az RMDSZ megyei választási listájára, és Csűry püspök engem javasolt. Ezt követően Csűry püspök éppen az egyenlő távolság elve mentén a Erdélyi Magyar Néppártnak is felajánlotta azt, hogy az egyházkerület javasolna valakit az EMNP megyei tanácsi választási listájára. Akkor azonban Toró T. Tibor, a párt elnöke azt válaszolta, hogy Csűry István püspök ne szóljon bele a párt dolgaiba. Innentől kezdve sérült az egyenlő távolság elve, mert az RMDSZ-ben ott vagyunk, és képviseljük a magunk érdekét, az EMNP-ben viszont nem vagyunk ott.
– Milyen célkitűzésekkel kezdi el új hivatalát?
– Igazán fontos, hogy az egyházmegyék között megteremtsük azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően ezek a maguk sajátosságainál fogva fej-fej mellett tudjanak haladni, és ne történjen meg az egyházmegyék között egyfajta szétfejlődés.
– Most ez tapasztalható?
– Jelenleg éppen ez a tendencia kezd normalizálódni, korábban ugyanis volt egy olyan időszak, amikor egy erős bihari egyházmegye gyülekezetei teljesen másképpen fejlődtek, mint például egy aradi szórványgyülekezet.
– Hogyan tud az egyházkerület és a főjegyzői hivatal abban segíteni, hogy az egyházmegyék objektív adottságaiból származó különbségeket kiegyenlítse?
– Érdekes, hogy az állami programokra milyen szépen tudnak pályázni azok a gyülekezetek, amelyek egyébként az önkormányzati támogatástól elesnének. A bukaresti alapok lehívásához – nagyon helyesen egyébként – az egyházkerület ajánlása is szükséges, és így már lehet egyfajta egyensúlyt teremteni.
– Melyek a legfontosabb konkrét feladatok, amikkel foglalkozni fog ebben a mandátumban?
– A közeljövőben befejeződik az egyházkerület püspöki székháznak a megépítése. Ez első körben néhány embernek még a nemtetszését is kiváltotta, de egy ilyen, Trianon után leszakadt egyháztestből önállósult egyházkerületnek ennyi esztendő után illendő eljutnia oda, hogy ne bérben, hanem saját adminisztrációs központjában legyen. De most mindennél fontosabb kérdés számunkra a református kórház megvalósítása.
Pap István
erdon.ro
Lukács József nyugdíjazása után Forró László személyében július 4-én új főjegyzőt választott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlése. Az új tisztségével kapcsolatos tudnivalókról nyilatkozott a Bihari Naplónak az egyházi elöljáró.
– Kérem mondja el, hogyan zajlott a főjegyző-választás?
– Mivel Lukács József főjegyző nyugdíjba ment, ezért volt szükség új főjegyző megválasztására. Ez tulajdonképpen időközi választás volt, mert mint minden egyházkerületi tisztség esetében, a főjegyzői mandátum is hat évre szól, és a választási ciklus jövőre ér véget. Gyakorlatilag a ciklus hátralevő idejét töltötte be a közgyűlés. Maga a választás két fordulós: első körben a gyülekezetek választanak, illetve jelölnek; minden gyülekezet presbitériuma egy jelöltet nevez meg. Ez megyénként összesítésre kerül, majd az egyházkerületi választóbizottság kerületi szinten összesíti mind a kilenc egyházmegyéből beérkező jelölteket. Természetesen a jelöltek száma ilyenkor elég magas, de a szabály az, hogy az első három legtöbb jelölést kapott kerül szavazócédulára, és az egyházkerület közgyűlése választ. A tisztújító közgyűlés július 4-én zajlott le.
– Készült egy előzetes programmal e tisztség megpályázásakor, vagy tekintettel volt arra, hogy ez egy ún. csonka mandátum lesz?
– A főjegyző az erdélyi szóhasználat szerint nem más, mint a püspökhelyettes, és az én véleményem szerint a püspökhelyettesnek nem lehet önálló programja, hiszen a püspököt helyettesíti, illetve azon kívül amit a kánon előír számára. Az a feladata, amennyit rábíznak. A választási bizottság kért ugyan programot, de én kikötöttem, hogy programról nem beszélhetünk, mert abban a pillanatban kétfejűvé válik az intézmény.
– Jövőre ismét megpályázza a főjegyzői tisztséget?
– Persze, természetesen.
– Az egyházkerületben betöltött új tisztsége befolyásolja a Bihar megyei tanácsban betöltött tanácsosi mandátumát?
– Az egyházkerület nyilván együttműködik a közéleti szereplőkkel, de elköteleződni egy pillanatig sem kíván, ezért tekintettel arra, hogy megválasztottak főjegyzőnek, leköszönök Bihar megyei tanácsosi mandátumomról. Egyházi törvény ugyan nincs erre, de a királyhágómelléki református egyházkerület felső vezetése részére erkölcsi követelmény kell legyen, hogy ne köteleződjön el egyik irányba sem.
– Azt lehet tudni, hogy ki kerül az ön helyére a tanácsba?
– A törvény értelmében a választási listán szereplő következő személy kerül be a testületbe. Ha az RMDSZ jövőre is fenntart egy helyet egyházkerületünk számára a megyei választási listán, akkor fogunk küldeni valakit, csak akkor már nem én fogok menni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Csűry István püspök meghirdette a pártoktól való egyenlő távolság elvét. Ezt követően az RMDSZ tett egy ajánlatot a püspökségnek, hogy javasoljon valakit az RMDSZ megyei választási listájára, és Csűry püspök engem javasolt. Ezt követően Csűry püspök éppen az egyenlő távolság elve mentén a Erdélyi Magyar Néppártnak is felajánlotta azt, hogy az egyházkerület javasolna valakit az EMNP megyei tanácsi választási listájára. Akkor azonban Toró T. Tibor, a párt elnöke azt válaszolta, hogy Csűry István püspök ne szóljon bele a párt dolgaiba. Innentől kezdve sérült az egyenlő távolság elve, mert az RMDSZ-ben ott vagyunk, és képviseljük a magunk érdekét, az EMNP-ben viszont nem vagyunk ott.
– Milyen célkitűzésekkel kezdi el új hivatalát?
– Igazán fontos, hogy az egyházmegyék között megteremtsük azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően ezek a maguk sajátosságainál fogva fej-fej mellett tudjanak haladni, és ne történjen meg az egyházmegyék között egyfajta szétfejlődés.
– Most ez tapasztalható?
– Jelenleg éppen ez a tendencia kezd normalizálódni, korábban ugyanis volt egy olyan időszak, amikor egy erős bihari egyházmegye gyülekezetei teljesen másképpen fejlődtek, mint például egy aradi szórványgyülekezet.
– Hogyan tud az egyházkerület és a főjegyzői hivatal abban segíteni, hogy az egyházmegyék objektív adottságaiból származó különbségeket kiegyenlítse?
– Érdekes, hogy az állami programokra milyen szépen tudnak pályázni azok a gyülekezetek, amelyek egyébként az önkormányzati támogatástól elesnének. A bukaresti alapok lehívásához – nagyon helyesen egyébként – az egyházkerület ajánlása is szükséges, és így már lehet egyfajta egyensúlyt teremteni.
– Melyek a legfontosabb konkrét feladatok, amikkel foglalkozni fog ebben a mandátumban?
– A közeljövőben befejeződik az egyházkerület püspöki székháznak a megépítése. Ez első körben néhány embernek még a nemtetszését is kiváltotta, de egy ilyen, Trianon után leszakadt egyháztestből önállósult egyházkerületnek ennyi esztendő után illendő eljutnia oda, hogy ne bérben, hanem saját adminisztrációs központjában legyen. De most mindennél fontosabb kérdés számunkra a református kórház megvalósítása.
Pap István
erdon.ro
2015. augusztus 13.
Forró László választása – válaszféle a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) újonnan választott főjegyzőjének
Főjegyzővé választása alkalmából adott interjút Forró László, a KREK eddigi előadótanácsosa, nem mellékesen még az RMDSZ Bihar megyei önkormányzati képviselője. A főjegyző – többek között – püspöksége „a magyar pártokkal szembeni egyenlő távolság elvéről” is beszél, sajátosan emlékezve történésekre és a nemzeti táborban igencsak megrökönyödést keltő politikai szerepvállalását próbálja megmagyarázni.
Érezhetően felmentést keres egykori döntésére, illetve annak felelősségét szeretné áthárítani. A közvetlen felelőst politikai pálfordulásáért nem saját lelkiismerete környékén, hanem az Erdélyi Magyar Néppárt köreiben és konkrétan szerény személyemben véli megtalálni. Lelkiismeretével folytatott vitában nem kívánok neki segíteni, de az igaz és a hamis harcában mindig érdemes az igazság pártján megszólalni.
Forró László ambícióitól soha nem állt távol a politikai szerepvállalás, már Tőkés püspök oldalán, annak bátorító beleegyezésével többször vállalt aktív – bár inkább háttérmunkás – politikai feladatokat. A közvetlen szerep- és felelősségvállalást azonban, bár többször felmerült ennek lehetősége, mindig visszautasította. Azt gondoltam, egyházi feladatköréből eredő erkölcsi megfontolásból teszi ezt és sajnálattal vettem tudomásul, ugyanis az autonómiamozgalom egyik vezetőjeként folyamatosan azon dolgoztam, hogy az ügyet arcukkal és közéleti tisztségük tekintélyével a nyilvánosság előtt is vállaló személyiségek közül minél többet megnyerjek. Forró László mind rátermettsége, mind tisztsége okán alkalmasnak tűnt erre. Annál nagyobb volt a megrökönyödés, amikor a KREK Tőkés László utáni korszakának nagy paradigmaváltása közepette Forró László, a „pártokkal szembeni egyenlő távolság” elvét követve – vékony mentségére szolgáljon, új püspökének rábólintásával – elfogadta az RMDSZ által felkínált megyei tanácsosi mandátumot. Attól a Kiss Sándor, Szabó Ödön és Bíró Rozália nevével fémjelzett RMDSZ-vezetőségtől, amelynek kétes módszerei és szándékai ellen Tőkés László oldalán – legalábbis akkor úgy tűnt – teljes meggyőződéssel harcolt. A Néppárt ajánlata az RMDSZ-ével szemben nem is lehetett „versenyképes”: sem jól fizető tisztséget, sem hatalommal járó előnyöket nem tudtunk ígérni, csak a megfeszített munka lehetőségét és az elvégzése utáni nyugodt lelkiismeretet. Ez utóbbi ajánlatot viszont többször is megtettük. Magam is személyesen, Bihar megyei társaim is. Forró László az előbbi lehetőséget választotta. Lelke rajta.
Az egyház „pártokhoz mért egyenlő távolságáról”
Személyes meggyőződésem, hogy a magyar történelmi egyházaknak az erdélyi magyar közösség politikai érdekvédelmét felvállaló pártokkal nem értéksemleges – egyenlően távolságtartó – viszonyt kell ápolniuk, amely abban merül ki, hogy az egyházi vezetők által megnevezett emberek kerülnek politikai tisztségbe. A közösségmegtartó egyház és a közösségi érdekvédelmet felvállaló politika viszonyának ennél sokkal összetettebbnek kell lennie. A magyar történelmi egyházaknak elegendő kihívás a politika moralitására és értékelvűségére ügyelni, mintsem a pártok szervezési vagy káderpolitikai feladatait átvállalni. Főtiszteletű Csűry István püspök úrral évekkel ezelőtt a nyilvánosság előtt folytatott eszmecserénk lényege ez volt, nem pedig a jelenlegi püspökhelyettes által elnagyolt, leegyszerűsítő és ezért mind tartalmában, mind formájában igaztalan forgatókönyv. A politikusnak az a dolga, hogy tisztelettel és figyelemmel hallgassa meg az egyház elöljáróinak álláspontját, majd meggyőződése és legjobb tudása szerint építse be azt politikai döntéseibe. A Néppárt ilyen természetes partneri viszonyt szeretne ápolni a közösségmegtartó egyház képviselőivel és természetesen megköszöni, sőt, igényli a munkájára vonatkozó – elismerő vagy kritikai – visszajelzéseket, legyenek azok akár személyre szólóak is.
Végezetül, Forró László főjegyző úr megválasztásához gratulálok, kívánok erőt és hitet felelős munkájához. Ígérem, közérdekű ügyekben megfogalmazott véleményét mindig a legnagyobb figyelemmel és alázattal hallgatom.
Toró T. Tibor
erdon.ro
Főjegyzővé választása alkalmából adott interjút Forró László, a KREK eddigi előadótanácsosa, nem mellékesen még az RMDSZ Bihar megyei önkormányzati képviselője. A főjegyző – többek között – püspöksége „a magyar pártokkal szembeni egyenlő távolság elvéről” is beszél, sajátosan emlékezve történésekre és a nemzeti táborban igencsak megrökönyödést keltő politikai szerepvállalását próbálja megmagyarázni.
Érezhetően felmentést keres egykori döntésére, illetve annak felelősségét szeretné áthárítani. A közvetlen felelőst politikai pálfordulásáért nem saját lelkiismerete környékén, hanem az Erdélyi Magyar Néppárt köreiben és konkrétan szerény személyemben véli megtalálni. Lelkiismeretével folytatott vitában nem kívánok neki segíteni, de az igaz és a hamis harcában mindig érdemes az igazság pártján megszólalni.
Forró László ambícióitól soha nem állt távol a politikai szerepvállalás, már Tőkés püspök oldalán, annak bátorító beleegyezésével többször vállalt aktív – bár inkább háttérmunkás – politikai feladatokat. A közvetlen szerep- és felelősségvállalást azonban, bár többször felmerült ennek lehetősége, mindig visszautasította. Azt gondoltam, egyházi feladatköréből eredő erkölcsi megfontolásból teszi ezt és sajnálattal vettem tudomásul, ugyanis az autonómiamozgalom egyik vezetőjeként folyamatosan azon dolgoztam, hogy az ügyet arcukkal és közéleti tisztségük tekintélyével a nyilvánosság előtt is vállaló személyiségek közül minél többet megnyerjek. Forró László mind rátermettsége, mind tisztsége okán alkalmasnak tűnt erre. Annál nagyobb volt a megrökönyödés, amikor a KREK Tőkés László utáni korszakának nagy paradigmaváltása közepette Forró László, a „pártokkal szembeni egyenlő távolság” elvét követve – vékony mentségére szolgáljon, új püspökének rábólintásával – elfogadta az RMDSZ által felkínált megyei tanácsosi mandátumot. Attól a Kiss Sándor, Szabó Ödön és Bíró Rozália nevével fémjelzett RMDSZ-vezetőségtől, amelynek kétes módszerei és szándékai ellen Tőkés László oldalán – legalábbis akkor úgy tűnt – teljes meggyőződéssel harcolt. A Néppárt ajánlata az RMDSZ-ével szemben nem is lehetett „versenyképes”: sem jól fizető tisztséget, sem hatalommal járó előnyöket nem tudtunk ígérni, csak a megfeszített munka lehetőségét és az elvégzése utáni nyugodt lelkiismeretet. Ez utóbbi ajánlatot viszont többször is megtettük. Magam is személyesen, Bihar megyei társaim is. Forró László az előbbi lehetőséget választotta. Lelke rajta.
