Kiss Sándor lemondását követeli az EMNP
Lemondásra szólította fel Kiss Sándort az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely elfogadhatatlannak tartja, hogy a Bihar megyei közgyűlés korrupciós botrányba keveredett alelnöke következmények nélkül folytassa pályafutását.
„A történtek után az lenne a legkevesebb, ha visszavonulna a politikából. Ez nemcsak a közösségnek válna hasznára, hanem követendő példa lenne napjaink romániai társadalmában is” – szögezte le hétfői sajtótájékoztatóján Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke, aki Zatykó Gyula és Szilágyi Zsolt országos alelnök társaságában emlékeztetett a helyi RMDSZ-vezető „kétes múltjára”.
Kiss ellen, mint ismeretes, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) nagyváradi ügyészei többrendbeli bűnvádi eljárást indítottak csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanúja miatt. Zatykó most emlékeztetett, hogy a helyi pártvezér már korábban is összetűzésbe került a törvénnyel adócsalás vagy éppen „pornóbotrány” miatt.
„Pár napra őrizetbe is vették, de eddig megúszta” – magyarázta. Ismét felhívta a figyelmet az ominózus nagyváradi Ady-központ ügyére, arra, hogy az RMDSZ által létrehozott Mecénás Alapítvány hogyan térítette el a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek megítélt magyar állami támogatást, amellyel máig nem számolt el nyilvánosan, és gyanítja, hogy a váradi üzletember, és a Kiss-ügyben szintén gyanúsított Mudura Sándor és a volt magyar kormányfő, Medgyessy Péter közti jó viszonynak köszönhető az ügy határon túli kivizsgálásának elodázása.
„Ugyanazok az ismert nevek, Kiss Sándor, Mudura Sándor. Biró Rozália még nem került fel a listára, de tudjuk, hogy alpolgármester volt, amikor az önkormányzat megítélte a szerződést a debreceni Keviépnek” – magyarázta Zatykó, emlékeztetve a nyomozóhatóság gyanújára, mely szerint Kiss és Mudura összesen 300 ezer eurónyi kenőpénzért cserébe közbenjárt azért, hogy a magyarországi cég kivitelezhesse és üzemeltethesse a váradi szeméttározót.
„Nem akarunk osztozni a felelősségen. Nem akarjuk, hogy miattuk árnyék vetüljön ránk, a helyi magyar kisebbségre és a teljes román társadalomra” – szögezte le Szilágyi, aki sajnálattal állapította meg, hogy Kissék módszerei ugyanolyanok, mint a magyarországi szocialista párté.
A bűnvádi eljárás alatt álló Simon Gábor volt MSZP-elnökhelyettes titkos számláit említette és feltette a kérdést, hogy a Kiss-ügy átnyúlik-e vajon az MSZP köreibe, Simon „bajtársainak” van-e kapcsolata Kiss Sándor társaival.
Szilágyi egyúttal felszólította az érintetteket, hogy ne pusztán személyes vagyonnyilatkozataikat hozzák nyilvánosságra, hanem számoljanak el azokkal a közpénzekkel is, amelyek az elmúlt 15 évben rájuk voltak bízva. „Politikai színezettől függetlenül, az a cél, hogy a helyi magyarságot ne a DNA által gyanúsított elöljárók alapján ítéljék meg” – szögezte le Szilágyi.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

120 éves az újszentesi gyülekezet
Mindeddig megsegített Minket az Úr!” Sámuel I. 7, 12.
Krisztusban szeretett Testvéreink!
Közel három héttel ezelőtt ünnepeltük Jézus Krisztus halálból való feltámadását.
Az üdvözítő Jézus, a mi Urunk és megváltónk, már keresztre feszítésekor széttárta kezeit, hogy borzalmas kínjai közepette is magához öleljen. Széttárt, kiterjesztett kezekkel, a kereszt fájdalmas magasságában is, minket áldott, értünk imádkozott. Életünk minden pillanatában kinyújtja lelki kezét, hogy az Ő áldó, mennyei kezét bármikor megfoghassuk, amikor szenvedünk, gyászolunk, vigasztalanok, reménytelenek vagyunk, amikor a bűn meggyötör.
Megfogva az Ő kezeit, tudjuk csak megfogni egymás kezeit is, hogy örömben vagy nehézségben, testvérekként élhessük életünk, Anyaszentegyházunk közösségében!
Mennyei Atyánk gondoskodott arról, hogy 120 esztendővel ezelőtt létrejöhessen, Anyaszentegyházának újszentesi gyülekezete. 1891-ben Szentes városából ide települt le 133 család, 768 református keresztyén. A letelepedés után három évvel 1894-ben megalakult a Vadászerdői Református Egyházközség. Az első istentiszteleteket egy magtárban tartották, majd 1902-ben hozzákezdtek a Bánság egyik legszebb neogótikus templomának építéséhez, melyet 1903-ban szenteltek fel. Az idők sodrásában megrongálódott templomot többször javították, nagyobb felújítási munkálatot 1991-ben a Község százéves évfordulójára végeztünk. A teljes külső és belső felújítását a templom felszentelésének százéves évfordulójára végeztük el 2003-ban, amikor az orgonát, és a parókiát is felújítottuk. Egyházunk, templomunk, hitünk és nemzeti hovatartozásunk megerősített védőbástyájaként kínálja fel a lehetőséget a találkozásokra, egymásra találásra, lelki megerősödésre.
2014. május 18-án délben 12 órakor kezdődő istentiszteleten adunk hálát mennyei Atyánk gondviselő kegyelméért, áldásaiért, melyekben részesítette a gyülekezetet az elmúlt 120 esztendőben és imádkozó lélekkel, hittel és élő reménységgel, EGYÜTT kérjük az Ő megtartó kegyelmét, áldását jelenünkre és jövendőnkre.
„Mindeddig megsegített Minket az Úr!”
A hálaadó istentiszteleten igét hirdet Főtiszteletű Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Püspöke.
Amikor megszólal templomunk harangjainak hívó szava, jertek el, térjetek be e Szent Védőbástya hajlékába, nyerjetek vigasztalást, élő reménységet! EGYÜTT adjunk hálát mennyei Atyánknak gondviselő szeretetéért!
Szeretettel hívjuk és várjuk Testvéreinket május 18-án délben, 12 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletre és az ezt követő szeretetvendégségre!
Atyafiúi szeretettel,
Szűcs András Ottó lelkipásztor. Nyugati Jelen (Arad)

Hátizsákos rendszerváltás
Az erdélyi menekültek megsegítését célzó misszió révén a kommunista világrend összeomlását is siettette az 1990-ben önálló egyházként bejegyzett budapesti székhelyű Erdélyi Gyülekezet. A hősi időkről és az új kihívásokról beszélgettünk Zalatnay Istvánnal, a gyülekezet vezető lelkészével.
– A bejáratnál kiadó raktárfelületet hirdető felirat. Gazdálkodási szempontok alapján vagy szűkíti tevékenységét az Erdélyi Gyülekezet?
– Utóbbiról nincs szó, de az idők kétségtelenül változtak 1992 óta, amikor a gyülekezet megkapta ezt a katonai létesítményt. Annak idején Németh Géza, a gyülekezet lelkipásztora két lehetőség közül választhatott – a másik Szentendre határában –, de ez a városközpont és metróközeli terület volt a jó döntés.
– Milyen szempontok szerint választottak akkoriban?
– Annak idején Németh Géza jó érzékkel és következetességgel képviselte azt az álláspontot, hogy a határon kívüli magyarok ne jöjjenek el otthonról, de ha már úgy döntenek, az egyháznak kötelessége segíteni rajtuk. Ez érvényes volt 1990-ig, utána viszont jogosan merült fel a kérdés: van-e ennek a továbbiakban létjogosultsága? A gyülekezet életében hatalmas váltás volt, amikor a rendszerváltás pillanatától lényegében megszűnt a korábbi menekültmisszió. Kiderült azonban, hogy a sok ezer menekült egy része az új körülmények között is szeretne együtt maradni gyülekezeti közösségként. Megfogalmazódott, hogy azoknak az embereknek, akik életük határhelyzeteiben keresztyén hitből fakadó segítőkészséget tapasztaltak meg, életkörülményeik megváltozása után ugyanezt kell megtenniük – csak immár fordított irányba, a szülőföld felé. Ehhez a szolgálathoz viszont területre, épületekre volt szükség, s ezt követően kezdődött a keresgélés olyan terület után, ahol intézményi elhelyezésre, építkezésre, táborozásra nyílik lehetőség. A Reménység Szigetének otthont adó jelenlegi terület négy hektáron fekszik, ahol betegellátást, konferenciákat, akár több hónapos képzéseket lehet tartani.
– Mennyire erdélyi ma az Erdélyi Gyülekezet?
– Nagyon. Az aktívak túlnyomó része erdélyi születésű vagy erdélyi gyökerekkel rendelkezik. Sőt, szervezetileg is erdélyi, mivel a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik. Ezt is Németh Géza kezdeményezte, abból a meggondolásból, hogy a gyülekezet tagjai is erdélyiek, és a túlnyomórészt kifele irányuló szolgálat is az erdélyieket célozza. A tárgyalásokat már én folytattam le, aminek következtében a Királyhágómellék 271. gyülekezete lettünk.
– Az ön számára miért volt kihívás a gyülekezet lelkészévé válni?
– Két alapvető pillér létezik az életemben: a református lelkészi mivoltom, illetve a külhoni magyarság iránti elkötelezettségem. A hetvenes években a magyar értelmiségnek volt egy rétege, amelynek életében meghatározó élmény volt az erdélyi magyarság iránti érdeklődés a nagy Erdély-járásokkal együtt – engem is akkoriban, tizenévesen kerített mindez a hatalmába. Miután 1985-ben hazatértem a genfi ösztöndíjamból, a Városligeti-fasori gyülekezetben lettem beosztott lelkész. Fél évvel később azzal hívatott Tóth Károly akkori budapesti püspök, hogy szervezzek meg egy „földalatti”, fél-legális segélyakciót Erdélybe, amelynek anyagi hátterét nyugati testvéregyházak biztosították. Ez volt a hátizsákos csempészet világa, egyetemisták, baráti körök, teológusok vitték a különböző szükséges dolgokat, leginkább gyógyszereket. Fokozatosan különböző állami szervek is bekapcsolódtak, az ipari minisztérium például kétmillió forint értékű gyógyszeradományt biztosított, ami óriási pénz volt közvetlenül a rendszerváltás előtt.
– Ehhez azért sok hátizsák kellett...
– Nagyon sok! Hatalmas történetek fűződnek ezekhez az időhöz. Ott volt például az NDK-s vonal. A hajdani Kelet-Németországban az egyház volt az ellenzéki tevékenységek ernyőszervezete, én pedig elég sok német kapcsolattal rendelkeztem, részben Balog Zoltán jelenlegi miniszter révén, akinek NDK-s volt az első felesége. Jöttek az Erdélybe tartó kelet-német csoportok, a pályaudvaron feladogattuk nekik a csomagokat, s aztán Kolozsváron, Brassóban leszedték arra beszervezett emberek. Talán furcsán hangzik, de nagy „áldás” volt, hogy Romániában a Szekuritaté, nem pedig a Stasi működött, gyakorlatilag mindig mindent meg lehetett oldani. A vámosok esetében pedig sokszor az ő igényeik is szerepeltek a listán, s ha megkapták, a többi mehetett. Az erdélyi magyarságnak akkor kimondottan jót tett az a levantei szellem, ami belengte az országot.
– Az akció koordinálása volt a „belépő” az Erdélyi Gyülekezetbe?
– Legfeljebb áttételesen. Miután ez a szerep túlnőtte az eredeti kereteket, egy idő után jeleztem a püspöknek, ehhez már státus is kellene, így lettem 1989-ben kizárólag kisebbségi ügyekkel foglalkozó zsinati referens. A rendszerváltás utáni első Miniszterelnöki Hivatal titkárságából jött létre a későbbi Határon Túli Magyarok Hivatala Entz Géza vezetésével, ennek lettem én az elnökhelyettese az 1994-es kormányváltásig. Azon az őszön kapott szívinfarktust Németh Géza, az Erdélyi Gyülekezet vezetője.
– Honnan a kapcsolat a gyülekezet alapító lelkészével?
– Régi családi barátságról van szó, édesapám és Németh Géza 1956 után együtt voltak internáló táborban. Géza bácsi roppant tehetséges, hihetetlen energiákkal megáldott lelkész volt, egyike annak a kilenc fiatalnak, akik már 1955-ben megfogalmazták az úgynevezett Hitvalló Nyilatkozatot, tiltakozva a kommunista államhatalmat kiszolgáló egyházi vezetés ellen. A forradalom utáni internáló tábor „abszolválását” követően Érdre került. A maga harmincezres lélekszámával Európa legnagyobb falvának számító település újabb református templom építését igényelte, amelyet a kezdeti elvi engedély ellenére leállítottak. Németh Géza azonban nem hagyta abba. Régi „szerelme” volt Martin Luther King, az általa képviselt erőszakmentes ellenállás elvét alkalmazta ő is, miszerint a kommunista országokban a keresztények is hasonló elnyomást szenvednek, mint Amerikában a feketék. Miután Martin Luther Kinget megölték, a gyülekezet örökbe fogadta az árváit, a konfirmandusok pedig testvéreikké – kissé teátrális, de hatalmas ötlet. Mint ahogy az is, hogy a térdmagasságig felhúzott állapotban lévő érdi templom az amerikai aktivista nevét viselje. És amikor a King-utód Ralph Abernathy Magyarországra látogatott, a csepeli munkásgyűlésen Németh Géza meghívta az amerikai lelkészt a másnapi érdi templomavatóra. Este aztán felment hozzá a szállodába, és elmondta, hogy behúzta a csőbe, és tájékoztatta a helyzetről. A politikai ellennyomás dacára Abernathy megjelent az avatón, de ez sem volt elég, a templom azóta sem épült fel, Németh Gézát pedig kirakták az egyházból.
– Hogyan kerülhetett mégis a menekültmisszió élére?
– Eltávolították a gyülekezetből, egy ideig képárusként kényszerült pénzt keresni, közben azonban országos misszió indult el. A megjelenő kihívásokról – menekültügy, kábítószer-fogyasztás – ugyanis a politikai kurzus kezdetben nem vett tudomást, majd úgy döntött, hogy valamilyen módon kezelni kell azokat az egyházon belül, nehogy Németh Géza „kisajátítsa”, mert akkor ellenőrizhetetlenné válik. A nyolcvanas években történt nem hivatalos, de a gyakorlatban érvényesülő részleges rehabilitálása után kapott a Moszkva tér mellett egy helyet a kábítószeres missziónak, de amikor 1987-ben elindult a menekültáradat, akkor Géza bácsi azt mondta: minden egyebet zárójelbe kell tenni, a prioritás a menekülteket segítő misszió.
– Hogyan fogadta el a hivatalos kurzus a menekültkérdés létezését? Hiszen a nyolcvanas évek derekán még kőkemény kommunizmus volt Magyarországon is...
– Valóban kényes volt a helyzet, hiszen testvéri szocialista országból érkezett emberekről beszéltünk, akik nem is lehettek menekültek, akik ugyanakkor ég és föld között élő emberek, mindenféle jogi státus, egészségbiztosítás, hivatalos munkavállalási lehetőség nélkül. Itt-ott húzták meg magukat, Németh Géza pedig igyekezett segíteni albérlet, feketemunka-lehetőség terén, érkeztek a nyugati segélyek, működött a misszió. Másrészt zajlott a hivatalosságok bombázása: tessék rendezni ezeknek az embereknek a helyzetét! Aztán egyszercsak a Magyar Közlönyben megjelent „a” módosítás. Korábban nem magyar állampolgár 30 napon át tartózkodhatott Magyarországon, ez a tartózkodási engedély pedig egy alkalommal volt meghosszabbítható. Az „egyszer” kifejezést törölték belőle, megszűnt az a jogi kényszer, ami korábban a visszatoloncolásokhoz vezetett, és ezzel egycsapásra hivatalosan is létezővé vált a menekültkérdés. E folyamat következtében megváltozott a probléma kezelésének politikai és jogi környezete, illetve fogadtatása, szétfeszítette a kommunista állam megszokott kereteit, s a keletnémet menekültek már e változás haszonélvezői voltak. Némi túlzással Németország egyesülésének egyik legfontosabb eredője Magyarország szétdarabolása volt, az abból fakadó menekültáradat, konkrétan azok az erőfeszítések, amelyeket az erdélyi menekültek fogadása és hivatalosítása érdekében fejtett ki a Németh Géza vezette misszió.
– Hogyan zajlott a stafétaváltás az elődje és ön között?
– Amikor Németh Géza ’94 őszén szívinfarktust kapott, én már nem voltam állami szolgálatban. Bizonyára érezte, hogy már nem lesz képes egyedül vinni az ügyeket, s hívott, csináljuk együtt. Elsőre nemet mondtam, ám miután fél év múlva a második infarktus végzett vele, a fia, Németh Zsolt is megkeresett. Akkor vállaltam átmeneti időre a szolgálatok végzését, zajlottak a tárgyalások is a gyülekezet csatlakozásáról a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez. Az átmeneti idő azóta is tart, 1995-től én vagyok a gyülekezet lelkésze.
– Mit tart ma a gyülekezet legfontosabb feladatának?
– Ami mindig minden gyülekezet feladata: a keresztyén hit megélését, hirdetését szóban és cselekedetben. A mi esetünkben ez sajátos „nemzeti küldetéssel” is jár. Ezen a téren különösen fontosnak tartom a magyar világ belső szerkezetének átgondolását. A gyakorlatilag Trianon óta létező alapképlet szerint van az anyaország és vannak a kisebbségi sorsban élő magyar közösségek, amelyeket az anyaország helyzettől és kormánytól függően hol kisebb, hol nagyobb mértékben segít. Márpedig ez a képlet nem felel meg a valóságnak, az értékarányoknak, hanem sokkal inkább az angolszász világfelfogás. Az ugyanis elképzelhetetlen például, hogy egy új-zélandi kevesebbnek érezze magát egy amerikainál, csak azért, mert egyik helyen hárommillióan, másik helyen pedig 300 millióan élnek. Abban a világban az értékek kiegészítik, gazdagítják egymást. A magyar kapcsolatrendszerben is valami hasonlónak kellene érvényesülnie abban az értelemben, hogy miközben erősíteni kell a Reménység Szigetének a külhoni magyarság helyzetét segítő szerepét, az ellenkező irány is legalább ennyire fontos: biztosítania kell a külhoni magyarság világának magyarországi megjelenítését. Számos programunk ezt szolgálja; például erdélyi panteonként is funkcionáló emlékkertünk vagy a ’89-es forradalom emlékének ápolása.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Németh Zsolt: az Erdélyi Gyülekezet története elválaszthatatlan a rendszerváltozástól
A magyarság határokon átívelő egyesítésének szellemében, erdélyi menekültek által huszonöt éve Magyarországon létrehozott Erdélyi Gyülekezet története elválaszthatatlan a rendszerváltozástól – mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, a református gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka vasárnap Budapesten.
Németh Zsolt a gyülekezet alapítójáról elnevezett Németh Géza-emlékkonferencián köszöntőjében arról beszélt, hogy 1989 a csodák éve volt: a „mocsaras, tespedt, álságos világot létrehozó elnyomó gépezet a szemünk láttára omlott össze”.
Hozzátette: a csodák éve volt azért is, mert beigazolódott édesapja, Németh Géza lelkésznek az a hitvallása, hogy az ország sorsa „az Úr kezében van”, és ezért minden zsarnoki rendszer bukásra van ítélve.
Németh Zsolt emlékeztetett arra, hogy a nyolcvanas évek közepétől tömegesen érkező erdélyi menekültektől a kettős állampolgárságig vezetett a határokat átívelő nemzetegyesítés folyamata, az, hogy „a Kárpát-medencében újjáéledt a nemzeti összetartozás érzése”. Nagyon fontos, hogy „minden magyar ember otthon legyen Európában, tehát az unióban is”, ezért is támogatja a kormány Szerbia uniós csatlakozását, valamint azt, hogy a kárpátaljai magyarok olyan Ukrajnában éljenek, amely az unió felé orientálódik – jelentette ki. Zalatnay István lelkész az MTI-nek elmondta, hogy Németh Géza (1933-1995) „a kommunizmus időszaka alatt a református egyház egyik kiemelkedő ellenzéki személyisége volt”, akit bár 1971-ben egy koncepciós eljárás következtében eltávolítottak az egyházból, több egyházi szolgálatot — köztük a cigánymissziót és a drogfüggő fiatalokkal foglalkozást — indított el. Magyarországon elsőként kezdte az erdélyi menekülteket „intézményes” keretek között felkarolni – hangsúlyozta. Emlékeztetett: a Németh Géza által életre hívott menekültmisszió folytatásaként jött létre 1990-ben az Erdélyi Gyülekezet, amelynek két évvel később a Honvédelmi Minisztériumtól átengedett egy egykori laktanyát. Ott hozták létre a Reménység Szigete nevű karitatív és kulturális központot, ahol elsősorban a határon túli magyarság megsegítésével foglalkoznak – mondta Zalatnay István. A gyülekezet 1995 óta hivatalosan a romániai Királyhágómelléki Egyházkerület része, ami azért fontos, mert ezáltal szimbolikusan megszüntették a határokat, és talán ez volt az első, jogilag, egyházjogilag is megfogható lépése a magyarság határmódosítás nélküli újraegyesítésének – fűzte hozzá a lelkész. MTI

