A határon túli magyarok másodrendűek
Budapest - A kisebbségben élő magyarok másodrendű állampolgárokként élnek, az asszimilációval szemben védtelenek – állapította meg a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT).
A KMAT kétnapos ülést tartott Budapesten, Tőkés László, a szervezet újraválasztott elnöke elmondta, idén felmérték a magyar közösségek helyzetét. Felmérésük szerint diszkriminált helyzetben vannak, a fő probléma, hogy a közszolgálatban szinte egyáltalán nem foglalkoztatják őket.
A felmérés szerint a közepes szintnél rosszabban érvényesül az autonómiához, a politikai képviselethez való jog, alacsony a nemzeti közösségek állam általi védelme, az együttes önrendelkezési jog is alig érvényesül.
A felmérés szerint kielégítő a magyar nemzeti közösségek állapota, ha a saját szervezetekhez való jogot, az egyenlő bánásmódot és az akadálytalan kapcsolatokhoz való jogot vizsgálják. Azonban mindennapi küzdelmet jelent a tájékoztatáshoz, a védelmi mechanizmusokhoz, a nyelvhasználathoz való jog érvényesítése. Magyar nyelven felsőfokon lényegében csak a magyar állam által létrehozott vagy működtetett egyetemeken lehet tanulni. A magyar kultúrát, történelmet nem megfelelően tanítják, s ez nem oldja a nemzeti ellentéteket.
Tőkésék szerint csak Romániában rosszabb, mint nálunk
A felmérés szerint a legjobb helyzetben a jogok érvényesülését tekintve a szlovéniai magyar kisebbség van, őket a horvátországi, az ukrajnai, a szerbiai kisebbség követi, a legrosszabb helyzetben a legnagyobb lélekszámú szlovákiai és a romániai magyarok vannak.
2014-ben állították össze a felmérés szempontrendszerét. Az űrlap 163 kérdést tartalmazott, 86 szempontot alapján, 14 témakörben, és hat ország kilenc szervezete koordinálta a kitöltetést.
Kőrösi Ildikó, az MKP alelnöke szerint Szlovákia közigazgatási rendszere és a hiányos törvényi szabályozás az oka annak, hogy a szlovákiai magyarok helyzete az egyik legrosszabb a vizsgált országok közül. Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke elmondta: Ukrajnában ugyan széles körűen garantáltak a kisebbségi jogok, de ezeket a gyakorlatban nem lehet érvényesíteni.
Kis Ferenc–Szalai Laura
ujszo.com

Továbbra is Tőkés László a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács elnöke
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Budapesten tartott munkaülést szeptember 23-án délután, a várbeli Magyarság Házában, amit másnap délelőtt egy állásfoglalás elfogadása és sajtótájékoztató tetőzött be.
Egyebek mellett megtárgyalták a KMAT monitoring-rendszerének kérdéseit, megejtették az elvégzett állapotfelmérés kiértékelését, áttekintették a különböző együttműködési formákat és lehetőségeket, illetve megtartották a tisztújítást. Ez utóbbi eredményeként újraválasztották a tanács elnökévé Tőkés László püspököt, európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét.
Az ülést követő sajtótájékoztatón a püspök felidézte: a tanács 2004-ben alakult meg Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére, a külhoni magyar polgári és politikai szervezetek egyesítésére, a Kárpát-medencei közösségek autonómiatörekvéseinek támogatására. Elmondta: a tanács idénfelmérte a Kárpát-medencei magyar közösségek helyzetét. Megerősítést nyert, hogy a számszerű kisebbségben élő, őshonos magyar nemzeti közösségek a környező országokban diszkriminált helyzetben, másodrendű állampolgárokként élnek, a szórványosodással és asszimilációval szemben védtelenek.
A felmérés szerint az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy a közszolgálatban szinte egyáltalán nem foglalkoztatják őket. Ugyanakkor a közepes szintnél rosszabban érvényesül a közösségi önrendelkezési jog, a független és demokratikus politikai képviselethez való jog, alacsony a nemzeti közösségek állam általi védelme. Összességében: reális autonómiával egyik magyar kisebbség sem rendelkezik a Magyarországgal szomszédos államokban.
A felmérés szerint ennek ellenére kielégítőnek mondható a magyar nemzeti közösségek állapota, amennyiben a saját szervezetekhez való jogot és az akadálytalan kapcsolatokhoz való jogot vizsgálják, elvi és törvényi szinten pedig a megkülönböztetés nélküli, egyenlő bánásmódhoz való jog is biztosított. Ugyanakkor a kutatás szerint a határon túli magyarok számára mindennapi küzdelmet jelent a tájékoztatáshoz, a védelmi mechanizmusokhoz, a nyelvhasználathoz való joguk érvényesítése, a legkevésbé pedig az anyanyelven történő, teljes vertikumú oktatáshozvaló jog érvényesül. Magyar nyelven lényegében csak a magyar állam által létrehozott vagy működtetett egyetemeken lehet tanulni. A magyar nemzet és a magyar nemzeti közösségek történelmét, kultúráját nem megfelelően tanítják a többségieknek, ez pedig gátolja a társadalmi együttműködést, mivel nem oldja a meglévő nemzeti ellentéteket.
A felmérés szerint a legjobb helyzetben a jogok érvényesülését tekintve a legkisebb létszámú, azaz a szlovéniai magyar kisebbség van, őket a horvátországi, az ukrajnai, a szerbiai kisebbség követi, a legrosszabb helyzetben a legnagyobb lélekszámú szlovákiai és a romániai magyarok vannak.
A felmérés részleteiről Bedő Árpád, a KMAT titkára elmondta: 2014-ben állították össze a szempontrendszert a kisebbségben élő nemzeti közösségek társadalmi állapotának vizsgálatára. Az űrlap 163 kérdést tartalmazott, 86 szempontot alapján, 14 témakörben, és hat ország kilenc szervezete koordinálta a kitöltetést.
A továbbiakban Tőkés László, a KMAT újraválasztott elnöke hangsúlyozta: a Kárpát-medencei Autonómiatanács az október 2-i népszavazáson való részvételre és a nemmel való szavazásra buzdít. Hozzátette: egyetértenek Orbán Viktor miniszterelnökkel abban, hogy a problémákat helyben kell megoldani, ezért nem az elvándorlás jogát, hanem az otthonmAradás jogát támogatják.
A helyben mAradás a környező országokban élő magyar kisebbségeknek olyan európai érték, amihez ragaszkodniuk kell – hangsúlyozta a püspök. „Mi nem vagyunk kivándorlók, mi otthon szeretnénk megoldani a problémáinkat” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezért teljes szívvel tudnak csatlakozni a népszavazás ügyéhez, és egyértelműen nemmelfelelnek a feltett kérdésre. Szerinte a népszavazáson való részvétellel a kettős állampolgárság valóságtartalommal telik meg, és szélesedik az újrahonosított magyarok jogköre azzal, hogy részt vehetnek a voksoláson.
Az erről szóló állásfoglalást aláírta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt, a Magyar Közösség Pártja, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, valamint a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége. Ebben az áll: erőszakos támadás zajlik Európa ellen, humanitárius köntösben, ezért útját kell állni az önsorsrontó Brüsszeli politikának. Az illegális bevándorlók inváziója Európa történelmének legsúlyosabb válságát jelenti, mely középtávon az egész európai kultúrát eltűnéssel fenyegeti. Az elmúlt egy évben beigazolódott, hogy az idegen kultúrájú, beilleszkedésre a legkisebb hajlandóságot sem mutató, saját normáikat a befogadó társadalmakra ráerőltetni igyekvő betolakodók a közbiztonság radikális megromlását, terrorfenyegetést, az ún. no-go (a hatóságok által is került) zónák megszaporodását hozzák magukkal. Az állásfoglalás szerint az Európai Unió jelenlegi vezetőségének politikája semmilyen kilátással nem kecsegtet, hiszen bevándorló tömegek eltartására a kontinens egyszerűen képtelen, a kötelező kvótarendszer azon túl, hogy súlyosan sérti az érintett országok szuverenitását, nem old meg semmit.
Arra a kérdésre, hogyan tudják ösztönözni az erdélyi magyarokat a népszavazáson való részvételre, Tőkés László a sajtótájékoztatón kifejtette: az EMNT és az EMNP aktívan kampányol, nagy szerepet vállaltak a külhoni magyarok választási regisztrációiban, segítenek az azonosító nyilatkozatok kitöltésében és a levélszavazatok eljuttatásában az illetékesekhez. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy az RMDSZ visszafogottan kampányol. Ennek ellenére reményét fejezte ki, hogy Erdélyben a magyarországinál is nagyobb lesz a részvétel.
tokeslaszlo.eu/cikk

