Terrorvád: utcára vonulnak az ifjúsági szervezetek
Három ifjúsági szervezet kezdeményezésére tüntetést szerveznek május 29-én Kézdivásárhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetőinek meghurcolása ellen tiltakozva.
A HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet képviselői hétfői csíkszeredai sajtótájékoztatójukon leszögezték: az ügyészség Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztálya (DIICOT) által összeállított vádirat teljes mértékben valótlan állításokon alapul. „Ha hagyjuk, hogy közösségünk tagjait meghurcolják valós indokok nélkül, akkor visszatérünk a huszadik század sötétebb pillanatait idéző módszerekhez” – fogalmazott Sorbán Attila Örs, az EMI országos elnöke. Az ifjúsági szervezetek várnak minden erdélyit a kézdivásárhelyi tüntetésre, „hogy közösen fejezzék ki felháborodásukat, kiállva a meghurcolt fiatalok mellett”.
Amint arról beszámoltunk, a DIICOT múlt csütörtökön emelt vádat a decemberben letartóztatott Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi és Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi szervezetének elnöke ellen. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
A vádirat olyan lehallgatott beszélgetések leiratát is közli, amelyekben a HVIM vezetői egy gázvezeték felrobbantásáról, illetve arról beszélnek, hogy orosz szervezetektől szeretnének támogatást szerezni a műveletekhez. A több mint hetvenoldalas dokumentumból kiderül, hogy a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteteket. Az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, ennek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna – állítja az ügyészség.
A vádiratban a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező HVIM-et, valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenysége és jelképei tiltottak Románia területén. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A vádirat szerint a szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben. A DIICOT a vádirat illusztrálására a székely szabadság napjának a marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasznált.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

Újabb hazug elméletekkel akarja igazolni magát a DIICOT!
Az ártatlanul meghurcolt székely fiatalok, Beke István és Szőcs Zoltán hat, illetve öt hónapja tartó felügyeleti fogva tartását akarja igazolni a nyomozóhatóság azokkal a hazugságokkal, amelyek szerint a mozgalom földgázvezetékeket akart robbantani, valamint olyan szélsőséges szervezetekkel tartott kapcsolatot, mint a baszk ETA, az ír IRA, valamint a „Románia számára ellenséges szervezetek”, mint például a Bolgár Nemzeti Mozgalom vagy a moldovai Nemzeti Demokrata Mozgalom. Mindezt a hatóságok által közzétett vádirat tartalmazza, amelyben egy lehallgatott beszélgetésből ollóztak össze néhány mondatot.
Mindezek tudatában a kérdés csak egy: hol vannak a bizonyítékok? Melyek azok a tárgyi bizonyítékok, amelyek igazolják a kapcsolatot az említett szélsőséges szervezetekkel, hol vannak azok az eszközök, amelyek bárminek a felrobbantására lettek volna alkalmasak? Esetleg a média és a SRI által kitalált petárdabomba? Ilyen létezik? Meséljenek róla!
Aljas módon a nyomozati fázis lezártával kezdődő első tárgyalás napján öntik a média vályújába ezt a moslékot, mert nem tudjuk másnak nevezni. Aljas módon a vádirat úgy készült el és volt továbbítva, hogy a pirotechnikai és informatikai vizsgálat eredményei nem voltak a vádlottak és védőügyvédek tudomására hozva. Sajnos, itt a bizonyítékokat a hatóságok gyártják, és egyes médiumok szeretettel teszik közzé, hogy növeljék az olvasói-nézői tábort.
Egy bizonyíték viszont van: Beke István és Szőcs Zoltán magyar emberek, ezért vannak bent. A többi bizonyíték arra van kitalálva, hogy a román hatóságok igazolni tudják súlyos jogsértéseiket, befolyásolják a bírókat, az embereket.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hírszolgálata
Közlemény
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zagyva: A terrorvád soviniszta, magyarellenes blöff
„Meggyőződésünk, hogy tagjainkat koncepciós eljárás keretében tartják fogva, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a román állam az előzetes letartóztatást több ízben saját törvényeit is áthágva hosszabbította meg, illetve hogy semmilyen konkrét bizonyítékot nem hoztak nyilvánosságra” – közölte hétfőn megjelent, a vármegyések állítólagos romániai gázvezeték-robbantási terveiről, illetve az azok nyomán indult hatósági eljárásról szóló cikkünkre reagálva a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két társelnöke, Zagyva György Gyula és Barcsa-Turner Gábor.
Szerintük írásunk „a román állam korántsem független, magyarellenes politika által meghatározott nyomozóhatóságának” adott hitelt. Azt írták: a hatóságok semmilyen bizonyítékot nem tudtak felmutatni arra vonatkozóan, hogy a HVIM székelyföldi tagjai – lehallgatott telefonbeszélgetéseik alapján – egy gázvezetéket akartak volna felrobbantani. A tűzszerészeti vizsgálat szerint a lefoglalt petárda nem alkalmas robbantásra, az egész ügyet megalapozó beszélgetések pedig nem úgy, nem olyan környezetben és tartalommal hangzottak el, ahogy a nyomozóhatóság tálalja. A HVIM álláspontja szerint Szőcs Zoltán és Beke István ügye a román választások előtti soviniszta, magyarellenes hangulatkeltés része. A közleményben azt is hangsúlyozzák, hogy Zagyva 2014 óta nem parlamenti képviselő, így nem a Jobbik politikusa. Azt viszont nem cáfolták, hogy jogi és kommunikációs tanácsokkal látta el az erdélyi HVIM-eseket.
Zagyváék szerint a román hatóságok már tavaly decemberben szivárogtattak a médiának részleteket, ám „azok is blöffnek bizonyultak”, mivel sem előzetesen, sem a tárgyalásokon nem mutattak be hangfelvételeket, „mert azok nem léteznek”.
A bukaresti tudósítónk által ismertetett vádirat szerint a két magyart merényletkísérlettel, illetve merényletre történő felbujtással vádolják. Az ügyészség arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat.
Lapunk kíváncsi volt a szervezetet alapító Toroczkai László véleményére is, aki vasárnap időt kért a tájékozódásra, ám Ásotthalom – a Jobbik alelnöki posztjára esélyes – polgármesterét tegnap nem sikerült elérnünk.

Népszabadság

Tüntetés az igazságért
A Magyar Polgári Párt és ifjúsági szervezete, a Magyar Erdélyért Egyesület, illetve a Magyar Megmaradásért Mozgalom csatlakozik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Minta által vasárnap 14 órára Kézdivásárhelyre meghirdetett tüntetéshez, amelyen kiállnak a terrorváddal őrizetbe vett Beke István Attiláért és Szőcs Zoltánért.
Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke keményen fogalmazott a vádirat kivonata kapcsán: rossz vicc a romániai igazságszolgáltatás, kettős mércét alkalmaznak – a Colectiv-tragédiában hatvannál többen vesztették életüket, de senkit sem zártak be, Kézdivásárhelyen semmi sem történt, két embert azóta is fogva tartanak, mutatott rá –, a román állam mindent megtesz, hogy eltiporja, meggyilkolja a magyar közösséget, fejtette ki, hozzáfűzve: a nemzetközi jog szerint a lelki sérelem, a lelki terror is a népirtás egy formája.
Kutya kötelességünk kiállni a fiatalok mellett, és elmondani az igazságot, ezért az MPP háromszéki szervezete ott lesz a vasárnapi tüntetésen, mozgósítja tagjait, és mindenkit arra buzdít, hogy vegyen részt az eseményen – jelentette ki Kulcsár Terza József, a háromszéki MPP elnöke. A politikai pártokat arra kérte, tegyék félre nézeteltéréseiket, fogjanak össze, és vegyenek részt az eseményen. Bedő Zoltán a Magyarság Megmaradásáért Mozgalom állásfoglalását ismertette. 1920 óta igenis népirtás folyik, hiszen nemcsak golyószórókkal, hanem lelki terror által is ki lehet irtani egy népet. Az a hadviselés, ami az erdélyi magyarság ellen folyik, a fasiszta és a kommunista diktatúrák legsötétebb éveit idézi, koncepciós per készül, amely mindannyiunkat érint – mondta, felidézve: már a decemberben szervezett utcai megmozdulásokon is felhívták erre a figyelmet. Szerinte a cél az erdélyi, székelyföldi magyarság megfélemlítése, a terrorizmus összemosása az autonómiaküzdelemmel, ez utóbbi hiteltelenítése, a székelység törekvéseinek külföld előtti befeketítése. További cél a titkosszolgálatok éberségének bizonyítása – mondta, felidézve a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetőjének nyilatkozatát, mely szerint az autonómiaküzdelmet minden eszközzel meg kell akadályozni. Bedő szerint a különböző ifjúsági szervezetek összefogása példaértékű kell hogy legyen a magyar politikai pártok számára is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A trianoni békediktátum évfordulójára készülnek
Idén is megszervezi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Nemzeti Összetartozás Napját Udvarhelyen, ahol a trianoni békediktátum aláírására emlékeznek.
Mivel június negyedikén hivatalos kampánycsend van érvényben, reméli, hogy nem lesz politikai csatározások áldozata a Nemzeti Összetartozás Napja – jelentette ki Nagy Pál, az EMNT udvarhelyszéki elnöke. Ettől függetlenül a civil szervezetek mellett a politikai pártok is kaptak meghívót a rendezvényre, és a történelmi eseménnyel kapcsolatos témájú felszólalásokra is kapnak lehetőséget.
A megemlékezést délután fél öttől tartják a Millenniumi emlékműnél, ahol koszorúzni is fognak. Az esemény részeként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) helyi szervezete megrendezi az immár hagyományosnak mondható biciklitúráját: Székelyudvarhelyről indulva a Nyikó mentén haladnak Székelykeresztúrig, majd visszatérnek Udvarhelyre. Ezek mellet az EMNT és az SZNT megrendezi az Összetartozás futballkupát.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

A „terroristaügy” igazi tétje
Jó román szokás szerint „kiszivárgott” a sajtóba a Beke István Attila és Szőcs Zoltán, a kézdivásárhelyi, terrorista akciók megtervezésével vádolt HVIM-tagok elleni vádirat egy kivonata. Bárki számára elérhető, tanulmányozható az interneten. Én megtettem, s jelentem: a helyzet súlyos, rendkívül súlyos.
Előrebocsátom: nem abból a szempontból vizsgáltam a kivonatot, hogy a vádlottak esetleges ártatlanságára keressek bizonyítékokat, ez az ügyvédeik dolga lesz. Nem is azt próbáltam elemezni, hogy a nyilvánosságra került lehallgatási jegyzőkönyvek tartalma mennyire értelmezhető poénkodásnak, komolytalanságnak. A hideg sokkal inkább a vádak kontextusba helyezésénél, a háttér DIICOT-os, azaz ügyészi megvilágításánál rázott ki.
Tudniillik: ez a vádirat, legalábbis ennek a most kiszivárogtatott formája ugyan nem bélyegzi meg „terroristaként” az egész magyar közösséget, de a székelyföldi, általunk teljesen legitimnek tekintett autonómiamozgalmat szélsőséges, irredenta és revizionista címkékkel látja el, s összemossa a terrorizmussal. S mindezt hamis, félrevezető, manipulatív érvekkel megalapozva.
Nézzünk néhány konkrét példát. Mindjárt az elején a vádirat a székely hadosztály megalakulására reflektál, ugyanis a vármegyések ennek ürügyén szerveztek december 1-jei „megemlékezéseket”. A vádirat itt arról tesz egy említést, hogy 1919-ben a székely hadosztály tagjai milyen bűnöket, atrocitásokat követtek el a román civil lakosság ellen – én elég sok időt rászántam, hogy valamilyen megbízható román forrást találjak ezekre az atrocitásokra, de nem jártam sikerrel. Bár nem mondja szó szerint ki, a magyarok radikalizmusra való hajlamát lehet hivatott alátámasztani a vádiratban Magyarosi Árpád halálának megemlítése: mint tudjuk, a marosvásárhelyi születésű fiatalembert Bolíviában ölték meg a hatóságok egy 2009-es rajtaütésen, miközben Eduardo Rózsa-Floresszel együtt a bolíviai elnök megölését tervezték – a bolíviai hatóságok szerint, de ezt a román vádirat már nem részletezi. Magyarosi Árpád kapcsolata Bekéékhez a vádirat szerint abban keresendő, hogy Magyarosi az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tagja volt, s ez a szervezet a DIICOT szerint „a HVIM-ből vált ki”.
Többször tesz említést ugyanakkor a vádirat olyan rendezvényekről, amelyeknek a célja „az erdélyi magyar közösségben erős ultranacionalista és románellenes érzelmek ápolása” annak érdekében, hogy feszültté tegyék a két nemzeti közösség közötti viszonyt. Ezen rendezvények említésekor a vádirat kitér arra is, hogy a szervezők – amelyként egy alkalommal konkrétan megemlíti a HVIM-et – „problémás, terrorizmussal és szélsőségességgel terhelt” régiókból – Katalóniából, Baszkföldről és Észak-Írországból – hívnak résztvevőket és felszólalókat „szélsőjobboldali” pártok képviseletében. De hogy ne legyen kétségünk, hogy a Székely Szabadság Napjáról van szó, amit ugye, mint tudjuk, soha nem szervezett a HVIM, egy külön bekezdésben foglalkozik a szöveg az évente március 10-én megszervezett eseményekkel is. A DIICOT ügyészei szerint ezt a rendezvényt arra használják fel „minden évben a magyar nacionalista-szélsőséges erők, hogy propagandát folyamatosítsanak a xenofób-irredenta mozgalomnak” az erdélyi magyar közösség körében, aminek célja a közvélemény irányítása Székelyföld területi autonómiájának kivívásának elfogadására „minden áron, tehát erőszakkal is”. S hogy még nyilvánvalóbb legyen a „kapcsolat” az autonómiatüntetések és a „merényletkísérlet” között, a vádiratkivonatban háromszor tesznek említést Izsák Balázsnak (akit név szerint nem említenek) egy 2012. január 6-án Marosvásárhelyen mondott beszédéről (valójában felhívásáról), amikor az elnök így fogalmazott: „A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti.” Az idézetet bűnjelként Beke István házában foglalták le.
S még sorolhatók a példák, kezdve a székely zászló szintén bűnjelként való képi azonosításától a Kovászna megye határán található, Székelyföldet turisztikai szempontból népszerűsítő óriásplakátnak a HVIM hungarista szimbólumai közé való becsempészéséig vagy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás megemlítéséig, amely a vádirat szerint annak is a bizonyítéka, hogy Magyarország menedéket nyújt a magyar nemzetiségű „köztörvényes bűnözőknek”, mint például a fekete március nyomán elítélt Barabás Ernőnek is, akit nem adott ki Romániának Magyarország.
A kézdivásárhelyi „terroristaügy” pere úgy tűnik, túlmutat majd Bekééken és szervezetükön: az igazi tét a székelyföldi autonómiamozgalom inkriminálása lehet.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Politikamentes megemlékezés június 4-én
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) idén is megszervezi a nemzeti összetartozás napját június 4-én Székelyudvarhelyen, melynek keretében megemlékeznek a trianoni diktátum aláírásáról.
Az eseményre meghívják a civileket és a romániai magyar politikai szervezeteket is, de kikötötték, politikai felszólalásokra nem kerülhet sor. Nagy Pál, az EMNT udvarhelyszéki elnöke csütörtökön elmondta, mivel június 4-én kampánycsend van, kizárólag a történelmi eseménnyel kapcsolatos felszólalásoknak adnak helyet. A megemlékezést délután fél öttől tartják a millenniumi emlékműnél, ahol koszorúzni is fognak.
Az esemény részeként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) helyi szervezete megrendezi az immár hagyományosnak mondható biciklitúráját: Székelyudvarhelyről indulva a Nyikó mentén haladnak Székelykeresztúrig, majd visszatérnek Székelyudvarhelyre. Az SZNT udvarhelyszéki elnöke, Bíró Edit a csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, részt vesznek május 29-én azon a kézdivásárhelyi tüntetésen, melyet a merényletkísérlettel vádolt Beke Istvánnal és a felbujtással vádolt Szőcs Zoltánnal való szolidaritás kifejezésére szervez a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet.
Mint mondta, a tanács is szolidaritást vállal a román állam által meghurcoltakkal, és azokkal is, akiket megbírságoltak a székely szabadság napi rendezvényen való részvétel miatt. A március 10-ei megmozduláson egyébként több mint tizenöt udvarhelyszéki kapott bírságot csendzavarásért. A szombati tiltakozásra Udvarhelyről is indul busz, helyeket foglalni a 0745-214802-es telefonszámon vagy a Vár utca 4. szám alatt lehet. Nagy Pál elmondta, továbbra is lehet ingyenes jogi tanácsadást kérni az EMNT-től egyéni vagy közösségi jogsérelem esetén.
Fülöp-Székely Botond |
Krónika (Kolozsvár)