Erdély-szerte az összetartozást ünneplik
Erdély-szerte megemlékeznek szerdán a trianoni békeszerződés aláírásához kötődően a nemzeti összetartozás napjáról. Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében a Bolyai téri unitárius templom udvarán 17 órakor kezdődik az emlékünnepség, amelyen Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is részt vesz.
Fellép a Református Kollégium vegyeskara, a megemlékezés után pedig az egyházközség tanácstermében Koltai Gábor Trianon című filmjét vetítik.
Sepsiszentgyörgyön 16 órától a Kőrösi Csoma Sándor és a Templom utca kereszteződésénél található téren tart megemlékezést a helyi önkormányzat és Magyarország Kulturális Központja – rossz idő esetén az eseményt a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében tartják. Délután fél 6-tól a Magyar Polgári Párt (MPP) rendezvényére várják az érdeklődőket az Erzsébet-parkban található székely zászló alatt.
Kirándulva emlékeznek a diákok
A Kárpát-medencei magyar középiskolásoknak kínál utazási lehetőséget a budapesti Rákóczi Szövetség hétvégén a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az idei programon a marosvásárhelyi Református Kollégium és a Bolyai Farkas Gimnázium összesen nyolcvan diákja is részt vesz: egy részük Egerbe, a többiek Debrecenbe látogatnak el.
A tanulók a péntektől vasárnapig zajló kiránduláson megemlékezésen vesznek részt, emellett városnézést, kapcsolatépítő és ismerkedő programokat szerveznek számukra.
Székelyudvarhelyen a Millenniumi emlékoszlop körüli téren tartandó, koszorúzással záródó megemlékezés szerda délután fél 5-kor kezdődik, szombaton pedig reggel 8-kor a főtérről indul a már hagyományos Trianon-napi kerékpárkörút. Farkaslakán 16 órára várják a megemlékezőket a Trianon-emlékműnél, ahol a felszólalások után a Tamási Áron Általános Iskola diákjai népdalokat, verseket adnak elő.
Csíkszeredában az EMI és a Minta ifjúsági szervezet tart emlékünnepséget: a résztvevők délután negyed ötkor gyülekeznek a Szabadság téren, majd együtt indulnak a központi parkban tartandó megemlékezésre.
Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának belső udvarán 17 órakor kezdődik az összetartozás napi rendezvény a Partiumi Magyar Művelődési Céh és az EMNT szervezésében. Emlékbeszédet mond Hermán M. János, a Partiumi Magyar Művelődési Céh hittudományi referense és Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke, majd a résztvevők megkoszorúzzák a Trianon-emlékművet.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét, a nemzeti összetartozás napjává. Az erről szóló törvényben az Országgyűlés rögzítette, hogy kötelességének tekinti arra inteni a jelenlegi és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békeszerződés okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, a más nemzeteknek okozott sérelmeket is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. Krónika (Kolozsvár)

Megkerülték a magyar egyházakat
Érthetetlen az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői számára, hogy a korábbi tárgyalások ellenére az oktatási tárca miért csak az ortodox egyházzal kötött megállapodást az iskolai vallásoktatásról. A magyar egyházi illetékesek közös fellépést sürgetnek.
Meglepetéssel fogadták az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői, hogy az oktatási minisztérium és a vallásügyi államtitkárság csupán az ortodox egyházzal kötött megállapodást az iskolai vallásoktatásról, a hitoktatók kinevezéséről. A napokban nyilvánosságra került protokollum kimondja, hogy az ortodox vallástanárok kinevezése az egyház írásos beleegyezésével történik, ez meg is vétózhatja a pedagógusok állásba helyezését, azonban meg kell indokolnia, miért nem ért egyet a kinevezéssel.
Az ortodox egyházzal kötött egyezmény az állami iskolákban való vallástanításra, az ezen belüli teológiai szakokra vonatkozik. „Hiánypótló dokumentum, hasonló megállapodásra a magyar történelmi egyházak esetében is szükség van” – mondta lapunknak Bustya János lelkipásztor-vallástanár, az Erdélyi Református Pedagógiai Intézet munkatársa.
Rámutatott, az oktatási minisztérium legutóbb 2000-ben kötött hasonló megállapodást az egyházakkal, a 2011-ben elfogadott új oktatási törvény is erre hivatkozik. Azonban, amikor a felekezetek érvényesíteni szeretnék ennek tartalmát, a minisztérium visszautasítja, arra hivatkozva, hogy már nem érvényes, ugyanis a régi tanügyi törvény alapján köttetett.
„A régi nem jó, új nincs, ez egy faramuci helyzet, és már rég orvosolni kellett volna, azonban eddig a minisztérium nem állt szóba az egyházakkal” – szögezte le Bustya János. A lelkipásztor emlékeztetett, hogy az elmúlt három évben valamennyi szabályozásnál, többek között a vallástanárok kinevezésénél is, az érvénytelennek mondott protokollra hivatkozott a minisztérium.
„Az ortodox egyházzal kötött megállapodás rendet teremt, szabályozza a vallásoktatásban az egyházi jóváhagyás kérdését, eddig ugyanis előfordult, hogy a helyi lelkész, az esperes vagy a tanfelügyelőség adta ki, most viszont leszögezik, hogy ez kizárólag a püspök hatásköre” – magyarázta Bustya János.
A lelkész-tanár arra is felhívta a figyelmet, hogy a minisztérium még mindig nem rendezte a felekezeti iskolák alapításának kérdését, holott a lehetőség benne van az új oktatási törvényben – mint mondta, a félig állami, félig egyházi tanintézetek felekezeti iskolává alakítását kormányhatározattal kellene szabályozni.
KREK: közös volt az ügy
Meglepetéssel fogadta az ortodox egyházzal kötött külön megállapodás hírét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) is, mivel régen már létezett együttműködés a szaktárca és a különböző felekezetek között. „Közös volt az ügy, ezért azt előzetes konszenzus után együtt tárgyaltunk a minisztériummal” – mutatott rá lapunknak Szűcs Éva.
A KREK oktatásért felelős munkatársa elmondta, hogy az 1990-es évek elején az egyházak közös egyeztetés után kötöttek protokollumot az oktatási minisztériummal. „Mind nagy lelkesedéssel vágtunk neki, hogy visszaállítsuk a felekezeti iskoláinkat és a vallásoktatást. Rögzítettük és szabályoztuk a viszonyt, de azóta sok idő eltelt, számos törvény megváltozott, és úgy tűnik, a régi protokollum már nem tekinthető érvényesnek” – állapította meg.
Csűry István, az egyházkerület püspöke is „lejártnak” tartja a régi megállapodást, és újat szorgalmaz a jogi háttér rendezéséhez. Szűcs elmagyarázta: egyelőre még jól működik a tárcával a közös munka, az oktatást a felekezeti szakemberek megkérdezésével szervezik meg, még a tankönyvek előlektorálására is lehetőségük van, és vallástanári állásra sem pályázhat senki egyházi jóváhagyás nélkül.
A reformátusok amúgy jelenleg heti egy órában többnyire bibliaismeretet oktatnak az állami iskolákban, míg a felekezeti tanintézetek vokacionális osztályaiban egyháztörténettel, dogmatikával, egyházi zenével kapcsolatos, bővebb ismereteket kínálnak. Utóbbi iskolák különben az egyéb profilú osztályok számára is előszeretettel kínálják az opcionális plusz egy vallásórát az országos kerettantervben előírt mellett.
Bár az iskolai vallásoktatás elviekben kötelező, a szülő kérheti a kiskorú tanuló felmentését a heti egy óra alól. Szűcs elmondta, arra is van lehetőség, hogy a kissebségben lévő felekezetek képviselői helyi szinten kössenek megállapodást a tanfelügyelőséggel, miszerint a diák az iskolán kívüli vallásóráról „visz jegyet”. Ez opciót jelent azon fiatalok számára, akiknek egyházi oktatását a kis létszám miatt nem tudják az iskolában biztosítani.
„Jó rendben tudni a dolgainkat”
A nagyváradi római katolikus püspökség illetékese, Kiss Albert arról is beszámolt, hogy az egyházmegyéhez tartozó Bihar és Szilágy megyében magyarul, szlovákul, németül és románul is zajlik a vallásoktatás, a tanárok jelentkezését a püspök hagyja jóvá. „Régen templomi hitoktatás volt. Most minden tanévnek megvan a tanrendje, tantárgyversenyt is rendeznek” – magyarázta.
A törvényi háttér rendezése azonban továbbra is téma, holott az érvényes jogszabályok is előirányozzák a felekezeti iskolák sorsának tisztázását. Mint kiderült, már az ortodox egyház „partizánakciója” előtt felmerült a minisztériumi együttműködést szabályozó paktum újratárgyalása, és erről a reformátusok egyeztettek is a római katolikus egyházzal. „Jó rendben tudni a dolgainkat, hogy ne kerüljenek veszélybe az iskoláink. Mindenképp tisztázni kell a helyzetet, és törekedni is fogunk rá” – szögezte le Szűcs Éva.
„Az ortodox egyházzal kötött protokollum irányadó lehet egyházunk, az unitárius egyház és akár az erdélyi magyar történelmi egyházak számára is” – értékelte Andrási Benedek, a magyar unitárius egyház oktatási előadó-tanácsosa. „Jómagam szomorúan állapítottam meg, hogy a szövegben egyetlen utalás sem történik az alkotmány és a tanügyi törvény által garantált felekezeti oktatásra vonatkozóan” – fogalmazott az illetékes.
Rámutatott, az unitárius vallás tárgyat elsősorban a lelkészek vagy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem református karán végzett vallástanárok tanítják. Ugyanakkor az egyház szervezeti és működési szabályzata szerint a helyi lelkész feladata megszervezni egyházközségében a valláserkölcsi oktatást és nevelést. Az előadó-tanácsos emlékeztet, hogy a 2011/1-es számú oktatási törvény megjelenését követően az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői közösen kidolgoztak egy-egy protokollumtervezetet, melyet el is küldtek a minisztérium illetékes szerveihez, azonban azóta sem kaptak rá választ.
„Ezért volt részben meglepő, hogy a minisztérium és a vallásügyi államtitkárság csak az ortodox egyház képviselőivel kötötte meg a törvény által előírt protokollumot” – mutatott rá Andrási Benedek. Hozzátette, tekintettel arra, hogy ennek szövege csak nemrég várt ismertté, egyelőre még nem történt hivatalos egyeztetés az erdélyi magyar történelmi egyházak oktatási tanácsosai között, csupán magánlevelezés szintjén tárgyalták az esetet. „Remélem, nemsokára közösen fogunk fellépni saját érdekeink érvényesítésében” – teszi hozzá az unitárius egyház oktatási előadó-tanácsosa.
Református–evangélikus együttműködés
Az evangélikus egyház szórványegyházjellege miatt többnyire a reformátusokkal együttműködve szervezi meg a vallásoktatást – tudtuk meg Fehér Olivértől, a romániai evangélikus-lutheránus egyház püspöki titkárától. Elmondta, mivel az iskolai oktatás magyar nyelven zajlik, általában az egyház dönt az oktatók személyéről. Lelkészek vagy vallástanárok oktathatják a gyerekeket az iskolákban, de Erdélyben nincs vallástanárképzője az evangélikus egyháznak, csak Budapesten képeznek vallástanárokat.
„Mivel szórványegyház vagyunk, ezért a reformátusokkal közösen tartjuk a vallásórákat, hiszen dogmatikailag nincs lényegesebb különbség a két felekezet között” – részletezte a püspöki titkár. Így Kolozsváron reformátusok tartják az iskolai vallásórákat az evangélikus gyerekek számára is, az evangélikus egyháznak emellett gyülekezeti hittanórája is van az evangélikus identitás ápolására. Evangélikus vallástanárok egyébként a brassói Áprily Lajos Főgimnáziumban tanítanak, de itt is közösen szervezik a vallásoktatást a reformátusokkal.
„Nem éppen barátságos gesztus”
Hiba lenne az egyház mellőzésével szervezni az iskolai vallásoktatást, véli dr. Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum, úgynevezett Kisszeminárium igazgatója, főegyházmegyei főtanfelügyelő-helyettes. „Elgondolkodtató, nem éppen barátságos gesztus az, hogy az ortodoxok a többi felekezet, köztük az erdélyi történelmi magyar egyházak nélkül léptek. Tény, hogy a régi protokollumot már az új tanügyi törvény megjelenése után meg kellett volna újítani” – fejtette ki a Krónikának a gyulafehérvári tisztségviselő.
Gál László szerint az érvényben lévő régi, bizonyos szempontokból elavult egyezség is megfelelőképpen biztosította az egyház beleszólását az iskolai hitoktatásba. Tanári versenyvizsgára például mindmáig csak az állhat, aki az egyházi jóváhagyást megszerzi a helybéli plébános ajánlása alapján, és vallástankönyvet is csak főhatósági láttamoztatással lehet kiadni. A főegyházmegyei főtanfelügyelő-helyettes nem emlékszik olyan esetre, amikor valamelyik megyei tanfelügyelőség az egyház szándékos megkerülésével intézkedett volna.
„Ha viszont tájékozatlanságból formai hibák történtek, orvosolták a mulasztást” – tette hozzá. Az sem fordult elő, hogy valamelyik hitoktatótól az egyház megvonta volna a támogatást, és a menesztését kérte volna. Gál László úgy látja, a katedrák fogyatkozását főként a gyermeklétszám-csökkenés okozza.
Világos határok kellenek
Pásztori-Kupán István, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektorhelyettese a Krónikának elmondta, a felsőoktatási intézmény legnagyobb gondja, hogy az állam, bár elismeri az intézetet, egyformán kezeli a lényegesen nagyobb bevétellel rendelkező magánegyetemekkel.
Kérdésünkre, a rektorhelyettes szomorúnak nevezte, hogy az ortodox egyház és az oktatási tárca között megkötött protokollum az ortodox egyháznak úgy biztosít tanfelügyeleti jogot, hogy nem írja le, az pontosan mire is vonatkozik. „A 21. században el kellene jussunk oda, hogy az állam és egyház viszonylatában világosak legyenek a határok. Ez azért fontos, mert minden összefonódás a korrupció és az önös érdekérvényesítés melegágya” – fogalmazott a rektorhelyettes.
Hasonló kritikát fogalmazott meg egyébként Toma Pătraşcu, a Romániai Szekuláris-Humanista Egyesület alelnöke is, aki szerint a protokollum értelmében az ortodox papok akár a történelem- vagy biológiaoktatásba is beleszólhatnak.
Király: a magyarok is sorra kerülnek
Az ortodox egyházzal május végén kötött megállapodás nem kizárólagos jellegű, csupán az oktatási törvény által előírt folyamat egy állomása – jelentette ki lapunknak Király András. Az oktatási államtitkár meg van győződve, hogy hamarosan a magyar történelmi egyházak vezetőivel is újrakezdi a minisztérium az egyeztetést, és megkötik az új egyezményt.
Mint magyarázta, az oktatási törvény előírja, hogy hat hónappal az érvénybe lépése után meg kell kötni a vallásoktatásra vonatkozó protokollumot az egyházakkal. Az RMDSZ még Markó Béla miniszterelnök-helyettessége idején több alkalommal is egyeztetett erről a magyar történelmi egyházak képviselőivel, és eljutottak egy megállapodástervezethez, ám azt a tanügyminiszterek mindig félretették, arra hivatkozva, hogy nekik is le kell ülni tárgyalni az ortodox egyház vezetőivel. Innen származik a csúszás, mutatott rá a szakpolitikus.
A magyar történelmi egyházakkal kötendő egyezményre mindenképpen szükség van, hiszen a felekezeti oktatás nem egységes, szögezte le Király András.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Emlékezés Trianonra
Trianonra gyógyír lehet az autonómia, hangzott el a június 4-iki nagyváradi Trianon megemlékezésen.
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar (EMNT) megyei szervezete június 4-én, délután 5 órától megemlékezést szervezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület váradi székházának belső udvarán. A kevés számú megjelentet először Szigeti Horváth István a PMMC elnöke köszöntötte, majd Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke szólt az egybegyűltekhez, aki többek között kiemelte: „Újkori történelmünk legfájóbb napjára emlékezünk ma! Az ország két harmada és a nemzetnek több mint a fele veszett oda a gyűlölködő nagyhatalmak és a kapzsi szomszédos országok igazságtalan történelemformáló akaratából. A gyász nem múlik, sőt, ha ma szétnézünk, hogy mit hozott ránk Trianon, és hol tartunk, ha felmérjük a következményeket, látjuk, hogy csak mélyült a seb. Sajnos ma is a kettős mérce érvényesül még Európában is.” Ezt követően kiemelte: „Arról, ami nekünk jár, nem mondhatunk le. Az autonómia lehet a megoldás. Az össznemzeti brüsszeli képviselet, a világlobbi talán segíthet enyhíteni fájdalmunkat.”
Igazságtételt
Ezt követően Hermán M. János, a Partiumi Magyar Művelődési Céh hittudományi referense tartott emlékbeszédet. Többek között elmondta: „Trianon nem volt szükségszerű. Bekövetkeztének alapvetően többek között az volt az oka, hogy a nemzet nem volt egységes. A trianoni békediktátumban nem is az a legaljasabb, ahogyan minden emberséget és igazságot félretéve elbánt a magyarsággal, hanem az, hogy cinikusan és tudatosan előkészítette a második világégést. (…) Szlovák, román, vagy szerb szempontból úgy tűnhet, mintha a történelem 1918-ban vagy 1920-ban kezdődött volna, de ez a szemlélet elfogadhatatlan. Ha pedig azt nézzük, ki hogyan viselkedett, vagy viselkedik a saját kisebbségeivel, akkor azt látjuk, hogy előszeretettel alkalmaznak kettős mércét. Az anyaországi magyarok a külhoni magyarok helyzetét alapvetően emberi jogi és kisebbségi kérdésnek látják, az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai azonban hatalmi és biztonságpolitikai kérdésnek tekintik. Ezért is alkalmazták és alkalmazzák a magyarság ellen az asszimilálás rejtett és durva módszereit: az elrománosítást, elszlovákosítást, stb. A győztesek és az utódállamok talán megbocsátják nekünk, hogy szétszedték és elvették tőlünk az országunkat. Mi ugyan nem tartunk igényt erre a megbocsátásra, de ha ők képesek lesznek végre túljutni rossz lelkiismeretükön, akkor elkezdődhet végre a határon túli magyarok igazságtétele. Amit úgy hívnak: autonómia.” A beszédek után a megjelentek elénekelték a Szózatot, majd következett a Trianon emléktábla megkoszorúzása, majd pedig a Himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés.
Pap István. Krónika (Kolozsvár). erdon.ro

