Orbán Viktor: eljöhet a mi időnk
Ha az erdélyi közösség abba a helyzetbe kerülne, hogy a neki járó forrásokat a román költségvetésből nem kapja meg, számíthat Magyarország támogatására – jelentette ki az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban Orbán Viktor szombaton Tusnádfürdőn.
A miniszterelnök a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartotta meg hagyományos előadását a rendezvénysorozat népes közönsége előtt. Tőkés László EP-képviselő és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének társaságában a kormányfő beszélt a magyar–magyar és magyar–román kapcsolatokról, a nemzetpolitika alakulásáról, az anyaország törekvéseiről, ugyanakkor elemezte a nemzetközi helyzetet is.
Orbán azzal indította mondandóját, hogy köszönetet mondott a külhoni magyar állampolgároknak a Magyarországon kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők április 6-ai kétharmados győzelméhez nyújtott kiemelkedő szerepükért.
„Létezik a politikában a morális egyensúly. Évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, a bosszúnak milyen nemes formája lenne, ha a 2004 decemberében az államhatárokon kívüli magyarok visszafogadása ellen szavazó politikai erők úgy nyernék el büntetésüket, hogy egy választáson éppen a külhoni magyarok voksaival jönne létre a többség vagy a kétharmad” – jelentette ki a miniszterelnök, akinek szavait a hallgatóság nagy tapssal honorálta.
Orbán Viktor már a közönség soraiból érkezett mintegy félszáz kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy sem a magyar nemzet, sem a romániai magyar közösség érdekeit nem szolgálná, ha állást foglalna az erdélyi magyar szervezetek közötti vitában. Közölte, az erdélyi magyar politikusokkal ápolt kapcsolatok barátiak is, és ezeket soha nem fogja politikai irányvonal meghatározni.
Orbán Viktor már a közönség soraiból érkezett mintegy félszáz kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy sem a magyar nemzet, sem a romániai magyar közösség érdekeit nem szolgálná, ha állást foglalna az erdélyi magyar szervezetek közötti vitában. Közölte, az erdélyi magyar politikusokkal ápolt kapcsolatok barátiak is, és ezeket soha nem fogja politikai irányvonal meghatározni.
„Kormányzó párt is vagyunk, tehát egyszerre kell figyelembe vennünk, hogy van egy Fidesz– KDNP, és van egy magyar kormány. A magyar kormány dolga, hogy az egészet nézze. Ha belesodródik a részek közötti vitába, akkor ki fogja nézni az egészet? Van véleményem, de ezt nem szabad politikai cselekvéssé átalakítani” – szögezte le a kormányfő, hozzátéve: hasonlóképpen nem kíván szembekerülni az RMDSZ választóival még akkor sem, ha időnként „elszkanderezget” a szövetség vezetőivel.
A román–magyar viszonyról kiemelte: az elmúlt másfél-két évben nem hangzott el olyan nyilatkozat a részéről, amely ne adta volna meg a tiszteletet a román népnek és vezetőinek.
Szerinte azonban román oldalról hosszú az ilyen nyilatkozatok listája. Kulcskérdésnek nevezte a tiszteletet és a nyitottságot, sőt azt ígérte, továbbra is megadja a román népnek és vezetőinek kijáró tiszteletet, és mindig nyitott lesz azon kérdésekre, amelyek megtárgyalása indokolt.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azt firtatta Orbán Viktortól, a székelyföldi önkormányzati vezetőkre nehezedő nyomás közepette mikor épül ki a virtuális magyar rakétapajzs? A miniszterelnök úgy válaszolt: olyan Vaskupolát tud elképzelni, amelynek vastagsága az anyaország gazdasági helyzetének javulásával nőhet, és amelyre ha valaki ránéz, azt látja, ezt nem érdemes lyuggatni. Félelem, begubózás helyett Orbán bátorságot, előretekintő gondolkodást, bátor cselekvést javasolt a Kárpát-medencei és a világban élő magyar közösségnek. „Könnyen megtörténhet, hogy eljön a mi időnk” – állapította meg a miniszterelnök.
Tőkés László a „lészen autonómia” kijelentéssel parafrazálta Gábor Áron 1848-as „lészen ágyú” kijelentését. Az EP-képviselő Tusnádfürdőn elmondta, sajnos nincs ok derűlátásra a tekintetben, hogy huszonöt év elteltével már a sikeresen megvalósult erdélyi autonómiáról értekezhetnek a Tusványosként közismert rendezvény előadói. „Legyen világos: nincs másik 25 esztendőnk a tehetetlen kivárásra. A mi időnk most van, most kell cselekednünk, most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki, hozzátéve: áttörést kell elérni az autonómia kérdésében a kisebbségben élő román közösségek javára is.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint Magyarországgal ellentétben Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az utódkommunisták vannak hatalmon, ugyanakkor Európa is megérett a rendszerváltozásra, hiszen elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék.
Tőkés egyúttal integrált autonómiakoncepció kidolgozását szorgalmazta, amely együtt érvényesíti az egész erdélyi autonómia, a területi és a kulturális önrendelkezés ügyét. „Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban. Másrészt a nemzetpolitika egyetlen hibája, hogy nem integrálódott eléggé, ezért arra kérjük a kormányt, integrált módon próbálják összefogni a nemzetpolitikát” – hangoztatta Tőkés.
A volt püspök egyébként az RMDSZ párbeszédre való alkalmatlanságával magyarázta, hogy a Fidesz nemzeti EP-listáján kellett helyet biztosítani számára. Leszögezte: ennek ellenére továbbra is erdélyi képviselőnek tekinti magát, egyúttal párbeszédre, nemzeti együttműködésre szólította az RMDSZ vezetőit, akik közül csak az általa sztrájktörőknek nevezett székelyföldi önkormányzati vezetők látogattak el a Tusványosra.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