Az egyház „pártokhoz mért egyenlő távolságáról”
Személyes meggyőződésem, hogy a magyar történelmi egyházaknak az erdélyi magyar közösség politikai érdekvédelmét felvállaló pártokkal nem értéksemleges – egyenlően távolságtartó – viszonyt kell ápolniuk, amely abban merül ki, hogy az egyházi vezetők által megnevezett emberek kerülnek politikai tisztségbe. A közösségmegtartó egyház és a közösségi érdekvédelmet felvállaló politika viszonyának ennél sokkal összetettebbnek kell lennie. A magyar történelmi egyházaknak elegendő kihívás a politika moralitására és értékelvűségére ügyelni, mintsem a pártok szervezési vagy káderpolitikai feladatait átvállalni. Főtiszteletű Csűry István püspök úrral évekkel ezelőtt a nyilvánosság előtt folytatott eszmecserénk lényege ez volt, nem pedig a jelenlegi püspökhelyettes által elnagyolt, leegyszerűsítő és ezért mind tartalmában, mind formájában igaztalan forgatókönyv. A politikusnak az a dolga, hogy tisztelettel és figyelemmel hallgassa meg az egyház elöljáróinak álláspontját, majd meggyőződése és legjobb tudása szerint építse be azt politikai döntéseibe. A Néppárt ilyen természetes partneri viszonyt szeretne ápolni a közösségmegtartó egyház képviselőivel és természetesen megköszöni, sőt, igényli a munkájára vonatkozó – elismerő vagy kritikai – visszajelzéseket, legyenek azok akár személyre szólóak is.
Végezetül, Forró László főjegyző úr megválasztásához gratulálok, kívánok erőt és hitet felelős munkájához. Ígérem, közérdekű ügyekben megfogalmazott véleményét mindig a legnagyobb figyelemmel és alázattal hallgatom.
Toró T. Tibor
erdon.ro
2015. augusztus 27.
Eladták a magyar állami támogatással épült nagyváradi Ady-központot
Eladta a nagyváradi önkormányzat a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot a hozzá tartozó telekkel együtt – közölte a Bihari Napló című napilap csütörtökön.
A 10 ezer négyzetméternyi telken egy konferencia központ, és egy hotelnek épülő félkész ingatlan található: az ingatlankomplexum eladására szervezett árverés határideje szerdán járt le. A nyílt árverést a legtöbbet kínáló cég, a Lotus Center nyerte meg, amely 920 ezer eurót ajánlott. A nyertes cégnek három éven belül be kell fejeznie a beruházást, ellenkező esetben büntetést szabnak ki. A hétnapos fellebbezési időszakot követő 30 napon belül a felek aláírják az adásvételi szerződést – részletezte a nagyváradi napilap.
Az árverés eredményéről szintén beszámoló Főtér (Foter.ro) című erdélyi portál szerint a nyertes Lotus Center alapítója a tavaly májusban elhunyt Mudura Sándor volt, aki – a korrupcióellenes ügyészség által más ügyekben meggyanúsított – Kiss Sándorral, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) más bihari vezetőivel közösen alapította a Mecénás Alapítványt, amely 2002-ben – mint a portál fogalmazott – „lenyúlta" a Királyhágómelléki Református Egyházkerület projektjét. Az eredeti tervek szerint ugyanis a beruházás Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten készült volna el, ahol egy Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hoztak volna létre. A Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást nyert a tervek megvalósításához, de a magyarországi kormányváltás következtében a pénz a Bihar megyei RMDSZ vezetői által 2002 augusztusában sebtében bejegyzett Mecénás Alapítványhoz került, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek – írta a Főtér című portál.
A nagyváradi önkormányzat tavaly februárban szavazta meg a város tulajdonában levő Léda-ház (Ady Endre múzsájának, Brüll Adélnak a 320 négyzetméteres központi lakóháza, amelyhez 500 négyzetméteres telek is tartozik) és a Mecénás Alapítvány által magyar állami támogatással félig felépített Ady-központ cseréjét.
Az ingatlancsere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra (88 millió forint), az Ady konferenciaközpont és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra (96 millió forint) becsülték.
Tőkés László és a védnökségével alakul Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának nevezte, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással.
MTI
Erdély.ma
Eladta a nagyváradi önkormányzat a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot a hozzá tartozó telekkel együtt – közölte a Bihari Napló című napilap csütörtökön.
A 10 ezer négyzetméternyi telken egy konferencia központ, és egy hotelnek épülő félkész ingatlan található: az ingatlankomplexum eladására szervezett árverés határideje szerdán járt le. A nyílt árverést a legtöbbet kínáló cég, a Lotus Center nyerte meg, amely 920 ezer eurót ajánlott. A nyertes cégnek három éven belül be kell fejeznie a beruházást, ellenkező esetben büntetést szabnak ki. A hétnapos fellebbezési időszakot követő 30 napon belül a felek aláírják az adásvételi szerződést – részletezte a nagyváradi napilap.
Az árverés eredményéről szintén beszámoló Főtér (Foter.ro) című erdélyi portál szerint a nyertes Lotus Center alapítója a tavaly májusban elhunyt Mudura Sándor volt, aki – a korrupcióellenes ügyészség által más ügyekben meggyanúsított – Kiss Sándorral, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) más bihari vezetőivel közösen alapította a Mecénás Alapítványt, amely 2002-ben – mint a portál fogalmazott – „lenyúlta" a Királyhágómelléki Református Egyházkerület projektjét. Az eredeti tervek szerint ugyanis a beruházás Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten készült volna el, ahol egy Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hoztak volna létre. A Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást nyert a tervek megvalósításához, de a magyarországi kormányváltás következtében a pénz a Bihar megyei RMDSZ vezetői által 2002 augusztusában sebtében bejegyzett Mecénás Alapítványhoz került, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek – írta a Főtér című portál.
A nagyváradi önkormányzat tavaly februárban szavazta meg a város tulajdonában levő Léda-ház (Ady Endre múzsájának, Brüll Adélnak a 320 négyzetméteres központi lakóháza, amelyhez 500 négyzetméteres telek is tartozik) és a Mecénás Alapítvány által magyar állami támogatással félig felépített Ady-központ cseréjét.
Az ingatlancsere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra (88 millió forint), az Ady konferenciaközpont és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra (96 millió forint) becsülték.
Tőkés László és a védnökségével alakul Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának nevezte, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással.
MTI
Erdély.ma
2015. szeptember 4.
Nagyváradi Ady-központ – Az EMNP feljelentette a Mecénás Alapítványt
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségen a nagyváradi Ady-központ ügyében, amelyet a Mecénás Alapítvány épített meg magyar állami támogatásból. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke tegnap jelentette be: azért fordult a vádhatósághoz, mert szeretné tudni, mi történt azzal a mintegy 800 ezer euróval, amivel szerinte a Mecénás Alapítvány és az RMDSZ Bihar megyei vezetői nem tudnak elszámolni. Csomortányi kifejtette, hogy a nagyváradi konferencia-központot és egy egynegyedében sem elkészült, hotelnek épülő ingatlant tartalmazó Ady-központ értéke becslések szerint legfeljebb 295 ezer euró, holott a Mecénás Alapítvány 1,1 millió eurót kapott a magyar államtól. Csomortányi azt kérte az ügyészségtől, vizsgálja meg, mi történt a pénzzel.
Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, az alapítvány ügyvezető elnöke az MTI-nek elmondta: a magyar állammal tételesen elszámoltak, ezt elfogadta Budapest, így rendelkeznek elszámolási bizonylattal. Szerinte a romániai korrupcióellenes ügyészség nem illetékes kivizsgálni az ügyet, mert magyar közpénzről van szó, a korrupcióellenes ügyészség pedig csak román közpénzekkel kapcsolatban vizsgálódhat. Hozzátette: ennek ellenére reméli, hogy a vádhatóság mihamarabb lezárja a vizsgálatot, megállapítva, hogy nem létezik ügy. Elmondta: Tőkés László öt évvel ezelőtt feljelentést tett már a magyar kormánynál, és az a vizsgálat is lezárult.
Az Ady-központ megépítésére az akkor még Tőkés László református püspök által vezetett Királyhágó-melléki Református Egyházkerület kapott támogatást az első Orbán-kormánytól, majd 2002-ben a Medgyessy-kormány átirányította a pénzt a Mecénás Alapítványnak, amely Érmindszent (Ady Endre szülőfaluja) helyett Nagyváradra, az önkormányzattól 49 éves koncesszióba vett telekre építette a központot. A nagyváradi önkormányzat tavaly februárban megszavazta a város tulajdonában levő Léda-ház és az Ady-központ cseréjét.
Az ingatlancsere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady-konferencia-központ és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. Az önkormányzat végül augusztusban árverésen adta el az Ady-központot, amelyet a Lotus Center vásárolt meg 920 ezer euróért. A Lotus Center alapítója a tavaly elhunyt Mudura Sándor volt, aki részt vett a Mecénás Alapítvány létrehozásában is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségen a nagyváradi Ady-központ ügyében, amelyet a Mecénás Alapítvány épített meg magyar állami támogatásból. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke tegnap jelentette be: azért fordult a vádhatósághoz, mert szeretné tudni, mi történt azzal a mintegy 800 ezer euróval, amivel szerinte a Mecénás Alapítvány és az RMDSZ Bihar megyei vezetői nem tudnak elszámolni. Csomortányi kifejtette, hogy a nagyváradi konferencia-központot és egy egynegyedében sem elkészült, hotelnek épülő ingatlant tartalmazó Ady-központ értéke becslések szerint legfeljebb 295 ezer euró, holott a Mecénás Alapítvány 1,1 millió eurót kapott a magyar államtól. Csomortányi azt kérte az ügyészségtől, vizsgálja meg, mi történt a pénzzel.
Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, az alapítvány ügyvezető elnöke az MTI-nek elmondta: a magyar állammal tételesen elszámoltak, ezt elfogadta Budapest, így rendelkeznek elszámolási bizonylattal. Szerinte a romániai korrupcióellenes ügyészség nem illetékes kivizsgálni az ügyet, mert magyar közpénzről van szó, a korrupcióellenes ügyészség pedig csak román közpénzekkel kapcsolatban vizsgálódhat. Hozzátette: ennek ellenére reméli, hogy a vádhatóság mihamarabb lezárja a vizsgálatot, megállapítva, hogy nem létezik ügy. Elmondta: Tőkés László öt évvel ezelőtt feljelentést tett már a magyar kormánynál, és az a vizsgálat is lezárult.
Az Ady-központ megépítésére az akkor még Tőkés László református püspök által vezetett Királyhágó-melléki Református Egyházkerület kapott támogatást az első Orbán-kormánytól, majd 2002-ben a Medgyessy-kormány átirányította a pénzt a Mecénás Alapítványnak, amely Érmindszent (Ady Endre szülőfaluja) helyett Nagyváradra, az önkormányzattól 49 éves koncesszióba vett telekre építette a központot. A nagyváradi önkormányzat tavaly februárban megszavazta a város tulajdonában levő Léda-ház és az Ady-központ cseréjét.
Az ingatlancsere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady-konferencia-központ és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. Az önkormányzat végül augusztusban árverésen adta el az Ady-központot, amelyet a Lotus Center vásárolt meg 920 ezer euróért. A Lotus Center alapítója a tavaly elhunyt Mudura Sándor volt, aki részt vett a Mecénás Alapítvány létrehozásában is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. szeptember 7.
Szórványdíj átadása és fergeteges táncjáték
A III. Fekete Körös-Völgyi Magyar Napok belényesi záróprogramja vasárnap délután istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol a környékbeli magyar egyházak kórusai szolgáltak. Később átadták a Zsisku János Szórványdíjat, fellépett a Hajdú Táncegyüttes.
Az ünnepségen részt vett a belényesi református egyházközség vegyeskara, a belényesi baptista gyermekkórus, a várasfenesi baptista kórus, a köröstárkányi és várasfenesi református kórusok, élükön lelkipásztoraikkal és híveikkel. A templomi szolgálat után, este, a belényesi kultúrház színháztermében folytatódott a program. Ekkor került sor a Zsisku János Szórványdíj átadására, amelyet idén Mérai István vehetett át Szabó Ödön parlamenti képviselőtől és Grim Andrástól, a megyei RMDSZ szórványügyi alelnökétől. Méltatásában Grim András ismertette Mérai István életpályáját, mely szerint 1949-ben született Örvénden, Nagyváradon és Kolozsváron végezte tanulmányait, majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalának volt főkönyvelője. Később magánszektorban dolgozott, de aktívan részt vett a magyarság életében, mint az alsólugasi RMDSZ helyi tanácsosa, hatékony és aktív tevékenységével igazi szakértője és partnere volt mind a polgármesteri hivatalnak, mind a hozzá forduló magánembernek, gazdáknak. Ezért a önzetlen hozzáállásért, segítőkészségért, a magyarság ügyének szolgálatáért a 2015. évi Zsisku János Szórványdíjjal jutalmazták a szervezők.
Színpadon a Hajdú
A díjátadás után, az előző napi köröstárkányi sziporkázó fellépést követően, a belényesi színpadon is bemutatta produkcióját a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, mely 1953-ban alakult, fenntartója a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ. A megalakulás óta több táncos generáció nőtt fel az együttesben, átadva egymásnak lelkesedésüket, tudásukat, s ma már diákok és különböző foglalkozású fiatalok egyaránt az együttes tagjai. Jelenleg 7 csoportban 6 évestől 30 éves korig több mint 400 táncosa van a Hajdúnak. Az együttes műsorában a sokféle hiteles népviselet, a népdalok, a muzsika a táncokkal együtt mutatja be a magyar nép művészi alkotó szellemét, ízlését és karakterét. Számos hazai szakmai kitüntetés és nemzetközi díj mellett 1979-ben megkapták eddigi legnagyobb nemzetközi kitüntetésüket, a Népművészet Európa Díját (a Herder-díjat). A csoport eddig minden alkalommal az elérhető legmagasabb szintre, az Arany I. fokozatra minősült. Az együttest a Morotva Népzenei Együttes kíséri.
Finálé
A vasárnap esti programban a Ponyva, avagy a legenda tovább él című táncjátékot adták elő, mely színesen és mélyrehatóan mutatja be a letűnt kor betyáréletét, a pásztorvilágot, drámaian és humorosan ötvözve a színpadi technikát és a fergeteges néptáncot. Ritkán adatott meg, hogy belényesi színpadon ilyen minőségi, megható és kicsit szívszorító produkciót mutassanak be, a közönség három ráadást is „kitapsolt”.
Gyönyörű fináléja volt ez a hétvégi Fekete Körös-Völgyi Magyar Napoknak, öröm a szervezőknek, kik mindannyian bebizonyították, hogy lehet és tovább is kell vinni ezt a hálás tevékenységet, magyaroknak magyarokért, egy jobb és emberségesebb jövőért.
Kovács Zoltán
erdon.ro
A III. Fekete Körös-Völgyi Magyar Napok belényesi záróprogramja vasárnap délután istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol a környékbeli magyar egyházak kórusai szolgáltak. Később átadták a Zsisku János Szórványdíjat, fellépett a Hajdú Táncegyüttes.