Bűncselekménynek tekintik az autonómiatörekvést ( Székelyföldi terrorvád)
A Székelyhon portál szerint a kézdivásárhelyi merényletkísérlettel vádolt Beke István és az erre való felbujtással vádolt Szőcs Zoltán elleni vádirat az egész székelyföldi autonómiamozgalmat bűncselekményként próbálja bemutatni.
A portál tegnapi véleménycikkének a szerzője a vádirat nyilvánosságra került hetvenoldalas kivonatát tanulmányozta, azt vizsgálván, hogy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság milyen háttér-információkat csatolt a vádlottak konkrét ügyéhez. Leszögezi: a vádirat „ugyan nem bélyegzi meg terroristaként az egész magyar közösséget, de a székelyföldi, (...) autonómiamozgalmat szélsőséges, irredenta és revizionista címkékkel látja el, s összemossa a terrorizmussal. S mindezt hamis, félrevezető, manipulatív érvekkel” alapozza meg. Mint bemutatja: a vádirat kitér például a székely hadosztály 1918-as megalakulására, és arról tesz említést, hogy 1919-ben a székely hadosztály tagjai milyen bűnöket, atrocitásokat követtek el a román civil lakosság ellen. A magyarok radikalizmusra való hajlamát hivatott alátámasztani azzal, hogy megemlíti a 2009-es bolíviai rajtaütésben megölt Magyarosi Árpádot, aki az ügyészek szerint azáltal kapcsolódik a vádlottakhoz, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak egyesület tagja volt, s ez a szervezet az igazgatóság szerint „a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból (HVIM) vált ki”.
A vádirat ugyanakkor többször tesz említést olyan rendezvényekről, amelyek célja „az erdélyi magyar közösségben erős ultranacionalista és románellenes érzelmek ápolása”. Ezen rendezvények között külön bekezdésben foglalkozik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által évente megszervezett székely szabadság napjával, melyet az igazgatóság szerint azért szerveznek „a magyar nacionalista-szélsőséges erők”, hogy általánossá tegyék azt a nézetet: Székelyföld területi autonómiáját „mindenáron, tehát erőszakkal is” ki kell vívni. A vádiratkivonatban háromszor is kitérnek a név szerint nem említett Izsák Balázs SZNT-elnök egy 2012-es felhívására, amelyben így fogalmazott: „A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti.” Az idézetet bűnjelként Beke István házában foglalták le.
A cikkíró szerint a vádirat a székely zászlót is bűnjelként azonosítja, a Kovászna megye határán található, Székelyföld turisztikai népszerűsítését szolgáló óriásplakátot pedig a HVIM hungarista szimbólumai között mutatja. A Székelyhon portál véleménycikke szerint a kézdivásárhelyi terrorvád túlmutat a vádlottakon és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmon, melyhez tartozik. „Az igazi tét a székelyföldi autonómiamozgalom inkriminálása lehet” – állapítja meg a szerző.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Igazságot követeltek Bekééknek Kézdivásárhelyen
Körülbelül háromszázan vettek részt vasárnap délután azon a kézdivásárhelyi tüntetésen, melyre a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet vezetői mozgósítottak a merényletkísérlettel vádolt Beke Istvánnal és a felbujtással vádolt Szőcs Zoltánnal való szolidaritás kifejezésére – számol be a kronika.ro.
A Gábor Áron téren lezajlott másfél órás megmozdulásra az ifjúsági szervezetek meghívására Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Erdővidékről is érkeztek résztvevők az udvarterek városába. Többször is elhangzottak a korábbi tüntetésekről már ismert, „Igazságot akarunk, terroristák nem vagyunk!” és „Engedjétek szabadon!" rigmusok, Ambrus Ágnes tanárnő és Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sajtóreferensének beszéde után pedig az egybegyűltek hosszasan Beke István és Szőcs Zoltán nevét skandálták. A rendbontás nélkül lezajlott rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége a hétvégén közleményben szögezte le: támogatja a három magyar ifjúsági szervezet kézdivásárhelyi megmozdulását, és abszurdumnak nevezte a Beke Istvánék elleni vádakat. „Úton-útfélen rágalmazzák közösségünket és annak egyes, általuk kiszemelt tagjait Kincses Elődtől Tőkés Lászlóig és Beke Istvánig minden elképzelhető és elképzelhetetlen abszurdummal. Emlékezzünk, a kilencvenes évek első felében még az RMDSZ is megkapta több ízben a terrorista vádat, amíg nem simult oda a román kormányrúdhoz és nem állt be statisztának a román diplomácia országimázs-ápolásában” – olvasható az EMNT közleményében.
A szervezet szerint az is rosszat ígér, hogy a magyar nemzeti elkötelezettségű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat az ügyészség rasszista, xenofób, fasiszta szervezetté akarja nyilváníttatni. „Tudjuk jól, megtanultuk az elmúlt évszázadban, hogy ha beindul az állami rágalomhadjárat, és szervezeteket tiltanak be minden alap nélkül, akkor előbb-utóbb bármely szervezet betiltható lesz, mely nem a hivatalos román álláspontot képviseli” – mutat rá az EMNT.
kronika.ro
Erdély.ma

Ki a legfőbb ellenség?
A román hatalom jobban fél tőlünk, magyaroktól, mint a lakosságát tizedelő kórházi fertőzésektől. Autonómiaköveteléseink nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, gőzerővel lehallgatnak minden „gyanús elemet”, vádiratokat fogalmaznak meg baráti beszélgetések alapján, akár bujkáló hátsó gondolatokért is, de nem tartják fontosnak azok megfigyelését, akik pénzéhségből hígított fertőtlenítőszereikkel polgárok tíz-, akár százezreinek életét veszélyeztetik.
A román hatalom európai szinten is legnépesebb titkosszolgálatai, jelentősen felduzzasztott bűnüldöző szervei ismét csődöt mondtak. Pontosabban: újra megmutatták igazi arcukat. Az elmúlt hét sok mindent megvilágított. A Román Hírszerző Szolgálatnak sikerült alaposan belekeverednie a fertőtlenítőszer-botrányba. Míg néhány hete még bőszen állította, hogy sok száz jelentésben figyelmeztette a hatóságokat a bűnténnyel kapcsolatos kórházi állapotokra, a Hexi Pharma által gyártott szerek veszedelmes minőségére, ám ama országos közegészségügyi veszélyhelyzetre utaló figyelmeztetések sehonnan sem kerülnek elő, néhány napja pedig már tagadni kénytelenek, hogy egyáltalán figyelemmel kísérték volna a különös körülmények között halálba karambolozott gyanúsítottat, mint fogalmaznak, nem jelentett nemzetbiztonsági kockázatot. Ami egy-két hete még elrugaszkodott összeesküvés-elméletnek tűnt, mára egyre nyilvánvalóbb, a titkosszolgálatok nyakig benne vannak az ügyben, a kérdés már csak az, igazi tulajdonosként vagy csupán fővédnök haszonélvezőként. S miközben a fél ország ezt találgatta, hollywoodi filmeket meghazudtoló forgatókönyv látott nyilvánosságot: a „valós” nemzetbiztonsági ügy, a kézdivásárhelyi „terroristák” elleni vádirat.
Ugyanazon hatóságok, melyek bagatellizálni igyekeznek a sokak életét veszélyeztető egészségügyi botrányt, fantáziadús, hajuknál fogva előrángatott bűnügyi analógiákkal, sovén szemléletű történelemleckékkel, erőltetett párhuzamokkal felturbózott vádiratot hoztak nyilvánosságra, melyben tárgyi bizonyíték félévi konok kutakodás után sincs, csak lehallgatott beszélgetésekre alapozott, kész tényként tálalt találgatás. Egyértelmű konkrétumok híján a bírák és a közvélemény nacionalista, magyarellenes érzelmeire kívánnak hatni, a „magyar terrorizmus” hiteles bemutatása érdekében attól sem riadnak vissza, hogy idekeverjék Marosvásárhely fekete márciusát vagy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás ügyét, pedig ha valakinek, nekik igazán tudniuk kell, kik álltak mindezek hátterében, ki volt az igazi elkövető. A hatásosan felépített vádirat, bár egyelőre csak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom betiltását kéri, gondoskodik arról, hogy megalapozza az autonómiatörekvések bűncselekménnyé, sőt, terrorakcióvá nyilvánítását. Egyértelmű, a két kézdivásárhelyi fiatal letartóztatása ehhez eléggé elfuseráltan barkácsolt eszköz csupán. És amíg első számú közellenségnek kéznél vagyunk mi, magyarok, nem számít, mennyire korruptak, milyen piszkos ügyekbe keverednek az ország egységének fő védelmezői.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MŰKEDVELŐ TERRORISTÁK ERDÉLYBEN
A csúf, kellemetlen és önveszélyes „terrorista” balfácánkodás akkor válik közveszélyessé, ha az etnikai „összetartás” jegyében szolidárisak vagyunk akár a butuska, akár az értelmes neofasisztákkal, és szemben „a románokkal”.
A romániai terrorelhárító szolgálat – föltéve, hogy igazat állít – föltárta a Hatvannégy Vármegye nevű irredenta, szélsőjobboldali mozgalom erdélyi bandériumának vagy micsodájának a tervét, hogy ezt-azt a levegőbe röpítsen, például gázvezetékeket robbantson föl, s ehhöz próbálja elnyerni bizonyos oroszországi „szervek” közreműködését. A kétbalkezes összeesküvők beszélgetéseit persze lehallgatták, s bevágták őket a dutyiba.
Elolvasva az „életveszélyes gerillák” eszmecseréjének jegyzőkönyvét, az a benyomása támad az embernek, hogy ezek a kissé zavarodott elméjű fiatal férfiak elsősorban saját magukra lehettek veszélyesek, s a letartóztatás mentette meg őket tőle, nehogy megsebesítsék magukat vagy a nagymamájukat a petárdáikkal. Remélhetőleg nem veszik őket túl komolyan, és nem sújtják őket túl szigorú büntetéssel; elvégre a hülyeség nem büntetőjogi tényállás.
Minden kocsmában lehet hallani férfiak hencegését („…s én aztán jól megmondtam neki…”), amely nagyobb tesztoszteron- és adrenalinfröccs után arra készteti a büszke hímeket, hogy tényleges nyusziságuk szégyene miatt jelképes bosszút álljanak a többi nyuszi/oroszlán füle hallatára a söntéspultnál az elképzelt ellenségen. Ezek a balszerencsés tökfilkók pórul jártak, mert alfahím-ábrándjaikat lehallgatták és nyilvánosságra hozták.
De az ügy mégis jelentékeny, ha nem is föltétlenül abban az értelemben, ahogyan a DIICOT/SRI meg a román bulvársajtó egy része beállítja.
Az ugyanis tény, hogy Magyarországon és az „utódállamok” magyar nemzetiségi területein létezik neonáci/újnyilas politikai alvilág (másutt is akad ilyesmi, de ránk ez tartozik), amelynek többé-kevésbé szoros kapcsolatai vannak az eufemisztikusan „nemzeti radikálisnak” nevezett pártokkal meg bizonyos „szurkolói körökkel”, illetve a helyi civil társadalom némely mozgolódásaival. Néhol és néha „magasabb körök” is igénybe veszik szolgálataikat. A „vármegyésekhez” közel álló ásotthalmi polgármester, aki lóháton, gépkocsival és motorkerékpárral vadászik „migráncsokra” a határsávban, csakhamar a Jobbik (országos, parlamenti képviselettel rendelkező magyarországi párt, amelynek „a határon túl” is van befolyása) alelnöke lehet, és hasonló figurák némelyütt a hatalom közelébe kerültek. Ennek a „miliőnek” az egyik vezéralakja Magyarországon ül börtönben, súlyos vádakkal illeti az ügyészség.
Magyarországon köztudomásúlag van szélsőjobboldali terrorizmus: az egyik neonáci fegyveres csoport hat találomra kiválasztott romát gyilkolt meg csak származása, „faji jellege” miatt, köztük egy kisgyereket; az elkövetők egyike korábban a magyar katonai titkosszolgálat ügynöke volt. (Az alaposan föltárt rémtettek nem váltottak ki nagyobb fölháborodást vagy iszonyatot.)
Ugyanakkor ennek a politikai alvilágnak a nézetrendszere – amely minden tekintetben negatív: faj- és idegengyűlölő, antiszemita, cigányellenes, soviniszta: szláv- és románellenes, nyugatellenes, iszlamofóbiás, nőgyűlölő, homofób, antiegalitárius, antiszociális és antidemokratikus, és esküdt ellensége a mélyszegénységben élő „underclass”-nak, a munkanélkülieknek, a segélyezetteknek, a kisnyugdíjasoknak, az egyedülálló anyáknak, a fogyatékosoknak, a hajléktalanoknak – messze túlterjed a „hivatásos”, fölcímkézett, egyenruhás, tetovált, árpádsávos, üvöltöző és bunyós szélsőjobboldal határain. Sokkal elterjedtebbek a Jobbikkal nem rokonszenvező ultrajobboldali lapok, portálok, műsorok, közösségimédia-csoportok; a hírhedt kuruc.info olvasói nem kizárólag jobbikosok – mint ahogyan a Jobbiknak vannak egyáltalán nem szélsőjobboldali hívei és támogatói is, jó sokan. (A délibábos „intellektuális” fasizmus több mai magyarországi reprezentánsa pedig újabban félhivatalos köztiszteletnek örvend, díjakat kap, és tisztelgő díszkiadvány kapható róla a jobb könyvkereskedésekben. A fasiszta múlt rehabilitációjának tekintetében pedig Magyarországnál is rosszabbul áll Románia és Horvátország. Amikor – sok évvel ezelőtt – szóvá tettem a román értelmiséghez írott nyílt levelemben, az ÉS-ben és a Dilemában a vasgárdista örökségnek mint a román demokrácia „alapjának”, a reprezentatív múltnak az ápolását, fölöttébb kétértelmű válaszokat kaptam, különösen furát a műfajban azóta is maradandót alkotó Andrei Pleşu tollából. A kibontakozott vita majdnem teljes anyaga megtekinthető ebben a kötetben: Intelectualul român faţă cu inacţiunea. În jurul unei scrisori a lui G. M. Tamás, szerk. Mircea Vasilescu, utószó: Adrian Cioroianu, Bukarest: Curtea Veche, 2002.) A helyzet mindezek tekintetében Európa-szerte és világszerte meredeken romlik, de megvannak a helyi sajátságaink. (Csak egyetlen, sokatmondó adat: fölmérések szerint a közel-keleti és afrikai menekülteket a válságban lévő Görögországban a lakosság 85 százaléka látná szívesen, Magyarországon a lakosság 1 százaléka.)
…És persze az, hogy jobb sorsra érdemes, boldogtalan férfiak (igen: férfiak) ezekre a förtelmekre fanyalodnak valóságos, tartalmas, alkotó élet helyett: megmutatja ennek a társadalomnak az elvetemültségét és értéktelenségét. (De erről már nagyon régen, tizenkét esztendővel ezelőtt kénytelen voltam írni: TGM: „Szegény náci gyermekeink”, Élet és Irodalom, 2004. október 1.) Mielőtt keményen és habozás nélkül ellenállnánk a poszt- és neofasizmusnak, forduljunk megrendült részvéttel azok felé, akik csak ebben lelhetnek kiutat a kései kapitalizmus általános reménytelenségéből. Amit tesznek, az az ő felelősségük, de abban, hogy azzá lettek, amivé, nem ők a hibásak. Mindez közismert.
De nekünk, akiknek közünk van Erdélyhez, akad néhány külön kérdésünk. És ebben elérkezett az ideje a világos beszédnek.
A csúf, kellemetlen és önveszélyes „terrorista” balfácánkodás akkor válik közveszélyessé, és emelkedik politikává, ha az etnikai „összetartás” jegyében szolidárisak vagyunk akár a butuska, akár az értelmes neofasisztákkal, és szemben „a románokkal”.
Románia a parlamenti kormányrendszer csöndes összeomlása után (vö. „Mi van Romániával?”) kockázatos átmeneti helyzetben van, amelyben megerősödött bizonyos bűnüldöző és földerítő szervezetek (DNA, DIICOT, SRI, SIE, stb.) eddig is aránytalan befolyása, amelynek az „antikorrupciós” aspektusát még mindig nagy mértékben támogatja a közvélemény. (A korrupcióellenes kampányt, amelynek vannak sajnálatosan destabilizáló hatásai is, erőteljesen támogatja az Egyesült Államok diplomáciája, s egyre nagyobb szerepet kap a NATO.) A romániai magyar közösség hivatásos képviselőinek (párt, civil társadalom, médiák, értelmiség) álláspontja a romániai országos problémákat illetően (kivéve a politikai osztály kétségtelen züllöttsége iránti közundort) nem világos.
A romániai magyarság körében – nyilvánosan legalábbis – ismeretlen a nem etnikai jellegű romániai állampatriotizmus. A német nemzetiségű államfő vallomásai román hazafiságáról ellenszenvet váltottak ki. (De az övé messze túlmegy a nem etnikai, francia-amerikai típusú állampatriotizmus határvonalán: asszimiláns, a román kulturális nacionalizmushoz igazodó attitűd. A román kulturális nacionalizmus pedig, akárcsak a miénk, egyre abszurdabb, vö. írásommal a piros-sárga-kék zászlómániáról.) Kérdés, hogy – a gazdasági-szociális helyzet hőn óhajtott javulásán kívül – mi az a közös ügy, amely a romániai magyarságot az etnikum fölötti, romániai államnemzeti közösséghez kapcsolja. A sok vonatkozásban észlelhető közöny (vö. „Magyarok és románok”), a „nagypolitikai” problémákat illetően az ilyen vagy amolyan budapesti nézőpont érvényesítése mintha arra utalna, hogy ilyesmire nincs lehetőség. Mindeközben számos romániai magyar – természetesen – ezer szállal kapcsolódik román „ügyekhez”, eszmékhez és érdekekhez, de ennek nincsen majdnem semmiféle politikai reprezentációja.
Az ilyen típusú állampatriotizmus amúgy is hanyatlik mindenütt a világon – hiszen a nem etnikai nacionalizmus halott, helyét az etnicizmus vette át (lásd erről írásomat itt) – , és ebben a helyzetben az 1989-i szellemű demokratikus, egyébként a régi baloldaltól örökölt utópia (testvérnépek baráti versengése és dialektikus harmóniája, kölcsönhatása, együttműködése bármelyikük fölényének vagy kiváltságainak elismerése nélkül, a népek egyenlősége és barátsága, az asszimilációs folyamatok korlátozása, a nemzetiségi kulturális környezetek ápolása és védelme) szemlátomást megbukott, hogy a közös „európai identitásról” (amely e sorok írójának amúgy is ellenszenves) ne is szóljunk. (A „multikulturalizmus” manapság, különösen a magyar nyelvterületen népszerűtlen gondolata nem volt több, mint a kulturális közösségek és önazonosságok egyenrangúságának elismerése a több nemzetiségű társadalmakban; igaz, hogy sikertelennek bizonyult, de az, hogy kisebbségiek is utálják – akiknek az érdekében állt – , több, mint meggondolkoztató.)
A nacionalizmust fölváltó etnicizmusnak az a következménye, hogy az etnikumok és az etnikai kultúrák logisztikailag-technikailag, területileg, szimbolikusan elkülönülnek (akármilyen spontán folyamatok mennek végbe az „életvilágban”) – ezt Erdélyben az autonómia célképzete fejezi ki, másutt a föderalizmus vagy a függetlenségi mozgalmak – , és a „közös ügy” (la chose commune) eszméje csak etnokulturális-szociokulturális mezsgyéken belül értelmezhető; a nemzetállami politikai közösségek szupremáciája a múlté. Még az egy nyelvű, monokulturálisnak vélt Magyarországon se számítanak „magyarnak” a saját „nemzeti” kultúrával nem rendelkező cigányok: a nemzetállami politikai közösség Magyarországon is megszűnt. (Nem is említem bizonyos politikai-világnézeti-kulturális beállítottságok, magatartások, élethelyzetek, önmeghatározások „kiátkozását” a „nemzetből”, amely a két világháború közötti disszimilációs folyamatokra emlékeztet. De ez se kizárólagos magyar sajátosság. Az amerikai „olvasztótégelynek” is vége, amit Donald Trump elnökjelöltsége jelképez.)
Az etnicizmus bírálható és bírálandó, de hatalmas tény. S annál hatalmasabb, mert egyszerre fejti ki korróziós hatását mind a szupraetnikus nemzetállamokra, mind az európai föderalizmusra – amely annyi ember hiú reménye volt 1989 után – , azaz mindenre, ami a későpolgári társadalomban az etnikum (a „faj” vagy a „kultúra”) fölött állt valaha, a nacionalizmus és szocializmus végképp lezárult évszázadaiban. Mert Deák vagy Kogălniceanu nemzedéke számára a nacionalizmus államcél volt – közösséget társított a joghoz, kultúrát a hatalomhoz – , ám az etnicizmus destruktívan, nihilisztikusan államellenes: voltaképpen közömbös a mindenekelőtt törvényekben és intézményekben kifejeződő, klasszikusan modern politikával szemben. Ez utóbbinak az univerzalisztikus igényeiben jóformán már senki nem hisz. (Én se.)
Ez a szellemi-erkölcsi szituáció nagyon különös: a mai értelmiségi nemzedék kisebbik, de nem jelentéktelen része gyakorolja azokat a magatartásokat, amelyek déd- és nagyszülei ma megtagadott ideáljai voltak: erősek a román-magyar kulturális kölcsönhatások, vannak közös nemzetközi (főleg, de nem kizárólag európai) intellektuális tapasztalatok, bizonyos enklávékban (képzőművészetek, színház-film, társadalomtudomány, „kritikai elmélet”) terjed a kétnyelvűség, emelkedik a közös alkotások száma és minősége, és persze vannak interetnikus barátságok és szupraetnikus közösségek – de ennek a reménykeltő gyakorlatnak alig van nyilvános leírása. Mintha mindaz, ami nem etnicista, illegális és életveszélyes lenne – ami mérhetetlen túlzás.
Ha elfogulatlanul nézzük, a szélsőjobboldal eljátssza minden sikeresélyét, amikor az irredentizmushoz ragaszkodik. Az újnyilas szélsőségességet bátorítja a mai magyar állam felelőtlen gesztuspolitikája, amellyel magyarországi államférfiak mint politikai hatalom birtokosai jelennek meg Romániában (de nem ám Szerbiában és még kevésbé Szlovákiában!): Áder államelnök mellett pl. az állami kényszerhatalmat és főséget (imperium, Hoheit) megtestesítő egyenruhás magyar testőrtiszt áll a kegyeletsértően ronda csíkszeredai Márton Áron-szobor avatásán, a székelyruhás szűzek koszorújában, amivel durván pök a román állami szuverenitásra – ez kiválthat belőlünk kárörvendő vigyort, de rendkívül veszedelmes.
Az erőnek erejével megvalósítandó határrevízió, „Trianon” megsemmisítése – végül is ez a Hatvannégy Vármegye és a magyar jobboldali mozgalmak és médiák programja, amely mögött annyi stratégia sem áll, mint Teleki Pál gróf (a Horthy-korszak rossz szelleme) egykori, katasztrofális politikája mögött, amely a régi Magyarország végleges pusztulásához vezetett (amint a gróf az utolsó pillanatban maga is fölismerte) – szükségessé tenné a románság egyetértését, hacsak a magyar jobboldal nem akar európai háborút. Mivel erről nincs szó (sőt: a két ország, akárcsak a második világháború alatt, ugyanannak a szövetségi rendszernek a tagja – EU/NATO – , de most nem lesz bécsi döntés), a romániai magyarság, hm, „felelős tényezőinek” el kellene dönteniük, hogy továbbra is némán és tétlenül asszisztálnak-e a bálványosváraljai-tusnádfürdői provokációkhoz, abban a reményben, hogy a mieinknél semmivel nem jobb román soviniszták oly mélyen lenéznek bennünket, hogy az effélével nem is törődnek. (Eddig, mi tagadás, ez volt a helyzet. A román nemzeti közvélemény számára „Tusványos”: vicc. Nekünk: rossz vicc.)
Alapjában a felelőtlen, könnyelmű, tudatlan és vak „magasabb körök” a hibásak a maguk „Trianon-traumára” alapozott szimbolikus politikájával, amelyért semmiféle felelősséget nem hajlandók vállalni: ők felelnek azért, hogy ezek a szerencsétlen marhák ma román börtönben ülnek azokért a hungarista fantáziákért, amelyeket Csonka-Magyarországon minden kockázat nélkül hangoztathatnak a bicepszüket feszítő gyávák. (Miközben szépecskén kiürül Kelet-Európa, és öcséink, húgaink, csemetéink – versengve a menekülő arabokkal, afgánokkal, beludzsokkal, líbiaiakkal – elmennek szolgának a barátságtalan Nyugatra, tömegesen és elkeseredetten; Szerbiában rövidesen már nem marad magyar; egy-két londoni utcán a tavaly több román szót hallottam, mint angolt. Nem autonómia, föderalizmus, nemzetiségi önállóság-önrendelkezés, de nem is az asszimiláció „oldja meg” a romániai magyar kérdést, hanem hovatovább a kivándorlás szünteti meg.)
S ezt a szalonirredenta műtrágyát forgalmazza ma Pesten majdnem mindenki, beleértve a liberális sajtó jelentős részét, anélkül, hogy Erdélyt ismerné vagy szeretné. Erdélyben (és a Vajdaságban) is van baloldali magyar értelmiség, amelynek a nézeteit olyan helyeken fejezik ki (közvetve), mint a temesvári TESZT (lásd erről itt és itt) – nem hinném, hogy Magyarországon bárkinek tudomása lenne róla, hogy Temesvár egyáltalán létezik – , de politikai értelemben titokként kezeli saját létezését. Az omertà mindent visz. Ennek az értelmiségnek még ahhoz sincs bátorsága (tisztelet a kivételnek persze), hogy kinyilvánítsa: nem irredenta, és nem helyesli a nyilas-terrorista kalandorságot, mert akkor románbérencnek vagy (Isten őrizz) zsidóbérencnek fogják nyilvánítani azok, akiknek persze eszük ágában sincs bármit tenni a poszttrianoni status quo ellen, hiszen ez ártana üzleti érdekeiknek.
Ez a némán antifasiszta és antisoviniszta értelmiség a maga zárt enklávéiba húzódva a könyveivel, kiállításaival, performanszaival, zenéivel, a maga politikai (javarészt lazán antikapitalista) azonosságát el nem áruló, parányi közösségi tereivel, a személyes kapcsolatok és a „műveljük meg kertjeinket” apródonkénti kultuszaival, a maga fanyar és lemondó szerelmeivel, gimnáziumi barátságaival, házi bodzaszörpjeivel és biciklitúráival fölkínálja szép fehér nyakát a késnek. A diadalmas román (és transznacionális) kapitalizmus pedig elhúz mellette zakatolva, dübörögve, csörömpölve, síppal-dobbal rohanvást a semmibe.
Márpedig ez az igazság – nem vagytok, nem vagyunk irredenták – , és nem kellene a békesség kedvéért (vagy a reménytelenség miatt) egykedvűen hallgatni. Itt az ideje, hogy valaki kimondja már Kolozsvárt vagy Marosvásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön vagy Aradon: hogy elég volt az országrontó és nemzetvesztő erdélyi magyar arisztokrácia kultuszából, amely már 1848-ban magyar-román háborút csinált a legnagyszerűbb szabadságküzdelemből. Hogy valaki kimondja már, hogy még a mélykonzervatív Makkai Sándor által szorgalmazott „magunk revíziójá”-ból se lett semmi, csak határrevízió négy évre, és emiatt összeomlás és nemzethalál. Hogy az erdélyi grófok (Bethlen István, Bethlen György, Teleki Pál, Bánffy Miklós) kvartettje fölért húsz turáni átokkal. Hogy „a kisebbségi élet áldásai”-ból (László Dezső) megannyi átok lett. Hogy a romániai magyarságnak jót tenni csak titokban vagy hazudozva lehet, mert nem vagyunk képesek őszintén beszélni egymással. Hogy a pesti patrónusaik előtt bőszen oláhozó erdélyi magyar vezetők odahaza nagyszerűen bizniszelnek sovén román partnereikkel.
És hogy elég volt már. Elég volt.
Tamás Gáspár Miklós
Transindex.ro