Az űrlap alja
Elkezdődött a kántorképzés
Hétfőn nyitott kaput a váradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Nagyvárad-újvárosi református templom a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által szervezett kántorképző tanfolyam számára.
A kilencedik alkalommal szervezett tanfolyamra 23 hallgató jelentkezett, közülük tízen első alkalommal vesznek részt a kántorképzőn, illetve egy hallgató az Erdélyi Református Egyházkerületből, Székelyszenterzsébetről érkezett. Tíz tanár oktat gyülekezeti éneket, orgona- és harmóniumjátékot, zeneelméletet, zenetörténetet, kórus-karvezetést, himnológiát, liturgikát. Ebben az évben egy Debrecenből érkezett vendégtanár is oktat Marczi Ernő személyében, aki a debreceni Kántus titkára.
A tanfolyam szakmai irányítója Berkesi Sándor karnagy, aki az első két napon maga is részt vett az oktatásban. A képzés három héten át tart. A tanfolyam eseményeire még visszatérünk.
O. O. V, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az űrlap alja
Szemétdombra ítélt történelem
Furcsa „leletre” bukkantak a nagyváradi szeméttelep válogató munkásai pár nappal ezelőtt. A szelektív hulladéktárolók tartalmát vizsgálva ugyanis egy halom régi, zömmel az egykori magyar világból származó okmány bukkant elő egy szeméthalomból. Az 1800-as évek végétől egész az 1980-as évekig datált iratok között akadtak temetkezési engedélyek, születési bizonylatok, orvosi zárójelentések, de mint kiderült, monarchiabeli bírósági jegyzőkönyvek másolatai is lapultak a szemétdombon.
Mint megtudtuk, a szemetet szétválogató munkásoknak feltűnt a sok régi okmány, több ilyenen a magyar királyi pecsét, másokon püspöki pecsét volt látható. A munkások sejtették, talán mégsem a szemétbe való papírhalmazra bukkantak, ezért értesítették a feletteseiket.
Utánanéztünk a történetnek, hogyan lehetséges az, hogy levéltári okmányok a szemétdombon végezzék. A nagyváradi polgármesteri hivatal sajtóosztályán keresztül végül kaptunk is egy „hivatalos” álláspontot arról, hogyan kerülnek tájainkon az évszázados okmányok a kukába. Persze elhangzott az is, elképzelhető, hogy egy magángyűjtemény darabjai landoltak a szemétdombon, azonban ezt a verziót nem találtuk elfogadhatónak. Erre azt a választ kaptuk, az iratcsomó valóban a váradi önkormányzat archívumából került a szemétdombra, ugyanis a hivatal a törvények értelmében száz évig köteles megőrizni okmányokat. Száz esztendő elteltével jegyzőkönyv készül a megsemmisítésre ítélt dokumentumokról. Így történt ez most is, és a polgármesteri hivatal megbízott egy céget (ennek a nevét persze nem sikerült megtudnunk), amely vállalkozott arra, hogy az ilyenkor szokásos megsemmisítési procedúrát végrehajtja. Szabályosan az erre használatos irodai „papírlaskázó” géppel kell megsemmisíteni az erre ítélt okmányokat, azonban ez elmaradt. Mondhatjuk, akár szerencsés véletlen vagy a Gondviselés is szerepet játszott itt, nem csupán az illető titokzatos cég szerződésszegő hanyagsága, ugyanis mint kiderült, könnyen elképzelhető, hogy nem csupán haszontalan másolatok és okmány-mellékletek úszták meg a megsemmisítést. A szemétdombról kihalászott okmánycsomót ugyanis a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) vezetősége vette magához.
Tegnap Csűry István, a KREK püspöke lapunknak azt nyilatkozta, levéltárosokból álló csapattal nézetik át a szemétdombról megmenekített okmányokat. Akad köztük olyan is, mely nem fontos okmány, de sok olyan van, amit már csak kegyeletből sem lett volna szabad ilyen sorsra juttatni, hiszen a személyes adatvédelmet, a kegyeleti alapszabályokat is figyelembe kellett volna vegye az önkormányzat. A püspök elmondta, számtalan eset volt eddig, amikor a román hatóságok azzal érveltek, azért olyan nehéz az egyházaknak hozzájutniuk a – saját – régi okmányaikhoz (főleg, ha egy-egy restitúciós perről van szó), mert az állami levéltáron kívül senki, még az egyházak sem képesek szabályszerűen és biztonságosan megőrizni a sokszor perdöntő okiratokat.
Csűry püspök úgy véli, már csak azért is átvizsgáltatják és megőrzik a „szemétre ítélt” régi magyar okiratokat, hogy a kegyeleti tiszteletadáson túl demonstrálják a levéltári hatalmasságoknak, hogy a történelmi magyar egyházak képesek megőrizni saját dokumentumaikat. Amúgy külön érdekesség, hogy a kidobált dokumentumok között vannak olyan iratok, amelyek például a premontrei gimnázium tulajdonjogát igazolhatják. Ez azért is bizarr, mert a váradhegyfoki premontrei prépost évek óta (mióta a gimnázium visszaigénylési procedúrája folyik) rengeteg akadályba ütközött, hogy az állami levéltárból kikérhesse azokat a dokumentumokat, amelyekkel igazolni tudja, hogy a fehér szerzetesek híres gimnáziuma kié valójában. Ehhez képest a gimnázium tulajdonviszonyaira utaló dokumentumok a szemétdombon végezték volna, ha a sors másként nem dönt.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Egyházi szakmunkásképzés: nemcsak hit kérdése
Miközben a Romániában tanuló mintegy 200 ezer nyolcadikos diák 25 százalékának tartanak fenn szakiskolai, szaklíceumi helyeket, a fiatalok kevesebb mint 10 százaléka iratkozik ilyen iskolákba. A két romániai református egyházkerület idén először indít magyar szakiskolai, szaklíceumi oktatást Erdélyben. A magyar állami támogatást élvező kezdeményezés szándéka, hogy minőséget hozzon az erdélyi magyar szakoktatásba.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenlétében avatják fel október 3-án Kolozsváron az új magyar szakiskolát. A magyar állami támogatással felújított és berendezett egyházi épületben induló képzést a Kolozsvári Református Kollégium felügyeli. Üzenetértékűnek tartja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a magyar miniszterelnök személyes jelenlétét a kolozsvári avatón. Szerinte azt jelzi, hogy a magyar kormány számára kiemelt fontosságú az erdélyi magyar szakoktatás újjáélesztése és jövője.
A történet több mint egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egyház visszakapta egyik kolozsvári épületét, ahol korábban a volt faipari líceum működött. Az épület hasznosítása kapcsán fogalmazódott meg a magyar szakiskolai oktatás ötlete. Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes tavaly így nyilatkozott az Erdélyi Naplónak: „Regionális magyar szakiskola és szaklíceum létrehozásáról folynak a tárgyalások, amely nemcsak tőlünk, hanem a környező megyékből is idecsábíthatná a szakmunkásképzésre iratkozó nyolcadikosokat. Ehhez elsősorban a szülői ellenállást kell leküzdeni, meg kell győznünk őket arról, hogy érdemesebb elsajátítani egy piacos szakmát, mint elméleti továbbtanulásra ösztönözni mindenkit.” A tárgyalásokba bekapcsolódtak a történelmi magyar egyházak, a polgármesteri hivatal, a tanfelügyelőség, az RMDSZ és a civil szervezetek.
Egy évvel ezelőtt készült összeállításunkban Kató Béla püspök a minőségi oktatást nevezte meg az új szakiskola beindításának feltételeként. „Ma azt látjuk, hogy a szakiskolai és szaklíceumi képzés Erdély-szerte kényszerből jön létre, a szülők ésa diákok egyelőre kerülik. A döntéshez több kérdésre is megnyugtató választ kell kapnunk: ki az iskola létrehozója, ki lesz a tulajdonosa, és ki lesz a fenntartója? Az egyház csakis színvonalas, megfelelő választékot kínáló szakmai oktatásban vállal partnerséget.”
Közösből egyházi iskola
A kezdetben széles körű összefogással felkarolt magyar szakoktatás megvalósítása végül az egyház „felségterületén” landolt. Miután az elképzelés több hónapon át egy helyben topogott – az iskola indulásának költségeit sem a polgármesteri hivatal, sem a tanfelügyelőség nem állta –, az új magyar szakiskola beindítását az Erdélyi Református Egyházkerület vállalta fel. Nemcsak az épületet biztosította hozzá, hanem az iskola beindításához szükséges anyagi támogatást is kilobbizta a magyar kormánynál. Kató Bélának Orbán Viktor miniszterelnök megígérte: minden lehetséges eszközzel támogatják az erdélyi magyar szakoktatás, szakmunkásképzés újraindítását.
„Laboratóriumi szerepet szánunk a kolozsvári kezdeményezés elindításának – mondta el lapunknak az egyházkerület püspöke. – Ha a modell működőképesnek bizonyul, Erdély más régióiban is kiterjesztjük, új szakiskolákat, szaklíceumokat hozunk létre.” Kató Béla szerint egyházi keretben lehet odafigyelést és felelősségvállalást biztosítani a magyar nyelvű szakoktatás újraindításához. A működésképtelen állami szakképzés csapdájából csak így lehet kijutni. „Az elmúlt 25 évben a szakoktatás sérült a leginkább. A kommunizmusban sem volt tökéletes, hiszen az igazi akkor szűnt meg, amikor kivették a céhek kezéből. De 1990 után a kommunista évek gyakorlatához képest is visszalépés történt.” Ennek fő okát a püspök az egyetemi képzés túlburjánzásában látja, abban, hogy elhitették a fiatalokkal: az igazi megvalósítás az egyetemi diploma. Ezzel párhuzamosan megváltozott a közmegítélés: szakiskolába csak a buták, a semmire sem alkalmasak kerülhettek. Hosszú éveknek kellett eltelniük a keserű felismerésig: több egyetemi diploma birtokában sem lehet munkát találni, ezért sokan szakképzetlenként próbálnak szerencsét a munkaerőpiacon. Vagy frusztrált emberként indulnak Nyugat-Európába epret szedni.
A magyar fiatalok kiúttalanságát szociológiai tanulmányok is igazolják. Egy Kolozs megyei felmérés szerint az évente végző mintegy 600 nyolcadikos magyar diákból 100 kénytelen román nyelvű szakiskolába vagy szaklíceumba iratkozni. További 100 fiatal kényszerből kerül elméleti középiskolákba, mivel nem akar román szakiskolába iratkozni. A nyolcadikat végzett magyar diákok egyharmada eleve lemorzsolódik, ki a román oktatás miatt, ki azért, mert az elméleti líceumbeli tanuláshoz szükséges motiváció híján érettségi diploma nélkül marad.
Mérnökök helyett szakmunkásokat
Az új magyar szakiskola hiánypótló Kolozsváron. Az indulás nehézségei ellenére viszonylag hamar sikerült megfelelő szaktanárokat, mérnököket és mestereket szerződtetni, és kialakult azoknak a cégeknek a köre is, ahol az iskola leendő tanulói gyakorlati oktatáson vehetnek majd részt.
Az indulás előtt álló új iskola iránt akkora az érdeklődés, hogy a kezdetben tervezett két osztály helyett a Református Kollégium három osztályt kért a tanfelügyelőségtől. A gyerekek tömeges jelentkezése ellentmond annak a kolozsvári trendnek, miszerint sok szakiskolai osztály el sem indulhat az érdektelenség miatt. Nem véletlen, hogy a kezdetben minden támogatást megígérő kolozsvári román főtanfelügyelő a siker láttán kezd visszalépni, és azt szorgalmazza, hogy csak két osztály induljon. Kimondatlanul is azokat a román szakiskolai osztályokat félti, amelyek eddig is csak magyar gyerekekkel tudtak elindulni.
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes szerint ez nem lehet szempont a harmadik szakiskolai osztály jóváhagyásában, a román főtanfelügyelő véleményének ellenére Király András államtitkárral együtt biztosították a kollégiumot és az egyházkerületet, hogy valamennyi beiratkozó gyereknek lesz helye. A romániai erőviszonyok ismeretében Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója egyelőre kivár, hiszen csak szeptemberben dől ela harmadik osztály sorsa. A tervek szerint az egyik osztályban szakács-, a másikban fodrászképzés indulna, de a szintén jelentős beruházást igénylő gáz- és vízszerelés, valamint az elektronikus berendezéseket kezelő szakmunkásképzés mellett is kitartanak.
Hamar kiderült: a román tanügy csak szólamok szintjén támogatja a szakoktatást. A nehézkesen beszerezhető engedélyeken túl az is gondot jelent, hogy nincs pénz a kisegítő személyzet – kapus, takarítónők, nevelők – bérezésére. Bár a sokismeretlenes egyenletként induló kolozsvári magyar szakiskola számos gondját-baját sikerült már orvosolni, jó néhány az indulás pillanatáig fennáll.
Az indulás híre azonban nemcsak a nyolcadikos magyar gyerekeket örvendeztette meg Kolozs megyében, hanem számos vállalkozót is. A Bosch cég nemeszsuki szerelőüzemének vezetősége is figyelemmel kíséri az indulást, hiszen nekik is kell a jól képzett szakmunkás. A szakmunkás-képesítést igénylő legtöbb állásra műszaki egyetemet végzett mérnökök jelentkeztek, olyannyira nincs megfelelő számú szakmunkás Kolozsváron, és akkora a túltermelés a Kolozsvári Műszaki Egyetem mérnöki karain.
Nem válnak inasiskolává
A kolozsvári indulással párhuzamosan a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyváradi líceumában, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban is jelentős váltás zajlik. Az eddig kizárólag elméleti osztályokkal működő tanintézmény tavaly került nehéz helyzetbe, amikor 12 gyerekkel indított matematika-informatika osztályt – az alacsony gyereklétszámra hivatkozva – kis híján megszüntette a polgármesteri hivatal.
Az alacsony létszámú nagyváradi magyar osztályok összevonását kezdeményező polgármesteri határozat a református gimnáziumot is válaszút elé állította. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke lapunknak elmondta: a kényszerhelyzet új lehetőségeket is kínált, hiszen régi vesszőparipája a partiumi magyar szakoktatás megteremtése. Akárcsak más vidékeken, a Bihar megyei román szaklíceumokban az utóbbi években elindított néhány magyar szaklíceumi vagy szakiskolai osztály életképtelennek bizonyult, többségük leépült, a magyar gyerekek nem szívesen iratkoznak ilyen helyre. Csűry István cáfolta azt a közvélekedést, miszerint nincs érdeklődés a szakoktatás iránt. „Egyre több partiumi, határ menti magyar fiatal iratkozik magyarországi szaklíceumba. A nyolcadikat végzett Bihar megyei magyar fiatalok egyik kedvenc iskolája a berettyóújfalui szaklíceum, de máshova is mennek, miután nálunk nincs megfelelő magyar nyelvű képzés.”
Ez a felismerés, illetve a nagyváradi líceummal kapcsolatos történések arra késztették az egyház vezetőségét, hogy a Lorántffyban új képzési formát honosítsanak meg. Nem volt könnyű döntés, hiszen az egyház vezetősége szembe találta magát a tanárok egy részével, akik azzal vádolták az egyházi felső vezetést, hogy inasiskolává akarja alakítani a kollégiumot. „Többször is találkoztam a tanárokkal, hogy elmagyarázzam, és megnyugtassam őket: a tanügyi rendszer átalakulás előtt áll, és nem mellékes, hogy ebbe a folyamatba mi, magyarok elsőként vagy utolsóként kapcsolódunk-e be” – magyarázta a püspök, aki példaként a magyarországi szakoktatás reneszánszát említi.
Nagyváradi egyházi szakoktatás
A reálosztály matematika–informatika szakához közel álló elektronikai–elektrotechnikai osztályt hirdettek meg idéntől a Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban: a tervek szerint 12. osztályban már a robottechnika területén is jártassá tennék az itt végzőket. Kellemes meglepetésre a helyek hamar beteltek: az addig létszámhiánnyal küzdő reálosztály sikeres projektként induló új magyar szaklíceumi osztállyá vált. „A képzés nagy előnye, hogy egy mesterségről kiállított oklevelet ad a diákoknak, sikeres érettségi vizsga esetén pedig érettségi diplomát is. A mesterség elsajátításáról tanúskodó bizonyítvány azonban érettségi diploma nélkül is érvényes” – magyarázta a püspök.
Minthogy a magyar szakmunkáshiány általános jelenség, Csűry István az egyház szerepét és felelősségét hangsúlyozta. Mivel a magyar nyelvű világi oktatásban továbbra sincs átgondolt stratégia, az egyház a több lábon álló szakmai oktatás alapjainak lerakását tervezi. „Közös felelősségünk ez a magyar gyerekek iránt. Ha lesz világi kezdeményezés a partiumi magyar szakoktatás kiépítésére, üdvözölni fogjuk és támogatjuk. Ha nem, akkor az egyház fogja ezt felvállalni” – fogalmazott Csűry István.
A Partiumban újdonságnakszámító kezdeményezés holland támogatásra is talált. A Holland Pedagógiai Intézet a mindent átfogó felekezeti oktatás híve, segítségükkel sikerült beszerezni a Lorántffy új szaklíceumi osztályának a teljes berendezését, a tanműhelyek és szaklaborok felszerelését.
Útkereső „refik”
Az egészséges felépítésű oktatási rendszerek piramis alakúak. A csúcsot a jól képzett, elit értelmiségi réteg jelenti, a gúla alsó felében található a széles körű szakmunkásképzés. A német nyelvterületen például az iskolás fiatalok 50-60 százaléka jár szakközépiskolába vagy érettségit nem nyújtó szakiskolába. Románia ebből a szempontból is egyedi jelenség Európában: az oktatási piramis a feje tetejére állított, azaz felfelé nyílik szét végzetesen. A rendszer, amely a sikeresen érettségiző diákok számához képest mintegy 150 százaléknyi helyet biztosít a romániai egyetemeken, végzetesen felhígította nemcsak a középiskolai, de az egyetemi oktatást is.
Kató Béla püspök szerint a református kollégiumok hálózatában az egyházi oktatás mindent elért, amit eddig elérhetett, ezért ahol a helyi körülmények megkövetelik, kiegészítő képzést kell kezdeményezni. Az általunk megkeresett egyházi kollégiumok igazgatói szerint mindenekelőtt az emberek mentalitásának megváltoztatására van szükség. „A szülőknek rá kell jönniük, hogy érettségi mellett vagy éppen helyett jó lenne mesterséget tanulni. Igazából csak annak kellene elméleti líceumba iratkoznia, akinek tanulmányi eredményei ezt indokolják” – fogalmazott lapunknak a Marosvásárhelyi Református Kollégiumigazgatója, Benedek Zsolt. A marosvásárhelyi tanár szerint a városban nagy gonddal küszködik mind a magyar, mind a román szakoktatás, rengeteg hely marad betöltetlen. Kollégiumuk a posztliceális képzésben lát fantáziát: az évente 30 diákkal induló egészségügyiasszisztensképzésre kétszeres a túljelentkezés, egész Erdélyből érkeznek ide érettségizett diákok. Az orvosi egyetem tanári gárdája által képzett leendő nővérek a kollégiumban zajló oktatáshoz hasonlóan igen alapos képzést kapnak, ami sokat javít elhelyezkedési esélyeiken is.
A marosvásárhelyi kollégium 80 százalékot meghaladó érettségi eredményéhez képest a jóval gyengébben teljesítő Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium azon kevesek közé tartozik, ahol a szokásos humán és reálosztályok mellett nem alakult ki alternatív képzés. Csurulya Edit igazgatónő szerint a három-négy évvel ezelőtti nagyon gyenge érettségi eredményekhez képest az elmúlt évek javulást hoztak – az idén végzettek érettségi eredménye 20 százalékponttal volt jobb az előző évekénél –, a 69 százalékos eredményt azonban a tavaly-tavalyelőtt elbukott végzősök nagy táborának gyenge teljesítménye 50 százalékra húzta vissza.
Az intézményvezető szerint a szentgyörgyi szakiskolai, szaklíceumi hálózat gyatra minősége miatt kevesen látnak fantáziát újabb képzés indításában. A székelyföldi helyzettel kapcsolatban azonban Kató Béla úgy fogalmazott: a helyi lapokban tömegesen jelennek meg álláshirdetések, miközben nincs szakmunkás. „Vállalkozók panaszkodnak, hogy bármennyit is hirdetik a megüresedő állásokat, alig akad jelentkező. A jól képzett szakmunkásokra való igény ellenére Székelyföldön nincs olyan szakiskolai hálózat, amely ki tudná elégíteni ezt az elvárást.”
Marosvásárhely mellett a kolozsvári kollégiumban is évek óta működik a hároméves nővérképzés, Szatmárnémetiben két éve indították útjára az előkönyvelői szakot. Több kollégiumban megjelent az esti képzés mint középiskolai oktatási forma, Zilahon – Erdélyben abszolút újdonságként – az 1–4., vagy az 5–8. osztályt befejezni akaró felnőttek számára indítottak településekre kihelyezett esti képzést.
A legtöbb kollégium tehát keresi a jelenlegi oktatási keretet kiegészítő lehetőségeket. A szaklíceumi, szakiskolai kezdeményezéseket az egyházi kollégiumokban (is) komoly fenntartások övezik, a kolozsvári és nagyváradi kezdeményezés sikere azonban úttörővé teheti az egyházat a kor követelményeihez jobban alkalmazkodó erdélyi magyar oktatási rendszer megteremtésében.
„Nem véletlenül indította újra a hároméves szakmunkásképzést az oktatási minisztérium, hiszen a rendszerváltás óta eltelt két évtized szakoktatása nem felelt meg a követelményeknek. Természetes, hogy az indulás nehéz, de erről az útról letérni már nem lehet” – mondta az Erdélyi Naplónak Király András, az oktatási minisztérium államtitkára (képünkön). A politikus szerint a gyerekek csak a rossz szakiskolát kerülik, ahol úgy állítanak ki szakmunkásdiplomát, hogy nincs mögötte semmiféle tudás. Szerinte a közeljövőben gyökeresen átalakul a román oktatási rendszer. Arra a kérdésre, hogy milyen presztízse lehet a szakoktatásnak olyan körülmények között, amikor az elméleti líceumok kínálata megegyezik a nyolcadikat végzett gyerekek létszámával, Király elismerte: egyelőre nehéz minisztériumi szinten drasztikusan csökkenteni az elméleti osztályok számát. Jelenleg ugyanis a 200 ezer, nyolcadikat végzett romániai diák – ha sikerrel veszi a képességvizsgát – gond nélkül beiratkozhat valamilyen elméleti líceumba, a mintegy 50 ezer szakiskolai, szaklíceumi hely pedig jórészt betöltetlen marad, vagy nagyon foghíjas osztályok indulnak. A helyzeten csak akkor lehetne gyökeresen változtatni, ha 50 ezerrel csökkentenék az elméleti líceumokban fenntartott helyek számát. Hasonlóan rossz a helyzet a mintegy 10 ezer magyar diák körében is, ahol a szaklíceumi, szakiskolai képzésben résztvevők aránya kevesebb, mint 10 százalék. Ez az arány a jövő tanévtől kényszerből is nőni fog, miután a képességvizsga új rendszerének bevezetésével az eddigi ötös átlag helyett minden tantárgyból kötelezően el kell majd érni az ötös átmenő jegyet. A megoldás azonban nem az, hogy feltöltsék a szakiskolákat a leggyengébb képességű gyerekekkel. Olyan rendszer kialakítása tűnik ésszerűnek, amelyben a közepes képességű gyerekek is opcióként tekintenek a szakoktatásra, a szakmunkásképzésre. „A könnyen megszerezhető egyetemi diploma illúziója hamarosan lecseng. Eddig a több mint száz állami és magánegyetem erős lobbija miatt szorult háttérbe a szakmai oktatás, de a kiépülőben levő új tanügyi rendszer megkerülhetetlenné teszi a szakoktatás teljes átértékelését” – fogalmazott az oktatási államtitkár.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Balog: Partium akkor is középen van, ha csak egy résznek is érzi magát
Az Isten azt akarja, hogy a magyarok kiválasztottak legyenek és benne legyenek az élet közepében – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Bere felújított református templomában augusztus 16-án, szombaton.
A politikus, református lelkész igehirdetésében szorongató érzésnek nevezte, hogy a magyar nemzet az idők folyamán az „élet közepéről" a történelem szélére került, ezzel pedig a Partiumban élő magyarok is a periférián, Magyarország és Románia közé szorulva érezhetik magukat.
Partium neve az önismeretre és az alázatra vall, de azt üzeni számára az ige, hogy ez a vidék akkor is középen van, ha csak egy résznek is érzi magát, azaz „kézbe van véve" – fogalmazott Balog Zoltán. A miniszter szavai szerint „ha követjük az Isten igéjét, akkor rájöhetünk, hogy a magyarok sorsát, sodortatását nem a történelem alakítja", nem Washingtonban, Moszkvában, Bukarestben vagy Budapesten intézik, hanem ott, ahová a templomnak a tornya mutat.
Azért mutat felfelé, hogy „tudd, hogy a te sorsodat ott intézik Jézus Krisztus által" – mondta a miniszter, hozzátéve, „a te sorsod a megtartatás, a te sorsod az élet, a te sorsod a megmaradás". Balog Zoltán szavai szerint az egyháznak az a küldetése, hogy egyfajta felemelt mutatóujjként, figyelmeztető jelként ott legyen a világban, a tágabb és szűkebb közösségekben és rámutasson arra az igazságra és teljes üdvösségre, ami nélkül az élet nagyon keveset érne.
Az egyház szolgálata mellett Istennek és a Bibliának a szava is egy mutatóujj – folytatta -, egy igazodási pont, amely egyedül az üdvösség szerzőjére, a szabadítóra, Jézus Krisztusra mutat. Ez a rámutatás azonban nemcsak például a papok, hanem „mindannyiunk dolga".
Ezért figyelni kell az Isten által elmondottakra, mert ha nem így teszünk, akkor elsodródunk a célunktól – figyelmeztetett Balog Zoltán. Az összefogás fontosságára utalva Balog Zoltán jelezte, „ha együtt vagyunk és együtt maradunk, akkor nagy baj már nem történhet."
A magyar-román határ mellett, Nagykároly közelében fekvő Bere református műemlék templomát a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében, mintegy 100 ezer euró költséggel újították fel. A munkálatok során a templom falain páratlan, Zsigmond-korabeli freskókra bukkantak.
A szentelési ünnepségen Balog Zoltán mellett részt vett és beszédet mondott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, illetve több világi és egyházi méltóság is.
MTI, Erdély.ma

