Székelyföld történetéről Gyergyószárhegyen
A székely történelem jeles eseményeit mutatja be az a kiállítás, amely Székelyföld története címmel szombaton nyílik Gyergyószárhegyen, a polgármesteri hivatal aulájában.
A kiállításon helyet kapnak a szárhegyi vonatkozású emlékek is. A tárlat megnyitója a Székelyföld Napok eseménysorozathoz kapcsolódik, és a VIII. Híres Szárhegyi Káposztavásár és Fesztivál egyik kiemelkedő eseménye lesz – olvasható a rendezvény ajánlójában. A mostani kiállítás olyan állandó tárlatot alapozhat meg, amelyet bővített formában később a szárhegyi Lázár-kastélyban, Székelyföld történetének egyik fontos helyszínén mutatnának be a közönségnek. A kiállítás rendezője a Pro Arte et Natura Alapítvány (PAN), kurátora Borsos Gyöngyi néprajzkutató. „Ez a kulturális kezdeményezés az ezeréves székely sors iránti mély szeretetet fejezi ki. Hozzájárul, hogy a székely nép eljövendő nemzedékeinek szívében tovább éljen a magyar megmaradás létjogosultságának tudata” – idézik az ajánlóban Lipthay Antalt, a PAN társalapítóját. A tárlat anyaga több kulturális intézmény, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum, a Tarisznyás Márton Múzeum, a Csíki Székely Múzeum, Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont együttműködésével valósul meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Hargita megyében létezik kulturális autonómia”
A székelyföldi kultúrotthonok helyzetéről szervezett kerekasztal-megbeszélést október 29-én, tegnap Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kulturális Autonómia Tanács. A megbeszélésen, amelynek célja egy szakpolitikai stratégia kidolgozása, részt vettek Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának – vezetője, Ferencz S. Alpár, a megyei tanács oktatási, kulturális és ifjúsági szakbizottságának elnöke, valamint a székelyföldi könyvtárak, művelődési intézmények, önkormányzatok képviselői. Borboly Csaba elmondta, Hargita megyében rendelkeznek kulturális autonómiával, nem függnek mástól kulturális téren, hiszen négy municípium és a megyei tanács intézményfenntartóként is nagyon sokat tud tenni a kultúráért.
(RMDSZ-közlemény)
Nyugati Jelen (Arad)

Terítéken a székelyföldi kultúrotthonok helyzete
A székelyföldi kultúrotthonok helyzetéről szervezett kerekasztal-megbeszélést szerdán Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kulturális Autonómia Tanács. A megbeszélés célja egy szakpolitikai stratégia kidolgozása.
A tanácskozáson részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Ferencz S. Alpár, a megyei tanács oktatási, kulturális és ifjúsági szakbizottságának elnöke, valamint a székelyföldi könyvtárak, művelődési intézmények, önkormányzatok képviselői.
Borboly Csaba elmondta, Hargita megyében rendelkeznek kulturális autonómiával, nem függnek mástól kulturális téren, hiszen négy municípium és a megyei tanács intézményfenntartóként is nagyon sokat tud tenni a kultúráért.
„Mi döntjük el, hogy a települések stratégiájában mekkora teret szentelünk a kultúrának, rajtunk múlik, hogyan osztjuk el erőforrásainkat: egy kilométer aszfaltot építünk, vagy támogatjuk több száz kulturális esemény megszervezését; legyen-e színjátszó csoportunk, kórusunk, adunk-e ösztöndíjat fiatal tehetséges alkotóknak. Megyénkben a kulturális autonómia terén nincsenek korlátok, Székelyföld szintjén azonban még nincsenek összehangolva a kulturális események. Számos területen lehetne együtt dolgozni, például a szakképzés előmozdításában, erőforrások felhasználásában, pályázati stratégiák kidolgozásában. Nagyon fontos a kultúrotthonok szerepe, hogy ne csak a lakodalmak, torok helyszíne legyen, hanem a hétköznapokon is pezsgő kulturális élet legyen településeinken. Hargita Megye Tanácsa nyitott az itt megfogalmazott javaslatok támogatására, gyakorlatba ültetésére, így ezek a jó példák, ötletek később adaptálhatóak lehetnek egész Székelyföldön” – emelte ki Borboly.
Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke ismertette a tanács működését, céljait, elmondta, hogy terveik között szerepel különböző jövőbe mutató szakmai anyagok elkészítése, számot vetve az elmúlt 25 évvel, megpróbálják ezeket a kérdéseket a következő 25 év távlatában megfogalmazni, konkrét cselekvési tervet kidolgozni, amelyet a mostani pozícióval, rendelkezésre álló erőforrásokkal meg tudnak valósítani. Mint elmondta, a megbeszélés célja, hogy világos ajánlásokat fogalmazzanak meg, amelyeket átküldenek a Székelyföldi Önkormányzati Tanácsnak, és az közvetíti a helyi önkormányzatoknak, éppen ezért fontos, hogy gyakorlati elképzelések szülessenek.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója ismertette a megbeszélés vitaindítóját, kiemelve, hogy a találkozó célja konkrét problémák, javaslatok megfogalmazása. Legfontosabb következtetései azok voltak, hogy újra kell gondolni a kultúrotthonok társadalmi szerepét, oly módon, hogy a település problémamegoldó, multifunkcionális közösségi terévé váljon, az infrastruktúra meglétét értékként kezelni, szükséges az infrastruktúra bővítését folytatni.
maszol/közlemény

XIII. Csángó Napok
Csíkszereda és Csomafalva kitart
Még 2000-ben, a moldvai csángó gyermekek számára oktatandó magyar nyelv állami akadályoztatása idején született az a nemes kezdeményezés, hogy moldvai magyarokat hívnak meg egy napra Erdélybe. Úgy tűnik, a lelkesedés kifulladt, mára csupán Csíkszereda és Gyergyócsomafalva élteti a lángot. Pedig volt nálunk is, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Zabolán...
November 29–30-án Csíkszeredában és Gyergyócsomafalván a somoskai hagyományőrzők lesznek a Csángó Nap vendégei. A Hargita Megyei Kulturális Központ főszervezésében már tizenharmadik alkalommal tartják meg a Csángó Napot, melynek rendezvényei a moldvai csángó kultúra értékeire irányítják a figyelmet.
Csíkszeredában november 29-én, szombaton 18 órai kezdettel a Városi Művelődési Ház nagytermébe moldvai csángó zenére és táncra hívják az érdeklődőket. Az est programja a Somoskai Hagyományőrző Csoport bemutatkozásával kezdődik, és a Csángó Továbbtanulók Közösségének néptánc-összeállításával folytatódik. A Kalagor Együttes tagjainak és barátaiknak Hangulatok Moldvából című koncertjével folytatódik az est, majd mindenkit várnak a záró táncházba, ahol a talpalávalót a fellépők biztosítják. Zenélnek: Samu Imola (ének), Ségercz Ferenc (furulya), Kelemen István (hegedű) és Csibi Szabolcs (koboz).
November 30-án, vasárnap 9.30-tól a Millenniumi templomban a moldvai csángókért szól a harang, a szentmisén az ünnepi hangulat megteremtéséhez a Csángó Továbbtanulók Közössége járul hozzá. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újabb turnén A sóvidéki kalapács
A Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös programjának, a Néptánc Hargita Megyének keretében, a helyi polgármesteri hivatalok együttműködésével, december 12-én, pénteken este 6 órakor Csíkszentdomokoson, majd december 13-án, szombaton délután 4 órakor Csíkszenttamáson lép színpadra a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes A sóvidéki kalapács című műsorával. December 14-én, vasárnap este fél 8-tól (19.30) Borzsovában mutatja be a műsort a társulat az NKA támogatásával.
A vidámságában is komoly táncjátékhoz Boka Gábor rendező ismét egy Petőfi Sándor műből (A helység kalapácsa) merített ihletet.
Boka Gábor forgatókönyve a hasonlóságok és különbségek játékából építkezik. Sorban jelennek meg a különböző párhuzamok: falubeliek-tanyaiak, vidékiek-városiak (vándorszínészek), civilek-karhatalom. Mindvégig a különbözőségből fakadó feszültségek kapnak lángra és oldódnak fel, különleges helyzetek alakulnak ki, végül mindenkit összefogásra sarkall a közös ellenség.
 
maszol/közlemény

Dokumentumfilmek Hargita megyéről
Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ pályázatot hirdetett a Hargita megye értékeit bemutató dokumentumfilmek támogatására 2014 folyamán. A pályázatra nagy érdeklődés mutatkozott, 19 szinopszissal jelentkeztek az alkotók, ezek közül sikerült nyolc film elkészítéséhez támogatást nyújtani.
A HMKK a támogatott filmeket mutatja be a közönségnek Csíkszeredában, a HMKK pinceklubjában, február 19- étől kezdődően, ahol csütörtökön este 6 órától a csíksomlyói kápolnákról készült filmet – Kápolnák az Úr dicséretére – Kápolnák és kápolnaromok a Csíki- medencében II. (42 p.) – vetítik.
A csíksomlyói kegytemplom közelében magasodik Kissomlyó hegye. Szent hegynek tartja a néphit. Oldalában keresztek, keresztúti állomások találhatók. A hegy csúcsán a Salvator kápolna áll, Csíkszék legismertebb és egyik legrégebbi, kutatott, mégis titokzatos kápolnája. "Ezen kápolna a búcsújáratok központja – jegyezte fel Orbán Balázs. – Ide igyekszik a hívők mindenike, mint oly helyre, honnan éghez küldött imája hatályosabb, mint oly pontra, mely a teremtő különös figyelmében részesül." A Salvator kápolna közelében található a Szenvedő Jézus vagy Passió kápolna. A Kissomlyó-hegy harmadik kápolnája a Szent Antal-kápolna, amely arról tanúskodik, hogy Páduai Szent Antal évszázadokkal ezelőtt is a Csíksomlyóra zarándokoló katolikus székelység egyik legkedveltebb szentje volt.
A két kisfilm a Salvator és a Szent Antal kápolnák mai állapotát mutatja be, emellett olyan érdekességekre, kutatási eredményekre tér ki szakemberek segítségével, amelyek sehol együttesen nem találhatók meg.
A filmet Daczó Dénes, Daczó Katalin és Ferencz Hunor készítették.
Népújság (Marosvásárhely)

Bocskai Napok
Tartalmas és színvonalas rendezvénysorozat
Mint minden évben, idén is azon igyekeztek a Bocskai Napok szervezői, hogy minden korosztályt megmozgató, tartalmas és színvonalas rendezvényt szervezzenek Bocskai István fejedelem tiszteletére.
Pénteken a fejedelem nevét viselő iskolaközpontban A fejedelem és kora címmel középiskolásoknak szerveztek történelmi vetélkedőt, amelyen környékbeli diákok vettek részt. A csapatvetélkedőt a nyárádszeredai iskola X. osztályos tanulói nyerték meg.
Az ünnepség igen népszerű rendezvénye az ilyen alkalommal megszervezett kispályás labdarúgótorna, amelyen már nemcsak nyárádmenti, hanem marosvásárhelyi diákcsapatok is részt vesznek. Az idén a Bolyai líceum válogatottja emelhette magasba a kupát.
Szombaton délelőtt a művelődési otthonban folytatódott a történelmi emlékezés. Az emeleti teremben magyar történelmi zászlókból nyílt kiállítás. A Határok Nélkül – Magyartól Magyarig Kulturális és Turisztikai Egyesület kiállítását, amely a Hargita Megyei Forrás Kulturális Központnak köszönhetően jutott el Nyárádszeredába, dr. Kollár Zsolt örkényi jegyző nyitotta meg. A zászlókat Mysik László és Balázs készítették. Ugyanitt Mihály János székelydvarhelyi történész két kötetét is bemutatták. Az egyik a Székely jelképek, míg a másik a Címer és pecsét Székelyföldön című történelmi tanulmánykötet volt. Az előcsarnokban pedig Kulcsár István festményeiből nyílt kiállítás. (A tárlatok az elkövetkezendő időszakban is megtekinthetők.)
Szombaton délután a Bocskai Napok vendégei a Duna Televízión sugárzott Hazajáró című turisztikai-honismereti műsor két szerkesztője, Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár volt, akiket elkísértek a stáb tagjai is. A vendégek a Nyárádszeredában forgatott film részletét vetítették le, majd fotókon és mozgóképeken a "kulisszatitkokba" is betekinthettek a zsúfolásig megtelt kultúrotthon nézői. A vetítést követően Vajda György újságíró, a Népújság munkatársának faggatására, a műsorról, élményeikről, tapasztalataikról beszéltek a "kalandozók."
A beszélgetést követően László János Gábor Ferenc Magyarnak lenni című versét szavalta el, majd Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere köszöntötte a testvértelepülések képviselőit: Sztán Istvánt, Aszód polgármesterét, Zsolnai Istvánt, Simontornya önkormányzati képviselőjét, dr. Eigeli Zsoltot, Szerencs alpolgármesterét, Kollár Zsoltot, Örkény jegyzőjét, Csige Tamást, Hajdúdorog polgármesterét és dr. Istvánfalvi Dávidot, Mór alpolgármesterét, akik a szimbolikus ajándékok átadása és átvétele után a kapcsolatok erősítésére tettek ígéretet, és arról beszéltek, hogy jelenlétük is garancia arra, hogy az elkezdett programokat folytatják.
Miután a Bekecs néptáncegyüttes apraja-nagyja felforrósította a színpadot, a rendezvényen jelenlevők Bocskai István főtéri szobrához vonultak, és megkoszorúzták. A virágok elhelyezése előtt Suba Gyöngyvér röviden szólt a fejedelemről, majd Székely Szabó Zoltán színművész elszavalta Gyökösi Endre Bocskai szobránál című költeményét. Koszorúztak Nyárádszereda és testvérvárosainak, a helyi református és unitárius egyházak képviselői, a Bocskai István Alapítvány és középiskola, az RMDSZ, az MPP és az EMI helyi szervezetei és a Hazajáró munkatársai. Az esti mozzanat különlegessége volt, hogy a háttérben levő református templomtornyot a fejedelem vetített portréjával, illetve a magyar és székely zászlóval díszítették.
Vasárnap délelőtt szintén a Bocskai iskolaközpontban Hódolat a fejedelem előtt címmel a diákok irodalmi-zenés összeállítást mutattak be, majd Oltyán Csaba, László az iskola igazgatója rövid méltatás után oklevéllel köszönte meg az iskola nyugdíjba vonult tanárainak a munkáját. Délután szalagavató ünnepség keretében köszöntötték a líceum nagykorúvá vált diákjait.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Ezren ropták a táncot a Csűrdöngölőn Csíkszeredában
Május 21-én, csütörtökön gyermekek és ifjak vették birtokba a csíkszeredai megyeháza oszlopcsarnokát és a Szabadság-teret, hogy együtt ropják a táncot a 27. Csűrdöngölő gyermek és ifjúsági néptánctalálkozón.
A XI. Hargitai Megyenapok keretében szervezett néptánctalálkozón több mint harminc néptánccsoport lépett fel. A nagy közös táncot megelőzően tartották a hivatalos megnyitót, amelyen András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója, Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a résztvevőket.
András Mihály, Hargita Nemzeti Székely Nép Együttes vezetője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a gyerekek szülei, nagyszülei, tanítói is legyenek jelen a Csűrdöngölőn, mert a gyerekeknek számít, ha osztoznak az örömükben, sikerükben.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója arra biztatta a gyerekeket, hogy mindent lessenek el egymástól, a nagyobbaktól, táncoljanak, énekeljenek, és szőjék bele az életükbe népi örökségünket.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszönetét fejezte ki az András Alapítványnak és a Hargita együttesnek, hisz több mint harminc csoport mutatkozott be az idei Csűrdöngölőn a XI. Hargitai Megyenapok keretében. A tanácselnök köszönetet mondott a hivatásos táncosoknak, zenészeknek, a tanácsos kollégáknak, hogy odafigyelnek a kulturális életre.
A jó hangulatú táncnak az eső sem szegte kedvét, az oszlopcsarnok védelmébe húzódva folytatódott a néptánctalálkozó.
Erdély.ma