Politikamentes megemlékezés június 4-én?
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) idén is megüli a nemzeti összetartozás napját június 4-én Székelyudvarhelyen, melynek keretében megemlékeznek a trianoni diktátum aláírásáról – írta a Krónika.
A tudósítás szerint politikamentes rendezvényre készülnek, ami azért furcsa, mert mind a trianoni békediktátum, mind pedig maga a nemzeti összetartozás eszménye kőkemény politikai kategória, fogalom. Az 1920. június 4-én történtek, de különösen az előzmények és a következmények a legsúlyosabb politikai kérdéseket vetik fel, mindmáig.
Az udvarhelyi eseményre a szervezők meghívják a civileket és a romániai magyar politikai szervezeteket is, de kikötötték, politikai felszólalásokra nem kerülhet sor. Nagy Pál, az EMNT udvarhelyszéki elnöke elmondta, mivel június 4-én kampánycsend van, kizárólag a történelmi eseménnyel kapcsolatos felszólalásokra adnak lehetőséget. A megemlékezést délután fél öttől tartják a millenniumi emlékműnél, ahol koszorúzni is fognak.
Az esemény részeként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) helyi szervezete megrendezi az immár hagyományosnak mondható biciklitúráját: Székelyudvarhelyről indulva a Nyikó mentén haladnak Székelykeresztúrig, majd visszatérnek Székelyudvarhelyre.
A Székely Nemzeti Tanács udvarhelyszéki elnöke, Bíró Edit egy sajtótájékoztatón elmondta, a tanács szolidáris a merényletkísérlettel és felbujtással alaptalanul vádolt székely fiatalakkal, Beke Istvánnal és Szőcs Zoltánnal, de azokkal is, akiket megbírságoltak a székely szabadság napi rendezvényen való részvétel miatt. A március 10-ei megmozduláson egyébként több mint tizenöt udvarhelyszéki kapott bírságot csendzavarásért.
Nagy Pál megerősítette, továbbra is lehet ingyenes jogi tanácsadást kérni az EMNT-től egyéni vagy közösségi jogsérelem esetén.
Nagyváradon másnap emlékeznek és tartanak össze
A szervező Csillagocska Alapítvány és a Magyar Polgári Egyesület a trianoni békediktátumra emlékezve, a nemzeti összetartozás napjának Kárpát-medencei programsorozatához kapcsolódva megemlékezésre hívja és várja a város magyarságát június 5-én, vasárnap 18 órára a vasúti pályaudvarral szemben álló nagyvárad-réti református templomba. Rövid áhítat után alkalomhoz illő versösszeállítást ad elő Meleg Vilmos színművész, fellép a Nagyváradi Asszonykórus, a Váradi Dalnokok és a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség Sztárai Mihály Kórusa.
itthon.ma//erdelyorszag

Időtálló párhuzamok
Koncepciós per készül Bukarestben. Nem két fiatal férfi ellen, hanem a meghunyászkodásnak még ellenálló székelyföldi magyarság ellen. És ezt addig ideje észrevenni, amíg – a végkifejlet előtt – még peregnek a percek az idő megállíthatatlan óráján. Ideje felfigyelni rá, túl egy-egy hírlapi – a fejleményeket közlő – cikken. Megelőzni, nem utólag panaszkodni. Akkor már késő. Legyen – felelős vezetőink előtt – a véres vásárhelyi március csak magyarokat elítélő példája.
A gheorghiu-dej-i leszámolás az akkor a csonka haza által is magára hagyott romániai, erdélyi magyarokkal és a két kézdivásárhelyi ellen folyó – egyértelműen koncepciós – per félelmetesen hasonlít. Én azt látom, hogy a magyar (székely) önrendelkezési, autonómia-törekvések tőből való kiirtása a célja az egyre idegesebb román politikumnak. Ideges és idegességében még csak nem is takarózik „költői” megközelítésekkel, hanem egyenesen kifejezi egyet nem értését immár azóta, amióta megnyilvánulásaink egyértelművé teszik nemzeti identitásunk biztosított megőrzésének igényét. És akkor lássunk a címben jelzett párhuzamra néhány – minden kétséget eldöntő – példát. A múltra vonatkozó példákat Tófalvi Zoltán tudományos igényű munkáiból, Stefano Bottoni, Dávid Gyula és más, hitelt érdemlő szerzők könyveiből veszem. Szándékosan csak érintem azokat a pereket, ahol erdélyi, illetve romániai jövőlátásban egész eszmerendszert, ideológiát dolgoztak ki az „összeesküvésben” részt vevők. Ugyanis Beke István és Szőcs Zoltán ilyen átfogó, politikai – a két nemzet egyelő esélyein alapuló – rendezési tervet nem dolgozott ki, vagy ezekről nincs értesülésünk. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a hagyományőrző és -fenntartó, valamint ennek a célnak az érdekében a magyar közösségek egészére odafigyelő (és alkalmilag segítő) szándékot tűzte ki céljául, és ennek megvalósításában semmi jelentősége nincs a népszerű, katonásan sportos szabadtéri játékok senkit nem veszélyeztető gyakorlatának.
Kezdjük a fegyverekkel, robbantó szerekkel, amelyek a megvádoltak elleni legfontosabb bizonyítékoknak minősülnek, s amelyekkel kapcsolatban vagy szándékosan bosszantani akarták a lehallgató szerveket (hiszen tudták, hogy lehallgatják őket), vagy bízva az elhangzottak komolytalanságát megértők semmibe vevő ítéletében, gáttalanul fecsegtek minden „szamárságot”. Nagy Sámuelt – három társával – a marosvásárhelyi Piros Rózsa cukrászdában Kádár János 1958. február 25-ei látogatása idején elhangzott kijelentéséért („Adjatok egy karabélyt, hogy lőjem le ezt a hóhért!”) életfogytig tartó fegyházra ítélték! No persze, ezt valakinek el is kellett árulnia! Rövid ideig együtt voltam vele. Szép kilátások a „gázvezetéket orosz segítséggel robbantani akaró fiúk előtt!” Más: Kacsó Tibort és társait – csíksomlyói tanárokat – fegyveres szervezkedés vádjával ítélték el. Kacsó 25 évet, Ambrus Miklós 18 évet kapott. A „szervezkedés” a diákok hazafias oktatásából állt ártalmatlan légpuskák segítségével, amelyet hivatalosan tartottak. Vigyázat! A szilveszteri petárdákból (hivatalosan terjesztett áruk) másfél kilogramm kézigránát-anyagot kapartak össze a felkért szakértők.
Más: a legismertebb volt a Szoboszlai-per, amelynek végén tíz embert végeztek ki az összeesküvésben 45 vádlott ellen indított perben kimondott ítélet alapján. Itt ugyan volt tervezet a jövőt illető társadalmi rend és a két együtt élő etnikum megbékülését és egyenjogúságát szolgáló eszmerendszerre, de egyetlen rozsdás pisztoly szolgált az államrend megdöntésére. A hiszékenység, a naivitás és a kétségtelen jó szándék tíz tenni akaró és nemes lelkű magyar és román halálát eredményezte. Beke István – a sikeres vállalkozó, szép családdal – úgy sétált be a román terrorellenes szolgálat csapdájába, mint egy zöldfülű kisdiák.
Mi a törvénykezés álcájával felruházott román politikum végcélja? Mindenekelőtt az, ami a kommunista rendszeré is volt: a megfélemlítés. Hallgatásra és meghunyászkodásra kényszeríteni a pártoskodással is önromboló magyar közösséget. Elfelejtetni a büntetendő, államellenesnek kinyilvánított autonómiatörekvéseket. Szétzülleszteni mindazokat a magyar szervezeteket, besározni (vagy a magyar riválissal besároztatni) azon vezetőiket, amelyek még meg mernek szólalni és tiltakozó összejöveteleket mernek szervezni. Dicsérő szavakkal jutalmazni a tájba „besimuló” vezetőket, akik – úgymond – az ország törvényes útját járják, és nem az embereket bujtogatják törvénytelenségekre. Végső eredményként: Székelyföld fokozatos gazdasági visszaszorítását, betagolását egy vegyes adminisztratív tájba, felgyorsítani a beolvadást, bojkottálni a székelyföldi utak nemzetközivé tételét, és elvándorlásra késztetni (a megfizetett munka hiányában) fiataljainkat. Szüleik, nagyszüleik úgyis utánuk költöznek. Ezzel aztán megoldódik Románia nemzetállammá válása... Nemzettársaim, a huszonnegyedik óra kezdődött a kézdivásárhelyi Beke István és Szőcs Zoltán megvádolásával. Ennek a pernek minden eddigi hatalmi intézkedésnél nagyobb a jelentősége. Vétkes, aki néma!
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