A magyar pártrendszer polaritása
Annak ellenére, hogy korunkban a lényeges politikai-gazdasági kérdések a háttérben dőlnek el, s a demokratikus ellenőrzöttség alá eső közéleti terület úgy viszonyul a tényleges hatalmi folyamatokhoz, mint a platóni barlanghasonlatban a lekötözött emberek által figyelt árnyak a teljes valósághoz, mégsem értelmetlen a klasszikus politológia egyes kérdésfelvetéseit végigfuttatni a magyar valóságon.
Ilyen például a rendszerváltás utáni magyar politika polaritása, amely a gyakori változások után az utóbbi fél évtizedben stabilizálódni látszik. Jóllehet, az egész magyar politikai elit gúzsba kötve táncol akkor is, ha egy része kormányra kerülve a globalista jármot úgy fogja fel, mint az egyéni- és klikk-érdekérvényesítés kiváló eszközét. Ismerjük a jó öreg Rejtő-poént: „meg lehet magát vesztegetni?”– kérdi az arab csendőr Tuskó Hopkinst, akinek villan a szeme: „Azt próbálja meg! – feleli, majd hozzáteszi: menni fog”. De éppen ezért nem mindegy, hogy kormányra kerül-e ismét az a galeri, amelyik kormányon úgy működött, mint az idegen gyarmatosító hatalom helyi adminisztrációja. Ellenzékben pedig ideológiai muníciót szolgáltatnak a magyar szuverenitás ellenségeinek. (Lásd Tavares-jelentés.) A demokrácia nem kis részben színház, egyes országok esetében majdhogynem teljes mértékben az, ahol sikerült kialakítani egy olyan álparlamentarizmust, amelynek keretében bármelyik párt győz, ugyanazt a globalista főhatalmat szolgálja, a jelek szerint Magyarországon nem tartunk itt.
Utódkommunisták, liberálisok, konzervatívok
1990-ben három pólus mutatkozott: az utódkommunista, a liberális és a konzervatív. Gazdasági szempontból a szociáldemokrata pólus lefedetlen volt, az utódkommunisták, akiket akkor még egyedül az MSZP képviselt, nem sokat törődtek a munkássággal s a szociális ellátórendszerrel. (A Munkáspártot nem számítom e pólushoz, bár utódkommunista párt volt az is, de egy percig sem volt hajlandó az antiimperializmusból feladni, nem állt be az új „gazda” mellé, hanem külföldi szövetségesek és belső társadalmi támogatottság híján elvérzett). A liberális pólust az SZDSZ és a vele akkor még szövetségben működő Fidesz jelenítette meg, a konzervatívot az Antall József által integrált nemzeti kereszténydemokrata koalíció, az MDF–KDNP–FKGP szövetség.
1994-ben minden felfordult, alapvető átrendeződés zajlott le. A posztkommunista pólus gazdagodott az SZDSZ-szel, melynek még az antalli mérsékelt, a globalista főhatalomnak önmagát a kulcskérdésekben (adósságszolgálat, a kommunista politikai bűnözők felelősségre vonása, a nemzeti érdekeket tekintetbe nem vevő privatizáció) alávető politika is túl nemzeti volt. Inkább odavetették saját szavahihetőségüket, s harsány antikommunistákból, az MSZP első számú gyalázóiból átvedlettek koalíciós partnerré egy 54 százalékos MSZP mellett. Vannak, akik ezt anyagi érdekekkel magyarázzák. Jómagam úgy vélem, legalább annyit nyomott a latban az eszmei ideológiai rokonság is, mely elsősorban a nemzetellenességben és a globalizmus kiszolgálásában ragadható meg. Erre utal a Demokratikus Charta megszerveződése, aminek apropója az volt, hogy a globalizmus egyik helyi főemberének, Surányi Györgynek a mandátumát Antall nem hosszabbította meg a Magyar Nemzeti Bank elnöki székében. A Charta, a nem létező fasiszta veszély elleni népfrontos fellépés hozta ki az MSZP-t a politikai gettóból 1991–92-ben.
A konzervatív póluson megjelent a Fidesz, a Torgyán-vezette, kiszámíthatatlan, követhetetlen Független Kisgazdapárt pedig sokak elemzésében mint fél-pólus jelent meg. Mindenesetre 1994 és 1998 között sokáig úgy nézett ki, hogy a Fidesz-KDNP-MDF, az MSZP-SZDSZ és a Kisgazdapárt a voksok egy-egy harmadával számolhat a választásokon s szükségszerű, hogy ezek közül két erő szövetséget kössön. Mint tudjuk, a Kisgazdapárt és a Fidesz lépett szövetségre úgy, hogy a Fidesz várakozáson felül, a Kisgazdapárt pedig várakozáson alul szerepelt. Bejutott ugyanakkor „fél-pólusnak” 5 százalékkal a MIÉP. Az SZDSZ-MSZP szövetség pedig tartósnak bizonyult, ami nem meglepő, hiszen megvolt az értékrendi átfedés, a közös érdek és a közös külső igazodási pont.
Két oldal közt
2002 és 2010 között kétpólusú volt a magyar politikum: egy oldalon állt az MSZP és hű fegyverhordozója, a támogatottságát következetlenségével teljesen szétprédáló SZDSZ. (Ehhez persze az is szükséges volt, hogy a nemzeti erők Pozsgay Imrétől Szűrös Mátyásig az MSZP-ből kikopjanak és az MSZP nemzetellenességben az SZDSZ-hez soroljon be. Kovács László, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Kósáné Kovács Magda, Szabó Zoltán, Szekeres Imre, Szanyi Tibor s hadd ne soroljam tovább, kiválóan alkalmas figurák voltak ehhez és olyan látványos nemzetellenes húzásokhoz, mint a státustörvény megszavazása, majd az annak érvényesítését biztosító Orbán-Năstase egyezség elleni demagóg támadás, a 23 millió román munkavállalóval való fenyegetés vagy a 2004-es népszavazás uszító kampánya.) Másik oldalon a Fidesz, melynek kétes értékű eszmei partnere volt az MDF, mely mára teljes mértékben erodálódott, élpolitikusaik egy része, akik az eredeti eszmeiség megtagadását karrierérdekektől vezérelve követni tudták, most Gyurcsány Ferenc körül tűnnek fel.
Atipikus erőtér
2010-ben változott a helyzet a Jobbik parlamentbe kerülésével. Létrejött egy teljesen új, atipikus hárompólusú rendszer, melynek legerősebb, központi eleme a kormányerők szólamaiban „centrális erőtérként” jelenik meg. E gondolat, mint retorikai motívum már a 2009-es európai parlamenti választás tájékán hallható volt, amikor Orbán a Fideszt és a KDNP-t nevezte a mérsékelt centrális erőknek, ellentétben ellenfeleivel, a baloldali és jobboldali „szélsőségesekkel”. A szélsőségesség vádja persze nem állja meg a helyét, hiszen egyetlen politikai erő sem kívánja a demokratikus berendezkedést valamilyen diktatórikus rezsimmel felváltani, s az erőszak sem jelenik meg egyetlen párt retorikájában sem (a politikai szélsőségességnek e két alapvető ismertetőjegye van), de annyi biztos, hogy a választók széles tömegei számára ez egy jól fogyasztható megfogalmazás. Tény az, hogy van egy nemzeti radikális pólus, amit az utóbbi félévtizedben 15–20 százalékos támogatottságot magáénak tudó Jobbik jelenít meg, amely retorikájában és a magyar sorskérdésekre adott megoldási javaslatokat illetően élesen elkülönül a kormányerőktől akkor is, ha vannak lényeges találkozási pontok. A Jobbik akkor lenne zavarban, ha megnyerné a választást, és szembetalálkozna azzal a kérlelhetetlen valósággal, hogy a parlamenti többség nem elég egy ország átprogramozásához. S egy dolog az elvi célrendszer és más az ezer fék, beépített gáncs, nemzetközi kényszerszabta csekély mozgástér, amiben egy szuverenitásának jelentős részétől megfosztott, a multinacionális cégek által nagymértékben uralt kis ország kormánya mozogni tud. (Nem vitatom, hogy egyes területeken valóban változást hoznának, mint például a kulturális finanszírozás esetében. De aziránt erős kétségeim vannak, hogy például az adósságszolgálat frontján vagy autonómiaügyben áttörést tudnának elérni.)
Az MSZP és szatellitpártjainak vonatkozásában felmerül a szélsőségesség problematikája, hiszen ha volt a negyed évszázados legújabbkori magyar demokráciának valós sérülése, akkor az a 2006-os rendőrterror volt, amikor a politikailag befolyásolt rendőrség, bíróság és a sajtó egységfrontjával szemben a megkínzott, megvert, megalázott egyszerű polgárnak nem volt kihez fordulni. De ezzel a politikai erővel sem a potenciális szélsőségesség a fő probléma, hanem az, hogy a globalista gyarmatosítók hazai segéderőiként működnek. Kellő tér hiányában a besorolhatatlan és igen csekély szavazóerőt jelentő LMP-t most nem helyezem el ebben a rendszerben, valójában ők a három pólus mellett egy negyedik „félpólust” jelenítenek meg.
Békés építkezés?
Biztató, hogy a nemzeti erők fokozott térnyerése figyelhető meg az elmúlt két évtizedben. Ha 1994 óta eltelt húsz évet vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy húsz esztendeje a nemzeti erők a leadott voksok felénél kevesebbet mondhattak magukénak, s innen evoluált a helyzet addig, hogy két választáson egymás után a voksok két harmadának örvendhettek.
Visszatérve a magyar jövő szempontjából tényleges veszélyt jelentő pólusra: nem biztos, hogy az álbaloldal jelenlegi szétziláltságából van kiút. Elérte őket az osztódás jelensége, marakodnak a koncon s a megmaradt szavazóerőn. Mindehhez politikai bohózatba illő kalandokba is bemennek, mint amilyen most legutóbb az ismeretlenség homályából előrángatott Falus Ferenc főpolgármesterjelöltté avatása. Falus Medgyessy Péternél is rosszabb kommunikátor, bukása megjósolható.
Magyarán jó esély van arra, hogy a jelenlegi polaritás mentén „befagy” a magyar pártrendszer, és csak kisebb mozgások lesznek középtávon. Ez akár másfél évtized békés nemzeti építkezést is jelenthet.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Határtalan honkeresők Váncsodon
Amióta Románia és Magyarország Trianonban meghúzott határvonala áteresztő hártyává változott, az elmúlt másfél évtizedben sajátos, kelet-nyugat irányú lakossági ozmózis következett be a két ország között. Szilágyi Aladár egy határmenti bihari faluban, Váncsodon keresett fel néhány Váradról oda költözött családot. Olyan „telepeseket” is, akik egy szót sem tudnak magyarul.
Az egyirányú folyamat 2000 és 2010 között tetőzött, amikor román állampolgárok ezrei, tízezrei vásároltak ingatlanokat, és telepedtek le, főleg a magyar oldal gyengén fejlett, határhoz közeli régiójának néptelenedő, kiüresedő településein. A külföldiek magyarországi ingatlanszerzésének engedélyezéséről a kormányzati portálon tettek közzé statisztikai adatokat. Ennek alapján a 2011-es és 2012-es évekhez képest nőtt a külföldiek érdeklődése, hiszen 2011-ben 1069, 2012-ben pedig 1110 magyarországi ingatlan tulajdonjogát szerezték meg külföldi állampolgárok. 2013-ban 1365 külföldi állampolgár kapott engedélyt Magyarországon. A legtöbb vásárló orosz volt… A napjainkra csökkenő romániai érdeklődés tetőzésekor Hajdú-Bihar és Békés megyében 51, illetve 61 százalékban bizonyultak román állampolgárok elsődleges vásárlóknak. A jelenség történelmi pikantériája: a román állampolgárságukat megtartó áttelepültek jelentős hányada román anyanyelvű. Arra nézvést nincs megbízható adat, hogy mennyien lehetnek „a magyar föld román honfoglalói”, hiszen a kormányzati portálon, illetve az önkormányzatok nyilvántartásaiban csak a honpolgárság szerepel, a nemzetiségi hovatartozás nem. Csúcsidőben, 2008-ban egy ingatlanügynökség honlapja több mint kétszáz magyar ingatlant kínált. Ezek többsége Hajdúszoboszlón, Biharkeresztesen és Berettyóújfaluban található, de a kínálatban debreceni és több mint egy tucat, Hajdú-Bihar megyei falvakban lévő ingatlan is szerepelt. A néhány évvel ezelőtti vásárlási láz óta a román-magyar határ magyar oldalán az ingatlanárak emelkedtek ugyan, de még így is olcsóbbak a romániaiaknál. Leginkább ezért is kelendőek.
Eleik gyalog is jártak Váradra Légvonalban
22 kilométernyi távolságra feszik Váncsod a hajdani Bihar vármegye székhelyétől, gépkocsival Mezőpeterdnél az E60-as nemzetközi útra térve alig húsz perc autózással érhető el Nagyvárad. Egy váradi ismerősöm négy esztendeje vásárolt házat a kisközség peremén. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy környezetében több, ugyancsak a Körös-parti városból ide települt román család lakik, „színtiszta románok”, köztük olyanok is, akik egy szót sem értenek magyarul, hiszen a Regátból kerültek Váradra, s onnan ide, a Kiskörös menti faluba.
Az 1200 lelkes Váncsod ambíciózus polgármesterét, Szalay Csabát 2010 októberében választották meg a Fidesz-KDNP jelöltjeként. Elődje még a rendszerváltás előtt tanácselnökként kezdte, 25 évig vezette a községet. „Egy kettéosztott falut örököltem – vázolja a négy évvel ezelőtti helyzetet –. Váncsod szülötteként ismertem a problémákat, a gondokat, sokan beszéltek elnyomásról és retorzióról az elődömmel kapcsolatban. Igaz, többszörösen hátrányos helyzetű település vagyunk, az országos átlagot meghaladó, 16 százalékos munkanélküliséggel. A téesz megszűnte után sokan próbálkoztak, próbálkoznak földműveléssel, valójában csak annak a négy-öt vállalkozónak éri meg, aki öt-hatszáz hektáron foglalkozik korszerű gazdálkodással. Munkahelyek szempontjából a legnagyobb veszteséget a falu számára a kétszáz alkalmazottnak kenyeret adó konzervgyár csődje és több berettyóújfalui üzem bezárása jelentette. Nem csoda, hogy – akár a régió megannyi településéről – Váncsodról is elmenekültek a fiatalok, boldogabb helyekre szerencsét próbálni.”
Mondom a polgármesternek, hogy amikor ide készültem, a legnagyobb meglepetést az jelentette számomra, hogy megtudtam: a községnek nincs iskolája. Hihetetlennek tűnt, hogy a fokozódó kiöregedés ellenére egy ekkora település képtelen fenntartani egy tanintézményt. „Nagy fájdalmunkra valóban nincs iskola a faluban, pedig a tanuló ifjúság teljes száma még mindig eléri a százhúszat. Amikor beindult az iskolaválasztás lehetősége, sok szülő innen is, a szomszéd településekről is Berettyóújfaluba íratta be a gyermekeit. Néhány éven belül olyan kevesen jártak Váncsodon az iskolába, hogy már nem tudtuk működtetni. A felszámoláskor a három pedagógusra kilenc tanuló jutott. Ma iskolabusz hozza-viszi a tanulókat Újfaluba, de ha lenne rá lehetőség és kormányzati akarat, szeretnénk újraindítani, legalább az alsó tagozat négy osztályát. Óvodába 32 gyerekünk jár.”
Mondom, előzetes tájékozódásom során fedeztem fel: egy úgynevezett Üzenőfal működik Váncsod honlapján. Nem volt érdektelen áttekinteni, hiszen az üzengetők, a fórumozók sokszor kemény, olykor személyeskedő szövegei sok mindent elárulnak a közösség közérzetéről. Bár az olvasottakból nem derül ki, hogy milyen arányokban, de tényleg két tábor megléte rajzolódik ki még ebben az isten háta mögötti faluban is, főleg a „régi” és az „új” polgármester hívei közötti acsarkodás formájában. Szalay Csaba nem látja ennyire rossznak a helyzetet. „Én kezdtem el működtetni, a honlapot is, 2011 óta van. A célom az volt, hogy társalogjunk, diskuráljunk, osszuk meg egymással a falu gondjait, tegyük közzé a problémákat, megoldásokat javasoljunk. Biztosan észrevette, vannak benne nyomdafestéket nem tűrő dolgok is, személyeskedő beírások. Én soha nem moderáltam ezt az Üzenőfalat, még akkor sem, amikor engem akartak lejáratni. Tanácsülésen szó volt róla, hogy regisztrációhoz kössük. Nyilván, a stílus maga az ember… Emiatt akárki akármit beír, azt pontosan tudjuk, ki követte el. Én egy olyan világot álmodtam ide, ahol sok kis közösség – akár a legkisebb közösség is, a családokon belüli – az egyesületeken, mindenféle kulturális, szabadidős tevékenységen keresztül egy nagy közösséggé válik. Már van két tánccsoportunk, a Váncsodért Egyesület kulturális rendezvényeket szervez, van polgárőr-egyesületünk, horgászegyesületünk. Szűk négy év alatt sok mindent értünk el, bátran mondhatom, hogy igényes rendezvényeink szoktak lenni. És amióta megjelentek a váradiak, a nagyvároshoz való kötődésünk is élénkült. Nosztalgiázó öregjeink emlegetik: az ő nagyszüleik még szekérrel, gyalogszerrel jártak a váradi vásárba.”
Nem szoktunk románozni
A polgármester személyesen visz el néhány „nagyváradi” családhoz. Mielőtt útnak erednénk, tájékoztat, hogy az elmúlt időszakban 35 ingatlant vettek meg romániai állampolgárok. „59 fő Romániából bejelentett lakosunk van. Bár ezzel nem függ szorosan össze, de 479-en tettek állampolgársági esküt Váncsodon. 2005 körül indult be ez a folyamat, amikor Románia EU-s tagállam lett, Nagyváradon emelkedtek az ingatlanárak, sokan eladták a tömbházlakásukat, abból itt vehettek egy kisebb házat, és még maradt is pénzük. Elmondhatom, azok a romániai állampolgárok, aki itt élnek, beilleszkedtek, jó szomszédok lettek, jó társak, és betartják a helyi közösségi élet szabályait. Van jó néhány román nemzetiségű betelepült is, pontosan nem tudnám megmondani, mennyi, hiszen a nevekből nem derül ki megbízhatóan, hogy ki, milyen anyanyelvű. Általában ki-ki magának él, de akik odaát is aktívak voltak, itt is azok. Ők szép számmal vannak jelen az egyesületeinkben, vesznek részt rendezvényeinken.”
A polgármester helyzetképét az Üzenőfal is igazolja, hisz a sok száz adok-kapok között csak egyetlen olyan szövegre bukkantam, amelyik megfogalmazója azt „üzeni” egy szomszédjának: „inkább maradtál volna otthon.” Csaba rögtön tudja, kiről, miről van szó. „Rendőrségi eljárás is indult ellene, szabálytalan gázvételezés miatt. Egyébként itt nem jellemző az idegengyűlölet, esetleg kocsmai szinten vannak ilyen megnyilvánulások, de románozás nem szokott lenni. Az illető viszont súlyosan megsértette az együttélésnek a szabályait, az váltotta ki az indulatokat.” Ahogy végiggurulunk a Kossuth utcán, rendezett falukép tárul elém. A járdákat, az árkokat, a parkokat is gondozza valaki. „Augusztusban rekordot döntöttünk, 134 közfoglalkoztatottnak adtunk munkát. Az önkormányzat azokat a földjeit, amelyek bérbe voltak adva, visszavette, és ezen a 22 hektáron mi gazdálkodunk.”
Már csak a szennyvízhálózat kiépítése hiányzik – tájékoztat kísérőm. A református templom viszont ijesztő állapotban van. A barokk épület falai repedezettek, sok helyütt válik le a vakolat. „Az önkormányzat húszmillió forintot nyert a templom felújítására – mondja a maga mentségére a polgármester –, mi jártuk ki ezt a támogatást. A horgásztavunk kialakításához is nyertünk a horgászegyesülettel pályázatot, ahol parkolót alakítottunk ki, pihenőhelyeket, sétányt, most építünk kemencét.”
Családlátogatóban
Üdítő látvány a József Attila utcával párhuzamosan futó, keskeny, hosszú horgásztó. A Kiskörös egy mellékágát rekesztették el, és gyűjtöttek vizet egy természetes völgyületben. Szépen parkosították, stégekkel tarkították, a végén szélkelepce biztosít energiát a vízátemeléshez, a hangulatos sokszögletű szaletliben valóban épül a polgármester által emlegetett kemence, ahol majd azon frissiben meg lehet sütni a zsákmányt.
Az utca szőlőskertek felőli végén, frissen kaszált fű illatát lengető gyümölcsös közepén lakik a Mikó család. Az ízléses, nyaralónak beillő, bővített ikerporta tulajdonosai 2000 húsvétján költöztek Váncsodra. Idős emberek elhanyagolt háza állt itt, nagyon előnyös áron, mindössze 800 ezer forintért vásárolták meg. „Én még a zöldhatáron szöktem át, 89 nyarán, a feleségem 91-ben jött át útlevéllel, akkor ismerkedtünk meg, Pesten. Székelyhídi vagyok, a feleségem kolozsvári. Az ő szülei is itt élnek már, egy közeli telken kertészkednek a mi javunkra is. Pécs mellett laktunk, Szilágypusztán öt évig. Avégett húzódtunk ide, a határ mentére, hogy közel legyünk az én szüleimhez is, akik a mai napig Székelyhídon laknak. Ami engem illet, TIR-sofőrként állandóan Romániát járom. Jól beilleszkedtünk, nem volt különösebb gond. Vannak, akik idegenkednek, előítélettel viseltetnek irántunk, de nem ez a jellemző Váncsodon. A minap a feleségem talált rá egy ismerős bácsira, a gyerekeivel költözött ide, de teljesen elveszve ődöngött az utcán, nem tudta szegény, hol van, merre jár. Számon tartjuk a közelünkbe költözőket, valaki most tízmillió forintért kínál eladásra egy kertes házat, annyit biztos nem kap érte. Egyik új szomszédunk hamar túladott a maga frissen szerzett, felújított portáján, rájöttünk, hogy csak ingatlanspekuláció végett forgolódott mifelénk, bizonyára megtalálta a számítását. Ilyen is van…” Amikor elbúcsúzunk, a polgármester visszaszól a gazdának: „Lajos, ha elkészül a kemence, ti is kaptok hozzá kulcsot, nem szeretném, ha akárki hozzáférne, és összerondítaná a tópartot.”
Bár egyre-másra keresik maroktelefonon, Szalay Csaba még szakít annyi időt, hogy elvigyen a falu szélére, a Béke utcára. Iosif Stern szaporán tört magyarsággal, de nagy szívességgel fogad bennünket. Stern úr Vajdahunyadon született, húsz évig élt Nagyváradon, ott csipegette fel magyar nyelvtudását. Nyugdíjasként költözött Váncsodra, a telket, hatalmas kerttel a lánya, a veje és az unokája számára vásárolta 2010-ben. Ő állandóan itt tartózkodik, szorgalmasan kertészkedik. A váradi lakásukat sem adták fel. Országot-világot járó lánya hetente kétszer „hazajön” Váncsodra, a többiek csak a hét végét töltik itt. „A barátaink, rokonaink is gyakran megfordulnak itt – bizonygatja –, néha négy-öt kocsi parkol a házunk előtt, Románia minden szegletéből hozzánk sereglett víkendezőkkel. Nagyon jó kapcsolataink vannak a helybeliekkel, a szomszédok a kertészkedésbe is besegítenek. Az ideköltözött románokkal nem sokat közösködünk, de minden váncsodi rendezvényen megjelenünk. A Bihari Paprikáskrumpli-főző Bajnokságot, a szüreti mulatságot, a szilvesztert mindig velük töltjük.”
Iosif felajánlja, látogassuk meg a szomszédját is, aki… konstancai. Becsengetünk, nem nyitnak kaput. „Bizonyára hátul vannak a kertben, de van kulcsom hozzájuk, mert amikor nincsenek idehaza, én etetem a kutyájukat.”
Előbb a gyönyörűséges huskie kerül elő, majd a háziak is, mindenfélével megrakodva. Pop Vasile és a felesége, Maria asszony Konstancáról kerültek Nagyváradra a 70-es években. Amikor nyugalomba vonultak, rögtön elkezdték böngészni a magyarországi ingatlankínálatot. „2009-ben vettük meg ezt a négyszobás, melléképületekkel, jókora kerttel ellátott házat 29 ezer euróért. Bukarestben élő nagylányunk csak a szabadsága idején, kisebbik, Nagyváradon élő lányunk minden hét végén meglátogat bennünket. Konstancai rokonaink is nálunk nyaralnak. A kert dolgaiban legfőbb tanácsadónk a szemközti szomszédasszony. Ő nem érti, hogy mi mit kérdünk, mi nem értjük, hogy ő mit válaszol, de addig pereg, pereg a nyelve, addig gesztikulál, addig mutogat, míg sikeresen átlépjük a nyelvi határokat…”
Búcsúzáskor Pop úr egy keze ügyébe kerülő papírra ráírja az email-címét, mondván, a riportom szövegéből ugyan egy kukkot se értene, de a fotográfiákból küldjek neki. A redakcióba érve veszem észre, Pop Vasile cédulája voltaképpen egy matricás szórólap. A hátoldalán egy bizonyos Kásler Árpád tavaszi választási kampányszövege, A Haza Nem Eladó Mozgalom Párt érdekében…
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Izsák Balázs megjegyzései az autonómia-tervezet Bukarestben lezajlott vitája kapcsán
A Székely Nemzeti Tanács elnöke szeptember 30.-án kiadott közleményében (A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására) bírálta az RMDSZ elnökének kijelentéseit, amelyeket Bukarestben, román értelmiségiekkel, az RMDSZ autonómiastatútumáról folytatott beszélgetés során tett.
Az RMDSZ erre közleménnyel válaszolt, amelyben védelmébe vette a Kelemen Hunor által mondottakat, azt állítva, hogy a Székely Nemzeti Tanács elnöke újságcikkek alapján fogalmazta meg a véleményét, ezért a nyilatkozata valótlanságokat tartalmaz.
Figyelmesen végighallgatva az RMDSZ honlapján közzétett, több mint kétórás beszélgetést, megállapítható, hogy a Székely Nemzeti Tanács közleményébe foglaltak maradéktalanul helytállóak. A továbbiakban a két órás beszélgetésből készült, jegyzőkönyvszerű kivonatot teszünk közé, amelyet kommentárokkal láttunk el, és a végén a következtetéseket is levonjuk. Azért vagyunk kénytelenek ebben a szokatlan formában megtenni a megjegyzéseinket, mert az RMDSZ elutasítja a párbeszéd megszokott kereteit.
Kelemen Hunor
11:25 Nem azt határozza meg, mi az autonómia, hanem azt, hogy mit nem jelent. Nem jelent szeparatizmust, enklávét, államiságot. Kommentár: A szeparatizmus, az enkláve, az állam az államban, olyan kifejezések, amelyeket a román nacionalizmus a jogos magyar törekvések elfojtására, sajátos értelemben használ. Szeparatizmusról akkor beszélt, amikor mi magyar iskolát, magyar nyelvű oktatást kértünk. Ezeket a kifejezéseket átvenni nem szabad defenzív módon sem, hanem el kell utasítani a használatukat, és meg kell világítani a használatuk mögött álló szándékot. A helyes értelmezésük nélkül még a hárítás, a defenzíva is hallgatólagos elfogadása ezen kifejezések létjogosultságának! 13:45 Az autonómiát a parlamentben kell elérni, nem az utcán, nem olyan eszközökkel, amelyeknek nincsen köze a demokráciához.
Kommentár: Ezek szerint a Székelyek Nagy Menetelése olyan eszköz volt, amelynek nincs köze a demokráciához? 16:40 A Prut két partján élő emberek, ha együtt akarnak élni, együtt fognak élni előbb-utóbb. A kérdés az, hogyan. Annak is megvan azonban a kockázata, hogy más pályája legyen Moldovának.
Kommentár: A mi szempontunkból az a kérdés, hogy az egyesülés előkészítéseként, Románia tesz-e olyan lépéseket, amely a moldovai oroszokat és gagauzokat meggyőzi arról, hogy Romániában szélesebb jogköröket fognak élvezni, mint most. Mert jelenleg elriasztja őket a román többség viszonya a mi autonómiatörekvésünkhöz. Persze minket is érintene az egyesülés, hiszen a százalékarányunk csökkenne, ebbe többletgaranciák nélkül nekünk nem is szabad belemennünk! Ilyen többletgarancia az autonómia. Hurezeanu, amikor visszatér Moldova kérdésére, Kelemen Hunor másodszor szalasztja el az alkalmat, hogy előadja az általa képviselőt közösség szempontjait. Parvulescu 19:00 Az 1923-as alkotmány eltörölte a gyulafehérvári ígéreteket Hurezeanu 20:49 Méltatja Parvulescu történelmi felvezetését, (1859-ben föderatív államként jött létre Románia, Gyulafehérvári ígéretek) és kiegészíti a Dunai Konföderáció tervével. 22:08 Tabuk mindig lesznek. Tabuk nélkül nem lehet (Kelemen Hunor nevet). Az ön tabuja például ez: vegye ki az utolsó mondatából Moldovát, és tegye helyébe Erdélyt, ha egyesülésről van szó. (Kelemen Hunor közbeszól: „Nu se pune problema!” – azaz: ez fel sem merül.) 22:56 Önök bemutattak egy autonómia-tervezetet, egy feszült helyzetben, veszélyes, szeparatista törekvések korában.
23:33 Orbán Viktor egy olyan politikus, aki megkérdőjelezi az Unió alapértékeit, szövetséget köt Moszkvával, és ez nemcsak gazdasági szövetség, hanem értékközösség is. 24:15 Nem gondolja Kelemen Hunor, hogy egy hullámhosszra került a szeparatistákkal? Világ szeparatistái egyesüljetek! Hogyan fognak boldogulni egy ilyen feszültségekkel terhes világban Donyeck, Edinburgh és Barcelona közt, Budapesten és Moszkván keresztül?
Kelemen Hunor 25:57 Igaza van Hurezeanu úrnak, nehéz örökséget kaptunk. (?) A tervezetnek nincs köze a szeparatizmushoz, Krímhez, Moszkvához. Megismétli: nem akarunk szeparatizmust, nem akarunk enklávét létrehozni.
28:0 Ezt a tervezetet nem beszéltük meg sem budapesti, sem moszkvai politikusokkal. 30:38 Nem akarunk semmit elvenni a románoktól, sem területet sem egyebet.
30:56 Nálunk is vannak szélsőségesek, de nincs közünk hozzájuk. Nincsenek velük közös terveink. 31:40 Volt olyan idő, 89 előtt, amikor a román állam meg akart semmisíteni az ország területén mindent, ami nem román, de most ez már nem így van. 32:08 Románia a németeket és zsidókat eladta, a magyarokat csak azért nem, mert a magyarokra nem volt vevő. Nem akarjuk, hogy a jövőben azt mondják a románok, milyen kár, hogy már nincsenek magyarok (Romániában), ahogy mondják most a németekre, persze, hogy nincsenek, hiszen Önök mintha a németeket eladták volna? Kommentár: Valójában nincs semmi olyan biztos jel, amely arra vallana, hogy Románia lemondott volna az erőszakos asszimiláció politikájáról. Erre nagyon sok példát lehet felhozni, de elég lenne a jelenlegi kormány közigazgatási reformtervét említeni, vagy legalább azokat az érveket, amelyeket Kelemen Hunor helyett Tapalaga úr adott elő (1:05:40)
A szélsőségek dolgában épp a lényeget nem mondja ki: nincs a romániai magyarságnak szélsőséges szervezete, semmilyen szélsőségesnek nyilvánítható politikai erő. Az erdélyi magyarok a magyarországi választásokon a magyarországinál is nagyobb arányban szavaztak a FIDESZ-KDNP-re, amelyről kategorikusan kijelentjük, semmi köze a szélsőséghez. Ezek kimondása nélkül beszélni az erdélyi magyar szélsőségesekről roppant káros és félrevezető. Felmentést is ad a demokrata érzelmű románoknak, akik nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes szemlélet ne legyen jelen szinte minden román politikai pártban, hogy a „magyar kártya” ne legyen ott, szinte minden román politikus kezében, a nyíltan szélsőséges pártokról nem is beszélve.
Hurezeanu: 32:35 Nem mi adtuk el, hanem a politikai rendszer. 1944 áprilisában a Horthy rezsim nem adta el, hanem haláltáborba küldte a zsidókat. (Kelemen Hunor közbeszól: ez igaz, ebben egyetértek.) Mi megtartottuk őket a háború idején, és csak azt követően adtuk el őket. Mégiscsak jobb volt eladni, mint megsemmisíteni
Kelemen Hunor:
Én voltam az a politikus (mindkét kezével önmagára mutat) aki ebben az évben háromszor is részt vettem Holokauszt megemlékezésen, a jövő héten megint megyek egyre. És minden alkalommal nagyon világos üzeneteket fogalmazok meg éppen azzal kapcsolatban, amiről Ön beszél.
Kommentár: Minden népnek szembe kell néznie a saját történelmével. A románoknak is szembe kell nézni a saját felelősségükkel, amely a jászvásári pogromért, vagy a besszarábiai zsidóság tragédiájáért terheli őket, mert ezt a felelősséget semmivel sem csökkentik az Észak-Erdélyben történtek, ezért nem helyes ezt tagadni, vagy másra mutogatva maszatolni el a felelősséget. A párhuzam sem helyes a Ceausescu rendszerrel, egyik politikai rezsim bűneit nem menti egy másik jogtiprása. A „jobb volt eladni őket, mint megsemmisíteni” egy megfontolatlan, szerencsétlen megfogalmazás, hiszen Emil Hurezeanu, ahogyan őt ismerjük, semmiképpen sem akarhatja a Ceuasecu diktatúra bűneit menteni. Arról nem is beszélve, hogy maga a mérlegelés is elfogadhatatlan: mi jobb, egy emberi közösséget megsemmisíteni, vagy pénzért eladni? Kelemen Hunor mondanivalója erről: „ez igaz, ebben egyetértek”.
Hurezeanu 33:30 Románia számára is dráma volt (a németek kitelepedése), és nem azért mert Önökkel maradtunk (mindketten nevetnek) hiszen itt vannak még a romák is.
Luca Niculescu
Ön egy erős régiók Európáját akarja, egy erős régiók Romániáját akarja, és én azt kérdezem, hogy éri el azt, hogy erős régiók legyenek, anélkül hogy megkérdőjelezné a nemzetállamokat? A skót, a katalán, az észak-olaszországi, a belgiumi törekevések felsorolása után felteszi a kérdést: mi lesz a nemzetállamokkal. El fognak tűnni? Új határok jelennek meg? Az új entitásokat hercegségeknek fogják hívni, vagy fejedelemségeknek? (Bekiáltás: báróságoknak!) Báróságoknak? Hogy lehet a régiósítást együtt ragozni az integrációval? A föderalizmus lenne a megoldás? Ha Belgiumra nézek, akkor a föderalizmus sem megoldás.
Kelemen Hunor
Minden országban más a helyzet, nem lehet másolni, átültetni egyiknek a gyakorlatát a másikba. Nem szabad merevnek lenni, újítónak kell lenni. Ha elfogadjuk, hogy különböző helyzeteket, különböző módon kezeljünk, akkor megfelelő megoldások is találhatók, úgy hogy minden ország, minden régió, minden közösség, minden ember nyerjen ezekből a helyzetekből. Nem fogunk egységes receptet, egységes gyógymódot találni, az Egyesült Királyságtól Görögországig, ahol egészen más a helyzet.
Kommentár: Kelemen Hunor megkerüli a választ a kérdésre: hogyan egyeztethető össze a régiósítás az integrációval? Nem ismeri az Európa Tanácsnak épp az európai régiósításra vonatkozó 2007/1811 számú ajánlását, amely éppen erre a kérdésre ad világos választ, és amely markánsan alátámasztja a székely autonómiatörekvést is.
Ennek az ajánlásnak mind a harmincegy cikkét szinte betéve kellene tudnia miden olyan magyar politikusnak, aki autonómia vagy régiósítás ügyében megszólal. Ez például egy „egységes recept”. Ugyanakkor igaza van Kelemen Hunornak abban, hogy nem szabad lemásolni más modelleket, például, ahogyan az RMDSZ tette a Dél-Tiroli autonómiastatútummal.
Parvulescu 45:00 körül: Többször is használja a stat-natiune kifejezést. Különbséget tesz a nemzeti állam (stat national, ez van Románia alkotmányában) és a nemzetállam között. Szerinte a második túlhaladott, az első értelmetlen. Tovább viszi a gondolatot, és kimondja, hogy a nemzetállam, etnikailag tiszta állam értelemben nonszensz, habár a románok többsége ezt így érti, az alkotmány meg kétértelmű. 49:40 – Horvátország alkotmányában szerepelt a nemzetállam kifejezés, az EU csatlakozás kedvéért módosítaniuk kellett az alkotmányt, hogy ezt az etnikai hivatkozást megváltoztassák benne.
Kelemen Hunor
52:00 Európa számára az egyetlen út a mélyebb integráció, a közeledés egy Európai Egyesült Államok felé.
Kommentár: Parvulescu nagyon fontos dolgokat mondott az alkotmány első cikkének kétértelműségéről. Érdemes lett volna erre reagálnia Kelemen Hunornak, ha már nem ő mondta ki, amit ki kellett volna mondania.
Az Európa Egyesült Államok doktrínája pedig igencsak megkérdőjelezhető. Hurezeanu 54:00 Párhuzamot von a múlt század eleji erdélyi románok s a mostani erdélyi magyarok helyzete között. Az akkori Románia szövetségese volt a Monarchiának, s a román király csitította az erdélyi románokat, most meg Budapest nyíltan barátkozik a szeparatizmust még Erdély viszonylatában is támogató oroszokkal. Az ő erdélyi nagyapját feszélyezte Bukarest. Bátorítja vagy feszélyezi most Budapest Kelemen Hunort?
Kommentár: A felvezetéssel nehéz bármit is kezdeni, a párhuzam logikátlan, nehezen érthető. A végén viszont elhangzik egy világos kérdés Kelemen Hunorhoz. És a válasz?
Kelemen Hunor
54:55: „Nem bátorít.”- Rendszeresen találkoznak a magyar miniszterelnökkel, de nem gyakrabban, mint a korábbiakkal, de a legutolsó találkozón sem kérdezett Orbán Viktor semmit a statútumról. Nem tárgyalnak ilyen témákról. (A Népszabadság újságírója félreértette ezt a részt. KH úgy értette a kérdést, hogy Budapest bíztatására készítették-e el az autonómia statútumot? Ez ellen tiltakozott, hangsúlyozva az RMDSZ függetlenségét.)
56:00 – Nem ért egyet a liberális demokrácia végével, ő a liberális demokráciában hisz. Nem hisz Moszkva jó szándékában és más a véleménye a Moszkvával való viszonyról, mint a budapesti kollégáknak. De ez az ő dolguk, nem a mienk. Nem tartozik magyarázattal senkinek Orbán Viktor helyett. Kommentár: Érthetetlen ez az elhatárolódási igyekezet a magyar kormánytól. Ez nem az erdélyi magyarok álláspontja. Ugyanakkor nyíltan szembemegy az egységes magyar nemzet koncepciójával, élesen elhatárolja a magyarországi magyarokat az erdélyi magyaroktól. Ami az ő dolguk ugyebár az nem a mienk.
Kelemen Hunor
58:30 Az alkotmánymódosításról: a szenátusnak a régió kamarájának kell lennie, s költségvetési, külpolitikai és védelmi téren legyen hatásköre stb. Kommentár: Finoman fogalmazva is különös és tarthatatlan dolgok, amelyeknek amúgy sem az autonómiához, sem a mi jogainkhoz nincs köze. Az első óra végén még egy hang nem volt arról, hogy miképpen is képzelik el az autonóm régiót, hogyan jön létre, miből áll, hogyan működik. S már ott tartanak, hogy adjanak szót a hallgatóságnak.
Tapalaga 1:05:40: Mit keres a kormányban ő személyesen, mert hónapokkal ezelőtt kevesebbért bejelentette a kilépését, és ebben a témában egyáltalán nem élvezi a koalíciós partner támogatását. Victor Ponta választási programja – Tapalaga úr szerint elítélendő módon – egy szót sem tartalmaz a kisebbségekről, és mert a Victor Ponta programjának a címe (a nagy egyesülésre utal) egyenesen provokatív a kisebbségek irányába. Az ígéret be nem tartására utalva: hogyan tudott az RMDSZ ilyen mértékben elrománosodni? (Tréfás bekiáltás a háttérből: mi akartuk ezt, nem?)
Kelemen Hunor
Nem kérte a szociáldemokraták támogatását, tehát nem haragszik rájuk, hogy nem támogatják. Amúgy a többi jelölt programjában sincs szó a magyarokról. Kielemezték a helyzetet, s arra jutottak, hogy ezekkel együtt inkább maradnak.
Egy kérdező:
1:16:45 Az első konkrét kritika, az altalajkincsek kérdése. Szerinte nem megvalósítható, hogy azok a régió tulajdonában legyenek. Másik kritika, hogy nem határolódik el kellőképpen a szélsőséges magyar mozgalmaktól, ideértve a magyar kormányt meg parlamentet.
Kelemen Hunor
Semmi kapcsolatunk a Jobbikkal, amely sajnos egy jelentős párt a magyar parlamentben. A március 10-i marosvásárhelyi események kapcsán is elhatárolódtunk tőlük. Ami az altalaji kincseket illeti, nagyon kevés van, egy kis ásványvíz (nevet), és nem gondoltuk soha, hogy az ottani erőforrásokat ott kell felhasználni, szó se róla! Semmi sem végleges, nem a Szentírás, amit leírtunk, ezen lehet változattani, ezeket a dolgokat tisztázni kell.
Kommentár: Kelemen Hunor nem reagál a magyar kormányt és parlamentet ért vádakra, sajnálkozik a magyarországi parlamenti erőviszonyokon, holott Közép-Európában előzmény nélküli módon szerzett másodjára is kétharmados többséget egy demokráciának elkötelezett, jobbközép párt. A sajnálkozás ennek az alapvető ténynek a mellőzésével próbálja lejáratni Magyarországot, a magyar népet. A marosvásárhelyi, március 10-i rendezvényhez amúgy nem volt a Jobbiknak semmi köze. Ennek meghirdetője és szervezője a Székely Nemzeti Tanács volt. A román média, a román kormányzat hamis propagandájával összhangban azért próbálta felnagyítani, és a Jobbikra kenni a jogkorlátozó intézkedések okozta néhány – nem jelentős – incidenst (a csendőrség erőszakkal próbálta felnyomni a járdára a tömeget, akkor is, amikor az a járdán nem fért el.), hogy ezzel is hiteltelenítse a rendezvényen résztvevő több tízezer magyar embert követelését. Szégyenletes, hogy Kelemen Hunor ebben a kérdésben a magyarellenes, román nacionalisták oldalára áll!
Az altalajkincsek esetében nem áll ki a helyi tulajdon mellett, azt mondja, hogy a tervezet javítható, több mindennel nem ért ő sem egyet. Egyenesen kihangsúlyozza, hogy nem akarják, hogy az altalajkincsek helyben maradjanak. Látszik, hogy nem ismeri részleteiben a tervezetet és nem tudja azt sem, hogy Székelyföld altalajkincsei nem korlátozódnak az ásványvízre, hiszen Románia földgáztartalékának jelentős hányada Székelyföldön van.
Gabriel Andreescu
1:42:55 – Az alkotmánymódosítás kapcsán egyesek azt mondják, hogy a mostani is megengedi a regionalizációt. Többen azt mondják, hogy egy új alkotmány csak rosszabb lehet, nézzük pl. Magyarországot, ahol az Orbán alkotmánya csökkentette a demokratikus jogokat. Szerinte egy alkotmánymódosítás elég, nem kell új alkotmány.
Másik kérdés a kisebbségi törvény és a statútum viszonya. Van olyan vélemény, hogy a kisebbségi törvény előírásai antidemokratikusak. Harmadik a Hunor viszonya Budapesttel. Ott olyan kormány van, amelyről joggal vetik fel, hogy mennyire demokratikus. A MÁÉÉRT tagjaként joggal mondható, hogy Budapest gyámkodása alatt van az RMDSZ. Mennyiben ért egyet azzal, hogy az RMDSZ egy olyan párt, amelyik kiemelten magyar témákkal foglalkozik.
Kelemen Hunor
1:56:15 Soha nem befolyásolt minket Budapest, ezért haragudtak is ránk az ottani kormányok. Ellenünk hozták létre a két másik pártot, amelyek két egymás utáni választáson nem voltak képesek 100.000 szavazatot összegyűjteni.
1:58:40 Tovább szidja a másik két magyar pártot, illetve félremagyarázza azt a vádat, hogy ha elfogadnák a kisebbségi törvényt, az antidemokratikus módon erősítené meg az RMDSZ-t, azon viccelődik, hogy ő nem tehet arról, hogy azoknak nincs szavazóbázisuk, mintha nem értené pontosan, hogy a törvény hatásköröket és anyagiakat biztosítana az RMDSZ-nek, állami eszközökkel erősítené meg az amúgy is nagy versenyelőnyét.
2:00:00 Azt magyarázza, hogy ha elfogadnák a románok az RMDSZ regionalizációs tervét, az nem jelentene semmi változást, hisz most is vannak magyar többségű közigazgatási egységek. Az ő elképzelésükben a plusz csak a nyelvi jogok.
Kommentár: Teljes mértékben elfogadhatatlan ez a viszonyulás Budapesthez. Ha nem így gondolja, csak a bukaresti román értelmiségi körök elvárasainak akart megfelelni, az is súlyos hiba. Egy biztos, a romániai magyarság viszonyulása Budapesthez más. Ezt kellett volna őszintén elmagyarázni a román értelmiségieknek.
Aztán: regionalizációs terv? Nem autonómiastatútum? S ha nem jelentene változást, akkor mi az értelme? Luca Niculescu
2:01.50 Zárszó: a legtöbbet az autonómiatervezetről beszéltek. (A valóságban viszont szinte semmit.) Hurezeanu 2:03.10 Megdicséri Kelemen Hunort, meg az RMDSZ-t, dicséri a nyelvtudásukat, meg hogy milyen fontos szerepet játszottak a romániai társadalomban, milyen megbízhatóak, stb. Ha ebben a kényes pillanatban az RMDSZ visszafogottabb lesz, azért hálás lesz nekik a román nemzet.
Következtetések A filmfelvétel alapján az is megállapítható, hogy Kelemen Hunor a beszélgetés során végig sodródott, és permanens defenzívában volt. Amikor nemzeti, nemzetiségi ügyekről volt szó hiányzott belőle a belső meggyőződés, elmaradt a hiteles, világos érvelés az általa képviselőt közösség mellett. Egyetlen szó, egyetlen hivatkozás nem volt a magyar-román alapszerződésre és egyéb nemzetközi egyezményekre, illetve azokra az Európa tanácsi dokumentumokra, amelyek számunkra komoly hivatkozási alapot jelentenek. A jelenlévő román értelmiségiek elvárásainak akart megfelelni, és abba a helyzetbe került, hogy olykor a magyar közösség érdekeit jobban megfogalmazta Tapalaga, vagy Parvulescu. Kelemen Hunor akkor volt a leginkább meggyőző, amikor általános, és magyar szempontból semleges értékeket kell megvédeni, valószínűleg pont azért, mert ezeket a jelenlevők közül senki nem kérdőjelezte meg. Látszott, hogy fél a konfliktustól, a vitától, a tabukérdések őszinte kezelésétől.
Határozottan kiállt a liberális demokrácia mellett, de ezzel önmagával is ellentmondásba került, amikor az RMDSZ sokszínűségét fejtegette. Úgy tűnik, hogy nem fontolta meg az erről szóló kijelentését sem, nem tudatosodott benne, hogy a kereszténydemokrácia az a liberális demokrácia alternatívája, és mennyire antidemokratikus és sértő a kereszténydemokratákra ennek az alternatívának a tagadása.
A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata
Erdély.ma