Felmérés a magyarság helyzetéről
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Budapesten tartott munkaülést szeptember 23-án délután a várbeli Magyarság Házában. Egyebek mellett megtárgyalták a KMAT monitoring-rendszerének kérdéseit, megejtették az elvégzett állapotfelmérés kiértékelését, áttekintették a különböző együttműködési formákat és lehetőségeket, illetve megtartották a tisztújítást. Ez utóbbi eredményeként újraválasztották a tanács elnökévé Tőkés László püspököt, európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét.
Az ülést követő sajtótájékoztatón Tőkés felidézte: a tanács 2004-ben alakult meg Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére, a külhoni magyar polgári és politikai szervezetek egyesítésére, a Kárpát-medencei közösségek autonómiatörekvéseinek támogatására. Elmondta: a tanács idén felmérte a Kárpát-medencei magyar közösségek helyzetét. Megerősítést nyert, hogy a számszerű kisebbségben élő, őshonos magyar nemzeti közösségek a környező országokban diszkriminált helyzetben, másodrendű állampolgárokként élnek, a szórványosodással és asszimilációval szemben védtelenek.
A felmérés szerint az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy a közszolgálatban szinte egyáltalán nem foglalkoztatják őket. Ugyanakkor a közepes szintnél rosszabban érvényesül a közösségi önrendelkezési jog, a független és demokratikus politikai képviselethez való jog, alacsony a nemzeti közösségek állam általi védelme. Összességében: reális autonómiával egyik magyar kisebbség sem rendelkezik a Magyarországgal szomszédos államokban. A felmérés szerint ennek ellenére kielégítőnek mondható a magyar nemzeti közösségek állapota, amennyiben a saját szervezetekhez való és az akadálytalan kapcsolatokhoz való jogot vizsgálják, elvi és törvényi szinten pedig a megkülönböztetés nélküli, egyenlő bánásmódhoz való jog is biztosított. Ugyanakkor a kutatás szerint a határon túli magyarok számára mindennapi küzdelmet jelent a tájékoztatáshoz, a védelmi mechanizmusokhoz, a nyelvhasználathoz való joguk érvényesítése, a legkevésbé pedig az anyanyelven történő, teljes vertikumú oktatáshoz való jog érvényesül. Magyar nyelven lényegében csak a magyar állam által létrehozott vagy működtetett egyetemeken lehet tanulni. A magyar nemzet és a magyar nemzeti közösségek történelmét, kultúráját nem megfelelően tanítják a többségieknek, ez pedig gátolja a társadalmi együttműködést, mivel nem oldja a meglévő nemzeti ellentéteket. A felmérés szerint a legjobb helyzetben a jogok érvényesülését tekintve a legkisebb létszámú, azaz a szlovéniai magyar kisebbség van, őket a horvátországi, az ukrajnai, a szerbiai kisebbség követi, a legrosszabb helyzetben a legnagyobb lélekszámú szlovákiai és a romániai magyarok vannak. A felmérés részleteiről Bedő Árpád, a KMAT titkára elmondta: 2014-ben állították össze a szempontrendszert, az űrlap 163 kérdést tartalmazott 86 szempont alapján, 14 témakörben, és hat ország kilenc szervezete koordinálta a kitöltetést.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Védhatalmi státus és autonómia
Budapesti ülésén újraválasztotta elnöki tisztségébe Tőkés Lászlót a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. A 12 éve megalakult szervezetről és az immár 26 éve életben tartott nemzeti önrendelkezés alternatívájáról Tőkés Lászlóval beszélgettünk.
– A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács újraválasztott elnökeként hogyan értékeli a KMAT eddigi tevékenységét? A szervezet 12 évvel ezelőtti megalakulásával sikerült-e áttörést hozni az autonómiaküzdelembe?
– A történet igazából az 1998 szeptemberében megtartott alsócsernátoni autonómiafórummal kezdődött, válaszul arra, hogy az RMDSZ látványosan elhajolt a programjában szereplő autonómiapolitikától, hallgatólagosan jegelte az ügyet, és a nemzeti önrendelkezés politikáját felváltotta a kormánypolitika. Mi kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy ne engedjük szőnyeg alá seperni, és valamiképpen éltessük a nemzeti önrendelkezés alternatíváját. Az Alsócsernátonban elkezdődött fórumsorozat más helyszíneken folytatódott, és ennek jegyében született meg 2004-ben Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. Ekkor már nemcsak a gyászos emlékű RMDSZ-kongresszust kellett ellensúlyozni, hanem a magyarországi kommunista visszarendeződést is. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) gyakorlatilag megszűnt, de még nem jött létre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), ezért úgy gondoltuk, hogy a MÁÉRT és a magyar autonómiatörekvések vonalát folytatnunk kell. Noha a kezdeményezés jól indult, rendre elfogyott körülöttünk a levegő, a Medgyesi–Gyurcsány-korszak kihúzta a lábunk alól a talajt, így csak nagyon vegyes teljesítményt nyújthattunk. Az autonómiaküzdelem folyamatára nemcsak az RMDSZ, hanem az akkori magyar kormányzat is negatívan hatott.
– Furcsa helyzet állt elő azzal, hogy a Kárpát-medencei magyar közképviseleti szervezetek közül gyakorlatilag az RMDSZ nem aktív tagja az autonómiatanácsnak. Ennyire nem lehetett közös nevezőre jutni?
– Az RMDSZ viszonyulása az autonómiatanácshoz egyféle barométer szerepét tölti be. Vezetői ma tagadják, de a szövetség valamikor tagja volt KMAT-nak. Később ezt úgy magyarázták, hogy csak megfigyelőként vesznek részt a munkánkban, de ma már ezt a státust sem tartják fenn, meghívásainkra nem válaszolnak.
– Egyféle műhelymunkát végeznek az önrendelkezés témakörében. Mennyire működnek együtt más szervezetekkel?
– A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszak lezárultával újult erővel próbáltunk életet lehelni az elalélt autonómiatanácsba, közben azonban visszatért a MÁÉRT és tovább működött a KMKF is, így bizonyos fokig több szervezet is foglalkozik ugyanazokkal a témákkal. A három szervezet között nehéz megtalálni azt a pászmát, amely a mi profilunknak a legmegfelelőbb. Úgy érzem, hosszas útkeresés után idén új lendületet nyert a tanács működése. A 2014-ben elgondolt állapotmegfigyelés – divatos szóval a monitoring – lett a sajátságos pászmánk. Az önrendelkezés ügyét leghatékonyabban egy olyan állapotmegfigyelés révén támaszthatjuk alá, amely egyértelművé teszi, hogy a magyar közösségek számára nincs alternatíva.
– Az autonómiatanács idén felmérte a Kárpát-medencei magyar közösségek helyzetét. A nyilvánosságra hozott adatokból kiderül, hogy a magyar nemzeti közösségek mindenhol diszkriminált helyzetben vannak. Hogyan tudna a magyarság ebből az ördögi körből kitörni?
– Ahogyan azt a tusnádfürdői táborban korábban megfogalmaztam, és erre idén ráerősítettem, a mindenkori magyar kormány és állam védhatalmi szerepének az érvényesülésére van szükségünk. Könnyű belátni, hogy anyaországi és nemzetközi támogatás nélkül nem vagyunk képesek hatékony munkát végezni. Mi a kezdetektől a Fidesz szövetségesei voltunk. Az autonómiatanács megalakulása óta többször is megtisztelt jelenlétével Orbán Viktor, máskor a KDNP elnöke, Semjén Zsolt vett részt a munkánkban. 2010 óta mindvégig tartottuk a kapcsolatot a nemzetpolitikai államtitkársággal. Az eltelt hat évben ez az együttműködés mégis hullámzó lett. Azt gondolom, hogy mi mindvégig jó szolgálatot tettünk a magyar nemzetpolitikának azzal, hogy ébren tartottuk az autonómiát. Idén ez az együttműködés látványosan javult azzal, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megbízottjaként Szili Katalin személyében külön kormányzati tárca foglalkozik a Kárpát-medencei magyarság autonómiájának kérdésével, tehát jelentősen nőtt munkánk kormányzati támogatottsága. A teljes felmérő és szakmai munkába besegít a Kántor Zoltán vezette Nemzetpolitikai Kutatóintézet, illetve Csóti György révén a Kisebbségi Jogvédő Intézet is. Most készülünk intézményesíteni a monitoringrendszerünket, amit az Európai Parlamentből jövet egy rendkívüli fontos fejleménynek tartok. Csak azzal lehet meggyőzni bárkit, ha a tények nyelvén ismertetjük a Kárpát-medencei magyarság valós helyzetét. Ehhez kapcsolódik egy reprezentatív Kárpát-medecei autonómiakonferencia megrendezése is.
– Említette a mindenkori magyar kormány szerepét. A húsz évvel ezelőtt, 1996-ban megkötött román–magyar alapszerződés milyen mértékben vetette vissza az autonómia ügyét?
– A Horn Gyula miniszterelnöksége idején megkötött román–magyar alapszerződés számunkra felért Kádár János gesztusával, amikor a forradalom leverése után, 1958-ban Magyarország kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román hatalom kénye-kedvének. Ezt még a nemzetinek tartott Tabajdi Csaba államtitkár is átérezte, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori elnökeként fogadott Budapesten. Együtt mentünk át Horn Gyulához. Tisztában voltak vele, hogy mit követtek el: éppen csak hogy meg nem követtek, bocsánatot nem kértek. Tulajdonképpen azért hívattak, hogy egy olyan alapszerződést nyomjanak le a torkunkon, amiről kidolgozása és aláírása előtt nem konzultáltak velünk, tehát kész helyzetet teremtettek. Az akkor már gyengülő pozícióm viszonylatában a Markó Béla vezette RMDSZ – hogy finoman fogalmazzak – beletörődött a helyzetbe.
– Van-e esély arra, hogy az ön által szorgalmazott védhatalmi státus Magyarország és a környező országokban élő magyar közösségek viszonylatában működőképessé váljék?
– A mindenkori magyar kormánynak kötelessége egy támogatási minimumot biztosítania a határon túli magyar közösségek számára. A védhatalmi státus egy történelmi-politikai analógiára alapozott, kimerevített példa, az anyaországi támogatás eszményi változata. Magyarország viszonylatában ez nagy valószínűséggel hosszú ideig még nem valósulhat meg. Ma más viszonyok vannak, mint a háború utáni években Ausztria és Olaszország között. Antall József valamikor leütötte az alaphangot a 15 millió magyarral kapcsolatban, de ennek az erkölcsi töltete a Horn-kormány idején elfogyott. A határok fölötti nemzetegyesítési politikája révén a Fidesz ezt visszahozta a státustörvénnyel, majd az újabb szocialista kormányváltás után a történet ismét takaréklángon égett. Új korszakot jelenthetne ebben az ügyben az immár harmadik Orbán-kormány, de látni kell, hogy olyan nemzetközi események írják felül a magyar–szlovák vagy magyar–román kapcsolatokat, amelyben Magyarországnak ma nincs lehetősége arra, hogy olyan politikát folytasson a környező országok magyar közösségei irányában, mint ahogyan tette azt például Nyugat-Németország Kelet-Németországgal. A szlovák példán látjuk, hogy ma már az autonómia és a kettős állampolgárság ügye sem botránykő.
– Az erdélyi közbeszédben időnként szóba kerül a nemzetközi nyomás lehetősége. Az Európai Parlament képviselőjeként milyen esélyt lát erre?
– Nem használjuk ki a lehetőségeinket. Ha azt veszem figyelembe, hogy az Európa Tanácsban a Kalmár- és a Gros-jelentés kapcsán születtek eredmények, akkor van keresnivalónk az európai intézményekben nemzeti közösségeink jogvédelme terén. Az Európai Néppárt a legutóbbi programjában felvette a hagyományos kisebbségek ügyét. Inkább az a baj, hogy nagyon gyámoltalanok és szkeptikusok vagyunk. Eleve lemondunk ezekről az ügyekről, nem akarjuk zavarni az összhangot a kisebbségi kérdéssel. Túl óvatosak vagyunk: betuszkoljuk magunkat a korrekt politikai beszéd és a politikailag korrekt Európai Parlament korlátai közé. Az egyéni emberi jogok szűk mezsgyéjén igyekszünk megpróbálni a lehetetlent. Ezért is tartom nagy eredménynek, hogy idén egyáltalán egy konferenciát szentelhettünk az autonómia kérdésének az Európai Parlamentben.
– Az Európai Unió polgárainak mintegy tíz százaléka, azaz ötvenmillió ember tartozik az őshonos nemzeti kisebbségekhez. Hogyan történhet meg az, hogy az unió mégsem hajlandó tudomást venni ekkora tömegekről?
– Ennek az álláspontnak a fő oka abban keresendő, hogy az Európai Unió kettős mércével méri a lakosság tíz százalékát kitevő őshonos nemzeti közösségeket és az összlakosság mintegy 5 százalékát jelentő bevándorlókat. A mi ügyünk intézését a tagországok hatáskörébe utalja, miközben ezzel éles ellentétben az unió tagországainak a szuverenitását is képes megcsorbítani annak érdekében, hogy a migráns kisebbség helyzetéről és jövőjéről gondoskodjon. Ebből csak úgy lehetne jól kijönni, ha Orbán Viktor szavaival élve, a segítséget helybe visszük, és nem a bajt hozzuk be a nagyobb közösségbe. Vagyis az őshonos kisebbségek helyzetét otthon kell megoldani, és nem Európába exportálni a bajokat. Ezt kell megértetnünk az Európai Unióval.
– De hogyan lehet megoldani ezt a gondot egy olyan Romániában, amelyiknek egyetlen kormánya sem akar a közösségi jogokról hallani?
– Azt gondolom, hogy ezt meg sem próbáltuk. Kormányra kerülésünk pillanatában, 1996-ban az ennek ágyát megvető neptuni paktum nyomán a román hatalom egy piros és egy zöld lámpát állított fel nekünk. Az utasítás egyértelmű volt: mi csak a zöld lámpa által jelzett úton haladhatunk. Azon az úton, amit a román nacionál-kommunista parancsuralmi rendszer eszköztára alapján dolgoztak ki nekünk. Azóta is ez folytatódik. Ennél még a provokáció is jobb: példa rá a székely zászló esete Klemm amerikai nagykövettel. A baj az, hogy mára egy olyan kontraszelektált politikai osztály alakult ki, amelyik ezt az utat gond nélkül elfogadta, és természetesnek tartja. Legmarkánsabban Victor Ponta volt kormányfő fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét: a román–magyar együttműködésben csak az RMDSZ jöhet számításba. Bukarest a kisebbségi közösségeknek járó pénzösszegekkel tartja őket pórázon, és engedélyezi számukra a mozgásteret. A román hatalom szerint aki nem ezen az úton jár, az szélsőséges, nacionalista, politikailag inkorrekt, szeparatista, autonomista... De hát így tekint ránk az RMDSZ is.
Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A trianoni diktátum évfordulójára az erdélyi magyaroknak erős háttértámogatásra lesz szükségük
Budapesten ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet Külügyi és jogi szakbizottsága. A tanácskozáson jelen volt Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, a Stratégiai Bizottság elnöke is.
A szakbizottsági ülés résztvevőit Mikola István biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár köszöntette, aki tájékoztatta a megjelenteket az aktuális külpolitikai kérdésekről, majd Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár adott tájékoztatást a kiemelt nemzetpolitikai programokról. Szilágyi kitért az erdélyi magyar polgármesterek ellen indult hatósági vizsgálatokra, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyére, valamint az Erdély-szerte tapasztalható magyar feliratok és valós kétnyelvűség hiányára. Külhoni magyar érdekérvényesítés európai keretben címmel Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke tartott tájékoztatást, a szerbiai Kisebbségi Akciótervet pedig Nyilas Mihály, a Vajdasági Autonóm Tartomány Kormányának alelnöke ismertette.
Toró T. Tibor szorgalmazta a könnyített honosítási eljárás során szerzett állampolgárság tartalommal való feltöltését, mely véleménye szerint nagyban hozzájárulhat az otthonmaradás ösztönzéséhez. A néppárti politikus ugyanakkor azt is elmondta: a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsra, mint civil-szakmai testületre, a magyar nemzetpolitika meghatározó szereplőjeként kell tekinteni.
Sándor Krisztina felszólalásában elmondta: az EMNT az európai nyelvi charta romániai alkalmazásáról szóló árnyékjelentést készített, valamint aktív tagja az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózatnak (az ELEN-nek) is, mely a kisebbségi nyelvek európai védelmét tűzte ki céljául. Az EMNT ügyvezető elnöke beszámolt a Kisebbségi Jogvédő Intézettel folytatott együttműködésekről is, s elmondta: több, az EMNT által működtetett Demokrácia-központban nyújtanak ingyenes jogsegélyszolgálatot. Felszólalása végén Sándor Krisztina hozzátette: közeledve az 1918-as román egyesülés és az 1920-as trianoni békediktátum 100 éves évfordulójához, az erdélyi magyar közösségnek erős háttértámogatásra lesz szüksége az anyaország részéről.
[közlemény]
itthon.ma//karpatmedence