Az űrlap alja
Zárult a kántorképző tanfolyam
Kilencedik évfolyamához érkezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kántorképző Tanfolyama. Az elmúlt kilenc évben átlagosan harminc kántor vett részt a tanfolyamokon, és az idei végzősökkel együtt összesen tíz kántor kapott egyházkerületi kántori oklevelet, ami „C” kategóriás, tehát legmagasabb fokú kántori minősítést jelent.
„Nagyon sokat tanultam tőletek” – ezekkel a szavakkal búcsúzott el Marczi Ernő, a debreceni kántorképző titkára, aki vendégtanárként tanított az idei nagyváradi tanfolyamon. A három héten át tartott kurzus a Nagyvárad-réti templomban végződött, ahol már néhány éve a karvezetés vizsgák zajlanak az utolsó napon. Ezt követően került sor az oklevelek kiosztására is, melyeket 22 hallgató vehetett át szombaton délben, közöttük ketten már a tanfolyam végét jelző Református Kántori Oklevelet is.
A háromhetes tanfolyam kezdetén tíz új hallgató kapcsolódott be az itt folyó oktatásba, köztük több 13 éves fiatal, de gazdálkodó, kőműves és egy négy gyermekes anyuka is volt. A különböző felkészültséggel érkező, kevés vagy szinte semmi zenei előképzettséget nem hozó bátor jelentkezők jogosan hihették azt, hogy nem lesz könnyű helytállni. Tíz tanár oktatott s mindenkinek az egyéni adottságaihoz igyekeztek alkalmazkodni, ezért is van több szintű képzés, mert mindenkinek azt igyekszik nyújtani, amire a legjobban szüksége van, és amiben a legjobban tud haladni. Van, aki nagyon könnyen tanul éneket, hamar megragadja az elméleti ismereteket és van, aki nagyon ügyes hangszeres, vannak tehetséges fiatalok, akiknek az általános műveltségük is bővül az itt szerzett ismeretekkel. Gyülekezeti ének, zenei ismeretek, egyéni hangszeroktatás, kórus és karvezetés, zenetörténet, a felsőbb csoportban tanulóknak orgonaismeret, himnológia, énektanítás és liturgika tantárgyak is vannak. A tanfolyam első két napján Berkesi Sándor tanár úr is közöttünk volt, valamint két napon át tartott liturgika órákat Csűry István püspök úr.
Mi az, ami megmarad a hallgatókban a képző három hetének eseményei közül? Bizonyára mindenkinek más élmény. Az első héten meghallgatott orgonakoncert a nagyvárad-szőllősi római katolikus templomban volt, ahová szakadó esőben érkeztünk meg bőrig ázva, és a templomba beesve már kezdődött is a hangverseny egy németországi vendégművésszel. Még megtörölközni sem volt idő, a Szent Antal szobor előtt tocsogó víz gyűlt össze a koncert végére az esernyőkről és a hallgatókról. A tüdőgyulladást egy forró citromos teával próbáltuk otthon megelőzni a koncert után.
A második héten tartott „görbe est”, amelyen kiparodizálták a hallgatók a tanárokat, saját költésű dalokat adtak elő ismert dallamokra a tanfolyam életéből, mindenki nagy derültségére. A tehetségesebb és gyakorlottabb lakodalmi zenészek a hangszerek és a mikrofon mellett sorra váltották egymást, bemutatva, hogy más zenei műfajokban is megállják a helyüket. Sokat szenvedtünk a szúnyogok és a meleg miatt, éjszakánként sűrű csapkodások verték fel a szunnyadni próbálók nyugalmát. Az éjfélig tartó szolmizálások és éneklések a következő napra feladott énekekből, a hajnali gyakorlás és a hieroglifáknak tűnő szolfézs gyakorlatok. Nagy élmény volt sokaknak meglátni és kipróbálni a rogériuszi református templom orgonáját. Három héten át boldogítottuk a nagyvárad-újvárosi lelkészeket és híveket a gyülekezeti teremben tartott hangszerórákkal és gyakorlókkal, a nagykapu egész nap tárva-nyitva várta a soron következő gyakorlót. Mindennek ellenére nagy szeretettel fogadtak bennünket, és elviselték ügyetlenkedéseinket. Naponta reggeli és esti áhítatok foglalták keretbe a programot. Reggel kora protestáns énekes liturgia szerint zajlott a szertartás, esténként pedig nagyváradi lelkipásztorok szolgáltak, és a végzős csoport hallgatói vagy tanáraink kántorizáltak a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók termében. Szükség volt a lelki megerősítésre is, hiszen nemcsak tudásban, de hitben is próbáltunk fejlődni, erősödni, mert a hit és a szolgálat egymástól elválaszthatatlan. Az egyetem zenetanszékén jó volt a hűvös termekben tanulni akkor, mikor kint elviselhetetlennek tűnt a hőség.
Nagy élmény volt a harmadik héten kimenni a Fő utcára énekelni, a tavalyi incidens után az idén kiváltottuk az engedélyt a csendőrségtől az utcai énekléshez. Jó néhány éve már missziós feladatot teljesítünk azzal, hogy kimegyünk az emberek közé, és református énekeket, kórusműveket adunk elő a Fő utca templomai előtt. A vidám kis csapat a teraszokon üldögélő embereknek spirituálét énekelve vonult a Barátok templomától a Holnaposok szoborcsoportig. Az elmúlt csütörtökön este pedig két vizsga-istentisztelet is volt az újvárosi templomban, melyen a végzős hallgatók szolgáltak: Tordai Ildikó szilágyballai és Boér László szilágynagyfalusi kántor.
A tanfolyamot záró ünnepi istentisztelet minden évben az az alkalom, amelyen tudásuk legjavát mutatják be a hallgatók. A nagyvárad-újvárosi templomban tartott záró alkalmon Lukács József egyházkerületi főjegyző hirdette az igét, és öt orgonista végzett szolgálatot. Az igehirdetés a Zsidókhoz írt levél első részének 5–14. verse alapján Isten mindenhatóságáról, az Isten szolgálatában végzett munkáról szólt. Az Istent dicsőítő ének örömhír kell, hogy legyen, amely elnémít minden más emberi hangot ebben a világban. Az énekes, zenés szolgálatban Boér László végzős hallgató C. Franck Esz-dúr Andante című miniatűrjét játszotta, valamint Halmos László Minden földek Istent dicsérjétek! című művét vezényelte. Kapitán Erzsébet dirigálta Berkesi Sándor Jöjj, az Úr vár reád című énekfeldolgozását, orgonán kísért Pop György. Palestrina Úr Jézus, győztes nagy király című művét Tordai Ildikó, szintén végzős hallgató vezényelte. Elhangzott Lowell Mason Mindig velem című énekfeldolgozása Csáki Melinda vezényletével, majd Ruzsa Katalin vezényelte Liszt Él a Krisztus! című kórusművét, melyet szintén Pop György kísért orgonán. Az istentisztelet Rácz Lóránd és Marczi Ernő tanárok orgonaszolgálatával fejeződött be.
A hallgatók megköszönték Marczi Ernő, Leopold László, Márkus Zoltán, Kozma Gyula, Rácz Lóránd, Józsa Domokos, Pünkösti Apor, Nagy Judit Noémi valamint a szervező, Orosz Otília háromheti munkáját. Ugyancsak köszönettel tartozunk a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, a Bethlen Alapnak, a budapesti Erdélyi Gyülekezet Legato Alapítványának és a Bihar megyei tanácsnak az anyagi támogatásért. Megköszönjük a Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Nagyvárad-újvárosi Református Egyházközségnek, hogy helyet biztosítottak a tanuláshoz, gyakorláshoz a három hét alatt. Továbbá köszönet illeti azt a 22 gyülekezetet, amelyek kántorképzős hallgatót küldtek a tanfolyamra, és akiket anyagi támogatásban is részesítettek. Adja Isten, hogy az elvetett mag nagy fává nőjön a kellő időben.
Orosz Otília Valéria, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Húszéves a zsoboki gyermek-otthon és szórványiskola-központ
Magyar Érdemrend Lovagkereszt Molnár Irma tiszteletes asszonynak
Kettős ünnepet ült szombaton a Szilágy megyei Zsobok. Molnár Irma helyi református lelkész a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át Barabás János kolozsvári vezető konzultól, ugyanakkor a Molnár János és Irma lelkészházaspár által megálmodott Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ fennállásának 20. évfordulóját ünnepelték. A szombati istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd átadták Molnár Irma tiszteletes asszonynak a Magyar Köztársaság elnöke, Áder János által adományozott kitüntetést. Molnár Irma elmondta: a díj nem csak őt, hanem családját és a zsobokiakat is megilleti, hiszen mindenben támogatták. Szombat délután kulturális programokkal folytatódott az ünnep, vasárnap pedig az istentisztelet után a temetőben koszorúztak, délután könyvbemutatót, filmvetítést, kiállításmegnyitót tartottak.
Népviseletbe öltöztek a zsoboki fiatalok a kettős ünnepen.
Molnár János lelkész, egyetemi oktató Zsobokról írt könyvet.
Sokan meghatottan vettek részt a zsoboki református templomban a szombat délelőtti istentiszteleten, amelynek keretében Molnár Irma tiszteletes asszony átvehette a Magyar Köztársaság elnöke, Áder János által adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Ugyancsak az istentisztelet volt a kezdete annak a kétnapos ünnepnek, amelynek során a Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelték.
NAGY-HINTÓS DIANA , Szabadság (Kolozsvár)