Elkezdődött a Régizene Fesztivál Csíkszeredában
Július 9-én megnyitotta kapuit a 2015-ös Csíkszeredai Régizene Fesztivál! Szerencsére a szervezőket nem ijesztette el az enyhe eső, és minden a korábban kigondolt terv szerint alakult.
Miután szép a számú közönség elfoglalta helyét a múzeumudvar padjain és székein, a Nyári Egyetem dákjaiból alakult együttes, tanáraikkal kiegészülve, Follia-variációkkal hangoltak rá a Fesztiválnyitásra. Az ünnepélyes megnyitó után, amelyen felszólalt dr. Filip Ignác Csaba, a Fesztivál művészeti vezetője, Burus-Siklódi Botond, Hargita Megye Tanácsának képviselője, illetve Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója, két, középkori dallamokat játszó együttest hallgathattunk meg.
A hallgatóságnak nehéz, mai füllel intellektuálisnak vélt zenék jól megszemlélhető, világos képét adták a késő középkor zenei nyelvezetének.
A németországi Santenay együttes három fő egységre bontotta műsorát: a három egységből a két szélső francia, míg a közbelső rész itáliai késő középkori darabokat tartalmazott. Ez az osztás szerencsés volt, a figyelmes hallgató különbséget tehetett, hogy már az ars nova és ars subtilior stílusaiban (késő 14.-kora 15. sz.) különbség figyelhető meg a két nemzet zenéi között: az itáliai mesterek művei már akkor inkább dallamosak, éneklőbbek voltak, mint a franciák tudományos felhangot megütő kompozíciói. Előadásuk szép, kidogozott volt, az énekes, Julla von Landsberg végig uralta hangját.
Az olasz La fonte musica, hasonlóan késő középkori műsorával már könnyedebb hangot ütött meg. Az ars subtilior egyik jelentős alakjának, Antonio Zachara da Teramo-nak (1360 k.-1413) dalaira támaszkodó műsort lendületes előadás jellemezte. Énekeseik virtuózok voltak: széles dinamikai és érzelmi skálát bejáró hangjukkal azt csináltak, amit akartak. Gyönyörű, finom indításoknak lehettünk fültanúi. Zachara da Teramo két dala, az Ad ogne vento come foglia és a legutolsó, Ciaramella, me dolçe Ciaramella volt talán a legbonyolultabb ritmikájú két dal, melyek ugyanolyan könnyedséggel és pontossággal szólaltak meg, mint a többi elhangzott ének. Játékukban a bizonytalanságnak nyoma sem volt.
A koncert végén a közönség felvonult a Bástyaterembe, a későesti hangversenyre. Az immár harmadjára megszervezett esti muzsikálások első napján a nagyszámú hallgatóságnak Ványolós András és Kónya István tartott jó hangulatú, a nap fáradalmait feledtető előadást, amelyet a Nyári Egyetem néhány diákja vezetett be. Műsorukkal az európai udvarokban énekelt dallamok széles palettáját vonultatták fel, egészséges rendbe állítva azokat. Keretként magyar énekek csendültek fel, előbb népénekek, majd pedig zárásként Balassi- és Tinódi-szövegek, illetve Bakfark Bálint 9. lantfantáziája. Közben pedig főként olasz, de német és angol énekek adtak képet a 15-16. századi Európa dalköltészetéről.
A két előadó összjátéka végig plasztikus volt, Ványolós András énekét egészen szép, könnyed hangképzés jellemezte, amely mindenkor a szöveget helyezte előtérbe. Kónya István lantjátéka pedig, amint a műsorfüzetben is áll, improvizált jellegénél fogva mindenkor alátámasztotta, segítette, értelmezte az énekszöveget.
Közlemény
Erdély.ma

Franciául jelent meg könyv Székelyföld erődtemplomairól
Huszonöt éve járja Erdélyt, bevallása szerint a "székelyekről" is tolmácsol a Svájcban élő Hubert Rossel. A szerzővel és francia nyelvű, Székelyföld erődített templomai (Les églises fortifiées pays des Sicules) című könyvével csütörtökön este a Csíki Székely Múzeumban találkozhattak az érdeklődők.
Kivételes estnek lehettek részesei a Csíki Székely Múzeum protokolltermébe érkezők csütörtök este: a Svájcban élő Hubert Rossellel és székely erődtemplomokról szóló könyvével ismerkedhettek meg. A szerzőt Botár István régész köszöntötte, családiasnak nevezve a rendezvényt.
Gyakorlatilag egy "házimozival" egybekötött szakmai ünnepként zajlott le a rendhagyó könyvbemutató. A szerzővel Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ beszélgetett - tolmácsként is közvetítve a közönséghez. Hubert Rossel magyarul is megszólalt: de mint humoros felvezetőjében elmondta, inkább az írott magyart érti, beszélni pedig egyelőre csak annyira tud, hogy a közönség fülének a franciája lesz jobb.
Magáról elmondta: földrajzosként- és történészként dolgozik, de régészeti-antropológiai felkészültséggel is rendelkezik. Huszonöt éve járja Székelyföldet - legelőször svájci segélyszállítmányokat kísérve csodálkozott a régió csodálatos építményeivel, amelyekről, mint mondta: "fogalma nincs" Nyugatnak, azaz, rengeteg fogalomzavar van. Eleve szász templomoknak tekintik őket - így a tolmácsmunka elengedhetetlen volt: belső szükségből írta meg, mondta.
"Tanáremberként, diákjaimtól is azt követelem, gondos, szakszerű információszerzéssel dolgozzanak. Ugyanez magamra nézve is érvényes" - válaszolta Hubert Rossel az érdeklődök kérdésére.
Székelyek kultúráját igyekszik közvetíteni
A diavetítéses ismertetésből megtudhattuk, hogy a három fejezetre tagolódó könyv igényes, pontos, átfogó információközvetítésként építkezik: térképekkel, háromnyelvű (francia, magyar, román) magyarázatokkal, helységnévszótárral, valamint a vaskos kötet végén magyar, román, német és angol nyelvű összefoglalóval is summázva a téma értékét és lényegét. "A huszonöt év alatt a helyiek szemével is látok" - mondta a szerző.
Mint megosztotta: történészként mindig is érdekelte a kisebbségek kultúrája, és mikor ezt a gazdag örökséget felfedezte, mindegyik szakmai énje reagálta témára. "Azt gondoltam, nagyon kár, hogy senki nem ismeri messzebb a székely kultúrát, mert ezzel a munkával ezt szeretném közvetíteni" - mondta a svájci szakember.
80 templomot tálal a kötet
A kötet Agyagfalvától Zalánig összesen 80 székelyföldi erődtemplomot mutat be: számos szempontból kategorizálva, keresztmetszetet adván építészeti-történelmi és kulturális tekintetben is.
Az est nagyszerű pillanata volt, amikor kiderült: a szerző a Székely Oklevéltárban időzve gyűjtötte az információkat, és, bár a magyar nyelvet megtanulta olvasni, a XIIÍI-XIV. századi dokumentumok nyelvezetét a beleírt latin kifejezések segítségével sikerült sokszor könnyedén megfejtenie.
Az est végén, "a kötet egyetlen székelyföldi olvasója", Ferencz Angéla, a házigazda kérdésére válaszolva, olvasmányélményéről elmondta: nagyon nagy lépésnek érzi, hogy valaki anyanyelvén készített átfogó, alapos ismertetőt a témában.
maszol.ro

Szeptember végi színházszemle
Kezdődik a Nemzetiségi Színházi Kollokvium!
Hamarosan kezdetét veszi az egyik legjelentősebb erdélyi magyar színházi fesztivál, a Nemzetiségi Színházi Kollokvium, amelynek keretében több marosvásárhelyi produkciót – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulata, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemhez tartozó Stúdió Színház, illetve a Spectrum Színház előadásait – is láthat az érdeklődő közönség.
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által szervezett rangos szemlére ez év szeptember 24-e és október 4-e között kerül sor. A tizenegyedik alkalommal megszervezett fesztiválon huszonhárom előadást (nyolc nagytermi, tizenhárom stúdióelőadást és két kávéházi, kocsmai környezetben történő színházi projektet) tekinthet meg a színházkedvelő közönség.
Mint azt a szemle szervezőinek sajtóközleménye tudatja, a fesztiválon idén Románia magyar, német és jiddis nyelvű állami színházai mellett több független színházi produkció is jelen lesz, közöttük elsőként két román nyelvű társulat magyar közösséghez kötődő munkája is. A hazai színjátszás egyik legnagyobb múltú rendezvénye. Segítségükkel azt próbálja meg körüljárni, hogy mit is jelent ma az a sajátos közép-kelet-európai létezés, ami mindannyiunk- nak osztályrészül jutott? Mit jelent kisebbségi közösségbe születni, büszke többséginek vagy kitaszítottnak lenni, együtt élni egy városban az Idegennel, vasfüggönnyel elválasztva lenni, családi vagy történelmi tragédiák árnyékát, egyéni sorsot hordozni – vagy csak úgy létezni, emberként, szemben az örökké rejtőzködő Másikkal?
A rendezvény, mely a román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának, valamint a Művelődési Minisztérium, a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap és a Román Színházi Szövetség támogatásával jön létre, a Hargita Megyei Kulturális Központtal partnerségben, szeptember 24-én 18:00 órától rajtol Gyergyószentmiklóson. Nyitódarabja a nagyváradi Szigligeti Színház díjnyertes előadása, az Anca Bradu rendezte A mi osztályunk című előadás. Tadeusz S³obodzianek kortárs lengyel szerző szövege egy kelet-lengyelországi kisvárosba röpít el sokszor groteszk vagy tragikus, de mindvégig mélyen emberi helyzetei által. Lakói mit sem sejtenek azokról a viharokról, amelyek nemsokára egymás ellen fordítanak lengyelt és zsidót, torzítják nácivá vagy szovjetté, közönyössé vagy álszentté az egykor ártatlan gyermekarcokat. Bocsárdi László új előadása, a sepsiszentgyörgyi Vízkereszt, Victor Ioan Frunza csíkszeredai Éjjeli menedékhelye, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház két kiemelkedő produkciója – a Radu Afrim rendezte Az ördög próbája, és a román-magyar együttélés kérdéseit feszegető Double Bind – mellett a fesztivál két ősbemutatót is vendégül lát: Hatházi András Manka című darabját a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a szerző rendezésében, valamint a marosvásárhelyi Székely Csaba A homokszörny című szövegét a házigazda Figura Stúdió Színház előadásában, Nagy Botond rendező eredeti színpadi víziójában.
A fesztivál, mely másfél évtizede Székelyföld és Erdély egyik legfontosabb kulturális eseménye, idén külföldi előadást is vendégül lát: a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Zoltán újratemetve című előadása Vidnyánszky Attila rendezésében egy vasfüggönnyel kettészakított falu történetét meséli el – egy főutca két oldaláét, amit két külön országba sorolt valamiféle kiszámíthatatlan történelmi szándék. A rendezvényt tizenegy, előadásban gazdag nap után október 4-én zárja a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Koldusoperája. John Gay művének kortárs átiratát a neves szerb rendező, Kokan Mladenoviæ és Góli Kornélia átiratában láthatja a fesztivál közönsége.
Megkezdődött az előzetes tárgyalás Ponta büntetőperében
A legfelső bíróságon megkezdődött az előzetes tárgyalás hétfőn a Victor Ponta kormányfőt is érintő büntetőperben, akit okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnsegédlet gyanújával küldött bíróság elé a korrupcióellenes ügyészség. Az előzetes szakaszban a bíróság zárt ülésen dönt a vádlottak elleni esetleges kényszerintézkedésekről, a vádirat törvényességét ellenőrzi formai szempontból és megvizsgálja, hogy szabályos volt-e a bűnvádi eljárás. Ez legfeljebb két hónapig tarthat, utána kezdődik a tárgyalás érdemi szakasza, amely nyilvános lesz.
Népújság (Marosvásárhely)

Terra Siculorum egyesület alakul (Európa Kulturális fővárosa-terv)
Terra Siculorum (Székelyföld latin megnevezése, szó szerinti fordításban a székelyek földje – szerk. megj.) névvel alakul civil szervezet, melynek célja a Sepsiszentgyörgy – Európa kulturális fővárosa 2021 terv támogatása. A Terra Siculorum 2021 Egyesület tagjai Sepsiszentgyörgy önkormányzata, valamint a Kovászna Megyei Kulturális Központ és a Hargita Megyei Kulturális Központ. A két utóbbi csatlakozásáról tegnap döntöttek, Sepsiszentgyörgy tanácsa szeptember 30-i ülésén hoz határozatot.
Kovászna Megye Tanácsa rendkívüli ülést tartott tegnap a sepsiszentgyörgyi városházán. A napirenden egyetlen téma szerepelt, az alárendelt Kovászna Megyei Kulturális Központnak az egyesülethez való csatlakozása, és sikeres terv esetén a megye hozzájárulásának mértéke. Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere napirend előtti felszólalásában elmondta, komoly sikerélménnyel érkezett Hargita Megye Tanácsának szintén tegnap tartott üléséről, melyen a jelen lévő 30 tanácstag egyöntetűen megszavazta a Hargita Megyei Kulturális Központ csatlakozását. A polgármester elmondta, 2021-ben egy romániai és egy görögországi város lehet Európa kulturális fővárosa. Sokan mondták, hogy túl nagy fába vágták fejszéjüket, de ez nem így van, s kifejtette: európai tendencia a 100 ezer lakos alatti városok felkarolása. Sepsiszentgyörgy partnereivel – Csíkszeredával, Szé­kelyudvar­hellyel, Kézdivásárhellyel és Csíkszeredá­val, valamint Kovász­na és Hargita megye tanácsával – együtt pályázik Székelyföld nevében. Antal Árpád közölte, van példa arra is, hogy valamely város többedmagával pályázott és nyert, s arra is, hogy egy nemzeti kisebbségi térség nevében pályáztak. Utóbbihoz példaként említette, hogy Hollandiát a frízföldi Leeuwarden, Spanyolozrszágot a baszkföldi San Sebastian képviselte, s nem hinné, hogy Madrid ennek nagyon örvendett volna, de a nemzeti kormányoknak ebben nincs felülbírálati joga. Sepsiszentgyörgy pályázatának célja az egyéni és közösségi identitások megértésének elősegítése. Hiszen a különbözőségek meg nem értése, el nem fogadása feszültségeket szül egész Európában. Éppen ezért a kultúrát szeretnék felhasználni e feszültségek helyi csökkentésére. Antal Árpád arra kér mindenkit, hogy higgyen a tervben, és csatlakozzék hozzá. Meggyőződése, hogy ezzel, azon túlmenően, hogy erősítik a székelyföldi önkormányzatok közötti együttműködést, és elkészítik Székelyföld kulturális stratégiáját, mindenképp hozzájárulnak a különböző csoportok közötti párbeszéd elősegítéséhez.
A bemutató után Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke szavazásra bocsátotta a Kovászna Megyei Kulturális Központnak az egyesülethez való csatlakozásáról szóló tervet és nyertes pályázat esetén a tervnek hat év alatt 1,75 millió euróval való támogatását. A 30-ból jelen levő 21 tanácstag egyöntetű szavazattal bátorította a megvalósulást.
Szekeres Attila
Erdély.ma