Az ünnepségen részt vett a belényesi református egyházközség vegyeskara, a belényesi baptista gyermekkórus, a várasfenesi baptista kórus, a köröstárkányi és várasfenesi református kórusok, élükön lelkipásztoraikkal és híveikkel. A templomi szolgálat után, este, a belényesi kultúrház színháztermében folytatódott a program. Ekkor került sor a Zsisku János Szórványdíj átadására, amelyet idén Mérai István vehetett át Szabó Ödön parlamenti képviselőtől és Grim Andrástól, a megyei RMDSZ szórványügyi alelnökétől. Méltatásában Grim András ismertette Mérai István életpályáját, mely szerint 1949-ben született Örvénden, Nagyváradon és Kolozsváron végezte tanulmányait, majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalának volt főkönyvelője. Később magánszektorban dolgozott, de aktívan részt vett a magyarság életében, mint az alsólugasi RMDSZ helyi tanácsosa, hatékony és aktív tevékenységével igazi szakértője és partnere volt mind a polgármesteri hivatalnak, mind a hozzá forduló magánembernek, gazdáknak. Ezért a önzetlen hozzáállásért, segítőkészségért, a magyarság ügyének szolgálatáért a 2015. évi Zsisku János Szórványdíjjal jutalmazták a szervezők.
Színpadon a Hajdú
A díjátadás után, az előző napi köröstárkányi sziporkázó fellépést követően, a belényesi színpadon is bemutatta produkcióját a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, mely 1953-ban alakult, fenntartója a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ. A megalakulás óta több táncos generáció nőtt fel az együttesben, átadva egymásnak lelkesedésüket, tudásukat, s ma már diákok és különböző foglalkozású fiatalok egyaránt az együttes tagjai. Jelenleg 7 csoportban 6 évestől 30 éves korig több mint 400 táncosa van a Hajdúnak. Az együttes műsorában a sokféle hiteles népviselet, a népdalok, a muzsika a táncokkal együtt mutatja be a magyar nép művészi alkotó szellemét, ízlését és karakterét. Számos hazai szakmai kitüntetés és nemzetközi díj mellett 1979-ben megkapták eddigi legnagyobb nemzetközi kitüntetésüket, a Népművészet Európa Díját (a Herder-díjat). A csoport eddig minden alkalommal az elérhető legmagasabb szintre, az Arany I. fokozatra minősült. Az együttest a Morotva Népzenei Együttes kíséri.
Finálé
A vasárnap esti programban a Ponyva, avagy a legenda tovább él című táncjátékot adták elő, mely színesen és mélyrehatóan mutatja be a letűnt kor betyáréletét, a pásztorvilágot, drámaian és humorosan ötvözve a színpadi technikát és a fergeteges néptáncot. Ritkán adatott meg, hogy belényesi színpadon ilyen minőségi, megható és kicsit szívszorító produkciót mutassanak be, a közönség három ráadást is „kitapsolt”.
Gyönyörű fináléja volt ez a hétvégi Fekete Körös-Völgyi Magyar Napoknak, öröm a szervezőknek, kik mindannyian bebizonyították, hogy lehet és tovább is kell vinni ezt a hálás tevékenységet, magyaroknak magyarokért, egy jobb és emberségesebb jövőért.
Kovács Zoltán
erdon.ro
2015. szeptember 7.
„Sántít az egyenlő távolságtartás elve”
Nyolcszázezer forint kártérítést nyert egy peren Tőkés László Budapesten, egy róla szóló könyv miatt – első fokon. Többek között erről is beszámolt hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján, ugyanakkor a Mecénással kapcsolatos feljelentésről is állást foglalt.
„Külön gratulálok Csomortányi Istvánnak, aki folytatja azt a harcot, amit püspökként elkezdtem” – mondta hétfőn Tőkés László, aki közleményben is üdvözölte azt, hogy Csomortányi büntetőfeljelentést tett a DNA-nál az Ady-központ ügyében. Mint ismeretes, 2002-ben a Széchenyi Terv keretében az akkori magyar kormányzat a Királyhágómelléki Egyházkerület ama projektjére adott 1,1 millió eurónyi összeget, hogy Adyfalván, Szatmár megyében komplexumot építsenek. Ám közben kormányváltás lett, és a Bihar megyei RMDSZ közbenjárására az új kormányfő, Medgyessy Péter úgy határozott, hogy a pénzt átirányítja a Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter RMDSZ-es politikusok, és a néhai Mudura Sándor vállalkozó által alapított Mecénás Alapítványhoz, amelynek vezetését Szabó Ödönre bízták. A pénzből – a projekt szerint – Váradon építettek volna Ady-központot, azaz konferenciatermet és hotelt, de utóbbi máig sem készült el, a félkész komplexumot pedig végül az önkormányzattal elcserélték egy másik ingatlanra, az Ady-központot pedig nemrégiben a néhai Mudura Sándor családjához kötődő cég szerezte meg, árverésen. Csomortányi István szerint ez is gyanús, és az is, hogy a támogatási összeg jelentős része eltűnt, és azzal a mai napig nem számoltak el – ezért tett feljelentést a DNA-nál.
Reakció
Az ügyről hétfőn Tőkés közleményt is kiadott, ebben így fogalmaz: „Az egyházkerület vezető képviselői több rendben is a pártoktól való egyenlő távolság elvét hangoztatva próbálták igazolni a korrupció gyanújával vád alá helyezett Kiss Sándor vezette bihari RMDSZ iránti pártos viszonyukat. (…) Az ún. egyenlő távolság elve azonban abban a tekintetben is eleve sántít, hogy nem egyházi irányelv, hanem eredetileg egy, a Markó Béla volt pártelnök nevéhez fűződő RMDSZ-doktrína. (…) jelen összefüggésben nem lehet kérdéses, hogy egyházaink (…) nem lehetnek egyenlő távolságra a Mecénás Alapítvány vezérkarát kitevő bihari RMDSZ-potentátoktól, valamint azoktól, akik egyházunk elorzott tulajdonához fűződő jogát védelmezik. Az Anyaszentegyház éppen úgy nem állhat egyforma közelségben a mentelmi jognak örvendő Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön parlamenti képviselővel, mint ahogyan a Gyurcsány Ferenchez és Orbán Viktorhoz viszonyított távolságuk sem lehet azonos”.
Újságírói kérdésként felmerült tegnap, hogy mi történik, ha esetleg bírósági eljárás lesz az ügyből, amit ebben az esetben román hatóságok indítanának, de mivel magyarországi közpénz volt a támogatás, a károsult a magyar állam, ezért utóbbinak is be kellene lépnie az esetleges eljárásba. Csomortányi István szerint ez jó kérdés, egyelőre nem tudják, de még nem is tart ilyen szakaszában az ügy, ezért ez később fog kiderülni.
Megnyerte
Egy másik témáról szólva Tőkés László tudatta: első fokon megnyerte azt a pert, amit Budapesten indított, a Noran Libro kiadó ellen. Ez jelentette meg ugyanis az időközben súlyos betegségben elhunyt Andrassew Iván könyvét, Ne vígy minket a késértésbe címmel. A 2012-ben megjelent kötet Tőkés László életéről szól, bíráló formában, magánlevelezésekből, netes forrásokból is közölve részleteket. Tőkésék Szász Jelnőt, a Magyar Polgári Párt volt elnökét sejtik a kiadvány mögött, valamint az RDMSZ akkori választási ellenkampánya részének gondolják a könyv megjelenését. A tegnapi tájékoztatón jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés irodavezetője is, aki emlékeztetett: a könyvet akkoriban sok magyar helyi vezetőnek is megküldte valaki postán, Nagyváradon adva fel a küldeményeket – ők pedig hiába próbálták kideríteni, ki volt a feladó, a posta nem adta ki az információt. Nos, a Tőkés által indított perben első fokú ítélet van: a bíróság 800 ezer forintnyi nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, azaz a kiadót. A bírák azt látták ugyanis igazolva, hogy a kötetben szereplő adatok megszerzése során a kiadó magántitok- és levéltitok-sértést követett el.
A tájékoztató egyéb témáinak során Tőkés László fontosnak látta cáfolni azt, hogy Magyarországon élne, azt hangoztatta, hogy új családjával Váradra költöztek, és bár ő a Fidesz-KDNP listáján lett EP-képviselő, erdélyi képviselőnek tekinti magát. Néhány kontextusban felmerült a migránsügy is. Erről Szilágyi Zsolt többek között azt mondta, szerinte „nemsokára Romániában, Erdélyben is szembesülni fogunk vele”. Tőkés László szerint pedig „A migránsok inváziójának jelenlegi körülményei között meg kell védenünk Európát, értékeinket és országainkat.” Hozzátette: szolidárisnak kell lennünk a menekültekkel, üldözöttekkel, de ez nem jelenthet önfeladást. Azt jelezte, hogy Orbán Viktor politikáját támogatja.
Váltás
Belső szervezési ügyről is szó esett a tájékoztatón. Mint kiderült, eddig tartott Orbán Mihály tevékenysége, mint Tőkés László itteni irodavezetője. Helyette mostantól Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke lesz egyben Tőkés irodavezetője is. Szilágyi Zsolt jelezte: ezért ismét többet lesz Váradon, bár brüsszeli feladatainak is igyekszik megfelelni, valamint a pártvezetéssel kapcsolatos, sokszor utazásokkal járó munkájának is.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
Nyolcszázezer forint kártérítést nyert egy peren Tőkés László Budapesten, egy róla szóló könyv miatt – első fokon. Többek között erről is beszámolt hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján, ugyanakkor a Mecénással kapcsolatos feljelentésről is állást foglalt.
„Külön gratulálok Csomortányi Istvánnak, aki folytatja azt a harcot, amit püspökként elkezdtem” – mondta hétfőn Tőkés László, aki közleményben is üdvözölte azt, hogy Csomortányi büntetőfeljelentést tett a DNA-nál az Ady-központ ügyében. Mint ismeretes, 2002-ben a Széchenyi Terv keretében az akkori magyar kormányzat a Királyhágómelléki Egyházkerület ama projektjére adott 1,1 millió eurónyi összeget, hogy Adyfalván, Szatmár megyében komplexumot építsenek. Ám közben kormányváltás lett, és a Bihar megyei RMDSZ közbenjárására az új kormányfő, Medgyessy Péter úgy határozott, hogy a pénzt átirányítja a Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter RMDSZ-es politikusok, és a néhai Mudura Sándor vállalkozó által alapított Mecénás Alapítványhoz, amelynek vezetését Szabó Ödönre bízták. A pénzből – a projekt szerint – Váradon építettek volna Ady-központot, azaz konferenciatermet és hotelt, de utóbbi máig sem készült el, a félkész komplexumot pedig végül az önkormányzattal elcserélték egy másik ingatlanra, az Ady-központot pedig nemrégiben a néhai Mudura Sándor családjához kötődő cég szerezte meg, árverésen. Csomortányi István szerint ez is gyanús, és az is, hogy a támogatási összeg jelentős része eltűnt, és azzal a mai napig nem számoltak el – ezért tett feljelentést a DNA-nál.
Reakció
Az ügyről hétfőn Tőkés közleményt is kiadott, ebben így fogalmaz: „Az egyházkerület vezető képviselői több rendben is a pártoktól való egyenlő távolság elvét hangoztatva próbálták igazolni a korrupció gyanújával vád alá helyezett Kiss Sándor vezette bihari RMDSZ iránti pártos viszonyukat. (…) Az ún. egyenlő távolság elve azonban abban a tekintetben is eleve sántít, hogy nem egyházi irányelv, hanem eredetileg egy, a Markó Béla volt pártelnök nevéhez fűződő RMDSZ-doktrína. (…) jelen összefüggésben nem lehet kérdéses, hogy egyházaink (…) nem lehetnek egyenlő távolságra a Mecénás Alapítvány vezérkarát kitevő bihari RMDSZ-potentátoktól, valamint azoktól, akik egyházunk elorzott tulajdonához fűződő jogát védelmezik. Az Anyaszentegyház éppen úgy nem állhat egyforma közelségben a mentelmi jognak örvendő Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön parlamenti képviselővel, mint ahogyan a Gyurcsány Ferenchez és Orbán Viktorhoz viszonyított távolságuk sem lehet azonos”.
Újságírói kérdésként felmerült tegnap, hogy mi történik, ha esetleg bírósági eljárás lesz az ügyből, amit ebben az esetben román hatóságok indítanának, de mivel magyarországi közpénz volt a támogatás, a károsult a magyar állam, ezért utóbbinak is be kellene lépnie az esetleges eljárásba. Csomortányi István szerint ez jó kérdés, egyelőre nem tudják, de még nem is tart ilyen szakaszában az ügy, ezért ez később fog kiderülni.
Megnyerte
Egy másik témáról szólva Tőkés László tudatta: első fokon megnyerte azt a pert, amit Budapesten indított, a Noran Libro kiadó ellen. Ez jelentette meg ugyanis az időközben súlyos betegségben elhunyt Andrassew Iván könyvét, Ne vígy minket a késértésbe címmel. A 2012-ben megjelent kötet Tőkés László életéről szól, bíráló formában, magánlevelezésekből, netes forrásokból is közölve részleteket. Tőkésék Szász Jelnőt, a Magyar Polgári Párt volt elnökét sejtik a kiadvány mögött, valamint az RDMSZ akkori választási ellenkampánya részének gondolják a könyv megjelenését. A tegnapi tájékoztatón jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés irodavezetője is, aki emlékeztetett: a könyvet akkoriban sok magyar helyi vezetőnek is megküldte valaki postán, Nagyváradon adva fel a küldeményeket – ők pedig hiába próbálták kideríteni, ki volt a feladó, a posta nem adta ki az információt. Nos, a Tőkés által indított perben első fokú ítélet van: a bíróság 800 ezer forintnyi nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, azaz a kiadót. A bírák azt látták ugyanis igazolva, hogy a kötetben szereplő adatok megszerzése során a kiadó magántitok- és levéltitok-sértést követett el.
A tájékoztató egyéb témáinak során Tőkés László fontosnak látta cáfolni azt, hogy Magyarországon élne, azt hangoztatta, hogy új családjával Váradra költöztek, és bár ő a Fidesz-KDNP listáján lett EP-képviselő, erdélyi képviselőnek tekinti magát. Néhány kontextusban felmerült a migránsügy is. Erről Szilágyi Zsolt többek között azt mondta, szerinte „nemsokára Romániában, Erdélyben is szembesülni fogunk vele”. Tőkés László szerint pedig „A migránsok inváziójának jelenlegi körülményei között meg kell védenünk Európát, értékeinket és országainkat.” Hozzátette: szolidárisnak kell lennünk a menekültekkel, üldözöttekkel, de ez nem jelenthet önfeladást. Azt jelezte, hogy Orbán Viktor politikáját támogatja.
Váltás
Belső szervezési ügyről is szó esett a tájékoztatón. Mint kiderült, eddig tartott Orbán Mihály tevékenysége, mint Tőkés László itteni irodavezetője. Helyette mostantól Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke lesz egyben Tőkés irodavezetője is. Szilágyi Zsolt jelezte: ezért ismét többet lesz Váradon, bár brüsszeli feladatainak is igyekszik megfelelni, valamint a pártvezetéssel kapcsolatos, sokszor utazásokkal járó munkájának is.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2015. szeptember 8.