Gratuláltak a Fidesznek
Mindhárom erdélyi magyar párt vezetői gratuláltak a Fidesznek az önkormányzati választásokon elért sikeréért: mindannyian kiemelték, hogy a Fidesz–KDNP már harmadszor nyeri el a választópolgárok bizalmát, és kifejezték abbeli reményüket, hogy folytatódhat az együttműködés az erdélyi és a magyarországi önkormányzatok között.
Elsőként – hétfőn – az EMNP sajtóirodája adott ki közleményt, amelyben azt is megfogalmazzák, hogy a Néppárt önkéntesei személyesen is részt vettek a Fidesz szolnoki és pécsi kampányában, és számítanak a fideszes politikusok jelenlétére a romániai elnökválasztási kampányban. Emlékeztetnek arra, hogy „Hoppál Péter kulturális államtitkár, a pécsi Fidesz elnöke megköszönte az erdélyiek támogatását, a helyi Fidesz vezetői pedig ígéretet tettek arra, hogy a romániai államelnök-választás kampányában jelenlétükkel is segíteni fogják a Néppárt munkáját”, és kifejezik reményüket, hogy „e mostani hármas sikert követően az anyaországi kormányzatnak alkalma lesz folytatni a megkezdett munkát, melynek eredményéül további nemzetpolitikai célkitűzéseik valósulhatnak meg”. Az MPP szintén közleményben gratulált a Fidesz–KDNP nagy arányú választási győzelméhez. A polgári vezetés „jó érzéssel és bizakodással” nyugtázta, hogy a magyarországi önkormányzati választások eredménye következtében „folytatódhat a négy éve elkezdett munka, kiteljesedhet az a folyamat, amely a Kárpát-medencei magyar nemzeti integrációt célozza”. Az MPP által vezetett önkormányzatok eddig is érezték a magyarországi testvértelepülések önkormányzatainak támogatását, és meggyőződésük, hogy a kapcsolatok tovább kamatoztathatóak. Biró Zsolt elnök és Kulcsár-Terza József végül minden mandátumot nyert tisztségviselőnek erőt, egészséget és kitartást kíván a munkájához. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök levélben gratulált Orbán Viktornak és valamennyi tisztséget nyert polgármesternek, önkormányzati képviselőnek, eredményes munkát kívánva nekik. Szerinte az a tény, hogy a magyarországi választópolgárok vasárnap már harmadik alkalommal szavaztak bizalmat a Fidesz–KDNP jelöltjeinek, azt bizonyítja, hogy határozott jövőképük van, ennek megvalósítását pedig helyi szinten is az országot jelenleg kormányzó pártszövetségre szeretnék rábízni, méltányolva a kormányzás eddigi eredményeit. Kifejezi abbeli reményét, hogy „a magyarországi önkormányzati tisztségviselők hatékony és szoros kapcsolatot ápolva együttműködnek az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezetének helyi vezetőivel a magyar nemzet, közös kultúránk és közösségeink céljainak megvalósítására”. Kelemen végül a határ menti megyék, kistérségek és régiók közötti együttműködés megőrzése és szorosabbra fonása mellett foglal állást, hiszen „a közös fejlesztési tervek megvalósítását nemcsak a földrajzi és történelmi sajátosságok, valamint a kulturális értékazonosság ösztönzi, hanem az európai uniós lehetőségek, tendenciák is lehetővé teszik, kedvezően befolyásolják”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László EP-képviselő közleménye a Magyarországról szóló vitáról
A kezdeti eredménytelen próbálkozások nyomán, a balliberális-zöld politikai csoportoknak végül is sikerült elérniük, hogy az Európai Parlament 2014. október 21-i plenáris ülésének napirendjére felkerüljön a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok helyzetéről szóló vita. Előző este a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció EP-képviselői a magyarországi médiaszabadság tárgyában rendeztek közmeghallgatást Brüsszelben. Ennek egyenes folytatásaképpen került sor a kedd esti parlamenti vitára, melyet a délután folyamán a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és az Együtt–PM képviselőinek intenzív Magyarország-ellenes agitációja előzött meg.
Az időzítés nem véletlenszerű. Azon túlmenően, hogy ezekre az újabb kirívó támadásokra nemzeti ünnepünk, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén került sor, egészen nyilvánvaló, hogy az ellenséges propaganda és lejáratás a balliberális oldalnak a helyhatósági választásokon elszenvedett, súlyos vereségére adott közvetett válasz, másrészt pedig újabb próbálkozást jelent Navracsics Tibor európai biztossá való megválasztásának a megakadályozására. Felszólalásaikban a magyarországi néppárti képviselők a tények nyelvén utasították vissza az Orbán-komplexusban szenvedő európai balliberális oldal pártos vádaskodásait. Szájer József, a néppárti frakció alelnöke a Fidesz–KDNP idén sorrendben harmadik elsöprő választási győzelmét szegezte szembe a magyar demokráciát megkérdőjelezők elfogult érvelésével. Gál Kinga erre utalva kikérte, hogy „a magyar embereket akaratuk ellenére akarják megvédeni”.
Tőkés László erdélyi képviselő a nyolc évig hatalmon volt szocialista kormányok és az Orbán Viktor vezette kormány európai megítélésében használt kettős mércét ítélte el. Azok, akik egykor szótlanul eltűrték a Gyurcsány-rezsim európai szabályszegéseit és népellenes diktatórikus cselekményeit, most harsány türelmetlenséggel „védelmezik a demokráciát és a jogállamiságot” a rendszerváltoztató kereszténydemokrata Fidesz-kormány ellenében – mutatott reá képviselőnk. A vita során többször is elhangzott, hogy az Európai Parlamentnek nem tartozik a hatáskörébe az európai szerződések betartatása, illetve a tagországai fölötti bíráskodás. Befejezésképpen az olasz EU-elnökség képviselője leszögezte: a jelen helyzetre nézve az Európai Tanács semmilyen elmarasztaló állásfoglalást nem fogadott el Magyarország ellen.
Strasbourg, 2014. október 22.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
(Mellékeljük a képviselő hozzászólását.)
H O Z Z Á S Z Ó L Á S
A demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú európai parlamenti vitához
Holnapután ünnepeljük az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 58. évfordulóját. Fájdalmas és szégyenletes, hogy az Európai Parlament magyar szocialista különítménye éppen nemzeti ünnepünket használja fel arra, hogy újabb támadássorozatot kezdeményezzen saját hazája ellen.
A magyarországi szocialista delegáció utód-kommunista vétetésű képviselői tegnap a magyarországi médiaszabadság megsértéséről rendeztek Brüsszelben közmeghallgatást. Azok, akik az „európai értékek” ürügyén pécézik ki Magyarországot, és a mostani plenáris ülésen Orbán Viktor kormánya ellenében „védelmezik a demokráciát és a jogállamiságot” – cinkosan hallgattak akkor, amikor 2006-ban, szintén a forradalom évfordulóján, a posztkommunista Gyurcsány-rezsim hatósági erőszakkal oszlatta szét a békés ünneplőket és tüntetőket. Ideje volna, hogy az Európai Unió és a Parlament ne alkalmazzon kettős mércét Magyarország különböző pártállású kormányaival szemben!
Strasbourg, 2014. október 21.
Tőkés László EP-képviselő