Az egység sokszínűsége (Székelyföld Napok)
Az egységes Székelyföld felmutatásának szándékával 2008-ban megálmodott Székelyföld Napok évről évre gyarapodó programkínálattal várja a közönséget, az idei rendezvény október 8–18. között zajlik Kovászna, Hargita és Maros megye székelyföldi részén. Az idei, sorrendben immár hatodik Székelyföld Napok – a székely identitás erősítésének alapgondolatán túl – nem titkolt szándéka hozzásegíteni Sepsiszentgyörgyöt az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséhez is.
A Székelyföld Napok továbbra is integrálja azokat a rendezvényeket, melyek ebben az időszakban zajlanak, de ma már sokkal több az olyan program, melyet kimondottan erre az alkalomra szerveznek, mint a grafikai, vagy az idén soros fotóbiennálé – emelte ki Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke a Székelyföld Napokat indító tegnapi sajtótájékoztatón. Felelevenítette, a rendezvénysorozat megálmodásakor abból indultak ki: kell legyen a világon egy olyan hely, ahol mi vagyunk a legfontosabbak, a Székelyföld Napok pedig a székely identitást erősítő rendezvények egyik pillérévé vált. Természetesen, a rólunk szóló Székelyföld Napok nem csak nekünk szól, hanem a helyi román közösséget is megszólítja, illetve Székelyföld népszerűsítését is céljául tűzte ki, ennek jegyében zajlott az elmúlt hétvégén a román bloggereknek, illetve zajlik jövő hétvégén a román újságíróknak szervezett, Háromszék kultúráját, hagyományait, épített örökségét bemutató találkozó.
Szabó Árpád, Maros megye tanácsának alelnöke elmondta, ha a Székelyföld Napok szervezésébe eleinte teljes mértékkel be tudtak kapcsolódni, ez 2012 után (amikor az RMDSZ elveszítette a megyei tanács elnöki tisztét – szerk. megj.) alábbhagyott, de a rendezvények továbbra is érintik Maros megye székelyföldi részét, hiszen ha intézményi szinten nem is, a kistérségi társulásokon keresztül nagyon jól be tudnak kapcsolódni.
Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke azt emelte ki, a Székelyföld Napok példa arra, miként nő össze a megyehatárokkal szétszabdalt Székelyföld, illetve a rendezvény a megvalósult autonómia is, hiszen nemcsak beszélgetünk arról, hogy a térség együtt gondolkodik, hanem be is mutatja azt. Meglátása szerint a Székelyföld Napoknak a belső turizmus fejlesztésében, a belső határok eltüntetésében is komoly eredményeket kell hoznia, de elvándorlásban gondolkodó fiataljainkat is szándékuk átértékelésére ösztönözheti. Hozzátette, az egész Székelyföldet átfogó, hatodik kiadásához ért rendezvénysorozat rásegít Sepsiszentgyörgynek az Európa kulturális fővárosa cím sikeres megpályázására, hiszen bizonyíték arra, hogy a régióban a sokszínűség mutatja be egységünket. Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója, az idei Székelyföld Napok programkoordinátora úgy vélekedett, a 2008-ban elindított folyamat révbe ért, idénre teljességgel átszövik Székelyföldet a programok, hiszen több mint nyolcvan helyszínen több mint százötven rendezvény zajlik a tíz nap alatt. Kiemelte, az idei Székelyföld Napokon sok a konferencia, és ez jó, mert nem lehet megspórolni a gondolkodást, és ez egy gondolkodó térség. Imreh Marton István, a Kovászna Megyei Kulturális Központ vezetője a Székelyföld Napok lényegének azt nevezte, hogy a régió egyik sarkából látszódjék a másik, azaz a régión belül egymás értékeinek megmutatása, megismerése. Kiemelte, ezáltal akár közös munka kezdődhet el, melynek eredménye valamelyik eljövendő Székelyföld Napokon mutatkozik meg. A Székelyföld Napok egyik legrangosabb eseményéről, a Székelyföldi Fotóbiennáléról Ádám Gyula zsűritag elmondta, bár még csak másodszor szervezik, máris kinőtte magát, valódi világversennyé válva. Kovács László, a fotóbiennálé kurátora ismertette, a versenyre 18 országból küldtek pályamunkákat, és az eredményekben is érződik a nemzetköziség, hiszen majdnem minden országból díjaztak fotóst. A meghirdetett három versenykategóriáról elmondta, legnépesebb és legerősebb mezőny az open kategóriában alakult ki, a hagyományok kategória adta a legtöbb díjazottat, az épített környezetünket bemutató – amúgy a fotóbiennálé jellegzetességének szánt – kategória azonban nem volt annyira népszerű: a fotósok vagy nem értették meg, mit várnak el tőlük, vagy soknak tűnt számukra, hogy rá kellett dolgozni az ellentétes képpárok megalkotására.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Időszeletek, relikviák – magunk tükre
Az idei Székelyföld Napok keretében szervezték meg a 2. Székelyföldi Dokumentumfilm Szemlét. A program ötletgazdájával és főszervezőjével, Szabó Károly filmrendező-operatőrrel beszélgettünk e fontos filmszakmai eseménysorozatot követően, hiszen minden sikeresen vagy kevésbé sikeresen lezajlott projekt után szokás egy-egy kiértékelőt tartani, s továbbgondolni a témát, hogy a jövőben hol, mikor, s milyen értelemben kell finomítani a szervezés és a bonyolítás folyamatában, hogy az eredmény még látványosabb és még hatásosabb, emlékezetesebb legyen. A dokumentumfilmekkel úgy vagyunk, hogy általában a filmipar mostohagyermekeiként kezeljük, akárcsak oly gyakran a televíziók is, holott ezek az alkotások jórészt nem a fikcióra, hanem a hétköznapi rögvalóságra épülnek, azt mutatván be, hogy egy adott időintervallumban, egy bizonyos helyen kik és mik voltunk, mit cselekedtünk, illetve mihez viszonyultunk sehogy vagy bűnös közönnyel. Képes történetek e filmek rólunk, üzenetek, később is elővehető időszeletek, „filléres emlékek”, amelyekkel méltó módon illik bánnunk.
Egészen pontosan 47 alkotás érkezett be, a magjelölt határidőig – mondotta a szervező, ami 35 alkotót, illetve alkotóműhelyt képvisel. Többnyire a székelyföldi megyékből neveztek be, de van bukaresti, kolozsvári, temesvári, magyar és belga produkció is. Ez a belga gyártású film, Debreczeni Alex munkája egy jelentős költségvetéssel készült mozi, amely technikailag is kiemelkedik a többi közül, nem beszélve arról, hogy Bözödújfalu, a településhez kapcsolódó visszaemlékezések önmagukban is izgalmas témát jelentenek…
Én azt tartom, hogy tulajdonképpen Magyarország sem külföld, s főleg azt élő-dolgozó, a Székelyföldről elszármazott rendezők, operatőrök, televíziós szerkesztők sem azok, hiszen ide dolgoznak, folyamatosan minket (is) szólítanak meg vizuálisan, a mindennapi is elképzelhetetlen e hely nélkül.
– Lehet-e tudni, hogy hány vetítés zajlott a három megyében? Meg lehet-e becsülni, hogy körülbelül hányan látták a filmeket?
– Székelyudvarhelyen volt négy alkalmi vetítés, ami 12 filmet jelent, ebből két alkalommal én nem tartózkodtam itthon, így nem is részletezem a dolgot, de a Hargita és Kovászna megyei programok részletesen így néztek ki: október 14-én., a zetelaki kultúrotthonban Jakab Ervin A Nagy-Küküllő útja című dokumentumfilmjét vetítettük – nem véletlenül, nyilván, s ebbe besegített a helyi polgármesteri hivatal és a Dr. P. Boros Fortunát Elméleti Középiskola. Itt megtekinthető egy részlet az alsósófalvi farsangtemetésről. Nem a programban szereplő alkotás, hanem a Sóvidék Televízió riportfilmje. Csak ízelítő. A kistérségi televíziós műhelyek is bevonhatók a programba, hiszen több helyütt is tehetséges szakemberek dolgoznak, s rámozdítható a megszólított közönség egy-egy témára. Ugyanaznap a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban a Simon József-dr. Kinda István szerzőpáros néprajzi dokumentumfilmjei tekinthették meg: Pásztorkodás–hagyományos sajtkészítés Zabolán, Méhészet–hagyományos családi méhészkedés Kálnokon, Mézeskalácsosság-hagyományos mézeskalács-készítés Kézdivásárhelyen. Aznap Sepsibükszádon, a Mikes Ármin Általános Iskola, informatika termében Bardócz Sándor Dobai Illyés utolsó útja, Kerekes Zoltán Az esztelneki dada, Benczédi József A bosszú napja, dr. Molnár Attila Nyolc év katonaság és Benczédi József Szomszédunk a mennyország című dokumentumfilmje volt műsoron, Sepsiszentgyörgyön pedig az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítótermében Vincze Csilla Üzenet – Portréfilm Páll Zoltánról, Csáky Zoltán Arcélek – Sütő Levente bútorfestő és Novák Péter Sámuel Csináljuk másképp! című filmje, Gyergyószentmiklóson a Central Kávé és Teaházban Püsök Botond, Demeter Zsuzsa Consumatum est – az Urmánczy-örökség, Farkas Antal, Lukács Csaba Határon 1988-89, Bálint Arthur Kié lesz a hegedű?, Kerekes Zoltán Az esztelneki dada, Soós Móni-Szabó Károly Kismértékben gyógyszer… és dr. Molnár Attila: Nyolc év katonaság című dokumentumfilmeket vetítettük, ottani helyi szervezőnk, a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ munkatársai segítségével.
Ugyanaznap az illyefalvi kultúrházba is eljutott a szemle: Dr. Kinda István-Vargyasi Levente Szenesek című néprajzi dokumentumfilmjével, de ott meghívottként jelen volt Vargyasi Levente, a film operatőre is… Mindezeket nem azért sorolom, hogy megismételjem a közzétett műsorfűzet tartalmát, hanem a sokszínűségem kívánom árnyalni. Hasonlóan gazdag volt október 15., a csütörtöki nap is: Kézdivásárhelyen, a Kosztándi képtárban Makó Andrea Esztena című dokumentumfilmje, Gyergyószentmiklóson Fecső Zoltán Történelem fekete-fehérben, Zsigmond Attila Székelyföldi betyárok, Jakab Ervin A Nagy-Küküllő útja és Zsók Enikő „Körbe vagyok fülekkel véve” – A fekete füzet című alkotását tekinthették meg; Balánbányán, az 1-es számú Általános Iskola Lukács Csaba-Marossy Géza Két székely című dokumentumfilmjét, helyi szervezőnk, a Botorka Művelődési Egyesület segítségével, de ugyanaznap ezt a filmet Gyergyóremetén is meg lehetett nézni. Szépvízen, a polgármesteri hivatal pincetermében Csibi László Édes Erdély, itt voltunk és Daczó Katalin Ők ketten és Fekete című filmjei, Baróton, Erdővidék Múzeumában, szintén Csibi László Édes Erdély, itt voltunk című filmje volt műsoron… Tovább nem is részletezem… Mindez a székelyudvarhelyi Bibliofil Alapítvány M.E., a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Kónya Ádám Művelődési Ház (Sepsiszentgyörgy) koordinálásval, helyi szervezők és bonyolítók bevonásával működött.
– Mekkora volt az átlag-közönség?
– Általában 4 és 40 fő között ingadozott a nézőszám vetítésenként.
– Mit tartasz a leginkább sikeresnek?
– A legnagyobb sikere ennek a rendezvénysorozatnak az, hogy egyre több település kapcsolódik be és szervez vetítéseket, ami remélhetőleg jövőre még gazdagodik, és várhatóan Maros megyei települések is csatlakoznak a mozgalomhoz.
– Melyek az itteni legfontosabb filmek?
– Sok nagyon jó filmes és film van jelen. Ezzel ellentétben a legnépszerűbb filmek azok voltak, amelyeknek a korábbi mediatizálása jobban meg volt alapozva, de ez kiderül a vetítésekre bekért filmek listájából is. A jó hír az, hogy szakmailag is egyre javul a filmek minősége is, egyre több a mívesen elkészített anyag és tematikailag is egyre több a nagyon izgalmas társadalmi –történelmi –néprajzi tárgyú film; minden irányban feszegetik a határokat, s külön meg kell említenem az újdonságszámba menő jó természetfilmek jelenlétét is.
– Ezen kívül a székelyföldi dokumentumfilmeknek van-e valamilyen fóruma? Nem lenne célszerűbb, ha valamilyen díjazást is bevezetnétek, hogy inkább figyeljenek kívülről a munkáitokra?
– Tervezzük az elkövetkező szemlékre bevezetni a díjazásos rendszert, és a szakmai fórumok súlyosabbá tételét is , de ez még plusz forrásokat igényel, amelyekre keressük a lehetőségeket. Mindenképp fejlődni kell, ez számunkra – Hargita és Kovászna megye kulturális központjai és az udvarhelyi Bibliofil Alapítványnak, amelyet jómagam képviselek – ez is fontos célkitűzés.
– Menet közben hol játsszák ezeket a filmeket? A televíziók mennyire vevők? Milyen nézettségű idősávban tartják műsoron?
– Azok a filmek, amelyek MTVA támogatással készültek, azokra vetítési kötelezettségeik vannak a magyar televízióknak, a más finanszírozású filmekkel pedig kopogtatnak és úgy próbálják meg eladni az anyagaikat az alkotók. Az RTV Magyar Adása és az Erdélyi Televízió is szívesen leadja, csak épp fizetni nem tudnak érte…
– Lesz-e valahol egy téka, tárhely, ahonnan ki lehet majd kölcsönözni? Esetleg egy internetes portál?
– Igen, dolgozunk ezen a két megye kulturális központjaival egy FTP vagy nagyobb tárhely bérlésén, ahova felkerülhetne az archívum, és ezt egyelőre csak kutatási célra tennénk hozzáférhetővé, de a jövőben akár egy fizetős online filmklub is megvalósítható ez is.
– Hogyan tovább?
– Már a jövő évi szemlét tervezzük, az imént említett tervek szellemében keressük a megoldási lehetőségeket, terjeszkedni szeretnénk a vetítési helyszínekkel, még több alkotót, még több alkotóműhelyt vonzanánk. Fontos motiváció lenne a díjazásos rendszer bevezetése, jót tennének a fajsúlyosabb szakmai fórumok is. Az első és a második szemle között jól látható, érezhető a minőségi és mennyiségi ugrás. Bízzunk abban, hogy a harmadik kiadás is lépés lesz a nagykorúsodás felé. Szükség van a döntnökök, a helyi vezetők, a vállalkozók és – természetesen – az írott és elektronikus sajtó segítségére is. Ha eddig összejött a szemle, akkor a tapasztalatok birtokában csakis jobb lehet minden az elkövetkező időkben.
Simó Márton
Székelyhon.ro