Egy értékteremtő közösség
A borsi kultúrházban bő másfélszázan jelentek meg pénteken délelőtt a nagyváradi székhelyű Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) által XXI. alkalommal megszervezett Partiumi Honismereti konferencia megnyitóján. A vendégek határon innenről és túlról, a Kárpát-medence számos vidékéről érkeztek azért, hogy az itt töltött három napig ismerkedjenek vagy ápolják a már kialakult barátságokat, de legfőképp azért, hogy megosszák tapasztalataikat és meghallgassák a temérdek előadást. Az idei konferenciának négy fő témája volt. A házigazda település, Bors írásos említésének 800. évfordulója, a száz esztendeje kitört első világháború, nagy személyiségeink emlékezete és a műemlékvédelem.
A múltat ismernünk kell
A megjelenteket Dukrét Géza főszervező, a PBMET elnöke köszöntötte, s megkért mindenkit, hogy fennállva közösen énekeljék el a Szózatot. A rendezvény ökumenikus áhítattal kezdődött. Pálos István apátkanonok kiemelte: megtapasztaltuk már, voltak idők, amikor nem dönthettük el, hogy kik vagyunk, mert a hatóságok megtették ezt helyettünk. De az ember, aki nem ismeri önmagát, szükségszerűen rossz döntéseket fog hozni. Mi felelősek vagyunk egymásért, ezért jó döntéseket kell hoznunk – mondotta a kanonok, aki hangsúlyozta, értékeli ennek a helytörténész társaságnak a munkáját, végül pedig az ismert Nemeskürty-idézettel zárta beszédét: „A múltat nem lehet tőlünk elvenni, de az csak akkor a mienk, ha ismerjük.” Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspökhelyettese intézménye és Csűry István püspök nevében köszöntötte az egybegyűlteket. A lelkipásztor rövid beszédében a régi korok tanítóihoz, „a nemzet napszámosaihoz” hasonlította a konferencia részvevőit, kiemelve, hogy az a munka, amit végeznek, pótolhatatlan. Mint tudjuk, múltunk meghatározza akár személyes, akár közösségi jelenünket. Forró László ugyanakkor hangsúlyozta: a hívő ember számára azonban a jövő határozza meg a jelen minőségét. Ahhoz, hogy biztos jövőnk legyen, kellenek az eltökélt emberek, akiknek a céljuk, hogy tanítsanak, megőrizzenek, büszkévé tegyenek, tehát megtartsák a közösséget.
Meg kell mutatnunk értékeinket
Nyitóbeszédében Dukrét Géza elnök megköszönte szervezőtársainak a segítséget, valamint megemlékezett két nemrég elhunyt tagtársukról, Kordics Imréről és Mihálka Zotánról. A főszervező kérésére a hallgatóság egyperces néma csönddel adózott az ismert és elismert két váradi személyiség emlékének. Bátori Géza, Bors község polgármestere felidézte, a tavalyi konferenciát a szomszédos településen, Biharszentjánoson tartották meg. A község magyarsága átélte a történelem viharait, hívta fel a figyelmet az elöljáró, aki hangsúlyozta, Bors település első írásos említése éppen 800. esztendővel ezelőttről való, és a Váradi Regestrumban található. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a konferenciázó társaságot értékteremtő közösségnek nevezte, kiemelve, hogy most, amikor az értékek válságát éljük, nagyon fontos, hogy legyenek ilyen közösségek. Ennek a csapatnak köszönhető, hogy megismerhetjük múltunk töredékeit, mert kiadványaikban egybegyűjtik, összefogják a forrás-szilánkokat. A képviselő hangsúlyozta: vannak olyan értékeink, amelyeket meg kell mutatnunk. A nyelvi akadályok leküzdése érdekében pedig egyes munkákat érdemes románul is kiadni, hiszen ha ezt mi nem tesszük meg, más nem teszi meg helyettünk.
Páratlan a teljesítmény
A megnyitón jelent volt és rövid köszöntőbeszédet mondott Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke is. Méltatta a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság munkáját, külön kiemelve, hogy a XXI. Partiumi Honismereti Konferenciára megjelent a Társaság 100. honismereti kötete. Mint Széman mondta, ez húsz esztendő alatt ez a munka óriási teljesítmény, a sok történelmi és tematikus konferencia megszervezéséről nem is beszélve. Gaál György, a kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke páratlan teljesítménynek nevezte a PBMET száz kötetének megjelentetését, és azt mondta: erdélyi, Kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló az, amit a Társaság véghezvitt, munkája pedig pótolhatatlan.
Köszöntötte a szervezőket és üdvözölte a részvevőket Wanek Ferenc, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökségi tagja, Vajda András, a Kriza János Néprajzi Társaság alelnöke, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke, valamint Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke.
Átadták a Fényes Elek-díjakat
A konferencia megnyitása, a köszöntőbeszédek után adták át az idei Fényes Elek-díjakat. Dukrét Géza egyesületi elnök elmondta, a vezetőség döntése értelmében idén egy elismerést adnak át a Társaság egyik tagjának, és ugyancsak egyet egy egyesületen kívüli személynek. Mint kiderült, a PBMET egyik régi oszlopos tagja, a nagyszalontai születésű, déznai tanító, borossebesi helytörténész, Deák József Sándor kapta a szervezet legnagyobb elismerését jelentő Fényes Elek-díját. A társaságon kívüli díjazott pedig Bátori Géza, Bors község polgármestere volt. Dukrét Géza ugyanakkor bejelentette: szent István emlékplakettet adományoz az alpolgármesternek, Lőrincz Lajosnak.
A XXI. Partiumi Honismereti Konferencia tematikus előadásokkal folytatódott pénteken délután és szombaton, vasárnap pedig kirándulni mentek a részvevők.
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A borsi kultúrházban bő másfélszázan jelentek meg pénteken délelőtt a nagyváradi székhelyű Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) által XXI. alkalommal megszervezett Partiumi Honismereti konferencia megnyitóján. A vendégek határon innenről és túlról, a Kárpát-medence számos vidékéről érkeztek azért, hogy az itt töltött három napig ismerkedjenek vagy ápolják a már kialakult barátságokat, de legfőképp azért, hogy megosszák tapasztalataikat és meghallgassák a temérdek előadást. Az idei konferenciának négy fő témája volt. A házigazda település, Bors írásos említésének 800. évfordulója, a száz esztendeje kitört első világháború, nagy személyiségeink emlékezete és a műemlékvédelem.
A múltat ismernünk kell
A megjelenteket Dukrét Géza főszervező, a PBMET elnöke köszöntötte, s megkért mindenkit, hogy fennállva közösen énekeljék el a Szózatot. A rendezvény ökumenikus áhítattal kezdődött. Pálos István apátkanonok kiemelte: megtapasztaltuk már, voltak idők, amikor nem dönthettük el, hogy kik vagyunk, mert a hatóságok megtették ezt helyettünk. De az ember, aki nem ismeri önmagát, szükségszerűen rossz döntéseket fog hozni. Mi felelősek vagyunk egymásért, ezért jó döntéseket kell hoznunk – mondotta a kanonok, aki hangsúlyozta, értékeli ennek a helytörténész társaságnak a munkáját, végül pedig az ismert Nemeskürty-idézettel zárta beszédét: „A múltat nem lehet tőlünk elvenni, de az csak akkor a mienk, ha ismerjük.” Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspökhelyettese intézménye és Csűry István püspök nevében köszöntötte az egybegyűlteket. A lelkipásztor rövid beszédében a régi korok tanítóihoz, „a nemzet napszámosaihoz” hasonlította a konferencia részvevőit, kiemelve, hogy az a munka, amit végeznek, pótolhatatlan. Mint tudjuk, múltunk meghatározza akár személyes, akár közösségi jelenünket. Forró László ugyanakkor hangsúlyozta: a hívő ember számára azonban a jövő határozza meg a jelen minőségét. Ahhoz, hogy biztos jövőnk legyen, kellenek az eltökélt emberek, akiknek a céljuk, hogy tanítsanak, megőrizzenek, büszkévé tegyenek, tehát megtartsák a közösséget.
Meg kell mutatnunk értékeinket
Nyitóbeszédében Dukrét Géza elnök megköszönte szervezőtársainak a segítséget, valamint megemlékezett két nemrég elhunyt tagtársukról, Kordics Imréről és Mihálka Zotánról. A főszervező kérésére a hallgatóság egyperces néma csönddel adózott az ismert és elismert két váradi személyiség emlékének. Bátori Géza, Bors község polgármestere felidézte, a tavalyi konferenciát a szomszédos településen, Biharszentjánoson tartották meg. A község magyarsága átélte a történelem viharait, hívta fel a figyelmet az elöljáró, aki hangsúlyozta, Bors település első írásos említése éppen 800. esztendővel ezelőttről való, és a Váradi Regestrumban található. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a konferenciázó társaságot értékteremtő közösségnek nevezte, kiemelve, hogy most, amikor az értékek válságát éljük, nagyon fontos, hogy legyenek ilyen közösségek. Ennek a csapatnak köszönhető, hogy megismerhetjük múltunk töredékeit, mert kiadványaikban egybegyűjtik, összefogják a forrás-szilánkokat. A képviselő hangsúlyozta: vannak olyan értékeink, amelyeket meg kell mutatnunk. A nyelvi akadályok leküzdése érdekében pedig egyes munkákat érdemes románul is kiadni, hiszen ha ezt mi nem tesszük meg, más nem teszi meg helyettünk.
Páratlan a teljesítmény
A megnyitón jelent volt és rövid köszöntőbeszédet mondott Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke is. Méltatta a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság munkáját, külön kiemelve, hogy a XXI. Partiumi Honismereti Konferenciára megjelent a Társaság 100. honismereti kötete. Mint Széman mondta, ez húsz esztendő alatt ez a munka óriási teljesítmény, a sok történelmi és tematikus konferencia megszervezéséről nem is beszélve. Gaál György, a kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke páratlan teljesítménynek nevezte a PBMET száz kötetének megjelentetését, és azt mondta: erdélyi, Kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló az, amit a Társaság véghezvitt, munkája pedig pótolhatatlan.
Köszöntötte a szervezőket és üdvözölte a részvevőket Wanek Ferenc, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökségi tagja, Vajda András, a Kriza János Néprajzi Társaság alelnöke, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke, valamint Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke.
Átadták a Fényes Elek-díjakat
A konferencia megnyitása, a köszöntőbeszédek után adták át az idei Fényes Elek-díjakat. Dukrét Géza egyesületi elnök elmondta, a vezetőség döntése értelmében idén egy elismerést adnak át a Társaság egyik tagjának, és ugyancsak egyet egy egyesületen kívüli személynek. Mint kiderült, a PBMET egyik régi oszlopos tagja, a nagyszalontai születésű, déznai tanító, borossebesi helytörténész, Deák József Sándor kapta a szervezet legnagyobb elismerését jelentő Fényes Elek-díját. A társaságon kívüli díjazott pedig Bátori Géza, Bors község polgármestere volt. Dukrét Géza ugyanakkor bejelentette: szent István emlékplakettet adományoz az alpolgármesternek, Lőrincz Lajosnak.
A XXI. Partiumi Honismereti Konferencia tematikus előadásokkal folytatódott pénteken délután és szombaton, vasárnap pedig kirándulni mentek a részvevők.
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. szeptember 14.
Nagybánya, az erdélyi művészet alfája
Lezárult a Nagybánya Tájképfestő Telep 20. Alkotótábora Felsőbányán a hét végén. Az augusztus 31-én kezdődött táborban 19 képzőművész vett részt a Nagybánya melletti kisvárosban Erdélyből, Magyarországról, Németországból és Angliából.
A Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) megalakításának 75. évfordulóján, 1996 júliusában Tőkés László püspök kezdeményezésére Magyarláposon nyári alkotótelepet szervezett Véső Ágoston festőművész és néhai Lugosi Mihály helybéli lelkipásztor. Olyan kulturális missziót vállaltak ezzel, amely biztosította a magyar képzőművészet egyik legnagyobb teljesítményének, a világhírű nagybányai festészet hagyományainak ápolását és továbbéltetését, valamint a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű művészeivel való kapcsolattartást.
Szombaton az idei tábor zárásaként táborzárást megelőző napon az impozáns felsőbányai római katolikus templomban ökumenikus hálaadó istentiszteletet tartottak. Tőkés László, a KREK előző püspöke többek között az egyház és a művészet szoros kapcsolatáról szólt. Egyfelől az alkotóművészetet mint szakrális szolgálatot hangsúlyozta ki, másfelől az egyház és a hitélet művészeteket megtermékenyítő, jótékony hatását húzta alá.
Az ökumenikus istentisztelet után a felsőbányai RMDSZ székházában nyitották meg az alkotótáborban készült munkákból rendezett tárlatot. Az anyagot válogató és méltató művészettörténész, Vécsi Nagy Zoltán el is mondta: e szerény hajléknál méltóbb környezetet érdemelnének a színvonalas alkotások. Ennek mentén Véső Ágoston – miközben röviden visszatekintett az alkotótábor két évtizedére – a szervezési nehézségekről is szólt, valamint azokról a körülményekről és viszonyulásokról, amelyek miatt ez a rangos partiumi művészeti intézmény, a Nagybánya Festőtelep még mindig nem nyerte el az őt megillető figyelmet.
Takács Péter kolozsvári konzul a magyar kultúra fontos helyszínének nevezte Felsőbányát, egyetértve Vécsi Nagy Zoltánnal, aki a Nagybánya-jelenséget az erdélyi művészet alfájának nevezte, amely mindmáig nem nyerte el méltó helyét az egyetemes és a magyar művészettörténetben. Véső Ágoston megköszönte minden eddigi és mai munka- és alkotótársának – külön is a román partnereknek – az elmúlt húsz esztendőt, elmondva: 13 országból 140 művész vett részt az általa vezetett táborokban az évek során, legtöbbjük vissza-visszatérő, néhányan sajnos már csak alkotásaik révén lehetnek velünk, dicsérte a kitartókat és üdvözölte a fiatalabbakat.
A táborvezetőt Szakács Imre festőművész, a Szentendrei Régi Művésztelep vezetője, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke köszöntötte és méltatta baráti meghatódással.
Krónika (Kolozsvár)
Lezárult a Nagybánya Tájképfestő Telep 20. Alkotótábora Felsőbányán a hét végén. Az augusztus 31-én kezdődött táborban 19 képzőművész vett részt a Nagybánya melletti kisvárosban Erdélyből, Magyarországról, Németországból és Angliából.
A Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) megalakításának 75. évfordulóján, 1996 júliusában Tőkés László püspök kezdeményezésére Magyarláposon nyári alkotótelepet szervezett Véső Ágoston festőművész és néhai Lugosi Mihály helybéli lelkipásztor. Olyan kulturális missziót vállaltak ezzel, amely biztosította a magyar képzőművészet egyik legnagyobb teljesítményének, a világhírű nagybányai festészet hagyományainak ápolását és továbbéltetését, valamint a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű művészeivel való kapcsolattartást.
Szombaton az idei tábor zárásaként táborzárást megelőző napon az impozáns felsőbányai római katolikus templomban ökumenikus hálaadó istentiszteletet tartottak. Tőkés László, a KREK előző püspöke többek között az egyház és a művészet szoros kapcsolatáról szólt. Egyfelől az alkotóművészetet mint szakrális szolgálatot hangsúlyozta ki, másfelől az egyház és a hitélet művészeteket megtermékenyítő, jótékony hatását húzta alá.