Mi lesz veled, Udvarhelyi Híradó lapcsalád?
Egyszerű akár az egyszeregy: egy pártnak ahhoz, hogy hatalomra kerüljön, illetve megtarthassa hatalmát, szüksége van a médiára, annak támogatására. Ezt a magyarországi polgári, nemzeti, konzervatív oldal, a Fidesz-KDNP pártszövetség is felismerte, s mára komoly médiabirodalom áll mögötte. Anélkül, hogy túldimenzionálnánk a média fontosságát, ismerjük el, a sajtónak is köszönhető a polgári oldal 2006 utáni győzelemsorozata.
Amikor a Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány megvásárolta az Udvarhelyi Híradó által kiadott lapcsaládot – az Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Vásárhelyi Hírlap, Gyergyói Hírlap napilapokat, a Székelyhon hírportált, a Krónika nevű erdélyi napilapot, illetve az Erdélyi Napló hetilapot – az erdélyi polgári oldal hívei felsóhajtottak: talán tájainkon is megerősödik a polgári újságírás, a polgári oldal politikai ereje. Nem így történt. S ebben az említett lapkiadónak is megvan a maga felelőssége.
Pedig 2012-ben, amikor Dénes László kezébe került a lapok szakmai irányítása, sokan reménykedtünk. Csakhogy a szükséges változások – főleg a menedzsment, a lapok vezető munkatársainak megrostálása, azaz a káderpolitika terén – elmaradtak. A belső viszonyokat valamelyest ismerők egyöntetű vélemény szerint ezért elsősorban a jelenlegi menedzsment – azonos a tulajdonosváltás előttivel! – a felelős. A tulajdonos alapítvány felelőssége sem kerülhető meg, amely két esztendeje képtelen megoldást találni a folyamatosan növekvő, elmérgesedő problémákra, bár pénzt, azt öltek a kiadóba éppen eleget.
A jelenlegi állás szerint a menedzsment számára a szakmai munka, annak színvonala sokadrendű, ehelyett inkább kétes értékű “vállalkozásokba” fekteti a tulajdonos pénzét. Ha ez ellen nem képes, vagy nem akar tenni a tulajdonos, akkor az már az ő sara, bűne. Amellett, hogy felelőtlen hozzáállása által egy médiacsoportot tesz tönkre, az erdélyi magyar polgári jobboldal sorsát is kockáztatja.    Az erdélyi magyar polgári újságírás képviselőinek sora meglehetősen rövid. Az RMDSZ által uralt sajtóprérin nem kevés bátorságra, elszántságra volt szüksége annak, aki megpróbált, az egzisztenciális bizonytalanságot is vállalva, szembeszállni a túlerővel. Az említett képzeletbeli lajstromon végigfutva feltűnik, hogy néhányan fájdalmasan hiányoznak az UH lapcsalád jelenlegi munkatársai közül.
Dénes Lászlót, akitől sokan a reformot várták, “megfúrták” rendesen az udvarhelyiek. Másokat viszont – a szeredai Szondy Zoltánt, Létai Tibort, az udvarhelyi Fülöp D. Dénest, a vásárhelyi Szentgyörgyi Lászlót, a váradi Sütő Évát, az aradi Pataky Lehel Zsoltot – közel sem engedtek valamely orgánumhoz. Az RMDSZ-t, annak politikai irányvonalát évekig aktívan támogatók viszont zavartalanul maradtak az UH-nál. Sőt, ma tőlük várják az erdélyi polgári újságírás felfuttatását.   Lejárt a magyarországi választások sora, megnyugvásunkra a Fidesz kiváló eredményeket ért el. Most már a tulajdonos, a Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány munkatársai is időt szakíthatnának az UH kiadóra. Nem egyébért, de nagy szükség lenne a rendteremtésre. És a színvonalas polgári sajtóra.
[Tas Péter]
itthon.ma, /szerintunk

Tőkés Lászlóval ijesztgetik Johannis szavazóit
Láttam én már pár negatív reklámot, még főműsoridőben is. Szóval edzett vagyok, de ez a mostani, amit pár perccel a keddi Johannis-Ponta tévévita után nyomtak be a Realitatea TV-n, még nálam is kiverte a biztosítékot.
Az első, amire felkaptam a fejem, az Tőkés László neve volt, amit soha nem hallottam még románok szájából ilyen szépen kiejtve (igaz, László Tőkést mondtak, de ez mellékes). Összefoglalom a lényeget azoknak, akik nem tudnak románul: a Fidesz-KDNP EP-képviselője után felsorolják az összes jobboldali vezető politikust (Videanu, MRU, Udrea, Macovei, Blaga), azzal, hogy ők mind Johannisra szavaznak. És ha Johannis nyer, ők kerülnek hatalomra. És ha ők nyernek, Románia veszít.
A végére még beszúrnak egy “összenő, ami összetartozik” típusú szlogent, és azt, hogy Basescu emberei Johannisra szavaznak.
Balázsi-Pál Eld
Transindex.ro

Moldova uniós társulásáról vitázott az EP
A Moldovai Köztársaság európai uniós társulásáról tartott vitát csütörtök reggel az Európai Parlament (EP) plenáris ülése Brüsszelben. A képviselők nagy többsége a vita végén támogatta, hogy az EU társulási egyezményt kössön a szovjet utódállammal.
A téma felelőse az EP-ben, Petras Austrevicius arról beszélt, hogy a jövő mindig is Európa felé vezette Moldovát, amely része az európai kultúrának, a társulás történelmi fordulópont, amelyet az ország megérdemel. A litván liberális politikus úgy vélte, hogy Moldova társulásával Európa stabilabbá és gazdagabbá válik, s ez mindenkinek érdeke a térségben. Austrevicius hozzátette, hogy ezzel ugyanakkor láthatóan nem mindenki ért egyet; aggasztó Oroszország fellépése a Keleti Partnerség aláásása érdekében. Moldova társulása nem fenyegeti az orosz gazdasági érdekeket – szögezte le a jelentéstevő.
A nagy pártok vezérszónokai támogatásukról biztosították Chisinaut, és a legtöbben a november 30-i választásokról is szót ejtettek. A legnagyobb frakció, a néppárt vezérszónoka hangsúlyozta: Moldovában folytatni kell a reformokat, a voksolással összefüggésben pedig reményét fejezte ki, hogy Chisinau tovább halad az európai úton.
A radikális baloldal szószólója azt kifogásolta, hogy szerinte a moldovai közvélemény nem kapott lehetőséget a társulás megvitatására, minden a felső, politikai szinteken dőlt el, az uniót pedig pártérdekek érdekében használják fel Moldovában. A politikus szerint bármilyen kormányt válasszanak is, a Dnyeszter menti terület helyzetét rendezni kell. A politikus arra is emlékeztetett, hogy Bukarestben is fel-felbukkannak a Románia és Moldova egyesítésére irányuló ambíciók.
Az euroszkeptikus, Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája képviselőcsoport EP- képviselője arra az álláspontra helyezkedett, hogy a társulás szembeállítja az Európai Uniót Oroszországgal, s ezért fenyegetést jelent az európai békére.
A magyar képviselők közül a Fidesz-KDNP listájáról az EP-be jutott Tőkés László szólt hozzá a moldovai társulásról szóló vitához, arra az álláspontra helyezkedve, hogy a kisebbségek, például a moldovai gagauzok és a krími tatárok számára is az egyesült Európa jelentheti a megoldást, ezért arra kérte az EP-t, hogy szavazza meg a társulási egyezményt.
Nem sokkal később a plénum szavazott is a társulási egyezményről, amelyet a képviselők túlnyomó többsége, 529 politikus támogatott.
Népújság (Marosvásárhely)

Az Országgyűlésben az elkobzott székely zászlók ügye
Szávay István, a Jobbik parlamenti képviselője napirend előtti felszólalásában azt kifogásolta kedden az Országgyűlésben, hogy kitiltották a székely zászlót a pénteki budapesti magyar–finn labdarúgó-Európa-bajnoki selejtezőről, mert az indoklás szerint az sértheti mások érzékenységét, holott a lobogó fent van az Országgyűlés épületén is. 
A Magyar Labdarúgó-szövetséget (MLSZ) szurkoló- és magyarellenesnek nevezte, és teljes vezetőségének lemondását követelte, majd elővett egy román nemzeti zászlót és azt mondta, hogy azt el fogja juttatni Csányi Sándor MLSZ-elnöknek, hogy azt tűzzék ki a díszpáholyban, „hogyha az sokkal közelebb áll a szívükhöz”.
L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára hangoztatta, hogy a Fidesz-KDNP elkötelezett az erdélyi magyarság, a székelység mellett, mindent megtesz azért, hogy használhassák saját szimbólumaikat, és a kormány is mindent megtesz azért, hogy az ezzel kapcsolatos jogkorlátozó lépéseket visszaszorítsák. Közölte, ha valóban az történt, amit a képviselő állít, azt nem tartja helyesnek.
A meccs után több szurkoló is jelezte, hogy magyarázat nélkül elvették tőlük a székely zászlót a Groupama Aréna bejáratainál. Az MLSZ a meccs előtt jelezte, csak nemzeti színű lobogókat lehet a lelátóra vinni, más zászlókat előbb „hitelesíttetni” kell. 
Székelyhon.ro

Semjén Zsolt: a nemzeti érdek a béke
A Lajtától a Királyhágóig a magyarság egy és oszthatatlan. Az államhatáron túli nemzetrészek fontosak a belső magyarországi társadalom erősítéséhez, fejlődéséhez is. A magyar-magyar tanácskozás, a Magyar Állandó Értekezlet XIII. ülése után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és Tőkés László európai parlamenti képviselő nyilatkozott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának.
A kárpátaljai magyarság akaratán kívül egy háborúban találta magát, Magyarország pedig akaratán kívül egy hidegháborúban találja magát. A mi érdekünk a béke, fogalmazott Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: a kárpátaljai magyarság egy olyan konfliktusban van, amelyhez semmi köze, nem tehetnek arról, hogy Oroszország milyen lépéseket tett Ukrajna vonatkozásában, és arról sem, hogy Ukrajnában a törvényhozás hogy vette el az oroszoktól a nyelvi jogaikat. A legelemibb dolog, hogy az egyetemes magyarság és Magyarország mindenben a kárpátaljai magyarok mögött áll. Télen meg kell oldanunk a tűzifaellátást, s azt is, hogy magyarokat ne vigyenek a frontvonalra, és számtalan más dolgot, hangsúlyozta nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.
Maga a kérdésfeltevés is rossz, hogy orosz-vagy ukrán-pártiak vagyunk-e. Mi magyar-pártiak vagyunk, az viszont szenvedélyesen, jelentette ki Semjén Zsolt. Ennek az a lényege, hogy a szövetségi rendszerből fakadó kötelezettségeinknek precízen eleget teszünk, másfelől pedig a nemzeti érdekeinket próbáljuk érvényesíteni. A nemzeti érdek pedig a béke, a gazdasági kapcsolatok lehetősége és az energiabiztonság, hangsúlyozta Semjén.
A román elnökváltással kapcsolatban Semjén Zsolt azt mondta: reménykedik a változásban. Klaus Johannis román elnök az Európai Néppárthoz tartozó jobbközép pártok jelöltje volt, amelyhez a Fidesz és a KDNP is tartozik, így vele a magyar miniszterelnök-helyettes jobb együttműködésre számít. Áttörésnek nevezte, hogy egy nem román származású, nem ortodox ember lett Románia államelnöke, másfelől biztos abban, hogy Johannis egy dolgot nem mondhat: azt, hogy az autonómia nem európai gondolat. Ennyiben pedig Semjén Zsolt szerint lesz előrelépés. Ugyanakkor véleménye szerint illúzió lenne azt várni, hogy Johannis kiállna Székelyföld területi autonómiája mellett. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt mondta: még nem lehet tudni, hogy Klaus Johannis román elnök megválasztása jó-e a magyarságnak, de nagy áttörésre és csodára nem számít. Hozzátette: Johannis az etnikai kérdést megoldottnak tekinti, a regionális autonómiát pedig veszélyesnek tartja az ország egységére, területi épségére nézve.
Kelemen Hunor azt azonban pozitívumként emelte ki, hogy a szász származású Johannis olyan értékeket hoz az államelnöki hivatalba, mint a tisztelet, a becsület, a jól elvégzett munka fontossága.
Egy olyan népharag söpörte el az utód-kommunista Ponta-hatalmat, amely annak idején a Ceaușescu-diktatúrát is megdöntötte, fogalmazott Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki bizakodással tekint Klaus Johannis megválasztására. Tőkés úgy véli, most Romániában is új lendületet vehet az a rendszerváltoztató folyamat, amely negyedszázaddal ezelőtt kezdődött el.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

KMKF-munkacsoport: készüljön konkrét cselekvési terv a külhoni magyar ifjúságról
A külhoni magyarságról szóló konkrét cselekvési terv megalkotását kéri a kormány illetékeseitől a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma társadalmi szervezetek munkacsoportja - erről döntöttek a tömörülés csütörtöki ülésén a résztvevők a Parlamentben.
Szávay István (Jobbik), a munkacsoport társelnöke az ülés után az MTI-nek elmondta: a nemzetpolitikai államtitkárságtól és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől azt kérik, hogy a tanácskozáson megfogalmazott javaslatok tükrében a következő egy évben a külhoni magyar fiatalságot érintő problémák kezelésre készítsenek konkrét cselekvési tervet. Egyúttal szeretnék, ha ezen ügyek kezelése "össznemzetpolitikai konszenzus" keretében valósulhatna meg - jelezte.
A testület ülésén ismertették a Nemzetstratégiai Kutatóintézet külhoni magyar ifjúságról készült kutatását. Mint a társelnök elmondta: nagyon alapos és átfogó elemzés készült a külhoni magyar fiatalok helyzetéről, állapotáról és identitásáról.
Szavai szerint az ülésen a tagok mellett a külhoni magyar ifjúsági szervezetek képviselői is kifejtették véleményüket, felmerültek földrajzi és névhasználati problémák, szó volt a fiatalokat sújtó alkoholizmusról is. Az elhangzott észrevételeket és a kutatást továbbítják a nemzetpolitikai államtitkárság számára - közölte.
Bóna Zoltán (Fidesz), a testület másik társelnöke hozzátette: nagyon tartalmas és előremutató előadások hangzottak el az ülésen. Reményét fejezte ki, hogy folytatni tudják azt a nemzetpolitikai programot, amit a Fidesz-KDNP 2010-ben megkezdett.
(MTI), Budapest

Ülésezett a KMKF Társadalmi szervezetek munkacsoportja
November 27-én ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának Társadalmi szervezetek munkacsoportja. A találkozón jelen voltak a Kárpát-medencei magyar pártok képviselői, valamint meghívásukra az ifjúsági szervezetek vezetői is. Felvidékről a Magyar Közösség Pártját Szigeti László, a Via Nova ICS-t pedig Gubík László képviselte. A munkacsoport ülés legfőbb programpontja a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Századvég Alapítvány két héttel ezelőtt bemutatott külhoni ifjúságkutatása volt, amit Bali János és Bauer Béla mutattak be a résztvevőknek. A testület egyetértett abban, hogy egy nagyon alapos és átfogó elemzés készült a külhoni magyar fiatalok helyzetéről, állapotáról és identitásáról. A munkacsoport társelnökei, Bóna Zoltán ( Fidesz-KDNP ) és Szávay István ( Jobbik ) a kutatása anyaga alapján egy átfogó Kárpát-medencei ifjúsági program és cselekvési terv kidolgozását javasolják a Nemzetpolitikai Államtitkárság számára. Szigeti László, az MKP országos tanácsának elnöke az anyanyelvi oktatás és a magyar oktatási-nevelési intézmények pótolhatatlan szerepét hangsúlyozta, mint a jövő nemzedékek gyarapodásának legfőbb zálogát. Az ülésen résztvevők a kutatási eredmények alapján az ifjúsági szervezetek szerepére, helyzetére is kitértek. Gubík László csatlakozva a többi felszólalóhoz szintén köszönetét fejezte ki az elvégzett pontos munkáért. Véleménye szerint a felmérés eredménye visszatükrözi, ami az ifjúság világában a terepen tapasztalható. A felmérésben elhangzott általános tapasztalatként, hogy a mai fiatal generáció a közöny ifjúságának tekinthető. Gubík szerint ezt a közönyt csak fiatalok saját nyelvén szóló közösségi programokkal, célzottan őket megszólító rendezvényekkel lehet megváltoztatni. Ez a mai kornak az egyik legnagyobb kihívása és a külhoni ifjúsági vezetők felelőssége, hiszen a közöny az asszimilációnak a melegágya. Ezek a célkitűzések, az asszimiláció közösségi élmények által történő mérséklése az ifjúság körében, adják szervezetének, a Via Novának is a fő arculatát. Úgy véli, kiváltképp fontos lenne az önszerveződő szervezetek programalapú támogatása mellett azok normatív támogatása is, hiszen ez hosszú távú stabil működésük záloga. A kutatás eredményeképp elhangzott, hogy a „Haza" fogalmáról ma jellemzően nem a történelmi nagyságra és a büszkeségre asszociálnak a fiatalok, hanem elsősorban az otthonérzet és biztonság igénye váltja fel a korábbi generációk tudatában még rendíthetetlen pilléreket. A Kárpát-medencei fogalomrendszer is tisztázásra szorulna. Szükséges lenne egyfajta szótár létrehozására, mert sok fiatal bizonytalan az anyaország, külhoni magyarság, kisebbség, földrajzi fogalmak és hasonló kifejezések használatában, vagy épp keverik azokat. Ahogy több felszólaló is kiemelte, Gubík is fontosnak tartja egy új magyar márka megteremtését. A Via Nova elnöke szerint Kárpát-medence szerte az olyan sportolók, művészek, rendezvények, események, termékek, egyesületek sikertörténetének kiemelése, mint Rúzsa Magdi, a DAC, a Tisza cipő, a Felvidéki Szépe, Tusványos, székely zászló terjedése stb. mind hozzátartozik a lokálpatriotizmus és egy új, fiatalok számára könnyen vonzóvá tehető „magyar márka" erősítéséhez. Nagyon fontos azonban, hogy korunk új hősei és márkái ne a hagyományos értékek helyett, hanem azok mellett jelenjenek meg.
Csonka Ákos
Felvidék.ma