Botrányszagú RMDSZ-politizálás Nagyváradon
A Bihar megyei RMDSZ szeretné megkapni a kultuszminisztériumi és a miniszterelnök-helyettesi tárcát Bukarestben. Biró Rozália kiiktatása után Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök az egyik esélyes. A 39 éves politikus viselt dolgainak jártunk utána.
Traian Băsescu román államelnök augusztus 7-én utasította el az RMDSZ jelöltje, Bíró Rozália Bihar megyei szenátor kinevezését a kulturális miniszteri posztra. Az államfő szerint a közgazdasági végzettséggel rendelkező Biró Rozália alkalmatlan a kultuszminiszteri tisztségre.
A Kelemen Hunor lemondását követően megüresedő kultuszminiszteri és miniszterelnök-helyettesi tárca újabb várományosának nevesítését az RMDSZ szeptemberre ígérte, a kiszivárgott nevek között található Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke is. A miniszteri tárcát a hírek szerint a Bihar megyeiek szeretnék megszerezni, ezért a kulisszák mögötti egyeztetésekben a történész végzettségű Szabó Ödön indulna eséllyel az újabb nevesítésre.
RMDSZ-üzletemberek kedveltje
Az 1975-ben Szilágysomlyón született, kárásztelki származású politikusról az erdélyi magyar közvélemény keveset tud, a helyi magyar közösség annál többet. A Nagyváradi Egyetemen 1997-ben történelem-földrajz szakot végzett szilágysági fiatalember a helyi ifjúsági szervezetekben kezdett el politizálni. A Bihar megyei RMDSZ a kilencvenes években a legerősebb, nemzeti elkötelezettségű RMDSZ-szervezet volt Erdélyben, Tőkés László királyhágómelléki református püspök és a mai ellenzéki politikusok köré csoportosulva. Ezt a beágyazódást változtatta meg Szabó Ödön a kilencvenes évek végi megjelenésével a nagyváradi RMDSZ-porondon: a Megyei Képviselők Tanácsában (MKT) az ifjúsági szervezetek 25-30 százaléknyi szavazatát játszotta át a háttérből keményen nyomuló Kiss Sándor-féle nagyvállalkozói körnek. A kétezres évek eleji, puccsszerű hatalomváltásnak alájátszott az addigi nagyváradi alpolgármester, Kapi István leváltása is, akinek helyébe az új nagyváradi RMDSZ-hatalom mindvégig hűséges (ki)szolgálója, Biró Rozália került.
Az Erdély viszonylatában is ritka vehemenciával történt bihari hatalomátvétel mögött van, aki román titkosszolgálati módszereket vizionál, mások úgy vélekednek, hogy az új politikai elit egyszerűen megvásárolta a hatalomátvételhez szükséges ifjúsági szavazatok zömét. A következő lépésben a nemzeti táborhoz tartozó vidéki RMDSZ-vezetők gyors leváltása következett. A bihari lett Erdélyben az első egyszínű, belső ellenzék nélküli megyei RMDSZ-szervezet. Az utolsó ellenzéki polgármestert, az érmihályfalvi Kovács Zoltánt nemrég késztették távozásra.
A bihari RMDSZ-t az új csapat vezetői egyféle közös vállalkozássá alakították át. A Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök és megyei önkormányzati alelnök ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által idén áprilisban indított bűnvádi eljárás egyelőre csak sejteti a bűzös hátteret, amelynek szálai – a helyiek szerint – polipként terjednek szét a gazdasági élet számos területére.
Aki napi 24 órában dolgozik
Ebben a kétes hátterű „érdek-képviseleti” rendszerben Szabó Ödön különösen színes figura. Az új megyei felállásban a kétezres évek elején helyi szinten még komoly hatalommal rendelkező RMDSZ-vezetők a fiatal történésznek a Kőrösvidéki Múzeumnál találtak kutatói állást. Szabó Ödön közben megyei önkormányzati képviselő lett, és a 2012-es parlamenti képviselői megválasztásáig – vagyonnyilatkozatainak tanúsága szerint – tíz éven át a nem túl magas, közalkalmazotti fizetését az önkormányzati üléspénzek egészítették ki. Mindez annak fényében érdekes, hogy Bíró Rozália alpolgármestersége alatt – minő véletlen – két igen értékes önkormányzati lakást is meg tudott vásárolni Nagyvárad belvárosában, a színház melletti Bazár épületében. A telekkönyvi kivonatok tanúsága szerint az egykor államosítással, a román állam tulajdonába került két lakrész tulajdonosa immár Szabó Ödön és a felesége. A szegény legényként Szilágyságból Nagyváradra érkező ifjú politikusnak – akárcsak a romániai politikusok százainak – igencsak jót tett az új foglalkozás, ami leginkább vagyoni gyarapodásban látszik meg. Ez alól Szabó Ödön sem kivétel, akit nemcsak a helyi RMDSZ korifeusai hoztak helyzetbe, hanem a Budapesten hatalomra kerülő balliberális kormányoldal is. A kapcsolatot ő maga kereste, amikor Erdélyben először Nagyváradra hívta meg Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet, Kuncze Gábort, Nyakó Józsefet, Újhelyi Istvánt, Bajnai Gordont, Mesterházy Attilát és társait. A baloldali politikusok hálája nem késett: 2006 és 2010 között Szabó Ödön az ITD Hungary befektetés-ösztönző és kereskedelemfejlesztő állami ügynökség partiumi megbízottja volt. Érdekes módon, a jelzett időszakban leadott vagyonnyilatkozatai erről a forrásról nem tesznek említést, de mint kiderült, a havi mintegy kétezer dolláros apanázst saját cégére, a Hubeo Kft. számláira fogadta, de a cég sem fizetést, sem osztalékot nem fizetett saját tulajdonosának.
Első látásra rendkívül aktív politikus képét mutatja néhány, a tulajdonunkba került elszámolás fénymásolata az ITD Hungary fele. Szabó Ödön napi nyolc órát dolgozott a magyar állami ügynökségnek, napi nyolc órát a történelmi múzeumnak, és napi nyolcat az RMDSZ megyei ügyvezető elnökeként, nem beszélve a megyei közgyűlésben sorra került ülésekről. A két embernek is sok foglalatosság csak úgy állhat össze, ahogyan azt közeli ismerői állítják: Szabó Ödön a Kőrösvidéki Múzeumnál csak a munkahelyi regiszter szerint dolgozott, és kapott fizetést, valójában főállású munkahelyén nagyon ritkán látták. Mint ahogy befektetés-ösztönző ügyködésének sem látta sok eredményét a Bihar megyei magyarság.
Egyházféltő ingatlankisajátítás?
Szabó Ödön neve az elmúlt tíz évben kétszer került be hangsúlyosabban az erdélyi magyar sajtóba. Tőkés László királyhágómelléki püspök azzal vádolta meg, hogy szerepe volt 2002-ben az első Orbán-kormány által a Királyhágómelléki Református Egyházkerület keretében eltervezett érmindszenti Ady-központra kiutalt 1,3 millió euró magyar állami támogatás eltérítésében. A második, szintén méretes botrány akkor robbant ki körülötte, amikor 2013 júniusában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által első alkalommal megszervezett Szent László Napok nevét még májusban benyújtotta levédésre a bukaresti Márkavédelmi Hivatalhoz. Szabó Ödön egyszerűen ellopta az EMNT grafikusa által tervezett színes logót, és leadta azt Bukarestben. Amikor az ügyből erdélyi méretű botrány lett, azzal védekezett, hogy a római katolikus egyház számára akarta levédeni a nevet, mert úgymond a szentek kultuszának ápolása nem civil szervezetek, hanem az egyház feladata. Logikája szerint – amelyet a román bíróság szerencsére nem fogadott el – például a Szent Miklós hagyományőrző egyesületeket vagy a Szent György napokat szervező civil szervezeteket is fel kéne számolni. A római katolikus egyház nagyváradi kanonokja utólag kiállt Szabó Ödön elképzelése mellett, azonban a bírósági határozat szerint a szentek neveinek használati jogát nem lehet korlátozni vagy levédeni, így az EMNT által elkezdett nagyváradi Szent László Napok idén zavartalanul megérhette a második kiadását.
Az egyházát féltő Szabó Ödön RMDSZ-es megyei ügyvezető elnöknek azonban a nagyváradiak szerint ettől egy teljesen eltérő, másik arca is van. Tagja ugyanis a belvárosi Szent László római katolikus plébánia egyházi tanácsának, és ebben a minőségében 2007-ben egy adásvételi szerződést hozott tető alá az egyházközség kétszáz éves kántori lakására. A gyülekezet tagjai nem igazán értették, hogy plébániájuk miért válik meg egy 515 négyzetméteres telken fekvő, belvárosi polgári lakástól akkor, amikor az egyháznak nem volt sürgős kiadása vagy előre nem látott pénzszükséglete. A kezünkbe került telekkönyvi kivonat tanúsága szerint az új tulajdonos egy Lukács László nevű férfi, aki a polgármesteri hivatal adóosztályának kimutatása szerint kárásztelki személyi igazolvánnyal rendelkezik. Ő Szabó Ödön egyik közeli rokona, akinek örökösei nincsenek, így eshetett rá a választás. A volt egyházi tulajdonú, belvárosi lakásban azóta is Szabó Ödön édesanyja lakik: a botrány elkerülése végett fia nem íratta a maga nevére újabb ingatlanszerzeményét.
A tranzakció idején a gyülekezetben szolgáló Lőrincz Ottó plébánost Böcskei László nagyváradi püspök áthelyezte Nagyszalontára, egy katolikus szempontból kis szórványgyülekezetbe. Nagyváradi forrásaink szerint az egyház el akarta kerülni a hívek elégedetlensége miatti botrányt, ezért került sor az egykori belvárosi plébános elhelyezésére. A Szent László római katolikus plébánia egyházi tanácsának egyik tagja megkeresésünkre névtelenül úgy nyilatkozott: a hét évvel ezelőtti adásvételi szerződés részleteit ma is homály fedi, és ez táplálja az emberek szóbeszédét, értetlenségét. Senki nem tudja, mennyit fizettek ki a nagy értéket képviselő egyházi ingatlanért, és mi lett a pénz sorsa.
Sok tehát a kérdőjel Szabó Ödön nagyváradi politikusi tevékenysége körül. Biró Rozália miniszteri kinevezésének botránya után itt van immár a második.
Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szilágyi Aladár, könyveivel, Aradon
Erdély és más izgalmas témák
„Nyögvenyelősen” (ahogy az egyik interjú címében olvastam) ültem le e beszámoló megírásához: tegnap reggel nekifogtam a Nem tündérkert, vagy nagyon is az című, Erdély a magyar történelemben alcímű könyv lapozgatásának – és egyszer csak döbbenten láttam, hogy elfutott az idő. Sürgősen írni kellene, de éppen egy interjú közepén voltam, na még ezt…
Érdekes és izgalmas olvasmány Szilágyi Aladárnak a Várad Riport Kiadónál idén megjelent könyve. Annak is, aki többé-kevésbé ismeri Erdély történetét, de annak is, aki éppencsakhogy, és ebből a kötetből szerez majd hiteles (bár sok román történész által vitatott), vagy annak vélt információkat. A történelem ugyanis, régen se volt, manapság sem egzakt tudomány, ahol az egy meg egy az kettő. Az évszámok, mondjuk, talán nem vitathatók és interpretálhatók, ami azonban mögöttük áll, az nagyon.
De hogyan került a nagyváradi Szilágyi Aladár Aradra?
Egyrészt azért, mert legutóbbi, (említett) könyve bárhol a történelmi Erdélyben és Partiumban, tehát Aradon is érdekes. Másrészt mert a szerző aradi gyökerű: Pankotán született, Aradon járt középiskolába, és nem olyan koros (szeptember 22-én töltötte 71. évét), hogy ne lennének még itt egykori osztály- és iskolatársak, sőt tanárok is.
Murvai Miklós, az est házigazdája indításként a szerző életpályájáról beszélt. A pankotai lelkész fiáról, akinek édesapját, Szilágyi Sándort 1958-ban tartóztatták le, „rendszerellenes összeesküvés” címén húszévi kényszermunkára ítéltek, 15 éves korában a Szekuritáté vallatta, aki „rossz dossziéja” miatt négyszer is sikertelenül felvételizett egyetemre. Végül technikumot végzett, és a rendszerváltásig a Bihari Áramszolgáltató Vállalatnál dolgozott, bár közben, a ’70-es évek elején a kolozsvári egyetem filozófia szakán is diplomát szerzett.
Újságírói és riporteri karrierje tulajdonképpen ezután kezdődött: a Bihari Napló munkatársa, főszerkesztő-helyettese, a kiadóvállalat igazgatója, a Várad című folyóirat, az Erdélyi Riport szerkesztője, „mellesleg” az Ady Endre Sajtókollégium tanára, a Királyhágómelléki Egyházkerület főgondnoka, 2008-ban a Spactator-díj kitüntetettje…
Talán ezek is megérnének egy olyan (kitűnő) riportot, amilyeneket Szilágyi Aladár tud és szokott írni.
Ő azonban nem magával, hanem szűkebb és tágabb értelemben vett szülőföldje (talán) egyéni sornál is fontosabb kérdéseivel foglalkozik: tíz esztendő alatt kilenc (9!) önálló kötetet adott közre.
Réhon József, a szerző egyik méltatója az aradi Jelen Házban kedd este az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete által szervezett (igen sikeresnek mondható, telt ház előtt zajlott) találkozón Szilágyi Aladár három könyvéről beszélt. Az egyik az 1964-es váradi „templomvédést” eleveníti fel (a Ceauşescu-korszakban, még annak kezdeti, viszonylag enyhébb időszakában is, egy ilyesmi szinte egyedülálló), a másik Várad-hegyalja legújabb kori történetét mutatja be, a Nem tündérkert… c., idén megjelent kötet pedig interjú-gyűjtemény. Szűcs Lászlónak (a Várad és Erdélyi Riport és a kiadó főszerkesztője, Szilágyi könyveinek szerkesztője) a szerzővel folytatott párbeszéd során a műhelymunka sok – egyébként a nagyközönség számára rejtve maradó – vonatkozására tért ki. Arra, például, hogyan készültek az Erdély történetéről szóló interjúk (a szervezők egy 2010-ben az RMDSZ és a Szacsvay Akadémia által kezdeményezett rendezvény keretében hívtak meg neves magyarországi történészeket, akik 2013-ban egy Erdély-súlypontú előadássorozat keretében taglalták a témákat), de szó esett a dobrudzsai és egyéb riportutakról, köztük a Várad-hegyaljaiakról is. Szilágyi országos riportútjain – amelyekből izgalmas írások születtek az „egységes román nemzetállamban élő” 24 nemzetiségről – mintegy 170 helységet keresett fel, hogy az ott élő szlovákok, szerbek, arománok, svábok, csehek, csángók, bolgárok, muzulmán cigányok és persze magyarok stb. jelenlegi állapotáról, mindennapjairól, életérzéseiről beszámoljon. Kár, hogy a vonatkozó kötetek egy részéből, mivel kifogytak, az aradiak már nem vásárolhattak. Szűcs László ígérete szerint azonban megpróbálják ezeket az interneten hozzáférhetővé tenni.
Szép, tanulságos est volt, megszervezéséért az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületét illeti köszönet.
Jámbor Gyula, Nyugati Jelen (Arad)