Tőkés: Merre fordul hát az RMDSZ?
Tőkés László EP-képviselő, ENMNT elnök mai nagyváradi sajtótájékoztatóján egy közlemény is kiadott a képviselői sajtóiroda, amely a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti budapesti üléséről ad kiegészítést.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának 2017. március 24-i, budapesti plenáris ülésén Kövér László házelnök a nemzetállamok demokratikus legitimitása mellett foglalt állást. Ugyanakkor Szijjártó Péter külügyminiszterrel együtt a szomszédos nemzetállamokkal való, valamennyi fél érdekeit szolgáló, szoros együttműködést támogatták. A KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata ezzel együtt kifejezte azon meggyőződését, hogy a szülőföldön való megmaradás, gyarapodás biztosítéka a különböző autonómiaformák megvalósításával érhető el, ennek érdekében támogatja az erdélyi magyarság ez irányú törekvéseit mind a kulturális autonómia terén, mind a Székelyföld területi autonómiája tekintetében, és ezt illetően a párbeszédet tartja az egyetlen útnak.
Az elhangzottakkal és a leírtakkal összhangban Európa jövőjének útját, illetve az Európai Unió jelenlegi válságából kivezető utat nem az identitásvesztő globalizmus és a nemzetidegen internacionalizmus, hanem a szuverén és önálló nemzetek Európájának útján és együttműködésével kell keresni. Ebben az Európában a nemzetállamok mellett és azokkal együtt a kisebbségi nemzeti közösségeknek is teljes létjogosultságot kell biztosítani.
A KMKF alkalmával elhangzott felszólalásában Tőkés László európai képviselő a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához – melyre egyébként a jelen lévő Verestóy Attila szenátor és kortársai is a kolozsvári Szent Mihály-templomban felesküdtek. Az erdélyi magyar közösség önrendelkezésének a kivívása egyet jelentene bonyolult és megoldatlan kisebbségi létünk „gordiuszi csomójának” az átvágásával – jelentette ki az erdélyi képviselő.
Tőkés László ugyanakkor elismerését fejezte ki az RMDSZ jelen lévő elnökének és parlamenti képviselőtársainak a legutóbbi – 2016. decemberi – országos választások alkalmával történt „pálfordulásukért”, nevezetesen azért, hogy a magyarországi „politikai ciánszennyezés” egykori vádjától, valamint a nemzeti politikai irányvonalat relativizáló „egyenlő távolság elvétől” végre eljutottak a Fidesz-KDNP kormány által megtestesített nemzeti együttműködés vállalásáig. Reményét fejezte ki, hogy a – Fidesz-KDNP hathatós támogatásával, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bölcs félreállításával – megválasztott új magyar bukaresti képviselet kitart ezen az úton. Fenntartásait sem hallgatva el, bizakodással terjesztette elő azon javaslatát, hogy az RMDSZ mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyar, székely autonómiáról.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács kezdettől fogva, mindmáig következetesen tartja magát a kolozsvári autonómianyilatkozathoz, és megalkuvás nélkül kiáll az erdélyi magyarság önrendelkezési követelései mellett – mondotta képviselőnk, aki egyben a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) küszöbön álló brüsszeli kihelyezett ülésére is meghívta a tagszervezeteket.
A KMKF záró részében Szili Katalin miniszterelnöki megbízott örömmel értékelte az autonómia ügyében megvalósult tavalyi együttműködést, külön is kitérve a KMAT ezen a téren végzett munkájára. Mindazáltal annak a meggyőződésének adott hangot, hogy versenyfutás helyett együttműködésre van szükség, és ameddig versengő autonómiakoncepciók állnak egymással szemben, addig igen nehéz melléjük állni. Éppen ezért minden esetben egy-egy egységesen támogatott, közösen vállalt autonómiafelfogás jelentheti a megoldást – mondotta a politikus.
A magyar kormány föltétlen támogatásával egy olyan európai jövőben bízik, és ezért cselekszik az EMNT, amelyben a szomszédos országokba szakadt nemzeti közösségeink is otthonra találnak. Ennek előfeltétele viszont egyedül az autonómia lehet. Amint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes legutóbb is kifejtette: „az autonómiaköveteléseket soha sem szabad feladni (…), jár ez nekünk, hiszen a magyarság soha nem kért olyat, amire az Unióban ne lenne precedens, és amit nem tudnánk alátámasztani”.
itthon.ma/karpatmedence

Az autonómia európai megoldás
A külhoni magyar érdekképviseleti szervezeteket tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács képviselői 2017. április 25-26-án Brüsszelben kihelyezett ülést tartottak.
A KMAT elnökének, Tőkés Lászlónak a meghívására, az Európai Néppárt (EPP) magyar delegációjának vendégeként, tizenhét tagú küldöttség érkezett Brüsszelbe, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Horvátország magyar szervezeteinek és pártjainak képviseletében. Ahogyan az a Kárpát-medencében tartott ülések esetében is történik, meghívást kapott Szili Katalin, Magyarország miniszterelnökének autonómiaügyi megbízottja, valamint a testület szakértői is, Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Bizottság igazgatója, Bedő Árpád jelenlegi, valamint Mécs László volt KMAT-titkár.
Tőkés László EP-képviselő, a KMAT alapító elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy legutóbb öt évvel ezelőtt jöttek a KMAT keretében a határon túli szervezetek vezetői Brüsszelbe, azóta pedig nem sokat változott a helyzet, sem az európai intézmények nem lettek érzékenyebbek ügyünk iránt, de az utódállamokban sem sokat javultak az autonómia esélyei. Kedvező fejlemény viszont, hogy az Európai Parlament új elnöke, Antonio Tajani egy kisebbségekkel foglalkozó tanácsadót nevezett ki, akivel a határon túli magyar képviselőknek már alkalmuk nyílt találkozni. A hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az autonómiapolitika irányába – mondotta. A párbeszéd és az összefogás fontosságát hangsúlyozva ugyanakkor hozzátette: az autonómia ügyében csakis akkor lehet előrelépni, hogyha a magyar szervezetek határozottan felvállalják annak képviseletét, és hogyha az önrendelkezés lesz politikájuk „közös nevezője”.
A kihelyezett ülés első részében áttekintették az általuk képviselt közösségek helyzetét, majd arról egyeztettek, hogy az európai parlamentben jelen lévő, a határon túli közösségek érdekeiért küzdő képviselők miként tudják képviselni az autonómia ügyét az őshonos nemzeti közösségek gondjai iránt érzéketlen uniós intézményrendszerben. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az ottani magyarok az orosz helyzet foglyai, ugyanis az ukrán politika az autonómia puszta említését sem tűri, a hatóságok pedig kifejezetten ellenségesen viszonyulnak mind a kettős állampolgárság iránt, mind az autonómiát képviselő politikusokkal szemben. Deli Andor vajdasági képviselő azt hangsúlyozta, hogy Brüsszel „barátságtalan” viszonyulása ellenére a kényelmetlen témákat is fel kell vállalni. Csáky Pál felvidéki képviselő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a petíciós bizottság konkrét esetekben nyomásgyakorló vagy éppenséggel helyzetmegoldó eszköze lehet ügyeinknek. Sógor Csaba erdélyi képviselő pedig a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés fontosságára hívta fel a figyelmet a közelgő aláírásgyűjtés vonatkozásában.
Az ülésre vendégként meghívást kapott Herbert Dorfmann néppárti EP-képviselő is, aki az 1972-től autonóm státussal rendelkező észak-olaszországi tartományt, Dél-Tirolt képviseli az európai parlamentben. Beszámolójában a dinamikusan fejlődő Dél-Tirolt mutatta be, kiemelve, hogy az egyre több országos feladatkört ellátó autonóm régiónak immár nagyon erős gazdasági önállósága van, adójuk 90 %-a helyben marad, ez tette lehetővé, hogy a negyven évvel ezelőtt nagyon szegény térség az autonómia működtetésével Olaszország leggazdagabb tartományává váljék. A migránsválság amúgy már náluk is komoly kérdés, a mintegy ötvenezer bevándorlónak ugyanis nyilatkoznia kell, hogy a német, olasz vagy a ladin közösséghez tartozónak vallja-e magát, ez pedig, úgy tűnik, szinte megoldhatatlan problémákat gerjeszt. Kérdésre válaszolva a képviselő azt mondta, hogy az uniós tagság nem oldotta meg az évtizedes kisebbségi gondokat, éppen ezért a csatlakozás előtt álló államok esetében a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartását hangsúlyosabban kell követelni.
Kihelyezett ülésük második részében a KMAT képviselői áttekintették a szervezet által elvégzett 2016-os állapotfelmérés eredményeit, és megállapodtak abban, hogy 2017-ben is folytatják a monitoring-tevékenységet, valamint abban is, hogy az autonómia megvalósításának esélyeit növelendő szorosabbra fűzik az együttműködést a brüsszeli magyar képviselettel.
A KMAT szervezésében ősszel az önrendelkezéssel és az autonómia esélyeivel foglalkozó, reprezentatív konferenciára kerül sor, amelynek szervezéséhez máris hozzákezdtek. tokeslaszlo.eu/cikk

Az autonómia európai megoldás
Brüsszelben tartottak kihelyezett ülést április 25–26-án a külhoni magyar érdekképviseleti szervezeteket tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) képviselői.
Tőkés László EP-képviselő, a KMAT alapító elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy legutóbb öt évvel ezelőtt jöttek a KMAT keretében a határon túli szervezetek vezetői Brüsszel¬be, azóta pedig nem sokat változott a helyzet, sem az európai intézmények nem lettek érzékenyebbek ügyünk iránt, de az utódállamokban sem sokat javultak az autonómia esélyei. Kedvező fejlemény viszont, hogy az európai parlament új elnöke, Antonio Tajani egy kisebbségekkel foglalkozó tanácsadót nevezett ki, akivel a határon túli magyar képviselőknek már alkalmuk nyílt találkozni. A hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az autonómiapolitika irányába – mondotta. A párbeszéd és az összefogás fontosságát hangsúlyozva ugyanakkor hozzátette: az autonómia ügyében csakis akkor lehet előrelépni, ha a magyar szervezetek határozottan felvállalják annak képviseletét, és ha az önrendelkezés lesz politikájuk „közös nevezője”. A kihelyezett ülés első részében áttekintették az általuk képviselt közösségek helyzetét, majd arról egyeztettek, hogy az európai parlamentben jelen lévő, a határon túli közösségek érdekeiért küzdő képviselők miként tudják képviselni az autonómia ügyét az őshonos nemzeti közösségek gondjai iránt érzéketlen uniós intézményrendszerben. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az ottani magyarok az orosz helyzet foglyai, ugyanis az ukrán politika az autonómia puszta említését sem tűri, a hatóságok pedig kifejezetten ellenségesen viszonyulnak mind a kettős állampolgársághoz, mind az autonómiát képviselő politikusokhoz. Deli Andor vajdasági képviselő azt hangsúlyozta, hogy Brüsszel „barátságtalan” viszonyulása ellenére a kényelmetlen témákat is fel kell vállalni. Csáky Pál felvidéki képviselő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a petíciós bizottság konkrét esetekben nyomásgyakorló vagy éppenséggel helyzetmegoldó eszköze lehet ügyeinknek. Sógor Csaba erdélyi képviselő pedig a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés fontosságára hívta fel a figyelmet a közelgő aláírásgyűjtés vonatkozásában. Kihelyezett ülésük második részében a KMAT képviselői áttekintették a szervezet által elvégzett 2016-os állapotfelmérés eredményeit, és megállapodtak abban, hogy 2017-ben is folytatják a monitoringtevékenységet, valamint abban is, hogy az autonómia megvalósításának esélyeit növelendő, szorosabbra fűzik az együttműködést a brüsszeli magyar képviselettel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR AUTONÓMIATANÁCS KONFERENCIÁJA
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Nagyváradon rendez autonómiakonferenciát szeptember 22-én és 23-án Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címmel a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége támogatásával. Helyszín a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme. Házigazda Tőkés László európai parlamenti képviselő, a KMAT elnöke.
A konferencia témakörei négy blokkba rendeződnek: pénteken 15–17 óra között az autonómia meghatározása, elérésének módja lesz napirenden. A megbeszélendő kérdések: Mi az autonómia és az önrendelkezés? Miféle autonómiák működnek Európában? Mik a közös alapok és mik a különbözőségek? Milyen közjogi problémákat kell megoldani? Kik a tárgyalópartnerek, és hogyan lehet elkezdeni a tárgyalásokat? A magyar politikusok és politikai szervezetek milyen autonómiameghatározásokat dolgoztak ki? Melyek a közös elemek és melyek a különbözőségek? Előadók: Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus és jogász, Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos. Hozzászóló: Szili Katalin, a határon túli autonómiaügyek egyeztetésének miniszterelnöki megbízottja. Levezető elnök: Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója.
A 17.30–19.30 óra közötti blokkban az eredmények, eredménytelenségek, alternatív megoldások kerülnek terítékre. A megbeszélendő kérdések: Milyen (esetleg mellékesnek látszó) eredményeket értek el az autonómiatörekvések? Milyen eredmények várhatók közép- és hosszútávon? Az autonómia kivívásának folyamatában mi a szerepe a közösség gazdaságának? Vannak-e az autonómián kívül más önrendelkezési formák, megoldások? Hogyan élünk az autonómia eléréséig? Mi a teendő akkor, ha még a tárgyalásokhoz sincs partner? Van-e és mi lehet Magyarország szerepe? Előadók: Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, író, egyetemi tanár, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Hozzászólók: Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Szilágyi Ferenc egyetemi docens, a Partiumi Autonómiatanács elnöke, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Levezető elnök: Szili Katalin miniszterelnöki megbízott.
A szombati első blokk (9.30–11 óra) témája: az autonómia kivívásának folyamata, közjogi vonatkozások. A megbeszélendő kérdések: Vannak-e az autonómia elérési folyamatának ismert vagy követendő, egymásra épülő lépései? Mi a kezdete, mi a közepe és mi a vége a folyamatnak? Mik voltak Dél-Tirolban a kompromisszumok? Mit jelentett Ausztria védhatalmi státusa? Hol tartunk egy egyes utódállamokban? Van-e az autonómiatörekvéseknek és az egyes országok közjogának kapcsolata? A közjog változása megelőzi-e vagy követi a gyakorlati önrendelkezést? Előadók: Elizabeth Nauclér (Åland-szigetek), Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Hozzászólók: Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Nyilas Mihály, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának (Strasbourg) délvidéki tagja. Levezető elnök: Bedő Árpád, a KMAT titkára.
Az utolsó, negyedik blokk (szeptember 23., 11.30–13 óra) munkacíme: Oktatás és autonómia, szórvány és autonómia. A megbeszélendő kérdések: Lehet-e önigazgatásos magyar oktatás, mielőtt beteljesülne az autonómia? Mit lehet és mit kell cselekedni az átmeneti (jelen) helyzetben? El lehet-e választani az adott ország belpolitikai életének zavaró hatásaitól az autonómiáért folytatott, a teljes közösséget érintő küzdelmet? Miért nincs sehol a teljes közösséget átfogó magyar érdekvédelmi szervezet? Van-e az autonómiának kritikus tömege? Mi a civil szervezetek szerepe az autonómiaküzdelemben? A szórványban élőkön segít-e bármilyen autonómia? Előadók: Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Hozzászólók: Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Bodó Barna egyetemi docens, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke. Levezető elnök: Mécs László, a KMAT volt titkára.
A konferencián az angol nyelvű előadások szinkrontolmácsolásáról gondoskodnak.A rendezvény sajtótájékoztatóval zárul szombaton, erre 13–14 óra között kerül sor a konferencia helyszínén, román nyelvű tolmácsolás biztosításával. Témái: a KMAT-ülés és az autonómiakonferencia. Várják a média tisztelt képviselőit.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács a konferencia első napjának délelőttjén tartja meg zárt munkaülését.
(sajtóközlemény)
Erdély.ma