Archaikus imádságok Pusztinából
Mindenszentek estéjén a pusztinai Magyar Házban mutatták be Nyisztor Tinka Magyarul imádkoznak Szent István gyermekei a templomban című imádságos szöveggyűjteményét. A kötetbemutatón archaikus magyar nyelvű énekek és imádságok hangzottak el, majd a résztvevők a gyertyákkal és lámpákkal kivilágított pusztinai temetőben imádkoztak anyanyelvükön őseik sírjánál.
Az anyanyelvű vallásosság és az imádságok szerepéről, kapcsolatáról Pozsony Ferenc egyetemi tanár beszélt. Kiemelte: a Keleti-Kárpátok soha sem jelentettek átjárhatatlan határt a Moldvában és az Erdélyben élő magyarok között, évszázadokon át nemcsak az emberek, hanem velük együtt a szellemi és a tárgyi javak is folyamatosan közlekedtek. A Moldvában élő római katolikus magyar falusi közösségek életében jelentős egyházi és társadalmi szerepet játszottak a deákoknak nevezett kántorok, akik korábban Csíksomlyón és a Kézdivásárhely melletti Kantában tanultak, majd imádságos- és énekeskönyveikkel együtt életük végéig hűséggel szolgálták egy-egy csángó falu népét. A szerző a Bethlen Gábor Alap támogatásával válogatta, szerkesztette azt a magyar nyelvű, archaikus imádságokból álló szöveganyagot, amit pusztinai kegyes asszonyok és férfiak egészen napjainkig használnak advent és nagyböjt idején, valamint a halott melletti virrasztókban. Pozsony Ferenc elmondta, mivel ezek a vallásos szövegek rendre kiszorultak a hivatalos templomi szertartásokból és gyakorlatból, csak a privát térben, a szájhagyományozódás és az írásbeliség révén maradtak fenn nemzedékről nemzedékre. Éppen ezért a Csíkszeredában megjelentetett imádságos kiadvány nagyon fontos hiányt pótol. A Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ és a pusztinai Szent István Egyesület által kiadott kötet Ádám Gyula 1980–1990-es években készített drámai fotóit is tartalmazza.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megnyílt Csíkszeredában a II. Székelyföldi Fotóbiennálé kiállítása
A VI. Székelyföld Napok kiemelkedő rendezvényének sepsiszentgyörgyi megnyitóját követően november 5-én, csütörtökön Csíkszeredába érkezett a II. Székelyföldi Fotóbiennálé kiállítása.
Az eseményt a Lux Aurumque kamarakórus tette még ünnepélyesebbé, majd Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Nagy József, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke beszédében kiemelte, hogy az idén hatodik alkalommal megszervezett Székelyföldi Napokkal Kovászna, Hargita és Maros megye bebizonyította, hogy kulturális és művelődési téren meg tudják mozgatni a térség lakóit, hiszen a programok színvonalasak voltak, melyek közül kiemelkedik a fotóbiennálé.
Vargyasi Levente, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa szerint a zsűrinek 18 országból 148 alkotó által beküldött 1538 munkából kellett kiválasztania azokat az alkotásokat, amelyek bekerültek a katalógusba. Kovács László Attila kurátor megköszönte a főtámogató Kovászna és Hargita megye tanácsának, illetve az alintézményeikként működő kulturális központok támogatását, ugyanakkor kiemelte, hogy a majd 150 alkotóból 37 Hargita megyei fotóművész bizonyítja, hogy a megyében a vizuális nevelést több intézmény és fotóművész végzi eredményesen.
Balási Csaba, a Nemzetközi Fotóművészek Szövetségének (FIAP) delegáltja és a Romániai Fotóművészek Szövetségének alelnöke (AAFR) hangsúlyozta, hogy az első kis, regionális fotóbiennáléhoz képest az idei nemzetközi szintre emelkedett, Székelyföldön ez az első ilyen szintű kiállítás. A katalógus kapcsán, melynek borítóján Vitos Hajnal csíkszeredai művész munkája látható, Balási Csaba megjegyezte: az Székelyföld névjegykártyája, hiszen mindazonáltal, hogy eljut a 18 országba, székelyföldi művészek munkája is nagy számban megtalálható benne.
maszol.ro

Tájházlátóban a Nyikó-mentén
A minap tájházlátogató körutat szervezett a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont. Egy olyan tapasztalatcseréről, vagy inkább helyszínbejárásról van szó – hiszen a mostani volt a kilencedik alkalom -, amikor a meglátogatott objektumok vezetői elmesélik az általuk létrehozott gyűjtemény történetét, bemutatják a mai állapotot és ejtenek pár szót a terveikről is.
Három állomása volt a tanulmányútnak: Székelyszentlélekre, Siménfalvára és Tordátfalvára jutottak el ezúttal a szakemberek. Balázsi Dénes nyugalmazott magyar szakos tanár röviden ismertette a kis szentléleki múzeum történetét, amely közvetlenül a műút mellett, a helyi római katolikus és az iskola szomszédságában, jól látható, könnyen megközelíthető helyen van. Az 1970-es években lezajlott gyűjtőmunka során sikerült megalapozni a gyűjteményt – az ünnepélyes megnyitóra 1977-ben került sor – a munkában részt vett az akkori tantestület és a tanulók jelentős része. Volt a pionírszövetségen belül a Kincskereső-mozgalom, amellyel felhívták a figyelmet a vidéken kallódó értékekre. Ebben az időszakban igen sok még fellelhető, olykor száz-kétszáz éves tárgyakat sikerült megmenteni, kiállítani és közkinccsé tenni. A tárgyak egy hármas osztatú, hagyományos parasztházban találhatók, többnyire a 19. századból valók, s nemcsak a község falvaiból, hanem szomszédos településekről, a Sóvidékről kerültek be a gyűjteménybe. A ház állaga megfelelő, Balázsi tanár úr családja nagy szeretettel gondozza; évente 250-300 turista és legalább ugyanennyi általános- és középiskolás tanuló látogatja meg. Korábban szerettek volna egy másik házat is a meglévő mellé. Kaptak adományként anyagot egy bogárfalvi házból, de az időközben annyira elkorhadt, hogy nem tudták használni. Nem kizárt azonban, hogy egy csűr, vagy legalább faragó-szín készüljön, mert lenne anyag a ház környéki hagyományos munkálatok, a népi mesterségek bemutatására. A múzeum gondnoka már olyan rutinra tett szert az évek során, hogy a belső megtekintése előtt kihozza azokat a tárgyakat, amelyekről bővebben kíván beszélni, hogy a látogatókat felkészítse a benti látnivalókra, hogy az illető eszközöket rendes előfordulások környezetében keressék. Ily módon élőnek tűnik a gyűjtemény, az embernek az az érzése támad, hogy egyik-másik szerszámot pár perce tette a helyére a gazdája, s bármikor újrakezdhető a hagyományos tevékenység, a szövés, fonás, a kályhában fellobbanhat a tűz, hogy étek készüljön a hazatérőknek…
Siménfalván is értékes, de jóval hányatottabb sorsú múzeum, pontosabban: muzeális anyag található. Valamikor a hetvenes években kezdtek itt is gyűjteni – tudtuk meg Sipos Irén kultúrigazgatótól. Létrejött a községhez tartozó Rugonfalván egy tájház a nyolcvanas évek elején, ott sok tárgyat ki lehetett állítani, de azt az épületet később vissza kellett adni a tulajdonosnak. Azt ott elhelyezett tárgyak visszakerültek a községközpontba, s hol a tanács, hol az iskola, hol pedig a kultúrház épületében kaptak helyet. Nem igazi tárlókban, hanem ládákban rejtőznek – most éppen a művelődési ház emeletén levő könyvtárban -, ahonnan csak egy-egy tematikus tárlat erejéig, bizonyos néprajzi és kulturális programok idejére kerülnek elő. A sok költöztetés megviselte a tárgyak egy részét, közülük jó pár megsemmisült, illetve megrongálódott, de főleg a textília-gyűjtemény ma is jelentős értéket képvisel.
Tordátfalván Pop Anna tanítónő ma már nyugdíjas, de egész életében gyűjtötte és őrizte azokat a tárgyakat, amelyek gyermekkora óta körülvették. Viszonylag egyszerű dolga volt, hiszen eladó volt a lakásukkal szomszédos bennvaló, amelyen két ház és egy csűr található. Anyagiakat nem sajnálva megvették ezt az ingatlant. A kisebb és régebbi ház tulajdonképpen egy igényesebb nyári lak – vagy zsellérház -, amely korábban egy kettős osztatú, pincével nem rendelkező lakóház lehetett, amelynek végében sütő is található. A nagyobb és újabb ház, amelynek pincéje is van, feltételezhetően később épült, abból a kényszerből, hogy két vagy három generáció élhetett egykor ezen a telken: fiatal házasok, szülők, még fel nem nőtt gyermekekkel, illetve egy vagy két nagyszülő. Ily módon az új tulajdonosnak lehetősége nyílott egy tisztaszoba, egy lakószoba és nyári-konyhaként is szolgáló sütő bemutatására. Mindhárom helyiséghez rendelkezésre állott a berendezés. A különböző gyűjtésekből, adományokból és vásárlásokból származó többi tárgy immár a csűrben kapott – ideiglenes – helyet. A pillanatnyilag üres, illetve modernebb berendezéssel rendelkező házban további szobákat lehet berendezni. Itt lehetőség van bizonyos népi mesterségek – szövés, fonás, varrás, hímzés – folyamatos bemutatására, kézműves táborok szervezésére. A tulajdonos él is ezzel a lehetőséggel, nyaranta kis létszámú csoportokat fogad, akik részben üdülésként, részben tanulmányútként felfogott itt tartózkodás során adja át az érdeklődőknek azt a tudást, amellyel rendelkezik.
Az a személyes tapasztalatunk, hogy ott működnek jól az ilyen helytörténeti gyűjtemények, ahol a kezdeményezők maguk képesek kézben tartani az általuk létrehozott intézményeket. A politikai községnek szükség lenne olykor a múlt bemutatására, hiszen ezt elvárják tőle időnként a külföldi látogatók, “felmerülnek” ilyen igények bizonyos alkalmakkor, de a gyűjteményt – főleg, ha elpusztult, vagy méltatlan körülmények közt tárgyalják – nem tudják egyik pillanatról a másikra előrántani. Ha a tulajdonosok tiszta telekkönyvvel rendelkező házat birtokolnak, amelyben gyűjteményt tartanak, ha ehhez jól működő egyesületet vagy valamilyen vállalkozást is üzemeltetnek, és – ráadásul – jók a kapcsolataik a helyi politikummal, az egyházakkal és a környéken fontos szerepet vállaló kulturális intézményekkel – múzeumok, szaktestületek, tanácsadó cégekkel, akkor magas színvonalon, biztonsággal működhetnek a tájházak. Ez a tapasztalatszerző kirándulás ennek tudatosítását is szolgálta.
Roppant fontos lenne, hogy a tájházak megőrzése mellett a helyi vezetők, a civil szervezetek és a tudatosan gondolkodó polgárok részt vállaljanak mindenütt a falukép megőrzésében, mert napról-napra pusztulnak az elődök által ránk hagyott építészeti emlékek.
Simó Márton
Székelyhon.ro