Korrupciós ügyeket vizsgálna ki Tőkés
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei szervezetének vezetőségét alkotó politikusok vélt korrupciós ügyeinek magyarországi és romániai kivizsgálását sürgette egy pénteki nagyváradi sajtótájékoztatón Tőkés László, a Fidesz jelöltjeként megválasztott erdélyi európai parlamenti képviselő.
Tőkés László Ady Endre érmindszenti szülőházának a felújítása és múlt heti felavatása kapcsán rótta fel Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, hogy nem tett semmit annak a kiderítéséért, hová tűnt az Ady-kultusz támogatására 2002-ben megítélt 320 millió forintos magyar állami támogatás nagyobb része – írta az EP-képviselő sajtóirodája.
Tőkés László felszólította a RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőit, hogy számoljanak el a magyar állami támogatással. „Kelemen Hunor ne asszisztáljon tovább párttársai, Szabó Ödön, Kiss Sándor, Biró Rozália, Lakatos Péter és mások korrupciós ügyeihez" – idézte az EP-képviselőt a közlemény. A volt püspök bejelentette, azt is fontolóra veszi, hogy a Román Állami Számvevőszékhez és a korrupcióellenes ügyészséghez fordul a Mecénás Alapítvány ügyleteinek átvilágítását kérve.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő politikus elengedhetetlennek tartotta az erdélyi közélet megtisztítását a „korrupt politikusoktól". Úgy vélte, nemcsak Romániában, hanem az adományozói oldalon is ki kell vizsgálni a magyar kormánytámogatás bihari felhasználását.
Az első Orbán-kormány idején az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást, hogy Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre. A Medgyessy-kormány azonban a pénzt nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által létrehozott Mecénás Alapítványnak folyósította, amely nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek. A Nagyváradon felépített Ady-központot a Mecénás Alapítvány ez év februárjában elcserélte Ady Endre nagyváradi múzsájának, a Lédaként emlegetett Brüll Adélnak a házára, melynek értékét az önkormányzat 283 ezer euróra (88 millió forint) becsülte. Tőkés László úgy vélte, kézen-közön eltűnt mintegy 7-800 ezer euró (220-250 millió forint) az Érmindszent revitalizációjára szánt támogatásból, és máig nem derítették ki, hogy pénzmosás, sikkasztás, korrupció vagy más törvénytelenség történt. A politikus hozzátette, Románia schengeni csatlakozását is az Európai Unió által lanyhának minősített romániai korrupcióellenes harc késlelteti. MTI
Erdély.ma

A Mecénás Alapítvány átvilágítását kezdeményezheti az EMNT és az EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt fontolóra vette, hogy a Számvevőszékhez és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályhoz fordul az RMDSZ Bihar megyei szervezete által létrehozott, közpénzeket is forgató Mecénás Alapítvány tevékenységének átvilágítása céljából.
Mindezt az európai parlamenti képviselő és EMNT-elnök Tőkés László és Csomortányi István, az EMNP helyi vezetője jelentette be pénteken egy nagyváradi sajtótájékoztatón, amikor is a napokban átadott érmindszenti Ady-emlékház kapcsán felelevenítették, hogy 2002-ben az RMDSZ Bihar megyei szervezete a Mecénás Alapítvány révén „eltérítette” azt a magyar kormány által a Királyhágómelléki Református Egyházkerület számára megítélt 1,1 millió eurós támogatást, amelyből épp a költő szülőfalujába terveztek kulturális és turisztikai centrumot.
A Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő által irányított alapítvány, mint ismert, ehelyett egy 300 ezer euróra becsült, máig befejezetlen Ady-központot építtetett Nagyváradon, ám azt azóta már elcserélte a helyi önkormányzattal a Léda-házra.
Tőkés László most ismételten felszólította a pártot, hogy számoljon el a támogatással, és az ügy kapcsán arra kérte a nagyváradi római-katolikus püspökséget, hogy vizsgálja ki Fodor József vikárius szerepét a pénzek eltérítésében.
Szabó Ödön – az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke – és a katolikus egyház közötti hírhedt viszonyra Csomortányi is rámutatott, mégpedig az Erdélyi Napló című hetilapban megjelentekre hivatkozva ismertette, a képviselő egyháztanácsosi minőségében szerepet játszott abban, hogy a belvárosi kántorlakot – amelyben a lap szerint jelenleg az édesanyja lakik – az anyagi gondokkal nem küszködő váradi Szent László-plébánia még 2007-ben eladta az egyik rokonának.
A néppárti vezető a korrupciógyanús botrány kapcsán említette a közpénzes állásokat elfoglaló Szabó Ödön vagyonának nagyiramú gyarapodását is, hiszen az utóbbi években az RMDSZ-ügyvezetőnek két belvárosi lakást és több telket is sikerült megvásárolnia.
Az EMNP Bihar megyei szervezete ezért közleményében ismét felszólította Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, tisztázza a botrányokat, ne legyen tovább „cinkosa” párttársai „vagyonszerzési, korrupciós és egyéb ügyeinek, hiszen az RMDSZ színeiben botrányt okozó politikusok nem csupán a tulipános szervezetet, de egész közösségünket járatják le”.
A Krónika megkeresésére Szabó Ödön úgy vélekedett, hogy ezt a sajtótájékoztatót nem véletlenül időzítették Kelemen Hunor csíkszeredai kampányindítójával egy napra.
„Azt gondolom, hogy az RMDSZ pozitív kampányt, a néppárt pedig mocskolódó kampányt indított. Elmondtuk, a román közösséget kell meggyőznünk, nem pedig a magyart szétrombolni. X-edjére vették elő a Mecénás-ügyet, megbélyegezték az egyházat. Többször elmondtam már, és ők is nagyon jól tudják, hogy a pénzekkel maradéktalanul elszámoltunk. Ebben a mocskolódásban nem kívánok részt venni, mi arról beszélünk inkább, ami a magyar embereket valósan érdekli” – szögezte le az RMDSZ-es képviselő.
Vásárhelyi-Nyemec Réka , Krónika (Kolozsvár)

Bővülhet a Partiumi Keresztény Egyetem
A nagyváradi önkormányzat jóváhagyta kedden a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új épületszárnyának felépítését, így hamarosan a versenytárgyalást is kiírhatják a magyar állami támogatásból finanszírozott belvárosi létesítmény megépítésére.
„A telek egységesítése volt az előkészületek leghosszadalmasabb része. Most, hogy ez megtörtént, mihamarabb el szeretnénk kezdeni a munkálatokat” – mutatott rá a Krónikának János Szabolcs, a tanintézet rektora.
A keddi tanácsülésen a helyi képviselők ellenvetés nélkül hagyták jóvá a telekrész koncesszióba adására vonatkozó határozattervet és a városrendezési tervről szóló projekteket. Az egyetemet létrehozó Pro Universtitate Partium Alapítvány korábban megvásárolt saját telekrészét idén a PKE-nek adományozta, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is már korábban ingyenesen az egyetemnek adta a telekrészét, így most az önkormányzati tulajdonrésszel kiegészülve minden akadály elhárult az építkezés útjából.
János Szabolcs emlékeztetett rá, a PKE bővítését már nagyon régóta tervezik. Két évvel ezelőtt konkretizálódott, amikor a magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök vállalta az ezzel járó kiadásokat.
Akkor a kormányfő, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a PKE vezetői Marosvásárhelyen elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről, amelynek értelmében az anyaország 2014 végéig több mint négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények beruházásaira. Ebből az összegből 700 millió forint, azaz több mint 2 millió euró jutott a váradi egyetem számára.
A tervek szerint az új épületbe költöztetik majd a kollégium épületében működő rektori hivatalt, illetve az adminisztrációs irodákat, de az új szárnyban kap majd helyet az egyetemi könyvtár, ugyanakkor az előadótermek számának bővítésére is marad hely.
A Sapientia marosvásárhelyi karán egyébként pénteken adják át az egyetem új kollégiumát Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében. A rendezvény keretében a Sapientia Bocskai István-díjat ad át Répás Zsuzsannának, az igazságügyi minisztérium helyettes államtitkárának.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Szilágyi Zsolt: Bukarest diszkriminálja Erdélyt
Erdély gazdasági felemelkedése elleni merényletként jellemezte Szilágyi Zsolt Románia napokban bemutatott hosszú távú infrastrukturális tervét (master plan), amely szerint az autópályák elkerülnék a Partiumot, és még a meglévő szakaszokat is visszaminősítenék gyorsforgalmi úttá.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államfőjelöltje hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján emlékeztetett, már eddig is azt érezték, hogy Bukarest nem „viseli szívén” a térség infrastruktúráját, ám a fejlesztési minisztérium legfrissebb elképzelése egy koherens, középtávú fejlesztési koncepció hiányára utal.
„A zsákmányszerzés és nem a realitás szabályai szerint fejlesztenek. Javasoljuk, hogy lopjanak kevesebbet” – üzente Szilágyi, felhívva a figyelmet arra, hogy az észak-erdélyi autópálya nélkül Románia nem lesz a schengeni övezet tagja.
Úgy véli, az amerikai cég által készített szakmai vélemény politikai megrendelésre készült, megdöbbentőnek tartja ugyanis, hogy a kolozsvári és temesvári helyett a craiovait tekintik az ország második legforgalmasabb repterének.
„Szégyen, hogy a brassói reptér máig nem kapott központi forrásokat, szégyen, hogy az ígéret ellenére máig nem épült meg a Romániát Nyugat-Európával Nagyváradon keresztül összekapcsoló autópálya” – mutatott rá a néppárti alelnök, hozzátéve, hogy Erdély mellett hasonlóképpen hátrányosan megkülönböztetik a moldvai térséget is.
A vasúthálózat fejlesztési tervét kritizálva Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének vezetője „Erdély jövőjének felszámolását” látja abban, hogy a terv szerint a meglévő vonalak 45 százalékát megszüntetnék.
„Resicabánya és Zilah összeköttetés nélkül maradna, de hatékonysági címszó alatt Belényes, Margitta vagy éppen Szilágysomlyó is vasúti közlekedés nélkül maradna” – mutatott rá. Az elképzelés 70 százalékban az erdélyi másodrendű vonalakat érinti, Temesvár környékén pedig a vonalak 80 százaléka megszűnne. Az állomások 65 százaléka bezárna, a 2020-ig tervezett sínfelújítások pedig teljes mértékben mellőzik Erdélyt.
Szilágyi hétfőn Csűry Istvánnal, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökével is találkozott, akivel egyetértettek abban, hogy mind az országos, mind az európai politikumnak jobban oda kellene figyelnie az egyházi javak továbbra is akadozó restitúciójára. A néppárti jelölt szerint az egyházak autonómiáját is meg kell erősíteni, és csökkenteni kell az egyházi pályázatok és pénzügyek politikától való függőségét.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Újabb botrány Köröstárkányban
A Fekete-Körös völgyi Köröstárkány (Bihar m.) elrettentő példája a politikai machinációk szülte magyar-magyar ellentétnek, háborúskodásnak, amely még a szorult helyzetben lévő, de jobb sorsra hivatott kis magyar közösségeket is sújtja manapság – dacára annak, hogy több évszázados küzdelmes helytállással sikerült mindeddig példáját adni az önbecsülésnek.
A mára már román beltengerré változott Belényesi-medencében Tárkány az egyetlen olyan község, amelynek a lakossága mindmáig többségében magyar nemzetiségű. Ennek ellenére itt az elmúlt huszonöt évben egyetlen egyszer, 1996-ban sikerült magyar elöljárót választani, de annak megbízatása is csúfosan ért véget négy év múlva. Azóta a megosztottság sorra fialja a botrányokat, s az RMDSZ mindig minden cirkuszban főszerepet játszik. Ez pedig főképp abból adódik, hogy megyei pártszervezet kísérleti terepnek tekinti Köröstárkányt, ahol a fentről érkező utasítások végrehajtásának technikáját gyakorolják – a helyi közösség rovására. Amúgy azt is a nagyváradi tulipános vezérkar dönti el, hogy adott periódusban éppen ki a „jó fiú” Tárkányban, kit kell támogatni vagy ellehetetleníteni, mikor mi történjen a községben, legújabban még azt is, hogy mikor, mit és hogyan ünnepelhetnek, mikor, kire és hogyan emlékezzenek a helybéliek.
Ebben az évben már két „világraszóló” és több kisebb botrányt is sikerült kiprovokálnia a Szabó Ödön parlamenti képviselő „ügyvezette” Bihar megyei RMDSZ-nek, amely itt is, miként újabban szinte mindenütt, a református egyházat is kollaborációra utasította. Ami azért sem váltott ki különösebb önérzeteskedést az egyháziakból, mert már Tárkányban is – mint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület legtöbb eklézsiájában – a Párt és az Egyház szinte egy: a központi, megyei és helyi hatalmat megtestesítő RMDSZ változatos eszközökkel vonta befolyása alá a lelkészeket, presbitériumokat, egyéb egyházi testületeket.
Tavasszal az borzolta fel a kedélyeket Köröstárkányban – és a híradások révén az egész Kárpát-medencében –, hogy a helyi RMDSZ-vezetők az egyháztanáccsal karöltve megakadályozták egy turulszobor kihelyezését az 1919-es vérengzés áldozatainak emlékművére. Holott az eredetileg is egy turulmadaras szoborral volt elképzelve, de amikor másfél évtizede felavatták, akkor még sem a politikai helyzet nem volt kedvező, sem szobor nem állt rendelkezésre. Időközben a Pro Tharkan Egyesület kapott volna egy kétmillió forint értékű bronz turulszobrot, adományként, de az mégsem kerülhetett a helyére, mert kihelyezését a tárkányi RMDSZ-esek az egyháziakkal karöltve megfúrták. Ugyanis a világháborús emlékmű történetesen az egyházközség által betábláztatott zsebkendőnyi telken áll, a templom előtt. 1999. augusztus 15-én avatták fel annak emlékére, hogy nyolcvan évvel korábban a Köröstárkányba bevonuló román félkatonai alakulatok vérfürdőt rendeztek az addig a Székely Hadosztály védelme alatt álló lakosság soraiban. Az ártatlanul meggyilkolt közel száz férfi, nő és gyermek neve ott áll az emlékfalon, amely felerészben a Magyarok Világszövetsége költségén épült meg, a többi pénzt közadakozásból és pályázatokból teremtették elő.
Akkor még az RMDSZ is „tettestársként” tűnt fel, de a román nacionalista sajtókampány és az igazodási kényszer már megosztotta az emlékmű-állítók és emlékezők közösségét. A tulipános fennforgók félelmükben azt hangoztatták, hogy kár felszaggatni a múlt sebeit, így aztán valójában csak az RMDSZ nemzeti-polgári vonulata, az ún. belső ellenzék állt ki maradéktalanul az 1919. április 19-i magyarellenes pogrom áldozatainak és leszármazottainak tisztelete mellett. Csapó I. József szenátor, Patrubány Miklós MVSZ-alelnök, Tőkés László püspök neve fémjelezte az akciót, a végrehajtásban Gábor Ferencnek vannak elévülhetetlen érdemei, aki akkor még helyi RMDSZ-elnökként szállt szembe az akadékoskodókkal. Ő honosította meg Köröstárkányban a nagypénteki megemlékezéseket is, hiszen a tömeggyilkosság a világháború utáni első húsvét szombatján történt. Évről évre lélekmelegítő, öntudaterősítő, közösségformáló tisztelgéseknek volt helye az emlékfal és a mögötte álló református templom, s mivel húsvét mozgóünnep, senkit sem zavart, hogy a megemlékezések nem egy fix dátumhoz kötődnek, hanem a krisztusi áldozat mindenkori évfordulójához. A „Párt” azonban szekularizálni óhajtja ezt is, miként privatizálni az emlékművet, ezúttal is a református egyházközséggel együttműködve. A turulmadár kihelyezését azzal az ürüggyel akadályozták meg tavasszal, hogy a kezdeményező – ugyanaz a Gábor Ferenc, aki az emlékmű felavatását követően már le is vetette az RMDSZ-gúnyát, s manapság egy civil szervezetet vezet – nem kérte a helyi egyházi és tulipános vezetők beleegyezését, ráadásul összeszűrte a levet a Magyar Polgári Párttal is. Most, ősszel pedig az RMDSZ-esek egyszerűen a párt nevére íratták az egész emlékművet! Mondván, hogy már nemcsak az a talpalatnyi hely nem köztulajdon, amin áll s amit bekeríttettek, sőt lakattal le is zártak, hanem maga a műalkotás sem (amit annak idején ők maguk csúfoltak fürdőszobafalnak, mivel nem ők építették). Az építtetők szerint viszont az emlékmű közterületen áll, a falu főutcáján – ami igaz is –, köztulajdon (vagyis az önkormányzat leltárában szerepel) és bárkinek joga van bármikor fejet hajtani előtte.
Ebből kiderül: politikai szembenállásról is beszélhetünk, de a tény az tény: az RMDSZ mindent a magáénak tekint, s ami nem az, arra megpróbálja rátenni a kezét. Az eset súlyosságát tetézi, hogy „hivatalos átiratban” köteleznék a párt emberei a civil lakosságot arra, hogy akkor ünnepeljen és emlékezzen, amikor ők előírják. A köröstárkányiak például ne minden év nagypéntekén, a keresztény hagyományt is ápolva, hanem mindig csak április 19-én, a polgári időszámítás szerinti pogrom-évfordulón. Mert csak akkor veszik majd le a lakatot az elkerített emlékmű kapujáról…
Időközben a botrányt azzal próbálják csillapítani az RMDSZ szószólói, hogy ők csak a köz érdekében és a román törvények alapján vették a nevükre a tárkányi emlékművet, a lakat meg nem is az övék. Sőt a fejléces, pecsétes papír sem, nem is beszélve a pártutasításról, amivel kisajátították az emlékezés és tisztelgés jogát.
itthon.ma