SZÉKELY ÁLOM?
A BEKE-ÜGY, “BUKARESTI HIPSZTER”-SZEMSZÖGBŐL
A Visul secuiesc ( Székely álom) dokumentumfilm készítői kísérletet sem tesznek egy sztereotip székelység-kép dekonstruálására. Miért baj ez nekünk?
Három fiatal bukaresti filmes a Beke-ügy kapcsán forgatott rövid dokumentumfilmet Kézdivásárhelyen. A Visul secuiesc (Székely álom) című filmet nemrég mutatták be a fővárosban, tegnap óta pedig ingyenesen megnézhető a Youtube-on. A filmet Alex Iacob és Robert Casmirovicirendezte, a riporter Adrian Drăghia. Megszólal benne Beke Ernő, a közel fél éve őrizetbe vett kézdivásárhelyi HVIM-elnök, Beke István Attila édesapja,Szőcs Csongor, a december végén őrizetbe vett erdélyi HVIM-elnök Szőcs Zoltán testvére, a szervezet jelenlegi vezetője, illetve a kézdivásárhelyi román közösség néhány prominens képviselője is.
A kézdivásárhelyi “terroristaügy” megosztotta az ország közvéleményét. Bár most már nem terrorizmus, hanem “közösség elleni merényletkísérlet” és arra való felbujtás a hivatalos vád, de attól még “terroristaügyként” kering a köztudatban. Haraggal és félelemmel vegyes felháborodással vagy poénkodó vicceskedéssel szokás szóba hozni. Bár a Visul secuiesc készítői deklaráltan inkább egy szubtilisen humoros, könnyed filmet akartak készíteni, amibe belefér egy Jackass-stílusú vécécsésze-robbantás vagy az állítólagos “pizza-kódnévvel” való humoros eljátszadozás is, az eredmény infotainmentnek talán elég, de “objektív relativizmusuk” valójában egy eléggé felszínes megközelítést eredményezett. Jelen pillanatban a közvélemény leghangosabb része két pártra szakadt. Egyrészt a magyarellenes indulatokat felkorbácsolni alkalmas tudósítások, beszélgetések, kommentárok és hivatalos nyilatkozatok hatására sokan meg vannak győződve arról, hogy “a magyarok” (azaz a Hatvannégy Vármegyei Ifjúsági Mozgalom vezetői, de végül is kit érdekel az efféle részletkérdés, nemde? Ismerős valakinek a “minden arab potenciális terrorista” szintagma? Helyettesítsük be az arabot magyarra, és feltárul a félelemből, aránytévesztésből, általánosításból és gyűlöletből születő sovinizmus szerkezete) valóban terrortámadást terveztek a december elsejét ünneplő románok ellen. Gázvezeték felrobbantásáról, bombakészítésről, orosz titkosszolgálati támogatásról beszélgettek a vádirat szerint – az egyszeri román ajkú médiafogyasztó szemszögéből ez biztos igaz, mert “a tévében is bemondták”. (De miért is lennének immunisabbak a romániai médiafogyasztók a csúsztatásokra, összemosásokra, a hatalom ellenségkonstruáló diskurzusaira, mint a határokon túli, többi közép- és kelet-európai sorstárs? Tudatos médiafogyasztást elvárni másoktól, de kevéssé gyakorolni a bort iszik, vizet prédikál minősített esete. Persze ez nem változtat az általánosan eléggé tragikusnak mondható helyzeten.) Másfelől az őrizetben lévők szabadon engedéséért tüntető (vagy nem tüntető, de velük szimpatizáló) emberek pedig bizonyosak abban, hogy a DIICOT és a SRI mesterkedései állnak a háttérben, és a vád nevetséges és hamis.
Nyilvánvaló, hogy a két kiélezetten megfogalmazott álláspont között még nagyon sok árnyalat létezik, és a készítők valójában arra lehettek kíváncsiak, a felszínen manifesztálódó, “bűnös-ártatlan”, kétosztatú, egymást kizáró igazságverziók hátterében milyen tapasztalatok, narratívák bújhatnak meg. Ugyanakkor a jogállamiság hiányának egyik tünetét – miszerint az emberek általában nem bíznak az igazságszolgáltatás intézményeinek működésében, folyamatban lévő ügyek gyanúsítottjait és vádlottjait szokás vádemelés vagy a bírósági tárgyalások megkezdése előtt kikiáltani bűnösnek vagy ártatlannak, bevett módszer tüntetésekkel, aláírásgyűjtéssel, felvonulásokkal próbálni nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatás intézményeire stb. - meg sem próbálják elhelyezni ebben a puzzle-ben. Pedig a romániai jogállami deficit, az intézmények és szervek önkényes, átláthatatlan, megfélemlítő jellegű eljárásai, hivatali packázások, illegális lehallgatási-megfigyelési gyakorlatok, a belső ellenségképzés mint állandó hatalomtechnikai módszer alkalmazása, az erről megalkotott, kollektív tudássá váló állampolgári tapasztalat egyenes következménye, hogy ellenmagatartás-formákat szül, és ha a “lázadók” közül valakit “kiemelnek”, valójában kész a recept egy közösségi önvédelmi mechanizmus beindítására (amit aztán újabb ürügyként lehet használni a további retorziókhoz). Ebben a kontextusban a “bűnös”-”ártatlan” ellentétpárnak már valójában nem lesz értelme, átveszi a helyét a “bűnbak”-”mártír”, és hogy valójában mi történt, mi az “igazság”, nem bizonyítékok és korrekt igazságszolgáltatási eljárás révén tárul fel, hanem hitkérdéssé válik, totalizálja és dogmatizálja a szembenállók narratíváit. Az igazság elrejtőzik, de már senki nem is keresi, mert a “harc” válik fontosabbá.
A filmben pontosan az lehetett volna izgalmas, ha valamennyire sikerült volna egy friss, elfogulatlan, kíváncsi, de nem ítélkező “külső tekinteten” keresztül felvillantani néhány aspektusát a kézdivásárhelyi ügynek. Még úgy is, hogy a “bukaresti hipszterek” eleve szintén jónéhány előítélettel érkeztek “a legkeletibb magyar városba”. “A fiatal alkotók – saját bevallásuk szerint – nem tudják hova tenni az ügyet, de azt érzik, hogy valami nincs rendben a történtekkel” - idézi a fiatal filmeseket a Román Televízió magyar adása. A történet először “elijesztette”, majd “elgondolkodtatta” őket, és a filmmel nem az ügy hátterét akarták felderíteni, hanem azt, hogy látják a kézdivásárhelyiek ezt a kérdést.
Alex Iacob a Hotnews előzetese szerint úgy véli, “a téma továbbra is eléggé érzékeny, ezért egy kicsit szórakoztató formában akartuk árnyalni – anélkül, hogy a megszólaltatottak véleményét kigúnyolnánk – magát a szituációt, az incidenst. Ez volt a film előzetes célja, mivel alapjában véve a nemzetiségi és etnikai hovatartozáson túlmenően mindannyian emberek vagyunk, és a szélsőségesség nem egy ország vagy nép sajátossága, hanem inkább szerintem egy elhibázott fejlődési szakasz, amelyet egyesek szükségesnek ítélhetnek.”
Kicsit konfúz marad azonban, voltaképpen kiket kategorizálnak szélsőségesnek a filmesek, illetve hogy mennyire tisztázódott számukra,hol is vannak éppen, mi ez a Székelyföld, kik azok “a székelyek”, mit akarnak, és a HVIM a maga frissen gyarapított, az “incidensnek” köszönhető publicitásával kb. hol helyezkedik el a székelyföldi politikai és civil szervezetek táplálkozási láncában. A filmbe betett vágóképeken meg a tüntetésekről készült felvételeken is háttérdíszletként ott lobognak a székely zászlók. Számunkra, akik ott élünk, természetessé vált a jelenlétük, szinte már észre sem vesszük, de egy Kézdin (és valószínűleg Székelyföldön) életében először megforduló embernek bizonyára föltűnik. Ráadásul feltehetően olyan kontextusban hallott először a székely zászlóról és az “úgynevezett Székelyföldről” (“asa-zisul Tinutul Secuiesc”), amely eleve a székelyföldi szeparatizmus tüneteként értelmezte a zászló használatához való ragaszkodást, nyílt lázadásként a közigazgatási-jogi szabályozásokra hivatkozó, a romániai bíróságokon a szimbólumhasználat jogáért harcoló székelyföldi polgármesterek reakcióit, illetve olyan, országosan is mediatizált tömegrendezvényekhez kapcsolta a “székely” nevet és brandet zászlóstól-mindenestől, mint a marosvásárhelyi Székely Szabadság Napja vagy a Székelyek Nagy Menetelése az autonómiáért. A készítők kísérletet sem tesznek egy sztereotip székelység-kép dekonstruálására, mondhatnánk, de ahhoz már eleve feltételeznünk kellene, hogy rendelkeznek valamiféle percepcióval erről a térségről és lakóiról.
Valószínűleg túl bonyolult lett volna kihordani ilyen rövid idő alatt egyfajta értelmezési keretet, ezért inkább nem mennek bele a székely identitás témájába. Ezzel az a baj, hogy mind a zászlók jelenléte, mind pedig a megszólalók székelységre, székelyekre vonatkozó elejtett szavai teljesen reflektálatlanul maradnak. Így pedig könnyebben működik az asszociációs lánc a szimbólumhasználatért, nyelvi jogokért, kulturális értékek megőrzéséért, autonómiáért folyó (legitim és erőszakmentes) küzdelemtől a szeparatizmus, revizionizmus, irredentizmus veszélyes címkéiig. A film alapján úgy tűnhet, a székelyek azok, akik paramilitáris pszeudo-sportklubokban edzett, marcona arcú férfiakként időnként – viccből, lehet, de minden viccnek fele igaz! - arról diskurálgatnak egymás közt, hogy robbantani kéne, valamit, valamikor, egyszercsak, mert másképp nem lesz se autonómia, se “székely kultúra”, harcolni kell, vesszentrianon, szüljétekteleakárpátmedencétmerthanemmásokszüliktele stb. (Igen, vannak ilyen székelyek is, sőt egyesek közülük hajlamosak árulónak tekinteni a többieket, akik nem ezt a diskurzust tolják. De más székelyek másról álmodnak.)
Kézdivásárhelyen a románok aránya 7%, közösségi életüket egyetlen kulturális egyesület és az ortodox egyház szervezi. Szórvány ez a javából, a román gyerekek a magyar tannyelvű iskolák román tagozatain tanulnak, és a blokkudvarokon magyar a közös nyelv a többi gyerekkel. Sokan anyanyelvi szinten beszélnek magyarul, ízes felső-háromszéki akcentussal persze, és a városban maradt fiatalok körében nagyon gyakori a vegyes házasság. A nagyvárosok és külföld elszívó hatása persze valószínűleg ugyanúgy érvényesül, mint a magyar anyanyelvűek esetében. (A “valószínűleg” szócska saját információ- és kontaktushiányból fakadó bizonytalanságom indexe: kevés kézdivásárhelyi, román kötődésű fiatalt ismerek, ami a maga során alátámasztja a párhuzamos kulturális életvilágok diagnózisát.) A bukaresti készítők részben a nyelvi akadályok miatt mozdultak rá arra, hogy érdekes lenne e speciális helyzetben lévő kisebbségi közösségben keringő véleményeket is meghallgatni a Beke-ügyről. A visszafogott, a robbantás tervének vádjával kapcsolatban kételyeket is megfogalmazó interjúalanyok – a nyugalmazott pedagógus és a vállalkozó, aki klubtulajdonosként és a helyi román kulturális és nemzeti ünnepi események szervezőjeként ismert személyiség a városban – feltehetően azok, akiknek napi kapcsolata van magyarokkal is, munkájuk, családjuk révén.
Ezzel szemben a pópa sérelmi diskurzusa egy nyelvi-etnikai gettóba zárt személy attitűdjéről árulkodik: egy elkülönült, védekezésre, önvédelemre és akár “mártíromságra” kész közösség önképét vázolja, akik “árvák”, mostohagyermekek, nem törődik velük a kormány, pedig a feltételezett terrorcselekmény-szándékból akár “polgárháború” is lehetett volna. (Ezek a kijelentések számomra eléggé riasztóak, a Har-Cov jelentések szellemét idézik – erről és általánosságban a párhuzamos román és magyar Székelyföld-reprezentációkról lásd Zahorán Csaba: Románia magyar szíve – A Székelyföld képei a román és a magyar közbeszédben 1989 után.)
Az ambivalens és állandóan mozgásban lévő, megforduló és visszaforduló kisebbség-többségi helyzetet nem tudom, mennyire érzékelték a készítők, de eléggé aggasztó, hogy “magyar részről” nem szólal meg a filmben a családi kapcsolataik és a HVIM-hez való kötődésük révén egyaránt mélyen érintett Szőcs Csongoron és Beke Ernőn kívül senki. Akaratlanul is az a benyomása támadhat mondjuk egy bukaresti román nézőnek, hogy hát akkor ezek a székelyek. Ilyenek. Ezt gondolják. Ja, van még pár vágókép, amint az egyik szimpátiatüntetésen a román riporternővel szóváltásba kerülő embereket mutatja. Nagyon árnyalja a big picture-t. Az “Azért kerültek célkeresztbe, mert székelyek” érv részigazsága mintha kollektív narratívaképző igazsággá transzformálódna.
Az elején még ártatlan bakinak tűnt, kezdő filmes malőrnek, hogy számunkra - “mélyebben érintett befogadók” magunk is – nem igazán megfejthető, hogy miért döntöttek a “székely álom” cím mellett a készítők. Mit értenek “székely álmon” – egy kollektív, utópikus-heroikus missziót, a vádlottak kiszabadításáért folyó küzdelem folytatását, vagy valami általánosabb, közösségi jövőképre vonatkozó elképzelést? Mi a székelyek álma? Pontosabban, mi a székelyek álma a bukaresti független filmesek interpretációja alapján?
Megkérdeztem tőlük. A készítők eléggé egyértelműnek látják a választ: a székely álom “Nagy-Magyarország visszaállítása”, amelyért a HVIM vezetői képesek voltak “elég sokat” kockáztatni (lásd a szövegdobozt).
Az olyan domináns hatalmi diskurzusok, mint amilyeneket az eddig napvilágot látott ügyészségi dokumentumok görgetnek tovább, beleértve a vádiratot is, rányomta tehát a maga interpretációs billogját a Visul secuiescre is.
A fiatal filmesek nem szándékoznak foglalkozni tovább a témával, gondolatban valószínűleg kipipálták a román-magyar viszonyt, a székelyeket revizionizmusostól, Kézdivásárhelyt udvarterestől. Legalább elindult egy másfajta tematizációja az ügynek, a magyarokat, székelyeket és székelyföldi románokat is megszólaltatják, legalább nyitva hagytak értelmezési irányokat a rivális “igazságok” egymás mellé helyezésével – hozhatnánk föl. De mibe került volna azt a címet adni, hogy “Un vis secuiesc”, elkerülve a székelyekhez és a Székelyföldhöz kapcsolódó negatív reprezentációk fenntartásának bár a látszatát?
Bakk-Dávid Tímea
Transindex.ro

„Össze kell tartanunk” – a trianoni diktátumról emlékeztek meg
A trianoni békediktátum 96. évfordulóján, június 4-én, szombaton több településen is megemlékeztek a nemzeti összetartozás napjáról. Erdélyben elsősorban templomokban szervezett rendezvényeken tettek hitet a nemzeti összetartozásról a trianoni döntés évfordulóján.
Az idei rendezvényekre azonban rányomta a bélyeget az a tény, hogy tegnap önkormányzati választások zajlottak, és szombaton a törvény értelmében kampánycsendet kellett tartani. Kézdivásárhelyen például erre hivatkozva tiltotta be a polgármester a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által kezdeményezett rendezvényt.
A június 4-ei megemlékezésnek Sepsiszentgyörgyön van hagyománya Erdélyben, ahol immár 15. alkalommal tartottak szabadtéri megemlékezést. A központi Erzsébet parkban, az egykori országzászló helyén mintegy 200-an gyűltek össze, hogy meghallgassák a SepsiReform Egyesület által meghívott szónokokat. Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki elnöke beszédében rámutatott: nemcsak a múltban, napjainkban is dolgozik a „sötét erő”, amelynek célja a magyar nemzettest széttrancsírozása, mert fáj, hogy a megcsonkított magyarság feldaraboltságában is erős és elszánt tud lenni.
„A legjobb védekezés a támadás alapon továbbra is agresszivitással rohannak Magyarországnak, a magyarságnak” – fogalmazott Gazda Zoltán. Hozzátette, most a jogállamiság leple alatt meghurcolják, bebörtönzik a székelyeket, szabadságukért jogosan folytatott harcuk miatt alkotmányellenesen gyártanak vádiratot, az önrendelkezési küzdelmet pedig terrorista bűncselekményként könyvelik el. „Ezt az országot nem az államelnök, sem a kormány, hanem a román titkosszolgálatok irányítják kényük-kedvük szerint. Hogyan fogunk a tükörbe nézni, ha hagyjuk, hogy még sötétebb cselekedetekre szánják el magukat?” – tette fel a kérdést az SZNT sepsiszéki vezetője.
Marosvásárhelyen, a hagyományos helyszínen, a Bolyai téri unitárius templom udvarán, a nemzeti összetartozás fájánál gyülekeztek az emlékezők. A szervező, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete idén felhívással fordult a történelmi egyházakhoz, hogy kondítsák meg a harangokat abban az órában, amikor aláírták az Erdélyt Magyarországtól elszakító békeszerződést.
Nagy László unitárius lelkész felszólalásában kiemelte, ennek a napnak az egymásra való odafigyelés ügyét kell szolgálnia, hiszen „az együtt gondolkodás, az együtt munkálkodás jegyében kell meghozni annak bizalmát, hogy gyermekeink, unokáink ezen a nyelven, az anyanyelvükön imádkozhassanak a jövőben is”. „A négy évvel ezelőtt elültetett összetartozás fája minden marosvásárhelyi magyar embert arra kell emlékeztessen, hogy vannak közös dolgaink, amelyeket összefogással valósíthatunk meg” – fogalmazott a lelkész.
A székelyudvarhelyi millenniumi emlékműnél is sokan összegyűltek a trianoni békediktátum 96. évfordulója alkalmával, ahol Nagy Pál, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is a magyarság összefogását, a közös cselekvési stratégiát sürgette. A pénteki csíkszeredai zászlóelkobzásra utalva úgy fogalmazott, az egy újabb provokáció, amely világossá teheti mindenki számára, hogy az elmúlt huszonhat évben ebben az országban nem lehet a bukaresti politikai küzdelmekkel tartós eredményt elérni a magyar közösség számára sem. „A titkosszolgálatok által átszőtt hatalomban és újabban a börtönök fenyegető árnyékából nem lehet hitelesen képviselni a magyarság érdekeit, erre csakis a közösség összetartó ereje lenne képes” – fogalmazott Nagy Pál.
Bakó Zoltán, Dávid Anna Júlia, Gyergyai Csaba |
Krónika (Kolozsvár)