Örökifjú cserkészet
A cserkészetben látom egyetlen módját annak, hogy a mai ifjúságot természet-, Isten-, haza-, nemzet- és embertársszeretetre neveljük egyszerre – vélekedik Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke.
Előzmények Gaál Sándor életpályáját tanárként kezdte Kommandón 1989 előtt. Fizika, kémia mellett biológiát is tanított. A kommandói tanodában iskolai nyúlfarmot, csemeteparkot tartottak fenn. Mivel elég elszigetelt település, erdős-dombos-hegyes vidék, a gazdasági tevékenységek hiányában rengeteg szabadidejük volt a diákoknak. Ezt kihasználva Gaál Sándor rengeteget vitte egykori diákjait kirándulni, túrázni. Számtalan Kárpát-gerinctúrát szerveztek. Minden nyáron legalább 2–3 hetet töltöttek a hegyekben. A Kárpát-kanyartól a Nagy Sándorig mindent bejártak. Ezeknek a túráknak köszönhetően is nevelték a gyermekeket, jó, emberséges lelkületet lopva a kicsik szívébe. Ugyanakkor megtörtént ezzel együtt az Isten-hitre nevelés is, ami abban az időben tiltott volt. E tevékenységek által a gyerekeket közelebb tudták vinni a természethez, megtanították megbecsülni, ápolni és pótolni, amit mások elrontottak. A rendszeres természetjárás idővel életvitellé alakul, ami nagyban hozzájárul az egészséges lelkületű, gondolkodású felnőtté váláshoz. – Mekkora élmény, amikor valakinek sikerül felgyalogolnia a Kőröspatak közelében lévő Vadas cserkészparkba, majd ott egy pityókatokány elfogyasztása után kimehet vadászlesre és pisszenés nélkül várhatja, míg egy szarvas vagy vaddisznó arra jár! Kora reggel vagy késő este hallgatni a madarak csicsergését, megfigyelni őket és felismerni! Ez az igazi kikapcsolódás – meséli Gaál Sándor bácsi.
Idős tanárkollégái révén hallott a cserkészetről, ami akkoriban nem volt nagyon elterjedt mozgalom errefelé. Jó kollégája volt például dr. Kovács Sándor tanár úr, aki gyermekkorában, az 1940-es  években a Székely Mikó kollégium cserkésze, majd később Sepsiszentgyörgyön neves biológus volt. Rengeteget harcolt Háromszék természetvédelmi területeiért. Felleltározta a Bodoki- és Baróti-hegység növényvilágát, a Rétyi Nyírt, a kommandói tőzeglápot. Vagy Kónya Ádám tanár úr, aki gyermekkorában szintén cserkész, majd a sepsiszentgyörgyi múzeum őre, később igazgatója volt. Cserkésztáborok mintájára régészeti táborokat szervezett. Emlékezetesek ikavári táborai. Gaál Sándornak jó kapcsolata volt a Hargita megyei Jöjjön velünk természetjáró közösség vezetőjével, Beder Tiborral is. A Jöjjön velünk mintájára Gaál Sándor megalapította 1981-ben a Pro Natura természetjáró mozgalmat. 1989-ig havonta szerveztek 200–300 fős Pro Natura-találkozókat. Az összejövetelek mindig más városban, településen zajlottak, így megismerték az ottani természeti adottságokat, látványosságokat, helyi történelmet, ápolva hagyományainkat. 1989 karácsonyán Ion Iliescu feloszlatta a sólyom, pionír illetve KISZ-mozgalmat és a Securitatét is. Ez remek alkalom volt arra, hogy valami újat indítsanak el. Olyan mozgalmat hoztak létre – Beder Tiborral és másokkal, akik támogatták a kezdeményezést –, ahol szabadon lehetett az anyanyelvet használni, a magyar kultúrát ápolni, Istenről beszélni, hagyományainkat megőrizni. 1990 májusában a szárhegyi kolostorban sikerült az alapokat véglegesíteni, és ekkor bejelentették a Romániai Magyar Cserkészszövetség megalakulását. Az első találkozókat Csíkszeredában szervezték. Ezután nemsokkal Sanyi bácsi megalapította a dr. Kovács Sándor cserkészcsapatot, amely napjainkban is  kifogástalanul működik. Gaál Sándor és csapata ötévente bejárta Berecktől Fehéregyházáig Petőfi utolsó nyolc napjának helyszíneit, órára pontosan. Húsz évvel ezelőtt sikerült elhelyezniük a Kelemen-telki kúriára egy Petőfi és Bem bronzplakettet (itt étkezett utoljára Petőfi). A Rákóczi-évfordulók alkalmával bejárják a Rákóczi-emlékhelyeket, egészen a Vereckei hágóig. Ötévente elmennek Magyarországra, Felvidékre, Kárpátaljára. Eddig két alkalommal sikerült eljutniuk Rodostóba. 2002-ben tíz napot töltöttek a hajdani galíciai front mentén, a Vereckei-hágótól a hajdani lengyel határig, az ezeréves határ mentén. Gaál Sándor mindig bizalommal fordult a tapasztaltabb Szabó Lajos kanonokhoz, aki cserkészvezetőként fontosnak tartotta és tartja az ifjúság hitbeli nevelését. A 1990-es években rengeteget pereskedett az állam az RMCSSZ-szel, és ebben az időben az atya segítségét kérte. Szabó Lajos elemi és középiskolás korában tanárai révén ismerkedett meg a cserkészettel. Erdélyben 90-ben sikerült megalapítania első csapatát Csíkmadarason, ahová kihelyezték. Egy évvel később áthelyezték Sepsiszentgyörgyre, ahol egy év toborzás után megalapította a 40-es számú Szent György Cserkészcsapatot, mely azóta is kitartóan működik a gyermekek örömére. Arató László börtönemlékei
Gaál Sándor legszebb élményeit Arató Laci bácsinak köszönheti, aki 1992-ben a Magyar Cserkészszövetség Fórumának megalapítója és elnöke volt. Sokat dolgoztak együtt. Arató Laci bácsi rengeteget segítette az erdélyi cserkészetet, lévén a Márton Áron Könyvkiadó igazgatója. Sokoldalú emberként több mindenhez értett. Ellátta az erdélyieket cserkészirodalommal, s pénzügyi alapokkal is támogatta a csapatokat.
2012-ben Arató László a Barankovics István Alapítvány Emlékérmében részesült – olvashatjuk a Táborkereszt (XXIV) XIV. évf. 1. számában (2012. december), melyet a 100 éves Magyar Cserkészszövetség emlékére írtak. Íme egy részlet az oklevél szövegéből: „...hazánk fejlődésének előmozdításáért, a keresztény szellemiség és a kereszténydemokrácia megerősítéséért végzett, országosan kiemelkedő munkássága elismeréseként Arató László úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség tagjának a Barankovics Emlékérem kitüntetést adományozza.” Idézünk a méltatásból: „1927. június 25-én született Pécsett keresztény értelmiségi családban. Keresztény értelmiségi élethivatásának jelentős részét olyan korban élte meg és fejtette ki, amikor nem volt kifizetődő sem kereszténynek, sem önálló gondolkodású értelmiséginek lenni. 1945-ben hadifogság, 1961-től börtönbüntetés, majd mellőzöttség volt része a pártállami szigor némi enyhüléséig. Közben a »felszínen« műszaki végzettségű emberként működött, a »mélyben« viszont valódi keresztény értelmiségiként folyamatosan koordinálta a katakombacserkészetet és a föld alá kényszerült egyházi közösségek munkáját. Az újrainduló Magyar Cserkészszövetség országos társelnöke, a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának egyik megszervezője és nyolc évig aktív elnöke. Részt vett a Lelkipásztori Intézet megalapításában, az elsők között alapított  – Márton Áron néven – keresztény könyv- és lapkiadót, új orgánumokkal gazdagította a katolikus sajtót és a magyar cserkészetet. Számos kiadványa, könyve, cikke tanúskodik erről. Húsz éven át főszerkesztője volt a Táborkereszt katolikus cserkészfolyóiratnak. A cserkészet miatt börtönben is ült több éven keresztül, mivel vállalta a katakombacserkészetet, amit az akkori kommunista idők vezetői nem néztek jó szemmel. Később, 2006-ban Sziklatábor címmel Ivasivka Mátyással megírta A katakombacserkészet történetét, mely visszaemlékezéseket és dokumentumokat tartalmaz az (1945-) 1948–1988 közötti időszakból. A könyvhöz Beer Miklós váci püspök, cserkésztiszt írt előszót.” Arató Laci bácsi ellátogatott Sepsiszentgyörgyre, amikor Erdély első cserkészmúzeumát avatták. Az internet segítségével megkerestem levélben, és gyenge egészségi állapota ellenére most is, mint mindig életében, fontosnak tartotta a fiatalság ügyét, jó példával elöl járni, ezért válaszolt kérésemre. Így emlékszik vissza:
– 1952 karácsonyán szabadult a fiatal pálos atya, Bolváry Pál a börtönből. Kérésemre ő lett a korábban pécsi ciszterci diákok katakombacserkészeinek lelkipásztora. A cserkészet felszámolása után ugyanis törekedtem ezeket az általános és középiskolás fiatalokat kisebb csoportokba szervezve a jellemnevelő cserkészélet útján tovább vezetni. Találkozásunkkor Pál atya örült annak, hogy a kiscsoportos hittantanulással együtt járó, élményekben gazdag, ifjúságot evangelizáló földalatti cserkészmunka eredményesen él tovább. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az ateista politikai hatalom az ilyen, Állami Egyházügyi Hivatal által nem ellenőrzött tevékenységet politikai rendszerellenes szervezkedésnek tekinti, és a vezetőket emiatt börtönnel bünteti. Ezért csak akkor folytassuk a katakombacserkészet vezetését, ha vállaljuk, hogy lebukásunk esetén akár többévi börtönt is kaphatunk. Mi úgy véltük, hogy Jézusért, a Legfőbb cserkész szolgálatáért minden áldozatot vállalunk. 1961. február 6-án éjjel a Fekete hollók fedőnevű rendőri akció során országszerte mintegy ezer helyen tartottak házkutatást, és közel száz vétlen, evangelizáló embert tartóztattak le. Így kerültem én is a börtönbe. Hosszú ideig magánzárkában, szóba sem álltak velem. Később, másoktól összegyűjtött információk alapján közölték, hogy a rendszer megdöntésére irányuló szervezkedés miatt több évre elítélnek, ami meg is történt. Hogyan éltem meg a börtönt? A vele járó áldozatot a fiatalokért ajánlottam fel, így munkám folytatásaként célt és értelmet nyert a kiszolgáltatottság ezen nem könnyű állapota. A magányos időszakban – lélekben – az általam jól ismert fiatal szentekkel együtt dúdoltam a katakombacserkészetben született dalokat, ha pedig megalázással és kiszolgáltatottsággal sújtottak, az ezzel járó szenvedést Jézus megkínzásához csatoltam. Ily módon elértem, hogy amíg az ateista politikai és a vallástalan közbűntényes rabok rengeteget kínlódtak mellettem, addig a hitünkért és az ifjúság evangelizálásáért rám mért szenvedésben, Jézus társ-kereszthordozójaként törekedtem vállalni a börtön adta keresztet. Mivel annak jóval nagyobb része a legfőbb cserkészt terhelte, nekem sokkal könnyebb volt elviselni azt, ami rám jutott. Ezért naponta hálát adtam a Jóistenek. Közben új katakomba-börtöndalokat is igyekeztem megfogalmazni. Mindezek és más, ehhez hasonló dolgok segítettek abban, hogy a börtönévek is erősítsék hitemet és elköteleződésemet. Ezek az esztendők valóban nem voltak hiábavalók. A Jóisten sok mai cserkészben élteti az értékes, hasznos és istenszerető magyar cserkészlelkiséget. Életre való kaland
Kopacz Boróka, a 14-es számú dr. Kovács Sándor cserkészcsapat őrsvezetője így vélekedik a cserkészetről: – A cserkészet  szerintem útmutató az életben. Rávezet sok jóra, és meg is tart benne. Én nagyon sok mindent köszönhetek a cserkészetnek, többek között a mostani énemet is. Barátokat ad, olyanokat, akikre mindig számíthatunk, akármilyen messze is laknak tőlünk, akikkel jól érezzük magunkat a táborokban, és akármit meg tudunk beszélni velük. Számomra a cserkészet biztos háttér – ha máshol nem is, ott mindig szívesen látnak. Mindig akad valaki, aki felvidítson, és nagyon figyelmesek egymással. A táborok talán a legfontosabbak, ott alakulnak ki az igazán jó barátságok. Két cserkészvezető-képző táboron vettem részt, és azok nagyon nagy hatással voltak rám. Életem legjobb ilyen eseményei voltak, amiket soha nem fogok elfelejteni! A cserkészet motiváló mozgalom, amely állandóan biztat, hogy többre vagyunk képesek. Ugyanakkor egy megbízatás is, mert feladatunk példát mutatni a kiscserkészeknek, és nem csak, talán az egész társadalomnak. A cserkészetben mindenki magára talál. Kitartásra nevel és segít döntéseket hozni bizonyos helyzetekben. A cserkészet egy életre való kaland!
Józsa Levente
(A Kálnoky Boris által meghirdetett riportpályázatra beküldött írás)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszéves „barátság” Arad és Gyula között
Városvezetéstől és kormányoktól függetlenül mindig jó baráti viszony volt Gyula és Arad között az elmúlt húsz évben – mondta Görgényi Ernő (Fidesz-KDNP), a Békés megyei város polgármestere az MTI-nek a testvérvárosi kapcsolat jubileuma alkalmából.
„1994 decembere óta politikai, gazdasági és kulturális téren is hallatlanul sokat lépett előre a két város” – fogalmazott a politikus, hozzátéve, hogy Arad város magyar alpolgármesterét, Bognár Leventét (RMDSZ) tavaly Gyula díszpolgárává választották.
Bognár Levente az MTI-nek úgy fogalmazott: a két város példát mutatott a közeledésben akkor, amikor a két ország között nem volt felhőtlen a viszony. Kiemelte, hogy idén egy civil szervezet is létrejött a két város közötti kapcsolat erősítésére. A gazdasági kapcsolatok az RMDSZ politikusa szerint elsősorban Románia uniós csatlakozásával kezdtek virágozni, azóta több közlekedésfejlesztési projektre közösen pályázott a két település az úgynevezett HU-RO együttműködés keretében.
Görgényi Ernő példaként említette, hogy uniós forrásból készíthettek tanulmányokat kerékpárutak fejlesztésére vagy a megnövekedett teherforgalom csökkentésére, de a két városban működő kórházak is indultak már közösen EU-s pályázaton.
Bognár Levente a jövőbeli tervekről szólva hangsúlyozta: Arad 2021-ben szeretné megpályázni az Európa kulturális fővárosa címet, az ehhez kötődő feladatok közül a gyulai vár rekonstrukciója példamutató lenne számukra saját városuk rehabilitációjánál. Hozzátette: az aradi reptér remélt fejlesztése gazdasági fejlődést vonzana a térségbe, abból Gyula is profitálna.
Ezen túlmenően azt is számba veszik, hogy a viharsarki várost miként lehetne bekapcsolni az Arad–Szeged-autópálya megépítésébe. Az aradi alpolgármester szerint a turizmust is jobban össze kell hangolnia a két városnak, a gyulai termálvíz és a ménesi borvidék adta lehetőségek ugyanis kölcsönösen kiegészíthetik a programkínálatot.
Az évfordulót pénteken Aradon Florin Vasiloni, Románia gyulai főkonzulja, valamint Mile Lajos kolozsvári főkonzul jelenlétében ünnepelték meg a helyi polgármesteri hivatal dísztermében.
Krónika (Kolozsvár)

Semjén: teljesíthető cél az egymillió új magyar állampolgár
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint teljesíthető az a cél, hogy a ciklus végére meglegyen az egymillió új magyar állampolgár. Erről Semjén Zsolt beszélt az MTI-nek adott interjúban, jelezve: év végére meglesz a 700 ezredik állampolgársági kérelem és a 650 ezredik esküt tett polgár.
Kitért arra is, hogy a honosításnál további szigorítás nem indokolt, kisebb korrekciók lehetnek. A kormányfő helyettese azt mondta: kezdetben a külhoni kérelmezők mentek intézni a honosítást Magyarországra később a konzulátusokra, most már kihelyezett konzuli napokat tartanak, a diaszpórában pedig konzulok járják a magyar lakta városokat.
A kérelmek száma számottevően nem csökkent – hangsúlyozta. Szerinte annyira egyszerű az eljárás, amennyire a teljes biztonság mellett lehet.
Az esetleges visszaélésekről azt mondta: egyes államoknak nem tetszik, hogy területükön sok magyar van, akiket sikerül „a félig-meddig asszimilációs állapotból” visszahozni és identitását megerősíteni. Az ellenérdekelt politika sok esetben titkosszolgálati eszközökkel él, dezinformál, de ezzel együtt sokkal kevesebb a visszaélés, mint amire ennek figyelembevételével számítani lehetett. Kiemelte: akinek tudomása van visszaélésekről, annak feljelentési kötelezettsége van, ha ezt elmulasztja, ő is bűncselekményt követ el.
Semjén Zsolt arra a legbüszkébb, hogy a három nemzetpolitikai kérdésben teljes a nézetazonosság az összes magyarországi párt és a társadalom körében: a határon túli magyarságnak jár az állampolgárság, a szavazati jog és az autonómia.
2014-ben a környező országokban tartott választásokon mindenütt megerősödött a magyarság - mondta. A legnagyobb sikert a vajdasági magyarok érték el, gyakorlatilag megvalósult a kulturális autonómia, a nehézségek anyagi jellegűek, ami a szerb költségvetés állapotából következik. A vajdasági magyarság egységes és a Belgrádban is megkerülhetetlen – tette hozzá.
Semjén Zsolt korlátozott optimizmussal néz az új román államfővel való együttműködés elé, úgy véli, Klaus Johannis szebeni polgármesterként nem sok érdeklődést mutatott a magyarság ügyei iránt.
Szerinte a román elnök nem tagadhatja az autonómia legitimitását, mert ez Nyugat-Európában elvitathatatlan. Kitért arra, hogy a román belpolitikában a magyarellenességet ütőkártyaként használhatják. Példaként a Mikó-kollégiumot, a magyar himnusz éneklésért kiszabott bírságot említette.
A legnehezebb és legveszélyeztetettebb helyzetben a kárpátaljai magyarok vannak, kitéve a háborús helyzetnek és az ukrán nacionalizmusnak – mondta Semjén Zsolt. Jelezte: a magyar kormány mindenben segít az ottani magyarságnak, a téli fűtéstől kezdve a legelemibb ellátásban támogatja őket. Tudniuk kell, hogy számíthatnak a védelmünkre, van hová jönniük, ha lehetetlen állapotok alakulnak ki – emelte ki.
Szerinte Magyarországnak hasonlóan kell cselekednie, mint Izraelnek, meg kell védenie a diaszpóráját bárhol a világon.
Fontos eredménynek nevezte, hogy Brenzovics László, a KMKSZ elnöke bekerült a kijevi parlamentbe. Az a cél, hogy elérjék, legyen magyar választási körzet, de a mandátum megszerzése csak a magyarság egységével valósulhat meg, a két kárpátaljai magyar szervezetnek legalább választási időszakban együtt kell működnie.
Sikeresnek nevezte a szlovákiai önkormányzati választásokon elért eredményt. Szerinte reális az esély, hogy a Magyar Közösség Pártja visszakerül a pozsonyi parlamentbe, ami létfontosságú a magyarság képviseletéhez. Kifejtette, hogy helyi ügyekben ésszerű az együttműködés a Híd-Most vegyes párttal.
Semjén Zsolt kiemelte a diaszpórának szóló Kőrösi Csoma Sándor programot, amellyel 100 fiatal utazhat ki a világ magyarságához. „A sokszor csak parázsló magyar identitás és magyar élet lángra lobbant”, egyre többen találnak vissza a magyar identitásukhoz és ez magával hozza az állampolgárság iránti igényt – fogalmazott.
A miniszterelnök-helyettes, egyben a KDNP elnöke a kormánypártok népszerűségvesztéséről azt mondta: egy választás után mindig van egy „győzteshez húzás”, vannak irreális várakozások, majd utána egyfajta természetes leporladás.
Szerinte most is ez látható. Ugyanakkor több kommunikációs hiba is történt, ezek között említette az internetadót, amiből nem kell presztízskérdést csinálni – mondta. A tiltakozásokat komolyan kell venni, a tiltakozásokat komolyan kell venni, párbeszédre van szükség – hangsúlyozta.
Úgy látta: a tiltakozások legalább annyira szólnak az ellenzék ellen, amely ha életképes lenne, akkor képviselni tudná a tüntetők álláspontjait a parlamentben.
A jövő februári veszprémi időközi választás tétjéről azt mondta, hogy lényegileg már mindent elfogadtak, amihez kétharmadra volt szükségük, de ez a többség egyszerűbbé teszi a törvényalkotási munkát. A baloldal szerinte romokban hever, hiteltelen emberek tovább faragták a szocialista pártot, amely nem tudja a kormánnyal szembeni protest véleményeket és csoportokat „becsatornázni”.
Az egyházfinanszírozásról kiemelte: soha ennyi pénz még nem jutott erre és a szükséges összeg jövőre is rendelkezésre áll.
Elismerte, hogy vannak döccenők, és Erdő Péter bíborosnak abban is igaza van, hogy egyes önkormányzati intézményeket olyan felekezetek vettek át, amelyekhez tartozó ember nincs is az adott településen. Semjén Zsolt kész egyeztetni a nagy történelmi egyházakkal minden kérdésben, így az egyházügyi törvény módosításával kapcsolatban is.
MTI
Székelyhon.ro