Az ökumenikus istentisztelet után a felsőbányai RMDSZ székházában nyitották meg az alkotótáborban készült munkákból rendezett tárlatot. Az anyagot válogató és méltató művészettörténész, Vécsi Nagy Zoltán el is mondta: e szerény hajléknál méltóbb környezetet érdemelnének a színvonalas alkotások. Ennek mentén Véső Ágoston – miközben röviden visszatekintett az alkotótábor két évtizedére – a szervezési nehézségekről is szólt, valamint azokról a körülményekről és viszonyulásokról, amelyek miatt ez a rangos partiumi művészeti intézmény, a Nagybánya Festőtelep még mindig nem nyerte el az őt megillető figyelmet.
Takács Péter kolozsvári konzul a magyar kultúra fontos helyszínének nevezte Felsőbányát, egyetértve Vécsi Nagy Zoltánnal, aki a Nagybánya-jelenséget az erdélyi művészet alfájának nevezte, amely mindmáig nem nyerte el méltó helyét az egyetemes és a magyar művészettörténetben. Véső Ágoston megköszönte minden eddigi és mai munka- és alkotótársának – külön is a román partnereknek – az elmúlt húsz esztendőt, elmondva: 13 országból 140 művész vett részt az általa vezetett táborokban az évek során, legtöbbjük vissza-visszatérő, néhányan sajnos már csak alkotásaik révén lehetnek velünk, dicsérte a kitartókat és üdvözölte a fiatalabbakat.
A táborvezetőt Szakács Imre festőművész, a Szentendrei Régi Művésztelep vezetője, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke köszöntötte és méltatta baráti meghatódással.
Krónika (Kolozsvár)
2015. szeptember 14.
A Néppárt Bihar megyei szervezete elnökének közleménye
Csomortányi István: „A harcot az igazságért és a közösségünk bizalmával sorozatosan visszaélő magyar tisztségviselők felelősségének megállapításáért nem hagyom abba.”
A kisiklatott nagyváradi Ady-központ ügye az elmúlt másfél évtized erdélyi korrupciós botrányainak egyik legsúlyosabbika. Miután 2002-ben az RMDSZ és a magyar szocialisták közreműködése nyomán, történelmi egyházaink megkárosításával, egy tulipános pártalapítvány segítségével, bihari RMDSZ-es politikusok közreműködésével eltüntettek közel egy millió euró közpénzt, azt kell látnunk, hogy a felelősök megnevezése és a tisztességes elszámolás bemutatása helyett a szégyenletes ügy kapcsán Kelemen Hunor nem csupán a tolvajok nevében kiált segítségért, de a teljes Kárpát-medencei magyar közvéleményt is félrevezeti.
Az Ady-központ és a nagyváradi Mecénás Alapítvány ügyében ez év augusztus 31-én tettem feljelentést ismeretlen tettes ellen a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) nagyváradi területi szolgálatánál. A feljelentés kezdeményezője és aláírója nem más, mint jómagam, Csomortányi István. Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnökeként én ismerem a legjobban az ügyet, hiszen az eredeti, az érmindszenti Ady-központ fejlesztésére vonatkozó pályázatot kezdeményező Tőkés László, a KREK egykori püspöke mellett egy évtizede harcolok az igazság feltárásáért és a felelősök megnevezésért. A feljelentés megtételéhez az ügy helyi jellege miatt nem tartottam szükségesnek az országos jóváhagyást, úgy gondoltam, hogy ez az ügy ránk, nagyváradiakra tartozik, itt kell megoldanunk.
Méltatlan és példátlan
Elfogadhatatlan és méltatlan, hogy miután az Ady-központ körüli korrupciós ügy részleteit pártelnökként pontosan kell ismernie, párttársai számonkérése és a botrány tisztázása helyett Kelemen Hunor a nyilvánosság előtt úgy állítja be a történteket, mintha néppártos gyakorlat lenne tisztességes RMDSZ-es politikusokat feljelenteni. Elfogadhatatlan és példátlan, hogy Kelemen Hunor mindezt úgy teszi, hogy közben az egyik korrupciós botrányból a másikba bukdácsoló bihari párttársai ügyét összemossa az erdélyi magyarság egyik legfontosabb ügyével, a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelöltállítással. Az, ahogyan a saját tulajdonában lévő Transindex.ro hírportálon, gyakorlatilag önmagával készített interjúban próbál összefüggést tákolni pártja nagyváradi korrupciós botránya és a marosvásárhelyi nemzeti ügy között, az erdélyi magyar közéletben eddig ismeretlen és példátlan, sőt, magyar szocialista szövetségesei módszereit túlszárnyaló félrevezetés és manipuláció. Elfogadhatatlan és tisztességtelen az, ahogyan a csúsztatás kedvéért a Bihar megyei szervezetünk bélyegzőjével és nevében iktatott dokumentumot az országos szervezet által megfogalmazott anyagként mutatják be, kihasználva azt a tényt, hogy a pártok megyei szervezetei nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel.
Következmények nélkül
Fontos tudni, hogy csupán az elmúlt időszakban kénytelen voltam kétszer is nyílt levélben kérni segítséget Kelemen Hunor pártelnöktől bihari társai botrányai kapcsán. Sajnos eredménytelenül – írja közleményében Csomortányi István. – A bihari RMDSZ élén háborítatlanul folytathatja munkáját az a Kiss Sándor megyei elnök, akit 4,3 millió euró kenőpénz elfogadása miatt vittek el bilincsben éppen a DNA nyomozói, vagy az a Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök, aki mai napig nem tisztázta, hogyan jutott családja tulajdonába a nagyváradi Szent László plébánia nagy értékű belvárosi kántorlakja, és aki képviselőként alig pár hete iktatott törvénymódosító javaslatot a „csak” felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek újraválaszthatósága érdekében. De következmények nélkül politizálhat Bihar megyében az a Biró Rozália is, aki mosolyogva szavaz korrupt román szocialista szenátortársai mentelmi jogának felfüggesztése ellen. És folytathatnánk a sort.
Zaklatássorozat
Bihar megyében másfél évtizede folyik a küzdelem a helyi magyar közélet tisztességének visszaadásáért, melynek legnehezebb időszaka éppen a magyarországi szocialisták kormányzására esett. A helyi RMDSZ-hez majdhogynem haza jártak Medgyessy Péter, Kuncze Gábor, Gyurcsány Ferenc, Demszky Gábor, Nyakó István vagy Újhelyi István. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tétlenségében mégis cinkosságot vállalt bihari párttársaival akkor is és most is. Abban, hogy Kelemen Hunor magyarok elleni feljelentésekről beszél, mégis az a legvisszatetszőbb, hogy éppen embereinek az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzése kapcsán tett feljelentése után zajlott az utóbbi negyed század legnagyobb hazai zaklatássorozata azzal, hogy a román hatóságok Szatmár, Beszterce és Hunyad megyékben több ezer (!), a Néppárt bejegyzését támogató magyar embert idéztek be kihallgatásra és vegzáltak hónapokon át. Tették ezt úgy, hogy közben az RMDSZ nagyrészt kormánypárt volt. Azóta is példátlan súlyú magyarok által magyarokkal szemben elkövetett tett ez.
Fentiek tükrében, a félrevezetés és manipuláció megakadályozása érdekében, hogy a Bihar megyében folyó korrupció elleni harcot ne lehessen összemosni semmilyen más üggyel, a mai napon az Ady-központ ügyében az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének pecsétjével és megyei elnöki minőségemben tett feljelentésemet visszavonom és magánszemélyként, a saját nevemben újraiktatom a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) nagyváradi területi szolgálatánál. Ezzel is világossá kívánom tenni, hogy szigorúan helyi, Bihar megyei ügyről és kezdeményezésről van szó, de meggyőződésem, hogy a korrupció elleni küzdelem sikerre vitele közös, összmagyar érdek. A harcot az igazságért és a közösségünk bizalmával sorozatosan visszaélő magyar tisztségviselők felelősségének megállapításáért nem hagyom abba.
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke
Nagyvárad, 2015. szeptember 11.
erdon.ro
Csomortányi István: „A harcot az igazságért és a közösségünk bizalmával sorozatosan visszaélő magyar tisztségviselők felelősségének megállapításáért nem hagyom abba.”
A kisiklatott nagyváradi Ady-központ ügye az elmúlt másfél évtized erdélyi korrupciós botrányainak egyik legsúlyosabbika. Miután 2002-ben az RMDSZ és a magyar szocialisták közreműködése nyomán, történelmi egyházaink megkárosításával, egy tulipános pártalapítvány segítségével, bihari RMDSZ-es politikusok közreműködésével eltüntettek közel egy millió euró közpénzt, azt kell látnunk, hogy a felelősök megnevezése és a tisztességes elszámolás bemutatása helyett a szégyenletes ügy kapcsán Kelemen Hunor nem csupán a tolvajok nevében kiált segítségért, de a teljes Kárpát-medencei magyar közvéleményt is félrevezeti.
Az Ady-központ és a nagyváradi Mecénás Alapítvány ügyében ez év augusztus 31-én tettem feljelentést ismeretlen tettes ellen a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) nagyváradi területi szolgálatánál. A feljelentés kezdeményezője és aláírója nem más, mint jómagam, Csomortányi István. Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnökeként én ismerem a legjobban az ügyet, hiszen az eredeti, az érmindszenti Ady-központ fejlesztésére vonatkozó pályázatot kezdeményező Tőkés László, a KREK egykori püspöke mellett egy évtizede harcolok az igazság feltárásáért és a felelősök megnevezésért. A feljelentés megtételéhez az ügy helyi jellege miatt nem tartottam szükségesnek az országos jóváhagyást, úgy gondoltam, hogy ez az ügy ránk, nagyváradiakra tartozik, itt kell megoldanunk.
Méltatlan és példátlan
Elfogadhatatlan és méltatlan, hogy miután az Ady-központ körüli korrupciós ügy részleteit pártelnökként pontosan kell ismernie, párttársai számonkérése és a botrány tisztázása helyett Kelemen Hunor a nyilvánosság előtt úgy állítja be a történteket, mintha néppártos gyakorlat lenne tisztességes RMDSZ-es politikusokat feljelenteni. Elfogadhatatlan és példátlan, hogy Kelemen Hunor mindezt úgy teszi, hogy közben az egyik korrupciós botrányból a másikba bukdácsoló bihari párttársai ügyét összemossa az erdélyi magyarság egyik legfontosabb ügyével, a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelöltállítással. Az, ahogyan a saját tulajdonában lévő Transindex.ro hírportálon, gyakorlatilag önmagával készített interjúban próbál összefüggést tákolni pártja nagyváradi korrupciós botránya és a marosvásárhelyi nemzeti ügy között, az erdélyi magyar közéletben eddig ismeretlen és példátlan, sőt, magyar szocialista szövetségesei módszereit túlszárnyaló félrevezetés és manipuláció. Elfogadhatatlan és tisztességtelen az, ahogyan a csúsztatás kedvéért a Bihar megyei szervezetünk bélyegzőjével és nevében iktatott dokumentumot az országos szervezet által megfogalmazott anyagként mutatják be, kihasználva azt a tényt, hogy a pártok megyei szervezetei nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel.
Következmények nélkül
Fontos tudni, hogy csupán az elmúlt időszakban kénytelen voltam kétszer is nyílt levélben kérni segítséget Kelemen Hunor pártelnöktől bihari társai botrányai kapcsán. Sajnos eredménytelenül – írja közleményében Csomortányi István. – A bihari RMDSZ élén háborítatlanul folytathatja munkáját az a Kiss Sándor megyei elnök, akit 4,3 millió euró kenőpénz elfogadása miatt vittek el bilincsben éppen a DNA nyomozói, vagy az a Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök, aki mai napig nem tisztázta, hogyan jutott családja tulajdonába a nagyváradi Szent László plébánia nagy értékű belvárosi kántorlakja, és aki képviselőként alig pár hete iktatott törvénymódosító javaslatot a „csak” felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek újraválaszthatósága érdekében. De következmények nélkül politizálhat Bihar megyében az a Biró Rozália is, aki mosolyogva szavaz korrupt román szocialista szenátortársai mentelmi jogának felfüggesztése ellen. És folytathatnánk a sort.
Zaklatássorozat
Bihar megyében másfél évtizede folyik a küzdelem a helyi magyar közélet tisztességének visszaadásáért, melynek legnehezebb időszaka éppen a magyarországi szocialisták kormányzására esett. A helyi RMDSZ-hez majdhogynem haza jártak Medgyessy Péter, Kuncze Gábor, Gyurcsány Ferenc, Demszky Gábor, Nyakó István vagy Újhelyi István. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tétlenségében mégis cinkosságot vállalt bihari párttársaival akkor is és most is. Abban, hogy Kelemen Hunor magyarok elleni feljelentésekről beszél, mégis az a legvisszatetszőbb, hogy éppen embereinek az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzése kapcsán tett feljelentése után zajlott az utóbbi negyed század legnagyobb hazai zaklatássorozata azzal, hogy a román hatóságok Szatmár, Beszterce és Hunyad megyékben több ezer (!), a Néppárt bejegyzését támogató magyar embert idéztek be kihallgatásra és vegzáltak hónapokon át. Tették ezt úgy, hogy közben az RMDSZ nagyrészt kormánypárt volt. Azóta is példátlan súlyú magyarok által magyarokkal szemben elkövetett tett ez.
Fentiek tükrében, a félrevezetés és manipuláció megakadályozása érdekében, hogy a Bihar megyében folyó korrupció elleni harcot ne lehessen összemosni semmilyen más üggyel, a mai napon az Ady-központ ügyében az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének pecsétjével és megyei elnöki minőségemben tett feljelentésemet visszavonom és magánszemélyként, a saját nevemben újraiktatom a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) nagyváradi területi szolgálatánál. Ezzel is világossá kívánom tenni, hogy szigorúan helyi, Bihar megyei ügyről és kezdeményezésről van szó, de meggyőződésem, hogy a korrupció elleni küzdelem sikerre vitele közös, összmagyar érdek. A harcot az igazságért és a közösségünk bizalmával sorozatosan visszaélő magyar tisztségviselők felelősségének megállapításáért nem hagyom abba.
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke
Nagyvárad, 2015. szeptember 11.
erdon.ro
2015. szeptember 20.
Református iskolák tanévnyitója
Idén Nagyvárad adott otthont a partiumi és erdélyi református tanintézmények közös évnyitó ünnepségének, amelyet tegnap tíz órától tartottak meg a várad-olaszi református templomban.
Az ünnepi esemény szervezője a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) támogatásával. Az országos református tanévnyitóra Partium és Erdély kilenc református tanintézményének képviselői, vezetői, tanárai és diákjai gyűltek össze, valamint több meghívott vendég. Az ünnepélyes alkalmon Csűry István, a KRE püspöke hirdette Isten igéjét a következő igerész alapján: „…Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig mondá: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel” (Márk 14, 61–62). Csűry István kiemelte, az ige mindannyiunk számára azt üzeni, hogy Jézus Krisztus örök, az ő útját követve megszűnnek a belső viszályok a közösségekben, amelyeket külső támadások sem bomlasztanak. A református iskolák közösségének feladata is az, hogy csendben, de erős tettekkel, halkan, de minden mondatnak súlyt adva építse a keresztény kultúrát, a magyar nemzet kultúráját. Végezetül Csűry István kiemelte, hogy a felekezeti iskolák fontossága abban áll, hogy a diákok szívébe mélyen beíródik Isten tanítása, ami életük folyamán végig elkíséri őket.