Nagyváradon rendez konferenciát a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Nagyváradon rendez autonómiakonferenciát szeptember 22-én és 23-án „Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa?" címmel a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége támogatásával. Helyszín a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme. Házigazda Tőkés László európai parlamenti képviselő, a KMAT elnöke.
A konferencia témakörei négy blokkba rendeződnek: pénteken 15–17 óra között az autonómia meghatározása, elérésének módja lesz napirenden. A megbeszélendő kérdések: Mi az autonómia és az önrendelkezés? Miféle autonómiák működnek Európában? Mik a közös alapok és mik a különbözőségek? Milyen közjogi problémákat kell megoldani? Kik a tárgyalópartnerek, és hogyan lehet elkezdeni a tárgyalásokat? A magyar politikusok és politikai szervezetek milyen autonómiameghatározásokat dolgoztak ki? Melyek a közös elemek és melyek a különbözőségek? Előadók: Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus és jogász, Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos. Hozzászóló: Szili Katalin, a határon túli autonómiaügyek egyeztetésének miniszterelnöki megbízottja. Levezető elnök: Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója.
A 17.30–19.30 óra közötti blokkban az eredmények, eredménytelenségek, alternatív megoldások kerülnek terítékre. A megbeszélendő kérdések: Milyen (esetleg mellékesnek látszó) eredményeket értek el az autonómiatörekvések? Milyen eredmények várhatók közép- és hosszútávon? Az autonómia kivívásának folyamatában mi a szerepe a közösség gazdaságának? Vannak-e az autonómián kívül más önrendelkezési formák, megoldások? Hogyan élünk az autonómia eléréséig? Mi a teendő akkor, ha még a tárgyalásokhoz sincs partner? Van-e és mi lehet Magyarország szerepe? Előadók: Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, író, egyetemi tanár, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Hozzászólók: Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Szilágyi Ferenc egyetemi docens, a Partiumi Autonómiatanács elnöke, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Levezető elnök: Szili Katalin miniszterelnöki megbízott.
A szombati első blokk (9.30–11 óra) témája: az autonómia kivívásának folyamata, közjogi vonatkozások. A megbeszélendő kérdések:Vannak-e az autonómia elérési folyamatának ismert vagy követendő, egymásra épülő lépései?Mi a kezdete, mi a közepe és mi a vége a folyamatnak? Mik voltak Dél-Tirolban akompromisszumok? Mit jelentett Ausztria védhatalmi státusa? Hol tartunk egy egyesutódállamokban?Van-e az autonómiatörekvéseknek és az egyes országok közjogának kapcsolata? A közjogváltozása megelőzi-e vagy követi a gyakorlati önrendelkezést?Előadók: Elizabeth Nauclér (Åland-szigetek), Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Hozzászólók: Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Nyilas Mihály, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának (Strasbourg) délvidéki tagja. Levezető elnök: Bedő Árpád, a KMAT titkára.
Az utolsó, negyedik blokk (szeptember 23., 11.30–13 óra) munkacíme: Oktatás és autonómia, szórvány és autonómia. A megbeszélendő kérdések:Lehet-e önigazgatásos magyar oktatás, mielőtt beteljesülne az autonómia? Mit lehet ésmit kell cselekedni az átmeneti (jelen) helyzetben?El lehet-e választani az adott ország belpolitikai életének zavaró hatásaitól az autonómiáértfolytatott, a teljes közösséget érintő küzdelmet? Miért nincs sehol a teljes közösségetátfogó magyar érdekvédelmi szervezet?Van-e az autonómiának kritikus tömege? Mi a civil szervezetek szerepe az autonómiaküzdelemben?A szórványban élőkön segít-e bármilyen autonómia?Előadók: Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Hozzászólók: Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Bodó Barna egyetemi docens, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke. Levezető elnök: Mécs László, a KMAT volt titkára.
A konferencián az angol nyelvű előadások szinkrontolmácsolásáról gondoskodnak. A rendezvény sajtótájékoztatóval zárul szombaton, erre 13–14 óra között kerül sor a konferencia helyszínén, román nyelvű tolmácsolás biztosításával. Témái: a KMAT-ülés és az autonómiakonferencia. Várják a média tisztelt képviselőit.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács a konferencia első napjának délelőttjén tartja meg zárt munkaülését.
tokeslaszlo.eu; itthon.ma/civilifi.php

A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR AUTONÓMIATANÁCS NAGYVÁRADI ÜLÉSÉN ELFOGADOTT NYILATKOZATOK
2017. szeptember 22-én Nagyváradon ülésezett a Kárpát-medencei magyar Autonómiatanács.
A KMAT az ülésen kidolgozott és a tanácskozás végén elfogadott zárónyilatkozatát, valamint az ukrán oktatási törvény tárgyában fogalmazott nyilatkozatát teljes egészében közöljük:
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT)
Zárónyilatkozata
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács 2017. szeptember 22-án, Nagyváradon megtartott ülésének részvevői a következő nyilatkozatot teszik:
A KMAT tiltakozik a kihirdetés előtt álló ukrán oktatási törvény ellen, és felkéri Petro Porosenko elnököt, hogy akadályozza meg a törvény életbe lépését. Az ügy súlyosságára való tekintettel a KMAT külön nyilatkozatot bocsát ki e tárgyban.
A KMAT tiltakozik a marosvásárhelyi katolikus iskola ellehetetlenítése miatt. Az Európai Unió minden országában a nemzeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelv használatához és az anyanyelvű oktatáshoz. Románia minden erre vonatkozó nemzetközi és európai uniós rendelkezést aláírt, ám a gyakorlatban nem alkalmazza azokat. Aggodalommal tapasztaljuk, hogy ezen ügy kapcsán a visszaállamosítási törekvések is újból megjelentek, holott még a kommunista rezsim idején államosított ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatását sem hajtották végre. Felszólítjuk a román kormányt, hogy az európai normákat tiszteletben tartva biztosítsa a magyar közösség alapvető jogát az oktatáshoz, az általa választott törvényes keretek között.
A KMAT áttekintette a Kárpát-medencei autonómiatörekvések helyzetét, megállapítva, hogy gondjaink többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza. Kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy ezen törekvéseink az új nemzedék, a mindenkori fiatalok részéről is minél szélesebb körű támogatottságot kapjanak. Ennek érdekében szerveztünk egy fiataloknak szánt autonómiakonferenciát, és szorgalmazzuk az önrendelkezés ügyének korszerű és letisztult formájú népszerűsítését.
A KMAT üdvözli Szili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erőfeszítéseit egy közös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására. Tekintettel arra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célul kitűző törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben, egyúttal felkéri őt, hogy folytassa az egyeztetéseket, és érje el, hogy a benyújtandó tervezet a lehető legnagyobb magyar társadalmi és politikai támogatottsággal rendelkezzen.
A KMAT támogatja a Minority SafePack néven ismertté vált európai polgári kezdeményezést, és felkéri a tagszervezeteken keresztül a Kárpát-medencei magyar közösségeket, valamint nemzetközi partnereiket, hogy tagjaik aláírásával segítsék a kezdeményezés sikerre vitelét. Az egymillió aláírást igénylő európai szintű kezdeményezés fontos eszköz lehet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében.
A KMAT fontosnak tartja a jövő évi magyar országgyűlési választást, amelyen immár második alkalommal vehetnek részt a könnyített honosítási eljárás révén magyar állampolgárságot szerző magyarok, szerte a nagyvilágban. A KMAT a tagszervezetei révén segítséget nyújt minden magyar állampolgárnak a választásokon való részvétel előfeltételét képező regisztrációban, és arra buzdít minden magyar állampolgárt – lakóhelyétől függetlenül –, hogy vegyen részt a jövő évi országgyűlési választásokon.
Elfogadták a KMAT ülésén, 2017. szeptember 22-án, Nagyváradon.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) nyilatkozata az ukrán oktatási törvényről
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) határozottan elutasítja a jogtipró ukrán oktatási törvényt, és arra kéri Petro Porosenko elnököt, hogy vétózza meg annak hatályba lépését. A kihirdetés előtt álló ukrán oktatási törvény semmibe veszi Ukrajna nemzetközi vállalásait, megfosztva az országban élő nemzeti kisebbségeket az anyanyelven való tanulás lehetőségétől, felgyorsítva ezzel az asszimilációs folyamatokat, ami alapjaiban veszélyezteti azok megmaradását.
Az Európai Unió társult tagjaként, az ahhoz való csatlakozás reményében Ukrajna több kétoldalú nemzetközi szerződésben is vállalta a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatására vonatkozó jogok biztosítását. A kihirdetés előtt álló oktatási törvény ellentétes az európai uniós normákkal, és súlyosan sérti a nemzeti kisebbségek jogait. A KMAT tagszervezetei szolidaritást vállalnak a lehetetlen helyzetbe sodort kárpátaljai magyarsággal, és vállalják, hogy tiltakoznak az Európai Unió illetékes vezetőinél, az ENSZ emberi jogi főbiztosánál, valamint más nemzetközi fórumokon.
A KMAT testülete e nehéz politikai helyzetben támogatásáról biztosítja kárpátaljai tagszervezetének elnökét, Brenzovics László parlamenti képviselőt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, valamint Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, bízva abban, hogy a kelet-európai kommunista rendszerek oktatási törvényeit is alulmúló jelen törvény nem lép érvénybe. A KMAT egyúttal üdvözli a törvény ellen tiltakozó államok (Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária, Szlovákia, Görögország) fellépését, valamint a magyar Országgyűlés által e tárgyban egyhangúan elfogadott ötpárti határozatot. Elfogadhatatlannak tartjuk ugyanakkor, hogy az uniós intézmények vezetőinek nincs határozott és egyértelmű kiállásuk az Ukrajnában élő őshonos nemzeti közösségeket érintő jogfosztás kapcsán.
A KMAT üdvözli, hogy a lingvicídiumot eredményező törvény vétóját kéri a Kárpátaljai Megyei Közgyűlés, ukrán nemzetiségű tagjaival együtt. Tiltakozásukkal a megye lakosságának többségi véleményét is képviselik, amit nem hagyhat figyelmen kívül Ukrajna elnöke.
Elfogadták a KMAT ülésén, 2017. szeptember 22-án, Nagyváradon.
(sajtóközlemény) Erdély.ma

Potápi: Semmivel sem jobb a helyzet az autonómia terén, mint 1995-ben vagy 2004-ben
A Kárpát-medence magyar közösségei nem adták fel az autonómiáért folytatott harcukat, de a közösségeknek az őket érő támadások ellen is egyfolytában védekezniük kell – jelentette ki Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára pénteken a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) nagyváradi ülésén.
Az államtitkár KMAT idei második ülésének nyilvános részén felszólalva megállapította, hogy egyedül a Vajdaságban sikerült előrelépni az autonómia területén. Úgy vélte, amíg a székelyföldi magyar ember is közömbös az autonómia iránt, addig kevés esély van a sikerre. Szerinte elsősorban a saját közösség autonómia iránti igényét kell megerősíteni, majd a román közösségét, ehhez kell hozzáilleszteni a magyar és a román politikát, és ehhez kell nagyhatalmi, európai uniós támogatást szerezni.
„Semmivel sem jobb a helyzet mint 1995-ben vagy 2004-ben, de innen szép fordítani" – jegyezte meg az államtitkár, aki arra is kitért, hogy a magyar nemzetpolitika immár arra törekszik, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei boldogulni is tudjanak a szülőföldjükön. Ezért a hagyományos nemzetpolitikai területek mellett a magyar közösségek gazdaságát is támogatja.
Az államtitkárnak az autonómia iránti közönyre vonatkozó megállapítását mind Tőkés László KMAT-elnök, mind pedig Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke vitatta.
Tőkés László a székelyek autonómiaigényét a templomba ritkán járó, de mégis hívő emberek vallásosságához hasonlította. A KMAT elnöke szerint történelmi előzményei vannak annak, hogy az erdélyi magyarságban erősebb az autonómiaigény, mint a Kárpát-medence más magyar közösségeiben. Az erdélyi magyarság öntudatába ugyanis beépült, és maradványaiban máig megmaradt az erdélyi államiság tudata – vélte Tőkés László.
A politikus úgy vélte: a Magyarországot felszabdaló trianoni döntés centenáriumát megelőző fokozódó magyarellenesség is a közösségi önrendelkezés hiányára vezethető vissza. „Gordiuszi megoldás volna, ha a nemzeti önrendelkezés közösségi jogát tudnánk érvényesíteni. Tovább kell folytatnunk törvényes küzdelmünket az autonómia különböző formáinak a megvalósítása érdekében" – jelentette ki Tőkés László.
Szilágyi Zsolt úgy vélte: a székelyek 2013 októberében tartott nagy menetelése vagy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2007-ben tartott nem hivatalos mozgó urnás népszavazása is jelezte, hogy az autonómia népakarat Székelyföldön. A politikus szerint „mozgásban kell tartani a közösséget" hogy a népakarat megmaradjon.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalásában azt hangoztatta, hogy a magyar közösségeknek előbb a közösségeiken belül kell egységesíteniük autonómiaelképzeléseiket, és csak ezután szabad megszólítaniuk országaik vezetését. Úgy vélte: a Székelyföldre vonatkozó két autonómiatervezet között a leglényegesebb különbség, hogy míg az SZNT a történelmi Székelyföld számára kér területi autonómiát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) tervezete Hargita, Kovászna és Maros megye területére vonatkozik. Utóbbi terület nagyobb és olyan kistérségeket is magába foglal, amelyeken kisebbségben élnek a magyarok. A miniszterelnöki megbízott abbeli szándékának adott hangot, hogy a következő egyeztetésen „közös nevezőre hozzák" a székelyföldi tervezeteket.
A KMAT ülése után Nagyváradon Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címen autonómiakonferenciát is tartanak, amelyre a téma több európai szakértőjét is meghívták.
MTI; itthon.ma//karpatmedence