Megoldást találni a válságra
A párton belüli válság megoldásának szükségességéről beszélt Tőkés László az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének vasárnapi évértékelő fogadásán.
A váradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében megtartott, állófogadással egybekötött évértékelőn az eseményt szervező EMNP Bihar megyei szervezetének képviselői mellett jelen voltak a párt Arad, Szeben, Szatmár és Szilágy megyei szervezetének képviselői is. A különböző művészi műsorszámokkal tarkított hivatalos programban elsőként értékelő beszédet mondott Csomortányi István az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke, aki az utána felszólaló Zatykó Gyula országos alelnökhöz hasonlóan kiemelte, hogy az idén számos eredményt mutatott fel a párt: a magyarországi választásokra történő regisztrációban, a levélszavazatok begyűjtésében nyújtott hathatós segítséget. Mint mondta, közel hatvanezer levélszavazatot sikerült begyűjteniük erdélyszerte, aminek eredményeképpen a Fidesz-KDNP pártszövetség megszerezte a kétharmados többséghez szükséges 133-ik mandátumot. Csomortányi kiemelte, hogy az EP-ben is sikerült megőrizni a képviseletet, és az őszi államfőválasztásokon szintén nem vallottak szégyent, ugyanis, mint fogalmazott, „olyan gondolatokat népszerűsítettünk, terjesztettünk Bukarestben, amelyek eddig talán szentségtörésnek számítottak volna.” Zatykó Gyula emlékeztetett arra, hogy a most elmúló évben gazdaszerveztet hozott létre a párt, amit a jövő évben bővíteni kíván, és sikeresnek ítélte meg az idei Szent László Napokat is, amelyre mintegy harminc-negyevenezer ember látogatott ki. Mindkét politikus kiemelte, hogy 2015 az építkezés éve lesz, amikor felkészülnek a 2016-os választásokra.
Értékelések
Szilágyi Zsolt az EMNP alelnöke beszédében kifejtette, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után sokan úgy érezhetik, hogy a forradalom eszméit ellopták azok, akiknek a zsákmány a fontos, nem a cél, ezért szükség van visszatérni a forradalom értékeihez. Az államfőválasztással kapcsolatban Szilágyi Zsolt, aki egyébként maga is államelnök-jelölt volt, elmondta, hogy tisztes helytállás volt, noha a jövőben sokkal több munkára lesz szükség a siker érdekében. Az utolsó felszólaló Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke volt, aki kifejtette, hogy a huszonöt évvel ezelőtt megalakított RMDSZ hitele már nagyon megrendült, viszont az EMNP hitele még nem erősödött meg annyira, hogy rendszerváltó erővé váljon. „Baj van velünk, ha nem elég nagy a hitünk és nem elég nagy a hitelünk” - fogalmazott a Királyhágómelléki Egyházkerület egykori püspöke, aki a továbbiakban kiemelte, hogy az államfőválasztáson a párt szempontjából legkiemelkedőbb teljesítményt a Bihar megyei szervezet nyújtotta, mint ahogy a Demokrácia-központ hálózat is nagyon jó teljesítményt nyújtott az idén Tőkés László megítélése szerint. „Ez a hálózat jól működik, habár nagyon sokan igyekeznek aláaknázni, sanda próbálkozások vannak, hogy kivegyék az EMNT kezéből ezt a munkát. Remélem, hogy ez a törekvés nem fog sikerre vezetni, de hogy megmaradjon ez a hálózat, annak alapfeltétele, hogy éppen olyan jó munkát folytassunk, mint eddig” - fogalmazott. Tőkés László a továbbiakban az önkéntes munka fontosságát hangsúlyozta kiemelve azt, hogy mind a fizetett dolgozók, mind az önkéntesek olyan odaadással kell végezzék a munkájukat, mintha fizetséget kapnának érte, majd leszögezte: el kell érni azt, hogy „végképp ne maradjon a demokrácia központokban olyan ember, aki csak a pénzért dolgozik”. Beszéde utolsó harmadában Tőkés László kifejtette, hogy a néppártot túl korán érte el egy válságos időszak. „Ennyi idő után nem kellett volna még válságot átélnünk. Remélem, hogy nem túl mély ez a válság, meg kell oldani ezt a válságot. Még időben vagyunk, talpra kell állnunk, és meg kell találnunk a megoldásokat” - zárta beszédét a politikus. A hivatalos program után következett az állófogadás.
Pap István
erdon.ro

Tőkés László: 1989 a Himnusz és a magyarok szabadságát is elhozta
Az 1989-es év hozta el a kultúra és a magyarok szabadságát, ekkor vált a magyarok törvényes himnuszává Kölcsey Ferenc költeménye, és ebben az esztendőben vívták ki szabadságukat a kelet-közép európai térség népei – mondta Tőkés László csütörtökön Nyíregyházán.
A néppárti európai parlamenti képviselő a magyar kultúra napjának alkalmából rendezett, megyeházán megtartott rendezvényen arról beszélt, hogy 1989-től egy olyan kegyelmi idő kezdődött el, amelynek sok-sok ajándékával rendelkezik a magyarság, viszont sok lehetőséget elszalasztott.
„Mindenképpen nagy áldása ennek a történelmi évnek, hogy a berlini fallal együtt a bennünket elválasztó trianoni határfalakat is lebontotta, és újból szabad lett a Himnuszt is énekelnünk” – fogalmazott a református lelkész.
Tőkés László a megyeháza Bessenyei-termében összegyűlt hallgatóságát emlékeztette arra, hogy számos zaklatásban volt része az erdélyi magyaroknak, sokszor egy vicc vagy a Himnusz eléneklése miatt hívták be és vádolták meg őket a román hatóságok.
Amikor 1989 decemberében egyik napról a másikra szabaddá vált Kölcsey Ferenc költeményének éneklése, azt szinte leírni és elmondani is lehetetlen – emlékezett Tőkés László. Felidézte, hogy egyes gyülekezetekben és településeken sokan még hónapokig „óvatoskodtak”, és a diktatúra bukása után sem merték elénekelni a magyarok fohászát.
Ez az év a határok feletti nemzetegyesítés kezdete is egyben – tette hozzá. Tőkés László azt mondta, hogy ami 1989-ben elkezdődött, azt folytatni kell, „ennek vagyunk részesei a magyar kultúra napján is, ami a nemzeti értékeink ápolásáról, megmentéséről, megőrzéséről és gyarapításáról szól”.
Az eseményen részt vett számos világi és egyházi méltóság, többek közt Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke, Szabó István és Baracsi Endre megyei közgyűlési alelnökök, valamint Vinnai Győző, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője. A rendezvényen Kulturális örökségünk mentése a Kárpát-medencében címmel előadást tartott Őry László, a szervező Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Mondom a magunkét: Szövetségesek és szövetségesebbek
Már megszokhattuk – ha elfogadni nem is tudjuk –, hogy a kelet-közép-európai országok nyugati megítélése elsősorban attól függ, hogy miként illeszkednek az éppen aktuális nagyhatalmi elképzelésekbe. Egy időben, a rendszerváltás utáni években, az EU-s csatlakozás előtt Magyarország számított az „éltanulónak”, míg Romániát számos kritika érte, elsősorban a csatlakozási kritériumok teljesítésének nehézkes volta miatt. Mára megváltozott a helyzet, valamint a két ország megítélése a gazdasági háttérhatalom ellenőrzése alatt álló EU-ban és az USA-ban.
A 2010 óta Magyarországot irányító Fidesz-KDNP-kormányzat előbbre valónak tartja a magyar érdekeket a nemzetközi nagytőke, a multinacionális cégek érdekeinél, ami által magára vonta az EU és az USA haragját. Köztudott, az USA-nak elsősorban érdekei vannak, nem barátai, s amennyiben Washingtonban úgy értékelik, hogy érdekeik sérülnek, máris lépnek. Előbb „csak” gazdasági és diplomáciai téren próbálkoznak nyomást gyakorolni, de amint a közelmúlt közel-keleti történései is mutatják, a katonai közbeavatkozástól sem rettennek vissza.
Mi váltotta ki az USA „ellenérzését” az Orbán kormány iránt? Például Paks, pontosabban az, hogy az atomerőmű fejlesztését a kormányzat az oroszokra bízta, s nem a szintén arra pályázó amerikai cégekre. Néhány éve a temelini atomerőmű kapcsán hasonló konfliktus alakult ki az USA és Csehország között, a korrupcióval megvádolt prágai kabinet bele is bukott. Valami hasonlót szeretnének Magyarországon is elérni. A másik terület a gázüzlet. A Déli Áramlat kiépítése által a lényegében szintén orosz gáz Közép- és Nyugat-Európába való eljuttatása lehetetlenné tenné az újabban szintén gázexportőrré vált amerikaiaknak a palagáz értékesítését. Időközben az Oroszország elleni gazdasági szankciók okozta anyagi veszteségek miatt jegelték a gázvezeték kiépítését.
Egy ismert biztonságpolitikai szakértő szerint Magyarország ma már nem műveleti terület, hanem hadszíntere egy olyan háborúnak, melyet az Egyesült Államok vív Oroszországgal. Azt is állítja, hogy amit André Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele.
Ezzel szemben geopolitikai szempontból Románia helyzete igencsak felértékelődött az utóbbi időben. Korábban azt írtam, az USA-nak érdekei vannak, nem barátai. Nos, a jórészt általa kiváltott ukrán válság kapcsán pillanatnyi érdekei azt kívánják, hogy „barátjának” tekintse Romániát. A történelmi múltból eredő nyilvánvaló oroszfóbiában szenvedő bukaresti kormányzat pedig teljes mellszélességgel próbál eleget tenni az amerikai, pontosabban a NATO-elvárásainak. Ennek egyik bizonyítéka az a gyorsaság, ahogyan a teljes társadalom megfigyelésére alkalmas – sőt, a visszaélésekre is – Nagy Testvér-törvény elfogadására vonatkozó amerikai sürgetésre reagáltak. Ha már muszáj, akkor önként és dalolva megszavazzák. Victoria Nuland Kelet-Közép-Európáért felelős amerikai külügyér lassan amolyan helytartóként osztja a washingtoni ukázokat a bukaresti kormányzatnak.
Ha jól belegondolunk, a külső elvárások, a „feladatok” kénytelen-kelletlen vállalt teljesítése által jutott, ha jutott valamicskét előre az ország. A korrupció elleni küzdelemben eddig elért, egyelőre csak félsikerek – annak azonban látványosak, azt ismerjük el – elsősorban ennek a megfelelési kényszernek köszönhetőek.
Az tagadhatatlan, intézményrendszerét, a törvényi környezetet tekintve ma Románia akár demokratikus állam is lehetne. Hogy nem az, annak sokféle magyarázata lehet. Mindenesetre, amíg a külső nyomás, a kényszer mellé nem társul belülről fakadó igény is erre, addig csak reményként, kívánalomként beszélhetünk demokráciáról.
A svájci frank alapú hitelek körül kialakult mizéria kapcsán sokan elgondolkodhatnak: míg a szakmányban szidalmazott magyar kormány a hitelek forintosításával megtalálta a megoldást, addig az USA „barátságával” hencegő román politikusok még csak keresgélik. Előfordulhat, hogy a lengyelekhez, horvátokhoz hasonlóan Románia is a magyar minta szerint eljárva próbálja rendezni majd a problémát.
Szentgyörgyi László
kozpont.ro

Mikó-ügy: petícióval fordul Lomnici az EP-hez
Petícióval fordul Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium ügyében az Európai Parlamenthez (EP).
Lomnici Zoltán pénteki budapesti sajtótájékoztatóján kiemelte: a magyarság megmaradása szempontjából kulcskérdés, hogy érvényesüljön a vallásszabadság a határon túli területeken, és különösen igaz ez Erdélyben.
Románia az EU-csatlakozásakor vállalta, hogy visszaadja az egyházaknak az őket megillető tulajdont, így azzal, hogy a kollégiumot újraállamosítják, az ország megsérti az EU-tagságából fakadó kötelezettségét, szembemegy az uniós normákkal – jelentette ki.
Lomnici Zoltán szerint a román államvezetés a magyarság emberi jogait akarja csorbítani, célja az asszimilálás. Románia csak akkor válhat az EU „valódi tagjává”, ha eleget tesz a közösség normáinak, így a vallásszabadság elvét is szem előtt tartja – vélekedett. Hozzátette: ennek ellenére az egyházak máig csak az ötven százalékát kapták vissza a tulajdonuknak.
Tőkés László (Fidesz-KDNP) EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az eseményen a magyarság és a református egyház elleni merényletnek nevezte, hogy megfosztják ősi iskolájától, tulajdonától.
Az, hogy jogerős ítélettel újraállamosították az egyháznak visszaadott tulajdont, és az egyház így elvesztette a nagy nehézségek árán visszaszerzett tulajdonjogát, jól tükrözi az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának helyzetét – mondta. Úgy látja, huszonöt év után „kommunista visszarendeződés” keretében akadályozzák a tulajdon visszaszolgáltatását, és a folyamatot a kisebbségek jogfosztása jellemzi.
A ploiești-i táblabíróság novemberi jogerős ítélete érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre.
Az EP-képviselő a sajtótájékoztatón kitért a nagyváradi zászlóperre is. Tőkés Lászlót augusztusban szólította fel a nagyváradi rendőrség, hogy távolítsa el irodája erkélyéről a szolidaritásvállalás jeleként korábban kitűzött székely zászlót, amelyet a hatóság „reklámzászlónak” tekintett.
Az önkormányzatnak alárendelt rendőrség 30 ezer és 50 ezer lej közötti pénzbírságot helyezett kilátásba, ha nem enged a felszólításnak. Tőkés László az erről szóló jegyzőkönyvet megtámadta a bíróságon, de hétfőn elutasították keresetét.
Tőkés László hangoztatta: Romániában üldözik a magyar és a székely jelképeket, de a magyarokból nem lehet gúnyt űzni. Kettős mércét alkalmaz a román hatalom, mert azt nem kifogásolta, amikor nacionalista románok százötven méteres zászlót hordoztak végig Sepsiszentgyörgyön – idézte fel.
MTI
Székelyhon.ro

Megújulást ígér Szilágyi Zsolt, az EMNP új elnöke
„Munka és fegyelem” – ez a mottója Szilágyi Zsoltnak, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hétvégén megválasztott új elnökének.
Az újdonsült vezető az általa megfogalmazott „kinyújtott kéz politikája” szellemében már fel is kereste Biró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét, hogy egyeztessenek a két alakulat együttműködéséről. „A vasárnapi elnökségi ülést követően kerestem, várom, hogy visszahívjon” – számolt be hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján a politikus.
Hangsúlyozta, a 2016-os helyhatósági választásokra már most el kell kezdeni a felkészülést, hogy a nemzeti oldal több mandátumot szerezzen. Rámutatott, hogy a két párt a kölcsönös bizalmatlanság ellenére közös értékrendet képvisel, ezért választási szövetséget javasol fele-fele paritású irányítással, külső személyiség vezetése mellett. „Gergely Istvánra, a Csibész Alapítvány vezetőjére gondoltunk” – nevezte meg a külső vezető személyét Szilágyi, aki azt reméli, mihamarabb választ kap az MPP-től.
Biró: az MPP nyitott az együttműködésre
A Magyar Polgári Párt (MPP) nyitott az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való együttműködésre, de a szombati vezetőváltás után is fenntartásai vannak az EMNP-vel szemben – mondta az MTI-nek Biró Zsolt, az MPP elnöke.
Biró Zsolt hétfőn a Maszol.ro portálnak nyilatkozva cáfolta, hogy Szilágyi Zsolt megkereste volna azzal a javaslattal, hogy a két alakulat alkosson választási szövetséget a 2016-os önkormányzati választásokra, és sérelmezte, hogy az EMNP új elnöke a sajtón keresztül üzent az elképzeléseiről. Az MTI-nek nyilatkozva azonban elmondta, az MPP már nyilvánvalóvá tette, nyitott az együttműködésre a magyar politikai pártokkal, és az együttműködés formái között a választási szövetségre vagy akár a pártfúzióra is gondol.
Biró Zsoltot a Krónika is meg kívánta szólaltatni, a politikus azonban többszöri hívásunkra sem válaszolt.
Szilágyi Zsolt ugyanakkor továbbra is pártja természetes szövetségesének tartja az erdélyi magyarságot és a történelmi egyházakat, de változatlanul stratégiai partner az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Fidesz–KDNP, az Európai Szabad Szövetség (EFA), továbbá a velük azonos elveket valló román regionalisták, és Erdély őshonos népei, a románok és a svábok.
„Messzemenően támogatom Tőkés László év eleji kijelentését, miszerint 2015 a párbeszéd és az együttműködés éve kell hogy legyen” – hangsúlyozta a politikus. Portálunk kérdésére elmondta, arról továbbra sem született döntés, hogy Tőkés László európai parlamenti irodavezetői tevékenységét milyen formában látja majd el a néppárt vezetése mellett.
Azonban leszögezte: az EP-képviselő támogatja, és bár „életmódváltást” jelent számára a feladat, jónak tartja, hogy a romániai politikán túl a nemzetközi gyakorlattal is szélesítheti látókörét. Kedden már Brüsszelben tárgyal a regionalistákat és autonomistákat tömörítő EFA vezetőségével, az egyelőre megfigyelői tagsággal rendelkező néppárt fokozott szerepvállalása érdekében.
Az új elnök reményei szerint a következő két-három hónapban a néppárt megyei, illetve helyi szervezeteinél is megtörténik a tisztújítás, és az átvilágítást követően látni fogják, mi az, ami jól működik a pártban, és mit kell változtatni. „Mindenkinek helye van a néppártban, aki dolgozni akar, és megújulást akar” – fogalmazott az elnök.
Meglátása szerint a viták és belső harcok hasznosak, de azokat a marosvásárhelyi tisztújítással lezártnak tekinti. Szilágyi Zsolt hangsúlyozta, hogy az eddigi tapasztalatok alapján, de a megújulás jegyében kívánja vezetni a pártot. Meglátása szerint a jövő évi helyhatósági választások sikeressége érdekében „hiteles, elfogadott és támogatott” helyi jelöltekre van szükség, akik a helyi közösség problémáinak orvoslására összpontosítanak.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro

Nem csak az erdélyieket képviseli Tőkés Brüsszelben
Tőkés László néppárti európai parlamenti képviselő a jövőben Hajdú-Bihar megye és Debrecen képviseletét is ellátja az Európai Parlamentben (EP) – jelentette be tegnap a képviselő a város polgármesterével közösen tartott sajtótájékoztatón.
Papp László (Fidesz–KDNP) kiemelte: az EU-források új rendszerében, amikor a magyar programok mellett közvetlenül brüsszeli forrásokhoz is hozzá lehet jutni, különösen fontossá vált a megfelelő információcsere Debrecen és a város képviseletét ellátó politikai szereplők között. A 2014–2020-as uniós költségvetési időszakra vonatkozó debreceni gazdaságfejlesztési program brüsszeli megismertetésében is kérték Tőkés László segítségét – tette hozzá Papp László. A magyar–román határon átnyúló projektek közül kiemelte a debreceni Latinovits Színház befejezéséhez szükséges források megszerzését. Ugyanakkor – mint kifejtette – új helyzetet teremt, hogy a magyar–román közös projektek tekintetében az irányító hatóság Magyarországról Bukarestbe került, ezért is különösen jelentős, hogy megfelelő képviselete legyen Debrecennek. Tőkés László kifejtette: az elmúlt években intenzív kapcsolat alakult ki Debrecen és Nagyvárad, Hajdú-Bihar és Bihar megye között, és ezt a határ menti közös fejlődést igyekszik segíteni európai parlamenti képviselőként. „A magyar és a román érdek alapvető ügyekben nem ütközik egymással” – adott hangot meggyőződésének a volt királyhágó-melléki református püspök. Ugyanakkor szkeptikusan nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy az irányító hatóság Bukarestbe került, mivel „az EU-ban Románia az utolsók között kullog a források lehívása terén”. Magyarország mérce és minta lehet Románia számára – tette hozzá Tőkés László.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar EP-képviselők egyperces felszólalásai
Brüsszel, 2015. február 25., szerda (MTI) - Több témát is felvetettek magyar európai parlamenti (EP-) képviselők szerda este az uniós parlament brüsszeli plenáris ülésén egyperces felszólalásaikban.
A szlovákiai Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője, Csáky Pál a Malina Hedviggel történteket idézte fel egészen onnan, hogy megverték, mert magyarul beszélt, ám végül mégis megvádolták, mondván, hogy ő találta ki az egészet, majd egy másik kormány bocsánatot kért tőle, de az újabb politikai változást követően most, kilenc évvel az események után, bíróság elé akarják állítani az azóta Magyarországon élő egykori nyitrai diáklányt. Csáky az esetre szerette volna felhívni képviselőtársai figyelmét, és úgy vélte, az EP-képviselőknek jelen kell lenniük a tárgyaláson.
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció (DK) alelnöke a veszprémi választásról beszélt. Álláspontja szerint a kormánypárti képviselők eddig azzal reagáltak a bírálatokra, hogy demokratikus szavazáson kaptak kétharmados mandátumot a választóktól, ami szerinte azért nem igaz, mert az EBESZ választási megfigyelői azt állapították meg, hogy a kormánypárt csak a korlátozó kampányszabályok, a média részrehajlása és az egyoldalúan átalakított választási rendszer miatt szerzett ekkora többséget. Ezzel az EBESZ Molnár szerint erkölcsileg már ítéletet mondott a kétharmad felett, Veszprémben pedig a magyar választók gyakorlati értelemben is ítéletet mondtak, véget vetve a kormánypártok kétharmados többségének.
Hölvényi György kereszténydemokrata EP-képviselő az Iszlám Állam nevű terrorszervezet által elkövetett bűnökről beszélt miután a közelmúltban az iraki Kurdisztánban járt, és a szervezett agresszivitásának újabb borzalmas példájának nevezte a 21 keresztény lefejezését Líbiában.
"Az európai érdekszférában, a mediterrán térségben is megjelent a dzsihádista terror" - hangoztatta Hölvényi.
A közel-keleti helyzettel kapcsolatban az európaiak felelősségét hangsúlyozta abban, hogy a kontinens évtizedek óta békében él, és békésen szemléli egy kétezer éves keresztény kultúra lassú eltűnését. A KDNP-s EP-képviselő szerint gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi eszközökkel is biztosítani kell az üldözöttek jövőjét, elsősorban saját hazájukban, a segítséget kérő kezet figyelmen kívül hagyni pedig nem pusztán ellentétes az európai értékekkel, hanem egyenesen embertelen.
A Fidesz listájáról mandátumot szerző romániai magyar Tőkés László a kommunizmus áldozatainak emléknapjával összefüggésben hívta fel a figyelmet Erdélyre és Székelyföldre, ahol a magyarságot a "nacionálkommunista" Ceausescu-diktatúra erővel akarta asszimilálni, a többségi román hatalom pedig szerinte ezt a politikát folytatja, mert Tőkés úgy véli, hogy a regionális átszervezés ürügyén akarja feloszlatni az egységes székely régiót.
"Tiltakozom Székelyföld területi átszervezése ellen" - jelentette ki az egykori királyhágómelléki református püspök, szót emelve az ellen is, hogy a román hatóságok betiltották a Székely Nemzeti Tanács egy tiltakozását. Végezetül Tőkés az EP közbenjárását kérte Székelyföld megvédése és autonómiájának kivívása érdekében. Brüsszel, (MTI)