Meghívottak
Az ünnepélyes tanévnyitón részt vett Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület kancellárja és tanügyi előadótanácsosa, Szűcs Éva a KRE tanügyi előadótanácsosa, Jenei Tamás, a Református Pedagógiai Intézet megbízott igazgatója, Mikló Ferenc, a Bihari Református Egyházmegye esperese, dr. Nagy Éva az Oktatási Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság kabinetigazgatója, Kéry Hajnal, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, valamint a váradi, zilahi, szatmárnémeti, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székhelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, nagyenyedi és kolozsvári református iskolák képviselői.
Köszöntések
Elsőként a vendéglátó iskola nevében Zsiros Anikó igazgatónő osztotta meg ünnepi gondolatait, kiemelve, hogy szerencsére egyre több szülő hallja meg Jézus Krisztus szavait, vagyis azt, hogy „engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”, ezzel a diáklétszám növekedésre utalva. Szűcs Éva elmondta, hogy a közös tanévnyitó a hálaadás és az áldáskérés ünnepe, amelyen együtt és egymásért állnak ki mindazok, akiknek fontos a református oktatás ügye. Kiemelte, hogy Magyarország kormánya is ezekben az iskolákban látja a magyarság összetartását, hiszen a KRE megkeresésére, a Lorántffy gimnáziumnak 25 millió forintot biztosítottak a szakoktatáshoz szükséges új laborok kialakítására. Dr. Nagy Éva kifejtette, hogy megmaradni, csak úgy lehet, ha megőrizzük értékeinket, amelyek közül a legnagyobb kincs a magyar anyanyelv. Szabó Ödön felelevenítette annak fontosságát, hogy hosszas tárgyalássorozatot követően megállapodás jött létre a történelmi egyházak és a román állam között, Mikló Ferenc pedig azt részletezte beszédében, hogy miért is fontos a református felekezeti oktatás.
Műsorok
Az ünnepélyes tanévnyitón több műsorszámra is sor került. Elsőként a nagyváradi Csillagocska református zeneóvoda gyermekei és a Csillagocska zenekar lépett fel, majd a Lorántffy gimnázium diákjai adtak elő egy rövid, Bethlen Gábor és a Lorántffy Zsuzsanna korát idéző műsort. Kovács Yvett XII-es diák szavalattal készült, végezetül pedig a Lortántffy iskola kórusa szolgált.
Bethlen Gábor-díj
A közös református tanévnyitó alkalmával kiosztották a Bethlen Gábor-díjat is, amelyet évente adnak át a hazai református oktatás érdekében kifejtett eredményes és maradandó szellemi értékeket teremtő, nevelő munkálkodásának elismeréseként annak a pedagógusnak, aki a hazai református iskolaügy érdekében rendkívülit tett. Idén a díjat Schwarcz István nyugalmazott fizikatanár, a Lorántffy iskola volt tanárja vehette át.
P. Nagy Noémi
erdon.ro
Idén Nagyvárad adott otthont a partiumi és erdélyi református tanintézmények közös évnyitó ünnepségének, amelyet tegnap tíz órától tartottak meg a várad-olaszi református templomban.
Az ünnepi esemény szervezője a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) támogatásával. Az országos református tanévnyitóra Partium és Erdély kilenc református tanintézményének képviselői, vezetői, tanárai és diákjai gyűltek össze, valamint több meghívott vendég. Az ünnepélyes alkalmon Csűry István, a KRE püspöke hirdette Isten igéjét a következő igerész alapján: „…Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig mondá: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel” (Márk 14, 61–62). Csűry István kiemelte, az ige mindannyiunk számára azt üzeni, hogy Jézus Krisztus örök, az ő útját követve megszűnnek a belső viszályok a közösségekben, amelyeket külső támadások sem bomlasztanak. A református iskolák közösségének feladata is az, hogy csendben, de erős tettekkel, halkan, de minden mondatnak súlyt adva építse a keresztény kultúrát, a magyar nemzet kultúráját. Végezetül Csűry István kiemelte, hogy a felekezeti iskolák fontossága abban áll, hogy a diákok szívébe mélyen beíródik Isten tanítása, ami életük folyamán végig elkíséri őket.
Meghívottak
Az ünnepélyes tanévnyitón részt vett Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület kancellárja és tanügyi előadótanácsosa, Szűcs Éva a KRE tanügyi előadótanácsosa, Jenei Tamás, a Református Pedagógiai Intézet megbízott igazgatója, Mikló Ferenc, a Bihari Református Egyházmegye esperese, dr. Nagy Éva az Oktatási Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság kabinetigazgatója, Kéry Hajnal, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, valamint a váradi, zilahi, szatmárnémeti, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székhelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, nagyenyedi és kolozsvári református iskolák képviselői.
Köszöntések
Elsőként a vendéglátó iskola nevében Zsiros Anikó igazgatónő osztotta meg ünnepi gondolatait, kiemelve, hogy szerencsére egyre több szülő hallja meg Jézus Krisztus szavait, vagyis azt, hogy „engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”, ezzel a diáklétszám növekedésre utalva. Szűcs Éva elmondta, hogy a közös tanévnyitó a hálaadás és az áldáskérés ünnepe, amelyen együtt és egymásért állnak ki mindazok, akiknek fontos a református oktatás ügye. Kiemelte, hogy Magyarország kormánya is ezekben az iskolákban látja a magyarság összetartását, hiszen a KRE megkeresésére, a Lorántffy gimnáziumnak 25 millió forintot biztosítottak a szakoktatáshoz szükséges új laborok kialakítására. Dr. Nagy Éva kifejtette, hogy megmaradni, csak úgy lehet, ha megőrizzük értékeinket, amelyek közül a legnagyobb kincs a magyar anyanyelv. Szabó Ödön felelevenítette annak fontosságát, hogy hosszas tárgyalássorozatot követően megállapodás jött létre a történelmi egyházak és a román állam között, Mikló Ferenc pedig azt részletezte beszédében, hogy miért is fontos a református felekezeti oktatás.
Műsorok
Az ünnepélyes tanévnyitón több műsorszámra is sor került. Elsőként a nagyváradi Csillagocska református zeneóvoda gyermekei és a Csillagocska zenekar lépett fel, majd a Lorántffy gimnázium diákjai adtak elő egy rövid, Bethlen Gábor és a Lorántffy Zsuzsanna korát idéző műsort. Kovács Yvett XII-es diák szavalattal készült, végezetül pedig a Lortántffy iskola kórusa szolgált.
Bethlen Gábor-díj
A közös református tanévnyitó alkalmával kiosztották a Bethlen Gábor-díjat is, amelyet évente adnak át a hazai református oktatás érdekében kifejtett eredményes és maradandó szellemi értékeket teremtő, nevelő munkálkodásának elismeréseként annak a pedagógusnak, aki a hazai református iskolaügy érdekében rendkívülit tett. Idén a díjat Schwarcz István nyugalmazott fizikatanár, a Lorántffy iskola volt tanárja vehette át.
P. Nagy Noémi
erdon.ro
2015. szeptember 21.
A Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitója
A Partiumi Keresztény Egyetem 2015–16-os tanévének hivatalos, ünnepélyes megnyitóját szombaton délelőtt tartották meg a nagyváradi református püspökség székházában, amely egyelőre még az egyetem székhelyéül is szolgál, amíg el nem készül a szomszédos telken már épülő új felsőoktatási központ.
A díszteremben jobbára első éves hallgatók, hozzátartozók, egyetemi oktatók és alkalmazottak foglaltak helyet, akiket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntött. Pálfi József református lelkipásztor, az egyetemi szenátus elnöke igei megnyitó beszédében Pál apostolt idézve járta körbe a jó keresztényi magatartás és életvitel hármas egységét: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Igemagyarázatát János Szabolcs rektor ünnepi tanévnyitó beszéde követte, amelyben elhangzott: a PKE három karának különböző szakjaira 404-en nyertek felvételt az új tanévben, az alap- és mesterképzést együttvéve. A megnehezedett középiskolai diplomaszerzés és a felsőoktatásban tapasztalható verseny fényében ez örvendetes beiratkozási aránynak számít, ami az egyetem presztízsének növekedését illusztrálja. A rektor vázolta az intézmény struktúráját, kitért a teljében lévő egyetemi reformra, a fejlesztésekre és építkezésekre, valamint a testvérintézetekkel folytatott kollaborációra is, külön említve a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet, amely egyebek mellett a doktori képzésben is együttműködik ezentúl a PKE-vel.
Tőkés László EP-képviselő, az egyetem Alapító Tanácsának elnöke köszöntőbeszédét azzal kezdte, hogy a nagyváradi-partiumi magyar felsőoktatás egyidős a rendszerváltozáskor szerzett szabadságunkkal. Röviden szólt az erdélyi s azon belül a váradi felsőoktatási kezdeményezésekről, sikerekről és kudarcokról, felidézve a főhatalom által gördített akadályokat, a máig tartó kálváriát – pl. az önálló állami magyar egyetem elszabotálását –, ugyanakkor méltatta azokat a küzdőket és támogatókat, külön is említve közöttük az egyházakat, akiknek köszönhető minden eddig megvalósítás. A bibliai tízparancsolat első és ötödik tanítását kiemelve intett az ősök, elődök és élenjárók tiszteletére, folyamatos önképzésre és állhatatos tudásszerzésre biztatta az ifjúságot, a helytállás, a szülőföld- és honszeretet kívánalmát hangsúlyozva. A globális és kontinentális politikai folyamatok alakulása láttán európai képviselőnk felhívta a figyelmet: kisebbségi helyzetben túlélési és boldogulási stratégiákat kell kidolgozni, ennek egyik műhelye a Partiumi Keresztény Egyetem is. „Értékrendszerünk válsága idején foggal-körömmel kell őriznünk értékeinket, a morális válságot erkölcsi és hitbéli alapjaink megerősítésével vészelhetjük át, boldogulásunk feltétele pedig a minőségre való törekedés az élet minden területén” – fogalmazta meg tanévkezdő üzenetében Tőkés László.
A továbbiakban Mezey Barna, az ELTE rektora, Komlósi István, a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának dékánja, Nagy Éva, a román tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárának kabinetvezetője és Csulák Péter kolozsvári konzul adták át jókívánságait a jelenlévőknek. Külön köszöntötték Jávor András debreceni általános rektorhelyettest, Pető Árpád ausztráliai vállalatvezetőt, a PKE régi támogatóját, Nemes Csaba tanácsost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselőjét, a nagyváradi református és római katolikus püspökség, valamint az unitárius egyház képviselőjét, az egyetem oktatóit és adminisztratív személyzetét.
A tanévnyitó az elsőéves hallgatók ünnepélyes fogadalomtételével, az egyházak reprezentánsainak áldáskérésével és a himnusz eléneklésével ért véget. Ének- és orgonaszolgálatot a Brugós Anikó vezette egyetemi énekkar, illetve Lászlóffy Zsolt zeneművész végzett.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Partiumi Keresztény Egyetem 2015–16-os tanévének hivatalos, ünnepélyes megnyitóját szombaton délelőtt tartották meg a nagyváradi református püspökség székházában, amely egyelőre még az egyetem székhelyéül is szolgál, amíg el nem készül a szomszédos telken már épülő új felsőoktatási központ.
A díszteremben jobbára első éves hallgatók, hozzátartozók, egyetemi oktatók és alkalmazottak foglaltak helyet, akiket Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntött. Pálfi József református lelkipásztor, az egyetemi szenátus elnöke igei megnyitó beszédében Pál apostolt idézve járta körbe a jó keresztényi magatartás és életvitel hármas egységét: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Igemagyarázatát János Szabolcs rektor ünnepi tanévnyitó beszéde követte, amelyben elhangzott: a PKE három karának különböző szakjaira 404-en nyertek felvételt az új tanévben, az alap- és mesterképzést együttvéve. A megnehezedett középiskolai diplomaszerzés és a felsőoktatásban tapasztalható verseny fényében ez örvendetes beiratkozási aránynak számít, ami az egyetem presztízsének növekedését illusztrálja. A rektor vázolta az intézmény struktúráját, kitért a teljében lévő egyetemi reformra, a fejlesztésekre és építkezésekre, valamint a testvérintézetekkel folytatott kollaborációra is, külön említve a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet, amely egyebek mellett a doktori képzésben is együttműködik ezentúl a PKE-vel.
Tőkés László EP-képviselő, az egyetem Alapító Tanácsának elnöke köszöntőbeszédét azzal kezdte, hogy a nagyváradi-partiumi magyar felsőoktatás egyidős a rendszerváltozáskor szerzett szabadságunkkal. Röviden szólt az erdélyi s azon belül a váradi felsőoktatási kezdeményezésekről, sikerekről és kudarcokról, felidézve a főhatalom által gördített akadályokat, a máig tartó kálváriát – pl. az önálló állami magyar egyetem elszabotálását –, ugyanakkor méltatta azokat a küzdőket és támogatókat, külön is említve közöttük az egyházakat, akiknek köszönhető minden eddig megvalósítás. A bibliai tízparancsolat első és ötödik tanítását kiemelve intett az ősök, elődök és élenjárók tiszteletére, folyamatos önképzésre és állhatatos tudásszerzésre biztatta az ifjúságot, a helytállás, a szülőföld- és honszeretet kívánalmát hangsúlyozva. A globális és kontinentális politikai folyamatok alakulása láttán európai képviselőnk felhívta a figyelmet: kisebbségi helyzetben túlélési és boldogulási stratégiákat kell kidolgozni, ennek egyik műhelye a Partiumi Keresztény Egyetem is. „Értékrendszerünk válsága idején foggal-körömmel kell őriznünk értékeinket, a morális válságot erkölcsi és hitbéli alapjaink megerősítésével vészelhetjük át, boldogulásunk feltétele pedig a minőségre való törekedés az élet minden területén” – fogalmazta meg tanévkezdő üzenetében Tőkés László.
A továbbiakban Mezey Barna, az ELTE rektora, Komlósi István, a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának dékánja, Nagy Éva, a román tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárának kabinetvezetője és Csulák Péter kolozsvári konzul adták át jókívánságait a jelenlévőknek. Külön köszöntötték Jávor András debreceni általános rektorhelyettest, Pető Árpád ausztráliai vállalatvezetőt, a PKE régi támogatóját, Nemes Csaba tanácsost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselőjét, a nagyváradi református és római katolikus püspökség, valamint az unitárius egyház képviselőjét, az egyetem oktatóit és adminisztratív személyzetét.
A tanévnyitó az elsőéves hallgatók ünnepélyes fogadalomtételével, az egyházak reprezentánsainak áldáskérésével és a himnusz eléneklésével ért véget. Ének- és orgonaszolgálatot a Brugós Anikó vezette egyetemi énekkar, illetve Lászlóffy Zsolt zeneművész végzett.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. szeptember 25.