Pezseg a kulturális élet Csíkszeredában
Több mint 50 kiállítás és 170 színházi és táncos előadás, közel 40 könyvbemutató, és mintegy 100 különböző zenei stílusú koncert, számos fesztivál, konferencia, beszélgetés – ez volt Csíkszereda kulturális élete 2015-ben.
Az alábbiakban megpróbáltuk összegezni az elmúlt év csíkszeredai kulturális rendezvényeinek felhozatalát, abban a tudatban, hogy az események száma valamivel több az alább bemutatottaknál, hiszen számos civil szervezet, iskola, magánszemély szervezett eseményeket még ezeken kívül. Ezúttal főként a felnőtteket megszólító rendezvényeket tartottuk szem előtt.
Esemény eseményt ért a Kájoni János Megye Könyvtárban, tavaly összesen 180 különböző rendezvényt, programot szervezetek az intézmény munkatársai, ezeken mintegy 7250 személy vett részt. Ebből 30 könyvbemutató, író-olvasó találkozó, 7 képzőművészeti és egyéb kiállítás, 3 ismeretterjesztő és tudományos előadássorozat volt. Vendégük volt többek között Tóth Krisztina író, Fábián Janka és Jose Hradil szlovéniai író. Szeptemberben a Sebő együttes, Jordán Tamás színész és Fűzfa Balázs irodalomtörténész zenés esttel nyújtott élményt a közönségnek, de fellépett a Role zenekar és Németh Viktor is. Ferenczes István költőt 70 éves születésnapján köszöntötték, bemutatták Mirk László versantológiáit, meghívottjuk volt Fekete Vince, Ady András, Czegő Zoltán, valamint Kozma Mária írónő is több alkalommal. A rendezvények közül kiemelkedő volt februárban a Kányádi Sándor felolvasómaraton.
24 ezer látogató a múzeumban
A Csíki Székely Múzeum történetébe az elmúlt év a nyugodt haladás, a megtervezett szakmai építkezés éveként fog bekerülni – jellemezte a 2015-ös évet Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója. A Mikó-várban 9 időszakos kiállítást nyitottak, a Kossuth utcai galériában hetet. A jelentősebb kiállítások között volt a Szárhegy 40, a Mária-tisztelet Erdélyben és a Márton Áron 75 jubileumi tárlat. Volt Múzeumi Esték előadássorozat és három filmfesztivált is szerveztek, ugyanakkor ismét nagy volt az érdeklődés a Múzeumok Éjszakája iránt. A Csíki Székely Múzeumnak tavaly összesen 24 ezer látogatója volt.
Rendezvények a főkonzulátuson
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa szervezésében a Lázár-házban is több kiállításmegnyitót és könyvbemutatót tartottak. Az év elején Ugron Zsolnával találkozhatott a közönség, februárban Becze Zoltán Márton Ferenc festőművészről készített dokumentumfilmjét mutatták be. Áprilisban Fodor István fotókiállításának megnyitóját tartották, majd Molnár Imre történész könyvével emlékeztek Gróf Esterházy Jánosra. Májusban Csinta Samu Erdély újranemesítői című könyve bemutatójának adott otthont a főkonzulátus. Szintén májusban Horváth Péter Kornél budapesti belsőépítész munkáiból, majd Bodosi Dániel néhai baróti festőművész munkáiból nyílt kiállítás. Októberben Hunyadi Mária textilművész és Hunyadi László szobrászművész kiállítása, majd Albert Flórián magyar aranylabdás válogatott-labdarúgó személyes tárgyai, pályafutásának relikviái voltak láthatók, decemberben Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin kiállítását fogadták. Az év végén Becze Zoltán csíkszeredai újságírónak az első székely olimpiai bajnokról, Keresztes Lajos birkózóról készült dokumentumfilmjét mutatták be.
Több területen volt jelen a kulturális központ
A megyei tanács alintézményeként működő Hargita Megyei Kulturális Központ szervezője, vagy társszervezője volt számos kulturális rendezvénynek, dokumentumfilm bemutatóknak adott otthont, konferenciát szervezett, fotósulit, a Hargitai Megye Napokat, a Székelyföld Napokat, a Csíkszeredai Régizene Fesztivált és Régizenei Nyári Egyetemet, a magyar tudomány napját, Csángó napot, különböző képzéseket, könyvbemutatókat, kiállításokat, hangversenyeket, előadásokat kínált az érdeklődőknek.
Előadássorozat a városházán
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala által elindított, A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig elnevezésű előadás-sorozat szellemi örökségünk feltárását hivatott előmozdítani. Az elmúlt évben is majdnem minden pénteken tartottak előadást vagy könyvbemutatót a városháza dísztermében. Az előadásokat Veress Dávid szervezte.
Kiállítások galériákban
A Megyeháza Galériában 2015-ben tizenhat kiállítást nyitottak meg. Ez a galéria a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában látogatható. Itt volt látható többek között a Prisma fotóklubb kiállítása és a CreArt program keretében nyitott tárlat is. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvénysorozat keretében Iochom Zsolt fotókiállítása is itt kapott helyet, de  a Bukaresti Országos Képzőművészeti Szalon anyagából hozott hatvan alkotás is. Augusztus végén a Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotóműhelyben készült munkákat mutatták be. szeptemberben a Hargitai Szalont nyitották meg, októberben a CreArt-alkotásokból nyílt kiállítás. Az év végén a Pulzus Nemzetközi Művésztelep elmúlt négy évéből válogatott alkotásokból nyílt kiállítás, ez január 13-ig látogatható.
A csíkszeredai Pál Aukciós Ház és Galériában január folyamán még látható volt Fazakas-Koszta Tibor Elrejtés-Felfedés című kiállítása, februárban és márciusban Székely Géza Létterek című tárlata, márciustól májusig Csillag István Eső című kiállítása. Június-augusztus időszakban Plugor Sándor Ex Libris című emlékkiállítása volt látogatható, majd az október-december közötti periódusban Incze Mózes kiállítása. Az év folyamán több alkalommal is tartottak művészeti beszélgetést, tárlatvezetést.
Az elmúlt évben Sándor Krisztián, Mircea Roman, Szauder Dávid, Ion Grigorescu, Popa Laurian és Cosmin Moldovan képzőművészeti kiállításait lehetett megtekinteni a Petőfi utcai Új Kriterion Galériában. Itt adták át ugyanakkor augusztusban Kányádi Sándornak a Kriterion-koszorút.
Közel 140 színházi előadás
138 színházi előadást tekinthettek meg a csíkszeredaiak a Csíki Játékszínben 2015-ben. Ebből közel 50 gyerekeknek szóló előadás volt – a Lurkó Fesztiválon 21 előadást láthattak – a többi előadást felnőtteknek kínálták.  A színházba járók a Mária főhadnagy, Édes Anna, Dirty Dancing, Özönvíz előtt, Rendes feltámadás, A Lourcine utcai gyilkosság, Rumcájsz, a rabló, Éjjeli menedékhely, Angyalfütty, A Napsugár fiúk, Tizenegy,  „...függök ezen a zord élet párkányon”, Három arany hajszál, Egy őrült naplója, Kakuk Marci, Top Dogs, Galaxis útikalauz stopposoknak, évadzáró gálaműsor, Isteni színjáték avagy, Szemenszedett igazság,  A nők iskolája,  Hamupipőke, Hippolyt, a lakáj című előadásokat nézhették meg.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek 18 előadása volt az elmúlt év folyamán Csíkszeredában. A közönség láthatta A sóvidéki kalapács, a Magyaroké, a János vitéz és a Táncoljatok című előadásokat, ezen kívül különböző rendezvényeken folklórműsorokkal léptek fel, megtartották tavaly is két alkalommal a Csűrdöngölő gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozót, az Ezer Székely Leány napját, az Erdélyi Prímások 18. Találkozóját. Divat a népviselet címmel pedig autentikus viseleteket és feldolgozásokat mutattak be.
Komolyzenei koncertek
A Csíki Kamarazenekar 2015-ben 8 zenekari koncertet tartott Csíkszeredában. Volt koncertjük a Márton Áron Gimnáziumban februárban, ünnepi hangversenyük márciusban közösen a Georgius Kamarazenekarral, és ugyancsak közös hangversenyük májusban a felújított Csíki Moziban. Hagyományosan a városnapi nyitóhangversenyt is megtartották. A Virtuózok Székelyföldön keretében is fellépett a zenekar, majd Filmzene élőben címmel koncerteztek. Tartottak gyerekhangversenyt – nem csak gyerekeknek, és a Novák Gálán is lehetett őket hallani, látni.  A zenekari koncertek mellett 9 kamarakoncertet tartottak.
A Székelyföld kulturális folyóirat havonta megjelenő számának bemutatói alkalmából író-olvasó találkozóra, beszélgetésre hívta az érdeklődőket. A Gutenberg könyvesboltban is könyvbemutatókon, foglalkozásokon lehetett részt venni. Ugyanígy a Sapientia egyetem is számos kulturális eseményt szervezett a városlakók számára. Ugyanakkor az intézmények mellett különböző kávézók, kultúrkocsmák is várták kulturális rendezvényekkel a közönséget. Az Ólommadár kávézóban például közel 40 koncertet, több kiállítást, felolvasóestet szerveztek az év során.
A Csíkszeredai Városnapok, a csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál, a Dob-ban Ritmusfesztivál is kínálta a jobbnál jobb kulturális programokat. Múlt év folyamán volt olyan, hogy egy átlagos csütörtök délután két kiállításmegnyitó, egy könyvbemutató és egy színházi előadás között válogathatott a közönség. Éppen ezért több szervező is említette, jó lenne, ha létrehoznának egy olyan felületet, ahol egymás programjait nyomon tudnák követni, azért, hogy ne szervezzék egymásra az eseményeket.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

A magyar kultúra napját ünneplik
Formabontó képzőművészeti kiállítást nyitottak meg kedd délután a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A magyar kultúra napja alkalmából számos eseményt szerveznek Hargita megyében.
Számos érdeklődő tekintette meg kedden a székelyudvarhelyi fiatal alkotók grUnd nevű tárlatát. Berze Imre, a tárlat kurátora érdeklődésünkre elmondta, hogy a kiállításba választott darabok többsége ősszel a budapesti Vármegye Galériában volt kiállítva. A most megnyitott tárlaton hasonló gondolkozású, udvarhelyi képző- és iparművészek spontán csoportosulása fedezhető fel, akiket a város köt össze. A kiállítás címe, valamint a nagy U is Udvarhelyre utal. A kurátor szerint a hasonló gondolkodás és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában szerzett tapasztalat visszacseng az alkotásokban, de ugyanakkor a különböző egyetemek jellegzetességei is érezhetőek.
Nyitottak a székelyudvarhelyiek a kortárs művészetre – véli a kiállítás kurátora, szerinte jobban kellene vezetni őket erre a rendezvényekkel. A kiállításmegnyitón Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, a képzőművészet terén is a helyi értékeket fogják előtérbe helyezni. A grUnd kiállítást a következő négy hét alatt tekinthetik meg az érdeklődők.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak az emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ez alkalomból szemléztünk a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és gyergyószentmiklósi magyar kultúra napi programkínálatból.
Székelyudvarhely
Ambrus Lajos A sünkirályfi című mesés könyvét mutatja be szerdán este héttől P. Buzogány Árpád művelődésszervező a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A mesékből részleteket olvas fel Sarkadi Zoltán színművész, az est házigazdája Gálovits Rózsa könyvtáros. A Forró Ágnes rajzaival illusztrált vaskos könyvben a mesék mellett sok vidéki történet is helyet kapott. Utóbbiak közül több a szerző szülőhelyén, Korondon és környékén esett meg.
Múzeum plusz címmel tartanak előadást szerdán a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. A 17 órakor kezdődő eseményen  Sófalvi András régész a Székely Támadt-várban végzett régészeti ásatások eredményeit ismerteti. 19 órától a Hargita Megyei Tanács által támogatott dokumentumfilmeket vetítik le a Városi Könyvtárban. Bemutatják Bocskor-Salló Lilla szerkesztő „Orczád verítékével” – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője című filmjét. Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha címmel a szerkesztő-rendező és operatőr Szabó Károly filmje az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálja. A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalácssütés folyamatát örökítette meg. Este kilenctől pedig a Slambajnokság székelyudvarhelyi fordulóján vehetnek részt az érdeklődők a Harmónia kávézóban.
A vasárnapig tartó rendezvénysorozat ideje alatt a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyének előtérben a Népi hagyományok Hargita megyében című fotókiállítást lehet megtekinteni. Az intézmény fotográfusa, Balázs Ödön által készített néprajzi tárgyú felvételeket láthatnak az érdeklődők, az alkotó válogatásában.
Csíkszereda
A Csíki Székely Múzeum északnyugati bástyatermében szerdán délután 18 órától mutatják be A székelység története című kiadvány második, javított kiadását. A Kájoni János Megyei Könyvtárban csütörtökön 17 órától kerül sor Balázs Lajos néprajzkutató Menj ki én lelkem a testből című kötetének bemutatására, amely a csíkszentdomokosi temetkezési szokásokat ismerteti. Szintén 17 órától (csütörtökön) tartják a Székelyföld kulturális folyóirat januári lapszámának bemutatóját a Székelyföld Galériában. Az eseményen Péntek János nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, etnográfus tart előadást az oktatás mai helyzetéről.
Csütörtökön a nagyszebeni Orth István grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás 18 órától a Lázár-ház dísztermében (Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa). A tárlatot Nagy Miklós Kund művészeti író méltatja. Pénteken délelőtt 11 órától a Hargita Megyei Kulturális Központban tartanak nyílt napot, hogy a központ ez évi tevékenységét, programjait ismertessék az érdeklődőkkel. A részvételi szándékot a 0266-372044-es telefonszámon vagy a kultura@ccenter.ro e-mail címen lehet jelezni.
Egy éve indult az Olvasókör a Kájoni János Megyei Könyvtárban, az idei év első találkozóján nem csak az egyéves születésnapot ünneplik a kör tagjai, hanem a magyar kultúra napja előtt is tisztelegnek. A pénteken 16 óra 30 perctől kezdődő találkozó programjában szerepel a múlt év olvasóköri tevékenységének értékelése, valamint a 2016-os év témáinak megbeszélése is.
A csíkszeredai F'10 fotóklub által 2015-ben meghirdetett IV. „Best 100” –  A legjobb száz fotó nemzetközi fotóművészeti pályázat kiállítását csütörtökön 18 órától a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum aulájában (Szabadság tér 18 sz.) Bács Béla János nyitja meg, közreműködik a Sunshine mandolin együttes.
Gyergyószentmiklós
A Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtárban január 22-én, pénteken 17 órától könyvbemutatóra várják az érdeklődőket. A gyergyóditrói Gergely Géza nyugdíjas magyartanár Nevetni jó! című könyvét Zöld János mutatja be. A kötetet Biró Zsuzsa képzőművész illusztrálta, a grafikákból kisebb tárlatot is megtekinthetnek az érdeklődők.
A Tarisznyás Márton Múzeumban január 22-én 18 órától nyitják meg a Márton Árpád festőművész jubileumi kiállítását. A tárlatot megnyitja Bajna György újságíró és Ferencz-Mátéfi Kriszta  művészettörténész-muzeológus, ezt követően Márton Árpád festőművész rendkívüli tárlatvezetést tart. A rendezvény házigazdája Csergő Tibor András múzeumigazgató. A megnyitón lehetőség lesz az igényes kiállítási katalógus megvásárlására is.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ a magyar kultúra napján Cseh Tamásra emlékezik, a zeneszerző 73. születésnapján. Az emlékestre 19 órától a Bocsárdi Angi Gabriella Stúdióteremben kerül sor. Az eseményen  György László gitározik és Korpos Szabolcs zongorázik.
Baricz Tamás Imola, Péter Beáta, Veres Réka. Székelyhon.ro