Trianon emléke
„Kilencvenhat éve szenvedünk”
Szombat délután Sepsiszentgyörgyön ötperces harangzúgással kezdődött a Trianonban 1920. június 4-én aláírt békediktátum évfordulójára meghirdetett megemlékezés, civil szervezetek képviselői szóltak a közel 200 fős hallgatósághoz. Kovásznán ifjak emlékeztek szép számban, Vargyason a HVIM és a VADFIE mozgósított.
A megyeszékhelyi rendezvényt szervező Sepsiszéki Székely Tanács nevében az egybegyűlteket köszöntő Gazda Zoltán hosszasan sorolta a Romániához csatolt erdélyi magyarság sérelmeit, melyeket 96 éve vagyunk kénytelenek elszenvedni a minket ellenségként kezelő román hatalomtól. Ezt követően Mihály István az Erdélyi Magyar Ifjak, Beke Zsolt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), Nagy Gábor Levente a Magyar Erdélyért Egyesület nevében, Ferenc Boglárka pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében szólt az egybegyűltekhez.
Kézdivásárhelyen szombat délelőtt kezdődött el egy spontán szervezkedés a Facebookon, ennek eredményeként délután mintegy húszan gyűltek össze az egykori katonanevelde előtti emlékműnél, nyilvános beszéd nem hangzott el.
Rendezvény Kovásznán is
Kovásznán a vajnafalvi református templomkertben emlékeztek Trianonra, beszédet Orbán Judit lelkipásztor mondott. Közreműködött a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat, illetve a helyi diákok: Gergely-Kovács Máté és Bajkó Nimród szavaltak, míg Orbán Klára egy történetet olvasott fel Trianonról. A megemlékezés fennköltségét fokozta a Gyerő Katalin vezette Népdalbarátok éneke.
Vargyason sem felejtenek
A megemlékezést a HVIM erdővidéki tagszervezete és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (VADFIE) szervezte. Mintegy hetven személy vett részt, képviseltette magát a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki szervezete is. A beszédek sorát Ilkei Ferenc, Vargyas község polgármestere nyitotta, őt Kolumbán Attila és Kolumbán Ágota alelnök követte a HVIM, illetve a VADFIE részéről.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székelyföldi terrorvád: házi őrizetbe kerül Szőcs Zoltán és Beke István
A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék döntése értelmében házi őrizetben védekezhet tovább a Székelyföldi terrorvád két gyanúsítottja, Szőcs Zoltán és Beke István. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két Kézdivásárhelyi tagjának az ügyében tegnap született döntés az előzetes letartóztatás feloldásáról.
Beke István és Szőcs Zoltán ellen májusban emelt vádat a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT). Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják. A vádirat szerint a gyanusítottak nagyobb terrorakcióra készültek, az erdélyi földgázvezetéket akarták felrobbantani. A hatóságok Beke Istvánt 2015. december 1-jén, Szőcs Zoltánt pedig december végén tartóztatták le. A Székelyföldi terrorvád miatt decemberben estéről-estére, majd januárban heti egy alkalommal tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen, szolidaritásukat fejezvén ki az őrizetbe vettekkel, és bizalmatlanságukat fejezvén ki a hatóságok eljárásával szemben. A vádemelést követően újabb tüntetésre került sor.(agerpres)
Transindex.ro

Továbbra is házi őrizetben mArad Beke István és Szőcs Zoltán
Elutasította a legfelsőbb bíróság a decemberben előzetes letartóztatásba, majd házi őrizetbe helyezett Szőcs Zoltán kérését, hogy hatósági felügyelet alatt várhassa meg az eljárás végét. Az ugyancsak terrorizmussal vádolt Beke István is házi őrizetben mArad.
A bíróságon kérte Beke István ügyvédje, hogy védence házi őrizetben mAradhasson az ellene indított eljárás ideje alatt. Kérésüket azzal indokolták, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) Kézdivásárhelyi vezetője felesége és két gyermeke közelében lehessen – számol be a News.ro hírügynökség. Mint írja, Beke megbetegedett a hét hónapos előzetes letartóztatás alatt, ugyanakkor elmondta: „terror és rémálom volt számomra a letartóztatásom, ugyanakkor voltak olyan emberek, akik rosszul bántak velem”. Hozzátette azt is, hogy a romániai média tette őt nemzeti problémává.
A másik vádlott, Szőcs Zoltán azt kérte, hogy hatósági felügyelet mellett várhassa meg az eljárás végét, ugyanis továbbra is szeretne mezőgazdasági termelőként dolgozik, támogatnia kell családját a munkában. Azt is kérvényezte Szőcs, hogy augusztus 3-án és 7-én fogorvoshoz látogasson. A hatóságok úgy döntöttek, a vádlott továbbra is házi őrizetben mArad.
Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, míg Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják. Mint ismeretes, a vádiratban a DIICOT annak a megállapítását kérte a bíróságtól, hogy fasiszta, rasszista és xenofób szervezet a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező HVIM, valamint a bejegyzett Szent László Serege Egyesület.
A hatóságok Beke Istvánt az elmúlt év december elején, Szőcs Zoltánt pedig december végén tartóztatták le. A Székelyföldi terrorvád miatt decemberben majdnem minden este, majd januárban heti egy alkalommal tüntetést szerveztek Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön. A tiltakozók a vizsgálati fogságba helyezettekkel a szolidaritásukat, a román hatóságok eljárásával szemben pedig bizalmatlanságukat fejezték ki. A vádemelés után a HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezetek májusban újabb demonstrációt tartottak a két vádlott szabadon engedését kérve
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

EMI-tábor: a mai fiatalok is kiállnának a barikádra
Fiatalként ’56-ban – ez volt annak a kerekasztal-beszélgetésnek a címe, amelynek vendégei Wittner Mária és Murányi Levente 1956-os szabadságharcosok, valamint Popély Gyula történész voltak az EMI-táborban. Noha ma a politikai környezet és a fiatalok mentalitása is más, ha a sors úgy hozná, ők is kiállnának a barikádokra – vélik.
Az 1956-os forradalom 60. évfordulója előtt tisztelegve került sor a csütörtöki kerekasztalra, ahol saját forradalomélményeikről, majd az azt követő meghurcoltatásaikról mesélt a két forradalmár. A felvidéki történész pedig, aki gyermekfejjel a rádión át követte az eseményeket, a forradalom csehszlovákiai következményeiről beszélt a hallgatóknak.
„Nem írhatjuk le ezt a generációt, akik még nem voltak olyan helyzetben, hogy a barikádokra kellene állniuk, nem jósolható meg, hogy mi történne. De úgy gondolom, hogy ők, akik már a szabadságban nőttek fel, nem adnák könnyen a szabadságukat, ha arra kerülne a sor” – fogalmazott Wittner Mária. Elmondta, az 50-es évek „jampeceknek” nevezett fiataljaiból senki nem nézte ki, hogy a barikádokon fognak kikötni és harcolni a szabadságért. Mégis ott voltak, harcoltak, és életüket adták érte. Úgy gondolja, a mai fiatalok is megtennék ezt.
Mirányi László elmondta, sok fiatallal találkozik történelemórákon, akik nagyon is érdeklődnek, hogy miként lehetett helytállni benzines üvegekkel a tankokkal szemben, érdeklik őket az ’56-os események. Vannak ma, akiket „elhülyített” az őket érő sok negatív hatás, de a többségük mai is a hazáját szerető fiatal. Ha szükség lenne rá, ma sem ketten-hárman, hanem nagyon sokan lennének a barikádokon – vélte.
Wittner Mária leszögezte, a harcuk nem ért véget, ma is folytatják, csak nem fegyverrel, hanem azzal, hogy továbbviszik a forradalom szellemiségét, és igyekeznek átadni a fiataloknak, a jó útra irányítani őket. A jó út pedig a magyar út – jelentette ki.
Az EMI-tábor közéleti-politikai előadásai, kerekasztal-beszélgetései péntektől indulnak be igazán. Délelőtt tíz órára a három erdélyi magyar párt vezetőit várják, hogy megosszák gondolataikat. Eddig Szilágyi Zsolt EMNP-elnök jelezte biztosra részvételét, az RMDSZ és az MPP részéről még várják a visszajelzést. A téma: merre tovább, erdélyi magyarság? Délután egytől Izsák Balázs, az SZNT elnöke válaszol a hallgatók kérdéseire Milyen is lesz az autonómia? témában.
Szombaton délelőtt tíztől egy mindig aktuális téma kerül napirendre. Az erdélyi magyarság és a titkosszolgálat: a Szekuritátétól a SRI-ig címmel rendeznek kerekasztal-beszélgetést Gergely István (Tiszti), a Csibész Alapítvány elnöke, Szabó Gyula egyháztörténeti kutató és Tőkés László európai parlamenti képviselő részvételével. Délután egy órától az elmúlt év legnagyobb megdöbbenést kiváltó ügye, a „Beke-ügy” lesz terítéken. Terrorizmus vagy megfélemlítés? a címe egy újabb kerekasztal-beszélgetésnek, ahol Szőcs Csongor, a HVIM Kézdivásárhelyi elnöke, Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője, Tőke Ervin Csíkszeredai városi tanácsos, a Minta elnöke lesznek a vendégek.
A két erdélyi téma között kerül sor 11.30-tól Vona Gábor Jobbik-elnök előadására, aki rendszeres részvevője az EMI-tábornak. Témája ezúttal: Magyarok Európában. De lesz-e még Európa?
Vasárnap Raffay Ernő történész várja a hallgatókat, előadásának témája a magyarországi kommunizmus és az ’56-os forradalom. Mindemellett még számos érdekes előadás és egyéb rendezvény helyszíne lesz az EMI-tábor.
A legtöbb részvevőt az esti koncertek vonzzák. Pénteken a Beatrice és a Kalapács, szombaton a Hungarica és a Romantikus Erőszak, vasárnap pedig az Ismerős Arcok és a Moby Dick együttesek lépnek fel 20, illetve 22 órától. A kisszínpadon péntek éjfélkor a No Sugar, szombaton 18 órától a Shadows, 24 órától pedig az Alteregó koncertezik. Vasárnap éjfélkor tábortűz zárja a 12. Emi-tábort, ahol a Miklós Fiúk Band zenél. A tábor részletes programja az emitabor.hu címen található meg. A helyszínre autóbuszok szállítják a táborozókat Gyergyószentmiklósról, ezek menetrendje a buszmegállókban van kifüggesztve.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

EMI-tábor – A titkosszolgálatok és a meghurcolt fiatalok ügye
Áthatotta az elmúlt fél év hangulatát Beke István és Szőcs Zoltán ügye, amikor is két fiatalt terrorizmus vádjával elvitt a Szervezett Bűnözés és Terror Elleni Igazgatóság (DIICOT) mindenféle alapos vád nélkül, majd hónapokat töltöttek előzetes letartóztatásban, jelenleg pedig házi őrizetben vannak. „Azért választottuk ezt a felállást az előadásra, mert közösen sikerült már egy tüntetést szerveznünk szolidaritásunk kimutatandó a két fiatal irányába, mindezt pedig a helyhatósági választások kampányidőszakának közepén” – mondta Sorbán Attila Örs. Hozzátette: az említett tüntetésen nemcsak civil szervezetek, hanem pártok képviselői is részt vettek, megmutatva, hogy nemcsak üresen beszélnek a kisebbségi érdekvédelemről, hanem lehet rájuk számítani.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője kifejtette, amikor kezdődött a terrorhullám a HVIM-esek ellen, akkor nem látták az egész képet, viszont mostanra összeállt: egy élő példa, hogyan működik karöltve a román titkosszolgálat ( SRI) és a média. Mint magyarázta, szépen fel volt építve a történet, eleinte csak találgattak a médiában is, negyven bombáról és több terroristáról volt szó, percről percre manipulálták az embereket. „Amikor Szőcs Zoltánt is elvitték, már vártuk, hogy mi következünk” – tette hozzá Tóth Bálint, egyik tagjuk például fenyegető szöveges üzenetet is kapott egy ismeretlen telefonszámról. Hosszú távon az lehet az ügy jelentősége, hogy amikor az autonómia ügye magasabb szintekre jut, akkor azt minél hamarabb tudják lesöpörni az asztalról: a terrorista székelyek helyzetét nem tárgyalják.
Szőcs Csongor csupán testvére, Zoltán helyzetéről beszélt, ugyanis Beke István tárgyalásán tanúskodik. Kiemelte, hogy elsőfokú tanúja Bekének, ám eleinte ki sem hallgatták őt, csak azokat, akiktől a vádakat alátámasztó információkat reméltek. Mint ismeretes, a házkutatások alkalmával magyar és Árpád-sávos zászlókat, Wass Albert-köteteket foglaltak le. Bukarest előtt 10 kilométerrel megálltak, és egy tiszt utasításai alapján elgyakorolták egy terrorista elfogását Romániában – mesélte Szőcs Csongor. „Az ilyen komoly terroristákat pedig hogy lehet, hogy hazaengedték házi őrizetbe?” – tette fel a kérdést Szőcs, aki tájékoztatott: a romániai jogtörténetben nem történt soha olyan, hogy ebben a fázisban hazaengedték volna a gyanúsítottat. „Három tárgyalásra engedtek be minket, az ott levő emberek, az ügyészen és a bírón kívül, mind kacagtak a vádon.” A házkutatáskor lefoglalt tárgyak egy részét visszaszolgáltatták, ám a zászlókat és a köteteket például nem, arra hivatkozva, hogy ezek a fő bizonyítékok. Szőcs ugyanakkor hozzátette, Beke István terrorizmus vádjával, míg Szőcs Zoltán terrorizmusra való felbujtással van vádolva; két állítólagos bűncselekményről van szó, ezeket mégis egyként kezelik a bíróságon.
Az ügyvéd keresése sem volt egyszerű: a jogászok mind visszakoztak, többen családi programra hivatkozva, de volt, aki szemükbe mondta, hogy nem vállalja az ügyet, mert fél. Végül Rozsnyai Sándor ügyvéd vállalta el a munkát – mondta Szőcs Csongor. Elmagyarázta: az elmúlt fél évben nehéz anyagi helyzetbe kerültek a meghurcoltak családjai, most ebből próbálnak kilábalni.
Tőke Ervin, a Minta elnöke elmondta, közösségi ügyről van szó, amelynek súlyos következményei vannak és lehetnek az egész magyar közösségre nézve: a román állam félelmet kelt az emberekben, így akarva megakadályozni, hogy a magyar ügyet felvállalják.
„Politikusokra van szükségünk, nem utászokra” – jelentette ki Sorbán Attila Örs, aki úgy vélekedett: olyan kisebbségi érdekérvényesítésre van szükség, amely megakadályozza a hasonló helyzetek kialakulását. Az elkövetkező időszakban az a célja a már említett szervezeteknek, hogy nyomást gyakoroljanak az erdélyi magyar politikusokra: vállalják fel a hasonló ügyeket, nemcsak a magyar, hanem a román közösség és hatalom előtt is. Ha ezt nem teszik meg, arra kérik a választókat, hogy az őszi választások alkalmával fontolják meg, szavazatukkal támogatják-e a parlamentbe való bejutásukat – zárta gondolatait az EMI vezetője.
Az erdélyi magyarság és a titkosszolgálat: a Szekuritátétól a SRI-ig címet viselő kerekasztal-beszélgetésen Gergely István így határozta meg a világnézetek kizárólagosságán alapuló rendszerek működését: „Tudósok és egyenruhát viselők egymást kiszolgálják.” A Szekuritátét illetően elmondta: a katolikus egyházban is „áldásosan” fejtette ki tevékenységét a román titkosszolgálat, és ennek a mára is kihatása van. Az előadó kijelentette: a hatalom részéről még néhány évvel ezelőtt is hasonló módszereket tapasztalt, mint a kommunizmus idején: igyekeztek tudomására hozni, hogy mindent tudnak róla, ezáltal pedig megfélemlíteni. A közösségnek a félelem feloldására kell törekedni – vélte Gergely István.
Szabó Gyula kifejtette: Magyarországon még ma is sokan elbuknának, ha a múlt komoly feltárására sor kerülne. Rendszerváltás helyett csak egy hosszúra nyúlt átmenet kezdődött el, ami napjainkban is tart; az előző rendszer besúgói, ügynökei közül sokan ma is magas beosztásban vannak – mondta az egyháztörténet kutatója. „Meg kell húzni a vonalat a diktatúra és a demokrácia között. Nem lehet, hogy aki a diktatúrát kiszolgálta, az a demokráciát is szolgálja” – jelentette ki Szabó Gyula, aki azt javasolta: nyilvánossá kell tenni az aktákat, és általános átvilágítást kell végezni, nem csak egy-egy emberen kérni számon a múltját.
Közlemény
Erdély.ma