Budapesten tárgyalt a Néppárt vezetősége
Többek között Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel tárgyalt az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és két alelnöke csütörtökön Budapesten.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult helyzetről, a Székely Mikó Kollégium ügyéről, valamint a Székely Szabadság Napja megünneplésének korlátozásáról volt szó többek között Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, kormányzati tisztviselők és az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége csütörtöki budapesti találkozóján.
A Miniszterelnökség MTI-hez eljuttatott közleménye szerint hivatalában fogadta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőit, Szilágyi Zsolt elnököt, Zatykó Gyula és Zakariás Zoltán alelnököket. Az EMNP vezetői beszámoltak a pártban nemrég lezajlott tisztújító közgyűlés eredményeiről, valamint megvitatták a magyar kormány képviselőivel a nemzetpolitika aktuális kérdéseit. A felek olyan időszerű témákról is egyeztettek, mint a MOGYE-n kialakult helyzet, a Székely Mikó Kollégium ügye, valamint a Székely Szabadság Napja megünneplésének korlátozása – olvasható a közleményben.
A tájékoztatás szerint a magyar kormány képviselői ismételten biztosították az EMNP vezetőit arról, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett Demokrácia Központok hálózata a magyar kormány stratégiai partnere, amelynek az egyszerűsített honosítási eljárásban nyújtott segítségére a kabinet a továbbiakban is számít.
A megbeszélés végén a felek megvitatták az ukrajnai válság aktuális fejleményeit és aggodalmukat fejezték ki a kárpátaljai magyarság helyzetével kapcsolatban. A magyar kormány képviselői ismét megerősítették eddigi határozott álláspontjukat, miszerint az ukrajnai konfliktus kizárólag békés, tárgyalásos úton rendezhető – zárul a kommüniké.
MTI
Székelyhon.ro

Szilágyi Zsolt: megerősítettük a stratégiai partnerséget a magyar kormánnyal
Szilágyi Zsolt szerint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőinek Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnél tett csütörtöki budapesti látogatása megerősítette azt a stratégiai partnerséget, amely évek óta összeköti a pártot a magyar kormánnyal.
Szilágyi Zsolt a látogatás kapcsán az MTI-nek elmondta, nem kívánnak versenyezni a többi erdélyi magyar párttal abban, hogy melyikük jobb barátja a Fidesznek és a magyar kormánynak.
„Számunkra elég az a barátság, partnerség, értékközösség és együttdolgozás, amely 25 éve összeköt bennünket, függetlenül attól, hogy a Fidesz vagy a KDNP kormányon van-e vagy sem” – jelentette ki Szilágyi Zsolt. Hozzátette, számukra az a kérdés, hogy miként tudják úgy összekötni a politikájukat a magyarországi partnereikével, hogy az minél eredményesebb legyen.
Az EMNP elnöke fontosnak tartotta, hogy a magyar kormány figyelemmel követi az erdélyi magyarság általuk felvetett nehézségeit. Úgy vélte: destabilizálhatja a román–magyar kapcsolatokat az a tény, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) vezetése és a román kormány nem kívánja alkalmazni a román oktatási törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó paragrafusait. Álláspontja szerint a MOGYE-ügyet nem lehet Románia belügyének tekinteni.
Csütörtökön Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár fogadta Szilágyi Zsoltot az EMNP új elnökét, valamint Zatykó Gyulát és Zakariás Zoltánt a párt alelnökeit.
MTI
Székelyhon.ro

Fideszes EP-képviselők: újabb jogfosztás (Székely szabadság napja)
A keddre meghirdetett, de nem engedélyezett és ezért később lemondott marosvásárhelyi tiltakozással összefüggésben a Fidesz–KDNP európai parlamenti (EP-) küldöttsége a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának fontosságát hangsúlyozta tegnapi közleményében. „Meggyőződésünk, hogy egy fejlődő demokratikus állam csak úgy lehet hosszú távon sikeres és az európai alapértékek mentén szerveződő, hogyha polgárai szabadon kifejthetik véleményüket, és korlátozás nélkül élhetnek alapvető emberi és közösségi jogaikkal” – hangsúlyozzák a kormánypárti politikusok, akik aggodalmuknak is hangot adnak „a romániai magyarság újabb jogfosztása” miatt. A magyar néppárti EP-küldöttség egyúttal reményét fejezi ki, hogy a történteknek nem lesz hosszú távon hatásuk a fejlődőben lévő székely autonómiamozgalomra. „25 évvel a romániai rendszerváltás után elérkezettnek gondoljuk az időt arra, hogy a román államvezetés ne gátolja az önrendelkezésért küzdő szervezetek munkáját, hanem aktív párbeszédet folytasson a közélet autonómiapárti szereplőivel” – vélekednek a Fidesz–KDNP EP-képviselői, közölve: a nemzeti kisebbségek önrendelkezési joga éppen olyan alapvető európai érték, mint a szabad véleménynyilvánításhoz vagy a szabad gyülekezéshez való jog.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Megkerültek” a kolozsvári magyar állomásfőnökök
Magyar–román vasutas együttműködésnek köszönhetően sikerül emléket állítani az egykori magyar és német állomásfőnököknek Kolozsvárt.
A Román Állami Vasúttársaság (CFR) kincses városi regionális kirendeltsége tavaly májusban helyezett el márványtáblát a helyi pályaudvar épületének homlokzatára, felsorolva az egykori állomásfőnökök nevét és tevékenységük időszakát.
A gesztus szépséghibája volt azonban, hogy az 1870 és 1945 közötti időszakban, vagyis az Osztrák–Magyar Vasúttársaság, majd a Magyar Királyi Államvasutak működése idején szolgálatot teljesítő vezetőket „ismeretlenekként” tüntették fel a plaketten. A mulasztás jelentős felháborodást váltott ki magyar, sőt román körökben egyaránt.
Sokan azzal vádolták meg a CFR-t, hogy a magyar múlt eltörlése érdekében „felejtette ki” a második világháború lezárulta előtti állomásfőnökök nevét. A történtek miatt a valós kétnyelvűség megteremtéséért küzdő Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport februárban CKK (Cluj–Kolozsvár–Klausenburg) Intoleranciadíjat ítélt oda a CFR kolozsvári kirendeltsége vezetőségének.
A román államvasutak illetékesei azzal védekeztek, hogy nem álltak rendelkezésükre a szóban forgó adatok, mivel a társaság területi kirendeltségének levéltára a két világháború között megsemmisült. Mindenesetre a széles körű felháborodás hatására március elején eltávolították a kifogásolt plakettet, és a CFR kolozsvári területi igazgatósága a Magyar Államvasutak Zrt. (MÁV) Debreceni Területi Igazgatóságához fordult a hiányzó adatok azonosítása érdekében.
A Krónika a MÁV Zrt. kommunikációs igazgatóságától megtudta, hogy a vasúttársaság központi irattárában fellelhető, részleges adatok alapján nemrég megküldte az állomásfőnökök listáját a román vasútnak. Tájékoztatásuk szerint a MÁV archívumában elvégzett kutatás során az 1877–1879, az 1887–1919 és az 1941–44 közötti kolozsvári állomásfőnökök nevét és működésük évét sikerült kideríteni. Kérdésünkre ugyanakkor közölték azt is: az archívum a dokumentummásolatokat csak „díjtáblázatuk szerinti összegért” tudja átadni lapunknak.
Oana Brânzan, a CFR szóvivője csütörtökön írásban eljuttatott válaszában megerősítette a Krónikának, hogy megkapták a MÁV-tól igényelt adatokat. (Arra a kérdésünkre azonban nem kaptunk választ, hogy a magyar államvasutak ingyen vagy díjkötelesen bocsátotta-e rendelkezésre a névsort).
A Román Vasúttársaság illetékese hozzátette: a márványtáblán szereplő névsort kiegészítik, a plakettet pedig újra elhelyezik a kolozsvári pályaudvar épületén, amint beszerzik a helyi hatóságoktól a szükséges engedélyeket. „Az említett időszakban szolgálatot teljesítő állomásfőnökök neve a tábla újbóli kifüggesztése pillanatától válik nyilvánossá” – közölte Oana Brânzan, elhárítva lapunk kérését, miszerint bocsássák rendelkezésünkre a magyar és német fővasutasok nevét.
Egyébként a Kolozsváros.ro portál nemrég a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) ifjúsági szervezete nemzetpolitikai munkacsoportjának közreműködésével – a MÁV-archívum, az Osztrák–Magyar Vasúttársaság és az Osztrák Országos Levéltár információi alapján – közzétett egy feltételezett állomásfőnök-névsort.
Ennek alapján 1870–1878 között Virányi István, 1880-tól Kugler Mihály, 1882–1888 között Egedy Lajos, 1889–90-ben Hauda Nándor, 1890–1893 között Krimszky Géza, 1893–1911 között Lósy Béla, 1912–1918 között Asztalos Sándor, míg az 1941 és 1943 közötti időszakban Elekes András irányította a kolozsvári pályaudvart.
Rostás Szabolcs |
Székelyhon.ro