A szabadság eszményéről Csicsón Tőkés Lászlóval
Tőkés László erdélyi európai parlamenti képviselő a felvidéki Csicsó református gyülekezetében tett látogatást október 25-én, a presbitérium és Lévai Attila lelkipásztor meghívására.
Csicsó (szlovákul Číčov) község az Alsó-Csallóközben, a történelmi Komárom vármegye nyugati határán, a mai Nyitrai kerület Komáromi járásában található. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Pozsonyi Egyházmegyéjében lévő csicsói református anyaegyházközséghez tartozik a kolozsnémai leányegyházközség és a füssi szórványegyházközség is.
Mint a másfél évtizede itt szolgáló lelkész-dékán elmondta: a félezres lélekszámú csicsói gyülekezetnek több éves várakozása lett beteljesítve, hiszen már az ezredfordulón meghívták köreikbe az akkori királyhágómelléki református püspököt, a romániai rendszerváltó forradalom hősét. A gyülekezeti látogatásra csak most, a kelet-közép-európai politikai-társadalmi változások 25. évében kerülhetett sor, de ez szerencsés egybeesés is, hiszen mindennek rendelt ideje van, idézte a Prédikátor könyvét a vendéglátó lelkipásztor, utalva arra, hogy el kell jönniük a találkozások idejének, valamint arra is, hogy meg kell érniük az időknek a változásra. Éppen ez időszerű gondolat mentén tartotta meg előadását Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnök a gyülekezet közössége előtt 25 év múltán – egyházi és nemzetiségi sorskérdéseink értékelése és jövőképe címmel. Mind az általa elmondottak, mind a feltett kérdések megválaszolása révén a közösség megismerkedhetett azokkal a tényekkel és körülményekkel, melyek a negyedszázaddal ezelőtti temesvári események folytán a történelem kitörölhetetlen részévé váltak. A szabadság eszménye a Kárpát-medence térségében is szárnyra kapott, mindennapjaink egyik vezérlő csillaga - tájékoztatta a Felvidék.ma-t Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája. A szép számú hallgatóság örömmel fogadta az előadást és magát az illusztris vendéget, akinek életére és sokrétű, nemzeti és egyházi vonalon álló szolgálatára Tőkés László Isten gazdag áldását kérte.
Felvidék.ma

Épülhet a reformátusok új székháza
Letették pénteken a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) új, nagyváradi székházának alapkövét, az ingatlant a tervek szerint egy év alatt építenék fel a városközpontban lévő telken. 
A saját tulajdonú adminisztrációs irodaközpont kialakítását, mint ismert, már a rendszerváltás óta tervezik. Korábban visszakapott központjukat ugyanis most a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) használja – ezt a jövőben is a tanintézet rendelkezésére akarják bocsátani –, míg az egyházkerület igazgatótanácsa a nagyvárad-újvárosi egyházközségtől bérli helységeit.
„Jelenleg nagyon szétszórtan vagyunk, vannak olyan alosztályaink, amelyeknek nincs is külön irodájuk” – mutatott rá a Krónikának Csűryi István. Az egyházkerület püspöke azt már korábban jelezte, hogy a Sulyok István utcai 3100 négyzetméteres telkük egyharmadát foglalja majd el az új adminisztrációs központ, míg a fennmaradó részen idősek otthonát és garzonlakásokat építenek nyugdíjas lelkészek számára. 
„Első körben a székházat kezdtük el megépíteni. Szerencsére minden engedély megvan, és jó lenne, ha jövő karácsonyra beköltözhetnénk” – magyarázta az egyházi elöljáró. Becslése szerint a helyi építész, Némethy László látványtervei alapján nagyjából 300 ezer euróra rúg majd a beruházás, de csak akkor, ha eleinte még lemondanak a tetőtér beépítéséről és az alternatív energiaforrásokról.
A takarékosságra és a gazdaságosságra ugyanakkor figyelmet fordítanak, így például alapos szigetelést terveznek, és az egyszintes tanácsteremnek külön fűtéshálózata lesz, hogy arra csak indokolt esetben költsenek. „Be kell vallanunk, hogy ilyen szempontból a visszakapott egyházi ingatlanok nem csupán le vannak robbanva, de azok a régi épületek már a modern követelményeknek sem felelnek meg” – vallja a püspök.
A kiadásokat csak részben finanszírozzák majd abból az egymillió euróból, amelyet a PKE fizetett az egyházkerület Zárda (Mihai Viteazul) utcai épületéért, azt az összeget ugyanis nem akarják egyetlen ingatlanra költeni. „Megpróbáljuk majd pályázatok és adományok útján kiegészíteni a keretet, mert nem szeretnénk csupán egyetlen épületet felmutatni az eladott helyett. Legalább 2-3 további ingatlanfejlesztési projektünk van, amelyek remélhetőleg ugyancsak körvonalazódni fognak” – magyarázta Csűry.
Az új, emeletes, parkolóhelyekkel ellátott létesítmény tehát a teljes adminisztrációt összefogja, a püspök megfogalmazása szerint pedig olyan székházat akarnak, amelyet egyházkerületük minden tagja magáénak érez majd.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor a történelmi egyházak elöljáróival egyeztetett a közösségépítésről
A magyarság jövője közös ügyünk
Államelnök-választási kampányában a magyarság ügyének közös képviselőetéről, a szükséges szociális szolgáltatásokról, egészségügyről, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról és oktatási kérdésekről egyeztetett Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljáróival. „Közösen többek és erősebbek vagyunk, jobban el tudjuk látni közösségépítő feladatainkat. A magyarságnak széleskörű összefogásra van szüksége az élet minden területén, mert azok, akik építeni akarnak, jólétünk érdekében dolgoznak, csakis egységesen léphetnek fel a magyarság valamennyi fontos ügyében” – összegezte a találkozók tapasztalatait az RMDSZ államelnök-jelöltje. 
Jakubinyi György római katolikus érsek és Kelemen Hunor szövetségi elnök a magyarság érdekvédelmi szervezetének rendelkezésére álló képviselőeti eszközökről beszélgetett, valamint arról, hogy az ország közéletének új korszakában arra van a legnagyobb szükség, hogy a magyarság összezárjon, pontosan ismerje lehetőségeit és kitartóan haladjon tovább azon az úton, amelyet az RMDSZ taposott ki az elmúlt két és fél évtizedben. „A parlamentáris demokrácia és a folyamatos párbeszéd volt eddig is törekvéseink két legfontosabb eszköze. Ebben szellemben szeretnénk folytatni érdekképviselőeti munkánkat” – tette hozzá az RMDSZ elnöke. 
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az erdélyi magyar közösség egyházi ingatlanjai visszaszolgáltatásának folytatását és a visszakapott épületek közösségi hasznosítását tekinti az egyik jelentős érdekvédelmi feladatnak. „Huszonöt éve arra vállalkoztunk, hogy megszerezzük vagy visszaszerezzük az identitásunk megőrzése szempontjából fontos jogokat, értékeket. Ezt a munkát csak összehangolt fellépéssel, a közösség széleskörű támogatásával folytathatjuk. Úgy gondolom, az eddigi eredményeink felhatalmaznak arra, az RMDSZ és a magyarság szövetségének megerősítését kérjük egy új időszak küszöbén” – mondta Kelemen Hunor az egyházfővel való találkozón. 
Böcskei László római katolikus megyés püspök az idősek gondozásáról, az otthoni beteggondozásról és a gyerekotthoni körülmények biztosításáról beszélgetett Kelemen Hunorral, aki elmondta: az egyház ilyen irányú tevékenységeit azért tekinti fontosnak, mert az állami gondozásból jelenleg hiányzik a valódi törődés, a szeretetszolgálat. „Ez az a többlet, amit az egyház mindig is nyújtott az embereknek, ezért úgy gondolom, hogy az államnak támogatnia kell azokat a kedvező szociális szolgáltatásokat, amelyeket az egyházak hosszú évtizedek óta következetesen működtetnek” – fogalmazott a tanácskozáson a szövetségi elnök, aki az iskolai vallásoktatásról azt mondta: fontos, hogy a gyermekeknek biztosítsák a felekezeti hovatartozásuknak megfelelő hittanóra lehetőségét. 
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az európai szintű egészségügyi szolgáltatásokat és az ilyen profilú intézmények létrehozásának szükségességét említette a Kelemen Hunorral való találkozóján, amelynek további kiemelt témái az anyanyelvű oktatás gyermeklétszáma, valamint a műemléktemplomok helyreállítására felhasználható európai uniós lehetőségek voltak. „Hosszú távú stratégiát kell kidolgoznunk a magyar nyelvű tanítás terén, főként a vegyes és szórványkörnyezetre vonatkozóan kell felvázolnunk egy nagyon pontos jövőképet az oktatásszervezés irányáról. A stratégia létrehozásában egyházaink hozzájárulása elengedhetetlen, ahogy a gyakorlatba ültetésében is fontos szerepük lesz, hiszen a szülőkhöz továbbra is el kell juttatnunk minden lehetséges módon az anyanyelvű oktatás fontosságának üzenetét. Ez az identitás megőrzésének alapja ” – mondta a találkozón az RMDSZ államelnök-jelöltje a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének. 
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke fontosnak tartja a választásokon való jelenlétet és arra ösztönzi az erdélyi magyarságot, hogy minél nagyobb számban vegyen részt a vasárnapi szavazáson, amikor a közösség jövőjéről is dönteni kell. „A magyarság hiteles képviselőetét kell biztosítanunk és megerősítenünk a következő időszakban, amikor újabb kihívások várnak ránk, amikor a hazai közvélemény arra figyel, hogy nekünk, magyaroknak mennyire erőteljes a hangunk, milyen mértékben támogatjuk azt, amit közös ügyünkként meghatároztunk”– jelentette ki a november 2-i megmérettetésről az evangélikus-lutheránus egyház vezetője, aki sok sikert kívánt Kelemen Hunor szövetségi elnöknek érdekvédelmi munkája folytatásához.  (RMDSZ)
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés László egyházi autonómiát sürget
„Ki kell vívni egyházunk valós függetlenségét” – szögezte le a reformáció hete kapcsán Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Az európai parlamenti képviselő rámutatott, az egyház autonómiája csupán nyilatkozatok szintjén létezik, a pénzügyi függetlenséget még nem tudták kivívni, ezért nagyon sok lelkipásztor – még az egyházi hierarchia magasabb szintjein is – „máig behódol a hatalomnak”.
Pedig „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” – idézte a reformátor Kálvin János egyik alapigéjét, emlékeztetve arra, hogy 25 évvel ezelőtt épp ezen reformátori szellemiséget követve mentek szembe a szabadságért Papp László, akkori kollaboráns váradi püspökkel és a Ceauşescu-rezsimmel, és ugyanezt a példát kellene követni most a politikummal szemben is.
„Nekünk, az egyháznak, nem szabad beállnunk, nem szabad kampányhordozókká válnunk. Nem azért szabadultunk meg Papp Lászlótól, hogy most más gazdát szolgáljunk. Annak idején a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökeként azért nem vállaltam az RMDSZ elnöki tisztségét, mert nem akartam a pártpolitikába belerántani az egyházat” – magyarázta Tőkés.
Szerinte az anyagi kiszolgáltatottság miatt előjönnek a „régi reflexek”, és még a KREK aktuális elöljárói is hajlamosak „hajbókolni” a helyi és megyei „RMDSZ-kiskirályok” előtt, merthogy ők azok, akik az aktuális kormány támogatását élvezik.
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke szerint ez az „exluzivista párt” megpróbál mindent kisajátítani, mindent elkövet, hogy teljes kontrollt gyakoroljon még a történelmi magyar egyházak felett is. Tudomása szerint a szószékről politizálnak, és még az ezt szóvá tevő sajtó képviselőit is megfenyegetik.
Nagy József Barna, az EMNT partiumi alelnöke rámutatott arra, hogy a KREK még a Nagyváradon korábban a veszteségessége miatt bezárt Illyés Gyula református könyvesbolt helyét is az RMDSZ által támogatott, „nemzetidegen balliberális sajtó és könyvszakma”, a Riport Kiadó használatába bocsátotta. Tőkés azonban figyelmeztetett, hogy erkölcstelen és isten akarata ellen való ily módon tőkét kovácsolni, a nép megcsúfolásának tartja, mivel ezek az anyagi előnyök voltaképp a romániai és a magyarországi adófizetők pénzeiből származnak, ezért semmilyen hála nem jár az RMDSZ-nek.
A református egyház ügyeivel kapcsolatban Orbány Mihály, Tőkés irodavezetője emlékeztetett arra, hogy az egyházi telkek és ingóságok jogtalan elidegenítésével vádolt hegyközújlaki református lelkészt, a palástjogától három évre megfosztott Orbán Zoltánt továbbra sem tudták még kilakoltatni a parókiáról.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Magyarok zenéje és tánca Váradon
Október 28-án, kedden este hét órától a nagyváradi színházban tartották meg a Kárpát-medencei magyarok zenéje 2014 című hangversenyt.
A hangversenysorozat váradi koncertjét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és Biró Rozália szenátor védnöksége alatt Böszörményi Gergely Magyar Örökség díjas budapesti kiadó, koncertigazgató, valamint a Nagyvárad táncegyüttes szervezte meg. Az esten először a Nagyvárad Táncegyüttes lépett fel egy rövid, de látványos, hangulatos műsorral, ezt követően pedig a szervezők és a védnökök léptek színpadra, hogy szóljanak a közönséghez. Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője elmondta, hogy a 2001-ben indított Kárpát-medencei magyarok zenéje koncertsorozat csak az idén jutott el először Nagyváradra, holott ennek már régen meg kellett volna történnie.
Üzenetek
Biró Rozália szenátor beszédében kifejtette, hogy a kultúra összekötheti a Kárpát-medencei magyarokat. Mint mondta, huszonöt évvel ezelőtt egy olyan fordulat következett be, ami számos lehetőséget kínált, viszont „úgy érzem, hogy huszonöt év után egy kicsit megtorpantunk, kételyeink, kérdéseink vannak, egy kicsit hátrébb lépve nézzük a történéseket, és kevésbé akarunk a részesei lenni. Azt hiszem, hogy ez az egyik legnagyobb veszélye a jelenünknek és a jövőknek. Nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak nincs más választása mint az, hogy a szülőföldünkön éljünk és érvényesüljünk. Hogy valahogyan úgy építsük újjá a mát és a jelent, hogy a gyermekeink számára jövőt tudjunk vele építeni. Ha időnként kételkedünk abban, hogy ilyen is volt-e az a világ, amit huszonöt évvel ezelőtt álmodtunk, és amire elköteleztük magunkat, akkor ez a ma esti ünnep lehet a bizonyosságtétel arra, hogy a helyes út mégiscsak ez” – fogalmazott. Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szintén egy egyszerű, lényegre törő üzenetet közvetített a közönségnek: „Meg kell becsülnünk azt, hogy Jézus Krisztus egyáltalán megszólít bennünket és azt mondja, hogy nekünk küldetésünk van, és ott ahol él az ember, tegye végre a kezét az eke szarvára, és kezdjen már előre látni. (…) Mi általában a népi értékeket nem becsüljük annyira, mint kellene, nagyon sokszor az isteni üzeneteket is, bár meghalljuk, és olykor-olykor kedvesek a fülünknek, de igazából nem azokkal élünk. Persze, mikor látjuk, milyen nyomorúságba sodor a világban számtalan dolog, akkor megrettenünk. Hát ne így legyen a Kárpát-medencében élő magyar nemzettel, hanem tegyük már végre kezünket az eke szarvára, és hátra nézve tekintsük az értékeket, de előre tekintve kamatoztassuk ezeket az értékeket” – mondta. Böszörményi Gergely a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje sorozat koncertigazgatója az esemény eszmeiségéről és küldetéséről beszélt. Kiemelte: „2001-ben fontos volt elindítani ezt a sorozatot, mert az Úristen elhívott arra, hogy őt dicsőítsük, egymást, a magyarságot, a magyarságunkat, az összetartozásunkat szeressük, és élhetünk bárhol e földön, a humorunk, az irodalmunk, a zenénk bennünket mindannyiunkat összeköt”. Elmondta továbbá: „Ennek a sorozatnak ez lehet az egyik küldetése: akkor vagyunk jó magyarok, ha a saját kultúránkat mindenkinek minden áron meg akarjuk mutatni, de szeretnénk megismerni a velünk együtt élő nemzeteknek a kultúráját is. Meggyőződésem, hogyha ez így van, akkor a lövészárkokat be lehet tömni”
Igényes muzsika
A beszédek után lépett színpadra a kárpátaljai származású Pál István „Szalonna” és zenekara, aki a Kárpát-medence különböző vidékeinek (Szilágyság, Kalotaszeg, Rábaköz, stb.) magyar népzenéjéből adott ízelítőt, de ruszin népzenét is megszólaltatott rendkívül képzett muzsikusokból álló együttesével. A több mint egy órás koncertjükön néhány népdalban énekelt Zsikó Zsuzsanna, akit a váradi közönség a Fölszállott a páva című sorozatból ismerhet, de vendégként színpadra léptek Szilágyi Tóni és a kalotaszegi Varga István hegedűsök is. A közönség nagy tetszéssel fogadta Gera Attila klarinét és tárogatószólóit, de kétségtelen, hogy a legnagyobb sikert magának Pál Istvánnak, valamint Ürmös Sándor cimbalmosnak a szólói aratták. A közönség vastapsát egy rövid ráadással hálálta meg Szalonna és zenekara. Szünet után egy az előzőtől egészen elütő zenei világ képviselője, a Misztrál együttes lépett színpadra. A számos zenei díjjal büszkélkedő zenekar versek megzenésítésére specializálódott, erre az estére főként Babits Mihály megzenésített verseiből álló összeállításukat hozták el. Az ismert, vagy kevésbé ismert költemények egészen új köntösben köszöntek vissza az együttes érdekes és változatos hangszerelésében. Az alapvetően rockos alaphangszerelésű formációt (dob, gitár basszus), számos más hangszer egészítette ki, például csembaló, koboz, furulya, és egy sor más fúvós és ütőhangszer. A muzsikusok sokoldalúsága nemcsak abban mutatkozott meg, hogy profizmussal kezelték a legkülönbözőbb hangszereket, hanem abban is, hogy Heinczinger Miklós, Tóbisz Tinelli Tamás és Török Máté is énekelnek az együttesben, nagyon változatossá és színessé téve ezáltal az énekszólamokat. Ugyancsak kiemelkedő teljesítményt nyújtott az esten Pusztai Gábor ütőhangszeres és Hoppál Mihály nagybőgős, brácsás, gitáros, stb. is, így a Misztrál együttes fellépése kellemes emlékként él majd mindazokban, akik szeretik a magyar költészet és az igényes könnyűzene ötvözetét.
Pap István