Szabad, lélegző kultúrát kell építeni
Díjátadó gálákkal, tárlatnyitókkal, gazdag programsorozatokkal ünnepelték a hétvégén a magyar kultúra napját Erdély-szerte. 
Erdélyért életműdíjat adtak át az RMDSZ jelenlegi és korábbi vezetői Egyed Ákos kolozsvári történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának a jeles nap alkalmából szervezett pénteki ünnepségen, a kincses városban. A díjat az RMDSZ, valamint az általa létrehozott Communitas Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány ítéli oda évről évre.
Az elismerésről Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke elmondta, kényszer hatására alakult úgy, hogy a magyar kultúra nagyjai az alkotómunkán túl a közéletben is szerepet vállaltak, de büszkének kell lennünk arra, hogy a magyar kultúrában az igazi élet és az igazi mű nem választható el egymástól.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a kisebbségi lét alapvetően védekező lét, de nem lehet azzal védekezni, „hogy magunkra zárjuk az ajtót". Úgy vélte, a kultúra azáltal is megszűnhet, „hogy elfelejt kérdezni". „Kérdező és nyitott, azaz szabad és lélegző kultúrát kell építenünk, ennek feltételeit kell megteremtenünk. Ha nem így teszünk, akkor abból csak skanzen lesz, abból csak múzeum lesz, ami szükséges, de nem elegendő" – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
„Most már azt is tudom, mi az életműdíj: először meg kell jól öregedni, hogy az ember megkaphassa" – késztette nevetésre a közönséget Egyed Ákos a díjátadón. A rendezvényen az Erdélyi Magyar Kortárs díjakat is átadták, elsőként Fekete Vince költő vehette át a kortárs irodalmat gazdagító alkotásaiért. A képzőművészek közül az elismerést idén Onucsán Miklós érdemelte ki, az előadóművészetek közül színházban és filmekben nyújtott alakításaiért Molnár Levente vehette át. A színész laudációját pályatársa, Dimény Áron írta, amelyben – a Saul fia című film sikerére utalva – úgy fogalmazott, a kortárs magyar kultúráért díj az Oscar előszobája.
Háromszék Kultúrájáért díjat is kapott Egyed Ákos
Háromszéken is kitüntették Egyed Ákost: a történészprofesszor ünnepélyes keretek között vette át az idei, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által 2013-ban alapított Háromszék Kultúrájáért díjat. Az elismerést Tamás Sándor, a megyei önkormányzati vezető adta át a 86 éves történésznek a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepségen, szombaton Olaszteleken. Az impozáns olaszteleki Daniel-kastély méltó helyszínként szolgált ennek a – Egyed Ákos szavaival élve – „történelmi eseménynek", amelyet a korhű öltözetű Kájoni Consort régizene együttes előadása még inkább ünnepélyessé tett.
„A professzor úr azt mondta egy alkalommal, hogy akkor éri el a célját a megemlékezés, a visszatekintés, ha képesek vagyunk levonni belőle a tanulságokat, ha ismerjük a történetünket, nemzedékről nemzedékre átadjuk és hozzátesszük a saját történeteinket, tapasztalatainkat. Egyed Ákos nemcsak ragaszkodott a történelemhez, de vigyázott is rá: úgy tárta elénk, hogy megismerjük, úgy adta tovább, hogy hozzátette a maga részét, de hagyta, hogy levonjuk belőle a saját tanulságainkat. Ez a díj a megbecsülés jele, a tiszteleté, a köszöneté: hogy ragaszkodott, de vigyázta is történelmünket" – méltatta a történész munkásságát Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke.
A történész Bodoson született, szülőfalujához kötődő élményei bevallása szerint végigkísérték életútját, és büszke arra, hogy Erdővidékről származik, ide mindig hazatér. Ahogyan az eseményen megtekintett portréfilmben is elmondta, már gyerekként nagy hatással voltak rá az édesapja által elmesélt történetek, majd később a Székely Mikó Kollégium szellemisége is arra buzdította, hogy a választott pályára lépjen.
A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem és földrajz szakán tanult tovább, majd az átszervezett Román Akadémia kolozsvári kutatóintézetébe nevezték ki kutatónak, ahol 45 éven át dolgozott. „Kis nép, kis nemzet jobban kell vigyázzon a saját értékeire, mert kis nemzetnél, kis országnál kis hibák is nagy bajok forrásai lehetnek, vigyázzunk tehát, hogy a legfontosabb nemzeti kérdésekben az érdekegyesítés legyen minden magánérdeknél előbbre való" – vallja Egyed Ákos.
Bánffy-kiállítás Váradon
A nagyváradi vár C épületében nyitották meg a hét végén az Illuzió és tükröződés című, gróf Bánffy Miklós pályaképét bemutató tárlatot. Egy modern kori reneszánsz embernek, a sokáig méltatlanul elfeledett írónak, színházi rendezőnek, egyben Magyarország egykori külügyminiszterének állít emléket az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tárlata, amely Kolozsvár, Bukarest, Hága, Kisinyov, Rabat, Bécs, Szeged és Budapest után nyílt meg Nagyváradon.
A kiállítás a polihisztor művészi világát kívánja visszaadni és megkísérli bemutatni az írót, grafikust, politikust, karikaturistát, díszlet- és jelmeztervezőt, színházi rendezőt, valamint a koronázási ünnepségek megtervezőjét. A látogatók megtekinthetik egyebek mellett a Bánffy által A kékszakállú herceg vára című Bartók-operához tervezett jelmezek rekonstrukcióit is, amelyeket a kolozsvári magyar opera a Bánffy 2014 emlékévhez készített, de meghatározó részt képviselnek a New Yorkban élő Nicolette Jelen Bánffy modern szilikátművei is.
A kiállítás különleges aktualitása, hogy feleleveníti IV. Károly száz évvel ezelőtti koronázási ünnepségét is, amelynek kormánybiztosa, tervezője szintén a gróf volt. A bemutatónak minden helyszínen akad egy különlegessége is, ez Nagyváradon a család bárói ágának tulajdonát képező pecsétnyomó, amelyet Bánffy Farkas ajánlott fel a február 28-áig látható programra. A Szebeni Zsuzsanna kurátor és Szebeni-Szabó Róbert látványtervező által alkotott tárlatot Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár, az emlékév kezdeményezője nyitotta meg.
Művészetek összhangja a Kultúrpalotában
A zene, a képzőművészet, tánc, irodalom együttesen mutatkozott meg hat intézmény összefogásaként Marosvásárhelyen a magyar kultúra napja alkalmából, a Kultúrpalota harmadik emeletén, a magyar klasszikusokat, a Bernády-gyűjteményt bemutató képtárban. A Maros Megyei Múzeum, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a Látó szépirodalmi folyóirat, az András Lóránt Társulat és a Tiberius vonósnégyes közös ünnepléssel emlékezett a Himnusz születésnapjára. A képtárban zenével, tánccal, verssel fűszerezett rendkívüli tárlatvezetésen vehettek részt a jelenlevők.
A gyűjtemény történetéről Soós Zoltán múzeumigazgató elmondta, a műalkotások nagyobb részét letétbe kapta a város 1913-ban a budapesti Szépművészeti Múzeumtól, ám az 1920-as hatalomváltást követően soha nem adta vissza. A közelmúltban sikerült tisztázni a tulajdonjogot, és most már végérvényesen Marosvásárhelyé maradnak a festmények. Például ott látható Thorma János Tessitori Nóráról, a híres színésznőről festett arcképe, amely előtt Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója mondott néhány gondolatot.
A Tiberius vonósnégyes a Bordi András által festett Bernády György-portré előtt kezdte a zenélést, a színművészetis hallgatók, Pataky László: Krumpliszedők festménye előtt mutatták be első performanszukat. Majd Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője olvasta fel egy korábbi versét, amelyet a szatmárnémeti Kölcsey-gimnáziumnak írt. Úgy fogalmazott, a kultúra iránti fogékonyság hiánya a legnagyobb ellensége a kultúrának.
Kulturális nyílt nap
Nyílt napot tartott a Hargita Megyei Kulturális Központ a magyar kultúra napja alkalmából pénteken Csíkszeredában. Baráti találkozóra várták az érdeklődőket, amelynek keretében a központ munkatársai az intézmény szerteágazó tevékenységét mutatták be. A találkozón részt vettek a térség kulturális szakemberei, az intézmény partnerei, civil szervezetek képviselői, valamint a Kós Károly Szakközépiskola XI. C., építészeti osztálya is.
Az esemény egyik meghívottja Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum alapítója volt, aki a Márton Áron-emlékév tartalmát ismertette. Az emlékévet hivatalosan február 12-én nyitják meg, ennek kapcsán számos programot terveznek. Többek között egy, fiataloknak szóló helyismereti tábort Csíkszentdomokoson augusztus végén, de hirdetnek majd fotó- és kisfilmpályázatot, a múzeum anyagát Csíkszeredában is bemutatják, és készül egy kültéri kiállítás is, amelyet különböző fesztiválokon mutatnak be.
A Kájoni János Megyei Könyvtár részéről Kelemen Katalin elmondta, intézményük is a maga eszközeivel hozzájárul az emlékév programjaihoz, vetélkedőket szerveznek, valamint Márton Áronhoz kapcsolódó kiállításokat terveznek. A kulturális központ munkatársa, Botár László hangsúlyozta, sok mindennel foglalkoznak az intézményben, ezek közé tartozik a képzőművészet és vizuális művészetek bemutatása, és igyekeznek olyan kapcsolatrendszert kiépíteni, hogy a helyi értékeket népszerűsíthessék. Kiállításokat hoznak el, évente megszervezik többek között a Free Camp nemzetközi alkotótábort, a Hargitai szalon tárlatot. „Minden rendezvényünknek sajátos az arculata, és fel lehet ismerni, hogy a kulturális központban készült" – hangzott el.
Értékközvetítőket díjaztak
Öt díjazottnak adtak át elismerést az Udvarhelyszék Kultúrájáért gálaesten. A magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvénysorozatot koronázó díjátadón egy kulturális egyesületet, egy színjátszócsoportot, egy művelődésszervezőt, egy polgármestert és egy grafikust tüntettek ki Udvarhelyen. Idén a helyi G. Egyesület kapta a Közösségért díjat, mivel több száz koncertet, irodalmi estet, kocsmaszínházi előadást, képzőművészeti kiállítást, fesztivált és vetítést szervezett a városban.
A Vitéz Lelkek diákszínjátszó csoportnak ítélték idén az Udvarhelyszék Kultúrájáért Egyesület Értékközvetítő díját. A negyedévszázados társulat több mint amatőr színjátszó csoport, és több mint iskolások szabadidős tevékenysége, hiszen meghatározza a Tamási Áron Gimnázium diákjainak életét, teret adva személyiségük kibontakozásának. Az Értékteremtő díjat Rezi Erika-Gabriella alsóboldogfalvi művelődésszervező vette át kultúranépszerűsítő tevékenységei, irodalom és művészet iránti elszántsága elismeréseként.
Az értékmentő-díjat Tamás Ernőnek, Székelyvarság polgármesterének ítélte az Udvarhelyszék Kulturájáért Egyesület: több mint tizenöt éves munkássága alatt felismerte, az értékek megőrzése és közkinccsé tétele nemcsak egyéni felelősség, hanem közösségi érdek. Gyöngyössy János, Homoródkarácsonyfalván élő történelmi grafikusnak ítélték az Udvarhelyszék Kultúrájáért életmű díját, amellyel munkásságát ismerte el az egyesület.
Több tízezren szavalták közösen a Himnuszt és a Nemzeti dalt pénteken, a magyar kultúra napján. Az Együtt szaval a nemzet kezdeményezés központja idén Szarvas volt, de interneten keresztül Romániából, Szlovákiából, Szerbiából és Horvátországból is csatlakoztak a rendezvényhez. Krónika (Kolozsvár)

A prefektusnak a kultúra sem tetszik
Visszavonni kényszerült Sepsiszentgyörgy önkormányzata tegnapi ülésén a város kulturális stratégiáját rögzítő, tavaly októberben elfogadott határozatát. Az ok, hogy a prefektúra megtámadta az önkormányzati döntést, és erre indokot is talált: a testület úgy fogadta el a Sepsiszentgyörgy 2016–2021-es időszakra vonatkozó kulturális stratégiáját, hogy előtte nem volt meg a 45 napos közmeghallgatási időszak. Holott a törvény lehetőséget ad tíznapos rövidített közmeghallgatási időszakra is...
Mi mindent megteszünk, hogy a város művelődési intézményei a megfelelő körülmények között működhessenek, kiemelten támogatjuk az Andrei Mureşanu Színházat, a prefektus pedig mindent megtesz, hogy minden területen ellehetetlenítse az önkormányzat munkáját, így megtámadta a város kulturális stratégiájának elfogadásáról szóló határozatot is. Lehet, az zavarta, hogy egyáltalán fontos számunkra a kultúra támogatása, vagy hogy túl sok pénzt adunk a román színháznak – vezette fel a tavaly elfogadott határozat visszavonásáról szóló határozattervezetet az önkormányzat tegnapi ülésén Antal Árpád polgármester.
 Elmondta, indokként azt hozta fel a prefektus, hogy nem volt meg a 45 napos közmeghallgatási időszak, majd – miután az Európa kulturális fővárosa címért zajlott verseny első szűrőjén nem ment át a sepsiszentgyörgyi pályázat – levélben arról értesítette az önkormányzatot, hogy miután a város nem nyerte meg a címét (erről ugyan döntés még nem született, hiszen az Európa 2021-es kulturális fővárosa címért zajló verseny még javában tart négy város részvételével), okafogyottá vált a kulturális stratégiára vonatkozó határozat. Úgy látszik, a prefektus nem érti, miért fontos, hogy egy településnek legyen kulturális stratégiája – jegyezte meg a polgármester.
Sepsiszentgyörgy azonban nem marad kulturális stratégia nélkül – jelentette be Antal Árpád. Tavaly azért kellett „lefaragni” a másfél hónapnyi közmeghallgatásból, mert az idő sürgetett: a szabályzat szerint ugyanis az Európa kulturális fővárosa cím pályázatának leadásáig a jelentkező településeknek elfogadott kulturális stratégiával kellett rendelkezniük (bár utólag kiderült, mint oly sok mindent, Romániában ezt sem veszik komolyan: Nagybánya anélkül nyújtotta be pályázatát – és jutott is tovább az első válogatón –, hogy kulturális stratégiáját elfogadta volna önkormányzata). Most tehát újra lefolytatják a procedúrát, kivárják a 45 napos időszakot, és azt követően ismét az önkormányzat napirendjére kerül a határozat – mondta a polgármester.
A tegnapi tanácsülésen egyébként a kulturális stratégiához kapcsolódó másik határozatát is visszavonni kényszerült az önkormányzat – ezúttal nem utasításra, hanem mert fölöslegessé vált –, a városnak a Kovászna Megye Művelődési Központjával és Hargita Megye Kulturális Központjával közösen alakítandó, Terra Siculorum 2021 Egyesület létrehozására vonatkozót, mely az európai kulturális fővárosi cím sikeres megpályázása esetén a programok lebonyolításában vállalt volna szerepet. Tavaly októberben, a kulturális stratégia és az egyesületbe való belépésről szóló határozatok elfogadása előtt már a prefektus megpróbálta megakadályozni a Terra Siculorum 2021 Egyesület megalapítását.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vasszékelyek az első világháborúban
Harminc pannóra szerkesztve mutatja be az 1914 és 1918 közötti, összes székelyföldi kiegészítésű, különböző fegyvernemekhez tartozó gyalogezredek és zászlóaljak történetét a Székelyek az első világháború harcterein című kiállítás. Harminc pannóra szerkesztve mutatja be az 1914 és 1918 közötti, összes székelyföldi kiegészítésű, különböző fegyvernemekhez tartozó gyalogezredek és zászlóaljak történetét a Székelyek az első világháború harcterein című kiállítás. A március 2-ig a Magyarság Házában látogatható tárlat Nagy József gyergyóremetei történész kutatásaiból, a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásával jött létre 2014 decemberében a centenáriumi évforduló alkalmából. A többéves kutatómunkával összeállított és rendszerezett információhalmaz fényképekkel, térképekkel, korabeli újságcikkekkel kiegészülve tárja elénk a székelyföldi katonák háborús éveit a hadba indulástól a különböző frontok csatáin át a hadifogság tapasztalatáig.
Az alapos hadtörténeti kutatás egyik érdeme, hogy nemcsak a nagy háború kontextusában vizsgálja a székelyföldi alakulatok ténykedését, hanem azt is elénk tárja, hogy az adott korszakban mindebből mi volt érzékelhető a hátországban, a korabeli székelyföldi sajtó miről és hogyan számol be. Például Egy székely repülőtiszt bombázta Milanót címmel a Székely Napló hasábjain már másodjára méltatják a bethlenfalvi P. A. huszár főhadnagyot, „aki hadseregünknek talán egyetlen székely származású repülőtisztje”, és közlik a „Milanó ellen intézett dicsőséges, fényes sikerű támadásáról” írt eredeti feljegyzéseit: „Közelednek már a kérdéses kémények, de igen a zöld-fehér-piros gépek is! Jobbról egy, balról kettő! Az ember nem is akarja hinni, hogy gonosz szándékkal közelednek, olyan helyesek, színesek és könnyedek. Akárcsak játékszerek volnának. De bizony ülnek is benne! […] Már itt a cél. Újra eldob a szél, – nem vagyok pontosan felette. Na, ha ez folyton így fog menni?! A dóm még nem érdekel, van egyéb látnivaló. Most már három direkt engem követ. Mindegyikhez szóródik egy kis seria. – Kettőnél tisztán látom a bennülőket! Újra itt a cél. Intek: kicsit balra, kicsit vissza, jobbra célzok, – most! Le mind az öttel. Egy helyen már nagy füst. Ég valami. Nagy robbanást látok az enyéimből. Jó helyen vannak. Ezeket már nem tehetik más helyre. Hosszú, rechts um! Nem látok egy ellenséges gépet se! Fotografálom a célt! Most látom a várost, a dómot; felséges kép! Ezt is rákapom a lemezre. Adieu híres város. Most már történhetik bármi. Azaz inkább ne, – menjünk csak szépen haza!”A cs. és kir. 82. gyalogezred bakáit a „vasszékelyek” névvel illették, ennek emlékét őrzi az 1917. december 8-án felavatott (majd 2000-ben visszaállított) szobor is Székelyudvarhely főterén. Vitézségük legendájának egyik fontos pillére, hogy parancs nélkül soha, a legválságosabb helyzetben sem hátráltak meg. Tamási Áron író 1916-tól szolgált az ezred soraiban, több írásában megemlékezik az áldozatokról és a túlélők küzdelmeiről. De nemcsak szépirodalmi munkák teszik átélhetővé a háborús évek megpróbáltatásait, hanem naplók, levelek, emlékiratok által is kirajzolódnak a világégés szemtanúinak emberi tapasztalatai. Olvashatjuk Imets Béla 22-es honvéd hadnagy visszaemlékezését az 1914. december 12-i neusandezi bevonulásra, vagy 1915-ből egy ruszin parasztház lakóira, az anyára és a lányára, akik „félelem nélküli nyugodtsággal” tekintenek az otthonukba lépő, sáros, elrongyolódott egyenruhájú ellenséges katonára.
Érzékletesen mutatja be a lövészárokban zajló életet Kémenes Mór tanító, 22-es honvéd hadapród 1915. április 20-án keltezett levelében: „Éjjel 11 óra van most. Künn gyönyörűen világít a hold. A csillagok, mint valami mennyei őrszemek, vigyáznak a két alvó rajvonalra. Mert az őrszemeken kívül, akiket épp most vizsgáltam meg, alszik itt mindenki és minden. Én meg idehúzódom lakosztályom nyitott kandallójához és levelet írok. […] Most künn a futóárokban lépéseket hallok. Csak a fölváltott tábori őrs. A parancsnok jelentkezik. Idegesen zavarom tovább. Megint csend. A tüzem is lankad. Meglököm a legényemet: – Friss gallyat a tűzre! A legény felriad: – Hadapród úr, azt álmodtam, hogy béke volt, s mi zeneszóval vonultunk be Vásárhelyre, s minden virágos volt, s a leányok meg az asszonyok integettek. Mi meg örültünk.”
Nagy József a marosvásárhelyi 22-es gyalogezredről szóló előadásában hangsúlyozta, hogy azért fontos a háború tanulmányozása, mert így érthetjük meg, mire képes az ember a békéért. A történész úgy véli, mindig fel kell eleveníteni a világháborúk tapasztalatait, hogy megérthessük, mekkora árat fizettek a múlt században élők azért a békére törekvésért, amely a mai európai gondolkodást meghatározza. A korábban Csíkszeredában, Gyergyóremetén, Csíkmadéfalván és Budapest Főváros Levéltárában kiállított vándortárlat a Magyarság Háza után valószínűleg Ópusztaszerre és Egerbe érkezik, majd visszatér Erdélybe. eloszekelyfold.com