KMAT: A Kárpát-medencei magyar gondok többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Nagyváradon tartott pénteki ülésén megállapította: a Kárpát-medencei magyar közösségek gondjainak a többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza - áll az MTI-hez eljuttatott zárónyilatkozatban.
A Kárpát-medence kisebbségben élő magyar közösségeinek politikai szervezeteit és pártjait tömörítő szervezet állást foglalt az új ukrajnai oktatási törvény ellen, és felkérte Petro Porosenko ukrán elnököt, hogy ne hirdesse ki a jogszabályt.
A KMAT a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működésének ellehetetlenítése miatt is tiltakozott. Felszólította a román kormányt, hogy az európai normákat tiszteletben tartva biztosítsa a magyar közösség alapvető jogát az anyanyelvi oktatáshoz, az általa választott törvényes keretek között.
A KMAT áttekintette a Kárpát-medencei autonómiatörekvések helyzetét, és megállapította: "gondjaink többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza". Kulcsfontosságúnak tartotta, hogy az autonómiatörekvéseket a fiatalok is támogassák.
A testület üdvözölte Szili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erőfeszítéseit egy közös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására. "Tekintettel arra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célul kitűző törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben, egyúttal felkéri őt, hogy folytassa az egyeztetéseket, és érje el, hogy a benyújtandó tervezet a lehető legnagyobb magyar társadalmi és politikai támogatottsággal rendelkezzen" - áll a zárónyilatkozatban.
Az autonómiatanács közölte: támogatja a Minority SafePack néven ismertté vált európai polgári kezdeményezést, és felkéri a tagszervezeteken keresztül a Kárpát-medencei magyar közösségeket, valamint nemzetközi partnereiket, hogy tagjaik aláírásával segítsék a kezdeményezés sikerre vitelét. Úgy vélte: az egymillió aláírást igénylő európai szintű kezdeményezés fontos eszköz lehet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében. Gazda Árpád / MTI

A székelyek közömbösek?
Az autonómiaharc folytatódik
A Kárpát-medence magyar közösségei nem adták fel az autonómiáért folytatott harcukat, de az őket érő támadások ellen is egyfolytában védekezniük kell – jelentette ki Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tegnap a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) nagyváradi ülésén.
Az államtitkár a KMAT idei második ülésének nyilvános részén felszólalva megállapította, hogy egyedül a Vajdaságban sikerült előrelépni az autonómia területén. Úgy vélte, amíg a székelyföldi magyar ember is közömbös az autonómia iránt, addig kevés esély van a sikerre. Szerinte elsősorban a saját közösség autonómia iránti igényét kell megerősíteni, majd a román közösségét, ehhez kell hozzáilleszteni a magyar és a román politikát, és ehhez kell nagyhatalmi, európai uniós támogatást szerezni. „Semmivel sem jobb a helyzet, mint 1995-ben vagy 2004-ben, de innen szép fordítani” – jegyezte meg, és hozzátette: a magyar nemzetpolitika immár arra törekszik, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei boldogulni is tudjanak a szülőföldjükön. Ezért a hagyományos nemzetpolitikai területek mellett a magyar közösségek gazdaságát is támogatja. Az államtitkárnak az autonómia iránti közönyre vonatkozó megállapítását mind Tőkés László KMAT-elnök, mind pedig Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke vitatta. Tőkés László a székelyek autonómiaigényét a templomba ritkán járó, de mégis hívő emberek vallásosságához hasonlította. A KMAT elnöke szerint történelmi előzményei vannak annak, hogy az erdélyi magyarságban erősebb az autonómiaigény, mint a Kárpát-medence más magyar közösségeiben, az erdélyi magyarság öntudatába ugyanis beépült, és maradványaiban máig megmaradt az erdélyi államiság tudata. A politikus úgy véli: a Magyarországot felszabdaló trianoni döntés centenáriumát megelőző, fokozódó magyarellenesség is a közösségi önrendelkezés hiányára vezethető vissza. „Gordiuszi megoldás volna, ha a nemzeti önrendelkezés közösségi jogát tudnánk érvényesíteni. Tovább kell folytatnunk törvényes küzdelmünket az autonómia különböző formáinak a megvalósítása érdekében” – jelentette ki Tőkés László. Szilágyi Zsolt szerint a székelyek 2013 októberében tartott nagy menetelése vagy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2007-ben tartott – nem hivatalos, mozgóurnás – népszavazása is jelezte, hogy az autonómia népakarat Székelyföldön. A politikus szerint „mozgásban kell tartani a közösséget”, hogy a népakarat megmaradjon. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalásában azt hangoztatta, hogy a magyarságnak előbb a közösségeiken belül kell egységesíteniük autonómiaelképzeléseiket, és csak ezután szabad megszólítaniuk országaik vezetését. Úgy vélte: a Székelyföldre vonatkozó két autonómiatervezet között a leglényegesebb különbség, hogy míg az SZNT a történelmi Székelyföld számára kér területi autonómiát, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tervezete Hargita, Kovászna és Maros megye területére vonatkozik. Utóbbi terület nagyobb, és olyan kistérségeket is magában foglal, amelyeken kisebbségben élnek a magyarok. A miniszterelnöki megbízott abbeli szándékának adott hangot, hogy a következő egyeztetésen „közös nevezőre hozzák” a két tervezetet. A KMAT ülése után Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címen autonómiakonferenciát is tartanak Nagyváradon, amelyre a téma több európai szakértőjét is meghívták. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KMAT: a Kárpát-medencei magyar gondok többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Nagyváradon tartott ülésén megállapította: a Kárpát-medencei magyar közösségek gondjainak a többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza - áll a zárónyilatkozatban.
A Kárpát-medence kisebbségben élő magyar közösségeinek politikai szervezeteit és pártjait tömörítő szervezet állást foglalt az új ukrajnai oktatási törvény ellen, és felkérte Petro Porosenko ukrán elnököt, hogy ne hirdesse ki a jogszabályt.
A KMAT a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működésének ellehetetlenítése miatt is tiltakozott. Felszólította a román kormányt, hogy az európai normákat tiszteletben tartva biztosítsa a magyar közösség alapvető jogát az anyanyelvi oktatáshoz, az általa választott törvényes keretek között. A KMAT áttekintette a Kárpát-medencei autonómiatörekvések helyzetét, és megállapította: "gondjaink többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza". Kulcsfontosságúnak tartotta, hogy az autonómiatörekvéseket a fiatalok is támogassák. A testület üdvözölte Szili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erőfeszítéseit egy közös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására.
"Tekintettel arra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célul kitűző törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben, egyúttal felkéri őt, hogy folytassa az egyeztetéseket, és érje el, hogy a benyújtandó tervezet a lehető legnagyobb magyar társadalmi és politikai támogatottsággal rendelkezzen" - áll a zárónyilatkozatban. Az autonómiatanács közölte: támogatja a Minority SafePack néven ismertté vált európai polgári kezdeményezést, és felkéri a tagszervezeteken keresztül a Kárpát-medencei magyar közösségeket, valamint nemzetközi partnereiket, hogy tagjaik aláírásával segítsék a kezdeményezés sikerre vitelét. Úgy vélte: az egymillió aláírást igénylő európai szintű kezdeményezés fontos eszköz lehet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Centenáriumi megemlékezés-sorozattal idézi fel a KMAT a trianoni döntéshez vezető eseményeket
Centenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) azokat a jelentős történelmi eseményeket, amelyek megelőzték a trianoni békediktátumot - jelentette be Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke szombaton, a kisebbségben élő magyar közösségek politikai szervezeteit tömörítő szervezet nagyváradi ülését és kétnapos autonómiakonferenciáját összegző sajtóértekezleten.
Az egész Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a KMAT egy novemberi tanácskozásán dolgozzák ki.
"Alapvető célunk a történelmi valóság megismerése, a megbékélés keresése az utódállamok többségi nemzeteivel és a Trianon-okozta máig ható következményeknek a gyógyítása" - hangoztatta Tőkés László.
Románia 2018-ban a "Nagy egyesülés" százéves évfordulóját ünnepli, vagyis annak az 1918 decemberi elsejei Gyulafehérvári Román Nemzetgyűlésnek a centenáriumát, amelyen az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi románok kimondták az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A KMAT a 2108-tól 2020-ig terjedő rendezvénysorozattal a többi olyan fontos történelmi eseményt is fel akarja idézni, amely megelőzte a - románság által megfogalmazott követeléseket is szentesítő - trianoni döntést.
"Nem Magyarország felosztásának dátumát, a Trianoni békediktátumot tekintjük évfordulói alkalomnak önmagában, hanem az egész '18-20-as periódust Gyulafehérvártól a trianoni döntésig terjedően, ebben benne van a szerbiai népgyűlés, a kolozsvári magyar nemzetgyűlés 1918 decemberében, vagy a Székely Nemzeti Tanács megalakítása 1918 novemberében" - magyarázta az EP-képviselő.
Kifejtette: annyi történelemhamisítás volt ebben a témakörben, hogy a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak mindenképpen át kell beszélniük történelmi traumáikat azokkal a többségi nemzetekkel, amelyekkel együtt élnek, és hozzá kell járulniuk az olyan hibáknak a kijavításához is, mint amilyen a későbbi romániai asszimilációs politika.
Hangsúlyozta: Romániában számos olyan igazságtalanság érte a magyarságot, amely ellentétes a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemével, a centenáriumi rendezvénysorozattal pedig arra is emlékeztetni akarják a románságot, hogy a történelmi dokumentumba foglalt autonómiaígéretéről megfeledkezett.
A Nagyváradon tartott kétnapos autonómiakonferenciáról Tőkés László elmondta: a KMAT rendszeresen szervez reprezentatív tanácskozásokat a téma európai szakértőivel az autonómia eszméjének népszerűsítése, formáinak megismertetése és a nemzedéki folytonosság megteremtése érdekében a kárpát-medencei magyar fiatalok számára.
Megemlítette: a rendezvényen felkérték a konferencián előadóként részt vevő Szili Katalint, a határon túli autonómiaügyek egyeztetésének miniszterelnöki megbízottját, hogy közvetítsen az erdélyi magyar szervezetek és pártok között a székelyföldi területi autonómiaigény egységes képviselete érdekében.
A konferenciát megelőző nagyváradi munkaülésén a KMAT állást foglalt az új ukrajnai oktatási törvény ellen, tiltakozott a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ellehetetlenítése miatt, és felkérte tagszervezeteit, hogy segítsék a szükséges egymillió aláírás összegyűjtését a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezéshez. Baranyi László / MTI