Közösségi ügyről van szó
Megfélemlítésre játszik a román állam
A zárult 12. EMI-tábor során kiemelt témaként kezelték Beke István és Szőcs Zoltán ügyét. Augusztus 13-án a HVIM képviselőivel Tőke Ervin, valamint az EMI elnöke, Sorbán Attila Örs beszélgetett.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője kifejtette, amikor kezdődött a terrorhullám a HVIM-esek ellen, még nem látták az egész képet, viszont mostanra összeállt: élő példa arra, hogyan működik karöltve a román titkosszolgálat ( SRI) és a média. Hosszú távon az lehet az ügy jelentősége, hogy amikor az autonómia kérdése magasabb szintekre jut, akkor azt minél hamarabb tudják lesöpörni az asztalról, azzal érvelve, a terrorista Székelyek igényeiről nem tárgyalnak.
Szőcs Csongor csupán testvére, Zoltán helyzetéről beszélt, ugyanis Beke István tárgyalásán tanúskodik. Kiemelte, elsőfokú tanúja Bekének, ám eleinte ki sem hallgatták őt, csak azokat, akiktől a vádakat alátámasztó információkat reméltek. „Az ilyen komoly terroristákat hogy lehet, hogy hazaengedték házi őrizetbe?” – tette fel a kérdést Szőcs, aki tájékoztatott: a romániai jogtörténetben nem történt soha olyan, hogy ebben a fázisban hazaengedték volna a gyanúsítottat. „Három tárgyalásra engedtek be minket, az ott levő emberek, az ügyészen és a bírón kívül, mind kacagtak a vádon.”
Beke István terrorizmus vádjával, míg Szőcs Zoltán terrorizmusra való felbujtással van vádolva; két különálló állítólagos bűncselekményről van szó, ezeket mégis egyként kezelik a bíróságon. Ügyvéd keresése sem volt egyszerű, mesélte: a jogászok mind visszakoztak, többen családi programra hivatkozva, de volt, aki szemükbe mondta, hogy nem vállalja az ügyet, mert fél. Végül Rozsnyai Sándor ügyvéd vállalta el a munkát.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Állami terror és állatmesék
Fajsúlyos közéleti kérdésekről szóltak a kerekasztal-beszélgetések és pódium-előadások a 12. EMI-táborban, Gyergyószentmiklóson augusztus 10. és 14. között. Terítékre került az RMDSZ– MPP választási szövetség, a migránsválság és a székely „terrorizmusügy” is.
Az EMI-tábor plakátja beszédes. Nem annyira az azon olvasható előadók, a fellépő együttesek neve mond sokat, hanem az, hogy több helyen feltűnő törlések láthatók. Nem véletlen ez. 2016 Romániájában vannak személyek, akik a hatalom fellépése miatt nem lehetnek jelen, léteznek mondatok, amelyeket még ma sem lehet szabadon kimondani – fogalmaz Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak vezetője. Ezzel arra utal, hogy idén nem koncertezhetett Gyergyószentmiklóson a Kárpátia zenekar, mert az énekes, Petrás János és a zenekar ellen eljárást indított a romániai ügyészség, mivel egy tavalyi koncerten „a románok elleni intoleranciára és fizikai erőszakra uszított”. Sorbán szerint az EMI-tábor az erdélyi fiatalok lázadása az ellen, ami ellen 60 éve a Budapesti ifjak is fellázadtak, az ellen, ami nyirbálja, elveszi a szabadságjogokat, az ellen, ami – ma már erőszak nélkül – de elüldöz a szülőföldről. Vészjósló folyamat indult el, amelynek részeként alapos indok nélkül letartóztatnak embereket, és kitiltanak az országból magyarországi személyeket. Meg kell állítani ezt – jelentette ki az EMI-vezető, hozzátéve: az EMI-tábor célja, hogy az ittlévőkből egy olyan közösségmag formálódjon, amely az említett folyamatnak ellen tud állni.
A szürke marha, a puli és a bolha
Az EMI-táborban számos tematikus sátorban zajlottak hagyományőrző, életmód- és más témájú rendezvények, esténként ezrek szórakoztak a koncerteken, ahol többek közt a Kalapács, a Road, a Moby Dick és az Ismerős Arcok is fellépett. De a figyelem központjában elsősorban az előadósátor áll, ahol neves közéleti személyiségek, politikusok a meghívottak. Jellemző, hogy mindig vannak a meghívás ellenére távol mAradók. Ilyen volt most az RMDSZ, hiányában nem lehetett teljes az a kerekasztal, ahová a három erdélyi magyar párt vezetőit várták. Csak ketten érkeztek meg: Szilágyi Zsolt EMNP-elnök Biró Zsolt MPP-elnökkel vitázott. Kelemen Hunor korábban jelezte, hogy más programja miatt nem lesz jelen, és – habár kérték – mást sem küldött maga helyett. A moderátor igyekezett a közös pontok, az együttműködési lehetőségek felé terelni a beszélgetést, ám a hallgató azzal a benyomással mAradt, hogy ilyen közös témák nincsenek is.
Szilágyi Zsolt szerint az MPP feladta az autentikus, önálló politizálását azzal, hogy az RMDSZ-szel paktumot kötött. Az RMDSZ–MPP-csoport „Bukarest-konform” politikát visz tovább, ami óriási hiba, nemzeti ügyekben eredmények elérésére képtelen helyben topogást jelent – fogalmazott. Szilágyi szerint hibázik Biró Zsolt tusványosi hasonlata, miszerint az MPP pulikutyaként igyekszik helyes irányba terelni az RMDSZ-es szürke marhákat, mert erős kételyei vannak afelől, hogy az RMDSZ még visszaterelhető lenne a helyes útra.
Biró Zsolt ezzel szemben új hasonlattal vágott vissza, mondván, hogy jelenleg a három erdélyi magyar párt erejét az a kép mutatja, miszerint vannak a nagy szürke marhák, akiket a kisebb pulikutya terelget, és van az apró bolha, aki időnként csipkedi az első kettőt. A hasonlatban a bolha jelenti az EMNP-t. A Néppártot egyébként visszhangpártnak nevezte, amely az MPP korábbi kijelentéseit ismételgeti. Kifejtette, be kell látni, a magyar nemzeti célokért csak együttműködve lehet küzdeni. Eredményeket pedig akkor lehet elérni, ha ott vannak, ahol döntések születnek.
A székely terrorizmusügy: megfélemlítés zajlik
Az elmúlt fél év hangulatát Beke István és Szőcs Zoltán ügye határozta meg – mint ismeretes, a két Kézdivásárhelyi fiatalt terrorizmus vádjával elvitte a szervezett bűnözés és terror elleni igazgatóság (DIICOT), majd hónapokat töltöttek előzetes letartóztatásban, jelenleg pedig házi őrizetben vannak.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője kifejtette, a titkosszolgálatok részéről „szépen fel volt építve a történet”, eleinte csak találgattak a médiában is, negyven bombáról és több terroristáról volt szó, percről percre manipulálták az embereket. Hosszú távon az lehet ennek a jelentősége, hogy amikor az autonómia ügye magasabb szintekre jut, akkor azt minél hamarabb tudják lesöpörni az asztalról: a terrorista székelyek helyzetét nem tárgyalják. Elhangzott, a vádak nevetségesek, és az sem véletlen hogy Beke István letartóztatása után azonnal megnövelték a SRI költségvetését. Sokat mond az a tény, hogy a titkosszolgálat még azt sem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy mikor történt az a vádak egyik alapjának számító állítólagos beszélgetés, amikor az ügyészek szerint a robbantás tervéről volt szó. A román olimpiai küldöttség eredményeit látva, Tóth szerint jobban tenné Románia, ha a sportot támogatná, és nem a terrorizmust vizionáló SRI-nek adná a pénzt.
Szőcs Csongor, Szőcs Zoltán testvére felvetette: ha valóban komoly lenne a terrorvád, akkor hogyan történhet meg, hogy a két „terroristát” hazaengedték házi őrizetbe? „Közösségi ügyről van szó, amelynek súlyos következményei vannak és lehetnek az egész magyar közösségre nézve: a román állam félelmet kelt az emberekben, így akarva megakadályozni, hogy a magyarügyet felvállalják” – jelentette ki Tőke Ervin, a Minta elnöke.
A titkosszolgálat tesztje ez, így teszik próbára a magyar közösséget: ellenáll vagy belenyugszik az ellene irányuló támadásokba. Ha látják, hogy bármit megtehetnek, és nincs ellenállás, akkor egymás után következnek majd a támadások – hangzott el. „Politikusokra van szükségünk, nem utászokra” – jelentette ki Sorbán Attila Örs, az EMI elnöke, aki úgy vélekedett: olyan kisebbségi érdekérvényesítés kell Erdélyben, amely megakadályozza a hasonló helyzetek kialakulását. Az elkövetkező időszakban az a cél, hogy nyomást gyakoroljanak az erdélyi magyar politikusokra: vállalják fel a hasonló ügyeket, nemcsak a magyar, hanem a román közösség és hatalom előtt is. Ha ezt nem teszik meg, akkor arra kérik a választókat, hogy az őszi választások alkalmával fontolják meg, szavazatukkal támogatják-e a parlamentbe való bejutásukat – zárta gondolatait.
Vona Gábor a kvótareferendumról
Nem annyira az erdélyiekhez szólt, inkább a magyarországi választóknak üzent Vona Gábor, aki idén is az EMI-tábor vendége volt. A szombati pódiumbeszélgetésen kevés szó esett erdélyi témákról, a FIDESZ politikáját kritizálta a Jobbik-elnök. A közéletet egy éve foglalkoztató migránskérdésben azonban Vona egyetért Orbán Viktorral. Kijelentette, a kötelező befogadási kvótákról tartandó október 2-ai népszavazáson részt kell venni, nemmel kell szavazni, és mindenkit arra kell buzdítani, hogy ezt tegye. Úgy vélte, hogy az ehhez hasonló nemzeti ügyekben felül kell emelkedni a pártpolitikai szempontokon. „A baloldali pártoknak a népszavazás bojkottjára vonatkozó felhívása a hazaárulással egyenértékű” – fogalmazott.
A pártelnök szerint a jelenlegi népvándorlás közepette Nyugat-Európában „már utóvédharcok zajlanak”, Kelet-Európa azonban még eldöntheti, hogy akarja-e azt a multikulturalizmust, amely „arra kéri az európai többséget, hogy adja fel az identitását, és arra kéri az Európán kívüli kisebbséget, hogy jöjjön Európába, és őrizze meg az identitását”.
A nemzetpolitikában az identitástudat megerősítését tartotta a legfontosabbnak. Hozzátette: az összmagyar identitástudat mellett szükség van a székely, a felvidéki és más regionális identitástudatokra is. Ahol ezek nem alakultak ki természetesen, ott segíteni kell a kialakulásukat. Azt is kijelentette, hogy a magyarságba hatvan éven át belenevelt „vesztestudatot” „győztestudattá” kell alakítani. Szerinte a magyarság már csak azért is győztes nép, mert megmAradt Európában.
Vona Gábor a magyar nemzetpolitika 26 éves mulasztásának tartotta, hogy nem vetette fel a nemzetközi fórumokon a határon túli magyarság ügyét. Úgy vélte: a nemzetpolitikai célok megvalósításához is alkalmi szövetségeseket kell keresni a politikában. Az MTI kérdésére, hogy kik lehetnének ilyen szövetségesek, a pártelnök azokról a keleti népekről beszélt, amelyek „Attila unokáiként” tekintenek a magyarokra, és élénk bennük a rokonságtudat. Hozzátette: „az Attila-mítoszban hatalmas geopolitikai lehetőségek vannak”.
Gergely Imre |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A „SZÉKELY TERRORIZMUS” ÉS A ROMÁN „DEEP STATE”
„Tavaly december 1-jén majd’ minden román tévécsatorna a nap híreként futtatta, hogy Kézdivásárhelyen letartóztattak egy „terroristát”, és lelepleztek egy szélsőséges magyar szervezetet, amely a román nemzeti ünnepre tervezett elkövetni terrorista jellegű támadást. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Kézdivásárhelyi képviselőjéről, Beke Istvánról van szó, aki ellen a román titkosszolgálat, a SRI közreműködésével fogalmazódott meg a „terrorizmus” vádja, lényegében egyetlen kiindulópont, néhány lehallgatott telefonbeszélgetés alapján. Ezekben a mozgalom tagjai arról ötleteltek – olykor csúfondáros felhangokkal, mert sejtették, hogy lehallgatják őket –, milyen hatása lehetne a december elsejei, odavezényelt felvonulókra, ha petárdával felrobbantanának egy szemeteskukát. Újra kirajzolódott a román közvélemény két pólusa, ami a már megszokott – kialakult értelmezői pozícióknak megfelelő – módon nyilvánult meg. Egyrészt megjelent az a többség, amelyet ismét „felháborított” az „úgynevezett” székelyek „arroganciája” és „örökös békétlensége”, „románellenessége”; másrészt megszólalt az a „semleges” és „szkeptikus” véleményformáló csoport, amely a történtekben csupán a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság) és a SRI ( Román Hírszerző Szolgálat) machinációit látja. Utóbbiak óvatosan azt javasolták, várjuk meg a nyomozás eredményét: ha majd az arra jogosultak, azaz a hatóságok megállapítják a „tényeket” a maguk semleges tisztaságában, az majd alkalmas lesz rá, hogy eloszlasson minden gyanút. Csakhogy a későbbi Székelyföldi tüntetések – amelyeket a központi hatóságok egyszerűen negligáltak (a SRI kivételével) – súlyos dologra mutattak rá: a helyi közvélemény (a „HarKov” világa, ahogy a román médiumok Hargita és Kovászna megyét külön, egzotikus társadalomként megnevezik) nem bízik a hatóságok semleges működésében. Az azóta tartó és folytatódó tüntetések, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen ezt az endemikus bizalmatlanságot tükrözik, miközben a román közvélemény mindezt a „terrorizmus támogatásaként” értelmezi …”
Bakk Miklós
Élet és Irodalom