Besúgótörténeteket is feltár a Kényszerek - tanúságtevők című kötet
A napokban megjelent Kényszerek – tanúságtevők című könyvét mutatták be kedd este Csíkszeredában a szerző, Oláh Sándor jelentlétében. A helyi Pro Print Könyvkiadónál megjelent kötet élettörténeteket gyűjt egybe, többek között a Szekuritáténak beszervezett személyek ténykedését, életútját is feltárja.
„Történetek a legrosszabb évszázadból” alcímet viseli Oláh Sándor Tanúságtevők címmel, a csíkszeredai Pro Print Kiadónál megjelent könyve, melyet népes hallgatóság jelenlétében mutattak be kedd este a Hargita Megyei Kulturális Központ pinceklubjában. A könyv néhány olyan egyéni történetet idéz fel, amelyek a század társadalmi változásainak sodrában formálódtak, és miként az előszóból is kiderül: a társadalomkutató a letűnt életformák, életvilágok tapasztalattörténeteit kötetbe szerkesztve, a könyvet emlékezet-könyvnek nevezi.
Mint a szerző előbocsájtotta: azért fontos, hogy ezek a 20. századi történetek ne merüljenek feledésbe, mert „ha a meggyötörtek, megkínzottak, üldözöttek, a diktatórikus uralom áldozatainak történetei nem tűnnek el nyomtalanul a történelem süllyesztőjében, az a későbbi nemzedéknek is tanulságul szolgál”. Mint mondta: célja „alulnézeti” rálátást nyújtani az évszázad felkavaró történéseinek: háborúk, gyász, kényszermunka, menekülések és a források révén azt igyekezett megérteni, hogyan értették a saját helyzetüket az érintettek.
Társadalmilag reprezentatív élethelyzetek
Beszélgetőtársként, Molnár Vilmos író, a könyv szerkesztője idézte a szaktudományi vélekedést, miszerint az emlékezet az egyetlen olyan közeg, amiben az identitás kialakul. Mint jelezte: hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy az emlékezet egyfajta tárház, ám az érintettség folytán különféle emlékezés jön létre, illetve ugyanazon történésről különféleképpen is emlékezhetnek a résztvevők. Így a kötetben összegyűjtött élettörténetek emlékezői is rácáfolnak helyenként a közemlékezetre. Például, amikor a Brassóban szolgáló falubéliek emlékeznek vissza, milyen vágyakozva várták a városba kerülést – semmiképpen nem volt szégyenletes „szolgálni menni”.
Oláh Sándor elmondta, a kötet élettörténeteit az köti össze, hogy társadalmilag érvényes, reprezentatív élethelyzeteket emel ki.  Molnár Vilmos felhívta a figyelmet arra, hogy a kötetben két „típusú” besúgó élettörténete is rögzül: egy erdélyi teológus professzoré, aki „lojálisan”, évtizedekig jelentett, de a szerző feltártaz „áldozat” minőségében beszervezettek történeteit is, aki kínzatásaikellenére alig pár év után megtagadta a kollaborálást.
Oláh Sándor többek között elmondta, a könyvben szereplő teológus professzor, unitárius lelkész besúgó-történetének anyagát könnyű volt beszereznie: az érintettszekus dossziéja anyagai eleve egybe voltak gyűjtve a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnál (CNSAS). Ez az esetelemző tanulmány egyébként az Unitárius Egyház Közelmúltkutatás programja keretében készült, és ő is a hat fős kutatócsoport tagja volt.
Ez a feltárás részleteiben közlésre is került a Székelyföld kulturális folyóiratban. A kötetben szereplő, kínzásoknak alávetett, mégis kilépésével „erkölcsi győzelmet arató” cipészmester történetéhez az irattári adatok mellett a személyes megélés, a retorziók adataihoz a hozzátartozók segítségét is köszöni, akik még a 70-es évek végén is diszkriminálva voltak a kilépés miatt. A kutató szerint fontos tudni, hogy lehetett nemet mondani a beszervezetteknek.
A könyv az emlékezetkultúrának is szentel tanulmányt zárófejezetében. Mint Molnár Vilmos fogalmazott: a kötet által nyújtott társadalmi-emlékezeti leletegyüttes annál inkább aktuális, mivel ma „szervezett emlékezés korában élünk”.
Gellért Edit. maszol.ro

Besúgótörténeteket is feltár a Kényszerek - tanúságtevők című kötet
A napokban megjelent Kényszerek – tanúságtevők című könyvét mutatták be kedd este Csíkszeredában a szerző, Oláh Sándor jelenlétében. A helyi Pro Print Könyvkiadónál megjelent kötet élettörténeteket gyűjt egybe, többek között a Szekuritáténak beszervezett személyek ténykedését, életútját is feltárja.
„Történetek a legrosszabb évszázadból” alcímet viseli Oláh Sándor Tanúságtevők címmel, a csíkszeredai Pro Print Kiadónál megjelent könyve, melyet népes hallgatóság jelenlétében mutattak be kedd este a Hargita Megyei Kulturális Központ pinceklubjában. A könyv néhány olyan egyéni történetet idéz fel, amelyek a század társadalmi változásainak sodrában formálódtak, és miként az előszóból is kiderül: a társadalomkutató a letűnt életformák, életvilágok tapasztalattörténeteit kötetbe szerkesztve, a könyvet emlékezet-könyvnek nevezi.
Mint a szerző előbocsájtotta: azért fontos, hogy ezek a 20. századi történetek ne merüljenek feledésbe, mert „ha a meggyötörtek, megkínzottak, üldözöttek, a diktatórikus uralom áldozatainak történetei nem tűnnek el nyomtalanul a történelem süllyesztőjében, az a későbbi nemzedéknek is tanulságul szolgál”. Mint mondta: célja „alulnézeti” rálátást nyújtani az évszázad felkavaró történéseinek: háborúk, gyász, kényszermunka, menekülések és a források révén azt igyekezett megérteni, hogyan értették a saját helyzetüket az érintettek.
Társadalmilag reprezentatív élethelyzetek
Beszélgetőtársként, Molnár Vilmos író, a könyv szerkesztője idézte a szaktudományi vélekedést, miszerint az emlékezet az egyetlen olyan közeg, amiben az identitás kialakul. Mint jelezte: hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy az emlékezet egyfajta tárház, ám az érintettség folytán különféle emlékezés jön létre, illetve ugyanazon történésről különféleképpen is emlékezhetnek a résztvevők. Így a kötetben összegyűjtött élettörténetek emlékezői is rácáfolnak helyenként a közemlékezetre. Például, amikor a Brassóban szolgáló falubéliek emlékeznek vissza, milyen vágyakozva várták a városba kerülést – semmiképpen nem volt szégyenletes „szolgálni menni”.
Oláh Sándor elmondta, a kötet élettörténeteit az köti össze, hogy társadalmilag érvényes, reprezentatív élethelyzeteket emel ki.  Molnár Vilmos felhívta a figyelmet arra, hogy a kötetben két „típusú” besúgó élettörténete is rögzül: egy erdélyi teológus professzoré, aki „lojálisan”, évtizedekig jelentett, de a szerző feltárta az „áldozat” minőségében beszervezettek történeteit is, aki kínzatásaik ellenére alig pár év után megtagadta a kollaborálást.
Oláh Sándor többek között elmondta, a könyvben szereplő teológus professzor, unitárius lelkész besúgó-történetének anyagát könnyű volt beszereznie: az érintett szekus dossziéja anyagai eleve egybe voltak gyűjtve a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnál (CNSAS). Ez az esetelemző tanulmány egyébként az Unitárius Egyház Közelmúltkutatás programja keretében készült, és ő is a hat fős kutatócsoport tagja volt.
Ez a feltárás részleteiben közlésre is került a Székelyföld kulturális folyóiratban. A kötetben szereplő, kínzásoknak alávetett, mégis kilépésével „erkölcsi győzelmet arató” cipészmester történetéhez az irattári adatok mellett a személyes megélés, a retorziók adataihoz a hozzátartozók segítségét is köszöni, akik még a 70-es évek végén is diszkriminálva voltak a kilépés miatt. A kutató szerint fontos tudni, hogy lehetett nemet mondani a beszervezetteknek.
A könyv az emlékezetkultúrának is szentel tanulmányt zárófejezetében. Mint Molnár Vilmos fogalmazott: a kötet által nyújtott társadalmi-emlékezeti leletegyüttes annál inkább aktuális, mivel ma „szervezett emlékezés korában élünk”.
Gellért Edit
maszol.ro

A Duna-régió kulturális örökségét jelenítették meg
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején épül vasúthálózat, kiemelkedő természeti szépségek, a magyar alföld ihlette rajzok, székely motívumok, hangszerek, gasztronómiai elemek köszönnek vissza középiskolás diákok munkáin, amelyek a Duna-régió lakosainak sajátos közös kulturális örökségét örökítik meg.
Nem a múltat kívánták kutatni, inkább a közös jövőre irányítani a figyelmet a hétfőn zajlott műhelymunkán a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. Negyven középiskolás diák alkotott a csíkszeredai Cultura Nostra Egyesület, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a Szigetvári Zöldzóna Egyesület (Magyarország) és a Vörösmarti Kulturno Umjetničko Društvo „József Attila” (Horvátország) közös projektje keretében. Az elkészült alkotásokat ki is állították. A projekt folytatásaként hasonló műhelymunka zajlik a későbbiekben Horvátországban, majd a magyarországi Szigetváron, ahol képzőművészek számára alkotótábort is szerveznek.
A székely bácsit nagyon korán kiküldte a felesége kaszálni, de ő fáradt volt, és egy kis szíverősítő után leheveredett a szénaboglya tövébe, így elmaradt a munka a patak mellett – szól a tizedik osztályos Olti Angyalka és Salamon Ildikó által megjelenített történet, odébb meg szürkemarhák legelésznek gémeskút közelében Szőcs Károly és Péter Bernadett alkotásán. Számos motívum utal arra, hogy a diákok ismerik a Duna-régió kulturális örökségét.
Egyfajta szabadságot élvezhetett a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskolából, illetve a Kós Károly Szakközépiskolából jelentkezett negyven diák alkotásaik témájának megválasztásánál, merthogy Botár László képzőművész szerint – aki Csíkszeredában irányította a projekt lezajlását –, tartottak attól, hogy A Duna és közös kultúránk címszó zavaróan hathat rájuk, lévén, hogy messze esik Székelyföld a Dunától, még ha „Dunának, Oltnak egy is a hangja”. Az ötlet jónak bizonyult, hiszen számos tetszetős pasztellmunka született a tanulók keze nyomán, voltak olyanok is, akik közösen jelenítették meg elképzelésüket. „A lényege a projektnek, hogy egymás kultúrájára figyeljünk. Ha ez megtörténik, akkor nyertünk – hangsúlyozta Botár.
A művészeti középiskolások mellett építészeti és formatervező műszaki rajzoló profilú osztályban tanulók is jelentkeztek a műhelymunkára. Márton Ildikó, a Kós Károly Szakközépiskola 11. C osztályának osztályfőnöke elmondta, ez is egy lehetőség a formatervezési alapok elsajátítására. „Előzetesen novellák szintjén készültek a tanulók egy-két gondolattal, hogy mit fogalmaznának meg alkotásukkal, és a pasztellmunkák elkészítésének alapjait is el tudták itt mélyíteni, kötetlenebb körülmények közt sokkal hatékonyabban tudnak haladni. Ebben a korban nagyon fontos ilyen témákat adni, mert sokkal inkább felismerik a fiatalok, hogy miért is érdemes itthon maradni, mi az az érték, ami a környező országokban ugyanúgy fellelhető, csak más formában. Így talán sokkal jobban értékelik saját környezetüket, legyen az épített, szellemi vagy bármilyen” – véli a tanárnő.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Betekintést nyújtani két roma közösség mindennapjaiba
Két fotótábor és két dokumentumfilm forgatása valósult meg a Hargita Megyei Kulturális Központ Romák közössége a vizuális művészeteken keresztül című projektjében.
A központ 2014-ben sikeresen pályázott a Norvég Alapnál, a projekt 2015 közepétől 2016 tavaszáig zajlott. Az eredményekről kedden sajtótájékoztatón számoltak be a központ munkatársai.
„Azt látjuk, hogy ez egy olyan téma, amely többet kéne szerepeljen a médiában, a közbeszédben. Számos előítélet kíséri, nagyon sok kérdés kapcsolódik hozzá. Azt vállaltuk ebben a pályázatban, hogy betekintést nyújtunk két roma közösség, két település mindennapjaiba, ablakokat nyitogatunk, a megértést, a megismerést segítjük elő, érzékennyé tesszük a társadalmat, és dialógust kezdeményezünk. Azt gondoljuk, hogy erre a művészet, a kultúra az egyik arra alkalmas járható út” – fogalmazott Ferencz Angéla, a kulturális központ igazgatója a pályázat kapcsán.
Silló Ágota projektfelelős ismertette a projekt lebonyolítását, melynek keretében Etéd és Csíkszentgyörgy községben szerveztek fotótáborokat, 13 erdélyi fotográfus részvételével. A táborokban készült fotóanyagból képeslapokat és naptárakat nyomtattak, ugyanakkor 30-30 fotót válogattak össze, amelyeket az adott településeken is bemutattak, és további kiállításokat terveznek belőlük.
A kulturális központ által meghirdetett Roma közösségek Hargita megyében című dokumentumfilm-pályázat nyomán két alkotás jött létre: a SpotFilm Stúdió egy csíkszentgyörgyi cigány lányról forgatott (rendező: Püsök Botond), a Rubin Stúdió pedig kőrispataki (Etéd község) családok mindennapjait mutatja be (rendező: Daczó Katalin, Berszán Árus György). A filmeket több nemzetközi filmfesztiválra is benevezték már.
A projekt lebonyolítására 55 ezer lejt kapott a központ. „Ez az összeg két tételből tevődik össze: 85 százalék Norvég Alap, 15 százalék pedig román állami finanszírozás. Ugyanakkor a projekt megvalósításához Hargita megye tanácsának támogatására is szükség volt, innen 10 ezer lejt kaptunk” – tájékoztatott a projektfelelős. A projekt záróakkordjaként április 8-án, a romák nemzetközi napja alkalmából a csíkszeredai Megyeháza Galériában a két táborban készült fotókból álló válogatást, valamint a két dokumentumfilmet tekinthetik meg az érdeklődők.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