Éltetik az Arany-kultuszt Nagyszalontán
Nagyszalontától Budapestig, Kassától Csíkszeredáig minden magyar ember azonosulni tud azzal az irodalmi hagyatékkal, amelyet a Toldi írója létrehozott – hangsúlyozta Kelemen Hunor csütörtökön azon a nagyszalontai konferencián, amelynek témája a 2017-es Arany János-emlékév előkészítése.
Az RMDSZ hajdúvárosi szervezete és az Arany János Művelődési Egyesület tavaly Arany 200 néven Kárpát-medencei konferenciasorozatot kezdeményezett abból az alkalomból, hogy két év múlva ünnepeljük a város legnevesebb szülötte, a legnagyobb magyar epikus költő születésének 200. évfordulóját. Az idei Hajdúhét keretében újabb konferenciát rendeztek a témában Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének fővédnökségével, erdélyi és magyarországi szakértők részvételével.
A csütörtöki rendezvényen az RMDSZ elnöke úgy vélekedett, hogy a 2017-re tervezett bicentenárium fontos szimbolikus eseménye teljes magyar nemzetközösségünknek, kedvező kulturális turisztikai lehetőség Nagyszalonta számára, ugyanakkor a különböző régiókban, különböző élethelyzetekben élő hazai magyar közösségeket is összefoghatja, egyetlen értékközösséggé kovácsolhatja.
„Fontos évre készül Nagyszalonta és a város magyar közössége. Az önkormányzat az elmúlt időszakban jelentős lépéseket tett az Arany-kultusz felélesztésére" – mutatott rá Kelemen Hunor, aki szerint a kulturális turizmus fontos lehetősége az egész térségnek, a szervezők akár irodalomtörténeti útvonalak kialakításában is gondolkodhatnak az emlékév előtt. Románia volt kulturális minisztere szerint a Szalontára látogatók Nagyvárad érintésével akár Szilágynagyfaluba, az Arany család származási helyére is ellátogathatnak, ahol irodalomtörténeti feltételezések szerint a Toldi történetének bizonyos epizódjai játszódnak, és ahol az Arany-kultusz felélesztése jegyében 2006-ban avatták fel a költő szobrát.
Kelemen elmondta, a nagyszalontai költőóriás irodalomtörténeti jelentőségén túl a romániai magyarságnak közösségi lehetőséget is látnia kell az Arany-kultusz kiszélesítésében. A politikus rámutatott, 2017 az irodalomtörténet számára is jelentős év, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia az Arany-életmű kritikai kiadására készül, és olyan kultúrtörténeti ritkaságokat is hozzátesz az eddig ismert alkotásokhoz, mint amilyenek a költő különböző kiadványokban megtalált széljegyzetei, amelyekből az alkotói folyamatokról és Arany gondolkodásáról is többet tudhatunk meg.
„Magyarosan gondolkodó, a magyar kultúrát mélységeiben ismerő alkotóember volt, de ugyanakkor széles látókörű, más kultúrákban is otthonosan mozgó nyelvzseni is. És nemcsak klasszikus műveltsége volt, hanem németül, angolul és franciául olvasta kora irodalmát" – idézte az RMDSZ hírlevele a szövetségi elnököt, aki emlékeztetett, hogy Shakespeare drámái is Arany János tolmácsolásával „szólaltak meg" először a magyar kultúrkörben: Hamlet és János király is az ő nyelvét beszélte, és a Szentivánéji álom is a nagyszalontai költő példátlan nyelvi igényességével öltött testet magyar nyelven.
A bicentenáriumot előkészítő nagyszalontai konferencián felszólalt többek között Soltész Miklós, a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, Korompay H. János, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főtanácsadója, Arany összes műveinek sorozatszerkesztője és Dánielisz Endre nagyszalontai helytörténész, Arany-kutató.
Krónika (Kolozsvár)
Nagyszalontától Budapestig, Kassától Csíkszeredáig minden magyar ember azonosulni tud azzal az irodalmi hagyatékkal, amelyet a Toldi írója létrehozott – hangsúlyozta Kelemen Hunor csütörtökön azon a nagyszalontai konferencián, amelynek témája a 2017-es Arany János-emlékév előkészítése.
Az RMDSZ hajdúvárosi szervezete és az Arany János Művelődési Egyesület tavaly Arany 200 néven Kárpát-medencei konferenciasorozatot kezdeményezett abból az alkalomból, hogy két év múlva ünnepeljük a város legnevesebb szülötte, a legnagyobb magyar epikus költő születésének 200. évfordulóját. Az idei Hajdúhét keretében újabb konferenciát rendeztek a témában Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének fővédnökségével, erdélyi és magyarországi szakértők részvételével.
A csütörtöki rendezvényen az RMDSZ elnöke úgy vélekedett, hogy a 2017-re tervezett bicentenárium fontos szimbolikus eseménye teljes magyar nemzetközösségünknek, kedvező kulturális turisztikai lehetőség Nagyszalonta számára, ugyanakkor a különböző régiókban, különböző élethelyzetekben élő hazai magyar közösségeket is összefoghatja, egyetlen értékközösséggé kovácsolhatja.
„Fontos évre készül Nagyszalonta és a város magyar közössége. Az önkormányzat az elmúlt időszakban jelentős lépéseket tett az Arany-kultusz felélesztésére" – mutatott rá Kelemen Hunor, aki szerint a kulturális turizmus fontos lehetősége az egész térségnek, a szervezők akár irodalomtörténeti útvonalak kialakításában is gondolkodhatnak az emlékév előtt. Románia volt kulturális minisztere szerint a Szalontára látogatók Nagyvárad érintésével akár Szilágynagyfaluba, az Arany család származási helyére is ellátogathatnak, ahol irodalomtörténeti feltételezések szerint a Toldi történetének bizonyos epizódjai játszódnak, és ahol az Arany-kultusz felélesztése jegyében 2006-ban avatták fel a költő szobrát.
Kelemen elmondta, a nagyszalontai költőóriás irodalomtörténeti jelentőségén túl a romániai magyarságnak közösségi lehetőséget is látnia kell az Arany-kultusz kiszélesítésében. A politikus rámutatott, 2017 az irodalomtörténet számára is jelentős év, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia az Arany-életmű kritikai kiadására készül, és olyan kultúrtörténeti ritkaságokat is hozzátesz az eddig ismert alkotásokhoz, mint amilyenek a költő különböző kiadványokban megtalált széljegyzetei, amelyekből az alkotói folyamatokról és Arany gondolkodásáról is többet tudhatunk meg.
„Magyarosan gondolkodó, a magyar kultúrát mélységeiben ismerő alkotóember volt, de ugyanakkor széles látókörű, más kultúrákban is otthonosan mozgó nyelvzseni is. És nemcsak klasszikus műveltsége volt, hanem németül, angolul és franciául olvasta kora irodalmát" – idézte az RMDSZ hírlevele a szövetségi elnököt, aki emlékeztetett, hogy Shakespeare drámái is Arany János tolmácsolásával „szólaltak meg" először a magyar kultúrkörben: Hamlet és János király is az ő nyelvét beszélte, és a Szentivánéji álom is a nagyszalontai költő példátlan nyelvi igényességével öltött testet magyar nyelven.
A bicentenáriumot előkészítő nagyszalontai konferencián felszólalt többek között Soltész Miklós, a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, Korompay H. János, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főtanácsadója, Arany összes műveinek sorozatszerkesztője és Dánielisz Endre nagyszalontai helytörténész, Arany-kutató.
Krónika (Kolozsvár)
2015. szeptember 28.
A körmére néz a Partiumi Keresztény Egyetemnek a Sapientia Alapítvány
Részben „gazdálkodási problémák” miatt ettől a tanévtől csak a Sapientia Alapítvány jóváhagyásával rendelkezhet a magyar állami támogatás elköltéséről a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – tudta meg lapunk. A Maszol értesülését a PKE és az alapítvány illetékesei is megerősítették.
Alaposan megnézi ettől a tanévtől a Sapientia Alapítvány, hogy mire költi a magyar államtól kapott támogatást a Partiumi Keresztény Egyetem. A finanszírozót képviselő, kolozsvári székhelyű alapítvány azt kéri a Tőkés László Fideszes EP-képviselő által elnökölt PKE-től, hogy láthassa az intézmény pénzforgalmát, számlamozgását. Emellett abban állapodtak meg, hogy a nagyváradi egyetem ettől a tanévtől csak az alapítvány munkatársának jóváhagyásával költhet el összegeket a magyar állami pénzekből.
Mindezt a PKE rektorától tudtuk meg, amikor arról az értesülésünkről faggattuk, miszerint a Sapientia Alapítvány a „gondnoksága alá vette” a nagyváradi egyetemet. János Szabolcs a „gondnokság” kifejezést elutasította, ám azt megerősítette, hogy az alapítványnak ettől a tanévtől sokkal nagyobb beleszólási joga van a költekezésükbe.
Pénzügyi gondjaik vannak
A szigorítás előzménye, hogy a PKE hosszú évek óta a Sapientia Alapítvány révén kapja meg a magyar államtól a normatív finanszírozást. Ez az összeg a múlt tanévben 621 millió forint volt, és Kolozsvárról utalták át a nagyváradiak OTP-s számlájára. Arra azonban az alapítványnak nemigen volt rálátása, hogy az összeget a PKE pontosan mire költi.
Az ellenőrzési jogköröket a rektor tájékoztatása szerint azért kérték Kolozsvárról, mert a nagyváradi egyetemnek pénzügyi gondjai vannak. „Bele kell férnünk a magyar állami finanszírozásba. Ez nem mindig sikerült, mert váratlan tételek is adódnak az akkreditálási folyamatból, oktatók alkalmazásából, emellett a tandíjas hallgatók száma is csökken” – magyarázta János Szabolcs. Hozzátette, a megállapodás értelmében saját bevételét a PKE arra költi, amire jónak látja: konszolidációra, fejlesztésre, „amire éppen szükség van”.
Az ellenőrzési szándék már korábban megvolt
A Sapientia Alapítvány irodavezetőjétől, Farkas Emődtől megtudtuk: mindig is volt egy erős szándék az alapítvány részéről arra, hogy a nagyváradi egyetem gazdálkodását a Sapientia EMTE költekezéséhez hasonlóan ellenőrizni tudja. Ezt azonban nem tudta megtenni, mert míg az EMTE-t maga a Sapientia Alapítvány hozta létre, a PKE különálló intézmény.
„Míg az EMTE chartájába egyértelműen be tudott kerülni, hogy a Sapientia Alapítványnak milyen felügyeleti és ellenőrzési jogkörei vannak az egyetem működésében, addig a PKE – mivel különálló jogi személy – chartája ezt nem tartalmazza” – fogalmazott az irodavezető.
Farkas Emőd elmondta, az EMTE rendszerint belefért a magyar állam által biztosított működési keretbe, míg a PKE nem. Ennek szerinte az oka részben az, hogy a nagyváradi egyetem kisebb, mindössze három karral működő felsőoktatási intézmény. „Ha egy egyetemnek mondjuk csak egy diákja van, az egy hallgatóra eső költségei nyilván magasabbak, mint ha ezer diákja lenne" – magyarázta. Másfelől „érezhető volt régóta, hogy gazdálkodási problémák lehetnek a háttérben” – tette hozzá.
Farkas Emőd hangsúlyozta, hogy kizárólag a magyar költségvetésből származó, a Sapientia Alapítványon keresztül továbbított támogatások sorsát követik figyelemmel. „Az alapítvány gazdasági munkatársai ellenőrzik, hogy a PKE költekezései összhangban vannak-e azzal a költségvetéssel, amit a Sapientia Alapítvány kuratórium jóváhagyott számukra. Ezt úgy láttuk a legkönnyebben megvalósíthatónak, hogy ha harmadik aláíróként a kifizetéseket az alapítvány egyik munkatársa is hitelesíti” – magyarázta az irodavezető.
Mint ismert, a PKE a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által létrehozott Sulyok István Református Főiskola utódja. Az egyetemet a Pro Universitate Partium Alapítvány hozta létre 1999-ben, és 2008-tól az első, államilag elismert, önálló magyar felsőoktatási intézmény Romániában. A PKE-n három kar működik, összesen 11 tanszékkel, és ezeken belül 15 alapképzési szakkal.
maszol.ro
Részben „gazdálkodási problémák” miatt ettől a tanévtől csak a Sapientia Alapítvány jóváhagyásával rendelkezhet a magyar állami támogatás elköltéséről a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – tudta meg lapunk. A Maszol értesülését a PKE és az alapítvány illetékesei is megerősítették.
Alaposan megnézi ettől a tanévtől a Sapientia Alapítvány, hogy mire költi a magyar államtól kapott támogatást a Partiumi Keresztény Egyetem. A finanszírozót képviselő, kolozsvári székhelyű alapítvány azt kéri a Tőkés László Fideszes EP-képviselő által elnökölt PKE-től, hogy láthassa az intézmény pénzforgalmát, számlamozgását. Emellett abban állapodtak meg, hogy a nagyváradi egyetem ettől a tanévtől csak az alapítvány munkatársának jóváhagyásával költhet el összegeket a magyar állami pénzekből.
Mindezt a PKE rektorától tudtuk meg, amikor arról az értesülésünkről faggattuk, miszerint a Sapientia Alapítvány a „gondnoksága alá vette” a nagyváradi egyetemet. János Szabolcs a „gondnokság” kifejezést elutasította, ám azt megerősítette, hogy az alapítványnak ettől a tanévtől sokkal nagyobb beleszólási joga van a költekezésükbe.
Pénzügyi gondjaik vannak
A szigorítás előzménye, hogy a PKE hosszú évek óta a Sapientia Alapítvány révén kapja meg a magyar államtól a normatív finanszírozást. Ez az összeg a múlt tanévben 621 millió forint volt, és Kolozsvárról utalták át a nagyváradiak OTP-s számlájára. Arra azonban az alapítványnak nemigen volt rálátása, hogy az összeget a PKE pontosan mire költi.
Az ellenőrzési jogköröket a rektor tájékoztatása szerint azért kérték Kolozsvárról, mert a nagyváradi egyetemnek pénzügyi gondjai vannak. „Bele kell férnünk a magyar állami finanszírozásba. Ez nem mindig sikerült, mert váratlan tételek is adódnak az akkreditálási folyamatból, oktatók alkalmazásából, emellett a tandíjas hallgatók száma is csökken” – magyarázta János Szabolcs. Hozzátette, a megállapodás értelmében saját bevételét a PKE arra költi, amire jónak látja: konszolidációra, fejlesztésre, „amire éppen szükség van”.
Az ellenőrzési szándék már korábban megvolt
A Sapientia Alapítvány irodavezetőjétől, Farkas Emődtől megtudtuk: mindig is volt egy erős szándék az alapítvány részéről arra, hogy a nagyváradi egyetem gazdálkodását a Sapientia EMTE költekezéséhez hasonlóan ellenőrizni tudja. Ezt azonban nem tudta megtenni, mert míg az EMTE-t maga a Sapientia Alapítvány hozta létre, a PKE különálló intézmény.