Merre tovább, Kézdivásárhely?
A céhes hagyatékot ma is őrzik, ápolják és határozottan kiállnak a székely szimbólumok mellett. Kézdivásárhely az utóbbi években sokat fejlődött, a várt színvonal elérése azonban még messze van. Riportunkban a továbblépés esélyeit latolgatjuk.
Sepsiszentgyörgytől északkeleti irányba haladva, 30 kilométer után a Fekete-ügy lapályához érkezünk, oda, ahol Gábor Áron ágyúit öntötték. A patinás, macskaköves utcák, a szinte mesélő udvarterek a nagyobbrészt barokk és klasszicista épületek népi ihletésű homlokzati díszítéseivel olyan érzést keltenek a látogatóban, mintha mézeskalácsvárosba érkezett volna. Pláne, ha a főtéren az 1907-ben felhúzott, kétemeletes szecessziós alkotmány előtt halad el.
„A semmiből teremtett mindent Háromszék Párizsa” – írja Orbán Balázs az évszázadok óta székely városként működő településről, amely Luxemburgi Zsigmond király idejében, 1427-ben kapta meg vásári jogát. Az akkor még Thorya Wására néven ismert, később, 1562-től Kézdivásárhelyként fejlődő város története a bronzkorig nyúlik vissza, a 19. század közepe táján pedig területén római kori leleteket találtak. Orbán Balázs A Székelyföld leírásában olyan településként említi, amelynek helyén egykor a Praetoria Augusta nevű római város állt.
Ma a település arculatát a Közép-Európában egyedi, hetvenkét udvartér teszi jellegzetessé, azaz a főteret övező, keskeny, sikátorszerű utcává alakult udvarok. Ezeket a megkopott utcákat járta a Bereckben született, de Kézdivásárhelyen ágyút öntő Gábor Áron tüzérőrnagy és segédje, Turóczy Mózes, Benkő Dániel mezőgazdasági szakíró, Bányai János geológus vagy járja Fekete Vince költő.
Vargák és céhek városa
Orbán Balázs leginkább a helyi lakosság hazafiasságáról és nemzetvédelmi talpraesettségéről ír. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Székelyföld védelmében Kézdivásárhely vezető szerepet töltött be: Gábor Áron parancsára Turóczy Mózes 64 ágyút öntetett a városban. A harcok és a tűzvészek az évszázadok során az egykori Kézdiszék központjaként működő települést is megtépázták, az urbánus fejlődés megszakadásához azonban ez kevésnek bizonyult, ugyanis később Háromszék egyik legjelentősebb városává nőtte ki magát. A Brassót Moldvával összekötő Ojtozi-szorosi kereskedelmi útvonal mentén fekvő helység a 16. és 18. század között Erdély egyik legfontosabb kézműves és kereskedelmi központjává alakult, céhipara híressé tette a környéken. Kázdivásárhelyt gyakran emlegetik manapság is a vargák és a céhek városaként.
Alacsony bérezésű munkahelyek
A múltból a jelenbe a város polgármestere, Bokor Tibor próbál átvezetni. Az örökség megtartása, megóvása az ő vállára is nehezedik. Ezelőtt három évvel kezdték el a Kézdivásárhely névjegyeiként is felfogható udvarterek felújítását, azonban a munkálatok nehézkesen haladnak. Az udvarterek mellett számos más történelmi épület is felújításra vár, és összességében az egész főtérre ráférne a munkáskéz. Egy szép kinézetű városban azonban meg is kell élni valamiből: Bokor Tibor egyik legnagyobb sikerének a közelmúltban létesített két ipari parkot tartja, bár megjegyzi, a csekély román állami és EU-s támogatás miatt a város önkormányzatának 50 százalékban kellett hozzájárulnia a terv kivitelezéséhez. Egy Székelyföldi város sportolói számára mégis a korcsolyapálya az egyik legfontosabb létesítmény, de erre egyelőre még várni kell, ugyanis a fedett jégpálya építése jövő év márciusára fejeződik be.
Kézdivásárhelyen, akárcsak a legtöbb Székelyföldi településen a legnagyobb gond az alacsony fizetés. Azt tartják, aki Kézdivásárhelyen vagy környékén dolgozni akar, az biztosan talál munkát a nadrágok völgyének nevezett városkában, ahol az országszerte ismert nadrágok készülnek. A textilipari vállalkozásoknak köszönhetően sikerült ugyan visszaszorítani a munkanélküliséget, az alkalmazottak többsége azonban jóval az országos átlag alatti, alacsony bérekre panaszkodik. A polgármester szerint a nemrég elkészült ipari parkokba igyekeznek olyan vállalatokat – főleg nehézgépipari cégeket – bevonni, ahol a bérek színvonala is magasabb lenne.
Néhány agrárvállalkozó kivételével a szebb időket megért mezőgazdaság az emberek többsége számára már nem tényező. A mezőgazdaság jó esetben is csak kiegészítő tevékenység olyan családoknak, akik a településen vagy annak környékén kisebb-nagyobb földterületekkel rendelkeznek.
Együttműködést szorgalmaz a Néppárt
Nem fest túl jó képet az RMDSZ-es városvezetésről az Erdélyi Magyar Néppárt helyi önkormányzati képviselője és a párt országos alelnöke, Taierling Johann. Az ellenzéki politikus szerint a legnagyobb gond a fiatalok tömeges kivándorlása. „Ha valamit tenni akar a városvezetés az érdekükben, akkor azt sürgősen el kell kezdenie. Ehhez jól fizető munkahelyek kellenek. Az ipari parkba mindenekelőtt olyan cégekre van szükség, amelyek hajlandók fejleszteni, és olyan munkahelyeket teremtenek, amelyek otthonmAradásra bírhatják a helyi és a környékbeli fiatalokat” – fogalmaz a tanácsos. Ehhez azonban olyan döntések szükségesek, amelyek a közérdeket, és nem egy szűk gazdasági réteg előnyeit támogatják – véli. A városvezetés jelenleg 120 állás megteremtését célozta meg, valójában azonban több száz jól fizetett munkahelyre volna szükség ahhoz, hogy a fiatalokat itthon lehessen tartani. A néppárti képviselő szerint az ipari park benépesítésében pártjának szakemberei is támogatják a polgármestert, de együttműködés mégsincs, ezt ugyanis az RMDSZ-es polgármester folyamatosan elutasította.
Pezsgő kultúra és turistaözön
Ha valami igazán jól működik Kézdivásárhelyen, az a kulturális élet. A Vigadó Művelődési Egyesület míves homlokzatú épülete mindig zajos az egymást váltó kulturális rendezvényektől. A 2009-ben indult Városi Színház előadásain kívül az impozáns épület könyvbemutatóknak, zenés és táncos esteknek, fotókiállításnak, költői-írói felolvasó esteknek, filmvetítéseknek és interaktív gyermekműsoroknak ad helyet. Az egyesület elnökétől, Lung László Zsolttól megtudtuk, alkalmanként kétnyelvű programokat is biztosítanak a helyi román lakosság számára. A könnyűzene és folklórdallamok mellett rendszerint operett- és opera-előadások is felkerülnek egy-egy kulturális évad repertoárjára.
„Az Őszi Sokadalomra már közel 16 éve gyűlnek össze a város és a környék lakói” – mondotta lapunknak Ménessy Kinga főszervező, a Polgármesteri Hivatal szóvivője. Kézdivásárhely céhes múltjának okán a koncerteken és kulturális programokon kívül a hagyományos termékek vásárára fektetik a hangsúlyt minden év augusztusában. A kézműves termékek és finomságok végeláthatatlan serege, a történelmet szinte mesélő látnivalók a környék borvizeivel is vonzzák a turistákat, idén augusztus végéig már több mint 130 ezren látogatták meg a települést. Idéntől a frissen kaput nyitott turisztikai iroda is hozzájárul az idegenforgalom fellendüléséhez.
Nem adják fel a zászlóügyet
Az elmúlt két esztendőben a céhes város a magyarság elégedetlenségétől volt hangos, miután a folyamatosan cserélődő megyei prefektusok újra és újra levétették a középületekre kitűzött székely zászlót. „A román tévécsatornák által gerjesztett feszültség teljesen ellentmond a tényeknek, hiszen a román és magyar városlakók egymás közt békés kapcsolatot ápolnak” – mondta a polgármester, aki a bizonyíték híján revizionista merényletkísérlettel vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak ügyét is túlzásnak tartja. A több mint húszezer lakost számláló városnak ma 6,2 százaléka román, akiknek mind a Vigadóban, mind az Őszi Sokadalom és a hagyományos termékvásárok során helyet, illetve programokat biztosítanak.
Bokor Tibor szerint békés együttélésről akkor beszélhetünk, ha mindkét nemzet kölcsönösen tiszteli egymás történelmi szimbólumait. „Belefáradtam a peres ügyek huzavonájába, így, ha a végszükség úgy hozza, magánterületek bevonásával, de mindenképpen kitűzik a székely zászlókat” – magyarázza a polgármester. Azt viszont ő sem érti, hogy számtalan más romániai településtől eltérően Kézdivásárhely miért nem tűzheti ki saját városi lobogóját annak ellenére sem, hogy ezt a helyi önkormányzat törvényesen megszavazta.
Kádár Hanga |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Svájcba vezetnek a „székely terrorizmus” szálai
Arról nincsenek hivatalos információk, hogy a román hatóságok eljárást indítottak volna ellene, azonban a svájci hatóságok már beidézték a Zürichben élő Sebestyén-Teleki Istvánt, akit az ügyészek a terrorimussal gyanúsított erdélyi HVIM-vezetők mentorának tartanak – derítette ki portálunk.
Sebestyén-Teleki István neve a Szőcs Zoltán és Beke István elleni, a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) által a bíróság elé terjesztett vádiratbanbukkant fel. A dokumentumban a legtöbb helyen mindössze iniciálékkal jelölik, azonban egyszer meg így emlegetik: „Sebestyén-Teleki István, az erdélyi HVIM-vezetők mentora”.
„2016 március 18-ára hívtak be a rendőrségre Zürichben. Itt két személy fogadott, akik a svájci titkosszolgálat képviselőiként mutatkoztak be. Nem igazolták magukat. A kikérdezésem másfél órát tartott” – mesélte a Maszolnak az Erdélyből kivándorolt Sebestyén-Teleki István. Elmondta: kihallgatása során kiderült, hogy az állítólagos titkosszolgálati tisztek ismerikaz életútját, tudták azt is, hogy biztonságpolitikával kapcsolatos írásokat szokott közölni.
Egyebek között rákérdeztek egy esetleges romániai fegyveres ellenállás szervezésére, amit Sebestyén határozottan cáfolt. Az egyik kihallgatója az akkor már őrizetben levő Szőcs Zoltán és Beke István nevét leírta egy papírra, megkérdezve, hogy ismeri-e ezeket a személyeket. Sebestyén annyit mondott: a sajtóból ismeri a nevüket. „Többször is rákérdeztem, de tagadták, hogy a román állam felkérésére folytatták a kikérdezésem” – magyarázta. Hangsúlyozta: ezek után a svájci hatóságok semmilyen intézkedést nem foganatosítottak vele szemben.
A magyar szabadságharcos kézikönyve
A román titkosszolgálat a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjait 2015. augusztus 29-én hallgatta le (a vádirat azt nem részletezi, hogy hol és milyen körülmények között történt a lehallgatás). A vádirat szerint szóba kerül a HVIM akcióinak orosz finanszírozása, az Erdélyt átszelő, Bukarest felé tartó földgázvezeték levegőbe repítése egy Kézdivásárhelyhez közeli szakaszon. A HVIM-esek ezen a lehallgatott találkozón többször is hivatkoznak a beszélgetésben részt vevő, vélhetően nem román állampolgárságú személy munkájára, „A magyar szabadságharcos kézikönyve” című kiadványra.
Elhangzik az is, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. A találkozón a vádiratban STI iniciálékkal jelölt férfi egyebek között tanácsokat osztogat: miként kommunikáljanak úgy, hogy a hatóságok ne hallgathassák le őket, milyen jellegű akciókra van szükség ahhoz, hogy külföldi szervezetektől is támogatást kapjanak.
A kiadvány – amelyet a Szőcs Zoltán és Beke István elleni vádirat is részletesen taglal – egyebek között a Kárpát-medence magyarlakta területeinek önrendelkezési mozgalmairól, pszichológiai hadviselésről szól, hosszan taglalva a román államnak a romániai magyar kisebbséggel szembeni ellenséges magatartását. Mindezek mellett teljes fejezetek szólnak a gerillaháborúra való felkészülésről: fegyverzet beszerzéséről, különböző szabotázsakciók – útblokádok kialakítása, gépkocsik megtámadása, az áram- vagy telefonhálózat elleni akciók, vasúti sínek vagy hidak felrobbantása – végrehajtásáról.
Korábban az MPP polgármesterjelöltje is volt
A Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben 2012-ben Erdőszentgyörgy polgármesteri tisztségéért is induló Sebestyén-Teleki István azt követően került kapcsolatba a HVIM-el, hogy a Sepsiszentgyörgyön kéthetente megjelenő Székely Idő nevű lapban közölt időnként cikkeket. Az lap főszerkesztőjével azonban összekülönböztek, jelenleg mindkettő azt álltja, hogy a HVIM tagjait a román hatóságok vélhetően a másik közreműködésével hallgatták le. Tény az, hogy Horváth Alpár a lapja oldalain a román titkosszolgálatok ügynökének nevezte Sebestyént, utóbbi ugyancsak azt állítja, hogy a Horváth Alpár nagy valószínűséggel titkosszolgálati besúgó, aki lapjában folyamatosan rágalmazza és terroristavádakkal illeti őt.
A DIICOT vádirata szerint 2015. augusztus 19-én, amikor lelőször lehallgatták HVIM tagjait, Sebestyén-Teleki is velük volt. Ezt a férfi a Maszolnak is elismerte. „SMS-ben jelezték a fiúk, hogy késnek. Akkor közöltem velük SMS-ben, hogy mehetünk a tűzoltószertárba, vagy ki az erdőbe. Mikor hatalmas késéssel megérkeztek, eldöntöttük, hogy az erdőben beszélgetünk. Esős, nagyon hideg nap volt, ennek ellenére kimentünk” – idézte fel azt a napot a Maszolnak Sebestyén-Teleki.
Elmondta: az előzetesen leegyeztetettek szerint a Székely Önrendelkezési Tanácsról és a belső székely népszámlálás lebonyolításáról beszélgettek. Hangsúlyozta: kétségbevonja a vádiratban ismertetett lehallgatási jegyzőkönyv valódiságát, szerinte a dokumentumban valótlanságok is szerepelnek. Hozzátette: habár már nem emlékszik pontosan arra, hogy ki mit mondott a találkozón, de szerinte semmi olyan nem hangzott el, ami „veszélyes” lenne. „Lehet, hogy volt esetleg egy-két provokatív kérdés, de az tény, hogy én nem biztattam senkit sem erőszakos cselekedetekre” – állítja a Zürichben élő férfi. Hozzátette azt is: először találkozott személyesen a jelenlevőkkel, ezért arcokat nem is nagyon jegyzett meg, az üggyel kapcsolatos utólagos beszélgetések alapján lehetségesnek tartja, hogy Beke István ott sem volt ezen a találkozón – ugyanezt állítja a DIICOT vádirata is, amely szerint itt Szőcs Zoltán, annak testvére, egy meg nem nevezett tanú valamint „a szabadságharcos kézikönyvének szerzője” volt jelen.
A találkozón a DIICOT szerint a földgázvezeték felrobbantásáról beszélgettek, és egyebek között a következők hangzottak el:
Szőcs Zoltán: Pontban karácsonykor kellene levegőbe repíteni. XX: Én senkit nem bátorítok erre. XX: Én inkább a villanyhálózatban látok lehetőséget… XX: A könyvemben pontosan le van írva, mit kell tenni a póznákkal. Sok példa is van benne. XX: A hetedik pontnál írtam a HVIM tevékenységének álcázásáról. Nem tudom, milyen saját cégetek van, hol dolgoztok. A legjobb lenne egy behajtó cég. Profi módon lehetne megcsinálni, az adóst le kell ellenőrizni, ehhez információkat gyűjteni … ezek a tevékenységek illenének … XX: Nem szeretném, hogy (…) elég ismerettel rendelkezem, hogy robbanóanyagról beszélhessek, elküldöm a receptet.
Arra a felvetésünkre, hogy a neki tulajdonított könyvben éppen erőszakos cselekedetek, terrorakciók szervezéséről ír, így válaszolt: az úgynevezett gerilla-kézikönyv nem arról szól, hogy az abban foglaltakat Románia ellen kellene alkalmazni. Azt is állította: sokan mindössze azért tulajdonítják neki a könyvet, mert néhány, az erdélyi magyarokról szóló tanulmányát is tartalmazza – ami szerinte tudta nélkül került a kiadványba.
Sebestyán-Teleki Istvántól megtudtuk, jelenleg a „Szabadságharc és államcsapás tervezése és kivitelezése” című munkáján dolgozik. Úgy látja: ha a román hatóságok elfogadható bizonyítékokkal rendelkeznének, őt a svájciak már letartóztattak volna. Hangsúlyozta azonban: egyelőre elkerüli Romániát, attól tart ugyanis, hogy a terrorizmusbotrányt követően őt is letartóztatják.
Sebestyén-Teleki István kapcsán a Maszol levélben kért információkat a DIICOT-tól. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha a DIICOT szerint robbanószergyártásban is tanácsokat adott a HVIM-es vezetőknek és erről hangfelvétellel is rendelkeznek, indult-e ellene eljárás, valamint kérték-e ehhez a svájci hatóságok segítségét. A DIICOT szűkszavú válasza mindössze annyi volt, hogy kérésünk túllépi a közérdekű információkhoz való hozzáférésről rendelkező törvény előírásait.
Sebestyén-Teleki István
A Zürichi Műszaki Egyetem volt előadótanára és kutatója, szakmája gépészmérnök. 1987-től Svájcjban él, ahol biztonságpolitikai tanulmányokat is közöl. Erdőszentgyörgyi származású. 2012-ben a Magyar Polgári Párt színeiben sikertelenül indult az erdőszentgyörgyi polgármesteri tisztségért.
Lázár Lehel
maszol.ro