Konszenzus és többségi akarat kell az autonómiához
Számos érdekes előadás hangzott el az autonómia megvalósításának lehetőségeiről és az azt akadályozó tényezőkről a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) által Nagyváradon szervezett autonómia konferencia első, pénteki napján.
A Pariumi Keresztény Egyetem Városháza utcai székhelyén tartott, péntek délután kezdődő konferenciát házigazdaként Tőkés László EP-képviselő nyitotta meg, aki a fiatalok megszólításának a fontosságát hangsúlyozta. A fiataloknak szánt alapvető üzenet az, fejtette ki, hogy a szülőföldön való boldogulás egyetlen biztosítéka a teljes körű autonómia, és ennek megvalósítására minden törvényes eszközt igénybe kell venni.
A konferencia első blokkjának első felszólalója Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus volt, aki Åland sziget autonómiájának a történetét vázolta fel. Beszédében kifejtette, hogy a kisebbségügyi kérdések mindig belügynek számítanak, Åland sziget sorsát azonban azért sikerült megnyugtatóan rendezni, mert ügye nemzetközi konfliktussá terebélyesedett. Elisabeth Nauclér elmondta, hogy Ålandnak saját parlamentje van, és Finnország nem tud nélküle elfogadni egyetlen olyan egyezményt sem, amely a szigetet is érinti. Ez a rendszer tűnik megváltozni azóta, hogy Finnország belépett az Európai Unióba, Brüsszel ugyanis csak a tagországok joghatóságát ismeri el, így sajnos egyre többször megtörténik az, hogy az Ålandot közvetlenül érintő kérdésekben Brüsszel és Helsinki az ålandiak feje fölött dönt. Mint Nauclér elmondta, az Európai Unió nagy csalódás az Åland szigeteken élők számára, annál is inkább, mert Åland annak idején, Finnország csatlakozásakor megtehette volna azt, hogy nem lép be a Európai Unióba, mint ahogy a Dánia fennhatósága alatt álló Grönland és a Feröer-szigetek sem léptek be.
Egymásért
Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa az identitás fontosságáról beszélt, majd pedig a saját nevével fémjelzett Európa Tanácsi jelentés keletkezéstörténetét vázolta fel. Leszögezte: az autonómia segít az identitás megőrzésében és az asszimiláció elkerülésében, és a különböző interetnikai feszültségek megoldásában is fontos szerepet játszhat. A nemzetek közötti viszálykodás megoldásának egyik módja lehet az, ha a különböző történelmi eseményeket minden résztvevő fél szempontjából megismertetjük, hiszen csak ez járulhat hozzá egymás jobb megértéséhez. Nagy hiányossága az Európai Uniónak az, hogy mindeddig még nem történt politikai iránymutatás az ilyen típusú történelemoktatás tekintetében. Szili Katalin, a határon túli autonómiaügyek egyeztetésének miniszterelnöki megbízottja kifejtette, hogy az Európai Unió addig nem lép át a huszonegyedik századba, amíg nem hajlandó megfogalmazni a nemzeti kisebbségügyi standardokat.
Második blokk
Szünet után Duray Miklós szlovákiai magyar író, politikus vázolta fel a felvidéki autonómiatörekvések történetét, konklúzióként azt hangsúlyozva: „ne mindig a másikat szidjuk, nézzük meg, mit teszünk mi saját jogvédelmünk érdekében.” Lőrincz Csaba, aki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének a megbízottjaként érkezett a konferenciára kifejtette, hogy egységesíteni kell a különböző székelyföldi autonómia-tervezeteket, hozzátéve, nem világos, hogy szükséges-e egyáltalán egy újabb közigazgatási szintet létrehozni Romániában. Fontosnak tartotta a már létező jogok alkalmazását, mert, mint mondta, a helyi önkormányzatiságból kiindulva a helyi iskolákra, egyházakra alapozva felépíthető egyfajta helyi autonómia, amelyre hosszútávon ráépülhet majd a területi autonómia is, jelenleg ugyanis a román társadalom elutasítja az autonómiát. „Amíg egy miccsből román–magyar konfliktus keletkezik, addig nehezen lehet területi autonómiáról beszélni” – fogalmazott.
Gazdasági fellendülés
Sándor Krisztina, az EMNT alelnöke Lőrincz Csabával vitatkozva kifejtette, hogy a területi autonómia nem egy újabb közigazgatási szint lenne, hanem egy teljesen új közigazgatási rendszer. Mítosznak nevezte azt a közvélekedést, hogy Székelyföld gazdaságilag nem tudná eltartani önmagát, hiszen az autonómia éppen hogy gazdasági fellendülést hozna például azáltal, hogy az ott megtelepedő multinacionális cégek adója nem Bukarestbe vándorolna, hanem helyben maradna. Az autonómia megvalósulásában a nemzetközi nyomásgyakorlásnak és Magyarországnak kulcsfontosságú szerepe lehet, tette hozzá.
Minimális bizalom
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kiemelte: az autonómia tekintetében a politikai elitnek kell egyezségre jutni, és csak ha már kialakult a konszenzus, akkor lehet hozzáfogni a megvalósításhoz, de hogy végül is mi válik valóra az elképzelésekből, az mindig a többségi társadalomtól függ. Ezért aztán elengedhetetlen egy minimális bizalom a többség és kisebbség között, aminek megkerülhetetlen velejárója az, hogy a többség ne tekintsen biztonsági kockázatként a kisebbségre. A továbbiakban kijelentette: „Nem hiszek a nemzetközi nyomásgyakorlásban, mert ha ez létezne, akkor Ukrajnában nem lenne olyan törvény, amilyen van” – utalt a most elfogadott, a nemzeti kisebbségeket súlyosan érintő ukrajnai oktatási törvényre. Majd így folytatta: „a brüsszeli politikusok fogékonysága a nemzeti kisebbségek tekintetében nulla. Ezt a csatát nekünk kell megvívnunk azokkal, akikkel együtt élünk”. Végezetül dr. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) elnöke szólalt fel, aki leszögezte: egy olyan fontos nemzetstratégiai kérdést, mint az autonómia, nem szabad gazdaságpolitikai megfontolásoknak alárendelni. Sándor Krisztina véleményét megerősítve elmondta: a Székelyföld gazdaságilag fenn tudja tartani magát. „A magyar emberek mindenhol dolgoznak, nem hiszem, hogy a Székelyföldet a Vaslui vagy a Călăraşi megyei parasztemberek adólejeiből kell fenntartani” – fogalmazott. A székelyföldi autonómia megvalósulásának szerinte két alapfeltétele van: léteznie kell az autonómia igényének, és ezt az igényt folyamatosan fenn kell tartani, mert a mai, állandóan változó világban bármikor előállhat az autonómia megvalósulását elsegítő kedvező helyzet. Mindkét blokkot a jelenlevők kérdései, és az azokra adott válaszok zárták.
Pap István / erdon.ro

Csak saját erőből lehet autonómia
Más modelleket nem lehet átvenni, mert minden autonómia más módon alakult ki, viszont ha itt is kell, akkor az egyetlen út a párbeszéd a román többséggel is – fejtette ki Váradon Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus és jogász.
Hívhatjuk önkormányzásnak, hatalommegosztásnak, inklúziónak, vagy autonómiának, az önrendelkezés lényege ugyanaz mindenütt, ám a hozzá vezető utak nem azonosak – ezt Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus és jogász fejtette ki Nagyváradon, a kétnapos autonómiakonferenciát összegző sajtóértekezleten. A szombati eseményen a sokak által állandóan az autonómia egyik példájaként felhozott Åland-szigetekről érkezett Nauclér hozzátette: nem először van tájainkon, és most is azt tudja hangsúlyozni, hogy nem megoldásokat adni jött, hiszen ez nem így megy, hanem a konferencián a tapasztalataikat osztotta meg. A politikus – aki finnországi parlamenti képviselő is volt, és mára számos tapasztalatot szerzett, a világ számos pontján tevékenykedve, a dalai lámával tartott egyeztetésekről, Okinawán és Hegyi-Karabahon át a volt Jugoszláviáig, ahol három éven át volt ENSZ-tisztségviselő -, azt hangoztatta: az ő modelljüket lehetetlen átvenni, akárcsak bármilyen más modellt is, ehelyett saját tartalommal kell megtölteni az itteni törekvéseket, és konkrét formába öntve előállni azokkal, a román hatalom felé. „A lényeg ugyanis a párbeszéd, sőt, első szakaszban a feszültségeket kell kioltani, meg kel értetni, hogy az autonómia nem abszurdum, és sok más helyen is van ilyen” – fogalmazott. Egyébként arról a romániai helyzetről mondta ezt, amelyről a konferencián terjesztet, az önrendelkezés kárpát-medencei helyzetét összesítő tanulmányban az szerepel, hogy a romániai politikai vezetés „hisztérikusan ellenzi” az elképzelést. Magának a konferenciának a sajtótájékoztatót megelőző záró része is összegzésről szólt, és ott például Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács vezetője tekintette át a testület történetét, majd Bodó Barna azt fejtegette, hogy „Bibóval szólva a szabadság kis köreit kell előbb megteremtenünk, azaz helyi szinteken kell berendezkednünk, mozgástereket kialakítanunk, különben a nagy egész sem működhet”.
Az RMDSZ nélkül
Visszatérve a tájékoztatóhoz, azon Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke emlékeztetett: épp az adott teremben alakult meg annak idején a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT). Tőkés László, EP-képviselő, a KMAT elnöke megemlítette, hogy az autonómiakonferencián a Kárpát-medence számos országából voltak jelen a magyarság egyes pártjainak képviselői, azonban távol maradt az RMDSZ. Pedig a székelyföldi Antal Árpád és Borboly Csaba is ígérte részvételét, mégsem képviseltette magát végül az RMDSZ.
Hogy mik a konferencia végkövetkeztetései, arra a zárónyilatkozatukat összegezte. Ebben a KMAT tiltakozik a kihirdetés előtt álló ukrán oktatási törvény ellen és a marosvásárhelyi katolikus iskola ellehetetlenítése miatt. A KMAT áttekintette továbbá a Kárpát-medencei autonómiatörekvések helyzetét, megállapítva, hogy gondjaink többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza. Kulcsfontosságúnak tartják, hogy ezen törekvéseink az új nemzedék, a mindenkori fiatalok részéről is minél szélesebb körű támogatottságot kapjanak. Ennek érdekében szerveztek egy fiataloknak szánt autonómiakonferenciát, és szorgalmazzák az önrendelkezés ügyének korszerű és letisztult formájú népszerűsítését. A KMAT üdvözli Szili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erőfeszítéseit egy közös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására. Tekintettel arra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célul kitűző törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben, egyúttal felkéri őt, hogy folytassa az egyeztetéseket. A KMAT támogatja a Minority SafePack néven ismertté vált európai polgári kezdeményezést. A KMAT azt is jelzi, fontosnak tartja a jövő évi magyar országgyűlési választást.
Tőkés azt is bejelentette a tájékoztatón, hogy centenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a KMAT azokat a jelentős történelmi eseményeket, amelyek megelőzték a trianoni békediktátumot. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a KMAT egy novemberi tanácskozásán dolgozzák ki. A Nagyváradon tartott kétnapos autonómiakonferenciáról még elmondta: a KMAT rendszeresen szervez reprezentatív tanácskozásokat a téma európai szakértőivel az autonómia eszméjének népszerűsítése, formáinak megismertetése és a nemzedéki folytonosság megteremtése érdekében a kárpát-medencei magyar fiatalok számára.
Szeghalmi Örs / erdon.ro

Válasz Trianonra
Centenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) azokat a jelentős történelmi eseményeket, amelyek megelőzték a trianoni békediktátumot – jelentette be Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke szombaton a szervezet nagyváradi ülését és kétnapos autonómiakonferenciáját összegző sajtóértekezleten. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a kisebbségben élő magyar közösségek politikai szervezeteit tömörítő KMAT egy novemberi tanácskozásán dolgozzák ki.
Alapvető célunk a történelmi valóság megismerése, a megbékélés keresése az utódállamok többségi nemzeteivel és a Trianon okozta, máig ható következmények gyógyítása – hangoztatta Tőkés László. Románia 2018-ban a „Nagy egyesülés” századik évfordulóját ünnepli, vagyis annak az 1918. decemberi 1-jei Gyulafehérvári Román Nemzetgyűlésnek a centenáriumát, amelyen az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi románok kimondták az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A KMAT a 2108-tól 2020-ig terjedő rendezvénysorozattal a többi olyan fontos történelmi eseményt is fel akarja idézni, amely megelőzte a románság által megfogalmazott követeléseket is szentesítő trianoni döntést. „Nem Magyarország felosztásának dátumát, a trianoni békediktátumot tekintjük évfordulói alkalomnak önmagában, hanem az egész 1918–1920-as periódust Gyulafehérvártól a trianoni döntésig terjedően, ebben benne van a szerbiai népgyűlés, a kolozsvári magyar nemzetgyűlés 1918 decemberében vagy a Székely Nemzeti Tanács megalakítása 1918 novembe¬rében” – magyarázta az EP-képviselő. Kifejtette: annyi történelemhamisítás volt ebben a témakörben, hogy a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak mindenképpen át kell beszélniük történelmi traumáikat azokkal a többségi nemzetekkel, amelyekkel együtt élnek, és hozzá kell járulniuk az olyan hibák kijavításához is, mint amilyen a későbbi romániai asszimilációs politika. Hangsúlyozta: Romániában számos olyan igazságtalanság érte a magyarságot, amely ellentétes a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemével, a centenáriumi rendezvénysorozattal pedig arra is emlékeztetni akarják a románságot, hogy a történelmi dokumentumba foglalt autonómiaígéretéről megfeledkezett. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldön az önrendelkezés népakarat
Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen ülésezett szeptember 22-én a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT), az eseményt egy kétnapos autonómiakonferencia követte. A rendezvény a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával zajlott. Jövőre Válasz Trianonra: az autonómia címmel a történelmi valóság megismertetését célul kitűző programsorozatot terveznek.
A KMAT munkaülésén elhangzott bevezető köszöntőjében a tanács alapító elnöke, Tőkés László emlékeztetett: 13 évvel ezelőtt éppen, az egyetem Bartók-termében alakult meg tíz kisebbségi magyar szervezet részvételével a Kárpát-medencében őshonos magyar közösségek autonómiatörekvéseinek demokratikus eszközökkel való egységes képviseletére hivatott Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. Sajnálatos módon az utódállamokban azóta sem javultak lényegesen az ott élő magyar közösségek önrendelkezési esélyei, és az európai intézmények sem lettek érzékenyebbek ügyeik iránt. Tőkés hangsúlyozta: a hagyományos kisebbségpolitikát ki kell szélesíteni az autonómiapolitika irányába.
„Az autonómia ügyében csakis akkor lehet előrelépni, ha a magyar szervezetek határozottan felvállalják annak képviseletét, és ha az önrendelkezés lesz politikájuk közös nevezője” – fogalmazott. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szükséges a párbeszéd, és ha lehet, az együttműködés is
A Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitója alkalmából Nagyváradra látogató Kelemen Hunor parlamenti képviselőt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét megbeszélésre hívta meg Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az egyetem alapítója. Az eszmecserére a szövetség elnökét elkísérte Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, míg a házigazdák részéről jelen volt Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, illetve ügyvezető elnöke.
Az EMNT és az EMNP közös Bihar megyei székházában tartott, mintegy másfél órás találkozón az erdélyi magyar politika és a román belpolitika állását elemezve a tárgyalófelek egyetértetek abban, hogy vannak olyan közös célok, amelyek együttes fellépést tesznek szükségessé. Ilyen a FUEN által kezdeményezett aláírásgyűjtés, amely egymillió aláírás összegyűjtésével európai védelmet kíván megvalósítani az őshonos nemzeti közösségeknek, és amelyet mindkét szervezet támogat. Ugyanakkor ilyen a regisztrációs folyamat is, amely szükséges a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon való részvételhez.
A találkozón szóba került a Kárpát-medencei Autonómiatanács munkája és a román törvényhozásban benyújtandó autonómiatervezetek ügye is.
A felek megállapodtak abban, hogy szükség van a rendszeres párbeszédre, a következő találkozóra valószínűleg a Magyar Állandó Értekezlet november elejére tervezett ülése kapcsán kerül sor.
Az egyetemi tanévnyitó demonstratív jellegén túl a magyar vezetőknek érdemi párbeszédet, és ha lehet, együttműködést kell kialakítaniuk, ezzel is megerősítve a nemzeti együttműködés rendszerét, mondta Tőkés László a találkozó után. tokeslaszlo.eu