„Míg az EMTE chartájába egyértelműen be tudott kerülni, hogy a Sapientia Alapítványnak milyen felügyeleti és ellenőrzési jogkörei vannak az egyetem működésében, addig a PKE – mivel különálló jogi személy – chartája ezt nem tartalmazza” – fogalmazott az irodavezető.
Farkas Emőd elmondta, az EMTE rendszerint belefért a magyar állam által biztosított működési keretbe, míg a PKE nem. Ennek szerinte az oka részben az, hogy a nagyváradi egyetem kisebb, mindössze három karral működő felsőoktatási intézmény. „Ha egy egyetemnek mondjuk csak egy diákja van, az egy hallgatóra eső költségei nyilván magasabbak, mint ha ezer diákja lenne" – magyarázta. Másfelől „érezhető volt régóta, hogy gazdálkodási problémák lehetnek a háttérben” – tette hozzá.
Farkas Emőd hangsúlyozta, hogy kizárólag a magyar költségvetésből származó, a Sapientia Alapítványon keresztül továbbított támogatások sorsát követik figyelemmel. „Az alapítvány gazdasági munkatársai ellenőrzik, hogy a PKE költekezései összhangban vannak-e azzal a költségvetéssel, amit a Sapientia Alapítvány kuratórium jóváhagyott számukra. Ezt úgy láttuk a legkönnyebben megvalósíthatónak, hogy ha harmadik aláíróként a kifizetéseket az alapítvány egyik munkatársa is hitelesíti” – magyarázta az irodavezető.
Mint ismert, a PKE a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által létrehozott Sulyok István Református Főiskola utódja. Az egyetemet a Pro Universitate Partium Alapítvány hozta létre 1999-ben, és 2008-tól az első, államilag elismert, önálló magyar felsőoktatási intézmény Romániában. A PKE-n három kar működik, összesen 11 tanszékkel, és ezeken belül 15 alapképzési szakkal.
maszol.ro
2015. szeptember 29.
Hatszáz éves a templom
Ünnepre hívta a harang vasárnap délután a Szalárdi Református Egyházközség tagjait és vendégeit, akik templomuk hatszáz éves fennállásáról emlékeztek meg. Az ünnepi alkalommal a gyülekezet nőszövetsége felvette Igaz Mária nevét, azét a tiszteletesnéét, aki 1825-ben megmentette a templom máig használt úrvacsoraosztási eszközeit.
Az ünnepi alkalommal Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, aki mondhatni hazatért a szalárdi gyülekezetbe, melynek ő is volt lelkipásztora, Borzási Gyula parókus lelkész pedig a templom történetéről is beszélt.
„A halk, szelíd szót keresd, mert ott van az Isten” – szólt Csűry István püspök igehirdetése. Ha megvizsgáljuk, hogyan zajlott a szalárdi gyülekezet hatszáz éve, elmondhatjuk, hogy jöttek szélviharok, földrengések és volt tűzkár, de Isten megóvta a gyülekezetet és a templomot. Ameddig a halk, szelíd szót nem találjuk meg, addig nem látjuk Isten hatalmát és Isten szeretetét. „Ebben a halk, szelíd szóval való találkozásban ott van a te életednek a megfordulása” – emlékeztetett a püspök, aki azzal zárta prédikációját: nagyon nehéz helyzetekből, szorongattatásokból menekültek meg „a mieink”.
A templomot a Csáki-család építette, működésének kezdetét 1415-re teszik, mondta Borzási Gyula lelkipásztor, aki az istenházáról készült ismertetőt is az egybegyűltek figyelmébe ajánlotta (ezt távozáskor mindenki megkaphatta), és köszönetet mondott azoknak, akik az istenháza felújításában, szépítésében segédkeztek, Füstös Istvánnak és cégének, a Bihar megyei tanácsnak és Szabó Ödön képviselőnek, Nagy Miklós polgármesternek, Tököli Annának a fehérhímzések készítéséért, Sipos Bélának a faragott életfáért és a gyülekezet hollandiai, dordrechti segítőinek.
A nőszövetségi zászló avatása előtt Borzási tiszteletes elmondta, Tordai Illyés Gyula lelkipásztor felesége, Igaz Mária volt az, aki az 1825-ös haramiatámadáskor nem árulta el, hol vannak a templom 1772-ben készített, máig használatos kegyszerei, őt pedig ezért megölték a támadók. A gyülekezet Igaz Mária Nőszövetségének zászlaját Borzási Enikő zászlóanya és Sabău Julianna nőszövetségi elnök mutatta be, azt Földessy Márta Katalin erdőgyaraki lelkész, a Bihari Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke áldotta meg. Szerefi-Sass Emőke kántor vezetésével a kórus és a gyermekek szolgálatát is hallhatták az egybegyűltek, az ünnepség nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Ünnepre hívta a harang vasárnap délután a Szalárdi Református Egyházközség tagjait és vendégeit, akik templomuk hatszáz éves fennállásáról emlékeztek meg. Az ünnepi alkalommal a gyülekezet nőszövetsége felvette Igaz Mária nevét, azét a tiszteletesnéét, aki 1825-ben megmentette a templom máig használt úrvacsoraosztási eszközeit.
Az ünnepi alkalommal Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, aki mondhatni hazatért a szalárdi gyülekezetbe, melynek ő is volt lelkipásztora, Borzási Gyula parókus lelkész pedig a templom történetéről is beszélt.
„A halk, szelíd szót keresd, mert ott van az Isten” – szólt Csűry István püspök igehirdetése. Ha megvizsgáljuk, hogyan zajlott a szalárdi gyülekezet hatszáz éve, elmondhatjuk, hogy jöttek szélviharok, földrengések és volt tűzkár, de Isten megóvta a gyülekezetet és a templomot. Ameddig a halk, szelíd szót nem találjuk meg, addig nem látjuk Isten hatalmát és Isten szeretetét. „Ebben a halk, szelíd szóval való találkozásban ott van a te életednek a megfordulása” – emlékeztetett a püspök, aki azzal zárta prédikációját: nagyon nehéz helyzetekből, szorongattatásokból menekültek meg „a mieink”.
A templomot a Csáki-család építette, működésének kezdetét 1415-re teszik, mondta Borzási Gyula lelkipásztor, aki az istenházáról készült ismertetőt is az egybegyűltek figyelmébe ajánlotta (ezt távozáskor mindenki megkaphatta), és köszönetet mondott azoknak, akik az istenháza felújításában, szépítésében segédkeztek, Füstös Istvánnak és cégének, a Bihar megyei tanácsnak és Szabó Ödön képviselőnek, Nagy Miklós polgármesternek, Tököli Annának a fehérhímzések készítéséért, Sipos Bélának a faragott életfáért és a gyülekezet hollandiai, dordrechti segítőinek.
A nőszövetségi zászló avatása előtt Borzási tiszteletes elmondta, Tordai Illyés Gyula lelkipásztor felesége, Igaz Mária volt az, aki az 1825-ös haramiatámadáskor nem árulta el, hol vannak a templom 1772-ben készített, máig használatos kegyszerei, őt pedig ezért megölték a támadók. A gyülekezet Igaz Mária Nőszövetségének zászlaját Borzási Enikő zászlóanya és Sabău Julianna nőszövetségi elnök mutatta be, azt Földessy Márta Katalin erdőgyaraki lelkész, a Bihari Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke áldotta meg. Szerefi-Sass Emőke kántor vezetésével a kórus és a gyermekek szolgálatát is hallhatták az egybegyűltek, az ünnepség nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. szeptember 30.
Körlevél a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezetei részére
Nagytiszteletű Lelkipásztor testvérek! Szeretett Gyülekezetek! Európa válságos időket él, hiszen óriási menekülthullámmal és az ezzel együtt járó nehézségekkel kell szembenéznie.
A háború átka elől menekülnek sokan, velük szemben nem maradhatunk közömbösek, azonban az is tény, hogy vannak, akik kihasználva mások nyomorúságát, megpróbálnak a szörnyűségekből hasznot húzni. Válságos időben pedig a nemzeteket vezető kormányok felelőssége is nagyobb. Magyar nemzetünk kormánya felelősségét érezve, a lelkiismeret és Európa törvényeinek megfelelve, próbál helyesen cselekedni. Sajnos, emiatt nemtelen támadások érik. Az Egyháznak ebben a helyzetben meg kell tennie azt, ami küldetéséből fakadóan is feladata, vagyis, hogy imádkozzon és imádságra buzdítson. Erre a szolgálatra kérjük Egyházkerületünk minden tagját, Krisztus lelkülete szerint, imaláncot indítva a vasárnapi istentiszteletek alkalmával. Imádkozzunk együtt nemzetünkért, nemzetünk kormányáért, a bölcs és felelős kormányzásért ebben a nehéz helyzetben, harcban. Imádkozzunk a józanság és ébredés lelkéért, hogy nemzetünk a keresztyénség megvallója legyen. Imádkozzunk azért, hogy népünk minden tagja a Kárpát-medencén belül és kívül ismerje meg azt a Krisztust, Aki békességet hozhat az erőszakos világba, szeretettel töltheti meg a gyűlölettel teli szíveket. Imádkozzunk a keresztyén világért, Európa keresztyén gyökereinek a felvállalásáért, de legfőképpen azokért, akik az előállt helyzetet nem tétlen szemlélőként nézik, hanem keresztyéni küldetésüknek megfelelve a valódi rászorulókon segítenek, ugyanakkor felelősségük tudatában fáradhatatlanul teszik azt, amivel a Nemzet megbízta őket, védik Európa határait.
Nagyvárad, 2015. szeptember 29.
A békesség kötelékében, Csűry István püspök
Forró László főjegyző
erdon.ro
Nagytiszteletű Lelkipásztor testvérek! Szeretett Gyülekezetek! Európa válságos időket él, hiszen óriási menekülthullámmal és az ezzel együtt járó nehézségekkel kell szembenéznie.
A háború átka elől menekülnek sokan, velük szemben nem maradhatunk közömbösek, azonban az is tény, hogy vannak, akik kihasználva mások nyomorúságát, megpróbálnak a szörnyűségekből hasznot húzni. Válságos időben pedig a nemzeteket vezető kormányok felelőssége is nagyobb. Magyar nemzetünk kormánya felelősségét érezve, a lelkiismeret és Európa törvényeinek megfelelve, próbál helyesen cselekedni. Sajnos, emiatt nemtelen támadások érik. Az Egyháznak ebben a helyzetben meg kell tennie azt, ami küldetéséből fakadóan is feladata, vagyis, hogy imádkozzon és imádságra buzdítson. Erre a szolgálatra kérjük Egyházkerületünk minden tagját, Krisztus lelkülete szerint, imaláncot indítva a vasárnapi istentiszteletek alkalmával. Imádkozzunk együtt nemzetünkért, nemzetünk kormányáért, a bölcs és felelős kormányzásért ebben a nehéz helyzetben, harcban. Imádkozzunk a józanság és ébredés lelkéért, hogy nemzetünk a keresztyénség megvallója legyen. Imádkozzunk azért, hogy népünk minden tagja a Kárpát-medencén belül és kívül ismerje meg azt a Krisztust, Aki békességet hozhat az erőszakos világba, szeretettel töltheti meg a gyűlölettel teli szíveket. Imádkozzunk a keresztyén világért, Európa keresztyén gyökereinek a felvállalásáért, de legfőképpen azokért, akik az előállt helyzetet nem tétlen szemlélőként nézik, hanem keresztyéni küldetésüknek megfelelve a valódi rászorulókon segítenek, ugyanakkor felelősségük tudatában fáradhatatlanul teszik azt, amivel a Nemzet megbízta őket, védik Európa határait.
Nagyvárad, 2015. szeptember 29.
A békesség kötelékében, Csűry István püspök
Forró László főjegyző
erdon.ro
2015. szeptember 30.
Csűry István imával támogatná Orbán Viktor menekültpolitikáját
Imádkozzanak a "nemzet kormányáért" – erre kérte kedden körlevélben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkipásztorait Csűry István. A püspök szerint Orbán Viktorékat igazságtanul támadják a menekültválság kezelése miatt.
Csűry szerint a magyar kormány felelősségét érezve, a lelkiismeret és Európa törvényeinek megfelelve próbál helyesen cselekedni menekültügyben. „Sajnos, emiatt nemtelen támadások érik. Az Egyháznak ebben a helyzetben meg kell tennie azt, ami küldetéséből fakadóan is feladata, vagyis, hogy imádkozzon és imádságra buzdítson” – fogalmaz a szerkesztőségünkhöz is eljuttatott körlevelében az egyházi vezető.
A püspök arra kéri a lelkipásztorokat, hogy indítsanak imaláncot a vasárnapi istentiszteletek alkalmával. „Imádkozzunk együtt nemzetünkért, nemzetünk kormányáért, a bölcs és felelős kormányzásért ebben a nehéz helyzetben, harcban. (…) Imádkozzunk a keresztyén világért, Európa keresztyén gyökereinek a felvállalásáért, de legfőképpen azokért, akik az előállt helyzetet nem tétlen szemlélőként nézik, hanem keresztyéni küldetésüknek megfelelve a valódi rászorulókon segítenek, ugyanakkor felelősségük tudatában fáradhatatlanul teszik azt, amivel a Nemzet megbízta őket, védik Európa határait” – olvasható a levélben.
Mint ismert, Orbán Viktor kormányát elsősorban azért támadták az utóbbi hetekben az Európai Unió döntéshozói és a nemzetközi jogvédő szervezetek, mert szerintük Budapest a humanitárius szempontok teljes mellőzésével, központilag irányított gyűlöletkampánnyal kezelte a menekültek kérdését.
maszol.ro
Imádkozzanak a "nemzet kormányáért" – erre kérte kedden körlevélben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkipásztorait Csűry István. A püspök szerint Orbán Viktorékat igazságtanul támadják a menekültválság kezelése miatt.
Csűry szerint a magyar kormány felelősségét érezve, a lelkiismeret és Európa törvényeinek megfelelve próbál helyesen cselekedni menekültügyben. „Sajnos, emiatt nemtelen támadások érik. Az Egyháznak ebben a helyzetben meg kell tennie azt, ami küldetéséből fakadóan is feladata, vagyis, hogy imádkozzon és imádságra buzdítson” – fogalmaz a szerkesztőségünkhöz is eljuttatott körlevelében az egyházi vezető.
A püspök arra kéri a lelkipásztorokat, hogy indítsanak imaláncot a vasárnapi istentiszteletek alkalmával. „Imádkozzunk együtt nemzetünkért, nemzetünk kormányáért, a bölcs és felelős kormányzásért ebben a nehéz helyzetben, harcban. (…) Imádkozzunk a keresztyén világért, Európa keresztyén gyökereinek a felvállalásáért, de legfőképpen azokért, akik az előállt helyzetet nem tétlen szemlélőként nézik, hanem keresztyéni küldetésüknek megfelelve a valódi rászorulókon segítenek, ugyanakkor felelősségük tudatában fáradhatatlanul teszik azt, amivel a Nemzet megbízta őket, védik Európa határait” – olvasható a levélben.
Mint ismert, Orbán Viktor kormányát elsősorban azért támadták az utóbbi hetekben az Európai Unió döntéshozói és a nemzetközi jogvédő szervezetek, mert szerintük Budapest a humanitárius szempontok teljes mellőzésével, központilag irányított gyűlöletkampánnyal kezelte a menekültek kérdését.
maszol.ro