Autonómiaküzdelem Strasbourgból nézve – itthon színház az egész világ (Korzó Klub)
Kudarcnak tekinthető-e, hogy az önkormányzati képviselők dolgavégezetlenül tértek vissza Strasbourgból, mert az Európa Tanács (ET) keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoringbizottsága a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak ügyét visszautalta az állandó bizottságnak, vagy félsiker, mert egyáltalán szó volt ezen a fórumon a székelyföldi autonómiaküzdelemről? Mit jelentene ebben a folyamatban, ha a monitoringbizottság nem az autonómia igényeként kezelné a kérdést, hanem egy olyan közigazgatási régióért való kiállásként, amelynek különleges státusa van különleges történelmi és földrajzi helyzete miatt? – ezek a kérdések határozták meg a Sepsi Rádió március 26-ai Korzó Klub műsorának központi témáját, amelynek második felében a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztiválról kérdezte Grubisics Levente, a műsor házigazdája Ferencz Csabát, Kiss Editet és Wilmann Waltert.
Ferencz Csaba: Azt gondolom, hogy ez játék a szavakkal, mert a különleges státus és az autonómia gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Az autonómia magában foglalja azokat a különleges hatásköröket, amelyek egy területet megilletnek annak érdekében, hogy önálló jogkörét gyakorolja. Egészen pontosan: állami jogköröket gyakoroljon. Hogy különleges státusról beszéljünk, taktikai jellegű meggondolás, ami nem lényegtelen egy nemzetközi porondon. Ha emlékezetem nem csal, nemzetközi porondon, legyen EU-s vagy ET-s, Székelyföldről mint közigazgatásilag megfogalmazható egységről eddig hivatalos közegben nem esett szó. Ha esett is, ilyen mértékű, jellegű vita nem alakult ki. Lényeges lépést tettünk, ami eddig gyakorlatilag hiányzott az autonómiaküzdelem eszköztárából: a nemzetközi porond. A másik fontos dolog, hogy ezt a lépést nem pártpolitikusok tették, hanem önkormányzati képviselők, jelesen egy háromszéki képviselőnek volt erre hivatalosan lehetősége. Ez a történet onnan indult, hogy miután a népszavazásokat, az erre vonatkozó önkormányzati határozatokat sorra megbuktatták, tavaly februárban megszületett az a gondolat, hogy olyan jellegű, önkormányzatok által megfogalmazott igény kinyilvánítására van szükség, ami abban a folyamatban érvényesíthető, amely Romániában a közigazgatási átszervezést jelenti. Nevezetesen: ahhoz a nemzetközi fórumhoz kell eljuttatni ezeket az önkormányzati határozatokat, amelynek kötelessége saját dokumentumait tiszteletben tartani. A Regionális Charta szerint egy ország közigazgatási átszervezésében a lehetőség függvényében, de kötelező módon meg kell kérdezni az érintetteket. Egyelőre ötven önkormányzat hozott ilyen határozatot, reméljük, a többiek is követik, és ezt az igényüket nemcsak megfogalmazták, hanem a határozatokat elküldték többek között az említett fórumhoz is. Ezáltal felfigyeltek arra, hogy itt megfogalmazódott egy hivatalos igény. Értelmetlen, hogy a prefektus megtámadta, mert ezek memorandumok, kinyilatkoztatások, nem végrehajtói határozatok, nem lehet érvényteleníteni a végrehajtásukat úgy, ahogy korábban a népszavazásról szóló határozatok esetében történt. Ezek a határozatok a székelyföldi egység felszámolása ellen kívánnak fellépni, mert nem vitás, hogy a közigazgatási átszervezésről szóló tervek eddig mindig arról szóltak, hogy Székelyföldet ide-oda kell besorolni, végső soron felszámolni. A monitoringbizottság ugyan azt mondta, ebben a kérdésben nem illetékes, de visszautalta ennek a bizottságnak a vezetőtestületéhez, és a dolog nem került le napirendről, ez lényeges. Amit el lehetett volna érni, az, hogy ez a monitorozás a közigazgatási folyamatban megjelenjen. A nemzeti ügy fontosabb a pártpolitikánál
Kiss Edit: Három szempontból közelíteném meg a témát. Jó, hogy egyáltalán szóba került egy európai fórumon. Vajon eddig miért nem lehetett elérni ezt? Hisz eddig is voltak erdélyi képviselők az Európa Tanácsban. Ugyanakkor jó üzenete, hogy a magyar politikai pártok és szervezetek ezúttal egy irányba tolnak egy szekeret. Mindig híve voltam annak, hogy egy egészséges társadalomban kell a politikai pluralizmus, de egy kisebbségben élő közösségnél írja felül a pártpolitikát a nemzeti ügy. És most azt láttam, hogy megpróbáltak közös hangot megütni, egy közös ügy mögé felsorakozni: az RMDSZ, az MPP, az Erdélyi Magyar Néppárt, az SZNT. Valahogy Strasbourgban sikerült közösen megjeleníteni a témát. Ez jó üzenet a közösség felé, Bukarest és az EU felé. A román média ugyan nem foglalkozott ezzel.
Nagyon elgondolkodtató, ahogyan a monitoringbizottság elnöke ezt a kérdést megközelítette, hogy kényes téma, ez belügy, nem kellene használni az autonómia szót, mintha a jelenlegi geopolitikai helyzetben nem akarnának ezzel foglalkozni. Éppen ezért nagyon oda kell figyelni, hogy ezt az ügyet hogyan közvetítjük.
Wilmann Walter: Közel egy évvel ezelőtt készített Kalmár Ferenc Fidesz–KDNP-s képviselő egy jelentést, amelynek címe A hagyományos nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában. Ennek a jelentésnek egyik következménye volt az Európa Tanács ajánlása, amely arról szólt, hogy a tagállamok területi közigazgatási intézményi rendszerük alakításakor legyenek tekintettel a történelmileg kialakult régiók valós helyzetére. Egy tusványosi konferencián a dél-tiroli Davide Zaffi elmondta, hogy az autonómiák államokon belül létezhetnek, de ehhez cselekednünk kell a határokon kívül is, s nem tudom, hogy mértük-e, milyen a román politikum és a román közvélemény szemében a székelyföldi autonómia és maga Székelyföld. Nem dolgozunk elég hatékonyan a román közvélemény felé. Itt a hatékonyság mértéke fontos, mert ha nem elég hatékony Székelyföld ismertetése, akkor vádolhatjuk-e őket azzal, hogy nem ástak utána a magyar nyelvű dokumentációban? Amíg nem lépünk át egy bizonyos hatékonysági küszöböt, addig félelmet keltünk. K. E.: Az elmúlt években tapasztaltuk, hogy az autonómiamozgalmat megpróbálják minimalizálni, súlyát kicsinyíteni, nem észrevenni, s százezer helyett hivatalosan tízezer ember jelenlétét közölni a világ felé. Éppen ezért fontos az üzenet feléjük, hogy minden magyar párt és szervezet együtt fel tud sorakozni egy ilyen ügy mellé, ha nem is vagyunk optimisták, hogy ez a jövőben is így lesz, de legalább üzenetként megfogalmazták.
Önálló lobbitevékenységre van szükség
F. Cs.: Az ET 1201-es ajánlása (1993), a Gross-féle jelentés (Az autonómia mint megoldás az európai konfliktusokra, 2003 – szerk. megj.) – amelyre a Kalmár-jelentés is épül – tekintetében nem az kérdés, Románia elfogadja-e vagy sem, hanem hogy kötelezettséget vállalt, amikor belépett az ET-be, hogy mindezt figyelembe is veszi, ezért fontos, hogy az Európa Tanácsról van szó. Ezt számon lehet kérni. A kisebbségi keretegyezményt az ET fogadta el, ez az a csapás, melyen menni kell. A történetben a negatívum, hogy most mutatkozik meg igazán: nincs önálló külpolitikánk, ami önálló küldiplomáciát, önálló lobbitevékenységet jelent. A hírekben az szerepelt, hogy miután Klárik Attila elmondta ötperces felvezetését, akkor reagált a Prahova megyei képviselő, a portugál, a francia, és ecsetelték, hogy nem az ő dolguk. Ez a lobbitevékenység eredménye. Állami pénzen teszik ezt, és miközben nincs saját diplomáciánk, nincsenek saját lobbistáink, akik profik, aközben a profival kell szembenézni, aki egy államot képvisel. Románia nem akarja, hogy beleszóljanak a közigazgatási átszervezésbe, mindent bedobnak annak érdekében, hogy ezt az ügyet lesöpörjék az asztalról. K. E.: De itthon sem tudunk megfogalmazni közös lobbitevékenységet. Ebben az ET-nek és a monitoringbizottság tagjainak igazat tudok adni némileg, mert azt mondják, egyszer itthon jussunk egyezségre. De jelenleg Bukaresttel, a román közösséggel sem tudunk kommunikálni. Európában pedig nagyon óvakodnak ettől a témától.
W. W.: De nem emiatt dobták vissza. A román külpolitika profi módon megoldotta ezt, lepattintotta az asztalról.
F. Cs.: Nincs nem megfelelő pillanat egy autonómiaküzdelemben. Ebben a történetben egy csomó tanulság felsejlett, hogyan lehet, hogyan kell képviselni az autonómiaügyet. De fontos, hogy először foglalkozik egy nemzetközi fórum Székelyföld autonómiatörekvésével. Ebben az önkormányzatok járnak elöl, és ezt kell erősíteni.
Reflex – az alkotóerő mint közösségi forrás
A Reflex3 Nemzetközi Színházi Fesztivál kapcsán sokan arról beszélnek, hogy nem kaptak jegyet, nem jutottak be, vannak, akik arról, hol tart a színházi világ és benne az erdélyi, a szentgyörgyi színház, s van, aki nem igazán élvezi, hogy a szakma jelen van, de a közönségnek nincs helye a teremben – véli Grubisics Levente, aki szerint Sepsiszentgyörgynek színházat értő közönsége van, és a fesztiválnak is kialakult egy értő törzsközönsége.
W. W.: Megdöbbenésemre a vármegye közép- és hosszú távú fejlesztési tervében az szerepel, hogy itt a jövőt a turizmusra, kultúrára, mezőgazdaságra építik a stratégia elképzelői akkor, amikor ebben az országban az elmúlt évben 2,6 millió mezőgazdász harmincötször kevesebb bruttó hozzáadott értéket termelt, mint kilencvenháromezer számítástechnikában és kommunikációban dolgozó szakember, tehát ez nem jó irány. És itt van a kultúra mint pénzfaló intézmény, amely a miénk, támogatnunk kell, ezért figyelem nagy érdeklődéssel az ilyen fesztiválokat.
F. Cs.: Azt gondolom, hogy ugyan érvényes az a megállapítás: a stratégiában arra kellene koncentrálni, ami pluszt hoz, nem arra, ami pénzt visz, de meggyőződésem, nincs esélye a sokat emlegetett fejlődésnek kultúra nélkül. Gondoljuk végig, egy ilyen merítésű fesztiválnak sokkal nagyobb a közvetett hozadéka vagy az időben mérhető hozadéka, mint amit most fel tudunk mérni. Ezek az előadások elindítanak a gondolkodásban, a szellemi térben, és nem engedheti meg magának egy autonóm módon fejlődni kívánó közösség, hogy ezt a dimenziót ne valósítsa meg. Ezért is nagyon fontos, hogy egy ilyen jellegű, vitákat is kiváltó, viszonylag kevés közönséget megérintő fesztiválra sor kerüljön. A viszonylag kisszámú közönség annak tudható be, hogy nincs kulturális infrastruktúránk. Úgy vélem, elengedhetetlenek ezek a rendezvények. A kultúra, a szellemi élet a mentsvárunk, a legnagyobb forrás az emberi alkotóerő, ezeket a szellemi kalandokat végig kell járni. Ezek az egész régió előrevitelét, a gondolkodást, hétköznapi életünk fejlődését eredményezik, ha nem rövid távon, közép- és hosszú távon mindenképpen.
G. L.: Fenntartom a Reflex szükségességét, de a szervezők nem tesznek eleget azért, hogy a szentgyörgyiek érezzék, itt nemzetközi színházi fesztivál zajlik. A hétköznapi ember észre sem veszi, hogy ebben a városban egy ilyen horderejű rendezvény zajlik. Erre sokkal komolyabban rá kellene játszani. F. Cs.: Amikor a cirkusz érkezik, a hangosbemondó bemondja. Most miért nem hallhatja minden városlakó? Ettől még nem lesz tömegigényű a fesztivál, azt kell elérni, hogy minél több emberhez jusson el bár az áttételes üzenete.
(A Sepsi Rádió március 27-ei Korzó Klub műsorának rövidített, szerkesztett változata. A műsort vasárnap 11 órától megismétlik.)
Lejegyezte: FEKETE RÉKA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagy tervek, nagy pénzek a PKE háza táján
A magyar kormány1,3 millió eurót adott a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) egy új egyetemi székhely felépítésére, tudtuk meg tegnap azon a sajtótájékoztatón, melyet Tőkés László, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke, Pálfi József, a szenátus elnöke és János Szabolcs rektor tartott. A volt királyhágómelléki református püspök, Tőkés László röviden összefoglalta a nagyváradi magyar nyelvű egyetem létrehozásának történetét, kihangsúlyozva azt, hogy meglátása szerint az egyetem alapítóinak hite és elszántsága az a tényező, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem ott tart már, ahol. Tőkés nem rejtette azt sem véka alá, hogy nem tetszik neki, hogy a román kormány egyáltalán nem támogatja a váradi magyar egyetemet. Az elhangzottakból egyértelművé vált, hogy létrejött az a furcsa helyzet, amikor a romániai magyarok adójából vajmi keveset fordítanak a romániai magyar oktatásra, azonban hála a Fidesz-KDNP kormánynak a magyarországi adófizetők pénzéből jut arra is, hogy a Tőkés alapította egyetemet is támogassák.
Tőkés rámutatott arra, mennyire hálásnak kell, legyenek a magyar kormánynak ezért a támogatásért is, melyből várhatóan december közepére felépül a Sulyok István utcában egy új egyetemi székhely. Ebben a tervbe vett székházba működik majd a rektori hivatal, itt kap helyet az egyetem könyvtára, egy egyetemi amfiteátrum, illetve nyolc tanterem. Szó esett azokról a tervekről is, melyeket a PKE vezetősége akar bevezetni a hatékonyabb oktatás elérésére. Felújításra került (szintén a magyar kormány pénzéből) a „kis-lórántffy” néven ismert iskolaépület is, itt egy galériát hoznak létre, a hol a reklámgrafika szakos hallgatót tarthatnak kiállításokat, de más tevékenységet is fognak ott tartani. A tervek szerint ezt a galériát április 12-én fogják hivatalosan megnyitni. A tegnapi sajtótájékoztatón megmutatták az újságíróknak azt a helyet, a hol az új egyetemi székház épül. Itt egyelőre csak a kiásott alap látszik, ám Tőkésék hisznek abban, hogy a határidőre elkészül a szép új székház. A 2015-16-os tanévben vélhetően sikerül beindítani a turisztikai mesterképzést is a PKE-n. Az egyetem vezetősége szemmel láthatóan nemcsak hálás a magyar kormány nagylelkűségéért, de az egyetem működését tekintve elégedett és optimista, s ez már csak amiatt is örvendetes lehet, mert az elmúlt hetekben Váradszerte elterjedt jó pár szóbeszéd arról, hogy több gond akad az egyetem háza táján.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Újraválasztották Kelemen Hunort (RMDSZ-kongresszus)
A magyar, a román, a székely és az EU-himnusszal kezdődött el tegnap Kolozsváron az RMDSZ tizenkettedik kongresszusa, amelyet az Újratervezés címszóval hirdettek meg. A rendezvényen 778 szavazati joggal rendelkező RMDSZ-tag, 150 meghívott és 120 sajtós vesz részt. Az elnöki tisztségért egyedül induló Kelemen Hunort 575 szavazattal 10 ellenében újraválasztották (5 érvénytelen volt), majd módosították az alapszabályt. A megnyitón Victor Ponta román kormányfő és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is megjelent, a romániai, magyarországi és határon túli pártok, európai szervezetek elnöki vagy alelnöki szinten képviseltették magukat, ott voltak a magyar történelmi egyházak vezetői és különböző világi méltóságok.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a megnyitó előtt elmondta: a kongresszusnak az az igazi tétje, hogy „megadja azt a lökést”, amely szükséges a bizalom megőrzéséhez, megerősítéséhez, esetleg kiterjesztéséhez az erdélyi magyar közösség soraiban. Olyan pillanatban tartják a rendezvényt, amikor a romániai és az erdélyi magyar társadalomban is sok feszültség, elégedetlenség gyűlt fel a politikusok és a politika intézményei iránt. A kongresszus jelszava, az újratervezés azt jelzi, hogy nem a célokat, az értékeket, hanem mindenekelőtt a politizálás módját kell megváltoztatni. „Sokkal több alázatra van szükség” – jelentette ki az elnök, aki az 1993-ban megfogalmazott célokat tartotta megőrzendőnek. Az RMDSZ ekkor iktatta be programjába az autonómia különböző formáinak az igényét. A román politikusok dicsérnek
A házigazdák – RMDSZ-vezetők és az RMDSZ szavahihetőségét, illetve Kolozsvár multikulturális jellegét méltató Emil Boc polgármester – köszöntőbeszédei után elsőként Klaus Johannis államfő üzenete hangzott el: a huszonöt éves RMDSZ-nek a romániai demokrácia megerősítésében játszott szerepét méltatta, amit a szövetség együttműködésre való nyitottságának és a párbeszédkészségének tulajdonított. Az államfő úgy véli, az RMDSZ és a többi romániai párt közötti párbeszéd vezetett a kisebbségi jogok elismeréséhez és a többség-kisebbség viszonyának javításához Romániában, de van még tennivaló. Johannis az egész politikai osztálynak üzente: a megosztottság nem tesz jót a társadalomnak, a fejlődésnek. Másfajta, a demokrácia alapértékeire építő politizálásra van szükség, szakértelemre, jó kormányzásra. 
Victor Ponta kormányfő, az SZDP elnöke  magyarul köszönt, és azt kérte a szövetségtől, hogy őrizze meg párbeszédkészségét, mert így a magyar közösség valamennyi legitim célkitűzését megvalósíthatja. Azt mondta, hogy maga is nyitott a párbeszédre, és megjegyezte: Johannis államfővé választása után aligha állítható, hogy Romániában diszkriminálják a kisebbségeket. Alina Gorghiu, az NLP társelnöke megköszönte az RMDSZ választóinak, hogy a tavalyi elnökválasztáson Johannist támogatták (és a magyar szeretlek szóval búcsúzott). Az NLP másik társelnöke, Vasile Blaga szerint ez nemcsak azt üzente az RMDSZ-nek, hogy lépjen ki a Ponta-kormányból, hanem azt is, hogy az NLP-vel közösen kell a politika megújításán dolgoznia, hiszen mindkét politikai erő az Európai Néppárt tagja. Az NLP vezetői hosszú távú, tíz évre szóló együttműködést ajánlottak az RMDSZ-nek. Călin Popescu Tăriceanut megtapsolták, amikor kijelentette, hogy Kolozsvár neve mellől törölni kell a kommunista múltat idéző Napocát. Daniel Constantin, a Konzervatív Párt elnöke az RMDSZ megbízhatóságát emelte ki, Gheorghe Firtzak rutén képviselő a nemzeti kisebbségek parlamenti frakciójának nevében előbb románul, majd magyarul szólt a küldöttekhez, magyar édesanyjára emlékeztetve. Erősítés külföldről
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a Fidesz–KDNP nevében köszöntötte „szeretett honfi- és nemzettársait”. Elsőként Orbán Viktor levelét olvasta fel, majd Victor Ponta román kormányfőhöz fordult. „Nem gondoltuk annak idején, hogy 2015-ben még mindig probléma lehet a kétnyelvű táblák ügye, a magyar himnusz. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása visszamenőleg megkérdőjelezi a restitúciós folyamatot, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megfélemlítik a magyar oktatókat. Soha nem gondoltuk volna, hogy hivatalos román dokumentum biztonsági veszélyforrásnak nevezi majd az autonómiatörekvéseket. Az erdélyi magyarság soha nem kért olyant, amire ne lenne példa az EU-ban. Visszautasítjuk, hogy az erdélyi magyar törekvéseket összemossák a rasszizmussal, szélsőséggel” – mondotta. Semjén Zsolt szerint nem vagyunk kevesebbek egyetlen nemzetnél sem: „ha másoknak lehet, nekünk is lehet, ha erről lemondanánk, akkor elfogadnánk, hogy másodrangúak vagyunk”. Kijelentette: „Nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti. A parlamenti képviselet letéteményese az RMDSZ, amelyben megvan az a képesség, hogy integráljon mindenkit.” A magyar ügy képviselete Bukarestben a teljes Kárpát-medencei magyarságot segíti; a magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony nem csupán rendezett, hanem bizalmi. A magyar pártok támogatják az autonómiatörekvéseket,  „Magyarország önök mögött áll” – mondotta.
Mario David, az Európai Néppárt alelnöke az autonómiáról elmondta, hogy nem jelent fenyegetést az állami stabilitásra, az etnikai identitás megőrzését szolgálja. Az RMDSZ autonómiatervezete az európai modellen alapul, ezért fontos, hogy erről társadalmi párbeszéd alakuljon ki. Hans Heinrich Hansen, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának elnöke a romániai magyar közösséget ért jogsérelmekről beszélt: a közösségi jelképek használatának korlátozásáról, az államosított egyházi javak visszaszolgáltatásának megkérdőjelezéséről, az etnikai autonómiatörekvések közbiztonsági veszélyforrássá minősítéséről. Mindez elfogadhatatlan egy európai demokráciában, a többségnek meg kell értenie, hogy a kisebbségeki jogok nem rövidítik meg. Támogatásáról biztosította az RMDSZ-t Tóbiás József (MSZP), Schiffer András (LMP) pártelnök is. Felvidékről Berényi József MKP- elnök, Kárpátaljáról Zubánics László és Barta József, Horvátországból Juhász Sándor, a szlovéniai magyarok részéről Horváth Ferenc fejezte ki szolidaritását.  A testvérharcnak vége
Biró Zsolt személyében először köszöntötte az RMDSZ kongresszusát egy másik erdélyi magyar párt vezetője is. Az MPP elnöke kijelentette: a testvérharcnak vége. „Nem feszülhetünk egymásnak, amikor a közösségi ügyekért kiállókat retorziók fenyegetik, amikor szimbólumainkhoz való jogunkat csorbítják” – mondotta. Biró az új felelősség politikájáról beszélt, melybe nem tartozhatnak bele azok, akik az RMDSZ-t árulónak, az MPP-t egységbontónak tekintik.
Kelemen Hunor beszámolója
Az RMDSZ elnöke felelevenítette a négy évvel ezelőtti megválasztásakor tett ígéreteit, és elemezte, hogy ezekből mi valósult meg. Emlékeztetett: az elnökség és az állandó tanács átalakításával kiszélesítették a döntéshozatalt, egyetlen magyar közösség képviselete sem maradt ki a döntések előkészítéséből és azok meghozatalából. Bevonták az ifjúsági szervezeteket és a platformok képviselőit. Létrehozták a nőszervezetet, a Kulturális Autonómia Tanácsot, amely megerősítette a civil szervezetekkel ápolt partnerséget. A román pártokkal párbeszédet folytattak, és a parlamenti demokrácia eszközeit használták. „Ez nem változott, és ezen nem kell változtatni” – jelentette ki Kelemen, aki szerint az RMDSZ a vita elől sohasem menekült, mindig azt vállalta, hogy a romániai magyarság érdekeit képviselje. A román politikai pártok vezetőinek jelenléte a kongresszuson azt is bizonyítja, hogy az RMDSZ-t komoly és megbízható partnernek tartják. Az RMDSZ rendezte a viszonyát a magyar kormánnyal, a Fidesszel és a KDNP-vel, és „ha szükséges, közös álláspontot is ki tudunk alakítani”. A szervezet külpolitikájáról azt mondta: az elmúlt négy évben az RMDSZ proaktív szerepet vállalt az Európai Néppártban, képviselőik révén az Európai Parlamentben, az Európa Tanács különböző testületeiben és az őshonos európai etnikai, nemzeti és nyelvi kisebbségeket tömörítő szervezetben, a FUEN-ben is, amelynek ma már RMDSZ-es alelnöke van. A Minority Safe Pack által megteremtették az európai kisebbségi szolidaritást, s bár „az első nekifutás nem volt sikeres, nem adjuk fel”. Az RMDSZ kormányzati tevékenysége kapcsán felidézte: négy év alatt kétszer voltak kormánykoalícióban: első alkalommal sikerült megakadályozni a székelyföldi és partiumi magyarságot hátrányosan érintő területi közigazgatási reformot, második esetben „elmentünk a falig egy magyar ügy, a MOGYE miatt”; ez a kormány bukásával végződött. Kelemen szerint helyes döntés volt, hogy az RMDSZ a szociáldemokratákkal folytatta a kormányzást, és az is, hogy „magyar érdek miatt” megszakította. A mandátuma alatt lezajlott választásokról elmondta: „az adott helyzetben mindeniken jó eredményeket értünk el”. 2012-ben, már ellenzékben, a hármas magyar–magyar versenyben több polgármesteri tisztséget szereztek meg, mint négy évvel korábban. A parlamenti választásokon „politikai kalandorok tették kockára az erdélyi magyarság parlamenti jelenlétét”, de nem sikerült térdre kényszeríteni a szövetséget. A tavalyi államfőválasztás alkalmat adott arra, hogy az RMDSZ reális jövőképet mutasson fel mind az ország, mind a magyarság számára: olyan intézményes garanciákat javasoltak a nemzeti közösség identitásának megőrzésére – a regionális és a kulturális autonómiát –, ami az országot nem gyengíti, hanem erősebbé teszi. A székelyföldi autonómiatervezetről nem voltak és nincsenek illúzióik, „látjuk, hogy a román társadalom nehezen érti és nem fogadja el a kisebbségi kérdésnek ezt az intézményes garanciákat nyújtó megoldását”. Nagy gond, hogy az állam különböző intézményei akadályozzák a kisebbségi jogokról szóló törvények alkalmazását, a burkolt újraállamosítás veszélye nagyobb, mint valaha, és a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák – mondotta, és állást foglalt Markó Attila, valamint Nagy Zsolt ártatlansága mellett: szerinte a korrupció elleni harc leple alatt koncepciós vádak is születnek. Emlékeztetett a szimbólumhasználat megkérdőjelezésére, és szót emelt egy többség és kisebbség közötti megállapodás mellett, ami egyszerre tenné kiszámíthatóvá a jelent és tervezhetővé a jövőt. Az RMDSZ csak akkor tudja a munkáját elvégezni, ha belátja, hol tévedett, és tudatosítja, hogy a politika mindenekelőtt közösségszolgálat. Kelemen szerint az RMDSZ szövetségesei továbbra is a magyar emberek, akik kitartottak amellett, hogy ott kell lenni az önkormányzatokban, a bukaresti törvényhozásban és az Európai Parlamentben. 
Vita az újratervezésről
A felszólalók közül sokan elismerték, hogy bizalomvesztést szenvedett el a szövetség, és változtatnia kell politikáján, hogy újraépítse a bizalmi viszonyt az erdélyi magyar közösséggel. Kovács Péter főtitkár szerint rég volt ilyen nehéz helyzetben az erdélyi magyarság: 2004 óta nem szavaztak annyian az RMDSZ-re, mint amennyi szavazatot 2014 őszén Klaus Johannis államelnök kapott a magyaroktól. Az Újratervezés mottót többen is vitatták, mert a GPS-készülékek akkor adják ki ezt a jelszót, amikor a gépkocsi letért a megfelelő útról. Markó Béla volt RMDSZ-elnök, szenátusi frakcióvezető szerint nem az RMDSZ, hanem a romániai demokrácia tévesztett utat. Megrendült a demokráciába és a politikába vetett bizalom, sokan csodára várnak, és ez könnyen lehet egy autoritárius rezsim előszobája – figyelmeztetett. Borbély László politikai alelnök szerint az újratervezésnek az eszközöket kell megcéloznia, mert a szövetségnek nem sikerült megfelelően „eladnia a piacon” az eredményeit. Verestóy Attila szenátor szerint az RMDSZ 1989 óta építi az autonómiastruktúráit, ehhez kell visszatérni, és azt kell célul kitűzni, hogy a 2016-os választások után az RMDSZ kormányon legyen. A kongresszus tapssal jelezte szolidaritását Nagy Zsolt egykori távközlési miniszterrel, aki a börtönből írt levelében többek között azt üzente, hogy a közösségért kötelező dolgozni. Székely István szakpolitikákat, Hegedűs Csilla női kvótát kért, Antal Loránd Miért-elnök az ifjúság támogatását. Végül Kelemen Hunor válaszolt a felvetésekre, és ismertette választási programját. Meg kell erősíteni a partnerséget a társadalom különböző részeivel, több közös szervezésre és hatékonyabb számonkérésre is szükség lesz. Tartalmasabb kommunikációt ígért a román többség irányában, valamint közös döntéseket, ám közös kiállást is kért ezek mellé.  Villámgyors szavazás
A titkos szavazás este fél nyolckor kezdődött és alig fél órát tartott, nyolckor már az alapszabály módosításához láttak. A Márton Árpád által ismertetett tervezetet percek alatt elfogadták. Megszűnt a politikai alelnöki tisztség, a főtitkárság helyett pedig újjáalakul a négy éve felszámolt ügyvezető elnökség. Ennek felépítésére és vezetőjére az újraválasztott szövetségi elnök tesz javaslatot az SZKT júniusi ülésén. A munkálatok ma a program módosításával és a kongresszusi dokumentumok elfogadásával folytatódnak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)