Lehetséges együttműködésről egyeztetett Tőkés és Kelemen
Tőkés László európai parlamenti képviselő és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hétfői találkozóján arra a következtetésre jutott, hogy vannak olyan közös célok, amelyek együttes fellépést tesznek szükségessé.
A Partiumi Keresztény Egyetem hétfői tanévnyitója alkalmából Nagyváradra látogató Kelemen Hunor parlamenti képviselőt, RMDSZ-elnököt Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az egyetem alapítója hívta megbeszélésre. A találkozóról Tőkés László sajtóirodája bocsátott ki közleményt. Az eszmecserére a szövetség elnökét elkísérte Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, míg a házigazdák részéről jelen volt Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, illetve ügyvezető elnöke.
Az EMNT és az EMNP közös Bihar megyei székházában tartott, mintegy másfél órás találkozón az erdélyi magyar politika és a román belpolitika állását elemezve a tárgyalófelek egyetértetek abban, hogy vannak olyan közös célok, amelyek együttes fellépést tesznek szükségessé.
„Ilyen a FUEN által kezdeményezett aláírásgyűjtés, amely egymillió aláírás összegyűjtésével európai védelmet kíván megvalósítani az őshonos nemzeti közösségeknek, és amelyet mindkét szervezet támogat” – szerepel a megbeszélésről kiadott közleményben. Közös célnak tekintik a felek a regisztrációs folyamatot is, amely szükséges a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon való részvételhez. A találkozón szóba került a Kárpát-medencei Autonómiatanács munkája és a román törvényhozásban benyújtandó autonómiatervezetek ügye is. A felek megállapodtak abban, hogy szükség van a rendszeres párbeszédre, a következő találkozóra valószínűleg a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) november elejére tervezett ülése kapcsán kerül sor. „Az egyetemi tanévnyitó demonstratív jellegén túl a magyar vezetőknek érdemi párbeszédet, és ha lehet, együttműködést kell kialakítaniuk, ezzel is megerősítve a nemzeti együttműködés rendszerét” – idézte Tőkés Lászlót a közlemény. Krónika (Kolozsvár)

Magyar összefogás közös célok mentén: lehetséges együttműködésről egyeztetett az RMDSZ és az EMNP
Közös célok mentén együttműködne és rendszeresítené a párbeszédet az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ, amelyek vezetői Tőkés László kezdeményezésére ültek tárgyalóasztalhoz Nagyváradon. A felvetett témákról nyiltakoztak a Krónikának.
„Ez a megbeszélés nem az első és nem is az utolsó, nem kell sem alul-, sem felülértékelni” – fogalmazott a Krónika megkeresésére Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki elmondása szerint Orbán Viktor meghívására, a kormányfővel együtt vett részt a PKE nagyváradi tanévnyitóján.
A szövetségi elnök természetes gesztusnak nevezte, hogy Tőkés László meghívását elfogadta.
„Kiderült, hogy több témában is hasonlít az álláspontunk. Például a Minority SafePack kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés aktuális kérdés, s az EMNT és EMNP vezetői megígérték, hogy segítenek, aláírásra buzdítják a szimpatizánsaikat. Abban is egyetértettünk, hogy a magyar állampolgársággal együtt jár a szavazati jog, amellyel úgy lehet élni, ha a polgárok regisztrálnak” – részletezte a szövetség elnöke.
Hozzátette, több más kérdés is terítékre került, például, hogy a centenáriumi év „esély és lehetőség”, ám kedvezőtlenül is alakulhat, amennyiben elharapózik a nacionalista retorika, szóba került, hogy ezt miként lehet kivédeni. Kelemen Hunor elmondta továbbá, a tárgyaló felek felvetésére a szövetség képviselői hangsúlyozták, hogy a Kárpát-medencei Autonómiatanácsban az RMDSZ évek óta megfigyelői státust tölt be, és ezen nem kívánnak változtatni. Laza beszélgetés volt, különösebb elvárások, és hetekig tartó előkészületek nélkül” – összegezte Kelemen Hunor. Hozzátette: a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) előtt általában szoktak egyeztetni, ha nem is „elnöki szinten”, erre valószínű ezúttal is sor kerül, a novemberi ülésen pedig – mint mindig – ismét találkozni fognak. Érdeklődésünkre Szilágyi Zsolt, a néppárt elnöke elmondta, a másfél órás találkozón felvetettek minden olyan kérdést, amit fontosnak tartottak. „A Minority SafePack és a regisztráció kapcsán egyetértettünk, és megfogalmazódott, hogy a centenáriumi év felfokozott, hisztérikus hangulatában is szükség lesz a magyar szervezetek összefogására” – fejtette ki az EMNP elnöke.
A találkozón Szilágyi Zsolt felvetette, hogy a kulturálisautonómia-tervezetet nem szabad feladni, hiszen két-három évente a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), vagy a Római Katolikus Teológiai Gimnázium kapcsán felmerül, hogy a magyar közösségnek meg kell mentenie az iskoláit. A kulturális autonómia teret, költségvetést biztosít a magyar közösségnek iskolaalapításra és fenntartásra, ebben a szerbek előttünk járnak, ott működik magyar és román nemzeti tanács is, ennek példájára kellene közös tervezetet kidolgozni és benyújtani. Ez azonban nem helyettesítheti a Székelyföld autonómiastatútumát” – fogalmazott Szilágyi Zsolt.
Az önrendelkezésről szóló tervezet kapcsán az EMNP képviselői a találkozón világossá tették, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott változathoz ragaszkodnak. „Úgy álltunk fel az asztaltól, hogy a párbeszédet állandósítani, rendszeresíteni kell” – mondta Szilágyi Zsolt. Bíró Blanka, Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Újabb elnöki mandátumot kapott Tőkés László az EMNT élén
Újabb kétéves elnöki mandátumot kapott Tőkés László európai parlamenti képviselő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozsváron megszervezett küldöttgyűlésén szombaton.
A szervezet sajtóirodájának közleménye szerint az elnökségi beszámolók, valamint az EMNT Demokráciaközpontok honosítási munkájáról szóló összefoglaló ismertetése után a jelen lévő 95 küldött megerősítette elnöki tisztségében, és a következő két évre is bizalmáról biztosította Tőkés Lászlót.
Az EMNT elnökének jelölésére a küldöttek megerősítették tisztségében Sándor Krisztina ügyvezető elnököt is.
Elnöki beszámolójában Tőkés László a „posztkommunista visszarendeződésnek” és a teljes körű rendszerváltás elmaradásának tulajdonította azt, hogy nem valósultak meg az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kinyilvánító, negyed évszázada elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat célkitűzései.
Úgy vélekedett: Nagy-Románia közelgő centenáriuma miatt az erdélyi magyar közéleti szereplőkre nagy felelősség hárul, hogy az egyre inkább kiélesedő kommunikációs háborúban ne hagyják magukat provokálni, és kellő higgadtsággal viszonyuljanak minden felmerülő kérdéshez.
„Továbbra is legfőbb célunk a nemzeti politizálás, mely során számítunk szövetségeseinkre is. A Kárpát-medencei Autonómiatanácsot erősítenünk kell, s az önrendelkezést össznemzeti ügyként kell kezelnünk. Továbbra is számítunk a magyar kormányra, támogatjuk küzdelmét a migrációs válság megoldásáért, s kivesszük a részünket az anyaországi választásokat megelőző regisztrációs kampányból is” – hangoztatta az erdélyi magyar autonómiaigény képviseletére vállalkozó szervezet elnöke.
Az EMNT küldöttgyűlését Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Szabolcs Attila parlamenti képviselő (FIDESZ), az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke, valamint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is üdvözölte.
A kolozsvári tanácskozáson átadták az EMNT Kós Károly-díját is, amelyet idén Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének ítéltek oda.
A 2013 óta évente átadott kitüntetéseket olyan személyiségeknek, szervezeteknek adományozzák, akik az autonómiaformák eléréséért példás tevékenységet fejtettek ki.
Az elmúlt években Király Károly, a rendszerváltás időszakát meghatározó politikus, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsora és a Háromszék napilap szerkesztősége részesült Kós Károly-díjban.
Az EMNT kitüntetését post mortem Birtalan Ákos egykori háromszéki parlamenti képviselő is megkapta. Baranyi László / MTI; Erdély.ma