Svájci mentor a vádiratban (Székelyföldi terrorvád)
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) merényletkísérlet miatt vád alá helyezett Székelyföldi vezetőinek vélt svájci mentoráról közölt cikket tegnap a Maszol. A hírportál szerint a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség által összeállított vádiratban több helyen iniciálékkal, egy helyen viszont teljes névvel is szerepel Sebestyén-Teleki István neve, akit az ügyészség a HVIM-vezetők mentorának tekint.
A titkosszolgálat 2015. augusztus 29-én egy olyan beszélgetést hallgatott le, amelyen vélhetően Sebestyén-Teleki István is részt vett. A vádirat szerint ezen került szóba a HVIM akcióinak orosz finanszírozása, az Erdélyt átszelő, Bukarest felé tartó földgázvezeték levegőbe röpítése. A beszélgető felek többször is hivatkoztak A magyar szabadságharcos kézikönyve című kiadványra, mely – a szövegösszefüggés szerint – a beszélgetés egyik résztvevőjének (vélhetően Sebestyén-Teleki Istvánnak) a munkája. A lehallgatott beszélgetésben elhangzott, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. A találkozón a vádiratban STI iniciálékkal jelölt férfi egyebek között arról beszélt, hogy miként lehet úgy kommunikálni, hogy a hatóságok ne hallgathassák le a beszélgetést, milyen jellegű akciókra van szükség ahhoz, hogy külföldi szervezetektől is támogatást kapjanak. Sebestyén-Teleki István a Maszolnak elismerte, hogy az említett napon egy erdőben találkozott a HVIM Székelyföldi vezetőivel, de szerinte a Székely Önrendelkezési Tanácsról és egy székely népszámlálás lebonyolításáról beszélgettek. Cáfolta, hogy ő lenne a szerzője A magyar szabadságharcos kézikönyve című kiadványnak. Szerinte azért tulajdonítják neki a könyvet, mert az néhány – az erdélyi magyarokról szóló – tanulmányát is tartalmazza, amelyek a tudta nélkül kerültek a kiadványba. Sebestyén-Teleki István elmondta: márciusban beidézték a zürichi rendőrségre, ahol a svájci titkosszolgálat két képviselője másfél órán át kérdezte nézeteiről és arról is, hogy ismeri-e Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Hozzátette, a svájci titkosszolgálat ügynökei cáfolták, hogy a román hatóságok kérésére hallgatták volna ki, és ezt követően sem foganatosítottak semmilyen intézkedést ellene. Megjegyezte azonban, hogy egyelőre elkerüli Romániát, mert attól tart, hogy őt is letartóztatják. A Maszol hozzátette: az erdőszentgyörgyi származású, gépészmérnöki végzettségű Sebestyén-Teleki István 1987 óta él Zürichben, ahol a helyi műszaki egyetem előadótanáraként és kutatójaként dolgozott. 2012-ben a Magyar Polgári Párt erdőszentgyörgyi polgármesterjelöltje volt, a választást azonban elvesztette.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómia, szeparatizmus, vagy amit akartok
Vitathatatlanul hiánypótló a Rise Project oknyomozó portál munkássága Romániában – de az Autonómia és petárdák című, a HVIM-ről szóló dokumentumfilmjük csalódást okoz.
„Egy fantomszervezet, amely több száz székely fiatalt vonzott köreibe Erdélyben. Az utóbbi években vezetői tüntetéseket térítettek el, összetűzésbe kerültek a csendőrséggel, házi készítésű bombát akartak robbantani egy katonai parádé kellős közepében, s levegőbe akartak röpíteni egy gázvezetéket, mely összeköti Erdélyt az ország többi részével. HVIM néven ismertek, azaz Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomként” – így kezdődik a felvezetője annak a dokumentumfilmnek, amely sajnálatos módon nemcsak a tényeket és a még le nem zárult bírósági tárgyaláson vizsgált vádakat, hanem a revizionizmust, szeparatizmust és az autonómiatörekvéseket is összemossa. 
Azt ígéri, leleplezi a mozgalom hátterében álló érdekeket, „a Budapest-Moszkva tengelyt”, de közben, még ha akaratlanul is, a magyarokkal és főleg a székelyekkel kapcsolatos sztereotípiákra erősít rá. 
Más kérdés, hogy ebben mennyire ludas az a kommunikációs gyakorlat, amelyet a székely autonómiatörekvéseket zászlajára tűző szervezetek alkalmaznak a román közvélemény és média felé. Ha ők sem magyarázzák el – ha kell, újra meg újra – koherens módon, hogy mi az autonómiatörekvések lényege, és ők maguk sem választják le ezekről az Erdély és/vagy Székelyföld elcsatolását és Nagy-Magyarországot vizionáló szeparatista diskurzusokat, hanem párhuzamosan tolják a kettőt, akkor álságos azon csodálkozni, miért „nem értik a románok”, voltaképpen mi is a céljuk.  A román néző a filmből annyit tud meg, hogy a HVIM célja Nagy-Magyarország visszaállítása, de addig is a legreálisabb célt, a székelyföldi területi autonómiát támogatják – de hogy ez utóbbi miről is szól, az nem derül ki, csak annyit közölnek, hogy az „autonómiaterveket” titkos, zárt táborokban vitatják meg a HVIM-esek, ahol többek között katonai kiképzés folyik. 
Autonomisták, szeparatisták, vagy valami ilyesmi: a HVIM-től az SZNT-n keresztül a református egyházig  Az Autonómia és petárdák című dokumentumfilmjében a Rise Project többek között próbálja összefoglalni a szélsőjobboldali szervezet közvetett magyar állami finanszírozásáról korábban már az Átlátszó Erdély által kikért és közölt adatokat, és melléje teszi, hogy az autonómiamozgalmat felvállaló Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is kap magyar állami támogatást elsősorban a tömegrendezvényeik logisztikai költségeire. A március 10-i Székely Szabadság Napjáról közölnek képsorokat, a békésnek indult rendezvény kapcsán a HVIM tagjait teszik felelőssé mind az „Autonómiát!” skandálásért, mind pedig a csendőrökkel való összetűzésért (mintha a két showelemet egy lapon lehetne emlegetni). Szőcs Zoltánt láthatjuk egy pár másodperces részleten, amint magából kikelve üvölti valakinek (feltehetően egy csendőrnek), hogy „Megöllek”. A nyomaték kedvéért ez a jelenet kétszer is megismétlődik a filmben. 
A Rise Project dokumentumfilmje nagyjából próbálja összefoglalni mindazt, ami a magyar radikális szervezetekről az utóbbi időszakban a magyar oknyomozó portálokon megjelent. Emellett a Beke István és Szőcs Zoltán elleni vádiratból idéznek bőségesen. A terrorizmussal vádolt két kézdivásárhelyi HVIM-es vezetőről gyakorlatilag ugyanazt elmondják, mint a DIICOT, kvázi tényként kezelik, hogy bombamerényletet terveztek. Ugyanakkor a Beke és később Szőcs letartóztatásának megszüntetését követelő, spontán kézdivásárhelyi tüntetésekről azt sugallják, megszervezésüket a Jobbik pénzelte. 
A filmben megjelenik a Bethlen Gábor Alap, amely autonomista szervezeteket is támogat Erdélyben, Semjén Zsolt, aki Kézdivásárhelyen egy ünnepség keretében hatalmas székely zászlót vont föl „Beke István és Szőcs Zoltán jelenlétében”, illetve a református egyház és Kató Béla, mint az autonómiaprojekt támogatói és a HVIM kvázi partnerei. Tény, hogy a Jobbik és a HVIM Marosvásárhelyen a református egyház adminisztrálása alá tartozó vár épületében szervezett találkozót Beke és Szőcs letartóztatása után, mindazonáltal a filmben szereplő szervezeteket és személyeket túlságosan leegyszerűsítő módon hozzák kapcsolatba egymással. 
A Rise szerint a HVIM „legaktívabb sejtje” a kézdivásárhelyi, ahonnan Beke István, Szőcs Zoltán és testvére, a HVIM jelenlegi erdélyi elnöke, Szőcs Csongor irányítja a „fantomszervezet” aktivitását. A szervezet második embere a nagyváradi Lokodi Ferenc Attila, aki sokáig elnöke is volt a HVIM-nek. A szervezet tagjai közt kisvállalkozók és állami alkalmazottak egyaránt vannak, mint ahogy a helyi politikai szerepvállalás sem idegen tőlük. 
Az orosz kapcsolat 
A Rise Project riporterei azért nevezik fantomszervezetnek a HVIM-et, mert azt hivatalosan Romániában soha nem jegyezték be. Felelevenítik, hogy az alapítók Magyarországon élnek, és nemkívánatos személyekként ki vannak tiltva Románia, Szerbia és Szlovákia területéről – Toroczkai Lászlóról és Zagyva György Gyuláról van szó, akik a maguk során időközben a Jobbik soraiba integrálódtak, előbbi Ásotthalom polgármestere a szélsőjobboldali párt színeiben, utóbbi pedig képviselő volt négy évig az Országgyűlésben. A Jobbik és a HVIM között szoros kapcsolat van – erősíti meg ezt Szőcs Csongor is, a HVIM erdélyi elnöke a filmben, aki azt sem tagadja, az ukrajnai konfliktusban a HVIM Oroszország álláspontjával szimpatizál. 
A legaktívabb HVIM-esek az Avram Iancu-bábu égetéséről Románia-szerte hírhedt Csibi Barnával együtt érdekeltek egy zászlókkal, Nagy-Magyarország- és Székelyföld-térképekkel, ultranacionalista magyar írók könyveivel és Nagy-Magyarország-térképes ruhaneművel kereskedő vállalkozásban – írják. Márpedig Csibi – aki közben 2013-ban Ukrajnába (Káprátaljára) költözött és ott bloggerkedik – még 2014-ben azt nyilatkozta a Rise-nak, Moszkva szövetségeseket keres a Székelyföldön, és hogy Oroszország támogatja „Székelyföld függetlenségét”. 
A Rise Project az orosz kapcsolatot egy másik mellékszállal is igyekszik alátámasztani, és behozza a képbe a CIS-EMO nevű, egy orosz házaspár által alapított civil szervezetet, amely választási megfigyelésekkel foglalkozott nemzetközi szinten. Ugyancsak hozzájuk köthető a European Center for Geopolitical Analysis nevű szervezet is. A Kochetkov házaspár mellett ennek dolgozott egy Mateusz Piskorski nevű volt lengyel parlamenti képviselő is, akit aztán később azzal vádoltak meg, hogy Oroszországnak kémkedik. Ezek a személyek a Kreml-közeli médiában gyakran megszólaltak szakértőként – emeli ki a Rise Project cikke. Egy volt belga parlamenti képviselő, Luc Michel, EU-ellenes politikus és franciaországi szélsőséges politikai mozgalmak támogatója is része a csapatnak, akinek a birtokában van egy könyvkiadó-hálózat is (például a brüsszeli Centre Multimedia l’ASBL), mely „az orosz expanzió politikáját” népszerűsíti. 
A négy „szakértőt” már többször vádolta a nyugati sajtó azzal, hogy Vlagyimir Putyint és külpolitikáját támogatja, sőt, attól sem riadnak vissza, hogy az általuk megfigyelt választásokról az orosz érdekeknek megfelelően jelentsék ki, hogy demokratikusak voltak vagy sem. Az általuk delegált személyek nagy múltú nyugati demokráciák független megfigyelőiként jelennek meg az orosz sajtóban, amint nyilatkoznak ezekről a választásokról, de közben a háttérben egy nagyobb játszma zajlik. A külföldi megfigyelőket ugyanis többnyire nyugati országok – például Anglia vagy Franciaország – szélsőjobboldali politikai alakulataiból toborozzák, amelyek egyébként a maguk részéről orosz finanszírozást kapnak működésükhöz – hivatkozik a Rise Project több, a témát kutató szociológus megfigyeléseire. 
De hogy kapcsolódik mindez a HVIM-hez? Ezek a „szakértők” szeparatista régiókról – mint amilyen Abházia, Dél-Oszétia, Transznisztria, Donyeck – szoktak nyilatkozgatni. Például ők monitorizálták a 2011-es transznisztriai választásokat is. Ugyanakkor 2011-ben az abháziai választásokkor többek között Zagyva György Gyulát és más jobbikos politikusokat is alkalmazták választási megfigyelőként. Ezt egy interjúban maga Zagyva mondta el a romániai oknyomozóknak még 2014-ben, ám utólag korrigálta nyilatkozatát, és azt állította, nem a European Center for Geopolitical Analysis, hanem a budapesti Országgyűlés képviseletében utazott a Grúziától elszakadt tartományba. A másik szál, hogy több jobbikos politikus – maga Vona Gábor pártelnök is – részt vesz gyanús Kreml-párti tanácskozásokon, eseményeken. Kovács Béla jobbikos politikus is feltűnik, akit Oroszországnak történő kémkedéssel vádoltak Magyarországon. 
A HVIM-hez köthető jobbikos politikusok illegális függetlenségi népszavazásokon játszott megfigyelői szerepe és oroszbarátsága összefügg azzal, hogy ezeket a szeparatista régiókat kvázi precedensként akarják felhasználni a székelyföldi autonómiamozgalomban – vonja le a következtetést a dokumentumfilm. Ezt Szőcs Csongor is megerősíti olyan értelemben, hogy az idegen elnyomás alatt álló népek közös érdekéről beszél a filmben. Bekerül a képsorok közé az SZNT skóciai függetlenségi népszavazást támogató szórólapja is, valamint elhangzik, hogy ugyanezek a körök ebből az okból a Brexitre is rokonszenvvel tekintenek. 
A SRI által közzétett lehallgatási jegyzőkönyvek alapján is előkerül a feltételezett orosz finanszírozás, és közzéteszik annak a személynek a nevét, akivel Szőcs Zoltán állítólag erről beszélgetett. Sebestyén Teleki István mondta tehát állítólag azt, hogy az oroszok biztosan támogatnák a HVIM-et, de arra várnak, hogy a szervezet bebizonyítsa, hogy „erős”, amely „már fel tud mutatni valamit”. Sebestyén Teleki István Svájcban él, és hozzá kötik a HVIM tagjai által forgatott, „A magyar szabadságharcos kézikönyve” című, szabotázstechnikákról is leírást adó könyv szerzőségét. 
Nemrég a Maszol közölt terjedelmes cikket Sebestyén-Teleki István és a jelenleg házi őrizetben lévő két HVIM-es vezető kapcsolatáról. Eszerint a vádiratban „az erdélyi HVIM-vezetők mentora”-ként említett Sebestyén-Teleki ténylegesen találkozott HVIM-esekkel 2015. augusztus 19-én, amikor először lehallgatták a HVIM tagjait – bár Beke István a találkozón nem volt jelen –, és hogy ezzel kapcsolatban a svájci hatóságok kihallgatták. Rákérdeztek egy esetleges romániai fegyveres ellenállás szervezésére, amit Sebestyén határozottan cáfolt. 
A férfi a Maszol kérdésére közölte, kétségbe vonja a vádiratban ismertetett lehallgatási jegyzőkönyv valódiságát, szerinte a dokumentumban valótlanságok is szerepelnek; azt mondta, bár már nem emlékszik pontosan arra, hogy ki mit mondott a találkozón, de szerinte semmi olyan nem hangzott el, ami „veszélyes” lenne. Sebestyén-Teleki István kapcsán a Maszol levélben kért információkat a DIICOT-tól, de a választ elutasították arra hivatkozva, hogy azok nem közérdekű információk. 
Lehallgatásból rádiójáték 
Ami a Rise Project dokumentumfilmjében talán leginkább zavaró, hogy a Szőcs Zoltán és Sebestyén-Teleki István, Szőcs Csongor, valamint egy meg nem nevezett HVIM-tag között a lehallgatási jegyzőkönyvek szerint elhangzott párbeszédeket rádiójáték-szerűen felolvassák, románul. A Beke család és számos, a HVIM-mel nem feltétlenül szimpatizáló, viszont a terrorvádat nem eléggé megalapozottnak tartó személy hívta fel már arra a figyelmet, hogy a kulcsfontosságú bizonyítéknak tekintett állítólagos hangfelvételt közzé kellene tenni, vagy nemcsak a román fordítást, hanem legalább a magyar átiratot, ugyanis korábban számos esetben volt már arra példa, hogy magyarról románra tolmácsolás közben félrefordítottak szövegeket. Többen úgy vélik, az lenne igazán oknyomozói teljesítmény, ha ezeket a hangfelvételeket megszereznék, és legalább magyar átiratban közzétennék.  A dokumentumfilm epilógusában Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély alapítója – a magyarországi finanszírozásokat feltáró oknyomozó anyagok szerzője – annyiban árnyalja a kibontakozó képet, hogy a román hatóságok Beke- és Szőcs-ügyben tanúsított eljárását bírálja. A román hatóságok annyit értek el, hogy a HVIM eltűnt a közéletből és a közösségi hálózatokról, viszont nagyban nőtt a népszerűségük, letartóztatott vezetőit egyre többen mártíroknak tekintik; dilettáns szervezetből a HVIM valószínűleg valami sokkal veszélyesebbé alakul át ezek után – nyilatkozta Sipos.
B. D. T.
[Bakk-Dávid Tímea]
Transindex.ro,

Diaconuék felszámolnák a diszkriminációellenes tanácsot
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) felszámolását kezdeményezte a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu parlamenti képviselő, az Egységes Románia Párt (PRU) elnöke – tudatta hétfőn a Hotnews.ro hírportál.
Diaconu erről még májusban nyújtott be törvénytervezetet a kétkamarás román parlament szenátushoz, de az csak múlt héten került a képviselőházhoz, amelynek először kell szavaznia róla.
A PRU elnöke szerint a 2002-ben alapított román költségvetési intézmény románellenességről tett tanúbizonyságot. Szerinte a CNCD az RMDSZ és más olyan érdekcsoportok befolyása alatt áll, amelyek „a hagyományos román keresztény értékek megsemmisítésén” ügyködnek.
„A CNCD minden olyan románt megbírságolt, aki szót emelt a magyar szélsőségesség ellen. A CNCD a területi autonómia, és a terroristák ügyének szolgálatába állt, azt állítva például, hogy Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt (a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bebörtönzött kézdivásárhelyi aktivistáit) diszkriminálták” – méltatlankodott a törvénytervezet indoklásában a képviselő. A Hotnews.ro felidézte, hogy törvénytervezete kidolgozása előtt Bogdan Diaconut 4000 lejes bírsággal sújtotta a CNCD, amiért az önkormányzati választási kampányban azt mondta, hogy amennyiben megválasztják Bukarest főpolgármesterévé, nem lesz több melegfelvonulás a román fővárosban.
Diaconu a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőjeként került 2012-ben a parlamentbe, majd miután az RMDSZ-t is bevonták Victor Ponta kormányába, kilépett a PSD-ből és saját pártot alapított. Az idei őszi ülésszak elején tucatnyi, bűnvádi eljárás alatt álló, korábbi pártjában kegyvesztett képviselő iratkozott át a PRU-ba, akik így próbálnak újabb mandátumhoz jutni. A közvélemény-kutatások ellentmondásos eredményei alapján egyelőre nem lehet megjósolni, átlépi-e a PRU az ötszázalékos küszöböt a decemberi parlamenti választásokon.
MTI Erdély.ma

Sorosék finanszírozták
Elképesztő film a vármegyés mozgalomról 
Az úgynevezett Beke-ügy kapcsán Kézdivásárhelyről indul, és Moszkváig jut el annak a filmnek a történetvonala, amit a Rise Project készített. A több mint húszperces, dokumentumfilmként felfogható, nagyon részletes, de ugyanakkor részrehajló alkotás szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) minden radikális szervezettel összefüggésbe hozható, és célja a Székelyföld autonómiájának megvalósítása.
Hit, hűség, bátorság – ezzel kezdődik az Autonómia és petárdák című film, amit a stáblista szerint Victor Ilie és Ștefan Makó riporterek készítettek, és a Soros György által létrehozott Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) támogatott. A film látványos képsorokkal mutatja be a HVIM tevékenységét, menetelő, fekete pólós fiatalok, airsoft játékfegyverekkel (a filmben természetesen valóságosnak tűnnek) gyakorlatozó vármegyések tűnnek fel, és többször megjelenik a képsorokon Kézdivásárhely is. Elképesztő részletességgel, de ugyanakkor tendenciózus megközelítésben mutatja be a HVIM történetét, tárgyalja az ún. Beke-ügyet, terroristaként mutatva be annak szereplőit, akik nemcsak Kézdivásárhely főterén, hanem nemzeti érdeket jelentő gázvezetéket is fel akartak robbantani.
A film szeptember 27-én került fel a Youtube videómegosztó portálra. Szőcs Zoltán öccse szerint teljesen elferdítve mutatja be a mozgalmukat, és elképesztőnek tartja azt, hogy ők kapcsolatban lennének például moszkvai, svájci vagy lengyelországi szeparatistákkal. Csongor érdeklődésünkre elmondta: a stáb nagyon barátian viszonyult hozzájuk, több alkalommal megjelentek különböző rendezvényeiken, és ők nem is zárkóztak el, hogy filmezzék tevékenységüket, mivel azt remélték, így le tudják bontani azt a falat, ami a HVIM és a magyarság, illetve a román nemzetiségűek között létezik. Ehhez képest a velük készített interjúkból csak részleteket vágtak be, s így a montázzsal teljesen más értelmet kapott az, amit ők közölni akartak.
Több olyan jelenetet is bevágtak, amelyek terhelőek például Szőcs Zoltánra nézve. A végén az is elhangzik, hogy Szőcs Zoltán és Beke István több mint tíz-tíz év börtönbüntetésre számíthat a petárdás ügyben. Az előbbi öccse szerint ez sajtóból származó megelőlegezés, ugyanis a vádirat alapján ez az információ nem helytálló.
A film készítésében az atlatszo.hu internetes portál erdélyi kirendeltsége is közreműködött. A filmben is megjelenő Sipos Zoltán egy cikkben azt írja, ő egyfajta tanácsadóként igyekezett egy-egy mozzanat hátterét bemutatni, esetenként pedig idegenvezetőként és tolmácsként is segített nekik. Őt idézzük: „Információk szintjén a film nem igazán hoz újdonságot ahhoz képest, ami… korábban már megjelent. Egyedüli kivételt talán a film második felében felvázolt orosz szálnak az egyes részei képezik… Ez a film nem az információk szempontjából fontos, hanem azért, mert úgy hiszem, a filmbeli narratíva lesz a meghatározó a bukaresti döntéshozók, hatóságok, valamint a közbeszéd számára, ami a magyar radikális mozgalmakat vagy épp az autonómiát illeti.”
Aki kíváncsi a filmre, a Youtube keresőjébe írja be: AUTONOMIE SI PETARDE. 
Bartos Lóránt Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hosszú tárgyalás lehet
Engedélyeztek egy egészségügyi kivizsgálást 
Pénteken, október 7-én a bukaresti táblabíróságon zajlott az ún. Beke-ügy alapfokú tárgyalása. A szűkszavú kivonat csak arra tér ki, hogy engedélyeztek Beke Istvánnak egy egészségügyi okokból szükséges utat a kovásznai szívkórházba, és nem hagyták jóvá Szőcs Zoltánnak a házi őrizet feloldására vonatkozó kérelmét.
A kivonat szerint október 13-án 11 és 16 óra között Beke Istvánnak engedélyeznek egy, a legrövidebb úton megtehető utat a kovásznai dr. Benedek Géza szívkórházba, hogy ott megvizsgáltassa magát, majd ezt követően azonnal vissza kell térnie otthonába. 
A kivonat második pontjában azt írják, nem hagyták jóvá Szőcs Zoltán azon kérelmét, hogy oldják fel a házi őrizetet, és helyezzék őt hatósági felügyelet alá. Korábban, szeptemberben ezt szintén kérelmezték a védőügyvédek, viszont a keresetüket akkor is elutasították.
Szeptember 23-án a táblabíróság azt is jóváhagyta, hogy október 7-én tanúként hallgassák ki Bîznu Mariant, Hodor Istvánt és Bandi Szabolcsot, Szőcs Csongort és Makó Attilát, illetve a kollaboránsnak nevezett József Sándort később citálják a bírók elé, szintén tanúként. Vélhetően ez utóbbi (József Sándor) álnév, ugyanis az ügyben van egy védett tanú is, akinek kihallgatása valószínű úgy fog történni, hogy a vádlottakkal fogják szembesíteni, így kilétére – egyelőre – nem derül fény. 
Megtudtuk: a bírák csak Bandit, illetve Hodort hallgatták meg, a temesvári Bîznu Marian nem jelent meg, állítólag nem találták meg. Ő annak a petárdás cégnek a tulajdonosa, aki tavaly novemberben jelentkezett, hogy küldi Beke Istvánnak a korábbi petárdás megrendelése elmaradt részét (azokról az airsoftnál használt pukkanókról van szó, amiket még 2014-ben rendeltek meg – szerk). A bíró kérte a tanú előállítását, így november 4-én a másik három tanúval együtt hallgatják ki. A tárgyalás késéssel kezdődött, 11 óra körül, és délután, öt óra után fejezték be.
A két kézdivásárhelyi fiatalember ellen múlt év decembere óta zajlik hatósági eljárás, amikor a karhatalmi erők úgy vélték, hogy robbantani akartak december elsején Kézdivásárhely főterén. Ebből a román média hatalmas ügyet kreált, ami a székelyföldi terrorizmus néven épült be a román köztudatba, és nemcsak a HVIM ellen, hanem a magyarság egésze ellen indult el egy demonizációs folyamat. Tegyük hozzá, hogy miután a két vármegyést kiengedték, illetve házi őrizetbe helyezték, meglehetősen nagy a csend, most nem beszélnek órákat róluk, viszont megjelent róluk egy film, ami kedvezőtlen képet fest róluk és a HVIM-ről általában, erről csütörtöki lapszámunkban számoltunk be. 
Bartos Lóránt Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)