erdon.ro

Tovább gyűrűzik a hegyközújlaki ügy
Követhetetlenek és tisztázhatatlanok azok az eljárások, melyek az egyházi telkek jogtalan eltulajdonításával vádolt hegyközújlaki református lelkész, Orbán Zoltán felelősségre vonása kapcsán zajlanak – fogalmazott Orbán Mihály, Tőkés László európai parlamenti képviselő irodavezetője.
A nagyváradi református presbiter úgy tudja, a hegyközújlaki egyházközség által kezdeményezett per legutóbbi tárgyalásán csupán Herchi István, az alperes ügyvédje jelent meg, a felperest senki sem képviselőte.
Orbán Mihály tudomása szerint a bírósági idézések a hegyközújlaki parókia címére érkeznek, így azokat az illetékesek nem kapják kézhez, mert a paplakot továbbra is a bihari egyházmegye fegyelmi bizottsága által palástjogától három évre megfosztott Orbán Zoltán használja. „Emiatt folyamatosan halasztás van az ügyben. Követhetetlen” – mutatott rá Orbán Mihály.
Mint arról már beszámoltunk, a Bihar megyei település közössége áprilisban tüntetéssel próbálta távozásra bírni a lelkészt, majd eljárást is indítottak a kilakoltatása érdekében. A vádak alapján Orbán Zoltán az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyása nélkül, hamis presbiteri határozattal adott el egyházi telkeket – köztük a templomkertet –, de az évek során több kegytárgyat és ingóságot is eltulajdonított.
Orbán Zoltán azonban méltánytalannak tartja az eljárást, nyilatkozni azonban csak a jogerős ítélethirdetést követően szándékszik. A Krónika megtudta, Szatmári Gergely Elemér, az egyházközség elnöke korábban hiába vélte úgy, hogy szabályosan jártak el a lelkész ellen, némi procedurális hiányosságok valóban felmerültek az ügy kapcsán.
Emiatt történhetett meg az, hogy a pap kilakoltatása egyelőre felfüggesztés alatt áll. Orbán Zoltán továbbra is használja a paplakot, Orbán Mihály tájékoztatása alapján még a pecsétet sem adta át, miközben a településen ez idáig már négy helyettes lelkész is megfordult, hogy a hitvivői feladatokat ellássa.
Mint kiderült, időközben Csűry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspökének közbenjárásával visszaszerezték az eltékozolt 1,4 hektáros templomkertet, ami azonban Orbán Mihálynak furcsa volt, hogy ugyanaz a Herchi védi az egyház ellen a papot, mint aki az adásvételi szerződésen az egyház oldalán képviselői őt.
„Mi nem foglalkoztunk ügyvéddel már csak azért sem, mert nem volt jogi védelemre szükségünk. A telektulajdonos keresett fel minket és elfogadta a feltételeinket” – mutatott rá a Krónikának Csűry István. A KRE püspökétől megtudtuk, hogy az illető – aki második vásárlóként jutott hozzá a templomkerthez – amint megtudta, hogy egyházi tulajdont birtokol, felkereste az illetékeseket, hogy azt nyereség nélkül visszaszolgáltassa.
A helyiek azonban attól tartanak, hogy ha ismét Orbán Zoltán „kezére jut” a templomkert, akkor ismét eladja, így az egyházkerület felsőbb vezetéséhez jutott az ügy. Az eladó kérte, hogy személyesen a püspökkel vigye dűlőre az ügyet, így végül az egyház tehervállalása nélkül szerezték vissza az 1,4 hektáros kertet, amelyért Orbán Zoltánnak kell fizetnie 14 400 eurót 30 havi részletben. Csűry rámutatott, a közjegyző által hitelesített szerződés egyértelműen biztosítja, hogy a telket többé ne lehessen elidegeníteni.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

A rendszerváltás folytatása a cél
Tőkés László EP-képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke délben szavazott a nagyváradi 113. számú szavazókörzetben.
A voksolás után az újságírók kérdéseire válaszolva a politikus elmondta: „Huszonöt év elteltével még mindig abban a helyzetben vagyunk, hogy a román parlamenti képviselők többsége posztkommunista vagy nacionalista. (…) Eléggé szkeptikus vagyok a választás kimenetelét illetően, mint ahogy az elmúlt huszonöt évben nem nagyon volt olyan alkalom, amikor szívünk szerint igazán jól választhattunk volna. Ez többnyire rajtunk kívül álló okokra vezethető vissza. De mintegy függetlenítve magunkat az általános helyzettől, nekünk az a feladatunk, hogy ünneppé váljék a választás, hogy előbbre vigyük szavazatainkkal a huszonöt esztendővel ezelőtt elkezdődött rendszerváltozást. Erre az volna a legjobb választása az országnak, hogyha egy olyan elnöke lenne, aki komolyan veszi a rendszerváltozás folytatását. Arra a kérdésünkre, hogy milyen eredménnyel lenne elégedett az államfőválasztás első fordulójában, Tőkés László így válaszolt: „Lésújtónak tartom az öt évvel ezelőtt leadott magyar szavazatok számát, az 1996-os 760 ezerről ez a szám lezuhant körülbelül 380 ezerre. Már akkor elégedett volnék, hogyha a két magyar jelölt támogatására begyűlt aláírások számát megközelítő arányú részvétel valósulna meg ezen a választáson”.
erdon.ro

Megnyílt a Kálvin idősotthon
Szombaton ünnepélyes keretek között nyitották meg Marosvásárhelyen a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete által építtetett Kálvin idősotthont. A 3700 négyzetméter összfelületű ingatlan egyik szárnyában egy- és kétágyas, 72 személy befogadására alkalmas 48 lakrész, a másik szárnyában tíz, nyugdíjas lelkészeknek otthont adó lakás található. A rendezvényen jelen volt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kántor Csaba püspökhelyettes, Lukács József, a Királyhágó- melléki Református Egyház püspökhelyettese, Tárkányi Márton, a nyugdíjintézet igazgatója, Jakab István, az otthon igazgatója, valamint több egyházi és világi meghívott.
– Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! – ezzel a Zsoltárok könyvéből vett fohásszal – melyet Kántor Csaba püspökhelyettes is alapigéjének választott –, az időskort megér ember könyörgésével nyitotta meg kapuját az idősotthon. Mint mondta, szeretetteljes szolgálat indul el az otthonban, amely támaszt és vigaszt nyújt fogyatkozó erejű időseknek, odahajol az elesettekhez, betegekhez, reményt nyújt a hitevesztetteknek.
– Az elmúlt öt év a magyar református egyházban a kálvini jubileumi évek jegyében zajlott. Sepsiszentgyörgyön szobrot állítottunk a nagy reformátornak, most pedig átadjuk ezt a hajlékot, amelyet szintén róla neveztünk el. A Romániai Magyar Református Egyház munkásai, fizetett alkalmazottai egy nyugdíjintézetbe tömörülve dolgoznak, és megpróbálják a munkával megteremtett javakat úgy felhasználni, hogy ne csak a saját életüket tegyék öncélúan ezzel a vagyonnal biztonságossá, hanem úgy dolgoznak, hogy a tágabb közösséget is szolgálják – mondta Kató Béla püspök. A nyugdíjintézet abból a megfontolásból döntött az idősotthon létrehozása mellett, hogy a fiatalok által befizetett nyugdíjalapot ésszerűen használják fel. Közismert, ebben az országban egyre kevesebben dolgoznak, az átlagéletkor kitolódik, és arra kell számítani, hogy nem lesz aki befizessen a nyugdíjalapba. A pénzt olyan ingatlanokba fektetik, amelyek az idő teltével is megőrzik az értéküket. Amikor Marosvásárhelyen az Eminescu utcában, közel a Diakóniai Házhoz, eladó lett a telek, bár magas áron árulták, úgy döntöttek, hogy a város szívében ez a hely lesz a megfelel. Áll rajta egy 150 éves ház, ezt szerették volna átalakítani. Az építkezési engedélyeztetés során a városrendezési osztály arra szólította fel az új tulajdonost, hogy az épület utca felőli falát teljes hosszában két méterrel költöztesse bennebb. Pereskedni nem volt érdemes, ezért úgy döntöttek, hogy lebontják a régi házat, és újat építenek. A várossal sokat vitatkoztak, egyezkedtek, de végül három év után az egyház megkapta a 100.000 eurós kárpótlást.
– Ma egy csodálatosan szép, modern, a XXI. század igényeinek megfelelően berendezett idősotthont adhatunk át, amiből semmi sem hiányzik. Isten dicsségét szolgálja a mi munkánk, s a megteremtett javak felhasználási módjában rejlik ez. Egy ilyen háznak nemcsak az építése, de a fenntartása is nehéz és költséges. Olyan világot élünk, amikor a világ minden tája felé szétszélednek a fiatalok. Itthon maradnak a szülők, akik annak idején abban reménykedtek, hogy a gyermekeik gondoskodnak róluk. Az otthon nekik nyújt segítséget. Óriási dolog egy keresztyén központban biztonságban tudni az idős szülőket. Az egyház nem az anyagi haszon megszerzésére törekszik, a realitásokkal szembenézve próbál segíteni azokon is, akik önhibájukon kívül kerültek oda, hogy saját forrásaikból nem képesek önmaguk ellátására befizetni. Bízunk abban, hogy az otthon méltó lesz Kálvin nevéhez, s az itt dolgozó nővérek, gondozók Isten erejével tudnak szolgálni. Ha az intézménynek nem lesz ilyen kisugárzása, akkor csak egy lesz a többi között – mondta a püspök.
Jakab István, az otthon igazgatója azt hangsúlyozta, hogy ebben a házban a szeretetnek kell uralkodnia, amit bevisznek az itt lakók szobájába. Az ápolás és gondozás mellett vissza szeretnék adni azt a méltóságot, amit a társadalom egyre inkább megvon az emberektől.
Mit nyújt még az otthon? Mentálhigiénés szakemberek segítenek a beköltözők beilleszkedésében, ünnepségeket, rendezvényeket szerveznek, csoportos és egyéni gyógytornát tartanak azoknak, akiknek ezt a háziorvos elírja, gyógymasszázst biztosítanak. A társalgóban lehetőség nyílik különböző foglalkozásokra – kézimunka, társasjáték, színház, zene –, biztosított a tévé és az internetszolgáltatás. Minden vasárnap és ünnepnapokon istentiszteletet tartanak.
Tárkányi Márton, a nyugdíjpénztár igazgatója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az otthon felépítéséhez, majd a meghívottaknak bemutatták az épületet.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Vitatott könyvesboltnyitás Nagyváradon
Lekerült a lakat a tizennégy évnyi veszteséges működtetés után nyáron bezárt nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesbolt ajtajáról, de immár a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől (KREK) függetlenül, új tulajdonosokkal és új üzletpolitikával nyitott újra a költ nevét megőrző, magyar nyelvű köteteket forgalmazó üzlet. 
A hír hallatán azonban Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi régióelnöke csütörtökön abbéli felháborodásának adott hangot, hogy a KREK – amely annak idején az Illyés Közalapítvány támogatásával egyházi kiadványok és szépirodalmi kötetek árusítása céljából nyitotta az üzletet – pályáztatás és a nyilvánosság teljes kizárásával adta át az üzemeltetést az egykori főtámogató alapítói szándékaival ellentétes rendeltetésre.
Közleménye szerint a KREK az RMDSZ és a magyarországi baloldal alapítványai által támogatott „nemzetidegen balliberális sajtó és könyvszakma nagyváradi létesítményeinek”, a Riport Kiadó és az Erdélyi Riport nevével fémjelzett „médiaklikknek” adta át a könyvesboltot. A döntésért Csűry István püspököt teszi felelőssé, aki azonban lapunk megkeresésére nem kívánta kommentálni az EMNT-vezető véleményét.
„Ilyen hatalmas tájékozatlanság láttán nem tartom méltónak, hogy reagáljak. Nem is tudom, honnan kellene kezdjem, mert ebből regényt lehetne írni” – fogalmazott a Krónikának a KREK elöljárója. Emlékeztetett rá, a könyvesboltot annak csődközeli állapota miatt kellett bezárniuk, hiszen voltak napok, amikor senki be sem nyitott a református könyveket forgalmazó üzletükbe. Mint mondta, vallási témájú könyveket az új Illyés Gyula Könyvesboltban is forgalmaznak majd, ám a pénzügyi kiadások immár nem a KREK kasszáját terhelik.
Králik Loránd, az új könyvesboltot üzemeltet cég főrészvényese sem akart a vádakra válaszolni, már csak azért sem, mert a közleményben írtakkal ellentétben az üzlet mögött nem a Riport Kiadó áll, hanem egy hét részvényest számláló befekteti csoport.
„A cégnek valóban van két olyan tagja, akik a Riport Kiadó alkalmazásában állnak, ám k attól függetlenül, saját pénzükkel szálltak be a vállalkozásba” – szögezte le. Rámutatott, a református könyvüzlet bezárását követen k olyan körülmények között vállalták ezt a komoly befektetést igénylő beruházást, amikor Romániában a könyvterjesztés jelenleg nem számít jövedelmező tevékenységnek.
„Nem várunk profitot, csak szerettük volna, hogy Nagyváradnak legyen egy működ könyvesboltja, ahová az évek óta hiányzó nagy erdélyi kiadók visszatérhetnek. Mindemellett a magyarországi könyveket is kiskereskedelmi áron kínáljuk, hogy a Bihar megyeieknek ne kelljen átmenniük a határon túlra, hogy olcsóbban megvehessék a kiadványokat” – magyarázta.
Amint az a könyvesbolt megnyitását beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón is kiderült, a választék már most igen széles és a jövő héten, a marosvásárhelyi könyvvásár befejeztével további erdélyi kiadók szállítmányaival bővül a kínálat.
A közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel rengeteg gyermekkönyv található, de a magyar kortárs és klasszikus irodalom is képviselteti magát, az olyan sikerkönyvek mellett, mint amilyen például a Marosvásárhelyről elszármazott Dragomán György Máglya című könyve. Az író legújabb kiadványának bemutatójára különben jövő héten, a Nagyváradi Könyvmaraton alkalmával kerül sor az Illyés Gyula Könyvesboltban.
„A nevet megtartottuk, de lekerült a református szó, mert már nem az egyház működteti, csak a helyiséget béreljük tőle” – magyarázta Králik, aki bízik abban, hogy vállalkozásuk önfenntartó lesz.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Helyi értékekből építkezni
Nagyvárad – A Hungaricum törvényről, Bihar megye és Nagyvárad értékeiről esett szó a Lorántffy-központban szervezett műhelynapon, melyen egy projekt lehetséges folytatását vázolták fel.
A Mérföldkövek 3 elnevezésű hétfői rendezvényt, melynek házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt, a magyarországi Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar megyei Irodája és a Nemzeti Művelődési Intézet Közösségi Kezdeményezések Országos Szakmai Központja szervezte. Jantyik Zsolt, a szakmai központ vezetője lapunk kérdésére elmondta: a Hungaricum-piramisban alapvető fontosságúak a helyi értékek, az ágazati értékek, a határon túli magyar értékek, ugyanis nemzeti értékeink ezekre a helyi értékekre épülnek, melyeket a Hungaricum-bizottság minősíthet Hungaricummá.
Útvonal
2008-ban indult el a Királyok, fejedelmek útja elnevezésű projekt, mely arra irányul, hogy ezeknek az értékeknek a mentén egy olyan útvonal jöjjön létre, mellyel kapcsolatban később pályázni is lehet. Fontos lenne kiépíteni azt az útvonalat, melybe ezeket az értékeket be lehetne kapcsolni, mondta a központ vezetője. Kulturális, épített, gasztronómiai értékeinket lehetne íly módon hasznosítani, egyúttal ezek össznemzeti értékeinket gazdagítanák. Az útvonal egy márkanévvé válna, melynek támogatásáért önkormányzati és civil partnerek foghatnának össze. Többéves munka áll mindennek a hátterében, ennek gyümölcse most érik meg, megnyíltak a lehetőségek egy Európai Kulturális Útvonal kiépítésére, mely a térség kulturális, gazdasági fejlődését szolgálná.
A virágzásért
Jantyik Zsolt előadása során kihangsúlyozta: a helyi közösségi értékeket össze lehet kapcsolni, ezeket maguk a helyi közösségek választanák ki, ezt szolgálja a Hungaricum törvény, „mely a pálinka-törvényt követően az egyik legfontosabb törvénye ennek a kormánynak”. A magyar nemzet értékei sok helyi értékből állnak össze, a magyar nemzet képes arra, hogy saját értékeit kiválassza – ezek kiépítésével, fejlesztésével elérhető, hogy a fiatalok ne érezzék úgy, hogy „itt nincs semmi”. Egyútal, a helyi értékek átadásának mechanizmusait is ki kell dolgozni. Fontos, hogy a fiatalok ne hagyják el szülőföldjüket, hiszen „ha a környék összes pollenje elszáll, tavasszal nem lesz virágzás”. Dr. Fleisz János Nagyvárad múltjáról szólt, jeles történelmi személyiségeiről. Szent István és Szent László mellett többek között említésre került Fráter György, Pázmány Péter, Patachich Ádám, Schlauch Lőrinc – hogy csak néhány jels személyiséget említsünk. Forró László egyházkerületi előadó-tanácsos Csűry István püspök nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, majd számvetést készített Bihar megye értékeiről. Szó esett arról, hogy az Érmellék egyelőre nem alkalmas arra, hogy a turizmus fejlődésnek induljon ott. Két igazi értéke a bor és a láp, de utóbbi le van csapolva, s most zajlik az újraláposítás. Számvetést készített a Hegyköz, a Sebes-Körös menti, valamint a Fekete-Körös menti települések sajátosságairól, értékeiről is. A rendezvény további előadásokkal folytatódott.
Neumann Andrea
erdon.ro