Helytállás és hitvallás – interjú Tőkés Lászlóval
A Fidesz–KDNP erdélyi európai parlamenti képviselője, volt királyhágómelléki református püspök szerint ugyanolyan elszántság kell a határon túli magyar közösségek autonómiaküzdelmében, mint amikor 1989-ben szinte esélytelenül fordult szembe temesvári gyülekezete a Ceauşescu-diktatúrával. A Figyelőnek adott exkluzív interjújában a magyar reformációról, az erdélyi ökumenizmusról, a román nemzeti kommunista titkosszolgálati szemlélet továbbéléséről, Brüsszelről és a székely lármafagyújtásról beszél.
– Ez év október 31-én pont ötszáz esztendeje tette közzé Luther Márton a vallást, a hitéletet megújító tételeit. Ezt követően Zwingli és Kálvin is elindította mozgalmát, amely Magyarországon szintén hamar fogadtatásra lelt, a reformációnak még külön erdélyi magyar ága is kialakult, az unitarianizmus. A tordai országgyűlés 1568-ban, a világon elsőként törvénybe foglalta a vallásszabadságot, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius egyház, illetve a magyar, a székely és a szász közösség egyenjogúságát. Ön szerint mi a reformáció legnagyobb értéke a magyarság számára?
– A reformáció hozadékai közül a legfontosabbnak a magyar államiság folytonosságának a megteremtését tartom. Az ország háromfelé szakadásának idején Erdély lett a Szent István-i állam letéteményese. Első királyunk Krisztus nevében alapította meg a magyar államot. Fél évezreddel később, a reformáció szellemében alakult meg az Erdélyi Fejedelemség az unitárius II. János király (János Zsigmond fejedelem) vezetésével. Karakteresen magyar szellemiségben alakult tehát ki a Magyar Királyság utódállamának nevezhető Erdélyi Fejedelemség. Az ő uralkodása alatt tartott 1568-as tordai országgyűlés nemcsak Magyarország szempontjából, hanem nemzetközileg is komoly értékkel bír; a sajátlagosan magyar unitárius egyház megalapításával egyidejűleg a modern értelemben vett lelkiismereti és vallásszabadság előhírnöke lett Európában, megelőlegezve az ökumenikus keresztény törekvéseket.
– Ekkor Európa nyugati felében még dúlt a vallásháború.
– Igen, ezen időszakban irtották ki Franciaországban, Szent Bertalan éjszakáján a hugenottákat. Mi a vallásszabadság kihirdetésével előbbre jártunk. Emellett Erdély aranykorában, a XVII. században Bocskai, Bethlen, I. Rákóczi György fejedelem folyamatos harcot vívott a török uralom alatt megingott magyar államiság érdekében, valamint a Habsburg-elnyomás ellenében. A magyar reformáció így nagymértékben hozzájárult a magyar szabadságharchoz, s erre a magyar katolikusok is büszkék lehetnek, hiszen ugyanebben a korban Pázmány Péter volt a katolikus egyház megújulásának a vezéralakja. Ők voltak az egyházi megújulásnak, a nemzet megerősödésének a zászlóvivői.
– Ezek a történelmi példák – illetve a magyar ökumenikus türelem – is közrejátszottak abban, hogy a román kommunizmus legsötétebb, magyarellenes időszakában Erdélyben a templom volt a legfontosabb hely, ahol az ember megélhette magyarságát. A másik felekezet istentiszteletein, miséin, rendezvényein is sokan részt vettek, hogy megerősödjenek magyarságukban.
– Valóban. Én Kálvin alapművét, az Institutiót (a keresztény vallás rendszere – a szerk.) tartottam a kezemben, Luther szellemében hirdettem az igét, amikor a múlt század 80-as éveinek utolsó harmadában felléptem a temesvári szószékre, hogy a gyülekezet megélhesse a nemcsak tiltakozó, hanem a hitvalló, valami mellett kiálló szellemiséget. Lelki motiváltságunkban szerepet játszott ez a protestáns szellemiség. Az erdélyi tolerancia Temesvár szellemére is kiterjedt, így tudtak kapcsolódni hozzánk a forradalom előtt zsidók és görögkeletiek, valamint görögkatolikusok is, a város valamennyi nációját képviselő emberek. Visszatérve a reformáció ötszázadik évfordulójára, hadd tegyem hozzá, milyen csodája a Jóistennek, hogy amiképpen a reformáció utáni Erdély volt a Habsburg- és a török uralom alatt sínylődő Magyarország segítségére, most az államiságában erős, független anyaország segít bennünket, határon túlra került magyarokat. Akkor a magyar államiság volt a tét, most a külhoni nemzetrészek puszta megmaradása. Ezért harcolunk ebben a protestáns, kurucos szellemben. Nem véletlen, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által vezetett emlékbizottság olyan nagy hangsúlyt fektet a reformáció emlékévének Kárpát-medencei megünneplésére.
– A protestáns lelkész bátorsága kellett ahhoz, hogy 1989-ben Temesváron kirobbanjon a romániai forradalom. Most erről, valamint az 1956-os magyar forradalomról tartott előadást az Egyesült Államokban, a reformátusok, kongregacionalisták által alapított Yale Egyetemen és a fairfieldi magyar közösségben.
– Vannak helyzetek, amikor meg kell vallanunk a hitünket, amikor nem szabad hallgatni. Ezt nevezi a teológiai terminológia status confessionisnak. Ilyen volt Luther Márton számára a wormsi birodalmi gyűlés, amikor kimondta a császár és a rendek előtt, hogy „itt állok, és másképp nem tehetek”. Ezt tettük Temesváron, s ez érhető tetten 56-ot tekintve is, amikor a magyarság egy emberként kelt fel a szovjet elnyomás ellen. Kimondta a nemet egy ateista, kommunista diktatúrával szemben. Ez volt az üzenetem a Yale Egyetem rendezvényén. Igyekeztem jó hírvivője lenni a magyarságnak az angolszász egyházi világban, és úgy vélem, ez sikerült.
– Romániában 1956-ban Temesváron és Bukarestben volt tüntetés, de az egész erdélyi magyarság körében nagy volt a szolidaritás, a diákok gyűléseket tartottak, szervezkedtek. Ezért a magyarországihoz mérhető terror vette kezdetét, melynek legalább százötven halottja volt, és több mint huszonötezer politikai indíttatású letartóztatásra került sor az 56-ot követő években.
– Sajnos sokan még mindig nem tudnak erről, pedig több könyv is született róla, köztük Tófalvi Zoltán újságíró-történész tízkötetes műve. A román kommunista diktatúra újabb ürügyként használta fel 56-ot az erdélyi magyarság szétzúzására. Előtte, az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején felszámolták a Magyar Népi Szövetséget, beolvasztották a kommunista pártba. A magyar közéleti személyiségeket börtönbe zárták, élükön Kurkó Gyárfással, valamint más baloldali értelmiségiekkel és Erdély híres római katolikus püspökével, Márton Áronnal. Ekkor kezdték el fokozatosan felszámolni az erdélyi magyar iskolarendszert is. Az 56-ot követő megtorlássorozat volt a kegyelemdöfés. Lefejezték a magyar közéletet, kultúrát, oktatást, az egyházakat. Az erdélyi magyarság ezt a veszteséget azóta sem tudta kiheverni. A leszámolás legszemléletesebb eseménye Kádár János pártfőtitkár 1957-es bukaresti és marosvásárhelyi látogatása volt, ahol teljesen kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román nacionálkommunistáknak. Ceauşescu hatalomra kerülésével még sötétebb évek következtek. Abból az időből hitvallásban és kiállásban Márton Áron katolikus vezető áll hozzám a legközelebb, aki felekezetre való tekintet nélkül védte a magyarság érdekeit, minden magyart, de a román görögkatolikusokért és a kollektíven megbélyegzett erdélyi németekért is kiállt. Nem véletlen, hogy Erdélyben a reformátusok, katolikusok, evangélikusok, unitáriusok vállvetve harcoltak a kommunizmus idején az elnyomás ellen, s a jogainkért való küzdelem a rendszerváltás után is folytatódott.
– Ahogy a kommunizmus idején elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatá-sáért, a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen vagy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum megszüntetése miatt is együtt lépnek fel. Romániában nem szűnt meg a jogfosztásra való igyekezet, állandó elem a magyar autonómiatörekvéseket támadó magatartás, a magyar veszéllyel való riogatás. Önt pedig megfosztották attól a magas állami kitüntetéstől, amelyet 89-es forradalmi tevékenységéért kapott, mert szóba hozta Tusnádfürdőn, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyi, székelyföldi magyarságért, ahogyan azt Ausztria tette a dél-tiroliak esetében, s aminek az eredménye az észak-olaszországi régió jól működő autonómiája. Bíróságon támadta meg a kitüntetés visszavonását; tavaly novemberben elvesztette a pert, de az indoklást tizenegy hónapja nem küldték meg, pedig ez kellene a fellebbezéshez.
– Éppen most tettem panaszt a román Legfelsőbb Bírói Tanácsnál emiatt Kincses Előd ügyvéddel, aki már 1989-ben is engem védett. Még van egy jogorvoslati perem Bukarestben, mert az Antena 3 hírtelevízió egy három évvel ezelőtti adásában elvitatta a temesvári forradalomban vállalt szerepemet, és a műsorban többen – köztük volt securitatés (kommunista titkosszolgálati) főnökök – hazaárulónak és magyar kémnek neveztek. Tudomásul kell venni, hogy Romániában még mindig erős pozíciói vannak a volt titkosszolgálatnak, és ez az elmúlt 27 év történetét is átszövi. Ez a mentalitás máig meghatározó. Amikor megkaptam az állami kitüntetésemtől való megfosztásom indoklását, olvashattam a szakállas szekus érveket, hogy el akarom szakítani Erdélyt az országtól, hogy magyar irredenta és románellenes vagyok, aki veszélyezteti a társadalom békéjét. Lényegében tehát változó formában ugyan, de továbbra is érvényben van az a román nemzetstratégia, amely Trianon után Erdély elrománosítását, Ceauşescu diktátor szavaival élve homogenizálását tűzte ki célul.
Ez a nemzetstratégia átitatta az egész társadalmat, ezért bármikor be lehet dobni a magyar kártyát: a nemzetféltés a gazdasági nehézségeket is felülírja. A többségiek oldaláról ránk zúduló gyűlöletbeszédnek csak az őszinte román–magyar párbeszéd, a történelmi megbékélés tudna véget vetni.
– Ön több ízben szóvá tette a Szerbiában, a Timok völgyében élő románok (vlahok) helyzetét, mert őket a vajdasági románsággal ellentétben csak nemrég ismerték el kisebbségnek, nincs anyanyelvi iskolájuk, templomi szertartásuk. De szólt a bulgáriai vagy az ukrajnai románok érdekében is.
– Én az anyaország természetes védelmét kívánom a határon túli románoknak is, és ahányszor csak lehetőségem adódik, mindig kiállok a kárpátaljai vagy a bukovinai románok jogaiért is. Az ukrán oktatási törvény most éppúgy hátrányosan érinti őket, mint kárpátaljai nemzettestvéreinket. Nem mérek kettős mércével! Eddig az volt az érzésem, hogy a románoknak nem olyan fontos a 400 ezer fős ott élő közösség, mint nekünk a 150 ezres kárpátaljai magyarság. De most úgy tűnik, elindult valami, és közös pont lehet a magyar–román viszonyban. Mi megadjuk a tiszteletet a szomszédos nemzeteknek, de ezt fordítva is elvárjuk.
– A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az idén is megszervezi október 29-én este Székelyföld történelmi határainak a kivilágítását. Őrtüzeket gyújtanak az auto-nómiáért. Ön most is ott lesz? Ön szerint a katalán függetlenségi népszavazás miként hat a székelyföldi törekvésekre?
– Természetesen ott leszek. A katalóniai helyzet nem tesz jót nekünk, mert felerősíti azok hangerejét, akik az autonómiában eleve szeparatizmust látnak, és Skóciára vagy Katalóniára utalva rajtunk verik el a port, holott az erdélyi magyarság nincs abban a helyzetben, hogy összemérje magát ezekkel a példaesetekkel. Rendszeresen deklaráljuk, hogy nem akarunk függetlenséget, de úgy tesznek, mintha nem hallanák. Azt kellene észrevenniük, hogy mi vezetett el idáig Katalóniában, és mi miért jutottunk el odáig Erdélyben, hogy ilyen elkeseredett módon kiállunk az auto-nómia mellett. Azért, mert ez a megmaradásunk feltétele. Példaértékű ebben testvérszervezetünk, a Székely Nemzeti Tanács politikája, mert noha az EU-s nagypolitika viszonyrendszerében szinte eszköztelenek vagyunk, nem látunk más alternatívát, csak azt, hogy kivívjuk az önrendelkezésünket, számunkra ez létkérdés. És hasonló módon cselekszik az általam létrehozott Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is.
– Az EMNT, amely nemrég jelentette be, hogy mintegy 250 ezer honosítást, magyar állampolgársági ügyet segített elő, alig tíz napja Kolozsváron megerősítette szövetségét az SZNT-vel.
– Igen, együtt integrált autonómia-képviseletre törekszünk. Külön-külön nem megyünk semmire. Ilyen szempontból jól jön az önállósági törekvések összehangolásával foglalkozó magyar miniszterelnöki megbízott, Szili Katalin közvetítő szolgálata is, olyannyira, hogy az utóbbi időben még az RMDSZ-szel is asztalhoz ültünk. Ha nem sikerül a szövetség 90-es évek eleji indulásának a szellemében összefognunk, akkor autonómiatörekvéseink szétforgácsolódnak, politikailag súlytalanokká válnak. Mert nem lehetséges az, hogy kijön Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Brüsszelbe, később Izsák Balázs SZNT-elnök, majd Pásztor István, a VMSZ vezetője a Vajdaságból, utána pedig Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának irányítója, valamint Brenzovics László Kárpátaljáról, és ott vagyunk mi, az Európai Parlamentben tevékenykedő nemzetpolitikusok, s külön malomban őrlünk. Ha nem lépünk fel összehangoltan ebben a kedvezőtlen politikai és kisebbségjogi környezetben, nincs esélyünk. Ezért mindent meg kell próbálnunk, hogy változtassunk Brüsszel hozzáállásán. Itt van az Európai Bizottság (EB) által befogadott kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés, a Minority SafePack, amelyhez Európa-szerte gyűjteni kell az egymillió aláírást. És ott van még az SZNT-nek az európai nemzeti régiók védelméről szóló kezdeményezése, amely miatt perben áll az EB-vel. Az EP kisebbségi frakcióközi bizottságának a képviselőivel együtt át szeretnénk ültetni az unió jogrendjébe az Európa Tanács kisebbségvédelmi rendszerét.
– Mit fog mondani a székelyeknek vasárnap este, a lármafagyújtáskor?
– Ugyanazt, mint a Ceauşescu-diktatúra idején, 1989-ben Temesváron, amikor úgy tűnt, hogy semmi esélyünk nincs jogaink, szabadságunk kivívására, s mégis belevágtunk. A román nacionál-kommunista apparátus célja elhitetni: úgy sincs esélyünk, s a jelenlegi magyar kormányt megelőzők némelyike ugyanezt a kishitűséget táplálta. Ha állandóan Brüsszel egét kémleljük, és azt a szomorú következtetést vonjuk le, hogy egyetlenegy migráns emberi jogai jobban foglalkoztatják őket, mint egy több százezres őshonos nemzeti közösség sorsa, akkor én is szegre akaszthatnám a palástomat. Ha sok minden nem is kedvez nekünk, meg kell találnunk az áttörési pontot, ahogyan más európai kisebbségi nemzeti közösségek is kiharcolták a megmaradásukhoz szükséges autonómia valamelyik formáját. Politikai elszántságra van szükség, ezt vállalni kell.
NÉVJEGY
Kolozsváron született, 65 éves, nős, három felnőtt gyermeke van az első házasságából, két kiskorú a másodikból
1975-ben lelkipásztori diplomát szerzett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben
1975 és 1984 között segédlelkész Brassóban, Désen
1984-ben az állami és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállása, kritikai tevékenysége miatt kizárják a papság köréből, két évig munkanélküli
1986-tól temesvári lelkész, az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaiért a kommunista hatóságok zaklatják
1989-ben a hatóságok pert indítanak ellene, megfosztják szószékétől, a szilágysági Menyő faluba száműzik, a kilakoltatás ellenében hívei és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantja ki a forradalmat
1989 decemberében, 1990 elején a Romániát vezető Nemzeti Megmentési Front tagja
1990 és 2009 között a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke
1990-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapító tagja, 2003-ig tiszteletbeli elnöke, 2012-ben kilép a szervezetből
1999-ben megalapítja a Partiumi Keresztény Egyetemet, azóta is tanácsi elnöke
2003-ban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alapító elnöke, többször újraválasztják
2004-től a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács alapító elnöke
2007-ben függetlenként, 2009-ben az RMDSZ–EMNT listavezetőjeként, 2014-től pedig a Fidesz–KDNP listájáról jut be az Európai Parlamentbe, amelynek 2010 júniusától 2012 februárjáig egyik alelnöke
Számos díjat, kitüntetést kapott, több külföldi egyetem díszdoktora, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje és a Magyar Becsület Rend birtokosa
Magyarul és több idegen nyelven megjelent könyvei ellenállási tevékenységét, nemzetpolitikai és egyházi írásait, elemzéseit foglalják össze Moszkovits János
Megjelent a Figyelő (Budapest) 2017/43. lapszámában. figyelo.hu

Közös asztalhoz ültek az EMNP, az MPP és az RMDSZ vezetői
Másodszorra ültek tárgyalóasztalhoz bő egy hónap alatt az RMDSZ és az EMNP vezetői, a budapesti egyeztetésen ezúttal az MPP képviselői is részt vettek.
Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtóirodájának vasárnapi tájékoztatása szerint a megbeszélésre pénteken, a határon túli magyarok reprezentatív politikai szervezetei, a magyar parlamenti pártok és a magyar kormány képviselői fórumának, a Magyar Állandó Értekezletnek (Máért) a keretében került sor. Ez alkalommal – a legutóbbi, október 2-i nagyváradi találkozójukon megbeszéltek szerint – az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökei folytatták a megkezdett párbeszédet meghatározott témák mentén.
A Máért szünetében a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) vezetői tartottak munkaülést, amelyen többek között az elkövetkező időszak közösen szervezendő Kárpát- medencei programjait vették számba.
Ezt követően Szili Katalinnak, a magyar miniszterelnök autonómiaügyi megbízottjának kezdeményezésére munkamegbeszélést tartottak az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az EMNP vezetői.
„Ezen az autonómiák közösen képviselt alapelveiről és a magyar Országgyűlés volt elnöke által kezdeményezett autonómia-kerekasztal további, elnöki szintű találkozóiról volt szó” – közölte lapunkkal Tőkés László sajtóirodája.
Mint arról beszámoltunk, Tőkés László, az EMNT és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke október 2-ai nagyváradi találkozóján arra a következtetésre jutott, hogy vannak olyan közös célok, amelyek együttes fellépést tesznek szükségessé. „Ilyen a FUEN által kezdeményezett aláírásgyűjtés, amely egymillió aláírás összegyűjtésével európai védelmet kíván megvalósítani az őshonos nemzeti közösségeknek, és amelyet mindkét szervezet támogat” – részletezte az akkori megbeszélésről kiadott közlemény. A felek Nagyváradon megállapodtak abban, hogy szükség van a rendszeres párbeszédre. Krónika (Kolozsvár)