A magyar költészet napja Csíkszeredában
József Attila születésnapján, április 11-én Csíkszeredában is számos rendezvényt tartanak, versnapi városköszöntőre, pódiumműsorra, szavalóversenyre várják a verskedvelőket.
A Csíki Játékszín a magyar költészet napja alkalmából egész napos rendezvénysorozattal készült. Április 11-én, hétfőn 11 órától a Tizenegy című versnapi városköszöntőre kerül sor a színház lépcsőin. A Csíki Játékszín 11 színészének tolmácsolásában tizenegy magyar vers hangzik el.
A jelenevők Tóth Árpád, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, József Attila, Karinthy Frigyes verseit Kosztándi Zsolt, Dálnoky Csilla, Bilibók Attila, Bende Sándor, Lőrincz András, Bokor Andrea, Pap Tibor, Zsigmond Éva-Beáta, Puskás László, Márdírosz Ágnes és Keresztes Szabolcs előadásában hallgathatják meg.
A rendezvénysorozat a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem harmadéves színész szakos hallgatóinak előadásával folytatódik. 17 órától a a Hunyadi László Kamarateremben Pilinszky János versei, naplórészletei, prózai művei öltenek hangzó formát Bajkó Edina, Erőss Brigitta, Jáger Simon, Lukács Ivett Andrea, Markó Ildikó Hilda, Mesés Gáspár, Nagy Esti Norbert, Szilágyi Míra és Zsenák Lilla jóvoltából. A műsort Gyéresi Júlia állította össze, osztályvezető tanár Tompa Klára.
Ezt követően 19 órától a Csíki Moziban Bálint Márta színművész Székely János 677 sora című előadását lehet megtekinteni. Székely János (1927–1992) az elmúlt évtizedek nagy erdélyi írónemzedékének tagja és legfilozofikusabb alkotója volt. Caligula helytartója című drámáját sokan ismerik. 1990-ben kiadója kérésére válogatta össze a fennmaradásra méltónak ítélt verseit. A kötet, melynek címadó verse a Semmi-soha című költemény csak halála után, 1994-ben jelent meg. Gyönyörű, nagy műgonddal megformált versei a mai napig is csak kevéssé jutottak el a közönséghez – írják a szervezők.
Az Agora Alapítvány évek óta szavalóversenyt hirdet erre a napra. Az idén 132 személy jelentkezett a versenyre Csíkszeredából és a környékbeli falvakból. A csíkszeredai önkormányzattal közösen szervezett eseményt a nagy érdeklődésre való tekintettel két helyszínen tartják meg. Az I. kategóriába jelentkezők (5–8. osztályos diákok) a Hargita Megyei Kulturális Központ alagsori termében fognak szavalni, a II. és III. kategóriába jelentkezők (9–12. osztályos diákok és 19 éven felüliek) a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Mindkét helyszínen délelőtt 10 órától kezdődik a rendezvény. A nyertes szavalók felléphetnek a Role zenekar gálaestjén április 16-án 18 órától, amikor is a Csíki Moziban levetítik a zenekar Pille című filmjét.
A magyar költészet napján Versünnepet tartanak a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában a József Attila Emléknapok keretében. A rendezvénysorozat április 11-én 14 órától kezdődik az iskola dísztermében. A Petőfi Kávéházban 19.30-tól Lélekhang címmel megzenésített verseket lehet meghallgatni Márkos Melissa (ének), Ferencz Levente (akusztikus gitár), Dezső Roland (szóló gitár), Siklódi Árpád (basszus gitár) és Borsos Zsolt (dob) előadásában. Illusztrációk: Sipos Ottilia.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár Csíkszeredában
Romániai és magyarországi könyvkiadók újdonságai, író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, felolvasások és még számos program várja mindazokat, akik ellátogatnak május 5-8. között az első Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásárra Csíkszeredában.
Az Expo-Har és a Media Proinc szervezte – társszervezésben a Csíkszereda Polgármesteri Hivatallal, Hargita Megye Tanácsával és a Hargita Megyei Kulturális Központtal, valamint Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusával – könyvvásáron huszonöt magyar és három román könyvkiadó mutatkozik be. A rendezvény központi helyszíne a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Háza, de ezen kívül kávéházakban és a város különböző helyszínein is tartanak az olvasáshoz, a könyvekhez kapcsolódó foglalkozásokat, előadásokat.
„Úgy gondoltuk, hogy ha pár napra is, de megpróbáljuk Csíkszeredát olvasólázban tartani. Konzultáltunk a marosvásárhelyi könyvvásár szervezőivel, ők adtak pár ötletet, hogy mivel érdemes foglalkozni, milyen elemeket próbáljunk előtérbe helyezni, hogy sikeres legyen a rendezvény, és reméljük, ez így is lesz” – mondta el lapunknak Csipor Attila, az Expo-Har igazgatója.
A vásár hivatalos megnyitóját május 5-én 16 órától tartják, és pénteken, szombaton, valamint vasárnap délelőtt 10 és délután 7 óra között látogatható. Május 6-án 11 és 13 óra között a Gutenberg és Alutus nyomdákban iskolások számára mutatják be a nyomdamesterséget. 13 órától együttműködve a Kájoni János Megyei Könyvtárral az olvasásért tartanak villámcsődületet a Szabadság téren. 15 órától Prohászka Rád Boróka tart előadást a Szakszervezetek Művelődési Házában Az olvasó mint detektív címmel. 16 órától Vida Gábor íróval és Kemény István író/költővel találkozhat a közönség. 17 órától Barabás Réka (Pufi) vidám pantomimjátékát tekintethetik meg és gyerekfoglalkozáson vehetnek részt. 21 órától a Grundba Slam Poetry lesz.
Május 7-én 11 órától a vásár helyszínén olvasómaraton kezdődik. Bárki elviheti kedvenc könyvét és olvashat belőle. 12 órától könyvjelző készítés, 14 órától pedig író-olvasó találkozó Jánk Károly költővel. 18 órától Tompa Andrea írónővel találkozhat a közönség. 19 órától a Kiszáll a Madár koncert keretében a Sárik Péter Trió lép fel Beethoven műveinek jazz-feldolgozásaival a Csíki Moziban. Május 8-án 11 órától a művelődési házban Szabó Enikő (ének) és Varga Nándor (gitár) magyar költők műveiből ad elő verseket és dalokat. 12 órától a Csíki Játékszín színészei különböző helyeken olvasnak fel.
Ezeken a programokon kívül a vásáron részt vevő könyvkiadók is szerveznek író-olvasó találkozókat szerzőkkel és szerkesztőkkel. Érdemes az esemény Facebook-oldalát ( Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár) követni, ahol folyamatosan frissítik a találkozókkal kapcsolatos információkat.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Elkezdődtek a XII. Hargitai Megyenapok
– Azokat szeretnénk bemutatni a megyenapokon, akik szépet, tartalmasat alkotnak. Minőségi rendezvényekben gazdag nyolc napot kínálunk a megye lakosságának és a vendégeknek egyaránt – jelentette ki Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a XII. Hargitai Megyenapok nyitó sajtótájékoztatóján, május 5-én, csütörtökön délelőtt. Hargita Megye Tanácsa, az alintézményei közreműködésével, a helyi önkormányzatokkal összefogva, civilszervezetekkel közösen 2016. május 5–13. között szervezi meg a rendezvénysorozatot, a Hargita Megyei Kulturális Központ koordinálásával. Idén több mint száz intézmény, illetve szervezet vesz részt a szervezésben, és ennél jóval több programmal várják az érdeklődőket mintegy ötven településen. A programsorozat idei fő témája az ifjúság, az „Ifjúság. Érted” szlogennel. Ezt fejtette ki a Borboly Csaba Ferencz Angélával, a kulturális központ vezetőjével együtt.
A megyeelnök elmondta, hogy Zsombori Vilmos korábbi megyeelnök volt a megyenapok kezdeményezője, aki a magyarországi Somogy megye példája alapján teremtette meg nálunk e hagyományt. A hungarikumtörvénynek köszönhetően egyre több értéktárat mutatnak be, a megyenapok pedig szeleteket kínál a térség értéktárából, hangsúlyozta Borboly Csaba. Közölte, hogy idén tízéves a Bács-Kiskun megyével szervezett egészségügyi szűrőprogram, a jubileumi ünnepséget május 11-én tartják Székelyvarságon. A megyenapok fókuszára térve Borboly Csaba megjegyezte, hogy sok szó esik a közbeszédben beruházásokról, de kevés a fiatalokról, ezen szeretnének változtatni ezzel a rendezvénysorozattal is.
– Sokat beszélünk beruházásokról, keveset a fiatalokról. Szomorú, hogy a választási programoknak legtöbb esetben ők nem részei. Mi próbálunk számukra helyzetet teremteni, hogy hallassák hangjukat, hogy módjuk legyen tehetségük kibontakoztatására. Sokuknak itthon nincs víziójuk életpályájukról, ezért választanak távoli országokat a boldoguláshoz. Csupán a fejlesztések nem oldják meg az élet minden problémáját, fontos a minőségi szórakozás lehetősége is. A polgármester-jelöltségem alatt folytatott konzultációimon ugyanis sokan ezt hiányolták, hát most itt az alkalom, várunk mindenkit – fordult felhívással a fiatalokhoz a megyei tanács elnöke. Hozzátette: a megye kulturális stratégiája jegyében szervezték meg a megyenapokat, és hagyományosan a pünkösd előtti héten, mert ilyenkor gyűlnek egybe a családok – sokan ebben az időszakban térnek haza külföldi munkahelyükről –, és sok vendég érkezik a csíksomlyói búcsúra. Éppen ezért a szálláshelyeken is terjesztik a műsorfüzetet, hiszen mint azt többször megfogalmazták, nem elég a szállás, program is kell a turistának.
Ferencz Angéla ismertette a rendezvénysorozatot, valamint a magyar és román nyelven megjelent műsorfüzetet. Felhívta a figyelmet a benne található térképre, amely eligazít az események helyszínére. – Arra szeretnénk ráirányítani a fiatalok figyelmét, hogy menő lehet itt élni, itt kultúrafogyasztónak lenni. Hargita Megye Tanácsa és alintézményei a megyenapok megszervezésével is jelzik, hogy kiemelten foglalkoznak az ifjúsággal, és évről évre egyre több civilszervezet meg más intézmények, például színházak kapcsolódnak be. A kulturális stratégia jegyében a kistelepüléseket is bevonjuk a megye kulturális vérkeringésébe – sorolta a menedzser.
A programajánlót térségenként rendszerezték a füzetben, ezek közül Ferencz Angéla kiemelt néhányat. Új kezdeményezés a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár, amely több mint 30 kiadót sorakoztat fel három napon keresztül Csíkszeredában. Ennek alkalmával pénteken 13 órától villámcsődületet szerveznek, várnak mindenkit egy könyvvel a kezében a Szabadság térre. A menedzser külön említette az Édesanyák Hetét és a Caritas rendezvényeit, továbbá a kiállításokat: a Csíki Székely Múzeumban szombaton megnyíló Csontváry-kiállítást, a Székelyudvarhelyen, a Kossuth utcában május 5–13. között látható Ifjúközelben című szabadtéri fényképkiállítást, a Márton Áron Emlékév keretében megrendezett a püspök életművét bemutató ditrói és csíkszeredai dokumentációs kiállítást, valamint a remetei Szárhegy 2015, illetve a borszéki Szárhegy 40 című tárlatot. Mivel „az értéktárak idejét éljük”, felhívta a figyelmet a Pest Megye Értékek című csíkszeredai és a székelykeresztúri kiállításra. Idén sem marad el a Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó, amelyet immár huszonkilencedik alkalommal rendeznek meg a csíkszeredai Szabadság téren. A szelektív hulladékgyűjtésre hívják fel a figyelmet a megyeszékhely központi parkjában pénteken és szombaton, Hargita Megye Tanácsa EU-s pályázata által, az extrémsportok és kirándulások kedvelőinek pedig sziklamászást, barlangtúrát és búvárokkal tölthető nyílt napot szervez a megyei tanács hegyimentő közszolgálata. A Tájházak Napján, szombaton megyeszerte 23 helyszínen várják az érdeklődőket. Záróeseményként a Csíki Kamarazenekar ad jótékonysági koncertet május 13-án, pénteken 20 órától a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban.
A részletes program elérhető a www.megyenapok.ro honlapon, valamint a Facebookon ahttps://www.facebook.com/megyenapok oldalon. Közlemény
Erdély.ma

Könyvek garmadája Csíkszeredában
A Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásáron 28 kiadó kínálja kiadványait, valamint számos író-olvasó találkozót is tartanak szerzőkkel és szerkesztőkkel.
Megnyílt a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában az első Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár. Az Expo-Har és a Media Proinc szervezte – társszervezésben a Csíkszereda Polgármesteri Hivatallal, Hargita Megye Tanácsával és a Hargita Megyei Kulturális Központtal, valamint Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusával – szervezett vásáron számos kiadó könyvét meg lehet vásárolni, ugyanakkor író-olvasó találkozókat is szerveznek.
„A könyvnek nagy tisztelete és szeretete van Csíkszeredában, a könyvvásár sikerével az i-re teheti fel a pontot” – fogalmazott a megnyitón Szarka Gábor konzul. Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója bátor lépésnek nevezte a könyvvásár megszervezését. A csütörtökön kezdődött Hargita Megyenapok főszervezőjeként elmondta, a tizenkettedik megyenapoknak nem is lehetett volna méltóbb indítást adni, mint egy ilyen rangos és színvonalas rendezvény megnyitójával. A könnyvásárt Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere nyitotta meg. „Csíkszereda megérdemel egy ilyen rendezvényt, és bevallottan nemcsak egy hagyományos könyvvásárt terveztünk, hanem szerettük volna felöltöztetni minden olyan járulékos rendezvénnyel, amitől ez élő, kedves, szeretik az emberek, és talán támogatják azt, hogy a továbbiakban folytatása legyen.”
A vásár pénteken, szombaton, valamint vasárnap délelőtt 10 és délután 7 óra között látogatható. A programokról bővebben a rendezvény Facebook-oldalán is lehet tájékozódni.
Péter Beáta |
Székelyhon.ro